IRÁNY LONDON! TANDEMMEL A PARALIMPIÁRA. Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012

Tandemmel a Paralimpiára

IRÁNY LONDON! TANDEMMEL A PARALIMPIÁRA

2012

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Sohasem az a fontos, hogy milyen messze, milyen magasra ment az ember, s az sem, hogy milyen nehezen - csakis az, milyen élményeket hozott magával. (Karl Lukan)

Közel négy éve dédelgetett vágyunk kelhetett életre támogatóink jóvoltából és kitartó felkészülésünk eredményeként 2012. augusztus 9-nek napsütötte reggelén, amikor öten, két háttérsegítőnk társaságában elindultunk, hogy 16 nap kerékpározással, 1806km megtétele után, összesen 20 nap alatt eljussunk Londonba a Paralimpiai Játékok megnyitójára. Az embert próbáló út során végig bízva önmagunkban és egymásban úgy érezzük, sikerült bizonyítani és méltónak lenni a belénk vetett bizalomra, hitre és a sok-sok támogatásra.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Élettapasztalatom mondatja velem: a kitűzött, távoli cél eléréséig vezető rögös úthoz feltétlenül szükség van akaraterőre. Ezért a tevékeny embert mindig is a céltudatos törekvés fogja jellemezni. (Reményik László)

TANDEMMEL, A LONDONI PARALIMPIÁRA NAPLÓRÉSZLETEK Az indulás 2012.08.09. Délelőtt 9 órakor startoltunk a tandemkerékpárokon a győri egyetem előtti parkolóból, hogy 16 nap alatt, 7 országon át 1806 km-t tekerve érkezünk meg a londoni Paralimpia helyszínére. Előző este a Győri Nemzeti Színház előtti ünnepélyes búcsúztató keretében útra bocsájtottak minket támogatóink képviselői, valamint Győr Megyei Jogú Város Alpolgármestere. A közel kétórás búcsúztató fókusza ránk, kerékpárosokra: Baráth Marcsiria, - aki vakon, magát kerekező társára Mittnacht Józsefre bízva indult a nagy útra-, Komsa Istvánra, - aki régi barátunkként szemét mindig rajtunk tartva mérhetetlen türelemmel viseltetett irányunkban-, valamint Horváth Norbertre és jómagamra (Matis Monika) irányult. Sok biztatást kaptunk az összegyűlt családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől, járókelőktől. A közönség érdeklődve próbálta ki a tandemkerékpárral való közlekedést, illetve aktívan részt vett egy közös „tornaórán” is. A program zárásaként galambokat reptettünk, bízvást abban, hogy kerékpárjainkon olyan könnyedén fogunk szárnyalni célunk eléréséért, mint ahogyan ők, azt az ég felé teszik. :-) Az első nap során Bécs a célpont, ahova a Szigetközön végighaladva, a velünk együtt tekerő, barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal Rajkánál hagyjuk el Magyarországot. A teljesítendő táv 143,9km.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Bevettük Bécset! 2012.08.10. 143 km letekerése után kisebb-nagyobb akadályokon „átgurulva” megérkeztünk Bécsbe. A háttér segítők: Tibor és Kata, később indultak a kísérőautóval. Öttevényig jutottak, amikor telefonon riasztottuk őket, ugyanis kormánycsapágy probléma miatt egy mosonmagyaróvári kerékpárszervizben kényszerpihenőt kellett tartanunk. A testvéri mozgósításnak köszönhetően Győrből a pótalkatrész is gyorsan megérkezett. Két szerelőnek, hosszú órák megfeszített munkájával sikerült a kormányt stabillá tenni. (Hála nekik) Elkezdődhetett a versenyhajtás az idővel és a sötétedéssel. Norbival délután 17:40 körül hagytuk el a kerékpárutakat és a 10-es úton az országhatárt Hegyeshalomnál. Ausztriában tovább a közúton, hatalmas repülőgépeket csodálva a naplementében, GPS segítségével nyergeltük le a még hátralévő közel 90 km-t. A csapat másik része és a velünk Melkig kerékpározó Pallang Attila és fia, Áron a tervezett útvonalon haladt, 21:30-ra ért Bécsbe. Majd alig fél órával később megérkeztünk mi is. Az Eurest-el tervezett vacsora a késői érkezés ellenére és az ő rugalmasságuknak köszönhetően nagyon jól sikerült.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Megérkeztünk Melkbe! 2012.08.11. A Bécsben töltött éjszaka és kiadós reggeli után friss erővel pattantunk reggel nyeregbe. Drótszamarunk azonban még egyszer, s az út folyamán utoljára ismét megmakacsolta magát. De ez úttal egy új gyorszár csere hamar megoldotta a problémát. A csapat ezt követően szétvált. Isti, Norbi és én a Duna vonalát követve kerekeztünk tovább, mígnem egy kapu rácsai el nem állták az amúgy kiváló minőségű kerékpárutunkat. Ekkor árkon-bokron keresztül vonszolva járműveinket átvágni kényszerültünk egy építési területen, hogy megspóroljunk 8 km visszautat. Kikerülve az útakadályt továbbra is a Duna partján vezetett tovább utunk a csodálatos apátságáról híres Melkig. A táv 132 km. Útközben időnként megálltunk egy kis parti vendéglőnél, vagy gyönyörködni a tájban. De a Duna parti játszótérnek is óriási szerepe volt abban, hogy újra gyereknek érezhessük magunkat. Nagyon jó tempót sikerült diktálnunk, így svájci óra pontossággal érkeztünk Melkbe, ahol a helyi Lions Club vezetői és egy újságíró várt bennünket. A fotózkodás végére Norbi és én is odaértünk. (A ma reggeli beszélgetéskor derült csak ki, hogy mi végig a Duna jobb partján tekertünk a tervezett bal part helyett). Attila és Áron korán reggel elindultak hazafelé, a mai napon Melkből Ikrényig fognak tekerni, ami 280 km. Le a kalappal előttük!

