TISZTELT OLVASÓINK!
Szabó Imola Éva írásával indítjuk ez évi 5. számunkat. Úgy gondoljuk, hogy a Közép-magyarországi Régió foglakoztatási és szociális stratégiája és operatív programja olyan kezdeményezés, amely más régiók számára is mintául szolgálhat. A Pro Régió élen jár az innovatív kezdeményezések terén, érdemes odafigyelni törekvéseikre és máshol is alkalmazható elemeit a többi regionális fejlesztési ügynökség munkájában is hasznosítani. Bonifert Donát a kistérségek nagyon aktuális kérdését európai összehasonlításban elemzi. Mint ismeretes az 1996. évi XXI. törvény módosítása napjainkban van folyamatban, melynek sarkalatos pontja lesz a régiók és a kistérségek területfejlesztésben betöltött szerepének erôsítése. A közölt írás elgondolkoztató: valóban helyes lépés-e a kistérségek fokozottabb intézményesítése, területi lehatárolása? Nem fogja-e fékezni az önkéntes együttmûködés dinamikáját, amely örvendetes módon bontakozott ki országszerte a 90-es évtizedben. Az elôzô írásoktól eltérô vizekre evez Máté Zsolt beszámolója a Tusnádon 2003 márciusában tartott 11. biennális építettörökség-védelmi nemzetközi konferenciáról A történeti épületek felújításának kompatibilitás kérdései csak látszólag tûnnek elméleti jellegûnek, hiszen minden egyes konkrét örökségvédelmi intézkedés felveti a gyakorlatban az illeszkedés, a kompatibilitás kérdését. Örömmel közöljük Körmendy Imre hozzászólását Fleischer Tamásnak lapunk 3. számában megjelent elemzô írásához. Szándékunk szerint sokkal több ilyen és ehhez hasonló, a felvetett kérdéseket tovább gondoló írást várnánk lapunk szakértô olvasóitól. Horváth Gyula írása, amely a hazai területfejlesztési stratégiai gondolkodásnak a határainkon túli kiterjesztésével foglalkozik, rendkívül biztató jel az országhatárokon kívül élô magyarság helyzetének javítása, a javulás feltételei szempontjából. Példaértékûnek tekinthetô az MTA Regionális Kutatások Központja törekvése, hogy a hosszú évtizedeken át érlelt anyaországi tapasztalatokat a határon túli magyarság érdekeinek szolgálatába állítsa. Ónodi Gábor színes illusztrációk sokaságával gazdagított beszámolója üdítô élmény minden szakmaszeretô olvasó számára. Folytatva az elôzô számunkban elindított közlést, EU-rovatunkat az Európai Területfejlesztési Perspektíva szövegének 3. fejezetével kezdjük. Majd a Phare 2002. területfejlesztési programjáról tájékoztatjuk olvasóinkat. Örömünkre szolgál, hogy folytathatjuk Vidékfejlesztési rovatunkat. Sáriné Csajka Edina és Sári László írásában a volt NDK-beli Szászország alkalmas összehasonlítási alapul szolgál hazánkkal, és aláhúzza országunkban is a vidékfejlesztés fontosságát. Kellemes olvasást és sok termékeny gondolat születését várjuk! A fôszerkesztô
2
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
SZABÓ IMOLA ÉVA, Pro Régió Ügynökség
A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS STRATÉGIÁJA ÉS OPERATÍV PROGRAMJA A Pro Régió Ügynökség 2002 októberében kezdte meg a Középmagyarországi Régió foglalkoztatási és szociális stratégiai tervének és operatív programjának kidolgozását. A dokumentumot, mely a 2003–2006 közötti idôszakra szól, a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács 2003 áprilisában fogadta el. Az anyag a Közép-magyarországi Régió Stratégiai Tervéhez és Operatív Programjához (Stratégiai terv) szervesen kapcsolódó részstratégia, mely a Stratégiai terv humánerôforrásfejlesztési típusú intézkedéseinek továbbgondolását, kibontását tartalmazza.
giai tervezés uniós alapelveit (programozás, szubszidiaritás, addicionalitás, koncentráció, partnerség). A dokumentum javaslatot tesz a régió foglalkoztatási és szociális területén szükségesnek tartott beavatkozási területekre, tekintettel a 2004–2006 között várható uniós források nagyságára és összetételére. A program készítése során alapvetô célként tûztük ki, hogy a dokumentumnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Regionális Operatív Programjának intézkedéseihez a regionális inputot adja, azaz egyszerre kell megfelelnie a regionális, a hazai társfinanszírozást biztosító tárca és
A tervezés uniós alapelvei (1260/1999 EK rendelet, a Strukturális Alapokra vonatkozó általános rendelkezésekrôl) A programozás elve szerint egyedi projektekkel nem lehet pályázni a Strukturális Alapok támogatására, hanem komplex regionális, illetve ágazati programokkal. Csak olyan projektek megvalósításához lehet forrásokat szerezni, amelyek illeszkednek az adott régió (tagállam) stratégiájába. A koncentráció elve egyrészt azt jelenti, hogy a legfontosabb területeken együtt kell felhasználni a különbözô alapokból származó forrásokat, másrészt a közösségi támogatásokat az azokra leginkább rászoruló régiókba kell összpontosítani. A partnerség elve azt jelenti, hogy a programok és projektek tervezése, valamint megvalósítása során szoros együttmıködés szükséges a tervezésben és megvalósításban érdekelt szereplôk között. Az addicionalitás elve azt jelenti, hogy a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatást az adott országnak vagy területi egységnek, annak szereplôinek ki kell egészíteniük saját hozzájárulás biztosításával. A szubszidiaritás elve szerint a problémákat azon a szinten kell megoldani, ahol az a legnagyobb hatékonysággal jár együtt. A stratégia és az operatív program – közelítve az Európai Unió regionális programozásának logikáját – tartalmában és felfogásában eltér a régióban korábban megismert, illetve követett hazai programozási gyakorlattól. A program érvényesíti a straté-
az európai uniós kívánalmaknak. Ennek megfelelôen a program nem öleli fel a foglalkoztatási és szociális szféra valamennyi területét, csak azokon a területeken tervez beavatkozást, ahol arra a Strukturális Alapok programozása lehetôséget ad.
A Nemzeti Fejlesztési Terv Azoknak a tagállamoknak, melyek régiói az 1. célkitızésbe tartoznak, Nemzeti Fejlesztési Tervük (NFT) keretében ki kell dolgozniuk és az Európai Bizottság elé kell terjeszteniük fejlesztési célkitızéseiket és prioritásaikat ahhoz, hogy igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait. Az NFT tulajdonképpen az ország stratégiája, melynek részleteit az úgynevezett operatív programok adják meg. • A magyar NFT-hez öt operatív program (OP) csatlakozik • Gazdasági versenyképesség OP • Humánerôforrás-fejlesztési OP • Környezetvédelem és infrastruktúra OP • Agrár- és vidékfejlesztési OP • Regionális OP FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
3
A lehetséges beavatkozási területetek további szûkítését jelentette, hogy a dokumentum nem lehet átfedésben az NFT Humánerôforrás-fejlesztési Operatív Programjával, hiszen a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsnak közvetlen szerepe várhatóan csak a Regionális Operatív Program végrehajtásában lesz. A régió foglalkoztatási és szociális stratégiájának célja a régió Stratégiai tervében megfogalmazott célok elérése, azaz a régió versenyképességének növelése és egyúttal élhetôbb régió megteremtése a foglalkoztatás és a szociális ellátás javításával. A stratégiai célban megfogalmazottak a következô átfogó célok megvalósulásával érhetôk el: • A munkaerô foglalkoztathatóságának javítása • A munkaerô-piaci és a szociális ellátás hatékonyságának növelése. A fenti célok megvalósulása három prioritáson keresztül érhetô el. (A prioritások e dokumentumban nem rangsort jelentenek, az intézkedések prioritásonkénti csoportosítása elsôsorban az intézkedések rendszerezését és a források átlátható felhasználását, valamint a forrásokat biztosító központi / EU-szervekkel való egyeztetéseket segíti elô.) 1. A hátrányos helyzetûek foglalkoztathatóságának támogatása a munkaerô foglalkoztathatóságának javításához járul hozzá elsôsorban, de a módszerek, a megfogalmazott intézkedések egyúttal a munkaerô-piaci és a szociális ellátás hatékonyságának növeléséhez is hozzájárul. 2. A munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása a munkaerôpiacon jelenlévô és oda bekerülô munkavállalók foglalkoztathatóságának javítását szolgálja. Ez a prioritás elsôsorban a jelenleg is foglalkoztatottak, illetve a munkaerôpiacra bekerülô fiatalok esélyeit javítja.
3. A helyi közigazgatás és a civil szervezetek kapacitásépítése segíti a munkaerô-piaci és szociális ellátás hatékonyságának növelését, elsôsorban pedig a háttérintézmények fejlesztését szolgálja. Az intézkedések tartalmának meghatározása során részletes kidolgozásra törekedtünk, mely lehetôvé teszi a regionális érdekek képviseletét a Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális Operatív Programjának készítésében. Az indikátorok pontos meghatározására azonban csak az NFT tervezésének lezárulásával, a pénzügyi kondíciók ismeretében kerülhet sor. A prioritások az alábbi intézkedéseket tartalmazzák: 1. prioritás: Hátrányos helyzetûek foglalkoztathatóságának támogatása
1.1 Helyi foglalkoztatási kezdeményezések Az intézkedés célja olyan helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása, melyek ténylegesen a térségben mûködô, illetve e célra létrehozott szervezetek foglalkoztatási képességének bôvítését, munkahelyteremtését támogatják. Ezeknek a szervezeteknek jellemzôje a minôségi sokféleség az alkalmaztatási formákat, a munkafajtákat, munkarendeket, az együttmûködés módját stb. tekintve. Az intézkedés támogatni kívánja továbbá a személyi szolgáltatások terén olyan szolgáltató szervezetek létrehozását, amelyek segítséget kínálnak a hátrányos helyzetûek számára a napi problémák megoldásához: a háztartási teendôk ellátásához, a lakás folyamatos karbantartásához, a ház körüli apróbb munkákhoz.
1.sz. ábra: A stratégia célrendszere
4
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
Az intézkedés ezenkívül a környezet rendbetételére, gondozására is kiterjed (melynek keretében 5–25 fôs közmunka típusú projektek támogathatók), valamint céljáratok létrehozására Pest megye elzárt települései esetében. 1.2 Foglalkoztatási rehabilitáció Az intézkedés keretében egyrészt olyan programok támogathatók, melyek a megváltozott munkaképességûek számára képzési, személyiségfejlesztési, foglalkoztatásba integráló programokat tartalmaznak. Lehetôséget kell adni a megváltozott munkaképességû emberek számára az atipikus foglalkoztatási formákban való részvételre (részmunkaidô, távmunka stb.). Az intézkedés célja másrészt a megváltozott munkaképességûek mindennapi ellátásához szükséges olyan speciális tanácsadó hálózat kiépítése, mely nemcsak munkalehetôségeket kínál, hanem segíti a megváltozott munkaképességûek egészségügyi ellátását és egyedi igényeinek megvalósítását is. 1.3 Munkatapasztalat megszerzését biztosító mintaprojektek támogatása Az intézkedés olyan kísérleti programokat támogat, amelyek iskolák és cégek együttmûködésén alapulnak, abból a célból, hogy a tanulók tapasztalatot szerezhessenek a munka világában. E programok nem elsôsorban a szakismeretek elsajátítását célozzák, hanem a késôbbi beilleszkedést készítik elô: megszokják a pontos érkezést, a munkavégzés fegyelmét, a fônökhöz és a munkatársakhoz való alkalmazkodás kényszerét és módszereit, a közösséghez tartozás örömét, az elômeneteli-váltási lehetôségek mérlegelését stb. 2. prioritás: Munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása
2.1 Munkaerôpiaci képzések támogatása A munkanélküliséghez, tartós inaktivitáshoz vezetô okok között kiemelt szerepe van az ismeretek, képességek hiányának. Annak, hogy nem sikerült megszerezni a tudást, elsajátítani a munkaerôpiaci (és társadalmi) beilleszkedéshez elengedhetetlen készségeket vagy a hosszú, kényszerû, vagy önkéntes távolmaradás a munka világától felmorzsolta, errodálta azokat. Ennek megelôzése érdekében olyan képzési programokat támogat az intézkedés, melyeket elsôsorban kis- és középvállalkozások alkalmazottai vehetnek igénybe a fenti készségek megszerzésére, frissítésére. 2.2 Vállalkozóvá válás elôsegítése Az intézkedés általános vállalkozói készségek fejlesztésére irányuló programokat, speciális vállalkozói igényekhez kapcsolódó programokat, a vállalkozások megalapításához szükséges szakértôi segítségnyújtást (jogász, könyvelô stb.), valamint minôségbiztosítási rendszerek bevezetését támogatja. 3. prioritás: Helyi közigazgatás és a civil szervezetek kapacitásépítése
3.1 Munkavállalást elôsegítô speciális szolgáltatások megteremtése FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
Az intézkedés keretében megvalósuló tevékenységek komplex és személyre szabott szolgáltatásokat nyújtanak a tartósan munkanélküliek számára, alkalmasak arra, hogy elérjék az aktív korú nem foglalkoztatottak széles körét. A munkaerôpiaci szolgáltatások fejlesztése során olyan komplex szolgáltatórendszert kell kiépíteni, amely kiegészíti az önkormányzatoknál és a munkaügyi szervezetben nyújtott szolgáltatásokat és támogatásokat, illetve több szolgáltatás kombinációjára épül (mentális-szociális gondozás, felzárkóztató képzés, beilleszkedés segítése, utógondozás stb.), annak érdekében, hogy a megoldásokat az egyéni sajátosságokhoz lehessen igazítani, valamint segíti a munkatapasztalat-szerzést. 3.2 A közigazgatásban és civil szervezeteknél dolgozók tudásbázisának növelése A közigazgatásban és a nonprofit szervezeteknél dolgozóknak folyamatosan biztosítani kell a képzést, továbbképzést, mely nemcsak a tudásbázis növekedésével jár, hanem a minôség javulásának irányába is hat. A szakmai tudás fejlesztéséhez a szakmai továbbképzések, konferenciák és tanulmányutak, valamint kutatásokban való részvétel adhatnak jelentôs segítséget. 3.3 Az intézmények közötti együttmûködések fejlesztése Az intézkedés támogatja a települések szociális és gyermekjóléti szolgáltatástervezési koncepcióinak elkészítését az önkormányzatok, civil szervezetek, és alapellátó intézmények együttmûködésével, települési önkormányzatok, civil szervezetek, egészségügyi, oktatási, szociális és gyermekjóléti intézmények között kapcsolatfejlesztô tréningek szervezését, ellátási protokollok kialakítását, valamint gyermekvédelmi diszpécserközpontok és krízisügyeletek kialakítását. 3.4 Kutatás-fejlesztés és stratégiai tervezés megerôsítése A munkaerôpiaci, gyermekjóléti és szociális intézményeknél nagyon sok információ halmozódott fel mind a rászorultak körérôl, mind az ellátásban részesülôkrôl, mind pedig a kínált szolgáltatási palettáról. Ez az információ azonban halott tôke, mivel az egyes adatok nincsenek összehangolva, a párhuzamos szolgáltatók nem tudnak egymás tevékenységérôl. Az intézkedés ezért olyan adatbázisok megteremtését támogatja, amelyek webes felületként minden szakember és közigazgatási dolgozó számára hozzáférhetôvé válnak. Szükséges ezen túlmenôen az információáramlás javítása a szolgáltatásokat igénybe vevô lakosság felé. 3.5 A szociális ellátás infrastruktúrájának fejlesztése A szociális ellátások fejlesztésének kardinális kérdése az infrastruktúra megteremtése. Ez még a nagyobb települések, kerületek számára is gondot jelent, a kisebb településeken csaknem megoldhatatlan feladat. Az egyszeri beruházást követôen viszont hosszú távon megoldódik az ellátás, mivel a szociális szolgáltatások állami támogatása a tartós és átmeneti bentlakásos intézmények esetében csaknem teljeskörûen fedezi a kiadásokat. 5
BONIFERT DONÁT, a közgazdaságtudomány kandidátusa, az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. vezetô tanácsadója
A KISTÉRSÉGEK SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Területbesorolási rendszerek az EU-ban és Magyarországon A területi egységek egy-egy országon belül korábban fôként a közigazgatási funkciók megszervezésének keretét képezték, egy részük azonban ezen belül többnyire valamilyen formában önkormányzati funkciókat is kapott. A területi statisztikai feladatok ellátása (többek között Magyarországon is) mindenkor ugyancsak a különbözô szintû területi egységek keretei között valósult meg, a területi adatokhoz kapcsolódó területfejlesztési funkciók azonban fôként a nyolcvanas években a nyugateurópai integráció folyamatában, a regionális gazdaságfejlesztési problémák és a regionális gazdasági kapacitás vizsgálatára legalkalmasabb földrajzi területegységek megválasztására irányuló törekvések során kaptak szerepet. Az Európai Unióban ma használatos területi osztályozási rendszert az EU statisztikai szervezete, az Eurostat dolgozta ki. Elnevezése a francia nyelvû meghatározás (Nomenclature des unités territoriales statistiques, azaz Területi Statisztikai Egységek Nómenklatúrája) rövidítésébôl kialakult NUTS. A NUTS-nak közvetlen jogi alapja nincs, de az Európai Közösség (majd az EU) törvényhozásában 1988 óta alkalmazzák (a 2052/88 számú, a Strukturális Alapok feladatairól szóló EK Tanácsi Rendelet, majd a helyébe lépett 2081/93 rendelet alapján) oly módon, hogy a Strukturális Alapok alkalmazásának célterületeként jelölik meg a meghatározott NUTS területi egységeket. A NUTS-nomenklatúra fokozatosan alakult ki. Az EK által szervezett 1961-es Brüsszeli Regionális Gazdasági Konferencia hozta létre a NUTS 2 (Basic regions) szintet, amelyet a tagországok regionális politikájuk általános keretéül használtak, és a NUTS 1 (major socio-economic regions grouping together basic regions) szintet, amely alkalmas volt a regionális-nemzeti problémák bemutatására. Ezeket a szinteket ajánlotta az EK a problémák regionális elemzésére, így pl. a vámunió és a gazdasági integráció hatásainak a nemzeti szintnél mélyebb vizsgálatára. A NUTS 3 egységei viszont nagyjából olyan régiók, amelyek méretükben megfelelnek egy komplex gazdasági elemzés számára, speciális helyzetelemzést vagy pontos területi felméréseket lehet róluk készíteni. A ma használatos NUTS ötszintû hierarchikus osztályozás, három regionális és két lokális szinttel. A hetvenes években a NUTS fokozatosan felváltotta a speciális területi osz6
tályozásokat (a fôként statisztikai alapú mezôgazdasági, közlekedési stb. régiókat) és mára alapját képezi a regionális gazdasági fejlesztések elszámolásának, valamint az EU regionális szintre kialakított adatfelvételeinek és a regionális társadalmi-gazdasági elemzéseknek. A tagországok közigazgatási struktúrája alapvetôen két fô regionális (pl. Németországban a tartomány és a „Kreis”, Franciaországban a departement és a régió, Spanyolországban a „Communidades autonomas” és a provincia, az Egyesült Királyságban a standard régió és a megye, Olaszországban a régió és a provincia) és egy lokális szintbôl (községek) áll. A fennmaradó két területegység inkább csak statisztikai-elemzési, illetve területfejlesztési funkciók miatt került kialakításra a tagországokban, de elôfordul a különbözô közigazgatási funkciók idetelepítése is. Magyarország területét az utóbbi évtizedekben szintén számos alkalommal, különféle szempontok és módszerek alapján osztották fel régiókra különbözô tudományos mûhelyek és politikusok. Az ismertebb változatokból is legalább 15 megoldást ismer a szakirodalom, ami azt jelzi, hogy a tudományos kutatás szférájában valójában nem lehetett eljutni egy általánosan elfogadott régióbeosztáshoz. Viszonylagos egyetértés alapján, egy tárcaközi megegyezés eredményeként alakult ki 1971-ben a tervezési-gazdasági körzetek rendszere, (lásd az OT-ÉVM 101/1971. számú közös közleményét). Erre a területbeosztásra a KSH Területi statisztikai évkönyve egy évtizeden keresztül (1971 és 1980 között) önálló fejezetben rendszeresen közölt jelentôs terjedelmû adatfeldolgozást. E régiókra ebben az idôszakban fejlesztési koncepciókezdeményezések is épültek, de mert érdemleges munkaszervezetük sohasem alakult ki, a centrumból kiindult kezdeményezés az érdekeltek részérôl nem kapott támogatást, a rendszer nem hozott maradandó eredményt, s a feledés homályába merült. A kilencvenes években már az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos követelmények között szerepelt egy olyan hierarchikus területbeosztási rendszer létrehozása, amely felépítésében, logikájában megfelel az unió rendszerének, a NUTS nomenklatúrának. Az erre a célra alkalmas rendszer kialakítása meglehetôsen idôigényesnek bizonyult. Abban viszonylag gyorsan kialakult az egyetértés, hogy Magyarországot – Dániához, Írországhoz, Luxemburghoz hasonlóan – NUTS 1 szinten egyetlen egységnek kell tekinteni. Nehezebb kérdésnek bizonyult viszont a második és harmadik szinttel kapcsolatos álláspont kialakítása, mert itt ellentétbe kerültek egymással a regionalista és a vármegyepárti nézetek. Elôbbiek 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
abból indultak ki, hogy a magyarországi megyék méretei nem érik el az EU kiemelkedôen legfontosabb NUTS 2 szintjét, ezért ki kell alakítani egy külön regionális területbeosztást, míg a megyék tökéletesen kielégítik a NUTS 3 szint követelményeit. Végül ez a nézet került többségbe. Magyarországon a NUTS 4 szint jelenti a kistérségeket. Magyarországon a mai kistérségi szintnek megfelelô járások, mint választott testületekkel rendelkezô területegységek („tanácsszintek”) 1971-ben megszûntek, de közigazgatási területegységként 1984-ig fennmaradtak. Ekkor mint közigazgatási egységek is megszüntetésre kerültek, s helyükbe igazgatási város, illetve nagyközség környék elnevezéssel 139 területegységet alakítottak ki, majd ezek fokozatosan átadták helyüket a közvetlen megyei irányításnak. Az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény az igazgatási város, illetve nagyközség környék rendszert végleg megszüntette, de a korábbi járási, városkörnyéki szerepkörbôl adódóan a kistérségek részben a kihelyezett államhatalmi, államigazgatási és szolgáltatási feladatok, illetve tevékenységek színterei maradtak. Nem közigazgatási alapon nyugvó, 138 statisztikai kistérséget 1991 és 1993 között a KSH alakított ki a területi statisztikai feladatok ellátásához, illetve az összetartozó, de a megyénél kisebb kistérségek, a településrendszerben a centrumvonzáskörzet jellegû kapcsolatok elemzése céljából. Az 1996. évi területfejlesztési törvény alkalmazásához ezt a rendszert felülvizsgálva dolgozták ki a jelenleg is létezô, 150 egységbôl álló kistérségi struktúrát. Ennek felülvizsgálata 2001-ben kezdôdött meg és jelenleg is tart. A hazai kistérségi rendszer képezi jelenleg – a tervezésistatisztikai funkcióval párhuzamosan – a területi kiegyenlítési támogatások allokálásának alapját, s a kistérségi területfejlesztési önkormányzati társulások (amelyek területe azonban sok esetben nem esik egybe a statisztikai kistérségek határaival) képviselôik révén részt vesznek a megyei, illetve a regionális fejlesztési tanácsok munkájában is. Az utóbbi években
FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
már megfigyelhetô bizonyos államigazgatási, szolgáltatási, általában „menedzser” típusú tevékenységeknek a statisztikai kistérségek rendszerét követô vagy azokhoz közelítô telepítése vagy az arra való törekvés. Ilyen, pl. az okmányirodák, a Teleház-program, a kistérségi megbízottak hálózata, a bankok és biztosítók fiókhálózatainak, az informatikai-távközlési szolgáltatók körzetközpontjainak a telepítése. A kistérségi szint és a településszerkezet korszerûsítése az EU-ban és nálunk Az Európai Unió jelenlegi tagországai közül a mi kistérségeinknek megfelelô NUTS 4-es egységet csak hat országban (Egyesült Királyság, Finnország, Görögország, Írország, Luxemburg és Portugália) alakítottak ki, a többi kilenc tagországban ilyen szintet nem különböztetnek meg. A NUTS 4-es szint alkalmazása vagy ennek mellôzése az EU-tagállamokban a települések átlagos méretével, illetve az eggyel magasabb területegység (ez nálunk a megye) nagyságával függ össze. A hat, kistérségi szintet is alkalmazó ország területi viszonyai a következôkkel jellemezhetôk: • A leginkább elaprózottnak a miénkhez hasonló népességszámú (10,5 milliós) Görögország területi beosztása tekinthetô. A települések (NUTS 5) átlagos népességszáma itt a hazainál is alacsonyabb (2 ezer fô), a következô (NUTS 4-es) szinten a miénknél valamivel népesebb (átlagosan 70 ezer fôs) egységek találhatók, a NUTS 3-as (nálunk a megyéket jelentô) szint viszont ismét elaprózottabb: a görögök itt a mi 19, átlagosan 436 ezer fôs megyénkkel szemben 52, népességszámát tekintve fele akkora (206 ezer fôs) területegységeket alakítottak ki. A görögországi területbeosztási struktúra azonban nagyrészt a speciális földrajzi körülményekre (nagy számú sziget) vezethetô vissza. • Írország településszerkezete ugyancsak elaprózott (az EU-tagországok között a legkisebb, mindössze 1 fôs átlagné-
7
pességû településekkel), s nyilvánvalóan ezt hivatott ellensúlyozni a miénknél mintegy kétszer nagyobb átlagos népességszámú kistérségi (városkörnyéki) szint. Ugyanakkor a következô (NUTS 3-as) szinten a mi megyéinkhez hasonló átlagnépességû területegységeket alakítottak ki (régiók), viszont NUTS 2-es szintet nem alkalmaznak. • Luxemburg a mi körülményeinkkel ugyancsak nem egybevethetô helyzeténél fogva, viszonylag nagy (4 ezer fôs) átlagnépességû települések felett alakított ki a miénknél valamivel kisebb kistérségi szintet, amely viszont az egyedüli „középszint”, e felett már csak az országos szint létezik. • Portugáliában mindhárom vizsgált szinten a miénknél kisebb átlagos népességszámú területegységeket alakítottak ki, jórészt ugyancsak a földrajzi viszonyok (a Dunántúlhoz hasonló, nagyrészt hegyes vidékek, valamint az ország szárazföldi területétôl viszonylag távol esô szigetek) következtében. • Finnországban a jelentôs kiterjedésû, ritkán lakott területek kezelését könnyítik meg a (skandináv országokra egyébként is jellemzô) nagy átlagos népességszámú települések, s ezek felett a miénkhez hasonló méretû kistérségek, illetve a mi megyéinknél valamivel kisebb NUTS 3-as egységek alakultak ki. Az átlagok azonban a rendkívül eltérô népsûrûség miatt nagy eltéréseket takarnak. • Végül az Egyesült Királyságban az EU-tagországok között a legnagyobb átlagos népességszámú megyék (területi önkormányzati régiók) találhatók, érthetô tehát, ha ezek a miénknél lényegesen nagyobb kistérségekre (kerületekre) oszlanak, miközben a települések átlagos népességszáma (5 ezer fô) a többi észak-európai, valamint a skandináv országokénál kisebb, s a miénknél nem sokkal nagyobb. Itt a hetvenes években érvényesült központosító tendenciák hatására alakultak ki a nagyobb méretû magasabb területegységek. A NUTS 4-es szintet nem alkalmazó EU-tagországok egy része (Belgium, Dánia, Hollandia, Svédország) igen nagy – húszezret megközelítô, vagy azt meghaladó – átlagnépességû települési (NUTS 5-ös) szinteket alakított ki, nagyrészt a korábbi kistelepüléseknek egy-egy nagyobbhoz történt csatolásával, így érthetôen nem merül fel külön NUTS 4-es szint kialakításának szükségessége. Ezek a nagy méretû települések a mi fogalmaink szerint már közelebb állnak a kistérségekhez, mint a falvakhoz vagy városokhoz. Hasonló a helyzet Olaszországban is, ahol az észak-európai országokénál kisebb, de európai összehasonlításban még mindig igen nagy (7 ezer fôs) átlagos népességszámú településeket alakítottak ki. A kistérségi szintet nem alkalmazó EU-tagállamok másik része (Németország, Ausztria) a települések viszonylag kis méreteit meghagyta, viszont ugyancsak nagy számú és kis méretû NUTS 3-as szinteket alakított ki, amelyek átlagos népességszáma az EU-tagállamok között a legkisebbek közé tartozik, s a mi megyéinknél is lényegesen kisebbek. A mi fogalmaink szerint tehát ezek közelebb állnak a kistérséghez, mint a megyéhez. A települési önkormányzati rendszer ésszerûsítésének szükségessége a második világháború utáni idôkben, a „jóléti társadalom” bôvülô szolgáltatási struktúrájának elterjedésével vált igazán elismertté a közigazgatási szakemberek körében. Ekkor indultak meg a legtöbb országban a területi reformok, amelyek során a települési önkormányzatok számának csökkentésére, méreteik növelésére törekedtek – ami el8
sôsorban a skandináv, illetve észak-európai országokban (Svédország, Dánia, Belgium, Hollandia) járt sikerrel. Másutt (Franciaországban, Portugáliában, Olaszországban, Ausztriában, Görögországban és részben Spanyolországban is) az erôs lokálpatriotizmus, az önkormányzatok ellenállása miatt ezek a törekvések csak részben vagy egyáltalán nem bizonyultak eredményeseknek. A különbözô méretû települések funkciója nagyon eltérô: általában minél kisebb településrôl van szó, annál kevesebb feladatot lát el. Jellemzô, hogy az elaprózott településszerkezettel rendelkezô országokban vagy megnövekszik az eggyel nagyobb (városkörnyéki, kistérségi) szint szerepe, vagy önkormányzati társulások veszik át a települések funkcióinak egy részét. Emiatt a legtöbb országban külön jogszabályokkal szabályozzák a települési önkormányzatok együttmûködési formáit, többnyire önkéntes, de sok esetekben kényszertársulások formájában. Ilyen módon valójában azokban az országokban is létezik a települések feletti NUTS 4-es („kistérségi”) szint, ahol formálisan nem alakítottak ki ilyen területegységet. A települési önkormányzatok együttmûködését nemcsak ott szorgalmazzák, ahol a településszerkezet koncentráltabbá tétele nem sikerült, hanem azokban az országokban is, ahol elôrehaladt ez a folyamat. Ennek egyebek mellett az a magyarázata, hogy a központosítás következményeként kialakult struktúra nem minden esetben bizonyult eredményesnek, s esetenként elégedetlenséget szült a döntéshozó szinteknek a lakossági közösségektôl való eltávolodása miatt is. Nálunk a közigazgatási rendszer – ezen belül a közigazgatási területegységek – átrendezésének szükségessége az 1990ben nemzetközi viszonylatban kiemelkedôen liberálisnak tekintett önkormányzati rendszer létrehozása óta ugyancsak többször napirendre került, jelentôs kiigazításra azonban még nem került sor. Az átrendezést a területfejlesztési funkciók mellett a közvetlen közigazgatási funkciók jelenleginél hatékonyabb ellátásának szükségessége is indokolja. A magyarországi települések mintegy 70 százaléka kicsi, 2000 fônél kevesebb lélekszámú, közigazgatási és gazdasági szempontból nem versenyképes egység, ugyanakkor a hazai közigazgatásban nincs a települések méreteihez igazodó differenciált feladatelosztás. A települési önkormányzatok önállóságát jogszabályok nem korlátozzák, gyakorlatilag nincs sem jogi, sem költségvetési együttmûködési kényszer közöttük. A kis méretük és az ebbôl következô minimális gazdasági erejük következtében mûködésképtelen önkormányzatok külön állami támogatásban részesülnek. Közigazgatás és társulások a kistérségekben A különbözô területegységek mérete és ezek egymáshoz való viszonya nem ad eligazítást abban a tekintetben, hogy ezek az egységek milyen közigazgatási, illetve szolgáltatási funkciókat látnak el, emellett irányításuk módja (önkormányzati vagy centralizált) is eltérô lehet. Az a körülmény, hogy Magyarországon 1990 óta nem léteznek választott vezetô testülettel rendelkezô, középszintû közigazgatási feladatokat ellátó szervek, az állami közigazgatás dekoncentrálásához (a megyei szint államosításához) vezetett. Hasonló jelenség tûnt fel kezdetle2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
