A S K L E P I O S - ÉS PANNÓNIÁBAN
HY GI E I A
í r t á k : Dr. W O L L E M A N N M A R I A N N (Budapest ) ^
-KULTUSZ
MÁRIA
és
HORVÁTH
pannóniai Asklepios- és Hygieia-kultusz eredetét kutatva, a nyomok R ó m á b a és onnan Görögországba visznek. A k u l tusz Thessaliából, Trikkiből (ma : Trikkala) indult k i i . e. I V . szá zadból. Ott építettek először templomot Apolló fiának, Asklepiosnak, és gyógyító szentélyeket a Léthé gyógyforrás közelében Asklepios leányának, Hygieiának. Thessaliában élt Koronis, Phlegyas király leánya, k i az ottani hagyomány szerint Asklepios anyja volt, de Apollo hűtlensége miatt halállal b ű n t e t t e , és fiát, Asklepiost a bölcs Khiron kentaurral neveltette fel, a Pelion hegyén fekvő barlangban. A l a t t u k terült el a Pelethrion-völgy, mely híres volt gyógynövényeiről és mérges kígyóiról. Az ott növő Khironion gyógyfű a mérges kígyó harapását is gyógyí totta. Asklepios másik híres szentélye Epidaurusban volt, a Kynortion-hegy gyógyforrásainak tövében. A templom az i . e. I V . században épült, és részben meg is maradt napjainkig, i t t is megtalálhatjuk az Apollónak és Hygieiának szentelt oltárokat és szobrokat. Az epidaurusi h a g y o m á n y szerint Ask lepios i t t született, anyja az egyik v á l t o z a t b a n Aigle (fény, Erato múzsa leánya), a másik változat szerint Koronis, Phlegyas leánya szülte i t t meg titokban fiát, és kitette a Mirtosz-hegyre, ahol egy pásztor megtalálta és felnevelte. Epidauruszból került az Asklepios-kultusz R ó m á b a az i . e. I I I . század végén. 295—-293 között R ó m á b a n nagy pestis j á r v á n y dühöngött. A Szibilla könyvek azt jósolták, hogy a
járvány megszüntetésére az epidauruszi Asklepiost kell R ó m á b a hozni. E z é r t 291-ben Q. Ogulniust elküldték a jóslat teljesíté séért. Ovidius Metamorphoseseiben ( X V . k ö n y v ) azt írja, hogy Asklepios megjelent Epidaurusban Ogulniusnak álmában, és közölte vele, hogy kígyó alakjában kíséri el őt R ó m á b a . A n t i u m ban partra érve, a kígyó kimászott egy közeli Apolló templom pálmafájára, h á r o m napig ott maradt, majd folytatta útját Rómába. R ó m á b a érve, kijött a Tiberis szigetére, és újra istenné változott. E helyen építették a rómaiak az első Asklepios szen télyt, melynek nyomai a sziget orránál ma is l á t h a t ó k , egy Askle pios fej és kígyó relief formájában. Ezen előzmények ismertetése után r é t é r ü n k a pannóniai Aesculapius—Hygieia-kultusz emlékeinek részletes leírására. A reánk maradt pannóniai emlékművek legnagyobb része Aquincumból származik az i . sz. I I — I I I . századból. Aquincum Alsó-Pannónia, fővárosa volt . 124 körül Hadrianus alatt lett municipium, és a század végén Septimius Severus alatt colonia. Fekvése, vízbősége, melyet az Aquincum n é v is tükröz, alkal massá tette fővárossá való alakulását. M i n t provincia, kicsiben mindenben híven utánozta R ó m á t . Aquincum két városrész ből fejlődött k i : a katonai és a később ehhez csatlakozó polgári városból. A katonai város alapját a római tábor, a Castrum képezte. A polgári városrész később alakult k i . Első telepesei a barbár betörések ellen egyre növekvő katonai tábor kiszolgált katonái, v e t e r á n o k és iparosok, kereskedők és családjaik. A kéz műipar fellendülése, állami hivatalok létesítése, mind kedvez tek a polgári város fejlődésének. A k é t városrésznek külön középületei (amphitheatrum) és külön orvosi ellátottsága volt. A katonai városrész a Flórián t é r környékén, kb. a Nagyszombat utcától a Filatori gátig terjedt. A hajógyári szigeten állt a helytartói palota. A polgári város az ettől északra, a Szent endrei út m i n d k é l oldalán, egészen az esztergomi vasúti töltés északi oldaláig húzódó területet foglalta el. Az Aesculapius—Hygieia-kultusz emlékei mindkét városrész területén megtalálhatók. A meggyógyított vagy gyógyulásért könyörgő hívők hálájának bizonyságai az istennek állított fogadalmi emlékek voltak : templom, oltár, szobor vagy dombor-
