IRODALOM
FOLYÓIRATCIKKEK
KYT1R, J.: Zwischen "vormodern" und "postmodern" Familiengründungen in Österreich 1984 bis 1990. (A családalapítás "premodem" és "posztmodem" formái között Ausztriában 1984-tól 1990-ig.) Zeitschrift fíir Bevölkerungswissenschaft, 1992/1. 117—133. p. A tanulmány alapját az osztrák hivatalos népesedésstatisztika elsőszülöttekre vonatkozó 1984— 1990. évi adatai alkották. A vizsgálathoz rendelkezésre álltak az anya családi állapotával, házasságkötésének időpontjával, továbbá a gyermek születésének időpontjával kapcsolatos információk. Ezek alapján lehetőség nyílt a házasságon kívül született gyermekek, a terhesség alatt kötött házasságok és a házasságkötés után keletkezett terhességek számának a megállapítására. A felsorolt mutatók analízise nyomán különböző összefüggések tárhatók fel, amelyeket családszociológiai szempontból lehet értékelni. A téma vizsgálatának a jelentőségét a fontosabb nyugati ipari országokban megfigyelhető folyamatok szolgáltatják, amelyek a hagyományos értékek és normák fellazulása folytán a családi életre és a családalapítási szokásokra is kihatottak. Az intézményes formák háttérbe szorulása ebben a tekintetben is a magatartási módok nagyobb változatosságát "pluralizálódását" vonta maga után. A férjes nők esetében a házasságkötés időpontját egybevetették az első élő gyermek születésének időpontjával, és a két időpont közötti különbséget hónapokban fejezték ki. E módszer segítségével egyértelműen megállapítható volt, hogy az anyáknak közel egynegyed része már a házasságkötés előtt 3—6 hónappal teherbe esett, tehát házasságát ennek a ténynek az ismeretében kötötte meg. Ennél jóval kisebbnek találták azoknak az arányát, akiknél a fogamzás a házasságkötést megelőzte, de állapotukról akkor még nem szerezhettek tudomást. Ausztriában a "modernizációs" folyamat egyik jellemzője, hogy növekszik a házasságon kívül született gyermekek hányada: az 1965. évi 11%-kal szemben 1990ben már 23 %-ot tett ki. Ezzel párhuzamosan csökken az egy anyára jutó gyermekek száma. Az utóbbi mutató értéke 1960—1990 között majdnem a felére (2,70-ról 1,45re) esett vissza. Az élve született gyermekek egyre nagyobb része az elsőszülöttek közül kerül ki, akiknek az 1984— 1990. évi vizsgálat adatai szerint 38%-a származott házasságon kívül élő (zömmel hajadon, kisebb részben özvegy vagy elvált) anyától. A hagyományok meghatározó jelentőségére utal, hogy az Ausztriában élő török állampolgárságú anyák elsőszülötteinek csak 3,6% -a született házasságon kívül, a jugoszláv állampolgárságúak esetében viszont ez az arány nem tért el szignifikánsan az osztrákokétól. A házasságon kívüli szülések hányada a legmagasabb a fiatal (20 éven aluli) anyák körében, a vizsgált időszak alatt azonban az idősebb korcsoportokban is növekedést mutatott. Az iskolai végzettség szintje és a házasságon kívüli szülések valószínűsége között fordított kapcsolat tapasztalható: a csak kötelező iskolázottsággal rendelkezők első szüléseinek felére házasságon kívül került sor, a diplomások esetében ez az arány az egyötödöt sem érte el. A területi összefüggések elemzése az eltérő társadalmi tradíciók hatását bizonyítja. A házasságon kívül születettek hányada az ország keleti részén (Burgerlandban, Becsben és — néhány körzet kivételével — Alsó-Ausztriában) általában az
IRODALOM
131
országos átlag alatt marad, a nyugati tartományokban viszont meghaladja ezt a szintet. A regionális sajátosságok bizonyos mértékig minden korcsoport magatartását meghatározzák, leginkább azonban a fiatalabb — 18—22 év közötti — anyáknál jutnak kifejezésre. Ausztria egészére vonatkozóan végeredményben olyan értelmű következtetés vonható le, hogy a "modernizációs" folyamat meglehetősen nagy mértékben előre haladt. A házasságon kívül születettek számához a házasságkötés előtt keletkezett terhességből származókat is hozzászámítva az az eredmény adódik, hogy az első szülöttek többsége (10 közül 6) eredetileg "illegális" terhességből született. E terhességek egy részét a születésig megkötött házasság utólag legalizálta. A vizsgálat hétéves periódusa alatt tehát egyértelműen kisebbségben maradtak az előző két csoportba tartozókkal szemben azok az elsőszülöttek, akik a törvényes házasságkötést követően keletkezett terhességből jöttek világra. F.J.
CUGER, A.: Die Ęffizienz dér österreichischen Fanúlienpolitik. (Az osztrák csa ládpolitika hatékonysága.) WIFO — Monatsberichte 1992/10. 519—525. p. Ausztria nemzetközi összehasonlításban nagyvonalú családpolitikát folytat, mégis alacsony a születési ráta és a többgyermekes családokat a szegénység viszonylag nagymértékben fenyegeti. Az Osztrák Szövetségi Kormány — az Alkotmánybíróság kezdeményezése alapján— átfogó reformprogramot fogadott el, mely 1993-tól kezdve jelentős összegekkel növeli a családok támogatását. E program lényegében mind népesedéspolitikai, mind szociálpolitikai célokat szolgál. A népesedéspolitikai célkitűzés nyílt meghirdetésére a második világháború óta most első alkalommal került sor, bár közvetett módon már korábban is jelentkeztek ilyen irányú törekvések. A szociálpolitikai szempont a családpolitika megalapozása tekintetében — az ipari államokban folytatott általános gyakorlatnak megfelelően — az előbbinél nagyobb szerepet játszik. A családok szociális támogatása Ausztriában a háború befejezése óta állandóan napirenden levő kérdés. A támogatás formái, módszerei azonban a körülményektől és a szemlélettől függően ismételten változtak. Az 1970-es évektől kezdve az az elv került előtérbe, hogy az indulásnál mindenkinek egyenlő esélyt kell biztosítani. Az állami családpolitikai intézkedések kidolgozásánál ennek megfelelően abból indultak ki, hogy az állam szempontjából mindegyik gyermek azonos értéket képvisel. Erősen csökken tették tehát a gyermekek után járó adókedvezmények mértékét, minthogy a kedvezmé nyek eleve csak az adófizetésre kötelezettek, vagyis a tehetősebb rétegek számára nyújtottak előnyt. Növelték ugyanakkor a jövedelemtől független juttatásokat, mint például a családi pótlékot, a szülési segélyt, az egyedülálló szülőnek fizetett gyermekgondozásidijat. Nagyobb súlyt fektettek ezenkívül a természetbeni juttatásokra (mint például ingyenes tankönyvek, tanulók szabadjegye). Az említett intézkedéseket a későbbiekben többször heves bírálat érte, majd az 1980-as évek második felében a családpolitika terén újabb korrekciókat hajtottak végre. A gyermekenként igénybe vehető adókedvezményt ismét bővítették. Bevezették továbbá a gyermeknevelési segélyt az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezi családok számára. A feltételeket (jövedelemhatár, kifizetett összeg, gyermek korhatára) tartományonként szabályozták.
