INTERJÚK ZISKÓ OLIVÉR DVD JUBILEUMI SZÁM 10 ÉVES A DOBOS MAGAZIN MELLÉKLET: VADÁSZ PÉTER HOLLÓSI LÁSZLÓ KÔSZEGI IMRE OROSZ MÁRTA

XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010. április–július

450 FT

INTERJÚK

GRETSCH CATALINA CLUB MINI MOD AZ OLASZ TAMBURELLO DOBBÔRÖK MÁSKÉNT MR. AMATI MICHAEL JACKSON DOBOSAI

JUBILEUMI SZÁM

10

ÉVES IN A DOBOS MAGAZ

ZIS MEL KÓ LÉK L DV OLI ET: D VÉR

VADÁSZ PÉTER • HOLLÓSI LÁSZLÓ KÔSZEGI IMRE • OROSZ MÁRTA

« 2010 » 01

VADÁSZ PÉTER INTERJÚ

4

DOBHÁRTYA

7

ÖTLETTÁR

8

EMLÉKEZÉS JÁVORI VILMOSRA

11

HOLLÓSI LÁSZLÓ INTERJÚ

12

11. GYÔRI NEMZETKÖZI ÜTÔS FESZTIVÁL

14

KREATÍV OLDALAK

15

MR. AMATI

18

A TIZENÖTÖDIK DOBOSOK FARSANGJA

20

GRETSCH CATALINA CLUB MINI MOD

22

KÔSZEGI IMRE INTERJÚ

24

MAGASISKOLA

25

DOBAPEST A DOBÜNNEP

27

A ROCK MESTEREI

27

KOCKA VAGY GÖMBÖLYÛ

29

LEJEGYZÉSEK

32

MICHAEL JACKSON DOBOSAI

34

15 ÉVES LETT A GYEREK

36

ROCK-FUNK RITMUSOK

39

HOGYAN LÔJÜNK DOBOSOKRA

42

DOBBÔRÖK MÁSKÉNT

43

KEDVES DOBOS KOLLÉGÁK

46

AZ OLASZ TAMBURELLO

49

T A R T A L O M J E G Y Z É K

3

4

11

12

18

24

IMPRESSZUM»

36 49

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Keönch László Farkas, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László • Címlapfotó: Kardos Zsuzsa • Grafika: Grafirka Stúdió • e-mail: [email protected] • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783 • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • ISSN 1586-1007

«

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

„Amit diktál az ösztön azt kell játszani” Vadász Pétert a hazai funky dobolás egyik meghatározó alakját – személyes kedvencemet – egy budai pizzériában egy pohár sör és némi ropi társaságában kérdeztem grooveokról, hangszerekrôl, élményekrôl, és amirôl még lehetett… Turán Tamás: Hogyan kezdôdött az egész? Amikor kicsi voltál? Vadász Péter: Igen! T.: Fedôk? dobozok? fakanál? P.: Igen, ilyesmi. Körülbelül 5-6 éves lehettem, mikor kaptam egy dobütôt, és Michael Jackson „Thriller” c. lemezére, késôbb Chick Corea meg Miles

lemezekre doboltam egy pergôdobon. Aztán késôbb kaptam egy felszerelést, és a szüleim elvittek Nesztor Ivánhoz tanulni, aki meghallgatott, és tehetségesnek ítélt. Itt a kottaolvasással kezdtem, ami egyrészrôl nagyon hasznos volt, másrészrôl viszont korábbi szolfézs tanulmányaim némi el-

lenérzést alakítottak ki az elméleti dolgok iránt. Inkább a gyakorlatot szerettem, és a saját út, a saját stílus megtalálása iránti igényem már itt megmutatkozott. Aztán késôbb, amikor Amerikából különbözô kottákat kaptam, (George Stone: Syncopation for the Modern Drummer, Stick Control, Ted Reed: Progressive Steps to Bass Drum Technique – For the Modern Drummer, Ted Reed Publications: Syncopation – In the Jazz Idiom for the Drumset, 4 Way Coordination stb.) nagyon jól jöttek ezek az ismeretek. Ezeken a kottákon többé-kevésbé átrágtam magam, mindenkinek ajánlanám. Késôbb Szanyi Jánoshoz jártam, ott pedig az volt a jó, hogy borzasztó mennyiségû, akkor még kuriózumnak számító videó-, kotta- és hanganyaga volt. Ezekbôl az információkból mindig kimazsoláztam azt, ami engem érdekelt, ami az én stílusomnak megfelelt. T.: Más hangszer nem volt a palettán? Mindig csak a dob érdekelt? P.: Szolfézs és furulya szakra jártam a Bajza utcai zeneiskolába, utána pedig szerettem volna klarinétozni, de valahogy nem jött össze. Nem is tudom, talán nem is érdekelt igazán. Közben folyamatosan pergôdobon gyakoroltam, mivel még nem volt cuccom. Aztán Nesztor Iván révén jutottam az elsô hangszeremhez. Napjainkban pedig, arra az esetre, amikor a saját ötleteimet akarom megvalósítani, vettem egy basszusgitárt: leginkább nótaíráshoz, vagy groove-ok összerakásához. T.: Kik voltak még az elôbb említett tanárokon kívül, akik meghatározóak voltak a pályádon? P.: Nagyon sok Miles Davist és Weather Reportot hallgattam, és szinte az összes ismert nagy dobost fel tudnám sorolni, akik inspiráltak… Különösen nagy kedvenceim közé tartozik Billy Cobham, Dennis Chambers, Tonny Williams, Steve Gadd. Pont Szanyi Janó révén jutottam egy csomó videójukhoz, ezek nagyon hasznos iskolák voltak. Megemlíteném még John McLaughlint, vagy John Scofieldot, akik nagy hatással voltak rám.

T.: Akkor idôben körülbelül ott tartunk, hogy elindul a zenekarozás. Kikkel kezdtél játszani? P.: Elôször Benkô Zsolt és Fekete Jenô blues zenekaraiban játszottam, a Palermo Boogie Gang nevû formáció elôdjeként futott a projekt. Akkor még általános iskolás voltam, a szüleim vittek koncertre. Bár játékban nem feltétlenül az én stílusomnak való a blues, nagy örömmel csináltam, és sokat tanultam belôle. A folyamatos koncertezés és a hangszer mögött töltött sok-sok óra nagy rutint adott. Kiváló zenészekkel dolgozhattam itt együtt (pl.: Kepes Róbert basszusgitáron, Szabó Tamás harmonikán), és emberileg is nagyon jó közeg volt, nagyon szerettem. Ami nagyon közel áll a szívemhez, az az UP zenekar. Újvári Péter barátommal, a zenekar „lelkével” kisebb-nagyobb megszakításokkal, körülbelül 1994-tôl folyamatosan dolgozom együtt! Vele most 2010-tôl is lesznek közös projektjeink. Pély Barnával való találkozásom is meghatározó volt, na, akkor kezdôdött az igazi funkolás az Acid Companyvel. Ez a zenekar késôbb United néven vált ismertté. A csapat többi tagjának játéka is nagyon pozitívan hatott rám, nagyon egy hullámhosszon voltunk. Jó színfoltot hoztunk az akkori zenei életbe, ez a tetején improvizatív, de az alján mégis kötött, groove-os zene népszerû volt. Nagyon komoly élmény volt még Cserháti Zsuzsával játszani. Emlékszem, koncert elôtt egy színházteremben próbáltunk a zenekarral, és ahogy megérkezett Zsuzsa, olyan erôs aurája volt, mintha a nap jött volna be a terembe. És amikor elkezdett énekelni… én ilyen time-ra még soha nem doboltam! Egyszerûen vezette a kezemet. Zseniális volt! 2002 körül Sub Bass Monsterrel és Dopemannel kezdtem dolgozni. A hiphop kicsit még szárazabb, letisztultabb ritmikájú mûfaj volt, jól lehetett együtt lüktetni a szöveggel, ezek az elôadók is nagyon karizmatikus személyek voltak, ráadásul itt is jó barátommal, Kolta Gergôvel alkottuk a rit-

« 2010 » 01

musszekciót, akivel nagyon összeszoktunk a Unitedben. Késôbb (2004-2008) beszálltam a Frank Zappa Emlékzenekarba, na, ez volt az igazi munka! A basszusgitáros kollégával (Herr Attila) szinte faltuk a dalokat, mindig újat és újat tanultunk meg, dömperként tolva ezzel magunk elôtt a zenekart. Ez volt talán az egyik legtermékenyebb és legkreatívabb idôszak. Ekkor kerültem kapcsolatba Orszánszky Jackie-vel is, akivel hatalmas élmény volt együtt játszani. T.: Láttalak egyszer a Zappa zenekarban: fantasztikus volt! Gondolkodtam, miközben hallgattalak, hogy hogyan tudod megjegyezni ezt a bonyolult zenei struktúrát: kiállás, beütések, 4/4-bôl egyszer csak 15/16-od! P.: bocs, hogy kijavítalak, de 19/16-od. T.: Ja, bocs! P.: Igen, tulajdonképpen ez éltetett… sokat hallgattam, és le is kottáztam magamnak, csak hogy bebizonyítsam, hogy azért is tudok kottát írni és olvasni. Miután ebben a zenében sok számban egyszer sem történik ugyanaz, célszerûnek láttam leírni, bár mire leírja az ember, addigra gyakorlatilag meg is jegyzi. T.: Van egy saját projekted is. P.: Igen, a Zappa zenekaron kívül (akikkel azóta sajnos elváltak útjaink) van még a Miles Davis Corporation. Ahogy Kiss Zoli barátommal ezt a zenekart elkezdtük összehozni, akkor kezdett kikristályosodni bennem, hogy mit szeretnék csinálni zeneileg, saját projektként. Nagyon erôs groove alapokra épülô, arrange-os, szóliszti-

I N T E R J Ú «

kus, igazán „odarakós” zenét. Itt kell megemlítenem Neumann Balázs nevét, akivel nagyon régóta dolgozunk együtt különbözô produkciókban, teljes egyetértésben. Mostanában ez foglalkoztat: fôleg Davis nótákat játszunk, de kicsit másképpen: Egy-két részt áthangszereltünk, illetve nyitva hagytunk, áldozva ezzel az improvizáció oltárán. Alapvetôen itt érzem azt igazán, hogy úgy dobolhatok, ahogy kedvem tartja, és a koncepciómat itt tudom kiteljesíteni. T.: Mi volt eddigi pályád során a csúcspont? P.: Nem tudnék konkrétan egy csúcspontot kiemelni, azt hiszem, nem is létezik olyan. Én úgy gondolom, hogy a zenélés folyamat. Számomra semmiképpen nem abban mérhetô, hogy milyen nyilvános eseményen veszek részt, és milyen létszámú közönség hallgatja. Ha egy koncert után úgy jövök le a színpadról, hogy „na, ez most megtörtént, gömbölyû volt ez a buli”, akkor az ilyen pillanatok mind egyegy csúcspont. T.: Hogy állsz a gyakorlással? P.: Eléggé periódikus, van, hogy fél évig nem jön az létre, hogy leülök, és valamilyen koncepció szerint elkezdek kigyakorolni valamit. Tulajdonképpen azt is gyakorlásnak vehetjük, ha az ember dob mögött van, és zenei szituációkban próbálja alkalmazni, ami a fejében megfogalmazódik. Akkor okoz csak gondot, ha olyan sokáig nem gyakorlok, hogy kissé „berozsdásodnak” a kezeim. Egyébként leginkább télen szoktam gyakorolni, ami-

kor kicsit kevesebb a buli, és több a szabadidô. T.: Ha gyakorolsz, akkor mit? P.: Régebben a kézrendekre és ezek egyéni összefûzésére fektettem hangsúlyt, mostanában összetettebb szerkezeteket, panelokat próbálok gyakorolni és ezt lehetôség szerint dobon teszem, nem pad-en. az egy más érintés. Egy idôben ráhajtottam a permutációs gyakorlatokra is (David Garibaldi, Dennis Chambers iskolák) ami azt

jelenti, hogy egy groove-ot a negyedekhez képest elforgatsz, és bárhová be tudod tenni, poliritmikus képletet kapva. Ilyenekrôl szoktunk beszélgetni a barátaimmal. T.: Ha van egy kis szabadidôd, azt mivel töltöd? P.: Ami igazán kikapcsolt régebben, az a kerékpározás volt. Egészen komolyan beleszerelmesedtem az országúti kerékpározásba, de volt egy balesetem, és azóta felhagytam ezzel a sporttal. Féltem a kezemet. Azóta a virtuális sportok mennek, azon belül is a Forma 1-es szimulátorok, vagy legyen szó síversenyrôl, bármelyikben profi vagyok! T.: Tanítasz? P.: Van pár kolléga, aki érdeklôdik, de inkább úgy fogalmaznék hogy konzultációkat tartunk. Próbálok irányvonalakat mutatni. Ez fôként a groove játékra orientálódik. T.: Mesélj a cuccaidról! P.: Volt egy Pearl Prestige Session cuccom,(8x8, 10x10, 12x10, 14x12, 22x16),

5

6 »INTERJÚ

nagyon jó soundja volt: eléggé laza hangolással használtam, mert csak így szólt jól. Ez valahogy egy karakterhangszer volt, kísérletezgettem a hangolással, és egy idô után, ahogy változott a stílusom, nem jött be az a puha hang. Aztán vettem egy Pearl Masters cuccot (10x8, 12x8, 14x14, 16x16, 22x18), ennek tökéletes hangja volt, de valahogy nem éreztem magam jól mögötte. Aztán rájöttem, hogy ezt talán ezért lehet, mert az én stílusomnak nem felel meg az öntött káva a tamokon. Aztán vetten egy YAMAHA


Steve Gadd modellt, classic tamos változatot (10x8, 12x8, 13x9, 14x10, 22x14). Ez egy kicsit régebbi, 70-es évekbeli hangzást hozott, aminél én modernebbet akartam, így végül ezt is eladtam, és vettem egy Yamaha Beech Customöt (10x9, 12x10, 14x12, 16x14, 22x17). Nagyon kiegyenlített dinamikájú, kiváló hangszer, ezzel most elégedett vagyok, de ha változik az ízlésem, a stílusom, lehet, hogy egy év múlva már mást fogok mondani. Emellett van egy 20-as nagydobbal rendelkezô Pearl ELX-em (10x7,5, 12x8, 14x12, 16x14) kicsit speciális tamokkal, mert Guszty megcsinálta szépen, ezt jazzesre hangolva használom leginkább. Most kezdem azt érezni, hogy megtalálom a dobhangzásomat: jazzes hangolású dobon hardfunkosan játszani! Cinekbôl csakis Zildjant! Ebben most eléggé kísérletezô vagyok, mostanában fôleg a K modelleket használom, és keresgélem a jó, egyéni soundokat. A pergôkkel mindig dilemmában voltam. Mindig hallok egy jó soundot... gyakorlatilag a világ összes pergôjét megvenném. Sokáig egy Marvin Smith Signature bronz pergôt használtam (14x4). Most egy Pearl ELX öntött

kávás pergôt használok (14x5), ami fa, ennek nagyon tetszik a hangja. Érdekes, hogy inkább a középkategóriás mezônybôl tudok válogatni olyan pergôket, amelyek tetszenek! Mostanában vettem egy 10x7"-os pergôt, ezt nagyon szeretem, dehát ki ne szeretné? Hatalmasat szólnak ezek is. T.: Mit üzensz a hasonló úton járó, jövô nemzedéknek? P.: Én azt tapasztaltam, hogy a zenésznek a saját útját kell járnia, azt kell játszania, amit belülrôl érez, és amit az ösztöne diktál. Természetesen a jó mentor azért elengedhetetlen, néha kell egy kis külsô segítség. Ez néha egy jó klip is lehet. Nagyon sok az információ ma már a világhálón. Ráklattyol valaki a YouTube-ra, ahol gigászi mennyiségû zenei és dobos videó található, ami inspirálhat. Ami pedig a gyakorlást illeti, sose felejtsük el a dobnak a zenében való szerepét! És mindenkinek, aki komolyan gondolja a zenélést, kell, hogy legyen az életében 4-5-6 év, amikor minden egyes nap legalább négy órát gyakorol – vagy tizenkettôt. Végül szeretném megköszönni az interjú lehetôségét, és jó muzsikálást kívánok az olvasóknak és a lap készítôinek egyaránt! Turán Tamás Levente

« 2010 » 01

D O B H Á R T Y A

«

» TRIO3PO

CHEAT

» PERIFERIC RECORDS » 2009

A lemezen közremûködnek még: Borbély Mihály – szoprán szaxofon Dely Róbert – gitár Gereben Zita – ének Fekete–Kovács Kornél – trombita Winand Gábor – ének, fuvola

A zenekart az After Crying dobosa, Madai Zsolt alapította 2008-ban. A Trio3PO saját darabokat játszik, melyek döntô része Hárs Viktor szerzeménye. Ezeket egészíti ki Dr. Jeff A. Matrixx néhány kompozíciója. A zenekar maximálisan kihasználja a trió adta zenei lehetôségeket, zenéjében a meditatív-balladisztikus elemek éppúgy megtalálhatók, mint az energikus hangvételû, fusion elemekkel tarkított kompozíciók. A trió zenéje egyéni, de összeforrott képet mutat, mely nem nélkülözi a (zenei) humort és optimizmust. A zenekar tagjai rengeteg formációban és a legkülönfélébb stílusokban bizonyították képességeiket hazánkban és külföldön egyaránt. Mindhárom zenész egyforma súlyban hozza saját zenei világát, egyéniségét, hogy egy közös új élmény szülessen mind a színpadon, mind a hallgatókban. „Régóta terveztem egy saját jazz-trió létrehozását. Az After Crying komplex hangszerelései és megírt mûvei mellett mindig is szerettem játszani a spontánabb, kötetlenebb zenéket. Számtalan hazai jazz-zenésszel dolgoztam és dolgozom együtt, de nyilvánvaló volt számomra, hogy a basszusgitáros posztra Hárs Viktort kérem fel. Viktor nemzetközileg is elismert zenész, aki minden mûfajban otthonosan mozog, és nagyon nyitott, kreatív ember. Ráadásul remek komponista. A billentyûs hangszerek mögé Milosevits Mirkó (Dr. Jeff A. Matrix) került. Mirkó a hazai popszakmában lett ismert, de nagyon ritmikus és energikus jazzes énje is van. Ráadásul nagy szerelmese ô is a Fender Rhodes és a Moog hangszereknek, ami meghatározó a trió hangzásában.” Madai Zsolt G.T.

» QUIMBY

LÁRMAGYÛJTÖGETÔ

» TOM-TOM RECORDS » 2009

Lármagyûjtögetô néven egy cd-bôl és dvd-bôl álló Quimby kiadvány jelent meg 2009 decemberében. A cd három vadonatúj számot tartalmaz, amelyek igazi kuriózumok a rajongók számára. Kifejezetten a Cuba Lunatiaca számíthat nagyobb érdeklôdésre, hiszen egyedi hangulata és Lívius dalszövege által méltán lett az album nyitódala. Az új szerzemények mellett további öt szám került fel az audio cd-re, amelyek ismerôsként köszönnek majd vissza, hiszen mindegyik szám régóta „használatban” van a zenekar koncertjein. Vagyis öt régi Quimby nóta szerepel a tracklistán, amelyek az évek alatt teljesen átalakultak, így most újra rögzítették a fiúk. A dvd-n a zenekar három korábbi budapesti koncertjének válogatott anyaga élvezhetô. Bónuszként rákerült a Magyar Televízió népszerû Unplugged sorozatában készült Quimby koncert is. Aki pedig kitartó, és még van kedve nézelôdni, miután végigbulizta otthon az egész dvd-t, az egy kisfilmbôl megtudhatja: hogyan készültek a legendás Quimby dalok, és milyen stúdió munkálatok elôzték meg a Lármagyûjtögetô megjelenését. M.E.

