Iparjogvédelem tansegédlet
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl A SZEMÉLYEK POLGÁRI JOGI VÉDELME A személyhez és a szellemi alkotásokhoz főzıdı jogok A szellemi alkotásokhoz főzıdı jogok 86. § (1) A szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. (2) A védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzıi, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredetmegjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), valamint a hangfelvételek elıállítóit védı jogszabályok határozzák meg. (3) A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekrıl a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. (4) A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékő gazdasági, mőszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idı kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg. Tvr. 4. § (1) A személyeket a vagyoni értékő gazdasági, mőszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében a megkezdett vagy tervbevett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig illeti meg a védelem. (2) 87. § (1) Akinek szellemi alkotáshoz főzıdı jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez főzıdı jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. (2) A külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékő gazdasági, mőszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintı védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse ıt az elért vagyoni eredményben. 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról 13 . (2) A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkezı dolog, szellemi alkotáshoz főzıdı vagy egyéb vagyoni értékő jog - ideértve az adós által elismert vagy jogerıs bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. A tag munkavégzésre vagy más személyes közremőködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet. 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról szabadalmazható találmány 1. § (1) Szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén. (2) Nem minısül az (1) bekezdés szerinti találmánynak különösen a) a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer; b) az esztétikai alkotás; c) a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program; 1
d) az információk megjelenítése. (3) A (2) bekezdésben felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minıségükben igénylik. Újdonság 2. § (1) Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához. (2) A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsıbbség idıpontja elıtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetıvé vált. (3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsıbbségő belföldi szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsıbbségi idıpontot követıen tettek közzé, illetve hirdettek meg. Az ilyen európai szabadalmi bejelentés [84/B. § (2) bek.] és nemzetközi szabadalmi bejelentés [84/P. § (1) bek.] tartalmát csak az e törvényben külön meghatározott feltételekkel [84/D. § (2) bek. és 84/T. § (2) bek.] kell a technika állásához tartozónak tekinteni. E rendelkezések alkalmazásában a kivonat nem tartozik a bejelentés tartalmához. (4) A (2) és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem zárják ki a technika állásához tartozó anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve emberi vagy állati testen végezhetı diagnosztikai eljárásban [6. § (10) bek.] történı alkalmazásra, ha az ilyen eljárásban való alkalmazás nem tartozik a technika állásához. (5) A (2) és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szintén nem zárják ki a technika állásához tartozó anyag (vegyület) vagy keverék szabadalmazását emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárásban, illetve emberi vagy állati testen végezhetı diagnosztikai eljárásban [6. § (10) bek.] történı meghatározott alkalmazására, ha az adott alkalmazás nem tartozik a technika állásához. 3. § A 2. § alkalmazásában a technika állásának részeként nem vehetı figyelembe a találmánynak az elsıbbség napját legfeljebb hat hónappal megelızı nyilvánosságra jutása, ha az a) a bejelentıvel vagy jogelıdjével szemben elkövetett jogsértés következménye, vagy b) annak eredménye, hogy a bejelentı vagy jogelıdje a találmányt a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményében megjelölt kiállításon bemutatta. Feltalálói tevékenység 4. § (1) Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. (2) A feltalálói tevékenység vizsgálata szempontjából a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerinti részét figyelmen kívül kell hagyni. Ipari alkalmazhatóság 5. § (1) Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezıgazdaság valamely ágában elıállítható, illetve használható. A szabadalomhoz való jog 6. § (1) A találmányra szabadalmat kell adni, ha a találmány a) kielégíti az 1-5/A. §-okban foglalt követelményeket, valamint a (2)-(4) bekezdések vagy a (10) bekezdés alapján nincs kizárva a szabadalmi oltalomból; és b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek. 2
(2) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha gazdasági tevékenység körében történı hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; az ilyen hasznosítás nem tekinthetı a közrendbe ütközınek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll. (3) A (2) bekezdés alapján nem részesülhet szabadalmi oltalomban különösen a) az ember klónozására szolgáló eljárás; b) az ember csíravonalának genetikai azonosságát módosító eljárás; c) az emberi embrió alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célra; d) az állatok genetikai azonosságát módosító eljárás, ha az szenvedést okozhat az állatoknak anélkül, hogy bármilyen jelentıs gyógyászati elınyt nyújtana az emberek vagy az állatok számára; e) a d) pontban megjelölt eljárással létrejövı állat. A találmányból és a szabadalmi oltalomból eredı jogok és kötelezettségek A feltaláló személyhez főzıdı és a találmány nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos jogai 7. § (1) Feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. (2) Amíg jogerıs bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltalálóként szerepel. (3) Ha többen közösen alkották a találmányt, a feltalálók szerzıségi részarányát - ellenkezı megjelölés hiányában - egyenlınek kell tekinteni. (4) Amíg jogerıs bírósági ítélet mást nem állapít meg, az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben megjelölt, illetve a (3) bekezdés szerinti szerzıségi arányt kell irányadónak tekinteni. (5) A feltalálót megilleti az a jog, hogy a szabadalmi iratok ıt e minıségében feltüntessék. Mellızni kell a feltaláló nevének feltüntetését a nyilvánosságra kerülı szabadalmi iratokon, ha azt a feltaláló írásban kéri. (6) A feltaláló a Polgári Törvénykönyv szerint léphet fel azzal szemben, aki e minıségét kétségbe vonja, vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez főzıdı jogát egyébként megsérti. (7) A szabadalmi bejelentés közzététele elıtt a találmányt csak a feltaláló, illetve jogutódja hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni. A szabadalmi igény 8. § (1) A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. (2) Amíg jogerıs bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt korábbi elsıbbséggel jelentette be. (3) Ha többen közösen alkották a találmányt, a szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg. Több igényjogosult esetén - ellenkezı megjelölés hiányában - a szabadalmi igény részarányát egyenlınek kell tekinteni. (4) Ha többen egymástól függetlenül alkották meg a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsıbbséggel jelentette be, feltéve, hogy e korábbi elsıbbségő bejelentést közzéteszik vagy annak tárgyára szabadalmat adnak. Szolgálati és alkalmazotti találmány 9. § (1) Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe esı megoldásokat dolgozzon ki. (2) Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredı kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik. 3
10. § (1) A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg. (2) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszőnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. 11. § (1) A feltaláló köteles a szolgálati és az alkalmazotti találmányt, megalkotását követıen, haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval. (2) A munkáltató az ismertetés átvételétıl számított kilencven napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e. (3) A munkáltató az alkalmazotti találmányt csak a feltalálónak a találmány nyilvánosságra hozatalához való jogával [7. § (7) bek.] összhangban hasznosíthatja. (4) A szolgálati találmánnyal a feltaláló rendelkezhet, ha a munkáltató ehhez hozzájárul, vagy ha a munkáltató a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét elmulasztja. (5) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót a munkáltató hasznosítási jogának terhe nélkül illeti meg, ha a munkáltató ehhez hozzájárul, vagy ha a munkáltató a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét elmulasztja. 12. § (1) A munkáltató a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követı ésszerő idın belül köteles szabadalmi bejelentést tenni; köteles továbbá az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében. (2) A munkáltató eltekinthet a szabadalmi bejelentés megtételétıl, vagy a bejelentést visszavonhatja, ha a találmányt - annak elismerése mellett, hogy az az ismertetés átvételének idıpontjában egyébként szabadalmazható lenne - titokban tartja, és üzleti titkot képezı megoldásként hasznosítja. A munkáltató e döntésérıl köteles tájékoztatni a feltalálót. (3) Vita esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a megoldás az ismertetés átvételének idıpontjában nem volt szabadalmazható. (4) A (2) bekezdésben szabályozott eset kivételével, szolgálati találmány esetén a munkáltató a szabadalom megadását kizáró eljárási cselekmény - ideértve az ideiglenes szabadalmi oltalomról való lemondást is - vagy szándékos mulasztás elıtt köteles felajánlani a feltalálónak a szabadalmi igény ingyenes átruházását, az alkalmazotti találmány tekintetében érvényesülı hasznosítási jog kikötésével vagy anélkül. Ha az ideiglenes oltalomról a munkáltató lemond, e lemondás a feltaláló hozzájárulása nélkül is hatályos. (5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a feltaláló - e törvény rendelkezéseire figyelemmel - már méltányos összegő díjazásban részesült. Találmányi díj 13. § (1) A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg, ha a) a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétıl a végleges szabadalmi oltalom, illetve - ha a találmány tárgyára kiegészítı oltalmat (22/A. §) szereztek - a kiegészítı oltalom megszőnéséig; b) a találmány végleges szabadalmi oltalma, illetve - ha a találmány tárgyára kiegészítı oltalmat (22/A. §) szereztek - kiegészítı oltalma a munkáltató lemondása vagy a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt szőnt meg, az értékesítés megkezdésétıl addig az idıpontig, amikor a szabadalom, illetve a kiegészítı oltalom lejárat miatt szőnt volna meg; c) a találmányt titokban tartják, az értékesítés megkezdésétıl a találmány nyilvánosságra jutásáig, vagy - ha ez a késıbbi - a találmánynak a munkáltatóval történı ismertetésétıl számított húsz év elteltéig. (2) A szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni
4