132
IRODALOM
A családok támogatására összességében már az 1990. évi adatok szerint is a nemzeti jövedelem 10%-át fordították, ami annyit jelent, hogy egy családra ebben az évben átlagosan 130 000 Schilling, egy gyermekre pedig 80 000 Schilling jutott. A nemzetközi összehasonlítás is alátámasztja, hogy Ausztria ilyen szempontból a fejlett országok között is előkelő helyet foglal el, az OECD államok közül csak Belgium előzi meg. Az egyes juttatási formák tekintetében országonkénta nemzeti sajátosságok igen széles skálája mutatható ki. A fontosabb szolgáltatások tekintetében az osztrák rendszer szintén meghaladja, vagy eléri az átlagos szintet. Bizonyos lemaradás állapítható meg azonban — főleg az északi ipari államokhoz képest — a gyermekek napközi ellátását szolgáló intézmények tekintetében, ami részben a nők alacsonyabb foglalkoztatott ságára vezethető vissza. Az 1993. évi csomagterv újabb fontos intézkedéseket tartalmaz. Az adóked vezmény ennek értelmében gyermekenkéntprogresszív összegben kerül megállapításra: a progressziót a harmadik gyermekig alkalmazzák, a továbbiakra nézve a kedvezmény lineáris marad. Növelik a családban egyedül keresettel rendelkezők (családfenntartók) adókedvezményét is, miáltal az érintett családok adóterhei ugyancsak lényegesen csökkennek. Az adóügyi intézkedéseket a családi pótlék részleges bővítése egészíti ki. Növelik a 18 éven felüli tanulmányokat folytató gyermek után járó családi pótlékot. (A pótlékra való jogosultságot — a vizsgák letételére vonatkozó igazolás mellett — egészen 27 éves korig kiterjesztik.) Az újabb intézkedések — becslés szerint — a családok 97%-ának a terheit enyhítik. Az állami családpolitika ennek ellenére nem minden tekintetben felel meg a követelményeknek. A huzamosan csökkenő gyermekszám problémáját a családpolitika csak újabb feladatok vállalásával közelítheti meg. Nagyobb súlyt kell fektetni az elosztás "vertikális" formáira, vagyis a szegényebb néprétegek — főként a többgyer mekes munkáscsaládok és a gyermeküket egyedül nevelő alacsony jövedelmű szülők — támogatására. F.J. PAUTI, A .: La politique familiale en Suède. (A családpolitika Svédországban.) Population, 1992/4. 961—985. p. Svédország egyike a legfejlettebb családpolitikával rendelkező országoknak. Ez a társadalmi egyenlőségre és igazságosságra való törekvés egyik formája. A dolgozat e politika történetét három szakaszra bontva mutatja be. Az első, natalista szakasz a két világháború közötti időszakra esett, amikor is egész Nyugat-Európában aggasztóan csökkent a termékenység. Svédországban a szintetikus termékenységi mutató az 1900. évi 4,06-ról 1935-ben 1,7-re zuhant, az akkori európai miniumra. A neomalthusiánusok javaslatai ellenére a hatalmon lévő konzervatívoka termékenység növelését célzó számos intézkedésthoztak, egyebek közt törvényileg betiltották a szexuális felvilágosítást és a fogamzásgátló eszközök árusítását. Ez azonban hatástalan maradt. 1935-ben Alva és Gunnar Myrdal közgazdászok szociális reformjavaslatai alapján bizottság alakult a demográfiai problémák kivizsgálására. Egy átfogó családösszeírást követően 1935 és 1942 között több törvényt hoztak az alacsonyabb jövedelmű, gyermekes családok támogatásáról (lakásépítési és házassági kölcsönök, ingyenes kismamagondozás és iskolai étkeztetés, adókedvezmények stb.). Ugyanakkor a gyermekvállalás szabadságának jelszavával
IRODALOM
133
eltörölték a korábbi tiltó rendelkezéseket 1935 és 1945 között a termékenységi mutató 1,7-röl 2,6-ra emelkedett. A második szakasz a 40-es évek második felében kezdődött, amikor a családi költségvetések vizsgálatát követően javaslat, majd törvény született a minden gyermeket megillető pénzbeni juttatásról. Ennek célja az volt, hogy a gyermekes családok életszínvonala megközelíthesse a gyermektelenekét. Az 50-es és 60-as években a svéd termékenység 2,2 és 2,4 között ingadozva, ha nem is eredményezte a más országokban tapasztalt "baby-boom"-ot, elegendő volt a generációk újrater melődéséhez. A tanulmány a továbbiakban részletesen foglalkozik a 60-as évek közepétől napjainkig is tartó harmadik, "szociális" korszak eseményeivel. 1964-től 1983-ig a termékenységi mutató Svédországban a minden korábbinál alacsonyabb 1,6-re esett. Ezzel egyidejűleg a házasságkötések száma is meredeken csökkent, miközben — elsősorban a fiatalok körében — egyre gyakoribb és társadalmilag is elismert életformává vált az élettársi párkapcsolat. 1989-ben Svédországban az újszülöttek több mint fele házasságon kívül született (ugyanez Franciaországban mindössze 26,3%). Ugrásszerűen megnövekedetta válások száma: az 1965-ös 17,8%-ról 1984-ben 46,1 %ra. E demográfiai jelenségekkel párhuzamosan Svédországban a 16—64 éves nők között a munkavállalók aránya az 1965. évi 54%-ról 1989-ben 82,2 %-ra nőtt, és ezen belül a házas nőknél még jelentősebb a növekedés. 1988—89-ben a kisgyermekes anyák közel 90%-a volt aktív kereső. A kereső nők 42%-a részmunkaidőben dolgozik. Aktivitásuk fenntartását és a gyermeknevelés megfelelő feltételeit a 70-es és 80-as években több intézkedés támogatta (15 hónapos, az apa által is igénybe vehető szülői szabadság a korábbi fizetés 90%-ával, a bölcsődei és óvodai hálózat fejlesztése). Ezek az intézkedések és a családi pótlékok gyermekszámtól függő progresszív növelése minden bizonnyal közrejátszottak abban, hogy 1984-től a termékenység növekedésnek indult, és mutatója 1990-re elérte a 2,1-es szintet. R.G.
SUNDSTRÖM, М .—STAFFORD, F. P. : Female labourforce participation,fertility and public policy in Sweden. (A nők munkavállalása, termékenység és kormányzati politika Svédországban.) European Journal of Population, 1992/3. 199—215. p. Az európai országok között az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején Svédországban volt a legmagasabb a női munkavállalók száma és Írország után a második legmagasabb a teljes termékenységi ráta. Jellemző volt még a nők viszonylag magas átlagéletkora az első születéskor, valamint az iskolázott nők második és harmadik szülésre vonatkozó magas termé kenységi rátája. Mivel a nők munkavállalása és termékenysége között negatív kölcsönhatás feltételezett, a szerzők indokoltnak tartották a svéd “világrekord"-ot előidéző folyamatot feltárni. A család és a munka összeegyeztetésében a szerzők szerint döntő szerepet játszott az elmúlt évtized családpolitikája és adópolitikája. A gyermekgondozási szabadság programja 1974-ben indult. Az apa által is igénybe vehető hathónapos gyermekgon dozási szabadság 1980-ban 12 hónapra, 1989-ben 15 hónapra hosszabbodott, amely időszakra a gyermekgondozási dijat a jövedelem 90%-ában maximálták. Jelenleg a biztosítási rendszer egyéb kiegészítő juttatásokban is részesíti a szülőket. Ilyen a gyermek betegsége esetén fizetett gondozási díj, a fizetett apanapok a szülés utáni 10
134
IRODALOM
napra és a gyermek intézménnyekkelvaló kapcsolattartás céljából fizetett évenkénti két szabadnap. Mindezeket az általános adóból fedezik, közvetlenköltséget nem jelentenek a munkaadónak. Az 1991/1992-es pénzügyi évben a szülök juttatásaira fordított teljes kormányzati kiadás elérte a 17 milliárd svéd koronát, a GNP 1%-át. A nők munkavállalását előmozdította a házastársak elkülönített adóztatásának bevezetése 1971-ben, valamint a személyi adózás és az erősen progresszív adóráták kombinációja. A teljes munkaidőben dolgozók marginális adórátája elérte a 64%-ot 1976-ra, a részmunkaidősök, nagyrészt nők, esetében ez 32% körül maradt. Az 1982-es és 1990es adóreformok, az adóráták általános csökkentése kedvezően érintette a jövedelem adó változására érzékenyen reagáló női munkavállalást. A kormányzat által kiépített gyermekintézményeket, óvodákat, napközi otthonokat és a családi gyermekfelügyeleti hálózatot 1987-ben az 1 és 6 év közötti gyermekek70%-a, a 7 és 9 év közöttiek 40%a vette igénybe. A gyermekintézmények átlag 60 000 svéd korona/S5 éves költségének kevesebb, mint 10%-át fedezik a szülők. Az 1,6 és 2,13 közötti teljes termékenységi ráta, a 6-ról 15 hónapra meg hosszabbított gyermekgondozási szabadság és az első 52 hétre a jövedelem 90% -át biztosító gyermekgondozási díj nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó. Németországban, Görögországban, Portugáliában és Hollandiában a hasonló mértékű, vagy magasabb gyermekgondozási dy csak rövidebb ideig vehető igénybe. A gyermek gondozási díjra és szabadságra való jogosultság feltételei Olaszország kivételével sokkal szigorúbbak az Európai Közösségben. A nők foglalkoztatottsága terén hasonló eredményeket elért Dániában és Norvégiában a fejlett gyermekgondozási hálózat ellenére, a kevésbé hatékony családpolitikai intézkedések következtében a svédorszá ginál alacsonyabbak voltak a termékenységi ráták. A szerzők külön fejezetet szentelnek az apák által is igénybe vehető gyermek gondozási szabadság termékenységre és a nők munkaerőpiaci magatartására kifejtett hatása elemzésének. A magasabb gyermekgondozási dy érdekében a svéd nők növekvő arányban vállaltak teljes munkaidős állást az első gyermek születése előtt, és a hosszabb gyermekgondozási szabadság következtében a szülés után is az 1980-as évektől. Mivel a gyermekgondozási dy nem lehet alacsonyabb, mint az előző gyermek születésekor, ha a következő gyermek 30 hónapon belül születik, a szülések közötti intervallum jelentősen csökkent, ami hozzájárult a teljes termékenységi ráta növekedéséhez 1986-tól. A svéd családpolitika mind a termékenység, mind a nők munkavállalásának ösztönzése terén sikeresnek bizonyult. P.J.
