III. Női Ifjúsági Kézilabda Világbajnokság

Átfogó szakmai elemzés

III. Női Ifjúsági Kézilabda Világbajnokság Dominikai Köztársaság, 2010. Augusztus 2 – 12. szerző: Marczinka Zoltán az IHF Módszertani és Edzőbizottságának tagja 2010

Elemző tanulmány a Nemzetközi Kézilabda Szövetség Módszertani és Edzőbizottságának részére

1

Átfogó szakmai elemzés

III. Női Ifjúsági Világbajnokság Dominikai Köztársaság, 2010. Augusztus 2 – 12. Bevezető 2010. augusztus 2. és 12. között a Dominikai Köztársaságban, harmadik alkalommal találkoztak a világ legjobb női ifjúsági kézilabdázói, hogy eldöntsék a világbajnoki érmek és helyezések sorsát. A mérkőzéseket két helyszínen (Palacio de los Deportes - A és B csoport, valamint Pavillion Balonmano - C és D csoport), a Santo Domingo tartományban rendezték. Selejtezők és csoportmérkőzések A 19 világbajnoki résztvevő közül (sajnálatos módon a 20 – as mezőnyből Elefántcsontpart az utolsó pillanatban visszalépett), 9 válogatott érkezett Európából: Dánia, Oroszország, Norvégia, Franciaország, Magyarország, Hollandia, Svédország és Spanyolország a 2009 – es Szerbiai U17 – es Európa-bajnokság 1-8 helyezettjeként, míg a 9. helyezett Németország az Óceániai képviselő, Ausztrália helyett került a világbajnoki mezőnybe. A többi csapat szintén a kontinentális selejtezőkön kvalifikálta magát: a Kongói Köztársaság és Angola Afrikából; Japán, Dél-Korea, Kazahsztán és Thaiföld Ázsiából; míg Argentína, Brazília, Uruguay és a rendező, Dominikai Köztársaság Pán-Amerikából érkezett. A résztvevő csapatok a 2010. májusban, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség bázeli székhelyén megtartott sorsolásnak megfelelően, a következő csoportokban kezdték meg a küzdelmeket:

2

A világbajnokság végső sorrendjének tudatában a csoportok erősségét illetően a következők állapíthatók meg: „A” csoport - Annak ismeretében, hogy Németország válogatottja került a visszalépő Óceániai győztes helyére, valamint az Afrika-bajnok Angola szintén ebben a csoportban található, az „A”- jelű selejtező csoport is nehéznek tűnt. Annak ellenére, hogy Dánia (6.) és Hollandia (3.) szoros mérkőzést játszott egymás ellen, egyiknek sem jelentett gondot a negyeddöntőbe jutás. „B” csoport - Elefántcsontpart visszalépésével a Dominikai Köztársaság (8.) és Norvégia (2.) egy-egy mérkőzéssel kevesebbet játszott. Ezáltal nem csak a csoportból való továbbjutás vált könnyebbé, de a csapatok frissebben vághattak neki a negyeddöntőnek. „C” csoport - A világbajnokság első és a negyedik helyezettje (így a két elődöntős) került ki ebből az ötösből, ami önmagában is minősíti a csoport erejét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tavalyi Ifjúsági Európa-bajnokság 5. helyezettje, Magyarország (aki csak gólkülönbséggel maradt le a negyeddöntőről) szintén ennek a csoportnak a tagja volt, nem kérdéses, hogy a „C” csoport volt a selejtező kör legerősebbike. „D” csoport - Eredetileg a legerősebb csoportok egyikének ez az ötös tűnt, mert a favorit Oroszország (7.) mellett a Koreai, Brazil és Spanyol (5.) válogatott között szoros verseny volt várható a másik továbbjutó helyért. Ez így is történt, és a csoportból való továbbjutás nagy lökést adott a spanyol válogatottnak a világbajnokság hátralevő részére. A végeredmény tudatában kijelenthető, hogy a „C – D” – ág (együtt: 1. , 4. , 5. és 7. hely = 17 helyezési pont) erősebb volt, mint az „A – B” – ág (együtt: 3. , 6. , 2. és 8. hely = 19 helyezési pont) Helyezési sorrend a csoportok között: „C” (5 h. p.) erősebb, mint „A” (9 h. p.) erősebb, mint „B” (10 h. p.) erősebb, mint „D” (12 h. p.). Végeredmény Svédország nyerte a világbajnokságot, a döntőben magabiztosan verve Norvégia válogatottját (34 – 29, félidő: 17-10). A bronzérem sorsa szoros csatában dőlt el ahol Hollandia - a második félidőben fordítva – győzte le egy góllal Franciaország csapatát (27–26, félidő: 10 – 12). 3

A Világbajnokság végső sorrendje: 1. SWE

2. NOR

3. NED

4. FRA

7. RUS

8. DOM

9. KOR

10. ANG

13. BRA

14. GER

15. JPN

5. ESP

6. DEN

11. HUN

16. KAZ

12. URU

17. ARG

18. COD

19. THA

Csapatok felkészülése Az 1. számú ábra – mely a csapatvezetők / edzők által kitöltött kérdőív válaszainak alapján készült, a VB-n 1-6. helyezést elért válogatottak közvetlen világbajnoki felkészülésének összesített adatait szemlélteti. A megadott információk alapján a közvetlen felkészülést illetően az alábbi következtetések vonhatók le: VILÁGBAJNOKI FELKÉSZÜLÉS (1 - 6. helyezett csapatok) Ország

Edző táborok száma

SWE NOR NED FRA ESP DEN Átlag

3 4 5 3 2 2 3,1

Felkészü - lési napok száma 11 25 15 13 24 8 16,0

Összes edzések száma

Nk. torna részvételek száma

Nk. mérkőzések száma

Felkészü lési mérk. száma

Akklimatizációra fordított napok száma

22 50 22 26 48 12 30,0

2 (Nyílt EB+1) 2 (Nyílt EB+1) 1 (Nyílt EB) ~ 1 (Nyílt EB) 1 (Nyílt EB) 1,1

10 11 7 2 8 9 7,8

2 3 3 ~ 2 ~ 1,6

4 ( Dom. Közt.) 4 ( Dom. Közt.) 2 ( Dom. Közt.) 9 (7 Mar./2 D.K) 4 ( Dom. Közt.) 4 ( Dom. Közt.) 4,5

-

Norvégia töltötte a legtöbb időt a világbajnoki felkészülésre: a Nyílt Európabajnokságot leszámítva 4 alkalommal összesen 25 napot töltöttek együtt (9 nappal többet, mint az átlag) és összesen 50 edzést tartottak (20 alkalommal több, mint az átlag).