a) a találmány hasznosítását (19. §), ideértve a hasznosításnak elınyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történı mellızését is; b) a hasznosítás más részére történı engedélyezését; c) a szabadalmi igény vagy a szabadalom teljes vagy részleges átruházását. (3) A feltalálót a hasznosítás, az egyes hasznosítási engedélyek és az átruházás esetén különkülön, valamint a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezése és az ingyenes átruházás esetén is megilleti a találmányi díj. A találmányi díj iránti igényt nem érinti, ha a termékben vagy az eljárásban egy vagy több igényponti jellemzıt a feltaláló által rendelkezésre bocsátott javított jellemzıvel helyettesítettek. (4) Találmányi díjat a munkáltató, közös szabadalom esetén - a szabadalmastársak eltérı megállapodása hiányában - a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni. A hasznosítás engedélyezése és átruházás esetén a jogszerzı a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. (5) Találmányi díj jár a külföldi szabadalom, illetve az annak megfelelı más jogi oltalom alapján történı értékesítés esetén is; a hasznosítás után azonban csak akkor, ha azért a feltaláló belföldi szabadalom alapján nem tarthat igényt találmányi díjra. (6) A feltaláló díjazására a munkáltatóval, a hasznosító szabadalmastárssal, illetve a jogszerzıvel kötött szerzıdése - a találmányi díjszerzıdés - az irányadó. (7) A hasznosítás ellenében járó találmányi díjnak arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a találmány tárgya szerinti mőszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerzıdés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében a munkáltatónak, illetve a hasznosító szabadalmastársnak fizetnie kellene. (8) A hasznosítás engedélyezése, illetve a szabadalom átruházása esetén a találmányi díjnak a hasznosítási engedély, illetve az átruházás ellenértékével, vagy a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezésébıl, illetve az ingyenes átruházásból származó gazdasági elınnyel kell arányban állnia. (9) A találmányi díj mértékének megállapítása során a (7) és a (8) bekezdés szerinti arányt a munkáltatónak a találmány megalkotásához nyújtott hozzájárulására és a feltaláló munkaviszonyból eredı kötelességeire figyelemmel kell meghatározni. Titokban tartott találmány esetén számításba kell venni a feltalálót az oltalomszerzés elmulasztása folytán érı hátrányokat is. Az alkalmazotti találmány hasznosításáért járó díj 14. § (1) Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében járó díjakat a munkáltató, több munkáltató esetén - eltérı megállapodásuk hiányában - a hasznosító munkáltató köteles megfizetni. (2) A feltaláló díjazására a munkáltatóval kötött szerzıdése az irányadó. (3) Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében olyan mértékő díj jár, amilyet a munkáltatónak - a találmány tárgya szerinti mőszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerzıdés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében fizetnie kellene. A szolgálati és az alkalmazotti találmányra vonatkozó közös szabályok 15. § (1) A találmányi díjszerzıdést, az alkalmazotti találmány hasznosítása esetén járó díjazásra irányadó szerzıdést, valamint a szolgálati és az alkalmazotti találmánnyal kapcsolatos, e törvényben elıírt ismertetést, nyilatkozatot, értesítést és tájékoztatást írásba kell foglalni. (2) A felek a találmányi díjszerzıdésre vonatkozó - különösen a 13. § (7)-(9) bekezdéseiben foglalt - rendelkezésektıl egyezı akarattal eltérhetnek. Olyan találmányi díjszerzıdés is köthetı, amelyben meghatározott összegő díjat állapítanak meg a feltaláló jövıben megalkotásra, illetve értékesítésre kerülı találmányaival kapcsolatban (kockázatmegosztásra irányuló találmányi díjszerzıdés). 5
(3) A találmányi díjszerzıdésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. 16. § (1) A találmány szolgálati vagy alkalmazotti jellegével, a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy az alkalmazotti találmány feltalálóját megilletı díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak. (2) A Magyar Szabadalmi Hivatal mellett mőködı iparjogvédelmi szakértıi testület (115/M. §) szakértıi véleményt ad a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy alkalmazotti találmány feltalálóját megilletı díjazással kapcsolatos ügyben is. (3) 17. § A 9-16. §-okban foglalt rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy vagy munkaviszony jellegő jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a találmányt. A szabadalmi oltalom keletkezése 18. § (1) A szabadalmi oltalom a bejelentés közzétételével keletkezik, az oltalom hatálya visszahat a bejelentés napjára. (2) A közzététellel keletkezı oltalom ideiglenes. Véglegessé akkor válik, ha a bejelentı a találmányra szabadalmat kap. A szabadalmi oltalom tartalma 19. § (1) A szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának - a szabadalmasnak kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. (2) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül a) elıállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képezı terméket, vagy e terméket ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza; b) használja a találmány tárgyát képezı eljárást, vagy - ha tud arról, illetve a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az eljárás nem használható a szabadalmas engedélye nélkül - másnak az eljárást használatra ajánlja; c) elıállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, vagy ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza a találmány tárgyát képezı eljárással közvetlenül elıállított terméket. (3) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas felléphet továbbá azzal szemben is, aki engedélye nélkül a találmány hasznosítására nem jogosult személynek a találmány lényeges elemével kapcsolatos dolgot (eszközt, berendezést) ad át vagy ajánlj fel átadásra a találmány megvalósítása céljából, feltéve, hogy tudja, vagy a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a dolog a találmány megvalósítására alkalmas, illetve arra szolgál. (4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha az átadott vagy felajánlott dolog a kereskedelmi forgalomban kapható szokásos áru, kivéve, ha az ilyen áru átadója, illetve felajánlója szándékosan a (2) bekezdésben meghatározott cselekmények végzésére indítja az átvevıt. (5) A (3) bekezdés alkalmazásában nem minısül a találmány hasznosítására jogosultnak, aki a (6) bekezdés alapján - a kizárólagos hasznosítási jog hatálya alá nem tartozó cselekményeket végez. (6) A kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a) a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül esı cselekményekre;
6
b) a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, ideértve a találmány tárgyát képezı termék vagy a találmány tárgyát képezı eljárással elıállított termék forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat; c) orvos által rendelt gyógyszernek gyógyszertárban vény alapján történı alkalmi elkészítésére és az így elkészített gyógyszerrel kapcsolatos további cselekményekre. (7) A terméket - az ellenkezı bizonyításáig - a szabadalmazott eljárással elıállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagymértékben valószínősíthetı, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elı, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínősíthetı nagymértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elı, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismeretessé vált eljárás. A szabadalmi oltalomból eredı kizárólagos hasznosítási jog kimerülése 20. § A szabadalmi oltalomból eredı kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a szabadalmas által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre, kivéve, ha a szabadalmasnak jogos érdeke főzıdik ahhoz, hogy a termék további forgalmazását ellenezze. A szabadalmi oltalom korlátai 21. § (1) Elıhasználati jog illeti meg azt, aki az elsıbbség napja elıtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszemően és gazdasági tevékenysége körében történı elıállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly elıkészületet tett. (2) Az elıhasználót mindaddig jóhiszemőnek kell tekinteni, amíg nem bizonyítják, hogy az elıhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapul. (3) Az elıhasználóval szemben a szabadalmi oltalom - az elıállításnak, a használatnak, illetıleg az elıkészületnek az elsıbbség napján meglévı mértékéig - hatálytalan. Az elıhasználati jogot csak a jogosult gazdálkodó szervezettel [Ptk. 685. § c) pont] vagy annak elıállítást, a használatot, illetve az elıkészületet folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni. (4) Továbbhasználati jog illeti meg azt, aki szabadalmi oltalom megszőnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti idıben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenysége körében történı elıállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly elıkészületet tett. A továbbhasználati jogra megfelelıen alkalmazni kell a (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket. (5) A szabadalmi oltalom hatálya - viszonosság esetén - nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenıben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredető áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása az irányadó. A szabadalmi oltalom idıtartama 22. § A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. Kiegészítı oltalom 22/A. § (1) Az Európai Közösség rendeleteiben meghatározott esetben, feltételekkel és idıtartamra a találmány tárgya kiegészítı oltalomban részesül azt követıen, hogy a szabadalmi oltalom az oltalmi idı lejártával megszőnik. (2) Az (1) bekezdésben említett európai közösségi rendeletek végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg. 7
(3) Az (1) bekezdésben említett európai közösségi rendeletek, illetve a (2) bekezdésben említett külön jogszabály eltérı rendelkezése hiányában a kiegészítı oltalmi tanúsítványokkal kapcsolatos ügyekben e törvény rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. A szabadalmi oltalom fenntartása 23. § (1) A szabadalmi oltalom tartamára évenként, külön jogszabályban meghatározott fenntartási díjat kell fizetni. A díj az elsı évre a bejelentés napján, a további évekre a bejelentés napjának megfelelı naptári napon elıre esedékes. (2) A szabadalmi bejelentés közzétételét megelızıen esedékessé vált fenntartási díjat a közzétételtıl, az államtitokként kezelt szabadalom megadását megelızıen esedékessé vált fenntartási díjat a megadó határozat jogerıre emelkedésétıl, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtıl számított hat hónapos türelmi idı alatt is meg lehet fizetni. A szabadalmi oltalom terjedelme 24. § (1) A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni. (2) A szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzıje megvalósul. (3) Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához. (4) Annak megállapításakor, hogy a szabadalmi oltalom kiterjed-e valamely termékre vagy eljárásra, megfelelıen figyelembe kell venni a terméknek vagy az eljárásnak az igénypontban foglaltakkal egyenértékő jellemzıit is. Jogutódlás 25. § (1) A találmányból és a szabadalmi oltalomból eredı jogok - a feltaláló személyhez főzıdı jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetık. (2) Jelzálogjog alapításához a zálogszerzıdés írásba foglalása és a jelzálogjognak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése szükséges. Közös szabadalmi igény és közös szabadalom 26. § (1) Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmastárs rendelkezhet. A szabadalmastárs részesedési hányadára a többi szabadalmastársat harmadik személlyel szemben elıvásárlási jog illeti meg. (2) A találmányt bármelyik szabadalmastárs egyedül is hasznosíthatja, köteles azonban társainak, részesedési hányaduk arányában, megfelelı díjat fizetni. (3) A szabadalmastársak a találmány hasznosítására harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt. A hozzájárulást a polgári jog általános szabályai szerint a bíróság ítélete pótolhatja. (4) Kétség esetén a szabadalmastársak részesedési hányada egyenlı. Ha az egyik szabadalmastárs a szabadalmi oltalomról lemond, hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiterjed. (5) A szabadalom fenntartása és védelme érdekében bármelyik szabadalmastárs önállóan is felléphet. Eljárási cselekményei - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - arra a szabadalmastársra is kihatnak, aki valamely határidıt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy a mulasztását utóbb nem pótolta. 8
