Ismertetések a régi Szaímárról

Ismertetések a régi Szaímárról I. Közlemény Közli: Kávássy Sándor

Bevezetés

Mint m á s európai népek történettudományának, a magyar történet­ tudománynak is fontos, a hely-, agrár- és településtörténelemnek meg egyenesen nélkülözhetetlen forrásai azok a munkák, amiket részint a honismertető, részint pedig a statisztikai irodalom elnevezés alatt szok­ tak számontartani.(1) A honismertető irodalom körébe elsősorban azok a forrásértékű m ű ­ vek vehetők, melyeknek jellegét alapvetően a földrajzi, történelmi, eset­ leg néprajzi leírás, illetve ismertetés határozza meg, vagyis amelyek azért íródtak, hogy a tárgyul választott terület — ország, tartomány, kisebb vagy nagyobb tájegység — természeti, gazdasági, demográfiai, nemzetisé­ gi, vallási művelődési viszonyairól, történetéről, valamint politikai (kor­ mányzati és közigazgatási) rendszeréről, ún. közállapotairól nyújtsanak tájékoztatást. A gyakorlatban azonban korántsem mindig egyszerű a do­ log. A XVIII. századtól, különösen is annak második felétől, az ide tar­ tozó munkák az egyre erőteljesebben kibontakozó statisztikai érdeklődés következtében egyre inkább statisztikai jellegűek lettek, s így nem egyet találni közöttük, amelynek már sokkal inkább a statisztikai irodalom kö­ rében jelölhető k i a helye. Ugyanakkor azok száma sem csekély, ame­ lyek úgyszólván tetszés szerint sorolhatók akár ide, vagy oda. A honismertető munkák sorát Oláh Miklós Hungária, sive de originibus gentis, regionis situ, divisione, habitu, atque opportunitatibus (Ma­ gyarország, avagy a nemzetségek eredetéről, a tájak fekvéséről, felosztá­ sáról, állapotáról és körülményeiről) című műve nyitja meg. A szerző 1526-ban II. Lajos, majd a mohácsi csata után az özvegyen maradt M á ­ ria királynénak volt titkára. Úrnőjét 1527-ben Németalföldre is elkísérte, ahol 1542-ig tartózkodott. Hazatérve zágrábi, egri püspök, 1553-tól esz­ tergomi érsek lett. Művét 1536-ban Brüsszelben írta. A munka sokáig volt kéziratban, két évszázad múltán Bél Mátyás Adparatus ad históriám Hungáriáé (Felkészülés Magyarország történelméhez) című, Pozsonyban

1735-ben megjelent forráskiadványában tette közzé. Oláh munkája mind­ máig nélkülözhetetlen forrás, ha a X V I . századi Magyarország viszonyait kutatjuk, használatától a helytörténészek sem tekinthetnek el, amennyi­ ben az ország egyes tájait és vidékeit meglehetős pontossággal írja körül. Az első, m á r a maga idején megjelent honismertető mű Wolfgang Lazius Des Khünigreichs Hungern sampt seinen eingeleibten Landen grundtliche und warhaftige chorographica Beschreibung (A Magyar K i ­ rályság és kapcsolt országainak pontos és h ű összefoglaló leírása) 1556ban Bécsben kiadott munkája. Lazius I. Ferdinándnak volt térképésze és Magyarország térképezésében is jelentős érdemeket szerzett. Művében a Kárpát-medence római kori kormányzatáról, az egykorú magyar állam igazgatásáról, az ország természeti viszonyairól és kincseiről, valamint az egykor itt élt és az ő idejében itt élő népekről szól. E művek sorában érdemel említést a különlegesen szép nyomtatvá­ nyairól híres Elzevir-cég 1634-ben megjelentetett Respublica et status Regni Hungáriáé (A Magyar Királyság állama és viszonyai) című kiad­ ványa is. A munka elsőben is Magyarország rövid leírását adja, kitérve a nevezetesebb helységekre, majd az ország csodálatos vizeiről szól. E z ­ után a magyarok eredetét, a királyok történetét, az ország alaptörvé­ nyeit, a magyar király választását, koronázását, jogait, az egyházi és v i ­ lági rendeket tárgyalja. Míg az eddig ismertetett szerzők fő törekvése az ország összefoglaló leírása volt, a X V I I . századtól elsősorban azok a munkák jöttek divatba, amelyek a kisebb egységek, városok, falvak, várak, stb. bemutatását te­ kintették elsődleges feladatuknak, s amelyek modern fogalmak szerint, lényegében véve, már inkább betűrendes honismereti lexikonokként tart­ hatók számon. Ezek közül Martin Zeiller Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn und darzu gehöriger Landen (A Magyar Királyság és a hozzátartozó országok új leírása) című 1646-ban kiadott kötetét emel­ hetjük k i . A z országról adott rövid tájékoztató után betűrendben a ne­ vezetesebb helységek ismertetését adja. 1664-ből a m ű javított és bőví­ tett kiadása áll rendelkezésre. Hasonló jellegű Johann Christoph Wagner Eine grundrichtige Beschreibung des ganzen Aufgangs, sonderlich aber des hochlöblichen Königreichs Ungarns und der ganzen Türkéi (A teljes Napkelet, különösen pedig a nagytekintetű Magyar Királyság és az egész Törökország kifogástalan leírása) Augsburgban 1685-ben megjelent mun­ kája. A z ilyen, illetve hasonló elvek szerint szerkesztett X V I I . századi művek köréből az erdélyi Georg Krekwitz Richtige Beschreibung des ganzen Königreichs Ungarn (Az egész Magyar Királyság pontos leírása) (Frankfurt und Nürnberg, 1686.), Theodor Tscherning Das von den Tür­ kén lang-gequalte durch die Christen neu beseelte Königreich Ungarn

(A törököktől soká gyötört és a keresztények által újra megelevenített Magyar Királyság) (Nürnberg, 1687.) című munkája érdemel beható f i ­ gyelmet. A későbbi szerzők közül ebbe a sorba kívánkozik még Szerdahelyi Gábor Celebrium Hungáriáé urbium et oppidorum chorographia (Magyar­ ország híres városainak és mezővárosainak összefoglaló ismertetése) cí­ mű, Kassán 1770-ben kiadott kötete, mely a római kori városokat, vala­ mint a korabeli Magyarország nevezetes szabad királyi városait és mező­ városait ismerteti. Lényegesen gazdagabb anyagot ölel fel ennél Johann Mathias Korabinszky Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn (Magyarország földrajzi, történelmi és termék-lexikona) Po­ zsonyban 1786-ban megjelent munkája, mely betűrendben hozza az or­ szág helységeit, rövid leírást ad róluk, felsorolja a birtokosokat, a törté­ nelmi emlékeket, valamint az ott előállított termékeket. A z első magyar nyelvű betűrendes honismereti lexikont három kötetben Magyarország leírása (Buda, 1796—1799.) címmel Vályi András pesti egyetemi tanár írta. Művében, mint a munka alcímében maga mondja, „minden hazánkbeli vármegyék, városok, faluk, puszták, uradalmak, fábrikák, huták, há­ morok, savanyú és orvosló vizek, fürdőházak, nevezetesebb hegyek, bar­ langok, folyóvizek, tavak, szigetek, erdők" ismertetését és azok történe­ tét adja. Hasonló m u n k á t a Habsburg birodalom egészéről Geographisch —statistisches Wörterbuch des österreichischen Kaiserstaates (Az osztrák császárság földrajzi—statisztikai szótára) címmel Bécsben 1809-ben Kari Georg Rumi tett közzé. A munka alfabetikus sorrendben mutatja be a Habsburg birodalom tartományait, városait, falvait, várait, hegyeit, fo­ lyóit, tavait stb., köztük természetesen a magyarországiakat is. Sorzáró­ ként említhetjük végül Fényes Elek négyrészes Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta betűrendben körül­ ményesen leíratik (Pest, 1851.) című érdemes művét. A z egyes helysé­ gekről szólva nem csak azok fekvését ismerteti, hanem részletesen szól a határról is, a határ művelési ágak szerinti megoszlásáról, a telkek szá­ máról, a birtokosokról, a lakosság vallási, nemzetiségi megoszlásáról, az azon a vidéken található vadállományról, a közintézetekről stb. A felsorolt „lexikonok", illetve lexikonszerű művek mellett termé­ szetesen az országot egységben ismertető munkák kiadása sem szünetelt. Ezek sorában első helyen Szentiványi Márton Dissertatio paralipomenonica rerum memorabilium Hungáriáé (Megkésett értekezés Magyarország emlékezetre méltó dolgairól) Nagyszombaton (Tyrnavia) 1699-ben meg­ jelent dolgozatáról szólhatunk. A szerző a munkát egyéb művei kiegészí­ tésére írta. Szól a Magyar Szent Korona országairól, majd nagyobb t á j ­ egységenként haladva, bár röviden, az egyes megyéket ismerteti. Külön

érdeme, hogy a kisebb tájegységeket (Szamosköz, Szilágyság, Nyérköz stb.) is leírja. Kimutatást közöl a szabad királyi és egyéb fontosabb vá­ rosokról, valamint a folyókról. Viszonylag sokat ír az ország érsekségei­ ről, püspökségeiről, apátságairól és szerzetes rendjeiről. De más fontos adatokat is közöl, ismerteti kora állami méltóságait, hivatalait, a főispá­ nokat, a harmincadhelyeket, a posta útvonalát stb. A következő érdemes munka a Bécsben 1718-ban megjelent Topographia Magni Regni Hungáriáé (Nagy-Magyarország helyrajza). A k ö ­ tet előbb a „vetus Hungaria"-ról, vagyis a régi Magyarországról szól. A Kárpát-medence honfoglalás előtti viszonyait, a magyarok eredetét is­ merteti. Ezután a „Hungária moderna", azaz a korabeli Magyarország vármegyéit írja le. Majd a magyar korona kapcsolt országairól (Dalmá­ cia, Horvátország, Szlavónia stb.) és a magyar korona tartományairól (Erdély és a román fejdeelemségek) szól. Elsőrendű érdeme, hogy v i ­ szonylag részletesen ír az egyes megyékről. Azelőtt legfeljebb felsorolták a megyéket és az egyéb közigazgatási egységeket, ebben a műben v i ­ szont mindezek összefoglaló leírását kapjuk. A megyék ismertetésére szintén gondot fordító munka Timon Sá­ muel Imago novae Hungáriáé (Az új Magyarország képe) Kassán 1734ben megjelent kötete. A X V I I I . századi honismertető irodalom kétségkívül legnagyobb alak­ ja Bél Mátyás (1684—1749). A korabeli Magyarország leírását hatalmas műben tervezte. Fiaiból, tanítványaiból kutatógárdát hozva létre, gyűj­ tötte a földrajzi, történelmi, nyelvi és egyéb adatokat. A négy részre ter­ vezett hatalmas műből Notitia Hungáriáé novae historico geographica (Az új Magyarország történelmi földrajzi ismertetése) címmel, Mikoviny Sámuel megyetérképeivel csak az első rész négy kötete (Bécs, 1735— 1742) és a második rész első kötete jelent meg. A z első részhez tartozó kötetek a D u n á n innen (Cisdanubium) megyéit (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest—Pilis—Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megyéket) tar­ talmazzák. A második rész a Dunántúl (Transdanubium) vármegyéit is­ mertette volna. Ebből azonban csak a Mosón megyéről szóló kötet jelent meg. A m ű további részei kéziratban maradtak, a kéziratot az Esztergo­ mi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi. Egyes részeket azóta adtak k i belőle, a kézirat nagyobb fele azonban még kiadásra vár. Említést érdemel to­ vábbá Bél Mátyás posthumus, sok kiadást megért, a Notitia kiadatlan kéziratának felhasználásával készült, Compendium Hungáriáé geographicum (Magyarország földrajzának kézikönyve) című munkája. A m ű előbb az ország egészéről ad általános leírást, majd az ország akkor divatos felosztását követve, a megyéket ismerteti. E felosztás szerint Magyaror­ szág alapvetően két nagy részre oszlott: Alsó-Magyarországra (Hungária

Inferior) és Felső-Magyarországra (Hungária Superior). Alsó-Magyaror­ szág — a Dráván-túli részek nélkül — a Duna, Felső-Magyarország pe­ dig a Tisza vízgyűjtő területét jelentette. Alsó-Magyarország területén két részt különböztettek meg: a Dunán innent (Cisdanubium) és a D u ­ nántúlt (Transdanubium). A Dunán innenhez a fent említetteken kívül még Bács, Trencsén, Árva, Komárom és Bodrog megyéket, valamint a Kiskunságot számították. A Dunántúl területét Mosón, Sopron, Vas, Z a ­ la, Veszprém, Győr, Esztergom, Fejér, Tolna, Somogy és Baranya alkot­ ták. Felső-Magyarországot szintén két részre osztották: a Tiszán innenre (Cistibiscum) és a Tiszántúlra (Transtibiscum). A Tiszán innenhez Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Abaúj, Gömör, Torna, Borsod, Heves és Külső-Szolnok, Csongrád megyéket, a Jászságot és a Nagykunságot számították. A Tiszántúl Temes, Csanád, Arad, Zaránd, Békés, Bihar, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa és Máramaros megyéket jelentette. Külön fe­ jezetek szólnak még a műben Szlavóniáról, Horvátországról és Dalmá­ ciáról, Galíciáról és Lodomériáról, végezetül Erdélyről. Introductio in orbis hodierni geographiam (Bevezetés a mai világ földrajzába) (Pozsony, 1748.) című kötetébe Magyarországról is külön fe­ jezetet iktatott Tomka Szászky János. Utóbb írott földrajzi művében, a kétkötetes Introductio in orbis antiqui et hodierni geographiam-ban (Be­ vezetés a régi és a mai világ földrajzába) (Pozsony—Kassa, 1777.) szin­ tén külön szól Magyarországról, Erdélyről és a társországokról. Mint különösen is becses és fontos forrást kell kiemelnünk Kari Gottlieb von Windisch Pozsonyban 1772-ben napvilágot látott Politisch— geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn (A Magyar Királyság politikai, földrajzi és történelmi leírása) és az ugyanott 1780-ban kiadott, kétkötetes Geographie des Königreichs Un­ garn (A Magyar Királyság földrajza) című munkáit. A XVIII. század végéről még két szerző érdemli meg figyelmünket. Ignaz de Luca, aki Geographisches Handbuch von dem österreichischen Staaten (Az osztrák állam földrajzi kézikönyve) többkötetes munkájának IV. kötetét Magyarország ismertetésének szentelte, valamint Honoratus Novotny, aki Sciagraphia (Feljegyzések) című, kétkötetes művében adta Magyarország leírását. Mindkettőből gazdag és sokoldalú ismeretanyag meríthető az ország akkori viszonyairól. A X I X . század honismertető irodalma nevezetes darabjainak szám­ bavételét Antonius Faber Compendium statisticae specialis Regni Hun­ gáriáé (A Magyar Királyság részletes statisztikájának kézikönyve) két­ kötetes, Bécsben és Pozsonyban 1822—23-ban kiadott munkájával kezd­ hetjük. Bár az író statisztikának, sőt speciális, tehát tüzetes, részletes statisztikának címzi művét, annak helye még teljes joggal jelölhető k i

a honismertető munkák körében. A továbbiakban, mintegy rövid fel­ sorolásban, Johann von Csaplovics Gemälde von Ungern (Magyarország leírása) (I—II. Pest, 1829.), Dóczy József Magyarország tekintete jelen­ való természeti, miveleti és kormányi állapotjára (Bécs, 1830.), J. C. von Thiele Das Königreich Ungarn (A Magyar Királyság) (I—VI. Kaschau, 1833.), Ladislaus von Bielek Ethnographisch-geographische Statistik des Königreichs Ungarn und dessen Nebenländer (A Magyar Királyság és társországainak nép- és földrajzi statisztikája) (I. Wien, 1837.) című m ű ­ vét vehetjük számba. Sajátos jelleget visel e munkák sorában a fentebb már említett Jo­ hann von Csaplovics Topographisch-statistisches Archiv des Köni­ greichs Ungern (A Magyar Királyság helyrajzi és statisztikai okmánytá­ ra) kétkötetes szintén Bécsben 1821-ben megjelent műve, mely tulajdon­ képpen különféle földrajzi tárgyú cikkek, tanulmányok és egyéb írások gyűjteménye. Terjedelmesebb ismertetést közöl Nógrád, Gömör, Mosón, Zólyom, Szepes, Máramaros, Sopron, Turóc és Csongrád megyékről. Fontos munkák fűződnek a fentiekben már szintén említett Fényes Elek (1807—1876.) nevéhez. Munkásságából itt a Magyarország leírása (I—II. rész Pest, 1847.), A magyar birodalom statiszticai, geographiai és történeti tekintetben (I. Pest, 1848.), és a Magyarország ismertetése sta­ tisztikai, földirati s történelmi szempontból (I. Pest, 1865.), című műveit említhetjük. A z első teljesen befejezett, a másik kettőből azonban csak az első kötet jelent meg. Fényes munkáit erőteljes statisztikai érdeklődés jellemzi és így azokból a gazdaságra, a társadalomra, a népességre, an­ nak nyelvi, vallási és nemzetiségi összetételére igen sok és fontos, bár nem minden tekintetben megbízható adatokat találni. Itt említhetjük még Ramóczy Valérián Álladalomtan címen három füzetben (Pozsony, 1847.) kiadott munkáját, mely a második füzetben Magyarország és Erdély „rajzát" adja. Mint a X I X . század legnagyobb szabású, egyben reprezentatív hon­ ismertető vállalkozásáról emlékezhetünk meg az 1887. és 1901. között megjelent Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben című m ű ­ ről, mely 21 kötetben ismertette a monarchiát. Ezek sorában 8 kötet szól Magyarországról. Hasonlóan reprezentatív a Borovszky Samu és Sziklay János szerkesztésében 1896-ban indult Magyarország vármegyéi és váro­ sai sorozat, mely számos megyéről és városról adott máig is haszonnal forgatható köteteket közre, kiadása azonban századunk elején elakadt és a sorozat így végülis befejezetlen maradt. A statisztikai irodalom körébe itt — szűkebb értelemben — azokat a műveket vesszük, amik a hivatalos statisztikai szolgálat kialakulása előtt keletkeztek, s amelyeknek szemléletét és módszerét alapvetően, vagy

legalábbis nagyobb részt a statisztikai szemlélet és módszer határozta meg. A z ide tartozó munkák legtöbbje elsősorban a honismertető művek­ kel tart közeli rokonságot, karakterüket azonban döntően mégis a sta­ tisztikai módszer alkalmazása határozza meg. Nyugat-Európában ilyenek a X V I I . , nálunk a XVIII. század végétől állnak rendelkezésre. A magyar statisztikai irodalom nevezetes darabjainak számbavételét Martin Schwartner Statistik des Königreichs Ungern. Ein Versuch (A Magyar Királyság statisztikája. Egy kísérlet) című Pesten 1798-ban meg­ jelent művével kezdhetjük. Schwartner (1759—1823.) a pesti egyetemen volt az oklevéltan és a címertan tanára. Mint statisztikus a német sta­ tisztika leíró módszerét követte és ezt az angol politikai aritmetika k u ­ tató irányzatával ötvözte. Művében, mely a kor kiváló alkotása, az or­ szág földrajzi fekvését, határait, nagyságát, földjét, hegyeit, vizeit, ég­ hajlatát, népességét, a népsűrűséget, a népesség nyelvek, felekezetek sze­ rinti megoszlását írja le. Részletesen szól a római katolikus, görög kato­ likus, görögkeleti, evangélikus klérusról, iskolai tisztviselőkről, tanárok­ ról, nemesekről, kereskedőkről, gyárosokról, kézművesekről, parasztokról, koldusokról. Ismerteti az állatállományt, az ásványi kincseket, a növény­ termelést, a kézművesipart, a gyárakat, manufaktúrákat, a kereskedel­ met, a súly- és mértékrendszert, kivitelt és behozatalt. A továbbiakban az ország politikai berendezkedéséről, az iskolákról és a művelődés i n ­ tézményeiről, valamint a rendőrségről szól. 1809-ből és 1811-ből a jeles m ű n e k kétkötetes javított, bővített kiadása áll rendelkezésre. Lényegében hasonló szempontok és módszer alapján szól az or­ szágról Michael Horváth Statistica Regni Hungáriáé et partium eidem adnexarum (A Magyar Királyság és a kapcsolt részek statisztikája) cí­ m ű Pozsonyban 1802-ben megjelent munkája. Itt érdemel említést Jo­ hann Andreas Demian Darstellung der Oesterreichischen Monarchie nach den neuesten statistischen Beziehungen (Az Osztrák Monarcha ábrázolá­ sa a legújabb statisztikai összefüggések szerint) című négykötetes műve (I—IV. Wien, 1804—1807.) is. A szerző pozsonyi születésű volt, s amikor megírta munkáját, a harmadik kötetet Magyarországnak szentelte. A hazai statisztikai irodalom Schwartner u t á n legnagyobb alakja Magda Pál (1770—1841). Magyarországnak és a határőrző katonaság vi­ dékeinek legújabb statisztikai és geográphiai leírása (Pest, 1819.) című hírneves kötetében az ország összefoglaló ismertetésén kívül a megyék­ ről és az egyéb kerületekről is részletesen szól. Munkáját Neueste sta­ tistisch-geographische Beschreibung des Königreichs Ungarn címmel 1832-ben Lipcsében német nyelven is kiadták. Itt szólhatunk Ludovicus Nagy Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé, partiumque eidem adnexarum (Nemes

Magyarország és a kapcsolt részek politikai, földrajzi és statisztikai is­ mertetése) (Buda, 1828—1829.) című kétkötetes művéről, melyben alfa­ betikus sorrendben haladva szól a megyékről és az egyes katonai kör­ zetekről. Ismerteti azok földrajzi viszonyait, közigazgatását, az ott elte­ rülő városokat, mezővárosokat, falvakat, pusztákat. Részletes kimutatást ad a lakóházak számáról, a lakosság vallási megoszlásáról. A két kötet­ ben felhalmozott hatalmas és tiszteletet parancsoló adattömeg valóságos kincsesbánya, amennyiben a X I X . század első felének közigazgatási, te­ lepülési és népességi viszonyai iránt érdeklődünk. Bár jelentőségben nem mérhető az eddigiekhez, figyelmet érdemel Lassú István A z ausztriai birodalom statisztikai, geographiai és históriai leírása (Buda, 1829.) című munkája is. Számos jeles statisztikai munka fűződik a honismertető irodalom kapcsán m á r említett Fényes Elek nevéhez is. Ezek közül itt elsőként is Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben című (I—VI. Pest, 1836—1840.), valamint Magyarország statisztikája (I—III. Pest, 1842—1843.), című munkáit emelhetjük k i . A z ország általános leírása után mindkettő so­ kat ír a megyékről. Fontos munkája A z ausztriai birodalom statisztikája és földrajzi leírása (Pest, 1857). Jelentős vállalkozásnak indult Magyar­ ország statisztikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból című munkája is, ebből azonban csak az első kötet (Pest, 1860.) jelent meg. Ez csupán Trencsén, Szolnok, Bihar, Sáros, Komárom, Győr és Esztergom vármegyéket tartalmazza. Külön érdekessége, hogy a 100 holdon felüli birtokokról is kimutatást közöl. Nagy figyelmet érdemlő műve végül A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867.) című tanulmánya. Fényes korai műveivel párhuzamosan láttak napvilágot Bárándy János statisztikai táblái. (1. Magyarország földterületi nagyságának öszszes á t n é z e t e . . . Bécs, 1842.; 2. A magyarországi mezővárosok népessé­ gének átnézete vallásra s nyelvre tekintvén a legújabb egyház — s pol­ gár — megyei összeírások s z e r i n t . . . Bécs, 1842—43.; 3. A magyarorszá­ gi városok népességének átnézete vallásra s nyelvre tekintvén a leg­ újabb egyház- s polgár- megyei összeírások s z e r i n t . . . Bécs, 1843.) Bár Bárándy csupán a legszükségesebbekre kiterjedő eligazítással puszta táblázatokat nyújt, és így azok nem vehetők a statisztikai irodalom fo­ galma alá, mint a korszak megismerése szempontjából igen becses for­ rásokat, még sem hagyhattuk említetlen. Megyerendszer hajdan és most négy részből álló munkája (Pest, 1844—1848.) harmadik és negyedik kötetében jól használható közigazga­ tási statisztikát ad Palugyay Imre.