ges formában 2000-ben a statisztikai kistérségek szintjén is a kistérségi megbízottak megjelenésével. Nálunk a közigazgatás alsóbb szintjein mûködô, a különbözô minisztériumok felügyelete alatt álló ún. „dekoncentrált” vagy „centrális alárendeltségû” szervek egy (kisebb) része regionális, nagyobb része megyei (fôvárosi) szinten tevékenykedik, de néhány szerv kistérségi (városkörnyéki) hatáskörrel rendelkezik (bányamûszaki felügyeleti szervek, földhivatalok, népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatok, rendôrkapitányságok, ügyészi és bírósági szervek, munkaügyi központok). Újabban megjelenik a települési igazgatási feladatoknak a vonzáskörzetre történô kiterjesztése is (gyámügy, építésügy, okmányirodák). A megyei szervek illetékességi területe általában megegyezik a megye területével, a regionális és a kistérségi (városkörnyéki) szerveknél azonban az illetékességi terület többnyire nem esik egybe a mai statisztikai régiók, illetve kistérségek területével. A városkörnyéki („járási”) szintnek megfelelô igazgatási központnak tekinthetô városok száma ma nem éri el a 100-at, a kisvárosok nagy része tehát szolgáltató (gazdasági, oktatási, kereskedelmi, egészségügyi) központ, jelentôs közigazgatási kisugárzás nélkül, s feltehetôen ez marad a jövôben is. Nyugat-európai (fôként német és francia) példák alapján látható, hogy a városkörnyéki közigazgatás és szolgáltatások integrálásában több-kevesebb sikert elérhetnek a különféle formájú és struktúrájú városkörnyéki szervezetek, tevékenységük azonban általában bizonyos mértékû (bár a különbözô jellegû vonzási kapcsolatok függvényében eltérô) központi szabályozást igényel. Nálunk a települési társulások a kilencvenes évek második felében jelentôs részben a közös infrastrukturális fejlesztési programok (víz- és gázellátás, szennyvízés szilárd hulladék kezelés, esetenként közös ipari parkok és vállalkozói övezetek) megvalósítását tûzték ki célul. Területi kiterjedésük igen változó, azonban szinte kivétel nélkül eltér a statisztikai kistérségekétôl. A közigazgatás kistérségi szintû továbbfejlesztésére vonatkozóan kialakulóban lévô elképzelések ma Magyarországon elsôsorban arra irányulnak, hogy a kisebb települések együttmûködése kötelezôvé váljon (pl. a 3000 alatti lélekszámú települések kötelezô körjegyzôségbe tömörülése kapcsán megszûnjenek a kivételek, a körjegyzôségeket az állam költségvetési eszközökkel megtámogassa), s egyes esetekben a városi rangú települések önkormányzatához városkörnyéki feladatokat telepítsenek. A kérdéssel foglalkozó szakértôk egy része szerint a városkörnyék-régió közigazgatási szintek szerinti funkció-elosztás lenne racionális, és célszerû lenne a választási rendszeren belül a kistérségi képviseleti rendszer létrehozása. Ugyanakkor – mint erre a fentiekben már utaltunk – megjelent a kistérségi szinten az állami térfoglalás elsô jele is. A magyar önkormányzati rendszer a települési autonómián alapul, a hazai jogi szabályozás ugyanakkor az önkormányzati feladatok hatékonyabb, gazdaságosabb, célszerûbb ellátása érdekében ösztönzi, hogy az önkormányzatok társulásokat hozzanak létre. A hazai gyakorlat nem ismeri a több nyugati országban létezô kényszertársulás intézményét, ehelyett az önkormányzatok önként, a képviselô-testület minôsített többséggel hozott döntése alapján hozhatnak létre társulásokat. Az önkormányzati törvény az önkormányzati társulások négy fô típusát sorolja fel: FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
• körjegyzôségek, vagyis a hivatali feladatok ellátására létrehozott társulások, • a települési önkormányzatok által létrehozott hatósági igazgatási társulások, • intézmények fenntartására létrehozott társulások, • közös képviselô-testület, illetve a törvény 1997. évi módosítása értelmében társult képviselô-testület. Az önkormányzati törvény nyitva hagyja annak a lehetôségét, hogy az önkormányzatok a fentiektôl eltérô társulásokat hozzanak létre. A területfejlesztési társulások az önkormányzati társulások egy sajátos válfaját jelentik. Ezeknek a szervezeteknek a létrehozását és mûködését az önkormányzati törvény, az 1996. évi területfejlesztési törvény, valamint a helyi önkormányzatok társulásáról és együttmûködésérôl szóló 1997. évi törvény szabályozza. Feladataik közé tartozik a települések összehangolt fejlesztése, közös területfejlesztési programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása. A területfejlesztési önkormányzati társulás területfejlesztési koncepciót és programot készíthet, amelyet a területileg érintett megyei területfejlesztési, illetve kiemelt térségi fejlesztési tanács véleményének kikérése után a társulás hagy jóvá. A kistérségi területfejlesztési koncepciót össze kell hangolni az országos, a regionális és a kiemelt térségi koncepciókkal, ugyanakkor a nagyobb térségekre vonatkozó területfejlesztési koncepciókat és programokat egyeztetés céljából meg kell küldeni a területileg érintett területfejlesztési önkormányzati társulásoknak is. Az Országos Területfejlesztési Koncepció (amelyet az Országgyûlés 35/1998. évi határozatával fogadott el) úgy fogalmaz, hogy a településrendszer meghatározó szintje a kistérségi együttmûködés, amelyben többirányú a munkamegosztás az egyes települések között. A területfejlesztési önkormányzati társulások önkéntes szervezôdések, nem kötelesek igazodni a statisztikai kistérségek határaihoz. Ez a magyarázata annak, hogy számuk meghaladja a statisztikai kistérségek számát, és határuk sok helyen nem esik egybe azokkal. Elôfordul a megyehatáron átnyúló együttmûködés is, bár ez meglehetôsen ritka, és általában csak 1-2 települést érint. Az egyetlen kivétel a Tisza-tó térsége, ahol 4 megye 7 statisztikai kistérségének 19 önkormányzata alakított társulást. A tapasztalatok szerint a kistérségi társulások eredményessége személyfüggô, egyértelmûen a társulás elnökének, de még inkább menedzserének aktivitásától, felkészültségétôl, agilitásától függ. Jelenleg mintegy 500 térségfejlesztési menedzser és statisztikai kistérséghez kirendelt MeH megbízott hivatott a térségi fejlesztés és programkészítés ügyét elôsegíteni. A Sapard kistérségekben FVM projektmenedzserek nyújtanak segítséget a programok kidolgozásához. Ezeknek a szakembereknek munkájához azonban nem mindenütt áll rendelkezésre irodahelyiség. Egyes régiókban, illetve megyékben a kistérségi társulások egy része térségfejlesztési irodában látja el feladatát (Dél-Alföld, Észak-Alföld, Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Bács-Kiskun, Fejér megye), máshol nem, vagy csak elvétve mûködnek kistérségi irodák. Általában a programkészítésben aktívabb, erôsebb kistérségek, illetve társulásaik mûködtetnek irodát. A kistérségi irodák általában a helyi önkormányzat egy helyiségében mûködnek, aminek fenntartásához több helyen az önkormányzat is 9
hozzájárul. Az irodát több szakember osztja meg egymás közt, például a kistérségi menedzser, a falugazdász, a MeH megbízott. A menedzsereket többnyire a társulások fizetik, de elôfordul még a társadalmi munka is. A kistérségek szerepének várható alakulása Magyarországon a közigazgatásban és a területfejlesztésben A kistérségi-városkörnyéki szint nálunk már ma is fontos szerepet játszik mind a közigazgatásban, mind a területfejlesztésben, jelentôségének növekedése azonban az elkövetkezô években inkább a területfejlesztésben valószínû, mint a közigazgatásban. Közigazgatási téren a kistérségi-városkörnyéki funkciók kis mértékû bôvülése a települési igazgatási feladatoknak a vonzáskörzetre történô további kiterjesztése útján képzelhetô el, de a települések közötti együttmûködés erôsítése inkább a különbözô szolgáltatási funkciók (oktatás, egészségügy stb.) területén célszerû. A nyugat-európai településegyesítési tendenciák érvényesítése Magyarországon belátható idôn belül elképzelhetetlennek látszik, ezért a települési funkciók hatékonyabb ellátása érdekében inkább a feladatok társulások keretében történô közös ellátásának további kiterjesztése látszik a lehetséges útnak. A területfejlesztés területén Magyarországon a kistérségi szint kitüntetett jelentôségét – egyebek mellett – a területi kiegyenlítési tendenciák erôsítésének szükségessége támasztja alá. A gazdasági teljesítmény területi különbségeinek értékelése az elmúlt években a különbözô szakmai mûhelyek tevé-
10
kenységében jelentôs teret kapott, az értékelések eredményei azonban sok esetben eltérnek egymástól annak függvényében, hogy azokra milyen léptékû területi egységek szintjén, s milyen módszerek alkalmazásával került sor. Kisebb területi egységekben vizsgálva a helyzetet, jóval árnyaltabb kép alakul ki, mint ha a vizsgálat csak a nagyobb egységekre terjed ki. Már a megyék szintjén sem olyan egyértelmû például a Nyugat–Kelet megosztottság a gazdasági teljesítményt tekintve, mint regionális szinten: a nyugati országrészben például Somogy megye gazdasági fejlôdése lassul, míg a keleti országrészben Csongrád megye – Szeged dinamikus fejlôdése következtében – országos viszonylatban jó helyet foglal el. Ugyanakkor a legalacsonyabb fejlettségû Észak-Magyarországon belül Borsod-Abaúj-Zemplén megye is valamelyest javuló teljesítményt mutat. A kistérségeket tekintve még inkább differenciált a kép: a KSH által folytatott vizsgálatok szerint a fejlettségi különbségek ezen a szinten eléggé mozaikszerûen helyezkednek el. GM Regionális Információs Fôosztálya által készített Magyarországi kistérségek fejlôdése 1994–1999. címû tanulmány is megállapítja, hogy minél kisebb területi szintet vizsgálunk, annál hamarabb vehetôk észre a változások. A magasabb szintek felé haladva ugyanis a különbségek elfedôdnek, azaz a jobb és a rosszabb helyzetû térségek adatai végül egy átlagos értéket tükröznek. Kistérségi, de különösen a kistérségi értékeket is alakító települési szinten sokkal inkább nyomon követhetôk a térségi változások. Egyes települések például az elmúlt évtizedben földrajzi helyzetüknek, történelmi örökségüknek, aktivitásuknak/passzivitásuknak stb. köszönhetôen, jelentôs fejlôdésnek indultak, avagy lemaradtak, s a statisztikai kistérségek szintjén elvégzett vizsgálatokból ezek a változások – még ha kissé tompítottan is – nyomon követhetôk. E változások mind az idôtényezôt, mind a folyamatok térbeli terjedését tekintve sokkal gyorsabbak, mint regionális, vagy akár megyei szinten. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési-támogatási eszközök mûködtetése s eredményességük nyomon követése tehát leginkább kistérségi szinten célszerû. Nagy kérdés persze, hogy ezeknek a funkcióknak az ellátása milyen kistérségi területi struktúrában képzelhetô el a legeredményesebben. A városkörnyéki-kistérségi közigazgatás állami funkcióinak ellátása ma a statisztikai kistérségi területi határoktól jelentôs mértékben eltérô térszerkezetben valósul meg, s a statisztikai kistérségek határainak ehhez történô hozzáigazítása szinte elképzelhetetlen (már csak a különbözô közigazgatási funkciók ellátásának egymástól is eltérô területi illetékessége miatt is). Az infrastruktúra-fejlesztési feladatok együttes ellátása ismét egészen más térszerkezetben oldható meg racionálisan, s a területfejlesztési önkormányzati társulások jelentôs része is a jelenlegi statisztikai kistérségi határoktól eltérôen jött létre. A statisztikai kistérségi határok jelenleg folyó felülvizsgálata során kialakult elképzelések egy-egy kiszivárgott részlete máris elégedetlen megnyilvánulásokat hozott felszínre. Úgy tûnik tehát, hogy minden érintett számára elfogadható statisztikai kistérségi határok kialakítására nem sok re2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
NUTS szintek és átlagos népességszámok az EU-tagországokban és Magyarországon Népesség NUTS 3 NUTS 4 NUTS 5 1998, ezer fô Db ezer fô db ezer fô db ezer fô Belgium 10 210 43 237 -589 17 Dánia 5 300 15 353 276 19 Németország 82 020 445 184 16 176 5 Görögország 10 520 51 206 150 70 5 921 2 Spanyolország 39 370 52 757 -8 077 5 Franciaország 58 850 100 589 36 664 2 Írország 3 700 8 463 34 109 3 445 1 Olaszország 57 370 103 557 -8 100 7 Luxemburg 420 1 420 12 35 118 4 Hollandia 15 690 40 392 -672 23 Ausztria 8 080 35 231 -2 351 3 Portugália 9 870 30 329 305 32 4 208 2 Finnország 5 150 19 271 88 59 455 11 Svédország 8 850 24 369 -286 31 Egyesült Királyság 58 650 65 902 485 121 11 095 5 Magyarország 10 090 19 436 149 56 3 112 3 Budapest 1 1815 1 1 815 23 79 Forrás: Kovács Róbert (2001): Kistérségek ma és holnap. BME TKK Pest megyei kistérségek Phare 2000 képzési program mény van, a területfejlesztési feladatok folyamatos ellátása ugyanakkor (s ez EU-s követelmény is) stabil területbesorolási rendszert feltételez. A legcélszerûbb megoldásnak tehát belátható idôn belül a jelenlegi, a statisztikai kistérségi határokhoz nem feltétlenül kötôdô, rugalmas társulási rendszer fenntartása látszik, a jelenlegi kistérségi határok legfeljebb minimális változtatásával. Külön kérdés, hogy mennyiben szükséges, vagy célszerû a különbözô területegységek szintjén választott önkormányzati testületek felállítása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzati választásokon a lakossági részvétel (a legkisebb településeket kivéve) általában lényegesen alacsonyabb, mint az országos (parlamenti) választásokon, s ez nem csak magyarországi jelenség. Ez arra utal, hogy a lakosság a közvetlenül átláthatónál nagyobb települési közösségekben általában kevéssé ragaszkodik önkormányzat mûködéséhez. Kistérségi szinten a szabadon, területi kötöttségek nélkül megalakítható önkormányzati társulásokban egyébként is megvalósul a lakosság közvetett részvétele, hiszen ezek vezetô testületeit a polgármesterek alkotják, s a polgármestereket közvetlenül választják. Inkább a szervezô-irányító feladatokat ellátó apparátusok megerôsítésére kell tehát törekedni a különbözô térségi szinteken, megfelelô anyagi forrásokat biztosítva ehhez. Felhasznált szakirodalom: Beluszky Pál (2000): Városhálózatunk és a közigazgatás területi beosztása. (In: Egy évtized önkormányzati mérlege és a jövô kilátásai. Szerk.: Verebélyi Imre. Budapest, 2000.) Bonifert Donát (2001): A regionális gazdaságfejlesztési programok végrehajtásának intézményrendszere. Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. Budapest. Bonifert Donát (2002): A gazdasági teljesítmény egyenlôtlen területi megoszlásának okai. Piacgazdaság Alapítvány, Budapest FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
Csefkó Ferenc–Ivancsics Imre (1994): A centrális alárendeltségû szervek igazgatás-korszerûsítési tendenciái. Tér és közigazgatás. MTA Regionális kutatások központja-Magyar Közigazgatási Intézet Dr. Winkler György (1999): Területfejlesztés. Kistérségek. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest G. Fekete Éva (2000): A területfejlesztés kistérségi szintje és az önkormányzatok. (In: Egy évtized önkormányzati mérlege és a jövô kilátásai. Szerk.: Verebélyi Imre. Budapest, 2000.) Hajdú Zoltán (2000): A területiség problematikája a magyar közigazgatásban 1989–2000. (In: Egy évtized önkormányzati mérlege és a jövô kilátásai. Szerk.: Verebélyi Imre. Budapest, 2000.) Horváth Gyula (1998): Európai regionális politika. DialógCampus Kiadó, Budapest–Pécs. Kovács Tibor (2002): Prológ a statisztikai kistérségi területbeosztás felülvizsgálatához. Területi Statisztika, 5. szám Kovács Róbert (2001): Kistérségek ma és holnap. BME TKK Pest megyei kistérségek Phare 2000 képzési program. Magyarországi kistérségek fejlôdése 1994–1999. GM Regionális Információs Fôosztálya, Budapest, 2001. június Magyarország kistérségei (sorozat) KSH megyei igazgatóságai, 2000 Pálné Kovács Ilona (1999): Regionális politika és közigazgatás. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest–Pécs. Pálné Kovács Ilona (2000): Integráció és dezintegráció a területi közigazgatásban. (In: Egy évtized önkormányzati mérlege és a jövô kilátásai. Szerk.: Verebélyi Imre. Budapest, 2000.) Pfeil Edit: A városok integratív funkciójának közigazgatási vonatkozásairól. Tér és közigazgatás. MTA Regionális kutatások központja-Magyar Közigazgatási Intézet. 11
MÁTÉ ZSOLT, a VÁTI Kht. Kutatási és mûemlékirodájának igazgatója
TUSNÁD 2003 11. BIENNÁLIS ÉPÍTETTÖRÖKSÉGVÉDELMI NEMZETKÖZI KONFERENCIA (Tusnád, Románia 2003. március 23–29.) TÖRTÉNETI ÉPÜLETEK FELÚJÍTÁSÁNAK KOMPATIBILITÁS KÉRDÉSEI Beszámoló
A tusnádi nemzetközi mûemléki konferenciák sorát az elsô, 1992ben szervezett rendezvény nyitotta meg. Elôzményként érdemes felidézni, hogy Romániában a Ceausescu rendszer 1977-ben eltörölte a mûemlékvédelmet, majd nagy hévvel hozzálátott a nálunk csak „falurombolás”-ként, ott szisztematizációnak nevezett folyamat megtervezésének. Hála Istennek, a szörnyû rombolás a szerencsétlen székely szombatosok falujának, Bözödújfalunak az elárasztásán túl nem jutott. A székely szombatosok halmozottan hátrányos sorsú népe, akiket a II. világháború alatt zsidó vallásuk miatt deportáltak – jóllehet a színtiszta székelyek –, a Ceausescu rendszert is megszenvedte. Annak idején a magyar médiát is bejárták a vízzel borított falu és a tóban árválkodó fehér templomának képei. A szerencsésen félbeszakadt falurombolásnál is többet ártott azonban az erdélyi épített örökségnek és fôképpen a magyar kultúrkör emlékeinek a mûemlékvédelem intézményrendszerének felszámolása, a szörnyû szegénység és elhanyagolás, a szakképzés megszûnése. Ebben a helyzetben az Erdélyi Múzeum Egyesület néhány lelkes tagja – köztük azok, akik a román forradalom után rögtön megragadva a lehetôséget, a Budapesti Mûszaki Egyetem Mûemlékvédelmi Szakmérnöki Tanfolyamát látogatták – megszervezte az elsô rendezvényt, amely lényegében a budapesti tanfolyam tanárainak elôadásaival egy kihelyezett szakmérnöki elôadássorozat volt. Itt a tanárok, köztük jómagam is, az idôkeretekhez igazítva elôadták a teljes mûemléki tematikát. Kezdve a mûemlékvédelem elméletén és gyakorlatán, 12
Brassó
folytatva a korszerû konzerválási eljárásokkal, kertvédelemmel, települési értékvédelemmel stb. Ezzel indult Erdély sok évre elsorvasztott mûemlékvédelmének újjáéledése. Az akkori lelkes hallgatók közül ma már nem egy a mostani konferenciák elôadója, jeles helyreállítások tervezôje, az erdélyi mûemlékvédelem meghatározó szereplôje. A konferencia pedig fejlôdött, igazán nemzetközivé vált. A kelet- és nyugat-európai résztvevôk mellett tengerentúli elôadók is a konferencia szereplôivé váltak. Számon tartott, valódi mûemlékfórummá vált, amelynek évenként visszatérô alkalmait a rendezôk egy-egy aktuális téma – pl. népi építészet, településvédelem, egyházi építészet stb. – köré szervezték, ugyanakkor megtartották a teljes mélységet a filozófiai, elméleti szinttôl akár a legrészletesebben taglalt anyagtechnológiai kérdésekig. A konferenciák kezdettôl kiváló technikai felszereltségûek, háromnyelvû – magyar, román, angol – szinkrontolmácsolással, vetítôvel, videóval, illetve számítógép kivetítôvel. Az elôadások színvonalas kiadása mára több mint kétszáz lektorált cikket tartalmaz háromnyelvû recenzióval és CD romon is megjelent. Ez az összegyûlt anyag önmagában páratlan érték. A konferenciákat mára már csak kétévenként hívják össze, általában egyidejûleg két szekcióban folyik a munka, al2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
ternatívaként választható workshopokon egy-egy téma részletesebb feldolgozásra kerül. Itt a résztvevôk eltérô szemlélete közvetlenül ütköztethetô. A kirándulások pedig az erdélyi kulturális örökség legszebb emlékeinek és a legsikerültebb mûemlék-helyreállításoknak a megismerését teszik lehetôvé. Az idei konferencia vezérszava a „kompatibilitás”, jobb és magyar szóval összeférhetôség volt. A konferencia a címnek megfelelôen tárgyalta a mûemléki helyreállítások kérdéskörét abban a vonatkozásban, hogy a helyreállítási és hasznosítási beavatkozások, mennyiben összeférhetôek az emlék jellegével, eredetiségével, illetôleg a társadalmi, financiális, technológiai összefüggésrendszerrel, vagyis azzal a szûkebb és tágabb környezettel, amelyben a mûemlék rehabilitációja és fenntartható revitalizációja megvalósul. A konferencia szervezôi és romániai, magyarországi, német, angol, osztrák, norvég, olasz, mexikói elôadói a korábbi konferenciáknak talán szûkebb szakmai tárgyalásmódján túllépve, újabb dimenziókban vizsgálták a történeti épületek helyreállításának problematikáját. A fenti általános megállapításokon túlmenôen az alábbi vonatkozásokban hozott a konferencia újat: 1. A helyreállítások financiális lehetôségeit és a hasznosulás pénzügyi vonatkozásait áttekintve, komolyan felmerül a hasznossággal arányos finanszírozás elérése. A kérdés különösen éles, mert az Európai 6-os keretprogramból eltûntek a kulturális örökségre vonatkozó témák és prioritások. A világgazdaság – fegyverkezés utáni – második legnagyobb ágazata a turizmus. Európában évenként háromszáz millió turista átlagosan 16 napot utazik. A statisztikai felmérések szerint idejének 30%-ában az örökség objektumait látogatja, vagy elôszeretettel a kulturális örökség által dominált környezetben tölti idejét, vagy veszi igénybe a szolgáltatásokat. Ezzel szemben az örökség objektumainak konkrét bevétele (pl. belépôk) alig haladja meg a turisztika bevételének 4%-át. A nyilvánvaló ellentmondás miatt az örökség fenntarthatósága veszélyeztetve van. Felül kell vizsgálni azt a szemléletet, amely a tágabb gazdasági környezet figyelmen kívül hagyásával egyedül a mûemlék saját bevételeitôl várja a mûemlék-helyreállítás és -fenntartás megtérülését. A problémában érdekeltté és költségviselôvé kell tenni az örökség értékeit élvezô és hasznaiból részesülô turisztikai és szolgáltatóágazatot, és el kell érFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
Medgyes
ni a társadalmi hasznossággal arányos finanszírozást. Ennek elérése elsôrendû közérdek – különösen Magyarországon – mivel nálunk a turizmus meghatározó ágazat lehet, a mûemlékek állaga viszont messze elmarad az európai szinttôl (Terje Nypan – Norvégia). 2. Az elôadók közül sokan és élesen kritizálták a helyreállításoknál és tervezéseknél elôírt vagy alkalmazott közbeszerzési eljárásokat. Az áltárgyilagos pályázati rendszer össze nem illô szempontrendszer alapján sokszor olyan döntésekhez vezet, amelyekben nem az emlék különleges értéke vagy kezelési módja, hanem teljesítési határidôk, garanciafeltételek, teljesítési díjak sora – sok lúd disznót gyôz módjára – akár meg is pecsételheti az emlék sorsát. Elgondolkodtató, hogy a jogosultságok (tervezôi és kivitelezôi) szabályozása nélkül a puszta folyamatszabályozás (verseny, hatósági felügyelet stb.) garantálhatja-e a jó eredményt, vagy más szempontok jutnak érvényre. 3. A konferencia hangsúlyozta a korábbi gyakorlatnál közérthetôbb, teljes illúziót keltô rekonstrukciók jelentôségét. A tö-
Segesvár
13
redékes, magyarázó, modern részletekkel helyreállított mûemlékek távol állnak a költségek terheit viselô közösségtôl. Túlzott szakmaiságukkal, öntörvényûségükkel gyakran megtévesztôek, kevéssé érthetôek és nem közvetítik az eredeti mû valós tartalmát. Fontos a teljességet bemutató helyreállítás, a helyreállító tudományos felkészültsége – és a látványt zavaró tervezôi ambíciók mellôzése. Csak így léphet ki a mûemlékvédelem a szakma szûk keretei közül. Így érvényesülhet közérdekû jellege, így válhat a nevelés, jó értelemben vett tanítás eszközévé, de így gyakorolhatja a legnagyobb turisztikai vonzerôt is. (Dr. Máté Zsolt, Bugár-Mészáros Károly – Magyarország). 4. Különös hangsúlyt kapott az értéktudatosítás folyamata, amely a közösség bevonásával, oktatási, nevelési, információs programok szervezésével oldható meg. Az erre épülô – pénz-
14
Segesvár
ügyileg támogatott prioritási programokba rendezett – településméretû mûemlékvédelem elengedhetetlen, hatékony segítôje pedig olyan közönségszolgálati iroda mûködtetése, amely az értékmenedzselési és pénzügyi támogatási feladatokat is el tudja látni (Guttman Szabolcs, Liviu Gligor Románia). 5. A konferencia a korábbiakban gyakran tárgyalt kifejezetten szakmai részleteken túl elôtérbe helyezte a szakmagyakorlás európai feltételrendszerét és szabványosítási kérdéseit mind a törvénykezési és anyagtechnológiai, mind pedig az esélyegyenlôségi – akadálymentességi – mûemléki vonatkozásokban (Christoph Mahat - Németország; Babos Rezsô - Magyarország; Marina Iliescu – Románia). 6. Több elôadás rávilágított arra, hogy a korszerû mûemlékvédelem és épített örökségvédelem nem nélkülözheti a térinformatikai rendezettségû, összekapcsolható és elérhetô adatbázisokat. Enélkül az állomány menedzselése, területi összefüggéseibôl származó elônyeinek kihasználása, a fejlesztési célokkal való integrálása nem oldható meg (Orosz Bálint, Wollák Katalin – Magyarország; Szabó Sámuel – Románia). 7. Több elôadó a mûemlékvédelmi szakmai kérdéseket távlatos filozófiai, társadalmi-erkölcsi összefüggésekbe helyezve tárgyalta (Káldi Gyula, Nagy Gábor, Balassa M. Iván – Magyarország; Szabó Bálint – Románia). Összefoglalóan megállapítható, hogy a konferencia hasznos volt. A mûemlékvédelem kérdéskörében új öszefüggésekre világított rá, és számos szakmai tanulsággal szolgált. A következô, 2005-ös rendezvény az ipari mûemlékek – világszerte rengeteg problémát felvetô – kérdéskörével fog foglalkozni. Segesvár 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
KÖRMENDY IMRE fôosztályvezetô, BM
HOZZÁSZÓLÁS FLEISCHER TAMÁS „ A KÖZLEKEDÉSPOLITIKA ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉS DILEMMÁI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZÚTHÁLÓZATOKRA” CÍMÛ CIKKÉHEZ Tisztelt Szerkesztôség! Örömmel és nagy érdeklôdéssel olvastam a Falu Város Régió folyóirat 2003. évi 3. számában Fleischer Tamás: A közlekedéspolitika és a fenntartható fejlôdés dilemmái, különös tekintettel a közúthálózatokra, címû írását. Magam – építészmérnök lévén – nem szállnék vitába a cikk szerzôjével (egyébként is sok gondolatával rokonszenvezek), mindössze néhány kérdést szeretnék feltenni néki. Az európai kitekintés és párhuzamok tekintetében visszatérô gondom, hogy sokan hazánk problémáit leegyszerûsítve a „vízfejjel”, Budapest létével és a túlzott központosítással magyarázzák, s ehhez társítják az elavultnak vagy elvetendônek titulált sugaras-gyûrûs szerkezetet, úthálózatot is. Kíváncsi lennék egy-egy olyan országgal való összevetésre, ahol a fôváros hasonlóan túlméretezett és külpontos elhelyezkedésû. Javaslom példának Dániát. Koppenhága (környékével) az ország lakosságának 25%-át tömöríti, és az ország (keleti) szélén fekszik. Milyen ott az úthálózat, és milyen sorrendben fejlesztették gyorsforgalmi úthálózatukat? A legfejlettebb EU-tagállamok gyorsforgalmi úthálózatának építési periódusait vizsgálva vissza kellene menni azok Magyarország jelenlegi fejlettségi szintjéhez viszonyítható idôszakába. Akkor, ott miként fejlôdött a hálózat, s mit építettek elôször? Egyes EU-tagállamok, például Portugália, miért épít autópályát napjainkban európai támogatással Galícia felöl az ország északi részében, ahol alig van forgalom? Miért nem koncentrál belsô gondjaira? A cikk állításai kapcsán felmerül egy sokkal átfogóbb kérdés: kihagyhatók-e bizonyos lépések (szándékosan nem írok lépcsôfokokat) az alakulási (nem bizonyosan fejlôdési) folyamatban, a társadalmi áramlatokban? Elkerülhetjük-e azokat a hibákat, amelyeket a bizonyos szempontból elôttünk (?) járók elkövettek? Bizonyos viFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
lágtendenciák ellen eséllyel küzdhetünk-e, és ha igen, mekkora eséllyel és milyen módon? A szerzô szerint Nyugat-Európa államai elôször a belsô úthálózatukat építették, s csak utána a nemzetközi összeköttetéseket. Milyen nemzetközi helyzetben tették ezt? A maihoz hasonlóban, vagy attól jelentôsen eltérôben? A Körmendy-féle sejtés szerint erôsen különbözôben, amikor még csak ébredezett az egyesült Európa eszméje s kiváltképp annak valósága. Mi alapján minôsül mennyiségi vagy minôségi fejlesztésnek egy fôút gyorsforgalmi úttá fejlesztése? Nem tartozik-e hozzá az elérhetôségi minimális követelményhez a gyorsforgalmi úton való megközelítés egy (nagy)város esetében? Ha igen, akkor nagyon is érthetôvé válik a közúthálózat olyan fejlesztése, amelyik a jelenlegi városokat, s azok közül is a jelentôsebbeket hozza olyan helyzetbe, hogy ne maradjanak le az európai versenyben. Minôséginek nevezhetô-e a fenntarthatóság – nagyon is helyes – szerzôi értelmezésében a somogyi dombvidék természeti területein át, „légüres” térben javasolt gyorsforgalmi út? Egyáltalán, milyen érdeke fûzôdik a társadalomnak ahhoz, hogy teljesen új utakat keressen, új fejlôdési gócokat indukáljon, amikor az összefüggô természeti, természet közeli helyek megôrzése is elemi igényként merül fel, amikor az ország népessége csökken, és amikor a súlypont eltolódások maguk után vonják a korábbi központok értékvesztését? A hálós séma kapcsán újabb elméleti kérdés: az annyira hibáztatott sugaras-gyûrûs rendszer nem hálós-e? (A természetben elôforduló egyik leggyakoribb háló, a póké pont ilyen. Elnézést a triviális példáért.) Másként megközelítve: csak derékszögû hálózat létezhet (és abban átlós elemek), vagy elképzelhetô egy megközelítôleg 60 fokos, azaz három, különbözô irányú párhuzamosokból felépülô hálózat is? Ha ugyanis egy ilyet ráhelyezünk hazánk térképére, akkor érdekes dolgokat észlelhetünk. Az egyik például, hogy egy ilyen rend is kiemelhet pontokat, központi hellyé teheti azokat, ha a három irány egy pontban (helyen) metszi egymást (például Budapesten). 15
Az irányok: kelet–nyugat (Sopron–Gyôr–Budapest –Nyíregyháza–Szatmárnémeti; Szentgotthárd–Dunaújváros–Nagyvárad; Letenye–Szekszárd–Szeged–Arad), északkelet–délnyugat (Barabás–Szeged–Szabadka; Kassa–Miskolc–Szolnok–Baja; Salgótarján–Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa; Gyôr–Szombathely–Szentgotthárd) és északnyugat–délkelet (Kassa–Nyíregyháza–Debrecen–Nagyvárad; Ózd–Eger–Kisújszállás–Békéscsaba–Arad; Esztergom–Budapest–Szeged; Pozsony–Gyôr–Székesfehérvár–Szekszárd–Baja–Zombor; Kôszeg–Szombathely–Zalaegerszeg–Nagykanizsa–Barcs). Természetesen ez csupán egy elméleti felvetés egy másik hálóra. A különbözô nagyságú, egyenlô oldalú háromszögekbôl, azok át- meg átmetszésébôl álló hálózaton rácsirányokból is felépülhet, létre jöhet egy-egy körútszerû elem (pl. Gyôr–Székesfehérvár–Szolnok–Eger–Miskolc, valamint Szombathely– Nagykanizsa–Kaposvár–Szeged–Debrecen–Miskolc). A kérdésfelvetéseken túl néhány, nem a lényeget érintô észrevétel. Budapest kiemelkedô helyzetét nem csupán a reformkor tudatos ellenpontképzô tevékenysége alapozta meg, hanem földrajzi adottságai: a Dunán való átkelés biztonsága (nem véletlenül épült itt Aquincum 2000 éve), ami egyedülálló a folyó magyarországi szakaszán, és a hegyvidék és a síkság találkozása, ami évezredek óta városképzô adottság. A Trieszt–Kijev útvonal (M7-es –M3-as) nem pusztán európai érdekbôl jött létre és épült ki, hanem a Dunán innen a hegylábi városokat kötötte össze (Gödöllô–Aszód–Hatvan–Gyöngyös–Eger–Mezôkövesd–Miskolc), a Dunántúlon pedig a tengeri kikötôt, Fiumét célozta meg (felfûzve Székesfehérvárt, Nagykanizsát, Csáktornyát, Zágrábot). A cikk 3. ábrájával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy az átadáshoz közelítô szekszárdi Duna-hidat miért hagyja figyelmen kívül.