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Elértük Győr testvérvárosát, Ingolstadtot! 2012.08.15. Melkől a társaság esős, borús időben indult Linz felé. A 3. napra kitűzött táv 102 km. Isti szavaival mondhatnánk: „kinder kilometer”. Két baráti útitársunk Attila és Áron közvetlenül reggeli után Ikrény felé vették az irányt, mert rájuk egy nap alatt hazáig még 280 km várt. Attila így emlékszik vissza: „Induláskor egy kicsit szomorúak voltunk Áron fiammal, hogy nem mehetünk veletek tovább. Azonban ahogy néhány km-t megtettünk és 8 óra 10 perc körül a melk-i Duna-hídon áttértünk a bal partra, már csak egy dologra koncentráltunk, hazaérni még szombaton Ikrénybe és egyben letudni az előző két napi távot. Ennek megfelelően Wachauba nagyon hamar odaértünk. Jó volt látni újra a mesébe illő kis utcákat, ahol a Donauradweg útvonalát (Eurovelo6) terelték. Biztos vagyok benne, hogy ide visszatérek még egy kicsit hosszabb időre, hogy a melki újonnan szerzett barátokkal végig kóstoljuk a helyi borokat. Ezen a szakaszon kb. 3-szor vettük fel, majd vettük le az esőruhánkat. Hol esett, hol elállt. Ha elállt és nem vettük le azonnal az esőkabátot, akkor belülről áztunk át. Ez nem akkora katasztrófa egy elszánt kerékpáros számára, mint amilyennek első olvasatra látszik. Krems-ben újra esett egy kicsit, aztán elállt. Mi csak tekertünk és tekertünk szakadatlan. A Gepida Treckingek jól állták a sarat.(Megjegyzem: semmilyen műszaki hibánk nem volt a 3 nap 560km-e alatt.) Tulnban lekanyarodtunk egy kicsit a belváros felé, éppen ott ahol a Kisalföld hétfői cikkében látható fénykép készült rólunk (a híd alatt, a híd alatt, a tullni híd alatt....:)) Muszáj volt valami komolyabb abrakot dobni a lovaknak, mert addigre egy kicsit elfáradtunk. Némi kérdezősködés után ráleltünk egy Spaar boltra. Teleettük magunkat, feltankoltuk a nyeregtáskákat és gyíí Bécs felé. 4 óra körül már a bécsi belváros kövezetét koptattuk. Itt megint csak be kellett menekülnünk egy híd alá az eső elől felöltözendő. A Bécs-Hainburg 50km szakaszt a gáton, azt a dögunalmas kavicsos, murvás etapot jobbnak láttuk egyben lenyomni. Egészen kellemesen telt az út, tudjátok, hazafelé mindig gyorsabban halad a drótszamár. Hainburgban azért megálltunk egy Radler-re a Duna parti kocsmában, ugyanott, ahol kifelé is ittunk egy bambit a bécsi Lions-os vendéglátónk jóvoltából. Itt újra szóba elegyedtünk a pincérrel, aki honnan máshonnan érkezett volna ide, mint Győrből a színház közeléből. Este 9-kor értünk Rajkára a határhoz. Innen már megtáltosodtak a lovak, s szinte egy menetből lenyomtuk a távot Ikrényig. Csak Mosonmagyaróváron álltunk meg a benzinkútnál egy jó kis kolbászt magunkhoz venni, persze mustárral. A benzinkutas hölgy amikor szóba került, hogy honnan jövünk Ausztriából, majdnem dobott egy hátast. Szombaton éppen éjfélkor értünk az ikrényi táblához. Kimondhatatlanul jó érzés hazaérkezni ekkora táv megtétele után és ezt a fenekünk is meg tudja erősíteni! :) Jó utat nektek a továbbiakban, tartsátok az indulási időpontokat, tartsatok össze és akkor nem lesz gond. Szerintem azt a Luxembur-Floreffe 162km-es szakaszt is le tudjátok nyomni. Merítsetek egy kis erőt a mi hazautunkból. üdv Pallang Attila” Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


