Innovációs elemek az élelmiszertudomány egyes területein

Innovációs elemek az élelmiszertudomány egyes területein

Bitáné Bíró Boglárka – Dr. Molnárné Barna Katalin

Innovációs elemek az élelmiszertudomány egyes területein

2

A Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 által támogatott, a „Transnational Innovation Platform from Cropfield to Table” című HUHR/1001/2.1.3/0001 projekt keretében készült oktatási e-learning tananyag

A kötet szerzői

Bitáné Bíró Boglárka – egyetemi tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Dr. Molnárné Barna Katalin – egyetemi docens, Pannon Egyetem

Lektor: Dr. Nagy Mónika Zita, egyetemi adjunktus, Kaposvári Egyetem

Kiadó: Kaposvári Egyetem H-7400, Kaposvár, Guba S. u. 40.

Kaposvár, 2012.

3

Tartalomjegyzék 1.

Előszó ....................................................................................................................................................... 6

2.

A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program bemutatása .............. 8 2.1.

A programok felépítésének két fontos jellemzője .......................................................................... 9

2.2.

A Program rövid bemutatása egy konkrét projekt alapján ........................................................... 11

3.

EU szabályozás és jogharmonizáció dióhéjban ..................................................................................... 13

4.

A növényi termékek nyomon követése az asztalig................................................................................ 16 4.1.

A szabályozás alapjai ..................................................................................................................... 16

4.2.

A minőség hatása .......................................................................................................................... 18

4.2.1.

Élelmiszerminőség ................................................................................................................. 20

4.3.

Élelmiszerbiztonság ....................................................................................................................... 24

4.4.

Minőségbiztosítási rendszerek a növénytermesztésben .............................................................. 25

4.5. Kutatás, fejlesztés és innováció a növénytermesztés területén. Hazai és nemzetközi együttműködési lehetőségek – esettanulmány ........................................................................................ 29 4.5.1. Nemzetközi viszonyok – Az Eszéki Egyetem kutatási eredményei .............................................. 29 5.

Az állati termék nyomon követése ........................................................................................................ 32 5.1.

Takarmányozás .............................................................................................................................. 34

5.2.

A takarmánygyártás nyomonkövethetősége hazánkban .............................................................. 35

5.3.

Állattenyésztés .............................................................................................................................. 38

5.3.1. Az állati termékek minőségszabályozása .................................................................................... 39 5.3.2.

Az állatvédelem szabályozása................................................................................................ 39

5.3.3.

Az EU állategészségügyi szabályozása ................................................................................... 39

5.4.

A gazdasági állatok elhelyezéssel szembeni követelményei ......................................................... 41

5.4.1.

A gazdasági állatok ápolása, gondozása ................................................................................ 42

5.4.2.

Az állatokkal való bánásmód alapelvei, az állattartás általános állatvédelmi szabályai ....... 44

5.4.3.

Az állattartás általános állatvédelmi szabályai ...................................................................... 45

5.5.

Az állategészségügy szabályozása ................................................................................................. 50

5.5.1. 5.6.

Az állattartásra vonatkozó egészségügyi szabályok .............................................................. 50

A minőségbiztosítás szerepe az állattenyésztésben...................................................................... 53 4

5.6.1. Az állattartás általános minőségügyi előírásai ............................................................................ 55 5.7.

Jogharmonizáció és innováció az élelmiszerbiztonságban............................................................ 57

5.7.1. 5.8.

Minőségügyi rendszer kiépítésének lehetőségei a mezőgazdasági vállalkozásokban .......... 59

Kutatási aktivitás az állati termék nyomon követhetőségével kapcsolatban – esettanulmány ... 64

5.8.1. A Kaposvári Egyetem - Állattudományi Kar, Takarmányozástani Tanszék innovációs kapacitása .............................................................................................................................................. 64 Irodalomjegyzék ............................................................................................................................................ 68

5

1. Előszó A közös magyar-horvát határ és határtérség történetileg a legösszetettebb magyar államhatárszakasz. Minden korábbi időszakban megjelent valamilyen formában a határ kezelésének, az egymás mellett, avagy egymással békésen együtt élés és együttműködés mikéntjének a kérdése. A határ mentén való együttélésnek és kooperációnak teljesen új tartalmat adott Horvátország 1991-es függetlenné válása, Magyarország csatlakozása az EU-hoz 2004-ben, illetve Horvátország jelenleg is napirenden lévő EU-s csatlakozási folyamata. A Kedves Olvasó olyan könyvet tart most a kezében, amely az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési időszakában végrehajtásra kerülő Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósult „Szántóföldtől az Asztalig (Transnational Innovation Platform from Cropfield to Table)” című projekt terméke. A horvátországi élelmiszer ügynökség (HAH, Eszék), mint társult partner részvételével megvalósuló projektben a vezető kedvezményezett a Kaposvári Egyetem (KE, Kaposvár) mellett partnerként a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara (SKIK, Kaposvár), a Dél-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség (DDRIÜ, Pécs) és az Eszéki Josip Jurij Strossmayer Egyetem (Eszék) oktatói és kutatói vettek részt. A programok célja az volt, hogy a résztvevők már működő rendszerek bemutatásán keresztül megismerhessék a hálózatos együttműködés előnyeit, kialakításának lehetőségeit, illetve azokat az innovációs trendeket, lehetőségeket és tapasztalatokat, amelyek jelen vannak az élelmiszeripar területén. A projekteredményekből tananyagok készülnek szakközépiskolák és felsőoktatási intézmények hallgatói, oktatói számára. A humántőke újratermelése, hasznosítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak, s azon belül különösen a középiskolásoknak ugyanis a középfokú iskolák rendelkeznek azzal a tudástranszferrel, amelyek a jövő nemzedékét alapozzák meg. A tevékenységek megvalósítása hozzájárult egy e-learning tananyag összeállításához is, amely a projektben résztvevő oktatók és kutató szakemberek tapasztalatait kívánja bemutatni a középiskolás hallgatók számára. Ezzel lehetőséget biztosítva nemcsak arra, hogy a diákok 6

megismerkedjenek a napjainkban egyre terjedő projektek világával, hanem a manapság egyre fontosabbá váló kutatási területével is, azaz az élelmiszer nyomon követésével a szántóföldtől egészen az asztalig.

7

2. A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program bemutatása A Magyarország – Horvátország IPA (Instrument for Pre-Accession Assistance – Előcsatlakozási eszköz) Határon Átnyúló Együttműködési Program az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési időszakában kerül végrehajtásra. A Program intézményi struktúráját Magyarország és Horvátország közös döntése alapján ún. „megosztott irányítási rendszerben” alakították ki. A program előzményeként a magyar-horvát határon átnyúló együttműködések, már 2002-ben elkezdődtek, és ebben az évben kezdeményezték a határ menti helyi szereplők a Magyar - Horvát Kísérleti Kisprojekt Alap elindítását a magyar nemzeti PHARE program (Poland Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy - segély Lengyelország és Magyarország gazdaságának) keretében. A Kísérleti Kisprojekt Alap 2003-ban is meghirdetésre került. A kisprojekt alapok jellegüknél fogva a non-profit határ menti együttműködéseket tekintették fő céljuknak. A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Programot az Európai Bizottság 2008. március 13-án hagyta jóvá. A Program keretében a hét évre 52.433.025 € uniós forrás áll rendelkezésre. A Program széles körű lehetőségeket kínál a potenciális kedvezményezetteknek két prioritás – a Fenntartható környezet és turizmus és az Együttműködő gazdaság és közösségek közötti humánerőforrás-fejlesztés – keretein belül. Ennek megoszlása látható az 1. ábrán. 1. ábra: A Program fő finanszírozási területei

Forrás: http://www.hu-hr-ipa.com 8

2.1. A programok felépítésének két fontos jellemzője Vezető Kedvezményezett elv Ez az elv alapvető követelmény a támogatásban részvevők számára. A projektet – a tagokat – a Vezető Kedvezményezett képviseli, ez a szervezet van közvetlen kapcsolatban az adott projekt, valamint a Program közös végrehajtó szerveivel. A Vezető Kedvezményezett felelőssége, hogy egy partnerségi megállapodáson alapuló, jól működő partneri együttműködést állítson fel. Határon átnyúló hatás A határon átnyúló hatás teljesítése érdekében a projektekbe a határ menti terület magyar és horvát oldaláról egyaránt be kell vonni partnereket. A projekteket az ún. közös együttműködési kritériumok szerint kell tervezni és végrehajtani, azaz közös projektfejlesztés, közös humánerőforrás, közös finanszírozás, illetve közös projekt-végrehajtás feltételei szerint. Valamint az is fontos, hogy a projektek eredményeinek hatást kell gyakorolniuk a határ mindkét oldalára.

A Program, támogatásra jogosult területe Magyarország dél-nyugati határán, valamint Horvátország észak-keleti határán fekszik. A magyar és horvát megyékkel a támogatásra jogosult terület kiterjedése összesen 31.028 km2 (2. ábra). 2. ábra: Támogatásra jogosult területek

Forrás: http://www.hu-hr-ipa.com 9

A horvát oldalon a határmenti megyék (Muraköz, Kapronca-Körös, Verőce-Drávamente és EszékBaranya), illetve ezen túlmenően további négy megye is részt vesz a programban, mint kapcsolódó régiók (Varasd, Belovár-Bilogora, Pozsega-Szlavon és Vukovár-Szerémség), azonban az utóbbiak, csak a Programban rendelkezésre álló közösségi forrás maximum 20%-át vehetik igénybe. Magyarországon a támogatásra jogosult területet Zala, Somogy és Baranya NUTS III1 szintű megyék alkotják.

A Programban rész vevő partnereket számos szerv felügyeli, amely segítséget nyújt szakmai és adminsztrációs tevékenységekben egyaránt. Ezek a következők: 3. táblázat: A program szervezeti felépítése Irányító Hatóság

Nemzeti Fejlesztési Magyarországon

Igazoló Hatóság

Nemzetgazdasági Magyarországon

Ellenőrzési Hatóság

Kormányzati Magyarország

Ügynökség Minisztérium

Ellenőrzési

Hivatal

(NFÜ), (NGM), (KEH),

Közös Technikai Titkárság VÁTI Nonprofit Kft. keretein belül, Magyarországon (KTT) Információs Pont

a Területfejlesztési és EU alapok Minisztérium szerződteti Horvátországban

Ellenőrző szervek

VÁTI Nonprofit Kft. (Budapest, Pécs, Zalaegerszeg), Magyarországon a Területfejlesztési és EU alapok Minisztérium szerződteti Horvátországban

Forrás: http://www.hu-hr-ipa.com

1

NUTS: Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques; Statisztikai területi egységek osztályozási rendszere

10

A Közös Monitorig Bizottság (KMB) feladata a programvégrehajtás minőségének és hatékonyságának, valamint a projektek felelős végrehajtásának biztosítása és a projektek támogatásáról/elutasításáról szóló végső döntés meghozása az adott pályázati kiírás keretein belül.2

2.2.

A Program rövid bemutatása egy konkrét projekt alapján

A Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében a Kaposvári Egyetem 2011. októberében sikeresen pályázott az Inno-CropFood című projekt megvalósítására. A projekt együttműködő partnerei az Eszéki J. J. Strossmayer Egyetem, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara, a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség, és közreműködő partnerként a Horvát Élelmiszer Ügynökség is részt vesz a projektben. A projekt átfogó célja egy közös kommunikációs platform létesítése az agrár-élelmiszeripari érdekviseletek, szereplők és kutatók között, a célrégió K+F+I kapacitásainak bővítése céljából. A magyar-horvát határmenti régióban hagyományosan a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés jellemző, ehhez kapcsolódóan jelen van a mezőgazdasági és élelmiszeripari tudományos kutatóbázis a Kaposvári és az Eszéki Egyetemen egyaránt. A régió innovációs kapacitásának fejlődése szempontjából kívánatos lenne, ha a tudományos kutatások kikerülnének az egyetem falai közül és hasznosulnának a vállalkozói szférában is. A kutatóbázisok és a vállalkozások közötti hatékonyabb kapcsolat elősegítése érdekében a gazdaság különböző szegmenseit képviselő projektpartnerek egy közös kommunikációs platformot szeretnének létrehozni az agrárélelmiszeripar területén, amely alapja lehetne a további munkának.

2

http://www.hu-hr-ipa.com/hu/ 11

Az Inno-CropFood elnevezésű projekt célja tehát az, hogy a horvát-magyar határmenti régióban az agrár-élelmiszeripari érdekképviseletek, szereplők és kutatók a régió K+F+I-kapacitásának bővítése céljából egymásra találjanak. Ebben a rendszerben a különböző érdekképviseletek és vállalkozás-fejlesztésre létrehozott szervezetek – mint a SKIK, a DDRIÜ és a Horvát Élelmiszer Ügynökség – hídképző szerepet töltenek be a tudásközpontok és a gazdaság között. A projekt résztvevői tematikus workshopokat, tanulmányutakat szerveztek a „Szántóföldtől az asztalig” címmel a szakma képviselőinek, szakértőinek meghívásával a kutatóhelyek munkájának megtekintése, valamint jó gyakorlatok megismertetése és a gazdasági szféra igényeinek feltárása érdekében. A programok célja az volt, hogy a résztvevők már működő rendszerek bemutatásán keresztül megismerhessék a hálózatos együttműködés előnyeit, kialakításának lehetőségeit, illetve azokat az innovációs trendeket, lehetőségeket és tapasztalatokat, amelyek jelen vannak az élelmiszeripar területén. A projekt fő tevékenységei: •

Az élelmiszeriparral kapcsolódó együttműködésen alapuló horvát és magyar jó gyakorlatok megismerése tanulmányi látogatásokkal annak érdekében, hogy a célrégióban a hálózatos K+F+I együttműködés a tapasztalatokkal segítve javuljon.

•

Írásbeli anyagok elkészítése a műhelyek, valamint a jó gyakorlatok tapasztalatai alapján, amelyek megalapozzák a közös agrár-élelmiszer szektorhoz kötődő kutatási-fejlesztési és innovációs együttműködés potenciáljának feltárását, lehetséges fejlesztési irányait.

•

Ez utóbbi stratégiai javaslatként kerül megfogalmazásra, kiemelten a partnerek érdekeltségi viszonyai alapján.

•

A projekteredményekből tananyagok készülnek szakközépiskolák és felsőoktatási intézmények hallgatói, oktatói számára.

A projekt megvalósítási területe Somogy, Baranya és Osijecko-Baranjska megyék a 2011.10.01 – és 2013.01.31. között. A projekt célcsoportjai a projekt megvalósítás területén folyó kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységgel kapcsolódó mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők, kutatók, szakértők, 12

innovátorok és innovációt felhasználók; közvetetten pedig a potenciális innovatív termelők, hallgatók és képzési intézmények is bevonásra kerültek. A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásai nemcsak az európai uniós források igénybe vételére biztosítanak lehetőséget, hanem egyfajta előkészítésnek is tekinthető a „szántóföldtől az asztalig” szemlélet elterjedésének. Az emberek, a tudatos vásárlók ugyanis szeretnék megismerni a fogyasztott termékeik eredetét. A fogyasztók védelmét több Európai Uniós szabályozás védi, ezeknek a bemutatására a következő fejezetben kerül sor.

3. EU szabályozás és jogharmonizáció dióhéjban Az Európai Unióban már évtizedekkel ezelőtt megteremtődött az igény a fogyasztók védelmére, az asztalunkra kerülő élelmiszerek biztonságossá tételére. Ez az igény törvényi szabályozásokban – rendeletekben (178/2002/EK) – öltött testet és Magyarországon a csatlakozás után került bevezetésre. A jogharmonizáció, különböző okok miatt csak 2008-ra fejeződött be és a megfelelő ellenőrzési kompetenciákkal rendelkező szervezetet – Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – 2012-ben hozták létre. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény rendelkezik a nyomon követhetőség rendszeréről, az élelmiszerlánc szereplőiről, azok kötelezettségeiről, az állami felügyelet működéséről és a járványokról is.