16
A 4. ábrán a 8-as út nem fordul át középsô gyûrûbe, hanem a hálózat tartalmaz egy Eger–Jászság–Szolnok elemet is, ami megteremti a Kassa–Miskolc–Szolnok–Kecskemét–Belgrád irány hiányzó, Tisza menti kapcsolatát. Az egész az elôzôek értelmében pusztán szemléleti kérdés: hogyan olvassuk, értelmezzük a tervezett (vagy éppen a meglévô) hálózat elemeit. Az 5. ábra nyitott hálós sémájának miért nem felel meg az M1-es, M7-es – M0-ás – M3-as, M5-ös jelenlegi meglévô és tervezett nyomvonala? Véleményem szerint nagyon is megfelel, egyedül a balatoni és a budapesti távolságtartás, elkerülés mértékén lehet vitatkozni. A 6. ábrára – bár nem elegáns dolog – rá kellene rajzolni a már kiépült gyorsforgalmi úthálózatot, mert remélhetôleg a szerzô azokat nem akarja elbontani, vagy visszaminôsíteni. Ezzel a mûvelettel a 4. ábrán kifogásolt közeli útvonal-vezetések, kis háromszögek szép rendben, e változatban is elôállnak. Végül befejezésként még annyit, hogy nagyon örülök a kérdésfelvetésnek, az elvi alapokon álló megközelítésnek (mert valóban sokszor tetten érhetô a területrendezés és a területfejlesztés területén a mindenki kapjon valamit elv érvényesülése. A politika így szeretné leszerelni az ellenkezéseket, így akar egyetértésre jutni), az úthálózat toldozása helyetti új útvonalak javaslatának (amik szerintem a meglévô utakkal közel azonos útvonalakon is vezethetôk) és a megfelelô mélységet biztosító terjedelemnek. Remélem, hogy kérdéseim, felvetéseim hozzásegíthetnek a közgondolkodás alakításához. A téma egyik olvasatban nagyon aktuális, mert a jövônkrôl van szó, a másik megközelítésben idejétmúlt, mert az Országgyûlés elfogadta az országos területrendezési tervrôl szóló törvényt. Meggyôzôdésem, hogy az elôbbi megközelítés a helyes, csak tudni kell, hogy a hálózat jelenleg törvényben rögzített és módosításához nem elég a szakmai köröket elérni, hanem a politika számára is artikulálni szükséges azt.
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
HORVÁTH GYULA fôigazgató, egyetemi tanár, MTA Regionális Kutatások Központja
A SZÉKELYFÖLD TERÜLETFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁNAK TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA Elôzmények Az MTA Regionális Kutatások Központjának a regionális tudomány fejlesztésére kidolgozott stratégiája a 90-es évtized végén e diszciplína határon túli magyar tudományosságban való meghonosításának célját fogalmazta meg. Fiatal székelyföldi értelmiségiek egy csoportja – részben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karához kapcsolódva – Székelyföld 2000 elnevezéssel munkacsoportot szervezett, amelynek célja a területi kutatásokra való felkészülés, a székelyföldi fejlesztési stratégia kidolgozásának tudományos megalapozása volt. E tudományos mûhely 2000-ben Tusnádfürdôn, 2001-ben Csíkszeredában százfôs közremûködôi körrel konferenciákat szervezett a Székelyföld társadalmi, gazdasági és kulturális állapotának értékelésére. A munkacsoport eddig két kötetet publikált, megjelentette az 1902-ben rendezett Székely Kongresszus jegyzôkönyvét, és „A kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben” címmel közreadta a tusnádfürdôi konferencia elôadásait. 2001-ben a kolozsvári Civitas Alapítvány szervezésében az MTA Regionális Kutatások Központjának munkatársai erdélyi magyar és román kutatók részvételével szakmai tanácskozáson vitatták meg az európai területfejlesztés idôszerû kérdéseit. A tudományos mûhelymunkákon fogalmazódott meg annak igénye, hogy célszerû lenne összefoglalni a Székelyföldhöz tartozó három megye – Hargita, Kovászna és Maros – társadalmigazdasági és kulturális állapotának jellemzôit. A magyarországi regionális tudomány képviselôi részérôl e javaslat támogatásra talált. Egyrészt azért, mert e diszciplína stratégiai céljaival egyezô igényt fogalmazott meg, másrészt pedig azért, mert bizonyosra vehetô, hogy e vizsgálatok az európai regionális tudomány fejlôdését is szolgálják. A magyar társadalomtudományban gyökeret eresztett regionális tudomány szervezeti alapjainak határokon túlra való kiterjesztése mellett az is szerepet játszott, hogy e tudományágazat vizsgálati bázisa egy korábban kevésbé megkutatott térségre is kiterjedjen, megállapításainak ellenôrzését elvégezhesse, ezzel új kutatási eredmények legyenek elérhetôk. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
E program megvalósításában az MTA Regionális Kutatások Központja hatékony együttmûködô partnerre talált az Új Kézfogás Közalapítványban, amely anyagilag támogatta a székelyföldi kutatásokat, egyben folyamatosan hangsúlyozta azt az igényt is, hogy a tudományos kutatásnak – az elméleti törvényszerûségek feltárásán kívül – folyamatosan szem elôtt kell tartania az eredmények hasznosításának lehetôségeit. Az alapítvány gazdaságfejlesztési támogatási gyakorlatának hatékonysága fokozható, ha a projektfinanszírozási döntéseket a regionális környezet alapos ismeretében hozzák meg. Mint ahogy a megvalósuló projektek fenntarthatósága is kedvezôbb lehet a regionális beágyazottság következtében. A magyar területfejlesztésnek fontos történeti elôzményei vannak. A dualizmus kori Magyarország modernizációs programjai: a vasútépítkezések, a vízügyi munkálatok és az állami finanszírozású – elsôsorban budapesti – közmunkák jelentôs változásokat indítottak el az ország térszerkezetében. Ezek döntô részben koncentrációs jellegûek voltak, a fôváros országon belüli és nemzetközi pozícióit erôsítették. Az akkori kormányzatok nem dolgoztak ugyan ki mai értelemben vett területfejlesztési politikát, azonban az elmaradott országrészekben kibontakozó modernizációs követelésekre válaszokat tudtak megfogalmazni. A perifériák eltérô erôsségû akcióit az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) karolta fel. Az egyesület mûködési filozófiájában fontos szerepet kapott a területi különbségek mérséklése. Az elsô kormányzati fejlesztési program az Északkelet-Kárpátokban indult az 1890-es évek végén, majd az 1902. évi Székely Kongresszus határozatai nyomán fogalmazódott meg kormányzati felzárkóztatási stratégia az ország egyik legelmaradottabb térsége, a Székelyföld modernizálására. A Székely Kongresszust – amely a térség szereplôinek fejlesztési törekvéseit példamutató módon foglalta egységes rendszerbe – a magyar területfejlesztési tradíció fontos elemének kell tekintenünk. A történelem vihara megakadályozta ugyan, hogy az ajánlásokat konkrét kormányzati és helyi cselekvés kövesse, a kongresszus jegyzôkönyve a területfejlesztési szakembereknek mégis érdekes és elgondolkodtató módszertani olvasmány lehet ma is.
17
Célkitûzés és megvalósítás A székelyföldi kísérlet, a másfél évig tartó feltáró munka azt a célt szolgálta, hogy a modern területfejlesztés stratégiai megalapozó szakasza számára széles körû információs bázison nyugvó helyzetértékelô dokumentáció készüljön. A helyzetfeltárás a fejlesztési programok kidolgozásának fontos része. A gazdasági és a szociális terek adottságai, a fejlôdés mozgatórugói ugyanis különbözôek. A fejlôdési elemek jelenlétének eltérô súlya, a közöttük kialakult kölcsönkapcsolatok sokszínû kombinációja miatt változatos problémamegoldásra nyílik lehetôség. Fejlesztési megoldásokat még egy országon belül sem lehet mechanikusan másolni, sok kedvezôtlen nyugat-európai tapasztalat a bizonyíték erre. Minden régiónak saját magának kell megtalálnia – a nemzeti és az európai erôtértôl nyilvánvalóan nem függetlenül – lakossága és a nemzetgazdaság számára legelônyösebb fejlôdést kínáló irányokat és alternatívákat. Ezek megválasztásának kulcsa a tudományos alapossággal elvégzett helyzetértékelés: a térségben zajló társadalmi, gazdasági és településszerkezeti folyamatok leírása, az azokat befolyásoló tényezôk ok-okozati viszonyainak feltárása, az értékelés során kapott eredmények összevetése más, hasonló vagy eltérô adottságú térségekkel. AZ MTA Regionális Kutatások Központja és az Új Kézfogás Közalapítvány közös székelyföldi vállalkozása azt a célt szolgálta, hogy e térség egyre felkészültebben kapcsolódjon az európai területfejlesztési programokhoz, módszertani segítséget nyújtson más térségek fejlesztési koncepciói megalapozásához, és ajánlásokat fogalmazzon meg a romániai regionális politika és területi statisztika EU-kompatibilitásának erôsítése érdekében. Másrészt a programban részt vevô, különbö-
18
zô képzettségû fiatal szakemberek a regionális fejlesztésben fontos gyakorlati feladatokkal, az üzleti tervkészítés technikáival is megismerkedhessenek. Az ösztöndíjas program résztvevôi az MTA Regionális Kutatások Központjában kétszer egy hetes módszertani felkészítésben vettek részt. E kurzusokon megismerkedtek az európai regionális politika fontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel, regionális módszerekkel. Szakirodalmi és módszertani ismereteikrôl beszámolók formájában adtak számot. A kijelölt témavezetôk folyamatosan nyomon követték a kutatási terv végrehajtását. Az üzleti tervek kidolgozását az alapítvány munkatársai felügyelték. A résztvevôk a program során két feladatot teljesítettek: • Egyrészt kidolgozták A Székelyföld a 21. század elején c. dokumentum megfelelô fejezeteit és részeit. Az 500 kéziratoldalt kitevô elemzési anyag 2003-ban könyv formában megjelenik. • Másrészt üzleti tervet készítettek meghatározott projekt megvalósítására. A program megvalósítása során a résztvevôk ismereteket szereztek a regionális gazdaságtan és politika témaköreibôl, elsajátították a komplex fejlesztési stratégia kidolgozásában elengedhetetlen csoportmunka alapvetô technikáit, a székelyföldi területfejlesztési szereplôk meghatározó köreivel megismertették a regionális fejlesztési filozófia alapjait. Eredmények és üzenet A Hargita, Kovászna és Maros megyék alkotta, 1,2 millió lakosú Székelyföld az ország átlagos fejlettségû térsége. A 20. század eleji birodalmi periféria ugyan az új nemzetállam geográfiai középpontjának közelébe került, ez a pozíció azonban nem
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
jelentett dinamizáló erôt. Politikai és gazdaságfejlesztési stratégiai okok, illetve a történelmi hagyományok következtében a térség gazdasági teljesítôképessége az új nemzeti gazdasági erôtérben csupán annyiban módosult, hogy mutatói a romániai összehasonlítási rendszerben átlagos értékekkel írhatók le. A 70-es évtized erôltetett iparosítása nyomán létrejött gazdasági szerkezet jellemzôi az európai területi fejlôdésben nem tapasztalt módon alakultak. Miközben az ipari foglalkoztatottak aránya a Székelyföldön az indusztriális korszak mutatóira volt jellemzô, a mezôgazdasági foglalkoztatottak aránya a tipikus agrártérség vonásait mutatta. A tercierizáció színvonala rendkívül alacsony. A szolgáltatószektor elmaradottsága a régió új pályára állásának meghatározó akadálya. A régió gazdaságának három hatalmas változáshoz kell egyidejûleg alkalmazkodnia. Az egyik az államszocialista gazdaságból a piacgazdaságba való átmenet, a másik a gazdaság szerkezeti és technológiai megújítása, a harmadik pedig a globalizációs folyamathoz, a minden eddiginél erôsebb külsô, világ-
átlagos képet mutat. Akár a komplex fejlettségi mutatókat, akár az egy fôre jutó GDP adatokat nézzük, a székelyföldi megyék a 41 romániai megye rangsorában a középsô, illetve a felsô harmadban helyezkednek el. A vásárlóerô-paritáson számított hazai össztermék becsült adatai alapján a 6000 eurós romániai átlagot Maros és Kovászna megye négy százalékponttal – meghaladja, Hargita pedig négy százalékponttal lemarad attól. Ennél gyengébb pozíciók a vonalas infrastruktúra néhány elemében - mindenekelôtt az út- és a távközlési hálózatban –, illetve az innovatív fejlôdés hajtóerôinek (felsôfokú végzettség, kutatási-fejlesztési kapacitások, exportpotenciál, külföldi mûködô tôke) állapotában érzékelhetôk. E tényezôk szerepe azonban jelentôs, mert például a megközelíthetôségi viszonyok kedvezôtlenül befolyásolják a térség fejlôdôképességét. A Székelyföldnek az európai gazdasági térben elfoglalt helyzetét reprezentáló mutatók nyilvánvalóan a viszonyítási alapul vett átlagoktól sokkal jelentôsebb eltéréseket mutatnak. A helyzetértékelés összegzése az alábbi képet mutatja.
A Székelyföld társadalmi-gazdasági állapotának értékelése Erôsségek
Gyengeségek
Veszélyek
Lehetôségek
Kedvezô demográfiai adottságok
Agrárfoglalkoztatottak magas aránya
Folytatódó elvándorlás
Konszenzuson alapuló érdekérvényesítés
Erôs nemzeti-kulturális identitás
Urbanizációs fok
A tradíciók túlértékelése, az autarch szemlélet erôsödése
Az ipari klaszterek kiépítése iránti fogékonyság
A centralizáció mértékének fennmaradása, esetleges erôsödése
Az európai fejlesztési paradigma térhódítása
Fejletlen infrastruktúra Magas erdôsültség Rossz megközelíthetôség Háborítatlan környezet Alacsony képzettség Turisztikai attrakciók Átlagos iparosodottság A magyarországi tôke élénk érdeklôdése Agrár- és erdôgazdasági specializáció
Gyenge szolgáltatószektor Az agrárpotenciálhoz csatlakozó feldolgozóipari háttér hiánya
Multifunkcionális régióközpont
Fejlôdôképes felsôoktatás
Megyei és lokális „szeparatizmus”
Innovációs hajlam
Politikai megosztottság
Európai tájékozottság
A többségi nemzet nacionalizmusának érvényesülése a makropolitikában
Új regionalizmus, az alulról építkezô területfejlesztési paradigma térhódítása Több középés kisváros ambiciózus fejlesztési elképzelései
gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás. E három teendô igen nagy terhet ró intézményekre, gazdasági szereplôkre és egyénekre egyaránt. E nagyméretû változások törvényszerû folyamatok, ezeket elkerülni, hatásaikból kimaradni nem lehet. A Székelyföld társadalmi-gazdasági paramétereinek többsége a romániai átlag körül szóródik. Az országos átlaghoz hasonlóan 40 százalékos az agrárfoglalkoztatottak aránya, 28 százalékos az ipar és 32 százalék a szolgáltatószektor részesedése. Az urbanizáció színvonala, a lakosság jövedelmi helyzete is FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
A Székelyföld társadalmi-gazdasági állapotának elemzésébôl levont következtetések, a fejlesztési stratégia kidolgozásának alapját jelentô helyzetértékelés eredményei egyértelmûen arra hívják fel a figyelmet, hogy az elmaradottság minden elemét magán viselô nemzeti gazdasági térben elhelyezkedô átlagos fejlettségû térséget két veszély fenyegeti. Az egyik az, hogy a nemzeti regionális politika szûkös erôforrásait az ország legelmaradottabb területeire kívánja koncentrálni, az ágazati innovációk pedig a fejlett térségek felé törnek utat ma19
guknak. A másik veszélyforrás pedig az, hogy a stagnálás mértéke eléri azt a kritikus határt, amikor a társadalmi-gazdasági mutatók rohamosan az országos átlag alá kerülnek, a válság visszafordíthatatlanná válik. A Székelyföldön a gazdasági fellendülés egyik lehetséges módja az, hogy a területfejlesztési szereplôk szoros együttmûködésben olyan fejlesztési stratégia kidolgozására vállalkoznak, amely a belsô erôforrások mobilizálásában találja meg a pótlólagos erôforrások jelentôs részét. E paradigma sikerét bizonyítva szövetségeseket kell találni a közép-romániai régióban és az ország más térségeiben, a fejlesztési hálózatoknak a központi kormányzatnál ennek a filozófiának az intézményesítését célszerû szorgalmaznia. Az alulról építkezô stratégia a hagyományos gazdaságfejlesztési eszközökkel nem valósítható meg, igényli a nyugat-
európai kifinomult és komplex fejlesztési technikák alkalmazását, ehhez pedig újfajta tudásra, a regionális gazdaságtan alapos ismeretére, illetve a területfejlesztés szereplôi közötti kapcsolatok új intézményes formáira van szükség. A térség jövedelemtermelô képessége csak modernizációval erôsíthetô, ehhez viszont széles körû konszenzust kell kialakítani a területfejlesztés valamennyi szereplôje között. A nyitott gazdaság elvének érvényesítése a tradíciók átfogó értékelését és társadalmi hatásainak vizsgálatát követeli meg. A Kárpát-medence magyar többségû térségeinek feltárása programszerûen folytatódik. Az MTA Regionális Kutatások Központjában újabb 25 erdélyi, vajdasági és felvidéki fiatal folytat stratégiai tanulmányokat, és végez regionális elemzôfeltáró munkát. A Kárpát-medence régiói sorozat elsô kötete Székelyföld a 21. század elején címmel 2003-ban jelenik meg.
1. ábra A Székelyföld pozíciója Európában (EU15=100) és Romániában (Románia=100)
20
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
ÓNODI GÁBOR tanszékvezetô egyetemi tanár, SZIE, Gödöllô Környezetgazdálkodási Intézet, Területi tervezési Tanszék
GYÔRVÁRI KÉPEK (ANZIX 2002. SZEPTEMBER 16–20) A Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet (Gödöllô) IV. éves területi tervezési szakirányos hallgatóinak és az FH Eberswalde tájtervezési szakos hallgatóinak közös, immár ötödik alkalommal megrendezett tervezési gyakorlati hete a 2002 ôszén a Vas-megyei Gyôrváron zajlott. Vezetô tanárok: Dr. Ónodi Gábor tanszékvezetô (SZIE-KGI, Gödöllô, Területi tervezési Tanszék) Dr. Jürgen Peters tanszékvezetô és Regina Rhodius (FH Eberswalde, Fachgebiet Landschaftsplanung, Raum- und Siedlungsplanung) Öt év alatt már 10 faluban (5 magyarban és 5 németben) jártunk, és Gyôrváron is átélhettük azt a korábbi tapasztalatunkat, hogy ha van egy faluban egy, a falujáért áldozatokat vállaló közösség, akkor rajta keresztül lehet igazán bekapcsolódni a falu életébe, megérteni ôket és talán segíteni is nekik. A gyôrvári Faluház (tervezôje: Ekler Dezsô) igazán sikeres, ma is fontos feladatokat ellátó létesítménye annak a faluház építô mozgalomnak, ami a 80-as években épített keretet adott azoknak a lakossági-közösségi kezdeményezéseknek, melyek identitásuk, tartásuk megôrzését biztosították. Ezúton is köszönjük Varga Gézáné, Marika néni és csapata kedves vendéglátását. A csoport véleménye a „gyôrvári helyzetrôl”, röviden összefoglalva, a következô: Szembetûnô, a Németországban zajló folyamatokkal rokon tájváltozási tendenciákat ismerhettünk meg Gyôrváron, melyeket a hagyományos mezôgazdálkodás visszaszorulása okoz. A falu fejlôdésére rányomja bélyegét a hagyományos falusi életmód eltûnése, a telkek felaprózódását, a hagyományos porta-funkciók, a falusi beépítés megszûnését, újfajta mintáknak megfelelô környezeti elemek megjelenését vonva maga után. Egyértelmûen érzékelhetô, hogy az egyes falurészek összetartozásának nem kizárólag térbeli-beépítési, hanem társadalmi-kulturális dimenziója is van, a lakosság rétegzôdésének megfelelôen. A szôlôhegyek állapota mintaszerûen mutatja a „kultúrtájak” Európa-szerte tapasztalható válságát. Egy jellegzetes történeti táj, amely a politikai változásokat csaknem sértetlenül átvészelte, évszázadokon át a természeti környezet szabta feltételeknek megfelelôen szervesen fejlôdött, néhány évtized alatt teljesen felôrlôdik. Az erdô visszahódítja a területet. A globális gazdaság, mely minden évszakban és mindenhol, a bevásárlóközpontokon keresztül elképesztôen olcsó FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
zöldség- és gyümölcskínálatot biztosít, gazdasági szempontból ellehetetleníti a saját szükségletekre való helyi termelést. A falu „jövôképességének” (Zukunftsfähigkeit) és a lakosság összetartozásának erôsítése véleményünk szerint a következô, egymással szorosan összefüggô társadalmi-gazdasági és környezetalakítási tennivalókat igényli: • A falu kulturális központjának erôsítése a Faluház további aktív mûködtetésével • Az egyesületi élet támogatása a szôlôsgazdák bevonásával, egyesületi ünnepségek, rendezvények szervezésével • A szôlôtermelés, borászat és az idegenforgalom integrált fejlesztése, a közvetlen borértékesítés feltételeinek megteremtése • A faluszerkezet szétaprózódásának korlátozása • Az építtetôk tájékoztatása a tájjellegû épületek építésének lehetôségérôl A feladatainkat a hét folyamán vegyes, magyar és német hallgatókból álló csoportok kísérelték meg megoldani. A feladatok mûfaját a kodifikált elôírások szerinti fejlesztési és rendezési tervek háttéranyagaként lehet meghatározni. Ezek témái a következôk voltak: • Turista-út nyomvonalterve • A „Hegy utcai lakóterület” rendezési kérdései • A Felsôhegy felmérése, fejlesztési javaslatok • Sportpálya, játszótér és ezek közlekedési kapcsolatainak rendezési kérdései • Horgásztó hasznosítása • Az iskola telkének rendezési kérdései A megoldási javaslataink a helyben összegyûjtött információink alapján kialakított álláspontjainkat ötvözik a helyiek szándékaival. A következôkben néhány képet, konfliktuselemzést, javaslatot kívánunk bemutatni Gyôrvárról, a látottak alapján. 1. Turistaút nyomvonalterve Érdekes, csaknem minden évben elôforduló feladat részben az idegenforgalmi kínálat bôvítése, részben pedig a helyiek számára is fontos közlekedési kapcsolatok javítása érdekében. A feladat jó alkalmat kínál arra, hogy egy területi vonzerô-leltár készüljön a falu területén elhelyezkedô, fölkeresni érdemes nevezetességekrôl, látnivalókról, érdekességekrôl és ezek megközelítési lehetôségeirôl, egy vagy több útvonalra való felfûzésérôl. Gyôrváron kiderült, hogy vannak érdekes látnivalók a falu beépített területén kívül is, kutak, keresztek és lehetne érdekes új emlékhelyeket is kialakítani a hajdani szénégetôk vagy a falu határában lezajlott kuruc-labanc csata emlékére. Job21
ban kellene azonban törôdni az elhanyagolt, hajdan gondozott, jelentéssel bíró nevezetes helyszínek ápolásával, fenntartásával, meg kellene találni az ezekért felelôs személyeket. Öröm volt hallani, hogy a falu egyik férfiembere elhatározta, hogy a hajdani földtulajdonos ôsei által felállított keresztet saját pénzén fel kívánja újítani. A lehetséges gyalogosútvonalak feltérképezése közben a német diáklányok, precízen követve a falu térképét, teljesen eltévedtek a 10 éve járatlan, gondozatlan földutak labirintusában. Képek az 1 feladathoz:
3. kép: Munkacsoportok a faluházban 1–2
2. A „Hegy utcai lakóterület” rendezési javaslata
1. kép: A gyôrvári dombok látképe
2. kép: Még vizet adó kerekes kút, amely mellôl gyönyörû kilátás nyílik
22
Az elemzésre kijelölt terület a falu régi cigánytelepe volt. Ez önálló, a falu belterületétôl elkülönült belterületi településrész, amely mára csaknem teljesen felszámolódott. A régi épületek közül csak néhány lakóépület maradt meg, amelyek csak a sors szeszélye folytán nem dôltek még össze. Ezekre akadt új vevô, mindkettô osztrák állampolgár. Érthetetlennek tûnt számunkra, ismerve a falu siralmas demográfiai jellemzôit, hogy miért kívánják ezt a telepet újjáéleszteni, közmûvekkel ellátni, mikor a falu belterületén számos üres telek kínálkozik még beépítésre. Döntés született a régi telep telkeinek közmûvekkel való ellátására és a munkálatok gôzerôvel folytak is. A megmaradt régi épületek egzotikus látványt nyújtottak a frissen odavetôdött egyetemisták számára. Hosszasan elemeztek például egy hajdan több, talált darabból összeépített ablakot, mint „jellegzetesen helyi”, védelemre vagy rekonstrukcióra érdemes néprajzi értéket. Érdekes vita alakult ki a „spontán”, szegénységbôl, elmaradottságból táplálkozó egyedi kreációk és a tájjellegû népi építészeti formavilág jellemzôirôl. Hosszasan kellett magyarázni a más táji kultúrán nevelkedett németországi diákoknak, hogy az elhanyagolt faluvégi házmaradványok nem a gyôrvári tájjellegû népi építészet tradicionális értékeinek ôrizôi. Ezen a területen található a falu homokbányája is. A bánya felhagyott részein megmaradt homokfalakban partifecsketelep alakult ki, rohamos gyorsasággal, drámai erejû térhatást kölcsönözve a csendesen elhagyatott területnek. A magas szintû természetvédelmi érzékenységgel megáldott diákjaink azonnal védelmi intézkedéseket kívántak foganatosítani. Ismét felvetôdött a tipikus konfliktushelyzet, hogy tudniillik mûvi környezetünk elhanyagolása igen gyorsan idézhet elô „védelemre érdemes” élôhelyet, konzerválva a másik oldalról nézve egyértelmûen hanyagságból fakadó rendetlenséget. A terület használaton kívüli volta azonnal vonzani kezdte az illegális szemétlerakókat. Mi ilyenkor a teendô? 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
Képek a 2 feladathoz:
4. kép: Partifecske telep a homokbányában 1. kép: Javasolt utcakeresztmetszet
2. kép: Gyuszi bácsi, aki sok érdekeset tudott mondani
5. kép: A rejtélyes történetû ablak képe
3. A Felsôhegy felmérése, fejlesztési javaslatok
3. kép: A homokbánya bejárata
FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
A faluhoz tartozó szôlôshegy nyújtotta számunkra a legmeghatározóbb gyôrvári élményeket. A faluból meglehetôsen körülményesen, állandó eróziós károkkal sújtott, erdôn, mezôn keresztül vezetô agyagos földúton megközelíthetô hegy csendes Csipkerózsika álmát aludva ôrzi az aranykorszerû múltat idézô állapotokat, ahol még az itt lakók „szerves táji alkalmazkodással”, kultúrát és közösséget teremtô szívós munkával mûvelték a domboldal lába mentén terjeszkedô gyümölcsöst, a domboldalakra felfutó szôlôsorokat. Éppen szüret idején jártunk ott, mintha Hamvas Béla is ott ücsörgött volna az egyik pince ajtajában, próbálgatva a mustot, a friss bort és a tavalyi maradékát. Még most is fülemben cseng a szôlôpréselés közben háza tornácán megpihenô gazda örömteli hívó szava, amikor megpillantotta tétován álmélkodó csoportunkat: 23
• Szabad ám bejönni! – kiáltotta felénk, és mi nem mertünk odamenni, mert már három pince friss és tavalyi termését megkóstolva, tudtuk, hogy ha ide is bemegyünk, semmi nem lesz teljesítve az aznapra tervezett felmérési feladatainkból. A Felsôhegy a szôlôshegy archetípusa. A hegyet a lábánál körbeölelô csaknem szabályos ellipszist formáló körút és a K–Ny-i tájolású, a hegytetôn átívelô felsô út ideális szervezôje a magassági szinteknek megfelelôen szigorú, egyöntetû területhasználati és beépítési rendnek, melynek ôrzése azelôtt a hegypásztor feladata volt. (Megtanulhattuk, hogy a pincék helye azért van a hegy lábának közelében, mert üres puttonnyal szokás felfelé menni a szôlôért, ugyanis a teli puttonyt könnyebb lefelé hozni.) A hegynek bejárata van, két monumentális, talán 300 éves óriási tölgyfával kijelölve, amelyen belépve azonnal egy magasba mutató kôfeszülettel találjuk szembe magunkat, közvetlenül mögötte pedig 30–40 m mély, közös tulajdonú ásott kút ásít a mélybôl. A bejárattól két irányba vezet az alsó körút, melyet rakott sövény kerít, lehetetlenné téve állatok vagy hamis szándékú emberek bejárását. A szôlôk jó része elhagyatva, új gazdára vár, sok boronafalú gyönyörû pinceépület összeroskadva emlékezik a boldogabb idôkre. Sok hasonló hegy van errefelé. A falu lelkes volt tanára (Csülök, akinél a hegy legjobb borát ihattuk) mesélt a hegyek között titokzatosan megbújó, tán még a rómaiak elôtti idôkbôl való földépítményekrôl, és arról, hogy mi mindent rejt magában a táj, mennyi kincset és csodát lehetne itt megmutatni. Ha lenne, aki ezt megteszi és lenne, kinek mutatni. A szomszéd faluban, Oszkón mûködô alapítvány próbálkozik ezzel, össze kellene fogni velük. Nevetségesnek tûnô vállalkozás lett volna nekünk ott fejlesztési javaslatokkal elôállni, mert láttuk, hogy azon, ami ott kialakult, csak rontani lehet bármiféle új beavatkozással. Egyetlen helyénvaló tett lett volna, beállni szôlôt kapálni. Mivel azonban éppen szüret ideje volt, megelégedtünk azzal, hogy próbáljuk megérteni a hegy rejtelmeit és megfejteni a titkot, amit Hamvas Béla így írt le: „A föld éppen olyan megdolgozott és humanizált fokon áll, mint az ember, és rendkívüli szerepe van annak, hogy az elért színvonalat az egyik nemzedék a másiknak átadja.” H. B.: Öt géniusz, Életünk könyvek, Bp. 1988 Képek a 3 feladathoz:
1. kép: A Felsôhegy kataszteri térképe
24
2. kép: A hegykapu óriási tölgyfái
3. kép: A kereszt, mely mögött a kút is mûködik még
4. kép: A szôlôhegy kerítése
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
5. kép: Boronafalú présház, pince
7. kép: Út a dombtetô felé
6. kép: Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Agyagpofa a pince falán
8. kép: A ringlószínû, körteízû berkenye
9. kép: Akihez szabad volt bemenni
FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
25
4. Sportpálya, játszótér A falu sportpályája, a körülötte lévô területek gazdátlanul, régóta nem használtan termelik a füvet, gazt. A futballpálya egyik kapujában, éppen a kapus helyén már nagyra cseperedett az akácfa. A terület új jövô elé néz, mert mellette fog talán rövidesen megépülni a faluközpontba bevezetô új bekötôút. A tervezett bekötôút a falu kulturális központját jelentô Faluház mellett torkollik majd be a fôutcába, új, jó esélyt kínálva egy központi közösségi-kulturális tér színvonalas kialakítására, egyesítve a kocsma mögötti és elôtti területek rendezését, a fedett autóbuszváró kialakításával. Ennek a szerkezeti beavatkozásnak alkalmat kell adnia a fôutca szerencsétlen kanyarulata környezetében a forgalomlassításra, a gyalogosközlekedés biztonságosabbá tételére, melynek megoldatlanságát bizonyítják a sûrûn elôforduló balesetek.
