Innovációs elemek az élelmiszertudomány területén

Innovációs elemek az élelmiszertudomány területén

Bitáné Bíró Boglárka – Dr. Molnárné Dr. Barna Katalin

Innovációs elemek az élelmiszertudomány területén

2

A Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 által támogatott, a „Transnational Innovation Platform from Cropfield to Table” című HUHR/1001/2.1.3/0001 projekt keretében készült oktatási e-learning tananyag

A kötet szerzői

Bitáné Bíró Boglárka – egyetemi tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Dr. Molnárné Barna Katalin – egyetemi docens, Pannon Egyetem

Lektor: Dr. Nagy Mónika Zita, egyetemi adjunktus, Kaposvári Egyetem

Kiadó: Kaposvári Egyetem H-7400, Kaposvár, Guba S. u. 40.

Kaposvár, 2012

3

Tartalomjegyzék Előszó ......................................................................................................................................... 5 A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program áttekintése 7 EU szabályozás és jogharmonizáció dióhéjban........................................................................ 12 1.

Az innováció alapjai, jelentősége ..................................................................................... 15

1.1.

Az innováció és fogalmának fejlődése .......................................................................... 15

1.2.

Az innováció típusai ...................................................................................................... 20

1.3.

Az innovációt befolyásoló tényezők ............................................................................. 22

1.4.

Innovációs teljesítőképesség Magyarországon és az Európai Unióban ........................ 25

2.

Innovációs feladatok és lehetőségek az agrár- és élelmiszer ágazatban .......................... 30

2.1.

A XXI. század mezőgazdaság kihívásai ....................................................................... 30

2.2.

Innováció az élelmiszeriparban ..................................................................................... 37

3. 3.1. 4.

Együttműködési lehetőségek ............................................................................................ 44 Klaszterek jelentősége ................................................................................................... 44 Hálózatos együttműködések a gyakorlatban .................................................................... 50

4.1.

Kutatás-fejlesztés és innováció a növénytermesztésben ............................................... 50

4.2.

Kutatás-fejlesztés és innováció az állati termék előállításban....................................... 52

4.3.

Innováció az élelmiszerbiztonság javításáért és a minőségi élelmiszer előállításért .... 53

4.4.

Somogy megyei Kereskedelmi Iparkamara ............................................................... 55

4.5.

Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft. ............................ 56

Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 58

4

Előszó A közös magyar-horvát határ és határtérség történetileg a legösszetettebb magyar államhatárszakasz. Minden korábbi időszakban megjelent valamilyen formában a határ kezelésének, az egymás mellett, avagy egymással békésen együtt élés és együttműködő mikéntjének a kérdése. A határ mentén való együttélés és kooperáció teljesen új tartalmat kapott Horvátország 1991-es függetlenné válása, majd Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása, illetve Horvátország jelenleg folyó csatlakozási tárgyalásainak tükrében.

A humántőke újratermelése, hasznosítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak, s azon belül különösen a felsőoktatásnak. Az egyetemek rendelkeznek azokkal a szellemi kapacitásokkal, amelyek révén a közös határtérség belső sajátossága, problémacsomópontjai és a közös fejlesztési lehetőségek feltárhatóak. A térségben egyszerre van szükség a környezettudatos, társadalmi innovációs folyamatok

új módon és új

nagyságrendben való beindítására, az egyetemek térségi gazdaságfejlesztési mediátori szerepének növelésére, a permanens kritikai elemzés, a korrekciós lehetőségek feltárására irányuló kutatások folytatására.

A Kedves Olvasó olyan könyvet tart most a kezében, amely az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési időszakában végrehajtásra kerülő Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósult Szántóföldtől az Asztalig (Transnational Innovation Platform from Cropfield to Table) című projekt terméke. A horvátországi HAH élelmiszer ügynökség (Eszék), mint társult partner részvételével megvalósuló projektben a vezető kedvezményezett a Kaposvári Egyetem (Kaposvár) mellett partnerként a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara (Kaposvár) Dél-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség (Pécs) az Eszéki Josip Jurij Stossmayer Egyetem (Eszék) oktatói és kutatói vettek részt.

A programok célja az volt, hogy a résztvevők már működő rendszerek bemutatásán keresztül megismerhessék a hálózatos együttműködés előnyeit, kialakításának lehetőségeit, illetve azokat az innovációs trendeket, lehetőségeket és tapasztalatokat, amelyek jelen vannak az élelmiszeripar területén. A projekteredményekből tananyagok készülnek szakközépiskolák és felsőoktatási intézmények hallgatói, oktatói számára. 5

A tevékenységek megvalósítása hozzájárult egy e-learning tananyag összeállításához, amely a projektben résztvevő oktatók és kutató szakemberek tapasztalatait kívánja bemutatni a felsőoktatásban tanulók számára. Ezzel lehetőséget biztosítva nemcsak arra, hogy a diákok megismerkedjenek a napjainkban egyre terjedő projektek világával, hanem a manapság egyre fontosabbá váló kutatási területével is, azaz az élelmiszer nyomon követésével a szántóföldtől az asztalig. Különös tekintettel az minőségbiztosításra, az innovációra és a hálózatos együttműködések szükségességére.

6

A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program áttekintése A Magyarország – Horvátország IPA (Instrument for Pre-Accession Assistance – Előcsatlakozási eszköz) Határon Átnyúló Együttműködési Program az Európai Unió 20072013-as költségvetési időszakában kerül végrehajtásra. A Program intézményi struktúráját Magyarország és Horvátország közös döntése alapján ún. „megosztott irányítási rendszerben” alakították ki. A program előzményeként a magyar-horvát határon átnyúló együttműködések, már 2002-ben elkezdődtek, és ebben az évben kezdeményezték a határ menti helyi szereplők a Magyar Horvát Kísérleti Kisprojekt Alap elindítását a magyar nemzeti PHARE program (Poland Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy - segély Lengyelország és Magyarország gazdaságának) keretében. A Kísérleti Kisprojekt Alap 2003-ban is meghirdetésre került. A kisprojekt alapok jellegüknél fogva a non-profit határ menti együttműködéseket tekintették fő céljuknak. A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Programot az Európai Bizottság 2008. március 13-án hagyta jóvá. A Program keretében a hét évre 52.433.025 € uniós forrás áll rendelkezésre.

A

Program

széles

körű

lehetőségeket

kínál

a

potenciális

kedvezményezetteknek két prioritás – a Fenntartható környezet és turizmus és az Együttműködő gazdaság és közösségek közötti humánerőforrás-fejlesztés – keretein belül. Ennek megoszlása látható az 1. ábrán. 1. ábra: A Program fő finanszírozási területei

Forrás: http://www.hu-hr-ipa.com

7

A programok felépítésének két fontos jellemzője: Vezető Kedvezményezett elv Ez az elv alapvető követelmény a támogatásban részvevők számára. A projektet – a tagokat – a Vezető Kedvezményezett képviseli, ez a szervezet van közvetlen kapcsolatban az adott projekt, valamint a Program közös végrehajtó szerveivel. A Vezető Kedvezményezett felelőssége,

hogy

egy

partnerségi

megállapodáson

alapuló,

jól

működő

partneri

együttműködést állítson fel. Határon átnyúló hatás A határon átnyúló hatás teljesítése érdekében a projektekbe a határ menti terület magyar és horvát oldaláról egyaránt be kell vonni partnereket. A projekteket az ún. közös együttműködési kritériumok szerint kell tervezni és végrehajtani, azaz közös projektfejlesztés, közös humánerőforrás, közös finanszírozás, illetve közös projekt-végrehajtás feltételei szerint. Valamint az is fontos, hogy a projektek eredményeinek hatást kell gyakorolniuk a határ mindkét oldalára. A Program, támogatásra jogosult területe Magyarország dél-nyugati határán, valamint Horvátország észak-keleti határán fekszik. A magyar és horvát megyékkel a támogatásra jogosult terület kiterjedése összesen 31.028 km2 (2. ábra). 2. ábra: Támogatásra jogosult területek

Forrás: http://www.hu-hr-ipa.com

8

A horvát oldalon a határmenti megyék (Muraköz, Kapronca-Körös, Verőce-Drávamente és Eszék-Baranya), illetve ezen túlmenően további négy megye is részt vesz a programban, mint kapcsolódó régiók (Varasd, Belovár-Bilogora, Pozsega-Szlavon és Vukovár-Szerémség), azonban az utóbbiak, csak a Programban rendelkezésre álló közösségi forrás maximum 20%át vehetik igénybe. Magyarországon a támogatásra jogosult területet Zala, Somogy és Baranya NUTS III1 szintű megyék alkotják. A Programban rész vevő partnereket számos szerv felügyeli, amely segítséget nyújt szakmai és adminsztrációs tevékenységekben egyaránt. Ezek a következők: 3. táblázat: A program szervezeti felépítése

Irányító Hatóság

Nemzeti Fejlesztési Magyarországon

Igazoló Hatóság

Nemzetgazdasági Magyarországon

Ellenőrzési Hatóság

Kormányzati Magyarország

Ügynökség Minisztérium

Ellenőrzési

Hivatal

(NFÜ), (NGM), (KEH),

Közös Technikai Titkárság VÁTI Nonprofit Kft. keretein belül, Magyarországon (KTT) Információs Pont

a Területfejlesztési és EU alapok Minisztérium szerződteti Horvátországban

Ellenőrző szervek

VÁTI Nonprofit Kft. (Budapest, Pécs, Zalaegerszeg), Magyarországon a Területfejlesztési és EU alapok Minisztérium szerződteti Horvátországban

Forrás: http://www.hu-hr-ipa.com

A Közös Monitorig Bizottság (KMB) feladata a programvégrehajtás minőségének és hatékonyságának, valamint a projektek felelős végrehajtásának biztosítása és a projektek támogatásáról/elutasításáról szóló végső döntés meghozása az adott pályázati kiírás keretein belül. (http://www.hu-hr-ipa.com/hu/) 1

NUTS: Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques; Statisztikai területi egységek osztályozási rendszere

9

A Program rövid bemutatása egy konkrét projekt alapján A Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében a Kaposvári Egyetem 2011. októberében sikeresen pályázott az Inno-CropFood című projekt megvalósítására. A projekt együttműködő partnerei az Eszéki J. J. Strossmayer Egyetem, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara, a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség, és közreműködő partnerként a Horvát Élelmiszer Ügynökség is részt vesz a projektben. A projekt átfogó célja egy közös kommunikációs platform létesítése az agrár-élelmiszeripari érdekviseletek, szereplők és kutatók között, a célrégió K+F+I kapacitásainak bővítése céljából. A magyar-horvát határmenti régióban hagyományosan a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés jellemző, ehhez kapcsolódóan jelen van a mezőgazdasági és élelmiszeripari tudományos kutatóbázis a Kaposvári és az Eszéki Egyetemen egyaránt. A régió innovációs kapacitásának fejlődése szempontjából kívánatos lenne, ha a tudományos kutatások kikerülnének az egyetem falai közül és hasznosulnának a vállalkozói szférában is. A kutatóbázisok és a vállalkozások közötti hatékonyabb kapcsolat elősegítése érdekében a gazdaság különböző szegmenseit képviselő projektpartnerek egy közös kommunikációs platformot szeretnének létrehozni az agrár-élelmiszeripar területén, amely alapja lehetne a további munkának. Az Inno-CropFood elnevezésű projekt célja tehát az, hogy a horvát-magyar határmenti régióban az agrár-élelmiszeripari érdekképviseletek, szereplők és kutatók a régió K+F+Ikapacitásának bővítése céljából egymásra találjanak. Ebben a rendszerben a különböző érdekképviseletek és vállalkozás-fejlesztésre létrehozott szervezetek – mint a SKIK, a DDRIÜ és a Horvát Élelmiszer Ügynökség – hídképző szerepet töltenek be a tudásközpontok és a gazdaság között. A projekt résztvevői tematikus workshopokat, tanulmányutakat szerveztek a „Szántóföldtől az asztalig” címmel a szakma képviselőinek, szakértőinek meghívásával a kutatóhelyek munkájának megtekintése, valamint jó gyakorlatok megismertetése és a gazdasági szféra igényeinek feltárása érdekében. A programok célja az volt, hogy a résztvevők már működő 10

rendszerek bemutatásán keresztül megismerhessék a hálózatos együttműködés előnyeit, kialakításának lehetőségeit, illetve azokat az innovációs trendeket, lehetőségeket és tapasztalatokat, amelyek jelen vannak az élelmiszeripar területén. A projekt fő tevékenységei: •

Az élelmiszeriparral kapcsolódó együttműködésen alapuló horvát és magyar jó gyakorlatok megismerése tanulmányi látogatásokkal annak érdekében, hogy a célrégióban a hálózatos K+F+I együttműködés a tapasztalatokkal segítve javuljon.

•

Írásbeli anyagok elkészítése a műhelyek, valamint a jó gyakorlatok tapasztalatai alapján, amelyek megalapozzák a közös agrár-élelmiszer szektorhoz kötődő kutatásifejlesztési és innovációs együttműködés potenciáljának feltárását, lehetséges fejlesztési irányait.

•

Ez utóbbi stratégiai javaslatként kerül megfogalmazásra, kiemelten a partnerek érdekeltségi viszonyai alapján.

