PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA Iskolavezető: DR. KOCSIS LÁSZLÓ, D.SC. egyetemi tanár
Témavezető: DR. TALLER JÁNOS, PH.D. tudományos főmunkatárs
A FEHÉR FAGYÖNGY (VISCUM ALBUM) MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSE ÉS EGYIK KÓROKOZÓJA, A PHAEOBOTRYOSPHAERIA VISCI TULAJDONSÁGAINAK FELTÁRÁSA A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS SZEMPONTJÁBÓL
DOKTORI (PH.D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Készítette:
VARGA ILDIKÓ Okleveles növényorvos (M.Sc.)
KESZTHELY 2013
A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI A történelmi idők kezdete óta a fehér fagyöngyöt (Viscum album L.) mitikus gyógy- és varázsnövényként tisztelték, valamint vallási szimbólumként tartották számon. Mára a növény szerepe és megítélése jelentősen átalakult, hiszen a 20. század kezdete óta jobbára mint erdészeti károsító, vagy mint félparazita növény ismert. A fehér fagyöngy károsítása több szempontból is jelentős. Erdészeti kultúrákban való fellépésekor a faanyag minősége romlik, ipari célokra felhasználhatatlanná válik. Tömeges megtelepedése esetén a gazdanövény életképessége csökken, majd kiszárad. A globális felmelegedés nyomán a fehér fagyöngy elterjedési területe Európában tovább bővült, károsítása pedig jelentősen fokozódott. A növény hazai előfordulásáról mindössze egyetlen átfogó tanulmány született a múlt század elején, azóta a növény elterjedésének részletesebb vizsgálatára nem került sor. Jelenleg a fehér fagyöngy elleni egyetlen eredményes védekezés a bokrok mechanikai
eltávolítása,
a
módszer
azonban
nagy
stresszt
okoz
a
gazdanövényeknek és csak igen korlátozottan alkalmazható. A növény elleni peszticides kezelés hatékonyságát számos alkalommal vizsgálták, azonban az egyes gazdanövények érzékenysége és a kijuttatás korlátozottsága miatt ez a védekezési mód sem nyújtott teljeskörű megoldást a kérdésre. A biológiai védekezés gondolata már az 1970-es években felmerült, amikor először figyeltek fel a fehér fagyöngy hiperparazita kórokozójára, a Phaeobotryosphaeria visci (Kalchbr.) A.J.L. Phillips & Crous gombafajra. Bár a
kórokozó kapcsán és annak biológiai védekezésben való alkalmazhatóságáról számos kisebb tanulmány született, azonban Ph. visci ma is igen kevéssé ismert fajnak számít. Így kutatásaink legfőbb irányvonalát faj alaposabb megismerése és a biológiai védekezés lehetőségének tanulmányozása alkotta.
1
CÉLKITŰZÉSEK A kutatásaink célja a fehér fagyöngy hazai elterjedésének felmérésén túl, a Phaeobotryosphaeria visci azon tulajdonságainak feltárása volt, melyek előremutatnak egy későbbi esetleges mikoherbicid fejlesztés, illetve a biológiai védekezés irányába. A fehér fagyöngy hazai előfordulásának vizsgálata kapcsán célunk volt: (i) a növény pontos elterjedési területének, illetve a fertőzöttség intenzitásának felmérése, (ii) az elterjedési terület változásainak értékelése az elmúlt 90 évben a saját adataink és a szakirodalmi adatok feldolgozásával, (iii) a fehér fagyöngy, illetve a leggyakoribb gazdanövényeinek előfordulási területeinek összehasonlítása. A Phaeobotryosphaeria visci esetében célul tűztük ki a hiperparazita kórokozó molekuláris genetikai azonosításán túl több klasszikus mikológiai tanulmány elvégzését is, melyek közül a legfontosabbak: (iv)
a
kórokozó
érzékenység),
laboratóriumi
valamint
az
fenntarthatóságának
izolátumok
növekedésének
(pl.
antibiotikum
vizsgálata
több
természetes és szintetikus táptalajon, illetve táplevesen, (v)
a
kórokozó
sporulációs
képességének
tanulmányozása
különböző
megvilágítások alkalmazása mellett, (vi) a kórokozó fertőzési küszöbérték vizsgálata, valamint a különböző törzsek virulenciájának tanulmányozása, (vii) a kórokozó olyan szisztémikus herbicid-hatóanyagokkal, mint a glifozátizopropilamin só és a 2,4-diklorofenoxi-ecetsav szembeni érzékenységének vizsgálata, egy esetleges jövőbeni kombinált herbicid és spóraszuszpenzió kijuttatás céljából.
