INTRA- ÉS INTERMOLEKULÁRIS CSEREFOLYAMATOK VIZSGÁLATA OLDAT- ÉS SZILÁRDFÁZISÚ MULTINUKLEÁRIS NMR SPEKTROSZKÓPIÁVAL

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

INTRA- ÉS INTERMOLEKULÁRIS CSEREFOLYAMATOK VIZSGÁLATA OLDAT- ÉS SZILÁRDFÁZISÚ MULTINUKLEÁRIS NMR SPEKTROSZKÓPIÁVAL

Király Péter

Témavezető: Dr. Tárkányi Gábor, tud.főmunkatárs, osztályvezető MTA Kémiai Kutatóközpont, Szerkezeti Kémia Intézet, NMR osztály

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Kémia Doktori Iskola Iskolavezető: Dr. Inzelt György

Elméleti és Fizikai Kémia, Anyagszerkezetkutatás Doktori Program Programvezető: Dr. Surján Péter

2010

Tartalomjegyzék KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ..........................................................................................................4 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE..........................................................................................................5 1.

BEVEZETÉS .............................................................................................................................7

2.

CÉLKITŰZÉSEK .....................................................................................................................9

3.

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ...............................................................................................11 3.1. Organokatalizátorok...............................................................................................................11 3.2. Cinkona alkaloidok szerkezeti kémiája..................................................................................12 3.3. CH/π kölcsönhatások .............................................................................................................13 3.4. Organoón(IV) vegyületek NMR spektroszkópiája ................................................................15 3.5. A trialkilón(IV)-komplexek dizmutációja..............................................................................16 3.6. Arany(I)-komplexek és az aurofil kölcsönhatás ....................................................................17 3.7. NMR vizsgálatok xantphos ligandumot tartalmazó vegyületeken.........................................18

4.

ALKALMAZOTT MÓDSZEREK........................................................................................20 4.1. Skaláris csatoláson alapuló homo- és heteronukleáris korrelációs mérések ..........................20 4.2. Proton-proton térközelségek meghatározása..........................................................................22 4.3. Dinamikus NMR spektroszkópia ...........................................................................................25 4.4. Kinetikai mérések...................................................................................................................30 4.5. Szilárdfázisú NMR mérések ..................................................................................................30 4.6. Multinukleáris NMR spektroszkópia .....................................................................................34 4.7. Spektrométer hardver .............................................................................................................37 4.8. Molekulamodellezés ..............................................................................................................38

EREDMÉNYEK..............................................................................................................................39 5.

BIFUNKCIONÁLIS

ORGANOKATALIZÁTOROK

ASSZOCIÁCIÓS

FOLYAMATAINAK VIZSGÁLATA...........................................................................................39 5.1. Tiokarbamid/amin bifunkcionális organokatalizátorok asszociatív dimerizációja................39 5.1.1.

Bevezetés...................................................................................................................39

5.1.2.

Katalizátor önasszociáció..........................................................................................41

5.1.3.

A dimer asszociátum 3D szerkezetének meghatározása ...........................................43

5.1.4.

A merőleges π-π kölcsönhatás (CH/π) megjelenése az asszociátumban ..................51

5.1.5.

Molekuláris felismerés egy gazda-vendég rendszerben............................................52

5.1.6.

Összefoglalás: A bifunkcionális katalizátorok önfelismerési mechanizmusa...........53

5.2. Asszociáció indukálta konformációváltozás ..........................................................................55 2

5.2.1.

Előzmények...............................................................................................................55

5.2.2.

Az

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepicinkonin-9-il)-tiokarbamid

katalizátor (6) asszociációs egyensúlya ....................................................................................56

6.

5.2.3.

A monomer állapotok szerkezetmeghatározása ........................................................59

5.2.4.

Rokon szerkezetű katalizátorok asszociációs egyensúlyainak összehasonlítása ......63

5.2.5.

A katalizátorok konformációs egyensúlyainak termodinamikai leírása ...................64

5.2.6.

Összefoglalás: Asszociációs folyamatok jelentősége a konformáció analízisben ....71

SZERKEZET

MÓDOSULÁSOK

TANULMÁNYOZÁSA

A

TRIMETILÓN(IV)-

TROPOLONÁT KOMPLEX ESETÉBEN...................................................................................72 6.1. Bevezetés................................................................................................................................72 6.2. Metilón(IV)-tropolonát komplexek szerkezeti jellemzése multinukleáris, oldat- és szilárdfázisú NMR módszerekkel .................................................................................................72 6.3. A trimetilón(IV)-tropolonát dizmutációs folyamatának jellemzése.......................................75 6.4. Az oldószerek szerkezeti paraméterekre gyakorolt hatása.....................................................79 6.5. Összefoglalás..........................................................................................................................82 7.

AUROFIL KÖLCSÖNHATÁS JELLEMZÉSE NMR SPEKTROSZKÓPIÁVAL EGY

KONFORMÁCIÓSAN FLEXIBILIS ARANY(I)-MAKROCIKLUSBAN...............................83 7.1. Bevezetés................................................................................................................................83 7.2. J-csatolások alapján történő jelhozzárendelés .......................................................................84 7.3. Kémiai cserefolyamatok feltérképezése és a térszerkezet meghatározása.............................89 7.4. A 31P-NMR spektrum finomszerkezete (AA′BB′ spinrendszer) .............................................95 7.5. A helikális enantiomerek egyensúlyi folyamatának termodinamikája ..................................97 7.6. Jelkettőződés a szilárd fázisú NMR spektrumokban............................................................100 7.7. Összefoglalás........................................................................................................................102 8.

AZ EREDMÉNYEK JELENTŐSÉGE ÉS GYAKORLATI HASZNOSÍTÁSA............103

9.

KÖZLEMÉNYEK.................................................................................................................104

10.

IRODALOMJEGYZÉK...................................................................................................109

11.

RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................................120

12.

SHORT SUMMARY ........................................................................................................121

3

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Tárkányi Gábornak, aki bevezetett a tudományos kutatómunkába, tanácsaival pedig segítséget nyújtott méréseimhez, az eredmények publikációjához és a dolgozat elkészítéséhez. Az értekezésben tárgyalt anyagokat témavezetőm kutatóközponti együttműködései nyomán Dr. Deák Andreától és Dr. Soós Tibortól kaptam szerkezetvizsgálatra. Köszönöm, hogy az általuk vezetett érdekes kutatásokba bekapcsolódhattam és tudásomat a velük való szakmai megbeszéléseken gyarapíthattam. Köszönöm a bifunkcionális organokatalizátorok előállításában nyújtott közreműködését Vakulya Benedeknek, Kardos Györgynek és Szigeti Mariannak. Külön köszönetemet fejezem ki Varga Szilárdnak a szelektíven

15

N izotópjelzett katalizátorok

szintéziséért. Az ón(IV)- és arany(I)-komplexek előállításáért Dr. Deák Andreának és Tunyogi Tündének tartozom köszönettel. Köszönöm valamennyi szerzőtársamnak a számtalan segítséget és a diszkussziókban nyújtott tudományos ismereteket. Köszönöm az MTA Kémiai Kutatóközpont vezetőinek, Prof. Pálinkás Gábor főigazgató Úrnak, Dr. Kubinyi Miklós igazgatónak és Benussi Silvio Antonio gazdasági igazgatónak, hogy biztosították a munkám anyagi és technikai feltételeit. Köszönöm a GVOP-3.2.1.-2004-040210/3.0 projekt keretében létrejött 600 MHz-es NMR spektrométer nyújtotta lehetőségeket. Továbbá köszönöm a Dr. Tárkányi Gábor által vezetett NMR laboratórium minden kedves munkatársának: Lejtoviczné Dr. Egyed Orsolyának, Dr. Tőke Orsolyának, Dr. Domján Attilának, Mizsei Rékának, Horváth Gergőnek és Szikes Tibornénak a hétköznapokban nyújtott segítségüket és a munkámat segítő laboratóriumi hangulatot. Köszönetemet szeretném kifejezni Balogh Gábornak, aki a laboratórium 600 MHz-es NMR spektrométerének beüzemelése során számos méréstechnikai részlettel megismertetett és Dr. Sándor Péternek, aki a szoftverkörnyezet és az NMR pulzusszekvenciák elsajátításában volt további segítségemre.

4

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE Kémiai jelölések: (1)

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepikinin-9-il)-tiokarbamid

(2)

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepi-10,11-dihidrokinin-9il)-tiokarbamid

(3)

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepi-10,11-didehidrokinin9-il)-tiokarbamid

(4)

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepikinidin-9-il)tiokarbamid

(5)

6-metoxikinolin, MeOQ

(6)

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepicinkonin-9-il)tiokarbamid

6m-I, 6m-II

A 6-os számú vegyület stabil, belső hidrogénhidas monomer állapotainak jelölése.

6d

6-os számú vegyület kooperatív hidrogénhíd kölcsönhatásokkal stabilizált dimer asszociátumának jelölése.

(7)

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(1R,2R-2-dimetilaminociklohexil)tiokarbamid (Takemoto-féle katalizátor)

(8)

trimetilón(IV)-tropolonát, Me3SnTrp

(9)

dimetilón(IV)-ditropolonát, Me2SnTrp2

(10)

[Au2(xantphos)2](NO3)2

CDCl3

deuterokloroform

CD2Cl2

deuterodiklórmetán

cTOTAL

a bemért anyagmennyiségből számított összkoncentráció

DMSO-d6

deuterodimetilszulfoxid

NBH

Az 1-4 és 6-7 organokatalizátorok tiokarbamid részletének 3'',5''bisz(trifluormetil)-fenil csoporthoz közelebbi NH-csoportja (9. ábra).

THF

tetrahidrofurán

xantphos

9,9-dimetil-4,5-bisz(difenilfoszfin)-xantén

5

Spektroszkópiai jelölések: δizo

izotróp kémiai eltolódás

δ11, δ22 és δ33

az árnyékolási tenzor főkomponensei

CP

Cross Polarization,

CW

Continuous Wave (folyamatos üzemmódú lecsatolás)

DQF-COSY

Double Quantum Filtered Correlation Spectroscopy (4.1. szakasz)

kereszpolarizáció (4.5. szakasz)

kettőskvantumszűrt COSY EXSY

Exchange Spectroscopy (ld. NOESY)

γ

giromágneses hányados, mértékegysége: T·s-1

gHMBC

Gradient Selected Heteronuclear Multiple Bond Correlation (4.1. szakasz)

gHSQC

Gradient Selected Heteronuclear Single Quantum Correlation (4.1. szakasz)

MAS

Magic Angle Spinning (4.5. szakasz) mágikus szögben történő forgatás

NMR

mágneses magrezonancia (Nuclear Magnetic Resonance)

NOE

nukleáris Overhauser effektus (Nuclear Overhauser Effect)

NOESY

Nuclear Overhauser Effect Spectroscopy (4.2. szakasz)

vMAS

MAS mintaforgatási frekvencia

PMLG

Phase-Modulated Lee-Goldburg módszer

PRESAT

Presaturation (4.2 szakasz) az oldószer maradványjelének besugárzása

ROESY

Rotating Frame Overhauser Effect SpectroscopY (4.2. szakasz)

τc

molekulák reorientációs korrelációs ideje

τmix

keverési idő (mixing time)

tHX

kontaktidő a CP/MAS kísérletben

TOCSY

Total Correlation Spectroscopy (4.1. szakasz)

TPPM

Two Pulse Phase Modulation (4.5. szakasz) lecsatolási technika

TROSY

Transverse Relaxation Optimised SpectroscopY

SIR

szelektív inverzió felépülés (Selective Inversion Recovery) (4.3. szakasz)

SPINAL

Small Phase Incremental Alternation lecsatolási technika (4.5. szakasz)

Egyéb jelölések: AM1

Austin Model 1

PM3

Parameterized Model number 3 6

1. BEVEZETÉS A mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópia [1] évtizedek óta jelentős szerepet tölt be a szerves kémiai kutatásokban hatékony szerkezetkutatási módszerként. Az új vegyületek szerkezetének meghatározását és spektroszkópiai karakterizációját magába foglaló statikus leíráson túlmutatóan a dinamikus [2], multinukleáris [3] NMR kutatások alkalmasak a molekulák szerkezeti kémiájának teljesebb, dinamikus leírására az egyes állapotok közti cserefolyamatok felderítése és termodinamikai jellemzése által. Munkámban a hangsúly a szerkezeti kémián, a molekuláris felismerési mechanizmusok felderítésén és a molekulák szerkezeti dinamikájának jellemzésén volt, ezért gyakran különféle NMR módszerek kombinált alkalmazását kellett megvalósítanom. Doktori értekezésemben olyan szerkezetkutatási problémákat jelenítek meg, melyek közös jellemzője az, hogy a háromdimenziós szerkezetmeghatározás együtt jár az intra- és/vagy intermolekuláris cserefolyamatok értelmezésének szükségességével. A fennálló egyensúlyi folyamatok miatt a vizsgált vegyületek NMR spektruma jelentős mértékben függ az oldószertől, a hőmérséklettől, a koncentrációtól és a mérési frekvenciától. Célom ezen paraméterek tudatos változtatásával és az alkalmas NMR méréstechnikák kiválasztásával az egyedi molekuláris állapotok megismerése volt. Mind a változatos koordinációs sajátságokat mutató fémkomplexek, mind pedig a konformációs flexibilitással rendelkező szerves vegyületek kutatásában fontos következtetésekre jutottam az oldatban lejátszódó cserefolyamatok összetett NMR mérésekkel történő értelmezése és termodinamikai jellemzése által. Méréstechnikai szempontból a bemutatásra kerülő vegyületek szobahőmérsékletű NMR spektrumai általában a gyors csere vagy a koaleszcencia állapotnak felelnek meg, ezért az egyedi molekuláris állapotok átlagolt NMR paramétereit (kémiai eltolódás, J-csatolás, integrál) mutatják. A célkitűzésben megfogalmazott egyedi specieszek (monomerek, dimerek) vagy konformerek szerkezetmeghatározásához a rendszert el kellett mozdítani a lassú csere állapotának irányába oly módon, hogy lehetőség nyíljon kétdimenziós szerkezetbizonyító korrelációs mérésekre is. Mivel az NMR spektrumok megjelenését az egyes állapotokra jellemező rezonanciák Hertzben kifejezett kémiai eltolódás különbségének a cserefolyamat sebességi együtthatójához viszonyított aránya határozza meg, ezért a vizsgált rendszer kétféleképpen is elmozdítható a lassú csere irányába. A leggyakrabban alkalmazott módszer a sebességi együtthatók értékének befolyásolása a mérési hőmérséklet megváltoztatásával. Ehhez kapcsolódóan a munkámban többször jelenik meg hőmérsékletfüggő, valamint az oldószerek fagyáspontját megközelítő (tipikusan –80°C) kétdimenziós NMR spektroszkópia, melynek a lassú csere tartományán kívüli további előnye a megnövekedett viszkozitás okozta hatékony keresztrelaxáció [4], [185]. 7

Független módszerként alkalmaztam a spektrumok mágneses térerő-függését, amely az eltérő mérési frekvencia révén (400MHz vs. 600MHz) szintén hatással van az egyes állapotok Hertzben kifejezett kémiai eltolódás különbségeire. E módszerrel a molekuláris rendszer dinamikus viselkedéséről a hőmérséklet megváltoztatása nélkül juthatunk többlet információhoz. Egyszerű kétállapotú rendszerben a magasabb mérési frekvencia és az alacsonyabb hőmérséklet kedvezőbb az

egyedi

állapotokat

reprezentáló

rezonanciák

kiélesedése

szempontjából.

Intra-

és

intermolekuláris folyamatokat egyaránt magába foglaló többállapotú rendszerben előfordulhat, hogy a lassú csere állapota nem érhető el a folyamatok mindegyikére. Disszertációmban bemutatok egy olyan esetet is, amelyben az NMR spektrumok kedvezőbb megjelenése révén éppen az alacsonyabb mérési frekvencián elvégzett kísérletek bizonyultak alkalmasabbnak szerkezeti információk megszerzésére. Az említett hőmérséklet- és térerőfüggő módszereket értékes módon egészítik ki a szilárdfázisú NMR mérések. Kristályos anyagok esetében a tércsoport által meghatározott rendezettség mellett várható, hogy cserefolyamatoktól mentes, jól definiált konformációs állapotok vannak jelen. A konformációsan flexibilis és/vagy asszociáló molekulák esetében az oldatfázisú mérések értelmezéséhez összehasonlítási alapul szolgálhatnak a szilárdfázisú MAS NMR mérésekből meghatározott alapvető NMR paraméterek (pl. izotróp kémiai eltolódás). Ezt a lehetőséget hasznosítottam az oldás hatására bekövetkező szerkezetmódosulások vizsgálatában, melyek nemcsak a molekulák konformációs vagy asszociációs viselkedésére, hanem a kémiai átalakulásokra is kiterjedhetnek. Az oldat- és szilárdfázisú NMR mérések kombinációjának előnyeit – ahol a feltételekből ez adódott – igyekeztem dolgozatomban kihangsúlyozni. Mindezek alapján az intra- és intermolekuláris cserefolyamatok értelmezéséhez alkalmazott kísérleti stratégiám legfontosabb elemeivé váltak az alacsony hőmérsékletű 1H-NOESY mérések, a dinamikus NMR és a térerőfüggő vizsgálatok kombinációja valamint a multinukleáris oldat- és szilárdfázisú NMR mérések. Munkámat az MTA Kémiai Kutatóközpont, Szerkezeti Kémiai Intézetének NMR laboratóriumában végeztem. A vizsgált vegyületek két, számomra rendkívül érdekesnek tartott témakörbe tartoznak: a szupramolekuláris kémia és az organokatalízis szakterületébe. A szupramolekuláris kémia ón(IV)- és arany(I)-komplexeit Dr. Deák Andrea állította elő és bocsátotta rendelkezésemre. A bifunkcionális organokatalizátorokat Dr. Soós Tibor és munkatársai fejlesztették és adták át szerkezetvizsgálatra. A disszertáció alapját képező NMR méréseket, a szükséges kalibrációkat és beállításokat az MTA Kémiai Kutatóközpont, Szerkezeti Kémiai Intézetének NMR laboratóriumában működő 400 és 600 MHz-es Varian NMR SYSTEM spektrométereken végeztem.

8

2. CÉLKITŰZÉSEK Értekezésemben szerves- és fémorganikus vegyületek szerkezeti kémiájának oldatfázisú dinamikus-, és szilárdfázisú NMR spektroszkópiával történő szerkezetvizsgálatát tűztem ki célul. Az eredmények bemutatását három fejezetre osztottam a dolgozatban szereplő három vegyületcsaládnak megfelelően. Az intra- és intermolekuláris cserefolyamatok felderítésével, a specieszek konformációs dinamikájának feltárásával, valamint a termodinamikai jellemzéssel (K, ΔH, ΔS, ΔH‡, ΔS‡) törekedtem arra, hogy a dinamika leírásával alkossak részletesebb képet a molekulák térszerkezetéről és kölcsönhatásairól. Az

5.

fejezetben

a

fém

atomot

nem

tartalmazó,

úgynevezett

bifunkcionális

organokatalizátorok dinamikus NMR vizsgálatai során felismert asszociációs folyamatokat tárgyalom [5, 6]. Érdeklődésem középpontjában elsősorban a szén-szén kötést kialakító reakciókban jó katalitikus aktivitást és enantioszelektivitást mutató organokatalizátorok szerkezeti dinamikája állt. Munkám célja az ismert konstitúciójú katalizátorok korábban nem vizsgált, konformációs és asszociációs egyensúlyi folyamatainak feltárása, valamint a specieszek térszerkezetének meghatározása volt. Dolgozatom tárgyát nem képezi a katalizátorok szintézise, alkalmazási

lehetőségeinek

bemutatása

és

reakciókinetikai

vizsgálata.

Ugyanakkor

tanulmányoztam a reaktánsokat nem tartalmazó katalizátor oldatok NMR spektrumainak hőmérséklet-, koncentráció- és oldószer-függését az enantioszelektív katalizátorok molekuláris önfelismerési sajátságainak feltárásához. A katalizátor oldatokon elvégzett NMR mérések interpretációjával egy, az irodalomban még nem ismert dimer asszociátum háromdimenziós szerkezetét elemeztem. A katalizátorok monomer és dimer konformációs állapotainak leírásával párhuzamosan célul tűztem ki cserefolyamataik feltérképezését és termodinamikai jellemzését, melynek kiindulópontjául az általam megfogalmazott bifunkcionalitás és önasszociáció fogalomtársítása szolgált. A kutatási együttműködés távlati célja a katalizátorok továbbfejlesztése az NMR spektroszkópiával feltárt szerkezeti kémiájuk és molekuláris felismerési mechanizmusaik ismeretének birtokában. A 6. fejezetben metilón(IV)-tropolonát komplexek szerkezeti jellemzéséhez alkalmazott multinukleáris oldat és szilárdfázisú NMR eredményeimet ismertetem [7]. A szokványos magokra (13C,

15

N és

31

P) korábban beállított méréseimet a

119

Sn-NMR sajátosságainak és az egyes

komplexek tulajdonságainak megfelelően kellett újra kalibrálnom. A multinukleáris NMR spektroszkópia egyik izgalmas vonása a változatos csatolási állandók és relaxációs sajátságok megjelenése. Az egyedi méréstechnikai problémák megoldása során szerzett spektroszkópiai tapasztalataimat az ón(IV)organikus vegyületek vizsgálatán túl, más témákban is számos esetben 9

hasznosítani tudtam. Célul tűztem ki egy új vegyület, a trimetilón(IV)-tropolonát oldás hatására bekövetkező szerkezet módosulásának vizsgálatát, melyhez az oldat- és szilárdfázisú NMR módszerek kombinációját kívántam felhasználni. Ehhez kapcsolódóan tanulmányozom a komplex érdekes, metil-vándorlással járó dizmutációs átalakulását. A szerkezetmódosulási (dizmutációs) reakció sebességét tekintve a folyamat NMR-rel jól követhető, ezért célul tűztem ki a reakció kinetikai

jellemzését

szilárd

fázisban,

olvadékban

valamint

az

oldatokban

fennálló

komponensarányok időbeli követésével. A 7. fejezetben a 9,9-dimetil-4,5-bisz(difenilfoszfin)-xantén ligandum fém-fém kötést tartalmazó makrociklusos szerkezetű arany(I) komplexének vizsgálatai során elért eredményeimet foglaltam össze [8, 9]. Arany(I)-komplexek esetében gyakran találkozhatunk az aurofil (Au···Au) kölcsönhatással, ami sztérikusan kedvező esetben a hidrogénhíd kölcsönhatáshoz hasonló erősségű arany-arany kötés kialakulásához vezethet. A szerves ligandum flexibilitása és az aurofil kölcsönhatástól származó asszociáció miatt számos arany(I)-komplex esetében tapasztalták az NMR spektrumok jelszélesedését. Az általam vizsgált makrociklus egykristály-diffrakciós szerkezete ismert volt, szerkezetét Dr. Deák Andrea határozta meg. A szobahőmérsékletű spektruma azonban az NMR rezonanciák koaleszcenciáját mutatta, ezért alkalmatlannak bizonyult a vegyület megbízható jellemzésére és az aurofil (Au···Au) kölcsönhatás jelenlétének igazolására oldatban. Alapvető célkitűzésem volt az oldás hatására történő szerkezetmódosulás lehetőségének vizsgálata, melyhez szilárdfázisú MAS NMR-t, majd dinamikus NMR módszereket kívántam alkalmazni.

A

komplex

szimmetria

sajátságai

miatt

a

jelhozzárendeléssel

történő

szerkezetmeghatározás és a jelszélesedést okozó folyamatok értelmezése kéz a kézben haladt ebben a munkában. A makrociklusos szerkezet érdekessége, hogy a ligandumban önmagában is konformációs változás lép fel, mert a kémiailag nem ekvivalens fenil-csoportok rotációja gátolt és hatása jelentkezik a hőmérsékletfüggő NMR mérésekben. Ehhez kapcsolódóan célul tűztem ki, annak eldöntését, hogy NMR technikát alkalmazva kimutatható-e az arany-arany kötés a makrociklus oldatában vagy a belső konformációs mozgásokra esetlegesen szuperponálódó intermolekuláris cserefolyamatok ezt nem teszik lehetővé.

10

3. IRODALMI ELŐZMÉNYEK 3.1. Organokatalizátorok

A királis vegyületek sztereoszelektív szintézise az elmúlt évtizedekben a szerves kémia egyik legintenzívebben kutatott területe. Számos biológiai aktivitást mutató természetes és szintetikus vegyület tartalmaz egy vagy több aszimmetriás szénatomot. A királis vegyületek előállításának egyik hatékony módja királis katalizátorok alkalmazása, mert ezzel csökkenthető a nem kívánt sztereoizomerek keletkezése. Az aszimmetrikus homogén katalízis ipari méretekben történő megvalósítása gyakorta nehézkes, ezért számos esetben alkalmaznak egyéb módszereket is (például rezolválást) [10, 11]. A királis vegyületek enantiotiszta formában történő előállításában meghatározó szerepe van a királis molekulák közti intermolekuláris kölcsönhatásoknak, ezért fontosnak tartom az egyes katalizátorok szerkezeti kémiájának és molekuláris felismerési sajátságainak megismerését. Az alternatívát jelentő átmenetifém katalizátorok alkalmazásának nehézségei az oxigénre és/vagy nedvességre való érzékenységükből, magas árukból és toxicitási problémáikból adódnak. Figyelembe véve, hogy az enantiotiszta formában kereskedelmi forgalomba kerülő anyagok jelentős része gyógyszerhatóanyag vagy élelmiszeradalék, ezért minimális mennyiségben sem tolerálható a katalizátorból származó toxikus fémek jelenléte a termékben [12]. A fématomot nem tartalmazó szerves katalizátorok lehetőséget nyújthatnak az említett problémák kiküszöbölésére. Organokatalizátornak azt a szerves molekulát nevezzük, ami fématomok jelenléte nélkül képes gyorsítani valamely reakciót. Királis (enantiotiszta) organokatalizátorok felhasználásával enantioszelektivitás is elérhető. A terület fontos eredményei között megemlítendő a prolin aminosav [13, 14] és a cinkona alkaloidok [15, 16] reaktivitásának felismerése. A cinkona alkaloidok organokatalizátorként való alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatával párhuzamosan kezdődött meg a katalizátorok szerkezeti kémiájának kutatása is (ld. 3.2. szakasz). Az elmúlt évtizedben ismét dinamikusan fejlődő területté vált az organokatalízis, többek között az új tiokarbamid alapú katalizátorok megjelenése nyomán [17-21]. Ezek között fontos szerepet játszik a 3,5-bisz(trifluorometil)fenil-tiokarbamid molekuláris részlet megjelenése [22], amit később több kutatócsoport is felhasznált 9-epi-cinkona alapú új organokatalizátor család előállításához [23-26]. A legújabb szintetikus eredményekről több összefoglaló közlemény [27-29] és könyv [30, 31] jelent meg. A tiokarbamid részlet hatékonyságának felismerése fontos lépés volt a szintetikus munka szempontjából – nagy számú reakcióban bizonyult sikeresnek – ugyanakkor arányaiban

kevés,

a

katalizátorok

molekuláris

szerkezetvizsgálati munka született. 11

dinamikájára

vonatkozó

kísérletes

3.2. Cinkona alkaloidok szerkezeti kémiája

A természetes cinkona alkaloidok szerkezeti kémiai tanulmányozása már kezdetben is a molekulák konformáció-analízisére irányult. Ezen vizsgálatok egyik célja a vegyületcsalád ismert királis indukciójának értelmezése volt. A cinkona alkaloidok konformációs dinamikáját elsődlegesen a C(8)-C(9) és C(4’)-C(9) kötések körüli rotációs izoméria okozza, de hozzájárul a kinuklidin gyűrű konformációs flexibilitása is [15, 16, 32]. A konformációs analízishez NMR adatokat és elméleti számításokat használtak fel, melyek alapján négy alacsony energiájú konformert találtak (1. ábra). Ismert, hogy a természetes kinin és kinidin alkaloidok antimaláriás hatásával nem rendelkeznek a 9-epi-kinin és 9-epi-kinidin vegyületek. Ezt a megfigyelést Almeida és munkatársai [33] az epimer szerkezetek stabil konformereinek szerkezeti eltéréseivel értelmezték. A konformációs analízist NMR adatok és szemiempirikus számítások alapján végezték [33]. Tanulmányozták a cinkonidin alkaloid és szintetikus származékainak oldószerfüggő konformációs flexibilitását is. Összefüggést találtak az egyik cinkonidin konformer populációja és a platina-katalizált enantioszelektív hidrogénezési reakciók (heterogén katalízis) oldószerfüggő enantioszelektivitása között [34].

1. ábra A kinidin négy alacsony energiájú konformere [15, 16, 31].

A cinkona alkaloidok konformáció-analízise mellett már a kezdeti vizsgálatok is beszámoltak önasszociációra utaló kísérleti eredményekről. Az első eredményeket az alkaloidok szintetikus úton történő előállítása segítette. Racém és enantiotiszta oldatok 12

1

H-NMR

spektroszkópiai vizsgálatai során enantiomer-önfelismerést tapasztaltak, amit elsőként értelmeztek az irodalomban asszociációs mechanizmus következtében keletkező diasztereomer asszociátumok képződésével [35]. Az ezt követő ozmometriás vizsgálatok igazolták, hogy tömény toluolos oldatokban a molekulasúly a vártnál nagyobb, de az asszociáció mechanizmusát és mértékét nem határozták meg [36]. Egykristály-diffrakciós szerkezet meghatározással intermolekuláris C(9)OH···N(1) hidrogénhidat azonosítottak a hidroxil-csoport és a kinuklidin nitrogén között [37]. Az önasszociációs folyamatot rejtélyessé tette, hogy a kémiai eltolódás időskálán gyors cserefolyamatok miatt az oldatfázisú NMR spektrumokban nem tudtak egy különálló, diszkrét jelkészletet és az ennek megfelelő térszerkezetet az asszociátumhoz társítani. A monomer és dimer állapotok egyidejű jelenlétét hőmérséklet- és koncentráció-függő NMR vizsgálatok alapján bizonyították Salvadori és munkatársai [38]. A relaxációs és NOE adatok analízise alapján javaslatot tettek a nem kovalens dimer asszociátum szerkezetére, amelyben a kinolin gyűrűk paralell π-π elrendeződést mutatnak [38]. Tömegspektroszkópiás vizsgálatok során szintén detektálták a molekulasúly többszörösét [39]. Az cinkona alkaloidok konformáció-analíziséhez és asszociatív sajátságaihoz kapcsolódóan elért eredmények mind a katalitikus aktivitás [40, 41], mind a folyadékkromatográfiás alkalmazások [42-45] szempontjából értékesnek bizonyultak. A legújabb bifunkcionális tiokarbamid/cinkona katalizátorokról a nagyszámú szintetikus közlemény [23-26] és elméleti tanulmány [61] mellett nem jelent meg korábban a cinkona alkaloidokhoz hasonló szerkezeti kémiai tanulmány. Disszertációmban használom a pszeudoenantiomer kifejezést mely az irodalomból származik [31] és valójában diasztereomer vegyületek hasonló kémiai viselkedésére utal. A kifejezés inkább praktikus mint helyes és onnan ered, hogy a pszeudoenantiomer viszonyban álló izomerekben a kémiai reaktivitást meghatározó sztereogén centrumokra nézve enantiomer viszony áll fenn. Aszimmetrikus katalízisben például ellentétes kiralitású termék képződése várható, hasonló enantioszelektivitással és produktivitással. Ilyen pszeudoenantiomer többek között a kinin/kinidin és a cinkonidin/cinkonin.

3.3. CH/π kölcsönhatások

A

szerves

vegyületek

konformációs

dinamikáját

gyakran

gyenge

másodlagos

kölcsönhatások egyensúlya határozza meg. Ezek közé tartozik a CH/π kölcsönhatás is, amelynek jelentőségét egyaránt felismerték a kristályszerkezetekben [46-49], gazda-vendég komplexekben [50, 51], szupramolekuláris [52] és biológiai rendszerekben [53-55]. Számos könyv [56] és összefoglaló közlemény [57-59] jelent meg a közelmúltban a CH/π kölcsönhatás szerves és 13

fémorganikus kémiában betöltött szerepéről. Az aromás gyűrűk párhuzamos (face-to-face) és merőleges (edge-to-face) elrendeződései egyaránt kedvező kölcsönhatások kialakulásához vezetnek. A 2. ábrán szemléltetem aromás gyűrűk eltérő orientációját a benzol példáján. A T-alakú, merőleges elrendeződést CH/π hidrogénhíd kölcsönhatásként is említik a közleményekben, és külön adatbázisokban [60] gyűjtik az ezt leíró szerkezeti kémiai eredményeket. A kölcsönhatás szempontjából hidrogénhíd akceptor szerepe van az aromás gyűrű π-elektron felhőjének, a donor pedig egy másik aromás gyűrűproton (CH). Alifás, olefin és acetilén (CH) protonok hasonlóképpen rendelkezhetnek hidrogénhíd donor funkcióval [56]. A CH/π kölcsönhatások általában 5-10 kJ/mol erősségűek, függően a donor és akceptor csoportok minőségétől valamint az orientációtól. A stabilizációs energia arányosan növekszik a CH proton donor képességével és az akceptor πelektronsűrűségével. A komplexekre gyakran töltés-átviteli („charge-transfer”) rendszerként tekintenek, melyet megjósoltak a benzol [62-64] és az egyéb kisméretű aromás modell rendszerek elméleti vizsgálataival [65-69].

2. ábra Aromás gyűrűk párhuzamos és merőleges (T-alakú) interakciós elrendeződései.

Az első megfigyelésekhez benzol és haloform oldószerek keverékeinek kalorimetriás vizsgálatai vezettek [70]. A feltételezett CH/π kölcsönhatást infravörös [71] és NMR [72] spektroszkópiai mérésekkel is alátámasztották. Az 1H-NMR spektrumokban az aromás gyűrű síkja alá kerülő protonok árnyékolásának jelentős növekedése figyelhető meg (≈2ppm), ami összhangban van az aromás rendszerek ismert árnyékolási hatásaival. Ebből adódóan az 1H-NMR spektroszkópia hasznosnak bizonyult összetett rendszerek esetében is a CH/π kölcsönhatások oldatfázisú vizsgálataiban. Az intramolekuláris hidrogénhidak kialakulásával összefüggésbe hozható konformáció-változásokat a donor CH protonok rezonanciáinak hőmérsékletfüggésével is tanulmányozták [73]. A CH/π kölcsönhatások értelmezésében alapvető szerephez jutottak az egykristály-diffrakciós vizsgálatok. Nishio és munkatársai [74] elemezték, hogy a krisztallográfiai 14

adatbázisban található legalább egy aromás gyűrűt tartalmazó szerkezetekben milyen gyakorisággal jelennek meg CH/π kölcsönhatások. Az esetek több mint felében találtak intermolekuláris

kölcsönhatásokat.

Egyes

esetekben

az

említett

intermolekuláris

kölcsönhatásoknak meghatározó szerepe lehet a vegyületek morfológiájában is [75]. A CH/π kölcsönhatások ehhez kapcsolódó jellemzői, hogy entrópia szempontból kedvezőek és gyakran mutatnak kooperativitást. Nanokompizitok stabilitásának növekedését a szerves molekulákkal kialakuló nagyszámú CH/π hidrogénhíd kölcsönhatás kooperativitásával értelmezték [76]. Egy polietilén addukt esetében szilárdfázisú kétdimenziós PMLG-NMR (Phase-Modulated LeeGoldburg) módszerrel mutatták ki, hogy a polietilén lánc az entrópia szempontból kedvezőtlen nyújtott konformációt vesz fel a kooperatív CH/π hidrogénhidak kialakulásával egyidejűleg [77].