Specifikus jellege miatt külön is becses forrás Galgóczi Károly M a ­ gyarország, a Szerb Vajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája Pesten, 1855-ben megjelent munkája. Jólehet Erdélyre az eddig számbavett munkákban is találni adato­ kat, mint kifejezetten Erdélyről szóló munka, feltétlenül megérdemli f i ­ gyelmünket Benigni József Handbuch der Statistik und Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen (Az Erdélyi Nagyfejedelemség statisz­ tikai és földrajzi kézikönyve) (Nagyszeben, 1837.) és Kőváry László E r ­ délyország statisztikája című Kolozsvárt 1847-ben kiadott munkája. A régi statisztikai irodalomból sorzáróként még két munkát érdemes kiemelnünk. Hunfalvy János A z osztrák birodalom rövid statisztikája, különös tekintettel a magyar államra (Pest, 1867.), valamint Keleti K á ­ roly Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempont­ jából (Pest, 1871.) című munkáit. *

*

*

Szatmárt érintő, nemegyszer kitűnően fontos adatot az ismertetett munkák csaknem mindegyikében találni. Külön fejezetet azonban a me­ gyének először a Topographia Magni Regni Hungáriáé (Viennae, 1718.) szerzője(2) szentelt. Bár a megyéről nincs érdemleges mondanivalója és csak néhány fontosabb helységről (Szatmárnémeti, Nagybánya, Csenger, Erdőd és Nagykároly) szól, úttörő jelentőségű, hogy az ismertetés kere­ téül mégis a megyét veszi. Szatmárról az első részletes leírást História Comitatus Szatmariensis (Szatmár megye ismertetése) címmel Bél Mátyás készítette. A munka mindmáig kéziratban. A 87 fólió terjedelmű, kötött, jól olvasható, latin nyelvű, kézzel írott kéziratot a Batthyány-gyűjteményben Cat. X . Hist. rit. III./60 jelzet alatt az Esztengomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi. Ere­ detije ismeretlen helyen, a rendelkezésre álló példány az eredeti alapján készített másolat, amelyet még a X V I I I . században Batthyány József prí­ más (1776—1799.) másoltatott. A m ű keletkezésének körülményeiről keve­ set tudunk. Mint a kéziratban olvashatjuk, 1726-ban Bél maga is meg­ fordult a megyében, és ez alkalommal Károlyi Sándor is fogadta a jeles vendéget. A nemes gróf szívessége folytán beutazta Nagykároly környé­ két és többek közt megtekintette a Bobáld-pusztán található Boart (ta­ lán: Bobart) nevű földvárat.(3) Még ugyanez év decemberében Nagybá­ nya vidékét járta be, tájékozódott az ottani viszonyokról, feljegyezte a bor piaci árát, lement a bányákba és megszemlélte az ott folyó munkát. Nem tudjuk, mikor távozott el Szatmárból és mikor kezdett az ismerte­ tés megírásához. Bizonyos azonban, hogy nemsokára. Írásán ugyanis ma is rajta érezni a benyomás frissességét, az élmény melegét. De emellett

szól még, hogy az utolsó mondat tanúsága szerint, a további adatokat az épp 1727-ben alispánságot viselő Bagossy Lászlótól várta. A rendelkezésünkre álló kézirat — a szerző által kidolgozott és más megyék leírásában is alkalmazott séma szerint — két fő részre oszlik: az Általános részre és a Részletező leírásra. Az Általános részben két fejezetet találunk. A z első fejezetben a megye fekvéséről, természeti v i ­ szonyairól ír, jelentős teret szentelve a szőlőművelés és a bányászat is­ mertetésének. A második fejezet a közállapotokról tájékoztat. Ebben a megye területén egykor élt népekről, a korabeli lakosság etnikai viszo­ nyairól, a megyében található felekezetekről, az előkelő családokról, va­ lamint a közigazgatásról ír. A Részletező leírás három fejezetre tagoló­ dik, az elsőben a szabad királyi városokat, a másodikban a várakat, kas­ télyokat, kolostorokat, a harmadikban a mezővárosokat és a fontosabb falvakat ismerteti. A kézirat a Fehérgyarmatról adott rövid tájékoztatás után szakad meg. ,,A további adatok közlését Bagossy alispán úrtól vár­ juk" — hangzanak utolsó szavai. Hogy továbbította-e Bagossy a kért adatokat, vagy nem, nem tudjuk. Erre majd a további kutatásnak kell fényt derítenie. A munka azonban így, félbenmaradt állapotában is igen fontos, nagy értékű forrás, különösen azok miatt az adatok miatt, ami­ ket saját korának viszonyairól jegyzett fel. Ám Bél Mátyás korántsem csak saját tapasztalatairól és megfigyeléseiről adott számot, hanem úgy­ szólván az egész akkor rendelkezésére álló irodalmat is tanulmányozta, ezekre a jegyzetekben, a maguk helyén majd utalunk. Itt röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy a magyar történetre forrásul főként Bonfini művének 158l-es (Antonius Bonfini: Rerum Hungaricarum. Francofurti, 1581.) és Istvánffy Históriájának akkori legfrissebb, 1724-es kölni kiadá­ sát (Nicolaus Istvánffi: Regni Hungarici História. Coloniae Agrippinae, 1724.) használta. (Ellenőriztük hivatkozásait, azok úgyszólván kivétel nél­ kül pontosak.) A Bél-kézirat gazdagságához viszonyítva meglehetősen szikár és ke­ veset mondó az a rövid tájékoztatás, amit Szatmárról Tomka Szászky Já­ nos munkáiban (Introductio i n orbis hodierni geographicum. Posonii, 1748. 485—486. 1.; Introductio in orbis antiqui et hodierni geographiam I. Posonii—Kassoviae, 1777. 560—561. 1.) találunk. Hasonlóan szűkszavú az az ismertetés is, amit Politisch-geographisch und historische Be­ schreibung des Königreichs Hungarn (Presburg, 1772.) című munkája 93 —94. lapján K a r l Gottlieb von Windisch ad. A következő részletesebb leírás mégis Windisch tollából áll rendel­ kezésünkre, Geographie des Königreichs Ungarn II. (Presburg, 1780.) cí­ mű műve 155—167. lapjain. Előbb a megye elhelyezkedéséről, természe­ ti—gazdasági viszonyairól tájékoztat, majd a négy járást ismerteti. Ez

utóbbiak keretében kiemelten szól a szabad királyi és a mezővárosokról, valamint felsorolja a katolikus plébániák, továbbá a görög katolikus és református parókiák székhelyeit, az érintett helységeknél megjegyezve, hol működik só- és harmincadhivatal, nemkülönben posta. Windisch után három évtizeden át csend veszi körül Szatmárt a honismertető irodalomban. Annál nagyobb a meglepetés, amikor a X I X . század első évtizedének végén Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete (Buda, 1809—1810.) címmel Szirmay Antal (1747— 1812.) kétkötetes monográfiát tesz le az asztalra. Jól ismert, a szakiro­ dalomban mindmáig sokszor idézett és a régi Szatmár iránt érdeklődők körében kézikönyvként forgatott műről lévén szó, e helyen röviden csak utalnék rá, hogy a felbecsülhetetlen értékű adattömeget felhalmozó mun­ ka első kötetében a megyével, Szatmárnémeti és Nagybánya szabad k i ­ rályi városokkal, valamint Felsőbánya királyi bányavárossal foglalkozik. A második kötet, járások szerint haladva, a mezővárosokat, falvakat és pusztákat ismerteti. Nem kétséges, hogy a Szatmárral foglalkozó addigi irodalomban Szirmay kötetei jelentik a csúcsot, s műve egyszersmind a régi magyar honismertető irodalomnak is kiemelkedő alkotása. Szirmay művéhez képest csupán szerény és kizárólag a teljesség kedvéért említést érdemlő vázlatok azok az ismertetések, amiket a me­ gyéről Johann von Csaplovics Gemälde von Ungarn I. (Pest, 1829.) 161., Dóczy József Európa tekintete jelenvaló természeti, míveleti és kormá­ n y i állapotjában I X . (Bécs, 1830.) 295—298., és J . C. von Thiele Das Kö­ nigreich Ungarn IV. (Kaschau, 1833.) 42—63. lapjain találhat az olvasó. A X V I I I . század végétől nálunk is kibontakozni kezdő statisztikai irodalom körében az első érdemes leírást Szatmárról Magda Pál Magyar­ országnak és a határőrző katonaság vidékeinek legújabb statiszticai és geographiai leírása (Pest, 1819.) című műve 438—449. lapjain olvashat­ juk. Ügy tűnik azonban, hogy az általa adott ismertetés nem más lénye­ gében, mint Szirmay monográfiájának rövid összefoglalása. Sokkal töb­ bet tudni meg a megyéről, főleg annak népességéről azokból a számosz­ lopokból, amiket Ludovicus Nagy Notitiae politico—geographico—statisticae inclyti Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum (Nemes M a ­ gyarország és a kapcsolt részek politikai, földrajzi és statisztikai ismer­ tetése) című munkája I. kötetében (Budae, 1828. 360—371. 1.) tanulmá­ nyozhatunk. Településről településre haladva következetesen adja meg a házak, a római és görög katolikusok, az evangélikusok és reformátusok, a zsidók, valamint a lakosság összlélekszámát. Jóllehet adatainak fel­ használását jelentősen nehezíti, hogy a római és görög katolikus híveket együvé veszi, s az evangélikusokkal és reformátusokkal is ugyanígy jár el, adatai a megye korabeli népességére és annak lakóhely szerinti meg-

oszlására mégis igen értékesek. Jelentős teret szentel Szatmár bemutatá­ sára Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak állapot ja statisticai és geographiai tekintetben című munkája IV. kötetében (Pest, 1839. 255—327. 1.) Fényes Elek is. Minthogy régi Szatmáron ezúttal a feudalizmus korabeli Szatmárt kívánjuk érteni, szemlénket Fényes m á ­ sik közismert munkája, a Magyarország leírása felemlítésével zárjuk, melynek II. kötetében (Pest, 1847. 395—406. 1.) szintén találni egy feje­ zetet a megyéről. Az alábbiakban a régi Szatmárról szóló ismertetések és leírások négy jeles darabját nyújtjuk át az olvasónak, éspedig: 1. a Topographia Magni Regni Hungáriáé vonatkozó fejezetét, 2. Bél Mátyás kéziratát, mely első alkalommal ezúttal lát napvilágot, 3. Windisch művének Szatm á r r a l foglalkozó részét, végül 4. Ludovicus Nagy munkájának idevágó fejezetét. A kiválasztott leírások eredetiben latin és német nyelven o l ­ vashatók. Következetes törekvése volt a fordítóknak, hogy az eredeti pontos magyar nyelvű mását adják, azonban emellett sem feledkeztek meg róla, hogy olvasmányos, jól olvasható szöveget nyújtsanak. Az egyes szerzők által használt jegyzeteket zárójelben, szövegközi jegyzet formá­ jában az egyes ismertetések szövegébe építették be. A közölt leírásokon nem változtattunk, L . Nagy munkája esetén azonban — hogy fokozzuk annak használhatóságát — a falvakat szoros betűrendbe szedtük. A z o l ­ vasó tájékoztatása és segítése érdekében az egyes szövegeket jegyzetek­ kel láttuk el. A jegyzeteket az általános iskolát végzettek történelmi is­ mereteinek feltételezett szintjéhez mértük. Nem írtunk jegyzetet az ural­ kodók, fejedelmek, közismert személyiségek, valamint azoknak nevéhez, akiknek kiléte a szöveg alapján is világos volt. Ugyanígy nem tettünk jegyzetet a közkeletű fogalmakhoz és egyéb ismert nevekhez sem. Bízva abban, hogy a hajdani ismertetések és leírások magyar nyelvű közzététele nem csekély mértékben viszi előre a történeti Szatmár pon­ tosabb és jobb megismerésének ügyét, köszöntjük az érdeklődő olvasót.

1. Szatmár megye Topographia Magni Regni Hungáriáé. Viennae, 1718. 163—164. 1.

I. Jelenlegi főispánja nagyméltóságú Nagykárolyi* Károlyi Sándor gróf császári tábornok stb.(4) Központja, melyről nevét kapta, Zatímár, illetve Szatthmár, a Szamos folyó által alkotott szigeten fekvő, meglehe-

tősen tágas, jól megerősített város, amely a hozzá hasonló Németivel egyesítve, egyetlen szabad királyi várost képez, ugyanazokkal a kiváltsá­ gokkal ékesítve, mint a többi szabad királyi város és a királyi tárnok­ mester joghatósága alá tartozik, ahogyan az a legutóbbi, 1715. évi pozso­ nyi országgyűlésen hozott CIX. törvényből is kitűnik.(5) A városban je­ zsuita atyák is élnek.(6)

Szatmár megye térképe Hevenesi Gábor Parvus Atlas Hungáriáé (Magyarország Kisatlasza) (Bécs, 1689.) című munkájában.

II. Több helység is van, amiről azt állítják, hogy a megye jogható­ ságához tartoznak; ezekről másutt emlékeztünk meg. Ilyenek pl. Debre­ cen**, Ecsed és mások. E helységek ui. több megyével is határosak és távolról sem tartoznak csak egy megye hatósága alá, és így korántsem egyszerű eldönteni, vajon melyik vármegyéhez kell, hogy számítsuk azo­ kat. A kétségtelenül Szatmárhoz tartozókat a következőkben soroljuk fel. III. A legfontosabb Nagybánya***, németül Hungarische Neustadt****, Istvánffynál: Rivulus Dominarum (Asszonyok patakja). Egykor a ma­ gyar királynék jegyajándéka volt,(7) bányái amelyek aranyban és ezüst­ ben igen gazdagok, a régi szép időkben bő termést adtak, a háborúk óta azonban elhanyagoltak, amint arról Koleserius(8) ismert munkája rész­ letesen is tájékoztat bennünket. Szatmártól kb. 6 mérföldnyire(9) fekszik, várát — mint általában — házak veszik körül, és m á r csak ezért is a szabad királyi városok közé kell számítani.(10) A város az erdélyi határtól mintegy 2 mérföldnyire, a Zazar folyó partján kies helyen terül el, legfőbb ékessége a jezsuita atyák rendháza, akiket a kegyelet és nagyméltóságú és főtisztelendő M a tyasovszky László nyitrai püspök stb. ú r ( l l ) nagylelkűsége és bőkezűsé­ ge helyezett ide. Említésre méltó még, hogy az előző évszázad vége felé, nem meszsze a régiektől, új érclelőhelyet fedeztek fel, amit magyarul Újbányának hívnak, s ez — főként Steinville István gróf(12) őméltósága buzgó irá­ nyítása révén — pótolni fogja az elhanyagolt régi bányák terméskiesé­ sét. IV. Csenger vára 2 magyar mérföldre van Szatmártól. Nemrég még Melith Pál báróé volt(13), aki a belháborúk során a császáriak ellen ví­ vott küzdelemben esett el. özvegyét Prynius(14) vette feleségül, és azt mondják, hogy maga a v á r is az övé lett. A kis mezővárost kálvinisták lakják, akiknek Szatmáron főiskolai tanulmányokra előkészítő kollé­ giumuk (Collegium Generálé studiorum) van, az ékes szólást azonban Németiben adják elő. V. Erdőd Szatmártól kb. 2. mérföldnyire lévő vár, napjainkban m á r csupán romjai láthatok, a hozzá tartozó birtok hajdan sokkal nagyobb volt. Az alatta elterülő mezővárosnak dísze az ott lévő tekintélyes nagy­ ságú templom. Lakosai főleg kálvinisták, határában pedig híres borok te­ remnek. VI. Károly Károlyi Sándor gróf nemzetségének ősi fényét napjain­ kig híven őrző díszes vár. A körülötte elterülő kis mezőváros — mint általában mondják — három mérföldre van Nagybányától,(15) s ugyan­ ennyire Szatmártól is.(16) Latinból fordította: IVÁNYI SÁNDOR

Szatmár megye térképe Hevenesi Gábor kéziratos megyeatlaszában valószínűleg 1699 előttről. (Eredetije Budapesten az Egyetemi Könyvtárban.)

BÉL MÁTYÁS: SZATMÁR MEGYE ISMERTETÉSE Kézirat, 87 fólió ÁLTALÁNOS RÉSZ I. fejezet A megye fekvése és természeti viszonyai 1- §• A vármegye neve Nevét a megye Szatmár váráról kapta.(17) Vannak, (mint pl. műve XXI. könyvének 255. lapján Istvánffy is),(18) akik ezt a nevet Szakmar alakban írják, Bonfini ezzel szemben a Zathmar névalakot használja. A magyarok hol Szatmár, hol pedig Szakmar megyének mondják, s a név­ használatban a németek, a szlovákok és mások is ezt követik. 2. §. Határai Kelet felől Erdély határolja, éspedig részben Felsőbánya mezőváros,(19) részben Tapolca(20) és Szászár (Zazár) falu(21), Kővár(22) és Szilágy(23) tájékán, mely utóbbi kettő épp úgy Erdély tartományát ké­ pezi, mint Szolnok(24) és Kraszna,(25) melyek, Szatmár megyét dél felől határolják, s a Bikk-oldal (Bükk-oldal) nevű hegy(26) választja el őket egymástól. Nyugaton egyrészt Piskolt, Vasad, Tarcsa(27) és egyéb tele­ püléseknél Bihar megyével határos, másfelől a Szabolcshoz tartozó Betulia, azaz a Nyírség határolja. Északon a Tisza, továbbá Ugocsa, és egé­ szen a sóbányákig, valamint Felsőbányáig Máramaros képezi határát. 3- §• Hosszúsága, szélessége Hosszúsága a képzeletben Piskolttól Felsőbányáig húzható egyenes mentén mérve, 14 mérföld, míg másutt a 15 mérföldet is meghaladja. Bár jó hosszan nyúlik el, szélessége — a sok beszögelés miatt, melyek hol tágabbra engedik, hol szűkebbre szorítják kiterjedését — mindössze 7 mérföld. Ahol a Kraszna és Tisza fogja közre, ott a legszélesebb, ettől kezdve a középtájon a Bikkalja(28) és Ugocsa megye között összeszűkül, majd hajlott, görbe vonalban halad kelet felé, mígnem a Kárpátokig ér, és itt a legszűkebb.

4. §• Felszíne Széleit kivéve, amelyek egyrészt dél felé, másrészt kelet és észak felé magasabbra emelkednek, egészében sík vidék. Déli oldalát, mintegy keret gyanánt, egy elég magas és hosszúkás alakú hegység zárja, ame­ lyet az ott termő és a lejtőket borító bükkfáról Bikk-oldalnak neveznek, bár ugyanitt a lejtők közepétől azok lábáig sűrű tölgyesek és más fák­ ból álló erdőségek is találhatók. A hegy lábát gyümölcstermő fákkal te­ leültetett szőlők borítják és ezt a részt nevezik a magyarok Bikkaljának. A Kraszna partján kezdődő hegy különben elég kopár. Ezután jobbfelől északnak, balfelől délnek hajolva, tart kelet felé s gerince nyugatról Szatmár megyébe, keletről Kraszna vidékébe és a Szilágyságba megy át, hogy azután a Szamosnál érjen véget. A Szamoson túl emelkedik a Feketehegy,(29) mely a Tisza ugocsai medrétől kelet felé Felsőbányáig, illetve a Kárpátokig húzódik, s jellegét tekintve, egészében a Kárpátokhoz hasonló. A Tiszától Szatmár széléig elterülő északi részén ui. minduntalanul csak hegycsúcsokat látni, s b á r Máramaros közbeékelődik, lakott helyeket csak nagy ritkán lehet talál­ ni, s ezért nyugodtan tekinthetnénk az egész hegyet a Kárpátok részé­ nek, vagy legalábbis azok déli vonulatának. A tágas szatmári síkságot észak felől körülölelő hegyet a lakosok színe miatt nevezik Feketehegy­ nek, minthogy az a síkság felől, örökösen homályosnak, feketének lát­ szik. A megye területére eső részt egyébként a lábainál létrejött telepü­ lések után különféle neveken emlegetik, így hívják egyik részét Felső­ bányai és Nagybányai hegynek, másutt Tótfalusi, Ilobai, Sikárlói, Vár­ aljai stb. hegyről beszélnek. Lenyűgözően szép az a vidék, amely a Feketehegy és a Szamos völ­ gye között terül el. A négy mérföldnél nagyobb kiterjedésű síkság előbb keskeny sávban a víz folyását követi, majd Meggyesnél(30) és Apánál tárul szélesre; ha ezután itt visszafordulunk, azt találjuk, hogy ez a vál­ tozó termékenységű és kiterjedésű síkság, hol kiszélesedve, hol összeszű­ külve, Váralj a(31) fölött egészen Felsőbányáig húzódik. Közben itt is, ott is falvak, mezővárosok láthatók, fölébük hegy magasodik, s az egyik hely lakóit arany- és ezüstbányáinak kincseivel, másikét termékeny sző­ lőföldjeinek gyümölcseivel ajándékozza meg. A hegy lábainál bővizű for­ rások fakadnak, s a talaj nedvességtartalma elegendő, hogy a mezőgaz­ dasági termelés valamennyi ágát eredményesen művelhessék. De mind­ ezekről majd bővebben az egyes falvak és városok részletes ismertetése során szólunk.

5. §• Az erdőségek A megye legnagyobb erdőségei az egy-két mérföld szélességben Szabolcsból Szatmárba is átterjedő és Nagykároly mezővárosig felhatoló Betulia, vagyis magyarul: Nyírség ama részén vannak, amely délről, Piskolttól kiindulva, a Tiszáig terjed. Nevét a Nyírség a latinul betulának mondott nyírfától vette, amely egykor az itteni erdőségek fa­ anyagát alkotta, de ma m á r alig felét teszi ki, minthogy helyét azóta túl­ nyomóan a tölgyeseknek adta át. A bozót és nyírfa egyébként kedveli ezt a kavicsos talajt, és innen van, hogy ezt a vidéket magyarul Nyír­ ségnek, latinul pedig Betuliának nevezik. 6. §• A mezőség A megye többi részét szétszórtan elterülő mezőség és mélyfekvésű síkság alkotja. A széleket kivéve, melyeken — mint mondottuk — a Bikkoldal, Feketehegy és a Nyírség erdei terülnek el, felszíne általában síkság és mezőség. Északra néző oldalán szintén széles rónaságban válik el Ugocsától és a Tiszától. 7- §• A folyók Miután Ugocsát elválasztja Beregtől, továbbhaladva, a Tisza Zemp­ léntől is elkülöníti a tájat. Bár közös torkolattal, a megyében két folyó ömlik a Tiszába: a Szamos és a Kraszna, előbb azonban mindegyikük külön-külön öntözi meg a hozzácsatlakozó vidéket. Ugyan vizének nem tömegénél, hanem esésénél, gyorsabb folyásánál fogva első a Kraszna. Bihar végeitől indul(32), átfolyik Szolnokon (ti. Közép-Szolnok megyén — a fordító), ahová Kraszna megyéből, a Bükk hegység háta mögül, szalonaki völgyön át érkezik, s elhagyva a hegyeket, folyása az előtte k i ­ táruló síkságon enyhe lejtéssel lassul le. Előbb Majtény(33) mezővárosá­ nak határát mossa, innét jobbra térve, kiszélesedő, ellaposodó medrével Domahida mellett folyik el. Itt nevezetes átkelőhely van. Lassú, zavaros víztömegét lomhán viszi Ecsed alá. Amint ui. a mezők lágy talajára ér, hullámait sokfelé teríti szét, látható partokat nem váj magának, hanem a rétekre kiáradva, mindkét oldalon sás- és nádtömegeket nevel, s így sehol sem látni, hogy tulajdonképpen milyen széles a medre. Amint Ecsedhez ér, láppá terebélyesedik, s oly természeti erősségként fogja kö­ rül a helységet, hogy Istvánffy azt bevehetetlennek mondja. Innét a tőle megszokott lassúsággal lomhán és kényelmesen számtalan kanyart leír­ va fordul jobbfelé és Szamosszegnél a Szamosba ömlik.(34)

Azt beszélik, hogy a Kraszna régen jól kivájt és igazi mederben Majtény mezőváros fölött balfelől a Boart nevű szkita vár(35) mellett Nagykároly mezővárost, továbbá Kaplonyt és sok más falut érintve folyt a Tiszába. Később azonban a Báthory nemzetség, hogy fokozza vára védhetőségét és a víz másoknak is hasznára lehessen, eredeti medréből a folyót Ecsedhez, arra a vidékre vezettette át, ahol most folyik. Akinek módjában áll, hogy Majtény fölött megtekintse a régi meder és zsilipek nyomait, nem is kételkedik ebben. Károlyi Sándor gróf szívessége foly­ tán, aki mindenképpen fejleszteni akarja a vidéket és semmit sem mu­ laszt el, amit tervének megvalósítására hasznosnak és kivihetőnek ítél, én magam is végigjártam ezeket a régi mederrészeket. Néhány évvel ez­ előtt a gróf e célra készített ekével szántatta fel jobbágyaival széles ba­ rázdával a régi medret, hogy később a megfelelő munkák elvégzése után a folyót Nagykároly mellé vezethessék vissza. Kívánom neki, hogy gon­ doktól mentesen, jó erőben éljen soká és valósítsa meg mindazt, amit kíván, s hogy e terve is valóra váljon. A Kraszna hasznát a vidék számára elsősorban az magyarázza, hogy a tájon, melyen áthalad, kevés a patak és a forrás, fgy viszont tágas le­ gelőket öntöz, vizében sok a hal és megszámlálhatatlan a kétéltű. A Szamos, latinul: Samosius, magyar írásmód szerint: Szamos, n é ­ met írással: Samosch, a Tiszántúl leginkább bővizű folyója, vize tiszta, szőkébb, mint a Krasznáé, ivásra alkalmasabb, bájos réteket öntöz, s hallal van tele. Erdélyből jön, s két forrásból ered. Egyik forrása a Radnai havasokban van, onnét mint bővizű patak, más vizekkel összefolyva, Besztercze felé halad és innét Mikaháza mellett, a sóbányáiról híres Dés városa fölött folyik el, s Besztercei Szamosnak hívják.(36) Másik forrása a Kalota és Karica hegység találkozásánál a Gyulai havasokban van. (V. ö. Istvánffy X X I . könyv, 255. lap, új kiadás, Kölnben.) Nem olyan bővizű, mint a másik ág, ezért Kisszamosnak is nevezik, de nagyobb az esése, és nagyobbnak tűnik, mint a többi patakok. A két ág Mikaházánál egyesül és Magyarország területére m á r mint Nagyszamos lép. A vár­ megye területét Erdőszadánál, a Kővári kerület szélén érinti először, itt a Lápossal és más vízfolyásokkal egyesül s innét már mint nagy folyó folyik el Sikárló és Bozinta falvak között. Ezután Balotafalva alá ér, amely mellett elhaladva, Remetemező határát szeli át. Folyása itt jobb­ ra tér. Nagybánya vidékének közepén áthaladva, jobbról Iloba, Váralja, Apa, balról pedig Veresmart, Borhid, Lippó és más falvakat érint. S i ­ kárló alatt a folyó medre a hegy lábához hajlik, s így itt kezdődik az a szoros, ahol az országút halad át. A szoros, melyet a mellette fekvő Hu­ báról neveztek el, annyira szűk, hogy két szekér egymás mellett csak nehezen tud átmenni rajta. Innen van, hogy itt mindennél rosszabb az

út, mivel a sűrűn jövő-menő szekerek kereke mélyen vágódik a földbe. A sok forrás, meg a folyó közelsége miatt, itt különben sem szárad föl sohasem a sár, főként amikor a folyó a záporoktól duzzad meg. Esős időben gyakran esik meg, hogy a folyó az egész szorost elönti és járha­ tatlanná teszi. Egyébként, ha zápor nem duzzasztja, megszelídül. Vissza­ tér medrébe, és ismét megfér a szintjét egy öllel(37) meghaladó partjai közt. A szorosból kiérve, szelíden folyik át az általa termékenyített berencei és udvari mezőkön, majd balra fordul és vize két ágra szakadva formál Szatmár vára és Németi számára kiválóan alkalmas szigetet. Ú t ­ ja itt már sík vidéken halad, k á r t sosem tesz, szabadon szaggatja a par­ tokat, kedvére kanyarog, s a terjedelmes síkságon már nem annyira nyaldossa partjait, hanem inkább játszik velük. Szatmár után Vetés, Óvári, Dara, Komlódtótfalu, Tatárfalva, Angyalos, Csenger, Tunyog, Matolcs, Szamosszeg határán folyik át, az utóbbinál egyesül a Krasznával, majd alig két mérföldet téve meg, Olcsva vidékén a Tiszába ömlik. A Lapost Bonfini Lapus (II. Decas, III. könyv, 208. lap), Istvánffy Lapessus néven említi ( X X I . könyv 255. lap), a magyarok Láposnak mondják, s ez a név arról a lapályról ered, amelyen Erdély szélétől kezd­ ve folyik át. A folyó a Besztercei havasokban, a nevezetes Cibles hágó­ nál, Macskamezőn ered.(38) Innét lejutva, előbb számos kis forrás vizét gyűjti össze, s az előbb még keskeny kis patak kiszélesedve fut be K ő ­ vár vidékére; ezt bejárván, Peterétihez(39) folyik, azután Szurdokkapolnak, Remete, Karulya, Kölese, Szakállosfalu, Katalin és Koltó hegységek(40) területét érinti. A továbbiakban Lénárdfalu, Hagymáslápos(41), Zazár falvakon keresztül kies mezőkön hömpölyög Bozintához. Azután Aranyoshoz és Erdőszadához ér és a Szamosba torkollik. Gyorsfolyású, tiszta, utóbb ellaposodó folyó, és vizében sok a hal. Amint idegen vizek­ kel keveredik, összetétele is megváltozik, és a síkságon már nem hason­ lít régi énjéhez. A Sesarus, a magyarok kiejtése szerint Szaszár (Zazar), önmagában jelentéktelen folyócska, de az a szerepe, amelyet a bánya- és kohómű­ veknél tölt be, fontossá teszi. A Feketehegy oldalában, Felsőbánya me­ zőváros fölött ered. Alig hogy összegyűjtötte a környező patakok vizét és kiásta medrét, máris a bányák területére ér, és itt azonnal az érczúzók pörölyeinek mozgatására, vagy az ércek mosására fogják be vizét. A völ­ gyekben, melyeken átfolyik, legalább tíz bányaművet hajt, illetve mos­ sa az ércet, mielőtt a város területére lépne. Felsőbányán az ércolvasztó kohók fujtatóit mozgatja és azok tüzét éleszti. A város közepén ugyanis ércolvasztó kemencék állnak, amelyekben a zúzóművekben apróra tört érceket olvasztják. Ezután Tóti, vagy Tótfalva(42) nevű faluhoz siet, ahol az ottani malmot hajtja. Itt alig folyik tovább ezer lépésre, egy közeli

völgyben máris ott van egy másik patak, a Farnasius, melyet a magya­ rok Fernezely vizének neveznek. Azt beszélik, hogy régebben itt a ho­ mokból sok aranyat mostak. Most az érczúzásnál hasznosítják a patak­ víz erejét. A Fernezely vize a Szaszárba ömlik, és ugyanide torkollik az Asszonypataka néven ismert kis patak is. Önmagában ez is jelentéktelen vízfolyás, de különleges neve miatt figyelmet érdemel. A város (valószí­ nűleg Felsőbánya, vagy Nagybánya — a fordító) közelében északi irány­ ban emelkedő hegy oldalából ered. Asszonypatakának azokról az asszo­ nyokról nevezték el, akik egykor a patak folyását követve fedezték fel az ércnyomokat. Amikor aztán megkezdték a bányák kialakítását, a pa­ taknak az említett asszonyok után adtak nevet. Miután ezt a patakot is magába fogadta, és még több forrás vizét is felvette, a Szászár a róla elnevezett helység (Zazár) irányába kanyarodik, melyet balról maga m ö ­ gött hagyva, a Láposba ömlik. Minthogy vizét zavarossá és bűzössé te­ szik a bányaművek melléktermékei, a halak elkerülik, de amíg tiszta, pisztráng és lazac él benne. 8. §. Lápok, ásvány- és gyógyvizek A legnagyobb láp Ecsed körül terül el, s ezt a Kraszna vize táplál­ ja, amely e különben is nedves és vizenyős vidéket még mocsarasabbá teszi. Ez a lesüllyedt medence nincs messze a Tiszától. A láp kialakulá­ sának egyik oka, hogy a csapadékokból odajutott, vagy a kiöntésekből visszamaradt vizet a talaj nem képes elnyelni. A másik tényező a Krasz­ na vize, melynek hullámaitól annyira megduzzad, hogy kiterjedése a két mérföldet is meghaladja. Víztömegének magassága és talajának hőfoka miatt, a láp télen nem fagy be, nyáron pedig nem szárad k i . Halbősége egész éven át folyamatos. A megye területén, főként Nagybánya vidékén, bőven találhatók ásvány- és gyógyvizek.(43) Felsőbánya mezőváros határában van a Bor­ kút nevű forrás, mely e híres hegy oldalában, a borkúti bányából ered. A kéntartalom több benne, mint a szénsav, ezért épp olyan jó az íze, mint a gyógyhatása. A másik gyógyforrás Nagybánya alatt szép és mély völgyben, szőlőtermő dombok között, egy réten fakad.(44) A z előbbinél bővebb vizű, és ezért többen is használják. A polgárok, hogy védjék a csapadék szennyezésétől, kutat építettek köréje és egy tornyocskát fölé­ be. Nem messze innen, dél felé a Láposon túl, Tapolca falunál, Nagybá­ nyától fél mérföldnyire is nevezetes forrásvizek vannak. Ezek vize csípősebb, mint általában a szénsavas forrásoké. A kútban feketének tűnnek és ezért a Feketeforrás nevet kapták. Üvegben m á r világosabb, kékes színt vesznek fel. Ivásuk enyhíti a gyomor teltségét, jó közérzetet t á -

maszt, ezért a lakosság orvosságként is szívesen issza. A bányák környé­ kén és a Feketehegy aljában ezeken kívül még több forrás is van, de mindazokat részletesen ismertetni itt nem lehet feladatunk. 9. §. Az éghajlat egészséges Az éghajlat, a levegő itt frissebb és tisztább, mint másutt az Alföl­ dön, a lakosság egészséges, jóltáplált. A z északi szél ugyanis mérsékli a síkságról érkező fülledt nyári forróságot és ez a tisztult levegő használ az egészségnek. A Kárpátok közelsége miatt a megye sík vidékén is ez a helyzet. 10. §. A föld termékenysége Míg a levegő egészséget áraszt, termékenység jellemzi a földet. A művelés alá vont talaj, azokat a helyeket kivéve, ahol kevés a nedves­ ség s ezért a mag kiszárad, vagy ahol kavics, mocsár, meredek hegy gá­ tolja a beérést, kedvez a gabonaneműeknek. Mindenesetre a rozsot vagy kukoricát is megtermi a talaj. Még mindig sok a művelés alá nem fogott terület, a néptelen, üres térség, ritka a népesség. Sok helyen rozs lesz az elvetett búzából, vagy búza a rozsból. (E jelenség magyarázata, hogy még nem tökéletes a vetőmag szelektálása, a búza mellett sok rozs marad benne, s vetés után pedig az a gabonafajta nyomja el a másikat, ame­ lyiknek jobban kedvez a talaj — a fordító). A bányákkal szomszédos v i ­ déken szinte teljesen hiányzik a gabonatermesztés; vannak helyek, ahol egyáltalán nem is ismerik a földművelést, a gabonatermesztés módját. Viszont jelentős a bortermelés, s a bort nem csak ivásra használják, ha­ nem a felesleget kenyérre cserélik k i . 11. §. A szőlő és bor dicsérete Olyan arányban virágzik a bortermelés, hogy nem sokban térnék el az igazságtól, ha Bacchus székhelyének nevezném a megyét. Azon a r é ­ szen, ahol a Feketehegy fekszik, jóformán mást nem látni, mint gazda­ gon termő szőlőket. Állítólag oly bőséges a termés, hogy egy-egy tőke minden évben egy-egy csöbörre valót(45) ad. Bár az itt termő bor erős­ sége nem közelíti meg a tokajiét, mégis elég erős és ízletes. A termelők pedig mindig bízhatnak a jó termésben, mert a hegyből fakadó sok for­ rás kielégítő talajnedvességet biztosít. És bár nem egyforma minőségűek az itteni borok, egyforma az áruk: egy iccéért(46) még a legjobb bor ese­ tén sem lehet 5 dénárnál(47) többet kapni. Amikor 1726 december havá­ ban itt jártunk, egy iccéért mindössze egy polturát(48) adtak. A z újbor