A napunk nagyon kacifántosra sikeredett. A reggel már csúszással indult; a hosszas pakolásnak az esőnek és egy defektnek köszönhetően. Azután csak fokozódtak a bajok. A kerékpárút a Duna mentén haladt tovább, így könnyen tudtunk tájékozódni. Jól is haladtunk, amíg a defektek hada meg nem környékezett bennünket, Rövid idő leforgása alatt négy kereket kellett a fiúknak megjavítani. A délután folyamán egy ponton Józsiék annyira lemaradtak, hogy már „recsegőn” (wolkytolky) sem értük el egymást. Így el is keveredtek Mi GPS segítségével, kisebb felesleges körök megtétele után megtaláltuk a hostelt. Józsi és Marcsi -bár Isti velük volt- mégsem volt ilyen szerencsés. Versenyt tekerve az idővel telefonos távközvetítéssel illetve helyi emberek iránymutatásának köszönhetően utánunk kb. egy órával értek a szállásra. Az este feszültség szülte, indulatokkal teli konfliktussal kezdődött. Majd mindenki levonva a saját és a köz tanulságait, hibáit elismerve, végül fáradtan, de lecsillapult állapotban hajtotta álomra fejét. A helyzet rávilágított arra, hogy nem vagyunk egyformák, bizonyos szintekig toleránsnak kell lenni egymással és kompromisszumokat kell kötni. Ugyanakkor, aki nem tesz meg minden tőle telhetőt a felkészülés ideje alatt, annak nincs joga hátráltatni a többieket. A hajnal egy lyukas kerékkel köszönt ránk. De azután jó hangulatban, napsütéses időben telt a nap, melynek végpontja Passau volt. A kerékpárút még mindig a gyönyörű Duna menti tájon keresztül vezetett, ahol szép, friss fenyőerdők borítják a hegyeket, és egy-egy vár, kastély feltűnik a bérceken. Ekkorra már az időérzékünket teljesen elvesztettük. Így fordulhatott elő, hogy Tibi és Kata közben elindultak egy helyi bevásárló központba, hogy vegyünk még egy GPS-t, Józsiék tandemjére, de csak a zárt ajtók előtt jöttek rá, hogy vasárnap van, és Ausztriában ilyenkor minden bolt zárva van. :-) A kerékpárút megtréfált minket, és egyszer csak eltűnt. Mint a helyiektől megtudtuk, komppal kell átmenni a folyó túloldalára, ami mindenféle áram, motor nélkül, a Duna sodrását kihasználva működik és egy kolompot rázva kell áthívni. A túlparton egy soproni lány köszönt ránk. Magyarokkal egyébként eddig minden településen találkoztunk. Volt, hogy még útbaigazítást is kaptunk tőlük. Passau a Duna szerteágazó partjainál fekszik és régi belvárosát érdemes megnézni. A szállásunknak helyet adó épületnek fekvő ember alakja volt és közvetlenül a Duna parton található. A kétágyas szobák olyan kicsik voltak, mint a kompok személyzeti kabinjai. Természetesen az itteni folyosókon is sok magyarral futottunk össze. Az estét vendéglátóinknak köszönhetően egy görög étteremben tölthettük. Míg mi igyekeztünk legyőzni a rövidebb-hosszabb, Duna-menti becsapós szakaszokat, addig Tibi és Kata a hideg élelem ellátmányunkért indult, amit az út során a Compasstól (Eurest) kaptunk. A hölgy, aki már nagyon várta őket, rengeteg ételt és italt készített ki nekünk. Annyit, hogy az ételhordó liftbe alig fért be a kocsi. A csomagtartóból mindnet ki kellett pakolni és átrendezni, hogy el tudjanak mindent tenni. Azt hiszem, nem kell italt vennünk Londonig. Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Az ebédek mindig jó hangulatban teltek. Hol a folyó partján, hol az út szélén, vagy egy árnyas fa tövében, de szinte kivétel nélkül nomád körülmények között. A folyamatos jó tempójú haladásunknak egy ponton vége szakadt, mert folyamatosan eltévedünk, nem találtuk a kerékpárutat. Ekkor Isti cérnája elszakadt és a „következő lehetőségnél” kukába küldte az útvonaltervet. Ekkor végleg búcsút intettünk a kijelölt utaknak, valamint a papír alapú navigációnak. Az út további részét GPS és a táblák segítségével tettük meg Londonig. Regensburgi szállásunk egy olyan intézetben volt, ahol testi fogyatékos fiatalok laknak. Nagyon érdekes eszközöket, bringákat láttunk. Az egész épület kialakítása nagyon praktikus, ugyanakkor szép. A fürdőkád pedig, Tibi sofőrünk nagy örömére hatalmas nagy volt. Este fél 8 körül értünk Ingolstadtba. A helyi városvezetés nevében egy nagyon kedves hölgy, várt bennünket. Séta a belvárosban, ahol Marcsi egy domború „térkép” segítségével fedezhette fel az utcák nevezetességeit.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Úton vagyunk Sildelfingenbe 2012.08.16. 10:34:07 A következő cél a 113 km-re lévő Heidenheim, ahonnét szakadó esőben indult el a csapat. Sindelfingenbe. De jó szívvel gondolunk jótevőnkre, akinek majdan az olimpiai belépőinket köszönhetjük. Búcsút véve a minket hűségesen követő Dunától, kezdünk közeledni a hegyekhez és mindjárt 100-300 méteres szintkülönbséggel indítottunk. Természetesen a defektet itt sem úsztuk meg. Kata és Tibi segítőink mindig nagyon készségesek voltak, az erőt adó ételeinket, frissítőket mindig vidáman tálalták nekünk, erre szükség is volt, mert az esős időben izmaink hamarabb fel akarták adni a küzdelmet. Bár az időjósok délre már napos időt ígértek. Így nem a táj szépségében gyönyörködtünk, hanem arra koncentráltunk, hogy elhagyjuk az esőfelhőket. Naponta kaptuk erőt adó szavakat és bíztatásokat az otthoniaktól, így akármikor rossz idő volt nem akartuk feladni.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