3.4. Organoón(IV) vegyületek NMR spektroszkópiája

Az ón(IV)organikus vegyületek [78] változatos szerkezeti kémiájának feltárásában fontos szerepet töltenek be a multinukleáris, oldat és szilárdfázisú NMR mérések (lásd még 4.5. rész). Ón magok (119Sn,

117

Sn) NMR spektroszkópiájával számos nemzetközi hírű kutatócsoport [79]

foglalkozott és írt összefoglaló könyvet [80] vagy közleményt [81-84]. Az alkalmazott NMR metodikák között oldat- és szilárdfázisú NMR mérések, valamint ezek kombinált alkalmazásai egyaránt megjelennek. Jelentős a terület hazai Mössbauer- és infravörös spektroszkópiai, valamint egykristály-röntgendiffrakciós irodalma [85-91]. A komplexek oldás hatására bekövetkező szerkezetváltozásainak kutatása során a szerkezetekre jellemző NMR spektroszkópiai paraméterek a különböző oldószerekben és szilárd fázisban egyaránt meghatározhatók. Az említett szerkezetmódosulások közé tartozik az ón centrumok koordinációs számának megváltozása, a koordinációs szféra átrendeződése vagy a ligandumok konformációs változásai. Az oldás hatására bekövetkező koordinációs szám változásokra az oldatban mért NMR kémiai eltolódások (δ119Sn) és a szilárd fázisban meghatározott izotróp kémiai eltolódások (δizo) összevetése alapján következtethetünk. A metilón(IV)-komplexek esetében hasonlóan lényeges kémiai információt kaphatunk a Me-Sn-Me kötésszögekről, melyek az 1J(119Sn,13C) és 2J(119Sn,1H) csatolási állandók értékeiből határozhatók meg a Lockhart-egyenletek (1-2) alapján [92-94]. Kutatómunkám során lehetőségem volt az említett módszerek alkalmazására a trimetilón(IV)-tropolonát komplex szerkezeti kémiájának és dizmutációs folyamatának tanulmányozása során.

Q Me -Sn - Me =

875 + 1 J 119 Sn -13 C 11,4 15

(1)

2

Q Me -Sn - Me = 0,01614 * 2 J 119 Sn -1 H - 1,32 * 2 J 119 Sn -1 H + 133,4

(2)

Ónorganikus vegyületek NMR spektroszkópiájában a hagyományosan alkalmazott egydimenziós 1

H,

13

C, és

119

Sn-NMR mérések mellett, ma már rutinszerűen alkalmazzák a protondetektált,

heterokorrelált kétdimenziós 1H-119Sn-gHMBC méréseket [95-97, 84] is skaláris csatolások analízisére (lásd még 4.1. rész).

3.5. A trialkilón(IV)-komplexek dizmutációja

A trialkil- és triarilón(IV)-komplexek egyik érdekes sajátossága, hogy metil-csoport vándorlással járó dizmutációs folyamat [98, 99] során képesek átalakulni dialkil- ill. diarilón(IV)-komplexekké. 2 R3SnL ¾¾® R2SnL2 +R4Sn ¬ A reakció oldatban és szilárd fázisban egyaránt végbemehet, és melléktermékként a megfelelő tetraalkil- illetve tetraarilón(IV) vegyületek képződnek. A folyamat nyílt rendszerben gyakorta irreverzibilis a képződő stabilis tetralalkil-ón(IV) vegyület képződése és reakcióelegyből történő fokozatos távozása miatt. Néhány dizmutációs folyamatról korábbi tanulmányokban már leírták, hogy szobahőmérsékleten koordináló oldószerekben viszonylag gyorsan (1-8 óra) spontán végbemennek, ezért az L ligandum szerkezetétől függően az R3SnL komplexek lényegében instabilak. Deák Andrea és szerzőtársai munkája [100-102] nyomán számos ismeret és tapasztalat halmozódott fel az L = N-nitrozo-N-fenilhidroxilaminát (-kupferronát -ON(NO)Ph) ligandum trialkilón(IV)

és

dialkilón(IV)

komplexeinek

előállításában,

valamint

egykristály

röntgendiffrakciós és NMR szerkezetvizsgálatában. Későbbi oldattanulmányokban megerősítést nyert, hogy a Me3Sn(IV)(ON(NO)Ph) vegyület oldatban megismert dizmutációs reakcióit másodrendű kinetika jellemzi és tömény (<50mM) oldatokban gyorsabb a reakciók lefutása [103]. Apoláros, aprotikus oldószerekben is koncentrációfüggő a reakciósebesség, ezért kristályosítási laborműveletek során fellépő töményedés miatt is dizmutációs szerkezetmódosulást észleltek. A „spontán” dizmutáció megjelenhet az egyes triorganoón(IV)-komplexek előállítása és analitikája során, de hasznosítható kedvező, új szintézis módszerként is a diorganoón(IV)-komplex előállítására. A kupferronát (-ON(NO)Ph) és benzoát (-OOC-Ph) ligandumokkal végzett legújabb kutatások [104, 105] azt mutatják, hogy szilárd fázisban is végbemegy a dizmutáció, mégpedig egykristály-egykristály ill. kristály-kristály átalakulások révén. A dizmutációs folyamatok beható

16

tanulmányozásában tehát mind a szilárdfázisú, mind pedig az oldatfázisú szerkezetvizsgálati technikák szerepe egyaránt jelentős.

3.6. Arany(I)-komplexek és az aurofil kölcsönhatás

Számos

tapasztalat

gyűlt

össze

szimmetrikus,

szupramolekuláris

fémkomplexek

szerkezetvizsgálatában az elmúlt évtizedekben [106-109]. Napjaink kutatásainak egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe a kétmagvú, fém-fém kötéseket tartalmazó rendszerek [110-112] szintézise, és szerkezet-funkció összefüggéseinek értelmezése [113]. A szupramolekuláris asszociátumok szerkezetét és a komplexek konformációs dinamikáját a szerves ligandumok mellett a fém-ligandum kölcsönhatások is befolyásolják. Ezen felül a szerkezetekben megjelenő fém-fém kölcsönhatások egyedi funkciókat eredményezhetnek. Ilyen fém-fém kölcsönhatásként ismert az arany(I) atomok között kialakuló gyenge vonzás is. A d10-elektronkonfigurációjú arany atomot tartalmazó komplexek jellemzője, hogy sztérikusan kedvező esetben gyenge vonzó kölcsönhatás lép fel az arany centrumok között [114]. Ezt nevezik az irodalomban aurofil vonzásnak és relativisztikus hatásként értelmezték [115-117]. A legtöbb ismert példát egykristály-diffrakcióval meghatározott szerkezetekben találtak [118]. A van der Waals sugárhoz képest rövid arany-arany távolságokat (<3 Å) tekintik Au··Au kötésknek. Kutatásaim szempontjábol érdekes a megállapítás, hogy a szupramolekulák konformációját az intra- és intermolekuláris arany-arany kölcsönhatások befolyásolják [119]. Az arany(I) komplexek aggregációját is okozhatják kooperatív aurofil kölcsönhatások. Az arany(I) centrumok között kialakuló intra- és intermolekuláris aurofil kölcsönhatások szervező hatása szupramolekuláris kémiai szintézisekben is felhasználható [120]. Az aurofil kölcsönhatáshoz kapcsolódik a komplexek számos értékes tulajdonsága is, mint például egyes komplexek katalitikus aktivitása [121-125] és hasznos optikai sajátsága [126]. Ismerünk továbbá vegyes-kétfémes (heterobimetallic) makrociklusokat (Au/Ir) [127, 128] és koordinációs polimereket (Au/Sn) [129] az irodalomban. Az oxidációs állapotokra érzékeny (AuI/AuIII) Mössbauer spektroszkópiát is felhasználták a kétmagvú arany(I)-komplexekben kialakuló intramolekuláris aurofil kölcsönhatás tanulmányozásában [119, 130]. Az arany(I)-komplexek gazdag fotokémiája és a hozzá kapcsolódó alkalmazási lehetőségek (pl. molekuláris szenzorok kifejlesztése) számos kutatást motiváltak a szerkezet-funkció összefüggések feltárására [131-133]. A difoszfin ligandumokkal előállított arany(I) komplexek jellemző emissziós sávjai és a gyenge aurofil kölcsönhatások közti összefüggést sokat tanulmányozták és az ilyen rendszerekben tipikusan 2,7-3,5 Å közötti arany-arany távolságokat találtak [134-137] Az aurofilicitás szempontjából vizsgált R2P(CH2)nPR2 típusú ligandummal

17

előállított kétmagvú arany-komplexek esetében a metilén lánc mozgékonysága befolyásolta a komplexek térszerkezetének tervezhetőségét [138, 139].

3.7. NMR vizsgálatok xantphos ligandumot tartalmazó vegyületeken

A foszfin ligandumokkal előállított arany(I)-komplexek esetében hasznosnak bizonyultak a 31

P-NMR vizsgálatok. Mind a foszfor kémiai eltolódások, mind pedig a térszerkezetre érzékeny

skaláris csatolási állandók (nJ1H,31P, nJ13C,31P, nJ31P,31P) meghatározó szerepet töltenek be fémek foszfin ligandumokkal képzett vegyületeinek szerkezetvizsgálatában [140-142, 258]. Az arany(I)foszfin komplexek foszfor kémiai eltolódása érzékeny mind az aranyhoz kapcsolódó ligandumok számára, mind pedig a ligandum minőségére. A komplexképződés általában a foszfor kémiai eltolódás növekedését okozza a szabad ligandumhoz képest. Megfigyelték több ligandum esetében is a kémiai eltolódások alábbi sorrendjét: AuL2+>AuL3+>AuL4+>L (,ahol L=PPh2Bun [143] és PEt3 [144]). A foszforhoz kapcsolódó szenek rezonanciáinak értelmezését használták fel szimmetrikus palládium-komplexek szénspektrumában az izotópeffektus miatt meghatározhatók az nJ31P,31P csatolások is az 1J13C,31P csatolási állandók mellett [145]. A 31P-NMR spektrumokban az AA’BB’ és AA’XX’ spinrendszerek megjelenésére számos példa ismert az egy [110, 142] és két magvú arany(I)-[111, 112], nikkel [146]- és palládium- [145, 147, 148] komplexek esetében. A 2J31P,31P csatolások értéke jó korrelációt mutat a P-M-P kötésszögek értékével., ezért felhasználható a komplexek térszerkezetének vizsgálatára. Többfémes klaszterek vizsgálatában a

31

P-COSY

mérések is hasznosnak bizonyultak [149]. A komplexek dinamikai sajátságainak jellemzésére felhasználható az NMR spektrumok hőmérsékletfüggése. Hőmérsékletfüggő 31P-NMR vizsgálatok alapján megállapították, hogy a P-CH2-CH2-P egységet tartalmazó kétmagvú arany(I)-komplexek intramolekuláris aurofil kölcsönhatással helikális konformációt vesznek fel [150]. Ugyanakkor a helikális makrociklus kémiailag non-ekvivalens foszfor rezonanciáira a metilénlánc flexibilitása miatt 213K-en sem érték el a lassú csere állapotát. Kétmagvú semleges arany(I)-komplexek esetében a

31

P-NMR spektrum hőmérséklet-függő szélesedését tapasztalták és jelalak-analízissel

meghatározták a komplex konformációs dinamikájára jellemző aktiválási paramétereket (10kcal/mol), melyet ligandum flexibilitása mellett az arany-arany kötés jelenlétének tulajdonítottak [151]. A kevésbé flexibilis 9,9-dimetil-4,5-bisz(difenilfoszfin)-xantén ligandumot (röviden xantphos) Hillebrand és munkatársai állították elő és karakterizálták elsőként [152]. A ligandum

31

P-NMR spektrumában téren át ható foszfor-foszfor (J=27,3Hz) csatolást találtak.

Magányos elektronpárral rendelkező foszfor atomok között más fémkomplexekben is megfigyeltek téren át ható csatolást és összefüggést találtak a foszfor-foszfor távolságok és a téren át ható 18

csatolások értéke között [153]. A közelmúltban a xantphost és fémkomplexeit katalizátorként alkalmazták [154], és hasznos építőelemnek bizonyult a szupramolekuláris rendszerek [120, 155] tervezésében is. Az NMR spektroszkópiai vizsgálatokat alacsony hőmérsékleten végezték a tanulmányozott egymagvú és kétmagvú arany(I)-komplexek dinamikája miatt. Megállapították, hogy a xantphos ligandum arany(I) komplexe klorid ellenion jelenlétében monomer-dimer egyensúlyt mutat [142]. A legújabb kutatások is megerősítették, hogy a xantphos ligandum eddig ismert valamennyi kétmagvú arany(I)-komplexében megjelent az intramolekuláris aurofil kölcsönhatás [156].

19

4. ALKALMAZOTT MÓDSZEREK 4.1. Skaláris csatoláson alapuló homo- és heteronukleáris korrelációs mérések

A

dolgozatban

bemutatásra

kerülő

1

H-NMR

spektrumok

jelhozzárendeléséhez

kétdimenziós, J-csatoláson alapuló homo- és heteronukleáris korrelációs méréseket alkalmaztam (3. ábra). A homonukleáris mérések esetében a kétdimenziós spektrum mindkét dimenziójában ugyanazon mag rezonanciái szerepelnek, míg a proton detektált heteronukleáris mérések indirekt (F1) dimenziójában egy alacsonyabb giromágneses hányadosú X-mag (13C,

15

N,

31

P vagy

119

Sn)

korrelációi jelennek meg. A homonukleáris proton-proton korrelációs mérések esetében a kétdimenziós spektrum szimmetrikus a diagonálisra és a szerkezetre vonatkozó többlet információ a keresztcsúcsok elhelyezkedésében és megjelenésében kódolt [157]. A COSY [158, 159] mérésekben a keresztcsúcsok azon magok kémiai eltolódásait rendelik egymáshoz, melyek között közvetlen (jellemzően 2, 3 vagy 4 kötéses) skaláris csatolás áll fenn. Egy másik, J-csatoláson alapuló kiválasztás szerint a spinrendszerek valamennyi rezonanciája megfeleltethető. A homonukleáris Hartmann Hahn vagy más néven TOCSY [160, 161] mérésben lehetőség nyílik nagyobb molekuláris részletek, keresztcsúcs mintázat alapján történő azonosítására.

3. ábra Skaláris csatoláson alapuló homo- és heterokorrelációs mérések.

Az 5.1-5.3 és 7.1 fejezetekben bemutatásra kerülő vegyületekben számos H-H kapcsolat azonosítására nyílt lehetőség COSY és TOCSY típusú mérésekkel. Munkámhoz az eredeti 20

szekvenciák továbbfejlesztett változatait alkalmaztam úgy, mint DQFCOSY [162, 163], gDQFCOSY [164- 166] és TOCSY(DIPSI2).

1

H-TOCSY esetében a spinrendszert alkotó

valamennyi proton megfelelő korrelációját az egyes keresztcsúcsok relatív intenzitását befolyásoló keverési idő (τmix) paraméterrel állítottam. Ez azt az időt jelenti, amely alatt mágnesezettség transzfer játszódik le az alkalmazott rádiófrekvenciás spin-lock tér hatására. Általában 40 vagy 80 ms-os keverési időt és 7 kHz-es DIPSI-2 [167, 168] spin-lock-ot alkalmaztam. A különböző keverési idővel készített spektrumok összevetése alapján következtettem az egy spinrendszert alkotó protonok kapcsolódási sorrendjére. Cserefolyamatok jelenléte esetében azt tapasztaltam, hogy a DQFCOSY módszer előnye az 1

H-TOCSY-val szemben, hogy a spektrumban nem jelennek meg cserefolyamatoktól származó

mágnesezettség transzfer csúcsok, melyek kiépülési ideje a keverési idővel együtt milliszekundum nagyságrendbe esik. Alacsonyhőmérsékletű méréseimben jellemzően rövid transzverz relaxációs időkkel találkoztam (T2=10-100 ms), ezért mind a cserefolyamatok jelenléte, mind pedig a rövid T2 miatt kerülnöm kellett a spektrumok J-csatolási mintázatát egyszerűsítő ún. zérókvantumszűrési módszereket (z-COSY [169], z-TOCSY [170]). A homonukleáris korrelációs mérések esetében a relaxációs szünet (1-2s) alatt kisteljesítményű rádiófrekvenciás (30-50Hz) besugárzással (PRESAT [171]) vittem telítésbe az oldószer maradványjelét azért, hogy megszabaduljak a zavaró, nagyintenzitású diagonális csúcstól. A detektált dimenzióban (F2) általában 4096-8192 pontot detektáltam, míg az indirekt dimenzióban (F1) 320-at. Ezt követően nulla feltöltést és gauss típusú súlyozást, valamint az indirekt

dimenzióban kétszeres

lineáris

predikciót

[172] alkalmaztam.

A spektrumok

feldolgozásához a spektrométert vezérlő VnmrJ 2.2C program beépített alkalmazásait használtam fel. A heteromagok rezonanciáinak jelhozzárendeléséhez a HSQC [173, 174] és HMBC [175] elven működő protondetektált (inverz) méréseket alkalmaztam, melyek vízszintesen feltüntetett (F2) dimenziójában a hidrogénmagok spektruma, a függőlegesen feltüntetett indirekt (F1) dimenziójában pedig a heteromagok spektruma jelenik meg. A HSQC módszer az egykötéses 1

H-X skaláris csatolás a HMBC módszer, pedig a 2-3 kötéses, távolható 1H-X J-csatolás alapján

(ahol X heteromag) rendeli egymáshoz a J-csatoló partnereket. Munkámban elsősorban az átfedő proton rezonanciák feloldására és néhány felcserélhető jelhozzárendelési probléma megoldására használtam a fenti protondetektált módszerek térgradiens szelektált változatait: 1H-13C-gHSQC [176] és 1H-13C-gHMBC [177, 178]. Az X-magok giromágneses hányadosával és különböző nJXH csatolásaival összefüggő szekvencia paramétereket (gradiens arányok, időzítések) az adott magtípusnak megfelelően újrakalibráltam a 1H-119Sn-gHMBC és 1H-31P-gHMBC mérésekben.

21

A fenti mérések közös jellemzője, hogy a protonok érzékenységét felhasználva teszik lehetővé a heteromagok kémiai eltolódásának meghatározását. Az alacsonyhőmérsékletű mérésekben tapasztalt rövid T2 relaxációs idők miatt nem tudtam kiaknázni az adiabatikus 180° pulzusokat [179, 180] alkalmazó szekvencia változatokat [179-181], mivel a hosszabb adiabatikus pulzusok időtartama alatt jelentős relaxáció okozta jel-(koherencia) veszteséget tapasztaltam.

4.2. Proton-proton térközelségek meghatározása

A molekulák térszerkezetének meghatározásához 1H-NOESY [184, 185] és 1H-ROESY [184, 185] módszereket alkalmaztam (4. ábra) cserefolyamatok jelenlétében. Ebben a részben a térszerkezet-meghatározás módját ismertetem, a cserefolyamatokhoz kapcsolódó részleteket a 4.3. szakaszban tárgyalom. Az 1H-NOESY és 1H-ROESY mérések kétdimenziós, homonukleáris módszerek, melyek a nukleáris Overhauser effektusra (NOE) épülve [188] a térben közeli (<6Å) protonok kémiai eltolódásait rendelik egymáshoz. A keresztcsúcsok térfogati integrálja mindkét esetben összefügg a protonok térközelségével (r-6) és a pulzusszekvenciákban megválasztható keverési idővel (τmix).

4. ábra 1H-NOESY és 1H-ROESY pulzusszekvenciák.

A NOE alapvetően egy relaxációs hatás, amely téren át dipolárisan csatolt magok között lép fel. Bár oldatban a molekulák gyors izotróp forgása a magok közötti dipoláris csatolás vonalszélesítő hatását megszünteti, a dipoláris kölcsönhatás, mint relaxációs hatás marad meg a rendszerben. Amennyiben valamely mag α és β spinállapotainak – adott külső B0 mágneses tér jelenlétében – az egyensúlyi betöltöttségét (besugárzással, inverzióval) megváltoztatjuk (perturbáljuk), akkor a vele dipoláris csatolásban lévő magok betöltöttség különbségei „reagálnak”. A NOE hatás eredménye a térben közeli szomszédok α és β spinállapotainak megváltozása, amely intenzitás növekedés vagy csökkenés formájában mérhető. Az 1H-1H NOE előjelét egy szorzat (ω·τc) értéke határozza meg a 5. ábrán feltüntetett módon [185], ahol (τc) a molekula molekuláris reorientációs ideje (ω) pedig a mérési frekvencia. Az I és S magok között mérhető NOE nagyságát a (3) egyenlet adja meg.

22

s IS =

ù 1 2 é 6 1 K tc ê 2 2 2 2ú 10 ë1 + (wI + wS ) t c 1 + (wI - wS ) t c û

(3)

Az 5. ábráról a következő hatások olvashatók le. A hőmérséklet csökkentésével szerves oldószerek esetében viszkozitás növekedés érhető el, amely növeli (τc) értékét és a negatív NOE tartománya felé mozdítja a rendszert. Ennek oka, hogy a molekuláris reorientáció hosszabb időt vesz igénybe melynek következtében a NOE értékét meghatározó ún. kereszt-relaxációs folyamatok hatékonyabbak lesznek. E hatékonyság révén az egyéb relaxációs mechanizmusok kevésbé torzítják a távolság meghatározást és a negatív NOE tartományában jó érzékenységgel, pontosan mérhető a NOE atom-atom távolsággal összefüggő kezdeti felépülési szakasza.

5. ábra 1H-1H NOE függése a molekuláris reorientációs időállandótól (τc) 600 MHz mérési frekvencia esetében.

Munkám során gyakran nagy térerőn és alacsony hőmérsékleten dolgoztam (pl. 600 MHz, –80°C-on), elsősorban az egyedi molekuláris állapotok rezonanciáira vonatkozó lassú csere állapotát keresve, de felhasználtam a 1H-NOESY mérések szempontjából kedvező negatív NOE tartomány nyújtotta előnyöket is. Hasonló hatás érhető el a mérési frekvencia (ω) növelésével, mellyel a kismolekulás spektroszkópiában gyakran mint kedvezőtlen jelenséggel: a NOE hatás „eltűnésével” találkozunk. Valóban, ahogy az 5. ábra is tükrözi, a kis molekulákra jellemző pozitív és a makromolekulákra jellemző negatív NOE tartományok között egy ún. nullátmenet-tartomány helyezkedik el, ahol – a növekmények kis abszolút értéke miatt – nem alkalmazható az 1H-NOESY módszer távolságkényszereken alapuló térszerkezeti problémák megoldására. A NOE nullpont-átmenet feltétele mellett 1H-ROESY kísérleteket alkalmaztam (5.2.3. szakasz), kihasználva azt, hogy a térközelség információt hordozó ROESY keresztcsúcsok előjele minden esetben pozitív [189-190]. A ROESY mérések működési elve más, mivel nem invertált mágnesezettség közötti transzferfolyamatokon alapul, mint a NOESY. A ROESY mérés során a 23

keverési idő alatt egy ún. spin-lock tér bekapcsolásával a kölcsönható magok mágnesezettségvektorait a forgó koordinátarendszer xy síkjában tartjuk, ahol szintén végbemegy a térközelségből adódó energiaátadási folymat. Ugyanakkor a ROESY kísérletek hátránya, hogy egyrészt TOCSYtípusú korrelációk is megjelenhetnek a spektrumban, másrészt a spin-lock révén a pulzusszekvencia „bonyolultabb” és elveszíti kvantitatívitását. Mind a NOESY mind, pedig a ROESY mérésekben a kémiai cserefolyamatok hatása is megjelenik a spektrumokban (4.3. rész). Ilyenkor a diagonálissal azonos előjelű (negatív) nem térközelségtől származó korrelációk megjelenése jellemzi a spektrumokat ROESY-ban vagy NOESY esetén a pozitív NOE tartományban ez néhány keresztcsúcs kioltásához is vezethet. A negatív NOE tartományában NOESY felvételek esetében a kétféle hatás nem vezet a keresztcsúcsok kioltásához, de az interpretációnál nagyobb figyelmet kell szentelni a csere okozta NOE-átviteli csúcsok értelmezésének. A (10) arany(I)-komplex esetében (7.3 rész) a többféle cserefolyamattól és a negatív NOE-tól származó keresztcsúcsokat elemeztem egymás mellett a különféle hőmérséklet-, oldószer- és mágneses térerő-függő mérésekben felhasználva a keverési idő (τmix) megválasztásából eredő hatásokat. Az (1) vegyület esetében (5.1.3. rész) elvégeztem az 1H-NOESY spektrumok kvantitatív kiértékelését proton-proton távolságok meghatározásához, míg a többi esetben mind az 1HNOESY, mind pedig az 1H-ROESY spektrumokat kvalitatív módon használtam fel térszerkezeti problémák megoldására. Az (1) vegyület térszerkezetének meghatározáshoz a negatív NOE tartományában a NOE felépülés kezdeti, lineáris szakaszát használtam fel (τmix= 10 és 20 ms) –80°C-on, CD2Cl2-ben. A keresztrelaxáció sebességét (σij: a Hi-Hj protonok keresztcsúcsára vonatkozóan) a (4)-egyenlet szerint számítottam, amelyben µ0 a vákuum permeabilitása (4π·10-7 / VsA-1m-1), ћ a Planck állandó 2π-vel osztva (1,054·10-34 / Js), γ a proton giromágneses hányadosa (2.675·108 T·s-1). Kísérleti adatként az 1H-NOESY spektrumok keresztcsúcsainak térfogati integrál értékei szolgáltak. Az egyenletben szereplő molekuláris reorientáció idő (τc = 335 ns) értékét az aromás H2’ és H3’ protonok invariáns távolságából határoztam meg (rH2’-H3’=2,5Å). Ennek ismeretében számítottam ki a 10 és 20 ms keverési idővel készített 1H-NOESY spektrumok valamennyi keresztcsúcsához tartozó proton-proton távolságokat, majd ezek közül intermolekuláris távolságokat használtam fel molekulamodellezéshez (ld. 4.8. szakasz).

2

2 4 æm ö hg s ij = ç 0 ÷ è 4p ø 10

é 6t c ù - t c ú rij-6 ê 2 2 ë1 + 4w t c û

24

(4)

Az adatkészlet fent vázolt feldolgozhatósága a pontos proton-proton távolság meghatározás szempontjából két lényeges körülményen múlik: 1) a NOE felépülés lineáritása 2) a cserefolyamatoktól származó mágnesezettség átviteli folyamatok zavaró hatásának minimalizálása. Mindkét kritérium teljesülése a vizsgálati körülmények és a keverési idő (τmix) optimális megválasztásán múlik. Elméletileg a zavaró hatások minimalizálása a lehető legrövidebb keverési időt igényli, ugyanakkor a megbízható térfogati-integrálás feltétele a keresztcsúcsok megfelelő jel/zaj viszonya, amit éppen a rövid keverési idő sújt. Szükséges tehát a vizsgálandó rendszerre vonatkozóan kísérletileg megállapítani a NOE mérés kiértékelése szempontjából optimális keverési időt. Vagyis a 13. és 16. ábrákon bemutatott 150 ms keverési idővel készített 1H-NOESY spektrum önmagában még csak kvalitatív információt szolgáltat. A megbízható és kvantitatív információ megszerzésének érdekében az 1-es vegyület esetében 1H-NOESY spektrumsorozatot vettem fel a keverési idő szisztemiatikus változtatásával (10-100 ms). A kísérletek paraméterezését az alábbiak szerint foglalom össze. Az 1H-NOESY és 1HROESY mérések esetében a spektrumszélességet (sw) mindkét dimenzióban sw =7 és 16 kHz közötti értéknek választottam. A relaxációs szünet (1-2s) alatt kisteljesítményű rádiófrekvenciás (30-50Hz)

besugárzással

(PRESAT

[171]

telítésbe

vittem

a

diklórmetán

oldószer

maradékprotonjaitól származó jeleket, azért hogy megszabaduljak a hozzá tartozó zavaró, nagyintenzitású diagonális csúcstól. A közvetlenül detektált dimenzióban (F2) általában 4096 pontot detektáltam, míg az indirekt dimezióban (F1) 320-at. A kétdimenziós spektrumok feldolgozásához gauss tipusú súlyozást, nullafeltöltést, kétszeres lineáris predikciót [172] az indirekt dimenzióban és automatikus alapvonal korrekciót használtam [191] a spektrométert vezérlő VnmrJ 2.2C programban.

4.3. Dinamikus NMR spektroszkópia

Az egyedi molekuláris állapotok térszerkezetének meghatározása mellett az NMR spektroszkópiai módszerek lehetőséget nyújtanak a különböző időskálán lejátszódó egyensúlyi folyamatok észlelésére és értelmezésére is [192-194]. Egy egyensúlyi folyamat abban az esetben befolyásolja az NMR spektrum megjelenését, ha a folyamat következtében a mérendő mag eltérő kémiai környezetbe kerül, és a két állapot valamilyen sebességgel cserélődik. A dinamikus NMR spektroszkópia tárgykörébe az ilyen állapotcserét mutató rendszerek tartoznak. Az NMR spektroszkópia első kémiai alkalmazásaival együtt jelentek meg a szerves molekulák dinamikai jellemzését célzó tanulmányok [195-197]. Ebben a szakaszban az egyensúlyi rendszerek termodinamikai paramétereinek NMR alapú, kísérletes meghatározására alkalmas vizsgálati módszereket tekintem át. 25

A termodinamikai paraméterek meghatározására irányuló NMR módszerek közös jellemzője a spektrumok hőmérsékletfüggő analízise. Ennek a legismertebb módja az egydimenziós spektrumok szinglet rezonanciáinak jelalak analízise amely analitikus formában írja le a cserefolyamatok NMR spektrumra gyakorolt hatását (5-egyenlet). Ennek szemléltetéséhez az alábbiakban példaként tekintem az 1:1 populációjú A és B kémiailag különböző környezetek kicserélődési folyamatát, melyekhez a νA és νB kémiai eltolódásokat rendeljük. Amennyiben az A és B állapotok betöltöttsége azonos (1:1 populáció), akkor az A↔B cserefolyamat mindkét irányba azonos sebességgel megy végbe, vagyis az oda- és visszaalakulás cseresebességi együtthatói azonosak (k+=k-=k/2). Ilyen esetben a mérhető NMR jelalakot a (5)-egyenlet írja le, ahol C skálázó faktor és k a folyamat sebességi együtthatója. Az NMR spektrum változását a 6. ábrán mutatom be. Ez a legegyszerűbb kétállapotú cserefolyamat, ami általában intramolekuláris konformációs változások esetében teljesül. Ilyen folyamat többek között a dimetilformamid metil csoportjainak viselkedése a C-N kötés körüli gátolt rotáció esetén [198, 199].

I (n ) =

Ck (n A - n B ) 2

n +n B k ( A - n ) 2 + 4p 2 (n A - n ) 2 (n B - n ) 2 2

(5)

2

Az NMR spektrum megjelenését a k/Δν arányszám befolyásolja melyet a cserefolyamat sebességi együtthatója (k) és az eltérő kémiai környezetnek megfelelő rezonanciák (νA és νB) Hertzben kifejezett kémiai eltolódás különbsége (Δν=│νA–νB│) határoz meg. A 6. ábrán számítógépes szimulációval készített spektrumokat mutatok be, ahol állandó Δν mellett változtattam a sebességi együttható értékét. A k/Δν arány növelésével az állapotok átlagolódása látszik. A kémiai eltolódás időskálán lassúnak tekintjük a cserefolyamatot k << Δν esetében. Ilyenkor a spektrumban éles rezonanciák jelennek meg az egyedi állapotokra jellemző kémiai eltolódások értékénél. A sebességi együttható értékét növelve a rezonanciák elszélesednek és a mérhető maximumok közeledése figyelhető meg. Koaleszcencia állapotnak nevezzük azt az állapotot, amikor a rezonanciák összeolvadnak. Ebben az esetben nem állapíthatók meg az egyedi állapotokra jellemző spektrális paraméterek (kémiai eltolódások és csatolási állandók), melyre a 5.1.2. és 7.3 részekben két gyakorlati példát is bemutatok. A sebességi együttható további növelése a jelalak élesedését okozza és „átlagolódás” miatt a spektrumban egy görbe-maximum jelenik meg. Ezt nevezzük a gyors csere állapotának, amelynek feltétele k >> Δν. A 7.5. részben bemutatott hőmérsékletfüggő kísérletsorozatban egy, az 5. ábrán szemléltetett konformációs cserefolyamat jelalak-analízisét végeztem el.

26

6. ábra A cserefolyamat hatása az NMR spektrumra 1:1 populációjú, kétállapotú rendszerben (A↔B).

A gyors csere állapotában átlagolt rezonancia mérhető, melynek frekvenciája a νA és νB frekvenciák populációval (NA és NB) súlyozott átlaga (ld. 6-egyenlet).

n átlag =

N A ×n A + N B ×n B 2

(6)

Eltolt populációarányok esetében bonyolódik a kép, melynek interpretációs szempontból nagy gyakorlati jelentősége van [200]. A gyors csere állapotában a mérhető rezonancia frekvenciája gyakorlatilag azonos a major komponens rezonanciájával. A (NA=NMAJOR >> Nminor=NB) feltétel esetén a minor komponens rezonanciája a major komponens rezonanciájával összevetve nagyobb mértékben szélesedik. Szélső esetben az NMR spektrumban nem detektálható a széles minor rezonancia és a major komponens rezonanciáján nem figyelhető meg számottevő jelszélesedés. Az ilyen esetet rejtett cserének tekintjük, ahol a minor komponens egy közvetlenül nem megfigyelhető rejtett cserepartner [201]. Az ilyen érdekes esetek felismeréséhez további NMR kísérletek szükségesek (pl. differencia NOE, telítési transzfer, SIR). A jelalak-analízis mellett szintén elterjedt módszer az 1H-EXSY. A pulzusszekvenciája azonos a 4.2 szakaszban tárgyalt 1H-NOESY-ével. A kísérletek olyan homonukleáris, kétdimenziós proton-proton korrelációs spektrumot adnak, melynek keresztcsúcsai kétféle információt kódolhatnak. Az egyik a 4.2 szakaszban tárgyalt proton-proton távolságokkal függ össze a NOE hatás eredményeképpen, míg a másik a cserefolyamatok sebességi együtthatóit kódoló mágnesezettség transzfer folyamatoktól származik. Amennyiben a kísérlet célja elsődlegesen a cserefolyamatok felderítése, akkor szokás a módszert EXSY-ként említeni. A kétdimenziós EXSY 27

módszer előnye, hogy teljes térképet szolgáltat a cserefolyamatokról. A keresztcsúcsok térfogati integrál értékekeit a keverési idő (τmix), a relaxációs állandók és a sebességi együtthatók értékei együttesen határozzák meg. Ennek megfelelően az EXSY spektrum a cserefolyamatok minden részletére kiterjedő grafikus reprezentációnak tekinthető. Az előzőekben bemutatott kétállapotú, 1:1 populációarányú cserefolyamat esetében a diagonális csúcsok integrálját (IAA és IBB) a (7) egyenlet, míg a keresztcsúcsok integrálját (IAB és IBA) a (8) egyenlet adja meg azonos spin-rács relaxációt feltételezve (T1=T1A=T1B). Az egyenletben M0 az egyensúlyi mágnesezettség, amit a τmix=0 értékkel készített spektrum integrálásával határozhatunk meg. A sebességi együttható értékét a (9) egyenletből számíthatjuk. Összetett rendszerekre a nem átfedő rezonanciák keresztcsúcsaiban kódolt valamennyi oda és vissza irányú cseresebességi együttható értéke kiszámítható az erre a célra kifejlesztett programokkal (pl. D2DNMR [202] és EXSYCalc [203, 204]).

[

]

(7)

[

]

(8)

I AA (t mix ) = I AA (t mix ) =

1 ( -t mix / T1 ) e 1 + e ( - kt mix ) M 0 4

I AB (t mix ) = I BA (t mix ) =

1 ( -t mix / T1 ) 1 - e( - kt mix ) M 0 e 4

é I AA + I BB ù + 1ú ê 1 I + I BA ln ê AB k= ú t mix ê I AA + I BB - 1ú êë I AB + I BA úû

(9)

A hőmérsékletfüggő, multinukleáris NMR méréseket felhasználjuk a cserefolyamatok termodinamikai

paramétereinek

meghatározására.

Általános

esetben

a

spektrumok

hőmérsékletfüggő analízisével kétféle kísérleti adatot határozunk meg: 1) az N populációkat és 2) a k cseresebességi együtthatókat. Az előbbiből a folyamat szabadentalpia változása (ΔG), az utóbbiból, pedig az aktiválási paraméterek származtathatók (ΔG‡). Az egyensúlyi populációkat a nem átfedő rezonanciák integrálásával határozhatjuk meg, melyekből számítható az egyensúlyi állandó. Ezt a disszertációmban szereplő dimerizációs folyamat esetében a (10) egyenlet írja le.

