II.szám 50 Ft

SzóvalMás A SzIG diáklapja

’1 2-’13/II.szám 50 Ft

Galér ia

SzóvalMás ´11-´12/IV.

S z a l a g a v a t ó 2 0 1 2

2

Impresszum Kedves Olvasóink! Az idei második számot tartod a kezedben, amely egyben az újév első száma is. Azonban az ilyenkor megszokott újévi fogadalmak, közhelyek és jókívánságok helyét átvette a bizonytalanság és a tanácstalanság. Az óév utolsó napjaiban az egymást felülíró felsőoktatási felvételit szabályzó rendelkezések zavarták össze a szalagavató utáni megérdemelt pihenésre vágyó végzősök mindennapjait. Az adventi készülődést felváltotta az elégedetlenség, a karácsonyi vásár helyett tüntetni jártak a diákok. Sajnos valós követeléseik hangját elnyomta a média, és a politikai pártok hatalmi harcának eszközévé váltak. Azonban a jogos felháborodottság mellett fontos, hogy megőrizzük józan eszünket. Ez különösen fontos végzőseink számára, akiknek a közeljövőben kell döntést hozniuk jövőjükről, kiválasztani azt a szakmát, melyet hivatásként tudnak űzni életük hátralevő részében. 2013 tehát így kezdődött az iskolákban, és a Klebelsberg Központot még nem is említettem… Remélem és kívánom, hogy az új évben tényleg elinduljunk kifelé a mocsárból… Szabi

SzóvalMás ´12-´13/I.

Tartalom Szalagavató interjú......................4w Ismerjük meg Spanyolországot! .. 5 Török nap......................................... 6 Deákavató........................................ 8 A hajléktalan előadás..................... 9 Egy rendhagyó ebédről................10 Aktuális - felsőoktatás .................12 TheTeach Boys..............................15 Tanárértékelés................................17 Végzősök..........................................18 Nem adom fel!...............................18 Hírnevünk Európában..................21 Apukám a józanság ellen............22 Sztárok ünnepekkor.....................23 Nyomorultak..................................24 Sudoku.............................................26

E-mail: [email protected] Szerkesztőségi tagok: Civan Deniz, Cziráky Tünde, Garai Viktória, Hartyánszky Annamária, Hartyánszky István, Hajdu Fanny, Juhász Zsófia, Iványi Fanni, Lugosi Gábor, Merényi András, Mindák Viktória, Péli Noémi, Sipos Berta, Szécsi Dominika, Szelei Dominika, Tószegi Lídia, Uhrin Eszter, Uzonyi Marietta Tördelés: Berezvai Szabolcs Címlapfotó: Chalhoub Emil Szakkörvezetők: Borosné Jakab Edit, Horváth Dóra, Berezvai Szabolcs Felelős kiadó: Lázár Tibor igazgató úr

3


Istvánból jelentjük

Szalagavató inter jú

4

Török Fannit, 12.b osztályos tanulót kérdeztem ki a szalagavatóról. Remélem minden végzős diák, úgy érzett, mint Fanni. Öröm volt hallgatni őt. :) Mi volt az első dolog, melyről ötletelni kezdtetek az osztálytársaiddal a szalagavatóval kapcsolatban? Az első dolog talán a tánc volt, melynek elsajátítását az osztályfőnökünk már hetedikben (!) el akarta kezdetni velünk, hogy minden fiú megtanuljon rendesen táncolni a szalagavatóig és ne csak bukdácsoljunk:) A viccet félretéve, az első a tűzőruha volt, amit már a 11. osztály februárjában elkezdtünk megvitatni. Szerencsére, hiszen sok idő kellett, mire megegyeztünk. Sokat vitáztatok a tűzőruhával kapcsolatban? Igen, elég sokat, főleg azon, hogy kosztümünk vagy ruhánk legyen-e, bár vis�szanézve elég vicces, sajnálom, hogy ilyen nagy feneket kerítettünk a dolognak. Ám az a lényeg, hogy végül mindenben sikerült megegyeznünk. Mesélj, milyenek voltak a táncpróbáitok? (vicces esések, botladozások) Nagyon viccesek! Mindenki nagyon élvezte a próbákat. A tánctanárunk, Tomi nagyon jófej volt, még azt is elviselte, hogy van három dolog, amit nagyon nem tudunk: csöndben maradni, pontosan érkezni, és táncolni (tisztelet a kivételnek). A végére aztán csöndben maradni nem, de táncolni csak megtanultunk, a későket pedig egy-egy Túró Rudi beadásával próbálta pontosságra szoktatni (nem sok sikerrel:)) Botladozások persze

voltak, de hát ez el is várható, hisz nem vagyunk profi táncosok, vicces esések pedig szintén lettek, de ez a mi titkunk marad. =] Körülbelül mennyi pénzt költöttetek a szalagavatóra? Sajnos elég sokat, de hát semmi sincs ingyen. Nekem a három tánc betanítása körülbelül 10.000 forintba került, ezen kívül fizettünk még az afterpartyért, a keringőruháért, a tűzőruháért és a fotósokért is, az összköltség körülbelül 40-43 forintba került, plusz még a szalagavató meghívók. Persze ehhez még jöhetnek extrák, mint a sminkes, fodrász stb. A legdrágábbak talán a keringőruhák voltak, de persze ezek ára elég változó. Volt aki 15000 Ft-ból megoldotta, mások 40.000-et is rááldoztak. (voltam olyan helyen például, ahol Swarovski-kristályos ruhát is lehetett bérelni, képzelheted, az mennyibe kerülhetett) A próbák során volt időtök a tanulásra? A tanárok megértőek voltak veletek?:) Hát, törit például nemigen lehetett tanulni a táncpróbák alatt. A tanárok szerintem maximálisan megértőek és segítőkészek voltak mindenkivel, aki elakadt, s rettentő türelemmel nézték a kezdeti botladozásainkat. Milyen volt a szalagavató napja, meséld el röviden! Talán az idegtépő és a gyönyörű szavakkal tudnám a legjobban leírni. Idegtépő volt, mert egész nap végig izgultunk, hogy milyen lesz az osztálytánc, a keringő. „Jaj, csak ne essünk el a tűzéskor,

Istvánból jelentjük jaj, csak ne rontsuk el a keringőnél az emelést! Csak legyen meg a hajunk és a ruhánk! Csak legyen minden tökéletes!” Végül gyönyörű volt szerencsére, és minden a lehető legjobban sikerült. A táncok egyszerre mentek, a keringő csodálatos volt! Az egész este! Végigtáncoltuk az egész napot, a Symában és az afterpartyn egyaránt. Bár, egy biztos: Meg tudnám még ismételni egyszer-kétszer az egészet. Milyen érzés volt az egész "bál", hercegnőnek érezted magad? Kérdem én, melyik lány nem érzi magát


ilyenkor hercegnőnek?:) Természetesen, hiszen ott álltam az álomruhámban, amiről végül nem kellett leszedni a szalagot, pedig féltem tőle! Szép hajjal, szép sminkkel tündökölhettem, és mindenki csak ránk figyelt! Már csak egy korona hiányzott volna, bár otthon azt is kaptam a kishúgom jóvoltából, aki rám ruházta a hercegnői tiaráját e jeles nap alkalmából. Akkor végül méltó befejezése volt ez, ennek a napnak. Köszönjük az interjút! Domi

