Irodalom. „A gazdasági termelés terén mutatkozó amerikai versenynek jelentısége és valódi okai.” Irta Semmler Henrik. Szabadon forditotta Tomsits István. Budapest, 1883. FranklinTársulat. Ára 2 frt. Midın az amerikai verseny mindinkább veszedelmessé vált az angol mezıgazdaságra, az angol kormány egy bizottságot küldött Amerikába, hogy a verseny mibenlétét tanulmányozza. A bizottság jelentése sok figyelemreméltót, de sok hibát is tartalmazott, úgyannyira, hogy az amerikai verseny megitélésére nem bizonyult megbízhatónak. Az amerikai versenynek ijesztı mérvben való növekedése magával hozta, hogy egyre-másra jelentek meg az amerikai versenyt tárgyaló könyvek, brochürák, hírlapczikkek. Hisz' mainap már alig vehetünk kezünkbe gazdasági lapot - különösen külföldit, - hogy ott hosszabb-rövidebb czikket ne találnánk az amerikai versenyrıl. A megjelent sok könyv és czikk daczára még mai napig se alkothatunk magunknak határozott véleményt az amerikai verseny alakultáról a jövıben. Az összes idevonatkozó munkák, czikkek két csoportra oszthatók: az egyik szerint az amerikai verseny még csak most kezdıdik és csak ezután fog igazán félemletes mérvet ölteni; a másik szerint az amerikai verseny csak ideig-óráig tartó, el fog mulni vagy legalább veszteni fog veszedelmességébıl; csakis több rendkivüli körülmény összmőködése okozta, hogy a verseny pár év alatt oly óriási arányokat öltött, mely azonban nem lehet tartós. Hogy e két vélemény közül melyik a helyes, azt bajos nekünk eldöntenünk, akik nem tapasztalatból, hanem csak a könyvek után alkothatunk magunknak véleményt. Annyit azonban elmondhatunk, hogy ezideig az amerikai versenyben nem csökkenés, hanem növekedés mutatkozik. Az amerikai versenyrıl írt müvek között egyike a legtöbbet emlegetetteknek Semmler Henriknek fent emlitett, most már magyarra fordítva is megjelent mőve. Semmler azok közé tartozik, akik a mostani amerikai versenyt nem tartják aggályosnak; ı helytelennek tartja azon annyit hirdetett elvet, hogy az európai gazda csak akkor élhet meg az amerikai verseny daczára, ha a mostaninál belterjesebb gazdálkodásra tér át, és fıleg oly termékek elıállitására szorítkozik, amelyet Amerika se állíthat elı olcsóbban, s így velünk az európai piaczon nem versenyezhet. Azon körülményt, hogy Amerika képes volt az utóbbi években haszonnal értékesítni gabonáját az európai piaczon, abból magyarázza, hogy: „amíg úgyszólván az egész föld kerekségén túlnyomólag rossz vagy általában sovány volt a termés, sokhelyt pedig szoros értelemben vett éhség uralkodott; addig Észak-Amerika fölött a bıség szaruja éppén ezen években ömlött ki, s úgy látszott, mintha a sors mindazt, mit másoktól megvont, egyenesen az Uniónak akarta, volna adni. Ily nagy szerencse, melyben a természet egy-egy népet ritkán részesít, s azzal kapcsolatban az új telkesitések lázas elırehaladása idézték elı ama hallatlan progressiót, melyet az Egyesült Államok cerealekivitele az utolsó évtized folytán felmutat”. (9. lap.) Semmler okoskodása röviden a következıkép foglalható össze: az amerikaiak versenyképessége nem az olcsóbb termelésben keresendı, hanem abban, hogy ott megvan az önmagában való bizalom és nagy mértékben alkalmaztatik a társas cooperatió. (V. ö. 242. lap.) Oregon, California stb. államok farmerei szerinte azon véleményben vannak, hogy: „próbálnánk csak helyet cserélni s az amerikai farmert, mindenestıl helyezni át Némétország ezer évek óta mívelt talajára, és fogadni mernénk, hogy az atlantontúli verseny - egyes, igen kivételes eseteket leszámítva - sohasem képezendi gazdasági fennállásunknak mintegy kérdıjelét”. (298. lap.) Semmler munkája azt a véleményt kelti fel az emberben, hogy ı elıtte egy czél lebegett: megnyugtatni, aggódó német honfitársait, bizalmat kelteni fel bennük a jövı iránt, biztatni ıket, hogy ne csüggedjenek, - hanem kettıztessék meg szorgalmukat, legyenek még
