i'^im^: :00 CsJ m r 'CD njízin 'M' >;^v: V-;; .^r-^i'fminnrmat^

i'^im^:

:00

CsJ

mr

'CD njízin

co

'M'

v: >;^

V-;;

minn rmat^

.^r-^i'f-

.,éMi -^_ •-^''^^^-^-^^ji^-ri

~r

'<-

.^

FÍ^-^T-^""-^^- .H5?''i*^-7

m^'/y

Pannónia Books 2 Spadina Road

Toronto

4,

Canada uanaaa

j

ir.

PH 3/32. A/3

iiJbö

',,

108332"

j

MAGYAR REMEKÍRÓK A

MAGYAR IRODALOM

FMVEI

Sajtó alá rendezik

Alexander Bernit

Erdi

Angyal Dávid

Ferenczi Zoltán

Rákosi

Badics Ferencz

Fraknói Vilmos

Riedl Frigyes

Bánóczi József

Gyulai Pál

Széchy Károly

Bayer József

Heinrich Gusztáv

Széli

Beöthy Zsolt

Koróda Pál

Váczy János

Berzeviczy Albert

Kossuth Ferencz

Vadnay Károly

Endrdi Sándor

Kozma Andor

Voinovich Géza

Erdélyi Pál

Lévay József

Zoltvány Irén

27.

Négyesy László

Béla

Jen

Kálmán

KÖTET

VÖRÖSMARTY MIHÁLY MUNKÁI Yl.

BUDAPEST FR A N K Ll N-TÁR S U LAT magyar

irod. intézet és

1904

könyvnyomda

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

MUNKÁI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta

GYULAI PÁL

VI. kötet

Dramaturgiai Lapok

<^

^-.

V /-J

BUDAPEST

FRA N magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

irod. intézet és

J904

könyvnyomda

Franklin -TírtuUl nyomd4)».

DRAMATURGIAI LAPOK 1837—1842

I.

RÉSZ.

ELMÉLETI TÖREDÉKEK. «A s

lángész,

korlátra, az

mondják sokan, nem szorult törvényre alkot mveket, melyekbl mások

maga

s törvényt vonhatnak el.í> Ez nem egészen mert ha a lángész nem követ is mindig másoktól szabott s kivált aprólékos s részletes törvényeket; de bizonyosan követ olyakat, melyeket éles látással a természet-, élet- s mvilágból (f helyet adva ezek közt a mások által gyjtött tapasztalásoknak) szemelt ki magának csakhogy a lángésznél ezen törvények gyakran egyetlen egy merész köritekintés felfogásai, elméjében mintegy meghonosulnak, annak részeivé válók; nála többnyire törvény és m, mint a teremtésben, egyszerre születik, s új dologhoz képest újra módosulva, ez amannak rendez szellemétl nem annyira szabályozva, mint megihletve van. A lángészt e felett az is bélyegzi, hogy míg más óvakodva lép, nehogy törszabadon s erltetlenl mozog a vénybe ütközzék,

szabályokat áll

;

;

korlátok között, hasonlólag a mvész lejthöz, ki bekötött szemmel is könnyen s akadatlanul eljárja tánczát a nélkül, hogy a körüle szabatosan kirakott tojások közöl csak egyet is érintene. S ez már így is sokat jelent, de korán sem azt, hogy a lángész minden elzlángésznek szinte mények nélkül lett volna, a mi ln. táplálatot kell vennie a kivle álló dolgokból, kora, nemzete, köre szellemébl, Ízlésébl, divatjaiból s írott, nem irott, de fennálló szabályaiból azon mágnak, melyben dolgozik ; csak a törvények megválasztása, felfogása s betöltése történik nála sajátul és sikeresebben,

A

Dramaturgiai Lapok-

8

mint egyebeknél. Ó gyorsabban és könnyebben tanul, mint egyebek, a tanultnak nagyobb hasznát veszi. Neki tehát szinte nem fölöslegesek a szabályok: 6 tanulja, st ennél is többet, érzi azokat. De másfell ha már az ész is igen szép adomány, a lángésznek valami felségesnek kell lennie. S ez (nem sren, mint neve bitoroltatik) sok mostoha év után csak századokban terem. E szerint, ha egészen állana is, mit sokan a nem korlátozható lángészrl tartanak, még igen sok jeles elme marad, mely a szabályokká szerkesztett idegen tapasztalásokból tanulságot vehet, melyekre annál inkább szüksége is vagyon, minél távolabb esik a ritka szerencsétl, szellemi tekintetben egy egész fejjel magasbnak lenni a többi embereknél. S ez mondva legyen mind azoknak, kik Horatius (ímulta túlit fecitqueí-je nélkül könnyen, fáradástalanul, mintegy az sibl gazdálkodván, akarnának édelegni ott, hol csak komoly, figyelmes tanulás, tartós s egy egész életet elfoglaló szorgalom után pihenhetni meg. S ez bevezetésül a töredékhez talán nem egészen helyén kívüli, midn színmrl van szó, hol, ha valahol, annak ketts s azért könnyen téveszthet czélja miatt sokkal több gondosság- s ergazdálkodásra, másfell nagyobb erkifejthetésre van szükség, mint a költészet egyéb ágaiban.

1.

Soha nem

m

Jí dráma általában.

kell feledni,

hogy

a

dráma egyszersmind

mit ugyan mindnyájan látszanak tudni, csak az nem, kinek legjobban kellene, a színkölt ; ez gyakran megfeledkezik a dráma felsbb tökélyeirl, s

költi

is,

erejét az alsóbb-, de

szembetnbbekre

vesztegeti.

A

dráma nemét a költészet, faját a szín (ez által a cselekv élet ábrázolását értvén) teszi. Innen világos, hogy a színm a költi mnek alája van rendelve s míg a költi lélek nélkül alkotott színmveket eltemeti az id, maradandók azok, melyek, habár nem felelnek is meg a dráma kivánatainak, költi belérték által tar;

ElméleH töredékek-

9

vagy más szavakkal a nem megmarad, míg igen elszakadott faj magát önerejével fentartani képtelen. Goethe Tassója becses marad, ha színre nem való is, míg sok zajüt színdarab els fellépésekor már arczán viseli a halál színeit. Ide járul, hogy a költészet törvényei alól felszabadult színi hatás könnyen aljascdik, vagy elvadul, hasonló lesz a pártatlan árhoz, mely ragad és iszapol, kártékonysághoz képest kevés talmasak a

;

:

nemtl

hasznot hajtó. Azonban van becse a puszta színi hatásnak is. Olyan ez, mint mindennapi kenyér, mely nélkül színházaink, ezen kicsi központosított képmásai a roppant világnak, meg nem élhetnének. S ezen fölül valami lelkesít s elragadó van a színi hatásban, mi gondolatokat, érzeményeket fejt ki magasabb s szilárdabb mvekre minek bizonyságául szolgál, hogy soha még drámai literatura nem virágzott színház nélkül ellenben hol színi élet van jeles s részint nagy színi eladás tudnis remek mvek állottanak el. illik azon áiló törvényszék, mely rögtönös tapsaival sorsot határoz a kiállított elmemvek fölött, azon iskola, hol az iró mind saját, mind idegen botlások s tökélyek után képezheti magát, s valami ritka vegyület nyereséget vészen, tanulságot és lelkesedést egyszersmind, ha er van benne; a közönség pedig örömest ámul nyomhiven s élénken ábrázolt bajokon, melyek nem ják, s nevet bohóságokat s fonák erkölcsöket, melyeket színi hatás tehát szabad nem sajátjainak hinnie. drámai dolgozatoknál semmiesetre nem oly hiú, vagy közönyös (indifferens) dolog, hogy azt megvetni, vagy kár s veszteség nélkül elmellzni lehessen. De mindezeknél fbb azon bels ok, hogy dráma, bármi nagy költi becs mellett is, színi hatás nélkül nem tökéletes s örökké vádolója marad az irónak, hogy gondatlan, vagy gyarló volt, költeményének nem ill testalkatot adni. Ugyanis kejl valami különös oknak lenni arra, hogy tárgyat költ drámai alakba önteni, vagyis csupa beszélgetésekkel akarjon kimeríteni, s ;

;

:

A

t

A

m

I

Dramaturgiai Lapok-

o

lemondjon hogy — mi szinte nagy tekintet dolog minden egyéb költészeti formákról. Ezen különös ok pedig alig lehet egyéb, mint az, hogy a költ cselekv embereket akar felléptetni, magokkal s egymással küzdket, azon érzelmek s indulatok társaságában, melyektl bizonyos körülmények között cselekvésre határoztatának. A dráma emberei, mvészeti értelemben, nem lehetnek hivalkodók úgy kell fellépniök, mint kiknek sürgets dolguk van, miért is hever jelenetek, milyen az érzelgés, puszta elmélet, okoskodás, vagy czéltalan, ;

hosszú elbeszélés, hibák, melyeket kerülni ezen ok nélkül választá a drámai alakot, megtévedett választásában s m.ve kárára kor-

szükségtelen kell.

A

s

költ

tehát, ki

látozá magát s fosztá meg az alkalomtól a költés más megfelelbb nemében teljes ereje szerint kitnhetni. Hasonlónak lehet mondani az ily tévedést ahhoz, ha valaki lakházat templom idomában épít, mely emberek-

hez mért kisszerségben nem

eléggé méltó lak az rendeltetése szerint, s aránylag mégis nag^'szabása miatt nem ill s kéjelmes az emberek számára. Fenmarad talán s bámultatni fog mvészileg szép alakjaiban ; de használtatni nem. Vagy egészen templomnak kell vala épülni, vagy úri palotának, hogy ne csak legyen, hanem haszonvehet is. Akarom csodált mondani, hogy némi prózai pontossággal kell arra ügyelni, hogy a dráma, midn a költészet fbb szabályaihoz méretik, alkalmaztassék egyszersmind az alsóbb s különösebb szabályokhoz is, s fajának s rendeltetésének megfelelleg színiható legyen. istenek,

m

Az

kivehet, hogy drámában bels becs nem elegend magában, a színi hatás hiányával, még kevésbé a színi hatás bels becs nélkül, már csak azért sem, mert az valódilag csak emez által

sem

eddig mondottakból

a

s emeltethetik mvészeti tisztaságra. tartalom legyen azon forrás, melybl színi hatás ered. E kett oly egybeforrott érdek, mely ha felbomlott, megsznik a dráma az els nélkül aljasodik, s ezen idegen mezn ugyanis prózai

tartathatik fenn

A

bels becs

s

:

mvé

Elméltti töredékek.

i

i

mint gyökeretlen növény, mint nemétl messze szakadt faj, meg nem élhet, a második nélkül hiányos marad. El lehet azonvagy inkább elhibázott költi ban választani szabályaikat, s én most a dráma külsejének szabályaiból legelbb azokat érintendem, melyektl leginkább a színi hatás függ, végezetre hagyván, a mit a színm belsejérl mondhatónak gondolok. Mondhatnám, mieltt tovább megyek «fungar vice cotis» ; de a kérlelhetetlen id ezt magától ki fogja mondani, ha így áll a dolog, s nem akarok gyanús kényeskedéssel jogaiba vágni, ahhoz látva inkább, hogy mit részint önbotlásaimon, részint egyéb tapasztalásaimból okulva tanulságul vevék, független töredékekben közöljem, használandót, kiegészítendt, vagy végre megigazítandót mások szorgalmai által. is,

m

:

}].

Jl drámai tárgy.

——— Nec

Cui Jecta potentcr érit rcs, facundia deseret hunc, nec lucidus ordo.

Igen sok függ a helyes választástól, különösen színhol nem minden tárgy, legalább nem hasonló szerencsével képezhet. Ki tárgyát erején fölül, vagy rosszul választotta, oly nygöt vett magára, mely egész

mben,

munka közben minden lépten-nyomon csak

gátlani fogja,

egyszersmind oka lesz temérdek botlásainak, melyeket kikerülnie vagy épen nem, vagy csak igen nagy s

A

elmével lehet. rosszul választott tárgy sok anyagi bajt szerez a színmirónak, elször az elrendezésben, másodszor a részletes kidolgozásban, de legnagyobbat harmadszor a részek harmonikus összeállításában s mindezen veszdés mellett alig fog annak oly kerekdedséget adni, melyet a okvetetlen megkiván, hogy tökéletes egésznek mondathassék. Az ily bajosan rendezhet, dolgozható s illeszthet tárgy el fogja vonni az irót a fbb érdekektl, s nagy id- és erveszteséggel többnyire az akadályok elkárításában foglalkoztatni, s mintegy tagadólag tartani, a helyett, hogy minden tollvonással

m

I

Dramaturgiai Lapok.

2

E mellett érezvén az iró, hogy egyes részek által fog fényleni akarni, melyek bármi jelesek legyenek is magokban véve, az egészet csak zavarják s annak gyarlóságaira élénkebben emlékeztetnek. valódi haladást tehetne.

az egészet

nem

bírja,

Purpureus, Itte qui splendeat, unus ct •Itcr AssuituT pannus.

Ellenbeii

a

jól

választott

tárgy könnyen

simul

a

mvész

keze alatt, s oly kútf, melybl mind könynyebben, mind tisztább s összhangzóbb gondolatokat lehet meríteni. Igen nagy könnyelmség tehát írótól, ha tárgya választására a legnagyobb gondot nem fordítja.

De milyennek kell tehát a tárgynak lennie, hogy azon drámakölt teljes erejét kitüntethesse? A tárgy gazdag legyen és érdekes, vagy érdekessé csínálható, azaz olyan, mely elég anyagot ad akár a

characterek kifejtésére, akár érdekes helyzetek szövésére, vagy együtt mindkettre; továbbá, mit elször kell vala említenünk, költinek is kell a tárgynak lennie, s végre drámainak, azaz nem egymás mellett fekv kész tettek bokrának, vagy egyvelegének (noha e részben is érdekes mutatványokat lehet adni), hanem a characterekbl s viszonyokból kifejlett s egymást ér cselekvések háládatos (successívus) sorának. Szóval mindent ösfzevéve olyannak, melybl a dráma szabályai szerint, tehát helyes és tökéletes mvet lehessen elállítani ne kicsiny, ne szegény, melyet toldani, férczelni kelljen, ne kisszer, silány ; ne összefüggetlen, mi egésznek nem mondathatik. Ez igen tagadólagos tannak mégis az a haszna lehet, hogy a drámának egyéb törvényei s kívánatai világosbak levén, ha látja a költ, hogy a tárgyat alkalmas mesévé nem alakíthatja, vagy ha ez sikerült, azt jól s hatást ígérleg el nem rendezheti, vagy a kidolgozásra kopárnak gyanítja, és végre kopársága s meddsége miatt nem viheti a kívánt nagyságra, akkor inkább :

;

EtméleN tOredékek-

hagyjon s

vele

fel

:

13

mert hiú munkától menekedik meg,

erejét másra fordíthatja. Mind e mellett van tárgy,

melyrl

alig

lehet

elre

egész határozottsággal mondani, hogy nem drámai a fbb vonámert nem áll-e az irónak hatalmában azt úgy rendezni, módosítani, hogy sokat megtartván drámaivá legyen ? s igen sok tárgy van, hol ez lehetséges. Így p- o. a szigeti ostrom nem drámai tárgy, úgy, mint Korner dolgozta; de azzá lehet ügyesebb kéz alatt, s oly szellemben, mint Aeschylus Persák]2i, hol a költ, midn honfiait akarja dicsíteni, a persák jajgatásait irja le. Biztosan tehát csak a költ módosításai után lehet némely tárgyról elmondani, hogy az úgy, mint a költ felfogta s kivitte, nem drámai. Azonban van tárgy, mely általában nem költi, s az Zách ilyen természetesen drámai sem lehet, például s

—

—

:

Felicián leánya, Klára,

ki

egy királyné

által

testvére

kezére játszatván, a legzordonabbul fosztatik meg lányst nem is bneért, koszorújától, utóbb atyja bnéért mert bn-e leánya meggyaláztatásaért boszut állani ? emli kimetszetvén, lófarkon hurczoltatik. Ki lesz az iszonyú, ki ezen vad esetet, melyet az emberiség emlé-

—

kezetébl

is

ki

kellene törölni,

kitüntetni alkalmasnak vélje?

mely a

még

Hol

fellázadt érzelmeket ily

—

költészet által

is

költi igazság, vadságok felett meglesz a

nyugtatni bírja?

Nem

drámai tárgy, a fölebb mondottak szerint, még is, mely nem elég nagyszer és gazdag, hogy belle egy nagyobbrend költemény készüljön. S e pont az, melyben a vigyázatlan író gyakran ütközik, megcsalatva s elragadtatva valamely fényes helye által a történetnek, azt tárgyul veszi fel s a kidolgozás közaz olyan

ben

veszi

lehet,

Másrészt tagadni nem mely els tekintetre drámainak mintannak minden módosítás nélkül

észre

hogy van

mutatkozik, s

kopárságát.

tárgy,

egy teremtve van, érdemel. Kérdés továbbá

s

:

—

az ilyen bizonyosan elsséget

költeni kell-e

azt egészen, vagy

Dramaturgiai Lapok-

14

inkább ismeretes kútfbl, milyenek a történetírás, eposz, regény, mondák, regék stb. meríteni? A görög tragikusok mind ismeretes tárgyakat vettek fel, s pedig vagy mythosziak- vagy homerosiakat, vagy épen a történeteket. Shakspeare majd minden drámáinak tárgya vagy történetekbl, vagy regénybl s balladákból van véve, s ez többé vagy kevésbbé áll egyéb jeles drámaírókról is. S már Horatius ily tanácsot adott: :

Rectius iliacum carmen deduds in actus, Quarasi profen'cs ignota, indictaque primus.

S

ezen, a tan által

is

jóváhagyott,

st

ajánlt szokás-

nak mélyebb alapja van. Melyikünk nem óhajtaná a múlt idk jeleseit csak egy pillanatra is feltámadva

A szent könyv s Homeros s a távol földrészek embereitl kezdve korunkig és körünkig annyi dics, annyi nevezetes élt, kiket mi pillanat és pont lekötött fiai nem látánk, nem ismerénk. Mit nem adnánk érte, ha csak seink jelesbjeit, kik jó s balszerencsében látni?

lelki

er

s

hatás

által

tiszteletünkre,

részvételünkre

bámulatunkra méltókká lettének, léptetné is fel valaki elttünk, azoknak társaságában, s velk ellentételül, kik haragunkat vagy utálatunkat érdemlik? A harczaiban nagy haragú, honn szelíd Etelét, a világot átrohanó avarokat, a honszerz Árpádot, az egész seregnél egy fejjel magasabb szent és vitéz királyt, a koránál századokkal bölcsebb józan Kálmánt, Zrínyieket és Hunyadiakat, a Garák konok faját, s hogy az elhallgatottak helyett csak egyet említsek, az akaratos, de vitéz, bölcs, igazságos, méltán dicsített Mátyást? s im a színm, a játékszín, ha ezen vágyakat ki nem elégíti is teljesen, legalább kárpótot nyújt érte. Fellépnek a századok elhamvadt fiai, a távolok emberei, s mi feszült figyelem, várakozás, mennyi érdek függ megjelenésökön ; s ha a várt nagyok, jelesek helyett törpe és silány, való kép helyett ködalak szállong el elttünk, az nem egészen a dolog' mi-

vagy

voltában fekszik

;

az a

színm

s

eladás visszásságaiból

ttméleU töredékek.

15

Caesar és Brutus, a a nagyszer Coriolán, Shakspeare mesteri keze után, mindig méltók a legkomolyabb bölcstl is megtekintetni, ha híven adatnak. De nemcsak a történet hsei érdemlik ezen elsséget, hanem mindazok, kiket a remek költemények, népregék és mondák személyesítenek és alkottanak a természet örök törvényei szerint, ezek szinte tulajdonainkká, emlékezetünk világa lakóivá lettek, s midn keletkezik.

mint cselekvk léptek fel, felébresztik kíváncsiságunkat, lekötik ismeretségök által figyelmünket. S mindezen individiumok, melyek hitünk, tudományunk, ismereteink után emlékezetünkben honosulva vannak, úgy állanak az egészen költött színm embereihez, mint a történet a jövendöléshez, az ismeretes múlt a nem ismert jövendhöz, mint amannak élesen s határozott vonalakkal kijelölt alakjai ennek bizonytalan, árnyék gyanánt leng lényeihez; mintegy ismert társaság tagjai, kiknek körébe bizodalommal lépünk, s már elre számot tartunk azon elmés, nemes, szép, bölcs, vagy megfordítva furcsa, fonák, nevetséges ötletek- s elmélkedésekre, melyekrl egyik vagy másik nevezetes, egy idegen társasághoz képest, melynek ismeretlen tagjaihoz némi tartózkodással s csak fél bizodalommal közeledünk. S ez utóbbiak (a költött színm emberei) csak akkor foglalhatnak helyet amazok (az ismeretes characterek) között, ha szabályszer, mvészileg természetes alkatjoknál fogva idvel hozzájok hasonlóvá lesznek, vagyis, megsznnek lenni, míg újságok

—

által

voltának, ismeretlenek.

De más

az ismeretes személyek felalapot talál, melyre mvét építheti, ismert, meghatározott vonásokat, melyek szerint embereit biztosan alakíthatja, sokkal biztosabban, mint ha azokat egészen magának kell teremtenie, hol igen nehéz a személy egységét, characterek vételével.

nyereség

Itt

a

is jár

szerz bizonyos

következetességét meg- és fentartani. S e fölött megkímélheti mindazon ert, melyet új emberei ismertet felléptetésére fordít; s azon helyet, mit ezekre áldoz-

Dramaturgiai Lapok-

i6

nia kell,

sikeresebb

sokkal

s

czélrahatóbb

dolgokkal

töltheti be.

S így

midn

másfell helyet vének kárával.

egyfell kevesebb botlásnak van kitéve,

ert nem

s

m-

kénytelen elvesztegetni

Mind ezzel azonban korán sincs az mondva, mintha épen nem volna érdem költött tárgyat s új embereket elállítani. Bizonyosan érdem, ha sikerült; de épen, mivel bajosan sikerül,

s

ezen siker mellett

gyobb hatású dolgok áldoztatnak

fel,

is

más

na-

igen könnyen

magyarázható, miért nem vadászták az 6 és újabb kor költi ezen feltalálói érdem dicsségét, sokkal magasabb s drámaibb s többet igér tökélyeket látván magok eltt, melyekre törjenek.* Az olvasó észre fogja venni, hogy itt leginkább » komoly szinmrl van szó, mert a víg csakhamar (már a régiebb idben) ki szoríttatott az élet mezejérl, in-

kább trvén az emberek nagy seik bal -szerencséjét és bneit színre állíttatni, mint önnön apróbb, de furcsa s nevetséges hibáikat. Azóta Thalia csak bnosztályok képviselit s személyesített gyarlóságokat láttat a színpadon ; de nem ritkán oly híven másoltakat, hogy nevezetlenül is rá akadunk eredetiökre. ]]].

Drámai

mese.

Miután általánosabb nézeteinket elmondok

a drámai

tárgyról, általmegyünk arra, úgy, mint eredetileg, a költ módosításával mesévé alakult.

vagy

* Legújabbar, vaktában és tudatlanul, vagy tán gonosz szándékkal is, sokat bölcselkcdének az eredetiségrl, s az itt felhozott kölcsönözés szinte ütközik egyikébe hitágazataiknak. De mi legyen ez végre? Van egy lap, melyre a világ történeteit, tapasz-

k

tudományát koronként följegyzi, s ezt hogy saját bohó ötleteiket s beteg álmaikat mázolják fel reá. Jó szerencsét, törpék, a nagy komédiához! Vagy egyedárúsok akarnak ezen jó urak lenni az utánozitban s gondolat-orzásban, s hadi cselQl a világ szemeit mások talásait,

ismereteit

s

tisztára akarják törleni,

—

gyarlóságaira akarnák észre ne vétessenek?

fordítani,

hogy

saját

csinjeik

is

cseneik

;

Elméiéit töredékek-

17

A

drámai mese-terv, mely a színm cselekvleg fogszemélyei által tartalmához képest s ezek characterei szerint vígan vagy komolyan végrehajtatik vázolat, inelynek puszta helyei a fellép emberek komoly vagy nevetséges cselekvéseik s az ezekre okot adó esetek, s akarathatározó érzelem, indulat, szenvedélyek színezeteivel töltetik be; vagy végre gyakorlatilag s visszájáról szólva rövid kivonata azon történetnek, mely a színm embereinek cselekvéseibl áll el. Ez utóbbi magyarázat talán legérthetbb s nem is helytelen mert a dráma tervének minden esetre úgy kell alkotva lennie, hogy az a cselekvleg fellép drámai személyek által végrehajtható, s úgy legyen elre kigondolva, mintha valamely jeles színmbl vonatott kára nélvolna ki. Ha a költ dolgozás közben, a kül változtat tervén vagy épen javíthat, az csak szerencse, de nem oly biztos, hogy ok lehessen ingatag s lalatos

;

m

félig kész terv ajánlására.

Denique

sit,

quodvis, simplex duntaxat, et unum.

Horatius itt általában az illetlen költi tarkázatot s össze nem hangzó egészet akarta megróni ; de szavai igen helyesen alkalmazhatók a dráma meséjére.

egyszerség, a mi a színm meséjében és pedig az egység szükségképen, az egyszerség nagy hasznai miatt. A régiebbek három egységet kívántak színmben, u. m. a történet helyének, idejének s érdekének, vagy is a f cselekvénynek egységét. Nem kell hosszan vitatnunk, hogy a két els szükségtelen. Ugyanis a történet helye igen mellékes dolog s annak némelykori egysége nem egyébért kívántató, hanem azon természetes okból, hogy a színm személyei érintésbe jöhessenek egymással, s ez megeshetik a nélkül, hogy az egész drámai mozgás változatlanul egy ponthoz szegeztessék s mintegy sarkon forduljon meg. Egyenes haszon tehát ezen szorosan vett helyegységbl épen semmi sincs de annál többet árt, ha

Egység

és

megkívántatik

;

f

;

VöríJsinarly

munki:. VI

1

"Dramaturgiai Lapok-

jg

-abad

mert a költnek nincs «^on foly melyet a dráma, költés mezeje, mozgása s téres vé^e Ez megkíván. s kifejldése vásti terjeszkedése s örökké u^anazo némi feszességet s egyhangúságot untatóvá lenne helyzeteket hozván a színi "^f^^^^^be adni. akarja S ha a dráma az élet képét törte 'g^^J^^^^^ tudván cselekv s egy

szab'Jyul vétetik

;

értené tisztét, csakúgy tan. netbe sztt embereket kiáll ,"g reg fel. bzt csak a lépjenek ^^f^^^J^^J^t helyen egy végig fogva magával. hozhatá színház alkotása ^„„....„-.k k az megszun hely egységén túl vagyunk,

Mihelyt a es drámai személyek egysége is; mert hogy a távol idt kell betolte.e a üres tlib fr^^e^beVhe'ssenek. egy képzeletnek, mint ha folyvást a dráma lényege nem ^^^^^J^^^J^l S ho2Y az id egysége szinte melyet a helyrl bi fdy ugyanaf^n okböl világos, szmte nmcs mm^ életban az említénk'. tn^niillik mivel napra den nevezetes cselekvény egy '^l'^^'^f^^^^ akadály volna csak amaz, mint épen úgy korlátozás ezt 'stejcmten. tehát kell minden has^L nélSl. úgy dolgot, mely ^^^8^"^^ ^^.^^ mint egészen mellékes egeszén alája természetétl függ, s annak

id

Tselekvény

" Az'az t^* látszanék

a történet idejének

rövidségét

kell a

k.fejlesnek

mWel a drámában sebesen sebesség, azon kjvül. haladnia; de ezen küls fdé vége egeszén s egyenem relativus, holv minden sebesség a haladás nevezünk: düPaz mit a drámában haladásnak fekszik. életében fkénen a dráma bels hely- s idre nézve? korlátozza tehát a költt meg ne terhelje Az ho^ a képzeldést fölöttébb merész s oktalan igen bántsa, meg ne aiánlanT

mT

kStelení^gekkel tegye: ezt ped.g nem csapongásokkal bolonddá ne belsleg hdye. egyébiránt a mü

Satfnni,

mihelyt

kidolgozása az ,do s hely Ha azt k.vánjuk a

és zabályszer elrendezése távolságai okvetlen megkívánja. s

századokkal vagy tle

néztl hogy embert, ki ezeltt t^b száz férföldnyire távol ék

és

él,

jelen s a

szm-

Elméleti töredékek.

19

Pesten maga eltt képzeljen, vagy hogy mely egy nap alatt ment végbe (a régiek ennyi idt engedtek drámában), két három óra alatt

házban

p. o.

történetet,

lefolyni lásson, nincs józan ok,

többet, de rokon

A

miért ne kívánhassunk

nemt.

visszás dolgokon nem nyughatik képes a leggyorsabb változást is, milyen p. o. az, hogy ki imént úgy lépett fel, mintha Pesten volna, egy zsinegrántásra már Pozsonyban vagy épen Philadelphiában léphet fel, ha a színdarab érdeke úgy hozza magával a képzeldés bizonyosan is utói éri csak hogy embereinket ok nélkül ide s tova hurczolni már több mint költemény, hiú játék volna. A három egység közöl tehát csak az utolsó, a cselekvény egysége marad fenn szükségképen. Ezt már maga a költi természete hozza magával ; mert nélküle tökéletes egészszé nem alakulhat; de megkivánja különösen a színi hatás, mert a figyelem csak valamely kitn érdek peérdek által köttethetik meg; a dig tetemesen gyengül (ha nem enyészik) az által, ha a színmben két külön, egészen szétágazó történet foglaltatik, vagy a mi egyre megy, ha két hs jelenik meg egymástól független cselekvények- s törekedésekkel. Az ily különböz, szétágazó érdekek által megzaklatott s kijátszott figyelem végre irányt veszt, kifárad, vagy boszankodva megtagadja a szolgálatot. E tanra tán ellenpéldául hozathatnék fel Shakspeare Midsutntner-nighi's dream-]z (Nyárközépéjálma), melyben Oberon és Titania kibékülése s két szerelmes pár kalandjai adatnak el, látszólag két külön történet; de érdekeik annyira össze vannak szve s oly elmésen végig vive, hogy az ilyen eltérést (ha az volna) egy Shakspeare szellemével biró költnek mindig meg fognók bocsátani. E felett ha mélyebben vizsgáljuk a mvet, ftörténetül csakugyan a két szerelmes pár kalandjait vehetni, mely a két tündér Oberon és Titania befolyása által oly kellemes bonyolódást s kielégít véget nyer, s a két tündér itt úgy tnik fel, mint görög tra-

meg

képzeldés csak

;

de

utói

érni

:

;

m

f

f

f

:

;

20

Dramaturgiai Lapok-

gédiában az istenek, kiknek csaknem gyermeki gyarlóságokban el nem érik ugyan magas méltóságát de épen ezen hibájok által közelebb hozatnak hozzánk s némileg érdekesebbé válnak. Hogy két külön kor emberei s mythosza zavartatott egybe, talán inkább hiba de azt megróni nem ide tartozik. Ezen egységnek az iróra nézve igen sok hasznai vannak; ez által lesz képes valami nagy, az egész lélek figyelmét elfoglaló gondolatnak kivitelére, ez fogja örökké sürgetni, hogy minden haszontalan kitérések ;

s

részletes czifrázások nélkül szüntelen czéljára siessen,

egy tökéletes, helyesen egymásba fzött s alárendelt részekbl álló egészet törekedjék adni ez fogja segíteni, hogy f charactereit következetességben tartsa, s mind ezek által, midn a költészet belsbb kivánatainak megfelel, egyszersmind legczélirányosabban dolgozik a híven megtartott f érdek által színi hatásra is. Jde tartozik említenünk az episodiumot is, azon melléktörténetet, mely a ftörténetbe, mintegy belé szve, annak több érdeket, változatosságot, színt kölcsönöz. De ez természetesen csak úgy érethetik el, ha az episod e történetnek alája van rendelve, mert mihelyt ezen tul hág, már csak ártani fog, elvonván s megzavarván azon figyelmet, melynek a ftörténetre kellé fordítva lennie. S hogy csupa folt ne legyen, szükségképen kell a f történet valamelyik ágához tartoznia s ;

abból eredtnek lennie.

Az egyszerség (a dráma meséjére alkalmazottan) a részek arányos mennyiségében s természetes összeillésében

áll.

Nálunk legtöbb hiba követtetik el az érthetség ellen. Mindenben, a mit mondunk, irunk, nyomtatunk, játékszínünkön s egyebütt elszavalunk, valami fárasztó, egész az érdektelenségig népszertlen homály s érthetlenség van. S e homály s érthetlenség nem csupán szaporán költ új szavainkból (melyekre azonban nagyobb részt szükségünk van), nem csupán nyakaszegett fesz és czikornyáju mondatainkból ered (noha ezek is igen

Elméleti töredékek-

ai

hanem mind ezekkel együtt folyadéka egy mélyebb kútfnek, milyenek a rosszul emésztett képzetek, gondatlan szapora munka, nem rút nyavalyái korunknak),

érteit,

meg nem

birt tárgy,

hogy uralkodnánk

mely urunkká

nem

lesz, a helyett

említvén a fonák izlést, mely a szép, összehangzó egész helyett tarka-barka egyvelegben keresi dicsségét. Az egyszerség a részek, s azokból kelt egész könny felfoghatását eszközli ; a könny felfoghatásból világos s egyszerre ható (a mi színmnél nem megvetend dolog) érthetség ered, s az érthetségben egyéb szükséges tulajdonok mellett valami ellenállhatlan, visszanyomhatlan er és hatás van ; st hatást e nélkül nem is képzelhetni. Az életben is örömest értekezünk bármi együgy emberrel, ha értelmesen beszél; mert legalább tudjuk hányadán vagyunk ; míg a zavart, dagályosan áradozó beszéd untat és boszant minden józant s csak a gyenge fejnek szolgáltat némi kábító gyönyört, ki mindenben, mi neki megfoghatlan s érthetetlen, valami nagyot, rendkivlit sejt. Így a mvészetben s itt annyival bocsáthatlanabb a homály s érthetetlenség ; mert mi szükség vala szaporítani a bajt, s általvinni a lélek tisztább éleményei közé, mely már életben is oly bántó, egyenes ellenkezésben levén a beszédnek mind czéljával, mind méltóságával. S ha nem csalatkozom, ezen hiánynak igen nagy köze van mveink, kivált színdarabjaink éldelhetlenségéhez, ^8 ennek alaposabb ellenszere nincs mint az egyrajta,

is

:

szerség.

mely igen sok idegen nem részekbl nagyobb érdek lehet talán a belkülönféleség, sokszerség s változatok által de mind ezen haszon semmivé lesz, ha fölöttébb s aránytalanul megterheltetik, ha a részek különnem sokasága által az emlékezet elborítva, a figyelem kifárasztva, vagy a mi még többet árt a színi hatásnak, elszórakozva van.

Azon

m,

állíttatik össze,

;

Azonban itt határozottabb szabályt adni nem lehet a költ Ítéletében s Ízlésében kell azon helyes mértéknek :

"Dramaturgiai Lapok-

22

ahhoz, s egymáshoz csak annyit s olyakat vegyen fel mvébe, a mennyi felfoghatásánál fogva az értelmet ki nem fárasztja. Az egyszerség ugyan igen sokat függ a drámai helyes elrendezéstl, czélirányos kidolgozástól ; de alapját csakugyan a mesében kell megvetni, melyet úgy lehet tekinteni, mint azon ma-

mely szerint az egészet aránylag a részekev intézze, s lenni,

got,

melybl

kell

s

minden egyébnek

kinyílnia.

lY. Elrendezés.

A

drámai elrendezést máskép a színm ceconomiájának nevezhetni, s ez utóbbi ha nem egészen mvészileg tiszta, de minden esetre tanulságos kifejezés, különösen a színi hatást illetleg. Valamint a gazdálkodásban, úgy itt, a legnagyobb er mellett is csak az által

érhetni a kivánt sikert s hatást, ha

minden a maga

helyén s idejében adatik el; ha az író okos gazdálkodással oda tartja s fordítja erejét, hol arra legnagyobb szükség van, s nem pazarolja el idnek eltte, s olyan helyekre, melyek kiemelése az egésznek inkább árt, mint használ. dráma helyes elrendezése minden egyéb tulajdonok fölött az, mely színi hatást arat. Sok darabot

A

mely minden bels silánysága mellett is nagy s mind ezt nagyobb részint jó szerkezetének köszöni azon rendnek, mely a helyes aránynyal s jól egymásba fzött részekbl egy világos, természetes folyamatú s változatosan meglep, kerekded egészt varázsol el. Itt van alkalma a költnek úgy vetni meg a alapjait, hogy minden, bels kifejldés által menjen látunk,

hatással bir

:

;

m

végbe.

E

magában

foglalja mind azt, mit kifejldés felteszi, hogy valamely cselekvény kezdetén jelen vagyunk, szemünk láttára bonyolódik el érdekes s egymásba sztt charactereivel és helyzeteivel, fölemelkedhetik az creítség fokára. szó,

kif^jl^dés,

mondani akarunk.

A

;

Elméleti teredékek.

23

felé szálljon s egy fótyoltalan képét elttünk az élet komoly vagy víg szokásának, mind azon megindító nagyszerségével a szenvedésnek, vagy nevetséges vonalaival a gyarlóságnak, mely feszült

hogy onnan vége

tárja ki

várakozásban tartotta lelkünket. Félre ne értessünk midn a cselekvény kezdetét említjük, annak csak viszonlag kell kezdetnek lennie a többi részekhez képest, hogy belle emelkedést s hanyatlást hozhassunk ki, mert ide is értetik Horatius tanítása: Nec reditum Diomedis ab interitu Meleagri, Nec gemino bellum Trojanum orditur ab ovo, Semper ad eventum festinat, et in medias res, Nec secus ac notas auditorem rapit.

Igen helyes tan, s méltó mélyebb vizsgálatra- Ki ell kezdi a történetet, hegyeket fog összehalmozni, mieltt érdekes dolgokhoz juthatni. A kifejldés természetével ellenkezik, hogy a bevégzett, vagy hanyatlásnak indult történet, valamely fogás által visszatétessék azon fokra, melyrl már leszállott s mintegy megújíttassék ; az ellen fel fog lázadni a megcsalt várakozás, csökken az érdek s a színi hatás zavarba j. Ezen hibába leginkább az csalja a költt, ha mvét több felvonásra akarja nyújtani, mint mennyi a mese valódi tartalmából telik. De a mesének ezen hibája, vagy inkább fogyatkozottsága s az ebbl férczelgetés már magával a dráma egységével is ellenigen

kezik.

A

kifejldéssel meg nem férhet még a pangás, a történetek egymás mellett heverése, mozdulatlansága, mely hiba még nevekedik a helytelen elrendezés s kidolgozás által, midn nem annyira cselekv s az ezekre okot adó indulat- s szenvedély- vagy érzéstl ragadott, mint a megtörténtek felett sopánkodó, keserg vagy okoskodó, s ha víg a játék, elmésked embereket állítunk a színre.

az elrendezés maga nem elégséges a színi minden esetre a jól kigondolt mesében kell gyökereznie s megfelel kidolgozás által azon tökély

Azonban

hatásra

;

Dramaturgiai Lapok-

14

melyet a mvészet kivan s a színi ezen tündér kedvezését a sokaságnak, csak így teheti marandandóvá. De ha magában nem elég is, minden esetre legfbbikét teszi a dráma küls tökélyeinek. Említk az egésznek kerekdedségét, a részek id- s helyarányos összeállítását, az ezekbl ered természetes s mégis változatosan meglep folyamatot, fokára emeltetnie, hatást

is,

mely a mvet könnyen felfoghatóvá s mintegy átlátszóvá teszi mind oly dolgok, melyek különös tekintetet érdemlenek. A régi dráma öt actusra oszlott, s ezekhez képest volt az elrendezés is. Az els felvonásban nagy részt a világosságot,

:

az expositio foglalt

el,

vagyis

:

színre hozattak a

dráma

fbb

emberei s eladattak azoknak némely viszonyai, a történet azon körülményei, melyek a nézt a dolog fekvésével némileg megismertetik s szükségesnek látszanak arra, hogy a következket érteni lehessen. Ezen rész igen nagy vigyázatot s ügyes kezet kivan ; vigyázatot, nehogy a szükségesnél több vagy kevesebb mondassék a több korán kitárja, vagy történtekké teszi a dolgokat, melyeket késbb nagyobb hatással lehet s kell vala kifejteni, s a cselekvleg küzd drámai szea l^evesebb értheti cnséget mélyek által végrehajtatni szül, vagy azon bajt, hogy késbb (midn már nyomósabb s élénkebb dolgokat várna a néz) kell felvilágosítást s magyarázatokat adnunk, mik a dráma me:

;

nehezítik. Ügyesség kívánnehogy ezen legparlagabb része a

netelét gátolják, haladását tatik

ezen

kivül,

drámának hosszas elbeszélések által unalmassá váljék. S ez talán az által mellztetik, ha nem csupán beszél-

hanem azokat mintegy visszatükrözni hagyjuk a drámai characterekben. Az els actus-

tetjük a történeteket,

ban már kezddhetik a bonyolódás, minthogy kötés, melyet utóbb

a

csomó-

nem

eshetik némi a bonyolódás minden esetre

kifejteni

kell,

bonyolódás nélkül; de itt drámai expositiónak, mely ha hátrább marad, csak akadályul leend, vagy homályt okozand.

alája rendeltessék a

:

:

Elméleti töredékek-

25

A második, harmadik, negyedik felvonás a bonyolódások helye, úgy azonban, liogy azok a harmadik felvonásban a legfbb fokra hágjanak, s a szerint, mint a másodikban emelkedének, szállani kezdjenek a negyedikben s megérjenek a végs kifejlésre, melynek az ötödikben következni kell. Mennyiben a csomókötés szakaszának nevezhetjük az elst, annyiban lehet az ötödiket kifejlés vagy feloldás szakaszának mondani. A feloldás szó már maga arra tanít, hogy a csomót ketté vágni nem szabad; a végnek a drámai characterekbl, azoknak viszonyaiból s cselekvéseikbl természetesen folyni s kifejleni kelh de errl alább bvebben lesz szó. Például a felvonások ezen rendeztetésére sok helyett csak egyet említünk Július Caesart Shakspearetl. ]tt látjuk az els felvonásban a népet, mely Caesar diadalmenetét lesi, s Flaviusés Marullustól haza kergettetik. Július Caesart Antonius koronával kinálja, az nem fogadja el de Cassius dühöng s maga a még hallgató Brutus megdöbben az Caesar gyanakszik Cassiusra ; Casúj tisztelkedéseken sius Brutust meg akarja nyerni Caesar megdöntésére. ;

;

A

második felvonásban Brutus, Cassius elhatározzák kinek nagyravágyásától tartanak, megölni a Capitoliumban. Viharos éj, tele rémjelekkel. Calpurnia férjét nem akarja a végzetes napon kibocsátani ; de Decius, egyik pártos, hizelgéssel ráveszi. Portia aggódva küld Brutus után, kinek dolgát félti a Capitoliumon. jós Caesart tartóztatja. harmadik felvonásban Caesar kimegy kérelmek és jövendölések ellenére s megöletik. Brutus számot ad a népnek, s az zajosan élteti ; de Antonius, ki ál-barátsággal kinyeré Brutusról Caesar felett gyászbeszédet tarthatnia, felzendíti a népet Brutus s a többiek ellen ; s mikor szaCaesart,

A

A

t

vai teljes sikerét látja, felkiált Balság! oldva vagy, menj,

a

merre

tetszik.

—

A

Ez a bonyolódásnak legmagasabb foka. negyedik felvonásban Brutus, Cassius egyfell, Antonius és Oc-

Dramaturgiai Lapok-

i6

másfell hadat gyjtenek, Brutus és Cassius perlenek. Brutusnak megjelenik Caesar szelleme. Mind rossz jelenségek, s egy lépéssel tovább vagyunk a vég kifejléshez. két had Philippinél szemben áll. Az ötödik felvonásban kétes szerencse, végre vesztett csata, mely után Cassius, utóbb Brutus kardjaikba dlnek. Az els felvonás bevezet a drámai élet mezejébe, hol a figyelem jövevényként tekint körül, s nyugalmas nézeldéssel kezd ismerni helyet, embert, viszonyomásodik felvonásban már élénkebb tanuja kat. lesz az ismerni kezdett emberek s viszonyok szövdé-

tavius

A

—

A

míg ezek a harmadikban a fönzési pontot érik, hol a feszült figyelem egészen el van merülve egy végetlen kilátás gyönyöreibe. De ezen feszültsége nem tarthat soká, örömest látja a negyedik felvonásban öszszébb vonulni a láthatárt, közeledni a messze tárgyakat, s az ötödikben jni látja, mitl félt vagy minek örült, a küzdések végét, mely vigjátékban az emberi vágyak (nem csupán házasság) oltárához, a szomorúban sírhoz vagy ész és szerencse hajótöréséhez viszi embereit. Ehhez legközelítbb tökélynek látszik a három felvonásos dráma, melynek els s harmadik felvonása átvehet valamit a bonyolódás emelkedése s hanyatlásából, mig a középs felvonást a cselekvés fönzése foglalja el ; vagy ha a közép felvonás elég terjedelm a bonyolódás emelked, fönz s hanyatló szövevényeinek helyet adni, az els és végs, rendeltetéséhez késeinek,

pest,

rövidebb lehet.

Legkevésbbé

látszik helyesnek a két felvonásu felezen természetes haladás s kifejlés vonalait alig lehet össze nem zavarni, s nincs elég tér engedve fokára a bonyolódásnak, nincs alkalmas hely, hol az fok az els felvonás végén hágjon ; mert, ha ezen van, igen sebes az emelkedés, ha a második elején, igen gyors a hanyatlás s kifejlés, s a figyelemnek nincs oly pontja, hol a legfbb érdekek küzdései látásában egy pillanatig édelegjen, s hasonlag jár a hegyre men-

osztás, hol

f

f

Elméleti töredékek-

27

hz, kit a tetn, hol a fáradságért a kilátás bájaiban kármentesíttetnck, nem hagyunk megpihenni ; hanem vagy feljutás eltt, vagy azután, midn a megállapodás vagy nem oly szükséges, vagy nem oly gyönyörködtet.

Ha mind ezeket szoros szabályul nem lehet is venni, annyi bizonyos, hogy a drámai költés nagyszersége 5 a haladás, mely benne fképen megkívántató, e részben is igen nagy meggondolást s kiszámítást kivan, hogy a helyaránytalan felosztás minden esetre gyengíti a hatást.

Mi a felvonásokat egyenként illeti, mindenikben kell valami bevégzettnek lenni. Ügy lehet azokat tekinteni, mint egy több tagú körmondatnak vagy epigrammának egyes részeit, melyek mindenkor egy egész mondást foglalnak magokban, függt ugyan a többi mondatoktól, de önállót is, ha kötszavaiktól megfosztatnának. Ezen bevégzettség még inkább megkívántató drámában, mely szünetekkel szakasztatik meg; miért is minden felvonás végén kell valami nyugpontot adni a figyelemnek, hogy a szüneten végig békével s zavartalanul várakozzék. De hogy érthetbb legyen, vegyük a dolgot kisebb mértékre. Ha valaki például periódust szavalna, igen rosszul szakasztaná meg így Minthogy az ismeretek bségébl kell kivirágoznia :

s

dúskodnia beszédnek, senki sem lehet minden tekintetben Dicséretes szónokká, hacsak valamennyi Nagy dolgok s mvészetek ismeretét

A

Meg nem

szerzendi.

Hasonló hibákat lehet elkövetni helytelen felosztással a drámákban is, s a hármas vagy ötös felosztásnál ennek kevésbbé van kitéve az iró, mint különben. Az újabb kor, mely életben és színen meglephöz s rendkívülihez van szokva, minden felvonás végén valami cpigrammai élt s fordulatot keres, s ez ha nem erltetett, s mintegy önként j, ha neki fbb érdekek fel

nem

áldoztatnak

s

ha nem csupán

martialisi,

hanem

Dramaturgiai "Lapok-

28

inkább

epigramma szellemében

görög

ajánlatos lehet

;

st

értetik,

csak

mondhatni, az egésznek egy nagy

roppant epigrammának kell lennie, hogy összefüggés, folyamatosság s kerekdedség által világos és jó hatású legyen. Annyi bizonyos, hogy a felvonások végein valami oly mondatnak kell lennie, mely vagy határozatot, vagy valamely tettre határozó indulatot és szenvedélyt fejezzen

A

relativus

ki.

(az

kivl az egyes részek

bevégzettségen

(felvonások) arányos nagysága

elbbi példához

is

s valamint ha a körmondat

kivántatik,

visszatérve.) hiba,

valamelyik része arány felett nagyobb

a

többinél,

s

nemcsak bájától fosztja meg, hanem kárára van az érthetségnek is úgy árt ezen aránytalanság az egész kerekdedségének összezavarja a haladás nyugpontazt

m

jait,

:

;

s

az

által

gyöngíti a hatást.

Miután az iró a drámai mesét kidolgozta, s felvonásokként elrendelte, legbiztosabban teend, ha a jeleneneteket is kiirja oly rendben, mint következniök kell, röviden tartalmok s az összefüggés kapcsait is oda nem miatha ezen rendnek s jeleneteknek jegyezvén változatlanul meg kellene maradniok, hanem, hogy ezen taglalás állal kidolgozandó mve minden részeivel jó elre megismerkedjék, s ha mi hiányt s drámailag kivihetlent födözne fel akár a mesében, akár a szakaszos felosztásban, azon, mieltt kidolgozás által organikus s az egészben elágazó hibává lett, czélirányos módosí;

tásokat tehessen. jelene es felosztásnál legjobban

A

a

szerz Horatius ezen

szemmel

tarthatja

tanítását:

Ordinis haec virtus érit, aut venus Ut iam nunc dicat, iam nunc debentia dici Pleraque differat et praesens in tempus omittat.

Ezen gazdálkodás a mondani valókkal arra szolgál, hogy a költ minden dolgot ott adjon el, a hol legnagyobb sikerét várhatja. A bonyolódás az ellenkez characterek összeütközésébl,

de nagy részt egymás-

:

"Eím éteti töredékek-

*9

nak vagy a dolgoknak félreértésébl is ered, s e szerint characterek érintésbe hozása, a félreértések vagy azok felvilágosítása azon dolgok, melyekrl itt leginkább szó lehet. A korábban- vagy késbbenti igen sokszor nagy drámai hatás függ; innen erednek külsleg a meglépések, nem megvetend dolgok, ha erltetlenül jnek s nem aljasak, mindennapiság, hanem nagyszerek s meghatók fbb érdekek találkozása által. meglépésekrl röviden megjegyezzük itt, hogy a közönség sokszor tudja a dolgok összefüggését, ismeri a személyek viszonyait ; de maga a drámahs nem tudja; miért is fenmarad a meglepetés a dráma személyeire nézve, s ezeknek furcsa, vagy veszélyteli találkozását a közönség, mely viszonyairól tud, a legfeszültebb figyelemmel várja. Azon teljes meglepetés, midn sem közönség, sem a költemény személyei nem tudnak a dologról, ritkábban használható drámában a

A

az a regénynek sajátja.

Mind ezeken felosztásnál

fölül szükséges (s ez az igen részletes leginkább így intézhet), hogy a mesének

drámai oldalait fogja ben,

elhallgatván,

költ

tüntesse ki jeleneteicsak érintvén a törekedjék nem annyira a meg-

fel a

s

vagy ázükségbl

nemdrámajakat vagyis történteket, mint inkább a cselekvést elállítani, mind azon rugóknak kiemelésével, melyektl annak erednie kellett. E nézet szerint ugyanazon tárgyat (ha lehet) egészen más renddel kell regény- vagy eposz-irónak :

:

kidolgozni, mint drámaköltnek s e különbségnél fogva két ily egytárgyú nem ugyanazok lesznek fénypontjai a drámában, melyek regényben vagy eposz-

mnek

ban lennének.

S e szabály ?,z, melynek meg nem tartásával hiában pazaroltatik a legdúsabb poetai ér is jelenetekre, melyek fonákul állíttatnak el. jelenetek czifra foltok

A

melyekben pang

a cselekvés ; s ha mint egyes részek, költi becscsel birandanak is, ártani fognak idegennemségökkel az egésznek, soha abba által nem olvadók. S ha az egész ily jelenetekbl áll.

leendenek,

m

Dramaturgiai "Lapok-

3«

hasonló lesz egy értekezéshez,

hogy

mely beszédekre

sza-

színpadjára vinne a keletkez s kifejt zavarok közé, csak értelmünket fogja némileg foglalatoskodtatni ; de mindenkor azon bántó érzéssel, hogy mind ezeket az irás egyéb megferelbb nemében sokkal jobban éldelhettük volna."*' kasztatott,

s a

helyett,

V.

Miután

a

költ

jól

az élet

J^idolgozás.

választott tárgyát alkalmas drá-

mai mesévé idomította, azt helyesen elrendezé, a felvonások nyugpontjait meghatározá, azoknak folyamatos haladását drámai oldalú jelenetekben kitzé mindent megtett, mit helyes felfogás, ítélet s gondos átelmélés adhatának. S noha ez a készülend tökélyeinek alapja, még sem lehet egyébként venni, mint üres vá:

m

melynek húst és

zolatul,

vért, szóval, életet csak kidol-

gozás adhat. S ehhez minden szabályok helyett egy, elme, kívántatik. t. i. költi részek s dolgok legbelsbb összefüggését, a nem csupán küls (jelenetekre

A

szabott)

tettek

általi

haladást,

hanem

a

sokkal

érde-

kesbet, szellemi mozgást, azon érzelmek, gondolatok küzdését, melyekbl az elhatározás, s mibl ismét a

küls

tett

ered

;

a

characterek egységét,

s

különbsé-

szóval a bels fejldést, s végre a drámai élet tartalmas gazdagságát csak a tervnek megfelel kidolgozás adja. characterfestést bels összefüggést s

geit,

h

A

különösen a helyes okadás (motiválás) szerezheti meg, s ehhez biztos ítéleten s az ember- és világ felszínes

*

nem hallgathatom

itt, hogy ezen szabálytól a magyar magyar eredeti darabban nevezetes kivételt találtam. Mind mvet úgy nézhetni, mint egy bokrát a jeleneteknek, melyekben az egymás mellett álló s együtt történ dolgok adatnak el, igen kevés bels s csaknem semmi küls haladással, s mégis mind a két érdekesnek találtatott élénk, életrevaló jelenetei és azon elmésség fszere által, mely rajtok elárasztva van de ez minden esetre ritkaság s mostani értelemben nem tökéletes

El

színen

két a két s

m

;

drámai

m.

"ElmileK töredékek-

31

ismeretén kivl, mély belátás kivánt.'.tik a természetnek, a lélek- és kebelnek titkos munkálódásiba. rendszerébe s titkaiba. S ezen általános megjegyzésnél s figyelmeztetésnél a helyes okadásra alig adhatni egyéb utasítást. Azonban az egész kidolgozásra nézve ha nem lehet is megmondani, mit kelljen tenni, sokat említhetni, mit kerülni kell. Mind azon dolgok, melyeknek felhozását az össze^"gg^s, vagy érthetség okvetlen meg nem kívánja, vagy épen elmellztessenek, vagy csak érintve hozassanak fel, de semmi esetre ne fordíttassék reájok különös gond, ha csak arra akár characterfestés tekintetében, akár nagyszer, vagy meglep helyzeti nyereség miatt nem érdemesek, szóval csak olyan helyek kidolgozására fordíttassék különösebb gond, melyeket erejéhez képest költileg és drámailag legtöbb hatást ígérknek találand a szerz. Ezen óvás a mdarabot rövidsége

költt az ermert nagyobb költeményben minden csak úgy tündökölhet jótevn s mellett tartalmassá teendi

pazarlástól s a

:

megmenti

mvet tündökl

foltoktól

a

;

ha helyén tündököl. Pé-ídául, mit használnának Cxsar, Brutus, Antonius hatalmas beszédei egy kisebbszer, polgári drámában, apró házi bajok között, al- vagy középsorsu, csekély befolyású emberek szájában ? Ámulva hallgatnók egy ideig, utóbb nevetésre fakasztana. De vannak ezen fölül sikeretlen mindennapi oldalai minden történetnek, melyekbe alig vagy igen bajosan önthet a költ érdeket, s ezek, ha a darab érthetsége végett nem okvetetlen szükségesek, mélvalódjlag,

mellzendk.

tán

A tént

drámában vagy csak dolog,

vagy véghez

beszéltetik valami, mint törvitetik. S ennek alapját már

az elrendezéskor kell vala megvetni.

Auf

agitur res in scenis aut acta refertur.

Segnius irritant animos demissa per aures, Quam quae sünt oculis subiecta fídelibus.

——

Bizonyos, hogy

a

mi elbeszéltetik, az drámában ke-

Dramaturgiai Lapoké

33

mint az elttünk kifejl cselekvény. Ugy mint segédet, mint kölcsönt, mely az eposztól, az elbeszél poesistól vétetik, s csak mint ilyen állhat haszonnal és helyén különben untató leend pangó tó a dráma folyamában. Igen hosszas volna itt aprólékosabb szabályokat adni; azt azonban nieg kell jegyeznünk, hogy az elbeszélés drámában kétképen szükséges -ör rövidség okáért, hogy tudniillik ne legyünk kénytelenek minden kisszer dolgot s haszontalan népet a drámában elállítani s ez által a drámát felette hosszúra, a drámai személyek számát szertelen nagy lajstromra nyújtani ; összevonjuk röviden mind ezeket, s a maga helyén s idejében elmondatjuk azok által, kikhez legjobban illenek. Ezt teszszük leginkább az els felvonásban, midn a dráma fbb személyeit s viszonyaikat, s egy-két vonást elbbi életökbl megismertetünk. 2-or használtatik az elbeszélés, midn az a dráma szövevényeire valami különös világot vethet, vagy egyik s másik fbb characternek érdekes vonásait tünteti ki noha nem kell felednünk, itt is csak segédül használni az elbeszélést mert a drámai charactereket sokkal jobban fogjuk tettek és cselekvés által, mint elbeszélésben kifejthetni. Ezek szerint indulva, nem fogjuk az elbeszélést csupa

vcsbbé

hat,

lehet azt tekinteni,

:

;

:

í

;

:

De e fölött még ügyelszertelen hosszú ne legyen, s ha csak lehet, ne ismételtessék. Ismételtetik pedig néha, midn ugyanazon körülményt a dráma külön személyeiékességül,

nünk

kell,

czifrául

hogy

használni.

az

nek akarjuk tudtára adni ; de ezen baj a hibás elrendezésbl ered. Azonban, mint igen sok hiba, ez is

megsznik

az lenni helyes alkalmazás által; például, ha ugyanazon dolog elbeszélése (feltévén, hogy minél rövidebb) különböz érzelmeket s elhatározást szül, character kitüntetésére szolgál s egys ez által :a szersmind váratlan, meglep fordulatokat hoz el. Az így használt elbeszélés megteszi hatását, s a hatás megfoszja hibájától, az untatóságtól. A legújabb franczia darabokban mesterileg használ-

Elméleti töredékek.

33

Nálok az ritkán jelenik meg, mint hever, befoltozott rész hanem többnyire a felébresztett vagy fellázadt indulatok, szenvedélyek zajában mondatnak el a bele szánt dolgok, s élénk, tátik az elbeszélés.

valami

zajló,

;

viharos tekintetek

azon

altatást

szerzi,

mintha

melyek ezen szellemi mozgást okozták; vagy oly körülmények közt adják az elmondandókat el, hol azok váratlanok, meglepk, gyakvan megrendítk s nevezetes, elhatározó fordulatot adnak a dolognak. Ilyen Angelóban (Hugó Victornál), midn a hülyének vélt Homodei egyszerre az ifjú ember eltt terem, kit Thisbe énekesn, Padua zsarnokának, a podestának féltékenysége miatt Rodolfónak, s testvérének nevez, ki magát egy barátján ki-

jelen volnánk a

Yl s

tettek- s

senkitl sem

így

szól

:

véli

eseteknél,

ismertetni.

nem vagy

(íTe

ekkor elbeszéli az

Homodei elébe áll hanem ezi> s

Rodolfo,

egész élte sorát, viszontagsáAz ifjú bizodalomra kényszeríttetik ezen veszedelmes mindentudó iránt, s tanácsa után egy elhatározó lépést merészel. beszéd kissé hossz, de ha ezen ügyes fogással nem adatik, untató lehete, s a felett talán olyan emberek beszélek el, kiknek semmi egyéb tenni valójok nem vala. Itt mind a beszél, mind, kinek beszéltetik, cselekvk s cselekvésre határoztatnak az elbeszélés által. Igen jeles a J^eslei Toronyban Buridan kapitány beszéde, midn a tömlöczben a királynétól meglátogattatik. Buridan a királyné bujasággal és öldökléssel fertzött éjszakái egyikének tanuja lett, s ezen titok tudásával a királynét hatalmába kerítvén, azt legmerészebb követelésekkel zsarolta. királyné módját ejtvén, az ellene bizonyságul felhozható irományt attól, kire azt Buridan bizta, magához csalni, Buridant elveszteni határozza. Buridan már a legmélyebb tömlöczökben ül, s a királyné j, hogy a rajta oly kevélyen és zsarnokul hatalmaskodó embernek kínjain s megaláztatásán diadalmaskodjék. Buridan hideg nyugalommal kötelékeiben egy borzasztó történetet beszél el a gait,

legszentebb

ifjú

titkait.

A

A

Vö.Cinij.:^

niiiftki..

V'l

3

:

Vramaturgiai Lapok-

34

ki benne (Buri dánban) végül legels kedvesére s gyönyöreinek s rég felejtve vélt bnének (az atyagyilkolásnak) társára ismer. Mennyi ok, hogy elbbi szándékát (Buridan megöletését) felfügeszsze ! hozzá-

királynénak,

járulván még, hogy mind ezen veszedelmes titkok bizonyítványai a tömlöczön kivl vannak, s csak Buridan által menthetk, hogy mindkettejök vesztére a király

kezébe ne jussanak. Harmadszor: inkább elmondani, mint eladni való dolgok, melyeket Horatius e verseiLen kijelel Nec pueros coram populo Medea trucidet, Aut humana palám coquat cxta Aut in avcm Prognc vertatur.

nefarius Atreus,

Tehát semmi undorító, szívlázító dolgokat nem kell színre hozni, semmit, miben vad, embertelen kinzás van, p. o. szemkivájás, vagy más afféle, hóhéri csonkítás, nyakszegés. mi valódi jó izlést, illedelmet sért (de itt nem valami kényes, túlmagyarázott finnyásságot értünk) ; minden csömörletes, s a mi ezen anyagi rossz-

A

nak szellemileg megfelel, a mi utálatos, távol legyen a színtl.

Mi

ezen tanításnak az anyagi dolgokat tárgyazó ré-

szét

illeti,

nem

is

oly

arról

lehet kétség, s azt eltéveszteni

alig

könny. Ki

fogja Felicián leányának, vagy színre állítani ; ki egy kol-

Bánk bán nejének bukását

dust, ki sebes lábát kötözi ; a vad indusokat, kik egy szegény barát húsából lakmároznak. De vannak ezeknek szellemileg megfelel dolgok, melyektl rizkedni kell. Minden szilaj vadság magasb er, az emberileg szent érdekek összeütközése fenség nélkül, bántó és utálatos, ha színr'í hozatik. Jó barátok, rokonok, szülék

és fiúk csak ily óvás mellett állíttathatnak össze kodólag, s magok a halálos ellenségek nemtelen kodással, ha azokban csak aljas, vagy épen állati van, általában nem költiek, s még kevésbbé

viszál-

agyar-

vadság színre

valók.

A

franczia iszonyú, vad

színmvek bnök-,

s

ellen sok a panasz,

bnösökbl vannak

hogy azok összeszve.

Elméleti töredékek.

35

Igaz ; de mind ezen bnök mellett mily tisztán tartatik a szín minden botránkoztató, minden aljas, illetlen dolgoktól. Fellépnek a bnösök, tudásával iszonyú bneiknek; de azoknak bántó utálatossága a szín mögött marad. minden színi hsnknek szörnyetege, Lucretia, nyujt-e a színen csak ani.yi botránkoztatót, bántót, illedelmetlent, mint néha egy erkölcsösnek kür-

A

dráma ? Hol azon vad átkok, káromkodások, melyek egyéb költknél az indulatok kifejezésének csaknem egyetlen módjai ?Lucretiának Gennaro öt társai fülébe mondják én öcscse, fia, rokona vagyok ennek s ennek, kit te megf jtatál, méreggel étetél, meggyilkoltatál, s az asszony megismertetve, megsemmisítve van az eltt, kit lelkének egyetlen tiszta lángjával szeret, ki eltt jónak, tisztának szeretne látszani, mert Gennaro tulajdon fia volt. Utóbb Gennaro megöli Lucretiát, tulajdon anyját de azt csak akkor tudja meg, midn már munkáját végzetté. Lucretia ellenben tudja, hogy az, ki meg akarja ölni, fia, s bneire emlékezve irtózik azt neki megvallani. S így lehetne egyéb jeleneteken végig menni a nélkül, hogy durva botránkoztölt szelid

:

:

tatásra találnánk.

S ezen kényes izlés, miszerint annál mérséklettebb kifejezésekkel s óvatosabb mutaványokkal él a költ, minél iszonyúbbak a vétségek, melyekrl szólnia

kell,

mi a franczia drámákat nagyban játszó bneik- s bnöseikkel együtt a színen megszenvedi ; s hogy e fölött kedveltetnek is, azt a rendkivl jó elrendezés s ügyes drámai kidolgozás okozza. Mi az átalakodást illeti, az kivl esik a dráma határain. Mert mi hasznát veheti költ egy madárrá váltoaz,

Ha

csak a képzeldést annyira nem ilyen elváltozottnak az emberi s a mostani termékeny lelemény szárnyakat is szerezhetne hozzá. Egyébiránt az ilynem dolgok mindig inkább a látványok közé fognak^ tartozni, s inkább küls ügyességtl s csaknem megbirhatatlan nehézségektl függvén, nem igen lehetzott

embernek?

hogy az szózatot meghagy nók,

akarnók

feszíteni,

m-

Dramaturgiai Lapok.

36

nek tárgyai drámai kidolgozásnak. Látunk néha színeinken embermajmot, emberoroszlánt, emberkutyát viszont majom- s kutyaembert deszkasátorokban minden poesisa nélkül az átalakodásnak, mert itt ember és állat nem akarnak egyébnek látszani, mint a mik: hanem csak megmutatni, mily ügyes vagy inkább ügyetlen utánozók. Az ember még talán legtöbbre vitte a majomutánozást de mily nyomorú, ha oroszlánt kell játszania. Mint mondók, ez csupa prózai mutatvány, s mint ilyen, érjen a maga helyén, a mennyit érhet más az átalakodás (midn tudniillik a lélek megmaradván, az alak valósággal elváltozni képzeltetik) abban már költi jelentség van. S ki ne olvasná gyönyörrel Ovidius Metamorphosisait? de elbeszél költeményt irt, hol a lélek határtalan képzeldése mindent utói ér: :

:

;

;

drámában

a szemcsalódás

is

megkívántatván, az átala-

kodásoknak hasznát nem vehetni. Mit az elbeszélésrl mondottunk, azon különbséggel azonban, hogy az sokkal mellzhetetlenebb a drámában, mint a költés egyéb ágai, ugyan azt kell tartani a lyrai, didacticus költészetrl is, melyek szinte csak részenként és segédképen szövethetnek be, hol azt a hely s a drámai characterek természete magával hozza. Egészen kizárni tehát ezeket sem lehet, csak hogy ne czélul,

hanem eszközül

vétessenek.

E

részben különösen figyelemre méltók az újabb franczia színmvek, ha egyébiránt mind valók volnának is azon vádak, melyekkel a német kritikától ostromol-

Bennök elbeszélés, lyrai ömledezések a legdrámaibb alakot öltik fel, mindenkor helyén s czélszerleg használtatnak; bennök ritkán találni az émelyg érzelgés s helykivli indulatoskodás s pangó szenvedélyek tatnak.

azon podgyászait s uszályait (Schleppe), melyeket kriszomszédainknak legjobb, legmvészibb drámai charactereik is akadékul rendszerint magokkal hurczolnak. Az újabb franczia költk minden érzelemnek s indulatnak a legpontosabb kiszámítás szerint tudják hasznát venni, a cselekvés rugóit mvészi kézzel drámai

tikus

Elméleti töredékek.

czélokra,

színi

hatásra intézni,

a

37

mi mind tanulásra,

mind követésre méltó.

Mi itt

a kidolgozás külsejét, a drámai nyelvet illeti, azt csak annyiban akarjuk szóba hozni, mennyiben a

dráma természete megkivánja nyelv általános szabályai reá Intererit

:

mert különben a költi

is illenek.

multum: Davusne ]oquatur an hcros.

A

drámai személyek különféle characterei különböz is kivannak. régi nagyszer tragédiák pathosza ugyan csaknem egy színre olvasztja minden személyeinek beszédeit; nem szenvedi azt a tarka vegyiteket, mely az újabbakat bélyegzi, részekben, mint egészben egyaránt a komoly, a magas szellem, mélyebb szenvedély, mely bennök uralkodik, s aljas személyek kifejezéseit megnemesíti, s ez által a hatást minden idegen elemtl tisztává, zavartalanná teszi, s folyvást azon tisztelettel határos ámulatban s figyelemben tart meg, melylyel nagy s megrendít szerencsétlenségek s szenvedések látványának tartozunk. S ezen t'szta, zavartalan hangulatban valami szent s ünnepélyes van. De épen ez ünnepélyesség, ezen szakadatlan feszült komolyság néha, kivált hosszú darabokban fárasztó s untatóvá lesz. Miért is, ha a tárgy nem oly nagy nem, a mese nem egyszer, hanem több s igen különböz részekbl alkotott, több szerencsével követhet Horatius ezen tanítása, melynek valósítását senki oly mesteri kézzel, oly remekül nem vitte ki, mint az újabb korban Shakspeare. Nála minden lényegesen különböz, úgy szólva különfokú személy külön nyelvet beszél. E részben senki a valódi életet oly hiven ki nem fejezte, mint , a nélkül, hogy ezen csaknem prózai utánozásnak a költi érdeket feláldozta volna. Ezen látszólag oly mindennapi személyek beszédei is mvészileg annyira magasak és tiszták, hogy az életi vagy inkább piaczi mindennapiság vádját rajok illeszteni nem lehet. Nála például, más, egészen saját nyelvet beszél a szilaj, nyers Casca, mást a nemes Brutus, mást a nép, mely a köznyelvet

A

f

38

Dramaturgiai "Lapok-

téren kószál és dühöng ; saját nyelve van a büszke, heves, inkább tettekben mint szavakban ers Percynek; más az ábrándozó vitéz Glendowernek, a helyzeteihez képest változó, a készakaratu, kicsapongásokban is nagy Henriknek, s talán mindenek közt legélesebben jegyzett Falstaffnak, ezen eredeti teremtménynek és napnak a korhelység rendszerében, különböz minden egyebektl, még Nym, Pistol, Bardolph társaiétól is, kiket holdai gyanánt lehet tekinteni, kik ismét oly

beszédei

különbözk beszédeikben, mint charactereikben. Shakspearenél nemcsak ezen élesen elválasztott charakterek különböznek beszédben és nyelvben, hanem hiven meg vannak tartva a finomabb különbözések charactert új s különös nála minden is, úgy hogy teremtménynek lehet tartani, s ez nemcsak a belf alkotásból, hanem a személyeknek adott beszédekbl is gondolatok s képzeletek határtöbbnyire kivehet. talan ura, a mint képes vala költi lényeket elteremteni, birt tehetséggel is, hogy azokat megkülönböztet

sajátul

De

f

A

sajátságaikban, saját nyelvvel, saját kifejezési

módokkal

tökélyesen összeliangzó alakban állítsa el. Azonban ily változásokban dús külsvel csak oly rendkivli elme állhat meg s ragyoghat, mint Shakspeareé, s e példa, ha gazdag költi ér nem járul hozzá, könnyen félre vezet, s harmoniátlan, zavart, s épen azért semmi hatású egészet hoz el. Miért is sokkal biztosabbnak látszik, kivált nagyszer tárgyakban megtartani a régiek szabatos komolyságát, melyet a mondottakon kivl az is ajánl, hogy az ily színmvekben általánosan magasabb érzelmek s szenvedélyek uralkodnak, melyek ha mvésziek akarnak lenni, illik, hogy a lélek s sziv lángjaiban, melyeken át kell menniök, salakjaiktól megtisztulva keljenek el. S ily tisztulás után az érzelem s indulatok aljas«ibb drámai személyek szájában is mintegy megnemesül, s megszenvedi, st kívánni látszik a nyelv általános egyenlségét. s belsejökkel

nem

De ha megkülönböztet beszédmód komoly drámában inkább csak kívánatos, mint merészelhet, mulaszt-

IBímétefi töredékek-

39

Katlannak látszik a vígjátékokban, hol a Mása az élet hétköznapi köntösét ölti fel. Itt a finomabb vagy aljasabb sajátságos beszédet már a tárgy maga, mely a közéletbl vétetik, jobban megkívánja, hogy a képmás tökéletes legyen. Itt nagy hasznát vehetni a vidéki szóejtésnek is mi, ha helyén s ügyesen használtatik, mívelt, míveletlen nézt egyaránt mulattat. Haszonvehet itt azon beszéd is, mely idegenek szájában nemzeteik különbsége szerint sajátságos hibákkal változatos. Nyelvünk e részben nem mutat ugyan oly nagy s gyakran alig érthet eltéréseket, mint talán egyéb nagyobb terjedelm nyelvek ; de épen azért inkább használható s mind költk, mind színjátszók részérl nagyobb figyelmet, gondot érdemel, mint eddig reá fordítva volt. Dialectusaink napról-napra jobban összeolvadoznak, s tanítás s közlekedés által végre a közdivatu nyelvbe menendcnek át, a mi egyfell nyereség; de költnek minden esetre szemmel kell tartani az átmeneteleket, használni a nyelv minden virágait, mieltt hervadásra jutnak. S mivel a mit eddig színeken hallottam, dialectusok utánozásait hiányosnak vélem, s a mi könyvekben egyes dialectusokról helyesen mondatott, egybegyjtve s összeállítva nincs, nem lesz, úgy hiszem, fölösleges c helyt a magyar dialectusok rövid átnézetét adnom úgy, mint azokat vagy hallásból, vagy egyes leírásokból * ismerem. Mindenek eltt, hogy érthet legyek, szükségesnek hangzó a közöntartom itt a hangzók osztályozását. séges felosztáson kívül (rövidre s hosszúra) ;

A

mély magas közép

a á o ó u ú

:

*

:

:

c ö é i í.

ü

Nem

rég (I. a T. Gyjt. 1837-ki I. kötetét) a palócz diaegy igen alapos s világos rendszer értekezés jelent meg, melynek némely, eddig elttem ismeretlen, adatait részint Icctusról

újakúl, részint Jgazításúl általvettem.

Dramaturgiai Lapok.

40

'Ezen kétszerfi felosztáson kívül még egy új osztányílt lyozás (zárt és nyílt) alá esik az tf és c bet. rövid a az, mely általában magyarnak tartatik, s ennek hosszúja nem azon ékezett á, melyet írunk, hanem az, mely némely felsbb tájakon hallatik (aa), p. o. baatyaam, 5 mely néhány szóban (aara amaara, arra, amarra hezárt á rövidje azon lyett) Dunán túl is fenmaradott. ékezett hosszú íí-nak, melyet írunk. Ezen zárt rövid nyílt á't a fels vármegyékben hallani leginkább. rövid e az, melyet Debreczenben s környékén hallani, s ennek hosszúja ismét nem azon ékezett é, melyet írunk, hanem az ee, melyet palóczosnak lehetne mondani, s ez Dunán túl is fenn van e szavakban eere, emeere zárt rövid é az, mely eddig (erre, emerre helyett). középnek mondatott, p. szerelem, k'^gyeVem ; ebbl lesz az ékezett hosszú é, melyet írunk. Ezek szerint lesz a hangzók egy harmadik felosztása zárt rövid á c

A

A

—A

A

:

— hosszú á rövid a e — hosszá aa é

nyílt

ee.

S ezekbl az írói nyelv a nyílt rövid a, e-t s a zárt hosszú á, é-t tartotta meg, a közbeszéd ezen fölül a zárt rövid é-t; a zárt rövid á, s a nyílt hosszú aa, ee dialectusok sajátjai.

Ezeket elre bocsátva a közdivatú (írott) nyelv hangzói (leginkább a hosszúk), a következ változásokat szenvedik :

közdivatú é

híenczes

palócz

:

EtméíeH töredékek.

e szerint lesz

4'

"Dramaturgiai "Lapok.

4í

említenem, hogy a hienczes nyelv néhol fölfö-ment, e-ment. helyett fö-t, e-t is mond hangzókra nézve még csak azt kell megjegyeznünk, hogy dunántúl két rövid e, a zárt és nyilt, használtatik, p. o. kegyelem. Némely vidékek, u. m. Körös, Szeged s Fejérben Sukoró a zárt rövid é-t rendszerint ö-vel cserélik fel, p. o. rettenetes, rölUnetös ; nyerem, nyerm stb. Ki tehát ezen ö-s dialectust utánozni akarja, e szabályt kell tartania; s e szerint soha sem szabad a szentet szönt-n
füö, el-ie

:

A

:

A

—

=

A

;

/'

:

A

=

=

=

=

Katyi, Peti Petyi. Dienes Gyenes, Kati Dunántúl némely szavakban kihagyják a gy-t; vagyok méénk, nagyobb naobb, néhol y-vcl vaok, megyek gyiák,

=

cserélik

fel,

—

=

és viszont, p. o. gyász helyett jász-t,

jön

A

palóczok a meg-ct helyett gyön-t, gyün-t mondanak. a szerint változtatják, a milyen mássalhangzó követke-

=

meg-marad:=mem-marad, meg-veszem meb-bánom ; máshol az mev- veszem ; meg-bánom m-et hagyják ki egüttcm, eglestem ^^ megüttem (ütöttem), meglestem helyett- Dunántúl az rl stb. két l-re zik utána, p. o.

=

:

=

=

olvadnak, p. tarló salló ; más tájakon talló, sarló Kassa, borsó az rs változik két s-sé, p. Kársa kossó. bossó, korsó palócz a val vei ragot, vau veu-TC változtatva, mindenütt megtartja; késveü, kanálvau ; a házhoz, kézhez helyett házho, kézhe ; a gö-

=

=

=

A

:

cseji kanálvel-t,

A

göcsejieknek,

mond, és kinál-t kinél helyett. ha jól emlékezem, ormánságiaknak

sípvel-t s

;

"Eímétefi tSredéktk-

43

szokások a helységek nevei elibe e bett mondani, p. o. hová megy kendtek? Esöjtörbe (Söjtcrbe), Ekuotabe (Koltába).

A

magyarság utánozását különösen kevesbbé a németest; angolt, francziát, olaszt pedig épen hibásan utánoznak ezeket talán úgy lehetne valamennyire közelíteni, ha mindenik nemzettel saját kimondása szerint olvastatnék szavairkat. Azon kérdés szab?d-e folyó beszédben színmvet Írni ? egy felsbb kérdés eldöntésétl függ, attól tudniillik szabad-e általában költeményt máskép, mint versekben Írni ? A régiek példája a versek mellett szól. Minden jeles költi mvet versekben birunk tlök, különbözkben a költemény tárgya s neme szerint; st ha a legjelesbeket tekintjük, ezt kell mondanunk kevés jól

zsidós, tótos stb.