7

8 »ÖTLETTÁR


A paradiddle kód – I. rész Tizedik születésnapját ünneplô kedvenc dobos újságunk jubileumi lapszámába fôszerkesztônk valami kicsit különleges anyagot kért tôlünk. A kérésnek igyekezvén eleget tenni, ezúttal azt mutatnám be, hogy egy adott témában hogyan lehet hosszú hónapokra (netán évekre) szóló gyakorolni valót leírni, egy ötlet, némi agymunka és mindössze néhány ábra segítségével. Amint a címbôl kiderül, témánk a paradiddle kézrend, a jól ismert JBJJ BJBB, amellyel elôbb-utóbb mindenki találkozik, aki egy ideje dobolni tanul. Ez a paradiddle kézrend azonban (amely a különbözô rudiment felsorolásokban single paradiddle címszó alatt szerepel) sokak hiedelmével ellentétben nem egy gumilapos technikai gyakorlat (bár elôször nem árt gumilapon kigyakorolni), hanem megfelelô szinten és zenékben sokoldalúan felhasználható megoldás, kíséretjátékban és szólisztikus részekben (fill, szóló) egyaránt. Jelen cikk egy speciális módszer segítségével éppen ehhez a gyakorlati felhasználáshoz kíván ötleteket, útmutatót adni. Ha a kézrend eredetét kutatjuk, megállapíthatjuk, hogy feltehetôen abból az ösztönös (vagy tudatos) felismerésbôl született, hogy ha az ember egyes (single) és dupla (double) ütéseket nagyjából azonos gyorsasággal tud egymás után játszani (single és double stroke roll), akkor a kettô kombinációjából is érdekes dolgok születhetnek, és az ötlet bevált. A single paradiddle kézrend lényege tehát, hogy két egyes ütést egy dupla ütés követ, majd újabb két egyes ütést újabb dupla. A táblázatokban single paradiddle címen szereplô kézrend tulajdonképpen négy változatot is magában foglal, amelyek ugyanígy írhatók le, csak az alaplüktetéshez képest mindig máshonnan indítva. Ezeket a változatokat a szakirodalom általában paradiddle I., II., III., IV. néven különbözteti meg, mindez jól követhetô az 1. ábrán. Leírhatóak azonban a paradiddle változatok egy egyszerûsített, áttekinthetôbb formá-

ban is, a single és double ütéseket egy-egy egységként felfogva, kétszer hármas csoportba rendezve, ezt nevezhetjük paradiddle kódnak vagy kulcsnak. Mindez tanulmányozható az 1. ábra jobboldalán. (S = egyes, „szóló” vagy single ütés, D = dupla vagy double ütés.) Ez a leírásmód egyedül az amúgy is ritkábban használt IV. változatnál nem mûködik, itt ugyanis, például tizenhatodokkal játszva, a dupla ütés egyik hangja még az egyik tizenhatod csoport utolsó hangjára esik, a másik hangja pedig már a következô negyednél induló tizenhatod csoport elsô ütése (2. ábra). A paradiddle IV. esetében tehát maradunk majd a hagyományos megjelenítésnél, elôbb lássuk azonban az elsô három változat gyakorlati felhasználását! Ezek gyakorlásakor az egyszerûsített leírásmód, amint látni fogjuk, komoly segítséget jelent majd. Amint említettem, a paradiddle kézrendek szólisztikus és kíséretszerû alkalmazásban is sok lehetôséget rejtenek magukban. Foglalkozzunk elôször a szólisztikus felhasználással, errôl szól a 3. ábrakomplexum. Szólisztikus formában a legérdekesebb hangzásokat a kézrendben elhelyezett hangsúlyokkal érhetjük el, amelyeket aztán kiüthetünk tamokra, netán nagydob alátámasztással beütôcinekre. A 3. ábra alsó része a paradiddle kézrendben elhelyezhetô hangsúlyokat mutatja be, amelyek – a kód megfejtésébôl kövekezôen – kerülhetnek egyes és dupla ütésekre is. A dupla ütésekre esô hangsúlyok esetében természetesen mindkét ütés hangsúlyt kap. Értelmezzük például a baloldali 6-os és a jobboldali D hangsúlyelhelyezés összekötését a paradiddle I. kézrendben (4. ábra). És most lássuk a konkrét gyakorlási folyamatot! Induljunk a paradiddle I. kézrenddel, játsszuk végig a kézrend elsô felében elhelyezhetô hangsúlyokat a 2A, 3A, 4A, … 7A összekötésekkel. A hangsúlyozást gyakoroljuk elôször csak pergôdobon, következô lépésként a jobbkézre esô hangsúlyokat üssük ki az állótamra, a balkézre kerülô hang-

súlyokat pedig a felsôtamra. Következnek a kézrend második felében elhelyezhetô hangsúlyok, az 1B, 1C, 1D, stb. összekötésekkel hasonló módszerrel. Harmadik lépésként már a kézrend mindkét felébe kerül hangsúly, innentôl kezdve lesz igazán érdekes a dolog. Gyakoroljuk végig a lehetséges párokat a következô sorrendben: 2B, 3B, 4B stb., majd 2C, 3C, 4C és így tovább, egészen a 7G-ig. Amint látni fogjuk, a hangsúlypárok pergôdobon történô gyakorlása hihetetlenül jót tesz a csuklónak, a tamokra kihelyezett hangsúlyokkal pedig számtalan izgalmas hangzású elosztást kapunk, melyek nagy része más kézrendi megoldással nem lenne megvalósítható. (Ha a gyakorlás során olyan párhoz érkezünk, ahol három vagy még több hangsúlyos hang is egymás mellé kerül – például 5G –, gyakoroljuk elôször a tamokra kirakott változatot, azután próbálkozzunk a hangsúlyozás pergôdobon történô megszólaltatásával!) A harmadik lépéstôl kezdve az álló- és felsôtamra kirakott hangsúlyozás után próbáljuk meg az elosztásba a középsô tamot is bevonni, így még érdekesebb lesz a hangzás (pl. 6D pár, 5. ábra). Az összetettebb elosztásokban a jobb kéz kerülhet mindhárom tamra, a bal kéz inkább csak a felsô és középsô tamra nyúlhat ki: kísérletezzünk! Amint végeztünk a paradiddle I. kézrendben megvalósítható 48-féle hangsúlyelhelyezés gyakorlásával, tûzzük napirendre a paradiddle II. kézrendet, és az eddig leírt módszerrel és sorrendben játsszuk végig az újabb 48 változatot! Ezután, ahogy a 3. ábra felsô részén alulról fölfelé haladva látható, jön a paradiddle III. kézrend, majd mindhárom kézrend elsô fele találkozik a másik két kézrend második felével, ez újabb 6 paradiddle kézrend-kombináció. Természetesen ezek mindegyike is végigjátszható a fenti módszerrel. A rossz hír, hogy tizenhatodokkal játszva (és leggyakrabban tizenhatodokként játsszuk a paradiddle kézrendeket), az eddig végigvett variációk 4/4-ben csupán fél taktus hosszúsá-

« 2010 » 01

gúak, amelyek persze two beat fillként így is használhatóak. Egész taktusos fillekhez úgy juthatunk, hogy ugyanazt a variációt kétszer megismételjük, de más elosztással (ismét a 6D példánál maradva, 6. ábra), vagy elvileg – és amennyiben idônk engedi, gyakorlatilag is – a 3. ábra fenti 9 kézrendsorának mindegyike kombinálható a többi nyolc közül bármelyikkel, így 9x8=72 féle egész taktusos paradiddle kézrend-kombinációt kapunk. (Példaként lássuk a 4. és 7. sor összekötését, egyelôre hangsúlyok nélkül, 7. ábra) Ezek gyakorlásakor praktikus tanács, hogy elôször próbáljuk meg a jobb kéz által játszott ritmust megjegyezni, így könnyebb az adott verziót memorizálni. Az egész taktusos változatokban játszható hangsúlyvariációk száma már olyan nagy, hogy gyakorlatilag lehetetlen végigjátszani, ugyanis ha – amint már tudjuk –, a taktus mind a két felében 48féle módon helyezhetünk el hangsúlyokat, az azt jelenti, hogy az egész taktusban 48x48-féle hangsúlyelhelye-

Ö T L E T T Á R «

zés képzelhetô el. (Ezt már be sem merem szorozni.) Itt tehát már mindenképp szelektálnunk kell! Eddigi ismereteink alapján próbálkozzunk különbözô jól hangzó hangsúly elhelyezésekkel, elosztásokkal! Ha az eddig vázolt gyakorlási folyamattal végeztünk, és még nem értük el a nyugdíjkorhatárt, kezdhetjük elölrôl az egészet, ezúttal triolákban elhelyezett dupla ütésekkel, a kód ezúttal is jól értelmezhetô, vezeti kezünket. A 8. ábrán láthatjuk a paradiddle I. kézrend triolás változatát a 6D párnak megfelelô hangsúly elhelyezésekkel, a továbbiakhoz talán nem kell magyarázat. (A triolás változatokat gyakorolhatjuk úgy is, hogy az adott hangsúlyozást elôször egyszerû triolákban helyezzük el, dupla ütések nélkül, és ezt a verziót felváltva játsszuk a dupla ütéseket is használó hangsúlyozással, elosztással.) Természetesen az is célravezetô megoldás, ha a gyakorlás kezdetétôl fogva minden kézrendet, hangsúlyozást és elosztást a tizenhatodos változat után lejátszunk triolás felfogásban is.

Amint az eddigiekbôl látható, a paradiddle kézrendek szólisztikus alkalmazása szinte végtelen lehetôségeket hordoz magában, az újabb rossz hírem viszont az, hogy mindezen kézrendvariációk kíséretjátékban is hasonlóan sokoldalúan felhasználhatóak. A cikk második részében ezzel, és a paradiddle IV. speciális helyzetével foglalkozunk majd, ismét segítségül híva a kódot. Ui: Tudom, hogy a cikkben leírt anyag, fôképp az egész taktusos kézrend és hangsúlykombinációk esetében szinte beláthatatlan mennyiségû, azonban ha bármennyit – többet vagy kevesebbet – át tudunk játszani belôle, hacsak néhány jól hangzó fill- vagy szólórészlet-ötletet merítünk, már hasznunkra válik. Egy módszeres gyakorlási folyamatba egyébként jól beilleszthetô az anyag, például kezdhetjük mindig a gyakorlást azzal, hogy 15-20 percben néhány soron következô hangsúlyozást és elosztást átveszünk, ez bemelegítésnek sem utolsó. Jó gyakorlást, jó szórakozást kívánok! Kassai László

9

10 » Ö T L E T T Á R


« 2010 » 01

E M L É K E Z É S «

Jávori Vilmos halálának 3. évfordulójára … nagyon hideg volt, mínusz 33 fok, Stockholm, '69 januárja. Éjszaka fázósan sétáltunk hazafelé a tánclokálból, ahol immár egy hete játszottunk este 8 és hajnali 2 között. Boldogan szabadultunk ki a magyar útlevéltörvények szorításából (hivatalosan 3 évente egyszer lehetett Nyugatra utazni). Tizenévesen szívtuk magunkba a szabad svéd levegôt. Nem volt baj a 33 fok hideg. Tudtuk, a szabadságnak ára van. Ahogy eddig is minden éjjel, szavak nélkül indultunk a kerülô úton. A HANGSZERBOLT felé. A kirakatban megláttuk magunkat, ahogyan dide-

»

babos gyula

regve bámuljuk a Gibson gitárokat és a fôhelyen díszelgô Slingerland dobcuccot. Még tartott az otthonról hozott csabai kolbász íze a szánkban, mert tapasztalt apáink teletömték egyébként üres bôröndjeinket az otthoni csodaszerrel. „Jó lesz az, mikor majd nagyon kell spórolni!” – mondták, mikor igencsak huzakodtunk a pakolásnál. „Nyugatra megyünk – mondtuk magabiztosan –, ne égessetek”. Amikor az elsô napokban vadiúj énekcájgot kellett venni, mert ez feltétele volt a további munkának, rögtön egy fillérünk sem maradt az egyébként sem magas gázsiból, elôre 2 hónapra, ameddig a szerzôdés szólt. Így aztán a napi 1 kenyér, 1 szardínia, 1 kóla egyhangú ismétlôdését jólesôen törte meg a kincsként ôrzött hazai íze. Egyforma irhabundánkban feszítve néztünk a mellôlünk fintorogva elhúzódó svédek után: igen, tudtuk, nagyon füstszagúak vagyunk, hiszen a kabát csak úgy volt elérhetô számunkra, hogy a leégett bolt maradékárujaként gombokért vehettük meg. Így aztán fillér nélkül maradt az

»

jávori vilmos

éjszakai séta, kitérôvel, haza az albérletbe, a másik városrész szélére. A kirakatokban éjjel-nappal villódzó tévékészüléken ámulva néztük a városban aznap koncertezô Jimi Hendrixrôl forgatott híradó-összefoglalókat. Már tudtuk, hogy lesz Gibson és lesz Slingerland. Csak azt nem tudtuk, melyikünknek kell majd egy fejfa elôtt csendben sírva tudomásul venni a meg nem változtathatót. Nekem maradt a feladat, ki kell mondanom: nyugodj békében, barátom. Ma azt olvastam a neten: 33 fok a hideg Stockholmban. Babos Gyula

HANGSZERTOKGYÁRTÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. 8790 Zalaszentgrót, Malom u. 16.

Tel.:

06 20 06 30

981-5027, Fax: 06 83/360-126

V E I G E R . H A N G S Z E R T O K . @ T - O N L I N E . H U

•

W W W . V E I G E R . H U

11

12 » I N T E R J Ú


A „szerkesztôség” az íróasztalom Mivel ez a Dobos Magazin jubileumi száma, Nesztor Iván barátommal úgy gondoltuk, hogy pótolnunk kell egy mulasztást. Most végképp itt az ideje egy Hollósi László interjúnak! Hollósi László szerény, egyáltalán nem hivalkodó, de igazán sokoldalú személyiség: dobos, dobtanár, a Dobos Magazin fôszerkesztôje, alapítója és nem utolsó sorban büszke családapa. – Mi egy dobkurzus-sorozat óta ismerjük egymást, ami már több mint tíz éve volt Szombathelyen. – Igen, valamikor a 90-es évek közepe felé szerveztem egy kurzussorozatot. Akkor még nehéz volt jó oktató videókat beszerezni. Ha valakinek volt pl. egy Steve Gadd oktató kazettája, az kincset ért, közkézen forgott. A mai YouTube-os világban már más a helyzet. Szóval meguntam a dolgot, és akkoriban valahogy a kezembe került egy neves hazai dobtanár – Szanyi János – telefonszáma, és oktató anyagokról érdeklôdtem nála. Felajánlotta, hogy szívesen lejönnének Korompay Zsolttal kurzusokat tartani, csak szervezzek pár embert. Pár hét múlva aztán ez meg is valósult. A helyi hangszerboltos, Horváth László még támogatott is ebben, a mai napig hálás vagyok neki érte. A Szanyi-Korompay páros mellett pár közismert hazai dobos – Szendôfi Péter, Borlai Gergô, Donászy Tibor – is tartott kurzust egy-egy alkalommal. – Beszéljünk egy picit a Dobos Magazinról! Mi adta az ötletet a létrehozásához? – Valójában a dobos kurzusok után merült fel bennem az ötlet, hogy csinálni kellene egy magazint. Felhívtam pár ismerôst, hogy mit szólnának hozzá, és támogatták az ötletet. Aztán, hogy sikerült a munkatársakat összeszedni, megjelenhetett az elsô szám. A stáb a kezdetek óta nem sokat változott. Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Martonosi Gyuri bácsi, Nesztor Iván és Marczell Katalin a fô munkatársak. A késôbbiekben kapcsolódott be Keönch László, Indi, Turán Tamás, Kassai László, Bordás József és Goóz

László. Nélkülük ez a magazin nem mûködne. Én sokszor hónapokig nem írok semmit. Marczell Kati, aki magyar-angol szakos tanár, nagyon sok jó interjút készített már a magazinnak. Nemrég meg is keresett azzal, hogy az általa készített interjúkból összeállítana egy könyvet, és azóta ez meg is jelent Verôfogás címmel. A magazin évente háromszor jelenik meg. A mostani a 31. szám, és egyben a jubileumi 10 éves kiadás is. A magazin mögött nincsen iroda és szerkesztôség, teljesen egyedül csinálom. A „szerkesztôség” az íróasztalom, poénból ráírtam, hogy „iroda”, és ennyi. A Dobos Magazin internetes fórumában sokan írnak olyanokat – persze álnéven –, aminek semmiféle valóságalapja nincsen. Csak nevetni szoktam ezeken. Remélem, ha ezt olvassák, akkor már másképp fogják látni. A fórumon olyasmik is megjelentek, hogy ôk mirôl írnának inkább, és hogy fordítanának, illetve különféle cikkeket küldenének. Megpróbálom felkeresni ezeket az arcokat, de az emailre rendszerint semmilyen választ nem kapok. Ilyenkor egyszerûen eltûnnek. Van, aki éjjel háromkor, délután és este is ír szakmai jellegû okosságokat. Csak azt tudnám, hogy ha ôk egész nap a gép elôtt ülnek, mikor sajátították el a szakma gyakorlati részét, amirôl olyan jól tudnak beszélni? – Le kell szögeznünk, hogy nem egy nagy volumenû üzleti vállalkozásról beszélünk, amibôl rengeteg pénzt ki tudnál nyerni.

