III. rész
AMERIKAI SÓ Magyar voltam Amerikában Cincinnatiban Jeszenszky Istvánné Gödöllei Gyöngyi elővesz a kony hájukban egy körülbelül 3/4 kg-os sótartót, és azt m o n d j a : - Ez a százhetvenegyedik. N e m értem, miről beszél. M i az, h o g y százhetvenötödik só? Főzi tovább az ünnepi ebédet, mely annak örömére készül, h o g y ő, a m o h o l i , és én, a temerini-újvidéki találkoztunk itt náluk, l a k o m is o t t néhány napig, t a r t o k m a j d egy előadást az itteni m a g y a r o k n a k is a negyvenné gyes-negyvenötös délvidéki magyarirtásról, utána beszélgetünk a jelenlegi helyzetünkről, és folytatom az u t a m a t más amerikai városok magyarjai felé. Ezért hívtak m e g , vállalták az útiköltség megtérítését, és g o n d o s k o d nak rólam a m e r i k a i és kanadai tartózkodásom egész ideje alatt. M i n t utólag kiszámolom, húszezer kilométert utaztattak az amerikai k o n t i n e n sen, éppen a Föld egyenlítőjének a felét. Kézről kézre adtak, kezdve a délkeleti Atlantától, o n n a n az északkeleti Cincinnatin át a szomszédos C o l u m b u s b a , közben érintve az amerikai magyarság legjelentősebb összejövetelének színhelyét, a magyarul Reménység-tavának nevezett k i rándulóhelyet, ahova évente rangos i t t h o n i - o t t h o n i : romániai, szlovákiai írókat, politikusokat hívnak m e g , s ahol Sütő Andrással és Pomogáts Bélával volt szerencsém részt venni a Magyar Baráti Kör egy hétig tartó találkozóján. A magyarság déli végeiről eddig m é g n e m járt náluk vendég. Sajnos, nagyon divatba jöttünk. A tőlünk, a volt Jugoszláviából ideszármazottak m o s t azt mondták: - M i eddig m i n d i g részt vettünk a hasonló vállalkozásokban, de tőlünk s o s e m járt m é g itt senki. Most olyan a helyzet odahaza, h o g y időszerű o n n a n is hozatni valakit.
így ért az a megtiszteltetés, h o g y a m i tájunkról elsőként jöhettem el Amerikába és Kanadába, tájékoztatni az itteni nemzettársainkat sanyarú helyzetünkről. Az utaztatáshoz szükséges több m i n t másfél ezer dolláros viteldíjat egy egykori Topolya melletti földbirtokos, Szabadkáról elszárma zott földink, a már nyugalmazott dr. Lelbach Péter előlegezte. M i , n e m nyugati magyarok, n e m tudjuk, h o g y a n fest egy hasonló utaztatás költsé geinek fedezése. Hát úgy, h o g y m i n d e n egyes utazáshoz keresnek h a sonló buzgó vállalkozót, az előadásokon pedig belépődíjat szednek, vagy költség-hozzájárulásért kalapoznak, s a bevételből fedezik a kiadásokat. H a kevés a bevétel, ráfizet a vállalkozó. U t a m a t a délnyugati partokra, Los Angelesbe folytattam, o t t cnajd egy hétig csupa magyar p a p adott át egyik kocsijából a másikba, s vittek plébániájukra, parókiájukra, kérésemre vagy maguktól mutogatván, m i lyen erős az egyházuk, hány hívőjük van. Innen ismét vissza a k o n t i n e n s közepén fekvő Denverbe, csak az égből látván a sivatag közepén elterülő Las Vegas szerencsevárost és a föntről is beláthatatlan sivatagot m e g a rajta keresztül kígyózó, félreismerhetetlenül jellegzetes C o l o r a d o kanyont, a G r a n d Canyont m e g a fehér sómezőket a Nagy-Sóstó körül. Mindenütt találkoztam fajtámbélivel, s olyan élményeket szolgáltatott az út már itt az elején, m i n t az említett Denverben. Vagy fél órát kellett várni a hatalmas repülőterén. A légitársaság, a Continental - a nemrégen csődbe j u t o t t nagynevű P a n A m utóda - külön kis térképet mellékel a légikikötőkről a jegyhez a méretektől kába utasnak. Denverben, a jó szokáshoz híven, elővettem egyik, a repülőtér telefonfülkéinek hosszú sora mellé láncolt telefonkönyvet, ügyebár a magyar utas előbb a Kiseket, Tóthokat, N a gyokat nézi m e g az idegen ország telefonkönyvében. N e m azt, h o g y vannak-e, m e r t az kétségtelen, h o g y egy ekkora városnak - körülbelül egymillió a lakosa - igen s o k ilyen nevű lakosa v a n . Hosszú u t a m során m e g s z o k t a m , h o g y vezetéknevem n e m ismeret len, különösen az idősebbek előtt, akik emlékszenek még a h a r m i n c a s évek eleji biatorbágyi vonatrobbantásra és a n n a k elkövetőjére, M a t u s k a Szilveszterre. Persze u n o m már magyarázgatni, h o g y f o g a l m a m sincs, van-e r o k o n i kapcsolat közöttünk, annyit t u d u n k róla, h o g y csantavéri születésű volt, és h o g y valamelyik ősöm is o n n a n m e n t el valamikor juhászkodni Szenttamás határába. Nézegetem a denveri Kiseket, Kisseket - Csókosszájú, m o n d j a nevükre az a n g o l u l értelmező a m e r i k a i -, Kisheket a vastag könyvben, s egyszer csak g o n d o l o k egy merészet. Felütöm az M betűnél. Hát szinte a döbbenet erejével h a t rám, h o g y o t t találom két névrokonom nevét teljesen azonos írással és m é g vagy h a t másikat sh-s és sch-s változatban. Tele van velünk A m e r i k a . N e m a névrokonaimmal, h a n e m velünk, magyarokkal.
- Harmincnyolc székelykevei család él nálunk - közli velem Vancouver ben, a már kanadai nyugati végekre eső következő állomáson Bene Imre, az itteni vendégfogadóm, az adai Szollár házaspár sógora: - O t t nálunk az egyik városban harmincnyolc székelykevei család éL O t t valahol E d m o n t o n köze lében egy kertészkedésre alkalmas völgyben. Los Angelesben kezembe kerül az amerikai magyar református papok címtára. Százhúsz nevet találok benne. Jóval később, azt hiszem, New Yorkban megszerzem az amerikai magyar szervezetek jegyzékét. Ebben m e g háromszázharminc címet találok. Torontóban már szükségesnek tartottam, hogy egyik új barátomtól kérjek egy helyi magyar telefonkönyvet. Hasonló voK a kezemben Chicagóban, Los Angelesben, Washingtonban... New Yorkban Hámos László szintén új bará t o m hurcolászott egy este le-föl a városban, s n e m mulasztotta el megje gyezni az érdekességet, hogy h o l vannak a gyémántkereskedések. D e n e m ez az érdekesség, h a n e m az a megjegyzése, hogy az ottani zsidó üzlettulaj donosok tolvajnyelve a magyar. Mindezt és a sok más hasonló élményt úgy összegeztem m a g a m b a n , hogy még föl is jegyeztem: Most már látom, h o l vannak azok az emberek, akik hiányoznak az adai, szabadkai, zentai, versed, becskereki, palánkai... a Bácska, Bánát, Szerémség, Baranya üresen hagyott magyar házaiból. Én m e g itt, Amerikában és Kanadában azon örvendezek, hogy ha egy kukkot s e m t u d t a m volna angolul, akkor is végigutazhattam volna a húszezret Szeles-Varga Annamária, az adai Potisje gyár egykori alapító tulajdonosának agilis lánya Vancouverben mondta: Annyi adai van itt kinn, mint otthon. Torontóban meghívást k a p t a m valahova Kitchener környékére, ve gyek részt az o t t a n i t e m e r i n i e k egyik összejövetelén. H a r m i n c n y o l c házas pár lesz jelen. A k i k otthonról hiányoznak, azok I t t k i n n hogyan élnek? H a megtették azt, h o g y én magyar lehettem Amerikában és Kanadában, ők vajon azok-e m é g ?
A Reménység-tavánál " Itt valahol, o t t valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egy ifjú-ősi könny, magyar könny: Miért is?" (Ady: Négy-öt magyar összehajol)
A Reménység-tava n e m kitalált valami, h a n e m az a m e r i k a i O h i o állam Zaleski nevű természetvédelmi erdőségében egy valóságos tó. Itt tartották az idén immár tizenhatodik a l k a l o m m a l az A m e r i k a i Magyar Baráti Kör összejövetelét. Véleményem szerint az egyetlen olyan magyar tömörülés ez a laza szervezet, amely képes a sokféle beállítottságú a m e r i k a i szerveze teket és egyéneket egybetartani. Vagy a m i még ennél is fontosabb: közös vállalkozásra serkenteni a magyarság érdekében. N e m kis szó! A világnézeti különbség az o t t a n i magyarság körében talán m é g az anyaországinál is sokrétűbb, az egyes c s o p o r t o k véleménye végletesen elütőbb, m i n t odahaza. Vagy ha n e m is elütőbb, de az e m b e r e k szabadab b a n kifejtik véleményüket, akár elérnek vele valamit, akár n e m . Persze a szélsőségesek buzgalma általában meddő; önámítás az egész, lelki kiélés, látszattevékenység, a m i t elvégezvén, a szorgalmazóknak n e m is m a r a d már s e m idejük, s e m erejük, s e m ötletük hasznos módon magyar lenni. H o g y ez mennyire így van, tapasztalhattam amerikai tartózkodásomnak már a második napján Clevelandben, ahol belépvén Berta László n y o m dájába, ott találtam egy csoport magyart, akik arról akartak meggyőzni, h o g y Szálasi, a háborús bűnösként kivégzett nyilas vezér csakugyan a m a gyarság érdekében buzgólkodott. Mikor én erre azt válaszoltam, h o g y hát hiszen akkor kötötte az ország szekerét Hitleréhez, a m i k o r már m a g a Hit ler is veszve volt, akkor m e g azt bizonygatták, h o g y Hitlerről s e m szabad elhinni azt a s o k gonoszságot, a m i t terjesztenek róla. Nehéz magyarázatot találni arra, hogyan lehetséges, h o g y k o m o l y a n gondolkodó e m b e r e k ennyire elfogultak legyenek. Talán az a legkézenfekvőbb, h o g y ezek az emberek a természetes környezetükből kiszakadva, az anyaországtól m e g tagadva, hazájukból kitiltva n e m t u d t a k igazi fogódzkodót találni, a m i b e kapaszkodva megtarthatták volna magyarságukat. Ilyesmiből ered azután a sumerság gondolata is, hiszen a háborúban megvert, az országában meggyötört, nemzeti érzéseiben megalázott magyarságnak, ha lélekben fenn akart m a r a d n i , ki kellett valamit találnia, hogy valamiből gyűjtsön magának lelkierőt. Nos, az M B K - n a k nevezett baráti közösség m e g akart m a r a d n i a reali tások mellett, s az o t t a n i magyarokat összefogni anélkül, h o g y erőszakot akarna elkövetni ellenük bizonyos c s o p o r t o k kizárásával. Ez ugyan n e m m i n d i g sikerül, m e r t például az M B K alapító tagjait - Bojtos Lászlót, Éltető Lajost, a később hozzájuk csatlakozó hetini születésű, de Szabadkán fel nőtt Csiszár Istvánt - sokan lekommunistázták amiatt, h o g y a rezsimvál tás előtti időben Magyarországról előadókat hívtak az MBK-találkozóra, a m i t hivatalosan Itt-Ott találkozónak neveznek.
H o g y a n jön létre egy ilyen szervezet? Egyik volt elnökének, a Chicagó b a n élő Sass Márton építészmérnöknek ,és vállalkozónak a lakásában ráakadtam a szervezet negyedévenként megjelenő folyóiratának a bekö tött számaira. Az elsők írógépen készültek, indigóval. A szervezet tizedik évfordulója alkalmából, az amerikai A d a nevű faluban élő Éltető Lajos feljegyezte, h o g y hatvanhatban, a magyar forradalom tizedik évfordulóján egyik diáktársától értesült, h o g y kubai menekült diákok magyar filmet vetítenek. O elment, megnézte, és o t t eszébe j u t o t t , h o g y össze kellene hajolniuk a magyaroknak. Az idei összehajtás is istentisztelettel kezdődött. S m i n d e n n a p a m u n k a ugyanúgy. Két a l k a l o m m a l két p a p o t is láthattunk szolgálni rendhagyó módon. Az egyik Kálmán Szabolcs clevelandi református tiszteletes volt, a másik pedig Végvári Vazul N e w York-i ferences szerzetes. Mindkettőjüknek az volt a célja, h o g y a szertartásba minél j o b b a n bevonja a híveket. A szer tartás elnevezése s e m a hagyományos: n e m mise és n e m istentisztelet, h a n e m istenszolgálat. Kálmán tiszteletes úr avval jeleskedett, h o g y csen gő hangú felesége közreműködésével a híveket m e g tudta énekeltetni, Vazul atya pedig azzal, h o g y játékosan is szerepeltette a híveket. A kirán dulóhelyen nincsen harang, Vazul atya ezen úgy segített, h o g y a hívekkel szimbolikusan húzatta a harangkötelet, közben m i n d a n n y i a n h a n g o s a n bim-bamoztunk. Az a m e r i k a i és a kanadai magyaroknál, bármilyen felekezethez tartoz zanak is, elmaradhatatlan tartozéka az istentiszteletnek, h o g y a végén eléneklik a magyar Himnuszt. Ez annyira hozzátartozik, m i n t a Miatyánk. Sőt bizonyos tekintetben j o b b a n is, m e r t a Miatyánkot valahol újabb szövegmódosításokkal éneklik, másutt a régebbi fordítás szerint, a H i m nuszt azonban mindenütt egységesen, és mindenütt vigyázzállásban. És ezen n e m ütközik m e g az istentiszteleten jelenlevő más nemzetiségű hívők serege, hiszen ők tudták, h o g y magyar istentiszteleten f o g n a k részt venni. A magyar t e m p l o m o k b a n egyébként ugyanígy elmaradhatatlan a magyar zászló, vagy a szent koronás, vagy az ötvenhatos, lyukas. Az oltár egyik oldalán áll a magyar, a másikon az amerikai vagy Kanadában a kanadai lobogó. Az egyik istentiszteleten m e g m é g a Székely H i m n u s z t is énekelték. Kis kartonlapra kinyomtatva szét is osztották a híveknek. Mellette persze o t t van a G o d Bless America. M e g kell adni az Istennek, a m i az Istené, s a császárnak, a m i a császáré. Ehhez persze n e m elég az isteni tulajdonságú Isten, a császárnak is bölcsnek kell lennie, h o g y megtűrje a másként gondolkodókat és érzőket. Az Itt-Ott találkozón persze úgy általában is s o k látható jele v a n annak, h o g y ez m a g y a r o k összejövetele. A tóparti üdülőházak n a g y részét, vagy néha maradéktalanul m i n d lefoglalják a magyar résztvevők.
A k i más nemzetiségű o d a téved, az hamar észreveszi, h o g y idegen környezetbe került. N e m győz csodálkozni, h o g y esténként, a m i k o r már o l d o t t h a n g u l a t b a n tábortűz mellett vagy csak egy-egy házban összejőve énekelgetnek, miféle népek ezek. Hát m i k o r még a cserkészek szervezik a tábortüzes esti műsort, s magyar csatakiáltásokkal huj-huj, hajráznak. Az ilyesfajta magatartástól, a m i t i t t h o n vagy bármelyik környező államban elmarasztalandó magyarkodásnak minősítene még a toleránsabb többsé giek jó része is, A m e r i k a n e m lesz s e m kisebb, s e m kevésbé A m e r i k a . Sőt ettől talán a legamerikaibb.
Magyar kilátások Budapestről, Erdélyből, a Felvidékről n e m egy előadó járt már az Itt-Ott találkozókon, n e m a szervezőkön múlott, h o g y tőlünk eddig még senki s e m volt náluk. Pedig két a l k a l o m m a l is történt erre kísérlet. Néhány évvel ezelőtt egyik neves költőnket tisztelték m e g a meghívással, ő azonban azzal hárította el, h o g y túl öreg ő már ahhoz, h o g y a küszöbön várja, beengedi-e a házigazdája. A meghívás ugyanis kötelező en azzal jár, h o g y az előadó körutat tegyen Amerikában, s a meghívók s o s e m vállalják a vendég szállodai költségeinek fedezését, hiszen az túl drága lenne, az előadók is általában inkább némi tiszteletdíjra tartanak igényt, s e m m i n t a szállodai költekezésre. A közelmúltban politikai szerve zetünk képviselőjét invitálták amerikai magyarok, őneki m e g az volt a kikötése, h o g y feleségestül megy, vagy n e m megy. N e m m e n t . Az év első felében végre egy délvidéki vendég is járt az amerikai m a g y a r o k között T o l n a i Ottó személyében, ő azonban n e m vállalkozott politikai szereplésre. Mint egyik közös vendéglátónktól h a l l o t t a m , Ottó rezignáltán szögezte le egyik előadásán, h o g y ő a közelmúltig jugoszláviai magyar költőnek tartotta magát, s m o s t a saját hibáján kívül n e m maradt, csak a magyar jelző a besorolása előtt. Miről beszélt az anyaországi vagy az erdélyi magyar az amerikai magyaroknak? A délvidéki természetesen a negyvennégyes magyarirtás sal kezdte, s az országzülléssel-bomlással folytatta, elmondván mindazt, a m i e közben a m i magyarjainkat éri vagy egyelőre m é g csak fenyegeti. N e m m i n d e g y , h o g y a n g o n d o l k o d n a k az amerikai magyarok, hiszen ha n e m is túl nagy mértékben, de csak befolyásolják az amerikai valóságot, h o g y ne m o n d j u k : politikát. S az a történelmünkben- történel mükben egyedülálló helyzet alakult ki, h o g y már n e m c s a k az amerikai vagy általában a nyugati - magyarság akar beleszólni az anyaország
sorsába, h a n e m az anyaország ezt el is várja tőlük. H o g y csak egy módját említsük a beleszólásnak: az amerikai m a g y a r o k tőkéjük hazaára moltatásával n e m kevéssé befolyásolhatják az anyaország gazdasági ere jét. Nekünk, kisebbségieknek m e g n e m segíthet j o b b a n az anyaország, m i n t ha gazdaságilag, erkölcsi rendjét tekintve szilárd, a világban s elsősorban a környező államokban tekintélye van. N e m úgy, m i n t csak néhány évvel ezelőtt is, a m i k o r a „pénzes" jugoszláv vendég kedvéért fél lábon ugrált a prímás a Mátyás-pincében, s n e m is csupán ott, m e g n e m is csupán a prímás. Pomogáts Béla is tartott előadást a Reménység-tavánál. Arról beszélt, m i k a magyarság lehetőségei és feladatai itt az ezredforduló táján. Témája tehát n e m csak az anyaországi magyarságra vonatkozott, természetes, hogy m i vajdaságiak, volt jugoszláviaiak is érintve vagyunk. D e hát miért ne lehetnénk? A m e r i k a adhatja saját állampolgárát miniszterelnöknek a szétbomlott állam maradékának élére, miért ne foglalkozna az amerikai magyarság is a délvidéki m a g y a r o k sorsával is? S miért ne fogalmazhat nának úgy, h o g y ez magyar szempontból igenis Délvidék? A volt J u g o szlávia két utódállama mindenképpen azt szeretné elfogadtatni a világgal, hogy örököljék a n n a k az egészen más, és s o k más délszláv népet is m a gába foglaló államnak a nevét, történelmi o k o k r a hivatkozva termé szetesen. Miért ne lehetne ugyanilyen történelmi o k o k r a hivatkozva m e g tartani a déli végek magyar nevét? Anélkül, h o g y bárki is igényt tartana a Délvidékre? M i k hát a történelmi feladataink és kilátásaink? M e g h a l t a jugoszlávizmus, m e g h a l t a csehszlovákizmus. I n o g a nagyrománizmus. Ezek v o l t a k a közép-európai n a g y p o l i t i k a tartópillérei - fejtegette Pomogáts. Mivel a Magyarország körüli államokban m i n d e nütt nagy számban élnek m a g y a r o k , j o g u k v a n befolyásolni az o t t a n i politikát. Ez a befolyásolás akkor lesz jó, ha európai értelemben vett hasz nos összefogást eredményez m i n d e n állam javára. A magyar államveze tésben példaként említi Pázmány és Bethlen egyetértését a lényegi kér désben, akik pedig köztudottan vallás tekintetében egészen különböző a l a p o k o n álltak. Előadás után, akárcsak más hasonló előadásokon is, hallatszottak olyan h a n g o k is, h o g y Magyarország miért n e m alkalmaz erőszakot a kör nyező államokban élő kisebbségeinek védelme érdekében. Sőt elhangzott „mindent vissza"-féle vélemény is, a jelenlevők nagy többsége azonban mérsékeltebben tekint a jelenlegi helyzetre. A kérdések egyike leplezetlen fogalmazásban tartalmazta a m a i magyar társadalmon belüli széthúzást.
Éppen azokban a n a p o k b a n csúcsosodott k i a Csurka-ügy, szóba került ez is és a vele összefüggésben álló Gönc-Antali viszály. M e g is jegyezte a felszólaló, h o g y h o l v a n m a az a Bethlen-Pázmány kettős?
Egő házban fésülködő öregasszony Sütő András előadása iránt volt az idei Remények-tavai találkozáson a legnagyobb az érdeklődés. Persze s e m ő, s e m az előtte már szereplő Pomogáts, de j ó m a g a m s e m csupán ide érkeztem, h a n e m m i n d a hárman jókora körutat tettünk m e g Amerikában és Kanadában. A leg hosszabb n e k e m j u t o t t , elsősorban éppen a n n a k köszönhetően, h o g y Jugoszlávia, s b e n n e m i , délvidéki m a g y a r o k is, oda j u t o t t u n k , ahova j u t o t t u n k . Sütő András a feleségével utazott, Frankfurttól magára hagyva élettársát, s mellém telepedvén, m e r t felesége dohányos, és rá való tekintettel a gép kisebbik és rosszabbnak számító farokrészében, a dohányos szakaszban váltottak jegyet. - Életem legnagyobb marhaságát követtem el - panaszkodott. A gépen ugyanis a tapasztaltabb dohányosok a nemdohányzó részre vesz nek jegyet, s átjárnak a farokrészbe füstölni, a m i n e k következtében o t t sűrűbb a füst, m i n t a legrosszabb lebujban. Mellesleg, Amerikában már a rossz lebujok némelyikében is tilos a dohányzás. Akárcsak a repülőgé pen, m é g a vécében is. A hangosbemondó folyton ismételgette a repülőgépen és a légikikötőkben egyaránt, h o l szigorúan tilos a dohány zás, a vécében füstérzékelők v a n n a k beszerelve, s ha valakit dohányzáson k a p n a k o t t b e n n , a büntetése ötszáz dollár. A repülőtereken is csupán kis, zárt részen szabad dohányozni. Sütőnek a dohány azért is ártalmas, m e r t a marosvásárhelyi emléke zetes magyargyalázásban súlyosan megsérült szeme különösen érzékeny, így hát szerencsém volt Frankfurttól Atlantáig, amerikai landolásom színhelyéig csevegni neves kortársunkkal. A gépen persze kölcsönösen tájékoztattuk egymást arról, a m i odahaza - Erdélyben, a Délvidéken velünk történik. Előadásában szintén arról beszélt, a m i náluk végbemegy, de úgy megfogalmazva, h o g y én egy az egyben m a g u n k r a is értettem. Előadásának címe: Erdélyi sors és i r o d a l o m . N e m gondolja az Amerikába keveredett bácskai újságíró, h o g y neki ott is jegyzetelnie kell, de Sütő Andrást hallgatva h a m a r előkerült a jegyzőfüzet, és ilyen g o n d o l a t o k kerültek bele:
- N e m hiszek abban az irodalomban, amely esztétikai csupán, és n e m érdekli az etika. S o h a n e m tudtam megbocsátani azoknak, akik odadob nak egy falut egy esztétikai felvillanásért, amit Amerikában megbecsül nek. Én az élet szenvedéseinek a partoldaláról nézve tartom az irodalmat az élet szolgálóleányának. - Boldog volt a totalitárius rendszer, ha politikamentes irodalommal t a lálkozott, és elrettentő példaként hozta fel a népit, nemzetit - E g y égő házban fésülködő öregasszony az az irodalom, amely n e m veszi észre, hogy évről évre százezrek hagyják el, mert a vásárosok elmen tével el kell majd mennie a vásárosnak is. - Ezek az alkalmak, hogy itt én is mondhatok valamit, az útkeresés a l kalmai. És ez n e m irodalmi útkeresés. Mindenekelőtt létezni, fennmaradni kell, s c s a k azután jön irodalom, esztétika. Úgy érzem, hogy mindezt az otthoni és a mi itthoni irodalmárainknak is mondta. Annál is inkább, mert az én előadásom után n e m egy helyen rákérdeztek, hogy m i igaz abból, hogy a délvidéki magyar intelligencia szinte kérkedve határolja el magát a vajdasági magyarság politikai érdek szervezetétől, és hogy a bizalmatlanság politikusok és egyéb vezető személyek között szinte teljes. Hellyel-közzel beleértve a Magyar Szót is. Ismétlem, ezek n e m saját meglátásaim, noha sok tekintetben azonos az észrevételem. A Sütő-előadáson jelenlevő Kovács Béla bácskai származá sú atomkutató ugyanezt a gondolatot feltett kérdés formájában fogal mazta meg: Mi az oka annak, hogy az amerikai magyarság nyújtotta volna segítő kezét a délvidékiek felé, de sokáig n e m volt, aki megfogja? Ugyancsak a mi nevünkben is meg lehet fogalmazni azokat a gondola tokat, amelyeket Sütő András a jelenlevő amerikai magyarok felé irányított: - Hányszor fordult elő, hogy a kalitkán kívülről nekünk beszóltak: T i n e m jól röpködtök! Nektek szabadabban kellene röpködnötök. (Azt már csak m a g a m teszem hozzá, hogy nálunk, a Dérvidéken még mindig az a baj, hogy mi, kalitkába zártak sokszor elmarasztaljuk azt is, aki arról beszél, hogy van szárnyunk, röpülni is lehet! Kalitkán kívül is lehet élni! Nekünk is! Itthon is. D e az ajtókat magunknak kell kitárnunk, s röpülni s e m fog más, helyettünk, habár sokan így képzelik el a szabad repülést) Sütő András folytatta: - Hemingway öreg halászához hasonlóan a nagy hal csontvázát fogjuk csupán a Szabadság partjára vontatni, ha n e m történik valami a világban a magyar kisebbség ügyében. Legyenek segítségünkre abban - mondta most már egyenesen felszólítva a hallgatóit -, hogy ezt a történelmi uta zást ne úgy tegyük meg, hogy a létünk csontváza kerüljön partra.
Előadás után a már említett hetini születésű, szabadkai nevelkedésű Csiszár Istvánnak a felesége azt m o n d j a : Nekünk is így kellene elsikolta n u n k a bajunkat, de nincsen, aki m o n d j a . Jó egy hét múlva t a r t o t t a m az előadásomat Los Angelesben. O t t a n i vendéglátóim egyike, Előd László a meghívón ezt a címet tüntette fel: A Délvidék vészkiáltása. Első pillanatban m a g a m is megütköztem, h o g y hát jajkiáltást viszek m a g a m m a l ? u g y a n m i t v i h e t t e m volna ebben a helyzetben? Innen? Hát az a s o k ártatlan katonahalottunk, akiknek a sorát a t e m e r i n i Baráth Róbert kezdte - ha emlékszünk rá: ügy, hogy Németországból tért haza a m o s t o h a h a z a hívására -; a bezárt parancsmegtagadó Forgó Lóránt és sorstársai, Lőrinc Tamás, a harctérre hurcolt bánáti papunk; az elmenekült honfitár s a i m ezrei n e m azt üzenik-e, h o g y kiáltsak a nevükben is? S én kiáltottam, mondván: J A J A LEGYŐZÖTTEKNEK! M a g u n k r a g o n d o l t a m , akik két világháborúban lettünk azok, de sor sunktól n e m különbözik más legyőzötteké s e m .