-

Megállapítható, hogy a nemzetközi tornákon való részvételnek valamint a VB előtt lejátszott nemzetközi mérkőzések számának nagyobb jelentősége van az eredményesség szempontjából, mint az edzőtáborok és a megtartott edzések számának.

-

Figyelembe véve, hogy a legtöbb fiatal kézilabdázó júniusban fejezte be az iskolát, egy rövid pihenőt követően a csapatok megközelítőleg 4 hetet készültek közvetlenül a világbajnokságra. A legjobban szereplő csapatok (Franciaországot kivéve) hasonló módszerrel készültek.

-

A VB. 1-6. helyezett csapatok közül 5 válogatott (plusz a világbajnoki résztvevő Magyarország és Oroszország) a világbajnokságra történő felkészülési állomásként részt vett a Nyílt Európa-bajnokságon. Valójában a 4

VB-résztvevő európai csapatok közül csak Franciaország és a beugró Németország nem nevezett a göteborgi eseményre. -

A Nyílt Európa-bajnokságon - mint felkészülési versenyen - kívül csak a két VB-döntős, Svédország és Norvégia vett részt még egy nemzetközi tornán. Részben ennek is köszönhetően, ez a két csapat játszotta a legtöbb (10 ill. 11) nemzetközi mérkőzést, 2-3 mérkőzéssel többet, mint az átlag.

-

A VB 4. helyezett Franciaország más felkészülési módszert követett: a 3 otthoni felkészülési szakasz során - az élcsapatok közül egyedüliként - nem vett részt nemzetközi tornán, majd az akklimatizációs edzőtábor során mindössze 2 mérkőzést játszottak Martinique szigetén, a magyar válogatottal.

-

Hollandia felkészülése is eltért a megszokottól: a közvetlen VB – felkészülést megelőzően 1 hónapig heti 2 edzéssel készültek, majd ezt követően kezdték meg a célirányos felkészülést a Nyílt EB - re és a VB - re.

-

Az akklimatizációs idő vizsgálatakor szembetűnő, hogy a 3 érmes válogatott kevesebb időt fordított az átállásra, mint az átlag (4,5 nap). Ennek alapján kijelenthető, hogy az időeltolódás és az éghajlati különbségek megszokása céljából végzett akklimatizáció nem befolyásolta igazán a csapatok játékát, eredményességét.

-

Egyes csapatok (pl.: Svédország, Dánia, Hollandia) olyan játékosokat is szerepeltek, akik éppen csak befejezték a játékot a Koreai Junior Világbajnokságon. A sok lejátszott mérkőzés, utazási idő, a két ország közötti nagy távolság és jelentős időeltolódás ellenére valamennyien jó teljesítményt nyújtottak és kulcsjátékosai voltak csapatuknak.

Játéktapasztalat Az utánpótlás korosztályoknál a játékosok életkora és az általuk lejátszott nemzetközi mérkőzések száma rendszerint hatással van a csapataik eredményességére a különböző világversenyeken. -

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az 1-6. helyezett csapatok megközelítőleg 30 % - kal több nemzetközi mérkőzést (átlagban 22,5) játszottak a világbajnokságot megelőzően, mint a mezőny többi csapata (a 719. helyezettek esetében az összesített, átlagos mérkőzésszám 14,2 volt).

-

A csapatok átlagéletkorának összehasonlításakor kitűnik, hogy Svédország 18 év és 4 napos átlagéletkorával mintegy 10 hónappal idősebb, mint az egész mezőny átlaga (17 év 1 hónap 24 nap). Az 1-6.helezett csapatok összesített átlagéletkora (17 év 3 hónap 12 nap) is mintegy 2 hónappal meghaladja a mezőny átlagát, de több mint 8 hónappal elmarad az aranyérmesétől. 5

-

Az összesített táblázatból az is kiderül, hogy az idősebb és több nemzetközi mérkőzést játszó csapatok általában Európából, míg fiatalabb és kevesebb nemzetközi mérkőzést játszó válogatottak Afrikából, Ázsiából és PánAmerikából érkeztek. ÖSSZESÍTÉS – JÁTÉKTAPASZTALAT JÁTÉKOSOK / CSAPATOK KORA

NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK

ORSZÁG

Legifjabb

ÁTLAG

Legidősebb

MIN.

ÁTLAG

MAX.

ANG ARG BRA COD DEN DOM ESP FRA GER HUN JPN KAZ KOR NED NOR RUS SWE THA URU

17-01-11 16-03-05 16-00-30 13-09-16 17-03-24 16-08-15 16-09-01 16-11-11 16-08-19 16-01-13 17-01-24 15-09-29 15-09-30 17-00-11 16-11-00 15-04-18 16-11-29 17-00-04 16-06-24

17-03-02 17-01-02 18-00-02 15-00-16 18-00-00 17-02-03 17-02-29 17-02-05 17-02-04 17-03-00 17-03-09 17-02-11 17-01-00 17-03-02 17-03-00 17-01-16 18-00-04 16-02-03 17-01-03

18-05-25 18-04-17 18-06-10 16-03-13 18-06-29 18-05-28 18-06-16 18-06-09 18-06-30 18-06-06 18-06-09 18-06-14 18-04-24 18-06-24 18-06-16 18-06-25 18-07-00 18-02-14 18-05-15

0 0 0 * 10 0 0 0 0 4 * 0 * 5 0 0 4 0 2

5,1 7,5 14,5 * 31,4 5,9 16,8 23,9 14 24,2 * 3,9 * 21,3 22,1 18,1 19,7 0,6 11,3

6 19 35 * 45 14 29 42 32 41 * 15 * 36 38 40 29 4 20

Átlag

17-01-24

14,2

* = az adott ország nem szolgáltatott információt

(zöld = 1-6. helyezett, kék = 7-19. helyezett)

6

Testfelépítési – alkati mutatók A nemzeti szövetségek által benevezett, a delegációs listán közzé tett játékosok adatainak összegzése alapján készített táblázat a sportolók testmagasságát, testsúlyát és testtömeg indexét (T. T. Index) szemlélteti. ÖSSZESÍTÉS – ALKATI MUTATÓK TESTMAGASSÁG

TESTSÚLY

T. T. Index

ORSZÁG

MIN.

ÁTLAG

MAX.

MIN.

ÁTLAG

MAX.

