Interjú Dr. Győri Ferenccel az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézet Rekreáció és Sportegészségügyi Tanszék vezetőjével Készítette: Bagi Ágnes (rekreációszervezés-egészségfejlesztés szak) Szeged, 2013. szeptember 19. A Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézete által 2013. szeptember 18-20. között megrendezésre kerülő, „Leisure, Health and Wellbeing” elnevezésű nemzetközi konferencián több, a témában elismert szakember mutathatta be előadását. A prezentálók körében köszönthettük többek között Dr. Győri Ferenc főiskolai docenst is, aki a Testnevelési és Sporttudományi Intézet Rekreáció és Sportegészségügyi Tanszék vezetője. Győri tanár úr előadásának címe „Rethinking the relationship between sport, recreation and tourism”, avagy a „Sport, rekreáció és a turizmus kapcsolatának újragondolása” volt. Győri tanár úr földrajz-testnevelés szakos tanárként végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar földrajz szakán 1991ben. PhD fokozatát a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájában szerezte 2010-ben. Jelenleg az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézet sportturizmus, Magyarország gyógyvizei, atlétika, gimnasztika, erőfejlesztés és rekreációs edzéstan kurzusait oktatja. B.Á.: A ’80-as évektől kezdve mennyiben változott Szeged a rekreáció szempontjából? GY.F.: Úgy látom, a sportrekreáció lehetőségei átalakultak: bizonyos területeken romlottak, másutt kissé javultak. Akkoriban - ha csak a legegyszerűbb mozgáslehetőséget a futást, kocogást nézem -, volt a városban legalább 3-4 olyan sportpálya - salakos futópályával, rendben tartott környezettel, öltözőkkel – ahol lehetett kedvtelésből sportolni, atletizálni. Ma ezeknek a pályáknak az állapota erősen kifogásolható, esős időben, hóolvadáskor használhatatlanok. Persze – mivel a „láb az mindig kéznél van” – máshol is lehet futni. Akkoriban is jártak az újszegedi ligetbe, a Tisza-partra, vagy a Tisza-töltésre futni az emberek – ilyen szempontból nem sok új lehetőség született a városban. A városkörnyék – sajnos kissé távol eső – erdői a zöld sportok, a tájékozódási futás, vagy a természetjárás lelkes követői, versenyzői számára hasonló körülményeket kínálnak, mint korábban. De vegyük sorba a további sportrekreációs lehetőségeket is! Egy jót futni még viszonylag könnyen tud az ember bárhol, de aki mondjuk kerékpározni szeretne, az már valamivel rosszabb helyzetben van. A közutak egyre forgalmasabbak, az ember nem tud nyugodtan tekerni a mellékutakon, de sokszor a kiépített kerékpárutak sem megfelelőek: számos áthajtó van rajtuk, a minőségük gyakran kritikán aluli, sok helyütt pedig csak a gyalogos forgalommal együtt haladhatnak a kerékpárosok. Ezek a kerékpárutak tényleges sportolásra a legtöbbször alkalmatlanok, így, ha statisztikailag növekszik is számuk és hoszszuk, félreértés volna azt gondolni, hogy ezek valóban csábítanak a sportolásra. Az uszodák száma és vízfelülete ugyancsak változatlan maradt, köztudott, hogy nincs elég úszómedencénk, fedett uszodáról nem is szólva. Aki úszni szeretne, annak igen korán kell 1
kelnie, hogy találjon szabad úszópályát. Az úszósávok – a testnevelés órák, úszásórák, edzések miatt – késő estig foglaltak… éjszakai úszás persze van. Rekreációs szempontból azért nem feledkezhetünk meg az Anna-fürdőről és a Napfényfürdő Aquapolisról sem. Ez utóbbi fürdőkomplexum csúszdás élménymedencéivel, fitnesz és wellness szolgáltatásaival, gyógymedencéivel, strandfoci és strandröplabda pályáival, programkínálatával a rekreáció- és egészségturizmus dinamikusan fejlődő centrumává vált. Jó időben kedvező lehetőségek nyílnak vízi rekreációs programokra a Tiszán. Szegeden már a 19. században megalakult a „Csolnakázó Egylet”, majd az 20. század ötvenes éveiben meghonosodott kajak-kenu a város sikersportjává vált. E sportok háttérfeltételei gyakorlatilag