•

A projekteredményekből tananyagok készülnek szakközépiskolák és felsőoktatási intézmények hallgatói, oktatói számára.

A projekt megvalósítási területe Somogy, Baranya és Osijecko-Baranjska megyék a 2011.10.01 – és 2013.01.31. között. A projekt célcsoportjai a projekt megvalósítás területén folyó kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységgel kapcsolódó mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők, kutatók, szakértők, innovátorok és innovációt felhasználók; közvetetten pedig a potenciális innovatív termelők, hallgatók és képzési intézmények is bevonásra kerültek. A Magyarország – Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásai nemcsak az európai uniós források igénybe vételére biztosítanak lehetőséget, hanem egyfajta előkészítésnek is tekinthető a „szántóföldtől az asztalig” szemlélet elterjedésének. Az emberek, a tudatos vásárlók ugyanis szeretnék megismerni a fogyasztott termékeik eredetét. A fogyasztók védelmét több Európai Uniós szabályozás védi, ezeknek a bemutatására a következő fejezetben kerül sor.

11

EU szabályozás és jogharmonizáció dióhéjban Az Európai Unióban már évtizedekkel ezelőtt megteremtődött az igény a fogyasztók védelmére, az asztalunkra kerülő élelmiszerek biztonságossá tételére. Ez az igény törvényi szabályozásokban – rendeletekben (178/2002/EK) – öltött testet és Magyarországon a csatlakozás után került bevezetésre. A jogharmonizáció, különböző okok miatt csak 2008-ra fejeződött be és a megfelelő ellenőrzési kompetenciákkal rendelkező szervezetet – Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – 2012-ben hozták létre. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény rendelkezik a nyomon követhetőség rendszeréről, az élelmiszerlánc szereplőiről, azok kötelezettségeiről, az állami felügyelet működéséről és a járványokról is. Az élelmiszerellátást, az élelmiszerbiztonságot összetett társadalmi és gazdasági okok miatt, napjainkban megkülönböztetett figyelem kíséri. Az élelmiszerellátás a gazdaságnak meghatározó szegmense, közismerten stratégiai és politikai kérdés, miközben a fogyasztókban mindinkább tudatosul, hogy az elfogyasztott élelmiszerek hatással vannak az egészségükre. Az elmúlt évek országhatárokon átnyúló, a média érdeklődésével kísért élelmiszerbotrányai a fogyasztók

figyelmének

középpontjába

helyezték

az

élelmiszerbiztonságot

és

az

élelmiszerellátást. Érthető tehát, hogy az EU tagállamaiban különösen nagy hangsúlyt kapott az „áruk szabad áramlása” elv biztosítása mellett a fogyasztók védelme, aminek megvalósításához nem elégséges csupán az előállítás és forgalmazás területét felügyelni, vizsgálni kell az előállítás előtti és a forgalmazás utáni lépéseket is, nyomon kell követni az alapanyagok útját a „szántóföldtől az asztalig” tehát teljes élelmiszer-láncban. 4. ábra: Az élelmiszerlánc szereplői és a közöttük lehetséges kapcsolatok

Forrás: www.agrarkamara.hu 12

A teljes élelmiszerlánc felügyelete, a teljes nyomon követhetőség (3. ábra) a fogyasztói bizalomhoz szükséges garanciák iránti igény miatt már nem volt hatékony a korábbi széttagolt, szakterületekre osztott, részeket felügyelő, elkülönült hatósági rendszer (állat-, növény-,közegészségügy)

hazánkban,

így

került

megalkotásra

az

egységes

élelmiszerbiztonsági szervezet, amelyhez szükségessé vált az élelmiszerlánc egészét átfogó szakmai jogszabályok egységes szemléletű áttekintése és egységes jogi környezetbe rendezése. A „szántóföldtől az asztalig” elv szerint a talajvédelem, növényegészségügy, növényvédelem, takarmányozás, állat-egészségügy, állatgyógyászat, élelmiszer-biztonság, élelmiszer-minőség alapvető kérdései nem választhatók szét egymástól. Az élelmiszerbiztonság érdekében figyelembe kell venni az élelmiszertermelési folyamat minden lépését, az elsődleges termelést, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszát, beleértve az állati takarmány előállításától az élelmiszerek értékesítéséig és végső fogyasztóhoz jutásáig, hiszen a lánc minden elemének hatása lehet az élelmiszerbiztonságra. A korábbi szabályozáshoz képest terjedelmében is a felére csökkenő új törvény egységes szerkezetben és eljárásrendben foglalja össze az előírásokat. Ezáltal azok átláthatóbbá, egyszerűbbé válnak a jogalkalmazó, az élelmiszervállalkozó és a fogyasztó számára is, ami könnyebb tájékozódást biztosít az alapvető előírások között. Az élelmiszerláncról és annak hatósági felügyeletéről szóló törvény (a továbbiakban: Éltv) fő célkitűzéseiben az alábbiakat szolgálja: •

a fogyasztói bizalom erősítése

•

a fogyasztók biztonságának növelése,

•

a hatékonyabb, racionálisabb és olcsóbb élelmiszer-biztonsági hatósági tevékenység megteremtése.

A

törvény

célja

tehát

az

élelmiszerlánc

szereplőire

vonatkozó

követelmények

megfogalmazásával és az egységes hatósági felügyelet megteremtésével, a végső fogyasztók egészségének védelme.

13

A törvény megalkotásakor az alábbi három kiemelt szabályozási célt kellett teljesíteni: 1. Megerősíteni az élelmiszer-biztonsági ellenőrzés és szankcionálás eszköztárát. 2. A hatósági jogköröket egységesen a teljes élelmiszerlánc tekintetében eljáró élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságra telepíteni. 3. Meghatározni az élelmiszer-biztonsági célból nyilvánosságra hozható és kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok körét

14

1. Az innováció alapjai, jelentősége Napjainkban az innováció szükségessége nem kérdőjelezhető meg, a gazdálkodás szigorodó külső és belső feltételei, a vevők igényeinek folyamatos változásai, a tudomány és a technika gyors fejlődése, az erős piaci verseny mind arra sarkalják a vállalkozásokat, hogy új fejlesztések segítségével, alacsonyabb önköltségű azaz magasabb nyereségtartalmú terméket állítsanak elő. Amelyik vállalkozás nem tud lépést tartani a fejlődéssel, kiszorul a versenyből és véglegesen eltűnhet a piacról (Szabó, 2002). Az innováció jelentőségét bizonyítja, hogy a Központi

Statisztikai

Hivatal

(KSH)

által

számolt

társadalmi

haladás

mutatószámrendszerének szerves részét képezi, többek között közlésre kerül az innovatív vállalkozások aránya az összes vállalkozáshoz viszonyítva (1. táblázat).

1. táblázat: Az innovatív vállalkozások aránya Magyarországon, létszámkategóriák szerint, 2010 Létszám-kategóriák, fő 10-49 50-249 250Forrás: www.ksh.hu

1.1.

Innovatív vállalkozások aránya, % 13,3 32,7 60,0

Az innováció és fogalmának fejlődése

Az innováció fogalmát kidolgozott formában először az osztrák Nobel-díjas közgazdász, Joseph Alois Schumpeter (1883-1950)2 használta 1934-ben. Schumpeter az innováció szót mint a „termelési tényezők új kombinációjára történő törekvést” használja, tehát elmélete szerint az innováció, meglévő dolgok és eredők kombinációja.

2

Schumpeter a XX. század első felének kiemelkedő közgazdásza volt. Több megjelent könyve közül a gazdasági ciklusokról szóló a legismertebb.

15

1. kép: Joseph Alois Schumpeter, osztrák közgazdász

Forrás: www.wikipedia.hu

Az osztrák közgazdász véleménye szerint a nagyívű gazdasági ciklusok mindig az innovációk eredményeképpen

bekövetkezett

„kreatív

rombolások”-nak

tulajdonítható,

ami

tulajdonképpen egy korszak lezárását és egy új korszak születését foglalja magába. Az új kombinációk mindig új, a régieket legyőző szervezetben valósulnak meg. A „kreatív rombolás” lehet egy olyan innováció is, amelynek összetevői változatlanok csak, azok elrendezése változik (Henderson-Clark, 1990). Az innovációs ciklus első szakasza mindig a „felfutás” folyamata, amelyben új iparágak, vállalkozások születnek, amelynek hatására a gazdaság növekedésnek indul. A „tetőzés” szakaszában a piac már beérett és egyre kevesebb új vállalkozás alakul. A nagy piaci verseny hatására a piac beszűkül és csak néhány nagyobb szereplő kezébe kerül. A „hanyatlás” szakaszában az új igények és technológiák megjelenése beindítja a „kreatív rombolás” folyamatát, és azok a cégek amelyek váltani nem tudnak, eltűnnek a piacról (Bőgel, 2002). Az innováció meghatározására természetesen nagyon sok, széles körben értelmezett fogalom létezik, amelyek mindegyike a vállalatok megújulását, a változó gazdasági folyamatokhoz történő sikeres alkalmazkodást elősegítő tevékenységként értelmezi az innovációt. Downs és Mohr bővítette Schumpeter fogalmát: „az innováció bármely olyan eszköz, rendszer, folyamat, probléma, program, termék vagy szolgáltatás adaptációja, amely új a szervezet számára” (Downs – Mohr, 1976).

16

Dougherty szerint az „innováció egy új termék vagy szolgáltatás koncepciójának megalkotása, fejlesztése, gyártásfejlesztése, gyártása, piacra dobása és folyamatos menedzselése” (Dougherty, 1996). Az OECD3 a tudományos és technológiai tevékenységek mérésének módszereit összefoglaló Oslo kézikönyvben teszi közzé az innováció fogalom- és mérési-rendszerét, valamint a hozzá kapcsolható eszköztárat. A kézikönyv harmadik kiadása lényegesen kiszélesítette az innováció fogalmát, ugyanis a termék- és eljárás-innováción túl, az innováció új meghatározása a marketing-innovációt és a szervezési-szervezeti innovációt is felöleli. A kézikönyv meghatározása szerint az innováció új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing-módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetését jelenti. Fontos változás a „technológia” szó elhagyása a termék- és eljárás-innovációból, amely lehetővé teszi a definíció értelmezését az alacsonyabb K+F4 intenzitású cégek és a szolgáltató szektor számára is. Ezek szerint a termék-innováció itt, olyan áru vagy szolgáltatás bevezetése, amely új, vagy jelentősen megújított, tulajdonságai és rendeltetése tekintetében. Ide tartoznak a fejlesztésre vonatkozó részletes műszaki leírások, az összetevők és anyagok, a felhasználóbarát jelleg, vagy egyéb funkcionális tulajdonságok. Magyarországon a termék-innováció a nagy-vállalkozások esetén gyakrabban előforduló tevékenység, ennek legfőbb oka az, hogy a sikeres innovációhoz szükséges erőforrás kapacitással legfőképpen a nagy vállalatok rendelkeznek (Statisztikiai tükör, 2012). Az eljárás-innováció új, vagy jelentősen megújított termelési, vagy szállítási módszer megvalósítása, amely magába foglalja pl. a technikában, a berendezésekben bekövetkező jelentős változásokat (2. táblázat).

3

OECD: Organisation for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési Szervezet A kutatás-fejlesztés (K+F) az ismeretanyag növelése érdekében végzett kreatív munkát, valamint a létrejövő ismeretanyag új alkalmazások kidolgozásához történő felhasználását jelenti. 4

17

2. táblázat: A termék- és eljárás-innovációval összefüggő tevékenységek előfordulása az innovatív vállalkozások %-ában, 2008-2010

Forrás: Statisztikai Tükör, 2012. A marketing-innováció olyan új – az értékesítés növelése érdekében – bevezetett marketing-módszerek alkalmazását jelenti, amelyek a fogyasztói szükségletekre, a meglévő piacok növelésére, az új piacok megnyitására, vagy a termékek új célú piaci elhelyezésére fókuszálnak. 3. táblázat: A marketing-innováció előfordulásának gyakorisága a vállalkozásoknál, létszám-kategóriák szerint, 2008-2010

Forrás: Statisztikai Tükör, 2012. Ezek az új marketing-módszerek jelentős változást hoznak a terméktervezésben, a csomagolásban, a termék piacra dobásában, a termék reklámozásában, vagy az árképzésben. 18

A szervezési-szervezeti innováció (4. táblázat) a cég üzleti gyakorlatában, a munka szervezésében, vagy a külső kapcsolatokban megvalósuló új szervezési-szervezeti módszerek bevezetését jelenti (Oslo Manual, 2005). 4. táblázat: A szervezeti innováció előfordulásának gyakorisága a vállalkozásoknál, % 2008-2010

Forrás: Statisztikai Tükör, 2012. Fontos különbséget tenni a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció között, a kettőt nem szabad összekeverni. A K+F azt a rendszeresen végzett alkotó munkát jelenti, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak az új alkalmazások kidolgozására történő felhasználását (Frascati Manual, 2002). Az innováció pedig – ahogy azt a fentiekben is láthattuk – a tudás alkalmazásának folyamata, a termékek és szolgáltatások, ezek piacainak megújítása és növelése, új eljárások alkalmazása a termelésben, az elosztásban és a piaci munkában, a menedzsmentben, a szervezetekben és a munkafeltételekben, a munkaerő szakmai ismereteinek bővítése és megújítása (Oslo Manual, 2005). A következő ábra jól szemlélteti az innovációs és a K+F tevékenység közötti különbséget és az összefüggéseket:

19

1. ábra: Az innovációs tevékenység

Forrás: Gyimesi, 2012. Az innováció keretét tulajdonképpen a K+F adja, ugyanis mint az innováció háttértevékenysége, az a fejlesztési ötletek szakmai megalapozásának és az új termék (technológia, szervezeti megoldás) konkrét létrehozatalának folyamatá jelenti (Chikán, 2008).