K dimer =

[dimer ] [ monomer ]2

(10)

Az egyensúlyi állandó (K) hőmérséklet függését a van’t Hoff egyenlet (11) írja le, amelyben (R) az univerzális gázállandó. A van’t Hoff egyenlet lineárist ad az ln(K) vs. 1/T ábrázolásban, meredekségéből a folyamat entalpiaváltozása (ΔH), tengelymetszetéből pedig az entrópiaváltozás (ΔS) határozható meg. Ezek ismeretében ΔG értéke számítható adott hőmérsékletre. 28

ln( K ) =

DS DH DG =R R ×T R ×T

(11)

A folyamatok aktiválási paramétereit a cseresebességi együtthatók (k) hőmérséklet-függését leíró Eyring-egyenlet (12) felhasználásával határozhatjuk meg, amelyben (R) az univerzális gázállandó. Az egyenlet lineárist ad az Eyring-féle ln(k/T)-ln(kB/T) vs. 1/T ábrázolásban, meredekségéből a folyamat aktiválási entalpiája (ΔH‡), tengelymetszetéből pedig az aktiválási entrópiája (ΔS‡) határozható meg. Ezek ismeretében ΔG‡ értéke számítható adott hőmérsékletre.

k k DS ‡ DH ‡ DG ‡ ln( ) - ln( B ) = =T h R R ×T R ×T

(12)

Általánosságban tehát a termodinamikai leíráshoz a cserefolyamatban érintett rezonanciák intenzitását (integrál) és a sebességi együtthatókat kell meghatározni. Erre a célra az alábbi módszerek a legelterjedtebbek: i) jelalak analízis spektrum szimulációval [205-210] ii) szelektív inverzió felépülés (SIR) [211-213] iii) 1H-EXSY [214-218]. Az említett módszerekkel eltérő hőmérséklet tartományban határozhatók meg a sebességi együtthatók, ezért egymást kiegészítve is alkalmazhatók [219-221]. A jelalak-analízis a kémiai eltolódás skálán közepes sebességű (jól mérhető szélesedést mutató rezonanciák) folyamatok tanulmányozására, míg a SIR és EXSY módszerek a lassabb cserefolyamatok jellemzésére bizonyultak alkalmasnak. A jelalak analízis módszerét az 7.5 fejezetben használtam fel a (10) arany(I)-komplex helikális enantiomerjeinek egymásba alakulási folyamatára. A bemutatott egyszerű kétállapotú leírást alkalmazni tudtam az axiális és ekvatoriális helyzetű metil-csoportokra. Az (10) vegyület 31

P-NMR spektrumában megjelenő AB spinrendszer összetettebb analízisét pedig a WINDNMR

7.1.11 programmal [222] végeztem el. Az 5.2.5. szakaszban egy háromállapotú rendszer termodinamikai jellemzéséhez meghatároztam az intra- és intermolekuláris folyamatok aktiválási paramétereit

1

H-EXSY módszerrel. A keresztcsúcsok térfogati integrálásával nyert kísérleti

adatokat a Mestrelab Research által kifejlesztett EXSYCalc programmal dolgoztam fel. A cserefolyamatok értelmezésében jelentős szerepet töltenek be a lassú csere állapotában elvégezett vizsgálatok, ezért használtam a mérésekhez alacsony fagyáspontú (Tf.p.<–80°C) oldószereket (pl. CD2Cl2, toluol-d8, CD3OD). Említést érdemel, hogy jól alkalmazható együttesen a dinamikus NMR spektroszkópia és a 4.6 részben formálisan elkülönített multinukleáris, oldatfázisú NMR spektroszkópia metodológiája. A multinukleáris NMR nyújtotta különféle NMR aktív magok detektálásával különböző frekvencia skálákon jelennek meg ugyanazon, általunk vizsgálni kívánt molekuláris folyamatnak a nyomai.

29

4.4. Kinetikai mérések

Az 1H-NMR spektrumok integráljainak időbeli változása felhasználható a kémiai reakciók kinetikai jellemzésére. A kiindulási vegyület(ek) és termék(ek) nem átfedő rezonanciáinak integrálértékeiből közvetlenül számítható a komponensek pillanatnyi koncentrációja a vizsgált rendszerben. A 6.3 fejezetben alkalmaztam ilyen kinetikai méréseket a trimetilón(IV)-tropolonát (Me3SnTrp) dizmutációs folyamatának jellemzésére, amelynek során jelentős szerkezetmódosulás révén Me2SnTrp2 és Me4Sn képződik (42. ábra). A reakció kinetikai jellemzését mind oldatban (Me3OD, CDCl3), mind pedig szilárd fázisban elvégeztem. A vizsgált rendszer halmazállapotától függően technikailag eltérő módon kellett eljárnom. Oldatok esetében „in situ” 1H-NMR méréseket végeztem. 0,11 mol·dm-3 koncentrációjú trimetilón(IV)tropolonát oldat elkészítését követően 7 percenként vettem fel

1

H-NMR

spektrumokat. A trimetilón(IV), dimetilón(IV) és tetrametilón(IV) specieszek metil protonjainak kémiai eltolódásai (δSn(CH3)x) eltérőnek bizonyultak a rezonanciák pontos integrálásához, melyekből kiszámítottam a vegyületek pillanatnyi koncentrációját. Az egyes komponensek torzítatlan integrálását 90°-os pulzust követő hosszú (>5 perc) relaxációs szünet alkalmazásával biztosítottam. A fenti, metil-csoport vándorlással járó folyamat szilárd és olvadék fázisban is végbemegy. Ezekben az esetekben a dizmutáció kinetikai jellemzéséhez adott időközönként vett minták elemzését végeztem el. A trimetilón(IV)tropolonát komplex olvadáspontjának ismeretében (5556°C) a szilárd fázisú reakciót 40°C-on, míg az olvadékban lejátszódó reakciót 60°C-on tanulmányoztam, külön előkészített ampullákban, egymással párhuzamosan hevített mintákon. 20, 40, 60, 80 illetve 100 percet követően mértem 1H-NMR spektrumot (szobahőmérsékleten híg CDCl3-os oldatban) a termoblokkban elhelyezett anyagokból. Integrálással meghatároztam a trimetilón(IV)- és dimetilón(IV) specieszek arányát. Az olvadék és a szilárd anyagok molalitását egyaránt 2.0 g.cm-3 sűrűséggel vettem figyelembe. A kinetikai mérések eredményeinek feldolgozásánál Microcal Origin 6.0 programcsomagot használtam.

4.5. Szilárdfázisú NMR mérések

A szilárdfázisú NMR mérések kivitelezéséhez számos olyan méréstechnikai sajátosság tartozik, amely az oldatfázisú módszerek esetében nem fordul elő [223]. Ezt elsősorban az NMR spektrumokat meghatározó kölcsönhatások irányfüggése (anizotróp) okozza. A mérendő mag spinjétől, frekvenciájától és izotóp gyakoriságától függően változatos technikai megoldásokkal 30

találkozhatunk. Ezek közül a dolgozatomban megjelenő módszereket ismertetem, melyek szerves vegyületek pormintáiban az ½ spinű heteromagok (13C,

31

P és

119

Sn) NMR mérésére irányultak.

Ilyen esetben a kémiai eltolódások anizotrópiája valamint a homo- és hetreonukleáris dipoláris csatolások okozta jelentős mértékű jelszélesítő hatásokkal kell megküzdeni. Az anizotróp kölcsönhatások az oldat NMR vizsgálatok esetében is jelen vannak, de a gyors molekuláris mozgások ezeket teljes mértékben átlagolják. Annak érdekében, hogy kémiai információtartalma szempontjából szilárd fázisra jellemző összetett spektrumokat analizálhassuk, az oldat NMR spektrumokkal jól összehasonlítható, nagyfelbontású felvételeket kell készítenünk. Ehhez, meg kell szüntetni

az

említett

jelszélesítő

hatásokat,

melyhez

geometriájában

(MAS)

és

pulzusszekvenciáiban (programozott lecsatolás) alkalmas méréstechnikai megoldásokat kell felhasználnunk.

Dolgozatom

egyik

célkitűzése

az

oldás

hatására

bekövetkező

szerkezetmódosulások észlelése és megértése volt, melyben jelentek meg szilárdfázisú NMR vizsgálatok. Munkámban oldat és szilárdfázisú

13

C-,

31

P- és

119

Sn-NMR spektrumok jellemző

spektrális paramétereit vetettem össze.

7. ábra A mintatartó (rotor) MAS geometriában (balra), ahol θ a rotor és a B0 külső mágneses tér által bezárt szög. A MAS forgatás hatása a glicin keresztpolarizációval és protonlecsatolással felvett szilárdfázisú 13C-NMR spektrumára (jobbra).

A fent említett jelszélesedési hatások csökkentése a MAS [224] (Magic Angle Spinning) és a nagyteljesítményű programozott protonlecsatolási [225, 226] (pl. TPPM [227, 228], SPINAL [229, 230]) technikák kombinált alkalmazásával érhető el. A MAS módszer lényege, hogy a mintát egy speciálisan kialakított mérőfejbe helyezzük, amely precízen állítható szöget zár be a külső mágneses tér irányával és alkalmas a mintatartó (rotor) forgatására (7. ábra). Az említett kölcsönhatások jelszélesítő hatása csökkenthető a minta gyors (10-15kHz-es) forgatásával az ábrán

31

feltüntetett geometriában. A minta forgatás hatására a dipoláris csatolás és a kémiai eltolódás anizotrópia irányfüggő kölcsönhatásai (3*cos2θ-1) tényezővel szorzódnak, ahol θ a külső mágneses tér és a mintatartó által bezárt szög. Mágikus szögnek nevezik a θ = 54,74°-ot, mert esetében a szorzótényező nulla, aminek eredményeképpen a MAS technika felhasználható az említett kölcsönhatások átlagolásához. A teljes mértékű átlagolás feltétele, hogy a forgatási sebesség nagyobb legyen az átlagolni kívánt kölcsönhatás értékénél. Amennyiben ez nem teljesül akkor az adott kölcsönhatás részben megjelenik a spektrumban. A kémiai eltolódás anizotrópia esetében a részleges átlagolás eredménye, hogy az izotróp kémiai eltolódás mellett forgási oldalsávok jelennek meg a spektrumban vMAS egész számú többszöröseinél (ld. 7. ábra jobb oldalán). Ezek az oldalsávok abban a tartományban jelennek meg, ahol forgatás nélkül (statikus spektrum) a kémiai eltolódás anizotrópiája miatt szétterülne az adott rezonancia. Lassú forgatási sebességek esetén az oldalsávok intenzitása jól követi a statikus jelalakot és igaz, hogy a legintenzívebb rezonancia gyakran nem az izotróp kémiai eltolódásnál (dizo) mérhető. A forgatási sebességet növelve egyre kevesebb oldalsáv jelenik meg és egyre intenzívebb az izotróp kémiai eltolódásnál mérhető rezonancia.

8. ábra Az egypulzus módszer (MAS) és a keresztpolarizációs méréstechnika CP/MAS pulzusszekvenciái (X=13C, 31P vagy 119Sn).

A gyakorlatban a vMAS = 5-15 kHz közötti forgatási sebességgel már jelentős mértékben csökkenthető a kémiai eltolódás anizotrópiájától származó jelszélesedés. Mellette a MAS elősegíti az erős proton-heteromag dipoláris csatolások eltávolítását is, bár ez utóbbit heteromagok detektálásához

rendszerint

nagyteljesítményű

protonlecsatolással

tesszük

teljessé.

A

protonlecsatolás hagyományos folyamatos besugárzásos módszerét (ún. CW lecsatolás) a nagy teljesítmény-igény miatt legtöbbször nem tudjuk alkalmazni, mert jelentős hőterhelést szélsőséges esetben pedig szikrázást is okozhat a mérőfejben [231, 232]. Ezt a nehézséget a programozott lecsatolási technikák fejlesztése oldotta meg, melyek közül a leggyakrabban a TPPM [227, 228] és a SPINAL [229] módszert használják. Technikai szempontból a MAS forgatást két függetlenül állítható gázáramlással biztosítjuk. Ezek közül az egyik (ún. bearing gáz) feladata a mintatartó lebegtetése

a

MAS

geometriában.

Ennek

célja,

hogy

megakadályozza

a

nagy

impulzusmomentummal rendelkező forgó minta és az NMR mérőfej egyéb alkatrészeinek érintkezését. A másik gázáramlást (ún. drive gáz) a mintatartó végén található lapátokra irányítjuk 32

a forgató hatás eléréséhez. A mintatartó rotorokat speciális anyagokból készítik, melyek állják a centrifugális erőhatásokat és nem okoznak zavaró háttérjeleket az NMR spektrumban. Munkám során 3.2 mm, 4.0 mm és 6.0 mm átmérőjű cirkónia rotorokat használtam, melyekben KEL-F távtartók közé helyeztem el az elporított mintákat. A MAS és TPPM módszereken alapuló egypulzus technikával (8. ábra) nagyfelbontású 31P és

119

Sn NMR spektrumokat tudtam készíteni e magok jó NMR érzékenységéből adódóan. A

13

C

szilárdfázisú méréséhez az említett módszerek azonban még nem elegendőek az alacsony természetes izotópelőfordulás (1,1%) és az alacsonyabb mérési frekvencia okozta érzékenységi problémák miatt. Ez a probléma a MAS és nagyteljesítményű lecsatolás mellett egy harmadik szilárdfázisú NMR technika a CP (keresztpolarizáció) [233, 234] alkalmazásával oldható meg. A 13

C-{1H}-CP/MAS kísérlet (8. ábra) egy olyan kettősrezonancia módszer, amely lehetővé teszi a

kedvezőbb tulajdonságú 1H magok mágnesezettségének átvitelét a kedvezőtlenebb sajátságú

13

C

magokra. Ezt a mágnesezettség átvitelt nevezzük keresztpolarizációnak, mely során a kedvezőbb izotóp-gyakoriságú és kedvezőbb giromágneses hányadosú (γ) magról betöltöttségkülönbséget (polarizációt) viszünk át az érzéketlenebb magra. A sikeres kísérlethez a Hartmann-Hahn feltételt kell biztosítani, amit a (13) egyenlet ír le. Az egyenletben γ a giromágneses hányados és B1 az alkalmazott rádiófrekvenciás gerjesztő tér.

g 1 H * B1 (1 H ) = g 13 C * B1 (13 C ) (13) A

13

C-CP/MAS módszerrel a dipolárisan protoncsatolt szenek rezonanciáinak gerjesztését

valósíthatjuk meg a protonokon keresztül. A mágnesezettség átvitelhez választott időtartamot kontaktidőnek (tHX) nevezzük. Ez alapvetően befolyásolja az egyes rezonanciák intenzitásarányát, vagyis a kísérlet nem kvantitatív. Rövid kontaktidőnél a protonokkal erősen csatoló, közeli szenek rezonanciái lesznek intenzívebbek, míg hosszabb kontaktidő esetében a távolabbi, tipikusan kvaterner szenek rezonanciái erősödnek meg. Méréstechnikai szempontból a CP/MAS kísérlet előnye, hogy a keresztpolarizáció következtében a protonok T1 relaxációs ideje határozza meg a mérés során a repetíciós időt. A CP/MAS spektrumok felvételéhez tehát mind a kontakt időt, mind pedig a rádiófrekvenciás teljesítmények gondos kalibrációját el kell végezni. A szilárdfázisú 31P- és 119Sn-MAS valamint 13C-CP/MAS mérések kiértékelésének alapvető része az izotróp kémiai eltolódások meghatározása. Ehhez különböző MAS forgási sebességgel készített spektrumok összehasonlítása célszerű (7. ábra). A felvételeken az izotróp kémiai eltolódás (δizo) változatlan frekvenciánál jelenik meg, míg a forgási oldalsávokat az eltérő vMAS sebességek eltérő mértékben skálázzák. Az 6.2 részben a (8) trimetilón(IV)-tropolonát komplex szerkezeti jellemzéséhez meghatároztam a 119Sn kémiai eltolódás anizotrópia tenzor főkomponenseit (δ11, δ22, δ33) is. Ehhez a spektrométert vezérlő VnmrJ 2.2C programba beépített STARS nevű szimulációs programcsomagot használtam. Az iteratív spektrumillesztés eredményeként kapott tenzor 33

főkomponenseket az alábbi konvenció szerint adtam meg: │δ33-δizo│≥│δ11-δizo│≥│δ22-δizo│. Az oldatfázisú mérésekkel összevethető izotróp kémiai eltolódást (δizo), és az árnyékolás aszimmetriáját jellemző aszimmetria-paramétert (η) a (14-15) egyenletek szerint számítottam ki [235]. d izo =

d 11 + d 22 + d 33 3

h=

(14)

d 22 - d izo d 33 - d izo

(15)

A szilárdfázisú MAS és CP/MAS kísérletek jellemző paramétereit az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat Szilárdfázisú 13C-, 31P- és 119Sn-NMR mérések jellemző paraméterei Mérési módszerek

13

31

C-CP/MAS

és paraméterek mérési frekvencia (MHz )

119

P-MAS

151

Sn-MAS

243

149

224

rotor átmérő (mm)

3.2

6.0

3.2

4.0

6.0

MAS frekvencia (kHz)

10

5 és 7

18

5 és 11

5 és 7

adatgyűjtési idő (ms)

20

20

30

16

16

spektrumszélesség (kHz)

125

125

120

334

500

protonlecsatolás (tppm/spinal)

92kHz

57 kHz

92kHz

90kHz

57kHz

relaxációs szünet (s)

10

30

300

30-60

30-60

CP kontak idő (ms)

5

5

-

-

-

kémiai eltolódás referencia

adamantán

(NH4)2PO4

tetraciklohexil-ón

δ13C=38,55ppm

δ31P=0,81ppm

δ119Sn=–97,35ppm

4.6. Multinukleáris NMR spektroszkópia

A dolgozatomban bemutatásra kerülő vegyületek oldatfázisú vizsgálatai során intra- és intermolekuláris cserefolyamatok jelenlétét tapasztaltam. A vegyületek spektroszkópiai leírása és a térszerkezetek meghatározása mellett cserefolyamatok feltérképezését és értelmezését is elvégeztem. Ehhez a dinamikus NMR spektroszkópia alkalmazása mellett multinukleáris NMR méréseket használtam fel, az

1

H- és

13

C-NMR méréseket

15

N-,

19

F-,

31

P- és

119

Sn-NMR

vizsgálatokkal kiegészítve. A kémiai eltolódás időskálát a vizsgált mag kémiai eltolódás tartománya és a mérési frekvenciája együttesen határozzák meg. Mindkét említett tényező az elemek egyedi tulajdonsága. Egy adott elem NMR aktív izotópjai esetében a kémiai eltolódások 34

nem mutatnak számottevő eltérést, de a mérési frekvenciák különböznek. Minél nagyobb a cserélődő állapotok frekvenciakülönbsége, annál inkább mutatja a spektrum a lassú csere állapotát, ezért előfordulhat, hogy a különböző magokon eltérő mértékű jelszélesedést okoznak a cserefolyamatok. A multinukleáris NMR méréseim céljai közé tartozott az eltérő frekvenciaskálák nyújtotta lehetőségek kiaknázása a cserefolyamatok felderítésében. A heteromagok spektrális jellemzőit szerkezeti problémák megoldásában használtam fel. Hidrogén-heteroatom kapcsolatok meghatározását

végeztem

el

heteronukleáris

J-csatolásra

optimalizált

kétdimenziós,

protonkorrelációs mérésekkel (1H-31P-HMBC és 1H-119Sn-HMBC) a (10) arany(I)-komplex (7.2 rész) illetve a (8) és (9) ón(IV)-komplexek (6.3 rész) szerkezetvizsgálatához.

15

N- és

19

F-NMR

spektroszkópiát a (2) vegyület esetében alkalmaztam. A dolgozatomban bemutatásra kerülő magok jellemző tulajdonságait a 2. táblázatban mutatom be. A kedvezőtlenebb sajátságú izotópok adatait zárójelben tüntettem fel. 2. táblázat NMR aktív magok izotópjainak jellemzői [236] izotóp

természetes előfordulás (%)

magspin

giromágneses hányados (107·rad·T-1·s-1)

Larmor-frekvencia 14,09 T (ν1H=600MHz)

relatív érzékenység (13C=1)

100

1/2

26,75

600,0

5870

100

1/2

6,73

150,9

1

99,63

1

1,93

43,4

5,74

0,37

1/2

-2,71

60,8

0,02

1

H

13

C

(14N) 15

N

19

F

100

1/2

25,18

564,7

4900

31

P

100

1/2

10,84

243,1

391

(115Sn)

0,35

1/2

-8,80

197,3

0,711

(117Sn)

7,61

1/2

-9,59

214,2

20,8

8,58

1/2

-10,01

224,2

26,6

119

Sn

A

19

F és

31

P magspinje 1/2, természetes izotópelőfordulásuk 100% és mindkét mag

giromágneses hányadosa és mérési frekvenciája nagy. Ezen tulajdonságok együttesen teszik a

19

F

31

és P magokat a protonrezonanciához hasonlóan jól mérhetővé. A méréstechnikai lehetőségek és a spektrumok interpretációja a protonspektroszkópiával analóg. A 19F frekvenciája annyira közeli az 1

H magok frekvenciájához, hogy a protoncsatorna áthangolásával szokás a felvételeket elkészíteni.

A

31

P pulzusokat a mérőfej ún. X-csatornáján (X=15N,

13

C, … vagy

31

P magok széles

frekvenciatartományban hangolható csatorna) adjuk ki, és a protoncsatornán szélessávú lecsatolást alkalmazunk. A szerves fluorvegyületekben a 19F-NMR kémiai eltolódás tartománya mintegy 300 ppm [3,140]. A kémiai eltolódások oldószer- és hőmérsékletfüggése jelentős. A foszfinokban 31P35

NMR kémiai eltolódás tartománya mintegy 500 ppm [3, 140]. A foszfor kémiai eltolódások elsősorban a foszfor atom körüli koordinációs változásokra érzékenyek. A skaláris csatolások értéke összefüggésben áll térszerkezeti változásokkal, ami többek között a fémorganikus komplexek esetében bizonyult hasznosnak [113]. A homonukleáris foszfor csatolások között téren át ható skaláris csatolásokat is megfigyeltek a magányos elektronpárral rendelkező foszfor atomok között [152, 153]. 1H- és

13

C magokkal való heteronukleáris skaláris csatolásaik megjelennek és

értelmezhetők a konstitúció és térszerkezet függvényében. A 7.2 részben a

31

P csatolt

hidrogéneknek jelentősége volt egy szimmetrikus rendszerben a felcserélhető jelkészletek hozzárendelésében. Szilárdfázisú NMR-ben (7.2 rész) a foszfor és fluor magok 100%-os természetes izotópelőfordulása kedvező érzékenységet eredményez, de egyúttal problémát is okoz az erős homonukleáris dipol-dipol kölcsönhatások miatt. Munkám során a homonukleáris foszforfoszfor dipoláris csatolások szilárdfázisú NMR-ben megjelenő jelszélesítő hatását a MAS forgatási sebesség növelésével minimalizáltam. A csaknem 100%-os előfordulású

14

N izotóp magspinje 1, ezért kvadrupólus

momentummal rendelkezik. Szimmetrikustól eltérő környezetben a

14

N rezonanciák nagymértékű

szélesedést mutatnak a kvadrupol kölcsönhatások miatt. Méréstechnikai szempontból további nehézséget okoz a 14N izotóp alacsony mérési frekvenciája is. A 15N-NMR vizsgálatok esetében az alacsony érzékenység az 1/2 magspinű izotóp alacsony gyakoriságából adódik, de ez izotópjelzési technikával

kiküszöbölhető.

A

nitrogénrezonancia

információtartalma

hasonló

a

szénrezonanciához. A kémiai eltolódásokból következtethetünk a nitrogén atomok hibridizációs állapotára (sp, sp2, sp3). Számos tautomer folyamat érinti a nitrogének környezetét, ezért a nitrogénrezonancia felhasználható a tautomer állapotok megkülönböztetésére [237, 238] Disszertációmban a (2) vegyület tautomerizációját vizsgáltam meg 15N izotópjelzett mintán (5.1.3. szakasz). A legtöbb multinukleáris NMR méréshez fűződő tapasztalatot az ón(IV)-organikus vegyületek spektroszkópiája jelentette számomra. Az ón természetben előforduló tíz izotópja között három NMR aktív mag található, ezek a

115

Sn,

117

Sn és

119

Sn. Mindhárom NMR aktív

ónizotóp magspinje ½ és negatív giromágneses hányadosuk van. A

117

Sn és

frekvenciák közel esnek és izotópgyakoriságuk is hasonló. A legkedvezőbb a nincsen számottevő különbség a

119

119

Sn mérési

Sn izotóp, de

117

Sn-hoz viszonyítva, ezért utóbbit is szokták alkalmazni. A 115Sn

adatokat csak ritkán találunk az irodalomban, mert mind mérési frekvencia mind, pedig az izotópelőfordulás szempontjából kedvezőtlen. A giromágneses hányados negatív előjele miatt a proton-ón heteronukleáris NOE előjele negatív. Mivel ez szélessávú protonlecsatolásnál a rezonanciák jelintenzitásának csökkenését okozhatja, ezért az oldatfázisú

119

Sn-NMR mérések

során kapuzott protonlecsatolást alkalmaznak. Ennek lényege, hogy a lecsatolást csak egy rövid 36

detektálási idő alatt kapcsoljuk be hosszabb a relaxációs szünet mellett. A megfelelő időzítéssel elérhető, hogy a lecsatolás alatt csak minimálisan épüljön ki a NOE, ami lecseng a relaxációs szünet alatt. A

119

Sn-MAS mérések esetében a homonukleáris csatolások kevésbé okoznak

problémát a foszforhoz képest, mert alacsonyabb az izotópelőfordulás. A kémiai eltolódás anizotrópiája aszimmetrikus ónkomplexek esetében nagy, elérheti akár az 1000 ppm-et is. 600MHz-es spektrométeren (B0=14,1 tesla) a

119

Sn mérési frekvenciája 224,2 MHz, ilyenkor az

1000 ppm 224 kHz-nek felel meg, ami MAS pörgetéssel nem érhető el, ezért forgási oldalsávok megjelenésére számíthatunk. Előfordulhat, hogy két eltérő MAS forgási sebesség nem elegendő az izotróp kémiai eltolódás meghatározására a nagy kémiai eltolódás anizotrópia miatt. Ez a probléma több forgási sebességen történő méréssel oldható meg. Az oldatfázisú 1H- és

13

C kémiai eltolódásokat az oldószerek (CD2Cl2: δ1H=5,32ppm;

δ13C=54,0ppm) rezonanciához képest adtam meg. A

19

F-,

31

P-,

15

N- és

119

Sn-NMR spektrumok

esetében, pedig CFCl3 (δ19F=0ppm), 85%-os foszforsav/D2O (δ31P=0ppm), nitrometán (δ15N=0ppm) és tetrametilón(IV) (δ119Sn=0ppm) vagy tetraciklohexilón(IV) (–97.35ppm) referencia vegyületeket használtam.

4.7. Spektrométer hardver

Az értekezésben bemutatott NMR spektrumokat az MTA Kémiai Kutatóközpont, Szerkezeti Kémiai Intézetének NMR laboratóriumában működő 400 és 600 MHz-es Varian NMR SYSTEM spektrométereken végeztem. A 400 MHz-es spektrométer keskenyfuratú mágnessel (9,4 tesla), hőmérséklet előkondícionáló egységgel (193-373K), kétcsatornás DirectDrive technológiával valamint Z-irányú pulzáló térgradienssel felszerelt folyadék és szilárd üzemmódokra egyaránt alkalmas rendszer. Folyadék üzemmódban az alábbi 5mm-es mérőfejeket használtam: direkt detektálású szélessávú 15N-31P{1H19

F} hűthető mérőfej; inverz detektálású

szélessávú

15

automata

hangolással.

1

H-19F{31P-15N} gradiens mérőfej; direkt detektálású,

N-31P/1H-19F AutoX hűthető kettősrezonancia mérőfej Z-irányú térgradienssel és Szilárd

mérésekhez

4.0

mm-es

T3

HX

Varian/Chemagnetics

kettősrezonancia mérőfejet használtam. A 600 MHz-es spektrométer keskenyfuratú mágnessel (14,1 tesla), hőmérséklet előkondícionáló egységgel (193-373K), ötcsatornás DirectDrive technológiával, 40 csatornás térfinomítással valamint XYZ-irányú pulzáló térgradienssel felszerelt folyadék és szilárd üzemmódokra egyaránt alkalmas rendszer. Folyadék üzemmódban az alábbi 5mm-es mérőfejeket használtam: direkt detektálású 19

15

N-31P/1H-19F hűthető kettősrezonancia mérőfej Z-gradienssel; inverz detektálású 1H-

F-/31P-15N/13C hármasrezonancia mérőfej XYZ-irányú gradienssel; inverz detektálású 1H/19F/13C 37

hármasrezonancia mérőfej Z-irányú gradienssel. A szilárdfázisú mérésekhez 3.2 és 6.0 mm-es T3 HXY Varian/Chemagnetics hármasrezonancia mérőfejeket és 800W-os 1H erősítőt használtam.

4.8. Molekulamodellezés

Disszertációmban szereplő térszerkezeti ábrák elkészítéséhez a WeblabViewer 4.0 molekulagrafikai programot használtam. Molekulamodellezést az (1) szerkezet NOESY távolságkényszerekből történő szerkezetfinomítása során alkalmaztam. A távolságkényszereket a HyperChem 8.0 Proffessional szoftvercsomag [239] felhasználásával illesztettem be a kis számítási igényű szemi-empirikus (AM1[240] és ón(IV) vegyületek esetén PM3 [241, 242] szintű) geometria optimálásba. A kezdeti szerkezetet a kémiai eltolódás, J-csatolás és a NOE kísérleti adatok kvalitatív kiértékelése alapján állítottam össze. A geometria optimálás megkezdésekor 7 kcal·mol-1· Å-2 értékű kényszerfeltételeket használtam, melyeket 1 kcal·mol-1·Å-2 alá csökkentettem a szerkezetfinomítás során. Oldószerhatást a modellezés során nem vettem figyelembe. Molekulagrafikai célokra a WeblabViewer 4.0 és CorelDraw 9.0 programokat használtam fel.

38

EREDMÉNYEK 5. BIFUNKCIONÁLIS ORGANOKATALIZÁTOROK ASSZOCIÁCIÓS FOLYAMATAINAK VIZSGÁLATA 5.1. Tiokarbamid/amin

bifunkcionális

organokatalizátorok

asszociatív

dimerizációja

5.1.1. Bevezetés A 9. ábrán feltüntetett bifunkcionális, tiokarbamid/cinkona organokatalizátorok (1-4) NMR vizsgálatai során apoláris, aprotikus oldószerekben egyes rezonanciák esetében jelszélesedést tapasztaltam (10. ábra). Ebből arra következtettem, hogy a szobahőmérsékletű

1

H-NMR

spektrumban található egyetlen jelkészlet feltehetően többféle katalizátor állapottól származik, melyek átlagolódását a kémiai eltolódás időskálán gyors cserefolyamatok okozhatják. Munkám e feltevés bizonyítására és a szobahőmérsékleten rejtett katalizátor állapotokra vonatkozó szerkezeti információk feltárására irányult. Mivel poláros oldószerekben a jelszélesedési hatás nem számottevő, a vegyületek spektroszkópiai karakterizációját – az átlagolt rezonanciákra – elsőként metanolban közölték [24].

9. ábra Bifunkcionális tiokarbamid módosított epi-kinin (1-3) és epi-kinindin (4) organokatalizátorok

39

Az (1-4) vegyületeken diklórmetánban szobahőmérsékleten megfigyelt jelszélesedési hatásokra

kezdetben,

mint

a

cinkona

alkaloidokat

jellemző

konformációs

flexibilitás

következményére tekintettem. Természetes cinkona szerkezetekben ismert a C(4’)-C(9), C(8)-C(9) kötések körüli rotáció nyújtotta konformációs flexibilitás [15, 16, 32, 41]. Az (1-4) katalizátorok esetében ehhez további konformációs szabadsági fokkal járult hozzá a tiokarbamid módosítás, valamint az a tény, hogy a vizsgált katalizátor-család C(9) pozícióban epimerje a természetes alkaloid váznak. Mindezen intramolekuláris folyamatok meggondolásán túl célszerűnek tartottam megvizsgálni

a

katalizátorok

önasszociációjának

lehetőségét

is

pusztán

a

molekulák

bifunkcionalitásából kiindulva. A hidrogénhíd donor és akceptor funkciót egyaránt tartalmazó vegyületek bifunkcionalitása a hatékony katalízis mellett magában rejti az intra- és intermolekuláris hidrogénhíd kötések kialakulásának lehetőségét is. Ennek eredményeképpen olyan összetett, többállapotú rendszerek alakulhatnak ki, melyek

1

H-NMR spektrumai a

koncentráció és a közeg megváltoztatásával egyaránt jelentős mértékben befolyásolhatók. Az intermolekulárisan megvalósuló hidrogénhidak révén kialakuló monomer /

dimer / trimer /

tetramer / … / oligomer állapotok közti cserefolyamatok önmagukban is okozhatják a rezonanciák fent említett szélesedését.

10. ábra Az (1-4) vegyületek szobahőmérsékletű 1H-NMR spektruma CD2Cl2-ban.

Ugyanakkor valószínű, és a kutatásaim szempontjából még érdekesebb, hogy az asszociatív kölcsönhatások konformációs változásokhoz is köthetők, és az intra- valamint az intermolekuláris cserefolyamatok egyidejűleg lépnek fel. Meglepő módon a tiokarbamid módosított epi-cinkona katalizátor család megjelenését követő számos szintetikus alkalmazás és elméleti módszereken alapuló reakció-mechanizmus kutatása ellenére a katalizátor önasszociáció lehetősége korábban nem merült fel az irodalomban. Mivel az asszociációs mechanizmusnak jelentős hatása lehet a 40

katalizátorok működésére, célul tűztem ki a szobahőmérsékleten tapasztalt jelszélesedési folyamatok felderítését a katalizátorok (reaktánsokat nem tartalmazó) oldatainak hőmérséklet-, koncentráció- és térerő-függő NMR vizsgálataival. Ebben a fejezetben az általam felfedezett nem kovalens, dimer-asszociátum szerkezetét és a katalizátorok molekuláris önfelismerési asszociációs folyamatában fontos szerepet betöltő intermolekuláris kölcsönhatások szerkezeti jellemzését mutatom be. 5.1.2. Katalizátor önasszociáció 3,5-bisz(trifluorometil)-fenil-tiokarbamid módosított epi-kinin (1-3) és epi-kinidin (4) katalizátorok konstitúciós képlete alapján elsősorban konformációs flexibilitást és ennek az NMR spektrumokra gyakorolt hatását vártam oldatban. A bifunkcionalitásra gondolva feltételeztem számos intermolekuláris kölcsönhatás jelenlétét is a kölcsönhatásokra képes funkciós csoportok jelenlétéből adódóan (kinuklidin nitrogén, aromás gyűrűk, tiokarbamid). Ennek ellenére meglepetésként hatott a felismerés, hogy az alacsonyhőmérsékletű 1H-NMR (–80°C, CD2Cl2) spektrumokban egyetlen speciesz jelenléte mutatható ki a lassú csere állapotában (11. ábra). A spektrum mind a négy katalizátor esetében két azonos intenzitású jelkészletet (1:1 populáció) mutat, ezért feltételeztem, hogy nem konformációs egyensúly, hanem egy specifikus kölcsönhatásokkal irányított katalizátor önasszociációs folyamat áll a háttérben.

11. ábra Egy-egy arányú jelkettőződés megjelenése az 1-3 (–80°C) és 4 ( –94°C) katalizátorok alacsonyhőmérsékletű, deuterodikórmetános NMR spektrumaiban (599.9 MHz).

41

A folyamat megértésének első lépéseként megvizsgáltam az N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'(9-dezoxiepikinin-9-il)-tiokarbamid (1) 1H-NMR spektrumának hőmérsékletfüggését (12. ábra). Megfigyeltem, hogy hűtés hatására mind az aromás, mind pedig az alifás rezonanciák megduplázódtak mely különösen szembetűnő a 12. ábra legfelső (szobahőmérsékletű), és legalsó (–80°C) spektrumainak összevetéséből. A köztes hőmérsékleteken a rezonanciák jelentős mértékű szélesedésének következtében nem kaphatók meg az egyedi állapotokra jellemző spektrális paraméterek (kémiai eltolódás, J-csatolás, integrál). A munka rendkívüli tanulsága volt, hogy a 0°C és –50°C körül reménytelenül szélesnek tűnő spektrum a hőmérséklet további csökkentését követően –55°C alatti hőmérsékleten (600 MHz) váratlanul a rezonanciák megkettőződését mutatta és ezáltal lehetővé vált a katalizátorok korábban ismeretlen asszociációs folyamatának vizsgálata.

