In memoriam
ciu
s
1.
nes id ősza k e y g n i s o r i k ia á v y dvá n é s c ny é z a S
III. é v
f. 2
. sz
ám
20
1 2.
feb
ru
ár-
m
ár
oldal
N
A Kisvárosi Krónika Szerkesztősége mély megrendüléssel fogadta Szerémy Gyula nyugalmazott iskolaigazgató halálhírét. A Prima Primissima díjas és a „Szécsényért Emléklap” kitüntetéssel rendelkező tanár úrtól saját gondolataival búcsúzunk, melyet családja egyetértésével az alábbiakban olvashatnak.
„Az én lokálpatriotizmusom e bömbölj! Hagyd már abba! Még ilyen rossz kölyköt, megsüketül tőle az ember! Veszekedett egy ápolónő 1940-ben a pesti Pasteur (pasztőr) Intézetben.
A rossz kölyök én voltam. Megharapott egy kóbor kutya, amikor a salgótarjáni acélgyári óvodából bandukoltam hazafelé. A veszettség elleni oltáshoz, akkor csak a fővárosba lehetett hozzájutni. Heteken át naponta háromszor szurkálták a hasamat. De nem azért bömböltem, sőt, összeszorított ajkakkal, némán tűrtem a szurikat. – Az édesanyám hiányzott! Csak egyetlen egyszer tudott meglátogatni a három hét alatt, hiszen drága volt a vonat, és a két kisebb testvéremről kellett otthon gondoskodnia.
Hogyan is érthette volna meg az az érzéketlen fehérköpenyes, hogy miért is sír szakadatlan az az átkozott kölyök? Sőt, ha időnként bele is fárad a zokogásba, akkor sem hajlandó megszólalni. Eltekintve a gyakori pityergésektől, napokig némaságot fogadtam, még nem egy igen kedves, bár fehérköpenyes néni leült az ágyam szélére és – csodák csodájára! – úgy szólított, mint az édesanyukám.
– Gyuszika! Mondd már el nekem, légy kedves, hogy mit szeretnél!
– Az anyukámat! - vágtam rá, de nyomban meg is bántam, hogy megszegtem a fogadalmamat. – Hát, sajnos, ezt nem lehet. Édesanyád messze van. Amíg nem tud téged meglátogatni, fogadj el engem helyette! - Megsimogatta a buksimat, ám azon nyomban elszólította őt mellőlem egy igen hatalmasra nőtt doktor bácsi. Kisvártatva azonban visszajött a néni, én pedig addig megfejtettem, hogy honnan tudja, hogy hogy hívnak. Már egy hete itt lehettem, de csak most olvastam el az ágyvégi kórlapomat, melyen legfelül a nevem ékeskedett. Hálával gondoltam a tanítónőknek készülő unokanővéreimre, akik már rég bevezettek Betűországba. Rajtam gyakoroltak. Sárika néni – talán így hívták a kedves fehérköpenyest – visszaült az ágyamra, és kezdetben egyoldalúnak tűnő beszélgetésbe fogott. Azért tűnt ilyennek a diskurzus, mert csak magamban felelgettem a léleksimogató - vigasztaló kérdéseire. – Hogy, hol is laksz te? Salgótarjánban? - Hát az igen szép hely, jártam már ott a hegyek között. - Vannak-e testvéreid? - Hogy hívják őket? – Béla és Editke! - vágtam rá valódi palóc kiejtéssel, ami Sárika néninek nagyon tetszhetett, mert olyan szépen mosolygott, ahogy az anyukám szokott. Én pedig ezért Sárika nénit annyira megszerettem, hogy amikor kérdezte: – Énekelni, verset mondani tudsz-e? - Azonnal belekezdtem a konyhai falvédőnk „művészi” költeményébe:
Sürgés, forgás, készülődés! Mi lesz itt, tán leánykérés? A kis Tomi azt mondja,
nem érdekli őt a munka! Asszonynépség dolgozzon, férfi pedig szórakozzon!
Sárika néni ámulattal nézett rám, és amikor valódi férfiúi felsőbbrendűséggel kivágtam, hogy „… férfi pedig szórakozzon!”, olyan hahotába kezdett, hogy a folyosón beszélgető felnőtt szobatársaim – ki milyen gyorsan csak tudott – beviharzottak a kórterembe. És aztán nekik is elszavaltam a Sürgésforgást, újra és újra, amíg Sárika néni és a többiek nem bírtak tovább könnyes szemekkel hahotázni. Ekkor Sárika néni kézen fogott: – Gyere, Gyuszika, ezt a szép verset el kell mondanod a főorvos úrnak is! (folytatás a 3. oldalon)
2.
magunkról
Tartalomból: Az én lokálpatriotizmusom....................................................... 1 Tüzelő-, és élelmiszer támogatás............................................... 2 Kinevezés, Start Munkaprogram............................................... 2 Szerémy Gyula emlékére.......................................................... 3 Erdélyi március, Ünnepi köszöntő............................................. 4 Légy lokálpatrióta!, „Tisztelet a bátraknak”.............................. 5 „Szécsény Városért”.................................................................. 6 Olvasói levél, A Szent Negyvennap........................................... 7 Hidak, melyek összekötnek....................................................... 8 „Legyen így most”, Magyar Kultúra Napja, Rejtvény............ 10 Morzsabál, Farsang, Teleki László az országgyűlés halottja.....11 Könyvtári karnevál, avagy európai népek farsangja................ 11 Osu-No Seishin - Soha ne add fel, Asztalitenisz...................... 12 Készül a tavaszi szezonra átalakult labdarúgó csapatunk........ 13 Rövid életképek, Tudták?......................................................... 14 Ez is, az is................................................................................ 15 Ajánlom magamat.................................................................... 16
A
Kinevezés
Szécsény Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulásának 2012. február 7-ei ülésén – 12 igen és 1 tartózkodó szavazattal – határozott időre, további négy évre meghosszabbította Szécsény és Térsége Egészségügyi Centrum orvos igazgatójának Dr. Barrak Ahmad főorvos urat. Dr. Harikné Dr. Havasi Beáta alpolgármester n
S
Start Munkaprogram
zécsény Város Önkormányzata sikerrel pályázott a Kistérségi Start Munkaprogramban. Az Illegális hulladéklerakó helyek felszámolása projekt keretében 10 fő álláskereső jutott munkához (támogatás összege: 13.198.545.- Ft), míg a Téli és egyéb értékteremtő projekt keretében 12 fő álláskereső kapott munkalehetőséget (támogatás összege: 5.759.351.- Ft), így mindösszesen 22 fő foglalkoztatása oldódott meg a városban, az elnyert támogatás teljes összege: 18.957.896.- Ft volt. Sümegi Tamás alpolgármester n
oldal
Tüzelő-, és élelmiszer támogatás
A
z elmúlt hetek zord időjárásában szívet melengető események történtek Szécsényben. Bebizonyosodott, hogy nemcsak az örömökben jó együtt lenni, hanem a nehéz helyzetben is számíthatunk egymásra. Magánemberként adománygyűjtést kezdeményeztem azzal a céllal, hogy a befolyt összegből tüzelőanyagot vásároljunk rászoruló családok számára. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy bárki, akit megkerestem, az első szóra az ügy mellé állt. A részletekről szeretném tájékoztatni a város lakosságát. Pénzbeli adományként befolyt összeg: 359.000,- Ft Természetbeni adományok: 20,5 m3 fa, 100 db kenyér, 400 db zsemle, száraztészta, takarók, fuvarozás. A befolyt pénz egy részéből – 88.000,- Ft értékben – tartós élelmiszereket, a fennmaradó összegből további 14,5 m3 fát vásároltunk. A támogatandók kiválasztásához bekértük Szécsény Város Roma Nemzetiségi Önkormányzata, Szécsény Kistérség Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat és a Szociális Bizottság javaslatait. Ezek alapján 102 család kapott élelmiszercsomagot, és 89 család – 15 benczúrfalvai, 17 pösténypusztai és 57 szécsényi – részére tudtunk tűzifát szétosztani. Ezúton szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni a támogatottak és jómagam nevében is, valamennyi adományozónak nemes lelkű felajánlásukért. Jó szécsényinek lenni! Stayer László polgármester Támogatók névsora: Bakos Gábor
Kériné Szabó Mária
Smelkó István
Borda Tamás
KÉSZ
Strehó Gergely
Borik Albert
Kiss Attila
Sümegi Ferenc
Borik Balázs
Kovács Antal
Sümegi Tamás
Doman Ferencné
Laczkó Bertalan
Szabó Ferenc
dr. Barrak Ahmad
Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei kirendeltsége
Szécsényi Városüzemeltetési Nonprofit Kft.
Mosó Ottó
Varga Krisztina
Juhász Miklós
Percze Nándor
Varga László
Kiadó: Szociális Menedzser Kiadói Iroda 3170 Szécsény, Petőfi út 29/b.
Juhász Péter
dr. Pintér Sándor
Velenczei Béla
Terjeszti a Magyar Posta Zrt.: 2500 példányban Szécsény, Benczúrfalva, Pösténypuszta településeken
Jusztin Nándor
Reznicsek László
Velenczei Norbert
Kelemen Tibor
Rónai Zoltán
Vincze Csaba
Szécsény Város Önkormányzatának ingyenes időszaki kiadványa Kisvárosi Krónika szerkesztősége: E-mail:
[email protected] Telefon: 06 (20) 4979-502 www.szecseny.hu
Főszerkesztő: Sümegi Gábor Szerkesztő: Csatlós Noémi Munkatársak: Nógrádi Kovács György, Baranyi Gábor RUNNER MÉDIA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Felelős vezető: Schreiber Ildikó
ISSN 2062-2864 (Nyomtatott) ISSN 2062-5391 (Online)
dr. Harikné dr. Havasi Beáta Halmosi György Dr. Havasi Zoltán
Varga József
n
3.