1.2.

Az innováció típusai

Az innovációs tevékenység hagyományos megközelítése szerint megkülönböztetünk gyártás(technológia) és gyártmány- (termék) fejlesztést. Schumpeter a gazdasági élet területén értelmezett innováció öt alapesetét különböztette meg: Termékinnováció: a fogyasztók számára még nem ismert, új javak előállítása, Folyamatinnováció: új, az adott iparágban még ismeretlen termelési eljárás bevezetése, amely nem feltétlenül kötődik technológiai újításhoz, Piacinnováció: új értékesítési piac megnyitása, Beszerzési innováció: új beszerzési forrás felhasználása, és Szervezeti innováció: új szervezeti felépítés kialakítása (Schumpeter, 1980). Trott (2005) szélesebb körben értelmezte az innovációt: Termékinnováció: pl. új vagy továbbfejlesztett termék kidolgozása, Folyamatinnováció: pl. új gyártási folyamat kidolgozása, Szervezeti innováció: pl. új belső kommunikációs rendszer,

20

Vezetői innováció: pl. TQM, SAP5 rendszerek, Termelési innováció: pl. minőségi körök Kereskedelem/marketing innováció: pl. direkt marketing bevezetése és Szolgáltatás innováció: pl. internet alapú pénzügyi szolgáltatások (2. ábra).

2. ábra: Az innovációs rendszer elemei

Forrás: (Pakucs – Papanek szerk, 2006) Az innovációs folyamat jellegzetessége szerint megkülönböztetünk (Pecze, 2003): Ugrásszerű fejlődést előidéző radikális innovációt (paradigmaváltás), és a termék egyes funkcióira irányuló folyamatos innovációt (adott technológiai keretek közötti újítás) (3. ábra).

5

TQM: Total Quality Management; Teljeskörű Minőségirányítás SAP: Integrált Vállalatirányítási Rendszer

21

3. ábra: A radikális és folyamatos innováció közötti különbség

Forrás: Jarjabka, 2000. Az eredetiség szempontjából négy típusú innovációt különböztetünk meg: invenció, azaz eredeti találmány, amely újdonságnak számító még ki nem próbált termékek, szolgáltatások, vagy folyamatok elméleti megalkotását jelenti. Ezek lehetnek forradalminak számító vagy áttörést hozó innovációs termékek (pl. gőzgép, transzformátor). továbbfejlesztés, ami tulajdonképpen egy már létező termék, szolgáltatás vagy folyamat eltérő formában történő alkalmazása egy másik területen (pl. McDonald’s amely a gyors étkeztetést nemzetközi hálózattá fejlesztette). Az utánzás egy termék vagy szolgáltatás lemásolását jelenti úgy, hogy a továbbfejlesztés érdekében a vállalkozó ezt kiegészíti saját ötletével, így szerezve versenyelőnyt a piacon (pl az IBM mellett megjelenő egyéb számítógépes cégek mint a Compact vagy a Dell Computer) (Hisrich – Peters, 1991).

1.3.

Az innovációt befolyásoló tényezők

Az innováció sikerességét erősen befolyásolja a vállalkozás mikro- (lokális szint) és makrogazdasági (nemzetgazdaságii szint) környezete. A nemzetgazdaságonként változó makrokörnyezet szabályozása,

(gazdaságpolitika,

oktatási

rendszerek,

monetáris

politika,

adótörvények,

innovációs

rendszerek,

befektetések

innováció-politika,

stb.)

országonként eltérő módon determinálja a versenyelőnyöket. A mikrokörnyezet a vállalaton belüli tényezőket, valamint a vállalaton kívüli üzleti környezetet foglalja magába. A makroés mikrokörnyezet sok esetben összekapcsolódik, hiszen a helyi környezetnek vannak olyan 22

elemei, amelyek a makrokörnyezethez tartoznak (pl. a regionális fejlesztési terveket az országos ágazati politikák írják elő), és fordítva, a vállalati működés nemcsak magától a vállalattól,

hanem

a

környezetében

jellemző

(www.innostrada.hu/AIM-innovaciotbefolyasolo).

A

viselkedési gazdasági

mintáktól környezet

is

függ

mellett

a

társadalmi környezet (demográfiai viszonyok, munkaerő képzettsége, rendelkezésre állása, az innovációval kapcsolatos szemlélete), valamint a műszaki-technológiai környezet játszik szerepet (4. ábra). Ugyanis ez utóbbi környezet tulajdonképpen, ami egyrészt a termelés, előállítás, másrészt pedig a kereslet oldaláról is elvárásokat támaszt egy termékkel és/vagy egy szolgáltatással szemben. A politikai környezet jelentősen befolyásolja a gazdasági stabilitást a jogi környezet pedig az „újítások” szabadalmaztatási rendszerét szabályozza (Jarjabka – Lóránd, 2010): 4. ábra: Az innovációs folyamat és környezete

Forrás: Babinszky, 2012. Az innovációt gazdasági és társadalmi tényezők is hátráltathatják. A gazdasági tényezők közül a legkiemelkedőbb a makrogazdasági környezet kiszámíthatatlansága, a túlzott adminisztráció, a gyorsan változó jogi környezet, a vállalaton belüli tőkehiány, a szűkös külső finanszírozási lehetőségek, és a nem megfelelően képzett munkaerő (Csizmadia – Grosz, 2012). 23

A társadalmi problémák megoldása jelentős szerepet játszhat az innováció ösztönzésében. Ezek a társadalmi tényezők az alábbiak lehetnek: vállalkozó kedv irigységkultúra mások sikereinek értékelése (negatív érzelmek) bizalmatlanság kockázatkerülés (in)tolerancia (Tóth, 2012). A hátráltató tényezők közül fontos kiemelni azokat, amelyek az innováció természetéből fakadnak. A korszerűtlen non-profit kutatói hálózat (pl. öreg műszerek, hiányos infrastruktúra), az elaprózott kutatói tevékenység (nemzetközi szinthez viszonyítva kevés a sok kutatót magába foglaló kutatási téma), a piaccal szeembeni nyitott szemlélet hiánya (pl. erősebb a publikációs kötelezettség a szabadalmi oltatlom szerzés mellett) és az innovációs rendszer hiányosságai (pl. fejletlenek az innovációt támogató tőkepiaci eszközök) mind rontják az innovációs tevékenység sikerességét (Csepeli, 2008). Az innovációt pozitívan befolyásoló tényezők közül a marketing tevékenység külön kiemelendő, ugyanis a marketing tevékenység és az innováció a vállalati célt megvalósító tevékenységek között külön szemléletmódot képviselnek. A marketing a vállalat fogyasztóorientáltságát fejezi ki, az innováció pedig ennek a fogyasztóorientáltságnak a következménye és a vállalkozások versenyfeltételekhez való alkalmazkodását segíti. A sokféle vállalati funkció közül tehát a marketinggel és innovációval kapcsolatos tevékenységek azok, amelyek az üzleti vállalkozás lényegét leginkább kifejezik, és amelyek más alapvető céllal rendelkező szervezetektől a legjobban megkülönböztetik (Gyimesi, 2012). A vállalkozások versenyképessége tehát nem egyedül az innovációtól függ, hanem azok létének és működésének elengedhetetlen feltétele a marketing tevékenység (Chikán, 2008) is. Az innováció kezdeti és záró lépése tulajdonképpen a marketing tevékenység, pl. termékinnováció esetén az ötletgyűjtés, azok kiértékelése, a fogyasztói csoportok meghatározása a „prototípus” tesztelése a piacon, a megelőző reklámok, illetve a már elkészült innovatív termék piaci bevezetésekor a marketing-mix alkalmazása keretezi az innovációs folyamatot (5. ábra).

24

5. ábra: Az innováció visszacsatolásos modellje

Forrás: Némethné, 2010.

1.4.

Innovációs teljesítőképesség Magyarországon és az Európai Unióban

A nemzetközi gazdasági színtér gyorsan változik, a sikeres alkalmazkodás záloga, a gazdasági erősségek kiaknázása és a gyengeségek leküzdése. Számos világszintű innováció az Európai Unióból származik, azonban a gyors változás folyamatos stratégia alkotást indukál. Az Európa 2020 Stratégia ezekre a globális kihívásokra fogalmaz meg lehetséges útirányokat. Az OECD szintén elkészítette innovációs stratégiáját, amely a növekedés megerősítésére, valamint a globális és szociális kihívásokra történő válaszadásra összpontosít. Fő prioritásai: képessé tenni az embereket és vállalkozásokat az innovációra, segíteni kell a tudás létrehozását és alkalmazását, az innováció alkalmazása a globális kihívásokra, valamint az innovációs politikai intézményrendszer fejlesztése. Az OECD által készített innovációpolitikai országtanulmány az innováció mértékének elégtelenségét jelöli meg a magyarországi gazdasági fejlődés egyik gátjának. Ugyanis az elégtelen innováció hátráltatja a magyar gazdaságot abban, hogy a technológia fejlődését és a globalizáció lehetőségeit kihasználja. Az OECD meghatározó szerepet lát a kormányzati politikában ugyanis kedvező keretfeltételek megteremtésével és egyes piaci és rendszerszintű kudarcok

kiküszöbölését

szolgáló

intézkedésekkel

javulhat

az

ország

innovációs

tevékenysége. Ezért Magyarországnak arra kell törekednie, hogy jól használja fel az Európai

25

Uniónak azon egyre jobban bővülő forrásait, amelyeket K+F-re és innovációs beruházásokra nyújt. Ehhez azonban sok hátráltató tényezőt le kell küzdenie az országnak, többek között: az alacsony a K+F intenzitást és üzleti K+F ráfordítást (különösen a KKV-k6 körében), a gyenge szabadalmi tevékenységet, növelni kell a kutatási-fejlesztési tevékenységek számát, mert egyelőre csak néhány iparágban végeznek innovációs tevékenységet, zömében külföldi tulajdonban lévő vállalatok, el kell érni, hogy az innovációs alaphoz az országban jelen lévő cég közül ne csak néhány járuljon hozzá, csökkenteni kell a K+F tevékenység nagyfokú regionális koncentrációját, ami erőteljesen Közép-Magyarországon koncentrálódik. A koncentráció a tudomány, a technológia és az innováció kormányzási képességeire egyaránt jellemző. Több szakembert kell képezni a tudomány és a technológia számára, ugyanis Magyarország a frissen végzett diplomások arányában kevesebb természettudományi és műszaki diplomást képez, mint a legtöbb OECD-ország (OECD, 2009). Mindemellett az OECD az innováció szempontjából olyan fontos erősségeinkre is rámutat, mint pl. a gazdaság nyitottsága, amelynek eredményeképpen jelentős mennyiségű külföldi működő tőke halmozódott fel Magyarországon, az alap- és inkább alkalmazott-jellegű kutatás némely területén (pl. a fizikai, matematikai, biológiai, kémiai, klinikai orvostudományi és a mérnöki tudományok területén) világszerte ismert és elismert eredményekkel rendelkezünk, amelyeket változatos és sokféle támogatási programok segítenek, valamint a javuló innovációs intézményrendszer, keretfeltételek és jogszabályi alapok (OECD, 2009) szintén a hazai innovációs folyamatot erősítik. Az innovációs teljesítmény javulásának lassulása általánosan jellemző az EU-ban (6. ábra), így a tagországoknak nem sikerült behozniuk lemaradásukat a világ innovációs „nagyhatalmaival”, az USA-val, Japánnal és Dél-Koreával szemben. Ez a lemaradás leginkább a magánszektorban figyelhető meg, a vállalatok innovációs tevékenysége ugyanis 6

KKV: Kis- és közép-vállalkozások

26

fontos szerepet játszik abban, hogy egy ország uniós vagy nemzetközi szinten az élen jár. Az Unió továbbra is megelőzi Kína, Brazília, India, Oroszország és Dél-Afrika feltörekvő gazdaságait, ám Kína innovációs teljesítménye egyre erősödik, és lemaradása folyamatosan csökken. 6. ábra: Az EU tagállamok innovációs teljesítménye

Forrás: MEMO/12/74, 2012. A 6. ábrán látható, hogy az innováció ereje alapján négy csoportba sorolhatjuk a tagállamokat: Vezető innovátorok: Svédország, Dánia, Németország és Finnország. Követő innovátorok: Belgium, az Egyesült Királyság, Hollandia, Ausztria, Luxemburg, Írország, Franciaország, Szlovénia, Ciprus és Észtország, amelyek teljesítménye nagyjából megegyezik az EU-27 átlagával. Mérsékelt innovátorok: Olaszország, Portugália, a Cseh Köztársaság, Spanyolország, Magyarország (20. hely), Görögország, Málta, Szlovákia és Lengyelország, amelyek teljesítménye az EU-27 átlaga alatt marad. Lemaradó innovátorok: Románia, Litvánia, Bulgária és Lettország, ők az EU-27 átlagánál jóval gyengébben teljesítettek (MEMO/12/74).