takarékosabbak s akkor mitsem kell tartaniok az amerikai versenyrıl. E szándék magában véve elég szép és méltánylandó. Más kérdés azonban: szükség volt-e ezen mővet magyarra is lefordítni? Évek óta fárad a magyar gazdasági sajtó, hogy a magyar gazdaközönséggel az amerikai verseny veszedelmességét megértesse; e versenynyel szemben nagyobb tevékenységre, okszerübb gazdálkodásra ösztönözze, s íme, most kezébe kerül egy könyv, amelybıl megolvashatja, hogy amit neki eddig az amerikai versenyrıl mondtak, annak nagy része csak agyrém, csak a gazdasági irók képzeletében létezik; valjon fogja ez ıt arra ösztönözni, hogy a mal kornak meg nem felelı gazdálkodási módjával felhagyjon és okszerőbb gazdálkodást kezdjen? Alig hiszem. Ha még az, amit Semmler ír, mind merı igazság volna! Hisz’ ekkor kérve kérni kellene a magyar gazdát, hogy vegye meg e könyvet, hogy aggodalmai eloszoljanak; de nem nehéz bebizonyítni, hogy Semmler sokszor túllıtt a czélon. Elég legyen csak egyet fölemlítni; ı számokkal bizonyítja, hogy az amerikai gazda több adót fizet az európainál; olvassuk el ezzel szemben azt, amit ifj. Széchenyi Imre gróf „Amerikai levelek” czimü jeles munkájában a 104-107. lapon mond, és be fogjuk látni, hogy Semmler a felhozott számadatok daczára tévedett. Ha azonban az elmondottaktól eltekintünk és Semmler munkáját nem azért olvassuk, hogy belıle az amerikai verseny valódi okait megtudjuk, hanem hogy az amerikai viszonyok és szokásokkal megismerkedjünk: akkor e mőrıl csak teljes méltánylással szólhatunk. Semmler tapasztalatai után ismerteti az amerikai viszonyokat, és egész ismertetésében meglátszik a közvetlenesség vonása, úgy hogy egyike a legérdekesbje az ily irányu müveknek. Az egész munka a következı fejezetekre oszlik: 1. Az észak-amerikai gazdasági viszonyokról eddig közzétett jelentések hiányai. 2. Az Egyesült Államok talajviszonyai. 3. A gazdaság általános helyzete Észak-Amerikában. 4. Falusi állapotok társadalmi és gazdasági szempontból. 5. Viszonyok a város és falu között. 6. A vasút-ügy. 7. Cooperatió a gazdaság szolgálatában. 8. A gazdasági lendület egyéb emeltyői. 9. Ama nehézségek, melyekkel az észak-amerikai gazdaságnak küzdenie kell. A forditás ellen is volna egy kifogásunk. Semmler mővében az amerikai gazdasági viszonyokat összehasonlítja a németországi viszonyokkal s a forditó úr jónak látta ezen nem változtatni. Gazdasági müvek forditásánál mindenkor arra kell törekedni, hogy a mőben foglaltak összhangzatba hozassanak az illetı ország gazdasági viszonyaival; a gazdasági müveket mindig csak a „hazai viszonyokhoz alkalmazva” szabad fordítni; aki ezt nem teszi, az nagy mulasztást követ. A magyar gazdát mindenesetre jobban érdekelné, ha a magyar viszonyokról olvashatna - összehasonlítva azt az amerikaiakkal, - semmint az, hogy mi hogyan van Németországban. A magyar olvasóra mindenesetre különösen hat, ha „nálunk” alatt Németországot kell értenie. Az igaz, hogy ha a jelzett követelménynek a forditó úr megfelelt volna, a forditás több munkát adott volna, de a munka értéke ezáltal jelentékenyen emelkedett volna. A forditás nyelvezetérıl s a mő kiállitásáról csak elismeréssel szólhatunk. —i —r. „Magyarország gombái.” Kiadja Linhart György, gazdasági akadémiai tanár M.-Óvárott. I. és II. centuria. Egy centuria ára 5 frt 50 kr. Az alsóbbrendü szervezetek fölismerésével, életmódjuk, fejlıdésük kideritésével a mai kor tudósai kiváló elıszeretettel foglálkoznak; ha péld. egy ujabb botanikát összehasonlitunk egy harmincz év elıtt irottal: a legszembetünıbb különbség, amit a kettı között tapasztalhatunk, az leend, hogy míg azelıtt a phanerogamnövények ismertetésére fektették a fısúlyt, addig most ezek inkább háttérbe szoríttatnak s a kryptogamok dominálnak. A kryptogamnövényeknek, különösen a gombáknak fejlıdése oly sok meglepı, érdekes momentumot tartalmaz, hogy éppen nem csodálkozhatni, hogy azon botanikusok, akik nem