értik

színészeink,

;

:

:

egy az énekével,

s

A

is. költés eredete alkalmasint ha ez való, úgy tagadhatlan, hogy a simult költi beszédnek bizonyos

kivétellel az újabbakról

törvényeihez mértéket kellé fölvennie s nyugpontokat tartania s általáb?n a részeknek oly arányával, az egésznek oly kerekdedségével s összhangjával bírnia, mely a magasabb hévtl ihletett elme ömledezéseit ne akadályozza. Maga a kötetlen beszéd nem kötetlen valósággal, annak szinte törvényei vannak, az is tárgyaihoz képest változik hol rövidebb, tömöttebb s kész akarva lassú és darabos, hol nagy, képleges, néha hosszú mondatokkal hullámozó, mint az áradat; st nemcsak egész mondatokban, hanem, kivált szónoknál, szavakban is válogató helyes szavaihatás miatt mértékei és határai vannak s úgy nevezett numerusa, mely azt kellvé és hatóvá teszi. kötetlen beszéd is tehát két törvény alatt áll, ? bels tartalomé, melyhez illznie, s a szavalásé alatt, mely szerint alakulnia kell. Tudjuk, mint vesz cl a legjobb, legszebb gondolat is, ha ügyetlenül s bel tulajdonságához nem illleg (vagy nagyságához 'gen aljasán vagy kicsinységéhez igen dagályosan) van kifejezve. Ha már a szabatosság a kötetlen beszédben is múlhatatlanul megtartandó mennyivel nagyobb mérdal

:

A

f

:

Dramaturgiai Lapok-

44

tékben kívánja azt meg a költi nyelv, melyet méltán a beszéd virágának mondhatni ? Itt a tartalom már magasb szellem ; azért szavaihatása is saját beszédet itt még a gondolatnak is az érzelem meleg égkivan hajlatán kell általmennie, s az érzelemnek közbeszédben is kivált dialectusokban (melyek szólója a nyers eredeti ember, közelebb áll a természethez) van bizonyos hanglejtése, melynek figyelmes vizsgálata a dal költi nyelv tehát eredetére nem helytelenül vezet. mind az élet mindennapiságán s szükségein túlemelked ;

A

mind szavalásmódjánál

fogva, mely eredevagy épen egy vala, szükségképen megkivánni látszik a szótagok bizonyos számát, mértékét, arányát, s a szótagok ezen száma, mértéke s aránya teszi a költi nyelv sorait, miket versnek mondunk. Azonban a költészet korunkig nagyobb terjedelmet, tágasabb kört nyert, s magas isteni eredetétl elszakadva, leszállott az élet érdekeihez s azoknak alakjaiba öltözvén, mintegy emberivé ln, s jelennen úgy áll, a végtelennel határos nagyságában és ezer alakú különtartalmánál,

tileg a dallal rokon,

féleségében, élesen osztályozott nemeivel és fajaival, mint egy új világ, egy második természet. S igen rossz tanító volna, ki a költi szavalást is mindenben és mindenütt a dal lejtéséhez kívánná idomítani saját helylyel s törvénynyel bir ma a szavalás dalban és színészetben, noha gyakran jobb színészeink eladásában még prózai mveknél is bizonyos éneklés divatozik, mi minden esetre hibás és kerülend; de tagadhatlanúl azon eredetnek viseli bélyegét, melybl a verset származni mondottuk. Azonban az úgy nevezett énekléstl ment s szabatos versszavalásban is valami saját, mondhatatlan báj van, mely azt a próza fölött megkülönbözteti valami könny folyamatosság, akadálytalan ömledezés, mit a költ alig áldozhat fel nagy veszteség nélkül. Innen igen csalatkozik s mvészi ihlet nélkül van, ki a versekben természetlenséget lát. fog-e az összevisszahányt, vagy szabadjára hagyott beszéd a magasabb ihletnek útjában állani ? Nem természete:

:

Nem

Elméltti töredékek-

45

sebb-e azon könny folyamat, azon tiszta ömledezés, mely a verseknek sajátja, mint a darabos idomtalan beszéd zürhangjai? S azon rejtett báj, mely a versbl alig sejtve, de annál vonzóbban zeng ki, nem menti-e azt meg az erltetettség vádjától, s nem épen ez szüli-e azt, mit mvészi természetnek nevezünk? A való természet bels, titkos erkkel hat, épen így kell hatni a mvészi természetnek is. S hogy most egyebet ne említsünk, épen ily bels titkos er rejtezik a versekben kötött beszéd könny gördülete, tárgyhoz simuis. lása, harmoniás zengzete oly varázs ervel bir, melynek akaratlanul s észrevétlenül hódolunk. Ha már ezekhez adjuk a régiek s az újkor legjelesbjeinek példáját, kétségtelen, hogy a drámának, mint a költészet egyik nemének nyelvéül a verset kell elfogadnunk, s bizonyosan két (verselt és nem verselt), különben egyenl becs színm közöl annak kell az elsséget adnunk, mely egyéb tökélyei felett még a vers harmóniájával is ajánlkozik. versekben e fölött azon gyakorlati haszon is van, hogy mintegy kényszerít szót és kifejezést megválasztanunk s távol tart az aljas s pongyola beszédtl, noha másfell g)'akran dagályos vagy igen mesterkélt beszédekre téveszt, s mennyire távol tart az aljasságtól, annyira szeret túl emelkedni a fels határokon, s néha képzelet-fárasztó magasságban enyészik el ; de ezen hibák nem a vers természetében, hanem a vele bánni tudásban s visszaélésben fekszenek. Azonban nehogy valamit készakarva elhallgatni láttassunk, a kötetlen beszédnek is van saját bája, mely néha nem méltatlanul a vers helyébe léphet, s az újabb kor e nemben jeles mveket adott, melyeket vakmerség nélkül alig lehetne nem költi müveknek tartani. A dráma különösen, mely, kivált víg szerepeivel legközelebb áll az élethez, leginkább Shakspcare példája

A

f

A

után, visszautasíthatlan jogot vitt ki

magának

a kötetlen

beszédhez is. A könny társalkodási jelenetek, az aljasabb, de mégis szükséges drámai személyek beszédei.

:

"Dramatui giai iMpok-

46

ma

folyó beszédben adatnak, s ritkán szerkezet vígjáték versekben mit talán mindaddig nem is gáncsolhatunk, míg nem találtatik vers neme, mely a sima szájú conversatio könny bájainak, az aljasabb köznépi beszédek pongyolaságának megfelel legyen. Shakspeare egyébiránt, kit mint példaadót ismét em-

nagyrészint

jratik

ily

:

lítnünk kell, nem csupa szeszély szerint váltogata kötött és kötetlen beszédet; mint színház embere, igen

,

ismerte a dráma prózaibb oldalait, s csak ezeknél oldá fel magát a verseléstl nála különben minden komolyabb vagy költibb hely s jelenet még vígjátékban is verselve van, s ha folyó beszédben írt jeleneteiben a legkisebb árnyalatig hív s utólérhetlen characterfestismernünk; de mi nek kell is nagygyá, rendkívülivé teszi, az mind nagyszer gondolatjaihoz ill :

t

t

versekben van írva. Legalkalmasb s a komoly drámák pathoszához illbb versnem a jambus, melyet az újabb kor (angolok, németek s magyarok) hatosból ötösre rövidített, mely néha változatosság vagy nyomósítás végett, vagy végre szabadságból egy szótaggal toldatik. Mértéke a követ-

kez W

>-l

w

>^ VJ

w

(-)

Ezen mérték szerint az els és harmadik lábon lehet spondaeus ( ), tribrachys (^ ^ ^) vagy anapaestus (w w — ) is ; noha ezen szabályt nem akarnók oly szorosan vétetni, hogy attól soha eltérni ne legyen szabad. Sokszor az ily mereven szabálynak gondolat vagy kifejezés áldoztatik fel, mi nagyobb veszteség egy kis eltérésnél. Azonban nehogy a szabadság féktelenségre fajuljon, az ötödik lábnak mindig tisztának kell lenni, azaz vagy jambusnak, vagy a mi vele a vers végén egyet ér, pyrrhichiusnak (^ ^) ez adja meg a sornak a végsúlyt s e nélkül nem is lehet a verset jambusnak tartani. Szükséges továbbá, hogy ezen kívül (ha nem szinte :

:

"Elméleti töredékek-

47

mindenkor a második s negyedik lábon is) még két jambus legyen, s így végsvel együtt három, vagy, ha igen nagy szabadsággal akar a költ élni, legalább kett de ezen szabadság ritkán, csak szükségbl engedhet, s a véghatár, melyen túl menni tilos. Megjegyezzük még, hogy midn a vers egy szótaggal hoszszabb, a végs lábon okvetetlen jambusnak kell lenni (a pyrrhichius ekkor ki van zí.rva). Igen gyéren használtassék a tribrachys és aiiapaestus is, melyeket azonban végképen kizárni nyelvünk számos szavai miatt ;

nem

lehet például

hatalomé,

:

szavai, k^zei, hala Ja, öröme, gyönyöre,

mulató,

szerelemé,

nevel, eredet, szaporodik,

gyarapit, közelii, s több számtalan, melyeknek különben a drámai nyelvbl mind ki kellene maradniok, s ott sem

szabályszerleg, hanem csak szabadságból iróink tudniillik a fenn idézett szavakkal küzködvén, azokon úgy segítnek, hogy vers végén tribrachys vagy anapaestusnak els rövid szótagát hosszú helyett veszik (mit azonban mindig rövidnek kell szavalni). Azonban ez csak szükségbl engedtetik meg, szintúgy, mint a >^ ^ ^ és ww— verslábak, s az ily szavakra nézve talán azt a szabályt lehetne tartani, hogy a vers végén a mondott mód szerint, közben pedig vagy a vers elején, mint anapaestusi vagy tribrachysi lábak használtassanak; p. o. :

hatalom szeren

|

cse szol

gáim valá

[

cse s ha

talom.

nak

|

vagy: u u

nekem

szolgált

|

szeren

|

j

I

Vannak

még ily szabadság mellett \z haszezekre nézve a szükség s körülmény

szavaink,

nálhatatlanok,

tegyen határozatot. Igen szépíti a verset, ha a második vagy harmadik lábon caesura van; p. o. ÍNyugosztalódj" bels világodon caesurátlan, mely caesurával sokkal szebben fog hangzani így T^yagoszlalódjál bel világodon.

48

Dramaturgiai Lapok.

De ismételnünk belst, a gondolat

s kifejezés erejét

kell,

hogy ezen küls szépségnek

nem akarnók

a

felál-

A

költ ne tegye ugyan a dolgot fölötte de ne fölötte nehézzé is, s itt csak ízléssel párosult szorgalom szabhat törvényt s határokat. Iratnak színmvek rímes és rímetlen trochaeusokban is a sorok nagyobb változatosságával, mint a jambusoké, s ha ezen versnem nem egészen alkalmatlan is de lyrai könnysége miatt a jambusok felett nem ajánlható unalmas csengése miatt a méretlen rímes vers, melyet jobbnak nem létében a francziák használnak. doztatnj.

könnyvé

;

:

VI.

^ dráma belsejérl.

A

dráma kicsinyben a cselekv élet képe. De az életben igen sok unalmas van ; szorosabb határozással tehát a dráma a cselekv élet valamelyik érdekesebb szakaszának képe. De az életben igen sok érdekes van, mi a lelket leveri, szívet elkeseríti s ily sanyarú érzéseket bizonyosan nem örömest keresünk színen s költeményben ; hozzá kell tehát adnunk a költi felfogást, különösen pedig az úgy nevezett költi igazságot, ezen :

mely részrehajlatlanul örök tör/ények szemvészetben, s mely abban áll, hogy az üldöz bn dölyfe s az üldözött erény megbukása által fellázadt s megbántódott érzés ki engeszteltessék, akár az erénynek fényes, még a bukásban is nagy s tündökl dicssége, akár a bnnek minden külfény mellett is mardosó belkínjai által szóval a megrendült erkölcsi súlyegyennek végre ismét csillapatra kell hoistenséget,

rint uralkodik a

;

zatnia.

A

drámai személyek tehát, kiken ezen költi igazság gyakoroltatik, emberileg érdekesek legyenek, és pedig

vagy gyarló nevetséges oldaloknál (a vígjátékban), vagy lelki erejök- s nagyságoknál fogva (a szomorújátékban). komoly színm tehát a megtévedt emberi er, vagy erény nagyszer küzdéseit, szenvedéseit s tusakodását egy nagyobb hatalom ellen, állítja el. Azon személy-

A

;

Elméleti töredékek-

49

nek, melynek a megtévedt er, erény tulajdoníttatik, meg- vagy meg nem bukása közönyös dolog, mely a darab szerkezetétl s bels körülményeitl függ de az ernek vagy erénynek fényleni kell küzdéseiben. Készakarva mondánk általánosabb kifejezéssel meg;

tévedett ert vagy erényt ; mert ha nem akarjuk is feldönteni azon régi tant, hogy a dráma hsének sem egészen rossznak, sem egészen jónak nem szabad lenni mivel úgy teljesen méltó, így egészen méltatlan lévén bnhödésre, az els esetben irgalmat, szánatot és félelmet nem fog ébreszteni, a másodikban boszonkodást támaszt. De a rosszon, a bnön kívül van, a mi az ember szerencséjének árt ilyenek a tévedések, hibák, :

:

könnyelmség,

kevélység stb., melyekért sokszor igen kesern lakol a különben jó ember is ellenben a nem egészen jó, st valódi rossz emberben is marad fenn valami tiszta hely, valami szent érzés, mely a szenvedésre s büntetés érzésére képessé teszi. elbizottság,

t

S

így mind a jó ember egy kis botlással vagy hibával, mind a rossz egy kis tiszta érzettel tárgyai lehetnek a komoly drámának amaz, mert bne s botlása következéseivel kzködve érdekes ; ez, mert épen azon tiszta érzése által bnhdik, mely nélkül alkalmatlan volna a valódi szenvedésre. Továbbá megjegyzésre méltó, ha azt akarjuk, hogy az erény szenvedése boszonkodást ne gerjeszszen, rajta valami homálynak kell lenni, például dacznak vagy túlságnak, mely mintegy maga ellen lázítsa a sorsot és világot; vagy ha egészen rossz a drámai hs, kell fényes tulajdonainak lenniök, s ha ezek mellett is megbukik bneért, a legfbb érdek darabot :

:

adhatja. Ezen fölül, ha egészen ártatlan bnhdik, szenvedéseiben nagyság és er legyen, bizonyos kevély elszántság, mely bámulatot vagy tiszeletet gerjeszt. S csak ez engesztelhet ki valamennyire azon méltatlanságért, melyet vad erszak az erényen elkövet. Mennyire bántó például a Molnár és Gyermekében (Raupachtól) az ártatlan leány hot«zú nyavaJygása :

1

Voi&nidTiy munkái. Yl.

4

Dramaturgiai luipok-

50

A

darab különben remekül van elrendezve s nem roszde belseje kínzó és nyavalyás. Sokkal bajosabban menthet, ha a drámaíró hsül egy egészen rossz embert választ. Ott csak az derítheti a tárgy sötétségét, ha a mondott hsnek más uagy, fényes tulajdonságokat adunk, milyen a bátorság, vitézség, mély tudomány stb., miket ha erény gyanánt venni nem lehet is, legalább olyanok, mik embernek díszére válnak, s ezek s a nagy tulajdonokkal ragyogó fiának megbukása végre kiengesztelnek a gázolásokért. szúl kidolgozva;

bn

S

itt

a régi tanítóktól követelt szánat és félelem helyett,

a komoly drámában uralkodni kell, félelem foglal el bennünket félünk diadaltudniillik a nagy erej s fényes tulajdonú mától, melyet valamely ellenséges istenség vagy sors gyanánt tekintünk, s végre megkönnyebbülve s örömmel látjuk bukását, midn másfell tulajdonaitól csu-

melyeknek ozerintök egészen

másnem

:

bn

dálkozásunkat s némileg szánakozásunkat is, hogy azok nem az erény társaságában jelenének meg, meg nem tagadhatjuk. Ilyen Shakspearenél ///. T^icbárd, ördögi gonosz, minden szikrája nélkül az erénynek de személyesen bátor, eszes, vitéz azonban határtalan gonoszságai ijesztvé teszik az emberek eltt, kiktl végre megutálva, elhagyatva s elárulva nyomorultan vesz el minden vitézsége mellett, miután az általa meggyilkoltak árnyaitól utolsó éjének borzasztó álmában meg;

;

átkoztatott.

Legjobb, ha a drámában bonyolódás és kifejlés a személyek charactereibl ered, í,zaz, ha tévedés, vagy bntét a dráma hsének characterében fekszenek, ha maga a kifejlés, a bnhdés és bal vég ezen characternek egyéb drámai charü éterekkel összeütközésébl foly. Így lépnek fel az emberek leatisztább függetlenségökben s méltán viselik tetteik súlyát, a mi keresetlenül a legjobb tanítás, melyet drámában adhatni. Így vesz el önbnei szövedékében Lucretia, s bnhdése legirtóztatóbb mert az egy indulat, az anyai, mely még tisztán maradt fertzött keblében, öldökölteti meg uni

;

Elmetéli töredékek.

51

dok tetteinek azon képe által, mely fiánnk tiszta characterébl tükrözik elébe. Az által, ha tr nem érné is, meg van ölve, mint a szörnyeteg, mely önképétl halálra

A

iszonyodik. véletlennek,

az esetnek is van ugyan helye az darabokban mert ki fog ezek nélkül hosszabb darabot Írhatni? de ezeket is igen gyéren kell használnunk, és mirl soha meg ne feledkezzünk, minden ilyen véletlennek arra kell szolgálnia, hogy ne magában véve legyen elhatározó a darabra nézve hanem csak okul vagy alkalomul szolgáljon, hogy a drámai character magát cselekvésre határozza. A sorstól elsodort s megbuktatott ember is igen érdekes lehet az által, ha ezen küls óriási hatalom ellen nemesen s állhatatossággal nagy czélokért küzd, ha szenvedéseiben nagy, s bennök az emberi lélek méltóságát nyavalygás s ertlen panasz nem alázzák meg. Sorshatalom gyanánt vehetni színmben minden meggy zhetlen küls ert, p. o. a nép akaratját köztársaságokban, (így küzd daczczal és fenséggel Coriolan a nép haragjával), zsarnok parancsát vagy egy mindenható test'ilet határozását. S ha ezen hatalmak eltt a jó ember elesik, nem lehet azt minden hibától mentnek tartani mert abban minden esetre egy kis vakmerség vagy makacsság van, ha egyes ember nagyobb, óriásibb hatalommal szembe száll. Azonban, ha az így megtévedett er foly\'ást nemesen küzd a nagyobb hatalommal, s úgy látszik, mintha a drámai hs ezen küzdésben lelke visszanyomhatlan intését követné, mintha megtörhetlen lelkének az ily küzdésekben s az önként a fölkeresett veszélyben gyönyöre volna akkor a legnagyobb érdek lehet; mert a character ereje az, mely bennünket mindenek fölött érdekel. így küzd a lelánczolt Prometheus, az emberek jótevje, nagy lelki ervel, Isten maga is, az istenektl reá mért kínokkaJ, mintha egy megfeszített aristokratát (a jobb értelemben) látnánk, ki azért, hogy a népen könnyíteni akart, aristokrata társaitól szaggattatik. Nyögéseit hallani a efféle

;

;

;

:

m

Dramaturgiai Lapok.

5 2

t

fájdalom miatt ; de lelke vádat tesz az gyötr istenek ellen, azoknak bukását jövendöli ; s nincs hata-

testi

lom, mely engedésre birja. régiek komoly színmveiben a fátum uralkodott, oly hatalom, melynek még isteneik is hódoltanak. Nálok a véletlenség ritkább, ott minden nevezetes ama titkos hatalomtól ered. Ezen titkos, kikerülhetlen hatalommal küzdenek az drámai személyeik, s küzdéseikben hs lékk, vétkeikben az emberiség gyarlósága, bukásaikban nagyság mutatkozik, s ily egy tiszta

A

m

idben támadt

melynek nagyszerségében valami rémületes szép van. Korunk világosabb eszmék kora, s a költ jól teend, ha mindent az ember belsejébl, az egyes characterek erejébl égi

háborúhoz

hasonlít,

ki, s ha a föntemlitett küls hatalmat, a körülmények nyomását veszi fátum gyanánt, melylyel az meg-

fejt

foghatlan, kimagyarázhatlan rejtélyeivel s titkaival nem egyenl. Jly összeütközésekbl kevesebb fenségest és bámulatost, de több valódi ert, emberileg érritkán

dekest fejthet

költ, s ez által a költészet religiója csak változni fog, a megfoghatatlan és láthatatlan istenség helyébe egy látható, de szinte megfoghatatlan (a világ, emberiség) lépvén. Azonban ez inkább csak igazolására szolgáljon az újabb drámának, mint arra, hogy e tan kizárólag fogadtassék el a régi helyett. Ha valaki elég ert s ihletet érez, s akár a tárgyban, akár a nép hitében és babonáiban módot és eszközöket talál a régiek utánzására, azt e miatt nem éri kárhoztatás. De ide nagy és mélyen ható költi elme kell, mely egyedül képes az idket visszavarázsolni, hol rendkívüli közvetetlen hatalmakat hittek az ki a

nem megsznni,

—

ne bámulja Macbethet, ezen nagyszer Jaromir (hogy rosszabbat ne említsünk) boszankodást gerjeszt ]tt kell érintenünk, mirl már felébb vala szó, hogy a tragédia személyei helyesebben választatnak ismeretes történetbl vagy költeményekbl, riint hogy egészen újak legyenek, s helyesebben a magasabb rend

emberek. Ki tragédiát,

midn

;

"Eimileti tffredékek-

53

így nagyobb hatású s épen ezért érdekesebb osztálymint az aljasabból, kiknek apró bajaik a tragédiát igen alantjáróvá teszik. Azonban állításunk szerint character lévén a legérdeklbb, ha költ ennek ereje által az aljas osztályból

s

ból,

is

kitüntet valakit,

meg

van felelve a komoly

dráma

kivánatának. Ilyen a bolond Triboulet Hugónál; de annál bántóbb mellette a fejedelem charactere s zavartalan szerencséje. Ilyet az életben is eleget találhatni, minek azzal a jámbor nézt színen boszantani ? Ez alkalommal megjegyezzük azt is, hogy a históriai dara-

boknál gyakran megfeledkezik a drámairó a költi igaz^ Ságról sanyargat és megbuktat minden elégtétel nélkül dics férfiakat; tündököltet ellenben czudarat és hitványt. Ez történetben így lehet ; de nem költeményben, hol vagy nem kellé ily tárgyat választani, vagy szabadsággal élni annak módosítására. szenved erénynek dicsülni kell, ha nem küls szerencse, de a szenvedés nagysága s nemessége által a gaznak és gázolónak sülyedni kell, ha nem külsleg, de legalább belsképen, önérzetétl, öntudatától mar:

A

czangolva, utáltán és megvetve minden jóktól. S ez az, de ennek mit a dráma erkölcstanának lehet mondani keresetlenül kell mintegy a dráma charactereibl s szerkezetébl folynia, mert különben iskolai por fog a színmvön látszani, s megsznik játéka, mi rendeltetése. E szerint tehát lehet történeti dráma (mert ezek rokonok), de nem philosophiai, aesthetikai, festi stb. dráma; mert ez a didactikus költéshez tartoznék; azonban philosophus, fest stb. lehetnek dráma hsei, ha különben a dráma kivánatainak megfelelk. víg színm a hétköznapi élet apró bajai körül forog, s ennek hibáit róva, nevetséges oldalait kitünvíg dráma tetve, mulattat és tanít egyszersmind. nem foglalkozik megrázó, nagy következet cselekményekkel, mert ezek tökéletesen elrontanák azon derült kedvet, melyet szülnie kell ; nem vadász nagy, setét bnöket, hanem meglesi s elárulja a színes hálálkodót. :

A

A

Dramaturgiai Ixipok.

54 az erényhazudót

dt,

;

megszégyeníti a ggöst, hetvenke-

szenvedélyt az irigyet, fösvényt ; kineveti az ügyetlent ; a testiség rabjait részeget, korhelyt s könnyelni pazart saját kezeikkel minden apró bnt, s még az erényt vereti meg; szóval is, ha ügyetlenséggel páros, vag)' tulságig megy, nevetcsúffá teszi az alacsony

:

:

:

séggé teszen.

A nevetség a leghatalmasabb fegyver, hatalmasabb gyakran a pathosznál, melynek ellenkezje. A legszilárdabb ember, kit semmi rémületes, maga a halál meg nem tántorít, ha nevetség tárgyává lesz, leveretik, megsemmisíttetik, könnyen megmagyarázhatólag azon okból mert esze, melylyel az állattól kellé különböznie, kétségbe hozatott. A nevetség azon hideg víz, melylyel az indulatok és szenvedélyek túlzó forradalmát s villongásait leghathatósabban csillapíthatni. De épen ezért, mert a nevetség ily hatalmas fegyver, nem kell azt könnyelmen vagy gonoszul a nem mindig kellemes külsej erény ellen fordítani, a netalán fényesebb bn dicsítésével. Ilyen fényes, v?.gy inkább hímes bnök mellett gyakran szenved a valódi erény Kotzebue mveiben, ki egyébiránt nagy mestere a vígjátékoknak. Itt is a költi igazságnak kell a felvnek lenni különben a szín igen hamar áltan, hamis morál terjesztje :

:

lesz.

Míg a komoly színm egyetemes charactereket állít el százféleképen különböz alakjaikban, s az emberi lelket éggel és pokollal határos függetlenségében addig a víg individuumok helyett inkább fajt vagy nemet hoz a színre; mert mind azon fösvényt, kajánt, rágalmazót, pimaszt, szelest, pazart stb., kiket vígjátékban látunk, úgy lehet tekinteni, mint egy egész osztály képviseljét. Ilyenek vannak hazai víg darabjainkban is, a darabokhoz képest nem csekély számmal. Ilyen a megbecsülhetetlen Kardos Fáy Tiégi Pénzeiben, ilyen Kisfaludy Károlynál Bajszöv, ki ezen fölül ügyvéd is; ilyenek továbbá a Betegek; a Pártütkhzn a birák és assessor, a \érkhz.n az ügyvéd, s hogy töb-

m

:

Elméleti töredékek

55

bet ne említsek, ilyen a Csalódásokh&n a tervkoholó Lombai, s a sok ezer honunkbelinek képviselje, az eredeti Mokány. víg dráma személyei bizonyos anyagi jólét vagy szellemi élemény után törekednek s ezen törekedéseikben gyakran mások, gyakran véletlen esetek által játvalamely szerencsét (p. o. egy szatnak meg.

A

Midn

kellemes szeretetre méltó leányt, birtokot, hivatalt, díjt és megszenteltetést stb.) balga, silány, üres kebl csapodár ell, az okos, elmés, jeles, ügyes, vagy nem gonoszul ravasz és állhatatos nyeri meg, igen helyén van a dolog, s amazok fonák irányaikkal, elhibázott két czélaikkal, víg, mulatságos mellékletül szolgálnak. egyenl erény között az ügyesség és szerencse határoz. Azonban, ha a különben okos, st ravasz és derék

A

annak nem egy érdemetlenebb vagy silászerencsébl, hanem csupán váratlan balesetek által ; de az ily bukdosót minden

is kijátszatik,

nyabb

által kell kitolatni a

esetre oly ervel és rendíthetetlen kedélylyel kell felruházni, hogy bukása meg ne törje, hanem inkább tanulságul szolgálhasson neki s nézinek. kell még jegyeznünk, hogy vígjátékainknak

Meg

többnyire van komolyabb része is, s ez Kotzbuenál többnyire s néhol Kisfaludy Károlynál is érzelg, a mi igen rosszul áll a nevet szájhoz. Ilyen érzelgk a Csalódásokban a haragban él két szerelmes. Az érzelgésben valami beteges, mélység s valóság nélküli fölületesség van. Hamis hangok ezek, melyeket a kebel hárfája hurjnin ügyetlen kéz Csal ki. Mélység és valóság nélkül sohasem kell érzelmet, indulatot festeni. Shakspearenél a dráma komolyabb részei a tragédia nyelvének s érzelmeinek bélyegét viselik. Interdum vocem

et

comoedia

tollit.

Ilyen a Sok zaj semmiérthcn a rágalmazott Hero. Ilyenek a Mint tetszt'khcn a gyönyör Viola, a berezeg s Olivia némely beszédei. Magának a csupa dévajságból szerkesztett KincUori nk színmnek van komoly

Dramaturgiai Lapok-

^6 része, hol

pohos

az

ügyes és szerencsés Fenton mellett a s egész sereg bohó futnak tréfaver-

FallstaflF

senyt, hamis irányban,

Azonban vannak enyelgés

ál,

rosszul

víg darabok,

hol

czélok

látott

a

Ilyen "Loves

öncsalás palástjába burkózik.

s

után.

komoly szándék

három egymást s magokat csaló szerelkiknek komoly szándékaikat a fiatal vér, az

lahors /oí/ban a

mes

pár,

egymást lefegyverz fortély sem.mivé

mvet

teszi, s az ilyen vígjátéknak mondani, milyea tragédiák a comicumnak minden

lehet a legtisztább

nek magok nemében

vegyiteké nélkül. Említeni kell még, hogy az újabb vígjátékokban általában kevés poesis van hasontalanul Shakspeareéihez s különösen a spanyolokéihoz, mely utóbbiakat egy vidám és boldog, de a közönségesnél nemesb és magasb élet

képeinek lehet mondani. helytelen kérdés nem fog-e a vígjáték a prózába, legalább a didactikus vagy szatirikus költés virágtalan szakába átvándorlani ? mi ha történik, a drámai költészetnek nagy veszte-

S

talán

nem

lassanként ha

:

nem

A

prózának kis nyereség volna. Végezetül nem lesz fölösleges egy, már több izben érintett kérdést bvebben kifejtnem, azt tudniillik: mi-

ség, a

nem

színmvet lehessen általában erkölcstelennek tarmelyben minden nagyobbszer s megrázóbb bnök beszövése kerültetik minden egyéb óvás nélkül, vagy azt, melyben azok nincsenek kizárva, oly óvással azonban, hogy azok semmikép kívánatosakká tani,

azt-e,

ne tétessenek, s önrutságok

a

sérelem

s

aggodalom,

melyet okoz-

sikerök által elháríttassék. Részemrl azt hiszem, nincs tanulságosb könyv, mint a história; pedig hol van annyi iszonyúság együtt, mint Mind e mellett is a világ törtéa történetekben? neteibl igen keser a tanulság ; mert hányszor látjuk diadalma mellett s a nagyobb az erényt slyedni a rész inkább fene vadak, mint emberek történetének látszik. De errl senki sem tehet; azonban midn a világ s történetei ell a költemény s színház tempiotak,

s bal

—

bn

:

"EhnéteH tCrecUkek

57

mába menekedünk, igen

rosszul fog esni, ha ismét csak kíméletlen világot találjuk minden mvészi tisztultság nélkül s hiával egy általunk megfogható igazság elvének. S errl tenni már a költ s mvész hatalmában áll. Mit értünk a költi igazságon, már fölebb mondottuk, s ha ez mvészetben mindenkor szem eltt tartatik, már megvan, mit józanan kívánhatni a mnek erkölcsi hatása. Azonban sokan erkölcsíebbnek hiszik, inkább csak téved, mint az erénytl elpártolt embereket festeni, s ezen kíméletes bánás által inkább tiszta s bnt nem ismer édeni áitatlanságban tartani meg a közönséget, mint a jónak és gonosznak tudása által felvilágosítva amannak szeretetében s ennek utálatában megersíteni. De e nézetben csalódás fekszik. közönség nagyobb része, mely színeket látogat, tul van már az édeni ártatlanságon, s ama rész is, melynek azon nem kellene tul lennie (gyermekek s nevendékek), többé vagy kevésbbé be van már vezetve az élet némely titkaiba, ki van téve a való s nagysága miatt eltte foghatatlan s épen azért a színinél sokkal veszélyesebb világ csábjainak, a nélkül, hogy abban azon helyes irány s kivezet fonalat feltalálja, melyet a szinm.ben követelünk. S igen nagy kérdés a világ mind kettre bven nyújt példákat az egészen tudatlan ártatlanság áll-e ersebben, vagy azon fiatal erény, mely korához s tehetségéhez képest az élet kikerülhetetlen hibáival s gyengéivel jó ügyelés alatt fokonként ismerkea vad,

:

A

—

—

Részemrl

egy falusi tapasztalatlan körülmények között sokkal könnyebben csábítható, mint egy, a szépben s jóban a rútnak és gonosznak tudása s utalása által szilárdított erkölcs. Nem skarom azonban állítani, mintha gyerkczének s leánykának ugyanazon darab volna épületes, mely egy érettebb korúnak st azt hiszem Juvenalissal van kor, melyet minden botránkozástól, a mennyire lehet, távol kell tartani, s némely dolgok iránt tökéletes tudatlanság árnyékában hagyni mind addig, míg szemeik a megismerés világát ki nem állhatják. De ebbl is dik.

azt hiszem

:

ártatlanság hasonló

;

:

:

jS

"Dramaturgiát "Lapok-

csak az következik, hogy a

ki a gyermeknek s ncvendéknck ir s állít színházat, az szabja magát ncvendékei korához s erkölcsi szükségeihez a mely színház pedig meglettek számára áll nyitva, abba gyermek s nevendék vagy épen ne, vagy csak válogatott darabokba ;

menjen. Noha ez utóbbi esetben is sokkal kisebb a mert a gyermek veszedelem, mint talán gondoltatik nagyobb részét a színen eladatni szokott botránkozatosb gyarlóságnak nem érti, mivel nem ismeri, sem azt azon burkolt s illedelmes alakjában, mint annak a szíha pedig nen megjelenni kell, meg iiem tanulhatja valamely gyarlóságot már az életbl ismer, akkor épen melhasznos azt a színen látnia, mert ott a látott lett egyszersmind józan elveket s oktatást is vészen, mit az élet (gyermekeknek foghatólag) nem mindenkor ;

;

bn

nyújt.

De, mint mondók, a színház kinevelt s meglett emha szabad ily közéletbeli kitéberekért áll s ezeket már nem lehet csupa gyermeki péppel tellel élnem tartani. Ezek már tárottabb s rögzöttebb lelkek, melyeknek bal szokás, vagy az élet unalmai alatt pangó

—

—

levegjét nem minden apró baj s felületes érzelem szellje hajtja meg szélvész kell ahhoz, az indulatok s szenvedélyek megrázó szélvésze, hogy megtisztulhasson ki kell itt tárulni az ész és akarat roppant birodalmának, az emberi szív minden örvényeinek, elállani az élet és világ küzd elemeinek s hatalmainak, s csakhogy mind ezeken, mint Isten szelleme lebegett a teremtés fölött, uralkodólag egy elvnek kell állnia, a minden mvészeti igazság elvének. Jjön el a szörnységeivel, de ne tétessék kívánatossá, s ne legyen szeretetre méltó, álljon el a hiba ezer alakú különféleségében, de lakoltassék meg; szenvedjen az erény, de dicsüljön is ; álljon el hatalmaival élet, világ, sors de zsarnoki önkényök ne találjon mindenütt gyáva küzdkre, czudar tisztelkre. Vannak azonban baromi vadságok, természetlenségek, van társasági illedelmet sért az életben, mi színen :

;

bn

:

"Elméleti

töredékek.

59

meg nem jelenhetik de ezeket elszámlálnunk nem szüks nem ide tartozik. ;

ség

Hibáznak véleményem szerint azok, kik a költi s minden megrázóbb s nagyobbszer vétkektl s aZ általok úgynevezett botránko mattól tisztán szeretnék tartani, kik a simán álarczozott, apróbb, de színi világot

vérbeható bnöknek balul hízelazoknak hamis irgalomból az igazság rovására megbocsátva, úgy vélik legszelídebben s emberibben mulattatni néziket, ha egy nyavalygó erényt a legméltatlanabb szenvedések iskoláján végig hurczolhatnak ; s ez az, mit morálnak neveznek. De réannál irthatlanabbul

kedve

vag)'

k

szemrl

igen keveset hiszek az

ily

simaszájú

Musának

hasonlónak tartom a sziszeg kígyóhoz, melynek foga tövén halálos mérge van. Hol igen sok dolgot nem nevezhetni saját nevén, ott rosszul áll a világ s palástolt bajai, ha ki nem törnek, annál nagyobb dulást tesznek a lélek belsejében ott álerények születnek, gyakorta rosszabbak a bnnél. Nem abban áll tehát, véleményem szerint, valamely színm erkölcsisége, ha benne például soha részeg, hazug, fondor, irigy, alacsony rágalmazó, htlen pár, orgyilkos vagy vértagadó s undokító meg nem jelenik, hanem inkább abban, ha mind ezek saját színeikben s alakjaikban tnnek fel, s ön ru.ságok s tetteik bal következményeinek súlya által tétetnek utálatosak- vagy nyom.orúkká. Ellenben az erény nem az által lesz kívánatos s követésre méltó, ha méltatlanul marczangoltatik, s szenvedéseiben inkább földi gyávaság, mint isteni eredetéhez ill fenség s er mutatkozik. Allíttassék el és erény magához méltólag s ez a legjobb erkölcsi tan, melyet színvárhatni. S ha a költ e mellett szem eltt tar tandja, hogy a föld nem menny ugyan, de nem is egészen pokol, el fogja találni azon vegyiteket, melyet mvéhez vennie kell, hogy az édeni valótlansága által színtelen vagy erkölcsi setétsége által kisérteti leg borzasztó ne legyen. :

bn

mtl

II.

RÉSZ.

DRÁMABIRÁLATOK. 1.

Szigligeti "Dienesérl.^

Dávid, egy kereszténynyé

lett fiatal

zsidó, elszökteti

Dienes nádor leányát. Ez atyját soha sem és zsarnoki nagynénje kormánya alatt élt, s most

Esztert, látta

még Az

nem

nejévé kellett volna egy bakonyi remete, ki eltt Dávid sorsát elbeszéli, s kinek ifjúságában hasonló, de bal kimenet története volt (mert Eszter anyja az 6 szeretje volt, tle erszakkal elragadtaték s most annak sírja mellett remetéskedik), megszánja s egy ismers pap által összeadatni igéri ket. Az alatt Dienes és Miklós testvérek jnek, amaz nádor, ez tárnok, kik a leend király, Béla, elleni lázadás tervét egy,

lennie.

fejtegetik

;

soha

látott

férj

ifjak szeretik egymí'«?t, s

ennek

si keresi tésére

Dienes

a bihari ispánt

daczára öcscse azon észrevételének, hogy az összekelendk egymást nem ismerik, nem szeretik. Dienes határozatánál marad, s Esztert neki akarja nejül adni. Sajó, Dienes bolondja, s jelenti urának; hogy egy szép leányt talált számára. Terv koholtatik annak elrablására. Dienes, szigorúbb erkölcs öcscsével, hogy az mit se gyanítson, az udvarhoz megyén, s' másnap visszatérend, mialatt Sajó a és leányt elrabolni megy. Eszter és Dávid, már

reményli megszerezhetni,

s

j

n

* Dienes, vagy a k'fdlyi ebéd. Szomorújáték 5 felv. Trta SzigUJ(zre hocsátá Pály Elek- Pest, 18^8. k- 8-rét, ^^ I. Ara 40 kr.

geti. €.

p.

^'

Drámabirálatok-

kötözaz erdben megtámadtatnak, Dávid fához s a boszuért remete Esztert elragadják. liheg Dávidot feloldozza. Dávid föltétele vagy szzen

férj,

A

tetik,

j

A

második hozni meg Esztert, vagy meghalni vele. az felvonásban Dienes vadásztanyáján vagyunk, hova megleány a kire Rózsa, elragadott Eszter vitetik, s boszankodik, szeli dítése bízatott, annak makacsságáért király, e közben Dienes és Miklós belépnek. Endre ki

fia, Béla, kit nemcsak foglalá el a királyi széket. Fridriket kivánják behozni, ki áhal, mint az

barátjok volt, meghala,

nem Ez ellen

szerettek,

de féltek

s

most

is,

öreg király életében, ismét uralkodni reménylenek; s Miklós a pártosokat éjfélre a kerti házba meghívni megy. Ekkor Dienes Sajótól gerjesztve megnyitja Eszkezében ter szobáját, ki neki rendkívül megtetszik de :

trt

látván, visszadöbben.

Dávid belép,

s

elégtételt kér

Dienes Sajó ellen a nragadásért s kéri vissza nejét. Dávis hallani, akar nem másikról sem egyikrl, sem hírét szolga egy midn hurczoltatná, tömlöczre dot hozza, hogy egyetlen lánya elraboltatott. Dienes most látni ; de tudja meg, hogy leánya mindig kívánta

t

abban nénjétl gátoltatott, s most az erszak helyett bánat szállja meg. Dávid szinte most tudja meg, hogy Eszter Dienes leánya, s remélve, hogy szintesége Esztert neki bemutatja, s amazt, az atya s leány találkozási örömeik után kéri eredetét Dienes egymástól. el hogy ket ne szakaszsza mely akarja tudni; de azt Dávid maga sem ismeri, a Dienes körülményeket tud, azokból s egy iszonyodva saját (törvénytelen) születés fiát ismeri meg Dávidban, s eltökéli 'hallgatni a titokról, Esztert kiengeszteli a

ggös

úrral,

gyrbl

klastromba zárni Dávid dühödten és átkozódva a szolgák kezei közt marad. 111. felvonás. Dienes azt hívén, hogy Dávid vérfertzés bnébe esett, tovább is titokban akarja tartani származatát, nehogy ez kénytelen :

legyen magát ily botránkoztató bnnel vádolni, s hegy egyszersmind minden további reményét elvágja, Eszkétkedik tert eltte halottnak hirdeti. Dávid eleinte

;

;

Dramaturgiai Lapok.

6i

a hirt, boszút esküszik Dienes ellen nert azt véli, hogy keménysége ölte meg Esztert, tjfél van. nyaralóban Dienes és Sajó ketten maradnak. Dienes igen sötét kedvében van, Sajó ördöngös elmés-

de utóbb elhivén

A

még inkább

ségeivel

Dienes után

ütk jnek

:

ingerli.

Dávid trrel leskeldik

A

pártmegvonul. Fridrikkel szövetség hatáFridrikhez Sajó, de több jutalmat

de pártütést Bélának halál,

;

A

sejtvén,

s

követ várván Bélától, ehhez készül menni, midn Dávid tle a levelet kicsikarja, s a futni akarót ledöfi. Sajót Dávid

roztatik.

félre takarítja, s a pártütk levelével Bélához indul, hogy így Dienest mint hazaárulót végképen megront-

hassa.

— IV.

kztök

a

de végre

felvonás. Béla megvendégli a

pártütket

is,

kik mindnyájan

frendeket,

ersen

éltetik,

ket

árulóknak nevezi, s ellenök bizonyságul Dávidot s az általa hozott levelet állítván, részint halálra Ítéltetnek, részint számzetnek. gyanúsokra kínpad vár. Dienes megtudta, hogy fia árulta el ; de hogy azt megkimélje, tovább is félre tevén

az

alakoskodást,

A

Dávid a királytól csak egy jutalmat kér, azt, hogy Dienest ne öljék meg, hanem szemei tolassanak ki, mit az meg is ad, s indul, hogy az iránt parancsot adjon. Ekkor j Eszter, ki még mit se tud atyja balesetérl, a király eltt panaszt tesz ellene, hogy az t férjétl elszakasztá, ki azóta meghalt s hogy t klastromba rekeszté. Dávid az ablakból megpillantván, hogy Dienest már viszik, felkaczag, s Eszter t észre veszi kik egymást halottnak hitték, öröm, ijedelem és hallgat.

:

csodálkozás közt találkoznak; de ez csak addig tart, mig Eszter atyját bilincsekben vitetni látja. Ekkor kirohan és Dávid utána. V. felvonás. Eszter és Dávid Dienessel. Dienes rövid tndés után eltökéli, hogy a leány eltt kiméletbl hallgat, Dávid eltt mindent fel-

Azonban Eszternek

t

Dávid megvallja, hogy Dávidot meggylölve a királyhoz siet, hogy atyja életeért könyörögjön. Az alatt Dienes elmondja Dávid születése titkát, s most atya és fu egymást átkozva, majd kibékülve válnak el, midn az födöz. árulta

el,

mire

az

"Drámabirdlatok-

63

j

rtiszt Dienest menésre sürgeti. Eszter kegyelemde a hóhér már végezte tisztét, Eszter elájulva rogy Ö3sze, Dávid megöli magát. történet gazdag és termékeny, st mondhatnók, felette az ; viszonyokkal s érdekekkel halmozott, anynyira, hogy azok kis helyen egymás rontása és csökkentése nélkül alig állhatnak meg. Az elrendezés jó, tisztán drámai gazdaságos. cselekmény mind ügyesen bonyolítva, mind következetesen kifejtve, folyvást haladásban, meglep fordulatokkal ajánlkozó. Általában azt lehet mondani, hogy ez a legjobb szerkezet mve Szigligetinek, kerek és symmetrikus egész. S azért kár, hogy e jó alapon nem annyi szorgalommal vagy ervel, s nem oly roppant ház épült, milyet megbírt volna. Az atya nem ismert leánya elraboltatásának hírét hallja, s midn rá talál, buja kényének feláldozni készült; de még alig volt ideje örülni s megijedni, midn benne saját (törvénytelen) fia nejét találja. Botránkoztató bne, gyümölcse szilaj életének. Hallgatnia kell, s a tilos szövetséget elszakasztania. De a fiu ennek okát nem tudva s azt híve, hogy meghalt, s halálát az atya okozta, boszút állani készül, az atyát mint felségbántót elárulja ; szemeit kivájatni készül, s az atya iszonyodva tudja meg, hogy e szörny büntetés fiától j. Megismerik egymást, megátkozzák, s midn kibékülnek, levéllel,

A

A

t

nem marad egyéb

a rémít jövendnél s öntudatnál. Mennyiféle viszony, mennyi érdek egy rakáson s mi rendkívüli tehetség kívántatik ahhoz, hogy mind ezek méltóképen kitüntetve s összeállítva egy össze!

hangzó, természetes egészet képezzenek. De ez alig lehetséges. Érzések, indulatok oly sren, oly rögtön váltják egymást, hogy az átmenetel vagy ugrás által eshetik meg, vagy a legfbb érdekek a fölösleg miatt elvesztik hatásokat. Egy mód vala csak ezen szakadatlanul

ingerült állapotot

némi hihetséggel

fentartani,

oly embereket állítni el, kik balsághoz szokott kedélyeikkel minden apró csapásra meg nem indulnak, vagy azokat legalább látszatos nyugalommal

tudniillik,

Dramaturgiai Lapok.

g.

biratképesek trni, és csak a legnagyobb viszálytól a léleker edzett az nak kitörésre. Így súlyegyenbe találnem ezt mben jelen a De rárohanó balságokkal. hogy minden juk. Itt oly csiklandósak a darab hsei,

j

S ez az, balesetnél dühös kitörésre tarthatunk számot. hatni akaszerfeletti hatást a kifárasztja, mi a figyelmet

semmivé teszi. Átalában Szigligeti mveiben mi egyébhibás vagy hiányos a lelki állapotok festése,

rás által

legnehezebb és egyszersmind a legfbb. Az ily nem dolgokra irót csak figyelmeztetni, de tanítani meforrásából keble s lehet ezeket kiki csak elméje Dienes elhiteti, hogy Eszter meghala,

iránt a

:

rítheti.

Midn

volt, Dávid így búsong: ((Meghalt, pedig oly áldva jó meghalt. mégis élni, kivánt és ntm lelt kegyelmet, úgy mind Szerettük egymást, boldogulni vágytunk mind, tavasz, a díszlik hiába, már kiszenvedett. Ezer virággal ;

kerelegszebb virág hervadt el.» Mely viszás, s mennyire képteleezek, beszédek prózai több sett s kifejezni, nek egy lángolva szeret férjnek bánatait költi egy is legfölebb beszéd ily könnyen látható. Az oly sem semmi de lehet kivonata száraz szakasznak a helyzetekben ily kevéssé, mint költi eladás, mitl teljesfölmenteni is, ir kötetlenül drámaírót, ha szinte

csak

;

séggel nem lehet. j. a Az characterek közt kétségkívül legjobb Dávidé. érzelmeiifjúnak számkivetett egész világtól elhagyott, bir ; de van valami tiszta, nemes, mi részvétre

A

ben

ki iránta

hibának tartom, hogy szeretjének atyja ellen, határtalan, igen engedékeny, st szíves kezd lenni., oly a tiszta oly engesztelhetlen boszúval lép fel. Erdeme társasági minden állana, emberiség magas érzelmeiben a vad kornak épen divatos bnök ízétl menten, s boszúja legvadabb hibáját, a megvakítást választja módosíttalán menthet, neméül. De mind ez talán st csaknem ható ; hanem gyökeresebb hibái vannak, aljas egészen hibás Dienes charactere ez egy silány, rendkívhseg minden gonosz, gazember, megrögzött st jobb érzelmeinek hihetsége nélkül, s magavisele:

"Drámabirálatok-

65

tén valami bántó betyáriság van. Ujabb, rögtön kelt kritikusaink beszélgettek itt-ott e tárgyról ; de oly minden jelensége nélkül a hozzáértésnek, hogy igen kellene fájlalnom, ha állításaim balga tanításaikkal összetévesztetnének, még inkább, ha ezek hitelre kapnának. ók, úgy látszik, csupa jó emberekbl szeretnék a tragédiát kiállítani, s feledik, hogy az ilyek szenvedésein édelegni cannibáli mulatság lehet. Ellenben csupa gonoszok bnhödését örömest látni csaknem annyi, mint akasztások, véritéletck végrehajtása látványaiban találni éldeletet. való s helyes itt is középen áll. Ha hsünk jó, legyenek hibái, gyenge oldalai, szóval az erénynek legyen valami sérthet része, melyhez a balság férkezhetik, vagy legyen az erény szenvedéseiben oly nagy, hogy inkább dicsülni, mint csüggedni láttassék, hogy sors vagy erszak rendíthetlenségén mintegy megszégyenüljenek. Ha a gonosz, legyen legalább valami fényes tulajdona, melynek ember eltt kétségtelen becse van, vezettessék valamely hatalmas, magában

A

hs

véve nem kárhozatos indulattól, szenvedélytl vagy balvéleménytl. Ezeknek heve és nagysága ki fogja valamennyire venni a közgono'zok sorából s érdemíteni a legmagasabb figyelemre, ha sajnálatra nem is a nélkül, hogy szeretetre méltóvá tenné. Dienesen semmi nagy, semmi nemes, semmi emberi nincs panaszai rossz napjaiban épen oly igazságtalanok, mint tettei helytelenek voltak. Sajó, egy urához hasonló

t

—

;

—

gaz,

mennyire

lehet,

még

annál

alábbvaló

:

minden

emberiségnek clméskedése, okoskodásai anyagiak s durvák, de csak mellékszemély, s lehet akármilyen, csupán színezet végett kívánnám derültebb alakkal felváltani. Eszter nem annyira hibás, mint nem eléggé tartalmas azonban igénytelensége által nem rossz alak. A többiekrl nincs mit szólani. Ez ítélet talán igen szigorúnak látszik; de Szigligeti még pályája elején van, a legszebb kinézessél egy gazdag jövendre igen sajnos volna tehát, ha e jövendt

szikrája nélkül az

;

t

:

:

szorgalmatlanság,

balútra

Vörösmarty munkái. VI.

tévedés

elhomályosítanák. 5

:

Dramaturgiai Lapok-

66

O

már

alkalmasint urává lett a dráma küls tökélyeiezentúl annak belsejére, munkája psychologiai részére kell több gondot fordítania; mert csak ily összhang által közelíthet azon tökély, melyre minden nek,

drámaköltnek törekednie 11.

kell.

Tófh Lrincz Olympiájáról.*^

T(pnow Jlgnes. Történeti dráma három szakaszban. ünnepélyesen fellép Prágában. Megbántja a hussitákat. Rokiczána titkos tanácsot hirdet. Ronow 7.

1,

szak. László

nem t, hanem Gara

Ágnes

kitudja,

Máriát

szereti, s szerelemitalt kivan

Bruno,

rezni.

királyiakhoz,

hogy

a

király

Ágnes reményében ki

iránti

Bruno által szeszerelembl pártolt a

csalatván,

boszát határoz

s

Rokiczánához megy. Hussita gylés. 11. szak. László halála elhatároztatik, kivitelét Rokiczána vállalja. Rokiczána Johannát, Podiebrád nejét, unszolja, hogy szigorú hség férjét, László halála után, a királyi méltóság fölvételére birja. Podiebrád Rokiczánától is figyelmetessé tétetvén, épen tndik a hség s nagyravágyás közt, midn neje ostromolni j. E közben levél j Magyarországból, hogy foglyával, Hunyadi Mátyással mert László meggyül öltetvén mindenütt, jól bánjék hihetleg az lesz a király. Ez gyz s Podiebrád elszánja magát a királyságra. Katinka (^Podiebrád leánya)

t

;

Mátyás szerelmi nyilatkozásokon lépetnek meg a ígéri, akármely sorsban is, hségét Katinkának. Ekkor Podiebrád sejteti vele, hogy rá királyság várakozik. 111. szak. Ágnes a bvös Mártához bájitalért megy; de Rokiczána közbejöttével s annak parancsára Márta mérget ad neki. Ágnest hivatja

s

szülktl. Mát^'ás

László bízzíí

s

az indul beadni a bájitalt

Mártát szótalanná tenni

;

s díjt

de elbb Brúnóra igér neki, melyen

* Olympia. Drámai pályavirágok- Tóth - Lrincztl. Els füzet Alkonyatkor. Pest, i8j^. n. 1 2-rét, yo és 82 7(onow Ágnes. l. Ara I frt 20 kr- e. p.

—

Drámabirálafok

67

el. László, épen évnapján Hunyadi megöletésének, nagy tndések közt van, midn Ágnes j, s a beteg királynak az italt beadja, melyre ez Ágnes éneke mellett elalszik. Fölébredve iszonyú kínokat érez. Ágnes gyanakodni kezd. Végre az orvostól megértvén, hogy László mérget vett, lerogy. így taBruno s egy szerelmi megtámadásra (csókra) lálja s Mákészül, midn ez felriad s elfut. Podiebrád hódolatát tyásnak, mint Magyarország királyának, teszi. László haldoklik. Ágnes mérget vesz. Az esküszeg. Hunyadi László megöletésének napján hal meg, nemcsak az ég boszúja, de s a fenmaradt Hunyadi saját fölemeltetése által is, elégtételt nyer, s Rokiczána a nép szava után Podiebrádot hirdeti Csehország

ez feJdühlve rohan

t

j

királyának.

Legnagyobb

bajt ada a

szerznek Hunyadi Mátyás

beszövése, mely sokkal nagyobb jelentés, hogysem episod lehessen, ftárgy' gyanánt pedig a má-

sorsának

sik mellett

meg nem

állhat.

Egy mód

vala

t

a

szín-

mbe

biztosan fölvehetni, tudniillik oly szenvedleg, a mint ez drámában csak lehet, mintegy sors intése gyanánt állítani fel, baljóslatul a gyarló királynak. Neki csak jelen lennie, csak élnie kell, hogy a királyt esküjére s ez ellen elkövetett testvérölésre emlékeztesse királynak rettegni kellene t, gyanúval lennie iránta, st talán kiadatását is sürgetni, s azonnal nagyobb hul-

A

lámzás támad

benne,

A költ mind

ezt

Podiebrádban

s

Mátyásban

is.

igen sok jó elemet zára ki mvébl, talán épen a fentemlített oktárgyat ból, rizkedni akarván, nehogy episodja a az elhomályosítsa. S ez óvás egy más hibába vitte episod igen gyengén függ össze a többi dolgokkal, st elmulasztá, s ez

által

f

:

belsejével csaknem egészen magán áll. másik feladat vsla. Mátyásban a jövend nagyság szikráit kitüntetni. Ezen törekvés látszik ; de véleményem szerint nem sikerült. Mátyás magas értelmisége, korát haladó mveltsége, láng szelleme, akaratjának energiája, és csaknem makacssággal határos állhatatossága

idegenszer

A

;

68

Dramaturgiai Lapok,

nem szerelmi s honvágy! érzelmek- s ábrándozásokban rejteznek kevés, de szerencsés vonás néha jobban ábrázol, mint bármely sima ecset. Egyébiránt ezt csak j6 kivánság gyanánt állítom fel ; mert hogy a feladat nagy, s megfejtéséhez nem csupa ügyesség kivántatik, nem kell mondanom. Csak azt akarám kiemelni, hogy Mátyás nem használtatott eléggé; itt kicsiny, ha históriai nagyságával mérjük össze; ha attól elválasztjuk, nem eléggé érdekes. Hibának tartom életkora ellen azon nyíltságot is, melylyel szerelmeskedik. Tizenöt éves ifjúban a szerelem még csak titok, me:

lyet ki vallani

szemérme

s

ügyetlensége

tilt.

Mátyás úgy

beszél arról, mint egy gyakorlott, csaknem mai divatú

nsz. Bruno szenvedélyes, indulatos fiu, s noha egy kissé ismeretes színpadi alak, segédszemélynek jó. Csak egy az elbbivel rokon s annál még rútabb hibáját akarom említeni, hogy szigorú hussita atyjának, kitl elpártolt, ki rá megvetéssel tekint, mentségül szerelmét hozza fel, szerelmét, gyermek atyának, egy ágyas iránt, ki már ezért is csak utálat tárgya lehetett egy oly férfiú szemei eltt. fbb characterek több szerencsével vannak kivivé mindenek felett Rokiczána, kinek titokteljes magaviselete s energiája viszi az egész cselekvényt. Podiebrád lágyabb anyagú, s nejével együtt inkább házi, mint országos ember; nem az a kemény cseh, kit a történetekbl ismerünk, s úgy látszik, fénylbb tulajdonai mind Rokiczánára vannak általvive. Ágnes jó asszonyi kép, s következetes, azon egy kivétellel, hogy Márta különben sem oly szükséges megöletése nem egészen rossz természetével ellenkezni látszik. király talán leghívebb másolata a történeti képnek ; elkényeztetett, elpuhult, kiélt ember, tehetetlen, és csak kivánságból álló maradványaival a jobbra törekvésnek. Több oldalról lehete festeni, ha, mint említve volt, Mátyássali viszonyainak s abból ered aggodalmainak több hely Általában megjegyezhet, hogy a törtéengedtetik.

A

A

—

"Drámabir álatok-

69

s embereken históriai valósághoz s a tragédia méltóságához képest valami kisszei'ség látszik^ körülbelül oly arányban, mint a két harmadrész idomú szobormvek állanak a természeti nagysághoz, mi talán onnan eredhetett, hogy a költ fordulat pontján van. Itt már nagyobb a gazdálkodás minden részben, mint elbbi mveinél, a buja hajtások nyesve, beteg kinövések nagy részint mellzve; mind oly dolgok, melyek-

neten

tl jövendre jót lehet várni, egy hozzáadással hogy a költ jobban összeszedett ervel dolgozzék. Mi ma:

gyarokul többnyire ez, a mellett

szórakozottan

irjuk

mveinket,,

s

hogy még gyengék vagyunk, sokat levon

azok lehet jóságából. Alkonyaikor, bohózat 3 felvon. A darab elég tréfás, színpadon mulattató is lehet, de mind ismert örökös színpadi cselek s fordulatok s ha mind ez magában nem volna is hiba, mert mindig új elemeket feltalálni lehetetlen, de semmi új az egésznek szerkezetében, tartalmában, s ezek felett az összefüggés is egy kissé tág, pongyola. Vérmes határozatait alig lehet motiváltaknak mondani, s a féltékenységi jelenet a két pár szeret közt keresettnek látszik. Mind ez talán igen szigorúan hangzik I de el nem titkolhatom azon rögzött véleményemet, hogy a divatos ;

üressége semmi tekintetben meg nem felel kívánatának. Vígjáték vagy bohózat, a felett is legyen, nem talán lyrai czafhogy drámai, költi rangok, hanem életre való másolatai által embereknek s viszonyoknak, ide értve, hogy ezek az élet derültebb oldalát ábrázolják. Ily vígjátékokat bírunk Shakespearetl, a spanyoloktól, s némely újabbakat. Ezek sohasem avulnak el, mig a könny, fölületes tréfa, a mily mulattató egypárszor! látásra, oly hamar unalmassá lesz. Egyébiránt mind ez nem azért van mondva, mintha jelen két (s kivált az els) színmüveinknek sorában hátul állana: Olympia bizonyosan a figyelemre méltó tünemények közzé számítható ; de nem olyan, mit e férfias készület s szép tehetség fiatal irótársunktól vígjátékok a

mvészet

m

m

Dramaturgiai Lapok-

70

várhatunk mit midn kimondok, csak bizodalmamat s hitemet fejezem ki azon pálya iránt, mely neki magas dísz virágait teremheti ; de csüggedetlenség, tartós és még egyszer mondom, egész szorgalom kívántatik hozzá, hogy a legnehezebb feladat megfejtessék, hogy a drámaírás titkai s szerencséje eltte megnyiljanak. ;

111.

Teleki László

J^egyenczérL*

A szomorújáték meséje a nyugoti római birodalom azon korából van véve, midn a szerz elszavabeli elismerése szerint, kereszténység, római s barbár szokások egybevegyültébl egészen külön társasági rendszer s jellem született, melyet sem egészen rómainak, sem egészen kereszténynek nem mondhatni; azon korából a hanyatló világ-királynnek, midn 111-ik Valentinián, e kéjvadászattól ellankadt, nyomorú imperátori árny, ült vagy inkább lengett kisértetesen azon római trónon, melyet az eltörpült senatus szolgaisága, a Camillusok, Appiusok, Catók és Brutusok elkorcsult ivadékának udvaronczi járomba sülyedt gyávasága, cselszöv eunuchok kárhozatos befolyása közt egyedül az alán Aétius, a catalauni hs kara tartogatott némileg össze, hogy egészen romokba ne omoljon. Az els felvonás els scénája fényes teremet mutat a caesari palotában, nagyszer erkölcstelenség s pazar

—

Valentinián feslett élete, ki dobzódás barlangjában. vendégeit «czimboráknak» szólítja a senátorok során udvari majmai egészségére ürít poharakat, a birodalom végveszélyét jelent hírek közt kedves heréitét s kerítjct senátorrá nevezi leányát. Piacidiát az általa gylölt Gaudentnek, a félt s rettegett Aetius fiának karjaiba ;

;

veti martalékul stb. Aetius büszke hatalma a nyomorú sereg közt, s a jelenlev senátorok és udvaronczok

* "Keg^encz, szomorújáték St felvonásban, 1841. T^iadta Heckeuasl Gusztáv, n.

Pest,

40

kf-

e.

p.

irta

gróf Telek* Lásztó.

8-rét, t^i lap.

Ara

1

frt

;

"Drámahirálatok-

J>

—

szolgaisága mesteri vonásokkal van festve. Híre jön a fenyeget háborúnak s Aétius, az egyedül bajnok ennyi közt, a birodalmat menteni távozik. caesar s

A

vendégei kobozni ülnek.

— A jelenlev senátorok közt

legkitnbb alak s lelkület Petronius Maximus ennek szép neje, Júlia, van a buja caesar, és kerít eunuchja, Heracles által czélba véve, s a terv úgy intézve, hogy a Caesar, hamis köbbel játszván, elnyerje Maximus minden aranyát s ujján lev jegygyrjét; mely gyr, Júliának megmutattatván, az erényes n, mintegy férje hivására, a cassari palotába csalassék és feláldoztassék. bortól neki hevült Maximus minden pénzét elvesztvén, rá hagyja magát beszéltetni, hogy gyrjét zálogképen feltegye; a cassar elnyeri, Heracles sietve ;

—A

n

azzal Júliához, s a férje gyrjének látására, eljön a cassari palotába. Második scénában a felhevült,

megy

dühödésig féltékeny Maximust lakába látjuk lépni tól,

Palladiustól megtudja,

hogy neje

;

fiá-

az éjen eltávozott.

Kínja egész rültsége ragadja meg, midn Júlia visszatántorog s keser szemrehányások közt elbeszéli, hogy a cazsari palotában volt. Megtudván, hogy férje csak hibás, nem bnös, megnyugszik a történeten s vallja,

hogy

a gyáva Caesarnak ellent tudott állani ; de a dühre lobbant, féltékeny, elszörnyedt férj, ki elbb magát s nejét gyilkolni akará, most még szörnyebbeker kohol meg akarja mutatni, ((mint lehet embernek élni gyilkolva s mint válhatik gyámoltalan polgár véribl habzó tenger, mely egy hatalmas fejedelmet biralmastól elborít.* Feldúlt lelki állapotát rendít szavakaTeremts embert, fúj kal festi a költ a 29-ik lapon belé utálatot lélek helyett, ez utálaton kivl ne adj neki semmi birtokot: az én vagyok! Küldj bakót, gyötörtess vele egy szerencsétlent, mig vonaglik, hadd meghalni, kínját pedig fogd el ügyesen, nehogy valami kép elrepüljön az élettel; adj e kínnak értelmet, testet,

önmagát,

—

:

—

terveket forralni s végrehajtani, azután bocsásd szabaaz én vagyok !» stb. S játékot akar tartani egész don Róma, az egész gylölt emberiség rovására, melyet :

—

Dramaturgiai Lapok-

7*

borzasztó meseként regéljen e] a maradék hosszú viharos estéken; romba dönteni egy fejedelem egész idszakát, hatalmával, dicsével, szóval nagyszer boszút perez óta elkezd küzdeni, csalni, tenni, állani borzasztó álarczásdit játszani ! Elj Sidon egyptusi mérjós, Caesar és Heracles eszköze, s meg akarja gezni ; de Maximus rajta kapja s irott bizonyítványt adatván vele magáról, hogy gyilkolni akart, rabjává !

:

— Se

—

t

teszi.

Második felvonásban

:

Palladius

(Maximus

dia kedvesénél, a caesar leányánál van

ben,

—

nye

által

az

na) Piaciudvari kert-

Gaudent, Aétius fia, a leány kitzött vlegés Boethhez, az rség fnökéhez, Aétius barátjához, vitetik, ki a szabad polgárt fogva tartja. Ebbl alkalmat vesz Maximus cseleit szni, az elméket forrongásba hozni, caesart s a hatalmas Aétiust összeveszteni, s magának befolyásra, egész a trónig, utat nyitni, hol rá teljes boszú vár. Három udvaroncz, kik tréfából összeesküdtek csesar ellen, s e szándékot Maximusnak fölfedezvén, rabjai lnek, segédei Aétius megbuktatására, s ezekre bizza, hogy a vezér leveleit elfogják. Sidon bvös, most Maximus embere, a babonás caesar elébe oly képeket tüntet, melyek Maximus érdekében vannak kieszmélve, mintha Aétius tróns

elfogatik,

—

járól

lerántaná

s Maximus mentené meg; s ez Maximushoz neveli. Elköveti

—

által

ezután Maximus a legrettenetesbet, a minden olvasóra vérfagylaló borzadással ható tettet, hogy caesar kegyenczévé lehessen. Nejét, titkos utón elrejtett szobákba a buja caesar karjaiba vezeti, azt hitetvén el vele, hogy ott lappangó boldogságban akar vele élni s a világ caesar bizalmát

gúnya ell

A

n

tiszta, nemes, feláldozott elrejteni. kétségbeesve rogy le s caesar martaléka lesz. Maximus dühét rejtve rohan el, s magával viszi gylöletünket. Harmadik felvonásban tovább szövetik a nagyszer Caesar felingereltetik Aétius és boszú véres fonala. baráti ellen, Boéth, az rsereg feje, nem akarja Palladiust, Maximus fiát szabadon bocsátani, s az ezt pa-

—

;

Drámabirátatok-

73

rancsoló Caesarnak engedelmeskedni. Caesar dühösködik ; pengetni kezdik Aétius megöletésének szükségét Maximus, ki már a caesar egész bizalmát birja, éles megjegyzésekkel izgatja ezt, rágalmazza, vádolja a ve-

annak elfogott leveleit, melyekben tiszteletlen vannak caesar ellen, elmutatván, Aétius halála elvégeztetik. Most a boszúló férj ismét tovább megy kiszámolt rémes útján caesar nejét, Eudoxiát, egy erényes nt, ki hajdan iránta vonzalommal viseltezért, s

kifejezések

;

tett,

szerelmes karjaiba ragadja, elcsábítja, hogy rajta

korlátlanul uralkodhassék s ez

t befolyásával segítse. —

Aétius a nép örömriadási közt megérkezik a caesári palotába s orgyilkosán megöletik. világ most Maximusé, hogy azt sarkaiból kiforgassa. Negyedik felvonásban Maximust patríciusnak Aétius

—A

helyében

s

mindenhatónak

látjuk

a

hint

gatja a birodalmat vészmagot

Caesarnál

kezeivel

;

;

igazkerít

Caesarnak ágyasokat. Az adó igen nagy, a nép zúg, a senátus ingerelve van, s hatvan udvari tányérnyaló neveztetik senátorrá a tisztes körbe, szavazatával egyensúlyt

tartani.

Orestest

s

—

Maximus tovább fzi

Virgilt, Aétius hajdani

zúgó néptömeg közé küldi, hogy maga juthasson trónra. a

óriási

azt caesar ellen

—

tervét,

barátit lekötelezi s lázítni,

A

lázadás kitör félben van; Palladius kéri atyját, hogy befolyásával segítsen a szenved haza állapotján ; de a kegyencz kineveti. Palladius, atyjáról lemondva, elrohan caesar kedvelt ágyasához, kit csak hírébl ismer, hogy az által birja jobb útra caesart. Ott, az ágyasok lakában, saját elvesztett s keresett mostoha anyját, Júliát, s háza beelcsületének bnfoltját találja. nemes feláldozott

A

titkolja,

hogy Maximus mindennek szerzje,

n

s Palla-

mérget kér és nyer. Ötödik felvonásban a lázadás kitört, a palota ostromoltatik. Az elhagyott, reszket caesart éles gúnyja, dühös boszúja körmei közé ragadja a czélra jutott Maximus, s vad örömmel, lélekrázó szemrehányások közt, miután nejével Eudoxiával, megátkoztatá, azon perczben

diustól

Dramaturgiai Lapok-

74

meg,

—

midn

kétségbeesve imádkozni akar. többé, teste a ncp közé kivettetik; Maximus caesar ln s Eudoxia cazsarné, neki ágyasa. Most bevégezve a rémes munka ; Maximus Júliához rohan, t, szenvedései után, felmagasztalni, keblére s trónjára emelni. De rosszul számolt; Júlia mérget vett s meghal. penép éljeneket riadoz az új Caesarnak, dig kétségbeesve kiált fel: JVe gúnyolj, T^ótna ! És tisztán áll elttünk a darab morálja (chogy nem szabad vakmer kezekkel a sors kerekébe kapni, gyönge embernek isteni ervel, a gondviselést megelzve, ködni akarni I» Egy nagy tehetségekkel felruházott, szenvedélyes ember lesz szemeink eltt ördöggé, Isgyilkolja

Valentinián

nem

él

A

—

:

m-

minden hatalmak ellen vad küzdésre kél végre a pálya végén, ön épüle.e óriási romjai alatt,

ten, sors s s

elzúzatik

;

1

Látszik e vázlatból az eszme nagyszersége, mely költnket melegíté óriási képét adja a zsarnoki kénynek, s az által felingerelt boszúnak; a szenvedélyek dühének s emberi számolás semmiségének az örök sors ellenében, de nem látjuk e vázlatban azon gazdag ert, képdús eladást, mely a mvet végiglen érdekessé, s a költnek félreismerhetlen hivatását kétségkívül teszi. tárgy gazdag és termékeny ; a cselekvésben teljes egység van, semmi idétlen s helytelen befolyás által nem zavarva; de a bonyolításban hiányzik azon egyszerség s tisztaság, mely olvasónak s néznek oly jól esik ; a bonyolt szálak igen is számosak és keresztülkasul szttek. gazdálkodás törvényeire kevés figyelem, s innét a oly hoszú, hogy törlések nélkül alig :

—

—A

—A

m

lenne eladható a felosztás nem egészen helyes, és ez a hatásnak bizonyosan ártani fog. A senátorok s udvaronczok jelenéseinek jó része vagy egészen kihagyható, vagy legalább rövidítend volna; a felvonásoknak a cselekvény befejezett egyes részeivel, megannyi nyugpontokkal kellene végzdni, a mi p. o. már az els felvonásban sem történik, hol a Sidonnali jelenés már a boszú okát adó cselekvényen túl, s a tervbe vett. ;

— "Drdmabirálatok.

75

—

Ha Szigligetit arra kiszámolt boszúm körébe esik. figyelmeztetek birálói, hogy mig egy részrl teljesen ura lett a dráma küls tökélyeinek, más részrl annak belsejére, a mvek psychologiai részére, több gondot kellene fordítani a J^egyencz költjének épen az ellena lelki állapotok igen jeles, kezt lehetne mondani, természetes, gyakran egy pár vonással felülmulhatlanul eltalált festései által igen gazdaggá tudta tenni szomorújátéka bels becsét, de mig figyelmét eme nehezebb s nemesb részre fordítá, mellzni látszik a gazdaságos összeállításra s hatályos külsre szükséges gondot, s így :

ö

sok érdem költeményben nincs meg azon tökély, melyet csak a külsségnek s belsségnek teljes összHa ennyi bels becshangja által közelíthetni meg. csel, psychologiai tartalommal s ily nemes drámai nyelvvel (melyet azonban némely helyeken túlságos tömöttség tesz az olvasóra nézve terhelvé) cselekvény s helyzetek igazán drámai elrendelésének, vezetésének s kifejtésének mesterségét köti össze a 1{egyencz literatúránk egyik büszkesége lesz, s Dumas T^aligulá']?. mellett fog említtetni. S a drámai költészetben oly szegény ifjoncz hazai literatura méltán várja az avatottságnak annyi jeleit bizonyító új drámakölttl, hogy ezután mvében az elrendezésre s gazdálkodásra több figyelmet fordít, st talán mvén is, melyet eladatni óhajtva várunk, a czélszer módosításokat megteszi ; mert nem az alapeszmében, az anyagban, egyedül csak a ruha szabásában, a részek elosztásában fekszik az ok, ha a érdemlett méltánylással nem fogadtatnék a közönség azon gondolkodó részétl, mely az uralkodó operakórság alatt még egészen el nem puhulva, egészséges Mint tud a költ drámákat szerelemmel tud ölelni, lelki állapotokat drámailag festeni, szolgáljon például az els felvonás második scénájának azon része, midn Maximus megtudja, hogy neje a cazsárnál volt (2229. lap) s az egész ötödik felvonás. A characterek egyenként hivek. Valentinián cxsar, a gyávult rómaiak serege, Aetius büszke önérzete, a a

—

:

m

—

Dramaturgiai Lapok

y6

nemes

ifjú

Palladius, több-kevesebb vonással mesterjleg

A

hse

azonban Maximus: erre forgondját. Jeles tehetségek, lángoló szenvedély, mélyen ható ész által érdekes hs, ki, ha boszúja nagy munkáját oly léleklázasztó eszközök nél-

festetnek. dítá

a

darab

költ fbb

kül viszi végbe, milyen p. o. Júlia feláldozása, elcsábítása, magas érdeke mellett nem fog

Eudoxia bennünk

maga iránt. De, legalább referensez utálat Maximus, a iránt, oly nagy fokra hágott, hogy Valentinián gyáva bnei iránt gyöngíté benne a gylöletet, midn ezt, nyomorú és eszméletlen sülyedtségében sajnálá inkább ; ellenben azon eltapodója, összedulója ellen minden szentnek, hideg gylöletet érzett, ki féltése boszújának, kiszámított terv szerint, folyvásti hideg, önmegtagadó tettetéssel, áldoz fel hazát, erényt, ártatlan nket, becsületet! Ezen tettek a féltékenység s abból eredt boszúvágy által alig vannak elég ersen motiválva. Korántsem akarok utálatot gerjeszteni

hs

nél,

—

—

azonban azon lúdmáj szív iskolával szavazni, mely a tragédiát csupán jó, szelid emberekbl akarná alkotni, tudom, hogy lehet a tragédia hse gonosz is, csak valami fényes és érdekes tulajdonnal birjon, valamely hatalmas s magában nem gonosz szenvedélytl ragadtassék ; de ezen gázolást minden szenten keresztül, s nem a szenvedély els hevében, hanem hideg, józan számolással követve s végrehajtva, ezen feláldozását, cazsari ágyassá aljasítását egy ártatlan, erényes, nemes nnek, épen annak, kiért az egész boszú keletkezett, s épen akkor, midn a féltékeny dühöncz maga volt a történteknek nem bnös, de hibás szerz oka, s akkor, midn az nem épen szükséges, hanem csak egyik segédeszköz a boszú czéljának sikeres elérésére stb., nem hiszem az emberi természet közönséges törvényei szerint igazolhatónak. S ha ez áll ily vétségen az örök természet ellen nagyon kicsit enyhíthet a kor szelleme, melyben a történet esik, s a keresztény vallás szent tüzén meg nem tisztult pogány eszmék és szokások befolyása. Ezen utálat, melyet ref. a hs iránt nem érezni

—

:

Drdmabirdlatok-

77

—

nem tudott, nagyon csökkenté az az iránti részvétet. Az ártatlan nemes JuIia semmi hiba által meg nem érdemlett szenvedései, melyekért neki költi igazság nem szolgáltatik, fájdalmasan bántók.

A

dialóg igen jó

:

a társalkodási

beszéd hív másolata,

kivévén azon helyeket, hol magasb szenvedély ömledenyelv erteljes, itt-ott egy kis dagály, vagy zésc van. inkább túlságos tömöttség. Némely különködéseit és hibáit nyelvben és Írásmódban, nehogy azokat javalni láttassunk, ki kell jegyeznünk. Metyt, férji, sulytani, melyet, férjet, sújtani helyett, igen nehezítik a kimondást, és 3em nyelvtan, sem szokás által nem igazolhatók. T^ebltn, kezin, (keblén, kezén), mik szinte gyakran, csaknem mindenütt elfordulnak, általánosan be nem vehetk. Ta«Ezenlálni germanismusokat is, milyenek a 36. lapon nel megismerem és bizonyítom, hogy én egy gonosztev vag^'ok». Vannak továbbá grammatikai hibák: lakhatsz (lakhatol), elkövelkezend (elkövetkezendik) ; coh hogy sohasem (se) értem volna e napot)) 76. lapon. Igen keresett ez is fohászim áll által helyett, 59. lapon római nevek kurtításában ref. némi stb. számtalan. mértéket szeretne tartatni. Ha Aétius Aétnek, Petronius Maximus: Petron Maximnak irathatik, miért nem szép zengés, gyönyör római Caj-nak. Cajus nevek ez által képtelenül eltörpülnek, s fáj azokat így elcsúfítva kimondani. Ily törpült nevek már jelentik az ötödik századi Róma törpült szellemét, s ha szerz ezt akará az anglizált nevekkel jelenteni, ám legyen. Egyre-másra véve gróf Teleki László ezen els drámai mvének erényeit s hiányait, nem lehet szintén a dránem örvendeni a literatura ily nyereségének. mai mezn új s eredeti pályát tört cselekvény-gazdagságban, egyes lelkiállapotok festésében s az egésznek irányában magáévá tette az új franczia iskola érdemét,

A

:

—A :

:

—A

:

O

;

de meg

még

attól tanulnia a czélszer elosztást, rizkedni azon szörnyekben gyönyörköd tulságoktól, milyenektl Maximus characterét tisztának mondani nem lehet.

kell

gazdálkodást,

s

Jll.

RÉSZ.

JÁTÉKSZÍNI KRÓNIKA. 1.

Pest, aug. 27. 1837. Ha valaha kétkedénk a színház felépülésén, sokkal inkább lehetett kétleni annak

aug. 22-dikéni megnyitását.

kák két fell,

Mészgödrök, homokbucz-

elül vakolatlan tornácz,

egyenetlen, félig

benn asztalos, lakatos, színész, muzsikus egy rakáson; amazok csak alig tartóztatható fúróikkal és kalapácsaikkal, emezek papiros tekercseikkel próbán, mintegy a hely bírásáért vetekedve, mindnyájan sür-re jár, s alig get, halaszthatlan munkában, az óra fél nap hátra, hogy a legels pesti magyar színház megnyittassék. Eljött az id, s a színház, mintegy a

rakott

út,

J

1

A

mvesek átenlehetetlenség daczára megnyittatott. gedek egy idre a színház belsejét egy igen szép számú közönségnek s a színészek és hangászok felsbb mveinek. Fentartjuk magunknak a színt oly szép, mint kellemes és tágas színházról, jeles ermveirl, diszítményeirl egy különös czikkelyben, annak idejében szólanunk ; most csak azt érintjük, hogy az a bal jövendölések ellenére, rakott soraival rendületlen kiállotta az els nap

súlyát.