27

Az innovációs sorrend alapját 24 mutatószám képezi, amelyeket 3 csoportba sorolhatunk, ezek összehangolásával állítják elő azt a mutatószámot, amely 0 és 1 közötti értéket vehet fel és alkalmas az országok közötti sorrend kialakításra. A mutatószám csoportok az alábbiak: Potenciál: az innováció legfontosabb tényezői (emberi erőforrások, nyitott, kiváló és vonzó kutatási rendszerek, finanszírozás és támogatás), Vállalati tevékenységek: az európai vállalatok innovációs tevékenységeinek mértékét jelző mutatók (vállalati beruházások, kapcsolatépítés és vállalkozói szellem, szellemi tulajdon), valamint Eredmények: a gazdaság egészére gyakorolt hatásokat jelző mutatók (innovátorok és gazdasági hatások (MEMO/12/74). A vezető innovátorok mindegyikére jellemző, hogy innovációs tevékenységükben kulcsfontosságú szerepet játszik az üzleti tevékenység, valamint az állami és a magánszektor közötti együttműködés, és K+F kiadások tekintetében is nagyon jól teljesítenek. A legtöbb vezető innovátor a vállalati tevékenységekhez kapcsolódó egyéb innovációs mutatók vonatkozásában és a technológiai ismeretek kereskedelmi hasznosításában is jó eredményt ér el. A világszintű innovációs rangsorban Magyarország a 31. helyet foglalja el 2012-ben, ami azt jelenti, hogy Magyarország öt helyet esett vissza az előző évi eredményéhez képest, azonban az elemzésbe 125 ország helyett 141 országot vontak be a szakértők. A rangsort másodszorra állította elő az INSEAD nemzetközi üzleti iskola és az ENSZ7 egyik speciális szervezete, a WIPO8 (5. táblázat).

7

ENSZ (UNO): United Nations Organization, Egyesült Nemzetek Szervezete

8

WIPO: World Intellectual Property Organization, Szellemi Tulajdon Világszervezete

28

5. táblázat: Innovációs index, 2012

Forrás: INSEAD – WIPO, 2012. A rangsor alapját képező mutatószám értéke 0 és 100 pont közötti értéket vehet fel és a a politikai környezet, az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás-fejlesztésre szánt összegek és a hozzájuk tartozó intézményrendszerek és egyéb faktorok (pl: az ország nyelvén íródott Wikipédia cikkek száma, vagy a Youtube feltöltések mennyisége) segítségével állítják össze (INSEAD – WIPO, 2012). A lista első tíz helyezettje nem sokat változott 2011-hez képest, a jelentés azonban rámutat arra is, hogy az Egyesült Államokban az előkelő helyezés ellenére is hiányosságok mutatkoznak az oktatás és a humán erőforrások területén. A rangsor szerint Magyarországnak a befektetők védelme, és a nettó működő tőke beáramlása terén különösen nagy a lemaradása (100. és 141. hely), de az adófizetés nehézsége/könnyűsége terén is a rangsor második felében található hazánk (82. hely), bár ezen a téren a régió számos országa még rosszabbul áll. A kreatív szolgáltatások exportjában (5. hely) és a különböző informatikai szolgáltatások beimportálása, használata, illetve a szoftverekre kifizetett GDP arányos összegek terén Magyarország kedvező rangsorszámot kapott. 29

2. Innovációs feladatok és lehetőségek az agrár- és élelmiszer ágazatban A XXI. században a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés szerepe megváltozott a lakosság dinamikus élelmiszerfogyasztása következtében. A kibocsátott mennyiség növelése mellett azonban minőségi változásokra is szükség van, mert az élelmiszer már nemcsak tápanyagként van jelen a piacokon, hanem olyan többlet funkciókkal is rendelkezik, amelyek az egészségfejlesztésben és a környezetterhelés csökkentésében egyaránt szerepet játszanak. Az élelmiszer-előállítás mellett megjelent az energia célú mezőgazdasági termelés is, így az egyre fokozódó versenyben azok lesznek a nyertesek, akik több, jó minőségű termékkel magasabb árat tudnak elérni (Nagy et. al, 2008).

2.1.

A XXI. század mezőgazdaság kihívásai

A XX. század utolsó harmadától kezdve az emberi tevékenység eredményezte üvegházhatású gázok légköri koncentrációja ugrásszerűen megnövekedett. Ezek a gázok azért károsak, mert korlátozzák a Föld hosszú hullámú hőkisugárzásának világűrbe jutását, ennek következtében az atmoszféra melegedni kezd. Ez pedig gyorsabb lefolyású globális felmelegedést idézhet elő, különösen, ha ez a folyamat egybeesik a természetes, időszakos felmelegedéssel. Az éghajlatváltozás Magyarország mezőgazdáságát is sújtja, a folyamatosan csökkenő csapadék mennyisége aszályosodást okoz. De az utóbbi években a szélsőséges időjárási események előfordulása is megnőtt, egyre több az ár- és belvíz, a fagykár egyre nagyobb a hőmérséklet ingadozás és a folyamatos felmelegedés egyre erősebb szeleket gerjeszt. Az öntözési lehetőségek beszűkülése, az egyre gyakoribbá váló növényi rendellenességek és betegség egyre több gondot okoznak. A XXI. század nagy mezőgazdasági kihívása – a klímaváltozás mellett – a világ népességének növekedése és az egyre jobban terjedő túlfogyasztás, amely különösen a nagy népesedésű területekre – India, Kina és a dél-keleti országok többségére – jellemző. A FAO9 előrejelzése szerint 2050-re a világ élelmiszerigénye mintegy 70%-kal nőni fog (Európai Bizottság, 2012). A népességszám növekedése mellett a táplálkozási szokások megváltozása, az állati eredetű fehérje nagyobb arányú fogyasztása a gabonák és zöldség alapú táplálékokkal szemben komoly kihívást jelentenek a világ mezőgazdaságának számára. A jövőben a lakosság ellátása ugyanis egyre inkább növényi eredetű élelmiszerekkel elégíthető csak ki, ennek oka pedig az, hogy egységnyi állati eredetű termék létrehozásához a 9

FAO: Food Agricultural Organization, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet

30

szakirodalom szerint kb. négy-tízszer annyi növényi termék szükséges. Az emberiség jelentős részének állati eredetű élelmiszer iránti fokozódó igénye, a növekvő állatállomány megnövekedett takarmányszükséglete és a bioenergiaipar fejlődése következtében új stratégiákat kell kidolgozni a mezőgazdaságban (Horn, 2008). Mindezek alapján összefoglalhatjuk, hogy az alábbi kihívások várnak a mezőgazdaságra, a következő évtizedekben: növekvő népesség, növekvő életszínvonal (7,5 milliárd ember), növekvő állati termék fogyasztás (különösen India, Kína), növekvő bioenergia-igény a klímaváltozás hatásainak csökkentésére (biodízel, bioetanol), bio jellegű csomagolóanyagok (keményítő) használata a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében, csökkenő tengeri halállomány (a Világtenger nagy részén), csökkenő termőföld- és öntözővíz-készlet (a Világ majdnem minden részén), klímaváltozás, ami szükségessé teszi biológiai sokféleség körültekintő hasznosítását, az ökoszisztémák helyreállítását; és a területek jellegzetességeinek, és a genetikai változatosság nyújtotta lehetőségek kihasználását a korlátozottan rendelkezésre álló források jobb elosztása és felhasználása érdekében. (Horn, 2008). A felsorolt kihívások oka többek között az, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt, ám az utóbbi években lassuló tendencia a mezőgazdaság termelékenységében komoly terheket rótt a természeti erőforrásokra és a környezetre: az európai talajok 45 %-ának alacsony a szerves anyagok szintje, és közel negyedük mérsékelt vagy nagyfokú eróziónak van kitéve; nagyon sok értékes ökoszisztéma károsodott, sőt vannak olyanok amelyek megsemmisültek; a mezőgazdasági területek közelében élő madárfajok állományai 20–25 %-kal csökkentek, az elmúlt több mint 20 év során; a füves területeken élő lepkék állományai pedig 70 %-kal csökkentek, a beporzókat, mint a méh, súlyos veszély fenyegeti, a mezőgazdasági földterületek mintegy 40 %-a nitrátszennyezésnek kitett terület, ez pedig a vízkészleteink épségét fenyegeti, valamint

31

az Unió üvegházhatást okozó gázkibocsátásának 9 %-áért a mezőgazdaság felel (Európai Bizottság, 2012). A felsorolt problémák a kisüzemek és a fejlett technológiával rendelkező nagyvállalatok által képviselt területeken is jellemzőek, ezért mielőbbi változtatásra van szükség az élelmiszer, a takarmány, a rostnövények, a biomassza és a bioanyagok versenyképes és fenntartható termelésének kialakítása érdekében (Európai Bizottság, 2012). Nem véletlen, hogy az Európa 2020 Stratégiában a kutatás-fejlesztés és az innováció kiemelkedő szerepet kap az Európai Unió jövőbeni kihívásokra való felkészítésében. „A KAP10 jövője 2020-ig” iránymutatásaiban a mezőgazdasági kihívások sikeres megoldásának kulcsaként szintén az innováció kerül kiemelésre, és az Európa 2020 stratégia költségvetése 4,5 milliárd EUR-t határoz meg az élelmiszer-biztonság, a biogazdaság és a fenntartható mezőgazdaság terén való kutatás és innováció céljaira. A mezőgazdasági termelés fokozása és fenntarthatóvá tétele ugyanis csak jelentős kutatási és innovációs erőfeszítések révén érhető el. Napjainkban az a jellemző, hogy az újítások bevezetése a gyakorlatba túl sok időt vesz igénybe, és nincs megfelelő kommunikáció a kutatók és a termelők között, így a tudomány sok esetben nem értesül megfelelően a mezőgazdasági termelők igényeiről. Ezért fontos innovatív kezdeményezések nem kerülnek alkalmazásra, ugyanakkor több esetben a kapcsolódó kutatási területek nem kapnak kellő figyelmet. (Európai Bizottság, 2012). A világban azért találkozhatunk „Jó gyakorlattal” ezen a területen is. Például Horvátországban rendkívül szoros együttműködés tapasztalható az agrártermelés és az agrárkutatás között. Az eszéki Egyetem Mezőgazdasági Karának kutatási témáit a horvát mezőgazdasági termelés során jelentkező problémák determinálják, a kutatások során elért eredmények közvetlenül a gyakorlatban hasznosulnak és a fenntartható mezőgazdasági termelést szolgálják. Az eszéki J.J Strossmayer Egyetem és Eszék városa, valamint a megyei önkormányzat között szoros kapcsolat áll fenn. A térség fejlesztése elképzelhetetlen az egyetem innovatív tevékenysége és az ott folyó kutatások támogatása nélkül. Együtt közös erővel próbálnak felkészülni azokra a mezőgazdaságot érintő kihívásokra, amit az Európai Unióhoz történő csatlakozás jelent. A különböző támogatást – amelynek egyik forrása többek között az 10

KAP: Közös Agrárpolitika – az EU mezőgazdsági támogatási rendszere.

32

előcsatlakozási alapok – hatékonyan használják fel. Felismerték, hogy a hatékony környezettudatos gazdálkodás záloga nem más, mint az egyetemeken meglévő tudásbázis és kutatási háttér technikai infrastrukturális fejlesztése az eredmények gyakorlati alkalmazásán keresztül. Az Eszéki Egyetemen az alkalmazott kutatások és a gyakorlati, innovatív fejlesztések élveznek prioritást. Ezek eredménye és hatása gyorsan és közvetlenül érvényesül. A gyakorlati problémák megoldását célozó kutatások a meghatározóak. A kapott eredményeket a gazdálkodók nyelvére lefordítva a regionális és országos szakfolyóiratokban rendszeresen közzéteszik, így azok a tudás és tapasztalat transzfer szerves részét képezik, másrészt motiváló erővel hatnak a gyakorló gazdákra, hogy új kérdéseket fogalmazzanak meg, amelyek újabb kutatások hipotéziseként szolgálnak. (Kazinczi et al, 2012) A globális kihívásoknak való megfelelés egyik feltétele az állati termék előállítás hatékonyságának növelése, ami egyrészt a biológiai hatékonyság, másrészt pedig a technológiai hatékonyság, s ezeken keresztül az ökonómiai hatékonyság növelését foglalja magába. A biológiai hatékonyság javítása több tényezőn keresztül valósulhat meg: ahol szükséges fajtaváltás kell, vagy a genetikai állomány megőrzése, korszerű állatnemesítési eljárásokat kell bevezetni és alkalmazni, javítani kell az állategészségügyi managementen, javítani kell a takarmányozás hatékonyságán (pl: a takarmányadalékok és a melléktermékek okszerű és szakszerű felhasználása, a takarmányozás immunológia eredményeinek alkalmazása, stb.), szükséges a genetikusok és takarmányosok munkájának összehangolása, valamint a termelés matematikai modellezésének alkalmazása (Babinszky, 2012). A technológiai hatékonyság pedig a tartástechnológia, vágóhídi technológia, a trágyakezelési technológia, a takarmányozási technológia, és a takarmánykezelési technológia színvonalától függ (Babinszky, 2012). A hatékonyság növelésének egyik záloga a termőföld mert a sikeresebb, fenntarthatóbb termelési mintákra való áttérés sikere vagy kudarca elsősorban a földön fog megmutatkozni. 33