ára csak akkor emelkedik magasabbra, ha egy idő múltán elfogy a kész­ let. A z itteni bor színe fehéres, amikor pedig kiforrott sárga. Egy-két évnél tovább nem tartható. Hasonlók a sajátosságai a Bikkalján, vagy a Szatmár vidékén, a Bükk-hegység tájékán termett bornak. Vannak, akik az utóbbit többre tartják az előbbinél, mert szerintük ez egészséges, ke­ vésbé veszélyes. Egyébként a szőlőfajtától, a szőlőföld fekvésétől, a talaj minőségétől is függ a bortermés. Szőlők találhatók még a Biharral szom­ szédos megyerészen, Nagykároly környékén is, ahol most kezdik az erős, nemes szőlőfajtákat ültetni. 12. §. Gyümölcsösök Tömegesen találni különféle gyümölcsfákat is a tájon. Termékeny­ ségüket ugyanazon tényezők határozzák meg, mint a szőlőkét, vagyis a talaj alkalmassága és nedvességtartalma, melyet a hegyvidéken az onnét lefolyó vízerek, a Tisza mellékén pedig a gyakori kiöntések biztosítanak. Sűrűn látni itt az almát, körtét, szilvát, diót, termésüket szekérszámra hordják a környékre eladni. Haszonnal terem a gyümölcs a Tisza mel­ lékén kívül a Szabolcs megyével határos részeken is. A gyümölcsfajták is ugyanazok, mint a szomszédos megyékben, bár a nemesek és a városi emberek szeretik a változatosságot. A dinnyetermesztésről nem kell k ü ­ lön beszélnem; itt épp úgy virágzik, mint másutt. 13. §. Háziállatok A háziállatok fajai ugyanazok, mint Bihar megyében. A sík vidéken tenyészők értékesebbek, mint a hegyvidékiek. A sík vidékiek ugyanis nagyobb termetűek és alakra is mutatósabbak, míg a hegyvidékiekének ízletesebb a húsa, bár alakjuk nem olyan tetszetős. A hegyvidéki ökör­ nek, lónak, birkának kisebb a termete, tarkább a színe. A sík vidéken élő háziállatok termetre hosszabbak, a sertések világosabb színűek és szelídebbek. Nem tenyésznek ugyan oly bőségben, mint a szabolcsi és bihari mezőkön, de olcsóbban vásárolhatók meg. A lakosság a sertések különböző fajtáit tenyészti. 14. §. A szabad vadászat folytán ritkul a vadállomány A vadászatot mindenütt szabadon űzik, emiatt ritkul a vad. A z em­ ber által nem járt helyek, hegyek legelésző szarvas- és vadkecskecsordákat(49) rejtegetnek. A Kárpátok határvidékén mindaz megtalálható, ami a vadállomány fönnmaradását biztosítja és bőséges zsákmányt ejthetnek a vadászok, főleg pedig a valachok.

15. §. Halászat A Tiszát, mely tekintélyes részét öntözi a megyének, joggal tartják halnevelőnek. A tiszai halnál azonban ízletesebbek azok a fajták, amiket Dáciából a Szamos, vagy a Lápos hoz magával. A Krasznában élő halnak épp úgy sár- és pocsolyaszaga van, mint azoknak, amiket az Ecsedi láp­ ból lehet fogni. 16. §. A madárvilág A közönséges madárfajokon kívül, melyek azért változatosságban és mennyiségben semmivel sem maradnak el Szabolcsban élő fajrokonaiktól, ebben a megyében különleges és nemesebb madarak is találhatók, mint például a fácán, mely az erdőben él, meg a császármadár,(50) mely a he­ gyekben fészkel. 17. §. Hasznos növények Az itt termő növényfajták között egy indiai teához hasonló növény tűnt szemembe. Levele és az illata is olyan, ha kifőzik. A Feketehegy t ö ­ vében terem. Ha a mieink ezt meg tudnák szárítani és össze tudnák mor­ zsolni, akkor — merem állítani —, nekünk magyaroknak nem kellene i n ­ diai teára pénzt kiadni, mert saját hazánkban is bőségesen teremne meg. De cseppet sem kételkedem abban sem, hogy még több ilyet találnánk, ha keresnénk. 18. §. Az ércbányák Oly mértékben bővelkedik a megye ércben, hogy ahol arany nincs, ott biztosan van réz és vas. Bonfini is megírja (I. Decas I. könyv 26. l a ­ pon), hogy Szatmár hegyei igen gazdagok aranyban és ezüstben. Ezt a Feketehegyre vonatkoztatva mondja, melynek bányái régóta nagy hír­ névre tettek szert. A gazdagabb bányák — mint fentebb mondottuk — Asszonypatakánál találhatók. Nem tudom felsorolni valamennyit, mert ezen a vidéken lépten-nyomon találkozunk velük. Mindenesetre a legna­ gyobb és egyben legrégibb bányamű az, amely Rivulinummal (Nagybá­ nyával) szemben fekszik, s amelyet hatalmas kiterjedése miatt a magya­ rok Nagyveremnek, vagy Nagybányának neveztek el.(51) A városra n é ­ ző hegyormok között ez a legnagyobb. Csúcsától befelé kézimunkával mélyített, félelmetesen mély üreg, kút, szállítóakna tátong. A hegy bel­ sejét az aknák tömegével már annyira kivájták, hogy már alig van hely,

ahol újabb vágatot lehetne hajtani. Ezért a hegy mélyébe leszálló mun­ kások már az ottani homokos kőzetet is felásták, amíg annak kifejtésé­ vel is végeztek. Azt mondják, hogy valahányszor műszakot váltottak, semmi mást nem kívántak napibér gyanánt, csak azt az aranyat, ami a homokból kilépők sarujába tapadt. De ezt sem kapták meg, hanem ami­ kor abbahagyták a munkát, lehúzták a lábbelit róluk és mezítláb enged­ ték ki őket. A külszínre vezető akna már annyira mélyre van ásva, hogy a Zazar és Lápos medre alatt halad, s fél mérföld hosszan föld alá rejtett járata végül is Szaszár (Zazár) falunál ér a felszínre, mely a bányászok telephelye volt. Amikor ez a közlekedő akna idő múltán eltömődött, egy másik kijárat létesült, de nem olyan magasan, mint a régi; a hegygerin­ cen ez ma is látható, s a bányavíz kivezetésére szolgál. A hegy belsejé­ ben és a bánya térségében olyan víztömeg van, hogy az egész környező vidéket eláraszthatná, ha egyszer napvilágra törne. A másik ércbánya a borkúti, mely az előbbitől egy mérföldnyi t á ­ volságra fekszik. Nevét az ott lévő borkúttól nyerte, borkútnak ezen a vidéken savanyú vízforrást nevezik. Ez a Felsőbányával szemközt lévő hegyoldalból fakad. A négyszáz láb mélységre kivájt akna a borkút kö­ zelében van. Középen a mélyből a hegytetőig érő, roppant magas szállí­ tóaknák található. A z itteni kőzet arany tartalma bőséges, de művelését régebben abbahagyták, most azonban újból hozzáláttak felújításához. Ettől az ércbányától kissé távolabb és feljebb fekszik a Felsőbányá­ nak nevezett bányamű. Itt régi bányaművelésből eredő, abbahagyott és majdnem el is felejtett lyukak, gödrök láthatók, mellettük új aknák, üregek vannak, amiket nem tudom miért, Tomosinak neveztek el. A z ebbe leereszkedő kút — szállítóakna — mélysége mintegy 22 öl. A bá­ nyászok hat létra segítségével szállnak le. A létrák nincsenek egymáshoz kapcsolva, közöttük itt is, ott is kőbe ásott lépcsőfokok vezetnek az oldal­ üregekbe. A fejtőhelyek sűrűn állnak egymás mellett, s ahogy lejjebb szállunk, egyre sűrűbben. Itt m á r mindenütt fénylenek az ércdús kőze­ tek, és minden telér további kutatásra ösztönöz. Mihelyt leértünk a mély­ be, egy másik üreg tárul elénk, ennek Lövés a neve. A belépőket meg­ lepi az aknák szokatlanul nagy kiterjedése, a fönt és lejjebb kiásott fejtőaknák, oldalvágatok nagy száma. Ezután a szállítóakna összeszűkül kis­ sé és kanyarogva vezeti még mélyebbre azokat, akikben meg van a b á ­ torság, hogy leszálljanak ide; így ér végre a termelés színhelyére, a v á ­ gatba, ahová csatorna vezeti le annak a pataknak vizét, amely itt a v á ­ lasztóvizet szolgáltatja. Ezen nem szabad átmenni, csak az van megen­ gedve, hogy meghintsék magukat vele az emberek, s akik először száll­ nak le, mintegy ezzel avatják be magukat a bányamunkába. A környe-

zet itt csupa kő, azonban csodálatos látványt nyújt, valósággal bámulat­ ba ejti a szemlélőt a sok, csillogó aranyszemcse. A harmadik bányatérség a Farkas nevet viseli. Ennek lejárata vál­ tozatosan hajladozik, s mint magam is tapasztaltam, sokfelé bocsát k i ol­ dalágakat. Mélyébe egy másik kút hatol be, ezen át szállítják felszínre a kibányászott kőzetet. Ez félelmetesen mély nyílású, terjedelmes, való­ sággal átfúrja a meredek hegyet. Távolabb víz szivárog, majd szellőző­ aknák, végül a külszínre vezető közlekedő akna. A közlekedő akna azon­ ban oly alacsony, hogy a bányászok inkább a szállítókútba vájt lépcsőfo­ kokon járnak föl és alá. Hazánk nevezetes bányája ez, mely nem terjedelmével, hanem ter­ mékeinek finomságával, gyümölcsöző voltával és a művelésmód fejlett­ ségével múlja felül a többit. A m i másutt csak kétes kimenetelű próbál­ kozás, az itt mindig valóra váltható, és a befektetett költség is busás ha­ szonnal térül meg. A fent leírt három bánya nagy kiterjedésű ugyan, de nem szélesebb és nem mélyebb annál, hogy az egy csoportban dolgozó ötven bányász ne tudná egy nap alatt kimélyíteni a vágatot és két nap alatt kifejteni, ami ott kifejthető. Én magam 1726 december havában mentem le ebbe a bányába s három óra alatt tudtam meg mindazt, ami­ re kíváncsi voltam. A z egész bányatérség köves, kemény sziklába van vájva. A telérek minden irányban dőlnek, vastagok s nem csákánnyal fejtenek, hanem előbb tűzzel puhítják a kőzetet. Vaséket vernek a ke­ mény kőbe s amint legalább akkora lyukat vágtak, amibe egy kis vasrostély elfér, beleteszik és gyúlékony anyaggal rakják tele a rostélyt, tüzet gyújtanak benne; a tűz annyira megpuhítja, meglazítja a sziklát, hogy azután csákánnyal m á r törhető. (Fractura Pliniusnál(52) bányászkalapá­ csot, csákányt jelent. Lásd: Köleséri: Auraria Dacia című művében, a II. fejezet 69. lapján.) Mihelyt a kemény kőzet a vasrostélyban fejlődő hő­ től repedezni kezd, a bányászok eloltják a tüzet, az égett szikladarabot csákánnyal tördelik k i . Darabról darabra égetik a sziklát és így alakít­ ják k i a boltozatot, a fedüt. Munkájuk tehát a kőzet égetéséből és kitördeléséből áll. Minden héten két napot töltenek el égetéssel, a többin a fejtést végzik. Amit szombaton égettek, azt a következő hétfőn és ked­ den fejtik le. Szerdán ismét égetnek, majd csütörtökön, pénteken pedig fejtenek. A vasrostéllyal végzett égetésen kívül a vágat oldalában is rak­ nak tüzet, hogy az is lefejthető legyen, ami a vágat oldalából, vagy a fedüből érdemes a lefejtésre. Miután felszínre szállították a lefejtett kő­ zetet, a telérek irányába száraz fát raknak és meggyújtják. A nagy tűz­ től hatalmas robajjal maguktól töredeznek le az áttüzesedett kőzetdara­ bok, s most már csákánnyal könnyen fejthetők le. Nem egyszer esik meg, hogy a fedü a bányászokra szakad és agyonnyomja őket, ha nem dolgoz-

nak és mozognak óvatosan. A lefejtett kőzetet éjjel-nappal csilléken szál­ lítják a munkások a legközelebbi fáklyáig, majd a szállítókútból a k ü l színre húzzák. A lefejtett kőzet természetesen nem mind arany, habár arany tartalma bőséges. Olyan kőzetfajták is vannak, melyekben lemeze­ sen csillog az arany. Amit kibányásztak, azt előbb apróra zúzzák, azután mossák, majd pörkölik, végül nyers bucává olvasztják. Említettük, hogy a Zazar nevű folyócska a bányamű alatt elterülő völgyön folyik át. Bizonyos távolságra egymástól, ezen a folyón vannak a kibányászott ércnek apróra törését végző érczúzók, döngölök. A zúzóművet németül Stamphen-nek, ma­ gyarul stomfaknak, latinul officina contusoria-nak nevezik. A döngölő pörölyök alatt mindkét oldalon lefolyóval felszerelt, zárt asztalok van­ nak. A durvább zúzalék hamar folyik le és alul csak az marad, amiben az arany ülepedett le. Iszapos, amikor kiveszik, ezután összegereblyézik, tűzben hosszasan pörkölik, végül pedig, hogy megolvadjon, az olvasztó­ kemencébe teszik. Amikor megolvadt, kiengedik az izzó kemencéből, ekkor kihűlve egy masszába — bucába — áll össze. H a a buca m á r telje­ sen kihűlt, ismét tűzön hevítik, ekkor válik k i a salakból az ezüst. E b ­ ben ónnal vegyülve, ólom is van. Ujabb hevítésre van szükség, hogy ez is kiváljék belőle. A z ezüstöt azután Felsőbányára viszik, és mivel je­ lentős mennyiségű aranyat is tartalmaz, az aranyat tálakban, üvegekben történő főzéssel szokták kiválasztani belőle. Köztudomású, hogy az a te­ vékenység és munka, amelyet e bányáknak munkásai végeznek, évente mintegy 80 000 Ft(53) bevételt eredményez, ebből kb. 30 000 a tiszta ha­ szon. Felsőbányán ugyanis ezt jegyezni szokták. Bár közigazgatásilag Kővár vidékéhez tartozik, abból következően, hogy a felsőbányai bányaműnek képezi egyik üzemét, Kapnikbányáról is e helyen kell szólnunk. Nincs messze Felsőbányától. Egyetlen hosszú tárna vezet a hegybe. Amint a tárnanyílás a külszínen elkezdődik, mind­ járt folyamatos útvonalon halad jobbfelé a hosszan elnyúló hegygerinc belsejébe. És miután több, mint kétszáz öl hosszan hatolt be a hegybe, iránya elhajlik, s amint az érctelérek ide-oda hajladoznak a szikla bel­ sejében, kamrákba megy át. A h o l véget ér a tárna, nagy, ismeretlen mélységű szállítóakna van, melyet a hegycsúcsról mélyítettek le, s egy­ kor ezen át vontatták fel a kiásott bányatermékeket. Most a császár pa­ rancsára újból művelés alá fogták. Jelenleg a bányászok már nem csak itt-ott kialakított aknák útján hatolnák be a hegybe, hanem a szállítóak­ nával, melyet sokkal mélyebbre ásnak, mint korábban. Ennyit a kincstári bányákról. Nem kívánom felsorolni a magántu­ lajdonban levő bányaműveket, amelyekkel a városok, illetve az egyes polgárok rendelkeznek. A felsőbányai és nagybányai lakosoknak a hegy-

gerincen túl imitt-amott réz- és ezüstbányák vannak birtokában. A F e ­ ketehegy — mint említettük — a régóta folytatott bányászkodás emlé­ keként úgy át van lyuggatva aknákkal, tárnákkal, hogy az óvatlanok számára nagyon veszélyes a földalatti vágatokban, üregekben járni.

II. fejezet Közállapotok 1. §• A táj első ismert lakói: a szarmaták, dákok, jazigok, hunok Ezt a földet régen szarmaták(54) és dákok(55) lakták. A z utóbbiakat dakkok, médek(56) néven is szoktak emlegetni, mivel az erdélyi, vagyis a mediterráneus dákokhoz tartoztak, akiknek telephelyei erre a tájra is átnyúltak, de nem szabad őket összetéveszteni a partmentiekkel, akikről később még szólunk. S miután a géták,(57) majd a gótok és más n é p ­ csoportok közé is beolvadtak, nem lehet megállapítani, milyen népek te­ lepedtek meg itt. Ha hinni lehet Cromerusnak,(58) Pistoriusnak(59) és másoknak, akkor a jazigokat(60) is ide kellene sorolnom, mert az emlí­ tett szerzők azt állítják, hogy a jazigok is a lengyel határok szomszédsá­ gában laktak. Elfogadjuk Ptolemaeusnak(61) azt a III. könyvében kifej­ tett álláspontját, mely szerint Jazigiát keletről Dácia, nyugatról és dél­ ről Germania, északról Sarmatia határolta. Ámbár Ptolemaeus más he­ lyen (III. könyvének IV. fejezetében) azt állítja, hogy a dákokat a jazigoktól a Tisza folyó választja el. (III. könyvének I/b. fejezetében így szól: A Tisza folyó a Kárpátokban ered és a dákokat a metanaszta jazigoktól elválasztva, végül Titel város mellett ömlik a Dunába.) Mégis kétségte­ len, hogy a jazigoknak egy másik csoportja átkelvén a folyón, a dákok közé vegyült, vagy elűzvén őket a hegyek közé, mezeiket maguk vették birtokba. Plinius is azt állítja, hogy a jazigok a síkságot tartották meg maguknak, a dákokat pedig a Patissus (Tisza) folyón túlra, a hegyek kö­ zé és a Maros mellé űzték. (Plinius a következőket mondja IV. könyve 12. fejezetében: a mezőket, síkságokat a jazigok tartják birtokukban, a hegyeket pedig az általuk elűzöttek.) Jogosan hisszük tehát, hogy a ja­ zigok a Tisza folyón túlra, a m i megyénkbe is betelepedtek, bár — mint előbb említettük, — őket a partmenti dákoktól a Patissus folyó válasz­ totta el. Abban sem tudok kételkedni, hogy a rómaiak a dákok leverése után itt is létesítettek kolóniákat, hiszen a régi szállítókutak, aknák, t á ­ rók, bányaüregek, melyekkel tele vannak a hegyek, a rómaiak által, vagy azok példájára a folytatott aranybányászat emlékeinek és nyomainak

látszanak. Vesdd össze: Zamosius: Analecta antiquae Daciae, 10. fólió, továbbá ugyanő: Libellus eruditorum. Kolozsvár, De veteri Dacia. I. §. 8. s köv. lapok.(62) — Továbbá Lisznyai: Magyarok cronikája 25. lap,(63) ahol a szerző kifejezetten állítja, hogy a jazigok a dákokat elűzvén, a Tiszán túl is megtelepedtek.) Amikor később a hunok(64) és szkiták(65) jöttek ide, a dákok a jazigok közé vegyülvén, a rutén népcsoportot,(66) a rómaiak pedig a valachokat(67) hagyták örökség gyanánt maguk után. Ezek esetében is hasonlóan erős népkeveredés következett be. 2. §. A magyarok A megye túlnyomó részét a hunok és szkíták leszármazottai, a ma­ gyarok lakják, akik Dáciából, vagyis Erdélyből kijővén, látván e föld előnyeit és megkedvelték ezt a síkságot, kemény csatákban győzték le és a hegyvidékre űzték a szlávokat, maguk pedig egymásközt osztva fel a síkvidéki részeket, ott telepedtek le. Ezt az országrészt Szabolcs és Kende vezérek kapták. Amint törzsük napról-napra erősödött, a magyarok úgy benépesítették a vidéket, hogy hosszú ideig más népnek még hírét sem lehetett hallani a síkságon. (A hegyvidéket régóta vlachok és rutének lakták.) A síkságot falvak és mezővárosok szegélyezték, de nem azért, hogy díszül szolgáljanak, hanem, hogy bőséget árasszanak a lakókra. De amiként háborút viselve, fegyverrel hódították meg az országot, ugyan­ úgy fegyverrel kezdték őket is elsorvasztani. A legnagyobb csapást a ta­ tároktól szenvedték el, akik IV. Béla uralkodása alatt özönlötték el az országot, majd tűzzel-vassal pusztítva, romboltak le mindent. Azután pestis jött, amely még inkább pusztította a népet. Termelő lakosság hiá­ nyában éhség szedte áldozatait azok körében, akik életben maradtak a járvány után. (Bonfini II. Decas, VIII. könyv, 298. s. köv, fol.) A l i g ocsú­ dott fel az ország a tatárok okozta pusztulásból, máris ott voltak a k u ­ nok s K u n László uralkodása alatt az ismét betört tatárokkal annyira elpusztították ezt az országrészt, hogy egyes helyeken embernek, állat­ nak nyomát sem lehetett látni. Bonfini írja, hogy miután az igáslovak a hegyekbe szöktek és elvadultak, a visszatérők önmagukat voltak k é n y ­ telenek igába fogni és így húzni a szekeret. (Szapolyai) János és fia, J á ­ nos Zsigmond idejében állandósult a pusztítás. (V. ö. Istvánffy 305. fol.) Nem kívánom tovább sorolni a gyötrelmeket és a pusztulást, amit ez­ után a török háborúk, illetve a polgárháborúk okoztak. A török betöré­ sekkel egyidejűleg nem egyszer ejtették rémületbe a megye lakosságát az Erdély felől beütő tatárok is. Ez a vidék ugyanis nem esik messze a pogányoktól, s váratlan beütéseiktől ezért a lakosság sohasem lehetett teljes biztonságban. így most kevés magyar él a megye területén, ezek

is a Biharral és Szabolccsal szomszédos részeken, továbbá szétszórtan a Tisza, Kraszna és Szamos mocsaras partvidékén fekvő falvakban laknak. Több a földjük, mint amennyit meg tudnak művelni. De amit megterem a föld, azt sem tudják eladni, ezért nyomrognak, keresetük a táplálko­ zásra és ruházkodásra is alig elegendő. 3. §. A valachok* A valachok — mint mondottuk — a hegyeket lakják s szokásuk sze­ rint nyers, műveletlen életmódot folytatnak. Minél zordabb a vidék, an­ nál sűrűbben tűnnek fel kalyibáik, főleg az Erdéllyel határos hegyek­ ben. A z erdélyi valachok ugyanis az egykor Dáciában lakó rómaiak ma­ radékai. Amijük van, az nagyon kevés, és azt is az erdőkben rejtegetik. Ezért a hadjáratok, háborúk alkalmával sem pusztultak úgy, mint a ma­ gyarok. A magyarok honfitársaiknak tekintik őket, s jó szomszédságot ápolnak velük, ők viszont tolvaj lásból és rablásból élnek. Olyan ügyesen lopják a lovat, hogy a tulajdonos nem képes megakadályozni a tolvajlást. Gabona helyett kukoricát termelnek. 4- §• A rutének A kisoroszok, vagy rutének olyan csoportját képezik a szlávoknak, mely a dákoktól, jazigoktól, szarmatáktól származtatja magát. Nem sokan vannak, de akik a megyében laknak, szintén a hegyvidékre települtek, s közelebb vannak a szarmatákhoz. Telephelyük Máramarossal határos. A valachoktól nem engedik magukat megraboltatni, de ők sem vesznek át azoktól semmit, legfeljebb a nyelvüket. Életmódjuk, szállásuk a valachokéhoz hasonlít. Lakásuk: kalyiba, táplálékuk: tej, kenyerük egyik he­ lyen kukoricából, másutt zabból készül. Vallásuk: görögkeleti, melynek szertartásait papjaik örökítik tovább, akiket csak hosszú szakálluk és hosszabb ruházatuk különböztet meg a világiaktól. A németek és szlovákok, Károlyi Sándor gróf, a telepítő A megyében még németek és szlovákok laknak, akik nemrég tele­ pültek be. A z eredetileg is lakatlan, vagy a magyarok által elhagyott he­ lyeket olyan népekkel kellett benépesíteni, akik hajlandók votak oda te­ lepedni, így az egyik helyre Felső-Magyarországról, máshová Németor-

*A valach név a XVIII. század elején még nem jelent egyértelműen ro­ mánt, ezért nem fordítjuk. (A fordító).