ELIZAROV, V.V.: Szem’ja sz d e t’rrü poszle reformü ceru (A gyermekes családok helyzete az árreform után.) Vesztnik Moszkovszkogo Universziteta. Szerija 6. Ekonomika. 1992/3. 80—89. Oroszoroszág népesedési helyzetét az jellemzi, hogy elég gyorsan csökken a termékenység és a gyermektelenség, illetve a kevés gyermek tendenciája érvényesül; egyre több gyermek születik házasságon kívül, magas a válások száma és egyre kevesebb házasságot kötnek, ismét romlik főként a férfiak halandósága. Az üzletek üres polcai, a többszöri élelmiszerár-emelés és a gyermekruhák árának növekedése mindinkább rákényszeríti a családokat arra, hogy elgondolkodjanak a jelenlegi életkörülmények között megengedhetik-e maguknak a gyermekáldást. A szociális védőháló a kiskereskedelmi árak 1991. áprilisi reformja és az 1992. januári
IRODALOM
135
árliberalizáció után nem tudta megvédeni a gyermekes családokat az életszínvonal csökkenéstől. A szerző a Moszkvai Állami Egyetem diákjainak segítségével 1991 júniusában társadalmi-demográfiai vizsgálatot végzett a 7 évesnél fiatalabb gyermekkel rendelkező moszkvai családok körében. A felvétel munkahipotézise szerint a gazdasági válság negatívan hat a második gyermek vállalására. Jelenleg a családok többségében két gyermek már megengedhe tetlen luxusnak számít. Rugalmas családpolitikai eszközökkel lehetséges volna a kétgyermekes családok arányának növelése. E munkahipotézis ellenőrzésére 36 kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki 373 családról. A megkérdezett szülők többsége 30 évesnél fiatalabb volt, az átlagos házas ságtartam 5,4 év, tehát e családok fiatalnak tekinthetők. A vizsgálat szerint az egygyermekes moszkvai családok várható gyermekszáma — minden eddiginél alacsonyabb — 1,36 gyermek. A megkérdezés időpontjában a megfigyeltek 1,6 százaléka várta éppen a második gyermekét. A családok 57,1 százaléka egy, 28,7 százaléka kettő és mindössze 1,9 százaléka szeretne három gyermeket. A megfigyeltek körében egyre nagyobb a kívánt és várható gyermekszám közötti különbség. A reprodukciós elképzeléseketaz anya életkora szerint vizsgálva a fiatalabb anyák természetesen több gyermeket szeretnének. Annak, aki 25 évesnél fiatalabb korban szülte első gyermekét nagyobb esélye van elképzelései megvalósítására. Ez felhívja a figyelmet a fiatal házasok már első gyermekük megszületése előtti támogatására. A jövedelem n agysága és a kívánt gyermekszám elérésének valószínűsége egyenes arányban áll egymással. A megfigyelt családok csupán 2,7 százaléka volt elégedett jövedelmével. Az 1991. júniusi áremelés után a vizsgált családok kétharmad része a szegénységi küszöb alatt helyezkedik el. A megfigyelt családok nem elégedettek az árreform utón a családok szociális biztonságáért hozott intézkedések eredményességével. A második gyermeket vállalni szándékozóknak mindössze 5,3 százaléka optimista. A második gyermek világrahozásának elhalasztása mögött főként a rossz lakáskörülmények állnak. A vizsgálat választ keresett a családpolitikai eszközök prioritására is. A felmérés eredményei szerint a családok két csoportba sorolhatók. Az egyik csoport saját erőből, önállóan, a másik pedig állami támogatással képzeli el gyermekei felnevelését. P .K .
L ’A NCIEN, A .: Le Japon menacé ... par sa démographie. (Japánt saját demográfiája fenyegeti.) Population et Avenir, 1992. szept.-okt. 11—13. p. A Japánnal foglalkozó tanulmányok a gazdasági sikerek elemzése mellett általában nem tárgyalják az ország demográfiai fejlődésének kérdéseit, holott már önmagában meglepő az a tény, hogy 377 ezer négyzetkilométernyi területen össze zsúfolva 124 millió lakos él (ami négyzetkilométerenként 328 főnyi népsűrűséget jelent). Japán gazdasági fejlődése a második világháború befejezése óta rohamos ütemben ment végbe. M a Japán a legnagyobb hitelező ország; a bruttó hazai termék tekinte tében pedig a világgazdaságban a második helyet foglalja el. Bár a ledolgozott
136
IRODALOM
munkaórák száma hosszabb időn át tekintve itt is csökkenő tendenciát mutat, a fejlett országok között ebben a vonatkozásban még ma is kiemelkedőnek mutatkozó számadattal szerepel, éspedig heti 44 órával. Ugyanakkor az év folyamán le nem dolgozott munkanapok száma átlagosan egy munkavállalóra (a hétvégeket és az évi szabadságnapokat is beleszámítva) 103 munkanap, ami igazán nem jelentős. Az sem áll, hogy a feszített munkatempónak társadalmi-egészségügyivonatkozásban valamiféle hátrányai mutatkoznának: a várható átlagos élettartam jelenleg a világon itt a legmagasabb: 75,9 év a férfiak és 81,7 év a nők esetében. A munkanélküliségi arányszám meg éppen nem jelentős: 2—2,5 százalék, szemben az OECD-országok átlagos 7 százalékos munkanélküliségi arányával. A várható élettartam említett magas számértékei annál figyelemre méltóbbak, mert egyébként nagyfokú az ipari fejlődés velejárójakéntmutatkozó szennyeződés. Mindemellett a gyermekhalandóságstatisztikai számadatai is kedvezőek. A demográfiai helyzet alakulása azonban előbb-utóbb gondokat fog okozni: a magas várható élettartam nem is olyan hosszú távon belül a népesség elöregedését eredményezi, ami egyúttal a kereső/eltartott arány igen kedvezőtlen alakulásához vezet majd. Hosszabb távon belül tekintve, ma már megállapítható, hogy 1970-ig a születésszám kielégítően alakult ahhoz, hogy az idősebb korosztályok növekedésének arányát kedvező értelemben kiegyensúlyozza; ezt követően azonban a termékenység alakulása ehhez már nem volt elégséges, és ma sem az. A tanulmány az 1989. évi korpiramis mellett vázolja a jelenlegi tendenciák mellett várható 2025. évi állapotot is — ez pedig a fenti szempontokból nézve nem megnyugtató. Japánnak akkor az elöregedés problémája mellett komoly munkae rő-problémái is lesznek. A megoldás érdekében alkalmazott egyik módszer a munka termelékenység fokozása a munka racionalizálása és az automatika fokozott továbbfejlesztése révén. A robottechnika mellett nagyon magas összegre rúgnak a kutatás-fejlesztési kiadások; Japán ebből a szempontból az Egyesült Államok mögött a második helyen áll. Felmerül a kérdés: miért nem importál Japán munkaerőt? Vajon fog-e a jövőben? A külföldiek száma Japánban ma alig egy millió; ebből mintegy 900 ezer fő ázsiai származású. Japán nem szívesen ad polgárjogot külföldieknek, és az európai munkaerő-bevándorlás tapasztalatai alapján munkanélküliségűi fél. Ha pedig a termékenységet akarja növelni, akkor előbb-utóbb család-orientáltabb társadalompoli tikát kell kialakítania a gyermekszám növelése érdekében. Ny.Zs.