Az éghajlatváltozás bizonyítja, hogy a talaj rendkívül sérülékeny erőforrás, éppen ezért megfelelő talajgazdálkodással meg kell előzni állapotának romlását, a talajeróziót és stabilizálni kell a talajműködést az éghajlatváltozás hatásainak sikeres enyhítése érdekében (Európai Bizottság, 2012). Ezeknek a kívánalmaknak a precíziós mezőgazdaság megfelel, az infokommunikációs technológiák, az ökológiai gazdálkodás, a nanotechnológia és más fejlődőben lévő környezettudatos technológiák helyi körülmények között történő felhasználása nyújtanak lehetőségeket az erőforrásokban szegény termelők számára (IAASTD, 2008). A precíziós mezőgazdaság ugyanis magában foglalja a termőhelyhez alkalmazkodó termesztést, az input (vetőmag, műtrágya, növényvédőszer) pontosabbá tételét, a művelési táblán belül változó technológiát, az integrált növényvédelmet, a csúcstechnológiát, és azok vívmányainak alkalmazását, a távérzékelést, a térinformatikát (adatbázis, térképek, légifotók) a geostatisztikát, a gépesítést, az automatizálást, az igények felméréséhez szükséges talajtani és agrokémiai, vízgazdálkodási, növénytermesztési, növényvédelmi, műszaki, automatizálási, információs technológiai és agrárgazdasági kutatásokat (Győrffy, 1999). A precíziós mezőgazdaság tehát amellett, hogy munkafolyamatokat eredményez, nagyban hozzájárul a hatékonyság növekedéséhez, a ráfordítási költségek és a környezetterhelés csökkentéséhez. A precíziós mezőgazdaság témakörén belül fontos a takarmányozás az állattenyésztés és a környezetvédelem összefüggéseinek újragondolása is. A kérdés az, hogy a klasszikus takarmányozás, hogyan tud alkalmazkodni ezekhez a kihívásokhoz, és hogy az innovációs tevékenység, azaz más tudományágak eredményeinek felhasználásával, hogyan lehet előállítani a kívánt minőségű termékeket (Babinszky – Halas, 2009). További fontos feladat a klímaváltozás hatásának megismerése a gabonatermesztésre, ami a takarmányozásra 34

szisztematikusan felépített kutatási programokon keresztül valósulhat meg. Az eredmények függvényében szükségessé válhat az eddigi takarmányozási rendszereken történő változtatás is. Emiatt fontos az olyan mezőgazdasági (állattenyésztési) kutatási ráfordítások növelése, amelyek végeredményeként a társadalmi elvárásoknak megfelelő termék, licence vagy knowhow születik. Mindezen jelenségek hatására kialakult a klasszikus takarmányozásnak egy új ága – az informatika valamint a természettudományi területekkel kibővített új takarmányozási ismeretek sajátos ötvözésével – az ún. precíziós takarmányozás (7. ábra). 7. ábra: A precíziós takarmányozás és a társtudományok kapcsolata

Forrás: Babinszky – Halas, 2012.

Ez az eljárás az állatok táplálóanyagszükségletét a lehető legpontosabban igyekszik kielégíteni a biztonságos, jó minőségű és a leghatékonyabb termelés érdekében úgy, hogy a termelés a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelje (Sifri, 2007). A takarmányok nagy változatossága miatt a takarmánykeverék folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen, hiszen fontos, hogy bármely állomány megfelelő szinten termeljen és ez a termelés ne menjen az egészségének rovására. A változékonyságot, a takarmány típusa és változata mellett: a földrajzi viszonyok, a tenyészidőszak feltételei, a betakarítás feltételei, a tárolás gyakorlata, 35

a tárolás alatti fermentáció, az időjárási viszonyok és a kezelési gyakorlat befolyásolja. A precíziós takarmányozás eleme lehet például a „teljes körű, célirányos takarmányozás, total nutrition” elvének alkalmazása, amely átfogja és ellenőrzi a teljes takarmányláncot a takarmány komponensek minőségétől kezdve az állati eredetű humán élelmiszer alapanyag minőségéig. A teljes körű takarmányozás feladata a takarmány, az állat egészségi állapota, a betegség és a környezet közötti összefüggések megértése és alkalmazása a takarmányozásban, tehát ez a fajta takarmányozás egyszerre szolgálja a növekedést és az egészséget (Babinszky, 2012). A precíziós takarmányozás elemei közé tartozik még a takarmány receptura készítés, illetve a takarmány minőségének ellenőrzése. További cél a hő stressz káros hatásának és a nitrogén és foszfor ürítésének csökkentése takarmányozási módszerekkel valamint a genetikai profilra alapozott takarmányozás. Mindezeket a növekedés és a termelés matematikai modellezése és a takarmányozás technikai háttere segíti. Az állatok fejlődésének, táplálóanyag-igényének matematikai úton történő modellezése a számítástechnika gyors fejlődésének köszönhetően az utóbbi évtizedekben indult fejlődésnek, bár már évtizedekkel ezelőtt történtek próbálkozások. A fiziológiai ismeretek bővülése, valamint a különböző állatkísérleti módszerek pontosságának javulása is hozzájárult a precíziós takarmányozás fejlődéséhez és terjedéséhez és egyre több olyan matematikai modell született, amelyek megkönnyítik a gyakorlatban dolgozó szakemberek munkáját is. A biológiai folyamatok matematikai modellezése tulajdonképpen az egyik leghatékonyabb módja az állatok táplálóanyag-szükségletének, és a táplálóanyag-felvétel növekedésre gyakorolt hatásának meghatározására egy adott időpontban vagy időszakban. A modellekben egyenletrendszerek segítségével jellemzik az állatok biológiai folyamatait a genetikai, biokémiai, élettani folyamatok és környezeti hatások ismerete alapján (Babinszky, 2012). A modellek kifejlesztésének alapelveit Babinszky és Halas (2009) az alábbiak szerint fogalmazta meg: A táplálóanyag-felvétel hatása az állat termelésére. A felvett táplálóanyagoknak a szervezetben történő átalakulása, pl. a fehérje- és energiaátalakulás folyamata, különös tekintettel a közöttük fennálló kapcsolatokra. 36

Az állat jellemzői (testsúly, ivar, takarmányfelvevő kapacitás, egészségi állapot, az állat fehérje- és színhústermelő kapacitása). Az etetett takarmány jellemzői (energia, fehérje, aminosav, ásványianyagtartalom, stb.) (8. ábra).

8. ábra: A matematikai modellek kialakításának elvi vázlata

Forrás: Babinszky – Halas, 2012. A 8. ábrából leolvasható, hogy a sikeres matematikai modellezéshez ismernünk kell az állatra jellemző fiziológiai adatokat (testfehérje, testzsír, stb.), és a szervezetben lejátszódó biológiai folyamatok törvényszerűségeit. Az állatban zajló folyamatokat ezen két tényező alapján lehet matematikai modellekkel leírni. Természetesen a felállított modell pontosságát mindig ellenőrizni kell jellemzően állatkísérlettel és szükség esetén a modellen is változtatni kell (Babinszky – Halas, 2012).

2.2.

Innováció az élelmiszeriparban

Az élelmiszeripar jelentős szerepe a gazdaságban nem vitatható, hazánkban és az EU-ban a feldolgozó ágazatok között a termelési értéket és a foglalkoztatottságot tekintve egyaránt a vezető ágazatok között van. Az élelmiszeriparnak fontos szerepe van a munkahely teremtésben – hiszen erre az ágazatra különösen jellemző a kis- és középvállalkozások jelenléte – a nemzeti kulturális értékek és a hagyományok megőrzésében, a vidék fejlődésében. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban napjainkban 17 millió fő dolgozik (ami a teljes foglalkoztatottság 7,6 %-a), és a teljes bruttó hozzáadott értékének 3,5 %-át képviseli az Unió tagállamaiban. 37

Európában a helyi piac szerepe jelentős a termékek forgalma és nyereségessége szempontjából, ez a jellegzetesség van kibontakozóban Magyarországon is. Ezért annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők teljes mértékben kiaknázhassák lehetőségeiket, meg kell erősíteni szerepüket az ellátási láncon belül. A gazdasági fejlődést erősíti az élelmiszerek, takarmányok, rostnövények, bioanyagok és bioenergia fellendülő piaca, valamint növeli a foglalkoztatást, és társadalmi innovációs lehetőségeket is kínál. Ezáltal az elsődleges termelőknek új lehetőségeik nyílnak a termékek előállítására, és piaci forgalmazására vonatkozóan (Európai Bizottság, 2012). A jó minőségű élelmiszer pedig a lakosság életminőségét, egészségét és táplálkozási szokásait egyértelműen befolyásolja, ezért hazai élelmiszerek értékesítésével biztosítható a lakosság megfelelő mennyiségű, minőségű, választékú és biztonságos élelmiszerrel történő ellátása (MNÉTP, ÉFOSZ, 2010). Az EU ezt felismerve az élelmiszer-ágazat fejlesztését az EU2020 stratégiájában ki is emelte, hiszen a hagyományos élelmiszerek Európa kulturális örökségét képezik, és számos régió megélhetési forrását is jelentik. Mégis, az elmúlt több mint tíz évben nagy múltú gyárak és gyártási kultúrák szűntek meg hazánkban, a termelés pedig kb. 20 %-kal esett vissza. Az élelmiszergazdaság

export-teljesítménye

ugyan

a

mezőgazdasági

alapanyag

kivitel

növekedése következtében javult, azonban a nagyobb hozzáadott értékű termékek aránya erőteljesen csökkent, holott valamennyi piacon a nagy feldolgozottsági fokú élelmiszerek aránya folyamatosan nő. Ezért a legfontosabb cél a hazai termelés növelése és az elvesztett piacok visszaszerzése, ezáltal a hazai mezőgazdasági nyersanyagok számára bővülő piaci lehetőségeket és foglalkoztatást is növelni lehet. Az innovációs tevékenység erősítésével és a K+F ráfordítások növelésével egyaránt javulhat a magyar élelmiszeripar versenyképessége és piaci szerepe. Az innováció tehát kulcskérdés az élelmiszeripar jövője szempontjából (MNÉTP, ÉFOSZ, 2010). Az élelmiszer innovációval – a kedvezőtlen versenyhelyzet miatt – sok célt kell megvalósítani, többek között: a teljes termékpályára összehangoltan kiterjedő technológiai- és termék-innovációt, alternatív, illetve speciális fogyasztói igényeket kielégítő termékeket, technológiákat kell kifejleszteni, az egészségtudatos étrend és életmód fontosságának a népszerűsítését kell megoldani, az életkor meghosszabbítását segítő technológiákat, termékeket kell kifejleszteni, a nemzeti hagyományoknak megfelelő élelmiszerek előállításának technológiai fejlesztését kell elmozdítani,

38

biotechnológiai fejlesztéseket kell alkalmazni, regionális kutatási-fejlesztési, technológia bevezetési központokat kell létesíteni és működtetni, különösen a KKV-k részére, valamint környezetvédő és energiatakarékos technológiákat kell kifejleszteni (Gyaraky, 2008). Az innováció szükségességét felismerve 2005-ben megalakult a Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológiai Platform (MNÉTP) azzal a céllal, hogy tagjai tevékenységét összehangolva erősítse az innovációt az élelmiszeriparban. További cél, hogy az élelmiszerlánchoz kapcsolódó területek kutatási-fejlesztési eredményei minél hamarabb jelenjenek meg a gyakorlatban, ezáltal elinduljon a magyar élelmiszergazdaság fejlődése és versenyképességének javulása, így hozzájárulva a fogyasztói igények jobb kiszolgálásához. Az üzleti szféra által kezdeményezett céloknak megfelelően meghatározásra kerülnek a hazai élelmiszeripar legfontosabb kutatási és innovációs irányvonalai, az együttműködés erősítése pedig hálózatfejlesztéssel történik. További cél a nemzetközi tapasztalatok, az innovációs lehetőségek megismertetése a kis- és közép-vállalkozásokkal és a nemzetközi piacra történő kilépés. Ennek érdekében a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal támogatásával az MNÉTP meghatározta a hazai élelmiszeripar jövőképét (2009–2024), és elkészítette a Magyar Élelmiszeripar Egyeztetett Innovációs Stratégiai Tervét (2009-2024), amelynek alapja a hatékonyság növelés, és az árra kevésbé érzékeny termékek és szolgáltatások piacra juttatása, a nagy volumenű tömegtermékek versenyképességének javítása, a fogyasztók megfelelő tájékoztatása az egészséges életmódról és az egészséges élelmiszerekről, a kutatás-fejlesztés hatékonyságának és gyakorlati alkalmazásának javítása, annak megfelelő kommunikációja a társadalom felé (MNÉTP, ÉFOSZ, 2010). A Stratégia szerint a legfontosabb kutatási területek az élelmiszer-minőség és feldolgozás, a fenntartható élelmiszer-termelés, valamint a megfelelő tudás- és technológia transzfer (MNÉTP, ÉFOSZ, 2010). A Stratégia megvalósulásában fontos szerepe és egyben felelőssége van a KKV-knak, így az innovációs tevékenység erősödése nemcsak a vállalkozást, hanem a fogyasztónak, sőt az egész társadalomnak az előnyére szolgál. A nehézséget azonban az okozza, hogy a 39