3. kép: Emlékmû terve a vendéglô végfala elôtt
Képek a 4. feladathoz:
4. kép: A sportpálya és játszótér tervezett helyszínrajza
1. kép: A vendéglô-buszmegálló komplexum jelenlegi képe, mögötte a sportpálya
5. kép: Fából készült játszóhely terve
5. Horgásztó hasznosítása A falu mellett folyó patak felduzzasztott tavacskája a horgásztó. Tulajdonosa, akivel nem tudtunk beszélni, mert gyermeke születését várta éppen a szombathelyi kórházban, valószínûleg azzal a józan német állásponttal értett volna egyet, hogy egy-két horgászstég és a part tájjellegû bokrokkal és fákkal való parkosításánál több beavatkozásra nincs is szükség. A tó érdekes állomása lehet a falu nevezetességeit felfûzô turistaútnak. 6. Az iskola telkének rendezési kérdései 2. kép: A szemben álló faluház homlokzata
26
Az iskola telkén nyomasztó sûrûséggel halmozódnak a tisztázandó kérdések. Elsô helyszíni látogatásunk után, a látottak 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
alapján az alábbi feltételezésemet közöltem a feladatot vállaló munkacsoport tagjaival: • Szerintem ez az iskola úgy épült, hogy valamikor a 60-as évek vége felé elment a tanácselnök a központba, ahol iskolaépület-terveket árultak. Elmondta, honnan jött, hányan laknak a faluban, erre aztán kapott egy tervet, és azt mondták neki, hogy ezt tessék megépíteni. A tanácselnök pedig fogta a tervet, hazavitte, kimérték a telken a ház kontúrját, majd megépítették és elkezdték használni. A késôbbi elbeszélések szerint tényleg valahogy így történt a dolog. A típustervnek a helyszínre való adaptálásáról elfelejtkeztek. Az iskola fôbejárata ugyanis úgy nyílik az oldalhatárra, hogy a szomszéd telek miatt a bejárat csak egy igen bo-
nyolult vonalvezetésû járdán közelíthetô meg, ami attól még használhatatlan, hogy mindkét oldalára tujasort ültettek. Nem is használja senki, legfeljebb szemét kivitelére, vagy a szippantó kocsi a beállásra. A portásfülke lomtár. A hátsó bejárat a fôbejárat, mely elôtt a sportpálya teljesen rossz helyre építve lehetetlenné teszi az udvar iskolai közösségi célú használatát. Az eddig használt leromlott melléképületeket mára szerencsére elbontották, csupán a bejárás kérdéseirôl kell bizonyos tisztázatlan tulajdonjogi problémák miatt megegyezni a szomszéddal és azután meg lehet tervezni az épület bôvítését, újragondolva mindent. Képek a 6. feladathoz:
1. kép: Az iskolaudvar rendezési javaslata
A német csoport tagjai voltak:
A magyar csoport tagjai voltak:
Mario Amling Adrian Bleisch Ines Duncker Madleen Fischer Wiebke Hintze Tylke Krüger Sandra Schirm Kathrin Schmidt Jörgy Zander Sallai Krisztina
Farkas Mária Harangozó Edit Laib Eszter Markolt Annamária Meleg Zoltán Miklós Ildikó Némethy Kálmán Petyerák Viktor Polánszky Sándor
FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
27
2. kép: Épületbôvítési javaslat
3. kép: Burkolatterv
28
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
KÖNYVISMERTETÉS
CSONKA LÁSZLÓ: EMLÉKHELY ÉS EMLÉKTÁBLA KÉKESTETÔN A MUT Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete 1995. május 25–26-án a XXIII. Észak-magyarországi Urbanisztikai Konferencia keretében elhangzott elôadások során – amelynek tárgya Kékestetô, mint Trianon óta az ország legmagasabb pontja – hallott ismertetéseket a Kékes-Szálló megvalósításának körülményeirôl. A konferencia elôkészítô munkája során egyre jobban kirajzolódott, hogy a Mátra lehetôségei hogyan használhatók ki, a korábbi és az elôkészítô fejlesztések miként alakíthatók, de megtörtént a tényfeltárás is. Ennek keretében megállapításra került, hogy a Mátra fejlesztései jelentôs mértékben köthetôk Csonka László mérnök munkásságához. Az 1890-ben Szegeden született mérnök 1912. szeptember 27-én szerzett mérnöki oklevelet és 1963. január 31-én kényszer hatására távozott Magyarországról és élt gyermekeinél Zürichben és Madridban; ott is halt meg 1964. március 13-án. Az emlékhely állítását és emléktábla elhelyezését a MUT Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete szorgalmazta és segítette, de ahhoz az anyagi feltételeket Gyöngyös városa biztosította. Az avatási ünnepségekre az egykori gyógyszálló, ma Állami Gyógyintézet bejárati homlokfalánál és közvetlenül a csúcs alatti zöldfelületen felállított emlékhelynél 2002. augusztus 30-án került sor. Csonka László édesapja, Csonka Ferenc Szeged vegyészeként vált híressé. Talán kevéssé ismert, hogy a Csonka-család egyik ága Szegeden maradt, míg Csonka János, aki a motorgyártás magyarországi úttörôje volt, szakmai ismeretei megszerzése és világraszóló tanulmányait követôen Budapesten telepedett le és alapító tulajdonosa a Csonka, utóbb Kis Motor és Gépgyárnak. Csonka Lászlónak két további testvére Csonka Endre és Csonka Ferenc ugyancsak mérnökök, akik mûegyetemi éveik alatt az evezôscsapat erôsségei is voltak. Az I. világháború alatt katonai szolgálaFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
tot teljesítettek és hidakat építettek. Az I. világháború alatt és után különbözô mérnöki beosztásokban és szakértôi munkákban vettek részt, és 1920 elején megalapították a Magyar Magas- és Mélyépítô Rt.-t Az rt. tevékenysége nem teljesen feltárt ugyan, de a fôbb munkássága ismert. Így: 1920. A Margitszigeten a strandfürdô feletti ún. dunai sarkantyú kialakítása (ez eredetileg a mai sportuszoda területén létesült, tehát nem azonos a késôbbi Palatinus Strandfürdôvel. Célja a víz sodrásának mérséklése volt.) 1921. A Szentendrei szigeten (Horány felett) az m. kir. Üdülôtelep építkezésének megvalósítása. 1922–1924. Az ún. „Csonka strand”, amelyet Óbudán alakított ki. 1922. Budapest, Üllôi út Gyermekmenhely, gôzfôzô konyha. 1923. Ricco Magyar Kötszermûvek Rt. Gyorskocsi utcai földszintes gyárépülete. Munkásságának ezt követô idôszakában már a Mátra került elôtérbe. Az 1920. június 4-i trianoni döntés értelmében Magyarország elvesztette hegyvidékeit és vele együtt a tüdôbetegek gyógyítására alkalmas magaslati és gyógyhelyeket is. Dr. Vass József, a Bethlen-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere kezdeményezte új gyógyintézetek létesítését. A Mátra déli oldalán, az ún. Nagy-Sommorréten 650—700 méter magasságban tervezték megvalósítását. A Csonka László vezette rt. pályázat útján, de más cégekkel együtt versenytárgyalás keretében elnyerte annak kivitelezését. Ez volt a Mátraházi Szanatórium, amelynek elôkészületei 1926-ban, míg a fôlétesítmények munkálatai 1927-ben kezdôdtek. A munkálatok összes költsége 7 millió pengôt tett ki. A mátrai munkálatok jó ütemben haladtak és 1929. június 9-én dr. Vass József jelenlétében megtartották a bokrétaünnepséget, majd 1931 ôszére teljesen elkészültek. Csonka László a munkálatok irányítására Mátraházára költözött, és ott az ismert „Pagoda” épület mögött családi házat épített. A helyszínen tevékenykedve, irányító munkája során 29
felismerte a Mátra lehetôségeit és átfogóbb terv végrehajtásán munkálkodott. Ennek keretében Csonka László – az alkotó mérnök vállalkozó – a Csonka család szellemiségének hordozója kiváló érzékkel ismerte fel az elméleti és gyakorlati lehetôségeket, összefüggéseket. Elképzelései megvalósításában jelentôs szerepe volt munkatársai foglalkoztatásának is, az akkor érvényesülô világgazdasági válság idôszakában. Ennek érdekében Budapesttôl 100 km-re és Miskolctól 90 km-re az ország legmagasabb pontja közelében gyógyszálló építését vette tervbe. Az elsô ütemben 84 szoba, 120 ágy, összesen 18 ezer lm3 épület megvalósítását készítette elô. Gyöngyös városával kiterjedt tárgyalásokat és egyeztetéseket folytatott a közmû- és úthálózat kiépítése és ezzel a Mátra feltárása érdekében, amely abban az idôben megoldatlan volt. Törekvéseiben mindenkor komplex gondolkodás jellemezte, amely a családi indíttatásból és a Szeged, Földmûves utca 8. szám alatti családi mûhely légkörébôl fakadt. Csonka László átfogó tervei készítése közben támaszkodott dr. Réthly Antal egyetemi tanárra, a M. Kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatójára, Miskolczy László építészmérnökre, az épület építész szervezôjére, dr. Matits Lajos fôorvosra, Gundel Károly vendéglátó szakemberre és a MOKTÁR nevû banki szervezetre, amely 1920— 1947 között a hazai kis- és középvállalkozásokat segítô banki hálózat volt. A gyógyszálló elsô ütemének ünnepélyes avatására 1933. június 3-án került sor, ami akkor pünkösd napjára esett. Két év alatt a szállodán kívül elkészültek az utak és a közmûberendezések. Az éves vendégcsúcs 31 ezer fô volt. Már 1937-ben bizonyossá vált Csonka László elképzeléseinek helyessége, amit a mûszaki és gazdasági adottságok egyaránt alátámasztottak. Elôkészítette, majd utóbb megvalósította az ún. „B” szárnyat. Ennek kialakításánál a mûködési tapasztalatokra és átgondolt gazdasági számításaira támaszkodott. A „B” szárny kialakításánál 120 további ágy elhelyezését, 60 fürdôszobát tervezett 12 ezer lm3 épületbôvítés keretében. A gyógyszálló ezen bôvítése 1939-ben valósult meg. A gyógyszálló a bôvítés után 1944 késô tavaszáig folyamatosan mûködött. A háborús viszonyok változásával elôször a Külügyminisztérium vette igénybe az épületeket és ott az Olasz 30
Nagykövetség személyi állományát helyezte el, majd a honvédség rendezett be hadikórházat. A honvédség 1946. április 2-án adta vissza az rt. kezelésébe a gyógyszállót, amelyben idôközben jelentôs károk is keletkeztek. Csonka László az átvételt követôen – értékei eladása után nyert bevételeibôl – hozzálátott a helyreállítási munkálatok végrehajtásához. A munkálatokkal csaknem elkészült, amikor 1949. március 11-én a bôvített szállodát államosították. Ezt követôen a gyógyszálló fokozatosan kórházként mûködött, anélkül, hogy annak mûszaki feltételeit megteremtették volna. Csonka László mérnök alkotó munkája keretében a Kékes Szálló „A” és „B” épületeinek megvalósítása és mûködési feltételeinek biztosítása után 1940–44 között különbözô lerombolt hidak helyreállításán dolgozott a Délvidéken, majd utóbb a budapesti hidak roncskiemelésén és helyreállításán (Petôfi híd, Margit híd). Ez irányú kiemelkedô munkásságát a Közlekedési Minisztérium 1952. június 19-i igazolása külön is elismerte. Csonka Lászlót és családját azonban egyre több megaláztatás érte, számtalan mellôzésben is részük volt. Szakmai tevékenységét a Magyar Szabványügyi Hivatalban ugyan elláthatta – ahol szerkezet-elôírási és méretezési feladatokkal bízták meg –, de ennél tágabb lehetôséget már nem kapott. Végül 1963. január 31-én minimális felszerelési tárggyal és ruházattal kivándorlási engedély kapott Zürichbe, majd onnan Madridba távozott az akkor már külföldön élô gyermekeihez. Madridban halt meg 1964. március 13-án. Gyöngyös városa az elmúlt években különös gondot fordított arra, hogy Kékestetô és környezetének fejlesztése, rendbetétele fokozatosan megvalósuljon. Ennek keretében a Csonka László által megkezdett komplex elképzelések folytatásaként a VÁTI Kht. és utóbb más tervezôszervezetek is megbízást kaptak és el is készítették a terület rendezési és szabályozási terveit. A tervek végrehajtásának üteme kissé lelassult ugyan, de 2002. augusztus 30-án sor került a gyógyszálló bejárati falánál emléktábla elhelyezésére és felavatására. Az emlékünnepség keretében ifj. Jakkel Mihály vadászkürtön Loeillet szonátájának 2. tételét adta elô. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára köszöntôt tartott. Az emléktábla avató beszédet Szabó Gyula, Gyöngyös város polgármestere mondta , méltatva Csonka László érdemeit az egykori gyógyszálló és környezete megvalósításában, a Mátra fejlesztésében. Az avatást követôen Csonka László leszármazottai, így Csonka Tamás mondtak köszönetet a megemlékezôknek és a városnak. Az emléktábla avatását követôen – ami a zárt gyógyintézeti területen helyezkedik el – a résztvevôk a Kékestetô 1014 m magasan fekvô csúcsa alatti emlékhelyhez mentek, ahol sor került az emlékhely és a közterületen elhelyezett emlékkôtábla felavatására. Az emlékhely avatásánál ifj. Jakkel Mihály Charpentier Prelüd-jét adta elô vadászkürtön. Itt hangzott el Kaposváriné Kôrösi Ágota elôadásában Sík Sán2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
dor: „Mint a Mátra” címû költeménye, majd Szabó Gyula, Gyöngyös polgármestere köszöntötte a nagyszámú – több mint kettôszáz fôs – résztvevôt, akik a meghívottakból, a gyógyszálló-kórház orvos és ápoló karából, a gyógyuló betegekbôl és a kedvezô idôpontban odalátogatókból állt. Az emlékhelynél Kontra Gyula a MUT Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének alelnöke, Heves város polgármestere méltatta az esemény jelentôségét és Csonka László érdemeit. Az emlékhely-avató beszédet dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke, volt spanyol és svájci nagykövet tartotta, aki korábbi szolgálati helyein a Csonka-család Spanyolországban és Svájcban élô tagjaival rendszeres kapcsolatban volt. Az avatóbeszéd részletesen kitért Csonka László érdemeire és azokra a körülményekre amelyek a külföldre szakadt családok kapcsolatának fontosságát, a gyökerek és hagyományok ápolását emelték ki. Az emlékhely és az emlékkô leleplezésében dr. Schmitt Pál, Szabó Gyula, Csonka Tamás és Kontra Gyula vett részt. Az avatás kedves színfoltja volt a helyi polgárok koszorúinak elhelyezése és fôhajtás az alkotó Csonka László emléke elôtt. Az avatást követôen többen az emlékhelyhez járultak és köszönetet mondtak Csonka Lászlónak azért, hogy gyógyulásuknak feltételeit a gyógyintézet létrehozásával megteremtette. Ezt követôen a meghívott vendégek a mátraházi „Pagoda” Szállodához vonultak vissza, ahol sor került az alkalomra megjelent „Kékestetô és elsô fejlesztôje Csonka László” címû tanulmánykötet bemutatására és közreadására. A kötetet Horváth Béla írta. A kötet tartalmazza mindazokat az ismereteket és fejlesztési törekvéseket, amelyeket Csonka László a Mátra és környezete, a gyógyszálló és gyógyintézet megvalósítása érdekében tett. Ennek keretében a bevezetôn és elôszón kívül tizennégy fejezetben a Mátrára és a Kékestetôre vonatkozóan fellelhetô minden ismeret, adat, kutatási eredmény közreadásra FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
került. Csonka László munkásságának, törekvéseinek és erôfeszítéseinek leírásán és méltatásán túl, a különbözô korszakok elemzésén kívül az olvasó megtalálja a Mátrára vonatkozó mindazon legfontosabb ismereteket, terveket és elképzeléseket amelyek az ország legmagasabb pontja, az 1014 m magas Kékes értékeire, adottságaira és egyben a táj és környezetépítésben további feladataira vonatkoznak. Az olvasó tájékoztatást kap az egykori és a megjelenésig közremûködô orvoskarról, a II. világháborút megelôzô idôszak vendégeirôl, akik közül kiemelkedô személyiség Szondi Lipót, aki mindenkor vállalta, hogy munkássága jelentôs részét Kékestetôn a gyógyintézetben-gyógyszállóban alkotta. A kötethez 12 oldalas irodalomjegyzék is készült, ami feldolgozza a megjelenés idôszakában elérhetô csaknem teljes anyagot. Számos térkép, rajz, korabeli és legújabb fényképek, táblázatok egészítik ki a magyar és német nyelvû összefoglalót is tartalmazó kötetet. A kötet egyes fejezeteit elválasztó oldalakon magyar költôk Mátrára emlékezô és néhány történelmi ihletésû költeménye, írása található. Így: Petôfi Sándor, Sík Sándor, Wass Albert, a 101 magyar népdal, az 1930. évi Mátra kalauz, a Magyar Népköltészet, Arany János és Madách Imre költeményei. Az emléktábla és az emlékhely kialakításának terveit Horváth Béla építészmérnök, kivitelezését Tuza József kôfaragó mester készítette. A bemutatót követôen Soós Tamás a Heves megyei közgyûlés elnöke részvételével a további feladatok lehetséges megvalósításáról szóltak a résztvevôk. A jelenlévôk abban a reményben távoztak a megemlékezésrôl, hogy hazánk, Heves megye, Gyöngyös városa és a létesítményeket használók további erôfeszítéseket tesznek Kékestetô arculatának, építészeti és táji környezetének javítása érdekében. Horváth Béla
31
KÖNYVISMERTETÉS
RERRICH BÉLA: A SZEGEDI TEMPLOMTÉR 1932–2002. – Hasonmás kiadás – A mû eredetije Kertész K. Róbert elôszavával a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában 1932-ben Rerrich Béla halála évében jelent meg. A hasonmás kiadásoknak mindenkor sajtos bája van. Ez alkalommal a 120 oldalas kötet – szerencsésen – az eredeti mû keretein túlnôve, térbe, idôbe is visszahelyez, értékel, mintegy 70 év távlatából engedi láttatni a két világháború közötti magyar valóság egy kiemelkedô szeletét. A történelmi adottságok úgy hozták, hogy e páratlan építészeti együttesrôl alig lehetett bôvebb ismereteket szerezni, bár az eredeti építészeti keret – a dóm, az egyetemi épületek, a püspöki palota, a püspöki szeminárium épületei keretezték a teret, mûködtek és egyben látogathatók is voltak. A mecénások gr. Klebersberg Kuno kulturális miniszter és Glattfelder Gyula családi püspök, Szeged városával és a tér kialakítására kiírt tervpályázati programmal és annak nyertesével Rerrich Béla személyében kimagaslót alkottak a kor szellemében. A hazai építészetben a szegedi dóm és környezete követte korának építészeti törekvéseit, ugyanakkor tartalma, jellege és páratlanul szép részletmegoldásainak mívessége, tagoltsága igazi mestermunka. Aligha véletlen, hogy Móra Ferenc az egykori szegedi múzeum köztiszteletben álló igazgatója a kötetbe „Templomtéri víziók” címmel hatoldalas áttekintést írt. Ebben olvasható Vedres István földmérôre utalva – akit Szeged legmûveltebb emberének és legnagyobb rangójának nevezett –, aki a látvány hatására így kiáltott fel: „Ki az, kérdhedd, ki ezt bátran eszközlötte? Memfist, Athént, ki ki mát követni itt merte?” Valóban Rerrich Béla úgy helyezte el a templomot, hogy az egykori Szent Demeter templomból mintegy kihámozta a nyolcszögletû középkori mûemléki részeket, helyreállítva azokat a fogadalmi templom elôterében. A kötetben Ybl Ervin mûvészettörténeti áttekintése, elemzései olvashatók. Sorrendben a kötetben ezt 80 oldal fotóanyag és rajzok, perspektívák, grafikák követik. Ezeken megjelenik a Rerrich Béla által követett tervezôi magatartás és formagazdagság. Az eredeti kötet Rerrich Béla halála évében (1881–1932) meg is jelent. A hasonmás kiadásban további húsz oldalt találunk: Kiss Lajos és Szemerey Márta ajánlását, Pálfy Katalin összehasonlítását és egybevetését az eredeti kötettel. A hasonmás kiadás 16 oldalon 32
teszi közzé Vámossy Ferenc nagy ívû elemzését a könyv és az alkotás utóéletérôl. Vámossy tanulmányához nincs mit hozzátenni, aki a korral és Szegeddel foglalkozni kíván, olvassa el, kiváló munka. Rerrich Béláról illik még tudni, hogy az építészet kiváló mûvelésén kívül kertépítészettel is foglalkozott és tanár volt a mai Kertészeti Egyetem elôd intézményében. Angolul, franciául és németül kiválóan beszélt, többek között ezen képességei is hozzájárultak ahhoz, hogy 1931-ben Budapesten megszervezte a XII. nemzetközi építészkongresszust, amelynek fôtitkára volt. E minôségében hazánkban nemzetközi hírnevet is szerzett. A kongresszus keretében a RIBA tiszteletbeli tagjai sorába választotta, míg épen a szegedi alkotó munkásságáért a II. oszt. Polgári érdemkeresztet is kiérdemelte. Rerrich Béla Szolnokon polgári iskolát, a szomszédban az Ôr utcánál pedig parkot tervezett. Rerrich Béla halála után az Ôr utcát Szolnok városa Rerrich Béláról nevezte el és emléktáblát is állítottak emlékére. A jelenleg érvényes szolnoki várostérkép és utcajegyzék erre már nem utal. Bizonyára érdemes volna helyreállítani. Rerrich Béla munkásságát a felsoroltakon kívül még számtalan tankönyv és szakcikk teszi teljessé. A recenzens kedves kötelessége a nagyvonalú és szépen sikerült alkotás építészeti formálásával, az árkádok értékével, a felületek, nyílások, dombormûvek, a belsô terek változatosságával mozgalmas, ugyanakkor finoman és szépen tagolt részleteivel is foglalkozni, mert minden mû csak ezekkel válik hangulatossá, széppé és egységessé és megnyerôvé is. Ebben a munkában Rerrich Bélát nagymértékben segítette Ohmann Béla szobrász-professzor és mester (1890–1968), aki már a komponálás idôszakában együttmûködött, a tervezô építésszel, Rerrich Bélával. A szegedi dóm és a Dóm tér a kor építészeti irányzataihoz kiválóan illeszkedô, ugyanakkor sajátosan magyar igényeket és formanyelvet megjelenítô alkotás. Köszönet, hogy a hasonmás kiadás révén foglalkozhattunk Rerrich Bélával és munkásságával, ô igazi és kimagaslóan nagy mester volt. Horváth Béla
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
EURÓPAI TERÜLETFEJLESZTÉSI PERSPEKTÍVA (ETP) (European Spatial Development Perspective (ESDP) 3. fejezete: POLITIKAI CÉLOK ÉS VÁLASZTÁSI LEHETÔSÉGEK (Az 1. és 2. fejezeteket lapunk 2003/4. száma közölte) Az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ETP) az Európai Unió területpolitikájának meghatározó, a tagországok által követendô dokumentuma. Közel egy évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelôzôen, úgy ítéltük, hogy szükséges a szélesebb szakmai közvélemény elôtt – talán egyes részleteit tekintve ismételten is – bemutatni ennek a dokumentumnak a tartalmát. Ezért a viszonylag terjedelmes szöveget folyamatosan – megfelelô tartalmi egységet képezô szakaszolással – közölni fogjuk lapunk egymást követô számaiban. Talán nem hiábavaló felidéznünk elôljáróban a dokumentum létrejöttének folyamatát az alábbiak szerint. Az ETP több éven át folyó intenzív tárgyalások eredménye, amely tárgyalások az EU területfejlesztésérôl folytak egyrészt maguk a tagállamok között, másrészt a tagállamok és az Európai Bizottság között. Az ETP kidolgozására a belga elnökség tett javaslatot 1993 novemberében, Liége-ben, a regionális politika és területfejlesztés témájában tartott konferencián. Ezt követôen a területfejlesztésért felelôs miniszterek Korfuban (a regionális politikai és területtervezési miniszterek informális tanácskozásán) megállapodtak az az EU területfejlesztésénak kereteirôl és alternatv fejlesztéspolitikai változatairôl. A lipcsei miniszteri találkozón meghatározták a terület- és településfejlesztés fôbb alapelveit. A soros francia, spanyol és olasz elnökségek fontos szcenáriókat és elemzéseket készítettek a területfejlesztés jelenlegi elemzéseinek a figyelembevételével. A folyamat következô láncszeme, hogy a holland elnökség benyújtotta az ETP elsô tervezetét, amelyet egész Európában széles körû viták követték. Luxemburg és az Egyesült Királyság elnöksége a dokumentum-tervezet végrehajtására és alkalmazására helyezte a hangsúlyt. Az osztrák elnökség 1998 novemberében szervezett, a Területfejlesztési Bizottság szemináriumán (melyet a Szövetségi Kancellária szervezett az osztrák EU elnökség alatt) felerôsödött a csatlakozó országokkal folytatott párbeszéd. Az „ETP elsô hivatalos tervezete” (Noordwijki Dokumentum, 1997) alapján a tartományi kormányok, régiók és társadalmi csoportok bevonásával átfogó konzultációkra került sor a l5 tagállamban. Ezenkívül az Európai Bizottság a tagállamokkal közösen nyilvános szeminárium-sorozatot rendezett az ETP kulcsfontosságú kérdéseirôl. Az európai intézmények (Európai Parlament, a RéFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
giók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság) véleményei és az Európai Bizottság szolgálatközi konzultációi is jelentôsen hozzájárultak az Európai Területfejlesztési Perspektíva véglegesítéséhez. A dokumentum vitájába a csatlakozni kívánó országokat – így Magyarországot is – folyamatosan bevonták. A lapunkban közlésre kerülô szöveg véglegesítésére 1999. május hóban került sor Potsdamban. A további fejezeteket következô számainkban folyamatosan közöljük. Tartalomjegyzék 3. Politikai célok és választási lehetôségek az EU területére 3.1. Területi szemléletet figyelembe vevô politikák 3.2. Policentrikus területfejlesztés és új vidék-város kapcsolat 3.2.1. Az EU policentrikus és kiegyensúlyozott területfejlesztése 3.2.2. Dinamikus, vonzó és versenyképes városok és urbanizált régiók 3.2.3. Belsô fejlôdés, változatos és eredményes vidéki területek 3.2.4. Város-vidék partnerség 3.3. Egyenlô hozzáférés az infrastruktúrához és az információhoz 3.3.1. A fejlesztett közlekedési kapcsolatok és az információhoz való hozzáférés integrált megközelítése 3.3.2. Policentrikus fejlesztési modell: a jobb elérhetôség alapja 3.3.3. Az infrastruktúra hatékony és fenntartható használata 3.3.4. Az innováció és tudás terjesztése 3.4. Természeti és kulturális örökség ésszerû kezelése 3.4.1. Természeti és kulturális örökség mint fejlesztési érték 3.4.2. Természeti örökség megôrzése és fejlesztése 3.4.3. Vízkészletgazdálkodás – különleges kihívás a területfejlesztés számára 3.4.4.A kultúrtájak kreatív kezelése 3.4.5.A kulturális örökség kreatív kezelése 3 Politikai célok és választási lehetôségek az EU területére 3.1. Területi szemléletet figyelembe vevô politikák
(64)A területi egyenlôtlenségek, valamint annak következtében, hogy hogyan hatnak a közösségi politikák az egyes régi33
EU-HÍRMONDÓ
ókra, az EU helyi közösségei és régiói nem válnak automatikusan regionálisan kiegyensúlyozott területté a Gazdasági és Monetáris Unió létrejöttével. Ezért ahhoz, hogy az EU fenntartható és ezáltal területileg kiegyensúlyozott fejlôdése megvalósuljon, elengedhetetlen, hogy területileg differenciált intézkedések szülessenek, és hogy az európai integráció által kínált lehetôségeket az egyes országok kihasználják. (65)Ezért valamennyi érintett hatóság és kormányzati szerv célszerû, ha figyelembe veszi a következô fejezetekben felsorolt területfejlesztési célokat és választási lehetôségeket. Ha a területileg jelentôs közösségi, országos, regionális és helyi szintû ágazati politikák tükrözik ezeket a célokat és választási lehetôségeket, akkor biztosítható, hogy az EU területére vonatkozó területfejlesztési irányvonalak már a politikai folyamat korai szakaszában érvényesüljenek. Ezek a területfejlesztési irányvonalak a következôk: • Policentrikus és kiegyensúlyozott városhálózat kialakítása és a városi és vidéki területek közötti partnerség erôsítése. Ez együtt jár a város és vidék közötti idejétmúlt kettôsség megszüntetésével is. • Integrált közlekedési és távközlési koncepciók, amelyek elôsegítik az EU területének policentrikus fejlôdését és fontos elôfeltételei annak, hogy az európai városok és régiók képesek legyenek integrálódni a Gazdasági és Monetáris Unióba. Az információhoz és tudáshoz való egyenlô hozzáférést fokozatosan kell biztosítani. Ehhez olyan megoldásokat kell találni, amelyek a regionális különbségekhez alkalmazkodnak. • A természeti és kulturális örökség fejlesztése és megôrzése ésszerû gazdálkodással. Ez hozzájárul a regionális identitások megôrzéséhez és erôsítéséhez, valamint az EU régiói és városai természeti és kulturális sokféleségének megtartásához. (66)Konkrét politikai célok és választási lehetôségek kerülnek kidolgozásra a fenti három területfejlesztési politikai irányvonalhoz. Ezek nem azonosak az EU egész területén. A kiegyensúlyozott és fenntartható fejlôdés megteremtése érdekében a fenti célokat és választási lehetôségeket a terület gazdasági, társadalmi és környezeti helyzetének megfelelôen kell értelmezni. 3.2. Policentrikus területfejlesztés és új város-vidék kapcsolat 3.2.1. Az EU policentrikus és kiegyensúlyozott területfejlesztése
(67)A múltbeli és a jövôben tervezett bôvítések fényében az EU mára olyan méretûvé és olyan sokszínûvé vált, hogy az megkívánja egy területfejlesztési stratégia kidolgozását. Policentrikus fejlesztési koncepciót kell alkalmazni ahhoz, hogy regionálisan kiegyensúlyozott fejlôdést lehessen elérni, hogy az EU integrálódjék a globális gazdaságba. A fenti koncepció megvalósítása segít elkerülni az EU magterülete körül a további túlzott gazdasági és demográfiai koncentrációt. Az EU összes régiójának gazdasági potenciálját csak akkor lehet ki34
használni, ha továbbfejlesztjük a policentrikus európai településhálózatot. Ahhoz, hogy az EU globális viszonylatban versenyképesebb legyen, jobban integrálni kell az európai régiókat a világgazdaságba. Ebben a tekintetben az EU tengerhajózási adottságai kedvezô földrajzi telepítési feltételeket biztosítanak. Számos dinamikus világgazdasági integrációs övezet létrehozása és bôvítése jelentôs eszközt nyújt az EU-ban a gazdasági növekedés és a munkahely-teremtés felgyorsításához, különösen a jelenleg strukturálisan gyengének tartott régiókban (az 1. és 6. célkitûzés alapján a jelenlegi regionális alapokból támogatásra jogosult területeken). (68)Jelenleg csupán egy nagyobb kiemelkedô jelentôségû földrajzi övezet létezik a világgazdasági integráció szempontjából: az EU legfejlettebb magja, a London, Párizs, Milánó, München és Hamburg metropoliszai által körülhatárolt ötszög. Ez az övezet erôs világgazdasági funkciókat és szolgáltatásokat nyújt, amelyek magas jövedelemszintet és jól fejlett infrastruktúrát tesznek lehetôvé. Továbbá létezik még néhány egymástól távol esô jelentôs növekedési sziget (pl. Barcelona, az Oresund régió), ahol a GDP még nem elég magas ahhoz, hogy lényegesen megváltoztathassa a jelenleg kiegyensúlyozatlan területfejlesztést az ETP alapvetô célkitûzéseivel összhangban. Az EU gazdasági-földrajzi helyzete különbözik például az Egyesült Államokétól, ahol számos világméretben kiemelkedô gazdasági integrációs övezet van: Nyugati partvidék (California), Keleti partvidék, Délnyugat (Texas), Középnyugat. (69)Az EU jelenlegi területi tendenciái a tevékenységek további koncentrációját tükrözik, különösen tekintettel a magas színvonalú és globális funkciók összpontosulására az EU magterületén és néhány metropoliszban. Tekintettel az EU bôvülésére, a területfejlesztés további koncentrációja, amely egyetlen globális szempontból kiemelkedô dinamikus integrációs övezetben jelentkezik, nem vezet a középsô legfejlettebb mag és az egyre növekvô nagy periféria közötti különbség csökkenéséhez. Következésképpen egy új területfejlesztési stratégiára van szükség. (70)A területfejlesztést befolyásoló korábbi politikai intézkedések elsôsorban azzal foglalkoztak, hogy az infrastruktúra terén végrehajtott projektekkel javítsák a periféria és az EU mag-területe közötti összeköttetéseket. Azonban ma már arra van szükség, hogy a politika az EU területének policentrikusabb elrendezésével új lehetôséget kínáljon a periférikus területeknek. Kulcssszerepet fog játszani Európa területi egyensúlyának javításában az olyan világgazdasági integrációval rendelkezô dinamikus övezetek létrehozása, amelyek arányosan helyezkednek el az EU területén, és amelyek egyrészt nemzetközileg elérhetô világvárosi régiók hálózatából, másrészt az azokkal szorosan kapcsolódó háttérterületekbôl (különbözô méretû városokból, nagyvárosokból és vidéki területekbôl) állnak. A globális és magas minôségû szolgáltatások témája is egyre inkább napirendre kerül az EU magterületén kívül esô világvárosi régiókban és városokban. (71)Az olyan területfejlesztési perspektíva, amely egyes világvárosi térségek policentrikus fejlesztésére korlátozódik, 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