2
MÓDSZEREK A FEHÉR FAGYÖNGY HAZAI ELŐFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA Az irodalmi adatok feldolgozása során áttekintettük az elmúlt közel 100 évben megjelent, a fehér fagyöngy magyarországi elterjedésére vonatkozó valamennyi tanulmányt, valamint feldolgoztuk az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) által 1990 óta napjainkig gyűjtött adatokat is. A pontos elterjedési terület megismerése
céljából
egy
szabadföldi
felvételezés
keretében
2010
augusztusában több mint 4000 km-et tettünk meg hazánk területén. Az út során megfigyeltük a fehér fagyöngy leggyakoribb gazdafajait, az elterjedés pontos határait és a rögzítettük a fertőzés intenzitásának mértékét is. Saját megfigyeléseinket összevetettük továbbá a Nyugat-magyarországi Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézete által vezetett Magyar Flóratérképezési Program 2002 óta gyűjtött adataival is, így megrajzolva a Viscum album sensu lato jelenlegi elterjedési térképét, melyet a Közép-Európai Flóratérképezési Program hálórendszeréhez illeszkedően készítettük el. A fehér fagyöngy jelenlegi elterjedési területeit összevetettük a növény korábbi elterjedési területeinek nagyságával, valamint a leggyakoribb 18 gazdanövény elterjedésével, vizsgálva a fertőzött területek változásait és annak dinamikáját.
A PHAEOBOTRYOSPHAERIA VISCI VIZSGÁLATAI Országos mintavételezés és monospórás tenyészetek A 2010. évi országos fagyöngy felvételezés során számos helyről gyűjtöttünk fertőzött fagyöngyleveket a későbbi laboratóriumi munkákhoz szükséges monospórás tenyészetek előállítása céljából. 3
A gyűjtés során feljegyeztük azokat a helyeket, ahol a Ph. visci fertőzését megfigyeltük, majd ezen adatokat a flóratérképezési rendszerben kialakított finom-felbontású kvadrát térképen is megadtuk. A Ph. visci molekuláris genetikai vizsgálatai A molekuláris genetikai vizsgálatokhoz a Keszthelyen különböző gazdanövényekről (Acer saccharinum, A. pseudoplatanus és Populus nigra) gyűjtött mintákat használtuk fel, melyekből 20 db monospórás tenyészetet állítottunk elő. A DNS-tisztítást CTAB-módszerrel végeztük. A PCR-technika alkalmazása során a sejtmagi riboszómális DNS ITS-régióit vizsgáltuk, melyet ITS1
(5’-TCCGTAGGTGAACCTGCGG-3’)
és
ITS4
(5’-TCCTCC
GCTTATTGATATGC-3’) primerek segítségével végeztük. Az amplifikáció során keletkezett terméket 1,5%-os agaróz gélen szétválasztottuk, majd etidumbromiddal festettük. Az így kapott fragmenteket a gélből kivágtuk és NucleoSpin Extract II Kit (Macherey-Nagel, Németország) segítségével kitisztítottuk, majd a kapott terméket mindkét irányba direkt szekvenáltuk ABI 3130XL készüléken ABI PRISM BigDye Terminator Cycle Sequencing Ready Reaction Kit és a korábban használt ITS1 és ITS4 primerek segítségével. A vizsgálat során kapott szekvenciákon nukleotid blastn keresést hajtottunk végre összesen 100 szekvenciát engedélyezve maximum 10-es várható határértékkel az NCBI adatbázisban. Azon további szekvenciákat, melyek magas blastn hasonlóságot mutattak a Ph. visci kórokozóval, a további adatelemzés céljából szintén letöltöttük az NCBI adatbázisból. Azokat a mintákat, melyek a Botryosphaeriaceae kládba tartoztak a többszörös külcsoport termininálishoz használtunk fel. A szekvenciák filogenetikai elemzéseit parszimóniai alapon végeztük el a PAUP* 4.0b10 program segítségével. A szigorú konszenzus fát a FigTree v1.3.1 program (http://tree.bio.ed.ac. uk/software/figtree/) segítségével szerkesztettük és hoztuk létre. 4