ÁTLAG


160 156 158 156 160 160 160 170 164 170 159 165 160 165 163 162 167 159 157

170,0 167,2 170,6 165,3 176,1 173,5 171,8 176,3 174,0 175,8 166,7 173,0 169,8 174,7 171,8 175,7 177,8 165,2 167,1

175 179 183 176 185 190 189 189 185 193 173 182 184 187 180 184 191 174 179

54 54 58 49 67 59 54 59 54 57 53 52 46 59 *

65,4 66,7 66,4 53,5 71,0 70,4 68,2 66,4 65,7 66,4 60,8 64,9 57,0 65,8 68,4 66,7 74,3 57,9 65,7

80 79 79 69 80 84 102 76 80 75 68 85 68 75 * 75 86 80 75

22,6 23,9 22,7 19,7 22,9 23,3 23,1 21,4 21,7 21,4 21,8 21,7 19,7 21,5 23,1 21,5 23,5 21,3 23,6

Átlag

50 63 50 52

171,7

65,3

22,11

* = az adott ország nem szolgáltatott információt

Testmagasság -

Megállapítható, hogy a világbajnok Svédország volt a legmagasabb csapat (átlag magasság 177.8 cm) a mezőnyben. Átlagos testmagasságuk megközelítőleg 6 centiméterrel meghaladja a világbajnokságon résztvevő összes csapat átlagát (171,7 cm), míg az utolsó helyezett Tájföld (átlag magasság 177.8 cm) ugyancsak 6 centiméterrel alacsonyabb az átlagnál.

-

Szintén szembetűnő, hogy az 1-6. helyezett csapatok mindegyike (átlagban 3 centiméterrel) magasabb volt a mezőny átlagánál.

Testsúly - a világbajnoki mezőny legnehezebb csapata szintén Svédország válogatottja volt (átlag 74,3 kg), 9 kilogrammal súlyosabb, mint az egész mezőny átlaga és 5 kilogrammal nehezebb, mint az utána következő Dánia. 7

-

A magassághoz hasonlóan, az 1-6. helyezett csapatok mindegyike (legalább 3,5 kilogrammal) nehezebb volt az átlagnál.

-

Ezeket az adatokat a 2009 – es szerbiai Európa-bajnokság adataival összehasonlítva megállapítható, hogy a csapatok magassága egy év alatt nem változott lényegesen (nem nőttek jelentősen: 174cm → 174.7 cm), viszont a testsúlyuk (65.3 kg → 68,8 kg) - és ennek következtében a Testtömeg Indexük (21,7 → 22.5) - már jelentős változást mutat.

(zöld = 1-6. helyezett, kék = 7-19. helyezett)

A testfelépítési, alkati mutatók elemzésének összegzésekor megállapítható, hogy a III. Női Ifjúsági Világbajnokság legmagasabb és legnehezebb válogatottja (megfelelő testtömeg index - mutatók mellett) az aranyérmes Svédország volt. Ez körültekintő kiválasztást és szisztematikus fizikális felkészítést feltételez, amit a mutatott játék is alátámaszt: a svéd játékosok fizikálisan egyszerűen felőrölték ellenfeleiket. Az átlagnál jóval nagyobb testmagasság és izmosabb testfelépítés mellett a csapat sebessége is kitűnt: a legtöbb gyorsindításos gólt lőtték (75 gól – 11 / mérkőzés). Az tény, hogy az 1-6. helyezett csapatok mindegyike átlag fölötti mutatókkal rendelkezik ezekben a kategóriákban, azt sugallja, hogy a testfelépítési, alkati tényezők eredményességet meghatározó faktorok voltak ezen a világbajnokságon. A testfelépítési mutatók posztonkénti megoszlásában ez a világverseny sem tért el az eddigi trendektől: a magasabb játékosok általában BÁ - JÁ – BE és KP szerepkörökben, míg az átlagos vagy alacsonyabb testfelépítésűek BSZ – JSZ és IÁ posztokon játszottak. Egyes csapatok esetében (pl.: Norvégia, Dánia, Hollandia) az IÁ játékos testfelépítés szempontjából nem különbözött a BÁ-JÁ játékosoktól, más csapatoknál pedig (pl.: Franciaország, Svédország, Spanyolország) az átlagosnál alacsonyabb, jól védő kapust szerepeltettek. 8

Élcsapatok jellemzése A csapatok játékstílusának tekintetében nagy különbségek voltak megfigyelhetők a világbajnokságon. Kondicionális, technikai és taktikai szempontból minden kontinens hozott valami rá jellemző, egyedi vonást a tornára, ami színessé és változatossá tette az össz - játékteljesítményt. A mezőny többi csapatának teljesítményét nem lebecsülve, - általánosan elfogadott szokás szerint - a világbajnokságon 1-6. helyezett csapatainak teljesítményét elemeztem a következő szempontok alapján: a csapatra jellemző alapfelállás, valamennyi mérkőzésének eredménye, a sorozatversenyen elért végső helyezése, a kulcsjátékosok kiemelése, valamint a csapatjáték jellemzői támadásban és védekezésben. Ennek alapján igyekeztem a csapatról egy átfogó képet kialakítani, illetve a korosztály fejlődési irányvonalaira vonatkozó bizonyos trendeket megállapítani, következtetéseket levonni.

SVÉDORSZÁG Alapfelállás: Eredmények: 3-3 2

SWE 44 – 18 COD “C” csoport SWE 31 – 18 FRA “C” csoport SWE 36 – 30 HUN “C” csoport SWE 40 – 24 KAZ “C” csoport -------------------------------------------------SWE 24 – 22 ESP Negyeddöntő SWE 38 – 21 NED Elődöntő SWE 34 – 29 NOR Döntő

15

3

6

13 (14)

(11) 10 (5)

Végső helyezés: 1. Kulcsjátékosok:

10

# 1 KP - E. Frieberg #12 KP - A. Ogbomo #13 BÁ - Lina Larsson #15 JSZ - Linn Larsson #11 BÁ - M. Adler #10 IÁ - C. Stromberg # 5 IÁ - V. Tellenmark

3 6

13

12

2 6:0

(1)

15

Jellemzők: -

Tapasztalt és jól összeszokott csapat (átlag 20 nemzetközi mérkőzés / játékos, a kulcsjátékosok esetében átlag 27 nemzetközi mérkőzés / játékos). Biológiai értelemben a legérettebb, legidősebb csapat (átlag életkor 18 év 4 nap). 9

-

Kiváló testalkati mutatók: a legmagasabb (átl. 177.8 cm) és a legnehezebb (átl. 74.3 kg) csapat jó testtömeg index mutatóval (átl. TTI - 23.5).