Az élelmiszerellátást, az élelmiszerbiztonságot összetett társadalmi és gazdasági okok miatt, napjainkban megkülönböztetett figyelem kíséri. Az élelmiszerellátás a gazdaságnak meghatározó szegmense, közismerten stratégiai és politikai kérdés, miközben a fogyasztókban mindinkább tudatosul, hogy az elfogyasztott élelmiszerek hatással vannak az egészségükre. Az elmúlt évek országhatárokon átnyúló, a média érdeklődésével kísért élelmiszerbotrányai a fogyasztók figyelmének középpontjába helyezték az élelmiszerbiztonságot és az élelmiszerellátást. Érthető tehát, hogy az EU tagállamaiban különösen nagy hangsúlyt kapott az „áruk szabad áramlása” 13

elv biztosítása mellett a fogyasztók védelme, aminek megvalósításához nem elégséges csupán az előállítás és forgalmazás területét felügyelni, vizsgálni kell az előállítás előtti és a forgalmazás utáni lépéseket is, nyomon kell követni az alapanyagok útját a „szántóföldtől az asztalig” tehát teljes élelmiszer-láncban. 3. ábra: Az élelmiszerlánc szereplői és a közöttük lehetséges kapcsolatok

Forrás: www.agrarkamara.hu A teljes élelmiszerlánc felügyelete, a teljes nyomon követhetőség (3. ábra) a fogyasztói bizalomhoz szükséges garanciák iránti igény miatt már nem volt hatékony a korábbi széttagolt, szakterületekre osztott, részeket felügyelő, elkülönült hatósági rendszer (állat-, növény,közegészségügy) hazánkban, így került megalkotásra az egységes élelmiszerbiztonsági szervezet, amelyhez szükségessé vált az élelmiszerlánc egészét átfogó szakmai jogszabályok egységes szemléletű áttekintése és egységes jogi környezetbe rendezése. A „szántóföldtől az asztalig” elv szerint a talajvédelem, növényegészségügy, növényvédelem, takarmányozás, állat-egészségügy, állatgyógyászat, élelmiszer-biztonság, élelmiszer-minőség alapvető kérdései nem választhatók szét egymástól. Az élelmiszerbiztonság érdekében figyelembe kell venni az élelmiszertermelési folyamat minden lépését, az elsődleges termelést, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszát, beleértve az állati takarmány előállításától az élelmiszerek értékesítéséig és végső fogyasztóhoz jutásáig, hiszen a lánc minden elemének hatása lehet az élelmiszerbiztonságra. A korábbi szabályozáshoz képest terjedelmében is a felére csökkenő új törvény egységes szerkezetben és 14

eljárásrendben foglalja össze az előírásokat. Ezáltal azok átláthatóbbá, egyszerűbbé válnak a jogalkalmazó, az élelmiszervállalkozó és a fogyasztó számára is, ami könnyebb tájékozódást biztosít az alapvető előírások között. Az élelmiszerláncról és annak hatósági felügyeletéről szóló törvény (a továbbiakban: Éltv) fő célkitűzéseiben az alábbiakat szolgálja: •

a fogyasztói bizalom erősítése

•

a fogyasztók biztonságának növelése,

•

a hatékonyabb, racionálisabb és olcsóbb élelmiszer-biztonsági hatósági tevékenység megteremtése.

A törvény célja tehát az élelmiszerlánc szereplőire vonatkozó követelmények megfogalmazásával és az egységes hatósági felügyelet megteremtésével, a végső fogyasztók egészségének védelme. A törvény megalkotásakor az alábbi három kiemelt szabályozási célt kellett teljesíteni: 1. Megerősíteni az élelmiszer-biztonsági ellenőrzés és szankcionálás eszköztárát. 2. A hatósági jogköröket egységesen a teljes élelmiszerlánc tekintetében eljáró élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságra telepíteni. 3. Meghatározni az élelmiszer-biztonsági célból nyilvánosságra hozható és kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok körét.

15

4. A növényi termékek nyomon követése az asztalig Az alábbi fejezetben rövid áttekintést adunk a növényi termékek nyomon követési rendszeréről, azaz a szabályozás rendjéről a szántóföldtől egészen az értékesített termékig (asztalig). A szabályozás jelentősége néhány folyamatban lévő kutatás példáján keresztül is bemutatásra kerül.

4.1.

A szabályozás alapjai

A nyomon követési rendszerről a 2003. évi LXXXII. törvény tett először említést. Az Európai Uniós csatlakozás előtt a magyar élelmiszeripar működését döntően a magyar törvények és rendeletek szabályozták. A belépés után, az EK rendeletek lettek a meghatározóak. Ezek közül a legfontosabb a 2005. január 1-től érvénybe lépő 178/2002 rendelet, ami a nyomon követhetőség kötelező alkalmazását írja elő az egész élelmiszerláncban. Az Európai Parlament és Tanács rendelete azonban hozzáfűzi, hogy a kötelező nyomonkövethetőség a biztonságos és egészséges árukra vonatkozik és csak akkor érhető el, ha az egyes tagállamokban az élelmiszerek és takarmányok biztonságára vonatkozó követelmények nem különböznek egymástól.3 Az érvényben lévő jogszabály alapelveket nem mutat be, ezért több nagy volumenű projekt keretében eljárásokat fejlesztettek ki a nyomon követhetőség megoldására.4 Az eljárás célja, hogy visszakövethetővé tegye az élelmiszereket egészen az előállító gazdaságig. A nyomon követhetőség biztosítása esszenciális fontosságú az élelmiszeriparban.5 A nyomon követett termék olyan termék, amelynek azonosítóval ellátott csomagolása van, amely biztosítja a termék visszakövethetőségét. A nyomonkövetés teljesülése érdekében azonban a számlák megőrzése mellett saját rendszereket is működtetni kell.6 A nyomon követési rendszer alapja tehát

3

Biacs, P. (2005): Európai Unióhoz csatlakozásunk első éve: javuló élelmiszer-biztonság, új eszközök, uniós rendeletek, Élelmezési Ipar 59 (8) 212 Solymosi V. (2005): A nyomon követési rendszer működtetésének lehetőségei az élelmiszervertikumban 5 Philipbert, G.-Kandolf, H. (2005): Food-safety. Article on the net 6 Szabó E. (2005): Nyomon-követhetőség az élelmiszerláncban. www.cfri.hu 4

16

a helyes dokumentáció, amely háromféle módon valósulhat meg: manuális vagy papír alapú dokumentáció; számítógépes dokumentáció illetve a kettő kombinációja.

Az egyes dokumentációs eljárások közötti különbséget a kiépítési és működtetési költségek jelentik. A papíralapú rendszer költségei ugyan alacsonyabbak az elektronikushoz képest, de jelentős hátránya az, hogy nem környezetbarát. A másik számba vehető tényező a hatékonyság, ami egyértelműen az elektronikus rendszer oldalára billenti a mérleget. Elmondható tehát, hogy főként a költségtényező gátolja a nyomon követési rendszer széles körben való alkalmazását. Hozzá kell azonban tenni, hogy a rendszer működtetése többletértéket képez, a fogyasztó és a termék szempontjából egyaránt.7 Fontos tudni, hogy az élelmiszeriparban alapvetően kétféle nyomon követési rendszer különböztethető meg egymástól. Létezik a felülről lefelé irányuló rendszer, melynek lényege, hogy a végső felhasználó (fogyasztó) irányából történik a visszakeresés. Erre jó példa a napjainkban gyakran előforduló élelmiszerbotrányok azaz, a fogyasztó oldaláról érkeznek a bejelentések és ezt követően kezdődik a visszakeresés. A másik eset az alulról felfelé irányuló nyomon követés, azaz a termelő irányából történő visszakeresés. A cél itt a termék nyomon követése a szántóföldtől az asztalig. Az élelmiszer-felügyeletnek a legnagyobb kihívást az áruk szabad mozgása nyomán szükségessé vált élelmiszer-biztonsági felkészültség magas szintű fenntartása jelenti (www.agroline.hu). Az élelmiszerbotrányok gerjesztette fogyasztói bizalmatlanág megnövelte az igényeket a tiszta, nyomon követhető és biztonságos élelmiszerek iránt.

Napjainkban az ellenőrző hatóságok az élelmiszereket már nyomon tudják követni a szántóföldtől az asztalig a fogyasztók biztonsága érdekében így probléma esetén hatékonyan és gyorsan képesek reagálni. Gondot jelent viszont, hogy miközben a vállalkozások számára törvényi kötelezettség az

7 Solymosi, V.-Biacs, P. (2007): Nyomon követés a takarmány-előállításban és az állattenyésztésben, Állattenyésztés és Takarmányozás 56 (2) 171182

17

önellenőrzés megszervezése, működtetése, addig a szabályozás területén még tapasztalhatók hiányosságok. Ennek az az oka, hogy nem minden gazdasági szereplő ismerte még fel, hogy egy termék visszahívása mindig sokkal drágább, mint a folyamatos prevenció, ezért a vidékfejlesztési tárca a jövőben további rendelettel kívánja megerősíteni a vállalkozói önellenőrzés szerepét. Ez azt jelentené, hogy ha az unió területén bárhol élelmiszer-kockázatot észlelnek, a gyorsriasztási rendszer segítségével azonnal riasztják a társhatóságokat. Az eljárás garantálja, hogy egy harmadik országból érkező visszautasított szállítmány ne kerülhessen be más határátkelőn az unió területére.8

4.2.

A minőség hatása

A biztonság mellett nagyon fontos tényező a minőség is. A minőség annak a mértéke, hogy egy adott termék saját jellemzőinek egy csoportja mennyire teljesíti a követelményeket. A minőség időben megelőzi a biztonságot, hiszen a vásárlás során alapvetően a minőséget keressük, és a biztonságot tételezzük fel.9 A növényi termékek minőségének kérdésköre az elmúlt száz évben kisebb-nagyobb intenzitással foglalkoztatta a hazai és a nemzetközi kutatókat. A növényi termékek minőségét ugyanis számos, három fő csoportba sorolható tényező befolyásolhatja: •

a növény genetikai tulajdonságai (biológiai tényezők),

•

az agroökológiai tényezők és

•

az agrotechnikai (termesztéstechnológiai) tényezők.

Egy-egy fajta/hibrid termésmennyiségének és minőségének kialakulását adott termőhelyen, az agrotechnika jelentős mértékben módosíthatja. Ezeket a hatásokat már az elmúlt század első éveiben hazánkban is kutatták (pl.: Kosutány, Cserháti, Hankóczy). Már ezekből az eredményekből is kiderült, hogy az agrotechnika intenzívebbé válásával nem járt együtt a minőség

8 9

MH/AgroLine 2011. november 24.: Nyomon követés az asztalig http://www.agroline.hu/hir/nyomon-kovetes-az-asztalig Biacs, P. (2006): Az élelmiszer-biztonság és az élelmiszer-ipari termékek piaci versenyképessége, Élelmezési Ipar 60 (1) 4-6

18

romlása, ugyanis a minőség sok tényező komplex hatásaként alakul ki. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a termesztéstechnológia és a minőség kapcsolatának helyes megítéléséhez azt is figyelembe kell venni, hogy a minőség nem abszolút fogalom. Az egyes termékek minőség szerinti megítélését a feldolgozás, a felhasználás módja határozza meg. Nagyon fontos azonban, hogy a termékminősítés során a minőség elbírálása objektív módszerek eredményein alapuljon.

A következőkben a növényminőségre ható tényezők közül az agrotechnika hatásai kerültek felsorolásra – a teljesség igénye nélkül – figyelembe véve azt is, hogy napjainkban az élelmiszerbiztonság is kiemelt helyen szerepel.

I. A minőségre közvetlenül ható tényezők •

tápanyagellátás o N-trágya mennyisége o N-trágya megosztása o makroelemek (N, P, K, S arány) o mikroelemek o trágyaformák (szervestrágya, műtrágyák)

•

öntözés o öntözővíz mennyisége o öntözési rend

•

betakarítás o módja o ideje

II. A minőségre közvetetten ható tényezők •

vetésváltás o direkt hatás (a talaj tápanyag- és vízkészlete, talajszerkezet, visszamaradt szervesanyagok mennyisége és minősége, stb.) 19

o indirekt hatás (lekerülés ideje, növényvédelmi kihatások, stb.) •

talajelőkészítés

•

vetés o ideje o állománysűrűség

•

növényvédelem (gyomirtás, betegségek és kártevők elleni védelem).10

Egy korábbi kutatásban a szerzők a növényminőség és az agrotechnika kapcsolatának vizsgálatakor, a különböző tényezők hatásának arányairól közölnek adatokat.11 A szerzők szerint egy adott őszi búza fajta sikértartalmának kialakulásában a klimatikus tényezőkön kívül a legnagyobb hatása a N-műtrágyázásnak van. Az adott fajtáknál több év átlagában a kutatások eredményei szerint a N-trágyázás hatása mintegy 40 %-os. 12

4.2.1. Élelmiszerminőség Az élelmiszerek minőségének jogi szabályozása Az élelmiszerjog szabályozása országonként eltérő, de minden esetben két fő részből állnak: •

Elsődleges, felhatalmazási jogszabályozás: amely meghatározza a kérdéses törvény célját és tárgyát, általános rendelkezéseket ad, illetve felhatalmazza az illetékes minisztert, hogy további, specifikus szabályokat alkosson a törvény keretein belül.

•

Az illetékes miniszter, illetve a belügyminiszter rendeletei: amelyek sokkal részletesebben határozzák meg a követelményeket az élelmiszerrel, annak termelésével és kezelésével kapcsolatban.

10

11

Dr. Győri Z-Pepó P. (1998): A gabonatermesztési technológiák és a minőség. Agro-21 füzetek, 1998.23.40-68. Jolánkai M. - Szalay T. - Szentpétery Zs. (1998): Agronomic impacts on wheat quality. Chemical impact of wheat production technics on

environment and ecology. Hung. Agric. Eng., 1996.8.23-25. 12

Dr. Győri Z-Pepó P. (1998): A gabonatermesztési technológiák és a minőség. Agro-21 füzetek, 1998.23.40-68.

20

Az élelmiszerbiztonságra vagy az élelmiszerminőségre vonatkozó rendelkezések több oldalról közelíthetők meg a vonatkozó rendelkezések meghatározásának típusa alapján: •

elsődleges törvénybe foglalt rendelkezések,

•

rendeletekbe foglalt rendelkezések, vagy

•

az előz kettő kombinációja.

A jogszabályozás megadhatja azokat az összetételre vonatkozó és a mikrobiológiai feltételekre vonatkozó előírásokat, szabványokat, amelyeknek mindenképpen meg kell felelni, pl: •

Élelmiszerek szándékos hamisítása (toxikus) anyagokkal,

•

Természetes élelmiszer-szennyezők.

A szabályozással elérni kívánt legfőbb célok: •

Az élelmiszert fogyasztók egészségének védelme (élelmiszerbiztonság),

•

Környezetvédelem (melléktermékek, hulladékok),

•

Tisztességes gyártók, forgalmazók védelme.

A Miniszteri rendeletek köre kiterjed: •

Az élelmiszerek összetétele és mikrobiológiai szabványaira,

•

Higiénés rendszabályok a készítésre, raktározásra és elosztásra vonatkozóan,

•

Feldolgozási eljárások, eljárási paraméterekre (pl. hőkezelés),

•

Az

élelmiszerrel

foglalkozóktól,

élelmiszergyártóktól

megkívánt

gyakorlatra,

előképzettségre, •

Élelmiszer előállításra szolgáló helyiségek tervezésére, építésére, engedélyezésére,

•

Hatósági személyek, élelmiszervizsgálók oktatására, előképzettségére,

•

Az élelmiszerek ellenőrzésére, elkobzására, forgalomból való kivonására, helyiség bezárására és az eljárás lefolytatására.

21

A magyar élelmiszertermelés jogi szabályozása Az alapelvek az előző fejezetekben vázoltakkal teljesen megegyeznek (4. ábra). Az élelmiszertermelés műszaki előírásait, az Élelmiszer Törvény (ÉT) határozza meg alapvetően, de nem teljes mértékben. 13

4. ábra: A hazai élelmiszer előállítás jogi szabályozó rendszere

Forrás: www.kemia.ektf.hu

Fontosabb fogalmak az élelmiszer előállítással kapcsolatban 1. Élelmiszer: minden olyan növényi, állati, vagy ásványi eredetű anyag, amely változatlan, előkészített, vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minősül élelmiszernek: a gyógyszer, gyógyhatású anyag és készítmény, gyógytápszer, anyatejet pótló tápszer, gyógyvíz, valamint a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz. 2. Élelmiszer-előállítás: A közfogyasztásra, vagy ilyen célú tovább feldolgozásra történő élelmiszer tisztítási, osztályozási, előkészítési, feldolgozási, csomagolási, tárolási műveletek összessége, vagy ezek részműveletei. 3. Élelmiszer-előállító: aki élelmiszer-előállítási tevékenységet folytat. 4. Élelmiszer-előállító hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszer-előállító tevékenységet folytatnak.

