IPARSTATISZTIKAI KÉRD ŐÍVEK 1847-B ŐL Gazdag István
A céhek megreformálásának, illetve eltörlésének kérdése komoly formában először az 1790-91-es országgy űlés által kiküldött bizottságok munkálatainak során vetődött fel. De az 1827. évi 8. tc. alapján felállitott kereskedelmi bi zottság csupán a céhrendszer korszerű reformját kívánta. A megyék egy része radikálisabb álláspontot alakított ki, és 1830-1831-ben : a céhek eltörlését követelte. Az iparszabadság kialakítása terén fontos állomásnak számít az 1840 . évi 17 . tc ., amely mentesítette a gyárakat" a céhszabályok a1ó1 .2 Jellemző, hogy az 1841 februárjában megjelent szatmári 12 pont a céhek eltörlését is tartalmazta.3 Az ipar és a kereskedelem ügyének átfogó rendezését tervezte az 18431844 . évi országgyűlés. A kiküldött választmány a szükséges információkat a megyéktől, a kerültektől és a sz. kir. városoktól szerezte be . Az országgy űlés által előkészített tervezet a céhrendszer további fenntartását javasolta erősen módosított formában.4 Azonban mielőtt sor kerülhetett volna a céhrendszerrel kapcsolatos javaslatok megtárgyalására, az országgy űlést berekesztették. Debrecen magisztrátusának a céhes iparral kapcsolatos véleményét még nem sikerült részletesen feltárni. Az egyik figyelemre méltó adat 1787-ből származik : a város jobb fajta szövetek és bőrök előállítására alakuló üzemeket" hajlandó támogatni.s Ismereteink szerint a tanács semmiféle konkrét lépést nem tett, persze az is lehetséges, hogy a vállalkozó állt el szándékától . A magisztrátus meglehetősen` következetlenül foglalt állást a céhek egymás közötti, a céhek és kontárok, a céhek és keresked ők, valamint a mesterek és a legények közötti vitás kérdésekben. 1 Eperjessy Géza : Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Bp . 1967 . 177-192. old., Dóka Klára : A pesti céhrendszer válságának kibontakozása az 1840-es években.
Az ELTE újkori és legújabb kori magyar történeti tanszékének kiadványai Bp . 1970 . 240-245. old. 2 Aki törvény szerint kereskedést űzhet, szabadon gyárt és állíthat, azaz olly intézetet; melyben u gyanazon iparkészítményeknek előállításához szükséges minden részletmunkák egy fővezérlet alatt készíttetnek", a törvény is arra lehetőséget adott, hogy a tulajdonos mindennémű mesterséget űző segédmunkásokat" szabadon alkalmazzon . Id . Eperjessy G . i . m. 182. old. 3 . . . a belkereskedés szabadságát gátló egyedáruság minden neme, következve a céhek is eltöröltessenek". Id . Rácz István : Az 1841 . évi szatmári 12 pont . A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének kiadványai . Db. 1955 . 4 Mérei Gyula : Magyar iparfejl ődés 1790-1848 . Bp . 1955 . 22. old. 5 Echart Ferenc : A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780-1815. Bp . 1958 : 144. old. Id . Komoróczy Gy. : A reformkori Debrecen. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár közleményei 6. sz . (Szerk.: Gazdag István) Db . 1974. 155. old.