– Egyáltalán nem, sôt! Mindig azon aggódom, hogy legyen annyi bevétel, amennyibôl mindenkit ki tudok fizetni: a nyomdát, a mûszaki szerkesztôt, és meg tudjam venni a fóliatasakokat, amibe csomagoljuk, stb. Ezt az egészet missziónak tekintem, ami nem az anyagiakról szól, különben már rég nem lenne újság, és nem mûködne az egész. Számomra fontos, hogy mindenkivel jóban legyek és teljes egyetértésben dolgozzak együtt. Ez az eleje óta így van. – Úgy gondolom, hogy ez egy minôségi, szakmai magazin, és hálásak lehetünk, hogy viszed a válladon. Sokan, akiknek nincsen pénze vagy lehetôsége arra, hogy szakmai információkhoz jusson, itt megszerezheti, hiszen ismertetôk és visszatérô kottarovatok vannak a magazinban. Ez igazán elôre viszi a dobos társadalmat. – Nagyon sok elismerést kapok, és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy már ezért megérte. Az egyes számok egyébként mindig az elôzô bevételébôl vannak finanszírozva. Szóval ez egy nonprofit vállalkozás. Néha még rosszabb, mert nem mindig érjük el a nullszaldót sem. Az ára már régóta nem ment feljebb, annak ellenére sem, hogy a költségek, a fóliatasakok ára és a postai feladási költségek is folyamatosan emelkednek. – Gondolom, az évek során kialakult egy kereskedôi kör, akik a magazint forgalmazzák. – Igen, fôként az olyan hangszerboltok, amelyek dobok vagy ütôs kellékek forgalmazásával is foglalkoznak. Minden megyében vannak ilyen partnereim. – Mi újság az oktatással? Milyen módszer szerint, milyen anyagból tanítasz? – Korompay és Nesztor kottákból tanítok. Vannak még Nesztor jegyzeteim is 81-bôl: akkoriban a magántanítványa voltam. A tanítás számomra élmény. Szeretem csinálni. Mióta beteg voltam, még nagyobb késztetést érzek rá, mint elôtte. Az, hogy tanítok, nagy segítség volt a felépülésemben is. Ha

« 2010 » 01

akartam, ha nem, minden nap együtt doboltam a gyerekekkel, mert így zajlanak az órák. Ez biztosan sokat használt. A tanítványok közül vannak néhányan, akik hobbiból dobolgatnak, és vannak, akik nagyon komolyan gondolják, és rendszeresen jönnek. Ôk zenei pályára készülnek. Most pl. két tanítványom is megy Kôbányára. Zenei szempontból nincsenek nagy céljaim és nagyratörô vágyaim. Úgy érzem, hogy a másodvonalban elértem azt, amit akartam. – Annak ellenére, hogy a dobolás a megélhetés szempontjából nem könnyû szakma, jó hallani, hogy ennyien választják ezt célul. Sajnos, a szövegírók és zeneszerzôk könnyebben érvényesülhetnek a zenepiacon, ha csak a jogdíjak elosztását nézzük. Egy dobosnak sok megalkuvással kell szembenéznie, ha komolyan ebbôl kíván élni. – Az jellemzôbb, hogy, mondjuk, egy dobos társszerzô legyen, ha a szerzemények közösen készülnek. A Lord lemezekbôl máig is kapok jogdíjakat, mert társszerzôként voltam jelen a lemezek készítésénél. – Van egy ütôhangszeres zenekar is, amit a tanítványaiddal közösen csináltok. – 2005-ben kezdtünk az együttessel játszani, aminek Ritmusállomás Ütôs-

I N T E R J Ú «

együttes a neve. A hét leglelkesebb tanítvánnyal kezdtük. Jelenleg öten vagyunk, ez így stabilan mûködik. Minden héten próbálunk, és rendszeresen koncertezünk. Az érdekessége az, hogy nem csak dobszerelésen játszunk, hanem hangszer helyett sokszor botokkal, kannákkal, kövekkel kísérletezünk. Túlnyomórészt ugyanazt ütjük szinkronban. Nem játszunk nagy dolgokat, viszont – ha eltaláljuk, és mind egy hullámhosszon vagyunk – igazán jól tud szólni. – Egyéb zenekarok? – Sok zenekarban játszottam, köztük a Lordban is: velük két nagylemezt és egy kislemezt én doboltam fel. Jelenleg a Westend Blues Bandnek és a Midnight Specialnek vagyok a tagja. Az utóbbival country mûfajt játszunk és rendszeresen zenélünk külföldön is, de a fellépések mostanában sajnos egy kicsit megritkultak. – Mindkét zenekarral hallottalak, és nagyon korrekt módon odatettétek. Mennyi ideje is vagy a szakmában? Hány éves voltál, mikor elôször dob mögött ültél? – 1977-ben kezdtem el dobolni. 81-ben jártam egy évig Nesztor Ivánhoz, aztán jártam egy ideig Hoffer Petihez is. Nemrég sajnos újra kellett ta-

nulnom mindent egy betegség miatt, ugyanis agyi infarktusom volt, aminek következtében lebénult a jobb felem, és a beszédközpontom is sérült. – Én régóta ismerlek, de nem érzek különbséget. Bár ez, gondolom, azóta az életviteledre is hatással van. – Röhejes, de már azelôtt is egészségesen éltem. Nem dohányzom, nem iszom. Az alkohollal úgy vagyok, hogy maximum 1-2 sört iszom meg, ha valamelyik zenekarral játszom. Persze 10-20 éve ebbe belefért még néha egy kis duhajkodás is. – Akkor ma már csak két élvezetnek hódolsz, a zenének és a nôknek… – Persze, az utóbbi a két lányom és a feleségem. – Meg kell említenünk, hogy büszke családapa vagy! – Igen, az egyik lányom most érettségizik, a másik tizenegyedikes. Mindketten kitûnô tanulók. Nagyon büszke vagyok rájuk. A sok tevékenységem mellett mindig szakítok idôt a családra, minden szabadidômet velük és a két éves golden retriever kutyámmal töltöm. – A jövôre vonatkozó tervek? – Még legalább újabb tíz évig szeretném csinálni az újságot, és szeretnék minél jobban tanítani, zenélni. Ziskó Olivér

13

14 » B E S Z Á M O L Ó


11. Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztivál Gyôrben nagy hagyománya van az ütôs zenének. A Gyôri Mûvészeti és Fesztiválközpont szervezésében tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Tavaszi Fesztivál kiemelt programja, a Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztivál. Az ütôhangszeres zene az a mûfaj, amely kortól függetlenül képes szólni a nézôkhöz, hallgatókhoz, idôsekhez és fiatalokhoz egyaránt. A fesztivál célja az igényes szórakoztatás és az ütôs muzsika népszerûsítésén túl, hogy lehetôséget kínáljon a helyi tehetségek, ütôs növendékek bemutatkozására. A fiatal nemzedék képviselôi személyesen találkozhatnak, „egy színpadon” zenélhetnek a szakma hazai és nemzetközi jeles képviselôivel, olyan életre szóló motivációt adva nekik, amely segíti, meghatározhatja ütôs karrierjüket. A Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztiválon megjelenik a klasszikus zene, a jazz, a világzene vagy éppen a kortárs ütôhangszeres játék egy-egy darabja. A fesztivál mûsorstruktúrájának kialakításánál minden évben figyelembe vesszük, hogy az ütôs produkciókat egyéb zenei, illetve társmûvészeti elôadásokkal, hangszeres bemutatókkal és workshopokkal egészítsük ki a változatosság kedvéért. A fesztiválhoz szervesen kapcsolódik a hagyományos ütôhangszeres kiállítás. Itt nemcsak a legrangosabb ütôhangszereket gyártó és forgalmazó cégek hazai képviseletei mutatják be termékeiket, hanem bemutatkoznak hazai hangszerkészítô mesterek is. Az elmúlt években a mai dobos világ több sztár zenésze – Jojo Mayer, Tom Brechtlein, Tommy Vig, Billy Cobham – is fellépett a Gyôri Ütôs Fesztiválon. Ez évben sem szakítottunk a hagyománnyal, hiszen egy igazi hard rock dobos volt vendégünk, Ian Paice a Deep Purple együttes dobosa. Az idén egynapos rendezvényen, a szabadtéri színpadon zajló programok nagy érdeklôdés mellett zajlottak. Sárközi József, Mr. Glass vízzel töltött üvegpoharakon játszott komolyzenei darabokat, majd pedig a Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zenemûvészeti Intézet ütôhangszeres együttese a kortárs ütôszenébe adtak betekintést. Az ATARU Ütô-

»

gyémánt bálint, martonosi györgy és kaltenecker zsolt

együttes a japán dob mûfaját képviselte a fesztivál programjában. A színpadi programok mellett az esti koncertek helyszínén már javában zajlott a hangszerkiállítás, melyre szintén sokan voltak kíváncsiak. Az Artbeat dob és egyéb ütôi, a Cornett zeneüzlet kottái, a Zaj Rendszerház speciális mikrofonjai és hangrendszerei mellett nagy sikere volt a kipróbálható hangszereknek is. Gustavito Percussion kollekciója a hagyományos dobfelszereléstôl kongákon át a cajonig és a Padtech két elektromos dobszettje sokakat csábított játékra. Az esti koncert mûsorai nagy sikerrel követték egymást. A szabadtéri színpadról már ismert Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zenemûvészeti Intézet ütôhangszeres együttese kezdte az est hangulati alapozását. A Rómer Házban Workshop-ot tartó Révész Csanád és Lakatos Ferenc rö-

»

ian paice

vid bemutatója a fiatal új irányvonalat hozta a színpadra. A hagyományt és a tradíciót képviselve lépett hazai közönség elé a Gyôri Ütôegyüttes. A est során a jazz és a népi motívumok is megjelentek, Dés András és Palya Bea sikeres mûsorában. Az improvizatív jazz témában Martonosi György és Kaltenecker Zsolt, valamint meghívott vendégmûvészként Gyémánt Bálint varázsolta el a közönséget. A nézôtéren ülôk között sokan voltak, akik a Deep Purple zenéjén nôttek fel és külön élmény volt számukra, hogy végre Gyôrbe is ellátogatott az együttes egykori dobosa Ian Paice. A mûvész közvetlen stílusban és kiváló zenével köszönte meg a gyôri közönség szeretetét. Lehetôség volt a zenésztôl kérdezni is, ezt a közönség soraiban többen meg is tették. Volt, aki a 80-as években tôle kapott dobütôre kért ismét aláírást. A Cry Free Hungarian Deep Purple Cover Band és Ian Paice közös játéka jelentette az est csúcsát. Smoke on the Water és további nagy és ismert zenék hangoztak el a közös játék során, majd pedig a hazai Deep Purple zenét játszó Cry Free együttes tovább kényeztette a rockzene szerelmeseit. A teltházas koncertekkel zajló esemény sikeresen tovább viszi az évek óta megrendezett fesztivál hagyományait, amelynek méltán kiemelt szerepe van a hazai és nemzetközi ütôs szakmában, valamint a fesztiválközönség körében. H.A. Fotó: Huszár Gábor

« 2010 » 01

K R E A T Í V

Dobolás és matematika: Ez alkalommal ismét négyesével csoportosított triolákat fogunk alkalmazni, de nem fillekben, hanem kíséretekben. Ezeket a különleges hangzású kíséreteket, amelyek olyan hatást keltenek, mintha megváltoztattuk volna a tempót, olyankor használhatjuk eredményesen, amikor egy zeneszámban az a cél, hogy a dobkíséretünk hangzása ne a megszokott legyen egy bizonyos idôtartamig. Az 1.a kottapélda a legegyszerûbb, nyolcadokra épülô kíséretet mutatja be. Hogyan használhatjuk fel ezt a ritmust, miközben triolákat játszunk? Egy ütem nyolcad nyolc hangból áll, két ütem triola pedig huszonnégybôl. Megtehetjük azt, hogy a kíséret mind a nyolc hangját háromszor játsszuk el, és így kapunk két ütem triolát (1.b kottapélda). Miután képesek vagyunk eljátszani a kétütemes kíséretet, alkossunk belôle négy- és nyolcütemes periódusokat, vagyis játsszuk el az 1.a példát kétszer, vagy hatszor, és utána játsszuk el az 1.b példát, ezzel olyan hatást keltünk, mintha a kíséretünk felgyorsult volna. Próbáljuk ki azt is, hogy két, vagy hat ütem triolára épülô kíséret után játsszuk el az 1.b példát. A 2.a és 3.a példa egy-egy további, nyolcadokra épülô kíséretet mutat be, a 2.b és a 3.b példa pedig a kíséretek „triolásított” változatait. Alkossunk négy- és nyolcütemes periódusokat ezekkel a példákkal is! Fontos, hogy használjunk metronómot, mert nyolcadok után nehezebb triolákat játszani, mint tizenhatodokat! Tizenhatodokra épülô kíséretek hangjait is eljátszhatjuk triolaként. Ebben az esetben olyan hatást keltünk, mintha a kíséretünk lelassult volna. A 4.a példa a legegyszerûbb, tizenhatodokra épülô kíséretet mutatja be. Mivel egy ütem tizenhatod tizenhat hangból áll, két ütem triola pedig huszonnégybôl, ezért a tizenhatodokra épülô kíséret összes hangját el kell játsszuk egyszer, utána viszont csak a kíséret elsô nyolc hangját, így kapunk két ütem triolát (4.b példa). Alkossunk négy-, és nyolcütemes periódusokat e két példa

alkalmazásával is a fentiek szerint! Az 5.a és 6.a példa egy-egy nagyon gyakran hallható, tizenhatodokra épülô kíséretet mutat be, az 5.b és a 6.b példa pedig a kíséretek „triolásított” változatait. Alkossunk négy- és nyolcütemes periódusokat ezekkel a példákkal is! A 7.a, 8.a és a 9.a példák az eddig alkalmazott kíséretek közül mutatnak be hármat, két tizenhatodból és egy nyolcadból álló lábcintányér-szólammal. A kíséretek triolára épülô változatait a 7.b, 8.b és a 9.b példák mutatják be. Mivel a triolákra épülô ütemekben a lábcintányéron játszott ritmus egyáltalán nem egyszerû, ezért akkor a legegyszerûbb a dolgunk, ha elôször csak ezt gyakoroljuk külön, metronómmal, majd a példák elsô és második ütemeit külön-külön, és csak ezután kezdünk hozzá a teljes kétütemes változatokhoz. Ha ezzel megvagyunk, alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! A 10.a, 11.a és a 12.a példák ismét az eddig alkalmazott kíséretek közül mutatnak be hármat, de egy nyolcadból és két tizenhatodból álló lábcintányér-szólammal. A kíséretek triolára épülô változatait a 10.b, 11.b és a 12.b példák mutatják be. Mivel a triolákra épülô ütemekben a lábcintányéron játszott ritmus megint nem egyszerû, ezért ismét akkor a legegyszerûbb a dolgunk, ha elôször csak ezt gyakoroljuk külön, metronómmal, majd a példák elsô és második ütemeit külön-külön, és csak ezután kezdünk hozzá a teljes kétütemes változatokhoz. Ha ezzel megvagyunk, alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint!

O L D A L A K «

15

„Négy a háromban” 2. rész

A 13.a, 14.a és a 15.a példa három nyolcados lábcintányér-ritmusra épülô, de tizenhatodos lábdob-variációkat is alkalmazó kíséretet mutat be. A kíséretek triolára épülô változatait a 13.b, 14.b és a 15.b példák mutatják be, a lábcintányéron „nagy triolákat” játszunk. Ismét külön-külön gyakoroljuk a triolákra épülô példák elsô és második ütemeit, majd ezután térjünk rá a kétütemes változatokra, és ha ezzel megvagyunk, alkossunk négy- és nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! És végül: a 16.a, 17.a és a 18.a példa három paradiddle kézrendre épülô kíséretet mutat be. A kíséretek triolára épülô változatait a 16.b, 17.b és a 18.b példák mutatják be. Mivel paradiddle-t játszani nehezebb triolásan, mint nyolcadosan vagy tizenhatodosan, ezért megint csak akkor járunk a legjobban, ha elôször csak a kézrendet gyakoroljuk, és, ha ezzel már nincs gondunk, akkor játsszuk el a lábdobon játszott hangokat is. Ha ezzel megvagyunk, ismét alkossunk négyés nyolcütemes zenei periódusokat a fentiek szerint! Végül néhány fontos dolgot szeretnék megemlíteni. Az elsô: csak akkor használjunk ilyen motívumokat, ha nem rontjuk el, hiszen dobosként az a legfontosabb feladatunk, hogy szilárd alapot adjunk a zenének! Másodszor: ha a zenésztársainkat megzavarjuk ezzel, hogy egy eltérô tempóra emlékeztetô ritmust játszunk, akkor inkább ne erôltessük! Harmadszor: akkor használjunk ilyen ritmusokat, ha az beleillik a zenébe! Ha nem, akkor se erôltessük! Sok sikert, jó dobolást kívánok! Korompay Zsolt

Megjelent Korompay Zsolt: Rock ritmusok két lábdobbal (1.) címû kottája. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô a 06 30/904-7876-os telefononszámon és a [email protected] vagy a [email protected] e-mail címeken.

16 » K R E A T Í V O L D A L A K


« 2010 » 01

K R E A T Í V

O L D A L A K «

17

18 » A G Y Û J T Ô


Mr. Amati Esett már szó Mr. Dobról; akkor talán lehet Mr. Amati annak a személynek a neve, akirôl ez a cikk szól. Sokat gondolkoztam rajta, hogy egy sima interjú készüljön-e a fent említett személlyel, vagy inkább bemutassam? Nos, ez utóbbi mellett döntöttem, hisz jó pár éve jó barátságban állunk. Jó néhány baráti beszélgetés elôzte meg ezt a cikket. Nem csigázom a kedves olvasót tovább, az úriembert Csapó Józsefnek hívják, aki elkötelezettje a címben említett márkának.

Józsi 1968 elején látta meg a napvilágot, és otthonról vitte már akkor azt a pluszt, ami megpecsételte egész életét. Édesanyja templomi orgonista volt, innen a zene szeretete. Igaz, ô a fiának az orgonát szánta, de hamar kiderült, hogy a sok fényes cintányér, a csillogó dobok jobban érdeklik Józsit. Nem volt visszaút, 1985 táján elkezdett foglalkozni a dobolással: egy tanfolyamra iratkozott be, és akkoriban tett szert az elsô dobfelszerelésére is. Ki hinné, de pont egy arany csillámos Amatit sikerült megvásárolnia kerek 8000 Ft-ért (akkoriban egy átlagfizetés kb. 2500 Ft volt). 1987-ben alkalmi fellépésekre jogosító mûködési engedélyt szerzett. 1989-ben megnôsült, és itt vége lett egy idôre a dobokkal zenélésnek, mert lakodalmára készülvén megvált Amatijától. Késôbb 2002-ben nem bírta tovább, és úgy döntött: nincs mese, zenélni kell! Pár kollégájával együtt egy kis zenekart alapítottak, melyhez szin-

tén felszerelést kellett keríteni. Egy Magnumot vásárolt, de a szíve valahogy mégis a cseh dobgyártás remekeihez húzott vissza. Számos cserebere után megint csak egy Amati mellett kötött ki. Ettôl a perctôl fogva keresi, gyûjti és kutatja itthon és külföldön ezt a márkát. Azt gondolom, hogy amit ô nem látott vagy nem tud a márkáról, az már nincs is. Sok segítséget kapott Kármán Sándortól, Róza Ricsitôl, és jómagam is próbáltam egyengetni útját, amiben csak tehettem. Barátságunk kezdete 2004 tájára datálha-

tó. Érdekes módon már az elsô beszélgetés során mindketten éreztük, hogy azonos módon gondolkozunk bizonyos dolgokról, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Hihetetlen mennyiségû felszerelés fordult meg már a keze alatt, melyekbôl jó érzékkel meg is tartotta a legszebbeket. Jelenleg talán ô az egyedüli Magyarországon, akinek teljesen eredeti állapotú, 11 részes, két lábdobos, koncerttamos Amati felszerelése van. Ha már a gyûjteménynél tartunk, számos „kis”, vagyis cseppbabás hangszer gazdagítja a gyûjteményt egy, illetve kettô felsôtamos formában, csillámos és „sima” celluloidborításban. Rendelkezik hosszú, mély testû, eredetileg is mûbôrrel borított felszereléssel, melynek gyárilag egy karám is a része volt. Sajnos, ez nincs meg, de már Szlovákiában folyik a nyomozás, hátha elôkerül, és komplett lehet ez a csodás darab is. Felújítás alatt áll egy koktéldob is, mely három bongóból, egy vékonyka kis pergôbôl és egy állótamszerû nagydobból áll. Tudomásom szerint ebbôl hazánkban nincs több. Egy nagy szívfájdalma van Józsinak, hogy az Amati elôdjét, ami „Lignatone” névre hallgat, még sajnos nem sikerült beszerezni, s ez bizony nagyon hiányzik a gyûjteménybôl. Remélhetôleg hamarosan birtokába kerülhet egy ilyen felszerelés is. A pergôdob arzenál egészen fantasztikus. Találunk régi, kis Amatiból többféle színben fapergôket, melyek igencsak komoly hangra képesek hozzáértô kezek alatt. Ki tudja, honnan, de sikerült vásárolnia egy vadonatúj, piros kisdobot, mely eddig egy raktárban pihenhetett vagy 30 évet. Ezen felül egy olyan pikoló kisdobbal is gyarapodott a gyûjte-

megjelent korompay zsolt: ritmikai gyakorlatok címû kottája. kapható a tam-tam dobcentrumban. megrendelhetô: a [email protected] e-mail címen vagy a 30/904-7876-os telefonon.