nagyvállalatokkal szemben a kisvállalkozások nem rendelkeznek saját kutatási központtal, szakember-gárdával, ezért ebben a tekintetben is nagy segítségre van szükségük. A Platform ezért módszertani segítséget nyújt az érdeklődő KKV-k számára az innovációs és K+F tevékenységet, valamint a korszerű eljárások és az európai élelmiszer-biztonsági előírásokat illetően (MNÉTP, ÉFOSZ, 2010). A hiányos innovációs bázis mellett számos egyéb probléma is felmerül: a források erősen korlátozottak és nehezen áttekinthetők, az elérhető forrásokhoz túl bonyolult és szigorú feltételek tartoznak, a vállalkozások a korlátozott erőforrásokat a fejlesztések helyett, inkább az újabb élelmiszer-biztonsági és minőségirányítási rendszerek kiépítésére, tanúsítására fordítják, a nagyobb, külföldi vállalkozások külföldön fejlesztenek, a kutató szervezetek és az ipar szemlélete és céljai távol állnak egymástól, kevés (innovációs) kapcsolat az élelmiszerlánc szereplői között, hiányzik a technológia transzfer, valamint a magyar élelmiszeripar korlátozott erőforrásai és kapacitásaival árversenyben nem lehet előnyt szerezni. Ezt a problémát tovább fokozzák a hazai társadalmi jellemzők: az olcsó, gyenge minőségű import háttérbe helyezte a minőségtudatos szemléletet, jellemző az egészségtelen életmód, amelyek kedvezőtlen egészségügyi statisztikákhoz vezetnek, a társadalom elöregedése, a szabadidő felértékelődése, egyre több az élelmiszer-biztonsági botrány, amelyek megrendült fogyasztói bizalmat váltanak ki. Az élelmiszer innováció egyik kiemelkedő területe a funkcionális élelmiszerek előállítása és piacra történő bevezetése, ugyanis a kedvező fogyasztói preferencia miatt nagy technológiai fejlesztési lehetőséget rejtenek magukban, és váltak ezáltal az élelmiszeripar egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává. A funkcionális élelmiszerek az elmúlt 25 évben jelentek meg a vitamin- és ásványianyag-hiányok pótlásával, az energiaegyensúly helyreállításával, az egészség és a jó közérzet megőrzésével, betegségek megelőzésével kapcsolatban, kutatásuk Japánban kezdődött el az 1980-as években (Kajdi et al, 2011). 40

Magyarország egészségi állapota az utóbbi évtizedekben erősen romlott, a daganatos megbetegedések okozta halálozás tekintetében, a világ országait tekintve az elsők között helyezkedik el. Ez azt is jelenti, hogy hazánk lakossága veszélyeztetettebb, mint más országok populációi. Javulást csak akkor várhatunk, ha az egészséges életmód és a szűrőprogramok fontossága tudatosodik a lakosságban (M. Barna – Molnár, 2012). A funkcionális élelmiszereknek fontos szerepük van a szív és érrendszeri, a daganatos az emésztőszervi-, valamint a csontbetegségek megelőzésében, így szerves részét képezhetik egy komplett életmód változtató programnak. A funkcionális élelmiszereknek nincsen egységes fogalmi meghatározása, a szerzők azonban egyetértenek abban, hogy egy funkcionális élelmiszernek óvnia és javítania kell az egészségi állapotot, biztonságosnak kell lennie, ezért meglapozott és ellenőrizhető ajánlásokkal kell rendelkeznie és a funkcionális összetevő – ami nem csökkenti a tápértéket – az emberi egészségre jó hatással kell, hogy legyen (Fehér, 2011). Tehát a funkcionális élelmiszerek speciális hatást fejtenek ki az emberi szervezetre bioaktív összetevőik révén, a jövőben azonban a fogalom egyszerűsödése várható, és a nem módosított teljes értékű termékeket mind ezen élelmiszerek közé soroljuk (pl. zöldség és gyümölcsfélék). A természetes funkcionális élelmiszerek mellett léteznek mesterséges, K+F tevékenység során előállított funkcionális élelmiszerek is, amelyek nagyobb koncentrációban tartalmazzák az egyes bioaktív összetevőket (6. táblázat). Ezek az élelmiszerek lehetnek gyógyhatásúak (gyógyélelmiszerek), növényi eredetűek: nyersek – gyümölcsök, zöldségek; feldolgozottak – zöld tea, vörösbor; koncentrált kivonatok – flavanoidok állati eredetűek: hal; ipari fejlesztésűek – probiotikum; tejbázison kifejlesztettek (Dr. Kajdi et al, 2011).

41

6. táblázat: A funkcionális élelmiszerek alkotórészei Funkcionális élelmiszer alkotórész

Példák

Vélelmezett egészségi hasznosság

Probiotikumok

tejsav-baktériumok, bifidobaktériumok

javítják a bélrendszer mikroflóráját és működését, erősítik az immunkrendszert, csökkentik a koleszterinszintet, gátolják a bél kórokozóit és a daganatok előfordulását

Prebiotikumok

oligoszaccharidok, rezisztens keményítő, pektinek

Ugyanaz, mint a probiotikumoknál, fokozzák a kalcium és a Mg felszívódást is (csökkentik a csontritkulást)

Vitaminok

Folsav, B6-, B12-, D-, K-vitamin

a kardiovaszkuláris betegségek és csontritkulás csökkent kockázata

Ásványi anyagok

kalcium, magnézium, cink, szelén

a csontritkulás csökkent kockázata, az immunrendszer erősítése, a rosszindulatú daganatok kockázatának csökkentése

Antioxidánsok

tokolok (pl. E-vitamin), C-vitamin, karotinoidok, flavonoidok, zöld tea, polifenolok

csökkentik az érelmeszesedés kockázatát, gátolják a daganatok kialakulását, mérséklik a DNS oxidatív károsodását, késleltetik az öregedést, gyulladásellenesek

Fehérjék, peptidek, aminosavak

tripeptidek a tejfehérjékből

csökkentik a vérnyomást, befolyásolhatják a fizikai és megismerési funkciókat

Zsírsavak

n-3 zsírsavak, CLA

csökkentik a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát, mérséklik az ízületi gyulladás tüneteit, a klimaxszal járó tüneteket, redukálják a daganatok kockázatát

Fitokemikáliák (növényi eredetű vegyületek)

fitszterolok, bétaglukánizofalvonok

csökkentik a koleszterinszintet, szabályozhatják a hormonfüggő betegségeket, a hőhullámokat és a daganatok kialkulását

Forrás: Bíró, 2004. Említésre került, hogy a funkcionális élelmiszer egészségvédő hatását alá kell támasztani. Ennek oka az, hogy számos élelmiszer gyártó főként marketing érdekek céljából a funkcionális

élelmiszerek

jelentését

szándékosan

félremagyarázzák,

és

bizonyos

élelmiszereket olyan orvosilag igazolt hatásokkal reklámoznak, amelyek valójában hiányoznak. Különbséget kell tenni aközött, hogy a biológiai hatással rendelkező anyag csak benne van az adott természetes vagy tervezett élelmiszerben, vagy ki is fejti a várt hatást az egészség megőrzése, illetve a betegség megelőzése érdekében. Ezért fontos, hogy klinikai bizonyíték legyen a feltételezett hatás mögött, azonban sajnos ez nagyon sokszor hiányzik (Szilvássy – Sári, 2008). Világszinten sok tudományos és szakmai szervezet dolgozik azon, 42

hogy a funkcionális élelmiszerek tudományos hátterét megteremtsék, és olyan standardokat állítsanak fel ezekre az élelmiszerekre, amelyekkel megvédhetők a fogyasztókat a hamis, félrevezető reklámoktól. A probléma abban rejlik, hogy tulajdonképpen sok élelmiszert nevezhetnénk funkcionálisnak, hiszen vannak olyan összetevőik, amelyeket a 6. táblázat tartalmaz. Azonban itt a hangsúly az élettani hatás tudományos igazolásán van, valójában az lenne a megnyugtató, ha kontrollált klinikai vizsgálatokkal lehetne bizonyítani valamely élelmiszer prevencióra, ill. gyógyításra való alkalmasságát (Szilvássy – Sári, 2008). A mezőgazdasági és élelmiszeripari innováció sikerességét nagymértékben befolyásolják a partnerségi kapcsolatok. Az EU 2020 kiemelt stratégiai kezdeményezése az Innovatív Unió, innovációs partnerségek koncepciójának bevezetésével szándékozik előmozdítani az innovációt. A partnerség célja a mező-, erdő- és élelmiszergazdaság hatékonyságának növelése a tudomány és gyakorlat összehangolásán, illetve a kommunikációs folyamatok erősítésén keresztül. A partnerség tehát nemcsak az élelmiszerhez jutást biztosító versenyképes ágazatot akar megteremteni, hanem lehetővé kívánja tenni a diverzifikált termékek és termelési módok megjelenését, a hosszú távú nyersanyag-ellátást, valamint az élelmiszerláncon belüli kiegyenlítettebb hozzáadottérték-elosztást is. Az innovációs folyamatok olyan támogatása nélkül, mint amilyen a partnerség, az Unió mezőgazdasága nehezen fogja tudni növelni a termelését és egyúttal megvédeni környezete állapotát is.

43

3. Együttműködési lehetőségek Az élelmiszertudományok területén is számos innovatív együttműködés jött létre, amelyek száma egyre fokozódik. Számos támogatás elnyeréséhez, eredményes kutatásokhoz összefogásra van szükség. A következő fejezetekben ezen együttműködések kialakulását, jelentőségét, előnyeit és hátrányait mutatjuk be.

3.1.

Klaszterek jelentősége

A szakirodalom tanulmányozása során számos definícióval találkozhatunk a klaszterekre vonatkozóan. Porter szerint a klaszter fogalma az összetétel alapján a következő: „Kölcsönösen együttműködő cégek, szakosodott beszállítók, szolgáltatók, kapcsolódó iparágak szervezeteinek és velük kapcsolatban álló intézmények (egyetemek, állami szervezetek, ügynökségek, szakmai egyesületek, kereskedelmi szövetségek) földrajzi koncentrációja, melyeket egy adott témában/területen hasonlóságaik és egymást kiegészítő jellemzőik kapcsolnak össze (9. ábra). ” (Porter, 1990)

9. ábra: A klaszterek összetevői

Forrás: Jarjabka, 2013 44

Tehát Porter szerint a kis- és közepes méretű vállalkozások, valamint az őket támogató intézmények összefogásával lehetséges ezeknek a szereplőknek olyan versenyképességi előnyöket biztosítani, amelyekkel a siker reményében felvehetik a versenyt a nagy nemzetközi vállalatóriásokkal. (Szanyi et al, 2009) Klaszterek szerepe a versenyképesség esetében A klaszterek, olyan, alapvetően földrajzi közelségen alapuló szövetségek, amelyek a külső versennyel szemben egységesen lépnek fel, belső viszonyaikat azonban egyszerre jellemzi a konkurencia, valamint a közös érdekek. A klaszter tagjai jogilag függetlenek, ám informális kapcsolatok kötik össze őket, így a klasztert alkotó vállalkozások együtt nagyvállalati erővel rendelkező piaci szereplőkent tudnak megjelenni, ezért piaci jelenlétük így hatékonyabb lehet. (Jarjabka, 2013) Látható, hogy a földrajzi közelség nagyon fontos, mert az egymás közelébe telepedett gazdálkodók sokféle pozitív externális hatást képesek kiaknázni. Ezek az externális hatások a nagyobb piacokról, a hleyben rendelkezésre álló potenciális partnerekből, a munkaerőpiac létéből és azokból a szolgáltatásokból adódnak, amelyek az agglomeráció magas szinten, hatékonyan és olcsón képes a benne működő vállalkozások számára biztosítani. A pozitív externális hatások második csoportja az egymáshoz kapcsolódó vállalatok közötti kontaktusok eredményeként jön létre. Ezek már a tevékenységek specializációját feltételezik. Ezeket a hatásokat már lokalizációs előnyöknek nevezzük, amelyek elsősorban a specifikus piacok méylségét és stabilitását növelik. Ezek a jobbára méret és választékgazdaságossági előnyök a cégek egymás közötti kapcsolataiban, a környező infrastruktúra és az intézményi környezet együttműködésében jelentkeznek. (Szanyi et al, 2009) Ezen vállalati klaszterek száma a világban egyre nő, az előzőekben említettek következtében (10. ábra).