Antibiotikum érzékenységi vizsgálatok Az antibiotikum érzékenységi vizsgálatokat Ajkáról, ezüst juharról (Acer saccharinum) gyűjtött Ph. visci izolátumon (kód: 20/1; A) végeztük el. A
vizsgálatok
során
felhasznált
antibiotikumok
koncentrációi
a
következők voltak: (1) ampicillin 100 mg L-1, (2) kanamicin 30 mg L-1, (3) rifampicin 100 mg L-1, (4) nisztatin 50 mg L-1. Az antibiotikumok esetleges növekedésgátló hatásait továbbá az alábbi kombinációkban is teszteltük: (5) ampicillin és kanamicin, (6) ampicillin és rifampicin, (7) kanamicin és rifampicin, illetve (8) ampicillin, kanamicin és rifampicin.
Növekedés szilárd és folyékony táptalajokon A Ph. visci szilárd táptalajon való növekedését burgonya-dextróz, zabkivonat és 25%-os burgonya-dextróz és V8-zöldséglé agarokon vizsgáltuk 5 ismétlésben. A telepátmérőt az inokulálást követően kétnaponta, 12 napon keresztül mértük. A vizsgált táptalajokon kapott eredményeket összevetettük az általunk korábban tanulmányozott (Varga 2009) táptalajokon mért növekedéssel is. A folyékony táplevesen való növekedést burgonya-dextróz és zabkivonat tápleveseken vizsgáltuk. A növekedést 21 napon keresztül mértük 24 (3x8) ismétlésben mindkét táplevesen. Az 1000 ml-es Erlenmeyer-lombikok 200-200 ml táplevest tartalmaztak, majd az inokulumok elhelyezését követően 20°C-os, konstans fehér fénnyel (Standard light color 865 fénycső) megvilágított termosztátba (Binder ATP line KTM) helyeztük.
5
A sporuláció vizsgálata A Ph. visci sporulációját az alábbi táptalajokon 8-8 ismétlésben vizsgáltuk: (1) burgonya-dextróz agar, (2) cukorszegény burgonya-dextróz agar, (3) szemipermeábilis membránnal (celofán) fedett burgonya-dextróz agar, (4) zabkivonat agar, (5) 25%-os burgonya-dextróz és V8-zöldséglé agar, (6) S agar és (7) SN agar. Az inkubáció során a következő megvilágításokat alkalmaztuk: (1) 24 h sötét (megvilágítás nélkül), (2) 24 h közeli-UV (NUV: Philips TLD 18W/08 fénycső, 300-400 nm), (3) 24 h fehér fény (Standard light color 865 fénycső, 400-750 nm, 6400 K), (4) 12 h sötét/ 12 h fehér fény, (5) 12 h sötét/ 12 h NUV és (6) 12 h fehér fény/ 12 h NUV. A képződött piknídiumokat 21 nappal az inokulálást követően 5-5 ml steril desztillált vízzel felszuszpendáltuk, majd hemocitométerben (Bürker-kamra) számoltuk a képződött konídiumokat. Mesterséges fertőzés és fertőzési küszöbérték vizsgálatok A mesterséges fertőzési kísérletek előtanulmányait ép és a mikrosérülések előállítása céljából karborundummal kezelt fagyöngyleveleken végeztük 4 ismétlésben 8-8 levélen. A fagyöngyhajtásokat csapvízzel feltöltött, 1 dl űrtartalmú virágfiolába állítottuk, majd azt parafilmmel légmentesen lezártuk. A növénymintákat inkubátorba helyeztük, ahol a relatív légnedvességet (RH) 75%ra állítottuk be glicerin és víz azeotrópos elegy segítségével, majd 12 h fény/ 12 h sötét megvilágítás mellett 20°C-os termosztátban inkubáltuk.