Ismer jük meg Spanyolországot! A Spanyolország látványosságait és kultúráját bemutató előadás alatt végig azon gondolkoztam, hogy mikor és hogyan juthatnék el oda, vajon szervez-e utat az iskola, és mennyibe kerülhet az út. Utólag eszembe jutott, hogy előbb meg kellene tanulnom valamennyire spanyolul, azonban ez akkor kevésbé érdekelt. Csak az járt a fejemben, hogy miknek kell majd utána olvasnom az elhangzottak alapján. Az előadás spanyolul zajlott, de (szerencsére) kaptunk hozzá fordítást a tanárnő által. Először Spanyolország tartományairól halottunk egy rövid összefoglalót. Kedves előadónk, Manuel mesélt nekünk az ország érdekességeiről. Némelyik új volt, vala-

melyiket lehetett hallani az előző napi rendezvényen, a török napon, más dolgok viszont - úgy gondolom - mindenki által ismertek voltak már (Real Madrid, bikafuttatás). Ezután következett a fő téma, Andalusia tartomány négy legfontosabb városának (Granada, Córdoba, Málaga és Sevilla) bemutatása részletesen. Ezek között volt az a város is, amelyben Manuel él (természetesen ezt a lehető legnagyobb szerénységgel és a legrészletesebben mutatta meg nekünk). Granadáról megtudhattunk, hogy a flamenco tánc szülőhazája, valamint itt található az Alhambra épület. Ahogy a török napi előadáson

5



is hallhattuk, ez az építmény az arabok erődje volt, melyet többször is átépítettek. Az erőd az akkori arab igényeknek megfelelően megépített palota volt, melyet a keresztény megszállás után is jó ideig megtartottak az eredeti formájában. V. Károly német-római császár leromboltatta egy részét, és helyére fényűzőbb palotát építetett magának. Az épület érdekessége, hogy az udvarában van egy olyan kút, amit még a keresztények ajándékoztak az araboknak, ez az úgynevezett oroszlános-kút. Córdobában található az a mecset, amelyet a Córdobai nagymecsetnek hívnak. Amikor a keresztények elfoglalták a várost, a nagymecsetbe építettek egy kolostort. A legenda szerint az akkori uralkodó végül megbánta, hogy ezzel tönkretette a mecsetet. Málaga városáról megtudtam, hogy a mediterrán térség egyik legfontosabb kikötője, a híres Pablo Picasso szülővárosa. Sevilla városáról azt kell tudni, hogy kisebb Budapestnél, és a magyar fő-

városhoz hasonlóan szintén átszeli egy folyó (a Guadalquivir). Sevillában található Spanyolország legrégebb óta fennálló egyeteme, hiszen a legkorábban alapított már elpusztult. Manuel azt is büszkén megosztotta velünk, hogy ő is erre az egyetemre járt, és mivel nem megszokott módon ő minden nap bejárt az iskolába, ezért ez az „ő egyeteme”. Szintén ebben a városban található az ún. Spanyolország tér. Azért hívják így, mert a félkör alakú tér padjait Spanyolország tartományainek jeleivel és jellegzetességeivel ékesítették. Ez a tér sokaknak ismerős lehet a Csillagok háborúja című filmből; ismeretes, hogy ezt a teret használták az egyik jelenetben. A városról még annyit tudtunk meg, hogy kicsi, szűk utcái természetes védelmet nyújtanak a tikkasztó nyári napsütés ellen. Az előadás után úgy éreztem, hogy még többet szeretnék megtudni az országról. Köszönjük Manuelnek az előadást, és köszönet tanárnőnek a tolmácsolásért. Noémi

Török nap

6

Nagyon szeretek új kultúrákkal, életformákkal ismerkedni. A török világ mindig is vonzott a pörgős, egyben nyugodt életformájával. Nagyon örültem, mikor megláttam a bejárat előtti plakátot, amin a „Török Nap” felirat virított.

Díszterem, csütörtök 3.óra. Az emberáradat beözönlik a díszterembe és próbál magának helyet foglalni. Sajnos nekünk csak hátul sikerült, így Ivett és Bálint két Isztambulról szóló videóját a hátsó sarokban állva néztük végig. Ettől függetlenül teljesen

Istvánból jelentjük lenyűgözött a városról mutatott kép. Sőt, nem csak Isztambult ismertük meg, elképesztő helyekre repítettek minket ebben az 1 órában. Sajnos csak gondolatban utazgattunk… Majd jött a következő előadás „Modern Törökország” címmel. Nagyon érdekes volt, a nap egyik legjobb része. Rengeteg információt kaptunk, s nem szárazon tálalva. Az ötödik órában az érdeklődők tábora két részre szakadt. Az egyik társaság a könyvárba ment, a másik maradt a díszteremben. Én az utóbbi csapathoz csatlakoztam és nem bántam meg. A szép képek mellé spanyol szöveget és a magyar fordításukat kaptuk. Az óra előtt el sem tudtam képzelni, hogy ennyi szállal kötődik Spanyolország a török kultúrához. Az ezt követő órában is sokan jöttek a Díszterembe megnézni a magyar-török kapcsolatokról szóló előadást. A címe alapján nem egészen erre számítottam, de így utólag azt mondom, sok érdekes dolgot hallottunk az iszlám vallásról.


Az Arasinda együttes zenéjétől új erőre kapott mindenki. Nagyon sze-

retem a török zenét, és végre megismerhettem közelebbről a hangszereket is. Sajnos csak 3 dalt tudtak eljátszani az ismertető szövegek mellett, és így is hosszabb lett, mint tervezték. A késés miatt a török nyelvtanulás is csúszott. A Konorót terem foglalt volt, így a nap utolsó programja is a Díszteremben zajlott. Ezt az előadást vártam a legjobban, de sajnos nem tudtam részt venni rajta a késői kezdés miatt, és a török táblajátékot sem sikerült jobban megismernem. Mikor ez a cikk készült, az élmény még nagyon friss volt, teljesen a hatása alatt voltam. Szinte még éreztem a számban a finom török süti ízét is. Visszagondolva nagyon élveztem ezt a napot. A színes programok még jobban megerősítettek abban, Törökországba legalább egyszer el kell utaznom! Tündi

7



Deákavató Gondolom, sokakat érint a deákavató, főleg a két 9.osztályt és a két 7.osztályt, ugyanis mind a 4 osztály kapott feladatokat. Kezdetnek a pribékek választottak „áldozatokat”. akiket a színpadon mérettek meg. Az első választott diák nem tűnt elég megfelelőnek a bíráknak, így másodiknak „természetesen” engem vittek fel. Elsorolták a suli deák szabályait, majd fel kellett olvasnom ezeket egy üres lapról. Mondanom sem kell, az üres lapról olvasás még nem megy, de majd ezt is megtanuljuk. Ezek után mindenki rendeljen egy pizzát kellett rendelnie, amit persze nem mi ettünk meg. A pizza bő 20 perc alatt meg is érkezett. Ezek után következtek a jelenetek, amik viccesebbnél viccesebbek voltak. Például az én osztályom feladata az volt, hogy játsszuk el Voldemortot Mónika show-stílusban… A többieké is ilyen fergetegesre sikerült. Az osztályok jelenetei után következett a műsor (szerintem) főpontja, a tanárok parodizálása. Ezek közül a legjobb Kósa Zsolt tanár úr verziója tetszett. Oersze a világért sem akarom megsérteni, de nagyon frappáns volt a paródia. Nekünk legjobban az a vicc tetszett amikor az