2s
19
A város politikáját - ezen belül gazdaságpolitikáját is - a követi utasítások tartalmazzák a legtömörebben. Sajnos a város történetének e rendkívül fontos forrásainak teljes mérték ű feldolgozására még nem került sor, így adósok maradunk a tanács állásfoglalásával a céhes ipar vonatkozásában . A céhrendszer problémáinak megoldását, az ipar gyorsabb ütemű fejlesztésének biztosítását nemcsak a reform hívei, hanem a konzervatívok is kívánták, nemcsak az országgy űlés és a vármegyék javasolták, hanem a Helytartótanács és a Kancellária is tervezett bizonyos lépéseket. A közvélemény jogos türelmetlensége mind jobban sürgette az Országos Iparegyesületet, hogy tegyen lépéseket az önálló magyar gazdaság kibontakoztatásáért. s Az Iparegyesület az ipar fejlesztésének szabadabb útját készítette elő többek között azáltal, hogy valós képet kívánt nyújtani a céhes ipar országos helyzetéről, bátran mondhatjuk, hogy a céhek gondjairól és megoldhatatlan problémáiról. Az Országos Iparegyesület 1847-ben országos iparstatisztika összeállítása érdekében a városok elöljáróitól a következ ő kérdésekre kért választ : 1 . Hány mesterember, legény és inas van a városban a mesterségek különböző nemei szerint? 2. A helységekben micsoda mesterségeknek vannak saját céheik : és micsoda mesterségeknek nincs : melyik céhnél hányan vannak céhbeliek : azután vannak e kontárok micsoda mesterségb ől és mindenikből hányan? 3 . Egyenként az egy mesterségen levő mesterembereknek mi az összes mesterségi keresetük, amennyire lehet ezt saját bevallásuk szerint, amit így ki nem tudhatnánk, az elöljáróság becsűje után kiszámítva . 4. Honnan veszik a kézművesek a mesterséghez szükséges nyersanyagokat kapnak e illyet a vidéken elegendő mennyiségben és jó minőségben? 5 . Hol szokták a kézm űvesek eladni áruikat, s az el adásban kell e nekik versenyezni külföldr ől behozott árukkal, s ha igen, mennyiben állhatják ki a versenyt? 6. A kézművesek áruinak olcsóságára vagy magasabb árára mennyi befolyása van a rossz utaknak, a pénz és hitel hiányának, a harmincadnak és a vámoknak, szám szerint száztoli proczentekben és 100 tétessék ki, hogy a fentebb előszámolt körülmények közül melyik hány száztolival növeli a kiállítási költséget. 7. Adják elő a céhek, vagy a céhek meghallgatása után az elöljárók, milyen törvényeket óhajtanának, hogy a városban folyamatban levő különféle mesterségek nagyobb virágzásra jussanak . A debreceni magisztrátushoz a következ ő céhek, társaságok jelentései érkeztek be ; illetve a következ ő céhek, társaságok jelentései találhatók : asztalos, csizmadia, csutorás, fazekas, festő, főkötős, fűsűs, gombkötő, gubacsapó, kalapos, kalácssütő, kerékgyártó, késcsináló, kovács, könyvköt ő, kötélgyártó, kőmíves, lakatos, magyar ács, magyar nyerges, magyar szabó, mészáros, mézeskalácsos, molnár, olajsütő, perecsütő, pintér, puskaműves, seborvos, sertésvágó, suszter, szabó, szűcs, szűrszabó, téglavető, üveges, fejérruha-áruló, 6 Az Ipartestület alapító tagjai között megtalálható Farkas Ferenc debreceni keresked ő, több kollégiumi professzor és néhány nagybirtokos Bihar vármegye és Debrecen területéről. A céhek nem támogatták az egyesületet és szembehelyezkedtek a Védegylettel, valamint az iparfejlesztés szempontjából fontos kiállításokkal . Mérei Gy . : i. m. 78, 220-222, 291 oldalak, Komoróczy Gy . : A reformkori Debrecen i. m. 155-156 . oldalak.