szagból jöttek az új telepesek.(68) A legnagyobb telepítő tevékenységet Károlyi Sándor gróf fejtette k i , aki nem sajnált sem költséget, sem fá­ radságot a vallásügy pártolásában és a népesség gyarapításában. Fej­ lesztette a nevét viselő várost (Nagykárolyt), mindenféle mesterembert hozott oda, akik biztosíthatják a lakosság közszükségleteinek kielégítését. Nem kívánom itt felsorolni azokat a német és szlovák falvakat,(69) me­ lyek az ő telepítő tevékenysége folytán népesültek be. Kívánom, hogy még sokáig folytathassa a város fejlesztésére és a még néptelen helyek benépesítésére irányuló üdvös tevékenységét. 6. §. A lakosság vallási, nyelvi és erkölcsi különbségei A különböző fajú népcsoportok vallásban, nyelvben és szokásban is különböznek egymástól. Vannak köztük római katolikusok, de mindkét protestáns felekezet is képviselve van: az evangélikus és a református. A valachok és rutének a görögkeleti vallást(70) követik. Ezek a kisoroszok azt a vegyes dialektust beszélik, melyet Oroszországban használnak. Arról viszont nem kívánok vitázni, vajon ezt a nyelvet beszélték-e r é ­ gen a dákok és a jazigok is. A valachok nyelve — annak ellenére, hogy a rómaiaktól származott le —, mégis sokat vett át a szlovákból és az er­ délyiek dialektusából. A magyarok beszédje a debreceniekével rokon, ami érthető, hiszen gyakori ezekkel a kereskedelmi érintkezés. A z itteni magyarság becsületes, szorgalmas, a vendégnek többet is adna, mint amennyi szegénységéből telik. Mert a szegénység sokat megnyomorít k ö ­ zülük. Ennek nem a föld terméketlensége, hanem a termékek olcsósága az oka. Vagyonuk oly kevés, hogy felértékelni sem lehet. Áruikat (iga­ erő hiányában) nem tudják vásárra vinni, s amit termelnek, azt föleszi a beszállásolt katonaság. Ennél szegényebb népséget nem láttam. Oly szegények, hogy testüket alig képesek ruhával befedni. A magyarok sö­ tét színű ruhában járnak. A többi népcsoport ruházata sem különbözik ettől nagyobb mértékben. Nem különbözik színben, de árban igen. A k i ­ nek van disznaja, annak jól meg kell gondolnia, hogy eladja-e, vagy i n ­ kább megegye. Bizonytalanná teszi életüket a tolvajoktól való rettegés is, akik gyakran mindenükből kifosztják őket. A valachok ravaszsága épp oly nagy, mint a ruténeké. Utóbbiak ugyan még kevésbé műveltek, viszont cseppet sem aggályoskodnak, ha alkalom adódik a tolvaj lásra. Gabonatermesztés, szőlőművelés A földet háromszor forgatják meg, mielőtt bevetik, a talajt külön­ böző mélységig szántják fel. Egyes helyeken mélyebb szántást alkalmaz-

nak, ha a föld iszapos, vagy kavicsos és emiatt terméketlen. A szőlőt nem annyira ültetik, mint inkább bújtatással szaporítják a beültetett tő^ kéket. Bárhol látod a szőlőt, bárhol foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a tőkék mindenütt elöregedettek, az éveken át történt használat és kezelés folytán kimerültek, elgyengültek. A z elődöktől örökölt szokás szerint a szőlőt vagy tövestől ültetik át, vagy négy-öt, esetleg több karóhoz veze­ tik. A z alacsonyabb tőkét visszavágják. Amint termőre fordult, két, leg­ feljebb három karóhoz kötözik. E megyében — mint már másutt emlí­ tettük — Szatmár és Nagybánya környékén fogyasztják a legtöbb bort. Az almát vermekben tárolják, a veremajtót zárva tartják. Ennek bővebb ismertetését a Szabolcsról szóló kötetben adtuk. 8. §. A vármegye előkelő családjai A vármegye nemes urait eddig nem volt alkalmunk külön felsorolni. Akiket ismerünk, azok a mágnások kitűnőségei: Erdődy Gábor gróf egri püspök(71) után ugyancsak nagyméltóságú grófi család következik: a kaplonyi Károlyi grófok családja,(72) ezután a Kornis,(73) Bánffy,(74) Teleki grófok(75) nemzetsége. Bárói családok: a Horváthok,(76) Senynyeyek.(77) Köznemesek: a Bagossi,(78) Vay,(79) Sulyok,(80) Csomaközi,(82) Domahidi,(83) Kállay(84) családok. Régebbiek a Báthoriak,(85) a Kun,(86) Melith,(87) Drágfi,(88) Imrefi(89) nevű kihalt köznemesi csalá­ dok és a többiek, akiknek névsorát a régi nemesség tetteit ismerő, vagy azokra emlékező történettudósoktól kellene megtudakolni. Kívánatos, hogy méltóképpen ápoljuk az utódok előtt azok emlékét, akik régen a vármegyének kiemelkedő személyiségei voltak. 9. §. A megye főispánjai Régi, bevett szokás szerint a megyei tisztikar tagjait azok közül v á ­ lasztották, akik a megyében nagyobb birtokkal rendelkeztek. Amennyire adataink segítségével vissza tudunk menni, a megye főispánjai egykor ezek voltak: Demen szatmári comes,(90) aki II. András király idejében a megye ispánjaként 1217-ben mint bíró vett részt a váradi tüzesvas-próbán.(91) Simon vajda szatmári megyésispán(92) ugyanazon évben, ugyanazon király uralkodása idején ugyanilyen minőségben szerepel a tüzesvas­ próbán. Vencel, másként Vingyoszló szatmári megyésispán(93) 1235-ben II. András király idejében szintén mint bíró elnököt a váradi tüzesvas­ próbán. Nagyban segítené elő a megye történetének megismerését, ha

valaki fel tudná sorolni azokat a családokat, amelyekből a fentiek előtt és után származtak a megye főispánjai. Jelenleg kaplonyi Károlyi Fe­ renc gróf<94) — Károlyi Sándor fia — áll a megye élén. Méltó maradt apja nagy nevéhez. Mindenben követi apja dicséretes példáját. 10. §. Az igazgatás új rendje A megye kormányzásának élén minden vonatkozásban a főispán áll. Segítőtársai: a tisztikar többi tagjai, az alispán és a szolgabírák, akiket a nemesek közül választanak. A járások számának megfelelően három szolgabírát is választanak, rajtuk kívül van egy főjegyző és egy adószedő. A főispán ezekben és egyéb hatáskörben olyan rendet tart, mint ahogyan a többi megyét kormányozzák. Itélőszékeiket főleg Szatmáron szokták tar­ tani.

RÉSZLETEZŐ LEÍRÁS I. fejezet A szabad királyi városokról Szatmár 1. §• Nevét a város Zothmar váráról kapta E szabad királyi városban nevezetes vár romjai vannak; a vár egy­ kor a Zothmar nevet viselte (ez a névalak olvasható a város birtokában levő királyi kiváltságlevélben, meg a tüzesvas-próbások regestrumában is). Bonfini szintén Zathmarnak írja (I. könyv I. Decas 23. folio), mások két t-vel Zatthmart írnak. A lakók később a szókezdő z helyett sz-t ej­ tettek, így alakult ki a Szatmár név. Ezt követték utóbb a jogászok is a törvényekben váltakozva használják hol a Zathmar, hol a Szathmár névalakot). Istvánffy Sacmarnak írja, s mi is ezt tartjuk a helyesnek. Nem csak azért, mert a latin a magyar sz-t egyszerű s-sel írja át, ha­ nem azért is, mert a történetírók e téren is klasszikusok, és úgy használ­ ják a névalakot, ahogyan azt kiejtés írja elő. A Sacmar névalak pedig egyébként is jobban hangzik a latinul beszélők fülének, mintha Szatmárt mondanál. De ha nagyon magyar szagú akarsz lenni, ezt sem ve­ szélyezteti, ha Sacmar-t mondasz.

2. §• Szatmár városát magyarok alapították A várost, amikor még az ország is fiatal volt, a magyarok alapítot­ ták. Feltehető, hogy az itt élő nagyszámú jobbágyot azért kerítették ha­ talmukba, mert ezt a természettől védett helyet alkalmasnak látták a városalapításra. Szatmár ugyanis a bővizű és erős sodrású Szamos egyik szigetén fekszik. (Istvánffy Szatmárt mindenütt városnak mondja, kü­ lönösen a XXI. könyve 255. lapján, ahol arról ír, hogy Sacmar és Né­ methi között folyik el a Szamos, s mindkettő nevezetes város. Ugyanott azt is elmondja, hogy itt a Szamos két ágra szakadva, szigetet képez, ezen a szigeten van Sacmar.) Fontosnak tartotta ezt Jeruzsálemi Endre is, mivel méltónak találta, hogy szabadsággal és kiváltságokkal díszítse fel (az Endre által 1222-ben adott szatmári kiváltságlevél most is a város birtokában van).(95) A város ezután a Bátoriaké lett, akik a természet­ től könnyen védhetőnek látva a helyet, várat építettek itt. Így mondja el ezt Istvánffy (XXI. könyv 255. fol. az újabb kiadás szerint).(96) Vele szemben, a Szamos másik oldalán, a baloldali ág partján feküdt Németi,

Zatmar, tehát Szatmár városa Georg Krekwitz Richtige Beschreibung des ganzen Königreichs Hungarn (Frankfurt—Nürnberg, 1686.) című művében.

ez az ugyancsak népes város, melyet bizonyára a németek alapítottak, hiszen a Németi név is erre utal. Mint a nyomokból látható, régen en­ nek is volt vára. Amikor Németi várát lerombolták, a város Szatmárral egyesült és azóta a Szatmárnémeti nevet viseli. A magyar elnevezés és írásmód megőrizte a város egykori kettősségének emlékét; a két részét a köztük elfolyó Szamosnak baloldali ága választja el egymástól. 3. §. Kun László és IV. Béla alatt a kunok és tatárok pusztítanak Szatmár város, a többi városhoz hasonlóan, sok viszontagságon ment keresztül. A vidéket ismételten is háborúk dúlták és gyötörték, s ezek­ nek a háborúknak keserű emléke maradt Szatmár történetében. Nem részletezem azokat a szenvedéseket, amelyeket IV. Béla és IV. László idején a kunoktól, illetve tatároktól kellett elszenvednie. Elég lesz csak azokat elsorolnom, melyek az ország lehanyatlásának időszakában s akkor történtek, amikor a királyság az osztrák uralkodóházé lett. Szatmár ostroma II. Lajos király halála után, amikor a királyi hatalomnak I. Ferdi­ nándra kellett volna átszállnia, miután az ország nagy része nem hódolt neki, azt egy időre Szapolyai János vette birtokba. 1527-ben Ferdinándé lett ugyan a királyság, (lásd Istvánffy IX. könyvét egészében), de 1529 után ismét Jánoshoz került vissza, amikor Lengyelországból hazatért és Szolimán visszahelyezte a királyságba (Istvánffy IX. könyv 104. folio), János négy évnél tovább uralkodott itt. De a vidék 1535-ig az Erdélyből ideszállított Ferdinánd-párti katonaság prédája lett. Amikor az erdélyiek Ferdinándtól kértek védelmet, ő Bánffy Boldizsárt küldte. Bánffy, mi­ után átkelt seregével a Tiszán, sötét éjjel rohanta meg, elfoglalta, lerom­ bolta, majd felgyújtatta Szatmárt és Németit. Akiknek a lakók közül si­ került kimenekülniük, a vízbe fúltak, akiket pedig elfogtak, azok tűzben vesztek el. János király, aki ekkor épp Váradon időzött, Kun Gothárdot küldte a két város védelmére. Azonban a körülsáncolt templom parancs­ nokaként Bánffy által Szatmáron hagyott Horvát János keményen v é ­ dekezett. Kun Gothárd sokáig és kitartóan ostromolta a Horvát által v é ­ dett templomerődöt, s a harcok során így sok kárt szenvedett a város és Szapolyai-pártiaknak is csak azután sikerült visszafoglalniuk, miután Kun Gothárd a térdén gyógyíthatatlan sebet kapott. (Amikor visszavet­ ték és János királynak Váradra megvitték a győzelem hírét, rövidesen ürömre vált az öröm, mert néhány napra rá meghalt Kun Gothárd. Lásd: Istvánffyt ugyanott, 128. folio).

Sacmar, valószínűleg Szatmár vára Georg Krekwitz Richtige Besohreibung des ganzen Königreichs Hungarn (Frankfurt—Nürnberg, 1686.) című művében. 5. §. Szatmár sorsa János halála után János király most már szerződés alapján tarthatta birtokában az ál­ tala megszerzett országrészt, de halála esetén — a békemegállapodás ér­ telmében — mindez már Ferdinándot illette. János király ui. oly értelmű békét kötött, hogy halála után az egész ország Ferdinándra és utódaira száll, kivéve Erdélyt, ha Jánosnak fiúgyermeke születik. János halála után Izabella nem tartotta meg a férje által kötött szerződést, hanem tö­ rök segítséggel több környékbeli várossal együtt elfoglalta Szatmárt (Istvánffy XV. és XVI. könyv), majd György barát tanácsára mindent átadott Ferdinándnak (ugyanott XVI. könyv 184. folio, 1550-ben). Hat év múlva azonban Szatmár és a környező országrész Balassi Menyhérté lett, aki azt a feladatot kapta, hogy itt, Erdély határán kívül alakítson ki katonai őrhelyet (ugyanott XIX. könyv 230. lap, 1556-ban). Balassi ele­ get is tett a parancsnak, de Izabella halála után, a császáriak fényes ígéreteitől elbódulva, előbb zsold gyanánt magának foglalta le, majd Ferdinánd hatalmába adta Szatmárt (1560: ugyanott X X . könyv 244. folio).

János Zsigmond török segítséggel szállja meg és felégeti Szatmárt Mindezekről — Istvánffy szerint (1561-ről, könyve 246. lapján) — csak akkor szereztek tudomást, amikor János Zsigmond parancsára Torda Ádám Erdélyből Szatmárba hozta a katonák zsoldját és Balassi Meny­ hért átvéve a pénzt, őt kitessékelte a várból. így Torda távoztával de­ rült ki, hogy Balassa Menyhért megszegte esküjét. János Zsigmond ezt nagy, sőt felfokozott dühvel vette tudomásul, mert — tévesen — úgy vélte, hogy ezzel az általa sürgetett fegyverszünet megkötésére irányuló törekvéseit akarják meghiúsítani (Istvánffy X X . könyv 244., 246. folio). Ezért a törökhöz fordult és az onnét kapott segédcsapatokkal ostrom alá vette Szatmárt és Németit. (Előbb Hadadot ostromolta, de itt vereséget szenvedett, s már a Lengyelországba való menekülést latolgatta, amikor Bátori Kristóf lelket öntött belé.) A z ostrom 1562-ben Ibrahim budai, Malkócs temesvári, Haszán esztergomi szandzsákbégek segítségével kez­ dődött. Amikor néhány nap múltán nem sikerült eredményt elérni, fel­ gyújtották Németit. A szél a folyón túlra, Szatmárra is átvitte a szikrát, s olyan tűzvész támadt, hogy nem csak a tetők és a házak, hanem az egymástól jó távolságban fekvő istállók és pajták is pillanatok alatt fog­ tak tüzet, és a katonák és a polgárok házai bútorostól égtek porig. M i ­ közben mindenfelé félelmetes gyorsasággal pusztítottak a lángok, az el­ lenség, fokozva rohamát, a hídon áttört Szatmár felé és lőtte a várost. A szerencsétlen lakosságnak már alig volt ereje hozzá, hogy visszavesse a támadást, oltsa a tüzet és mentse értékeit a lángokból. Közben a török állandó fenyegetésekkel rémisztgette a védőket, akik az oly szorongatott helyzetben is hősiesen tartottak k i . A z ostromlók folyvást megújuló erő­ vel törtek a szörnyen fölégetett vár falaira, azonban Dobó és Forgács, akik kevéssel a támadás megkezdése előtt Balassival együtt indultak Ecsedre puskaporért, de meghallván a lármát, visszatértek, visszaverték őket. Amikor véget ért az ostrom, mindketten eltávoztak, de Balassi az Ecsedről idehozott felszerelés segítségével, nagy erővel fogott a helyre­ állításhoz (Istvánffy X X I . könyv 255. lap 1562-ről). 7. §• János Zsigmond békét ajánl, Ferdinánd neki adja a tiszántúli várakat, de le kell mondania a királyi címről Két év múlva, 1564-ben Ferdinánd nem utasíthatta el János Zsig­ mond békeajánlatát, hanem Ecsedet és Kisvárdát leszámítva, az összes többi tiszántúli várat átengedte neki, ha lemond a királyi címről (Ist­ vánffy 258. folio). A z erdélyiek azonban ellenálltak, s nem tudni miért,

Balassi Szatmárból Kassára, Zay Ferenchez távozott. A magára hagyott Messer András, nem félve a cselvetéstől, a kisvárdai vár ellen vonult. Somlói Bátori István, Várad parancsnoka, ekkor sötét éjnek idején vo­ nult az üresen hagyott szatmári vár alá, s miután a kaput is nyitva ta­ lálta, hajnalban megrohamozta és elfoglalta a várat. Akik ellenálltak, azokat megölték, akik viszont megadták magukat, azokat szövetséges­ ként fogadták maguk közé (Istvánffy X X I I . könyv 272. lap 1563-ról). De mindössze egy évig tudta birtokában tartani a várat. Amikor ugyanis Miksa uralkodása alatt elvesztette Tokaj és Szerencs várát, Szatmár megtartását is reménytelennek ítélte, főként azért, mert ha befagy a Szamos és a Tisza, akkor mód nyílik rá, hogy az ellenség nagyobb ágyúkkal vonuljon a vár alá. Ezért inkább felgyújtotta és fölégette Szat­ m á r várát, ő maga pedig Várad felé vonult el katonáival (Istvánffy X X I I . könyv 277. folio, 1565. évről). 8. §. Schwendi helyreállítja a várat és várost Császári részről rövidesen itt termett Schwendi és átkelvén a Sza­ moson, a környékbeliek hatalmas tömegét hajtva ide munkára, helyreál­ líttatta a várat és várost, a várat védelmi berendezésekkel, sövénnyel erősítette meg. (Ugyanott 278. folio.) Magas bástyákat építtetett, s miután 1500 német katonával, sok ágyúval és egyéb szükséges felszereléssel erő­ sítette meg a várat, ő maga Kassára ment. A további erősítést és a v é ­ delmet az enchstadi Mager Erazmusra bízta, miután figyelmeztette, ne­ hogy Balassihoz hasonlóan az ellenség cselvetéseitől elcsábíttatni enged­ je magát (Istvánffy X X I I . könyv 781. lap). Közben török segédcsapatok­ kal ismét megérkezett János Zsigmond. A Schwendi által sorsára hagyott Szatmár városát elfoglalta ugyan, de a királyi védősereggel szemben nem tudott eredményt elérni; a védők ui. nem csak a várat, hanem azt a dombot is sikerrel védték meg, mely táborhelyük és az erdő között volt. Az ostromlók végül is nem tudva hozzájutni a várhoz, felhagytak az ostrommal és elvonultak. 9. §. János Zsigmond halála után Bocskai kezébe jut, majd a császár birtokába kerül vissza Szatmár Miután 1571-ben meghalt János Zsigmond (Istvánffy X X I V . könyv 319. folio), utóda, Bátori — minthogy az ő birtoka volt — magának kö­ vetelte Szatmárt, de helyette Nagybányát kapta. Szatmár a császár bir­ tokában maradt, mígnem húsz év múlva a török Bocskai erdélyi fejede­ lemnek adta, aki az 1606. évi békekötés után is megtartotta (Istvánffy

X X X I V . könyv 517. folio. A z 1606. évi békeszerződés idevonatkozó szö­ vege: Erdély, Szatmár és Tokaj várakkal együtt Bocskaié lesz.) Halála után, amikor a király a Bocskaival kötött békeszerződés értelmében viszszakövetélte, Bocskai Miklós (a fejedelem öccse), Homonnai ösztönzésére először megtagadta Szatmár visszaadását, majd a kassai országgyűlés ha­ tározatának megfelelően, megígérte, hogy visszaadja. (Istvánffy szerint a király a Tiszántúlt úgy adta Bocskai Istvánnak, hogy ha fiúutód nél­ kül halna meg, az a királyi Magyarországhoz kerül vissza. Ugyanitt 521. folio, 1606-ról.) 10. §. A vár ura Bethlen Gábor lesz Szatmár vára ezután a Bethlen Gábor-féle mozgalmakig a császár birtokában maradt (1606-tól 1619-ig. V . ö.: Istvánffy X X X I X . könyv 525. folio). Bethlen hadjáratai idején, II. Ferdinánd alatt, Magyarország nagy részével együtt ez is leszakadt a király által birtokolt területről. A k i ­ rály kénytelen volt békét kötni, s ennek során a többivel együtt Szatmárt is Bethlen birtokában hagyta (Istvánffy X L . könyv 530. folio, 1622. és 532. folio, 1624. évről.) 11. §• A következő birtokos, Rákóczi 1654-ben ugyanezen jogon kapta meg Szatmárt III. Ferdinándtól élethossziglan Rákóczi György és később hasonnevű fia is bírta. (Uo. X L I I . könyv 541. folio és 1660-ra 546. folio). Amikor ifjabb Rákóczi szembefordult a törökkel (vagyis a porta engedélye nélkül megtámadta a törökkel szövetséges Lengyelországot), és ezért őt a török letette a feje­ delemségről (uo. 544. folio), és miután Váradot is elfoglalta, s elbizako­ dottságában a török most már egész Erdély felett uralkodni akart, s a szomszédos megyékkel együtt Szatmár átadását is követelte (1660-ról uo. 546. folio). A várparancsnok akkor Károlyi volt, aki nem hajtott fe­ jet a török előtt, s nem törődve a fenyegetésekkel, felkészült a védelem­ re. A l i basa serege ezalatt 24 000 főnyi sereggel vonult Szatmár alá, s részint fegyveres erővel, részint szépszerével, békeajánlatot téve, kísérel­ te meg hatalmába keríteni a várat. Jóllehet a császár helyzete nem volt könnyű, nem teljesítette a pogány kívánságát. Amikor pedig egyre erő­ szakosabb lett a török, és 50 000 Ft-nál is több pénzt követelt s egyéb teljesíthetetlen igényekkel állt elő, 1663-ban a leghatározottabb formá­ ban utasították el. így történt, hogy végül visszavonult (ugyanott 546., 547., 548. folio).

12. §. A l i basa békét ajánl A szentgotthárdi győzelem után békét ajánlott a pogány, de a ma­ gyarok ezt visszautasították. Lipót király megígérte, hogy Szatmárba és még néhány más felvidéki várba — Lőcsére, Nyitrára, Tokajba, Kallóba és Ónodba — magyar őrséget fog helyezni és a n é m e t őrséget k i fogja vonni. Meg is tette volna, de az erdélyiek kétértelmű tanácsai bizalmat­ lanná tették, ezért nem vonta k i , hanem megnövelte a német őrség szá­ mát. Ez viszont úgy felháborította a magyarokat, hogy az erdélyiekkel egyetértésben Iván várában(97) arra szövetkeztek, hogy az egész ország­ ból kiűzik a németeket, Szatmári pedig lerombolják (ugyanott X L I V . könyv 562. folio, 1668. évről). 13. §. A megtérő Rákóczi kegyeimet kap Az összeesküvők (1670-ben, ugyanott ugyanazon könyvben, 565. fo­ lio) II. Rákóczi György fiának (Ferencnek) vezetésével országszerte h á ­ borogtak, és Szatmár ostromát is megkísérelték,(98) miután ez nem sike­ rült, Erdélybe vonultak vissza. Rákóczi Ferenc ekkor a király hűségére tért, társai viszont ismételt kísérletet tettek Szatmár elfoglalására, de Stahremberg keményen verte vissza őket. 14. §. Apafi magának követeli Szatmárt Közben titkos támogatójuk, Apafi, az elődjétől, Rákóczitél nyert jogaira hivatkozva, Kallóval és Tokajjal együtt Szatmárt is magának igé­ nyelte és a várak átadására tárgyalást kezdett a császárral. Azt gondol­ ván, hogy sokáig habozik a császár, meggondolatlanul ostrom alá vette Szatmárt. Erélyes visszautasításban részesült, majd pedig amikor negy­ ven nap múlva megismételte a támadást a vár ellen, újból visszaűzték, sőt a korábban elfoglalt városból is kénytelen volt kivonulni. (1671-ben. Istvánffy X L V . könyv). A következő évben (1672) békét ajánlott a po­ gány. Miután hiába követelte magának Szatmárt, Győrt, Komáromot s hiába, szerette volna a hódoltság határát is egészen Trencsénig kiter­ jeszteni, elutasították, majd a hozzá csatlakozott tatárokkal együtt nagy csatában verték le. (1684-ben. Istvánffy X L I V . könyv 589. folio). 15. §. Thököly kincstárát szatmári huszárok foglalják le Nemsokára Thököly próbálta ismételt ostrommal elfoglalni Szat­ már várát. A z ostrom nem sikerült, ellenben a támadónak rövidesen ke-

mény büntetést kellett elszenvednie a védőktől. Thököly ui. Munkácsra vitte a Kassán összegyűjtött kincseket, s amikor a 16 000 Ft összegű pénzt is más, biztonságosabb helyre akarta szállíttatni, rajtuk ütöttek a szatmári huszárok, az egész pénzt elvették, s ennek folytán Thökölyi a vagyonával együtt lassanként a harci kedvét is elvesztette (1685-ben. Uo. 598. lap). 16. §. II. Rákóczi Ferenc felkelése Amikor kitört Rákóczi Ferenc felkelése, Károlyi Sándor sokáig véd­ te sikerrel Szatmárt a zendülőkkel szemben. Sokat vágott le és ejtett fog­ lyul közülük, s a császár iránti hűségét a tőlük elvett hat zászló Bécsbe küldésével is bizonyította. Elhatározott szándéka volt, hogy hű marad, ha segítséget kap. A várt segítség azonban elmaradt, anyagi és erkölcsi erejét pedig végképp kimerítették az ismétlődő támadások. Ekkor belát­ va, hogy a császártól már sem katonát, sem hadi felszerelést, sem kato­ nái számára élelmet nem várhat, a segítségbe vetett reményét elvesztve, miután már három éve inzultálták, 1705-ben(!) a felkelők oldalára ál­ lott.(99) Végül 1711-ben április havában, amikor már kialudt a fegyverek tüze, a magyarok Károlyinak vezetésével itt összegyűlvén, fogadták el azokat a békefeltételeket, amiket a császár Pálffy János és Locher Ká­ roly nevű követei útján ajánlott fel.

Németi Georg Krekwitz Richtige Beschreibung des ganzen Königreischs Hungarn (Frankfurt—Nürnberg, 1686.) című művében.