12. ábra Az epi-kinin származék (1) 1H-NMR spektrumának hőmérsékletfüggése (599.9 MHz, CD2Cl2).

A rezonanciák teljes spektrumban megjelenő kettőződésének kétféle lehetséges magyarázata van: 1) egy aszimmetrikus szerkezetű dimer asszociátum képződése feltételezve, hogy az egyensúly jelentős mértékben az asszociáció felé van eltolva vagy 2) két, azonos energiájú (1:1 populáció arány) konformer egyensúlya. Az utóbbi lehetőséget egyértelműen ki tudtam zárni az 1

H-NOESY NMR spektrumokban azonosított intermolekuláris NOE keresztcsúcsok alapján. A

jelhozzárendelés során csillaggal (*) különböztettem meg az aszimmetrikus dimer asszociátum egyik felét alkotó molekula másik molekulával konstitúciósan azonos helyzetű 1H-, 42

13

C és

15

N

magjainak rezonanciáit. A szerkezetmeghatározás során lépésről-lépésre haladva J-csatoláson alapuló mérések segítségével (4.1 fejezet) külön-külön állítottam össze a két molekula jelhozzárendelését. Ezt követően vettem figyelembe az

1

H-NOESY mérések térszerkezetre

vonatkozó információit, melyet részletesen a 5.1.3 részben mutatok be. Az (1) vegyület dimer asszociátumának jelhozzárendelését ellenőrizendő és a szerkezetre vonatkozó előzetes elképzeléseim alátámasztásaképpen összegyűjtöttem az epi-kinin származékok (1-3) esetén tapasztalt spektroszkópiai hasonlóságokat. A kétdimenziós spektrumok (DQFCOSY, TOCSY, HSQC, NOESY) mintázata alapján kijelenthető, hogy várhatóan azonos asszociációs mechanizmussal képződnek analóg szerkezetű dimer asszociátumok a három származék (1-3) esetében. A „pszeudoenantiomer” (4) szintén dimer asszociátumot képez, de alacsonyabb hőmérsékleten stabilizálódik (–94°C). Ebből arra következtettem, hogy az asszociáció mechanizmusa független a pszeudoenantiomerek (1 vs. 4) közti sztereokémiai eltérésektől (11. ábra). Elgondolásom szerint az apoláris, aprotikus oldószerben (CD2Cl2) felfedezett specifikusan képződő dimer asszociátumokat intermolekuláris hidrogénhíd kölcsönhatások stabilizálhatják. Ezt a szobahőmérsékletű 1H-NMR spektrumban nem azonosítható, széles tiokarbamid NH rezonanciák –60°C alatt megfigyelt látványos kiélesedése támasztja alá (δ1H CD2Cl2, –80°C: NBH* 12,10 ppm, NBH 11,61 ppm, NAH 7,91 ppm, NAH* 7,66 ppm). Az NBH* és NBH protonok nagy kémiai eltolódását

feltehetően

a

hidrogénhidak

kialakulása

okozza.

Továbbá

a

rezonanciák

megkettőződését nem tapasztaltam oxigén-donor oldószerekben (pl: THF-d8, CD3OD) a kompetitív hidrogénhíd kölcsönhatások miatt. A π-donor sajátságú deuterotoluolban végzett kísérleteim során a diklórmetánhoz képest szélesebb rezonanciákat detektáltam, ami arra utal, hogy szerepe van az asszociációban a π-π típusú kölcsönhatásoknak is a hidrogénhíd kölcsönhatások mellett. 5.1.3. A dimer asszociátum 3D szerkezetének meghatározása A katalizátorcsaládra jellemző asszociációs folyamat felderítésének következő lépése az alacsony hőmérsékleten (–80°C) megfigyelt 1:1 arányú jelkészletekhez tartozó molekuláris állapotok térszerkezetének a megfejtése. A hőmérséklet csökkentésének és a 600 MHz-es mérési frekvenciának két kedvező hatása is van a szerkezetmeghatározás szempontjából. Egyrészt elérte a rendszer a lassú csere állapotát az asszociátum jelkészleteire vonatkozóan (ebben az állapotban nem detektálható a minor monomer specieszek rezonanciája), másfelől a hatékony keresztrelaxáció következtében negatív

1

H-1H nukleáris Overhauser effektus (NOE) mérhető a katalizátor

molekulák kis mérete ellenére (ld. 4.2. rész). Ez utóbbi megteremtette a lehetőséget arra, hogy az 1

H-NOESY spektrum

(13 és 16. ábrák) keresztcsúcsainak

felépülése alapján

1

H-1H

távolságkényszer feltételeket alkalmazzak az NMR alapú szerkezet meghatározásra. Metodikai 43

szempontból a biomolekuláris NMR spektroszkópia legfontosabb szerkezet meghatározási módszerét, a NOESY spektroszkópiát alkalmaztam egy kis molekulán alacsony hőmérsékleten. A mintegy

500

darab

megbízhatóan

mért

NOESY

keresztcsúcs

elegendőnek

bizonyult

távolságkényszerek felállításához és annak megítéléséhez, hogy az alábbiakban bemutatott távolságkényszerek pontossága elérte a 0,1 Å-t.

13. ábra Az (1) alacsony hőmérsékletű (–80°C) 1H-NOESY spektruma (599.9 MHz, CD2Cl2, τmix = 150 ms).

Kilenc 1H-NOESY spektrum (τmix = 10,20,30,...,90 ms) együttes kiértékelését követően megszerkesztettem a NOE felépülési görbéket, melyek közül néhány kiválasztottat tüntettem fel a 14. ábrán. Mivel a hatékony keresztrelaxációnak (τc = 335 ns) köszönhetően már a két legrövidebb keverési idővel (τmix = 10, 20 ms) készített spektrum keresztcsúcsainak térfogati integrálja is

44

alkalmasnak bizonyult az adatok feldolgozására, ezért a kvantitatív 1H-1H távolság meghatározást a felépülési görbék első két pontjára történő egyenesillesztéssel végeztem el. (lásd még 4.2 rész)

14. ábra NOE felépülési görbék (1) (–80°C, CD2Cl2, 599.9 MHz).

Az 1H-NOESY kísérletekből meghatározott proton-proton távolságokat (3. táblázat) a molekuláris modellezésben kényszerfeltételként alkalmazva határoztam meg az alacsony hőmérsékleten domináns dimer asszociátum térszerkezetét (ld. 4.8 szakasz). A 15. ábrán látható dimer asszociátum különleges térszerkezetének megfejtésében jelentős szerepe volt a szerkezetre vonatkozó első elképzelésnek, melyet az alacsony hőmérsékletű (–80°C) NMR spektrumokból nyerhető alapvető spektrális paraméterek (jelkészletek száma és aránya, kémiai eltolódás, J-csatolás) alapján építettem fel. Ezen információk diszkussziója a szerkezet ismeretében tehető meg, ezért az alábbiakban részletesebben is bemutatom a dimer asszociátum érdekes térszerkezetének sajátosságait és a hozzá kapcsolódó kísérleti bizonyítékokat. A dimer asszociátumot bemutató 15. ábrán egy olyan ábrázolást választottam, amelyen északi és déli alegységként különül el a dimert alkotó két konstitúciósan azonos, de konformációsan különböző katalizátor molekula. Érdemes kiemelni a szerkezettel kapcsolatban

45

azt, hogy a dimer asszociátum egy aszimmetrikus (C1) objektum, ellentétben számos homokirális asszociátummal [243-249], melyek tipikusan axiális szimmetriával (C2, C3, etc.) rendelkeznek. Az egyéb, akirális asszociátumok esetén gyakori, tükrözéses szimmetriák (szimmetriacentrum vagy szimmetriasík) megjelenésére nem kell számítanunk a homokirális rendszerben. Amint arra a fentiekben már utaltam, a tiszta enantiomerek esetén tapasztalt két 1H-NMR jelkészlet a dimer két alegységének konformációs eltérésére utal. 3. Táblázat A NOE kényszerfeltételként alkalmazott molekulán belüli és molekulák közötti proton-proton távolságok Proton párok intramolekuláris*

H-H távolság (Å)

Proton párok intramolekuláris

H-H távolság (Å)

Proton párok intermolkuláris

H-H távolság (Å)

H-8*, H-3’*

2,2

H-8, H-3’

2,5

NBH, H-2’*

3,0

H-9*, H-5’*

2,1

H-9, H-5’

2,0

NBH, H-8’*

2,6

NBH*,H-2exo*

2,5

H-8’, H-2’*

4,3

NBH*, H-8*

2,8

H-8’, H-3’*

3,8

NBH*, H-6β*

2,5

H-8’, H-7β*

2,9

H-8’, =CH*

3,1

H-7’, =CH*

2,9

H-9, H-2’*

4,3

15. ábra Az (1) dimer asszociátumának szerkezete. Néhány jellemző NOE-t szaggatott vonallal jelöltem. Az asszociátum “déli” részét csillaggal (*) jelöltem meg. (Proton-proton távolságokat ld. 3. táblázatban.).

46

A C4’-C9 és C9-C8 kötések körüli rotációra nézve mindkét alegység konformációsan egységesnek bizonyult az alacsony hőmérsékleten (–80°C). A H9-H5’ és H8-H3’ távolságok egyaránt rövidek (2-2,5Å) a dimer mindkét alegységében, valamint a H9 és H8 protonok transz térállása is egyértelmű mind a J-csatolás és a NOE alapján. Az intramolekuláris NOE-k egyben megerősítették a két kinolin és kinuklidin jelkészlet megfelelő egymáshoz rendelését is. Számos jellegzetes intramolekuláris NOE mintázat jellemzi a merev kinuklidin egységeket a rendszerben. Az ilyen intramolekuláris NOE-k mindkét alegységben egyaránt megtalálhatók, ami a jelhozzárendelés ellenőrzésére felhasználható, de a két molekula egymáshoz viszonyított orientációjának meghatározására már nem alkalmas. Az intermolekuláris kölcsönhatások feltérképezésében kiemelkedő szerepe volt az egyedi intermolekuláris NOE-k értelmezésének. Az olyan intermolekuláris NOE-t tekintem egyedinek, amelynek a spektrumban nem jelenik meg a fordított megfelelője (északi-déli vs. déli-északi típusú egyedi kapcsolatok). Az intermolekuláris kapcsolatok révén nyert értelmezést az is, hogy a korábban (próbaképpen) csillaggal megkülönböztetett rezonanciák a déli alegységhez tartoznak. Példaként kiemelem az NBH-8’* kapcsolatot (északi-déli), amelyre igaz, hogy az NBH*-8’ típusnak (déli-északi) megfelelő NOE nem detektálható. A két egység eltérő konformációja szempontjából különösen lényeges, hogy a hidrogénhidas, nagyeltolódású (~12ppm) tiokarbamid protonokhoz (NBH és NBH*) tartozó NOE mintázatok feltűnő eltérést mutatnak (16. ábra).

16. ábra Az (1) alacsony hőmérsékletű (–80°C) 1H-NOESY spektrumának részlete (599.9 MHz, CD2Cl2, τmix = 150 ms).

A déli alegységben található NBH* protonhoz szinte kizárólag intramolekuláris NOE-k tartoznak, melyek közül a legerősebb keresztcsúcsok a déli alegység kinuklidin nitrogénje (N1*) körüli alifás protonokhoz (H2*, H6*, H8*) rendelhetők. Ezzel ellentétben az északi alegység NBH protonja a déli alegység kinolin nitrogén atomjának (N1’*) környezetében található protonokhoz 47

közelinek bizonyult, míg a saját (északi) kinuklidin nitrogénjéhez (N1) közeli protonokkal (H2, H6, H8) nem mutat erős intramolekuláris NOE keresztcsúcsokat. Mindezekből egyértelműen következik, hogy csak olyan szerkezet írhatja le helyesen az asszociátumot, amelyben eltérő tiokarbamid hidrogénhíd-kötés található. Ennek megfelelően az asszociátum déli alegységében intramolekuláris tiokarbamid-kinuklidin (NBH*…:N1*) hidrogénhíd van, míg az északi alegység intermolekuláris tiokarbamid-kinolin* (NBH…:N1’*) hidrogénhidat alakít ki (15. ábra).

17. ábra A tiokarbamid módosított cinkona alapú organokatalizátorok (1-4) tautomerizációs egyensúlya.

Mivel a dimer asszociátum szerkezetmeghatározásában kulcsfontosságú szerepet töltött be a hidrogénhíd donor sajátságú tiokarbamid protonok eltérő hidrogénhidas kölcsönhatásának a felismerése, ezért összehasonlítottam az (1) és (2) vegyületek valamennyi ehhez kapcsolódó spektrális sajátságát. Kérdéses lehet, hogy az eltérő hidrogénhidak hátterében tautomer folyamatok (NH vs. SH jelleg) állnak-e, úgy, hogy a dimer asszociátum egyik felében más tautomer van jelen (17. ábra). A (2)-es vegyület déli egységének H9*-NAH* protonjai J-csatolás alapján DQFCOSYban egymáshoz rendelhetők ami kizárja a II-B formát. Az NAH, NAH* hidrogének alacsony, közel egyforma kémiai eltolódása miatt (19. ábra) éltem a feltételezéssel, hogy az északi egységre a II-B hasonlóképpen nem domináns. Mivel az NBH protonok a szomszédos 3,5-bisz-trifluorometil-fenil csoport jelenléte miatt savanyúbbak, figyelembe kellett vennem, hogy megjelenhet a II-A forma. Az I és II-A tautomerek szerkezeti problémáját végül a szelektíven 15

dihidrokinin katalizátor ([ NB]-2)

1

H- és

15

15

N izotópjelzett epi-

N-NMR spektrumaiban megjelenő dublettek

értelmezésével döntöttem el. Az 18. ábrán egykötéses heteronukleáris J-csatolások jelenléte arra utal, hogy zömében az I-forma van jelen mindkét az asszociátumot alkotó alegységben (1J(15N,1H) : 92,1Hz (déli) és 85,2 Hz (északi)). Érdekes tapasztalat volt, hogy a lassú molekuláris reorientáció miatt (τc=335ns) nem az AX spinrendszer esetében várható két azonos intenzitású vonal, hanem jelentős mértékben torzult, eltérő vonalszélességű dublettek jelentek meg az 1H- és

15

N-NMR

spektrumokban. Ez a differenciális vonalszélesedés jelensége [250], ami napjainkban a nagyméretű (>25kDa)

fehérjék

és

fehérjekomplexek

NMR 48

spektroszkópiás

vizsgálataiban

egyre

meghatározóbb szerephez jut a kedvezőbb relaxációs sajátságú komponenst szelektíven kiválasztó TROSY módszerek [251, 252] alkalmazásának köszönhetően. A szelektíven 15N izotópjelzett mintán mért spektrumok segítségével tehát megállapítottam, hogy a dimer asszociátum aszimmetrikus tiokarbamid hidrogénhídjai nem az egységek külön tautomer állapotaira vezethetők vissza.

18. ábra A [15NB]- 2 szelektíven izotópjelzett minta 1H- és 15N-NMR spektrumai (CD2Cl2, –80°C).

További spektrális információként, a konstitúciósan azonos helyzetű H9 és H9* hidrogének multiplicitása is jól értelmezhető a dimer asszociátum aszimmetrikus szerkezetéből adódóan (19. ábra). Az északi és déli alegységek konformációs eltérést mutatnak a H9C9–NAH kötés szögelfordulására nézve. A konstitúciósan azonos helyzetű H9 és H9* protonok rezonanciáinak vicinális csatolásai (3JHH) a módosított Karplus összefüggés [253-258] szerint transz és gauche konformereket különböztetnek meg. A H9 protonok csatolási képének értelmezése esetén először a szomszédos, H8 hidrogénekkel történő csatolásokat analizáltam. A DQFCOSY spektrumban a H8-H9 keresztcsúcs alapján az asszociátum mindkét alegységében azonosítottam a transz konformációra jellemző nagy csatolási állandókat. Ugyanakkor a H9C9–NAH korrelációt vizsgálva jelentős eltérést találtam. A déli alegységben található H9* proton egyértelműen transz konformációra utaló csatolást mutat a tiokarbamid NAH* protonnal, de a konstitúciósan megfelelő protonok között az északi alegységben nincsen hasonló felhasadás, ami gauche konformációra utal (19. ábra). Ez a különbség valamennyi származék esetén (1-4) fenáll, ahogyan a 1H-DQF-COSY és 1

H-TOCSY spektrumokból megállapítható. A CH-NH rendszerek esetében általában 9 Hz körüli

49

csatolás várható a transz izomer esetén, míg kisebb, 3 Hz körüli csatolás jellemző a gauche konformációra [259].

19. ábra A (2) vegyület 1H-NMR spektrumának részlete (–80°C, CD2Cl2, 599.9 MHz).

20. ábra Az (1) vegyület 1H-DQFCOSY spektruma (–80°C, CD2Cl2, 599.9 MHz).

50

5.1.4. A merőleges π-π kölcsönhatás (CH/π) megjelenése az asszociátumban Ebben a fejezetben az aromás kinolin gyűrűk asszociációs mechanizmusban betöltött sajátos, nem várt szerepét, az úgynevezett CH/π kölcsönhatást [60, 260, 261] tárgyalom. Oldat tanulmányokban ezt gyakran említik T-alakú vagy merőleges π-π elrendeződésnek az aromás rendszerek esetében. NMR vizsgálatok alapján, intramolekuláris T-alakú π-π kölcsönhatások számos megtervezett modellrendszerben előfordulnak, míg intermolekuláris esetről korábban csak heterogén rendszerek esetén számoltak be (pl. oldószerkeverékek [72], többkomponensű asszociátumok [262-265]). A vizsgált (1-4) organokatalizátorok esetében az intermolekuláris NBH···N1’* hidrogénhíd kialakítását bizonyító rövid rNBH···H2’* = 3,0 Å, rNBH···H8’* = 2,6 Å távolságokhoz a kinolin gyűrűk CH/π kölcsönhatást kialakító T-alakú orientációjával jutunk el. Erre független bizonyítékkal szolgál az azonos konstitúciós helyzetű H2’ és H2’* protonok között tapasztalt csaknem 2 ppm kémiai eltolódás különbség, melyet a 21. ábra bal oldalán bemutatott proton-szén korrelációs (1H-13C-gHSQC) spektrum szemléltet. A déli alegységben található H2’* proton árnyékoltságának növekedése értelmezhető a T-alakú szerkezetben ható aromás köráramokkal (21. ábra). A CH/π hidrogénhíd kölcsönhatások intramolekuláris esetének tanulmányozása céljából az irodalomban előállított és megvizsgált molekulákban is hasonló mértékű árnyékolási hatásokat figyeltek meg a kölcsönhatásban részt vevő protonok rezonanciáin [266].

21. ábra A katalizátor (1) 1H-13C-gHSQC spektrumának aromás részlete (599.9 MHz; CD2Cl2; –80°C) (balra )és a CH/π kölcsönhatás a dimer asszociátum szerkezetében (jobbra).

51

Érdemes a T-alakú kinolin orientációra néhány, a kémiai funkcióval összefüggő meggondolást tenni. A déli alegység hidrogénhíd akceptor nitrogénje (kinolin-N1’*) mellett az αhelyzetű H2’* aromás proton hidrogénhíd donorként viselkedik az északi kinolin gyűrű elektrondús, aromás rendszerével szemben (21. ábra). Értelmezésem szerint tehát, a kedvező intermolekuláris, aromás CH/π kölcsönhatásnak kettős szerepe van a molekuláris önfelismerési folyamatban. Egyfelől intermolekuláris hidrogénhídként hozzájárul az asszociátum stabilizálásához a tiokarbamid hidrogénhidakkal együtt kooperatív módon. Másfelől az asszociáció során formálisan megnyílik az út egy töltésátviteli komplex képződéséhez, hiszen a déli alegység részlegesen pozitív, míg az északi alegység részlegesen negatív lehet a kinolin nitrogén protonálódása révén (ld. 21. ábra). A CH/π kölcsönhatás említett jellemzőit (gyenge vonzás, töltésátviteli komplex) más π-rendszereken [267], benzolon [62-64] és egyéb kisebb aromás rendszereken [65-69] végzett elméleti munkákban is megjósolták. Az ilyen T-alakú aromás kölcsönhatásoknak jelentős szerepe lehet a nagyobb molekuláris rendszerek egyes konformációs állapotainak stabilizásásában valamint a molekuláris felismerési tulajdonságaival kapcsolatban [53, 268-270]. A kinolin gyűrűk T-alakú elrendeződésének további független bizonyítékául szolgált számos egyedi, intermolekuáris NOE keresztcsúcs analízise is. Példaként említem meg az északi alegység kinolin gyűrűjének és a déli alegység CH=CH2* oldalláncának térközelségét (15. ábra). Az erre utaló intermolekuláris NOE-k azért tekinthetők egyedinek, mert a konstitúciósan megfelelő fordított intermolekuláris NOE (déli kinolin és északi oldallánc) nem jelenik meg a spektrumban. A királis organokatalizátorok asszociátumában általam felfedezett kooperatív CH/π és tiokarbamid hidrogén kötés kölcsönhatások újszerű szerkezeti információként fontos szerepet töltenek be a katalizátor működésének későbbi értelmezése során. A dimer asszociátum szerkezetének bizonyítékai közül az egyidejű aszimmetrikus tiokarbamid hidrogénhidak és CH/π kölcsönhatás valamint a sztérikus hatások együttesen vezettek el egy példátlan molekuláris önfelismerési mechanizmushoz. A gyakorlati hasznosítás szempontjából gondolom azt, hogy erre a részletesen feltárt interakciós modellre alapozva kromatográfiás oszlopok kifejlesztése is lehetséges, ami a vegyület-család felhasználási körét bővítheti az aszimmetrikus organokatalízis mellett. Ennek alátámasztására egy egyszerű példát mutatok be a következő fejezeben a gazdavendég rendszerekben lejátszódó molekuláris felismerésre. 5.1.5. Molekuláris felismerés egy gazda-vendég rendszerben Egy rendkívül fontos sajátsága az epi-cinkona alapú organokatalizátorokból képződő asszociátumoknak, hogy az északi és déli konformerek intermolekuláris asszociációs folyamatok 52

révén – a monomer állapotok érintésével – cserélődnek ki. A tiokarbamid hidrogénhidak és a CH/π kölcsönhatás kooperativitásának további vizsgálata céljából megvizsgáltuk a tiokarbamid módosított 9-epi-cinchona katalizátor-család (1-3) 6-metoxikinolin (5 MeOQ) felismerő képességét. A dimer szerkezeti modellje szerint a komplexben található kinolin gyűrűk T-alakú elrendeződését kooperatív tiokarbamid hidrogénhidak is stabilizálják. A 6-metoxikinolin hozzáadására a várt módon jelentős mértékű szélesedést mutatnak a katalizátor rezonanciái, ami a katalizátor és a 6-metoxikinolin közti kölcsönhatásra utal. A hidrogén-hidas tiokarbamid protonok rezonanciái egy harmadik katalizátor jelkészlet megjelenését (22. ábra) mutatják, ami a [2···MeOQ] heterodimerhez tartozik (δNBH≈11,6 ppm). A feleslegben hozzáadott 6-metoxikinolin ugyan nem képes a katalizátor önasszociációját teljes mértékben visszaszorítani, de kijelenthető, hogy a tiokarbamid módosított epi-cinkona rendszerek felismerik a 6-metoxikinolin részletet CH/π kölcsönhatásuk révén. E felismerés hasznosulását az állófázishoz kötött cinkona rendszerek további kromatográfiás kutatásától várom [42-45].

22. ábra 6-metoxikinolin hatása a (2) katalizátor 1H-NMR spektrumára.

5.1.6. Összefoglalás: A bifunkcionális katalizátorok önfelismerési mechanizmusa A módosított 9-epi-cinkona bifunkcionális (tiokarbamid/amin) organokatalizátorok dinamikus NMR spektroszkópiás vizsgálatai alapján megállapítottam, hogy a bifunkcionalitás – ami fontos tényező a katalízis szempontjából – egyszerre jelenik meg az önasszociáció jelenségével. Az alacsony hőmérsékletű (–80°C) egy- és kétdimenzós NMR spektrumok kiértékelésével bizonyítottam, hogy a vizsgált katalizátorok határozott szerkezettel bíró (specifikus) 53

dimer asszociátumokat képesek létrehozni. Külön érdekesség, hogy mind az 9-epi-kinin mind pedig a pszeudoenantiomer 9-epi-kinidin származékok esetében egyaránt jellemző a kinolin gyűrűk T-alakú asszociátumának dominanciája. A szerkezet meghatározásában fontos szerepet játszott, hogy a kísérleti körülményekből adódóan (–80°C, 600MHz) a molekulák kis mérete (<1kDa) ellenére hatékony keresztrelaxációt és negatív NOE-hatást tapasztaltam. 1H-NOESY felépülési görbék analízisével 0,1 Å pontossággal határoztam meg az asszociátumban a proton-proton távolságokat, melyeket molekulamodellezésben kényszerfeltételként alkalmazva fejtettem meg és finomítottam a dimer 3D szerkezetét. Kihívást jelentett számomra, hogy valamennyi alapvető spektrális paraméter (kémiai eltolódás, J-csatolás, a spektrum szimmetriája) együttes értelmezését kellett elvégeznem egy szerkezeti probléma megoldásának előkészítéséhez. A szerkezet megoldásának egyik kulcsát jelentette az a felismerés, mely szerint a konstitúciósan azonos helyzetű tiokarbamid részletek eltérő módon vesznek részt hidrogénhidak kialakításában. A T-alakú aszimmetrikus dimer szerkezetet két lényegesen eltérő konformációs állapotban lévő molekula alkotja, melyeket az asszociátum északi és déli alegységeként különböztettem meg. A déli-alegységben intramolekuláris hidrogénhíd kötés van a transz konformációjú tiokarbamid és a kinuklidin nitrogén között. Ezzel ellentétben az északi-alegység gauche konformációjú részlete a déli-alegység kinolin nitrogénjével lép intermolekuláris kölcsönhatásba. A tiokarbamid részletek lehetséges tautomerizációjának vizsgálata lényeges eleme volt a kooperatív hidrogénhidas szerkezet részletes felderítésének. Szelektív 15N izotópjelzéssel ellátott mintán megállapítottam, hogy mindkét alegységben a Q-NAH(C=S)-NBH-Ar forma NBH hidrogénje vesz részt a hidrogénhíd kötésekben. A szerkezet nem várt sajátossága a 6-metoxi-kinolin gyűrűk közti kedvező, intermolekuláris merőleges CH/π kölcsönhatás. A CH/π kölcsönhatás és a tiokarbamid hidrogénhíd-kötések kooperativitása révén három hidrogénhíd kialakulása stabilizálja a T-alakú asszociátumot. A katalizátorok önasszociációjának felismerése meghatározó módon befolyásolja az apoláris, aprotikus közegben lejátszódó folyamatokról alkotott mechanisztikus elképzeléseket. A dimer szerkezetének megismerése túlmutat a katalizátor stabil konformációs állapotainak kísérleti vizsgálatán, hiszen egy korábban ismeretlen önasszociatív kölcsönhatás feltárását is magába foglalja. A dimer asszociátum háromdimenziós szerkezetének meghatározása együtt járt annak felismerésével, hogy az asszociációs folyamat molekuláris (ön)felismerési mechanizmusként tekinthető, mivel egyazon vegyület k12ét eltérő konformere hoz létre egy jól definiált aszimmetrikus struktúrát. A katalízis modellalkotási részét tekintve diszkrét szerkezetet rendeltem egy töltésátviteli komplexhez.

54

5.2. Asszociáció indukálta konformációváltozás

5.2.1. Előzmények A hidrogénhíd

donor

és

akceptor funkciót

egyaránt

tartalmazó

bifunkcionális

organokatalizátorok asszociációjában képződő dimer szerkezetének meghatározását követően érdeklődésem az egyensúlyban jelen lévő monomer állapotok konformációjának és az asszociációs folyamat termodinamikai paramétereinek meghatározására irányult. A dimer szerkezetét a lassú csere állapotában (–80°C, CD2Cl2) határoztam meg, olyan epi-cinkona származékok (1-4) esetében, melyekre jellemző, hogy alacsony hőmérsékleten a monomer-dimer egyensúly jelentős mértékben eltolódik a dimer állapot felé. Ezért e kísérletek nem voltak alkalmasak a monomer állapotok konformáció-analízisére, mert a dimerizáció irányába eltolt egyensúly miatt a monomerek egyensúlyi koncentrációja túl alacsony. Bár a hőmérséklet növelésével és az abszolút koncentráció csökkentésével egyaránt növelhető a monomer/dimer arány, ennek töbállapotú rendszerben korlátai vannak. Az (1-4) vegyületek oldataira érzékenységi és jelszélesedési okokból nem gyűjthető 3D szerkezet meghatározására alkalmas, kétdimenziós (1H-NOESY, 1H-TOCSY) spektrum a monomer állapotok rezonanciáira. Az abszolút koncentrációt csökkentve főleg az NMR mérés érzékenysége jelenti a korlátozó tényezőt, mert az egy-egy arányú monomer/dimer állapot eléréséhez százszoros hígításra is szükség lehet (cTOTAL<0,1mM). A hőmérséklet emelésével pedig a rezonanciák jelentős mértékű elszélesedését tapasztaltam (pl. –50°C-on), és koaleszcencia miatt a rezonanciák sem konformáció-analízisre, sem pedig a monomer/dimer arány megállapítására nem alkalmasak. Mivel az erősen dimerizáló 1-4 struktúrák esetében a hőmérséklet, a koncentráció és a térerő-függés nyújtotta optimalizáció minden lehetőségét kimerítettem, és mégsem értem el a monomer állapotok populációjának lassú csere tartományában történő növelhetőségét, ezért stratégiát váltottam. Célul tűztem ki olyan további, rokon vegyületek összehasonlító vizsgálatát, melyek a szerkezeti eltérések miatt várhatóan más monomer és dimer populációkkal jellemezhetők a kétdimenziós mérések elvégzésére alkalmas hőmérsékleti és koncentráció optimumban. Erre megfelelő jelöltnek bizonyultak a Takemoto [22] (7) valamint a Chen és munkatársai [23] (6) által kifejlesztett bifunkcionális tiokarbamid katalizátorok, mivel lényegét tekintve kémiailag analóg felépítésűek. (23. ábra). A N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(1R,2R-2-dimetilaminociklohexil)tiokarbamid katalizátor (7) érdekes szerkezeti analógiát mutat az eddig bemutatott cinkona alapú katalizátorokkal, mert szerkezetazonos tiokarbamid részletet és egy a kinuklidinével rokon tercier nitrogént tartalmaz. Az HN-C-C-N részlet szénatomjainak SS és RR kiralitása szintézissel változtatható és megfeleltethető az epi-kinin és epi-kinidin származékokkal. Ezért mind 55

konstitúciós, mind pedig sztereokémiai szempontból teljesül, hogy a savas és bázisos funkcióscsoportok struktúrálisan analóg módon helyezkednek el (7) enantiomerjein mint a megfelelő cinkona származékokon. Ugyanakkor a (7) szerkezetből hiányzik a specifikus asszociációban fontos szerepet betöltő kinolin-gyűrű (vö. 5.1.4. szakasz), ezért ennek az asszociációban betöltött szerepére további következtetések vonhatók le. A Chen és munkatársai által kifejlesztett N-(3'',5''bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepicinkonin-9-il)-tiokarbamid (6) katalizátor, pedig egy a kinolinhoz kapcsolódó metoxi csoport hiányában tér el az erősen dimerizáló kinidin-alapú katalizátortól,

ezért

mindenképpen

értékes

vegyületnek

ígérkezett

egy

összehasonlító

vizsgálatsorozatban.

23. ábra Rokon szerkezetű bifunkcionális organokatalizátorok.

5.2.2. Az N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepicinkonin-9-il)-tiokarbamid katalizátor (6) asszociációs egyensúlya Az epi-cinkonin származék (6) 1H-NMR spektrumának megjelenése drámaian megváltozik a

mérési

hőmérséklet

megváltoztatásával

(24.

ábra).

Hasonlóan

valamennyi

vizsgált

organokatalizátorhoz szobahőmérsékleten egyetlen átlagolt jelkészlet azonosítható és néhány rezonancián jelszélesedés figyelhető meg. Ezzel ellentétben –80°C-on a legtöbb rezonancia esetében két viszonylag éles és egy széles jelkészlet jelenik meg. Ugyanakkor egy köztes hőmérsékleten

(–40°C-on)

három

jelkészlet

bizonyult

kellően

élesnek

ahhoz,

hogy

jelhozzárendeléshez és a szerkezet-meghatározáshoz szükséges korrelációs méréseket végezzek. A rendszer koncentráció-függése és az egyes specieszek relaxációs sajátságai alapján (25. ábra) a három jelkészletet két monomer állapotú konformer és egy asszociátum egyensúlyaként 56

értelmeztem. Ellentétben az asszociátum rezonanciáival a monomer állapotok rezonanciáinak pozíciója és intenzitása nem változik meg jelentősen a koncentráció megváltoztatására. Ezt a különbséget leginkább a kinolin-gyűrű H-2’ és H-3’ protonjainak rezonanciáin tapasztaltam (25. ábra).

24. ábra Az epi-cinkonin származék (6) hőmérsékletfüggő 1H-NMR spektrumának részlete (7mM, CD2Cl2, 399,9 MHz).

A rendszer termodinamikai leírása során (5.2.5 szakasz) később igazolom, hogy az epi-cinkonin származék asszociátuma (6d) esetében gyorsabb a kicserélődés a dimer asszociátum északi és déli egysége között, mint a 6-metoxi-csoportot tartalmazó (1)-(4) származékokban. Az aszimmetrikus dimer

asszociátum

(6d)

rezonanciáinak

szélesedését

–40°C

felett

a

monomer-dimer

cserefolyamatok okozzák, míg a hőmérséklet csökkentése során az északi és déli alegységekre vonatkozóan megszűnik az említett gyors csere állapota, ami –40°C alatt a rezonanciák további szélesedéséhez vezet. Az elérhető hőmérséklet-tartományban (6) esetében nem valósul meg az alegységek rezonanciáinak (1)-(4) esetén megismert ideális szeparációja. Megvalósul azonban a célkitűzésem, mely szerint egy analóg bifunkcionális rendszerben magasabb populációval jelennek meg a monomer állapotok 6m-I és 6m-II. Az intra- és intermolekuláris cserefolyamatok együttes jelenléte miatt a koncentráció, a hőmérséklet és a mérési frekvencia megváltoztatása egyaránt befolyásolja a rezonanciák pozícióját és intenzitásarányát. Ezért a homo- és heteronukleáris korrelációs mérések kivitelezhetősége érdekében optimális (7mM, –40°C, 400 MHz) kísérleti körülményeket kerestem. 57

25. ábra Az epi-cinkonin származék (6) 1H-NMR spektrumának koncentrációfüggése az aromás protonok rezonanciáin (–40°C, CD2Cl2, 399.9 MHz).