20
köszörűs, kásacsináló, pecsenyesütő, ételfőző, kenyérsüt ő, sertéskopasztó, lúdkopasztó .' A debreceni ipartörténet fontos forrásaként tartjuk számon a magisztrátus által összegyűjtött, illetve kiegészített jelentéseket a céhes iparosok élet- és munkakörülményeiről, a kor iparának színvonaláról . A debreceni céhes ipar történetére vonatkozó szakirodalom a fenti kérdések egy részére már választ adott. A jelentésekből azonban néhány olyan területre is nyerhetünk információt, amelyek eddig nem kaptak megfelelő figyelmet : a céhmesterek kereseti viszonyai, kiadásainak részletes leírása, a termelési folyamat és az éves termelési eredmények, a nyersanyag beszerzésének a termelés egész menetét befolyásoló sajátos körülményei, az értékesítés gondjai és mechanizmusa, végezetül a céhek javaslatai a céhes ipar felvirágoztatására, a gazdasági-társadalmi élet megreformálására . A céhek és társaságok - egy része által - beküldött jelentések a magisztrátus kiegészítése ellenére is több válasz esetében hiányosak, a pontatlan adatszolgáltatás miatt használhatatlanok . Nincs tehát arra lehető ségünk, hogy a levéltár birtokában levő jelentésekb ől a debreceni céhes ipar egészére összefoglaló elemzést és értékelést adjunk . Csak az a megoldás kínálkozik, hogy az egyes céhek helyzetét és rajtuk keresztül a debreceni céhipar egészét, a saját maguk által megadott adatokkal, állásfoglalással jellemezzük. Az elemzéshez kiinduló pontot kínál azoknak a szerzőknek az értékelése, akik a XIX. századi debreceni céhes ipar helyzetének általános jellemzésére vállalkoztak . Eperjessy Géza a szabad királyi városok céhfejlődésének 1848 előtti évtizedeit vázlatosan vizsgálva három csoportot alakított ki - az első csoportban a céhes fejlődés a XIX. században is tovább tartott (Debrecent is ide sorolta), - a második csoport városaiban a céhes szerveződésnek stagnálása vagy lassú visszafejl ődése következett be (pl . Győr, Pécs), - a harmadik kategóriában bekövetkezett a céhrendszer rohamos bomlása (pl. Sopron, Kőszeg). 8 Komoróczy György a kérdés egyik alapvető tanulmányábano figyelmen kívül hagyta a fenti típusokat - még Debrecen vonatkozásában sem említett de részmegjegyzései, illetve a következ ő mondata, amelyet a negyvenes évek eseményei alapján fogalmazott meg : a feudalizmus céhes termelése - egyes ágazatoktól eltekintve - elérkezett haldo>~lásának időszakához", vitatni látszik Eperjessy jellemzését. Sz űcs Ernő átfogó jellegű tanulmányában a debreceni céhek hanyatlásának több jellemzőjét mutatja ki a reformkorban, de a céhek hanyatlását tárgyaló részt A kapitalista üzemi formák kialakulása" c. fejezetben tárgyalja.°. A debreceni céhes ipar monografikus feldolgozásának hiánya miatt nem végezhetünk minőségi összevetést (termelés, mesterek vagyoni állapota, külső piacokon való szereplés stb .) a céhek történelmének különböz ő korszakai kö7 Valószínű, hogy minden céh, illetve társaság megküldtejelentését a magisztrátusnak, azonban ezek egy része elkallódhatott . HBmL . IV. A. 1013/L/f. 8 Debrecenben . . . az országnak Pest és Buda után legnagyobb ipari városában ahol számos céhen kívüli iparágat találunk, 16 szabadalmat újítottak meg." Eperjessy G. : i. m. 52-55. old. 9 Komoróczy György : A debreceni céhes ipar reformkori helyzete (1820-1848) In : DMÉ. 1921 . 1921 . 145-169. old. 10 Szücs Ernő: Debrecen ipara az abszolutizmus korában. In : Debrecen iparának története. (Szeré : Ránki György) Db. 1976. 59-73. old.
21
zött. Azonban anélkül, hogy részletesebb elemzésbe bocsátkoznánk, összevetjük a jelent ősebb debreceni céhek 1827/28 ., illetve 1846/47. évi mesterlétszámait .ll Az összehasonlítás alapját képező 31 céhbő124-ben 1847-re létszámcsökkenés következett be, 3 céh esetében pedig azonos mesterlétszám volt ; míg létszámnövekedés csak 4 céh esetében mutatható ki (késcsináló, köszörűs, hentes és szíjgyártó). Úgy véljük, hogy a céhes fejl ődés irányát a céhmesterek létszámának alakulásából is érzékelni lehet. Adataink birtokában vitathatónak látjuk Eperjessy tipizálását Debrecen esetében, de túlzónak érezzük Komoróczy általánosító megjegyzését is. Úgy véljük, hogy Szűcs Ern ő túl szigorúan alkalmazza az általános periodizációt a debreceni céhek életére. A debreceni céhmesterek kereseti viszonyai
A jelentések többségéből az derül ki, hogy a céhmesterek munkájukból (különösen ha legény nélkül dolgoznak) egyre nehezebben tudnak megélni. Több céhre jellemző, hogy a mesterek egy része kénytelen önállóságát feladva más mestereknél dolgozni .l2 A céhmesterek jövedelmét károsan befolyásolta az a tény, hogy nyersanyagot rendszertelenül vásárolhattak, így az év bizonyos részében ipari tevékenységet nem végezhettek.ls A rendelkezésünkre álló adatók birtokában rendkívül ellentmondásos képet rajzolhatunk a mesterek jövedelmi viszonyairól . Néhány esetben teljesen valószín űtlen számokat adtak meg a céhek, a fő problémát azonban az okozza, hogy a jelentésekből nem mindig derül ki a nettó, illetve a bruttó jövedelem.