997 km-rel közelebb a céhoz! 2012.08.19. 02:56:04 A csapat szinte teljes szélességében átszelte már Németországot. A Duna-menti sík folyóvölgytől elköszöntünk, szombaton már a Feketeerdő lombjai között gurultunk. Az előre megtervezett útvonal szerint 997 km-t tettünk meg. Gyakorlatilag bőven túl vagyunk az ezredik km-en az eltévedések miatt, de már idáig is élményekkel gazdagodva. A sindelfingeni testvérvárosi kapcsolat által előre megszervezett ünnepélyes fogadást nem késhettünk le. A csapatot helyi és stuttgarti kerékpárosok várták. A goldbergi vasútállomásról kb. 25-en együtt gurultunk le a városházához, ahol a polgármester egy kisebb fogadás keretében üdvözölt bennünket. A másnapi program korán kezdődött, fél 9-kor már úton voltunk a belvárosba, hogy gyönyörködjünk a város jellegzetes gerendaékeléses házaiban, vagy a mozgó szobrokban. A nap fénypontja a Mercedes-Benz gyárlátogatás volt. A fiúk már nagyon izgatottak voltak, fel is szerelkezett mindenki fényképezőgéppel, amit végül nemcsak, hogy nem használhattunk, de be sem vihettük magunkkal. Nem emlékszem mikor maradt nyitva utoljára a szám csodálkozástól, de most nem győztem arra koncentrálni, hogy becsukjam :) Olyan volt az egész, mintha egy sci-fi közepén találtam volna magam, robotok mindenütt. Soha nem voltam autómániás és még jogosítványom sincs, de tátott szájjal néztem végig, hogy egy lemezből hogyan lesz autó. Nagyon érdekes volt. Persze egész nap Janis Joplint dúdoltam magamban :) A délután során a kisbusz is a kerékpárok is átvizsgálásra kerültek. Reggel a győri származású Berényi Márton, aki két napon át tolmácsként kísért minket betársult a kerekezni és Dobelig 50 km-t tekert velünk. Az ebédünket egy fekete erdei klinikán kaptuk, Brinkmann professzorral azonban nem sikerült összefutnunk :-) A Dobel- Rastatt közötti szakasz nagyon élvezetes és egyben hajmeresztő volt pár kilométeren több száz métert ereszkedni. A táj gyönyörű volt, a fenyő erdő illatát mindenütt érezni lehetett. Rastattba meglepően korán érkeztünk. Egy helyi újságíró hölgy fogadott bennünket, akinek hosszas interjút kellett adnunk. A szállásunk közvetlenül a kastély mellett volt, Józsi és Isti szobája egy az egyben a barokk főhomlokzatra nézett.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