ELŐ, I. T.—PRESTON, S.H .: Effects o f early-life conditions on adult mortality: a review. (A gyermekkori egészségi állapot hatása a felnőttkori halandóságra: a szakirodalom áttekintése.) Population Index, 1992/2. 186—212. p. A múltban az egészséget leginkább veszélyeztető tényezők a fertőző betegségek voltak, e betegségek pedig a gyermekeket érintették a legnagyobb mértékben. Napjainkat ezzel szemben a krónikus betegségek terjedése jellemzi, s ezek a betegségek elsősorban a felnőtteket sújtják. A felnőttkor megbetegedések növekvő súlyából azonban nem következik, hogy a társadalompolitikai beavatkozásoknak, a különféle egészségügyi programoknak is a felnőttekre kellene irányulniuk. Ha ui. ezek a felnőttkori betegségek a gyermekkori egészségi állapotban gyökereznek, akkor megelőzésükhöz a gyermekkori megbetegedések csökkentésén keresztül vezet az út. A hatékony társadalompolitikai cselekvéshez tehát nélkülözhetetlen annak ismerete,
IRODALOM
137
miként befolyásolják az élet korai szakaszaiban elszenvedett egészségkárosodások a későbbi — felnőttkori — halandóságot. Ezzel a kérdéssel foglakoznak tanulmányukban a szerzők. A cikk két, egymással szorosan összefüggő részből áll. Az első rész azokat a hatásmechanizmusokat veszi sorra, melyeken keresztül a gyermekkori egészségi állapotnak a későbbi halandóságra gyakorolt hatása érvényesül. A második rész pedig azokat a kutatási eredményeket tekinti át, amelyek e hatásmechanizmusok tényleges érvényesülését bizonyítják. A korai és későbbi egészségi állapot közötti kapcsolat egyik legfontosabb esete a gyermekkorifertőző betegségek hosszú távú hatása. Ez a hatás kétféle lehet: egyrészt előfordul, hogy az élet korai szakaszában kapott fertőzés hosszú ideig lappang, s maga a betegség csak évtizedek múltán jelentkezik; másrészt a fertőzés gyakran olyan károsodást okoz a szervezetben, amely később krónikus betegséghez, azon keresztül pedig halálhoz vezet. A fertőző betegségek hosszú távú következményeire jó példa a hepatitis В vírus és a májrák kapcsolata. A májrákos megbetegedések mintegy 80%-ában kimutatható a korábbi hepatitis fertőzés, s ez az összefüggés különösen erős akkor, ha a fertőződés gyermekkorban történt. Egy másik példa a kivált 6 és 15 év közötti gyermekek körében gyakori akut reumatikus láz és a későbbi kardiovaszkuláris betegségek kapcsolata. A fertőzések hosszú távú hatása mellett a korai és későbbi egészségi állapot közötti összefüggés másik esete a testalkat befolyása. Ismeretes pl., hogy az ala csonyabb emberek halandósága általában felülmúlja a magasabbakét, a végső testmagasság pedig már a serdülőkor végére kialakul, sőt egyes kutatók szerint lényegében az első három évben eldől, ki mekkorára nő majd. A tanulmány második részében a szerzők a gyermekkor későbbi egészségi következményeivel foglalkozó empirikus kutatások eredményeit tekintik át. Az e témában folyó vizsgálatok egyik iránya a kohorsz hatások feltárása; így derült ki pl. az, hogy az I., ill. a П. világháború alatt született vagy felcseperedett nemzedékek halandósága lényegesen felülmúlja a szomszédos kohorszokét. A kutatások másik iránya a születési hely szerepének tisztázása; Finnországban pl. kimutatták, hogy az életesélyek szempontjából fontosabb az, hol született valaki, mint az, hol élt élete későbbi szakaszában. M.F.
KRUMINS, J .—ZVIDR1NS, P.: Recent mortality trends in the three Baltic republic. (A halandóság alakulása a három balti köztársaságban.) Population Studies, 1992/2. 2 5 9 -2 7 3 . p. ' Bár a népesedésstatisztika Észtországban, Lettországban és Litvániában egyaránt hosszú múltra tekint vissza, a halandóság vizsgálata viszonylag elhanyagolt területnek számít. Ez elsősorban a hivatalos politika "születéscentr ikusságával" magyarázható: azzal, hogy a társadalom irányítóit mindig is elsősorban a termékenység csökkenése aggasztotta. Hozzájárult a kutatásoknak ehhez az egyoldalúságához a halandósági adatokhoz való hozzájutás korlátozottsága is, valamint az, hogy az e témakörben végzett vizsgálatok eredményei gyakran közlési tilalom alá estek. A halandóság kérdésének háttérbe szorítottságát igyekszik enyhíteni a szerzők tanulmánya, amely átfogó képet ad a három balti köztársaság halálozási viszonyairól,
138
IRODALOM
összehasonlítva azokat a volt Szovjetunió egyéb területeivel, továbbá Európa más régióival. A két világháború között a balti államok halandósága lényegesen kedvezőbb volt, mint a Szovjetunió többi köztársaságáé; a születéskor várható átlagos élettartam mintegy 10 évvel múlta felül az ország egészére jellemző szintet. Az 1950-es évekre azonban ez a különbség úgyszólván teljesen eltűnt, s csupán az 1970-es évektől nyílik ismét az olló, de a balti államok előnye az ország más részeivel szemben még ma is csupán töredéke az évtizedekkel korábban tapasztaltnak (1988-ban a várható élettartam alig több, mint 2 évvel volt magasabb a balti köztársaságokban, mint a "birodalom" egészében). Nem csupán a többi szovjet köztársasághoz képest olvadt el az észtek, a lettek és a litvánok egykori előnye, de megváltozott az Európa más térségeihez viszonyított helyzetük is. Az 1950-es évek végén pl. a születéskor várható élettartam a kelet európai országokban mindkét nemnél alacsonyabb volt a balti államokban tapasztalt szintnél, az 1980-as években viszont a kelet-európai férfiak halandóság már kedvezőbb volt a Baltikumban élőkénél, a nők esetében pedig csökkent a Kelet-Európában élők valamikori hátránya. A férfiak és a nők közötti halandósági különbség az 1970-es évek végéig mindhárom balti államban folyamatosan emelkedett; a nők születéskor várható élettartama 1978—79-ben már mintegy 10 évvel múlta felül a férfiakét. Az 1980-as évek végére a két nem közötti eltérés valamelyest csökkent, de még így is jelentős maradt. Az idők során változott az egyes korcsoportok hozzájárulása is a férfi-nő különbség mértékéhez: a fiatalok szerepe visszaesett, lényegesen megnőtt azonban a munkaképes korúaké és a időseké. Az egyes településtípusok összehasonlításából kitűnik, hogy a balti köztársa ságokban a falusi lakosság halandósága magasabb, mint a városi népességé. A különbség mértéke az 1960-as és az 1970-es évek folyamán nőtt, azt követőleg viszont csökkent, főként a munkaképes férfiak életesélyeinek a javulása következtében. Egyes halálokok tekintetében azonban még ma is igen nagyok az eltérések a településfajták között; e halálokok közé tartoznak pl. a balesetek, a mérgezések, továbbá a légzési és a keringési rendszer betegségei. M.F.