-

Két egyformán jól képzett, ugyanakkor különböző stílusban védő kapus. Tény, hogy a svéd válogatott rendelkezett a legjobb kapus-párossal a világbajnokságon: #1 E. Frieberg és #12 A. Ogbomo jól váltották egymást, közel azonos mértékben osztották meg a játékidőt (2.58.33 illetve 3.08.16) és közel azonos védési mutatókat produkáltak (42.7% illetve 40.7%).

-

Minden pozíció jól le volt fedve, legalább két jó játékossal. Az edzők állandóan forgatták a csapatot, frissen tartva ezáltal a játékosokat. a játékidő jól lett megosztva a 8 kulcsjátékos között: mindannyiuk legalább 3.5 órát játszott a 7 mérkőzés alatt, ami egyenlő a teljes játékidő felével.

-

a játékosok nem speciális támadó és/vagy védő feladatokra lettek becserélve, hanem az azonos poszton játszók a játékidőt osztották meg egymás között.

-

Sok játékos képes volt két támadó szerepkörben is jó teljesítményre. Például, #15 - JSZ & JÁ, #13 - BÁ & BSZ, #11 - BÁ & IÁ, #10 - BÁ & IÁ.

-

Az egész világbajnokság folyamán konzekvensen alkalmazott 6:0 – ás területvédekezés, fegyelmezett csapatmunkával és agresszív egyéni hozzáállással.

-

A labdaszerzés pillanatában azonnal gyors ellentámadást kezdeményeztek. Jellemző módon, általában minden játékos részt vet a gyorsindításban. A svéd csapat szerezte a legtöbb gólt egyéni gyorsindításból (37 gól, 88% - os hatékonyság) és a harmadik legtöbb gólt csapat gyorsindításból (38 gól, 55% os hatékonyság).

-

A felállt védelem elleni támadás során egyszerű taktikai megoldásokat alkalmaztak, azokat viszont precízen, kellő dinamikával és meggyőzően hajtották végre.

-

Valamennyi csapat közül a legtöbb gólt szerezték a világbajnokságon (247), mégpedig a legjobb hatékonysággal (50.3 %). Ezen gólok legnagyobb része (172) pozíciós játékból született, a második legjobb lövőszázalékkal (45.5%).

-

Kiválóan alkalmazkodtak a különböző játékhelyzetekhez: emberhátrányban a második legtöbb gólt szerezték (26) viszont a legjobb hatékonysággal használták ki a helyzeteiket (83.9%) ezekben a játék szituációkban.

- Kiválóan szervezett csapat a pályán és a pályán kívül egyaránt, melyből sugárzik a csapategység és az igen erős nemzeti érzés. A csapatstatisztikában található gólpasszok magas száma (88 – messze a legmagasabb) a kohéziós erő és remek csapatmunka mutatója is egyben.

10

NORVÉGIA Alapfelállás: Eredmények:

3-3 17

13 (8)

(18)

NOR 34 – 28 JPN “B” csoport NOR 41 – 19 URU “B” csoport NOR 24 – 23 DOM “B” csoport --------------------------------------------------NOR 26 – 23 DEN Negyeddöntő NOR 22 – 18 FRA Elődöntő NOR 29 – 34 SWE Döntő

15

6

4 (2)

(9) 5


4

# 5 IÁ – M. Henriksen # 4 BÁ – C. Rasmussen #13 JSZ – S. Skogrand #15 BE – G. Stoerdal # 6 JÁ – A. Hansen

15

5

6

17

16

13

6:0

Jellemzők: -

Az egyik legtapasztaltabb válogatott, a játékosok átlagban 22 nemzetközi mérkőzést játszottak a világbajnokság megkezdése előtt.

-

A szakmai stáb többnyire egy kapust szerepeltetett, aki átlagos teljesítményt nyújtott: GK #16 M. Toemmerbakke 4.04’.45” időt játszott, 32.5% - os védési mutatóval, míg a második két kapus egy-egy órát sem töltött összesen a pályán.

-

Támadó alapfelállásukra jellemző volt, hogy két magas játékost szerepeltettek BÁ és JÁ pozíciókban, köztük pedig a technikás IÁ, #5 M. Henriksen szervezte a támadójátékot.

-

Támadás felépítésük az átlövő pozícióban végrehajtott keresztmozgásokkal történő lövés előkészítésre épült, míg a szélsők - a támadás befejezésre koncentrálva - a sarkokba lehúzódva várták, hogy helyzetbe hozzák őket.

-

Az átlövő játékosok gyakrabban vállalkoztak átlövésekre, mint betörésekre, ennek ellenére mindössze 27 gólt lőttek 69 kísérletből, gyenge lövő százalékkal (39%). 11

-

Jellegzetes játékstílusuknak megfelelően törekedtek a gyors ellentámadások, több hullámban történő vezetésére. Ennek ellenére gyenge lövőszázalékot produkáltak mind a csapat-lerohanásból (45.7%), az mind egyéni indulásból (65.2%).

-

Az átlagon felüli futógyorsasággal és kiváló állóképességgel kombinált magas szintű labdakezelési és labdaátadás-átvételi készség a legkisebb számú technikai hibát (98) eredményezte a mezőnyben.

-

A játékosok testmagasságát kihasználva a 6:0 – ás területvédekezési rendszert alkalmazták leggyakrabban, amelyet többnyire akkor változtattak meg 5:1 - es vagy 5 + 1 - es formációra, amikor jelentős hátrányba kerültek.

-

A labdavesztést követően - egyénileg is és úgy is, mint csapat - rendkívül jól zárkóztak vissza a saját kapujuk előteréhez. Ennek következtében minimalizálták a gyors ellentámadásból kapott gólok számát.

-

Az élcsapatok közül – Dániával együtt - Norvégia kapta a legkevesebb gólt (155) = átlagban 22 gól / mérkőzés, meglehet, egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak.

HOLLANDIA Alapfelállás: Eredmények:

3-3 2

9

NED 33 – 20 ARG “A” Csoport NED 34 – 28 GER “A” Csoport NED 37 – 32 ANG “A” Csoport NED 29 – 24 DEN “A” Csoport -------------------------------------------------NED 28 – 24 DOM Negyeddöntő NED 21 – 38 SWE Elődöntő NED 27 – 26 FRA Bronzmérkőzés

(11) 19 (13)

4

5 17


5

17

13

8

# 2 KP – L. van Dorst # 5 BÁ – L. Abbingh #17 IÁ – E. Polman # 9 JÁ – T. Van Der Pijl #13 BÁ / IÁ / JÁ – M. Schoenaker

4

2

9

6:0

12

Jellemzők: -

Az egyik legtapasztaltabb válogatott, a játékosok átlagban 21 nemzetközi mérkőzést játszottak a világbajnokság megkezdése előtt.