45

10. ábra: Klaszterszerű környezetben működő vállalatok megoszlása (%, 2006)

Forrás: Jarjabka, 2013 A klaszterek kialakulásának egyik fontos momentuma a kollektív versenyképesség javítása együttműködéssel. A verseny szerepe a klaszterek működésében leginkább a bevált megoldások elterjesztésében, az innovációk keresésében hangsúlyos. A gazdálkodók és kutatóhelyek földrajzi közelsége elősegíti a közös tudásgenerálást és a tudásátadást. A tudás lehet leírt, rögzített és gyakorlatokon alapuló is, amelyek átadása csak személyes kapcsolatokon keresztül lehetséges. Az ötletek, ismeretek átadása, cseréje a tudással rendelkező személyek rendszeres találkozásán keresztül valósul meg. A klaszterek eredményes működése ily módon feltételezi a személyek találkozását elősegítő intézmények, találkozási pontok létezését is. (Szanyi et al, 2009) Klaszterek csoportjai A klaszterek fejlődésével foglalkozó 2003. évi gothenburgi konferencián bemutatott Zöld Könyv tartalmazza az úgynevezett CI-ket (cluster initiatives) azaz a klaszterkezdeményezés kategóriáit: A statikus klaszterek jellemzői: Izolált vállalatok, a verseny hiánya Fejlett beszállítok hiánya

46

Átlagos emberi erőforrás ellátottság Kapcsolatok es bizalom hiánya Kevés támogató intézmény A dinamikus klaszterek jellemzői: Helyi- és nemzetközi verseny Specializált, helyi ellátók Fejlett képzési és tudományos infrastruktúra Fejlett társadalmi tőke Fejlett intézmények az együttműködésre A klaszterek teljesítménye függ az általános üzleti környezettől, a kezdeményezés céljaitól és kiváltó folyamataitól. A vállalatok dinamizmusát növeli a hálózati kommunikáció támogatása, az új technológiák, vállalatok és szakmák megjelenése. (www.omikk.bme.hu) Klaszterek funkcionális csoportjai 1. Beszállítói klaszterek KKV-ék a tagok, melyek egy nagy, központi cég köré csoportosulnak 2. K+F klaszterek KKV szektor alkotja, erősen K+F alapú, a külső cégek, partnerek a megrendelők 3. Kiegészítő, horizontális klaszterek Nem konkurens KKV tagság, melynek célja az ún. csomagok kialakítása 4. Konkurencia klaszterek A klasztertagok egy szektorból valók, céljuk a lobbierő növelése és a benchmarking 5. Folyamat klaszterek Teljes értékláncot fednek le 6. Megélhetési Klaszterek Alacsony hozzáadott érték, fejlődési lehetőség nélkül, alapvetően nem is cél az akkreditáció Klasztermenedzsment cég eltartása a cél, Magyarországon 90%-ban jellemző klasztertípus

47

Klaszterek alapításának főbb kihívásai A Klaszter hazai irányelveinek megfogalmazása (benchmark) Vezérprojekt kidolgozása A Klaszter informális „hálózatának” strukturálása Előre meghatározott koncepció szerint generált projektek végrehajtása A koncepció széleskörű megismertetése, kkv-k bevonása a projektekbe

A Klaszterek szervei, azok szerepe Közgyűlés: A tagok legfelsőbb képviseleti szerve Stratégiai Tanács: A klaszter hosszú távú célkitűzéseinek megfogalmazása, kiigazítása Bizottságok: Adott szempont szerint az operatív munka irányítása Munkacsoportok: Operatív végrehajtás

Klasztertagságból fakadó előnyök Közös, koordinált, piacorientált termékfejlesztés, kutatás Folyamatos belső kommunikáció/koordináció biztosítása a partnerek között, közös akciók Közös, koordinált piacra lépés, érdekérvényesítés Közös, csak klaszterek számára elérhető, források bevonása Nemzetközi színtéren történő koncentrált megjelenés A klaszterek egyéb szervezeteinek szereplői között szerepelnek az Egyetemek is, amelyek fontos tényezői az eredményes sikeres teljesítményeknek. Az akkreditált klaszterek tulajdonságait mutatjuk be pár szóval a következőekben. Az akkreditált klaszterek általános tulajdonságai Magas innovációs teljesítmény Magas export teljesítmény Hatékony együttműködési képesség Eredményeik valósak, Fejlődésük megalapozott, Együttműködésük a piac által visszaigazolt Későbbi projektjeik megvalósítása és fenntartása alacsony kockázatú Magyarországon 20 akkreditált klaszter van (a klaszterek 5-10% -a) 48

Az akkreditáció során vizsgált teljesítménymutatók 1. Foglalkoztatás Személyi jellegű ráfordítás, PhD foglalkoztatottak száma 2. KKV jelleg Kkv-k számossága, Kkv-k árbevétele 3. Exportorientáltság Export értékesítési árbevétele 4. Együttműködés Közös megjelenések száma, belső működés hatékonysága, klasztermenedzsment szervezet jellege 5. Innováció K+F+I projektek száma és költségvetése

Az egyetemi képzések témáit a klaszterek esetében a 11. ábra mutatja.

11. ábra: Képzések témái az Eu klaszterek esetében

Forrás: Jarjabka, 2013 A korábban már említett versenyképesség nagymértékben meghatározza a klaszter működését,

teljesítményét.

Röviden

összefoglaljuk,

hogy

melyek

azok

a

szűk

keresztmetszetnek számító nehézségek, amelyek legtöbbször előfordulnak.

49

A klaszterek hazai verseny-képességének szűk keresztmetszetei Akkreditáció Tényleges klaszterműködés Értékteremtés Tagok aktivitása Közös tevékenységek Közös, a tagoktól elkülönült szervezet Effektív haszon realizálása Ezen problémákat szem előtt tartva és elkerülve eredményes, sikeres együttműködések alakulhatnak ki, amelyek segítik a napjainkban egyre nehezebb feladatnak tűnő „életben maradást” mind a vállaltok, mind az egyéb szervezetek számára.

4. Hálózatos együttműködések a gyakorlatban Az előzőekben részletezett együttműködések fontosságára egy-két gyakorlati példát mutatunk be esettanulmányként. Ezen kooperációk a Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 által támogatott, a „Transnational Innovation Platform from Cropfield to Table” című projekt keretein belül valósultak meg.

4.1.

Kutatás-fejlesztés és innováció a növénytermesztésben

Tapasztalatok •

szoros együttműködés az agrártermelés és az agrárkutatás között

•

az eszéki Egyetem Mezőgazdasági Karának kutatási témáit a horvát mezőgazdasági termelés során jelentkező problémák determinálják, a kutatások során elért eredmények

közvetlenül

a

gyakorlatban

hasznosulnak

és

a

fenntartható

mezőgazdasági termelést szolgálják •

Egyetem és Eszék városa, valamint a megyei önkormányzat között szoros kapcsolat

•

a térség fejlesztése elképzelhetetlen az egyetem innovatív tevékenysége és az ott folyó kutatások támogatása nélkül – a mezőgazdaságot érintő kihívásokra felkészülés (EU csatlakozás)

50

– hatékony környezettudatos gazdálkodás záloga a meglévő tudásbázis és kutatási háttér technikai infrastrukturális fejlesztése, az eredmények gyakorlati alkalmazásán keresztül •

két egyetem mezőgazdasági karainak kutatási tevékenységében egyértelműen megnyilvánul a két ország esetében fennálló klimatikus, edafikus és financiális adottságok, jellemzők különbözősége – Magyarország kiváló talaj- és éghajlati adottságai elsősorban a szántóföldi növénytermesztéshez nyújtanak optimális hátteret, addig Horvátország mezőgazdasági lehetőségei az intenzív, akár ökológiai szemléletű kertészeti tevékenységeiben rejlik. – Ennek hátterében, természetesen az országok mezőgazdasági dotációinak, illetve agrár-struktúrális szabályozásnak eltérései is meghúzódnak

Fontos jellemzők: •

hangsúly az alkalmazott kutatásokon és a gyakorlati, innovatív fejlesztéseken; gyakorlati problémák megoldását célozó kutatásokon

•

Eredmények rendszeres közzététele a szakfolyóiratokban, ami a tudás- és tapasztalattranszfer szerves részét képezi, másrészt motiváló erővel hat a gyakorló gazdákra, hogy új kérdéseket fogalmazzanak meg

•

Bio- és ökológiai termelés kutatása (tájfajták, környezeti és biotikus stresszekkel szemben jobb ellenállóképesség)

Együttműködési

lehetőségek

(eszéki

Egyetem

Mezőgazdasági

Kar,

ill.

az

eszéki

Mezőgazdasági Kutatóintézet): •

kutatási területek – részben – lefedik a KE Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszékének kutatási feladatait

•

a növény-

és

talajanalízisek,

a növényi

minták

beltartalmi

paraméterek

meghatározása modernebb és gyorsabb eljárások segítségével történik; nagy mennyiségű minták tömegtesztelésében (pl. szója minták fehérjetartalmának gyors meghatározása) jelentős segítséget nyújthatnak. •

Ezenkívül - a több mint egy évtizedes talajvizsgálati kutatásaikra épülő tapasztalataik alapján - együttműködési partnereink lehetnek a környezetkímélő tápanyag utánpótlásra épülő szaktanácsadási tevékenység hazai kialakításában egyaránt. 51

•

A szekvenáló készülék használata egyes növényi minták aminosav és nukleotid szekvenciájának meghatározására (biotechnológiai kutatások).

•

A mezőgazdaság számára okozott jelentős kártétele, valamint humánegészségügyi gondok (pollenallergia!) miatt Horvátországban és hazánkban is az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) az egyik legveszélyesebb inváziós un. özöngyom.

Biológiájával,

ökológiájával,

természetes

és

mesterséges

ökoszisztémákban betöltött szerepével, valamint az ellene történő hatékony védekezési stratégiák kidolgozásával foglalkozni szintén közös feladatunk. •

Új kutatási feladatként jelentkezhet Tanszékünkön - együttműködésben horvát partnereinkkel - a biotermékek termesztésében és az élelmiszeripari feldolgozásában való bekapcsolódás, amely a „szántóföldtől az asztalig elv” nyomon követhetőségét és biztonságos folyamatát célozza meg.

4.2.

Kutatás-fejlesztés és innováció az állati termék előállításban

Monogarisztikus és kérődző állatok takarmányozása (Kaposvári Egyetem) humán táplálkozási igényeknek megfelelő állati termék előállítás takarmányozási kérdései: •

környezetkímélő

takarmányozási

módszerek

kidolgozása

(nitrogén

és

foszforkibocsátás csökkentése) •

Táplálóanyagszükséglet és termelés (sertések és baromfi)

•

kérődzők bendőfermentációjának módosítása különböző takarmány- előkészítő eljárásokkal

•

gazdasági haszonállatok immun-reakciókészségének befolyásolása takarmányozási eljárásokkal

UNIOS feladatok, azaz a Minisztériumi finanszírozással megvalósuló kutatási feladatok: •

Takarmányozás és takarmányozástan

•

Termelés és termékminőség (sertés, baromfi)

•

Termelőképesség és metabolizmus (juh)

52

4.3.

Innováció az élelmiszerbiztonság javításáért és a minőségi élelmiszer előállításért

Az élelmiszerbiztonság javítását szolgáló kutatások a Kaposvári Egyetemen a következők: •

Toxikus anyagok bejutásával foglalkoznak a táplálékláncba: o A takarmányban és élelmiszerben előforduló mikotoxinok hatás- és hatásmechanizmus-vizsgálata. o Takarmánybiztonság & élelmiszerbiztonság (az állati eredetű élelmiszer alapanyagok megítélése humán kockázat szempontjából).

•

Infrastrukturális háttér: agrártudományok területén ma országosan egyedülálló, az állati eredetű élelmiszer alapanyag előállítás szinte teljes vertikumát átfogó infrastruktúra és szellemi bázis.

•

Célja a termékek és tevékenységek laboratóriumi vizsgálatokkal való nyomonkövetése a megfelelő minőség és biztonság elérése érdekében. (Horváthné 2013) Közös együttműködései lehetőségek összegzése

Forrás: Horváthné, 2013

53

Tehát összességében elmondható, hogy az élelmiszer előállítás szántóföldtől az asztalig tartó termékláncának komplex kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének infrastrukturális és szellemi háttere megtalálható a régió kutatóhelyein. A szektor igényei a kapcsolódó kutatás-fejlesztési területek nagy részében lefedhetők. A vállalati szektorral való pályázati együttműködés és a nemzetközi projektekbe való bekapcsolódás terén a vizsgált egyetemek komplementerként segíthetik egymást. Jövőbeni feladatok, javaslatok

Fontos szerepe van a hídképzőknek, tehát a hálózati együttműködéseket összetartóknak (egyetemek, agrárkamarák, fejlesztési ügynökségek). •

Kisvállalkozások

összefogásában,

számukra

szükséges

kutatás-fejlesztési

és

innovációs munka összehangolásában •

Kutatók és vállalati szakemberek gondolkodásmódjának közelítésében

Tehát a hídképző szervezetek feladatai közé tartoznak •

Kapcsolatok, kommunikáció, együttgondolkodás megteremtése.

•

Projektgenerálási körülmények megteremtése, erősítése.

•

Esetlegesen, ha szükséges, a Lobbi (?)

Az összefogás eredményes működéséhez a vállalatoknak is együtt kell működni: •

Piaci adaptáció, rugalmasság, trendek követése területén.

•

Közös kutatási területek pl.: Hús, tej, hal, baromfi, malomipar megtalálása.

•

Komplex fejlesztési projektek (szántóföldtől az asztalig) kidolgozása, megvalósítása – segítséggel. (Horváthné, 2013)

A hálózatos együttműködések szükségességét alátámasztó néhány példa az egyéb szervezetek tekintetében a következők.

54

4.4.