RÖVID ÉLETKÉPEK:

- Marcsi, a vak leányzó a szobatársam. Még egy hét elteltével is automatikusan felkapcsolom neki a fürdőben a villanyt.. - Tibi, a sofőrünk megtanulta kezelni a GPSt! Ma ő adta be az adatokat a rastatti érkezéshez, Amikor megérkeztünk a cím alatt egy fodrászüzletet találtunk, hotel helyett. Mint kiderült az utcanévben két betűt tévedett csak (Schloss Strasse helyett Schlosser Strasse). Szerencsére csak három utcával voltunk arrébb. - Egyetlen újságíró sem tudja elképzelni, hogyan lehet gyengén látóként kerékpározni. - Való igaz, hogy ha az emberek hosszú időn át vannak összezárva, nagyon hamar elkezdik megosztani másokkal emésztési szokásaik rejtelmeit. Hatalmas kihívást tud jelenteni számomra, hogy a vacsora asztalnál feltörő röhögések okát rezzenéstelen arccal, virág nyelven kommunikáljam vendéglátóink felé, akik persze kerek szemmel várják, hogy megtudják a nevetés tárgyát.. - A bőség zavara legalább olyan rossz, mint az ínség. Kerékpáros nyelvre lefordítva, ha túl sok kijelölt kerékpár út van, az ember biztosan elkeveredik egy kereszteződésnél. Vagy kettőnél naponta. - Ha az ember szobája kártyával nyílik, 7-ből 2-en biztosan kizárják magukat a saját szobájukból. - Még nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna magyarokkal. Ma mikor megérkeztünk a hotelhoz, magyar fiúk lógtak ki az ablakon és kiabálták, hogy láttak bennünket a TV-ben. De futottunk már össze magyar pincérekkel, kőművesekkel, nyári szezonmunkásokkal, mérnökökkel, kirándulókkal stb.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Üdvözlet Luxemburgból! 2012.08.21. Magunk után hagyva Németországot, ma átszeljük Luxemburgot és holnap este már Brüsszelben alszunk. Másnap helyi bicajos kísérőink kb. 30 km-t tekertek velünk. Elmondásuk szerint nagyon megizzasztottuk őket, de élvezték. Az ő társaságukban léptük át a Francia határt. Út közben ismét volt egy defekt, Józsi -Marcsi kettes hátsó kereke adta fel a küzdelmet. Józsi az ebéd utáni szakaszt a kísérőautóval tette meg. Franciaországban ismét meggyűlt a bajunk az útvonaltervvel. GPS-ünk, mely túlélt egy bucskás szaltót egy aszfaltúton, folyamatosan „kiabált”, hogy forduljunk vissza, de nem hallgattunk rá. Azután az útnak hírtelen vége lett. Úgy döntöttünk, hogy a drót vadkerítést megbontva, átbújunk kerékpárjainkkal alatta, majd a helyreállítási munkálatok befejeztével rátérünk az autóútra, mely gyanússá vált, a mutogató, dudáló járművezetőktől. Ekkor hasított belém a kimondott gondolat: Nem egy autópályán vagyunk? –De. Gyorsforgalmin…”  A franciák közlekedési morálja egyébként borzalmas. Saarbrückenbe a helyi magyarok nagy szeretettel fogadtak minket. Tibiék egy újabb autógyárba keveredtek. Az ebédünket ugyanis a Ford saarloius-i üzemének Eurest étterméből kellett elhozniuk. Kaptunk ajándékba még egy zászlót, ez volt a 3. Németországban :) A német-luxemburgi határon Remichtől Luxembourgig kb. 20 lelkes kerékpáros sportoló, és kézi kerékpáros tekert 18 km-et velünk a fővárosig. A kisbusz leghátul haladt, hogy biztonságban legyenek a sportolók. (Azt hiszem a luxembourgi autósok nem igazán örültek nekünk, mert a sokszor két sávos úton 15-20 autó is felgyűlt mögöttünk). A fogadásunkra sokan összegyűltek a Nemzeti Sport Intézet udvarán. Jelen volt a Sportminisztérium képviselője, Kim Kirchen Tour de France versenyző, a Luxembourgi Paralimpiai Bizottság Elnöke, a kézi kerékpározók csapatának edzője, valamint a Compass képviselői, az RTL riporterei és sok hely érdeklődő. Kim Kirchen nagyon érdekelt minket, hisz ő a Tour de France egy kiemelkedő versenyzője volt, aki az egyik 300km-es versenyszakasz után szívrohamot kapott. Szerencsére felépült, majd létrehozta a Kim Kirchen Alapítványt, ami testi fogyatékos emberek sportolását segíti. Engem személy szerint a kézzel hajtó kerékpárosok ragadtak meg. Ők nem tudnak hagyományosan kerekezni, mert nem tudnak járni, kerekesszékben ülnek. Azonban olyan szuper speciális kerékpárjuk van, amibe bele tudnak feküdni és kézzel hajtanak. Sokat beszélgettünk velük és elmesélték, hogy már most készülnek a 2016-os rioi paralimpiára. Szerintem ott is lesznek :) (És remélem a „fiaink” is :) )

