Infrascanner, a helyszínen történő agyi vérömlenyek jelenlétét szűrő kézi eszköz

Infrascanner, a helyszínen történő agyi vérömlenyek jelenlétét szűrő kézi eszköz JOSE LEON-CARRION, JOSE MARIA DOMINGUEZ-ROLDAN, UMBERTO LEON-DOMINGUEZ 2, & FRANCISCO MURILLO-CABEZAS Human Neuropsycholog y Laborator y, University of Seville, Spain, Center for Brain Injur y Rehabilitation (C.RE.CER.), Seville, Spain and Intensive Care Unit, Hospital of Traumatolog y, University Hospital Virgen del Rocio, Seville, Spain (Received 14 Januar y 2010; revised 9 May 2010; accepted 28 June 2010) Összefoglalás: Cél: korai felismerése és kezelése az intrakraniális vérömlenyeknek, azoknál a betegeknél, amelyek elszenvedtek traumás agyi sérülést, amely alapvető ahhoz, hogy sikeres legyen a kezelés. A tanulmány az Infrascannert kézi egészségügyi szűrésre alkalmas eszközként értékeli, a helyszínen alkalmazva, az agyi vérömlenyek észleléséhez, a fejsérült betegeknél. Módszerek: ez a tanulmány 35 beteget tartalmazott, 17-76 év között (átlag=47,6), amelyeket felvették az intenzív osztályra és a megfigyelési egységbe, az Egyetemi Kórházba az I Szintű traumás centerbe. Infrascanner™ NIRS eszköz közeli-infravörös fényt használ mérésekhez, hogy kiszámolja az optikus mélységet az agy területeiben. Eredmények: az eredmények kimutatták Infrascanner 89,5%-os érzékenységét, és 81,2% specifikusságát. PPV 85%os volt, az NPV pedig 86,7%. Az eszköz érzékelt 90% extra-axiális, 88,9% intra-axiális, és 93,3% nem-sebészeti vérömlenyt (kisebb, mint 25ml). Besorolási PPV 82,3%; 87,5%-os volt az érzékenység, amikor a vizsgálatot 12 órán belül a sérülést követően végezték el, míg 12 órával a sérülést követően elvégzett vizsgálatok érzékenysége 90,1% volt. Következtetések: a vizsgálatok mutatják, hogy az Infrascanner hatásos a kezdeti vizsgálatoknál, és fejsérült betegek szűréseinél, mint segéd a CT vizsgálatnál, vagy amikor nem érhető el a CT, vagy amikor lehetővé tehet korai kezelést és csökkenti a másodlagos károkat, amelyeket a jelen és késeltetett vérömlenyek által okoznak. Kulcsszavak: kritikus ellátás, sürgősség, neurotraumatológia, traumás agyi sérülés, közeli-infravörös spectroszkópia, fej sérülés

Bevezetés: Traumás agyi sérülés (TBI) vezető oka a halál és a fogyatékosság esetében és vezető publikus egészségügyi probléma USA-ban, Kanadában és Európában (4,5). Fő okozója a TBI-nek a közlekedési balesetek (6), munkahelyi és sport balesetek (7,8) és az erőszak (9,10). TBI-s betegek általában mutatnak fizikai és neuropszichológiai következményeket a post-akut fázisban (11,13). Különböző tanulmányok azt jelzik, hogy korai diagnózis, kezelés és ellátás, akut esetben minimalizálja a másodlagos sérülés hatását, legkiemelkedőbb okok a betegek romló állapotának (14,15). A morbiditás és az eredmény szorosan kapcsolódnak a sürgősségi ellátás minőségével. Késeltetett egészségügyi figyelem a legerősebb független előrejelzője a halálozásnak a TBI-s betegeknél. Gyors sürgősségi csapat aktiválása kellene, hogy legyen az elsődlegessége a korházaknak, a gyors beavatkozási működési rendszer (16).