A 6m-I, 6m-II és 6d-vel jelölt, három közel azonos populációban jelenlévő speciesz (25. ábra) egymásba

alakulása

intra-

és

intermolekuláris

cserefolyamatok

egyidejű

jelenlétének

tanulmányozását tette lehetővé. A rendszert még összetettebbé tette az a tény, hogy az egyik speciesz (az asszociátum) rezonanciái az elérhető hőmérséklet tartományban valójában kétféle molekuláris állapot átlagát jellemzik (a dimer északi és déli alegysége). A cinkona alkaloidok kinolin csoportjának konformációs izomériájából kiindulva feltételeztem, hogy a 6m-I, 6m-II monomerek nagy valószínűséggel C4’-C9 rotamerek. Ezen vélhetően négyállapotú rendszerben fenálló cserefolyamatok feltérképezésében segítségemre volt az 1H-NMR spektrumok térerőfüggésének vizsgálata. A spektrális megjelenést a vonalszélesedési effektusokon keresztül befolyásoló térerőfüggő mérések bizonyító erejűek a cserefolyamatok korai igazolására irányuló kísérletekben. Az eltérő protonfrekvenciával működő NMR készülékeken történő vizsgálatok jelentősége abból adódik, hogy a kísérleti körülmények (oldószer, hőmérséklet, koncentráció) megváltoztatása nélkül vizsgálható a cserefolyamatok hatása a Δν/k arány változtatásával. Ennek illusztrálására a 26. ábra a cserélhető, hidrogénhidas tiokarbamid NBH rezonanciák térerő-függését mutatom be adott körülmények mellett (CD2Cl2, –80°C, 7mM). A monomer konformerek NBH rezonanciáinak nagy eltolódása az erős belső hidrogénhíd kötéssel értelmezhető. A nagyobb mérési frekvencián (600 MHz) készített felvétel esetében a rendszerben jelenlévő valamennyi cserefolyamat a lassabb csere állapota felé mozdul el az alacsonyabb mérési frekvenciához (400 MHz) képest. A 600 MHz-es felvételnek megfelelő lassabb csere állapotában mindhárom rezonancia élesedést mutat, de különböző mértékben (26. ábra). Ebből néhány következtetés már ezen a ponton is levonható – még a kvantitatív EXSY spektrumok analízise előtt – a cserefolyamatok spektrumokra gyakorolt hatásáról. A monomer állapotok nagyeltolódású NBH protonjainak kémiai eltolódás különbsége jóval kisebb, mint a 6d dimer eltolódásához viszonyított 58

értékeik, mégis élesebbek a monomer állapot rezonanciái. A 6d dimer állapot rezonanciáinak nagyobb mértékű szélesedése arra enged következtetni, hogy az asszociátumtól származó NBH rezonancia valóban az északi és déli alegységek két jelkészletének gyors átlagát reprezentálja (– 40°C). Hasonlóan érdekes megfigyelést tettem az 6m-I és 6m-II jelzésű NBH rezonanciák eltérő szélesedését előidéző folyamatok áttekintésével is. Amennyiben a monomer konformerek és a dimer állapot közti cserefolyamatok azonos sebességi együtthatóval jellemezhetők, akkor a 6m-II állapot rezonanciája mutatna nagyobb mértékű szélesedést, mert ehhez tartozik a kisebb kémiai eltolódás különbség a 6d-hez viszonyítva. Mivel ennek éppen a fordítottját tapasztaltam (6m-I erőteljesebb szélesedését), ezért feltételeztem, hogy a 6m-I ↔ 6m-d cserefolyamat gyorsabb a 6m-II ↔ 6m-d cserefolyamathoz képest. Célul tűztem ki tehát a fenti hipotézisek igazolását a (6m-I és 6m-II) monomer állapotok közötti térszerkezeti különbségek feltárásával, és a cserefolyamatok sebességi együtthatójának mérésével melynek eredményeit a következő két szakaszban (5.2.3 és 5.2.4 szakaszok) foglalom össze.

26. ábra A Chen-katalizátor (6) 1H-NMR spektrumának térerő-függése hidrogénhidas NH protonok rezonanciáin (–80°C, CD2Cl2, 7mM).

5.2.3. A monomer állapotok szerkezetmeghatározása A (6m-I és 6m-II) jelöléssel ellátott monomer konfomerek szerkezetmeghatározásában megvizsgáltam a hidrogénhidas NBH tiokarbamid rezonanciák hőmérsékletfüggését. Míg a rezonanciák zöme -40°C-on mutat élesedést, addig az NBH rész a 16. ábrán bemutatott módon diklórmetánban 600 MHz-en –80°C-on alkalmas a kétdimenziós NOESY mérésekre. Ennek az az oka, hogy a savanyú hidrogének nem élesek –40°C-on, ezért a tiokarbamid rezonanciák térközelségei nem vizsgálhatók megfelelően. Mindkét monomer jelkészlet esetében az (1d) molekula dimer asszociátumának (5.1.3 rész) déli alegységében korábban megismert NOE mintázatok analógiájára erős, belső tiokarbamid/kinuklidin hidrogénhidakra (NBH…:N1) utaló spektrális képet kaptam (27. ábra). Ez egyértelművé teszi, hogy 6m-I és 6m-II szerkezetek belső

59

hidrogénhidas rendszerek. A belső hidrogénhidak igazolását követően visszatértem az aromás és alifás tartományokban éles jelkészletet mutató kísérleti körülményekhez (–40°C, 400MHz).

27. ábra A (6) 1H-NOESY spektruma (7mM, 599.9 MHz, CD2Cl2, –80°C, τmix = 150 ms). A 6m-I és 6m-II monomer specieszek konfromáció-analízis szempontjából releváns rezonanciáinak jelhozzárendelését zöld illetve kék színnel jelöltem.

A

6m-I

jelhozzárendelést

és 1

6m-II

szerkezetét

H-DQF-COSY,

végeztem el (4.1 rész). Az

1

1

bizonyító

H-TOCSY és

konformációanalízishez 1

nélkülözhetetlen

13

H- C-gHSQC mérések kiértékelésével

H-DQF-COSY kereszcsúcsok alapján megállapítottam, hogy

mindhárom specieszre (6m-I, 6m-II és 6d) jellemző a H(8)C(8)-C(9)H(9) torzió transz konformációja. NOESY mérésből megállapítottam, hogy melyik jelkészlet tartozik nagyobb molekulához (esetünkben 6d) felhasználva a tényt, hogy a molekulaméret növekedésével adott hőmérséklet tartományban és mérési frekvencia mellett hatékonyabb a keresztrelaxáció. A térszerkezet-meghatározást célzó proton-proton térközelségek vizsgálatára azonban összességében alkalmatlannak bizonyult a 1H-NOESY módszer, mert a monomerekre vonatkozó NOE hatás közel nullának bizonyult (4.2 rész). Ezt megkerülendő a protonok térközelségét kvalitatív módon, 1HROESY módszerrel tudtam megvizsgálni, megkülönböztetve erős és hiányzó (pozitív) keresztcsúcsokat. A cserefolyamatok okozta mágnesezettség transzfertől származó negatív előjelű keresztcsúcsok mellett optimális keverési idő (τmix = 250 ms) esetén a proton-proton térközelségtől származó pozitív előjelű keresztcsúcsokat is mérni tudtam. Az 1H-ROESY spektrum (28. ábra) analízise során eltérést tapasztaltam a C(4’)-C(9) kötés körüli rotációra nézve mivel az aromás H(5’) és H(3’) kinolin-protonok eltérő térközelséget mutattak a H(9) és H(8)-as helyzetű alifás hidrogénekkel. A szerkezetbizonyító különbségeket a (18. ábra) ROESY spektrumában bejelölt keresztcsúcsok jól szemléltetik. A stabilabb monomer állapothoz (6m-I) a H(3’)•••H(8) és 60

H(5’)•••H(9) keresztcsúcsok rendelhetők, míg a 6m-II esetén éppen fordítva, hozzá a H(5’)•••H(8) és H(3’)•••H(9) keresztcsúcsok tartoznak.

28. ábra A (6) 1H-ROESY spektruma (7mM, 399.9 MHz, CD2Cl2, –40°C, τmix = 250 ms). A konformáció-analízis szempontjából meghatározó keresztcsúcsokat a három speciesznek (6d, 6m-I és 6m-II) megfelelően jelöltem.

Az asszociátumot reprezentáló harmadik jelkészlet esetében csak a H(3’)•••H(8) és H(5’)•••H(9) protonok térközelségére jellemző keresztcsúcsok találhatók, ami arra utal, hogy a (6) katalizátor esetében is csak az m-I konformációval megegyező kinolin rotamer található meg az asszociátumban. Ez összhangban van a korábban (5.1.3 szakasz) tárgyalt (1-4) katalizátorok esetében megfigyelt szerkezettel.

61

Összegzésül megállapítottam, hogy a két monomer állapot (6m-I és 6m-II) a kinolin csoport C(4’)-C(9) kötés körüli konformációs izomerje, melyek térszerkezetét a 29. ábra mutatja. Az ábrán feltüntettem azokat a térkapcsolatokat, melyek egyértelműen megkülönböztethetők a kinolin gyűrű két oldalán található H(3’) és H(5’) protonok transz térállású H(9) ill. H(8) protonokkal való közelsége alapján. A 6m-I és 6m-II valamint 6d-re, mint 1d pszeudoenantiomerére felállított modell (30. ábra) alapján érdemes a konformerek szerkezeti különbségeire néhány észrevételt tenni. A monomerek közül 6m-II esetén a kinolin gyűrű egy szokatlan elrendezést mutat, amivel korábban még nem találkoztam. Szintén egyedi a tiokarbamid egység HC(9)-NAH kötésének gauche konformációja a dimer északi alegységében. Ilyen konformációjú monomer állapothoz tartozó rezonanciákat nem tudtam azonosítani. A térszerkezetek összevetéséből megállapítható, hogy az asszociátum déli alegységének konformációja gyakorlatilag azonos a 6m-I monomer állapottal (28. és 30. ábrák). Ez szerkezeti modellt szolgáltat arra a korábbi megfigyelésemre (5.2.2. rész), mely szerint aktívabb cserefolyamat működik az m-I NBH proton és a dimer asszociátum NBH jele között. A megismert öszesen négyféle konformációs állapotot és a köztük lévő cserefolyamatokat sematikusan a 31. ábrán foglaltam össze.

29. ábra A 6m-I és 6m-II kinolin rotamerek. A kinolin gyűrű és a kinuklidin protonok közti szerkezetbizonyító ROE-kat feltüntettem.

30. ábra A (6d) dimer asszociátum térszerkezete.

62

31. ábra A (6) konformációs változatosságának sematikus ábrázolása.

5.2.4. Rokon szerkezetű katalizátorok asszociációs egyensúlyainak összehasonlítása A tiokarbamid módosított epi-cinkona organokatalizátorok közös tulajdonsága az önasszociáció lehetősége, azonban különböző mértékben. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a tiokarbamid módosított epi-kinin (1-3) és epi-kinidin (4) származékok esetében egy specifikusan képződő dimer szerkezetű speciesz egyértelműen dominál alacsony hőmérsékleten a monomer állapotokkal ellentétben. Ez lehetővé tette, hogy meghatározzuk az (1-4) vegyületek dimer speciesze esetében a 5.1 fejezetben bemutatott T-alakú aszimmetrikus szerkezetet. Az epi-cinkonin (6) esetében feltárt konformációs diverzitás jelentőségét az adja, hogy a korábbiaktól eltérően kiegyenlített populációk mellett vizsgálható meg a kétféle monomer konformer és dimer asszociátum összetett egyensúlya.

32. ábra Bifunkcionális tiokarbamid/amin organokatalizátorok önasszociációjának összehasonlítása, a hidrogénhidas NBH protonok segítségével.

63

Ahhoz, hogy a katalizátorok dinamikájára és specieszeloszlására vonatkozó különbségeket összefoglaljam, összevetettem az NBH hidrogénhidas protonok spektrális jellemzőit a –80°C-on, diklórmetánban felvett 1H-NMR nagyeltolódású tartományában a 23. ábrán feltüntetett (1, 4, 6 és 7) vegyületekre (32. ábra). A nagyobb térerősség irányába eltolódott rezonanciák (≈12ppm) a dimer asszociátumokban megtalálható hidrogénkötésekhez tartoznak. Az aszimmetrikus dimer északi és déli egységéhez tartozó jelkészletek az epi-cinkonin (6) estében a gyors csere, míg az epikinidin (4) és epi-kinin (1) származékok esetében a lassú csere állapotában vannak a kémiai eltolódás időskálán. Az északi és déli egységek konstitúciósan azonos helyzetű NBH és NBH* rezonanciáinak szeparációja nem valósul meg az epi-cinkonin (6) esetén, ellentétben az azonos kiralitású epi-kinidinnel (4). Ebből arra következtettem, hogy a metoxi-csoportot nem tartalmazó epi-cinkonin származék esetében képződő asszociátum flexibilisebb és termodinamikailag kevésbé stabil az epi-kinin származékokhoz képest. Ezzel egyidejűleg a monomer állapotok betöltöttsége (6m-I és 6m-II) jelentősen megnőtt az analóghoz (4) képest. Ez jelentős szerephez jutott kutatásaimban, mert a 5.1 fejezetben bemutatott katalizátorok esetén (1-4) nem tudtam meghatározni a 15 ppm körüli rezonanciáknak megfelelő monomer állapotok szerkezetét az alacsony populációjukból adódó érzékenységi problémák miatt. A monomer állapotokra jellemző nagy kémiai eltolódás az erős belső (intramolekuláris) hidrogénhídra utal. Ezt alátámasztja a (7) vegyülettel történő összehasonlítás is. A koncentráció-függő vizsgálatokból kiderült, hogy a kinolint nem tartalmazó Takemoto katalizátor (7) asszociációját bizonyító második jelkészlet töményebb oldatokban (≈90mM) figyelhető csak meg, ami arra utal, hogy gyengébb és/vagy nemspecifikus asszociáció valósul meg. Az intramolekuláris hidrogénkötés donor NBH proton kémiai eltolódása megfelel a spektrumban domináló egyetlen monomer állapotnak (7m), további konformációs diverzitás pedig nem tapasztalható. Ez tehát valóban a kinolin gyűrű hiányával értelmezhető, aminek következtében – értelemszerűen – megszűnik a kinolin rotációval kapcsolatos izoméria lehetősége és egyben a kooperatív CH/π kölcsönhatás is. 5.2.5. A katalizátorok konformációs egyensúlyainak termodinamikai leírása A három speciesz kémiai egyensúlyát a termodinamikai paraméterek meghatározásával is jellemeztem. A modellalkotás szempontjából a dimer szerkezet disszociációját az alábbiak figyelembevételével írom le, amely megtehető a konformerek térszerkezetének ismeretében (31 . ábra): 1. A dimerben csak egy típusú kinolin C(4’)-C(9) rotamer dominál: a 6m-I monomernek megfelelő. 2. Mindkét monomer állapot (6m-I és 6m-II) asszociációs folyamatának eredményeként a 6d speciesz képződik. 64

3. A rendszerben két azonos konformáció található: a dimer déli egysége 6d[déli] és a szabadállapotú 6m-I monomer. A dimer asszociátumot a disszociáció során elhagyó „északi” molekuláris egység egy hidrogénhidat nem tartalmazó, várhatóan rövid élettartamú, reaktív speciesz. A disszociáció pillanatában a kinuklidin kezdetben szabad nitrogénje miatt megvalósul a kinolin szabadabb rotációja. E speciesz gyorsan stabilizálódik kialakítva valamelyik (6m-I vagy 6m-II) intramolekuláris hidrogénhidas monomer szerkezetet. E kétféle disszociációs mechanizmust (33. ábra) feltételezve a disszociációs egyensúlyi állandókat az (1)-(2) egyenletek alapján számítottam ki. Az egyes specieszek egyensúlyi koncentrációját pedig a H(3’) rezonanciák integráljaiból határoztam meg egy alkalmas hőmérséklettartományban (203K – 243K). A van’t Hoff egyenlet (11) alapján mindhárom folyamatra entalpiaváltozást (ΔH) és entrópiaváltozást (ΔS) számítottam egy kiválasztott katalizátor összkoncentráció (7mM) esetében (ld. 4.3 rész). Eredményeim numerikus részét a 4. és 6. táblázatokban foglaltam össze.

33. ábra A dimer és monomer állapotok közti kémiai egyensúlyok.

[6 m - I ] 2 [6 d ]

(15)

[6 m - I ] × [6 m - II ] [6 d ]

(16)

K d 6m - I = K d 6m - II =

Kc =

[6 m - II ] [6 m - I ]

(17)

A termodinamikai leírás részeként törekedtem a cserefolyamatok aktiválási paramétereinek (ΔH‡ és ΔS‡), meghatározására is. Zaera és munkatársai bizonyították be elsőként, hogy a kinuklidin nitrogén protonálódása gátolja a C(4’)-C(9) kötés körüli rotációt a természetes cinchona alkaloidok monomer konformerei esetén [271]. Korábban megfigyeltem, hogy a 6m-I és 6m-II monomer állapotok NBH protonjainak közeli kémiai eltolódása ellenére a rendszer -80°C-hoz közelítve eléri a lassú csere állapotát, amiből már a C(4’)-C(9) kötés körüli gátolt rotációra következtettem. Az belső hidrogénkötéses 6m-I és 6m-II szerkezetek esetén a kinolin gyűrű gátolt 65

rotációját adott aromás protonok, specieszek közötti mágnesezettségátviteli folyamatok mérésével (EXSY) is bizonyítani kívántam. A folyamatok leginkább az H(3’) rezonanciák közti negatív keresztcsúcsokon mért térfogati integrálok összevetésével értelmezhetők (35. ábra). A 6m-I ↔ 6m-II monomer állapotok közti cserefolyamattól származó EXSY keresztcsúcsok térfogati integrálja kisebbnek bizonyult, mint a 6m-I ↔6d és 6m-II ↔6d folyamatokhoz rendelt keresztcsúcsoké. Ez tehát ismételten azt bizonyítja, hogy a monomer állapotok közti közvetlen cserefolyamat az asszociációs folyamatokhoz mérten kevésbé hatékony. Az EXSY kísérletekből meghatározott sebességi állandók alkalmasak a három cserefolyamat kvantitatív jellemzésére [219-221]. A 5. táblázat adatai számszerűsítik, hogy az asszociációhoz rendelt folyamatok (6m-I ↔ 6m-d és 6m-II ↔ 6m-d) sebességi állandói csaknem egy nagyságrenddel nagyobbak a szabad monomereket közvetlenül összekötő (6m-I ↔ 6m-II) cserefolyamatnál. A legnagyobb sebességi állandó a 6m-I ↔ 6m-d folyamathoz tartozik, ami összhangban van azzal a korábbi megállapítással, hogy a dimer déli egysége konformációsan azonos a 6m-I monomer állapottal. Ezzel ellentétben a 6m-II ↔ 6m-d folyamat több konformációs változást is érint, mert megvalósul a kinolin gyűrű rotációja is a C(4’)C(9) kötés körüli 180°-os elfordulás révén. Az egyes folyamatokra vonatkozó sebességi állandók hőmérsékletfüggése alapján az Eyring-egyenlet (12) alkalmazásával (ld. 4.3 rész) végül meghatároztam a cserefolyamatok aktiválási paramétereit (ΔH‡ és ΔS‡) és elkészítetem az egyensúlyi rendszer energiaprofilját (36. ábra). Az Eyring-egyenletre vonatkozó numerikus adatokat az 5-6 táblázatok és a 34. ábra foglalják össze.

4. Táblázat Az egyensúlyi állandók hőmérsékletfüggése a (6)-os vegyület esetében. egyensúlyi állandók, K hőmérséklet

6d↔6m-I

6d↔6m-II

6m-I↔6m-II

/K

/ mol-1dm3

/ mol-1dm3

/–

243

4,4·10-3

3,1·10-3

0,71

233

3,5·10-3

2,1·10-3

0,61

223

3,1·10-3

1,7·10-3

0,55

213

2,6·10-3

1,5·10-3

0,55

208

2,1·10-3

1,2·10-3

0,55

203

–

–

0,49

66

5. Táblázat A cserefolyamatok hőmérsékletfüggése a (6) vegyület esetében. sebességi együtthatók, k /s-1 hőmérséklet / K

6d↔6m-I

6d↔6m-II

6m-I↔6m-II

248

17,3

11,3

1,9

243

8,5

4,8

0,8

238

4,5

2,4

0,3

233

2,2

1,1

–

6. Táblázat A (6) vegyület cserefolyamatait jellemző termodinaminamikai paraméterek ΔH (kJ·mol-1)

ΔS (J·mol-1·K-1)

ΔH‡ (kJ·mol-1)

ΔS‡ (J·mol-1·K-1)

6d↔6m-I

+8,1 ± 0,8

–12 ± 4

63 ± 1

35 ± 5

6d↔6m-II

+10,9 ± 1,2

–4 ± 5

71 ± 3

64 ± 11

6m-I↔6m-II

+3,1 ± 0,6

+9 ± 3

93 ± 7

136 ± 31

34. ábra A (6) cserefolyamataihoz tartozó sebességi együtthatók hőmérséklet-függése Eyring-féle ábrázolásban.

67

35. ábra Az epi-cinkonin származék (6) 1H-EXSY spektrumának részlete (7mM, 399.9 MHz, CD2Cl2, –35°C, τmix = 100 ms).

A 36. ábra megjelenített energetikai profil szerint a három speciesz közötti relatív energiakülönbségek visszaadják azt a korábban említett megállapítást, hogy mindkét monomer egyazon dimer állapottal van egyensúlyban. A monomer állapotok közti cserefolyamat kétféleképpen játszódhat le. Lehetséges a tisztán intramolekuláris konformációváltozás, ami a közvetlen 6m-I ↔ 6m-II cserefolyamatnak felel meg, de ugyanakkor lehetséges a közvetett intermolekuláris átalakulás is az asszociációt (6m-I ↔ 6m-d) követő disszociáció (6m-d ↔ 6m-II) révén. A cserefolyamatot jellemző entalpiaváltozást kétféleképpen számíthatjuk (8 + 3 = 11 kJ/mol) a két útvonalnak megfelelően és a kísérletileg meghatározott adatok jó egyezést mutatnak. Az 1d dimer asszociátum szerkezetének legelső ismertetése során (5.1.3 rész) már utaltam rá, hogy az intramolekuláris hidrogénkötést nem tartalmazó északi egységnek szerepe lehet a némileg gátolt kinolin rotáció elősegítésében. Összegzésül megállapítom, hogy az EXSY mérésekből összeállított energiaprofil végül igazolta, hogy a formálisan is kétlépéses átalakulás (az asszociáciátumot stabil intermediernek tekintve) energetikailag kedvezőbb az intramolekuláris 68

folyamathoz képest. A 6d speciesz disszociációját követően a déli egység sorsa egyértelmű, mert konformációváltozás nélkül, azonnal a stabilabb monomer állapothoz (6m-I) jutunk. Az északi egység azonban monomer állapotként nem stabil, de a szabad kinuklidin nitrogénje miatt bármely (6m-I vagy 6m-II) kinolin rotamerré átalakulhat, miközben belső (inramolekuláris) hidrogénkötés kialakulásával stabilizálódik. A folyamatok kísérletileg meghatározott aktiválási paraméterei jól tükrözik, hogy valóban az intramolekuláris konformációváltozás igényli a legnagyobb aktiválási energiát. A közvetlen és közvetett folyamatok egyidejű jelenléte miatt felismertem, hogy az asszociációs

mechanizmus

konformációváltozásához.

Ezt

bizonyíthatóan a

jelenséget

hozzájárul

a

monomer

állapotok

neveztem

el

asszociáció

indukálta

konformációváltozásnak1. A szerkezeti kémiai érdekességek és spektroszkópiai nehézségek mellett az asszociáció indukálta konformációváltozásnak fontos szerepet tulajdonítok a katalizátor-család apoláris, aprotikus oldószerekben mutatott aktivitásának, mert az aktív, bifunkcionális specieszt (szabad donor és akceptor funkciókkal) az inaktív specieszekből (hidrogénkötések által blokkolt funkciós csoportok) folyamatosan termeli a disszociációs folyamat.

36. ábra A rendszer entalpia profilja (6) esetében.

1

szó szerint asszociáció segítette, az angol irodalomban megjelenő: ”self-association promoted conformational transition” alapján

69

A dimerizáció irányába erősen eltolt egyensúlyt mutató epi-kinin és epi-kinidin származékok esetében a monomer specieszek alacsony koncentrációja miatt nem tudtam az előzőekben bemutatotthoz hasonlóan részletes termodinamikai leírást adni. A (2) szerkezet esetében a körülmények

megváltoztatására

is

szükség

volt

az

asszociációs

egyensúlyi

állandó

hőmérsékletfüggésének kísérleti meghatározásához.

37. ábra A (2) vegyület 19F-NMR spektrumának (564,2 MHz) hőmérsékletfüggése deuterotoluolban 0,3mM katalizátor koncentráció esetén.

A 37. ábrán látható a (2) vegyület

19

F-NMR spektrumának (564,2 MHz) hőmérsékletfüggése

deuterotoluolban 0,3 mM katalizátor koncentráció mellett. A monomer és dimer állapotok rezonanciáinak integrálását követően a ∆H = –36.4±1.5 kJ.mol-1 és

∆S = –87±7 J.mol-1.K-1

értékeket kaptam, ami (6) szerkezettel összevetve stabilabb dimer asszociátumot jelent. A szabadentalpiaváltozások

értékét

szobahőmérsékletre

extrapolálva

bizonyítottam,

hogy

szobahőmérsékleten jelentős mennyiségben van jelen a dimer asszociátum. A diklórmetánban szobahőmérsékleten mért NMR spektrumokban megfigyelhető vonalszélesedések hátterében tehát a katalizátorok önasszociáció indukálta konformációváltozása áll, melynek felderítését az (1) vegyület esetében kezdtem el, és a (6) szerkezet kapcsán sikerült értelmeznem. Ez a jelenség rávilágított arra, hogy a bifunkcionális rendszerek szerkezeti leírására nem elegendőek a szobahőmérsékletű NMR nyújtotta információk.

70

5.2.6. Összefoglalás: Asszociációs folyamatok jelentősége a konformáció analízisben A tiokarbamid módosított katalizátorok (1-4 és 6-7) szerkezeti kémiájának feltárásához elvégeztem a monomer állapotok konformációjának összehasonlító elemzését. Megállapítottam, hogy apoláris, aprotikus közegben a bifunkcionális organokatalizátor savas és bázikus funkciói között kialakuló erős, belső hidrogénhíd stabilizálja a monomer állapotot. A tiokarbamid módosított epi-cinkona katalizátor család esetében a kinolin csoport jelenlétéből adódó rotációs izoméria révén (C(4’)-C(9) kötés körül) két stabil monomer konformert különböztettem meg (m-I és m-II). A (6) katalizátor egy spektroszkópiai szempontból különleges rendszernek bizonyult, mert két monomer konformerére vonatkozóan a lassú csere állapotában is kiegyenlített a monomer/dimer populációarány. Ezen különleges rendszer termodinamikai leírása kapcsán ismertem fel, hogy a stabil monomer konformerek egymásba alakulása nem tekinthető egyszerűen intramolekuláris folyamatnak, mert jelentős mértékben megvalósul a jelenlévő dimerasszociátumon keresztül is. Ezt a jelenséget neveztem el a tiokarbamid módosított epi-cinkona katalizátor családra jellemző önasszociáció indukálta konformáció változásnak, melyet kísérleti adatokra (EXSY) alapozott termodinamikai leírással támasztottam alá. A kinolin gyűrűt nem tartalmazó (7) rendszerben elvégzett méréseim alapján további két fontos megállapítást tettem: 1) erős a belső hidrogénhidas monomer dominanciája, amely közvetett módon bizonyítja a kinolin gyűrű interakciós szerepét azokban a rendszerekben, ahol jelen van. 2) Bár alacsonyabb populációval, de egyértelműen megjelent (7) esetében is az önasszociáció jelensége.

Általánosságban

tehát

kijelenthető,

hogy a

tiokarbamid-amin

bifunkcionális

organokatalizátorok, bár eltérő mértékben, de képesek önasszociációra, ami hat a monomer állapotok egyensúlyára. Ezen szerkezeti kémiai megállapításaimat lényegesnek tartom a katalizátorok különböző reakciókban fellépő hatásmechanizmusának modellezésében is. Az asszociátumot stabilizáló kooperatív hidrogénhidas kölcsönhatások feltárása, mint új szerkezeti információ jelent meg a kutatásokban, és hatással bírt a katalizátorok továbbfejlesztésére is [29, 31, 272-274]. A katalizátor asszociációs mechanizmusát és a dimer szerkezetét feltáró első eredményeinket követően megjelent az irodalomban egy új szemlélet, az úgynevezett asszociáció mentes katalizátorok tervezése [29].

71

6. SZERKEZET

MÓDOSULÁSOK

TANULMÁNYOZÁSA

A

TRIMETILÓN(IV)-TROPOLONÁT KOMPLEX ESETÉBEN 6.1. Bevezetés Bár az irodalomban számos ón(IV) tropolonát komplex előállítását közölték [275, 276], a tiszta formában

előállított

trimetilón(IV)-tropolonát

komplex

(8)

új

vegyületnek

számított,

karakterizációjára nem találtunk példát. Feltevésünk szerint ennek egyik oka a vegyület dizmutációs reakciókban történő átalakulása, ami nehezíti az előállítását. Munkánk során sikerült új szintézissel tiszta formában előállítani a vegyületeket, és a rendelkezésemre bocsájtott (8) minta birtokában célul tűztem ki a vegyület beható spektroszkópiai jellemzését és dizmutációs bomlási folyamatának összehasonlító vizsgálatát oldatban, szilárd-fázisban, valamint olvadékban. A komplex szerkezetének jellemzése során kitérek a spektroszkópiai paraméterek meghatározásának lehetőségeire és az oldás hatására bekövetkező szerkezetmódosulások észlelésére. A fejezetben bemutatásra kerülő eredmények eléréséhez megismertem a tervezett oldat- és szilárdfázisú MAS 119

Sn-NMR módszerek méréstechnikai hátterét, elvégeztem a méréshez szükséges kalibrációkat és

a pulzusszekvenciák paraméterezését. A megszerzett spektroszkópiai tapasztalataimat az ón(IV)organikus vegyületek vizsgálatán túl, más kutatási témákban is hasznosítani tudtam.

6.2. Metilón(IV)-tropolonát komplexek szerkezeti jellemzése multinukleáris, oldat- és szilárdfázisú NMR módszerekkel A

trimetilón(IV)-tropolonát

(Me3SnTrp)

komplex

(8)

előállítását

követően

elsőként

alacsonyhőmérsékletű egykristály-diffrakciós szerkezetvizsgálat készült a vegyületről Dr. Deák Andrea részéről. Ebből megismertük, hogy a komplexben az ón atom koordinációs száma 5, és a centrális fématom körüli térszerkezet (38. ábra) egy erősen torzult trigonális bipiramis. A tropolonát anion két oxigénjének koordinációja révén öttagú SnO2C2 gyűrű alakul ki, amelyben eltérő hosszúságú Sn–O és C–O kötések találhatók. A hexánból kristályosított komplex elemi celláját négy kémiailag ekvivalens molekula alkotja a P21/c tércsoportnak megfelelő szimmetriaműveleteknek

(kétfogású

csavart-tengely,

szimmetria

centrum

és

csúszósík)

megfelelően. Az aszimmetrikus egység egyetlen molekulából áll. A trimetilón(IV)-tropolonát komplexet 150°C-on hevítve egy óra után az olvadékból kezdett kikristályosodni a dimetilón(IV)ditropolonát komplex, melynek kristályszerkezete röntgendiffrakció alapján azonos a metatézissel korábban már előállított (9) Me2SnTrp2-vel [276]. 72

38. ábra A trimetilón(IV)-tropolonát komplex (8) egykristály-diffrakcióval meghatározott szerkezete.

NMR vizsgálatokat egyrészt a (8) komplex spektroszkópiai jellemzésére, másrészt az oldatban és szilárd fázisban megfigyelhető stabilitásának kinetikai vizsgálata céljából végeztem. A 39. ábra két különböző oldószerben (CDCl3, DMSO), röviddel az oldás után felvett 1H-NMR spektrumot mutat be, melyek egyetlen komponens, a tiszta formában előállított (8) jelenlétét mutatják. Az integrálok a helyes alifás aromás/arányt tükrözik, és nem utalnak ligandum-felesleg jelenlétére. Szintén nincs nyoma a spektrumokban Me4Sn és Me2SnTrp2 jeleknek, ami az új szintézismódszer [7] alkalmasságára utal.

39. ábra A trimetilón(IV)-tropolonát komplex (8) 1H-NMR spektruma CDCl3-ban (balra) és DMSO-ban (jobbra),(400MHz, 25°C).

A 40. ábrán ennek a nagytisztaságú mintának a szilárdfázisú

119

Sn MAS NMR spektrumát

mutatom be összehasonlítva az apoláros, aprotikus oldatban (+25°C, CDCl3) készített

119

spektrummal. Az eltérő MAS forgási sebesség mellett felvett szilárdfázisú

119

Sn NMR

Sn-NMR

spektrumokból meghatároztam az ón atom izotróp kémiai eltolódás értékét (δizo=60,6 ppm), melyet összevetettem a deuterokloroformos oldatban mért kémiai eltolódással (δCDCl3=70,0 ppm). A 119SnNMR spektrumok több, mint 1000 ppm-es kémiai eltolódás tartományának ismeretében (4.6 rész) ez csekély eltolódáskülönbségnek bizonyult, és megállapítottam, hogy nem történt jelentős mértékű szerkezetváltozás az oldás hatására. A kémiai eltolódás értéke megfelel az ismert kétfogú 73

ligandumokkal képződő trialkilón komplexeknek (koordinációs szám 4 vagy 5) [105]. A szilárdfázisú

119

Sn-MAS NMR spektrumok szimulációjával meghatároztam a kémiai árnyékolási

tenzor főkomponenseit is (δ11 = 159,1 ppm; δ22 = 94,6 ppm; δ33 = –71,9 ppm). Az aszimmetria paraméter értéke (η = 0,48) alapján kizárható az axiális szimmetria, ami a diffrakciós szerkezet ismeretében várható volt (7. táblázat).

40. ábra A (8) komplex deuterokloroformos oldatának (A) 119Sn-{1H} NMR és szilárdfázisú 119Sn MAS NMR spektrumai eltérő forgatási sebességeket alkalmazva: (B) νMAS = 5kHz és (C) νMAS = 7kHz. Legfelül (D) a szimulált spektrum látható.

Értékesnek bizonyultak a

13

C-NMR mérések eredményei is, melyek dinamikával

összefüggő információt szolgáltattak. A tropolonát ligandum oxigénhez kapcsolódó kvaterner szénatomjai a szilárdfázisú

13

C-CP/MAS spektrumok alapján kémiailag nem ekvivalensek,

ellentétben az oldatfázisú 13C NMR spektrummal (41. ábra). A kvaterner szénatomok (CDCl3-ban dCDCl3 = 175,3 ppm) két jól megkülönböztethető rezonanciát adnak (δizo= 176,6 és 171,6 ppm) a szilárd fázisú 13C-CP/MAS spektrumban. Az egykristálydiffrakciós szerkezet ismeretében ezt, mint oldás hatására bekövetkezett kismértékű szerkezetváltozást értelmeztem. Tudjuk, hogy kristályban a tropolonát ligandum oxigénjei eltérő távolságban találhatók az ónatomtól, és ennek megfelelően eltérnek a C-O kötéshosszak is. Az eltérő kötéshosszak miatt szilárd fázisban különbözik a kvaterner szénatomok kémiai környezete. Oldás hatására azonban átlagolt

13

C kémiai környezetet

mérünk, a kémiai eltolódás időskálán történő gyors, a ligandum mozgásával összefüggő 74

cserefolyamat révén. Ezen egyszerű, dinamikával összefüggő példával szemléltetem az oldat- és szilárdfázisú NMR módszerek kombinációjában rejlő lehetőségeket a szerkezeti kémiai kutatásokban.

Bár

irodalmi

példák

összehasonlításában

[105]

a

most

bemutatott

szerkezetmódosulás csekélynek bizonyult, a következő 6.3 részben tárgyalt 2Me3SnTrp >> Me2SnTrp2

+

Me4Sn

dizmutációs

reakció

egy

kötésátrendeződéssel

járó

tekintélyes

szerkezetváltozást is bemutat majd.

41. ábra A (8) komplex deuterokloroformos (A) 13C NMR mérése és szilárdfázisú 13C-CP/MAS NMR spektrumai (T = +15°C) eltérő forgatási sebességeket alkalmazva: (B) νMAS = 5kHz és (C) νMAS = 7kHz Az izotróp kémiai eltolódásokat nyíllal jelöltem. 7. Táblázat Trimetilón(IV)-tropolonát (8) komplex jellemzése 119Sn-NMR-ben. Me3SnTrp (8) 119

119

Sn δizo / ppm

Sn (szilárd fázisban) 119

60,6

Sn (CDCl3)

δ11 / ppm

δ22 / ppm

δ33 / ppm

η

159,1

94,6

–71,9

0,48

70,0

6.3. A trimetilón(IV)-tropolonát dizmutációs folyamatának jellemzése

(8)

(9)

42. ábra A trimetilón(IV)-tropolonát (8) metil-vesztéssel és dimetilón(IV)-ditropolonát (9) képződésével járó dizmutációs folyamata.