17. §. Szatmár várának romjai, a város piaca, templomai Miután Szatmár ismét a magyarok birtokába jutott, lassanként meg­ kezdték a vár lerombolását. Ma már semmi sem látható belőle, csak a romok. Szatmár a romok mellett, azoktól nyugatra terül el. Valamikor nevezetes hely volt, de miután a legutóbbi polgárháborúban lerombolták és felégették, elnéptelenedett. Ezt követően új lakosság telepedett ide. Az új polgárok megint felépítették a várost, amely most inkább kiterje­ désben, mint szépségben nagyobb a réginél. 1715-ben Pozsonyban kelt törvénnyel a szabad királyi városok közé vették fel. Két temploma van: egyik a katolikusoké, másik a protestánsoké, az utóbbit kereszt alakban építették. Katolikus részről a lelkipásztori teendőket a jezsuiták látják el, akik a várromok között rendeztek be kápolnát. A piac tágas helyen, a várrom és a város között helyezkedik el. A lakók ide szerdai napokon szoktak hetipiacra összegyűlni. 18. §. Polgárai; a magyarok viselete, életmódja A város polgárai mind magyarok, de kevés német is akad közöt­ tük. Cselédszolgálatra néha valachokat is fogadnak, s hogy velük érint­ kezni tudjanak, a magyar gazdának kell valachul megtanulnia. Mégis a magyar az uralkodó nyelv, nem csak azért, mert ezt beszélik a legtöb­ ben, hanem szép hangzása miatt is. Mindannyiuk ruhaviselete magya­ ros, tisztes és ildomos. A férfiak a régi helyi szokásnak megfelelően sö­ tét posztóruhában járnak, az asszonyok piros, vagy zöld színű ruhát vi­ selnek s fejüket fehér kendővel fedik. Mindkét nembelinek lábbelije a csizma. A nők — különösen a férjnél levők —, nagyon csinosak, de a fiatalabb lányok is ilyenekké fejlődnek. A lakók kereskedéssel, kézmű­ ves munkával és földműveléssel foglalkoznak. Merem állítani, hogy eb­ ben kiválóak. 19. §. A táj szőlőkultúrája Miután a síkságot a Szamos kellően öntözi meg, a talaj nedvesség­ tartalma kedvez a gyümölcs- és szénatermesztésnek. A szőlők félmér­ földnyire a Bükk hegység tövében fekszenek. A szőlő szaporítását a ter­ mő tőke gyökerének ültetésével végzik. Az itt honos szőlőfajták: a hó­ lyagos, vagy furmint, a fehér, vagy borosfejér és a piros szőlő, vagy ba­ kator. Ezt a három szőlőfajtát nem csak borkészítésre tartják alkalmas­ nak, hanem arra is, hogy csemegeszőlőként étkezésre használják; ilyen­ kor több fajtát kevernek össze. Találni tömjénes — szagos — szőlőt is,

amit kecskecsecsűnek neveznek. K i melyik fajtát Kedveli, annak a faj­ tának tőkéjét vásárolja meg szomszédjától. Gyökerestől ássa k i , majd olyan terjedelmű és mélységű gödörbe ülteti, amilyent a tőke kiterjedé­ se látszik megkívánni. És ilyenkor nem csak a gyökérzetet fedi be föld­ del, hanem valamennyi ág vesszejét is, és csupán két-három rügy ma­ gasságáig engedi őket a föld fölé kinyúlni. Amikor megfogamzottak, va­ lamennyi új szálvesszőt ereszt, ezek már alkalmasak arra, hogy tőke váljék belőlük. Ezeket ismét leássák, és az ismertetett módon szaporít­ ják. A szőlőt háromszor kapálják, tíz vagy ennél is több szemre met­ szik, tekintettel azon karikákra, melyekbe az összegyűjtött szálvesszőket kötözni szokták. Szent Mihály napja körül szüretelnek. A bortermést tíz akósnál nem kisebb hordókban tárolják és ilyenekből csapolják. A hor­ dókat csupán forró vízzel, egyéb tisztítószerek nélkül tisztítják. A k i ­ forrt bor 3—4 és több évig eltart. Színe előbb fehéres, majd amikor k i ­ forrás után jól megérik, sárgás színt kap. Nem nagyon erős, de kellemes ízű, ezért sokak számára egészséges gyógyitalul szolgál. Amit nem tud­ nak eladni, otthon fogyasztják el.

Nagybánya, vagy Rivulinum (Asszonypataka) 1. §• A város neve E helyen ugyan Szatmár után szólunk róla, híre—neve, valamint jelentősége alapján Nagybánya a valóságban messze megelőzi Szatmárt. E nagyon régi város ui. m á r évszázadok óta szabad királyi városi kivált­ ságokat élvez, amellett aranybányászata is hírnevessé teszi. Nevét az ott űzött bányászatról kapta. A magyarok nyelvén ugyanis a nagy bánya név kiterjedt bányaművet, nagyarányú bányászkodást jelent. Más helyen már elmondottuk, hogy a város fölött egy bányavágatokkal és üregekkel agyonlyuggatott hegy emelkedik a magasba, amelyben annyi víz gyűlt össze, hogy az egész vidék víz alá kerülne, ha egyszer kiengednék. Ezt a hatalmas hegy üreget hívják a lakók Nagyveremnek, vagy Nagybányá­ nak. Latin neve, Asszonypataka, arról a patakról van, mely a közeli hegy aljából fakad és a város környékén folyik. Erdély történetéről írott mimkájában Bethlen is mindig csak Rivulinum néven említi a várost. A város alapítói A várost Szászországból idehozott németek alapították. Régen csak kis falu volt, melyet az Asszonypataka mellett a régi bányászok alakí-

tottak k i . A z idők múlásával falai és épületei révén is jelentős várossá fejlődött. Istvánffy (XXII. könyve 278. lapján) mint Erdődhöz közel fek­ vő szép városkát említi Nagybányát, ahol nagy haszonnal bányásszák az arany- és ezüstteléreket. Megállapítása majdnem fedi a valóságot: az it­ teni bányák ui. oly gazdagok voltak nemesércben egykor, hogy az aknák­ ból feljövő bányászokkal még a lábbelit is letöröltették, nehogy így na­ gyobb értéket vigyenek magukkal, mint amennyi munkabérként járt nekik. A közeli hegyeket ezenkívül a jó bort termő szőlő is nevezetessé teszi. A hegyekről szép kilátás nyílik az alant elterülő síkságra, melyet mindenfelé csörgedező patakok öntöznek. Ennek tulajdonítható az oly kellemes benyomás is, amit ez a kis város kelt, amelyet m á r eredetileg is úgy alakítottak k i , hogy szép is, erős is, meg védhető is legyen. E r ­ dődtől keletre mintegy hét mérföldnyire fekszik, s közelebb az Erdély határán elhelyezkedő Kővárhoz van. 3. §• Több uralkodó kiváltságokkal ruházza fel Eredetileg mint mezőváros volt alávetve a megyei hatóságnak (lásd az 1609. évi 37. tc.-t),(100) habár m á r László királytól is kapott ado­ mánylevelet, amelyet utóbb 1573-ban Miksa király erősített meg. I. L a ­ jos bányavárosi kiváltságokkal ruházta fel. 1404-ben Zsigmond Felsőúj­ falut adományozta a városnak. Ezt a két kiváltságlevelet 1464-ben Má­ tyás erősítette meg. 1430-ban a város erdői három mérföldnyire terjed­ tek k i . 1450-ben a király addig szerzett összes kiváltságainak élvezetében erősítette meg a várost. 1470-ben Mátyás a kövezet vámszedés jogát(lOl) adta meg, majd 1485-ben a gonosztevők megítélésének jogát (a pallos­ jogot). Utóda, Ulászló megerősítette Újfalu birtokában, s az országos v á ­ sártartás napjait nagyböjt közepére, áldozócsütörtökre,(102) Szent István király és Szent Márton napjára,(103) míg a hetivásár napjait a hét két napjára tűzte k i . 1509-ben a városi tanács megtiltotta, hogy idegenből hozzanak bort a városba. 1510-ben pedig az uralkodó ismét megerősítet­ te a város Felsőújfaluhoz való birtokjogát. 4- §• János király gyarapítja jogait, I. Ferdinánd Balassi Menyhártnak adományozza Amíg Szapolyai János birtokában volt, nem csak az ősöktől örökölt privilégiumokat és kiváltságokat tarthatta meg, hanem újólag a vámsze­ dés jogát is elnyerte. János király halála u t á n özvegye, Izabella, György barát tanácsára, I. Ferdinándnak adta át a vidéket. A birtokába került

várost 1554-ben Ferdinánd útvámszedési joggal adományozta meg, majd jutalmul azért, hogy Balassi János Zsigmondtól hozzá pártolt át, 1560ban Balassi Menyhártnak adta (Istvánffy X X . könyv 245. folio). János Zsigmondnak azonban az akkori zűrzavaros viszonyok között sikerült visszaszereznie a várost, de alig négy évig volt az övé. Balassi fegyvere­ sekkel és ágyúkkal támadt a városra. A lakosok ezért jó messzire vonul­ tak eléje és megadták magukat. Balassi őrséget hagyott a visszaszerzett városban, majd eltávozott (Istvánffy X X I I . könyv 278. folio). Közben János Zsigmond megszegte a Miksával kötött békeszerződést és háborút indított. Egy Glaismülner nevű százados és társainak gyávasága miatt elveszett a város (ugyanott 272. folio 1564-ről; 284. folio 1565-ről). De még ugyanebben az évben, amikor Balassit máshová küldték egy csapat élén, megadták magukat a polgárok és Schwendi visszafoglalta a várost. Két év múlva azonban, amikor Kővárból János Zsigmond vonult ide, neki is megadták magukat (ugyanott X X I V . 310. folio 1567-ről). Ist­ vánffy ezzel kapcsolatosan a következőket írja: „A hely alkalmasságát és szépségét látva, Schwendi a korábbiaknál jobban szerelte fel a várat és annak nyugati szögletében a Balassi Menyhárt által épített bástyát, és őrzésére ezer magyar és német gyalogosból álló őrséget rendelt, pa­ rancsnokká pedig Sávolyi Tamást és Groff Lénárdot nevezte k i . Miköz­ ben Kővár ostrom alatt állott, kitűnő hozzáértéssel, bátran megszervez­ ték a vár védelmét, ellátták az erődítéshez szükséges felszereléssel, k i ­ tisztították az árkokat, a falaknál elhelyezték a kasokat és ágyúkat, m i n ­ denüvé századokra osztott őrségeket rendeltek. És bár az erősség nem kőfalból állt, hanem csak gyorsan, hevenyészve felhúzott palánkból, melyben a földbe vert vastag gerendák közét hat láb magasan agyaggal döngölték ki, mivel azonban a földön ott voltak az előre odakészített, különböző nagyságú ágyúgolyók is, az erdélyi fejedelem úgy látta, hogy a vár képes lesz a támadást visszaverni s az ostrom nehezebb lesz, mint ahogy gondolta. És nem is tudta csak akkor elfoglalni, amikor a váratla­ nul bekövetkezett puskaporrobbanás lángba borította a várat, s a tűz miatt meggyengült védősereg kénytelen volt meghátrálni a dühödten tá­ madó ellenség elől. A megzavart védők nem tudták, hogy a tüzet olt­ sák-e előbb, vagy az ellenségre vessék magukat. Rövidesen abbahagyták a tűz oltását s a várfalakról kezdték visszaszorítani az ellenséget, hősies elszánást tanúsítottak, kétszer is visszaszorították az erdélyieket és sokat öltek meg közülük. A vár csak akkor esett el, amikor a betört ellenség mind egy szálig lekaszabolta a védőket. János Zsigmond az alapokig romboltatta le és a földdel tette egyenlővé a nagy nehézségek árán e l ­ foglalt várat, a városban pedig akkora őrséget hagyott, amekkora a v á ­ rosfalak védelmét biztosítani tudta."

5. §• Miksa kiváltságokkal ékesíti a várost Nem sokkal ezután meghalt János Zsigmond (Istvánffy X X I V . könyv 319. folio, 1571-ről). Ez a tartomány Miksa császár birtokába jutott, aki kegyesen támogatta a várost, a lakók életét biztonságossá tette és őket három ízben kiváltságokkal is ruházta fel. 1573-ban megerősítette a László- és Mátyás-féle adományleveleket, megadva a városnak az ú t vámszedés jogát. A z 1578-ban kiadott kiváltságlevelében a vámszedés jogának gyakorlását a város döntésétől tette függővé. Hasonló gondosko­ dással támogatta a várost Miksa fia, Rudolf is, aki 1580-ban ismét meg­ adta az előbbi privilégiumot. Amikor 1581-ben azon alapon, hogy az ő családi birtoka, Báthori magának követelte Szatmárt, helyette Nagybá­ nyát kapta meg (ugyanott X X V . könyv 339. folio, 1581-ről). Báthori ha­ lála után Mátyás főherceg, mint testvérének, Rudolf királynak helyette­ se, 1589-ben a városnak ismét megadta a gonosztevők megbüntetésének jogát, a pallosjogot. De maga, Rudolf király is adott három kiváltságot 1601-ben: az első kiváltságlevélben megtiltotta az idegen borok behoza­ talát, a másodikban megújította a vámszedésre vonatkozó addigi kedvez­ ményeket, és végül az ún. menlevéllel is ellátta a várost. 6. §. Bocskai felkelése Közben kitört Bocskai felkelése (lásd ugyanott X X X I I I . könyv 496. foliot, 1604-ről). Amikor a mozgalom erre az országrészre is kiterjedt, városunkat Bocskai vette birtokába és egészen haláláig tartotta hatalmá­ ban. De halála után a Bocskaival kötött békeszerződés értelmében (1606ban: Istvánffy 517. folio) II. Mátyás birtokában került vissza, ám 1624ben a béke értelmében a környező részekkel együtt az erdélyi fejedelem­ séghez csatolták a várost (ugyanott, X L . könyv 546. folio, 1624-ről). K é ­ sőbb a maga és fia életének idejére Rákóczi György is megkaparintotta III. Ferdinándtól (ugyanott, 546. folio, 1660-ról). Amikor II. Rákóczi Györgyöt megfosztotta a török a fejedelemségtől, s ő harcot indított el­ veszett jogaiért, s ezzel ürügyet adott a töröknek, hogy Váradot és a környező országrészt is megtámadja, (ugyanott 546, 1660-ról), a török a mi városunk vidékét is 150 000 főnyi sereggel szállta meg. Már-már úgy látszott, hogy a város a török prédája lesz. A városi polgároknak azon­ ban a vármegyétől kölcsönvett 20 000 tallér váltságdíjjal, valamint meghódolással sikerült eltávoztatni maguktól a török dühét.

7- §• A város kifosztása Miközben a török kegyetlenkedéseitől és egyre hangosabb fegyver­ zajtól szenvedett a vidék, a magyar összeesküvők kártevését is el kellett viselnie városunknak és a népnek, különösen mikor Rákóczi az erdélyiek­ kel és a hozzájuk csatlakozott magyarokkal nyugtalanította a tájat (ugyanott 546., 548., 562. folio, 1668-ról, valamint 565. folio 1670-ről). Amikor 1677. decemberében Apaffy a szövetkezett magyarokkal vissza­ vette a várost és az őrség részint elmenekült, részint arannyal váltotta meg életét, ami nyers, vagy olvasztott aranyat találtak, azt mind elra­ gadták a győzők és a házakat is kifosztották.

Neustadt, azaz Nagybánya Georg Krekwitz Richtige Beschreibung des ganzen Königreichs Hungarn (Frankfurt—Nürnberg, 1686.) című művében.

8. §. További veszedelmek Az ezután következő, Rákóczi Ferenc által támasztott polgárháború idején négyszer prédálták fel és fosztották k i a várost. A lakók előbb nagy sarc fizetésével drága áron hódoltak a felkelők előtt, majd az E r -

délyből idetérő császári katonaság átvonulását megelőzően, nehogy a városfalak védelmet nyújthassanak nekik, magyarok rombolták le az északra fekvő falakat és távolították el a felszerelési tárgyakat, amelyek az ellenség számára felhasználhatók lettek volna. Ezután újabb, általam felsorolni nem tudott veszedelmek következtek, melyek nyomán tovább romlott a város helyzete. Nemrég is — 1717-ben —, egy tatár horda vo­ nult el a város mellett, újabb riadalmat keltve a sokat szenvedett, sze­ gény lakosság körében.(104) A város mai képe Az oly sok pusztítást megélt, szegény városban ma már nyomát is alig találni a fénynek, amellyel hajdan büszkélkedett. Falain, főleg azon a részen, melyet a magyarok romboltak le, lyukak tátonganak, ezek most karókkal, gerendákkal vannak megfoltozva és csak arra jók, hogy távol tartsák a farkasokat. Egyébként két bejárata van: egyik kapuja északra, a másik nyugat felé nyílik. Mindkét kapubejárat szilárd kőépítmény s a régi falak erejéről tanúskodik. Az egyes utcákban épült házak falai még állnak, de az épületek jórészt romosak, mások kormosak és az év­ százados rongálástól piszkosak. A város közepétől kissé délre fekvő két templom mégis némileg díszére válik a városnak. Egyik Szent Miklós püspök, a másik István király tiszteletére épült jó régen. Utóbbiban a jezsuiták látják el a lelkipásztori teendőket. A templom egy részét tata­ rozták, másik részét alapjaitól építették újjá. (Ez valamikor luteránus templom volt, de miután rommá lett, már nem ők, hanem a jezsuiták építették fel.) A másik templom a minoritáké, akiknek két szerzetes­ rendje a saját templomával szomszédos kolostort és kollégiumot lakja. A két középület közül az egyik a városháza, a másik a vendéglő. Mindket­ tő fölöttébb elhanyagolt. Csak a piac és az utcák földje van kaviccsal feltöltve, ezek szilárdságban, rendezettségben elütnek a többitől. Ugyan­ ezt kell mondanom a vízvezetékről is. A régi csatornák elhasználódtak, de a víztároló medencék még megvannak. Ezek az Evöly nevű hegyből és a Fernezely nevű patakból kanálisokon idefolyó vizet tárolják. Van még szennyvízelvezető csatornahálózat, melyet a városi elöljáróság nagy költséggel ásatott és boltoztatott a felszín alatt. Ezekkel szokták elvezet­ ni a falakon belül, illetve a borospincékben összegyűlt vizeket is. 10. §. Lakói: magyarok és kis részben németek Lakói legnagyobbrészt magyarok, bár nem hiányoznak a németek sem, akik a régebben és napjainkban ideköltözöttek leszármazottai; az

előbbiek, akiket a rómaiak által kezdett aranybányászat folytatása cél­ jából hozattak ide, s a bányászat és kohászat régi műveleteit végezték, feltehetően szászok voltak. Erre mutat a nyelvük, vallásuk, valamint az a körülmény, hogy az erdélyi bányászokkal együtt mindmáig megőrizték a szászországi őseiktől örökölt evangélikus vallásukat. A Szászországból ideszármazottak egyébként kevesen vannak, közéjük később más néme­ tek is olvadtak be, nevükben, faji sajátosságaikban azonban ezek is szá­ szokká lettek, s ugyanazon címen védik vallásuk jogait. Hozzájuk utóbb Felső-Magyarországról idejött szlovákok is csatlakoztak, akik szintén evangélikus vallásúak. Közösen tartott lelkipásztoruk felváltva egyszer németül, máskor szlovákul mondja a konfessziót, bár a prédikációt csak németül köteles tartani. Szilárd anyagból épített imaházuk a városfalon kívül, az északi kapunál van. A reformátusok valamivel nagyobb, ke­ reszt alaprajzú ugyanolyan anyagból épített temploma az előbbi szom­ szédságában található. Ebben magyarul tartják az istentiszteletet. Ahogy egyéb helyeken szokták, mindkét felekezet hívei vasárnap és más napo­ kon kétszer jönnek össze, és egyik alkalommal imádkoznak, máskor Is­ ten igéjét hallgatják. És bár felekezeti szempontból különböznek, mind­ kettőnek hívei békére, nyugalomra, szép egyetértésre törekszenek, úgy, hogy a katolikusokat se sértsék. 11. §• Közigazgatás A szenátus tagjait tapasztalt katolikus és protestáns polgárok közül a n é p választja, éspedig úgy, hogy a tanácstagok sorában mindkét fele­ kezet egyenlő arányban legyen képviselve. Miután azonban a protestán­ sok között a kálvinisták vannak többen, ezért közülük többet választanak a tanácsba, mint az evangélikusok közül. A szenátorok minden héten kétszer ülnek össze, de ha úgy hozza a szükség, többször is. Minden év elején új városbírót választanak a szenátorok közül, vagy pedig a régit erősítik meg közakarattal az egybegyűltek. 12. §. Polgárjog, polgártaksa Hatvanan vannak, akiket a tanács szokott állítani. Ezek tapasztalt, tekintélyes, mértékletes életű férfiak. A polgárjogot nem csak a helyben születettek kapják meg, hanem nemzetiségre való tekintet nélkül az újonnan beköltöző keresztények is, amennyiben hajlandók a város rend­ tartásához alkalmazkodni. A z újonnan felvett polgár erre esküvel köte­ lezi magát, ugyanakkor 1 Ft polgártaksát köteles fizetni.

13. §. Városi jövedelmek A városi kiváltságokból eredő jövedelmekből mindenki részesedik. Bár a pallosjog és útvámszedési jog gyakorlásából eredő jövedelmeket, továbbá a város jobbágyfalvainak szolgáltatásait és a királyok által ado­ mányozott egyéb hasznot a városi elöljáróság közcélokra szokta fordí­ tani, olyan hasznot hajtó jogosítványok is vannak, melyeknek haszna az egyes polgárokat személy szerint illeti meg. így pl. minden polgár men­ tes a királyi határvámok alól, a városban mindenki szabadon mérheti k i borát, ami itt oly fontos jogosítvány, hogy nélküle e város polgárai meg nem lehetnek. 14. §. A szőlőhegyek A városban semmi állattenyésztés és gabonatermesztés nincsen, melyből a vonzáskörzetben eladható áru keletkezhetnék. Sokan azt sem tudják, hogyan kerül asztalukra a kenyér. A sütésre felhasznált kenyér­ gabonát más helyekről, főleg a szomszédos Erdélyből veszik meg kész­ pénzen, miután saját határukban nincs gabonatermesztés. A város külső határából igen kis területet foglal el a síkság és a gabonatermesztésre ezt is alkalmatlanná teszik a rajta átfolyó patakok, illetve azok kiöntései. A határ többi része szőlőhegy. A z a dombos határrész, mely a várostól északra a Fernezely pataktól a savanyúvíz forrásig terjed, teljes egészé­ ben szőlővel van beültetve és szépen díszlik a Feketehegy alján. A z egyes szőlőhegyeknek a polgárok a talaj sajátosságaira utaló dűlőneveket adtak. így legelső a hegy oldalában a Nagyverem, ahonnét a város felé a következő szőlőhegyek lejtenek: Kisgebely, Konc vár, Stoly, Virághegy, Kőalja, Omláshely, mely a várostól jobbra elterülő Margóhegy oldalában fekszik. Innét sorban egymás u t á n a forrásig a Vascsatorna hegye, Fendel, Décsen, Fejérút, Borspatak, Masdai másként Paprád következik. 15. §. Talajviszonyok A szőlővel beültetett hegyoldalak talaja tufával vegyesen részben fekete, részben vörös agyag, részben pedig apró kavics, mely a sok for­ rás miatt eléggé nedves. A szőlőhegyek általában déli fekvésűek és a fo­ lyamatosan emelkedő hegyoldalak következtében szélvédettek. És mivel délre néznek, nem árt nekik az északi szél. Néha ugyan törnek be a fia­ tal tőkékre ártalmas szelek, de ezek hatását csökkenti a délről örökké melegen tűző és a tőkéket növelő nap. így ezek sem veszélyesek, a ve­ lük járó ártalmakat kibírják a tőkék, sőt miután észak felől védve van-

nak, (keletről nincs beültetve a hegytető), délről, majd nyugatról meleg napot kapnak, fokozódik a bor ereje és nő a mennyisége. Ebben persze az itteni talaj termékenysége is közrejátszik, ami jórészt abból fakad, hogy a sok patak megfelelő nedvességet biztosít, ezért a helyet akár Bacchus földjének is nevezhetnéd. 16. §. A szőlőművelés múltja Nem feladatom eldönteni, vajon a nagybányai szőlőművelés egy­ idős-e a bányászattal. Egy bizonyos: a szőlők sokszor pusztultak el, de mindannyiszor újratelepítették őket. Ügy mondják, hogy azokban az időkben, amikor a pogány törökök garázdálkodtak itt, úgy elpusztultak a szőlők, hogy sokáig semmi termést sem hoztak, mígnem a bajokból fel­ ocsúdó lakosság felújította őket. A nagyszámú népesség munkája nyo­ mán most újra virágoznak, s a polgárok megélhetését a szőlőtermés mennyisége határozza meg elsősorban. 17. §. A nagybányai szőlőfajták Több szőlőfajtát termesztenek, de amiket leginkább kedvelnek, azt magyarul járdoványnak, kövérnek, illetve jánszőlőnek nevezik. A járdovány gyorsan nő, ellenálló, magasra nyúlik, bő termést hoz, fürtje hosszúkás, bogyója kerek és fehéres, kemény héjú, alig különbözik a Pozsony környékén termesztett lombard fajtától. A kövér éppen olyan, mint a soproni fehérszőlő, azzal a különbséggel, míg a soproni étkezésre is megfelel, addig, ha az itteni kövér szőlőt eszik, az hasmenést okoz. A jánszőlő a táj legkedveltebb szőlőfajtája. Leginkább a Várad környékén termesztett szerelemszőlőhöz hasonlítható, de termésének sajátosságai­ ban, ízében különbözik tőle. A jánszőlő ui. édesebb, bogyója zöldesebb, de épp oly nedvdús. A z itteniek főleg e három szőlőfajtának termesztésé­ vel nyerik bőséges bortermésüket. 18. §. A szőlő ültetése és termesztése A szőlőültetést úgy hajtják végre, ahogyan Szatmáron szokták, vagyis az egész tőkét egy szélesre ásott gödörbe teszik át, a vesszőket pe­ dig legfeljebb két rűgyhöz hosszan hagyják a föld fölé nyúlni. Amikor ezek kihajtottak, a második évben is nőni engedik. Ekkor a vesszőket karikába tekerik és földbevert karóhoz kötözik, majd a harmadik és kö­ vetkező években annyi további karóhoz nyújtják, ameddig a szálvessző hosszúsága ér. Így egy-egy szál vessző hajtásait öt-hat karóhoz kötözve látod. Emiatt a szőlőkarónak 10—12 láb(105) hosszúnak kell lennie. E h -

hez hasonlót a megyében sehol sem láthatunk. Azokat a vesszőket, me­ lyeket hosszúságukhoz mérten több karóhoz kötöztek, magyarul lugas­ nak, a románok rumposnak nevezik, míg a karikába kötözött szőlőveszszők neve: karikás. A szőlősgazdák mindkét módját, tehát a karikást és a lugast kedvelik a termesztésnek, nem csak a termés kiadós volta, ha­ nem a kezelés kényelmessége miatt is. Így ui. a felfüggesztett fürtök nem rothadnak meg, ha sok az eső. Egy-egy karikásról, illetve lugasról egy akó(106) szőlőlevet lehet leszüretelni. Ezért csak azokat metszik 11— 12 szemre, amelyeket karikákba akarnak kötözni. A többit hagyják sza­ badon nőni, majd hegyüket lecsonkázzák, a megmaradt venyigét kéthárom karóhoz kötik. Kötözőanyagul némelykor fűzvesszőt használnak, a szőlőföldek alját ezért fűzfával ültetik be, máskor kiáztatott hársfa­ kéreggel kötöznek. A venyigék ui. egyszer az egyik, máskor a másik kö­ tözőanyagot kívánják. A lugast — mint mondom — magasra növesztik, s ami hajtás alul van, azt elég csak kéreggel a karóhoz kötni. De amit karikásba akarnak tekerni, annak kötözéséhez fűzvesszőre van szükség. Háromszor kapálnak, ritkán kacsoznak, még ritkábban csonkáznak. A megkapált talaj kevéssé gazosodik. De ha megnő is a gaz, ez semmit sem árt a föld fölött magasra kötözött fürtöknek. Rendszerint Szent Mihály napja táján szüretelnek, ilyenkor a kádakba gyűjtött fürtöket lábbal ta­ possák, vagy fadoronggal döngölik. Amit így összecsömöszöltek, rézs­ útosan emelkedő kádba öntik, ennek lefelé lejtő mélyedésében lefolyik a lé. A visszamaradt szőlőszemeket most présbe teszik és egyszer átsajtol­ ják. A m i szőlőszem még a kádban marad, azt vízzel keverik, lőre lesz be­ lőle, amit a szőlősgazdák télen merítgetnek k i a hordóból. 19. §• A bor kezelése és d a r u s í t á s a A hordók nagyok. Nem füstöléssel, hanem forró vízzel kezelik. Bo­ raik ezért nem tartósak, hanem néha egy, néha két év elmúltával megecetesednek. Ezért minden szőlősgazda azon van, hogy szüret után mind­ járt eladja a termést. A z idegenben történő értékesítés azonban nehéz, mert a környéken mindenütt termelnek bort. Egyetlen lehetőségként a korcsmálás, a kimérés kínálkozik. De ezzel minden szőlősgazda él. Ne­ héz elképzelni ezért, milyen olcsó a bor ebben a városban. Miután a gaz­ dák egymással konkurrálni kénytelenek, egy messzely borért legfeljebb egy krajcárt kérnek. A z előnytelen árviszonyok a nagybányai szőlősgaz­ dák csődbe jutását idézhetnék elő, ha a bőséges termés nem kárpótolná őket évről-évre. Miután azonban Isten ajándékaként a szőlőtermés min­ dig bőséges, a befektetett költségek kamatostul térülnek meg, s az olcsó­ ságért a mennyiség nyújt kárpótlást.

