B E Iî N A R I) I N 0 RAMA Z Z I M „D E MORRIS A R T I F I C U M 1)1 A T R I R A " (1700) C Í M Ű M Ű V É NEK BEFOLYÁSA A MUNKAEGÉSZSÉGÜGYG YEL FOGLALKOZÓ L E N GY E L I R O D A L O M R A A XVIII. SZÁZADBAN í r t a : Dr. J A D W I G A ország)
SCHWANN
(Szczezin, Lengyel
modern munkaegészségügy Bernardino Ramazzini olasz. •T*- orvos, egyetemi t a n á r 1700-ban megjelent ,,De morbis artificum diatriba" c. művével veszi k e z d e t é t . E munka foglalkozik az újonnan létesült kapitalista üzemekben állandóan növekvő számban dolgozó munkások egészségvédelmi követel ményeivel. A jelentéktelen egészségvédelem is lehetővé tette a munkások kizsákmányolását a tőkések á l t a l . A könyv i d ő szerűségét az is bizonyítja, hogy rövid időközökben t ö b b európai országban számos kiadásban és fordításban jelent meg. Ramazzini m u n k á j á n a k jelentőségére Marx Károly is r á m u t a t o t t A t ő k e I . fejezetében, ahol az ipari k ó r t a n kialakulá sával foglalkozik ( I V . szakasz. A relatív értéktöbblet. K é z m ű ipar és munka megosztása). A X V I I I . században és a X I X . század elején bő irodalom foglalkozott Ramazzini m ű v é n e k m a g y a r á z a t á v a l , illetőleg az egyes országok vagy népek igényei szerinti teljes, vagy részleges alkalmazásának lehetőségeivel. Lengyelországban az ilyesfajta irodalom i r á n t i igény csak a X V I I I . század második felében, az utolsó lengyel király, Poniatowski Stanislas August uralkodásának idején keletkezhetett.
A politikai téren bekövetkezett hanyatlás ellenére országunkban ez időben a kultúra és a tudományok, valamint a gazdasági élet terén nagy fellendülés mutatkozott. Létrejöttek az első tőkés vállalkozások, m a n u f a k t ú r á k és ipari vállalkozások, a városok felvirágoztak — elsősorban Varsó — s a mezőgazdaságban is új formák v á l t o t t á k fel a feudális időkből fennmaradtakat. A foglalkozási betegségek irodalma nálunk fordításokból, valamint eredeti m ű v e k b ő l áll; Ramazzini befolyása kisebbnagyobb mértékben mindegyiken érezhető. Lengyelország akkoriban agrárállam volt. É r t h e t ő t e h á t , hogy Tissot André Simon svájci orvos „Avis au peuple" című, 1761-ben megjelent m ű v é t nem csupán orvosi t a n á c s a d ó n a k t e k i n t e t t é k . Igen hamar, m á r 1773-ban lefordították és a m ű a X V I I I . és a X I X . században számos kiadást ért meg. Ez a munka is Ramazziniéra támaszkodott. A lengyel fordítás X . fejezetében foglalkozási bőrbetegségként a napégést, lesülést említi, mint jellemzőt azokra, akik sokat dolgoznak a napon — t o v á b b á a himlőt, orbáncot, kígyómarást. A második kötet X I X . fejezetében részletesen tárgyalja a r ü h ö t . Szerző ú g y véli — m á s orvosok véleményével szemben, akik szerint a beteg séget a helytelen táplálkozás okozza, vagyis főleg sós ételek, éretlen gyümölcs vagy á l t a l á b a n az egészségtelen életmód — , hogy a r ü h érintés által és ruházattal vihető á t m á s r a , a fer tőzés nem a levegőn keresztül történik. R é g ó t a ismert általános szereken kívül igen helyesen kénes kenőcsöt ajánl. H a s h a j t á s t és gyógynövényekből készült t e á t csak hosszantartó és el hanyagolt betegség esetén tanácsol. A mezőgazdasági foglalko zásokra jellemző egyéb betegségek címén a fagydaganatokat, égési sebeket, keléseket említi — ezeket főleg visszerekből kifo lyólag. Visszeres b á n t a l m a k n á l párnapos pihenést ajánl, mert „ilyenkor elkövetett h a n y a g s á g miatt a legegyszerűbb kelésből seb, a legkönnyebb kelésből gyógyíthatatlan betegség kelet kezhetik". Tissot m ű v e megfelelt a svájci követelményeknek, s Lengyelországban is f e l t á m a d t az igény olyan m u n k á r a , mely az ország munkaviszonyaival és egészségügyi helyzetével meg felelő módon foglalkozzék. Ez a mű hamarosan, m á r 1793-ban