A

közönség egy szemnek látszott, egészen a látás gyönyöreibe merülve. Eljátszattak Jlrpád ébredése, eljáték Vörösmartytól, s egy magyar táncz után "Belizár :

szomorújáték, Schenk után, Kiss Jánostól. Az ifjonczok táncza jól betanult, pontos és kellemes volt. Az ismeretes Szlsy ervel és könnységgel járta

;;

Jdlékszíni krónika,

iS^y.

y^

tánczosnjével magyarját, s mi e tánczot különösen elttünk ajánlja, az, hogy kevesebb lábficzamító feszelgést láttunk benne, mint egy id óta a színi magyar tánczokban divatos. A magyar tánczot könnység mellett méltóság és energia bélyegzi, s ha különös szelíd bájjal nem ajánlkozik is mint a lengyel, de nem bájtalan, ha csak erltetett s szint oly természetlen mint dísztelen ugrásokkal vagy feszelgésekkel azzá nem tétetik. Az efféle mesterségesebb s nehéz kivitel mozgásokat a magyar tánczban legfölebb pillanatilag megmutatni szabad, s ezt is csak úgy, ha hozzá illenek de semmi esetre nem dologgá tenni. Mi a darabok eladását illeti, ki kívánna most szigorú bírálatot adni ? Általában megjegyezhet, hogy a színészet mostan fellépett tagjaitól minden hibák és el a

f

tévedéseik mellett is, igen sok kellemes estvéket várhatunk, ha id és szorgalom kiegyenlítendík, a mi még darabos. Azonban tán nem lesz érdektelen, némít áltahibái most halánosan megjegyezni. Színészeink két mis pathosz és prózaiság: a két széls vonal, hova ellenkez irányban tévedhetni ; de már ezen hibák tanulásra mutatnak, s arra, hogy a régi zrvilágból ki kezdünk fejleni, hogy a szárazok el kezdenek válni a vizektl, s ez biztos reményt nyújt, hogy nem sokára egy új világ nyílik meg elttünk, melyben a mvészi természet épen oly távol leend a míndennapíságtól,

f

mint a valótlanig csapongó túlzásoktól. Itt lev színészeink arról dicséretesek, hogy örömest tanulnak, s a jó szándékú észrevételeket még akkor is szívesen fogadják, ha nem kedvezk. Miért is rólok

egész nyíltsággal akarunk szólani.

Lendvayt bokban,

s

könny fesztelen

játéka,

darabélyegzi k. indulatokat, mint pl. ha-

Komoly darabokban ersebb

társalkodásí

kivált

otthonisága

ragot, boszút, hathatósan fejez ki

a

;

színen

de tragikai mélység

szelídebb érzelmek benssége még hibáznak eladásiban. Egressy játékának különös érthetsége által kitn s a

Dramaturgiai "Lapok-

8o

nem ritkán halljuk megpendülni azon hangnak húrját, melyen az érzelem s szenvedély beszélnek de a mit többek között figyelmébe kell ajánlanunk,

játékában ;

a

(midn

fájdalom

kín s

meg, van,

nem s

ezen

mely

nem mindenkor a szomorgás hangjain szólal a fájdalomnak néha valami nemessége egy nyomorodottnak, betegnek vagy ezt kell kifejezni)

mindenkor

is

fölül

által pl.

a

koldusnak panaszlása módjától különbözik. Mindent a maga helyén! S ez természetesen nem oly könny dolog

;

de Egressynek szorgalmát

s tehetségeit

nem

ha-

ladja fölül.

Megyeri legtöbb oldalú színészünk. Lombai- s Kardostól kezdve a legutolsó részeges inasig s tót mesterlegényig a komikumban jelesek, s nagy részt mesterieknek mondhatni eladásait, a komoly színmüvekben szinte sok jeles szerepet bir dalai

vannak

:

pát értünk) a bázni látszik,

;

de

itt

már gyengébb

ol-

nem elég méltóság (t. nem feszes pomhsi szerepekben s a mi még inkább hii.

a szelídebb érzések kifejezését, az érzékenyülés valódi hangjait csak ritkán találjuk

elfel

játékaiban.

Miért Belizár nem

látszik

azon szerepnek, melyben

ereje szerint ragyoghatna.

Barthát a természet tragikai színésznek alkotta, noha szenvedés, fájvígjátékban is sok jó szerepe van. dalom alig találhat szívbl szakadóbb, megrázóbb hangokat, s e tehetséget kincsnek kellene tartani, e férfias hangot mívelni s változatossá tenni. Kellene? úgy hisz-

A

a

szük, fogja.

Lendvayné a közönség kedvencze s tle alig lehet egyebet kívánni, mint mi már sokszor kívántatott: a szavak tisztább kiejtését, az érthetbb játékot; s e részben, úgy látszik, már is haladás van téve. Csak még egy rövid megjegyzést: az indulat s érzés kitörése nem mindig a leghatóbb, ha legzajosabb, s ennek is az egész játékkal

harmóniában

kell lennie.

Szentpéteryt hsi szerepekben szava hagyja el, s ez felette sajnálatos, mert sok oldalú ügyessége mellett

Jdtéksx{ni krónika.

iS^y.

8i

hsi szerepeinek ó is igen használható volna megbírja adni a tragikaj méltóságot. Még csak Laborfalvy Rózáról néhány szót. Antónia szerepében alig fogott szigorúbb Ítélket kielégíteni a szótagok kellemetlen nyújtása, éneklése a mélyebb érzés helyeken visszataszítók; de játékában élet, érzés kezd kifejleni, melyet örömmel üdvözlünk. Többet s többi színészeinkrl másszor. azokban

:

;

Mi a választott színmvet (Belizárt) illeti, az pompája s fényes dictiója által hatna leginkább; de magyar fordításban igen sok hibázik ez utóbbinak erejébl és bájaiból, mi is egyik oka, hogy színészeink magokat benne jobban ki nem tüntethetek. A közönség olyan volt, milyet várni lehete kíméletes, komoly s minden tiszteletre méltó, tiszta hazafi :

örömében egészen elmerült; s ki e hangulatot nem ismeri, hidegnek mondhatná zajtalanságaért. De e zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy magát^becsül népnek

méltósáfi^a volt. ]].

Aug.

E

tól.

23.

4 felv. Kisfaludy Károlyszerepei többször adattak Budán

Csalódások, vígj.

vigjátéknak

f

csaknem ugyanazok által, kik ma is játszottak. Megyeri Lombait, Szentpétery Mokányt jelesen adák, igen sok elevenséggel s mulattatólag, Kényesyt Szerdahelyi. Az egész játékot pontosan s szorgalommal adottnak mondhatni. Csupán egy pár apró észrevételünk Mokány szerepére. Mokány ölelgetéseiben több színi illedelmet óhajtanánk látni. Neki ki kell tüntetni azon gonosz szándékát, hogy minden csinos nt derékon csípjen de az üldözött szépnek jókori visszavonulása által távol kell tartania, s elég, ha az öleléshez csak egyszer juthat is (midn Lina segélyt kiált). Továbbá, midn bejöttében a kirohanó Kényesyvel összeütközik, ki kell várni a közönség zaját (ha zaj van, mint rendszerint ez összeütközésnél lenni szokott), hogy Kényesy bocsánatkérésére elmondhassa: (.(.dejszeni engem ugyan is

;

Vörösmaity munkái. VI.

ó

82

"Dramaturgiai "Lapok-

egy könnyen

nem

is

ki

kirohanni,

után mondani

nem mozdítí), valamint Kényesynek hanem visszapattanni s csak a zaj

el következéseit.

— Hubenaynét elször

láttuk fellépni (Lidi szerepében). Fiatalsága, csinos külseje, tiszta hangja sok szépet Ígérnek de játéka s különösen járása még igen bátortalan és sok gyakorlatot ;

kivan. 111.

Aug. 24. Griseldis, dráma 5 felv. Kaim után Fáncsy. Egy azon darabok közül, melyekben a hatás igen drágán, a szív marczonglásain vásároltatik meg. Griseldis egy szénéget leánya, a legjobb, legengedelmesebb n, az egész darabon végig ártatlanul gyötörtetik. Legelször is egyetlen gyermekét ragadják el ura megegyezésével a király parancsából, utóbb ura házából eltaszíttatik oly szegényen mint jött, s hog}' még nyomorúbb legyen, otthon atyja átkai fogadják. Utóbb férje elrejti, s j, magát halálra üldözöttnek tettetvén. A készebb meghalni, hogy sem rejtekét kivallja. S midn mind ezt kitürte, kisül, hogy mind ez csak játék volt,

n

fogadás, a királyné és a jó Percival (férje) közt, ki azt (a királynét) durva hevében megbánta s készebb vala és szép nejét a legszívszakasztóbb próbára kitenni, melylyel annak szerelmét, hségét s engedelmességét kellé bebizonyítania, csakhogy neki megbántó szavait visszavonni ne kelljen, s mert ha nyerendene, a királyné térdepelni fogna az elkínzott n, vagyis inkább Percival büszkesége eltt. De a méltatlanul játékra tett szíve bezáródik a kevély férj eltt, s Percival épen mi-

h

n

—

kor diadalmát ülné, büntetve van. S ez igen jó fordulat, s szükséges, hogy a néz valamennyire kiengeszteltessék. S általában azt lehet mondani, hogy az iró ezen kényes tárgygyal oly csinyján bánt, azt oly jól fzte és rendezte el, s oly drámailag dolgozta ki, hogy a

mondott alaphiba nélkül igen jeles drámának lehetne Azonban a közönségnek így is kedvelt darabja,

tartani. s

hatása jó eladással kimaradhatatlan.

Játékszíni krónika,

iS^y.

83

Még

a mit Griseldis characterérl megrónunk kell, hogy jósága fell igen egyoldalúlag ajánltatik;

az,

mert leány,

—

ki

apját férje által elkergetni hagyja, anya,

ki egyetlen gyermekét, ismét férje megegyezésével, legalább minden ellenállás nélkül elragadtatni tudja, s mégis férjéhez csaknem imádó szerelemmel viseltetik, ha szeretnek mondathatik is, de alig jó asszonynak ; s ha ezen hibái fényesebben állíttatnának ki, ha nem látszanának erények gyanánt ránk tolatni talán jobban kibékülnénk szenvedéseivel, tán méltó büntetéseknek tarthatnók azokat. költ ezen vonások szerint sejteni látszott a hibát; de nem volt elég figyelmes

h

:

A

vagy ers azt elhárítani. Az eladást egészben sikerültnek mondhatnók, ha a játék érthetsége hozzá járult volna; de színészeink valami különös módjára tévedtek a szókimondásnak, mely zajt üt, és elhangzik inkább, mint érthet. A színházat tán nem okolhatjuk mert miért érteni meg Megyerit, Barthát, Egressyt, nagy részt Laborfalvy Rózát, Udvarhelyit, ha halkan beszélnek is? Erre színészeinknek igen kellene ügyelniök mert mit használ a legfelségesebb játék is, ha a közönség csak félig med;

;

dig

érti.

A

jelen eladásban Lendvaynét (Griseldis) és Megyerit (az öreg szénéget) tarthatjuk az este hseinek, mindkett szerepének megfelelleg, sok kifejezéssel s

való érzéssel játszott. Lendvayné mind mozdulataival, mind szívreható hangjaival igézvén hallgatóit. Megyeri játékának kimért, de azért nem kevésbbé ható egysze-

rségével.

Lendvay (Percival) mindketttl

nem erhiány, hanem

jóval hátra maradt,

Beszédeiben toldások és hibák, mozgásaiban falrontó vonaglás alig hagyának azon színészre ismernünk, ki a J^orona és Vérpadban pontosság mellett oly sok ert tuda kifejezni a túlzásai

miatt.

budai színpadon. Megjegyezzük különösen, hogy az indulat kitöréseinek,

némi harmóniában

mind

kell

a mellett, lenni a többi

hogy váratlanok, játékkal,

s

c*

csak

Dramaturgia: Lapok.

84

rgen ritka esetben engedhet, hogy a pillanat hatalma egy épen oly megzavaró mint rendít kiáltásra ragadja a színészt. Az egész játéknak ezen egysége s összhangja jobb színészeinknek általában igen ajánlható, ellentétben az egyhangúsággal, melyet ez által kerülni akarni látszanak.

Laborfalvy örvendetesen lepett játékával.

A

meg

hangreszkettetés, szónyujtás

biztos s helyes ma nem zava-

rák eladását. Szorgalma s hajlamai, ha így halad, szép helyet víhatnak a színészi pályán. többi apró szerepekrl nincs mit mondanunk, csupán Lászlót, egy újonnan nyert fiatal színészünket említjük, ki eddig csak kisebb szerepekben lépett fel. Testtartása s mozgásai igen színiek ; de hangjában, ha erlteti, valami bántó rikoltás, vagy rekedtség s szavalásában bizonyos hangemelés, éneklés van, miktl rizkednie

A

kell.

Végezetre, el nem hallgathatunk egy nyelvhibát, mely színészek szájában igen bántó Szerelem a szeretk érzése; minden egyéb rokonérzet: (atyai, fiúi, baráti) szerelet. S színészeink mindkettt fonákul használják, s ezen új, s mondhatjuk, igen rossz divatot most kellett föívenniök mert eddig effélét tlök nem igen halot:

;

tunk.

A

közönség szép számmal

volt,

nem

annyi, mennyit

színházba, ily játszóknál, a megnyitásnak harmad napján, s vásár elején lehete várni, de elég számos, hogy a játszókat el ne szomorítsa.

ily

lY.

Aug.

25.

Pajzán

ifjú,

vigjáték 3 felv.

Kotzebue

után.

Színészeink e darabot rendszerint igen jól adják. Lendvay a pajzán ifjú átalakodásaihoz hiven, élénken s nagy könnységgel Megyeri (invalidus), Bartha (Bivalfi), Lendvayné (szobalány), mindenik szerepének tökéletesen megfelelleg (ha Bivalfi némi tulságait kiveszszük). darab mint Kotzebue vigjátékai, rendesen elmés, mu;

A

;

Jdtékszini krónika.

íattató

;

de

segíthetni. el

iS^y.

85

tele sikamlós helyekkel, miken, fájdalom, alig

Azonban némely

kifejezéseket, p. o. (cvigye az ördög asszonyságodat leányostúb szelídíteni kel-

lene, talán így

:

vigye tatár vagy

manó nagyságodat

le-

ányostul.

Aug.

26.

Szapáry Péter, szinjáték 5

Birchpfei-

felv.,

Drámai szegénységünkön szánakozva idegen kéz ajándékoza meg bennünket e magyar történeti tárgy kidolgozásával. Alig mondhatjuk ki, mennyire nincs köszönet benne. Üres, felületes characterek, pityerg és ordító nép zi egymást a fer munkája, fordította Komlósi.

színpadon keresztül, hol a magyart régi nyersebb erejében látni óhajtottuk. Szapáry Péter és Zrinyi ebben megegyezk, csak hogy amabban több drámai élet, és actio, ebben több költi elem, s fényesebb dictio van de mindkett egyaránt gyöíri az értt s egyszersmind elszomorít. Részemrl óhajtanám, inkább ne látnók hseinket színpadon, mint ilyen idegen rongyokkal megaggatva, s várnók el azon szerencsésebb idt, melyben hazai drámairóink a kor s nemzetiség szellemétl mélyebben meghatva, történeteinkhez illbb színmveket adnak.

Alig merjük óhajtani, hogy színészeink az

ily daraannyit tesz, mint rosszul, s csak tehetségeket rontanák meg. Azonban mind Zrínyinek, mind Szapárynak van közönsége, s ez

bokban igen

jól

intés Íróinknak,

játszanak,

itt

hogy magyar

tárgyak kidolgozása

nem

a

jól

történeti,

s

kivált

hsi

volna háládatlan munka.

VI.

Aug.

27.

Árpád

ébredése,

harmadszor,

s

utána

"Fiatal

házasok, eredeti vígjáték Csatótól. Árpád szerepében volt, most Megyeri lépett fel. Játékában méltóság s s ha ehhez még egy kevéssel több érzés járul, eladá-

er

sát tökéletesnek

mondhatni. Különösen megjegyezzük,

"Dramaturgiai Lapok.

86

tán csalódom? nem vagyok hazámban ?» több mint puszta kétkedés, ennek mélyebb jelentése van miért is sem csupa kandi kétkedés, sem irónia

hogy ez: ffVagy ;

hangján ejteni nem kell, hanem összehangoztatni avval, a mi következik: dVagy oh, Hadúr ne adja stb.)) mi a Egressy (költ) játékában nehéz megmondani fogyatkozás. Altalános érthetsége (nem csupán szavainak, hanem itt játékának érthetségét gondoljuk) mellett nem látszik elég ihletettnek szomorgása, emésztdése mellett kevés harag s boszankodás tnik ki, mi néha helyén állott volna s valami köznapi conversatio hangján mondatnak a legmélyebb jelentés helyek. mai eladást egyébiránt a három közöl legsikerültebbnek lehet mondani. Csató vigjátéka igazán vig, élénk; sebes, könny, elmés dialógusával s az élet meglepleg való képeivel ajánlkozó. S ez az, mi velünk a 2. s 3. felvonás lass haladását, csaknem cselekvénytelenségét feledteti ezen cselekvénytelenséget azonban inkább a külsre akarjuk érteni mert Lengéi habozásai belsleg csaknem végig fentartják a mozgást. Csupán azt az egyet óhajtanok, hogy Lengéi ne mindjárt másodnap unja meg a feleségét, ez igen bántó kevésbbé az, ha késbb történik. Az eladás általában jó s a színm elevenségének :

;

;

A

;

;

;

megfelel

volt.

VII.

Aug.

28.

1)

"Fiatal keresztanya. Irta Seribe.

totta Jakab István.

2)

Fordí-

Tündérkastély Magyarországban,

vígjáték 1 felvonásban. Az els meglehets kis vígjáték, s színészeink az effélét tökéletesen megbírják.

A

második silány

kis

darab

;

de

életet és érdeket

nyer

Déryné és Szerdahelyi játékaik által, kik Marcsa és Farkas szerepeiben mesterül játszanak. Segíti a játék hatását Szentpétery (Vámházy), ki az efféle szerepekben szinte igen helyén van. A darab ily eladás mellett még egy ideig fentarthatja magát, kivált ha Vámházy felfohászkodásainak legalább fele kíhagyatik.

J

Játékxzfní króniha,

rS^^.

87

VIU. Aug. 30. Angelo, PaJua zsarnoka- Irta Hugó Victor. Fordította Csató Pá). darab, mint tudatik, nagy színi hatású, a fordítás olyan, milyet Csató kezébl várhatni könny és sima. Csupán a sok kegyed ellen van kifogásunk. Ez a kegyed valóban kegyetlen szó.

A

:

Nem

észre

veszik-e

mint nagyságod,

íróink,

mélfóságoc^,

hogy ez szintúgy czím, németül Euer Gnaden? s

evvel akarják-e a társalkodást egyenlségi lábra állítani? kegyed megmaradhat, midn valakit czímezni akarunk, de egyenl conversatióban az ön hasonlíthat-

A

Mi az p. o. midn Lendvayné (Bragadini Katalin) a mérget megiszsza, s roskadása közben is bizonyítja ártatlanságát, férje megrögzöttségében így szól: ((Bragadini Katalin, én nem hiszek k^gyednek^, lanul jobb.

((én hiszek i^e^eí/«ej^, Katalin)). Micsoda ez egy haldokló felett? Nem jobb önnek (a mi nem czím) s még inkább neked?

ellenben Thisbe: feszes

beszéd

volna-e itt: Mi az eladást illeti, azon kivétellel, hogy az els felvonásból alig értettünk valamit, azt a jobbak közé lehetne számítani. Lendvayné hozzá szoktatott bennünket,

hogy

e szerepben

kozásunkat

ma sem

tle csak

jelest várjunk.

E

vára-

meg. Játéka való s érzelemteljes volt. De várakozásunk felett (s ezt ne vegye bántásnak a fiatal színészn) jó volt Laborfalvi (Thisbe) eladása, ki nem könny szerepének indulatjait s szen-

vedélyeit

E

mind

csalta

felfogni képes,

mind

kifejezni elég

ers

szép haladáshoz szívünkbl szerencsét kívánunk. Lendvayról (Rodolpho) senki sem mondhatja, hogy rosszul játszott; de mióta Kassáról visszatért, valami hátraesést veszünk észre eladásában, a mi, ha meggondoljuk fiatalságát, szép tehetségét, gyors és biztos haladását a budai színpadon, felette szomorító. Valami gyilkos, természetlen, magyartalan szóharapdálás, szóhabarás s elszaporázás kezd divatba jönni némely színészeinknél, hogy egy szótag sem mondatik ki Isten igazában ; s ez a hiba s az érzékenyebb helyeknek volt.

;

88

"Dramahirgiai Lapch.

hamis intonálása (hangozása) hibái fleg Lcndvaynak, ki

egyébiránt,

midn

mozdulatait

nem

túlozza,

a

leg-

délczegebb hs, a legdélibb szeret színpadon. De mit használ a leghsibb tartás s mozdulatok, ha azoknak marad, ert és életet a beszéd hatalma, mi mindig nem ad ? Ha Lendvay annyira birná a beszéd erejét, büszkeségünk lehetne a milyen jól tud állni és mozogni akármely színpadon. De erre, úgy látszik, kivált most, legkevcsbet fordít, s ez felette kár! Fáncsy Homodeit szorgalommal s részletekre nézve nem rosszul adta de az egésznek nem volt azon hatása, mely kívántatik. csupán Neki féltnek, irtózatosnak kell vala lennie, s ármányos volt. Szentpéteryr! (Angelo) sajnálva kell

f

:

ismételnünk, hogy legjelesebb játéka mellett nem elegend az ily szerepekre.

is

szava

IX. 31. J(étalaku, vígjáték 4 felvon. ^Holbein munFordította Jakab István. Mind a darab, mind az eladás jók. Egressy szokott ügyességével játszotta a kétaiakút. Említenünk kell még Megyerit (Kolber), ki még Budáról ismeretes kalapjával a közönség mulatságára ismét megjelent s csekély szerepét játéka által érdekessé tette. Megyerinek sok ily apró szerepe van,

Aug.

kája.

emel ki a semmiségbl. Színémelyeket úgyszólván, szeinknek ezt figyelmökbe kellene venni s kis alacsony szerepek felvállalásától nem iszonyodni, azokat nem érdcmök s tehetségeik alatt valóknak tartani, s különösen el nem feledni, hogy egy mesterül játszott kis szerep hasonlíthatlanul nagyobb díszére van a színésznek bármi nagy, de középszerleg, vagy rosszul adott szerepnél. Bartha több, mikor a huszárt adja (Miveltség és Termeszei) mint ha fél készülettel Zrinyit, vagy akármely hst játszik Szentpétery jobb sírásó (Molnár s gyermeke), vagy zsidó (Tudor) mint Angelo; Fáncsy jobb szerecsen (Tiesco), mint hs vagy szeret. E részben azt tartanám követendnek megkísérteni s merni ;

:

Jííféktzfni

krónika,

89

i8-^y.

legnagyobb szerepet is, de nem vonakodni a legkisebbtl; mert kiben szorgalom s tehetség van, a kicsinyt ha nem nagygyá, legalább érdekessé teheti. a

Sept.

I.

J^orona és

Vérpad.

Dráma

5 felv.

Dumas Egy

munkája, Jermann után fordította Jakab István.

minden tekintetben kimért, színi hatásra készített darab, melyben nem tudni a jó szerkezetet, helyes motivá:

lást,

meglep

helyzetek

mellett a

characterek biztos

mind ezeknek megfelel rövid gazdaságos kidolgozást bámuljuk-e inkább? Ugy látszik azonban: a darabon némi apró, de igen czéliránytalan törlések tétettek, melyeket minthogy a darab összefüggését s tartását 5 a

érthetségét rontják, ismét be különben is elég rövid lévén.

kell

tölteni,

a

színm

Az eladás iránt sok kifogásunk van. Lendvay (Ethelvood) még nem éreztette velünk annyira visszaesését, mint most. Budán ezen szerepben t, minden túlzás nélkül szólva, remekelni láttuk. Mostani játéka az elbbihez képest lelketlen s er nélküli volt. Nem akarjuk azon hibákat ismételni, melyeket róla Jlngelóban elmondottunk de azok nagyobb részint mostani szerepére is illenek. Ezen kivl némely figyelmetlen;

Midn

séget követett el. az álomitaltól aléltan, nejének egy kulcsot (a sírboltét) ad által, melyrl, mivel súgva ejtett szavaiból egy szót sem érteni, nem tudni, mire való ; késbb, midn a királyt kitör hevében megrohanja, játékának nincs azon természetessége s kifejezése, mely ezen helyeknél kívántatik ; pedig mind a sírbolti kulcs átadása, mind a király megrohanása oly dolgok, melyektl sok késbbi jelenet érthetése s hatása függ, s melyeket ez okból a közönségnek kell kitünleg tudtára adni. Általában színészeink nagy része ritkán ügyel azon pontok kiemelésére, melyeken a drirab mint sarkon fordul meg, s e hibával igen természetes hogy az érdeknek csökkeni kell. Hiba az is, hogy midn kalapját

"Dramaturgiai "Lapok-

90

a királyné szobájában hagyja, azt a berohanó királynak a pamlag melll kell elkeresnie ; azt inkább a kis asztalra vagy pamlagra kell vala csapnia annak jeléül, hogy készakarva hagyja ott, hol a királynak azt indulatja els dühében nem, de késbb okvetetlen meg kell látnia. Ezen észrevételek azonban nem akarják

készakarva

hogy Lendvay játéka teljességgel rossz, hanem hogy sokkal kevésbbé volt kielégít, mint a budai színpadon. S az ily szerepekben gondolkodó színésztl,

jelenteni,

ha

nem

haladást, legalább megállapodást méltán kíván-

hatunk.

Lendvayné (Hovard Katalin) szerepe nehezebb, mint

Midn

az álomitaltól lerogyott férjének ujjáról lehúzza a király jegygyrjét, és midn a sírbolti kulcsot a mélységbe veti, minden nagyravágyása s hiúsága látszik.

nagy bels küzdésen

mellett

is

gyr

visszavétele,

a

kell

sírboltkulcs

átmennie

;

mert a egy

elsikkasztása

embernek, s mi több, férjének életébe kerülnek. Ezen bels küzdés kijelentésére mesteri mimika kívántatik, s e hely nyomosságát Lendvayné nem látszott érteni, vagy kevés figyelmet fordíta reá. Szentpétery ellen semmi kifogás, ha szavában több er volna. Az eladottakból kitetszik, hogy észrevételeink nagyrészt apróságokra terjednek vannak azonban apróságok, némely finom fogások a színen, melyek nem értése, vagy hanyaglása darabot is. Ez volt legfbb oka a elejti a legjobb mai eladás lankadtságának is. ;

XI.

Mátyás

király "Ludason. Történeti vigj. 3 Ismét egy mulatságos estét köszönünk ezen színmnek, melyet már a budai színpadról ismerünk. Színészeinken megtetszett, hogy eredeti darabot játszanak: játékaikat szíves ügyekezet s valódi részvét a darab iránt tette érdekessé. Szabad legyen azonban

Scpt.

felv.

2.

Irta Gaal.

apró kivételeinket elmondanunk: Megyeri pápaszemet vesz fel, mi a korban, ha feltalálva volt is, alig lehete

krónika,

Jdféf>sz{rti

divatos

;

'S^y.

91

továbbá a hajlon^ás talán legkevésbbé

tulaj-

magyar köznépnek: minden tisztelgetése süvegelésben s fejének (de soha sem derekának) komoly s lassú meghajtásában áll. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek de a magyar köznépi tisztelkedésnek ez a dona

a

;

charactere.

midn

Ugyanazért,

Öklösi

s

Bagaria a

meg

akarják tisztelni, elég, ha az látszik meg rajtok: mily erejökbe kerül arra szánni egy megjegymagokat, hogy süveget emeljenek. zést a beszéd elforgatásáról, melyben színészeink gya-

királynak vélt diákot

Még

korta vétkesek s épen oly helyeken, melyeket leginkább ha rosszul ki kellene cmelniök, vagy akarnának is, redigált emiékezetök ket el nem hagyná. Ilyen volt a mostani eladásban ((ez olyan diadal, melyet Mátyás király ront elö e helyett: <(ez a legels diadal, melyet Mátyás király ront el.)) Amaz érthetetlen semmi; ez oly dolog, melyet maga helyén méltó vala meghallani, :

xn. Sept. 6. Zsebkönyv. Színjáték 3 felv. Szerzetté Kotzebue. Igen bágyadt egy darab, mint többnyire minden magában nem rossz mesének s efféle Kotzebuetól. szerkezetnek a silány, lelketlen kidolgozás épen nem de a felel meg. Szi neszeink megtevék, a mit lehetett háládatlan színm alig ln trhet. Annál nagyobb tapssal fogadtatott ^Ciirda, ki az els felvonás után egy dalt énekelt Rómeó ))-ból, s midn utána kitapsoltatott, tiszta magyar kiejtéssel rövid, de igen helyes köszönetet

A

:

((

monda. XIU. Sept. 9. "Ügyvédek- Színjáték 5 felv. Iffland munkája. Fordította joannovics Demeter. Azon darabok sorába tartozik, melyeket tartalmok érdektelen házisága s a mindennapi nyavalygások ellenére egy-két jó charactcr tart meg a színpadon. Megyeri szerepe többek közt (Rejssmann, udvari tanácsnok) olyan, hogy azt akár-

—

"Dramahirfiiai lapok.

2

mily színmvész is játszásra méltónak tarthatja. S e részben a közönség várakozásának tökéletesen meg-

noha némely avatlanok a legmeghatóbb pillanatoknál nevetésre mutattak hajlandóságot, vagy azon való örömökben, hogy a gonoszt gyötrelemben látják, vagy az összefüggés nem tudása miatt. Mindenesetre óhajtható, hogy azon idn s helyen kivli nevetés, ez a legkeserbb gúny egy komoly mnek vagy jelenetnek eladására, valamint hason esetben a taps is, lassanként ill helyeikre szoríttassanak. Mert ha sírunk, midn nevetni kellene, nevetünk, midn sírni, tapsolunk, midn pirulni kellene alig fogunk ért színésznek örömére s buzdítására lenni ; kiket még dicsérettel kell említefelelt,

:

nünk ezen eladásban Szentpétery (ácsmester). UdvarEgressy G. (tartományi tanácsnok), kik mind igen helyükön állottak; játékok való s természe:

helyi (ügyvéd),

tes volt.

XIV. felv. EleSepl. 12. IN ével ezer bajban. Vígjáték vényi fordítmánya. ki^lföldiek (elször adva.) Eredeti vigj. 1 felv. Irta Fáy András. Az els eleven kis vígjáték általában jól adatott, csupán Bárányi (b. Szenderi) helyett óhajtottunk volna mást; neki az efféle szerepek nem jól állanak. Nem látjuk benne az urat, a finomabb Komáromy (nevel) mint s magasabb kör emberét. vendég megnyeré s nem egészen érdemetlenül a közönség tetszését; de figyelmeztetjük, hogy a jóból sem jó a sok az a furcsa tipegés, mekegés, szem-elforgatás jók néha a magok helyén, de az egész játékon végig untatják a színismert. Való, hogy az ügyei színész i

A

:

egy van

sznjék meg játszani, mig a színpadon mert mihelyt megsznik, észreveszszük, mintegy

pillanatig se ;

felébredve ámulatunkból, hogy csak játszik s az a felébredés megszüntetvén a csalatást, csökkenti a hatást azonképe legyen a való életi cselekban hogy a színijáték vénynek, annak kiszámoltnak kell lennie, változatosnak ;

h

a

szerep mivolta szerint, változataiban

is

összefüggnek.

tS^y.

Jáliksííni krónika.

93

mi végre a színész játékának következetességet, a megkívántató egységet adja. Az itt mondottakból K. játékában a változatosság hibázik, s azon biztos nyugalom, melynek általában játékán uralkodnia kellene. László és Hubenayné szokni kezdenek színpadunkhoz, s eladások mindinkább élénkedik s honosodik, minek annál inkább örvendhetni, minthogy fiatalságok mellett még

hosszú pálya van elttök.

A

Thaiföldiek, €gy niost legelször adott vijjátéka Fáynak. közönség tapssal üdvözlé elmés mondatait, melyekkel gazdagon van felékesítve, megérté s méltánylá különösen a magyar életbl s körülményeinkbl

A

Fáy eladáson szorga-

merített észrevételeket s helyes ötleteket, melyek

egyéb munkáit

is

kitüntetik.

— Az

lom, ügyesség mutatkozott.

XV. Sept.

1

3.

SHbor Vajda. Eredeti szomorújáték 4

Irta Kisfaludy Károly.

mve

Nem

minden

felv.

színi hatás nélküli

a korán elhunytnak de melyet egyfel' érzelgés, másfell éktelen ádázatok undokítanak. Igazítás nélkül alig fog a színen fenmaradhatni, noha arra sok tekintetben érdemes volna. ;

XVI. Sept. 14. Jírcadiai menyasszony. Vígjáték 4 felvonásmai ban. Irta Grammerstatter, fordította Balog István,

A

ki

fbb

Lendvaynénak (Adél) köszönjük, átalakodásához híven egészen az volt, minek lennie

este

kellé

:

kellemeit

víg,

játék jól

féltékeny,

ment.

ravasz

és

csapodár.

Az

egész

Különösebb említést érdemel Szent-

pétery (b. Rendesházi) természetes egyszer játékaért, és Kovácsné. Baranyiról ismételnünk kell elbbi Ítéletünket s Komáromynak megsúgjuk, hogy rizkedjék attól, a mit modornak neveznek mert az valami untató egyformaságot ad a játéknak. ;

Dramaturgiai Lapok.

94

xvu. Szept. 18. fíaiamiák. Szomorújáték 5

fclv.

Schiller

A

mai este sok tekinmunkája. Ford. Barcsai László. színm maga hibás, a fordítás tetben tanulságos. borzasztó rossz, s az eladás, fszerepeiben, gyarló, s mindemellett a darab nem látszik elesettnek a közönség eltt voltak, s nem ritkán, számos tapsolói. De a figyelmes hallgató sokat talált nem tetszhett, sokat

A

:

—

botránkoztatót, A színm maga egy nagy elmének roppant tévedése fiatalkori m, rendkívüli ernek jeleide épen oly rendkivli botlásokkal is. A gaz Moor vel nem egyéb, mint szerencsétlen keverék Shakspeare 111. Richárdjából és a fattyú Edmundból (Lear) ; de Edmund, mint törvénytelen gyermek, megalázottnak vélve magát, ha máskép nem, az útjában állók kiirtánemcsak ravasz, fondor sával is polczra akar jutni merész is és vitéz szerencsés harczban és szerelemben, minden veszélylyel bátran szembeszálló; s Richárdban erö van, Richárd rettenetes mig Moor Ferenczet csak :

;

:

;

:

:

utálni

lehet.

Mondottuk

(1.

az Elméiéit töredékeket),

midn

egészen gonosz a drámai hs, valami bátorság, fényes tulajdonának kell lenni (milyenek nagy ész, tudomány, vitézség stb.), mely characterc setétségét némileg felderítse ; de ez a Moor Ferencz nemcsak egészen gonosz, hanem a mellett gyáva, ertlen, sem nem szeretve valódilag, sem szerettetve, úgy, hogy rajta e részben semmi szívreható sérelem nem eshetik; szóval egy egészen setét alak, melynek éjébe csak egy átrohanó villám fénye sem hat. Ennek ellenképe a pazarló, kicsapongó, de szeret és szeretett bátor, vitéz Károly. O mint minden efféle zsivány,

hogy

:

nagylelknek

és

nemesszivnek

festetik,

de e

felett

ábrándozó, a maga nemében is ((ein Bürger derer, welche kommen werden!» némi reformatión töri fejét, módot akar kitalálni, hogy a mit a sors és emberek vétenek, azt kiegyenlítse, s e végre a rablás s gyilkolás nemes mesterségére adja magát. Ezek volnának a f-

;

JdtékszM

characterek

)8^j.

95

hibái, de oly hibák, melyek lehetnek minden nagyszerség Károly és Ferencz máig oly szerepek,

azoknak

s

schilleri ész mellett

nélkül, s

krónika.

Moor

nem

melyekben magokat mvészek tüntetik

ki, s a

közönség

rémületes figyelemmel kiséri a két egymástól oly igen

különböz

testvér cselekvéseit.

a darab becse

Miért

színünkön továbbra

is

óhajtható,

is

hogy

fentartassék.

(Moor

Károly), minden elevenség nélkül mindazon egyhangúsággal, mely játékában annyira untató. Alig volt egész eladásában egykét pillanat, hol némi hangváltoztatást vehetnénk észre. O most is azt látszik hinni, hogy az egész darabot végig lehet sírni, végig kiáltozni, vagy dühödni, s hogy ekkor a játék talpraesett, holott ennél nagyobb hiba színen alig lehet mert az is, mi egyszer s másszor a

Bartha

vitte szerepét,

;

maga helyén

jól állott

volna, hibává lesz az

ismétlés s

egyhangúság miatt. Lear egy párszor sír, majd átkozódik, majd elcsendesedve íébolyodásához közelít mi lenne mindezekbl, ha örökké fájdalmas siránkozó hangon vagy ordítozással adatnának? Másik hibája Barthának, hogy szerepét ritkán tudja jól, vagy ha tudja is, nincs biztos emlékezete, m.ely ezen fölül leginkább akkor lesz hozzá htlen, midn legjobban ki akarna magáért tenni, midn játékába ert kellene öntcnie. Micsoda beszédek p. o. az ilyenek ((Megtagadom minden csép vérét testvéri véremnek)) .? De ennek legalább értelme van hanem mond gyakran s különösen mai estve is oly zagyvalékot (s e hiba több színészeinkkel közös s a rossz tanulásnak következménye), hogy ha nyomban megkérdenek, bizonyosan nem tudná mit akart mondani. A dörg szózat ilyen helyeken megcsalhatja ugyan a figyelmetlent de a vigyázó s ért boszankodik az üres hangokon. Mondottuk, hogy Barthában minden itteni színészeink kö:

:

.

.

;

:

;

zött legtöbb a tragikai elem. Játékában, a hol eltalálja,

er van, s az érzés mély és való, az er férfias de úgy látszik, nála ez csak vaktában megy jól, s a mi igen szomorú, inkább vissza-, mint elremennek érzés és

t

Dramaturgiai Lapok-

^6

mondhatjuk; mert emlékezete napról-napra gyengülni látszik s tanulásainak hanyagság vagy elbizottság határt

Mily természet elleni vétek az oly színészben, annyi képességgel bír, ki a mit tud, mind ingyen kapta az anyatermészettl, s talán le fogja járni színészi pályáját a nélkül, hogy középszerségen fölül emelkednék. Meg kell rónunk erszakoskodásaiért, midn játszó társát, mint ma Komáromyt, kíméletlenül vonszolja s rángatja ; ez talán Dupuis színpadán trhet volna, de itt nincs helyén. Komáromy ereje fölötti dolgot vállalt magára. Azon torzkép, melyet Moor Ferenczben elállított, nem az, a mit Schiller akart. Egy ily gonosznak nem elég púposnak s rútnak, örökké szemhunyorgatónak lennie ; st mi óhajtottuk volna, hogy Komáromy magát kevésbbé csinálja rúttá, legalább púpját ne fitogassa éjjeli köntöse alól, ne hunyorgasson annyit, s ha sunnyogva természetes is járnia, de legalább a lehetségig egyenesedjék fel kárörömében, vagy egyébkor, midn helyzete úgy kívánja. De minden óvások csekélyek egy ördögi lélek kitüntetésére ; a mondhatatlan dolgokat magának a színésznek kell szevetettek. ki

repe természetébl fölfognia s iétesítnie. Komáromy játéka egyébiránt szinte egyhangú és modrozott, mitl ha megmenekedhetik, még haszonvehet bajnoka leend a pesti színpadnak. Udvarhelyi az öreg Moorí jól adta. Az ilyen szerepek hálátlanoknak tetszenek mert a nagy közönség csak akkor veszi észre, ha rosszul adattak de épen azért becsülnünk kell a színészt, ki ily szerepekben is szorgalommal játszik, s végre, ki sok efféle szerepet jól ad, az észrevétlenül egy oly fokra

—

;

;

hol játékának minden túlzástól ment egyszertermészetessége méltánylást nyerendenek. Laborfalvi Róza (Amália) kis szerepét elég jól adá s Megyeri (Spiegelberg), Szentpétery (Schweitzer) szokot ügyes-

küzd sége

fel,

s

séggel.

megjegyezzük, hogy már nyelvnek s beszédnek színünkrl elenycöziii, mint a jeJen darabban van. Itt a VorseVégezetül

ideje lesz az

a

fordításról

ilyen

;

Játékszínt krónika.

97

'^J7-

hung —

eJrelátásnak fordíttatik, gondviselés helyett ewiges Chaos, szüntelen való zrzavarnak, örök chaos helyett, s több nem kevésbbé botránkoztatólag félreértett, vagy ügyetlenül magyarázott helyek fordulnak el. S mit kell annak érzeníe, ki e darabot az eredeti erteljes nyelvben s mvészektl látta, ha a mai elösszehasonlítja? Valóban ez sokkal nagyobb nyomósságu dolog, mint milyennek vétetik. Azon darabok közöl, melyek más nemzeteknél a színház örökös díszei, melyekben magokat jeles színészek vetekedve gyakorolják s a közönség csüggedetlen részvétele mellett kitüntetik, alig birunk egyet-kettt jó fordításban. Nincs adással

Learünk, nincs Rómeónk nem láthatjuk a Velenczei Kalmárt, Hamletnek csak árnyékát birjuk; \C^allenstein, Don Carlos, Hernanj stb. nincsenek, pedig csak ily darabokban mutatja ki magát a színész erejének teljes nagyságában, ily elmemveken gyakorolhatja magát haszonnal, s érhetik valódi mvészszé. De ha az ily ;

mvek

jó s színen

könny

feladás

is

s

haszonvehet

késedelmes

is,

fordítása

legalább

nem meg

oly kel-

az írókat bizonyos elismert álfordítására felszólítani, talában pedig a színigazgatásnak egy ügyes és szorgalmas írót fizetnie, ki az eíadandó darabok nyel-

lene

s

azt

álló

kezdeni,

becs

s

darabok

vére ügyelve, a hibásakat vagy (a

nem

eredetieket),

új fordításra

kijegyezné

vagy ha lehet, részint maga,

mások által kiegyengetné, s e mellett a legújabb, hírre kapott darabok fordításáról gondoskodnék. Mert a mit a m. akadémia fordíttat és kiad a színház számára,

részint

az magában véve mind jó, mind hasznos s annyi, minél többet az akadémiától igazsággal nem kívánhatni de mind ez nem elégséges arra, hogy egy minden tekintetben új színház bels szükségeit kielégítse. Ki e részbeni szegénységünket ismerj, nem fog ily intézkedést feleslegesnek tartani, s színészeinktl mind addig alig is lehet méltán pontos s tiszta mvészi eladást várni, míg a nyelv, melyen szólaniok kell, zagyva, tisztátalan, ;

Vöröüuarty munkái. VI.

7

Dramaturgiai "Lapok-

98

ertelen, s a kor kivánatainak nem felel.

s

míveltsége fokának

meg

X\lll. Sept. 20. Saluzzi Cotona. Dráma 5 felv. Irta Raupach. Fordította F. S. Egyike Raupach jobb szín-

—

mveinek, ment azon szí vnyomorgatásoktól, melyek egyéb komoly mveiben bántanak, s noha nagy bels gazdagsággal nem dicsekedhetik ; de jó szerkezete által színi hatása van. magyar eladásban ugyan hibázott Raupach csinos verseinek harmóniája ; de a fordítás egyéb-

A

iránt,

némi

kivétellel, jó s

haszonvehet.

Az eladás nem

egészen úgy ment, mint óhajtottuk volna. Nagy igen fásán adá kis szerepét (Roberto) s nem sugárzott át játékán a jóság, mely characterének alapját tenné; Udvarhelyi (Paolo) igen vontatva beszélt s általában a súgó nagyon fölülkei^ült a színészeken;

maga Megyeri nem

látszott tudni

szerepét (mi

nála

egyébkorhoz képest ertelen volt. Lendvaynén bágyadtság látszott; de, mint tudjuk, hir-

ritkaság)

s

játéka

mindemellett, ha az iránt több büszkeséget kell vala mutatnia, játéka helyes volt. Azonban az els jelenetre még némi megjegyzésünk van. Mikor Guido berohan, Coronának nem kell vele szembe rohanni Corona bátorsága nem abban a nevetséges vitézségben áll, hogy kísérete leveretése után egy ifjúval összecsapjon, hanem egyedül abban, hogy ijedetlenül bevárja ellenségét. Neki továbbá az els találkozáskor nem kell oly közel állnia Guidóhoz, azt viszonyuk s akkori helyzetök tiltja, s csupán akkor közelítnie valamennyire, midn hozzá kihívó, büszke szókat intéz. Általában színészeinknek, kivált midn többen vannak egyszerre színpadon, jobban kell ügyelni, hogy s micsoda irányban, rendben s távolságban álljanak egymástól. Nem mondhatni mennyire bántó, ha négyenöten rosszul csoportozva, egymásnak útját állva, 'egymást elfeledve, csa'c úgy jó szerencsére foglalják el a

telen rosszul lét következésében

els

találkozást kiveszszük, hol

:

hs

:

s

Guido

Játékszfni krónika.

színt.

Az

ha

van, híven megtartani.

el

ilyet próbálgatni kell,

i8^j.

míg

el

99 nincs találva, s

volt Lendvay játéka, ki a bátor, heves, Guido characterét tökéletesen felfogta. Mai szavalása már sokkal tisztább s helyesebb volt, s egész

Legélénkebb

elszánt

szabályosabb, mint Jlngelo- s \orona Kérpadbzn. Azonban, hogy a színészetben oly fokra hághasson, milyenre szép tehetségeinél fogva jogosítva van, neki elmulhatlanúl a beszédre kell több gondot fordítnia. Beszéde, mint mondók, folyamatos könny; de kevés vagy rossz interpunctiói, s gyakran helytelen, vagy elégtelen hangadás miatt nem eléggé érthet. Azaz mi nemcsak egyes szavakat kívánunk érteni, hanem az egészet. A játék érthetsége az alap, melyre építni

játéka sokkal és

:

kell ; csak így lehet valódi érzést és ert önteni a szerepbe, s ha Lendvay e részben magát tökéletesítendi, büszkesége lehet a magyar színháznak. De a színjátszás igen nagy s komoly feladás, itt az életet kell játszani jó s bal óráiban, s az ilyen játék felér a legkomolyabb foglalkozással is, talán elmondhatjuk minden mvészetek között a legnehezebb, miért is azt annak, ki benne nagyra akar menni, csak fél gonddal zni, annyi, mint nem érteni, vagy nem méltánylani :

Hány van annyi színjátszó mvésznek mondhatunk? Alig egy-kett!

rendeltetését.

ritka dísz elérésére

komoly törekvés

között,

E

kit

magas

s

kell.

XIX. Sept. 11. Világ divatja. Vígjáték 4 felv. Töpfer munFordította Komlósi. Els s második felvonás után mai játékHaber prágai hangmvész zongorázott. ban leggyengébb volt Hubenayné, ki alig hallhatólag kája.

—A

minden élet nélkül vitte szerepét. Élénkebb s mozgóbb Déryné játéka s azt egy tekintetre hibátlannak lehetne tartani de itt ki kell mondani (meglehet csalatkozunk), hogy Déryné eladásaiban hibázik azon komolyság, mely a legvígabb, tréfásabb szerepben is

£

volt

;

:

Dramaturgiai Lapok-

lOO

okvetetlen megkívántató, mely az altatáshoz szükséges, mely nélkül csak egy pillanatig sem feledjük, hogy minden csak játék, s nem bírjuk magunkat azok helyzetébe s érzelmeibe áttenni, kik elttünk a színen megjelennek. D. játékán valami elidegenít öntetszés fátyola vonul el örökké édesded és mézesked, valami Gurliféle ártatlanságnak elkésett visszhangjaival. De ez csak egyes véleményünk. Déryné tetszik a közönségnek és van miért ; játéka érthet, élénk, hangja cseng tisztaságú, mi benne fkép becsülend s mi játékának életet :

hogy örömmel, vagy hogy ne magyarul amore játszik. Lendvay (Vári rnagy) katona Mars és Venus

ad, az,

szól-

junk, con

szol-

délczeg, heves, féltékeny, változó. Egressy (Károly) játéka ma igen szakadozott volt; úgy látszik, mintha kedvetlenül játszott volna a színpadon. Megyeri (V. Károly szolgája) csekély szerepével nagy mulatságára szolgált a közönségnek. Szentpétery (Világosvári),

galatjában

;

mint az efféléket általában,

jól vitte

szerepét.

XX. Sept. 23. J^egyenczek- Színjáték 5 felv. Irta BirchKarolina. Egy a többinél kevésbbé rossz Birchpfeifernek, azaz olyan, mely mint az újabb német színdarabok, színi hatással s azon fölül, a mi érdeme, minél kevesebb gyarlósággal bír. Egyébiránt

—

pfeifer

mve

az egész

mben

semmi mélység, semmi er: minden

hatás a bonyolódás

s

meglep

helyzetek varázsa

által

eszközöltetik.

Az

eladással

meg

lehetne elégedni. Bartha különö-

Potemkin szerepét. Lendvayné, Lendvay (Agraffine, Mamanov) jól. Laborfalvi Róza (Daskoff herczegn) szinte. Hubenaynénak hangosabban s nyíltabban kell szólnia, különben nem értjük. Déryné (11. Katalin) a régi iskola szellemében, igen sok mozgékonysággal, helyenként némi classicitással, de általában

sen

jól eltalálta

hatás nélkül játszott, mit szerepe

meddségének

kell-

:

Játéksíini krónika,

iS^y.

loi

jen-c tulajdonítani, vagy a hibás felfogásnak, a darabot Ha csak egy látásból ismerve, nem merjük elitélni. Egrcssyné egyhangú szavalásával felhagyna s a színen bátrabban s illbben állni s járni megtanulna, igen leköegy figyelmeztetésünk telezné a közönséget. van. Már említettük, hogy a színen álló csoportozatnak czélirányosan kimértnek s illedelmesnek kell lenni. a czárné negyedmagával kártyázni ül, hogy egyik kártyás hátat ne fordítson a közönségnek, az asztalt egy kissé fél szakra kell állítani a leülés eltt.

—

—

Még

Midn

XX]. Sept. 24. Lumpaci vagabunJus. Tüneményes vigjáték, Nestroy munkája. Fordította Telepy György.

dalokkal.

Sem.mi kifogásunk a bohózatok ellen ; a vasárnap emberei is megkívánják a magokét. S míg jobbat nem birunk e nemben, trnünk kell az ilyeket is. Figyelmeztetjük azonban színészeinket, hogy az aljast még aljasabbá ne tegyék, különben undorodást gerjesztenek. Bartha (Lábszíj) nemcsak látszott, de kivált eleinte igen piszkos is volt, s néhányszori idomtalan bdülése s ivás utáni böfögései minden jó ízlést megsértettek. Lendvay (Enyv) igen lankadtan s kedvetlenül játszott. Élénksége mellett legilledelmesebb volt Szerdahelyi de a kutyahirdetésben is beszélt olyat, mit szerepébl kitörleni kell. Bartháné (jeanette) igen helyén látszik lenni. Aleglepleg tnt ki Szathmári Carolina (Nelli)s szép reményekkel biztat, melyeknek teljesedését

szintén óhajtjuk. Ezen jegyzetekbl kitetszik, hogy a bohózat helyenként jól adatott de a játék általában igen szakadozott és rendetlen volt. Színészeink azt látszanak hinni, hogy ;

midn

gyülekezetet kell ábrázolni a színen, az csak vaktából s úgy magában megy, holott ezekre szintúgy készülni kell, ha nem akarják, hogy egymástól a geniális rendetlenségben lábaikról leveressenek.

Dramaturgiai Lapok-

xxu. Sept. 25. Sírhölgy, eljátékkal, 5 felv. Bahrdt 1. F. F. Egy ájulásból és felsikoltásokból szerkesztett darab, melyet óhajtottunk

—

munkája. Fordította H. volna,

hogy színészeink jobban megtanuljanak

úgy nem

kellett volna itt-ott

mert

;

értelmetlen beszédeket

s

toldozásokat hallanunk. (Szellemében és értelmében megszegi, vagy megtöri egyik a kett közöl toldás, mit a színész hebegésérl is lehetc észrevenni.) Egyébiránt e hiba a jelen darab hosszúsága mellett legalább valamennyire menthet különben ki kell mondanunk, hogy míg színészeink biztossá nem mvelik emiékezetöket, azaz, hogy attól legnagyobb tzkben se hagyassanak el, addig számot nem tatthatnak egy míveltebb közönség becsülésére. Mert az üres dörgések a mai ;

:

ízlést

már

nem elégítik, most érteni Az észrevétel egyébiránt

ki

akarjuk, a

mert asszonyaink illendség, hogysem vendégeiket hebegve

illeti

minek

csak a férfiakat sokkal inkább érzik, mi az

tapsolunk. ;

s

készület-

lenül fogadják.

XXIU. Sept. 26.

Magyar

Bábel,

Tuskó Simplicius, és Mézes

eredeti

vigj.

1

felv.

hetek, vígjáték 2 felv.

—

Irta

Hell

Az els egy Fordította Zsivora. beszédekre szaggatott vitatkozás, melynek sok jó elvei a közönségtl ill méltatást nyerének. Azonban uz egész mnek szelleme s érzelmei, úgy látszik, korunk megctt vannak, miért is jobbnak látnók azokat többé föl nem második takaros kis vigjáték, igen érdekes ingerelni. psychologiai belsvel, melynek eladását, némi memo-

Theodor munkája.

A

risálásbeli hibákat kivéve, tökéletesen sikerültnek lehet

mondani.

XXIV. felvon. LebSept. 27. "Eleven holt házaspár, vigjáték párdalt szerzé Szerdahelyi. \ér}{. munkája, 1

run

A

;

Játéhszfni krónika,

iS^y.

103

—

Kisfaludy Károly. Az adott Szerdahelyi játéka annál lankadtabb és szaka dozottabb volt a másik, melyet összetanult, pontos eladással fenn lehetne tartani, min annál inkább is igyekezni kellene, mert egy azon kevés eredeti darabok közöl, melyeknek színen hatása van. Ezen általános fogyatkozáson kivl még egyes hibák is voltak. Szerdahelyi nem találta úgy el Szélházyt, mint

Eredeti vígjáték 3

felv.

Irta

els színdarabnak elevenséget

Kényesyt (a Csalódásokhzn). Szélházyban nem szélesség a fvonás mint Kényesyben, hanem valami elkel finnyáskodás s egy üres s fölüleges nagy úrnak kevélysége. Megyeri (Perföldy) egészen az volt, a minek lennie kellé egy feszes diákos, de becsületes ember, kibl azt nézzük ki, hogy oly leány, mint Lidia, hozzá mehetett feleségül. Ügyesen játszottak még Szentpétery (Baltafi), Kovácsné (Margit), Lendvayné (Lidi), Egressy (Károly), ha játék elején nem akadozott volna. Laborfalvinak nem volt kitüntethet szerepe. :

XXV. Többször tevk azon tahogy színészeink inkább bírnak meg víg s némely társalkodási darabot, mint komolyt. A mai elSept. 28. GalotH "Emilia.

pasztalást,

nem czáfolja meg e tapasztalatunkat. Egy kissé életrevalóbb, pezsg vérbb fejedelzm, egy kissé ravaszabb, kigyóibb Marinelli, valamivel keserbb és csipsebb Orsina, csengbb szavú Appiani és atya, s egy adás

tetemesen jobb anya

s

az egész

darab

jól

lett

volna

Lendvayné játékával meg lehete elégedni. Mi az, hogy Egressy játékán most semmi derültség nincs ? Lépjen fel víg vagy komoly szerepben, bizonyos melancholia vonul el játékán, mely azt talán legszebb hatásától megfosztja. Itt különösen egy könnyelm, éldelni lángoló fejedelmet kell vala adnia, s egy sunnyogó életuntat, setétvért adott. Fáncsy (Marinelli), nem mondhatni, hogy elrontotta volna szerepét megvolt simanyelvsége; de hibázott a fulánk, mely t félelmessé.

játszva; mert

;

:

Dramalurgiai "Lapok-

to^

tegye. Laborfalvi Róza sok helyét igen jól adta szerepének de több bels nyugalommal kell vala játszania, hogy nagyobb háborodást, elkeseredést s színésznek mindig kell annyi boszúvágyat mutathasson. bels békét megtartania, hogy játékán ur.^lkodhassék. Ezen kivl mélyebb hangjaiban valami férfias volt, mi irtózottá

;

A

asszonyi szerepnek rosszul

áll.

XXVI. Sept. 30. Z^ampa. Nagy daljáték 3 felv. Irta MellesElmenrich Friderika után ville, muzsikáját Herold. Ez alkalommal Déryné 3 v. fordította Szerdahelyi. akarunk a felett vitatást indí4 koszorút kapott.

—

Nem

tani, vajon

csak azt

most

állítjuk,

ok Dérynét kitüntetni hogy ha egy koszorút ksp vala sok

volt-e leginkább

A

királynak illbben lett volna megjutalmazva. csak egy koronája van s épen azért becses, mert egy. Ha koronája annyi volna, mint ünge vagy kabátja: oly mvészt mindennapivá aljasodnék, mint köntösei. egy alkalomra, ha illeti, csak egy koszorú illetheti a második, harmadik már csak kisebbíti az elsnek becsét helyett,

A

:

hogy az elsvel nem adtunk oda mindent, az csak fél tetszés, fél javalás volt (s erre minek s a teljes javalást csak eldaraboltan a 2-ik, a koszorú?) 3-ik V. 4-ik koszorúval adjuk meg, mintha valakinek

s azt jelenti,

hogy

;

krajczárokban fizetnk ki díját, s minden alkalmatlanság nélkül lehessen rajta zöldséget s egyéb konyhára valót vásárlani. Azt halljuk: némely színészeink az alföldrl egész kocsidcrékkal hozták a koszorút, mi talán igen jó volna tehénnek de becsüljük meg a mvészt takarmányul avval, hogy szellemi díjaik jelei a sokszorozás által el

arany helyett csupa

hogy

az többnek lássék

—

—

;

ne aljasodjanak.

XXVIl. Oct. Fridrik.

1.

Mártana. Fordította

Szinjáték 5 felv. Irta Trcitschke Egressy Gábor Jakab István.

—

Játéksz{ni krónika.

'05

^^37-

Laborfalvi szorgalmas játéka mellett is volt, mit talán egy részt a nem eléggé pontos megtanulásnak, vontatott, össze nem vágó dialogisálásnsk tulajdoníthatni ; de különösen gyenge volt szerepérc Komáromy (Gonzaga Ferrardo), finomság és uriasság nélkül játszván a ravasz és gonosz herczeget; holott az s Egressy szerepe az, minek a különben lassú darabot életben kell tartani. Bartha, mint mai csekély szerepébl kitnt, komolyan látszik venni a szinészetet, a minek csak jó sikere lehet. Telep)' kis szerepét jól s élénken adta. (Pierrc)

jeles,

az egész

eladás igen bágyadt

XXVIU. Tíölgy rablás. Vigjáték 3 felv. Jünger után forJakab István. Lendvay és Lendvayné jelesen, mint ilyen szerepekben tlök várni lehet el nem hall-

Oct.

3.

dította

;

gathatjuk azonban eredeti hibájokat, mely már egyéb színészeinkre is ragadni kezd, a szóhabarást, melytl

azonban Lendvayné rizkedni látszott, míg Lendvay egészen rossz szokásának engedte át magát. A társalkodási nyelvnek ugyan nem kell lassúnak, hebegnek s vontatottnak lenni de épen oly kevéssé elhabartnak, ;

clszaporázottnak s kivált érthetetlennek, mi nekünk, kik a nézhelyen vagyunk, elképzelhetni, mennyire nem mulatságos. S aztán szép-e, magyaros, vagy csak magyar-e ezen elhabart, siettetett beszéd? Sem egy, sem más. Minden nyelv úgy szép, ha saját törvényei szerint beszéltetik. Mit mondana a német, ha színészei minden syllabáí magyarosan így szavalnának lé-ben, ver-gében ? Bizonyosan rútnak tartaná, mert nála az en és ver rövidek s mintegy elnycletnek. Egészen ellenkez törvénye van a magyar nyelvnek ; itt minden szótagot tisztán ki kell mondani, itt semmit elnyelni, összerántani nem szabad, s itt minden rövidítés csak a kihagyásban áll (ha azt a szokás megengedi) p. o. gazda asszony gazd'asszony ; egyébiránt mindent, a mi irva van, épen, tisztán ki is kell mondani, s a beszédet csak annyira :

=

1

Dramaturgiai Lapok-

o6

lehet sebesnek vagy szaporának mondani, mennyire azt

E

részben E. G, szótagok tiszta kimondása engedi, szavalása ajánlható, ki ha szükséges (noha ezt soha sem szükséges szerfölött erltetni), tud sebesen, szaporán beszélni ; de ezt soha sem teszi az érthetség, és hatás a

rovására.

Az

a baj

is

együtt szokott járni az igen sza-

pora beszéddel, hogy színészeink néha igen furcsán elforgatott beszédeket mondanak sietségökben, mit ugyan kevés ember vesz észre, de ha az ilyen hiba sokszor fordul el, minden esetre megérzi a hiányt mert vagy a darab összefüggését nem értheti, vagy egy különben hatással bíró hely éldelését veszti el. Mi a magyartalan szóhabarást illeti, annak elhárításához gyakorlás kell. Színészeinknek, kik ezen hibában szenvednek, naponként kellene valamit, bármi keveset, vagy magokban, vagy egymás között felolvasni, mind azon óvással és pontossággal, mely ezen rossz szokásnak hathatósan ellene ;

dolgozzék.

XXIX. Oct.

Torsler

4.

testvérek-

Drámai

rajzolat

5

felv.

Schneider német kidolgozása után fordította Joannovics Demeter. Egy az érdekesebb színmvek közöl, me-

—

szorgalmas, ügyes, s részint jeles eladása még inkább azzá tesz. Forster Tamást Megyeri adta jelesen, mint ezt tle már a budai színpadon is láttuk. Ezen szerep iránt csak egy észrevételt. Forster kalmártársával a leend nyereség megváltása felett alkuszik, jobban ki kellene beszédén s alakján a nyereségi vágynak s telhetetlenségnek s késbb, midn a nyereséghozó hajókat várja, a titkos, de nem titkollyet színészeink

Midn

kárörömnek látszani. Annál természetesbnek fognók azután találni azon mély és vigasztalhatlan kétségbeesést, melyre jut, midn veszteségét megtudja. Egressy Forster Robertet minden helyzeteihez híven ható,

ábrázolta, s Laborfalvi a bálát.

Ez

vénellette

ggös,

utóbbi szerepet egyik s

szívtelen Forster Bor-

f

szinésznnk egykor magához

általában rosszallotta, s eljátszani

Játékszínt kriinika,

illetlennek vélte.

Ezen

iS^j.

nevetséges,

107

színészet

elleni, s

mondhatnók,

otromba hiúság most le van gyzve, megczáfolva s oly színészn által, ki a fönnemlített fszínésznnek leánya lehetne. Déryné Welsted Annát jól, s a két szerencsevitézt Szentpétery és Telepy szinte, noha ez utóbbi helyett a karcsúbb s ilyekre szinte ügyes Lászlót inkább óhajtottuk volna. De mindenek fölött megörvendeztetett Lendvay (Forster István) játéka, ki most egész erejében tündökölt. Eladásában szilaj, dclczeg, majd változott szerepéhez illleg, komoly férfiasság mutatkozott. Beszéde, mint mindig óhajtanok, tiszta,

érthet,

játéka

kimért,

hol kellett, erteljes, s ezen felül következetes, összefügg volt. (Nézk s a

közép számmal.)

XXX. Vigj. 3 felv. Barernfeld munkája, K. Az eladást egészben igen jól sikerültnek mondhatni. Észrevételünk csak az, hogy ily mulattató színm s ily jeles eladás legalább még egyszer annyi nézt érdemlettek volna, mert végre micsoda színdarab s milyen eladás vonja be a közönséget, ha nem ilyen?

Oct.

5.

fordította

Tagállomások.-

M.

XXXI. \e^enczek- Gyengébben s kevesebb hatással minek oka többek közt Lendvayaz asszonyságoknak (Hubenaynét kivéve) nagy

Oct.

7.

adatott, mint elször,

nak

s

részint érthetetlen játéka.

Azok

a suttogások, sifitelések,

—

mert beszédnek nem lehet mondani meg nem foghatjuk, mire valók mintha nem a közönségnek, hanem csupán magok számára játszanának. Vagy a színházban a hiba? De azt ennyi id alatt már ki lehetett volna tanulni s ahhoz mérni a beszéd hangosságát, s különösen tiszta kimondásra törekedni, mely a szót érthetvé teszi, ha kevesbbé is hangosan mondatik ki. S mivel már az érthetetlenségrl annyit vagyunk kénytelenek !

szólani, figyelmessé teszszük színészeinket,

hogy

midn

Dramaliirgiai Lapok-

io8

kevesbbé érthetk, mint szemez különös figyelmet érdemel; mert mint már említk, mi gyönyörünk a legszebb eladásban, ha csak töredékesen értjük? Oct. 9. Borzasztó éj a Paluzzi k^^stélyhan. Szinj. 3 színdarab, noha nem hibátlan, felvon. Mellesvillestl. s az eladás jó estvét szerezhettek volna, ha színészeink szerepeiket jobban megtanulják. E hiány leginkább Udféloldalt állanak, sokkal

közt, miért

is

A

Komáromyn

varhelyin,

és

Barthán volt

szembetn.

asszonyok, mint e részben mindig, ma is dicséretes kivételt érdemelnek. (Nézk közép számmal.)

Az

XXXI 1. Octob.

Gábor

I

2. "Utolsó

segédeszköz. Vigj.

4

felvon.

Egressy

szabatos játéka, László (b. Tüzes) szerepéhez ill fürge vidorsága igen emelték az eladást, melyet különben is a sikerültebbek közé lehet számítani. Kovácsné a beszédes, hírhordó Csörgnét híven másolta. Laborfalvi Rózát (b. Ériné) sajnálni kell, hogy gyakori játéka miatt nem fordíthat elég gondot szerepe felfogására, mely hiány különösen ma volt észadta, szerepe a legdurvább revehet. Ugy, mint megbántás a szépnem ellen ; egészen más alakot vesz a szerep, ha Ériné azon helyeken, hol Tüzest minden asszonyi szeméremrl és illedelemrl megfeledkezve, megkéri férjéül, ha mondjuk, ekkor szaván, minden mozdulatán nem levertség s megalázódás, hanem elkeseredettség, boszú tnnek ki, s megvetése épen annak, kit boszujában férjül kér magának, a mint ez késbb ki is nyilvánodik. Ezen vegyületébl az indulatoknak s érzelmeknek könny és természetes lesz az átmenetel a következ kibékülésre (és ezen szerepet Déryné adhatta volna). De Lászlónak is, midn házassági ajánlást asszonytól el nem fogad, több udvariasságot s finomabb vonakodást kell mutatni, s így mulattatóvá simul el, a mi most bántó nyerseségnek látszik. Nagy (b. Tömöri) folyvást nagy zavarban látszott lenni, mintha nem érzette (g.

Vizi) hibátlan,

és

Játékszíni krónika.

/Sj/.

109

volna magát helyén. Hubenayné (Ida) elég elemével birt azon szinte ártatlanságnak, melyet ábrázolnia kellett; de még simulnia kell s különösen folyamatosabb beszédet szereznie. Kár, hogy színésznink a beszéd bájára oly keveset hajtanak, vagy annak természetét

—

tévednek pedig ajkaikról hangzanék legszebben s mutathatná meg hódító erejét. A magyar nyelv, ha szép, mesterkéletlenül az itt nem kell szótagokat elnyelni, összerántani, mint a németben itt minden szótag megkívánja a kimondást de azért nem következik, hogy a beszéd mindig lassú és vontatott legyen. Folyamatos lehet a magyar beszéd, de nem félre értve, álutra

:

:

;

;

habart:

zk

itt

is

nagyon

a két hiba között fekszik az erény.

kis

(Né-

számmal.)

XXXIU. hsi

színjáték 5 feiv. Irta Korner. Fordította Szemere Pál. Mik ezen színmnek bels hibái, bven kimutatta az "Etetés Literaluráhan Kölcsey; de a mi színen leginkább bántó, az a két asszony lábatlankodása és idétlen vitézkedései. Az eladás sok részben jó lehetett volna, ha színészeink jobban megtanulják szerepeiket ; de Udvarhelyit (Soliman), ki egyébiránt tisztán szavalt, igen hagyogatja emlékezete; Komáromy (Alapi) egy párszor csúfosan elakadt; Egressy (Juranícz) jambusrontó toldásokat tett ; legépebben s tisztábban szavalta szerepét Fáncsy, s legalább a fordítás jelességét éreztette velünk. Bartha (Zrínyi) némely részeit szerepének jól megtanulta ; de nem jól szavalta

Octob.

14. Zrínyi,

—

különösen ezt: tcTehát végfényén stb.» Egyébiránt jánémelykori egyhangúságát kivéve, olyan volt, milyen Korner Zrínyiében lehet. A tárgy nemzetisége szép számú nézt gyjtött a színházba s óhajtható, hogy ezt költink intésül vegyék s az idegen mvet egy jobb eredetivel váltsák fel.

téka,

Dramaturgiai "Lapok-

XXXIV. Parlagi Jancsi. Vígjáték 4 felv. Németbl magyarosította Kovacsóczy. Az egész eladásban igen sok bels élet s valóság volt, a minek igen kell örvendenünk; mert az ily játékból mindenkor elégedve tér haza a néz. Nem akarjuk egyenként megdicsérni a szerepek vivit; csak Megyerit említjük, ki ma csekély s keveset ígér szerepét ismét igen mulattatóvá tette. (Nézk közép számmal.)

Octob.

1

5.

—

f

XXXV. Octob. 6. "Egyveleg. felv. Ezt megelzte J^egyedik Henrik ^dzi élete. Vígjáték felv. Fordította Fáncsy. A mai este (a vígjátékot értjük) sok ügyetlenséggel volt botránkoztató. A darab minden kerekdedség, egység nélkül adatott, mit talán nagy részben Éder Luiza hibás játékának lehet tulajdonítani. Az ily kis finom alkatú darabban minden helynek jól kell betöltve lenni, különben elesik. Lendvaynct (koronaörökös) mintha zavarba hozta volna a férfiruha játéka nem volt eléggé összefügg. A két kis Telepy ügyesen viselte magát. Kár az ily darabokat nem egész gonddal adni ez egy kis különbféleséget hozhatna eladásainkba. nem kellene örökké bohókat, a játék végén összekel szerelmeseket, vagy halált látnunk közben láthatnók a házi élet némely érdekesb jeleneteit is; de természetes az ily darabok eladása ismét egy új, nálunk még szokatlan stúdiumot kivan. 1

1

—

:

1

:

:

:

;

Az

"Egyveleg muzsikai részét ítéljék meg a zeneérmi a többire nézve Kovácsnét rójuk meg, ki tegnap kifogyhatlanúl produkálta magát a német nyelvben. Megvalljuk: az effélét nem érteni, ó úgy lépett fel mint színészn, ki több nyelvet beszél, s hogy egyszer németül is szólaljon meg, igen helyén van de hogy valamennyi rögtönzött szerepeit németül játszsza, ez már nem nevetséges többé, ez egy neme az ügyetlen-

tk

;

;

;

Játékszínt krónika,

iii

i8^y.

A

hiba, úgy hiszségnek, mi pimaszságnak neveztetik. szük, nem Kovácsnéé ; talán magában a színdarabban

van; de ilyet

(Nézk

nem

választani,

kell

vagy

ha, kiigazítani.

nagy számmal.)

XXXVI. Oct. 17. Hasonlatosság. Vígjáték 3 felv. Forqueot munkája. Vogel után fordította Kis-Halmagyi Hollaki Antal. Hasonló a \étalakúhoz, csakhogy ebben asszony a kétalakú. hibája, hogy a kétalakúak characterei nem oly élesen s elhatározottan, s inkább csak leírás után, mint cselekvés által különbözk. Itt végre magának a néznek is tévedésbe kell jni a személy kisége iránt, minek történni nem volna szabad. Az ügyes és szorgalmas eladás mindazáltal képes vala érdeket szerezni a mnek.

—

m F

XXXVll. Viszonyok hatalma. Szomorújáték 5. felv. Róbert Lajos után fordította Joannovics Demeter. Ezen darabnak czélja oktatás, a mi ha jobban volna Oct.

18.

burkolva, talán

—

könnyebben elérethetnék. Minden

m-

nek saját fszabályai vannak, ki ezeknek rovására s mellzésével, a tanítást válatszja czéljáulj prózaivá, mindennapivá lesz. Hogy e lassú és fárasztó, a mondottaknak tulajdoníthatni ; csupán az 5. felvonást tudá a viszonyok ütközése, vagy hogy igazságosak legyünk, nagyobb részt Fáncsynak és Megyerinek játéka

m

érdekessé tenni, kik ez estve jelesen vivék szerepeiket. Megyeri (Falkenau) játéka különösen egység s összefüggés által volt kitn, Fáncsyé ("Weiss Móricz) érzelmeinek benssége által. Csupán a haldokláskor ejtett szavaira kell megjegyeznünk, hogy a természetet soha sem kell egész a kellemetlenig, visszatetszig utánozni a haldoklónak, ha töredezett hangon nem tud szólani, elég halkan, vagy érthet sugalom hangján, vagy rövid

1

1

Dramaturgiai "Lapok-

a

szakaszokban mondani beszédét. A többi szerep csekélyebb érdek többnyire jól adatott, csak Éder Luiza kicsi, de könny szerepét (Weiss Emilia) óhajtottuk ;

volna más kézbe. Ezen üj színésznnk játékán még igen megtetszik a vidékiség, minek saját bélyege az érzelmi üresség, vagyis a kifejezett érzelmek valóságának, bensségének hiánya.

XXXVUl. Oct. 9. Lassú víz partot mos. Vigjáték 4 felv. Irta Schröder, Fordította Meslényi Molnár János. Egyike azon jobb vígjátékoknak, melyek színi hatással birnak s melyeket színészeink is jó sikerrel szoktak adni. mai eladást is meglehetsen sikerültnek mondhatni. Megjegyzésünk csak egy van. Színésznink igen rosszul tudják magokat festeni. Arczaikon sokszor igen ügyetlen mázolást vehetni észre, a mi elrútítja a legszebb képet is. Ezt méltóbb volna nagyobb figyelembe venniök, ha más okból nem, legalább egy kis ni hiúságból is. 1

A

XXXIX. Oct. 21. Griseldis. Színjáték 5 felv. Szerzetté Halm Fordította Fáncsy. Az eladás jóval sikerültebb, mint az elszöri élénkebb, szabatosabb, öszszefüggbb. Bartha (Percival) szerepe szellemét híven fogta fel, s azt nagyrészben kifejezni is képes volt. Hibája, hogy szerepét néhol csupán felmondani látszott; de ez, ha jelenben feltn is, szorgalmat s azon dicséretes törekedést mutatja, hogy ismét urává lehessen emlékezetének, ezen kincsnek, mely nélkül színész hiába fárad, hiába bir termettel, cseng szóval, észszel: az emlékez tehetség azon feltétel, mely alatt ezeket

—

Fridrik.

:

tündököltetheti. szatért az útra,

Örvendenünk kell tehát, hogy B. viszmelyen egyedül érheti el a tehetségei-

nek megfelel tökélyt. Laborfalvi a ggös Ginevrát adá. Figyelmeztetnünk kell azonban, hogy nem

jól

Játékí'ini hónika.

iS-^y.

I

13

kell folyvást elmondani. Vannak oly szenvedélyes helyzetek, vagy épen fordulatok, hol a mondatok között (bevégzett mondatokat Különösen jeles volt értünk) szünetet kell hagyni. ma ismét Lendvayné játéka, hív tükre azon érzelmek- s indulatoknak, melyeket szerepe magában foglal. László napról napra inkább szívünkhöz simul, s megtanulja szavának azon mérsékletet adni, mely érthet a nélkül, hogy fülsért legyen.

minden beszédet

indulatos,

—

XL. Oct. 23. Monaldeschi. Szomorújáték 3 felv. Irta Dumas Sándor, Both német kidolgozás után fordította Monaldeschi, Havi Mihály. (Nézk közép számmal). Krisztina svéd királyné lovászmestere és kedvese, egy semmirekell, hitetlen gazember, kinek épen oly határtalan önszeretete s nagyravágyása, mint gyávasága, s kinek e mellett semmi erénye, semmi fényes tulajdon-

—

sága, ha csak szép külsejét

nem

akarjuk erény gyanánt

körülbelül azon fvonalok, melyekkel Dumas mvének egyik characterét bélyegezte, mely sokkal érdekesebb, nagyobb részvétet gerjeszt leendett, ha a költ neki valami fényes oldalt adni jónak

venni.

Ezek

f

volna: holott így alig gerjeszt egyebet utálatnál. oldala marad a darabnak, mely különben sok jelességekkel s nagy színi hatással bir. De ha már a költ hibázott, a színésznek nem kell a hibát nagyítnia. Egressy oly gyávának, oly nyomorúnak, leverettségben oly hitványnak, minden büszkeségébl kivetkezettnek ábrázolta Monaldeschit, milyennek a költ alig akarhatá, Egressy játéka azonban nagyrészt igen jeles volt s Tiég tévedéseiben is az, a mi lenni akart. általában igen helyén áll a komoly színdarabokban, hol nyugalmat, férfias elhatározást, vagy zajos indulatot kell mutatnia játékában er s kifejezés van. S ez a>ész igen^jó voIt_ Monaldeschi szerepében is. Sokkal gyöngébb, st hibás, midn az ellágyulás érzelmeit, szomorú szívömledezést, vagy illedelmet s csüg-

látta

S ez kétségkivl sebes

:

Vörösmarty munkái VI.

o

Drama'urgiai "Lapok-

IJ4

ekkor hibázik eladásában azon melynek mvészetben soha sem fájdalma mindig kín, kínja testi szabad hibáznia. Az szenvedésnek, betegségnek bélyegét viseli, panasza egy ügyefogyottnak sopánkodásai mind ezek jók a magok helyén ; de ezeknek ködével vonni be minden érzelmet, hiba, mely egyszínségre. modorra téveszt. Monaldeschire alkalmazva a mondottak, e részben szinte hibás volt az eladás. Félre értene azonban bennünket, ki azt hinné, hogy mi ezen szorgalmas és nagyerej színészünk mutatványait nem méltányoljuk. Becsüljük csak módot akarunk s ha játékát bonczoljuk, s ítéljük nyújtani önmegismerésére, a mi egyedül biztos alapja szerepet, a szeszélyes, másik minden haladásnak. ábrándozó, regényes Krisztinát, Laborfalvi Róza, ha nem birta is teljesen másolni, de benne semmit el nem rontott, s a hiba inkább fogyatkozás, mint tévedés volt. A mit hajlandók vagyunk azon körülménynek tulajdonítani, hogy ezen színésznnk csaknem szüntelen színpadon van, s így nem igen marad ideje, bármily nagy

gedést

kell kifejezni

nemesség és

:

tisztaság,

;

t

:

A

f

t

szerepre nyugalommal elkészülnie. Mind e mellett soha sem halljuk akadozni, vagy félre beszélni, a mi színészeink nagy részénél oly igen botránkoztató. Lendvayné, kis" de érdekes szeiepét (Paula) jelesen vitte.