75

Már az előállítási reakciókörülmények beállítása és optimálása során készített első 1H-NMR spektrumok alapján bizonyosságot nyertünk arról, hogy (8) dizmutál és néhány mintánk többkomponensű. A mintákban Me4Sn és Me2SnTrp2 jelenik meg, melyet a kétdimenziós 1

H-119Sn-gHMBC és 1H-13C-gHSQC korrelációs mérésekkel (43. ábra) is igazoltam, valamint

meghatároztam a komponensek kémiai eltolódásait és a skaláris csatolási állandóit. Kloroformban nem számottevő, de poláros oxigén- (metanol, dmso) vagy nitrogén donor (piridin) oldószerekben további lassú komponensarány változást tapasztaltam. Megállapítottam, hogy az apoláros, aprotikus kloroform alkalmas a szilárd vagy olvadék mintákból történő, mintavételezés utáni komponensarányok meghatározásához. Koordináló oldószerekben pedig a spontán reakció kinetikai követése célszerű. Célul tűztem tehát ki a metil vándorlással járó 2 Me3SnTrp → Me2SnTrp2 + Me4Sn folyamat (42. ábra) igazolását nemcsak oldatban, hanem szilárd fázisban és olvadékban is. Szilárd fázisban egy nyitott edényben magára hagyott, feloldatlan mintát vizsgáltam MAS NMR-rel. Az olvadékok komponensarányát pedig termo-blokkban tartott mintából történő mintavételezéssel és kloroformos 1H-NMR méréssel határoztam meg.

43. ábra Dizmutálódás nyomait mutató trimetilón(IV)-tropolonát (8) mintáról készített 1 H-119Sn-gHMBC és 1H-13C-gHSQC spektrumok (CDCl3, 400MHz, 25°C).

Mind a kiindulási (8) komplex, mind pedig a dizmutáció termékeként képződő Me4Sn is oldódik metanolban, ezért ez utóbbi nem illan el rögtön és jól detektálható az 1H-NMR kinetikai mérés során. Azonos mérési körülményeket választva egy irodalmi referenciával, a trimetilón(IV)kupferronátéval, két kinetikai méréssorozatot (4.4 rész) értékeltem ki a metanolban mért specieszek Me3Sn(IV), Me2Sn(IV) és Me4Sn metil rezonanciáinak integrálarányára, amely visszaigazolta a 2[A]→[B]+[C] folyamat sztöchiometriáját. A kiindulási (8) komplex egyensúlyi koncentrációjának 76

reciprokát az idő függvényében ábrázolva egyenest kaptam (45. ábra), ami másodrendű kinetikára utal. Egyenes illesztésével meghatároztam a folyamatok sebességi együtthatóját (k’ = 1,43·10-5 dm3mol-1s-1). A trimetilón(IV)-kupferronáttal összehasonlítva megállapítottam, hogy metanolban azonos a sebességi együtthatók nagyságrendje (k = 10-5 dm3mol-1s-1), de a tropolonát ligandum esetében lassabb a folyamat. Összehasonlításul megmértem a folyamat sebességét CDCl3-ban is, ahol azt tapasztaltam, hogy három nagyságrenddel lassabban játszódik le a dizmutáció (45. ábra).

44. ábra Dizmutációs kinetikai mérés a (8) komplexre 1H-NMR-ben, metanolban (400MHz, 25°C).

45. ábra A dizmutációs folyamat kinetikájának összevetése metanolban (8) (○) és trimetilón(IV)-kupferronát [103] () esetében (+25°C, [Me3SnR]kezdeti = 0,11 mol·dm3) valamint a tropolonát komplex (8) CDCl3-ban (Δ). A sebességi együtthatókat dm3mol-1s-1 mértékegységben adtam meg.

A trimetilón(IV)-tropolonát szilárdfázisú dizmutációs reakciójának kvalitatív vizsgálatában a tiszta (8) komplexet egy hónapra állni hagytuk szobahőfokon. Ezt követően a mintáról szilárdfázisú

119

Sn-MAS-NMR és oldat

1

H-NMR méréseket végeztem. Az eljárás célja a 77

diffrakciós kísérletek kapcsán megfigyelt kristály-kristály átalakulás NMR módszerekkel történő megerősítése volt. Mind a kloroformba beoldott mintarész 1H-NMR spektruma, mind pedig a közvetlen szilárdfázisú 119Sn-MAS-NMR mérés (47. ábra) igazolta a minta részleges degradációját. Ez utóbbi kísérletben a mintát +10°C-ra hűtöttük a MAS forgatás okozta hőmérsékleti hatások csökkentése végett. A (9) komplex megjelenésére a

119

Sn-MAS spektrumok további rezonanciái

utaltak, melynek azonosítását eltérő MAS frekvenciával felvett spektrumok paramétereinek irodalmi értékkel [276] (δizo = –202 ppm) történő összevetésével végeztem. A fenti, elsősorban kvalitatív információt hordozó kezdeti méréseket a folyamat kinetikájának vizsgálatára irányuló kvantitatív mérések követték. Mikrokristályos (8) komplexet helyeztünk nyitott edényekbe, majd adott ideig +40°C-on (szilárd) illetve 60°C-on (olvadék) hagytuk termoblokkban. Oldatfázisú

1

H-NMR (CDCl3) spektroszkópiával meghatároztam a

trimetilón(IV)-tropolonát mennyiségét, és ábrázoltam a reciprokát a minta hevítési idejének függvényében (46. ábra). A sebességi együtthatókat meghatározva megállapítottam, hogy a trimetilón(IV)-tropolonát dizmutációs folyamata oldvadékban és szilárd fázisban gyorsabban játszódik le, mint kloroformban. A kapott sebességi együtthatók ρ = 2.0 g.cm-3 sűrűséget feltételezve k ~ 10-6 dm3mol-1s-1 nagyságrendbe esnek, így megállapítható, hogy a trimetilón(IV)tropolonát dizmutációs folyamata oldvadékban és szilárd fázisban gyorsabban játszódik le, mint kloroformban. Ugyanakkor lassabban megy végbe, mint metanolban. Ebből arra következtettem, hogy poláros, koordináló N- és O- donor oldószerekben az oldószerkoordináció elősegíti a dizmutációt. Ennek igazolására megvizsgáltam az oldószerek szerkezeti paraméterekre gyakorolt hatását.

46. ábra A (8) dizmutációs folyamatát jellemző sebességi együtthatók meghatározása mintavételezést követően 1 H-NMR spektroszkópiával +40°C-on szilárd fázisban (○) és +60°C-on olvadékban ().

78

47. ábra Dizmutációval átalakult minta 119Sn-{1H} MAS NMR spektruma (223,6 MHz, νMAS = 12,5kHz). A (8) és (9) komplexek izotróp kémiai eltolódásait nyíllal jelöltem. Feltüntettem a dizmutációval kapott tiszta (9) komplex 119Sn-MAS mérését is (legfelül).

6.4. Az oldószerek szerkezeti paraméterekre gyakorolt hatása A Me3SnTrp komplexet koordináló oldószerekben (metanol, pridin, DMSO stb.) feloldva nemcsak a dizmutációs folyamat gyorsabb, hanem oldószerkoordináció miatt

119

Sn kémiai

eltolódás változás is megfigyelhető. Az ehhez kapcsolódó eredményeket a 8. táblázat foglalja össze. A 119Sn kémiai eltolódás oldószerfüggése mind (8) mind pedig (9) esetén szembetűnő. A (8) esetében ez elsősorban térszerkezeti változásra vezethető vissza melyben a cisz/transz trigonális bipiramis szerkezetű specieszek konformációs egyensúlya tolódik el. A 6-os koordinációs számú (9) termék esetében koordinációs szám bővülés is lehetséges. Mindenképpen igaz, hogy az oldószerkoordináció révén oldatban lejátszódó gyors konformációs változások (egyensúlyi rendszer) beavatkoznak a dizmutációs folyamat kinetikájába, és szinte példa nélkül elősegítik azt. Ennek oka a poláros oldószerek szolvatációs hatása, ami elősegíti a töltésszeparált specieszek (Me3Sn+)solv, (Trp-)solv képződését a kloroformhoz képest. Míg a Me3Sn(IV) komplex esetében a további oldószerkoordináció destabilizálja a pentakoordinált ón(IV)-szerkezetet, addig a képződő Me2Sn(IV) vegyület esetében éppen az oldószerkoordináció jelenik meg stabilizáló hatásként a 79

dimetil-ón(IV)-centrum koordinációszám bővülésével (6-osról 7-esre) (48. ábra). Ez utóbbi hatást támasztják alá a 8. táblázat kémiai

119

Sn eltolódás adatai is. Az oldatban képződő (10) vegyület

piridenes spektrumában megfigyelt kémiai árnyékolás növekedése (eltolódás csökkenése) a közel egy síkban elhelyezkedő heteroatomok okozta kiegyenlítettebb elektroneloszlással magyarázható. A kémiai eltolódások (9) esetében az oldószerek bázicitásával és térigényével együtt csökkentek. Az 48.ábrán vázolt folyamatokat a 1J(119Sn-13C) és 2J(119Sn-1H) skaláris csatolási állandók összevetése is igazolja, melyek oldószerkoordináció hatására szintén növekedtek. Az egykötéses csatolási állandók meghatározására a szén spektrumokban megfigyelhető

119

Sn szatelliteken

leolvasható értékeket vettem figyelembe, míg a kétkötéses csatolásokhoz a proton spektrumokat analizáltam. A Lockhart-egyenletek alapján mindkét csatolásra kiszámítottam a Me-Sn-Me kötésszögeket és jelentős különbségeket mértem piridinben a kloroformos referenciaértékekkel összevetve.

48. ábra A (8) és (9) vegyületek piridinnel való komplexképzésének modellszerkezetei.

49. ábra A (8) és (9) vegyületről készített oldószerfüggő 119Sn-NMR spektrumok.

80

50. ábra Dizmutálódás nyomait mutató trimetilón(IV)-tropolonát (8) mintáról készített 1H-NMR spektrum részlete piridinben (fent) és kloroformban (lent).

51. ábra Dizmutálódás nyomait mutató trimetilón(IV)-tropolonát (8) mintáról készített 13C-NMR spektrumának részlete piridinben (fent) és kloroformban (lent).

81

8. Táblázat Az ón kémiai eltolódás és a heteronukleáris J-csatolások oldószerfüggése valamint a Lockhartegyenletekkel számított metil-ón-metil kötésszögek a (8) és (9) komplexek esetében (+25°C). 1 2 J (119Sn-13C) J (119Sn-1H) δ119Sn Me-Sn-Me Me-Sn-Me / ppm / Hz kötésszög / ° / Hz kötésszög / °

§

Me3SnTrp (8) (CDCl3)

70,0

424,1

114,0

55,4

109,7

Me3SnTrp (8) (piridin-d5)

38,2

452,5

116,4

58,7

111,4

Me3SnTrp (8) (CD3OD)

52,3

491,1§

120,3

61,3

113,0

Me3SnTrp (8) (DMSO-d6)

26,4

476,6

118,6

62,4

113,7

Me2SnTrp2 (9) (CDCl3)

-194,7

704,1

138,5

74,9

124,9

Me2SnTrp2 (9) (piridin-d5)

-274,9

879.2

153,9

90,8

146,3

Me2SnTrp2 (9) (CD3OD)

-217,5

708,6

138,9

79,0

129,6

Me2SnTrp2 (9) (DMSO-d6)

-235,9

769,3

144,2

81,3

132,5

–40°C-os mérésből határoztam meg

A pontosabbnak tartott egykötéses

1

J(119Sn-13C)

csatolás alapján meghatározott Me-Sn-Me

kötésszögek, (8) esetében CDCl3
6.5. Összefoglalás A Me3Sn(IV)-tropolonát komplex multinukleáris oldat- és szilárdfázisú 119

13

C-CP/MAS és

Sn-MAS-NMR spektrumainak összevetésével jellemeztem a (8) komplex szerkezetét és

tanulmányoztam az oldás hatására bekövetkező szerkezetváltozásait. Kinetikai mérésekkel igazoltam a 2[(8)] → [(9)] + Me4Sn dizmutációs folyamat sztöchiometriáját és összehasonlítottam a reakció sebességét oldatban, olvadékban és szilárd fázisban. Úgy találtam, hogy a dizmutáció másodrendű kinetikával jellemezhető. Megállapítottam, hogy a Me3Sn(IV)-tropolonát kloroformos oldatban kevésbé dizmutál mint koordináló oldószerekben hasonló töménység mellett. Utóbbi oldószerekben a spektrális paraméterek (ón kémiai eltolódás és skaláris csatolások) változását észleltem melyet, a térszerkezetet és a koordinációs szám megváltozását érintő egyensúlyok jelenlétével magyaráztam. A minta tömbfázisán végzett szilárdfázisú

119

Sn-MAS NMR mérések

segítségével igazoltam, hogy szilárd fázisban a Me3Sn(IV)-tropolonát kristály-kristály átalakulást szenved, melynek eredményeképpen Me2Sn(IV)Trp2 képződik.

82

7. AUROFIL KÖLCSÖNHATÁS JELLEMZÉSE NMR SPEKTROSZKÓPIÁVAL EGY KONFORMÁCIÓSAN FLEXIBILIS ARANY(I)-MAKROCIKLUSBAN 7.1. Bevezetés

Arany(I)-komplexek NMR vizsgálatai során felmerül az intra- és/vagy intermolekuláris kölcsönhatások versengése melynek hatása befolyásolja a spektrumok megjelenését [142]. E folyamatok származhatnak a ligandumok konformációs flexibilitásától és a különböző sztöchiometriájú komplexek ligandcserés reakcióitól. Az említett folyamatok mellett az arany(I)tartalmú szupramolekulák szerkezetvizsgálatának központi feladata lehet az aurofil vonzás miatt kialakuló arany-arany kötések igazolása. Ezek tipikusan gyenge másodlagos kötések, melyek energiája a hidrogénhíd-kötésekkel vethető össze (29-46 kJ/mol) [114, 115]. Ennek megfelelően szervező erővel bírnak szupramolekuláris rendszerek felépítésében [277, 278]. A ligandumok szerkezetétől függően asszociátumok, makrociklusos szerkezetek vagy sztérikusan kedvező esetben az aurofil kölcsönhatások kooperativitása révén koordinációs polimerek képződhetnek. A szilárd fázisban határozott szerkezettel bíró szupramolekulák oldást követően a kölcsönhatások erősségétől és az oldószer minőségétől függően széteshetnek, átrendeződhetnek vagy térszerkezetek dinamikus egyensúlyát mutathatják. Az oldatok vizsgálatai során ezért találkozhatunk monomer, makrociklusos dimer és koordinációs polimer szerkezetek összetett egyensúlyaival.

52. ábra A 9,9-dimetil-4,5-bisz-(difenilfoszfin)-xantén arany(I) komplexének (10) sematikus ábrázolása.

A

9,9-dimetil-4,5-bisz-(difenilfoszfin)-xantén

fém-fém

kötést

tartalmazó

arany(I)-

komplexének (10) szerkezetvizsgálata során alkalmam nyílt egy konformációsan flexibilis, 16-tagú 83

makrociklus dinamikájának tanulmányozására (52. ábra). A vegyület szobahőmérsékleten felvett 1

H-, 13C- és 31P-NMR spektrumában kiszélesedett jeleket detektáltam, amelyről feltételeztem, hogy

a 16-tagú Au2P4C8O2 makrociklus konformációs egyensúlyával függnek össze. Célul tűztem ki a folyadékfázisú 1H- és 31P-NMR spektrumok hőmérsékletfüggésének értelmezését annak érdekében, hogy megfelelő méréstechnikai feltételeket találjak a vegyület teljes, kétdimenziós mérésekkel megerősített 1H-NMR jelhozzárendeléséhez. Célom volt továbbá az Au···Au aurofil kölcsönhatás NMR módszerekkel történő igazolása, melyre szintén a jelhozzárendelés és a térszerkezet ismeretében láttam lehetőséget.

53. ábra A (10)-es komplex 1H- és 31P-NMR spektrumainak hőmérsékletfüggése (CD2Cl2).

7.2. J-csatolások alapján történő jelhozzárendelés

Az 53. ábrán mutatom be a (10) komplex 1H- és

31

P-NMR spektrumainak hőmérséklet-

függését. A szobahőmérsékleten mért spektrumok szembetűnő jellegzetessége, hogy jelszélesedési hatások miatt nem olvashatók ki a szerkezeti paraméterek (kémiai eltolódások, skaláris csatolási állandók) a molekulában fellelhető nagyszámú hidrogénre. A koaleszcencia jelenség (4.3 rész) miatt nem állapíthatók meg a proton-proton kapcsolatok, így a standard körülmények között, 25°C-on készült spektrumok alapján jelhozzárendelés sem készíthető. Határozatlan a jelszélesedés oka is, hiszen jelhozzárendelés hiányában nincs biztos térszerkezeti információnk, és ezáltal a hőmérsékletfüggő mérések interpretációja is kérdéses. Megfigyeltem, hogy a jelszélesedés egy tágabb hőmérséklettartományban áll fenn, amiből a röntgendiffrakciós szerkezet ismeretében 84

többféle konformációs mozgás egyidejű hatására következtettem. Az 53. ábrán bemutatott jelszélesedés háromféle konformációs szabadsági foktól származhat: a xantén ligandum flexibilitásától (pillangó mozgás), a fenil-csoportok gátolt rotációjától és a P–Au···Au–P torzió változásától. Lényeges, hogy a P–Au–P részlet az arany(I)-vegyületekre közel lineáris [118, 179281] ezért a (10) komplex esetében elsősorban a P–Au···Au–P torzió változását vártam a makrociklus helikális enantiomerjeinek egymásba alakulását feltételezve (54. ábra).

54. ábra Az arany(I)-makrociklus (10) helikális enantiomerjei.

Az NMR spektrumokat szélesítő hatások értelmezésénél további elvi lehetőségként említem meg, hogy a kétmagvú arany(I)-makrociklusok esetén oldatban koordinációs polimerek (vagy oligomerek) képződése is lehetséges [282]. Az 55. ábrán feltüntettem néhány szerkezeti alternatívát, melyek képződése (10) kristályainak oldást követő NMR szerkezetvizsgálata során meggondolás tárgyát képezte. Bár a szintézismódszer és az egykristály-röntgendiffrakciós szerkezetmeghatározás egyaránt a fém-fém kötést tartalmazó kétmagvú makrociklus szerkezetet valószínűsítette oldatban is, erről csak a teljes jelhozzárendelést követő térszerkezet vizsgálat végén bizonyosodtam meg (7.3 rész).

55. ábra Szerkezeti alternatívák (10) esetében az oldás hatására bekövetkező szerkezetmódosulás vizsgálatában.

85

A szobahőmérséklettől távolodva mind alacsony mind, pedig magas hőmérsékleten a rezonanciák kiélesedését tapasztaltam, ami módot adott jelhozzárendelés készítésére. Előbbi esetben a lassú csere tartományában, míg utóbbiéban a gyors csere tartományában (lásd még 4.3 rész) nyílt lehetőségem J-csatoláson alapuló korrelációs mérések elvégzésére. Az oldószerek változtatásával több azonos információtartalmú NMR adatkészlet alapján széles hőmérséklettartományban (179K– 343K) dolgoztam. Nitrometánban +70°C-on a gyors csere állapotát elérve egyszerűsödött az 1HNMR spektrum megjelenése (60. ábra), amely formálisan az 57. ábra bal oldalán bemutatott magas szimmetriájú hipotetikus szerkezet segítségével elemezhető.

56. ábra Az arany(I)-makrociklus (10) 1H-NMR spektrumának aromás részlete –60°C (lent) és –94°C (fent) CD2Cl2-ben.

57. ábra A makrociklus (10) NMR jelhozzárendelését segítő (szimmetriaelemeket hangsúlyozó) hipotetikus modellje (balra) és az egykristály-röntgendiffrakciós szerkezet (jobbra). Csillag (*) jelöli a szimmetria-ekvivalens fél gyűrűit és protonjait.

86

Az 56. ábrán látható jelhozzárendelést alacsonyhőmérsékletű 1H-1H DQFCOSY, 1H-13C HSQC, majd később a 1H-31P HMBC kapcsolatok alapján kezdtem összeállítani. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezen a ponton még egy próbaképpeni (tentatív) jelhozzárendelés birtokában voltam a-d ill. b-c aromás gyűrűk kölcsönös felcserélhetőségére. Később a proton-proton térközelségek és cserefolyamatok azonosítására alkalmas 1H-NOESY spektrumok alapján jutottam el a teljes jelhozzárendeléshez, melyet a következő részben (7.3.) tárgyalok. Az alacsonyhőmérsékletű J-korrelációs mérésekből mindössze a következő kezdeti megállapítások tehetők. ·

Azonosítottam négy kémiailag nem ekvivalens fenil gyűrűhöz (a, b, c és d) tartozó jelkészletet, valamint a xantén ligandum két AMX spinrendszerét (x1, x2, x3 és x6, x7, x8).

·

A makrociklus négy metil-csoportjából kettő-kettő páronként kémiailag ekvivalens, és feltételezhető, hogy az egykristály-diffrakciós szerkezetből ismert C2 molekuláris szimmetria az alacsonyhőmérsékletű oldat NMR mérésekben megjelenő rezonanciák számát is meghatározza. A kémiailag nem ekvivalens aromás hidrogének száma 26.

·

A szobahőmérsékletű

31

P-NMR spektrum széles szinglett rezonanciája hűtés hatására két

kémiailag nem ekvivalens foszfor atom AB spinrendszerévé alakul (53. ábra). ·

A négy, kémiailag nem ekvivalens fenil gyűrű és a két további aromás AMX spinrendszer (xantén) a kétféle foszfor kémiai eltolódás valamelyikén osztozik (1H-31P-HMBC, 59. ábra). Az 1H-31P-HMBC spektrumban az a és b jelű fenil-gyűrűk orto helyzetű protonjai, valamint a xantén gyűrű x3 rezonanciája a nagyobb kémiai eltolódású foszforhoz (δ P[A] = 37,4 ppm) korrelálnak. Fordított módon, a c és d fenil-gyűrűk orto helyzetű protonjai valamint a xantén gyűrű x6 rezonanciája a kisebb kémiai eltolódású foszforhoz (δ P[B] = 33,2 ppm) korrelálnak (59. ábra).

Amint arra a fentiekben már utaltam, oldatban két egymással enantiomer viszonyban álló C2 szimmetriájú helikális makrociklus szerkezetet feltételezek, melyek között akirális közegben NMR-rel nem tudok különbséget tenni. A rezonanciák végső jelhozzárendelését az egyik helikális enantiomer egyik szimmetria-ekvivalens felére adom meg. Az oldószer- és hőmérsékletfüggő mérésekből az egyes fenil-csoportok részlegesen gátolt rotációjára találtam bizonyítékot. A hőmérsékletfüggő módon kémiailag nem ekvivalens magok jelölésére vesszőt használtam. Példa erre az „a”-gyűrű az orto (pl: a1 és a1′) és meta (pl: a2 és a2′) helyzetű aromás proton párja (56. ábra).

87

58. ábra (10)-es komplex jelhozzárendeléséhez felhasznált kétdimenziós spektrumok: 1 H-gDQFCOSY spektrum (–94°C) és 1H-13C-gHSQC spektrum (–60°C).

59. ábra (10) 1H-31P-gHMBC spektruma (242,8 MHz, –60°C, CD2Cl2).

Érdemes összekapcsolni az alacsony és magas hőmérsékletű NMR mérésekből gyűjtött ismereteket. A gyors csere állapotában (+70°C) fele annyi eltérő kémiai környezet azonosítható az 1

H- és 31P-NMR spektrumokban a koaleszcencia hőmérséklet alatti lassú csere állapotához képest.

A xantén-csoport négy metil-csoportja egyetlen jelet ad 1H-NMR-ben. A xantén gyűrűprotonok koaleszcencia-hőmérséklet felett pedig szintén egyetlen AMX spinrendszerként jelentkeznek, ami a gyors cserében megfelel az ellentétes oldalon elhelyezkedő x1-x8, x2-x7 és x3-x6 párok ekvivalenciájának. A 60. ábrán két kémiailag különböző fenil-csoporthoz tartozó jelkészlet azonosítható, melyek jelhozzárendelését megelőlegeztem a 7.3 részben tárgyalt NOESY korrelációk alapján. A jelhozzárendelési problémát az 57. ábrán látható külső (a és d) és belső (b és c) fenil csoportok a-nak b-vel és c-nek d-vel történő felcserélhetősége okozza, hiszen annyit már

88

tudunk 1H-31P-HMBC spektrumból (59. ábra), hogy az a és b-gyűrűk (ill c és d) közös foszfor atomhoz kapcsolódnak.

60. ábra Az arany(I)-makrociklus (10) 1H-NMR spektrumának aromás részlete +70°C-on CD3NO2-ben. A színek a J-csatoláson alapuló mérések (DQFCOSY) segítségével egymáshoz rendelt spin-rendszereket kódolják.

7.3. Kémiai cserefolyamatok feltérképezése és a térszerkezet meghatározása A J-csatolásokon alapuló méréseket a térközelségek és az állapotcsere információjával (NOESY) kiegészítve valószínűnek látszott, hogy az alacsonyhőmérsékletű oldatokban a térszerkezet megfelelhet a röntgendiffrakciós modellnek (ld. 57. ábra jobb oldalán). Ennek igazolását a proton rezonanciák végső (fenil-csoportokra vonatkozó felcserélhetőségeket nem tartalmazó) jelhozzárendelése adta, melynek minden proton-proton kapcsolatát értelmeznem kellett a meglehetősen összetett NOESY térképeken. A NOESY mérések hőmérséklet, oldószer és keverési idő függése alapján biztos

1

H-1H térközelségeket kellett találnom a kémiai

cserefolyamatok hálózatában (9. táblázat). Magasabb hőmérsékleten (–60°C) a cserefolyamatok hatása dominált, és a NOESY keresztcsúcsok túlnyomó többsége cserében lévő rezonanciákat rendelt egymáshoz (61/a ábra). Alacsonyabb hőmérsékleten (–94°C) a cserefolyamatok mágnesezettség-átvitelre gyakorolt hatása nem szűnt meg, de kevésbé dominált, így több értékes, a protonok térbeli közelségéből adódó keresztcsúcsot azonosíthattam (61/b ábra). A NOESY keresztcsúcsokat táblázatokba foglaltam (9. táblázat), és az eltérő mágnesezettség átviteli folyamatoktól származó korrelációkat színekkel jelöltem meg. Az értékelést párhuzamosan végeztem a két különböző hőmérsékletre kapott táblázat alapján. Elsőként az 1H-DQFCOSY spektrumok adta információt szűrtem ki, mely a gyűrűszomszéd aromás hidrogének térközelségéből adódó intenzív NOE csúcsok miatt a kémiai cserefolyamatok mellett is megbízhatónak bizonyult.

89

a)

b) 61. ábra Az arany(I)-makrociklusról (10) készült NOESY (10mM, 600MHz, CD2Cl2) spektrumok eltérő hőmérsékleteken: a) –60°C (τmix=500ms); b) –94°C (τmix=150ms).

A –60°C-on domináns x3-x6 és x2-x7 keresztcsúcsok bizonyítékul szolgálnak a xantén ligandum belső és külső fele közti kémiai cserefolyamatra. Hasonlóképpen bizonyítható a fenil-csoportok páronkénti egymásba alakulása, mert az a3-d3 és c3-b3 keresztcsúcsokért felelős mágnesezettség transzfer folyamat nem NOE eredetű, hanem a kémiai cserétől származik. Ismét hangsúlyozandó azonban, hogy a belső és külső fenil-csoportok asszignációja még mindig felcserélhető, és ezt csak a teljes NOE adatkészlet analízisével oldhatjuk fel.

62. ábra A makrociklus (10) helikális szerkezetének részlete, az x3 és x6 protonok jelentősen eltérő kémiai árnyékolásának értelmezéséhez.

90

A fennmaradó korrelációk között tehát olyanokat kerestem, melyek egyértelműen a térszerkezetre utalnak. A 63. ábrán bemutatott NOESY spektrumrészletben a kémiailag nem ekvivalens metil csoportok aromás hidrogénekkel megfigyelt korrelációit azonosíthatjuk. A nagyobb eltolódású, ekvatoriális metil csoport (Meeq) a xantén gyűrű síkjában helyezkedik el és a térben közeli x8 és x1 hidrogénekre erős keresztcsúcsot ad. Az árnyékoltabb axiális metil-csoport (Meax) kizárólagos NOE-t mutat az egyik aromás gyűrű orto helyzetű aromás protonjaihoz (melyet később Meax – b1/b1′ korrelációnak azonosítottam). A makrociklusban egyetlen olyan NOE korreláció van, amely a többi információtól függetlenül is igazolja a C2 szimmetria melletti helikális konformációt: ez pedig a jelhozzárendelést is eldöntő Meeq-a2′* NOE. Ennek szemléltetésére egy egyszerűsített, fenil csoportokat nem tartalmazó térábrát készítettem (64. ábra). Az említett NOE térközelség azért jelentős, mert dimer makrociklus két szimmetriaekvivalens xantphos részlete között lép fel úgy, hogy az nem jelenhet meg egyetlen xantphos ligandumon belül. Éppen ennek megkülönböztetésére vezettem be korábban a csillagozott (*) jelölést.

63. ábra Az 1H-NOESY spektrum teljes jelhozzárendelést eldöntő részlete (600MHz, –94°C, CD2Cl2, τmix=150ms).

64. ábra Szerkezetbizonyító NOE (Meeq – a2´ *). Az ekvatoriális metil-csoport és a kiválasztott aszimmetrikus egységen kívüli fenil-gyűrű a2’* protonjának térközelsége.

91

A Meeq-a2′* NOE nemcsak a helikális szerkezet tekintetében perdöntő, de kijelöli a fenil gyűrűk közül az a-jelű protonjait is a2′ DQFCOSY-ban megjelenő keresztcsúcsai alapján. Az a-gyűrű egyben igazolja x3 jelhozzárendelését is az x6-tal való felcserélhetőség relációjában, a NOESY és a 1H-31P-HMBC alapján. Az a-gyűrű kitüntetett sztérikus helyzetét jelzi, hogy a három másik fenil-csoport protonjai nem tudnak hasonló módon kölcsönhatásba lépni az ekvatoriális szimmetriaekvivalens metil-csoporttal. Az a-gyűrű megjelölésével valamennyi aromás gyűrű jelhozzárendelése egyértelművé válik: a „belső” b-gyűrűt a 1H-31P-HMBC alapján kapjuk, míg a d gyűrűt a –60°C-on megfigyelt a1-d1, a2-d2, a3-d3... stb. cserefolyamatokra utaló keresztcsúcsok alapján. A NOE táblázatokban megtalálható x3 – (a1/a1′) és x6 – (d1/d1′) korrelációk szintén alátámasztják, hogy az a és d jelű rezonanciák felelnek meg a külső helyzetű, egymással cserélődő fenil-csoportoknak (65. ábra). A –94°C-on készült NOESY spektrumból kapott jelhozzárendelést visszaigazolja az azonos konstitúciós helyzetű protonok kémiai eltolódásának térszerkezet alapján történő értelmezése. Az x3 és x6 protonok közti jelentős kémiai eltolódás különbség [1] értelmezhető a helikális szerkezetben szimmetriaekvivalens xantén gyűrűk aromás-aromás átfedés miatti árnyékoló hatásával. Az x3 kémiai eltolódása kisebb, mint a vele cserében lévő x6 protoné, mert egyrészt az a-gyűrű, másrészt a 62. ábrán látható módon a másik oldali xantén gyűrű síkja (árnyékolási kúpja) fölé helyeződik. Érdekes az egyes fenil-csoportok eltérő rotációs gátjára utaló spektrumrészlet is. A fenilcsoportok részlegesen gátolt rotációtól származó kémiai non-ekvivalenciát vesszővel (′) különböztettem meg azon hidrogének esetében, amelyek a P–Au kötéshez képest cisz helyzetűek (65. ábra). A jelhozzárendelésnél a következőket vettem figyelembe: 1. A c2′ – d2′ protonok között a helikális szerkezetben csak interunit eredetű (c2′ – d2′* és c2′* – d2′) NOE kontakt lehetséges. Ez egyben azt jelenti, hogy ezek a protonok a makrociklus belseje felé mutatnak. 2. A belső (c1′ és d1′) protonok kevésbé árnyékoltak az [Au2P4]2+ részlet körüli pozitív töltéseloszlás miatt. 3. A 3J(31P,1H) skaláris csatolási állandók abszolút értéke nagyobb a P-Au kötéshez képest cisz helyzetű protonok (a1′, c1′, d1′) esetén.

92

65. ábra Intraunit NOE-k az arany(I) makrociklusban (10)

A c és d fenil-gyűrűk orto (c1-c1′, d1-d1′) és meta (c2-c2′, d2-d2′) helyzetű protonjai kémiailag már –60°C-on sem ekvivalensek. Ezt a hatást sem az a gyűrű, sem pedig a b gyűrű nem mutatja ezen a hőmérsékleten. Ennek kétféle magyarázata lehetséges, melyek akár külön-külön, akár egyszerre is okozhatják a fenil párok rezonanciáinak eltérő viselkedését. Kézenfekvő magyarázatként lehetséges, hogy a c és d gyűrűk esetében a fenil-csoportok két térfele között a kémiai árnyékolás eltérése jelentősebb (vagyis nagyobb a környezet anizotrópiája). Ennek következménye, hogy a fenil-csoportok ellentétes oldalán elhelyezkedő proton párok (pl: c1-c1′) környezete jelentősen eltér. A gyűrű egyik oldalán lévő c1 proton jobban árnyékolt, míg a párja (c1′) kevésbé árnyékolt. Mivel ez a cserefolyamat által érintett protonok kémiai eltolódás különbségének növekedését eredményezi, a b–vel jelölt fenil-csoport esetével ellentétben már magasabb hőmérsékleten tapasztalható a lassú csere állapota. A másik magyarázat a fenil-protonok eltérő viselkedésére az, hogy a c és d gyűrűk forgásához tartozó aktiválási energia nagyobb, mint a két másik gyűrű esetében. A jelhozzárendelési munka érdekessége volt, hogy a fenil-csoportok közti páronkénti cserefolyamat (a-d és b-c kicserélődés) nem az NMR időskálán lassú (c, d) és gyors (a, b) forgást mutató gyűrűket rendeli egymáshoz. A teljes jelhozzárendelést a 10. táblázatban adom meg.

93

9. Táblázat A (10) eltérő hőmérsékleteken (fent: –60°C; lent: –94°C) készült NOESY méréseiből nyert korrelációs adatok. A számok a NOE kersztcsúcsok relatív intenzitását adják meg. Külön színek jelölik az eltérő mágnesezettség folyamatoktól származó korrelációkat.

94

10. Táblázat Az arany(I)-makrociklus (10) 1H- és 13C-NMR rezonanciáinak teljes jelhozzárendelése. Oldószer

CD2Cl2 (–60°C) 3

3

CD2Cl2 (–94°C)

CD3OD (–60°C) 3

1.46

34.5

1.43

1.52

Me(eq)

2.13

23.3

2.11

2.23

x1

7.77

129.9

7.73

8.00

7.5

x2

7.00

125.4

6.96

7.15

7.7

x3

5.66

8.1

12.7

133.5

5.58

8.1

12.6

5.78

7.9

13.0

x6

6.45

7.9

12.2

132.0

6.40

7.9

11.4

6.62

7.9

12.0

x7

7.31

126.5

7.27

7.45

7.5

x8

7.98

130.2

7.95

8.23

7.8

a1

6.21

134.1

6.10

8.4

8.4

6.39

7.8

6.15

7.0

14.3 7.04

br.