in memoriam
oldal
(folytatás az 1. oldalról) A nagyra nőtt doktor bácsi volt a főorvos. Az irodájában ülve is oly magasnak látszott, mint a bányász zenekar cintányérosa a Vízválasztóról a Liptay-sor előtt elrobogó szenes csille tetején üldögélve. Ugyanis amikor nem zenélt, csillés volt. Így eztán ez a főorvos is felcsaphatna cintányérosnak, mert ugyanolyan magasan tudná püfölni a tányérokat a nagydobos feje fölött, mint az otthoni fékező csillés. És a dobos ugyanúgy rogyasztgathatná a térdét, húzogathatná a nyakát a vállai közé menet közben, mint azt a mi csillésünk előtt teszi. Ettől az eszmefuttatástól annyira megvidámodtam, hogy a pillanatban a kórház legfontosabb személyiségének hittem magam. Amikor a doktor bácsi felnézett papírjairól, rám vetette a szemét, ekkor Sárika néni: – Főorvos úr! Hallgassa már meg ezt az aranyos gyereket! Ilyen átéléssel még sosem sikerült a Sürgésforgás! A pesti úr fülébe furakodott palóc „a” és „e” hangjaim megtették a hatásukat, a „… férfi pedig szórakozzon!” a fődoktor bácsinak tetszett igazán. Olyannyira, hogy tíz pengőt nyomott a pizsamám zsebébe. Ez volt az első és utolsó alkalom hosszúra sikeredett életemben, amikor ilyen lett a szereposztás köztem és az orvos között. A tíz pengő vásárlóértéke bőven vetekedett a fordított szereposztású ügyletekben manapság szokásos paraszolvencia összegével. Édesapám akkortájt az acélgyárban egy álló hétig dolgozott tíz pengőért. Ezután nem maradt időm a sírásra! Az ápolónők, a betegek egymás kezére adtak, dajkáltak, babusgattak, a férfiak sovány kis vállamat veregették. A Sürgésforgást minden kórteremben, orvosi szobában számos alkalommal előadtam és más versikéket is az óvodában tanult repertoáromból. Egy palóc kis srác akkoriban ritkaság számba ment abban a hatalmas városban, amelynek csak egy kis darabkája az a nagy, nagy víz, amit ott Dunának hívnak, én azonban, amikor megláttam, „Jaj de nagy békástó!”-ként csodáltam meg. A Menház utca (ma Arany János utca) tetején, a temető mellett-fölött, a dombok közötti völgyben Tarjánnak is volt Békás-tója. Csak hát sokkal, sokkal kisebb, mint Pestnek. Igaz, már réges rég betemették, feltöltötték családi házak trónolnak ma a helyén. Hát hogyne szerettem volna ettől kezdve az én Tarjánomat! Ahol mindenki palóc volt, mint én, és ahol megtanultam palócul beszélni, miért is a nagy kórházban oly sok tízfillérest és egypengőst csúsztattak a pizsamám zsebébe. És amikor édesanyukám meglátogatott, egy papírzacskó pénzt nyomtam büszkén a kezébe. Ő azonban ahelyett, hogy megdicsért volna, hüledezett, hogy koldult a fia! Be is kopogott nyomban (velem és a pénzzel együtt) a főorvosi szobába, hogy szeretné visszaadni mindenkinek a pénzét, mert hát hiszen nem koldus az ő kicsi fiacskája. – Kedves asszonyom! – így a fődoktor – a betegek állandóan cserélődnek, nem tudnám már kinek visszaadni és el sem fogadnák, hiszen a kisfiú egyébként is megdolgozott érte. Oly gyönyörűen szavalgatott, hogy még más kórházi osztályokról is jártak ide a kollégáim, hogy megcsodálják a szép tájszólását. Anyukám e szavakra megnyugodott, pontosabban beletörődött a megváltoztathatatlanba. Itt kezdődhetett először formálódni az én lokálpatriotizmusom… A sárospataki diákévek alatt Salgótarján NB I-es csapatával dicsekedtem. Azt pedig utólag szégyellem, hogy időlegesen leszoktam palócságomról: Ne csúfoljanak vele! Hol voltak már azok az idők, amikor fizettek is érte?! Elég sokan tanultunk Patakon nógrádiak. Szinte valamennyien átvedlettünk zemplénivé. Évek múlva nőttek a szememben a kivételek. Az egyiket még a matektanár is Kálocsainak szólította. Igaz, ő mindenkit megajándékozott egy becenévvel. Engem Serédi Jusztinián hercegprímásnak szólítgatott, Tisza Jóska osztálytársam volt a miniszterelnök, Ferencz Jancsi pedig a császár. Amikor Ceredre helyeztek tanítani, attól kezdve még jobban rajongtam Palócföldért, mint annakelőtte. Azóta is egyfolytában szeretem. Szégyellem, hogy valaha – ha még oly rövid időre is – titkoltam a palócságomat. Kojnok Nándor kollégám döbbentett rá végérvényesen, amikor a megyei könyvtár igazgatójaként a Kossuth Rádiónak ízes – palócosan – nyilatkozott, hogy a mi anyanyelvünk ez, nem a köznyelv, az „irodalmi” nyelv (amit megtanultunk ugyan az iskolában), de szeretnünk anyanyelvünket, tájszólásunkat kell, és akik beszélik, mindennél mindenkinél jobban kell szeretnünk… ” n
Szerémy Gyula emlékére
H
armónia. Ez a szó jut eszembe, ha rá gondolok. Kiegyensúlyozottság, megbízhatóság, határozottság, megfontoltság, türelem és nyugalom. A szigorával is szeretett. Körülötte minden és mindenki rendezett volt. Mert ezt követelte, ezt sugározta, és ezt mutatta teljes lényével. Az autóira emlékszem. Én csak piros színűekre emlékszem. A Mitsubishi előtt egy Daihatsu, előtte egy körlámpás Zsiguli. Bármikor láttam őt bármelyikkel, azok az autók mindig úgy néztek ki, mintha aznap hozta volna ki az autószalonból. 77 éves volt?! Senki sem mondta volna róla. Voltam tanítványa. A főiskolás felvételire készített fel. Nem. Nem csak arra. Az életre is. A gyakorlások előtt és után sokat beszélgettünk. Inkább csak ő beszélt. Én kamaszként még a mostaninál is szófukarabb voltam. De élmény volt őt hallgatni. Végtelen széles látókörű, rendkívül művelt ember volt. Szeretett és nagyon tudott mesélni, anekdotázni. Voltam kollégája. Nagyon sokat tanultam tőle a szakmánkból, közös tárgyunkból, a matematikából, pedagógiából. Rengeteget köszönhetek neki. És egy évig voltunk – úgymond – két rivális iskola vezetői. De mi soha nem voltunk ellenségek! Mégis azt mondom, hogy mindenkinek ilyen barátot, és ilyen ellenfelet kívánok. Aki barátként mindig melletted, vagy mögötted áll, ellenfélként viszont mindig előtted! Említettem, hogy nagyon tudott mesélni. De ha lényeges dolgokról kellett beszélni, akkor a lényeget mondta. És annak mondta, akinek szánta. És minden szavának súlya volt. Ő az az ember volt, aki, ha megjelent valahol, akkor ott volt. És ha el is ment onnan, akkor is ott maradt. Nyugdíjba vonulását követően új igazgató került a gimnázium élére. Különös választás volt… A diákok azt szerették volna, ha ő marad. Nem maradhatott… Az új tanévben, a Kőrösi Napok nyitórendezvényére – ahol elismerő oklevéllel jutalmazták – nem jött el. Mikor a neve elhangzott, néhány pillanatnyi csendet követően – míg a talán mindent nem értők tekintetükkel a termet fürkészték, hogy honnan lép elő – szűnni nem akaró, szó szerint szűnni nem akaró vastaps és ováció köszöntötte őt. Soha nem felejtem el azokat a perceket. Mert ő akkor is ott volt. Minden diákja és kollégája szívében és emlékében. Gyuszi bácsi! Te most elmentél, de soha nem felejtünk el. Mert ott maradsz a szívünkben, az emlékünkben, és ami a legfontosabb, a tetteinkben is. S így az utódainkban is. Örökre. Stayer László egykori diák és kolléga n
4.
március 15.
oldal
Erdélyi március
Ünnepi köszöntő
V
Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűn, Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek: nem tüzesednek át Halk hangolás után a vers-sorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán: Nem szavalok, - szavaltunk eleget, - Nagyon sokat - március idusán. Volt egy tanítóm akkor, - igazi, Nagy nevelő, - gyökérig leható. Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap, Ha munkát s imát összefoglaló. Magányos hangját zsivaj nyelte el. - Lavina dörgött. Most, - a kő alatt Számunkra csak csendes növekedés: Valóban: munka s imádság maradt. De szárny kell munkához s imához is! Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad. Tört szárny, beomlott kútfő: - mégis élet, Mégis üdvösség az a régi nap. Testvér, látod: én nem járok tilosban, De te is hidd: nem tilalmas dolog Megsimogatni otthon a fiókban Egy poros, régi, kicsi szalagot. Aztán - - menni a hétköznapok útján, Császárnak megadni, mi az övé, S maga részét minden hatalomnak, - De Istennek is, ami Istené. Reményik Sándor
1931. március 10. n
alamivel több, mint 80 éve született ez a vers, valamivel több, mint 80 évvel a dicsőséges szabadságharc után. Amikor rátaláltam, szinte beleborzongtam, hogy mennyire időszerű. Különös, hogy a történelem hányszor hoz hasonló helyzeteket, hányszor tesz fel hasonló kérdéseket itt a Kárpát-medencében. S hányszor merül fel bennünk, magunkban a kétely, hogy a történelem nagy kérdéseire tudunk-e végre helyes választ adni. Vajon képesek lennénk-e mi, ma olyan tettekre, mint dicsőséges őseink? Szerencsére a ma kérdései nem várnak tőlünk olyan válaszokat. Azt, hogy szerencsére, sajnos nem a következményektől való félelem mondatja velem, sokkal inkább az a fájdalmas felismerés, hogy a ma generációjában - tisztelet a Pilvax-kávéháznyi kivételnek - még csak az a belső kétely sem vetődne fel, hogy tud-e helyes választ adni. Engedjenek meg egy látszólagos kitérőt, melyben, az utóbbi hetekben megélt, két felemelő élményemet osztom meg Önökkel. Az egyik múlt vasárnap történt. Az esti misén az előttem lévő padsorban ismerős arcot véltem felfedezni. Először azt gondoltam, biztos tévedek, és összekeverem valakivel. Miért ülne itt egy szlovákiai polgármester? Aztán rájöttem, hogy egy felvidéki, magyar anyanyelvű kollégáról van szó, és hát újra van egy híd, melyen át pillanatok alatt legyőzhetők több évtizednyi távolságok. A másik élményem, a másik találkozásom egy fiatal családhoz kötődik, akiknek nem csak egy hídon, inkább egy hágón kellett átkelni, több száz kilométert megtenni, hogy Szécsénybe érjenek. Az ifjú pár, 2 év körüli gyermekével Erdélyből érkezett, hogy magyar állampolgársági esküt tegyen. Valamennyien ünneplőben, meghatódva, csillogó szemmel. Az egykori hősök mellett, nekem ők a ma, a hétköznapok példaképei. Szent meggyőződésem, hogy egy felvidéki, egy székely, vagy egy kárpátaljai magyar embernek a jó Isten előtt nem kell esküt tennie magyarságról! Ez itt csak a történelem különös fintora, s az is, hogy ezt az eredményt sem volt egyszerű elérnünk. Sajnos jó pár, határon belül élő, vagy éppen Brüsszelben tevékenykedő „honfitársunknak” erről fogalma sincs! Nekik lesz magyarázkodni valójuk az elszámolás órájában, OTT a bejáratnál!