Korai érzékelés és korai sebészeti eltávolítása a tömegesen megszálló elváltozásoknak, csökkentette a halálozást és javította az eredményeket ezeknél a betegeknél. Ez a halálozási és morbiditási csökkentés szükségessé teszi a gyors azonosítást a betegek cerebrális és kraniális állapotáról. Seelin et al. (17) tanulmánya jelzi a fontosságát a fellépésnek az első 4 órában a sérülést követően. Minden további késleltetetés a vérömleny eltávolításában szigorúan növeli a halálozást, és rontja a funkcionális eredményeket a túlélő betegeknél. A mai napig, a Számítógépes Axiális Tomográfia (CT) az arany szabvány a hematomák azonosításában és a lokalizációiban a TBI fellépése miatt. Bár a gyors kezdeti értékelés a TBI-s betegeknél kulcsfontosságú, CT vizsgálat nem mindig érhető el abban a pillanatban, amikor a traumás vagy vaszkuláris esemény megtörténik. A legtöbb esetben a betegnek várnia kell, amíg megérkezik a korházba a radiológiai osztályra. Ehhez hozzáadva ez a nehézsége a megmentésnek bizonyos betegek esetén, akik elszenvedtek TBI sérülést. Egyes esetekben, ahol a hozzáférés a betegekhez nehéz, vagy gyakoribb esetek a közlekedési baleseteknél, ahol a jármű állapota akadályozza az áldozat biztonságos eltávolítását. Minden klinikai értékelést, korházba érkezés előtt kell elvégezni a helyszínen sürgősségi személyzet által. A hematoma értékelést 4 órán belül kell megvalósítani egy szervezett rendszer útján a beteg segítségével, 2 alapvető elemmel: sürgősségi intézkedési protokollok, és a szakemberek közötti együttműködés, akik ellátják a betegeket. Betegek segítésére szentelt idő, amelyek elszenvedtek TBI-t, általában rövidebb azoknál a baleseteknél, amelyek városi vagy metropol területeken történnek. Amikor egy neurológiai károsodást szenvedő személy állapota stabilizált, az eljárás tartalmazza a CT vizsgálatot is, amelyet idegsebészet felügyeli, ha szükség van rá. Azonban a sürgősségiknél, amelyek vidéken vannak vagy azokon a területeken, amelyek nehezen megközelíthetőek-mint például a konfliktus vagy természeti katasztrófák területei, nehezebb megállapítani, hogy melyik TBI-s személy igényel idegsebészeti beavatkozást. A sérülés és a kezelés közötti idő csökkenthető, ha a vizsgálat a vérömleny felismerésére elvégezhető a helyszínen. Módszer, amelyet normális esetekben használják, hogy klinikailag azonosítsák egy intrakraniális vérömlenyt a helyszínen, a neurológus általi értékelés. Azonban ez a teszt nem olyan érzékeny, mint a CT vizsgálat, főleg azért, mert nem figyelhetőek meg a fizikai jelek létezése, amelyek biztosítanák az intrakraniális hematomák jelenlétét. Az elsődleges jelek felismerhetők neurológiai módszerrel csak a betegek töredékénél vannak jelen. Például a kóma jelen van 56%-ban a hematomamentes betegeknél (18). Közeli-infravörös spektroszkópia (NIRS) javíthatja az intrakraniális vérömlenyek azonosítására létező módszereket, a helyszínen ezeknél a betegeknél. Az eszközt jellemzi a kicsi mérete, hordozhatósága és összességében alacsony költsége. Klinikai eszköz, amely NIRS technológiát használ, fejlesztés alatt állt (Infrascanner). Ezt a készüléket, azért tervezték, hogy méretet minimalizáljon, és ez növeli a hordozhatóságát. A vizsgálat 3 percig tart, és könnyű használni vizsgálati alkalmazásoknál, valamit adatok szervezésére és átvételére is alkalmas. Az