nincs összhangban az EU azon hagyományával, amely a város és vidék sokszínüségének fenntartását tartja szem elôtt. Ezért célként az EU egész területét felôlelô policentrikus településhálózatot kell kitûzni, hierarchikus városrangsorolással párosítva. Ez alapvetô elôfeltétele a helyi területi egységek és régiók kiegyensúlyozott és fenntartható fejlôdésének, és az EU valódi elônye kialakulásának a világ más nagy gazdasági régióival szemben. (72)Következésképpen a területi hatású politikai döntéseket és beruházásokat, beleértve a strukturális alapokból származó források igénybevételét, fôleg az 1. célkitûzés alapján támogatásra jogosult területeken, egy policentrikus fejlesztési modell felé kell irányítani. Megfelelô intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen a magas hatékonyságú infrastruktúrát, országok közötti, országos és regionális szinten egyaránt, mely intézkedések támogatják, és kiegészítik az érintett dinamikus integrációs övezetek fejlôdését. (73)Ahhoz, hogy meg lehessen szilárdítani a kiegyensúlyozott településhálózatot, olyan eljárásokat és módszereket kell találni, amelyek lehetôvé teszik, hogy a városok és régiók kölcsönösen kiegészítsék egymást, illetve együttmûködjenek. Erre változatos lehetôségek nyílnak, és bizonyos mértékig már eddig is sikereket lehetett ezen a téren elkönyvelni. A városhálózatok regionális szintjén is szükség van kiegészítô együttmûködésre, amely a régiók közötti, az országok közötti, sôt még az EU-szintû városhálózatokra is vonatkozik. A helyi vagy regionális helyzettôl függôen a kitûzött célok és a lehetséges megoldások is nagyban különbözhetnek egymástól. (74)Annak támogatása, hogy a városok és régiók kölcsönösen kiegészítsék egymást (komplementaritás), egyidejûleg azt is jelenti, hogy a közöttük létezô gazdasági verseny elônyeire lehet építeni, lekûzdve annak hátrányait. Nem szabad azonban ezt a komplementaritást pusztán a gazdasági versenyre összpontosítani, hanem ki kell azt terjeszteni valamennyi városi funkcióra, mint például a kultúrára, oktatásra, tudásra és a szociális infrastruktúrára. Az alkalmazott politikának ösztönöznie kell a városok közötti hatékony együttmûködést, amely közös érdekekre és az összes résztvevô közremûködésére épít. Ezért alapvetô elôfeltétel, hogy önkéntes legyen az együttmûködés, és minden partner egyenlô jogokkal rendelkezzék. (75)A városok és a környezô vidék között egyre többféle funkcionális területen alakul ki egymásrautaltság. Ezek az egymásrautaltságok a közigazgatási határokon átnyúló önkéntes együttmûködést tesznek szükségessé a helyi önkormányzatok között, hogy a régió egészének versenyképességét erôsíteni lehessen. Ez minden résztvevô számára elônnyel jár. Az együttmûködés lehetséges területei közé tartozik a helyi közlekedés, a hulladékgazdálkodás és a közös lakó- és ipari területek kijelölése. A határon átnyúló együttmüködô városhálózatok a határ menti területek fejlôdési hátrányainak lekûzdését segítik elô. (76)A kevésbé sûrün lakott és gazdaságilag gyengébb régiókban is fontos, hogy kisebb városokból álló hálózatok jöjjenek létre. Ezeken a területeken a városi övezetek közötti, a funkcionális komplementaritás kialakítására irányuló együttFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
mûködés lehet az egyetlen lehetôség életképes piacok megteremtésére és gazdasági intézmények és szogáltatások fenntartására, amelyeket a városok egyedül nem lennének képesek megvalósítani. (77)Az egymástól viszonylag távol esô városoknak hálózatokban kell együttmûködniük, amelyek célja a közös problémák megoldása. A tapasztalatcsere mellett közös célok kitûzésére és közös projektek megvalósítására is szükség van. Példaképpen említhetô a helyi közlekedés irányítása, a várostervezés, az egyetemek és kutatóközpontok közötti együttmûködés, a kulturális örökség és a történelmi városközpontok kezelése és az új bevándorlók integrálása a városi társadalomba. (78)A városok és régiók közötti, az EU külsô határain átnyúló együttmûködés fontos lehetôséget kínál arra, hogy a szomszédos régiókkal megerôsödjenek a politikai és gazdasági kapcsolatok Észak-, Közép- és Kelet-Európában és a Földközi- tenger térségében. Ez elôsegíti a stratégiailag jelentôs infrastrukturális és környezeti projektekben való együttmûködést is. (79) A politika választási lehetôségei 1. Az olyan világgazdasági integrációjú nagyobb övezeteknek transznacionális területfejlesztési stratégiákkal történô megerôsítése az EU-n belül, amelyek kíváló minôségû globális funkciókkal és szolgáltatásokkal rendelkeznek, beleértve a periférikus területeket is. 2. A világvárosi régiók, városcsoportok és városhálózatok policentrikus és kiegyensúlyozottabb rendszerének megerôsítése a strukturális politika és a transzerópai hálózatokra vonatkozó politika közötti szorosabb együttmûködésen és a nemzetközi/országos és regionális/helyi közlekedési hálózatok közötti összeköttetések javításán keresztül. 3. A transznacionális és határokon átnyúló együttmûködés keretén belül az integrált területfejlesztési stratégiák kialakításának elôsegítése a városcsoportok számára az egyes tagállamokban, beleértve a hozzájuk tartozó vidéki területeket és azok kisvárosait is. 4. A területfejlesztés szférájába tartozó bizonyos témák közötti együttmûködés erôsítése határon átnyúló és transznacionális hálózatokon keresztül. 5. Az együttmûködés elôsegítése regionális, határon átnyúló ás transznacionális szinten, az észak-, közép-, kelet-európai országok és a Földközi-tenger térségének városaival; az ÉszakDél kapcsolatok erôsítése Közép-és Kelet-Európában, valamint a Nyugat-Kelet kapcsolatoké Észak-Európában. 3.2.2. Dinamikus, vonzó és versenyképes városok és urbanizált régiók (80)Az EU régiói csak akkor lesznek versenyképesek és járulnak ezáltal hozzá a munkanélküliség mérsékléséhez, ha a városok – fôleg azok, amelyek kívül esnek a világgazdasági integrációjú övezeteken és a világvárosi régiókon – elegendô gazdasági potenciállal rendelkeznek. Ezek közé tartoznak az úgynevezett „kapu városok” (kapu szerepet betöltô városok: „gateway cities”), amelyeken keresztül az EU területe elérhe35
EU-HÍRMONDÓ
tô (nagy tengeri kikötôk, interkontinentális repülôterek, kereskedelmi vásárokat és kiállításokat rendezô városok, kulturális központok), és kisebb városok, amelyek a hanyatló vidéki területek újjaélesztésében közremûködô aktív regionális központok. A „kapu városok” a periférián elhelyezkedô világvárosi régiókat is magukban foglalják, amelyek olyan különleges elônyöket élveznek, mint például az alacsony munkaerôköltségek, az Európán kívül esô vagy a szomszédos nem-tagállamokban található gazdasági központokkal kialakított speciális kapcsolatok. (81)Az EU kevésbé dinamikus városai közül jónéhány viszonylag szûk gazdasági bázissal rendelkezik, amelyet egyetlen gazdasági ágazat ural, és ennek a hanyatlása az egész regionális gazdaságra negatív hatást gyakorol. Ezen városok versenyképessége tehát a gazdasági bázisaik diverzifikálását szolgáló politikán múlik. A környezô vidéki területek jövôbeli kilátásai is a versenyképes városokra alapulnak. A városokban az anyagi és szociális jólét ennélfogva fontos tényezôje a társadalmi, környezeti és gazdasági fejlôdésnek. A fenti célok elérését szolgáló fejlesztési politikák azonban jelentôsen függnek a helyi körülményektôl. A következô öt tényezô különös fontossággal bír a városok fenntartható fejlôdése szempontjából: • a városok fizikai terjeszkedésének kézben tartása, • különféle funkciók és társadalmi csoportok (ez különösen érvényes a nagy városokra, amelyekben a lakosság egyre nagyobb rétegeit fenyegeti az a veszély, hogy kiszorulnak az urbánus társadalomból); • a városi ökorendszerrel való ésszerû és forrástakarékos gazdálkodás; • jobb elérhetôség biztosítása olyan különbözô közlekedési formákkal, amelyek nemcsak hatékonyak, hanem környezetbarátok is; és • a természeti és kulturális örökség megôrzése és fejlesztése. (82)A fenntartható városi fejlôdés számos lehetôséget nyújt arra, hogy „globálisan gondolkodjunk, s helyben cselekedjünk”. Az ENSZ Rioi és Isztambuli (Habitat II) konferenciái olyan globális intézkedésekre ösztönöztek, amelyeket mind országos, mind helyi szinten meg kell valósítani. Ezt a témát a Közösség politikáinak és minden tagállamnak komolyan számításba kell vennie. Azokat a politikai választási lehetôségeket, amelyek ebben a fejezetben kerülnek felsorolásra, és amelyek kapcsolódnak mind az Agenda 21-hez31, mind pedig a Habitat Agenda-ához32, legjobban több ágazatot érintô, integrált városfejlesztési stratégiával lehet megvalósítani. (83)A fenntartható városfejlesztés elérését segítô stratégiák és eszközök nagyban a tagállamok városaiban meglévô helyi, regionális és országos kiindulási feltételektôl függnek. A fenntartható várospolitika terén a helyes gyakorlatok cseréje, amelyet a tagállamok indítottak el, érdekes megközelítést nyújtanak az ETP politikai választási lehetôségeinek alkalmazásához33. Az Európai Bizottság cselekvési keretében célokat vázolt, és intézkedési javaslatokat tett a városi területek számára, amelyek összhangban vannak az ETP-ben lefektetett városfejlesztési politikai célkitûzésekkel34. 36
(84)A tagállamoknak és a regionális hatóságoknak a „kompakt város” (kis belsô távolságokkal rendelkezô város) koncepcióját kell követniük, hogy jobban kézben lehessen tartani a városok további terjeszkedését. Ez például – körültekintô telepítési és települési politika keretén belül – magában foglalja a terjeszkedés minimalizálását, pl. az elôvárosokban és sok tengerparti övezetben. Csak regionális viszonylatban lehet megakadályozni a városok terjeszkedését. E célból erôsíteni kell a város és az azt körülvevô vidék közötti együttmûködést, és partnerségen nyugvó új érdekegyeztetési formákat kell találni. (85)A városok jövôje az EU-ban a növekvô szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni kûzdelmen és bizonyos városi funkciók elvesztésének meggátolásán múlik. Segíteni kell a városi övezetekben mind az elhanyagolt területek és lepusztult ipari telepek helyrehozatalát, mind az olcsó, jó minôségû lakások kiegyensúlyozott biztosítását. Azáltal, hogy a városi funkciókat a városokban integrálják, minden állampolgár a szükséges mértékben hozzá kell hogy jusson az alapellátásokhoz és létesítményekhez, a zöld területekhez, az általános oktatáshoz és szakképzéshez és egészségügyi ellátáshoz. Ez felöleli a városi zöldterületeken belül található „zöld foltok” megôrzését és fejlesztését, amelyek ökológiai és egyben fontos társadalmi funkciókat töltenek be. (86)Rendkívül fontos a városi ökorendszerrel való körültekintô gazdálkodás. Ahhoz, hogy a környezet terhelése csökkenthetô legyen, olyan integrált megközelítést kell alkalmazni, amelyik a természeti erôforrások, az energia és a hulladék zárt ciklusaira épül. Ezzel a megközelítéssel mind a hulladék keletkezését, mind a természeti erôforrások fogyasztását vissza lehetett szorítani (különös tekintettel a nem megújuló és lassan regenerálódó erôforrásokra). A levegô, a talaj és a víz szennyezettségét is mérsékelni lehetett. A természeti területek növelése a városokban, a biológiai sokféleség megôrzése és a közös energiarendszerek használata a háztartásokban és az iparban példázzák azokat az intézkedéseket, amelyek a körültekintô környezetvédelmi politika részét képezik. (87)A városok megközelíthetôsége jelentôs befolyással van az élet minôségére, a környezetre és a gazdasági teljesítményre. Az elérhetôség elômozdításához olyan telepítési területpolitikára van szükség, amely összhangban van a területhasználattal és a közlekedéstervezéssel. Az elérendô cél: a városok terjeszkedésének csökkentése és integrált közlekedéstervezési megközelítés kialakítása. Ez mérsékelné a személyautóktól való függést, és elôsegítené a mobilitás más eszközeinek elterjedését (tömegközlekedés, kerékpározás). (88) A politika választási lehetôségei 6. A világvárosi régiók és „kapu városok” stratégiai szerepének növelése, kiemelt figyelmet szentelve az EU periférikus régiói fejlesztésének. 7. A városok gazdasági bázisának, környezetének és szolgáltató infrastruktúrájának javítása, különösen a gazdaságilag kedvezôtlenebb adottságú térségekben, hogy vonzóbbá váljanak a mobil beruházás számára. 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
8. Gazdasági diverzifikációs stratégia elômozdítása azokban a városokban, amelyek túlzott mértékben egyetlen gazdasági tevékenységi ágra épülnek, és a kedvezôtlenebb adottságú térségekben lévô városok gazdasági fejlôdésének támogatása. 9. A társadalmi és funkcionális sokféleségre érzékeny integrált városfejlesztési stratégiák elômozdítása. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy harcoljunk a társadalmi kirekesztés ellen, újrahasznosítsuk, illetve szerkezetileg alakítsuk át a nem kellôen használt vagy leromlott állagú városi telepeket és területeket. 10. A városi ökorendszerrel való ésszerû gazdálkodás elôsegítése. 11. A városok és világvárosi régiók jobb elérhetôségének elôsegítése megfelelô telepítési politikával és területhasználat tervezésével, amely képes ösztönözni a városi funkciók kellô vegyítését, illetve a tömegközlekedés használatát. 12. Olyan hatékony módszerek támogatása, amelyek képesek megfékezni a féktelen városi terjeszkedést, csökkenteni a szélsôséges betelepedési nyomást, különösen a tergerparti övezetekben. 3.2.3. Belsô fejlôdés, változatos és eredményes vidéki területek
(89)Az EU-ban a vidéki térségekre a változatosság és a belsô fejlôdés jellemzô. Ezek összetett gazdasági, természeti és kulturális területek, amelyek nem jellemezhetôk olyan egy-dimenziós kritériummal, mint a népsûrüség, a mezôgazdaság vagy a természeti erôforrások. Néhány vidéki terület sikeresen vitte végbe a szerkezeti átalakítást. Ez nem csupán a telepítési tényezôknek köszönhetô, mint például a kedvezô telepek vagy az alacsony munkabér, hanem egyre inkább olyan tényezôknek, mint a természeti és kulturális örökség minôsége, a hálózatok és a partnerség megléte, a döntéshozatal demokratikus szervezése, és nem utolsósorban a regionális és helyi politikusok és egyéb társadalmi szereplôk kezdeményezôkészsége és elkötelezettsége. Az EU számos vidéki régiójának sikere azt példázza, hogy önmagában az, hogy vidéken folyik a tevékenység, nem akadálya a dinamikus gazdasági fejlôdésnek és a foglalkoztatottság növekedésének. Léteznek olyan rurális térségek, amelyek viszonylag jó versenypozíciót értek el a mezôgazdaságban és az idegenforgalomban. (90)Számos vidéki területnek azonban még nem sikerült a szerkezeti változást elérnie, és jelentôs gazdasági problémával néz szembe, ennek oka gyakran a periférikus elhelyezkedés. A mezôgazdaságban alkalmazottak magas arányszámán kívül ezeknek a területeknek a szerkezeti gyengesége számos okra vezethetô vissza, például a rendkívül alacsony népsûrüség, nehéz megközelíthetôség, kedvezôtlen klimatikus körülmények, gyenge infrastruktúra, a szerkezeti fejlôdés hiánya, elavult ipari struktúrák és elavult mezôgazdasági termelési körülmények. Jelentôs kihívásokkal kénytelenek szembenézni azok a vidéki területek is, amelyekre például a szomszédos világvárosi települések és nagyobb városok terjeszkedése, ilFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
letve gazdasági növekedése új nyomást gyakorol, hasonló kihívásokkal kerülnek szembe azok a területek is, amelyeket a mezôgazdaság hanyatlása sújt. (91)A múltban a döntéshozók a vidéki térségeket általában olyan homogén területeknek tekintették, amelyek fejlôdésük során ugyanolyan lehetôséggekkel és akadályokkal rendelkeznek. Ez a szemlélet ma már nem felel meg az EU realitásának. Ma már a vidéki területek közös jellemzôi: az alacsony népsûrüség, és a mezôgazdasági földhasználat magas aránya. Ami azonban a különbözô vidéki területek által választott fejlôdési utakat vagy fejlôdési kilátásokat illeti, itt már jelentôs eltéréseket találunk. Az EU-n belül bekövetkezett vidékfejlôdési sokszínüség világosan jelzi, hogy a területfejlesztési stratégiáknak abból kell kiindulniuk, hogy figyelembe veszik a helyi, illetve regionális feltételeket, jellemzôket és kívánalmakat. (92)Új lendület várható a város-vidék kapcsolat átértékelésébôl. Ez elsôsorban arra alapozható, hogy az ETP integráltan – funkcionális, területi egységként – kezeli a várost és a vidéket, amelyet sokféle kapcsolat és kölcsönös egymásrautaltság jellemez. A város és vidék éles szembeállítása egy régión belül a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy csak régiók képesek a munkaerôpiacot, az információs és kommunikációs piacokat alakítani. Következésképpen a régió a megfelelô szint, ahol a cselekvésre és végrehajtásra kerül sor. A területfejlesztéssel kapcsolatos számos ügyben a régió szintjén történik az elemzés is. (93)A policentrikus városhálózatban a kis- és középméretû városok és kölcsönös függôségeik fontos központokat és összeköttetéseket alakítanak ki, különösen a vidéki régiók számára. A „problémás” vidéki térségekben csak ezek a városok képesek a régióban végzett gazdasági tevékenységekhez infrastruktúrát és szolgáltatásokat nyújtani, és megkönnyíteni a bejutást a nagyobb munkaerôpiacokra. Ezért az integrált vidékfejlesztési stratégiák kidolgozása során kiemelt figyelmet kell fordítani a vidéken található városokra. (94)A gazdasági növekedés eredményeképpen a vidéki területek ma már jelentôs számú negatív környezeti hatásnak vannak kitéve. Ezek között szerepel: a városok mellett elhelyezkedô elmaradott területekre nehezedô erôs nyomás, amely második lakás megszerzése iránti megnövekedett igénybôl ered; az új szabadidôs tevékenységek negatív hatásai; és a talaj, levegô és víz szennyezettsége, amelyet a hulladékfeldolgozás és – tárolás okoz. A tömegturizmus veszélyezteti azoknak a területeknek a vonzerejét, ahol szép tájak – mint hegyek és tengerparti övezetek – találhatók. Az intenzív gazdálkodás is talajszennyezôdéshez és a kultúrtájak rombolásához vezethet. A negatív hatásokat csak megfelelô regionális tervezéssel és a hozzá kapcsolódó környezeti és mezôgazdasági politikákkal lehet ellensúlyozni, amelyek a biológia sokféleség visszaállítására, a talajszennyezôdés csökkentésére és a mezôgazdasági hasznosítás bôvítésére és diverzifikálására törekednek. (95)A kedvezôtlen termelési struktúrákkal rendelkezô területeken a mezôgazdaságnak szembe kell néznie a nemzet37
EU-HÍRMONDÓ
közi verseny kihívásaival is. A lehetséges negoldások a következôk: magas minôségû mezôgazdasági termény kifejlesztése azáltal, hogy megfelelô stratégiával nemcsak piacot találunk a termény számára, hanem újra felfedezzük a mezôgazdaság multifunkcionális jellegét is, azaz a mezôgazdasági vállalkozásra úgy tekintünk, mint a megélhetés változatos lehetôségeire (például falusi turizmus, szélgenerátorok). A környezeti, természeti és kulturális örökség megôrzésének társadalmi értéke egyre nagyobb, ráadásul munkalehetôségek sokféleségét kínálja a mezôgazdaság számára. A megfelelô oktatási és továbbképzési lehetôségek biztosításával olyan jövedelemforrások teremtését lehet elôsegíteni, amelyek kiegészítik vagy alternatíváját adják a mezôgazdasági jövedelemnek. (96)Ennélfogva az EU-n belüli szerkezetileg gyenge területek különös figyelmet érdemelnek. Törekedni kell ezeken a területeken a vidéki gazdaság diverzifikálására, hogy elkerülhetó legyen az egyetlen szerkezettôl való függés, és hogy a jövô felé tekintô munkahely-lehetôségeket lehessen teremteni. Az ezekben a régiókban lévô kis- és középméretû városok az ipar és a szolgáltatással kapcsolatos tevékenységek, a kutatás és technológia, a turizmus és pihenés központjaivá válhatnak. A vidéki gazdaság belsô diverzifikációs folyamata régión kívüli összeköttetéseket és hálózatokat eredményez, valamint kapcsolatokat új piacokkal és további cégekkel, elôsegíti az információhoz és az ismeretekhez való hozzájutást. (97)Az EU vidéki területein a megújuló energiában jelentôs lehetôségek rejlenek: napenergia, szélenergia, vizierômûvek, illetve apály-dagály erômûvek létesítésének lehetôsége, biomasszából nyert energia, sôt a nagyobb városok közelében városi hulladékból generált energia (metán termelés). Mindez érdekes lehetôségeket kínál a gazdasági dierzifikációra és környezetbarát energiatermelésre. Ezt a potenciált kell kiaknázni a hatékony erôforrás-felhasználáshoz. További lehetséges lépésként a fölös energiát nagyobb energiahálózatokhoz lehet továbbítani. (98)A vidéki területek fenntartható fejlôdésének kulcsa egy független perspektíva kialalkításában, a sajátos lehetôségek felkutatásában, illetôleg az egyéb régiókkal való tapasztalatcserében rejlik, ez utóbbi azonban nem jelenti azt, hogy az EU régiói lemásolnák egymás fejlôdési perspektíváit. A politikai stratégiáknak számításba kell venniük a fejlôdési lehetôségek és kockázatok sokféleségét. Ezekbôl kell leszûrni azokat az eszközöket, amelyek alapján a vidéki területek elôre lépést tehetnek. Így lehetôvé válik, hogy a regionális és helyi szereplôk a lehetô legnagyobb rugalmassággal reagáljanak problémáikra. (99) A politika választási lehetôségei 13. Diverzifikált fejlôdési stratégiák elômozdítása, amelyek érzékenyek a vidéki területek sajátos lehetôségeire, és amelyek sajátos fejlôdés elérését segítik (beleértve a multifunkcionalitás elôsegítését a mezôgazdaságban). A vidéki területek támogatása az oktatás, a képzés és a nem mezôgazdasági munkahely-teremtés terén. 14. A kis- és középméretû városoknak a regionális fejlôdés középpontjaiként történô megerôsítése a vidéki területeken, és hálózatépítésük (networking) elômozdítása. 38
15. Fenntartható mezôgazdaság biztosítása, környezeti intézkedések foganatosítása és az agrár földhasználat diverzifikálása. 16. A vidéki területek közötti együttmûködés és információcsere elôsegítése és támogatása. 17. A városi és vidéki területeken a megújuló energia lehetôségeinek kihasználása, számításba véve a helyi és regionális feltételeket, különösen a kulturális és természeti örökséget. 18. A környezetbarát turizmusban rejlô fejlesztési lehetôségek kiaknázása. 3.2.4. Város-vidék partnerség
(100)Sok helyi probléma nem oldható meg ma anélkül, hogy integrált módon vizsgálnánk a városokat és a vidéket, mivel ezek általában regionális problémák. A gyakorlati partnerség (partneri kapcsolat) az együttmûködésben és koordinációban nyilvánul meg. Ahhoz azonban, hogy az együttmûködésbôl hosszútávú és sikeres partneri kapcsolat alakulhasson ki, számos alapfeltételnek kell teljesülnie: • a partnerek egyenlôsége és függetlensége, • a partnerségben való önkéntes részvétel; • a különbözô közigazgatási feltételek figyelembe vétele; • közös felelôsség, közös elônyök. (101)A városok és a vidék közötti partneri kapcsolatoknak számos területi dimenziója is van: regionális, régiók feletti, régióközi és transznacionális perspektíva. A regionális perspektívák között találjuk meg a különbözô méretû városok és a körülöttük elhelyezkedô vidéki területek partneri kapcsolatát. Itt különösen fontos, hogy a városok és a vidék egy közös integrált megközelítést alkalmazzon, hiszen együtt alkotják a régiót, és kölcsönösen felelôsek annak továbbfejlesztéséért. A vidéki régiókban elhelyezkedô városok jelentôs funkcióval bírnak mint az adott regionális gazdasági fejlôdést biztosító növekedés motorjai. A ritkán lakott vidéki területeken csak a városok képesek az infrastruktúra és a szolgáltatások ellátásának bizonyos szintjeit nyújtani, és így gazdasági vonzerôt gyakorolni. Ezeken a területeken a városok azért is különösen fontosak, mert ezek ôrzik meg a településszerkezetet és a kultúrtájat. (102)A régiók feletti perspektíva olyan kiterjedt funkciómegoszlásra utal, amely egyrészt magában foglalja a városi és világvárosi régiókat, másrészt a vidéki régiókat. A partnerségen alapuló megközelítés elvben egy olyan célt szolgál, amelynek eredményeként egyensúlyt lehet elérni a széleskörû érdekek egész sorában, amelyekben mind a gazdasági és környezeti érdekek, mind pedig a társadalmi szempontok érvényesülnek. (103)A régióközi és a transznacionális dimenziók esetében a tapasztalatcsere és a „másoktól tanulás” a meghatározó. Itt nem az a cél, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a partnerségen alapuló érdekek között, hanem inkább az, hogy a városok és a vidék közötti együttmûködés során szerzett tapasztalatokat értékeljük, és átadjuk konkrét projektek és kezdeményezések alkalmával. 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
(104)A partnerség a közös költségviselést és a haszon megosztását is jelenti, például magas minôségû és drága infrastrukturális létesítmények nyújtása vagy területek biztosítása a városi lakosság vízellálátához. A partnerség új formái alkalmat nyújtanak arra, hogy a városok és a vidék között a szolgáltatások kölcsönös cseréjét újra lehessen értékelni a fenntartható területfejlesztési perspektíva szempontjából, és ez célul tûzi ki a „szolgáltatások együttes regionális csoportjának” (szolgáltatási pool) megteremtését a helyi önkormányzati szolgáltatások cseréjéhez. (105)A közigazgatási szervek közötti partneri kapcsolatok mellett a városokban és a vidéken mûködô cégek közötti partnerségre alapuló hálózatok is jelentôs szerepet töltenek be a regionális gazdaságban. A lehetséges szinergikus hatásokat ki kell aknázni, és egy olyan tanulási folyamatot elindítani, amely biztosítja a vállalatok számára a tudást és az információt a területi közelségbôl adódó lehetôségekhez. (106) A politika választási lehetôségei 19. A szolgáltatások és a tömegközlekedés alapellátásának fenntartása a vidéki területeken elhelyezkedô kis-és középméretû városokban, különösen a hanyatló területeken. 20. A városok és a vidék közötti együttmûködés elôsegítése, amely a funkcionális régiók megerôsítését célozza. 21. A nagy városokat körülvevô vidék integrálása a városi régiókra vonatkozó területfejlesztési stratégiákba a területhasználat hatékonyabb tervezése céljából, különös figyelmet fordítva az életminôségre a városi környezetben. 22. A partnerségre alapuló együttmûködés elômozdítása és támogatása a kis- és középméretû városok között országos és országok közötti szinten közös projektek és kölcsönös tapasztalatcsere útján. 23. Vállalathálózatok elômozdítása a városokban és a vidéken mûködô kis- és középvállalkozások között. 3.3. Egyenló hozzáférés az infrastruktúrához és az információhoz 3.3.1.A fejlesztett közlekedési kapcsolatok és az információhoz való hozzáférés integrált megközelítése
(107)A városi övezeteket és a világvárosokat hatékonyabban össze kell kötni egymással, az illetô háttérterületükkel és a világgazdasággal. Hatékony közlekedés és kellô hozzáférés a távközlési lehetôségekhez az alapfeltétele annak, hogy a perfirérikus és kedvezôtlenebb adottságú területek versenyképessége erôsödjön, és így megvalósuljon az EU szociális és gazdasági kohéziója. A közlekedési és a távközlési lehetôségek fontos tényezôk a policentrikus fejlôdés elôsegítésében. A hatékony közlekedési és távközlési rendszerek és szolgáltatások kulcsszerepet töltenek be a különbözô világvárosok és regionális központok gazdasági vonzerejének erôsítésében. (108)Az emberek, az áruk és az információ mozgását koncentrációs és polarizációs tendenciák jellemzik az EU-n belül. A növekvô verseny a közlekedési és távközlési piacokon növelFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
heti ezt a tendenciát. A politikának biztosítania kell, hogy valamennyi régió – a szigeteket és a periférikus térségeket is beleértve – kellôen hozzáférjen az infrastruktúrához, hogy a Közösségben elômozdítható legyen a szociális és gazdasági és ezáltal a területi kohézió. Továbbá a politika feladata annak biztosítása is, hogy a magas minôségû infrastruktúra, például a nagysebességû és nagykapacitású vasútvonalak és autópályák, ne vezessenek az erôforrások elvonásához a strukturálisan gyengébb és periférikus térségekrôl („szivattyú hatás”), vagy hogy ne a az adott területek bekapcsolása nélkül menjen át rajtuk a forgalom („alagút hatás”). A területfejlesztési politikának olyan magas minôségû közlekedési infrastruktúra létrehozása irányába kell hatnia, amely másodlagos hálózatokkal van kiegészítve, és ezek pozitív hatást fejtsenek ki a régiókban. (109)Ugyanakkor a közlekedési szolgáltatásoknak az EU mag-területén történô koncentrációja és a hozzájuk tartozó túlzsúfolt közlekedési folyosók csökkentik a funkcionális hatékonyságot, és növelik a környezetre nehezedô nyomást bizonyos területeken. Ahhoz, hogy a forgalmi terhekez csökkenteni lehessen, nagyon fontosak az olyan integrált intermodális (közútat és vasútat egyaránt magában foglaló) megoldások, amelyek a környezetbarát közlekedési rendszerek irányába mozdulnak el, és a meglévô infrastruktúrák hatékonyabb kihasználával járnak. Hosszútávon ez megköveteli, hogy a közlekedési üzemeltetôk között javuljon az összhang. Az átfogó, integrált területfejlesztési stratégiáknak ezt figyelembe kell venniük. A jövôben területi hatásvizsgálat az alapfeltétele minden jelentôsebb közlekedési projeknek. (110)Ezeket a gondokat nem lehet megoldani kizárólag új infrastruktúra kiépítésével, legyen az bármennyire is fontos a régiók számára. A közlekedési és távközlési szerkezetek önmagukban nem elegendô feltételei a regionális fejlôdésnek. Szükség van más egyéb területeken kisérô intézkedésekre is, mint például a regionális szerkezetpolitika vagy az oktatás és képzés elôsegítése azzal céllal, hogy a régiók telepítési elônyei javulhassanak. Ez különösen érvényes a szerkezetileg gyenge régiókra. 3.3.2. Policentrikus fejlesztési modell: a jobb elérhetôség alapja