« 2010 » 01

mény, amilyet még eddig máshol soha nem láttam: babáinak technikai megoldása egészen egyedi és nagyszerû. Józsi a 80-as években gyártott hangszerek közül fa és fém kisdobokkal is rendelkezik. Található a gyûjteményben 14 X 5, 14 X 6,5, 14 X 7 collos méretû hangszer is. Néhány egészen különleges menetpergôt is találunk itt 12-15 collos átmérôig, melyek fából, acélból és rézbôl készültek. Egészen elképesztô mennyiségû hangolókulcs is gazdagítja a kollekciót, melyekbôl több fajta készült gyárilag, és igencsak ritka madár kis hazánkban. Józsi nem egyszerû gyûjtô, nem „mindenevô”, mint mások, Ô hitvallása szerint egy márkát szeretne megismerni, összegyûjteni és megmutatni az utókornak. Már felkérték kiállításokra is, melynek szívesen tett és tesz eleget a jövôben is. Ilyenkor a dobok mellett számos eredeti írásos anyag, fotó, poszter kerül kiállításra. Számos támogatója akadt, akik sokat tettek és tesznek annak érdeké-

A

ben, hogy gyarapodjék a gyûjtemény, illetve számos információval gazdagodjék a gyûjtô. A teljesség igénye nélkül köszönet illeti Krizanits Istvánt, Kármán Sándort, Róza Ricsit, Winkler Józsefet, Indiánt és kollégáit, Berkes Lacit, Csibi Sticks-éket, de sorolhatnánk még sokáig a támogatók, segítôk névsorát. A gyûjtés szenvedélyéhez sokféleképp lehet eljutni, de azt gondolom, hogy a lényeg az, hogy emléket állítsunk valaminek, ami már eltûnôben van. Józsi ennek az ügynek elkötelezett híve, és reméli, hogy sokan megismerik munkája során ezeket a hangszereket, és azt az érzést, ami ôt is megérintette játék vagy restaurálás közben. Akit bôvebben érdekel a gyûjtemény, az hamarosan megtekintheti most készülô weboldalát, de addig is elérheti ôt a +36-20-391-9864-es telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen. Goóz László

G Y Û J T Ô «

19

20 » B E S Z Á M O L Ó


A 15. dobosok farsangja Az idei farsangi mûsor elsô részében – szokatlan módon – túltengtek a kézi ütôhangszerek és a rájuk-köréjük épülô produkciók. A Triginta Percussion (H. Magyar Kornél, Nyusztay Iván, Szabó Mátyás) alapvetôen távolkeleti ihletésû muzsikájában hallhattunk anklungokat, hangolt jávai gongokat, indiai kétfenekû dobokat, különféle keretdobokat és csörgôket – és nagyon jó volt ez így, egyrészt mert a mi kis országunkban minden elfér, itt minden békességben szólhat minden mással (hogyha akarjuk); másrészt pedig azért, mert a produkció már a mûsor kezdetén magasra tette a színvonalat. A mûsor következô száma az Azuma Clan két tagja, ifj. Födô Sándor (Fodo) és Mogyoró Kornél duója volt, akik többek között cajonokon és bongón adtak elô nagyon (NAGYON!) együtt egy produkciót, illetve ifjú apákként meglátták a lehetôséget apró gyermekeik elektromos hangbankos játékaiban is, és ezekkel is eljátszottak elôttünk. Jó volt látni, hogy ôk is ugyanúgy élvezték, mint a közönség! Utánuk a Talamba ütôsegyüttes

következett, akik a magyar népdaltól kezdve az afro-cuban karneválon keresztül a balkáni kocsmazenéig bármit átírnak ütôhangszerekre, és el is játsszák: marimbán, kongán, kereplôn vagy akár kolompon, sôt, még énekelnek is hozzá. Nagy öröm volt ennyi kiváló ütôst meghallgatni egymás után. A farsangok történetében azt már megszokhattuk, hogy csôstül kapjuk a kiváló dobosokat, akik a dobszerelésen varázsolnak, de az ütôhangszeresek ilyen parádéja eddig még példa nélküli volt: köszönet érte! Aki viszont a dobszerelésre „kihegyezve”érkezett, az sem ment haza csalódottan a farsangról: a mûsor második és harmadik része neki is tartogatott nyalánkságokat. Az ifjú trónkövetelô Révész Csanád és a billentyûs Lakatos Ferenc ambiciózus, dobcentrikus produkciója után az est vitathatatlanul legjazzesebb része következett: Birta Miklós gitáros és barátainak (Kolta Gergô, Zana Zoltán) produkciója, amelyben a doboknál Banai Szilárd mûködött. Ahelyett, hogy teljesítmé-

nyét magasztalnám, mindössze azt tudom csak ideírni, ami eszembe jutott, miközben igaz örömmel hallgattam, ahogy játszott (remélem, nem fog megneheztelni érte): „A dobosok olyanok, mint a pókok: igaz, nem legyekre vadásznak, hanem zenére, a hálójukat sem fonalból szövik, hanem ütésekbôl, de ez a háló jó esetben erôs és gyönyörû.” Az est lezárásaként a 26 éves ausztrál Andy Fisenden játszott, aki jelenleg a Sugababes dobosa. A számítógépes alapra játszott elsô számbeli váratlan vértolulások és idôben való megtorpanások meggyôzôen bizonyították, hogy Andy keményen kézben tartja a helyzetet, de aztán sajnos, a lábdob irtóztató hangosítása miatt (nem csak nekem) ki kellett menni a színházterembôl, de még a mosdóban is jajgattak a falak Andy produkciója alatt. Kár, hogy ily módon az izgalmasnak ígérkezô elôadást képtelen voltam odabent végighallgatni (az elôcsarnokban nem tud ugyanolyan lenni az élmény!). Marczell Katalin Fotó: Huszár Gábor

»

triginta percussion

»

ifj. födô sándor (fodo) és mogyoró kornél

»

talamba ütôsegyüttes

»

banai szilárd

« 2010 » 01

»

révész csanád

Országjáró kurzus! Bordás József, a Dobos Magazin egyik szakírója zeneiskolákat, dobiskolákat, általános iskolákat, illetve gimnáziumokat látogat meg, és interaktív elôadásokat, kurzusokat tart a magazinban publikált cikkeirôl. Témakörök: • a könnyûzene fejlôdése 1920tól napjainkig (zenetörténeti áttekintés); • a szelektív hallás és a dinamikai összhang; • a hat a négyben, négy a hatban, szólószerkesztés, és ami mögötte van; • a soul, R&B dobolás; • stílustan, zenekari gyakorlat. Az elôadások megrendelhetôek: [email protected] telefon: 06-30-9756-843 http://www.youtube.com/watc h?v=yPa588O3DAQ

B E S Z Á M O L Ó «

»

andy fisenden

21

22 » H A N G S Z E R


Gretsch Catalina Club Mini Mod Úgy hozta az élet, hogy immár második alkalommal van szerencsém a Gretsch egyik középkategóriás szettjérôl beszámolót írni. Az elôzô alkalommal egy nagyjából átlagosnak mondható szerkót vettem górcsô alá, a most vizsgált tesztalany azonban megjelenésében és méreteiben sem mindennapi – a piac diktálta trendek nem kímélik a tervezôket, de ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen ezáltal folyamatosan bôvül a felhasználók (vagyis mi, a dobosok) által választható hangszerek palettája. Lássuk hát tételesen, miért is esik ki a „szokványos” kifejezés hatósugarából ez a cucc! A testek

Azt mondják, a számok nem hazudnak – viszont esetünkben abszolúte unalmasak is. A készlet a CC-M00412T-BW kódot viseli, és elemei a következô összeállítás szerint képeznek egységet: 20x20” lábdob, 12x8” fúratlan felsôtam, 14x12” állótam, illetve 13x6” pergôdob, melyeket kiegészít egy gömbcsuklós tamtartó kar, illetve 3 darab állótamláb. A felhasznált fa mennyiségileg testenként 8 rétegbôl, minôségileg Fülöpszigeteki mahagóniból áll, mely meglehetôsen népszerû alapanyagként ismert a dobok (és egyéb hangszerek) gyártói körében. A fahengerek külsô felülete máris magyarázatként szolgál a bevezetôben említett, átlagostól eltérô jellegre, ugyanis a félfényes, vagy külföldi kifejezéssel élve „satin” fekete lakkozást minden testen megtöri egy körbefutó, élénkpiros csík. Ennek köszönhetôen a gyár által „Black Widow” fantázianévvel ellátott vizuális kreáció hûen tükrözi a névadó (fekete özvegy) pókfajta megjelenését. Vegyük ehhez hozzá, hogy gyakorlatilag minden fém alkatrész fekete színben pompázik, és máris bátran nevezhetjük divatosnak ezt a shell-packet, annál inkább, mivel a csavarházak az úgynevezett „off-set” elrendezésben hipermodern hatást keltve nem egymással szemben, hanem 50%-ban el-

tolt helyzetben kerültek rögzítésre a testeken. A felfekvô élek követik a Gretsch hagyományait, 30 fokos letörésük immár évszázados múltra tekint vissza – biztos nem véletlenül ragaszkodik a cég ehhez a jól bevált megoldáshoz. Bôrök tekintetében maximális a kiszolgálás: a tamok és a pergô Evans Coated G1 ütôbôröket, illetve (tamok esetében) G1 Clear-hatású rezóbôrök, és (a pergôn) átlagosnak mondató, Hazy 300-nak megfelelô snare-side bôr foglal helyet; míg a lábdobon tompítógyûrûs ütô- és frontbôr szerepel, utóbbi természetesen fekete alapszínû, és magán viseli (fehérben) a legendás Gretsch logót. A vasak

Az eddigiekbôl is kiderült, hogy ez a csomag nem tartalmaz állványzatot, viszont ami mégis fémbôl van a dobokon, az mind kiváló minôségû. Nem biztos, hogy maradéktalanul végig lehet zenélni egy ilyen cuccal egy másfél évig tartó, 380 állomásos világtur-

nét, de ez nem is cél, hiszen méreteibôl (és nevébôl) adódóan ez egy klubszerkó. A feketére színezett alkatrészek közül mindössze az állótam lábai (a biztos talajfogást elôsegítendô szerencsére jókora gumitalpakkal), és a Gibraltar által gyártott gömbcsuklós tamtartó (mely egyébiránt halálosan masszív) képeznek kivételt, mivel ezek hagyományos krómbevonatot kaptak, de az összképet nem befolyásolják. A csavarházak (babák) menetei könnyedén járnak, és a dobtestektôl mûanyag izolációs alátétek választják el ôket. A lábdob kitámasztó lábai fixen pozícionálhatóak, és talajjal érintkezô végük gumiról fémtüskére váltható. Az 1,6 mm-es tam- és pergôkávák szabad rezgést engednek a doboknak, a lábdob fakáváit azonban nem védi semmiféle gumibetét a kávafogó karmok részérôl – nagy kár, mert így azért könnyebben sérülés lehet a laza lábdob-hangolás eredménye. A fúratlan felsôtam a „Mini-GTS” felfüggesztésen lebeg, melyhez mindössze két csavarház szolgál kötési pontként, míg a testen támaszkodó

« 2009 » 03

harmadik pont egy gumibetét alátámasztásával nagymértékben elôsegíti a tam szabad rezonanciáját. Ez a valóságban jóval egyszerûbb, mint így papírra vetve, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy anyagtakarékos, megbízható, és igazán ésszerû felfüggesztési mód. A hangok

Elsô látásra úgy véltem, hogy egy 20x20” méretû lábdob könnyedén eshet önnön megjelenésének csapdájába. Egyrészt az átmérôbôl adódóan nem várhatunk túl erôteljes mélyeket, másrészt a test hossza valamiféle brutál-ágyúcsô-mennydörgés várakozást kelt az emberben – mondom újfent: elsô látásra. De mi van akkor, ha csak valami nyamvadt kartondobozrecsegést kapunk komolyan vehetô hangzásbeli élmény helyett? A gyakorlati tapasztalat eloszlatta a lábdob körül gyülekezô felhôket, ugyanis a 20” átmérôhöz képest igazán tisztességes mély alaphang, és a korántsem tréfás hossznak köszönhetôen egészséges, szépen telt hang türemkedett elô a zárt frontbôr mögül, mely hangerôben is bôvelkedett. Ebben nyilván komoly szerepe van annak, hogy mindkét bôr tompítógyûrût visel, és aki esetleg nem lenne elégedett a kapott audió-élménnyel, még mindig lyukat vághat a frontbôrre, sôt, elvetemültebbek akár még párnát is tehetnek a test belsejébe tompítás gyanánt – mindenkinek ízlése szerint, de nekem nagyon tetszett a tompítatlan hang, amit a dob zárt bôrökkel produkált. A tamok – minthogy mahagóniból készültek – természetesen nem képesek olyan sokoldalú, kifinomult hangok kibocsátására, mint a Gretsch felsôkategóriás termékei, de van egy meglehetôsen széles hangolási tartomány, ahol kellemes, egészséges válaszokat kapunk dobverônk ütéseire. Igazi meglepetést okozott az, ahogyan egészen feszes (már-már betonkemény) hangolásban sem veszett el az a bizonyos „zenei” hatás, nem tûnt megfulladónak a dobok – melyek egymással nagyon harmonikus viszonyban állnak összhang terén – megszólalása. Funkytól a bebopig bátran színpadra állhatunk velük. Közepes bôrfe-

H A N G S Z E R «

szesség esetén akár zúzós rockzenei (punk, pop, stb.) környezetben is nyugodtan bevethetjük a Mini Mod szerkónkat, de tartózkodjunk a nagyon lötyögôs hangolástól, mert ahhoz a tartományhoz sajnos már nem kapott útlevelet. A pergô 13” átmérôje a hat hüvelykes mélységgel kombinálva szépen illeszkedik a szett többi eleméhez; érzékenységével és hangerejével kapcsolatban semmi kifogásolnivaló nem akadt. Nem várhatunk tôle olyan öblös, masszív hangot, mint nagyobb átmérôjû társaitól, de biztosan nem vallunk szégyent vele a mai pop/rock zenei világban. Sodronyváltója egyszerû mûködésû, és megbízható, a sodrony esetleges cseréjével abszolút minôségi javulást érhetünk el megszólalás terén. Összegzés

A Gretsch Catalina Club Mini Mod a vásárlóközönséget tekintve ügyesen célozza azon ifjonti dobosokat, akik még nem keresnek vagyonokat a zenével, viszont szeretnének olyan szereléssel színpadra állni, ami jól szól, és nem mellékesen nagyon „cool” megjelenéssel bír – és mégsem kell miatta bankrablással tölteni a kézrendek gyakorlására szánt idôt. A jelen cikkben tárgyalt cucc „ikertestvére” a Yellow Jacket névre hallgató színvariációban kapható, az egyetlen különbség az, hogy a piros csík helyett azon citromsárga színût kínálnak. Mivel még ezen az egyedi hatású látványon belül is találunk választékot, így egyetlen panaszkodó szavunk sem lehet, fôleg, ha végiggondoljuk, hogy 199.000.- forintos árával a többi gyártó hasonló termékénél jóval érdekesebb megjelenésû szettet birtokolhatunk. A forgalmazó a TamTam Dobcetrum, ahol személyesen is kipróbálhatja mindenki, milyen az, amikor egy ilyen dobszett esetében a látvány nem megy a minôség rovására. Azt meg már tényleg csak széljegyzetben említem, hogy testmagaság terén kihívásokkal küzdô dobos kollégák (és kolléganôk) számára egy ilyen, a lábdob és a felsôtam méretébôl adódóan meglehetôsen alacsonyra összeállítható szerkó kényelme igazából megfizethetetlen. Indi

23

24 » I N T E R J Ú


Kôszegi Imre 65 Hihetetlen talán, de a címbéli szám az örökifjú Kôszegi Imre életkorát jelzi, aki tavaly december 6-án (!) töltötte a 65-öt. Ebbôl az alkalomból két koncertet is rendeztek: egyet a Budapest Jazz Clubban, ahol egy oldott hangulatú jazzbuli zajlott magán a születésnapon a pályatársak, barátok, tisztelôk és tanítványok körében; és egyet a MÜPÁban, ami igazi ünnepi koncert volt, persze ez is fôleg jazz, és itt is sok szereplôvel találkozhatott a közönség. Ezekrôl a koncertekrôl mesélt egy kicsit az ünnepelt. – Hogyan zajlott a születésnapi jazzbuli? – A Budapest Jazz Club-beli alkalmat Maloschik Róberték szervezték, akik már évek óta rendeztek ehhez hasonló születésnapi koncerteket a Márványte-

remben. Nekem különösen az volt a megható, hogy rengeteg zenész jött el, minden korosztály képviseltette magát, és mindenki hozott ajándékot. Én ott végig futkostam, én kajáltam legkésôbb, de még így is csak öt percet tudtam mindenkivel beszélni, annyian voltak! Egri Jancsi például Mikulásnak öltözött, és úgy köszöntött fel, meg sem ismertem elôször… A program pedig úgy állt össze, hogy azt kértem: nekem játsszanak inkább, ne én játsszam fôleg, és külön kértem, hogy legyen minél több dobos. Jöttek is sokan, ott volt többek között Pusztai Csaba, Benkó Ákos, Bágyi Balázs, Balázs Elemér és Lakatos Pecek András, de végül nem került mindenkire sor, sajnos, pedig este 7-tôl éjfélig egy perc szünet nélkül folyt a mûsor! Hogy gördülékenyen menjenek a dolgok, a színfalak mögött Maloschik Róbert és Ráduly Misi porondmesterként szervezték mindig a kö-

vetkezô zenekart. Úgy kezdôdött, hogy telefonüzeneteket játszottak be azoktól a régi kollégáktól, akik aznap este nem tudtak eljönni: Gonda János, Lakatos Tóni és Vukán György köszöntöttek így. A mûsort egy szóló zongoradarabbal Oláh Dezsôke vezette fel, akihez aztán csatlakozott Orbán Gyuri, majd Rozsnyói Péter és én, egyszóval a mostani zenekarommal játszottunk. Utána Szakcsi Lakatos Bélával duóban játszottam, és volt egy kis sztorizás is vele - a közönség fetrengett a nevetéstôl! Hozzánk ezután Berkes Balázs és Csepregi Gyula csatlakozott. Harmadik aznapi szereplésem Halper Lászlóval volt, akivel bluest játszottunk: ezt is külön kértem, mert a bluest nagyon szeretem, és a jazz nincs blues nélkül. Aztán Kathy Horváth Lajos jött a színpadra, és felköszöntött: látszott, hogy ô nagyon készült erre, és az is megható volt. – És milyen volt a MÜPA-beli koncert? – A MÜPÁban mindig nagyon felemelô érzés játszani, nagyon szeretem. Nemcsak az akusztika szempontjából világszínvonalú a hely, hanem a belsô kiképzés, például az öltözôk kialakítása is. Hál’ Istennek, hogy van már ilyen idehaza! Az itteni, január 10-ei koncert mûsorának összeállítása már az én dolgom volt, és csak annyiban volt megkötve a kezem, hogy egy adott összegbôl kellett kihozni. Ebbôl nemzetközi sztárokat, sajnos, nem tudtam felvonultatni, de végül jó is volt ez így, mert úgy döntöttem, hogy legyenek triók! Azok a triók, akikkel sokat játszottam: Vukánnal és Berkes Balázzsal, aztán Szakcsival és Egri Jancsival, és most meg a fiatalokkal: Orbán Gyurival és Rozsnyói Péterrel. De volt még egy plusz mûsorszám is, aminek van némi elôzménye: annak idején, a 70-es években mi Szakcsival afféle útkeresésként sokat duóztunk. A 90-es évek végén lett is ebbôl egy lemez, amin két szám erejéig Orszánszky Jackie is szerepelt. Ezt az oldalamat is szerettem volna megmutatni, és akkor eszembe jutott, hogy Szakcsi viszont Vukánnal szokott nagy sikerû duókoncerteket adni már évek óta. Ebbôl jött az ötlet, hogy improvizáljunk hármasban, és úgy is lett: a MÜPÁ-ban betoltak a színpadra kétoldalt két Steinway zongorát, és így játszottunk együtt, ahogy még soha. És volt még egy sztárvendégem is: Duka Norbert, aki annak idején, a 60-as években aktív jazzbôgôs volt itthon,