Infrascanner információkat biztosít, amelyek hasznosak lehetnek a kezdeti értékelésnél, azoknál a betegeknél, amelyeknél lehetséges az agyi sérülés (pl. a baleset helyszínén vagy a sürgősségi szobákban, ahol a CT nem érhető el azonnal). E kísérleti vizsgálat arra irányult, hogy vizsgálja az Infrascannert, mint kézi egészségügyi szkennelési eszközt agyi vérömleny felderítésére vagy kimutatására a helyszínen, azoknál a betegeknél, amelyek elszenvedtek fejsérülést. Eszköz érvényességét tanulmányozták, különösen az érzékenységét és specifikációját, valamint a pozitív és negatív előrejelző értékét, összehasonlítva azokat a CT eredményekkel. A tanulmányt arra is tervezték, hogy értékeljék Infrascanner besorolási pontosságát a különböző fajta vérömlenyek feltárásában, nevezetesen intra-axiális és extra-axiális vérömlenyek esetében. Ezek általában tomográfiai ábrázolásban és mélységben különböznek egymástól, ezért a NIRS alapú rendszer eltérhet az érzékelés pontosságában. Másik cél ebben a tanulmányban az volt, hogy felmérjük Infrascanner érzékenységét a vérömlenyek érzékelésében azoknál, amelyek igényelnek idegsebészeti beavatkozást, és azoknál a kisebb vérömlenyeknél, amelyek nem, valamint érzékelési kapacitását, ahogy a sérülés utáni idő nő, mivel 24 órán belül a hemoglobin elkezd lebontódni methaemoglobinná, és az abszorpciós tulajdonságai változnak (21,22).

Módszerek Betegek: Ez a tanulmány 38 TBI betegekből állt. Egy beteget, akinél a CT vizsgálat feltárt egy spontán intracerebrális vérömlenyt elvetették a további elemzésektől. Kettő további beteget kizártak, egyet a hatalmas fejbőr sebei miatt, és a másikat, akinél a CT vizsgálat mutatott frontális mega szinuszt. A végső minta 29 férfiből és 6 nőből állt, 17-76 közötti életkorból (Átlag=47,6). TBI-t okozók közül szerepel 18 esés, 12 közúti közlekedési baleset, 2 támadás és 3 további ok (pl. állattámadás). Glasgow Coma Scale (GSC) lett összegyűjtve a NIRS vizsgálatok idején. I. Táblázat a betegek demográfiai és klinikai jellemzőit mutatja. Átlagos idő a NIRS vizsgálat és kórházi vizsgálat között 12,8 óra volt (tartomány:1,97-24,9 óra). Átlagos vizsgálati idő a NIRS vizsgálat és CT vizsgálat között 5,66 óra volt (tartomány:30 perc-14,5 óra). fNIRS algoritmus Infrascanner™ NIRS eszköz (Infrascanner, Inc, Philadelphia, PA) használható a vérömlenyek felderítésére, azoknál a betegeknél, amelyek elszenvedtek TBI-t. Az eszköz fényérzékelőket használja, hogy kapcsolatba lépjen a fejbőr felületével és kiszámolja az optimális sűrűsséget az agyi régiókban. Az adatok megszerzéséhez a protokoll 8 mérésből áll: 4 pár szimmetrikus mérés frontális, temporális, parietális és occipitális helyen (Kép 1.). A vizsgálat általában 3 percig tart, közös területekre terjed ki a traumás vérömlenyek esetében. Infrascanner az agyi vérömlenyek feltárására

A vérömleny feltárására NIRS azt az elvet használja, hogy extravaszkuláris vér több NIRS fényt nyel el, mint az intravaszkuláris vér, mert ott magasabb a hemoglobin koncentráció (10-szer) akut vérömleny estén, mint az agyszövetben, ahol a vér a véredényekben van. Ennél fogva a NIRS fény elnyelése nagyobb (és a visszavert fény alacsonyabb) az agy azon oldalán, ahol létezik vérömleny. Az optikus sűrűsség különbsége (∆OD) a különböző területeken a következő képlet segítségével lett kiszámolva: ∆OD=

( )

Ahol = a visszavert fény intenzitása a normális oldalon, és azon az oldalon, ahol a vérömleny van.