13

Minőség és minősítés szerepe az élelmiszeriparban: Eszterházy Károly Főiskola, kemia.ektf.hu/minoseg.ppt

22

5. Élelmiszer-forgalmazás: az élelmiszernek a viszonteladókhoz, vagy az élelmiszernek a fogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló szállítási, tárolási, előcsomagolási, kiszolgálási, értékesítési műveletek összessége, vagy ezek részműveletei, függetlenül attól, hogy a vendéglátás, közétkeztetés, vagy kereskedelmi tevékenység keretében történik-e. 6. Új élelmiszer: a belföldön még közfogyasztásra nem került olyan élelmiszer, amely új érzékszervi, összetételi, vagy táplálkozási jellemzőkkel rendelkezik annak következtében, hogy: •

részben, vagy egészben élelmiszer-előállításra korábban nem használt anyagból, vagy

•

lényegesen megváltozott összetételben, vagy

•

a korábbitól eltérő gyártási eljárással állították elő.

7. Új termék: minden olyan élelmiszer, amelyet az adott belföldi élelmiszer-előállító az adott élelmiszer-előállító helyen, és/vagy adott összetételben, és/vagy csomagolásban eddig még nem állított elő, továbbá minden olyan élelmiszer, amelyet az adott külföldi előállítótól adott összetételben, illetőleg csomagolásban eddig nem importáltak. 8. Közfogyasztás: a nem saját célra előállított élelmiszernek a lakosság által történő közvetlen fogyasztása, vagy ilyen célra élelmiszer-előállító által történő továbbfelhasználása. 9. Élelmiszer-fogyasztó: az élelmiszer végső felhasználója. 14

A minőség kialakítása és biztosítása a termelési folyamatban Az élelmiszeripari üzemen belül olyan menedzsment-eljárásokat kell megvalósítani, amelyek a jó előállítási gyakorlatra vonatkozó szabálygyűjteményben vannak előírva (Codes of Good Manufacturing Practice, CGMP).

A jó gyártási gyakorlat magában foglalja mindazon termelési műveleteket, amelyekkel a megfelelő élelmezés-egészségügyi biztonságú termék folyamatosan állítható elő (5. ábra). A GMP-előírás rendszere tartalmazza a szükséges műveleteket, gépi berendezéseket, eszközöket,

14

Minőség és minősítés szerepe az élelmiszeriparban: Eszterházy Károly Főiskola, kemia.ektf.hu/minoseg.ppt

23

ezek üzemi elhelyezését továbbá meghatározza a szükséges laboratóriumi vizsgálatokat, a higiéniai, egészségügyi előírásokat.

5. ábra Minőségi kör alakulása egy termelési folyamatban

Forrás: kemia.ektf.hu

4.3.

Élelmiszerbiztonság

Az élelmiszerbiztonsággal szembeni követelmények előírják azt, hogy a gazdálkodót terheli a felelősség azért, hogy az általa felhasznált anyagok és az általa forgalomba kerülő termékek élelmezési és takarmányozási szempontból biztonságosak legyenek. Ezáltal biztosítható az uniós agrárpolitika reformjának egyik legfőbb célkitűzését, a fogyasztók megfelelő minőségű, egészséges élelmiszerhez való jogát. Az élelmiszer-biztonságot szavatolni kizárólag úgy lehet, ha az adott termék „útja” során minden egyes, a termék előállításában és szállításában részt vevő szereplő (termelő, feldolgozó, csomagoló, kereskedő stb) azonosítható. Az azonosítás mellett azt is kell tudnunk, hogy melyik szereplő milyen műveleteket hajtott végre a terméken, milyen egyéb anyagokat használt fel előállítása, vagy feldolgozása során.

Az

illetékes

hatóság,

azaz

a

megyei

kormányhivatal

Élelmiszerlánc-biztonsági

és

Állategészségügyi Igazgatóságának munkatársai ellenőrzik a növénytermesztőket és az 24

állattartókat a követelmény betartására vonatkozóan. A hatóság azt vizsgálja, hogy a gazdálkodó megfelel-e az élelmiszer- és takarmányhigiéniai előírásoknak, valamint, hogy a gazdálkodó megfelelő rendszert működtet-e a nyomon követhetőség biztosítása érdekében. Ez azt jelenti, hogy naprakészen és pontosan vezeti-e a nyilvántartásait, megfelelő intézkedéseket hoz-e, ha élelmiszer- vagy takarmánybiztonsági követelményeknek nem felel meg a terméke, vagy ha gyanú áll fenn, hogy nem megfelelő a termék minősége. Mindezek mellett a hatóság azt is vizsgálja, hogy a gazdálkodó betartja-e a helyes állatetetési gyakorlatot, és biztosítja-e a megfelelő higiéniás körülményeket, illetve betartja-e a tárolásra vonatkozó előírásokat. Vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy a termelők rendelkeznek-e igazolással az állatállomány baktérium- és járvány mentességére vonatkozóan. Az ellenőrzés során a hatóság azt is ellenőrzi, hogy a gazdálkodó helyesen használja-e az állatgyógyászati készítményeket, növényvédő szereket és biocidokat, illetve a hulladékok és veszélyes anyagok tárolása megfelel-e az előírásoknak. Az előzőekben ismertetett alapelvek mentén külön követelménycsoportok vonatkoznak az állattartók (a tej- és tojást termelők számára), a növényi eredetű élelmiszert és takarmányt előállítók részére. 15

4.4.

Minőségbiztosítási rendszerek a növénytermesztésben

A különböző szektorok (növénytermesztés, állattenyésztés) között nem tapasztalható különbség az élelmiszerbiztonságot illetően. Az azonban megfigyelhető, hogy mivel a nyomon követhetőség először az állati termékek előállítása esetében jelent meg, a növényi termékek előállításánál alkalmazott követelmények kevésbé szigorúak, mert nehezebb a nyomonkövetés „kiépítése”. Azonban folyamatosan történnek lépések annak irányában, hogy az élelmiszerlánc elejét, az elsődleges termelést is bevonják az élelmiszerszabályozás hatálya alá, amely maga után vonja egyúttal a minőségirányítási rendszerek bővülését is. A minőségirányítási rendszereket különböző ismérvek alapján csoportosíthatjuk:

15

http://www.kolcsonosmegfeleltetes.hu/KölcsönösMegfeleltetés/JFGK/JFGK11.aspx

25

•

Tanúsíthatóság: ez egy független szervezet általi igazoláshatóság, amely megfelel az előírt szabványoknak (Terméktanúsítást-, és a Minőségügyi rendszerek tanúsítását irányító tanúsítási szervekre vonatkozó általános feltételek).

•

Elfogadottság: a rendszer nemzetközi elfogadását, alkalmazását jelenti.

•

Lefedettség: az adott irányítási rendszer élelmiszeripar szegmensekre vonatkozó alkalmazhatóságát jelenti.

Az előzőekben már említettek alapján – nincs jelentős különbség a szektorok között az élelmiszerbiztonságot illetően – ezért az egyes minőségbiztosítási rendszerek bemutatását a következő „Állati termékek nyomon követése” téma után mutatjuk be részletesen. 16 A minőségbiztosítás gyakorlata a növénytermesztésben A rendszerváltás után kialakult rengeteg kisparcellán termelő őstermelő és kistermelő többsége nem alkalmazza az előzőekben említett minőségbiztosítási rendszerek egyikét sem. Ezen termelők esetében a nyomon-követhetőséget, a minőség biztosítását még ma is a táblatörzskönyv, a permetezési napló, újabban pedig a gazdálkodási napló jelenti. Az Európai Uniós csatlakozás után felértékelődött az igény, hogy a korábban vezetett, de számon kevésbé kérhető dokumentumokat hivatalosan is ellenőrizhetővé tegyék. A nagygazdaságok többsége korábban rendszeresen részletesen vezette a táblatörzskönyveket, de a ki- és őstermelők esetében azonban a gazdálkodási események rögzítése legtöbbször elmaradt. Viszont bizonyos támogatások igénybevételéhez elengedhetetlen követelmény a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat betartása, amelyet rendeletekkel szabályoznak. Ezen FVM rendeletek (150/2004 (X.12.) és 151/2004. (X.13.)) Kötelező nyilvántartások melléklete tartalmazza: „A gazdálkodónak a mezőgazdasági parcellán végzett tevékenységéről naprakész nyilvántartást kell vezetni az VM (Vidékfejlesztési Minisztérium) által rendszeresített formanyomtatványon, a gazdálkodási naplóban…” Ennek értelmében a támogatási programokban résztvevő termelőknek vezetniük kell a gazdálkodási és a permetezési naplót is, a táblatörzskönyv vezetése azonban nem kötelező. Ezen dokumentumok adatai a folyó gazdasági

16

Szathmári Zs. – Győri Z. (2007): Minőségbiztosítás és nyomon követhetőség a növénytermesztésben. In Agrártudományi Közlemények, 2007/26. különszám

26

évre vonatkoznak, azaz szeptember 1-jétől a következő év augusztus végéig terjedő időszakra rögzítenek információkat. A nyilvántartásokat 2006/2007 gazdálkodási évtől kötelezően kell vezetni. 17 A jövőre vonatkozó következtetések A növénytermesztők nincsenek könnyű helyzetben amikor a piac elvárásainak megfelelő minőségű termékeket szeretnének értékesíteni. A minőségbiztosítási rendszerek kiépítése drága, mindemellett ezzel együtt megnőnek a termelőket sújtó adminisztrációs többletmunkák is. A termelőknek nehéz eldönteni, hogy melyik rendszert vezessék be a napjainkban kiszámíthatatlan piaci viszonyok tükrében. 18 A nyomon követhetőség és a biztonságos termelés megvalósításának első lépése, biológiai alapja a fémzárolt, biztonságos vetőmaggal kezdődik. Sajnos ezen a téren sem biztatóak a kilátások. Az EU csatlakozás előtt a mezőgazdasági támogatások feltétele a 40%-os vetőmag felújítás volt. Ennek köszönhetően magas volt – nemzetközi viszonylatban is – a felújítási arány és a kiemelkedő minőségű termelés. Az előzőekben leírtak pontosabban azt jelenti, hogy a termelő terültének egy részére saját fogásból származó, maga által letisztított, jó esetben csávázott magot vet el. Területének többi részére államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot vásárol. Így a beszerzéssel nem csak frissíti (felújítja) a szaporító anyagait, hanem évről évre új fajták termelésbe vonására is lehetőség nyílik. Az elvetésre került teljes mennyiségből a fémzárolt vetőmag részesedését nevezik felújítási aránynak. Ennek szakmailag elfogadott minimális mértéke 40-50% körüli. Ez azonban a csatlakozással megszűnt, és a vásárolt fémzárolt vetőmag használatának aránya drasztikusan lecsökkent. Az újabb EU bővítéssel és a déli határok felszabadulásának köszönhetően pedig még több ismeretlen eredetű vetőmag kerül a piacokra. A nyomon követhetőség, mint követelmény teljesítése a növénytermesztésben azért sem könnyű, mivel az ömlesztett tömegtermékek köre széles, és jellegükből adódóan egyenlőre csak a tárolóig, esetleg a feldolgozóüzemig lehetséges a követés, a feldolgozás során azonban a keveredés

17 18

Nagy J. (2005): További gondolatok a Gazdálkodási naplóval kapcsolatban, Mezőhír, 2006.2. Balogh M. (2004): Kinek jó az EUREPGAP? Magyar Minőség, 13. 8-9. 35-37.

27

elkerülhetetlen. Az ilyen termékek nyomon követése a termőföldig gyakorlatilag kivitelezhetetlen, azonban az élelmiszerbiztonsági követelmények teljesülését ebben az esetben is igazolni kell. A probléma kiküszöbölése érdekében az elsődleges termelésben is ki kellene alakítani egy termékazonosítási nyomon követési alapmodellt. Ehhez az érintettek részéről szemléletváltásra, a jelenlegi termesztési, betakarítási, szállítási, tárolási és feldolgozási ellenőrzési rendszert illetően pedig módosításra és szigorításra lenne szükség. 19 A globalizáció kihívásai a mezőgazdaságot sem kerüli el, a népesség, földterület, környezetszennyezés és klímaváltozás hatásainak kikerülése lehetetlen, csak csökkenthető (6. ábra). 6. ábra: A 21. század kihívásai a mezőgazdaságban

Forrás: Babinszky, 2011.

A mezőgazdasági tevékenységet folyatatók egyedül nem képesek ezen tényezőket alakítani, csak összefogással, racionális gazdasági lépésekkel és gondolkodással lehet ezen hatásokat redukálni. Napjaink termelői egyre nehezebb feladatokkal kerülnek szembe, amelyek kivédése sok erőfeszítéssel jár. Az előírásoknak való megfelelés, a piaci versenytársak legyőzése jelentős terhet ró rájuk. Remélhetőleg a különböző projektek során megvalósult kutatások eredményei és azok elterjesztése a gyakorlatban segítenek ezen nehézségek legyőzésében.

19

Szathmári Zs. – Győri Z. (2007): Minőségbiztosítás és nyomon követhetőség a növénytermesztésben. In Agrártudományi Közlemények, 2007/26. különszám

28

A növényi termékek nyomon-követési szabályozásának áttekintése után, konkrét példák kerülnek bemutatásra az ezen területen folyó magyar szakmai kutatásokkal kapcsolatban.

4.5. Kutatás, fejlesztés és innováció a növénytermesztés területén. Hazai és nemzetközi együttműködési lehetőségek – esettanulmány

4.5.1. Nemzetközi viszonyok – Az Eszéki Egyetem kutatási eredményei A magyar helyzethez viszonyítva Horvátországban is rendkívül szoros együttműködés tapasztalható az agrártermelés és az agrárkutatás között. Az eszéki Egyetem Mezőgazdasági Karának kutatási témáit a horvát mezőgazdasági termelés során jelentkező problémák determinálják, a kutatások során elért eredmények közvetlenül a gyakorlatban hasznosulnak és a fenntartható mezőgazdasági termelést szolgálják. Az eszéki J.J Strossmayer Egyetem és Eszék városa, valamint a megyei önkormányzat között szoros kapcsolat áll fenn. A térség fejlesztése elképzelhetetlen az egyetem innovatív tevékenysége és az ott folyó kutatások támogatása nélkül. Együtt közös erővel próbálnak felkészülni azokra a mezőgazdaságot érintő kihívásokra, amit az Európai Unióhoz történő csatlakozás jelent. A különböző támogatást – amelynek egyik forrása többek között az előcsatlakozási alapok – hatékonyan használják fel. Felismerték, hogy a hatékony környezettudatos gazdálkodás záloga nem más, mint az egyetemeken meglévő tudásbázis és kutatási háttér technikai infrastrukturális fejlesztése az eredmények gyakorlati alkalmazásán keresztül. A két egyetem mezőgazdasági karainak kutatási tevékenységében egyértelműen megnyilvánul a két ország esetében fennálló klimatikus, edafikus és financiális adottságok, jellemzők különbözősége. Míg Magyarország kiváló talaj- és éghajlati adottságai elsősorban a szántóföldi növénytermesztéshez nyújtanak optimális hátteret, addig Horvátország mezőgazdasági lehetőségei az intenzív, akár ökológiai szemléletű kertészeti tevékenységeiben rejlik. Ennek hátterében, természetesen az országok mezőgazdasági dotációinak, illetve agrár-struktúrális szabályozásnak eltérései is meghúzódnak. 29

Az Eszéki Egyetemen az alkalmazott kutatások és a gyakorlati, innovatív fejlesztések élveznek prioritást. Ezek eredménye és hatása gyorsan és közvetlenül érvényesül. A gyakorlati problémák megoldását célozó kutatások a meghatározóak. A kapott eredményeket a gazdálkodók nyelvére lefordítva a regionális és országos szakfolyóiratokban rendszeresen közzéteszik, így azok a tudás és tapasztalat transzfer szerves részét képezik, másrészt motiváló erővel hatnak a gyakorló gazdákra, hogy új kérdéseket fogalmazzanak meg, amelyek újabb kutatások hipotéziseként szolgálnak. Mindezek megvalósulásához az Egyetem Mezőgazdasági Karának újonnan elkészült modern, minden igényt kielégítő épületében, valamint a Mezőgazdasági Kutatóintézetben magas technikai háttérrel rendelkező, kiváló infrastruktúrájú laboratóriumok (talajtani laboratórium, növénykórtani laboratórium, növénynemesítési laboratórium, növénytermesztési laboratórium stb.), korszerű üvegházak és a szabadföldi kísérletekhez jelentős nagyságú szántóföldi terület áll rendelkezésre. Magasan kvalifikált személyi háttérrel (képzett laboránsok, vegyésztechnikusok, agrármérnökök, biológusok stb.) folynak a kutatások. A Kaposvári Egyetem Növénytermesztéstani Tanszéke is rendelkezik hasonló laboratóriumokkal és szántóföldi területekkel, amelyek számos talajvizsgálati lehetőséget biztosítanak a szakemberek számára (7. ábra). 7. ábra A talajlaboratórium eszközei

Forrás: Kaposvári Egyetem, 2012.