—

XLl. Oct. 24. 'Pártütk. Eredeti vígjáték 3 felv. Kisfaludy Károly munkája. Eredeti vígjátéka, melyet a boldogult kevéssel halála eltt újra dolgozott (sajnálnunk kell, új kidolgozás elveszett), némileg a bohózatba c mellett igen hív képmása azon körnek, de csap át; melyben forog, és sok ép, elmés ötletei vannak. Kár, hogy színészeink Kisfaludy színmveit oly kevés szorgalommal adják. Meglátszik ugyan rajtok, hogy az ily darabokban igen honn érzik magokat s örömest jól játszanának de a jó akarathoz szorgalom is kívántatik, mely a mai eladásban valamint a \érkhcn is teljes-

hogy ezen

;

;

115

i8-^j.

Játéks-Jni krónika,

seggel hibázott. Gyakori akadozás, egymás szerepének elmondása, vagy a mi szinte igen gonosz, hogy ugyanazon szavakat ketten is elmondják, bclyegzik az efféle eladásokat. S így igen természetes, ha a közönség lassanként elhiszi, hogy a színdarab rossz, éldelhetlen.

—

S ebbl ismét mi a haszon ? az. hogy a színmlajstrom egy jó eredeti darabbal kevesebbet oly kevés közöl birand. Részletesebb észrevételeink a következk Megyeri a részeg hebeg kántort egy kis tulsággal adta hebegése nem azon (nála ez felette ritkán történik) volt, mely nevettet ; attól inkább irtózni lehetett. Nagy a vitézl kovácsot csak külsejével mutatta ; de minden mulattatás nélkül ; jobban fogta volna adhatni

—

:

;

nem

a feszes, régies,

bizonyosan

a

esz

rövid

Körmösdit,

s

Szentpétery

hetvenked, de gyáva kovácsot. Telepy

Szllsi

a

nótáriusnak valódi képét adták, s Miskolczi Júlia az öreg birónéét nem szinte rosszul de játékából igen sokat levont öltözete, melyet semmikisbirónak,

a

kép sem lehet pór öltözetül elfogadni. Azonban ezen színésznnk fiatalságától még sokat várhatni hangja tiszta, érthet; termete magas és hibátlan, színészi tehetsége sem látszik hibázni. A többi szerep (a mível:

tebb rész) csak akkor kitn, ha rosszul adatik, s e részben nem sok panaszunk van; Udvarhelyit (Hajnalfi László) kell figyelmeztetnünk, hogy ismét fiatal volt. Azok az örökös ajtóba ütközések is kifárasztják végre a közönség türödelmét akárkiben a hiba, minden esetre ideje, hogy már efféléket ritkábban lássunk.

—

:

XLll. Oct. 75. Hedvig. Dráma 3 felv. Korner munkája. Fordította Déry István. Igen gyenge színdarab, melybe egyedül a fvadász charactere hoz egy ki életet, noha az is egy szarvas hibával bir; a hiba az, hogy Hedviget, kit szeretett s ki önként felesége s barátnéja kivan lenni,

el

akarja

Azonban ez oly

rabolni.

Miért? bajos megmondani. költ könnyen elhárít-

hiba, melyet a

8*

I

I

Dramafurgiai "Lapok-

6

:

—

Egrcssynek kitünleg jól sikerült c mély valóság, sok er voltak eladásában.

hatott volna.

szerep

XLIU. Oct. 26. Borgia "Lucretia. Szomorúj. 5 felv. Hugó Victor munkája. Németbl Kolb után fordította B. F. Tanúi voltunk egy sok tekintetben sajnos megbukrsnak. Pályné, kit már Budáról ismerünk, de ki azóta az országban, hirlapok szerint, szanaszét remekelt, megérkezett. Mi a remeklést illeti, örömest hittük volna e hihetetlen dolgot, mert annyira szkében vagyunk nem

—

csupán a jó, de a haszonvehetó színésznknek is, hogy azok számát csak egygyel is szaporítani nagy nyereség volna. S im eljött az inkább félelmes gyanúval, mint reménynyel várt pillanat. Pályné fellép Borgia Lucretia szerepében, s alig tíz, húsz szava meggyz bennünket, hogy mind azon dicséret, mely felle országszerte hangzott, borzasztó hazudság. Nem kell mondanunk: mint adá Borgiát, mert a fell csak egy lehet a vélemény; de megrovatást érdemelne Pályné azon vakmerségért, hogy ily szerepben fellépni nem retteg, ha azon gondolatunk nem ötlenek, hogy inkább idétlen magasztalói érdemelnek gáncsot s kárhoztatást, kik benne e vakmerséget, ez annyira ereje fölötti bizakodást ébresztették. De nehogy valamit csupán állítani láttassunk, megmondjuk miért nem tetszett ezeltt s miért nem tetszhetik most is Pályné játéka. Nem tetszett s nem tetszhetik: mert tartásában s mozgásaiban semmi élet, semmi könnység, fesztelenség; beszédében, szavalásában egy szikra természet sincs. A nyelv, melyet beszél, nem emberi ; olyan, mintha madár tanulta volna el, mely a tanultból természetes hangjába gyakran visszaesik. Valami kiállhatlanúl bántó van ezen hangnyeggetésben ez a régi iskola énekls játékmódja, mely egymást váltó hamis hangjaival a halló fülét kínpadra feszíti. S ezen alapos, minden elmenetellel daczoló hibából Pályné távolléte óta oly keveset javult, :

:

;;

Jdtikszini krónika,

hogy

alig

i8^y.

117

sem

alaphibájával

lehet remény kigyógyulásához. Ezen nincs szerep, melyet jól adhasson. És

Pálynénak nemcsak ezen torokbiJlegetés a hibája Pálynénak hangja nem tiszta, nem ers, nem érthet Pályné rosszul ejté a szavakat ; xszi-X mond rzi helyett: jól van helyett joll van-t ; épen, mintha valami öreg literátornak orthographiáját akarná kiejtése által divatba hozni. De elég errl. rossz példa, mint a ragály az egész játékon elterjedett. Fáncsy (Gennaro) a vég felvonásban kevés ert bira kifejteni ; a vacsora fölötti beszéd igen kedvetlenül, szakadozva ment; maga Gubetta (Megyeri) csak úgy gubbaszkodott igen látszott érzeni a mostoha befolyást. S mind e hibák, ha könnyen magyarázhatók is, de semmi esetre nem menthetk. Az ügyes színész gyakran megfordítja a játék érdekét, ha a fszerep rosszul adatik s figyelmet csikar ki alsóbb rend, de jól s hatással adott szerepe iránt. Ez ugyan helyre nem üti teljesen a hibát, de legalább enyhíti a megbukott eladás unalmát. Megjegyezzük még, hogy Gennaro jól kimondva nem Zennáro, nem is Zsennró, sem DsenarRo, hanem Dsennáró.

—A

:

XLIV.

November

"Donna Diana. Vígjáték 5 felvon. Irta fordította Komlósi. Ezen vígjáték a színen csaknem egyedül áll a maga nemében itt nem bohó ötletek, nem hasrázkodtató furcsaságok tartják fenn a játék elevenségét, hanem azon magasb komikai er, mely benne csaknem kizárólag uralkodik de a mily jeles színm, oly jeles eladást kíván, melyet

Don

3.

Moretto.

Németbl

:

ma

F

baj kevésbbé sikerültek közé számíthatni. érthetlenség volt de ettl megválva is, a fszerepre lényeges észrevételeink vannak. Lendvayné donna Dianát igen érzékenyen, st valódi mély érzelemmel adta, mi itt helyén kivl van. Donna Diana characterének alapja gg, mely utóbb hódítási vágyra ggös, mikor megvet, és s végül szerelemre változik a

ismét

az

;

:

1

1

Dramaturgiai Lapok.

8

gylöl

ggös, midn

;

csillámlik

örömén

nem

;

át

st

búsul és tépeldik ezen gg minden érzelmén, gondolatján, búján és

ezen

gg

;

még

akkor

is,

midn

szeret,

hanem szerelemmé mintegy átolvadni látszik, s ki elbb arra volt ggös, hogy nem szeret, most arra látszik büszkülni, hogy szeret, és szerettetik. Szóval Diana annyira ggös, hogy gg nélkül sem gyülölségében, sem szerelmében el nem lehet csak hogy természetesen a gg a szerint változik, a milyen érzelmek s szenvedélyek társaságában lép fel. S hogy enyészni,

;

szerep jól adassék, úribb gg, s inkább boszankodás, mint érzékenység, inkább bels méreg, mint elkeseredés, inkább törd csüggedés, mint valódi kétségbeesés kívántatik az eladásban s általában annak kitüntetése, hogy a szenvedések egy kevély lélek szenvedései. Lendvay don Caesart egy kissé bágyadtan adá, minek talán betegeskedése volt oka. László Perint egy fokkal aljasabban, mint kellé, s élesebben, mint finomul adá; de a mit igen becsülni kell, játékában sok élet, elevenség volt. Nov. 4. Montecchi és Capuletft párt nev daljátékából Bellininek, az els felvonás nagyobb része s az egész ily

A

utolsó felvonás. Fordította Szerdahelyi. daljáték két szakasza közt: "Fiatal férj. Vígjáték felv. két szünettel. Szerzetté Mazéres. Fordította Jakab István a m. t. t. költségén. Jól adatott. Különösen jeles volt Egressy játéka, ki az agg fiatal férjét igen híven ábrázolá. László (Surville) mai helyes játéka szép haladására mutat ezen fiatal színészünknek. 1

n

XLV. Nov. 6. Molnár és Gyermeke. Szomorújáték 5 felv. Irta Raupach Erneszt. Fordította Szerdahelyi. A molnár és gyermeke igen gonosz had amaz gyötör, nem tudni: miért; de ilyen sok van a világon; emez váltig marczongoltatik, szinte alig tudni: miért; de ez már

—

;

nem mindegy, mert

az ilyen

méltatlan szenvedések a

;

Játékszínt krónika,

nézt

'S^y.

119

csak fárasztani és boszantani fogják.

jó s ártatlan leány kínjai az atya

Az

egészen

tisztelet

iránti

rová-

igen magassn rovatnak. Itt színe sincs drámai elégtételnek. De igen ertlen fogás az is, midn leányát a városba küldéssel fenyegeti ; mert lehet-e már valahol rosszabb napokat várnia, mint apja házánál? Azonban u színdarab szerkezete jó; felvonásai meglep fordulatokon végzdnek ; a kidolgozás rövid és tartalmas ; s fordítás igazító kézre vár: jól adva, hatása van.

sára

A

A

botránkoztatok. J^irchhof nem templom udvara magyarul, hanem temet, ha szinte a templom mellett van is; ((köztem közte már vége vah» moltalán mindennek, vagy a szövetségnek stb. nárt Megyeri általában jelesen r.dta, csupán két helyre a temetben éjfélkor Konvan észrevételünk. ráddal találkozik, nem kellene többet mondania, mint

németes

kitételei

-

—A

Midn

ezt:

((jaj

látott. J)

Ó

nekem!

a

halottakat

engem

látta,

azonban még néhány hever szót

Nem

is

is

mond

tudjuk így van-e ; st, ha jól értettük, ismétel. az eredetiben vagy fordításban; de minden esetre hiba. Továbbá ezen szavakat Megyeri igen megtört szívvel, el

:

igen érzékenyen adja holott charactere vagy inkább iszony, melyet kifejeznie ;

s az ijedelem, kell,

minden

elérzékenyülést kizár. Az idézett szavakat az jszonyodás hangján kell ejteni. Oly ember ejti azokat, efféle

ki a haláltól

retteg,

éjfélnek befolyása

ki

alatt

babonát

hisz,

s

ki

a halottas

A

másik gyengébb hely leányán (megtudván, hogy

van.

Megyeri játékában, midn az sem marad élve) szánakozik.

Itt ismét más nemét óhajtanok az elérzékenyülésnek ; valami olyast, melynek részint meglepetés, megijedés teszik elemeit. O, ki egészen magával foglalkozik, egyszerre föleszmél azon gondolaton, hogy leánya, a szép és fiatal, szinte meg fog halni. Máriát Lendvayné való érzelemmel adá Fáncsy Konrádot szorgalommal, de egy kissé élettelenül mélység és er az, a mit ily szerepeiben még :

mindig nem tudunk

feltalálni.

temeti

találkozás

hibája volt a

:

Ezen kivl neki is f sem mozdulatai, sem

I

Dramaturgiai "Lapok-

ao

hangja nem fejezek ki azon rémülést, melyet szavainak tartalma kíván. Itt azonban nem azt akarjuk mondani, hogy keveset tett hanggal és mozgással st talán többet, mint. de nem azt, mit kellé tennie. Igen ép volt, s minden tekintetben sikerült Szcntpéterytl a sírásó szerepe. ;

XLVl.

November 7. Huszárok és Dámák- Vigjáték 3 felv. Fredro gróf lengyel munkáiból németre fordította Zimmerman, németbl Kis János, a m. t. társaság költségén. Az eladás nagy részint sikerült. Azonban a mit eddig elhallgatánk, most ki kell mondanunk Sós Anastasia még komornának (kivált Donna Dianában) nincs helyén, annál kevésbbé oly szerepekben, mint Harságiné. Szavalásában valami kellemetlen van, a mi Pálynéra :

emlékeztet. Vári Nina (Zsuzsi) még igen bátortalan, alig hallható felle nem ítélhetünk ; de Szathmári Kafiatal hangjában igen rolina (Mínka) ügyes leányka Missok kedvesség van s játéka fesztelen kezd lenni. kolczi Júlia (Amália) simulni kezd színünkhöz ; de mozdulatai még igen keresettek s nem ütnek össze beszédével, s néha feleslegesek. Kezeivel igen sebesen hadaz s hajlongásai gyakran helykivliek. Inkább kevés tagfölött figyelmeztetjük ezen fiatal játék, mint rossz. :

:

—

E

színésznt, hogy ha ügyesen s némi szeretettel játszsza is a véneket, rizkedjék ezen modort s hangot egyéb képesnek hiszszük nafiatal szerepeibe átvinni. Mi gyobb kör játékra, mint csupán agg lányokéra, noha az mindig egy ága maradhat színészkedésének. Lendvay s Szerdahelyi jól játszszák az öreg hamuszedt; de azért fiatalabb szerepekben is helyökön vannak. két huszár, kivált Nagy szerepét, óhajtottuk volna más kézben. Sajnálva kell kimondanunk, hogy Nagy alig fog színünkhöz szokni beszéde többnyire akadazó, s az az örökké bánatos tört hang valameimyi szerepet egyszínvé teszi. E mellett még mindig félelemben látszik lenni, mintha érezné, hogy az eííéle játék-

t

—

A

:

Játiksíini krónika,

i8^y.

121

nak már ideje múlt. A két huszár szerepet csak azért mert ezen vígjáték sok apróságból áll s igen élénk lehet, ha minden apróságai jelesen adatnak. Képzeljük csak Nagy szerepét Megyeritl vagy Barthától, háromszorozzuk meg Kovácsnét az agg nénék szerepére s egy egész mvet fogunk látni, melynek most csak töredékeit láttuk. A vígjáték egyébiránt nem rendkivl jó ; de színen megállható. említjük,

—

XLVII.

November nyolczgarasos

8.

"Benjámin

atyafi.

is

—

telv.

vagy:

A

Kuno munkája.

Az elbbi vígjátékhoz hasonminden részben tökéletes eladást kivan,

Fordította Komlósi. lólag ez

"Lengyelországból,

Vigjáték 5

különben fárasztó volna. A mai eladással nem lehete teljesen megelégedni. Fáncsy ismét élettelenül adá szerepét a nyolczgarasos atyafit ; Szilágyi a nagybátyát minden látszata nélkül azon merengésnek, magával foglalkozásnak, mely ezen gazdagot bélyegzi ; ezt Bárányi adá Budán s ha nem csal emlékezetünk, jól. László általában szorgalommal aszott; de helyenként erltetett vígsággal, s azon szavaknál, midn a nyolczgarasos :

j

becsületében bízni szeretne, nagyobb elfogódásmélyebb érzéssel (csaknem pathoszszal) mint kel-

atyafi sal,

Kezei is még gyakran túl járnak azon határon, melyet efféle csendes hullámú drámákban a színi ille-

lene.

delem szab. De ittléte óta is már sokat haladott s e fogékonyságán csak örülnünk lehet. Kovácsné s Bartháné jól vivék szerepeiket, s Lendvayné szerepe végén egy szakát adá azon mély és való érzelm játéknak, melyben mindenek felett ers. Hibának tartjuk azonban, hogy Benjámint miután írásáról, nyelvekrl, rajzolásról kikérdezte, még geographiai tudományáról is félve, vonakodással kérdezi. A kikérdezésnek eleinte tartózkodással kell történni, tovább reménynyel, utóbb örömmel, elragadtatással teljes bizakodás hangján. Így lesz természetes menetel, egyaránt ment az egyhangú-

1

I

Dramaturgiai Lapok-

2

ságtói s affectatiótól.

Az

ily

ismételt s

idn

túl folyta-

szemérmeskedésnek (vagy más akármi efféle fogásnak) még az a kára is van, hogy a mi elször s egyszer

tott

(helykivli) többszörözés által — Megyeri, Telepy, Szlsi, kis szerepeikre is figyelmet birtak vonni characterfest s részint képmásoló eladásaikkal. Leghivebben ábrázolta a némileg különcz, de jó sziv biztossági tanácsost Szentpétery mai játéka valóban jeles volt. -fordítás igen gyarló ; Megyeri egy helyen meg«/á/íat mond megvet helyett, mely között igen nagy a különbség. tetszett

s

hatott, az

minden hatását

a

elveszti.

:

A

XLVUl. November

13.

JJ párisi naplopó.

Hasonlíthatatlanul

jobban adatott mint elször. Lendvayné

els

(Józsi), kit az

játszáskor alig értettünk, ki igen elfogultnak, élet-

telennek látszék, most élénken s a közönség teljes elégedésére vitte szerepét; Telepy igen jól adá Bizot-ot s általában az egész játék szorgalmas s összehangzó Mint halljuk, szándéka az igazgatóságnak a volt. naplopó szerepét Egressy Gábor által is adatni, mit igen nagy figyelemmel várunk.

—

XLIX. )6. Jlngelo. Ezen eladásról örömmel jelenthogy sikerültebb volt az elbbinél. Laborfalvi Róza, ha még hagy is kívánni valót hátra Thisbe szerepében de egészben véve kielégitleg játszott, különösen jobban szerepe vége felé, mint elején, mely mind a mellett, hogy könnynek látszik, sok ügyességet s átgondolást kivan. Lendvayné Bragadini Katalint nem-

Nov.

hetjük,

;

csak

jól,

de az érthetetlenség boszantó hibája nélkül

adá, mit dicsérettel kell említenünk.

ban, mintha helyenként

nem ugyan

Ugy

tetszék azon-

érzéshiányt,

hanem

kevesebb érzést vettünk volna észre eladásában, mint Még egyet; milyet benne találni megszokva vagyunk.

—

:

Játékszíni krónika.

i8jy.

123

a közönségre nézve igen érdekes, s a színészre nézve tanulságos volna, ha Laborfalvi s Lendvayné szerepet cserélnének a színm semmi esetre el nem fogna veszni, s Thisbe szeixpében azokat is kivivé látnók, miket még :

eddig

fel

nem

találtunk.

Szentpétery (Angelo) több

Lendvay (Rodolpho) nagyobb vigyázattal mint elbb, s ez utóbbinál kevesbszer hallot-

kifejezéssel,

játszott

tunk hamis hangokat, milyekkel néha az érzést s indulatot kifejezni szokta. Az ének ma rosszul ütött ki, mit igen lehet sajnálni mert nagy titkaság, hogy színjátszó egyszersmind énekes is legyen. Lendvay némely kisebb kör dalokat igen kedvesen énekel minek kilépni az er s tehetség határain s a dolgot mesterkéléssel vagy ;

;

hanyaglással elrontani? Fáncsy

(Homodei)

játékát igen

kimértnek lehet mondani de fulánkja hibázik még mindig nem az a rémületes ember, kinek a tizek tanácsa poroszlójának lennie kell. Ennek kimutatására legtöbb alkalma, midn a komornát megijeszti; s midn Rodolpho történetét elbeszéli, már kell valaminek hanga szerelmes, elvakult Rodolpho eltt jában lennie, mi ugyan nem, de a közönség eltt gyanússá teszi. Angelót Andseló-nak kell mondani, nem Andsélo-nak. A ketiszta, s

:

;

t

gyed ismét sren hallatott, holott a magyar nyelv természete minden efféle segédszavak kihagyását gyakran megszenvedi. S már figyelmeztetk színészeinket, hogy a kegyeddé] gazdálkodjanak, s helyette legalább gyakrabban ön szócskával éljenek mert p. o. micsoda süíkegyed egy becsletlen beszéd ez a podesta nejeti telen ember. » kegy és becstelenség, hogy férnek össze komoly, tragikai nyelvben? Be kell-e hozni a nyelvbe ily képtelenségeket, s nem inkább ha volnának is, kiirtani ? Micsoda chinai beszédek lesznek ezek kegyed semmirekell, kegyed kegyes, kegyed kegyetlen! (ez utóbbiak tréfának jók lehetnek.) S mégis van ember, kinek fejébe nem fér, hogy a kegyed czím ; s ez nagy baj ; de még bajosabb rajta segíteni. ;

:

A

;

I

Dramaturgiai Lapok-

24

L.

Nov.

felv. Irta Kisfaludy Károly. 2) Jl Q^ámság, vigjáték 2 felv. Gerle és Horn után németbl fordítá Ecsedi Gyula, a m. t. társaság költségén. Ismét egy elejtett darabját látjuk Kisfaludynak, s ha ez így megy, lassanként minden eredeti darabjaink lelépnek a színrl. Én ezt a szorgalmatlan, ügyetlen játszást nagy lelki ismeretlenségnek tartom színészeink részérl s valami bnös hidegségnek, mi azt fogja szülni, hogy színházunk a németnek s általában minden külföldinek örök alattvalójává s majmává lesz kárhoztatva. Minél kevesebb számúak színhatással biró eredeti darabjaink, annál inkább kellene ügyekezni azok kitüntetésén. Mert végre is, mi fog színházunknak charactert, érdeket, önállóságot s virágzást adhatni? jó eredeti színm, s ez az, miben velünk az idegen színház nem versenyezhet; de ha a könnyebb játszású darabok is így adatnak: úgy alig fog valaki kedvet s lelkesedést venni, hogy színre dolgozzék. Kivételképen kell említenünk Telepyt és Kovácsnét; de egy két alsóbb szerep az egésznek életet, öszhangzást nem adgyámság jobban ment, s Megyeri Brandt hat. proíessort azon szerencsés felfogással adá, melylyel néha a legsilányabb szerepet is kiemeli ; Egressy nem rosszul adá Júliust, s László Morgenstern Györgyöt részenként jól, de ennél itt többet kíván a valószins<^.g: neki úgy kell fellépnie, úgy vinnie szerepét, fiatal épségének, erejének, st becsületességének is, de melylyel dicsekedni nem akar, érzetében ; valami oly fesztelen délczegségnek kell elömleni magaviseletén, miszerint elhigyjük, hogy oly leány, mint Brandt Emília, belé szerethet. S ennek hiát érzettük László játékában noha azt, apróságokat kivéve, alig lehetne kimutatólag gáncsolni, játéka nem annyira hibás, mint hiányos volt.

—

18. i) yigjáték-

Vígjáték

1

M

E szerepet elször inkább Egressy játszhatta volna, vagy Lendvay: mert midn jó új darabot állítunk szína padra, azon kell lennünk, hogy hírre kaphasson :

Jdféktifni krónika,

iS^y.

l

35

középszer eladás, milyen

volt a mai, hamar feledést részvétlenséget szül. Kovácsné (Adlerhorstné) és Bartháné (Brandt Emilia) szerepeiknek megfelelleg játszottak; de Szentpétery (Brandt Tamás) szokása elminek híja ezenkivl még érezhet len akadozott. volt, az a pontos, sebes, összevágó eladás, mi ilyen daraboknál okvetlen megkívántatik.

—

s

A

Ll.

Nov.

19.

humpaci vagahundus. Játék közben Barthá-

nak koszorút vetettek. Az izlés különböz; de azt hiszszük, hogy midn vabkit Lumpaciban koszorúznak meg, ez csúfolódás inkább mint jutalom, az egész magyar színészetre épen úgy, mint Barthára nézve. Ha ellenség ki akar bennünket gúnyolni, nem tehetné azt sikeresebben, mint így. Lll.

Nov.

11.

Tiesco.

Szomorújáték 5

felv.

Irta Schiller

Fridrik, fordította Nagy Ignácz. Az eladás sok tekintetben gyönge; általánas hibája a rossz tanulás, mely töbmég a felsbb szerepeken is észrevehet volt.

—A

bek közt Somogyi (egyike a felzendült polgároknak) így szólt: «a berezeg bíborban jött, a nélkül, hogy feketébe kellett volna öltöznie!)) S ez megjegyzést sem érdemelne, ha gyakran nem történnék, hogy a rövid szerepek is rosszul tanultatnak. S mondja meg akárki mit kell oly színészrl tartani, ki azon néhány szót is, melyet mindössze mondania kell, hibásan, vagy akadozva mondja el ? Tiszta hibátlan játéknak egyedül Fáncsyét lehet mondani, kinek Muley Hassan szerepe a legkielégítbb jelességíg sikerült. A fszerepben (Fiesco) Lendvay szakaszonként jól játszott; de eladásának még hiányai vannak, melyeket csak egy mélyebb, komolyabb tanulás háríthat el. A szerep minden esetre nagy feladás, és felette fárasztó (miért is igen hajlandók lehetünk az eladás némi hibáit elnézni); de :

I

'Dramaturgiai T.apok-

i6

másfell igen háládatos

:

mert annyi fényes oldala van,

hogy

O

ravasz, vele a színész általános tetszést arathat. kell, hogy ügyes, okos, bátor, udvarias, deli és ; mi

h

legtöbbeknek tessék? Ugy hiszszük, hogy mivel Fiesco maga is több szerepet játszik, Lendvay úgy fogja személyesíthetni, ha szerepeinek minden részleteire kölönös gondot és figyelmet fordít. Az így átgondolt,

t

részekbl könny lesz azután egy összehangzó egészet alkotni. Apróbb észrevételek midn Hassan Fiescót megtámadja, Fiescónak nem kell elle oly szembeszökleg hátrálni ez mind bátorság, mind okosság ellen van. vigyázzon, de úgy, hogy Hassan azt ne tudja hátráljon vagy vonuljon el, de úgy, hogy azt Hassan félelemre ne magyarázhassa különben feltehet, hogy szándékát észrevettnek tud-

s jól elintézett

—

:

:

;

;

ván,

azt

fogja

el

— Midn

halasztani.

Júlia

térdel,

Fiescónak kell a csengetyt megrántani s azután hahotázni, vagy legalább a hahota után nyomban csengetni, hogy a térdepl ezen helyzetébeni meglepetése természetes és hihet legyen.

LIU.

—

Tizenhat éves J^irályn. Nov. 23. Árpád ébredése. Dráma 2 felvon. Fordította fr.^ncziából Hell Tivadar, Az els eladás kevésben németbl Fáncsy Lajos.

—

különbözött

a

legutóbbitól.

— A Tizenhat

éves J^irályn

egyéb jelesment minden bitang, toldott, foldott beszédektl, melyek gyakran színészeink legjobb játékait is undokítják. Lendvayné hív és érdekes képmását adta a szeszélyes, de jó sziv királynénak Lendvaynak (Bury) nemcsak játéka volt jó, hanem a mit mindig óhajtanánk, beszéde is. Szeretnk színészeinknek eléggé értésökre adni mennyire alapja ez minden jó játéknak, s mennyire jól esik tiszta, vilá-

eladása egy ségei fölött,

volt a legsikerültebbek közöl,

még

igen hibátlan

is

és

;

:

gos értelemmel biró beszédet jól eltalálta a

Szerdahelyi igen de különös említésre

hallani.

vízesz Nörborgot

;

i8^y.

Játéksífni hrónika,

157

méltó Szentpétery, kinek mai játékát példányul mérnk Bartháné kis szerepének megfelelleg játszott, s az egész eladás kerek, pontos és összehangzó állítani.

—

volt.

LIV.

A

rózsaszín Trancziaországi tündér, vagy: 3. Vigjáték dalokkal, tánczczal 2 felv. Meisl munkája. Muzsikáját szerzetté Müller. Fordította SzerdaAz eladásra csak azt jegyezzük meg, helyi József. hogy sok botránkoztató zavarodás történt, a mi készü-

Dec.

létek-

—

letlenségre mutat. Ha még a látványoktól is elszoktatjuk a közönséget pontatlan és rendetlen eladással, úgy majd alig marad valami, a mit szeressen. Dec. 4. MiveUség és természet. Vigjáték 4 felv. Albini

munkája. Ford. Balog István. Mint Budán láttuk, itt ismét jól adatott. Bartha a közhuszárt, Lendvayné Aspasiát jelesen adák. Csupán egy észrevételünk van ezen szavakat mondja ((Isten Lendvaynéhoz. hozzád, édes Eduárdom !)) nem csupán a falusi vad, félénk szeméremnek kell hangjában lenni, hanem érzésnek is, mi által ezen hely érdekesbbé válhatik. Merkúr szerepét Megyeri helyett ma Szentpétery vitte, nem épen avval a legsietségesebb sietséggel és szolgálnide szinte igen jól s akarással, mint Megyeri szokta

Midn

:

;

mulatólag.

szerepében

Egy ;

fiatal

de róla

szinésznnk is lépett fel Aurora még most felfüggesztjük Ítéle-

tünket.

Dec.

5.

\ét gályarab, vagy:

A

st.

aUervoni malom. gon-

—A

Szinj. 3 felv. Fordította Megyeri Károly. dolat, hogy valaki testvér bátyjáért s annak

családja

megmentéseért büntetést vállal el, melyet bátyja érdemelt volna, nemes és nagy; de itt oly alant, oly közéletileg van tartva, hogy élénkebb érdeket nem bir támasztani. Az eladás sikerült.

"Dramaturgiai Lapok-

LV. Dec. 6. Termeszd leánya. Színjáték 3 felv. LafonIgazi krimiai taine munkája. Fordította Gózon Imre. tatár lehetett, ki a hallgató közönség gyötrelmére ezt a mvet színhez alkalmazá. Itt nem valami dagályos pathosz, nem lyrai kicsapongások, vagy más efféle kinövés a hiba: itt semmi hiba nincs, a mi némileg erre nem egyéb, mint vagy tehetségre mutatna ; az egész az er aléltságának bágyadt szüleménye. Még a hol nevetünk is, nem a mvön magán, hanem az iró ügyetlenségén nevetünk, vagy legfölebb Szentpéterynek (Valborn ezredes) eredeti, s Telepynek (Possen) boérdehózatos játékain de ez természetesen csak az mök. S micsoda megszégyenít viszony apa és fiu között, s mily aljas, mindennapias megpirító módon el-

—

m

;

—

Óhajtható, hogy hárítva! lassanként kimaradjanak.

ily

mvek

a lajstromból

eladás meglehets volt. Miskolczi Lila (Luize) másodszor lépett fel. Tagadhatlan érdeme a tiszta, értelmes beszéd s nem kellemetlen hang de ennek a hangnak folyvást egy nótája van, édeske és siralmaska, mit valaha tán szépnek tartottak de ez a mvészi természettl még igen messze van. Tanulnia kell még a járást is; mit eddig láttunk, az igen színietlen volt. S ezek hibák s fogyatkozások de a mi tanulság, az öltözete volt. Öltözzék ezentúl mértékletesebben; mert mondhatjuk azok a természet elleni domborodások sem szépek, sem kecsegtetk.

iíiI'Az

;

;

;

:

LVl. Henrik és udvara. Történeti dráma 3 felv. után irta dr. Schiff. Fordította SzigIgen gazdag tarligeti, a m. tud. társaság költségén. talmú, characterek különb féleségével s a helyzetek által kár hogy bevégzetlen, mert azt csak is érdekes színm nem lehet végnek tekinteni, hogy Estuart Pál, a bátor

Dec.

7. ///,

Dumas Sándor

—

;

Jdtéhszfni krónika' i8^y.

129

becsületes lovag, orgyilkosul megöletik, az ártatlan elkínzott Cleve Katalin tovább is fenevad férjének kör-

f

mig a gonosz Medicis Katalinnak feleségkínzó orgyilkos Lothringiai Henriknek hajók szála sem görbül. Vagy ha ez a vég történetekben állhat, de drámában igen rossz és bántó. Az eladás, némely memorisálási hibákat kivéve, sikerit. Fáncsy igen helyesen adá a lenge gyáva királyt; Bartha a fondor és kegyetlen Lotharingiai Henriket; kár, hogy szerepe szavaiban néhol hibát ejtett s akadozott. Lendvayné Cleve Katalint jól, s Laborfalvi Róza helyesen tölte be azon kis, de nyomós szerepet, mely ha elesik, igen nagy hiányt üt az egész darabban. Egressy Gábor (Estuart Pál) eleinte egy kissé élettelenül, utóbb néhol vonaglásos kitöréssel ; de végre jól s általában sok hamei közt marad

:

s a

—

tással játszott

LVll. Történeti színjáték 5 részben. 9. Arnould és Fournier munkája. Fordította Garay

Dec.

Des

"Fas álorcza.

Igen lever kimenetel színjáték, melyben egy ernek méltatlan sorvadását két szakaszon által látni kénytelenek vagyunk. Gaston eleitl fogva jobbára szenvedleg áll s a végzet által látszik bebonyolíttatni, míg végre minden cselekvése megsznik;

János.

vidor

fiatal

hogy mások cselekedjenek. Ebbl mamiért oly keser és bántó a hatás, melyet teszen. egyébiránt egész franczia ügyességgel készült, felruházva egy az életben gyors nép eszének minden találmányosságával s meglépéseivel. Az eladást egészben sikerültnek lehet mondani. Egressy mind fiatal pezsgésében, mind sorvadásában híven ábrázolta a szerencsétlen Gastont; játéka átgondolt, következetes és mvészi volt. Bárányi (D' Aubigne) nem birt egészen nyomós szerepével, nem tudá magát megtagadni változásaiban ; de különben szorgade ok

lesz arra,

gyarázható

A

m :

lommal és vigyázattal játszott; Barthánét (Mari) ruhája látszott néhol akadályozni, játéka gyakran VOrOsmarty munkái. VI.

9

új fél-

Dramaturgiai "Lapok-

130

figyelm volt, fele figyelmével ruháján andalgott. Színésznink többet pompáznak, mint helyzetök megengedi s talán a színészet kivánja. Hogy Ízletesen, hogy csínnal öltöznek, s hogy általában kellemes külsejökrl jó hírben állanak, az minden dicséretet érdemel, s ezen örvendenünk kell de hogy ruhára tán ern felül is költsenek, s hogy ruhát és külst f dolognak nézzenek, ez épen oly színészeti hiba, mint vesztegetés. Ide járul, hogy midn drága öltözeteikben fellépnek, ezt érezni ;

látszanak, érezni pompáját, drágaságát s talán árát

is,

ennek kellemetlen utóhatásait ez meglátszik gyakran játékaikon, s ez baj. Ha már az a ruha csakugyan megvan, ahhoz többszöri próba által szokni kellene; mert az ilyen szokatlanság mindig ró le valamit a játék jósága- és fesztelenségébl. Ezen észrevételek egyébiránt nagy részben több színészninket illetik. Csín és izletesség; de nem pompa és érték az, a ni a színi öltözéken kívántatik. Ki kell még jelelnünk Fáncsy s

;

—

ff

(St.

nem

Mars)

hogy

talán

pontos és helyes

volt.

játékát, mely, ha azt kiveszszük,

eléggé

öregedett meg,

Fáncsy lassanként kitalálja szerepeit, melyekben szorgalma s szép készületei szerint feltnhetik. Két vagy három utolsó szerepeiben már több való ert is találtunk, mint az eltt. A többi helyek egy-két apró

—

kivétellel jól voltak betöltve.

LVllI.

Dec.

Genfi árva. Színjáték 3 felv. Irta Castelli. Radnótfai Nagy Sámuel. Nem minden érdek nélküli színm, noha egészen a polgáriak közé számítható, azaz olyan, mely az életet prózai mindennapiságában állítja el. Az eladás megfelelt a érdekességének. szerepet (Strömborst) Egressy G. vitte jelesen és sok eredetiséggel, mind öltözetére, mind egyéb játékára nézve. Telepy (Verbold) vidor játéka is sokat tett az eladás elevenségére. j).

—

Fordította

Af

m

JdtékszM

krónika, i8^y.

131

LIX. Dec.

1

3. "Leonóra,

vagy

A sír menyasszonya.

Szomorú-

játék 3 szakaszban. Holtéi Károly munkája. Fordította

Éder György.

m,

Igen beteges melynek alant mászó meneteléhez igen furcsán áll a természet feletti vég, midn tudniillik a holt szeret az élt elragadja. Az ilyennek nem hívesére (mert az nem szükséges), hanem jelentésének felfogására s megértésére egészen más dolgokkal s beszédekkel kell elkészíteni a hallgatót, mint a jelen darabban történik. játék a mhöz képest elég jó volt, st mondhatni jobb, mint a Bartha az öreg burkus huszárt igen jól adá, s a többi szerep is mind jól volt

A

m.

betöltve.

Csupán Miskolczy Lila (Aurora) nem látszott ma ugyan kevesb ének volt, mint de mozgásai még nem elég nemesek, nem szí-

helyén. Beszédeiben

ezeltt niek. kis

;

Egy

újoncz

szerepében

is

nem

ügyetlenkedett a színpadon; de volt

feltn.

LX.

^

Dec. 14. Vihourgi Tíofel, vagy: gyapjuvásár. Víg4 felv. Clauren munkája. Fordította Somogyi Sándor. A mai eladást Szentpéterynek (Herbert) természetes vidorságú játéka emelte leginkább. Az ily szerepekben megbecsülhetetlen. Laborfalvi mai játéka szabatosságáról dicséretes, s a mi nem csekély érdeme, meg volt benne a ketts csalatás a fogadósnéból is kilátszott a frend asszony. Ellenkezleg volt Fáncsy, kiben senki sem keresett volna herczeget. S ezt talán a kedvhiány okozá, a mit minden esetre sajnálni kell; mert az ily kis szerep is hat, ha gond fordíttatik rá. Lendvayné (Helmina) igen kedves pajzán falusi gyermek volt, s kis szerepét is méltóvá birta emelni. Miskolczy Lila (Hani) még igen nótára beszél s ily szerepekre nem látszik alkalmasnak. Hangja ma tompább volt, mint elbbi játékain s az általában inkább ers, játék

—

:

9*

(

"Dramaturgiai "Lapok-

^1

mint ?<55Zonyi s nincs benne azon fiatal gyengédség, mely hasonló szerepekhez- okvetetlen megkívántatik. Evvel azonban még nem akarjuk el csüggeszteni, csak azon irányt kijelelni, melyen járnia kell. Róla hitünk, hogy szorgalommal s egy kis megszokás után hasznavehet tagja lesz a pesti személyzetnek. Szigligetinek meg biztosb emlékezet, gyorsabb nyelv s fesztelenebb

mozgás

kell,

hogy

a

maiféle zászlótartókat

jól

adhassa.

LXl.

Dec.

16.

Éjfél.

Színjáték 5

felvonásban.

németbl fordította Déryné. színm, sok bonyolodással s meglep után

Nem

Lambert

érdcketlen

fordulatokkal, de

egyébiránt minden symptomáival egy német drámának. Az emberek benne nagylelkek, s a leggonoszabb is jó; mert tulajdonképen csak magának árt. Ez a Belton t. i. megöli magát kedvese (kitl nem szerettetik) szobájában, hogy rá gyanút hozzon; s a szegény leány (Emmi) m?gának s minden hozzátartozóknak gyötrelmére hallgat, s csaknem meglábolhatatlan bajba keveredik. Hallgatása megfoghatatlan, ha nem tudnók, hogy ezen példás hallgatás nélkül az egész dráma füstbe ment volna. De legkülönösebb bogár az éjr Villiams. Ez föllép érzelmeinek csaknem rületes nagyszerségével: indulatjának viharos tekintete gonoszat gyaníttat; s mint végzi a pályát? egy megpirongatott s mámorából eszére tért cselédnek hunyászkodásával. egyébiránt hasonlít egy oly emberhez, kinek testi szerkezete hibás, de egyes tagjai, például keze, lába vagy Fáncsy jól adá az épen gyomra, igen jók és épek. ábrándos Viiliamst, s az eladás, egy-két kis szerepviv ügyetlenségeit kivéve, jó.

—

—Am

—

Dec.

17.

játék 3 felv.

:

Domtnique, vagy: Jlz ördög czimhorája, színD'Epagny és Dupin munkája. Fordította

1

Jáiékstíni krónika,

T. L. D. függés.

—

Az eladásban

-

i8^y.

hibázott az

— Azonban egyes helyek

133

élet

s

össze-

szerepek sikerültek. Kovácsné az öreg Genovévát, kivált öröme kitörésében sok valósággal adá. Laborfalvi R. (Blanka) s László szerepben (Domini(De Arcis) kielégítleg de a que) Szerdahelyinek több mozgékonyságot s élénkebb képzeldést óhajtottunk volna a babonához. Noha játéka egyes helyeitl nem lehet megtagadni a dicséretet ; de általában nem hitethette el nézivel, a mit kellé, t. i. hogy bsibonás. Miskolczi Júlia (Blanka szobaleánya) haladni látszik. Még egy jegyzetünk van. László öltözete korhoz szabott lehete ; de ilyenekben kevesebb hséget óhajtanánk. nézt, ki a korok öltözeteinek csak vonalaival, de nem legapróbb divatjaival is iss

f

;

A

f

feltn

csak szórakoztatja. természetet csak némi távolságban kell utánozni, ezt hisszük tartandónak a színi öltözetrl is. Abban mindenkor kell lenni valami mvészi tisztaságnak, még akkor is, midn p. o. a fz\ncsz rondát, tisztátalant játszik neki csak látszania kell olyannak; de nem lennie. Továbbá valami általánosnak kell a színi öltözetben lenni, mire a néz rá ismerhessen. Az igen aprólékos utánzások, kivált a régibb korból, mind szükségtelenek, mind igen költségesek. Azonban ez csak figyelmeztetés, gondolkodás tárgyául a ruha-

meretes,

az

ily

öltözet

S különben valamint másban

a

:

értknek.

LXIU. Fordította egyike Kotzebue bneimint dráma talán nek. Nem szólunk itt a dvámáról legjobb mve, vagy bizonyosan egyike a jobbaknak Mint egyebütt, itt sem hibáznak elmés ötletei, belszö-

Dcc.

18.

Gróf "Benyovszky.

Láng Ádám.

— Elttünk

Színj. 5 felv.

áll

;

—

vevénye s néhány életrevaló scenája ; de itt fbb dolgokban, a char akterekben a hiba. Itt a szerz érzékeny természete szerint ismét a jó embereken gyakorolja kegyetlenségeit, míg a gazembereket nagylelken megjutalmazza. Tulajdonképen ugyan nála a valóban nemes-

1

Dramaturgiai Lapok.

34

lelk kamcsatkai kormányzó is becsületes ember; de Benyovszky, ki annak bizodalmával visszaél, ki azt a legnemtelenebbül megcsalja, is talpig becsületes ember; st ez nemcsak becsületes, de nagylelk is. Mind e mellett azt hiszszük, hogy nagy hazánkfiával itt a szerz nem a legirigylendöbb szerepet játszatta. Soktermészetesb leende pártütése, ha igazságtalan, vagy épen embertelenül kegyetlennek festetik így helyre áll a színm erkölcsisége, a költi igazság nem sértetik. Most van alkalmunk a franczia borzasztónak s erkölcstelennek kiáltott színdarabokat szembe állítani. Van-e Borgia Lucretiában ily hamis morál ? Borzasztóságok, nagyszer bnök vannak, de hamis tanitás Benyovszkyban a gazság az erény mázával nincs. vonatik be, s az erény méltatlanul szenved, annyival méltatlanabbul, mert mellette a diadalmas vétek még mentetik is Borgiában dacz és állanak szemközt, épen oly iszonyún lakolva, mint a milyenek. Semmit nem segít a dolgon, ha ezen gáncsolt characterek történetileg valók; mert akkor nem kellé belle drámát csinálni, vagy Benyovszkyt legalább is olyannak irni le, a milyen lehetett: egész az ábrándozásig szabadságszeret, kalandor, a legtulságosabb szellemben ; characterének mélységét kell vala feltárni, s benne csak kal bocsáthatóbb a

s

kormányzó kemény,

:

—

bn

;

egy pillanatra is láttatni a szenderg vihart: holott így más, mint egy közönséges képmutató, egy tejes fazék körül ólálkodó macskának szelídségével s tolvajszóvaJ tiszteletünkre semmi tekintetben nem ságával

nem

;

méltó ember. Az eladás, apróbb hibákat kivéve, jó és dicséretes. Bartha (Benyovszky) igen szerencsésen adá a szaggatott beszédeket gyorsaság s a tartalom valódi hangja bélyegzé azokat. Kár, hogy a hosszabb beszédeknél énekl monotoniájába néha visszaesett. Lendvayné a kis érzékeny Aphanasiát jelesen. Az ily szerepet igen jól kell játszani, hogy trhet legyen. Telepy (hetmann) noha egy kissé modoros, de igen értelmes és sok kife:

Játékszínt krónika.

i8^y.

135

s azért mindig érdekes be helyét. Szentpétery (kormányzó) és Udvarhelyi szinte jól ; de részemrl a mai estvén legjobbnak tartom Egressy (Stephanov) játékát. Sok oly tisztán magyar, szabatos s érthetsége miatt ervel s kifejezéssel teljes beszédet szeretnék színünkön hallani ; de sokszor valóban el kell szomorodni, midn magunk, magyarok s talán épen itók, nem értjük a színmüveket rossz fordítás, rossz tanulás, rossz állás és rossz szavalás miatt. Egressy is tett ugyan ma egy hibát, ,vakmerség'-et mondva nagylelkség helyett de ezt csak figyelmezésünk megmutatására hozzuk el.

jezéssel

s

eredetiséggel biró,

játékával igen jól tölte

;

LXIV. Dec. 26. rüllek háza "Dijonban. Színjáték 3 felv. Prix Albert. Fordította N. Egy orvosi recept szerint készült m, s maga is némileg psychologiai recept gyanánt tekinthet, a mi tulajdonképen csak dicséretére válhatnék, ha az rültség s abból kigyógyulás, a mint jól motiválva, úgy volnának elállítva is de a kidolgozás betszerinti s fölüleges, megelégszik az rültség legmindennapibb kitöréseivel, minden mélység, költi valóság nélkül, s a kigyógyulás inkább csak ráfogásnak, mint valódinak látszik. Egyébiránt itt sok függ a színésztl is, s a színm különben nincsen hatás s Laborfalvi nélkül. Jó volt Fáncsy (Duflois) játéka (Ernesztina); igen sajátságosan játszott Telepy (Lrincz), s részenként könnyen s élénken Szerdahelyi, ki ma a beteggé lett László (D'Arbois) szerepében lépé föl. Az rült Eberhardot Egressy, úgy látszott, józanul adá; azonban ha mondani valóját figyelemre veszszük: kezdk közöl haalig ha az iróra nem esik a hiba. ladásra mutatnak Szabó Amália, ki mind hibátlan termetével, mind általában biztos emlékezetével s tiszta hangjával szerencsét tehet a színpadon ; de még járni nem tud s hangját néha egész a kiáltásig megerlteti, vagy a vén leány zsémbeléséhez teszi hasonlóvá; a mi Irta

;

;

A

I

Dramaturgiát Lapok.

36

pedig igen különböz egy eleven fiatal leányka csevegésétl. S ez észrevételünk tulajdonképen az lítazás közös költségen czím darabbani játékát érdekli ; de ide iktatjuk, hogy ítéletünk egész legyen. Haladást mutat továbbá a jegyzeteinkben már egyszer említett Szatmári Karolina. Udvarhelyi Sándor beszéde folyamatosb kezd lenni, s ez szükséges is; mert semmi oly visszás nincs, mint az akadozó színész. Szombatinak biztosabb és helyesebb játéka van, mint kiejtése; de ezen már oly kevés hibázik, hogy szorgalom által rövid idn

—

váratlan haladást tehet.

LXV. Dec. 27.

Elször:

ból németre

Tíiazás közös köUségen. Francziászabadon kidolgozta Angely Lajos. For-

Fáncsy Lajos a m. tud. társaság költségén. Egy fukar agglegény, kinek kocsija, lova van, fürdbe utazik, s gazdálkodásból kocsijának felébe egy útitársat vesz fel. Baldini asszonyságot, szép fiatal özvegyet, s a hedította

lyett,

hogy valamit nyerne,

kocsijából

csaknem

kiszorít-

az úton ezerféle alkalmatlanságok által gyötörtetik, végre midn egy sikertelen látogatásból visszatér, kocsi nélkül marad, mert a szép özvegy véletlenül az utolsó állomásra megérkezett vlegényével visszautatatik

s

zott.

— A m elég mulatságos — Szentpétery jelesen adá

ható.

s

vasárnaponként ad-

fej LiLendvayné a semmi egyébbel

a csodálatos

boriust, s Szilágyi a kiéhezett Brennikét,

kéjelemhez és uralkodáshoz szokott, magán kivl nem gondoló szépet épen azon szórakozottsággal adá, mely ezen szerephez illik. Az eacsz eladást sikerültnek lehete mondani.

LXVl Dec. ler.

Megyeri

vagy

színi hatással biró

játéka, a ki

A

Irta Ziegkülönösen emelte a sunnyogó Kocke-t igen characte-

28. Jí párt dühe,

— A sok

hit ereje.

mvet

Jdtékszini krónika.

i8^y.

137

Szabatos és jó volt Fáncsy (Sherif) játéka is és hibátlan tisztaságú, ha nem hibáznék belle azon való érzés, mely újabb színésznink játékát bélyegezi. Szilágyi híven adta a durva önkényhez szokott Harrisson ezredest, s Bartha az indulataitól elragadtatott Laud Henriket. Az e^^ész eladást sikerültnek lehet mondani. rjsálta.

Dérynéé

LXVIl. Dec. 3 1 T{égi pénzek, vagy JJz Erdélyiek Magyarországban. Eredeti vigj. 4 felv. Irta Fáy András. Már budai eladásokból ismerjük ezen örömest látott vígjátékát Fáynak, mely rakva eredeti, életbl merített .

:

közönségtl mind figyelemmel kisértetik, mind kedvezéssel fogadtatik. Talán nem hibázunk azt állítva, hogy Fáynak legtöbb eredeti ötletei vannak minden magyar irók között, hogy különösen szerencsés a magyar háziélet festésében. Az elsnek bebizoötletekkel, a

nyítására elég e jelen mvet megtekintenünk, a másodikra egyéb munkáiban találunk példát. Azon észrevétel, hogy talán igen is el van borítva jó ötletekkel, mostanra nem áll ; mert azokat a közönség méltányolni tudja; késbb s ha így lehet szólani, jóllakottabb álla-

potjában talán kevésbbé fog minden jó gondolatra figyelmezni ; de akkor is kihagyni a sokból könnyebb lesz mindig, mint tenni a kevéshez. Az eladás, kivévén Vaszilné játékát, sikerült. Lendvayné és Laborfalvi R. szorgalommal adák kis szerepeiket, a fürge kis szobaleányt Lendvayné, Laborfalvi R. Amáliát. Fáncsy, Telepy, Egressy, szerepeiknek megfelelóleg játszottak. Udvarhelyi szerepe talán még rövidebbé tétethetnék, vagy ki is mí.radhatna színen. Még a koldusok is jól s ennek így is kell lenni. A f szerepviv azonban Megyeri volt, ki az örökké nyervágyban sínKardost fáradatlanul végig kisérte minden viszontagságain. Sok er, ügyesség s hosszú gyakorlás által biztossá lett játék kell oda, hogy valaki egy ilyen, minden xekintetben háládatos, de nagy és nehéz szere-

játszottak

ld

Dramaturgiai Lapok-

138

t

pet következetesen végig vigyen. S Megyeri, mint e szerepben látni szokva valánk, egy-két apróságot kivéve, megfelelt e várakozásnak.

LXVIU. Jan. ]. 1838. Tündérvilági leány, vagy Jl paraszl mint dúsgazdag. Tüneményes vígjáték 3 felv. Raimund Ferdinándtól. Muzsikája Drechslertl. Fordította Szerdahelyi József. Leginkább meg lehet elégedni a fszerepvivvel. Szerdahelyivel, ki a tündérektl vett "Wurzclt szegény s boldog állapotjában hiven láttatá. Kicsinysége mellett is kiemelést érdemel Udvarhelyi (kés Vénség) az agg kort sok valósággal ábrázoló játéka, mint általában Udvarhelyi az ily szerepekben igen dicséretes ; csak valamivel biztosabb emlékezetet s fotótos lyamatosabb beszédet kivánnánk néha hozzá. Ajaxarlét Megyeri igen mulatságosan adá, s a játék részenként jól ment; de az ifjúság, noha igen kellemes alak külsejére nézve, egyéb tulajdonaival nem volt az, minek az ifjúságnak lenni kell. Élénktelen, lassú, bátortalan, s éneke gyarló. Reméljük, hogy az igazgatóság e szerepben többekkel tétet próbát.

zbe

A

LXIX. Jan. 2.

./^

gyökeres orvosság. Vígj. 3 felv. írta Veissen

Johanna, magyarosította

Déry

István.

\irályi parancs. Vígjáték 4 felvon. Töpfer munkája. Láng Ádám fordítása. Ezen két színm abban hasonlít egyntáshoz, hogy bennök a sors katonai suborJan. 3.

dinatio

képébe öltözik; abban mindazonáltal különbö-

zk, hogy mig amazt

csak színészeink

kitn

üg^'essége

magában érdekes és sokkal fennebb járó. Az elsnek hatása, mint mondók, fleg színészeink ér-

tart a fenn, ez

deme. Bartha különös humorral adá az ezredes helyOly valami természetesen jóíz volt játékában, elttünk egy újabb jó oldaláról ismerteti. Jól a mi

tartót.

t

Jdtékszíni krónika.

játszott

Udvarhelyi

(b.

1838.

139

Magosvári) és Egressy Gábor,

nyugtalan, indulatos Felhsit híven ábrázolá. Lendvayné Friderikát adta jól, mint tle várhatni. szerep magában kicsiny, ha jelesen nem adatik, úgy szólva semmi ; de Lendvayné ezen kicsinységbl oly ki a széles,

A

pillanatot csikart ki, mely, ha a mvészetben az egész ámításig való érzés becsültetik, a legjobbhoz tepillanat az, midn het, a mit a színpadon láthatni, atyja és az ezredes helytartó fölötte tettetett szigorúsággal ítéletet tartanak ; szemeiben, arczán s azokban a mit mond, fájdalom és elkeseredés viharoznak át, s ezen fájdalomban semmi beteg pathosz, semmi túlság; mind a legsajátabb értelemben természetes és való. J^irályi parancsh?in a legmulattatóbb szeszélylyel játmai játéka maga nemében a legszott Szentpétery jobbakhoz tartozik. Bartha (Lindeneck) ma ismét kedvvel és jól játszott. Szilágyi szerepe gyakorlott színészt a királyt elég következetesen s általában véve kivan, s jól adá ; de különösségeit talán élesebb vonásokkal kell vala kijelelni, s a szerepbe több sajátságot adni. Labor-

egy

A

A

:

falvi R. játéka ma igen kedves, igen ízletes volt, s az egész eladás egy a legsikerültebbek közöl. Jan. 9. XJt. \aroly T^ügen-szigeíén. Vígjáték 4 felv. Angolból németre Both, ezután magyarra Kolozsi Jószínm elég mulatságos, s az eladás, zsef forditá. ha az akadozásokat s össze nem vágó dialogisálást kiveszszük, a sikerültebbek közé számítható. Kiemelést érdemel Megyeri (Mukkebold), Szentpétery (Brock) és Bartha (XII. Károly) játéka, ez utóbbi azon megjegyzéssel, hogy beszéde nem volt mindenütt könnyen érthet; Lendvayné (Éva) egy fürge, pajzán leánykát az efféléket szokta. játszott, kedvesen, mint

A

LXX. elször. Jl pajkos pesti jurisla. Vígjáték 5 Kotzebue. Fordította Bárányi Péter. Igen bohózatos m, jó lesz az ünnepiek közé. Az eladás Jan.

felv.

14.

Irta

Dramaturgiai "Lapok-

140

élénk voJt s általában sikerixlt. Csak egy észrevételünk van a nyelvutánozásokra. Én ugyan azt hiszem, hogy németes, tótos stb. magyarságot nem kellene annyiszor színpadunkra hozni, -nint az itt igen gyakran szerepen kívül is történik, s úgy tartom, azt gyakran el is lehetne hagyni, vagy dialectussal p. o. palóczczal, dunántúlival, hienczczel felváltani ; de mindezt, mindazt igen jól kellene színészeinknek tudni ; mert nincs ízetlenebb valami, mint a talpra nem esett tréfa. Ha már tótosan, németesen vagy palóczosan szólani szelepében áll a színésznek, megkívántatnék, hogy azt tökéletesen tudja s ehhez természetcsen gyakorlás s egy kis nyelvismeret kell. Még eddig dialectust egyet sem halion -m jól utánozva, idegen szóejtést pedig csak a tótost Megyeritl s talán a németest Kovácsnétól. Lászlót a mai darabban eleinte drótos tótnak, utóbb oláh czigánynak véltük beszédérl.

^

nolre-damei toronyr. Az eladás általában Jan. 15. jó és kielégít volt, s helyenként színészeink érdeme által

hatóbb, mint a

mtl

magától várhatnók.

LXXl.

A fszerepben (Józsi) Lendvayné helyett most Egressy lépett fel. Játéka tetszett a közönségnek s nem ok nélkül mert szerepét általában jól fogta fel de kielégítnek mondani nem lehet, mert hibázott belle azon pezsg szilajság, azon elrejtett energia, mely ezen szerepét annyira érdekessé Jan.

17.

Jl párisi

naplopó.

;

;

A

naplopóban igen sok életrevalóságot, rendnagy, de még ide s tova csapongó életert kellene látnunk s ez az, mit Egressy játékában fel nem találhattunk. S ha hasonlítani kell Egressy talán külsleg hívebben adta a naplopót, annak aljas helyzetérl, viszonyairól mindig megemlékezve; de Lendvayné játé-

teszi. Icívül

:

kában több belá élet volt s talán tisztaság is; mert Egressy úgy látszik néhol segít szavakat toldott szerepéhez. Azonban valamint Lendvayné másodszor ha-

Jáféks ^f"' h ''ón ikíU

íS^S.

141

sanlíthatlanu] jobban játszotta a naplopót, mint elször,

azt hiszszük Égressyrl, hogy második eladása biztosabo s annál fogva elevenebb leend a mostaninál ; mit tehetségétl annyival inkább várunk, mert a mitl leginkább lehete tartani, a fiatalság tekintetében épen nem lehet ellene kifogást tenni. Ha, mint hiszszük, a máso-

dik

eladás

majd , majd Lendközönség éldeletet Az egész eladás egyébiránt

sikerülni fog, felváltva

vayné vihetik ezen szerepet, Iclend e szerepvitelben is. minden dicséretre méltó.

s

a

LXXU. Jan.

J9.

Télbenszakddl hangverseny. Vígjáték 5

felv.

Vosz Gyula munkája. Fordította Deáky Filep Sámuel. A színdarab maga nem igen élénk, azonban érdeket nyert különösen Egressynek (Lammermeyer versszerz) s részint Szerdahelyinek (Báró Horch) sajátságos játékaik

által.

20. fíahttrabtó. Színjáték 3 felv. Birchpfeiffer Karolina munkája. Fordította Pály Elek. m, noha sok gyarlósággal bir, nincs színi hatás nélkül, legalább nyújt alkalmat a színésznek, hog^' kitüntesse magát. Az eladás sikerült, Lendvayné játéka, mint ilyenekben szokott, mély és való érzelmek tükre volt; Fáncsy jól felfogott szerepét következetesen vivé, mind azon fanyarságával az elvetemedésnek, mely a halottrablót bélyegzi. Meg kell itt vallanunk, hogy a színészetben talán senkirl oly kevés várakozással nem voltunk, mint Fáncsyról, mind a mellett hogy készületei nem voltak elttünk ismeretlenek mutatványai, még a sikerültebbek is, gyanúsak valának; most örömmel látjuk, menynyire csalódtunk. Fáncsy komoly és férfias szorgalma gyzött mindazon akadályokon, melyeket mi legyzhetetleneknek hivénk, s most bizton reméljük, hogy a szerepek némely osztályaiban a magyar színpad legjelesbjei közé fogjuk számíthatni. Egressy ismét igen jól adá az inasból lett urat, de sajnálva kell mon-

Jan.

A

—

;

t

1

"Dramaturgiai "Lapok-

42

dánunk, hogy nem azon szabatossággal, mclylyel Budán láttuk. A mit egyszer jól lát az ember (kicsinyben vagy nagyban) azt nem szereti középszerüleg látni. Igen kellene csalatkoznunk, ha az a szószaporítás, melyet akkor tesz, midn Avelli (Fáncsy) kezébl a trt kicsikarja, szerepében volna. Ott keveset, de a dologhoz tartozót kell mondani s úgy, a hogy legjobban hat. Ezt nem említettük volna meg; de már a Párisi naplopóhan vettünk valami ilyest észre s fájlalnunk kelegyike lene, ha ez Egressynél szokássá válnék mert legtisztább, szabatosabb színészeinknek. ;

LXXIU. Jan. 21. Jí pesti pajkos jurísta. Az eladást, mint az elbbi, azon különbséggel, hogy most Bartha szerepében (Vandoray) Szilágyi és Megyeriében (Hslaky) Bartha lépett fel. Vandoray szerepe, melyet Bartha némely eredeti fogásokkal kiemelt, most elesett ; de Hslakyban nem vesztettünk, noha Megyeri játékában

figyelmez nagyobb következetességet látott. Az egész eladás talán még élénkebb volt mint az elbbi: László játéka különösen pezsg elevenség volt.

a

LXXIV.

—

\orona és vérpad. - Múltkor említk, hogy a mit jobban eladva láttunk, azt fáj kevésbbé jól látnunk, s ez az, a mit a mai eladásról fleg megjegyzünk, mert hogy a színm el lett rontva, épen nem mondhatni azonban hibázott valami azon bels valóságból, mely az eladást érdekessé teszi. Legnehezebb Hovard Katalin szerepe, mert hihetlent, vagy legalább visszataszítólag természetlent kell neki hihetvé és némileg természetessé tenni, azt, hogy az asszonykebelben a hálát, fájdalmat nyomban követik vagy inkább elnyomják a hiúság nagyravágyása}. Laborfalvi e szerepet nem adta minden érzés nélkül. Jan. 22.

;

Jdtékszfni krónika.

if^^S.

143

nem üres, nem hamis pathoszszal de azon melysége az érzelemnek, melyet Lendvayné játékában megszoktunk, azon megrázó képe a legfelsbb fájdalomnak és leveretésnek hibázott a mai eladásban. legalább

Hzen

;

a

felül

sajnálva kell

figyelembe.

mit Lendvayné játékában megróttunk, mondanunk, hogy az nem igen vétetett

Midn

ségbe bocsátja,

s

Hovard Katalin

midn

az

elhalt

a

kulcsot a mély-

Ethelvood

ujjáról a

gyrt

lehúzza, ezt, ha nem k, nem teheti minden küzdés nélkül. Itt a szinész idt hagyhat magának, hogy a mit szó nem mond, mimikával fejezze ki. Emlékezünk az tígyvédhcn Megyeri játékára, midn észreveszi, hogy

megmérgezett palaczkokat az ügyvéd elvitte. Még az eltt néhány pillantattál nyugott, st rögzött keménység volt, s egyszerre mivé lesz ? Az ijedés villáma rázza át minden idegeit; nyugalma oda van, lábai alig vihetik. Nem ezt; de a maga nemében hasonlót kivánnánk Hovard Katalintól, a két kijelelt helyen. Midn Etheivoodot az italtól elhalni látja, még fél, még meg van indulva s ha nem jóságból, legalább asszonyi szíve gyarlóságából, még sajnálja is. De a mint félelme, megindulása sznik, visszatér a hiúság minden vágyaival egy másik gondolat, a királyi gyr, mely elhalt szeretje ujján van, s egy harmadik, hogy azt onnan lehúzza. De mindezeket, hogy a néz eltt gyaníthatok legyenek, a színésznek helyes mimikával kell kifejeznie. Midn Katalin az alélt Ethelvoodra borult, ha talán a drámaíró utasítása szerint keze véa

—

letlenül érinti a gyrt, minden esetre vissza kell lépni, gondolkodóvá lennie, s mintegy megdöbbenie a gondolattól, mely agyában ébredt; szóval ügyekezni, minél többet kitüntetni azon küzdésbl, melybe egy ily életben járó elhatározás okvetlen kerül. A kulcslevetést szinte nem lehet oly röviden végezni, mint rendszerint teszik. Bartha Etheivoodot elég érzéssel, de kevés hajlékonysággal adá. A szemrehányás jelenetében több keserséget, mint fájdalmat kivántunk volna, vagy ha szabad az efféléket allopathice vegyíteni, keser fájdalmat. :

—

—

Dramaturgiai Lapok.

144

Mivel itt 2 minden

junk, a

czél,

hogy belátásunk erejéig használ-

kritikák legkellemetlenebbikct, a hason-

segítségül vettük; s ha ez talín egynek másnak de legkönnyebben felfogható s színi birálatokban majdnem kikerülhetetlen. Ezen bevezetés után folytatjuk a birálatot. Szentpétery egyike legjelesebb színészeinknek, de a mily természetes játéka a víg, kedélyes vagy szeszélyes szerepekben, oly gyakran esik a régi iskola hibáiba, mikor komolyt s kivált hsi charactert ábrázol. Eleinte ezen fogyatkozást hangja gyengeségének tulajdonítottuk ; de most azt kell hinnünk, hogy a hol zajosabb indulatot, haragot, felbszülésr kell kifelítást is fáj

is;

jezni, ott

gyenge

s ki

nem elégít.Miértist Vili. Hen-

nem

hiszszük alkalmasnak. Ezen szerepnek Egressy Budán energiával teljes játéka által érdeBartháné kis szerepét érzéssel játszotta, ket birt adni. s ezt méltatni kell, mert tudjuk, mennyire bántó, ha a kis szerepek nincsenek illleg betöltve. S most miután részletes Ítéletünket elmondottuk, legyen szabad a szerepkiosztásról szólanunk. Ha Lendvay visszatér, Ethelvoodot Lendvay, de ha nem, st ha visszatérne is, próbául Egressy adhatná a királyt vagy Egressy vagy Bartha. színm minden esetre megérdemli, hogy becsében fenn tartassék.^^ rik szerepére

—

:

A

LXXV. Jan. 23. Szerelem mindent tehet Az eladás sikerült: Laborfalvi R. a gonosz Franciscát jelesen adá s mikor tle ilyeket látunk, s visszaemlékezünk, hogy csak négy éves színészn, örömmel nézünk ki a jövendre. Az eladás érdekét emelte Barthának (Kraft) különösen jó humorú játéka. Általában Bartha némely szerepeiben igen fok bels élet és sajátság van ; játéka nem hibátlanul üres, hanem tartalmas, ha jó ; jó pedig igen gyakran lehet, ha mint egy id óta tapasztalható, komolyan é*? férfias szorgalom mellett nkarni fogja.

:

i8j8.

J(ttéktz
145

LXXVl. Jan. 24.

mas

Mézes

k<^lácsos T\ózsa.

mve Birchpfeiffernek,

Szegény, üres és unal-

mely

a kalácsos

Rózsa ked-

veért látszik születettnek, és csakugyan annak az egész roskadozó épületet fenntartani.

A

minden tekintetben elég untató Jan. 27. "Földszint és

losophiáját teszi, azzal

nem

j

hogy

a

is

kellene

mai est

volt.

Mi ezen színm phinem egészen lehet megelégedni,

els

emelet.

ki belle, a mit a szerz akarni látszott, az büszkék lealáztatnak s az alázatosok felmagasztaltatnak mert végre is, noha az emeletiek lejutnak, az csak azért történik, hogy magokat a közönségnek megmutassák, s vejökkel együtt hihetleg ismét felmenjenek; a földszintiek is feljutnak ugyan; de ismét egy köztök lappangó gazdagnak, fogadott fióknak szerencséje által, s csak mint lógós nép, melynek új szerencséje épen nincs a legjobb alapon, hibázván belle azon függetlenség, melyet csak önszerencsénk vagy keresményünk adhat. S e mellett megérdemli-e az a lelkileg és testileg gálád nép, hogy feljusson ? Épen nem mert minden szorgalma korhelységbl és szivessége s barátsága (a fogadott fiu iránt) gorombaságból s utóbb tettetett, alacsony hízelkedésbl áll. S megérdemlik-e az emeleti gazdagok, hogy leszálljanak? Talán inkább 1 mert az úr ggös, szerencséje kimeríthetetlenségében :

:

t

irgalmatlanul zsebel cseléd mind rossz állapotjában ostobául és gyáván kiméletes de másfell nem magának él fukar vendégszeret, barátságos, s bukása nem ezen életmód következésében j, hanem mert fia irgalmatlan adósságokat csinált s fleg, mert pénzének egy része valamely keresked háznál tönkre ment. S valamint amazok, úgy ezek nem érdemök szerint váltják helyeiket. S ezen csere maga is csak puszta mutatvány mert tulajdonképen nem történik egyéb, mint az aljas és úri családnak összeolvasztása, egy leány s egy fogadott fiu szerelme által. Egyébiránt a mulatságos s megérdemli, hogy oktalanul elbízott, az

iránt

mind

jó,

;

;

m

Viöiinirty munkái. VI.

lO

;

Dramaturgiai Lapok-

146

színészeink összevágó szabatossággal adják. adás meglehets volt.

Az el-

LXXVU. Jan. 30. Vazul, elször. Eredeti történeti dráma 4 felvonásban. Irta Szigligeti. Ha megmondjuk, hogy még eddig egy eredeti komoly drámánk sem birta magát a színen fenntartani örömmel kell üdvözlenünk minden magyar irót, ki ezen síkos pályát, a színpadot, csak némi szerencsével is, meglábolja. Szigligeti :

maga iró is, játszó is egyszersmind, a közönség figyelmére kettsen érdemes, hogy midn egyik hivatalának csekély gondjai által elfoglalva van, még talál idt a literatura gazdagítására

nagyobb részétl

is.

jelen

színmüve a közönség

mindnyájától figyelmes részvéttel fogadtatott, mind erre, tárgyának nemzetisége, szerkezetének helyessége s a kidolgozás rövid takarékossága által nem érdemtelenül azonban, ha a színm említett tulajdonai melJett újsága által közönséget vont is, tartós fenmaradását csak úgy remélhetni ha az iró belsleg több érdeket bir adni mvének. Bels érdektelenség, s a mibl ez leginkább származik, characterek tartalmatlansága, üressége az, mi ezen drámát a mélyebb vizsgáló szemében hiányossá teszi. Nézzük a fszerepet, Vazult. Ezt kétszer, háromszor, vagy talán többször rá- s meg lebeszélik, hogy királylyá legyen. S , a hs, minden bels forradalmak nélkül egyikre is, másikra is rááll, együgy lelketlenséggel, s midn Szcbusz egy-két szóval fel birja haragítani, Antoniótól (azért-e hogy idegen?) a legbántóbb szavakat békével tri. Az öreg István több mint ájtatos itt igen nyomorú ember is, a mi történetileg lehetett, de itt drámailag szólunk hogy ez már a második porhanyó character, melynek semmi szilárdabb állománya nincs de a gonoszok Péter, Gizeia. Szebusz, Buda, ezek is igen üres, fölületes nép csak egy pillanatot sem vethetünk leikök mélységébe; úgy jönnek, mint kiknek fogadott munkájok van, melyet le kell róni. Antonio s tapssal,

;

,

f

:

;

:

:

Játékszíni krónika,

i8j8.

147

a kis Lucia talán a legépebb emberek; de kevésbbé nevezetesek, hogy a érdekét fentartsák. S Antonioban e felett egy kissé beteg regényesség van, minden

m

ihletés,

minden gazdagság

meggyilkolja,

nélkül.

S hogy az öreg királyt Ezen fölül ok.

mutattatik

arra alig

-

—

Szigligeti érzelmeiben és gondolataiban valami

finommi bánt és visszataszít, hihetleg ebben keresi az ert, de felette hibásan. valódi er nem vadságban áll st még a nemzetek hseiben is az er bizonyos nemesség, st méltóság alakját veszi fel. S ezt, kik seinket fél vadaknak, durváknak hiszik, szem eltt kell tartaniok. seink nagyobbjai szilajok, sjmátlanok lehettek ; de soha nem méltóságtalanok ez már keleties komolyságokkal járt. S most visszatérve kérdjük mi lehet a világon e képpel ellenkezbb, mint a szegény tedd-ide tedd-oda Vazul charactere s nem kell felednünk, hogy ez a fszerep. Ha ebbe a szerz lelket és ert önthetne, úgy hiszem, a darabnak hiánya ki volna pótolva. Még csak egy jegyzést. Én ezen színdarabot kéziratban olvastam, s éreztem, de nem birtam hamarjában kitalálni, mi híja van. Ezzel csak azt akarom mondani mennyire tanulságos a színi eladás, nemcsak a szerzre, hanem egyéb íróra nézve is, s mennyire szükséges, ha jó drámát akarunk, a tökéletes színház ; s hogy végre épen nem csudálkozhatunk, ha jó drámáink száma oly kicsiny: mert eddig színházunk nem volt. Az eladás meglehets.

gyöngédtelen van,

talan,

a

A

;

:

:

— :

—

LXXVIU. Január 31. Grisetdis. Ezen gyötr mvet némi apró hibák mellett színészeink ismét jelesen adák. Lendvayné s anyaszív szenvedé(Griseldis) a szeret leány, a seinek megtestesült képe volt. Laborfalvi tiszta szabatossággal adá a büszke, gúnyszeret királynét. Bartha (Percival) nagy részt jól vitte szerepét; tökéletesnek

n

folyazonban hibás szavalása miatt nem mondhatjuk: vást hamisan interpungál, ha hosszabb beszéde van, s ez

Dramaturgiai Lapok-

148

mert néhány utóbbi, valóban jeles játéka reményt gerjeszté bennünk, hogy t rövid idn nem közönséges erejének egész nagyságában látandjuk feltnni. S ezen reményrl még most sem teszünk le de el nem mulaszthatjuk neki a hibátlan, a sugólyuk minden gyarlóságain fölülemelkedett tanulást ajánlani mert e nélkül nincs mód a színészetben tisztelt fokra jutni. Megyeri az öreg szénégett jelesen fölötte kár

már

;

azt a

;

:

adta.

LXXIX. Febr. 5. Trígyesi 'Elek, vagy Menet a vashámorba. Színjáték 5 felv. Kotzebue munkája. régi magyar színház egyik híresebb drámája most már csaknem egyedül a szénégetk vastagabb tollú szerepei által nyer némi érdeket ; de különösen fárasztó a két utolsó felvonás, hol a magát gyilkosnak vél gróf Tornallay búsong és átkozódik, barátja Abavári Fülöp pedig csodálatos vegyületévei a komolynak és bohózatosnak iszik és sír. Mikor arról van szó, hogy egy fiatal embert megsütöttek lehet-e valami nevetségesebb és ízetlenebb egyszersmind, mint ezen Abavári nak részeges siránkozása? Az ily eket alig lehet rosszul nem játszani, miért is színészeinktl nincs mit követelnünk. Egyébiránt némely szerepek jól adattak. Laborfalvi a jámbor, erényei érzetében nyugodt grófnét méltósággal és némi bensséggel adá. Fáricsy a veres vadászt jól ; de különösen sajátságos volt Megyeri játéka, ki a golyhó, vagy inkább hülye Janót remekül adta. Lehetetlen mvészileg a természethez közelebb járulni s a természetben annyiszor elforduló eredetinek hivebb másolatát adni. Való, hogy a szerep nem valami nevezetes ; de a mit tökéletesnek mondhatni, az kicsinyben, nagyban figyelmet és méltatást érdemel. Bartha (Tornallay) és Szentpétery (Abavári), a meddig lehetett, jól játszottak ; de az egyiknek két felvonáson végig szomorkodni, a másiknak egy megsütött ember fölött fél részegen pityeregni kellvén, valami oly mvészet alatti feladások volt. :

A

:

Játékszínt krónika,

melyrl

ítéletet

mondani

18^8.

fölösleges.

Ha

14^ valaki a fáradt-

ságot nem restelné, s a két utolsó felvonást, a drámaiatlan sopánkodásokat kihagyván s egyéb tárgyhoz ill dolgokkal betöltvén, egygyé olvasztaná, úgy hiszszük a mind sebesebb haladást nyerne, mind nagyobb kerekdedséget, nem is említvén, hogy botrányaitól megmenekednék. Így talán meg lehetne a mvet menteni a színház számára. :

m

LXXX. Febr. 8. Borostyán koszorú. Színjáték 5 felv. Irta Ziegler. Ford. Kocsi János. Az eleinte fárasztó színdarab a 3-ik felvonás végétl kezdve érdekessé vált,

egyenesen characterei tartalmasságának köszön, a trónörökös nagylelksége utoljára csaknem túlmegy a hihetségen s egy kissé émelygssé lesz. Az eladás minden dicséretre méltó. Különösen sikerültnek lehet mondani Szentpétery játékát, ki a minden tekintetben férfias Grauenstein ezredest ritka szabatosság mellett annyi bensséggel adá. Beszéde komoly, indulatai hevében is kimért; de tele magas érzelmei tisztaságának hangjaival. Az ilyet hallani kell, hogy méltányolhassuk. JWegyeri a közvitézt sajátos nyerseséggel adá, s kítapsoltatott de nem kell kifelednünk Barthát (rmester), ki csekély szerepére mind azon figyelmet fordítá, melyre az méltó. Az, ki tisztelt és szeretett mit

noha

;

elöljárónak

fia

halálát (kit

maga

is

szeretett és becsült)

különös húrját illesse meg a kebel hárfájának. S Bartha egész mélységében eltalálta a fájdalomnak azon hangját, n.elyen az ílyeket elmondani

hozza

hírül, igen

kell.

LXXXl. Febr. 20. Intermezzo, vagy Vígjáték 5 felv. Kotzebuetól.

^ falust

úrfi a városban. igen lassú menet színmnek eladása is elég élénktelen volt. Fáncsy a falusi úrfit egy kissé lankadtan adá, s ennek az egészre

Az

I

"Dramaturgiai "Lapok'

5o

nagy befolyása van. Birken, a ki Stuartért meg is verekedik, nem lehet oly általában hidegvér, s egykedvség csak azon dolgok iránt mutatkozik, melyeket nem ért, nem foghat fel. Telepy (Birken inasa) és Szerdahelyi (Vojta báró) adtak némi elevenséget a játéknak.

LXXXll. Febr. 21. Elször. T^ágalom iskolája. Vigjáték 5 felv. Angolból Brinsley Sheridan Richárd után Tóth Lrincz a m. t. társaság költségén. Ezen jeles s mind characterei tartalmánál, mind helyzetei meglepségénél fogva érdekes vígjátékot örömmel láttuk a színpadon. Az eladás meglehetsen sikerült. Különösen tapsot nyert s nem érdemetlenül Egressy Gábor (Szinesi Káról) játéka de méltatni kell kevésbbé fényl szerepeket is. Lendvayné Aggfynét mind csapodárságában, mind megtér bánatjában híven ábrázolá, valamint Laborfalvi R. a kevés szavú, de szerény leányisága által kitn Marit. többi asszony s a rágalomosztályhoz tartozó férfi szerepvivket nem dicsérhetjük egészen ; mert a pletykának, rágalomnak igen folyamatosnak, akadozatlannak kell lenni, hogy hatással birjon. Ez volt egyik hibás oldala az eladásnak, s a mi szinte igen nagy fogyatkozás, a szerepvivk nagy része nem mindenütt látszott érteni szerepe mondatait, vagy készületlensége miatt nem birt azoknak színi kifejezés által súlyt s érdeket adni innen némi finomabb csípsség mondatok, helyek, st tán dialógok hatása elveszett. Azonban, mint mondók, az eladás az új és nagy mhöz képest elég jó volt, s az említetteken kivl Szentpétery (Szinesi ezredes), Megyeri (Aggfy) és Fáncsy (Szinesi József) ;

A

;

—

-

játékai

minden dicséretre méltók. LXXXIII.