8

ál-Kósa tanár úr felhívott embereket a színpadra, dolgozatot szeretett volna velük íratni,és bejelentette hogy 5 pí másodperc áll rendelkezésükre a feladat megoldásához. A másik zseniális paródia Libárdi Péter tanár úré volt, sokakkal együtt az elején nem értettük, mit mond, de végül is ez még kiküszöbölhető gondnak bizonyult. Természetesen ő is felhívott egy felelőt, akinek verset kellett mondania, sajnos ez nem sikerült és ezután azt ecsetelte, hogy ez „tarthatatlan”. Így összefoglalva minden szórakoztató volt, maximum annyi kritikám lenne, hogy a paródiák szereplői által megformált tanárok közül sok nem tanít minket, így nem jöttek át megfelelően az átütő poénok, de akkor is nagyon vicces volt. Remélem, a jövő évi is lesz ilyen jó. Továbbá akit érdekel a Deákavató, a Youtube-on számos videóra bukkanhat. A következőt kell begépelni: Deákavató 2012 SZIG. (Deákavató-bevezető,DeákavatóFírtatás,Deákavató-beavatkozások címen) Gábor



Deákavató Több mint két hónapja járunk az Istvánba, így gólyaként teljesítettük utolsó feladatunkat és túléltük a 12.-esek által szervezett Deákavatót. Az egész a pizzarendeléssel kezdődött, amikor 4 osztály olyan hangzavart keltett, hogy, a telefonban a diszpécser megszakította a hívást nem értékelve a feladat fontosságát számunkra, pláne, hogy olyan nehezen jutott eszünkbe egy pizzázó száma. Ezután következtek az osztályszíndarabok, melyre előre készülhettünk. Nehézségünk csak annyi volt, hogy megadott szavaknak szerepelniük kellett az előadásban. Mi a Harry Pottert dolgoztuk fel és így lett belőle „A pincében élő Ogre és pogácsa” című darab. A

feladatot mi nagyon élveztük, a közönség kedvenc része természetesen a mi jelenetünk volt, amikor mandragóraként különböző hangfrekvenciákon sikítottunk. A Deákavató fénypontja a sztárvendégek érkezése, a tanárparódia volt. Bár nem ismertük az összes tanárt, így is nagyon szórakoztatónak véltük. Végül pontszerző versenyek következtek, melyeknek végeredményét rejtély övezi. Mi összességében nagyon élveztük és az Eskü 3-szori elmondása után végre kijelenthetjük, hogy Istvánosok lettünk! Ezenkívül az újságíró szakkör lelkes, új tagjai! Olvassátok és szeressétek a cikkeinket! Fanni és Lidi

A ha jléktalan eloadás ˝ Mint azt tudjátok (vagy nem) 2012. november 15-én az iskolánkban járt két hajléktalan úr és egy szociális munkás, akik előadást tartottak az életükről és a problémáikról.Az alábbiakban röviden vázolnám a történteket. Először pár sztereotípiát oszlattak el, ami úgy gondolom, sokak számára, ahogy számomra is, is újdonságként hatott. Az első új információ, hogy a hajléktalanok 40%-a dolgozik, ami nem rossz arány, illetve elmesélték, hogy a hajléktalan szállók helyzete sem a legjobb. Ennél a résznél is érdekes adatokat hallottunk; a szállókon általában 10000 forintot kell kifizetni egy hónapra, de egy szobára 4-6 ember jut, illetve különleges esetben az egyágyas szobák

4 négyzetméteresek, ami nem a legideálisabb egy ember számára. A diákok számtalan kérdéssel készültek, de ezekből csupán egyet emelnék ki, amit nem egy diák, hanem Szecsődi Tanár úr tett fel: hogyan tudjuk eldönteni, hogy melyik hajléktalannak szabad bármit is adni és kinek nem. Ő is, mint sokunk, sokszor volt olyan helyzetben, hogy nem tudta kinek adjon és kinek nem. A válasz az volt, hogy a szívünkre hallgassunk, mert mindenkinek más szimpatikus és mást tartunk jónak és a rossznak, ami igaz is. Az előadás végén játszottunk, feltehettünk még több kérdést, s ezzel zárult az érdekes program. Gábor

9



Egy rendhagyó ebédrol ˝ – egy találkozásról – a ha jléktalanságról

10

Egy unalmas, fáradt reggelen, álmosan és kedvetlenül sodróttam a folyosó diáktömegével, mikor egyszerre, egy igen furcsa, de annál érdekesebb plakáton akadt meg a szemem. A plakát egy nem mindennapi eseményre invitálta a diákokat szombat délután...... egy közös ebédre a hajléktalanokkal. Először nem foglalkoztam vele különösebben... de most mégis itt ülök és cikket írok az élményeimről... Hogy miért mentem el? Mondhatnám, hogy azért, mert mindig is szívemen viseltem a fedél nélküliek sorsát, s hos�szan ecsetelhetném, mennyi mindent teszek nap mint nap nehéz helyzetbe került embertársaimért, hogyan támogatom őket étellel, ruhával, vagy épp pénzzel. De nem teszem. Nem mintha nem olvasnék ilyet szívesen magamról. Ennek egészen egyszerű oka van: hogy mindez nem igaz rám.... Sajnos én is, mint az emberek többsége, világéletemben valami különös közömbösséggel, érzéketlenséggel viszonyultam a hajléktalan emberekhez. Nem tudom miért.Talán a környezetem nevelte belém azt az előítéletet, hogy aki az utcára kerül, az meg is érdemli, biztos egy részeges semmirekellő, aki elitta a házát, az autóját, majd a segélyt, s most az összekoldult aprót is minden bizonnyal piára fogja költeni. Épp ezért pénzt soha sem adtam, csak ételt, bár azt a legtöbben visszautasították, ezzel is erősítve bennem a fentebb leírtakat. Mindezek ellenére valahol éreztem, hogy ez nem lehet teljesen igaz. Szom-

bat délután, egy nagy tál gulyásleves és egy kiadós beszélgetés után viszont már biztos voltam benne. Pedig sokat gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán elmenjek-e. Fogalmam sem volt, miről, és hogyan fogunk beszélgetni több órán keresztül. Milyen közös témája lehet valakinek, aki elvesztette mindenét és egy gyereknek, akinek az a legnagyobb gondja hogy mosásban van a kedvenc pólója pedig azt akarta felvenni....De szerencsére minden aggályom alaptalannak bizonyult. Sokakkal beszélgettem rövidebbhosszabb ideig, de főleg a velünk egy asztalnál ülő Takács Attilával, aki őszintén mesélt nekünk a saját történetéről, a gondolatairól és az egész helyzetről. Történetét hallva rájöttem, hogy elég egy rossz mozdulat, s megindul a lavina, egy jól élő ember is az utcán találhatja magát egyik pillanatról a másikra, s ez a gondolat elborzasztott. Hisz nem kell ahhoz alkoholistának, drogosnak

Istvánból jelentjük lenni, hogy valaki mindent elveszítsen. De szerencsére Attila bár megjárta az utcát is, mára már felfele ível az élete, több helyen is dolgozik, például a Dürer Kertben ahol egy stúdiólakást is bérel, s eközben aktív tagja a Város Mindenkié csoportnak is. „Mi a hajléktalanság fogalma?”… Sokan sokféleképp értelmezik ezt a fogalmat. Attila saját bevallása szerint elég tágan értelmezi a hajléktalanság fogalmát, sokak szerint ő már nem is tartozik bele. Számára hajléktalan mindenki, akinek nincs otthona(ebbe beletartoznak azok is akik az utcán élnek, de az otthontalanok is). Az ilyen típusú emberek közül kiemelte azokat, akiknek bár van fedél a fejük felett, de nem élnek emberhez méltó körülmények között. Ha pedig nincs villany, gáz, csak egymás hegyén-hátán lévő emberek egy csepp hideg lakásban, nyomorban az egészen biztosan nem emberhez méltó. Rengetegen élnek így különböző szegregátumokban, nyomortelepeken, de a nagyvárosokban, például Ózdon, vagy épp Budapesten is. De a legtöbben velük nem is foglalkoznak. Sokan csak azokat veszik észre, akik az utcán élnek. Pedig ők csak a jéghegy csúcsa... Magyarországon a hivatalos adatok szerint körülbelül 30.000 hajléktalan él