A matematikában használatos kifejezés az axióma. Azt jelenti, hogy mielőtt elindulunk, bizonyos dolgokat, fogalmakat alapként, szemléletből adódóan elfogadunk, azokat nem magyarázzuk, és azokra építkezünk. A pont az pont, az egyenes az egyenes, 5 x 3 = 15. Úgy gondolom, életünkben, a mi magyar létünkben is vannak ilyen axiómák. A nagy gondot abban látom, hogy sokan nem a helyes válaszokat keresik a történelem nagy kérdéseire, hanem ezeket az alapfogalmakat firtatják. Ilyen abszurd kérdéseket tesznek fel, hogy miért nincs egy vidámabb, pergősebb himnuszunk, miért munkára, erkölcsre és családra kell épülnie egy társadalomnak, s mért nem inkább fogyasztásra és egy virtuális pénzvilágra? Vagy urambocsá’, miért emeljük fel a hangunk, ha magyar embert bántanak Szlovákiában, Romániában vagy Szerbiában? Miért nem nyugszunk már bele?! Hát azért kérem, mert ezek axiómák. Ezer éve, itt, a Kárpát-medencében! És egy nemzet csak akkor lesz erős, akkor lesz képes megvédeni magát, ha ezek az axiómák a nemzet minden tagjának szentek és sérthetetlenek! És ha már Brüsszel szóba került. Hogy mondja a vers? Nem lázítani, csupán figyelmeztetni akarok! Még egy fontos axióma: EZ ITT AZ ÉN HAZÁM! Tisztelt Hölgyek és Urak! Önök ott, abban a Nagy Bizottságban! Önök, akik talán szerencsésebb helyen és időben tölthették el az elmúlt 50-60 évet. Önök, akik fiatal korukban oda utaztak, ahová csak akartak, míg mi itt, az Ipoly két partján állva, azon átkiabálva tartottuk a kapcsolatot családtagjainkkal. Persze van, amit nem sajnálok Önöktől! Nekünk fiatal korunkban a fűről csak a rét, vagy a futballpálya jutott eszünkbe… Önök, tisztelt „európai” Hölgyek és Urak sok mindent megtehetnek. Vádaskodhatnak és rágalmazhatnak alaptalanul. Bebizonyíthatják, hogy az 5 % tulajdonképpen kevesebb, mint a 3. Megetethetik velünk az E betűiket, és jó pénzért megitathatják rá velünk a saját vizünket. Egy darabig! És elvehetnek tőlünk milliárdokat. De a kokárdánkat, a hőseinket és szentjeinket, az ezer éves történelmünket és a hitünket soha! Erre esküszünk! A magyarok istenére! Stayer László n
5.
nemzeti ünnep
oldal
Légy lokálpatrióta!
„Tisztelet a bátraknak”
Jó néhány kiemelkedő személyiség köthető otthonunkhoz, kiknek szerte a városban egy-egy emléktábla őrzi nevét az utókor számára. Játékunkban oly módon kell felkutatni ezen helyeket, hogy az alábbi útmutató segítségével egy hagyományos tavaszi népszokást kapjuk megoldásként. Jó szórakozást!
2012. március 15-én délután városunk lakói az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 164. évfordulójára emlékeztek. Az eseményen szerkesztőségünk tagjai is jelen voltak.
1. Szécsény várát a töröktől visszafoglaló lengyel király emléktáblája 3. sorának 5. betűje. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum egykori igazgatója emléktáblája 6. sorának utolsó betűje. 3. A szécsényi születésű kalocsai érsek emléktáblája 4. sorának 6. betűje 4. Nógrád vármegye országgyűlési követe emléktáblája 2. sorának 2. betűje. 5. Egykor Szécsényben élt költőnő emléktáblája 5. sorának utolsó betűje. 6. Jeles palóckutató emléktáblája első sorának 7. betűje. 7. Rákóczi születésének 300. évfordulójára készült emléktábla utolsó előtti sorának első betűje. 8. Egy szécsényi születésű költő emléktáblája 8. sorának 4. betűje. 9. Az I. világháború áldozatai tiszteletére készített emléktábla első sorának 10. betűje. 10. A szécsényi Nemzetőrség emléktáblája utolsó előtti sorának 2. betűje. 11. A fejedelemválasztó országgyűlésre készült emléktábla 3. sorának 10. betűje. 1
2
3
4
5
6
7
8
A
z ünnepség első állomása a Szontagh Pál emléktábla volt, ahol az Erkel Ferenc Vegyeskar műsora után Szécsény Város vezetői, az önkormányzati intézmények, társadalmi szervezetek és pártok képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait. A koszorúzás végeztével az ünnepi menet átsétált a Krúdy Gyula Városi Művelődési Központ és Könyvtár nagytermébe, ahol nemzeti imádságunk eléneklése után a megjelentek „Szabadság, szerelem” címmel zenés műsort láthattak „Andi Színjátszósai” és az Iglice Táncegyüttes előadásában. Az ünnepség szónoka Stayer László polgármester úr volt. A megemlékezésen került sor a „Szécsény Városért” kitüntető díj átadására is, melyet 2012-ben Garamvölgyi Andrea drámapedagógus és dr. Sziklai Attila ügyvezető kapott. A március 15-i városi ünnepség a Szózat hangjaival zárult. n
9 10 11
Beküldési határidő: 2012. 04. 15. E-mail:
[email protected] A feladvány helyes megfejtői között a sorsolást követően számos nyeremény talál majd gazdára: 2.000,- Ft-os vásárlási utalvány Halmosi György úr felajánlásából; 2.000,- Ft-os vásárlási utalvány a Kerek Perec Pékség felajánlásából, továbbá megannyi tárgyi ajándék Szécsény Város Önkormányzata, a Szécsény Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása, a Krúdy Gyula Városi Művelődési Központ és Könyvtár, valamint Szenográdi Ferenc tanár úr jóvoltából. n
2012. március 15-én a SZAFT, valamint a Nagykürtösről érkezett szlovák barátaink a tragikus hirtelenséggel elhunyt Molnár Katalin emlékére a Szécsény és Bussa közötti 16 km-es távot futva tették meg, így róva le tiszteletüket a híd névadója előtt.
6.
nemzeti ünnep
oldal
„Szécsény Városért” Szécsény Város Önkormányzatának Képviselő-testülete rendeletben szabályozta az önkormányzat által adományozható kitüntetéseket és díjakat. A „Szécsény Városért” kitüntető díj Szécsény város közéletében vagy a várospolitikában huzamosabb időn át kiemelkedő tevékenységet végző maximum kettő fő magánszemély, vagy kettő kollektíva részére adományozható. Szécsény Város Önkormányzatának Képviselő-testületi határozata alapján 2012. évben megosztva két személy részére ítélte meg a kitüntető címet. Szécsény Város Önkormányzata, 2012. évben megosztva „Szécsény Városért” kitüntető díjjal ismeri el, a művészeti oktatás területén kifejtett kiemelkedő nevelő-oktató munkájáért Garamvölgyi Andrea drámapedagógia-tanárt.
G
aramvölgyi Andrea szociálpedagógus, drámapedagógus, gyermekszínjátszó rendező. Kamaszkora óta foglalkozik színjátszással.
Kezdetben diákszínjátszóként, majd rendezőként. 1998 óta a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szécsényi tagiskolájának tanára, itt tanít drámát, színjátékot, mozgásgyakorlatot, illetve tánc-és mozgásszínházi tréninget. 6 évet tanított a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tánc és dráma tantárgyat. 2005 óta olyan irányvonalat követ, mely a saját látásmódját tükrözi, és az addig tanultakat és tanítottakat állítja színpadra, zenés darabok keretében.
Munkája során nem színészeket akar képezni, hanem olyan fiatalokat, akik ki tudják fejezni magukat, meg tudnak szólalni egy közösség előtt, és a színjátszás, illetve a dráma eszközeinek segítségével valós önképet kapnak, ami stabil útravaló lesz számukra. Fontosnak tartja a közösség erejét, az összetartozást, és azt, hogy amikor tanítványai kiállnak a színpadra, át tudják adni ezt az üzenetet. Diákjai az elmúlt évek színjátszó találkozóin számos ezüst és arany minősítést kaptak. Mindennapjaiban a felnőttekkel való foglalkozás is jelentős szerepet játszik. Alapítója és vezetője a gARa-Team amatőr színjátszó csoportnak, melynek tagjai sok városi ünnepségen közreműködtek már. Állandó segítője továbbá pedagógusok és szülők jótékonysági bálokon bemutatott produkciójának. Szécsény Város Önkormányzata az eddigi önzetlen, magas színvonalú tevékenységért „Szécsény Városért” kitüntető díjban részesíti Garamvölgyi Andreát, kívánjuk és kérjük, hogy továbbra is gazdagítsa városunk kulturális életét. n
Szécsény Város Önkormányzata 2012. évben a „Szécsény Városért” kitüntető díjat megosztva, dr. Sziklai Attila ügyvezetőnek adományozza.
A
ki a megyében jelenleg legmagasabb osztályú sportot képviselő szécsényi Szerva Asztalitenisz Sport egyesület fő szponzora. A megyei bajnokság megnyerését követően a szécsényi egyesület vezetősége, tagsága támogatókat keresett a növekvő költségek fedezése érdekében. 2009-ben dr. Pintér Sándor alapító, egyesületi tag barátja és munkatársa dr. Sziklai Attila úgy nyilatkozott, hogy szívesen támogatja a szívéhez közel álló szécsényi asztaliteniszt, hiszen korábban ő is versenyszerűen játszott, illetve a várost is ismeri. A budapesti üzletember nem csak az NB III-as bajnokság költségeiből vette ki részét, hanem olyan mértékű támogatás nyújtását is vállalta, mely az egyesület további folyamatos fejlődését, a helyi utánpótlás nevelését is biztosította. dr. Sziklai Attila önzetlen támogatásának köszönhetően az egyesület első csapata már első évben megnyerte az NB III-as bajnokságot és feljutott NB II-be.
Ezt követően a pesti üzletembernek köszönhetően – már mondhatni tervszerűen – olyan fejlesztések történtek az egyesületnél, melyek további példátlan eredmények elérését tették lehetővé. Többek között ekkor került Szécsénybe játékosként világbajnokunk, Klampár Tibor is. Ezzel és az elért eredményekkel már megyei, sőt országos hírnévre tett szert a szécsényi egyesület, mely a tudatos tervező munkának és természetesen dr. Sziklai Attila támogatásának köszönhetően már az első évben az NB II-es bajnokságot is megnyerve a 2010/2011 bajnoki évben feljutott az NB I-be. Az ekkor már nemcsak Szécsény, hanem Nógrád megye büszkeségének számító egyesület nagy küzdelemben az NB I-et is megnyerve feljutott a magyar asztalitenisz legfelsőbb osztályát jelentő EXTRA LIGÁBA, mely jelenleg az egész megye legmagasabb színvonalú sportját képviseli. Kiemelendő, hogy több éve folyamatosan biztosított támogatását teljesen önzetlenül a sportág, a sport, a gyermekek feltétlen szeretetéből merítve biztosítja. Az országos hírű eredmények mellett kiemelten fontos megjegyezni azt is, hogy Szécsényben heti 4 alkalommal, 3 edzővel komoly utánpótlás nevelés is zajlik, mely lehetőséget nyújt a helyi és környékbeli fiataloknak, hogy a sport megszerettetésén túl akár válogatott szintű játékosokká váljanak. dr. Sziklai Attila több éves önzetlen támogatásának, sportszeretetének köszönhető, hogy városunk asztalitenisz sportágban országos ismeretséget szerzett, melyért megérdemelten a „Szécsény Városért” kitüntető díjjal jutalmazza a helyi önkormányzat. n
7.
vallás
oldal
Olvasói levél „Tisztelt Főszerkesztő úr! Kedves Csatlós Noémi szerkesztő!