mü, fogadalmi t á b l a (votiv tábla) és m á s t á r g y a k (pl. a meg gyógyított testrész képe). A fentmaradt Aesculapius—Hygieia emlékművek között legnagyobb számban oltárkövek szerepelnek. A katonai város oltárkövei a Miklós utca csatornázásánál kerültek felszínre a múlt század végén. Az egyiket egy t á b o r i orvos, a l l . segédlégió orvosa, Tiberius Martius (v. rövidítve, ahogy a t á b l á n áll: Timartius) állíttatta Aesculapiusnak i. sz. 144—146 közötti években, Quintus Fuficius Cornutus konzulsága alatt. A fel iraton vörös festék nyomai látszanak. A másik feliratot Titus Venusius, a katonai kórház intézője vésette Aesculapius és Hygieia tiszteletére. A t o v á b b i a k b a n látjuk, hogy Aesculapius neve viszonylag ritkán fordul elő egymagában a feliratokon. Kuzsinszky egy dunapentelei fel iratot említ meg Pannóniából, ahol Aesculapius neve egyedül, I íygieia nélkül szerepel. Titus Venusius táblája, alakja u t á n ítélve, fogadalmi tábla lehetett, valószínűleg a katonai kórház területén. A szavak szétválasztására a k é t első sorban borostyán levelek szolgálnak. A tábla elolvasásából megtudjuk az állító apjának nevét is (Menenius Aper) és származását (Praeneste nevű R ó m a melletti község), valamint a fogadalomtétel napját (ante diem quintum kalendas octobr/es/): szept. 27. A felirat valószínűleg az i . sz. I I . század első felében készült. A katonai körház létezésére utal még egy, a kórházból származó hordó bélyegző szövege: „ I m m u n e in rationem valetudinarii legionis H adiutricis", ami a kórháznak szállított áru vámmentességére utal. A kórház és a katonai fürdő, valamint az ennek kö zelében t a l á l t fogadalmi t á b l á k és relief arra utalnak, hogy c helyen megtalálhatjuk az epidaurusi és más görög Aszklepieion nyomait, ahol a szentélyben, a tisztító forrásban és a k ó r h á z b a n kerestek gyógyulást az arra rászorulók. A harmadik aquincumi oltárkő feliratából csak állítójának nevét tudjuk meg. Az oltárkő tetején levő csaplyukakból fel tételezhető, hogy szobor állt rajta. Feliratán és a következő elveszett feliraton Aesculapius neve görögös formában (Asculepio) szerepel, nem a megszokott római (Aesculepio) változatban. A leiirat szövege így hangzik: Asculapio/et Hygiae /Julius/
Julianus/v/otum /1/ibens m/erito/ s/olvit. A követ szintén a Miklós utcai ásatásoknál találták. A negyedik oltárkő készíttetője Marcus Marcellus, a katonai város orvosa volt. Az elveszett kő a helytartói palota kert jében állt. (Felirata így hangzott: Asclepio et Hygiae Marcus Marcellus medicus sub ciiragente Publio Yalerio Praesente evocatovotum solvit libens merítő.) A következő k é t oltárkő egyike Vácon, a másik Dunaföld v á r mellett k e r ü l t elő. Jelenleg a Nemzeti Múzeum kőtárában vannak. A váci oltárkövet Aurelius Artemidorus, a I I . segédlégió börtönőri teendőit végző altisztje állította Modestus és Prohns konzulsága alatt, vagyis i . sz. 228-ban. A Dunaföldvár melletti Baracsi pusztán t a l á l t lelet állítója Antoninus volt, valószínűleg szintén a m á r többször említett Légió tagja : Asclepio Antoninus Buccinator v/otum s/olvit/ 1/ibens m/erito/. A Pannóniában fentmaradt Aesculapius—Hygieia ábrázolások közül az a l á b b i a k a t ismertetjük részletesebben: Brigetióból (Szőnyből) maradt fenn több Aesculapius és H y gieia szobor. Az ottani gyógyforrások közelében részükre emelt szentélyek is lehettek. Találtak egy fej nélküli Aesculapiusszobrot, kezében botot tart, melyre kígyó tekeredik. A szobor 38 cm magas: hellenisztikus stílusban m i n t á z t á k , és a szentély díszítésére készült; Hekler szerint a pergamoni kultusz-szobor másolata, b á r t ö b b hasonló szobrot ismerünk. Ugyancsak innen származik egy Aesculapius relief is. Az aquincumi ásatásoknál, a külső Szentendrei ú t csatornázása közben felszínre került egy Aesculapius égett márványszobor, mely azonban a levegőn hamarosan elporladt. Az Aesculapiust ábrázoló klasszikus képzőművészeti alkotá sokra jellemző a férfias erő és értelem, mely a szánakozó szeretet vonásaival a legharmonikusabb egységben van. Ez tükröződik vissza arcán és alakján, a k á r Zeuszként t r ó n u s á n ülve, a k á r kígyóbotjára támaszkodva ábrázolják. A Hygieia-szobrok közül az egyik mészkő szobor szintén Brigetióból származik; Hygieiát kezében kígyóval ábrázolja. Korban kb. egyidős vele a szintén kígyót t a r t ó rhodosi Hygieia-