napvilágot l á t o t t „ A parasztok orvosa, avagy a csőcselék t a n á c s a d ó j a " címen, L u d w i k Perzyna orvos tollából. Ennek előtte jelent meg lengyel fordításban, átdolgozott, b ő v í t e t t formában a Párizsban, 1768-ban francia nyelven kinyomtatott ,,Dictionnaire de la Santé". A lengyelországi átdolgozás szerzője a W . K . kezdőbetűk mögé rejtőzik, megmond j a azonban, hogy a krakkói egyetem professzora. Eszerint Wincenty Karczewskiről, Walter Klosowskiról vagy — Sudocholski professzor véleménye szerint — Teodor Wejchardtról lehet szó. A m ű Varsóban jelent meg, kilenc k ö t e t b e n , 1788—1793 között. A bőséges, érdekes anyagból csupán a munkaegészség üggyel kapcsolatos adatokkal k í v á n u n k foglalkozni. Az első k ö t e t egyik fejezete az ipari betegségekről szól; tartalma Ramazzini m u n k á j á n a k részletes összefoglalása, m i n t ahogy ezt az elején a szerző hangsúlyozza is. I p a r i bőrbeteg ségekről gyakran esik szó; a nyomdagépek mellett dolgozó nyomdászokról megjegyzi, hogy hajlamosak lábfekélyekre, nyilván a sok állás következményeként. Szerző ú g y véli, hogy e munkásokat felváltva a nyomdagépeknél és a szedőszekré nyeknél kellene foglalkoztatni. Hasonló keléseket észlelt halá szoknál és m a t r ó z o k n á l . Érdekesek a fodrászokra vonatkozó megjegyzések is; ezekről, valamint az előbbiekről Ramazzini nem tesz említést. Szerző megállapítja, hogy e dolgozók állan dóan betakart testtel élnek, t o v á b b á , hogy r u h á z a t u k a t gyakran finom por hatja á t ; ezért, valamint egészségtelen életmód következtében is sokszor bőrviszketegség lép fel és férgek keletkeznek. Ilyen esetekben gyakori mosdást, gyakori fehér-? neműváltást ajánl. A „Szifilitikusokat higannyal bedörzsölni" c. fejezetet Ramazzinitől vette á t , — ott ,,De iatraliptarum morbis" a c í m e — ; szerző ó v a i n t a bedörzsöléskor keletkező higanygőztől. Ü g y véli, a vérbajosoknak egymást kellene bedörzsölniük, nem pedig m á s o k a t veszélynek k i t é t e t n i . A t í m á rokról szólva s á p a d t arcbőrüket említi, valamint észlelt üszkös foltokat is. A bányászok tekintetében ismétli Ramazzini meg jegyzéseit, hogy az ércek kigőzölgései a lábon és a kézen m é l y keléseket okoznak, valamint, hogy a postakocsisok betegségei a rhagades és a fissura ani.
Mint m á r említettük, 1793-ban jelent meg Ludwik Perzyna könyve, mely többek k ö z ö t t egészségügyi tanácsokat tartalmaz, valamint különféle megjegyzéseket a m u n k a m ó d szerek által okozott betegségekről. R á kell i t t mutatnunk Perzyna szociális érzékére is. K ö n y v é n e k előszavában olvassuk, hogy a m ű megírására a szeretet i n d í t o t t a , melyet „felebarátai i r á n t érez, akik a nemzet t a r t a l m á t és lényegét alkotják, akiknek integritása és egészsége jelentik a nemzet erejét, s akik mind eddig a legnagyobb sötétségben éltek és helytelen gyógymódok alanyai voltak". Mindjárt a k ö n y v elején igen érdekes és haladószellemű részletet találunk a „lengyelfürtről" (Weichselzopf), erről a p a r a s z t s á g körében igen gyakori hajról. A parasztok babonás félelmükben nem merték levágni a hajukat, abban a hitben, hogy ezáltal m á s veszedelmes n y a v a l y á k érik őket. Perzyna nyomatékosan ajánlja az olló használatát, valamint a gyakori hajmosást és fésülködést. A X I . fejezetben foglaltatik a r ü h pontos leírása. A szerző kénes fürdőket ajánl ellene, főleg a Krakkó melletti Krzeszowicze-fürdőt, amelyet akkoriban a parasztok is h a s z n á l h a t t a k . A nép között és a parasztság körében általában előforduló betegségek közül Perzyna a favust említi, amelyet tinea néven a X X I X . fejezetben tárgyal. Szerinte ez a hajjal fedett fejbőr betegsége s háromféle megjelenési módját ismeri: szárazat, korpásodót és nedvezőt. Említi a gyermekek ekcémáját és az impetigót, ez u t ó b b i t a ma m á r nem használatos „ognipior" néven. Háromféle furunkulust e m l í t : egyenként vagy többes számban fellépőt, s egy olyan v á l t o z a t o t , amely csontrothadáshoz vezet. Lehetséges, hogy ez esetben syphilomákról van szó. Reszel még a napégésről és a fagydaganatokról, végül egy á l t a l a „fekete pusztulásnak" nevezett betegségről, amely állítólag gyakori volt a vidéki lakosság között és néha halálos kimenetelű. A szerző leírása n y o m á n nemigen állapítható meg, milyen betegségről lehet szó. T a l á n a lépfenéről, mivel ennek folyamán — Perzyna szerint — tenyérnagyságú gennyhólyagok keletkeznek és súlyos általános t ü n e t e k is fellépnek. Javaslata: ólomvizes borogatás, továbbá a szokásos hashajtás és érvágás. 20 Orvostört. közi.