30

A bio- és ökológiai termelést folytató gazdálkodók tevékenysége Horvátországban jóval nagyobb elismerést és anyagi támogatottságot kap, mint hazai körülmények között. A kertészeti alapanyagokból (zöldség, gyümölcs) készült bio-végtermékek – bár áruk magasabb a konvencionális termékekhez képest – a hazai (horvát) és a nemzetközi piacon is keresettek, kiváló minőségűek, ízletesek, az egészséges táplálkozást, ezen keresztül pedig egészségünk megőrzését szolgálják. Ezen termékek előállítása során a termesztők a hagyományos helyi un. tájfajtákat részesítik előnyben, amelyek köztudottan a környezeti és biotikus stresszekkel szemben jobban ellenállnak az egyes újonnan nemesített fajtákhoz képest, és ha termésátlaguk nem is olyan magas (bár kiegyenlítettebb, mint az új fajtáké), a termés minőségi paraméterei, íz- illat és zamatanyagai magas értéket képviselnek. A Kaposvári Egyetem ígéretes együttműködést lát mind az eszéki Egyetem Mezőgazdasági Kar, mind az eszéki Mezőgazdasági Kutatóintézettel. Ezen két intézmény kutatási területei – részben – lefedik a KE Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszékének kutatási feladatait. A növény- és talajanalízisek, a növényi minták beltartalmi paramétereinek meghatározása azonban modernebb és gyorsabb eljárások segítségével történik Horvátországban, mint hazánkban. Ezért nagy mennyiségű

minták

tömegtesztelésében;

pl.

beltartalmi

értékeknél

(pl.

szója

minták

fehérjetartalmának gyors meghatározása) jelentős segítséget nyújthatnak. Ezenkívül – a több mint egy évtizedes talajvizsgálati kutatásaikra épülő tapasztalataik alapján – együttműködési

partnerek

lehetnek

a

környezetkímélő

tápanyag

utánpótlásra

épülő

szaktanácsadási tevékenység hazai kialakításában egyaránt. A mezőgazdaság számára okozott jelentős kártétele, valamint humánegészségügyi gondok (pollenallergia) miatt Horvátországban és hazánkban is az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) az egyik legveszélyesebb inváziós ún. özöngyom. Biológiájával, ökológiájával, természetes és mesterséges ökoszisztémákban betöltött szerepével, valamint az ellene történő hatékony védekezési stratégiák kidolgozásával foglalkozni szintén közös együttes feladat.

31

Új kutatási feladatként jelentkezhet együttműködésben a biotermékek termesztésében és az élelmiszeripari feldolgozásában való bekapcsolódás, amely a „szántóföldtől az asztalig elv” nyomon követhetőségét és biztonságos folyamatát célozza meg. 20

5. Az állati termék nyomon követése A nyomon követés lényege, hogy képesnek kell lenni az élelmiszer út átfogó kontrolljára a szántóföldtől egészen az étkező asztalig. Olyan képességről van tehát szó, amely megkívánja az állatok és élelmiszer-ipari termékek teljes életciklusra kiterjedő vizsgálatát – a születés vagy termelés pillanatától egészen a fogyasztásig. Bonyolult rendszerre van ahhoz szükség, hogy az állatokat és az állati eredetű termékeket 27 tagállam igényeinek megfelelően nyomon lehessen követni. A nyomon követést 2002-ben tették kötelezővé az élelmiszeripari vállalkozások számára, az EU általános élelmiszer rendeletének hatálybalépésekor. 2010-ben az egész EU-ra kiterjedő kampány indult annak céljából, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az eljárás előnyeiről. A lehető legmagasabb szintű élelmiszer-biztonság és higiénia kulcsa tehát a nyomon követés, amely annak biztosítéka is, hogy az Unióban kapható élelmiszerek biztonságosak. Mindezen felül a nyomon követés hozzájárul az ízek és a minőség megőrzéséhez, hiszen az egyes tagállamoknak lehetőségük van a megfelelő helyi specialitások figyelembevételére is. A nyomon követés szem előtt tartja növénytermesztéssel, a takarmányozással, a haszonállatok kezelésével, tartási körülményeivel és az ezekhez köthető etikai problémákkal kapcsolatos folyamatokat is. A szabályozás lehetőséget ad az ökológiai gazdálkodás szabályainak betartása esetén a termékek „öko” címkével történő ellátására.21

20

Kazinczi G.-Hoffmann R.-Keszthelyi S. (2012): Kutatás, fejlesztés, innováció a növénytermesztés területén BABINSZKY LÁSZLÓ – HALAS VERONIKA: Kihívások és kutatási irányok a 21. század sertéstakarmányozásában. In: Állattenyésztés és takarmányozás, 2009/5 Vol. 58.,http://www.atk.hu/journal.php?cat=jour_a_09&i=249

21

32

Az előző fejezet a növénytermesztéssel és a növényi termékek biztonságával foglalkozott, jelen fejezet pedig elsőként a takarmányozást, mint az állati termék előállítását nagyon nagymértékben befolyásoló tényezőt, majd az állattartás szabályait és higiéniáját részletezi. Az Európai Uniós szabályozás és a hazai jogharmonizációs fejezetben már említésre kerültek az élelmiszerlánc 2008. évi XLVI. törvényben meghatározott területei.22 Ismétlésképpen tekintsük meg az ábrát, amely az élelmiszerlánc folyamatát szemlélteti:

8. ábra: Élelmiszerlánc

Élelmiszer biztonság és Élelmiszerminőség

Talajvédelem , növény-védelem, növényegészségügy

Takarmányozás, Állategészségügy, állatgyógyászat

Forrás: Saját szerkesztés, a törvény alapján A takarmányozás ciklusában a főszereplő továbbra is a termelő marad, és egyértelműen az állattartó felelőssége a megfelelő takarmány és az előírt tartási körülmények biztosítása, valamint a szigorú szabályoknak megfelelő élelmiszer-alapanyag eljuttatása az élelmiszer-feldolgozóhoz. Az élelmiszerbiztonság ellenőrzésére az állam által felhatalmazott hatóság ebben a fázisban is jogosult, a nyomon követhetőség megmaradása és az élelmiszerellátás kockázati tényezőinek kiszűrése érdekében.23

22

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI törvény

33

5.1. Takarmányozás Az Európai Unió élelmiszerpolitikája magas szintű élelmiszer-biztonsági előírásokra épül, amely elsősorban a fogyasztók egészségének védelmét szolgálja. Az élelmiszerek előállítása és fogyasztása minden társadalomban központi kérdés ugyanis az egészség védelmének mindig elsőbbséget kell élveznie, azonban a környezet, különösen az ökoszisztémák helyzete és minősége is befolyásolja az élelmiszerlánc különböző szakaszait. Így a környezeti politika szintén fontos szerepet játszik abban, hogy a fogyasztók egészséges élelmiszerekhez jussanak. Az élelmiszerbiztonság európai szabályozásának alapos elemzését, az abból levont következtetéseket és a szükséges intézkedéseket az Európai Közösség Bizottsága által 2000. év elején közzétett Fehér Könyv tartalmazza, amely szerint az élelmiszer-biztonsági politikának átfogó, egységes megközelítésen kell alapulnia. Ez vonatkozik a teljes élelmiszer láncra ("farm to fork", a szántóföldtől az asztalig), minden élelmiszerágazatra, és érvényes a tagállamok közötti élelmiszerértékesítésre, az EU külső határainál, a nemzetközi és az EU-n belüli döntés-előkészítés minden szakaszára és döntéshozatalaira egyaránt. Az Unió az egységes piac kialakításának érdekében minden tagállamra vonatkozó szabályozási rendszert alakított ki,. amely szabályozók döntő többsége valamennyi élelmiszerre, kis részük pedig csak egy-egy szűkebb termékcsoportra vonatkozik. Az EU által nem szabályozott kérdéseket az egyes tagállamok saját nemzeti dokumentumaikban szabályozhatják, de csak úgy, hogy azok az Unión belüli szabad kereskedelmet ne akadályozzák.24 A közelmúltban sajnálatos módon bekövetkezett élelmiszerrel kapcsolatos botrányok – pl. a franciaországi Lysteria baktérium által okozott halálesetek, a dioxinos csirkék vagy akár a hazai közétkeztetésben

előforduló

ételmérgezések

–megrengették

a

fogyasztók

élelmiszerek

biztonságosságába vetett bizalmát. A fő cél az, hogy nemcsak a takarmány előállítás, hanem a forgalmazás során is biztosítsuk a még elkerülhetetlen veszélyek is minimális mértékben merüljenek fel.

23 24

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI törvény Magyar Agrárkamara: A takarmánygyártás minőségbiztosítása, nyomonkövethetősége és hatósági felügyelete, http://www.agrarkamara.hu, 2012

34

A sikeres élelmiszerpolitika megköveteli a takarmányok, az élelmiszerek, valamint azok összetevőinek

teljes

nyomon-követhetőségét,

melynek

elősegítése

érdekében

megfelelő

eljárásokat kell bevezetni. Ez teszi lehetővé, hogy a takarmány- és élelmiszer-előállító üzemek – a fogyasztók egészségének veszélyeztetettsége esetén – kivonják a piacról a kockázatot jelentő takarmányt vagy élelmiszert. A feldolgozóknak regisztrálniuk kell a nyersanyagok és más összetevők beszállítóinak adatait, hogy a származási hely bármikor meghatározható legyen. Ehhez az Európai Unió a takarmány törvény mellett a tagállamok rendelkezésére bocsátotta a takarmány ipar által kialakított takarmány biztonságbiztosítási rendszert,

az Európai

Takarmánygyártók Útmutatóját, Az Útmutató számos követelményt fogalmaz meg, annak érdekében, hogy a takarmány és élelmiszer biztonsági szabványok megfelelő alkalmazását elősegítse, továbbá figyelembe veszi a takarmány higiénére vonatkozó szabályozás előírásait és azokon a területeken ahol szükséges volt saját standardokat hozott létre, E közösségi útmutatóhoz igazodik a hazai szabályozás is. 2526 5.2.

A takarmánygyártás nyomonkövethetősége hazánkban

Az Országgyűlés felismerve, hogy az emberek biztonságos élelmiszerrel történő ellátásához a teljes élelmiszerlánc egységes és folyamatos hatósági felügyelete szükséges, az Európai Unió szabályozásával összhangban törvényt alkotott; a 2008. évi XLVI. Törvényt, melynek célja a fogyasztók egészségének, valamint a fogyasztók és az élelmiszer-vállalkozások érdekeinek védelme, a kockázati tényezők számának csökkentése, valamint az egységes hatósági felügyelet megteremtése. A takarmánygyártás vonatkozásában a törvény alkalmazási köre kiterjed annak előállítására, szállítására, tárolására és forgalomba hozatalára, az engedélyköteles termékek, állatgyógyászati termékek importálására, előállítására, kiszerelésére, forgalomba hozatalára, tárolására, szállítására, felhasználására, valamint az ezekkel összefüggésben történő szaktanácsadásra, a laboratóriumok tevékenységére, az élelmiszerlánc-eseményekkel összefüggő tájékoztatásra.

25

Az Európai Parlament és Tanács 183/2005/EK rendelete a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/oj/2005/l_035/l_03520050208hu00010022.pdf 26 Európai Takarmánygyártók Útmutatója (EFMC), http://www.gabonaszovetseg.hu/dokumentumok/GMP-takarmany.pdf

35

A takarmánygyártásban alkalmazott higiéniai, biztonsági, minőségügyi és menedzsment rendszer nem csak a takarmány specifikációit, minőségi és biztonsági paramétereit rögzíti, hanem a termék vagy a hozzá kapcsolt egyéb szolgáltatás fejlesztési folyamatától a beszerzésen, előállításon, raktározáson, szállításon keresztül a vevővel kapcsolatos folyamatokig bezáródó teljes tevékenység alapkövetelményeit foglalja össze általánosan. A takarmánygyártás folyamatának nyomon követhetősége és – a szükséges esetekben – a forgalomból történő visszahívhatósága érdekében a takarmány gyártójának és forgalmazójának a jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott nyomon követhetőségi eljárást kell létrehoznia. Ehhez kapcsolódóan naprakész dokumentációs rendszert kell működtetnie a takarmányok, valamint a takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok tekintetében. A 9. ábra a napjainkban alkalmazott modern takarmánygyártó üzemet és berendezést mutatja be, egy a nyomonkövethetőséget szem előtt tartó cég esetében. 9. ábra Granuláló üzem és berendezés a Nitrogénművek Zrt-nél

Forrás: Nitrogénművek Zrt., 2012. Az előállítási folyamatokat úgy kell leszabályozni, és végrehajtani, hogy közben megelőzhetők legyenek az élelmiszerbiztonságot veszélyeztető események. Ezt felügyelő és helyesbítő tevékenységek felállításával is biztosítani kell.27

27

Európai Takarmánygyártók Útmutatója (EFMC), http://www.gabonaszovetseg.hu/dokumentumok/GMP-takarmany.pdf

36

A termékek, a folyamatok és a rendszer mérésénél, valamint a nem megfelelő termék kezelésénél, a helyesbítő és megelőző tevékenységek meghatározásánál és megvalósításánál is az élelmiszerbiztonság szempontjait kell szem előtt tartani. Fontos, hogy a vállalkozáson belül minden olyan folyamatot, tevékenységet azonosítsanak (ez általában dokumentálást jelent), és eredményesen vezessenek be, mely hatással lehet a takarmány minőségére és biztonságára. A folyamat előírásánál figyelembe kell venni a vonatkozó irányelveket és jogszabályi követelményeket is (pl. a megelőzésre, a veszélyelemzésre, a higiéniára, a jó gyártási gyakorlatra vonatkozó előírások). Tehát a vállalkozás működéséhez szükséges dokumentumok között szerepelniük kell az élelmiszer-előállításra vonatkozó jogi szabályozások érvényes kiadásainak is. Ezek a következők lehetnek (a teljesség igénye nélkül a legfontosabbak): takarmánybiztonság, összetételre vonatkozó előírások, meteorológia, adalékanyagok, tételazonosítás és nyomon követhetőség, jelölési és csomagolási előírások, elvárások, a vevőtől származó dokumentumok. Összességében elmondható, hogy a dokumentációnak meg kell felelnie, •

a külső és a belső környezetnek,

•

az elhelyezésnek, az elrendezésnek,

•

a méreteknek,

•

a berendezéseknek,

•

az eszközöknek,

•

a technológiáknak,

•

a termelési és tárolási kapacitásnak,

•

a felhasznált összetevők biztonságosságának, minőségének,

37

•

az alkalmazott csomagolóanyagok megfelelőségének, illetve biztonságos alkalmazásának,

•

az alkalmazott személyek egészségének, szakképesítésének, illetve szaktudásának

•

alkalmasnak kell lennie a takarmánybiztonsági és -minőségi előírások betartásának folyamatos garantálására.

Végül pedig, a takarmányt gyártó a dokumentációs rendszer adatait köteles felhívásra az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv rendelkezésére bocsátani; az élelmiszer-biztonságot és azzal összefüggésben az állatvédelmet közvetlenül vagy közvetve befolyásoló veszélyelemzés és a nyomon követés biztosítása érdekében. A mindenkori kormány az illetékes hatóságok ellenőrző tevékenysége révén védi az állampolgárok, mint fogyasztók „érdekeit”, egészségét, felügyeletet gyakorolva a teljes élelmiszerlánc szereplőire, biztosítja az előírások betartatását, a hamisítások és visszaélések megelőzésével és felszámolásával pedig jelentős mértékben segíti a piaci verseny tisztaságát. Élelmiszerlánc-felügyeleti állami feladatokat lát el a felelős miniszter, az élelmiszerláncfelügyeleti szerv NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal), valamint a vizsgálatot végző laboratóriumok. A takarmány-higiéniával, biztonsággal, és minőséggel kapcsolatos feladatokat a NÉBIH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatósága végzi.28

5.3. Állattenyésztés Az állattenyésztés céljai a hús-, tej-, és tojástermelés, valamint a textil- és bőripar számára fontos nyersanyag biztosítása. A növénytermesztés és az állattenyésztés elválaszthatatlan egymástól: a növénytermesztést segíti az állattenyésztést (trágyázás), és fordítva (takarmánynövénytermesztés). Az állattenyésztés legfontosabb célja azonban az állati termék előállítás. A haszonállatokat anyagi nyereség reményében tenyésztik. Ide tartozik a szarvasmarha-tenyésztés, sertéstenyésztés, juhtenyésztés, kecsketenyésztés, lótenyésztés, baromfitenyésztés, nyúltenyésztés, prémesállat-tenyésztés, halászat.