persze hasonlóak, mint a ’80-as években. Igen tiszteletreméltó, amit a város vízi sportegyesülete vállal mind az utánpótlás-nevelés, mind a versenysport, újabban pedig a vízi rekreációs programok szervezése területén. Igyekeznek sok-sok színes programmal a vízitelepre csábítani a gyerekeket és felnőtteket, rendeznek többek között Tisza-átúszást, sárkányhajózást és számos kiegészítő versenyt, teljesítménypróbát, szerveznek nyári táborokat. Ami ugyancsak pozitív változásként emelhető ki: a Szegedi Sport és Fürdők Kft. egyre több szabadidős programot hirdet. Vannak továbbá népszerű, hagyományos akár több ezer fős tömeget megmozgató futóversenyek a városban, melyeket azonban alkalmanként nem mi, szegediek szervezünk, hanem egy budapesti sportszervező vállalkozás. A tömegversenyek egyébként éppen a ’80-as években indultak Szegeden. A szabadtéri sportpályák tekintetében a teniszpályák száma növekedett leginkább – ki vannak használva –, de nagy volna az igény a kispályás focira alkalmas, még több műfüves pályára is. A tornatermek a mindennapos testnevelés óra bevezetése óta különösen zsúfoltak délután. Persze jó, hogy bevezették a mindennapos testnevelést, de az ezzel együtt a nagyobb tornateremigényt még jó darabig nehéz lesz kielégíteni. Hosszú évtizedeken keresztül az iskolák abból tettek szert némi bevételre, hogy délutánonként kiadták a tornatermeiket mindenféle teremsporthoz, például kézilabdázóknak, kosárlabdázóknak, röplabdázóknak, asztaliteniszezőknek, újabban már az egyre népszerűbb floorballhoz is. Új tornaterem kevés épült mostanában, tehát a ’80-as évekhez képest alig javult ilyen szempontból az infrastruktúra. B.Á.: Miben különbözik egy aktív sportoló és egy „átlagember” rekreálódása? Milyen rekreálódási formák ajánlható számukra? GY.F.: Logikus gondolatnak tűnik, hogy egy aktív sportoló ne végezzen sportrekreációs tevékenységet, hiszen ez felesleges számára, mivel sporttevékenysége kielégíti mozgásigényét. Egészségi állapotát valószínűleg nem tudja a fizikai aktivitással tovább javítani, hiszen a sportoló, aki a csúcsteljesítmény felé törekszik „kicsattan” az egészségtől. Az ellenfelei mellett le kell győznie önmagát, a gyengeségeit és sokféle csábítást. Egy komoly sportoló felkészülése sok-sok önmegtartóztatással jár, így például: nem fogyaszthat korlátlanul és bármit, sokszor mást jelent számára a kikapcsolódás, mint az „átlagember” számára. Kétségtelen, hogy a sportoló számára a rekreációt a legtöbbször a nyugalomban, akár aktív szellemi tevékenységgel tanulással, olvasással, zenehallgatással eltöltött szabadidő jelenti. Ugyanakkor, bármilyen furcsa, mozgásos-rekreációs tevékenységre is lehet igénye, hiszen a sportágak specifikus 2
mozgásanyagának gyakorlása mellett a másfajta sportágakban való részvétel kikapcsolódást, felüdülést, regenerálódást jelenthet számára. Természetesen annak, aki nem sportol versenyszerűen, a mozgásos rekreáció nagyon ajánlott és üdvös. Ehhez hozzá kell fűznünk azonban azt is, hogy rekreációs sporttevékenységet nemigen lehet sokáig kényszerből, „savanyú arccal” végezni. A sportrekreáció lényege ugyanis az az élmény és állapot, amit a sporttevékenység gyakorlása nyújt. A Csíkszentmihályi Mihály által megfogalmazott áramlatélmény, a „flow” – ami teljes belefeledkezést, bevonódást jelent az adott tevékenységbe – akkor jön létre, ha a szervezet fokozatosan adaptálódik a növekvő terheléshez. Minél inkább belemerül valaki a sporttevékenységbe, annál jobbak lesznek képességei, ezért egyre magasabb kihívások mellett éli meg „flow” élményét. Az is lehet, hogy eleinte heti 1-2, félórás edzés is elegendő számára, később ez már heti 4-5 alkalomra, alkalmanként akár egy-másfél órás edzésekre is változhat. Ettől persze a rekreációs sport még nem válik egyenes úton élsporttá, ám idővel sokan szeretnék akár a versengés, versenyzés ízét, hangulatát is megérezni. B.