20. §. A gyümölcstermesztés Semmivel sem marad a bortermelés mögött a gyümölcstermelés sem. Joggal tekintheti magáénak Pomona istennő(107) is ezt a vidéket. Nem tudunk elképzelni gyümölcsfajtát, melynek az itteni talaj ne kedvezne. Ha fajták szerint kívánjuk őket megnevezni, akkor a körtét, almát, szil­ vát, diót, cseresznyét kell említenünk, és ezek mindegyike különféle vál­ tozatban és alakban fordul elő, ízük is sokféle. Ha beérésük időpontja szerint csoportosítjuk őket, akkor tavasz kezdetétől őszig egymást vált­ va érőket találunk köztük, télen pedig, hasonló módon, egymást váltva tart k i termésük az újig. Egyebekben kiváló itt a boszniai alma, nagyra növő, bőven termő fajta. A tráciai alma is sok termést hoz épp úgy, mint az, melyet szüggesalmának neveznek, de a nagy darab termésén le­ vő sok apró púp miatt púposalma néven is emlegetik. A leginkább ter­ mesztett körtefajta a pergamoni. A cseresznyének három fajtáját kedve­ lik: az egyik a Bajom-cseresznye, ezt mi fekete duráci néven ismerjük. A másik a somcseresznye, ez a somhoz hasonló színéről kapta nevét. A harmadik a hólyagcseresznye, ezt a hólyaghoz való hasonlóságáról m i is hólyagosnak nevezhetjük. A gesztenye oly tömegben terem, hogy az egész Tiszántúl szükségletét fedezi, sőt távolabbi eladásra is jut belőle. Azonban a gyümölcsöt is olyan alacsony áron lehet eladni, hogy a be­ lőle származó haszon nem ösztönzi a termelőket. 21. §. Kisebb bányák Olyan bányák is vannak, melyeknek művelésére egyes városi polgá­ rok a császári aranybányászat itt lakó főtisztviselőivel tömörültek bá­ nyatársulatba. Néhány régi aknát újítottak fel, vagy pedig egészen új bányát nyitottak, bár a közeli hegyekben m á r nehezen akad hely, ame­ lyet a közelmúltban át ne lyuggattak, k i ne ástak volna. Réz előfordu­ lására még lehet számítani, többre, mint aranyra, vagy ezüstre, mert ezt a kutatást a város közpénzen végezteti. Felsőbánya 1- §• A szabad királyi város(108) Ez szabad királyi város, Nagybányától egy mérföldre, keletre fek­ szik. Nincsenek városfalak és a házak is szerényebbek, mint a nagybá­ nyaiak. Nem olyan magasak, mint Nagybányán, de azért tetszetősen van­ nak megépítve, a bányászlakosság igényeihez mérten kényelmesek, és

bár alacsonyak szép rendben sorakoznak egymás után. Némelyiknek k ő ­ ből épült fala van, valamennyi zsindelyes; szalmafedelű ház alig látható a városban. Bár a város nagy területen fekszik, kiterjedése mégis kisebb, mint Nagybányáé. Alaprajza háromszög alakú. Tulajdonképpen egy hegy ölén épül fel, házai a hegy aljában vannak, s az utcák a hegy lejtőjére kapaszkodnak fel. Amint szélesre tágul a síkság, úgy nyúlik el a telepü­ lés is, s így jön létre a háromszög alak. A város közepén templommal piac van, innét indul k i három irányban a három főutca. A város délre néző részén vannak az ércolvasztó kemencék. Itt folyik keresztül a többször említett Zazár folyócska, amely igen hasznos szolgálatot tesz a bányaművelésnek. Észak felé a város fölött emelkedő hegy bánya jára­ tokkal van keresztül-kasul fúrva. A z itteni bányamű jelenleg fontosabb és jövedelmezőbb a várostól mintegy háromszáz lépésnyire fekvő borkutinál. A király által üzemeltetett bányák közül azonban az a legjelentő­ sebb, amely a várostól északkeletre mintegy ezer lépésnyire található. A bánya jelentősége Az itteni bánya jelenleg a befektetett költségeket legnagyobb ha­ szonnal visszatérítő aranybányája őfelségének Magyarországon. A bá­ nyászat és kohósítás valamennyi műveletét egy helyben, kevés szállítási költséggel lehet elvégezni, ezen felül oly bőséges az érckészlet, hogy ku­ tatásra nincs is szükség, és annyit fejthetnek, amennyit csak akarnak. Régen nem csak a rómaiak, hanem utóbb a magyarok idejében is, E r ­ délyhez tartozott a bánya. Hogy a rómaiak alapították a bányát, azt nem kell bizonygatnom, és az is bizonyos, hogy a hunok nem újonnan kezdték itt az aranybányák művelését, hanem csak folytatták, amit a rómaiak kezdtek el, főleg amikor német bányászok telepedtek le. A magyarok tőlük vették át és folytatták a bányászkodást. Ugyanezt tették a valachok is, akiknek nyomai mindmáig fennmaradtak. És bár a város gazda­ gabb lakói magyar bányászok (pedig ez a foglalkozás a magyaroknál idegen és szokatlan), a környéken valachok is vannak, kik eddig sem hanyagolták el az ércbányászatot. Nem sokkal ezelőtt hozták be a n é ­ meteket, meg a felső-magyarországi bányavidékekről a cseheket, vagy szlovákokat. Ezek a népcsoportok sokban különböznek egymástól, ritka köztük az egyetértés, ez pedig megbontja az eddig oly dicséretesen és mindannyiuk hasznára fenntartott jó rendet. A jövevények ugyanis ra­ gaszkodnak saját szokásaikhoz és ha sikerül nekik, hogy azokhoz alakít­ sák az itt divatozó régi bányarendtartást, akkor félő, hogy a művelés ed­ digi módja is megváltozik, ennek következménye pedig a bányászkodásból eredő bevétel csökkenése lesz. 1726. decemberében épp a mi jelen-

létünkben jött létre a vezetők között olyan értelmű megegyezés, misze­ rint az ércbányászatban és az olvasztásban a régi, ti. a magyarok által követett gyakorlat helyett a Selmecen szokásos eljárást vezetik be és ennek megfelelően alakítják a berendezést, a kemencét, az érczúzót és a mosót. Miután a magyarok nehezen alkalmazkodnak az új szokásokhoz, nehéz dolog lesz a régi gyakorlat helyére újat ültetni, hacsak ezzel az egyébként hasznos kezdeményezéssel a haszon csökkenésének veszélyét nem idézzük fel. 3. §. Jogok, hasznok, vallás, kisebb bányák A más nemzetiségűek a magyarokat tartják tehetősebbeknek. De a németek is kezdik megszedni magukat, méghozzá nem is kis mérték­ ben. Ugyanígy a szlovákok is. Sőt ma már a valachok sem teljesen va­ gyontalanok. Valamennyien élvezik a régen engedélyezett bányászkivált­ ságokat, vagyis semmiféle adót nem fizetnek, mentesülnek az állandó és átvonuló katonaság beszállásolásának kötelezettsége alól, kizárólag a bányászkodásnak élhetnek. Bár a bányamunka biztos megélhetést ad, ezen kívül nincs más keresetforrásuk. Szántóföldjeik, szőleik nincsenek. Egyik­ másik lakosnak van ugyan kaszálója, de onnét legfeljebb csak szénát gyűjthet. Kenyér- és borszükségletüket a környékbeli őstermelőktől pén­ zen szerzik be. A megélhetés feltételei — a viszonyokhoz képest — mél­ tányosak. A város lakói a vendégek iránt nagy előzékenységgel és szere­ tettel viseltetnek. A magyarok kálvinisták, bár a katolikusok lélekszáma egyre nő. A kincstári bányákon kívül a városnak is van itt néhány ak­ nája, melyekből közhaszonra rezet bányásznak. A hozzájuk tartozó ma­ gánolvasztók a város alatt helyezkednek el. II. fejezet Várak, kastélyok, kolostorok Ecsed vára 1. §• A vár neve A történészek az Eched névalakot használják. A magyarok Ecsednek nevezik. A németül Etschednek írják, mások Echednek. Vannak, miként Istvánffy állítja (XLIV. könyve 565. lapján), akik Ersebendnek nevezik. 2. §• Egykor a Báthoriaké volt Valamikor a Báthoriak nemzetségi vára volt, minden oldalról hatal-

mas kiterjedésű, mély mocsár veszi körül. A lápot még a tél hidege és fagya sem képes vastagabb jégréteggel bevonni, ezért sohasem lehet láb­ bal átkelni rajta (Istvánffy X X I I . könyv 273. folio). Azt mondják, hogy a Kraszna Majtény fölött folyó vizét maguk a Báthoriak vezették ide, hogy így mély mocsár vegye körül a várat, s azzal erővel legyen védve, amivel manapság dicsekedhetik. 3. §. A vár fekvése, múltja A vár Szatmártól mintegy négy mérföldnyire nyugatra fekszik. Amikor János király fia, János Zsigmond ostrom alá vette Szatmárt, és Szatmáron fogytán volt a puskapor, Balassi útján Ecsedből kértek se­ gítséget. Jellemző a vár fontosságára, hogy amikor I. Ferdinánd cseré­ ben azért, hogy János Zsigmond lemond a királyi címről, valamennyi t i ­ szántúli várát és birtokát felajánlotta, csak Ecsedet és Kisvárdát nem (uo. 268. folio 1564-ről). János Zsigmond azonban nem tartva elfogadha­ tónak az ajánlatot, Báthori István vezérletével küldött k i sereget, amely előbb Szatmár városát, majd Nagybányát és Hadadot is elfoglalva, nagykevélyen fogott Ecsed ostromához. A z ecsedi vár parancsnoka ekkor Bá­ thori Miklós volt, aki úgyszólván rá se hederítve a veszélyre, azt sem engedte meg, hogy elhalasszák azt a lakodalmat, amit egyik katonája épp erre az időre tűzött k i . És az alkura is csak ezután volt hajlandó, miután János Zsigmond, akit ezúttal Malcso temesvári bég vezetésével háromezer török is támogatott, azzal fenyegette meg, hogy elpusztítja birtokait és falvait és a környéket feldúlja. Báthori Miklós ekkor — engedve a kényszernek — ráállott az alkura és kijelentette, hogy amenynyiben hatvan napon belül nem kap segítséget a császártól, János Zsig­ mond oldalára áll és a várat is át fogja adni. A várt segítség nem é r ­ kezett meg, de mivel közben János Zsigmond eredménytelenül tért viszsza Kassáról, nem sürgette többé a vár átadásáról kötött megállapodás végrehajtását, így megszabadulva az ostromgyűrűtől, Báthori Miklós a király hűségén tarthatta meg Ecsed várát. János Zsigmond halála után a Báthori-örökösök, majd Bocskai, Rákóczi, Thököly idejében hol elfog­ lalták, hol meg elvesztették Ecsed várát. 4. §• M a a Bánffyak birtoka Áll a vár még most is, de fénye m á r nem a régi. Csak a mocsár v é ­ di, mely körülveszi. A Bánffy nemzetség birtoka.(109)

Erdőd (Erdődum) Magyar nevét természeti adottságai alapján nyerte. A hegyeket ui., ahol elterül, bükkerdők borítják. Szatmártól délre mintegy három mér­ földre fekszik. Szlavóniába^ a Dráva partján egy másik Erdőd is van, ahonnan a Bakács, Pálfi, Erdődi és más nemesi nemzetségek veszik ne­ vüket. A mi Erdődünk egykor a Drágfi nemzetség birtoka volt, majd miután ez kihalt, Ferdinándé lett. Mielőtt azonban még birtokába ve­ hette volna, Drágfi Gáspár özvegyének kívánságára, aki Somlyai Báthori Istvánhoz ment nőül, Báthori György (András öccse és Miklós bátyja) Izabella királyné és fia pártjára vitte át. Amikor Szatmár elfoglalása után Schwendi itt is megjelent hadaival, Báthori György épp a várban tartózkodott (Istvánffy X X I I . könyv 277. folio 1565-ről). Jóllehet a vár természettől védett helyen fekszik és a védelemhez szükséges felszerelé­ sekkel is jól volt megerősítve, úgy hogy a legerősebb támadást is képes lett volna visszaverni és hosszú ostromot is képes lett volna kiállni, Báthori György úgy megrettent a császári katonaság harcizajától, hogy Szikszai Miklós írnok és Calcarius (Sarkantyús) András útján tárgyalás­ ba kezdett a császáriakkal, s végül arra kényszerült, hogy az ott felhal­ mozott nagymennyiségű pénzzel és felszereléssel Schwndinek adja át a várat. Még ugyanebben az évben, hatalmas erdélyi és török sereggel, J á ­ nos Zsigmond vette ostrom alá. A császári őrség azonban oly bátran és oly vitézül védekezett, hogy az ostromlók csak számos roham és sok de­ rék katonájuk elvesztése árán, három hónapi kemény ostrom után tud­ ták megadásra kényszeríteni őket. Miután megtörtént az átadás, lerom­ bolták és a földdel tették egyenlővé a várat, úgy hogy többé már nem lehetett helyreállítani. A romok máig is őrzik a gyászos vég emlékét. Jelenleg a Károlyi grófok tulajdona. Szamosújvár (Somosújvár)(110) Latinul helyesen Űjszamosnak, vagy Szamosújvárnak nevezik. A l a ­ pítója a híres váradi kormányzó György barát. A vár nevét kősébb első­ sorban Dobó itteni fogsága tette ismertté. Amikor ui. a rebellis Perényi Gábor és Tarczy György rábírták Izabellát és fiát, hogy térjenek haza Sziléziából, arra kényszerítették a mit sem sejtő Dobót, hogy ide zár­ kózzék be, és török segítséggel mindjárt ostrom alá is fogták a várat. A védelem azonban úgy felőrölte az erőket, hogy Ferdinánd parancsára Do­ bó a vár feladását határozta el, feltételül kötve k i , hogy feleségével,

gyermekével és ingóságaival szabadon távozhat Magyarországra. Balassi és Petrovics el is fogadták a feltételeket, azonban Perényi álnokul arra vette rá, hogy azokat a tárgyakat is kiszolgáltassa a várból, amelyek nem az ő tulajdonát képezték. Dobót így előbb Kolozsváron, majd Szamosúj­ váron vetették börtönbe és mindenét elvesztve, csak két vagy több év múlva, éjnek idején a várfalon kötélen ereszkedve le, szabadult börtöné­ ből, s menekült el azokon a lovakon, amiket a közelben rejtőzködő em­ berei vitte oda neki. A vár végromlása a Szatmáréhoz hasonló módon az e vidéken duló polgárháborúk során következett be. Csenger Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Szamos ugyanazon partján fek­ vő, egykori Csenger nevű várat sem, melyet igen régen kies síkságon épített a táj népe, s amelynek természetes védettséget a környező vizek biztosítottak. De a vizek kiszáradtak, s a mai idők mostohasága folytán a vár is tönkrement. Romjait most zálogjogon P r i n y i Miklós báró bírja. A hasonnevű mezővárost pedig rajta kívül több kisebb köznemes, Beth­ len Klára grófnő férjezett Teleki Mihályné grófné(lll) és Splényi báró birtokolj ák.( 112) Váralja Szatmárról Nagybányára menve, a két város közt fele úton, igen régi vár romjai láthatók. Bár a hegy, amelyen a vár állott, eléggé ma­ gas és meredek, messziről a romok ma már nem láthatók, mert a hegy­ csúcsot bozót nőtte be. A vár neve Szenyér volt és a Báthori nemzetség birtokát képezte. A belháborúk során II. János (János Zsigmond) rom­ bolta le.(113)

Károly 1. § A várkastély felépítése Károly mezőváros mellett is van egy hasonnevű várkastélyul 14) Síkságon fekszik és négyzet alakú. Falak övezik s a vidék lehetőségeihez képest kielégítően van felszerelve. Keletkezése Károlyi László nevéhez fűződik, aki kényelmes és biztonságos lakóhelyhez akarván jutni, udvar-

házat építtetett, amelyet a mostani várkastély keleti szárnya foglal ma­ gába. Ezt a lakóházat azután Károlyi Mihály bővítette k i , hozzátoldván azt az épületrészt, melyben északról a kápolna és néhány éléskamra he­ lyezkedik el. A várkastély többi részét, vagyis a nyugati és déli szár­ nyat, Károlyi Ádám építtette hozzá abban az alakban, ahogyan most áll előttünk. Károlyi Sándor is alakított rajta, főleg a keleti oldalon, mely­ nek szobáit akkor bővítették és szépítették, amikor 1726-ban Sándor fia, Ferenc tartotta mennyegzőjét a keresztszegi gróf Csáky család örökös­ nőjével.(115 Itt ragadom meg az alkalmat, hogy hosszú és boldog életet kívánjak nekik, mert amíg e méltóságos grófi nemzetség itt él, addig nem csak a várkastély fog fejlődni és virágozni, hanem az egész vidék is. 2. §• A kastély falain kívül elhelyezkedő szép kert A várkastélyt övező, vizesárokkal is megerősített falakon kívül, dél felől terül e a kastély kertje. Bár tekintélyes kiterjedésű és tele van gyü­ mölcsfákkal, az egészet sajátkezűieg maga gróf Károlyi Sándor országos főbiztos ültette. A kert térbeosztása is tetszetős: az ágyásokat egymást kereszt alakban metsző közök, mesgyék választják el. Középütt halastó, pontosabban: mélyre leásott teknősbékató van, melyet sűrű fakerítés vesz körül, nehogy a kétéltűek kimászhassanak. Törpe fák nincsenek, annál több a magasba nyúló fa, melyek azonban gyümölcsöt nem teremnek. Igaz, semmiféle ápolást sem kapnak, legfeljebb télre védőburokkal ve­ szik körül őket, amit tavasszal vesznek le. A várkastély többi részéhez a város csatlakozik, távolabbra szélesre táruló mezők, falvak és erdők te­ szik változatossá a tájat. 3. §. A kastély felújítása Ez a hely távol esik a váraktól és a népesebb városoktól, de lehető­ vé teszi, hogy a földesúr itt magányba vonulva, pihenjen és felüdüljön. A kápolna, a sajátkezűleg ültetett erdő, a kerti fák, távolabb meg a sző­ lők valósággal csalogatják az embert és egyenesen kínálják a lehetőséget a lelki elmélyedésre és a testi erő gyakorlására. Bár mindez eléggé szűk térben helyezkedik el, a beépítés célszerű. Ha kora hajnalban kilép szo­ bájából a gróf, először a kápolnába megy, utána mindjárt ott van az er­ dő, melyből kellemes sétaút vezet a szőlőbe. Innét jobbról-balról gyü­ mölcsfákkal szegényezett ú t vezet egy grottához, ahol a szép látványtól

kellően üdülhet fel a lelke. Innét éppen a reggelizés idejére ér vissza a kastélyba. Délutánra meg ott vannak a gazdag vadászzsákmányt ígérő mezők, amivel azonban nem él vissza a tisztelt tulajdonos. Ezekért tar­ totta alkalmasnak Pálfy János magyarországi meghatalmazott és lindenheimi Locher Károly, a haditanács tagja és császári követ, hogy 1711. áprilisában ebben a kastélyban egyezkedjenek a felkelt magyarokkal. Aranyosmeggyes A méltóságos Lónyai nemzetség régi vára.(116) Szatmártól két m é r ­ földnyire keletre, sík vidéken, nem messze a Szamostól a Feketehegy l á ­ bánál fekszik. A vidék főhelyének számít, de Károly várával sem for­ májában, sem építésmódjában nem vetekedhetik. Pörbely vár romjai Régen több vár állott ezen a vidéken, Pörbely várának romjai(117) Kaplony közelében, Károlytól fél mérföldnyire északra láthatók. Ettől nem messze, keletre Pete,(118) majd Bobart várának romjai még most is megvannak, s arra utalnak, hogy utóbbinak falait régen sáncárok vet­ te körül, de ezt még a szkíták rombolták szét. A kaplonyi ferencrendi kolostor A Károlyi nemzetség alapítása. A templommal együtt ily fényesen Károlyi Sándor generális áldozatkészségéből épült.(119) A nagykárolyi piarista kolostor Minthogy katolikus iskolák nem voltak e tájon, ugyancsak Károlyi Sándor építtette 1726-ban a templom mellett a piarista kolostort azzal a céllal, hogy ez legyen az az intézet, ahol a környékbeli ifjúság elsajátít­ hatja az alapvető ismereteket. A nagybányai minorita kolostor Ez a piactéren, a Szent Miklós püspökről elnevezett templom mel­ lett van, ahol minorita páterek látják el az egyházi szolgálatot. 1688-ban még csak ketten jöttek ide, létszámuk lassan növekedett, és most m á r többen vannak. A nagybányai jezsuita kolostor Házfőnöke egy Ravasz nevű öreg páter, aki 1687-ben jött ide, de ekkor egyetlen katolikust sem talált itt. Ö azután oly mértékben növelte meg a katolikusok lélekszámát, hogy a templomot is bővíteni kellett. Ekkor építtette fel a szép kivitelű kollégiumot is.

III. fejezet Mezővárosok és a fontosabb falvak Nagykároly mezőváros 1. §• Károlyi Sándor újranépesíti a várost A város a méltóságos Károlyi nemzetség várkastélya mellett terül el. Régen sokkal nagyobb és városiasabb volt, de a sok háború szenvedé­ sei és pusztításai folytán úgy megfogyatkozott, hogy ha okos kezdemé­ nyezésekkel Károlyi Sándor generális nem segít és nem népesíti be' a néptelenné vált lakóhelyeket új jobbágyokkal, akkor ma még csak falu formája sem lenne. Ez a kiváló földesúr minden igyekezetével azon van, hogy a vidék talpraálljon és újjáépüljön, és ezért nem csak a magyaro­ kat karolta föl, akik eddig lakták a várost, hanem a kézműveseknek szá­ mát is jelentősen szaporította. Utóbbiakat Németországból és Felső-Ma­ gyarországról hozta be. Ha ezt a tevékenységét továbbra is ilyen ered­ ménnyel folytatja, bizonyos, hogy a város soha nem látott mértékben fog épülni és fejlődni. Amellett, hogy különböző mentességeket ad a betele­ pülőknek, lakóházuk felépítéséhez is segítséget nyújt, éspedig azzal, hogy a szomszédos, maga ültette erdőben biztosít számukra épületfát, amit ott ki-ki a maga birtokrészének megfelelő mennyiségben szabadon termelhet ki és szállíthat haza szükségleteinek fedezésére. Az első erdő Három erdő is van itt, amit a tisztelt tulajdonos ültetett. Közülük az első a legnagyobb, mintegy 100 lépésnyire fekszik a várostól. Ez a szép formájú liget nyugati irányban terjeszkedik el. Alakja szabályosan meg­ rajzolt négyzet. A z egyes oldalak akár a kastélykert oldalai, egyformák, de ez az erdő látványosabb a kertnél. Nem csak fekvésével, hanem be­ osztásának rendjével is gyönyörködtet. A tágas síkságot 8000 lépés kiter­ jedésben borítja magas növésű tölgyek összefonódó lombozata. Köztük mindig homály van, mert a napsugár alig tud áthatolni rajtuk. A z erdőt szabályos kereszt alakban kiszabott utak szelik keresztül, melyeken két kocsi akadálytalanul elkerülheti egymást. Az út az itt sétálót ámulatba ejti: kétoldalt élősövény húzódik, középütt gyümölcsfákkal beültetett kert van, ahol a fasorokat ugyancsak kereszt alakban kialakított üres kö­ zök, mesgyék különítik el egymástól. A kertet az erdőtől és a mezőségtől élősövény módjára ültetett fasorok választják el. A fák szintén hoznak

termést, s köztük elválasztó élősövények húzódnak. A gyümölcsös keleti részén meggyfa, a nyugatiban mogyoró van ültetve, a többi szilvás. A gyümölcsöshöz vadaskert csatlakozik, melyet sűrűn földbe vert karók választanak el. A vadaskertben az állatok természetének megfelelő rej­ tekhelyek vannak. Miután nagyon elszaporodtak és sok kárt tettek a szarvasok, elkülönítette őket a földesúr és a többi vadat is fajták szerint csoportosította. A vadaskerthez csatlakozó erdőt harminc éves vágáste­ rületekre osztotta be, éspedig úgy, hogy minden vágásterület előre meg­ állapított évben legyen kitermelhető, tehát a jelzett évben rendelkezésre álljanak a kivágható fák, de az erdő se fogyjon el soha, vagyis, hogy a kivágott fák helyére ültetett csemetékből, illetve abból, hogy tönkök ma­ guk hajtanak k i , mindig legyen új sarj erdő. De az éves vágásterület fáit sem irtják k i egészen, hanem csak azokat, melyeknek a törzse görbe, vagy amelyek le akarnak törni és amiket azért kell kivágni, hogy a túl­ ságosan sűrűre nőtt erdőt megritkítsák. A szép, magas növésű, megfele­ lő alakú, egészséges fákat meghagyják. A kivágott fák helyére azonnal új facsemetéket ültetnek, hogy miközben az egyik vágásterületen kiter­ melik az öreg fákat, a másikban szálerdővé növekedjék az új sarjerdő. A házépítő jobbágyoknak megengedik, hogy kivágják és akadálytalanul szállítsák a városba az építkezéshez szükséges fát, de az erdőőrnek min­ den fáért egy krajcárt kell fizetniük. Innen van, hogy a hathatósan t á ­ mogatót jövevény jobbágyok egyre jobban, napról-napra építik be a v á ­ ros belterületét. Ennek az erdőnek nincsen párja Magyarországon. Érde­ mes megemlíteni, hogy az erdő most mindössze harminc éves. Károlyi generális ui. — mint mondotta — a karlócai békekötés évében maga kezdte ültetni. Ennek ellenére már jól megvastagodtak és magasra n ő t ­ tek a benne lévő fák. 3. §A másik erdő gyengébb A másik erdő kissé távolabb, a várostól északra fekszik. Ez is sík­ vidéki erdő, de kiterjedése kisebb az előbbinél, fái fiatalabbak. Kerülete alig éri el a 4000 lépést. Mintegy 17 évvel ezelőtt (a szatmári békekötés után) kezdték ültetni. Még vékony tölgyek állnak benne, de azért elég sűrű sarj erdőt alkotnak, mely rövidesen szálerdővé fejlődik. A legerő­ sebb fák közepes vastagságúak, de nem szabad hozzájuk nyúlni, ha azt akarjuk, hogy erős fákká fejlődjenek. A z erdő alakja inkább hosszúkás, széltében egy út osztja két részre. A z alsó részen jól nő az erdő, de a felső rész majdnem üres, és ritkásan fiatal, vékony tölgyekkel van be­ ültetve. Ezt a részt fallal keríttette be a generális, hogy itt vadaskertet és madárketreceket létesíthessen.

4- §• A harmadik erdő A harmadik, a legtávolabbi erdő a város északi részéhez csatlako­ zik. Ez nemrég ültetett, fiatal tölgyes sarjerdő, de jól fejlődik, és meg van rá a remény, hogy idővel értékes erdő válik belőle, ami nagyon nagy szó ezen a fátlan síkságon, mert azon túl, hogy fát biztosít a népnek, azok számára is példa lehet, akik most csak mezőkkel rendelkeznek, de az utódoknak is követésre méltó példaképként szolgálhat. A város derék földesura a jövőben még további erdőket kíván a hatalmas mezőségbe telepíteni. A faültetés módja pedig nem más, mint a közönséges magve­ tésnél követett eljárás: mélyen szántják föl az ültetésre kiválasztott he­ lyet, a barázdába bevetik a tölgymakkot, beboronálják s amikor kihaj­ tott, vigyáznak, hogy a fiatal, gyenge hajtásokat ne rágják és ne törjék le az állatok. Amikor azután megsűrűsödnek a facsemeték, ritkás erdőbe ültetik át őket. Akiknek nincs erdejük, kövessék az erdőültetés e szép példáját. 5. §• A szőlők A földesúr nem csak erdőket és ligeteket, hanem szőlőt is telepített a város köré. A szőlő a várostól ötszáz lépésnyire délre, a nagy erdőtől száz lépés távolságra terül el. Ez a hely a környező mezőségnél magasab­ ban fekszik. A kiemelkedő halom közepébe az ide kiránduló földesúr r é ­ szére kilátót, vagyis egy toronyszerű építményt építettek. Alatta kemé­ nyebb földbe ásott borospincék vannak, amelyekben az itt termelt boro­ kat tárolják. A kilátót minden oldalról szőlők veszik körül, melyeket az 1711. évi szatmári béke után, 12—13 évvel ezelőtt telepítettek ide. Maga a földesúr mondta el nekünk, hogy először csak néhány oltványt ülte­ tett el itt, majd amikor látta, hogy kihajtanak, akkor kezdett többet ü l ­ tetni, s a város lakóinak is adott belőlük, hogy az ő példáján felbuzdul­ va, most már ők is nagyobb szőlőket létesítsenek. Így történt azután, hogy amint lassanként megnövekedett a népesség száma a város igényei­ nek megfelelően, egyre több lett a szőlővel beültetett föld. A z oltványo­ kat többnyire Bihar megyéből hozták. A termesztett szőlőfajták: a tokaji furmint, a fehér szőlő, a boros szőlő, a bakator és egyéb olyan fajták, melyeket Biharban, Székelyhidon és ezekkel szomszédos helyeken m ű ­ velnek. A z ültetés, a termesztés, a kapálás módja is ugyanaz, mint B i ­ harban. A bor fehér és vörös, kellemes ízű, erős és italként egészséges.