(6) Ha a szabadalmastársak eljárási cselekményei egymástól eltérnek, azokat az eljárás egyéb adatait is figyelembe véve kell elbírálni. (7) A szabadalommal kapcsolatos költségek a szabadalmastársakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha a szabadalmastársak egyike a rá esı költségeket felhívás ellenére sem fizeti meg, a költségeket viselı szabadalmastárs a mulasztó hányadának átruházását igényelheti. (8) A közös szabadalomra vonatkozó szabályokat megfelelıen alkalmazni kell a közös szabadalmi igényre is. 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról A magyar nemzetgazdaság versenyképességének javítása, a hazai formatervezési kultúra fejlesztése, valamint a formatervezı alkotók erkölcsi és anyagi elismerése érdekében - összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi és európai közösségi jogi kötelezettségeivel - az Országgyőlés a formatervezési minták oltalmáról a következı törvényt alkotja: A FORMATERVEZÉSI MINTA Az oltalmazható formatervezési minta 1. § (1) Formatervezési mintaoltalomban (a továbbiakban: mintaoltalom) részesülhet minden új és egyéni jellegő formatervezési minta (a továbbiakban: minta). (2) Mintának minısül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külsı jellegzetességei - különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei - eredményeznek. (3) Terméknek minısül bármely ipari vagy kézmőipari árucikk. A termékek közé tartoznak egyebek mellett - a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések és a nyomdai betőformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. A számítógépi program nem tekinthetı terméknek. (4) Összetett terméknek minısül az olyan alkotóelemekbıl álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhetı és utána újból összeállítható. Újdonság 2. § (1) Új a minta, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra az elsıbbség idıpontját megelızıen. (2) A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni akkor is, ha külsı jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek. Egyéni jelleg 3. § (1) A mintának egyéni jellege van, ha az elsıbbség idıpontja elıtt nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérı összbenyomást tesz. (2) Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerzı - különösen a termék természetére és az ipari, illetve kézmőipari ágazat sajátosságaira tekintettel - milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát. Az újdonságra és az egyéni jellegre vonatkozó közös szabályok 4. § (1) A mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára 9
hozzáférhetıvé vált, kivéve, ha ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerően nem juthattak az érintett ágazaton belül az Európai Közösségben mőködı szakmai körök tudomására. (2) Nem eredményezi a minta nyilvánosságra jutását, ha harmadik személy számára titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be a mintát. (3) Az újdonság és az egyéni jelleg megítélésekor nem vehetı figyelembe a mintának az elsıbbség idıpontját legfeljebb tizenkét hónappal megelızı nyilvánosságra jutása, ha a) az a bejelentıvel vagy jogelıdjével szemben elkövetett jogsértés következménye; vagy b) a bejelentı, a jogelıdje vagy - valamelyiküktıl származó tájékoztatás vagy valamelyikük cselekménye eredményeképpen - harmadik személy hozta nyilvánosságra a mintát. 5. § (1) Az összetett termék alkotóelemét képezı termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülı mintát akkor kell újnak és egyéni jellegőnek tekinteni, ha a) az alkotóelem az összetett termékbe való beillesztését követıen is látható marad az összetett termék rendeltetésszerő használata során; és b) az alkotóelem látható külsı jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában rendeltetésszerő használat a fogyasztó, illetve a végsı felhasználó részérıl történı használat, amely a karbantartást és a javítást nem foglalja magában. Kizáró okok 6. § (1) Nem részesülhet mintaoltalomban a külsı jellegzetesség, amely kizárólag a termék mőszaki rendeltetésének következménye. (2) Nem részesülhet mintaoltalomban a külsı jellegzetesség, amelyet szükségképpen pontosan ugyanabban a formában és méretben kell megvalósítani ahhoz, hogy a termék, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül (a továbbiakban: a minta szerinti termék), szerkezetileg összekapcsolható legyen egy másik termékkel, vagy elhelyezhetı legyen benne, körülötte vagy rajta oly módon, hogy mindegyik termék betölthesse rendeltetését. (3) A (2) bekezdés nem alkalmazható a mintára, ha azt a célt szolgálja, hogy elıre gyártott elemekbıl álló rendszerekben lehetıvé tegye a többféle összeállítást, illetve a kölcsönösen kicserélhetı termékek kapcsolódását. 7. § Nem részesülhet oltalomban a minta, ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik. 8. § (1) Nem részesülhet a minta oltalomban, ha a) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott állami felségjelet, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megilletı jelzést jogosulatlanul használ; b) olyan - az a) pontban nem szabályozott - kitüntetést, jelvényt, címert, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyet tartalmaz, amelynek használatához közérdek főzıdik. (2) Az illetékes szerv hozzájárulásával oltalomban részesülhet a minta, amelynek az (1) bekezdésben meghatározott jelzés csupán elemét képezi. 9. § (1) A minta nem részesülhet oltalomban, ha ütközik az elsıbbség idıpontját követıen nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre korábbi elsıbbséggel adtak mintaoltalmat. (2) Korábbi elsıbbségő mintaoltalmon belföldön vagy Magyarországra is kiterjedıen megadott mintaoltalmat kell érteni. 10. § (1) Nem részesülhet oltalomban a minta, ha megkülönböztetésre alkalmas olyan megjelölést használ, amely másnak korábbi iparjogvédelmi jogába ütközne, vagy amelyet más korábbtól fogva ténylegesen használ belföldön, feltéve, hogy a megjelölésnek a mintában való használata a korábbi használó hozzájárulása hiányában jogszabályba ütközne. (2) Más korábbi szerzıi jogát sértı minta nem részesülhet oltalomban. (3) Annak megítélésekor, hogy a jog, illetve a használat az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából korábbinak számít-e, a mintaoltalmi bejelentés elsıbbségét kell figyelembe venni.
10
A MINTÁBÓL ÉS A MINTAOLTALOMBÓL EREDİ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK A minta szerzıjének személyhez főzıdı és a minta nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos jogai 12. § (1) A minta szerzıje az, aki a mintát megalkotta. (2) Amíg jogerıs bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell a minta szerzıjének tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben szerzıként szerepel. (3) Ha többen közösen alkották a mintát, a szerzıségi részarányt - ellenkezı megjelölés hiányában - egyenlınek kell tekinteni. (4) Amíg jogerıs bírósági ítélet mást nem állapít meg, az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben megjelölt, illetve a (3) bekezdés szerinti szerzıségi arányt kell irányadónak tekinteni. (5) A szerzıt megilleti az a jog, hogy a mintaoltalmi iratok ıt e minıségében feltüntessék. Mellızni kell a szerzı nevének a feltüntetését a nyilvánosságra kerülı mintaoltalmi iratokon, ha azt a minta szerzıje írásban kéri. (6) A szerzı a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki e minıségét kétségbe vonja, vagy a mintával kapcsolatos személyhez főzıdı jogát egyébként megsérti. (7) A mintaoltalmi bejelentés közzététele elıtt a mintát csak a szerzı, illetve jogutódja hozzájárulásával szabad nyilvánosságra hozni. A mintaoltalmi igény 13. § (1) A mintaoltalom a szerzıt vagy jogutódját illeti meg. (2) Amíg jogerıs bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a mintát korábbi elsıbbséggel jelentette be. (3) Ha többen közösen alkották a mintát, a mintaoltalom a szerzıket, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg. Több igényjogosult esetén - ellenkezı megjelölés hiányában - a mintaoltalmi igény részarányát egyenlınek kell tekinteni. (4) A közös mintaoltalmi igényre, illetve a közös mintaoltalomra a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvénynek (a továbbiakban: szabadalmi törvény) a közös szabadalmi igényre és a közös szabadalomra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. (5) Ha többen egymástól függetlenül alkották a mintát, a mintaoltalom azt a szerzıt vagy jogutódját illeti meg, aki a mintát korábbi elsıbbséggel jelentette be. Szolgálati és alkalmazotti minta 14. § (1) Szolgálati minta annak a mintája, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a minta tárgykörébe esı megoldásokat dolgozzon ki. (2) A szolgálati mintára a mintaoltalom a szerzı jogutódjaként a munkáltatót illeti meg. (3) Alkalmazotti minta annak a mintája, aki anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredı kötelessége lenne, olyan mintát alkot, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik. (4) Az alkalmazotti mintára a mintaoltalom a szerzıt illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a minta hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszőnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át. (5) A szolgálati és az alkalmazotti mintára, valamint a szerzı díjazására egyebekben megfelelıen alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek a szolgálati és az alkalmazotti találmányra vonatkozó rendelkezéseit, a következı eltérésekkel: a) a szolgálati találmány titokban tartására és üzleti titkot képezı megoldásként való hasznosítására vonatkozó rendelkezések a szolgálati mintára nem alkalmazhatók;
11
b) szolgálati minta esetén a fenntartási díj megfizetésének elmulasztásán a mintaoltalom megújításának elmulasztását, lejáraton pedig az oltalmi idınek azt a lejártát kell érteni, amelyet követıen már nincs helye az oltalom megújításának; c) a szerzınek csak olyan szolgálati minta értékesítése esetén jár díj, amelyre a mintaoltalom kiterjed. (6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy vagy munkaviszony jellegő jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a mintát. A mintaoltalom keletkezése 15. § (1) A mintaoltalom a bejelentés közzétételével keletkezik, az oltalom hatálya visszahat a bejelentés napjára. (2) A közzététellel keletkezı oltalom ideiglenes. Véglegessé akkor válik, ha a bejelentı a mintára mintaoltalmat kap. A mintaoltalom tartalma 16. § (1) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására. (2) A kizárólagos hasznosítási jog alapján a mintaoltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát. (3) Hasznosításnak minısül különösen: a minta szerinti termék elıállítása, használata, forgalomba hozatala, forgalomba hozatalra való felkínálása, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartása. A mintaoltalom korlátjai 17. § (1) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást a) a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül esı cselekményektıl; b) a kísérleti célú cselekményektıl, ideértve a minta tárgyát képezı termék forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat; c) az idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekményektıl, feltéve, hogy e cselekmények összeegyeztethetık a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal, indokolatlanul nem sérelmesek a minta rendes felhasználására, és e cselekményekkel összefüggésben a forrást megnevezik. (2) A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást attól sem, hogy az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - valamely alkotóelem mintáját a javításhoz szükséges mértékben hasznosítsa, feltéve, hogy e minta az összetett termék eredeti megjelenéséhez szükségképpen igazodik. (3) Elıhasználati jog illeti meg azt, aki az elsıbbség napja elıtt kezdte meg a minta szerinti termék belföldön, jóhiszemően és gazdasági tevékenysége körében történı elıállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly elıkészületet tett. Az elıhasználatra a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. (4) A mintaoltalom hatálya - viszonosság esetén - nem érvényesül a külföldön lajstromozott és idılegesen az ország területén tartózkodó hajók és légijármővek felszerelése, alkatrészeknek és tartozékoknak ilyen jármővek javítása céljából történı behozatala, valamint az ilyen jármővek javítása tekintetében. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének az állásfoglalása az irányadó.