E
ngedjék meg nekem, hogy megköszönjem, hogy olyan sok szép dolgot írnak ebben az újságban. És írnak egy-egy szépet a szécsényi emberekről is. Hát most tollat ragadok és én vetek papírra néhány sort tiszteletről, emberségről és szeretetről. Az ősszel baleset ért. Elszédültem és elestem, mert rendetlenkedik a vérnyomásom. Katikához mentem a szomszédba segítséget kérni. Ő rögtön értesítette az orvosunkat, Dudás István doktor urat. Nem telt bele sok idő és már csöngettek is a kis lakásom ajtaján. Bekötözte a fájó lábamat és kirendelt mellém egy kedves ápolónőt, akit Kovácsné Bablena Szilviának hívnak. Hálás vagyok nekik lelkiismeretes munkájukért és mindazért, melyet a fájdalmaim enyhítése érdekében tettek. Köszönöm nekik az emberségüket és a szeretetüket! Mivel a szédülés nem hagyott alább és a lábam miatt is nehézkes a közlekedés, a bevásárlást nem tudtam egymagam megoldani. De a jó Isten most sem hagyott el: a Bethánia szeretetotthonból Teréz nővérke telefonált és az iránt érdeklődött, van e valamire szükségem. Köszönöm neki az emberségét és a szeretetét! Nem mehetek el szó nélkül a szomszédomban lakó három kislány, illetve szüleik mellett. Ismervén egészségi állapotomat egész télen elsöpörték a havat a házam előtt. De ugyanúgy hálás vagyok Annus Albert nevű fiatal embernek, aki nem volt rest és becsöngetett hozzám, és télirevaló tűzifa felvágásában segítkezett. Köszönöm nekik az emberségüket és a szeretetüket! * * * Nem veszett ki a szécsényiekből, hogy aki magyar szeresse egymást. Ezért kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy lehetőség szerint ezt a pár sort hálám jeléül tegyék közzé a Kisvárosi Krónika című újságban. Önöket is tisztelettel és szeretettel köszöntöm, és a jó Isten áldását kérem minden jó lelkű szécsényi emberre... Tisztelettel egy magát megnevezni nem kívánó idős asszony!” n
H
A Szent Negyvennap
amvazószerdával kezdetét vette a Szent Negyvennap, mely eredetileg fölkészülési idő a húsvéti szentségek (keresztség, bérmálás, eucharisztia) fölvételére, illetve az azokban való megújulásra. Ezt az időszakot mi egyszerűen nagyböjtnek hívjuk. Az elnevezés nem egy jó nagy koplalásra akar utalni, hogy aztán majd húsvétkor sonkával és tojással degeszre együk magunkat; még csak nem is kiváló tavaszi tisztítókúrára egészségünk érdekében. A keresztények ennél nemesebb célt tűznek ki maguk elé: „a Paradicsomból kiűzettünk, amiért nem böjtöltünk. Böjtöljünk hát úgy, hogy visszakerüljünk a Paradicsomba” (Nagy Szent Vazul, A böjtről I.). A keleti egyház liturgiája a Szent Negyvennap kezdetén énekel arról, hogy Ádám leül szemben a Paradicsommal, és siratja elveszett hajlékát. Azt a kertet, amely az otthona volt; rendezett, élettel teli földterület – Isten jelenlétében. A Paradicsommal szemben a Puszta van. Beláthatatlan, élettelen, otthontalan, műveletlen sivatag – Isten jelenléte nélkül. Mielőtt Jézus a nyilvánosság színe elé lépne, belép az emberi létezésnek ebbe a Paradicsomon kívüli világába. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy a Lélek „kivetette” Jézust a pusztába. Ott volt negyven napig, és a sátán kísértette (Mk 1,12-13). Ez összecseng azzal, amit Ádámról olvasunk: „kivettetett” Ádám a Paradicsomból (Ter 3,23). Jézus küldetése tehát, hogy megtalálja az elveszett embert, a Paradicsomon kívüli embert, és visszavezesse a kertbe, ahol valamikor Istennel járt. Találkozik az ember isten-nélküli világával; és itt ő sem menekül meg az alapvető kísértéstől: rendezd be életedet kényelmed szerint Isten nélkül. Visszhangzik az első ember kísértése, a minden kísértés prototípusa: egyél abból az ételből, amit Isten nem áldott meg, és nem adott ajándékul neked. Így az ember megszűnt éhezni az Isten-adta eledelre; megszűnt éhezni végső soron magára az Istenre. Így vonult ki az ember Isten világából a Pusztába, ahol megszűntek, illetve töréken�nyé váltak alapvető kapcsolatai. A Pusztában bolyongó ember megtapasztalja az Istentől és mindenkitől való kétségbeesett távollétet. Ismerős ez a világ: nincs időnk sem magunkra, sem másra, sem Istenre... Jelen életem kihívásai nagyon törékennyé és érzékennyé tesznek: a társadalom nagy része megélhetéssel küzd. És nem tölthetek minőségi időt azokkal, akikért éjt nappallá téve dolgozom. Már nem tudok beszélni magamról, az érzéseimről; beszélgetéseim tartalma tőlem független információk és adatok halmaza. Egyedül, elszigetelten, önmagamtól is távol „egzisztálok”. Családi kötelékek, fenntartó és erőt adó kapcsolatok lassan már csak mutatóban vannak. Hűségben és elkötelezettségben élni embert próbáló. Valami olyasmit veszítettünk el, ami hírt ad és megtapasztaltatja az isteni szeretetet, kinek legsajátosabb üzenete: „veled vagyok”. Itt az alkalmas szent idő, hogy távolságot vegyek hétköznapjaimtól térben és időben: negyven nap a pusztában. Mi is történne, ha pl. akár egy napra kivonulnék a kommunikációs csatornák világbirodalmából? „Kommunikációs” csatornáknak nevezzük, pedig arra hivatott, hogy az eddig jól működő kapcsolatokat szétrombolja... Kivonulván ebből a birodalomból vállalnom kell azt, akivel ott találkozok: kínos önmagamat. De immár megváltozott minőségben, mert Jézus is ott van. Vállalnom kell a megkísértés helyét, mert Jézus ott van... Kivonulván ebből a birodalomból megnyílik a lehetőség, hogy újra visszatérjek ahhoz a böjthöz, amit az első ember megszakított: újra éhezni és szomjazni az Istenadta eledelre, magára az Istenre. Amennyiben életünket újraértékeljük, kapcsolatainkban újjászületünk, húsvétkor a feltámadt Jézussal és a keresztség vizében újjászülető Egyházzal mi is hálát adhatunk: Egyszülött Fiad feltámadásával megnyitottad az örökkévalóság kapuját, hogy újból veled lehessünk...
fr. Gegő Julianus n
8.
magyarország
oldal
Hidak, melyek összekötnek
A mai napról
N
em túlzok, ha azt mondom, egy rég dédelgetett álom vált valóra ezen a napsütéses februári délutánon. Egy majd húsz éve fogant „kósza gondolat” beteljesülése ez a nap, amely megmutatta a nemzetek közötti összefogás erejét. Noha korántsem sem volt problémáktól mentes ez a feladat, hisz egy olyan járatlan ösvényen indultunk el szlovák testvéreinkkel, mely jó néhány nem várt nehézséget tartogatott számunkra. Tudtuk, hogy az előttünk álló feladat nagysága túlmutat mindazon, melyet az eddigi életünk során elvégeztünk. Azonban az állhatatosság, a kitartó - nem ritkán - végeláthatatlan munka meghozta gyümölcsét. Küzdelmeknek, buktatóknak, bürokratikus útvesztőknek és nem mellékesen az időjárás szeszélyeinek kitéve, lassan, lépésről-lépésre haladtunk kitűzött célunk elérése felé. S bár voltak nehézségek, de így a kezdetektől számított tíz év távlatából azt mondhatom, hogy minden egyes felszólalás a parlament üléstermében, a több tucat megírt levél, a száz és száz telefonhívás, mind-mind értelmet nyert a nemzeti színű szalagok átvágásának pillanatában. Ugyanakkor felemás érzésekkel állok itt a híd lábánál. Megindító és egyszersmind felemelő a tudat, hogy a rengeteg fáradozásunk végre-valahára testet öltött ebben a pompás hídban. 68 év után újból autók kerekei érinthetik az Ipoly fölött átívelő, Pető és Pösténypuszta között húzódó híd aszfaltját. Ennek jelentőségét mi talán fel sem fogjuk. 2012. február 24-e jeles esemény a ma emberének, viszont unokáink, dédunokáink már a történelemkönyvek oldalain fognak olvasni erről a napról. A boldogságba azonban szomorúság is vegyül. Szívszorító, hogy néhányan a barátaink közül, akiknek itt kellene állniuk mellettem ezen az ünnepi órán, most nem lehetnek jelen. Meglopta az élet őket ezzel a csodálatos pillanattal, melyet az itt egybegyűlteknek volt szerencséje átélni. Remélem, odafentről mosolyogva figyelnek bennünket és boldogan látják, hogy nem hagytuk veszni közös álmunkat. Isten nyugosztalja őket. Arra kérem mindazokat, akik ezen sorokat olvassák, vegyék bátran birtokba a Katalinhidat, hisz önökért készült. Ez a legnagyobb elismerése munkánknak! dr. Serfőző András n
Az Ipoly-hidak története
A
z Ipoly völgye, ez a két középmagas hegyláncolat között húzódó hol elkeskenyedő, hol medenceszerűen kiszélesedő tájegység földrajzi-morfológia adottságaiból, de történeti fejlődéséből eredően is – két partját tekintve – szerves egységet alkot. Ezen gazdasági, kulturális egységen belül alakult ki fokozatos fejlődés eredményeképpen az ugyancsak egységes közlekedési hálózat.
A hidak története szorosan összekapcsolódik a két ország történelmével. A tatárjárás pusztítása után épültek az első kőhidak az Ipolyon. A török-korban sok híd elpusztult, a hódoltság után növekvő forgalmi igényeket leghamarabb a főútvonalak mentén épült hidak szolgálták. Az 1848-49. évi harcokat sem kerülhették el az Ipoly-hidak. Ekkor néhány hidat felégettek, illetve visszabontottak. A vasgyártás vívmányai nyomán a XIX-XX. század fordulóján négy közúti vashíd épült az Ipolyon. Az első világháború után a sok hídból egyszerre határhíd lett. A hidak két oldalán őrbódékat emeltek, a határőrizetre kaszárnyák is épültek a nagyobb hidaknál. A kettős birtokosság megszüntetéséig, azaz 1950-ig a legtöbb hidat használták, de ezek nagy többsége igen primitív, a háborús rombolást követően készült ideiglenes szerkezet volt. Mára csak meredező pillérek és a vízben megbújó cölöpcsonkok mutatják a hidak helyeit.