ám a jelenlévők szerint ez a szám sokkal több, s rengetegen egyensúlyoznak a határon. Úgyhogy ez a szám egyre csak növekszik. De mit is lehet ilyenkor tenni?...Ott a család, a barátok. Mindenkinek ez jutott először eszébe. De kiderült, ez nem ilyen egyszerű. Eleve rettenetesen nehéz bevallani a szeretteink előtt men�nyire súlyos is a baj, mennyire mélyre kerültünk. Sokan nem is mondanak semmit, inkább fokozatosan megszakítják a kapcsolatot mindenkivel....hogy senki se tudja meg hova kerültek. Szégyenlik az egész helyzetet, rettentő rosszul érzik magukat miatta....és sokszor túl büszkék segítséget kérni. Vannak olyanok, akik meg hiába kérnek segítséget. Vannak akiknek nincs családjuk, vagy éppen van, de a család többi része a maga problémájával van elfoglalva, s más sem hiányzik neki, mint még egy éhes száj, még egy fő az amúgy is kicsi lakásba. Pedig ha csinálnánk egy felmérést, akár az utcán, akár bármelyik iskolában, munkahelyen, vagy bevásárlóközpontban, mindenki azt mondaná: Hát persze hogy befogadnám a nehéz helyzetben lévő családtagom/barátom, mi sem természetesebb! De éles helyzetben ezeknek az embereknek csak egy igen kis rész segítene. Mert mindig van egy

11

SzóvalMás ´11-´12/IV. kibúvó, mert mindig sok a gyerek, a kutya, a macska, kevés a pénz, a házinéni meg már így is mérges és egyébként is én segítenék de tudod a férjem..... Persze vannak ellenpéldák is szerencsére, de kevesebb mint kellene. A probléma tehát nagy és égető, hisz többen vannak fedél nélkül mint gondolnánk, s vannak akiknek fedelük ugyan van, de semmi másuk. Hiába hallottam a délután folyamán arról, kinek hogyan sikerül visszatérnie az életbe, kinek hogy sikerül kilábalnia, s látni, hogy azért van kiút, az egész mélyen elszomorított. Megismerhettem egy csomó embert, néhánynak a történetét is ,s bár nem most gondoltam

Aktuális bele először a helyzet súlyosságába, a tényekkel most szembesültem először. Miért történt ez meg velük? Miért történik ez akárkivel? Megtörténhet ez akárkivel? Velem is? Igen, akár velem is megeshetne. Pedig senkivel sem kéne.... Egy biztos. Ez után a délután után (és ezt köszönöm mind a szervezőknek, mind a vendégeinknek) kicsit más szemmel nézek a körülöttem levőkre és itt nem csak a hajléktalanokra gondolok. Ez a délután bebizonyította, hogy egyszer helytelenek voltak az előítéleteim. De akkor lehet hogy a többi is az... Török Fanni

Tájékoztató a felsooktatás-ügy le ˝ újabb fejleményeirol ˝

12

Hétfőn az ELTE BTK-n fórumot tartottak a felsőoktatás jövőjével kapcsolatban. Egy vizsga után sétáltam a BTK kertjében, s ekkor olvastam az esemény meghívóját az egyik terem ajtaján. Úgy gondoltam, jó lenne információkat gyűjteni az istvános diákok számára, hogy mindenki, aki szeretne továbbtanulni, tájékozódhasson a fejleményekről. A fórum azzal a céllal jött létre,

hogy az egyetemi polgárok (diákok, oktatók) egy közös vita eredményeképpen döntéseket hozzanak az egyetemi, főiskolai, és természetesen középiskolai élettel kapcsolatban. A fórum legfőbb témája annak a 16 szaknak a sorsa volt, melyen a következő tanévben nem indul államilag támogatott képzés (pl. jog, a gazdasági szakok, társadalomtudományi szakok, andragógia). A statisztikák

Aktuális alapján a felvételizők 48%-a tervezte eredetileg azt, hogy ezen szakok valamelyikére nyújtja be jelentkezését. Az az általánosan elfogadott döntés született a témával kapcsolatban, hogy e szakokon is indulnia kéne államilag támogatott képzésnek, s a diákság és az oktatók ezt a célt február 8-ig szeretnék elérni. Ha addig nem történik módosítás az üggyel kapcsolatban, a diákok által kiadott ultimátum szövege alapján életbe lép a polgári engedetlenség. Ez azt jelenti, hogy a diákok és az oktatók nem működnek együtt a vezetőség döntéseivel, pl. megtagadják a vonatkozó jogszabályok betartását. Ezen felül a résztvevők egy úgynevezett sürgősségi ösztöndíj bevezetésének tervével is foglalkoztak. Ez azt jelenti, hogy azok a családok, melyek nem tudnák kifizetni a felsőoktatási

SzóvalMás ´12-´13/I. jelentkezési lap postázásának költségét (9000 Forintnál kezdődő összeg, attól függően, ki hány szakra jelentkezik), anyagi támogatásban részesülnének. Persze felmerül a kérdés, hogy melyik család minősülne rászorulónak. A fórum azt is megemlítette, hogy jó lenne, ha idén kivételesen nyáron is lehetne módosítani a diákok által bejelölt szakok sorrendjén, hiszen sokan még most, a kitolt jelentkezési határidő (március 1.!) előtt két hónappal sem biztosak döntésükben. A fent vázolt ügyekkel kapcsolatban tehát legkésőbb február 8-ig döntés születik, addig is jó szorgos érettségikészülődést kívánok minden diáknak és tanárnak! H. Dóri Kép: Chalhoub Emil

Mese a Seholiskoláról Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, Seholország. Azért hívták így, mert csudadolgok estek meg ott, olyanok, amik sehol máshol nem. A Bölcs Király országa volt ez. Mindig népe javát nézve hozta döntéseit, melyek aztán a csudaeseménykehez vezettek. Történt például, hogy volt egy Pistola nevű tanoda. Jó tanoda volt ez. Igaz, mondták néhányan, hogy a Bádogos jobb volt, de minden ifjú s leány szívesen járt a Pistolába. Ahogy szerették az ifjak, úgy szerették a professzorok

is, szinte családiasnak volt mondható a hangulat a Pistolában, s ebben nem kis része volt magának a Főprofesszornak. Szívén viselte a tanodát, megértő volt mind a többi professzorral, mind a fiatalokkal szemben, ismerte gondjaikat,

13


14

örömüket. Ha azok valami hibát követtek volna el, elnézte nekik, ha pedig szüksége volt valamire a Pistolának, addig járt a dolgok után, amíg meg nem szerezte azt. De a Bölcs Király úgy gondolta, nem tesz jót a népének, ha nem láthatja pontosan, mi is zajlik a tanodákban. Ezért aztán megbízta egyik kamarását, vegye át a Főprofesszor helyét. A Kamarás szerette munkáját, hűséges volt a Bölcs Királyhoz, és szigorú, rendszerető ember volt. Elgondolta, most aztán rendet tesz a Pistolában. Nem lesz több léhaság, vasfegyelmet fog fenntartani, s ha valakinek ez nem tetszik, repülhet. Nem lesznek kifogások, mellébeszélések, semmi „megmagyarázom”, és nem lesz semmi könyörület. Rend és tisztaság lesz! Ezekkel a szívét melengető gondolatokkal feküdt le este az ágyába. Egyedül aludt, nem volt felesége. Úgy gondolta, minek az? A szerelem mindenképpen egy olyasfajta valami, ami teljesen ellentétes a renddel, s fegyelemmel. Most mosolygott, mikor álomba szenderült. De a Bölcs Király nem elégedett meg ennyivel. Ha már új vezetője lesz a deákoknak, akkor már ne is kelljen olyan sok üstben főzni! Elrendelte, hogy ezentúl egy nagy-nagy közös üstben főzzék az ebédet Seholország összes tanodája számára. Hogy egyetlen szakácscéh számára ez túl nagy feladat? Ugyan már! Sok aranyat kereshetnek ezen ők is, s a parasztok is, akik a silányabb minőségű krumplit s répát ezentúl gond nélkül el tudják majd adni a nagy közös üstnek.