A kitántorgottak maradékai és maradványai Ludányi András, az l t t - O t t tömörülés egyik oszlopos tagja m o n d j a : - Az a m e r i k a i magyar egy generációban g o n d o l k o d i k : megváltoztatni a rezsimet, és hazamenni. M a g a m b a n teszem hozzá: e d d i g még egyetlennek s e m sikerült. Siral mas, h o g y m e n n y i r e n e m sikerült. Se szeri, se száma az Amerikába veszett, az i t t h o n m a r a d o t t a k számára örökre és n y o m t a l a n u l elveszett férjnek, testvérnek, gyereknek. Azóta, h o g y K o l u m b u s z Kristóf után részben a török elől menekülve - m i is m e g i n d u l t u n k az Újvilágba. Ötszáz év óta. M i n t az újabb kutatásokból tudjuk, első volt közülünk az a Vargue (Varga) János, a k i n e m egészen h a r m i n c évvel K o l u m b u s z első útja után már o t t v a n a Magellán-expedícióban. M a r a d t d o k u m e n t u m arról a B u d a i Parmenius Istvánról, aki m e g oxfordi tanulmányai után egy a n g o l expedí cióval (Jj-Fundlandba érkezik, s o t t vesz el egy hajótörésben. S következ nek a többiek, a már általában névtelenek hada is. Az o t t h o n m a r a d o t t a k várták az ezüstöt-aranyat, később a pénzkülde ményt, a hajójegyet vagy csupán egy levelet, egy hírt, m e l y s o s e m érkezett m e g . Akitől várták, elolvadt a nagy tégelyben, lett belőle igaz
amerikai, feledvén, h o n n a n indult s miért. Országa h o l a török kezén volt, hol a németén, h o l mindkettőén. Vagy a nagy Szovjetunió keze volt rajta teljes súlyával, ezerszámra hurcolva el a „fasisztagyanús" népet. D e h o g y is bűnhödtük m e g még a múltunkat, noha szenvedésből j u t a jövendő nek is. Az o t t h o n m a r a d o t t a k sorsa s e m volt néha egyéb, m i n t a beolva dás. Az elhurcoltakból lehettek magyarabok Afrikában, válhattak törökké valahol Anatóliában vagy császári alattvalóvá Ausztria közelében, jóval később szibériai ólombányásszá vagy n y o m t a l a n u l eltűnt hadifogollyá, akit malenkij robotra vittek el csupán. U t a m vége felé H o u s t o n b a n Z s i g m o n d - B a c a
Mária
festőművésznő
panaszolta el, hogy a csökönyös m a g y a r o k n e m hajlandói?: magyarnak elismerni azt a másod- és harmadgenerációs magyart,
aki - szülei
hibájából? a nagy beolvadási vágytól? senki hibájából? - n e m tanult m e g magyarul. Ó m o s t a h o u s t o n i egyesületben azt szeretné kieszközölni, hogy honfitársai változtassanak ezen a véleményükön. Vállalkozásának még az a különlegessége, hogy ezt a célt szlovák férje
segítségével
kívánja elérni, aki egyébként a h o u s t o n i magyar szervezet pénztárosa. Z s i g m o n d - B a c a Mária tőle szerezte a vezetéknevéhez az ikerpárt, a Baca tagot. Mennyivel más a hozzáállásuk a zsidóknak, példálóznak többen is. Hát számít az náluk, hogy valaki tud-e héberül, jiddisül? A zsidókról egyébként is elég sokat példálóznak az itteni magyarok. Azt hiszem, a torontói előadásomon keveredtünk bele a kérdésbe olyannyira,
hogy
végül feltettem m a g a m is a kérdezőknek a kérdést, hogy miért csinálunk zsidó ügyet a magyar ügyből. „Sok u r u n k n e m volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk." A b b a n a rezsimben szavaltatták a diákokkal ezt a József Attila- verset, amely elől néhány hónap alatt negyedmillió menekült el honfitársaink kö zül. S nagyon sokan, n e m érkezvén elmenekülni, a bitófán végezték, ó k n e m tántoroghattak már sehova, de sorsukat látva megtántorult egy egész generáció, s n e m is egy. Már az a vigaszunk s e m volt, hogy Itt él ned, h a l n o d kell, m e r t egy időben o t t h o n lehetett élni a legkevésbé; ne künk, kisebbségieknek m e g Istenünk s e m volt már: nyilvántartást vezettek a még t e m p l o m b a járókról, a papokat m e g előbb tucatszám irtották, ké sőbb pedig a maradékot bebörtönözték. Tántorogtunk hát céltalanul m o s t o h a haza, utódállam, emigráció, beolvadás és gerincroppantás között.
Csiszár Pista barátom Clevelandben m o n d j a , h o g y tavaly Lake H o p e ból hazafelé tartván ráakadtak egy Kongó nevű egykori tiszta m a g y a r falu maradványaira, vagyis hát a temetőjére. - D e ez n e m az afrikai Kongóról kapta a nevét - közli m é g Csiszár - , h a n e m m e r t a vidéken s o k volt a bánya, ettől üreges a föld, és m i n d e n felé k o n g o t t , ha d o b b a n t o t t a k rajta. A faluban m a is rengeteg tiszta magyar nevű ember él, de már senki s e m t u d magyarul, csupán arra emlékeznek még, h o g y ők csakugyan magyar származásúak. Ennyire gyenge a n e m z e t t u d a t u n k ? - döbbenek m e g , és s z o m o r o d o k is el mérhetetlenül. Azután az j u t eszembe, h o g y hát ugyan mitől akart volna a századforduló előtt kivándorolt szülők gyermeke m e g m a r a d n i magyarnak? „Szerencsétlen szüleink, egy s e m t u d tisztességesen a n g o l u l " - szaladt k i a száján Lake H o p e - b a n S o m o g y i Ilonkának, a magyar cserkészek egyik vezetőjének. Az eszébe s e m j u t , h o g y világhírű kortár sunk, Teller Ede csapnivalóan beszéli az angolt, de zamatosán anyanyel vét, a magyart. Persze mondhatná valaki, könnyű n e m szenvedni nemzeti gerincroppanást egy telieri koponyával, s m e g m a r a d n i annak, a m i n e k születik, s a m i t vállal az ember. Ez a cserkészlány egyébként már kiválóan beszéli anyanyelvét és az angolt is. Az előbbit nyilván egy kicsit azért is, m e r t ő már három éve hallja, hogy a m a g y a r o k milyen kulcsszerepet játszottak a kelet-európai k o m m u n i s t a b l o k k összeomlásában. Szüleitől két évtizede hallja - húszéves, hosszabb ideje n e m hallhatja -, h o g y a magyarságnak 1956-ban volt egy vérbe fojtott forradalma, s ennek emlékét láthatja a c o l u m b u s i t e m p l o m előtt is, vagy a Lorántffy Zsuzsan na a g g o k házában és szerte Amerikában, Kanadában, Svédországban, Franciaországban - a nyugati világban -, m o s t m e g már Magyarországon is. Díszhelyen. Persze h o g y más az ő magyarságvilágképe, m i n t azoké a generációké, amelyek i p a r k o d t a k minél előbb elfelejteni, h o g y ők abból a Magyarországból származnak, amelyet az első világháború után úgy büntettek a győztes hatalmak, ahogyan csak büntethettek. Vagy azoké a generációké, amelyeknek például azt tanították nálunk Jugoszláviában, hogy: „A fasiszta megszállás AZ EGÉSZ MAGYARSÁGOT FASISZTA-GYA NÚVAL FEKETÍTETTE BE, M I N D E N M A G Y A R O N RAJTA V A N EGY KICSIT EZ A BÉLYEG." (Idézet a Szabad Vajdaság 1945. február 2 7 - i számának vezércikkéből. Szerzője nincs, tehát szerkesztőségi álláspontot képvisel. - Kiemelés tőlem: M . M.) Ugyan mitől lett volna kedve a magyar gyereknek akár Amerikában vagy N y u g a t o n , vagy az utódállamok valamelyikében, vagy éppenséggel Magyarországon m a g y a r n a k lenni, ha őt a káini eredendő bűnön túl
még a fasizmus gyanúja is terheli? A m i t persze el lehet valamiképpen hárítani, s ugyancsak a Szabad Vajdaság egy korábbi számában m e g is adja hozzá a receptet: „Nekünk, magyaroknak, k i kell érdemelnünk azt a bizalmat, a m e l y b e n a d e m o k r a t i k u s , federatív Jugoszlávia többi népei részesítettek bennün k e t " (Szabad Vajdaság, 1945. január 14.). Az idézet abból a táviratból való, amelyet egy zentai - a tudósításban: Szenta - nagygyűlés résztvevői küldtek „Tito marsallnak, a Nép Hősének, a Népfelszabadító hadsereg főparancsnokának, a Nemzeti Bizottság elnökének". Ahelyett, h o g y az ilyen, szégyenbélyeges magyarságot vállalná a gye rek, n e m egyszerűbb mindjárt angolnak, németnek, szerbnek, román nak... s t b . lenni? V a n választék a „nem gyanús" népek között. Tegyük még hozzá mindehhez: ezt a bélyeget a b b a n az államban sütötték ránk, amelyikről azt t u d t a a d e m o k r a t i k u s világ m e g az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai kisebbségi magyar m e g az egész magyar tájról nyugatra menekült is, h o g y o t t példásan v a n elrendezve a sorsunk. Szégyenbélye günket m e g n e m is láttuk már, ha néztük is, csak a terhét n e m t u d t u k viselni. S ez a bélyeg egy kicsit o t t volt csakugyan rásütve „minden m a g y a r " - o n , ezért támadt oly gyors kedve elfelejteni származását, m i n t ahogyan a kongói temetőben és magában Congóban is tapasztalhattuk. Mert végül is Kovács Béláékkal és Jeszenszky Pistáékkal felkerestük a kongói magyarokat. Kitántorogtunk a temetőbe.
Tántorgás a temetőben Mániákusan vásárolom az amerikai térképeket, szeretném, ha m i n d e n kis helység rajta lenne, amelyikbe szerencsém v a n eljutni. Olyat mégsem h o z t a m m a g a m m a l , amelyiken rajta van C o n g o vagy Kongó. A l m a s h y - olvasom az első postaládán, amely mellett megállunk érdeklődni, h o g y vannak-e m é g m a g y a r u l tudók a faluban. Tapogató zunk csupán, n e m tudjuk, m i t találunk, arra n e m is g o n d o l u n k , h o g y n e m az élők, h a n e m a halottak között kellene keresgélni. A l m a s h y eredetileg nyilván Almási vagy Almássy, n e m érkezünk megkérdezni utasít bennünket egy szemközti épületbe, mondván, h o g y o t t tanító néni lakik. Nyolcvanhat éves magányos hölgy f o g a d bennünket, szokatlanul könnyen f o r d u l a szó bizalmasra, föl is j e g y z e m adatait, h o g y hiteles legyen, a m i t m a j d idézek tőle. Néhány hét múlva Kovács Béla fölhív telefonon, s közli, h o g y a hölgy egy jogász közvetítésével felszólított
bennünket, n e h o g y m e g merjük említeni a nevét, m e r t b e p e r e l bennünket. Nagyapja az elsők között érkezett falujukból Amerikába. Alig találom m e g eredetük helyét az 1910-es kiadású Andrees nagy világatlaszon, pedig h a a hölgy a beszélgetés kezdetén egy szót s e m t u d is magyarul, édesapja szülőhelyének nevét tisztán, érthetően megnevezi: Szög falu, Zemplén megye. Édesanyámtól t u d o m , a k i m é g az Osztrák-Magyar M o n a r c h i a idején, 1907 táján járt elemibe, h o g y az ilyen kis települések lakói megtanulták az iskolában, h o g y a helység neve mellett m e g kell m o n d a n i a vármegyéét is. M i n t ahogyan az amerikaiak is m i n d i g oda mondják helységük után az állam nevét. így tanulta m e g ez a hölgy is édesapjától. Hiába nézem a térképeimen, ilyen nevű helység nincsen. H a n e m amikor felütöm Fényes Elek Magyarország Geographiai Szótá rát, a b b a n találom m e g a Zemplén megyei Bodrogh-Szöghet, szlovák nevén K l i n n a d B o d r o g o m . A már említett Magyarok az Újvilágban című kiállítás prospektusa tartalmaz egy statisztikai térképet is, amely azt ábrázolja, h o g y az első világháború előtti Magyarország melyik részéből milyen arányú volt a kivándorlás Amerikába. Ez az északi csücske adta a legtöbb kitántorgót: (Jng, Zemplén, Sáros, Abaúj-Torna és Szepes. M a i n a p i g is siratjuk - lám, m é g József Attila is megénekelte - a lakosságnak azt a tizenöt százalékát, akik elvándoroltak. Itt, ezen a tájon fekszik Mezőcsát is, az a falu, amelyikről a Budapesti Napló 1 9 0 7 . évi egyik száma ír egy cikket. Ugyancsak látható a Magyarok az Újvilágban című kiállításon: „Mezőcsát m e g y Amerikába. T e g n a p egy falu népe vonult át a szép Budapest vasárnapi népű útjain. N e m bámészkodtak, nagyon k o m o l y a k voltak s őket is alig vették észre. De akik észrevették s megkérdezték, azok k a p t a k választ szívesen a vándorló csapat vezérétől: - Ez itt Mezőcsát község, az egész falu. Megyünk Amerikába. (...) Senkit se h a g y t u n k o t t h o n , viszünk m i n d e n k i t , a zsidót i s . " Mondhatnánk: így m e n t e k ók Amerikába. Mit g o n d o l j u n k a m i sorsunkról: a n e m egészen félmilliónyi délvidéki magyarságból e b b e n az esztelenségben már elhagyták vidékünket né hányszor tízezren. Százalékarányban körülbelül annyian, m i n t a m e n n y i t József Attila soraival oly keserűen siratunk a századforduló óta. A congói temetőben talált sírfeliratokból láthatom, az említett északi vidékről jöttek az egykori K o n g ó bányászai. Milyenek voltak ezek az emberek? Volt-e rajtuk turáni átok? Azért vesztek-e el, m e r t volt? Körutam során nemegyszer találkoztam ezzel a kérdéssel. Először n e m is értettem, h o n n a n keveredik elém. Éltető Lajos, az I t t - O t t egyik vezető egyénisége m o n d t a : nincsen turáni átok. S h a
n a g y o n akarjuk, szeretni is t u d j u k egymást ( m i magyarok). Torontóban előadás közben kiabált fel egy hallgató: hiába is erőlködünk, m i s e m m i r e s e m megyünk, m e r t f o g bennünket a turáni átok. Szavahihető e m b e r e k állítják, itt, Torontóban történt m e g , h o g y a m a g u k a t mindenképpen m e g t a r t a n i akaró m a g y a r o k magyar vallást alapítottak, v a l a m i ősmagyar vallás m a i változatát, s hozzá a vallási ceremóniát, amelynek során az őshazából, a turáni földről örökölt vallási szokás szerint fehér lovat kellett volna áldozni, de ló helyett a m a i közlekedési eszközt, egy fehér autót áldoztak a m a g y a r o k istenének. - S megfejték a kipufogóját, h o g y kátránykumiszt erjesszenek belőle? - kérdezte gonoszkodva egyik ismerősöm. Gonoszkodni lehet rajta, de valami o k a csak van annak, h o g y ilyen elképesztően kétségbeesett ötleteket agyainak k i kivándorolt honfitársaink, mégis elvesznek o d a k i n n . A turáni átok mibenlétét egyébként n e m értem, csak h a l l o t t a m . Csupán következtetni t u d o k rá. A lexikon szerint O r m u z d , az óperzsa jó isten. Ellentéte A h r i m a n vagy A n g r o m a n j e , a magyar ármány, a gonosz Isten. Belebocsátkoznak a szerencsétlen h o n t a l a n o k az ilyen d o l g o k fejtegetésébe, s ebből születik a fehér autó áldozat. Pedig a d o l g o k magyarázata sokkalta egyszerűbb. Ne hasonlítgassuk m a g u n k a t más amerikai erős kisebbségi szerveze tekhez, h a n e m más, velünk egyforma nagyságú kisebbségiekhez m o n d t a Ludányi András, az ltt-Ott találkozó egyik előadásán. - A zsidó az specifikus. S i m o n Peres elment B u s h elnökhöz, és k a p o t t tőle tízmillió dollár amerikai hitelt. Utána elment az amerikai zsidók közgyűlésére, és kapott 5 3 millió dollár adományt. Congói vendégfogadóm kezdetben s e m m i t s e m t u d m a g y a r u l . Öt venöt évet tisztességesen letanított a n g o l iskolákban, m i n d i g tartotta magát ahhoz az elvhez, a m i t édesanyjától tanult: - Sose m e n j m a g y a r o k közé, m e r t csak fontoskodnak. Azután csak kitudódik, h o g y mást is tudtak, m e r t azt m o n d j a , h o g y az a n g o l o k háza arról volt ismeretes, h o g y azok körül m i n d i g volt eldobált sörösüveg, a magyaroké körül m e g mindenütt szépen ápolt virágoskert és veteményeskert volt. Minél tovább beszélgetünk, annál több gyerekko ri élménye buzog fel belőle. Előbb azt közölte, h o g y magyar nótára n e m emlékszik, m o s t m e g hirtelen kiszalad a száján: „Hol jártál az éjszaka, n e m aludtál ágyadba." Azután m i n d e n átmenet nélkül azt m o n d j a : Sándor, József, Benedek, gyünnek a jó melegek. Kiejtése hibátlan, a m i n e m is furcsa, hiszen édesanyja s o h a s e m tudott, csak magyarul, édesap j a élete végéig magyar újságot olvasott. Amerikait. Olvasott, pedig isko lába s o s e m járt. Eszébe j u t az is, h o g y húsvétkor járt hozzá egy gyerek locsolkodni. Hát kell-e nekünk lovat vagy autót áldozni, ha m e g v a n a
m a g u n k húsvéti és egyéb népszokásunk, amiről o l y buzgón akartak leszoktatni bennünket? Kell-e kérdezni, h o g y m i volt a céljuk? Megkérdezzük tőle, h o l v a n a temető. Végül m a g a is kocsiba ül nyolcvanhat évesen egyedül -, és kijön velünk a sírkertbe. Ismerte az itt nyugvók legnagyobb részét, m é g olyasmire is emlékszik, h o g y k i m e l y i k bányaszerencsétlenségben vesztette életét. Jól emlékszik a falu orvosára, akinek havonta egy dollárt a d o t t m i n d e n biztosított család, s az orvos ezt havonta pikszliben gyűjtötte, de ha kellett, m é g vakbélműtétet is végzett. „Nálunk, az asztalon, a konyhában" - emlékszik vissza, miközben járunk a sírkövek között. „Millenneumi Magyar Bányász Betegsegélyző Egylet" - o l v a s o m az egyik síremlék legfelső sorában, félkörívben bevésve. Ők tehát m é g n a g y o n o t t h o n o s a n , h o g y ne m o n d j a m : hazában g o n d o l k o d t a k , h a a századvégen ilyen nevűre módosították a bányászok biztosító egyesületét. A korábbiakon m é g Református Bányász Biztosító Egyesület volt a neve. „Itt nyugszik Kertész András született 1880 B E ÉS CING M E G J E , m e g h a l t 1907 a u g 2 2 én C o n g o o " . A feliratokon elég s o k a helyesírási hiba, olyat látni, h o g y „Itt nyugszit", m e g „Matyi Istvánnő", Istvánné helyett, s ennél éppen úgy, h o g y összevegyítve a „Nyugodjék békében" m e g a „Béke poraira" szokványos kegyeletadó kifejezéseket így: „Nyu godjék békével poraira", de még e hibák figyelembevételével s e m t u d o m megfejteni, miért írták azt, h o g y „született 1880 be és U n g megje. Méghozzá hasonlóan s o k más feliraton. Végül az j u t eszembe, h o g y ez a B E ÉS helységnév lehet, üng vármegyében. S csakugyan, a már említett helységnévtárban ráakadok üng vármegyében egy Bézs nevű helységre, melyet a Pallas Lexikon Bés néven említ. Szlovák neve a m a i térképen Besa. Ez is az a vidék, a h o n n a n a századforduló táján oly s o k a n kivándo roltak, n e m messze esik a már említett Mezőcsáttól.
Szétszóródva mindenütt M i lett az első magyar kivándorlókból? - o l v a s o m a cikk címét, amelyről később fénymásolatot készíttetek m a g a m n a k . „Az angol kormány 1852. március 18-án ezer fontot szavazott m e g útisegélyként a magyar emigránsok részére, akik Amerikába vagy más távolabbi földrészre határozták elutazásukat" - kezdi három és fél oldalas cikkét az 1955-ös amerikai naptár Krónikás fedőnevű cikkírója. A negy vennyolcas magyar f o r r a d a l o m utáni emigrációs hullámmal foglalkozik a szerző, n e m az elsőkkel, akik valójában néhány száz évvel korábban
indultak a hosszú útra. A c i k k b e n tehát a száz évvel korábbi emigránsok ról esik szó: m e l y i k hajón, hányan, esetleg k i k utaztak. Végül is arról n e m tesz említést, h o g y m i lett velük, h a n e m csupán néhányukról közöl kurta adatot, a többit sommásan az utolsó mondatában így intézi el: „Annyi bizonyos, h o g y az első pioneerek túlnyomó többségben elvesztek az óhaza számára." Elvesztek-e? El-e az első pionírok, s m i lett a későbbiekkel? S e m ők, s e m a korábbiak közül s o k a n bizony, h o g y n e m vesztek el, sőt igen neves e m b e r e k váltak belőlük Amerikában. Az egyik legismer tebb a régiek közül: „Founding Father of t h e Ü.S. Cavalry C o l . C o m . Michael Kovats de Fabriczy" - olvashatjuk Fabriczy Kováts Mihály ezre des, az a m e r i k a i könnyű lovasság „alapító atyja" képe alatt. Az a m e r i k a i szabadságharc hőse és mártírja. A negyvenkilences világosi fegyverletétel, az aradi tizenhárom és a számlálatlan többi kivégzése után egészen sokáig úgy tűnt, h o g y ismét sokan elvesztek. Még a fentebb említett naptári cikk írása idején is csak kevesen tudták, mert n e m került bele s e m az amerikai, s e m a magyar köztudatba, hogy mennyire n e m vesztek el. Sőt ez a mintegy évszázadnyi hallgatás róluk - az 1849 és az ezerkilencszázas évek közötti időszak - igen kedvező feltételeket teremtett arra, hogy az Amerikába vándorolt magyar szabadsághősök köré izgalmas legendák fonódjanak De n e m is csak köréjük. Los Angelesben Szkopál Béla, az Újvidéki Rádió egykori neves diszk zsokéja és felesége, Eva hoznak össze a világ egyik legnagyobb városi konglomerátumának, Los Angelesnek egy neves magyar emberével, Sztáray Zoltánnal. N e m távolság az a hatvan kilométer, ahova Éva elvisz, hogy Sztáray fogadjon a házában a San Bernardinónak nevezett város ban, már jóval Los Angelesen kívül, tulajdonképpen a sivatag szélén. Vagy hát benne a sivatagban, m e r t az egész Los Angeles is sivatag lenne, ha el n e m lopnák a Colorado folyó vizét, h o g y öntözzék vele a kerteket, ültetvé nyeket, de m é g az autóutak mentén a füvet és fákat is. Egymás után kö vetkeznek itt az El Mirage, Lucerne, Galway, E m e r s o n nevű helyek, m i n d egyik után ott a Dry Lake nevű megjelölés a térképen, a m i m a g y a r u l k i száradt tavat jelent. Vendéglátómat is az érdekli, a m i itt m i n d e n k i t , s m i n k e t is odahaza: M i lesz velünk, délvidéki magyarokkal? Meglepődve hallja, h o g y a V M D K nak v a n autonómiaterve, szeretné látni. Sajnos, n e m szolgálhatok vele. u t a m vége felé már kénytelen v o l t a m telefonálni haza Vékás Jánosnak, h o g y küldjön utánam egy csomó p r o g r a m o t , m e r t n a g y o n s o k kiválóság érdeklődik iránta, n e m is csak magyarok. A w a s h i n g t o n i Koszorús Fe renc ügyvédnek igen jó kapcsolatai vannak, bejuttat a State D e p a r t m e n t -
be, s beszélgetésünk során o t t is a V M D K autonómiaprogramját kérték tőlem. Merő véletlenségből egyet t u d t a m szerezni washingtoni vendéglá tóm, Kovács Árpád vállalkozó cserkészlányától, ezt a d t a m meghallgatómnak, K a t h y Schwering asszonynak, a szerbiai, montenegrói, macedó niai és boszniai ügyek külügyminisztériumi tanácsosának. Los Angeles-i új ismerősöm, Sztáray Zoltán író is foglalkozott a korábbi a m e r i k a i magyarokkal, nevezetesen a feltehetően az Újvidék melletti F u t a k o n született Haraszthy Ágostonnal. Könyvet írt róla m é g 1986-ban, a m i t az akkor m é g emigrációban élő Püski Sándor adott k i . M o s t megajándékoz evvel a művével. Örülök neki csakugyan, hiszen írásának szereplője kulcsember az amerikai szőlőtermesztésben és borá szatban. Figurája hasonlatos a Jókai-alkotta arany emberhez, s ez Sztá ray könyvének tartalomjegyzékéből is sejthető. Csak néhány fejezet címe: Az ígéret földjén, Tizenöt hét indiánok között, A Fehér Házban, A tokaji szőlő legendája stb. H a már, m i n t vélni lehet, itt született a m i tájunkon, megérdemel annyit, h o g y valamivel többet t u d j u n k róla, m i n t e d d i g tudtunk. Kaliforniában, Los Angelesben, a S h e r m a n Oaks városrészben Töröcsik János házában l a k t a m . Sajnos, őt magát n e m is láthattam. Egész házát rendelkezésemre bocsátotta, m i n d e n élelmiszer- és italtartalékával, fürdőmedencével egyetemben. Négy-öt n a p o n át élveztem vendégszere tetét. Ezek után m é g m o n d j a n e k e m valaki, h o g y m i m a g y a r o k m i l y e n széthúzóak vagyunk. Azt s e m t u d t a rólam, k i fia-borja vagyok, h a n e m csak megegyeztek az amerikai magyarok, h o g y m e g kell hívni a k o n t i nensre. Azt ók természetesnek tekintik, hogy m i n d e n városban, a h o l előadást kell tartani, g o n d o s k o d n i kell ellátásomról. Ö a házát bocsátotta rendelkezésemre. R a két ízben ellátogatott a házba, de csupán azért, hogy egy a l k a l o m m a l friss sörrel töltse fel a tartalékokat, másodszor pedig gyümölcsöt hozott. Most, ilyen tapasztalatok után azt kérdezem magunktól: m i a b a j u n k nekünk, magyaroknak, egymással? N e k e m legfeljebb az, h o g y n e m vagyok biztos benne, megkapta-e a köszönőlevelet a Töröcsik házaspár, a m i t Chicagóból küldtem nekik. A k o n t i n e n s egy messze eső másik nagyvárosában, az űrutazásról ismert H o u s t o n b a n Pethő Ferenc látott vendégül, az előadást is otthoná b a n szervezte m e g , vendégül látva azt a m i n t e g y húsz személyt, akit elhozott a kíváncsiság. S n e m csupán ennyit, h a n e m ennél jóval többet tett azért, m e r t magyar. M o n d j u k azt is ezért tette, h o g y néhány n a p o n át hurcolászott a kocsiján le-föl a városban, k i m o n d o t t kívánságomra levitt még a Mexikói-öbölbe is, m e g bejuttatott a h o u s t o n i űrkutatási múzeum ba, útközben megebédeltetett, s ingyenes idegenvezetőm is volt. Egyéb
nevezetes személyek mellett nála i s m e r k e d t e m m e g E d m o n d Solymosy nyugalmazott tüzértábornokkal. Persze hogy felcsillant a s z e m e m b e m u tatkozásunkkor, és persze h o g y megkérdeztem tőle: m i n t tüzértábornok m i t t u d a volt Jugoszlávia hadseregéről. N e m emlékszem már rá, m i volt a válasza, utólag ezt írtam be az igen hiányosan vezetett naplómba: „Büszke arra, h o g y magyar. Görögországban volt az amerikai egységek nek valami felügyelője. M i n d e n t t u d az ottani haderőkről." (Az ottanit úgy értettem, h o g y balkáni.)