BARAN, A.: Umieralność w łatach 1950—1990. (A halandóság Lengyelországban 1950—1990 között.) Wiadomości Statystiyczne, 1992/10. 19—24. p. A lengyel szakirodalomban a 80-as években jelentek meg az első tanulmányok, melyek utaltak a halandósági tendenciák és az átlagos élettartam nyugtalanító változásaira. Ezek a tendenciák napjainkra, a gazdasági válság miatt, csak tovább erősödtek. A П. világháborút követően Lengyelországban 1951-ig nőtt a halandósági arányszám, majd a 60-as évekig csökkent, miközben mindvégig nagyobb volt a falvakban, mint a városokban. A halandósági arányszám életkor szerinti bontásban a 10—14 évesek korcsoportjában a legalacsonyabb, ezt követően nő. A jelenlegi lengyelországi halálozási arányszám az egyik legmagasabb Európában. Ha a halálozást nemek szerinti bontásban vizsgáljuk, a lengyel tendenciák ellentétesek az európaiakkal. Lengyelországban az elmúlt években jelentősen megnőtt a halálozási arányszám, mégpedig elsősorban a férfiak körében, míg Nyugat-
IRODALOM
139
Európában mind a férfiak, mind a nők csoportjában csökkent. A férfiak magasabb halálozási arányszáma az egész vizsgált időszakot jellemzi, különösen megnőtt a férfiak és a nők közötti különbség a 30—35 évesek korcsoportjában, a hatvanas évektől számítva. Ha a halálozást lakóhely szerinti bontásban vizsgáljuk, kitűnik, hogy a férfiak halálozási arányszáma a városokban sokkal nagyobb, mint a falvakban, míg a nők esetében nem találkozunk releváns különbséggel. Több kutatás is utal arra, hogy a lakóhely szerinti differenciálódás mögött elsősorban az egészségügyi ellátás eltérő volta rejlik. Lengyelországban az egyes vajdaságok között is jelentős különbségek figyel hetőek meg a halandóság terén: a keleti területeken a halálozási arány szám kisebb. A csecsemőhalandóság Lengyelországban 1950—65 között jelentős mértékben csökkent mind a városokban, mind a felvakban. A csökkenés üteme ezt követően kisebb lett, különösen a városokban. 1963-ban megváltozott az élveszületés statisztikai meghatározása, az adatok részletes elemzésénél ezt is tekintetbe kell venni. 1990-ben Lengyelországban a csecsemőhalandósági arányszám háromszor nagyobb volt, mint a többi európai országban. A csecsemőhalandósági arányszám nagyobb a falvakban, mint a városokban, és vajdaságok szerinti differenciálódása is megragadható. Lengyelországban az elsődleges halálokot a keringési megbetegedések jelentik, arányszámuk növekvő tendenciát mutat. Különösen nyugtalanító a 25—55 éves férfiak infarktus miatti elhalálozási arányszámának növekedése. E jelenség mögött demográfiai (a társadalom elöregedése) és egyéb okok egyaránt megtalálhatók. A halálokok listáján a második helyet a rák foglalja el. Arányszáma nagyobb a városokban, mint a falvakban, gyakrabban sújt férfiakat, mint nőket, bár az elmúlt években nyugtalanítóan nőtt az aránya fiatal nők elhalálozásában. Újból megjelent a halálokok között a tüdőbaj. További halálokok: cukorbaj, máj zsugorodás. A várható átlagos élettartam a nők esetében 1980—81 között volt a legnagyobb, míg a férfiak esetében 1965—66-ban. A férfiak várható átlagos élettartama az elmúlt években állandóan csökkent, mégpedig nagyobb arányban falun, mint városon. Jelenleg a várható átlagos élettartam férfiak esetében 68,5 év, nőknél 77,1 év, a bialystoki vajdaságban, míg 65,3, illetve 74 a lodzi vajdaságban. K.J.
RYCHTARJKOVÁ, J .—DZUROVÁ, D.: Les disparités géographiques de la mortalité en Tchécoslovaquie. (A csehszlovákiai halandóság területi eltérései.) Population, 1992/3. 6 1 7 -6 4 4 . p. A várható élettartam több mint húsz év óta stagnál Kelet-Európában, miközben Nyugaton a már elért magas szintről is tovább növekszik. Csehszlovákiában 1990-ben a születéskor várható élettartam a férfiaknál 67,3, a nőknél 75,8 év volt. (A Cseh Köztársaságban 67,5, illetve 76,0, a Szlovák Köztársaságban 66,6, illetve 75,4.) A halandóságot itt a csecsemők, valamint a 40 évesnél idősebbek magas halálozási aránya jellemzi. A tanulmány a halandóság földrajzi eltéréseit az ország részletes közigazgatási bontásának (járások) megfelelően, az 1981—85-ös időszakra vonatkozó halandósági táblák, valamint az 1986—89-es időszak halálokok szerinti megoszlásai alapján vizsgálja. Ezen túlmenően az 1980. évi népszámlálás adatait felhasználva elemzi egyes társadalmi-gazdasági ismérvek (iskolai végzettség, a városi népesség, a fizikai
140
IRODALOM
dolgozók, az elváltak, a cigány népesség aránya), illetve ökológiai vizsgálatok alapján egyes környezeti ártalmak (pl. S 0 2-kibocsátás) hatását a halandóságra. Országos összefüggésben a legmagasabb lineáris korrelációt a 60 éven felüliek még várható élettartama és a válási arány között találjuk (—0,75 a férfiak és —0,74 a nők esetében), de erős korreláció figyelhető meg a csecsemőhalandóság és a cigány népesség aránya között is (0,65). A halandóság szempontjából legkedvezőbb területek a Cseh Köztársaságon belül Dél-Morvaországban, Dél-Csehország egy északi körzetében és Kelet-Csehország Morvaországgal határos részén, míg a Szlovák Köztársaságban a nyugati országrész egy iparosodott régiójában, valamint KeletSzlovákia egy kevésbé fejlett, mezőgazdasági jellegű északi körzetében találhatók. A területi eltérések legmarkánsabban a csecsemőhalandóságban és a 60 éven felüliek halandóságában) elentkeznek: a Cseh Köztársaságban az előbbi viszonylag alacsonynak mondható és az utóbbi meglehetősen magas, míg Szlovákiában ellentétes a helyzet. A Cseh Köztársaságban magasabb a keringési és daganatos betegségekben meghaltak aránya, mint Szlovákiában, ahol viszont a légző- és emésztőszervi betegségek következtében meghaltak többlete mutatható ki. A vizsgált társadalmi tényezők halandósági hatása a már említetteken kívül is egyértelműen megállapítható, ugyanakkor a környezeti tényezők súlyát e vizsgálat eredményei alig mutatják ki. A tanulmány szöveges elemzését a számítások eredményeit tartalmazó táblázatok mellett a vizsgálatba bevont ismérvek területi megoszlásait bemutató bőséges térképanyag egészíti ki. R.G.