Aktuális De a Bölcs Király nem elégedett meg ennyivel. Ha már egy új szakácscéh készíti az ebédet az ifjak számára, a régi, mosolygó, szorgalmas konyhás nénikre már nincs szükség. Lesznek helyettük újak, jobbak. A nép megint jól jár. A diákság nem tudott mit tenni. Kénytelenek voltak elviselni az új üstből származó ételt, az új konyhás néniket, s az Új Főprofesszort, aki boldog volt, hogy a Bölcs Király dicsőségére rendet tarthat a Pistolában. Már csak a jövőben bíztak. Abban, hogy a tudásuk, amit itt megszereztek, nem vész el. Ha kikerülnek innen, felhasználhatják, ha egy magastanodán továbbtanulnak. Azonban a jövőjüket is elvették tőlük. A Bölcs Király úgy döntött, népének az válik javára, ha a diáknak aranyat kell fizetnie a magastanodának, s ezen keresztül Seholországnak. Jól jár ezzel Seholország is, a magastanoda is, s a diák is. Hát ilyen csudadolgok történtek a Pistolában, olyanok, amik sehol máshol nem. Így lett a Pistolából Seholiskola. András

Inter jú


The Teach Boys Kik a tagjai a zenekarnak? Milyen hangszereken játszanak? TTB: Immár heten vagyunk a zenekarban: Bóka Gábor (billentyű), Hermesz Zoltán (percussion, szájharmonika), Szecsődi Tamás (elektromos gitár), Lehr-Balló Máté (percussion, húros hangszerek, furulyák), Tuba László (gitárok), Kovács Péter (gitárok) és az épp aktuális közönségünk, akikre minden fellépésünkkor tagként számítunk. Honnan ered a "TheTeach Boys" elnevezés? TTB: A The Beach Boys a hatvanas, hetvenes évek népszerű zenekara volt. Amikor nevet kerestünk, valaki bedobta, hogy mi volna, ha az ő nevüket alakítanánk a szakmánkhoz. Az eredmény ismert... Később kiderült, hogy van egy azonos nevű német csapat is, de ez minket nem zavar, ők meg valószínűleg örülnek, hogy immár a mi a nevünket viselhetik. A nevünk hivatalosan “The Teach Boys” egyébként, de ezért a hibáért senkinek sem adunk 1-est... Mikor alapult a banda? Kinek a kezde-

ményezésére? TTB: A gyökerek a régmúlt időkig nyúlnak vissza: tanár-karácsonyi közös gitározásokhoz; a tanáriban nőnap alkalmából előadott dalokhoz; tiszapés tábortüzezésekhez. Ezeken közülünk szinte mindenki gyakran felbukkant a hangszerével, de állandó csapatról szó sem volt. A vízválasztót a tavalyi szülői Alapítványi Bál jelentette, amin felléptünk néhány számmal, majd egymástól függetlenül mindnyájan úgy jöttünk le a színpadról, hogy “Gyerekek, ezt folytatni kell!”. És folytattuk: elkezdtünk célokat kitűzni - koncertek, és azokért tenni - próbák. Főként milyen stílusú zenéket játszanak? TTB: A zenei kritikusok stílusunkat katedra-rock-ként határozzák meg és ezzel nem is vitatkoznánk... A viccet félretéve, főleg finoman rockos, alternatív számok vannak a repertoárunkon, de játszunk versfeldolgozásokat és popslágereket is. Ahogy bővítjük a dallistánkat, úgy van egyre nagyobb játékterünk az aktuális közönségünkhöz igazítani a “velük” játszott számokat.

15

SzóvalMás ´11-´12/IV. Írtak már esetleg saját dalt is? TTB: Bizony! Tamás írt egy remek szöveget, amit egy próbán együtt megzenésítettünk. Így született meg a „Rezervátum” című számunk, amit már kül-, és belföldön is bemutattunk a közönségnek. Hányszor és hol léptek fel eddigi zenei karrierjük során? TTB: Nagyobb szabású fellépésünk eddig négy volt: a már említett Alapítványi bálon a szülőknek, az áprilisi István napon a diákoknak, az Öregdiák napon az öregdiákoknak, legutóbb pedig a Nézz körül! program jótékonysági koncertjén minden érdeklődőnek játszottunk. Ezeken kívül egy-két szám erejéig játszottunk az iskolai évzárón, Bolyai csapatverseny díjkiosztón, lengyelországi

Inter jú tantestületi kiránduláson. Tudnák-e hasonlítani magukat egy mai zenekarhoz, és ha igen, melyikhez? TTB: Nem volna szerencsés. Képzeld csak el, ha itt most megemlítenénk egy zenekart, a többi bánatában abbahagyná a zenélést... Örömzenélésként élik meg a muzsikálást, vagy van valamilyen távlati céljuk is? TTB:A közönség és a saját örömünkre zenélünk, de van távlati célunk is: hogy ez így maradjon még sokáig... Van saját weboldaluk, ahol meghallgathatók a számaik? TTB: Még nincs, annak ellenére, hogy az informatika munkaközösségvezetőt soraink közt tudjuk... Zsófi

Én vagyok Én vagyok az a nyúl a kalapban, Íz vagyok én keserű falatban. Vagyok a szellem az éjszakában, álommanó lett álmatlan társam. Derengek fényként puha sötétben, elvetélt gyermek mostohaméhben. Feketelyukként elnyellek mohón. Vesztes vagyok, de fenn a dobogón.

Nevem a Halál, dicsfény leng körül, retteg ki meglát, táncosom örül. Összetört test a Taigetisz mellett, hűséges kutya, s mégis kivernek. Vagyok a rózsa, nem tövis nélkül, Bóbita vára, mi ködből épül. Végül Hold vagyok, folyton változom, Semmim, mi vagyok, érted áldozom. Varga Eszter

16

Vagyok egy csillag, fekete törpe, angyal, mi rosszat lát a tükörbe. Szócsöves vagyok, túrom a nyelvet, jobb kezem adja, mit a bal elvett.