12
A mintaoltalom kimerülése 18. § A mintaoltalomból eredı kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a mintaoltalom jogosultja által vagy az ı kifejezett hozzájárulásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozott - a minta szerinti - termékkel kapcsolatos további cselekményekre. A mintaoltalom idıtartama 19. § (1) A végleges mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart. (2) A mintaoltalom további öt-öt éves idıtartamra legfeljebb négyszer újítható meg. Megújítás esetén az újabb oltalmi idı az elızı oltalmi idı lejárati napját követı nappal kezdıdik. (3) A bejelentés napjától számított huszonöt év elteltével az oltalom nem újítható meg. A mintaoltalom terjedelme 20. § (1) A mintaoltalom terjedelmét a termék egészének vagy részének megjelenését befolyásoló, a mintaoltalmi lajstromban elhelyezett fényképbıl, rajzból vagy más grafikai ábrázolásból (a továbbiakban együtt: ábrázolás) és - ha van ilyen - a változtató nyilatkozatból [48. § (2) bek.] megállapítható külsı jellegzetességek határozzák meg. (2) A mintaoltalom kiterjed mindazokra a mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérı összbenyomást. (3) A mintaoltalom terjedelmének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a szerzı különösen a termék természetére és az ipari, illetve kézmőipari ágazat sajátosságaira tekintettel milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát. A minta és oltalma a vagyoni forgalomban 21. § (1) A mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredı jogok - a szerzı személyhez főzıdı jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetık. Jelzálogjog alapításához a zálogszerzıdés írásba foglalása és a jelzálogjognak a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzése szükséges. (2) Hasznosítási szerzıdés (mintaoltalmi licenciaszerzıdés) alapján a mintaoltalom jogosultja engedélyt ad a minta hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A mintaoltalmi licenciaszerzıdésre a szabadalmi törvénynek a szabadalmi licenciaszerzıdésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. Nemleges megállapítás 24. § (1) Aki attól tart, hogy ellene mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék nem ütközik valamely általa megjelölt minta oltalmába. (2) A nemleges megállapítást kimondó jogerıs határozat kizárja, hogy a megjelölt minta oltalma alapján ugyanarra a termékre vonatkozóan a mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítsanak. A MINTAOLTALOM MEGSZŐNÉSE Az ideiglenes mintaoltalom megszőnése 25. § Az ideiglenes mintaoltalom keletkezésére visszaható hatállyal megszőnik, ha a) a mintaoltalmi bejelentést jogerısen elutasítják; b) a bejelentı az oltalomról lemondott.
13
A végleges mintaoltalom megszőnése 26. § A végleges mintaoltalom megszőnik, ha a) az oltalmi idı megújítás nélkül lejárt, az oltalmi idı lejártát követı napon; b) a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követı napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi idıpontban; c) a mintaoltalmat megsemmisítették a bejelentés napjára visszaható hatállyal. A mintaoltalom megsemmisítése és korlátozása 28. § (1) A mintaoltalmat meg kell semmisíteni, ha a) a mintaoltalom tárgya nem felel meg az 1-10. §-okban meghatározott feltételeknek; b) a mintaoltalmi lajstromban elhelyezett ábrázolás nem mutatja be a törvényben elıírt módon (39. §) a mintát; c) a mintaoltalom tárgya nem azonos az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve - megosztás esetén - a megosztott bejelentésben ábrázolt mintával; d) a mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az a törvény szerint megillet; e) a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentést a Hágai Megállapodás (60/F. §) alapján arra nem jogosult személy nyújtotta be. (2) Megsemmisítés helyett a mintaoltalom változtatással [48. § (1)-(2) bek.] tartható fenn, feltéve, hogy a változtatást követıen a mintaoltalom megsemmisítésének egyetlen feltétele sem áll fenn. (3) Ha - több mintára adott oltalom esetén - a megsemmisítés feltételei csak a minták egy részére állnak fenn, az oltalmat a többi mintára kell korlátozni. (4) A megsemmisítési kérelmet elutasító jogerıs határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a mintaoltalomnak a megsemmisítése iránt bárki újabb eljárást indítson. 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról Az oltalmazható használati minta 1. § (1) Használati mintaoltalomban (a továbbiakban: mintaoltalom) részesülhet valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás (a továbbiakban: minta), ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. (2) Az (1) bekezdésnek megfelelıen nem részesülhet mintaoltalomban különösen a) a termék esztétikai kialakítása, b) növényfajta. 2. § (1) Új a minta, ha nem tartozik a technika állásához. (2) A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsıbbségi idıpont elıtt írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatbavétel révén bárki számára hozzáférhetıvé vált. (3) A technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsıbbségő szabadalmi vagy mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban az elsıbbségi idıpontot követıen tettek közzé, illetve hirdettek meg. Az ilyen európai szabadalmi bejelentés és nemzetközi szabadalmi bejelentés tartalmát a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényben (a továbbiakban: szabadalmi törvény) külön meghatározott feltételekkel kell a technika állásához tartozónak tekinteni. E rendelkezések alkalmazásában a kivonat nem tartozik a bejelentés tartalmához. (4) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor nem vehetı figyelembe a bejelentı vagy jogelıdje részérıl vagy hozzájárulásával, illetve a bejelentı vagy jogelıdje jogainak megsértésével történt közlés vagy gyakorlatbavétel, ha az az elsıbbség napját nem több, mint hat hónappal elızte meg. 3. § (1) Feltalálói lépésen alapul a minta, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerinti részét figyelmen kívül kell hagyni. 14
4. § Iparilag alkalmazható a minta, ha valamely iparágban - ideértve a mezıgazdaságot is elıállítható vagy használható. 5. § (1) A bejelentı a mintára mintaoltalmat kap, ha a minta a) kielégíti a törvény 1-4. §-ában meghatározott követelményeket, és a (2) bekezdés, továbbá az 1. § (2) bekezdése szerint a mintaoltalomból nincs kizárva, b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott alaki feltételeknek. (2) A minta nem részesülhet mintaoltalomban, ha hasznosítása jogszabályba vagy a közerkölcsbe ütköznék, kivéve, ha a jogszabály a terméknek csak a forgalmát korlátozza. A minta feltalálója és a mintaoltalom jogosultja 6. § A minta feltalálója az, aki a mintát megalkotta. 7. § (1) A mintaoltalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. (2) Ha többen közösen alkották a mintát, a mintaoltalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg. Ha többen egymástól függetlenül alkották a mintát, a mintaoltalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a mintát korábbi elsıbbséggel jelentette be a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. 8. § A munkaviszonyban, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy vagy munkaviszony jellegő jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag által alkotott mintára a szolgálati és az alkalmazotti találmányra irányadó rendelkezéseket kell megfelelıen alkalmazni. 9. § A minta feltalálójának személyhez főzıdı jogaira és a mintaoltalmi igényre egyebekben a szabadalmi törvénynek a feltaláló személyhez főzıdı jogaira és a szabadalmi igényre vonatkozó szabályait kell megfelelıen alkalmazni. A mintaoltalom keletkezése és idıtartama 10. § A mintaoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal akkor keletkezik, amikor a bejelentı a mintára mintaoltalmat kap. 11. § (1) A mintaoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart. (2) A mintaoltalom tartamára évenként - külön jogszabályban meghatározott - fenntartási díjat kell fizetni. A mintaoltalom tartalma, terjedelme és korlátai 12. § A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának - a jogszabályok keretei között kizárólagos joga van arra, hogy a mintát hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon. A kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a minta szerinti termék gazdasági tevékenység körében való elıállítására, használatára, behozatalára és forgalombahozatalára. 13. § (1) A mintaoltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni. (2) A mintaoltalom az olyan termékre terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzıje megvalósul, vagy amelyben egy vagy több igényponti jellemzıt egyenértékő jellemzıvel helyettesítettek. (3) A mintaoltalomból eredı díjigényt nem érinti, ha a termékben egy vagy több igényponti jellemzıt a mintaoltalom jogosultja, illetıleg a minta feltalálója által a hasznosító rendelkezésére bocsátott javított jellemzıvel helyettesítettek. 14. § A mintából és a mintaoltalomból eredı jogok - a feltaláló személyhez főzıdı jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetık. 15. § Hasznosítási szerzıdés (mintaoltalmi licenciaszerzıdés) alapján a mintaoltalom jogosultja engedélyt ad a minta hasznosítására, a hasznosító pedig ennek fejében díjat fizet. 15