Febr. 22. \egyenczek. Sok emlékezeti hibákkal botránkoztató eladás. Nem akarjuk megnevezni (noha ez

Játékszini krónika,

38^8.

151

nemhibásokra nézve némileg igazságtalan) az akadode talán ennyien rosszul még egy színmben sem játszottak. Részletekbe tehát most nem bocsátkozunk, csupán László (Mamanoff) szerepérl néhány szót. Óhajtanok mondhatni, hogy László nagyobb haladást tett, mert szorgalma tagadhatatlan; de ha szavalását, mozgásait tekintjük, még sok van, mi szemet és fület sért- Beszéde, mint tartása még nem eléggé fesza

zókat

;

telenek és szabadok, fleg amaz a régi iskola nygeitl. Komoly játéki szavalásában még mindig valami éneklés hanglejtés észrevehet, a mi most már az elkezeit kiszokott fülnek felette alkalmatlan. nyújtja, könyökei többnyire igen kifelé állanak s úgy látszik néha, mintha divatképeink testtartását utánozná,

Midn

mi ha úgy van, igen nagy tévedés ; mert talán semmi nincs oly távol a természettl, mint épen ezek, s helyen kivi, hsi szerepekben alkalmazni az efféle állásokat, kétszeresen hiba. Nehogy azonban méltánytalanok legyünk, el kell ismernünk, hogy László csaknem örökké színpadon van, s hogy tán ez is akadályozza elmenetelét ; de épen ezért szükségesnek hiszszük e figyelmeztetéseket mert a ki sem mástól, sem (elfogultsága miatt, s mert magát senki sem bírálhatja meg igazán) magától nem hall észrevételeket, az örökké egy csapáson, vagy mi még rosszabb, egy kerengésben, hibának örvényében, marad, :

LXXXIV. Báhrí Mária. Szomorújáték öt felv. MagyaDugonics András. Ezen a magyar színházra nézve úgy tekinthet, mint egy vízözön eltti maradvány, ha nem tagjainak óriássága, de bizonyosan azoknak esetlen összeállítása miatt. Alig van színm, melyben jelenen oly durva, ügyetlen fogások használtatnak, mint a könyörg Máriának meggyilkoltatása s az e feletti több mint embertelen parentatio «itt fekszik, oda van, meghalt:)) stb. a legbotránkoztatóbb gúnyMart.

rosította

1 .

m

:

;

Dramaturgiai "Lapok.

152

nak hangjain kimondva. De ewcl nem akarjuk a szegény Dugonics emlékét gyalázni annyi tekintetben méltó tiszteletünkre s hálánkra, hogy neki minden irói gyarlóságokat bizvást megbocsáthatunk. O egy medd ;

kornak nyújtott olvasni valót

regényt és színdarabot,

:

mind hazai tárgyút, s ha tán minden birálaton alul állókat is de melyek egy nemzedéket töltöttek el szomjával egy jobb, virágzóbb nemzeti életnek. AzonfelüJ e :

színm nem

is

mve

eredeti

:

valami szerencsétlen szom-

eladás kénynoha minden rosszalásunk mellett is alig mérnk az igazgatóságnak tanácsolni, hogy többé ne adassa mert van a közönségnek egy bizonyos része, mely ezen darabra még folyvást számot tart, s mely Dugonicsot és Bátort Máriát ma is sokaságával s zajos örömével illleg megtisztelé. szédunknak terméke

lehet, s csak a színi

szeríte róla szólanunk

;

;

LXXXV. Mart. 2. Indusok Jlngliában. Vígjáték 3 felv. Irta Kotzebue. Kotzebue mesternek elég sikamlós, és Gurli sok természetlen természetességeivel czifrázott mve de mely, mint általában vígjátékai, nem elmétlen és részenként mulattató az egész egy kissé hosszú és fábohókás Gurlit Lendvayné sok mérséklettel rasztó. (mert itt igen könny kicsapongani) híven és tetszleg adá. Kovácsné a teketóriás Smithnét, valamint Megyeri (Sámuel), Bartha (Róbert), Szentpétery (Kabudár). Telepy (Vámszed) szerepeiket jól adák. Egy figyelmeztetésünk van Bartha iránt. A találkozás s megismerés örömei zajosak lehetnek ; de nem dühösek. A mint szüleihez bej, egy kicsit visszaijeszti nézit :

A

9

ez hiba.

LXXXVl. Mart.

3.

látszottak az

zott

örültek háza

eladást

egy párszor,

s

Emlékezeti hibák Különösen Fáncsy hibá-

"Dijonhan.

lassítani.

alkalmasint ezen baj núatt

nem

ad-

18^8,

Jíífékszíni krónika,

153

hatá szerepének azon kifejezést, melyet az kíván. Egy oly gonosztevt, mint Duflois, nem könny játszani, de megérdemli, hogy figyelem fordíttassék rá. Eberhárd és állanak ellenségekül a darabban, s ha Duflois gyenge, Eberhárd szerepének sem lehet teljes hatása.

LXXXVU. Mart. 5. \irályi korona, vag^- Jlngyalvár omladéka. Cuno. Fordította Komlóssy. Hoszadalmas, ügyetlen készület m, melynek sem drámai sem költi becse nincs oly áru, melyet sem belérték, sem külszín nem ajánl. Mi csoda, hogy a közönség tetszését meg nem nyerheté, mind a mellett, hogy Bartha (angol király, :

Irta

:

Adelston), Laborfalvi (Albina) sFáncsy, helyett Megyeri (Richárd), Szentpétery (Odo) s Egressy Gábor (Abudár) szerepeiknek érdeket adni törekedtek. Az ily vek most már lehetetlen, hogy megálljanak, mind kül-, mind bels képen egyaránt hiányosak levén. Az újabb kor (kivált a külföld) az által különbözteti meg magát, hogy a színi élet magas kifejlettségéhez képest legalább küls érdeket bír adni mveinek, ha azok a szerz elmeszegénysége miatt talán fölületesek és tartalmatlanok volnának is. jelen színm ezen fölül sok bágyadt, természetlen érzelgéseken is alapul. királyi atyának hosszas bánkodása s reménykedése, a sok gyermek férjnek szívtelen dühöngése, inkább ráfogásnak mondhatók, mint valószínségnek, s ez az, mit a jelenkor meg nem emészt, s miért e mnek a sorból kimaradnia kell.

m-

A

A

LXXXVlll. Máj.

72.

vígjáték

j

A \ülföldiek.

felv.

Vígjáték 2 felv. Jl közös ház, Andrástól. A nehéz-

Mindkett Fáy

s vontatva ment eladás nem állíthatá úgy el mveket, mint óhajtottuk volna. Színészeink legújab-

kesen e

ban igen

cl

lévén foglalva új s nagy színdarabok bemost az egyszer nem egészen rajok.

tanulásával, e hiba

"Dramaturgiai "Lapok-

154-

hanem nagy

körülményekre hárítható, melyek sürgetvé tették. Az elsrl más alkalommal szólottunk olvasóink eltt másik, mely annál jóval élénkebb s mely ma elször adatott, igen sikerült mnek mondható, mely érdekes bonyolódásával, de kivált kifejlésével mulattatá s meglepé a közönséget. A színm kereke leginkább egy ifjú körül forog, ki a két testvér Rétiek házába fészkelvén magát, az apák által már régen el jegyzett Réti Erzsi körül igen veszedelmesen udvarol, s kit Réti, az apa, semmi áron ki nem tud irtani a házból. S miután a dolog részt a

az ily színdarabok eladását

;

annyira ment, hogy a két testvér halálosan összehábo-

vlegény

atyja jelen van, s fia megzavart s háborodást a legkomolyabb kitörés pontjáig emeli, kisül, hogy a zavarok szerzje, a magát házba és leány szívébe annyira be-

rodik, a kitzött

érkezésének hirével

fészkelt ifjú

a

nem egyéb mint

—

a várt,

de mindeddig nem

Ehhez Fáynak sajátnem, életreismert vlegény. való mondatai nem keresetten s nem helyen kivl elhintve, fszerül szolgálnak a különben is érdekes kedveltetésére. Az eladásról megjegyzek, hogy az lassú s nehézkes volt, de ezen vád nem az egészet részenként n^'.m volt hibásan adva, s nem illeti. is minden szerepviv vádoltathatik hanyagsággal. Lendvayné Erzsi szerepében épen oly könny, mint bájos természettesség játékaért. (Az els vigjáték után a

m

A

m

tizennégy

év

Fáy Gusztáv, András

fia,

Thalbergnek

Juanbeli themára irt phantasiáját adta el zongorán, az értk közmegelégedésére. Mert e játékban er s könnység vala, s szabatosan s biztossággal meggyzve a darab nem csekély nehézségeit; az egész fölött valóságos mvészi nyugalom lebegztt.)

egy

Don

LXXXIX. Ámor, vagy Jl gyanakodó házajobb munkái közül Kotzebuenak. Cselekvénye inkább bels mint küls mozgalmakból áJl s a Máj.

sok-

—

26.

"Bujdosó

Egyik

a

:

Játékszíni krónika,

)8j8.

155

m

mégis élénk, gyors menetel, s a mi KotzebucnáJ csaknem minden érzelgéstl ment, úgy hogy itt a néz nem kénytelen a mulatságot pityerg jelenetek émelygésein megvásárlani. Az eladás megfelelleg a színm jóságának, h, élénk és összevágó volt. Színészeink különös kedvvel látszottak vinni szerepeiket, s e jó kedv a nézkre is elragadott. Leggenialisabb ritkaság,

volt tagadhatlanul

Megyeri

játéka, ki a furfangos

ker-

kedvesen játszott féltékenységében, haragjában, békülésében mély valóság és bensség volt. Déryné a vidám Bertát kell derültséggel, s Szentpétery a gyanakodó Arosit híven ábrázolák. mi kifogásunk egyik másik szerepviv ellen volna, azt akkora hagyjuk, midn kevesb okunk lesz az egész eladással megelégedni, észrevételeink különben is nem jelen szerepeiket csupán, hanem rögzött hibáikat, melyek csaknem minden eladásaikon tészt adá. Laborfalvi (Amália) általában igen :

A

elterjednek, fogják érinteni.

xc Máj. 29. Szebeni erd. Kvár és Szokol szerepében most Szentpétery és Telepy helyett Megyeri és Havi léptek fel, mindkett, de kivált ez utolsó, kevesebb szerencsével, mint az elbbiek. Szentpétery általában igen ers oly szerepében, hol az együgy, szinte jámborságnak kell kitnnie ezt affectatio s érzelgés nélkül adja. Megyeri, a sokban oly ers, gyengébb az érzés dolgában neki azt kifejeznie már több erejébe :

;

kerül, s ritkán pendíti

meg

az igazi

húrt.

Mai

játéka

azonban csak hasonlítás által szenved inkább észrevételeket mert azt általában hibásnak mondani nem lehet. De sokkal távolabb maradt Havi Telepytl. Havi Szokolból egy ízetlen érzelg német mcsterlegényt csinált magyar mozgásokkal, míg Telepy az együgy szerelmes Szokolt oly nevetséges bohóvá tette, a milyennek lenni kell. E felett mind , mind kivált Szentpétery sokkal ;

inkább voltak oláhok, mint Megyeri és Havi.

A

külön-

156

Dramaturgiai Lapok-

ben bágyadt színmvet e két szerep teszi mulatságossá, óhajtható, hogy ezek a legjobb kezekbe jussanak.

s

XCI. Máj. 31. Szaraczen. Szomorújáték 5 felv. Irta Dumas Sándor. Ford. Szigligeti. E színmvet már a budai színpadról ismerjük. közönség valamint ott, úgy itt sem különös részvéttel fogadta, hasontalanul Dumas egyéb mveihez, melyek színünkön igen szívesen láttatnak. Ezen mostoha elfogadást nagy részt a gyenge eldás szülte s alapította meg. mai játék is teljességgel nem sikerült. Szaraczent Egressy helyett most Fáncsy játszotta, több bensséggel mint amaz, de helyenként érthetetlenül, mi az egésznek igen csökkenti hatását. Fáncsynak különösen ajánljuk az értelmes szavalást: e nélkül a legszebb helyek is üres beszéd g^'anánt hangzanak el. Igen gyenge volt Bartha Savoisy Károly szerepében, melyet korán sem lehet háládatlannak mondani ; de, ha teljes hatását akarjuk, tudni kell azt minden hiba s akadozás nélkül s általában ez azon ez a szíalap, melyen minden színészeti tökély épül nészet abcje, s mégis, hölgyeinket s néhány jobbára ifjabb férfiakat kivéve, alig látszanak színészeink errl meggyzdve lenni, vagy ha igen, lelkiösmerctlenül elhanyagolják. Bartha ma nagyon keveset tudott szereegyik pébl, s így ln, hogy a különben érdekes characterében gyarlón elállítva nem tetszhetett. Lendvayné ma szerfelett bágyadt hangja mellett is jól vivé szerepét, de különös szorgalommal s a féltékenység indulatosabb jeleneteiben jelesen játszott Laborfalvi R. Csak két figyelmeztetésünk van. Vannak helyek, melyek vagy motivum gyanánt, vagy a színm összefüggése, világosabb áttekinthetése vagy végre más drámai czélok miatt szövetnek közbe az írótól. Az ilyen helyeket elhadarni, vagy minden kiemelés nélkül a többi beszéd közé elegyíteni hiba ; mert a közönségnek ezeket okvetetlen meg kellene értenie, felfognia. Ilyen hely

A

A

A

:

f

m

Játékszíni krónika,

18^8.

157

midn Berengaria a Szaraczent ünnepélyes fogadására emlékezteti. Ezen szavakat Laborfalvi R. minden kiemelés nélkül, st alig érthetleg monda el, mi László a által a beszéd igen csonka s érdektelen ln. királyt sok részben jól adá, de még folyvást rosszul beszél szótagokat nyújt, igen hirtelen s csodálatosan megy le az alsóbb hangokra, melyek még e felett inkább morgáshoz, mint beszédhez hasonlítanak, s nem érthetk. Mozgásai már a színhez kezdenek szelídülni (noha még vigyáznia kell, hogy komoly a bohózatos darabokhoz ill mozdulatokat által ne vigye), miért ne bírhatná meg a beszédet is, mely végtéré is legfbb dolog a színészetben? László kedvez külseje, fiatalsága s szorgalma mellett, igen kellene sajnálnunk, ha kellemetlen hibájától, a gyarló beszédmódtól s hibás szavalástól, meg nem tudna menekedni. Játékában jelei láthatók sok színészi tökélynek; de mindezen kedvez jelek elboríttatnak egy fülsért hiba által, mely a sokszor megrótt s mind eddig igen keveset javult szótagnyujtásban s gyakori érthetetlen mormogásban áll. legfels és legalsó hangok között még igen nagy tér, sok fokozat van, s egyikbl a másikba átmenni, nem ugrani kell az érthetetlen zúgás pedig kívül esik az,

:

mbe

A

:

a mondulatio

minden

határain.

xcu.

Az eladás most Jun. kevésbbé sikerült mint az elbbiek. A római öltözet klassikai egyszersége saját mozdulatokat s csaknem beszédben szoborszerleg szabályos állásokat kivan és testtartásban, az ernek, energiának kitüntetése mellett is, bizonyos nyugalomnak s méltóságnak kell uralkodnia, ha egészen különböz szellem és divatú korokat összekeverni, s egyikbl a másikba természetlenül átugrani nem akarunk. Bartha (Agricola) és Szentpétery (Curiatius, Augur), s utánok Udvarhelyi (Hostilius TuUus) leginkább tartották meg játékaikban ezen római 1

.

Horatiusok és Curíatiusok-

;

I

Dramaturgiai Lapok.

58

komolyságot.

Fáncsy (Victor)

a játék elején,

midn

a

hegyrl lenéz, igen sokszor váJtoztatá állásait s észrevehet volt, hogy ennek nem szerepéhez ill bels nyugtalanság, hanem inkább némi elfogultság s a helyes állásnak el nem találása voltak okai. E mellett mozdunéhol igen keresettnek látszanak, ellenkezleg Egressyével, ki e szerepben igen kiszámolt 5 mind a mellett természetes játékával mulatott. színm egyébiránt nem igen látszik teszeni a közönségnek, önsoványsága, az eladás hiányai, vagy a közönségnek tetemesen elhajló ízlése miatt-e, bajos megmondani, ha csak azt nem akarjuk állítani, hogy a nem tetszés némileg mind a három hiányból eredhetett. latai

A

XCUl.

m

Béla futása. Ezen sok tekintetben gyarló dalaival tartja fenn magát. minek egyfell örülni kell, midn különben a magyar muzsika annyira elhanyagoltatik. S ha már jobbak nem létében a darabnak fenmaradását óhajtanunk kell, kivánjuk egyszersmind, hogy krajczáros komédiává ne tétessék. Mit keres komoly darabban az a bohókás táncz s ének egyszersmind? Mire való a gyermeknek a kard s annak veszély idején épen oly nevetséges, mint valószíntlen vitézkedése? S 4 5 tatár \o 20 magyar ellen? Nem szégyen-e ez? Igen prózai a vadászatközbeni énekbeszéd is, s bosszantó a nyomorú medvének lassü mászkálása. Bohózatban, vagy legfölebb vígjátékban megállhatnának az effélék, de komoly színmvet igen elJun.

2.

A

néhány magyar

—

—

ízetlenítnek.

XCIV. Jun, 6. Griseldis. A szerepvivk s eladás mint elbb, azon különbséggel, hogy az öreg szénégett most Szentpétery adta Megyeri helyett, nem rosszul de jóval is gyengébben. Megyeri ers az indulatok kitöréseiben, s épen ebben Szentpétery gyenge. Neki jobban áll a ;

Játékszíni króniha,

18^8.

159

mély, csendes tndés, komoly, férfiúi elhatározottság mindaz, hol nyugalom uralkodik, hol tisztesség, s egy becsületes ember önérzetének méltósága bélyegzi szerepét. Komoly játékaiban inkább ünnepély mint energia van s e részben úgy áll körülbelül Megyerihez, mint Laborfalvi R. Lendvaynéhoz. Vígjátékokban nagyobb köre van, itt már haragja, boszonkodása valóbb, természetesebb ; de itt is megtartja elsségét azon szerepekben, melyek a fölebb kitüzötteknek megfelelk, míg Megyeri a zajütbb eredeti alakokat éles és kitörölhetlen vonásokkal állítja élnkbe. Ezt ez alkalommal a szereposztás tekintetébl véltük jónak elmondani. Jun. 8. Bartha jutalmául elször Gyászvitézek.- Eres

:

Ezen új színmve a kedvezn fogadtatott, noha eladásban Lendvayné lelépése (helyette Éder Luiza dráma 4

deti

fiatal

az

felv. Irta

Szigligeti,

Írónak a közönségtl

folytatá a szerepet) s

zavart

s

némely gyengébben

csökkenést okozának. Legjobban

szerepek szorgalomFáncsy.

vitt s

B-

mal játszott Megyeri, Laborfalvi Róza s a második eladáskor. Jun. 9. "Borostyán koszorú. Az eladás, az els felvonás lankadtságát kivéve, jeles mini egyébkor.

vebben

xcv. Burgundi gróf. Színj. 4 felv. Kotzebue után Az érzékeny lelkek örömére s jámborok megnyugtatására itt minden szép renddel s békével megy véghez. Az emberek jók, nagylelkek, a körülmények kedvezk s ha a sors valami vihart készül is közbe vetni, az az emberek nemesszívségén megtörik. Mi csoda, ha minden a legkívánatosabb véget bn, gyilkosság ér? S ha a színm háta megett egy Jun. 15.

mag^'arrá tette Komlófsy.

f

hogy legyen mirl

szólani, miért remetéskedni az öreg Péternek. Mind e mellett Kotzebue találmányos esze tudott a mnek némi érdeket adni meglep fordulatok s azon idylli szín által, mely az els felvonásokon uralkodó. Lendvayné kedve-

áll,

az csak azért van,

búsulni

és

1

6o

"Dramaturgiai "Lapok.

sen adá a kis Elsbethet,

aggodalmas Gertrudot legényt, Walter a vitézt

s Kovácsné a nevetségesen valamint Bartha az agg v-

jól,

s

Szentpétety

a

jószív Kunót.

XCVl. Jun.

"Eljálék

1

8. J

eljátékban

Blször, Veszedelmes nagynéne. felv.

Irta

Albini,

fordította

Vígj.

4

Szip,Iigeti.

felv.

Az

színház belsejét ábrázoló új diszítményt festette Ottó, a m. szinház festje. Igen kellemes esténk volt. ép és eleven s mind a mellett, hogy nem a legmélyebb belsej, azon hív ábrázolatok közé tartozik, melyek életrevaló képeik által valódi éleményt adnak. Itt nem látjuk oly tisztán a színésznt ezer bajaiban és szenvedélyeiben mint Dumas Keanben a színészt elállította, ha a nem különbségét lerójuk is, st talán annak ellenkezjét; mert míg ez az épen oly kínos, mint kedves pályától megválni nem tud, amaz (Müller Adél) a színtl visszavonul ; mind e mellett igen jól van a színészn éJete a körüle csapongók tarkasága által visszatükröztetve s végi azon ketts diadallal koszorúzva, hogy midn színészi ügyessége által a nagynéne alakjában egy rideg, asszonykerül a

A

—

m

h

nagybátyát meghódít, egyszersmind mint szeret megnyeri az unoka-öcsét, kivel egybekelését a szigorú s siségre sokat tartó nagybátya soha meg nem engedi, ha öngyengesége (szerelme az ál nagynéni iránt) családi balitéletét le nem rontotta volna. Szentpétery remekül adta (olvasóink tudják, hogy e szót nem szoktuk pazarolni) az akaratos, végre szerelemben felolvadó nagybátyát, Emmerlinget, míg Lcndvayné, sebes beszédmódján mvészileg uralkodva, szabr.tos tisztasággal, s egész az ámulásig jól vivé az ál nagynéne szerepét, mindkett, a közönség élénk tapsai közt. Az eladás egyébiránt egészben nem volt kielégít s kivált ez els felvonásban lassú és össze

nem

eladások végett mondunk

;

vágó, mit csak a

késbbi

inert hiány a két jeles játék

mellett alig volt észrevehet.

—

Fájdalom, hogy a né-

zk

száma oly kevéssé

gának,

a

felelt

161

18^8.

Játékszíni krónika,

meg

a

m

s

eladás

jósá-

mi egyébiránt csak újabb bizonysága azon

szomorú tapasztalásnak, hogy idnkben a színnem von közönséget. Lear, T^jphpó, J^ean második eladásaikon már igen kevés néz volt, míg a boszorkány históriák s egy két kedvesebb opera

régi

darab általában

házat szerez.,

teli

xcvu. Jun.

19.

megvetett telen

fiai

s

s

A

gyászvitézek Gyászvitézek, másodszor. becsületes társaságból kizárt, koldulni kényrészint unokái a harczban megfutott magya-

roknak, gyalázatot

s

üldöztetést

szenvedk seik

b-

mert akkor a futás bnnek tartatott. Közölök Ráb, egy szeret hölgynek férje s atya, de gyermektelen mert valamint két fiát, hogy a nyomorú s gyalázatos sorstól megmentse, kiteszi, úgy neje, ki ezen neikért

:

;

gyermeksikkasztástól (okát nem tudván) retteg, kisded leányával elszökik, s midn a leányt hajadonná nevelte, az tle elraboltatik. Ráb, ki leginkább érzi ezen megvettetés méltatlanságát, egy rableányt vesz meg, kit második nejévé akar tenni de az vonakodván, a leányárus görög csalárdsága által a leányba szeretett, s a többet Ígér Csanád birtokába jut. De ettl ismét elszereti a leányt Ákos, Jávor vezér fia, ki azt utóbb, erszak és fortély által. Rabot használván eszközül ellene, hatalmába keríti. Csanád tudniillik bemutatja Rózát az öreg Jávornak, ki atyául ápolta mint menyasszonyát, s ez áldási ad rajok. Egyszersmind vezéri székét fiának, Ákosnak engedi át. Most Ákos, határtalan úr, magát, a magyar király ellen pártot ütve, királylyá teszi, s az ellene mondó Csanádot úgy is mint ;

t

leányrablót, vásárrontót, halál

helyett

számkiveti,

de

csak azért, hogy titkon megölesse. Ráb csak most veszi észre, hogy kijáíszatott, s felbszültén fut sorsosaihoz, hol visszatért els nejével kibékül, miután kölcsönös vallomásból megtudják a történteket. S mindkett gyer-

mekeik felkeresésére elrohan. S Vútöaraarty munkái. V).

fellelik

ket

Ákos,

:

>

•

iói

Dramaturgiai Lapok-

Csanád

Róza gyermekeik

mert Á.kos csak fogamidn Csaki Ákos ellen a királytól teljes hatalmú vezérré tétetett, testvérbátyját, mint pártütt halálra itéli. Ebbl dott nád,

s

fia

voltak

;

volt Jávornak, s attól kitagadtatik,

hogy volt mit bonyolítani, s a kifejlés nem leheegyéb, mint meglep. Az elrendezés általában helyes és takarékos, kivévén az elbeszéléseket, melyeket vagy más helyre iktatni kellett volna, vagy azoknak a kidolgozás által más, drámaibb alakot adni, vagy talán egy-kettt ki is hagyni. characterek némely IJnövései irtó kezet várnak. koldus, de elszánt lelk Rabhoz több szilárd er mint hetvenkedés, több bensévdés, mint düh illenék, s düh csak a legkihívóbb pillanatokban. S mi az, hogy gyermekeit megveti s egy másik nt készül venni, ismét elvetend gyermekek anyját? Ezt teheti egy rögzött szív rossz ember; de a szerz Rabot olyannak akarja nézetni, ki maga jó lévén, benne az ember legszentebb jogai sértetnek meg. Félre ne értessünk mi nem tartjuk bizonyos feltételek mellett a rossz embert is, mint némely igen látni,

tett

—A

A

;

bölcs és jámbor kritikusaink, a drámából kiiekesztenkell is vinnie de következetességet akarunk látni, s összeillést a charactervonásban. vad, kegyetlen s gonosz Ákos épen oly édesen, epedleg szerelmeskedik, mint Csanád, s ez ismét hiba, s általában az elkeseredett Ráb, a gonosz

dnek, még ha fszerepet

—

;

A

a szeli d Csanád szerelmeskedéseibe, különböz természeteik szerint nagyobb változatosságot, különb hévfokot s színezetet kell hozni mert itt annyira hasonlók, hogy csak a helyzetek által különböznek. Anynyiban haladását látjuk az ifjú szerznek, hogy characterei tartalmasbak kezdenek lenni s ennél fogva érdekesebbek is, ha ezen érdekességét következetlenség s egyéb hibák nem fogják zavarni, a f, st legfbb drámai érdem kivívásának fogunk örvendhetni. Legtöbb hiba van még a kidolgozásban, a mi hihetleg siet képek, h..sonlatok gyakran keresettek, kéz hibája. vagy halmozottak s igen kirivók; érzelmei, kivált a

Ákos,

;

A

;

18^8.

Játéksztni króniba.

163

boldogok, inkább émelygsek, mint édesek; indulatai, szenvedélyei sokszor méltóság s nemesség nélkül nyers vadságba mennek által. Ezek felett nem javaihatjuk azon bntörvényszékhez ill bevégezést is, midn testvér testvérre (Csanád Ákosra) halálos Ítéletet mond megölethetné, elbb, mint tesvérének tudja, vagy a halál számzetésre változtathatnék vagy végre, mivel a ;

színm

erkölcsi oktatás akar lenni,

haláláig mint valóban gonoszra

s

rá

mondhatnék

bnösre

ki

a gyászvité-

zek elátkozott sorsa, épen akkor, midn ezek, kik azt ártatlanul trék, alóla felszabadíttatnak. Az eladás most jobb vala az elbbinél, Lendvayné

A

szevivén az elször is neki szánt szerepet, Rózáét. repvivk között legkitnbb volt ugyan , s Ráb szerepében Megyeri, Ilon szerepében Laborfalvi Róza. Még egy körülményt kell említenünk. Nem tétetett ki, hogy a bevétel egy része a szerzé. Ha ezt a szerz

—

álszeméremb! vagy

a

fáradhatatlan

petyegés szem-

leirótól eltántorítva, akarta volna így, igen kellene saj-

nálnunk. Részünkrl azt hiszszük, hogy igen is, vannak a világon dolgok, melyeket szégyenleni kell, s melyeket némely urak nem szégyenlenek ; de a játékszíni czédulára ezt irni a bevétel eg}) része a szerzé, legfölebb is szokatlan, szükségtelen vagy haszontalan lehet, de szé:

gyenlend nem.

A az

játékszíni igazgagtóság azt határozta,

els eladásból

Vb, a

2.

és 3-dikból

hogy az

író

Vs részt nyer-

Ez nálunk újság s az írónak kötelességéezen határozatot még drágalátos nevének koczkáztatásával is (mert úgy látszik, a pozsonyi urak ettl

jen jutalomul.

ben

áll

tartanak) minél tenni, s

nagyobb nyilvánosságra hozni, közhírré is megmutatni, hogy ez nem va-

némileg azt

czifra határozat, a mi papiroson marad, hanem mely életre és erre kapott, mely folyvást fentartatik. St a játékszíni igazgatóság, melytl a határozat eredett, ha szükségesnek látná, ezen elismerést s mintegy el-

la;aí

leges nyugtatványt az írótól szorosan

De mind

követelhetné

ezt elmellzve, mi van abban, ha az iró

is.

nem-

Dramaturgiai Lapok-

164

csak munkájával, hanem még nevének beavatásával is (de nem kéreget szavakkal, mert ez inkább elidegenítene) kívánna a szinházba nézket vonni ? Nem szabad-e, st nem kell-e ilyen áron is a magyar szinház megnépesítését eszközölnünk? Nem kellene-e azt tennünk nagyobb áldozattal is, mint egy puszta név kitételével ? jó névvel gazdálkodni kell s különösen rizni azt helyektl, hol rajok szenny ragad de itt szégyentl^ tartani csak érzelgés, vagy szerfeletti hiúság lehet. ((Úgyde az iró pénzt akar nevével keresni. » Nevével is igen ; de munka és fáiadtság után. S ha csakugyan puszta neve is hoz jövedelmet, nem adja-e annak nagyobb részét, négy ötödét, és három ötödét vissza a színháznak? S ezért pirulni kéne-e? De végre a legnagyobb mvészeknek van jutalomeladások s eddig nem láttatott szégyennek. Az iró talán valami felsbb lény, különb alkotmány, hogy neki ez szégyenére (vagy alacsonyítására) váljék? Alaposabb ellenvetés volna, hogy czéliránytalan, haszontalan ilyen kihirdetés de ezt igen bajos megmutatni, mert, hogy egy vagy más darabra mind c mellett is nem nagy számmal jelennek meg, nem lehet valamennyi eladásra következést vonni, s kérdés, e nélkül mi nem jelentek volna-e még kevesebb számmal ? mindenesetre sokkal hihetbb, mint az ellenkez, ha különben az iró neve nem utált, vagy hitele -vesztett. Részünkrl azt hiszszük, a magyar színház még oly gyenge korban van, hogy annak ápolgatását, fölemelését minél többféle érdekek összekötésével eszközölhetjük csak sikeresebben, s ha ezen érdekek között az iró

A

;

—

;

A

neve *

A

is

tehet bármi keveset, mi ok van

Szemle eleinte kolJulásróí beszél, utóbb

illetlenre s

megalacsonyitásra szeliditi.

De

a

azt

tle meg-

neveket kéregetésre,

a koldulás, kéregetés itt

szégyen, s a mi illetjen, s a megalacsonyítás ismét csak szégyent hoz; azért is maradjunk a szónál. Szégyen az, a mivel t Szemle az írókat vissza akarja ezen újságtól ijeszteni mert a koldulás s kéregetés oly tág határozatlan beszéd, hogy e szerint az egész világot kéregetkre és rablókra lehetne osztani. ;

:

JálékszM

hrónika,

>^3^.

165

—A

vonni ? külföld példája nem mindig bizonyít. Külföldön sem minden jó s a mi nekik jó, nem mindig az nekünk. S a mi külföldön tán fölösleges volna, az nálunk hasznos, czélirányos lehet, Egyébiránt si valet usus; mert ez csak úgy érhet valamit, ha közdivattá

—

:

lesz.

XCVllI. Bájló férj

a vakn. Vigj.

Francziámulattatóvá tette Lendvayné játéka, ki a vakságból épen kigyógyult Tinkát csapongó örömeiben, féltékeny fájdalmaiban, legbájolóbb természetességgel adá. többi szerep is Regényi (Fáncsy), Rózsavölgyiné (Laborfalvi) Lengefy (László) jó kezekben volt s az egész eladást a sikerülJun. 22.

ból Virányi Viola.

és

—E

1

felv.

kis vigjátékot igen

A

tebbek közé lehet számítani.

XCIX. Jun. 25. J^orona és vérpad.

Különös szerencsétlenség

színmvön. Valahányszor adják, mindig alább száll becsében. Eleinte, VIU. Henrik szerepét kivéve, mind a szerint adatott, miként azt Budán láttuk de Lendvay hanyagsága miatt Ethelwoold szerepe nem emelé fel az eladást, mint egyébkor. Utóbb Ethelwood s egyszer Howard Katalin szerepe is más kezekre jutott, mind gyengébbekre, mint elbb. Most már hozzá járulván a darabnak csökkent hitele, az igen gyéren látogatott házban árnyékát látjuk annak, minek eleinte oly megrázó hatása volt. Lendvayné (Howard fekszik e

;

ma

szorgalommal s részenként jelesen játgyürhuzáskori habozás kitünde ezen tetésére több gondot fordított, mint elébb nehéz szerepnek minden elemeit nem találjuk fel játékában, nem azon összhagot, melybe azokat hozni kellene. Katalin hiú, nagyravágyó, de nem aljas, elvetemedett. Azon kaczérság, melyet Lendvayné helyenként Katalin)

is

szott, a kulcs levetés- s

;

kitüntet,

nem

illik

hozzá.

Midn

Ethelwood

t

az

— I

"Dramaturgiai "Lapok-

()6

nem kell oly srnem Ethelwoodtól is oly könnyen észrevehetknek lenni. Ezen visszatekintésekablaktól elvonja, visszatekintéseinek

eknek,

nem

nyilvánosoknak,

ben már rejtezni kell egy mély bnterhes gondolatnak, mely csak idejére vár, hogy tetté válhassék. Midn e szavakat mondja ((Vigyázz, hogy palotád jobban tes:

ezen gondolat borzasztóságának hangzani a szavakból. L. azokat csípsen mondta inkább, mint mély jelentéssel. De ezek csak egyes helyek természetesen kedves volt ellenben a felébredési jelenet, meghatók rémülése és ijedelmei. Szentpéteryrl fájdalommal kell ismétlenünk a többször mondottakat; neki az ilyen szerepek nem valók; hangja bármit tegyen, tökéletesen elhagyja t. Egressy igen sék, mint e sírterem)), szinte ki kell

;

jól

adta

nem

Budán

e szerepet. Fáncsy Ethelwoodot csak-

s ha valamennyire aggodalmas szerett, nem eléggé a rémületes bosszúállót. Hibásak véletlen megjelenései is. Nem, vagy nem mindjárt kellene láttatnia, ki Katalinnal s a király háta s 6 csaknem szembe megett ugyan, de annak kíséritl tökéletesen láttatik; ha azok szemöket nem hunyják. Sötét nem volt, mert ekkor képzelnk, hogy nem láttatik a távolesktl. Vagy olaszfal, vagy kép szolgálhatna rejtésére, midn Katalinnak vérpadot sug fülébe s eltnik. Igen gyarló volt a skót követ s az ily kicsinység is, ha rosszul megy, igen alkalmatlan. Véleményünk szerint legjobb volna a régi szerepkiosztáshoz visszatérni, vagy ha az Lendvay távolléte s tán maradása miatt nem lehet, Egressy játszaná Ethelwoodot, Fáncsy vagy Bartha a

hibátlanul,

láttuk

benne

a

de kevés

lélekkel,

féltékeny,

j

királyt.

Jun. aj. Tíarmincz év egy játékos életébl. Szinj. 3 szak. Ford. Jakab István. Meglehets hatású darab, noha ismét egy szerfelett nemes szív rovására. Amália, néhány pillanattal az esketés után, megtudja, hogy jegyese s most már férje alávaló gazember s mégis mindváltig

JátékszM

krónika,

iS^8.

í6j

vele marad. Szerelem-e ez vagy kötelesség? Ha szerelem, igen állati lehet, ha kötelesség, balul van értve,;

annak inkább fanatismusa csak mert ilyenre egy beerényes asszony sem köteleztetik, kivévén, ha a tévedettnek megjavítására biztos remény volna, a mi ;

csületes,

nincs, st valódi törekvés sem mutatkozik. Az eladás a jobbak közé tartozik. Jelesen, minden változatokhoz híven adá Bartha a harmincz éves játékost, valamint Megyeri a fondor s szinte játékba elmerült "Warningot. Kisebb tartalmú szerepeiket jól vivék Laborfalvy R. (Amália) és Szentpétery (Reupen). itt

Cl. Jun. 29. J^él brílhis. 3 felv.

is

elég volna),

színjáték,

Lord Damby, ntelen, unalomból, Pearce, kinek

—

gyermekei adósságok miatt, vízbe akarván épen a veszély pontján egymásra bukkanak s versengés után megtudják egymás történetét.

felesége,

ugrani,

egy

(britt

kis

Lord Damby,

ki

még

senkivel

jót

nem

tett,

segíteni

men

Pearcen s a vízbe ugrás mindkét részrl elhalasztatik; de ers feltétellel, hogy mihelyt a családot rendbe hozták, ugorni fognak Damby, mert még folyvást életunt, Pearce háladatosságból jótevje iránt. Damby utóbb nem örömest fúlna vízbe, mert Pearce leányát Bettit, megszereti ; Pearce sem, mert az els ok már el van hárítva de szégyenbl, nehogy férfiatlan kislelkség gyanújába essenek egymás eltt, egymást, noha kelletlenül, tettre sürgetik, míg végre minden jól, barátsággal és házassággal végzdik. A két vízbe ugró közötti viszony igen sok mulatságos jelenetet ád. Megyeri szerepe sajátságát mind végig megakar a tönkre

;

;

tartva, jelesen

adá

a

kétségbeesett család-atyát,

Pear-

cet; Szentpétery a setét ábrándozó lordot, mint szinte

Lendvayné

kedves szeretetre méltó Bettit, jól. Lendvay, mint vendég. A vendég tiszteletére (úgy hiszszük), s talán kiváncsiságból_^is hasonlíthatás végett, szépszámú közönség gyülekezett. Keant

"^ Jul.

2.

a

J^ean.

i68

"Dramaturgiai "Lapoh.

most Lendvay játszta a czimnem akarunk határozottan Ítélni ; mert reméljük, hogy ezentúl tle jobban fogjuk eladva látni. Alost némileg elfogódottnak látszott, s eddig Egressytl

láttuk,

melyr] ez

szerepet,

uttal

ez lehet oka, hogy régi hibái az elszaporázott, nem biztos, nem szabatos beszéd, az érzésnek üres, vagy hamis és bántólag distonáló hangjai gyakrabban tntek el. Általában ismételnünk kell régiebb tanácsunkat, hogy Lendvaynak a beszédet, szókimondást, szoros javítás alá kell vennie, különben ezen hiba korával együtt megrögzik s épen akkor fogja színészi koszorújától megfosztani, midn a legjelesebb természeti adományok mellett tartós szorgalma után azt méltán várhatná. Lendvayné e részben él példa lehet, ki mindinkább kezd uralkodni szapora beszédén s biztos reményünk van épen úgy dicsérhetnünk mvészi tökélyeit, mint rajta eddig a természet gazdag áldásait láttuk. Mai játéka is (Damby Anna) mély és való érzést fejezett ki, s a legjobbak közé számítható. Lendvayra visszatérve, el nem hallgathatjuk, hogy eladásának voltak fényes helyei is, melyekért a közönségtl méltó tapsot nyert. Megyeri (Cooks), Fáncsy (Coefeld), Szigligeti (Pistol) jól vivék kis szerepeiket. Laborfalvi R. (Heléna) sze:

h

repe végén nagyon bágyadtnak látszott. Szilágyi Salamonnak de szerepét jobképét adá a jámbor, ban kellene tudnia s helyenként több változatosságot

h

;

Midn

ablakokat nyit s urát, kit ez éjismét korhely társaságban leli, épen nem látszik rajta meglepetés, s midn a korhely társaságot hamis hírekkel egymásután elküldözi, úgy látszik mintha cseleit nem akkor gondolná ki, hanem valami utasítás vagy rendelet szerint cselekednék. Itt egy kis sietséget, nyugtalanságot kell mutatnia.

hozni játékába. jel

nyugodni

vélt,

Cll. Jul.

J{ét czédula.

3.

adatott,

—

Tiatal

férj.

Mindkett

jól

csakhogy ma színészeink igen gyakran estek

;

Jdtéhzini krónika,

169

'8^8.

azon hibába (még Egressy is), mintha egyedül magoknak játszanának sok volt a szapora, érthetetlen beszéd. Részünkrl inkább óhajtanok, hogy a színpadon elbbre jjenek; mert végre is, hogy a függöny vonalán kívül ne jjenek, csak erltetett korlátozás, melynek nálunk helybeli okai nincsenek. László (Arlequin és Surville) mind két szerepét élénken vitte. Jul. 5. Torster testvérek- A játék, mint egyébkor, jó. Lendvay különös kedvvel és geniaütással adta a korhely, de váratlan szerencse által megjavult Forster István szerepét. A többi szerep is nagyobb részt jó kezekben volt, csupán Udvarhelyi (Brown) rekedtsége okozott némi zavart az eladásban. :

CllJ.

Színészeink igen jó kedvvel, élénkfen játszottak; az eladás a sikerültek közé számítható. Különös eredetiséggel adák szerepeiket Megyeri (Herb). Szentpétery (Matyi), Kovácsné (Herbné) ; Lendvayné kedves cs^podársággal a furfangesz, mindenbe avatkozó Zsófit, Laborfalvi R. (Eliza) kis szerepét jól. Egressy (Back Károly) a játék elején egy kissé szeleskedett s túlzott ; de játéka általában élénk és ügyes volt. Fáncsy az Amerikait néhol nagyon is ügyetlenné tette vagy ha ez szerepében áll, rövidítni kellene rajta mert a sok ügyetlenkedés végre színpadon is untató. Minden esetre úgy kellene ezen szerepet vinni, neki több méltóságot, 3 ha ezzel megférhet, nyersestget adni, azt általános bágyadtságából kiemelni, hogy egy kis hihetsége legyen, midn Zsófi belé szeret; egészen hihetvé alig lehet, mert az egész character túlzott s helyenként valóságos caricatura. Jul. 6. Jlmerikcíi.

;

ClV. Jl wibourgi hotel. Az eladás jó, mint egyébSzentpétery, Lendvayné, ma ismét elemeikben

Jul. 7.

kor.

1

Dramafurgiai Lapok-

jo

voltak.

Amaz

p'ijkos

Hani szerepében.

Herbart tanácsos, ez a fürge, többiek is ill gondot for-

2 régi szabású

dítanak kis szerepeikre.

A

—

Különös érdeket szerzett 8. Parlagi Jancsi. darabnak Lendvay (Parlagi Jancsi) és Lendvayné (Rozi) ügyes játéka. Megyeri (Vidor) csekély tartalmú szerepét sajátságos eladása által némileg kiemelte. Jul.

a

cv. Jul. 9. \ean. Kean szerepe egyik Egressynek legjobb mutatványai közül, de ma, úgy látszik, nem volt nagy kedvében vagy erejében ; mert játékából hibázott azon biztos, könny szabatosság, mely elbbi eldásaiban oly kitn volt. Beszéde is, noha szóejtése még most is tökéletes, kezd veszteni érthetségébl, részint az elhadarás miatt, részint, mert néhol fölötte halk s nincs a nézkhöz intézve. Egyéb megjegyzést nem tartunk szükségesnek mert Egressy már igen jelesen adta e szerepet s így csak akarni kell, s eladása kielégítbb lesz. ;

CVl.

—

—

Mind a két elMézeshetekJul. 10. Gyámságadás a jelesbek közé számítható. Az elsben Megyeri ma ismét különös jó kedvvel adá a tudós Brand Ádám szerepét. László, szerepének kétértelmségeit néhol igen is kiemelé s így alig hihet, hogy benne csalóra ne ismerjenek. Általában ezen szerep több finomságot kivan. azonban Lászlót gáncsoljuk, örökké hozzá kell érteni, hogy játéka rendkivli szorgalmat és csügMézes ketekhcn Lendgedetlen színészi kedvet mutat. vay (Alexis) és Lendvayné jelesen tüntetek ki magokat. Lendvayné a nagyravágyó, mérges s utóbb keser kínok között megtel Theresiát indulatoskodásaiban, érzelmeiben oly valólag személyesíti, hogy e nemben a legjobbaknak is példányul szolgálhat.

Midn

A

;

Jdtéks'M

krónika,

18^8.

171

CVIl.

A

jöSzerelem és champagnei. A\ásodszor. vedelem egy része (mint a czédula jelenté) a szerz jutalma. Helyzetek s azokhoz ill elmés ötletek által érdekes és mulattató mely, ha nem dicsekhetik (mi vígjátékban nem is oly is characterek újságával, Jul.

1

1.

—

m,

könny,

a személyesített hibák és balgaságok csaknem örökös, álló czikkelyei levén) az adott képek hségével s könny ertetlen mozgásaival jól tölt be egy estvét. Óhajtanok mindazáltal, hogy a szerz embereinek egy kicsint több tartalmat juttason. Mert ha Szélszaky, Kákái lenge portékák is; de a szerencsés Csata ryban szilárdabb, vagy fénylbb tulajdonokat kivánnánk alapul, s a nyíri legény, Dengelegi Samu, igen homályos árnyéka Mokánynak, sem délczeg, sem pimasz eléggé,

hogy vagy

szilajsága,

vagy együgysége

vendenünk

kell,

hogy

csoa esetre ör-

által

De minden

portozatnak színt adni segítsen.

játszható eredeti darabjaink

ez egygyel ismét szaporodott.

Az eladás

száma

jó volt.

CVlll. Jul.

15. Jiinkó hóhérlegény

Regényes

szinj.

5

felv.

és

Margittá a hóhér leánya. Ford. Kiss

Irta Birchpfeiffer.

Az eladás meglehets. Lendvay Hinkó szerepében tapsokat nyert, s általában nem érdemetlenül az ily játéktól, mely a gyarló eredeti de mi féltjük kép szerint gyakran a síró iskola hibáiba esik. Fáncsy elrekedett, mit sajnálnunk kell mert játéka különben a jobbakhoz számítható.

János.

t

;

CJX. Jul. 16. örültek háza Dijonban. Az rült Eberhardot Fáncsy helyett Lendvay. Játéka sok tekintetben dicséretes, noha nála sem találjuk fel a tébolyodásnak valódi képét, mi leginkább érezhet a józan beszédek-

Dramaturgiai Lapok.

17"*

átmenetelekben. Az rült pillsnatok általában jól adva és felfogva; de a nem rültek alatt nem szerep sem igen tölátszott lappangani tébolyodás. kéletes s talán több nehézséget nyújt, mint színész elháríthassa. Telepy ismét mulattatólag adá a hebeg Lrinczet. Petriken (Domonkos) egy id óta kedvez változást veszünk észre nyelv- s a szóejtés hibái ritkulnak s játéka szorgalomra mutat.

ben

s

voltak

A

:

cx Aug. 2. Kilág divat/a. Károly szerepében László megbetegülése miatt Bartha. Nem lehetett kívánni, hogy a darab tökéletesen adassék ; azonban Lendvay (Váry rnagy) némi elevenséget hozott a játékba, mel)* egyébiránt egészben véve is ezeltt többször a jobbak közé volt számítható. Most Lendvay után Szentpétcry (Világosvári) s Déryné (Széppataky Paulina) s Telepy menték meg az eladást a bukástól, ki a ravasz együgy inast, Miklóst, ha nem oly jól is mint Megyeri, de legalább mulattatólag adá. A csinos Lipcsey Klára általában bátortalan és gyenge volt Louise szerepében. CXI.

Aug. 3. Jí párisi naplopó. Lendvayné a naplopó szerepében élénkebb és genialisabb, mint valaha; de még a többi

játszók gyakran akado::tak,

nevezik színészeink,

zált

(így szavaival

midn

nem

ritkán

stili-

valaki tulajdon

S ettl rizkednie kell. Rodolfo szerepében Lendvay helyenként (a harag és bosszúállás pillanataiban) jó; de különben többször megrótt hibáival. Lendvayné egész Aug.

mondja

4.

el

szerepét).

Angelo.

szenvedélylyel adá Bragadini Katalint s oly szerencséegyvel, mely diadalmai közé számítható. Szeretnk

t

szer Thisbe szerepében látni. Fáncsy a gaz Homodeit sokkal jobban mint az eltt s méltán megtapsolva. Laborfalvi R. Thisbét jól. Angelo szerepére régi ész-

18^8.

173

Egyébiránt az egész eladás

di-

Jdtékstini krónika,

revételcink állanak. cséretes.

CXIJ.

Aug. 7. Monaldeschi. A két els felvonást igen bágyadtnak lehet mondani ; a harmadikat Lendvaynak (Monaldeschi) jeles játéka eleveníté fel. A két els felvonásban hanyag és bágyadozó, nem mutatá azon mxs elbizottságot s bürzkeséget, melyet a szerep kivan de a 3. felvonásban némileg kárpótlást adott minden várakozásunkat felühaladó, indulatokat s érzelmeket oly híven fest eladásával. szókiejtés eHen ugyan itt is van kifogásunk. A szeretlek szó egészen németesen kimondva mindCiX magyar fülnek botránkoz;

A

tató.

Szeereflek

nem

ismerete;; szó a

magyar nyelvben,

mondani, ha helyesen akarunk szólani ; az els szótagra minden esetben kevesb súlyt kell adni, mint a másodikra s csak így felelhetünk meg a helyes magyar prosodiának és szóejtésnek. Bartha (Sentinelli) játéka dicséretet érdeml de senki sem tartotta meg elejétl fogva végig characterét, mint Lendvayné (Paula), ki egy id óta különs szabatosazt «szeretlek»-nek kell

:

sággá!

mvészi magyar

minden m-birót

s

és

értt megörvendeztet

bennünket, hogy benne a színészet egy tiszta példányt, egy sok ideig dicsérettel említend nevet fog felmutathatni. Laborfalvi (királyné) játékán ama különös bágyadtság, csaknem lelketlenség terjedett el, mit annyival inkább kell játékával

biztosít

s talán körülményeinek tulajdonítanunk, mert egy id óta ezen színésznnk szorgalma és tehetségei mindig növeked tökélyek nagy reményére bátorítanak fel. Épen azért hiszszük, hogy ez csak egyes visszaesés volt, mely jövendben helyre fog hozatni.

sajnálnunk,

CXIU. Aug.

9.

Mátkdnézés vagy

Marsano után Kiss

János.

A A

lepke.

Vígjáték 5 felv. mint igen sok

darab,

;:

Dramalurgiai "Lapoh

1^4

egy furfangos embernek (Dóii) cselszövésein könnységgel mozog, utóbb Déli fárasztó kezd lenni s vele az egész mind e mellett az a jobbak közé számítható s fenmaradást igér. Az eladás egészben dicséretes, s inkább kitn a pontos, összevágó játék, mint egyesek tündöklése által, minek oka magában a mben fekszik alig levén egy két szerep, melyet kiemelni lehessen mit azonban nem akarunk hibának vétetni. Egyet kell csak ezen általános jegyzet alól kivennünk, Lászlót,

vígjáték,

épül

s

eleinte vígan, élénken, sok

m

:

ki ma különösen jó szeszélylyel s fáradatlanul élénken ábrázolá a furfangos Délit. Az ostoba Jonathánt is mulatságosan adá Telepy, az érzelg Lucretiát Kovácsné, s a kis bohó szerelmest Szentpéteryné ; a többi

elsbb rend szerepekrl azt lehet mondani általában, hogy jól adattak s ez adá meg a játéknak lelkét. CXJV.f Aug.

1

o.

Szép

és

rút,

vagy Jl rút leánynak

is

akad

A

m

kérje, ha pénze van. Vígjáték 4 felv. Irta Ziegler. és eladás jeles. Laborfalvi Ró-^a a két alakú Molli szerepében igen kedvesen s igen sok természetességgel játszott. Lendvay (Keit Károly), Szentpétery (Fitz

Haris), Szilágyi (Kopper Eduárd), Telepy (ennek fia) és Fáncsy (Maxvell György) feladásaiknak híven megfelelve a mai estét kellemessé tették.

cxv.

—

Aug. 13. kecskeméti család "Bécsben. Wg]. 3 felv. Sajnálva kell említenünk, hogy ezen ízetlen szerzemény ismét színpadra került (már Budán megunatott). Nincs szomorúbb mint a magyart ily er, ener./?

együgységben (mi még ezen fölül valótlan mert az, hogy Terka a bécsi németet földhöz verj, mai idben már nem is nevetséges. Volt ugyan id, midn végszorul tságban magyar hflgyek

gianélküli is)

látni

:

Jdtiktxini krónika.

18^8.

175

s midn ezen állati bátorságot egy kétségbeesett noroszlán példája mentheté ; de békeségben, mívelt népek között, nincs utálatosb a vereked katonás szonynál egy ilyen legfölebb a nyelvök s karjaik vitézségérl ismeretes magyar kofák képviselje lehet; de nem egy valódi magyar leányé, kinek szavaiban és tetteiben az ártatlanság szelídebb méltóságának kellene tündökleni. Színészeink mindent elkö-

YJtczkeoítek,

-

:

hogy ezen silány mvet trhetvé tegyék: óhajthogy ezentúl erejöket érdemesb tárgyra fordít-

vettek, juk,

hassák.

CXVl. Aug.

14,

Jiinko.

méltó, melyben

— Az

szorgalom

magában

eladás minden dicséretre s

lelkesség együtt járt any-

noha elég czifra szerkeLendvay általában színdarab is föllelkesedett. jelesen játszott. Ugy látszik, jól, helyenként pedig mintha különben álhangú, jeges érzései tiszta, mély és való hangokra olvadoznániik fel, s színészi tökélyeicsorbája enyészni kezdene, minek a legnek ama szívesebben örvendünk. Csak egy intésünk van mai játékára. Szeretnk, ha a szereti vagy rokoni váratlan találkozás s ölelkezés nem volna mindig egészen a roskadásig indulatos. Az ilyeket csak a legnagyobb momentumokra kell hagyni, s némi fokozatot tartani, hogy a legnagyobb a maga helyén ható s azon kívül bántó ne legyen, a különös gyakori alkalmazás által erejét ne veszítse. Ez úttal nincs mit mondanunk a többi szerepekrl, csupán Fülöp grófét említjük, melynyira,

hogy

zet

a

üres,

—

f

ben Szakácsy mint vendég lépett fel. Szakácsyban megvannak egy jeles színésznek minden elemei, még eddig nagyobb r^szt a természet ajándékai de mívelés által már is annyira emeltek, hogy a legszebb jövre lehet kilátásunk. Termeié színpadon a magasbak ;

közé számítható, arcza szabályos, férfias, szemei színi kifejezésre képesek, hangja, beszéde tiszta és érthet. Els fellépésérl itélve következkre szorítjuk észre-

Dramalurgiai "Lapok

176

Mozgásaiban, beszédeiben még sok túlzás, s egyhangúság v?n. Járása igen lógázó, lépései mindig nagyszer hsiek, kézmozgásai gyakran keresettek, s különösen kézfejének jártatása természetlen, vagy igen fel-, vagy igen aláhajló a kézszár vonalától. Hangja, noha egy párszor túlcsettent, elég ers de nem lehetett teljes hatása az elejétl és tartós fogva feszült egyhangúság miatt. Szavalásában még !':Tí:r. sok a pathosz (ez csak helyén kívül hiba) minden változatosság és emelkedés nélkül. Általán szólva beszédben és mozgásban több nyugalom és kimértség kivántatik ebbl, úgy hiszszük, több természetesség s Szr^kácsyban egy igen használható is fog kifejleni, tagot nyerend a magyar színpad. Úgy látszik, nemcsak az indulatok, hanem, a mi nehezebb, az érzések kifejezésére is van tehetsége, s ez nálunk nagy nyereség. Mai játéka több helyeken tetszett s tapsoltatott, sokkal nagyobb hatást teend, ha nem lett volna minden árnyalat hiával. De tekintetbe kell vennünk, hogy ma elször lépett fel s az elfogultság, s a régi iskola példái, melyeket eddig maga eltt látott, sokat lerónak hibáiból, sokat mentenek. vételeinket.

simátlanság

;

;

CXVll. Aug. hibák

27. Tiesco. Érthetetlenség s

által

éktelenített eladás.

több öreg és apró

A szerep nem tanulás, úgy

látszik el akar egészen hatalmazni színpadunkon, s ez, ha egyszer másszor bocsánatos volna is, de jövendre szomorú kilátás. A legbotránkoztatóbbakat nem akarjuk most megnevezni mert úgy hiszszük, magok is pirulnak akadozásaikért, de kénytelenek leszünk azt tenni, ha meg nem sznnek a közönség türödelmét kisérteni. A nkön kívül, kik rendszerint tudják leczkéiket, dicséretes kivétel Lendvay, ki Fiescónak nagy és fárasztó szerepét feszített szorgalomnak s nagy készültségnek jeleivel adta s e felett egy párszor kénytelen volt még akadozó társait is kisegíteni. Társaitól oly kevéssé ;

Játéktzíni krónika,

segítve, s sától

vagy tüze

által

nem menekedhetvén,

18^8.

177

elkapatván, vagy rossz szoká< is gyakran az érthetetlen-

ség hibájába esve, a várakozásnak meg nem felelhetett. Déryné (Júlia) rekedt volt. Fáncsy is, ki különben jelesen adá a szerecsent, néhányszor elforgatá a beszédet, szóval inajd minden baj összejött, hogy ezen sok tekintetben nevezetes színm hitele csökkenjen. Tanulságtalan volna részletesebb birálatba bocsátkozni, a hibák gyökeresek s annyira elágazottak, hogy azokat itt kimeríteni aJig lehet, miért is csak azon fmegjegyzést teszszük, hogy ilyféle színmvet soha sem kell csak szükségbl elrántani, hanem inkább rá gondosan elkészülve csak akkor elállítani, midn remélhet,

hogy eladása

m

szellemi gazdagságának s a váraa kozásnak jobban megfelelhet. Ezenkívül még két rendbeli észrevételünk van. Az sgyik nyelvbeli, melyen hamarabb általeshetünk, a másik életbe ható, melyet színészeinknek s mindeneknek, a kiket illet, különös meggondolásul ajánlunk. kört némelyek színpadunkon még most is ^drnek monják, mi a nyelvbuvárnak minden esetre figyelemre, st vitatásra méltó tárgy lehet, de miután azt az újabb nyelvdivat J^ömek határozta, rövid ö-vel, igen visszásán esik színészeink ajkairól az ellenkezt hallani. Tovább a jutAnd adAnd (jutand, ada/jí/ helyett) stb. még gyakran hallatnak. Mi szükség ezen barbarismusra? Szép-e ez, vagy tán szabályszer? Miért nem mondanak ezen urak )\z\Jlndó-t m\x\Andó-t. Így legalább következetesség volna beszédeikben. Másik észrevételünk a már sokszor (úgy látszik hiába) megrótt érthetetlenség ellen szól. Volt id, midn délczeg termettel, harsány, s ha nem a nézket, de legalább a színházat, (mely nem ritkán gyarló anyagokból állott) megrázó hanggal fellépni érdemnek s a mvészetben fnek tartatott. Most szigorúbb ln a kor ki-

A

emberek érteni szeretnék legalább, minek S ebben fájdalom, épen oly mveknél nem 'észesülhetünk, melyek tartalma azt leginkább megér-

vánata

:

az

tapsoljanak.

Vürü»mAr:y munkái. Vl._

12

í

Dramaturgiai Lapok-

78

demlené. Eredeti nagyszer mveink nem igen levén, leginkább fordításokról lehet szó. Gyakran már a

itt

nem

fordító

bir eredetijével s azt ertetett, elcsigázott

mondásokban

adja, mely daczol a leghelyesebb szavade hol a fordító elég szerencsés vala is kere<en s magyarán kifejezni eredetiét, ha az nem egészen mindennapi gondolat, melyet színészeink saját nyelvökre átfordíthatnának, bizonyosan csak felébi, harmadából, s vagy toldva vagy megnyesve fogjuk azt tlök hallani, valódi nyomorékját annak, a mi valósággal. S lással is

;

kérdjük, lehet-e akármi s kivált nagyszer mvet így éldelhetvé tenni? A ki szerepét híven megtanulja, nem ügyel mindenkor a szavalás szabályaira s természetlen ugrással kifejezést, hatást vadász, mieltt érthet volna. S lehetséges-e ez? Hathat-e valaki, a kit nem értettünk? Nem az operák, paródiák, bohózatok iránti elszeretet, korunk elfajult izlése, nem egyéb ellenséges körülmények; hanem ezen nem-lény, ezen ért-

—

hetetlenség a magyar színház (leginkább a színdarabok eladását értjük) megöl betje.

komoly

A

józan ha eltte órákig érthetetlen, összefüggés nélküli dolgokat fecsegnek. Mi van ennél gyötrbb a világon? Ez fölül van minden türödelmen rossz játékot eltrünk hazafiságból, érthetetlent nem. Nekünk, hogy színházunk valódilag megkedveltessék, jeles eredeti vagy fordított s/'-imvekre van szükségünk, s ezeknek oly eladásáig, mely az eddigiek nagyobb részéhez nem hasonlít, me-

ember

kifárad,

a

mvelt,

a lelkes fellázad,

:

lyet

érthetség

s

kifejezés ereje

népszervé

s

kivána-

tossá teszi.

CXVU]. Aug. 31, Elször: J^orszellem. Víojáték 4 felv. Irta Raupach, ford. Fekete Soma. E vígjáték, vagy inkább bohózat, nevetség ssé akarja tenni a korszellemtli fé-

mely körülbelül épen az a szellemi világban, mi a divat az anyagiban, s mely már nevénél fogva, minden kor sajátja. De nemcsak ezen íélelmet teszi a lelmet,

;

Jdtéktzini krónika.

iSj8.

179

szerz nevetségessé, hanem azokon is költi igazság szerint bosszút állat, kik a korszellemet, a kor kivánata szerinti haladást,

visszanyomni törekednek.

Raupach jobbjaihoz jó

;

A

m maga

eladás megfelelleg különösen mulattatólag játszott Megyeri, ki a gyáva tartozik, s az

Töksi Pelikánt rettegéseiben s fel-felbátorodásában a legtermészetesebben ábrázolá, és Szerdahelyi, ki Bodóban a falusi nyers együgységet állítja el.

CXIX. ] 1. sanya. Szakácsy Járomir szerepében újabban bebizonyította, hogy a pesti színpadhoz méltó, kivált ha további együttjátszás által az itteniekkel jobban összesimul. Az eladás, mennyire egy ilyen éjjel

Sept.

bolygók, kísértetekbl álló mnél lehetséges, jó volt, még Bartha is hiba nélkül mondta el a fordító rossz verseit, a mi neki dicséretül szolgál óhajtjuk egyéb szerepeknél is ezt mondhatni róla. Általános hiba volt a versek éneklése, Fáncsy szavalását kivéve, ki nem látszott versekben szólani, legalább nem volt beszédébl kivehet. :

cxx. Septemb.

1

2.

J^orszellem.

Az eladás

jó,

mint

elbb

A

élénktelenebb. fordítás egy kis átnézést s kiigazítást s néhol pótolást kívánna, minden esetre

valamivel

ügyes

s

ahhoz ért kéztl.

Sept. 21. Saluzzoi Corona. Az eladás sikerült, a fszemélyek általában jól adattak. Lendvayné (Corona) és Lendvay (Gvido) jelesen vivék nem háládatlan szerepeiket. Lendvaynak ma kevésbbé volt szavalási hibája észrevehet, s játéka híven ábrázolá a bátor, sem-

mitl nem retteg, egészen

lovagias

Gvidót.

;

8o

I

Dramaturgiai Lapok-

CXXl. Sept.

25.

Jííya és vlegény

A konstantinápolyi

egy

személyben,

vagy:

Vígj. 3 felv. Irta Picard, fordította Éder György. színm |6 s élénk, összevágó eladással igen mulattató, a mi itt jó részben hibázni látút.

A

szott.

Egyéb megjegyzésünk

darabot be kell tanulni jól

;

nincs, mint hogy a jó mert különben a szerepvivk

Csupán Somogyi tulzá a részeg Részegnek nem oly könny lenni színpa-

voltak választva

postakocsist.

don, mint azon

kívül,

cxxu. Sajnálnunk kellene, ha rossz vagy hiányos eladás által ezen különben kedveit darab a közönség kegyébl kiesnék. Ferdinándot (ez eltt Egressy Gábor szerepét) most László adta elég szorgalommal s helyenként élénken, de nagyon egyszinleg Sept. 28. Örökké-

s

egy kissé finomtalanul.

Leghibásabb volt Mathild

meglépése. Az ilyen dolgokat elre kellene kiszámolni Mathild benn zongos ügyesen végrehajtani. ráz s Ferdinánd hegedvel kiséri s amaz erre kij, Ferdinándnak nem az ajtótól távol, hanem inkább az ajtóhoz közel kell vonulnia ; mert a ki kij, természe-

Midn

tesen elre néz, nem az ajtó mellé. Itt ugyan azt lehetne mondani, hogy a színen az efféle dolgokat (meglátást vagy meg nem látást) a tér nyíltsága s kicsinysége miatt különben is csak képzelni kell. Igaz de hol a képzeldést látszattal elsegíthetjük, mint különösen itt, s hol a tréfa épen ebben áll, azt minden esetié tenni kell. Mathild mind e mellett meglátja Ferdinándot, de mintha nem látná, hamisan mosolygó ábs midn Ferdinánd kézen rahamis szándékaként, meg nem lépetik; azonban szemei s arcza folyvást jelentik ezen tréfának sikerültét (az iró szándéka legalább ez). Ferdinánd de s megütközik, bámul Mathild rendületlenségén ; mind ezt nem valami inarticulált mormogásféle hang-

rázattal

gadja

elbbre megy,

feltett

j

1

18^8.

Játékszínt krónika.

hanem némán,

gal,

Mind

kifejezni.

ez

arczjátékkal

s

18

mozdulatokkal

kell

magában kicsinység; de

az ily apróságok teszik a nem egészen aljas vígjátékokat oly érdekesekké, vagy ellenben éldelhetlenekké, ha nem

Vámainé (Komlósiné) szerepét igen helyesen hogy nem férfi adja többé, de nem Komlósiné. Nem szívesen teszszük bár, mert színésznrl, ki oly régen szolgál a magyar közönségnek, keserves rosszat sikerülnek.

mondanunk, hogy nem a pesti Legalább nagy szerepben ne lépne fel. Az a siket, nehezen gördül hang, a régi iskolának természetien, énekl modora a szavalásban, mozmondani

de

;

ki kell

színpadra való.

szegletessége nem tulajdonok, melyekkel színpadon megállni lehessen. Lendvayné a kedszeretetre méltó Mathildot oly jelesen adá, a mint

dulatainak a pesti ves,

csak lehet.

CXXllJ. Sept.

Elször

30.

vagy Jl párisi szép Franz József után fordíMarkitta, hím varrón é

Jllom-élet,

:

himvarrón. Színjáték 4

felv.

—

Komlóssy Ferencz. (Déryné), kibe egy asztalos legény szerelmes, nagyravágyásból, mert egy marquis (egyébiránt hamis játszó) totta

is

jár utána,

elutasítja

másnap

az asztalos legényt, de ki

mind

eljni igérkezék. A^arkitta anyjához imádkozik lefekvés eltt áldásért s ez abban áll, hogy egész sorsát megálmodja: eleinte dús pazarló, utóbb mindig alább-alább szállva vég Ínségre jutna, midn fölébred az asztalos legény zörgésére, kit ekkor természetesen igen szívesen fogad. Hogy az álomból a mellett

a

közönség

is

a feleletért

valamit, Markittának magának hozzá tartozókkal együtt, mi egy fogás; de ha magunkat rajta egyszer elég érdekes vagy inkább tanulságos

lásson

kell azt eljátszani, a

kissé túl

vakmer

tettük,

a

m

az éidek rovására.

Az eladás

jó.

Dramaturgiai "Lapok-

i83

CXX]V. Oct. 6, Garrik Bristolban. Vígjáték 4 felv. DeinhardsteJn után fordította Csató Pál. Megyeri helyett Garrikot Lendvay adta, igen sok ügyességgel minden a mi nem könny testalkat- s beszédváltoztatásban mert a feladás s megfejtése nem középszer érdem mellett, hogy magát a színésznek egészen meg kell tagadni, természetesnek is kell látszania az erltetettség az egész hatást elrontaná. Johnson ál szerepében kívántunk volna csupán több nyerseséget, parancsolói hangot. Egyébiránt az egész játék jól ment. Szentpétery igen híven ábrázolá a dús, de szegény drámakölt kínjait Hild személyében, s általában sok mulatságot szerzett épen oly eredeti, mint természetes játé-

—

:

:

kával.

cxxv.

A

szerepvivk ugyanazok, kik némi apró akadozásokat kivéve, jelesen adott színdarab elhagzott a gyér nézk eltt. Mit mondjunk a kor Ízlésérl, melynek szenvedélye a színjátéktól egészen el látszik fordulni? Laborfalvi ma különösen jól adá a zajos indulatú, mély szenveOct.

Angelo.

10.

elbb. Ezen

dély

jeles

s

Thisbét.

CXXVJ. Oct. 14.

Peíeskei nótárius,

másodszor.

A

híres Pe-

a leleményes

Gvadányinak elmeszüleménye, feltnt viszontagságaival a magyar színpadon is. Bajai, szerencsétlenségei többnyire azok, mik Gvadányinál de a drámairónak gondoskodnia kelle, hogy az egymást idsorban ér történetek cselekvényekké váljanak, mit az által ért el némileg, hogy Zajtayt (így híják Pelcske jegyzjét) egy Tóti Dorka nev boszorkánynyal üldözteti (ki erre az éj királynjétl kér felhatalmaztatást), míg ez megbukván, a sokat szenvedett leskei

nótárius,

;

Zajtay végre diadalmaskodott. Zajtaynak tudniillik régi

Játékszínt

kívánsága Budát

Dorka,

s

krónika.

Mátyás

t8^8.

i8;í

király palotáját látni s Tóti

t, mint philosophust

s ennél fogva boszorkánytagadót, gylöli, ezen kívánságnak az által segíti teljesedését, hogy Zajtaynak egy. Pestre nagy Ígéki

rettel (janitorsággal)

meghívó,

ál

levelet irat,

azt híve,

hogy ennek már ellent nem állhat, s hogy a kihez honn nem férhete, azt egy hosszú utón, mely már magában is sok veszélylycl jár, könnyen elvesztheti. Zajtay csakugyan megindul, még pedig lóháton ; de Tóti Dorka mindenütt eltte jár, s egyik veszélybl a másikba dönti. Elször megkergeti bika képében (ez csak elbeszéltetik), majd a hortobágyi haramják közt kémnek, árulónak vádolja, kik már fel akarják akasztani, midn lövés hallik. Erre a zsiványok elfutnak, a boszorkány is futni akar: de Zajtay egy seprt tesz keresztül az ajtón s kihúzván nagy kínnal széles fringiáját, nyakát akarja szegni, midn (új baj) a poroszlók berohannak, s a dühösen vagdalkodó Zajtayt lefogják ; ugyan a hadnagy megismervén, szabadon ereszti de az alatt a boszorkány elillan, hogy ismét új bajba keverje. Alig érkezik meg Tiszafüredre, rá küldi a részeg vasas németeket, mint commissariusra, kik midn verni akarják, a fogadóstól az által mentetik meg, hogy az kántornak mondja. Szegénynek most énekelnie, tánczolnia kell, míg a káplárbot a vasasokat el nem ugratja. Megérkezik szerencsésen Pestre lóháton s a pesti korhelytl, ki a Zrínyiben szokott tanyázni, elfogadtatik. Mindketten a magyar színházba mennek, de a nézhelyre nem férvén, csak az orchesterbl nézik Othellót, (öt- hollót, mint Zajtay elször de az igazság szeret peleskei nótárius nem olvassa) trheti, hogy Othello szép nejét meggyilkolja s fölrohan széles kardjával a színpadra, a pesti korhely utána. ]tt nem használ semmi magyarázat; a játszók s utóbb a rendrség szétveretnek; még a súgó is lyukába hajtatik, míg végre a zenebonáskodókat egy színpadi sülyed nagy ijedtségökre leviszi, s a játékszín alvilágából a súgólyukon bukkannak fel. Azután vacsora követ-

t

;

t

;

I

Drantoturgiai Lapok-

84

kezik.

Zajtay jurátus

fiával

találkozik, ki

egy gazdag

A

leányával van szerelemben. serfz nem akarja, hogy leánya jurátusncvá legyen s a boszorkány, kit nem ismerve, szolgálatba vn, az öreg Zajtayról fiára fordítván haragját s úgy szólva egy csapással két legyet akarván ütni, az ifjú Zajtay ellen leselkedik; de szobaleányi csel által a serpinczébe csalatván, mi-

serfznek

dn

hallgatózni akarna, az eltapsolt

serfz

legények-

így háromszor megbukván, az éj királynéja nyugalmazottan, azaz minden ártó tehetségtl megfosztva, a sz. Gellértre kárhoztatja.

tl

hordóba

a

Ezen

kifejlést

fenekeltetik.

S

egy epizód elzi meg

a

serfzvel. Ez

kísértetektl tartva, a kávéházból nem a színházmer éjfél eltt haza menni, s itt találják ból kijöttek, köztök a két Zajtay. Míg ezek játszanak, puncsoznak, a serfz elalszik. S ekkor egy furfangos t.

a házabeli

i.

t

esznel' ötlete szerint minden gyertya eloltatik, míg másfell mindenféle zaj s beszéd hallatik, mintha a társaság egy része billiardot, más kártyát és shakkot de semjátszanék. A felébredt serfz mindent hall mit sem lát s azon gyanúra j, hogy megvakult. A ;

csintalan sereg csak ezt várta. Hozzá tolakodnak, s mindnyájan ersítik, hogy szemén szörny nagy hályog van de a czimborák egyike anglus orvosnak mondja magát s megigéri ki gyógyítását, ha leányát az ifjú Zajtaynak, mint ki életét (az orvosét) megmenté, feleségül adja, mit a minden fell sarokba szorított servégre meg is ajánl, noha leánya már másnak volt Ígérve ; de ki a Svábhegyen mulató menyasszony ba;

fz

A

peleskei nótárius így nemrátnitl kipisszegett étik. csak Buda várát látja meg, hanem kárpótlásul az ál levélben igért s meg nem nyerhetett janitorságért, fiának egy gazdag s derék leánynyali összekelését is megéri. Ebbl látni, hogy a darab meséje elég tartalmas; de mint említk, csak a boszorkány incselkedései által tétetik drámaivá. Egyébiránt az ilyen színmvek többé nem példátlanok, p. Jíz utazás kpzös költségen, egymást

— Játéka (ni krónika. 18^8.

185

ér

galibákból áll, az egész darabban semmi egyéb bonyolodás, mint hogy utón vannak; de a jelenetek jók, hív képei azon helyzeteknek, melyeket ábrázolniok kell, elég mulattató. E darab elrendezésére nézve 8 a csak az a kifogásunk, hogy az epizód igen végére van személy érdekét csaknem egészorítva, s ez által a szen elnyeli ; vagy elbb kell vala a másodrend cselekvényt megindítani, vagy az öreg Zajtaynak benne jelenetek inkább könny s több szerepet adni. ügyes kézzel vannak dolgozva, mint szigorú pontossággal, miért is rajtok itt-ott lehet s kell javítani. Különösen jó a vasas németekkeli, a Hopfen serfzveli jelenet, a boszorkány kergetése, de mindenek felett a színpadi expeditio. Itt természetesen a mi bölcseink mindjárt azt hányják föl, hogy nem új! Az a gondolat, hogy valaki a színpadra felrohanjon, s a színészeket ott szétzavarja, nincs J^eanhó] véve ; mert ott csak lekiáltanak a páholyból ; Kotzebuenál történik valami hasonló, de nem színpadon. Azonban ha ezen eredetiségkeres urak figyelmesen olvasnának, tudnák, hogy ez a gondolat annyiban nem új, mert egy franczia Londonban csakugyan karddal rohant fel a színpadra, hogy a Napóleont térdepeléssel meggyalázó színészt levágja. Eddig tehát semmi újság; de nem szabad-e a történt dolgokat színpadon használni ? Horatius szerint nem tanácsosabb-e, mint egészen újakat költeni? S Zajtayval nemcsak ez történt; neki a színpadon sok csudálatos viszontagságai voltai:, szóval, ezen ötletet a szerz úgy használta, hogy az alkalmazás s kidolgozás eredetiségét tle megtagadni nem lehet. Ebben állana tulajdonképen az eredetiség; mert hogy egészen újat a mostani korban, annyi literaturák gazdag mvei után kevés elme találhat fel, az kétséget nem szenved. Csak az a különbség, hogy a tehetet'en, terméketlen ész lop vagy rabilag utánoz míg a valódi költi elme sajátságosan fejti s képzi ki a felvett anyagot s még utánzásaiban is némi eredetiség jelei

m

f

A

-

St

:

látszanak.

1

86

Dramaturgiai Lapok.

A

gyengébb jelenetek közé tartozik a juhásztanyaí, haramjákkali találkozás. haramják általában igen halvány színekkel vannak festve ; vagy pusztán fellép-

A

a

ket, vagy pedig ha characterisáltatnak, élesebb és hívebb vonásokat választani képeikhez. A ju-

tetni kell

hásztanyai jelenet egy dal által emeltetik ki, mely mind gondolva, mind dalivá jó ; e jelenetet talán úgy lehetne

drámaibbá tenni, ha a juhászok énekelve lépnének fel, közben zaj hallatnék, mire az éneket abba hagyván, Zajtayt a bikáktól megmentenék. Ez, hálálkodásait végezvén, a tanyára vezettetnék ugyanazon énekkel, melylyel a jelenet kezddött. Mi a személyeket illeti, azok elég éles vonásokkal vannak rajzolva, kivévén a boszorkányt, ki varázsi hivatalába csak igen vékonyan van beiktatva, úgy hogy inkább egy mindennapi cselszövhöz, mint boszorkányhoz hasonlít. Szükséges volna továbbá Zajtayval szorosabb összekötetésbe hozni, s minden esetre megbukásakor Zajtaynak fölötte diadalmaskodnia. Nem ártana talán a szerznek azon gondolatot, hogy Tóti Dorka Zajtayt philosophiája miatt üldözi, egyenesen Tóti Dorka p. o. vitetnék a néptl, scenába hozni hogy megégettessék, s ekkor Zajtay egy körmön font oratióval megmutatná, hogy nincs boszorkány s a nép elbocsátaná Dorkát; de ez sokkal nagyobb bnnek tartván a boszorkánytagadást mint a megégetést, bos

:

szuját

megmentje

ellen

fordítaná.

Minden

esetre kö-

vetkezetességnek kellene lenni a kivitelben, hogy Tóti Dorka vagy mint valóságos boszorkány, vagy mint Zajtaynak a játék vége felé, hol ámító tnnék fel. a figyelem róla elfordul, legalább némely elmés ötle-

—

mondatokkal kellene azt fentartani, s nem kefalusi magyart, a véssé komikai tárgy volna, a rémet Hopfennel, leend nászával közelebbi ismerkedésbe hozni ; holott most (minden esetre hibásan)

tekkel,

t

mer

egymással szót sem váltanak. mennyivel ezen változtatások a darabot hosszítanák, annyival lehetne némely más jeleneteket, p. a név-

A

:

JdtékszM

187

18^8.

krónika.

napi tisztelkedést, a haramjákkali találkozást

stb. rövi-

debbre vonni.