Innen és Túl


Tanárértékelés „Ez az, akasztják a hóhért!” - gondolhatták sokan. Igaz, csak négyes skálán működnek az akasztási „osztályzatok”, de akasztják. Úgyhogy csapjunk a lecsóba, s kezdődjék az értékelés. Elvégre anonim, nem igaz? És elkezdődött. Bosszú a sok elszenvedett karóért, vagy egy hatalmas tréfa, amin majd jót röhögünk a haverokkal, esetleg uram bocsá’ igazi, komoly értékelés. Hogy melyik volt a leginkább jellemző diákattitűd a kitöltést illetően, nem tudjuk. Nem is fogjuk megtudni. Tény, hogy kérdés jött kérdésre, kattogtak az egerek, jelöltük be a tanárokat értékelő válaszokat az interneten. Ezután jön a „Befejezés” gomb, majd egyfajta kéjes elégedettséggel dőlhettünk hátra. „No, ezzel is megvolnánk.” Azután következett a meglepetés. Meglepetés a tanároknak, mert nem számítottak ilyen rossz eredményekre, s meglepetés a diákoknak, mert mégsem volt ez annyira anonim. Kódszám, oké, persze, csak hát osztályokra lebontva. Az adott szaktanár egy szép papíron kézbe kapta, mit is gondol róla az adott osztály. Még diagram is volt. Ezzel nem számoltunk. Meg azzal sem, hogy sértődés lesz a vége. Persze nem mindenki, nem egyformán, de kézhez kapni egy olyan eredményt, ami a saját magunkról alkotott képnek, s a visszajelzéseknek is tökéletesen ellent mond, sohasem könnyű. Akár tanár az illető, akár nem. Persze, én is pontosan így érzem magam egy-két matek tz után, de a matek tz - ha nagyon akarjuk, különféle

nyakatekert mondatokkal megmagyarázhatjuk - szükséges. Ez az értékelés viszont mégis mire volt jó? Csupa olyasmire vethetett fényt, amit a tanárkollegák, illetve a diákok már eddig is sejtettek, tudtak. „Pontosan kezdi óráit?” Ha becsöngő után két perccel még a tanáriban kávézgat, gondolom nem. „Félelemmentes légkör uralkodik óráin?” A vele beszélgető mosolygó diákokból, s az osztályfőnökök visszajelzéseiből lehet következtetni, hogy igen. Akkor meg minek megkérdezni? S a válaszok ott vannak a lapon, fekete-fehéren, két tizedes jegy pontossággal megadva. Jó néhány érthetetlen. Nem értette a tanár sem, aki az értékelést kapta, de hüledeztünk mi is, amikor elmondták. „Ez nincs is így.” „Hogy ő?” „Nem, ez tényleg furcsa” Voltak, akiket ez a néhány, téves adat is érzékenyen érintett. Azért igazság is volt, szép számmal. S az igazság sokkal jobban tud fájni. Fájt is. Mert csak egy kicsit igaz , hogy rég volt az, amikor a tanárok még kapták az osztályzatot, az értékelést. Azonban bármennyire is úgy tűnik nekünk, hogy a katedrán egy minden pillantásával villámokat szóró, dölyfös istenség, vagy egy szigorú, porosz katonatiszt foglal helyett, a tanár is csak ember. Ez az igazság. András

17

Innen és Túl


Végzosök ˝ Lehet, hogy a végzősök legnagyobb problémája az időhiány (és néha a rossz időbeosztás)? Minap hallottam, hogy két végzős nagyban beszélget! - Nem leszek meg mindennel szombatig! - Az hagyján, de én izgulok is miatta! Hogy mi miatt izgultak? Számomra már világos volt! Szalagavató! Keringőpróbákkal, osztálytáncok gyakorlásával, videók forgatásával vannak elfoglalva végzőseink. Mi lesz még utána? Mi gyerekfejjel csak ennyit látunk belőle, hogy a végzőseink vidámak, táncikálnak, és néha tanulnak. De ugye a háttérben az van, hogy alig alszanak, folyamatos stresszes idegesség ez az időszak. Számukra ez az egyik legnehezebb időszak, és még az érett-

ségi, az iskola- és szakválasztás is hátra van. A java csak a szalagavató után jön. Szorítunk értük, hogy minél jobb helyre kerüljenek az István után, és az utolsó évük mindennél jobb legyen. Élményekben gazdagon távozzanak. Szerintem még nekem és sok diáknak, a 8.b-seknek és a felettünk járó nem végzősöknek rejtély a végzősök világa. Tiszteljük őket! Mert nem tudjuk mi áll mögöttük és mi áll előttük. Azt is tudnunk kell, hogy ők sok mindent tesznek céljaik eléréséért. Ezért fontosnak tartottam erről írni, hogy lássátok a hátterét annak a világnak. És ez még nem minden; ez csak néhány információ, hogy egy kicsit tájékozottabbak legyünk ebben a pörgős, stresszes világban. G.Viki

Nem adom fel!

18

Egy padon ülve töltöm az ebédszünet utolsó perceit. Kezemben jegyzetek. Tanulni próbálok, de képtelen vagyok másra figyelni, mint a röplabdásokra. Ülő-röplabdáznak. Ez egy paralimpiai sportág, a mozgássérültek egyik labdajátéka. Ezúttal azonban különös társaság verődött össze a háló két oldalán. A két profi játékos mellett két

Innen és Túl értelmi sérült, hat vak és három ép fiatal próbálja éppen ki magát a játékban. Menthetetlenül szentimentálisan hangzik, tudom, de őket nézve döntöm el, hogy cikket írok erről az eseményről. De miről is? Aki járt december elején a Móricz Zsigmond körtéren, felfigyelhetett néhány fotóra, melyeket a metróépítkezést (pontosabban a nagy, és meglehetősen csúnya gödröt) takaró paravánokra erősítettek. A képéken a Nemadomfel zenekar tagjai láthatók olyan ismert alakokkal (direkt nem használom a sztár kifejezést), mint Novák Péter, Földes László Hobo (Hobo Blues Band), Lovasi András (Kiscsillag, Kispál és a Borz), Kiss Tibor és Varga Livius (Quimby), valamint Ferenczi György (Rackajam). Persze felmerülhet a kérdés, hogy ez miért fontos? Hiszen abban, ha zenészek szerepelnek közös képeken, nincs semmi szokatlan. Azonban a Nemadomfel egyedülálló formáció. És nem azért, mert a basszusgitárosuk nem más, mint Kovács Péter tanár úr öccse, hanem mert ez egy integrált zenekar. Ez annyit tesz, hogy az ép tagok mellett értelmi sérült, vak és Down-szindrómás zenészek, énekesek és táncosok is színpadra lépnek benne. A Nemadomfel az egyik kezdeményezője a fogyatékosság világnapjának (dec. 3.) keretében megrendezett programnak is, melyen a XI. kerület több iskolájának tizenegy-tizenkét éves tanulói vehetnek részt. A rendezvény fő célja, hogy a

SzóvalMás ´12-´13/I. gyerekek megismerhessék a fogyatékkal élők mindennapjait, és azok nehézségeit kilenc, egyenként kicsit több mint negyedórás állomáson. Az autistákról a Korai Fejlesztő Központ megbízásából az anyukám tart előadást. Én azért vagyok itt, hogy segítsem a munkáját. A gyerekeket először betereljük egy sátorba, ahol egy felolvasott szövegre kell koncentrálniuk, miközben két irányból fények villódznak szemükbe, két különböző zene szól a sátorban és épp hangosan beszélgetnek a fejük fölött. Ezután kollégái segítségével bemutatja nekik, hogyan képesek kommunikálni azok az autisták, akik nem képesek megtanulni beszélni. Kilenc csoporton már túl vagyunk, délután még egyszer en�nyi érkezik, de én már rettenetesen fáradt vagyok.