ft
OQX
Kilenc évvel Perzyna munkájának megjelenése u t á n — a napóleoni háborúk idején — új átdolgozásban megjelent Ramazzini m ű v e , ,,A művészek és kézművesek betegségeiről" címmel. Szerzője Poniatowski Stanislas August király volt orvosa, a Franciaországból származott Leopold Lafontaine volt, aki később a lengyel hadsereg egészségügyét szervezte meg. E m u n k á t Lafontaine Varsóban, a lengyel nyelven kiadott Minden rendek egészségügyi lapja c. folyóiratban tette közzé 1801—1802. években. Az előszóban Ramazzinire hivatkozik mint példaképére. Csupán az akkoriban Közép-Lengyelország ban ű z ö t t iparokkal foglalkozik. Az ország fővárosát, Varsót az időben a poroszok t a r t o t t á k megszállva. Bizonyos foglal kozási á g a k a t — b á n y á s z a t , kohászat, halászat — nem t á r g y a l ; elsősorban azokról az iparokról szól, amelyeket Ramazzini nem említ ugyan, de akkor Varsóban nagyon elterjedtek voltak : hentesség, fodrászipar, fésűgyártás stb. Lafontaine is kifejti m u n k á j á n a k célját az előszóban, miszerint ,,a kézművesek a társadalom fontos elemei", t e h á t „nemcsak a betegségeket kell ismerni, amelyek foglalkozásukkal járnak, hanem azok okait is, és eredményes gyógyszereket kell alkalmazni." Lafontaine gyakran tárgyal bőrbetegségeket is, p l . a hen tesekről azt írja, hogy r u h á z a t u k a t a megölt állatok vére és zsírja á t h a t j a , ezért a pórusok bedugulnak és erős viszketegség jelentkezik. A pórusok hasonló bedugulását a mosónőknél is tapasztalta. Viszketegség lép fel azoknál is, akik „poros helyen" dolgoznak, p l . molnároknál, pékeknél, parókakészítőknél stb. Másfajta következményekkel jár a kőfaragókat körülvevő por, mely apró, éles kőszilánkokból áll és ezek bőrviszketegséget okoznak. Ugyanilyen a mészpor h a t á s a , valamint a dohánymorzsolásnál, „különféle orvosszerek és festőanyagok" szét zúzásánál keletkező poré. Hasonló b á n t a l m a k r ó l panaszkodnak végül azok a dolgozók is, akik n a p o n s z á r a d t szénát gyűjtenek be, g a b o n á t szállítanak vagy csépelnek. „Állva, járva vagy ülve dolgozó művészek és iparosok betegségei" c. fejezetben Lafontaine a lábak duzzadására, a venagyulladásra, a visszerektől származó, nemgyógyítható
fekélyek keletkezésére való hajlamról beszél. Sokat foglalkozik az általa „lelkek orvosainak" nevezett színészek és énekesek betegségeivel is. E foglalkozást űzők főleg arcuk állandó festése miatt szereznek bőrbetegségeket. A szerző r á m u t a t az olyan arcfestékek rendkívül káros voltára, melyeknek elkészítéséhez míniumot, ólomvizet vagy higanyt használnak. Előírja, m i k é p pen kell kréta, keményítő vagy fehér agyag felhasználásával festékeket készíteni. Végül azt ajánlja a színészeknek, hogy kifestés előtt használjanak zsíros bőrkenőcsöt. Mint az elmondottakból kitűnik, Lengyelországban a foglalkozási betegségek keretében m á r a X V I I I . században foglalkoztak a bőrbetegségekkel. A szerzők többé-kevésbé Ramazzini m ű v é t veszik alapul, amely országukban é p p ú g y , mint az egész Európában, példaképül szolgált.