A jelenlegi helyzet Az Ipoly Pest és Nógrád megyei, mintegy 120 km hosszú határszakaszán jelenleg négy közúti átkelési lehetőség biztosított Letkés, Ipolyság, Balassagyarmat és Ipolytarnóc térségében. Magyarország és Szlovákia Európai Uniós közös tagsága lehetővé tette a különféle térségfejlesztési hálózati és helyi érdekeknek megfelelő „új” kapcsolatok létrehozását. 2003-ban készült el a „Hálózati vizsgálat Ipoly-hidak újjáépítésére” című tanulmány, mely az egykori 47 híd hely-színéből választotta ki azt a 29-et, amelyeknél a híd visszaépítése a mai úthálózati települési és tervezett fejlesztési szempontok alapján még reális. Jelenleg több hídra vonatkozóan kezdődött meg, illetve folytatódik a tervezés. A terület-előkészítés már a tervezés időszakában megkezdődött, a hidaknál zajlott háborús cselekmények miatt öt hídhelyen lőszermentesítés történt a talajmechanikai és geodéziai munkavégzés biztonsága érdekében.
9.
szlovákia
oldal
Mosti, ktoré nás spájaju A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a két ország közös államhatárán, Ráróspuszta és Rárós települések és Szécsény és Pet’ov települések közötti közúti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló Egyezmény aláírására került sor 2007. november 16-án Párkányban.
Szécsény (Pösténypuszta) – Pető (Pet’ov) Az egykori Budapest-Kassa irányú 2. számú állami főközlekedési út Pösténypuszta határában keresztezte az Ipolyt. A folyó gyakran változtatta medrét, ezért az egyes térképek nagy változatosságról tanúskodnak. A megnövekedett forgalmi igények miatt 1894-ben az itteni fahidakat modern acélhidakkal váltották föl. 1944-ben a visszavonuló németek a híd szlovák oldali nyílását felrobbantották. Az Ipoly szabályozásakor a szabályozott meder odébb helyezése miatt a megmaradt közbenső pillért elrobbantották. A két hídfő teljes épségben még ma is áll. A meglévő helyzet megszüntetése érdekében a folyó fellett két forgalmi sávos 75,1 m hosszú híd építése szükséges. A szlovák oldalon a híd előtt egy 900 m hosszú útrekonstrukciót kell elvégezni, a magyar oldalon egy 1258 m hosszú utat kell kiépíteni, szélesíteni és felújítani, valamint körforgalmi csomópontot építeni. A híd magyar oldali útkapcsolat terveit 2006 februárjában a Közlekedési Felügyelet engedélyezte. A lőszermentesítést a híd környezetében már elvégezték. * * * Az Ipoly mindkét oldalon élők érdeke, hogy az Ipoly összekötő és éltető vízfolyás legyen, amihez elengedhetetlen az átkelési lehetőségek biztosítása. A második világháború előtt átlagosan három kilométerenként állt egy híd, ezzel szemben jelenleg a hidak egymástól mért távolsága több, mint negyven kilométer. Az egykori hidak bizonyítják, hogy évszázadokkal ezelőtt sem jelentett műszaki problémát egy ilyen kis folyó állandó áthidalása és ennek ma sem szabadna másként lennie. Az érintett térségben körülbelül 350 000 ember él. Hasonlóak a céljaik és a gondjaik, remélhetőleg a hidak megépítése a kapcsolatok fejlődését hozza majd magával. Magyar Közút Kht. (2007. Salgótarján) n
Híd a nemzetek között 2012. február 24-én 15 órakor került sor a Szécsény (Pösténypuszta) - Pető (Pet'ov) között megépült híd átadási ünnepségére, melyre számos illusztris vendég érkezett:
V
ladimir Maňka, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat elnöke; dr. Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkára; Szilágyi András, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházási vezérigazgató-helyettese; Hernádi Péter, a PM Konzorcium a Porr Építési Kft. vezérigazgatója; Jan Rutkowski, a Besztercebánya Regionális Közútkezelő Vállalat vezérigazgatója; Szőke József, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese; Lőrincz Mária, az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnöke; Zolcer György plébános; Márió atya; Filip József, Szécsénykovácsi község polgármestere; Stayer László, Szécsény város polgármestere; Bugár Béla, a szlovák parlament alelnöke; Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke.
A hivatalos „készre jelentések” elfogadása után a tragikus hirtelenséggel, 52 éves korában elhunyt Molnár Katalinról elnevezett Ipoly-hidat forgalomba helyezésre alkalmasnak nyilvánították. n
A mai napról
K
arnyújtásnyira fekszik a két település egymástól. Szécsénykovácsi és Szécsény között a távolság nem egészen öt kilométer, mégis majd egy órás kerülő úton Balassagyarmat felé egy nagyobb kitérő beiktatásával tudtunk átjárni egymáshoz. A gyaloghíd, amely az eltelt nyolc esztendőben az átkelést szolgálta épp arra volt elegendő, hogy ne szakadjunk el végérvényesen egymástól. Ahhoz, hogy kapcsolataink kiteljesedjenek ez a kezdetleges lehetőség korántsem volt elégséges. Azt tudni kell, hogy a híd elkészülte nem kizárólagosan a határ melletti települések közötti kedvező gazdasági, kulturális folyamatok megindulását eredményezheti, hanem jóval túlmutat azon. Olyannyira, hogy amint az Európai Uniós források engedik, nekilátunk a határékelőkhöz vezető utak teljes felújításához. Hogy csak egy szerény, de előremutató példával szolgáljak a jövőt illetően: a szervizhíd elkészülte utáni napokban már településünkön is kapható volt a Ludányhalásziban készült kenyér. A pékárú addig a napig a 25 km-re fekvő Nagykürtösön működő sütödéből érkezett hozzánk. Ugyanakkor tudni kell, hogy szegény, mind a szlovák, mind a magyar oldalon a térség, de az ipar „fejletlensége” miatt viszonylag érintetlenül maradtak a természeti kincseink, melyek jó kiinduló alapként szolgálhatnak egyrészt a mezőgazdaságban, másrészt a turizmusban rejlő lehetőségek kiaknázása tekintetében. Hogy mit jelent számomra ez a nap? Egy személyes történeten keresztül talán át tudom adni önöknek: édesapámat 1944 decemberében besorozták, mint leventét. Szécsénybe érve azzal fogadták, hogy rögvest indulniuk kell a frontra. Azonban a sors szerencsés közjátéka folytán - találat érte a kaszárnyát - hazafelé vehette az irányt. Hugyagnál kelt át a határon. A híd lábánál már német katonák fogadták, akik sürgették, hogy szedje a lábát. Amint átért a túlpartra, néhány lépés megtétele után felrobbantották azt. Ő volt az utolsó ember, aki gyalogszerrel átjött az akkor még épségben lévő hídon. Jómagam pedig majd hetven esztendővel később, 2012. február 24-én, sok-sok évnyi megfeszített munka után itt állok az újjáépített Ipoly hidak egyikén. Kell ennél több? Filip József, Kovačovce polgármestere n
10.
kultúra
oldal
„Legyen így most” A Krúdy Gyula Városi Könyvtár szolgált helyszínéül 2012. január 31én Juhász Ferenc (Frédi) The Genius - A Teremtő című, tavaly december elején megjelent könyv bemutatójának. A rendezvény háziasszonya, a könyvtár vezetője, s egyben lapunk munkatársa Csatlós Noémi volt.
A
könyv megszületésének belső késztetésén túl, a szerző beszélt többek közt arról a csendes spirituális lelki utazásról – melynek első lépéseit a nagylóci dombokon tett erdei séta közepette tette meg –, s melyet az elmúlt négy esztendőben járt végig. Az írás gyakorlati részén túlmenően mesélt az önmagában megélt, egyfajta megtisztulási folyamatnak köszönhetően végbemenő változásokról, melynek gyümölcse lett ez a könyv. A találkozó során – melyet jó néhány kíváncsi szempár kísért figyelemmel – szó esett még a hitről, az egész életünket behálózó és sokszor felemésztő félelmeinkről, haragról, szeretetről, illetve annak hiányáról, a reményről, a megbocsátásról és végül, de nem utolsó sorban a család fontosságáról.
Juhász Ferenc „A Teremtő” c. könyv borítóján ekképp foglalja össze gondolatait:
„Itt állok, ezen a földön, ahol elképzeltem egy olyan világot, ahol otthon lennék. Egy olyan földet a szakadékon túl, egy híd másik oldalán, ahol mindig szabadon élek. Ahogy hittem benne, egyre jobban álmodoztam, és így lett az álomból valóság, egy szebb és boldogabb világ. De bárhol is élsz, én azt mondanám: Jöhet jó vagy rossz, de soha nincs semmi baj, mert míg ember lesz a földön, az élet addig megy tovább.” n
Magyar Kultúra Napja A 2012. január 21-én került megrendezésre városunkban a versmondó- és népdaléneklő verseny. Díjazottak: Alsó tagozatos versmondók: 1. Horváth Valter Gábor - Endrefalva 2. Harik Ferenc Csanád - Szécsény 3. Szenográdi Judit - Szécsény Különdíj: Mag Kristóf - Fülek Felső tagozatos versmondók: 1. Vizoviczki Lolita - Rimóc 2. Biácsi Lili - Szécsény 3. Szvorák Lilla - Fülek Különdíj: Veres Bálint - Magyargéc Középiskolai versmondók: 1. Benko Fruzsina Borbála - Fülek 2. Horváth Evelin - Iliny 3. Kozma Dávid - Szécsény Különdíj: Kapsa Mónika - Fülek Alsó tagozatos népdalénekesek: 1. Sándor Dominika - Nógrádmegyer 2. Harkai Dorottya - Szécsény 3. Balázs Csaba - Szécsény Különdíj: Gáspár Angéla -Fülek Felső tagozatos népdalénekesek: 1. Vaculciak Dávid - Fülek 2. Bablena Blanka - Rimóc 3. Kiss Viktor - Nógrádsipek Különdíj: Percze Letícia - Varsány Középiskolai népdalénekesek: 1. Varga Ivett - Szécsény 2. Benko Fruzsina Borbála - Fülek 3. Tóth Bernadett - Iliny
Rejtvény 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
n
A rejtvény fősorában: A 100 éve született Örkény István egyik regényének hőse A rejtvény meghatározásai: 1. Ilyen díjat kapott Örkény 1973-ban 2. 2000-ben Európa egyik kulturális fővárosa volt 3. ... Miklós - A magyarok Homérosza 4. ... Zoltán - 100 éve született magyar filmrendező 5. Inzsellér 6. ... Pál - az Örkény Színház ügyvezető igazgatója 7. ... Zsuzsa - Örkény harmadik felesége 8. Irodalmi műfaj 9. Perzsa eposz
Címünk: Szécsény, Petőfi út 29/b.; E-mail:
[email protected]. A rejtvény helyes megfejtői között a következő számunkban egy 16 szeletes tiramisutortát sorsolunk ki a Frédi Cuki felajánlásából. Beküldési határidő: 2012. 04. 15.