28

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI törvény

38

5.3.1. Az állati termékek minőségszabályozása Az állati eredetű élelmiszerek minősége nagymértékben függ attól, hogy milyen takarmánnyal etették és milyen állatgyógyászati termékkel kezelték az állatot. A takarmány nem tartalmazhat olyan adalékanyagot, mely károsítja az ember, az állat egészségét, vagy a környezetét. Az állati testszövetekre (marha-, sertés-, baromfihúsokra), a tejre és tojásra olyan állategészségügyi követelmények vannak megállapítva, melyek betartása garantálja a fogyasztó egészségét. Mindegyik csoport specifikus minőségszabályozással rendelkezik. Az állatgyógyászati termékekre speciális engedélyezési követelmények érvényesek és csak olyan tagországban adhatók az állatoknak, ahol az ország hatóságai kiadták az engedélyt az illető készítményre.29 5.3.2. Az állatvédelem szabályozása Az Európai Unió, valamint a hazai állatvédelmi jogszabályok az állatok tartásán, szállításán túl kiterjednek az állatok vágására, a kísérleti állatokkal való bánásmódra is. 5.3.3. Az EU állategészségügyi szabályozása Az állatbetegségek megelőzésére, leküzdésére és megszüntetésére kidolgozott stratégia alapvető célja: a legjobb egészségi állapot elérése a betegségek kiirtása útján, bizonyos betegségek ellen a vakcinálás megszüntetése, a beteg állomány kiirtása betegség fellépése esetén, az

állatorvosi

ellenőrzés

erősítése

a

származási

és

feladási

helyen,

(Ez érvényes a harmadik országokból érkező állatokra és termékekre is.) az állat szállítások követése számítógépes információval a Közösségen belüli, s a kívülálló országokból importált állatokon állatorvosi ellenőrzéskor tapasztalt szabálytalanságok esetén, közös eljárások a betegségek elleni küzdelemben.

29

Élelmiszerbiztonság és termékazonosítás napjainkban. Füzesi, I. 2005., Agrártudományi Közlemények 2005/16. Különszám

39

A közegészségügyi szempontú szabályozás alapvető feltételei: az állatok kezelésére felhasználható anyagok engedélyezése, az engedélyezett hatóanyagok (gyógyszertartalmú takarmány-premixek) előírásszerű alkalmazása és forgalmazása, az állati eredetű gyógyszer és hormon maradványtartalmának ellenőrizése, zootechnikai előírások: az állatok azoníthatóságára, nyilvántartására, a tiszta és hibridtenyészeteket fenntartó társaságok működésének szakmai szabályaira, az állatok teljesítményőrző és genetikai érték-megállapító rendszereire terjednek ki. Tárgyuk nemcsak az élőállat, hanem az egyre nagyobb teljesítményű fajták kiemelkedő egyedeinek kereskedelmi forgalomba lépő spermiuma, petesejtje és embriója is. animal welfare (állatjóléti) előírások: az állattenyésztés tudományán belül a gazdasági állatok viselkedésével foglalkozó hazai és nemzetközi kutatások az elmúlt néhány évtizedben igazolták, hogy a gazdaságos állatitermék-előállítás egyik lényeges feltétele az állatok igényének megfelelő tartásmód. Az állatjólét indikátorai: a növekedés, a szaporodási képesség, viselkedés, fiziológiai állapot, betegségre való hajlam. Az állattartásra vonatkozó etikai kérdéseket először a fogyasztók vetették fel, e nyomásra indult el az állatjóléti politika, amiben megfogalmazták a sertések intenzív tartására és a borjak védelmére vonatkozó előírásokat. A későbbi szabályozás a páratlan ujjú patások (ló, szamár, öszvér) a szarvasmarha-, kecske- és sertésfélék, a baromfi, házinyúl, macska, kutya, egyéb emlősök és madarak, illetve gerinces és hidegvérű állatok tartására is kiterjed. Az EU állatjóléti előírások elfogadásában – de általában az állatjólét értékrendjének elfogadásában is – nagy akadályt jelentett, jelent, hogy az előírások nem feltétlen gazdasági szempontból közelítik az állattartást, hanem az embernek az állattal szembeni erkölcsi kötelessége és az állat igényei (az állat jóléte) felől, részben függetlenül annak gazdasági kihatásától. 30

30

Tuncer, B. From Farm to Fork? Means of Assuring Food Quality; An analysis of the European food quality initiatives. Lund : The International Institute for Industrial Environmental Economics, Lund University, 2001. Thesis for the fulfilment of the Master of Science in Environmental Management and Policy.

40

5.4.

A gazdasági állatok elhelyezéssel szembeni követelményei

Gazdasági állatainkat úgy kell elhelyezni és tartani, hogy képességeiknek megfelelően termelhessenek, élettani igényeik és az alkalmazott tartástechnológia összhangban legyen, a tartási rendszer viszonylag olcsó legyen kialakításában és használatában, biztosítsa az állatok életszükségleteit, állat-és környezetvédelmi szempontból fenntartható legyen, feleljen meg a legfontosabb állategészségügyi és fogyasztóvédelmi, tűzbiztonsági és balesetvédelmi előírásoknak (10. ábra). 10. ábra Az előírásoknak megfelelő állattartó berendezések

Forrás: Kaposvári Egyetem, 2012. Az elhelyezés meghatározza az állatok gondozási, táplálóanyag ellátási és a klimatikus tényezők elleni védelmének lehetőségeit, termelési életmódjának legfontosabb környezetét, ezért olyannak kell lennie, hogy berendezés használata során az állatok szervezete a lehetőségekhez képest edzett, ellenálló, egészséges legyen.

Lehetséges tartási módok: 1. Zárt tartás a. zárt kötött (pl. istállóban megkötve), b. zárt kötetlen(istállóban szabadon mozogva) •

pihenőboxos (pl. szarvasmarha, juh)

•

alom nélküli (pl. sertés)

•

alom nélküli ketreces (kisállatok) 41

2. Nyitott, kötetlen (pl. három oldalról zárt, tetővel ellátott épületben melyhez karámmal kerített kifutó tartozik) 3. Szabad tartás (legelő, kerítéssel zárt terület, könnyűszerkezetes épülettel).31

5.4.1. A gazdasági állatok ápolása, gondozása A gazdasági állatfajták az ember felelős gondoskodása nélkül tartósan nem tudnak fennmaradni, ezért a jó gazda gondosságával kell ápolni őket, rendszeres gondozást igényelnek, különben ellenálló képességük, egészségük és termelésük romlik, ami gazdasági veszteséggel is jár. A gondozónak ismernie kell a tartott állatfajhoz, fajtához és az egyedhez öröklötten kötött, arra jellemző jellegzetességeit, az adott állat és állatcsoport igényeit, hogy azok egészségesen termelhessenek és szaporodhassanak. Az egészséges állatra jellemző viselkedés, ha elevenen mozog, élénk tekintetű, környezetére figyel, megfelelő kondícióban van, kültakarója, külleme is egészséges, rendellenes elváltozások nélküli.

Egészségének

fenntartásához,

betegségeinek

megelőzéséhez

állapotát

napi

rendszerességgel meg kell szemlélni és ellenőrizni kell (erre még külterjes, legeltetéses körülmények között is szükség van), mert csak így lehet az egészségi állapotában, küllemében bekövetkezett kisebb változásokat, rendellenességeket nyomon követni és még idejében kezelni, megelőzni (11. ábra). A gazdasági állatok természetes igénye tehát, hogy rendszeres ápolásra szorulnak. Adott fajtól, fajtától és hasznosítástól függően az ápolási munkák lehetnek folyamatosan rendszeresek és időszakosak.

31

Tartástechnológia (2011). Dr. Béri Béla, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch01.html

42

11. ábra Gazdasági állatok szabályszerű tartása, gondozása

Forrás: Kaposvári Egyetem, 2012. A rendszeres ápolási munkák közé tartozik a napi általános egészségi ellenőrzés elvégzése, amelynek során megszemléljük az állat teljes küllemét, viselkedését, mozgását, lehetőleg takarmány-fogyasztását és aktuális kondícióját. Szükség esetén az állatokat mozgatni, jártatni kell, és védeni a szélsőséges időjárás hatásaitól. A beteg állat elkülönítve külön gondozást igényel, pl. a bőr-, szőr- és pataápolás a lovaknál a napi teendők közé tartozik, más fajoknál a kültakaró és a végtagok, valamint a lábvégek ellenőrzése indokolt, amikor a szennyeződéseket, sérüléseket, rendellenességeket figyeljük meg és szükség esetén kezeljük. Az időszakos ápolási munkák közé tartozik az állatok oltása, egyéb gyógykezelések elvégzése, egyedi jelölések felhelyezése illetve az állatok speciális, állatfajtól függő ellátása. Ezeket a munkákat a lehető legkevesebb stressz okozásával, szakszerűen és gyorsan kell elvégezni. Ehhez az állatokat kézzel, vagy megfelelő eszközökkel kíméletesen rögzíteni kell, és szükség esetén gondoskodni kell a fájdalom csillapításáról és az utókezelésekről is. Érdemes az állatokat a rendszeres és időszakos ápolási munkákhoz előzetesen is hozzászoktatni, különösen az egyes rögzítési, megfogási módokhoz, gépek zajához, stb. Illetve előnyös az is, ha hozzászoknak gondozóikhoz, mert a szoktatás folyamán és az állatokkal való kapcsolat során a jó emberi bánásmód kerül kifejezésre.32

32

Tartástechnológia (2011). Dr. Béri Béla, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch01.html

43

5.4.2. Az állatokkal való bánásmód alapelvei, az állattartás általános állatvédelmi szabályai Az ember sok tapasztalatot halmozott fel a gazdasági állatok tenyésztése, tartása, gondozása, ápolása területén, melyet a különböző tudományos kutatások egészítenek ki. Az ember és a rábízott gazdasági állatok együttélésének eredményessége attól függ, hogy az ember, erkölcsi felelőssége alapján, tudja e biztosítani az állatok – mint érezni, szenvedni és örülni képes élőlények – komfortérzetét, jó közérzetét, vagyis jóllétét. Ehhez jó környezeti feltételek, szakmai felkészültség és megfelelő gazdasági érdekek szükségesek. A gazdasági állatok életének környezeti feltételeit mindig valamilyen technológia határozza meg, melynek lehetőleg olyannak kell lennie, hogy összhangban legyen az állatok fontosabb igényeivel. A jóllét tehát az állat jó közérzetét, komfort érzetét jelöli, a jólét pedig a megfelelő környezetét. Az előző nem mérhető könnyen, de a gondozó által mégis biztosan megállapítható az állat viselkedésében mutatkozó közérzete, ha az nyugodt, egészséges, természetesen viselkedik, pihen, vagy takarmányt fogyaszt, vagy éppen stressz állapotban van, beteg. A környezet meghatározó tényezői viszont jól szabályozhatók és mérhetők. Mindkét tényezőcsoport tehát jól ellenőrizhető. Az összefoglalóan egy szóval is kifejezett állatjólét és az állatitermék-előállítás között szoros az összefüggés. Az állatokkal való bánásmód legfontosabb alapelve, hogy az embernek mindig a jó gazda, felelős gondosságával kell bánnia a rábízott állatokkal és kerülnie kell azt, hogy szükségtelen szenvedésüket okozza. Az adott technológia tehát egyes elemeiben sem lehet állatkínzó hatású. A gondozó felelőssége tehát többirányú is, mert az előállított termékek fogyasztóival szemben is érvényesülnie kell. 33 Az állatokkal való bánásmód alapvető elveiről útmutatást nyújt az Unió a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezmény megkötéséről szóló 78/923/EGK határozat. A jó gazda gondossága, mint az állattartóval szemben támasztott követelmény állandó felügyeletet,

33

Tartástechnológia (2011). Dr. Béri Béla, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch01.html

44

kíméletet, határozottságot, elővigyázatosságot, a higiéniai szabályok betartását, megfelelő szakmai jártasságot jelent. 34 Az állat tartójának biztosítania kell az állat szükségleteinek megfelelő életfeltételeket, technológiát. Gondoskodik az állat fajának, fajtájának, hasznosításának, fejlettségének és élettani állapotának megfelelő elhelyezéséről, takarmány- és ivóvíz- ellátásáról, alapvető viselkedési igényeiről. Az állattartónak az állatkímélő technológiát kell előnyben részesítenie, gondoskodnia kell a megfelelő hőmérsékletről, páratartalomról és szellőztetésről. Védenie kell az állatokat a szélsőséges időjárás hatásaitól is legelőn, kifutókban, istállóban, ketrecben egyaránt, hogy azok megfelelő védelmet találjanak a hőség, szél, csapadék és hideg ellen. Az állatokkal szembeni kíméletnek nemcsak tartásukban, hanem szállításuk idején és vágásuk alkalmával is érvényesülnie kell. Az állat tartójának tartós megjelöléssel kell ellátnia jószágait, hogy azok egyedisége hivatalosan is érvényesülhessen. Ennek segítségével követhető az állat egyedisége a termékpályán is egészen a fogyasztókig. Például a lovat a tenyésztési szabályok szerinti egyedi jelöléssel, szarvasmarhát a 62/1997. (IX.10.) FM rendelet szerint egyedi számot tartalmazó ENAR (Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Endszer) füljelzővel, juhot és kecskét hasonló módon, sertést vagy egyedileg, vagy csoport részeként kell megjelölni, számozással. Ma már terjed az állattartásban az elektronikus jelzők alkalmazása, melyeket bőr alá tartósan behelyeznek és segítségükkel az állat egyedi száma bármikor leolvasható a megfelelő érzékelő alkalmazásával.35 5.4.3. Az állattartás általános állatvédelmi szabályai 1. A tartásmód legyen kényelmes és adjon védelmet az állatnak. Legyen tiszta a pihenőhelye, és legalább akkora legyen a férőhelye, hogy az állat nehézség nélkül keljen, feküdjön, magát tisztíthassa. Az állattal érintkező környezeti anyagok ártalmatlanok, könnyen tisztíthatók,

34 78/923/EEC: Council Decision of 19 June 1978 concerning the conclusion of the European Convention for the protection of animals kept for farming purposes 35 62/1997. (IX.10.) FM rendelet az egyes állatfajok egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről

45

fertőtleníthetők és érintésvédelmi szempontból biztonságosak legyenek. Az állattartó épület léghőmérséklete, páratartalma és pormentessége feleljen meg az állat igényeinek. Legyen lehetőség az ürülék, az el nem fogyasztott takarmány eltávolítására, a rovarok és rágcsálók elleni védekezésre. 2. A napi etetések, itatások száma feleljen meg az állat korának, súlyának megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal és ivóvízzel. Az etető- és itató berendezésekhez minden állatnak rendszeresen hozzá kell férnie, azok ne okozzanak sérülést és minden körülmények között működniük kell. Az egy légtérben tartott állatokat egyszerre kell megetetni. 3. Az állatnak legyen bizonyos mozgási szabadsága. A mozgást tilos úgy korlátozni, hogy az szenvedést okozzon. A korlátozott helyen is lehetőséget kell adni, hogy az állatélettani- és viselkedési szükségleteit kielégíthesse. Az egyes állatfajokra vonatkozó minimális férőhely szükségleteket az állatvédelmi törvény végrehajtási utasításai előírják. 4. Az állatok legalább látás, szaglás és hallás útján társaikkal érintkezhessenek. Tehát nem választhatók el a ketrecek tömör válaszfalakkal egymástól. 5. Az állatok gyakorolhassák természetes viselkedésformáikat. Ennek legmegfelelőbb formája a szabad mozgás, vagy legeltetés rendszeres biztosítása, lovaknál a szabad mozgás, szarvasmarháknál legalább a kifutós tartás, nyugodt pihenőhely a kérődzésre, juhoknál és kecskéknél a legeltetés, sertéseknél a turkálás, dagonyázás, tisztálkodás, baromfiaknál a kapirgálás, tollászkodás, vízi szárnyasoknál a fürdés lehetősége. 6. Még zárt tartásban is fontos a naponta legalább 8 óra természetes fény biztosítása. 7. A padozatok simák, de csúszásmentesek legyenek. 8. Az állatokat naponta legalább egyszer ellenőrizni kell. 9. Az állatot nem szabad kínozni és kerülni kell azokat a beavatkozásokat, melyek szükségtelen fájdalmát okozzák. 10. A vészhelyzeteket meg kell előzni és hatékonyan elhárítani. Ilyenek a tűz, elektromos áram, természeti károk, egyéb tényezők okozta veszélyes hatások elhárítása. 36

36

1998. évi XXVIII. TÖRVÉNY az állatok védelméről és kíméletéről

46

Az állatartás körülményeit szigorúan meghatározó rendelkezések közül a borjú tartás minimális állatvédelmi követelményei és általános előírásai kerülnek bemutatásra: •

Csoportosan tartott borjak esetében a minimális fekvőtér nagysága 150 kg élősúlyig

•

1,5 m2 legyen állatonként, a borjak akadályoztatás nélkül megfordulhassanak, lefekhessenek.