= a visszavert fény intenzitása

Ez a rendszer 2 fő komponenst tartalmaz: NIRS-alapú érzékelőt és vezeték nélküli digitális személyi asszisztenst (PDA). Az érzékelő tartalmaz egy biztonságos I. Osztályú NIRS dióda lézert, optikusan csatolva a beteg fejéhez 2 db egyszer használatos fényvezető segítségével, hajkeféhez hasonló konfigurációban. Ez a konfiguráció engedélyezi az érzékelőnek, hogy csatlakozzon a skalp bőréhez. 4 cm-nyi távolság a fény forrása és a detektor között engedélyezi a NIRS abszorpciós mérést a szövet térfogatában: ~2 cm szélességben és 2-3 cm mélységben. A fényforrás egy 808 nm hullámhosszt használ. A detektor le van fedve sáváteresztő szűrővel, hogy csökkentse a zavaró háttér fényeket. Elektromos áramkört is tartalmaz, hogy szabályozza a lézer teljesítményét és egy jelerősítő szert, amely erősíti a detektor jelét. A detektor által szerzett jelek digitálisak és továbbítva vannak a PDA-hoz vezeték nélküli kapcsolat által. PDA megkapja az adatokat a szerverről és automatikusan módosítja a beállításokat, hogy jó legyen az adatminőség. Az adatok további feldolgozása és az eredmények megjelennek a PDA képernyőjén (Kép 2). Intrakraniális vérömleny feltárása megalapozott volt, amikor ∆OD> 0,2 egységek következtek be egy adott pár kétoldalú mérése esetén. Amikor a mérés ±0,2 OD vagy nagyobb különbséget mutatott, a méréspárt kétszer megismételték, hogy megerősítsék a hematoma jelenlétét. ∆OD≤0,2 egységeket tartottak negatív vizsgálatnak.0,2-t levágást állították be valamely korábbi tanulmányt követve a vérömleny feltárására NIRS-t alkalmazva (23). Ez a tanulmány megmutatta, hogy ∆OD tartomány változhat a különböző vérömlenyek között. Például ∆OD tartomány intracerebrális vérömlenyek esetén 0,1-0,8 között volt, legnagyobb 0,3-as érzékenységgel. Azonban 40%-a ezekből a vérömlenyekből mutatta a ∆OD 0,3 alattit ( csak 13% esett 0,2 alá). ∆OD tartomány epidurális vérömlenyek esetében 0,6-1,6 között volt, 1,3-as maximális érzékenységgel. Maximális érzékenység a szubdurális vérömleny esetén 0,7 volt (tartomány:0,5-1,6) Ezekre az eredményekre alapozva> 85% intrakraniális hematoma feltárható 0,2 eredmény használatával.

Eljárás A tanulmányt elvégezték a betegeken, amelyeket felvették az idegsebészeti intenzív osztályra (22 ágy), és a sürgősségi szobákba a megfigyelési egységekbe (42 ágy) a Virgin de Rocio egyetemi kórházba, Sevilla, Spanyolország (1 Szint traumás center). A kórház intézményi felülvizsgálati fórumon elfogadták ezt a tanulmányt, és az összes eljárás összhangban volt a Helsinki Nyilatkozat irányelveivel. 3. Kép mutatja a tanulmány befogadási protokollját TBI-vel rendelkező betegeknél. Röviden, miután fölvették a beteget, akinek várhatóan van intrakraniális vérömlenye, sürgősségin lévő orvosok kérnek CT vizsgálatot és Infrascanner vizsgálatot is. Egyes esetekben Infrascanner vizsgálatot CT vizsgálat után végezték el egészségügyi okok miatt. Tapasztalt neuroradiológus, vak a tanulmányi célok és NIRS után, értékelte a CT vizsgálatokat. NIRS vizsgálatokat kiképzett kórházi személyzet végezte, úgyszintén vak a CT vizsgálatok eredményei iránt. Végül is, az összes beteget megfelelően kezelték az Agyi Trauma iránymutatásai, és a helyi protokoll szerint. Vérömleny karakterét, típusát is beleértve, térfogatát (mérve ml) és a távolságot az agy felületétől is rögzítették. GCS pontszám lett összegyűjtve a kiindulási és minden egyes NIRS értékelés alatt. NIRS pontossági indexek, vérömleny feltárásában, először a CT vizsgálatok eredményeit használva, mint arany standard, lettek kiszámolva. CT vizsgálatok hyperdense képekkel patológiailag lettek megítélve. Általános érzékenységi és sajátossági elemzések, a NIRS és a CT vizsgálatok eredményei összehasonlítása révén lettek elvégezve. Igaz pozitív, hamis pozitív, igaz negatív, és hamis negatív eredmények lettek kiszámolva és használva, hogy megbecsüljék mind az érzékenységet (igaz pozitív/igaz pozitív + hamis negatív), mind a sajátosságot (igaz negatív/hamis pozitív + igaz negatív). Pozitív előrejelző érték (PPV=igaz pozitív/igaz pozitív + hamis pozitív), negatív előrejelző érték (NPV= igaz negatív/igaz negatív + hamis negatív), és a megfelelő 95%-os megbízhatósági intervallum (CI) lett úgyszintén kiszámolva. Következő elemzések tartalmazzák a becsült NIRS besorolási pontossági indexeket intra-axiális vérömlenyek esetén (intraparenchimális és intraventrikuláris vérömlenyek), extra-axiális vérömlenyek esetén (szubdurális, epidurális és szubarachnoidális vérömlenyek), nem-sebészeti intrakraniális vérömlenyek esetén (térfogat <25ml), és NIRS vizsgálatokat, amelyeket elvégezték 12 óra előtt és után a TBI-t követően.