szobor; a k e t t ő t összehasonlítva jól l á t h a t ó a provinciális, kissé esetlen és a kecses hellenisztikus Hygieia közti különb ség. A másik Hygieiának csak a feje maradt meg, 1887-ben t a l á l t á k a parlament építésénél a Duna homokjában. Ez m á r v á n y b ó l készült ,valószínűleg egy görög hellenisztikus szobornak, a szemek kimunkálásából következtetve I I . században készült római másolata. Hekler, a hajában szalagot viselő női fejről, melynek orrhegye és felső ajka hiányzik, Hygieia eredetére következtet. Az Aesculapius—Hygieia-reliefek közül az egyik Aquincum ban, a másik szintén a Nemzeti Múzeumban található. Az aquincumi, az óbudai Miklós utcai ásatások lelete a művészibb kivitelű, Aesculapiust botra tekerődző kígyóval, Hygieiát kígyóval kezében ábrázolja, sajnos, az arcuk erősen megrongáló dott. A másik provinciálisabb jellegű relief Brigetióból szár mazik, ennél is mindkét arc sérült, különösen Aesculapiusé, aki jobb lábára t á m a s z k o d v a , bal vállán á t v e t e t t köpennyel, bal kezében könyvtekerccsel (1. könyvtekercset bal kezében t a r t ó Asklepios római másolat a firenzei P i t t i múzeumban i . sz. 130 körül), jobb keze rövid, markolatos botra támaszkodik, mely re kígyó tekeredik. Mellette jobbról Hygieia hosszú r u h á b a n és köpenyben, a jobbján t a r t o t t kígyót a bal kezében levő g y ü mölccsel vagy kenyérrel megrakott tálból eteti. A sima keretű fül két csavart vonalas keret zárja le, melyből korára ( i . sz. I I I . szá zad) lehet következtetni. Összehasonlításul i t t is bemutatunk egy I V . században készült késő-hellenisztikus, kígyót etető H y gieia elefántcsont d o m b o r m ű v e t és egy i . e. I I I . századból szárma zó görög Asklepios—Hygieia fogadalmi reliefet, amelyen a betegek gyümölcsáldozatot mutatnak be Asklepiosnak és Hygieiának. Megfigyelhetjük, mennyivel mozgalmasabb és természetesebb az alakok elhelyezése. A betegek alakja szándékosan sokkal kisebb, m i n t az isteneké, hogy isteni voltuk így is kiemelkedjék. Az Asklepios ábrázolás h a t á s á t láthatjuk a későbbi századokban a kereszténység művészeti emlékeiben is, így a Nemzeti Múzeum ban levő I V . századi váci ládavereten: a L á z á r t feltámasztó Krisztus kígyót tart kezében. 6 Orvostörténeti közlemények
81
A keleti és nyugati vallások kultuszának még egy érdekes összefonódását láthatjuk az egyik szombathelyi Isis szobron, ahol az istennőnek a kígyó nem a karjára csavarodik, m i n t a szokásos ábrázolásban, hanem azt úgy tartja kezében, ahogy a Hygieia ábrázolásakon látjuk. Végezetül szeretnénk még egy másik istennő pannóniai és görög—római ábrázolását összehasonlítani. Pallas—Athéné—Mi nerva — aki a kézműveseknek és összes t u d o m á n y o k n a k , t e h á t a gyógyító t u d o m á n y n a k is istennője — Miron által készített híres szobrának fejét hasonlítjuk össze a I I . század közepéig dolgozó aquincumi fazekasműhely bennszülött mestere által készített Minerva terrakotta fejjel: a klasszikus görög fenséges, fiatal, szép leányarc éles ellentéte a provinciális aquincumi fejnek. Hasonlóképpen hat egy Minervának szentelt aquincumi oltárkő szövege is, mely figyelmezteti a hívőt, hogy az istennő á t k a kíséri, ha a neki szentelt követ levizeli, vagy lerondítja, ami Hesiodos intelmeit juttatja eszünkbe a „ M u n k á k és napok"ból.