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Ma 160 km vár ránk a belga Floreffe-ig, majd holnap este Brüsszelbe fogunk megérkezni. Habár reggel jó nagy eső volt, mostanra kisütött a nap. HAJRÁ TANDEM!

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Belgium Egy egész pihenőnapot töltöttünk Brüsszelben, élvezve a magyar unios kabinet munkatársainak vendégszeretetét. Odafele menet megnéztük a híres napóleoni csata színhelyét Vaterlót is. Brüsszeli városnézésünk egyik legfeledhetetlenebb élménye, hogy jártunk az EU Parlamentben és az Európai Unios Bizottságok Székházában is. Fényképezkedhettünk a zászlók előtt és odaállhattunk a sajtó pulpitusra is. Ellátogattunk egy interaktív hangszermúzeumba, mely Marcsinak, a vak lánynak nyújtott lenyűgöző élményt. Ezen a napon rengeteg élménnyel gazdagodott a csapat és újult erővel indulhattunk neki a további kilométereknek.

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Megérkezünk Angliába :-) 2012.08.26. Jelentem 15 nap tekerés után tegnap este átkeltünk a csatornán és 12:00-kor partra szálltunk Doverban. A híres fehér sziklákat, igaz sötétben, de láttuk :-) Ma 10-kor indulás Londonba. AZ UTOLSÓ TEKERŐS NAP! Kb. tíz biciklis kíséretében. A csapat egyébként eléggé elfáradt, de mindenki jól van. Nem tudom a pontos számot, de biztosra veszem, hogy az eltévedések miatt jóval 2012 km felett lesz a teljesítményük. Londoni tartózkodásunk első napján kaptuk a nagy hírt, hogy a heidenheimi vendéglátóink közbenjárásának köszönhetően megvannak a belépőjegyek a Paralimiára. A londoni városnézés során volt alkalmunk látni a nagy nevezetességeket és eljutottunk egy indiai közösségi házba is, ahol cipő nélkül, fejünkön kendőt viselve megkóstolhattuk a nemzeti ételeiket. A megnyitó hangulata, a látvány és a hanghatásai teljesen elvarázsoltak mindannyiúnkat. Nemzeti zászlónkat lengetve és a magyar parasportolókat látva, hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy jó MAGYARNAK lenni! Jó érzés volt abban a tudatban ott ülni a lelátón, hogy a küldetésünket teljesítettük és a célunkat sikerült elérni!