-

A csapat testmagasság és testsúly tekintetében éppen csak meghaladta a mezőny átlagát, a játékosok viszont egyénileg rendkívül jól felkészítettek, atlétikusak voltak (T. T. Index – 21.5). A csapat fizikálisan az egész torna folyamán kiváló állapotban volt, dinamika, futógyorsaság és az átlagosnál jobb állóképesség jellemezte.

-

Az elsőszámú kapus, #2 V. Dorst töltötte a legtöbb időt a pályán, az átlagosnál jobb védési százalékkal (36%). A másik kapus összesen 1.5 órát szerepelt a csapatban az egész verseny során.

-

A Holland csapatnak két jó balkezes játékosa volt, akik együtt összesen 27 gólt lőttek jobbszélről. Viszont a másik szélről kevésbé volt eredményes a csapat. Mivel a #8 és #13 számú játékos néha ebben a szerepkörben is megfordult, úgy tűnt, hogy nem volt igazi BSZ a keretben.

-

Ellenben nagyon erősek voltak BÁ poszton: #5 L. Abbingh amellett, hogy ebből a pozícióból, átlövésből lőtte a góljai nagy részét, betörés után gyakran fejezte be az akciót a balszélen.

-

A csapatnak kiváló vezéregyénisége és játékmestere volt a #17 E. Polman személyében, aki emellett szinte minden posztról eredményes is tudott lenni.

-

Az a tény, hogy több játékos is megfordult BE pozícióban (#19, 14, 8) és ennek ellenére sem sikerült a vonalról sok gólt szerezni azt mutatja, hogy a BE nem volt az erőssége a csapatnak ezen a világbajnokságon.

-

Leginkább a támadójátékra helyezve a hangsúlyt, nem meglepő, hogy a Holland csapat volt a 4. legeredményesebb válogatott (209 lőtt gól) viszont a 4. legtöbb gólt kapó csapat is egyben (179 kapott gól).

-

A gyors ellentámadást minden pozícióból és minden játékhelyzetből megkísérelték. Következésképpen a holland válogatott volt az egyik legeredményesebb az egyéni indításból lőtt gólok kategóriájában (20 gól), a második legjobb lövőszázalékot produkálva (87%). Viszont csak a 7. helyezett a csapat által végrehajtott lerohanásokból lőtt gólok esetében, átlagosan 45% - os eredményességi mutatóval. A gyors játék részeként, a csapat alap taktikájának visszatérő eleme volt a gyors középkezdés konzekvens alkalmazása.

-

A támadásbefejezést legtöbbször pozíciós játékból kísérelték meg (412 – messze a legmagasabb szám az élcsapatok között) viszont meglehetősen átlagos hatékonysággal (39.3%). A felállt védelem elleni támadás során játékukban egyszerű pozícióváltoztatások / helycserék, valamint szélső-átlövő 13

befutások domináltak. A BSZ és BE pozíciók tűntek a csapat leggyengébb pontjainak. -

A csapatjáték nagymértékben függött két kulcsjátékos (#5 BÁ and #17 IÁ) teljesítményétől: az egész mezőnyben a legtöbb gólpassz, 25 (mérkőzésenként majdnem 4) #17 E. Polman nevéhez fűződik, de #5 L. Abbingh szintén jobban teljesített az átlagnál ebben a kategóriában a maga 10 gólpasszával. E mellett #17 a védekezésben is kulcsembernek bizonyult, többek között, csapatában a legtöbb labdát szerezte (7 x).

-

A holland csapat jól alkalmazkodott a különböző játékhelyzetekhez: a második legtöbb gólt érte el számbeli előnyben, mégpedig a legjobb lövőszázalékkal (71.9%) és számbeli hátrányban is megőrizte átlagos eredményességét, jó kapuralövési hatékonyságot produkálva (62.5%).

FRANCE Alapfelállás: Eredmények:

3-3 10

17 (3)

FRA 49 – 18 KAZ “C” csoport FRA 18 – 31 SWE “C” csoport FRA 35 – 13 COD “C” csoport FRA 23 – 23 HUN “C” csoport -------------------------------------------------FRA 31 – 23 RUS Negyeddöntő FRA 18 – 22 NOR Elődöntő FRA 26 – 27 NED Bronzmérkőzés

(19) 4

9

20 3

Végső helyezés: 4. 10

4

9

3

Kulcsjátékosok:

(15)

(5)

# 4 BE – S. Abdellahi #12 KP – F. Chatellet # 9 BÁ – A. Bruneau #20 JÁ – G. Zaadi #10 BSZ – C. Lassource

20 17

12 5:1

Jellemzők: -

Az egyik legtapasztaltabb válogatott, a játékosok átlagban 24 nemzetközi mérkőzést játszottak a világbajnokság megkezdése előtt. 14

-

A francia válogatott volt a VB-mezőny 2. legmagasabb csapata, (átlagmagasság 176.3 cm) ahol minden poszt – különösen a testmagasságot tekintve - a szerepkörének megfelelő fizikális adottságokkal, testfelépítéssel rendelkező játékosokkal van lefedve.

-

A gall csapat alkalmazta legtöbbször a játékoscserét, gyakran 2 – 2 játékost váltott támadásban, illetve védekezésben (védekező specialisták: #5 és #15).

-

Valamennyi csapat közül a francia edző alkalmazta a legtöbb védekezési alapfelállást: a 6:0, 5:1, 3:2:1, 4:1+1, 4:2 és 5+1 – es védekezési rendszereket szisztematikusan játszotta a csapat.

-

Védekezésüket a meglehetősen nyitott felállás, a sok ütközésre épülő, labdacentrikus felfogás jellemezte, melynek során gyakran alkalmaztak “labdacsapdát” az átadások megszerzésére (#10 C. Lassource 12, míg #20 G. Zaadi 7 labdát halászott el sikeresen).

-

A kapuban kiegyensúlyozott és megbízható teljesítmény #12 F. Chattelet részéről, aki több mint 5 órát töltött a pályán és posztján a VB egyik legjobb átlagteljesítményét nyújtotta.

-

A nyitott védekezésből gyakran kezdeményeztek gyors ellentámadásokat: egyéni gyorsindításból 25 góllal a második legjobb eredménnyel, vagy csapatlerohanást követően, különböző hullámokban történő befejezéssel (5. legeredményesebb a mezőnyben).

-

Felállt védekezés elleni támadás során általában 3 – 3 – as alapfelállással és pozíciós játékkal próbáltak helyzetet kialakítani. Leggyakrabban átlövő befutással álltak át kétbeállós játékra 2 – 4 – es formációra módosítva az alapfelállást.