Eredmények CT elváltozások a következők szerint lettek bemutatva (n): negatív CT (16), intraparenchimális vérömleny (7), szubdurális hematoma (4), epidurális hematoma (2), szubarachnoidális hematoma (3), szubarachnoidális vérzés +szubdurális vérömleny (2), intraparenchimális vérömleny + epidurális hematoma (1). A 4. Kép bemutat 4 patológiaia CT-t intrakraniális vérömlenyekről, amelyek Infrascanner-rel lettek észlelve ebben a tanulmányi mintában. Általános pontossági indexek TBI-s betegektől származnak, ezek megmutatták, hogy az Infrascanner elérte a 85%

érzékenységet és 81,2% specifikusságot. PPV 85% volt, az NPV pedig 86,7%. Infrascanner észlelt 90% extra-axiális vérömlenyt és 88,9% intra-axiális hematomát (Táblázat II.). Infrascanner vizsgálat érzékelt 93,3% nem-sebészeti vérömleny létezését (n=15). PPV PPV erre a besorolásra 82,3% volt (Táblázat III.). Végül, 87,5% érzékenység lett megállapítva, amikor az Infrascanner vizsgálatot az első 12 órában végezték a trauma után, míg vizsgálatok, amelyeket 12 órával később végezték a traumát követően, 90,1% érzékenységet mutattak. Értekezés A legfontosabb eredmények ebből a tanulmányból, hogy a kézi közeli-infravörös Infrascanner demonstrál magas érzékenységet és specifikusságot az intra-és extra-axiális vérző vérömlenyek feltárásában, és talán még fontosabb, képes érzékelni kicsi vérömlenyeket is (<25ml) az első 24 órán belül a sérülést követően. Adatok mutatják, hogy Infrascanner eléri a 89,5% érzékenységet, amikor használják a TBI-t elszenvedett betegeken. On-site kapacitása, hogy azonosítson betegeket, amelyek elszenvedtek intrakraniális vérömlenyt nagyon magasnak tekinthető. Az Infrascanner úgyszintén mutat kíváló specifikusságot (81,2%) vagy kapacitást, hogy érzékeljen igazi negatívokat, azonosítva betegeket TBI-vel, amelyek nem szenvedtek meg intrakraniális hematomát. Amikor összehasonlították az arany standard CT-vel, a valószínűsége a pozitív előrejelző értének 85% volt és 86,7% a negatív előrejelző értéknek. Ez azt jelenti, hogy az Infrascanner nagyon pontos, amikor megerősíti vagy elveti a vérömleny létezését. Az adatok úgyszintén illusztrálják Infrascanner kíváló kapacitását mind az intra-axiális mind az extra-axiális vérömlenyek azonosításában. Intra-axiális vérömlenyek esetén az érzékenysége 90% és az intra-axiális vérömlenyek esetén pedig 88,9%. Infrascanner kiválóan érzékelte az extraaxiális (epidurális, szubdurális és szubarachnoidális vérömlenyek), valamint az intra-axiális vérömlenyeket is a TBI akut fázisa alatt. Az előrejelző értékek nagyon pontosak voltak, adva, hogy az előrejelzés intrakraniális hematomák esetében ebben a mintában 54,3%, és jól eloszlott az intra-axiális (25,7%) és extra-axiális (28,6%) között. Egyes esetekben, az Infrascanner érzékelt intra-axiális vérömlenyeket több mint 3 cm mélyről. Néhány szerző szerint az ödémás szövet, a vérömleny és a NIRS fényforrása valamint a detektorok között, megtehetik, hogy az optikusmérés meghaladja a 0,2-t. A vérömleny térfogata az egyedüli legerősebb előrejelzője az eredményeknek. Így releváns jelezni, hogy Infrascanner magas eredményeket ért el nagy vérömlenyek esetére is (> 25ml). Azonban, ebben a mintában, az előrejelzés ennél a vérömleny nagyságnál nagyon alacsony volt (11,42%), az érvényes elemzésekhez a reprezentatív adatokkal. Infrascanner-t nem arra tervezték, hogy helyettesítse a CT vizsgálatot, viszont hasznos lehet olyan helyeken vagy szituációkban, ahol a CT vizsgálat nem érhető el. Ez különösen fontos tekintettel arra, hogy a korai erőszakos vérzés előfordult a fejsérült betegek 50%-nál, akik részt vesznek CT vizsgálaton 2 órán belül a sérülést követően, különösen azoknál előfordul, akiknél zúzódás is van (25).