Á.: Rekreáció MSc képzést szeretnének indítani Szegeden két szakiránnyal: a sportrekreáció-sportturizmussal, illetve az egészségmegőrzés-rehabilitációval. A kérdésem pedig az lenne, hogy miért összepontosít a TSTI mindezekre? Milyen beállítottságú személyeknek ajánlott ez a képzés? GY.F.: A mesterképzés célja mindig az, hogy olyan hozzáértő, az elméleti anyagot jól ismerő és a gyakorlatban is pallérozott munkaerőt bocsásson ki, mely megfelel a piac magasabb szintű igényeinek és elvárásainak. Úgy gondolom, hogy a rekreáció terén gyakorlati szakemberből is eleve kevés van a piacon – ezt kutatók, szakdolgozók gyakran megállapítják. Az uszodákban, szállodákban, szabadidőközpontokban nincs elég rekreátor, ezért aki a rekreációszervezés szakirányon végez, az – nagy valószínűséggel – az átlagnál jobb eséllyel pályázhat ezekre a munkahelyekre. Az alapszak azoknak ajánlott, akik úgymond szeretik a „kétkezi” munkát, szeretnek odaállni és a gyakorlatot együtt végezni az emberekkel, például teniszpartnerként és oktatóként is megállják a helyüket. Munkájuk – hiszen emberekkel közvetlenül foglalkoznak – jó emberismeretet, sok empátiát, intuitív képességet igényel. De azt se felejtsük el, hogy a rekreáció színterein nem elegendő a vendégekkel való személyes törődés, mindezt szilárd szakmai alapokon állva, egy korszerű egészségfilozófia mentén kell megvalósítani. Aki „reki M” szakra jelentkezik, azt elsősorban arra kell kiképezni, felkészíteni, hogy megszerzett tudása, ismeretei képessé tegyék a különféle rekreációs szolgáltatásokat nyújtó intézmények vezetői feladatainak ellátására. Ugyanakkor nyitva áll előttük az oktatói és a kutatói pálya is. A TSTI filozófiájában a sport, mint a rekreáció egyik leghasznosabb eszköze szerepel. Mind a sportrekreáció, mind a sportturizmus – és persze ezek kutatása is – olyan multidiszciplináris területeket jelentenek, amelyek elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt sokféle tudományszak bevonását igénylik. A sport és a rekreáció kapcsolatában kicsit hasonló a helyzet, mint a sport és a testnevelés vonatkozásában: a testnevelés és a sport nem ugyanazt jelenti, hiszen alapvetően más a céljuk, feladatuk. Ugyanakkor vannak közös céljaik, közös feladataik, eszközrendszerük pedig sokszor megegyezik. A rekreációval ugyanez a helyzet. A sportnak és a rekreá3
ciónak van egy nagy közös területe, melyben a célok, feladatok, eszközök közösek. Mint ahogyan testnevelő tanárok képzésében kitüntetett szerepet kap a sport, hasonlóképpen óriási jelentőséget kap a rekreációs szakemberek képzésében is. A sportturizmus pedig a sportnak, rekreációnak és a társadalom térbeli mobilitásának olyan kombinációja, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy szerte a világon az egyik leginkább feltörekvő szolgáltatási ágazat. Rendkívül népszerű, már csak azért is, mert a szabadidő eltöltésének igen hasznos és élvezetes formájának bizonyul. Szerte a világon és Magyarországon is régóta megvannak a gyökerei. Kiszakadni a városi környezetből, kimenni a zöldbe, járni a hegyvidéket, erdőt, evezni, síelni, kerékpározni mi magyarok is nagyon szeretünk. Nem csak élvezzük ezeket az aktivitásokat, azok jótékonyan hatnak testi-lelki egészségünkre is. Mindamellett el kell mondani azt is, hogy bár egyre többen veszünk részt bennük, még mindig nagyon kevés jó szakember dolgozik ebben az ágazatban. Ezért is van szükség a különféle új képzési formákra, szakokra. Az egészségmegőrzés-rehabilitáció szakirányon természetszerűleg számítunk az Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet munkájára is. B. Á.: Mi a különbség a versenysport illetve a sportrekreáció között? GY.F.: A sport és a rekreáció két önálló entitás: az egyik alma, a másik körte. Mindkettőnek vannak saját, csak rá jellemző tulajdonságai, de közös, egymást szintén jellemző attribútumai is. A