11.
kultúra
oldal
Morzsa bál
2
012. február 11-én 13. alkalommal került megrendezésre városunkban az óvodai jótékonysági bál, melyen közel 360 vendég szórakozott. A rendezvény ez évi célja az intézmény audio rendszerének kiépítése, a tornaterem felszerelésének bővítése és gyermek programok támogatása, melyekre ez alkalommal 1.045.000,- Ft gyűlt össze, amit Szécsény Város Önkormányzata további 200.000 Ft-tal egészített ki. n
Farsangi mulatság Cseperedő Óvoda - 2012. február 16.
A
gyerekek 930-kor kikiáltóval és dobszóval hívták a tornaterembe a pajtásaikat. A „boszorkányos” óvó nénik segítségével mindenki bemutatta jelmezét, majd saját csoportjukban folytatták a mulatságot, ahol vetélkedőkön vettek részt, táncoltak, falatoztak a kíváncsi szülőkkel együtt.
Általános Iskola - 2012. február 17.
E
zen a délutánon kicsik és nagyok egyaránt részt vettek. Andi színjátszósai nyitották meg a télűző mulatságot, majd szép sorjában felvonultak a jelmezesek. A Till Collapse Dance tagjainak táncbemutatója után, a csoport vezetője, Deák Réka igyekezett néhány mozdulatot megtanítani a lelkes gyerekeknek. A rögtönzött, vidám „táncóra” után mindenki kedvére szórakozhatott: volt célba dobás, csocsó, tombolahúzás, valamint az osztálytermekben a frissiben elsajátított tánclépéseket is kilehetett próbálni. n
Kiállítás Teleki László az országgyűlés halottja Kubinyi Ferenc Múzeum 2012. február 21. és 2012. május 31. között n
Könyvtári karnevál, avagy európai népek farsangja Igazi multikulturális csemegében volt részük mindazoknak, akik ellátogattak a Krúdy Gyula Városi Könyvtár farsangi rendezvényére 2012. február 20-án.
A
megjelenteket Csatlós Noémi könyvtárvezető, az est háziasszonya köszöntötte, majd bemutatta a meghívott vendégeket, akik öt európai nép farsangi szokásairól meséltek az egybegyűlteknek. Takács Bernadett a Fóti Népművészeti Szakközép-, Szakiskola és Gimnázium, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola végzett növendéke tanulmányai során sokat foglalkozott a magyar néphagyományokkal, köztük a farsangi szokásokkal (pl. rönkhúzás, tikverőzés, tuskóhúzás, dőrejárás) is, melyeket korabeli képekkel illusztrálva mutatott be hallgatóságának. Zsírosová Silvia pedagógust gyermek- és ifjúkora a szlovákiai Galántához köti. Mátyusföld farsangi hagyományait rövid versikékkel és személyes élményekkel, fotókkal fűszerezve osztotta meg a jelenlévőkkel. Bátori Halina életének első évtizedeit Lengyelországban töltötte. Történetei által az 1950-es és 60-as évek vidám falusi szokásai elevenedtek meg, melyek főszereplői elsősorban a fiatalok voltak. Az Ukrajnából származó Barát Vitalina 1992-től él Magyarországon. Az általa elmondottakból kiderült, hogy hazájában a maszkos szokások, játékok megjelenési alkalma a karácsonyi ünnepkör, azaz farsang náluk nincsen. Thanasis Charalampeas élete Görögországban kezdődött, hazánkba már házas emberként érkezett. Felesége, Haralambeasz Zsuzsanna segítségével a görög karneválok világába röpítette el az érdeklődőket, melyek eredete Dionüszosz ünnepeire nyúlik vissza, s melyek közül a legismertebb a pátrai karnevál.
A városi könyvtár farsangi programja Thanasis Charalampeas Csatlós Noémihez intézett kérésével ért véget, mely szerint a könyvtárvezető jövőre csempéssze be Szécsény utcáira is ezt a vidám, karneváli forgatagot. n
Teleki László az országgyűlés halottja
A
rendezvényen Andi Színjátszósainak műsorát követően Gusztiné dr. Toronyi Judit, a Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Nagy Andor országgyűlési képviselő mondta el köszöntőjét. A kiállítást Dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg, majd Debreczeni-Droppán Béla, a kiállítás kurátora szólt az egybegyűltekhez. A program utolsó részében Dr. Csorba László az érdeklődők számára tárlatvezetést tartott. n
12.
tehetségek köztünk élnek
oldal
Asztalitenisz
Osu-No Seishin - Soha ne add fel Krenács Loretta ahhoz képest, hogy egy fiatal törékeny lány benyomását kelti, bizony alaposan rácáfol erre azzal a jókora halom oklevéllel, melyet az elmúlt öt év során a kyokushin karate versenyeken elért helyezéseivel érdemelt ki.
V
Szenvedélyéről, a küzdősport iránt érzett szeretetéről lapunk főszerkesztője kérdezte őt.
ilág életemben „mozgékony lány” voltam, így kipróbáltam jó néhány sportágat, de egyik sem fogott meg igazán. Valójában a húgom, Mirella kezdett el óvodás korában karate edzésekre járni, én csupán elkísértem őt. A jó hangulat, az edzés varázsa, a versenyek semmihez sem fogható izgalma hamar magával ragadott és nem eresztett többé. Ennek épp öt éve. Jóllehet a szüleim, különösképp édesanyám borzasztóan féltettek, de idővel beletörődtek, hogy ezt a külső szemlélő számára nem éppen nőies sportágat választottam. Olyannyira, hogy azóta apukám is rendszeresen látogatja az edzéseket és hozzám hasonlóan már ő is zöld övvel büszkélkedhet. Minden héten két edzés van (kedd és csütörtök), melyet általában én odahaza megtoldok még kettővel. A versenyek alkalmával bizony a helyezéseket nem ingyen osztogatják. Azon, hogy nem készültem fel kellő szorgalommal egy-egy megmérettetésre még soha nem ment el helyezés. Borzaszóan szégyelleném magam az edzőm előtt, ha így lenne. Vankó Sándor sensei-t úgy hiszem, nem kell bemutatnom az itt élőknek. Amellett, hogy kiváló sportoló, - nem mellékesen már 3 danos karate mester - egy végtelenül jó pedagógiai érzékkel megáldott ember. Nincs olyan növendéke, akivel ne találná meg a hangot. A kyokushin karate szabályrendszerének „köszönhetően” a küzdelmek túlnyomó részében nálam valamivel idősebb, illetve jó néhány kilóval nehezebb ellenfelekkel kellett kiállnom. A junior kategóriában a súlycsoportom alsó határát súrolom, így a viszonylag kevés versenyző miatt már nem egyszer előfordult, hogy 16 éves fejjel a felnőtt korcsoportban indulókkal kellett megmérkőznöm. Egyfelől embert próbáló feladat, másfelől az egyik legjobb módja annak, hogy technikailag fejlődjek és kipróbálhassam az edzéseken elsajátított mozdulatokat. Néhány hónappal az edzések megkezdése után életem első versenyén annak rendje s módja szerint kikaptam. Ezután apránként jöttek az egyre komolyabb próbatételek. Salgótarjánban 2007-ben a Mikulás kupán már bronzéremmel végeztem. Ezt követő időszakban az érdi megyei versenyeket mindig megnyertem, az országos kata (képzeletbeli ellenféllel folytatott küzdelem) bajnokságokon, kétszer első és még kétszer második helyezést értem el. A Győr városában megrendezett - már nemzetközi - versenyen egymásutánban ötször első helyezést értem el. Szlovákiában 2009-ben lebonyolított kata versenyről egy újabb aranyéremmel térhettem haza. Az első dobogós helyezésemtől gyakorlatilag napjainkig néhány alkalomtól eltekintve mindig a dobogó legfelső fokára állhattam. Nagyon büszke vagyok a Szentesen megrendezett országos diákolimpián elért eredményemre, ahol ugyan nehéz küzdelemben, de sikerült győzelmet aratnom egy nálam jóval felkészültebb ellenféllel szemben, aki nem mellékesen jó néhány kilóval több volt mint én. Az eddigi életem legnagyobb sikerének tudhatom a 2011 februárban megrendezett Európa bajnokságon elért második helyezésemet. Annyira boldog voltam már a dobogós helyezés miatt, hogy jószerivel csak túl akartam esni a döntő küzdelmen. Sajnálom, hogy annyira elkalandoztak a gondolataim és nem koncentráltam kellőképpen. Legutóbb március 7-én utaztunk edzőmmel Barcelonába a Kyokushin Európa bajnokságra, ahonnét egy ezüst és egy bronzéremmel térhettem haza. Bár a döntő mérkőzésen az ellenfelem majd egy mázsát nyomott, még így is sikerült alaposan „megkeserítenem az életét” a kumitén. Az aranyérem bár még várat magára, de bebizonyítottam magamnak, hogy vagyok olyan jó sportoló a korosztályomban, mint bárki más ezen a kontinensen. Az egyik legfontosabb része az életemnek a harcművészet, de pontosan tudom, ha meg akarom állni a helyem a mindennapokban, ahhoz legalább olyan jól helyt kell állnom az iskolapadban, mint a tatamin. Osztálytársaim és tanáraim is büszkék rám. Roppantul jól esik a támogatásuk még akkor is, ha elég gyakran a tréfa tárgya az aktuális versenyemen újonnan begyűjtött kék-zöld véraláfutás a vállalmon. De nem panaszkodom, hisz ezt az utat én választottam. Ha ez kell ahhoz, hogy elérjem céljaimat, és egy Európa bajnokságon a magyar himnuszt játsszák miközben én a dobogó legfelső fokán állok, akkor ehhez képest némi fájdalom már elhanyagolhatónak mondható. n
S
zezonnyitó mérkőzésen az Aloe-Invest Szerva ASE asztaliteniszezői mindkét ligában (Extra Liga, NB III) fölényes győzelemmel kezdték az új évet. A legmagasabb osztályban szerelő Extra Ligás csapat január 28-án Győrbe látogatott, ahol 9:1 arányú győzelmet aratott. (Vitsek Iván 3, Varga Zoltán 3, Nagy Miklós 2, illetve Vitsek-Varga páros 1 győzelem) A találkozón a már hosszú sérüléséből felépülő Varga Zoltán is játszott, de a vállsérüléssel bajlódó Podpinka Gábort Nagy Miklós helyettesítette.