Infrascanner úgyszintén képes volt érzékelni agyi vérömlenyeket ezeknél a betegeknél 12 órával a sérülést követően. Utóbbi bizonyítékok mutatják, hogy a vérömlenyek terjeszkedése összefüggésben van a korai neurológiai romlással (26); 38%-a ezeknek a betegeknek elszenvedett intracerebrélis vérömleny növekedést ebben az időszakban, és ehhez rosszabb prognózist kapcsoltak. Infrascanner lehet kiegészítő eszköze a gyors, periodikus ellenőrzésnek a betegeknél, amelyek elszenvedtek agyi elváltozásokat. A jelen tanulmányok korlátozása lehet az Infrascanner aktuális konfigurációja is. A vérömleny helyét pontosan kell érzékelni, hogy szerezhessünk pontos méréseket, az Infrascanner száloptikai fényforrásait pontosan kell elhelyezni a fejen. Mivel a feji vérömlenyek okozhatnak hamis pozitív NIRS eredményeket, az agyi szkennelési protokoll elkerüli a méréseket a feji vérömlenyeken keresztül, közel mér, de nem a feji sérülésekben. Ebben a tanulmányban a sub-galeal vérömlenyek, könnyen felismerhetők a pszichikai vizsgálat során, nem voltak problémásak, tekintettel arra, hogy 3 cm volt a távolság a fényforrás és a detektor között, a felületes vér a skalpon nem nyelt annyi fényt, mint amennyit mélyebben az intrakraniális vér. Ezek az eredmények tartalmaztak 2 hamis negatív eredményt is. Az első egy 26 éves férfi volt, amelyet 14-es GCS-sel vették fel az intenzív osztályra. A CT feltárt traumás jobb oldali frontálistemporális vérömlenyt, tömeges kihatást okozva és 33 cm³ tömeget. A beteg úgyszintén elszenvedett egy kisebb bal frontális vérző zúzódást is. Infrascanner-es vizsgálat során a beteg izgatott volt és mozgatta a fejét, ami torzíthatja a mérést. A másik beteg egy 62 éves nő volt, 15ös GCS-sel vették fel az intenzív osztályra, miután beütötte a fejét a padlóba miközben elájult. A CT vizsgálat feltárt egy kicsi subarachnoidális vérömlenyt az occipitális lebenyben, amely behatolt az agyi falx-ba. A vérömleny elhelyezése és kicsi mérete megnehezíthette volna az Infrascannerel történő vizsgálatot. Minden esetben, a tanulmány jelentette, hogy egyes esetekben (~10%) az optikus jele a NIRS módszernek nem elegendő, általában különböző, de legtöbbször anatómiai okok miatt (27). Ez lehetett az oka ennek a kettő hamis negatív eredménynek is. Ez a tanulmány megmutatta, hogy Infrascanner egy hatásos eszköze a kezdeti vizsgálatoknak, és a fejsérült betegek szűrésénél. Bebizonyította a segítségét, mint kiegészítés a CT vizsgálatoknál vagy mint az előzetes vizsgálat, amelyet az első 24 órán belül alkalmaznak a sérülést követően, amikor a CT vizsgálat nem elérhető. Az Infrascanner magas érzékenysége és magas NPV szerint az eszköz kiegészítheti a klinikai információkat, mint amilyen a neurológiai státusz, a sérülés mechanizmusa és hemodinamikai stabilitás, és minden, amit használnak a betegek osztályozására a traumás centerekben és sürgősségi egységeknél, hogy megállapítsák a sürgősségét és/vagy szükségességét a további elképzelhető tanulmányoknak. Infrascannert nem azért tervezték, hogy helyettesítse a CT vizsgálatot és a NIRS technológia sem helyettesítheti a CT vizsgálatot, amikor az elérhető. Azonban a pozitív NIRS vizsgálat adhat magasabb elsőbbséget a CT készítésére, még az egyébként alacsonyabb kockázatú betegeknél, különösen azokban az esetekben, ahol az érzékelés a kórházi felvételt megelőzően történik.