6. §. A lakosok magyarok, németek és szlávok Nagykároly lakossága magyarokból, németekből és szlovákokból áll. Utóbbiakról már elmondottuk, hogy földesuruk, Károlyi gróf napjaink­ ban telepítette be őket. Vannak köztük taksás nemesek is, akik saját k ü ­ lön bírájuk alatt élnek, a gróf védelmét élvezik, bár a vármegye bírói joghatósága rájuk is kiterjed. A gróf többi városi alattvalója nem ne­ mes, ezeknek saját városbírájuk és városi magisztrátusuk van. Vallásuk katolikus, de több református is van köztük. A z utóbbiak számára a ka­ tolikus templom mellett a földesúr saját költségén épített templomot. A mai katolikus templom előbb a reformátusoké volt, és a földesúr állító­ lag azért vette el tőlük, mert ott van a temető is, ahol több őse el van temetve. A lakosok őstermeléssel és iparral foglalkoznak és máris több szakmának található mestere a városban. Kaplony Régen mezőváros volt, a Kaplony nemzetségből származó Károlyiak ősi fészke, akik a Károlyi nevet Károly nevű városukról vették. Ügy tudják, hogy Kaplonynak három fia volt. A z első apja nevét tartotta meg, a második Károly nevű birtokáról magát Károlyinak, a harmadik Bagosról Bagossynak nevezte magát. Kaplony most a Károlyiak birtoka. A család itt nem csak ferenceseknek létesített kolostort, hanem a falu népességét is jelentősen gyarapította. A lakosság nagyobb része német, de magyarok és szlovákok is élnek itt. Erdőd mezőváros Nagybányától két mérföldre keletre a Bükk-hegység tövében fek­ szik. A hegyben üveghuták vannak, a munkásokat Csehországból hozták ide, akik kristálytiszta üvegeket fújnak. A z itteni gyártmányok ezért semmivel sem silányabbak a csehországiaknál. A helység Károlyi gróf birtoka Majtény Régen ez is mezőváros volt. A Kraszna folyó partján, Nagykárolytól egy mérföldnyire keletre fekszik. A török hódoltság idején kitört felke­ lések és háborús pusztítások során elnéptelenedett. Most kezdett újjá­ épülni és Németországból behozott jobbágyokkal újranépesülni. Földes­ uruk Károlyi gróf, aki nem csak a lakóházak felépítéséhez nyújtott nagy segítséget, hanem az összedőlés előtt álló templomot is újjáépítette. A vidék mindenütt sík mezőség. A majtényi síkot azonban nem csak ter-

mékenysége teszi nevezetessé, hanem az is, hogy a fáma szerint a szat­ mári béke pontjait itt, e mezőváros előtt fogadta el a magyar sereg. Miután 1711. április 27-én Károlyi Sándor és a szövetkezett rendek Szatmáron tanácskozásra ültek össze és egyhangú határozat alapján aláírták a császár nevében Pálffy János által előterjesztett békefeltételeket, K á ­ rolyi demonstrálni akarva, hogy mekkora hálát éreznek a felkelők a b é ­ kéért, a majtényi mezőkre vezényeltette a több, mint 12 000 magyart, csapategységenként hadrendbe állíttatta őket, s amikor katonáinak élén Pálffy János is megjelent a helyszínen, előbb szép beszédben hívta fel figyelmüket a békekötés feltételeinek megtartására, majd arra adott pa­ rancsot, hogy a béke felett érzett örömüknek három puskalövéssel ad­ janak kifejezést. Ezután 160 zászlójukat a császári katonaság elé rakták. Majd feloszlott a sereg, és ki-ki tetszése szerint térhetett haza övéihez, vagy beállhatott a császári seregbe katonának. Terebes Majténytől keletre fél mérföldnyire fekvő falu. Lakói valachok, föl­ desuruk Károlyi gróf. Bár van földjük és legelőjük, mégis nyomorog­ nak. Ennek oka, hogy e tunya népség nem szeret dolgozni. Madarász Falu, ugyanakkora távolságra Terebestől keletre. Lakossága vegyes, a többség valach. Ezek épp úgy nyomorognak, mint a terebesiek. Földes­ uruk Károlyi gróf. Borhida Az előbbi falutól egy mérföldnyire a Szamos partján fekszik, szin­ tén valachok lakják. Földje termékeny, de a termés a lakók restsége miatt mégis csak közepes. A földesúr ugyanaz. Veresmart Ugyanazon földesúr birtokában lévő falu és a Bükk-hegység lábainál az előbbi falutól keletre csak fél mérföldnyi távolságra fekszik. A l i g jobb az előbbinél. Valachok lakják. Balotafalva Ez a szegényes valach falu a Károlyi-uradalomhoz tartozik és Veres­ marttól fél mérföldnyire van. Monostor Az előbbinél valamivel kedvezőbb helyzetben levő falu, fél földnyire az előbbitől. Valachok lakják, akik a földesúrnak kevés not hajtanak.

mér­ hasz­

Szaszár Valamikor nevezetes mezőváros volt. Annak köszönhette jelentősé­ gét, hogy itt laktak a nagybányai nemesércbányákban dolgozó bányá­ szok. Nagybányától fél mérföldnyire a Zazár és Lápos partján sík vidé­ ken terül el. Habár innét messze esnek a bányák, a bányászok a Zazár alatt ásott, titkos föld alatti alagúton jártak munkahelyükre. A falut nap­ jainkban földművelők lakják, népessége jelentősen növekedett, de ezek már egészen mások, mint akik egykor, virágkorában éltek itt. Girottótfalu Nagybánya és Felsőbánya között fele úton, mindkettőtől fél mérföld­ nyire fekszik. Az oklevelek tanúsága szerint régen nagybányai polgáro­ ké volt, ma a minoriták birtoka. Nagybánya ez ellen ma is tiltakozik s a szerzeteseket birtokperrel fenyegeti. A falut magyarok lakják, földes­ uruk a nagybányai minorita rend. Lippó Középszerű falu Borhid alatt, nem messze a Szamos partjától. Tapolca Nagybányával szomszédos falu a Lápos partján. A fekete víz nevezetessé, amit más helyen már ismertettünk.

teszi

Tótfalu Ez a szép falu Nagybányától egy mérföldnyire a Szatmárra vezető út mentén található. Református vallású magyarok lakják. Vidéke sík, jó bortermő és Kővári kerület határától egy híd választja el. Bánffy birtok. Bozinta Valach település Tótfalutól fél mérföldnyire, a Lápos és Szamos fo­ lyók vidékén, Sikárló A Sikarló nevet két falurész tulajdonítja magának: Felső- és AlsóSikarló. A szatmári úthoz közel fekszenek, mégpedig ha Nagybányára megyünk, akkor jobbfelől. Lakói magyarok és valachok. Földje sík és termékeny, de a Szamos kiöntései károsítják. Wesselényiné Bánffy K a ­ talin grófnő birtoka. A lakók többsége szőlőtermesztésből él. A z itt ter­ mett borok finomsága a tótfalusival vetekszik, talán még jobb is annál.

Iloba Vegyes nemzetiségű népesség lakja. A Feketehegy lábánál szőlőter­ m ő domboldalon a szatmári út mentében, Nagybányától két mérföldnyire van. A faluban postamester székel és itt postalovak válthatók. A hegy­ ben ezüst-, arany- és réztelérek vannak, amelyeknek kitermelésére m á ­ sok mellett 1725-ben Károlyi Sándor generális is új aknák és vágatok létesítését kezdte meg. Amikor végigjártuk azt a bányát, a sziklába v á ­ gott akna már mintegy 12 öl mélységű volt. Váralja mezőváros Szenyér várának tövében fekvő mezőváros; régen nem volt jelen­ téktelen település. A vár egykor a közeli hegycsúcson állt, de amióta le­ rombolták, az alatta levő mezőváros fejlődése is lehanyatlott. Magyarok lakják, akik szántógazdálkodásból meg szőlőtermesztésből élnek. A sző­ lők a város közelében levő dombokon terülnek el. A városban nemesi házak is vannak, azonban egyesek közülük düledeznek. A mezőváros Ilobától mintegy negyed mérföldnyire a szatmári ú t mentében fekszik. K i ­ váló minőségű, finom bor terem itt. A szőlőtermesztés módja azonban itt egészen más, mint amit Nagybányával kapcsolatban ismertettünk. Míg ugyanis Nagybányán a szőlőtőkéket karikákba és lugasokba szokták összekötözni, addig a váraljaiak a tokajiak szokásait követik és a tőké­ ket egyenként növesztik és keze.Uk. A lakók túlnyomóan reformátusok, lelkipásztort is tartanak. Apa Ez a vegyesen magyarok, illetve valachok által lakott falu a szatmá­ ri úton, Váraljától Szatmár felé néhány száz lépésnyire fekszik. Régen népes, nagy település volt, ezt bizonyítják a régi házak romjai. Száznál több jobbágytelek népe teljesítette földesurának az igásrobotot. G y ü ­ mölcsfa-állománya bőséges, ezek a rommá lett lakóházak kertjeiben most is bőségesen, évről-évre termik az almát, körtét, szilvát. De nincs hiány szőlőben sem, ez a faluval átellenben fekvő Feketehegy lábán díszlenek. Az ecsedi uradalomhoz tartozik, mely teljes egészében a Bánffy-család, a kormányzó úr örököseinek birtoka. Aranyosmeggyes A falu csak mintegy százhúsz lépésnyire van az előbb m á r említett hasonnevű vártól. A falu lakói szegényebbek, mint az apaiak, vegyesen magyar és valach nemzetiségűek.

Patóháza Valach település, Apa szomszédságában, a hozzá közel folyó Szamos partján. Berence Lakosságának nemzetisége, helyzete, lélekszáma olyan, mint Patóházáé. Ez is a Szamos partján fekszik s ezért a folyó kiöntései gyakran okoznak károkat. Valamikor Rédey birtok volt, melyet Rédey Ferenc gróf a szatmári református iskolának hagyományozott. M a a jezsuitáké. A História Diplomaticában említés történik róla. Udvari Ez a középszerű falu Szatmártól egy mérföldnyire terül el. Valachok és magyarok lakják. Nemesek is vannak itt, akik rangos udvarházakkal büszkélkednek. A falu határának felszíne sík és a közelben folyó Sza­ mos vizétől termékeny. Kak Szatmár szomszédságában fekvő szegényes település. Lakói valachok, mezeje, legelője termékeny. Szentmárton Szatmár mellett elterülő falu. Kedvezőbb helyzetben van és n é p e ­ sebb az előbbinél; felszíne termékeny síkság. Oroszfalva Nevét régi rutén lakosságától nyerte. Nemrég új lakosság költözött be, Szatmár városának birtoka. Résztelek A szatmári szőlőhegyek közelében lévő része Szatmár városáé. Csak mostanában kezdett benépesülni és fejlődni. Többi része a Károlyi csa­ lád birtokát képező erdődi uradalomhoz tartozik. Bagos Károly mezőváros és Szatmár között lévő falu, mindkettőtől két mérföldnyire. Határa kies, sík, termékeny. Lakói magyarok, gazdagok, lélekszámuk is nagy. Földesuraik köznemesek, ezek közül a Károlyiak­ kal rokon Bagosi család emelendő k i . Matolcsfalva Magyar falu a Szamos és a Tisza között. Határa sík és termékeny.

Gyarmat Régi falu és jelentős magyarlakta település, nincs messze az előbbi­ től. A z ecsedi uradalom tartozéka. A további adatok közlését Bagosi alispán úrtól várjuk.(120) Latinból fordította: SOÓS I M R E

Jegyzetek 1. A z ide tartozó munkák számbavétele, feltárása, főként kritikai elemzése körül még sok a tennivaló, ha egyébként a kezdeteken már rég túljutott is a kutatás. Mégsem felesleges, ha néhány régi és újabb, e vonatkozásban eligazítást nyújtó műre felhívjuk az ér­ deklődő olvasó figyelmét: a) K a r i Gottlieb von Windisch: Geographie des Königreichs Ungarn I. Presburg, 1780. 12—15. 1.; b) Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak le­ írása I. Pest, 1863. 1—32 1.; c) Kovacsics József: Bevezetés a törté­ neti statisztika forrásainak tanulmányozásába. A történeti statiszti­ ka forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1957. 8—11. 1.; d) Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767—1867. Bp. 1973. 427—435. 1.; e) Hervay Ferenc: Magyaror­ szág történeti földrajza a X V I — X V I I I . században. Régi könyvek és kéziratok. Összeáll.: Pintér Márta. Bp. 1974. 109—150. 1. 2. A második, bővített kiadás előszava (Praefatio ad lectorem) szerint a Topographia szerzőségét a XVIII. század elején Bécsben bölcsé­ szetet tanító, tudós jezsuita írónak, Michael Bonbardius-nak kell tulajdonítanunk. A munkát tanítványa, Csáky Miklós gróf (1692— 1757) tette közzé (Topographia Magni Regni Hungáriáé. Viennae, 1750.) Csáky Miklós egyébként nem mindennapi pályát futott meg. Miután Bécsben a Pázmáneumban befejezte bölcsészeti tanulmá­ nyait, Rómában hallgatott hittudományt. 1723-ban nagyváradi ka­ nonok, 1737-ben püspök, 1747-ben kalocsai, 1751-ben esztergomi érsek lett (Katolikus lexikon I. Szerk.: Bangha Béla. Bp. 1931. 362. 1.). 3. Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete II. Buda, 1810. 16. 1. * A z eredeti szövegben tévesen: Kiskárolyi. 4. Károlyi Sándor Károlyi László báró és Sennyey Erzsébet bárónő szülőktől 1669. július 2-án Nagykárolyban született. 1688-ban I. Lipót Szatmár megye főispánjává nevezte k i , hivatalát azonban

csak atyja halála után, 1691-ben foglalta el (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 111. 1.). 1703. június 7-én Dolhánál Csáky Istvánnal szétverte az első kuruc parasztcsapatokat, október 9-én azonban Rá­ kóczihoz csatlakozott. A fejedelem generális főstrázsamesterré ne­ vezte k i . 1704. márciusában altábornagy, 1705. januárjában tábor­ nagy. 1705. májusától tiszántúli vezénylő generális. 1705-ben sze­ nátor. 1704-ben a Dunántúlon, 1705-ben a Tiszántúlon és Erdély­ ben hadakozott. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a trónfosztást támogatta. 1710-ben a kuruc hadak főparancsnoka lett. A z ugyan­ ebben az évben lezajlott romhányi csata után azonban kilátásta­ lannak látta a további harcot és a kibékülés útját kereste. 1711. á p ­ rilis 30-án Rákóczi távollétében, hozzájárulása nélkül Pálffy J á ­ nossal megkötötte a szatmári békét, s május 1-én Majténynál a k u ­ ruc csapatok letették a fegyvert. A béke létrehozásában szerzett ér­ demeiért III. Károly 1712-ben grófi rangra emelte és nagykiterje­ désű birtokokkal jutalmazta. 1723-ban titkos tanácsos és lovassági tábornok, 1724-ben helytartósági tanácsos, 1734-ben a tiszántúli r é ­ szek főparancsnoka, 1741-ben tábornagy. Mint magánember, gon­ dos gazda volt, 1712-ben ő kezdte meg a svábság betelepítését Szatmárba. 1743. szeptember 8-án Erdődön halt meg. önéletírása (Ma­ gam életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes folyási, k i ­ adta: Szalay Lajos. I—II. Pest, 1866.), érdekes naplóföl jegyzései, Rákóczival folytatott levelezése fennmaradtak (Magyar életrajzi le­ xikon I. Bp. 1967. 871. 1.). 5. 1657—1740. évi törvénycikkek. Bp. 1900. 523—525. 1. 6. Szirmay közlése szerint a jezsuitákat Szatmárra az ifjúság oktatása céljából 1634-ben Pázmány Péter telepítette (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 208. 1.). ** Nyilvánvaló tévedés. Debrecen sohasem tartozott Szatmár megye joghatóságához. *** A z eredeti szövegben: Nagybánya, másként Kapnikbánya. Téves azonosítás. Kapnik, vagy Kapnikbánya önálló település volt. **** A z eredeti szövegben hibás németséggel: Hungarisch Neustatt(!) 7. Jegyajándék (res paraphernalis). A z az ajándék, amit a menyaszszony az eljegyzés, vagy a házasságkötés alkalmával a vőlegénytől, vagy annak szüleitől kapott. Első okleveles említése 1227-re megy vissza (Hazai okmánytár VIII. Szerk.: Nagy Imre. Bp. 1891. 20. 1.). Okleveles emlékeink különböző neveken említik, többek közt sponsalionak is nevezik. A jegyajándék kezdetben ingóságokat, főleg ék­ szereket, ruhákat jelentett, de előfordult, hogy pénzt, illetve ingat­ lan képezte az ajándékozás tárgyát (Magyar jogi lexikon IV. Szerk.:

8.

9. 10.

11.

12.

13.

Márkus Dezső. Bp. 1903. 403—404. 1.). Werbőczy meghatározása szerint jegyajándékoknak azokat „az ingó javakat nevezzük, me­ lyeket a férj vagy szülők, vagy az atyafiak, vagy bárki más a menynyegző vagy eljegyzés vagy kézfogás szertartásának idején adnak a nőnek." (Werbőczy István hármaskönyve. Bp. 1897. 175. L). — Hogy Nagybánya a magyar királynék jegyajándéka lett volna, azt inkább mondának, legendának kell tekintenünk. Tény viszont, hogy az 1514. évi 3. törvény a királyi fekvő jószágok között sorolja fel a várost (1000—1526. évi törvénycikkek. Bp. 1899. 708—709. 1.). Koleserius — Köleséri Sámuel (Szendrő, 1633. november 18. — Nagyszeben, 1732. december 24.) orvos, természettudós, a X V I I I . század eleji Erdély tudományos és közéletének központi alakja. 1699-ben az erdélyi bányaügy inspektora, 1705-ben az aranybevál­ tás és a pénzverés felügyelője. Nevéhez több természettudományi alkotás fűződik. A z ismert munka, amire itt utalás történik, való­ színűleg az Auraria Romano—Dacica (Nagyszeben, 1717.) című műve, melyben az erdélyi bányákról, főleg az aranybányászatról értekezik (Magyar életrajzi lexikon I. Bp. 1967. 1000. 1.). Egy osztrák mérföld = 7,5859 km, egy magyar mérföld = 8,3536 km. A jelek szerint, Bonbardius magyar mérföldekben számolt. Nagybányáról az első írott forrás Károly Róbert 1329. évi oklevele. Ez m á r mint civitast említi. Nagy (I.) Lajos 1347. évi oklevele m á r mindazokkal a kiváltságokkal felruházza, amelyek a szabad királyi városokat illették meg (Móricz Zsigmond: Nagybánya. Szatmár vár­ megye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. 195—196. 1. Lajos kivált­ ságlevelének fordítását ld. Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 217 221. 1.). Matyasovszky László (1642—1705) Rómában tanult, 1696-ban lett nyitrai püspök. Ő vetette meg a nyitrai piarista kollégium és ne­ mesi konviktus alapját (Katolikus lexikon III. Szerk.: Bangha Béla. Bp. 1932. 291. 1.). — Szirmay szerint a jezsuiták Nagybányán 1687ben jelentek meg és a Szent István, valamint a Szent Márton tisz­ teletére épített templomokat vették birtokukba (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 237. 1.). A nagybányai jezsuitákra ld. még Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 231., 234., 235., 239—243. 1. lévő adato­ kat. Steinville István gróf személyéről közelebbit nem sikerült megálla­ pítanunk, a szövegből kitetszően, a nagybányai bányák felügyelője volt. A z eredeti szövegben a Melith családnév hibásan Milithnek írva. — A Melithek Horvátországból származtak, a család szatmári ága

14.

15. 16.

17.

18.

— minden valószínűség szerint — a X V I . században Melith György Csáholyi Annával kötött házassága révén alakult k i . A család a XVII. század végén halt k i (Nagy Iván: Magyarország családai cí­ merekkel és nemzedékrendi táblákkal VII. Pest, 1860. 411—412. L ; Kempelen Béla: Magyar nemes családok VII. Bp. 1913. 150. 1.; a család csengeri birtoklására ld. még: Vendé Aladár: Szatmár v á r ­ megye községei. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. B p . é. n. 51. 1.). A család utolsó férfi tagja — Szirmay szerint — Melith Zsigmond volt, s valószínű, hogy a Topographia szerzője őt keresz­ telte el Pálnak. Melith Zsigmond özvegye Péchy Anna volt, az ő birtokrésze pedig 1672-ben Divényi Ferenc tulajdonába ment át (Szirmay Antal i . m. II. Buda, 1810. 131. 1.). Prynius — valószínűleg Prinyi Miklós báró. Bél Mátyás itt közölt munkája szerint a csengeri vár romjait zálogjogon Prinyi Miklós birtokolta. Nagykároly és Nagybánya távolsága nem 3 mérföld, hanem 10 mérföld körül van. A második, bővített kiadásban Szatmárról is terjedelmesebb fejezet olvasható. (Topographia Magni Regni Hungáriáé. Viennae, 1750. 585—590. 1.). A Szatmár helynév — a magyar nyelvtudomány álláspontja sze­ rint — magyar névadással puszta személynévből keletkezett. A Zathmar, valamint Sacmar személynév emlékét Árpád-kori okleve­ leink is őrzik (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1978. 598. 1.). Melich János szerint a Szatmár név a török nyelvből fejthető meg (Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. A magyar nyelvtudomány kézikönyve. Bp., 1929. 70., 221. 1.). — Anonymus szerint Szatmár területén már a honfoglalás idején is állott vár, amit Mén-Marót katonáitól Szabolcs és Tas vezér vité­ zei foglaltak el (Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford.: Pais De­ zső. Bp. 1975. 99—100. 1.). Szatmár várát a tatárjárás pusztította el. A X V I . század közepén — valószínűleg az elpusztult helyén — a Báthoriak építtettek újat, amely 1705-ig állott fenn. A feldúlt vár anyagát az 1720-as évektől hordta szét a lakosság és használta fel építkezéseihez (Bagossy Bertalan: Szatmárnémeti története. Szat­ márnémeti. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. 163—164. 1.). Bél Mátyás — mint arra maga is utal — Istvánffy művének akkori legfrissebb kiadását használta: Nicolaus Istvánffy: Regni Hungarici História. Coloniae Agrippinae, 1724. — A hivatkozás itt is, vala­ mint a többi helyeken is pontos.

19. Felsőbányát itt mezővárosnak, utóbb szabad királyi városnak mond­ ja. Felsőbánya jogállására Szirmay véleményét kell irányadónak tekintenünk, aki szerint szabad királyi privilégiált bányaváros, rö­ viden: királyi bányaváros volt (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 254. 1.). 20. Tapolca — Bél Mátyás szerint a Lápos partján fekvő, Nagybányá­ val szomszédos falu. Eleddig nem sikerült azonosítanunk. 21. Zazár, régiesen: Szászár — kis szatmári falu Nagybányától délnyu­ gati irányban. 22. Kővár, Kővár vidéke — a Szamos, Lápos, Kékes, Kapnik és a ke­ leti vízválasztó hátságok által határolt terület, a feudalizmus korá­ ban önálló közigazgatási egység a régi Magyar Királyság és Erdély határán. A z 1876. évi X X X I I I . törvény 1. §-a szüntette meg (1875— 1876. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 481. L), az 1877. évi I. törvény 2. §-a pedig helységeinek egy részét Szolnok—Doboka megyéhez, másik részét Szatmárhoz csatolta (1877—1878. évi törvénycikkek Bp., 1896. 4. 1.). 23. Szilágy, Szilágyság — történeti táj a Berettyó, Kraszna, Szamos, részben a Lápos folyók s a Szilágy és a Zilah patakok vidékén (Kiss Lajos i . m. Bp., 1978. 613. 1.). 24. Helyesebben: Közép-Szolnok — megye a régi Magyar Királyság és Erdély határán, az 1876. évi X X X I I I . törvény szüntette meg, terü­ letét az akkor létrehozott Szilágy megyéhez csatolta (1875—76. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 481. 1.). 25. Pontosabban: Kraszna megye — törvényhatóság a régi Magyar K i ­ rályság és Erdély határán, Kővár vidékével, Közép-Szolnokkal az ún. északi Partium része. A z 1876. évi X X X I I I . törvény szüntette meg, s területi állományát Szilágy vármegyéhez csatolta (1875— 1876. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 481. 1.). — Megjegyzendő: t é ­ ved Bél Mátyás, amikor Kraszna megyét a Szatmárral határos me­ gyék közé sorolja, Szatmár ui. nem vele, hanem a kettőjük közé ékelődő Közép-Szolnokkal volt határos. 26. Bükk-oldal, régiesen: Bikk-oldal — a Bükk-hegység északi, Szat­ márhoz tartozó oldala, része. — A Bükk-hegység a történeti Kö­ zép-Szolnok (utóbb: Szilágy) és Szatmár határán terül el, s mint­ egy szigetszerűen nyúlik be a Nagy-Alföld sík vidékébe. Keletről a Szilágy, délről a Korondi patak, nyugat felől pedig a Kraszna ha­ tárolja (Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszo­ nyainak leírása II. Pest, 1864. 365—366. 1.). 27. Piskolt, Vasad, Tárcsa — Szatmár határának közelében fekvő b i ­ hari falvak.

28. Bikkalja, vagy Bükkalja — a Bükk-hegység lábainál elterülő v i ­ dék, a történeti Szatmár egyik ismert tájegysége. 29. Feketehegy — így a Huszt és Halmi vidékétől délkeleti irányban Kapnikbányáig húzódó hegysorokat nevezték, melyek két külön tagra, az Avas- és a Gutin-hegységre oszlanak. L d . ezek részletes leírását Hunfalvy János i . m. I. Pest, 1863. 507—512. 1. 30. Meggyes — Aranyosmeggyes mezőváros. 31. Váralja — Szinérváralja mezőváros. 32. A Kraszna a Meszes-hegységben ered. 33. Majtény — Nagymajtény mezőváros. 34. Mező C i r i l l és Zanathy Antal Szatmár megyét ábrázoló, feltehetően a XVIII. század végén készült térképe szerint a Kraszna Olcsvánál ömlik a Szamosba. 35. Szirmay — Bél Mátyás kéziratára hivatkozva — Bobáld puszta is­ mertetése kapcsán Bobart néven említi az ott található földvárat (Szirmay Antal i . m. II. Buda, 1810. 16. 1.). — A X I X . század v é ­ gén, vagy talán a X X . század elején Vendé Aladár végzett e terü­ leten ásatást, s ennek nyomán ősbölényszarv, ősszarvasok agancsai, ősmedvék csontjai, valamint számos kőkori és bronzkori lelet ke­ rült elő (ld. erre: Vendé Aladár: Szatmár vármegye őskora. Szat­ már vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. 402., 404., 409— 410. 1.). 36. Besztercei Szamos, ma: Nagy-Szamos. 37. Egy osztrák (bécsi) öl = 1,89648 m. 38. A Lápos a Lápos-hegységben ered (Űj magyar lexikon IV. Bp., 1961. 315. 1.). — Macskamező (Máska) kis község, mely Bél Mátyás műve keletkezésének idején Kővár vidékéhez tartozott (Szentgyör­ gyi Mária: Kővár vidékének társadalma Bp., 1972. 187. 1.). 39. Itt valószínűleg a hajdani Belső-Szolnok területén fekvő Péteritye községről van szó (Joannes Lipszky: Repertórium II. Budae, 1808. 108. 1.). 40. Szurdokkapolnok, Remete, Karulya, Kölese (utóbb: Kővárkölcse), Szakállosfalu, Katalin, Koltó Kővár vidékéhez tartozó helységek. 41. Hagymáslápos szintén Kővár vidékéhez tartozó helység volt. 42. Tóti, vagy Tótfalva — Misztótfalu mezőváros. 43. Nagybánya ismertetése kapcsán Szirmay is megemlékezik ezekről. — A völgyekben — írja —• szép források buzognak. A nevezete­ sebbek: Szent János csorgató ja, Felsővascsatorna, Alsó vascsatorna, Őzesi csorgó (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 245. 1.). 44. Itt valószínűleg arról a forrásról van szó, amit Szirmay is említ: „A borpataki szőlők alatt van igen jó savanyú víz, mely mind ma-

45. 46. 47. 48. 49.