Csak a múltat el ne feledjük! Se szeri, se száma azoknak a könyveknek, amelyeket a s o k utazás, a számtalan új ismeretség révén szerezhet az ember. Ezek között feltűnően sok az olyanfajta, amely az amerikai m a g y a r o k múltjával foglalkozik. Az olyanokat, m i n t a már említett Haraszthy Ágostonról szóló, legszíveseb ben folytatásban közöltetné n a p i l a p o k b a n a fellelkesült európai magyar utazó. „Csak az a vég! - Csak azt tudnám feledni!" - m e r e n g el Madách Ádámja az előrevetített jövőn. (Mi a magyarázata, h o g y ismét Madáchot idézem? S ismét ugyanazt a két m o n d a t o t . ) A kivándoroltaknak m e g éppen fordított az óhajuk: Csak az a múlt! Csak azt ne feledném! Ezért m i n d e n , m o n d h a t j u k a másik költővel: „önkínzás", különcködés, a szer vezkedés, drága könyvek anyagi haszon nélküli kiadása, dühös vagdalkozás és csendes múltidézés. Biztosra vehető, h o g y a magyarországi válto zások után, a Magyarok Világszövetségének átszervezésével valamelyest helyreáll m a j d az idegenbe szakadtak megtört nemzettudata, és m e g d o b ban sokak szíve. A m i délvidéki szívünk is. Még Lake H o p e - b a n , tehát megérkezésem első napjaiban i s m e r k e d t e m m e g két bácskaival, a csurogi születésű Krémer Sándorral és a szabadkai dr. Siflis Imre nyugalmazott egyetemi tanárral. Később m é g néhányszor találkoztunk, de az elsőt, azt hiszem, n e m felejtik el s e m ők, s e m én. A negyvennégyes magyar áldozatokról szólt az előadás, Végvári Vazul Ferenc-rendi szerzetes illő bevezetőül gyertyát gyújtott emlékükre, elő adás után pedig közös imát m o n d t u n k értük. Csak mellesleg említem m e g itt azt a fontos megfigyelésemet, h o g y az amerikai m a g y a r o k életében, m i n t ahogyan úgy általában is az amerikaiak életében az egyházaknak sokkal fontosabb szerepük van, m i n t nálunk, a m i a koráb bi időszakban a rezsim m i a t t természetes is volt, m a azonban már arról
beszélhetünk, h o g y a vallási szervezetek még n e m foglalták el társadal m u n k b a n az őket megillető helyet. Előadás után következtek a kérdések. Elsőnek emelkedett szólásra Krémer. Nyilván készült az egész előadásról hangos videofelvételbe ezzel n e m rendelkezem, h a n e m csak emlékezet ből idézem a történteket. Krémer halkan, szemmel láthatólag erősen megrendülve kezdte mondandóját. Valami ilyesmire emlékszem: „Lassan már ötven éve, h o g y C s u r o g o n elveszett az édesapám, de én m é g h a n g o s a n n e m h a l l o t t a m róla és sorstársairól beszélni, pedig jó ideje élek már Amerikában. O is o t t nyugszik a dögtemetőben, én őt még el s e m sirathattam." De mindezt valahogyan sokkal tömörebben fogalmazta m e g , s a m i kor k i m o n d t a , h o g y az édesapját még soha n e m sirathatta m e g , akkor hirtelen elemi erővel feltört belőle a zokogás. M e g s e m kísérelte, h o g y folytassa, a m i t elkezdett, h a n e m csak leszegte fejét, tenyerébe t e m e t t e arcát, és zokogott. A hallgatóság, a szervezők n e m t u d t a k m i t kezdeni. V o l t u n k vagy százan, m i t lehet m o s t tenni, ez foglalkoztatott e n g e m is és g o n d o l o m , sokunkat. Nyilván Siflis Imrét is, aki, h o g y m e n t s e a helyzetet, szót kért, és v a l a m i olyasmit kezdett m o n d a n i , hogy lám, bennünk, délvidékiekben ilyen nagy gyász telepedett m e g , a m i annál rombolóbb volt lelkünkre nézve, m e r t m é g siratnunk s e m volt szabad a halottainkat, sőt azt akarják velünk, hozzátartozókkal még m a is elhitetni, h o g y áldozataink vétkesek voltak, akik megérdemelték sorsukat. S a m i k o r eddig j u t o t t , akkor belőle is feltört a hangos zokogás. M o s t már csakugyan olyan volt a hangulat, m i n t egy gyászszertartá son. Siflis is k i m e n t a teremből, egy ideig még m i n d a n n y i a n hallgattunk. Azután csak jelentkezett kérdező, h o g y hát melyik időszakban is történt az a vérengzés. K i k is írtak már róla? Sütő András is felszólalt, arról beszélt, h o g y h a m i s képünk alakult k i a magyarságról, és h o g y módunk van változtatni rajta. New Jerseyben előadás után odajött hozzám egy asszony, akivel Amerikában telefonon beszéltem már korábban is, valakitől m e g t u d t a ideiglenes tartózkodási helyemet, és felhívott. Közölte velem, h o g y neki van egy könyve, amely a délvidéki vérengzésről szól. Most ezt a könyvet hozta el, és n e k e m adta. Szerzője R a l a Ferenc, a kiadója a müncheni Mikes K e l e m e n Kör, címe: Egy hajó elsüllyed a Dunán, megjelent 1960-ban. A borítót követő első lapon ez a kézzel írott bejegyzés: „Elmúlt (Nyilván: elhunyt, - M . M.) Máté István jegyzőkönyve az 5 8 . o l d a l o n . " Az 5 8 . o l d a l o n csakugyan van egy jegyzőkönyv, amely „készült Klagenfurt ban, 1952. augusztus 11-én a z M H B K irodájában". T a r t a l m a : Máté István egykori zsablyai vendéglős elmondja, h o g y a n élte át a zsablyai vérengzést 1944-ben. N e k i a temetőben a sírokat kellett ásnia m i n t fogolynak. „Amit
én ástam az k b . 8 méter hosszú és 4 méter széles és két méternél mélyebb volt. Egy ilyen tömegsírba k b . 14 szekér hullát kellett kivinnünk, tehát egy-egy sírba k b . 150 hullát temettek. (...) Zsablyán négy tömegsír van, amelyekről én t u d o k . " A könyvet Máté István özvegyétől k a p t a m . Összesen hat ilyen jegyző könyvet tartalmaz. u g y a n c s a k N e w Jerseyben, p o n t o s a b b a n N e w B r u n s w i c k b a n N a g y Károly e g y e t e m i tanár tisztelt m e g egyik 1 9 8 8 - b a n megjelent könyvé vel: Szigetmagyarság és Szolidaritás. Különlegessége, h o g y Csoóri Sándor írt hozzá előszót, m e r t e vállalni, a k k o r még, p e d i g a könyv a m a már szinte divatossá vált Bibó István nevével kezdődik, s ilyen a folytatása: „véres eseménysorozattal vetett véget a szovjet haderő és utána a Kádár-rendszer k a r h a t a l m a a magyar nép függetlenség- és szabadságtörekvéseinek". M i n d e n városból, ahol jártam, külön könyv-, újság-, ojonány-, videoés magnószalagcsomaggal folytattam az utamat. Clevelandben már új bőröndöt kellett vásárolnom. M i n d olyan dolgokat tartalmaznak, amelye ket n e m kellene feledni,
de amelyek legnagyobb
részét előbb m e g
kellene tanulni. Például azt, hogyan került a Kossuth-szobor a washingto ni C a p i t o l i u m b a .
Mesés történetek magunkról Torontói tartózkodásom idején Gyurka barátom lakásán felhívott egy számomra teljesen ismeretlen ember. Bemutatkozott: Varga József becsei kőfaragómester, huszonkilenc éve, h o g y kivándorolt. Egyik k e z e m m e l szorítom a fülemre a kagylót, a másikkal jegyzetelek. „Ott volt Becse főte rén negyvennégy őszén a Pogácsán, a m i k o r a kivégzések egy része folyt. Ők a mesterével azzal voltak elfoglalva, h o g y verték le a főtéren a magyar címert. Elsőnek két személyt végeztek ki, egy szerbet m e g egy magyart. Emlékszik m é g a sintérnére m e g valami Brecsko nevezetűre, akkor ötöt végeztek ki. Azután emlékszik egy a l k a l o m m a l négyre. A sintérre is emlék szik, neve Pintér Béla, Magyarországról hozták haza. Emlékszik m é g arra is, h o g y egy Ribár Pál nevű kommunistát, volt spanyol harcost is bevágtak a Centrálba, nagyon megverték, két nap múlva kiengedték. O lett később a munkaszolgálatosok parancsnoka, Szlovéniában szedték az aknákat. A magyar kommunisták állították le Becsén a m é g n a g y o b b gyilkosságokat. Azért jöttem el o n n a n , m e r t a bíróságon beírták, h o g y az elkobzott vagyo-
n o m a t n e m k a p h a t o m vissza, m e r t a társadalmat veszélyeztetem. Volt egy B M W motorkerékpárom, azt elkobozták tőlem, azután négy évig néztem, h o g y a rendőrfőnök hajtja. Ribár apámmal járt iskolába. Mielőtt negy vennyolcban Magyarországra lelépett v o l n a . . . " Döbbenetes, h o g y m e n n y i m i n d e n t n e m t u d u n k a saját helységünk történetéből, h o g y mennyire csak az egyik oldalát t u d j u k annak, a m i ná l u n k zajlott. Velünk. Clevelandben ért Máté Istvánné telefonhívása, akitől N e w Jerseyben (Newark város) az említett dokumentumkönyvet k a p t a m . Telefonon ezt m o n d j a : Obecsei születésű vagyok, e l m e n t e m volna a clevelandi előadás ra is, de éppen n a g y o n s o k d o l g u n k van. (Cleveland és Newark között a távolság megközelíti az ezer kilométert.) A férjével negyvennégyben kocs mát nyitottak Zsablyán, akkor költözködtek oda, tehát s e m m i közük n e m volt az első zsablyai razziához. Ősszel mégis börtönbe került. M i n d e n t lá tott. ( A m i n t a könyvből idézettek tanúsítják.) Szabadulása előtt megkér dezték tőle: látott-e valamit? T u d t a , azt kell m o n d a n i a , h o g y n e m . Erre keményen rászóltak: Ehhez tartsa magát! Hét év múlva, 1952-ben szök t e k m e g Szlovénián keresztül Ausztriába. Clevelandben m e g i s m e r k e d t e m egy hölggyel, névjegykártyát is adott: Irma E. Friedrich. Ebből ugyan n e m sokat következtetek ki, csupán az j u t eszembe, h o g y T e m e r i n b e n is volt az elmagyarosodott németek között Fridrik nevezetű. Hát ő azok közül való, csak az újvidéki ág. A Telepen él tek, o t t v a n még m o s t is néhány rokona. M i n d e n b e n hajlandó segíteni az o t t h o n m a r a d o t t a k a t . S e m m i t s e m m o n d arról, h o g y miért hagyta el ott honát, pedig kétszer is erre terelem a beszélgetést. Mindkétszer elzokogja magát. ír egy rövid levelet egy darab papírra, sorolja rajta az újvidéki r o k o nokat: Valentényiek, Fehérek... Régi telepi lakosok. Clevelandben egészen közeli barátságba kerülök Kávay Tiborral. Ismeret ségünk néhány hónapos már, mire oda érkezem, korábban sokat beszélget tünk telefonon, s levelet is váltottunk. Ő volt a mozgatója annak, hogy amerikai és kanadai magyarok a Délvidékről hívjanak valakit, s neki rám esett a választása. A hosszú együtt töltött idő alatt kiderül, hogy talán korábban is találkoztunk már: könyvelő volt Oromhegyesen a Bugyi úti, D o m o n k o s úti Jövő (Budućnost) termelő parasztszövetkezetben, azt felszá molta 1956-ban, azután Kanizsán az Első Cipészszövetkezetben, onnan a földműves-szövetkezetbe került főkönyvelőnek, közben a Pap Pál Motoros Egyesületnek volt a titkára, számtalan motorvezető tanfolyam szervezője, aztán 1968-ban otthagyott csapot-papot, s kiment Amerikába. Dr. Lelbach A n t a l nyugalmazott orvosnál ebédre v o l t a m hivatalos. Felesége, a kedves, házias Andrea asszony itthonias ünnepi ebéddel
traktált, s közben persze politizáltunk. T o p o l y a i birtokuk, odahagyott v a g y o n u k és m é g s o k egyéb került szóba. Az is, h o l szándékoznak m a j d eltemettetni m a g u k a t . Általában n e m szokott az ember ilyesmiről beszél ni, a szokatlan téma felcsigázza az érdeklődésemet. Mint kiderül, ők már jóval korábban elhatározták, h o g y magyar földben szeretnének n y u g o d n i , ezért a clevelandi magyar temetőben már m e g is építtették m a g u k n a k az urna helyét, amelyre ráíratták Mindent, a m i magyarellenes, szívből gyű löltem. Andrea asszony postán utánam küldi kérésemre a temetőhely fényképét. Vancouverben a zentai születésű Szollárné - ottani vendéglátóm fele sége - s o k gondja mellett egy levelet fogalmaz, h o g y hozzam el. N e m a r o k o n o k n a k , h a n e m m i n d e n k i n e k , aki i t t h o n van. „Vancouverből, Kana dából ezt az üzenetet küldöm nektek. Valahol a világ végén, a h o l az óceán is h a n g o s a b b a n c s o b o g , ott él pár jó kis magyar, akiknek szíve m é g m o s t is hazagondol. Szívükkel-lélekkel csak még m o s t is a kis porszem bácskai testvérekkel érez." u g y a n i t t i s m e r k e d t e m m e g újra egy régi újvidéki telepi ismerőssel, Grízer Géza nyugalmazott borbélymesterrel, akivel először 1951-ben talál k o z t a m a Szabadka utcai üzletében. J ó néhány évvel ezelőtt eltűnt a s z e m e m elől. T u d t a m , hogy ő is Kanadában él, de h o g y a véletlen összehoz vele, arra igazán n e m számítottam, m i n t ahogyan arra s e m , h o g y találkozom Topiák István barátommal, akit még 1950-ben ismer t e m m e g . Ő ahhoz a generációhoz tartozott, melyet akkor a szlovén állam a saját költségén az akkor még magyaroktól dúsan lakott Bácská ba küldött iskolába, magyar műveltséget tanulni, a m i t a b b a n a k o m i n f o r m o s időben Magyarországon s e m igen lehetett, itt m e g , az újvidéki, szabadkai, zentai magyar tannyelvű főgimnáziumokban s a szabadkai tanítóképzőben, azt hittük, lehet. Topiák barátom abba a generációba tartozott, amellyel idejött S z o m i Pál, Kaszás József és azt hiszem, Szún y o g h Sándor. Négyük közül ketten visszamentek a Muravidékre - n e m is rossz az arány a miéinkhez képest -, Kaszás m a r a d t Újvidéken, Topiák pedig egy ideig tanított itt a Bácskában, később kivándorolt Párizsba, s o n n a n Kanadába. Azóta már szinte az egész Topiák család o d a m e n t . Grízer Géza nyugalmazott borbélymester esete magában is megér egy külön írást. Ezt abból is látni, a m i t találkozásunkkor m o n d o t t : - E g y darab Petőfit h o z t a m el m a g a m m a l . N e m Petőfi Sándort érti ezen, persze h o g y n e m , h a n e m az újvidéki telepi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületre g o n d o l , amelynek a háború utáni három évtizedben oszlopos tagja volt. Akkortól kezdve, a m i k o r az az o t t h o n m é g az újvidéki m a g y a r o k egyetlen m e g m a r a d t o t t h o n a volt, a m i k o r a székvárosi m a g y a r o k m é g magyar életet élni jártak a saját
költségükön és a saját két kezükkel épített szép házba. A b b a n az időben hagyta abba ott a munkát, a m i k o r már az elnökségi jegyzőkönyveket n e m m a g y a r u l vezették. Csakugyan elvitt magával Kanadába egy darabot ebből a házból, erről meggyőződhettem, a m i k o r meghívott m a g u k h o z ebédre, s a darabot m e g is m u t a t t a , sőt kettéosztva egyik felét ideadta, h o g y hozzam vissza, és m u t a s s a m m e g egykori társainak: Blahónak, a F o r u m volt nyomdaigazgatójának, Merkva Lászlónak, a későbbi igazgató nak, übornyi Sándor cinkográfusnak, Nánásiéknak és Farkas Boriská nak. Bizonyára vannak még, de ő ezeket sorolta fel.
Egy darab a Petőfiből Grízer Géza, az újvidéki Telep egykori első és az idő tájt egyetlen borbélymestere úgy él Vancouverben, m i n t h a o t t h o n , a Szabadka utcá b a n élne: két, immár felnőtt és családos gyermeke a közelében, élete párja, a tornyos-búránysori Huszágh lány vele egy födél alatt, nyugdíját, azt a másfél ezer kanadai dollárt n e m orozta el tőle senki, s ő időnként előszedi a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület d o k u m e n t u m a i t , és elmél kedik, hogyan is volt az. Az, a m i n e k a nyomára idehaza már n e m t u d t a m ráakadni, m e r t a régi petőfisek közül senki sincs már a Petőfiben, aki még o t t lakik a közelében, megértette, h o g y neki s e m m i köze hozzá, beleverték ezt az elmúlt néhány évtized alatt. Még übornyi Sándor, a mindentudó és lelkes egykori petőfis, m e g felesége, az ugyancsak buzgó szervezeti t a g is azt közölte velem néhány évvel ezelőtt, h o g y hajh, ha i t t h o n lenne a Géza, az m a j d tudná! Géza nincs itthon, h a n e m V a n c o u verben van, messzebb már alig lehetne, de i t t h o n s e m élhetne j o b b a n a petőfis emlékeknek. Szinte az az érzésem: m i n d e n t t u d róla. O n n a n kezdi a történetet, h o g y édesapjának a Lövész utcában volt borbélyműhelye. A Magyar utca kereszteződésénél. Az előbbiből mára Ribnikar testvérek, az utóbbiból A u g u s t Cesarec utca lett, de m e d d i g ? H a r m i n c e g y b e n építettek egy házat a Telepen, a b b a n az időben és még két évig n e m voltak a telepi utcák elnevezve, utcájuk első nevére n e m emlékszik, a második Gróf Tisza István volt. Az itt élő m a g y a r o k alakítottak egy futballcsapatot Bástya néven, de a hatóság n e m engedélyezte a bejegyzését. Nyilván a magyarság védbástyáját kellett volna jelentenie. A k k o r elhatározták, h o g y Előre lesz, de az is csak szerbül lehetett, tehát N a p r e d . A pálya a Libagyöpön volt, a folyamőrség előtti nagy Limány egy füves részén. A csapatnak egy zsidó fiú volt a pénztárosa, ő perselyezte végig a nézőkö-
zönséget, a m i k o r vasárnaponként előhozták és leállították a kapufélfákat, és a N a p r e d megmérkőzött az Istrával. Az Istra csapatában s o k isztriai menekült játszott. Harminchatban-harminchétben megalakult a Gazdakör, ebből lett a T O G , vagyis a Telepi Olvasó- és Gazdakör. Alapító tagjai: Kocsis János, Szloboda János, Bauer betegsegélyzői tisztviselő és K o t a vasutas. Egy idő múlva megvették a Linder Pista melletti Jenei-telket, s azon felépítet ték az o t t h o n t . Ez áll o t t m a is. Az impériumváltásig n e m készült el, n e m is kis összeggel, tízezer pengővel az újvidéki zsidók kényszerűen hozzájá rultak a befejezéséhez. A b b a n az időben a Telepnek négyezer lakosa volt, 9 0 százalékban magyar. Itt kellett volna az otthon-bástya. Éledezett a katolikus és a református telepi magyarság, hogyne éledezett volna, a m i k o r olyan kiváló papjuk volt, m i n t a később Debelyacsán nagyhírűvé vált T h o m k a Viktor, aki kijárt a telepiek közé, és nyugati útjairól tartott élménybeszámolót. A b b a n az időben egy időre felengedett a jugoszláv-magyar viszony, s ennek egyik jele az volt, hogy a magyar válogatott megmérkőzött a Vajdaság, m a j d Jugoszlávia válogatottjával. Grízer ezért kikapott, m i n t m o n d j a , m e r t a magyar csapat Újvidéken 8:2-re, Belgrádban pedig 8:0-ra győzött, és ő n e m t u d t a a rendfenntartók előtt leplezni örömét. E n n e k az örömnek a bizonyítéka volt a verés, és az is, hogy m a is elmondja fejből a magyar csapatösszeállítást: Pálinkás, Szajkó dr., Pol gár, Hámori, Sárosi, Lázár, Ortutay, J a k a b , Sárosi dr., Kiszely, Gyetvay. Tartalékok: Szuhai, Pósa, Nagy, Valdinger. A k i n e m hiszi, járjon utána. Vészes idők jártak a k k o r i b a n is. Az olyan beállítottságú embereknek, m i n t Grízer Géza volt, meggyűlt a bajuk a szélsőségesekkel. Házára egy reggel Dávid-csillagot festettek, hozzá ezt a szöveget: „Hitler Katónak Itvotak SS motorizirt Komén Ekspress Dyana K u c a Fehér Zido J u d e . " Negyvennégyben ez m e n t e t t e m e g a családot, m e r t T o m o Krmpotić, a Petőfivel szembeni épületben kocsmát tartó szerb ember tanúsította: Grízért zsidóbérencnek minősítették s ilyesmivel zaklatták, ő csak tudja, m e r t h o g y nála iddogált az a német suhancbanda, amelyik az o t r o m b a falmázolást elkövette. A jelet és a szöveget míniumfestékkel mázolták oda, Grízer szerint esős időben, ha a falfesték a víztől átázik, m a is el lehet olvasni, s látni a jelet is. Őt ebben az időben is legfőképpen az o t t h o n érdekelte, borbélyműhelye falán és a kirakatban is m i n d i g k i volt téve az éppen időszerű színdarab plakátja. A m i k o r újabbat hoztak, akkor ő a régit bevette, és eltette. Azért v a n neki m é g m o s t is, és a d o t t belőle, hogy hozzak haza, legyen az újvidékieknek is, m e r t azt hallotta, h o g y egy időben az i t t h o n m a r a d t teljes dokunrfentációt betüzelték. N e m lehet
m i n d e n plakátot eltüzelni. H a lehetett volna is, Géza mester m a is emlékszik, h o g y a negyvenes évek első felében előadták a Dávid k o n t r a Góliát című darabot ezzel a szereposztással: Dávid: Grieser Géza ( h o l így, h o l úgy írta a nevét), Góliát: Kovács Károly, Asszony: Plesa Teruska, D r . Nagy: G u b i k Sándor, Dr. Klein: Gusztusz Heinrich, Szolga: T a n d o r i Ferenc, Jegyző: Molnár László, Bíró: Frey Károly. Azután következett az újabb rezsimváltás. A „bástyá"-t újra k e l lett erősíteni, és egy időre sikerült is. 1 9 5 7 - b e n n a g y bemutatót r e n d e z t e k a Petőfiben. M i n d e n idők m i n d e n amatőr társulatának n a g y próbatételére vállalkoztak, az egyesület operettegyüttese b e m u t a t t a a Csárdáskirálynőt. A k i n e m i s m e r i az alább f e l s o r o l t n e v e k e t , az u g o r j a át, a k i v i s z o n t i s m e r i , megtehetné, h o g y feljegyezze, m e l y i k szereplő h o v a lett. M e r t hát m a , 1 9 9 2 - b e n az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek operettegyüttes h e l y e t t c s a k sze rény kórusa v a n , s a n n a k is örülhetünk, h o g y egyáltalán v a n . D e hát a k k o r h o v a lett az operettegyüttes? íme az e g y k o r i : Vezényelt: V o j t j e h o v s k y J a r o s l a v , r e n d e z t e : K a p m a y e r F e r e n c . Szereplők: Z ó lics F e r e n c , Grízer Géza, Kovács Rózsa, K l e i n Péter, Vécsey Márta, Fábián F e r e n c , Lázár Mária, Háber András, Répási L a j o s , H i p i k Károly, Oláh György, Turánszky György, B a r t a L a j o s , S z t r e l i m u h a János, Pozsár M a r i k a , Oláh I l o n k a , Kovács Irén, M a j o r o s Irén, Kollár János, Z s i g m o n d István, M a j o r o s Pál, F o d o r László, Kurin György, Erdős János, B u t t e r e r F e r e n c , B a r t a György, Bognár Sán d o r , ürbán Lajos, Z s i g m o n d István, Karácsonyi István, H i p i k János, Szakái F e r e n c , Márton I c a , Vajda Júlia, M a j o r o s Irén, C s o n t o s Erzsébet, Palóc A n n a , P ö r g e J u l i s k a , C s i b r i Irén, Vajda Júlia, P é c s i t y C s i l l a g , Polyák Irén. Az énekeket K u n s z t Irén tanította be, a díszleteket Váll András tervezte. S ú g ó Tóth János, a táncokat Kovácsevity F i t y a tanította be, ügyelők: Fábián B o r i s k a és B a l i K a t i c a , világítás: D r o z l i k László, fodrásznő: Győri V e r o n k a , a ruhákat K o vács Rózsa tervezte, maszkőr: Kovácsevity Désa. Közreműködik a Petőfi Sándor K. E. énekkara. M o s t már csak azt kell megmagyarázni, miért kell egy a m e r i k a i útról készült riportban az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet ilyen hosszan emlegetni. Csupán egy o k v a n rá: Mert i t t h o n már senki s e m tudja, h o g y ez így volt, aki tudja még, az Kanadában v a n . Vagy Ausztráliában. Vagy Németországban. Vagy Svédországban. Vagy M a gyarországon. Vagy már nincs. Grízerék azért m e n t e k Kanadába, m e r t i t t h o n már kezdték ők is felejteni.
