IRODALOM • MŰVÉSZET TÁRSADALOMTUDOMÁNY SZELI ISTVÁN TANULMÁNYA A R A N Y JÁNOS IRODALOMTÖRTÉNETÉRŐL K O N C Z ISTVÁN, PAP JÓZSEF, T O M A 2 ŠALAMUN, M A R I J A ŠIMOKOVIĆ, VESZTEG FERENC, M A U R I T S FERENC VERSEI MARIJÁN MATKOVIĆ: KLÜTAIMNÉSZTRA (MONODRÁMA) JUHÁSZ ERZSÉBET NOVELLÁJA I N T E R J Ü ÁCS J Ó Z S E F F E S T Ő M Ű V É S S Z E L J U N G KÁROLY, T H O M K A BEÁTA, V A R G A ZOLTÁN TANULMÁNYAI
KÖNYVSZINIKÉPZŐMŰVÉSZETI-
KRITIKA
1982 November
HÍD I R O D A L M I , MŰVÉSZETI ÉS T Á R S A D A L O M T U D O M Á N Y I FOLYÓIRAT Alapítási év: 1934 X L V I . évfolyam
SZERKESZTŐ TANÁCS: Ács Károly, Andruskó Károly, Bányai János, Blahó József, Bordás Győző, dr. Bori Imre, dr. Burány Béla, Burány Nándor, Deák Ferenc, | Gál László, I Lackó Antal, Németh István, dr. Pap József, Pándi Oszkár, Petkovics Kálmán, Sinkovits Péter, Srőder János, Szabó Ida, Szekeres László, dr. Szeli István és Vicsek Károly
Szerkesztő
A Szerkesztő Tanács, elnöke: dr. Pap József Fő- és felelős szerkesztő: Bányai lános bizottság: Bordás Győző, Böndör Pál és Gerold László Műszaki szerkesztő: Kapitány László
TARTALOM Szeli István: Jelzések és jelentések A r a n y János irodalomtörténeté 1225 Koncz István: Kiűzetés-ügyben (vers) 1232 Pap József: Három haiku 1234 Mariján Matkovié: Klütaimnészcra (monodráma) 1235 Tornai Šalamun versei 1249 Marija Šimoković kát verse 1252 Juhász Erzsébet: Gyöngyhalászok ( I I . ) (novella) 1258 Veszteg Ferenc: Várom ráolvasásod W i l l i a m Ruder Yeats (vers) 1264 Maurits Ferenc: Počitelji, vázlatok (versek) 1269 Kerekes László: Hiányzik a f i x pont (Beszélgetés Ács József festő művésszel) 1276
be
X L V I . évfolyam, 11. szám 1982. november
JELZÉSEK ÉS JELENTÉSEK ARANY JÁNOS IRODALOMTÖRTÉNETÉBŐL SZELI
ISTVÁN
Arany János halálának százados évfordulóján méltóbb megemlékezés lenne, ha az életímű tartópilléreiről beszélnénk: a Toldiról, a Buda halalár&l, a balladáikról, az ötvenes és hetvenes éveik lírájáról. A z újszerű nemzetszemlélet, művészi program és költői magatartás e megannyi re mekéről, amelyek vallóban korszakot nyitnak és korszakot zárnak a múlt század magyar irodalmában. Széliemét mégsem az egész életművet átfogó „emLákbeszédben" kívánjuk megidézni. Futó reflexiónk a költő nagykőrösi tanárkodásának egy melléktermékére vet pillantást, az iro dalmi tudat építésének egy apró kövecskéje, amd!y önmagában aligha képvisel nagyobb értéket sem anyagfeltáró tudományos-filológiai érté/kei, sem egyéb minőségei alapján, azonban, mint ahogyan minden jelentős szellem kevésbé jelentős alkotása, ez is jelzése valaminek, ami még csak az idők méhében érlelődik, de ami mégis érdemes arra, hogy „jegyzés tétessék" róla.
A z Arany János magyar irodalomtörténete című nagyobbrészt diákmásolatokban fennmaradt szöveg csak 1911 óta ismert nyomtatott alak ban („Közzé teszi és bevezetéssel ellátta Pap Károly"). A pályatársak, pl. Gyulai Pál vagy Lévay József, már jóval korábban ismerték és mél tóképpen értékelték is a költő jegyzetkészítő tevékenységét. Megjelenése óta a filológia tisztázott minden fontosabb tudnivalót a szövegről. Itt csak röviden említjük, hogy Lévay Józsefhez írt levelében, tanári műkö désének vége fölé Arany arról számolt be, hogy tanítványaival a régebbi korok irodalmából legszívesebben Toldy Ferenc Példatárából olvastat, mert megbízhatóbbnak tartja, mint Lonkay hivatalosan jegyzett tan könyveit („tele pápistasággal"). Csöndes rebelisségére jellemző, amit Lévayhoz írt: „Természetesen, az irodalmi állapotok általános rajzát, mi könyvben nincs, kiegészítem szóval." Magától értetődik, hogy saját ko ráért is, amit a „forradalom" korának nevez. Ügy véli, hogy a nyolca dik osztályban már nem kellene irodalomtörténetet oktatni. Mivel azon ban sok tanuló — Toídyn nevelkedve — legfeljebb a középkorig jutott