6
Az előtanulmányokat követően az ország különböző pontjairól gyűjtött 8 monospórás tenyészettel 3 ismétlésben megismételtük a mesterséges fertőzési vizsgálatokat, ezúttal ép fagyöngyleveleken. A fertőzési küszöbérték, más néven hígítási végpont vizsgálatok (NTI) során különböző koncentrációjú spóraszuszpenzióval fertőztünk egészséges fagyöngyleveleket in vitro körülmények között. A vizsgálathoz használt spóraszuszpenziók koncentrációi a következők voltak: 6,5 × 103, 1,25 × 104, 2,5 × 104, 5 × 104, 1 × 105, 2 × 105 spóra/ml. A vizsgálatokat 4-4 ismétlésben végeztük 4 különböző bokorról származó ép fagyöngylevélen. A tüneteket a mesterséfes fertőzés vizsgálatokhoz hasonlóan értékeltük. Herbicid érzékenységi vizsgálatok A Ph. visci herbicidekkel szembeni érzékenységét glifozát-izopropilamin só (4,8 g/l; 9,6 /l; 14,4g/l) és 2,4-diklorofenoxi-ecetsav (3 g/l; 6 g/l; 9 g/l) hatóanyagok
esetében
vizsgáltuk,
egy
esetleges
komplex
herbicid-
spóraszuszpenzió kijuttatása céljából. A herbicid érzékenység vizsgálathoz burgonya-dextróz agarba kevertük a vizsgált hatóanyagokat, a telepátmérőt az inokulálást követően kétnaponta, 12 napon keresztül mértük. Adatelemzés Az adatok feldolgozását a Microsoft Office Excel 2010 programban, statisztikai elemzést pedig az R program 2.15.1. verziójával végeztük. A mikológiai vizsgálatok eredményeit egy-, vagy kétváltozós varianciaanalízissel, míg a micélium növekedését marginális modellezéssel értékeltük. Az összes elemzés
elvégzése
után
ellenőriztük
az
adott
próbára
vonatkozó
alkalmazhatósági feltételeket. 7
ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
(1) Hazánkban a fehér fagyönggyel fertőzött területek nagysága az utóbbi 90 évben több mint háromszorosára nőtt. A növény tömegesen fordul elő a FelsőTisza-vidékén, továbbá a Bakony, Zalai-dombság, a Belső-Somogy és az Őrség területein. Fertőzésével leggyakrabban nyár (Populus), alma (vad fajok és régi tájfajták), juhar (Acer), hárs (Tilia), akác (Robinia pseudoacacia), fűz (Salix) és nyír (Betula) fajokon találkoztunk. Azokon a területeken, ahol a fehér fagyöngy által kedvelt gazdanövények magasabb arányban fordulnak elő, a fehér fagyöngy jelenléte is gyakoribb. (2) Laboratóriumi körülmények között szilárd táptalajon a Phaeobotryosphaeria visci jól tenyészthető, melyre a leginkább burgonya-dextróz agar és zabkivonat agar alkalmas. A kórokozó folyadék táptalajon rázatás mellett nem, csak konstans kultúrában tenyészthető a már fent említett táptalajokon. A kórokozó szilárd táptalajon való növekedését a rifampicin (100 mg L-1) jelentősen gátolta. A kanamicin (30 mg L-1) és ampicillin (30 mg L-1) jelenléte nem befolyásolta a kórokozó telepeinek növekedését, így azok akár kombinációban is szabadon használhatók a tenyészetek fenntartása során. (3) A Phaeobotryosphaeria visci megvilágítás nélkül fejlődő izolátumai nem sporuláltak, azonban a folyamatos fehér fénnyel történő megvilágítás jelentősen emelte a képződött spóraszámot zabkivonat, burgonya-dextróz és V8-zöldséglé agarokon. A kórokozó legintenzívebben 12 h fehér fény és 12h közeli-UV alternáló megvilágítása nyomán sporulált zabkivonat agaron. A kórokozó sporulációjának fokozására sem a folyamatos közeli-UV megvilágítás, sem a 12 h fehér fény, 12 h megvilágítás nélküli fotoperiódusa nem volt alkalmas. A sporuláció nem zajlott le továbbá S és SN agarokon sem. 8