Cincinnati, dilemmáim eleje Itt, ebben az ohiói városban m o n d t a vendéglátó háziasszonyom, Gödöllei Gyöngyi, h o g y a 171 . c s o m a g sót fogyasztják. - Nálunk, M o h o l o n azt szokták m o n d a n i a n e m egymáshoz illő új párra, h o g y ezek s e m s o k sót fognak együtt elfogyasztani. Nálunk, M o h o l o n - m o n d t a , pedig több évtizede, h o g y s e m ó, s e m a szülei n e m élnek már „nálunk". Édesapjának is volt egy mondása, a m i t szintén feljegyeztem m a g a m n a k . A lányával arról beszélgettek telefonon, hogy a jelenleg Floridában élő szülőknek is vesz a lányuk egy könyvet a negyvennégyes vérengzésről. Gyöngyi javasolta, mondván, h o g y tudomá sa szerint M o h o l o n is kivégeztek akkor háromszáz magyart. Mire az édesapja: - M i t beszélsz? Háromszáz? Hétszáz, lányom, hétszáz! Jöttem ide közéjük beszélni magunkról, o t t h o n maradottakról, és róluk, a k i k n e k egy részét még szeretnénk i t t h o n viszontlátni, az újonnan érkezetteket pedig, azokat kivétel nélkül m i n d hazavárjuk. Mit m o n d j a k nekik? Örüljek-e, hogy a Gödöllei lány már n e m c s a k a saját sóját számolja o d a k i n n , h a n e m a szüleiét, a családjáét is? M e n n y i t eszik m a j d a Topolyáról csak mostanában Vancouverbe érkezett Bozsik Gyula építészmérnök és kis családja? Nekik még csak t u d t a m annyit javasolni, h o g y forduljanak a t e m e r i n i születésű ürmös A n t a l mérnöktár sához, aki a kanadai magyar mérnökök egyesületének elnöke, s keresse hozzá az összeköttetést a szintén t e m e r i n i és szintén Torontóban élő Tóth György építész barátom révén. M i t m o n d j a k Lauer Edithnek, aki Amerikában olyasvalamire vállalkozott, h o g y összefogja a magyarság érdekeit, s azt kérdezi tőlem, h o g y m i a délvidéki magyarság érdeke? T u d o k - e mást válaszolni, m i n t h o g y az, a m i t a V M D K p r o g r a m b a foglalt? Ezt a p r o g r a m o t kéri tőlem Teller Ede, az atomtudós - kisebbik társa, Kovács Béla n e m kéri, neki már m e g v a n -, ezt Földváry Ferenc, aki a State D e p a r t m e n t b e n dolgozik, ezt Kanadában T h o m a s W . W a p p e l p a r l a m e n t i képviselő, akivel hivatali irodájában Torontóban részben a n golul, részben m a g y a r u l beszélgetünk, hiszen n e m tévedünk, ha azt írjuk, h o g y neve W a p p e l Tamás; ezt kéri Walter István, a K a n a d a i M a g y a r o k Szövetségének elnöke, ez iránt érdeklődik az indianai Ball State Clniversity Politikai Tudományok Osztályának asszisztense, a bölcsészeti tudomá n y o k d o k t o r a , Francine F r i e d m a n . Erről kérdeznek a számtalan rádió- és tévéstúdióban. Sokszor föl s e m t u d t a m mérni, h o g y kivel-mivel állok szemben, m e r t n e m volt időm tájékozódni, h a n e m csak kérdeztek: akarsz-e interjút adni? D e m o s t rögtön. így jártam Chicagóban is,
belépvén az NPR szerkesztőségébe, ahol Sandra Gair szerkesztőnő már a m i k r o f o n előtt fogadott, és n y o m b a n kérdezett is, m e n t az adás élőben, déli tizenkettőkor. Jó negyed óra múltán, a m i k o r véget ért a kérdezgetős, felálltunk, és belépett a stúdióba egy másik alany. M i k o r vele is végzett a riporternő, következett egy kis zene, beinvitáltak bennünket ismét a stúdióba, kötetlen beszélgetésre. Mindössze néhány percet tartott, b e m u t a t t a k a n n a k a másik alanynak is, persze a nevéből m i t s e m értettem. Néhány perc múlva, h o g y kiléptünk a stúdióból, kísérőm megkérdezi, t u d o m - e , k i v o l t ez az úriember. F o g a l m a m s i n c s . Az izraeli külügy miniszter. A hasonló felkérésekkel úgy v o l t a m , ha már itt vagyok, m o n d a n i kell a magunkét Azt, h o g y tönkretették az egyetlen napilapunkat, h o g y erőszakkal sorozzák a gyerekeinket, h o g y tízezerszámra menekülünk i n nen, h o g y egymás után hozzák ellenünk a törvényeket, h o g y n i n c s e n benzinünk, a paraszt n e m műveli a földjét, m e r t a terményét n e m fizetik ki neki, m e g m e r t nincsen üzemanyag, h o g y Szerbia vezetősége tönkre teszi az államot és néhány generációra a szerbség sorsát. A m i b e n tökéletesen egyetértett v e l e m az az úr is, akivel saját kérésemre találkoz t a m L o s Angelesben, s akinek a névjegykártyáján ez olvasható: rev. Dennis Pavichevich Dean, szerbre fordítva: Dragoljub Pavičević, a Sveti Stevan szerb pravoszláv katedrális papja, A l h a m b r a , Kalifornia, s akivel s o k egyébben is teljesen egyet t u d t a m érteni, úgyannyira, h o g y beszélge tésünk v é g é n néhány s z e n t k é p p e l és e g y k e g y t á r g g y a l is m e g ajándékozott. Mit m o n d j a k Tar Pálnak, Magyarország w a s h i n g t o n i nagykövetének, akivel szerencsém volt két a l k a l o m m a l ebédelni, s egy délutánt eltölteni? Igaz, s o k a d m a g a m m a l , de s o k a l k a l o m m a l a bizalmas beszélgetésre. A h h o z t a r t o t t a m m a g a m a t , a m i t s o k helyen k i is m o n d t a m : H a a világ elismeri Izrael jogát, h o g y érdeklődjék a világ bármely államában élő zsidók sorsa iránt, h a Németország pénzért válthatja k i a német nemzeti ségű állampolgárokat Romániában, ha Belgrád j o g o t formál arra, h o g y meghatározza a horvátországi és boszniai szerbek j o g i státusát, s ennek érdekében háborút visel a testvérnépek ellen, akkor miért ne lenne j o g a Magyarországnak g o n d o t viselnie akár a kisebbségben, akár az emigrá cióban élő m a g y a r o k sorsáról? Mit m o n d j a k Dömötör T i b o r független református püspöknek, akinek nagy érdeme v a n abban, h o g y 1 9 9 0 . március 15-én a w a s h i n g t o n i C a p i t o l i u m b a n felavatták K o s s u t h Lajos szobrát? M o n d t a m neki, h o g y kiváló kapcsolatai révén terjessze hírünket. Mit m o n d j a k Miklósházi Attilának, az emigrációban élő magyar katoli k u s o k püspökének? M o n d t a m neki, h o g y forduljon papjaihoz, és kérje
m e g őket, h o g y a vasárnapi szentmiséken a könyörgésbe vegyék be: „Hogy a Délvidékről elüldözött m a g y a r o k visszatérhessenek o t t h o n u k b a , kérünk téged, hallgass m e g m i n k e t . " Persze egészen másfajta kérdéseket is feltettek. Azt például, h o g y a n ítélem m e g Maróti Miklós szerepét a F o r u m vezérigazgatói székében. M o n d t a m nekik,hogy sokat hadakozik vele a Magyar Szó, és h o g y teljesen csődbe j u t o t t u n k . - M i t tudsz Gyetvai Károly egyetemi tanárról? - szegezték m e l l e m n e k Torontóban a kérdést. T u d o m , hogy egy időben ő volt a Magyar Szó legtekintélyesebb külmunkatársa, h o g y ő képviselte a vádat a háború után a tartományban a háborús bűnösök ellen folytatott perekben, h o g y elvállalta a jelöltséget a szövetségi p a r l a m e n t i választásokon akkor, a m i kor Rehák Lászlót kellett kibuktatni. N e m egy helyen kérdezték tőlem, miért tartja magát távol a VMDK-tól egyetemi
tanáraink és a vajdasági magyar
értelmiség egy része. Azt
feleltem, h o g y az ügy valószínűleg arra vezethető vissza, a m i a H u n g a r o lógiai Intézetben történt a nyolcvanas
évek vége felé, a m i k o r az o t t
dolgozók a politikai hatalmasságok sikeres bajkeverő szándékától vezet ve és félrevezetve belekeveredtek egy olyan ügybe, melyet később a párt az intézet neves dolgozóinak lejáratására használt fel. S kérdezték ezzel kapcsolatban azt is, hogy dr. B o r i Imre miért írta m e g azt az emlékezetes kirohanást
Illyés Gyula ellen. N e m t u d t a m m i t felelni.
S o k kérdésre n e m t u d t a m válaszolni. Már az indító előadáson, C i n c i n natiban s e m t u d t a m . A Star B a n k egyik épületének termében volt az előadás, tizennyolcan verődtek egybe. Akadt olyan kérdező, aki s z e m e m re vetette, miért n e m követeljük a Délvidék Magyarországhoz való csato lását. Azt válaszoltam, h o g y n e m tartjuk célszerűnek, m e r t határokat t o l o g a t t a k már ide-oda az elmúlt évtizedekben, és látjuk, m i lett a n n a k a következménye. N e m elégítette k i a kérdezőt. Egy angolul, csak a n g o l u l beszélő úr - ha jól jegyeztem föl a nevét: Keresi János - azzal jött, h o g y a magyar koronában milyen csodálatos szimbólumok vannak, ugyanő azt kérdezte, h o g y az első világháború után miért éppen Magyarországot darabolták szét. Hitler és Sztálin feldarabolta Lengyelországot, és a jó érzésű világ m i t s e m tett ellene, a Szovjetunió csinált egy új Németorszá got, és a világ ezt is eltűrte. H o g y ne soroljam a m o s t folyó hasonló ügyeket nálunk és a volt Szovjetunióban. - Ebben
a világban sokféle szél fú, és nehéz a vitorláinkat úgy
irányítani, h o g y hajónk jó irányba haladjon.
Columbusban, a névadó jubileumán Augusztus harmincadikán, tehát két hét híján p o n t o s a n ötszáz évvel azután, hogy K o l u m b u s z Kristóf felfedezte Amerikát, Kovács Béla körútra visz a nagy felfedezőről elnevezett városok legnagyobbikába, C o l u m b u s ba. A világraszóló felfedezés, ahogyan a történelem számon tartja, 1 4 9 2 . október 12-én történt. Nyilván el kell m e n n i a vezérhajó, a Santa M a r i a hasonmásához, a m i t itt m u t o g a t n a k a kíváncsi utódoknak, s az évforduló végén m a j d k i is lehet bérelni, és hajókázni rajta. N e m v a l a m i b i z a l o m gerjesztő egy ilyen tákolmányon az óceánra szállni, de m i n e m is v a g y u n k kénytelenek. Csendes kikötőben horgonyoz a Santa Maria má sa, be lehet k u k k a n t a n i a belsejébe különösebb veszély nélkül. Béla m é g a háromdolláros belépőt is kiváltja, s m i n t később tapasztaltam, vendég látóim a hasonló helyeken m i n d i g ilyen udvarias gesztust tettek, a m i n e m kis kedvesség volt csupán, hiszen itt egy belépő ára n e m csekélység. S o k a n m e g lennének elégedve, ha ennyi volna i t t h o n a n a p i keresetük. Béla m e g m é g emléktárgyat is vesz. Felébred az e m b e r b e n a kíváncsiság: fölmenni a hajóra, és megnézni, m i l y e n vastag a főárboc, milyen rideg a helyiség, amelyben a nevessé vált utazó végigszenvedte a bizonytalan végcél felé vezető utat. És érdekel a s o k más itteni nevezetesség, látványosság is. N e m lenne érdekes riportot készíteni a pilótáról, aki ledobta az atombombát Nagaszakira? Béla közli, hogy itt él a városban, s ő csak tudja, m e r t m a g a is több évtizede c o l u m b u s i lakos. (Cincinnatiból autón C o l u m b u s felé haladván egy L e b a n o n nevű városkában Jeszenszky István barátom megkérdezte: Megálljunk-e, és nézzük-e m e g azt a házat, amelyben A r m s t r o n g űrutas lakik, a k i elsőnek tette a lábát a Holdra?) És érdekes lenne meglátogatni azt a v a l a m i k o r i görkorcsolyapályát, amelyen a h a r m i n c a s években a világon először önkiszolgáló boltot nyitottak. (Ha m e g v a n m é g . ) A világ legnagyobb sörgyárába, az A n h a u s e r - B u s c h Társaság telepére, a m i C o l u m b u s n a k szintén látványossága, el is j u t o k egy ráérő órámban, s a c é g a kíváncsiságomat néhány doboz sörrel honorálja, akárcsak a többi hasonló látogatót. E n g e m azonban igazából n e m ez érdekel. Béláék igen érdekes törté netek sokaságával traktálnak, a m i k e t csak úgy mellékesen e l m o n d a n a k az alatt a néhány n a p alatt, amíg náluk vendégeskedem. Följegyzem például m a g a m n a k , h o g y Béla k a p o t t egyszer egy újságkivágást o t t h o n ról, a m e l y arról tudósít, hogy Z o m b o r b a n a Krónics-palotában egyszer
l e b o n t o t t a k egy falat, és mögötte csontvázakat találtak. Azt a z o m b o r i a k és a környékbeliek igen jól tudják, hogy ebben az épületben m i zajlott le a háború alatt és a végén. A cikket m a jó lenne újra előkeresni. Följegyzem azt is, hogy megkeresett H o m o n n a y Levente, H o m o n n a y Elemér fia. A negyvennégyes-negyvenötös vérengzésről Elemér írt talán a legtöbbet m é g a b b a n az időben, a m i k o r erről N y u g a t o n s e m volt illő, n e m beszélve arról, h o g y a m i itthoni környezetünkben ez m i l y e n bűnnek számított. Levente kifejtette, h o g y édesapja hagyatékát át kellene nézni, m e r t a b b a n igen s o k adat található a délvidéki magyarirtásról. Szerinte a d o k u m e n t u m o k kofferokban várják j o b b sorsukat megözvegyült édesany ja, Barbara H o m o n n a y Garden Valey-i házában, Kaliforniában. (Később New Y o r k b a n azt h a l l o m , h o g y az anyag becsomagolva várja, h o g y átvigyék Budapestre a Széchényi Könyvtár kézirattárába. Vagy már el is szállították.) Körutamra m a g a m m a l v i t t e m Siflis Zoltán barátom filmjét a negyven négyes vérengzésről. A hetvenperces dokumentumból készíttetett vala melyik stúdióban két másolatot az amerikai videorendszerre, s egyiket az amerikai, másikat a k a n a d a i magyarságnak ajándékozta azzal a m e g h a gyással, h o g y a h o l vetítik, g o n d o l j a n a k arra, hogy m o s t is hasonló feladatokat kellene végezni. Rímjét b e m u t a t t u k Kovácsék lakásán, vagy tízen verődtek össze o t t erre az alkalomra. A döbbenet erejével hatott. B e m u t a t t u k később m é g néhány helyen. Sehol s e m fordult elő, h o g y a hetven perc alatt a nézők közül bárki is abbahagyta volna a megrázó d o k u m e n t u m nézését, de még csak h a n g o s kérdezősködéssel vagy megjegyzéssel s e m zavarta sehol senki. H a n e m vetítés után n e m akart apadni a kérdészuhatag. H o l v o l t u n k m i ezzel az üggyel eddig? H o l voltak a történészeink, költőink, íróink? S én visszakérdezek: H o l az emigráció? A d d i g m é g csak bírálták a k o m m u n i s t a rezsimet, amíg Sztálin, Rákosi és Kádár állt az élen, m e g a hasonlók, de bezzeg hallgattak akkor, h a a N y u g a t o n annyira kedvelt Titóról kellett volna elmarasztalást nyilvánítani, különösen hallgattak akkor, ha az ilyen elmarasztalás érvényes volt a nagynevű n y u g a t i p o l i t i k u s o k r a , a k i k részesek az e s e m é n y e k palás tolásában. Béla, vendégszeretetben szinte utánozhatatlan feleségével, a szabad kai örmény Almaszt Bedrossziánnal városnézésre visz. E l h a l a d u n k egy régi temető mellett, s b e k a n y a r o d u n k a kocsival a kapuján. Egy síremlék előtt megállunk. - Ide s z o k t a m virágot hozni - közli Almaszt. A síremléken ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik Szentgyörgyi Andrásné Meghalt 2 9 éves korában 1907. április 29-én". Miért éppen ide hoz virágot? Senkije és s e m m i j e s e m volt ez az asszony. A m i k o r kijöttek, Almaszt hosszú ideig n e m k a p o t t
munkát. N e m tellett arra, hogy hazamenjenek Szabadkára megkoszorúz ni édesanyja, Németh Anna sírját. Ide kihozott hát egy koszorút, s imádkozott: .Anyám, ha vagy az égben, segíts." Hinni kell a csodákban: egy hét s e m tellett bele, s talált munkát, m a is ott dolgozik. Hát persze hogy azóta rendszeresen ápolja ennek az idegen asszonynak a síremlé két Nagaszaki-bombázó pilóta és Holdra lépő űrhajós meglátogatása helyett szívesebben foglalkozom ilyen történetekkel. Van belőlük. Aho gyan nézelődöm az idegen síremlék körül, arra leszek figyelmes, hogy n e m messze tőle egy cirill betűs síremlék áll. „Ovdje počiva u miru božjem Srbin Mihailo Lalić, rođen 1881 u selu Lipovaci, Hrvatska, umro 4. aprila, sahranjen 6. aprila 1911 u Kolumbus, Ohajo." Megnézem idehaza a térképen, hol ez a falu. Boszniában, Jajcétól húsz kilométerre. Mintegy 3 0 0 lakója volt, amíg megvolt, 1992 nyaráig. A legérdekesebb sorstörténetet a columbusi református templomban hallom, istentisztelet után. Itt vár rám egy Irwin Ringler nevezetű 81 éves úr. Autón jött azért, hogy beszélhessen velem. Valamikor ács volt, Pennsylvaniában élt, német ivadék, feleségül vett egy árva lányt itt Columbusban, neve Anna Mayer. Eddig s e m m i különös a történetben, hanem az asszony tudta, hogy az ő eredeti neve n e m Mayer volt, hanem Magyar. Nyilván a nemzetisége is az. Elkezdte kutatni a rokonait. N e m kis kínba került megtalálni az 1912-es beutazási dokumentumokat, amelyek a bizonytalanságot n e m hogy csökkentették volna, hanem c s a k növelték. Az van benne, hogy apja neve Magyar Ilies (természetesen Illés), szárma zási helye: Horvátország, majd ez áthúzva s kijavítva Magyarországra. Hasonlóképpen a nemzetisége: horvát áthúzva, majd magyarra javítva. Közelebbi útmutatásul még annyi, hogy Bodrog. Szerencsére a beutazási anyakönyvben van egy rubrika azok címének megjelölésére, akik otthon maradtak, s ebben ez olvasható: B a c z Gyulafalva. Magyarosan: Bácsgyulafalva, vagyis Telecska. Két évvel ezelőtt, 1990. október 28-án azután elment a levél T e l e c s káról Columbusba a Zsebedics családtól: „Kedves Anna néném és Irvin sógor! Először is bocsánatot kérek a megszólításért, de remélem, hogy megengedik, hogy a jövőben is mint néném és sógor szólítsam m a g u kat.." Hogy a dolog még borzongatóbb legyen, utólag kiderült, hogy Anna testvérnénje, Ágnes, ápolónőként ott élt Anna szomszédságában, és a két testvér n e m tudott egymásról. Amikor mindez kiderült, akkor eluta zott a megszerzett unokatestvérek államába, Carolinába, és három napig ott rostokolt, míg végre összeszedett magában annyi bátorságot, hogy felhívja őket telefonon. Mindezt Columbusban hallom, a református
t e m p l o m b a n , a m e l y n e k bejárata előtt egy 1956-os emléktábla, a t e m p l o majtó mellett p e d i g egy másik, a m e l y azt tanúsítja, h o g y a congói bányászok közreműködésével épült 1906-ban. Azok a bányászok építet ték, a k i k - h a v a n is Congóban maradékuk - már n e m t u d n a k m a g y a r u l .
Papok között Los Angelesben N a g y Bálint, a S a n Fernando-völgyi Magyar Református Egyház papja körútra visz autóján. Ontarióba megyünk, a h o l Szabó Sándor p a p o s k o dik, de m o s t éppen szabadságon v a n . Üzent o n n a n két idősebb m a g y a r asszony, h o g y szeretnék felvenni az Úrvacsorát. Merő véletlenből a t o r o n tói t e m p l o m b a n találjuk a szabadságos p a p o t is és ő készségesen vezet körül az Isten házában. Azt tartják errefelé, h o g y ez itt Kalifornia legszebb magyar t e m p l o m a . M e g kell s z o k n o m , h o g y itt a világ m i n d e n valamirevaló városáról neveztek el helységet. Csiszár István barátom vett n e k e m az út elején egy nagy Amerika-térképet, tizenkilenc Berlin nevű helységet találok a hely ségnévjegyzékében, B u d a kettő, Belgrádé öt, Paris 2 1 van. T o r o n t o beleértve a k a n a d a i Ontarióban fekvő általánosan ismertet is - öt. E g y közülük itt v a n L o s Angeles szélén. A levegőben erősen érződik a sivatag illata, a t e m p l o m udvarában örökzöld m e g persze pálmafák és s o k magyar vonatkozású felirat, tárgy, emlékmű. Itt v a n a magyar címerből való hármas h a l o m kettős kereszt tel, mellette ötvenhatos emlékoszlop. „Szabadság park 1711-18481 9 5 6 " (.Adományozzák: A Magyar Diákszövetség, Református Nőegylet Ontario, Szabadságharcos Szövetség nevében: Ecsedy család, K a p o n y a család, Ragep I m r e és neje, Sallay család és Fábián Miháryné"). A t e m p l o m körül épületek, egyiknek az ajtaján ez a felirat: Mosókonyha, nyitva reggel 8-tól este 6-ig. így, m a g y a r u l ; csak m a g y a r u l , hiszen hát itt magyar a g g o k háza van, a környező épületekben csak m a g y a r o k laknak. A t e m p l o m mellett egy nagyterem, neve Zágonyi Kultúrház. B e n n e magyar címer, zászló, magyar vonatkozású és díszítésű kegytárgyak. Mindkét p a p i s m e r i a lakók nagy részét, nevükön szólítják őket, a hetven-, nyolcvan-, kilencvenéves matrónákat, akiknek egy része úgy ül a lakóházak vagy a mosókonyha előtti k i s p a d o n , m i n t h a a Bácska, a Dunántúl vagy Erdély valamelyik falvában éppen a hazafelé tartó csordá ra várna, h o g y fejjen már, m e r t a kisgyerekek o t t t o p o r o g n a k körülöttük, kezükben a tejesbögrével. Megkérdezem a mosókonyha küszöbén ülő
egyik asszonytól, van-e köztük valaki a m i tájunkról, de n e m ismer senki ilyet. A t e m p l o m alapítója Négyessy Bertalan, a szószéket a kolozsvári Farkas utcai református t e m p l o m i n a k a mintájára készítették. Ilyen m i n tákkal ápolják o t t h o n i emlékeiket a régi és az újabb kivándorlók, m e n e kültek, disszidensek. S talán h o g y ne érezzék túl felhőtlennek az itteni együttélésüket, pereskednek a t e m p l o m körül. A tervező pereli a presbi tériumot, a perkeresetet Szabó Sándor éppen aznap kapta kézhez, a m i kor fiatal felesége, néhány évi betegség után, őt özvegyen, gyerekét félárván hagyta. Az alapító p a p visszatelepedett nyugdíjasnak a Sárospa tak melletti Viss nevű kis faluba. Bálinttal körülutazzuk Los Angeles nyugati és déli részét, útközben megállunk a két idős asszonynál, akik hívták. Egyikük teljesen magányo san él a saját házában, ő szinte csak magyarul beszél, a másik mellett o t t a lánya, aki viszont csak a n g o l u l és németül beszél, ő m a g a m a g y a r u l és németül. Sajnos, annyi időnk nincsen, h o g y visszafelé utazván leeresz kedjünk S a n Diegóba, ahol az a Németh Vilmos nevű ismerősöm él vagy élt, a k i néhány évvel ezelóttig, kilencvenen túl, még rendszeresen járt haza a bánáti Törökfaluba és Kisoroszira a rokonokhoz, és akivel egy ilyen látogatás alkalmával i s m e r k e d t e m m e g . Leereszkedünk már estefe lé az óceán partjára Santa Monicánál, ahol annyi időt kérek vendéglátó imtól és vezetőimtől, h o g y legalább megmártsam a lábamat az óceán ban, ha már fürdeni nincs időnk. Nagy Bálint tiszteletes úr és Júlia asszony (sajnos, még a nevét is elmulasztottam följegyezni), a k i a táj jó ismerője és a presbitérium oszlopos tagjaként n e m is elkísért, h a n e m elvezetett bennünket az útra, m a g a is örült a kívánságnak, a s o k autózgatás után velem tartottak a lábmosásban. Olyannyira, h o g y az úrvacsorából felmaradt három deci finom vörösbort is elosztottuk testvériesen. Valahol S a n Jüan Capistrano és L o n g Beach között, ahol a l i g h a n e m többet ér ha az a l k a l m i utas az angolnál j o b b a n ismeri a spanyolt; ez a San Jüan Kapisztrán Szent Jánost jelent. Másnap másik pappal, a Hollywoodi Magyar Református Egyház szolgájával, Vass Zoltánnal találkoztam hivatalában. Az előszobában Sán dor Péter építész babrál v a l a m i n egy asztalon: cserkészjelvényeket készít. A t e m p l o m ablakai beverve, az év eleji néger zavargások n y o m a i t őrzi. Itt készül megrendezni a helyi Arany János Kör a Radnóti-estet. H a r m a d n a p a h a r m a d i k pappal ismerkedhetek, Nóvák Józseffel, ő m e g az A m e r i k a i Magyar Baptista Gyülekezet Alhambrában levő t e m p l o mában szolgál. Ő is szívesen vezetget körül a n e m is kicsi t e m p l o m b a n , m u t o g a t j a a számomra ismeretlen t e m p l o m i kellékeket, a medencét az oltár mögött, amelyben a keresztségét felvevők megmerülnek.
Nóvák Józseffel és L o s Angeles-i fő istápolómmal, Előd Lászlóval megyünk el a negyedikhez, a már említett Dejan Pavičevićhez. Jóska barátom olyan jóba lett hirtelen a szerb egyházi vezetővel, h o g y m e g egyeztek: együtt m e n n e k el a h a m a r o s a n esedékes p a p i találkozóra. (A szerb t e m p l o m n a k jelentős vajdasági vonatkozása is v a n : alapítója a Nagykikindán született Vladimir Mrvičanin p a p volt.) N e m t u d o m , hány magyar p a p m e n t haza Nyugatról szülőföldjére, tudomásom szerint fordított irányban m e n n e k szívesebben a lelkek istá polói. Már hazatérésem után értesültem, h o g y Verbászról Kanadába m e n t a buzgóságáról és hozzáértéséről nevezetes Pesznyák Béla plébá nosunk, talán csak ideiglenes szolgálatra. H a rajtam állt volna a n n a k eldöntése, h o g y menjen-e vagy m a r a d j o n , n e m kisebb vívódással h o z o m m e g a döntést, m i n t ő m a g a és püspöke, aki elengedte, m e r t kell a jó pap Kanadában, s nagyon jó lesz, ha egy világot látott lelkipásztorunk tér o n n a n haza, de szinte nélkülözhetetlen m o s t i t t h o n is. Vass Zoltán, Nóvák József és Dejan Pavičević egyaránt közlönyt ad k i , ezek némelyike akár hetilapnak is elmenne. Benne v a n n a k az újságban a legfontosabb események és közlendők. Meghirdették például az előadá saimat is. (Ez még n e m is volt számomra olyan meglepő, hiszen a magyar hívők egyben a magyar egyesületeknek a tagjai is, h a n e m a hírt általában felolvasták a t e m p l o m b a n , s n y o m b a n felszólítottak, h o g y ott, az istentisztelet alatt álljak fel, m u t a s s a m m e g m a g a m a t . Sőt több helyen felkért a misét vagy istentiszteletet szolgáló pap, h o g y szóljak is a hívekhez, m i n t e g y alkalmi szentbeszédet rögtönözve. S ezután követke zett a legmeglepőbb dolog: szavaim elhangzása után h a n g o s tetszésnyil vánításul megtapsoltak.) Vass Zoltántól m e g k a p o m az 1990/199l-es Bethlen Gábor évkönyvet, benne az a m e r i k a i és a kanadai magyar református lelkészek név- és címtárával. Száznegyvenegy pap van az USA területén - közülük 3 9 már nyugalmazott -, és 3 9 Kanada területén, közülük 9 nyugalmazott. Szok ták s o k a n becsülgetni, hány magyar él Amerikában, s ha eltérőek is a kapott számok, az bizonyosnak látszik, h o g y v a g y u n k o t t több százezren, hiszen ha ezek a p a p o k m i n d csak néhány száz hívőt t u d h a t n a k m a g u k körül, a m i szerény becslés, az már magában körülbelül több tízezer lélek. Csupán a református magyar hívőkből. Ugyancsak Vass tiszteletes úrtól k a p o k egy másik kimutatást is: a királyhágó-melléki és az erdélyi egyházkerület papjairól szól, számba véve azokat, akik külföldre távoztak 1986. november elseje és 1 9 9 2 . április elseje között. Az előbbi egyházkerületből huszonnyolc, az utóbbiból tizen hat p a p m e n t el. C s a k n e m félszáz p a p . El tudják-e viselni az o t t h o n m a r a d o t t hívők a hiányukat?