elégesznek meg a puszta leirással, hanem igyekeznek tárgyukat minden oldalról megvilágítni: kiváló elıszeretettel, fordultak a botanika ezen ága felé. Hozzájárult meg, hogy számos gomba fejlıdésének ismerete nemcsak a tudóst, hanem a gyakorlat emberét is érdekli, mert számos gomba fordul elı culturnövényeinken és okoz sokszor nagy károkat; már pedig, ha valamely káros növény vagy állat ellen sikeresen akarunk küzdeni, mindenekelıtt fejlıdésüket kell ismernünk. Azonban amily szép és hasznos foglalkozás is a gombák tánulmányozása, épp oly nehéz és fáradságos is. Aki csak némileg tájékozva van a nehézségekrıl, amelyekbe e tárgy tanulmányozása ütközik, az nem fog csodálkozni, hogy hazánk gombaflórája még úgyszólván ismeretlen. Hazslinskytıl jelent meg ugyan-a tudományos akadémia kiadásában több idevágó dolgozat, de ezek nagyon hiányosak és nem minden tekintetben állnak a kor színvonalán; de ez könnyen megmagyarázható, mert egy ember - legyen az még oly nagy tudós, még oly szorgalmas győjtı - elégtelen ily munka végzésére. Linhartnak teljes elismeréssel adózhatunk tehát, hogy hazánk gombavirányának ismertetésére vállalkozott s e nehéz munkában az egyedül helyes és czélravezetı útat követte. Linhart által megindított vállalat czélja: hazánk gombavirányát száritott példányokban összegyőjtve ismertetni meg az eziránt érdeklıdı köhönségnek, hogy ily módon lehetıvé tegye a mykologiával foglalkozóknak az általuk talált gombák felismerését, meghatározhatását. Évenként két centuria jelenik meg. Minden ötödik centuria után a közölt gomba diagnosisa magyar és német nyelven, az új fajoknál latin nyelven is fog megjelenni. Minden centuriához 15-20, részint eredeti, részínt általánosan elismert jó rajzok után készült, eredeti copia mellékeltetik. Ily munka végzésére - mint már fentebb emlitettük - egy ember ereje elégtelen. Linharlnak azonban sikerült, igen czélszerü munkamegosztás által, a nehézségeket leküzdeni. Sikerült neki a hazai mykologokat, úgyszólván valamennyit, megnyerni vállalata részére, akik az ország különbözı részében az anyagot összegyőjtik és Linhartnak beküldik. A győjtéshez hozzájárultak: Kalchbrenner, Dietz, Holuby; Hazslinsky, Szépligeti, Schulzer, Hajós stb.; a legtöbbet azonban maga Linhart győjtötte. Az összegyőjtött anyag egy részét maguk a győjtık, legtöbbjét pedig Linhart határozta meg. A meghatározások fölülrevidiálását, ahol arra szükség volt, Európa legjelesb mykologjai voltak szívesek elvállalni. Így találkozunk Saccardo (aki többek között egy új gombafajt Monilia Linhartiana-nak nevezett el, ezáltal akarván a vállalát meginditója iránt elismerését kifejezni), Winter, dr. Kühn, Thümen, Rehm stb. neveivel. Csakis ily munkamegosztásnál lehet egészen megbízhatóan feldolgozni a rendelkezésre álló anyagot és földerítni az eddig meglévı adatokban elıforduló hibákat. Bizonyságot nyujt erre a második centuriában egy gomba (Caeoma Aegopodii), melyhez a következı észrevétel van csatolva. Holuby fıtisztelendı úr írja: ugyanazon gomba ez, ugyanazon a helyen és tápnövényen győjtve, melyet annak idején meghatározás végett Hazslinskynek beküldöttem volt, és melyet ı Cystopus verucosus-nak Hazslinsky nevezett és publikált. Az egyszerü leírásból az ily hibák nehezen derithetık ki, s így azután megtörténik, hogy régen ismert fajok új elnevezés alatt publikáltatnak. Linhart „Magyarország gombái” lehetıvé teszík az ily hibák elkerülését. A mellékelt rajzok, melyeket Hajós úr készitett nagy szabatossággal, részint eredetiek; különösen a második centuria tartalmaz több igen sikerült eredeti rajzot, részint másolatok, kitünınék ismert müvekbıl; de a másolatok is oly módon készülnek, hogy mindaz, ami az eredetiben a rajz megértését nehezíti vagy ami nem felel meg a valóságnak: elhagyatik, illetıleg kijavíttatik.
„Magyarország gombái”- úgy beltartalom mint kiállitásra a legszigorúbb igényeknek is megfelel; amit bizonyít azon körülmény is, hogy a hazai s a külföldi szaklapok egyhangulag a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott felıle, mint amely bármely nemzet botanikai irodalmábán számot tenne. Ha meggondoljuk, hogy az ily vállalat nemcsak nagy munkával jár, hanem tetemes anyagi áldozatot is kiván, akkor csak köszönetet mondhatunk Linhart tanárnak, hogy hazai tudományos irodalmunkat ily jeles termékkel gazdagitá. A „Magyarország gombái” különben nemcsak a botanikust, hanem a practikus gazdát is érdekelhetik, mert a megjelent két centuria számos oly gombát tartalmaz, mely a culturnövényekre káros, és amelyek ismerete a gazdára kiváló fontossággal bir.