(4) A kórokozó spóraszuszszpenziója már 6,5 × 103 db/ml koncentráció esetén sikeresen fertőzte az egészséges fagyöngy leveleket. A törzsek virulenciájában statisztikailag igazolható különbséget nem találtunk, azonban valamennyi törzs sikeresen
fertőzte
az
egészséges
fagyöngyleveleket
is,
a
leveleken
mikrosérülések megléte a sikeres fertőzéshez nem volt szükséges. A glifozátizopropilamin só, vagy a 2,4-diklorofenoxi-ecetsav herbicid-hatóanyagok már a legkisebb koncentrációban is szinte teljesen gátolták a Phaeobotryosphaeria visci izolátumainak növekedését, így a spóraszuszpenzió és a hatóanyagok kombinált kijuttatása nem lehetséges.
(5) A Phaeobotryosphaeria visci izolátumainak genetikai diverzitását az ITSrégiók szekvenciáinak öszehasonlításával végeztük. Vizsgálataink során a kórokozó a korábbi szakirodalmi adatokhoz képest jóval nagyobb variabilitást mutatott, hiszen annak három haplotípusát különítettük el.
9
A DOKTORI (PH.D.) ÉRTEKEZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓK
LEKTORÁLT NEMZETKÖZI FOLYÓIRATBAN: Varga I, Baltazár T, Pejchal M (2013) Optimisation of growing conditions of European mistletoe hyperparasitic fungus (Phaeobotryosphaeria visci): Effect of different media and antibiotics. Acta horticulturae et regiotecturae. Slovak University of Agriculture in Nitra, Slovakia. 15 (1): 10-13. ISSN: 1338-5259. Varga I, Taller J, Baltazár T, Hyvönen J, Poczai P (2012) Leaf-spot disease on European mistletoe (Viscum album) caused by Phaeobotryosphaeria visci: a potential candidate for biological control. Biotechnology Letters, 34 (6): 1059– 1065. DOI: 10.1007/s10529-012-0867-x, ISSN: 0141-5492. IF:1.768 LEKTORÁLT HAZAI FOLYÓIRATBAN (ANGOL NYELVEN): Baltazár T, Varga I, Pejchal M (2013) Practical problems of herbicide control methods against European mistletoe (Viscum album L.). Georgikon for Agriculture, Keszthely. (XXIII. Növényvédelmi Fórum, Keszthely.) 16: 35–41. ISSN: 0239-1260. Varga I, Poczai P, Baltazár T, Hyvönen J (2013) Effect of different temperatures and antibiotic combinations to the mycelial growth of European mistletoe hyperparasitic fungus (Phaeobotryosphaeria visci). Georgikon for Agriculture, Keszthely. (XXIII. Növényvédelmi Fórum, Keszthely.) 16: 42–50. ISSN: 0239-1260. Varga I, Baltazár T, Apró M, Poczai P, Hyvönen J (2012) Optimizing conditions for sporulation of European mistletoe hyperparasitic fungus (Phaeobotryosphaeria visci): effect of light and different media. Journal of Agricultural Sciences, Acta Agraria Debreceniensis, Debrecen. (6th International Plant Protection Symposium at University of Debrecen.) 50: (2) 60–66. ISSN: 1588-8363. 10
LEKTORÁLT HAZAI FOLYÓIRATBAN (MAGYAR NYELVEN): Baltazár T, Varga I, Pejchal M, Poczai P (2013) A fehér fagyöngy gazdanövényköre és előfordulása néhány Erdészettudományi Közlemények. 3. In press.
közép-európai
országban.