Holtig hívők hada Még ha n e m lett volna k e d v e m , a p a p o k k a l akkor is közeli ismeret ségbe keveredem. L o s Angelesben a világnak talán egyik l e g n a g y o b b templomában szervezték m e g vendéglátóim az előadást, a Lake Ave C o n g r e g a t i o n a l C h u r c h tulajdonában levő Family Life Center második emeletén, egy kisteremben. A nagyteremben s o k ezer személy számára van hely, Előd László barátom a m a g y a r u l alig tudó felesége révén szerezte m e g a t e r m e t jutányosán. H a jól emlékszem, harmincan-negyven e n jöttek össze. Előd László m o n d bevezetőt, s később ő készít v e l e m interjút, előadás után irányítja a továbbiakat, meghatározva a kérdezők sorrendjét. Abból a körülményből ítélve, h o g y néven nevezte a jelentkező ket, mielőtt m e g a d t a volna a szót, arra következtetek, h o g y a társaság elég gyakran összejön, meglehetősen szoros az ismeretség közöttük.De m i is érdekli a L o s Angeles-i magyarokat, a m i k o r délvidéki vendéget fogadnak? Vass Lóránt: M i volt a jellemző a negyvenkettes és m i a negyvennégy negyvenötös népirtásra? M i t írt az utóbbiról Illés Sándor t e m e r i n i születé sű budapesti író, publicista? Mennyire érintette a zsidókat a negyvenket tes vérengzés, és milyen volt a szerepük a másikban? K a t o n a Pál: Vajon a szerbek bosszúja a szemet szemért elv alapján zajlott le? Mennyire vette k i részét a bosszúból a helyi szerb lakosság? Milyen volt az arány a két mészárlás áldozatainak száma tekintetében? M i volt a szerepe Titónak a magyarirtásban? B e r e n b a u m e r István: Kállay Miklós akkori miniszterelnök emlékiratai b a n foglalkozik a negyvenkettes vérengzéssel. Szombathelyi szintén. (Ve zérkari főnök az újvidéki razzia idején.) Mennyire ismert az ő nézetük az újvidéki vérengzésről? Horváth László: M i volt a szerepe Milovan Đilasnak a m a g y a r o k elleni atrocitásban? M i a katonai közigazgatás bevezetésében? Mit tett a magyar diplomácia a vérengzés felderítése érdekében? Kiss Enikő: M i t t u d n a k minderről a m a i magyar fiatalok? Barnabás (?): Mikor fejeződik be a m o s t is folyó népirtás? Eszéki István: M i a szerepe Panić amerikai állampolgárnak? N e m elég őszintén válaszolni, a hallgatók tényekről akarnak hallani, a válaszba könnyű beleizzadni. D e a közönség hálás. A L o s Angeles-i magyar írók karórával és írószerszámmal ajándékoznak m e g . Sajnos, n e m jegyeztem m e g az előadás utáni nagy zűrzavarban, h o g y közülük k i adta át, de így m o n d t a : L o s Angeles-i magyar írók. Megjegyeztem, h o g y ilyen is v a n . S azután egymás után adták n e k e m könyveiket. O t t persze
alkalmam és érkezésem s e m volt, hogy akár c s a k megköszönjem nekik, utólag nézegetem csak a könyveket, és bele-beleolvasok a tanulmányok ba, verseskönyvekbe. Még jó, hogy Szkopál Béla kollégával n e m itt beszéltük m e g az Amerika Hangja rádiónak készítendő interjút, itt ugyan is képtelenség lenne, a terem használati ideje már réges-régen lejárt, már az őröket traktálják a maradék szendviccsel és üdítőitallal - alkohol fogyasztásáról ebben a vallási célokra készített épülettömbben szó s e m lehet-, hogy legyenek elnézőek, ne dobjanak ki bennünket, és ők c s a k ugyan türelmesen várnak a megbeszélt időn túl még vagy két órát, mert a hallgatóság annyira érdeklődik aziránt, ami nálunk volt, ami most folyik és aziránt is, hogy véleményem szerint m i lesz. C s a k kutyafuttában szoríthatok kezet Z a s Lóránttal. Két verseskötetét nyújtja át meleg ajánlással: Hosszú sorokban látom az embereket és A nemzeted nevében. E z utóbbiban a verse alá mindig odaírja, hol született meg: Betlehem, Hebron, T e l Aviv, Jeruzsálem, Bet Shean, Holt-tenger, Meggido, Gizah, Abu Dhabi, L o s Angeles, Rotterdam, Frankfurt, Darwin, Budapest, Santiago, Montevideo ... A Délsziget című folyóiratból kimásolt tanulmányból tudom meg, hogy „napjainkban Z a s Lóránt sikeres üzletember, szinte mindig valahol úton. Repülőgépen, hotelszobákban, várócsarnokokban, vonaton úja köl teményeit". Kannás Alajos költőtársa előszónak írt szonettet Z a s Lórántnak az utóbbi kötetéhez, Magyar Albatrosz címmel: „Hazája nincs c s a k asszonya / egy messze - messze fészken / ki vár mint őszi áfonya / hogy édessé beérjen / a pillanat és visszatér / a szélen szálló párja / s a tájon túl a Magyar Ér / a szívben megtalálja / az óceánt..." Kannás Alajos Kormos könyvek 5 6 vers című könyvének előszavában így vall: „Magyar költő és amerikai pszichológus kettős alalgában érvén kétszeresen emigráltam az emigrációból. A magyar költő mindig köze lebb marad otthoni írótársaihoz, mint a váltakozó amerikai politika kitar tott futóihoz. Másodszor pedig L o s Angeles hontalanjai és összetört áldozatai között élő pszichológus n e m tudott szövetséget kötni divatja múlt áramlatokkal..." Kapok egy idézetet Fáy Ferenc verseiből, azt történetesen, amelyikről Hajnal László Gábor, a nyugati költőkről írt tanulmányában ezt jegyzi meg: „Ha a nyugati magyar irodalom valamikor tanagyag lészen honi iskolákban, mindenképpen ott kell legyen ez a vers, a »77l-es telekköny vi kivonat« A tanulmány írója megrendítően pontosan fogalmaz a honta lan költőről: „Csak az igazi emigránsok, a hazátlanná üldözött politikai menekültek értik, érzik azt a fajta hontalanságot, amit Fáy F e r e n c tökéletes versben nyöszörgött örökérvényűvé." Ezt: „A vándorbotnak szörnyű súlya van. / Rügyet n e m hajt, csak múlt mélyén kutat. / Az egyik
vége: fáradt izzadás, / a másik: szürke porba váj utat. / Lángnak karcsú, támasznak kevés. / És h o r d o d mégis véges száz úton." Itt k a p o m m e g a már korábban említett Sztáray Zoltán két tanulmá nyának különlenyomatát, mindkettő a legtekintélyesebbnek tartott n y u gati folyóiratban, az Új Látóhatárban jelent m e g . Az egyik: A bukaresti titkos szerződés, amely az első világháború alatt készült román-antant titkos szerződést tartalmazza, dokumentált megjegyzésekkel, a másik témáját emlegetni a megjelenés időpontjában - 1981-ben - m é g éppen olyan főbenjáró bűnnek számított, m i n t a trianoni békeszerződés tisztes ségtelen d o k u m e n t u m a i t : a recski kényszermunkatáborról szól. Azután k a p o k L o s Angelesben két magyar újságot is: az A m e r i k a i Magyar Hírlapot és a Californiai Magyarságot. Átnézem a L o s Angeles-i jegyzeteket, és ilyen odavetett megjegyzése ket találok benne: Ontarióban tavaly a magyar szüreti mulatságon há romszázan vettek részt. K e r e k e s Lajos pacséri e m b e r a családjával itt él. Algériában dolgoz t a k , o n n a n jöttek L o s A n g e l e s b e . Vass Zoltán templomát F e r e n c Béla művészi fafaragása díszíti. A mester faragott a k a t o l i k u s t e m p l o m n a k is. Nóvák tiszteletes elvezet Bánk Nándorhoz, a k i Milán Panić gyógyszer gyárában volt alkalmazásban. Pereskedett vele. Úgy került o t t alkalma zásba, h o g y nővérének a férje szerb, és az beajánlotta Pániéhoz. Mivel éppen s e m m i készpénze n e m volt, Panić azonnal adott n e k i 5 0 0 dollárt ajándékba. Azután e l m e n t hozzájuk, s megnézte, m i v a n a frizsiderben. Látta, üres. Nándort beültette az autójába, elvitte a saját lakóházába, és a mélyhűtőjéből m i n d e n n e l megpakolva küldte haza. Később Panić felesége m é g egyszer e l m e n t hozzájuk, és feltöltötte a hűtőszekrényüket. A per egyszerű m u n k a p e r . Házigazdám egyik k o n y h a i fiókjában kanálkeresés közben ráakadtam a Californiai magyar zseb telefonkönyvre. Oldalanként k b . 5 0 név v a n benne, 7 9 oldala v a n . Az első cím: A m e r i k a i Magyar Képzőművészek Szövetsége, az utolsóé: W i l l i a m Penn Biztosító Intézet Vass Zoltán és N a g y Bálint lelkészek keserűen panaszolják, h o g y Mészáros István m i s k o l c i püspök ittlétekor n e m tudták vele felvenni a kapcsolatot, Tőkés László pedig elmarasztalta őket, h o g y eljöttek o t t h o n ról. ht, L o s Angelesben, ennyi holtig hívő magyar között n e m veszítettem: n y e r t e m a h i t e m b e n . Talán tőlük, egykori hontalanoktól t a n u l t a m hinni, talán csak a m a g u n k erejét, sokaságunkat látva erősödött b e n n e m a megmaradásunk hite.
A világ végén Vancouverben Szollár Lajos n e m egészen találomra vándorolt k i Adáról Vancouver be. Azt meséli, h o g y elővette a térképet, és tanulmányozta, m a j d végül is ilyen érvelés alapján hozta m e g a döntést: - Ez m a j d n e m a m i szélességi f o k u n k . Fölültek a repülőgépre, és e l m e n t e k Vancouverbe. A földrajzi tájéko zottsággal n e m volt baj: Vancouver körülbelül a 4 9 . , A d a pedig a 4 6 . szélességi f o k o n fekszik, csakhogy az előbbiben az éghajlat valamivel enyhébb, n o h a északabbra fekszik. A nyelvet n e m beszélték, állásuk n e m volt - mondhatnánk, szabályos vajdasági magyar menekültek voltak: világútlevéllel a zsebükben és elképesztő zűrzavarral a fejükben, h o g y hát ha nekünk, vajdasági m a g y a r o k n a k olyan j ó Jugoszláviában, akkor miért megyünk olyan s o k a n neki a vakvilágnak. Annyira mehetnékünk volt már a b b a n a békeidőben is, h o g y a térképen a szélességi f o k alapján határoz t u k m e g új hazánkat. H a g y t u n k i t t h o n testvért, szülőket, házat, állást. N e m egy v a n o t t közöttünk, a k i i t t h o n s e m merte m e g m o n d a n i , h o g y bizony n e m is neki támadt az ötlete, h o g y menjen, h a n e m az oly titkos állami szervezetek valamelyikének a képviselője súgta m e g : „Tudod m i t ? A d u n k n e k e d útlevelet. És j o b b , ha n e m jössz vele vissza." M o n d j a k rá példát? így m e n t el Szabadkáról a Clevelandben élő Csiszár István, akinek az volt a bűne, h o g y futtatott ifjúsági vezető létére hajlandó volt ösztöndíjat elfogadni Olaszországban, s miután elfogadta, m é g hazatért. E n n e k az lett a következménye, h o g y a titkosrendőrség n y o m b a n letartóztatta, kémpert akasztott a nyakába, s miután vétkességét n e m lehetett bebizo nyítani, félévi j o g t a l a n fogva tartás után így szabadultak m e g tőle. Talán m a j d megtalálom a Magyar Szóban azt a bírósági tudósítást, amely a sikertelen perről szól. Szollárékat egy ideig Manyika, a feleség tartotta el. Az egész családot, m e r t 6 j u t o t t előbb munkához, mára azonban o t t tartanak, h o g y v a n saját családi házuk, valamennyi megtakarított pénzük, a lányaiknak autó j u k ; t e l i k arra is, h o g y iskoláztassák őket, s hetente telefonon beszélhet n e k az i t t h o n m a r a d o t t a k k a l , akik a földtekének p o n t o s a n a másik oldalán élnek. N e m t u d t a k ők akkor még arról, h o g y ilyen messze hány magyarral f o g n a k találkozni. Rövid ott-tartózkodásom alatt Lajossal beírattam a Vancouver-térképre, h o l , kiknél jártunk együtt vele: Szollárék, Grízerék, Toplákék, Patakyék, Pintérék, a Magyar Ház, a magyar t e m p l o m , Tamási Miklós.
Hányan v a n n a k m a g y a r o k itt, ebben a messzeségben, amelytől sok kal messzebb már n e m is lehet? (Ha már említettük a Föld szélességi fokait, említsük m e g , h o g y Adától Vancouverig a glóbusz 3 6 0 fokából 140-en át kell haladni. Újvidéken, a Puskin utcában élő n a g y m a m a g o n d o l k o d h a t akár a m o s t ünnepelt K o l u m b u s z Kristóf logikájával is, h o g y tudniillik m e h e t a lányához akár keletnek indulva is, hiszen a távolságot tekintve m a j d n e m mindegy.) N a g y itt m o s t a m a g y a r o k tekintélye, nagy, m i n t úgy általában a világon. Már ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, m e r t sokféle népek v a g y u n k a világon, olyan sokan, h o g y aüg v a n tudomásunk egymás létezéséről, n e m h o g y a másiknak a tekintélyéről beszélhetnénk. D e m i m a g y a r o k annyit csak észrevettünk, h o g y m a g y a r n a k lenni m o s t n e m szégyen, m i n t néhány évtizeden át volt. A magyarság tekintélyét igazolja, h o g y ottjártamkor éppen szervezték az ottaniak a magyar n a p o k a t Tetszetős brosúra jelent m e g erre az alkalomra, amelyben S i m o n Zoltán írt egy általános ismertetőt az itteni magyarokról, s e b b e n olvashatja a kíváncsibb a n g o l nyelvű az alábbiakat. (Azért említem, hogy a kíváncsibb, m e r t általános érdeklődést egy ilyen rendezvény n e m kelt, de m i n d e n nemzet szokott rendezni hasonló bemutatót saját magáról, h a tehát valamelyik n e m képes magáról rendezni, a n n a k vagy túl jól áll a szénája, vagy túl gyenge ahhoz, h o g y megrendezze.) „A m a g y a r o k első jelentős hulláma az 1880-as években érkezett BritKolumbiába ... A magyar emigránsok második hulláma az 1920-as években érkezett... Ezrek hömpölyögtek át közülük Amerikából Kanadá b a ... a f a r m e r e k az O k a n a g a n v ö l g y é b e n próbálják k i a s z e r e n cséjüket ..." Helyben vagyunk. Itt próbálják m a a szerencséjüket a székelykeveiek, akikről már említés történt. Itt v a n az a város, amelyikben h a r m i n c n y o l c székelykevei család talált új talajt. Kertészkedésre és megkapaszkodásra alkalmas termőtalajt Azon a viszonylag kicsi tájon, a h o l a m a j d n e m egymillió négyzetkilométer kiterjedésű Brit-Kolumbiában kertészkedéssel lehet foglalkozni. Följegyeztem g o n d o s a n : Celona, de vagy n e m jól mondták, vagy túl kicsi a helység, m e r t a már említett részletes térképe m e n s e m találom. Pedig itt v a n valahol Vancouvertől legfeljebb néhány száz kilométerre, az O k a n a g a n völgyében. (Idetartozik, m e r t egy kicsit k o r d o k u m e n t u m is: Pintér István, az egyik vendéglátóm, elküldte újvidéki címemre a vancouveri Tárogató 1 9 9 3 . januári számát, b e n n e ezzel a riporttal, lapszélen megjegyezve: K E L O W N A . A küldeményt a feladó visszakapta, a borítékon azzal a postai megjegyzéssel: Jelenleg ezzel az országgal n e m t a r t u n k fenn kapcsolatot. Pista barátom ismételten p o s tázta egy budapesti címre, így k a p t a m m e g . így levelezünk m i 1 9 9 3 - b a n .
Találkoztam egyik lakójával, Bréti Gergellyel, a k i egy vasárnap délelőtt a szokásos módon eljött kis teherautójával a vancouveri Magyarok Nagy asszonya-templomba, végighallgatta Kiss Lajos miséjét, amelyen a s o k közérdekű hirdetés között hallhattuk, h o g y ő a völgyből hozott friss paprikát, k r u m p l i t , káposztát, és szentmise után az érdeklődők jutányos áron vásárolhatnak. O o n n a n jött, a m i székelyeink közül. A székelykeveiek köztudottan bolgárokkal együtt telepedtek m e g a falujukban, Székelykevén, s nyilván o t t vették át tőlük az effajta tudományt. Különlegesnek elég különleges a székelykevei kertészek csoportja, de van i t t Brit-Kolumbiában m i n t e g y kilencven magyar erdészmémök is, akiknek a jelenléte m é g különösebb. H o g y szükség v a n itt rájuk, az n e m kétséges, K a n a d a köztudottan az egyik legnagyobb fakitermelő ország, s éppen itt, Brit-Kolumbiában t e r m e l i k k i az ország fűrészelt faárujának hetven százalékát. De h o g y a n kerül ide kilencven magyar erdész? Hát bizony n e m államközi szerződés alapján jöttek ide még többen. Az ötvenhatos m a g y a r f o r r a d a l o m idején K a n a d a szokatlanul nagyszámú menekültet f o g a d o t t be - 3 7 0 0 0 személyt -, s ez a nyugati tartomány hétezret, úgyhogy megkétszereződött az itt élő m a g y a r o k száma. Köztük voltak a S o p r o n i Erdészeti Főiskola hallgatói és tanárai, akik testületileg hagyták o d a hazájukat, s itt különleges státust kapva, a hallgatók d i p l o mázhattak saját tanáraik irányításával. Velük érkezett Tamási Miidós költő. Ő u g y a n n e m diplomázhatott, de költői lényével tartja a lelket m o s t is a többiekben, s n e m csak a volt főiskolás társaiban. Folyóiratot is szerkeszt, a Tárogatót. Csodálkozhat a tájékozatlan ember, h o g y m é g itt, a világ végén is v a n egy magyar lap. Miklós elvezetett a lakására, Szigeti János és felesége, Fábián Ilona házába, a h o l ő már családtagként él évtizedek óta. Az első meglepetés, h o g y Miklós és Szigetiné rengeteg erdélyi - k o r o n d i - közös ismerőst említ. A másikat akkor élem át, a m i k o r Szigeti úr a kegyeibe fogad, és levezet a pincéjébe. Tele régi, régi b o r o s p a l a c k o k k a l . Egyet felnyit, és amíg abból k o r t y o l g a t u n k , megkér, h o g y emlékül írjam fel nevemet a falra. Telis-tele v a n az már írogatva volt vendégei nevével. H a d d ne dicsekedjem, m i l y e n előkelő társaságba került o t t az enyém. Összefogtak a délvidéki m a g y a r o k is egy a l k a l o m m a l , és rendeztek egy szép családi ünnepet. Összeírtam a megjelenteket: Pataki házaspár Mohóiról és Padéról, m e g anyuka, akik már Németországból jöttek át tíz évnek előtte. Pintér házaspár, anyukával Padéról, róluk azt jegyeztem m e g , h o g y ők v o l t a k itt a m i e i n k közül az elsők. A két Varga lány Adáról, családostul. A Szollár család Adáról. B e n e I m r e Adáról. ö vagy ötszáz kilométert autózott idáig E d m o n t o n városából, h o g y meglátogassa test-
vérét is. N e m esik nehezére az utazás, egyebet s e m tesz: m o z g ó dízelmo tor-javító műhelye van, s egész Kanadát járja vele. A s o k adai, padéi között m i másról beszélhettünk volna: Adáról és Padéról. A régiről és a mostaniról. Ismert ottani nevek röpködnek a levegőben: Medve, Keszeg, Kristály... Némelyeket odahaza s e m emlege tik j o b b a n .
Öntudatkutatás a világűrkutatás hazájában Pethő Ferenc fogad a házába H o u s t o n b a n . A m i k o r a clevelandi Bojtos László elküldte az útitervemet, megjelölve rajta az útvonalat, s eszerint Vancouverből H o u s t o n b a kellett m e n n e m , n e m t u d t a m eldönte ni, melyikbe. A helységnévtáramban n e m kevesebb, m i n t kilenc H o u s t o n van az alábbi államokban: Delaware, Minnesota, Mississippi, Missouri és Texas. Ez utóbbiban az űrkutatási központjáról nevezetes és általánosan ismert, m e g m é g másik három. N e m t a r t o t t a m valószínűnek, h o g y az északnyugati Seaton repülőteréről ide, a délkeleti p a r t o k közelébe kelljen m e n n e m . Az volt a szerencsém, h o g y tévedtem, így ebben az irányban is keresztülrepülhettem a kontinenst, és ha felülről is, de láthattam ismét a nagy sósivatagot Salt Lake Cityvel. Ferenc barátom is mozgatója az itteni magyar életnek. Azt hiszem, nincsen hivatalos funkciója a m a g y a r o k szervezetében, de n e k i n e m is kell, v a n akkora tevékenységi vágya és tekintélye, h o g y m i n d e n funkció nélkül is tehessen elég sokat. Német származású felesége megértően viseli férjének az ilyenfajta áldozatkészségét, sőt ő m a g a is sokat segít a magyar ügy előrevitelében, s n e m is csupán azáltal, h o g y az olyan vendégváráson, m i n t amilyet ottjártamkor szerveztek, m a g a legyen a vendéglátó, h a n e m segít szervezni a magyar életet és m é g annál s o k k a l többet is. Náluk ugyanis n e m divat cselédet tartani, m é g az olyan viszonylag j ó jövedelmű házaspárnak s e m , m i n t Pethőék. M a g a d u r a m , ha szolgád nincs - és Pethőné egyedül készítette a vendégeknek az ételt, másnap pedig, mivel ő munkára m e n t - azt hiszem, egy b a n k b a n elnökhelyettes -, o t t h o n Feri bátyámmal kettesben csináltunk valamelyes rendet, beleértve a mosogatást. A hasonló m u n k a n e m a szegénység jele, h a n e m csupán azt mutatja, h o g y lehet az e m b e r n e k fürdőmedencés háza, de attól m é g dolgozhat.
Ferenc bátyám egyébként eléggé s o k m i n d e n t t u d rólunk. Szegeden született, öregapja kántortanító volt Bánátban, Vranyevón. T u d a V M D K ról, a Magyar Szóról, a Naplóról. Az a vesszőparipája, h o g y m e g kellene szervezni 100 0 0 0 nyugati magyart, hogy tőkéjét vigye haza Magyaror szágra. A kispénzű emberekre g o n d o l , akik átlagban néhányszor tízezer dollárt tudnának hazavinni, és azt akár befektetnék, akár bankbetétként ott tartanák k a m a t r a . Heggé dühös, h o g y ötletét n e m támogatják, a felelős magyar vezetőket is név szerint elmarasztalja emiatt, és egyre érvel, h o g y ha az a százezer e m b e r m i n d csupán tízezer dollárt vinne így haza fejenként, az egyből helyrebillentené a magyar pénzgazdálkodást. B e n n e m más g o n d o l a t o k a t keltett az okoskodása. K i is fejtettem n e k i is és másoknak is. Nálunk m o s t adják vissza a m a j d ötven évvel ezelőtt elkobzott földe ket. Most, a m i k o r amúgy is rendkívül alacsony mindenféle i n g a t l a n n a k az ára, m e r t n a g y o n s o k a menekült vagy a menekülni és kivándorolni készülő. Egymás ellen kínálják a földet, házat. Soha ezen a tájon ilyen olcsón n e m lehetett ingatlant szerezni, és soha ilyen könnyen az őslakos ság n e m m o n d o t t le róla. Szinte ingyen. Nekünk, ittenieknek n e m azon kellene tömünk a fejünket, hogy valahány ezer földinket hazacsalogassuk - őket vagy a pénzüket -, m e r t ez történt az állam széthullása előtt, a m i k o r a jó k a m a t érdekében sokan hazahozták megtakarított pénzüket, s betették a Markovic-rezsim által vezetett állam bankjába. Azóta is siratják. Az ilyen okoskodás a rendezett társadalmakra érvényes. Külön érdekes számomra, hogy a m i k o r erről beszélgetünk, akkor n e m t u d o m megmagyarázni a kérdezőknek, h o g y a b a n k o k n e m jelentettek csődöt, az állam n e m likvidálta őket, a nemzeti b a n k n e m jött elő a kártalanítás sal, hiszen vállalta a kezességet, de a betétesek pénze nincsen. S a m i k o r olyan példákat m o n d o k nekik, h o g y a betétesek között akadt, a k i a b a n k bejárata elé láncolta magát, hogy addig n e m m e g y el, amíg a pénzét k i n e m fizetik, akkor csak néznek rám p o n t olyan értetlenül, m i n t a m i l y e n értetlenül m i is találgatjuk, h o g y h o l is v a n itt a jogállam. Aztán m o n d o m persze azt is, h o g y cikkeznek bizonyos hozzáértők arról, h o g y a pénz elvándorolt titkos folyószámlákra ciprusi b a n k o k b a , és h o g y ez a körül mény némi magyarázatot szolgáltat a görög-szerb barátságra is. Szóba kerül, h o g y hát m i t lehetne tennünk m a g u n k n a k a saját érdekünkben. - M a r a d n i kellene - m o n d o m itt is az előadás utáni beszélgetésen, m e g m o n d o g a t t a m egész u t a m alatt. De hát mire? És csakugyan mire? Elmegyünk Pethő barátommal az űrkutatási központba, nézzük a mérhetetlen nagy rakéta mását, amelyen e m b e r e k m e n t e k a H o l d r a , nézzük a róluk készített filmet, a Holdról hozott talajmintát, de a témánk
m a r a d a fenti: Maradjunk, de mire? N e m c s a k az itteni lapokból, h a n e m az otthoniakból is idézgetnek. S o s e m g o n d o l t a m , h o g y a m i Magyar Szónknak ekkora itt a keletje, csupán az a bajunk, h o g y e b b e n az államilag támasztott és fenntartott rendetlenségben n e m h o g y az újságot n e m t u d j u k eljuttatni hozzájuk, h a n e m az általuk a m i támogatásunkra összeszedett pénzt is csak kerülő úton tudják a címünkre eljuttatni. - M a r a d n i kell - szögezi le Ferenc, és én teljesen egyetértek vele -, azért, m e r t ez a gonosz vihar el fog múlni, és akkor k i fog a világgal kapcsolatot tartani ott? M i ismerjük a hazai világot, és n e m r o n t o t t u k el a kapcsolatunkat a nagyvilággal. A gonosz vihar elültével nekünk lesz kedvező a széljárás. Mit kezdünk vele, ha akkorra fölégettük m a g u n k mögött a visszavezető hidakat? Vagy ha n e m is égettük föl, ha elhagyjuk a tájat, e l k o r h a d n a k a h i d a k maguktól is. Hacsak n e m javítgatja-építgeti magának az e m b e r olyan módszerességgel, m i n t a H o u s t o n b a n élő Pethő Ferenc, a k i n e m csak a m i vidékünkről rendelkezik átlagosnál jóval nagyobb ismeretség gel, s n e m is csak a magyarországi helyzet alakulását kíséri éber figye l e m m e l , h a n e m kapásból lediktál vagy öt címet Ausztráliában. O l y a n címeket, ahova fordulni lehet, ha a délvidéki magyarság ügyében kell intézkedni. N e m a világűrkutatási központban, h a n e m odahaza, a lakásán, az előadás után hozakodott elő egy vendég a sokfelé előadódó „mindent vissza" T r i a n o n óta élő ötletével. H a sokat jár az ember a nyugati emigránsok között, tapasztalhatja, hogy a többség n e m ezen a módon g o n d o l k o d i k . Talán azért, m e r t az utódállamokból tetemes számban érkeztek olyan magyarok, akik higgadtan fel tudják mérni a lehetősége ket. M i n t Pethő Ferenc is, a k i buzgón érdeklődik mindenféle autonómia iránt, és kifejti, h o g y a délvidékieké, a m i t a V M D K dolgozott k i , esetleg példaként szolgálhat más területeken élő m a g y a r o k n a k is. Azért, m e r t itt elölről kell szervezni az államépítést, s ha már a k a r a t u n k o n kívül így adódott, akkor teljes j o g g a l követelhetjük, hogy sorsunkat ezúttal ne a megkérdezésünk nélkül alakítsák mások. Ervei szinte hajszálra m e g egyeznek az enyémekkel. Hatásos tanítási módszere van a történelemnek, szögezem le m a g a m n a k . A második világháború után Japánt és Németországot azzal büntették a győztesek, hogy n e m volt szabad fegyverkezniük. Ez lett az előnyük: míg a szocialista államok belerokkantak a fegyverkezési verseny be, míg a győztes nyugati h a t a l m a k nagy erőbevetéssel állták a versenyt és győztek, addig a németek és a japánok csak hasznos d o l g o k a t termeltek, és annyira megerősödtek, hogy ismét nagyhatalommá váltak, már-már nagyobbá, m i n t legyőzőik. Magyarországot azzal büntették a
győztesek, h o g y m i n d e n olyan területet elvettek tőle, amelyen számotte vő kisebbség élt, sőt m é g azon felül is; paradox módon m o s t ez lett az előnye. Szinte ismeretlen o t t a kisebbségi konfliktus, a m o h ó utódálla m o k m e g ahelyett, h o g y gazdaságuk erősítésén dolgoznának, egyebet s e m tesznek, m i n t eszelgetik k i , h o g y m i t tegyenek a n y a k u k o n levő kisebbséggel. Tisztelet a kivételnek.