-

Az első számú BE, #4 S. Abdellahi csapata egyik meghatározó játékosa volt: amellett, hogy jó érzékkel végrehajtott elzárásokkal nagyon hasznos előkészítő munkát végzett, meglehetősen jó százalékkal használta ki helyzeteit (15/17).

-

A francia válogatott szerezte a legtöbb gólt a kapuelőtér közelében végrehajtott szabaddobásokból. Különösen #9 BÁ A. Bruneau használta ki jól magasságát, ugró- és lövőerejét: 5 gólt szerzett a szabaddobási szituációkból.

-

A játékosok jól alkalmazkodtak a különböző mérkőzésszituációkhoz: számbeli előnyben a legjobb hatékonyságot (72.7%) érték el az élcsapatok közül.

-

A francia válogatott egyik jellemzője volt, hogy gyengébb teljesítmény után képesek voltak egyik napról a másikra, ugrásszerűen javítani a játékteljesítményt (pl. Oroszország ellen).

15

SPANYOLORSZÁG Alapfelállás: Eredmények:

3-3 10 0

11

ESP 29 – 25 KOR “D” csoport ESP 28 – 31 RUS “D” csoport ESP 59 – 21 THAI “D” csoport ESP 29 – 25 BRA “D” csoport -------------------------------------------------ESP 22 – 24 SWE Negyeddöntő ESP 27 – 20 DEN 5-6. Helyosztó

5

6

2 7


2

# 2 BÁ – L. Gonzalez # 7 IÁ – A. Fernandez #10 BSZ – S. Segura #11 JSZ – M. Falcon # 1 KP – M. Esteban # 5 BE – L. Cobo

5

7

9

10

1

11

6:0

Jellemzők: -

Sokat és hangosan kommunikáló, meglehetősen erős nemzeti tudattal rendelkező és azt a pályán látványosan demonstráló csapat.

-

Védekezési taktikájuk a zárt 6:0 – ás területvédekezésből történő mélységi kilépésekre és a bátran felvállalt ütközésekre épült.

-

Első számú kapusuk, #1 M. Esteban 3.5 órával a második leghosszabb időt töltötte a játékosok közül a pályán és a 4. legtöbb lövést hárította a kapusok között, 36.5% - os hatékonysággal.

-

Az agresszív védekezés és a jó kapusteljesítmény ellenére a spanyol csapat kapta a 3. legtöbb gólt (220) a mezőny csapatai közül.

-

Labdaszerzést követően - sokszor túlfűtött állapotban és taktikai szempontból indokolatlanul - azonnal gyors ellentámadást kezdeményeztek.

-

Felállt védekezés ellen leggyakrabban helytartásos játékkal igyekeztek gólhelyzetet kialakítani, és ezt a taktikai felfogást konzekvensen tartották is. Ennek eredményeképpen a spanyol válogatott szerezte a 3. legtöbb gólt (167) pozíciós játékból. 16

-

Az első számú IÁ #7 A. Fernandez jól szervezte a támadásokat, lövései viszont kevésbé voltak sikeresek és sokszor követett el támadó szabálytalanságot.

-

A BSZ #10 S. Segura rendkívül jó védőmunkájával és a gyorsindításos ziccerek kiváló befejezésével (17/19) a csapat legmegbízhatóbb játékosa volt.

-

A meghatározó játékosok közül a BÁ # 2 L. Gonzalez lövőerejével, különböző átlövő pozíciókból és távolságokról szerzett góljaival tűnt ki elsősorban.

-

Annak következtében, hogy BSZ és BÁ posztokon meghatározó játékosok szerepeltek a csapatban, a támadás egyensúlya egy kissé megbillent: a baloldal aktívabb volt a támadásszervezésben és több gólt is szerzett, mint a jobb oldal.

-

Úgy tűnt, hogy a szakvezetésnek nem volt igazi megoldása a JÁ posztra, mivel ebben a szerepkörben történt a legtöbb játékoscsere – kevés sikerrel.

-

A csapat jól alkalmazkodott a különböző mérkőzésszituációkhoz: számbeli előnyben a legtöbb gólt (44) szerezték valamennyi csapat közül.

-

Képesek voltak mérkőzésről-mérkőzésre javítani a teljesítményüket,- önmagához képest valószínűleg a spanyol csapat fejlődött a legtöbbet a torna során.

DÁNIA Alapfelállás: 3-3 9

11

Eredmények:

(3)

(15)

DEN 29 – 19 ARG “A” csoport DEN 25 – 15 ANG “A” csoport DEN 26 – 16 GER “A” csoport DEN 24 – 29 NED “A” csoport -------------------------------------------------DEN 23 – 26 NOR Negyeddöntő DEN 20 – 27 ESP 5-6. Helyosztó

6

8

19 14


8 15

9

# 1 KP – C. Greve # 3 JSZ – A. Pedersen # 6 BE – K. Heindahl #19 JÁ – L. Burgaard

6 19

1

11

6:0

17

9 J e

Jellemzők: -

A csapat labdakezelés és labdás ügyesség terén az egyik legképzettebb válogatottnak bizonyult, ami kellő gyorsasággal és megfelelő állóképességgel is párosult.

-

A dán játékoskeretben volt a legszembetűnőbb a rotáció: a mezőnyjátékosok (2 játékos kivételével, akik éppen csak elmaradtak ettől) átlagban legalább 2 órát töltöttek a pályán.

-

Védekezési taktikájuk a zárt zónavédekezésből végrehajtott ütközésekre és sáncolásra épült. Mindig 6:0 – ás alapfelállással kezdtek, amit csak akkor változtattak meg 5:1- es, néha 3:2:1 – es vagy 4:2 – es formációra, amikor hátrányba kerültek, vagy ha szorított a mérkőzésidő.

-

Annak eredményeképpen, hogy különös hangsúlyt fektettek a védekezésre, a dán válogatott a legkevesebb gólt kapó csapatok közé tartozott a világbajnokságon (155 kapott gól).

-

Az elsőszámú KP, #1 C. Greve a legjobb védési hatékonyságot érte el az élcsapatok közül (42%) és 3. helyen végzett a kapusok rangsorában. Nem nagyon volt alkalma pihenni, úgy tűnt, hogy a keretben nem volt olyan, megfelelő szintű kapus, aki helyettesíteni tudta volna őt.

-

Felállt védekezés ellen a 3 – 3 - as formáció volt az első számú alapfelállás, amit szélső-befutásokkal történő kétbeállós-játékkal gyakran változtattak 2 – 4 - es támadó-felállássá.