(111)A transzeurópai hálózatok jövôbeli bôvülése kell hogy alapul szolgáljon egy policentrikus fejlôdési modellhez. Ez különösen azt jelenti, hogy biztosítani kell a világgazdasági szempontból is fontos gazdasági integrációs övezetek belsô fejlôdését, és segíteni kell integrációjukat a világgazdaságba. Továbbá több figyelmet kell fordítani azokra a térségekre, amelyek megközelítése földrajzi akadályokba ütközik, különösen a szigetek és a távolesô területek vonatkozásában. Az EU-n belüli területi különbségeket csak úgy lehet csökkenteni, ha alapvetôen javulnak a régiókba irányuló és a régiók közötti közlekedési infrastruktúrák és szolgáltatások, különös tekintettel azokra a régiókra, ahol a közlekedési és távközlési infrastruktúrához való hozzáférés hiánya fékezi a gazdaságfejlôdést. Az 39
EU-HÍRMONDÓ
infrastruktúra és hozzáférhetôség alapvetô javítása többet kell hogy jelentsen, mint pusztán a transzeurópai hálózatok közötti hiányzó kapcsolatok megteremtését. (112)A hálózat fejlesztése során olyan cselekvési prioritásokat kell megfogalmazni, amelyek képesek kiegészítô intézkedéseket hozni a régióközi kapcsolatok és fejlesztés kiépítése érdekében. Eme másodlagos hálózatok hatékonysága és sûrüsége kulcsfontosságú szerepet fog játszani a regionális és városi gazdaságok integrációjában, illetve azok versenyképességében. Különösen abban várható fontos szerepük, hogy megerôsítik a kis- és középméretû városokat, illetve ezeknek azon funkcióját, hogy az általános regionális fejlôdés motorjaivá válhassanak. (113)Amennyiben a transzeurópai hálózatok elsôrendû hálózatainak megépítése elsôbbséget élvez, ez azzal a kockázattal jár, hogy a másodlagos hálózatokba történô beruházásokra, illetve ezeknek a transzeurópai hálózatokba történô integrációjára nem kerül sor idôben, vagy egyáltalán nem kerül sor. Ha el akarjuk kerülni, hogy a szolgáltatások minôsége relatíve csökkenjen azon unió-beli területeken, amelyek nem közvetlenül integrálódnak a transzeurópai hálózatokba, akkor meg kell akadályoznunk, hogy a másodlagos hálózatok bôvítése kevésbé fontos kérdésként legyen kezelve. Az intézkedések között kell hogy szerepeljen a regionális közlekedési szolgáltatások modernizálása is. Ezáltal a használt közlekedési eszközöknek a különleges helyi és regionális körülményekhez kell alkalmazkodniuk (hagyományos vasúti hálózat, buszközlekedés, regionális repülôterek, stb.). Ettôl eltekintve is, a másodlagos hálózatok várhatóan hozzájárulnak ahhoz, hogy a transzeurópai hálózatokon a közlekedés áramlása irányítható legyen, illetve hogy meg lehessen határozni a nagykapacitású közlekedési kapcsolatokban rejlô kritikus lehetôségeket. E fentiek miatt kulcsfontosságú, hogy a fejlôdés biztosítása érdekében idôben meg lehessen teremteni az összeköttetést a másodlagos hálózatok és a transzeurópai hálózatok között. (114)A közlekedési hálózatok EU-ra kiterjedô dimenziója mellett a hálózatok interkontinentális dimenzióját is figyelembe kell venni. Az EU interkontinentális elérhetôségének jelenlegi szerkezeteit egyrészt a közlekedési hálózatok és csomópontok (kikötôk, repülôterek) színvonalában mutatkozó regionális különbségek jellemzik, másrészt a légitársaságok és szállítási vállalatok azon politikája, amely általában gazdasági okok miatt az EU mag-területén található bizonyos interkontinentális csomópontokat részesíti elônyben. A régióknak az interkontinentális hálózatokba történô integrálását emiatt mindezideig nem sikerült területi szempontból egyensúlyba hozni. Azonban ez nemcsak abból ered, hogy az interkontinentális közlekedés csomópontjai egyenetlenül oszlanak el, hanem abból is, hogy a különbözó csomópontokban változó a szolgáltatások színvonala. A kiegyensúlyozott fejlôdés elérése érdekében tehát fontos, hogy csökkenjenek a különbségek mind a közlekedési infrastruktúrában, mind pedig a szolgáltatások színvonalában és a kapcsolódó költségekben, ugyanis a magánszektor egyre fontosabb szerepet fog játszani az inter40
kontinentális közlekedés terén a különbözô szintû szolgáltatásokat nyújtó csomópontok és hálózatok kialakításában. (115)Valamennyi régió érdekeit szolgálná, ha egyensúly alakulna ki a légiközlekedésben, valamint egy nagy tengeri kikötôkbôl álló európai hálózat jönne létre, beleértve kikötôk regionális alrendszereit is. Ez egyaránt hasznos lenne az EU mag-területén lévô csomópontok számára, amelyekre bizonyos esetekben növekvô teher nehezedik és a periférikus területek számára is, amelyek gazdasági potenciálja további támogatást igényel. Amennyiben meg akarjuk valósítani a fenntartható közlekedési rendszerre irányuló célkitûzést, akkor az is nagyon fontos, hogy az interkontinentális csomópontok és háttérterületeik között is elôsegítsük összeköttetések kiépítését vasúti és belvizi közlekedés segítségével. Az EU valamennyi régiója hatékony integrációjának elérésére irányuló céllal kapcsolatosan jelentôs segítséget nyújthatnak a transznacionális területfejlesztési perspektívák a tengeri kikötôk és repülôterek infrastruktúrájának kiépítésében. (116)A távközlési hálózatok fontos szerepet játszhatnak azon hátrányok kompenzálásában, amelyeket a távolság és a gyér népsûrüség okoz a periférikus területeken. A relatíve kis piaci volumenek az olyan területeken, ahol alacsony a népsûrüség és ennek megfelelôen magasak a távközlési infrastruktúra beruházási költségei, alacsonyabb mûszaki színvonalat és magasabb tarifákat eredményezhetnek, és ezek versenyhátrányt idéznek elô. Számos szférában (távmunka, távoktató tanfolyamok, távgyógyítás, stb.) a regionális fejlôdés kulcsfontosságú tényezôje, hogy magas színvonalú szolgáltatásokat lehessen nyújtani elfogadható áron. Mindazonáltal a modern technológiák alkalmazása nem csupán a fejlett infrastruktúra, berendezések és szolgáltatások meglétén és megfizethetô árán, hanem az egyes régiók fejlettségén is múlik. Ezért a beruházásösztönzés érdekében különös figyelmet kell fordítani azokra az intézkedésekre, amelyek stimulálják a keresletet, az alkalmazással összefüggô tudás fejlesztését és a lehetôségek tudatosításának elôsegítését. Valamennyi infrastrukturális beruházás szükséges elôfeltétele, hogy idôben megvizsgáljuk az elôrelátható területi hatásokat, és részletekbe menôen összehangoljuk a közösségi, országos és regionális vagy helyi intézkedések. (117) A politika választási lehetôségei 24. A másodlagos közlekedési hálózatok és a Transzeurópai Hálózatokkal létesített kapcsolataik megerôsítése, beleértve a hatékony regionális tömegközlekedési rendszerek kiépítését. 25. Az EU területileg kiegyensúlyozottabb interkontinentális közlekedési elérhetôségének elôsegítése a tengeri kikötôk és repülôterek megfelelô elosztásával (globális „kapuk”), szolgáltatási színvonaluk növelése és a háttérterületeikkel való összeköttetések javítása. 26. A periférikus és ultra-periférikus régiók közlekedési kapcsolatainak javítása mind az EU-n belül, mind a környezô harmadik országokkal, figyelembe véve a légi közlekedést és a kapcsolódó infrastrukturális létesítmények további fejlesztését. 2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
27. A távközlési létesítményekhez való hozzáférés és azok felhasználásának javítása és tarifák kialakítása az nyújtott „alapellátásoknak” megfelelôen a gyéren lakott területeken. 28. A közlekedési politikák közötti együttmûködés javítása az EU szintjén, országos és regionális szinten. 29. Területi hatásvizsgálat bevezetése a nagy infrastrukturális projektek területi felmérésének eszközeként (föleg a közlekedési szektorban). 3.3.3.Az infrastruktúra hatékony és fenntartható használata
(118) A személy- és áruszállítás jelenlegi növekedése (különös tekintettel a közúti és légi szállításra) egyre károsabb hatást gyakorol a környezetre és a közlekedési rendszerek hatékonyságára. Ezeket a rendszereket olyan területfejlesztési poltikával lehet tehermentesíteni, amely a foglalkoztatás és a lakosság telepítésére és ezáltal a mobilitási kívánalmakra és a közlekedési mód kiválasztására helyezi a súlyt. A meglévô infrastruktúrát úgy lehet hatékonyabban kihasználni, ha megerôsödnek a környezetbarát közlekedési rendszerek, és intermodális közlekedési láncok épülnek ki. Azonban ezt a célt úgy kell megvalósítani, hogy az ne legyen negatív hatással sem az EU egésze, sem régiói versenyképességére. A közlekedés integrációja és a területfelhasználás részletes megtervezése különösen a nagy városi régiókban lehet hatékony, ahol számottevôen csökkenthetô lenne a lakosság személyautó függôsége. Olyan politikára van szükség, amely a tömegközlekedés használatát részesíti elônyben a nagyvárosokban, azok háttérterületein és a sûrün lakott régiókban. (119)Az EU mag-területén és egyéb sûrün lakott területeken a nagy közlekedési folyosók és bizonyos tengerpartok mentén a közlekedés – fôleg a közúti közlekedés – olyan méreteket öltött, hogy sürgôs intézkedéseket kell hozni a kapcsolódó elérhetôségi problémák és környezeti hatások enyhítésére. Következésképpen fokozatosan olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek a környezeti szepontból elfogadhatóbb közlekedési módokat erôsítik. Ezek közé tartozik – például – az útdíjak kivetése vagy a külsô költségek belsô kôltséggé alakítása, amelyet megfelelô telepítési politikával kell ötvözni. Az intézkedések kiválasztását a helyi feltételeknek kell meghatározniuk. Azonban a közúti személy-és teherszállítás egyaránt megôrzi nagy jelentôségét, különösen a periférikus és ritkán lakott régiók összekapcsolása tekintetében. (120)A fokozottan környezetbarát szállítási módok erôsítése intermodális megközelítést és a közlekedési infrastruktúra összehangolt irányítását igényli. Hatékonyabb és fenntarthatóbb használatukhoz növekvô mértékben kell a vasúti közlekedésre építeni, az áruszállítás terén pedig a viziutakra (tengeri, tengerparti és belvizi szállítás). Ezen hálózatok hatékonyságának növelése mellett megfelelô intermodális kapcsolatok, azaz egy egész területre kiterjedô átrakodó helyek (kikötôk és repülôterek) kiépítésére is szükség van. A vasúti szállítás potenciálját csak jelentôs modernizálásFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
sal lehet teljesen kiaknázni. Ez mind az egyes rendszerek összekapcsolási lehetôségének (interoperabilitás) megteremtésére, mind a logisztika javítására vonatkozik. Európa sûrübben lakott térségeiben a nagysebességû vasútvonalak – 800 kilométeres távolságig – felválthatják a légi szállítást. Gyéren lakott periférikus térségekben, különösen elszigetelt helyzetû területeken, a regionális légi szállításnak kell prioritást adni, beleértve a rövid távú forgalmat is. Általában külön megoldásokat kell keresni a kedvezôtlenebb adottságú terüketekre. (121)A kikötôkért, repülôterekért, vasúti közlekedési és fôútvonalakért felelôs hatóságoknak és a különbözô hálózatok üzemeltetôinek integrált intermodális stratégiák segítségével kell összehangolni politikájukat és tevékenységüket. Fel kell tárni a közlekedési rendszerek közötti esetleges szinergikus hatásokat. A meglévô infrastruktúrák közös használata is megoldást jelenthet arra, hogy – amennyire lehet – elkerüljük a többlet kapacitást. Például két szomszédos kikötô közösen vehetné igénybe a vasútat, vagy egy repülôtér a határon túli háttérterületeket is kiszolgálhatná. (122)Egy másik fontos szempont a országos, regionális és helyi közlekedési politikák közötti együttmûködés. Lényeges, hogy a hálózatok között különbözô szinteken hatékony összeköttetések legyenek. A regionális kezdeményezések hozzásegíthetik a országos intézményeket és a hálózatüzemeltetôket a kapacitások hatákonyabb kihasználásához, illetve a jobb tervezéshez, amely a helyi igényeket is figyelembe veszi. (123)A távközlési, információs és kommunikációs technológiák a regionális integráció fontos kiegészítô eszközei. Következésképpen nem tekinthetôk a közlekedés fejlesztését felváltó eszközökként. Kiemelt hangsúlyt kell kapnia a közlekedési és távközlési döntéshozók közötti egyeztetésnek. Szorosabb koordinációra van szükség a regionális tervezés és a közlekedéstervezés között is. (124) A politika választási lehetôségei 30. A területfejlesztési politika és a területfelhasználás tervezésének jobb koordinálása a közlekedési és távközlési tervezéssel. 31. A tömegközlekedési szolgáltatások javítása és egy minimális szintû szolgáltatás nyújtása a kis- és középméretû városokban. 32. A nagy közlekedési nyomásnak kitett területeket érintô negatív hatások csökkentése a környezettel összeegyeztethetô közlekedési eszközök erôsítése, útdíj kivetése és a külsô költségek belsô költségekké alakítása útján. 33. Az intermodális teherszállítási csomópontok összekapcsolásának elôsegítése, különös tekintettel az európai folyosókon történô szállításra és azon belül a tengeri és belvizi hajózásra. 34. Összehangolt és integrált infrastruktúra-tervezés és irányítás az eredménytelen beruházások elkerülése céljából (például a közlekedési infrastruktúra felesleges párhuzamos fejlesztése) és a meglévô közlekedési infrastruktúra leghatékonyabb kihasználása. 41
EU-HÍRMONDÓ
3.3.4.Az innováció és a tudás terjesztése
(125)A tudáshoz való hozzáférés épp olyan fontos az EU versenyképessége szempontjából, mint az infrastruktúrához való hozzájutás. A regionálisan egymástól függô munkaerô-piacok, a termelés és szolgáltatások telepítése dinamikus innovációs rendszereket, eredményes technológiaátadást és olyan intézményeket tesz szükségessé, amelyek alkalmasak a munkaerô képzésére. Az elmúlt évtizedben tapasztalt elôrehaladás ellenére – amely megfelelô légkört teremtett az új technológiákhoz, valamint jobb képzési lehetôségeket és szaktudást biztosított – a tudáshoz való hozzáférés és az innovációs kapacitás még mindig területileg egyenlôtlenül oszlik el. A lakosságot is jobban kell tájékoztatni a kínált lehetôségekrôl. A kormányoknak (minden szinten) biztosítaniuk kell, hogy jobb legyen a kapcsolat az oktatás és kutatás, valamint a regionális gazdasági szerkezetek igényei között. Azt is biztosítaniuk kell, hogy az oktatás szintje általánosan emelkedjen. (126)A jövôbeni gazdasági fejlôdés várhatóan hangsúlyt helyez a nem anyagi jellegû szolgáltatások cseréjére. Az állások betöltéséhez egyre magasabb kvalifikációra van szükség. A termelékenység emelkedése és a foglalkoztatottság növekedése mindinkább függ az új és magasabb színvonalú termékek és folyamatok további térnyerésétôl. Azok a cégek, amelyek képesek az innovációt új típusú szervezettel és magasabban képzett munkaerôvel elegyíteni, hosszútávon jobb pozíciót tudnak maguknak kivívni a piacon. (127)Ebben a tekintetben rendkívüli fontosságú, hogy a kellô mértékben rendelkezésre álló magas színvonalú szakképzéshez és a kutatóközpontokhoz hozzá lehessen férni. Ahhoz, hogy a kevésbé fejlett területeken mûködú cégek és a kutató- és továbbképzô intézmények között közvetlen kapcsolat jöjjön létre, elengedhetetlen, hogy magasan kvalifikált és jól képzett közvetítôk ki tudják alakítani ezt a kapcsolatot. Hasznos lenne, ha olyan mûszaki szolgáltató központok jönnének létre, ahol a helyi cégek bemutathatnák és kipróbálhatnák az innovációkat. Ezenfelül az egymás kiegészítésére alkalmas szaktudás kifejlesztése érdekében javítani kell egyrészrôl a kommunikációs vállalatok, másrészrôl a technológia-központok, egyetemek, vezetési szaktanácsadók, stb. közötti kapcsolattartást. (128)Egy régió gazdasági vonzereje a képzés színvonalán és a munkaerô szakképzettségi szintjén is múlik. Az elmúlt években a kevésbé fejlett területeken nagy elôrelépés történt ezen a téren, különösen az írástudatlanség elleni harc tekintetében. Ezeket az erôfeszítéseket folytatni kell. Továbbá azt is biztosítani kell, hogy a helyi vállalatok képesek legyenek alkalmazni, és képzettségüknek megfelelôen megfizetni, s ezáltal a régióban tartani a munkaerôt. (129)Az információs és a kommunikációs technológia segíthet abban, hogy az innovációhoz és a tudáshoz való hozzáférés terén mutatkozó hiányosságok csökkenjenek, és ezáltal elômozdíthatja, hogy vállalatok telepedjenek le a vidéki területeken. Ez beruházási ösztönzôként hat azokban a régiókban, ahol általában alacsonyabbak a telepítési költségek. Az 42
EU területének policentrikus fejlesztése is támogathatja ezt a politikát. (130)Az új információs technológiáknak az összes régióba való eljuttatása azzal is együtt jár, hogy hasonlóan magas színvonalú alapellátást lehet nyújtani, és megfelelô díjszabási politikát elfogadni. Az északi országok tapasztalata azt mutatja, hogy az alacsony népsûrüség nem legyôzhetetlen akadálya a magas színvonalú távközlési szolgáltatások nyújtásának és széleskörû használatának. A szabályozási intézkedések mellett a tudás iránti kereslet ösztönzésére irányuló startégiák is az információs és kommunikációs technológiák mûködését és használatát segítik elô. Ezek között szerepelnek például a figyelemfelketô kampányok és a jobb képzési lehetôségek. (131) A politika választási lehetôségei 35. A tudással összefüggô politikák – mint például az innováció, az oktatás, a szakmai továbbképzés és a továbbképzés elôsegítése, kutatás és technológiafejlesztés – széleskörû integrációja a területfejlesztési politikákba, különösen a távolesô és sûrün lakott területeken. 36. A tudáshoz tartozó infrastruktúrához való hozzáférés biztosítása egész Európában, a fenntartható gazdasági fejlôdés motorjaként figyelembe véve a modern kis-és középvállakozások társadalmi-gazdasági potenciálját. 37. A vállalatok közötti hálózatépítés (networking) elômozdítása és az innovációk gyors elterjesztése, különösen az olyan regionális intézményeken keresztül, amelyek képesek az újítások elôsegítésére. 38. Innovációs központok létrehozásának támogatása, illetve a felsôoktatási és az alkalmazott kutatás-fejlesztési szervek, valamint a magánszektor közötti együttmûködés elômozdítása, különösen a gazdaságilag gyenge területeken. 39. Intézkedés-csomagok kidolgozása, amelyek élénkítôleg hatnak az információs és kommunikációs technológiák jobb regionális elérhetôségének és használatának javítása iránti igényre és a kínálatra. 3.4. Természeti és kulturális örökség ésszerû kezelése 3.4.1.Természeti és kulturális örökség mint fejlesztési érték
(132)Az Európai Bizottságnak az Európai Közösség biológiai sokféleségrôl szóló közleménye, amelyet a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek juttatott el, megállapítja, hogy a területfejlesztés fontos szerepet játszhat a biológiai sokféleség megôrzésében és fenntartható használatában helyi és regionális szinten. Az EU természeti és kulturális öröksége állandóan különbözô veszélyeknek van kitéve. Bár néha indokoltak a szigorú védelmi intézkedések, gyakran azonban ésszerûbb a veszélyeztetett területek védelmét és kezelését nagyobb területek területfejlesztési stratégiáiba beépíteni. (133)Európa kulturális öröksége – a vidéki területek kultúrtájaitól a történelmi városközpontokig – az európai iden2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
titást fejezi ki, és az egész világra nézve nagy jelentôsséggel bír. Ugyanakkor számtalan ember mindennapi környezetének is részét képezi, és életük minôségét gazdagítja. A szigorú intézkedések, mint például azok, amelyek bizonyos területek és mûemlékek építészeti védelmét célozzák, a teljes örökségnek csak egy kis részét ölelik föl. Nagyobb részük kreatív megközelítést igényel annak érdekében, hogy jónéhány területen meg lehessen fordítani azt az uralkodó tendenciát, amely az elhanyagolást, romlást és pusztulást jelenti, és hogy a kulturális örökséget, beleértve a mai kor vívmányait is, át lehessen adni a következô generációknak. Fontos, hogy a kulturális élet az EU egészére kiterjedjen, amelyet fôként a kulturális létesítmények létrehozásának támogatásával, a közterületek színvonalának emelésével és az emlékhelyek megújításával lehet elérni. A kulturális fejlôdés ebben a tekintetben a társadalmi és területi egyensúlyteremtés szerepét töltheti be. (134)A természeti és kulturális örökség egyben gazdasági tényezô is, amely egyre fontosabbá válik a regionális fejlesztés számára. Az élet minôsége a városokban, háttérterületeiken és a vidéki területeken egyre jelentôsebb szerepet játszik az új vállalatok azirányú döntésében, hogy hol telepedjenek le. A természeti és kulturális nevezetességek az idegenforgalom fejlesztésének is alapvetô elôfeltételtei. 3.4.2. Természeti örökség megôrzése és fejlesztése
(135)A természeti erôforrások fejlesztése a környezetgazdálkodás (levegô, víz, talaj) és bizonyos területek célzott védelme (védett területek, környezetileg érzékeny területek) keretén belül megy végbe az EU-ban. (136)Az utóbbi tíz évben megnôtt a védett területek aránya az EU-ban, bár a legtöbb terület védett „sziget” marad. Igen sokat igérô az a megközelítés, amely célul tûzi ki a védett területeknek az egész Közösségre kiterjedô hálózata kialakítását -”Natura 2000”. Ez a célkitûzés szerepel a Habitat Direktívában és egyéb környezeti direktívákban is, és még a korai szakaszban harmonizálni kell a regionális területfejlesztési politikával. A hálózatba tartozó területekre vonatkozóan összehangolt védelmi intézkedéseket kell kidolgozni, és hozzáigazítani a területfejlesztési perspektívákhoz. Egy ökológiai hálózat és a Natura 2000 program értékes élôhelyek védelmét is biztosíthatja, és fejlesztheti azokat. Szerepet kapnak ebben a védett területek közötti összeköttetések és folyosók, mint például a sövények, amelyek a növények és vadállatok vándorlását és genetikai cseréjét segíthetik. Ezenkívül egy tágabb területfelhasználási politika olyan körülményeket teremthetne, amelyek között a védett területek nem elszigetelten fejlôdhetnének, beleértve – ha szükséges – pufferzónák kijelölését is. (137)A védett területek mellett vannak más fajta környezetileg érzékeny területek is, amelyek nagy biológiai változatosságot képviselnek – például a hegyvidéki területek, vadvizek, tengerparti övezetek és szigetek. Mivel egyre ritkábban lehet ilyen nagymértékben érintetlen élôhelyeket találni, ökológiailag értékes magjaikat is védelem alá kell helyezni. AzonFALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
ban a védelem önmagában nem elegendô ezeknek a területeknek a megôrzésére. E területek kevésbé érzékeny részeit olyan gazdasági célokra kell felhasználni, amelyek összhangban vannak ökológiai funkcióival. Ugyanakkor ebben a tevékenységben új fejlesztési lehetôségek rejlenek a régiók számára, például a környezetbarát idegenforgalom területén. (138)A természeti erôforrások megôrzése és fejlesztése megfelelô integrált fejlesztési stratégiákat és tervezési koncepciókat és környezetgazdálkodási formákat kíván. Ez biztosítja, hogy a természetvédelem és az emberek életfeltételeinek javítása egyaránt figyelembe vételre kerül. A területi és környezeti hatásvizsgálat szolgáltathatja az ehhez szükséges információkat. A kiegyensúlyozott megoldások keresése során az érintett lakosságot is széleskörûen be kell vonni. A Balti-tenger térségére vonatkozó területfejlesztési ajánlások a nemzetközi együttmûködés rendkívül igéretes példái ezen a területen36. (139)A fentiek mellett új megközelítéseket kell alkalmazni a természetvédelem és a területfejlesztés harmonizálására is. A természeti örökség védett területeinek védelme és más ökológiailag értékes területek megôrzése fontos szolgálatot jelent az egész társadalom számára. Nem szabad, hogy a védelemre vonatkozó rendelkezések és a fejlesztési korlátozások negatív hatással legyenek a lakosság életkörülményeire. Ehelyett az ökológiai erôforrások költségét kellene gazdasági szempontok alapján megállapítani, például megfelelô pénzügyi megoldások alkalmazása révén. Az ily módon keletkezett bevételek segítségével minden régió elôtt új fejlesztési lehetôségek nyílnának, ugyanakkor természeti örökségüket is megôrizhetnék. (140)Az úgynevezett „üvegház hatás”, azaz a földi légkör felmelegedéséhez hozzájáruló gázok koncentrációja nagy kihívást jelent a környezetvédelem számára. Az éghajlatváltozás okozói elsôsorban a nagy mennyiségû fosszilis tüzelôanyag elégetése az energia és közlekedési ágazatban, az erdôk pusztulása, a mezôgazdaság belterjessé válása, valamint CFC-k és halonok keletkezése. Ennek ellensúlyozására szigorúan eleget kell tenni azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az EU Kiotóban vállalt a szén-dioxid kibocsátások csökkentésére vonatkozóan. A területfejlesztési politika jelentôsen hozzájárulhat a klíma védelméhez azáltal, hogy forgalomcsökkentô települési szerkezetekkel és helyekkel növeli az energiatakarékosságot, illetve hogy fokozott mértékben használ széndioxid-mentes, megújuló energiaforrásokat. Az európai erdôk, amelyek „zöld tüdôként” mûködnek, rendkívül fontosak a fenntartható fejlôdés számára. Ez ugyancsak együtt jár Európában az erdô erôforrásainak optimális hasznosításával. Ebben a tekintetben teljes prioritást kell adni a fenntartható erdôgazdálkodásnak. (141)A talajpusztulás egy másik komoly környezeti probléma az EU-ban. Az emberi használat típusa, mértéke és intenzitása a szerkezet és funkció helyrehozhatatlan károsodásával fenyegeti a talajok nagy részét mint az élet alapfeltételét. Jelentôs kockázati tényezôk a következôk: a földhasználat által okozott talajerózió, az árvizek, erdôkár, talajvízszennyezôdés, a szennyezôdés koncentrációja, valamint az intenziv mezôgazdasági használat és a zöldterületeknek letelepedési célokra történô kijelölése. Ezért a természeti erôforrások és a talaj 43
EU-HÍRMONDÓ
funkcióinak megôrzése érdekében hatékony földvédelemre van szükség. A talajvédelemnek azt is biztosítania kell, hogy a földhasználatból, erózióból és talajpusztulásból eredô talajtömörödés csökkenjen, valamint kûzdenie kell a potenciális szennyezôdések ellen vagy a zöldterületeknek települési célokra történô túlzott nértékû felhasználása ellen. (142)A védett és veszélyeztetett területeket a városi és vidéki területek alkotóelemeként kell kezelni. A megfelelô kormányzati és közigazgatási szintû területtervezésnek döntô szerepe lehet ebben, illetve az emberek és az erôforrások természeti katasztrófákkal szembeni védelmében. A területi fejlesztéssel kapcsolatos döntéseknek fontolóra kell venniük az olyan potenciális kockázatokat, mint az árviz, tûz, földrengés, földcsuszamlás, erózió, sárcsuszamlás, lavina és kiszáradt övezetek terjeszkedése. A veszélyek kezelése során különösen fontos a regionális és transznacionális dimenziók figyelembe vétele. (143) A politika választási lehetôségei 40. Az európai ökológiai hálózatok folytonos fejlesztése a Natura 2000 elnevezésû program javaslatának megfelelôen, beleértve a regionális, országos, transznacionális és az egész EU-ra kiterjedô jelentôségû természeti helyek és védett területek között szükséges összeköttetések létesítését. 41. A biológiai sokféleség szempontjainak integrálása az ágazati politikákba (mezôgazdaság, regionális politikák, közlekedés, halászat, stb.) a Közösség Biológiai Sokféleség Stratégiájának megfelelôen. 42. Integrált területfejlesztési stratégiák kidolgozása a védett területekre, a környezetileg érzékeny területekre és a nagy biológiai sokféleséget mutató területekre, mint például a tengerparti övezetek, hegyvidéki területek és vadvizek, amelyek a területi és környezeti hatásvizsgálatok alapján és az érintett partnerek bevonásával tartják egyensúlyban a védelmet és a fejlesztést. 43. A gazdasági eszközök szélesebb körû igénybevétele a védett és környezetileg érzékeny területek ökológiai fontosságának felismeréséhez. 44. Az energiatakerékosság, a forgalomcsökkentô települési szerkezetek, az integrált erôforrás tervezés és az energiaforrások fokozott hasznnosítának elôsegítése a szén-dioxid kibocsátások csökkentése érdekében. 45. A talaj védelme – amely az emberi élet, a növény- és állatvilág létének alapját képezi – az erózió, a talajpusztulás és a zöldterületek túlzott felhasználásának csökkentése révén. 46. Regionális és transznacionális szintû stratégiák kidolgozása a katasztrófának kitett területek kockázatkezelésére. 3.4.3. Vízkészletgazdálkodás – különleges kihívás a területfejlesztés számára
(144)A víz a természet, a mezôgazdaság, a háztartások, az ipar, az üdülés, az energiatermelés és a közlekedés fontos erôforrása. Az EU-ban gyakran természetesnek veszik azt, hogy a víz mindig rendelkezésre áll. A vízellátás biztosításával kapcsolatos nehézségek azonban valószínüleg nemcsak mennyiségi, hanem minôségi szempontból is növekedni fognak a jövôben. A folyamatos szennyezés, a túlhasználat és a rossz gaz44