Baltazár T, Varga I, Göncz B, Divós F (2013) A fehér fagyöngy (Viscum album) hatása az alma (Malus domestica) faszövetének szerkezeti változásaira. Növényvédelem 49 (6): 245–252. ISSN: 0133-0829. Varga I, Nagy V, Baltazár T, Petrovicsné Mátyás KK, Poczai P, Molnár I (2012) Különböző szisztémikus herbicidek fehér fagyöngy (Viscum album) elleni hatékonyságának, illetve a fagyöngy hiperparazita kórokozójára gyakorolt antifungisztatikus hatásának vizsgálata. Növényvédelem 48 (11): 507–517. ISSN: 0133-0829. Varga I, Keresztes B, Poczai P (2012) Adatok a fehér fagyöngy (Viscum album) hazai rovarfaunájához. Növényvédelem 48 (4): 153–164. ISSN: 0133-0829. Fischl G, Jandrasits L, Varga I, Pásztor S (2009) A fehér fagyöngy (Viscum album L.) parazita gombái. Növényvédelem 45 (4): 178–183. ISSN: 0133-0829. NEMZETKÖZI KONFERENCIÁN: Varga I, Poczai P, Baltazár T, Taller J, Hyvönen J (2013) Effective control methods against European mistletoe (Viscum album): biological control or herbicide treatment? 16th European Weed Research Symposium. Samsun, Turkey, 24–26. 06. 2013. Proceedings. 311. ISBN: 978-90-809789-12. Varga I, Poczai P, Baltazár T, Pejchal M (2013) Possibilities of biological control against European mistletoe (Viscum album): additional data for spraying methods of Phaeobotryosphaeria visci. Dreviny vo verejnej zeleni 2013. 18–19. 6. 2013. Nitra, Slovakia. 210–211. ISBN: 978-80-89408-16-0.
11
Baltazár T, Pejchal M, Varga I (2013) Výzkum metód potlačovania imela bieleho (Viscum album L.): mechanické odstránenie, aplikácia herbicídov alebo použitie mykopesticídu? Dreviny vo verejnej zeleni 2013. 18–19. 6. 2013. Nitra, Slovakia. 117–122. ISBN: 978-80-89408-16-0. Varga I, Baltazár T, Apró M, Poczai P, Hyvönen J (2012) Optimizing conditions for sporulation of European mistletoe hyperparasitic fungus (Phaeobotryosphaeria visci): effect of light and different media. 6th International Plant Protection Symposium at Debrecen University (6IPPS). 17– 18 Oct. 2012. Debrecen, Hungary. Journal of Agricultural Sciences, 50: 60–66. ISSN: 1588-8363. Varga I, Baltazár T, Pejchal M (2012) Optimisation of growing conditions of European mistletoe hyperparasitic fungus (Phaeobotryosphaeria visci): Effect of different media and antibiotics. Zborník z VII. medzinárodnej vedeckej konferencie doktorandov a mlad ých vedeckých pracovníkov, Veda mladých 2012. 27–29. 9. 2012. Zuberec, Slovakia. Abstract. 21. ISBN: 978-80-5520858-9. Baltazár T, Varga I, Pejchal M (2012) Evaluation of the likelihood of Mistletoe infection on some woody species with help of log-linear models. Zborník z VII. medzinárodnej vedeckej konferencie doktorandov a mladých vedeckých pracovníkov, Veda mladých 2012. Zuberec, Slovakia. 27–29. 9. 2012. 134–143. ISBN: 978-80-552- 0858-9. Baltazár T, Pejchal M, Varga I, Poczai P (2012) Investigation of the efficiency of herbicide and mechanical control methods against European mistletoe (Viscum album L.) on Crataegus species. 