versenysport célja a versenyzés, melynek eszköze a sport. A sportrekreáció olyan rekreációs tevékenységet jelent, melynek elsődleges célja a sport kínálta élménykeresés, egészségmegőrzés, fizikai kondicionálás. A rekreációs sport kifejezés ugyanazt jelenti, csak épp a sport nagy rendszere felől szemlélve. Ha rekreáció szimbolikus tartományában beszélünk a jelenségről, akkor sportrekreáció kifejezés, ha a sport szemszögéből vizsgálódunk, akkor a rekreációs sport kifejezés a helyes. Ami biztosan közös a versenysportban és a sportrekreációban: mindkettőhöz jól képzett szakemberek kellenek. Nagyon határozottan küzdök az ellen, hogy a rekreációs sportot valamiféle lebutított, csökkentett értékű sporttevékenységként fogjuk fel! Nagy hibának tartom, ha úgymond a „sport” és a „rekreáció” között edzésgyakorisággal, megtett távval, intenzitással, vagy a pulzusértékekkel „különbséget” teszünk. A mennyiségi különbségek ettől persze léteznek – és kell is, hogy létezzenek –, de ezek nem magyarázhatják a célokat! Nem ezektől válik egy edzés sportedzéssé, vagy rekreációssá! A sportrekreáció arról szól, hogy a sportolás végső soron élményt, örömöt, pozitív önértékelést, egészséget jelent-e végzője számára. És ehhez hozzátartozik az is, hogy ehhez a „sikerhez” az edzéseken gyakran éppúgy „meg kell szenvedni”. B. Á.: Mit értünk a sportturizmus kifejezés alatt? Életstílus, vagy csak egy „divathullám”? Gy.F.: Életstílust és divatot is értelemszerűen. Nagyon sok ember választja szabadidős tevékenységként. A turizmus olyan térbeli mozgás, melynek során elutazunk, kiszabadulunk az otthoni környezetből, nem kötelességből indulunk útnak, vagyis olyasfajta tevékenység, amit örömmel végzünk. Ezért is van annyi hasonlóság a sportolás, a rekreációs és a turisztikai tevékenységek között, mert ezeket a szabadidőnkben önként vállaljuk és mindtől valami élményt, valamiféle jó érzést, testi-lelki feltöltődést várunk. 4
Az aktív sportturizmusra, melyben az elutazás célja a sporttevékenység gyakorlása – pl., síelés, hegymászás –, ma már egészen komoly ipar épül. De a sportturizmushoz tartozik az ú.n. passzív sportturizmus is – amikor elutazunk megnézni egy mérkőzést, tehát szurkolóként vagyunk jelen, vagy esetleg meglátogatjuk a sport nagy szentélyeit, nevezetes helyeit. Meg kell jegyeznünk, hogy ez sem lehet teljesen passzív magatartás. Sportturizmusról tehát akkor beszélünk, amikor önkéntes utazásunk motivációja a sport. A sport szemszögéből viszont beszélnünk kell a „turisták sportjáról” is, vagyis azokról a sportaktivitásokról, amelyek a nem sportcélú turisztikai utazások kapcsán felmerülnek például: ha Kecskemétre városnézőbe megyek, végig látogatom a múzeumokat és templomokat, de emellett még kimegyek Bugacra lovagolni, akkor mint turista, a klasszikus kulturális kínálat mellett élek a sportturisztikai lehetőségekkel is. B. Á.: A három különböző terület – sport-rekreáció, sport-turizmus, rekreáció-turizmus - közül melyik a legnépszerűbb hazánkban? Mindhárom egyaránt fontos és egyre népszerűbbé válik. Tudni kell, hogy szorosan kötődnek egymáshoz, hiszen ezek a sport, a rekreáció és a turizmus metszethalmazait jelentik. Mindhárom kulturális jelenségként írható le, melyek szorosan kapcsolódhatnak egymáshoz és komoly gazdasági hatásuk van. Sok közös tulajdonsággal rendelkeznek, s természetesen létezik olyan tevékenység is, amely mindhárom szimbolikus tartományba beleillik: Ha például a Mátrába utazom, hogy részt veszek egy hosszú távú kerékpáros teljesítménytúrán, akkor turista vagyok, mert önként elutazom otthonról, sportember vagyok, mert teljesítmény-centrikus fizikai tevékenységben veszek részt, ha pedig jól is érzem magam közben, élményekkel töltődök fel, valószínűleg kedvező rekreációs hatása is lesz a dolognak. B. Á.: Köszönöm az interjút Dr. Győri Ferenc tanár úrnak, s további sikeres munkát kívánok!
5