dálkodás következtében leromlott a vízkészletek minôsége, bár a probléma különbözô mértékben jelentkezik az EU egyes régióiban. Mivel a víz nem vesz tudomást határokról, a problémák gyakran transznacionális jellegûek. Emiatt közigazgatási határokon átnyúló együttmûködésre van szükség a vízkészletgazdálkodás (például nagy folyóvölgyekben), illetve az árviz- és aszályvédelem, talajvíz- és vadvízvédelem terén. (145)Mára szükségéssé vált a vízvédelmi politika és a vízkészletgazdálkodás. A felszini vizekre és a talajvízre vonatkozó politikákat össze kell kapcsolni a területfejlesztési politikával. A szennyvíz csökkentésére, a túlhasználatra és a vízkészletek szennyezettségére irányuló megelôzô intézkedéseket elônyben kell részesíteni az üzemen kívüli tisztítással, az úgynevezett a „csô vége” technológiákkal szemben. Az összehangolt területi és területfelhasználási tervezés döntôen hozzájárulhat a vízminôség javításához. Ezért kell a nagy vízkivétellel kapcsolatos projektek hatását területi és környezeti hatásvizsgálatokkal mérni. A határokon átnyúló és országok közötti fejlesztési stratégiák képezik a jobb vízkészletgazdálkodás alapját. (146)A víz egyben veszélyt is rejthet magában. A területfejlesztés – különösen transznacionális szinten – lényeges szerepet tölthet be az emberek védelmében és az árvízveszély csökkentésében. Az árvízvédelmi intézkedéseket természetvédelmi vagy helyreállítási intézkedésekkel lehet ötvözni. Az INTERREG II.C. program megjelölt néhány lehetséges megközelítést az árvízvédelemre vonatkozóan. (147)A víz iránti igény folyamatosan nô, fôleg a háztartások, a mezôgazdaság és az idegenforgalom növekvô fogyasztása következtében. Különösen égetô a probléma a mediterrán területeken. Az aszály lekûzdésére irányuló programoknak, mint például az INTERREG II.C. keretében kidolgozott speciális programok, célirányosabban kell törekedniük a vízigény korlátozására és a vízellátó rendszerek hatékonyságának növelésére. A magas vízigényû tevékenységeket illetôen a területi tervezés már azzal is jelentôs segítséget nyújt, ha a tervezési folyamaton belül meghatározza azokat a felhasználásokat, amelyek kevesebb vizet igényelnek. Ezeknek a problémáknak a megoldásához a társadalom széleskörû bevonására van szükség, mert a vízkészletek fenntartható felhasználását csak úgy lehet biztosítani, ha lakosság megfelelô tájékoztatást kap. (148)A vízelvezetési projektek és a talajvíz túlhasználata is negatív hatást gyakorol a környezetileg érzékeny területekre. Nagy kiterjedésû vizes élôhelyek pusztultak el, és néhány vadvíz teljesen megsemmisült. A vadvízek értékes erôforrást jelentenek biológiai értéküket, természetes tisztító és szabályzó funkciójukat tekintve. Megôrzésük és helyreállításuk elsôdleges prioritást élvez. (149)A tengerben található szervetlen és szerves vegyületek és túlhasználatuk veszélyezteti a tengeri ökorendszert, és az egész környezet minôségi romlásához vezet. (150) A politika választási lehetôségei 47. A vízellátás és a vízigény közötti egyensúly javítása, különösen az aszálynak kitett területeken. Gazdasági vízgazdálkodási eszközök kifejlesztése és alkalmazása, beleértve a víz2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
takarékos mezôgazdasági módszerek és öntözési technológiák elôsegítését a vízhiánnyal kûzdô területeken. 48. Országok és régiók közötti együttmûködés elôsegítése, hogy integrált stratégiákat lehessen alkalmazni a vízkészletekkel való gazdálkodásra, beleértve a nagyobb felszín alatti vízkészleteket az aszálynak és árvíznek kitett területeken, különösen a tengerparti övezetekben. 49. A túlzott vízkivétel és a betorkolások elvezetése által veszélyeztetett vadvizek megôrzése és helyreállítása. 50. Összehangolt tengeri gazdálkodás, különös tekintettel a veszélyeztetett tengeri ökorendszerek védelmére és helyreállítására. 51. A regionális felelôsségvállalás megerôsítése a vízkészlet-gazdálkodás terén. 52. Környezeti és területi hatásvizsgálatok alkalmazása minden nagy vízgazdálkodási projektre. 3.4.4.A kultúrtájak kreatív kezelése
(151)A kultúrtájak eredetiségükkel hozzájárulnak a helyi és regionális identitáshoz, valamint az emberiség és a természet történetét és kölcsönhatását tükrözik. Például mint idegenforgalmi látványosságok is jelentôs értéket képviselnek. Nagyon fontos ezen kultúrtájak megôrzése, de ez nem teheti lehetetlenné, vagy nem akadályozhatja túlzott mértékben a gazdasági hasznosítást. Bizonyos esetekben a kiemelt nevezetességek célzott védelmére van szükség. Más esetekben teljes tájakat kell védeni, illetve helyreállítani. Gyakran a mezôgazdasági mûvelés módja a legfontosabb szempont a kultúrtájak pusztulásának megakadályozásában. (152)Sok európai kultúrtáj közös vonása, hogy állandó fejlôdésben van. Ez azonban még egyhangúbbá teheti a tájakat, és a biológiai sokféleség szûküléséhez vezethet. A tájak egy kis csoportját mint a történelmi kultúrtájak egyedülálló példáit védelem alá kell helyezni: például az Atlanti-óceán partján fekvô „Bocage” szántóföldi tájakat. Az olyan elemek is védelmi intézkedéseket igényelnek, amelyek különösen a régebbi tájakra jellemzôek, mint például a összefüggô mezôk régi rendszerei, amelyek történelmi nevezetességek bölcsôi voltak. Hasonlóan nagy értéket képviselnek, és védelem alá kell helyezni a különbözô országokat átszelô történelmi utakat, mint például a Santiago del Compostellába vezetó zarándokút vagy az olaszországi „Via Francigena”. (153)Sok esetben a kreatív továbbfejlesztés vagy a tájak helyreállítása fontosabb, mint az adott helyzet megôrzése. Manapság gyakran nem hangolják össze a tájakat érintô intézkedéseket. Az intézkedések eredményei ezért elég véletlenszerûek, és gyakran csupán az egyes résztvevôk eltérô érdekeit tükrözik. Az új kereskedelmi központok és lakótelepek sokszor esztétikai és környezeti szempontok figyelembe vétele nélkül épülnek. Néhány esetben a nyersanyagkitermelés miatt teljes tájak mennek tönkre. Következésképpen Európa számos területére kreatív tájpolitikát kell kidolgozni, amelyet az egyedi szempontok figyelembe vételével kell alkalmazni. A tájpolitikának az új építkezésekre kimunkált integrált megközelítésre kell alapulnia, és hozzá kell járulnia vonzó tájak megteremtéséhez vagy helyreállításához. FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
(154)Bizonyos esetekben az emberi beavatkozás hiánya miatt is tönkremehet a vidék. Ez fôleg olyan helyeken fordul elô, ahol felhagynak a hagyományos foldhasználati módszerekkel. A földgazdálkodás elhanyagolása a veszélyeztetett területeken – a hegyvidéki vagy tengerparti területeken – különösen súlyos következményekkel járhat, például amikor az a talajerózió növekedését eredményezi. Azokon a területeken, ahol még nem nagyon meghatározóak az emberi tevékenységek, az emberi beavatkozás csökkentése a természet újjáéledését is lehetôvé teheti. A hagyományos földhasználat elômozdítása, az idegenforgalom fejlesztése és az erdôfelújítás például a teljesen parlagon hagyott föld alternatíváját nyújthatja. (155) A politika választási lehetôségei 53. A történelmi, esztétikai és ökológiai szempontból különösen fontos kultúrtájak megôrzése és kreatív fejlesztése. 54. A kultúrtájak értékének növelése az integrált területfejlesztési stratégiák keretén belül. 55. A tájakra hatást gyakorló fejlesztési intézkedések jobb koordinálása. 56. Az emberi beavatkozástól sújtott tájak kreatív helyreállítása, beleértve az újbóli megmûvelésre vonatkozó intézkedéseket. 3.4.5. A kulturális örökség kreatív kezelése
(156)Számos európai városban sok olyan rendkívül jelentôs kulturális terület található, amely gyakran lassú, de folyamatos romlásnak van kitéve. Annak ellenére, hogy számottevô befektetés irányult ezen területek megôrzésére és helyreállítására, nem sikerült megállítani ezt a tendenciát. Ahhoz, hogy el lehessen kerülni a helyrehozhatatlan károkat, védelemre irányuló programokat kell beindítani. Az 1995-ös Granadai Egyezmény aláíró államai egy olyan megközelítés mellett kötelezték el magukat, amely biztosítja az építészeti örökség védelmét és megôrzését, de amelynek egyúttal a modern társadalom igényeit is figyelembe kell vennie37. (157)A kulturális örökségek különösen a környezeti szennyezésre, illetve a természeti és emberi tényezôk által elôidézett kockázati tényezôkre érzékenyek. Még mindig nem tudunk eleget a különbözô kockázati tényezôkrôl, s ezért a kockázatértékelés átfogó koncepciójára alapuló összetett módszerek kidolgozására van szükség. (158)Európa kulturális öröksége nem csupán az egyes mûemlékekbôl és régészeti emlékekból áll. Az európai városok lakóinak különbözô életstílusait a kulturális örökség részeként, a maguk teljességében kell szemlélni. Számos európai nagyvárost a kommercializálódás és a kulturális uniformizálódás veszélye fenyegeti, amely tönkreteszi egyéni arculatukat és identitásukat. Ezek közé tartoznak például az ingatlan spekuláció, infrastrukturális projektek, amelyek túlméretezettek a környezethez képest vagy a tömegturizmus meggondolatlan kiszolgálása. Ezek a tényezôk gyakran együttesen a városok szerkezetének és társadalmi életének súlyos károsodásához vezetnek, és közrejátszanak abban, hogy mobil beruházások számára csökken a városok vonzereje mint potenciális telephely. A területfejlesztési 45
EU-HÍRMONDÓ
stratégiák segíthetnek ezeknek a veszélyeknek a lekûzdésében. (159)A modern újító stílusú épületeket nem romboló befolyásként kell értékelni, hanem inkább a kulturális örökség gazdagításának lehetôségeként. Számos esetben azonban a legjobb építészeti alkotások is csak önmagukban jól sikerültek, és gyakran olyan csúnya építmények veszik körül azokat, amelyek rontják a városi környezet minôségét. Az épületeket és épületegyütteseket ritkán rendezik el a várostervezés modern jövôképének megfelelôen, és ritkán építik be harmonikusan a városegyüttesbe. Hasonlóan a vidéki területekhez, a városkép itt is sokszor ötletszerû kialakítás eredménye. Csak fokozatosan készülnek a városképek kreatív megtervezését szolgáló stratégiák. Pedig égetô szükség van rájuk, fôleg azokban a városokban, ahol az épületek minôségének romlása olyan méreteket öltött, hogy az emberek már nem akarnak ott élni vagy beruházást végezni. (160) A politika választási lehetôségei 57. Integrált startégia kialakítása a veszélyeztetett vagy pusztulófélben lévô kulturális örökség védelmére, beleértve a kockázati tényezôk felmérésére és a kritikus helyzetek kezelésére vonatkozó eszközök kifejlesztését. 58. A védelemre méltó városegyüttesek megôrzése és kreatív újratervezése. 59. A kiemelkedô építészeti értéket képviselô modern épületek építésének elôsegítése. 60. Annak fokozott tudatosítása, hogy a város- és területfejlesztési politika hozzájárul a jövô generációk kulturális örökségéhez
.JEGYZETEK 31. ENSZ Környezeti és Fejlesztési Konferenciája 1992. június Rio de Janeiro, Agenda 21 32. ENSZ Emberi Települések Konferenciája (Habitat II); Habitat Agenda. Célok és alapelvek, Kötelezettségek és globális akcióterv. Isztambul, Törökország, 1996. június 3–14. 33. Ld. Német Városok Szövetsége, Osztrák Városok Szövetsége, Bécs Városa/Europaforum Bécs a Német Közlekedési, Építési és Lakásügyi Szövetségi Minisztériummal és Német Szövetségi Építési és Regionális Tervezési Hivatallal együttmûködve: Városi tapasztalatcsere kezdeményezés. Az Európai Unió fenntartható városfejlesztése elemeirôl szóló jelentés. (Tervezet, 1999. március) 34. Az Európai Közösségek Bizottsága (kiadó). Európai fenntartható városok: jelentés. 1998. október 28. – COM/98/605 F, Luxemburg 1999. 35. Európai Közösség biológiai sokféleségrôl szóló stratégiája (COM(98)42) 36. Stockholmi Nyilatkozat a Balti-Tengeri Régió Fenntartható Területfejlesztési Politikájáról. A Balti-Tengeri Régió Jövôképe és Stratégiái 2010 (Vision and Strategies around the Baltic Sea 2010): A Jövôképtôl a Cselekvésig. A Területtervezési és Fejlesztési Miniszterek Negyedik Konferenciája, Stockholm, 1996. október 22. 37. Európa építészeti öröksége védelmérôl szóló egyezmény. 1985. október 3.
A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár
Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32., Telefon: 224–3100/4650, 4651, 4652, 4653, 4654 Fax: 224–3105 Nyitva tartás: kedd–péntek: 8.00–16.00, hétfô: zárva A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI, MÉLYÉPTERV, ÉVITERV, Hídépítô Vállalat, ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár
Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32., Telefon: 224–3165; 224–3100/4656 Fax: 224–3105 Nyitva tartás: hétfô és péntek: 9.00–13.30; kedd, csütörtök: 11.00–15.30; szerda: zárva Könyvtár Archívum
Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59., Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30, kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is. 46
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
EU-HÍRMONDÓ
BEFEJEZÕDIK A RÉGIÓK INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSÉT SEGÍTÔ PHARE PROGRAM Sajtóközlemény A 2000. évi Phare program keretében 2001 októbere és 2003 júniusa között olasz elôcsatlakozási szakértôk segítették a régiók intézményrendszerének felkészítését a Strukturális Alapok fogadására. A program zárásaként Területfejlesztési szimpóziumot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen az eredmények összegzésén túl kiemelt téma volt Magyarország és az Európai Unió regionális politikájának jövôje is. Az Európai Unió Phare elôcsatlakozási alap támogatásával finanszírozott Regionális Felkészítô Program a magyar és az olasz kormány között megkötött megállapodás alapján 2001 októberében indult. Célja, hogy hozzájáruljon a Regionális Fejlesztési Operatív Program regionális intézményrendszerének felkészítéséhez a Strukturális Alapok fogadására. A program 4 millió euró Phare és 1,5 millió euró értékû kormányzati támogatással valósul meg. A program keretében EU-tagországból érkezô köztisztviselôk, mint tanácsadók segítik a magyar partnerek munkáját. Ezek az ún. twinning partnerek az olasz Gazdasági és Pénzügyminisztérium, Basilicata, Emilia-Romagna, Friuli-VeneziaGiulia és Piemonte régiók, valamint német részrôl a brandenburgi tartomány. Magyar részrôl az együttmûködésben részt vesz a Miniszterelnöki Hivatal és háttérintézménye, a VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság, valamint hét regionális fejlesztési ügynökség. A programban négy elôcsatlakozási szakértô mûködik közre:Antonio Strazullo az Észak-Alföld és Észak-Magyarország, Ruggero Tabossi a Dél-Alföld és Dél-Dunántúl, Alessandro Napoli a Közép-Dunántúl és Nyugat-Magyarország területén. Stefano Barbieri a szakértô csapat vezetôjeként egyúttal a Közép-magyarországi Régió felkészítését is irányította. A hosszú távú és 2001 októbere óta Magyarországon dolgozó tanácsadók mellett további mintegy 80 rövid távú, gyakorlati tapasztalattal rendelkezô szakértôt is bevontak. A regionális intézményrendszer felkészítése négy területre összpontosít: a programozásra, a programmegvalósításra és -monitoringra, a képességfejlesztésre és a fenntartható képzési rendszer kialakítására: FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/5
• A programozás keretében nemzeti szinten a Regionális Fejlesztési Operatív Program kidolgozásához, regionális szinten a régiók fejlesztési stratégiájának értékeléséhez és átdolgozásához, továbbá az egyes érdekcsoportok a programozási feladatokba való bevonásához nyújtanak szakértôi támogatást. • A megvalósítási és monitoring elsôsorban a Strukturális Alapok mûködtetéséhez szükséges szabályrendszerrôl és eljárásrendrôl képzések keretében készítik fel a program kedvezményezettjeit, a fejlesztési ügynökségek, a megyék és a kistérségek munkatársait és a szakmai partnereket. • A képességfejlesztés keretében olyan partnerségi alapon szervezett munkacsoportokat hoztak létre, amelyben tematikus vagy területi alapon a köz-, a magán- és a civil szféra mûködött együtt integrált projektek kidolgozásában. Kisés középvállalkozásokat képzés és tanácsadás formájában befektetés-ösztönzési és hálózatépítési ismeretekkel segítették. • A fenntartható képzési rendszer célja, hogy hosszú távon olyan területfejlesztési szakembereket képezzenek, akik a Strukturális Alapokról szerzett magas szintû elméleti ismereteket a gyakorlatban is alkalmazni tudják. A Területfejlesztési szimpóziumon a Regionális Felkészítô Program eredményeinek összegzésén túl a hazai és területfejlesztés alakítói fogalmazták meg elképzeléseiket Magyarország és az unió regionális politikájának jövôjérôl. 2003. június 3-án került sor a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatal szervezésében a Területfejlesztési Szimpózium címû nemzetközi konferencia megtartására. A konferencián Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési politikai államtitkára, Jürgen Köppen, az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának nagykövete, Gianfranco Micciché, az Olasz Gazdasági és Pénzügyminisztérium miniszterhelyettese, a Fejlesztési és Kohéziós Politika felelôse és Dr. Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára tartottak sajtótájékoztatót Magyarország és az Európai Unió – és ebben Olaszország – regionális politikájának jövôjérôl, illetve ehhez kapcsolódóan a 2003 júniusában befejezôdô intézményfejlesztési Phare program eredményeirôl. 47
EU-HÍRMONDÓ
A magyar regionális politika és intézményi rendszere Lehetôségek és szükségletek Elôadó: Szabó Imre – a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke A Regionális Felkészítô Program bemutatása és eredményei Elôadó: Stefano Barbieri – Olasz Gazdasági és Pénzügy-minisztérium, az RPP csoport vezetôje A Regionális Felkészítô Program bemutatása és eredményei Elôadó: Laura Raimondo – Olasz Gazdasági és Pénzügy-minisztérium Értékelési és Állami Szakpolitikák Fôosztályának igazgatója A területfejlesztési Szimpózium programja az alábbi volt: Megnyitó Elôadó: Giovan Battista Verderame Olaszország magyarországi nagykövete Regionális Politika I. A Twinning program szerepe az EU bôvítési folyamatában Az európai regionális politika bemutatása Elôadó: Jürgen Köppen – az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának nagykövete A Twinning programok és a regionális politika relevanciája A regionális politika jövôje és a Második Olasz Memorandum Elôadó: Gianfranco Micciché – Olasz Gazdasági és Pénzügy-minisztérium miniszterhelyettese, a Fejlesztési és Kohéziós Politika felelôse A magyar nézôpont Elôadó: Dr. Nagy Sándor – a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára Magyar javaslatok az EU kohéziós politikájának alakításához Elôadó: Dr. Baráth Etele – a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára Regionális Politika II. Regionális politika az átmeneti fejlôdésben lévô régiókban Elôadó: Dr. Hartwig Berghaus – Brandenburg Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium Regionális Politika Fôosztályának igazgatója A magyar regionális politika: eredmények és kilátások Elôadó: Dr. Szaló Péter – Nemzeti Területfejlesztési Hivatal elnökhelyettese A regionális politika, mint az intézményfejlesztés eszköze Elôadó: Fabrizio Barca – Olasz Gazdasági és Pénzügy-minisztérium Fejlesztési és Kohéziós Politikai Fôosztályának vezetôje 48
A Twinning partner tapasztalatainak alkalmazhatósága és hasznossága a magyar régiók számára Elôadó: Gyôrffy Gábor – a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója További együttmûködési lehetôségek Elôadó: Carlo Nizzo – az RPP projekt vezetôje, Olasz Gazdasági és Pénzügyminisztérium További együttmûködési lehetôségek Elôadó: Ursula Horn – az RPP Projekt vezetôje, Németország További együttmûködési lehetôségek Elôadó: Dr. Rapcsák János – Miniszterelnöki Hivatal kormányfôtanácsadója
2003/5 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
SÁRINÉ CSAJKA EDINA, Kaposvári Egyetem – SÁRI LÁSZLÓ, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya
VIDÉKFEJLESZTÉS A CSATLAKOZÁS UTÁN – MOSTOHAGYEREK VAGY MÁSODIK PILLÉR? BEVEZETÉS Az Európai Unió fejlett országaiban a vidék szerepe, megítélése az elmúlt évtizedek alatt jelentôs változásokon ment át. Hagyományos feladata – élelmiszertermelés, növénytermesztési és állattenyésztési nyersanyagok elôállítása – mellett egyre fontosabb szerephez jut a termeléssel nem közvetlenül összefüggô feladatköre is. A vidéki térség ugyanis nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai, társadalmi élettér is. Gondjai tehát összetettek: a termelési, fogyasztói, társadalmi, szociális és környezeti elvárásoknak egyaránt meg kell felelnie. A Vidéki Térségek Európai Chartája az elérendô célt így határozza meg: „... olyan életképes mezôgazdasági, erdészeti és halászati/aquakultúra szektorokra épülô vidékfejlesztés valósítható meg, amely képes az emberi tôke megtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenységeket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a sokoldalú európai vidéki gazdasági és kulturális örökséget.” (Dorgai, 2002). A charta a „multifunkcionális mezôgazda-ság” vagy más néven komplex térségfejlesztés kialakítását célozza meg, ahol a termelésen túl a táj megôrzése és gondozása, a vidéki értékek és kulturális javak fenntartása is a vidék-fejlesztéssel szorosan összefüggô mezôgazdaság feladata. A nem termelési – vagyis a táj- és természetgazdálkodási, szociális – feladatok teljesítését a társadalom honorálja, egyre nagyobb súlyt fektetve a vidéki térségek fejlesztésére kifizetendô támogatásokra. Az AGENDA 2000-ben, mely többek között a CAP 7 éves költségvetési keretét teremti meg, ezek az elképzelések egyre erôteljesebben jelennek meg, a CAP reform elvárásainak megfelelôen. Az AGENDA 2000 célkitûzései: 1. A versenyképesség javítása (belpiacon és a világpiacon) 2. Élelmiszer-biztonság, élelmiszer-minôség fokozása 3. Környezetvédelmi vonatkozásban – a környezettel összeegyeztethetô termelési módszerek – a fajta igényeinek megfelelô állattartás elterjesztése 4. Méltányos életkörülmények megteremtése a mezôgazdaságból élôk számára FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/4
5. Alternatív jövedelemszerzési és foglalkozatási lehetôségek bôvítése (mezôgazdasági üzemekben és a vidéki térségekben) 6. Hozzájárulás az Európai Unió gazdasági kohéziójához (Forrás: Freistaat Sachsen Staatsministerium für Umwelt und Landwirtschaft, továbbiakban SMUL) A koncepció lényege, hogy a csökkenô piaci ártámogatás mellett nônek a közvetlen kifizetések a mezôgazdaság kulturális, környezeti és területi feladatainak ellátásáért. A hosszú távú célkitûzésben a kompenzációs kifizetések és a piaci támogatások teljesen megszûnnének, helyüket az átalakítást segítô támogatások és a környezeti és vidékfejlesztési feladatokra közvetlen formában nyújtható támogatások vennék át. Ezt a tendenciát, vagyis tulajdonképpen a CAP reformját erôsíti egyrészt a világkereskedelmet szabályozó szervezetek (GATT /WTO) politikája is – melyek az ártámogatások csökkentését szorgalmazzák –, másrészt az EU-n belül jelentkezô problémák (ingatag piaci egyensúly, az agrárrendtartás költséges, piactorzító és a versenyképességet alig növelô volta, megingott fogyasztói bizalom, monetáris unió stb.) (Kiss,2002). Ezt erôsítik meg a johannesburgi konferencián elhangzottak is, miszerint a harmadik világ nem képes kihasználni komparatív elônyét a mezôgazdaságban a fejlett országok árpolitikája, termelôknek nyújtott támogatásai miatt. (ld. 1. ábra) Ezeknek a folyamatoknak az ismerete jövônk szempontjából meghatározó jelentôségû. Amennyiben az ország vezetôinek célja a lehetô legnagyobb (75%-os közösségi kofinanszírozású) mértékû források megszerzése az ágazat számára, úgy hosszú távon ez a cél a vidékfejlesztési intézkedéseken keresztül érhetô el (Dorgai, 2002). Az sem utolsó szempont, hogy ezzel a megközelítéssel elkerüljük azokat a csapdákat, buktatókat, melyeket az EU már megjárt. Ennek érdekében nem szabad szégyellnünk áttanulmányozni az Európai Unió hat alapító tagjához már csatlakozott 9 tagország példáját. Közülük némelyeknek jobban, míg másoknak kevésbé sikerült kihasználni az unió nyújtotta lehetôségeket. Magyarország elvárható magatartása az lenne, hogy a sikeres országok példájából szerényen és szorgalmasan tanulva, okulva, elkerülje a hibákat. Mindezekhez segítô példaként szeretnénk bemutatni az egykori NDK részét képezô, vagyis a Magyarországéhoz ha49
1. ábra
A CAP és CARPE elemei
(Forrás: NAKP 2002) sonló társadalmi-gazdasági örökséggel, szocialista típusú mezôgazdasággal és birtokrendszerrel rendelkezô Szászország példáját, amely a kedvezôtlen kiindulási feltételek el-
zottság által jóváhagyott dokumentum a Közösségi Támogatási Keret, mely szintén operatív programokhoz rendeli a forrásokat.
1. táblázat
Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve (NFT) és Szászország operatív programja Magyarország NFT 2004–2006 Operatív programok – A gazdasági versenyképesség erôsítése1 – Környezetvédelem és infrastruktúra2 – Regionális fejlesztés3 – A humánerôforrás fejlesztése4 – Agrár- és vidékfejlesztés5 Technikai segítségnyújtás6 lenére is a „sikeresen csatlakozók” közé tartozik. Szászország a többi német tartományhoz hasonlóan a NUTS I. szinthez tartozik. Ebbe a csoportba tartozik egy régióként Magyarország is, tehát vizsgálatunk szempontjából összevethetôek. Az uniós források eléréséhez az elvárásoknak megfelelô tervet kell készítenünk, a tervezés elsô lépése pedig a stratégia kidolgozása. A Nemzeti Fejlesztési Terv, mint programozási dokumentum rögzíti az ország jelenlegi helyzetét és a fejlesztési elképzeléseket. Ez a tagjelölt állam tárgyalási pozíciója a Strukturális Alapok támogatásainak elnyeréséért folyó tárgyalásokon. A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programokból áll. Ezeket a tagjelöltek természetesen már elôzôleg kialakítják. Jelenleg Magyarország 5 operatív programmal rendelkezik, Szászországnak egy operatív programja van 5 prioritással. A terv megvalósításához kapcsolódó bi50
Szászország operatív programja 2000–2006 – A versenyképesség javítása, különösen a kis- és középvállalkozásokban7 – Infrastruktúra8 – A környezet védelme és javítása9 – A munkaerô potenciál támogatása10 – Vidékfejlesztés és halászat11 Technikai segítségnyújtás Mi csak a két ország Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programjával (AVOP) foglalkozunk, mely Magyarországon éppen a 21. átdolgozás alatt áll, részesedése a Strukturális Alapokból 18,16%. Szászország 5. számú prioritásának részesedése 13,63%. Az AVOP tartalmazza a 1257/1999. EK rendelet prioritásai közül azokat a fontosnak ítélt és kiválasztott intézkedéseket, melyeket az EMOGA Orientációs Részlege támogat. A magyar AVOP intézkedései elsôsorban a termelés modernizálására és a feldolgozás korszerûsítésére koncentrálnak, mivel mezôgazdaságunk mûszaki, technikai eszközrendszere elmaradott és a korszerûsítésre fordítható nemzeti források nagyon korlátozottak. Az EMOGA Garancia Részlegébôl támogatott ún. kísérô intézkedésekre is végrehajtási program készül, Magyarországon ez a terv, azaz „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészlege intézkedéseire”, még kidolgozás alatt áll. Ennek a tervnek szász analógiája a „Fejlesztési Terv”, 2003/4 FALU VÁROS RÉGIÓ
melynek négy intézkedése megegyezik a magyarral (a magyar terv a tagjelöltek számára biztosított további négy új intézkedést is tartalmazhat ). Mindezek ismeretében tekintsük át elôször nagy vonalakban, nem teljességre törekedve a jelenlegi magyar helyzetet, hogy aztán párhuzamba állíthassuk a szásszal. MAKROGAZDASÁGI ÖSSZEHASONLÍTÁS MAGYARORSZÁG
Magyarországon a mezôgazdaság GDP- bôl való részesedése 1990–2000 között 12,5%-ról 3,7%-ra esett vissza, a mezôgazdaság és az élelmiszeripar együttes részesedése a kivitelbôl 1990ben 23,1% volt, 2001-ben 7,5%-ra csökkent. A mezôgazdaságban foglalkoztatottak részaránya 2001-ben 6,3% (239,4 ezer fô), emellett mellékállásban, nem teljes munkaidôben további 1,7 millió fô végez mezôgazdasági tevékenységet, 35–46%-uk nyugdíjasként. Az Európai Unióban használt kritériumok szerint Magyarország 96%-a vidéki térségnek minôsül, ahol a népesség közel háromnegyede él. Az alapvetôen vidéki területek össznépességbôl való részesedése 33,5%-os, amely 3,5-szer haladja meg az uniós tagállamok átlagát. A települések 93%-a falu, ahol a népesség 36,4%-a él. Ez adja meg a jelentôségét a vidékfejlesztésnek Magyarországon, hiszen gyakorlatilag az ország egész területe érintve van. A munkanélküliségi ráta 2001-ben 5,6%, de megyénként rendkívül differenciált és fôleg a vidéki térségekben igen magas. A gazdasági aktivitás az 1000 fô alatti falvakban rendkívül alacsony, az inaktív népesség aránya meghaladja a 70%-ot! A termôföld 86–88%-a magántulajdonban van, de a földhasználat még inkább elkülönül a tulajdontól. A termôterület 59,5%-át bérletként használja kb. 8400 gazdasági szervezet és 40,5%-át egyéni gazdák mûvelik (átlagban 3 ha-on, de az sem egy helyen van). Jellemzô az ésszerûtlen tagoltság, elaprózottság.
A jogi személyiség nélküli vállalkozások (kkt., bt., egyéni vállalkozó) aránya 76%. A korábbi nagyüzemek és a termelési együttmûködéssel hozzájuk kapcsolódó egyéni (háztáji) gazdaságok diverzifikált tevékenység- és termékszerkezete az átalakulás hatására megbomlott. A 90-es években folyamatosan nyílt az agrárolló, tovább romlott a mezôgazdaság jövedelmezôsége. A technikai, mûszaki eszközök elavultak. Egyre erôsebb területi differenciálódás mutatkozik az egyes régiók között a gazdasági tevékenységekben, a munkanélküliség mértékében, a kereseti viszonyokban, az infrastrukturális ellátottságban stb. (AVOP, 2002). SZÁSZORSZÁG
Szászország területe 18 412 km2, lakossága 4,384 millió fô. A népsûrûség 240 fô/km2. A népesség 39%-a él vidéken. Magas az elvándorlás, csökkenô születési ráta jellemzi. A munkanélküliség 18,3%-os. A mezôgazdasági terület az összterület 56%-a. 1989-ben az új német szövetségi államokban 850 000 ember élt a mezôgazdaságból, 1993-ban már csak 170 000. Szászországban a lakosságnak csak 2,7%-a (51 500 fô) él a mezôgazdaságból (beleértve az erdészetet és a halászatot is). Ez a szám 1989-ben még 6,7% (193 000 fô ) volt. A jogi személyiség nélküli vállalkozások aránya 91% (6102), ezek közül 94% egyéni vállalkozó, 6%-uk társas vállalkozás. A szektort elhagyó egykori téesztagok földjüket azoknak adták bérbe, akik a privatizáció után jobb helyzetbe kerültek. Minimum 12 évre szóló bérlettel lefedett területekre adhatók csak a termelési szubvenciók. A bérelt földek aránya 90% feletti. A mezôgazdaságilag hasznosított terület 80%-a szántóföld, 20%-a legelô és gyep. A szántóföld 59%-án gabonát, 15%-án olajos növényeket, 13%-án takarmánynövényeket, 3%-án hüvelyeseket, 4%-án kapásnövényeket, 1%-án egyéb növényeket termesztenek, a szántók 5%-át ugaroltatják (SMUL, 2001).