Értékelés: igaz, hogy a győri csapat a tabella utolsó helyén áll, de Varga Zoltán felgyógyulásával a csapat jobb tavaszi idényt zárhat, mint az őszi volt. Az NB III-ban listavezető és bajnokesélyes csapat 13:5 arányúban győzött Domoszló csapata ellen. Eredmények: Klampár Tibor 4, Györe Sándor 4, Oravecz Ferenc 3, Klampár-Györe és Oravecz-Rigó János 1-1 győzelem. * * * 2012. 02. 18-án szombaton Szécsény Extra Ligás csapata 5:5 arányú döntetlent játszott a Kiskunfélegyháza csapatával. A mérkőzés első felében 5:2-re is vezetett Szécsény csapata, de végül a hazaiaknak sikerült otthon tartani egy pontot. Eredmények: Vitsek Iván-Varga Zoltán páros 1 győzelem, Vitsek Iván 2 győzelem, Varga Zoltán 2 győzelem, Podpinka Gábor 0 győzelem. Az NB III-ban listavezető Szécsény második csapata magabiztos 15:3 arányú győzelmet aratott Bátonyterenye csapata ellen. Eredmények: Klampár Tibor 4 győzelem, Nagy Miklós 4 győzelem, Györe Sándor 3 győzelem, Oravecz Ferenc 2 győzelem, Klampár-Nagy, Oravecz-Györe párosok 1-1 győzelem. * * * Szécsény Extra Ligás csapata 2012. 02. 25-én 7:3 arányú győzelmet aratott a Pénzügyőr csapata ellen. A győzelem azért különösen értékes, mert a tabella második helyén álló együttest sikerült idegenben megverni és ezzel a tabellán való előrelépésre is egyre nagyobb az esély (jelenleg 6. helyen állunk). Eredmények: Varga Zoltán 3 győzelem, Vitsek Iván 2 győzelem, Podpinka Gábor 1 győzelem, Varga-Vitsek páros 1 győzelem. Rövid értékelés: Most a mi javunkra dőltek el a szoros mérkőzések (2db), de összességében megérdemelten győztünk.
13.
egy kicsi mozgás
oldal
A listavezető NB III-as csapat szintén 2012. 02. 25-én játszott itthon a Kömlő SC csapatával és 18:0 arányú győzelmet aratott. Eredmények: Klampár Tibor, Nagy Miklós, Györe Sándor és Oravecz Ferenc is mind a 4 egyéni mérkőzésüket nyerték és a Klampár-Nagy, Oravecz-Györe páros is diadalmaskodott. Rövid értékelés: Az NB III-as tabella végén álló Kömlő nem jelentett kihívást a szécsényieknek, de sportszerű, jó hangulatú mérkőzés volt. * * * Szécsény NB III-as csapata március 10-én játszott a Pásztó csapatával, ahol kiütéses 18:0 arányú győzelmet arattak. Eredmények: Klampár Tibor, Nagy Miklós, Oravecz Ferenc, Györe Sándor 4-4 győzelem és a szécsényiek mindkét párost is megnyerték. Március 11-én Szécsény extra ligás csapata otthon meggyőző, 8:2 arányú győzelmet aratott a Büki TK csapata ellen. A hazaiak mindvégig kezükben tartották a mérkőzést, és a kezdő páros megnyerése után az egyéni összecsapások nagy részében is diadalmaskodtak. Az 50-60 néző biztatása közepette Varga Zoltán és Vitsek Iván mindhárom egyéni mérkőzését és a párost is megnyerte, Podpinka Gábor pedig 1 győzelemmel járult a hazai sikerhez. Eredmények: Varga 3, Vitsek 3, Podpinka 1, Varga-Vitsek páros 1 győzelem. dr. Harik Ferenc n
Hosszútávfutás
2
012. március 4-én Jusztin Ferenc a Dornyai SE Salgótarján színeiben magyar fedett pályás futóbajnokságon 800 méteren első, 1500 méteren szintén első, valamint a 4 x 200 méteres váltó futáson második helyezést érte el. n
SZAFT
2012.03.15. (Katalin-híd átadási ünnepség)
Készül a tavaszi szezonra átalakult labdarúgó csapatunk
J
anuár 23-án heti két edzéssel kezdtük meg a felkészülést: egyszer szabadtéren, illetve egy alkalommal a nagylóci csarnokban zajlanak a foglalkozások. Első edzőmérkőzésünkön nagyon sima vereséget szenvedtünk a szlovák 5. ligában szereplő Hontfüzesgyarmat ellen. A balassagyarmati műfüves pályán megrendezett mérkőzésen 3:0-ra kaptunk ki. Sajnos nem úgy alakult az elmúlt hónap, ahogy vártuk. Nem sikerültek a tervezett erősítések. Február elejére 10 használható játékosunk maradt. A többiek vagy leálltak, vagy máshol szerették volna folytatni pályafutásukat. Rögtön az elején Botos Attila Somoskőújfalura távozott, Ökrös István és Brezovszki Attila pedig abbahagyta. Mi január végén mindössze két érkezőt könyvelhettünk el: Juhász István hazajött külföldről, Bednár Patrik Mátranovákról tért vissza hozzánk. Teltek a napok. Február első hétvégéjén Szathmári Zsolt is bejelentette, hogy a BSEhez szeretne igazolni. Ő fél éves kölcsönbe került a balassagyarmati gárdához. A helyére Atovics Gábor érkezett Ludányhalásziból. Az átigazolás utolsó napjaiban Szilvási Krisztián Ságújfaluhoz, Németh Tibor Nagybátonyhoz, míg Ágner Attila a BSE-hez csatlakozott. Az ő pótlásuk szükségszerűvé vált. Sajnos páran megint bebizonyították, hogy a mai világban nem sokat ér az adott szó. Mások éppen az ellenkezőjéről tanúbizonyságot téve, még mindig kitartottak csapatunk mellett. Simon Bence, Galcsik Szabolcs, Horváth Péter, Horváth Bálint és Szabó Tamás csak dicséretet érdemel. A távozók miatt egyre inkább sürgetett az idő. Megint előjött tehát a már-már ilyenkor megszokott jelenség. Kevesen voltunk. A felmerülő gondok hallatán újra segítséget nyújtott egy régi ismerős. A holtszezonban rengeteg játékossal vette fel a kapcsolatot. Ez azonban nem volt könnyű feladat. Sajnos többen bizonyos okokra hivatkozva nemleges választ adtak. Illetve voltak olyanok, akik azt mondták, hogy a nyáron szívesen jönnének, ha változás lesz a csapat körül. A távozókat viszont valahogy pótolni kellett. Ezért inkább tehetséges fiatalok kerültek előtérbe. Végül az átigazolási időszak utolsó hetében sikerült pár emberrel megállapodnia. Ekkor érkezett hozzánk: Rácz Róbert Rimócról, Nagy Dávid Varsányból, Cseke Gergely Romhányból, Farkas Norbert a Szécsény 2-től, Deák Attila és Kovács Ákos a BSE-től, illetve Botos Artúr Nógrádmegyerből. Ezen érkezők nélkül az is kérdéses lett volna, hogy egyáltalán el tudunk e indulni a bajnokságban. A végére azért meglett a létszám. (A csapattal készül még két ifjúsági játékos is, Bárány József, illetve Szmolnik Bence.) Fiatal csapatunk lett, keretünk átlagéletkora 23 év. Mátyus mesteré a feladat, hogy kihozza belőlük a maximumot. Február 11-én lejátszottuk második edzőmeccsünket. A bajnokságban előttünk lévő Karancslapujtővel mérkőztünk meg Balassagyarmaton. Számtalan nagy gólszerzési lehetőséget hagytunk kihasználatlanul, míg ellenfelünk kevéske helyzetéből egyszer betalált. 1:0-ás vereségünk ellenére több bíztató jelet is láthattunk. A Magyar Kupa 1. fordulójában Etesre látogatunk. A csapat célkitűzése az erős középmezőny elérése. Ezenfelül a Magyar Kupában is jó lenne 2-3 kört sikeresen teljesíteni. Reméljük, ezek elérése sikerül! Baranyi Gábor n
C
Szécsény VSE adatbank
élkitűzés a tavaszi szezonra: 5-8. hely Távozott: Botos Attila (Somoskőújfalu), Szilvási Krisztián (Ságújfalu), Szathmári Zsolt, Ágner Attila (BSE), Németh Tibor (Nagybátony), Ökrös István, Brezovszki Attila (abbahagyta). Érkezett: Juhász István (hazatért külföldről), Bednár Patrik (Mátranovák), Atovics Gábor (Ludányhalászi), Rácz Róbert (Rimóc), Nagy Dávid (Varsány), Cseke Gergely (Romhány), Farkas Norbert (Szécsény 2), Deák Attila, Kovács Ákos (BSE), Botos Artúr (Nógrádmegyer). 18 fős tavaszi keretünk: Atovics Gábor, Csampa Martin (kapusok), Deák Attila, Bednár Patrik, Rácz Róbert, Cseke Gergely, Farkas Norbert, Oravecz András (védők), Galcsik Szabolcs, Simon Bence, Juhász István, Nagy Dávid, Horváth Péter (középpályások), Horváth Bálint, Szabó Tamás, Varga Gergő, Kovács Ákos, Botos Artúr (csatárok). n
14.
gyuri bácsi mesél
oldal
Rövid életképek
A
hajó vaskorlátjának dőlve figyeltem a Duna hajónk körül hullámzó vizét. Egy férfi lépett mellém. Már láttam a hajón, de csak elmentünk egymás mellett. Beszédbe elegyedtünk.
Szóba került a Duna valamikori tiszta, átlátszó, szinte iható vize, a budai oldalon lévő kis halászbárkák, amelyekről hálókkal fogták ki a hivatásos horgászok a halat… Miután kiderült - noha eddig nem találkoztunk -, hogy ő is szécsényi, kezet fogtunk s bemutatkoztunk, és „hazaiakhoz” illőn felengedettebben folytattuk a beszélgetésünket. Többek között: neki is családi háza, kis kertje - amelyet ő is, én is egyedül gondoz -, két felnőtt gyereke, ugyancsak két unokája van. Mi a hobbink, ráadásul ugyancsak egy helyre utazunk… Összemelegedtünk. Megegyeztünk, hogy ezen túl tegeződünk. S jóízűen mosolyogtunk. - Este, meccset nézek, mert el nem mulasztanék megnézni egyetlen Fradi mecset sem - folytatta némi hallgatás után. – Ugyanis én a Fradinak drukkolok – tette hozzá - Te? - Én, ízig-vérig Dózsás vagyok. - Te…te, rohadt Dózsás! – esett nekem orvul, s ha nem kapaszkodom belök a Dunába. Mindez, természetesen csupán mese. De nem ezt tennénk-e meg - képletesen mondva - hasonló körülmények között, mi Szécsényiek, ha valakinek más a véleménye, s a világnézete? Másik párthoz tartozik, a helyett, hogy ha ellenfelekként is, de nem ellenségekként egy valamit néznénk: vállunkat összevetve - tőlünk telhetőn - mindent megtennék: a Városunkért! * * *
S
zépen fejlődő városunkért legcsekélyebb, amit tehetünk: vigyázunk az utcák és a járdák tisztaságára. Ki-ki a saját háza előtt, s másutt, ahol térül-fordul. És...? Az elmúlt években nagy megrökönyödésemre közmunkások jelentek meg a kis mellékutcánkban is, hogy felszedjék a járdáról és az útszéléről, a mi adóinkból fizetett dolgozók, mi: az adófizetők által eldobált szemetet.