•

Egyedileg tartott borjak esetében az egyedi boksz szélessége min. 90 cm legyen.

•

Nyolc hetes életkor felett a borjú nem tartható egyedi ketrecben.

•

Az egyedi boxoknak az oldalfala csak olyan hézagos szerkezetű lehet, amely lehetővé teszi az állatok közötti vizuális és fizikális kontaktust.

•

Mindazon anyagok, melyeket a borjak elhelyezésére szolgáló istállók, ketrecek készítése során használnak, nem lehetnek a borjak egészségére ártalmasak. További követelmény ezek jó tisztíthatósága és fertőtleníthetősége.

•

Az épület szigetelésének, fűtésének, szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáramlás, porkoncentráció, hőmérséklet, relatív páratartalom és gázkoncentráció olyan szint alatt maradjon, amely a borjak egészségét nem károsítja.

Az Európai Unió célkitűzése az élő állatok szállításának távolságát a lehető legrövidebbre korlátozni, mert a szállítás sok állat szenvedését okozza, és elhullásukhoz is vezethet. Ezért az élő állatok szállítási szabályai szigorúbbá váltak. Az állatokat csak tiszta és fertőtlenített szállítóeszközön lehet továbbítani, amely veszélyforrásoktól mentes és nem okozhat sérülést és szenvedést az állatoknak. A padozatnak hézag- és csúszásmentesnek kell lennie. A szállítóeszközt úgy kell kialakítani, hogy az könnyen tisztítható, szökés-biztos legyen és védje az állatokat a szélsőséges időjárástól, de szellőztethető maradjon. Az állatokat úgy kell elhelyezni, hogy azok természetes testhelyzetben mozoghassanak, vagy pihenhessenek és eközben egymást ne akadályozzák. A nagyállatokat úgy kell lekötni, hogy el ne szabadulhassanak, meg ne fulladhassanak és megfelelő mozgásuk biztosítva legyen evéshez, iváshoz és lefekvéshez. A nagyállatok esetében 8 órás, baromfi esetében pedig 12 órás szállítás után gondoskodni kell az állatok etetéséről, itatásáról és pihentetéséről. 24 órát meghaladó szállítás esetén a szarvasmarhák, lovak, juhok, kecskék és sertések mellé szakszerű gondozó kísérőt kell biztosítani, aki ellenőrzi az 47

állatok egészségi állapotát. Az állatok szállítása alatt egészségre ártalmatlan alomanyagot kell használni. Vemhes, sérült állatok nem szállíthatók, a sérült állatot gyógykezelni kell. Az állatok ki- és berakodásakor a szükséges eszközöket kell használni és türelmesen, kíméletesen kell eljárni, valamint az egyes állatfajok számára az előírt minimális férőhely szükségleteket is biztosítani kell (12. ábra). 12. ábra Élőállat szállítási eszközök közúton

Forrás: www.autofer.hu

Forrás: www.vezess.hu

Az állatok vágóhídon belüli mozgatása is kíméletet és gondosságot igényel, ahol megfelelő elkülönítésükről és szükség esetén elszállásolásukról, 12 óra elteltével itatásukról és mérsékelt etetésükről is gondoskodni kell. Mozgatásuk során kerülni kell a sérüléseket, a különböző kényszerítő eszközök okozta káros hatásokat és a szükségtelen szenvedésüket. Követelmény, hogy kábításuk és leölésük gyors és eredményes legyen, melynél csak az adott fajra engedélyezett módszereket lehet alkalmazni. Az e területen dolgozóknak megfelelő szakmai ismeretekkel és gyakorlattal kell rendelkezniük.

5.4.3.1. A beteg, sérült állatokra vonatkozó szabályok Beteg, sérült állatok nem szállíthatók, kivéve ha: •

az állatok állapota olyan, hogy a szállítás nem okoz szükségtelen szenvedést,

•

az illetékes hatóság által elfogadott tudományos kutatási célból történik a szállítás.

48

A szállítás miatt megsérült vagy megbetegedett állatokat a lehető leghamarabb elsősegélyben kell részesíteni, megfelelő állatorvosi kezelést kell biztosítani, szükség esetén pedig kényszervágni kell azokat.

5.4.3.2. Az állatok szállítóinak kötelezettségei 1. Nyilvántartásba kell vétetnie magát az illetékes hatóságnál. 2. Megfelelő engedéllyel kell rendelkeznie. 3. Írásbeli nyilatkozatot kell tennie a következőkről: -

betartja a hatályos állategészségügyi rendelkezéseket,

-

rendelkezik a gerinces állatok szállításához szükséges ismeretekkel,

-

nem okoz felesleges szenvedést vagy sérülést a szállított állatoknak,

-

illetve, az általa használt szállítóeszköz megfelel a követelményeknek.

4. Nyolc órát meghaladó szállítás esetén útitervet kell készíteni, amelyet az állategészségügyi bizonyítványhoz kell csatolni.

5.4.3.3. Az illetékes hatóság feladatai 1. Az útiterv megfelelő kitöltésének és az állategészségügyi bizonyítványhoz való csatolásának ellenőrzése. 2. Állatszállítmányok kontroll vizsgálata: -

a szállítóeszköz ellenőrzése szállítás közben, a rendeltetési helyen,

-

a szállítóeszköz és az állatok ellenőrzése állatvásárokon, a származási helyem, pihenőhelyeken és rakadópontokon,

-

a kísérő dokumentumok részletes vizsgálata.

3. Éves jelentés készítése az Európai Unió Bizottság felé. 37

37

13/1999 KHVM-FVM rendelet, az állatszállításról

49

5.5.

Az állategészségügy szabályozása

Az állategészségügyi szabályozás összefoglalóan az állatok tartását, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok és az állatgyógyászati készítmények előállítását, tárolását, felhasználását, valamint forgalmazását és állat-egészségügyi biztonságát szabályozza. 38

5.5.1. Az állattartásra vonatkozó egészségügyi szabályok Az egészségügyi szabályok tárgyalása előtt szükséges tisztázni néhány fogalmat. A biztonságos állattartás legnagyobb ellensége a fertőzések és azok elterjedése. Tehát fertőző betegség minden olyan kórforma, mely során egy alacsonyabb rendű kórokozó egy magasabb rendű szervezetet megbetegít és abban kóros folyamatot indít meg. A fertőző betegség akkor válik járvánnyá, ha nagy a kórokozó képesség foka és a kórokozó állatról állatra, állományról állományra nagy terjedő képességgel terjed. A járvány térbeli terjedése szerint lehet kisebb méretű endémia egy-egy jól körülhatárolható állományban, lehet epidémia, ha egy vidéken egyik állományról a másikra terjed és lehet pandémia, amikor a járvány földrészeket érint.39

5.5.1.1.A fertőző betegségek megelőzése Már a telep létesítésekor figyelembe kell venni a járványvédelmi igényeket, a tervezéskor a betelepítendő állatállomány járványvédelmi követelményeit is ismerni kell, biztosítani kell a járványvédelem tárgyi feltételeit, melyek részei az állategészségügyi technológiának. Elsődleges cél tehát mindennemű fertőzés megelőzése, már a technológia kialakításánál. Ide tartozik a tartós kerítés létesítése, az épületek telepítése, az egységes úthálózat kialakítása, az ún. fekete-fehér rendszer kialakítása, elkülönítési lehetőségek kiépítése, a fertőtlenítés eszközeinek és gépeinek

38 39

Kovács F. (1990): Állathigiénia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról

50

beszerzése, az állatállomány járványvédelmi sajátosságainak ismerete, az állati hullák, hulladékok kezelése, tárolása és ártalmatlanná tétele, a személyi feltételek, szakképzettség megléte. Legfontosabb feladat a behurcolás megakadályozása. Ez az általános járványvédelmi szabályokat betartásával csökkenthető minimálisra: – az istállók egyszerre való ürítése, betelepítése, takarítása, fertőtlenítése, – az egyes csoportok elkülönített tartása, – a különböző állatfajok elkülönítése, – az állattartó telep zártságának megőrzése, fertőtlenítő szőnyeg használata, a személy- és – teherforgalom csökkentése, – a vadon élő állatok, madarak és rágcsálók távoltartása, – az idegen állományból származó állatok karanténozása, ismételt vizsgálata, – a tenyésztojások szakszerű gyűjtése, fertőtlenítése, tárolása, eredetük ellenőrzése, – a keltetőkre és a naposbaromfi szállítására vonatkozó szabályok betartása, – az elhullott állatok állati termékek, hulladékok szakszerű kezelése, megsemmisítése, – az emberek egészségének védelme, különös tekintettel az állatról emberre terjedő betegségekre az ún. zoonózisokra. 40

5.5.1.2. A bejelentési kötelezettség Ha egy állatállományban fertőző betegség, vagy annak gyanúja felmerül, azt az állategészségügyi hatóságoknak be kell jelenteni. Az állatot tartó személy és üzem esetében mindazok kötelesek a bejelentést megtenni, akik az állatok felügyeletét, őrzését, gondozását, ápolását, felvásárlását, levágását, vagy az állati hullák ártalmatlanná tételét foglalkozásszerűen látják el, vagy akik az állatokkal érintkeznek. A bejelentést a hatósági állatorvosnál, vagy a helyi polgármesteri hivatalban lehet megtenni. A bejelentés különösen fontos a bejelentési kötelezettség alá eső betegségeknél, mert annak elmulasztása büntetéssel és a kártérítési igény elvesztésével jár. A

40

41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról

51

továbbiakban felsorolt, nagy állat-egészségügyi jelentőségű fertőző betegségek az 1995. évi XCI. sz. törvény hatálya alá tartozó, bejelentési kötelezettségű állatbetegségek. 41 1. Ragadós száj- és körömfájás, 2. hólyagos szájgyulladás, 3. sertések hólyagos betegsége (SVD), 4. keleti marhavész, 5. kiskérődzők pestise, 6. szarvasmarhák ragadós tüdőlobja, 7. bőrcsomósodáskór, 8. Rift-völgyi láz, 9. kék nyelv betegség, 10. juhhimlő és kecskehimlő, 11. afrikai lópestis, 12. afrikai sertéspestis, 13. klasszikus sertéspestis, 14. madárinfluenza. 15. baromfipestis, 16. szarvasmarha gümőkór, 17. fertőző sertésbénulás, 18 veszettség, 19. takonykór, 20. tenyészbénaság, 21. lovak fertőző kevésvérűsége, 22. lovak vírus okozta járványos agy- és gerincvelő- gyulladásai, 23. nyulak vérzéses betegsége, 24. mézelő méhek nyúlós és enyhébb költésrothadása, 25. szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE),

41

2001. évi XXII. törvény az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény módosításáról

52

26. sertések szaporító és légzőszervi tünetegyüttese (PRRS), 27. brucellózis, 28. kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása), 29. Aujeszky- betegség, 30. lépfene, 31. rühösség, 32. szarvasmarhák enzootikus leukózisa, 33. pontyfélék tavaszi virémiája, 34. pisztrángok vírusos vérfertőzése (VHS) 35. pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása. 42 Olyan betegségekkel fertőzött állatok kereskedelme, melyekről a fertőzés az emberre is átterjedhet, tilos az Unióban. Ezen kívül az érintett országnak – az Unió szabályainak megfelelően – terveket kell kidolgoznia a betegség felszámolásának meggyorsítására.

5.6.

A minőségbiztosítás szerepe az állattenyésztésben

A mezőgazdasági termelés alapvető célja az élelemtermelés – szakszerűbben kifejezve a tápanyagok megtermelése, továbbá ezekhez kapcsolódóan - harmadlagos tevékenységként – alapanyagok biztosítása a különböző élelmiszeriparok számára. Mindezek eredményeként elsődlegesen az emberek és másodlagosan az állatok számára biztosítjuk a létüket fenntartó táplálkozásukat. Mindez együttvéve képezi az élelmiszertechnológia fogalomkörét, melyben mindegyik résztvevőnek kiemelkedő, egyéni felelőssége van. Ha pedig az élelmiszer-előállító termelési ciklus bármelyik láncszeme megsérül, vagy elszakad, veszélybe sodorja az egész termelés folyamat minőségi sikerességét, biztonságát. Az élelmiszer-biztonság, a „food safety” a fogyasztó biztonságát jelenti, vagyis azt, hogy a fogyasztónak az élelmiszerek alkotórészeit illetően, a jelzett minőségben, beltartalmi értékében, káros anyagoktól, fertőzésektől mentesen és az érvényességi határidőn belül jó tápláléka lesz. A

42

A bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek listája: http://www.hungarovet.com/?p=2097

53

hangsúly a „folyamaton” van, vagyis mai szóval élve, a „termelés teljes vertikumára” vonatkozik. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az istállótól a fogyasztó asztaláig követhető legyen. Fontos kiemelni azt, hogy e folyamatnak megelőző ciklusa is van, nevezetesen a megfelelő állattartás, a takarmányok termesztése, előállítása, hiszen ezek a biztonságosság döntően fontos feltételei. Valamikor az ember és a gazdasági állatok közötti kapcsolat többnyire teljesen egyoldalú volt: az állatot csak kihasználtuk és nem törődtünk életkörülményeivel, komfortjával, annak biztosításával. Hosszú időn keresztül érvényesült az a felfogás, mely szerint az embernek joga van állatai kizsákmányolására, „tárgyként-eszközként” kezelésére. A maximális mennyiségi termelés elérése volt a cél, melyet később módosítottak bizonyos minőségi paraméterek elérésére. Korunkra kialakítottuk az állatok természetszerűtlen, iparszerűvé minősített tartástechnológiáit. Az automatizált és olykor túlzott gépi technológia kétségtelenül hozott gazdasági eredményeket, de az esetlegesen így kialakult rossz állattartási körülmények felkeltették egyrészt az állatvédők, másrészt az organikus-biológiai gazdálkodást igénylők figyelmét, és közvetve megnőtt a biológiai minőségű állattartást követelők köre. A haszonállat olyan élőlény, amely csak jó közérzetben, jó bánásmód mellett tudja képességeit kibontakoztatni: szaporodni, fejlődni, tejet, tojást, húst, gyapjút stb. termelni. Tartása nemcsak etetésből áll, hanem gondozásból is, ami nemcsak fedelet, ólat, almozást jelent, hanem szinte személyes kapcsolatot – hiszen háziállataink velünk együtt élnek, olykor gondolkoznak is. 43 A gazdasági állatok védelmére vonatkozóan világszerte dolgoztak ki olyan szabályokat, amelyek az állatok, a termelők, valamint a fogyasztók érdekeit szolgálják. A követelmények betartásával biztosítható az állatjóllét, a gondos törődés révén az állatok egészségvédelme, valamint a technológiai-gondozási hibákból adódó károsító hatások megelőzése. Mindezek következtében az állati termék előállítás minőségi mutatói is javulnak. Az előírások betartását az állattartóknál a tagállamok hatóságai bármikor és éppúgy ellenőrizhetik, mint az Unió saját állatorvos-szakértői is.44

43 44

Husvéth F. (szerk.) (2000): A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival. 325-605., Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 2008. évi XLVI. törvény és az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet

54

5.6.1. Az állattartás általános minőségügyi előírásai 5.6.1.1. A legeltetés A réteken és szántókon való legeltetés során az állati eredetű élelmiszerek fizikai, biológiai vagy kémiai eredetű fertőződését a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Szükség esetén megfelelő pihentetési időszakot kell tartani, mielőtt az állatállományt legelőre, szántóföldre, vagy learatott szántóföldre engednék ki legelni, valamint a legelői rotációk között is fontos a pihentetés annak érdekében, hogy a trágyából származó biológiai átfertőződés veszélyét – amennyiben egy ilyen probléma felmerülhet – minimálisra csökkentsék, és annak biztosítása érdekében is, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák lebomlási időszakát betartsák. 5.6.1.2. Az istállói és etető-berendezésekre vonatkozó követelmények Az állattenyésztési egységeket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően tisztíthatók legyenek. Az állattenyésztési egységeket és az etetési berendezéseket alaposan és rendszeresen tisztítani kell bármely veszély kialakulásának elkerülése érdekében. A tisztításhoz és fertőtlenítéshez használt vegyszereket az utasításoknak megfelelően kell alkalmazni, és a takarmánytól illetve etetési területektől távol kell tárolni. Kártevők elleni cselekvési programot kell bevezetni abból a célból, hogy megakadályozzák a kártevők állattenyésztési egységhez való jutását és, hogy a takarmány és alomanyag, vagy az állatok tartózkodási helye fertőződésének lehetőségét a minimálisra csökkentsék. Az épületeket és az etető-berendezéseket tisztán kell tartani. Cselekvési programokat kell bevezetni abból a célból, hogy rendszeresen eltávolítsák a trágyát, a hulladékokat, és a takarmány fertőződésének egyéb lehetséges forrásait. A takarmányt és az állattenyésztési egységben használt alomanyagot gyakran kell cserélni és nem szabad hagyni, hogy penészessé váljon. 5.6.1.3. Az etetés A takarmányt a kemikáliáktól és az állati etetés céljából tiltott egyéb termékektől elkülönítetten kell tárolni. A tároló helyeket és konténereket tisztán és szárazon kell tartani és szükség esetén megfelelően védekezni kell a kártevők ellen. A tároló helyeket és konténereket rendszeresen tisztítani kell a szükségtelen átfertőződés elkerülése érdekében. A vetőmagot rendeltetésszerűen és 55

az állatoktól elzártan kell tárolni. Az állatok különböző kategóriáinak vagy különböző fajtáinak etetésére szánt gyógyszeres takarmányt és gyógyszernélküli takarmányt oly módon kell tárolni, hogy csökkentsék annak veszélyét, hogy nem azokkal az állatokkal etetik azt meg, amelyeknek a takarmányt szánták. A mezőgazdasági egységen belüli takarmányelosztási rendszer segítségével kell biztosítani, hogy a megfelelő takarmány a megfelelő rendeltetési helyre eljusson. A takarmányt az elosztás és etetés során oly módon kell kezelni, hogy biztosítani lehessen azt, hogy ne forduljon elő fertőződés fertőzött tárolási helyről és berendezésről. A gyógyszer nélküli takarmányt a gyógyszeres takarmánytól elkülönítetten kell kezelni a fertőzés veszélyének megelőzése érdekében. A létesítményen belüli takarmányszállító járműveket és etetőberendezéseket rendszeresen tisztítani kell, különösen amikor gyógyszeres takarmány szállítására és elosztására használják őket. 45 5.6.1.4. Az itatás Az itatáshoz és a haltenyésztéshez használt víznek a tenyésztett állatok számára megfelelő minőségűnek kell lennie. Amikor fennáll annak a veszélye, hogy az állatok vagy az állati termékek a víz által fertőződhetnek, intézkedéseket kell hozni a veszélyek értékelése és minimálisra csökkentése érdekében. Az etető- és itató-berendezéseket oly módon kell megtervezni, megépíteni és elhelyezni, hogy a takarmány és a víz fertőződésének veszélye minimális legyen. Az itatórendszereket lehetőség szerint rendszeresen kell tisztítani és karbantartani. 5.6.1.5. A személyzet Az állatok etetéséért és gondozásáért felelős személyeknek rendelkezniük kell a szükséges adottságokkal, tudással és képzettséggel. 46

45 46

Forgó I., Técsy L. (2010): Takarmányozástan. Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza (ISBN 9786155097-06-05) Tartástechnológia (2011). Dr. Béri Béla, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch01.html

56

5.7. Jogharmonizáció és innováció az élelmiszerbiztonságban Magyarországon 2004. május elsejétől a környezetvédelem és az állatjólét területén, a korábbi nemzeti szabályozórendszer helyét az uniós jogrend vette át. A tagállami státusszal hatályba lépő uniós hatósági előírások, valamint a támogatások igénybevételének lehetősége új feladatok elé állította mind a termelőket, mind az állami irányítást. A kormányzat vállalásait a I. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) majd 2007-től a II. Nemzeti Fejlesztési Terv Új Magyarország Vidékfejlesztési Programja (ÚMVP) foglalja össze, melyekből a termelők pályázati rendszerben juthatnak támogatási összegekhez. Emellett a területalapú és a vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeként, új környezetvédelmi előírások jelentek meg mint pl. a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot és a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat fenntartása. 47 Az állatjóléti szabályozás területén a kormányzat már a 2004. évi csatlakozást megelőzően megvalósította a jogharmonizációt. Ennek ellenére a hazai tartástechnológiák megválasztása illetve azok műszaki állapota rendkívül változatos képet mutat mind a mai napig. A szigorú állatjóléti előírásoknak való megfelelés többletköltségeket von maga után, amelyek a kifizetésekkel kerülnek kompenzálásra. Az állatjólét-fokozás ugyanakkor – a megnövekedett fogyasztói tudatosság kialakulásának köszönhetően – közvetett módon hozzájárul az ágazat jövedelemtermelő képességének fenntartásához. A 2007 és 2013 közötti időszakban két fő irányban kell megfelelni: Az állatjóléti szempontból magas szintű tartástechnológiák fenntartása és ennek keretében az állatok ökológiai igényeinek legjobban megfelelő extenzív, valamint kisüzemi állattartás támogatása. Állatjóléti szempontból magas szintű tartási feltételek megteremtése: Az intenzív tartástechnológiát alkalmazó állattartók körében az állatkímélőbb technológiák, a kisebb

47

ÚMVP 2007-2013. http://umvp.eu/?q=alapdokumentumok

57

állatsűrűség, az állat ökológiai igényeihez közelebb álló tartási feltételek támogatása, különösen az alábbi területeken: •

az állat ökológiai igényeihez közelebb álló tartás technológia (nagyobb férőhely, természetes megvilágítás) kialakítása,

•

kifutó (esetenként fedett) biztosítása – utóbbi a víziszárnyasok esetében a madárinfluenza miatt bír jelentőséggel,

•

az állandó lekötés, egyedi tartás, állatcsonkítás kiküszöbölése,

•

az állat ökológiai igényeinek megfelelő takarmányozás biztosítása,

•

a tartástechnológiából adódó megbetegedések megelőzése.

Az EU szabályozás a környezetvédelmi és az állatjóléti szabályozást összekapcsolja a 2003-ban elfogadott Közös Agrárpolitika (KAP) reformjával. A gyakorlatot Keresztmegfelelésnek (KM) hívják, és betartásuk 2004-től kötelező - ettől is függ a kifizetések folyósítása. A KM egy komplex ellenőrzési rendszer. Nem tesz mást, mint a közvetlen kifizetések kedvezményezettjeként nyilvántartott mezőgazdasági termelőket az ellenőrzési rendszer követelményein keresztül ösztönzi arra, hogy a tevékenységükre vonatkozó különböző szabályokat (környezetvédelmi, állatjelölési, állatvédelmi, stb.) betartsák. A Kölcsönös Megfeleltetés kapcsolatot teremt a mezőgazdasági közvetlen támogatások kifizetése és a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó területek a környezetvédelem, az állat- és növényegészségügy, az élelmiszerbiztonság, az állatvédelem és a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot normái és kötelezettségei között. A KM rendszerének bevezetése ezek magas szinten történő garantálásának agrárpolitikai eszköze, az e területekre vonatkozó kötelezettségeket tömöríti és be nem tartásuk esetére szankciókat alkalmaz a közvetlen agrártámogatások tekintetében. A régi tagállamokban 2007-től a KM alkalmazása támogatás-kifizetési feltétel, amire a 10 új uniós tagország

–

köztük

Magyarország

is

–

esetében

2009-től

kötelező

volt

áttérni.

A KM összekapcsolt szabálykövető magatartást kíván a termelőktől. Nem lehet tehát válogatni a

58

saját szempontjaink szerint, hanem be kell tartani valamennyi előírást, ezzel elősegítve az élelmiszerbiztonság erősödését. 48 5.7.1. Minőségügyi rendszer kiépítésének lehetőségei a mezőgazdasági vállalkozásokban Hazánkban a mezőgazdaság területén a minőségirányítási rendszereknek eleddig nem volt igazi hagyományuk, előzményük. A tevékenység sajátosságaiból adódóan ugyanis viszonylag kevés szó esett minőségbiztosításról, az önálló minőségellenőrző szervezetek sem alakultak ki általánosan. Bár a gazdák természetesen foglalkoztak a termelés minőségi kérdéseivel (vetőmag-, állatfajta, műtrágyázás, növényvédelem, állattartás, állategészségügy feltételei stb.) azonban nem minőségtudatos formában. A kilencvenes évek nagy minőségbiztosítási rendszerépítő divatja a mezőgazdasági üzemeket nagyrészt elkerülte. Csak néhány, erősen piac érzékeny nagyüzem döntött úgy hogy tevékenységének egy részére, vagy egészére kiépíti az ISO 900X. szabvány szerint működő minőségbiztosítási rendszert. Mára is csak néhány tucatra tehető a mezőgazdasági üzemekben működtetett, tanúsított rendszerek száma és nem jellemző ma még a HACCP (Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok - Hazard Analysis Critical Control Point) élelmiszerbiztonsági rendszer működtetése sem. A mezőgazdasági kisvállalkozások termelésében a minőség biztosításának legfontosabb alappillére a megfelelő technológiai gyakorlat, a GAP (Good Agricultural Practice, azaz Jó Mezőgazdasági Gyakorlat) utasításainak betartása. A HACCP-rendszer kiépítésével pedig áttekinthetővé válnak a termelési folyamatok. A minőségüggyel komolyan foglalkozó mezőgazdasági kis- és középvállalkozások gyakran megelégednek ezzel, a szolgáltatást is végző, illetve a nagyobb cégek a már meglévő HACCP rendszer mellett általában sikeresen tanúsíttatják az ISO 9001 rendszert is. A jövőben várhatóan teret fog hódítani az ISO 22000-es szabványcsalád is, de a mezőgazdasági kisvállalkozások esetében, valószínűleg a jövőben is a minőségügyi rendszer kiépítésekor a legfontosabb szempont a piaci partnerek követelménye lesz. Az élelmiszerlánc szereplői részére várhatóan a közeljövő legjelentősebb feladata, hogy hatékony

48

Kölcsönös megfeleltetés (cross compliance) - http://www.agroline.hu/konyv/kolcsonos-megfeleltetes

59

választ tudjanak adni az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban megrendült fogyasztói bizalomra. Ezért valószínűsíthető, hogy a minőségirányítási intézkedések között prioritást fognak élvezni a biztonságnövelő, bizalomerősítő tevékenységek: a termékek nyomon-követésének biztosítása a teljes

élelmiszerláncban,

az

eredet-igazolások

kiterjedt

alkalmazása,

az

idegenanyag

szennyeződések termékbe kerülésének megakadályozása, a bekerült idegen anyagok kimutatása és eltávolítása, valamint a márkatermékek előállítása.49 5.7.1.1.A GlobalGAP mezőgazdasági szabvány? A GlobalGAP elődjét, az Euro-Retailer Produce Working Group (EUREP - Európai Kiskereskedői Termék Munkacsoportot) Európa vezető kiskereskedői hozták létre 1997-ben abból a célból, hogy egy olyan közös termékfejlesztési protokollt dolgozzanak ki, amely a fenntartható mezőgazdaság időszerű kérdéseivel foglalkozik. A követelményrendszerben a GAP (Good Agricultural Practice), azaz a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat azon kereteit rögzítették, amelyek az agrártermelés teljes termelési folyamataira kialakítandó legjobb gazdálkodás lényeges elemeit tartalmazzák. Ez egy általános minőségbiztosítási rendszer, amely a Jó Mezőgazdasági Gyakorlaton alapul és kiterjed a frissen fogyasztható, illetve a feldolgozatlan termékek előállításának szabályozására, e területek nemzetközi tanúsítására és regisztrálására. Ezzel, egyben egy integrált szabványt hoztak létre különböző szektorokra. Jelenleg a zöldség és gyümölcstermesztésre,

virág

és

dísznövénytermesztésre,

szántóföldi

növényekre

és

állattenyésztésre (integrált farmgazdálkodás), szaporítóanyag előállításra, haltenyésztésre és kávécserje termesztésére dolgozták ki. Ezzel mintegy biztosították a kereskedők garanciális igényét arra, hogy a mezőgazdasági termékek beszállítói megfeleljenek az élelmiszerbiztonság feltételeinek és a kellő elővigyázatosságra vonatkozó előírásoknak. A GlobalGAP bevezetésével tehát nincs szükség a többszörös termelői verifikálásra, mivel a tanúsítványok világos szerződési alapot nyújtanak az üzleti kapcsolatokban, megkönnyítve a termelő piacra jutását.50 51

49 Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II(2008). Prof. Tamás János et. al., http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_fogyasztovedelem/ch02s07.html 50 GLOBALG.A.P. (EUREPGAP) General Regulations, http://mi.agri.net.in/Default.aspx?mypath=Menu/Quality+Assurance/GLOBAL+GAP+(EUREPGAP)+General+Regulations+

60

5.7.1.2.A HACCP A GlobalGAP kialakulása mellett, hamar felismerték azonban, azt is, hogy a higiéniai követelmények teljesítése is elengedhetetlen – az Európai Unió a 93/43/EGK számú tanácsi úgynevezett Higiéniai irányelvében fogalmazta meg a higiéniai követelményeket – azért, hogy az élelmiszerek szabad áramlásának megvalósulása során a fogyasztóhoz olyan termékek kerüljenek, amelyek nem veszélyeztetik az emberi egészséget. Az Európai Unió élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozásában fontos szerepe van a Jó Higiéniai Gyakorlat (GHP – Good Hygiene Practice) és a Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP - Hazard Analysis Critical Control Point) rendszerére alapozott önszabályozásnak. Ezek az EU-hoz történő csatlakozásunk folytán a közösségi jogszabályok a harmonizációs tevékenység révén beépülnek a magyar jogrendszerbe. A 68/2007. (VII. 26.) FVM-EüM-SZMM együttes rendelet tartalmazza az élelmiszer-előállítók és forgalmazók számára az Európai Unió higiéniai rendeletében (852/2004/EK) és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításának rendeletében (178/2002/EK) rögzített irányelvek

magyarországi

megvalósíthatóságához

elengedhetetlen

erőírásokat.