11 HBmL. IV. A. 1013/I/f. 1827-28., 1846-47 évek classificatiói . 12 A kovácscéh jelentéséb ől : . . .mester társaink nagyobb része mezei gazdák is lévén" . A mézeskalácsosok írták: ,;Ezen mesterségen levőknek csekély lévén jövedelmek, úgy hogy kénytelenek kapálással s más munkával magukon segíteni". HBmL . IV. A. 1013/I/f. 12. 13 A magyar nyergesek írják, hogy amikor nem jutnak nyersanyaghoz: . . .kéntelebítettünk napi számra is elmenni, hogy magunkat és cselédeinket ahogy tudjuk táplálni". HBmL . IV . A. 1013/I/f. 12.
A debreceni céhmesterek évi jövedelme Céh neve
csizmadia
I. II. III . IV: V. VI .
o. o. o. o. o. o.
csutorás fazekas pipakészít ő fejérruha=áruló festő főkötős fűsűs gombkötő I. o. IL o . III. o. kalácssütő kerékgyártó késcsináló kovács könyvköt ő I. o. II. o. III. o. köszörűs kötélgyártó
Bevallott jövedelem
300,225,150,100,80,60,200,131,4119,25,57,20 60,105,572,418,383,24,300,75,225,1200,600,300,130,75,-
Céh neve
I
kőmíves I. o. II. o. III . o. mészáros molnár I. o. Ii. o. III. o. német csizmadia I. o. II. o. III. o. olajüt ő I. o. II. o. III. o. pintér puskaműves szabó I. o. II. o. III. o. IV. o. V. o. téglavető asztalos I. o. II. o. III. o. IV. o. V. o.
Bevallott jövedelem
750,475,225,45,140,84,? 531,329,164,150,90,40,200,120,700,250,100; 100; 50,120,500,400,350,200,150,-
A debreceni céhmesterek évi jövedelme A céhek jövedelmi viszonyainak reális értékeléséhez tudnunk kell, hogy a I-II . osztályba tartozó mesterek száma alacsony, a mesterek zöme a közép-, illetve alsó mezőben foglalt helyet . Adatok a debreceni céhipar termeléséről A céhmesterek keresetük kiszámításához részletes kalkulációkat készítettek, jelezték kiadásaikat, és késztermékeik mennyiségével, azok eladási árával a bevételt is. Az egységes céhek adatszolgáltatásai között lényeges különbségek vannak, így e vonatkozásban is a termelés több irányú bemutatására vállalkozhatunk. A csizmadia céhmester 2 legénnyel egy héten, ünnepeket, vasárnapot nem számolva 16 pár közönséges csizmát készít . Csutorás középdolgú mester készíthet egy évben 3000 db rövid pipaszárat szaru szopókával (100 db 40 forint), emellett 4000 apró szopókát (100 db 2 forint). Edénykészítő fazekas egy legénnyel 18 nap alatt el tud készíteni 600 db égetett edényt . Egy év alatt 11 katlan edény készíthető el. (6600 db edény) Pipakészít ő fazekas egy legénnyel három hét alatt készít 4000 égetett, közönséges pipát. Egy év alatt 17 katlan készíthető el . 23