Chicago magyarjai között - M a j d látogasd m e g Csernicsek Pistát a chicagói temetőben m o n d t a Tóth G y u r k a barátom Torontóban. N e m látogathattam m e g . S o k f o n t o s teendőm m i a t t ez a szándékom s e m valósult m e g . Pista közös ismerősünk volt, n e k i r o k o n a is. Én m é g abból az időből i s m e r t e m , a m i k o r a Magyar Szó klubja a legjobb k l u b v o l t Újvidéken az ötve nes évek végén. Horváth Sándor, a kolozsvári születésű vendéglős tar t o t t a , s alkalmazta m i n d e n szerémségi rokonát, köztük Pistát is. Egy szer azt h a l l o t t u k , h o g y Pista k i m e n t Amerikába, Chicagóba. H o g y a n k e r e s s e m m e g a temetőben? A k k o r a ez a város, h o g y repülőről s e m lehet áttekinteni, m e r t m i r e a város fölé érkezünk, a g é p már jócskán leereszkedik, s az egymásra merőleges utcák a földszintes házaikkal a látóhatár széléig terjednek, csupán kelet felől csillog s z e m b e v e l e m a Nagy-tavak közül az egyik, a M i c h i g a n , partján kilométer hosszan s o r a k o z n a k a magasságban egymással versengő felhőkarcolók, köztük a városközpontban, az egymás mellé állított felhőkarcolók gyűrűjéből k i emelkedő Sears Tower, a m e l y a m a g a fél kilométernyi magasságával büszkén h i r d e t i magáról: W e are C h i c a g o , m i v a g y u n k C h i c a g o . A töb b i m e g az a tízmilliónyi lakos n e m is számít. Annyit u t a z o m repülőn, autón, h o g y n a g y o n megkívántam egy kis sétát. E l i n d u l o k a Milwaukee utcán. Sass Mártonéknál l a k o m , n e m is t u d o m már, hányadik építészmérnök az új barátok közül. Ö m o n d t a , h o g y T o l n a i Ottó is ott szeretett sétálgatni néhány héttel azelőtt. És Marcitól h a l l o t t a m azt is, még a Lake H o p e - i Itt-Ott találkozón, visszaem lékezvén a szervezet korábbi életére m i n t a n n a k egyik volt elnöke, hogy: „Én m i n d i g irigyeltem azokat a magyarokat, akik elfelejtették magyarsá gukat, m e r t könnyebb volt az életük. Én n e m tudnék a tükörbe nézni, ha az apám n e m t u d n a beszélni az unokájával." Tükörbe nézhet M a r c i druszám, a fia volt az a vállalkozó szellemű cserkész, aki eljött v e l e m Indianapolisba az ottani egyetemek történészeinek tanácskozására, és
segített a n g o l u l m e g f o g a l m a z n i mondanivalómat a volt Jugoszlávia m a gyarjainak helyzetéről. M a r c i barátom is és Róza asszony is dolgoznak, Pomogáts Béla, akivel i t t ismét összehozott a véletlen, elutazott már, azt hiszem, W a s h i n g t o n b a , h o g y megtartsa a bevezető előadást Sütő A n d rás estjén. M a g a m vagyok, elindulok hát a zajos felszíni városi vasút mentén egy chicagói sétára. Piszkos, szemetes városrész. A szegényebb negyedek egyike. Megle petésemre a falragaszok, az üzleti hirdetések nagyobbik része i t t spanyo lul v a n kiírva. A szapora mexikóiak, kubaiak és a Puerto Ricó-iak jönnek ide, h a l l o m . Vancouvert a h o n g k o n g i a k árasztották el. Csakhogy a kínai ak rengeteg pénzt hoznak m a g u k k a l . A vancouveri magyarjaink már m i n t őslakosnak számító honpolgárok az o t t születettekkel együtt méltatlan k o d n a k - vagy h o g y igazi kanadaiságukat bizonyítsák, az a n g o l nyelvűeknél kissé h a n g o s a b b a n - , h o g y ezek a kínaiak megváltoztatják a város jellegét, m e g fölverik az árakat, m e r t rengeteg a pénzük; m e n t i k át Amerikába ugyanis a pénzüket, m e r t hát H o n g k o n g az ezred v é g e előtt visszajut az anyaország fennhatósága alá. Bezzeg a spanyol nyelvűek éppen n e m arTÓl nevezetesek, h o g y hozzák m a g u k k a l a pénzt Jórészt n e k i k tulajdonítják, h o g y C h i c a g o az egyik legmegbízhatatlanabb városa az Egyesült Államoknak, éppen a m i n a p olvastam, h o g y l e m o n d o t t a rendőrfőnöke. Marciékat néhány évvel ezelőtt kirabolták, mégpedig a garázsukban. A m i k o r behajtottak a kocsival, utánuk surrant a betörő, és ott fegyverét M a r c i homlokának szegezve követelte a házigazda pénzét. Az u t c a a szokottnál is zajosabb. H a t a l m a s autókon tülkölve szágul doznak a csokoládébőrű itteniek, az autó ablakán zászlórúd v a n kidugva, több méter hosszan l o b o g a kocsi után piros-fehér- zölden. Persze n e m a magyar, h a n e m a mexikói. Valami nemzeti - mexikói vagy spanyol? ünnepük van. Senkit s e m zavar, h o g y az amerikai zászlót n e m tűzték k i , A m e r i k a ettől m é g szabad állam m a r a d . Ettől m a r a d szabad állam, h o g y a mexikóiak b o l d o g a n lengethetik ezen az ünnepükön a saját zászlajukat, ettől érzik m a g u k a t o t t h o n Chicagóban is. Azt m e g h o g y a falragaszokat és reklámokat spanyolul is kiírják, n e m írott törvény rendeli el, h a n e m a kíméletlen szabadkereskedelem íratlan szabálya az. Az árut el kell j u t t a t n i a vevőhöz, ha kell, akkor spanyolul. A Sears t o r o n y aljában azonban ráakadok egy zászlóhasználati szabályra, az indianapolisi A m e r i k a n i s t a Nemzeti Bizottság adta k i , itt a városközpontban nyugalmazott k a t o n a tisztek és rendőrök osztogatják önkéntes munkában. Természetesen ingyen. Szó v a n benne arról is, h o g y a n kell használni az a m e r i k a i nemzeti lobogót más nemzeti lobogók mellett. Azt m o n d j a a szabály, h o g y békeidőben a nemzetközi jogszokás szerint egyenlő magasságba kell
őket állítani. Arról n e m rendelkezik, h o g y más nemzetiségűek n e m használhatják a saját zászlajukat. Gyönyörű, Szent István királyról elnevezett t e m p l o m u k v a n az itteni m a g y a r o k n a k . Gyönyörű, és zajlik benne m e g a mellette álló Mindszentyn a g y t e r e m b e n és a Szent Erzsébet-kisteremben az élet. Vasárnap v a n , szeptember 13. A dátumot ellenőrizhetem a Szent Erzsébet-terem aszta lain található magyar naptárakban. Kézbe veszek egyet. A m a i naphoz ezt a megjegyzést nyomtatták: „magyar iskola - beiratkozás". A magyar élet elevenségét n e m c s a k ez a naptár, h a n e m a Tele-Fontos című könyv is bizonyítja. Ez utóbbit a Chicagói Magyar Ház adta k i , és hivatalos alcíme: M i d w e s t - H u n g a r i a n Business a n d Telephoné Directory, magyarán: a környékbeli m a g y a r o k telefonkönyve. B a b o s Steve és A n n a az első, Zsolnai Gábor az utolsó a névsorban. Közben m e g ilyenek: H u n y a d i Mátyás Cserkész Csapat, Csikágói (így!) Magyar Társaság, H u n g a r i a n A m e r i c a n H u m a n Rights Councü, vagyis magyar emberjogi tanács, Szivárvány i r o d a l m i szemle s t b . A t e m p l o m b a n az oltártól balra a falon egy feltűnően szép bronztábla, rajta a magyar koronás címer, a szövege pedig: „Emlékezz és Emlékez tess azokra a hős honvédekre és honvédtisztekre, akik 1938-tól napjain k i g hazánk függetlenségéért és népünk szabadságáért hősi halált haltak. Magyar hősök alusszák örök álmukat Szibériában, Kaukázusban, K a zahsztánban, G u l a g táborokban, a Don-kanyartól nyugat felé hazánkon át az Al-Dunáig és tovább a Rajnáig. Emlékezz és emlékeztess nemze tünk vértanúira, kiket népünk nemzeti öntudatának ébrentartásáért és népünk e m b e r i , vallási és politikai j o g a i n a k a megvédéséért golyó vagy kötél által kivégeztek, illetve halálra kínoztak ..." Mellette egy különösen díszes magyar zászló. Mise után megkérem M a r c i barátomat, h o g y menjünk oda, és nézzük m e g ezeket közelebbről. Az csak természetes, h o g y az István Király-templomban szintén a m a g y a r Himnusszal ér véget az istentisztelet, s amíg a kiszemelt t e m p l o m i tárgyak felé megyünk, megállít egy idegen, s néhány bemutatkozó szó után a H i m n u s z kerül szóba, és ő azt m o n d j a : Magyar az, a k i vasárnap e l m e g y a t e m p l o m b a , az istentisztelet végén vigyázzba áll, és eléneHi a Himnuszt. Amíg Sass Marcival nézegetjük a bronztáblát és a zászlót, odajön mellénk egy számomra ismeretlen úr, és elmondja, m i k o r , h o g y a n készült a tábla és a zászló. Arra kér, ne jegyzeteljek, m e r t ő, Gönc László muravidéki származású chicagói lakos elküld utánam egy csomó anya got, rajta lesz a tábla szövege és története, m e g a zászlóé is m e g az öt harangé is. Sajnos, ráhallgattam, m e r t ő ugyan állta a szavát, elküldte az ígért dolgokat, sőt azon felül m é g egyebeket is, többek között két
magnószalagot, rajta az öt harang történetével, Mindszenty bíboros h a n g felvételével, m e g volt m é g az utánam, azt hiszem Clevelandbe küldött c s o m a g b a n néhány könyv, s o k fénykép. Az egyetlen baj az volt a küldeményével, h o g y á bronztábláról készített fényképen n e m lehet vé gigolvasni a szöveget. Hírünket hallani a Mindszenty-nagyteremben gyűlt egybe a hallgató ság. V a n n a k vagy százhúszan. Megkérem őket, álljanak fel, akik a Délvi dékről származnak, s mutatkozzanak be. Felállnak vagy negyvenen, sajnos, n e m győzöm felírni a neveket, h a n e m csak a helyeket, a h o n n a n eljöttek: Csemye, Tóba, Kisoroszi, M o h o l , A d a , Szabadka. Külön megis m e r k e d e m később Bregyán Jánossal, aki Versecről, Bicók Pállal, aki Hetinbői és Stál Viktorral, aki Tóbáról került ide. Nagy megnyugvással veszem tudomásul, h o g y a hallgatók között itt s e m akad olyan, a k i a negyvennégyes-negyvenötös eseményekért bosszút kívánna állni, m i n denkin eluralkodott az a hangulat, amely S o m o s József plébános úr szavaiból árad a mise könyörgése alatt. Őt is megkértem ugyanis, h o g y vegye be a könyörgésbe, h o g y az elüldözött m a g y a r o k visszatérhessenek otthonaikba, s ő ezt természetesen megtette, de m e g is t o l d o t t a azzal, hogy: a horvátok is, a szerbek is; és a hívek őszintén és buzgón mondták: „Kérünk, Téged, hallgass m e g m i n k e t ! "
A menekültek öt harangja Keveset t u d n a k rólunk - panaszkodnak az amerikai és a kanadai új és régi ismerősök és barátok, tegyünk valamit ebben az ügyben. Kávay Tibor barátom egyébként kapogat hetente két Magyar Szót, de a n n a k a csomagolása annyira elszakadozik a s o k ide-oda dobálgatásban, h o g y Amerikába érkezése után a posta m i n d i g átcsomagolja. Rossz világunk emlékeként el is hozok m a g a m m a l egy ilyen amerikai borítékot. Esetenként csak eljut hozzájuk a hírünk. Chicagóban k a p o m kézbe a Szivárvány című irodalmi, művészeti és kritikai szemle júniusi számát, amelyet itteni új barátaim egyike, az Itt-Ottról ismert Mózsi Ferenc szerkeszt Chicagóból és Zalán T i b o r Budapestről. Örömmel látom, h o g y vezéranyagként közlik Sziveri János Megfigyelések és kérdések alcímű feljegyzéseit. („Senki sincsen olyannyira egyedül, m i n t a költő az alkotás »pillanatá«-ban.") Azután a szerzők között következik Szügyi Zoltán, Feny vesi Ottó, m a j d a továbbiakban még egyszer m i n d a ketten. M i is keveset t u d u n k az a m e r i k a i magyarokról m e g úgy általában a külföldiekről. Szinte nincs is hivatalos kapcsolatunk s e m a n y u g a t i m a -
gyarsággal, s e m a többi utódállamival. Jellegzetesen kapcsolatkereső típus az itt, Chicagóban m e g i s m e r t Gönc László, aki a menekültek harangjairól tájékoztatott, és a menekültek zászlójáról, amelyet a chicagói Szent István Király - t e m p l o m b a n láttam, az oltár mellett. A m i n t ígérte o t t a t e m p l o m b a n , utánam küldött egy c s o m ó d o k u m e n t u m o t , köztük az alábbi tartalmú levelet: „Szívből köszönöm húsvéti jókívánságait. A feltá madás ünnepe adjon bizalmat a nehéz időkben. Isten segítségével elérjük célunkat: egy b o l d o g magyar hazát egy egységes Európában." Az aláírást ugyan n e m t u d o m kiolvasni, de felesleges is, m e r t a levél élén o t t v a n a küldője: Ottó v o n H a b s b u r g , 1 9 9 2 . Gönc úr s o k más neves személlyel is levelez, többek között a magyar államfővel, a k i nyilván n e m csupán névrokona, hiszen arról a tájról származik az elnök is, amelyikről ő, vagy legalábbis a közeléből. Gönc László a Muravidéken született, o n n a n szökött k i Ausztriába 1954-ben. A k k o r m é g v a d d o l o g volt tőlünk a határon átszökni, életveszélyes, n e m úgy, m i n t a m i k o r már szinte küldtek bennünket. Ő is bekerült az akkor még oly látogatott ausztriai menekülttáborok egyikébe. Innen ered a menekültek öt harangjának a története, amelyek oly nevezetesek lettek, h o g y itt a chicagói t e m p l o m b a n díszhelyen őrzik azt a zászlót, amelyet az öt harangról elnevezett szervezet a magáénak tart. S amelyiknek a párja a menekültek zászlaja. Wels ausztriai kisváros, több tízezer lakosa v a n . Itt volt az említett időben a világ egyik legnagyobb szégyentelepe, a sokat ígérő k o m m u nista rendszerekből menekülők tízezreinek első szálláshelye. „Kereszté nyek milliói menekültek nyugatra a hazájukból, Közép- és Kelet-Európá ból a vörös k o m m u n i z m u s elől. A welsi 1 0 0 l - e s menekülttábor Ausztriá b a n - Linztől délnyugatra volt az amerikai zónában" - olvasom a füzetek egyikében, amelyeket Gönc úrtól k a p t a m . S o k a n n e m t u d j u k már, h o g y Ausztria a k k o r i b a n éppen úgy tele volt menekültekkel, m i n t mostanában. A k k o r is olyan tájról menekültek az emberek, amelyről az o t t uralkodók azt hirdették, h o g y a világ legszabadabb része, az igazi népuralomé. Mos, ide került a menekülő Gönc úr is, és ott találta az akkor már két éve azon a tájon buzgólkodó felvidéki papot, Mácsady Istvánt. Hivatása magasla tán állt, s o k támogatót szerzett, h o g y a tábori életet elviselhetővé tegye. H o g y éppen magyar pap vetődött oda, a n n a k az a legelfogadhatóbb magyarázata, h o g y legtöbb volt a táborban a magyar menekült. D e voltak o t t horvátok, szlovének, szerbek, szlovákok, oroszok, lengyelek, románok. Hála a plébános buzgalmának, a tábor körül n e m kevesebb, m i n t 1 2 0 0 ház épült a menekülteknek. „A s o k menekült, akik szétszóród t a k az egész világon, írtak n e k e m és hozzátettek néhány dollárt, ebből a néhány dollárból ..." - nyilatkozta 1974-ben a plébános - lettek a h a r a n -
gok. N e m kevesebb, m i n t 3 0 0 0 0 0 0 schillinget kellett összegyűjtenie, m e r t n e m c s a k harangot szerzett be, h a n e m egy p i r a m i s alakú t e m p l o m o t is építtetett a táborban, illetve a n n a k a helyére. A h a r a n g o k egyikét - a 3 2 9 k i l o g r a m m o s Őrangyalok h a r a n g o t Gönc László e g y m a g a vásárolta. Azért éppen az őrangyalokról nevezte el ajándékát, m e r t a b b a n az időben éppen úgy, m i n t a menekülteket általában, csak az őrangyalok óvták. Hát néha lankadt az ő figyelmük is. Sehol s e m akadok a s o k d o k u m e n t u m között arra vonatkozó adatra, hogy mennyit fizetett a harangért az adományozó, nyilván szerényen elhall gatja. A másik négy: Szent Flórián-harang (491 kg), Szűz Mária-harang (704 kg), Föltámadt Jézus Krisztus-harang (1152 kg) és a Szent István Első Vértanú-harang (1740 kg). Gönc úr jóvoltából az öt harang azóta olyan szimbólummá váh, hogy menekülteket támogató szervezetet is neveztek el róla. Szentképek, zászlók, kegytárgyak árusításával foglalkozik, s tervbe vette, hogy múzeummá alakítja a General W. C. Langfttt nevű hajót, amelyen becslés szerint mintegy százezer menekült keh át az óceánon. Gönc úr tavaly hazalátogatott szülőföldjére, a muraközi Hosszúfalu ba. Vitte magával i n n e n Chicagóból a menekültek zászlaját, a piros-fe hér-zöld lobogót, közepén n e m koronával, h a n e m a h a r a n g o k egyiké n e k a képével. Átvitte a szlovén határon, k i a hosszúfalu-alsólendvai t e metőbe, o t t ráterítette apja sírjára, és lefényképezkedett m e l l e t t e . A kép hátuljára később ráírta: „37 éve, h o g y Ausztriába szöktem és m o s t először láthatom édesapám sírját. Már n e m kesergek, h a n e m sietek el m o n d a n i : »Edesapam, messziről, idegenből jöttem, h o z t a m n e k e d is piros-fehér-zöld zászlót, az Öt H a r a n g szervezet zászlaját Chicagóból, a m e l y zászlót úgy szerettél, m e r t o l y s o k a t szenvedtél érte.c Hiszek Is t e n b e n és a b b a n , h o g y édesapám o t t fönt az égben m e g h a l l j a , és imádkozik érte." Welsben, o t t Linz mellett m o s t újabb menekültekért zeng az öt h a r a n g . M o n d h a t j u k már, h o g y értünk szól a harang. És Chicagóban, a Szent István Király-templomban a m i új menekültjeinkért is készülnek a menekültek új lobogói. Vajha minél h a m a r a b b hazahozhatnánk őket! A menekülteket és a lobogókat.
Cleveland magyar története „Cleveland volt a történelmi Magyarország határain kívül az egyik leg népesebb magyar település, és a magyarság a legsűrűbben lakta. A m a gyarok lakta városnegyed azon a részen alakult k i , amelyet Buckeye kerü-
létnek neveztek. (...) 1920-tól körülbelül 1970-ig számbelileg a magyarság volt itt a legnépesebb etnikai c s o p o r t . " J o h n Palasics - Palasics János, a h a r m a d i k generációs clevelandi magyar gyűjti az ilyen adatokat, félig feldolgozva átadja K a r i B a n o t t i történésznek, a k i k o m o l y tanulmányt készített belőle, és publikálta a clevelandi állami egyetemen. Palasics úrral úgy i s m e r k e d t e m m e g , h o g y azt hiszem, Hargitai Istvánnal fölhívtuk telefonon, és megkértük, kalauzol j o n végig a városnak azon a részén, amelyről a tanulmány készült. Ócska, de hatalmas Cadillac kocsival vár az utcán. Azt m o n d j a , errefelé n e m szabad s e m jó, s e m kis kocsival járni, m e r t a nyílt utcán kirabolják az embert. Bevált módja, h o g y a rablók két, úgyszintén ócska és rossz kocsival kétoldalról közrefogják az úton az autóst, úgyhogy az s e m elhajtani, s e m a kocsiból kiszállni n e m t u d , a leeresztett a b l a k o n keresztül közlik vele, h o g y m i n d e n értéket adjon át nekik, s e n n e k megtörténte után a közrefogó kocsikkal elszáguldanak. A kis kocsi azért n e m jó ehhez, m e r t a kiszemelt vendég esetleg félretolja a támadóét a magáéval, a jó kocsi m e g azért n e m jó, m e r t azt sajnálja a támadó. Palasics kocsiján haladunk le-föl a Buckeye utcán. - Ez itt Alsó-Buckeye - m o n d j a . O d a s e m figyelek nagyon. Valamivel később ismét ilyet említ: - Ez m e g Közép-Buckeye. - Erre már megkér dem: - Van Felső-Buckeye is? - Mindjárt odaérünk - válaszolja. Ő itt nőtt fel, ezen a tájon, arról beszél, h o g y gyerekkorában a gyerekek itt p o n t o s a n úgy beszéltek m a gyarul, m i n t bármely más magyar vidéken, s csak természetes, h o g y ugyanúgy tájolták be m a g u k a t , m i n t az ősi földön, a h o n n a n jöttek: Alsóés Felső-Lendváról, m e g Alsó- és Felső- végről, és Alsó- m e g Felsővá rosról. H a j t u n k az utcákon le-föl, Palasics úr m e g idézi emlékeit: - Itt volt a szlovák t e m p l o m , itt a német. Itt a magyar üvegező, m é g m i n d i g a helyén. Neki m o s t jól megy, m e r t gyakori az utcai csetepaté, s o k a törött kirakatüveg, azt m i n d i g be kell csinálni.- Azután m u t a t nagy épületeket, tömbházakat, amelyeken nincsen egyetlenegy ablak s e m . Ezeket már más, hasonló épületekben s o s e m lakott népek vették birtok ba, az ablakokat befalazták, m e r t nekik arra nincsen szükségük. Közben elhaladunk a Biczo koporsósüzlet előtt, a B a l a t o n vendéglő előtt, a K o s s u t h - p a r k mellett, a M o g y o r o d y szemészeti rendelő előtt, az Orbán virágüzlet előtt... - Itt játszottam - m u t a t egy térre. - Magyarul? - A k i n e m t u d o t t , az m e g t a n u l t közöttünk.
Nagyjából a h a r m i n c a s évekig volt ez a helyzet, a k k o r kezdtek más népek, főleg feketék szivárogni közéjük. Es ők ugyanazt tapasztalták, m i n t a már itt élő magyarok, a m i t kísérőm így fogalmaz m e g : - Ők is azt látták, h o g y az úr az angol, a kertész m e g a néger. A négerek, akárhogyan akarták is, n e m tudták megváltoztatni legjel legzetesebb tulajdonságukat, a bőr színét. A magyar gyerekeknek erre n e m volt szükségük, őnekik csak az angolt kellett m e g t a n u l n i u k a magyar helyett. H o g y m i sarkallta őket még erre? Hát az, h o g y s e m az első, s e m a második világháború után n e m volt jó azzal dicsekednie a gyereknek, h o g y ő bizony olyan nemzetnek a tagja, amelyik a vesztes félhez tartozik. Egészen az ötvenhatos magyar f o r r a d a l o m i g volt ez így, azután pedig Magyarország n y u g a t i határának megnyitásával lett ismét jó hangzású a magyar név. Korábban, a múlt század második felének elején még szintén jó volt. A b b a n az időben, p o n t o s a b b a n 1 8 6 6 - b a n alakította m e g i t t az első magyar zsidó gyülekezetet Hermán Samplioner. E század első évtizedében építettek m a g u k n a k egy zsinagógát, s ekkor már 4 5 4 hittársukat tartják itt számon. Velük szemben az első észak- a m e r i k a i római katolikus magyar plébánia csak 1892-ben alakult m e g . A hozzátar tozó hívek száma 1 9 3 0 - 1 9 4 0 között volt a legnagyobb, elérte a tízezret. A t e m p l o m h o z tartozó magyar iskolának is ekkoriban volt a legtöbb diákja, m i n t e g y 5 0 0 - 6 0 0 . Persze voltak sokan más vallású m a g y a r o k is. A fentiek ismeretében már egészen természetes, h o g y az egyik legszi lárdabb magyar intézmény a Dömötör T i b o r püspök által fenntartott Lorántffy Zsuzsanna A g g o k Háza. Ők azok, akik a korábbi itteni m a g y a rokból m é g megvannak, akik sosem tanultak m e g más nyelvet, és sehol máshol n e m lehetne őket ellátni, m i n t magyar o t t h o n b a n . Vegyesen v a n n a k m i n d e n vallásúak. Százhét személyről g o n d o s k o d n a k harminchá r o m lakóházban, v a n hozzájuk 102 alkalmazott, s az o t t h o n 2 5 h o l d területen fekszik. Ilyen nevű utcái vannak: Lorántffy út, Bocskay út. S ilyen nevű házak: Petőfi ház, A d y ház, T o m p a ház, Szürke ház, Károly ház stb. Dömötör püspök úr akkor szerzett magának nagy hírnevet, a m i k o r hathatósan közreműködött a Kossuth-szobor c a p i t o l i u m i elhelyezésében, de a Lorántffy-otthon fenntartása révén is eléggé ismert. Enyhén szólva furcsa d o l g o k n a k lehet ott szemtanúja a látogató. Láttam én már Petőfi brigád emléktáblát n e m egyet, m e g láttam Horthy-, sőt Szálasi-mellszobrot is, de mindezt egy udvarban?! Hát a szobrok megférnek, s azok az e m b e r e k is így, a n y o l c v a n o n túl, akik egy-egy szobor előtt tisztelegnek? A zárt udvart képező épületek udvari fala m a j d n e m körös-körül bronztáblákkal v a n ékesítve. Ezeken k i van írva m i n d e n adományozónak
a neve, a k i hozzájárult az intézet fenntartásához vagy alapításához. S v a n itt neves m a g y a r o k n a k is emléktáblájuk, amelyeket Dömötör püspök úr állíttatott fel. Valaki egyszer szóvá tette neki, h o g y nincsen kitéve H o r t h y neve. - H a valaki megfizeti, k i lesz téve. Állítólag kétezer dollár adományért kitették. D e v a n domborművű arcképe Mindszenty Józsefnek, Ravasz Lászlónak, O r d a s Lajosnak, dr. Zöldi Mártonnak(l). S itt v a n egymás mellett több ilyen tábla: A Dérvidéki Petőfi Brigád mártírjainak emlékére 1945, m e g : 2 3 . M . K. Határőrvadász Zászlóalj hősi halottjainak emlékére. H a kissé j o b b a n utánanéznénk, lehet, h o g y kiderülne, egymás ellen harcolt a két egység. Spanyolország b a n már a sokszor elmarasztalt F r a n c o tábornok idején úgy intézkedtek, h o g y a polgárháború halottjait közös sírba lehetett tengetni. Bizonyos cselekedeteket persze hiába szemlélünk történelmi távlatból; némelyekről a megtörténtük pillanatában elmondható, h o g y a gonoszság gonoszság marad.