Végezetül, az adatokból látható, hogy az Infrascanner egy megbízható hordózható eszköz, műtétek-előtti intrakraniális szububdurális, epidurális és szubarachnoidális vérömlenyek kimutatására az intenzív osztályokon és a sürgősségi osztályokon is. Támogatná mentősöket, sürgősségi osztályokon dolgozó orvosokat és a kórházi személyzetet is, lehetővé téve gyorsabb kezelést, és csökkentené a másodlagos károkat, amelyeket jelen és késeltetett vérömlenyek okozzák. Érdekes lenne tesztelni az Infrascanner-t az intenzív osztályokon, hogy megállapítsuk, hogy a periodikus mérések használhatók-e a műtétek utáni intrakraniális vérömlenyek monitorozására.

Érdeknyilatkozat: a szerzőknél nincsenek érdekellentétek. A szerzők egyedül a tartalomért és az írásért felelősek.

Referenciák: 1. Leo´n-Carrio´n J, Domı´nguez-Morales MR, Barroso y Martı´n JM, Murillo-Cabezas F. Epidemiology of traumatic brain injury and subarachnoid haemorrhage. Pituitary 2005;8: 197–202. 2. Tieves KS, Yang H, Layde PM. The epidemiology of traumatic brain injury in Wisconsin, (2001). WMJ 2005;104: 22–25, 54. 3. Zygun DA, Laupland KB, Hader WJ, Kortbeek JB, Findlay C, Doig CJ, Hameed SM. Severe traumatic brain injury in a large Canadian health region. Canadian Journal of Neurological Sciences 2005;32:87–92. 4. Bruns Jr J, Hauser WA. The epidemiology of traumatic brain injury: A review. Epilepsia 2003;44:2–10. 5. Tagliaferri F, Compagnone C, Korsic M, Servadei F, Kraus J. Reperfusion of low attenuation areas complicating subarachnoid haemorrhage. Acta Neurochirurgica 2006; 148:255–268. 6. Guruaj G. The effect of alcohol on incidence, pattern, severity and out come from traumatic brain injury. JournaloftheIndian Medical Association 2004; 102:157–163. 7. de Bruijn SF, Keunen RW. Brain injury in boxers and soccer players; an advisory report from the National Health Council of the Netherlands. Ned Tijdschr Geneeskd 2004; 148: 2209–2212. 8. Xiang H, Kelleher K, Shields BJ, Brown KJ, Smith GA. Skiing- and snowboarding-related injuries treated in U.S. emergency departments. The Journal of Trauma 2005; 58: 112-118. 9. Leo´n-Carrio´n J, Ramos FJ. Blows to the head during development can predispose to violent criminal behaviour: Rehabilitation of consequences of head injury is a measure for crime prevention. Brain Injury 2003; 17:207–216. 10. Esselman PC, Dikmen SS, Bell K, Temkin NR. Access to inpatient rehabilitation after violence-related traumatic brain injury. Archives of Physical and Medical Rehabilitation 2004;85:1445–1449.