16. § (1) Ha a mintaoltalomban részesülı minta másik mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a hasznosításhoz szükséges mértékben a gátló mintaoltalomra kényszerengedélyt kell adni. (2) Ha a szabadalmazott találmány vagy a növényfajta-oltalom alatt álló fajta valamely mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a hasznosításhoz szükséges mértékben a gátló mintaoltalomra kényszerengedélyt kell adni. 17. § (1) A jogutódlásra, a mintából és a mintaoltalomból eredı jogok megterhelésére, valamint a hasznosítási szerzıdésre a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. (2) A mintaoltalomra adott kényszerengedélyre, valamint a mintaoltalom korlátaira és kimerülésére a szabadalmi törvénynek a kényszerengedélyre irányadó közös szabályait, valamint a szabadalmi oltalom korlátaira és kimerülésére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. (3) A közös mintaoltalmi igényre és a közös mintaoltalomra a szabadalmi törvénynek a közös szabadalomra és a közös szabadalmi igényre vonatkozó szabályait kell megfelelıen alkalmazni. A minta és a mintaoltalom bitorlása A minta bitorlása 18. § Ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul mástól vették át, a sértett, illetve jogutódja követelheti a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak egészben vagy részben történı átruházását. A mintaoltalom bitorlása 19. § (1) A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. (2) A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben azokat a polgári jogi igényeket támaszthatja, amelyeket a szabadalmi törvény értelmében a szabadalmas érvényesíthet a bitorlóval szemben. (3) A mintaoltalom bitorlása esetén a jogosult engedélyével hasznosító jogaira a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Nemleges megállapítás 20. § (1) Aki attól tart, hogy ellene mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, ennek megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék nem ütközik valamely általa megjelölt mintaoltalomba. (2) A nemleges megállapítást kimondó jogerıs határozat kizárja, hogy a megjelölt mintaoltalom alapján ugyanarra a termékre vonatkozóan a mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítsanak. A mintaoltalom megszőnése A mintaoltalom megszőnésének esetei 21. § (1) A mintaoltalom megszőnik, ha a) az oltalmi idı lejár, az azt követı napon, b) a fenntartási díjat nem fizették meg, az esedékességet követı napon, c) a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követı napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi idıpontban, d) a mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal. (2) A mintaoltalmat keletkezésére visszaható hatállyal megszőntnek kell tekinteni, ha jogerıs határozattal szabadalmat adnak arra a szabadalmi bejelentésre, 16
a) amelyet a mintaoltalmi bejelentésbıl származtattak, b) amelybıl a mintaoltalmi bejelentést származtatták. A mintaoltalom újra érvénybe helyezése 22. § Ha a mintaoltalom a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt megszőnt, a Magyar Szabadalmi Hivatal kérelemre az oltalmat újra érvénybe helyezi, ha a mulasztást menthetı ok idézte elı. Lemondás a mintaoltalomról 23. § (1) A mintaoltalmi lajstromban feltüntetett jogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a mintaoltalomról lemondhat. Ha a lemondás más személyeknek jogszabályon, hatósági határozaton vagy a mintaoltalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási szerzıdésen alapuló jogát érinti, vagy ha a mintaoltalmi lajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos. (2) Lemondani egyes igénypontokról is lehet. A mintaoltalom megsemmisítése 24. § (1) A mintaoltalmat meg kell semmisíteni, ha a) a mintaoltalom tárgya nem felelt meg az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelményeknek, b) a leírás nem felelt meg a törvényes feltételeknek (32. §), c) a mintaoltalom tárgya bıvebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve - megosztás esetén - a megosztott bejelentésben feltártak. (2) Ha a megsemmisítés feltételei csak részben állnak fenn, a mintaoltalmat megfelelıen korlátozni kell. A díjak visszakövetelése 25. § Ha a mintaoltalom keletkezésére visszaható hatállyal szőnik meg, a mintaoltalom jogosultja és a minta feltalálója által jóhiszemően felvett díjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a minta hasznosításának elınyei nem fedeztek. 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzık oltalmáról A VÉDJEGYOLTALOM TÁRGYA A megkülönböztetésre alkalmas megjelölés 1. § (1) Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. (2) Védjegyoltalomban részesülı megjelölés lehet különösen: a) szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat; b) bető, szám; c) ábra, kép; d) sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját; e) szín, színösszetétel, fényjel, hologram; 17
f) hang; valamint g) az a)-f) pontokban felsorolt egyes megjelölések összetétele. Feltétlen kizáró okok 2. § (1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem felel meg az 1. §-ban meghatározott követelményeknek. (2) Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha a) nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekbıl vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minısége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, elıállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzıje feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak; b) kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegébıl következik, vagy amely a célzott mőszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza. (3) A (2) bekezdés a) pontja alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén - akár az elsıbbség idıpontja elıtt, akár azt követıen - megszerezte a megkülönböztetı képességet. 3. § (1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha a) a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik; b) az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minısége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére; c) rosszhiszemően jelentették be lajstromozásra. (2) Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha kizárólag a) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott állami felségjelbıl, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megilletı jelzésbıl áll; b) olyan - az a) pontban nem szabályozott - kitüntetésre, jelvényre, címerre, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyre vonatkozik, amelynek használatához közérdek főzıdik; c) valamely vallási vagy egyéb meggyızıdést erıteljesen kifejezı jelképbıl áll. (3) Az illetékes szerv hozzájárulásával védjegyoltalomban részesülhet az a megjelölés, amelynek a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott jelzés csupán elemét képezi. (4) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha e törvény vagy az Európai Közösség jogszabályai alapján lajstromozott földrajzi árujelzıbıl áll, vagy azt tartalmazza. E rendelkezést olyan árukra kell alkalmazni, amelyek nem a földrajzi árujelzınek megfelelı földrajzi területrıl származnak, vagy amelyekkel kapcsolatban a földrajzi árujelzı e törvény vagy az Európai Közösség jogszabályai alapján egyéb okból nem használható. Viszonylagos kizáró okok 4. § (1) Nem részesülhet védjegyoltalomban a) azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos késıbbi elsıbbségő megjelölés; b) a megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; c) eltérı áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a belföldön jóhírnevet élvezı korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló késıbbi elsıbbségő megjelölés, ha annak alapos ok nélkül történı használata a jó hírő védjegy megkülönböztetı képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná. (2) Korábbi védjegy az, amelyet korábbi elsıbbséggel jelentettek be lajstromozásra, valamint - az (1) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazásában - az a megjelölés is, amely az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény alapján - lajstromozásától függetlenül - korábban vált 18
belföldön közismert védjeggyé. Korábbi védjegyen - a megjelölés lajstromozásától függıen - a korábbi védjegybejelentést is érteni kell. (3) A megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja nem használt a 18. § elıírásainak megfelelıen. (4) E törvény alkalmazásában az összetéveszthetıség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. 5. § (1) Nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, a) amely másnak személyhez - különösen névhez, képmáshoz - főzıdı korábbi jogát sértené; b) amely más korábbi szerzıi vagy iparjogvédelmi jogába ütközne, ideértve a növényfajta nevével való ütközést is. (2) Nem részesülhet védjegyoltalomban a) a megjelölés, amelyet más lajstromozás nélkül korábbtól fogva ténylegesen használ belföldön, ha a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélkül történı használata jogszabályba ütközne; valamint b) azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a megjelölés, amely egy olyan védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, amelynek oltalma korábban lejárat miatt megszőnt, ha a megszőnés óta két év még nem telt el, kivéve, ha a korábbi védjegyet nem használták a 18. § elıírásainak megfelelıen. (3) Annak megítélésekor, hogy a jog, a használat, illetve a megszőnés az (1) és (2) bekezdés alkalmazása szempontjából korábbinak számít-e, a megjelölésre vonatkozó bejelentés elsıbbségét kell figyelembe venni. 6. § Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha azt a képviselı, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve, ha a képviselı vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt. Hozzájáruló nyilatkozat 7. § (1) A 4. és 5. §-ok alapján nincs kizárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha annak lajstromozásához a korábbi akadályozó jog jogosultja hozzájárul. (2) A hozzájárulás érvényességéhez a nyilatkozat közokiratba vagy teljes bizonyító erejő magánokiratba foglalása szükséges. (3) A hozzájáruló nyilatkozat a Polgári Törvénykönyvnek (a továbbiakban: Ptk.) a szerzıdés tévedés, megtévesztés, illetve fenyegetés miatti megtámadására vonatkozó rendelkezései szerint támadható meg; a nyilatkozat vissza nem vonható, továbbá a bíróság ítéletével sem pótolható. A védjegyoltalomhoz való jog 8. § A megjelölést védjegyoltalomban kell részesíteni, ha a) kielégíti az 1. §-ban meghatározott követelményeket, és a 2-7. §-ok alapján nincs kizárva a védjegyoltalomból; valamint b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek. A VÉDJEGYOLTALOMBÓL EREDİ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK Védjegyoltalmi igény 9. § (1) A védjegy jogi oltalma (a továbbiakban: védjegyoltalom) azt illeti meg, aki a megjelölést az ebben a törvényben elıírt eljárás útján lajstromoztatja. (2) A védjegyre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet.