« 2010 » 01

egyike a legjobbaknak, de aztán külföldre ment, ahol klasszikus tanulmányokat folytatott, majd Herbert von Karajan zenekarába került nagybôgôzni. Ô hívott fel Bécsbôl, hogy hallott errôl a készülô MÜPA-beli koncertrôl, és szeretne itt egy számot játszani. Én örömmel fogadtam, és el is játszotta a koncerten Paganini Mózes-fantáziáját, amit a szerzô eredetileg hegedûre írt, annak is kizárólag a G húrjára - és azon a hangszeren sem könnyû eljátszani, hát még nagybôgôn! A klasszikus zene már egyébként is „betette a lábát” egy kicsit, mert Vukán is játszott egy kis Chopint, és Rozsnyói Péter is improvizált Bach stílusában. A végén a három generáció kézen fogva hajolt meg a színpadon: nagyon szép este volt! Utána, éjjel még felhívott Gonda János, és kielemeztük az aznap este elhangzottakat; ô ehhez nagyon ért! Mondták aztán mások is, hogy aznap este sokféleképpen doboltam, hogy négy arcomat mutattam meg – de nekem ez a természetes, ez a minimum! – Nem kérem arra, hogy a születésnap kapcsán a hosszú és szerteágazó, szép pályafutásról összegzést

I N T E R J Ú

mondjon, de megtisztelô volna, ha megosztaná az olvasókkal: mi volt a legrosszabb élménye az évek során, ami a doboláshoz kapcsolódik? – Talán egy álom… a legrosszabb álmom, ami vissza-visszatér. Azt álmodom, hogy játszanom kell egy nagyobb helyen, és már a helyszínen vagyok, de az öltözôbôl egyszerûen nem tudok eljutni a színpadra: futnék, és nem tudok! Aztán nagy nehezen mégis fölérek, és akkor látom, hogy a road nem hozta oda a lábcsint, vagy nincs lábgép, és már beszámolnak, kezdeni kell – és én nem tudok… Voltak persze a valóságban is nehéz helyzetek, a kezdet kezdetén, amikor még nem voltak utak, se olyan autók, mint most. Elôfordult, hogy a családdal töltött, bensôséges együttlét közben az járt a fejemben, hogy estére Hannoverben kell lennem, és akkora hó esett, mint most télen, és bizony be kellett ülni a kocsiba, és menni kellett mindenképp. Hál’ Istennek, most már nincs kocsim se, mert innen mindenhová eljutok anélkül, és most már bérlet se kell. Az öregségben ez a jó! Tényleg: a születésnapomon, reggel, amikor felkeltem,

azon gondolkoztam, hogy aznap bevillamosozom az egész várost, és ha jön egy ellenôr, annál jobb! És milyen az élet: onnantól kezdve egy teljes hétig sehol nem láttam egy ellenôrt sem… Késôbb aztán egy metrómegállóban leszólított egy, akinek megmondtam, hogy énnekem már nem kell bérlet, de ô azért elkérte a személyimet, és amikor megnézte, azt mondta: „Gratulálok, nagyon jól tartja magát!” Na, hát valami ilyesmire vártam, és ez jól esett! – Biztosan érik más örömök is… – Hogyne! Sokfelé játszom, hívnak mindenfelé szerte az országban. Vannak új tervek is, többek között az, hogy Halper Lacival és a cimbalmos Lukács Miklóssal Jimi Hendrix számokat játsszunk, s ebbe a produkcióba alighanem be fog kapcsolódni egy CD erejéig Randy Brecker is, aki már látta az anyagot, és nagyon érdekli. Másfelôl pedig nagyon inspirál az unokám, aki most másfél éves… nem is azért, hogy dobos legyen belôle, bár nem tehetségtelen… hanem egyáltalán, sok örömöt ad. Marczell Katalin M A G A S I S K O L A «

Átfordítások Az itt közölt kézvariációk elôkészítik a bonyolult dallamjátékok technikáját a teljes szerelésen. Érdemes a gyakorlatok mintájára illetve inspirációjára hasonló szellemben rögtönözni és komponálni. Egy-egy gyakorlatot sokféleképpen eloszthatunk a szerelésen. Arra a szintre lenne érdemes eljutni, amikor a dobokra elgondolt ritmusdallam vezeti a kezeket, lábakat, s nem fordítva. Kezdô dobosként persze hasznos támasz, biztonságos érzés megtanult kézrendeket elosztogatni. Egy tehetséges, alkotószellemû embernek viszont ez általában nem elég. Egy önérzetes zenész a saját meséit, történeteit szeretné elmondani, amikor szólót játszik, s nem a betanult sémákat. A szerencse segítsen mindenkit, mert akkor mi is köztük leszünk! Ezt a szólást erdélyi magyaroktól hallottam. Jó nem?

Nesztor Iván

25

26 » M A G A S I S K O L A


« 2010 » 01

É R D E K E S S É G «

27

Dobapest a dobünnep Kezdjük a kályhánál! Magyarországon nincs igazán hagyománya a közösségi zenélésnek. A Más Hang Más Kép Közhasznú Alapítvány 2009. június 21-én, a Zene Ünnepén megrendezte a Petôfi Csarnokban a Thanks Jimi Fesztivált. A rendezvény lényege az volt, hogy minél többen együtt gitározzanak. A színpadon 24 gitáros játszott, míg a közönség soraiban több mint 200 gitáros nyomta a Hendrixet.

Tavaly ôsszel megálmodtuk a Dobapest a dobünnep rendezvényt, ami csak és kizárólag a dobosokról és ütôhangszeresekrôl szól. Még javában a szervezés és a mûvészeti rész összerakása folyik, de már most nagyon izgalmas. A jelenlegi állapot szerint lesz 10–12 groover, akik megírnak különbözô groove-okat, amit lekottáznak, és a résztvevôk ez alapján tudják betanulni a darabokat. Az idei év lesz az elsô, amikor a dobosok ilyen nagyságrendben megmutatják magukat, ezért az idén csak meghívással lehet bekerülni a programba. A groovereknek tiszte és felelôssége a csatlakozni vágyó kollégák szelektálása. A Dobapest a dobünnep célja, hogy az érdeklôdôk számára be- és megmutassa: a dob nem csak egy ritmushangszer, hanem a legelemibb és legôsibb zenélési forma. Hangszerek még nem léteztek, amikor már dobbal üzentek az emberek egymásnak. A mi célunk is az, hogy minél több em-

ber számára elérhetôvé tegyük a zenélést, mint önkifejezést, és a lélek nemesítését szolgáló mûvészeti tevékenységet. A dobos társadalom számára egy ilyen közös ügy, mint a Dobapest a dobünnep remek alkalmat ad arra is, hogy az általunk legértékesebb magyar dobosnak átadjuk a NEMZET METRONÓMJA díjat. Elôrehaladott tárgyalásokat folytatunk az Egészség Liget szervezôivel, akikkel közösen tartanánk a rendezvényt 2010. június 6-án vasárnap a Városligetben. Kovács Tamás

facebook.com/dobapest, RÉSZLETEK ÁPRILISTÓL: twitter.com/dobapest, dobapest.blog.hu, dobapest.hu

A

R O C K

M E S T E R E I «

1. rész: Ian Paice E sorozattal piciny bepillantást kívánok nyújtani a sokunk által legjobbaknak tartott rockdobosok játékstílusába. Olyan zenészekrôl beszélünk, akik több tíz év elteltével sem váltak elavulttá, nem veszítettek csillogásukból. Játékuk még ma is etalon. Kollégák! Tessék megpróbálni! Egyik legnagyobb kedvencem Ian Paice, az ô munkásságából emeltem ki két igen jellemzô nótát. Fifikás, egyedi játékstílusa meghatározza a Deep Purple hangzásvilágát. Tapasztalatom szerint zenéjének nem csak a lejátszása, de még a megfejtése is sokaknak okozott már fejtörést. A részletes szakmai elemzésre most nem térhetek ki, a további kérdésekkel forduljon (fordulj) hozzánk bizalommal! Hard’n’Heavy Dobsuli – Czébely Csabi (Pokolgép) és Nagy Zoli – 20364-9121, 20-913 - 1303, [email protected] 1. Fireball – intro (1971. Fireball): az egylábdobos verziót mutatja, a kétlábdobos változatot aláírtam. 2. Space Truckin’ – solo (1972. Machine Head): a dal középrészén lévô szóló alatt folyamatos alap-groove megy, ezt a kottában nem ábrázolom.

Nagy Zoltán

28 » A R O C K M E S T E R E I


« 2010 » 01

K O C K A

V A G Y

G Ö M B Ö L Y Û «

Hat a négyben, négy a hatban Már többször feszegettem a témát a tizenhatodos és a triolás érzet játékmódjáról. Kocka vagy gömbölyû? Ezzel a kérdéssel a „Szelektív hallás és a dinamikai összhang” címû írásomban már találkozhattatok a swinges, illetve a nyolcados-tizenhatodos groove vonatkozásában. Most szeretném pár példával illusztrálni a fillek és a szólisztikus játékok színessé tételét a „kocka” és a „gömbölyû” érzet egymásba fonódó játékával.

1074 Bp., Rákóczi út 60. (a Blaha L. térnél)

A triolás érzet: A triola már a kimondása pillanatában egy guruló, hömpölygô, gömbölyû érzetet kelt: triola-riola-triola-riola, egyenként-kettenként-hármankéntnégyenként. Mondd ki e varázsszavakat, és a mutatóujjaddal rajzolj köröket a levegôbe! Ez a gömbölyû érzet! Ha tizenhatodokban gondolkodunk, akkor a körbôl négyzetek lesznek: egyesével-kettesével-hármasávalnégyesével. Ezt a két képzeletbeli rajzot most egymásra helyezzük és így egy változatos ritmikai világba csöppenünk. Vegyünk alapul egy shuffle groove-ot, ami a rhythm & blues alaplüktetése. (1. kotta) Ebben az érzetben triolás filleket (betétet, breaket) játszhatunk különbözô kézrendekkel és elosztással. Játsszunk három ütem groove-ot és utána egy ütem váltott kezes triolás fillt! (2. kotta) Most ugyanez a feladat, csak a negyedik ütemben játszott fillben az utolsó triolát váltott kezes tizenhatodokkal helyettesítsük be. (3. kotta) Ezzel elérkeztünk a formabontáshoz. A következô példák hasonlóképpen variálják a tizenhatodos szögletes játékot a gömbölyû triolával. (4–8. kotta) A hatnyolcados groove-ok esetén is remekül lehet használni ezt a gondolkodást a kíséretben és a szólisztikus játékban egyaránt. (9. kotta) Természetesen a triolák mellett a szextolák, és a tizenhatodok mellett a harminckettedek is váltogathatják egymást, csak sok spenótot kell enni, vagy legalábbis lyukasra gyakorolni a gumilapot.

szögletes az alaplüktetésünk és a gömbölyû a meglepô és felfrissítô érzet. Játsszunk három taktus (ütem) tizenhatodos groove-ot, és utána egy taktus váltott kezes tizenhatodot elosztva! (10) Ezután ugyanez a feladat, csak a negyedik ütemben játszott fill harmadik negyedét (hármasával helyett) váltott kezes szextolával helyettesítsük be. (11) Most a háromra és négyre is szextolát használjunk (12), és végül egymást váltva tizenhatodokat és szextolákat (13)! Nem szeretnék most a szólószerkesztésbe belemenni, mert az egy külön fejezet, viszont a fent említett témával kapcsolatban egy pár hasznos gyakorlatra rámutatnék, hogy színesebbé tudjátok varázsolni szólóitokat. Természetesen a lábakat sem hagyjuk ki a buliból! A sokunk által igen kedvelt, hôsködôs két-kéz, két-láb illetve a négy-kéz-kétlábas krumpliszsák effektusokat is variálhatjuk kedvünk szerint úgy, hogy muzikalitásunkat, dallamközpontú játékmódunkat meg tudjuk tartani. (14–17)

Nyolcados-tizenhatodos érzet: Ebben az esetben fordított az érzet, a

„amilyen a lelked, úgy szól a hangszered”

Összegzés: A lüktetések közti átmenet a határok nélküli beszélgetések, színpompás játékok kelléktára. A gyakorlatok nem újkeletûek, nem is én találtam ki ôket, de úgy éreztem, érdemes beszélni róluk. Remélhetôleg inspirációt kaptok tôle, tovább boncolgatjátok a témakört, és ezzel színesebbé teszitek zenei szótáratokat, szókincseteket. A témával kapcsolatban várom leveleiteket. Bordás József [email protected]

NYITVATARTÁS: H–P: 10–18, SZO: 10–13 DOBSZERELÉSEK: TAMA, LUDWIG, YAMAHA, PEARL, SONOR, GRETSCH, MAPEX, PREMIER, PLATIN, DUMP ELEKTROMOS DOBSZERELÉSEK: YAMAHA, ROLAND, PADTECH, D-TRONIC CINTÁNYÉROK: PAISTE, SABIAN, ZILDIJAN HARDVEREK, KIEGÉSZITÔK: GIBRALTAR, PEARL, TAMA, SONOR, PLATIN, STAGG DOBBÔRÖK: EVANS, REMO, AQUARIAN DOBTOKOK, HARDVERTOKOK, CINTÁNYÉRTOKOK VERÔK: VIC FIRTH, NOVA, BIG STICK, CSIBI, ARTBEAT PERCUSSION: MEINL, STAGG, LP

INTERNETES MEGRENDELÉSNÉL, EGYEDI ÁR LAKOSSÁGI HITEL, CSOMAGKÜLDÉS

MINDEN HÓNAPBAN AKCIÓK e-mail cím: [email protected]

29

30 » K O C K A V A G Y G Ö M B Ö L Y Û


« 2010 » 01

K O C K A

V A G Y

G Ö M B Ö L Y Û «

31

32 » L E J E G Y Z É S E K


Ugye, Steve Gaddet nem kell bemutatni senkinek? Viszont ez a szóló nem tölthetô le az internetrôl, és kottakiadványokban sem szerepelt ez idáig. Charles Mingus, a zseniális zeneszerzô, nagybôgôs és zongorista a 70-es évek vége felé az akkori idôk általa meghatározónak vélt három dobosát, Joe Chamberst, Denny Richmondot és Steve Gaddet egymás mellé ültette, akik egy avantgarde produkcióban három parádés szólót mutattak be nagy létszámú fúvós jazzband kíséretében. Steve Gadd minden trükkjét és sajátos gondolkozását nyomon követhetjük, ha leszedjük ezt a szólót!