19

SzóvalMás ´11-´12/IV. A siketek csapata szerez pontot. A náluk a tapsot jelentő kézrázással fejezik ki örömüket. Ők egy másik állomásról jöttek ide eltölteni a szünetük egy részét, akárcsak az értelmi fogyatékos önkéntesek, akik szintén egy másik standnál segédkeztek a gyerekeknek. A gyerekeknek, akik – a mi standunknál legalábbis – úgy tűnt, sosem fogynak ki a kérdésekből. Tágra nyílt szemmel hallgatták anyukámat és érdeklődve fogadták az új ismereteket. Akárcsak én. Ritmusra önfeledten vonatozó siket fiatalok, Achillesz-ínt nyújtó sportoló, aki annak ellenére, hogy fél lábát amputálták, képes tolószék, sőt, bot, vagy bármilyen segítség nélkül kimenni a mosdóba, Down-szindrómás táncosnő, értelmi fogyatékos énekes. Ez utóbbi nem más, mint Zakál Zoli, a Nemadomfel frontembere, akivel negyedórája ismerkedtem meg. Egy ideig tartottam a találkozótól. Mit fogok én kezdeni egy értelmi fogyatékossal? Mit mondjak neki, mit ne? Hogyan fogalmazzak? Miről beszélgessek vele? Beszélgessek egyáltalán vele? Aztán minden olyan természetes volt, attól a perctől kezdve, hogy anyukám bemutatott minket egymásnak. Már nem is emlékszem, mit vártam, de biztosan nem ezt. Kezet fogtunk, bemutatkozott, aztán rögtön megkínált banános csokival. Nyitott volt, kedves, energikus és… őszinte. Nem csak szavaiban, hanem minden érzésében, gesztusában, megnyilvánu-

20

Innen és Túl lásában. Arról áradozott, hogy milyen csodálatos odafent a színpadon, hogy mennyire szeret bulizni, és milyen jó volt, amikor Kiss Barna (Nemadomfel, Villon Trió) EDDA koncertre vitte őt. Alig tíz percet beszéltünk, mégis úgy éreztem, hogy soha ennyire őszintén és szabadan nem tudtam még kommunikálni. Azt hiszem, hogy az egész nap maradandó élmény lesz, annak ellenére, hogy már most milliószor jobban kifáradtam, mint egy egyszerű hétköznap alatt az iskolában. És bár valószínűleg ez is, mint minden, hozzáállás kérdése, azt hiszem, hogy nem csak általános iskolások számára tanulságos a kilenc előadás. Sőt, néhány csoporthoz a kísérőtanár is csatlakozott, hogy ő is végignézze, hogyan bowlingoznak a kerekesszékesek, vagy tájékozódnak a vakok. Egy-két állomáson – nem szégyellve a róluk feltételezett általános mindentudás hiányát tanítványaik előtt – ők voltak a legaktívabb kérdezők. És én is rengeteg hihetetlen dolgot tudtam meg, holott alig mozdultam el a mi standunktól. Tudom, ez rettenetesen… hm… stréberül hangzik, de ha valaha is megfordulna a fejetekben, hogy megismerkednétek a fogyatékosok világával, csak biztatni tudlak titeket. Varga Eszter Fotó: Mernyó Ferenc

Innen és Túl


Hírnevünk Európában Szerinted az európai fiatalok többsége mennyit és mit tud kicsiny hazánkról? A magyarok többsége ilyenkor két pártra szakad. Az egyik szerint ismerik a hagyományainkat, ételeinket, zenéinket, a másik szerint viszont csak elbújunk a Kárpát- medencében, és szinte semmit nem lehet tudni rólunk. Ez a kérdés engem is érdekelt, így megkérdeztem európai 15-18 évesektől, akikkel egy kontinensbajnokságon versenyeztem együtt. A kérdésem mindenkihez: Mit tudsz Magyarországról? Hallottál már róla valamit? A legelső áldozat a 17 éves Sven volt Németországból. „Ez az az ország, ami Ausztria mellett van? Azt hiszem, tagja az Európai Uniónak is. Sajnálom, csak ennyit tudok mondani.” Másodjára a 15 éves ciprusi Hakant kérdeztem. „Magyarország? Hm… Az Európa Bajnokság előtt nem is tudtam, hogy van ilyen ország.” Ezek után a 18 éves Luca-t kérdeztem. Azt mondta kínos, de semmit nem tud róla és utána fog nézni. Majd a sorban az olasz Giuliano következett. Tőle kaptam a legpozitívabb visszajelzést. „Tízéves koromban voltam Magyarországon. Nem túl sok dologra emlékszem (mert kicsi voltam), de egy finom leves megmaradt bennem. Azt hiszem, gulyásnak hívják.

A következő válaszoló Giorgio volt (szintén Olaszországból), aki viszont tudott rossz dolgokat is mondani a jók mellé. „Keveset tudok az országról, de amit hallottam, az a cigányzene, a nehéz ételek és a szép lányok. Sajnos az egész világgal ez van, hogy sokan nem szeretik a helyzetet, amiben élnek, és öngyilkosságba menekülnek.” (A megrázó tények: „Az öngyilkosságok száma Magyarországon igen magas (százezer lakosra 25 fő jut), a teljes lakosságra nézve kb. 2500 fő évente. Naponta kb. 7 ember követ el öngyilkosságot, ez 2005-ben világviszonylatban a hatodik legmagasabb és az EU-átlagot (17 fő/százezer lakos) is meghaladja.” forrás: Wikipédia) Hatodiknak a szerb Denist kérdeztem, aki szerint Budapest a legszebb város, amiben valaha járt.

Utána a 17 éves Luca-t kérdeztem Olaszországból. Ő egyáltalán semmit

21

SzóvalMás ´11-´12/IV. sem tudott. A Cipruson élő Ates sem tudott válaszolni, csak elnevette magát, hogy nem tud semmit. Végül a 16 éves San Marinó-i Jacopo válaszolt. „Az iskolában tanultunk róla. Azt mondták, rossz anyagi helyzetben vannak és hasonlók. De őszintén, én nem hiszem el, hogy úgy élnek itt az emberek, amiket errefelé hallani róluk.” Többet sajnos nem tudtam kihúzni belőle, nem mondta el, miről beszélnek az emberek. Az állás tehát 4:4 (+Sven, akit nem tudok hova sorolni) Ebből mit tudunk leszűrni? Akkor ki-

Innen és Túl nek van igaza? Szerintem ennyi válaszból még ne következtessünk semmire, hisz a különbség nagyon kicsi volt a két tábor között, és az összes korosztályra és a világ minden pontjára ki kéne terjeszteni (sok minden mást figyelembe véve) ahhoz, hogy eldönthessük, men�nyire vagyunk „népszerűek” az országok között. Annyit elmondhatok, hogy szerintem az egyik legszebb, leggazdagabb országban élünk, akkor is, ha a gazdasági helyzetünk nem ezt mutatja. Szép hagyományaink vannak, érdekes a történelmünk és a legékesebb nyelvet beszéljük. Szükségünk van a „hírnévre”? Hírnévvel vagy nélküle, én imádok itt élni! Tündi

Apukám a józanság ellen

22

5 évvel ez előtt apukám elém állt azzal, hogy ő végig akarja járni a El Caminót, ami egy Franciaország határáról indul és Spanyolország északi részén végigfutó gyalogút. Nem is igazán értettem, hogy miért mondja ezt el nekem, hisz már többször közölte erre vonatkozó terveit. Lassan elő is huzakodott, hogy most nem csak egy-két hónapra megy el, (mert már erre volt példa), 6 hónapra tervezte az utat Budapestről Santiagoig (kizárólag gyalog), ami 3000 km-t jelent. Elsőre nem is vettem komolyan, azt hittem, megint csak valami légből kapott ötlet. Hamar kiderült, hogy nem csupán ötlet; ez egy cél, amit el is szeretne érni.