11. Formisano R, Carlesimo GA, Sabbadini M, Loasses A, Penta F, Vinicola V, Caltagirone C. Clinical predictors and neuropsychological outcome in severe traumatic brain injury patients. Acta Neurochirurgica (Wien) 2004; 146:457–462. 12. Baron EM, Jallo JI. TBI: pathology, pathophysiology, acute care and surgical management, critical care principles, and outcomes. In: Zasler ND, Katz DI, Zafonte RD, editors. Brain injury medicine: Principles and practice. New York: Demos Medical Publishing; 2006. pp 265–282. 13. Leon-Carrion J, Dominguez-Morales MR, DominguezRoldan JM. Low-level responsive states. In: LeonCarrion J, von Wild KRH, Zitnay G, editors. Brain injury treatment: Theories and practices. London and New York: Taylor & Francis; 2006. pp 117–143. 14. GhajarJ.Traumatic Brain Injury. Lancet2000; 356:923–929. 15. Tang ME, Lobel DA. Severe traumatic brain injury: Maximizing outcomes. Mount Sinai Journal of Medicine 2009;76:119–128. 16. Calzavacca P, Licari E, Tee A, Egi M, Haase M, Haase-Fielitz A, Bellomo R. A prospective study of factors influencing the outcome of patients after a Medical Emergency Team review. Intensive Care Medicine 2003; 34: 2112–2116. 17. Seelig JM, Becker DP, Miller JD, Greenberg RP, Ward JD, Choi SC. Traumatic acute subdural haematoma: Major mortality reduction in comatose patients treated within four hours. The New England Journal of Medicine 1985; 304: 1511–1518. 18. Foulkes MA, Eisenberg HM, Jane JA, Marmarou A, Marshall LF. The Traumatic Coma Data Bank: Design methods, and baseline characteristics. Journal of Neurosurgery 1991;75:S8–S13. 19. Maas AI, Dearden M, Teasdale GM, Braakman R, Cohadon F, Iannotti F, Karimi A, Lapierre F, Murray G, Ohman J, et al. EBIC-guidelines for management of severe head injury in adults. European Brain Injury Consortium. Acta Neurochirurgica (Wien) 1997; 139: 286–294. 20. D’avella D, Brambilla GL, Delfini R, Servadei F, Tomei G, Procaccio F, Stocchetti N, Citerio G, Berardino M, Beretta L, et al. Guidelines for the treatment of adults with severe head trauma (part III). Criteria for surgical treatment. Journal of Neurosurgical Sciences 2000; 44:19–24. 21. Klimmek R, Krettek C, Werner HW. Ferrihaemoglobin formation by amyl nitrite and sodium nitrite in different species in vivo and in vitro. Archives of Toxicology 1988; 62: 152–160. 22. Wright RO, Lewander WJ, Woolf AD. Methemoglobinemia: Etiology, pharmacology, and clinical management. Annals of Emergency Medicine 1999; 34: 646–656. 23. Gopinath SP, Robertson CS, Contant CF, Narayan RK, Grossman RG, Chance B. Early detection of delayed traumatic intracranial hematomas using near-infrared spectroscopy. Journal of Neurosurgery 1995; 83:438–444. 24. Gopinath SP, Robertson CS, Grossman RG, Chance B. Near-infrared spectroscopic localization of intracranialhematomas. Journal of Neurosurgery 1993; 79:43–47.

25. Oertel M, Kelly DF, McArthur D, Boscardin WJ, Glenn TC, Lee J, Garavori T, Obukhov D, McBright DQ, Martin NA. Progressive haemorrhage after head trauma: Predictors and consequences of the evolving injury. Journal of Neurosurgery 2002; 96:109–116. 26. Santalucia P. Intracerebral haemorrhage: Medical treatment. Neurological Sciences 2008; 29:271– 273. 27. Strangman G, Boas DA, Sutton JP. Non-invasive neuroimaging using near-infrared light. Biological Psychiatry 2002; 52: 679-693