« 2010 » 01

L E J E G Y Z É S E K «

33

DOBISKOLA A BUDAI VÁRBAN

Lamantin Improvizációs Tábor 2010 – Szombathely

Bordás József, egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávoriféle módszertan továbbadása, népszerûsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlôdnek. A kottaolvasás, a technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történô játék, vagy élô zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvanperces órák hangszigetelt, patinás környezetben. Kezdôk, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek: Tel.: 06 30 9756 843. • E-mail: [email protected]

A tábor szervezôje: Improvizatív Zenemûhely Egyesület A tábor idôpontja: 2010. június 21–27. Program: hangszeres egyéni órák, zenekari gyakorlatok, improvizációs gyakorlatok, jazzelméleti, jazztörténeti csoportos órák, jam session-ök a tanárok és a hallgatók, ill. a fesztiválon fellépô zenészek részvételével, tanárkoncert, táborzáró koncert Mesterkurzusok: a fesztiválon fellépô nemzetközi hírû mûvészek részvételével A tábort az Oktatási Minisztérium akkreditált továbbképzésnek nyilvánította, ezért várjuk zenetanárok, ének-zenét oktató pedagógusok jelentkezését is! Részvételi díj: 24.000 Ft (mely magába foglalja a tábor részvételi díját, a fesztiváljegyet, és egy db táborpólót) határidôn túli jelentkezés esetén 28.000 Ft. Olcsó szállást, ill. étkezési lehetôséget szükség esetén biztosítunk. Jelentkezési határidô: május 15. Jelentkezési lap letölthetô honlapunkról – március 15. után Információ: www.lamantin.hu Tímár Péter tel.: 06-70/360 1545

34 » V I S S Z A T E K I N T É S


Michael Jackson dobosai Jackson tehetségét és mûfaj teremtô egyéniségét még azok is elismerték, akiknek a popzene nem tartozott a kedvencei közé. Mind a színpadi produkció, a show, mind pedig a zene maximálisan profin és tökéletesen volt „összerakva” minden elôadásán. Mindenkit megdöbbentett tavaly nyáron az a hír, hogy a Popkirály (valamilyen altató/nyugtató hatású gyógyszer beadását követôen) távozott az árnyékvilágból. Az ûr melyet maga után hagyott valószínûleg sokáig, vagy tán örökre betöltetlen marad. Egy Jacko showban részt venni minden zenész számára megtiszteltetés és egyben hatalmas élmény. A turnékon és a stúdióban számos legendás zenésszel dolgozott, melyek közt természetesen dobosok is voltak. Kezdetben a Jackson 5 idején az egyik Jackson (Johnny Porter Jackson) volt az együttes dobosa. Az ô felszerelésén

»

leon „ndugu” chancler

felvételeken is hallható (pl. „Bad”). Leon játszott Miles Davis-tôl Lionel Richie-ig szinte mindenkivel aki számít a világon, a legjobb dobosok 25ös rangsorában is benne van. A mintegy 200 féle ütôhangszeren játszó Paulinho Da Costa volt az énekes ütôse, koncerteken és stúdióban egyaránt. Ricky Lawson-t akkor kérte fel Jacko ha kedvenc dobosa éppen nem volt elérhetô. Ricky karrierje Steve Wonder-nél kezdôdött, sûrûn forgatta a verôt még Whitney Huston mögött is. 16 évesen nagybátyja motyóján kezdett zörögni, és fényes vízilabdázó és úszó jövôt cserélt a ritmus világára.

johnny porter jackson

tûnt fel elôször a híressé vált J5 logo. Johnny a Motown Records-nál töltött idôszakig volt együtt a csapattal. 2006. március 1.-i tragikus haláláig (leszúrva találták Indianai otthonában) egy helyi jazz zenekarban dobolt. 1978-ban John JR Robinson dobos, a Berklee elvégzése után a Rufus és Chaka Khan zenekarokkal járta a muzsikusok rögös útját, mígnem megismerkedett Quincy Jones-al, aki felkérte session munkákra. John természe-

»

tesen mindent vállalt, így hamarosan az „Off the Wall” Michael Jackson lemez felvételein találta magát. Számos turnén szerepelt és szerepel együtt Quincy-vel sôt az 1987-es „Bad” Jacko lemezen is dobolt fel számokat. John 1993 óta Barbara Streisand mögött is kezeli a rezeket és mûanyagokat. A Toto együttes egykori dobosa Jeff Porcaro, Quincy közeli munkatársaként bekerült az 1982-ben megjelent „Thriller” albumot feljátszó zenészek

»

john jr robinson

»

jeff porcaro

közé. Jeff akkoriban az egyik legkeresettebb dobos volt nehéz lenne olyan világsztárt mondani, akivel nem játszott vagy nem készített felvételt. Szerepelt még Jacko 1992-es „Dangerous” albumán is, majd nem sokkal a felvétel után kertészkedés közben szívroham érte (rovarölôszert permetezett, melybôl sokat lélegzett be, rosszul lett és meghalt). Késôbb kiderült, hogy veleszületett szívbetegsége volt, melyre élete során nem derült fény. Tagja volt a Grammy díj alapítóinak. A legendás slágerré vált „Billy Jean” lüktetése Leon ’Ndugu’ Chancler-nek köszönhetô, kinek játéka más Jackson

»

paulinho da costa

Jackson kedvence, személyes jó barátja és legtöbbet foglalkoztatott dobosa Jonathan ’Sugarfoot’ Moffett volt. 1979-tôl egészen az énekes haláláig szerepelt turnékon, vagy stúdióban, a tervezett új Jackson turnén is ô játszott volna. New Orleans-ban látta meg a napvilágot, 6 évesen kezdett dobolni.

« 2010 » 01

Madonna, Elton John és Dianna Ross is szívesen ültette maga mögé a színpadon. Michel Jackson nem túl hosszú élete alatt maradandót alkotott, zenei és vizuális élményt nyújtott széles közönségének, és megélhetést számos zenésznek. A show és a lemezek tökéletessége a résztvevô kitûnô muzsikusoknak is köszönhetô. Nagyszerû dobosokkal dolgozott együtt, akik bár háttérben voltak az énekessel együtt vonultak be a világ zene történelmébe. Turán Tamás Levente

V I S S Z A T E K I N T É S «

»

ricky lawson

»

jonathan „sugarfoot” moffett

„Laci” Két nevet említek elöljáróban: Dr. Tímár Péter – Lamantin, Hartyándi Jenô – Mediawave. Ôk a napjainkban lassan kibontakozó civil önszervezôdés lovagjai, akik az állami intézmények kulturális hézagjait pótolják, s így vállukon viszik a magyar mûvelôdést. Közéjük tartozik Hollósi Laci is, a Dobos Magazin megalkotásával. Saját tehetségével és – ami még értékesebb – a mások tehetsége iránti alázattal, vasszorgalommal hozta létre a szerintem tartalmában nemzetközi színvonalú szaklapot. Kevesen látják át azt a sokrétû tevékenységet, amit egy újság szerkesztése megkíván a cikkek értô-inspiráló megszervezése, a nyomdai elôkészítés és formába öntés során. Magam is okos ötleteket kaptam Lacitól az elmúlt 10 év során, amit rá jellemzô intelligenciával és tapintattal tudott közvetíteni. Kiváló szerzôgárdát sikerült összegyûjtenie, miközben egyensúlyoznia kellett a gyakran egymásra féltékeny szerzôk között. Az interjúk összeállításánál sikerült felülemelkednie a mûfajok közötti minôségi különbségeken, hogy a szélesebb közönségigénynek is megfeleljen. Hasonlóképpen az oktató jellegû kották is sokféle szempontnak kell, hogy megfeleljenek.

Annak az olvasónak is mutatni kell valamit, aki elôször veszi kezébe az újságot, s mondjuk, kezdô dobos, és annak is, aki folyamatosan követi évek óta a szakmai folyamatot, és gyakorlott zenész. Nehéz feladat, de eddig azért mindig összejött. A kezdô tigrisektôl a leharcolt oroszlánokig mindenki szerepelt az elmúlt 10 év folyamatában. Laci a 80-as évek elején, 1981–82 táján a tanítványom volt. Visszaidézve a múltat, emlékeimben egy

érdekes, aszimmetrikus arcú (ami a tehetségekre mindig jellemzô!) fiatalember jelenik meg aki nyitott, igen érzékeny, s talán túlságosan is szerény. Nagyon tisztelem azért, hogy több száz kilométert volt képes utazni a tudásért. Állandó szakmai kapcsolatban vagyunk azóta is egymással. Sokat adunk egymás véleményére. Lacikám, további sok sikert és jó egészséget kívánok! Barátsággal: Nesztor Iván

35

36 » I N T E R J Ú


15 éves lett a gyerek Neve: Dobosok Farsangja Neme: fiús Születésének ideje és helye: 1996. Dózsa Mûvelôdési Ház Születéskori súlya: nem könnyû Születéskori testhossza: 12 óra Anyja neve: Orosz Márta Apja neve: Martonosi György A szülés lefolyása: eredményes A gyerekeket többnyire az anya pelenkázza, eteti, öltözteti, óvjavédi, nevelgeti, az apák inkább büszkélkedni szeretnek velük – amellett, hogy természetesen életfontosságú a jelenlétük, példájuk, segítô szigoruk és engedékenységük is a csemeték számára. – Most, hogy a fent nevezett gyermek tizenöt éves lett, Martonosiné Orosz Mártát, az anyukát kérdeztem az eltelt idôrôl, hiszen a részletekre, az elsô, tétova lépésekre talán ô emlékszik a legjobban. Orosz Márta egészen mostanáig a Dobosok Farsangjának kezdettôl helyet adó Dózsa Mûvelôdési Ház vezetôje volt, mely ma már Vigyázó Sándor nevét viseli. – Hogyan találkoztál Martonosi Gyurival? – 1992 ôszén, amikor már a mûvelôdési házat én vezettem, egyszer csak megjelent az irodám ajtajában egy különleges figura, számomra meglepôen színes tréningruhában, és az igazgatót kereste. Elmondta, hogy szívesen vezetne ismét egy jazzklubot, mert 1980–81-ben már ezzel egyszer megpróbálkozott, és az akkori (pártember) igazgató éppen a túlságosan nagynak ítélt látogatottság és siker miatt vetett véget a dolognak. Örültem a kezdeményezésnek, és mondtam, hogy mindenben szivesen partner leszek, és kedvesen biztattam, hogy hozzunk létre egy jazzklubot (…ami a magánéletünket is megváltoztatta a késôbbiekben, olyannyira, hogy házasság lett belôle!). 1993 tavaszán, kéthetenként beindult a JAZZPRESSZÓ. Eleinte nagyon kevesen voltunk, de én tudtam, hogy egy jazzklubtól nem lehet 2-3 hónap alatt

csodát várni, kell egy hosszabb kifutási idôt adni neki annál is inkább, mert a jazz réteg-mûfaj. A jazzklub mellett aztán lett 1-1 nagyobb rendezvény is a házban, 1993-ban például egy egész estés Armstrong-emlékkoncert, majd az amatôr blues- és jazzfesztivál selejtezôi. 1994 tavaszán „Akiért a dobok szólnak” címen rendeztük az elsô dobos tematikájú estet: egy Kovács Gyula emlékkoncertet. Fellépett itt többek között Kôszegi Imre, Jávori Vilmos, Papp Tamás, Szendi Gábor, és Szendôfi Péter a Fusio zenekarral, Berki Tamás pedig a mûsort vezette. A koncert mellé társult Hrutka Ferenc grafikus kiállítása, valamint meg lehetett vásárolni Vitárius Imre Kovács Gyuláról szóló könyvét. Nagyjából ezek voltak az elôzmények, illetve az is, hogy Kármán Sándor már elkezdte akkor a ceglédi Dobos Gálák szervezését. – Az elsô farsang 1996-ban volt. Kik léptek fel, és mennyien voltak kíváncsiak akkor egy ilyen rendezvényre? Megérte megrendezni? – Komoly névsort tudok említeni: Balázs Elemér, Borbély Zsolt, Debreczeni Ferenc, Donászy Tibor, Dorozsmai Péter, Glatz Gábor, Herpai Sándor, Kacsenyák Gábor, Korompay Zsolt, Kôszegi Imre, Németh Gábor, Papp Tamás, Solti János, Szentmihályi Gábor (Michel), és a Borlai-Szendôfi-Dörnyei dobshow is akkor volt elôször. A dobosokkal fellépô zenekarok a Trio Midnight, a Kaltenecker trió, a White Bronx és Felkaiék voltak. Rendeztünk hangszerkiállítást, kurzust tartott Baló István és Korompay Zsolt, valamint rudiments verseny is zajlott, volt bolhapiac, szóval teljes körû dobos kánaán. Az elsô Dobosok Farsangjának látogatottsága nagyjából háromnegyed ház lehetett, ami 250-300 fôt jelentett, de szerencsére mégsem zártunk ráfizetéssel, mert Barna Andor alpolgármester úr kezdettôl fogva támogatta zenei programjainkat, és már legelôször is voltak kiállítóink. Az elsô alkalmak után az áttörést az 1999-es, „Legendák a színpadon” címû farsang hozta meg, amelyen egy színpadra hoztuk a magyar „ütôs”ze-

nei élet összes élô kiválóságát. Azt hiszem, hogy ez már zenetörténeti ritkaság is lehet! Itt volt Bardóczy Gyula, Bokor Attila, Debreczeni Ciki, Herpai Sanyi, Szabó Feri, Köves Pinyó, Laux Józsi, Pálmai Zoli, Papp Tamás, Solti, Veszelinov, Donászy Tibi: csodálatos és visszahozhatatlan alkalom volt. Itt már szerepelt az akkor Honvéd Ütôsegyüttes is Köte Zoltán irányításával. A mûsort Török Ádám és a Mini zárta. Emlékszem: a színházterem lengôajtaját csak kifelé lehetett nyitni, befelé nem… Azóta a nézôszámmal soha nem volt gond az idei, válságos évet leszámítva. – Neked melyik farsangok tetszettek a legjobban? – A hatodik is nagyon jól sikerült, melyen a Budapest Jazz Orchestra játszott, és a dobosok váltották egymást a big bandben. Aztán kiemelkedô volt a kilencedik, amikor sikerült a Visegrádi Négyektôl a rendezvényre egy nagyobb összeget nyernünk. A kiváló magyar dobosok, Hoffer Péter, Szendôfi Péter és Borlai Gergô mellé el tudtunk hozni több külföldi vendéget is: a lengyel sztárdobost, Cezary Konradot, a cseh Thomas Novakot, a szlovák Julius Petrust és a világsztár Paco Seryt is, aki a Vasvári Banddel lépett fel. Nagyon tetszett a tizedik is, amit Tony Williams emlékének szenteltünk. De nekem személy szerint a legemlékezetesebb mégis az 1997-es farsang volt, a második, mert pont aznap születtek meg Panka kutyuskánk kölykei, és én bábáskodtam otthon, míg Gyuri a farsangon volt. Izgalmas volt és felemelô az újszülött életeket

« 2010 » 01

a kezemben tartani… A sors iróniája, hogy az idei farsang idején mentettük meg a már 13 éves, nagy bátorságú Ananász kutyusunk életét, akinek agyvérzése volt. – Volt-e olyan farsang, ami az átlagosnál is hisztisebbnek bizonyult? – Éppen a jól sikerült kilencedik, amikor a fellépô sztárok közül kettônek is kezdés elôtt nem sokkal gyûlt meg a baja a rendôri szervekkel. Paco Sery a repülôn rendetlenkedett valamit (hogy pontosan mit, azt nem tudom), és emiatt a repülôtéren tartották egy darabig, nekünk csak Vasvári Pál telefonált, hogy ne izguljunk, már kiszabadultak. A másik Cezary Konrad volt: ô abban a csúszós, jeges idôben a Dózsa elôtt összekoccant egy magyar autóval, és állítólag ô volt a hibás, a rendôrök be is akarták vinni! Azonnali, széleskörû összefogásra volt szükség, hogy egyáltalán elengedjék a fellépésre. De voltak más esetek is, például amikor a tizenkettedik farsang elôtt két nappal derült ki, hogy az ukrán vendégdobost, Alex Murenkót mégsem engedik ideutazni valamiféle útlevélproblémák miatt, illetve amikor ugyanô a következôn, a tizenegyediken nem akart felmenni a színpadra Borlai Gergô után… – Hogyan osztjátok el a munkát Gyurival, amikor egy ilyen sokféle feladattal járó mûsor szervezését kell elvégezni? – Gyuri találja ki mindig a mûsor tematikáját, a fellépôket, megtervezi a mûsor arculatát, és részt vesz a plakátok, szórólapok tervezésében. Elkészíti a színpadtervet, hogy melyik fellépô hol legyen, és az ehhez szükséges technikát is ô állítja össze. A többi a mi dolgunk, a ház munkatársai gondoskodnak a végrehajtásról: hogy a dobogók és a logók a helyükre kerüljenek a színpadon, hogy a reklámo-

I N T E R J Ú «

zás megfelelô legyen, hogy a plakátok, szórólapok és a jegyek elkészüljenek. Az is az én dolgom, hogy a rendezvény elôtt már hetekkel kezeljem és csillapítsam a hisztijét és a félelmeit. A reklámozásra visszatérve: a marketing a célcsoport felé szerencsére adott volt, mert Gyuri tíz évig írhatta a Dobklub rovatát az akkor még nagy példányszámban fogyó Zenészmagazinban, az utóbbi tíz esztendôben pedig a Dobos Magazin egyik szakírója. Ma már az elekronikus marketing a legfontosabb, ezt a Vigyázó Sándor Mûvelôdési Ház fiatal népmûvelôi végzik. Emberközelibb volt a 15 évvel ezelôtti idôszak. – Milyen kritikák érték a rendezvényt? – Voltak mindig, akik szívesen cikizték például Gyuri indiai sapkáját, amit mûsor közben viselt, illetve a hangosítás miatt kaptunk egyszer-kétszer jogos kritikát. A mostani farsang harmadik részében is túl hangosnak bizonyult a basszus (a lábdob), annyira, hogy a színházterem tetejérôl lehullott a glettelés egy része, természetesen a nagyérdemûre. Az ilyen eseteket nagyon sajnáljuk, és igyekszünk, hogy ne forduljanak újra elô. (Sapkát azért hordhat az „öreg”!) – Milyen elismerést vívott ki magának, nektek ez a rendezvény? – Mindig igyekeztünk, hogy a mûsor felépítése mindenki számára lehetôvé tegye, hogy megtalálja benne a neki tetszôt, és törekedtünk a baráti árú belépôkre is. Talán ezért jár hozzánk

vissza a közönségünk, ami nagy elismerés. A Dobosok Farsangja azonban csak egyik szelete a mûvelôdési ház sajátosan egyedi arculatának, melynek afféle védjegye lett a dob. Évekig volt gyerek ütôsegyüttesünk: a Los Bandítos, és a Leányvállalat, az elsô magyar lánycsapat, akik sajnos, hamar feladták. Tartottunk nyaranta dobtáborokat, az egyéb dobos rendezvények pedig, az általunk kezdett mesterkurzusok például országos ismertséget szereztek nekünk. A világsztárokat: Peter Erskine-t, Omar Hakimot, Jojo Mayert, Thomas Langot, Trilok Gurtut, Akira Jimbót, Andy Fisendent, Gregg Bissonette-et, Rick Lathamet,

CRASH DOBSTÚDIÓ PESTEN ÉS BUDÁN ZENEKÖZPONTÚ DOBTANÍTÁS A LEGKORSZERÛBB MÓDSZEREKKEL A GONDOLKODÓ, KREATÍV DOBOSOK MÛHELYE VEZETÔ TANÁR: KASSAI LÁSZLÓ

INFO: 06 30/495-7470

»

thomas novak, julius petrus, gyuri és cezary konrad társaságában

37

38 » I N T E R J Ú Will Calhount, Claus Hesslert a SONOR, PÁLMAI GÁBOR, a ROLAND vagy a YAMAHA cég hozta el. Ezért nagy-nagy köszönettel tartozunk nekik! A farsangon tartott hangszerkiállítás is hagyomány lett, ahol – fôleg eleinte – szinte mindent ki lehetett próbálni. A legnagyobb elismerés talán az, amikor a - ma már Vigyázó - mûvelôdési házba telefonáló így kezdi a beszélgetést: „Halló! Dózsa Dobcentrum?”… – Egy személyes kérdés: te magad mennyire voltál eleve fogékony a ritmusokra, amikor az egész kezdôdött? – Semennyire! A jazzt is csak Armstrongig szerettem, a fúzió és a free abszolút távol állt tôlem, s ha a rádióban meghallottam, kikapcsoltam! De azóta nagyon megszerettem. Sajnos, semmilyen hangszeren nem játszom, pedig úgy másképp fogadja be az ember a zenét, ha maga is zenél. De azért ma már ösztönösen ráérzek dolgokra, meghallom, hogy mikor krumplizik egy dobos, és hogy egy szóló mikortól válik öncélúvá. Azt is látom, hogy nagyon kevesen hajlandóak egy szólóban megmaradni az adott szám stílusán belül, pedig az úgy volna jó… – A mostani farsangon Gyuri a színpadon meglepetésként egy Kármán Sándor által tervezett gyönyörû emlékplakettet nyújtott át neked, köszönettel a magyar ütôsök nevében a tizennyolc év munkájának elismeréseként. Hallottuk azt is, hogy nyugdíjba mentél, és átadtad


a stafétabotot az utódodnak. Mi lesz most a Dobosok Farsangjával? – Szerintem menni fog ez tovább. Az utódom öt éve már a helyettesem volt, igazán remek szakember, és valódi maximalista, aki az értékek közvetítését szintén szívügyének tekinti. Gyuri lazaságát tolerálnia kell, mert, mint minden zenész, kicsit nagyon

„mimóza” alkat, hiú a munkájára, viszont Kármán Sándornak és Gyurinak köszönhetô, hogy 20 éve egyedülálló a magyar ütôhangszeres kultúra reprezentációja. Külön köszönet illeti Hollósi Lászlót, aki megálmodta és életben tartja a Dobos Magazint. Marczell Katalin

ÚJDONSÁG! A hamarosan megjelenô VERÔFOGÁS címû könyvben a dobosoké a fôszerep.