19
(3) Ha többen közösen kérik a megjelölés lajstromozását, a védjegyoltalmat közösen szerzik meg. Több igényjogosult esetén - ellenkezı megjelölés hiányában - a védjegyoltalmi igény részarányát egyenlınek kell tekinteni. A védjegyoltalom keletkezése 10. § A védjegyoltalom - a bejelentés napjára visszaható hatállyal - a lajstromozáskor keletkezik. A védjegyoltalom idıtartama 11. § (1) A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart. (2) A védjegyoltalom további tíz-tíz éves idıtartamra megújítható. Megújítás esetén az újabb oltalmi idı az elızı oltalmi idı lejárati napját követı nappal kezdıdik. A védjegyoltalom tartalma 12. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. (2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplıkkel; b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplıkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történı használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztetı képességét vagy jóhírnevét. (3) A (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán; b) a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatala, eladásra való felkínálása, valamint forgalomba hozatal céljából történı raktáron tartása; c) szolgáltatás nyújtása vagy annak felajánlása a megjelölés alatt; d) a megjelölést hordozó áruknak az országba történı behozatala vagy onnét történı kivitele; e) a megjelölés használata az üzleti levelezésben vagy a reklámozásban. A védjegy megjelenítése kézikönyvben 13. § Ha a védjegynek szótárban, lexikonban, enciklopédiában vagy más kézikönyvben való megjelenítése azt a benyomást kelti, hogy a védjegy az árujegyzékben szereplı áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a kiadó a védjegyjogosult kérésére köteles - legkésıbb a következı kiadás alkalmával - feltüntetni, hogy a védjegyet lajstromozták és az oltalom alatt áll. A képviselı és az ügynök jogosulatlan védjegyhasználata 14. § Ha a képviselı, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult felléphet a képviselı vagy az ügynök engedély nélküli védjegyhasználatával szemben, kivéve, ha a képviselı vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt. A védjegyoltalom korlátai 20
15. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja a) saját nevét vagy címét; b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minıségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, elıállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzıjére vonatkozó jelzést; c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében. (2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére. A védjegyoltalom kimerülése 16. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ı hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba az Európai Gazdasági Térségben. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a védjegyjogosultnak jogos érdeke főzıdik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen akkor, ha az áru állagát, állapotát megváltoztatták, illetve károsították. Belenyugvás 17. § (1) Ha a védjegyjogosult öt éven át megszakítás nélkül eltőrte egy késıbbi védjegynek az országban történı használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban nem léphet fel e késıbbi védjegynek az országban történı használatával szemben, valamint korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti a késıbbi védjegy törlését sem [33. § (2) bek. b) pont. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés csak azokra az árukra, illetve szolgáltatásokra alkalmazható, amelyekkel kapcsolatban a késıbbi védjegyet ténylegesen használták. (3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a késıbbi védjegyet rosszhiszemően jelentették be lajstromozásra. (4) A késıbbi védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy használatával szemben, ha a késıbbi védjegy használatát a korábbi védjegy jogosultja az (1) bekezdés alapján már nem kifogásolhatja. (5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell a korábbi jó hírő védjegyre, az országban korábban közismertté vált védjegyre, valamint az 5. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában említett korábbi jogokra is. A védjegyhasználat elmulasztása 18. § (1) Ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplı árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a védjegy oltalmára alkalmazni kell az e törvényben elıírt jogkövetkezményeket [4. § (3) bek., 5. § (2) bek. b) pont, 30. § d) pont, 33. § (2) bek. a) pont, 34. §, 61/E. §, 73. § (2) bek.], kivéve, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellıképpen igazolja. HASZNÁLATI SZERZİDÉS A használati szerzıdés 23. § (1) Használati szerzıdés (védjegylicencia-szerzıdés) alapján a védjegyoltalom jogosultja engedélyt ad a védjegy használatára, a használó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.
21
(2) A használati szerzıdés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Semmis azonban a használati szerzıdés, ha annak teljesítése a fogyasztók megtévesztését eredményezhetné. A felek jogai és kötelezettségei 24. § (1) A védjegyjogosult a használati szerzıdés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a védjegyre vonatkozó olyan joga, amely a használatot akadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a használó elállás helyett a szerzıdést azonnali hatállyal felmondhatja. (2) A védjegyjogosult köteles a használót a védjegyre vonatkozó jogokról és fontos körülményekrıl tájékoztatni, a védjeggyel kapcsolatos gazdasági, mőszaki és szervezési ismereteket és tapasztalatokat azonban csak akkor köteles átadni, ha ebben kifejezetten megállapodtak. (3) A védjegyjogosult a használónál ellenırizheti a védjeggyel ellátott áruk, illetve a védjegy alatt nyújtott szolgáltatások minıségét. (4) A használati szerzıdés minden idıbeli és területi korlát nélkül, az árujegyzékben szereplı valamennyi árura, illetve szolgáltatásra, a használat minden módjára és mértékére kiterjed. (5) A használati szerzıdés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos használati engedély esetén a jogszerzı használón kívül a védjegyjogosult is használhatja a védjegyet, kivéve, ha azt a szerzıdésben kifejezetten kizárták. A védjegyjogosult - a licenciadíj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti a használati engedély kizárólagosságát, ha a használó az adott helyzetben elvárható idın belül nem kezdi meg a védjegy használatát. (6) A használó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a védjegy használatára, ha ezt a védjegyjogosult kifejezetten megengedte. A használati szerzıdés megszőnése 25. § A használati szerzıdés a jövıre nézve megszőnik a szerzıdésben megállapított idı vagy a szerzıdésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a védjegyoltalom megszőnt. Védjegybitorlás 27. § (1) Védjegybitorlást követ el, aki a 12. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja. (2) A védjegyjogosult a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - a következı polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegetı cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstıl; c) követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások elıállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevıkrıl, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról; d) követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelı módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részérıl vagy költségén az elégtételnek megfelelı nyilvánosságot biztosítsanak; e) követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését; f) követelheti a kizárólag vagy elsısorban a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk, illetve csomagolóanyagok lefoglalását, meghatározott személynek történı átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. 22
(3) Védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult a polgári jogi felelısség szabályai szerint kártérítést is követelhet. (4) A védjegyjogosult a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a bitorlás elkövetéséhez igénybe vették. (5) A védjegyjogosult a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, aki a) kereskedelmi mértékben birtokolta a bitorlással érintett árukat; b) kereskedelmi mértékben vette igénybe a bitorlással érintett szolgáltatásokat; c) kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a bitorlás elkövetéséhez; d) az a)-c) pontokban meghatározott személyek állítása szerint közremőködött a bitorlással érintett áruk elıállításában és terjesztésében, illetve a bitorlással érintett szolgáltatások nyújtásában. (8) A bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, árukat és csomagolóanyagokat - elsısorban a védjegy eltávolításával - fosszák meg jogsértı mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történı értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felıl ítéletben határoz. (9) A védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk és csomagolóanyagok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a bitorló tulajdonában, de a tulajdonos a védjegybitorlásról tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna. (10) A bíróság a (2) bekezdés f) pontjában és a (8) bekezdésben meghatározott intézkedéseket a bitorló költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettıl való eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a bitorlás súlyosságával arányban álljon. (11) A bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti a határozatnak a bitorló költségére történı nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról a bíróság dönt. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az internet útján történı közzétételt. A védjegybitorlás vámjogi következményei 28. § Bitorlás esetén a védjegyjogosult - külön jogszabály rendelkezései szerint - követelheti a vámhatóság intézkedését a bitorlással érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására. A bejelentı és a védjegyet licenciaszerzıdés alapján használó jogai védjegybitorlás esetén 29. § (1) Védjegybitorlás miatt a bejelentı is felléphet, az eljárást azonban fel kell függeszteni mindaddig, amíg a védjegy lajstromozásáról jogerısen nem döntöttek. (2) A védjegylajstromba bejegyzett használó saját nevében felléphet a védjegybitorlással szemben, ha a védjegyjogosultat elızetesen felhívta, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a védjegyjogosult a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedett. A VÉDJEGYOLTALOM MEGSZŐNÉSE 30. § A védjegyoltalom megszőnik, ha a) az oltalmi idı megújítás nélkül lejárt (11. §, 31. §), az oltalmi idı lejártát követı napon; b) a védjegyjogosult az oltalomról lemondott (32. §), a lemondás beérkeztét követı napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi idıpontban; 23