A

ellenben gyengék és dalok közöl jó a juhászdal nélküliek haramják els dala, jurátus Gazsi a dala s a szobaleányé. S általában óhajtanok, hogy ezen dalok s énekek tartalmasabbá, kerekebbé s a muzsikával is helyenként összehangzóbbá tétetnének. Mit tartunk ezen költés nemérl, mely annyira divatba jött: talán egykor különösen lesz idnk s alkalmunk elmondani a jelen azt irjuk, hogy ez kétségkívül a jobbak közé tartozik ; a hazai e nembeli termékeket minden tekintetben fölül múlja s magát a színpadon mind népi elemeinél, mind számos komikai helyzetei s charactereinél fogva sokáig fentar;

hatás

:

mrl

;

—

tandja.

A

humorról az dolgot kell még említenünk. Zajtay ezt mondja «A magyar humor eddig egy alföldi mocsár, mely peshed és rothadó gzével vesztegeti a levegt, belle csak békák kurutyolnak stb.w T(cíjzotafok szerkesztje elég gyarló volt ezt magára venni, s még gyarlóbb a közönség színe eltt érte

Egy

ifjú

:

A

boszonkodni (1. T{ajz. 1838). Tudtunkra Fáy András s Kisfaludy Károly irtak legelször e nemben, azóta elszórva többen, s különösen a J^ajzolatokhzn. Kérdés kimondatott-e mindezekre azon néhány szó által a halálos Ítélet? Bizonyosan nem, vagy csak a mennyire s ha azt üres, silány semmségök által megérdemlik. S ha most valaki egy ilyen általános, nem is humoristák, hanem csak a humor felett kimondott ítéletre felsivalkodik nem fut-e önkényt a trnek ellenébe, nem azt kiáltja-e, hogy találva van ? A mveiben ers, az ilyen paródiákban mulatságul s minden személyes utalás nélkül kimondott Ítéletek által nem hagyja magát sem fellázítani, sem leverni. Mondja valaki p. hogy <(a magyar dráma egy sánta eb, mely a külföldnek láthatatlan messzeségben biczegve utána csahol)), bizonyosan egy józan drámairó sem fogja azt magára érteni, még kevésbbé érette nyilván kikelni. Hdyes-e ezen s a hu:

Diamaíurgiai "Lapok

iS8

mórról kimondott itélet vagy nem, az most nem ide de ilyeket botránkoztatás nélkül lehet mondani s hogy ezekben csak <^ n<^gy közönségnek szabad tetszéséi vagy nem-letszését j^i/e/en/en/, minden, ki az írói szabadságot bármely korlátozottan is becsüli, meg fogja engedni. S ha végre ily általános kifejezésekben sem szabad valamibl tréfát zni, akkor inkább tegyük le a tollat. Sajnos, hogy nálunk az ilyen dolgok felett, melyeket egy jó házi ész is belát, vitatkozni kell ; de Íróink oly kényesek még, oly csiklandósak, hogy a legtartozik

;

gyengébb

érintésre

is

feljajdulnak, s igazolásokra a leg-

fonákabb módot választják a haragot és dühös kifakadást az itéletmondó ellen, kit ez által csak fontossá, nevezetessé tesznek, ki különben talán igen hamar feledésbe merült volna. Kiveszem, ha valaki birálóink hamis tanításait, vagy épen tökéletes járatlanságát birván kimutatni ingerültség nélkül, magát egészen a dologhoz tartva, énekezik, az ily dolgok feletti vitatások csak hasznosak lehetnek de az ilyeket nem kell (s nem :

;

is

lehet) az

els

felhevülés pillanatában papirosra tenni,

m-

és tudományaz ilyennek érnie kell, s egyenesen szeretetbl eredni. Ellenben minden egyes puszta vélemény, vagy épen ötlet ellen (kivált ha az világosan személyt nem sújt) kikelni vagy épen dühösködni, épen oly sikertelen, mint nevetséges. Igaz, hogy kellemesebb (noha talán kevésbbé hasznos) volna mindig szép szót de az ilyen csemege is els csupa dicséretet hallani veszti édességét, kivált ha megszokjuk, s útóíze, a kés csalódás, sokkal fanyarabb, hogysem józanul kivánhatnók. S a ki síkra lép, mindenesetre késznek kell lennie, jó, rossz, helyes vagy fonák birálatok hallására s a leg;

keserbb bírálat ellen az a nagy vigasztalása lehet a s nem áldatlan észszel fáradónak, hogy m, mint

hiven

csak tartalmi becse szerint nyomós, s egyik mint másik csak ez által fogja magát fentarthatni. Legjobb felelet, kivált a puszta, motiválatlan bírálatokra nem figyelni, ha rosszak ; elfogadni s követni, ha hebírálat,

lyes utasítást,

inté.^t

foglalnak magokban.

Játékszínt krónika,

í8j8.

i

S9

A

muzsika könnyüségénél, a tárgyhoz ill változas magyar szelleménél fogva általában tetszett, s örömmel üdvözöljük a fiatal mvészt, ki Íróinknak az efféle dolgozatokra ügyes szerzeménye által nem tosságánál

csekély ösztönül szolgálhat. Az eladás, kivált az els alkalommal egészben véve dicséretes szorgalomra mutatott, a másik hanyagabbul ment ugyan, de Megyeri most is szintazon kedvvel s eredetiséggel adá a peleskci nótáriust, s Kovácsné a boszorkány szerepét. Shakspeare OtheJlójából vett jelenetre csak azt jegyezzük meg, hogy az nagyobb figyelmet érdemel, hogy abban nagy mvészek tüntetik ki magokat, s hogy színészeink ily töredékek jól adása által lassanként a legnagyobbra, a halhatlan iró egész drámáinak adására képezhetik magokat. juhászok s általában a magyar köznép öltözetére az a megjegyzésünk, hogy azok nem járnak mindig nadrágban s szokottabb öltözetök a gatya, s ha a színház az öltözetek hív másolója akar lenni, azt a maga helyén meg kell tartani. finnyásabbak talán megütköznek az ily újításon ; de ha színen pongyolában, férfi s asszonyi hálóköntösben (melyek alatt azonban más öltözet is van) föl lehet lépni, ha rongyosak, félmeztelenek (minden esetre csak látszólag ilyek) nem okoznak botránkozást: nem látjuk által, miért ne lehessen a köznépet saját öltözetében, gatyában, fölléptetni, mely ismét a színházi szokás s illedelem szerint csak fels ruha fogna lenni. S ha ki még is ezen óvás mellett is botránkoztatónak találná az ily öltözetet, annak oly mélyen ható képzeldése van, hogy eltte köpenyegben sem volna elég bátorságos színpadra lépni.

A

A

A

cxxvu. Oct. 17. Szapáry Péter. A „dühös Hamzsa béget Bartha igen jól adá. A többi üres, felületes characterek, mennyire az ilyeneket lehet, jól, szorgalommal adattak.

Dramaturgiai Lapok.

190

Oct. 19. Örökségi eg}fezés. Színjáték 4 felv. Eljáték1 felv. Irta Vogel. Fordiíotta Jakab István. Ezen sok tekintetben fonák és borzasztó, de nagy hatású gonosz, színdarab eladása a jobbak közé tartozik. de bnbánásban sínl Dániel szerepét általában jelesen, s álomjárásaiban különösen jól adá Megyeri. Lendvay (Ottmár) szabatos játéka figyelmet s javalást érdeml. Beszéde mind inkább tisztul szokott hibáiból. kal

A

CXXVIII. Oct. 21. Intermezzo. Jól

adatott.

Csupán Komlósiné

(Klingenné) s Erkelné (Amália) helyébe kivántunk volna mást. Ez utóbbinak ügyekezete dicséretes ; de az ilyen szerephez, bár rövid, gyakorlottabb színészn kivántatik. Komlósiné sokkal mélyebben van merülve a régi iskola hibáiba, hogysem Pesten tetszhessek. Bartha a falusi úrfit (Birken Jánost), Szerdahelyi Vojta bárót, jól, Tefiatalepy a bohókás Mátyást igen mulattatólag adá. labb színészek közöl figyelmet érdemel Török (cziczomaárus), kinek könny, erltetlen játéka minden fellépéseiben szembetn.

A

CXXIX. Oct. 11. Leányrz. Sebesebb, összevágóbb játékot óhajtottunk volna; azonban az eladás helyenként dicsé-

szerepek mind jó kezekben levén. Udvarhelyire neki mind nézve van csak megjegyzésünk öregebbnek, mind régiesebb öltözetnek kell válla lennie, hogy nem fiatal gazdasszony ávali összekelése hihet legyen. darabból néhol törölni kellene, nem ugyan jeleneteket, mert azok között nincs fölösleges, hanem

retes, a

(Sziklási)

;

A

néhány hasonlítást s képeket, melyek társalkodási darabban, mint ez, néhol keresetteknek látszanak. S talán nem ártana mellette még egy kis vígjátékot adni, mert látszik. Az eladásra visszatérve, Kovácsné (Margit) egy helyen azt mondja: «Nem szeret ugyan (Sziklásit érti); mert én is asszony vagyok.*

magában rövidnek

Játéktzini krónika,

Kisfaludynál az így van

:

191

18^8.

ccnem szeret

;

mert én

is

a

szépnemhez tartozom*. S ez egész más s a tréfa abban áll hogy Margit magát is a szépnemhez számítja. Ez magában csekélység de sok csekélység végre nagy summát teszen s minden esetre bizonyság arra, hogy kivált gondolkozó író mvénél a rögtönzések s eltéré:

;

sek

nem

javaihatók.

cxxx. nótárius. Az eladásra

nézve jobbára Nov. Pelesket azok észrevételeink, mik elbb, s óhajtásunk, hogy e kedvességet nyert színdarabot, mennyire lehet, színészeink szorgalom által emelni (igyekezzenek inkább, mint csökkenteni. Az ilyen darabnál is mellzhetlen feltétel marad, a szerepet jól tudni. Múltkori bírálatunkban azon igazítást teszszük a darab meséjére nézve, s aztán a juhásztanya; hogy elbb a haramia jelenet characteren kivl csak továbbá, hogy Gvadányiból a annyi van véve, hogy Zajtay Pestre megy janitorságért s bikákkal s vasas németekkel veszdik útjában. Nézk nagy számmal. 1

.

j f

CXXXI. Nov. tünket.

3.

Benyovszky.

Az eladás

a

A mrl

már elmondok

ítéle-

jobbak közé számítható, különösen

kedves alakká varázsolta Lendvayné Afanaziát; Lendvay igen csinos Benyovszky volt s megmenthetetlen szerepét, igen helyesen, minden zaj nélkül vitte, mely ez által kevesbbé bántó, mint különben. Stefanovot Bartha sok ervel adá.

Nov. 3. Donna Diana. E színmnek színpadunkon különös sorsa van. Tetszik s megtapsoltatik nem azért s nem úgy, mint s miért érdemlené; de elég hogy tetmin szik, s be van fogadva a közönség kedvezéseibe. csendes gyönyörködéssel mosolyogni kellene, itt hangos kaczajt okoz a karzat ki nem maradó hahotával üdvözöl minden cselt, zajos kedvkitöréssel minden ügyes fogást, mely a ggös szép meghódítására fordít1

A

:

Dramaturgiai Lapok-

192

S csak e körülmény az, mclylyel az egy kissé finomtalan s részint nyers eladást menthetnek, st a színészeti ízlés gyermekkorához képest majdnem ajánlatosnak véljük; mert igen könnyen eshetnék, hogy ezen minden apróságot zajosan kiemel érthetség nélkül sok végképen elveszne, mi most figyelemmel, st tapssal fogadtatik. Szerepét legjobban fogta fel s vitte ki Lendvay (Caesar); erltetett daczában s való érzelmeiben épen oly következetesen h, mint természetesen átolvadó, minden botránkoztató ugrás nélkül. csaknem összerogyásig beteg Lendvayné (Diana) helyenként sok hatással játszott ; de a büszke, fenhéjázó királyleányt nem elég méltósággal s fenséggel ábrázolá. Megsértett hiúságából eredett haragja inkább méreg, a szerelem által felolvadó hideg büszkesége tátik.

A

több mint érzés, valódi érzékenyülés volt. De játéka még e hibás felfogás mellett is érdekes lévén, rögtöni betegsége mellett úgy lehet azt tekinteni, mint áldozatot, melyet színészi hivatás és vonzódás, szenvedések között a semmit nem gyanító s ezért hidegen biráló közönségnek hoz. Perint László igen nyersen, igen zajosan kiemelve adá, de errl már elmondok Ítéletün-

Haray (Gaston) gyenge

szavával s akadozásaival tudta megnyerni a közönség figyelmét. Az ifj. Egressy (Louis) sok szépérzettel, tapintattal bir; de valami bágyadtság, ertlen, férfiatlan lágydadbág van minden eladásaiban s ez már oly régen tart, hogy szinte kételkedni kell elmehetésérl. E mellett kezei ket.

még nem

s

nyaka rángatásai a színészi mozdulatok kerekdedsé-

gétl még igen lehet s talán

elsbb

távol vannak.

De mind

könny, erltetlen

ez hibás irány de en-

játék keresése;

a helyes, szabályos játék, s ha ezt sajátjává dámák nem következni fog a könnység is. mindenkor látszottak ügyelni a megjelen berezegek üdvözléseire s hajlongásaira s ez igen boszantó figyelmetlenség, habár kicsiségnek látszik is. nél

tette,

—A

;

Jdtékszi'ni krónika.

18^8.

193

CXXXíl. Nov. 5. Haramiák. Az öreg Moor Udvarhelyi M. Káról Lendvay; Ferencz Egressy Gábor (újonnan szerzdött tag); Hermann Fáncsy; Spiegelberg Megyeri; szereposzRoller Bartha; Amália Laborfalvi Róza. tás mint látni, igen helyes, színészeink kedvvel s jelesen játszottak s az egész eladás szerencsésen összevágónak, rendkívül jó hatásúnak mondathatnék, ha a régi fordítás, mely Egressy szerepén kivl, nagy részint megtartatott, nem botránkoztatta volna a hallgatókat. Ideje volna már, jobb fordítás is levén, az ily avultságokkal felhagyni. Nem értelemzavaró, nem bántó-e még most is elintézést hallani szándék helyett s gondvi1

A

selés

helyett elrelátást,

zrzavart?

—

ö'rö'k

chaos helyett szünetnélküli

Egressy, kit a közönség zajos tapssal fogadott, a gonosz Ferenczet szabatosan, jól kiszámított következetességgel ábrázolta, s játéka, kivált a végijedelem s marczangoltatás jeleneteiben, tiszta mvészi éldeletet nyújtott. Csak egy észrevételünk van. Midn atyjának hízeleg, nem villanik át veszedelmes gonoszsága; érez inkább, mint hazud érzelmet; de ezen kezdeti hibán túl az egész többi véleményünk áll. Lendvay nehéz, fárasztó szerepét meglep szerencsével és sikerrel s általában jól, helyenként elragadólag adá, bizonyosan sokkal tisztább hatást vívandó ki játékának, ha azt a régi fordítás hibái nem zavarták volna. Megyeri, Bartha, Fáncsy egészen azok, miknek lenniök kellé, tetemesen emelték a mai est érdekét. és jó hatású volt, noha egy kissé lassú és nehézkes Udvar-

H

helyi játéka is. Laborfalvi, vége felé mindig kevesbbé érdekes szerepét szorgalommal adá.

CXXXIU. Dec.

3.

Lendvayné jutalmául elször:

mint koldusn, vagy: Jlz Irta Raupach Erneszt. Vörösmarty munkíi. VI.

J^irályleány

Színjáték 5 felv. Isaura királyi eánynak

élet iskolája.

Donna

13

;

Dramaturgiai "Lapok.

94

ggje, makacssága, zabolátlan indulatai s férfigylölése, mesterségesen sztt álnyomor által töretnek meg, s midn érzelmei a balság tzpróbája által megtisztulnak, ismét az lesz, a ki volt, királyi hölgy, egy szeretett férjnek, királynak neje. Annyiban hasonlít Griseldishez, hogy ott is mint itt, álbajok miatt szenved a darab hsnje, annyiban különböz s jobb, hogy Griméltatlanul gyötörtetik, Isaura nem egészen. egészen, mondjuk, mert hogy valaki férjhez nem akar menni, vagy csak olyanhoz, kit szeret s hogy egy kissé makranczos, még azért oly kemény próbát nem érdemel. Egyébiránt e fogyatkozáson egy-két vonással is lehet segíteni. Másik, miben Griseldistl különbözik, az, hogy ott tudói vagyunk a cselnek, itt azt csak gyaoekonomiájára nézve tán nítanunk kell, S ez, ha a javaslatos is, de másfell megfosztja a költt az alkalomtól, hsét, Sancho-Perezt, ez erszakos házasságért valamennyire, szerelmének nagysága, benssége által igazolni, mit most csak jó szerencse, ha elhiszünk mert csaknem minden, Isaurán kivl, álszerepet viszen s ketts komédiát játszik. S ezt a nézk eltt egész a végpontig eltitkolni akarni, úgy véljük, rossz fogás: seldis

Nem

m

mert ha valahol, itt is áll azon tan, hogy a dráma személyei között állhat fenn titok, a kifejlés idejéig; de ugyan azt nem mindig jó titokban tartani a közönség eltt: ennek ismerni kell embereit s részint viszonyaiMenyannál inkább érdekelje. kat, hogy sorsok nyivel finomabb kézzel vannak Donna Dianna cselei szve (a két közt némi hasonlat van), mennyivel drámaibb s valószinbb az egész szerzemény; ellenben az élet iskolája vígnak Donna Isaura mély szenvedései miatt igen komoly, komolynak a cseljáték miatt igen mesterkélt: szelidebb árnyazattal jó vígjáték válhaték belle, milyen a fölebbi s a Mézes hetek. Ebben az álszerep igen jól áll s annyival hatóbb, mert csak egy vagy két személyre van szorítva, s nincs hihetség ellen. Általában az ily cseljáték alig sikerülhet komoly darabban, legalább rendkivli ész kivántatnék hozzá, hogy annak

t

m

—

Játékszínt krónika,

18^8.

195

lehetségét megmutassa. Egyébiránt ez egy körülményt elgondolva, a darab elrendezése s kidolgozása mesterkézre mutat, s helyes psychologiája által érdekes maradand. Az eladásról több jót óhajtanánk mondhatni s úgy hiszszük, fogunk. Mellesleg mondva, a fordítás igen gyenge mása a szép tiszta nyelv eredetinek, ehhez járult a játék nagy részének érthetetlensége. Színészeink még mindig szeretnek a színfalakkal conversálni s ekl'or jó szerencse, ha a közönséghez egykét tévedt hang eljut. S ha most azt mondjuk, hogy a darabnak száz szépsége van, s ebbl nagy rész a fordítás gyarlósága által elvész, nagy rész a siket levegben érthetetlenül oszlik el, legjobb eladás mellett is mennyi rovatik le az egész hatásból? S várhatjuk-c, hogy ily hiányok mellett csak távolról is mérkzhetünk ? De az eladásban is még sok javítni való maradt. Isaura szerepe (Lendvaync) nehéz, sok indulaton, szenvedélyen viszen át, s csaknem az egyetlen az egész mben, mely való bajt ábrázol. S ezt soha sem szabad feledni, Isaurának els balesete után folyvást borongónak kell lenni s minden fájdalomtalan felvidulás, játsziság hozzá nem illenek. Meg kell rajta folyvást a magas születésnek látszania, mert azt (bár akarja) titkolni nem lehet, s ggjének, királyságának s leverettségének csak fokonként menni át egy szeret hitves alakjába. Lendvay jó Sancho volt s deli király, de beszédeiben nem elég fenséggel, azokon sokkal jobban ki kell tnni a leereszkedésnek. Ezeket véljük a legszükségesebb megjegyzéseknek ; többire reméljük, hogy azon apró botránkoztatások, melyek a figyelmet annyira zavarták, meg fognak sznni a késbbi eladásokban.

—

CXXXIV. Dec.

10. Caligula,

Dumas Sándor,

elször. Szomorújáték 5

fordította Vajda Péter.

menet zenéjét szerzetté Szerdahelyi

felv. Irta

Kar és

dísz-

A

dísz-

József.

menetet betanította Kolosánszky, a színház tánczmes«3*

1

Dramaturgiai Lapok.

96

Caligula, Dumasnak ez uj színmve, mely az akkori világ romlottságát nagyszerleg ábrázolja, Laborfalvi jutalmául került színpadunkra. Sajnálni lehet,

tere.

hogy

m

jóságának az eladás távolról sem felelt meg. része ismét éríhetetien volt. Kivételt érdemel Lendvay Aquila szerepében, ki azt mind jól fogta fel, mind hatással adta, és Fáncsy Cherea szerepében. Egressy Caligulában akadozott s ez igen kár ; mert Caligula nem hálátlan feladás s egész figyelmet érdemel. Még egy botránkoztató dolgot kell említenünk. a

Nagyobb

Komlósiné

folyvást

(Junia)

nagy szerepekben

játszik,

nézknek. Mi még ügyességét sem akarjuk kérdésbe hozni de annyi bizonyos, hogy az a kín magának, kín a

;

kácsahang, melylyel szerepének indulatatosabb helyeit elsápogja, nem ilyen nagy színpadra való. Reméljük, hogy a jöv eladásról jobbakat lehet mondanunk.

—

Minden táncznem mutatványokat lehet, kihagyni,

míg legalább

is

ajánlunk,

mennyire

trhetk nem

lesznek.

Jsmét hanyagság és készületlenség. Ezen darabot színészeink jelesen adák, miért kell most csökkenését látnunk? kedvnek vagy szorgalomnak hiánya, hogy avval nem lehet úgy megelégednünk, mint az eltt? Ha ez így tart, a rák sorsára jutunk.

Dcc.

1

1 .

J^élalaku.

cxxxv. Dec. 17. Caligula. Helyenként talán jobb volt az eladás, mint az elszöri, de épen oly kevéssé pontos, összevágó, mint az pedig az ily sokszer, sok, de szorosan összetartozó rész mnél az okvetetlen megkívántatik. Lepidus szerepében László helyett most az ifjabb Egressy lépett fel de ezt nem találjuk jó változtatásnak. László többnyire mindent modorral ád, s szónyujtása, éneklése még gyakran visszatér; de egy megbecsülhetlen tulajdona van rendkivli szorgalom s rendíthetlen jó kedv és készség akármi szerephez, s az, hogy a mit játszik, van ereje kiemelni, s ha nem mindig érdekessé, legalább némileg figyelem-gerjesztvé ;

;

:

:

fS^^.

Jdtéktzfni krónika,

tenni.

197

Ezekhez képest Lepidus Lászlótól legalább volt nem egészen az is, a minek lennie kellé,

valami, ha

Egressy Benjámintól árnyék. Ez

ifjú színészünk mindig az édest, a kellemest akarja játszani, (maga helyén ez is jó) s hangjának lelkiismeretesen rzött lágydadsága daczolni látszik minden férfiasabb határozat vagy

épen harag kifejezésével: akkor is szelid, mikor haragosnak kellene lennie. Ha, mint véljük, tán hangja fiatalságát akarja sokáig megtartani, csak azt jegyezzük meg, hogy a hangnak nemcsak magasságára, de mélységére is van szükség, akármi osztályban, s ez, mint az, gyakorlás által ersbödik. Már egyszer ideje volna gondoskodni a további haladásról, levetkezni játéka leányiságát, mert legjobb akaróinak is igen rosszul esik ót tagadhatatlan tehetség jeleivel mégis folyvást egy helyben szemlélni.

CXXXVl. Vtia Caligula birálala ügyében.

Január morújáték társaság,

én

már

1.

1839. Válasz

hirálására.

—

sem Jlihenaeum, akkor

ifjú

Vörösmarty úrnak. Caligula szomég fájdalom sem tudós sem pesti színház nem létezett t.

Midn

éveimnek

elitéletekkel,

feláldozásával,

részvétlenséggel küzdve fáradoztam a magyar színészet lag ugarjain, tövist,

gyomot

par-

és helylyel-helylyel, egy-

irtani,

kis mezei virágocskát ültetni, tenyészteni. Mint sikerült fáradozásom, azt a füredi, szabadkai, kecskeméti színházak

egy

építése

bizonyítja,

magyar nyelv fogva

elszenvedhet

födelet találnak,

nem

hol

—

bárki

hogyan vélekedjék

terjesztésére eszközül

—

szolgáló,

s

—

a

e tekintetnél

vándor társaságok enyhet, nyugtot s a magyar szegényebb közönséget, ha

és

Thalia díszcsarnokába, de pitvarába bevezetik és kandivá midn Pestre búzát, szalonnát, ludat és kacsát hoznak eladni, annak díszcsarnokát is megtekinteni, s ez által a mvészet iránt fogékonynyá, simulttá formálódnak. Hogy az áll, bizonyítja a pesti színház karzata, mely országos, st néha heti vásárkor is telve kecskeméti, szegedi s más vidéki szrös, gubás, bundás hallgatókkal; pedig hígye

teszik egykor,

Dramaturgiai Lapok-

1^8

ezek Saíamon királyt nem olvasták, de adva sem mi buzdítá két heti ingyen munkára azon derék magyart, ki a pesti színház építésénél magát oly jelenem sen megkülönböztette, bizonyosan merem mondani "Zalán futása, mely magasabb fogalmúak és miveltebb értelmek számára van írva, hanem a magyar vándor Thalia, melynek én húsz év óta irtogatom csekély tehetségem szerint darabos ösvényét, s ha azon derék magyarnak két heti munkáját V. úr Jlrpád ébredésében érdeme szerint említésre méltónak találta, csodálom, hogy húsz évi fáradozásomért gúnyoló humorával mi okból kivan egész haza eltt nevetHa nem tetszem vagy rosszul játszom, ségessé tenni? írja azt, hirdessél de minden gúnynév vagy csúfolódás nélkül, ezt tle mint tudós társaság tagjától, oly komoly és érdemes férfiutói méltán kívánhatom. Én Pestre nyíltan jrom nem pénz, kényékereset vagy szükségbl jöttem, el

V.

úr,

— Továbbá

látták.

:

—

—

—

—

—

hanem, hogy két nevendék leányomnak a színmvészet fenfokára lehet emelkedésüket eszközöljem. Sikerül-e szándékom nem tudom én anya vagyok gyermekeim tö-

—

sbb

:

kélyeit,

;

hibáit

közönség

—

"zemem képes emelni, elnézni a bízom ket csak azt az egyet jegyzem

anyai

Ítéletére

meg, és magát

;

;

;

V. urat választom bíróul

vajon szolgálhat-e oly hálátlan pályára indulni, ifjúsága deli korát feláldozni, melyen húsz év után okkal, ok nélkül kicsufoltassék ? Szeretném, ha V. úr látná, mint csügg e perczben mind két leányom könyözön közt nyakamon és sírva mondja: « Menjünk anyám innen, hisz nem szorultál rá, hogy magadat valaki által kigunyoltasd, hadd veszszen a theatroma minden kritikusaival, hol egy oly jó anyát, mint te, kigúnyolnak, csúfolnak, ki érettünk fáradságos keresményedet feláldozád, csakhogy a színészi pályára szükséges muzsikára, nyelvekre megtaníttasVesztene-e e két nevendékben a magyar színészet: sunk.B azt Y. úr maga ítélje meg. Minthogy ügyességemet kétségbe nem kívánja venni, serkentésül

•

egy

t.

fiatal

:

kezd színésznnek

—

—

még

botránkoztatónak mondja játszásomat, megvallom, ezt kácsaeszemmel felfogni nem vagyok képes. Csak azt az egyet jegyzem meg, hogy én kötelezésemnél fogvást bármely szerepet elfogadni tartozom, magamat önkénytesen a közönség kínzására tolni nem szoktam még akkor sem, midn azt szaFérjem, nem tudom, mi deák közbadon tehettem volna. mondással akar vigasztalni, én asszony létemre csak Peleskeiis

—

:

Jdtékntnt krónika, tSyp.

199

a magyar humorról mondottakra kívánom t. V. urat emlékeztetni. De engedjen meg: a kácsanyelv hangja éles, ben,

gyíkot, békát emészt s nem hogy mérgektl szárnyaszegett lenne, még tollaiodik és hízik; engedjen meg V. úr, ez csak kácsa-hápogás. (Komlóssyné.)

gyomra ers,

Midn

a

fölebbi válaszra felelek, oly pontokat kell

érintenem, melyek körül nálunk

még

folyvást legkülön-

bözbb

vélemények örvénye forog. Ez szolgáljon mentségül, ha feleletem egy kissé bvebbre terjedend. húsz év óta fárad a Azt mondja Komlóssyné, hogy magyar színészet megalapításában. Minden eltt ezt

—

:

fogadhatjuk el, mint a Párisi Naplopó derék apjáról mondja, hogy az nyerte meg a

csak

oly módosítással

csatát és még 60,000 ember. Ez beillik egy különbségnek. S nem hihet, hogy ez ellen Komlóssynénak kifogása legyen mert ha igazságos akar lenni, sem férjét, sem másokat, kik velk együtt több vagy kevesebb sikerrel fáradoztak, a magyar színészet megalapítása érdemébl kizárni nem lehet. De még ily értelemben s ezen különbséggel is fenmarad az érdem, s távol legyen, hogy azt legkisebbé is csonkítani akarjuk ; de itt más, nagy nyomósságu kérdések tolakodnak el. Ha valamely jeles hadvezér vagy bajnok, ki csatákat nyert, vagy nyerni segített, a maga idejében nyugalomra lép: lemarad ugyan a hír szárnyairól, de tisztelet környezi honn, tisztelet követi sírjába ; ellenben ha ereje fogytán vagy erejénél többet merne, folyvást pályán marad s elbbi szerencséjét bukások követik, a világ kimondja rá az ítéletet, szigorún, kérlelhetlenül dicséretét a múlt diadalmaiért, gáncsát a jelen bukásaoly nagy hatalmú a jelen a múlt felett hét ért, st, sovány tehén rendszerint fölemészti a hét kövér tehenet, a mai veszteség csökkenti a tegnapi diadal emlékezetét s csak az utókor nyugalmas törvényszéke képes

wagrami kis

;

t

—

—

kivenni az idején túlfeszített, megbukásra kényszerített érdemet a romladék alól. Szóval, ha valaki jól élt, pályázott :_érdem ; ha rosszul él, rosszul pályáz nem az, :

:

Dramahtrgiai Lapok-

aoo s

hogy

dicsérjük, ezt gáncsoljuk, a részrehajlatlan

azt

Mi Komlóssyné húsz éves pályája semmit sem szólottunk. «De a megbukó kíméletet érdemel a múltért, ha abban érdemei voltak. » Való. S az Jlthenaeum csínján, szelíden kívánta Komlóssynénak értésére adni, hogy a pesti színpadon, nagy szerepekben kivált, rosszul áll de mind hiába. Egy vérbe hatóbb szóra volt szükség mi siketrel, az id mutatja meg. s ez kimondatott szavazat, Egyébiránt, hogy az csak egy szó volt mely a többség véleményében enyészik el, nem szükség mondani. Komlóssyné azt is felhozza, hogy a vásár és hetivásár bundás embereit is a vándor Thalia, csalta be a pesti színhúsz éves papnéja melynek házba, s az lelkesítette a szegény napszámost ingyen s dolgozásra— dicsség érette a vándor Thalíának! hogy mind ezt nem lehet Salamon kfr<^lynzk s Zalán futásának tulajdonítani (mint mely miveltebbek számára íratott), ez egy kis megmézezett fulánk akart lenni. De se baj az eflFéléket mi már megszoktuk ; alios ego igazság kivánja. ellen

;

—

—

—

—

!

vidi ventos, alias

— procellas

stb.

S

való.

—

Salamon,

s

Vajha ne így Zalán futása mind azt nem tették. volna! vajha ezek épen annyi tökélylyel dicsekedhetnének, mint hibáik vannak! Vajha méltók volnának népszerkké lenni, vérré válni a nemzet minden ereiben, hírre kapni szel

térni

mind

ez

meg a

külvilág eltt s becsülettel és díszDe mit használ

a

magyar hazába!

a

sok vajha!

Hova

lettek

a

szegény köl-

tnek büszke álmai? Mi lett belled, szép remény? Egy pár kötet vers, melyet már csak nevérl ismernek,

melyet

vasson.

ezer ságát

m

mindenki

Keser

jutalom! közöl kevés éli

megdicsér inkább, mint elolÉs mégis így kell lenni. A sok túl írója életét,

st

csak

fiatal-

de ha korában megtéve hatását, ha morzsa volt a nemzeti dísz nagy épületéhez, ha alapja ln szebb jövendnek író és nem-író, színész és nemszínész, elégedjünk meg vele; ne vegyük meg kétszer az adó.
;

:

J4téksz{nt krónika.

aoi

i8^^.

A

mi ezen túl van, az új számvetést kíván. S ennek az elbbivé] csak emléícezet utján van összeköttetése. Sovány vigasztalás talán? de jobb az öncsalásnál, mely édes; de épen olyan émelygs is, mint a méz, s mi mindennél rosszabb, utóíze méregkeserfi. Mondja továbbá Komlóssyné, hogy nem pénzért jött nevelésiért vagy szükségbl, hanem leánykái Pestre. Tisztelet becsület! Ez anyagilag és okosan van téve; de mint következik ebbl, hogy Komlóssyné szerepekben lépjen fel, melyeket meg nem bir, vagy

St

nem az következik-e általában fellépjen? inkább, hogy mint szorgalmas és érdemes férje igen józanul, ne koczkáztassa a vidéken szerzett hírét, ne tegye ki gúnynak azon színpadon, hol gyermekeinek hogy

most

nyílik a pálya?

S ha kezd színésznkre, milyek

nem

szolgálhat serkentésül, hogy anyjok húsz évi fáradozásaiért (nem ezekért! ettl az Isten mentsen, csak mostani szerepiért!) gáncsoltatik: mi vagyunk-e

leányai,

oka

s

nem

,

ki

arra kényszerít? Egyébiránt

is,

midn

K. leánykáit színészekké avatta, el kellett volna mondania, mit Kean Damby Annának mond, nem ugyan mind; mert gondos anyai szem eltt nevekedvén, a legnagyobb bajtól nem lehet tartani ; de mégis sokat s csak akkor engedni meg, hogy színészkedjenek, ha mind azon bajoktól, melyek a színészt üldözik, vissza nem rettennek. Tevé-c ezt Komlóssyné? Ha nem, igen rosz-

sok keser órától kimélhette volna meg leányait. most Komlóssyné egy érzékeny családi jelenetbe hagy pillantanunk leányai nyakába borulva sírnak és veszszen-t kiáltanak a theatrumra s kritikusaira. A theatrumra is? Nem akarom hinni ezt csak a fájdalom sajtolhatta ki bellök ; ez oly szó, melyet azóta megbántak, megbánniok kellett. Én legalább, ha gyermekeim volnának, mindenek fölött arra tanítanám, hogy soha egyes emberek hibái miatt a közjó, közügy, az intézet a köznek díszleni, szentnek ellen föl ne lázadjanak kell lenni még akkor is, midn az egyeseket méltatlanság éri. De hogy a kritikusra veszélyt kiáltanak, már szul

;

De

:

:

:

Dramaturgiai "Lapok.

ao3

ez megengedhet, ha szinte a kritikusra nézve igen fájdalmas is. Hol találunk paizst az ily szelid s mégis sújtó harag ellen? s ha a kedves Ida, kinek fiatal hangja lelkünkben egy régen elhangzott tavasznak dalait újra felidézi, kinek könny sugár termetkéje úgy áll a színpadon, mint egy megtestesült remény, kit még hibáiban is trünk, st szeretünk; mert azokban tehetséget

vélünk lappangani, ez a bájos gyermek is halált mondott reánk ? í^ogy soha nagyobb bne ne legyen életében! ^g^z-n, Ida, önnek szeretni kell anyját, részt venni annak minden bajaiban, st szabad boszankodni is kritikusaira: de midn ártatlan haragja elmúlt, hall gatni keli az ész szavára is. Ismerek egy színésznt nem egészen érdemtelent, de kit megnevezni nem ide tartozik ki valaha tetszett, ha például ártatlan leánykákat játszott, mert bájosan tuda mosolyogni, tetszett, mert fiatal volt. E színészn azt hívé, hogy mind igaz, mit hízelkedi mondanak, mit-öncsaló keble zúg, s dmulasztá a fiatalság báját mvészet által örökíteni, a mosolygást szilárdabb tulajdonokkal felváltani. S mivé ln? Csaknem kiállhatatlanná! Még mosolyog, de nem tetszik többé még fiatal akar lenni (látszania még szabad volna), de nem az többé; még szeret néha ifjú leánykákat játszani terjedelmének daczára, egy boldog emlékezet fiatalságnak minden hiúságai meg vannak rajta; de annak bája nélkül. Mily szomorú kép! S ezen színészn sohasem hallott figyelmeztet szót, soha kri-

—

—

—

;

de mindig magasztalást, mindig istenítést, s nem nem imádók nélkül. Ellenben az id egyet perdült satkán, s magasztalás és imádó oda vanl S miért? talán mert nem karcsú, nem fiatal többé? Korán sem, hanem mert évei meghaladák benne a mvészetet, melynek örök fiatalságunak kell lenni, mire a külföldön több példa van. S mi sorsa most? Keser tndés a világ háladatlansága felett. S a mi érzés benne Mit mond ön ezen tükörhöz, fenmaradt, az fájdalom szép Ida? Nem tetszik? És mégis nem egy színészn fogja magát benne megismerni. S mi fogja önt c sorstól

tikát,

volt soha bókolok,

!

Játékszíni krónika,

103

i8^^.

megmenteni? a kritika? távol Jegyen! A józan kritika ilyesmivel magának soha sem hízelkedik. Mi tehát?

Egy kis szerencse és saját józansága; de a kritika óvni fogja önt az elbizottságtól, a tespedéstl, ha arra körülményei s talán legjobb akaratú dicséri hajlandóvá tennék ; a kritika a sok elvetend között jó intéseket is fog önnek adni, a kritika önt boszantani s keseríteni S ön ekkor mit teszen? boszút áll: nszívnek mily édes a boszú I Igen boszút fog állani ; de nemesen. Józan szorgalommal, lelkének egész erejével azon lesz, hogy a pályát, melyen indult, dicséretesen járja meg; (igyekezni fog kitalálni az igaz ösvényt s arról sem dicséret által leszédíttetni, sem gáncsok miatt visszarettenni ; szerényen, de bizodalommal fokonként, nem ugrándozva, fog felhaladni a lépcsn, mely a mvészet templomához visz mvelni fogja elméjét (s ez különös figyelmet érdemel), nemesíteni és szilárdítani erkölcsét jó társaság, olvasás, tehetségét kifejteni mvészetéhez szóval, ügyekezni fog, hogy ne ill gyakorlások által csak színészn, hanem mvelt hölgy is legyen, vagyis fogja.

:

;

legyen színmvészn, mely magasb mveltség nélkül alig lehet ; ezek mellett gazdálkodni fog idejével, egészségével s jó nevével. S ha egykor, a magyar színészet virágzóbb szakában így szólnak: « Akarjátok látni

mvelt lelk asszonyt, jeles színészegy személyben, kihez hasonlót a magyar színpad még eddig nem mutatott, s ki példányul szolgáljon a jöv nemzedéknek? Nézzétek !d Ha így fognak szóaz egész lani, akkor ön méltólag meg lesz boszúíva magyar világ el lesz ragadtatva, minden jobb érzés egyet értend ön magasztal ásában. S a kritikus? meg fog szégyenülni, epedni mérgében, ha kaján; örülni, ha jó ember volt, s öröme magas és tiszta lesz, mint az égieké. S mit gondol ön, e magas czélt elérhetendi-e ha minden mocczanását megdicsérik, ha hibáinál elhallgatnak? S nem inkább, ha koronként figyela feddhetetlen, a

nt

t

:

—

:

meztetni fanyarán

fogják, hol szelídebben, is

—

a

hol

élesebben,

st

mint ezt a kritika titkos törvényei,

:

Dramaturgiai Lapok-

104

—

—

a kritikus szeszélye magávaJ a mi óvhatatlan vagy hozandja? Végezetre még egy tanácsot. Alinden jót bizvást megtanulhat ön a régiektl de egy rosszat ne ta.iuljon meg: a kritika feletti sopánkodást és érzelgéÖn azt seket. Ez több, mint nevetséges, ez nyomorú.;

—

hogy veszszen el a kritikus önnek jó szerencsét s az égnek minden áldásait kívánja Komlóssyné mentsécserében a hosszú pályához szerzdés szerint kénytelen mingéül említi, hogy den szerepet felvállalni. Legyen itt szabad három kívánta a kritikusnak,

;

!

—

—

nét, kérdéssel felelnem, i -szr. Ki kényszerítette K hogy ilyen szerzdésre lépjen? 2-szor. Szabad-e még oly szent czél rovására is, mint gyermekeinek nevelése,

magyar közönséget játékaival fárasztani? 3-szor. Nem rendez, s valamennyire nem függ-e ettl is micsoda szerepekben lépjen föl, ha már csakugyan föl a

férje-e a

lépnie, mit egyébiránt nem tanácsolhatok; mert akármint keressek is, nem találok szót, mely Komlóssynéra nézve vigasztaló legyen. Keressen bár maga, s ha talált, azzal fogom kimondani, hogy hangja a pesti színkell

padon éldelhet étlen.

Ha

a

közönség máskép

itél

:

ám

jelentse ki tetszését tapsaival.

Mi

illeti, nem szép ugyan ; de nem jobb kifejezést arra, mit mondani akarék. Ha szó nélkül, csupán gondolattal, beszélhetnénk egymással s a világgal: nem írtam, nem mondottam volna; de szóból ért az ember, s én olyan szót akartam mondani, melyet megértsenek. Védelmezhetném ugyan a kacsát, mely jó, szelid házi állat, s mely senkinek sem vét. Mondhatnám, hogy a hajdani kritikák nem így szokták ott bszült csorda, rült, mániáítéleteiket kimondani kus volt a divatos kifejezés s nem egyes színésznk-, hanem az egész testületrl, mit én, megvallom, teljességgel nem vagyok hajlandó utánozni de ha mind e mellett a kifejezés kemény, vagy illetlen, Komlóssyné engem a magyar humor kímár boszút vett érette elgyói és gyíkjai közé számít, st a mi borzasztó nyeléssel fenyeget: mi egyébiránt nem oly könny

a kácsahangot

raláltam

:

;

:

—

Jíítékszíni

krónika.

íSj^.

205

én már egy kissé régi kígyó vagyck, s hogy a kígyó szerencsésen harczol az emberi s különösen az asszonyi nem ellen, azt már a paradicsomban meg-

lesz

:

mutatta.

És most

— boldog

új

esztendt kívánok

í

CXXXVll. Jan. 1. Pelesket nótárius. Botránkoztató készületlenség kezd elharapózni a magyar színi ázban, mi általános szorgalmatlanságból, vagy próbák hiányából ered-e: nehéz megmondani, ha csak mindkettt nem akarjuk okul venni. Leginkább érezhet e készületlenség a csoportozatokban, hol több sebesen s néha elmésen összevágó beszédet kellé hallanunk. S mit hallunk többnyii-e? Értelmetlenül összezagyvált tereferélést, hol egyik a másik szerepébe vág, vagy azt el is mondja, néha mindketten ugyanazt elmondják, többnyire pedig untató vagy inkább boszantó szünetek után, mintegy vas fogóval húzva a rég várt szó, melynek talán könny tréfát kell vala szereznie. Ily hibákat vettünk mindjárt az els jelenetben észre, hol a többek közt Szathmári Carolina (biróné) mondani valójával késedelmezett. Hogy lehet fiatal leány, kinek a mellett oly gyönyör hangja van, nem szorgalmas? alig megfogható. Nem szégyen-e ez? Hol marad az asszonyi hiúság! Itt legalább jó hasznot tehetne. Neki iparkodni kellene, hogy magát bármily kis szerepben pontos (nem szeles) játékával, nem fényes (mert ez nem telik), de tiszta öltözködésével kitüntethesse. Nagy zavar volt a fogadói s st fájkávéházi s eleinte a pinczei jelenelekben is

j

;

hogy maga Egressy Gábor

is oly kevéssé vala honn a színpadon, mint tán még soha sem. Szerepe ugyan (ifj. Zajtay) nem valami különös, de láttuk már, hogy Megyeri s maga Egressy is apróságokat ügyes játékaik által emeltek ki. Mind ezeket mert talán egy azért véljük szigorún megrovandónak eredeti színm sem nyerte meg ennyire a nézk ked-

lalva

kell

látnunk,

:

:

Dramaturgiai "Lapok.

ao6

vezcsét, kik eddig folyvást szaporodtak ; de kik bizonyosan végképen elfogynak, ha az eladásokat ily lé-

haság szelleme

szállja

meg.

A

nagy közönség gyakran

észre sem veszi a hibát; de, mi sokkal rosszabb, lassanként üresnek, unalmasnak találja a mvet s megrögzött hitét a legjobb eladás sem képes megváltoztatni ; mert el nem jön többé. Megyeri (peleskei nótárius) méltán tapsoltatott meg most is jeles játékaért; dicséretes ki-

érdemel Szentpétery

vételt

is

(Hopfen)

s

Kovácsné

(Tóti Dorka). Bartha (pesti korhely) igen helytelenül toldá meg szerepét, midn hegeds pajtásától búcsút

vn. Miután Zajtay bocsánatot

kért

a

közönségtl,

igen nagy fonákság újra megszólalni.

CXXXVIU.

A

csoportozatok beszédeiben Január, a. Pártütig. ismét készületlenség tnt ki. Bartha különös kedvvel s láteredetiséggel adá a falu kovácsát; de leginkább szott

nem

tudni, mit kelljen helyenként

lán mondott, a mit

nem

mondania

s ta-

ez által társait zavarta. Játszani és játszani hagyni törvény a színészetben. Megjegyezzük, hogy ily rövid darabot magában nem tanácsos adni. Igen könnyen megférne ve!e egy más vígm. akadémia sok csinos egy felvonású vígjáték is. játékot adott át, és ezek még nagy részint eladatlan hevernek. kellc

s

A

CXXXIX. Jan.

hózat

hs

T^res köpenyeges. Ismét vígjáték, inkább boez egy végben a harmadik. Miután a peleskei

3.

s

nevet-tehetségünket meglehetsen kimerítette hogy azon nem, de gyengébb adagú tréfa

várhatni-e,

mulattathasson

?

Azonban

ezt

csak

figyelmeztetésül

mert talán ez úttal nem lehete máskép. Megyeri a veres köpenyeges kísértetet csodálatos hanglejtés szavalásával, ünnepélyes járása- s nevetségesen siralmas arcza hamis pathoszával oly sajátságos alakká

mondjuk

;

Játéisxíni krónika,

207

i8^^.

t

egyszer látta, fenmarad képezte, mely mindennek, ki emlékezetében. Ez ismét oly alak, melyet Megyeri maga teremte; mert az író legfbb is lelketlen testet adhata által. Egressy (Melchersohn Ferencz) nem látszék egész kedvvel vinni szerepét s beszéde a játék elején alig volt érthet. Általában neki ily szerepekhez nem nagy kedve van, mi minden esetre hiba ; mert mint jeles színésznek érdekében áll, még a csekélyét költ, ha epigrammát ír is, nem szabais jól adni. díthatja fel magát arra, hogy hanyagul s középszert írjon, mivel különben csak drámát vagy eposzt szokott

A

s

szeret

írni.

Egyébiránt

nem

el

hallgathatjuk

azon

hogy más részrl az igazgatóság is Egressynek abban vegye leginkább hasznát, a miben ers.

óhajtást,

CXL. Jan. 7.

Dijoni rültek háza.

A

sikerültebb

eladások

közé számítható. Egressy G. (Eberhard) jeles játéka által emelve. Csak egy megjegyzésünk van. Egressy igen ersen látszott megrohanni Fáncsyt (Duflois), a mi talán igen is természetesen j ki a színpadon, s már csak ezért sem javaiható, ha azt elhallgatnók is, hogy az ily több, mint mvészi elragadtatást a játszó társ meg nem köszöni. Telepy (Lrincz) ismét sok nevetséget okozott

hebeg

beszédével és a «se-se-sampányi»-

Komlóssy Ida Amália szerepében lépett fel. Menynyire eddigi játékából kivehet, beszédének nincs elég

val.

könnysége

s

folyamatossága, erre szüksége van,

nem

hogy mindig sebesen beszéljen, hanem hogy mikor kell, tudjon. Ezt gyakorlás adja meg, fenn szó-

azért,

de tiszta, hibátlan olvasás kivántatik ide. Alig hihet, vannak színészeink, kik egy folytában három négy szónál többet nem tudnak kimondani, vagy ha merészlik, hibát ejtenek, s mások, kik kezdetben e szavakat jog, kör mindig y'd^ak és i^omek mondották. Színésznek, mieltt kezét vagy lábát mozdítaná, hatalmába kell ejteni a beszédet: különben elválhatlanul val olvasás,

»

:

Dramaturgiai Lapok.

2o8

mcgrögzik hibáiban, mint rosszul szólani

van-e gonoszabb hiba színen,

s

?

CXLl. Jan. 8.

gyakran

I.

"Leégett ház. 2. Jl

látjuk,

mindig

új

gyámság. Megyerit most

sajátságos alakokban.

Ma

el-

ször a tót csizmadialegényt adá, oly hív másolatban, Gyámságban a mint a tótokat általában szokta. bogarász professort ábrázolta ininden csodálatosságaivaJ egy megavult s kedvencz foglalatosságába egészen elmerült tudósnak. Többszöri élénk tapssal idéztetek el. Élénken hívatott Szerdahelyi is, ki az els darabGyámságh^^n Egressy Gában a csizmadiát játszotta. bor adá az elkényeztetett, nyelvtudásával kérked, affectatioval teljes fiút, szerepének tökéletesen megfelel kifejezéssel. De nem elégedhetünk meg László eladásával, ki ma (szokása ellen) igen készületlennek látszott; mert szeiepét többnyire saját szavaival mondotta el. is élénken játszott, s talán ebbeli törekvése okozá, hogy szerepe szavaitól eltérjen, s ilyenkor kellemetlen szerep, melyet játszik, egy szónyújtása is gyakoribb. kissé vakmer a hihetetlenség rovására, s ezt a színésznek inkább szelídíteni kell, mint tfílzani így, a mint adja, igen közel áll a bohózatok carricaturáihoz. Munkácsy a T^ajzolalok ez évi 4. "Egy kis tréfa. számában olyasmit beszél, mintha V. tet (Munkácsyt) tudtával legalább nem tévé, megltte volna. Ezt V.

A

A

Ma

A

:

—

—

de ha véletlenül meg is tette volna, legfbb is úgy hatott, mint Kotzebue árendása a «Bakzben.

jár-

CXLU. Jan.

mve

14.

Aha, másodszor.

Kétségen kivl legjobb

annyival örvendetesb, mert a legújabb is, s haladásra mutat. S e haladás nem abban áll, hogy a többinél talán tartalomra, szerkezetére nézve Szigligetinek, mi

jobb (noha ezekben is kedvezieg üt hanem Jeginkább abban, a mi eddig

ki

a hasonlítás),

hibázni

látszott

Jdiík'zíni krónika,

/Sj^,

109

érzések, indulatok kifejezéseiben ezek itt sokkal ersebbek, mint elbbi mveiben, s épen azért több ha;

s vannak jelenetek, melyek Szigligetit, drámaköltt, kitl jövendre nagyhatású várhatni, mutatják be a közönségnek. Ilyen a

bírók,

tással

mint valódi

mveket

midn Aba elszökött nejét s az elpártolt vacsoránál meglepi, midn késbben gyermekei tle ijedve futnak el, s általáb::n a nejéveli találkozások. Azonban kénytelenek vagyunk az egészre nézve több rendbeli észrevételeket tenni. Aba ábrázolásában még nincs elég biztos kéz: Aba éjeitl fogva végig igen csüggedt, lágy er.iber s alig hihet, hogy az egész világ, még neje is ellene lévén, mind azokat képes legyen tenni, a miket tesz. Neki keményebb, szilárdabb anyagúnak kellene lennie, s ha lelkében tndés, habozás forr is, az érzések, indulatok átmeneteleit szorosabb psychologiával megtartani ; igen árt characterénck az örök visszaesés is a bátorságból a gyávaságba ; az ilyek komoly igen rosszul állanak ; vígjátékban, hol hibák és gyarlóságok nevetségessé tétetnek, mulatságos lehet egy lágy embert minduntalan csüggedve, meg neki bátorkodva látnunk ; de itt egészen más a többek közt,

Dezst

mben

erejét egy nagy rend cselekményfokonként szeretnk kifejtve látni, mint például, hogy a legnagyobbat említsük, Macbeth-

feladat nyeli

:

itt

hsünk

küzdésben

ben;Aba charactere kifejezésében a fokozat látszik leginkább hibázni. Azonban itt a színésztl is sok függ s meglehet, hogy ítéletünk e részben, mivel a darabot csak eladásból ismerjük, hiányos. Bukne egy jeles, csaknem csodaembernek van felállítva, ki egyedül volna királyságra méltó. Kár, hogy minden erényeit s jó tulajdonait minden hihetség s az érdemmel együtt járó szerénység ellen maga mondja el, s ez által épen ellenkezje annak, a mi lenni akart. Való, hogy drámában nem könny valamely személynek nagy hírt, jó nevet szerezni ehhez jelenetek kívántatnak, hol róla például barát vagy ellenség mondják el ítéleteiket, s ennél sok:

kal

rövidebb és gazdaságosabb, ha valakivel magával

2IO

Dramaturgiai Lapok.

mondatjuk el mind ezt; de e helytt ez nem sikerült, végre is csak úgy lehet Bukne jó hírén segíteni, ha az, mit a költ csak elbeszél (hogy tudniillik szabadsággal s koronával kínáltatoít meg embertelen föltételek alatt, s késbb rabul készebb maradni, hogysem elfogadja), jelenetbe tétetik mert s

;

Segnius irritant animos demissa per aures,

QuHm

quae sünt oculis subjecta fidelibus, et cjuae Ipse sibi tradit spectator.

e felett még maga beszéli el Bukne a dolgot, a mi, mondók, még nagyobb hiba. Judit kedves alak ugyan, de nincs helyén. Inkább egy kis falusi ártatlan-

S

itt

m.int

ságnak, mint nádor leánynak látszó. Nem látjuk helyesnek azt is, hogy Sarolta Abát még akkor is lemondásra sürgeti, miután ez már minden királyi bneit elkövette s így bátorságban csak mint király lehet. Egyébiránt Sarolta az a fbb characterek közül, kit leginkább drámainak lehet mondani, dráma vége, hol Aba a koronáért viaskodni akar Bueval és Judit anyja halálát megjelenteni, s utóbb Aba ennek koporsójánál, leánya

A

j

pedig szeretje (Bue) karjaiban, majd

Abát vala,

a

pártütk, kik

hogy a mint várható Henrik Pétert (mint héja

halálra viszik, s a helyett,

Bukne lenne

királylyá,

érdek vágja kereszegymást, hogy a hatás hatás által rontatik el. Itt irtó kézre van szükség s legalább is Judit szerelmes találkozását kihagyni a játékból. Hogy utoljára is a kuttogó Péter lesz király, historai drámában, melynek fiát)

hozza

s

királylyá teszi, annyi

tül

folytatása tán következik,

oly kéjelmesen uralkodik

elnézhet de hogy Henrik a magyarokon, történetileg :

nem áll; de különben sincs eléggé kitüntetve: miért van oly eldönt befolyással a magyarok sorsára, kik így mellette meglehets birkaszerepet játszanak. O Aba ellenségeitl hivatott be, s

így mint

velk gyzedelmeskedett Abán

gyznek,

Henriknek nem. Ez

segédtársnak volt szava, mint azonban drámai hibának igen cse-

kély 5 könnyen igazítható.

Az eladás dicséretes. Lend-

Játékszini krónika,

aii

i8^().

vay (Aba) fárasztó szerepét, félrekedten is, kitn szorgalommal s hatással adá. Fölebbi figyelmeztetésünkkel jöv eladáskor tán próbát tehetne. Egyébiránt érdekes volna Abát Egressyt! is látni. Laborfalvi Róza Saroltát jelesen, igen tiszta szavalással adá, Judit szerepét Komlósi Ida sok kedvességgel de komolyabb helyei még, úgy látszik, erején fölül vannak, s az ily nagy vállalatoktól, mennyire a körülmények engedik, még most tartózkodnia kell sokkal egyenletesebb lesz ki fejlése, ha lassan és fokonként megy, mint ha egyszerre a legfbbekre kénytelen szökelni. Szentpétery merész és akaratos pártvezér. Fáncsy jó Viske volt (Bukne) és Partha (Bue) ügyekeztek szerepeiknek érdeket adni. ;

;

:

CXLlll. J9. Gyászvitézek- Az eladás a jobbak közül csupán Lendvay beszédében vettünk néhol akadozást észre s bántó egyhangúságot Bartha szavalásán. Némely kifejezések s dolgok, kivált eladásban, botránkoztatok, miért óhajtható, hogy a szerz ezeket kihagyja s másokkal váltsa fel « Szereted az üdvösséget, szeretsz engem?)) Mondja Csanád Rózsának, igen szerénytelenül. ((Kitéped karjaimból, hogy magad fertztesd meg,»

Jan.

való

;

:

mondja Ráb Csanádnak Rózsáról. A kifejezés nemcsak bántó; de a gondolaton a legaljasabb piacziság érezhet. Az ily gondolatot csak képesen s minden esetre a legnagyobb gyengédséggel szabad elmondani. Továbbá, midn Csanád és Rózsa, eddig szeretk, megtudják, hogy testvérek, igen mélyen elszomorodnak, kivált Rózsa.

Az

ily

elszomorodás (melyet színpadon

ritkán látni) a legfurcsább dolog a világon,

nem

nem

tudni,

nevessünk-e rajta, vagy boszankodjunk mély illetlenségén Vígjátékban furcsasága miatt még csak megjárja, ha vele egy kis nevetséget akarunk okozni, (noha ott de komoly darabban legszelídebben is kényes dolog) :

;

vérháborító. Itt a színész is sokat segíthet vagy ronthat, azért az eladásban figyelmet érdemel. ítélve

is,

•4*

"Dramaturgiai Lapok.

CXLIV. Elször. Sevilla csillaga. Szomorújáték 5 Jan. felv. Lope de Vega után színre dolgozá Zedlitz, magyarra fordította Fáncsy Lajos, a magy. tud. -társaság költségén. Érdekes és hatásos színm, noha vége nem megnyugtató. Itt az igazság helyét egy saját értelm, a spanyol becsület, melynek nagyobb részét személyes hiúság és büszkeség teszi, foglalja el. Ezen büszkeség két ember életébe kerül s ki ez által leggyávábban vétmind e kezett, a király, épen nem bnhdik. A mellett mélyebb tartalmánál fogva érdemli, hogy a színen fentartassék. Jelesen s szerepének megfelelleg játszott Fáncsy (regidor Sevillában), Bartha (Don Bustos Tabera), Lendvayné (Estrella), Egressy (Sancho de erre király) kevés bels küzdést látszott mutatni talán szerepének bels üressége s igazságtalan alapja Mind a m, mind az eladás fig^'elemmel s vezeté. nagy részint tetszéssel fogadtatott. 28.

m ;

—

CXLV. Az eladás

a jobbak közé száFcbr. 5. Vasálorcza. mítható. Egressy korához s állapotjához híven ábrázolá a borzasztó titkú vasálorczást ; különösen meghatólag

monda el az 5. szakaszban az átkot, midn már minden reményébl kifáradva, inkább egy sírontúli alaknak látszik, mint élnek. Febr. Tréfa és valóság. 1

1

.

A

mai

estét

kellemessé

Lendvayné játéka, ki a pajzán, szeretetre méltó Ágnest a fiatalságnak minden könnységével és báj ival adá. Különösen mulattató volt a Mártha (Kovácsné) és

tette

versengés. Kovácsné, mint az effélékben szokott, s Szentpétery, a mennyire szerepének némely rossz elemei nem zavarták, jelesen játszottak. Lendvay Kérit ill férfias komolysággal adá. Tclcpyn (Testes káplár) némi feszesség látszott, s álSziklavári (Szentpétery) közötti

talában az öreg, s csak félig komoly szerepek,

nem

Jí*tékxz{ni krónika,

i8^p.

aiJ

állanak neki. S ilyenkor nem fej'^i ki azon komikai ert, mely egyéb eladásait bélyegzi. Szilágyi talán jobb.^n megbirná. Egyébiránt az eladás, ha az igen jól

fenhang zúgást

kiveszszük, jónak, teljesen sikerültnek

mondható.

CXLVI. Febr. 2. Dominique. Az eladás, kivált az utósó felvonásban, hol csoportozatok vannak, hanyag és rendetlen volt, a mi a próbák hiányára mutat. Lendvay Dominiqueot tetszéssel adá. Miskolczi Julián, ki egy szobaleány szerepét vivé, hakdás jelei látszanak; de hogy abban ne gátoltassék, el kell szoknia azon síró i

h"ngtól, mely mind víg,

mind komoly

játékain

észre-

vehet. Febr. 6. ^gg színész és leánya. Az agg színész Sugár Szentpétery, Megyeri helyett, ki néhány hónapra eltávozott. Oly színész után, mint Megyeri, kivált víg s oly egészen neki való szerepben, mint ez, kiállani, a 1

merészebb

vállalatok

közé tartozik, melynek azonban

Szentpétery, mint tle várható volt, sok részben szerencsésen megfelelt, miért is többször tapssal tiszteltekülönbség mind e mellett, mind egészben, mind tett. helyenként is észrevehet volt. Megyerit egészen atyai szeretet lelkesíti, játékában mindig az atya áll ell a színész, a fortélyoskodó hátrészen maradnak. ugyan színészszé kívánja leányát tenni, mert maga is az volt,

A

:

O

msrt azt hiszi, hogy az az egy igazi élemény a viláde ez csak eszköz, melylyel leánya boldogsá-

gon

;

gát kívánja elérni.

Az

atyai

szeretet sugallja

s

ihleti

mintegy minden tetteit; apró cselei, ártatlan hazugsága meg fáraaz által nyernek bocsánatot, az nemesíti datlan törekvéseiben, teszi szeretetre méltóvá: játéka valósággá lesz, soha sem sülyed alá a bohózatig; mert bármi csodálatosan viseli is magát néha, minden moztalán dulatából kitnik az aggódó, a szeret atya ; sírna, búsulna; de arra most mind nincs id, neki ébren kell lennie és bátornak, st vakmernek, hogy

t

a

1

Dramafurgiai Lapok,

4

czélját elérhesse.

Innen van, hogy

dik, vele örvend, s ha

a

néz

vele

aggó-

rneg tagadhatja tle a legszívesebb részvétet, st tiszteletet s e tisztelettel páros részvét az, mely a közönség jó kedvét oly jóízvé teszi. Szentpéterynél az atyai szeretet, színészi szenvedély, csel egymás mellett állafurcsaságaiért

kineveti

is,

nem

nak nála jobban kitnik a fortély; másfell (már természeténél fogva is) hibázik az a kénesi fürgeség, mely ezen eladáshoz okvetetlen megkívántatik, s nincs törekedéseiben az a szakadatlanság, hév, mely minden figyelmet lekössön, helyenként inkább játszik, mint él, s mozdulatai néha (igen ritkán) bohózatiak, a mi talán mulattató de itt csak úgy szenvedhet, ha avval nem a nézket akarja nevettetni, hanem, mert azt buzgóságában a legilledelmesebb s czélravezetbbnek hiszi. A végfelvonáskor azonban is egészen fölmelegszik, s tökéletesen az, a minek lennie kell. Figyelmeztetjük még, hogy ilyen szerepben a sok apróság együtt teszi a nagy hatást. O p. o. elmulasztá a költt rendkívüli férfiúnak nevezni, s midn késbb a recensensnek más :

;

nevet keres, mivel a rendkívüli férfiú is jelen van, már ; mert amazt nem nevezte úgy. Egyébiránt ez els eladása, s így is a fényesebbek közé tartozik s bátrak vagyunk elmondani, hogy akármely színháznak díszére válhatnék, két ily tagot elmutathatni, kik e minden esetre nem közönséges feladatú szerepet annyi eredetiséggel egyfell, másfell annyi ügyességgel játszani képesek. Egressy Gábort (Keser) megtapsolá a közönség eredeti alakja s mozdulataiért. Lendvay gróf Kéry stereotyp személyesítéseért minden méltatást érdemel. Bartháné (Bájvölgyi Irma) eladásán némi bágyadtság látszott. Egészben véve az eladás jó ; néhol sebesebb, összevágóbb játékot kívánnánk. elvesz a tréfa

CXLVII. Febr. 24. Én voltam. Vígjáték felv. Irta Hut, fordítona Telepy György. Az eladás élénk s annyira 1

hogy taps cs nevetés egymást érték. Különcsen elemében volt Kovácsné (szomszéd asszony), kinek mai játéka a maga nemében a legjobbak közé mulattató volt,

—

Játék urán Pietro Bono és Pediani adák mutatványaikat, melyeket egy nyakszeg sétálással kötélen egész a karzatig és vissza rekesztenék be. Kár, hogy valóban jeles mutatványaik már a német színpadról ismertetvén, nem adják azt a tömött teli házat, melyre rendkívüli ügyességöknél fogva különben számot tarthatnának. számítható.

-

CXLVlll. Mart. 5. "Forster testvérek' E színmvet eddig érdekesnek találta a közönség, most mint minden dráma, igen gyér nézktl fogadtatott. Az eladás nem rossz mert a szerepek jó kezekben voltak s Fáncsy (Megyeri helyett) Forster Tamást szerencsével adá, azonban az egészre nézve el nem mellzhetjük megjegyezni, hogy estve annyi elforgatott beszédet hallani, milyenek teherhordás viselésére, a fogolyban torony volt stb. még is egy kissé botránkoztató. Való, hogy senki sem játszik lelkesedéssel kevés nézk eltt, s a mostani ízlés a színjátéknak nem kedvez ; de épen azért van szükség mert ha már a színészeinknek állhatatos szorgalmára ;

;

színjáték

nem

még kevésbbé

vagy rosszul eladott méltán nem lesz az. S ezt komoly meg-

kedves, s

a rossz,

gondolásul ajánljuk színészeinknek.

CXLIX. Mart.

6.

Elször

:

Tíogy lehet olcsón

élni.

Vígjáték 3

Lebrun után fordította Jakab István a m. ság költségén. Ezt megelzé J^ét nap falun. felv.

:

t.

társa-

A

ffogi;

színpadon nem látszik megállhatónak. Igen lassú és vontatott beszédeit, Telepy (Sommer) és Szilágyi (Farber fogadós) szerepeik, melyek jól adattak, nem birják eléggé föleleveníteni. Egyébiránt ez csak azt bizonyítja, hogy a színi hatásról elre több lehet olcsón

élni

6

2

Dramaturgiai J^apoh.

1

oknál fogva csak hihetséggel lehet itélni, de egész bizonyossággal nem, s meg vagyunk gyzdve a közönség méltányosságáról, hogy miután a magyar akadémia által eszközlöít fordítások között oly sok jeles és haszonvehet találtatott, egy két tévedés miatt tlök bizodalmát meg nem fogja vonni.

Mart. jeks játéka 1

Griseldis.

j .

A

eladás Lendvayné

(Griseldis)

érdekességét, Percivalt Bartha adá. Nem jelenthetjük mély sajnálkozás nélkül, hogy Barthában egy jeles színésznek már csak romjaira ismerünk. Azon kivl, hogy emlékezete már nem biztos s igen rövid, hagyni kezdi azon hatalmas s nemcsak színházat, hanem lelket megrendít hang is, melyhez hasonlót színpadon ritkaság hallani. Tartós rekedése valóban aggódást gerjeszt. Úgy hiszszük, itt van a vég id, mely Barthát arra inti, hogy férfias elhatározással magát visszaemelni törekedjék. Egyébiránt e szerepet Lendvay adhatta volna, vagy Egressy Gábor, kit egy id óta úgy is ritkábban látunk színpadon. által fentartá

CL. Mart.

j

3.

T^irály leány, mint koldusn.

Lendvay (Sancho Perez)

és

Lendvayné

Az eladás

jó,

(Isaura) jelesen

noha utóbbira nézve régiebb észrevételeink szerepben még most is nagy részt állanak. Szerdahelyi (Blas) és Telepy (Pedrillo) némi derültséget hozának a didacticus darabba; de Telepynek ajánljuk a

játszottak,

e

szereptanulást. Tréfát gerjeszteni

csak

könny,

kere-

setlen beszéddel lehet, s ez néhol hibázni látszott.

A

Mart. 23. pesti magyar színpadon bán. Eredeti szomorújáték 5 felv. Irta

elször: 3ánk Katona József.

(Egressy Gábor jutalomjátéka). Sok tekintetben hiányos s némileg vad, de ervel teljes színm, els és utolsó mve e nemben a korán elhunytnak. Legkevesebbé sikerült Bánk bán charactcre, kiben nem látjuk azon szilárdságot, mely az általa elkövetett merész s nagy felelsség tetthez kivántatik. Tökéletesebbek

Jálck^zfni hrónika,

1841.

717

Petur, Bibcrach, Oitó, Tiborcz. Gertrúd nem egészen érthet, Melinda a legnehezebb feladat az egészben, ha talán nem minden részben tökéletes is; de helyenként meglepleg szerencsés vonásokkal van ábrázolva. minden esetre magasb tehetségre mutat, Az egész s nem htlen másolata a kornak, mely noha hanyatlásnak indult, s a hajdani erbl vadságra fajult, mégis sok jeleivel bir a férfiasságnak s lovagi szellemnek. Drámai, st színi hatás tekintetében végre a ritka tünemény, ha meggondoljuk, hogy akkor Íratott, midn dráma kevés, a színház bujdosó volt, s hogy a szerznek ez els munkája. Csupán a negyedik felvonást kivánnók kiigazíttatni, mely lassú és fárasztó, s kihagyatni azt, midn Bánk bán együtt találja Melindával Ottót (ha egyébiránt ezen megjelenés nem a színész tévedése volt), s a helyett, hogy (mint valószín) megrohanja, visszameg)'^en. Az eladás a gondosabbak közé számítható. Szentpétery, a mennyire hangja nem gátolá, jól adá az indulatos Peturt; Barthát kivánnók többször mély és megható érzéssel adá a szegény Tiíg^' látni borczot, valamint Fáncsy igen kimért és jól talált játékkal a furfangos Biberachot. Egressy G. (Bánk) helyenként, p. o. midn a pártütket s Peturt lecsillapítja, midn a királynénak szemrehányásokat tesz, jó helyenként, kivált indulat-kitöréseib?n érthetetlen, vagy egy kissé túlzó. Egyébiránt, mint mondók, Bánk bán charactere leggyengébb az egész mben, s inkább szeret-

m

m

;

;

hogy egy kis túlzás által felriaszszon, minthogy bágyadt eladás miatt egészen elessék.

jük,

CLl. Vtsszaptílaníás. Bevezetésül.

Január, j. 184J. Mióta játékszini krónikánk kritikája elnémult: több rendbeli felszólalás intéztetett hozzánk, részint sajnálkozó, hogy felhagytunk a bírálatokkal, részint buzdító, azoknak további folytatására. De mi.

;

1

1

"Dramalurgiai "Lapok.

R

nem hanyagságból, nem megunásból, hanem nyomós okok miatt függcsztk fel azokat, nem kezdhetk meg elbb, mint az okok elhárultával. Nézeteink ugyanis

kik

annyira különböztek az elbbi

igazgatóság nézeteitl

színmvészeti dolgok iránt, hogy kénytelenek lettünk volna krónikánkat örökös csatázásokkal, megrovásokkal terhelni. Ide járul, hogy a részvényes igazgatóság egy pár tagja nemcsak nem szerété a színháza dal- s

hanem azokat tehetsége szerint ügyekezett, kivévén természetcsen a kedvezket, melyek némely hirlapjainkban még folyvást fenmaradtak. Tudva van a vallatási per egy egészen ártatlan czikkclyünkért, a mi, ha nem tökéletesen megakasztó is, de bizonyosan nem buzdító az iróra nézve innen a fenmaradt kritikák egyoldalúsága s ebbl ered hitelvesztése, mi mintegy kimaradhatatlan büntetés, a színház ügyére nehezedett. Azonban minden kellemetlenségek, akadályok daczára még tán írhatánk bírálatokat; mert az, hogy valakinek nem tetszünk, hogy bajjal kell küzdeni, magában nem elég ok az elhallgatásra, valamint az sem, hogy sikeretlenül hangzanak el szavaink; mivel ez csak színházat illetleg állhat ideiglen, de nem a közvéleményre nézve, melyet sok dolgokban felvilágosíthatnánk. Azonban kezeink eg)' kivételes személyre nézve kötve valának ; bírálataink csak egyoldalúak lehetének, s elhatározók nem élni joggal, miszerint csak dicsérnünk volt szabad. Hallgatásunk

róli

nyilatkozásokat,

akadályozni

is

s némelyektl vakon hitt váhogy minden színházi zrzavarnak, elégületlenség-

megczáfolá a balul költött dat,

A

zavar, elének kútfeje s tápja színbirálatinkban van. gületlenség csak azután kezddött még komolyan, s záródék oly közbotránynyal, mely végre a legmakacsabb kétked szemét is fölnyitotta. Ezen egyfell vakmerség, másfell több mint kiméletes elnézés által példátlan botrány kiáltva szól mellettünk, s e szót csak a siket s

bálványimádó együgység nem értheti meg.

Fel vagyunk mentve a fárasztó s dicstelen kötelesség alól, a színházra nagy befolyású, de aprólékopnak látszó

;

Jdlékfii'ni

krónita.

1841.

119

dolgokat fedezgetni fel, s bizonyítgatni be, fel a tebertl, magunkat sok idomtalan zajgás ellen igazolni. A történet meg van történve, s nekünk azt kell csak elbeszélnünk, hog^' mindenki elhigye. Mieltt tovább mennénk, méltó lesz futólag visszapillantanunk azon idre, melyben gáncsot s akadályt szerznek hírlelt bírálataink a játékszíni krónikából kimaradtak, s megvizsgálnunk min haladást tett ez id alatt szín- és dalmüvészet, mennyire közelítteték meg azon czél, mely felé a magyar fszínházi mutatványoknak irányozva lenniök kell? kérdéses id másfél év, nem szinte csekély színigazgatónak tehetsége kimutatására, tervei egy részének léttsítésére, s általában rendszerének, ha van, megismertetésére. S mi az ez id alatt krónikánk bírálataitól háborítlan igazgatásnak közönségesen ismert eredményeit fogjuk elsorozni kutatni fogjuk azoknak gyanítható okait, hogy vizsgálatunk részrehajlatlansága- s :

A

;

szinteségérl

A

kiki annál

könnyebben

színészetet tekintve tagadni

nem

ítélhessen. lehet,

hogy

je-

kielégít eladások is voltak, mit részint egyes színészek szorgalmának, részint, akarjuk hinni, az igazgatóság vagy rendezség koronként fölébredett buzgóságának, de részint annak is lehet tulajdonítani, hogy ily bármi csekély, de mívelt közönség szemei eltt, mint a pesti, színészeknek, kikben tehetség, s csak egy kis ügyszeretet s önbecsülés van, egészen elaljasodnj nem lehet. Azonban a jobb eladások kivételképen állanak haladásról pedig, milyet ennyi id alatt joggal várhaszerep nem tudás s innen ered tánk, szó sem lehet. úgy nevezett stylisálás, grammatikátlan beszéd, össze nem vágó játék, majd lankadtság, majd t'ílzás, hanyagságnak, félkészültségnek tanúi, még mindig honosak színpadunkon, st ha hasonlítást akarunk tenni, az elbbi (még a budaiakat sem véve ki) játékokkal, inkább visszaesésnek jelei láthatók, mint elmenetelé. oka az opera színészet ezen visszaesésének iránti elszeretetben s kedvezésekben kereshet. Ezen les,

A

A

f

.

5 1

o

"Dram atu rgia

T,apo

:

';

elszeretet hármasán mutatkozott az igazgatásnál, közönségnél s a kritikában. Azon hiú erlködésbl, hogy az opera, kivált melyben Schódelné fellépett, jövedelmeznek tartathassék, kinézettek számára a legkedve:

zbb

napok ; ha közönsége csök!:enni kezditt, ritkábban adatott opera, vagy csak régiek, unottabbak vonattak el, melyekben az els énekesn nem szokott játszani. A színjáték gyakran ki szoríttatott a színpadi próbákról, néha fél készülettel elre rántatott, ha betegség vagy szeszély az opera adatását meggáíolá. Innen a mindinkább) elkedvetlenedés színészekben és közönségben a hátratolt színjáték iránt, mit egyes színészek menthetetlen hanyagsága, bels viszály s ízetlenkedések még inkább neveltek. Nem akarjuk itt eltitkolni, hogy a mely szín'.ázban opera és színjáték együtt adatik, csaknem elkerülhetlea az ilyféle zavar, hogy annak elhárítására több, mint közönséges er kívántatik; de ha való, hogy az operának csakugyan nagyobb közönsége van, ha való, hogy a magyar fszínház rendeltetése a színmvészetet tökélyesíteni következetesnek látjuk azt sürgetni, hogy a ketr közöl ne az opera pártoltassék, mely önerejébl is f innállhat, ;

nagy közönsége levén hanem a színészet, mely s mely mostani elhagyottságában az igazgatás segédkeze nélkül meg nem állhat. Legállítólag

;

nemzeti életünkbe vág,

mérséklettebben szólva is, e pártfogás az, melyet mj az elbbi igazgatásban nem találhatunk. Még inkább szembetn e pártfogás hiánya a színészi személyzetre nézve. Jobb színészeink néhánya elhagyá pesti házunkat: legelbb Telepy, utóbb yVlegyeri, Egressy s újabban Lendvay is vidékre költözének s hogy ezek távolléte a színi eladásokban nagy csorbát ezt, ejtett, kiki átláthatja. Tétettek ugyan próbák vibármi indító okból eredett, csak dicsérnünk kell déki színészek fölléptetésével de ezek több vagy kevesebb szerencsével, vagy inkább annak ellenk-'^zjével, csaknem eltntek a színpadi láthatárról, példányai nagyobb részt a régi természetlenségnek, vagy üres élet-

— —

;

:

Játékszínt krónika.

íi\

1841.

kivételképen az egy Hubenaynét kell említenünk, kinek játékában szelid asszonyiság, természetesség tükrözik s talán Komáromyt, mindig érthet szavalásaért; de játéka még igen darabos, egyhangú s túlzással bántó. magyar fszínháznak, egy nagy tiszte van még színészek nevelése. Ez volna másnak hiányában a gyakorlati iskola, melybl koronként jeles, vagy legalább haszonvehet színészek kelnének el. Így emelte azon fokra, melyen állanak, Lendvayt, Laborfalvi Rózát, Fáncsyt, Barthánét a budai színpad. E részben a pesti magyar színház kevés örvendetest mutat ; Komlósi Idán kívül, ki nem hosszú id alatt a közönség kedvenczévé kezdett lenni, alig állíthatván el nevendéket, ki a középszerségen felül emelkedett volna. S mi ezt nem akarjuk egyenesen az igazgatásnak tulajdonítani ; mert színészek mellett, milyenek a teljes pesti személyzet jobbjai, nem oly könny lesz ezentúl kezdnek, vagy bár félig kész színésznek is kitnni, a megkedvelt, megszokott színésznek a közönség mindég hajlandó lévén elsséget adni ; de azon körülménynél fogva sem, mert a jelesebbek közül a kevésbbé jeles, csak közönség iránti tekintetbl is, ritkábban bocsáttathatik nagyobb szerephez. Mind e mellett kétséget nem szenved, hogy a színjáték elhanyaglása is csökkenté a kezdk buzgótelén utánzásnak

;

A

nem

ságát, s

lehetett

kedvez

hatással

azoknak

kifejlé-

sére.