ILYEN MÉG NEM VOLT! Tizenkét magyar dobos szólal meg benne: BERDISZ TAMÁS, BORLAI GERGÔ, JÁVORI VILMOS, KISVÁRI FERENC, KÔSZEGI IMRE, MARECZKY ISTVÁN, MARTONOSI GYÖRGY, MÁDY KÁLMÁN, MOHAY ANDRÁS, NESZTOR IVÁN, PUSZTAI CSABA, SZENTMIHÁLYI GÁBOR. MAJD MEGLÁTJÁTOK:

nemcsak a verôkkel bánnak ügyesen, de a szavakkal is.

„A cintányérokkal és a nôkkel mindig szerencsém volt!” Nesztor Iván

„Azt tanítja a zene, amire a kutyák tanítják az embert: szeretni.” Martonosi György

„Nem szabad beszûkülni, nem szabad szakbarbárnak lenni.” Kôszegi Imre

„Meghatározó élmény volt Peter Erskine-nel játszani.” Pusztai Csaba

„Merni kell belehalni.” Borlai Gergô

H-9700 szombathely, Hollán Ernô u. 9. Tel.: +3694/506-940 • Fax: +3694/506-941 Mobil: 0630/3376-829 E-mail: [email protected]

« 2010 » 01

R O C K - F U N K

R I T M U S O K «

Páratlan ütemezés: hétnyolcad 3. rész Ez alkalommal összetettebb lábdob-variációkat tartalmazó, hétnyolcados kíséretekkel fogunk foglalkozni. A legegyszerûbben úgy állíthatunk elô hétnyolcados kíséretet, ha egy tetszôleges négynegyedes kíséret utolsó hangját elhagyjuk. Ez a leggyakrabban alkalmazott módszer. Az elsô tizenkét példa néhány ilyen lehetôséget mutat be, a teljesség bármiféle igénye nélkül. Ha gondot okoz számunkra az, hogy tizenhatodos lábdob-kombinációkat játsszunk, mialatt a kezünkkel nyolcadokat ütünk, akkor ne is olvassuk tovább ezt a cikket! Elôször foglalkozzunk négynegyedes ütemezésû kíséretekkel, és ha azok már nem okoznak gondot, csak akkor van esélyünk arra, hogy eljátsszuk a hétnyolcados kottapéldákat. Nagyon fontos, hogy amíg megtanuljuk a ritmusokat, addig számoljuk a nyolcadokat, különben könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy hétnyolcadban játszunk, és „átcsúszunk” négynegyedbe! Számolhatunk úgy, hogy: „egy-kéthá-négy-öt-hat-hét”, de én a nyolcados számolás mintájára kedvelem azt a számolási módszert, hogy „egyet-ket-tôt-hár-mat-négy.” Ha a kottapéldákban látható kíséretek már nem okoznak gondot, akkor állítsunk elô továbbiakat is! Alkalmazzunk filleket is a kíséretekben! A Dobos Magazin egy korábbi számában a hétnyolcados kíséretekkel foglalkozó rovat elôzô részében találkozhattunk néhány két tizenhatodra, és két nyolcadra épülô, valamint különféle négy- és hat tizenhatod hosszúságú fillekkel. Alkalmazzuk ezeket a filleket minden második ütemben, ha gyakorlunk, de a valóságban sokkal valószínûbb az, hogy minden negyedik ütemben játszunk fillt. Az elsô tizenkét példa kíséreteit értelmezhetjük úgy, hogy kétszer játszunk kettô, és egyszer három nyolcadot. Megtehetjük azt, hogy megváltoztatjuk az összetevôk sorrendjét, és elôbb játszunk három, majd utána két-

szer két nyolcadot. Ilyen lehetôségeket mutat be a 13–24. példa. Ha már ezeket a kíséreteket is gond nélkül el tudjuk játszani, akkor alkalmazzunk filleket ezekben is, valamint állítsunk elô továbbiakat is! A 25–30. példában látható kíséretek „tagolása” ismét 2-2-3, de a második pergôdobon játszott hang egy tizenhatoddal korábban szólal meg, ezáltal a ritmus lüktetése egy kicsivel „simábbá” válik, azaz nehezebben vehetô észre, hogy nem négynegyedben játszunk. A 31-36. példában látható kíséretek 3-2-2 tagolásúak, de most az elsô, pergôdobon játszott hang szólal meg egy tizenhatoddal korábban. Ha már ezeket a kíséreteket is gond nélkül el tudjuk játszani, akkor alkalmazzunk filleket bennük, valamint állítsunk elô továbbiakat is a kottapéldák mintájára! Nagyon fontos, hogy a ritmusokat ne csak úgy legyünk képesek eljátszani, hogy a lábcintányéron nyolcadokat játszunk, hanem tizenhatodokkal is! A 37–39. példa az 1. a 8. és a 27. példa tizenhatodos változatai, de ne csak ezt a hármat játsszuk el így, hanem az összes többi ritmust is, egyés váltottkezes tizenhatodokkal is! Ugyanúgy, mint ahogy a nyolcados kíséreteket eljátszhatjuk negyedes cintányér szólammal, a hétnyolcad ütemezésû ritmusokban is megtehetjük azt, hogy kihagyjuk a második nyolcadokat. Ebben az esetben azonban minden második ütemben a lábcintányér ritmusa „átfordul” és az elsô nyolcadok helyett a másodikakon szólal meg. A 40–42. példa az 1., a 8. és a 27. példa ilyen módon átalakítva. Az ilyen ritmusokat hallva nem igazán egyértelmû elôször, hogy hétnyolcad, vagy négynegyed-e az ütemjelzés. Dream Theater számokban, vagy pl. Sting „Ten Summoners’ Tales” címû lemezén hallhatunk ilyen kíséreteket. Alkalmazhatjuk a két tizenhatodból és egy nyolcadból álló cintányérszólamot is, ez is „átfordul” egy nyolcaddá és két tizenhatoddá minden második ütemben (43–45. példa).

A kottapéldák mintájára állítsunk elô további kíséreteket is! Következô alkalommal együtemes, összetettebb fillekkel fogunk foglalkozni, még mindig hétnyolcadban. Jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

PRO DRUM DOBISKOLA 1111 Bp. Két helyszínen: az I. és a II. kerületben

www.prodrum.hu Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Átfogó képzés kezdôtôl haladó szintig. Felkészítés ROCK, FUNK, JAZZ és LATIN zenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, PEARL dobok, MEINL cintányérok. Korompay Zsolt: 06-30-904-7876 Jékey Dániel: 06-30-2124-691 Szentmártoni Zsolt: 06-20-444-2217

39

40 » R O C K - F U N K R I T M U S O K


« 2010 » 01

R O C K - F U N K

R I T M U S O K «

41

42 » H A N G É S F É N Y


Hogyan lôjünk dobosokra? Elindítottam sok éve egy fotósorozatot, melynek a címe: „Amikor láthatóvá válik a hang és hallhatóvá válik a fény”. Ennek a sorozatnak részeként most egy komplett kiállításnyi anyag várja a látogatókat: „Dobok, dobosok és egyéb csudaságok” címmel. Kifejezetten dobosokkal foglalkozó gyûjteményes fotóanyag eddig még sehol nem került bemutatásra. Belevágtam, s több év munkájából válogatva összeállítottam ezt az anyaghalmazt. Mert bizony, ez a legizgalmasabb része a koncertfotózásnak! A dobos mint afféle mostoha fenegyerek

használok – hiszen a pillanatok „kifagynak” az expozíciókor, szinte ellopva a pillanat varázsát –, nem is egyszerû ezeket az örökmozgó embereket lencsevégre kapni. Fotósként annyi az elônyöm a többi kollégával szemben, hogy mivel ôsidôktôl táncos vagyok, és még bizonyos tekintetben dobolok is, jobban átlátom, hogy mikor érdemes és kell is lôni, hogy elkapjuk a feelinget, a mozdulatot, a visszahozhatatlant. Hogy ezt technikailag miként lehet megoldani? Például célorientált masinával: magas ISO (fényérték) értékre állíthatósággal és tartozékaival (megfelelô látószögû objektívek, fôleg telék,

tos képet készíthetünk szolarizálás segítségével. De ez már a mélyszakma, és nem is tisztem itt most errôl értekezni. (Amúgy sem vagyok híve a manipulált képeknek.) Ami viszont nagyon fontos, hogy jó szögbôl tudjunk rálátni a célszemélyre, és a koncert fényei adta lehetôségeket képesek legyünk mérlegelni. Ezt pedig csak az elején tudjuk megtenni, mert mire akcióba lendül a fotózásunk tárgya, már biztos kézzel kell dolgoznunk, kihasználva a fényeket, visszaverôdéseket, csillanásokat, mozdulatokat. Hasznos, ha nagyjából ismerjük a zenét, át tudjuk élni, vele tudunk lüktetni, érezni: akkor nem téveszthetünk célt.

vagy eléggé a háttérbe szorítva látszik (persze, tudom én, hogy a funkciójuk többnyire oda vezéreli ôket), vagy nem látszik, vagy csak éppen hogy. No, itt van az igazi kihívás! Mert azt tudjuk, ugye, hogy a fotó, a fénykép csakis és kizárólag fény segítségével jöhet létre (fény-kép), és a dobosokra ebbôl vajmi kevés jut. Ráadásul többszörösen takarásban is vannak, mind a saját szerkójuktól, mind pedig az elôtérben mozgó zenésztársaktól. Sôt, van, hogy külön emelvényen dübörögnek, alig lehet rájuk fókuszálni. Nehéz helyzet. Szerencsés esetben (sajtóakkreditációval) közelebb kerülhetünk hozzájuk, és vagy a fotós árokból, vagy – ha nagy szerencsénk van – akár a színpad szélérôl is lövöldözhetünk rájuk. Én igazán kiváltságosnak mondhatom magam, mert több esetben egészen a lábuk alá merészkedhettem. Így „könnyû” volt dolgozni. Mivel pedig vakut egyáltalán nem

no meg a biztos kéz!). A koncertfotózásnál, ha dinamikus zenérôl van szó, egy-egy kis elmosódás nem kerülhetô el, sôt, például a háttér elhúzása vagy a fontos személyeken bemozdult részek – egy gitárt pengetô kéz vagy a zongorán futó ujjak, a dobos kalimpálásai – mind-mind dinamikát sugároznak, de ez csak a hangulat fokozásáig lehet megengedett. Külön kihívás a dobos fotózása, mert ôt a legnehezebb megközelíteni, akár teleobjektívvel dolgozunk, akár odamehetünk melléje. Amellett, hogy rendszerint rosszul vagy laposan megvilágított szereplô, ráadásul folyton mozog! Érdemes itt kihasználni a cintányér visszaverôdô fényeit, nagyon szép hatásokat érhetünk el vele. A digitális technika adta különleges lehetôségek alkalmazása lehetôvé teszi, hogy alulexponáltság esetén megfelelô szoftver segítségével korrigáljunk. Ha a felvétel szinte használhatatlannak tûnik, még mindig hangula-

Érdemes a dobosok arcára is koncentrálni, mert mimikájuk egyedülálló a zenészek között. Sokszor kaphatjuk rajta ôket egy-egy elképesztôen izgalmas grimaszon, kilógó nyelven, leesett állon, tátott szájon, vagy éppenséggel egy elképesztô ordítás kellôs közepén. Nagyon érdekes lehet kihasználni a dobverôk fénysúrlódásának pillanatait is. A cinek eleven derítôként funkcionálnak, s a rájuk vetülô fényeket továbbítják az arc, a kéz, a mozdulat felé. Az ügyesen megvilágított dobok csôszerûen – mintegy reflektort képezve – szintén remek fényterelôk. Példaként álljon itt a cikk mellett néhány kép. Többet pedig itt láthattok: www.flickr.com/a_lion. A dobos témájú szettekben külön is találhattok megfelelô dobos fotókat. Kívánok minden kísérletezô kedvû fotósnak jó fényeket, szép és feelinges képeket! S.Varga Ilona – ALion fotó

« 2010 » 01

H A S Z N O S

M E G O L D Á S «

Dobbôrök – másként Mindig támogattam a dobolást támogató alternatív, vagy periférián lévô, ám hasznos megoldásokat. A periférián létezésnek is megvannak a maga okai, s mint ilyen, ez olykor sokszor idôleges. Bármilyen oka lehet ennek: üzletpolitika, feltaláló vagy fejlesztô egyéni lehetôségei, elhibázott marketing, a nagymama lekvárja, erôsebb versenytársak, a befogadó közeg értetlensége, bármi. Azonban, ha céljainknak megfelelôbb, elérhetôbb, vagy bármely más szempontból hasznos(abb) megoldást találunk, hát miért ne? Ezzel is világképünket tágítjuk, miközben a szeretett dobolás köré tekerjük a világot. Ezen általános megközelítéssel, és tudatos felhasználóként evickéltem újabb és régebbi szerzeményeim (jelesül egy octoban-sor, egy új tam, egy rototom-sor, és néhány egyéb, dobtípusú objektum) bôrrel való elláthatóságának pénztárcafaktor-béli összetevôje okozta, lágy télvégi kusza melankóliában, mikor is karmám elé sodorta a szél Kiss József hithû dobos és dobbôrfejlesztô mágus termékét. Egy- vagy kétrétegû valódi olajbôrökrôl szól ez a cikk. A bôr anyaga legyen fejlesztônk titka, bennünket inkább a játékérzet és egyéb szempontok érdekelnek. Ezen plasztikok rétegenként 0,12 és 0,18 mm vastagsággal bírnak, amelyek minden elképzelhetô variációban elôfordulnak a termék-repertoárban, sôt. A membrán kézi munkával, konkrétan varrással rögzül saját keretére, ami elsôre rémisztôleg hathat – ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a bôrök nem szakadnak el. Karimával lefedve egyébként csak a kifogástalan küllemû átlátszó ütôfelület látszik, a varrott rész teljesen el van takarva. Kipróbált technológiáról van szó, több mint ezer bôr készült eddig. A hangolást-meghallgatást szobában álló szerelésen végeztem. Ütôbôr gyanánt a kétrétegû, olajjal töltött variációt preferáltam minden létezô dobra, amely a tartósságot és a

hangzást is igen rendhagyó módon befolyásolja. A bôrcserével a hangzásbéli változás udvariasan fogalmazva is drámai. Sokáig a Remo egyház elkötelezett híveként korábban öt tamom (10x9”12x11”-13x12”-14x14”-16x16”) és két lábdobom (18x18” és 22x16”) hordott Pinstripe-ot, ezeket a bôröket cseréltem a cikk elejétôl folyamatosan emlegetett új bôrökre. Viszonylag feszes hangolást használok, a játékom is meglehetôsen erôteljes: jazz-rockot, etno-rockot és kôkemény rockzenét játszom. Alul Remo Weatherking Diplomat bôrök feszítenek. A tamokra kétszer 0,18 mm-es, olajtöltetû ütôbôrt helyeztem fel. Elsôként a 10”-es tam esett át a bôrátültetésen. Hosszú évek óta használom ezt a szerelést, de eddig még nem hallottam ilyennek; mind a magas, mind pedig a mély tartományban jeleskedik: a viszonylag magas attack-hanggal kap lágy keringôre a lecsengés összes további fázisa, ez utóbbiak már mélyfekete tónusú hosszú köpenybe burkolózva libbennek tova. A 12”-es és 13”-as tamokat is átbôrözve a korábbiakhoz hasonlóak voltak a tapasztalatok, a 14”-es tam pedig annyira mélyen szólt, hogy már sajnáltam a 16”-osat, vélvén, hogy a 14”-

esnél mélyebben nem szólalhat meg. Tévedtem: az állótam méltóságteljesen hördült fel, egy bálna hangján fuvolázva vissza a verô által diktált dallamot (ritmust). Az octobanok következtek, 8”-as méretben, ugye, itt bôrös dobokról beszélünk. Az új bôrökkel a hangzás kifejezetten kövérebbé vált, mint a Pinstripe-ok esetében volt. Hangsúlyozom, nem feltétlen jobb hangzásról van szó, hanem más, teltebb, zsírosabb, mélyebb, és kissé a megszokottól pozitív irányba eltérô hangzásról, mely a saját igényeimhez közelebb áll. A rototomoknál (8”-10”-14”) ugyanez volt a helyzet, az öblös mélység hangzása nélkül, nyilván itt nincs test, ahol a hanghullám dagállyá érlelôdhet. Külön érdekesség, hogy jó pár hétnyi aktív játék után sem hagy a verô különösebb nyomot a bôrökön, még ma is átlátni az összes dobon. A bôröket ültetés, hajszárítózás, hidraulikus prés, betonkocka és egyéb, mások által javallott tudományos eszközök nélkül helyeztem fel. A hangolás folyamán jellemzô az igen mély, ám megnyerô hang, amely extrém üvegesre húzva egy pont után természetesen eltûnik; utóbbi csak a kísérlet részét képezte, igyekeztem a teszt

43

44 » H A S Z N O S M E G O L D Á S

során a praktikum spektrumán belül maradni. Próba gyanánt, és Kiss József személyes jóindulatának köszönhetôen a bôrkészletben helyet kapott két 12”-es, egyrétegû 0,18 és egy 0,12 mm vastag alsóbôr is. A gyártó javaslata rockzene esetében mindenképp a vastagabbik alsóbôr használata, mellyel próbálkozásaim során egyet kellett értenem. Mivel a 0,18 mm-es termék a még ütôbôrnek is alkalmazható kategória, egy koncert közbeni esetleges túlexponált pillanatunk eredményeképp beszakadt bôr esetén az említett vastagságú alsóbôr is alkalmazásba vehetô. Hozzáteszem, hogy bôrszakadástól ezeknél a bôröknél nem kell tartani. Saját, új alsóbôrrel a dobok még teljesebben szólnak, bár a hangzáspróba kedvéért a padlásról levadászott tejfehér Conradot alulra helyezve sem hallunk elviselhetetlen dobhangokat (hm, hallott már valaki olyat? ). Szót kell még ejteni néhány további


érdekességrôl is: alkalmam nyílt egy 14x6,5”-es pergôn is kipróbálni ezeket a dobbôröket, és rockzenéhez illô, csodálatos pergôhangokat hallottam. A bôrt seprûjátékhoz felcsiszoltan is lehet rendelni, ami a hagyományos coated felülettel szemben nem kopik. Gyûrt és csiszolt mintázattal állatbôrszerû külcsínt érhetünk el, a hangzás viszont ugyanaz marad. Nyilván ízlés kérdése, hogy ki él a lehetôséggel, miszerint egy bôrre akár képet is fel lehet vinni (bár megfontolandó egy anyósportré elhelyezése a pergôdob bôrén, ami ilyenformán órákon át büntetlenül, hm… becézhetô). Kiss Józsefünk továbbá képes segíteni a ragyásra még nem vert, egyébként pedig eredendôen silány hangzású gyári bôrökön is, saját anyagot rögzítve arra, minek eredményeképp a silány bôr hangzása meglehetôs javuláson esik keresztül, mellyel együtt a felhelyezett saját anyag késôbb bármikor nyom nélkül eltávolítható (és újra silányan szól).