c) a védjegyet törölték (33. §), keletkezésére - a bejelentés napjára - visszaható hatállyal; d) a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta (18. §, 34. §), a megszőnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára, vagy - ha ez korábbi - az ütközı késıbbi védjegybejelentés elsıbbségének napjára visszaható hatállyal; e) a védjegy elveszítette megkülönböztetı képességét vagy megtévesztıvé vált (35. §), a megszőnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal; f) a védjegyjogosult jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság [9. § (2) bek.] jogutód nélkül megszőnt, e megszőnés napjára visszaható hatállyal. Részleges megszőnés az oltalmi idı lejárta miatt 31. § Ha a védjegyoltalmat csak az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy részére újítják meg, a védjegyoltalom a megújítással nem érintett részek tekintetében - az oltalmi idı lejárta miatt - megszőnik. Lemondás a védjegyoltalomról 32. § (1) A védjegylajstromban feltüntetett védjegyjogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a védjegyoltalomról lemondhat. (2) Ha a lemondás más személynek jogszabályon, hatósági határozaton, a védjegylajstromba bejegyzett használati vagy egyéb szerzıdésen alapuló jogát érinti, vagy ha a védjegylajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos. (3) A védjegyoltalomról az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében is le lehet mondani. (4) A védjegyoltalomról történı lemondás nem vonható vissza. A védjegy törlése 33. § (1) A védjegyet törölni kell, ha a) a védjegyoltalom tárgya nem felelt meg a 8. § a) pontjában meghatározott feltételeknek; b) a védjegyoltalom tárgyát képezı megjelölés különbözik attól vagy az árujegyzék bıvebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve - megosztás esetén - a megosztott bejelentés tartalmazott; c) a nemzetközi védjegybejelentést a Madridi Megállapodás, illetve a Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzıkönyv [76/I. § (1) bek. a) pont] alapján arra nem jogosult személy nyújtotta be. (2) A védjegy nem törölhetı, ha a) olyan korábbi védjeggyel [4. § (2) bek.] ütközik, amelynek használata a törlési kérelem benyújtásakor nem felelt meg a 18. § elıírásainak; vagy b) olyan korábbi védjeggyel, nem lajstromozott megjelöléssel vagy egyéb joggal ütközik, amelynek jogosultja tudott a késıbbi védjegy lajstromozásáról, és egymást követı öt éven át tőrte annak használatát, kivéve, ha a késıbbi védjegy jogosultja rosszhiszemően járt el. (3) Ha a védjegy törlésének feltételei csak az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében állnak fenn, a védjegyoltalmat megfelelıen korlátozni kell. (4) A törlési kérelmet elutasító jogerıs határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a védjegynek a törlése iránt bárki újabb eljárást indítson. Megszőnés a használat hiánya miatt 34. § (1) A védjegyoltalom a használat hiánya miatt teljeskörően vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében részlegesen szőnik meg, attól függıen, hogy a védjegyhasználat elmulasztása az árujegyzék egészét vagy csak az abban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti. 24
(2) A védjegyoltalomnak a használat hiánya miatti megszőnése nem állapítható meg, ha a 18. § (1) bekezdésében meghatározott idıtartam elteltét követıen, de a használat hiánya miatti megszőnés megállapítása iránti kérelem benyújtását megelızıen megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem benyújtását megelızı három hónapban csupán azt követıen kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról: a használat hiánya miatt a megszőnés megállapítását fogják kérni. (3) A használat hiánya miatti megszőnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerıs határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a használat hiánya miatti megszőnés megállapítása iránt. Megszőnés a megjelölés megkülönböztetı képességének elvesztése vagy megtévesztıvé válása miatt 35. § (1) A védjegyoltalom megszőnik, ha a) a védjegyjogosult magatartása miatt a megjelölés a gazdasági tevékenység körében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták; vagy b) a védjegy - használata következtében - megtévesztıvé vált, különösen a áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minıségét vagy földrajzi származását illetıen. (2) A védjegyoltalom a megjelölés megkülönböztetı képességének elvesztése vagy megtévesztıvé válása miatt teljeskörően vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk, illetve szolgáltatások tekintetében részlegesen szőnik meg, attól függıen, hogy a megszőnési ok az árujegyzék egészét vagy csak az áruk, illetve szolgáltatások egy részét érinti. (3) A megjelölés megkülönböztetı képességének elvesztése vagy megtévesztıvé válása miatti megszőnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerıs határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a védjegyoltalom megszőnésének megállapítása iránt. Megszőnés a védjegyjogosult jogutód nélküli megszőnése miatt 35/A. § A védjegyjogosult jogutód nélküli megszőnése miatt bekövetkezı megszőnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerıs határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a védjegyoltalom megszőnésének megállapítása iránt. AZ EGYÜTTES ÉS A TANÚSÍTÓ VÉDJEGY Az együttes védjegy 96. § (1) Az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés (a továbbiakban együtt: társadalmi szervezet) tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, az együttes védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások minısége, származása vagy egyéb tulajdonsága alapján. (3) A megjelölés együttes védjegyként ki van zárva a védjegyoltalomból akkor is, ha b) a használatáról rendelkezı szabályzat a közrendbe, a közerkölcsbe vagy jogszabályba ütközı elıírást tartalmaz. (4) Az együttes védjegy oltalma a társadalmi szervezetet illeti meg, használatára a társadalmi szervezet tagjai jogosultak. (5) A védjegyjogosult társadalmi szervezet az együttes védjegyet maga nem használhatja, a tagok védjegyhasználatát azonban ellenırzi. (6) A 18. § alkalmazásában az együttes védjegy használatának minısül, ha a védjegyet a társadalmi szervezet bármelyik tagja használja.
25
Szabályzat az együttes védjegyhez 97. § (1) A megjelölés akkor részesülhet együttes védjegyként oltalomban, ha használatáról - a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelı - szabályzat rendelkezik. A szabályzatot az együttes védjegyre jogosult társadalmi szervezet állapítja meg. A tanúsító védjegy 101. § (1) A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minıségő vagy egyéb jellemzıjő árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy e minıségüket vagy jellemzıjüket tanúsítja. (2) Nem szerezhet oltalmat tanúsító védjegyre a) az a vállalkozás, amely az árujegyzékben szereplı árut elıállítja, forgalomba hozza, az országba behozza vagy az árujegyzékben szereplı szolgáltatást nyújtja; b) az a vállalkozás, amely - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény értelmében - nem független az a) pontban említett vállalkozástól; c) az a vállalkozás, amellyel az a) pontban említett vállalkozás egyébként - az árujegyzékben szereplı árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben - tartós jogviszonyban áll. (3) A védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet maga nem használhatja, engedélyezi azonban annak használatát az elıírt minıségi követelményeknek vagy egyéb jellemzıknek megfelelı árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban. (4) A tanúsító védjegy akkor részesülhet oltalomban, ha ahhoz - az (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelı - szabályzat is társul. A VÉDJEGYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK ALKALMAZÁSA AZ EGYÜTTES ÉS A TANÚSÍTÓ VÉDJEGYRE 102. § Az együttes és a tanúsító védjegyekre, valamint oltalmukra az e részben nem szabályozott kérdésekben a védjegyekre és oltalmukra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a 96. § (3) bekezdésében meghatározott okokra tekintettel is lehet észrevételt tenni. A FÖLDRAJZI ÁRUJELZİK OLTALMA Az oltalomképes földrajzi jelzés és eredetmegjelölés 103. § (1) Földrajzi árujelzıként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. (2) A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyrıl származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy elıállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minısége, hírneve vagy egyéb jellemzıje lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható. (3) Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyrıl származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve elıállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minısége, hírneve vagy egyéb jellemzıje kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemzı természeti és emberi tényezık következménye. 104. § A mezıgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzıi akkor részesülhetnek oltalomban, ha azok a termékek, amelyeken a földrajzi árujelzıt használják, megfelelnek a - külön jogszabály által szabályozott - termékleírásban foglalt feltételeknek is. Kizáró okok
26
105. § (1) A földrajzi árujelzı nem részesülhet oltalomban, ha a termék szokásos elnevezésévé vált a kereskedelmi forgalomban, függetlenül attól, hogy a termék a földrajzi árujelzı által megjelölt helyrıl származik. (2) A földrajzi árujelzı lajstromozását követıen nem válhat a terméknek a kereskedelmi forgalomban szokásos elnevezésévé. 106. § (1) Ki van zárva az oltalomból a) azonos termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzıvel azonos földrajzi árujelzı; b) azonos vagy hasonló termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzıvel azonos vagy ahhoz hasonló földrajzi árujelzı; c) valamely korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló földrajzi árujelzı, ha - a védjegy ismertségére, jóhírnevére vagy a piacon való jelenlétének tartósságára tekintettel - annak használata az áru származása tekintetében a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. (2) Nem részesülhet oltalomban a földrajzi árujelzı, ha korábbi - oltalom alatt álló vagy egyéb növényfajta, illetve állatfajta nevével ütközik, és emiatt a termék származása tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Az oltalom keletkezése és idıtartama 108. § (1) A földrajzi árujelzı oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik. (2) A földrajzi árujelzı oltalma korlátlan ideig tart. Az oltalom tartalma 109. § (1) Az oltalom alapján a jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi árujelzı használatára. A földrajzi árujelzıt csak a jogosultak használhatják, arra másnak használati engedélyt nem adhatnak. (2) A kizárólagos használati jog alapján a jogosultak bármelyike felléphet bárkivel szemben, aki a kereskedelmi forgalomban a) az oltalom alatt álló földrajzi árujelzıt vagy az azzal összetéveszthetı megnevezést nem az annak megfelelı földrajzi területrıl származó termékeken használja; b) az oltalom alatt álló földrajzi árujelzıt a termékjegyzékben nem szereplı, de azokhoz hasonló termékeken használja, és ezáltal sérti vagy kihasználja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzı hírnevét; c) bármilyen módon utánozza vagy arra utaló módon használja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzıt, még akkor is, ha feltünteti a termék valóságos eredetét, vagy ha a megnevezést fordításban vagy különbözı kiegészítésekkel használja; d) bármilyen - a termék származásával, eredetével, jellegével és lényeges tulajdonságaival kapcsolatos - egyéb hamis vagy megtévesztı megjelölést használ, bárhol (pl. a csomagoláson, a hirdetésben, a termékre vonatkozó iratban) legyen is az feltüntetve; e) bármely egyéb, a termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban a fogyasztókat megtévesztı cselekményt valósít meg. Az oltalom megszőnése 111. § (1) A földrajzi árujelzı oltalma megszőnik, ha a) az oltalmat törölték, keletkezésére - a bejelentés napjára - visszaható hatállyal; b) a jogosultak megsértették a termékleírásban elıírt követelményeket, a megszőnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal. (2) Az oltalmat törölni kell, ha a földrajzi árujelzı nem felelt meg a 107. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek.