50.

51. 52.

53.

54.

55.

gában, mind kivált borral, igen jó, kedves ital és különös orvosló haszna vagyon" (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 245. L). Egy csöbör, vagy veder (urna) = 11,3 1. Egy icce — 0,8 1. Dénár — ezüst váltópénz. 100 dénár = 1 magyar forint. Poltura vagy poltra — Magyarországon I. Lipóttól Mária Terézia koráig divatozó pénznem. 1 poltura = 1/2 garas = 11/2 krajcár. Vad-, vagy kőszáli kecske (Capra ibex). Erdély bérceiről állítólag a X I X . század folyamán pusztult k i (Révai nagy lexikona X I I . Bp., 1915. 181. 1.). Császármadár (Tetrastes bonasia), a fajdfélék családjába tartozó madár, főleg a tölgyes, nyíres és égeres erdőkben, valamint a feny­ vesekben tanyázik (Révai nagy lexikona IV. Bp., 1912. 772. 1.). A z említett bánya a Kereszthegy (régebben: Szaszár-, vagy Nagy­ hegy) lábánál állott (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 246. 1.). Plinius, Gaius Secundus, az idősebb (i. sz. 23—77) római tudós, író, tengernagy, a Vezúv kitörésekor veszítette életét. História naturá­ lis című műve kora természettudományos ismereteinek enciklopé­ diája, a középkori természettudomány forrásműve (Üj magyar le­ xikon V . Bp., 1961. 444. 1.). Forint — a XIII. század óta használatos pénznem, 1252-ben először Firenzében verték. Magyarországon az Anjouk idejében, 1325-ben kezdik el az arany forint verését, mely a legértékállóbb pénznemek egyike volt Európában. 1 arany forint = 100 ezüst dénár. Szarmaták (sarmatae) — szkítákkal rokon, iráni nyelvet beszélő no­ mád néptörzsek. A z i . e. VII—VIII. században az Ural és a Volga mentén nomadizáltak, Nyugat felé vándorolva leigázták a Fekete­ tenger északi partvidékén élő szkítákat és az i . e. I. század folya­ mán a Kárpát-medence területére is eljutottak, ahol a síkságot szállták meg, elűzvén onnan a dákokat. A meghódított területeken a jazigok, roxolánok és alánok és más törzsek vezetésével hatalmas törzsszövetséget hoztak létre. Uralmukat az i . sz. III—IV. század­ ban a gótok és a hunok döntötték meg (Ókori lexikon II. Szerk.: Pecz Vilmos. Bp., 1904. 706. 1., Űj magyar lexikon V I . Bp., 1962. 177. 1.). Dákok (daci) — trák eredetű nép. A különböző dák törzseket i . e. 70-től 44-ig Burebista dák király egyesítette. Birodalma az ÉszakiKárpátoktól a Fekete-tengerig, a Dnyesztertől a Közép-Dunáig ter­ jedt. A birodalom központja a mai Erdélyben volt (Ókori lexikon I. Szerk.: Pecz Vilmos. Bp., 1902. 510. 1., Új magyar lexikon II. Bp., 1961. 5—6. 1.).

56. Médek (medi) — ókori, iráni nyelvet beszélő népcsoport (Ókori l e ­ xikon II. Szerk.: Peez Vilmos. Bp., 1904. 46—47. 1., Üj magyar le­ xikon IV. Bp., 1962., 583. 1.). 57. Géták (getae) — a dákokhoz közel álló trák törzs. Lakóhelyük az i. e. V . században a Balkán-hegység és az Al-Duna között, a IV. században a Dnyeper és Dobrudzsa vidéke volt. I. sz. 106-ban Traianus császár leigázta őket és területüket Dácia provinciához csatolta (Ókori lexikon I. Szerk.: Peez Vilmos. Bp., 1902. 806. 1., Űj magyar lexikon III. Bp., 1962. 57. 1.). 58. Cromerus — Cromer, Martin (1512—1589) lengyel történetíró. Mű­ vei: De origine et rebus gestis Polonorum (Basel, 1555.), Polonia, sive de situ populis moribus . . . Poloniae (Basel, 1596.) (Révai nagy lexikona IV. Bp., 1912. 721. 1.). 59. Pistorius, Johann (1544—1607) német teológus, orvos, történész. Fő művei: Polonicae históriáé c o r p u s . . . Basileae (Bázel), 1582., Rerum Germanicarum seriptores . .. Basileae (Bázel), 1584. (Georgi, Theophilus: Allgemeines europäisches Bücher—Lexicon III. Leipzig, 1742. 220. 1., Ladvocat: Históriai dictionarium V . Ford.: Mindszenti Sámuel. Komárom, 1796. 577—578. 1., Jacques-Charles Brunet: M a ­ nuel du librer. Paris, 1863. 678. 1.). 60. Jazigok (Iazyges) — a szarmata törzsszövetséghez tartozó nép. A Meótisz (Azovi-tenger) mellékéről vonultak északra és az i . e. I. században foglalták el a Tisza vidékét, ahol egy részük letelepedett. A hunok betörése u t á n nem hallunk többé róluk (Űj magyar lexi­ kon III. Bp., 1962. 497. 1.). 61. Ptolemaeus — Ptolemaiosz, Klaudiosz, i . sz. II. században élt kivá­ ló ókori csillagász, matematikus és geográfus, a geocentrikus világ­ kép megteremtője. Geographike hyphegesis című 8 könyvből álló munkája az ókori földrajz legfontosabb kézikönyve. A munka fő r é ­ szét a táblák jelentik, amelyeken mintegy 8000 hely földrajzi meg­ határozását adta (Ókori lexikon II. Szerk.: Peez Vilmos. Bp., 1904. 607. 1.). Bél Mátyás itt Ptolemaiosz említett munkáját idézi. 62. Zamosius — Szamosközy István (Kolozsvár, 1570. — Gyulafehér­ vár 1612. március 29.) korának legkiválóbb magyar történetírója. Analecta antiquae Daciae, helyesen: Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia intiquitatum (A dáciai régi feliratos k ö ­ vek és egynémely régiség gyűjteménye) Patavii (Pádua), 1593., egyetlen életében megjelent munkája. A z itt említett másik két műnek, ti. a Libellus eruditorum-nak és a De veteri Dacia címűnek nem sikerült nyomára találnunk.

63. Lisznyai Kovács Pál (Liszrtyó, 1630. január 4. — Debrecen, 1695.) főiskolai tanár, krónikaíró. 1679-től a debreceni kollégium t a n á r a ­ ként földrajzot, történelmet, később teológiát és logikát adott elő. Itt idézett műve 1692-ben Debrecenben jelent meg (Magyar élet­ rajzi lexikon II. Bp., 1969. 81. 1.). 64. Hunok — belső-ázsiai eredetű nomád nép. A IV. században foglal­ ták el Pannóniát, amelyből a római légiókat előzetesen már kivon­ ták. 433-ban Attila lett a királyuk. Halála (453) után birodalmuk felbomlott (Üj magyar lexikon III. Bp., 1962. 340. 1.). 65. Szkíták — az eurázsiai sztyepe iráni nyelvet beszélő ókori népeinek gyűjtőneve. Az i . e. IV. században a Krim-félsziget és a Dnyeper alsó folyása mellékén élő törzsek egyesítése révén államot hoztak létre, amely a Duna alsó szakaszának vidékére is kiterjedt. Álla­ muk az i . sz. III. században a népvándorlás kori népek csapásai alatt omlott össze. Középkori krónikáink szittyák néven említik őket, s helytelenül tőlük származtatják a magyarokat (Űj magyar lexikon V I . Bp., 1962. 252. 1.). 66. Rutén népcsoport — az Északkeleti-Kárpátokban, a Felső-Tiszától a Poprádig terjedő területen élő, ukrán nyelvet beszélő nép, m á s ­ ként ruszinoknak, kárpátukránoknak is nevezik őket. A történeti Magyarország területén az első rutén csoportok a XII—XIII. szá­ zad fordulója táján jelentek meg (Szabó István: A magyarság élet­ rajza. Bp., é. n. 46. 1.). 67. Vlah, vlach, valach — a kelta Volco (Volcus) törzsnévből germán közvetítéssel alakult szláv név, amellyel a szlávok általában a szomszédságukban élő nem szláv, különösen a volt Római Biroda­ lom területén élő román népeket nevezték. A vlahból származik az oláh és az olasz név is. A vlah elnevezés egyúttal pásztorfoglalko­ zást is jelentett, és így népi hovatartozásra való tekintet nélkül al­ kalmazták az ilyen életmódot folytató népekre (Űj magyar lexikon V I . Bp., 1962. 709—710. 1.; Szamosközy István: Erdély története. Bev. és jegyz. írta: Sinkovics István. Bp., 1977. 441. 1.). — Bél Mátyás itt a vlach, valach névvel legvalószínűbben a románokat ne­ vezi, a fordító (Soós Imre) véleménye szerint azonban a X V I I I . szá­ zad elején a vlach nevet nem lehet minden fenntartás nélkül kizá­ rólag a románokra alkalmazni. — A dákoromán kontinuitás elmé­ letére ld. Bartha Antal: A dákoromán kontinuitás problémái című cikkét (Magyar tudomány, 1977. 2. sz. 145—156. 1.). 68. A X V I I I . századi s a X I X . század első felére is átnyúló német te­ lepítés történetét Vonház István A szatmármegyei német telepítés. Pécs, 1931. című monografikus feldolgozása alapján pontosan és jól

69.

70.

71. 72.

ismerjük. Szatmár területére a telepesek döntően és elsősorban a Duna és a Bódeni-tó között elterülő, ún. Felsősváb (Oberschwaben) vidékről érkeztek. Hazájuk elhagyására a területet ért csapásokon kívül a földközösség felbomlása és a primogenitura (az elsőszülött fiú örökösödési jogának) bevezetése nyomán előállt földhiány kényszerítette őket (Vonház I. i . m. Pécs, 1931. VII., X I X . 1.). A z első telepesek — Vonház István szerint 298 család, illetve 1200 sze­ mély — röviddel a szatmári béke után érkeztek a megyébe, s a telepítő földesúr, Károlyi Sándor, Nagykárolyban, Csomaközön, Csanáloson, Kaplonyban telepítette meg őket. A telepesek közül sokan betegedtek meg, pusztultak el, még többen szöktek meg. Nagykárolyban, Csomaközön és Kaplonyban pedig a hely nem fog­ ta őket, s nem sokkal megérkezésük után el is hagyták ezeket a helységeket, itteni megtelepítésükre majd később került sor. (Von­ ház I. i . m. Pécs, 1931. 11. 1.). Károlyi Sándor 1726-ig, tehát Bél Mátyás szatmári tartózkodásának időpontjáig, Csanálost (1712), Fényt (1720), Nagymajtény (1722) és Erdődöt (1726) ültette meg német telepesekkel. Még az ő életében Beitek (1730), Kaplony (1733) és Mezőpetri (1740) betelepítésére került sor. Rajta kívül még Zinzendorf Ferdinánd gróf hozott n é ­ met telepeseket a megyébe, 1724-ben Réztelekre. Míg Károlyi fő­ leg svábokat hozott, Zinzendorf frankokat (Vonház I. i . m. Pécs, 1931. 31—32., 34., 58—59., 65., 84., 88—93. 103. 1.). — A Károlyi által végrehajtott szlovák telepítést nem ismerjük, s véleményünk szerint ez nem is lehetett jelentős. Jelentékeny szlovák lakossága ui. sem ekkor, sem később nem volt a megyének. Görögkeleti vallás — görög nem egyesültek, ortodoxok, pravoszlá­ vok a keresztény vallás Kelet-Európában és Nyugat-Ázsiában k i ­ alakult egyházának hívei. Főként az oroszok, ukránok, beloruszok, bolgárok, görögök, szerbek, románok között terjedt el. Nem ismerik el a pápa fennhatóságát, nemzeti egyházakat alkotnak, két szin alatt áldoznak, stb. A görögkeleti egyházak az 1054. évi nagy egy­ házszakadás nyomán jöttek létre. A görögkeletiek feje a konstanti­ nápolyi pátriárka lett. Miután Bizáncot elfoglalták a törökök (1453), a vezetés a moszkvai pátriárka kezébe ment át. Erdődy Gábor gróf (1684—1744) 1715-től 1744-ig egri püspök (A Pallas nagy lexikona V I . Bp., 1894. 325. 1.). A Nagykárolyi Károlyi-család egyike a legrégibb törzsökös magyar mágnás családoknak, mely a Kaplony nemzetségből származik. M i ­ hály, aki II. Mátyás udvarában volt asztalnok, hadi és udvari hű szolgálataiért 1609. december 11-én a vörös pecséttel élhető mág-

73.

74.

75.

76.

77

78.

79.

80.

81.

nások (bárók) sorába emelkedett. 1712. április 5-én III. Károly gró­ fi rangot adományozott a családnak (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan: Szatmár vármegye nemes családai. Szatmár vármegye. Szerk: Borovszky Samu. Bp. é. n. 592—593. 1.). A Gönczruszkai Kornis-család régi nemesi család, mely 1636. feb­ ruár 11-én szerzett bárói, 1712. október 28-án pedig grófi rangot (Kempelen Béla: Magyar nemes családok V I . Bp., 1913. 142. 1.). Losonczi Bánffy-család, régi előkelő nemesi család. Grófi rangot a családnak 1696-ban Bánffy György szerzett, aki mint a Habs­ burgok bizalmi embere, a X V I I . század végén és a XVIII. század első éveiben 16 esztendőn át volt Erdély főkormányzó ja (Nagy Iván i . m. I. Pest, 1857. 167. 1.). A Széki Telekiek családja a régi Garázda nemzetségből ered. A család fényének alapját Teleki Mihály (1634—1690), Apaffy Mihály erdélyi fejedelem nagyhatalmú főkancerllárja vetette meg, aki 1685-ben grófi rangot nyert. így a család összes, 1685-től született tagjai grófok lettek (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan: Szatmár vár­ megye nemes családai. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Sa­ mu. Bp., é. n. 607—608. 1.). Nehezen azonosítható arisztokrata család. Itt legvalószínűbben a Zemplénben is birtokos Muraniczi Horváth bárók családjáról van szó, melynek Imre nevű tagját az 1754—55. évi összeírás alkalmá­ val Szatmárban írták össze (v. ö.: A z 1754—55. évi országos neme­ si összeírás. Összeáll.: Illéssy János. Bp., 1902. 100. 1.; Nagy Iván i. m. V . Pest, 1859. 153. 1.). Kiszsennyei Sennyey, régi, talán Vas megyéből származó család. A családnak 1606-ban Rudolftól Sennyey Pongrác szerzett bárói ran­ got (Nagy Iván i . m. X . Pest, 1863. 142—150. 1.). Csengerbagosi Bagossy — ősrégi, a Kaplony nemzetségből szár­ mazó, előkelő köznemesi család (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 579. 1.). Vay — Szabolcs megye egyik legrégibb családja, mely Szatmárban csak az újabb korban szerzett birtokot (Reiszig Ede—Gorzó Berta­ lan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 610., 613. 1.). Le'kcsei és Alsószopori Sulyok — Szatmár vármegye régi nemes családja. A z 1730-as években Újfalu, Angyalos, Sályi, Kocsord, Csaholy, Mátészalka, Sándor, Pályi, Gebe, Meggyes, Sonkád közsé­ gekben volt birtokos (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 605. 1.). Vetési és Mezőteremi Vetéssy, a Kaplony nemzetségből származó,

82.

83.

84.

85.

86.

87. 88.

89.

ősi szatmári nemesi család, melynek tagjai hosszú időn keresztül játszottak elsőrendű szerepet a megye életében. A családnak a X I X . században magva szakadt (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 613. 1.). Csomaközy — a Kaplony nemzetségből származó köznemesi csa­ lád. Fiúágon 1768-ban Csomaközy Zsigmonddal halt k i (Reiszig Ede Gorzó Bertalan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. 582. 1.). Domahidi Domahidy — a Balog—Semjén nemzetségből származó, előkelő köznemesi család, melynek tagjai kiemelkedő szerepet vit­ tek a megye életében (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 582—583. 1.). Nagykállói Kállay — a Balog—Semjén nemzetségből származó, ős­ régi nemesi család, melynek birtokai Szatmárra is kiterjedtek (Reiszig Ede—Gorzó Bertalan i . m. Szatmár vármegye. Szerk.: B o ­ rovszky Samu. Bp., é. n. 592. 1.). Ecsedi és Somlyói Báthori — egyike a legnevezetesebb, kihalt nagyúri családoknak, mely évszázadokon át játszott nevezetes tör­ téneti szerepet az ország életében s több fejedelmet is adott E r ­ délynek. A z 1335-ben történt osztály alkalmával Báthori Péter a Szatmárban fekvő Ecsedet kapta, s így alakult k i a család Ecsedi előnevet viselő ága, mely Szatmárban és a szomszédos megyékben volt birtokos. 1351-ben Báthori László az akkori Kraszna megye te­ rületén lévő Somlyót szerezte meg, minek nyomán létrejött a csa­ lád nagy pályát megfutó Somlyói előnevet viselő ága (Nagy Iván i. m. I. Pest, 1857. 216—232. 1.). Rozsályi K u n — a X V I I . században kihalt, régi Szatmár megyei nemesi család. Ösi birtoka, Rozsály, már a XIII. század végén a család tulajdonában volt (Nagy Iván i . m. V I . Pest, 1860. 507—510. 1.). L d . a 13. sz. jegyzetnél írottakat. Bélteki Drágfy — román eredetű, Erdélyben vezető szerepet j á t ­ szó, a X V I . század közepén kihalt előkelő arisztokrata család. Tag­ jai közül Drág 1381-ben Szatmár megye főispánja, majd Erdély vajdája lett. Fiai az ő neve alapján kezdték használni a Drágfy ne­ vet (Nagy Iván i . m. III. Pest, 1858. 378—381. 1.). Szerdahelyi Imreffy — régi, igazán a X V I . századtól emelkedni kezdő nemesi család. Legismertebb tagja Imreffy János, aki Bá­ thori Gábor erdélyi fejedelemnek volt legkedvesebb tanácsosa. A család a X V I I . században halt k i (Nagy Iván i . m. V . Pest, 235— 236. 1.).

90. Demen, vagy Demény — 1208-ban és 1217-ben Szatmár vármegye ispánja (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 83. 1.; Bagossy Berta­ lan: Szatmár vármegye története. Szatmár vármegye. Szerk.: B o ­ rovszky Samu. Bp., é. n. 425. 1.). — A z első ismert szatmári ispán­ nak az idézett szerzők az Aba-nembeli Csobánkát tartják, aki 1199ben viselte a szatmári ispán tisztét. 91. Tüzesvas-próba az istenítélet (iudicium Dei, Gottes—Urtheil, ordal) egyik neme. A z istenítélet a középkori perbeli bizonyításnak volt babonás módja. Abból a hitből fakadt, hogy az ártatlan igazságát — végszükség esetén — isteni csoda bizonyítja be. Nemei a baj­ vívás, tűzpróba, tüzesvas-próba, tetemrehívás, vízbedobás, stb. vol­ tak. Európában a VII. században a germán jogból terjedt el. N y u ­ gat-Európában a X I . , nálunk a XIII. században szűnt meg. A tüzes­ vas-próbánál izzó vasat kellett a bizonyítást szolgáltatónak meg­ fognia, vagy izzó ekevason kellett mezítláb járnia. Mindezekben az esetekben azt tartották döntőnek, hogy a keletkezett seb előre meg­ határozott idő (rendszerint három nap) alatt beheggedett-e, vagy sem. Eszerint minősült az illető ártatlannak vagy bűnösnek. A vá­ rad! egyház előtt lefolyt próbáknak a Váradi regestrum több mint 300 esetét jegyezte fel (Magyar jogi lexikon IV. Bp., 1903. 386— 388. 1.; Üj magyar lexikon III. Bp., 1962. 450. 1.). 92. Simon vajdáról, mint szatmári ispánról, a Váradi regestrum 102. sz, esetében történik említés (Kandra Kabos: A váradi regestrum. Bp., 1898. 215—217. 1.). 93. Vingyoszló (Vencel) — 1219-ben és 1230-ban szatmári ispán (Szir­ may Antal i . m. I. Buda, 1809. 84—86. 1.; Bagossy Bertalan: Szat­ már vármegye története. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Sa­ mu. Bp., é. n. 425. 1.). 94. Károlyi Ferenc gróf Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina grófnő fia, 1705. június 20-án Olcsván született. 1722-től Szatmár megye főispánja. Fényes katonai pályát futott meg. 1755-ben, a lőcsei nyomda szerszámait megvásárolva, ő állíttatta fel Nagykárolyban a könyvnyomdát. 1758. augusztus 14-én Nagykárolyban (Magyar életrajzi lexikon I. Bp., 1967. 868. 1.). 95. II. Endre kiváltságlevele nem 1222-ből, hanem 1230-ból való. L d . erre: Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 144—146. 1.; Bagossy Ber­ talan: Szatmár—Németi története. Szatmár—Németi sz. kir. város. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 167—168. 1.; Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I, Bp., 1923. 149. 1. 96. A Báthoriak 1526-ban Szapolyai János adománya folytán jutottak

97.

98. 99. 100.

101.

102.

103.

104. 105. 106. 107.

108. 109.

Szatmár, Németi és a hozzájuk tartozó falvak birtokába. János k i ­ rály adománylevelét 1543-ban Ferdinánddal is megerősítették. A mindkét oldalról elismert adomány birtokában a várat is jelentő­ sen erősítették meg. L d . erre: Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 155. 1.; Bagossy Bertalan: Szatmár—Németi története. Szatmár— Németi sz. kir. város. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 180. 1. Nehezen azonosítható helynév. A Bél Mátyás által hivatkozott for­ ráshelyen (Nicolaus Istvánffy: Regni Hungarici história. Coloniae Agrippinae, 1724. 562. folio) az Erdély végeinél fekvő Szentiván váráról van szó. Így több helységre is gondolhatunk. Egyebek mel­ lett a Torontál vármegyében fekvő Szentivánra, a későbbi Szol­ nok—Doboka megyében található Vasasszentivánra, esetleg a Bács megyei Despotszentiván is szóba jöhet. Ld. erre: Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak öszszeesküvése 1664—1671. II. Bp., 1876. 18—25. 1. Károlyi Sándor — mint már volt róla szó — 1703. október 9-én csatlakozott Rákóczihoz. L d . a 4. sz. jegyzetnél lévőket. 1608—1657. évi törvénycikkek. Bp., 1900. 65. 1. — A hivatkozott törvényben csupán Szatmár, Németi és Nyírbátor mezővárosokról történik intézkedés. Kövezetvám — tulajdonképpen útvám, a városok kövezetének használata fejében szedett illeték (A Pallas nagy lexikona X V I . Bp., 1987. 547. 1.). Áldozócsütörtök — Krisztus mennybemenetelének napja, a húsvét utáni 5. vasárnapra következő csütörtök, vagyis a Krisztus feltá­ madását követő 40. nap (A Pallas nagy lexikona I. Bp., 1893. 328. 1.). Szent Márton napja — Tours-i Márton püspök (316. vagy 3Í7. — 397. vagy 400.) ünnepe, november 11 (Katolikus lexikon III. Szerk.: Bangha Béla. Bp., 1932. 287. 1.). L d . erre: Bagossy Bertalan: Szatmár vármegye története. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 491—492. 1. 1 bécsi láb = 0,316 m. 1 magyar akó = 64 icce = 54,30 1.; 1 bécsi akó = 56,59 1.; 1 pesti vagy pozsonyi akó = 60 icce = 50,8 1.; 1 meszely = 0,63 1. Pomona — római istenasszony, a gyümölcsösök védője, Rómában külön főpapja volt. Szép ifjú nő alakjában ábrázolták, ölében érett gyümölccsel, kezében kacorral (Révai nagy lexikona X V . Bp. 1922. 571. 1.). L d . a 19. sz. jegyzetnél írottakat. A z ecsedi uradalmat 1712-ben Károlyi Sándor gróf kapta meg

110.

111.

112.

113.

114. 115. 116.

117.

118.

(Szirmay Antal i . m. II. Buda, 1810. 73 1.; Vendé Aladár: Szatmár vármegye községei. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 123. 1.). A z Erdély területén fekvő Szamosújvár sohasem tartozott Szatmár hatóságához, a róla szóló ismertetés nyilvánvaló tévedés, vagy a másoló hibája folytán került Szatmár anyagába. Bethlen Klára grófnő Teleki IV. Mihály főkormányzószéki taná­ csos felesége. 1755-ben halt meg (Nagy Iván i . m. X I . Pest, 1865. 85—86. 1.). Splényi László (1656 körül — 1730) tábornok. 1686-ban Buda ost­ romában mint hadnagy vett részt, 1705-ben már ezredtulajdonos, nemsokára tábornok. 1722-ben III. Károlytól Szabolcs, Zemplén és Szatmár megyékben kapott terjedelmes birtokokat (Nagy Iván i . m. X . Pest, 1863. 334. 1.). A XIII. századi források m á r gyakran emlegetik Szinér várát (castrum Zynyr). A vár s az alatta elterülő település 1520-ban Ecsedi Báthori Andrásné lett. 1563-ban csellel Balassa Menyhárt foglalta el, majd katonáival földig romboltatta a várat (Vendé A l a ­ dár: Szatmár vármegye községei. Szatmár vármegye- Szerk.: Bo­ rovszky Samu. Bp. é. n. 157. 1.). A Károlyi vár történetére ld. Ujfalussy Amadil: Nagykároly. Szat­ m á r vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 183—184. 1. Csáky Krisztina grófnő Károlyi Ferenccel 1726. augusztus 25-én lé­ pett házasságra (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 117. 1.). A meggyesi vár az Árpád-korban épült. 1278-ban a Kaplony-nembeli Jákó fia Andrásé volt. A X V . században a Báthoriak vették birtokukba. 1630-ban anyai örökségként Lónyay Zsigmondra szál­ lott, ő újította meg és erősítette meg sáncokkal, bástyákkal és fel­ vonó hidakkal. Lónyay Anna (Kemény János özvegyének) hűtlenségi pere után konfiskálták a várat és levegőbe röpítették a bás­ tyákat (1670). A megmaradt részek 1707-ben égtek le. A birtok a kamaráé lett és a szatmári vár tartozékaihoz csatolták (Vendé A l a ­ dár: Szatmár vármegye községei. Szatmár vármegye. Szerk.: Bo­ rovszky Samu. Bp., é. n. 36. 1.). Pörbely — valószínűleg a Börvely név elírása, és itt — minden b i ­ zonnyal — a Börvely határában lévő Zigetvár nevű földvárról van szó, amely nagykiterjedésű elsáncolt magaslat (Vendé Aladár: Szat­ m á r vármegye községei. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Sa­ mu. Bp., é. n. 47. 1.). Pete várára nem találtunk utalást. Vendé Aladár azonban szól r ó ­ la, hogy a Tiszától kelet és dél felé számos őrhalmot találni, ame-

lyek Gencs irányában szabályos, rendszeres vonulatot alkotnak. Feltételezése szerint ezeknek volt központja a Nagykároly határá­ ban elterülő Bobáldi domb (Vendé Aladár: Szatmár vármegye ősko­ ra. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 404. 1.). Valószínűnek kell tartanunk tehát, hogy amikor Bél Mátyás Pete váráról beszél, a börvelyihez és a bobáldihoz hasonló földvárról van szó. 119. Kaplonyba a ferences atyákat a szatmári békét követő években K á ­ rolyi Sándor telepítette. Rendházuk 1719-ben épült fel (Szirmay Antal i . m. II. Buda, 1810. 52—56. 1.). 120. Bagossy László szatmári birtokos nemes, 1724-ben, 1727-ben és 1734-ben a vármegye alispánja. Mint a fegyverbe szólított Tisza melléki nemesség vezére, fontos szerepet játszott az 1717. évi tatár támadás visszaverésében (Szirmay Antal i . m. I. Buda, 1809. 130. 1.; Bagossy Bertalan: Szatmár vármegye története. Szatmár vár­ megye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 491—492. 1.).