egyénre szabott doboktatás kezdôknek és haladóknak INFÓ:

Hollósi László

Mobil: 06 30/261-8826

A bôrök tartósságához aktív használat után nem fér kétség, a gyártói teszt magában foglalta a három évig a szabadban való ridegtartás vizsgálatát (-15 és +35 fokszélsô értékekkel), amely végrehajtása után a bôrt alkalmazásba véve semmilyen hangzásbeli különbség, repedés, sárgulás, vagy bibirpuszi nem volt tapasztalható. A technológia megengedi a bôrök bármilyen méretben való elôállítását, így akár 6,5”-es bongóra, vagy teljesen méretezésen kívüli autentikus djembére (stb.) is kaphatunk ezekbôl a pompás ütôfelületekbôl. Mivel jelen termék árfekvése jóval a slágertermékek alatti, ezért ideális megoldás a kezdô, olcsóbb szerelést vagy ütôs egységet használó dobosoktól szinte bármelyik szintig, bármilyen könnyûzenébe, beleértve a jazz világát is. Az egyetlen mérlegelendô faktor a bôrök hangzása: amennyiben ez megnyeri a tetszésünket, semmilyen meglepetést nem rejt magában, bátran ajánlom bárkinek. Kiss József elérhetôsége: 06-30/223-0649. Horváth Zoltán Soultain

Megjelent Korompay Zsolt: Rock Blues és Funk ritmusok címû kottájának 1., 2. és 3. kötete. Kapható a Tam-Tam Dobcentrumban. Megrendelhetô: a [email protected] e-mail címen vagy a 06-30/904-7876-os telefonszámon

« 2010 » 01

H I R D E T É S «

45

46 » P É L D A K É P


Kedves dobos kollégák! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy régóta tartó zenei rajongásomnak és kutatásomnak egy értékes élményét és talán eredményét is. Általában minden fiatal zenésznek, dobosnak van egy aktuális kedvence, példaképe, akit zeneileg – és néha annál mélyebbre ásva –, emberileg is tisztel, szeret és akár istenít. A nehéz idôkben ezek lehetnek a legértékesebb táplálék-, illetve energiaforrásaink. Egy erôs példakép képes a zenéjével a nagy reménytelenség közepette ledönteni „azokat” a falakat, és megnyitni az új utakat. Számomra évek óta Alan Dawson az a dobos és példakép, aki minden ilyen nehéz periódusból kirángat, és olyan zenei élményt nyújt, hogy utána gyerekként rajongok újra azért, amit mindig is csinálhattam. Sokaknak csak tanárként ismert Mr.Dawson, aki már az 50-es évek elején elkezdte kialakítani azt az egyéni megközelítést és játékmódot a jazz, fôképp a swing-dobolást illetôen, ami aztán a 60-as évektôl kezdve a legígéretesebb dobos-tehetségek bibliája lett. Csak néhányat említenék, mint pl.: Tony Williams, Vinnie Colaiuta, Harvey Mason, Steve Smith, Terry Lynne Carrington, Kenwood Dennard. Mr.Dawson kialakított egy szisztematikusan felépülô iskolát, amihez segédeszköznek vette Ted Reed Syncopation címû könyvét, pontosabban annak 8 gyakorlatát a szinkópás variációkból. Ezek feldolgozásából, szerelésre történô adaptációiból állította össze a ma már közismert rendszert, legalább 30 féle variációban eljátszva, többnyire a swing-dobolás berkein belül. Ma már az összes stílushoz alkalmazzuk! A hagyományos swing-kíséret fölé addig soha nem használt lehetôségeket tár elénk ez az iskola, dallamalkotás szempontjából pedig minden végtagot mûködésre kényszerít. Mr.Dawson dobosként attól volt zseniális, hogy ô ezeket a lehetôségeket a zenéjére használta fel olyan szinten,

hogy játékát azonnal felismerni egy osztinátóból, ahogy a végtagokra elosztja a dallam színezése érdekében. Élménybeszámolóm magja egy 1968as felvétel, egy fiatalon elhunyt altszaxofonos, Sonny Criss The beat goes on! címû lemezén található témakíséret, ill.dobszóló (a Yesterdays címû standardben). Érdemes felidézni ezt a 16 ütemes dallamot, sokkal tisztább lesz úgy a mondanivaló. A dobszóló elsô 16 üteme pedig ékes bizonyítéka annak, hogy Mr.Dawson is az iskolájából élt, csak már nem elméleti szinten, hanem a muzsikálás legmagasabb fokán. E témakörhöz fûzôdik az utolsó 8 ütemes szólórészlet 1965-bôl, ami számomra az elmúlt évek legszebb, dobon elôadott muzsikája. Tanulmányozzátok szeretettel! És hogy milyen lehetett emberileg Mr. Dawson, arra itt egy Tony Williams idézet: „Alan Dawson a világ egyik legnagyobb dobosa volt. Ez nem csak az én véleményem, ez az igazság. 9 éves voltam, amikor elôször találkozhattam vele. Képes volt maga mögött hagyni a saját dolgait csak azért, hogy segítsen nekem, hogy buzdítson és, hogy kicsalogassa belôlem képességem legmélyebbikét. Szombat esténként képes volt 1OO mérföld kitérôt tenni csak azért, hogy engem elvigyen a fellépéseire, hogy hallhassam a trióját, és hogy zeneileg meghatá-

rozó élményben legyen részem, majd a kis Tonyt visszavitte a biztonságos családi otthonba, mielôtt ô hazatért. 11 éves voltam! Minden dobos, helybeli zenész ismerte legendás gyorsaságát, pontosságát és a precizitását. Mr.Dawson nem csak dobolni tanított, hanem megtanította, hogy viszonyuljak magamhoz mint zenész és mint ember egyaránt. Köszönöm, Alan Dawson!” Én is köszönöm! Benkó Ákos

GUSTAVITO PERCUSSION Dobtestek, akryl dobok és speciális ütôhangszerek készítése: Pl.: ír dob, sámándob, bolgárdob, chimes, vibra slap, flexaton stb… Ütôhangszerek, állványok javítása, átalakítása Congák, bongók, egyéb állatbôrös dobok bôrözése felújítása

Perger István 06 30/9926-793 www.gustavito.hu

« 2010 » 01

P É L D A K É P «

47

48 » P É L D A K É P


« 2010 » 01

H A N G S Z E R «

Tamburi mundi II. – Az olasz tamburello Elôzô, sorozatindító cikkünkben azt tûztük ki célul, hogy bemutatjuk a világ legnépszerûbb csörgôdobjait, más néven tamburinjait. Akkor a választásunk a brazil pandeiróra esett, remélve, hogy a capoeira népszerûségébôl jut annyi a kísérôhangszereinek is, hogy a cím ne csak a fanatikus ütôhangszereseknek szúrjon szemet a tartalomjegyzékben. Ugyanakkor indokolt lenne, hogy az ember a saját háza táján kezdjen egy általános mustrát, ami ebben az esetben nem könnyû, hiszen Európa nem ütôhangszeres hagyományáról híres. Ehhez hozzájárul még, hogy a világszerte populáris zenei mûfajokba (a jazzen keresztül) elôször a latin ütôzés szivárgott be, majd a hippi korszak world music forradalma India, Afrika és a Közel-Kelet zenei kultúráit állította reflektorfénybe, melyek mindegyike rendkívül gazdag ütôs tradícióval büszkélkedhet. Másrészrôl viszont az idegen értékekre való rácsodálkozás saját értékeink újrafelfedezéséhez is vezethet. Ez történt Andrea Piccioni esetében is, aki hazája népi ütôhangszere, a tamburello megismerésének és megreformálásának szentelte életét. Muzikalitásának és kreativitásának köszönhetôen ma már többek között az amerikai keretesdob-guru Glen Velezzel játszik egy színpadon, ami nem csak saját magának, hanem hangszerének is dicsôségére válik. Elismertségét mutatja az is, hogy már évek óta vendége a freiburgi Tamburi Mundi keretesdob-fesztiválnak, illetve, hogy több kiadó kérte fel oktatóanyag készítésére. Jelen cikk is nagy részben az Il tamburello italiano c. könyvére támaszkodik. A tamburello tehát – talán az ír bodhran mellett egyedül – méltán képviselheti Európát a világ ütôhangszerei között. Ezzel – úgy gondolom – kellôképpen megindokoltam a témaválasztásomat, úgyhogy térjünk a tárgyra! Az tehát kiderült az eddigiekbôl, hogy a tamburello az olasz csörgôdob neve, de ezzel még nem jutunk messzire. Olaszország ugyanis kultúráját tekintve meglehetôsen sokszínû ország, ennek megfelelôen a tamburello felépítésében

és játéktechnikájában is számottevô különbségek mutatkoznak régiónként. Általánosságban azt lehet mondani, hogy északon inkább kiegészítô szerepben, szinte csak csörgôként használják, Délen viszont, Campaniától Szicíliáig ez a hangszer határozza meg a tánczenék tempóját, lüktetését, hangsúlyait. Ennek megfelelôen északon akár egy 20 cm átmérôjû dobocska is megteszi, míg Délen léteznek 60 cm átmérôjû darabok is. Nincs szabvány méret, hanem készítônként, de akár a készítô kedvétôl függôen is lehetnek eltérések. Ugyanez vonatkozik a csörgôkre is. Ezek egy vagy két sorban, duplán, változó sûrûséggel fordulnak elô, és leginkább bádogból készülnek, de ezen kívül néhol rézcsengôket tartó zsinórokat is rögzítenek a keretre. A szegecsekkel és enyvvel rögzített bôr általában kecskétôl, birkától származik, de ott, ahol dinamikusabban játszanak rajta, inkább a kutyabôrt, vagy a még tartósabb szamárbôrt részesítik elônyben. Újabban itt is megjelentek a plasztik membrános, hangolható változatok is. A keret itt is hajlított fa, aminek külsô felére néha egy vagy két másik, keskenyebb, szintén hajlított fagyûrû kerül, ami a bôr rögzítésére szolgál arra az esetre, ha a ragasztás elengedne. Láthatjuk, hogy nem fétisként, hanem használati tárgyként tekintenek rá, mint ahogy egy közel-keleti ember az

»

andrea piccioni

autójára. Jól illusztrálja ezt a mentalitást az a YouTube videó, amiben egy olasz srác demonstrálja, hogy az ô 20 eurós mezítlábas tamburellója is muzsikál úgy, mint keleti arisztokrata és befutott brazil rokonai (és nem játszik rosszul!!): http://www.youtube.com/watch?v=aOwcGj50Rm8 (Ettôl függetlenül a Schlagwerk tamburello kb. a tízszeresébe kerül, mégis veszik, és valószínûleg nem csak a sznobok...) A kivitelezés egyszerûsége ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a zenész ne törôdött volna a hangszerével. Alkalmanként szokás volt ugyanis muzsikálás elôtt egy csepp bort önteni a bôrre, mintegy áldozatképpen. Elképzelhetô, hogy ez a szokás a dob hajdani szakrális jellegét idézi, amire abból is következtethetünk, hogy a két dél-olasz tánc

49

50 » H A N G S Z E R közül, amiket tamburellóval kísértek, az egyiknek eredetileg gyógyító funkciója volt, a másik pedig egyfajta, félig-meddig imitált táncos késpárbaj volt. Mindazonáltal ez az egyszerû hangszer tekintélyes európai múlttal rendelkezik. Piccioni szerint a Kr. e. 6. században a délitáliai görög telepesek már játszottak ilyen dobokon, ôk pedig Keletrôl hozhatták magukkal. Ezután római kori ábrázolásokon jelenik meg, de a pontos használatáról nincsenek adatok. Az biztos, hogy népszerûségének újabb lökést adott ÉszakAfrika 10. századi arab meghódítása, ami Európa számára elsôsorban kulturális gazdagodást jelentett (mivel az arab kultúra akkoriban jóval fejlettebb volt). Rengeteg kultúrcikk, köztük sok hangszer került át a Földközi-tenger északi partvidékére, és a tamburin biztos nem volt kivétel, hiszen ez már akkor is az arabok kedvelt hangszere volt. Erre a kapcsolatra utal a hangszer neve is (nem pedig az azonos nevû olasz labdajátékra, ami – pont fordítva – az ütôk csörgôdob-alakja miatt kapta a tamburello nevet). A tambur szó ugyanis perzsául dobot, vagy pengetôs hangszert jelentett, és ezt vették át az arabok, majd tôlük Európa. A játéktechnika kialakulásával kapcsolatban viszont csak találgatni tudunk. Korábban említettük a tamburello északon és délen kialakult zenei funkciója közti


különbséget, ami a játékmódok különbözôségét eredményezte. A dél-olasz, nagyméretû tamburello játéktechnikái tudtommal egyik rokonáéhoz sem hasonlítanak! Alapjait tekintve leginkább talán az ír bodhran technikájára emlékeztet. Ezt a hasonlóságot nem közvetlen kapcsolat eredményének, hanem az ír és a dél-olasz zenék ritmikai hasonlóságának tulajdonítom, ugyanis mindkét zenei hagyományra jellemzô a triolás 2/4-es lüktetés, amit az ütôhangszeresnek egy kézzel kell megvalósítania (hiszen a bodhrant tompítják, a tamburellót pedig tartják az egyik kézzel). Itt tehát a tartó kéz teljesen passzív, már ami az ütéseket illeti, hiszen rázással meg tudja szólaltatni a csörgôket. A gyors, egykezes triolázásra viszont két technika is kialakult: egy lágyabb, csörgôsebb, hangsúlytalanabb Lazio környékén, és egy erôteljesebb, többféle hangot használó a korábban említett, ôsi eredetû pizzica táncok kíséretéhez Szicíliában és a „csizma” talpánál lévô tartományokban. Az elôbbi, saltarellónak nevezett stílusnál úgy kell elképzelni a kéz mozgását, mintha egy gyûrût akarnánk lerázni az ujjunkról. Ilyenkor a középsô és a gyûrûs ujj vége fölfelé és lefelé, valamint a hüvelykujj lefelé ér hozzá a bôrhöz. Ezzel a technikával nagyon gyors (negyed=160 körüli) tempóban is

DOBOS MAGAZIN TÁBOR A Dobos Magazin egy ezer példányban megjelenô zenemûvészeti folyóirat, amely ez évben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A gencsapáti székhelyû újság célja, hogy a dobmûvészetre és annak tanulására fogékony fiatalokhoz olyan tudásanyagot juttasson el, amely segítséget nyújt zenei fejlôdésükhöz, és ablakot nyit az ütôhangszeres világra. A jubileum alkalmából Hollósi László, a magazin fôszerkesztôje és alapítója a szerkesztôséggel összefogva szervezi meg a kategóriájában egyedi zenei tábort. A tábor egy hétfôtôl péntekig tartó kurzussorozat, esténként személyesebb, baráti beszélgetésekkel a tanárok, elôadók és a táborlakók között. A dobórák stílusra bontva, szaktanárok segítségével, zenekari gyakorlattal, csoportos foglalkozásban zajlanak majd. Délután és este a magazin szakírói tartanak elôadásokat az újságban megírt cikkeik alap-

2010. július 26–30.

ján (és mindarról, ami onnan kimaradt). A táborban órákat illetve elôadásokat tartanak: Hollósi László, Nesztor Iván, Martonosi György, Korompay Zsolt, Bordás József, Kármán Sándor, Goóz László, Pálóczi Horvát Csaba (Indi), Turán Tamás Levente, Marczell Katalin. Az órák és elôadások témái (a teljesség igénye nélkül): • A dobolás történeti áttekintése gyakorlati illusztrációkkal • A clave szerepe nem kizárólag latin vonatkozásban • Szabad szólók fontossága, gyakorlási módszerei • A dobos szerepe napjaink zenéjében • Matematika és dobolás összefüggései • A ritmikai gondolkodás alapjai • A polifonikus és jazzdobjáték dobszerelésen

ki szokták játszani a triolákat, miközben a táncosok is versengenek egymással virtuozitásban. A másik technika esetében a hüvelykujj ér elôször a bôrhöz, akár slapszerûen a bôr közepén. A triola második ütése nagyon érdekes: a csukló fordulatával a tenyér belsô éle a mutatóujj és a kéztô találkozásánál ütôdik a bôrhöz. A harmadik ütésnél ismét fordul a csukló, és a lazán összezárt gyûrûs-, középsô és kisujj söprô mozdulattal üti meg a bôrt. Ez a mozdulatsor nagyobb dinamikai különbségeket tesz lehetôvé. Ezek lennének a tradicionális technikák, melyekkel kiválóan lehet tarantellákat, ballarellákat, zumparellákat, stb. kísérni, viszont egy tört ritmusos, vagy akár csak egy sima 2/4-es világban már kevésnek bizonyulnak. De nem kell elkeseredni, mert Andrea Piccioni és kortársai nagy érdeme pont abban áll, hogy megkeresték a hiányzó hangokat, adaptálták más keretes dobok technikáit, így formálva a tamburellót egy virtuóz, sokoldalú, kreatív ütôhangszerré. Aki kedvet kapott a közelebbi ismerkedésre, szeretettel várjuk az Ethnosoundban, ahol a tamburellón kívül sok más csörgôdobot és egyéb ütôhangszert kipróbálhat, vagy sokféle oktatóanyag között válogathat. G. J.

• A jazz-rock dobolás kialakulása • Mibôl alakult ki a popdobolás? • Zenekari gyakorlat, stílustan combo felállásban • A szelektív hallás és a dinamikai összhang • A dob hangolása, és a dobbôrök illetve fafajták hangzásbeli összehasonlítása • Hang és kép rögzítése, a dob mikrofonozása • A hangszer lelke, régi dobok felújítása, restaurálása • Beszélgetés a Verôfogás címû könyvrôl • Hogyan készül a Dobos Magazin? Az ötnapos tábor részvételi díja 25.000 Ft, amely magába foglalja a szállást, a napi háromszori étkezést, egy tábor-pólót és a programokat. Helyszín: Fonyód, Somogy megyei Önkormányzat Mátyás Király Gimnáziuma. Fekvése: 500 m-re a Balaton parti ingyenes strandtól, teljesen a központban. A vasútállomás 300 m.

Jelentkezni lehet 2010. május 31-ig, a jelentkezési lap letölthetô honlapunkról: www.dobosmagazin.hu • Információ: 06-30-261-8826 [email protected] A jelentkezés feltételei: 12 évet betöltött életkor, 18 év alatt szülôi beleegyezés, és legalább kezdô szintû dobtudás.

ékesítése, rt é k re e sz g n a h s Használt ütô as feltételekkel. lm a g ru s á d a e rb é b , adás, vétel, csere képviselet VIC FIRTH márka EVANS, AQUARIAN,

WWW.DOBBOLT.HU

1 Tel.: 0630/202026 áros u. 19. sz é M , st e p a d u B 6 raktár: 101

INTERJÚK ZISKÓ OLIVÉR DVD JUBILEUMI SZÁM 10 ÉVES A DOBOS MAGAZIN MELLÉKLET: VADÁSZ PÉTER HOLLÓSI LÁSZLÓ KÔSZEGI IMRE OROSZ MÁRTA

Recommend Documents