13th International Scientific Conference of PhD. Students Young Scientist and Pedagoguest. 19–20. 09. 2012. Nitra, Slovakia. 11–16. ISBN: 978-80-558-0120-9. Varga I, Mutitu EM, Budai P, Hevesi M, Lehoczky É (2011) Biocontrol potential of entomopathogenic nematode symbiotic bacteria against prokaryotic plant pathogens. 10th Alps-Adria Scientific Workshop, Opatia, Croatia. Crop Production Suppl. 60: 41–44. 12
Varga I, Taller J, Poczai P (2011) Biological control of common mistletoe (Viscum album L.) with hyperparasitic fungus. In: Bohren C, Bertossa M, Schoenenberger N, Rossinelli M, Conedera M (eds), 3rd International Symposium Environmental Weeds and Invasive Plants, October 2nd to 7th, Monte Veritá, Ascona, Switzerland, EWRS. 82. HAZAI KONFERENCIÁN: Varga I, Nagy V, Baltazár T, Petrovicsné Mátyás KK (2012) A fehér fagyöngy (Viscum album L.) elleni herbicides védekezés hatékonyságának vizsgálata. XXII. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. 122–126. Baltazár T, Varga I, Pejchal M (2012) A fehér fagyöngy (Viscum album L.) elterjedése a csehországi lednicei (Lednice na moravě) kastélypark egyes részein. XXII. Növényvédelmi Fórum, Keszthely.14–18. Keresztes B, Varga I (2012) Adatok a fehér fagyöngy (Viscum album Linnaeus 1753) ízeltlábú faunájához. XXII. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. Összefoglaló. 81. Varga I, Poczai P, Fischl G, Taller J (2011) A fehér fagyöngyön előforduló Phaeobotryosphaeria visci elterjedése Magyarországon és rDNS-ITS diverzitása. XXI. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. Összefoglaló. 130. Varga I, Fischl G (2010) Újabb adatok a fehér fagyöngyön (Viscum album L.) előforduló Phaeobotryosphaeria visci (Kalchbr.) AJL Philips & Crous mesterséges szaporításáról. XX. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. Összefoglaló. 59. Fischl G, Jandrasits L, Varga I, Pásztor S (2009) Újabb adatok a fehér fagyöngy parazita gombáiról. 55. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. 41. ISSN: 0231 2956, ISBN: 963 8131 071. Varga I (2009): Különböző fagyöngyparazita mikroszkopikus gombák in vitro összehasonlító vizsgálata. Előadás Kivonatok, XXIX. OTDK Agrártudományi Szekció. Gödöllő, 2009. 04. 6-8. Összefoglaló. 249. ISBN: 978-963-269-095-7. 13
POSZTEREK: Varga I, Aranyi NR, Baltazár T, Poczai P (2013) A fehér fagyöngy hiperparazita kórokozójának (Phaeobotryosphaeria visci) fertőzési küszöbérték vizsgálata. 59. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. 99. ISSN: 0231 2956, ISBN: 963 8131 071. Varga I, Keresztes B, Baltazár T, Poczai P (2012) Adatok a fehér fagyöngy (Viscum album L.) ízeltlábú faunájához a biológiai védekezés tükrében. 58. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. 85. ISSN: 0231 2956, ISBN: 963 8131 071.