Somogy megyei Kereskedelmi Iparkamara

A vállalkozások hatékonyságának növelését célzó leggyakoribb (hálózatos) együttműködési területek: •

Közös beszerzések (pl. alapanyag, energia).

•

Marketing – eladás (pl. Prémium Hungarikum Egyesület, védjegy, kiállításokon-, rendezvényeken közös megjelenés).

•

Nagyobb kapacitás – nagyobb megrendelések teljesítése.

•

Termékfejlesztés, innováció.

•

Infrastruktúra kialakítása.

•

Szolgáltatások igénybevétele (pl. humán erőforrás, szállítás).

•

Pályázati aktivitás ösztönzése.

Kamarák által támogatott területek: •

Export ösztönzés – Vegyeskamarák- és tagozatok működtetése, tájékoztató rendezvények-, tréningek-, üzletember találkozók-, szakmai utak szervezése,

•

Vállalkozások forráshoz jutásának segítése. o Vállalkozások számára kedvező hitelkonstrukciók - kedvező kamatok, állami garancia, gyors hitelbírálat, rugalmasság (Pl. Széchenyi Kártya Program, Kombinált Mikrohitel) o Pályázati aktivitás támogatása –képzések, kamarai pályázatfigyelő rendszer

•

Kamarai lobbi a kedvezőbb vállalkozói környezet kialakítására

A SKIK tevékenysége a vállalkozások együttműködésének elősegítése érdekében •

Szakmai klubok működtetése

•

Együttműködések

elősegítését

célzó

programok

szervezése

(pl.

PLATO

Magyarország, szakmai utak) •

Magyar-Horvát Tagozat létrehozása.

•

Energia beszerzési közösség.

•

Dél-Dunántúli Regionális Élelmiszer Innovációs Klaszter.

•

Kamarai rendszer, mint hálózat.

•

Üzlet@hálón.

•

Kárpát Régió Üzleti Hálózat.

•

Europe Direct Tájékoztató Központ. 55

4.5.

Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.

A hálózat alapú együttműködések kulcstényezői a KFI tevékenység hatékonyságának javítása érdekében a következők:

•

Mo.-i vállalkozások csupán 1/3-a folytat K+F tevékenységet.

•

K+F ráfordítás csak a nettó árbevétel 1-2%-a.

•

Mo.-i cégek 40%-a innovatívnak tekinthető.

•

A cégek 50%-a teljesen passzívnak tekinthető.

•

Az innovatív cégek száma ott jóval nagyobb, akik valamilyen együttműködésben (klaszter, konzorcium, stratégiai szövetség) részt vesznek.

•

A vállalkozások 15%-a vallotta, hogy versenyelőnyt jelent számára a klaszterekben való részvétele.

•

Az innovativitás és az együttműködésen alapuló lokális versenyelőnyök között pozitív kapcsolat mutatható ki.

•

Legnagyobb

valószínűséggel

a

beszállítókkal

és

az

ügyfeleikkel

kívánnak

együttműködni a cégek, •

a hazai vállalkozók kooperációs kapcsolata vagy hálózata legkisebb arányban az egyetemekkel és a K+F+I-t segítő intézményekkel van,

•

a

hazai

vállalkozások

13%-a

rendelkezik

nagymértékű

együttműködési

kapcsolatrendszerrel, •

a hálózati jellegű együttműködés ritka kooperációs eszköz a hazai vállalkozások életében

•

a hálózatokban való részvétel elsődlegesen az innováció, K+F és az információáramlás esetében értékelődik fel,

•

a nagyobb foglalkoztatotti állomány, külföldi tulajdoni hányad, az „életkor” és a hightech tevékenység is növeli az innovációs és K+F együttműködések előfordulásának lehetőségét,

•

az innovációs aktivitás a társadalmi beágyazottság és az együttműködési hajlam összefüggést mutat.

56

A vállalati sikeresség, versenyképesség receptje: önálló, együttműködéses K+F aktivitás és erre épülő saját termék/szolgáltatási paletta megteremtése, biztosítva a kellő mértékű K+F nyomást a cégen és ha a vállalkozás nyitott a környezetére, hajlamos az együttműködésre, összetett szervezeti kapcsolatrendszeren keresztül ágyazódik be a lokális/országos/nemzetközi gazdasági vérkeringés hálózatába és hajlandó egyre több esetben hálózatokat szervezni vagy azokhoz csatlakozni. (Kocsics, 2013)

57

Irodalomjegyzék

1. Babinszky L –

Halas

V:

Kihívások

és

kutatási

irányok

a

21.

század

sertéstakarmányozásában. In: Állattenyésztés és takarmányozás. 2009. 58. 5. pp. 411426. 2. Babinszky L: Az agrár- és élelmiszeripari innováció globális kérdései Európában. InnoCropFood woorkshop. Pécs, 2012. november 14. 3. Birkner, Z; Péter, E; Fehérvölgyi, B. [2012]: A possible approach of the concept of ’glocal’ through Innovation. In: DETUROPE, 2012. Vol 4 Issue 3. pp. 4-22 4. Biró Gy. (2004): Új funkcionális élelmiszer alkotórészek – A rosszindulatú daganatok és az oxidatív degradáció. Édesipar. 5 (4) pp.137-146. 5. Bőgel Gy: Tájkép csata után. In: Híradástechnika, LVII. évfolyam. 2002/1. pp. 41-44. 6. Chikán A: Vállalatgazdaságtan, AULA Kiadó, pp. 616. 7. Csepeli Gy: Az egyetemek és vállalkozások kapcsolatának erősítése. UNITECH2008 Felsőoktatási Technológia Transzfer Fórum. Budapest, 2008. március 11. 8. Csizmadia Z. – Grosz A: Innováció és együttműködési hálózatok Magyarországon. In: Bajmócy Z. – Lengyel I. – Málovics Gy. (szerk.) 2012: Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság. JATEPress, Szeged. pp. 52-73. 9. Dévai P.–Hornyák K.(2004): Világméretekben nő a klaszterek jelentősége In: Gazdaság http://www.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/trend/2004/08/0801.pdf 10. Dougherty, D. (1996), 'Organizing For Innovation', in Clegg, S.R., Hardy, C., and Nord, W.R. Handbook Of Organization Studies, SAGE Publication Ltd., London, pp. 424-439. 11. Downs, G. W. Jr. – Mohr, L. B: Conceptual issues in the study of innovation. 1979. Administrative Science Quarterly, No. 21. Pp. 700-714. 12. Európai Bizottság: A bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerségről. Brüsszel, 2012. 13. Fehér O: A termékinnováció meghatározó irányai a telítődő élelmiszerpiacon, PhD értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, 2011. pp. 158. 58

14. Frascati Manual: Proposed Standard Practice for Surveys of Research and Experimental Development. OECD. Paris. 2002. pp. 255. 15. Gyaraky Z: Kihívások és lehetséges válaszok az élelmiszerpiacok számára. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. 2008. 16. Gyimesi I. V: Az innováció szerepe a magyar vállalkozások versenyképességében. 95. sz. műhelytanulmány. BCE vállalatgazdaságtan intézet versenyképesség kutató központ, 2012. pp. 83. 17. Győrffy B: A biogazdálkodástól a precíziós mezőgazdaságig. In.: Nagy J. – Németh T. szerk: Talaj, növény és kertészet kölcsönhatásai. 1999. Debrecen, pp. 57-71. 18. Henderson, R – Clark, K: Architectural Innovation. The Reconfiguration of Existing Product Technologies and the Failure of Established Firms. In: Administrative Science Quarterly. vol. pp. 35. 9–31. 19. Hisrich, R. – Peters, M: Vállalkozás, Akadémiai Könyvkiadó, 1991. Budapest pp. 757. 20. Horn P: Új helyzetben a világ élelmiszerellátásában. In: Magyar tudomány. 2008/09. pp. 1108. 21. Horváthné K. B (2013): A feltárt közös KFI területek bemutatása, A közös agrár- és élelmiszer-innovációs kapacitások c. zárórendezvény, Harkány 22. http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Schumpeter http://kdsz.blog.hu/2012/11/22/magyarorszag_versenykepessege_6_eloadas 23. http://www.innostrada.hu/AIM-innovaciotbefolyasolo 24. http://www.ksh.hu/thm/1/indi1_3_1.html 25. IAASTD: Nemzetközi felmérés a mezőgazdasági tudás, tudomány és technológia hatásáról

a

világ

fejlődésére.

IAASTD,

2008.

http://gmo.kormany.hu/download/2/a6/40000/V%C3%A1lasz%C3%BAton%20a%20 mez%C5%91gazdas%C3%A1g.pdf 26. INSEAD – WIPO: The Global Innovation Index, 2012. INSEAD, 2012. pp. 440. 27. Jarjabka Á. – Lóránd B: Az innováció alapjai és megjelenési területei. PBKIK-KIKK Jegyzet. Pécs, 2010. pp. 129. 28. Jarjabka Á. (2000): The Cultural and Production Conditions for Applying JIT. The Significance of the Last Decade, PTE-KTK, Pécs, pp. 49 - 60. 59

29. Jarjabka Ákos (2013): A klaszterek jelentősége az Eu-ban és hazánkban, In: Agrárélelmiszeripari innováció és hálózatos együttműködések workshop előadás, Kaposvári Egyetem 30. Kajdi

F.

et.

al:

HUSK/0901/1.2.1/0010

Funkcionális projekt

élelmiszerek bemutatása.

regionális

forrásból.

Mosonmagyaróvár,

A

2011.

www.mtk.nyme.hu/fileadmin/.../funkcionaliselelmiszerekregiobol.ppt 31. Kazinczi G.-Hoffmann R.-Keszthelyi S. (2012): Kutatás, fejlesztés, innováció a növénytermesztés területén, IPA beszámoló 32. Kocsis T. (2013): A hálózat alapú együttműködések kulcstényezői a KFI tevékenység hatékonyságának javítása érdekében - DDRIÜ Kft., A közös agrár- és élelmiszerinnovációs kapacitások c. zárórendezvény, Harkány 33. Kovács A. (2013): A hálózat alapú együttműködések kulcstényezői a KFI tevékenység hatékonyságának javítása érdekében - SKIK, A közös agrár- és élelmiszer-innovációs kapacitások c. zárórendezvény, Harkány 34. M. Barna K. – Molnár T: Demográfiai jellemzők Magyarországon és az Európai Unióban. In: Statisztikai szemle, 90. évf. 6. szám. pp. 544-558. 35. MEMO/12/74: The Innovation Union Scoreboard: Monitoring the innovation performance of the 27 EU Member States. 2012. http://europa.eu/rapid/pressrelease_MEMO-12-74_en.htm?locale=en 36. MNÉTP – ÉFOSZ: Innovációval a vonzóbb magyar élelmiszerekért és a versenyképes hazai élelmiszer-ipari vállalkozásokért. Részletes sajtóanyag. Magyar Nemzeti Élelmiszer-technológia Platform és Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége, 2010. pp. 6. 37. Nagy J. et. al szerk.: A jövő élelmiszerei és az egészség. Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, 2008. pp. 211. 38. Némethé Pál Katalin: Innovációs tevékenység mérése a magyar vállalatoknál. PhD értekezés, Corvinus Egyetem, 2010. pp. 199. 39. OECD Reviews of Innovation Policy: Hungary © OECD, Párizs, 2008. pp. 232. 40. OECD: Innovációpolitikai országtanulmányok, Magyarország. 2009. Nemzeti és Kutatási és Technológiai Hivatal. pp. 221.

60

41. Oslo Manual: The Measurement of Scientific and Technological Activities. OECD and EUROSTAT, 2005. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/OSLO/EN/OSLO-EN.PDF 42. Pecze K. (2003): Innováció. In: Chikán A. – Wimmer Á. (szerk.): Üzleti fogalomtár. Alinea Kiadó, Budapest. pp. 71-72. 43. Péter E; Molnár T. (2011): Prevenció vagy gyógyítás?- az egészségtudatosság fogyasztói felmérése Nagykanizsán, LIII. Georgikon Napok 53rd Georgikon Scientific Conference, ISBN 978-963-9639-43-0, 2011. szeptember 29-30 44. Porter M. (1990): The Competitive Advantage of Nations. Free Press. New York 45. Schumpeter, J. A: A gazdasági fejlődés elmélete. 1980. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. pp. 320. 46. Sifri, M: Precision nutrition for poultry. In: J. Appl. Poult. 1997. Res., 6. 4. pp. 461. 47. Statisztikai Tükör. VI. évfolyam 59. szám. KSH, 2012. augusztus 17. pp. 4. 48. Szabó

Zs:

Innováció.

Dunaújváros,

2002.

http://www.vallalkozni.hu/ujpr/downloads/innovacio.htm 49. Szanyi M. – Csizmadia P. – Illésy M. – Iwasaki I. – Makó Cs. (2009): A gazdasági tevékenység sűrűsödési pontjainak (klaszterek) vizsgálata, Statisztikai szemle, 87. évf., 9. szám pp. 921-924. 50. Szilvássy Z – Sári R: A funkcionális élelmiszerek fejlesztési lehetőségei. In: Nagy J. et. al szerk: A jövő élelmiszerei és az egészség. Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, 2008. pp. 1-211. 51. Tóth K: Magyarország versenyképessége. 2012. 52. Trott, P. (2005): Innovation Management and New Product Development. Third Edition. Prentice Hall, Harlow-Milan. pp. 529.

61