27
(3) A mezıgazdasági termékekkel, illetve élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelzı oltalmának megszőnését kell megállapítani, ha az ellenırzésre kijelölt szerv a földrajzi árujelzı használatában a termékleíráshoz képest súlyos és másként nem orvosolható hiányosságokat állapít meg. (4) A törlési, illetve a megszőnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerıs határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a földrajzi árujelzıvel kapcsolatban újabb törlési, illetve megszőnés megállapítási eljárást indítsanak. 1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikai félvezetı termékek topográfiájának oltalmáról Az oltalmazható topográfia 1. § (1) Oltalomban részesülhet a mikroelektronikai félvezetı termék topográfiája (a továbbiakban: topográfia), ha eredeti. (2) A topográfia a mikroelektronikai félvezetı termék elemeinek, amelyek közül legalább egy aktív elem, és összekötéseinek vagy azok egy részének bármely formában kifejezett, térbeli elrendezése, vagy egy gyártásra szánt félvezetı termékhez készített ilyen térbeli elrendezés. (3) A topográfia eredeti, ha az saját szellemi alkotómunka eredménye és megalkotása idején nem szokásos az iparban. (4) A szokásos részekbıl álló topográfia oltalmazható, ha azok elrendezése eredeti. A topográfia szerzıje és az oltalom jogosultja 2. § (1) A topográfia szerzıje az, aki azt megalkotta. (2) Az oltalom a szerzıt vagy jogutódját illeti meg. (3) Ha több személy közösen alkotta a topográfiát, az oltalom közösen illeti meg a szerzıket vagy jogutódjaikat. (4) Ha több személy egymástól függetlenül alkotta meg a topográfiát, az oltalom önállóan illeti meg a szerzıket vagy jogutódjaikat. 3. § Külföldi személyt csak nemzetközi szerzıdés vagy viszonosság esetén illeti meg az oltalom. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása irányadó. 4. § (1) Ha a szerzınek munkaviszonyból vagy más jogszabályból folyó kötelessége, hogy a topográfiát megalkossa (szolgálati topográfia), az oltalom a munkáltatót vagy más jogviszony alapján jogosultat illeti meg. (2) A szolgálati topográfia szerzıjét díjazás illeti meg. 5. § A topográfia szerzıjének személyhez főzıdı jogaira, az oltalmi igényre, a szolgálati topográfiára egyebekben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvénynek (a továbbiakban: szabadalmi törvény) a feltaláló személyhez főzıdı jogaira, a szabadalmi igényre és a szolgálati találmányra vonatkozó szabályait kell megfelelıen alkalmazni. Az oltalom keletkezése és idıtartama 6. § (1) Az oltalom a topográfia lajstromozásával keletkezik. (2) Az oltalom visszahat a bejelentés napjára vagy - ha ez korábbi - a bármely országban történt elsı nyilvános hasznosítás kezdı napjára, és az attól számított tíz évig tart. (3) Az oltalmat a topográfia bármely országban történt elsı nyilvános hasznosításának kezdı napját követı két éven túl nem lehet igényelni. Az oltalom hatálya és terjedelme 7. § (1) Az oltalom alapján a jogosultnak - a jogszabályok keretei között - kizárólagos joga van a topográfia hasznosítására és arra, hogy a hasznosításra másnak engedélyt (licenciát) adjon. 28
Hasznosítás a topográfiának a félvezetı termékben való megtestesítése révén vagy más módon való kereskedelmi célú többszörözése, továbbá a topográfia vagy az azt megtestesítı félvezetı termék kereskedelmi célú behozatala és forgalombahozatala. (2) Az oltalom terjedelmét a lajstromozott topográfia ábrázolása határozza meg. (3) Az oltalom kiterjed a topográfia önállóan használható eredeti részeire és az olyan eszközre is, amely a topográfiát elválaszthatatlanul hordozza. (4) Az oltalom nem terjed ki a) a topográfia alapját képezı elvre, eljárásra és rendszerre, sem a félvezetı termékben tárolt információra, b) a topográfia elemzés, értékelés vagy oktatás céljára való többszörözésére és az annak alapján alkotott eredeti topográfiára, c) a topográfiával azonos, harmadik személy által attól függetlenül alkotott topográfiára, d) a jogosult által vagy hozzájárulásával forgalomba hozott topográfia és az azt megtestesítı félvezetı terméknek az Európai Gazdasági Térségben történı forgalomba hozatalára. (5) Nem tekinthetı jogosulatlan hasznosítónak az, aki topográfiát megtestesítı félvezetı terméket, illetve azt tartalmazó árut kereskedelmi célra behoz vagy forgalomba hoz anélkül, hogy tudná vagy tudnia kellene, hogy az jogosulatlanul többszörözött topográfiát tartalmaz. Attól kezdve azonban, amikor megtudja vagy a körülményekbıl következıen meg kell tudnia, hogy a topográfia többszörözése jogosulatlanul történt, csak a már raktáron lévı vagy megrendelt készletet hozhatja forgalomba, a jogosultnak fizetett, szokásos hasznosítási díj ellenében. Jogutódlás, hasznosítási szerzıdés, közös oltalom 8. § (1) A topográfiából és az oltalomból eredı jogok - a szerzı személyhez főzıdı jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetık. (2) Hasznosítási szerzıdés alapján az oltalom jogosultja engedélyt ad a topográfia hasznosítására, a hasznosító pedig ennek fejében díjat fizet. (3) A jogutódlásra, a hasznosítási szerzıdésre és a közös oltalomra a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. Nemleges megállapítás 11. § (1) Aki attól tart, hogy ellene az oltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, ennek megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt topográfia nem ütközik valamely általa megjelölt topográfia oltalmába. (2) A nemleges megállapítást kimondó jogerıs határozat kizárja, hogy a megjelölt oltalom alapján ugyanarra a topográfiára vonatkozóan az oltalom bitorlása miatt eljárást indítsanak. Az oltalom megszőnésének esetei 12. § Az oltalom megszőnik, ha a) az oltalmi idı lejár, az azt követı napon, b) a jogosult az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követı napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi idıpontban, c) az oltalmat megsemmisítették, az oltalom keletkezésére visszaható hatállyal. Lemondás az oltalomról 13. § A lajstromban feltüntetett jogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal az oltalomról lemondhat. Ha a lemondás más személyeknek jogszabályon, hatósági határozaton vagy a lajstromba bejegyzett hasznosítási szerzıdésen alapuló jogát érinti, vagy ha a lajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos. 29
1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivıkrıl A szabadalmi ügyvivı feladata 1. § (1) A szabadalmi ügyvivı feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyben jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse; ennek során iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes bíróságok és más hatóságok elıtt, beadványokat, szerzıdéseket és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és tájékoztatást ad. A szabadalmi ügyvivıi mőködés feltételei 2. § (1) Szabadalmi ügyvivıként az mőködhet, aki a Magyar Szabadalmi Ügyvivıi Kamara (a továbbiakban: Kamara) tagja. (2) A Kamarába való felvételre jogosult, aki a) magyar állampolgár, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezı személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezı személy (a továbbiakban: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezı személy); b) büntetlen elıélető; c) mérnöki vagy azzal egyenértékő természettudományi szakos egyetemi oklevéllel rendelkezik; és d) szabadalmi ügyvivıi vizsgát tett. (3) A Kamarába való felvételhez rendelkezni kell a) a Magyar Köztársaság területére kiterjedı hatályú szabadalmi ügyvivıi felelısségbiztosítással, kivéve, ha a szabadalmi ügyvivı kizárólag a 6. § (2) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezetnél mőködik; b) a szabadalmi ügyvivıi tevékenység folytatásához megfelelı irodahelyiséggel, kivéve, ha a szabadalmi ügyvivı a 6. § (2) bekezdése szerint gazdálkodó szervezetnél, illetve a 6/A. §, a 7. § (2) bekezdése vagy a 10. § (2) bekezdése alapján alkalmazott szabadalmi ügyvivıként mőködik. A szabadalmi ügyvivıi mőködés szervezeti keretei 6. § (1) Szabadalmi ügyvivı ügyfelek képviseletével a) egyéni szabadalmi ügyvivıként, b) szabadalmi ügyvivıi irodában, vagy c) korlátolt felelısségő társaságban (a továbbiakban: szabadalmi ügyvivıi társaság) foglalkozhat. (2) Gazdálkodó szervezet saját iparjogvédelmi feladatainak és képviseletének ellátására szabadalmi ügyvivıt foglalkoztathat.
30