MÁS TÉMÁBAN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK LEKTORÁLT NEMZETKÖZI FOLYÓIRATBAN: Poczai P, Cernák I, Varga I, Hyvönen J (2013) Nuclear intron-targeting markers in genetic diversity analysis of black nightshade (Solanum sect. Solanum, Solanaceae) accessions. Genetic Resources and Crop Evolution DOI: 10.1007/s10722-013-0031-z. IF:1.593 Poczai P, Varga I, Laos M, Cseh A, Bell N, Valkonen JPT, Hyvönen J (2013) Advances in plant gene-targeted and functional markers: a review. Plant Methods 9:6, ISSN 1746-4811, DOI:10.1186/1746-4811-9-6. IF:2.83 Poczai P, Mátyás KK, Szabó I, Varga I, Hyvönen J, Cernák I, Gorji AM, Decsi K, Taller J (2011): Genetic variability of thermal Nymphaea (Nymphaeaceae) populations based on ISSR markers: implications on relationships, hybridization and conservation. Plant Molecular Biology Reporter, 29: 906–918. DOI: 10.1007/s11105-011-0302-9, ISSN: 0735-9640. IF:2.453 Poczai P, Varga I, Bell NE, Hyvönen J (2011) Genetic diversity assessment of bittersweet (Solanum dulcamara, Solanaceae) germplasm using conserved DNA derived polymorphism (CDDP) and intron-targeting (IT) markers. Annals of Applied Biology, 159 (1): 141–153. DOI: 10.1111/j.1744-7348.2011.00482.x, ISSN: 0003-4746. IF:2.179 14
KÖNYV FEJEZETEK: Fodor A, Varga I, Hevesi M, Máthé-Fodor A, Racsko J, Hogan AJ (2012) Novel Anti-Microbial Peptides of Xenorhabdus Origin Against Multidrug Resistant Plant Pathogens. In: Bobbarala V (ed) A Search for Antibacterial Agents. InTech, Rijeka. 147–196. Poczai P, Varga I, Bell NE, Hyvönen J (2012) Genomics Meets Biodiversity: Advances in Molecular Marker Development and their Applications in Plant Genetic Diversity Assessment. In: Çalişkan M (ed) The molecular basis of plant genetic diversity. Intech Publ., Croatia, Rijeka. 3–32. ISBN: 978-953-510157-4. LEKTORÁLT HAZAI FOLYÓIRATOK (ANGOL NYELVEN): Varga I, Mutitu EM, Budai P, Hevesi M, Lehoczky É (2011) Biocontrol potential of entomopathogenic nematode symbiotic bacteria against prokaryotic plant pathogens. Növénytermelés, 60: 41–44. DOI: 10/1556/Novenyterm. 60.2011.Suppl.1. ISSN: 0546-8191. NEMZETKÖZI KONFERNCIÁN: Poczai P, Varga I, Hyvönen J (2013) Genetic diversity of bittersweet (Solanum dulcamara) a native weed across Europe 16th European Weed Research Symposium. Samsun, Turkey, 24–26. 06. 2013, Porceedings. 13. HAZAI KONFERENCIÁN: Aranyi NR, Varga I, Molnár-Láng M, Vida Gy, Hoffmann B (2013) Intergenerikus hibridek szerepe a lisztharmat gomba gazdanövénykörének változásában. XIX. Ifjúsági Tudományos Fórum, 2013. 04. 25. Keszthely. CD kiadvány. ISBN: 978-963-9639-51-5.
15
Hundessa WB, Fodor A, Lehoczky É, Fodor AM, Addisie B, Varga I (2011) A genetic approach toward revealing biosynthetic pathways of secondary metabolites of entomopathogenic bacterium strains. XXI. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. 157–162. Mutitu EM, Fodor A, Varga I, Pintér Cs, Hevesi M, Budai P (2011) Antagonistic effects of Xenorhabdus szentirmaii and X. budapestensis on plant pathogenic bacteria of agricultural importance, XXI. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. 166–171. POSZTEREK: Aranyi NR, Varga I, Molnár-Láng M, Vida Gy, Hoffmann B (2013) Bővül-e az árpalisztharmat gazdanövényköre a búza-árpa hibridizációt követően? In: Hoffmann B, Kolaricsné HM (szerk) XIX. Növénynemesítési Tudományos Napok, az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága, Keszthely, 2013. 03. 7. Összefoglaló. 74. ISBN: 978-963-9639-50-8. Aranyi NR, Varga I, Molnár-Láng M, Vida Gy, Hoffmann B (2013) Tritici or hordei formae specials of powdery mildew are present on the wheat-barley introgression lines? The results of an infection experiment. VIPCA II. Plant Genetics and Breeding Technologies, 18-20 Febr. 2013. Wien, Austria. 67. Lehoczky É, Zakria F, Szalai A, Szabó R, Varga I, Fodor A (2011) Entomopatogén baktériumok szekunder metabolitjainak hatása néhány kultúrnövény csírázására. XXI. Növényvédelmi Fórum, Keszthely. 86–90.
16