Üdvözlöm a Bácskát - Itt v a n a történelmi pillanat, h o g y rendezzük a sorsunkat! Én m e g m o n d t a m : Eljön az idő, amikor fel fognak szabadulni a balti álla m o k . Három éve m e g azt, h o g y szét fogják rúgni-szedni Jugoszláviát. Azt válaszolták rá: Ez a prognózis n e m egyezik a State Departmentével. A m i k o r itt járt nálunk Morvai az ő Petőfi-elméletével, fölálltam, és a t e r e m közepéről kiabálva m e g m o n d t a m , h o g y ez marhaság. Próféta vagyok, n a g y o b b , m i n t a bibliában a kisebbek, de nemhiába énekelte Ady, h o g y ezerszer messiások a magyar messiások. Dömötör püspök úr szavait idéztem, a k i a Lorántffy Zsuzsanna o t t h o n m i n d e n e s e . Vendég vagyok, szívesen meghallgattak, n e m vitatkozni jöt t e m , h a n e m tájékozódni és tájékoztatni. Viszont megértettem, h o g y a püspök úrról miért v a n s o k a k n a k elmarasztaló véleményük. Hozzám barátságos, ügyünket támogatja, utasítja Dániel Ferencet, Fricit, h o g y vezessen körül az o t t h o n b a n , vendégeljen m e g az o t t h o n költségén, ugyanabból az ételből, melyet a gondozottak, a személyzet és a püspök úr is fogyaszt. A különálló épületek egyikében Frici bátyám Görgény E m i l volt hír adós tiszttel beszélget, aki szeretne az előadásomon szavalattal szerepel ni. Sajnos, n e m fér a műsorba. Frici mondja ezt neki, s később n e k e m azt,
h o g y Görgény mindkét szemére megvakult, az időnkénti szavalatok jelentik számára a társadalmi életet. Egy másik épületben egy asszonyt találok a konyhában, a mosogatás végén tart, a mosogatóról törli le az utolsó vízcseppeket. Elég lassan és v o n t a t o t t a n alakul k i közöttünk egy rövid beszélgetés. Azt jegyzem m e g m a g a m n a k , h o g y mindössze néhány évvel ezelőtt jött k i az asszony a férjével Marosvásárhelyről, a h o l m i n d k e t t e n orvosok voltak, a férj, B.L. sebész szakorvos. Itt k i n n , h o g y álláshoz jusson, újra diplomázott, fogász nak, az asszony m e g így kereste m e g a megélhetést addig, a m i n e k az ideje, hála Istennek, elérkezett, h a m a r o s a n megnyílik a férje rendelője. - Én - m o n d j a az asszony - m e g t a n u l t a m , m i t jelent m a g y a r n a k lenni Romániában, Magyarországon, és m e g t a n u l t a m Amerikában is. N e m sír, csak éppen m a j d n e m . Névjegykártyát a d o k neki, feljegyzem adatait, és megrendülve elköszönök tőle. Kis idő múlva a névjegykártyát lobogtatva r o h a n felém egy aszott úrral. Ez utóbbi nyújtja a kezét, és bemutatkozik: - Én magát i s m e r e m még otthonról, a Magyar Szóból. Pethő Zoltán vagyok. - Fél lábbal már az autóban ülünk Fricivel, nincsen időm beszélgetni, csak így futtában h a l l o m az aszott úr szavait, a m i n e m is állt talán többől, m i n t fentebb idéztem, s ez volt a vége, a m i k o r már csak az autó ablakát lehajtva i n t e g e t t e m feléje: - Üdvözlöm a Bácskát. Feketicsről jöttem. Másnap Hargitai Istvánnal elmegyünk a Nemzetek Parkjába, amely b e n Cleveland m i n d e n nagyobb nemzetiségi csoportja rendezett be magának egy népkertet nemzeti jellegzetességekkel. Olasz, spanyol, g ö rög, német, ukrán, észt, lett, litván, orosz, kínai, magyar, s k i tudja, m é g milyen nemzet ideszakadt tagjai állítottak m a g u k n a k egy kis hazaemlé keztetőt. A németek Schiller- és Goethe-szobrot, a görögök antik hősei két. M i m a g y a r o k egy székely kaput vasból és néhány szobrot, de n e m t u d n i , k i n e k a szobrát, m e r t kivétel nélkül m i n d elvitték. Elvitték a bronztáblákat is a szobrokról. Jó üzlet az: összeszedni a bronzot, és eladni az ócskatelepen. A nagy német költők hatalmas méretű szobrai a helyükön vannak. Nyilván túl nagy darabok, n e m lehet csak úgy elvinni őket. H a n e m a litvánok kertjében érdekes módon o t t v a n m i n d e n szobor, pedig kicsik. Az egyiknek az orra sérült, de k i van javítva. Közel esik, m e g t a p o g a t o m . Kiderül, h o g y n e m bronz, h a n e m bronz utánzatú mű anyag. Ezt n e m érdemes elvinni, vagy ha viszik is, könnyű pótolni. A jugoszláv kertben egy Njegos-szobor és egy számomra teljesen ismeret len zeneszerzőé. Érdekes, hogy ezeket n e m vitték el. H a n e m - a sors játéka - a felvezető lépcsőre rászakadt a part, s l e o m l o t t egy része lépcsőstül. S szemmel láthatóan o m l i k tovább.
Másnap ért az a szerencse, h o g y a nyugat-clevelandi evangélikus egyház éttermében Teller Ede mellett ülhettem az alkalmi díszebéden. Az eseménynek vele együtt három szónoka volt, s köztük lehettem. Elsőként Lovagi T i b o r beszélt a Tessedik Sámuel Alapítványról, m a j d Teller Ede szólt, választási beszédet m o n d v a . Akár a m i választási programbeszé dünknek is beillik a befejező része. Jegyzeteimből idézem: „Vallásról n e m akarok szólni, de vallásos szavakat f o g o k használni. Mert így érthetőbb lesz, a m i t m o n d a n i akarok. A múlt századi tudomány a J ó Istenből munkanélkülit csinált. Azt hittük, m i n d e n t t u d u n k már, több tennivaló nincs. A m i századunk a tudomány kezdete lett azzal a felfede zéssel, h o g y m i n d e n a t o m , m i n d e n csillag újjáteremti a jövőt, ügy képzelem: itt van egy karmester, aki ezt a világi szimfóniát vezeti. Ez a világkép rá és ránk tartozik. M i n d e n egyes e m b e r a jövőteremtéshez hozzájárul. Közeledünk egy időponthoz, amely a világszintű együttműkö déshez vezethet. Ezért gondolkozzunk, és szavazzunk." J ó m a g a m arról beszéltem, h o g y a V M D K - n a k v a n programja a vajda sági magyarság jövőjéről, és h o g y sajátságos helyzetünknél fogva ez a p r o g r a m mintául szolgálhat más kisebbségek, elsősorban a magyar kisebbségek ügyének rendezéséhez. Egy ilyen összejövetelen rengeteg és sokféle e m b e r r e l találkozik és ismerkedik m e g a messziről jött vendég. Természetes, h o g y ebéd közben számtalanszor megszakították Teller professzor úrral folytatott társalgá sunkat, e n g e m esetleg figyelembe s e m véve, közénk furakodtak, és neki háttérül szolgálva lefényképezkedtek. E helyzeten persze n e m is ütköztem m e g , n o h a bosszantott, h o g y n e m lehet n y u g o d t a n beszélgetni. O m e g szokhatta, türelmesen elviselte, időnként lehunyta a szemét és hallgatott, a felületes szemlélőnek úgy tűnhetett, szundikál. Pedig dehogy! Eleven kérdéseiből m i n d i g kitetszett, h o g y m i n d e n t figyel és megjegyez. K i dolgozta k i ezt a p r o g r a m o t , ki hitelesítette, megvan-e angolul, elküldtük-e megfelelő befolyásos politikusoknak, politikai fórumoknak? - kérdezgette. Mivel ő volt a díszvendég, igazából akkor lepődtem m e g , a m i k o r n e m e n g e m , h a n e m őt mellőzte az egyik jelenlevő, hozzám furakodva. B e m u tatkozott: Pásztor Antal. Egy ilyen név persze n e m m o n d magában túl sokat, h a n e m ahogyan rápislantottam az emberre, hirtelen megjelent előttem egy gyerekkori temerini emlékem: apám vallási vitapartnere, az utcabéli Pásztor A n t a l bácsi, a nagy hittérítő, paraszti bibliamagyarázó. Beszélgetőpartnerem örökölte apja szokását, tehetségét. H a jól emlék szem, arról beszélt, h o g y korábban Portugáliában és a Dél-afrikai unió b a n élt, s végezte vállalt kötelezettségét. S hirtelen még valami eszembe jutott.
- A n t a l bátyám, hát én tavaly télen találkoztam a testvéreddel, Margit tal, Göteborgban. - Én m e g itt buzgólkodok Clevelandben. K i m a r a d t o t t h o n ? Elfelejtettem megkérdezni. A d o t t egy c s o m ó n y o m t a t o t t m e g saját gépelésű hittérítő brosúrát. Némelyik telis-tele v a n vastag fekete m e g színes aláhúzásokkal, ilyenek: „Halló, halló emberek. Halló világ, nagyvilág! Térjetek m e g ! " S a röpla p o k szélére, mindegyikre szerényen odagépelve a neve: Pásztor A n t a l . És a címe. Még egy rendkívüli ismeretségre t e t t e m szert. Ebéd után hozzám jött egy házaspár, és átadott egy könyvet, írója Zászlós-Zsóka György, a címe Vae victis. Beleragasztották a névjegyüket ezzel az ajánlással: „Emlékül egy debreceni magyar testvéredtől, akinek az édesanyja szülei a század elején Szabadkán éltek. A t e J a j a legyőzötteknek könyved mellé f o g a d d ajándékul." A könyv a második világháború legyőzöttjeinek sorsáról szól, a Magyar Egység kiadó gondozásában jelent m e g 1959-ben, B u e n o s Airesben. Vendéglátóim búcsúzóul a kezembe n y o m n a k még néhány röplapot. A clevelandi magyar előadások meghívóit. Előttem Pomogáts Béla, Sütő András, T o l n a i Ottó voltak ide hivatalosak, utánam, szeptember 23-án Illyés K i n g a . Bizony, s e m Szabadkán, s e m Újvidéken n e m t u d u n k felso rakoztatni gyors egymásutánban ennyi nevet ilyen rövid idő alatt.
Mit tehet egy magyar ember? Kávay Tibor, a zenta-kanizsai határból Clevelandbe származott földink autójában i n d u l u n k Clevelandból Buffalo felé, hogy o t t Tóth Gyurka barátom átvegyen, és vigyen tovább Torontóba. Itteni viszonylatban n e m túl nagy távolság, annyi azért v a n , h o g y szívesen m a g u n k k a l vigyük a zentai Kávayné Jolán asszony elemózsiás csomagját. Három államhatá r o n kell átmenni: Ohióból Pennsylvaniába, o n n a n N e w Y o r k államba, végül a Niagara folyón - a vízesésnél - Kanadába. Időnk v a n , témánk is, beszélgetünk. Itt h a l l o t t a m barátomtól a határon átszökdösők nagy felfe dezéséről, az oroszlántincsről. Kávay barátom pedig az erdélyi Három szék egyik volt lakójától, dr. Sófarvi Imrétől hallotta, de n e m Erdélyben, h a n e m itt, Kanadában. A történet abban az időben volt különösen érdekes, amikor Romániá ból úgy szökdöstek az emberek, m i n t mostanában a m i tájunkról, azzal a különbséggel, hogy az o n n a n szökdösőket szigorú és elszánt határőrök
vadászták, és kegyetlen következményekkel lakolt m i n d e n elfogott szöke vény. A zöld övezetben kutyákkal vadásztak a szökevényekre, és a történet ezzel a körülménnyel áll összefüggésben. A világ legszabadabb országának kikiáltott Ceausescu-birodalomból szökni akarók kitalálták, h o g y a n lehet megszabadulni a n y o m u k b a engedett vérebektől. Az orosz lán bundájából szerezni kellett egy tincset, legjobb a hátsó feléről egy csimbókosat, amilyen az állatkerti ketrecben t a r t o t t állaton szinte kötele zően kialakul. H a a menekülőket üldöző kutyák ilyen t i n c s szagát m e g érezték, szűkölve hagytak fel az üldözéssel, és s e m m i l y e n utasításra vagy unszolásra n e m voltak többé hajlandóak feladatukat tovább végezni. A b b a n az időben az oroszlántincs árusítása valóságos kincsesbányát jelentett az állatkerti vadállatok gondozóinak. Mégpedig kétszeresen. Mert a n a g y t i t o k b a n árusított kutya elleni csodaszert megfizette a szökni akaró, azután pedig nyilván t e t e m e s előnnyel járt az is, h o g y referált rendszeresen a szekusoknak, kinek adott el belőle. Az amerikai államok határain persze egészen más a kép, az országúti utas csupán arról tudja, h o g y már más államban autózik, h o g y a határvonalon mindkét oldalon o t t a hatalmas hirdetőtábla, amely erről tájékoztatja. Még a Kanadába átvezető út sorompójánál is csupán az alkoholt, kábítószert keresik tüzetesebben. S ha olyan útlevéllel érkezik valaki, m i n t jómagam, akkor megtörténhet, h o g y a határőr megkérdezi: Jugoszlávia? Hát még létezik? Mit válaszoljak neki? Szerencsére megkérdezi, melyik részéből való vagyok, s n e m én, h a n e m Gyurka barátom válaszol: - Vajdaság. - Azt h i t t e m , m i t s e m t u d felőle. - Az már önálló? - kérdezi meglepetésemre. Ismét Gyurka válaszol: - Még n e m , de ha így halad, akkor lehet. M i n d k e t t e n csodálkozunk a határőr tájékozottságán, de hát annyi m i n d e n t megírnak az itteni lapok, h o g y n e m is csoda. N y o m b a n szolgá l o k is egy meglepő o t t h o n i hírrel barátomnak. Előveszem a Clevelandben k a p o t t anyagokat tartalmazó vaskos nejlonszatyrot, kihalászom belőle az A m e r i k a i Kanadai Magyar Élet című hetilap február huszadiki számát, és felolvasom belőle a n n a k a c i k k n e k az utolsó bekezdését, amelynek ez a címe: Tovább nő a feszültség Boszniában és a Vajdaságban. így szól: „Az újvidéki F o r u m kiadóház igazgatóbizottsága t e g n a p a Magyar Szó szer kesztőségének kezdeményezésére m e g v o n t a a bizalmat Maróti Miklós vezérigazgatótól, akit a h a t a l o m igyekszik főszerkesztőként a Magyar Szóra kényszeríteni." Az ilyen hírek m é g a szelídebbek közé tartoznak. Postán küldték utánam a T h e W a l l Street J o u r n a l 1 9 9 2 . szeptember 18-i számát. „Paranoiás és bosszúálló szerbek azt állítják, h o g y a háború a régi
igazságtalanságot teszi helyre" cím alatt többek között foglalkozik az a k k o r i b a n m é g szörnyűségesen időszerű Herkóca sorsával. , A sík k u k o ricaföldeken mindössze egyórányira Belgrádtól nyugatra az i r o n i k u s a n Testvériség-egységnek nevezett autóút mellett, amely Belgrádot összeköti Zágrábbal, fekszik az etnikailag már tiszta Herkóca városka. Közvetlenül a háború előtt e falusi jellegű 3 5 0 0 - as lélekszámú település 7 0 százaléka horvát volt, a maradék pedig szerbek, magyarok és mások keveréke. Ezekben a hónapokban szerbek özönlöttek be a háborús Horvátországból, fokozatosan kiszorítva a többieket, gyakran erőszakkal (...) »Csak bajnak vannak rtt« - mondja egy Siniša nevű fiatal szerb a horvátokra, akik már alig teszik ki a lakosság 15 százalékát »Senkinek s e m kellenek.« Kezével hadonászva hozzáteszi: »Ki innen velükU" Mennyivel más hang ez, m i n t akár csak néhány hónappal ezelőtt volt az amerikai lapoké, amikor mindenkép pen a jelenlegi szerb vezetés áhal álnok módon propagált egységes J u g o szlávia mellett kardoskodott a világ. D e mennyivel más, m i n t ahogyan a második vagy az első világháború után írtak a világlapok Szerbia igazságáról Mit kell tennie ennek az országnak, hogy visszanyerje a világ szimpátiáját?! S m i t kell elszenvednünk nekünk, itt élőknek, addig? Torontóban fölmegyünk a Kanadai Magyarság hetilap szerkesztőségé be, s miután egy rövid interjú erejéig elbeszélgetünk a vajdasági magyar ság helyzetéről, futtában találkozunk a cégtulajdonos Vörösváry István fe leségével. Véletlenül, m e r t ő csupán beteg férjét helyettesíti ideiglenesen. Szóba kerül jövetelem célja és o k a és a negyvennégyes vérengzést m e g előző újvidéki razzia. Már a táskámban volt ekkor az észak-amerikai m a gyar zsidóság legnagyobb lapja megjelöléssel hirdetett M e n o r a Egyenlő ség című lap cikke az újvidéki razziáról. Valósághű leírást ad róla a szerző, L a m p e l Pál, az Újvidéki Zsidó Hitközség egykori elnöke. Közlésmódja ugyan számomra is új, m a g a az esemény azonban n e m . Vörösváryné megjegyzi: „Nem hiszem, h o g y magyar e m b e r ilyesmire képes." Csupán annyit jegyzek m e g , h o g y a tény n e m meggyőződés kérdése, és h o g y a tények tagadásával n e m t u d j u k erősíteni igazunkat. N e m vitatkozunk öszsze ezen, csak egész röviden érvelünk. Aznap este Gyurka barátom lakásán egy nagyobb társaságban találko z o m Sz. J . újvidéki mérnökkel. Itt is felmerül az újvidéki vérengzés, a negyvenkettes is és a negyvennégyes is. Sz. J . háromszor-négyszer is előad egy hosszú történetet mindannyiszor a negyvenkettesről. Véres történetet, a m i n okkal szörnyűiködünk. Végül azonban rákérdezek, hogy hát a negy vennégyesről m i n t újvidékinek nincsen véleménye? Nincsen, akkor n e m volt otthon, akkor Kulán tartózkodott Hosszú és kínos vita támad, mert hiszen Kulán is volt negyvennégyben vérengzés, és m i n t kiderül, azt látta. Tudja, hol van ott tömegsír, de erről n e m beszéL M e g is indokolja, miért.
- Nézd, én megjártam a lágert is, a börtönt is. M e g s z o k t a m , h o g y apám, a tekintélyes újvidéki művész nevét védeni kell. M e g j o b b , h a n e m szólok. D e akkor miért szól a negyvenkettesről? Beleverték? A lágerben és a börtönben. Olyannyira, h o g y a hazáját, melyet m o s t n e m is t u d m e g n e vezni, képes volt otthagyni, de a saját bánatát, gyászát képtelen m é g anynyi kilométer távolságban is k i m o n d a n i . A m i k o r végre egészen s a r o k b a szorítva csak szóvá teszi, a m i t t u d , n e m t u d leállni, m o n d j a végtelenül, be lehevülve, részletesen és végletesen, átesve a ló túloldalára. M o s t már m i n d e n t ő akar a legjobban t u d n i . Ezért j o b b , h a n e m az érzelmeink u r a l k o d n a k el, a m i k o r ilyesmiről be szélünk, h a n e m az értelmünkre hallgatunk. Csak az n a g y o n nehéz. S m i nél tovább hallgatnánk, annál nehezebb lenne.
A láng őrzése Vinczer Pétertől, a Szabadkáról Torontóba szakadt ékszerésztől k a p o k ajándékba egy könyvet. A s o k könyv közül egy, veszem kézbe, s már látom is, h o g y n e m c s a k egy a s o k közül, h a n e m hasonlót láttam már itt a k o n t i n e n s e n néhányat, csak ennek megtévesztő a címe: Őrizzétek a lángot - a magyarságot. Kiadója az Egyesült Magyar Alap. Emlékkönyv n e k szánták, nevezik is, de telefonkönyv is, T o r o n t o város és O n t a r i o tartomány részleges magyar címtára. Egy ilyen kis füzetecske rengeteg információval szolgál. Itt v a n például a kanadai magyar egyesületek név-, telefon- és címtára. Harminckét szervezet található benne. A vancouverit n e m is találom, tehát n e m teljes a címtár. Következik egy másik hasonló rovat: „Torontói m a gyar orvosok, akik e könyv megjelenését anyagilag támogatták", tizen nyolc név következik. Persze jóval több a magyar orvos Torontóban, d e aki a kiadványra n e m adott pénzt, a n n a k n e m említik a nevét. Hasonló képpen említ hat fogorvost és egy pszichológust. Mennyit tehet egy szervezet, egy egyén a nagy idegen t e n g e r b e n a nemzeti t u d a t megtartásáért? M i t ér, h o g y a már említett Vinczer Péter, aki arról nevezetes, h o g y szakmájában, az aranyművességben használa tos h i d e g e n hegesztő gépet szerkesztett, s nála rendeli a kanadai hadse reg a fegyvernemek jelvényeit, melyeket m i n d e n kanadai k a t o n a visel? Mit használ azzal, h o g y díszórát készít, számlapján K o s s u t h Lajossal, s n e m csupán árusítja, h a n e m a n e k i kedves vendégeket megajándékozza vele? Ezt tanúsíthatom.
M i t használ egy ilyen telefonkönyvecskében egy ilyen szöveg: „Hit vallás. Magyar v a g y o k és magyarságomat n e m országhatárok adták és országhatárok n e m veszik el. Új állampolgári hűségemet régi becsüle t e m és vele magyarságom fenntartása szavatolja. A m a g y a r közösség életében a világon mindenütt, a szükség vagy bőség idején egyaránt részt veszek. Egyéni és családi életemben a m a g y a r hagyományokat és a m a g y a r nyelv használatát m e g ő r z ö m . M i n d e n t megteszek, h o g y a v i lág nemzetiségi mozaikjában a m a g y a r n a k j ó hírnevet szerezzek. Tá m o g a t o m a helyi egyházakat, szervezeteket és az országos Egyesült Magyar Alapot." Mit használ, kérdezzük m i itthon, akiknek nincsen már sértetlen magyar szervezetünk, o t t h o n u n k , iskolánk, intézményünk? Hitvallásunk. Van-e értelme erőlködnünk? A könyvhöz D . Kohári József, az alap elnöke írt előszót. „(...) A nyaraló kavicsos-homokos tóparton állt, melyet szépen elge reblyéztünk, úgyhogy a gereblye fogai párhuzamos vonalakat húztak a földön. Reggelre egy 4-5 méter hosszú keresztcsík jelent m e g a gereblyézésen keresztül. Kitaláltuk, h o g y a nyaraló alatt o t t h o n o s hangyák közle k e d n e k fel és alá s a s o k ezer hangyaláb estétől reggelig n y o m o t h a g y a talajon, ékes bizonyítékául, h o g y a pehelynél is könnyebb hangyaláb is n y o m o t hagy a földünkön." Van-e elég hangyalábunk n y o m o t hagyni itt a földön, amelyet m o s t már művelni is képtelenek vagyunk? utoljára akkor m a r a d t p a r l a g o n , a m i k o r a török jelenléte m i a t t elnéptelenedett e táj. A füzetecske telis-tele v a n hangyalábnyomra emlékeztető jelekkel. „Miért viszem a fiamat/lányomat a cserkészetbe?" - o l v a s o m benne az egyik hirdetést, a m i egy a s o k hangyalábnyom közül a miénktől s o k k a l kisebb termőképességgel rendelkező k a n a d a i talajon. „Magyar egyetemisták klubja a torontói egyetemen": ez már egy másik c i k k az évkönyvben. M e g t u d n i belőle, hogy a torontói egyetem m i n t e g y 3 0 0 0 0 hallgatója között „a diáknévsorban legalább 3 0 0 - n a k v a n magyar hangzású neve - lehet ugyan, h o g y rég elfelejtettek m a g y a r u l , ugyanakkor a n e m magyar hangzású nevek közt is v a n s o k magyar. A sokfajta egyetemi diákklub közt már évek óta működik egy kis m a g y a r k l u b is, a m e l y havonta tart összejövetelt - ez n e m magyar iskola, h a n e m közös társadalmi p r o g r a m " . Ottawa Magyar Ház. Kálvin János Református Egyház. „Magyar pénz intézet m a g y a r o k n a k . A T o r o n t o - i Szent Erzsébet Egyházközség Hitelszö vetkezet 1 9 5 8 - b a n alakult m e g . A huszonhat évvel ezelőtt elvetett mustár m a g n e m c s a k h o g y kikelt, és h a m a r o s a n szárba szökkent, de évről évre
g o n d o s ápolás mellett állandóan növekedett, és m a már több m i n t 1 2 0 0 t a g g a l terebélyes fává hatalmasodott..." Sorolhatnám a hangyalábnyomokat sokáig. Magyar Színház, Rákóczi Alapítvány, Széchenyi Társaság, Torontói Magyarajkú Zsidók Egyesülete, Torontói Magyar Rádió ... N e m m i n d e n k i látja a lábnyomokat. Pedig v a n közöttük h a t a l m a s is m e g v a n fél lábon járók n y o m a is. F. J . t e m e r i n i származású gyerekkori cimborám fölhívott telefonon. N e m találkozhattunk, csak feleségével, a k i szorgalmasan járogat a m a gyar rendezvényekre, ő azonban évtizedek óta éjjeli műszakban dolgozik, m e r t - kovács szakmát tanult - a nagy fémipari gyárban szakmájában csak így t u d o t t az átlagosnál jóval többet keresni. A h h o z a baráti köröm höz tartozott, a k i már kereső segéd volt, a m i k o r én még éhenkórász diák, és a m i k o r T e m e r i n b e n vasárnap esténként az esti táncmulatságon elfogyasztott ital költségét szétosztottuk a társaságra, n e k e m azt m o n d ták, h o g y csak fél részt fizetek, a többit m a j d diplomázás után. M o s t szerettem volna legalább a baráti látogatással törleszteni az adósságból. El v a n keseredve. Huszonhat évi, u g y a n a b b a n a kanadai gyárban töltött szolgálat után, a cég tönkrement, ő és s o k ezer társa az év végéig m é g dolgozik, és utána munkanélküli segélyre szorul. Idehaza úgy m o n daná: a szociálnónál, o t t azt m o n d t a : a velfeánál. - D e - m o n d j a - o d a n e m szívesen m e g y a magyar és a kínai. V a n itt köztünk egy portugál. Azt m o n d j a , h o g y az úgy volt azelőtt, h o g y a portugálok felfedeztek egy új szigetet, kitűzték a zászlajukat, és elmentek. Azután jött egy angol, a tengerbe d o b t a a portugál zászlót, és meghódí totta a területet az a n g o l királynak. Hát m o s t tengerbe dobták a m i zászlónkat. A gyárat eladják ócskavasba, a tőkésünk m e g a pénzén Oroszországban tizedáron épít magának másikat, és tizedáron dolgoztat j a az orosz munkást. N e m tudja, mihez kezdjen. Ő is a s o k magyar szeretetház egyikébe jut? S o s e m foglalkozott politikával, sőt azt tartja, h o g y „a m a g y a r o k csak m a r a d j a n a k a seggükön". Ezt elsősorban az itthoniakra érti, de o t t k i n n is ehhez tartja magát. Felesége már olvasgat, és járogat a Magyar Házba, amely itt a kanadai m a g y a r o k között a legjelesebb nemzeti intézmény. Az évkönyvben így említik: „A T o r o n t o környéki, illetve az ontariói magyar ság o t t h o n a . . . Rendezvényeiket a Kultúrközpontban tartják: a K a n a d a i M a g y a r o k Szövetsége, a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság, a Női csoport, a Kodály Táncegyüttes, a Bácska-Bánáti Kör, a Magyar Nyugdíjas Klub, a Magyar Horgász és Vadász Egyesület, a Magyar H e l i k o n Társaság, a Magyar Mérnök Egyesület, a Torontói Magyar Kerté szek és a Hargita Kör."