2. táblázat
Struktúraváltás a szász növénytermesztésben 1990–2000 között
1990 2000 Változás
Gabona 355 428 +21 %
Kapásnövények 84 26 -69 %
Olajos növények 12 107 +792 %
Takarmány-növények 188 94 -50 %
ezer ha Legelô, gyep 208 185 -11 %
3. táblázat
Mennyiségi változás a szász állattenyésztésben 1990–2000 között Szarvasmarha 1990 2000 Változás
FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/4
1261 549 -56 %
Sertés
Juh ezer db 1977 486 599 139 -70% -71%
Baromfi 3649 6412 +76 %
Hal tonna 8712 3604 -59 %
Ló Db 4595 3851 -16 %
Állatállomány Sz.á./ha 127 74 -41 %
51
AGRÁRPOLITIKAI CÉLOK Magyarország
Szászország
– a mezôgazdasági termelés és élelmiszer feldolgozás versenyképességének javítása
– egységes, fenntartható vidékfejlesztés – környezetkímélô, fenntartható mezôgazdaság – talajfedettséget biztosító mezôgazdálkodás – a természetes életterek védelme – versenyképes mezôgazdasági üzemek fejlesztése, diverzifikációja
– a mezôgazdaság környezetbarát fejlesztése , a földhasználat racionalizálása
– magasabb hozzáadott értékû termékek elôállítása mezôgazdasági vállalkozásokban – minôségileg értékes élelmiszerek elôállítása – ôshonos termékek piaci helyzetének javítása, kis anyagkörfolyamatok segítése
– a vidék felzárkóztatásának elôsegítése
– – – –
(NFT célkitızései)*
– egészséggondozás kiegyensúlyozott táplálkozással – az erdei ökoszisztémák megôrzése, revitalizálása, az erdô védelmi, használati és rekreációs feladatainak hosszú távú biztosítása, valamint az erdôterületek növelése – megújuló nyersanyagok termelése, feldolgozása és értékesítése
a kultúrtáj fenntartása, ápolása, alakítása a városival egyenértékû életfeltételek megteremtése vidéken a vidéki kulturális örökség és településszerkezet megôrzése és védelme nem mezôgazdasági jellegû munkalehetôségek megteremtése vidéken
* Magyarországnak az NFT-tôl átfogóbb agrár- és vidékfejlesztési stratégiája nincs. A jelen táblázat azért nem teljesen összevethetô a Szászországival, mert a szász agrárpolitikai célok az OP-n túlmutató, nemzeti agrár- és vidékfejlesztési célokat határoznak meg, melyeken belül vannak azok az intézkedések, amelyekkel az EU Strukturális Alapjainak felhasználásával, társfinanszírozással valósítanak meg. (Forrás: SMUL, NFT)
EMOGA AZ EMOGA ÁLTAL TÁMOGATHATÓ INTÉZKEDÉSEK SZÁSZORSZÁGBAN
Garancia Részleg „Fejlesztési terv”
Orientációs Részleg „Operatív Program 5. prioritás”
1. Agrár-környezetvédelmi intézkedések
Agrárszerkezet átalakítása
Vidékfejlesztés
2. Kedvezôtlen adottságú területek
1. Gazdaságokat érintô intézkedések
1. Egységes falumegújítás
3. Mezôgazdasági területek erdôsítése
2. Feldolgozás és marketing
2. Vidéki turizmus
4. Korengedményes nyugdíjazás
3.Természetközeli erdôgazdálkodás
3. Ökológiai tájápolás
(Forrás: SMUL)
52
2003/4 FALU VÁROS RÉGIÓ
AZ EMOGA ÁLTAL TÁMOGATHATÓ INTÉZKEDÉSEK MAGYARORSZÁGON Garancia Részleg „Magyarország vidékfejlesztési terve a kísérô intézkedések alkalmazásával”* 1. Agrár-környezetvédelmi intézkedések 2. Kedvezôtlen adottságú területek 3. Mezôgazdasági területek erdôsítése 4. Korengedményes nyugdíjazás Az új tagállamok vidékfejlesztéssel kapcsolatos egyedi igényeinek kielégítése érdekében az unió további 4 választható intézkedést kínál fel: – szerkezeti átalakítás alatt álló, félig önfenntartó gazdaságok támogatása – termelôi csoportok felállításának támogatása – a gazdálkodók támogatása az uniós követelmények teljesítése érdekében – technikai segítségnyújtás (Forrás: NFT)
Orientációs Részleg „Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program”
A versenyképes alapanyag termelés megalapozása a mezôgazdaságban Mg-i beruházások támogatása Az erdôgazdálkodás korszerûsítése
Az élelmiszerfeldolgozás modernizálása A mezôgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése
A halászat modernizációja
Fiatal gazdálkodók támogatása
Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása
A vidéki térségek fejlesztése A vidéki jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése A mezôgazdasághoz kötôdô infrastruktúra fejlesztése Alapvetô szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára Falufejlesztés és -felújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése LEADER+
AZ INTÉZKEDÉSEK PÉNZÜGYI FELOSZTÁSA %-OSAN 4. táblázat
A szász és magyar intézkedések %-os felosztása alintézkedésekre lebontva Szász I. terület Az agrárszerkezet átalakítása(1) I.1. Gazdaságokat érintô intézkedések I.2. Mezôgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése I.3. Természetközeli erdôgazdálkodás
6,7 %
Magyar I. prioritás A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezôgazdaságban(2) I.1. A mezôgazdasági beruházások támogatása
62%
13,4 %
I.2. Az erdôgazdálkodás korszerısítése
n.f.*
6,0 %
I.3. A halászat modernizálása (HOPE teljes)
1%
26,1 %
I.4. Fiatal gazdálkodók támogatása I.5. Szakmai továbbképzés és átképzés II. prioritás Az élelmiszer-feldolgozás modern.(4) II. terület Vidékfejlesztés(3) 73,2 % III. prioritás Vidéki térségek fejlesztése(5) II.1. Egységes falumegújítás 69,7 % III.1. A vidéki jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése II.2. Vidéki turizmus 2,0 % III.2. Mezôgazdasághoz kötôdô infrastruktúra fejlesztése II.3. Ökológiai 1,5 % III.3. Alapvetô szolgáltatások a vidéki vállalkozók tájgazdálkodás és lakosság számára III.4. Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése III.5. LEADER+ III. terület Technikai s.ny. 0,7 % IV. prioritás Technikai segítségnyújtás(6) *csak nemzeti forrásból támogatni tervezett intézkedés FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/4
65,4%
2% n.f.* 13,9% 19,8% n.f.* 18,8 % n.f.* n.f.* 1% 0,9 %
53
AZ INTÉZKEDÉSEK ÖSSZEGSZERÛEN 5. táblázat
Magyar AVOP pénzügyi tábla 2004–2006 között (millió euró) Közkiadás
Prioritások/intézkedések
Össz
Össz
EU
Nemzeti hozzájárulás
Magán
Összesen AVOP összesen
1923,2 638,3
EMOGA
HOPE
összesen
Központi
320,6
ERFA
ESZA
316,3
4,3
317,7
317,7
4,3
regionális
helyi 1284,9
1. A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezôgazdaságban
1371,4
417,2
208,6
204,3
208,6
208,6
2. Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása
295,1
88,6
44,3
44,3
44,3
44,3
206,6
3. A vidéki térségek fejlesztése
250,6
126,5
63,2
63,2
63,2
63,2
124,3
6
6
4,6
4,6
1,5
1,5
Technikai segítségnyújtás
6. táblázat
954
0
Szász pénzügyi tábla 2000–2006 között (millió euró) Közkiadás
Prioritások/intézkedések
Össz
Közösségi hozzájárulás Össz
összesen ERFA 5. Vidékfejlesztés és halászat
ESZA
1.677,435 936,29 697,52
I.1 Gazdaságonkénti intézkedések
Nemzeti hozzájárulás
Magán
EU EMOGA
összesen
697,52
238,8
62,66
47
59
15,66
15,66
131,6
94
82
37,6
37,6
56
42
42
14
14
653,09
489,82
489,82
163,3
47,59
18,66
14
14
4,66
4,66
szövetség Tartomány közösségek 37,6
85,49
115,67
30,51
5,09
741
I.2 Mezôgazdasági termékek feldolgozása és marketingje I.3 Természetközeli erdôgazdálkodás II.1 Egységes falumegújítás II.2 Vidéki turizmus II.3 Ökológiai tájgazdálkodás 6. Technikai segítségnyújtás
14,26
10,7
10,7
3,56
3,56
115,42
79,8
30,58
43,93
5,3
AZ EGYES AGRÁRÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK LEBONTVA MAGYARORSZÁG AGRÁRÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEI
I. Prioritás: A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezôgazdaságban I.1 Intézkedés: A mezôgazdasági beruházások támogatása • Termelési költségeket csökkentô és hatékonyságot javító beruházások, a növénytermelésben (beleértve a postharvest fázist is) és állattenyésztésben a gépek, technológiai berendezések korszerûsítése, a technológiai színvonal emelése • A termékek minôségét javító új technológiák- és információs rendszerek bevezetése • Az állattenyésztésben a higiéniai és állatjóléti feltételek javítása • Szôlô- és gyümölcsültetvények faj- és fajtaszerkezetének, telepítési rendszerének korszerûsítése, tekintettel a közös piaci szervezetek elôírásaira I.2 Intézkedés: Az erdôgazdálkodás korszerûsítése • Erdészeti célú beruházások és elsôdleges fafeldolgozás támogatása • Erdôtulajdonos társaságok létrehozásának támogatása 54
115,67
35,61
• Az erdôk többcélú hasznosítása, termelôpotenciáljának helyreállítása, természeti katasztrófák elhárítása és megelôzése • Erdôtelepítés nem mezôgazdasági területen I.3 Intézkedés: A halászat modernizálása • Az intézkedés elsôsorban az ivadék elôállító halgazdaságok, keltetôházak és ivadéknevelô tavak mûszaki és technológiai berendezéseinek korszerûsítésére, a meglévô tógazdaságok modernizálására és a halfeldolgozásra irányul. I.4 Intézkedés: Fiatal gazdálkodók támogatása • A korstruktúra javítása • A munkahelyek megôrzése és létrehozása • A birtokkoncentráció erôsítése, gazdaságilag életképes üzemek létrehozása • A kezdô fiatal gazdálkodók (nôk, férfiak) számának növelése • A korai nyugdíjazás intézkedésével való összhang megteremtése • Fiatal gazdálkodók vállalkozás indításának támogatása I. 5 Intézkedés: Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása • A képzésben résztvevôk foglalkoztatási feltételeinek és esélyeinek javítása • A képzések hatásaként az agrárszektor termelési színvonalának növelése • Az agrárszektorban dolgozók szakismeretének, szakmai színvonalának fokozása különösen az alábbi területeken: minôségi termelés, higiéniai és állatjóléti elôírások, környezetkímélô módszerek, vállalkozási ismeretek 2003/4 FALU VÁROS RÉGIÓ
• A mezôgazdálkodásra irányuló szakmai továbbképzés • Az erdôgazdálkodásra irányuló szakképzés I I . P r i o r i t á s : A z é l e l m i s z e r - f e l d o l g o z á s m o d e r n i z álása II.1 Intézkedés: A mezôgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése • A mezôgazdasági termelés és feldolgozás jövedelemtermelô képességének javítása • Az ember egészségének és jólétének javítása • A környezet védelme • A mezôgazdasági termékek feldolgozását végzô vállalkozások versenyképességének javítása • A termelôk és feldolgozók közötti együttmûködés fejlesztése • A feldolgozás és az értékesítési csatornák közötti kapcsolat racionalizálása és javítása • Az élelmiszer-biztonság és az élelmiszeripari termékek minôségének javítása • A környezetterhelés csökkentése a hulladékok és melléktermékek jobb kezelésével és hasznosításával • A dolgozók munkafeltételeinek javítása az élelmiszer-feldolgozás területén • Szerkezetátalakítást szolgáló fejlesztések • Korszerûsítést és a termelési költségek csökkentését szolgáló fejlesztések • Új, magasabb feldolgozottsági fokú, innovatív termékek elôállítására irányuló fejlesztések • A különbözô értékesítési csatornákhoz való alkalmazkodást elôsegítô fejlesztések • Az élelmiszer-biztonsággal és minôséggel összefüggô fejlesztések • A környezetterhelést csökkentô és a hulladékkezelést szolgáló fejlesztések • A munka feltételeit javító fejlesztések III. Prioritás: Vidéki térségek fejlesztése III. 1 Intézkedés: A vidéki jövedelemszerzési lehetôségek bôvítése Az agrártevékenységek diverzifikációja: • Táj-specifikus, minôségi mezôgazdasági termékek elôállítása, feldolgozása, termékfejlesztés • Nem élelmiszer célú termelés és feldolgozás (pl. mezôgazdasági alapanyagok, melléktermékek, hulladékok feldolgozása késztermékké stb.) • Üzleti hálózatok és szövetségek létrehozása a diverzifikációs tevékenységek elôsegítésére és fejlesztésére Minôségi mezôgazdasági termékek értékesítése • A termelôk együttmûködô értékesítô csoportjainak kialakítása a termékek magasabb minôségi standard szerinti piacra vitele érdekében, marketing szövetségek létrehozása • Piaci információs adatbázisok, hálózatok kialakítása • Fogyasztói, minôségbiztosítási és -ellenôrzési rendszerek kidolgozása, bevezetése (eredetvédett, eredetjelzett termékek), speciális helyi élelmiszerek és védett „márka” státusz kialakítására irányuló kezdeményezések, regionális és helyi védjegyek, márkajegyek kialakítása, minôségi standardok kialakítása, azoknak való megfelelés igazolása, bizonyítványok megszerzése stb. • Helyi, márkázott termékek eladására szakosodott boltok, bolthálózatok kialakítása FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/4
• Minôségfejlesztési tanácsadás, térségi szemléletû piackutatás és marketing koncepciók kialakítása, alap marketing ismeretekhez szükséges irodalom beszerzése • kiállításokon való részvétel, piaci megjelenés javítása, csomagolás, címkézés Idegenforgalmi és kézmû- és kisipari tevékenységek fejlesztése • Kézmûipari és kisipari mikro- és kisvállalkozások fejlesztése • Kézmûves mesterségek fenntartása, fejlesztése, közvetlen értékesítése, bemutatása (turisztikai szolgáltatásként is) • Falusi szálláshelyek, turisztikai szolgáltatások, vendéglátás kialakítása, minôségének és skálájának fejlesztése, bemutató gazdaságok létrehozása, • Gazdaságokban turisztikai, sport- és szabadidôs stb. lehetôségek fejlesztése III.2 Intézkedés: Mezôgazdasághoz kötôdô infrastruktúra fejlesztése • Elsôsorban mezôgazdasági célokat szolgáló utak és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra építése, felújítása • Öntözôrendszerek, vízierôforrás-gazdálkodás fejlesztése, pl. öntözôvíz-szolgáltató létesítmények építése, a meglévô építmények technológiai korszerûsítéssel járó értéknövelô felújítása keretében a termôföld öntözôvíz-ellátásához a vízbeszerzést, tárolást, szállítást, szétosztást és kormányzást biztosító vízi létesítmények létrehozása, felújítása. Öntözôvíz-hasznosító építmények létrehozása • Melioráció, a mezôgazdasági területek erózió, defláció, kilúgozódás, belvíz és árvíz elleni védelme: meliorációs és talajvédelmi létesítmények építése, felújítása pl. nyílt vízelvezetô csatorna vagy árok, árvízcsúcs csökkentô kisvíztározó, talajcsövezés és létesítményei, mûtárgyak létesítése, karbantartása, vízmosások, felesleges utak, árkok megszüntetése • Talajjavítás (kémiai, fizikai) • Árterek rehabilitációja, (extenzív) mezôgazdasági hasznosításra való alkalmassá tétele, a legelôk minôségének javítása, legeltetéshez szükséges építmények biztosítása (kerítés, szárnyék, kunyhó stb.), bozótirtás, tereprendezés • A mezôgazdasági vállalkozások energiaellátásának fejlesztése, elsôsorban a megújuló energia használat fejlesztése mezôgazdasági üzemek által • Helyi piacok, felvásárlóhelyek létrehozása, meglévôk fejlesztése III.3 Intézkedés: Alapvetô szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára Mezôgazdasághoz kötôdô szolgáltatások • A gazdálkodók költségeinek csökkentése • Szakértôk hozzáférhetôségének javítása • Farm és pénzügyi menedzsmentet segítô/helyettesítô szolgáltatások, munkaerô helyettesítô szolgáltatások kialakítása (betegség, baleset stb. esetén), fejlesztése • Mezôgazdasági gép-, technológiai-infrastruktúra-, munkaerô- és szakértôi körök létrehozása az egyéni gazdálkodók költségeinek csökkentésére • Kis léptékû szolgáltatások nyújtása a gazdaságoknak pl. fejô, legeltetô, farm vezetési és titkári szolgáltatások, a pályázati szaktanácsadással, pályázatírással kapcsolatos tevékeny55
ségek, tanácsadás biogazdálkodás bevezetésével, környezeti tudatosság növelésével kapcsolatban stb. • Környezetvédelmi szolgáltatások, területek szükségleteit, problémáit diagnosztizáló tanulmányok, felmérések, területre szabott akciótervek, birtokrendezés megalapozása • Logisztikai beruházások, szállítmányozás (termékek begyûjtése, értékesítése), ezekrôl (költség-haszon optimalizálás) tanulmányok készítése stb. Egyéb szolgáltatások: a vidéki élet minôségét javító szolgáltatások színvonalának és változatosságának növelése, pl. kereskedelmi szolgáltatások, információ-kommunikáció (IT), jóléti, ellátó szolgáltatások.
nem tartoznak a LEADER+ programba). Az együttmûködés lényege a tapasztalat- és információátadáson kívül, hogy a térségek együttesen megtervezett, mindkét (esetleg több) vidéki térségre ható konkrét közös projekteket valósítsanak meg, valamint az együttes megvalósítás kapcsán értéktöbbletet hozzanak létre. 4. Akció: Kommunikációs hálózatépítés európai, nemzeti és regionális szinten. A nemzeti koordinációs egység létrehozása. A vidéki térségek hálózatba történô bekapcsolása.( AVOP, 2002) SZÁSZORSZÁG AGRÁRÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEI I. Az agrárszerkezet átalakítása
III.4. Intézkedés: Falufejlesztés és -felújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése • használaton kívüli és/vagy romos épületek felújítása vállalkozási vagy közösségi célokra; • többfunkciós (gazdasági és szociális) közösségi épületek létrehozása; • mûemléki, mûemlék jellegû vagy egyéb kulturális értéket hordozó épületek, építmények, történelmi emlékek, archeológiai maradványok felújítása; • a történelmi, kulturális értékek megközelíthetôségét segítô utak, parkolók létesítése, felújítása; • játszóterek, közösségi terek, közösségi használatú zöldfelületek létrehozása, felújítása, történelmi emlékhelyek és tájak megközelíthetôségének fejlesztése; • a vidék kulturális örökségét feldolgozó/bemutató múzeumok kialakítása, fejlesztése • falumegújítási, a falu hagyományos karakterének (egyes elemeinek) megôrzését szolgáló tervek készítése; • kulturális és hagyományôrzô csoportok/rendezvények mûködéséhez szükséges infrastruktúra fejlesztése, a helyi kultúra bemutatásának segítése; • természeti értékek rendbetétele, védelme, erre irányuló tevékenységek inspirálása, tájképmegôrzés (fasorok, kôfalak, teraszok felújítása, helyi ökoszisztémák helyreállítása, biotóp hálózatok és puffer zónák (folyómedrek) helyreállítása, talajmegóvással és vízvisszatartással kapcsolatos tájvédelem); • nitrogénfolyások megszüntetése, biodiverzitás helyreállítása réteken, legelôkön, tavak és vizes élôhelyeken. III.5. Intézkedés: LEADER + 1. Akció: Képzések, mûhelymunkák, tájékoztatók, folyamatosan rendelkezésre álló szaktanácsadás megszervezése. A térségrôl szóló tanulmányok, pályázatírás, partnerségépítés, tanulmányok készítése stb. támogatása, melynek célja a térségi közösségi együttmûködések (potenciális helyi akciócsoportok) felkészítése a programba való bekapcsolódásra, korlátozott számú (elôszelektált) potenciális helyi akciócsoport esetén területi alapú, integrált, kísérleti jellegû vidékfejlesztési stratégiák kidolgozása. 2. Akció: Korlátozott számban kiválasztott helyi akciócsoport mûködésének beindítása, az elfogadott stratégiai programok megvalósítása az alulról jövô kezdeményezések és a partnerség elve alapján. 3. Akció: A vidéki térségek egymás közötti együttmûködések támogatása, amely együttmûködés létrejöhet Magyarországon belüli és különbözô tagállamok vidéki térségei között (saját finanszírozásban olyan vidéki térségek is partnerek lehetnek, amelyek 56
I.1 Gazdaságokat érintô intézkedések 1. Emisszió és eróziócsökkentô intézkedések – Folyékony és szilárd trágyák környezetbarát tárolását szolgáló beruházások – Hígtrágyák talajba juttatásának (injektálásának) eszközei 2. Állattartás, állatállománynövelés 3. Állatvédelem, higiéniás feltételek javítása 4. Megújítható energiaforrások elôállítása és felhasználása mg. vállalkozásokban 5. Talaj és vízvédelem, környezetbarát növényvédelem 6. Extenzív gyepgazdálkodás, szántók átminôsítése gyeppé I.2 Mezôgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése 1. Racionalizálás és modernizálás 2. Környezetvédelmi és higiéniás standardok 3. Új kapacitások a kiválasztott szektorokban 4. A feldolgozás és a piaci értékesítés innovatív lehetôségei I.3 Természetközeli erdôgazdálkodás 1. Erdôtelepítési intézkedések 2. Erdôgazdasági utak létrehozása 3. Erdôgazdasági összefogások, értékesítés 4. Természetvédelem, tájápolás 5. Erdei károk helyrehozatala 6. Erdôvédelem/erdôtûz II. Vidékfejlesztés
II.1 Egységes falumegújítás A) A vidéki infrastruktúra karbantartása és továbbfejlesztése 1. Települési belterületi utak építése és újjáépítése 2. Útszegélyek, terek és parkok kiépítése és újjáépítése, valamint ellátásuk a szükséges létesítményekkel, berendezésekkel 3. Egyéb közutak építése és újjáépítése 4. Kevesebb, mint 5 000 lakost ellátó kommunális szennyvíztisztító berendezések építése és újjáépítése, a hozzátartozó csôhálózattal és egyéb berendezésekkel 5. Folyóvizek renaturálása, valamint újra természet közelivé alakítása 6. Állóvizek renaturálása, valamint újra természet-közelivé alakítása 7. Árvízvédelmi létesítmények építése, illetve bôvítése max. 100 000 m3-es víztározó kapacitásig 8. Beruházás, közösségek által használható modern információs és kommunikációs berendezésekre 2003/4 FALU VÁROS RÉGIÓ
9. A vidéki infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges mezôgazdasági területek megvásárlása 10. Épületek kisajátítása, lebontása a vidéki infrastruktúra fejlesztése érdekében B) Foglakoztatási és jövedelemszerzési lehetôségek megtartása és létrehozása 1. Használaton kívüli vidéki épületek újrahasznosítása a lakosság árukkal és szolgáltatásokkal való ellátásának biztosítása érdekében, vagy a helyi viszonyoknak megfelelô gazdasági céllal 2. Vidéki épületek átfogó külsô renoválása a lakosság árukkal és szolgáltatásokkal való ellátásának biztosítása érdekében 3. Építmények lebontása, amennyiben ez hozzájárul foglakoztatási és jövedelemszerzési lehetôségek megtartásához és létrehozásához, ha ezt a támogatható intézkedések szükségessé teszik C) A helyi és a régióra jellemzô településszerkezet és vidéki építészeti értékek megôrzése, továbbfejlesztése 1. Használaton kívüli vidéki épületek hasznosítása közhasznú vagy falusi közösségi (a továbbiakban egyéb közcél), illetve magáncélokra 2. Vidéki épületek átfogó külsô renoválása egyéb közcélokra vagy magánhasználatra 3. Használaton kívüli vidéki épületek megvásárlása egyéb közcélra 4. Használaton kívüli vidéki épületek megvásárlása fiatal családok lakóhelyének, abból a célból, hogy a falvak lakosszámát növeljék és az elöregedést gátolják 5. Épületek újjáépítése, toldása egyéb közcélra, figyelembe véve a helyi és regionális településszerkezetet 6. Vidéki épületek lebontása, amennyiben ez a helyi és a regionális településszerkezet, valamint a vidéki építészeti értékek megtartásához és fejlesztéséhez hozzájárul és a támogatható intézkedések ezt szükségessé teszik D) Vidéki szociális, kulturális és történelmi értékek létrehozása, megôrzése és továbbfejlesztése 1. A vidéki örökség, a falusi szokások, a regionális történelem megtartásához és ápolásához, valamint kis lakókörök támogatásához, faluközösségek és hazatudatuk megerôsítéséhez kapcsolódó intézkedések fejlesztése, átalakítása és szakmai figyelemmel kísérése, ha ezek az intézkedések nem esnek a D.2–D.5 intézkedések alá 2. Közösségi intézmények berendezése egyéb közcélra 3. Történelmileg értékes nagybirtoki parkok és parasztporták rekonstruálása, megôrzése és továbbfejlesztése, megnyitása a nyilvánosság számára 4. Beruházási intézkedések a vidéki kultúrörökség nyilvános bemutatására, megôrzésére és megvásárlására, kivételes esetben átalakítására 5. A fejlesztések közül az alábbiak bevonhatóak egy három éves, csökkenô mértékû támogatás alá: – a közösségi létesítmények üzemeltetése, – a vidéki kulturörökség nyilvános bemutatása. E) A vidéki települések fejlôdését szolgáló információk, koncepciók és menedzsment FALU VÁROS RÉGIÓ 2003/4
1. Projektvonatkozású moderálás, informálás, képzés és fogékonyság fejlesztés a polgárok, községek, közhasznú intézmények, egyesületek és szövetségek, valamint a vidéki települések fejlôdését szolgáló vállalkozások hasznára 2. A vidéki települések szerkezetjavításának koncepciós és/vagy plenáris elôkészítése, kivéve a törvény által elôírt tervezést 3. Helyi fejlesztési elképzelések, speciális részkoncepciók kidolgozása 4. Hálózati együttmûködés a helyi fejlesztési elképzelések kidolgozásában, amennyiben ez egyéb formális vagy informális módon nem lefedett 5. Javaslatok történelmileg értékes helyi vagy regionális településszerkezetek és építészeti formák megóvására és továbbfejlesztésére 6. Tanácsadás és folyamatos segítségadás az egységes és fenntartható falumegújításra való átálláskor II.2 Vidéki turizmus 1. Értékesítése élménykínálattal 2. Turisztikai infrastruktúra 3. A meglévô kapacitások minôségfejlesztése II.3 Ökológiai tájgazdálkodás 1. A környezet védelmét és javítását szolgáló beruházások 2. Védelmi célú ültetvények 3. Kaszálós gyümölcsösök 4. Tájszerkezeti szanálások KÖVETKEZTETÉSEK Az összehasonlításból kitûnik, hogy a tervezôk (vagy inkább megbízóik) szerint hazánkban a mezôgazdaság technológiai fejlesztése jóval fontosabb a vidék fejlesztésénél. A mezôgazdaság modernizálásával remélhetôleg nô a hatékonyság, vagyis értelemszerûen kevesebb munkaerôre lesz szükség, ami a fenti adatok ismeretében (a mezôgazdaság foglalkoztatási részesedése 6,4%) nem túl biztató jövôképet vetít a kifejezetten vidéki településeken élô, a lakosság több, mint 30%-át kitevô népességre. Ennek alapján nem várható, hogy csupán a mezôgazdaság versenyképességének javítása sorsdöntô fordulatot hozzon a vidéken élôk életében. Jogos tehát a társadalmi vitákon gyakran felmerülô kétségbeesett kérdés: Miért azonosítják politikusaink a vidéket teljesen a mezôgazdasággal, mikor csak nagyon kevés ember tud megélni belôle? Megítélésünk szerint sokkal többet lehetne tenni az elmaradott vidéki térségekben élôkért, ha nagyobb hangsúlyt kapna a vidékfejlesztés kérdéskörén belül a vidéki jövedelemszerzési lehetôségek bôvítésére fordítható támogatások arányának növelése. Ez jelenleg része az NFT-nek, de az AVOP 2004–2006 közötti idôszakára tervezett forráselosztásban „A vidéki térségek fejlesztése” prioritás %-os aránya a legújabb (2003. február 28-i) tervezetben 19,8%, míg a „Versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezôgazda-ságban” alprogram 65,3%ban részesülne az EMOGA támogatásokból. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ezeknek az intézkedéseknek a nagyobbik hányada csak nemzeti forrásból támogatott, vagyis éppen azoknál az intézkedéseknél nem használjuk ki az unió adta jelentôs lehetôségeket, amelyek náluk a leginkább prioritást élvez57
nek, ami felé az uniós elképzelések haladnak. Ezzel szemben, amint az látható volt a szász operatív program 5. prioritásán belül, náluk „Az agrárszerkezet átalakítása” 26,1%-át, a „Vidékfejlesztés” pedig 73,2%-át kapja a forrásoknak. A forrásfelosztásnál szintén lényeges szempontnak kellene lennie annak a könnyen kiszámítható ténynek is, hogy amíg „A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezôgazdaságban” prioritásnál egységnyi saját erôvel átlagosan 1,4 egység fejlesztés valósítható meg, addig „A vidéki térségek fejlesztése” prioritásnál egységnyi saját forrás átlagban 2 egységnyi fejlesztést eredményez. A 2002. december 12–13-án megrendezett koppenhágai EU-csúcson hazánk lezárta a csatlakozási tárgyalásokat, melynek során a tárgyalást folytató szakemberek a gazdáknak járó közvetlen agrártámogatások szintjét igyekeztek minél magasabbra tornázni. Még azt is sikerült kiharcolniuk, hogy a vidékfejlesztésre javasolt keret 20%-a átcsoportosítható legyen a közvetlen kifizetések fedezésére. Úgy tûnik tehát, hogy nem a jó szekér után szaladunk (lásd 1. ábra). Reméljük, nem késô még átgondolni az agrárszektor átalakítását és sikerül egy olyan egységes stratégia kialakítása, amely a magyar mezôgazdaság komparatív elônyeit és a vidékfejlesztési elképzelésekben rejlô lehetôségeket együttesen kihasználva egy újabb, biztos lábakon álló tagállammal erôsíti az Európai Uniót. Mindez természetesen gyökeres szemléletbeli változtatást kívánna meg a döntéshozás több szintjén is, de talán vonzóbb jövôképet vetít a vidék jobb sorsra érdemes lakói számára. IRODALOM 1. Somai M. (2002): Összehasonlító tanulmány a régió öt országa (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) mezôgazdaságának EU-érettségérôl és a felzárkóztató agrárpolitika sajátosságairól, MTA Világgazdasági Kutató Intézet 2. Merre tart az agrárgazdaság 2002-ben? Agrárpolitikai Fórum GTTSZ. Agrárpolitikai Füzetek 2. Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége, Agrártagozat 3. Bálint J., Juhász M, Bálint A (2002): A magyar térség- és vidékfejlesztés lehetséges jövôképei www.kertgazdasag.hu/terseg/tersegjovo.htm
4. Kiss J. (2002): Hogyan változik az EU agrárpolitikája? MTA Világgazdasági Kutató Intézet Kihívások 157. szám 5. Lakatos G. (2002): Az álomtól a szükségszerûségig. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Vélemények, kommentárok, információk 45. szám 6. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (tervezet) 7. Nemzeti Fejlesztési Terv (tervezet) 8. Nemzeti Fejlesztési Terv Ágazati Stratégia a 2004–2006os programidôszakra Agrár- és Vidékfejlesztés 9. Vissyné dr. Takács M. (2003): Az agrár- és vidékfejlesztés részesedése a Strukturális Alapokból (kézirat) 10. Dorgai L. (2002): A vidékfejlesztés támogatásának elvei és gyakorlata az Európai Unióban (jogszabályok, értelmezések és a gyakorlat) 11. Ángyán J., Fésûs I., Podmaniczky L., Tar F. (2002): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program 12. Vom Schützen und Nutzen, Umweltschutz und Landwirtschaft in Sachsen (2001) Freistaat Sachsen Staatministerium für Umwelt und Landwirtschaft 13. Beispielhafte Initiativen in Ländlichen Raum (2001) Freistaat Sachsen Staatministerium für Umwelt und Landwirtschaft 14. Entwicklung der Landwirtschaft in Sachsen seit 1990, Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft (2001) Freistaat Sachsen Staatministerium für Umwelt und Landwirtschaft 15. Sächsischer Agrarbericht 2001 Freistaat Sachsen Staatministerium für Umwelt und Landwirtschaft 16. Fördermöglichkeiten für Umwelt, Landwirtschaft und ländlichen Raum (2001) Freistaat Sachsen Staatministerium für Umwelt und Landwirtschaft 17. Petra, Dörfel: Europäische Strukturfondsförderung 2000–2006 EAGFL-A (2001) Freistaat Sachsen Staatministerium für Umwelt und Landwirtschaft
4. táblázat angolul Saxony I. Reshaping the agricultural structure I.1 Measures involving Farming I.2 Processing and making use of agricultural products I.3 Environment friendly silviculture II. Rural Development II.1 Uniform village renovation II.2 Rural turism II.3 Ecological regional farming III. Technical Assistance
58
Hungary 1. The establishment of competitive raw material production in agriculture I.1 Protection of agricultural investments I.2 Modernization of forest farming I.3 Modernization of fishing I.4 Protection of young farmers I.5 Additional occupational training and retraining 2. Modernization of food processing 3. Development of rural areas III.1 Expansion of rural income possibilities III.2 Development of agriculture binding infrastructure III.3 Basic services for rural workers and residents III.4 Village development and improvement of rural physical and mental heritage protection and preservation III.5 LEADER+ 2003/4 FALU VÁROS RÉGIÓ