DENJSZOV, B .P .—ÉCSEN1KÉ, V.H.: Prognoz izmenenij szmertnoszíi v Roszszii do konca X X véka, (Oroszország halandósági prognózisa a XX. század végéig.) Vesztnik Moszkovszkogo Universziteta. Szerija 6. Ékonomika. 1992/4. 53—62. P A szerzők a társadalmi-demográfiai események szcenáriói segítségével mutatják be Oroszország 2000-ig terjedő analitikus halandósági prognózisát. A prognózis hipotéziseinek kialakításakor a halandósági törvényt és a modellnépességet alkal mazták. A előbbi L. Heligman és J.H . Pollard képlete, az utóbbit a volt Szovjetunió 1926—1936. évi népessége jelentette. A szerzők viszonylag jó minőségű adatokkal rendelkeztek az 1920—1958 és az 1980—1990 évekről. A gyermek-, a felnőtt- és az időskori halandóság feltételes prognóziást Heligman és Pollard képletével határozták meg. Előzetesen összeállították a halandósági táblát, majdakorspecifikushalálozásivalószíhCségekalapjánhatároztákmega#<e%raűfl—Pol lard egyenlet paramétereit. A tanulmány ismerteti a halandósági görbe modellezését az életkorskála kezdetén és végén eredményesen alkalmazható Gompertz-Siggvény és Bourgeois-Pichat-eYjáiás segítségével. A középsó intervallumban a halandósági törvény elnevezésű függvénycso port használatát javasolják. Személyi számítógépen sikerrel alkalmazható a Heligman—Pollard-görbét meghatározó programcsomag, amely az életkoron kívül 8 paraméterrel számol és az életciklushoz tartozó 3 (csecsemő-, felnőtt- és időskori) halandósági jellemzőknek megfelelően 3 összetevőből épül fel.
IRODALOM
141
A hipotéziskészítés másik eszköze a modellnépesség alkalmazása volt. A prognózis szcenárióit kizárólag a városi népességre készítették el. Nyugat-Európában a halálozási struktúrát jelentősen átalakította a XVH. század közepén megkezdődött gazdasági fejlődés és a helyi és európai piac kialakulása. Ez tekinthető az európai halandósági átmenet kezdetének. Oroszországban a XX. század huszas, harmincas és negyvenes éveiben is előfordult tömeges méretű éhínség. A legutóbbi a második világháború súlyos következményeivel, míg az előbbi kettő az agrárviszonyok átalakításával magyarázható, tehát nem időjárási körülmények, hanem a gazdaságpo litika megváltozása váltották ki őket. A szerzők a farmergazdálkodás oroszországi meghonosítását elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a szocialista agrárviszonyok konzerválása sokkal súlyosabb élelmezési problémákat idézett volna elő, mint a független élelmiszer termelők megjelenése. Az indiai szubkontinensen történt, továbbá az etiópiai és a volt szovjetunióbeli éhínség, valamint az egyesült államokbeli földrengés demográfiai következményeit vizsgálva a tanulmány rámutat arra, hogy a különböző katasztrófák halandóságra gyakorolt hatásában valamiféle törvényszerűség fedezhető fel. Az analitikus prognóziskészítés egy pesszimista és két optimista szcenáriót eredményezett. A pesszimista szcenárió az éhínség élettartamra gyakorolt hatásán alapul. A szcenárió szerint 1993 és 2000 között következik be halandóságromlás. Az első optimista szcenárió azon a két feltételezésen alapul, hogy Oroszor szágban egyrészt csökken a csecsemőhalandóság, másrészt a felnőtt- és időskori halandóságot 2000-ben a nyolcvanas évek kedvező élettartam mutatói határozzák meg. E változat szerint megállapítható, hogy a gyermekhalandóság már megkezdődött javulása főként a születési arányszám csökkenésének köszönhető, és nem emeli számottevően a születéskor várható átlagos élettartamot. A második optimista változat szerint a három nagy korcsoport paraméterei az 1990. évi szinten maradnak. Az eredmények összehasonlítása azt mutatja, bogy az időskori halandóság hipotetikus csökkenése viszonylag nagymértékben hozzájárul a születéskor várható átlagos élettartam javulásához. Számításaikból a szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy szűkös népese déspolitikai lehetőségek mellett leginkább az időskori halandóság csökkenthető. P.K.
STACK, S.: The effect o f divorce on suicide in Finland: a tune series analysis. (A válás hatása az öngyilkosságra Finnországban: idősorelemzés.) Journal of Marriage and the Family, 1992/3. 636—642. p. Az öngyilkossággal kapcsolatos amerikai kutatásokat egyfajta "etnocentrizmus" jellemzi: a vizsgálatok szinte mindegyike az Egyesült Államok lakosságára szorítkozik. Ennek következtében nem állapítható meg az eredmények érvényességi köre: az, hogy az elemzés során feltárt összefüggések mennyiben jellemzőek más országokra is. Nagy szükség van tehát összehasonlító kutatásokra, amelyekben az amerikaitól eltérő társadalmak és kultúrák is szerepelnek. Ennek az igénynek tesz eleget a szerző vizsgálata, amely idősorelemzés segítségével igyekszik választ találni arra a kérdésre, vajon a válás terjedése — az Egyesült Államokhoz hasonlóan — Finnországban is együtt jár-e az öngyilkosságok megszaporodásával. Finnország több szempontból is jelentősen különbözik Amerikától, így kiváltképp alkalmas annak megállapítására, mennyire tekinthető általánosnak,
142
IRODALOM
kultúrától, társadalmi szerkezettől függetlennek a házasságfelbomlás és az önpusztítás kapcsolata. Egyrészt a válások gyakorisága Finnországban lényegesen alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban, ezért ha a válás csupán egy meghatározott küszöbérték elérése után fejti ki hatását, akkor Finnországban ez a befolyás várhatóan nem érvényesül. Másrészt Finnország etnikailag jóval homogénebb Amerikánál; a lakosság 93 %-a evangélikus, a lappföldi kisebbség pedig a népességnek nem egészen 0,1 %-át alkotja csupán. Végül Finnországban ismeretlen az a viszonylag magas munkanélküli ségi arány, ami az Egyesült Államokat jellemzi. A kutatás adatbázisát az 1952 és 1978 közötti időszakra vonatkozó évenkénti öngyilkossági és válási adatok alkotják. A válás mérésére a szerző a legegyszerűbb mutatót, az 1000 főre jutó válások számát használja, megjegyzi azonban, hogy az így kapott eredmények nem térnek el lényegesen a más, kifinomultabb mutatók alkalmazá sával kapott eredményektől. Két kontroli-változó is szerepel az elemzésben; ezek az öngyilkosság, ill. a válás alakulásával időben korreláló társadalmi folyamatok torzító hatását hivatottak kiszűrni. Az egyik ilyen változó a vallásosság mértéke; ezt a meglehetősen bonyolult jelenséget a szerző egy olyan mutatóval igyekszik empirikusan megragadni, amely a vallásos tárgyú könyvek arányát fejezi ki az összes előállított könyv között. A másik ellenőrző változó a munkanélküliségi arány; ez a mutató a gazdasági fejlődés hatását segít elkülöníteni a válás befolyásától. Idősorelemzésről lévén szó, a szerzőnek sajátos módszertani nehézségekkel is szembe kell néznie. Mivel az egyes évekre vonatkozó hibatényezők várhatóan nem függetlenek egymástól, a hagyományos legkisebb négyzetek módszerével kapott eredmények statisztikai szempontból kifogásolhatóak. Épp ezért a modell együttha tóinak becslése során a szerző egy olyan eljárást — az ún. Cochrane—Orcutt iteratív módszert — alkalmaz, amelynek segítségével kiküszöbölhető az autokorreláció torzító hatása. A vizsgálat eredményeinek fényében úgy tűnik, a válás és az öngyilkosság kapcsolata nem korlátozódik az amerikai kultúrára: a házasság felbomlás terjedése nyomán Finnországban is emelkedik az öngyilkosságok gyakorisága. A válásnak ez a hatása mindkét nemnél megfigyelhető, mértéke azonban a férfiak esetében nagyobb, mint a nőknél. Ez összhangban van azzal a tapasztalattal, miszerint a házassági kötelékek megszakadása érzelmileg jobban sújtja a férfiakat, mint a nőket. M.F.