-

Támadásszervezésüket a sok keresztmozgásra épülő átlövés-előkészítés jellemezte, mellyel elsősorban a JÁ pozícióban igyekeztek lövőhelyzetet teremteni.

-

#19 L. Burgaard nyújtotta a VB-mezőnyből a legjobb teljesítményt JÁ poszton, e mellett ő volt az egyik legeredményesebb góllövő is (44 góllal holtversenyben 3.)

-

Meglehet, a lőtt gólok számában a baloldal messze elmaradt a jobbtól, BÁ- ből sok gólpassz (12) érkezett #8 A. Nielsen- től.

-

Az átlövők egymás közötti, illetve a beállókkal történő jó kapcsolatának következtében együttesen 35 gólpasszt produkáltak a támadójáték ezen területén.

-

#6 K. Heindahl az egész torna folyamán kiemelkedően teljesített BE pozícióban, amit jól szemléltet 87.5% - os lövési hatékonysága (23 gól / 25 kísérlet) beállóból.

-

A szokásoktól eltérően, a dán szélsők teljesítményére ezúttal kevésbé lehetett építeni: átlagban 2 gólt lőttek meccsenként. 18

-

Annak ellenére, hogy (a tradícióknak megfelelően) mindig törekednek a gyors ellentámadások vezetésére, a dán csapat a szokásosnál lényegesen kevesebb gólt szerzett gyorsindításból. Meglepő módon az egész mezőnyből a legkevesebb (5) gólt érték el csapat-lerohanásból, rendkívül gyenge hatékonyság (20.8%.) mellett.

-

Fegyelmezett, jól felkészített, komplett csapat, akik ennek ellenére saját szintjük alatt és az elvárásoktól messze elmaradva teljesítettek.

Pozíciók támadásban Szélsők – Átlagon felüli teljesítményt senki nem nyújtott ebben a szerepkörben, technikailag nem láthattunk kiemelkedő képességű játékost a mezőnyben. A legtöbb szélső a gyorsindításra koncentrált és a góljaik nagy részét is egyéni, vagy csapat gyorsindítás befejezéséből érték el. Egyes csapatokban (pl. Svédország) szükség esetén a szélsők néha átlövő szerepkörben is játszottak.

BALSZÉLSŐ -

Az élcsapatok közül a spanyol #10 S. Segura nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt balszélen. Góljainak nagy részét gyorsindításból érte el, kiváló hatékonysággal (89%).

-

A dán #9 S. Knudsen gyorsasága és technikai képzettsége sokat sejtet a jövőre nézve, helyzeteit azonban kevésbé sikeresen tudta értékesíteni.

-

A svéd #2 M. Wall ugyan nem „tipikusan szélső testfelépítésű játékos”, mozgása is inkább átlövőre jellemző, de kiváló kapuralövési hatékonysága a szélről (75.7%) a legjobb balszélsők közé emelte.

JOBBSZÉLSŐ -

A svéd #15 Linn Larsson kiemelkedően teljesített az egész torna során, különösen annak végső szakaszában. A mellett, hogy hosszabb-rövidebb ideig más pozíciókban is játszott (és eredményesen), jobb szélről 81.4% - os hatékonysággal értékesítette helyzeteit, ami a legjobb szélsők sorába emelte.

-

Meglehet, a holland #9 T. Van Der Pijl lőtte a legtöbb gólt (14) jobb szélről, azok viszont 34 lövésből születtek, ami nem túl jó eredményességi mutató. Ellenben kiemelkedően, 100% - osan értékesítette a gyorsindítás utáni ziccereit (15 / 15). 19

-

Az orosz #13, A. Vyakhireva a jövőre nézve biztató teljesítményt nyújtott, viszont a játékidejének felét irányítóként töltötte a pályán, így jobbszélső játéka nem tudott kiteljesedni.

Átlövők – ez volt az a szerepkör, ahol számos, a jövő szempontjából potenciális játékos egyéniség tűnt ki. A legtöbb csapatban szerepeltek kiváló alkati adottságokkal és fizikális képességekkel rendelkező, fejlődőképes átlövő játékosok. Közöttük mind nagy lövőerejű, többnyire talajról vagy felugrással végrehajtott átlövésekre építő, befejező típusú, mind pedig jó mozgáskoordinációjú, betörésekkel operáló, irányító-átlövő típusú játékosok egyaránt felfedezhetőek voltak. BAL ÁTLÖVŐ -

A holland #5 L. Abbingh nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt ezen a poszton a torna folyamán, vezetve a góllövőlistát az elejétől a végéig. Összesen 57 gólig jutott (átlagban 8 gól meccsenként) amelyeket különböző pozíciókból, közeli és távoli lövőzónából végrehajtott átlövésekkel, betörések utáni ziccerlövésekkel és a büntetőlövések hatásos értékesítésével ért el.

-

A spanyol #2 L. Gonzalez és a francia #9 A. Bruneau egyaránt jó teljesítményt nyújtott ebben a szerepkörben, sok gólt (42, illetve 40 gól) szerezve, többnyire átlövésből.

-

A svéd válogatott több játékossal és eredményesen fedte le a balátlövő szerepkört: a legtöbbet játszó Lina Larsson és Maria Adler mellett hosszabbrövidebb ideig más játékosok is jól szerepeltek ebben a pozícióban.

-

A koreai #5 H. Noh a csoportmérkőzések során szintén kitűnt teljesítményével, de mivel a csapata nem jutott a felsőházba, így nem mérettetett meg erősebb ellenfelekkel szemben.

JOBB ÁTLÖVŐ -

A dán #19 L. Burgaard 3. helyen végzett a góllövőlistán és posztján, jobb átlövőben vitathatatlanul a legjobb teljesítményt nyújtotta a világbajnokságon. A dán játékosok közül ő töltötte a legtöbb időt a pályán, és nemcsak a támadás befejezésben (44 gól), de a csapatjáték szervezésében is (12 gólpassz) különösen a beálló-játékos helyzetbehozásában - is jelentős részt vállalt.

-

Kiváló testfelépítésével és lövőerejével az orosz N. Danshina és a brazil #9 P. Silva figyelemre méltóan teljesített a torna első szakaszában, mivel azonban csapatuk nem jutott el a végjátékig, jó adottságaik, képességeik nem voltak tesztelhetők erősebb ellenfelekkel szemben.

20

-

A magyar #14 S. Planéta a jövő meghatározó játékosa lehet ezen a poszton, amennyiben - közel 2 méteres magasságát kihasználva - technikailag képes lesz tovább fejlődni.