Pár év alatt megismert az úton egy lányt, aki nem csak hogy támogatja, hanem el is kíséri arra az útra, amit ép eszű ember nem vállal be. A Camino előtt meg is kérte a kezét, és esküvőt

Innen és Túl is tartottak, ami nem volt sem puccos sem habos-babos, egyszóval „gyalogúthoz méltó” volt. Az esküvő másnapján el is indultak. Kisebb-nagyobb eltévedések árán rátértek a helyes útra. Mivel a kitűzött célt öt hónap alatt elérték, tovább sétáltak Lisszabonig. Gyönyörű helyeken és tájakon haladtak. Kedvesebbnél kedvesebb emberekkel találkoztak, akik befogadták őket, és sok jót kívántak nekik. Rengeteg szeretetett kaptak. Nem adták fel, pedig számtalan lehetőségük volt rá. Végigcsinálták, pedig egy szavukba került volna feladni

SzóvalMás ´12-´13/I. és mindent ott hagyni. Megváltoztak. Türelmet és kitartást tanultak. Korai gyermek voltam, ezért apa éretlen volt, mikor születtem. Ez a 6 hónap és 3600 km kellet ahhoz, hogy felnőjön az apasághoz, befejezze azt a feladatot, amit 14 évvel az út előtt elkezdett. Végül, ha valakinek nem lenne világos a cikkem lényege, egy rövid tanács: apukád feszült? Stresszes? Esetleg úgy érzed, valami nem stimmel vele? Csak küldd el 6 hónapra és minden megoldódik! Szécsi Domi

Sztárok ünnepekkor „Hugh Hefner, a Playboy magazin alapítója az új évet ismét házasemberként köszöntötte.” A 86 éves férfi azt a nála évtizedekkel fiatalabb nőt vette el szilveszter napján (Crystal Harris), aki már egyszer felbontotta eljegyzésüket. Vajon mennyire lesz hosszú távú ez a mély érzelmekre alapuló kapcsolat? Ronnie, a The Rolling Stones 65 éves sztárja összeházasodott 31 évvel fiatalabb barátnőjével, a 34 éves színházi producernővel, Sallyvel. A lány édesanyja ruháját viselte a nagy napon, és rendkívül boldognak látszott. Az eseményen természetesen részt vett Paul McCartney és Rod Stewart is. Jessica Simpson Hawaiion nyaralt az ünnepek alatt, s mint a legtöbb sztár, nem bírta megállni, hogy ne

tegyen közzé néhány képet magáról Twitter oldalán, természetesen hiányos öltözékben. Jennifer Aniston is a napon süttette magát, párjával ugyanis Mexikóban nyaraltak szilveszterkor. A bulvársajtóban természetesen rögtön nagy port kavart az út, főleg, miután fürdő-

23

SzóvalMás ´11-´12/IV. ruhás képek is előkerültek a 41 éves színésznőről. Természetesen mindenkitől csak dicsérő szavakat kap, de saját elmondása szerint sokat dolgozik azért, hogy fitt maradjon. Sajnos egy tragikus esemény is történt, Michael Hopkins, a kétszeres Oscar-díjas filmes halálos balesetet szenvedett egy rafting-túra során. Egy zuhatag a vízbe sodorta a férfit, akin hiába próbáltak segíteni, életét vesztette a helyszínen. Manapság egyre többet hallunk a külföldi X-Factor felől. Az ünnepekkor érkezett a hír, hogy több híresség (pl. Demi Lovato) után, Britney Spears is távozik a zsűriszékből. A műsor atyja, Simon Cowell azzal indokolta döntését, hogy öbbet várt el

Innen és Túl az egykori tinibálványtól, hiszen ő egy őrült Britney Spearst akart, de csak az unalmas jutott neki. Katalin hercegné a britek, sőt sok más orszár divatikonjává vált. Szinte mindenhol számon követhető, hogy 2012-ben milyen kreációkban jelent meg, és talán amiért a legjobban dicsérik, hogy a szolid elegancia mellett midnig visz valami különlegességet stílusába. Sokszor ugyanazt a ruhadarabotvagy kiegészítőt veszi fel, ami egy királyi felségnél először meglepőnek tűntsokak számára. Természetesn a hercegnő, aki első gyermekét várja, az ünnepekkor is mesésen jelent meg. Újabb taps neki! Viki

Nyomorultak

24

Victor Hugo híres-neves regényéről már mindenki hallott. Számtalan filmadaptációja is ismert. Most itt a legújabb verzió, a 2012-es! A mostani filmet (is) „telenyomták” sztárokkal: Hugh Jackman, Russel Crowe, Anne Hathaway, Amanda Seyfried és Samantha Barks játssza a főszerepeket. Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen sem hanyagolható el, még ha mellékszereplőként is bukkannak fel. A film Jean Valjean (Hugh Jackman) történetét meséli el, aki 19 éves

Ajánló rabságból szabadulva kirabolta az első embert, aki kedves volt hozzá, egy papot. Miután a pap megbocsátást tanúsított irányában, új életet kezdett a tőle kapott (eredetileg lopott) pénzből. Egy ideig álnéven polgármesterként tevékenykedett, de a múlt tovább kísértette Javert (Russel Crowe) alakjában. Valjean szövőgyárat alapított, ahol Fantine (Anne Hathaway ) dolgozik, hogy kislányának küldhesse a keresetét, akiről a rosszhírű Thénardier fogadós (Sacha Baron Cohen) és felesége (Helena Bonham Carter) gondoskodik. Miután kirúgják, eladja haját, fogát, és a végén még erényét is, hogy lánya kvártélyát biztosíthassa. Valjean megtalálja a nőt, és megígéri neki halálos ágyán, hogy vigyázni fog lányára, Cosette-re (Amanda Seyfried). A történet ezután a Valjean-Cosette szálon fut tovább. A volt rabnak folyamatosan bujkálnia kell a törvény és Javert elől. De Cosette felnövése után ez már egyre nehezebb, ugyanis a lány szerelmes lesz Mariusba (Eddie Redmayne), így kialakul egy szerelmi háromszög, ugyanis Thénardier lánya, Éponine is gyengéd érzelmeket táplál a fiatal forradalmár felé. A filmben végig énekelnek, ami első hallásra kissé meglepő lehet. Ugyanakkor fontos, hogy ez egy musical, és a szereplők a színészkedés és éneklés terén is remekül bizonyítanak. Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen fantasztikus egymás mellett, ami Amanda Seyfried-ről és


Eddie Redmayne-ről már nem teljességgel mondható el. Anne Hathaway megmutatta a szólójában, milyen hihetetlen érzelmeket tud belevinni az alakításába, Russel Crowe és Hugh Jackman pedig szintén fantasztikus volt. A betétdalok önmagukban is csodálatosak, de a színészi spontaneitás egy újabb szintre emelte őket. Nem akarom túldicsérni a filmet, hiszen nem volt az összes alakítás tökéletes, de összességében a több mint 2 órás film úgy repült el, mintha nem is a moziban töltöttem volna a fél délutánomat. Összefoglalva, A nyomorultak 2012es feldolgozását érdemes megnéznünk, még ha furcsálljuk is, hogy dalokkal egészítették ki az alaptörténetet. H.A.Dodó

25


Törd a fejed

Galér ia

SzóvalMás ´12-´13/I. Szalagavató

26

27

II.szám 50 Ft

Recommend Documents