ALPEROVICH, G. : Economic development and population concentration. (Gazdasági fejlettség és népességkoncentráció.) Economic Development and Cultural Change, 1992/1. 63—74. p. A közgazdasági irodalomban elterjedt nézet szerint a gazdasági fejlettség és a népességkoncentráció közötti kapcsolat U-alakú görbével írható le. A fejlődés kezdeti szakaszában a népesség néhány kiemelt fontosságú városban koncentrálódik: ott, ahol a növekedés is a legintenzívebb. Nemzetközi keresztmetszeti adatok segítségével azonban ezt az összefüggést nem sikerült egyértelműen igazolni. A szerző a fejlettség és a népesség koncetráció összefüggést izraeli adatok alapján kísérelte meg közelebbről vizsgálni. Kérdés, hogy a gazdasági fejlettség milyen mutatók segítségével közelíthető leginkább. Alkalmasnak látszik az egy főre jutó GNP, a népsűrűség vagy a gépko csi/népesség arány. A szerző a fejlettség és a népességkoncentráció kapcsolatát olyan
IRODALOM
143
modell segítségével kísérli meg leírni, amellyel az eloszlás becsülhető. Ennek hátterében az a feltételezés áll, hogy a Pareto-eXoszlás, ha megfelelő adatok állnak rendekezésre, jól ábrázolja pl. az egy főre jutó GNP segítségével számszerűsített fejlettséget az egyes városi településeken. A népsűrűség változója és a népességkon centráció közötti kapcsolat nyilvánvalóan negatív irányú, mert a már megvalósult erős koncentráció feltehetően a dekoncentráció irányában hat. A személygépkocsik nagy száma a lakosság számához viszonyítva ugyancsak a dekoncentrációnak kedvez, mert a nagyobb távolságokon belül is kedvező közlekedés lehetőségét teszi könnyebbé. Izrael helyzete némileg különbözik azoktól az országoktól, ahol ezek az összefüggések egyértelműen érvényesülnek. Olyan országban ugyanis, ahol a koncentrációt elsősorban a bevándorlás szabja meg, döntő fontosságú kérdés, hogy a bevándorlók városi vagy vidéki jellegű településen kívánnak-e élni. Más szóval: a népességnöveke dést és a népesség adott helyénvaló koncentrációját a bevándorlás nagysága, valamint a bevándorlókpreferenciái határozzák meg. A szerző a modell egyenleteit a fentiekben említett megfontolások figyelembevételével több változatban is felírja. Az általa előnyben részesített változat az az összefüggés, amelynek függő változója azoknak a városoknak a számát mutatja, ahol a lakosság száma meghatározott értéknél magasabb; a magyarázó változók pedig a trend, az egy főre jutó GNP, a népsűrűség, a gépkocsi/lakosság arány és az össznépesség. Az egyenlet becsléséhez természetesen szükség van az utóbb említett változók idősoraira. Ezek az 1922. és az 1983. évek által jelzett időszakon belül több évre vonatkozólag is rendelkezésre állanak. Ebben a vonatkozásban az sem okoz külö nösebb nehézséget, hogy 1922 és 1948 között még nem beszélhetünk önálló Izrael államról; csupán ezt követően. Az eredmények elemzése azt mutatja, hogy az U-alakú összefüggés nagyjából itt is fennáll. 1922 és 1948 között az egy főre jutó GNP megháromszorozódott, és a népességkoncentráció erősödött. Az 1948—1955 közötti periódusra inkább a népesség dekoncentrálódása volt a jellemző, majd ezt követően ismét erősödött a lakosság koncentrálódása. Ny.Zs.
DEMOGRÁFIAI FOLYÓIRATSZEMLE
DEM OGRAFIE a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal folyóirata 1992. No. 3.
ALES, М.: Öngyilkosságok a Csehszlovák Szövetségi Köztársaságban 1960—1990 között. URBAN, J .—HORNA, J.: A népesség egészségi állapota a Cseh Köztársaságban az 1989. évi felvétel alapjáé. BR1CHÁCEK, V.—MATEJCEK, Z .—DUNOVSKY, J. —KARABELОVÁ, Prágai vizsgálat a házasságon kívül született gyermekekről, П. Az anyák családi állásának alakulása. WOWKOVÁ, IP. —F1ALOVÁ, L. : A házas nők termékenysége Jablonec nad Nisou-ban. KJJCERA, M. : Népesedéspolitika — konklúziók nélkül.
144
IRODALOM
DEMOGRAPHY az Amerikai Népesedési Társaság folyóirata 1992. No. 3. MURRAY, M.P.: A népszámlálási eredmények helyesbítése és a szövetségi költ ségvetés elosztása. COALE, A J . : A házasságkötési kor és az önkéntes születésszabályozás vállalásának időpontja. ANDERSON, В.A .—SILVER, B.D.: A termékenységszabályozásegy egyszerű mérése. AXINN, W .G .—THORNTON, A.: Összefüggés együttélés és válás között: szelektivitás vagy eseti hatás? AVERY, R .—GOLDSCHEIDER, F .—Jr. SPEARE, A. : A szülői jövedelem és az otthon elhagyása a felnőtté válás folyamán. CORMAN, H. —KAESTNER, R. : A gyermek egészségének hatásai a családi állapotra és családstruktúrára. MENSCH, B .—KANDEL, D.B.: A kábítószerek használata, mint a tizenévesek házasság előtti terhességének és abortuszának rizikófaktora. PETERSON, C.E.—DaVANZO, J. : Miért vállalják az Egyesült Államokban kevésbé a szoptatást a most tizenéves leendő anyák, mint az idősebb nők? CLARK, W.A. V. : A lakóhely választásának etnikai tényezői. ROSENBAUM, E. : Faj és etnikum a lakásügyekben: változások New York Cityben, 1978-1987. ' '
EUROPEAN JOURNAL O F POPULATION az Európai Népesedéstudományi Társaság folyóirata 1992. No. 3. DURKHEIM, E. : Öngyilkosság és termékenység: egy morálstatisztikai vizsgálat. SUNDSTRÖM, M .—STAFFORD, F.P.: Női munkaerő, termékenység és politika Svédországban. CASTRO MARTIN, T. : Késleltetett gyermekvállalás a mai Spanyolországban: trendek és különbségek. KRAVDAL, O. : A női munkaerő alacsony arányának gyenge hatása a norvégiai harmadszülésekre.
JOURNAL O F M ARRIAGE AND TH E FAMILY az Amerikai Családi Ügyek Nemzeti Tanácsának folyóirata 1992. No. 3. KALMUSS, D. : Örökbefogadás és fekete bőrű tizenévesek. SCHWAB ZABIN, L .-W O N G , R.-W EIN1CK, R.M. —EMERSON, M.R. : Eltartottság városi fekete családokban. MANDERBACKA, K.-M ERILÀINEN, J .—HEMMINSKI, E. —RAHKOPEN, O.—TEPERl, J. : A családi állapot, mint perinatális tényező Finnországban. KALMUS, D .-D AVID SO N , A .-CU SH M AN, L.: Szülői elvárások, tapasztalatok és alkalmazkodás.