Afest ő céh mestere egy évben 50 font indigót dolgoz fel egyéb szükséges anyagokkal . Az előállított festékből 1 kilóval, rendes szélességű kartont, akár vásznat 100 rőfnél többet kifesteni lehetetlen . A fésűs céh mestere középerővel feldolgoz egy esztendő alatt 800 pár szaruból 300 tucat fésűt. A gombkötőmester az I. osztályban egy év alatt feldolgoz 90 szőrt, 70 ispahánt, 3 selymet és 3 teveszőrt. A gubacsapó céh mesterei a négy országos vásárkor 200 db gubát adtak el. A késcsinálómester legénnyel és inassal egy esztendő alatt feldolgoz 5 q vasat, rézdrótot, acél reszel őt és egyéb portékákat, szükséges a munkához még 10 szekér szén. Előállíthat 150 tucat kést és 45 tucat villát . A kovácsmesterek évenként 40 db kocsit készítenek és adnak el, ebb ől debreceniek kb. 15-18 darabot vesznék meg. Egy kötélgyártómester évenként 15 q kenderből elkészít 160 db istrángot, vagy kötőféket. A nyeregkészítő-mester egy hét alatt három, egész esztendőben 150 nyerget készíthet el . A téglavet ő egy kemencéb ől 22 500 téglát termelhet - ebből néha 2000 db vastégla . Télen nem dolgozhatnak, nyáron pedig legfeljebb 4 kemence téglát égethetnek. Az I. osztályú olajüt őmester egy esztendő alatt 150 köböl magot, a II. osztályú 90-et, a III. osztályú 40-et dolgoz fel. A debreceni céhek nyersanyagbeszerzéséről
Debrecen és közvetlen környéke természeti viszonyai miatt nem biztosíthatta a szükséges nyersanyagokat a céhek többsége számára. A mesterek ezért arra kényszerültek, hogy az ország legtávolabbi pontjait, s őt külföldet is fel keressék nyersanyagért. A debreceni céhek nagyobb részénél a nyersanyag beszerzése komoly gondot jelentett a nagy távolság, a rossz utak és a tőkehiány miatt. Szinte valamennyi céh jelentésében panaszolja a zsidók - közvetítő kereskedelmet űztek - nyersanyagot felvásárló, majd drágító tevékenységét. A rossz idő, a járhatatlan utak nem egy céh számára nyersanyaghiányt, munkanélküliséget jelentett. A kovácsok céhe írja : . . .sehol egész Magyarországon a faszenet drágábban nem árunyák mint a debreceni piacon -a használható kőszén körülöttünk még nem találtatik -vasat a felsőbb vármegyék szolgáltattyák ." Az asztalosok Erdélyből és a Másmarosból szerzik be a faanyagot, a szerszámokat pedig Pestről. A lakatosok panaszolják : . . .a mesterségünkhöz megkívánható anyagokat t ű rhető leg többször - de elegendő s jó mennyiségben - soha sem kaphatunk" . A susztercéh mesterei a bőröket a pesti és a bécsi keresked őktől vásárolják . . .az idevaló tímároktól is veszünk igen keveset, a helybeli tímárok is készítenek jó bő rt, de drágát mivel nem masinán készül, nincs oly sima és szép, ezért nem használhatjuk oly folyvást . . .". A csizmadiák hasonló módon a finomabb bőröket Bécsből, Pestről szokták megvásárolni .