Mi

a színészetet

színmvek adása

némileg fentartá, az

volt

;

eredeti

színmvek

a

számos

is

tntek

új fel,

melyek közöl néhány nagy tetszéssel fogadtatott. Jövendre nézve azonban itt is marad még némi kívánni való, mit annak idejében el fogunk adni. Ezek után azt kellene hinnünk, hogy az opera, mely mindenfell kegyeltetni látszik, magas fokra hágott. De azon bal hit, hogy az els énekesn jósága minden egyéb gond alól felment, hogy ennek mint nélkülözhetlennek

s

egyedül elégségesnek, bármi áron megtartása, kitüntetése, törvények alól kivé-

minden alkalomkori

aaa

tele,

Dramaturgiai Lapok.

azon egyedüli eszköz, melylyel az operát virág-

zatra vinni

lehet, félrevezeté

is

itt

az

igazgatást, s a

ha az csakugyan az opera emelése volt, el nem éretett. Adatott ugyan eleinte számos új opera nagy díszszel, meglehets készültséggel, st gyakran fényes hatással de az eladások egyhangúsága végre elaltatta a varázst, mely a hallókat eleinte megbájolá ritkábban kelle a jeles új operát adni, hogy a kinyugodott nép újra begyljön, s így az opera nagy jövedelmének ál híre fenmaradjon az egyetlen egy er elégtelen kezde lenni a mindig újra, vagy legalább változatosra szomjú várakozásnak. Vendégek, mint Mayer k. a., Wurda, nem léphetének vagy nem akartak közelíteni színpadunkhoz ; s itteni dalszínészeink nem voltak képesek az operai magasra zökkent érdeket fentartani, részint erejöket meg nem kisértheték, a asszonyi szerepek a kedveltebb operákból kizárólag az els énekesnnek lévén fentartva. Lassanként az új operák betanulása s adatása szünedezett, az egész múlt évben az egy Marino Faliero hozatván színpadra, s a két eredeti opera, mely tetszéssel fogadtaték, s melyekben Schódelné még eddig fel nem lépett. Az operaszemélyzet, ha magánénekeseink némi haladását kiveszszük, visszafelé ment. A hajdan igen jeles kar sok lényeges tagjaitól fosztatott meg; s habár most sem megvetend, az elbbivel nem mérkzhetik. Külföldön él honfiaink Mayer k. a., "Wurda, még csak vendégül sem nyerethettek meg; az egy Reichel lépett fel néhányszor. Az els énekesn, ha megtartá is sok részben erejét, az indulatos jelenetekben kitnségét; de hangjának szelídebb ömlcdezése mind inkább fogyván, ének: szaggatott, egyhangú és modoros ln elkényeztetés vagy elbizottság fordíták e meg haladásai útjában a közönségre bizzuk elitélni. S így az operai személyzet kifejlése is várakozáson alul maradott mert a kedvezések közvetlenül nem reá, hanem csak egyes czél,

;

;

;

f

:

;

:

;

papnjére halmoztattak. Midn a magyar színészetrl

s

különösen az opera-

Játékszínt krónika,

1841.

213

zU

nem mellzhetjük Schódelnét, az énekesnt, kiválólag megemlíteni. Ennek pesti pályája, minden színházi dolgokba általható befolyása tanulságos lesz fleg a magyar színigazgatóknak, kik gyakorlati tekintetben mindnyájan újonczok lévén, még csak ezután nagy fáradság, folytonos figyelem, sok bal próbák s talán bukások mellett juthatnak azon fonal birtokába, mc!y a színház tömkelegén biztosan vezesse lépteiket. Azért is el fogjuk mondani a rövid, de színházunkra nézve érdekes történetet, mint az a pesti közönség eltt nagy részben tudva van. Az említett énekesn erdélyi születés, leánya a szomszéd magyar hazának, s már ezért is kitn figyelem-

ról szólunk, el

mel s a rokonszeretetnek legszívesebb vonzalmával s örömeivel üdvözöltetett színpadunkon, ki ezen fölül még úgy is tekintetek, mint egyetlen a magyar hölgyek közöl, ki a dalmüvészetben a külföld jelesei között megállhatott. Meglepk valának a színpadunkon még eddig hallatlan erej és tisztaságú hangok, a közönség és kritika vetélkedett magasztalásában. Az igazgatás magas díjjal tiszteié meg a kedves vendéget, majd utóbb mint szerzdött tagot lépteté fel, 6200 peng forint szabadsággal, fizetéssel, jutalomjátékkal, két hónapi melynek díja ha szünidejét itt tölte, ismét 200 p. frtra ment a magyar színészetben eddig példátlan fizetés, st jóval fölül még az arányon is, melyíyel Pesten a gazdag német színház fizeti tagjait. Volt pénz, becsület, hír, minden mit egy kezd szegény színház kedvenczének, habár önmegerltetésével is adózhatott. Mind ez, úgy hiszszük, jó akarattal, jó remény fejében tétetett, talán némi túlzással s korán indult pazarkezséggel ; de még jóra fordulható, ha egyéb bal fogások a romlásra utat nem nyitnának. Schódelné szerzdés szerint ki lón véve a színházi törvények aló). E mellett a színház a vakbuzgók úton-útfélen kiáltozák, hogy egyedüli oszlopa ha elmegy, be kell zárni a színházat. S ezen kiáltozás, minden összezördülésnél, mely sren következek, mindannyiszor hangosan a legnagyobb szén1

;

;

3

Dramaturgiai 'Lapok.

34

vedélyességgel megújíttatott. E képtelen állítás apostolokra és hívkre talált, kik nem láták által mennyire árt az ily véleményt kimondani, ha szinte alapos volna is. Nem arra visz-e ez, hogy az ennyire bálványozott, :

s

törvények

felett

álló

énekesn,

a

és sérhetlenség hiedelmére csábíttassék

mellzhetlenség ;

hogy

föltéte-

hódolást kívánjon, hogy minden pisszenést a legélesebb hántással bszüljön meg ? Neki nem voltak igaz barátjai, vagy ha voltak, nem bírtak fölötte <elég hatalommal, hogy e síkos meredeken fentarthassák. tlgy ln, mint érintk. Az elkényeztetés buján sarjadoztatá fel szeszélyeit, ezen rossz gyermekeket, kik anyjokra nyomort szoktak hozni. Egymást váltó viszálkodásai voltak a színház több tagjaival, mi, az ilyféle viszályok színháznál csaknem mellzhntlenek lévén, az által mégis igen feltn, hogy neve e komoly belcsendet zavaró, rendbontó vitákban folyvást megjelenek, míg más részrl változtak a szerepek. Elégtétel a megbántott félnek nem adathatott, folyvást fölül állván a törvényeken. Lehet-e várni, hogy színészek tisztelettel s engedéssel legyenek azon törvény iránt, mely csak ket letlen

sújtja?

Az

ily

viták,

ízetlenségek,

rendbomlás elked-

vetleníté, részint elzavará legjobb színészeinket,

kiket

nagy örömmel s küiömböztetésekkel fogadott, elégtételül mintegy az itt elmulasztottért. ((De mind ezen viszály színfalak közt történte, mondhatná valaki (habár rossz híre a közönségben is elterjedett). Nagy a vidék

mende-monda lehet, s ki tudja az els énekesn mind ezekben? Higye a ki mint akarja, vagy inkább a hogy okos embernek hinnie illik. Az minden esetre fenmarad tanulságul, hogy egyes, bármi része

nem

:

ártatlan-e

törvények alól kivenni annyi, mint az egyenetlenség, viszálkodás, fenyítéktelenség magvait elhinteni ; s hogy igen nagy méltatlanság egy énekesn mellett így elhanyagolni színészeinket, kik régebben szoljeles tagot

üg^^-et, kik azt csecsem állapotjából nevelték ennyire, kik azon mvészetet, mely most gyönyörködtet, sanyarú napokon vásárlották meg. Sokkal világo-

gálják ez

Játékszíni krónika.

1841.

225

énekesnnek

sabb, s félre magyarázhatlanabb ezen

közönség

iránti viselete,

azon közönség

iránt,

mely

a

t

szünetlen kedvezésével kisérte, s úgy szólván kezein hordozta, st ennél többet tn, mint embernek szabad, szekerének súlyát is érezvén. De utol érheti ennek hive magát, mindent szabadnak vélt. legkisebb pisz-

A

haragos tekintettel, st nem ritkán hátfordítással, az igen gyér tapsot gúnyos hajlongásokkal viszonozta. Mind kicsinységek, ha úgy tetszik, miket azonban máshol eltrni nem szoktak. O nagyobbakra vetemedett. Történt egy ízben, hogy szenést,

nagy

mely talán

csitító volt,

de találkozék egy, a tapsolókki neki foghagyma-koszorút vetett, O felvéve ezt, s döbbenve ismeré meg a gonosz illatú növényt. ((Ezt én nem érdemeltem, így szóla elfojtott haraggal, ide teszem a haza oltáráraD s a súgó fedélre tévé. Mily érzemények lakhatják annak kal

tapssal ki hívatott

;

nem egy vélemény,

—

—

O

tehát kebelét, ki így tud szólani, így tud cselekedni ? nem becsülé az egész ház tapsát, nem gondola meg,

hogy egyes embernek, (mert

a

koszorúvet máig sem

tudatott ki) hántását az egész közönségen megbszülni a nem szabad s az els szózat, mely ajkain kitört,

t

nem bánmegvet gúny vala a hazára, mely mely neki nem mostoha anyja volt, mJyben pályája sokkal fényesebb és boldogabb lehete, mmt külföldön. S gondoljuk, hogy a közönség lekergeté éles és

totta,

t

durva bántásért ? Tapsokkal némítá el, s tiszteli egy gazdag arany lánczot nyújtanak neki engesztel áldozatul s intésül egyszersmind, hogy ha fényes jutalomhoz akar jutni, nem kell egyebet tennie, mint a haza nevét tiszteletlen szavakkal illetni. Ez természetesen nem azon mód vala, mely jó útra terítheté. Még inkább neveié önhittségét a pozsonyi tisztelkedés, mely bár fiatal emberektl, s talán nemzetiség iránti vonzalomból eredett inkább, mégis óriási botlás vala mind eszmében, mind alkalmazásban, következményeire nézve pedig minden tekintetben kárt okozó. Ezen kitüntetések után énekesnnk mind inkább gaa színpadról e

t

Vörösmavly munkai. Vi.

15

Dramaturgiai Lapok'

3 26

rázda, hanyag s megférhetetJen ln. Megférhetetlenség a szó, mely legkártékonyabb tulajdonát kifejezi, mely talán híre, elssége, befolyása iránti féltésbl származott. Ez ártott legtöbbet a színészetnek s magának az operának is. E megf érhet etlenség volt a sárkány, mely a színház szellemi kincsein kaján szemekkel ült. E miatt vándoroltak ki újra színészeink, ez nem engedi felkapni a serdül tehetséget, s talán nem csal gyanításunk, hogy e megférhetetlenség titkos ereje tartá távol azon jeles énekeseket, kiket hazánknak a külföld nevelt.

Az id, úgy

hiszszük,

fel

fogja fedezni

:

vájjon

oka idegenség volt-e hazájok, vagy talán csak a pesti színház iránt, vagy talán akadályokra találtak, melyeket legyzniök nem lehetett.* De hanyagsága is szembetn volt az utolsó idkben, ha betegsége idejét, mint méltányos, innen kiveszszük is. Az egész évben csak egy új operát hozott a színpadra, s , ki szerzdés szerint minden héten kétszer tartozott föllépni, két harmadát alig játszá el tartozásának. A közönség lassanként hlni kezde iránta, erszakos tapsolói nagy részt hidegen maradván, s gyér játékai s a nem mindig teli ház leronták mindentehetsége álhitét. Elkövetkezett végre az id, melyben magát valódi alakjában kitüntesse. Ismeretes a botrány, mely a Társalkodóban Stuller által leíratott, O a sempisszentések mikép megtetszeni nem tudó Bognárt voná el s által ingerelve vagy nem, ez mindegy ajánlá a közönségnek. Tehát hivatlan ügyvéddé ln s oly helyen, hol neki egyebet tenni, mint szerepét játszani, vagy legflebb köszön szavakat mondani, nem szabad. Tévé ezt gúnyból talán, hogy a közönség Bognár érdemeit felfogni nem képes tán elhittségbl, a távolmaradás

— —

;

* Mint halljuk, Wurda több hónap eltt kérte, st sürgette, némely szerepek megküldését, s igen sokáig válasz nélkül hagyatott, míg végre a dolog tudtára esett gróf Ráday Gedeonnak, s a szerepek leíratása s elküldése meghatároztatott. méltó volna a késedclmezés valódi okát tudni.

indítványára lg<:n

:

Játékszínt krónika,

1841.

217

hogy szavára az egész színház véleménye egyszerre niegfordul. Ez nem történvén, folytatá csudálatosan hangzó nehezteléssel, hogy ((ott nem lehet énekelni, a hol kígyók vannak)). A szó hatott s az els énekesn hangos fütyölések között lépett visiza. Sokszori kihívásokra ismét megjelenvén, a megkövetés helyett holmi silány, szemrehf.nyó, megvet magyarázatokba bocsátkozott. « Ha úgy tetszik: neki, úgymond, nyitva áll a külföld.í) Isten hírével! magyarázatokban ügyetlenség, rögzött önhittség makacsság és újabb hántások játszszák a fszerepet. Ismét fütyölések között távozék el, melyek igen szomorú hattyúdal azon örömhangokhoz, mikkel sokat igér pályája megkezdetett. Voltak ugyan számos pártolói,

E

kiknek száma csudálatosképen új nézkkel szaporodott, kik a játék végén több ízben kitapsolták. De ez rajta többé nem segíthetett, megbukott azon számosak ítélete által is, kik fütyölni nem szoktak s tapsolni is csak ritkán mert megismertetett. Vannak ugyan, kik a kígyó nevet, noha jelen voltak, nem akarják magukra érteni mert, úgy mondanak, e név csak a pisszegket illeti; de ez képtelenség! Neki a színpadról a közönség egyetlen egy tagját sem lehet megsérteni, a nélkül, hogy mindnyáját sértse, s nem szabad, mert elégtételt venni nem illeti. Igen tisztelt társunk, a Honmvész, pedig épen hibásan cselekedett, midn az est történetébl csak a tapsokat hozá fel, elhallgatván a méltó, noha igen csekély büntetést, mely azt bélyegezé. Tanulság ebbl elég jut minden rend színésznek mint nem kell a közönség kegyeivel visszaélni, az igazgatásnak mint nem kell még az énekesnt, s talán épen ezt, a törvények alól kivenni, s a közönségnek mint nem kell, bármi jeles színházi tagot megrontani, is elkényeztetni s határtalan engedékkel

t

O

;

;

t

:

:

s a

kritikának?

....

hogy mi az énekesnt eleinte magasztalok, utóbb gyaláztuk. Nem, ezt csak felületesség vagy készakaratú elcsavarás költ hété fel Szemünkre

vettetett,

Dramaturgiai Lapok-

3a8

errl, fönnebbi

bet

egy

sincs

sem vonhatni

meggyzdéseinket kivéve, iiatainkban noha mind ebbJ még ellemondást ki, a jeles énekesn is elaljasodhatván, ;

dicséret mint gáncs egyaránt igazságos lehet.

Mi még

hogy magyar operában Schódelné még sokáig haszonvehet volna, ha ebben megférhetetlensége nem gátolná. Azonban meg kell vallanunk, hogy mi sáfárkodásán kivl még eladásaira is kívánmost

is

azt állítjuk,

tunk némi megjegyzéseket tenni. Sokáig ugyan is alig tudók elhinni, hogy magyarul énekel természetlen rázkódásai is visszatetszenek. S mi ezen ártatlan észrevételeinket el akarók mondani ; de nem lehetett. Megértettük helyzetünk mostohaságát s elhallgatánk. ;

—

A

többi kritikákat néhány szóval lehet írni «Schódelné ismét remekelt. » Arról pedig, hogy illetlen magaviseleteért valaki megintse, szó sem vala többé, dicsségére rovatván fel még az utolsó botrány is, mely itteni pályáját, úgy látszik, ez úttal befejezé. Így vesztegettetek el egy szép tehetség, mel^-nek annyian örültek, mely a magyar opera fölemelésére szolgálhatandott, bálványozás, elkényeztetés által egy:

ma

másfell könnyelmség-, vagy zabolátlan indulatossággal.

fell

A

meggondolatlanság-

:

másfél évi igazgatásnak összes

hogy

eredménye tehát

mint színmvészet, mind inkább alászállott, a személyzet részint megfogyott, részint minden gyarapodás nélkül megfeneklett. S jelenleg úgy adá át a régi igazgató a színházat az újnak, a mint azt Lendvay, átvenni bizonyosan nem kívánta volna Megyeri, Telepy kivándorolva. Szerdahelyi, László vendégszerepeken távol, az els énekesn önhibája az,

a dal-

:

által a

színpadról számkivetve.

A

bohózat kevésbbé látszott szenvedni a két fügy között. De rá is hatott némileg a színészek távozása. Sok új eredeti bohózat is adatott de közöttük a már régiebb Peleskei nótáriuson kivl az egy "Ludas Matyi ;

tartja fenn magát.

Hátra van még

a

drámai

literaturáról

szólanunk.

Játihszíni krónika,

r84i.

229

A

m. akadémiai mely ez idben a színpadon megjelent. választmány, mint hírlapokból tudva van, folyvást munkásságban volt. Az eladatott új színmvek legnagyobb része az általok elfogadottakból áll. De eredeti színmvek is jelentek meg, a haladás örvendetes jeleivel, melyek leginkább Szigligeti mveit bélyegzik. Az operát Egressy Béni gazdagította két mvel, melynek zenéjét Erkel karmester (Bátori Mária), s Szerdahelyi (Tündérlak) készítették.

hogy az eredeti drámák változás történt. Ez eltt az eladásból vévé ki az író jövedelmét. Most

Ide tartozik említenünk, színházi dijára nézve

els három

is

A

díj mostani az elsbl nem részesül. Ez viszaesés, díj csekélysége mellett mi lehet a valódi ösztön? bizonyossága. Ha megbukik a darab: nem adatik többé, s így a díj négy ötöde elmarad, s a színház semmi esetre sem veszt mert eddigi tapasztalás szerint minden új színm bven behozta azon ötödöt, mely az írónak járt. Drámaíróink még kevesen vannak; ezeket buzdítani, jutalmazni kell, ha színházunkat nemzeti drámák által, melyekben velünk a német színház nem versenyezhet, emelni akarjuk. Eddig egy ötöd, s ismét két ötöd s így egy egész bevétel volt az írók díja. Ezt vagy

A

;

vagy még kedvezbbé kell tenni s általában soha sem kell feledni, hogy nekünk saját hazánkban egy magas mivelség s kívülrl ki meríth étlen gazdag literatura, s számtalan jeles mvész által segített nép színházával kell megmérkznünk. Ily helyzetben minden hiba, mely nálunk elkövettetik, minden elhanyaglás roppant arányban hat vissza károsan ránk, míg visszaállítani,

versenytársunkat emeli. Az áldozat, melyet a részvényes társaság tett, szép és nagylelk. Semmi hasznot nem várva még pénzei visszavételérl is lemonda. Miért mégis ily kevés siker, ily szomorító vég? Mert csak pénzt adtak, s mire talán az igaznagyobb szükség volt, tanácsot nem. Ha

k

koronként figyelmeztetik, bal talán az egész ügy jobbra visszatartják

gatót szemmel tartják,

lépésektl

:

jjo

Dramaturgiai "Lapok-

fordult volna. De a közgylésekben rend szerint kevesen jelentek meg, s így az egész egyesület összes értelmisége soha fel nem lépett. Mégis nevével, tekintetének,

szép hazafiúi áldozatának egész súlyával véletett javalni s fedezni mindent, mi a színháznál történik. Hol a testület értelmileg nem vesz részt, nem ellenrködik a nevében vitt igazgatás felett, ott annak tekintete többször árt, mint használ. S nem tartózkodunk kimondani, hogy részvények, melyek anyagi hasznot hajtanak (ha csak ezt rendkívüli ügyszeretet, buzgóság vagy életbe vágó jogok s erkölcsi érdekek nem pótolják), többnyire üdvösebbek s inkább czélra vezetk, mert ezek mellett nemcsak részvény, hanem folytonos részvét s ellenrség is egyesülnek a vállalat si kerítésére. Elkezddvén ez új esztendvel az országos küldöttség által rendelt ideigleni igazgatás, újra meg akarjuk a színi kritikát kisérteni figyelemmel akarjuk követni a nevezetcsb eladásokat s az egész színügyet, remélvén, hogy jó akaratú észrevételcink balul nem vétetnek. Ügy kívánjuk azokat nézetni, mint egyes emberek véleményét, kik sokban hibázhatnak ugyan, de mondhatnak jót és haszonvehett is. Nézeteink helyessége, okaink alapossága szerint kívánunk becsültetni. Hallgatnak-e ránk, ha dicséreteink, gáncsaink helytelenek lesznek ? Ugy hiszszük, nem s ha helyesek s igazságok? úgy hiszszük, igen. S ez minden, a mit óhajtunk és kérünk. ;

;

CLll. Jan. 3. Jlrany király. Bohózat 2 szakaszban. Hopp után Fáncsy. Zenéje Müller Adolftól. bohózatot sajátságos alakjai tették mulatságossá. A professor, ki az infusoriák anatómiájáról értekezik (Udvarhelyi); a

—E

f

fogadós (Szilágyi), Harisné (Bartháné) és a két szerep. Harisé a madarászé, melyet Megyeri, s ura öcscséé, az uszkárnyiróé, melyet Szerdahelyi vitt. Most e két szerepet Komáromy és Egrcssy Béni adták, talán elég jól, ha a jobbakat annyiszor nem láttuk volna. Megyeri

Játékszíni krónika.

és

Szerdahelyi

oly érdekes

1841.

sajátsággal

131

adták e két

hogy ket egy könnyen feledni nem lehet. Dicsérnünk kell mind e mellett Komáromyt szorgalmáért, szép törekedéseért, mindig érthet beszédeért. Mai eladása pedig a sikerültebbek közé is számítható, szerepet,

mit a közönség méltányolni látszott. Ugy hiszszük, belle igen haszonvehet tagja válik a pesti színészetnek. De vigyáznia kell, hogy hangját ne rezegtesse mindenkor, kivált komoly szerepekben. Valami kántoros van e hangrezegtetésben, mely legfbb is nevetésre indít, mi helyen kívül igen gonosz dolog, Ügyekezzék továbbá játékát az egyhangúságból kiemelni. Jó kedv és indulat nem mindig egyképen törnek ki s ezt csak folytonos stúdium s gondolkozás által lehet kitanulni. Magát a színpadi hév, vagy pillanat szerencséjére, lelkesedésére bízni annyi, mint saját, mindennapias személyességét vinni át minden szerepekbe, valóság mélysége, s változatosság bájai nélkül, Egressy Béni úgy látszik több tehetséggel bír víg, mint komoly szerepek adására. E mai próbája legalább azt remélteti. Lipcsey Klárának ajánljuk a természetesebb beszédet; hangja olyan, mintha álarcz alól hangzanék fel, erltetetten vékony és kisérteti. Ezen szavalásmód, mivel csak felvett, vagy inkább aflFectált, még javítható ; e színészn legalább elég fiatal arra, hogy e hibájától s az egy kissé igen is hideg feszességtl megmenekedjék.

CLUl. Jan. 4.

cziából

Gazdag

fordította

és szegény.

Souvestre Emil után fran-

Kazinczy Gábor.

mvek

—

A

kevésbbé

német költészet beteg érzelgéseivel, mibl a pénzhiány, a német érzékenyen víg színmvek f mozdítója sem maradt el, nem

sikerült franczia

egyike, tele a

hibázván az igen becsületes, de természetesen szegény az egészen ifflandi kaptára is, a jó Antony s vert Pillét ügyvéd. De élethség, valóság s némi tartalmasság van a jellemekben, habár mindennapiasságok

jámbor

"Dramaturgiai "Lapok-

íjj

mellett a költészet magas kivánatáig fel nem emelhetk. Színen azonban jobbak szkében még egy ideig jó szerkezete s jellemeinek különfélesége segítvén a hatást. Egressyben egészen a szegény, de becsületes Antonyt láttuk, noha szava, kelletén túl halk és néha érthetetlen volt. De hiányzott Megyeri Pillét szerepében, ki a nyughatatlan ügyvédet egész valódi-

fennállhat,

ságában ábrázolá. Ezt nem elijesztésül mondjuk Komáromynak, hanem inkább buzdításul, hogy a szerepnek, melyrl már meg van mutatva, hogy belle csinálhatni valamit, ügyekezzék életet adni. Laborfalvi Róza játékában sok volt a síróhang, mely nem egyetlen a szenvedés kifejezésére, ó inkább nagyszer tud lenni, mint bensleg érz, s szeli d fájdalmakban küzd, ha csak ily szerepekre is különös gonddal nem készül, hogy azon hangulatba jjön, melyet ily érzések kifejezése megkíván. Leginkább érezhet e hiány a jó anyák személyesítésében. Erre Kovácsné igen víg s érzéstelen. Valamivel jobb Miskolczy Júlia. Legalkalmasb volna Kántorné, ha efféle szerepeket nem kicsinlene.

CLIV. Jan. 5. Jl párisi adós. Vígjáték egy felvonásban, Francziából fordította Szemere Pál, a magyar tudós E rég nem látott élénk kis vígtársaság költségén. játékot örömmel láttuk a színpadon. Adatása, meglehetsen összevágó és élénk volt. Egressy a megszorult adós (D'Argentieres báró) küzdéseit sajátságosan s

—

változatosság- s fáradatlansággal adá. játék elején néha érthetetlen szavalása is utóbb kell napokban visszatért László (Sahangra emelkedett.

megkivántató

A

A

rassin Gusztáv) s a szerepéhez

mindig

f

h Szentpét ery

szerepviv játékát. (Sarassin pénzváltó) emelek a Ezt követé Jl molnárok, vagy Jlz éji légyott. Víg ballett egy fehonásban Blache Sándortól. Ochsinger kisasszony, Carelle, Rigl mint vendégek léptek fel. :

:

Jíitékszfni

krónika.

/S41.

533

CLV. Jan. 6. \élalaku. Vígj.

4 felvonásban. Holbcin mun-

Jakab István. Ismét egy jó vígjáték a rég nem adottak közöl, melyet azonban már sokszor jobban adva láttunk. mai eladás igen lassú, akadozó s össze nem függ volt, mi a kétalakúra (Egressy Gábor) is hátráltatólag hatott. Lendvayné nem elég kedvvel vivé szerepét (Leinernét), melyet minden kicsinysége mellet is különben oly kedves vidorsággal adott. Így tévé Kolber csekély szerepét Megyeri is utánozhatlan kája. Fordította

A

furcsasággal érdekessé. Dicsérettel kell azonban említenünk Komáromyt, ki folyvást kedvvel és szorgalommal játszik, s haladása inkább napról-napra szembetn. Lipcsey Klárának ismételve említjük, hogy beszédét természetes hangjára visszavinni, s ezen fölül mozdulataiba változatosságot hozni ügyekezzék. Azon fagyos dermedtség, mely játékát bélyegzi, csak helyes irányban vitt törekvés által oldathatik fel.

CLVI. Jan. 7, Belíe-lsle Gabn'ela. Dráma 5 felv. Irta Dumas Sándor, fordította Nagy Elek, a magyar tudós

—

m,

társaság költségén. Nagy színi hatású melyben az udvari élet cselszövényei, csapodársága hozatnak a világ elébe, mind azon küls finomságával a könny fesztelen társalgásnak, mely azokat ragályossá tette.

E

botránkoztató szabadosságból mindazáltal csak annyi van kiállítva, mennyi az illedemmel megférhet. S e setét erkölcsiség kör azon setét mez, melyrt az ártatlan leánykának szigorú erénye, s a becsületes, bátor D'Aubigny szerelme virágos tavaszként himzenek át, s szép szerencsés diadalmok örömmel lepi meg a nézt. ugyan erkölcstelennek kiáltatik sokaktól az éji E kalandért, melyben Richelieu s Prie marquisné osztoznak, s ha nem tagadhatni is, hogy a gondolat ily kalandot színpadra hozni egy kissé merész, de az egész

m

:

Dramcturj^idi "Lapok-

134

m

erkölcstelenségét ez egyes adatból következtetni lehet. S még magát e kalandot (ha nem ajánljuk is utánzását), sem találjuk oly annyira megróhatónak, mint sokan teszik. Anyagi részét illetleg ugyan is nem botránkoztatóbb, mint azok, kik az els felvonásban mint jegyesek léptek fel, a másodikban házasoknak látunk ; erkölcsi része pedig csak olyan, mint egyéb bn, vétek vagy hiba, mely a színpadra felhozatik, mint hazudság, lopás, rablás, gyilkolás stb. Az erkölcstelenség abban állna, ha ezeket a színkölt kívánatossá tenni ügyekeznék, mi itt nem történik; mert a vétkezk megszégyenülnek. Alaposabb tán fzon ellenvetés, hogy az ily színmvek nem minden korú nézk számára valók ; de ezen mostani körülményeinkben nem Eladva már jobban láttuk e mvet, segíthetünk. mint most. Hibázni látszott a szellem, mely ?z egészet élteti. D'Aubignyban (Fáncsy) több ert, Riechelieuben (László) több simaságot óhajtanánk, s épen azon helyeken, hol kényesebb tárgyakról van szó. Egyébiránt itt új kiosztás is segíthet ; s e két színészünket bizonyosan méltányolni fogja a közönség, ha saját szerepeikben állandanak, s Egressy s Lendvay által fognak felváltatni. Lendvayné (Belle-lsle Gabriela) is bágyadtabban játszá szerepét, mint egyébkor ; noha beszéde most többnyire érthet volt. Bartháné (Prie marquisné) a könnyelm s fényes udvari hölgyet simán és kedvvel játszá, s ez utóbbit azért említjük, mert (kivéve a kiveendket) a napokban némely színészeinken a jó kedv hiánya igen észrevehet volt, mi természetesen a nézkre is elragadt. Némely lapjaink a színészeket a nézk csekély száma emlegetésével ijesztgetik s kedvetlenítik ; ez szomorú körülmény ugyan, mert igaz, de nem újság. Ezen csak az igazgatás bölcsesége, a színészek szorgalma, a közönség részvéte s a mindennek érlelje, az id javíthat. És ezt be kell

még sem

—

—

várnunk jelszó.

;

addig türödelem

s

csüggedetlenség legyen a

;

Jdtéks-íni krónika,

1841.

535

CLVIK Jan.

Jíamlet.

]6.

Szomorújáték 5

felv.

Shakspeare

A

után az eredetibl fordította Vajda Péter. m. akadémia költségén. Shakspearcnek ezen, színpadon és

—

könyvekben sokfélekép magyarázott s ábrázolt mve, még mindig nagy talány marad, melyet csak egyes kiváló színészek ügyessége fejthet meg némileg. Küls cselekvényre a nagy költ mvei közt tán legszegényebb; de gazdag belsejében gondolatok s érzemények ötlenek fel, miknek mélysége, eredetisége, életvalósága egyaránt leköti a mívelt s nem mívclt hallgató figyelmét. Hamlet haza iskolából apja temetésére s lakodalmat talál anyjának összekelését holt ura testvérével, Hamlet nagybátyjával, ki e házassággal egyszersmind királyságra jut. Atyja véletlen halála, anyja hirtelen házassága elszomorítják, gyanakodóvá teszik, s fájdalma keser szavaiban tör ki az életgyJölésnek. O, ki sokat tanult, de keveset tapasztalt, nagyot követel az emberektl, s els iszonyú csalódása éles gúnyra fakasztja minduntalan az emberek, élet, világ, s maga ellen. Csalódása sokszer volt. Anyja, kit oly hnek hitt, egy hónappal a temetés után férjhez ment

j

;

Ophelia elutasítá magát s leveleit, iskolatársai kémekül hagyák magok?.t ellene használni. Csaknem egyedül állott fájdalmával, a szerencsés gonosztevnek (ki mint nagybátyja és király fölötte nagy hatalommal áll) keze s rszemei alatt, kémektl körülvéve, és küzdve egy irtóztató bnnek gyanújával, melyet önkeble sejt, atyjának megjelen szelleme hirdet, s minden jelek ersítenek. Atyja szelleme látása után a tébolyodottságot veszi fel álarczul,

hogy mindenre jobban ügyelhessen.

a természeténél fogva lassú és

azzá

lett a

kétked

s

De

még inkább

német tanulmányok befolyása által, meggya gyanú helyébe s azt egy rokon tárgyú

zdést akar

színm eladásával

véli

megnyerhetni.

A

gyilkos nagy-

nem bátyát a történet hasonlatossága megrendíti, s kétkedik többé. Alkalma megölni ; de a gyilkos imád-

j

"Dramaturgiai Lapok-

336

kzik s talán üdvözölni fogna elhalasztja megölését, keresztény fogalmak szerinti kegyetlenséggel akkorra, midn visszatér bneihez, midn azokkal halmozva lesz, mint atyja volt, midn megöletett. Ez nem tétovázás, nem gyávaság, habár mostani érzelmeink szerint annak látszik is. atyját szenvedni látja, nyugtalanul vándorolni az éjfél óráiban, s hasonló kínt óhajt szerezni gyilkosának is. e hitben él, s habár a lélekjelenést ördögi ármánynak gyanítá is pillanatig, s nem elég biztos adatnak s oknak, nagybátyja kárhoztatása s meggyilkolására, mert erre meggyzbb, világibb okokat keres; de gyanúja már minteg>/ testileg bebizonyodott ;

O

O

színm eladása

O

nem kétkedik, s most hite valósága iránt rendíthetlen áll. tehát tökéletesen hiszi, hogy az imádság engesztel az elkövetett bnökért, s hogy az imádkozatlan, gyónatlan meghalt embernek kínlódnia kell. E nélkül az ölés elhalasztása igen közönséges színpadi fogás volna, vagy oly jellemhiba, mely Hamletet igen szegény szájhssé bélyegezné, alig méltóvá a meghallgatásra, midn bölcs mondatait, nemes érzelmeit elttünk kitárja, ha maga mind ezeknek meghazudtolója, csúfos paródiája volna. ugyan vádolja ilyessel magát ; de tudjuk, hogy az önismer, magasb szellem ember sokszor igen is szigorú birája magának. S mind ezeket magának nem puszta szemrehányásul, hanem ösztönzésül is mondja; nyomban utána következik szilárd határalkalomra zata, végére járni szörny gyanújának, vár, midn bátyja bneinek teljességében dobzódik. Azonban az anyjávali találkozáskor ingerültségében s helyzete által mintegy kényszerítve, átdöf a függönyön, hogy ott rejtezni vélt nagybátyját megölje. De ez Polonius volt, mi sokat változtat helyzetén. Most maga a

által.

a lélek kínjai, s szavainak

O

O

ó

is

gyilkos,

egy frangú

s

ártatlan

embernek

gyilkosa,

miért felelséggel tartozik. De ezért ne«n hagy fel szándékával, st midn Angliába küldetik is nagybátyjától azon ürügy alatt, hogy a nép s Laertes boszúja menekedjék, voltakép hogy ott életét veszítse, csak

dl

Jdtékszíni krónika.

237

184.1.

azért látszik ügyelni ön megtartására, hogy boszút állani Visszaj s a szép és szerencsétlen Ophe-

visszajöhessen.

lia sírját találja, ki

rültségében vízbe

fúlt.

Itt,

úgy

lát-

ó

szerette Opheliát, de viszszautasíttatván, büszkébb volt, hogy sem újra esdekeljen, s a szerelem, e gyengéd szenvedély, helyt adott ers-

szik,

elveszti

eszméletét,

az elkeseredettség- s boszúállásnak. De most temettetni látja ; fellázadtan a sírba szökik Laertes

beknek

:

mellé közöttük dühös verekedés támad, mely élethaláli párbajban végzdnék, ha a méregkever király játék színébe nem öltöztetné, hogy Hamletet annál biztosabban elveszthesse, s Laertesnek elégtételt, magának nyugtot szerezzen. Laertes tre, Elvesztésére két eszköz választatik mely meg van mérgezve, és méregital, melyet a király fogna Hamletnek nyújtani a viadal szünetében, ha Laertestl sértetlen maradna. De a mérges italt a királyné átdöfetik, miután iszsza meg tévedésbl, s Laertes Hamletet mérgezett trével megsértette. Ekkor öli meg Hamlet a gyilkos nagybátyát, a méregkevet királyt, midn anyja már haldoklik, s a szinte haldokló Laertes kétszer pilianati az egész bntervet fölfedezi. Hogy ingerültségbl gyilkol, ez azt mutatja, hogy lassú iskolás okoskodások s talán igen is szelid emberiség által még inkább mérsékelt természete, csak rendkivli, ;

:

szemmel látott események által birathatott erszakos tettre; de tétlenségébe visszaslyed, mihelyt meggondolásra ideje jutott. Ezen késedelem a vértettek kivitelében, nemes kedélyének csak becsületére válhatik s drámailag is a legnagyobb mértékben érdekes, ha bels küzdései híven ábrázoltatnak. A legnehezebb feladat szerepének lényegesen különböz részeit természetes átmenetekkel összekötni, az annyira különböz elemeket öszhangba hozni.

Hamlet

állapotját következleg lehetne elebánat atyja halálán. 1) Keserültség s elfojtott neheztelés anyja hirtelen házasságán. 3) Gyanú és boszú érzete nagybátyja ellen, kit atyja gyilkosának

mezni:

j)

lelki

Mély

Dramaturgiai "Lapok-

238

s felingerülés a lélekjelenés által. Küzkétkedéssel a lélek szavainak valósága felett. 5) Tépett kebelnek érzelmei Ophelia elutasító magaviselete miatt, s mert, ha ez máskép volna is, szerel-

Iszony

vél, 4)

dés a

hit- és

mét nagyobb szenvedélyek

által

megsemmisítve

látja.

6) Vigyázatosság de nem félelem, hatalmas nagybátyja Ezen eleellenében. Innen a tettetett tébolycdás.

—

mekbl

áll

mutatkozik,

el

ö

életuntsága,

mely

kivált

a

játék

elején

csak álszereanyja iránt min-

vigyázatos, tartózkodó,

s

pében daczos nagybátyja ellenében den tisztelete s szeretete mellett szigorú, neheztel, szemrehányó Opheliához a megbántott szerelmes kifakadásaival szól, vagy érzelmeit üres hízelgésekbe burkolja el megvet s játszi a fecseg vén Poloniushoz. Minden egyebekhez többnyire kevés bizodalommal, vagy legalább nyíltsággal szól s érzelmeit a tébolyodott szeszélyeivel fedezgeti mint olyan, kinek minden léptére kémek ügyelnek. A színésznek ezekre ügyelnie kell, hogy a szerepbl egy összefügg egészet képez;

;

;

bár kifejtésére kevés hely megható. O tetteti az rülést, a gyengébb leány valóban megrül. Különböz vélemény van a «Lenni vagy nem lenni» monológról is, melyet némelyek puszta elmélkedésnek tartanak. De ha a költt magát hallgatjuk, ha Hamletnek fájdalmaival s még bizonytalan gyanújával küzdését s ezekbl ered életuntságát tekintetbe veszszük az több mint elmélkedés, szándék, melyet csak keresztényi fonyomnak el. galmak ismét igen következetesen Hamlet legels föllépésekor így szól ((Vajha felolvadna ezen igen is ers test, bomolna szét s harmatba oszlanék fel, vagy az örökkévaló ne intézte volna tilalmát az öngyilkolás ellen. » Ez legels gondolatja s tehát nem új s puszta elmélkedés akkor, midn azt a ((Lenni s nem lenni ))-ben vitatja. O keserültségében inkább hajlandó önmagát, mint bizonytalan gyanúból mást meggyilkolni. Elhárítható azon ellenmondás is, midn így zen. Opheliávali viszonya,

fordíttathatott, a legköltibb, s igen

:

—

—

:

szól a túlvilágról

:

((Melynek határiból nem tér vissza

Jdtékszíni krónika,

1841.

239

vándor» ; mert még ekkor a lélekjelenés tisztasága fell kétkedésben volt. A király szemes, ügyes, meggondolt, s minden tekintetben veszedelmes ember, kitl félni lehet, s rizkedni kell. Polonius vén fecseg, ki sok jót tud; de vagy hely- s idn kivl szól, vagy tárgyfeletti fontossággal, miért is keveset ügyelnek reá, s nevetségessé válnék egészen, ha fia s leánya iránt oly atyailag gondos szeretet nem mutatna. A királyné csak

—

új férje

iránti

viszonya

s

hirtelenkedése

által

bnös,

különben mindenre nézve szenvedleg áll. Laertes természetre ellenkezje Hamletnek, gyors, elszánt; de felületesebb Hamletnél, s kevésbbé nemes. Bzek a jellemek, melyeket némi útmutatással fejtegetni ügye-

f

keztünk.

A

hnek

de egy kissé darabos nagy akadály. Való, hogy Hamlet fordítása egy a legnehezebb feladások közöl s kezdetnek már ez is nagy nyereség azonban igen kívánatos, hogy a nagy britt költ jelesb mveivel minél többen megküzdjenek mert nem tartózkodunk kimondani, hogy Shakspeare jó fordítása a leggazdagabb fordítás

látszik:

és nehéz, mi színésznek felette

;

:

széplitcraturának is felér legalább felével. darab rövidítése is meggondolást érdemel, nem értve itt az apróbb kihagyásokat, hanem a nevezetesebb helyekét. sírásói elméskedéseket nehéz fordítani, szójátékait visszaadni s mindaddig mig ez nem eladása sikerül, jobb kihagyni ; a sírban verekedés szinte nehéz, s így egészen kimaradhatna, ha Hamlet jellemét nagyon nem csonkítaná. Kimaradhatnak tehát a nem fordítható szójátékok s az egész jelenet ügyes kézzel összevonandó. színészeknek adott tanács helyes ; de többszöri eladása által nagyon veszti érde-

A

A

A

A

két s így szinte kihagyható. priamusi töredék szanem jut rá, mivel egyenesen is, ha jó színész erre van számítva, szinte kimaradhat, noha e részben azokkal nem tarthatunk, kik e töredéket a költtl gúnyból felhozottnak vélik. E töredéken minden esetre mély komolyság szól. De csodálatosan hangzik az mivalása

:

Dramaturgiai Lapok-

240

dn

a lélek a borzasztó ,esküdjctek'-et a föld

kiáltja, s

Hamlet

ót «ficzkónak»

nevezi.

Úgy

alól

fel-

látszik:

Shakspeare meg nem állhatta, hogy az egész lélekjelenésre egy kis satyrát ne irjon, jelenteni akarván mintegy, hogy ez nem is lélek, hanem csak egy szegény a pad alatt bujkál. Nem fogna veszteni a darab, ha az álmos Jancsi, a konyhaszolgáló, mint igen aljasak és ertlenek, kimaradnának. Egressy Hamlet szerepében sok nehézségeken diadalmaskodott mai eladása nagy hatást mutat az elb-

fiú, ki

:

biek fölött. Játéka általában kifejezéssel teljes s elejétl fogva érdekes volt. Részletekben alig tehetünk egyéb

nem találjuk fel mindemagas hangulatot, melyben Hamletet a olvasásakor minden alakoskodása daczára is lenni képzeljük. A szidónak, szemrehányónak is van komolyabb, aljasságtól ment hangja, mely a keményebb vagy sértbb szavakat úgy ejti ki, mintha fájlalná, hogy azokat mondania kell. Azon nemes boszankodás, mely belle kitör, Egressynél gyakran egy tehetetlen mérkifogást,

mint hogy eladásában

nütt azon általában

m

geldnek

hangjába csap át, mit különösen kikerültetni óhajtanánk az anyávali jelenetben. Elméskedéseiben sokszor több fájdalom van, mint színlett tébolyodottnak, álszerepet játszónak mutatni szabad. De az átmenetelek is egyik hangulatból a másikba, az álszerepbl a valóba s viszont, még nagyobb kiszámításra s átgondolásra várnak. Polonius szerepére igen sima, köny beszéd és sajátságosan sürgöld (nem szorgalmatos, mint a fordítónál van) és fontoskodó színész ereje kivántatik. Ennek Komáromy meg nem felelt. király (Fáncsy) és királyné (Laborfalvi R.) jók. Lendvaynénak (Ophelia) az rült jelenetek nem sikerültek úgy mint egyébkor. Sajnosán esik kimondanunk, hogy ezen sokoldalú, nagy erej színésznnk egy id óta hanyagság vagy kedvetkevesbbé lenség miatt-e? meghatározni nem akarjuk felel meg a várakozásnak mint egyébkor. László (Laertes) élénk és könny mint mindig de szerepe komolyabb részeiben gyönge. Ajánljuk ezen alkalommal ezen kü-

—

A

—

—

;

:

Jdtéktifni krónika,

1841.

241

ügyekezzék lönben nagy szorgalmú színészünknek eladásait a szerepek tartalma szerint változatossá tenni. A szereptudás els elmaradhatlan feltétel de nem a legfbb. Sokszor ehhez csak gyors emlékezet, éber ész kivántatJk: mind igen szép tehetségek; de természerep átgondolása, otthoni kidolgoszet ajándéka. zása már több valódi szorgalmat követel, s ebben áll a színésznek érdeme, ez az, mivel a közönségre hat. Bartha az els színész szerepében nagy hatással szavalá :

;

A

f

el a

fönnérintett töredéket.

Mivel ez nagyobb személyzet darab,

talán

nem

lesz

helyén kivl, színházunk egyik lényeges bajáról szólani. Többen tapasztalhaták, hogy benne nem mindenütt hallani jól. Ennek ellenszerei 1) hangosabb, tisztán articulált beszéd (melynek azonban távolság szerint módosulnia kell) 2) szemközt állás a nézkkel, valahányszor ezt a helyzet megengedi ; 3) kilépés az elszínre legalább középig (kivéve természetesen, midn ezt a helyzet tiltja p. o. asztalnál-ülés). szemközt állás azért is nagy figyelmet érdemel, mert a félrefordultnak hangjait a színfalak nyelik el s a nézhely felére nézve többnyire elvesznek. félrefordulást tehát lehetleg kevesítení kell. Ha inas valamit jelenteni s az ajtónál megáll: az úrnak elég egyszer megpillantania, s nem szükséges, hogy hozzá szóltában folyvást ránézzen. Ha bizodalmasabb beszéd foly közöttük, vagy épen titkos akkor különben is ill, közel álljanak egymáshoz, s így az úrnak nem szükséges visszafordulnia. Ha alattvaló vagy akármely alsóbbrend jelenik meg egy magasb rangú eltt: a tiszteletteljes távolság, melyben állania kell, nem mindig az ajtónál, vagy hátra felé van, hanem lehet oldalt is, párvonalban az orchesterrel, s ekkor sem szükség az elülállónak minduntalan félre- vagy ;

A

A

j t

visszafordulnia.

Ezen

töredék-utasítások, melyeket a helyzetek sze-

rint csak gyakorlatban lehet kiegészíteni s

módosítani, talán

nem egyeznek

czélszerleg

a szoros szabályokkal;

de színházunkra nézve úgy hiszszük, hogy elfogadhatók Vörösmarty munkái. V].

)6

2

Dramaturgiai "Lapok-

34

(kinek-kinek úgy kellvén lakni, mint a ház engedi) ; ha csak tagadni nem akarjuk, hogy az érthetség a f, s hogy azt akármi tekintetnek alávetni nem szabad.

CLVIll. Mártana. Szinj. 5 felv. Irta Treitschke FridJakab István. A mai eladásból Egressy Gábor (Pierre) játékát kell kiemelnünk, mely kifejezéssel teljes, egész és szabatos volt. Rongyaiban és koldus állapotjában már ráismerünk a délczeg lovagra, kinek késbbi deli tartása igazolja a néznek azon gyanítását, Jan.

rik.

)8.

Ford.

ki rongyokban is oly úri daczczal lép fel, sokáig nagy világban élt. A Gonzaga Ferrardóvali aláiratás csele a legnagyobb valószinséggel adatott. L. Róza Mariana nem nagy szerepét szorgalmas és helyes játékával érdekessé tette. Komáromy (Ferrardo) egy kissé lassúnak és hanyagnak látszott.

hog"/ a

CLIX. Jan. 20. Capriciosa, Vígj. 3 felv. Irta Federici.

M.

For-

Capriciosát Lendvayné élénken, ezer meg ezer szeszélyeivel mesterül adá. többi játék nem volt e'ég gyors és összevágó, minek hiányát leginkább azon jelenetben éreztük, midn az egész család együtt van Dicsvári Tivadar megérkezte után. bajon, a szereptudáson kivl, igen szigorú próba segíthet csak. S az ilyen akadozásoknál azt sem lehet dította

Kovasóczy

—A

E

mindenkor elitélni, ki volt a hibás. A szerepvivk egyébegyenként jól választattak, de az összeszólalkozás lassú és akadozó volt. Bartháné szobaleánynak nagyon

iránt

díszesen öltözött. Hubenay igen eredeti alakot állíel az ügyvédben, s ez által kis szerepére némi figyelmet vont. is

tott

Játékizíni krónika.

1841.

243

CLX. Jan. 31. Adoriánok és Jenk. Eredeti szomorújáték 3 felv. Jl fekete lovag czim 1 felv. eljátékkal Jósika

—

Miklóstól. Az eljáték zenéje Szerdahelyitl. Sokan úgy vélekednek, hogy jeles regényíró nem írhat jó drámát. S ha meg kell is ismernünk, hogy ugyanazon történetnek vagy mesének mások fényes és kiemelhet s hogy recsak elragadtatás szerint ír, könnyen eltéved a drámában oly helyek kiemelésére, melyek színen hatástalanok, semmi esetre nem osztozhatunk a fölebbi, igen is kaptaszer véleményben. Bul-

oldalai

regény-

s

mások drámaíróra nézve

nem gondolkozik

gényíró,

ki

wernek,

bármint Ítéljenek

s

is

mve

kritikusai,

jeles

drámai

maradand a ((Lyoni hölgy s Victor Hugó, regényeiben minden túlságai s kicsapongásai mellett >)

ki is

St

nagy, drámáiban egyik a jelenkor jelesbjei közöl. maga Goethe, kinek regényei dicsértetnek, a drámaírók közt magas helyet foglal. Elttünk tehát épen nem feltn,

ha

jeles

regényírónk Jósika,

kül ítélve hetik, a

is,

e

nemben

ki,

minden kedvezés

a külföld legjobbjaival

drámában megkísérti erejét; st

nél-

mérkz-

hogy hogy ked-

óhajtjuk,

ezt minél többször tegye, a nélkül azonban,

vencz regényvilágát elhanyagolja. Ily gondolkodásunk mellett nem tartózkodunk kimondani, hogy els próbáde nem azért, ját nem nevezhetjük egészen sikerültnek mert színm, hanem egyéb hibák miatt. Els hibának tartjuk a barlangi öldöklést, mely igen sokat árt a dolog valószínségének s valami erltetett, keresett van benne, mi zavaró hatást gyakorol a nézre. E helyett való;

színbb

s

változatosb

módot

a leány csak csábító, s az

lehet vala találni,

öreg

melyben

volna a valódi gyilkos. Itt a leány házi életébe is hagyhatott volna a költ pillantanunk, mi nem csekély érdek leendett oly mben, másik, hol a vadból és kietlenbl igen is sok van. már nemcsak drámai hiba, a leány jellemében fekszik. Ez csábítja halálra a Jen ifjakat ; de hibázik benne azon szilaj ábránd, a családszeretet s boszúállás azon lett

A

j6*

"Dramaturgiai "Lapok-

344

fanatismusa, mely öldökléseit hihetvé tegye. Egy ábrándozónak szerelem által magába térése, küzdései,

megfordulása valami

megrendít

jelenetet adhatának,

holott most azon kígyói csábító helyett egy könnyelm csapodárt, hideg enyelgt, utóbb igen lágy érzelgt

de szenvedései nem. mozgó, össze nem vágó volt. Bartha az öreg vadászt, az utósó Adorjánt híven személyesítheté, ha emlékezete néhányszor el nem hagyta volna. Lendvayné (Lenke) játéka kiáltóbb színezete egyébiránt által szerepét érdekesebbé tehette volna következetesen vivé azt végig s e részben méltánylást érdemel. A fekete lovag (Egressy) nem volt egészen fekete öltözetében s noha jelleméhez beszédében s mozdulataiban h, de az eljátékban egy kissé lassúnak, energiátlannak tetszett s utóbb egyik legersebb jelenetében botránkoztató bukás által zavartatott meg. Az eredeti darabok minden esetre nagyobb figyelmet érdemelnek, ha azokat gyengeségek mellett ápolni s így lassanként virágzásra hozni méltónak ítéljük.

találunk, kinek tettei rendkívüliek,

Az eladás

lassan

;

—

CLXl. Febr. 4. Sevillai borbély. Víg opera 2 felv. ford. Bántó. Zenéje Rossinitól. Ezen még megnézhet operára nézve csak azon óhajtásunkat fejezzük ki, vajha újabban ismét átnézessék s visszás szavai, melyek a zenébl akaratosan kirínak, váltassanak fel, milyen például ((a fortély közt» holott a /orf helyett rövid szótag kívántatik. régies: penna, intricus stb. eíFéle apróságok is igazítást várnak. Általában megérdemlenék a jobb de régiebb fordítású operák, hogy kiigazíttassanak. magyar nyelvnek igen határozott tagmértéke van, mely kedvesen hangzik, ha megegyez a zenével, de visszásán és fülsértleg, ha ellenkezik. Febr. 6. Belizár. Szomorúj. 5 felv. Schenk Eduárd munkája, ford. Kis Iván. Némely jellemhibái mellett is ez még mindig a jobb tragoediák közé számítható, s

—

:

A

A

1841.

Játékszíni krónika,

145

A

megérdemli, hogy kitn gonddal adassék el. mai a jobbak közöl. Bartha (Belizár) újabb bizonyságát adá tragikai magas tehetségének megren-

eladás egy

;

dít

vala játéka, kivált az indulatosabb kitörések,

magasb

érzelmek helyein, s ha van mit óhajtanunk, csak az, hogy szerepének többi részeibe, melyek fájdalmat, szenvedést, megindulást vagy neheztelést fejeznek ki, több árnyazatot, nagyobb változatosságot hozni törekedjék. Különösen ne feledje hosszabb idre, (mert ez csak egy pillanatig szabad) még akkor is, midn magát védi, hogy a császár eltt áll. Ezen jelenetben egy kissé sietni is látszott szavalásával, mi néha szinte úgy hangzék, mintha emlékezeti próbát tenne le. sietés helyén áll, midn az elemekhez felkiált, de szünet kivántatik s némi pathosz, midn e szavakat mondja:

A

((Mit vétett férjed,

vége

hogy vesztét kivánod?í)

A

játék

néha emlékezete s egy kissé hangja is elhagyta ; de az egész jeles eladást e csekély hibák nem vehetek ki érdemibl. Egressy Gábor az élénk nemes Alamirt, mozdulatia és szavalásra nézve tiszta, szabatos játékával emelé ki. Laborfalvi R. (Antónia) jól adá a neheztel, boszút forraló anyát de fájdalmas kifakadásaiban még van valami idegen, csaknem hamis hang, melyet megjavíttatni óhajtanánk. Irénét Lendvayné nem rontá el ; de alig mondhatni róla többet, ha elbbi játékaira visszaemlékezünk. Ö azon helyes tapitatnál s hangnál fogva, mely neki a természettl ajándékul jutott, csak készakarva játszhatnék rosszul de leeshetik a középszerségig, mi rá s a közönségre nézve igen szomorú változás volna. Mi tanácsot adjunk? Csak óhajtásunkat mondjuk ki adja úgy ezen szerepet, mint valaha már adá, mint azt adni képes, s bizonyossá teszszük, hogy az sokkal jobb lesz mint a mostani volt. felé

;

:

:

CLXll. Febr. 9. Garrick Bristolban. Vígj. 4. felv. DeinhardIgen kellemes esténk stein után ford. Csató Pál.

—

Dramaturgiai "Lapok.

2^6

Színészeink mai eladása egy azon igen ritkák és kedvesek közöl, hol életteli, el~agadó játék által vonatva

volt.

a

néz

szinte együtt játszik a színészekkel, hol a biráló

pillanatokra elfeledi tisztét s háborítlan éldeletnek adja által magát. Lendvayné igen kedves alak volt Jenny szerepében s játékában most sokkal több kedv mutatkozott, mint egyébkor. Hild Villiamot Szerdahelyi, a költ Frondhamot László, mindenik szerepéhez híven személy esíté. A kétszerep Garrick Egressy Gábornak ma talán legjobban sikerült. Mint ál Johnson hang és mozdulatok által oly saját, külön vált lényt állított el, hogy Hild csalódásán épen nem csodálkozhatánk. Az ily ne.m játék, ha nem tartozik is a legmagasb rendek közé de minden esetre nagy színészi ügyességet, hajlékonyságot kivan, mely nélkül az egész szerep, st az egész színm hihetetlenné válik. Egressy játéka e részA gazdag, de tudós névre sóvár, ben tökéletes volt. hiú s titkon költészked Hild Tamást Szentpétery oly mvészileg adá, hiúsága, csalódása, minden öröme- s kínszenvedéseivel, hogy játékát a legjobb értelemben természetesnek lehet mondani, st azt nem kételkednék mesterinek, remeknek is nyilvánítani, ha e hamar elkoptatható kifejezéseknél az elbbit többnek nem tartanok. Szóval az egész eladás egy volt a legjobbak közöl, mely a közönséget derült figyelemben tartá mind végig, a mi, noha taps sem hiányzott, színészeknek mindig a legnagyobb dicséret. Észrevételünk csak az idegen szavak kiejtésére van. Legjobb volna azokat jól kimondani de minekutána ;

—

:

ezt

sem színészek, sem bírálók nem tudhatják minden

esetben (kivált az angol neveket, melyeknek saját, angolra nézve csaknem megtanulhatlan szabályaik vannak), legalább nem kellene különbözleg kimondani ugyanazon szót. Ha az egyik Jennyt Dsenninek mondja
nem

A

nem

méger, hanem mennyire szókönyvekbl kivehet s magyarul leíiható: méjör vagy méjer. cFrondhamot*

semmi esetre nem szabad Tronibeimnak mondani, mert

Jálékí-íini

krónika,

i<^4i.

247

ez németes, hanem inkább egészen a mint írva van, igen kevéssé érezhet A-val s rövid a-val végén de semmi esetre nem többféleképen. ;

CLXlll. Febr. 8. JJz aggszinész és leánya. Vigj. 5 felv. Bagard és Théaulon után magyar színre alkalmazta Fáncsy. A magyar í'kad. költségén. A színlapon Megyeri, mint újonnan szerzdtetett tag mutattatik be; második 1

—

elköltözött jeleseink közöl új év óta. Az igazgatóság e figyelme színészetünk iránt annyival dicséretesb, minthogy az más részrl semmit el nem mulat, hogy az

operát is, mint még most kiegészít részét nemzeti színházunknak, ill karba helyezze. E józanul felosztott s mindenre arányosan terjed gond lehetetlen, hogy üdvös hatással ne legyen. siker most egyedül színészeink szorgalmától s a közönség buzdító részvételétl Megyeri tehát valósággal itt van, mit egyik ^^SS-

A

—

úgy látszik, nehezteléssel hoz fel ellenünk, mintha mi volnánk a hibások, hogy ittlétét tagadtuk, mikor még nem volt itt. Pedig ez magában igen egyszer dolog s ily esetben annak, ki hibázott, nem marad egyéb hátra, mint hallgatni. De azért szent a békeség ; mert Megyeri csakugyan itt van s az Agglaptársunk,

színészben szokott genialitással mulattatá a közönséget, mely a régen vártat többször zajosan üdvözlé. Játéka egyébiránt, noha helyenként igen jeles, nem volt oly összefügg egész, mint egyébkor, mit az út fáradalmainak, hirtelen fellépésének, mely talán nem engedett elég készületet, vélünk tulajdoníthatni. Az egész eladásra nézve csak azt jegyezzük meg, hogy azt részletenként hiányosnak s néhol igen vontatottnak találtuk, mi, kivált ily

szerkezet

mnél

kellemetlenül hat.

'Dramaturgiai lapok-

CLXIV.

^

Febr. 20. Velenczei l^almár. Dráma 4 felv. Shakspeare után szabadon fordította Lukács Lajos. Mindenek eltt a fordításra van észrevételünk, mely abból áll, hogy azt nem ártana újabban átnézni s kiigazítani. E teher elébb utóbb a színházra fog nehezedni mert az akadémiai választmány csak a színmvek vizsgálatával foglalkozhatik; de r.zm azok kiigazításával is. S ha a választmány szükségbl s talán azon elv után indulva: ubi plura nitent elfogad is darabokat, de azok hibáit ezért igazítatlanul hagyni literatúránk haladása mellett nem szabad. S ha egykor a színház tökéletes rendbe jni készül, els szükségei közé fog tartozni, hogy oly írót vagy írókat kötelezzen le magának, kik a kortól el nem maradva, de annak idtlenül elébe sem vágva, a színházi nyelvet minden változataiban tisztává, hibátlanná s különösen érthetvé tenni ügyekezzenek. Eleinte csak arról kell gondolkodnunk, hogy megélhessünk, nyakra fre darabokat fordíttatnunk ; mert a régiekkel ma már be nem érhetnk. Lassanként elkövetkezik az id, hogy a színház valóban a nyelv iskolája is legyen,

—

:

.

.

.

hogy abban

a darabos vagy czifra, gyakran érthetetlen, gyakran (fordításokban) idegenszer nyelv helyett végre tiszta ép magyar nyelvet halljunk. A jelen fordításnak sok gyengéi, magyartalan helyei vannak. Többek közt e szavakat, melyeket Shylock mond: « kötésemet, kötésem bánatát kivánomx* (the bond, the penalty and forfeit

of

my

bond),

érthetbben lehetne

mivel

a

fordítás

prózai,

talán

ftszerzdésemet, szerzdésem bánatdíját kívánom)) vagy: «a szerzdési bánatdíjt kívánom. » Lancelot szökési okoskodása igen gyenge fordítás: mi talán egyik oka, hogy e különben igen furcsa lelki küzdése a szökni vágyónak színpadunkon nem tesz hatást. küzd lelkiösmerete s az ördög között áll, ki az eredetiben ellenségnek (fiend) van nevezve de az ellenség magyarban nem jelent ördögöt, mint az angolban, s így azt inkább a a e szavakkal felváltani

A

;

:

— :

Jálékszfni krónika,

249

1841.

vagy gonosz lélek» szavakkal kell fordítani. szí«Lelkiösmeretem szívem nyakába esik)) németes vemnek nyakába borul,' magyarul. Az eredeti szerint «szívem nyakába akaszkodik)) mit, mivel Lancelotnak beszéde köznépies, talán így inkább lehetne mondani ccszívem nyakába csimpajkozik!)) stb. Megyeri jelesen adá Shylockot, különösen azon jelenetben, midn leánya szökése, s kincsei pusztulása felett sopánkodik, majd ismét káröröme Antonio bukásán betegesen sivító kaczagásban tör ki. Az ily játék méltó élemény szigorúbb követelnek is. A mellékszerepek nagyrészt gyenge kezekben vesztek el. Szakácsy (Bassanio), ki vendégül lépett fel, nem birta megnyerni a közönség tetszését. Óhajtanok, hogy ezen színészünk egy kissé srbben gonosz,

:

,

választása szerint játszhatna le vendégszerepeit, hogy így mind maga, mind a közönség biztos Ítéletet hozhatnának. Egy kis kellemetlenséget kell megemlítenünk. szerepen kivli nevetés, kivált komoly jelenetekben, s

A

igen megzavaró mind a játszóra, mind a közönségre nézve. Reméljük: színészeink óvakodni fognak, ily helyen kivli vigság megrovásra, mely ha gyakran fordul el, nem csekély botránynyá válik, alkalmat nyújtani. Lancelotot Török kisértette meg, s bár óhajtjuk egyéb szerepekben látni, mert sok jó hajlam mutatkozik benne, de e szerep még most erején felül van, ehhez tökéletesen kiképzett komikus kivántatik. Lancelot valóságos pimasz, ki igen együgy, de a mellett panaszkodnék, mert a okoskodó s elmés akar lenni. zsidónáJ igen rossz dolga van ; de erre igen tompa érzés, olyan, mint kinek a megszokott ütés nem fájdalom többé, csak alkalmatlanság. Mind e mellett kell elméskedéseiben valami igen szegényesnek, s oly nemnek lenni, mint a fazekas vígsága, ki edényeivel felfordult szekerét neveti. Erre azért gondoltuk szükségesnek a figyelmeztetést ; mert e szerep más színpadokon mindig szerez egy kis mulatságot, mi bizonyosan elmarad, ha szavai szárazan és egész józansággal mondatnak el.

t

Megyeri zsidós

kiejtéssel

beszélt, mi helyén van,

de

:

'

Dtamalurgiai "Lapok-

250

felföldíes a-val, mit

nem

tartunk jónak;

mert két ide-

gen elem vegyü] belé a zsidós és tótos. A zsidó beszédben csak a h-nak kell kihangzani, mit Megyeri igen mesterül tud a többi mind egészen magyaros. S az ily beszéd komolyabb, a nélkül, hogy sajátságát elvesz:

:

tené. Némelyek színészeink közöl nem tudnak az idegen szavak helyes kiejtéséhez szokni. Bassániot {ha zárt rövid d) hallunk, Graziánot {Grá nyiJt hosszú a) holott mindkettt rövid, vagyis felföldies ar-val kellene mondani. E hang kitelik nyelvünk dialectusajból s azért nem oly nehezen tanulható.

CLXV. Szinházügyi hír félen,

hanem

és

voks.

Halljuk,

biztos forrásból,

s

nem

valóban

út-

hogy színházunk orszá-

gossá avattatása meg kezdi hozni g^'ümölcseit de nem azokat, miket a nemzet remélt, hanem miknek, ügyszeret nagylelksége s nemes bizalma által ámítva, épen ellenkezjét várta. Itt vannak az országos színház tagjai, itt a nemzet által köztisztekké emelt színjátszók: s összebeszélnek árverésre bocsátani beesket! « Eddig ennyi nk volt ugyan, de most ennyi s ennyiért tetszik nélkülözhetetlenségünket eladnunk, egy fillérrel sem Visszamennek, a helyett hogy haladnáolcsóbban.* nak ; akadályokat tanulnak vetni, a helyett hogy szerepeiket; alkuvásokban gyakorolják eszöket, nem alkotásokban ; tisztán és érthetleg beszélni nem tudnak, de :

—

—

úr, a tudós, ki annál érthetbben követelni. Itt F. nélkül a ház szabója el nem lehet, különben nem tudná, adhat-e a jobb vagy bal térden álljon-e a szalagrend :

ennek három ezer pengnél kevesebbet egy ország?

—

—

ha F ennyit követel, nem ér-e is annyit? Itt a szelid L. R. másnál csekélyebb érzi magát: kivánhatjátok-e, hogy méltó önérzetében szerényebb, mert az legyen? megelégszik igaz érdem mindig szerény: azért is azzal, mie van, de ha más többet kap, a régi arány

Itt

a

né szép B szépsége

már az

M—

:

is

:

1841.

Játékszínt krónika.

visszaállítását

csak

fenyegetzik

azzal,

6

is

251

megkívánhatja; 6 tehát

hogy megy, de megy

nem

talán, fenye-

getzés nélkül. Es így a nemzettel beszélnek, megbizottai által, a magyar színészet képviseli s hiszitek, hogy van pont, ;

melyen követeléseik valaha megállapodjanak? Nincsen; minden alkalommal követelbbek lesznek s mindig a régi argumentummal ad homjnem lépendenek fel az orsz. választmány elébe: az elmenetellel. Hiszen ez, mint hiszik, soha sem tévesztheti hatását, ennek

k

:

m

k

ködni k^ll!

De

hát ha

megsértdve

nem? Hát ha

az országos választmány

állásában, bele fáradva a

vég

nélküli alkvá-

sokba, kimondja, mit méltóságának sérelme nélkül nem lehetend tovább nem mondania hogy e népet kormányozhatatlannak tartja, s a házat bezárja? Valóban, mi kicsiny része vagyunk azon osztálynak, mely a színházi adót fizeti ; de ersen meg vagyunk gyzdve, hogy a :

nemzet e ((mvészek »

által

magát nem

taksáitathatja,

nem

trheti, s a közönség ily áron ellehet, el akarand lenni a színház nélkül, valamint a míveltség és litcratura is oly színészek nélkül, kiket már csak az ezüst csengése bir lelkesíteni. Nem szabad elhallgatnunk, hogy ily kótyavetyére a részvényes igazgatóság szoktatta ez, egykor érdemeikhez mérsékelt szerény követelés embereket: az vetette el a telhetetlenség magvát, mely most mind gazdagabban és gazdagabban kezd csírázni, ki egy tagot e

shylocki

bánást

vn

törvények alól kivettet, szegénységünkkel égbe kiáltó ellenmondásban, nálunk minden ismeretes jutalmakkal a legbántóbb aránytalanságban álló fizetés mellett. S meg voltak foganva a balul számított tett következései, kezddék a verseny, de nem többé a mvészeté, hanem a kereskedésé; az így felköltött indulatok elnyelének minden nemesebb törekvést, s az ország e fel,

ügyvivktl egy insatiabilis sereget öröklött. Sokszor hallottuk színészeinktl mily jó dolgok van mvészi utazásaikon! mint fogadtatnak mindenütt nyilt bölcs

:

:

Dramaturgiai "Lapok-

2^2

minden szavok

karokkal,

tök

cseng

ezüsttel

nemcsak Pesten,

term

aranynyal, minden lépmindig ily út után áldozásaik helyén, csekély

hazafiúi

fizetéseik miatt tenni

k

fizettetik:

kellett

adósságaikat róhatják

le,

de hozhatnak azonkivi, mibl itteni szükségeiket pótolhatják mert hogy is ne tudnátok, hogy Pesten nem önérdekbl, hanem tiszta mer ügyszeretetbl játszanak! De te, nagylelk nemzet, ne fogadd el a Musa:

fiaktól ez áldozatot: éjjeli

stúdiumaik

s nappali fejtöré-

vond müvészségök méltó jutalmától hadd ket szerte barangolni a hazában Szakolczától Brassóig, az Adriától Marmarosig, hadd hintsék cl áldásthozó vándorlásaikon mindenütt az ízlés magvait, annál is inkább, minthogy az saját javok virágoztatásával történhetik csak Pestre, az áldozatok és szenvedések e helyére, ne édesgesd vissza soha. De mit teendesz majd pénzeiddel, az ez ügyre szántakkal ? Valóban, én nagy és szenvedelmes barátja voltam a színészetnek de mondhatom, csupa nagylelkségbl kész volnék azt a nagy szellemi böjtöt magamra parancsolni, hogy még jó ideig Pesten magyar játékaz a gondolat, hogy e nemeslelkek színt ne lássak házi jólétök csökkenésével munkálják éldeletünket, mérget keverne abba. Nem is kétlem, nem magam vagyok e gyöngéd érzés hazafi, hanem a többség s e többség kész lesz nélkülözni az élv perczeit e nemes ((mvészek)) javáért. De a pénzzel mi lesz? Okét népmivel seik véres verejtékének cseppjei láthatók azon: ne el

:

;

:

;

vándorlásaikban segíteni felesleges volna: hála a hazánkban mindenfelé elterjedt nyelv- és mszeretetnek 1 fedezve vannak gazdagon, csak Pest falain legyenek egyszer túl. Állítsatok tehát e pénz kamatain öt vagy hat nagyszer néptanítóképz intézetet; nekem és sokunknak nagy gyengeségünk az, hogy jó tanítók képzését majdnem olyan hasznosnak hiszszük, mint Anikó vagy Juczi, F. vagy M. urak mvészségét: gondoskodjunk egyszer ilyenekrl is higyétek el, az F. úr 3000 pengjén nem egy szabófelügyelt, hanem tizenöt jó

k

:

Jdléktzfni krónika,

tanítót

1841.

153

kik minden évben száz meg száz alkalmas néptanítót képzendenek. Vagy

tarthattok,

becsületes

és

—

pedig - de majd elfelejtem, hogy meg kell maradnunk penes mentem fundatoris ; de kamatoztassuk, míg majd rosszabb idk találnak járni a színészvilág felett, s akkor nyissuk ki az erszényt, mikor Thalia papjai országos segedelem nélkül nem mívelhetendik többé istennéjök mezejét; de addig legalább ne édesgessük felénk, ne kivánjuk, hogy Pesten pro patria játszanak, s trjük, ha egy pár évig a kerepesi út temploma zárva leszen,

trjük

—

-

a hazáért!

"Ulóirat.*-

A

nélkül,

hogy értekeznek

keményebb

kifakadásait helyeslenk, mennyire pillanati a színész-

nek minden szerencséje, dicssége, mennyire a rövid ennek is csak csekély haszonvehet része mind az, mi a legjelesb színésznek is kamatozik, s hogy épen ezért a színész a jelentl több joggal s nagyobb mértékben követheti díjait egyebeknél, a nélkül, hogy szíélet s

nészeink érdemeit, fáradozásait, tehetségeit csak legkevesbbé is kétségbe hoznók st épen ezért, mert, a pesti színpadnak reájok szüksége van, ki kell mondanunk azon óhajtásunkat vajha a fölebbi sorok, melyeknek csak kesersködéseit sokaljuk, de tartalmát és lényegét pártoljuk, megtegyék üdvös hatásukat. S hogy röviden kimondjuk, e nagyobb fizetések követelését idcnkivlinek, túlságosnak s általában rossz számításnak véljük. Mindenek eltt: mi ad okot e nagy követelésekre? Talán nagyobbak a színi eladások jövedelmei ? Teljességgel nem. Talán kamatozik már az ország pénze? Nem; mert még a tkének csak igen csekély része gyülí be, s az egész öszveg, melyre a színház e kamatokból számolhat, alig év, talán évek múlva lesz hiánytalanul beszámítható. Vagy talán új adakozásokat várunk? Ez, miután az ország adott, képtelen kivánság. Tegyük fel már most, hogy a nagy fizetések megajánl;

:

* A czikk és ez utóirat jegyzetet a 285. lapon.

közt látszó ellenkezésre nézve lásd

a

2

Dramaturgiai "Lapok-

54

tatnak,

mi lesz a következés? elkerülhetetlen bukás.

Vagy a nagy fizetést követel színészek eltávoznak? Ekkor a pesti színház tekintete csökken, értéke legalább néhány évre alább száll, s ne felejtsük, hogy a kimaradhatatlan ; épen azon hitel, a pesti színháznak a hitele, mely a színészek s színészet becsét a vidéken fölemelte míg rendítetlen állott, le fogja azt nyomni, ha csökkenni fog, vagy épen (tán a színház bezáratásával) semmivé tétetik. S mi lesz a végeredmény? A pesti színészet üdvös befolyásának egy idre fennakadása a nélkül, hogy a színészek személyes jól-

visszahatás

létöket tartósan biztosítanák.

szonynak

ajánlott

szeinket hasonló

nagy

Vagy

talán a

fizetés indította

Nem

követelésre?

Láng

kisasz-

némely színé-

akarjuk tagadni,

hogy az túlságos és igen korai s óhajtandó, hogy az igazgatás jövendre e részben vigyázóbb legyen de tekintetbe kell vennünk, hogy most csaknem egyetlen énekesnnk, kire, ha a fáradságosan összeállított kart elpazarolni nem akarjuk, szükség van. S hogy még e fizetés mellett is az elbbihez képest majd négy ezer peng meg van gazdálkodva, s hogy végre e körülményt a színház megrontására használni igen távol áll azon hazafiságtól, melyet színészeink magoktól meg;

;

nem

igen szeretnének. Egyébiránt meg kell e vád nem minden színészeinket illeti. Ügy hiszszük, hogy valamint M. nem követelt fölöslegest, úgy E. sem fog s nem fognak épen azok, kik más okból hagyák el a színházat. ket, kik elv miatt távoztak el, pártul fogta a közvélemény ; mit fog azokról mondani, kik nem elv, hanem pénz felett alkudoztak akkor, midn egy minden jót akaró igazgatóságnak a színészek engedékenységére, buzgóságára számolhatnia kellene? Igazgatlanná akarjuk a nemzeti, az országos színházat tenni mindjárt kezdetben? Jó; de azután ne legyen panasz, ha mindazon elitéletek, melyek a színészetet, s színészeket nyomják, újra felélesztetnek, s az ország pártfogó kezét, melyre ezentúl még soká lesz szükség, a színháztól megvonni segítik. tagadtatni

jegyeznünk,

hogy

—

Jdtékszíni krónika.

De

reméljük,

hogy

sulni, színészeink

1841.

e sötét kilátások

még

255

nem fognak

való-

jókor észreveendik tévedéseket

óvakodni fognak népszertlenné tenni azon intézetet, a haza annyit vár, s melyet országos pártolás mellett is oly hatalmas vetélytárs ellenében csak tiszta ügyszeretet képes fentartani. Színészeink meg fogják gondolni, hogy az önfeláldozás, ha errl szó lehet, nem csak az sorsuk, s hogy azt mások, meg nem érdem'ett szerencséjével minduntalan összeméregetni annyi, mint legnemesebb részétl megfosztani. s

melytl

CLXVI. Mart. getitl.

6.

—

Gyászvitézek- Eredeti dráma 4 felv. SzigliCsak néhány töredékes jegyzést kivánunk

tenni az eladásra. Laborfalvi (Ilon),

Hubenayné

(Rózsa),

Alegyeri (Jobur) kedvvel játszottak, ügyekezvén szerepeiket érdekessé tenni, mi nagy részben sikerült is, de egyebütt szembetn hanyagság és hibák. Bartha (Ákos) sokszor elforgatta beszédét s akadozott, épen midn fejedelmi székrl palást- és koronásán egész ünnepélyes kimértséggel kell vala szólnia. Ha valahol, ily helyczctben botránkozatos az akadozás. S mint fáj hallani azon össze-visszahányt, értelmetlen beszédet, mely oly szép, férfias, figyelmet és várakozást ébreszt hangon adatik el. Az érzelmeknek, indulatés szenvedélynek legtermészetesb, legersb hangjait halljuk megzendülni s midn az érzelmet keressük, nincs! Ezen csak igen ers szorgalom segíthet, mire Barthának rá kell magát szánnia, ha hallása folyvást gyenge marad s emlékezetén kivl minden egyéb küls segélytl kizáratik. Sz;.kácsy (Csanád), kirl eddig kész akarva csak keveset szólánk, hogy több alkalmunk legyen színészi tehetségérl igazsággal Ítélni, most nehosszas idzés (melyet azonban gyedszer lépett fel.

A

nem

neki tulajdonítunk vétkül) úgy látszik visszaesését eszközlötte inkább mint haladását. Beszéde, hangja ha mérsékli, üres, kifejezéstelen, ha indulatos, vagy szén-

i^6

Dramaturgiát Lapok.

bensség nélküli, egy neme az ál pathosznem indít, nem hat; habozni látszik a régi iskola között, nem birva annak (hol tudniillik he-

vedélyes, nak, mely s új

lyén van) megrázó erejét, nagyszerségét, mint Kansikerültebb játékaiban tapasztaKuk, nem ennek természetességét, mely nemben a pesti színpad több jó példányt mutat. S hogy egy világos példát mondjunk, Szakácsynak még soha természetes s a hangulathoz ill nevetését nem hallottuk. Elérzékenyülése valami fanyar édesgetés, elszántsága, haragja, indulatos kitörése csak néha üti meg a valódi hangot, többnyire nem egyéb, mint zajosabb beszéd minden energia s lelkesedés nélkül eredményei a hibás s hihetleg csak szerencsére bízott szavalásnak. Szakácsy hihetleg (mert rögzött hibák eredetét csak így szabad gyanítanunk) kora fiatalságában némi szerencsével lépett fel, ifjúi tz, lelkesedés emelek játékát s lett legyen az gyakorta fonákul alkalmazott, hibás, de hatott, ha történetbl helyén talált lenni ; mert a valódi tz, lelkesedés legalább egy pillanatra elragadó. De a puszta tz, lelkesedés, komolyabb tanulás, czélszer gyakorlat nélkül egyhangúvá lesz, mi többnyire költkkel szokott megtörténni (ha magokat a szavalásban különösen nem gyakorolják), kiknek felolvasásaikban végre bizonyos énekszer hanglejtésre találunk, kés, s többnyire üres visszhangjai! a a kebelökben valaha uralkodott érzeménynek. E hiba színészbe oltva igen nagy és szembetn, kivált midn a lelkesedés húrja megereszkedik s az ifjúi tz hamvadozni kezd. Ezek azért valának adva, hogy szorgalom által mvészivé emeltessenek s ha ez elmulasztatik, nem teremnek egyebet, üres külségeknél, melyek utóbb kiállhatlan modorrá fajulnak el. Még van id e hibából kitisztulni, de csak igen elszánt s csüg-

tomé

:

gedetlen szorgalom által. Óhajtásunk, semmit el nem veszteni a tehetségekbl, melyek ez intézetnek szolgálhatnának, azért bocsátkozánk ily szigorú taglalásba, mely ha nem kedvez is, de annál szintébb s talán foglal magában egy két útmutatást, mely figyelmet érdemel.