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Soha nem felejtem ezt a három hetet!

Köszönöm Norbi Köszönöm Isti Köszönöm Marcsi Köszönöm Józsi Köszönöm Kata Köszönöm Tibi …és együtt köszönjük mindenkinek, aki HITT bennünk, támogatott minket!!

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


A vakmerők „– Mindegy, hogy látássérült, vagy egészséges az ember, egy ilyen hosszú úton az a fontos, hogy együtt tudj érezni és lélegezni a másikkal. Túl kell lépnünk a saját magunk által épített gátakon, és elhinni, hogy nem vagyunk mások, mint a többiek. Életünk ugyanúgy a születéssel kezdődik, majd a halállal végződik, azt pedig senki nem tudhatja, hogy közben milyen –akár közös- állomások várnak rá.” Matis Monika „Az út célja nem a sportteljesítmény; a három gyengén látó és egy vak sportoló azért szeli át a kontinenst kétüléses kerékpárokon, hogy felhívja a figyelmet a sérült emberek teljesítményére és az összefogás fontosságára. A látássérülteket kíséri Komsa István, aki nemcsak a tekerésben segít be, hanem a kerékpárok karbantartásában is, hazafelé pedig a kísérőkocsit vezeti. István szűkszavú, mikor arról faggatom, hogy látóként miért tartja fontosnak ezt az utazást, bár azt elárulja, hogy barátja látássérült, és ez sokat nyomott a latban. – Szívemen viselem a látássérültek sorsát, szeretnék segíteni. Ez részben már sikerült is, hiszen sokan felfigyeltek rájuk. Példamutató a látássérültek kitartása, folyamatosan azt szeretnék bizonyítani, hogy érnek annyit, mint az épek. Szerintem még többet is – teszi hozzá István. Az, hogy együtt tekernek, az lelki kapcsot is jelent? Matis Mónika: Igen. Mert össze kell szokni. Kompromisszumokat kell kötni, oda kell figyelni a másikra, tudni kell bizonyos jeleket fogni azonnal, hogy mit szeretne a másik. Alkalmazkodni kell. Nem könnyű néha, mert mindenki próbálja először a saját akaratát érvényesíteni. Amikor viszont megvan az összhang, akkor meg csak gurulni kell, magától megy minden. Fekete Ágnes: Mindkettőjük látása hasonló? Mennyi látásszázalékot vesztettek? Matis Mónika: Inkább azt mondanám, hogy nagyon kevés maradt. Nem a százalék mondja meg igazából azt, hogy mire lesz képes azzal az ember, hanem a rutinja. Az fogja megmondani, hogy mire elég. „ „-Az ember bizonyítani akarja, hogy egyenértékű abban, amit csinál. Ne azért figyeljenek föl rá, mert szegény, bénán, kéz nélkül, láb nélkül, vakon megcsinálja. Ez példa lehet annak, aki nem mozdul ki, nem csinál semmit, azt gondolja, hogy belekerült egy helyzetbe, mert megvakult, mert mozgáskorlátozott lett, vagy bármi baleset érte. Ha már sportolni kezd, akkor nem arra gondol, hogy mindenki figyeljen rám, mert én kéz nélkül, láb nélkül csinálok valamit, hanem arra, hogy én ezt szeretem csinálni. Ő olyankor teljesértékűként indul bármilyen versenyen. „ Baráth Marcsi Mire szeretnétek az emberek figyelmét felhívni?

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! 2012


Mittnacht József: Nemcsak a látássérültek, a fogyatékos emberek egy része visszahúzódó. Szeretnénk a látássérültek figyelmét felhívni, hogy lehet vakon is sportolni. Lehet kocogni, futni. Kerékpár segítségével lehet túrázni. Az egyesületünket részben ezért is hoztuk létre, hogy el tudjunk menni látássérültekkel. Jómagam is látássérült vagyok, de én tudok elöl tekerni. Ezzel, hogy el tudunk menni tekerni kinyitjuk a világot a nemlátó, vak sorstársaink előtt. Amikor megyünk, meséljük, hogy merre járunk, hallják a madárcsicsergést. Idén voltam először a Balaton körbetekerésén, ez kerékpáros verseny volt. (Wass Albert)

Matis Monika 2012

IRÁNY LONDON! TANDEMMEL A PARALIMPIÁRA. Matis Monika 2012

Recommend Documents