24
A debreceni céhek értékesítési tevékenysége A céhek áruikat elsősorban helyben, az országos vásárokon értékesíthetik, de emellett ellátták a környező vidéket is.14 A céhek, a jelentésekben keservesen panaszkodnak a kereskedők, kontárok és más városok céhmesterei által támasztott versenyre, kérik az idegenek kereskedésének korlátozását, eltiltását. Legfájdalmasabban érezhető kárt okoz azonban mesterségi keresetünkre nézve, a munkás életkerülő, mesterségekért semmit sem szenvedett zsidóság féktelensége, kik minden helységben . . . csizmákkal ellátott boltokat nyitottak", írták a csizmadiák . A csutorások, kötélgyártók a konkurencia által kínált portéka olcsóbbságát a silányabb alapanyaggal magyarázták. A gombkötők, a lakatosok más városokból ideszállított termékekkel, árban szintén nem versenyezhettek, mivel azokat fabrikában, olcsóbban állították elő. A céhek az értékesítési gondokkal már évtizedek óta küzdöttek, de forrásaink és az idevonatkozó szakirodalom egybehangzóan bizonyítják : a megélhetéshez szükséges minimális piac rendelkezésre állt . Biztos piacnak számított a vidék. A csizmadiák írták : Mind itt helyben országos és hetivásárokban, mind pedig a szomszéd nemes Bihar, Szabolcs, sőt távolabbi megyékben keletkezett városokban és helységekben, valamint a Hajdú, Jász és Kunkerületekben is szoktuk míveinket eladás végett elhordani : és ezekben a külhelyekben noha vagynak céhbeliek, de azok míveink irányában, s azoknak jó minőségök felett velünk nem versenyezhetnek." A város lakosságának nagy része a szegény emberek köréből került ki, akiknek igénye összhangban volt a debreceni átlag kézműves munkájának színvonalával, tehát ez az állandó városi piac is adott volt. A jelentkező új szükség letek nem eredményezték a céhek robbanásszer ű hanyatlását, mindössze átalakították szerkezetét ; a hagyományos iparágak összezsugorodtak, ugyanakkor újak születtek. Az értékesítési gondok, csakúgy, mint a céhlegények elégedetlensége vagy éppen a tőkehiány, a válságba került céhes iparnak egyik jellemző - de nem túlértékelendő - tünete . A debreceni céhek javaslatai az ipar felvirágoztatására A céhek többsége az utak rendbehozatalában, a nyersanyagot felvásárló zsidók, a konkurrenciát jelent ő kereskedők, kontárok, pesti lerakatok megfékezésében, tiltásában látja az ipar felvirágoztatásának egyetlen útját. Néhány céh mester, érzékelve a gazdasági és társadalmi változásokat, fontosabb javaslatokkal élt. A csizmadiacéh szerint Segítené a mesterségben lehető óhajtott elő haladást, egy olyan törvénynek alakítása, ami megszüntetné már valahára a kiváltságos nemességnek adómentességét . . . hanem birtokarányában minden Honfia, a terhek hordozásában részt venne. A molnárok kérik - mivel megfelelő szaktudással rendelkeznek -, hogy 14 Dankó Imre : A debreceni vásarok vonzáskörzete a XVIII-XIX. század fordulóján és fiaadag István : Adalékok a debreceni kalaposcéh történetéhez (1776-1848) . In : Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. Db . 1974 .
25
részt vehessenek malmok készítésében, akár az ácsok . Egyben panaszolták szomorú sorsukat : . . .miszerént ritkán tehetnek szert csak egy kis házacskára, is, ház nélkül pedig polgári jogot bírni s az avval járó haszon vételeket elvenni nem lehetvén . . . ", kérik, hogy ház nélkül is polgárjogot kaphassanak. A kő művesek a város építésének felvirágoztatására Szépítési Bizottmány felállítását kérték . E fórumot a kontár legények elleni harcra is fel akarták használni. Aszabók és a mészárosok céhe a nélkülözhetetlen hitelek biztosítására hitelintézet felállítását javasolták ; ezen túl a szabócéh szorgalmazta az inasok iskoláztatását (olvasás, írás, számolás) és kérte, hogy a mesterlegények a ván dorlási idő t nagyvárosok céheiben töltsék el, ahol valóban fejleszthetik tudásukat. A kötélgyártók pedig azt írták . . .minthogy többen el vagyunk adósodva a céh számára valamely summa pénzt kérnénk, hogy mikor olcsó a kender jutányosan beszerezhetnénk, vagy pedig a pénzt a szegényebbnek is - kereskedés végett - kiosztanánk" . A csizmadiák és a k őművesek javaslatai egybecsengtek a progresszív erők országos véleményével . A szabók és a festők viszont a céhrendszert korszerűsíteni, a molnárok és a kereskedést hangoztató kötélgyártók pedig lazítani szerették volna . A kérdőívekre adott válaszok tömör összefoglalását nyújtják a céhipar válságának : a céhrendszer merev szerkezete, a tőkehiány, a termelési eszközök elavultsága, a munkaerő gondok, az értékesítési nehézségek . A mesteréknek egyre nagyobb része napról napra él, de kitörési lehetőségük az adott életformából nincs. A céhrendszer létével, meglevő erejével valójában fékezte az iparfejlődést, a céhen kívüli iparósok munkáját, az országos belső piac kialakulását . Az Országos Iparegyesület kézm űipari statisztikájával reális országos kép kirajzólásához nyújtott segítséget, és egyben ismét ráirányította a közvélemény figyelmét gazdasági-társadalmi fejlődésünk néhány fontos kérdésére. Ezek közül legfontosabbnak azt érezzük, hogy az ipar szerkezetének alapvető átalakítása csak egy általános gazdasági-társadalmi rendezés keretében valósítható meg. Függelék
A kérdőívekre mintaként közöljük a kerékgyártócéh jelentését : Szabad Királyi Debrecen Városában, a 1 . Kerékgyártó mesterek 47-en vagyunk, kik közül folytatják a mesterséget 36-an, a többi ki öregsége, ki elaljasodása miatt nem dolgozhatik . Legények száma : 10, az inasok : 15. 2. Ő Felségét ől magunknak van Articulusunk, céhünk fent áll 300 esztendő ólta, kontárok sokan találtatnak faragó nevezet alatt : más mesterségekb ől is, ú.m. molnárok, ácsok és nem tanult s nem vándorolt kontárok . 3. Egy mesternek ki egy legénnyel dolgozik, a 2-ik vagy 3-ik osztályba van esztendő alatt keres mintegy 1000 forintot, melyből kivévén a mesterséghez megkívántató nyersanyagot, 500 vforint, az egy legény heti bérét s kosztját 200 vforint, marad a házicsalád táplálására, portió, katona tartásra, kinek háza nincs házbérbe 300 vforint. 26
4. Városunk határán mesterségünkhöz megkívántató fa nemű találtatik ugyan kevés, de többnyire távolé-10 mérföldr ől, úgymint a Tiszahátról és a Részről több helyekről hozatjuk hoznak a szükséges fa neműt drágán mivel egy 4-5 lovas szegény ember keveset hozhat, annyi földről sok árú az ide szállítás . 5. Kész munkáinkat itt helybe szoktuk eladni, árát az idő határozza meg, mivel a fent említett tiszahátiak, kobolkútiak stb . hoznak annyi sok rossz olcsó munkákat vásár alkalmával, hogy mi, kik a nyers anyagokat több áron kénytelenek vagyunk megvásárolni mint ők, a kész munkákat adják, így sok kárt és hátra maradást kell szenvednünk (vagynak a kik kapadozási juss alatt is árulják ezen mesterséghez meg kívántató kész munkákat nem kevés kárunkra). 6. A rossz útnak vagy és sáros időknek nagy befolyása van reánk nézve, mivel a külföldiek és az ide valók is nem annyira fuvarozhatnak mint jó úton. 7. Óhajtanánk pedig hogy szigorúbb törvények hozassanak az ezen mesterséget bitorló kontárokra mivel igen sok kárára vagynak szenvett és kivándorolt mestereknek és óhajtanánk az adót reánk nézve könnyíteni. Kiadta a Kerékgyártó Céh közönségesen 1847 . március 1 . Lugossi János fő céh m. Gáll János al céh m. Tóth Sámuel a céh írója.
Questionnaires on industry in 1847 István Gazdag The National Union of Industry asked the town superiors for data on the status of craftmenship, first of all in the guild system . The county archive is in posession of replies from 43 guilds and companies to seven questions . These reports supplemented by the magistrate prove to be very importants sources in the history of Debrecen industry. Acting on the above the author studied the following : the income of guild-masters, structure and technology of production, costs of raw-material, problems of sale, suggestions by the Debrecen guilds to promote industry . The Union of Industry lent a helping hand in the forming of a true picture of industry with this nationwide statistics, and drew attention to the essentials of economic and social development . The returned questionnaires reinforces the view that a basic change in the structure of industry can only be realized as part of a general social-economical reorganization . Axxembz npomsazzzznexxoű cmamucmuxu 1847-zo zoda pluzmeax Tasdai
27