7.41

7.4

6.92

8.0

7.33

7.2

7.52

7.1

8.1

12.9

a1' 6.91

a2

129.1

J(H,H) (Hz)

J(H,P) (Hz)

7.09

δ1H (ppm)

3

Me(ax)

J(H,P) (Hz)

δ1H (ppm)

3

Proton

J(H,H) (Hz)

δ13C (ppm)

3

δ1H (ppm)

J(H,H) (Hz)

13.0

6.66

a2' 7.32

132.4

7.29

131.3

6.74

7.22

129.8

7.16

b3

7.45

131.9

7.43

c1

6.54

9.3

9.3

134.4

6.53

8.6

9.8

6.61

10.4

c1'

8.04

7.6

15.6

136.2

8.04

7.5

15.1

8.24

m

c2

7.52

130.9

7.48

7.61

8.2

c2'

7.89

129.6

7.90

7.99

7.2

c3

7.82

133.8

7.79

7.90

7.4

d1

6.89

m

132.3

6.91

8.2

11.2

6.98

m

d1'

7.65

8.0

130.8

7.59

7.6

13.0

7.74

7.9

d2

6.81

129.0

6.77

6.96

m

d2'

6.82

130.0

6.88

6.83

7.2

d3

7.49

133.8

7.48

7.59

7.1

a3 b1

J(H,P) (Hz)

§

6.74

7.5

13.4

8.0

13.1

13.9

'§

b1

b2§ '§

7.27

b2

13.6

13.7

§ felcserélhető rezonanciák

7.4. A 31P-NMR spektrum finomszerkezete (AA′BB′ spinrendszer)

A fenti részek tárgyalása során elhanyagoltam azt a lehetőséget, hogy a makrociklus konformációs átalakulása során az Au···Au távolság megváltozhat. A C2 szimmetriájú helikális szerkezetet bizonyítottuk a 1H-1H térközelségek segítségével. Ugyanakkor, dinamikai okok miatt oldatban a makrociklus helikális enantiomerjeinek konformációs egyensúlyában a fenil-csoportok sztérikus taszítása is szerepet kap, amely oldatban az arany atomok egymástól történő részleges eltávolodását eredményezheti az alacsonyhőfokon mért diffrakciós szerkezethez képest. A 95

makrociklus térszerkezete és C2 szimmetriaeleme ismeretében a kötésben közeli foszfor atomokra AB spinrendszer helyett AA′BB′ spinrendszert vártam a mágnesesen nem ekvivalens foszforok jelenléte miatt. Mivel a foszforok közötti skaláris csatolást a kémiai kötéseket alkotó elektronok közvetítik, az AA′BB′ spinrendszert létrehozó távolható 3J(31P,31P) csatolások megjelenésének feltétele az arany-arany kötés jelenléte. Ezt a feltevésemet kísérletileg is igazolnom kellett, melyben nehézséget ismét a konformációs dinamika foszfor spektrumokra gyakorolt hatása okozott. A 66. ábra egy nitrometánban, fagyáspont közeli hőmérsékleten felvett

31

P-NMR

spektrumot mutat be, melyet a (10) vegyület első spektrumainak felvételekor készítettem [8]. A spektrum egy klasszikus AB spinrendszer megjelenését mutatja a jellegzetes háztető szerkezettel [1] és egyetlen 2J31P,31P=318.3 Hz csatolási állandóval, amely nem bizonyítja az Au···Au kötés jelenlétét. Az AA′BB′ spinrendszert megerősítő további skaláris csatolásokra (3J31P,31P) kisebb értéket vártam, melyekről feltételeztem, hogy a konformációs dinamika modulálja őket. Ezért megvizsgáltam a spektrumok oldószer- és hőmérsékletfüggését. A 67. ábrán bemutatott

31

P-NMR

spektrumot diklórmetánban mértem, így alacsonyabb hőfokot tudtam elérni (–50°C), ahol tovább csökkent a konformációs dinamika okozta jelszélesedés, és megjelentek az AA′BB′ spinrendszert, valamint az Au···Au kötést igazoló további felhasadások.

66. ábra A (10) vegyület protonlecsatolt 31P-NMR spektruma nitrometánban (242,8MHz; –30°C).

Igazolásul, a spinrendszer analízise az AA′BB′ model alapján sikeresnek bizonyult. Meghatároztam a négy skaláris csatolási állandót (2J(PA,PB)=314,0Hz; 3

J(PB,PB’)=3,3Hz;

3

3

J(PA,PB’)=8,6Hz;

J(PA,PA’)=0,7Hz), valamint a két kémiai eltolódást (δ(PA)=37,1 ppm;

δ(PB)=33,7 ppm). A 67. ábra alján feltüntettem a legjobb illeszkedést mutató szimulált spektrumot is. A spinrendszer szimulációja során meghatároztam a csatolási állandók relatív előjelét is. A spektrum

finomszerkezetét

az

azonos

előjelek

esetén

számított

spektrum

írja

le

a

legmegfelelőbben. A csatolások abszolút előjelének meghatározása a spinrendszer szimmetriája miatt nem lehetséges a szimuláció során. A több mint 300 Hz-es csatolási állandó továbbra is a kétkötéses a P–Au–P csatoláshoz rendelhető, ami jellemző a lineáris geometriára [113]. A P–Au–P kötésszög csökkenése ismert módon együtt jár a kétkötéses foszfor-foszfor csatolási állandó abszolút értékének csökkenésével (közel tetraéderes esetben (107°) 20 Hz). A kisebb felhasadások

96

az aurofil kölcsönhatás jelenléte miatti háromkötéses csatolások. Említést érdemel a finomszerkezetet okozó csatolások értelmezésénél a téren át ható 31P-31P csatolások elvi lehetősége is. Irodalmi hivatkozások ilyen kölcsönhatások megjelenését tipikusan a nemkötő elektronpárokat tartalmazó rendszerekben valószínűsítik [152]. Az általam vizsgált makrociklus esetében ez a P–Au kötés jelenléte miatt nem áll fenn. A magasabb mérési hőmérsékletek esetén (–40°C felett) az Au2P4C8O2 makrociklus konformációs flexibilitásától származó intenzív cserefolyamatok elfedik a foszfor spektrum finomszerkezetét, ami miatt nem különböztethető meg az AB spinrendszertől. A nagyobb kétkötéses csatolási állandó értéke széles hőmérséklettartományban változatlan, ám a kisebb háromkötéses csatolások értékét befolyásolja a konformációs flexibilitás mely érinti a P–Au···Au–P torzió megváltozását.

67. ábra Az arany(I) makrociklus (10) 31P-NMR spektruma (242,8MHz; –50°C; CD2Cl2, ) fent, az AA′BB′ spinrendszer szimulációja lent.

7.5. A helikális enantiomerek egyensúlyi folyamatának termodinamikája A (10) komplex 1H- és

31

P-NMR spektrumainak hőmérsékletfüggését belső konformációs

egyensúly okozza. A folyamatok megértését követően kiszámítottam a helikális enantiomerek (54. ábra) egymásba alakulási folyamatának aktiválási paramétereit. Ehhez a k sebességi együttható hőmérsékletfüggő meghatározására volt szükség, melyet a jelalak-analízis módszerével kaptam meg (4.3 rész) (11. táblázat). Az értékeket az Eyring-egyenletbe (ld. 4.3 rész (12) egyenlet) 97

behelyettesítve egyenesillesztéssel kaptam meg ΔH‡ és ΔS‡ értékét. A két spektrumsorozat (1H és 31

P) egymástól független adatokat szolgáltatott, melyek jó egyezést mutattak (12. táblázat). Az

1

H-NMR spektrumok esetében a két metil-csoport (Meeq,Meax), 31P-NMR-ben pedig az A és B jelű

foszfor atomok kicserélődése jellemző a cserefolyamatra, ezért ezen rezonanciákra végeztem el a jelalak-analízist (ld. 68. ábra).

68. ábra A (10) komplex axiális és ekvatoriális helyzetű metil (CH3) rezonanciái (bal oldalon) és a 31P-NMR spektrumok (jobb oldalon) a jelalak-analízishez felhasznált hőmérsékleteken a spektrumillesztések feltüntetésével.

98

11. táblázat: Jelalak-analízissel meghatározott sebességi együtthatók (k) § 1

31

H-NMR

P-NMR

-1

§

k268 = 185 s

–

k273 = 279 s-1

k273 = 278 s-1

k278 = 417 s-1

k278 = 448 s-1

k283 = 601 s-1

k283 = 641 s-1

k288 = 896 s-1

k288 = 923 s-1

k293 = 1316 s-1

k293 = 1305 s-1

A mérési hőmérsékletre utalnak az alsó indexek T (K).

12. táblázat A (10) komplex konformációs cserefolyamatának aktiválási paraméterei 1

H-NMR P-NMR

31

Az

31

ΔH‡ (kJ·mol-1) + 48,9±0,5 + 48,4±1

ΔS‡ (J·mol-1·K-1) –18±2 –19±5

P-NMR spektrumok szimulációjánál – figyelembe véve a vonalszélesedés tartományát –

matematikailag egy AB spinrendszerben lejátszódó cserefolyamatot kezeltem. Erre a célra a WinDNMR program 7.1-es verzióját használtam [222]. Koaleszcencia közelében vagy magasabb hőfokon a 31P spektrumok nem mutatják az AA′BB′ spinrendszer képét, ezért nincs információm az arany-arany kötés részleges szakadásáról. Bár a kísérletileg meghatározott ΔH‡ ~ 48 kJ·mol-1 érték a makrociklus teljes konformációs folyamatára vonatkozik, interpretálható az aurofil vonzás kölcsönhatási energiájának nagyságrendjét meghatározó értékként is [115, 283-285, 8].

69. ábra A (10) komplex konformációs cserefolyamatára mért k sebességi együttható hőmérsékletfüggése az 1H-NMR és 31P-NMR jelalak-analízis alapján az Eyring-féle ábrázolásban

99

7.6. Jelkettőződés a szilárd fázisú NMR spektrumokban

A (10) makrociklus szerkezetvizsgálatában az oldatfázisú vizsgálatokon kívül szilárdfázisú NMR méréseket is alkalmaztam. Célom a konformációs egyensúlyi folyamatok teljesebb megértése volt az oldás hatására bekövetkező szerkezetmódosulások kutatásában. Célul tűztem ki, hogy értelmezem a szilárdfázisú- valamint a hőmérsékletfüggő oldat NMR mérések közötti eltéréseket. A

13

C-CP/MAS és

31

P-MAS NMR spektrumokból meghatározható az izotróp kémiai eltolódás

(δizo) és a foszfor magok esetében megfigyelt nagy skaláris csatolási állandó. Oldatban és szilárd fázisban is azonosítható a kémiailag nem ekvivalens magok száma, ezért eltérések esetében következtethetünk az oldás hatására bekövetkező szerkezetmódosulásokra (beleértve a molekulák egymáshoz viszonyított elrendeződésének megváltozását). A szilárdfázisú 31P-MAS NMR spektrumban négy, kémiailag különböző foszfor környezet dublett rezonanciái láthatók 2J(31P,31P) = 320 Hz körüli felhasadással, ami jó egyezést mutat az oldatban mért csatolással (70. ábra). Hasonlóképpen négy eltérő kémiai környezetet azonosítottam a

13

C-CP/MAS spektrumban is, amit az oxigén melletti kvaterner szénatomok rezonanciáin

mutatok be (71. ábra). Ez kettőződést jelent az oldatban megfigyelt –20°C-os állapothoz képest, és négyszeres számot jelent a koaleszcencia feletti (+80°C) hőmérsékletekhez képest.

70. ábra Az Au2P4C8O2 makrociklus (10) szilárd fázisú 31P-MAS NMR spektruma (242,8MHz; 18kHz; +25°C)

100

71. ábra Az oxigén melletti kvaterner szénatomok rezonanciái a gyors és lassú csere állapotában oldatban valamint a szilárd fázisú 13C-CP/MAS (150,8MHz; 10kHz; +25°C) spektrumban.

A rezonanciák kettőződése értelmezhető a makrociklus molekuláris szimmetriájának megváltozásával (C2 az oldatban, C1 a szilárd fázisban) vagy azzal, hogy esetleg az aszimmetrikus egység több molekulát tartalmaz [286, 287]. Azonban mindkét lehetőség ellentmond az egykristály-diffrakcióval meghatározott szerkezetnek. A négy eltérő kémiai környezetet a helikális enantiomerek fej-fej és láb-láb típusú elrendeződésével magyaráztam, ami eltérő intermolekuláris foszfor-foszfor távolságok (72. ábra) mellett teljesül. Ez alapján a 31P-MAS NMR spektrum is két AA′BB′ spinrendszernek felel meg (AB megjelenésű), és a relaxációs viszonyokból adódó természetes vonalszélesség nem teszi lehetővé a kisebb csatolások finomszerkezetének megfigyelését. Ebből arra következtettem, hogy (10) szilárdfázisú NMR méréseinek interpretációja nem tehető meg az egykristály-diffrakciós és az oldatfázisú NMR mérések nyújtotta információk nélkül.

72. ábra A helikális enantiomerek (10) fej-fej és láb-láb típusú elrendeződése a C2/c tércsoportban az ab sík mentén. Nyilakkal jelöltem a jelkettőződés interpretációjához felhasznált eltérő foszfor-foszfor távolságokat.

101

7.7. Összefoglalás

Megállapítottam, hogy (10) szobahőmérsékletű NMR spektrumainak jelszélesedését oldatban a 16-tagú Au2P4C8O2 makrociklus helikális enantiomerjeinek konformációs dinamikája okozza. Oldószer- és hőmérsékletfüggő homo- és heteronukleáris J-csatoláson alapuló kétdimenziós módszerek (1H-DQFCOSY, 1H-13C-HSQC, 1H-31P-HMBC) és 1H-NOESY mérések kombinációjával elvégeztem a C2 szimmetriájú arany(I)-komplex (10) jelhozzárendelését. A négy nem-ekvivalens fenil-gyűrű felcserélhető jelhozzárendelését egy olyan NOE felismerésével oldottam meg, amely nem értelmezhető a dimer szerkezet aszimmetrikus egységén belül, ezért egyben a C2 szimmetria és a helikális konformáció bizonyítékául is szolgált. A jelhozzárendelést meghatározó cserefolyamatok feltérképezésével (NOESY) különbséget tettem az eltérő eredetű mágnesezettség átviteli folyamatok (NOE/csere) között. A négy nem-ekvivales fenil-gyűrű részlegesen gátolt rotációja miatt az orto- és meta-helyzetű protonok non-ekvivalenciáját tapasztaltam és megállapítottam, hogy ennek hatása az egyes fenil-gyűrűprotonok esetében eltérő hőmérsékleteken jelenik meg az

1

H-NMR spektrumban. Az alacsonyhőmérsékletű (–50°C)

31

P-NMR spektrum finomszerkezetének értelmezésével közvetlen bizonyítékot találtam arra, hogy

az arany-arany kötés oldatban is jelen van. Arra a következtetésre jutottam, hogy a (P-Au···Au-P) részletet tartalmazó kétmagvú fémkomplexek esetében az alacsony hőmérsékletű

31

P-NMR

mérésekben azonosítható távolható 3J31P,31P csatolások megjelenése bizonyítékot szolgáltathat az arany-arany kötés jelenlétére. A (10) arany(I)-komplex konformációs dinamikájának aktiválási paramétereit

1

H- és

31

P-NMR spektrumok jelalak-analízisével határoztam meg. A kétféle

módszerrel kísérletileg meghatározott adatok jó egyezést mutattak. A makrociklus teljes konformációs folyamatára vonatkozó ΔH‡ ~ 48 kJ·mol-1 az aurofil vonzás kölcsönhatási energiájának nagyságrendjét meghatározó értéknek is tekinthető. A (10) szilárdfázisú 13C-CP/MAS és

31

P-MAS NMR spektrumaiban váratlan jelkettőződést tapasztaltam, melyet az egykristály-

diffrakciós szerkezet ismeretében a fej-fej és láb-láb típusú illeszkedés következményeként tudtam értelmezni.

102

8. AZ

EREDMÉNYEK

JELENTŐSÉGE

ÉS

GYAKORLATI

HASZNOSÍTÁSA Az NMR módszereken alapuló szerkezetkutatásaim egyik jelentősége, hogy részletes képet kaphatunk a molekulák kölcsönhatásaihoz és belső konformációs dinamikájához köthető állapotcsere-folyamataikról. Bár általánosságban az NMR módszereknek számos alkalmazási korláta lehet, disszertációmban három anyagtípus (organokatalizátorok, ón(IV)- és arany(I)komplexek) esetében demonstráltam, hogy a többdimenziós, multinukleáris oldat- és szilárdfázisú-, valamint hőmérsékletfüggő NMR vizsgálatok kombinációja alkalmas az intra- és intermolekuláris kölcsönhatások

megkülönböztetésére

és

eredetének

meghatározására.

Az

atomi

szintű

korrelációkra (NOE, skaláris J-csatolás) alapozott méréstechnikák és a tapasztalati szabályok (kémiai eltolódások összehasonlítása) kombinációjának eredménye a molekulák térszerkezete, melynek ismeretében

racionális irányba folyhatnak

a kémiai

kutatások. Szerves- és

szupramolekuláris fémorganikus vegyületek szerkezet-funkció összefüggéseinek vizsgálatában a szilárdfázisú- és oldatban megfigyelt szerkezetek összehasonlítása lényeges eleme a funkcionális vegyületek szintézisének. A kinetikai, a hőmérséklet-, oldószer és koncentrációfüggő módon megtervezett kísérletek eredményei mind-mind növelik a valószínűségét egy, a dinamikával összefüggő jelenségkör (pl. önasszociáció) felismerésének és az ehhez köthető helyes modellalkotásnak. A spektrumok integrálarányaiból, jelalak-analíziséből, valamint egyéb mágnesezettség-átviteli mérések kiértékelésével meghatározott kísérleti adatok hozzásegítenek bennünket a fenti folyamatok kvantitatív leírásához: a termodinamikai jellemzéshez. Az eredményeket a kísérletes kémia megfigyeléseivel és más szerkezetvizsgálati módszerek eredményeivel összevetve kellően megalapozott ismereteket szerzünk a molekuláris átalakulások és kölcsönhatások konstitúcióba kódolt eredetéről. Akár ismeretlen, akár pedig egy jól körülhatárolt szerkezet (immár beleértve a dinamikai jelenségeket is) biztos ismeretében az általam vizsgált vegyületcsaládok számos NMR spektroszkópiai módszer beállítását igényelték. A megszerzett spektroszkópiai ismeretek hasznosulnak az érintett vegyületcsaládok jövőbeli szerkezetvizsgálatában ill. a tárgyalt jelenségek felismerésében és helyes interpretációjában. Az önasszociáció és a dizmutáció jelenségének, valamint a CH/π kölcsönhatásnak, a helicitásnak és az aurofilicitásnak mint szerkezeti motívumnak a megismerése értékes szerkezeti kémiai ismeretekkel gazdagítottak, melyek hatottak jövőbeli kutatási elképzeléseimre.

103

9. KÖZLEMÉNYEK Az értekezéshez szorosan kapcsolódó közleményeim Nemzetközi tudományos folyóiratokban megjelent cikkek 1) Andrea Deák, Tünde Megyes, Gábor Tárkányi, Péter Király, László Biczók, Gábor Pálinkás, Peter J. Stang: „Synthesis and solution- and solid-state characterization of gold(I) rings with short Au•••Au interactions. Spontaneous resolution of a gold(I) complex” J. Am. Chem. Soc., 2006, 128(39), 12668–12670. 2) Gábor Tárkányi, Péter Király, Gábor Pálinkás, Andrea Deák: „Conformational analysis of a helically distorted gold(I) macrocycle derived from xantphos: evidence for the aurophilic Au•••Au interaction from NMR” Magn. Reson. Chem., 2007, 45, 917-924. 3) Andrea Deák, Péter Király, Gábor Tárkányi: „Preparation and structural characterization of trimethyltin(IV) tropolonate. Investigation of a rare methyl-migrational dismutation in the solution, solid and liquids states” Dalton Trans., 2007, 2, 234-239. 4) Gábor Tárkányi, Péter Király, Szilárd Varga, Benedek Vakulya, Tibor Soós: „Edge-to-face CH/π aromatic interaction and molecular self-recognition in epi-cinchona based bifunctional thiourea organocatalysis” Chem. Eur. J., 2008, 14, 6078-6086. 5) Péter Király, Szilárd Varga, Benedek Vakulya, Tibor Soós, Gábor Tárkányi: „Selfassociation

promoted

conformational

transition

of

(3R,4S,8R,9R)-9-[(3,5-

bis(trifluoromethyl)phenyl))-thiourea](9-deoxy)-epi-cinchonine” Magn. Reson. Chem., 2010, 48, 13-19. Nemzetközi konferenciákon bemutatott posztereim 1) Péter Király, Gábor Tárkányi, Tünde Tunyogi, Andrea Deák, Gábor Pálinkás „Investigation of the Au•••Au aurophilic interaction by NMR”, EUROMAR, July 6-11, 2008 St. Petersburg, Russia (ENG) 2) Péter Király, Andrea Deák, Tibor Soós, Gábor Pálinkás, Tünde Tunyogi, Szilárd Varga, Benedek Vakulya, Gábor Tárkányi „Low temperature NMR spectroscopic investigation of 104

self-assembled systems: differential line broadening effects in NMR of small molecules”, Small Molecules Are Still Hot (SMASH), 2009. September 20-23. Chamonix, France (ENG) Hazai konferenciákon megtartott előadásaim 1) Tárkányi Gábor, Király Péter, Megyes Tünde, Pálinkás Gábor, Deák Andrea “Arany makrociklusok szerkezetvizsgálata 1H-,

13

C- és

31

P-NMR spektroszkópiás módszerekkel”,

(HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2006. május 18-19., Budapest 2) Király Péter “Arany- és óntartalmú komplexek vizsgálata szilárd fázisú- és dinamikus oldat NMR spektroszkópiával”, (HUN) X. Doktori Iskola, 2007. május 9., Mátraháza 3) Király Péter, Tárkányi Gábor, Tunyogi Tünde, Deák Andrea “Szilárd NMR–mérések a szupramolekuláris kémiában”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2007. május 22., Budapest 4) Tárkányi Gábor, Király Péter, Tunyogi Tünde, Pálinkás Gábor, Deák Andrea “Aranymakrociklusok

szerkezetvizsgálata

oldat-

és

szilárdfázisú

NMR

spektroszkópiás

módszerekkel”, (HUN) Centenáriumi Vegyészkonferencia, 2007. május 30., Sopron 5) Király Péter, Tárkányi Gábor, Varga Szilárd, Vakulya Benedek, Soós Tibor “NMR spektroszkópiai vizsgálatok a bifunkcionális organokatalízisben”, (HUN) MTA KK XI. Doktori Iskola, 2008. április 21-22., Mátrafüred 6) Király Péter, Vakulya Benedek, Varga Szilárd, Soós Tibor, Tárkányi Gábor “Tiourea alapú bifuncionális organokatalizátorok konformációs dinamikájának és asszociációs folyamatainak vizsgálata NMR spektroszkópiával”, (HUN) MTA NMR munkabizottsági ülés, 2008. november 25., Budapest, Richter Gedeon Nyrt 7) Király Péter, Soós Tibor, Varga Szilárd, Vakulya Benedek, Tárkányi Gábor “9-tiokarbamid-epi-cinkona organokatalizátorok asszociációjának hatása a monomer állapotok konformációs egyensúlyára”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2009. november 24-26., Budapest 8) Király Péter, Soós Tibor, Varga Szilárd, Vakulya Benedek, Tárkányi Gábor: „Selfassociation

promoted

conformational

transition”

(ENG),

MTA/MKE

Munkabizottsági ülés, Richter Gedeon NyRt., 2009. december 11., Budapest

105

NMR

Az értekezéshez közvetlenül nem kapcsolódó egyéb közleményeim Nemzetközi tudományos folyóiratokban megjelent cikkek 1) Andrea Deák, Tünde Tunyogi, Gábor Tárkányi, Péter Király and Gábor Pálinkás „Selfassembly of gold(I) with diphosphine and bitopic nitrogen donor linkers in the presence of trifluoroacetate anion: formation of coordination polymer versus discrete macrocycle” Cryst.Eng.Comm., 2007, 9, 640-643. 2) Tünde Tunyogi, Andrea Deák, Gábor Tárkányi, Péter Király, Gábor Pálinkás „Solventassisted spontaneous resolution of a 16-membered ring containing gold(I) showing short AU•••AU aurophilic interaction and a figure-eight conformation” Inorg. Chem., 2008, 47(6), 2049-2055. 3) Imre Miklós Szilágyi, János Madarász, György Pokol, Péter Király, Gábor Tárkányi, Sami Saukko, János Mizsei, Attila L. Tóth, András Szabó, Katalin Varga-Josepovits „Stability and Controlled Composition of Hexagonal WO3” Chem. Mater., 2008, 20(12), 4116-4125. 4) Imre Miklós Szilágyi, István Sajó, Péter Király, Gábor Tárkányi, Attila L. Tóth, András Szabó, Katalin Varga-Josepovits, János Madarász, György Pokol „Phase transformations of ammonium tungsten bronzes” J. Therm. Anal. Calorim., 2009, 98, 707-716. Nemzetközi konferenciákon bemutatott poszterek 1) Andrea Deák, Péter Király, Tünde Tunyogi, Gábor Tárkányi „Making crystals from crystals: Methyl-migrational dismutation of trimethyltin(IV) complexes” International Conference on the Coordination and Organometallic Chemistry of Germanium, Tin, Lead (ICCOC-GTL)-12, July 9-13, 2007, Ireland 2) Gábor Tárkányi, Péter Király, Benedek Vakulya, Szilárd Varga, Tibor Soós „The importance of CH/π interactions in bifunctional organocatalysis”, EUROMAR, July 6-11, 2008 St. Petersburg, Russia (ENG) 3) Péter Király, Benedek Vakulya, Szilárd Varga, Tibor Soós, Gábor Tárkányi „Conformational diversity in thiourea based bifunctional organocatalysis”, EUROMAR, July 5-9, 2009 Göteborg, Sweden (ENG)

106

Hazai és nemzetközi konferenciákon megtartott előadások 1) Király Péter, Rohonczy János “Fullerolok NMR spektroszkópiás vizsgálata”, (HUN) Fiatal Analitikusok Előadói Napja MKE, 2005. november 9., Budapest 2) Tárkányi Gábor, Király Péter, Vakulya Benedek, Varga Szilárd, Soós Tibor “NMRspektroszkópiás konformációanalízis és reakciókinetikai vizsgálatok a bifunkcionális organokatalízisben”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2007. május 22., Budapest 3) Tunyogi Tünde, Deák Andrea, Király Péter, Tárkányi Gábor, “Arany(I) szupramolekulák tervezése és szerkezetvizsgálata”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2007. május 22., Budapest 4) Gergely András, Újszászy Kálmán, Banka Zoltán, Király Péter, Tárkányi Gábor, Németh Péter, Kálmán Erika “Módosított szén nanocsövek termikus bomlásának vizsgálata”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2007. május 23., Budapest 5) Tárkányi Gábor, Király Péter, Tőke Orsolya “A sokoldalú NMR spektrométer: analitika a kémiai és biológiai kutatásban”, (HUN) Centenáriumi Vegyészkonferencia, 2007. május 31., Sopron 6) Varga

Szilárd,

Tárkányi

Gábor,

Király

Péter,

Soós

Tibor

“

Bifunkcionális

organokatalizátorokból kialakuló szupramolekuláris dimerek és szerkezetük vizsgálata”, (HUN) Heterociklusos Kémiai Munkabizottság, 2007. szeptember 12-14., Balatonszemes 7) I .M. Szilágyi, J. Madarász, P. Király, G. Tárkányi, A.L. Tóth, A. Szabó, K. Varga-Josepovits, Pokol Gy. “Controlling the composition of nanosize h-WO3 for gas sensors”, (ENG) Seventh Students' Meeting - Processing and Application of Ceramics, 2007. december 6-8, Újvidék (Novi Sad) 8) Varga Szilárd, Vakulya Benedek, Tárkányi Gábor, Király Péter, Soós Tibor “Bifunctional cinchona based thiourea organocatalysis in asymmetric synthesis”, (ENG) Hungarian Academy of Sciences, 1st Hungaian-Singaporean workshop on drug discovery and biomaterials, 2008. március 10-11., Budapest 107

9) Varga Szilárd, Vakulya Benedek, Tárkányi Gábor, Király Péter, Soós Tibor “Bifunkcionális cinkona alapú tiokarbamid organokatalizátorok az aszimmetrikus szintézisekben”, (HUN) MTA KK XI. Doktori Iskola, 2008. április 21-22., Mátrafüred 10) Tibor Soós, Szilárd Varga, Benedek Vakulya, Gábor Tárkányi, Péter Király, András Rokob, András Stirling, Andrea Hamza, Imre Pápai “Bifuctionality in organocatalysis”, (ENG) MTA Kémiai Kutatóközpont nemzetközi tudományos tanácsadó testületének nyilvános tudományos ülése, 2008. május 20., Budapest 11) Gábor Tárkányi, Péter Király, Szilárd Varga, Benedek Vakulya, Tibor Soós “The Story of an Intriguing Molecular Self-Recognition Phenomenon in Bifunctional Organocatalysis”, (ENG) Magnetic Moments in Central Europe (MMCE), 2009. february 11-15., Otocec, Slovenia 12) Mizsei Réka, Király Péter, Tárkányi Gábor “Tetraorgano-disztannoxán elegyek egyensúlyi folyamatainak vizsgálata NMR spektroszkópiával”, (HUN) XXXII. Kémiai Előadói Napok, 2009. október 26-29., Szeged 13) Bánóczi Zoltán, Király Péter, Hudecz Ferenc, Tőke Orsolya “Antimikrobiális peptidek hatásmechanizmusának vizsgálata szilárd- és oldatfázisú NMR spektroszkópiával”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2009. november 24-26., Budapest 14) Mizsei Réka, Király Péter, Tárkányi Gábor “ Tetraorgano-disztannoxán elegyek egyensúlyi folyamatainak vizsgálata NMR spektroszkópiával”, (HUN) MTA KK Kutatóközponti Tudományos Napok, 2009. november 24-26., Budapest

Online, frissített publikációs listám: http://www.researcherid.com/rid/A-6179-2009

108

10. IRODALOMJEGYZÉK [1] P. Sohár: „Mágneses Magrezonancia Spektroszkópia” Akadémiai Kiadó, 1976. [2] P. Diehl, E. Fluck, R. Kosfeld, A. Steigel, H. W. Spiess: „Dynamic NMR Spectroscopy” Springer-Verlag, 1978, ISBN: 0-387-08784-2 [3] R. K. Harris, B. E. Mann: „NMR and the Periodic Table” London Academic Press, 1978, ISBN: 0123276500 [4] P. Király, A. Deák, T. Soós, G. Pálinkás, T. Tunyogi, Sz. Varga, B. Vakulya, G. Tárkányi „Low Temperature NMR Spectroscopic Investigation of Self-assembled Systems: Differential Line Broadening Effects in NMR of Small Molecules”, poszter Small Molecules Are Still Hot (SMASH), 2009. szeptember 20-23. Chamonix, Franciaország [5] G. Tárkányi, P. Király, Sz. Varga, B. Vakulya, T. Soós Chem. Eur. J., 2008, 14, 6078. [6] P. Király, Sz. Varga, B. Vakulya, T. Soós, G. Tárkányi Magn. Reson. Chem., 2010, 48, 13. [7] A. Deák, P. Király, G. Tárkányi Dalton Trans., 2007, 2, 234. [8] A. Deák, T. Megyes, G. Tárkányi, P. Király, L. Biczók, G. Pálinkás, P. J. Stang J. Am. Chem. Soc., 2006, 128, 12668. [9] G. Tárkányi, P. Király, G. Pálinkás, A. Deák Magn. Reson. Chem., 2007, 45, 917. [10] J. M. Hawkins, T. J. N. Watson Angew. Chem. Int. Ed., 2004, 43, 3224. [11] H-J, Federsel Nature Reviews Drug Discovery, 2005, 4, 685. [12]

The

European

Agency

for

the

Evaluation

of

Medicinal

Products

(EMEA):

http://www.ema.europa.eu/pdfs/human/swp/444600en.pdf [13] U. Eder, G. Sauer, R. Wiechert Angew. Chem. Int. Ed. 1971, 10, 496. [14] Z. G. Hajos, D. R. Parrish J. Org. Chem., 1974, 39, 1615. [15] G. D. H. Dijkstra, R. M. Kellogg, H. Wynberg, J. S. Svendsen, I. Marko, K. B. Sharpless J. Am. Chem. Soc., 1989, 111, 8069. [16] G. D. H. Dijkstra, R. M. Kellogg, H. Wynberg J. Org. Chem., 1990, 55, 6121. [17] S. J. Zuend, E. N. Jacobsen J. Am. Chem. Soc., 2007, 129, 15872. [18] P. R. Schreiner, A. Wittkopp Org. Lett., 2002, 4, 217. [19] A. Wittkopp, P. R. Schreiner Chem. Eur. J., 2003, 9, 407. [20] Y. Sohtome, A. Tanatani, Y. Hashimoto, K. Nagasawa Tetrahedron Letters, 2004, 45, 5589. [21] S. J. Connon Chem. Eur. J., 2006, 12, 5418. [22] T. Okino, Y. Hoashi, Y. Takemoto J. Am. Chem. Soc., 2003, 125, 12672. [23] B. J. Li, L. Jiang, M. Liu, Y. C. Chen, L. S. Ding, Y. Wu Synlett, 2005, 4, 603 [24] B. Vakulya, Sz. Varga, A. Csámpai, T. Soós, Org. Lett., 2005, 7, 1967. 109

[25] S. H. McCooey, S. J. Connon Angew. Chem. Int. Ed., 2005, 44, 6367. [26] B. Vakulya, Sz. Varga, T. Soós J. Org. Chem., 2008, 73, 3475 [27] Y. Takemoto Org. Biomol. Chem., 2005, 3, 4299. [28] S. Bertelsen, K. A. Jorgensen Chem. Soc. Rev., 2009, 38, 2178. [29] J. W. Lee, T. H. R., J. S. Oh, H. Y. Bae, H. B. Jang, C. E. Song Chem. Commun., 2009, 7224. [30] A. Berkessel, H. Groeger: „Asymmetric Organocatalysis” Wiley-VCH, 2005. ISBN: 3527305173 [31] C. E. Song: „Cinchona Alkaloids in Synthesis and Catalysis” Wiley-VCH, 2009. ISBN: 9783-527-32416-3. [32] G. D. H. Dijkstra: „Conformational Study of Cinchona and Ephedra Alkaloids” 1991, doktori disszertáció [33] T. H. A. Silva, A. B. Oliveira, H. F. D. Santos, W. B. De Almeida Structural Chemistry, 2001, 12, 431. [34] T. Bürgi, A. Baiker J. Am. Chem. Soc., 1998, 120, 12920. [35] T. Williams, R. G. Pitcher, P. Bommer, J. Gutzwiller, M. Uskokovic J. Am. Chem. Soc., 1969, 91, 1871. [36] H. Hiemstra, H. Wynberg J. Am. Chem. Soc., 1981, 103, 417. [37] B. J. Oleksyn Acta Cryst., 1982, B38, 1832. [38] G. Ucello-Barretta, L. Di Bari, P. Salvadori Magn. Reson. Chem., 1992, 30, 1054. [39] M. Bartók, P. T. Szabó, T. Bartók, Gy. Szöllősi Rapid Commun. Mass Spectrom,.2000, 14, 509. [40] M. Aune, A. Gogoll, O. Matsson J. Org. Chem., 1995, 60, 1356. [41] J. Margitfalvi, E. Tálas, F. Zsila, S. Kristyán Tetrahedron: Asymmetry, 2007, 18, 750. [42] N. M. Maier, S. Schefzick, G. M. Lombardo, M. Feliz, K. Rissanen, W. Lindner, K. B. Lipkowitz J. Am. Chem. Soc., 2002, 124, 8611. [43] C. Czerwenka, M. M. Zhang, H. Kählig, N. M. Maier, K. B. Lipkowitz, W. Lindner J. Org. Chem., 2003, 68, 8315. [44] W. Bicker, I. Chiorescu, V. B. Arion, M. Lämmerhofer, W. Lindner Tetrahedron: Asymmetry, 2008, 19, 97. [45] R. Sardella, M. Lämmerhofer, B. Natalini, W. Lindner Chirality, 2008, 20, 571. [46] E. G. Cox, D. W. J. Cruikshank, J. A. C. Smith, Proc. R. SOC. London 1958, A247, 1. [47] J. G. Planas, C. Masalles, R. Sillanpaa, R. Kiekas, F. Teixidor, C. Vinas CrystEngComm., 2006, 8, 75. [48] G. R. Desirau Acc. Chem. Res., 1996, 29, 441. [49] G. R. Desirau Acc. Chem. Res., 2002, 35, 565. 110

[50] P. R. Ashtona, E. J. T. Chrystal, J. P. Mathias, K. P. Parry, A. M. Z. Slawin, N. Spencer, J. F. Stoddart, D. J. Williams Tetrahedron Lett., 1987, 28, 6367 [51] F. Diederich Angew. Chem. Int. Ed., 1988, 27, 362 [52] M. Nishio: „Weak Hydrogen Bonds” in Encyclopedia of Supramolecular Chemistry, 2004, 1576. [53] S. K. Burley G. A. Petsko Science, 1985, 229, 23. [54] D. Fattori Drug Discovery Today, 2004, 9, 229. [55] T. Sugimoto, K. Itagaki, K. Irie Bioorg. Med. Chem., 2008, 16, 650. [56] M. Nishio, M. Hirota, Y. Umezawa: „In The CH/π Interaction. Evidence, Nature and Consequences” Wiley-VCH, New York, 1998. [57] M. Nishio CrystEngComm, 2004, 6, 130 [58] M. Nishio Top. Stereochem., 2006, 25, 255 [59] M. Nishio, Y. Umezawa, K. Honda, S. Tsuboyama, H. Suezawa CrystEngComm, 2009, 11, 1757. [60] online elérhető, frisített lista CH/π kölcsönhatásokról: http://www.tim.hi-ho.ne.jp/dionisio/ [61] A. Hamza, G. Schubert, T. Soós, I. Pápai J. Am. Chem. Soc., 2006, 128, 13151. [62] C. Chipot, R. Jaffe, B. Maigret, D. A. Pearlman, P. A. Kollman J. Am. Chem. Soc., 1996, 118, 11217. [63] E. C. Lee, D. Kim, P. Jurečka, P. Tarakeshwar, P. Hobza, K. S. Kim J. Phys. Chem. A, 2007, 111, 3446. [64] T. Janowski, P. Pulay Chem. Phys. Lett., 2007, 447, 27. [65] Y. Nakamura, H. Suzuki, Y. Hayashida, T. Kudo, J. Nishimura Liebigs Ann./Recueil 1997, 1769. [66] A. G. Martínez, J. O. Barcina, Á. De F. Cerezo Chem. Eur. J., 2001, 7, 1171. [67] G. Chessari, C. A. Hunter, C. M. R. Low, M. J. Packer, J. G. Vinter, C. Zonta Chem. Eur. J., 2002, 8, 2860. [68] C. Gonzalez, E. C. Lim J. Phys. Chem. A, 2003, 107, 10105. [69] S. Tsuzuki, M. Mikami, S. Yamada J. Am. Chem. Soc., 2007, 129, 8656. [70] M. Tamres J. Am. Chem. Soc., 1952, 74, 3375. [71] C. M. Huggins, G. C. Pimentel J. Chem. Phys., 1955, 23, 896. [72] L. W. Reeves, W. G. Schneider Can. J. Chem., 1957, 35, 251. [73] W. B. Jennings, N. J. P. McCarthy, P. Kelly, J. F. Malone Org. Biomol. Chem., 2009, 7, 5156. [74] H. Takahashi, Y. Umezawa, S. Tsuboyama, J. Uzawa, M. Nishio Tetrahedron, 1999, 55, 10047.