IRODALOM
145
PETERSON', R .R .—GERSON, К.: A gyermekgondozás felelősségének megosztása kétkeresős családoknál. McHALE, S.M. —CR.OUTER, A. C. : Inkongruenciaa szexuális magatartás és a családi munkában való szerep között. POTUCHEK, J.L. : Dolgozó feleségek kenyérkeresői orientációja. GLASS, J. : Háztartásbeli és kereső feleségek: demográfiai és viselkedési változások, 1972-1986. BLAIR, S.L .—JOHNSON, M .P. : A feleségek véleménye a háztartási munkameg osztásról. JOHNSON, D.R. —AMOLOZA, T.O.—BOOTH, A : Stabilitás és változás a házasság minőségében. STANLEY, S.М .—MARKHAM, H.J.: A z elkötelezettség értékelése személyi kap csolatokban. TZENG, M .S.: A társadalmi-gazdasági különbözőség és változások hatása az első házasságok felbomlására. WILLIAMS, K.R. : A házastársi erőszak és fenyegetés szociális okai. GANO-PHILIPS, S .—FINCHAM, F.D.: Telefoninteijún és írott kérdőíven alapuló házasságvizsgálat. STACK, S. : A válás hatása az öngyilkosságokra Finnországban. BRODY, G. H. —STONEMAN, Z -M cC O Y , J.K. : Szülői megkülönböztetésa testvérek között. NOTAS DE POBLACION a Latin-Amerikai Demográfiai Központ folyóirata 1991. No. 53. ARGÜELLO, O. : Gazdasági fejlődés, szociálpolitika és népesség. GUZMÁN, J.M . —TÓRREZ, H .-SCH KO LNIK, S.: A termékenység változásai Bolíviában. SOJO, A. : A terület és a decentralizáció hatása a termékenység változására. BRAVO, J .—VARGAS, N.: Bizonyos okok szerinti morbiditási és halálozási trendek összefüggései a gazdasági aktivitással: Costa Rica, Chile és Guatemala, 1960-1986. "
POPULATION a Francia Nemzeti Népességtudományi Intézet folyóirata 1992. No. 3. ' VALLIN, J. : Felnőttkori halálokok az alacsony halandósági! országokban. CHAHN'AZARIAN, A. : A termékenység fellendülése Haitiban. RYCHTAR1KOVA, J .—DZÚROVÁ, D. : A halandóság területi eltérései Csehszlová kiában. CRIBIER, F .—KYCH, A.: A párizsiak nyugdíjazással összefügggö vándorlása. DARLU, P .—RUFFIÉ, J. : A francia megyék bevándorlásának vizsgálata, az apai nevek alapján. F RESELL ÖZE Y, М. : A párkapcsolatok új formái: módszertani problémák.
146
IRODALOM
CARBONNEIER, J . : Jogi feltevések a házasságkötés kérdéseivel foglalkozó konfe rencia számára. LEGRAND, J.: Az 1989—90-es és az 1981—82-es termékenységek összehasonlítása Franciaország európai területén. HOUDAJLLE, J. : Dunkerque tengerészei a XVII—XVDI. században. HOUDAKLE, J .—LÉVY, C. : Az észak-amerikai szecessziós háború tábornokai. SANDU, D. : A román falu kultúrdemográfiájánakelemei.
1992. No. 4. SARDON, J-P. : A nők első házasságkötése Európában: egy tipológia elemei. MENAHEM, G. : Felnőttkori betegségek és gyermekkori családi problémák. KHLAT, М.: Epidemiológiai módszerek alkalmazása a differenciális halandósági vizsgálatokban. PAUTI, A. : Családpolitika Svédországban. HANTRA1S, L. : A termékenység Franciaországban és az Egyesült Királyságban: a családpolitika lehetséges hatásai. GUIBERT-LANTOINE, C.—MONNŒR, A.: Demográfiai konjunktúra: Európa és a fejlett tengerentúli országok. NOUMBISSI, A. : A módosított Whipple-mutató: egy alkalmazás Kamerun, Svédország és Belgium adataira. SURAULT, P.: Házasságkötés, válás, öngyilkosság. DUMONT, G-F. : Az alacsony jövedelmű vagy jövedelem nélküli, egyszülős családok tagjainak családi állapota Franciaországban.
POPULATION AND DEVELOPM ENT REVIEW az Amerikai Népesedési Tanács folyóirata 1992. No. 1. LOW, В.S .—CLARKE, A .L .—LOCKRIDGE, A.K.: Egy ökológiai demográfia felé. OBERMEYER, C.M. : Az iszlám, a nők és a politika: az arab országok demográfiája. MEEKERS, D.: A házasság az afrikai társadalmakban: egy többletmutatós megkö zelítés. KNODEL, J .—CHAYOVAN, N .—SIRIBOON, S.: A termékenység csökkenésének hatása az időskorúak családi támogatására: thaiföldi példa. FOLBRE, N. : "Az illetlen művészetek": a szex a klasszikus politikai gazdaságtanban. WESTHOFF, C.F.: A teljesületlen fogamzásgátlási igények mérése: megjegyzés Bongaartshoz. BONGAARTS, J. : A teljesületlen fogamzásgátlási igények mérése: válasz Westhoffnak. FREY, W .H.—JR. SPEARE, A.: A nagyvárosi népességnövekedés újraéledése az Egyesült Államokban: az 1990. évi népszámlálás eredményei.
IRODALOM
147
POPULATION INDEX a Princeton Egyetem Népességkutató Hivatala és az Amerikai Népességi Társaság folyóirata 1992. No. 2. Európai Népesedési Közgazdasági Konferencia, 1993. ELŐ, I.T .—PRESTON, S.H. : A korai életszakasz körülményeinek hatásai a felnőtt halandóságra: áttekintés. Bibliográfia.
STUDIA DEM OGRAFICZNE a Lengyel Tudományos Akadémia Népességtudományi Bizottságának folyóirata 1991. No. 3. KUUSTEN, A. : A család és háztartás vizsgálata: a leírástól a magyarázatig. JONG G1ERVELD, J.-LŒ F B R O E R , A. C. —BEEKINK, E.: A szülői források hatása a fiatal felnőttek otthpn-elhagyására Hollandiában. IGNATCZYK, W. : A jövő lengyel családja az egyedülálló fiatalok családi attitűdjének fényében. LELIEVRE, E. : Élettörténeti adatok a demográfiában; felhasználásuk a háztartás szerkezet, a vándorlás és a szakmai karrier elemzésében. STRZELECKI, Z. : A vándorlás a családi életciklusban Lengyelországban. HÖHN, C. : Néhány módszertani és alapvető opció a demográfiai életpálya adatokkal kapcsolatban — példák a német Szövetségi Népességkutató Intézet visszatekintő vizsgálatából. FRATZAK, E. : Családi állapot szerinti halandósági táblák egyes női kohorszoknál az 1988. évi lengyel 'Életpálya — család, foglalkozás és vándorlás" retrospektív vizsgálat alapján. KLLJZJNG, F.K.H. : Modell az emberi életpálya párhuzamos folyamatainak egyidejű becslésére. KURK1EWICZ, J. : A vándorlási szelektivitás mérése. DTTTMANN, P. : Részletesebb népesedési előrejelzések. HOLZER, J.Z.: Lengyelországi demográfiai kutatások rövid jellemzése, 1976—1990.
1991. No. 4. KOTOWSKA, I.E. : A LIPRO modell alkalmazása a lengyelországi népesség családi állapot és lakóhely szerinti előrejelzésére. BURCH, Т.К.: Az újraházasodás modellezése: a H em es-íélt első házasodási modell egyszerű változata. KURK1EW1CZ, J. : Egyes európai országok népességének korstruktúra változásainak összehasonlító elemzése. 1GLICZKA, K. : Termékenységi szintek elemzése az 1931-es Lengyelország egyes területeiről.
148
IRODALOM
ZEITSCHRIFT FÜR BEVÖLKERÜNGSWISSENSCHAFT a német Szövetségi Népességtudományi Kutatóintézet folyóirata
1992. No. 1. POHL, K .—STÖRTZBACH, В .—WENDT, H.: Népesedési helyzet Németországban és az Európai Közösségben. DINKEL, R.H.: Kohorsz-halandósági táblázatok az 1900—1962 közötti generációkra Németország két részében. KYT1R, J.: A pre-modem és poszt-modem között: családalapítás Ausztriában, 1984— 1990. SCHOLZ, R .D .—SCHOTT, J.: Haláloki struktúra és halálokok szerinti átlagos halálozási kor a várható átlagos élettartam összefüggésében — egy módszertani dolgozat.
DEMOGRÁFIA Megjelenik aegyed évenként Feleié» szerkesztő: Kamarás Ferenc Szerkesztőség: Budapest, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, V. Veres Pálné utca 10. Postai irányítószámunk: 1053 Telefon; 117-4832 Kiadóhivatal: 1052. Budapest, Semmelweis u. 9. Telefon: 118-4023 K iad ását felel a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója Nyomdai megrendelés törzsazáma:
—
—
—
—
Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírUpkézbesítő postahivatalnál, a hírfapkézbeaítéknél, a Posta hírlapüzleteiben és a HírlapeB fizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR, Budapest XTTT-, Lehel u . 10/a. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díi: félévre 260, — Ft, egész évre 520, — Ft Szedte: a Szerkesztőség