A

Jó

Mezőgazdasági Gyakorlat (GAP – Godd Agricultral Practices), illetve a feldolgozás során alkalmazható Jó Gyártási Gyakorlat (GMP – Good Manufacturing Practice) ennél szélesebb területet ölel fel, ugyanis a termelés szervezéséhez, a technológia leszabályozásához, a jó minőségű termék előállításához, értékesítéséhez szükséges előírásokat is magában foglalja – a közvetlen élelmiszerbiztonsági szempontokon túlmenően. A GHP és a HACCP tehát egy fejezete a GAP/GMP-nek. A HACCP olyan tudományosan megalapozott rendszer, mely a termék, valamint a feldolgozási és árukezelési folyamatok egyedi jellemzőit figyelembe véve megállapítja a jellemző veszélyeket, és meghatározza a szabályozásukra szolgáló intézkedéseket, tervezett megoldásokat tartalmaz a

51 Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II(2008). Prof. Tamás János et. al., http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_fogyasztovedelem/ch02s07.html

61

szabályozás működésének szervezésére és a rendszer hatékonyságának folyamatos ellenőrzésére és felülvizsgálatára, az adott termékre, technológiára vonatkozó egyedi élelmiszerbiztonsági terv. Segítségével lehet megállapítani a veszélyek megelőzésére és kiküszöbölésére szolgáló szabályzó módszereket, és meg lehet határozni azokat a pontokat, ahol ezeket a szabályozásokat alkalmazni kell. Azt a GHP teszi lehetővé, hogy a HACCP terv a takarmánybiztonság leglényegesebb pontjaira irányuljon. Azokat a lépéseket és műveleteket, melyeket nem kritikus szabályozási pontként azonosítottunk, a GHP megvalósítása megfelelően szabályozza. A 93/43/EGK direktíva a GHP és a HACCP rendszer alkalmazását valamennyi élelmiszerrel kapcsolatos tevékenység során kötelezővé teszi.52 53 5.7.1.3. Az ISO rendszer Amennyiben a GHP és HACCP rendszereket egyenletesen és megbízhatóan kívánjuk működtetni, akkor azt a dokumentált minőségirányítási rendszer (ISO 9001) alkalmazásával tehetjük. Az ISO rendszer egy átfogó minőségirányítási program megvalósításához szükséges szervezeti felépítést, felelősségeket, eljárásokat, folyamatokat és erőforrásokat határozza meg. Az ISO 9001 lehetővé teszi, hogy az élelmiszer előállításban résztvevő vállalkozás integrálja minőségügyi rendszerébe a HACCP (vagy más) élelmiszerbiztonsági rendszert. Ennek az integrációnak a révén egy olyan minőségirányítási és egyben élelmiszerbiztonsági rendszert kapunk, mely sokkal hatékonyabb, mint akár az ISO, akár a HACCP rendszer magában, ugyanakkor egyszerűbben működtethető, mint a két rendszer külön-külön. A veszélyek meghatározását és a kockázatok kézbentartását – mely a HACCP rendszer fő célja – az ISO 9001 által megkövetelt minőségtervezés és megelőző tevékenységek elősegítik. Ha a CCPket meghatároztuk, akkor azok szabályozása és felügyeletük az ISO rendszeren belül könnyen

52

A TANÁCS 93/43/EGK IRÁNYELVE (1993. június 14.) az élelmiszer-higiéniáról, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:13:12:31993L0043:HU:PDF 53 Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II(2008). Prof. Tamás János et. al., http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_fogyasztovedelem/ch02s07.html

62

kézben tartható. A HACCP rendszerrel kapcsolatos dokumentációkat az ISO rendszer dokumentációiba lehet beleépíteni. 54 55 5.7.1.4. Elterjedőben lévő minőségbiztosítási rendszerek Mivel az ISO 22000 rendszer is egyre inkább népszerűbbé válik Európán belül, ezért néhány szót erről is kell ejtenünk. Az ISO 22000 rendszer, amely az ISO 9001 minőségirányítási, illetve HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer egyfajta keveréke, az élelmiszerbiztonság nemzetközi fejlesztésének céljából jött létre. A HACCP rendszerhez hasonlatosan a rendszer alapja itt is a termék, illetve a szolgáltatás minőségi tervezése. A rendszer mindenkire vonatkozik, aki az élelmiszerellátási láncban bármilyen helyet foglal el. Az ISO 22000 rendszerrel rendelkező vállalkozások így a megfelelő biztonság szavatolása mellett egy kiváló marketingeszközt is a kezükben tartanak, amely az üzleti életben manapság igen fontos lehet. További eszköz lehet, a rendelkezésre álló erőforrások hatékony alkalmazásához a TQM (Total Quality Management- Teljes körű minőségirányítás) módszer is. Segítségével elérhető, hogy az élelmiszerbiztonsági célok megvalósítását a szervezet minden tagja fontosnak tartsa, a termékek megfeleljenek az élelmiszerbiztonsági követelményeknek és a vállalkozás nagy valószínűséggel ne bocsásson ki nem biztonságos, vagy fogyasztásra alkalmatlan termékeket. Célja, hogy a szervezet minden tevékenységének folyamatos javításával, tökéletesítésével, valamint minden dolgozó minőség iránti elkötelezettségével a vevő teljes mértékű megelégedettségét érje el a termék vagy szolgáltatás használata során.

54

Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II(2008). Prof. Tamás János et. al., http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_fogyasztovedelem/ch02s07.html 55 http://www.haccp.hu/?page_id=2, Mi a HACCP?

63

5.8. Kutatási aktivitás az állati termék nyomon követhetőségével kapcsolatban – esettanulmány Az előzőekben áttekintettük az állati termék nyomon követésének szabályozását az előírások kialakulásától

az

egyes

termék

előállítási

fázisokon

keresztül a végtermékig és

a

minőségbiztosítási rendszereket. Ezt követően konkrét példákat mutatunk be a magyar szakmai kutatásokkal kapcsolatban. 5.8.1. A Kaposvári Egyetem - Állattudományi Kar, Takarmányozástani Tanszék innovációs kapacitása A Takarmányozástani Tanszék az oktatáson kívül fő feladatának tekinti a takarmányozási kutatásokban való aktív részvételt. A tanszék számos hazai és nemzetközi programban vett és vesz részt, melyek eredményeit tudományos közleményekben, konferenciákon mutat be. Jelen esettanulmány a kutatási és innovációs tevékenység lehetőségeit mutatja be. 5.8.1.2. A tanszék kutatási kapacitása A Takarmányozástani Tanszék kutatási programjainak egyik fő területe a biztonságos, jó minőségű állati termék előállítása. A tanszék infrastuktúrája magas színvonalú, megfelel a 21. századi tudományos kutatómunkával szemben támasztott követelményeknek. Az egyetem ISO 9001:2008 és ISO14001:2004 minőségirányítási tanúsítvánnyal rendelkezik, a kutatások ennek megfelelően folynak. A mintegy 2000 m2 területű kutatóbázis 2000-ben került átadásra, melyben sertéssel, baromfival, szarvasmarhával és laborállatokkal végeznek vizsgálatokat (13. ábra). 13. ábra Kutatóbázis a Kaposvári Egyetemen

Forrás: Kaposvári Egyetem, 2012. 64

Az infrastuktúra lehetővé tesz emészthetőségi-, anyagcsere- és teljesítmény vizsgálatokat is. Az emészthetőségi vizsgálatokon belül nem csupán a tápcsatorna teljes hosszán, hanem a különböző bélszakaszokban is mérni tudják a táplálóanyagok emészthetőségét. Ezt a technikát csak kevés kutatóközpont és egyetem alkalmazza szerte a világon, mivel állatműtő és megfelelő, szakképzett személyzet kell a kísérletek elvégzéséhez. A vizsgálatok végzéséhez a tanszék rendelkezik állatkísérleti engedéllyel. Az anyagcsere vizsgálatok során a bélsarat és vizeletet quantitatív módon gyűjtik, így meghatározható az adott táplálóanyag (aminosav, mikro-, makroelem, energia) retenciójának mértéke. A teljesítményvizsgálatokat malacokkal, növendék- és hízósertésekkel, tojótyúkokkal, brojlerekkel és hízópulykával tudják végezni. 14. ábra Tudományos vizsgálatok az állati eredetű termék előállításban

Forrás: Kaposvári Egyetem, 2012. A tanszék laborállat-házában az alábbi kísérletek végzésére van lehetőség patkányok bevonásával: biológiai érték vizsgálatok, retenciós és anyagcsere vizsgálatok, alkalmazott takarmányozásimmunológiai vizsgálatok. A patkány emésztésfiziológiai és immunológiai szempontból a sertés modell állatának tekinthető, ezért a patkányokkal végzett kísérletek eredményei kiinduló pontot jelentenek a sertéskísérletek célkitűzéseinek megfogalmazásában és az érdemlegesen vizsgálandó paraméterek megválasztásában.

A gazdasági haszonállatok anyagcsere folyamatainak és a termék minőségének vizsgálatával átfogó képet kapnak arra vonatkozóan, hogy egy adott táplálóanyag, takarmányösszetevő vagy adalékanyag milyen módon befolyásolja az állati eredetű élelmiszer minőségét. További lehetőség, hogy a sertést az ember modellállataként használják bizonyos problémák feltárásában. 65

5.8.1.3. Lehetséges kapcsolódási pontok termelőkkel, feldolgozókkal, gyártókkal vagy más egyetemekkel, kutatócsoportokkal A Takarmányozástani Tanszék kutatóbázisa számos olyan vizsgálatsorozatot végez, mely egy adott termék fejlesztésére irányul. Az élelmiszer minőség és biztonság témakörébe tartozó vizsgálatokat megfelelően képzett és nagy gyakorlattal rendelkező szakembergárda végzi. Az innovációs együttműködések során vállalják az állatkísérletek tervezését, kivitelezését és az adatok magas színvonalú kiértékelését. A tanszék kapacitásai elsősorban a gazdasági haszonállatok táplálóanyag ellátása és az állati termék minősége közti kapcsolat kutatására alkalmas, azonban néhány egyszerűbb humán modell felállítását is meg tudják valósítani.

Az állati termékek minőségét nagymértékben befolyásolja az etetett takarmányok összetétele, a takarmányozási kezelések hossza. A hús, a tej és a tojás táplálóanyag összetétele meghatározza az élelmiszer alapanyag további felhasználhatóságát is, így ezek ismerete az élelmiszer feldolgozás szempontjából fontos tényező. A tanszék kutatási lehetőségeit nagymértékben növeli az a laboratóriumi háttér, mely a Kaposvári Egyetemen rendelkezésre áll és a „szántóföldtől az asztalig” élelmiszer előállító lánc résztvevőit fogja össze. Így nem csak a takarmányozáshoz köthető önálló munkában, hanem integrált kutatási és innovációs programokban is részt tudnak venni.

15. ábra Mikrobiológiai vizsgálatok eszközei

Forrás: Kaposvári Egyetem, 2012.

66

A Kaposvári Egyetem laborhálózata számos vizsgálat elvégzésére képes (15. ábra). Az egyes tanszékeken dolgozó kollégák szakmai kompetenciája, érdeklődése és kreativitása a versenyszféra számára megfelelő partnert jelent egy adott probléma innovatív megoldásában. Ahogy azonban az IPA program több fórumain is elhangozott, az innovációs igény csak akkor realizálódik megbízásban és közös munkában, ha a résztvevők megtalálják benne a saját számításukat. Ha sikerülne egy aktív, jól működő programot indítani, az alapja lehetne egy regionális, esetleg országos klaszternek is, hiszen a klaszter célja, hogy szoros, élő kapcsolatot alakítson ki és tartson fenn a tudományos műhelyek és a gazdasági szereplők, elsősorban a termék előállítók között azért, hogy abból a csoport minden tagja profitáljon. A klaszter funkcióját akkor tudja betölteni, ha a szereplők ismerik egymás képességeit, lehetőségeit, érdekeiket érvényesítve a közös munkában a részfeladatok megoldásával egy közös cél eléréséhez felsorakoznak. Ennek első lépése volt a bemutatott IPA program, amelyben a Kaposvári Egyetem sikeresen bemutatkozott a régió vállalkozásainak körében.

67

Irodalomjegyzék 1. 13/1999 KHVM-FVM rendelet, az állatszállításról 2. 1998. évi XXVIII. TÖRVÉNY az állatok védelméről és kíméletéről 3. 2001. évi XXII. törvény az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény módosításáról 4. 2008. évi XLVI. törvény és az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet 5. 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról 6. 62/1997. (IX.10.) FM rendelet az egyes állatfajok egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről 7. 78/923/EEC: Council Decision of 19 June 1978 concerning the conclusion of the European Convention for the protection of animals kept for farming purposes 8. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 9. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 10. Balogh M. (2004): Kinek jó az EUREPGAP? Magyar Minőség, 13. 8-9. 35-37. 11. Biacs, P. (2005): Európai Unióhoz csatlakozásunk első éve: javuló élelmiszer-biztonság, új eszközök, uniós rendeletek, Élelmezési Ipar 59 (8) 212 12. Biacs, P. (2006): Az élelmiszer-biztonság és az élelmiszer-ipari termékek piaci versenyképessége, Élelmezési Ipar 60 (1) 4-6 13. Biacs, P. (2006): Új élelmiszer-biztonsági feladatok az Európai Unió Közös Piacán és hazánkban, Tejgazdaság 66 (2) 33-35 14. Dr. Győri Z-Pepó P. (1998): A gabonatermesztési technológiák és a minőség. Agro-21 füzetek, 1998.23.40-68. 15. Élelmiszerbiztonság és termékazonosítás napjainkban. Füzesi, I. 2005., Agrártudományi Közlemények 2005/16. Különszám 16. Forgó I., Técsy L. (2010): Takarmányozástan. Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza (ISBN 9786155097-06-05) 17. Husvéth F. (szerk.) (2000): A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival. 325-605., Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 68

18. Jolánkai M. - Szalay T. - Szentpétery Zs. (1998): Agronomic impacts on wheat quality. Chemical impact of wheat production technics on environment and ecology. Hung. Agric. Eng., 1996.8.23-25. 19. Kovács F. (1990): Állathigiénia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 20. Nagy J. (2005): További gondolatok a Gazdálkodási naplóval kapcsolatban, Mezőhír, 2006.2. 21. Philipbert, G.-Kandolf, H. (2005): Food-safety. Article on the net, 22. Solymosi V. (2005): A nyomon követési rendszer működtetésének lehetőségei az élelmiszervertikumban 23. Solymosi, V.-Biacs, P. (2007): Nyomon követés a takarmány-előállításban és az állattenyésztésben, Állattenyésztés és Takarmányozás 56 (2) 171-182 24. Szathmári Zs. – Győri Z. (2007): Minőségbiztosítás és nyomon követhetőség a növénytermesztésben. In Agrártudományi Közlemények, 2007/26. különszám 25. Szente, V.- Széles Gy.- Szakály, Z. (2006): Az élelmiszer-fogyasztói magatartástrendek vizsgálata, kiemelt figyelemmel a stratégiai élelmiszerekre, Élelmiszer, Táplálkozás és Marketing 3 (2) 3-11 26. Tuncer, B. From Farm to Fork? Means of Assuring Food Quality; An analysis of the European food quality initiatives. Lund : The International Institute for Industrial Environmental Economics, Lund University, 2001. Thesis for the fulfilment of the Master of Science in Environmental Management and Policy.

Elektronikus források 1. A

bejelentési

kötelezettség

alá

tartozó

állatbetegségek

listája:

http://www.hungarovet.com/?p=2097 2. A Bizottság 16/2011/EU rendelete (2011. január 10.) az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerre vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:006:0007:0010:HU:PDF

69

3. A takarmánygyártás minőségbiztosítása, nyomonkövethetősége és hatósági felügyelete http://www.agrarkamara.hu/Ágazatiinformáció/Állattenyésztés/Atakarmánygyártásminőség biztosítása.aspx 4. A TANÁCS 93/43/EGK IRÁNYELVE (1993. június 14.) az élelmiszer-higiéniáról, 5. Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2002R0178:20090807:HU:PDF 6. Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról

-

http://eur-

lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004R0852:HU:HTML 7. Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról

-

http://eur-

lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004R0852:HU:HTML 8. BABINSZKY LÁSZLÓ – HALAS VERONIKA: Kihívások és kutatási irányok a 21. század sertéstakarmányozásában. In: Állattenyésztés és takarmányozás, 2009/5 Vol. 58., http://www.atk.hu/journal.php?cat=jour_a_09&i=249 9. Európai Takarmánygyártók Útmutatója (EFMC), http://www.gabonaszovetseg.hu/dokumentumok/GMP-takarmany.pdf 10. GLOBALG.A.P. (EUREPGAP) General Regulations, http://mi.agri.net.in/Default.aspx?mypath=Menu/Quality+Assurance/GLOBAL+GAP+(EU REPGAP)+General+Regulations+ 11. Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II(2008). Prof. Tamás János et. al., http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_fogyasztovedelem/ch02s07.html 12. Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II(2008). Prof. Tamás János et. al., 13. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:13:12:31993L0043:HU:PDF 14. http://www.haccp.hu/?page_id=2, Mi a HACCP? 15. http://www.hu-hr-ipa.com/hu/ 70

16. http://www.jegyzet.hu/uploaded/698/elelmiszerminoseg.pdf 17. http://www.kolcsonosmegfeleltetes.hu/KölcsönösMegfeleltetés/JFGK/JFGK11.aspx 18. Kölcsönös megfeleltetés (cross compliance) - http://www.agroline.hu/konyv/kolcsonosmegfeleltetes 19. Magyar Agrárkamara: A takarmánygyártás minőségbiztosítása, nyomonkövethetősége és hatósági felügyelete, http://www.agrarkamara.hu, 2012 20. MH/AgroLine

2011.

november

24.:

Nyomon

követés

az

asztalig

http://www.agroline.hu/hir/nyomon-kovetes-az-asztalig 21. Minőség és minősítés szerepe az élelmiszeriparban: Eszterházy Károly Főiskola, kemia.ektf.hu/minoseg.ppt 22. Szabó E. (2005): Nyomon-követhetőség az élelmiszerláncban. www.cfri.hu 23. Tartástechnológia (2011). Dr. Béri Béla, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch 01.html 24. Tartástechnológia (2011). Dr. Béri Béla, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch 01.html 25. ÚMVP 2007-2013. http://umvp.eu/?q=alapdokumentumok 26. www.agrarkamara.hu 27. www.ec.europa.eu/food

71