111

[75] A. R. Choudhury, K. Islam, M. T. Kirchner, G. Mehta, T. N. Guru Row J. Am. Chem. Soc., 2004, 126, 12274. [76] P. Sozzani, A. Comotti, S. Bracco, R. Simonutti Angew. Chem. Int. Ed., 2004, 43, 2792. [77] P. Sozzani, A. Comotti, S. Bracco, R. Simonutti Chem. Commun., 2004, 768. [78] A. G. Davies: „Organotin Chemistry”, Wiley-VCH, 2004, ISBN 3-527-31023-1 [79] Angelika Sebald, Marcel Gielen, Rudolph Willem, Berndt Wrackmeyer, Robin K. Harris [80] M. Gielen, R. Willem, B. Wrackmeyer: „Advanced Applications of NMR to Organometallic Chemistry”, Wiley-VCH, 1996, ISBN-10: 0-471-95938-3. [81] P. J. Smith, A. P. Tupčiauskas: „Chemical Shifts of

119

Sn Nuclei in Organotin Compounds”

Annual Reports on NMR Spectroscopy, Volume 8, 1978, Pages 291 [82] B. Wrackmeyer, „119Sn-NMR Parameters”, Annual Reports on NMR Spectroscopy, Volume 16, 1985, Pages 73. [83] B. Wrackmeyer, „Application of

119

Sn NMR Parameters”, in Annual Reports On NMR

Spectroscopy, 1999, Vol 38, 203. [84] J. C. Martins, M. Biesemans, R. Willem Progr. Nucl. Magn. Reson., 2000, 36, 271. [85] A. Szorcsik, B. Gyurcsik, L. Nagy, Gy. Vankó, R. Krämer, A. Vértes J. Radioanal. Nucl. Chem., 2004, 260, 459. [86] A. Szorcsik, L. Nagy, J. Sletten, G. Szalontai, E. Kamu, L. Pellerito, E. Kálmán J. Organomet. Chem., 2004, 689, 1145. [87] A. Szorcsik, L. Nagy, A. Deák, M. Scopelliti, Z.A. Fekete, Á. Császár, C. Pellerito L. Pellerito J. Organomet. Chem., 2004, 689, 2762. [88] A. Szorcsik, L. Nagy, M. Scopelliti, A. Deák, L. Pellerito, K. Hegetschweiler J. Organomet. Chem., 2005, 690, 2243. [89] A. Szorcsik, L. Nagy, M. Scopelliti, A. Deák, L. Pellerito, G. Galbács, M. Hered J. Organomet. Chem., 2006, 691, 1622. [90] Sz. Kárpáti, R. Szalay, A. G. Császár, K. Süvegh, S. Nagy J. Phys. Chem A. 2007, 111, 13172. [91] L. Nagy, L. Pellerito, T Fiore, E. Nagy, C. Pellerito, A. Szorcsik, M.: „Scopelliti Advances in Organometallic Chemistry Research”, VOL 57 Book Series: „Advances in Organometallic Chemistry” 2008, Vol. 57, 353-447. [92] T. P Lockhart, W. F. Manders, E. O. Schlemper J. Am. Chem. Soc., 1985, 107, 7451. [93] T. P. Lockhart, W. F. Manders Inorg. Chem., 1986, 25, 892. [94] T. P. Lockhart, F. Davidson Organometallics 1987, 6, 2471. [95] F. Ribot, C. Sanchez, A. Meddour, M. Gielen, E.R.T. Tiekink, M. Biesemans, R. Willem J. Organomet. Chem., 1998, 552, 177.

112

[96] F. Kaiser, M. Biesemans, M. Boualam, E.R.T. Tiekink, A.E. Khloufi, J. Meunier-Piret, A. Bouhdid, K. Jurkschat, M. Gielen, R. Willem Organometallics 1994, 13, 1098. [97] R. Willem, A. Bouhdid, A. Meddour, C. Camacho-Camacho, F. Mercier, M. Gielen, M. Biesemans, F. Ribot, C. Sanchez, E.R.T. Tiekink Organometallics 1997, 16, 4377. [98] P. J. Craig, S. Rapsomanikis Inorganica Chimica Acta, 1983, 80, L19-L21. [99] A. G. Davies, A. Sella and R. Sivasubramaniam J. Organomet. Chem., 2006, 691, 3556. [100] A. Deák.; I. Haiduc, L. Párkányi, M. Venter, A. Kálmán Eur. J. Inorg. Chem., 1999, 1593. [101] A. Deák, M. Venter, A. Kálmán, L. Párkányi, L. Radics, I. Haiduc Eur. J. Inorg. Chem., 2000, 127. [102] A. Deák, L. Radics, A. Kálmán, L. Párkányi,I. Haiduc. Eur. J. Inorg. Chem., 2001, 2849. [103] G. Tárkányi, A. Deák Organometallics 2005, 24, 3784. [104] A. Deák, G. Tárkányi Chem. Commun., 2005, 4074. [105] A Deák, G Tárkányi: „Making Crystals from Crystals: Methyl-migrational Dismutation of Trimethyltin Complexes”, Section in Advances in Organometallic Chemistry Research, Edited by Kenji Yamamoto, Nova Publishers (2007), 201-225pp, ISBN-1-60021-779-6. [106] S. Leininger, B. Olenyuk, P. J. Stang Chem. Rev., 2000, 100, 853. [107] G. F. Swiegers, T. J. Malefetse Chem. Rev., 2000, 100, 3483. [108] S. R. Seidel, P. J. Stang Acc. Chem. Res., 2002, 35, 972. [109] M. Fujita, M. Tominaga, A. Hori, B. Therrien Acc. Chem. Res., 2005, 38, 369. [110] S. Chatterjee, F. K. E. Moore, G. Salem, P. Waring, A. C. Willis J. Chem. Soc., Dalton Trans., 2000, 4487. [111] M. Bardají, P. G. Jones, A. Laguna, M. D. Villacampa, N. Villaverde Dalton. Trans., 2003, 4529. [112] S. J. Berners-Price, P. J. Sadler Inorg. Chem., 1986, 25, 3822. [113] A. S. K. Hasmi Chem. Rev., 2007, 107, 3180. [114] P. Pyykko Chem. Rev., 1997, 97, 597. [115] H. Schmidbaur, W. Graf, G. Muller Angew. Chem. Int. Ed., 1988, 27, 417. [116] F. Scherbaum, A. Grohmann, B. Huber, C. Krüger, H. Schmidbaur Angew. Chem. Int. Ed., 1988, 27, 1544. [117] H. Schmidbaur Gold Bull., 1990, 23, 11. [118] P. G. Jones Gold Bull., 1981, 14, 102. [119] H. Schmidbaur, W. Graf, G. Müller Angew. Chem. Int. Ed., 1988, 27, 417. [120] S. L. James Chem. Soc. Rev., 2009, 38, 1744. [121] A. Stephen, K. Hashmi Gold Bull., 2004, 37, 51. [122] E. Jiménez-Nunez, A. M. Echavarren Chem. Rev., 2008, 108, 3326. 113

[123] Z. Li, C. Brouwer C. He Chem. Rev., 2008, 108, 3339. [124] A. Arcadi Chem. Rev., 2008, 108, 3266. [125] H. Ito, T. Saito, T. Miyahara, C. Zhong, M. Sawamura Organometallics, 2009, 28, 4829. [126] M. H. Keefe, K. D. Benstein, J. T. Hupp Coord. Chem. Rev., 2000, 205, 201. [127] A. T. Hutton, P. G. Pringle, B. L. Shaw Organometallics, 1983, 2, 1889. [128] T. S. Teets, D. A. Lutterman, D. G. Nocera Inorg. Chem., 2010, 49, 3035. [129] A. Deák, T. Tunyogi, G. Pálinkás J. Am. Chem. Soc., 2009, 131, 2815. [130] L. S. Moore, R. V. Parish, R. Usón, A. Laguna, M. Laguna and M. N. Fraile J. Chem. Soc., Dalton Trans., 1988, 23. [131] V. W. W. Yam K. K.W. Lo Chem. Soc. Rev., 1999, 28, 323. [132] V. W.-W Yam, C.-L. Chan, C.-K. Li K. M.-C. Wong, Coord. Chem. Rev., 2001, 216–217, 173. [133] W. E. van Zyl, J. M. López de Luzuriaga, J. P. Fackler, Jr., J. Mol. Struct., 2000, 516, 99. [134] Z. Assefa, B. G. McBurnett, R. J. Staples, J. P. Fackler Jr., B. Assmann, K. Angermaier, H. Schmidbaur Inorg. Chem., 1995, 34, 75. [135] J. C. Vickery, M. M. Olmstead, E. Y. Fung, A. L. Balch Angew. Chem., Int. Ed. Eng., 1997, 36, 1179. [136] S. S. Tang, C.-P. Chang, I. J. B. Lin, L.-S. Liou, J.-C. Wang Inorg. Chem., 1997, 36, 2294. [137] B.-C. Tzeng, C.-K. Chan, K.-K. Cheung, C.-M. Che, S.-M. Peng Chem. Commun., 1997, 135. [138] H. Xiao, Y-X Weng, W-T. Wong, T. C. W. Mak, C-M. Che J. Chem. Soc. Dalton Trans., 1997, 221. [139] A. Vogler, H. Kunkely Coord. Chem. Rev., 2001, 219-221, 489. [140] S. Berger, S. Braun, H. O. Kalinowski: „NMR Spectroscopy of the non-metallic elements” Wiley-VCH, 1997. [141] S. Patai, Z. Rappoport „The Chemistry of Organic Derivatives of Gold and Silver” WileyVCH, 1999. [142] A. Pintado-Alba, H. de la Riva, M. Nieuwhuyzen, D. Bautista, P. R. Raithby, H. A. Sparkes, S. J. Teat, J. M. López-de-Luzuriaga, M. C. Lagunas Dalton Trans., 2004, 3459. [143] S. Al-Baker, W. E. Hill, C. A. McAuliffe J. Chem. Soc., Dalton Trans., 1985, 2655. [144] M. J. Mays, P. A. Vergnano J. Chem. Soc., Dalton Trans., 1979, 1112. [145] L. Párkányi, G. Szalontai, G. Besenyei Inorganica Chimica Acta, 2006, 359, 2933. [146] D. L. DeLaet, D. R. Powell, C. P. Kubiak Organometallics 1985, 4, 954. [147] P. H. M. Budzelaar, P. W. N. M. van Leeuwen, C. F. Roobeek Organometallics 1992, 11, 23. [148] G. Szalontai, G. Besenyei Inorganica Chimica Acta, 2004, 357, 4413. 114

[149] T. G. M. M. Kappen, P. P. J. Schlebos, J. J. Bour, W. P. Bosman, J. M. M. Smits, P. T. Beurskens, J. J. Steggerda J. Am. Chem. Soc., 1995, 117, 8327. [150] W. Schuh, H. Kopacka, K. Wurst, P. Peringer Chem. Commun., 2001, 2186. [151] R. Narayanaswamy, M. A. Young, E. Parkhurst, M. Oullette, M. E. Kerr, D. M. Ho, R. C. Elder, A. E. Bruce, M. R. M. Bruce Inorg. Chem., 1993, 32, 2506. [152] S. Hillebrand, J. Bruckmann, C. Krüger, M. W. Haenel Tetrahedron Lett., 1995, 36, 78. [153] J. C. Hierso, A. Fihri, V. V. Ivanov, B. Hanquet, N. Pirio, B. Donnadieu, B. Rebiere, R. Amardeil, P. Meunier J. Am. Chem. Soc., 2004, 126, 11077. [154] M. Kranenburg, Y. E. M. van der Burgt, P. C. J. Kamer, P. W. van Leeuwen, N. M. Goubitz, K. J. Fraanje Organometallics, 1995, 14, 3081. [155] T. Tunyogi, A. Deák, G. Tárkányi, P. Király, G. Pálinkás Inorg. Chem., 2008, 47, 2049. [156] T. Tunyogi, A. Deák Acta.Cryst C, 2010, C66, m133 [157] S. Berger, S Braun: „200 and more NMR experiments”, Wiley-VCH, 2004 [158] J. Jeener Ampere International Summer School, Blasko Polje, 1971 (proposal) [159] W. P. Aue, E. Bartholdio, R.R. Ernst J. Chem. Phys., 1975, 64, 2229. [160] L. Braunschweiler, R. R. Ernst J. Magn. Reson., 1983, 53, 521. [161] A. Bax, D. G. Davis J. Magn. Reson., 1985, 65, 355. [162] U. Piantini, O. W. Sorensen, R. R. Ernst J. Am. Chem. Soc., 1982, 104, 6800. [163] M. Rance, O. W. Sorensen, G. Bodenhausen, G. Wagner, R. R. Ernst, K. Wütrich Biochem. Biophys. Res. Commun., 1983, 117, 479. [164] R. E. Hurd J. Magn. Reson., 1990, 87, 422. [165] I. M. Brereton, S. Crozier, J. Field, D. M. Doddrell J. Magn. Reson., 1991, 93, 54. [166] A. L. Davis, E. D. Laue, J. Keeler, D. Moskau, J. Lohman J. Magn. Reson., 1991, 94, 637. [167] A. J. Shaka, C. J. Lee, A. Pines J. Magn. Reson., 1988, 77, 274. [168] S. P. Rucker, A. J. Shaka Mol. Phys., 1989, 68, 509. [169] G. Estcourt, A. L. Davis, J. Keeler J. Magn. Reson., 1992, 96, 191. [170] A. L. Davis, G. Estcourt, J. Keeler, E. D. Laue, J. J. Titman J. Magn. Reson. A, 1993, 105, 167. [171] D. I. Hoult J. Magn.Reson., 1976, 21,337. [172] P. Koehl Prog. in NMR Spectrosc., 1999, 34, 257. [173] G. Bodenhausen, D. J. Ruben Chem. Phys. Lett., 1980, 69, 185. [174] D. G. Davies J. Magn. Reson., 1990, 90, 589. [175] A. Bax, M. F. Summers J. Am. Chem. Soc., 1986, 108, 2093. [176] G. W. Vuister, R. Boelens, R. Kaptein, R. E. Hurd, B. John, PCM Vanzijl J. Am. Chem. Soc., 1991, 113, 9688. 115

[177] P. L. Rinaldi, P. A. Keifer J. Magn. Reson. A. 1994, 108, 259. [178] R. Burger, C. Schorn, P. Bigler Magn. Reson. Chem., 2000, 38, 963. [179] E. Kupče, R. Freeman J. Magn. Reson. A, 1996, 118, 299. [180] R. Fu, G. Bodenhausen Chem. Phys. Letters, 1995, 245 415. [181] T. L. Hwang, P.C.M. van Zijl, M. Garwood J. Magn. Reson., 1998, 133, 200. [182] M. Zweckstetter, T. A. Holak J. Biomol. NMR, 1999, 15, 331. [183] E. Kupče Methods Enzymology, 2001, 338, 82. [184] D. J. States, R. A. Haberkorn, D. J. Ruben J. Magn. Reson., 1982, 48, 286. [185] D. Neuhaus, M. P. Williamson: „The Nuclear Overhauser Effect in Structural and Conformational Analysis” Wiley-VCH, New York, 2000 [186] T. L. Hwang, A. J. Shaka J. Am. Chem. Soc., 1992, 114, 3157. [187] T. L. Hwang, M. Kadkhodaei, A. Mohebbi, A. J. Shaka Magn. Reson. Chem.,1992, 30, S24. [188] A. W. Overhauser Phys. Rev., 1953, 92, 411. [189] A. A. Bothner-By, R. L. Stephens, J.-M. Lee, C. D. Warren, R. W. Jeanloz J. Am. Chem. Soc., 1984, 106, 811. [190] A. Bax, D. G. Davis J. Magn. Reson., 1985, 63, 207. [191] D. E. Brown J. Magn. Reson., Series A 1995, 114, 286. [192] L. M. Jackman, F. A.1 Cotton: „Dynamic Nuclear Magnetic Resonance Spectroscopy", Academic Press, New York , 1975 [193] A. Bain Prog. in NMR Spectrosc., 2003, 43, 63. [194] M. Pons, O. Millet Prog. in NMR Spectrosc., 2001, 38, 267. [195] H. S. Gutowsky, C. H. Holm J.Chem.Phys., 1956, 25, 1228. [196] G. Binsch Top. Stereochem., 1968, 3, 97. [197] F. P. Gasparro, N. H. Kolodny J. Chem. Educ., 1977, 54, 258. [198] T. Drakenberg, S. Forsén J. Phys. Chem., 1970, 74, 1. [199] M. Rabinovitz, A. Pines J.Am.Chem.Soc., 1969, 91, 1585. [200] Cs. Szántay Jr, Á. Demeter, K. Honty, P. Kolonits, Cs Szántay Magn. Reson. Chem., 2005, 31, 773. [201] Cs. Szántay Jr., Á. Demeter J. Magn. Reson., 1995, 115, 94. [202] E. E. W. Abel, T. P. J. Coston, K. G. Orrell, V. Šik, D. Stephenson J. Magn. Reson., 1986, 70, 34. [203] J. Lu, D. Ma, J. Hu, W. Tang, D. Zhu J. Chem. Soc., Dalton. Trans., 1998, 2267. [204] http://mestrelab.com [205] A. D. Bain, Magn. Reson. Chem., 2001, 39, 122. [206] Zs. Szalai, J. Rohonczy J. Magn. Reson., 2008, 191, 56. 116

[207] Zs. Szalai, J. Rohonczy J. Magn. Reson., 2009, 197, 48. [208] Zs. Szalai, J. Rohonczy Prog. in NMR Spectrosc., 2010, 56, 198. [209] Reich, H. J. J. Chem. Educ. 1995, 72, 1086. [210] Reich, H. J. J. Chem. Educ. Software 1996, 3D, 2. [211] G. L. Bretthorst J. Magn. Reson, 1990, 88, 571. [212] A. D. Bain, G. J. Duns, F. Rathgeb, J. Vanderkloet J. Phys. Chem., 1995, 99, 17338. [213] G. Tárkányi, H. Jude, G. Pálinkás, P. J. Stang Org. Lett., 2005, 7, 4971. [214] J. Jeener, B. H. Meier, P. Bachmann, R. R. Ernst J. Chem. Phys., 1979, 71, 4546. [215] C. Wynantis, G. Van Binst, C. Mügge, K. Jurkschat, A. Tzschach, H. Pepermans, M. Gielen, R. Willem Organometallics, 1985, 4, 1906. [216] D. A. Fletcher, B. G. Gowenlock, K. G. Orrell J. Chem. Soc., Perkin Trans. 2, 1998, 797. [217] K. G. Orrell, V. Šik, D. Stephenson Magn. Reson. Chem., 1987, 25, 1007. [218] C. L. Perrin, T. J. Dwyer Chem. Rev., 1990, 90, 935. [219] V. S. Dimitrov, N. G. Vassilev Magn. Reson. Chem., 1995, 33, 739. [220] P. S. Denkova, V. S. Dimitrov Magn. Reson. Chem., 1999, 37, 637. [221] P. S. Denkova, N. Vassilev, L. V. Lokeren, R. Willem Magn. Reson. Chem., 2008, 46, 362. [222] http://www.chem.wisc.edu/areas/reich/plt/windnmr.htm [223] D. L. Bryce, G. M. Bernard, M Gee, M. D. Lumsden, K. Eichele, R. E. Wasylishen Can. J. Anal. Sci. Spec., 2001, 46, 46. [224] E. R. Andrew, A. Bradbury, R. G. Eades Nature, 1959, 183, 1802. [225] P. Hodkinson Prog. in NMR Spectrosc., 2005, 46, 197. [226] M. Ernst J. Magn. Reson., 2003, 162, 1. [227] A. E. Bennett, C. M. Rienstra, M. Auger, K. V. Lakshmi, R. G. Griffin J. Chem. Phys., 1995, 103 6951. [228] B.M. Fung, A. K. Khitrin, K. Ermolaev J. Magn. Reson., 2000, 142, 97. [229] D. Sandström, M. H. Levitt J. Am. Chem. Soc., 1996, 118, 6966. [230] B. M. Fung, A. K. Khitrin, K. Ermolaev J. Magn. Reson., 2000, 142, 97. [231] U. Haeberlen „High Resolution NMR in Solids: Selective Averaging”, Academic Press, New York, 1976. [232] M. M. Maricq, J. S. Waugh J. Chem. Phys., 1979, 70, 3300. [233] S. R. Hartmann, E. L. Hahn Phys. Rev., 1962, 128, 2042. [234] A. Pines, M. G. Gibby, J. S. Waugh J. Chem. Phys., 1973, 59, 569. [235] J. Mason Solid State Nucl. Magn. Reson., 1993, 2, 285. [236] R. K. Harris, E. D. Becker, S. M. Cabral de Menezes, R. Goodfellow, P. Granger Pure Appl. Chem., 2001, 73, 1795. 117

[237] R. M. Claramunt, C. Lopez, M.D. Santa Maria, D. Sanz, J. Elguero Prog. in NMR Spectrosc., 2006, 49, 169. [238] J. Helaja, F-P. Montforts, I. Kilpelainen, P. H. Hynninen J. Org. Chem., 1999, 64, 432. [239] http://www.hyper.com [240] M. J. S. Dewar, E. G. Zoebisch, E. F. Healy, J. J. P. Stewart J. Am. Chem. Soc., 1985, 107, 3902. [241] J. J. P. Stewart J. Comput. Chem., 1989, 10, p209 és p221. [242] J. J. P. Stewart J. Comput. Chem., 1991, 12, 320. [243] A. Dobashi, N. Saito, Y. Motoyama, S. Hara J. Am. Chem. Soc., 1986, 108, 307. [244] C. Giordano, A. Restelli, M. Villa J. Org. Chem., 1991, 56, 2270 [245] C. Nuckolls, F. Hof, T. Martin, J. Jr. Rebek J. Am. Chem. Soc., 1999, 121, 10281. [246] I. Alkorta, J. Elguero J. Am. Chem. Soc., 2002, 124, 1488. [247] S. E. Snyder, O. I. Volkers, D. A. Engebretson, W. Lee, W. H. Pirkle, J. R. Carey Org. Lett., 2007, 9, 2341. [248] K. P. van den Hout, R. Martín-Rapún, J. A. J. M. Vekemans, E. W. Meijer Chem. Eur. J., 2007, 13, 8111. [249] S. Martić, X. Liu, S. Wang, G. Wu Chem. Eur. J., 2008, 14, 1196. [250] M. Goldmann J. Magn. Reson., 1984, 60, 437. [251] K. Pervushin, R. Riek, G. Wider, K. Wüthrich Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 1997, 94, 12366. [252] K. N. Rama, L. J. Berliner: „Protein NMR for the Millenium” I. fejezet 3-34, K. Pervushin: “Transverse Relaxation Optimised Spectroscopy” (Springer US) 2003. [253] M. Karplus J. Chem. Phys., 1959, 30, 11. [254] M. Karplus J. Phys. Chem., 1960, 64, 1793. [255] M. Karplus J. Am. Chem. Soc., 1963, 85, 2870. [256] C. A. G. Haasnoot, F. A. A. M. De Leeuw, C. Altona Tetrahedron, 1980, 36, 2783. [257] A. S. Edison, J. L. Markley, F. Weinhold J. Biomol. NMR, 1994, 4, 519. [258] R. H. Contreras, J. E. Peralta Prog. in NMR Spectrosc., 2000, 37, 321. [259] A. Pardi, M. Billeter, K. Wütrich J. Mol. Biol., 1984, 180, 741. [260] M. Nishio, M. Hirota, Tetrahedron, 1989, 45, 7201. [261] G. R. Desiraju, T. Steiner: „The Weak Hydrogen Bond in Structural Chemistry and Biology”, Oxford University Press, Oxford, 1999. [262] H. Adams, F. J. Carver, C. A. Hunter, J. C. Morales, E. M. Seward Angew. Chem. Int. Ed., 1996, 35, 1542. [263] A. P. Bisson, F. J. Carver, D. S. Eggleston, R. C. Haltiwanger, C. A. Hunter, D. L. Livingstone, J. F. McCabe, C. Rotger, A. E. Rowan J. Am. Chem. Soc., 2000, 122, 8856. 118

[264] F. J. Carver, C. A. Hunter, P. S. Jones, D. J. Livingstone, J. F. McCabe, E. M. Seward, P. Tiger, S. E. Spey Chem, Eur. J., 2001, 7, 4854. [265] F. J. Carver, C. A. Hunter, D. J. Livingstone, J. F. McCabe, E. M. Seward Chem. Eur. J., 2002, 8, 2848. [266] H. G. Kim, C-W. Lee, S. Yun, B. H. Hong, Y-O. Kim, D. Kim, H. Ihm, J. W. Lee, E. C. Lee, P. Tarakeshwar, S-M. Park, K. S. Kim Org. Lett., 2002, 4, 3971. [267] T. Aoyama, O. Matsuoka, N. Nakagawa Chem. Phys. Lett., 1979, 67, 508. [268] G. J. Moody, R. K. Owusu, A. M. Z. Slawin, N. Spencer, J. F. Stoddart, J. D. R. Thomas, D. J. Williams Angew. Chem. Int. Ed., 1987, 26, 890. [269] W. B. Jennings, B. M. Farrell, J. F. Malone Acc. Chem. Res., 2001, 34, 885. [270] R. Chelli, F. L. Gervasio, P. Procacci, V. Schettino J. Am. Chem. Soc., 2002, 124, 6133. [271] R. A. Olsen, D. Borchardt, L. Mink, A. Agarwal, L. J. Mueller, F. Zaera J. Am. Chem. Soc., 2006, 128, 15594. [272] H. S. Rho, S. H. Oh, J. W. Lee, J. Y. Lee, J. Chin, C. E. Song Chem. Commun., 2008, 1208. [273] S. H. Oh, H. S. Rho, J. W. Lee, J. E. Lee, S. H. Youk, J. Chin, C. E. Song Angew. Chem. Int. Ed., 2008, 47, 7872. [274] C. R. Jones, G. D. Pantos, A. J. Morrison, M. D. Smith Angew. Chem. Int. Ed., 2009, 48, 7391. [275] I. Waller, T. Halder, W. Schwarz and J. Weidlein J. Organomet. Chem., 1982, 232, 99. [276] C. Camacho-Camacho, R. Contreras, H. Nöth, M. Bechmann, A. Sebald,W.Milius and B.Wreckmeyer Magn. Reson. Chem., 2002, 40, 31. [277] H. Schmidbaur, W. Graf, G. Müller Angew. Chem. Int. Ed., 1988, 27, 417. [278] O. Schuster, U. Monkowius, H. Schmidbaur, R. S. Ray, S. Krüger, N Rösch Organometallics, 2006, 25, 1004. [279] V. W.W. Yam, W. K. Lee J. Chem. Soc. Dalton Trans., 1993, 2097. [280] C. E. Housecroft Coord. Chem. Rev., 1995, 146, A385. [281] H. Schmidbaur, S. Cronje, B. Djordjevic, O. Schuster Chemical Physics, 2005, 311, 151. [282] A. Deák, T. Tunyogi, G. Tárkányi, P. Király, G. Pálinkás Cryst.Eng.Comm., 2007, 9, 640. [283] C. Hollatz, A. Schier, H. Schmidbaur Inorg. Chim. Acta 2000, 300-302, 191. [284] E. M. Barranco, M. Concepcio´n Gimeno, A. Laguna Inorg. Chim. Acta 1999, 291, 60. [285] D. E. Harwell, M. D. Mortimer, C. B. Knobler, F. A. L. Anet, M. F. Hawthorne J. Am. Chem. Soc., 1996, 118, 2679. [286] R. K. Harris, R. E. Wasylishen, M. J. Duer „NMR Crystallography” Wiley-VCH, 2009. ISBN: 978-0-470-69961-4 [287] C. E. Strasser, S. Cronje, H. G. Raubenheimer New J. Chem., 2010, 34, 458. 119

11. RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS Konformációs dinamikát és intermolekuláris cserefolyamatokat mutató vegyületek egyensúlyi folyamatait vizsgáltam multinukleáris oldat és szilárdfázisú (MAS és CP/MAS) NMR módszerek alkalmazásával. Az egyedi molekuláris állapotok térszerkezetének meghatározását az egyensúlyi

cserefolyamatok

felderítésével

és

termodinamikai

paraméterek

kísérleti

meghatározásával egészítettem ki, hogy részletes képet alkothassak a vizsgált molekulák inherens (szerkezetébe kódolt) kölcsönhatásairól. A módszerorientált NMR kutatások egyaránt hasznosnak bizonyultak a bifunkcionális organokatalizátorok asszociációs folyamatainak felismerésében, a trimetilón(IV)-tropolonát

metil-vándorlással

járó

dizmutációs

folyamatának

kinetikai

jellemzésében és egy fém-fém kötést tartalmazó konformációsan flexibilis arany(I)-makrociklus szerkezetvizsgálatában. A tiokarbamid/amin bifunkcionális organokatalizátorok NMR spektrumainak hőmérséklet-, oldószer-, koncentráció- és térerőfüggését vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a szobahőmérsékletű NMR spektrumokban mérhető egyetlen, átlagolt jelkészlet a szerkezetleírás szempontjából lényeges, konformációs dinamikát és katalizátor önasszociációs folyamatot rejt. 1

H-NOESY (–80°C) spektrumokból meghatározott proton-proton távolságok felhasználásával

fejtettem

meg

az

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepikinin-9-il)-tiokarbamid

hidrogénhidas dimer asszociátumának térszerkezetét. Feltártam a kinolin-gyűrű szerepét a katalizátor család molekuláris önfelismerési folyamatában, nevezetesen az intermolekuláris CH/π kölcsönhatást.

Az

N-(3'',5''-bisz(trifluormetil)-fenil-N'-(9-dezoxiepicinkonin-9-il)-tiokarbamid

szerkezetvizsgálata során felismertem, hogy a monomer konformerek egyensúlya nem kezelhető intramolekuláris cserefolyamatként, mert a konformáció változás az asszociációs folyamaton keresztül is jelentős mértékben lejátszódik. Ezt a jelenséget asszociáció indukálta konformáció változásnak hívom és elsőként utaltam a bifunkcionális organokatalízisben való jelentőségére. 119

Sn NMR paraméterek (eltolódás és csatolások) meghatározásával vizsgáltam a metilón(IV)-

tropolonát komplexek szerkezeti kémiáját. A 9,9-dimetil-4,5-bisz(difenilfoszfin) arany(I) komplexének hőmérsékletfüggő NMR vizsgálatával bizonyítottam a szimmetrikus (C2) makrociklus helikális konformációját és az arany-arany kötés oldatbeli jelenlétét. Általános következtetésem, hogy az alacsonyhőmérsékletű NOESY mérésekre alapozott pontos

1

H-1H távolságmeghatározás, valamint az oldat és szilárdfázisú NMR módszerek

kombinációja a cserefolyamatok felderítésében egyre növekvő jelentőségre tesz szert a konformációs dinamikával és bifunkcionalitással rendelkező szerves kismolekulák molekuláris felismerési folyamatainak feltárásában.

120

12. SHORT SUMMARY Conformational dynamics and intermolecular chemical exchange processes have been investigated by multinuclear solution and solid-state (MAS and CP/MAS) NMR spectroscopy. To get a deeper understanding of the inherent molecular interactions the structure determination has been complemented with the identification of exchange pathways and the determination of the corresponding thermodynamic parameters (K, ΔH, ΔS, ΔH‡, ΔS‡). The conformational dynamics of bifunctional

organocatalysts

and

the

kinetics

of

methyl-migrational

dismutation

of

trimethyltin(IV)-tropolonate as well as metal-metal bonding in a conformationally flexible gold(I)complex incorporating a 16-membered Au2P4C8O2 macrocycle have been investigated by solution and solid-state NMR experiments. The temperature, solvent, concentration and magnetic field dependent solution NMR study of thiourea/amine bifunctional organocatalysts has revealed that the single set of resonances in the room temperature NMR spectra hides an intriguing self-association process that has been further complicated by the conformational dynamics of the molecules. The three dimensional structure of a hydrogen bonded dimeric self-assembly of (3R,4S,8S,9S)-9-[(3,5-bis(trifluoromethyl)phenyl))thiourea](9-deoxy)-epi-quinine was determined by the assessment of 1H-1H distances derived from kinetic NOE experiments at –80°C. The decisive role of the quinoline moiety in the molecular recognition process of the catalyst family was rationalized by the intermolecular CH/π interaction. In case of (3R,4S,8R,9R)-9-[(3,5-bis(trifluoromethyl)phenyl))-thiourea](9-deoxy)-epi-cinchonine the concept of self-association promoted conformational transition among the monomeric conformers of the catalyst has been introduced. The dissolution induced structural changes of trimethyltin(IV)-tropolonate have been investigated by solution and solid-state 1

NMR spectroscopy. Variable temperature H- and

31

13

C- and

119

Sn-

P-NMR study in conjunction with low

temperature 1H-NOESY experiments have confirmed that in the solution the dinuclear gold(I)complex derived from 9,9-dimethyl-4,5-bis(diphenylphosphino)-xanthene adopts a helical conformation incorporating an Au···Au bond. In conclusion, the combination of solution and solid-state NMR applications to unravel chemical exchange processes as well as proton-proton distance determination by low temperature kinetic NOE experiments provide new perspectives in the study of bifunctional and conformationally flexible small organic molecules.

121