„Szemétügyben” semmi sem változott azóta. Nézzük meg, hogy a szépen kialakított sétáló utcáról - egy-egy külső rendezvény után -, mennyi szemetet szednek össze a közmunkások! Meg nincs olyan nap, hogy ne szednék fel eldobott papírzsebkendőt, s mást a házunk előtti járdáról. Egy „rajtakapott” szemetelőt megkértem: ne dobja el a papírzsebkendőjét! Ő így felelt: Kérje meg az önkormányzatot, hogy tegyenek ki szeméttartályokat a mellékutcákba is. Nem kérem! Az mellett, hogy több millió forintba kerülnének, ha lemezből lennének, másnapra „eltűnnének”, ha másból, egy héten belül megrongálnák azokat. Kérjem meg a járókelőket: ne szemtelenkedjenek? Nem kérem, mert - ki-ki értse, amint akarja - úgy járnék, mint H. Laci. Balassagyarmaton dolgozott. Vonattal utazott a munkahelyére. Kezében egy zománcozott, födeles kis kannát szorongatott. - Mi van benne? – lépett melléje az egyik csendőr, miután leszállt a vonatról - Te…te…tej… - hebegte egyre erőteljesebben, ha ideges volt. - Gyerünk be a váróterembe! – Háború volt: tej-, és húsféléket nem volt szabad szállítani. - De…de… ez te…te…tej… - hebegett tovább Laci - Pofa be, elkobzom! Indulj el előttem a váróterembe! Laci engedelmeskedett. A váróteremben egy nagy edényt látott a kövön, benne sok elkobzott tej. - Öntsd bele – szólt rá egy karszalagos férfi. - Nem önt…he…he…tem… - Azonnal öntsd bele! – kiáltotta közbe ugyanaz a karszalagos férfi. Laci levette a kis kanna födelét, és zutty, beleöntötte a tartalmát. Az ott lévők egyik része felröhögött, az előbbi karszalagos férfi mérgesen Lacira förmedt: - Mit csináltál, te marha! Mire Laci teljesen tisztán, dadogásmentesen az őt bekísérő csendőrre förmedt. Megmondtam volna, ha meghallgat: hogy ez tejbehabart bableves, de senki sem hallgatott rám! Nógrádi Kovács György n
S
Tudták?
zécsény első helilapja Üres Órák címen jelent meg. 1907-ben indult, s rendkívül rövid ideig – 1907 június 27-től július 26-ig – tehát alig egy hónapig jelent meg összesen öt szám. Heti egy alkalommal, péntekenként látott napvilágot. Kis formátumú, négy lapból áll. Szerkesztőjéről Barcza Ferencről nem sokat tudni. Feltehetőleg egy 17-18 éves szécsényi ifjú lehetett, ki írásait ily módon kívánta nyilvánosságra hozni. Tervéről, céljáról így vall:
„Szíves olvasók! Kedves barátaim! E lapom megindítása alkalmából Hozzátok fordulok e lap támogatása céljából. Egy ifjút és ennek törekvéseit támogatjátok, amely munka, s ez a munka gyümölcse egy lap, vágyaim közül a legideálisabbak egyike. Bár félve indítottam... mert a sajtó alól kikerülő lap, sok költséget von maga után... Nyereségről nem is lehet szó, de én nem üzletre dolgozom...” * * * 1909. január 1-jén látott napvilágot első alkalommal a Szécsényi Hírlap című szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap. A város sajtótörténetének egyik leghosszabb életű kiadványa minden héten pénteken jutott az olvasók kezébe. 1914-ig teljes rendszerességgel került kiadásra, tehát évi 52-53 száma jelent meg. 1914-ből már csak 38, 1915-ből csupán 3 száma, 1916-ból pedig mindössze egy számának töredéke ismert. A lap előfizetési ára egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 korona volt, az egyes számok 16 fillérbe kerültek. Az I. évfolyam 1. számában olvasható programcikk – melyből hű képet kaphatunk az egykori Szécsényről is – így ír a lapalapításról:
„Szükségesnek tartjuk, hogy egy pár szóval elmondjuk azon okokat, amelyek bennünket ezen lap megalapítására vezettek. Azt hisszük, hogy felesleges munkát végeznénk, ha a sajtónak a közélet vezetésében és irányításában megnyilvánuló hatalmát hangsúlyoznánk; e helyett tehát inkább az úgynevezett localis intentiokat soroljuk fel. Az egyének gazdagodása, az intelligentia számszerű és súlybani gyarapodása, magában véve azonban még nem alkalmas arra, hogy ez által az általános, egyetemes közjó, a mi kis körünket tekintve: városunk közjava előmozdíttassék.” In: Putz Judit: A szécsényi sajtó repertóriuma
n
15.
ez is, az is
oldal
Egy kis kikapcsolódás
Eladó
február első heteiben kéretlenül ránk találó fagyoknak köszönhetően, a téli sportok szerelmesei nem maradtak „idehaza” kikapcsolódási lehetőség nélkül. A Szécsényhez közeli Robinson-szigeteken kialakított korcsolyapályát becslések szerint alkalmanként, mintegy öt-hatszáz mozogni vágyó kereste fel, melyet a szervezők, illetve a város önkormányzata segítségével tettek alkalmassá a sportolásra.
Szécsény-Pösténypusztán - Ipoly mellett fő utcai, déli fekvésű, 3 szobás családi ház sürgősen eladó. Érdeklődni lehet: 06 (20) 444-9705 06 (30) 246-3639
Balassagyarmattól kezdve a környező településeken át egészen Salgótarjánig terjed a híre az Ipoly-holtágában kialakított, a megye egyik, ha nem a legnagyobb jégpályájának.
Rejtvény
A
A hógolyózó gyermekek és az önjelölt jéghokisok társaságában néhány átfázott, szelíd hattyú család is a tiszteletét tette, melynek tagjai szívesen fogadnak el némi harapnivaló kenyeret és kukoricát az épp arra sétálóktól. n
Végtisztesség
Felhívás!
ravatalozó használat eddigi (16.500 Ft/alkalom) díját a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1995. (VI. 06.) önkormányzati rendelet alapján 10.000 Ft/ alkalom összegre csökkentjük, mely nemcsak a ravatalozó épületére, hanem az egész temető területére vonatkozik. Stayer László polgármester n
Tisztelt szécsényi lakosok! Szécsényi Polgárőr Egyesület tagfelvételt hirdet. Sorainkba várjuk mindazokat a nagykorú, büntetlen előéletű személyeket, akik ambíciót éreznek magukban erre a feladatra és hajlandóak tevékenyen részt venni a Polgárőrség céljainak megvalósításában. Jelentkezni, bővebb információt kérni az alábbi elérhetőségeken lehet: Vizi Zoltán egyesületi elnök (06 30 921 3677), Sümegi Tamás alpolgármester (06 20 920 8596). n
A
A
Térfigyelő kamerarendszer /kiegészítés/ A beruházás 65%-os támogatottsággal az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesületén keresztül, pályázat keretében valósult meg. n
Szécsény és Térsége Egészségügyi Centrum új szolgáltatásai Az intézmény új szolgáltatásai: PAJZSMIRIGY DIAGNOSZTIKA - AUDIOLÓGIAI SZŰRŐVIZSGÁLAT CSONTSŰRŰSÉG SZŰRŐVIZSGÁLAT - PROKTOLÓGIAI VIZSGÁLAT Az új szakrendelések időpontjai: DIABETOLÓGIA Dr. Németh György főorvos csütörtök 1200-1600 gyerekgyógyászat Dr. Bauer Viktor szakorvos kéthetente hétfő 1400-1800
Dr. Kovács Éva szakorvos szerda 1200-1600 A vizsgálatokra a betegfelvételen előzetes időpont-egyeztetés szükséges Telefon: 06 (32) 570-110 hétköznapokon 700-1800
A 2012. 3. évfolyam 1. szám rejtvényének helyes megfejtése: KOLEDÁLÁS
Szerkesztőségünk által kisorsolt nyertes: Varga Ferencné.
Vásárnaptár Az állatvásár szünetel! Csak kirakodóvásár kerül megrendezésre az alábbi hétfői napokon: január
2012-es év március
április
május
június
augusztus
szeptember
október
november
23. 21. 24.
26. 25. 29.
23. 27. 26.
Tisztelt Olvasók!
A
Kisvárosi Krónika „Ez is, az is” rovatában Önök is elhelyezhetik a városunkban élők mindennapjait érintő „híreiket”, továbbá rövid apróhirdetéseiket, amennyiben megküldik azt tárgy hó 15. napjáig a kisvarosi.kronika@freemail. hu e-mail címre. Az apróhirdetés megjelentetése ingyenes Szécsény és kistérségében élők számára. n
Hirdetési tarifáink 1/12 oldal: 1/8 oldal: 1/6 oldal: 1/4 oldal: 1/2 oldal: 1 oldal:
2.000,- +Áfa 3.000,- +Áfa 4.000,- +Áfa 6.000,- +Áfa 12.000,- +Áfa 24.000,- +Áfa
16.
ajánlom magamat
oldal
Randevú Kávézó
Erzsébet tér 3.
Étel kínálat: Hamburger (sima) 400.-/db Hamburger (sajtos) 450.-/db Meleg szendvics 250.-/db (sonkás v. kolbászos) Hot-dog 250.-/db Sültburgonya 300.-/adag
Egytál ételek: Rántott csirkemell + sültburgonya (v. krokett) 670.-/adag Rántott karaj + sültburgonya (v. krokett) 690.-/adag Fasírozott + sültburgonya (v. krokett) 690.-/adag Rántott sajt + sültburgonya 690.-/adag Csibetál (pikáns csirkemell csíkok + sültburgonya) 690.-/adag
Plusz: Savanyúság: uborka 150.-/adag töltött almapaprika 200.-/adag Ketchup, mustár, majonéz 50.-/adag
Csomagolás: 20.-/kisdoboz
40.-/nagydoboz
Nyitva tartás: Szombat: 16-24
uki
d
ROBINS N SZIGETEK Szécsény – Nem feltétlen egyedül
20 4 42-3 568
Hétfo-Péntek: 10-22
Pergető Ipoly holtágak és tavak + élménytó (horgászversenyek, és -táborok)
Saját félsziget
(Vip-sziget bérlése, diszkrét céges buli)
pihenés
(35 faház, 2 közösségi ház, sátorhelyek, grillezők bográcsozók)
Március végén az 1. tó halasítása! 30 mázsa ponty, keszeg, kárász
Szé
horgászat
06/
csé n csá y leg bít ása édese b !
b
Rákóczi út 85.
Nyitva tartás: H-V: 800-2000
Sok szeretettel meghívjuk önt 2012. március 31-én 10 órára a Krúdy Gyula Városi Művelődési Központban megrendezésre kerülő
VII. Kis Füles Ifjúsági Rejtvényfejtő Csapatversenyünkre
Bővebb információ: 06-20 336-5614 www.robinsonszigetek.hu
b öm g 1 0,12
Várjuk csapatok jelentkezését az alábbi elérhetőségeken: Művelődési Központ (Ady Endre út 12.) 06/32 370-860; 06 (20) 46 48 789