Jdtéktxini króniha,

:i^y

184,1.

CLXVU. Mart. 3. Elször Lucza széke. Ered. dráma 3 felv. Katona Józseftl. — A Bánkbán szerzjének, ki a magyar közönség eltt oly jó emlékezetben van, e talán korábbi mve is bizonyítja, hogy benne nagyramehet drámaírót vesztettünk el. A színm minden érzelgések s egyéb gyarlóságok mellett is kétségbehozhatlan tehetségnek jeleit mutatja. Míg Bánkbán a magas tragédiának töredékeivel lep meg, itt a komi kai ernek találjuk szikráit, melyek fájdalom, oly korán s fejletlenül hamvadtak el. Ügyes javítással eredeti darabok szükségében e mvet még egy ideig fentarthatónak véljük. Az eladás a jobbak közé számítható. :

1

—

CLXVlll. Mart. Irta

17. Jll

Szigligeti.

Endre. Eredeti dráma 4 szakaszban. Jeromos, a kujávi herczeg fia, de ki,

mint elvetett fiú, sem atyját, sem anyját nem ismeri, épen oly nagyravágyó mint szegény, elírja lelkét az ördögnek kincs, hatalom és szerelemért s elhagyva testvérét Fenenát, Magyarországba s itt sírboltba vetdik, hol egy gyászemlék van. gyászemléket Margit, Ivánnak, Hajnácsk urának leánya állítá a szentföldön elveszett Endre királyfinak, volt jegyesének. Itt pihen ki ál Endre, perelve az alvilággal, hogy igéretét teljesíteni késik, midn Margit, ki az emlékhez imádkozni jve, belép. Jeromos azt hiszi, hogy ez neki van szánva, s kiterjesztett karokkal vár reá Margit, kit Jeromos vitézi alakja meglep, hasonlatossága a valódi Endréhez elámít, azt hiszi hogy jegyese, s örömsikoltással omlik karjaiba. Jeromos inasa észreveszi Margit tévedésének alapját s most ura ez alapra kezdi építeni szerencséjét, úgy hive, hogy az által az alvilági hatalmak intését követi. Beszáll a valódi Endre várába. Fülekbe, mint sajátjába s ott a fenmaradott kincsen osztozó cselédek, láttára szétszaladván, nagy kincsnek jut birío-

A

;

Vöcöámarty munkái. V)

'/

Dramaturgiai "Lapok.

358 kába.

j

Már

tehát van szerelem és kincs

;

de csakhamar

ipa, ki a hasonlatosság által szinte elcsábíttatik s je-

hogy Kun László megöletett, mutassa magát a népnek, mely lenti,

s

t

Endre egy

pillanatig

magán marad

a király s

hogy

üdvözölni j. s

Ál

örömében három világi

diadal

felleng; mert a miért lelkét lekötötte, a

j

mind birtokában van; de épen e pillanatban egy keresztes vitéz fekete sisakkal és mellvassal, s rá zárja az ajtót. megdöbbent Jeromosnak a keresztes vitéz egy mutat, a szent földön elveszett Endre gyrjét, melyet az neki, mint rabtársának, haldokolván jó,

A

gyrt

általadott,

hogy jegyesének vigye meg. Nincs szabadua keresztes vitézzel megalkuszik, hogy

Jeromos

lás.

hallgatás feltétele alatt megszerzendi

urodalmát, a kujávi herczegséget.

Endre

István herczeg

(111.),

fia,

ki

Ez

annak elvesztett alatt a velenczei

számkivetve Bécsben

Fenenát, Jeromos testvérét eljegyzette, királyul meg Magyarországba, hova azonnal el is megy. Nem sokára követei jnek a menyasszonyért, midn a keresztes vitéz is felkeresni gyermekeit de csak Fenenát találván, ez eltt magát felfedi, s egyszersmind azt, hogy herczeg s a magyar királyhoz legközelebb áll de midn leányától megérti, hogy az a valódi magyar királynak jegyese, elhatározza leánya boldogságaért feláldozni Jeromost, kirl nem tudá, hogy fia. Ezen szándékkal megy annak jegyeséhez s elbeszéli élt

s

hívatik

j

;

;

a szent földi történetet, átadja a

gyrt, épen midn

a két

Endre megütközni készül. Jeromosnak mind e mellett sikerül legyzni mátkája kétkedéseit s gyanítván honnan ered e

baj, a

keresztes vitéz lefejeztetésére parancsot ad.

Ekkkor megy Anaphesto, Jeromos inasa, Fenenához, Endre jegyeséhez, hogy siessen megmenteni bátyját, ki nem egyébb, mint az ál király. Fenena megyén, térdre omol bátyja eltt, hogy tegye le álarczát, mely mindnyájokat elvesztendi, s midn ez menyasszonya miatt még húgát is megtagadni kész, Fenena atyjokat, a keresztes vitézt mutatja

nek. Jeromos megtudva,

meg

hogy

veszteni viszkeresztes vitéz atyja,

neki, kit a

;

1841.

Játékszínt krónika,

259

habozását, a korláthoz rohan, hogy a kivégezcst megakadályozza. Késn ; a parancs már végrehajtatott s kétségbeesetten ugrik le a várfokról. darab meséje, mint látszik érdekes, mi elrendelését illeti, a legjobb, situatiókkal gazdag s mindez ertetlenül, egymásból folyó ; de e jó alapnak a kidolgozás nem felelt meg. szomorú, igen is tragikai vég, hol fiú saját atyját végezteti ki, s utóbb öngyilkossá lesz ; többnyire víg, csaknem bohózati jelenetek után következik, melyekben Éva, Fenena dajkája és Ádám, 111. Endre kisérje s Anaphesto, ál Endre szolgája játszszák szerepeiket. Ezek az egész mben csaknem a legneveztesb, leginkább fenforgó személyek s víg, tréfás, bohókás beszélgetéseik között alig sejtjük azon komor fellegeket, melyekben az életöl villámnak elcsattanni kell. Miért is e végét kivéve, sokkal közelebb áll víg és komoly a víg, mint szomorú játékhoz. elemnek ezen aránytalan s egymással küzd vegyiteké s a hallgató érzéseinek ez általi szétszakgatása az ok, miért e kevesebb hatással bir, mint tán érdemlené. Könny volna megmutogatni, hogy a víg s komoly elemek különben igen jól megférnek ugyanazon mben de sokkal bajosabb kitzni a határokat, az arányt s azon összhangot, mely alatt vegyülniök kell. Erre a költ tajellemek nem nagy pintata a legrövidebb szabály. mélységek ugyan, de különben könny és biztos kézzel irvák; nem hiányzanak érdekes víg, st egy pár komoly jelenet is, csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy midn Ádám fényes követséggel a királyi mátkáért, egy kissé igen is bohókásan viseli magát. Neki erltetnie kellene a komolyságot s midn abból akaratlanul által esnék ledér vagy aljas hangjaiba, sokkal félbeszakasztja

—A

A

m,

A

m

A

j

inkább volna mulattató, mint így, midn maga sem látszik úriatlan módjától megválni akarni. Anaphesto is igen könnyedén veszi a dolgot, midn a király eltt annak mátkájával egészen a régi tartózkodatlan hangon kezd beszélni s attól utóbb minden közelebbi kiséret nélkül elrohan ; mert hogy a király távolról kiséri, ez .7*

aóo

Dramaturgiai Lapok-

nem

elég: egy kis hihetetlenséget apróságok kisszervé aljasítják ket, a legkomolyabb helyzeteket ily

foglal

magában.

Az

legfbb személyes innen van, hogy j. Azonban a m, mint mona

;

a

ketts

halál váratlanul

dók, nincs érdem nélkül,

s a pesti

színház szerencsés,

elmék nagy szkében egy ily termékeny drámaírót tagjai közé számíthat. A szerepek jó kezekben levén, az eladás egészben véve jó. Szerepeikhez méltó alakban jelentek meg: Bartha (keresztes vitéz), Laborfalvi R.^ (Margit), Egressy (Jeromos), valamint a bohókás Ádám (Szentpétery), Anaphesto (László), Éva (Kovácsné) amazok a komoly, ezek a víg elem képviseli s ügyes játékok fentartá a közönség figyelmét. Meg kell azonban rónunk a kincsen osztozók hanyagságát, kik csekély leczkéjöket most nem tudák úgy mint elbbi játékkor. A jelenet kicsi, de jellemes, s azt elhanyagolni nem

hogy

a drámai

szabad.

CLXIX. 20. LígneroUes "Luiza. Dráma 5 felv. Dinaux Legouvétól, francziából fordította Tompa ]mre, a

Mart. és

m

—

jellemei s helyzetei m. akadémia költségén. E egyaránt érdekes ; amazok bár kevés vonással, de világosan kifejezettek s következetesek, emezek változatosak, meglep fordulatokban gazdagok, minden keáltal

resettség s

homály

nélkül.

A

közönség folyvást

m

részt-

van iránta, mi színészeinknek a jósága mellett nem csekély ösztönül szolgálhat, hogy kedvvel játszszamai játék eleinte egy kissé akadozó s helylyel nak. közzel érthetetlen volt: de mind inkább javulva s helyenként a legszigorúbb követelést is kielégít jelességig emelkedve, egy ln a legjobbak közöl. Lendvaynét (Luiza) ismét régi fényében láttuk. szilárd, de érzékeny becsületérz nnek fájdalmait, nemeslelkségét, a legvalóbb, szívrehatóbb hangokban s mozdulatokban véttel

A

A

fejezi ki.

A

Ceciliávali,

Ceciliát férje

a

síremléki

jelenet,

s

midn

szobájából kibocsátja, bármely színpad-

Játék zfni krónika,

1841.

a6i

nak is díszére válhatnának. Bartha a megsértett s nem gyermekileg hevesked, hanem férfiasan elszánt Givrit híven álJítá élnkbe, s míg Lendvayné játékában mmt érez, mint szenved a n, Bartha képét adta, mi indulat viharzik a megbántott férfi kebelében. Laborfalvi R. Givrinét szinte igen jelesen. Páncsynak Lignerolles Henrik szerepe nem sikerült. Ha nem mondhatjuk is, hogy el volt rontva (azt egy ily gondolkozó s gyakorlott színész nem teheti) de sok hibázott a bels életbl, azon lángoló szenvedélybl, mely az embert boldogtalanná teszi. Midn például a síremlék közelében nejét megkérleli, nem az okoskodás lassú, vontatott, hanem a megindulás heves, elragadó sebes hangján kell szólani. Ó ezeket tán mozdulataival akarta kifejezni de épen ezek azok, melyeket neki leginkább kellene mérséklenie e helyett túlságosak, természet-

h

;

;

;

lenek valának. S általában nem kell feledni, hogy frakkos vagy kaputos darabokban a hajdani szoborszer állások gyakran igen fonákul ütnek ki. Udvarhelyi (heixzeg Mire) játéka egy kissé nehézkesnek tetszett. S Szentpétery, ámbár egészben véve jól foga fel s ábrázolá az öreg Lagranget, mégis komolyságában valami erltetés és feszesség tnt el, mi egy kissé csökkenté hatását. Több tzzel s gyorsabban kellé szólania, miGivrivel együtt Lignerollesnak szemrehányást tesz ; ellenben, mennyire lehet: pathosz nélkül, midn Givrit kérleli. Egyébiránt e szerep egy a nehezebbek közöl. Meg kell még jegyeznünk, hogy Lendvayné a lövés ki, s Bartha néhány szó-elforgatással eltt igen vígan ismét vétkezett színészi tekintete ellen.

dn

j

CLXX. gyámság. Vígj. 2 felvonásban. Gerle Ecsedy Gyula, a m. a. költEzt követé Molnárok- Víg ballet 1 felv. ségén. Blache Sándortól. A Gyámságban ismét egy jó eladás, mely mutatja mit képesek színészeink jó szereposztás

Mart.

és Uffo

aj. Jl

Horn

—

után, fordít. :

:

^

:

Dramalurgiai Lapok.

s6a

Brand Ádámot Megyeri utánoz-

mellett elvarázsolni.

Egressy a különben melyben az életben ismeretes afFectatiónak egy egész füzére bontakozott ki. S e két alak megérdemlé, hogy színházba menjünk; azonban az egész játék jól és élénken ment, csak Udvarhelyi volt egy kissé lassú ; s most, mire komolyan kell figyelmeztetnünk színészeinket, a szóhibák, elforgatások, helytelen, értelmetlen beszéd ismét napi renden. Mikor lesz színpadunk a nyelv valódi iskolája, ha még folyvást ilyeket kell hallanunk «Egy bálban legjobban megismerhetni egy leányt* (mondd bálban leányt legjobban megismerhetni, vagy hatlan kis

geniálítással

érdek

ábrázolta,

s

Júliust oly sajátságos feszengéssel,

:

bálban legjobban

meg

lehet ismerni a leányt)

;

«termé-

szeti történet (természet- história, természet története)))

llyekre naponként szorgosabban kell ügyelni különben mi joggal fogunk az ország eltt avval elállani, hogy a színház a nyelv iskolája, ha az ott leghibásabban, esetlenebbl és incorrectióval lesz hallható, olyanstb.

;

nal, milyet most már csak középszerleg mvelt embernek sem bocsátanánk meg.

fiatal

CLXXl. Mart. 24. J^ét úr szolgája. Vígjáték 3 felv. GoldoOlaszból fordította Sághi Ferencz. (A pesti Némelyek talán aljasnak s durvászínen elször.) nak fogják e mvet találni mert benne inas a fszerep, s az ötletek nem a legválogatottabbak; de ha meggondoljuk, hogy ezekbl a sértbbeket az egésznek kára nélkül kihagyhatni, s hogy nem az a kérdés, mi a fszerep, hanem vajon elég érdekes s ügyesen van-c végig vive? bizonyosan nem fogjuk túlságos finnyásságból lajstromukat ennek kihagyásával szegényíteni. Az eladás meglehets kéjelemmel történt, kivévén Telepyt, ki, mint vendég, hosszú távollét után ma lépett fel elször, a «két úr szolgájaD fárasztó szerepét mind nitól.

—

;

ó

végig csüggedetlenül játszotta annyi fürgeség-

s

eredé-

Játékszfni krónika,

/841.

163

hogy a darab fentartását, mint különben is szerepvivnek, neki lehet tulajdonítani. Távolléte alatt, úgy látszik, semmit sem változott ; játéka most is oly érthet s kifejezéssel teljes, mint az eltt volt. is a szerzdött tagok közé Reményijük jövendre

tiséggel,

f

t

számíthatni.

CLXXl]. Mart. 3 Tatusi egyszerség. Vigj. 4 felv. Irta Töpfer m. akad. költs. Károly, fordította Nagy Ignácz. vígjáték fbb szerepei csupa különczök s tarka bohóságaikból egy meglehetsen mulattató egyveleg kerül ki. furfangos Morgit Szentpétery, az elméncz, ficzamodott esz Piperczöt Egressy, sok eredetiség1

.

A

—

E

A

érdemel még Hubenayné Miskolczy Júlia (Zagyvayné), ki az efféle szerepeket különös kedvvel és sok kifejezéssel szokta adni. Általában az egész eladás a jobbak közé számítható. gel

ábrázolták.

Kiemelést

(Sárika), Szilágyi

(Tíídé)

és

CLXXlli. Olga, a moszkvai árva, elször. Szomorújáték 5 felv. Barbieri után francziából fordította FöldEgy kissé hosszadalmas darab, de vári Ferencz. melyben sok jellemzetes van. Czélszer törlések neApril.

1

2.

—

—

Az eladásban legérdekesb fognák hatását. szerep jutott Laborfalvi Rózának, ki a féltékeny, ravasz és kegyetlen Ilonát épen oly jeles mimikával, mint szavalással adá, Hubenayné érzésteli játéka szerepének (Olga) megfelel volt ; de rizkednie kell az egyhangúságtól, melynek síró melódiája utóbb fárasztóvá lesz. Való, hogy ennek alapja szerepében van; de annál nagyobb vigyázatot kivan az eladás, hogy a hiba ne nagyíttassék. Nem kicsi, de kevésbbé érdekes szerepe volt Egressynek, ki egyébiránt a fölületes, félbátorságú, félhatárzatú Oboleszkyt híven ábrázolá. Még Szentpétery (Blaskof rabszolga) és Telepy (Uslad rabszolga) velni

2

Dramaturgiai Lapok-

04

vontak magokra némi figyelmet jellemzetes játékaikkal. Fedort a megelégedetlen rabszolgát, kinek érzelmeiben egyébiránt igen kevés tartalom és mélység van, Megyeri sem birta érdekessé tenni. Benne talán inkább az elnyomatás méltó haragját kell láttatni, mint elcsüggedt bánatot. O haragszik akkor is, midn panaszra fakad, s kitörései inkább lázadásra kész zúgolódás, mint panasz hangjain adhatók.

CLXXIV.

Az agg színész és leánya. Vígjáték 2 felv. Theaulon után Fáncsy. A m. akad. költségén. Megyeri ma, némely apróbb szóhibákat kivéve, igen jelesen, nagy kedvvel és élénkséggel adta az agg színészt s szavajárása szerint «kivítta» a közönség tetszését. Egressy egy sápadt arczú, ferde úri embert csinált Keserbl, s e szerep még eddig csak általa emeltetett ki az érdekességig, valamint a Fényhalmi gróf szerepe Lendvay által, ki abban lézeng, kéjvadászó s többnyire unatkozó s igen fölületes lényt állított el, annyi életvalósággal a kis szerepben, hogy annak hiányát csak most érezzük inkább, midn távol van. László ma e szerepet csekélysége szerint, mint külön állót, a többiMáj. Bayard

bl

7.

és

ki szakasztottat vette,

s azért

nem

látszott

együtt

habár kézzel fogható hibát nem követett is el, de hiányzott játékában az, mi annak lelket ád. Meglehet, hogy nem is ily szerepekre termett. Izgékonysága, élénksége ellent látszik mondani mindennek a mi lassú, komoly és nyugalmas, s jelen helyzetünkben e bajon alig segíthetünk. Hubenayné jó és kedves Serenka volt s az egész eladás egy a jobbak közöl. lenni

a

többivel,

s

CLXXV. Máj.

10.

Egressy Gábor javára bérszünetben el-

ször Egy pohár víz. Vígj. 5 felv. Seribe után francziámagyar akadémia költseból fordítá Nagy Ignácz. :

A

Játékszínt krónika

265

1841.

gén. óhajtható volna, hogy az újabb franczia színmvek ellenségei sok ilyet lássanak, mint c mai darab. S ha

végig hallgatják, kénytelenek lesznek megvallani, hogy oly éleményben részesültek, melyet túlságosan érzelg színmveknek nem bánnak meg. is van hatások ; de beléjök fáradunk s szégyeneljük a megindulást, melyet okoztak, mert a kútf tisztátalan, azonban fáradság nélkül gyöaz alap hibás ; az ily nyörködtet s egyszersmind tanulságos; mert oly termélenni szabad. Ha a régiebb szetes, a mint csak mvekben az emberi természet nagyszer vonásain bámulánk, hol egyes szenvedély vagy indulat roppant nagyságában állíttatik el nem kevésbbé lesz csodálatra ragadó azon tekintet, melyet az ily mveknél az elfogulatlanul

A

m

mnek

:

emberi szív mesteri szerkezet redibe vetni jut alkalmunk. Itt az ész világa behat a kebel legmélyebb rejtekébe, keresztül minden finom szövedékein, felszaggatja s mintegy elrabolja a szenvedélyek éjét; de az eldarabolva is kiirthatlanul megmarad, s az észszel az uralkodásért küzd, ha mint szolga nélkülözhetetlen, ha mint úr, fékezheti en ; egyaránt hatalmas az akaratot jó vagy bal irányba vinni. Nem kételkedhetünk, az ily mvekben a drámára nézve egy új korszakot üdvözölhetni, mely részleteiben kisszer, azok nagy száma által roppant egészszé, világos szerkezet által mesteri

mvé Itt

lesz.

egy gyenge királyné mellett két hatalmas vetély-

társat látunk küzdeni,

az

ügyes,

elszánt,

rendíthetlen

épen oly ügyes, fondor s ers akaratú Malborough hercegnt. Amaz hideg és szenvedélytelen, ha gylölséget és nagyravágyását kiveszszük; de e gylölség is kiszámolt, tápszer inkább mint gyengít elem nagyravágyása ösztönzésére emez e két szenvedélyen kivfil szerelmes is s épen ez által sebhetbb amannál s mint csatavesztett végtére megbukik: szerelme tárgya fiatal tiszt, épen a királynéé is, kit midn feláldozna s ez által a királynét meggyalázni készül, épen evvel eszközli annak szerencséjét, összekelBolingbrokeot,

s

az

;

Dramaturgiai lapok.

i66

hetesét Abigaillal, kit szeretett, s kitl szerettetek. királyné megegyezését adja ; mert vele s Abigaillal együtt hálószobájában találtatott ; Malborough hercegné megszégyenülve hallgat el, míg az ifjú pár boldogul a csclszövények között, s Bolingbroke a hatalomra emelnem rövid ; de részleteinek érdekessége, kedik. világos szerkezete s bámulatos oeconomiája mellett a hallgatónak nem marad ideje szinte annak tetszik

A

A

f

m

:

az

idt számba

venni.

Az eladás a legösszevágóbb, st összehangzóbb volt, melyet magyar színpadon eddigelé láttunk. Egressy (Bolingbroke) és Laborfalvi Róza (Malborough herczegn) játékaikat túlzás nélkül mesterinek lehet mondani, mind szavalat, mind mimika tekintetében, ha a játék elején kevés ideig tartó s talán a zaj miatt nem eléggé érthet beszédét kiveszszük. Róza játékát gg, méltóság, fondor nyájasság bélyegezek, mig Egressyében fesztelenség, könnység, s a leverheti enségnek aczélidegzete tntek el. E két szerep, mint az a költ kezébl kijött, az arab regékre emlékeztet, hol két elátlenséges szellem egymást minden alakban üldözi ;

alakulnak tzzé, vízzé, kígyóvá, sassá, állhatatos gylölséggel minden alakban, s átalkodott törekvéssel egykét szerep ábrázolásában mást semmivé tenni. feltalálók ezen elemek harczait túlzás nélkül, mely azt elrontotta volna. Említenünk kell még Barthánét (Anna királyné), ki ma, egy pár szóbeli hibát kivéve, egy volt a jelesbek kzöl. Hubcnayné a kis szerelmes Abigailt sok kedvességgel adá, s László Mashamot értelmes jáközönség feszült figyelmét csak a tékával emelte ki. kitör tapsok szakaszták meg koronként. választás Egressynek, ki ma jutalomjátékát adta, becsületére válik de a közönség nem volt eléggé mélgyalogjáró közönség ugyan az id datányos iránta.

A

A

E

;

A

czára is meglehets számmal gylt be, de a páholyok és hintók urai nagyon gyéren; pedig a darab igen jó volt, még franczia is volt, jól is adták, csak bukfencz De szóljunk igazat: nem volt benne és kornyika.

—

Játékszfni krónika,

egy

i6y

}84i.

id volt, nemzeti színházunk messzirl rossz idben ide jni, expeditióval. Mind a mellett, ha valaki

kissé csakugyan kurucz

a világ háta megett, s

egy kis eladásra elj, ha bár rossz idben megbánni. felér

ily

nem

is,

fogja

CLXXVI. Máj. 21. Jíarmincz év eg^ játékos ételébl. Színj. 3 Noha c színszakaszban. Francziából Jakab István. alapeszméjére nézve igen fonák, egy hölgy jelenvén meg benne, ki még jókor értesíttetve jegyese czudarságáról, ahhoz valószinleg alig ragaszkodhatik puszta kötelességbl, ha jó, s ha elvetemült, csupán állati ösztönre hallgató vagy felette ostoba s így szánakozásunkat szenvedéseiért nem érdemli. Mind e hiba mellett tagadhatlan színi hatása van, mi leginkább Behlen György és \C^arning játékosok jellemzetes szerepeiknek

m

—

tulajdonítható.

Egressy (Behlen György) mai játéka egy volt a legjelesbek közöl, annyi valósággal és kifejezéssel minden helyzetekben s indulataiban, hogy egészen élni s nem játszani látszott. Jeles volt Megyeri játéka is (\(^arning) kivált az utolsó felvonásban, teljes hséggel ábrázolá egy bukott játékos javíthatlan gonoszságát. Laborfalvi

Róza (Amália) hséggel ábrázolá alapjában hibás, de következetesen tartott jellemét, valamint Szentpétery is a becsületes Raupen kereskedt. Csupán néma játékára van egy kis megjegyzésünk. Szóbeli eladásban az ily néma játék csak segédeszköz, s azért azt a legnagyobb mérséklettel s szabatossággal kell használni, különben nem ok nélkül azt kérdezhetjük miért nem beszél, ha oly nagy indulatban van. Szentpétery, midn a 2. felvonásban Egressyt megfenyegeti, kelleténél többet tesz ; neki elég volna a feleségére rohanó BehIcnre kezét felemelni, mert az ujjaival fenyegetés igen gyermekesnek látszik. Az ily jelenetet jól össze kell tanulni. Raupen indul ; Behlen távolról feleségének rohan. Raupen hirtelen közükbe lép, oly testtartással. :

— 2

08

T)ramahirgiai "Lapok-

mely elszántságot mutat. Bchlen erre visszadöbben, vagy legalább megáll. Apró pontatlanságok is csúsztak be a rendrök egy helyt korábban jnek be, hogysem Behlen nejével elszökhessek, s Megyeri nem osonhat át rejtekébl észrevétlenül. Az ily hibákon csak rendes próba segít. :

CLXXVll. felv Kotzebuetól. Máj. 29. T^ét feledékeny. Wíg). felv. Ford. Ezt követte "Eleven holt házaspár. Vígj. Telepy György. Ma, mint híre volt, operának kellett volna színpadra jni, mely azonban valami makrancz miatt elmaradott, s csak így történhetek, hogy két egészen egy húron pendül s elkoptatott színmnek levénk nézivé. Ha nem betegség, nem valamely \

:

háríthatlan

1

—

akadály okozta a mai opera kimaradását,

Hanem mint többnyire lenni szokott, szeszély, úgy meg Kell vallanunk, hogy énekesnink a legmeggondolatlanabb és szerénytelenebb nép, mely csak képzelhet. A magyar színház eredeti bne szerint úgy fizetve, a hogy bizonyosan sehol sem fizettetnének, s e mostaniak, mind kezdk minden arányon tul pártolva és kegyelve, az által gondolják e különös pártolást meghálálni, hogy makranczosságok, szeszélyeik által minduntalan boszantanak ? Nem gondolják-e meg, hogy ennek elbb-utóbb rossz vége lesz? Hol van azon színész, bármily mívelt 6000 frt. és készült legyen is, ki kezd korában 4, 5 fizetést, st ennek csak felét kapja is meg. Ez nálunk

—

Vagy van-e ösztön, hogy valaki magát különösen a színészi pályára mívelje, holott legnagyobb szerencse mellett 30 40 váltó forint havi fizetésre tarthat eleinte számot, s arra is csak úgy, ha kardalossá lesz. tnekesekkel s kivált énekesnkkel egész máskép van a dolog. Ezek ha szinte csak 30 40-szer léphetnek is fel egész év alatt, arány fölött, jobban, mint legjobb színészeink, fizettetnek. S mi a köszönet? hanyagság, szeszély, makranaczosság. Nem jobb volna-e ezen nagy remény igen tisztelt, igen szeretett hölpéldátlan.

—

—

Játékszínt krónika,

269

1841.

gyeknek, de a kik még (jegyezzük meg!) kezdk: igen mérsékelt havi fizetés mellett játékdíjat adni ? Igen hihet, hogy akkor nem késni, hanem talán sietni is fognak a fellépéssel, s a vegyes eladású színháznál oly annyira szükséges rend és pontosság szeszélyeik által nem fog zavartatni. E fölött meg kellene gondolniok ezen fiatal hölgyeknek, hogy szerénység, szorgalom, készség nélkül igen hamar el fogják játszani azon színpadi népszerséget, melylyel a közönségtl leginkább jó remény fejében tiszteltetnek meg. Mi soha sem valánk az opera ellenségei, tudjuk, hogy annak mostani helyzetünkben lennie kell, s ezt annyi haszontalan fecsegések ellenében s a legnagyobb ingerültség között kimondottuk ; de igen irtóznánk megörökítve látni azon rendzavaró kivételességet, melyre az opera hsni anynyira hajlandók. Már az, hogy az opera jobban fizettetik, balirányt ad a dolognak, a legjobb tehetségek elvonatnak a színészettl, pedig az ország pénze leginkább ezek számára van adva. Mit mondjunk, ha e fölött még azon régi rendszer is folytattatik, hogy a színészet a szeszélyesked vagy gyengélked opera helyett készületlenül elrántatik, saját hitelének lerontására? Óhajtanok, hogy ezen nagy remény énekesnink valami nemesebb vetélyre gerjednének egymás között, arra tudniillik, hogy egymást kölcsönösen becsülve, igyekeznének minél többet tenni azon intézetért, mely érettök annyit tesz. Mi könny volna ez

úton az egész magyar közönség becsülését, szeretetét Mi szépen illenék e buzgóság a haza leányaihoz, holott most azon pont felé közelítenek, hol köznapias alacsonyságban enyészhetnek el. Egyébiránt mindezek csak azon esetre legyenek mondva, si fabula vera est. Ellenkez esetben ajánljuk a mondottakat elleges meggondolásra. Annyi bizonyos, hogy az érdekMi a letteket gyakrabban láthatnók színpadunkon. két fölebbi eladást illeti, szerencsére jó kezekben levén, sikerült s e éggé mulattató volt. Megyeri és Szentpétery adák a feledékenyeket az els. Szerdahelyi

megnyerniök!

—

Dramaturgiai Lapok-

a 7*-

Hagymát a második vígjátékban. S dicséretökre kell mondanunk, hogy az improvisált eladást ügyes játékaik által fentartották. Közben egy kis ugrándozás is volt, magyar táncznak nem mondhatjuk, mert azon kivl, hogy e jelleme hibázott, teljességgel nem találtuk fel azon és harmóniát, mely a zene utáni mozdulatokat tánczczá varázsolja. De mit tegyenek? magyar táncznak mindeddig nem akadt mvészi rendb-^szedje, s a bájt

A

közönség épen a legidomtalanabb mozgásokat tapsolja meg, milyen például az, midn a szín belsejébl lábsarkon jnek ki a nézk felé. Megérjük-e valahára, hogy találkozik ember, ki a különben elég eredetiség-

mvészet

magyar tánczot a fölemelje?

gel és kifejezéssel bíró

mely

alanti fokára

is

bár-

CLXXVIU. Egy pohár

Vigj. 5. felvon. Seribe után Ignácz, a m. akad. költségén. A mai eladás fbb vonásokban hasonló az elbbiekhez, csak hogy helyenként, kivált játék kezdetekor, érthetetlen volt, meglehet a nagyobb közönség által akaratlanul is támasztható zaj, de nagyrészt a halk beszéd miatt is. Egressy

Jun.

6,

víz.

Nagy

:

játékában ma igen sok kifejezés volt. eleitl kezdve híven fogta fel s e mellett

Neki jelenleg

a

politikán

kivl

e szerepet maradnia.

kell

semmi

szenvedélye

helyzet s körülmények hirtelen megértésében s használatában fekszik. E szerint szóbeli játéka igen helyes; de hajlongásaiban több volt az alázatosság, mint azt a hódolat kivánja, vagy a satira megengedi ; mert Bolingbroke bókjaiban ez is rejtezik. bókjaival hódol a királynénak, tisztelkedik, de néha nincs, szerencséje

a

O

gg

finom gúnynyal a berezegnének, könnyedén s nélkül leereszked védenczei iránt. Egressy mind ezeket jól osztályozá ; de bókjai nem látszottak eléggé udvariaknak ; alázatos volt méltóság s önérzet nélkül finomság s könnyedség látszottak hibázni bókjaiból. Laborfalvi Róza igen jó volt. Barthánét figyelmeztetnünk kell. :

;

hogy különben helyes ma,

el

szer s

ij\

1841.

jfdtéktzini krónika,

játékát gyakori szóhibáival, mint

ne rontsa. Ez hanyagságra mutat, kivált ennyiily srn adott szerepnél. A közönség folyvást

nagy tetszéssel fogadja e müvet.

CLXXIX. Ju/. 1. Jlngyaí és daemon, elször. Vígj. 3 felv. Courey és Deperty után németre Forst és Leutncr, magyarra Zsivora József, a m. akadémia költségén. francziák drámáinak, s különösen vígjátékaiknak a többek közt dicséretes tulajdonok a változatosság. Nálok, például, nem találkozunk örök, s mindig a szerelemnek azon túlságos boldogsága- vagy boldogtalanságával, vagy ismeretes és sokszor megnevezett csíneivel el tudják annak lesni apróbb s élethez közelebb álló szeszélyeit, csodálatosságait s legügyesebb kézzel jelen színszínihatásra számoltan összeszerkeszteni. mben egy asszonyka állíttatik el, ki társaságban anyja, rokona s ismersei eltt a legszelídebb, legengedékenyebb n, kirl anyja azt hiszi, hogy férjétl zsarnoki lag gyötörtetik, de honn férjével négy szem közt valóságos párducz, ki fejeskedik, perel, tükröket tör, s végre pofozkodik. Ál szelidsége végre napvilágra s ezzel hihet megtérése, s a kibékülés következik. Neve e hamis nkének Clarissa. Lendvayné Clarissát híven fogja fel, tettetésének s valódi természetének minden változataiban; eladása is a jobbak közé sorozható ; de nem olyan, milyet tle egyébkor láthatánk. Beszédében most valami beteges

—

A

k

A

j

t

játékában, ereje kimutatásáorrhang hallható, mely ban akadályozza. De úgy hiszszük, ez mulandó baj, legalább óhajtanunk kell, hogy azon hang, mely ritkának adatik, mely bennünket örömre és fájdalomra anynyiszor ragadott, ne veszítse el épségét, bájait könynyelmfiség vagy hanyagság által, azaz ha gyógyításra van szükség, az ne halasztassék mert ha nem mondjuk is, mindenki tudja, hogy színésznek a tiszta hang :

;

Dramaturgiai Lapok-

a72

legels és legfbb kelléke. Lendvaynét a természet arra látszott alkotni, hogy természetének és hangjának igen soká megtartsa. Mily veszteséha annak id eltti csökkenését kellene tapasztalnunk. Bartháné (Kornadei) jól vitte szerepét s különösen sikerült azon hely, midn leánya benn fiatalságát soká,

günk

volna,

csattog és pusztít, s azt hivén, hogy férje a vétkes, anyai aggodalom közt hallgatódzván, végre keseredetten távozik. színésznnek haladása egy id óta szembeS igen helyesen teszi, hogy anyákat, s ha szükség, öregeket is játszik ; ez szépségének teljességgel nem fog ártani, de igen nevelni színészi képessége hitelét. Szentpéteri (Docoudray) és Szerdahelyi (Godard) nem hanyagiák el kis szerepeiket ; de ez utolsóban még egy kissé élénkebben, kifejezbben lehetne adni az unalmas embert. Az eladás egyébiránt helyeként egy kissé lassú volt, s nem összevágó, mit pedig e minden esetre megérdemel.

E

tn.

m

CLXXX. Július 12. Bartháné javára bérszünettel elször: Saint Georges lovag. Színjáték 3 felv. Mellesville és Roger de Beauvoir után francziából Csepreghi Lajos. Tartalmas és jól szerkesztett színm, melyben atyai keménység és családi elítéletek ostoroztatnak. Hatása egy a

—

legkitnbbek

közöl. Szentpétery (De Bouleyne) de különösen Egressy (Saint Georges lovag), ki mint szerepviv, ma különös kedvvel és sok kifejezéssel játszott, továbbá Megyeri (Julién fogadós), László (Tourvel báró) adának az eladásnak életet, mely, kivált a harmadik felvonásban nagy figyelemmel hallgattatott. Lendvayné játékában is kitn helyek voltak s tartós betegségének jelei kevésbbé észrevehetk. Mind e mellett a már javaslottakat a Közlemények jámbor tanácsára sem vehetjük vissza. Ö még nincs arra kárhoztatva, hogy a legkitnbb magyar színészn ne lehes(de koránsem sen, s épen ez okból ostromoltuk ;

f

t

Ját^hszíni krónika,

1S47.

17^^

hanem szinte óhajtásunk kimondásával), hogy reánk nézve is oly becses és kívánatos egészségére komolyan ügyeljen. A színm minden í'setre

kiméletlenül,

—

többszöri adathatást ígér.

CLXXXI, Jl színházi drámafutalomról.

1842. Nemzeti színház eredeti dráma nélkül alig képzelhet. Eredeti dráma nélkül a színház félig bitorolja, vagy legalább ellegezi a nemzeti nevet; test, mely idegen lélektl mozgattatik, álarcz, mely megett valódi képet hiába keresünk. S ki elégednék meg a színházat nyelviskolául tekinteni csupán, midn arra nem elég alkalmas s másfell sokkal czélszerbb intézetek vannak? Ki ne várna tle nemzeti érzelmet, okulást, lelkesedést erényeken, melyek iránt nemzeti

rokonszenvünk van. Ezeket idegen drámákból, bármi jelesek, oly könnyen vérré válhatólag nem meríthetni. Az eredeti dráma a nemzeti színház lelke. A nemzeti színház értéke

együtt jár az eredeti

ennek emelkedése

dráma

érté-

nemzeti színháznak is egyik a másikat feltételezi. Ismerjük el biráinknak azon szigorú ítéletét, hogy nemzeti dráma nincs annál több ok mindent elkövetni, hogy legyen. Hihetetlen, hogy hat milliónyi népben ne találtassék egyed, kiben magas drámai tehetség rejtezik, ne mód, melylyel azt napvilágra hozzuk. De kedvezéssel kell lenni az ily tehetségek iránt, alkalmat kell adni kitüntetésökre s különösen okot arra, hogy inkább ebben, mint egyébben fáradjanak. Ki most tán drámaírói hajlama mellett szórakozott ügyész, hanyag orvos, kontár politikus (noha alkotmányos országban a politikát semmi osztálytól végkép megtagadni nem szabad), vagy közelebb jve ki most regényt, beszélyeket, balladát s egyebet irogat, szerencsét fog kisérteni a drámával, ha látja, hogy ez elkelleg pártoltatik, ha látja, hogy e kével

;

s virágzása,

a

m-

:

;

:

Varö»m«rty munkái. VI.

18

3

'Dramaturs;iai "Lapok-

74

—

hanem keresete is van. Kereset vagy haszon borzasztó szók, melyekre nálunk a világ fiai csodálatos undorodással fordulnak el, hogy a szellem emberei a testrl végképen meg nem feledkeznek. De itt egyszer mindenkorra ki kell mondanom, hogy mindaddig valódi irodalmunk nem lesz, míg az irodalom cl nem tartja embereit s ez ily szomszédságban, milyenben élünk s a mint megszaggatva vagyunk, különös pártolás nélkül meg nem eshetik. Hiába hivatkozunk vad, de nagy, teremt erej idkre azokban az egész nemzet lelkesedése emelte ki a jobb tehetségeket, vagy egyes nagyok fejedelmi pártolása, udvaraik fénye, élvei pótolák ki a közönség tetszését. Idnk nem azon amerikai föld, mellben vadán a legdicsbb növények termének, visszanyomhatlan bei-ertl fizetvén ki a napvilág elé korunk kifáradt föld, melynek ápolás kell, ha terméseit éldelni akarjuk, s a díj, mit írónak adtok, nem anyagi bér csupán, hanem jele kelendségének, kapósságának s némileg mértéke becsének, mire szüksége van, hogy el ne csüggedjen vagy munkássága irányt ne téveszszen. Minden munkás ember önérzete mveinek kapóssága által ersödik. Tegyétek ki a legtündöklbb lelket a sivatagba, remetévé lesz jeles ember helyett. Valamint szónok hallgatók nélkül képtelenség. Útféli dolgok talán, de melyeket keser kötelesség többször ismételni mert hazánkfiai oly aggodalmatlan kényelembe tették magokat e részben, mintha egész világon egyedül volnának, mintha magyarságunk parányi s annyira megszaggatott szigethónát nem ostromolná világtengeri hullámaival két óriási nemzetiség. Mind ezekre talán könny a felelet némelyeknél «lrjatok jobb mveket, jobb drámát s mi de azon kívül, hogy pártolni fogunk.í Igen helyes ennyit a legkérgesebb kalmárszív is megtesz, ily pár-

mellett nemcsak becsültetésc,

;

s

;

;

—

:

;

A

költ ügy csak az örvény tánczát járja. megteszi az els lépést, midn drámáját megírja, a kömert zönségen a sor, és a színházon a m.egállhatót telhetleg még most kitn jelesekre nincs kilátás

tolás mellett az

:

—

—

Játékszínt krónika,

1842.

275

pártolni. S itt nem egyes költkrl van szó, hanem valamennyirl, kik az egész magyar nemzetbl vállalkoztak. Miért nem vállalkozott több, vagy bár kevesebb, de jobb? Ki vagy mi állott ellent? Végre is a lelki szegénység szégyene az egész nemzetet éri, mely a mi van, megbecsülni vagy helyette jobbat kiállítani nem képes. Tehát nagyobb részvét íróitok iránt, ha

—

hogy munkások legyenek, részvét és pártokülönösen a dráma iránt, mint mely legnehezebb

akarjátok, lás s

egyszersmind legéletbehatóbb ága a szép

literatu-

rának.

Az

ország, mely bokros gondjai közt a színházról nem akarhatá, hogy annak lényege, az eredeti dráma pártolatlanul maradjon, vagy elhanyagol-

megemlékezett,

nem akarhatá, hogy e részben a míveltebb nemzetektl még az eszközök megválasztásában is oly hátra maradjunk. Maga a .színház jövendje, ha nem pillanati, de bizonyosan bekövetkezend haszna is azt kivánja, hogy a nemzeti dráma kítelhetleg elsegíttessék; ezen egyetlen czikk lévén az, melyben vele a belföldi idegen nyelv színházak nem versenyezhetnek, holott minden egyébben egy kis szorgalom és szerencse mellett (mi tassék,

rendszerint

nem

hibázik) fölülhaladhatják.

Az

eredeti

dráma teheti a magyar színházat önállóvá, függetlenné minden külföldi divattól s szellemtl az eredeti dráma azon két érték kincs, mely midn az irodalmat gaz;

dagítja, s

van

a

ha

jeles,

örökíti,

egyszersmind közhatással

melybl vétetnie keli. nem akarok bvebben szólni az

nemzet

életére,

olvasó kömit kellene annak nemzetünk különös helyzeténél fogva tenni a szépirodalom fölemelésére. Észrevételeimet csak a magyar színházra szorítom s különösen a magyar színházi drámajutalomra, mely a hírlapokban az országos színi igazgatóság által közzéEzúttal

zönségrl

s

tétetett.

Ezen határozat szerint els eladásából nem kap

a

költ

részt,

eredeti színmvének csak a második, har18*

iy6

"Dramaturgiai l^apok.

madik és negyedik eladásának tiszta jövedelmébl egy-egy harmadot, azontúl akárhányszor adassék drámája, semmit. A már kinyomatott színmvektl, ha színpadra kerülnek, szinte nem jár az irónak díj. Ezen intézkedést több tekintetben czélszertlennek találom s ha az írói tulajdont s avval járó jogot tekintetbe veszszük mit országos választmánynak elmellzni nem szabad igazságtalannak is.

—

Mi

—

a jutalmat

általában

illeti,

nem

kell

bvebben

mutogatnom, hogy az valamint fölösleges akkor, ha valamely mág már magas virágzásban van, úgy felette nagy siker elhanyagolt, ki nem emelkedett tárgyak körül, melyekhez a magyar dráma is tartozik. A jutalom bizonyos czélra irányozza s egyesíti az elszórt tehetségeket; de, a mit nem szabad felednünk, ereje nem annyira nagyságában, mint bizonyosságban áll.

Ha

tudjuk,

hogy

a kitett feltételek

mellett

(s

ezeknek

igen szigorúknak vagy kijátszóknak lenni nem szabad) a jutalom bizonyosan s elmaradhatlanul kiadatik; örömest fáradunk érette, bármi mérsékelt legyen is az ; ellenben a nagy jutalom sem ingerel, ha annak megnyerése sok aporólékos, elmagyarázható feltételektl, st még szeszélytl vagy sorstól is függvén, kiadatása

elre kétségbe esünk reánk nézve az holdvilági urodalom lesz, melyre észszel nem vágyhatunk. A magyar színházban eladandó eredeti színmveket vegyes választmány vizsgálja meg, akadémiai tagokból ennek javalását megés színészekbl álló. Ha a iránt

:

m

ela Jatik. Ezen választmány

nyeri

:

emberi testület, is, mint minden engedékenység vagy szigorúság, st részrehajlás által de, gondolom, a lehet legjobb intézkedés s óvás arra, nehogy a közönség minduntalan eredeti silányságokkal gyötörtessék, vagy az alkalmas hibázhat ugyan

;

m

is

lelkiismeretlenül

visszaútasíttassék

:

ilyesmi

csak

kivételképen történhetvén. ezen választmány javalását megnyerte s Mely eladást ért, méltán részesülhet a színházi jutalomban.

m

1842.

Játékszíni krónika,

277

ha azt legjobb erejétl, legbuzdítóbb részétói, a bizonyosságtól megfosztani nem akarjuk. Miért tagadja meg tehát a színház az els eladásból az írói részt? Miért fosztja meg ezen, a költre nézve ünnepélyes estvét egyik jótéteményétl? Számoljuk csak össze: mennyi bajjal jár, míg a költ munkája színpadra jut. Alig tette le a bevégzés örömével s reményeivel tollát, következik a censor, ezután következik a választmány, ezután Következik játéksorával a színház. darab már betanultatott s eladásra vár. Szükséges-e, hogy ennyi bajt mely háríthatatlan, még a megbuktatás szomorító s megszégyenít fenyegetésével elre megtetézzük ? Mert a ok a jutalomrész megtagadására így hangzik: «Hogy követelhet az író jutalmat megbukott színmért, mely többé nem adathatik?)) De im a hatás feltétele az, mely

A

f

már igen szigorú

5

könnyen kijátszóvá

kedvez körülmény romhatja meg

m

lesz.

Hány nem

dráma hatását s meg- vagy nem bua

igen sok esetben ki lesz, ki a kását biztosan kimondja? Végre is bíróság kellene, mely a színdarab hatása felett ítéletet hozzon. Ily bíróság nincs s bajosan is volna összeállítható. Ezenfö-

lül az eladott színm meg- vagy nem bukása semmi összeköttetésben nem áll a jutalom czéljával. Ha megbukott nem adatik többé, ez elég szerencsétlenség az íróra nézve ; de miután az els jövedelem alapját is mi joggal foszthatjuk meg csakug)'an munkája teszi annak egy részétl? Ha az, hogy valamely színm megbukik, elég ok arra, hogy a költ részt ne vegyen a munkája-szerzetté jövedelembl úgy elég ok arra is, hogy azon jövedelmet a színigazgatóság se tartsa meg, hanem adja vissza a közönségnek, mely különben a legnagyobb áldozatot teszi: pénzével tudniillik és türödelmével. De egyik épen oly képtelenség, mint a :

:

:

másik.

Az

igaz

a jövedelem

Ha

szempont

itt

alapja s abból

az,

hogy

joggal

ki

a

költ munkája

nem

zárathatik.

pedig épen jutalomról van szó: azt ez ürügy

alatt

visszavonni annyi, mint az írót kétszeri csapással verni 'e s tán végkép elcsüggeszteni ; holott a czél itt buz-

:

ijS

Dramaturgiai Lapok-

dítás volna.

E

részben

még

a

részvényes társaság

is

részeltetvén az írót minden kivétel s kifogás nélkül az els jövedelembl is. kevesebbet várunk jövendre az országos színigazgatástól, melyhez rosszul illenék gazdálkodni ott, hol az végtére is a színháznak ártana legtöbbet. De ha már nem igazságos a megbukott daraboktól liberálisabb volt

eleinte,

Nem

minden hasznot, mit mondjunk azon eredeti színmvekrl, melyek többször is adatnak, világos jelül, hogy nem számíttatnak a megbukottak közé ? Mi méltánynyal, mi szín alatt vonjuk meg ezektl az els harmadot? Talán mert az új ruhákra s decoratióra költségek tétettek. De ez nem minden új darabnál törelvonni

ténik s ha igen, az új ruhák, diszítmények másszor is használtatnak, s nem méltányos, hogy az egész költekezés terhe az eredeti drámákon feküdjék. Az ily költségek csak aránylag terhelhetik az els

eladást.

Nem találok okot arra is, hogy a nyomtatott színmvek minden színházi díjtól elessenek. A nyomtatottak közöl bizonyosan csak a legjobbak fognak színpadra s ezekrl föltehetni, hogy a közönségtl nagyobb részvéttel fogadtatnak. Eddig a drámaírók színházi jutalma, melylyel a már országos színház magas rendeltetésénél fogva, de a színház érdekében is, a drámaügynek tartozik, hátra van, hogy eg^^ pár szóval az írói tulajdont érintsem. Az írói tulajdont nálunk semmi törvény nem bizto-

hozatni

még

irodalmunk, kevesb a törvényhozás figyelmét a felek jogérzetétl, méltányosságától, becsületességétl függ. Ezen erényeket ha kereskedben tán nem mindig, de országosan megbízott férfiakban méltán feltehetjük. Határozataik c részben alapul vagy legalább próbául szolgálhatandók a jöv törvényhozásnak. En az írói jogot leginkább a színházra vonatkozólag ezekben állapítom meg sítja,

sokkal

újabb levén

hogysem e tárgy magára vonhatná, ]tt minden

jogsértés,

a

:

Jdtékszíni krónika,

1.

Az

1842.

írónak joga van a munkájából

dennem jövedelemhez. Az író tehát e részben

szabadon

a 79

eredhet minrendelkezhetik

eladhatja vagy elajándékozhatja bizonyos idre, vagy teljes joga erejéig, mely tart élete folytában s halála után 20 30 évig, mint azt a törvény ha-

munkájáról

:

—

tározandja."*'

Az írónak munkáján megegyezése nélkül senki nyerekedhet) k. színház tehát drámát a szerz megegyezése nélkül el nem adhat ; az, hogy a dráma nyomtatva van, itt semmi különbséget nem tehetvén. Ha pedig fel akarjuk tenni, hogy a dráma általában eladás végett iratik: méltányos, hogy mivel a színházi jövedelem alapját a dráma teszi, abban a szerznek, valahányszor az eladás ismételtetik, bármi csekély rész határoztassék. 2.

nem

A

Ezek

gondolnám az eredeti drámának a fölemelését eszközölhetnek 1. szerz, kinek munkája, akár kéziratban legyen az, akár nyomtatva, a vegyes választmány által elfogadtatik, az els három eladás tiszta jövedelmébl egyegy harmadot nyer jutalomul.*^ 2. Az els rész jutalmakon kivl a szerznek, munszerint így

színház

általi

A

*

Nem

értek

azokkal

egyet,

Hanyag örökösök, vagy

kik az írói jogot

évülhetlennek

meghalt író munkáit megvette, az ily joggal könnyen visszaélhetnének. A meghalt író felett csak a nagy közönség rködhetik biztosan. Nézetem szerint, az író halála után 30 évvel munkáinak tulajdonosa az egész közönség, mely azokat, ha jók, nem fogja kiadatlan hagyni Harmincz évet elégségesnek tartok, hogy az író arra biztosan számítva munkáinak hasznát lehet jó alku által akár maga számára anticipálja, akár örököseire vagy intézetekre átszállítsa. i** Egyes esetekben, ha valamely kitnbb drámaíró keletkeznék, kinek munkája már elre jó kilátással biztat, kedvezbb ajánlatot is tehetne a színház ; az elször nem igen tetsz vagy épen megbukott drámát pedig többször adni nem tartozván, természetesen csak egy harmadot adna az írónak, t ezt minden veszteség nélkül mert az újdonság mindig hoz be a szokottnál nagyobb tehetné

tartják.

;

közönséget.

párt,

mely

a

2

Dramaturgiai Lapok-

8o

minden további eladásainak vagy 6 percent jár. kaja

tiszta

hasznából

5

Ezen jövedelmet a drámaírónak, ha a halála utáni idre nem is, de élete végéig minden esetre ki lehetne terjeszteni,

néhány megállható drámával segíhogy attól viszont segíttessék midn már írni megsznt vagy épen te-

mert

ki

tette a színházat, méltó,

még akkor

is,

hetetlenné vált. jajveszéklését némely uraknak e pa~?^ Elre hallom zarlás felett, kik azonban egy énekest vagy énekesnt

ezertl nyolczezer pengig minden meggondolás nélkül fizetnének, s ezt helyes gazdálkodásnak neveznék, s kik, ha az ily ének papjai és papni közönsége csökken, s azon czifra ámítás szappanbuboréka, hogy az opera fényesen jövedelmez, elpattanni készül, rendszerint megharagusznak a tudósokra, az akadémiai páholyra, az Jíthenaeumvz és minden emberre, kik csodálatos édelgéseikben nem osztoznak, s különösen azokra,

dráma mellett szavokat emelik. Vannak nyugalmasabb vér urak is, bölcsek egyébiránt, de kik soha semmit nagy nyugalmok és bölcseségök miatt mozdítani nem fognak. Ezek így okoskodnak ((Elég ha a színház az els eladásokból harmadot ad ezen jutalommal a munka használatát örök idkre magához váltotta s az író bizonyosan nem mer még kik a

:

:

ezen föll kamatot követelni, ha szinte megengednk hogy ahhoz írói tulajdonánál fogva némi joga van.D Az író követelni, nálunk! Mely gondolati Az író semmit sem követel ; megköszöni (egy kis dicsvágy mellett), ha munkája eladatik, vagy törvények hiányában eltri, mit vele tenni akárkinek tetszik. Ez így megy egyszer kétszer. Végtére mit tesz? Nem ír, vagy igen ritkán, mert ez ártatlan mulatsággal csakhamar betelik. S aztán csodálkozunk, hogy drámáink nincsenek, s még mind e napig nem találkozott ember, ki a várakozásnak diadalmasan megfeleljen. Ez tehát mind gazdálkodásból történik. De vajon gazdálkodás-e ez? Nem eive^ztegciése-e idnek és is,

:

281

1842.

Jdtékszíni krónika,

tehetségeknek, melyek a színházat még anyagi haszonnal is gyarapíthaták ? Hány jól indult ember, hány tehetség veszett el már eddig is, mert velk senki nem gondolt, mert munkára semmi kedvezés vagy csak részvét által sem ösztönözteítek? Szerencsére egy világos

A Peleskei nótárius szerzje megkapván els színházi jutalmát, azóta semmi részt nem vett a jövedelmekbl pedig munkája, ha többet nem, hatezer peng tiszta hasznot hajtott a színháznak. Ha a szerz e pénzbl csak öt percentet kapott volna koronként példánk van.

;

nem

emlékeztette, ösztönözte volna-e az minduntalan még jobbat írni, szinte jövedelmezt neki s fleg a színháznak? Egy ily színdarab azóta ismét ezreket hozhatott volna be a kiadott százakért. S ez, úgy hiszem, amannál egy kissé sikeresebb gazdálkodás. S ha most egy ily író, kinek tehetsége, s

hasonlót, vagy

egy kis szerencséje van, annyira viheti, hogy vagy négy öt megállható s jövedelmez darabot ír, mely (s nem kell felednünk, fleg a színháznak) éven ként egy kis összeget szerez be nem lesz-e ezen kedvez helyzet, együttvéve a színpadi szerencse varázsával, reá, sót másokra nézve is buzdító? Egy egész sereget fogunk találni a gyér drámaírók helyett, naszokott, silány középszert, gyobbrészt, mint lenni haszontalan irkálókat; de kik lassanként sikeretlen próbáik után mind elmaradoznak. De e tömeg között igen hihetleg elbb fog, ha csak egy-két kitn elme is találkozni, mint azon néhány között, kik most a színház számára dolgoznak. Ez lesz azután a valódi gazdálkodás. S végre is, eddig megtettük a kisérletet íróinknak századok óta (egész az akadémiáig) mitsem adni, ket újabban a színháznál épen nem, vagy csak

neki

;

:

félig pártolni s az

tünk-

eredményt

látjuk

Tegyünk még egy más

:

igen kevésre mehet-

kisérletet

is,

s

erre

a

legyünk a drámaírók iránt minden lehet kedvezéssel, s ne többet, csak 20 évet várjunk el békés türelemmel, s nincs benne 15 kétség, hogy most, irodalmunk ifjú éveiben, tehetsége-

színháznak legjobb alkalma van

—

:

Dramaturgiai "Lapok-

aSa

melyek ha többet nem, az eredeti S ha a medd vagy makacs kor mindezen hihetség daczára sem teremné meg a kivánt eredményt, legalább nem sújthatná vád az országos színházat, mely a nemzeti dráma emelésére mindent elkövetett. Most némely hazámfia dicséretes szokások szerint, fognak szólani «Jm az operaellenség, hogy perorál saját ügye s rossz drámái mellett I» Ez igen szép gondolat, s nagy örömére lehet azoknak, a kik kigondolják de most ezen bölcs thebaiakkal nem bíbeldöm. Lesz a közönségnek, úgy hiszem, egy, talán nem felette nagy, de buzgó s elfogulatlan osztálya, mely bal nézetektl félre nem vezettetve, egyedül magát a dolgot vizsgálandja meg. Gondoljuk meg csak komolyan hol élünk? A haza fvárosában, melynek még csak köznépe sem magyar, legalább igen kis részben az, körülvéve a nyelvek bábelétl, hol az idegen elem kereskedés s csaknem minden mesterségek bevándorlottai versenyben egy roppant által naponként gyarapodik színházzal, mely mint egy középpontul látszik a legalkalmasb helyre felállítva, melynek vendégei jnek egy magas míveltség nagy nép kebelébl, s mi mind ezeL ellenében ázsiai kényelemmel, vagy inkább európai nemdum defluat amnis együgységgel várjuk

ket födözendünk

drámának

föl,

alapját megvethetik.

:

;

:

;

—

—

zetiségünk lassú kifejlését, fél szabályokkal vélünk eleget tenni kötelességünknek holott itt volna ideje munkára idézni fel minden ert, s nem engedni, hogy pártolatlanság miatt tespedésben emésztdjék fel.Azért, mit én az országos színiigazgatástól várok, nem kevesebb, mint az, hogy részérl legalább tegyen meg mindent, mi a dráma fölemelésére buzdításul vagy eszközül szolgálhat. Még az orosz kormány is, melyet pedig a tudomány s mvészet pártolásában nem szoktunk gyakran idézgetni, kamatokat rendelt a dráma;

íróknak munkáik színházi jövedelmeibl, s azok, kik a külföldi színházak dolgaiban jártasabbak, bizonyosan idézhetnének ajánlatom igazolására még kedvezbb

:

JátikszM

krónika, 1842.

példákat is. De példák nélkül e részben változás történjék :

is

fél

283

helyzetünk int, hogy kedvezéssel csak ne-

vet csillogtatunk.

Az akadémia, mely korán sem oly gazdag, mint a színház, vagy jobban szólva, szegényebb annál, s létét nem az országnak, hanem néhány lelkesebb nagyainknak köszöni, részérl már eddig is igen sokat tett a s különösen a magyar dráma fölemeElhallgatva itt, hogy egy színházi páholyért állandóan költ, s hogy a jobl) külföldi színdarabok fordítását saját költségén eszközli s szerzi meg a színháznak, évenként száz arany jutalmat rendelt eredeti drámára. S ha ezen jutalomnak igen fényes hatása még eddig nem volt oka elször az, hogy a jutalom eleinte általános becs szerint volt elitélend, s mWel néhány évig nem adatott ki, elvesztvén legvonzóbb erejét, a bizonyosságot, ez által igen csökkenté az írók buzgóságát. Késbb a legjobb munkának határoztatott kiadatni a jutalom, de némi megszorítással, mit én igen nagy hibának tartok; mert alkalom a buzgó s felbiztatott írónak kijátszására, mire eddigelé már példa is van. Azonban a dolog mindinkább rendbe fog jni a relativus jutalom megszorítása pontosabban meghatároztatott, s a jutalom félreértés, elmagyarázható feltételek miatt alig tagadtathatik meg többé. S így, ha a jutalom nem oly tökéletes is, mint az akadémia többi jutalmai, minden esetre nagy részvétet mutat az akadémia részérl a színház iránt, s egyszersmind tanulság arra, hogy, ha csakugyan kell jutalomnak lenni, munkára buzdító, legyen az, milyennek lennie kell azaz, midn örökké csak a legjobbnak adatik ki, ne vonassék meg a gyengéktl, midn a versenyzk között ez a legjobb. De ha mind e mellett valaki azt hozná fel, hogy az akadémiai jutalom nem tett oly nagy hatást, milyet talán mi várunk a színházi jutalomtól meg kell gondolnia, hogy az említett hibán kivül is, az akadémiai jutalom soha sem szülhet oly élénk mozgalmat, mint amaz.

magyar színház, lésére.

:

:

:

í

;

Dramaturgiai Lapok-

284

A

melyben

költ mvét eladatni,

s mintannyi reménynek, vágynak, félelemnek, már maga igen felizgatja s ösztönözi a lelket, s ha még ehhez jutalom is járul, azaz egy kis kilátás, ha egész lélekkel a színháznak dolgozik nem fogják naplopónak, korhelynek, munkakerülnek feddeni az ifjat szülei és atyafiai, s maga egy kis szerencse mellett (mi nélkül még a földmívelés sem

színház,

egy életbe

léptetni

a

látja,

kútfeje

:

biztos kereset) nem fogja megbánni s talán megátkozni az órát, melyben az élet országút járói a költészet messzelátó, de kopár bérczeire tévedett fel. Csak azt akarom mondani, hogy kell valami alapos

reménynek, kilátásnak lenni, mely folyvást vonja az embereket bizonyos pálya felé különben azt minél elbb pusztán fogják hagyni, vagy csak olyak keresni fel, kikben nincs köszönet. S továbbá, hogy nem mindig eszközöl a kitett jutalom közvetlenül jeles müveket, hanem többnyire közvetve azon tartós részvét s munkásság által, melyet bizonyos kitzött lárgy ^trúV ébreszlelt. Azért, ha talán a megjavított színházi jutalom s egyéb kedvezések nem szülnék is meg rögtön a várt sikert, megszülendi azt elbb-utóbb azon élénk mozgalom s munkásság, melynek ily kedvezések mellett okvetlen ébrednie ;

kell.

Gondolom, hogy nemcsak

mondtam annak megmutatására, drámának, hanem magának a színház-

eleget a

nak érdeke kívánja e kedvezéseket.

semmi

Itt

nem

álJ

ellen

nem

takarékossági tekintetek, hacsak a tespedés megszokása nem, s iszony a helyes számítástól mely akadályokra, úgy hiszem, nálunk az annyiszor megrótt s megdicsért mozgalmak korszakában, s oly ok,

testületnél,

fogunk

melytl jelenleg

a színház

sorsa függ,

nem

találni.

Itt az ideje s nem sok id kívántatik reá, hogy mind ezek czélszeren s igazságosan elintéztessenek. Én e tárgyban csak a feszmét kívántam nem annyira kifejteni, mint ajánlani, azt tudniillik, hogy a nemzeti színház s eredeti dráma érdeke együtt jár, s hogy ennek

Játékü^fni hróniha,

emelésére minden eszközöket

í^^

i8jí.í.

meg

kell

kisérteni,

ha

Ha

ezen eszme egyszer megfogant: nincs kétség benne, hogy az országos választmány utat s módokat fog találni annak testesítésére, s irodalmunk hálával fog visszatekinteni azon férfiakra, kik az írói jogoknak, kitüntetésnek s független

amannak

felvirágzását óhajtjuk.

állásnak alapját vetették.

Jegyaet a 253. laphojj. Mindkét czikket Vörösmarty irta: látszó ellenaz elst y, a másodikat a rendes T^ j^gY alatt. kezést az magyarázza meg, hogy szükségesnek tartotta a színészek túlságos követeléseinek éles megrovását, másfell a méltányosság ajánlását az igazgatóságnak, s így az összeütközés kiegyen-

A

lítését,

a

mely meg

ís

történt.

TARTALOM. Dramaturgiai I^apok.

1.

RÉSZ. Lap

"Elméleti töredékek, 1.

A A A

dráma

1837

III.

1.

11.

111.

Szigligeti

_..

_,,

11

842

30 48

„

_.,_„_ _..„,„

._.

60

— 77 60

_

66 70

_ _ __

.,..

Teleki László Kegyenczérl, 1841-,.

IJJ.

_

RÉSZ.

Tóth Lrincz Olympiájáról, 1839

1

._

— 598 16

—

—

7

._

™ „ — „.22

_„

.,_ '839 184) Dienesérl, 1839

Játékszínt krónika, 1837

~~

„,___._._„ —

11,

T>rámahirálatok>

_ _ ~

_

általában

drámai tárgy ,_. drámai mese IV. Elrendezés „. __ V. Kidolgozás.-, __ ™ VI. A dráma belsr.jérJ

tll.

__

__

_,„.___

RÉSZ. ._

._.„„,_

._

„,

78 78

485 — — 138

ill.

_ ... _. Az 1837-dik évrl. 1— LXVIl Az 1838-dik évrl, LXVlll— CXXXV. „.. „. Az 1839-dik évrl. CXXXVl— CV. „ _. „.

138—197 197—217

!V.

Vita Caligula bírálata ügyében Az 1841-dik évrl, CLl— CLXXX.

217—273

1.

11.

__„._„— „

._

— — —

Visszapillantás, bevezetésül

-,„„__ CLXXXl. „_____

Színházi hír és voks

V.

Az

A

1842-dik évrl, fzínházi drámajutalomról

197 -_

™

_,

„

__

217 ,...

250.

485

273—285

_

273

1

Tartatom.

i8fi

A TÁRGYALT VAGY EMLÍTETT DARABOK BETRENDBEN. Lsp

Lap

Aba

~

—

202 Adorjánok és Jenk „. _„ 243 Agg színész és leánya 212,247,264 Ál-Endre „ ,_. ™ 257 Alkonyatkor „_ 69 Álom-élet .„. ,_, .„ .._ .„ r8i — — 169 Amerikai — _. A mint tetszik 55 Angelo 33, 87, 89, 99, 22, 72, 82 Angyol és daemon _ ._, _, 271 _ Aranykirály 230 Árkádiái menyasszony .._ 93 Árpád ébredése 78, 85, 126, 198 Atya és vlegény egy személyben „_ ._, — — ,™ 80 ._.

.,..

1

1

I

—

1

,

n

Bájló férj és a vak Bak z,_.

Bánk bán __ Bátori Mária

—

208 34,216

—

_„

165

._,

— — ~

__

151

Bátori Mária, opera „, _.. Belizár _. Belle-Isle Gabriela ._,

229 78, 244 ™ 233 — „_ — — 58 Béla futása Benjámin Lengyelországból 2 .-_ ._Betegek _„ ™ 54 Borgia Lucretia 35, 50, m6, 134 _ Borostyánkoszorú 49, 59 Borzasztó éj a Paluzzi kastélyban .„. ._ — _ „. __ 08 Bujdosó Ámor „„ ._ ._ 54 Burgundi gróf ._ ~~ ._. _„ 59 ._,

„ ™

1

Egy pohár Egyveleg

víz „.

„ ™

264, 270 ._ I o . 132

_ ,„

I

.„„,„_

„

Éjfíl™ Eleven holt házaspár

„

Eljáték

J02, 268

™

.„

—

Én voltam

„160

_

™

214

Falusi egyszerség—, Fekete lovag„,

hangverseny 141

Félbenszakadt

—

Fiatal férj Fiatal

2Í3 243

.,_

házasok—

n8, 168

...,

_ _

Fiatal keresztanya

_,

__

85 86

_.

,_, ._. ._ 88, 125, 176 Forster testvérek 106, 169, 215 Földszint és els emelet 145 Franczjaországi tündér 27 Frigyesi Elek™ ._ .„ „148

Fiesco.„.

»

Galotlj Emilia .„ Garrick Bristolban

Gazdag

.„

_

szegény

és

„_ „_

__

103

182,245 231

._,

_

Genfi árva Griseldis 82, 112,

130 158,

147,

194,

216

1

—

1

1

Gróf Benyovszky.— Gyámság-24.

_

191 170, 208, 261 161, 211, 255

1

Gyászvitézek 159, Gyökeres orvosság—,

133,

~ „138

1

1

1

Caligula ._. Caprjciosa

~

Coriolanus Csalódások Dienes._

_

Dominique

Don

Carlos

Donna Diana

75-

„

.„,

.,

„.

-

-~

~-

'95.

54, 55. 8..

'96 242 '5

103

„62 — — 132, 212 „..__._ 97 ,„

117,

._

—

110.

191,

194

Halottrabló

™

141

__

Hamlet — 97' Haramiák — ,„, — 94. '93 128 111. Henrik és udvara 111. Richárd „ „ _ 50 94 Harmincz év egy játékos életébl __._,___ 166,267 .

™ 111 „ ™ — ~ ~ —115 — ~ 97

Hasonlatosság

Hedvig—

Hernani Hinkó hóhérlegény

Hogy

„,

lehet olcsón élni

1

_

71, 195

115

8

2

Tarlalom.

i{l9

Lap

Horatiusok és Curiatiusok HölgyrabJás ... „. „ ._.

Huszárok és dámák.„. Indusok Angliában Intermezzo — Július

Cxsar

.

™

....

.„

Mátyás király Ludason Mézeshetek.™ _. 102,

jio

Mézeskalácsos Rózsa ,.„ Míveltség és természet

194 _„ 145 88, 27

152

Molnár

88,

149, 190 ._

_.

._.

Lap

_

'57 105

25

15,

1

gyermeke 49,

és

Molnárok..,

90

170,

1

1

232, 261

_,

Monaldeschi ™. ._ ''S/ '73 Montecchi és Capuletti— ... 118 iio IV. Henrik házi élete ... .

Kean 160, 161, \
....

1

Két Két Két Két Két Két

III,

88,

Kéialakú..~ brittus..„

167 168 268 127 215 262

.„

._.

úr szolgája

Királyi korona...

•53

Királyi parancs

138

Királyleány mint koldusn 193,216

Korona

vérpad

és

Korszellem — Közös ház — Külföldiek

—

™

Lear király Leégett ház

Leonóra

—

~

._

Ligneroiies Luiza Love's labors lost

™

..~

,_ .™

._,

1

_,

Macbeth.„, ._ Magyar Bábel

260 56 257 228

.

Mariana.™

Marino

..~

_,

._

_-

—

Faliero, opera

Mátkanézés

52,

209

„102

_~

._

._

104, 242 ~..

_ _

Vörösmarty munkái. V].

_

263 66 180 190

122,

140,

161,

172,

199

o,

70 36 206

_~

I

I

.™

.„.

_

Pártütk

84 232

.—

._.

142

._

i/;.2,

I

1

Peleskei nótárius

54, 1 14, 182, 191, 198, 205, 228, 281

Perzsák

„,

_.

™

™,

13

131

Lucza széke™ .._ __ __ Ludas Matyi „_ ._ _-, ._ Lumpaczí vagabundus 101, 125 _ — 243 Lyon: hölgy — .

.,..

39'

_

161

208

_„ —.

._

1

190

94, 97, .„

„„

.„.

....

„.

.„,

Pajkos pesti jurista Pajzán ifjú Párizsi adós.™

Parlagi Jancsi Párt dühe .,..

._.

„.

..„

....

153

_

....

„

.„

örökségi egyezés ... __ örültek háza Dijonban 135, 152, 171, 207 sanya .„. — 52, 179

92,

__

_

_

,„.

Párizsi naplopó

178,

Lassú víz partot mos

Leányrz

140

Olga, a moszkvai árva

Olympia örökké

179 J53

™

„.

83, 89, 99, 142, 165 .~

33 92

Notre-damei toronyr

— — —

._

„,

196, 233

czédula .~ feledékeny™ gályarab.™

nap falun

—

Neslei torony .~ .„, Nevel ezer bajban

222 173

Rágalom iskolája.™ Régi pénzek ™.

Romeo és Júlia Ronow Ágnes

™-

™ .™

Saint Georges lovag Salamon király Saluzzói Corona

1

54,

_

„,

™, .-.

.™ .™

..-

1

50 37

97 66

272 198 98. 179 ™. 212 Sevill? csillaga Sevillai borbély, opera™. ™. 244 ~ »02 Sírhölgy _. Sok zaj semmiért 55

—

...

„,

.

.—

—

.

—

..,.

'9

290

4 Tartalom.

Coriolan

15,

51

Courey 171 Csató

Pál

85. 86, 87,

185,

545

Csepreghy Lajos 277

Cuno

Deáky Filep Sámuel 141 Deinhartstcin 182, 14^ Déry István 115, 138 108,

86,

13a,

D'Epagny

III,

I

1,

117,

119,

121,

123,

125,

126,

129,

130,

131,

132,

135, 150,

136.

137,

141,

148,

152,

154, 168,

156.

149. 158,

165,

153, 166,

169,

171,

174, 211,

179, 193, 196, 212, 215, 217, 221,

159, 172,

153

Déryné

:c)i

99, 100, 137. 155,

207, 230,

104,

106,

172,

177. <8i

132

1

177.

234, 240, 247, 250, 261,

264 Fáy András

54, 92, 93, 137, 153,

187

Fáy Gusztáv

Deperty 271 Des Arnould 129 Dinaux 260 Don Jüan 54

i

54

Federici 242

Fekete Soma 178 Franz József 181 Fredro gróf 120 Földvári Ferencz 263 Forqueot Forst 271

1

Drechsler 138

Dugonics András 151 Dumas Sándor 75, 89, 113,

1

28,

1

1

1

156, 160, 195, 233

Dupin 132 Dupuis 96

Gaal 90

Garák Garay János 1

)o6,

108,

29 Gerle 124, 261 Glendower 38 Goethe 9, 243 Goldoni 262 Gózon Imre 128 Grammerstatter 93 Gurli 100

122,

124,

Gvadányi 182, 191

Ecsedi Gyula 124, 261

Éder György 131, 80 Édcr Lujza 110, 112, 159 1

Egressy Benj. 192, 196, 197, 228, 230 Egressy Gábor 79, 83, 86, 88, 92, 109, J29, 141, 158, 193,

212,

100, 113.

103,

116,

104, 118,

137, 138, 140, 142, 150, 153, 156, 166, 167, 169, 170, 180, 196, 205, 207, 208, 211, 214, 216, 217, 220, 232, 130,

135, 144,

Haber 99 Haken 82, Haray 192 Havi Mihály 1

Hell

234, 240, 242, 244, 245, 260, 262, 263, 264, 266, 267, 270, 272

233, 246,

2

113,

155

126

102, 1

Hollaki 111 Holtéi 131 Homeros 14

Honmvész 227 Hopp 230

14

FalstafF 38 Fáncsy 82,

1

Herold 04 Henrik (IV.) 38 Holbein 88, 233

Egressyné 101 Elmenrich 104 Erke] 229 Erkelné 190 Etele

1

88,

103. "109,

110, 1

Horatius -85

8,

14, 17, 23, 28, 34, 37,

Tartalom.

192

Horn Uffo 124, 261 Hubenay 242 Hubenayné 82, 93, 99, 22

109,

j,

255, 263,

Hugó Viktor

33,

Laborfalvy Róza 81, 82, 84, 87. 100, 107,

264,

35, 53, 87,

266 243

Hunyadiak 14 Hut 214^ IfFland

91

Jikab István

86, 04, 166, 190, 215, 233,

]i8,

I

Jermann 89 Joannovics Demeter 91 Jósika Miklós 243 Jünger 105

io6,

105,

241,

Lafontaine 128

[267

Lambert 32 Láng Ádám 133, 138 Láng k. a. 254

I

I

1

121,

Kálmán király 14 Kantomé 232, 236 Katona József 216, 257 Kazinczy Gábor 231 Kiss János 78, 120, 171, 173, 244 Kisfaludy Károly 54, 55, 81 93' 114,

Kocsi János

)

24,

187,

124,

132,

142,

151,

172,

174,

157, 180,

149

Kolozsi József 139 Kölcsey 109 92, 93, 96, 105, 108, 221, 230, 232, 233, 240,

242

Lebrun 102, 215 Legouvé 260 Lendvay 79, 83, ioi.

105.

123,

124,

167,

169,

125, 170,

175, 192,

176,

179,

264 Lendvayné 80, 98,

85, 99, 181

59.

117,

121,

'53-

Komlóssy Ida 102, 207, 211, 221 Komlóssyné 181, 190, 196, •99 Korner 15, 85, 109. 115 Kotzebue 54, 55, 84, 91, '33139, 148, 185. 208,

149,

152,

154.

'59'

268 Kovácsné 90, 102, 108, 110, 121, 124, 125, 133, 160. 169, 174, 189, 212, 215, 232, 260

140,

190,

152. 206,

114, 126,

100,

196,

208. 260,

170,

144, 172. 190,

.65. •73' 191.

213. 234.

83, 84, 87, 90 ,93. 105, 110, 113.

103,

117, 127,

119,

121,

129,

131,

22,

123,

133, 142,

.36. •59' 169,

1

'37,

138,

140,

141,

150, 160,

152, 163,

154,

156,

165,

167,

158, )68,

170,

172,

173,

179,

181,

191.

212, 216, 233, 240, 242, 244, 245, 246, 271, 272 Lessing 103 Leutnp:r 271 Lipcsei Klára 231, 233

234. 260,

192,

195,

Lukács Lajos 248

I

192,

171, 182,

Lope de Vega

2

118,

140,

126,

Kovacsóczy 110, 242 I

3>

84, 87, 89, 99. 107, 11 8, 120,

7{özlemények 272

Kuno

I

135, 169,

193, 195, 196, 211, 214, 216, 220, 221, 227,

Komáromy

Komlóssy

I

133, 165,

228, 232, 234, 240, 246, 264, 266, 272

100,

191

Kolb 116 Kolosánszky 195

109,

1

László 84, 93, 107, 108,

Juvenalis 57

102,

96, 100, 103, 104, lOJf 106. 108, 112, 114, 122, 123, .29. 131. 132, 135, 137, 139, 142, 144, 147, 148, 150, 155. .56. 158, 159, 163, 165, 167, 168. 169, 172, 173, 174, 182, 193. 196, 211, 221, 232, 240, 242, 245, 250, 255, 260, 261, 263, 266, 267, 270

2

1

2

•47'

Tartalom.

84. 85

'93

Tartalom

2 94

Szilágyi 168,

Szls!

121, 136, 137, 139, ^4^. 174, 3 12, 215, 230, 263 78, 115, 122

Szombati 136 Társalkodó 226 Teleki László 70

Telepy (két kis) 10 Telepy 101, 105, 107, 1

124,

128,

152.

155, 172, 214, 215,

130,

212, 262, 263, 268

Thalberg 54 Théaulon 247, 264 Tompa Imre 260 Töpfer 99, 138, 263 1

Török (színész) 190, 249 Tóth Lrincz 66, 150 Treitschke Fridrik 104, 241 Tuskó Simplicius 102

Udvarhelyi

83,

92, 96, 98,

108,

MÍ&^^^fc^^MMOr* PH

Magyar remekírók

3132 M3 k*6t.27

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

H

Í'É:!

Bíl