Igazi magyar ház. Olyan, h o g y akik ide járnak, azok annyian vannak, h o g y valamilyen hangyalábnyomot hagynak m a g u k után. O l y a n ház, m i n t amilyen nekünk is kell i t t h o n . S amilyen számtalan épült e tájon, csak elvették tőlünk, elhagytuk, elfelejtettük, h o g y v a n , de amelyekbe vissza kell mennünk.
A fővárosban A világ fővárosa W a s h i n g t o n . Az egyetlen. M e m volt ennyire főváros eddig m é g egyetlen másik s e m , némelyiknek több versenytársa is volt ezt a címet illetően, W a s h i n g t o n azonban egymagában, szinte árván az. Majd két hónapi a m e r i k a i és kanadai utazgatás, beszélgetés, ismerkedés során mindenütt m i n d e n k i panaszkodott, h o g y nagy a gazdasági pangás, a k k o ra az államadósság, h o g y abba belerokkan m é g a hihetetlen gazdasági és szellemi potenciállal m e g s o k m i n d e n egyébbel rendelkező CJSA is. W a s h i n g t o n annyi pénzzel rendelkezik, h o g y ... Mennyivel rendelkezik? A második világháború után megvette Németország n y u g a t i részének bé kés gazdasági fejlődését. Mérhetetlennek tűnő erejét addig versenyeztette a fegyverekkel legyőzhetetlen Szovjetunióval, h o g y szinte szétporlasztotta a versenyben, m o s t már félő, h o g y milyen nagyon tönkrement. Néhány hónappal ezelőtt Zürichben sétálgattam Sebestyén István ottani új bará t o m m a l . A pályaudvar utcájában nézegettük a többszörös biztonsággal őrzött ékszerboltokat m e g a banképületeket. „Annyi arany v a n itt a pincéikben a föld alatt, h o g y majd beszakad alatta a talaj" - jegyezte m e g István. Néhány n a p p a l w a s h i n g t o n i tartózkodásom után N e w Y o r k b a n vitt a kocsiján Hámos László o t t a n i új barátom. Valahol az Ötödik sugárút vagy a W a l l S t r e e t elején lehettünk, a m i k o r László a s o k banképület között haladva azt közölte, h o g y sehol annyi pénz n i n c s e n ilyen kis területen fölhalmozva, m i n t itt. Az ilyesfajta kincseket, értékeket mozgat ják a világhatalmak, h o g y a világ fővárosa olyan n y u g o d t életet éljen, m i n t h a n e m lenne s e m balkáni válság, s e m afrikai éhség, s e m a porába o m l o t t k o m m u n i z m u s helyén tátongó űr, mely elnyeléssel fenyegeti a világ nyugalmát. W a s h i n g t o n éli a m a g a külön életét. Csakugyan külön világ ez. M i n t h a az i t t kitenyésztett, a világ legnagyobb hatalmát irányító és bénító bürok rácia hada n e m a recessziótól rettegő kis és nagy, törpe és gigantikus vállalkozók adójából élne. A recesszió m a j d csak utólag m u t a t j a hatását Hivatalnokokat itt n e m a visszaesés, h a n e m a garnitúraváltás m i a t t
f o g n a k elbocsátani. Ezrek fogják szedni a sátorfájukat, m e r t jön helyükre a győztes C l i n t o n vezető gárdája. Bizonyos w a s h i n g t o n i rétegek ebből m i t s e m éreznek, és m i t s e m törődnek vele. A repülőtéren itt is a helyi m a g y a r o k egyike vár. Kovács Árpád vállalta ezt magára, s azt is, h o g y néhány napra szállást a d a m é g n e m egészen kész házában, amelyet éppen úgy e g y m a g a épít, m i n t m i n d e n feltörekvő vállalkozó szellemű ember a világon. Arra n e k i nincsen pénze, h o g y csempéző vagy betonozó munkást vegyen m a g a mellé, de Kelet- és Közép-európai Kereskedelmi Csoport nevű cégébe t u d j ' Isten, hány ezer dollárt ölt már bele, várva, h o g y m a j d csak sikerül valamit k i is venni belőle. A w a s h i n g t o n i repülőtéren másodmagával vár rám, vele v a n testvérbátyja, István, aki éppen útban v a n Rhode Islandből Atlantába. Lányuk ez utóbbi városban él, s m o s t ők is a közelében telepednek le. A berendezést egy teherautó szállítja, ők m e g a személykocsin utaznak, s ha már utaznak, kis kerülővel meglátogatják a testvért. N e m akármilyen a foglalkozása Istvánnak: üvegszálkábel gyártására szolgáló gépeket ké szít gyári alkalmazásban. O t t h o n , Erdélyben, de m é g az egész Romániá b a n és a környező államokban m i c s o d a hasznot lehetne hajtani ilyen tudással az államnak! M i t tehetnek: s e m István tudására, s e m Árpád vállalkozó szellemére odahaza n e m volt szükség, A m e r i k a ingyen kapta a két jó szakembert. A s o k millió, akiket így kapott. Sokat beszélgetünk Árpáddal a rövid idő alatt vállalkozási kedvről és törekvésről. E l m o n d egy történetet. O t t h o n járva Erdélyben, feltűnt neki, h o g y sehol a környéken n e m foglalkozik senki burgonyaszelet-sütéssel. Pedig v a n hozzá olaj és zsír, van b u r g o n y a , üzemanyag, és van éppen elég szegény munkanélküli m e g m é g több olyan ember, aki megvenné az utcai árustól a sült burgonyát. Nosza g o n d o l t egyet, s vitt magával egy sütőmasinát, ott hagyta ingyen v a l a m i ismerősénél. Várta, h o g y m a j d csak érkezik már a hír: beindult a sütés, m e g y az üzlet. N e m érkezett a hír. Végül, m i k o r ismét hazament látogatóba, m e g t u d t a , m i a baj. Az ismerős, akinél a gépet hagyta, magából kikelve méltatlankodott, h o g y hát h o g y a n képzeli el Árpád a dolgot. Ő talán háton hordja a burgonyát m e g a sütőt? Vegyen neki Árpád egy megfelelő autót is! - Olyan a baj - szögezi le a tanulságot -, m i n t h a m i egy emeleti lakást szeretnénk berendezni, de akiknek visszük a berendezést, azok m e g a földszinten várják. Ezt a szintkülönbséget kellene áthidalni. A szintkülönbség áthidalására alakult nemrégen s o k magyar szerve zet. Egész Amerikát átfogó szervezetek. Ezeknek egyikében tevékenyke d i k Koszorús Ferenc jogász. Cikkeket, tanulmányokat ír és publikál tudományos folyóiratokban és napilapokban. A volt Jugoszlávia térségé-
vei foglalkozó egyik cikkében ezeket olvasom: „Az igazi béke és stabilitás a b b a n a térségben n e m szavatolható, csak úgy, h o g y teljes mértékben tiszteletben tartjuk a d e m o k r a t i k u s elveken alapuló önrendelkezést. Az Egyesült Államok látványosan helyreállíthatja ezen elv iránt hetvenkét évvel ezelőtt meghirdetett elkötelezettségét, amikor szerencsétlenségünk re a D u n a m e n t i régióban az önrendelkezés csak elvétve j u t o t t kifejezés re." A sokféle szervezet már módszeresen figyeli azt, a m i velünk, itteni m a g y a r o k k a l történik. S terjeszti hírünket m e g a m i n k e t sújtó intézkedé sek hírét. „Az A m e r i k a i Magyarok Országos Szövetsége megdöbbenéssel vette tudomásul a Vajdaságból és Budapestről származó hírek alapján, h o g y a szerb k o m m u n i s t a kormány újabb, több m i n t 3 7 5 0 0 szerbet szándékszik magyarlakta falvakba telepíteni a Délvidéken. A hír vétele után az A M O S Z felhívta erre a Helsinki Bizottság, az A m e r i k a i Külügymi nisztérium és a Kongresszus külügyi bizottságának figyelmét." Kovács Árpád házának bejáratánál egy út m e n t i feszület falragasznyi képe. Jól olvasható rajta a feszület alá írt szöveg: „Keresztviselő Krisztu s o m Tanítsd m e g székely népemet, h o g y nagy lélekkel hordozza kereszt jét." Árpád a Székelyföldről emigrált. N e m volt a l k a l m a m Pásztor László lakásán járni. Ő az A m e r i k a i Magyarok Országos Szövetségének elnöke. Egészen rövid beszélgetésünkről is csupán a w a s h i n g t o n i magyar házban tőle k a p o t t névjegykártyára írtam néhány szót: A d e m o k r a t i k u s sajtó; eleméri. Az első feljegyzés értelmezése: m i n k e t , ellenzékieket s külön m é g m i n k e t , kisebbségieket az e m b a r g ó kétszeresen, többszörösen sújt. A rezsimhű sajtóról a r e z s i m m o s t is g o n d o s k o d i k , a r e n d e l k e zésre álló csekély eszközből m i a l i g részesülünk, így t e s z i k tönkre a M a g y a r Szót. Kezdeményezni k e l l az E N S Z - b e n , h o g y a zárlat alól mentesítsék a d e m o k r a t i k u s beállítottságú szerbiai sajtószerveket. Itt W a s h i n g t o n b a n , a h o l a k k o r a h a t a l o m koncentrálódik, m i n t s o h a s e h o l m é g a világon, e g y i l y e n érv h a t , különösen, h a megtámaszt j u k o l y a n bizonyítékokkal, m e l y e k k e l én is szolgáltam, elmondván, h o g y W a r r e n Z i m m e r m a n v o l t a m e r i k a i belgrádi nagykövet, a k i n e m s o k k a l visszahívása előtt tiszteletét t e t t e szerkesztőségünkben, éppen a k k o r , a m i k o r a l e g n a g y o b b szükségünk v o l t erre, visszatér vén W a s h i n g t o n b a , e g y kérdésre válaszolva k i j e l e n t e t t e , h o g y i g e n i s v a n m é g d e m o k r a t i k u s sajtó a maradék országban: a B o r b a és a V r e m e Belgrádban, a P a n o r a m a T i t o g r a d b a n (azóta P o d g o r i c a l e t t ismét) és a M a g y a r S z ó Újvidéken. Az esetről a n n a k idején tudósí t o t t w a s h i n g t o n i kollégánk, Purger T i b o r , a k i i t t az a m e r i k a i fővá r o s b a n e g y i k k a l a u z o m és v e n d é g l á t ó m . Ez a számunkra o l y j e l e n -
tős minősítés n e m j u t o t t el az itteni vezető m a g y a r o k fülébe, amiből egyértelmű volt közös következtetésünk, h o g y h a már ekkora erőfeszítés sel tudósítót t a r t u n k itt, akkor az újságunkból is el kellene j u t t a t n i ide néhány példányt A gazdasági zárlat ellenére is. A második megjegyzés arra vonatkozik, h o g y ez az egész elképzelés könnyen megértésre talál itt azoknál, akik ebben nekünk támogatóink lehetnek. Pásztor László a m i Elemérünkön született, s h a nála o t t h o n is van a falon egy út m e n t i feszület képe, akkor az esetleg bánáti útkeresztről készült. S m i n k e t kér a kereszt viselésének bölcsességére.
Történelmi tanulmány Indianapolisban Álmomban s e m g o n d o l t a m volna, h o g y egyszer felhív telefonon egy amerikai egyetem, és meghívnak, h o g y n e m is egy, h a n e m három egyetem történészei előtt beszéljek a következő témáról: Magyarok a volt Jugoszláviában. A két napig tartó tanácskozásnak ez a téma csak egyik pontja volt, a fő tárgykör, amelynek keretébe a ránk vonatkozó rész is tartozott, így hangzott: Nemzetiségi konfliktusok Kelet-Közép-Európában és a volt Szovjetunió. T é m á m úgy ágyazódott e b b e bele, h o g y volt egy összekötő rész: A volt Jugoszlávia és Magyarország. Nehezen t u d j u k elérni, h o g y amerikai tudományos összejövetelen rólunk beszéljenek, a kínálkozó alkalmat n e m szabad elszalasztani. Még hozzá az a l k a l o m úgy adódik, h o g y szinte m i n d e n t tálcán adnak, m i n t a sült g a l a m b o t . Az eredeti terv szerint október másodikától N e w a r k b a n és a közvetlenül mellette fekvő N e w Y o r k b a n kellett volna tartózkodnom, az előadást i n n e n négy állammal nyugatabbra kell t a r t a n o m , a m i légvonal b a n is vagy hétszáz kilométer, o d a kell repülni, át is kell szállni D a y t o n ban. Időzünk is itt valamennyit az összeköttetésre várva, m e r t a USAir expressgépe csak húsz perc múlva indul. Jegyet, szállást, tiszteletdíjat, m i n d e n t az egyetem fedez. M a g a a menettérti j e g y a különféle mellék költségekkel Newark és Indianapolis között 5 4 5 dollár. És ezt a m i érdekünkben fedezi a három indianapolisi egyetem. Várakozás közben D a y t o n b a n egyre töprengek. Hiába ismerős a város neve, csak n a g y sokára j u t eszembe, miről. Még u t a m kezdetén jegyez t e m föl róla valamit, amiről Jeszenszki István beszélt a szomszéd város ban, Cincinnatiban: a daytoni Bognár Béla írja az itteni m a g y a r o k törté netét. A századfordulón talán a legerősebb magyar közösség volt az
egész Amerikában. M a is v a n n a k vagy tízezren, akik m a g y a r n a k vagy magyar származásúnak vallják m a g u k a t . Vasárnaponként délelőtt kilenctói délután háromig magyar műsort sugároz egy helyi rádió. Már-már alig érthető magyar összekötószöveggel főleg magyar népdalt, nótát és a n g o l nyelvű reklámot hallhatunk. M e n n y i ilyen lehet m é g Amerikában! Indianapolisban chicagói szállásadóm és barátom - ilyen helyzetben nehéz lenne n e m összebarátkozni itteni magyaroknak és otthonról jött vendégnek -, Sass M a r c i fia, ifjabbik Sass M a r c i vár rám. Vagy kétszáz kilométert kell kocsikázni a tanácskozás színhelyéig, a B r o w n C o u n t y State Park területén levő A b e M a r t i n L o d g e kirándulóhelyig. Útközben megbeszéljük a taktikát, h o g y ő f o g bevezetőt tartani a Magyarok KözépEurópában témához, én pedig a volt jugoszláviaiakról f o g o k szólni. M a r c i építészeti egyetemi hallgató, harmadéves, tehát ez a téma szakmai érdeklődését tekintve elég messze áll tőle. D e édesapja is építész, és mégis ő volt az Itt-Ott egyik fő mozgatója. Az ilyen neveltetésű amerikai m a g y a r o k betéve tudják azt, a m i t egy ilyen tanácskozáson erről a témáról t u d n i kell. M i t is kell tudni? A magyar történelem vonatkozó részét. Azt pedig Marci, ha máshol n e m , m e g t a n u l t a az a m e r i k a i magyar cserkészeknél. A cserkészeknél, akiknek a szervezete az egész nyugati magyarság között igen fejlett, s kínálják a támogatásukat, h o g y segítenek megszervezni nálunk is, csak adjak hozzá megfelelő címeket. O k is adtak n e k e m , sajnos, én egyedül csak az Újvidéken é l ő Horváth-Militicsi Szabolcs nevét t u d t a m adni. M a r c i druszáménál sokkal nagyobb az én g o n d o m . S n e m is a nyelvi nehézségekre gondolok, m e r t a szöveget ő majd angolosítja, h a n e m h o g y m i t m o n d j a k ezeknek a történész tanároknak, kutatóknak, a k i k talán m o s t hallanak először első kézből vajdasági magyar tervekről, gondokról, történelemről. V a n itt s o k amerikai születésű tudós, v a n köztük ázsiai, afrikai származású újabb bevándorló, akik n e m biztos, h o g y észreveszik, ha valamit tévesen m o n d o k , de van itt a zágrábi egyetemről is egy tanár, dr. Duško Sekulić, ó bizonyára észreveszi. Tömören fogal mazva ilyet m o n d t a m : - Az első Jugoszlávia megalakításakor m i n d e n délszláv nép termé szetszerűleg az új államalakulatba akart tartozni. Az itt élő kisebbségeket azonban s e m akkor, s e m azóta soha senki n e m kérdezte m e g , h o g y m i az óhajuk. Jelenleg erre vonatkozóan már v a n kidolgozott tervünk, amely olyasfajta önrendelkezési j o g o k a t biztosít számunkra, amelyek szinte irre levánssá teszik, h o g y milyen országban élünk, h o g y h o l húzódik az országhatár. M i tehát n e m azzal foglalkozunk, h o g y h o l húzzák m e g az országhatárokat vagy h o g y megváltoztatják-e azokat, h a n e m azzal, h o g y
megszerezzük mindazokat a j o g o k a t , amelyek a nemzetközileg elfogadott elvek alapján m i n d e n népcsoportnak kijárnak. E n n e k a törekvésünknek már v a n n a k eredményei, többek között az, h o g y képviselőnk meghívót kapott azokra a nemzetközi összejövetelekre, amelyeken a volt Jugoszlá via sorsát intézik. Az előadás után n e m t u d t a m n y o m b a n felmérni, m e n n y i r e értették m e g , amiről beszélek, és h o g y mennyire érdekli őket ez az egész. Az utána következő kérdésekből azonban már megállapíthattam, h o g y igen is érdekli őket. Görög, török, olasz származású jelenlevők kérdezgettek. Magyar kérdező n e m akadt, m e r t csak ketten voltunk: ifj. Sass M a r c i m e g én. A kérdezők látni akarták azt a térképet, amelyről mostanában beszélünk: m i m a r a d t a volt Jugoszláviából, de ezt természetesen n e m t u d t u k m e g m u t a t n i , m e r t úgy t u d o m , a b b a n az időben m é g az i t t h o n i iskolásgyerekeknek s e m volt m e g , de látni akarták azt a másikat is, m e l y a századelő itteni államhatárait ábrázolta.
New Brunswick magyar élete Néha könnyű dolga van a messziről jött újságírónak. Új barátai elhalmozzák d o k u m e n t u m o k k a l , publikációkkal, tanulmányokkal, versek kel, könyvekkel, s az élményekbe ágyazva csak idézni kell őket. Legnehe zebb az egészben mindezt gyorsan megemészteni, h o g y azok elé legyen tálalható, a k i k n e k a riporter szánja az idézetet és az élményt. Az i t t h o n i magyaroknak. New B r u n s w i c k kisváros a szövetségi államok között az aprók közé sorolható N e w Jersey államban. Itt tanít az egyetemen egyik vendéglá tóm, N a g y Károly. A m o n t r e a l i Corvin Kiadónál jelent m e g 1 9 8 8 - b a n az a kötete, amelyben a világ magyarságának helyzetével foglalkozik. Érde kes tapasztalatom, h o g y a n y u g a t i m a g y a r o k vagy teljesen gettósított életet élnek, s akkor n e m látják m i n d a n n y i u n k a t világméretekben, vagy éppen világlátottságuknak köszönhetően már-már világpolgári látókörrel rendelkezve egyetemes magyarságban g o n d o l k o d n a k s tesznek. Ez utób biak közé s o r o l o m Nagy Károlyt. Könyvében így ír: „Volt idő, a m i k o r a n y u g a t i magyar c s o p o r t o k működését az önérdekszolgálat, az éles és többnyire hatástalan emigráns-politikai szólamhadvi selés m e g az egymással szomszéd várakként viszálykodó ádáz ellensé geskedés jellemezte leginkább ... D e ha a tömbökből a n y u g a t i magyar archipelágóba látogató csak ezekről a jelenségekről vesz tudomást és tudósít, vagy ha magyarországiak csak a »magyar átok« verte széthúzást
emlegetik, akkor fel kell hívjuk a figyelmüket arra, h o g y észre kell vegyenek legalább négy újabb jelenséget is a nyugati magyar szigetek működésében. 1.) M a j d n e m teljesnek mondható a közmegegyezés a N y u g a t magyarsága köreiben az összmagyarság legfőbb érdekei tekinte tében - tehát abban, h o g y idegen hatalmaktól vagy elnyomóktól függet len, szabad, d e m o k r a t i k u s , és létszámában, nemzeti tudatában, gazdasá gi és szociális helyzetében gyarapodást biztosító életre v a n szüksége a magyarságnak ... 2.) Egyre kevésbé hangoztatott cél a »nagy magyar egysége megteremtése, az uniformizált nézetazonosság és módszerazo nosság türelmetlen követelése ... 3.) Egyre több magyar sziget, egyesü let, c s o p o r t és egyén vállal ... olyan feladatokat is, amelyek az összma gyarság érdekeit előmozdítják ... 4.) ... egyre hatásosabb a nyugati magyarság kulturális, tudományos, társadalmi, gazdasági, üzleti és helyi politikai működése, a m e l y n e k révén az egyetemes magyarság érdekeit egyre több területen tudja ismertetni, hangoztatni, »felvezetni«, néha már elfogadtatni, sőt alkalmasint érvényesíteni i s . " N a g y Károly Fekete Pállal, a másik itteni vendéglátómmal együtt alapító tagja annak a szervezetnek, amely alkalmat adott, h o g y ide is elhozzam hírünket. Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör ez a neve a szervezetnek. Alapítási évük 1957, azóta foglalkoznak magyar ügyekkel, olyan előadókat invitálva m a g u k közé, m i n t Csoóri Sándor, Faludy György, Illyés Gyula, Sütő András, Kányádi Sándor, Weöres Sándor az írók, költők közül, Antall József és Jeszenszky Géza a p o l i t i k u s o k közül. A szervezet fennállásának első h a r m i n c esztendejében 1 7 1 előadó vendéget hívott m e g , s híre eljutott az Egyesült Államok elnöké hez is, akinek levelet írtak, h o g y 1 9 8 9 . július 11-13. közötti budapesti tartózkodása idején látogassa m e g az azóta már felszentelt 3 0 l - e s par cellát. A T h e N e w Y o r k T i m e s 1992. június 2 8 - i számában riport jelent m e g Miből él a magyar büszkeség címmel. „A megnyitó ceremónia m é g n e m vette kezdetét, de a város déli része már zsúfolva v a n . Egy kis c s o p o r t zenész és táncos, észak-magyarországi palóc népviseletben tülekszik kifelé a helyi ünnepség épületéből, életvidámán heherészve magyarul, és fittyet hányva a tavaszi zápor után m a r a d t tócsákra. A h o g y irányt vesznek az élelemmel és süteményekkel rakott asztalok melletti e m b e r c s o p o r t o k o n át az ideiglenes színpad felé, a közeli t e m p l o m o k harangjai egyszer re m e g k o n d u l n a k , jelezvén, h o g y hivatalosan kezdetéi vette az ünnepség. Szél söpör végig a folyón, de ez n e m a r o m a n t i k u s D u n a vagy a n g o l nevén a D a n u b e , m e l y elválasztja az ódon Budát a m o d e r n Pesttől, h a n e m a s o k k a l kevésbé r o m a n t i k u s Raritan folyó. Jóllehet közel negy ven éve, h o g y a magyar bevándorlók utolsó jelentős csoportja megérke-
zett, a N e w Jersey közepén fekvő N e w B r u n s w i c k m e g m a r a d t a Kelet-Eu rópán kívüli legnagyobb magyar településnek. A m i n d e n évben szokásos magyar fesztivál, amelyet az idén a hónap elején tartottak, elegendő bizonyítékkal szolgált, h o g y a helybeli magyarok, n o h a kevesebben v a n nak, m i n t valamikor voltak, m e g m a r a d t a k a város integrális részének. Nehéz m e g m o n d a n i , hány magyar-amerikai él m o s t N e w B r u n s w i c k b e n . Dr. Molnár Ágoston, a Magyar Hagyományok Központjának igazgatója 3 2 0 0 - r a becsüli számukat, a m i a város lakosságának m i n t e g y nyolc százalékát teszi, szemben az 1980-as tíz százalékkal." A terjedelmes riport beszámol a m a g y a r o k o t t a n i életéről, történeté ről, és ilyen r o m a n t i k u s a n fejeződik be: „A közelemben két fiatalember futballról beszélgetett, h o l m a g y a r u l , h o l a n g o l u l , latolgatják a küszöbönálló nemzetközi találkozó kimenetelét a pillanatnyilag halovány magyar nemzeti válogatott és egy másik európai csapat között. - Kétségtelen a m a g y a r o k győzelme, kettő:nulla - jósolta az egyikük magabiztosan, és szinte ösztönösen kiszaladt a száján: „Hajrá, m a g y a r o k ! " (Az a n g o l eredetiben betű szerint ilyen hibákkal: Hajra m a g y a r o k Go Hungarians!) Hosszú a m e r i k a i u t a m beszámolójának befejezéséhez ez n e m is lenne rossz biztatás, csakhogy ilyen csatakiáltással futballmeccset s e m lehet nyerni, ha nincsen hozzá megfelelően képzett és felkészített csapat. Magyar mérkőzést nyerni másként kell; ezt a m o s t kínálkozó történelmit, m e l y már folyamatban v a n az anyaországban. Másként az egyre szoro s a b b a n hozzákötődő emigránsoknak m e g a Magyarországra hál' Istennek immár nyílt arccal feltekintő kisebbségieknek is. Valahogyan úgy, a h o gyan Csoóri Sándor fogalmazta m e g a N a g y Károly könyvéhez m é g 1988-ban írt előszavában, Bibó Istvánt idézve: „ Ő csakugyan n e m fél a » m á s véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajtájúaktól, a forrada lomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, amelyek a z á l t a l válnak valódi veszedelmekké, h o g y f é l ü n k tőlük.«"