IRÁNYÍTÓ ÁTLÖVŐ -

A sok kiemelkedő játékos közül is kitűnt a holland #17 E. Polman az irányítóátlövő poszton. Nem csak csapata legeredményesebb góllövője, de a sok gólpasszal (7 mérkőzésen 25 – messze a legtöbb) játékszervező képességével és motivációs erejével a holland csapat igazi motorja volt.

-

A norvég #5 M. Henriksen viszont “klasszikus irányítót” játszott: elsősorban a támadásszervezésre, a társak helyzetbe hozására koncentrált (6 mérkőzésen 16 gólpassz). Nagyszerű lábmunkáját kihasználva betörésből a legtöbb gólt (14) szerezte a mezőnyben.

-

A svéd #5 V.Tellenmark és a spanyol #2 A. Fernandez a játékszervezésével, előkészítő lábmunkájával és változatos lövéstechnikájával szintén kiemelkedett a mezőnyből, viszont játékteljesítményük nem volt folyamatosan meggyőző, ezért gyakran le is cserélték őket.

-

A magyar #15 K. Klivinyi szintén a legjobbak között teljesített saját posztján, viszont - sérülések miatt kényszerből - legtöbbször bal vagy jobbátlövőt kellett játszania csapatában, így irányító-átlövőben nem tudta igazán megmutatni valódi képességeit.

Beállók – a világbajnokság mezőnyében a nemzetközi trendnek megfelelő játékostípusokat (magas és erős testfelépítésű, elsősorban elzáró-előkészítő tevékenységre specializálódott vagy mozgékonyabb, elzárásokból jól leváló, gólveszélyesebb játékosokat egyaránt) láthattunk játszani beálló pozícióban. -

A dán #6 K. Heindahl, csapatának kulcsjátékosa volt a leghatékonyabb beálló a mezőnyben, nem csak a 23 lőtt gólja miatt (23 / 25 = 92%) de azért az értékes előkészítő munkájáért, amivel az átlövőket - különösen a jobbátlövő L. Burgaard átlövéseit - segítette.

-

A francia #4 S. Abdellahi a beállóból történő kapuralövések tekintetében majdnem annyira hatékony volt (87%) mint a dán játékos, viszont kevesebb gólt szerzett. Az ő erénye inkább a mozgékonyságából adódott: tudatos helyezkedéssel jól fogta meg a védőfalat és jó ütemű elzárásokkal sokszor nyitott rest társainak a betörésre.

21

-

A dominikai #14 Y. Tejeda kiválóan szedte össze egy kézzel a különböző szögből érkező labdákat, és gyors kapu felé fordulással sok büntetődobást harcolt ki csapatának.

-

A norvég #15 G. Stoerdal testmagassága és hosszú végtagjai alkatilag alkalmassá tették a beálló pozíció betöltésére, de a jövőben több technikai képzésre (különösen labdakezelési / labdás ügyességi, és mozgáskoordinációs munkára) van szüksége ahhoz, hogy képességeinek megfelelően teljesítsen.

Kiemelkedő egyéni teljesítmények támadásban:

Legtöbb gól: NED # 5 BÁ, L. Abbingh (56 gól) Legjobb lövő hatékonyság: SWE #15 JSZ, Linn Larsson (81.4%) A legtöbb gólt szerezték: o távoli lövések zónájából: FRA # 9 BÁ, A. Bruneau (24 gól) o közeli lövések zónájából: DOM #14 BE, Y. Tejeda (25 gól) o szélső pozícióból: KAZ # 9 BSZ, Z. Aida (17 gól) o betörés után: RUS #14 BÁ, V. Garanina (17 gól) o gyorsindításból: HUN # 2 BSZ, O. Tóth (20 gól) o 7 m – es lövésből: NED # 5 BÁ, L. Abbingh (23 gól) Legtöbb gólpassz: NED #17 IÁ, E. Polman (25)

22

Melléklet ÖSSZESÍTÉS – KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEKRŐL SZERZETT GÓLOK (Első rész)

Ország

Átlövés (9m) gól / lövés %

Betörés gól / lövés %

Beálló (6m) gól / lövés %

Szélső gól / lövés %


24 / 71 13 / 50 34 / 66 28 / 97 40 / 126 34 / 107 22 / 52 44 / 114 18 / 81 34 / 86 12 / 53 24 / 95 36 / 82 22 / 74 27 / 69 50 / 129 43 / 82 13 / 37 4 / 31

34% 26% 52% 29% 32% 32% 42% 37% 22% 40% 23% 25% 44% 30% 39% 39% 52% 35% 13%

36 / 52 27 / 44 17 / 21 13 / 18 22 / 37 20 / 29 28 / 43 6/8 19 / 33 16 / 23 12 / 20 10 / 13 11 / 17 23 / 36 32 / 47 37 / 51 28 / 37 3 /4 11 / 21

70% 61% 81% 72% 60% 69% 65% 75% 58% 70% 60% 77% 65% 64% 68% 73% 76% 75% 52%

38 / 75 26 / 71 63 / 86 42 / 74 52 / 82 59 / 89 61 / 93 48 / 76 48 / 75 55 / 73 31 / 52 44 / 66 36 / 49 50 / 81 36 / 64 47 / 73 50 / 78 34 / 69 51 / 76

51% 37% 73% 57% 63% 66% 66% 39% 64% 75% 60% 67% 74% 62% 56% 64% 64% 49% 67%

23 / 44 3 / 23 31 / 62 12 / 33 17 / 41 18 / 26 32 / 63 22 / 43 32 / 54 24 / 47 26 / 56 34 / 56 26 / 57 37 / 81 35 / 66 20 / 42 33 / 51 19 / 43 29 / 65

52% 13% 50% 36% 42% 69% 51% 51% 60% 51% 46% 61% 46% 46% 53%

Átlag összes gól %-a

522 / 1502

34,7%

371 / 554

66,9%

871 / 1402

62,1%

473 / 953

49,6%

15,98%

11,36%

26,67%

Gólok % - os megoszlása Gy.indítás Átlövés (9m) 16% 20% Betörés Büntető (7 m) 11% 10% Sz.dobás (9m) Beálló (6m) Szélső (6m) 1% 27% 15%

23

48% 65% 44% 45%

14,48%

(második rész) Ország

Szabaddobás (9m) gól / lövés %

Büntető (7m) gól / lövés %

Gy.indítás (E.+Cs.) gól / lövés %


0/1 1/3 0/0 0/1 2/5 1/6 2/4 6 / 13 1/4 2/3 0/0 2/2 0/0 2/4 0/4 1/1 3/5 0/1 1/3

0% 33% 0% 0% 40% 17% 50% 46% 25% 67% 0% 100% 0% 50% 0% 100% 60% 0% 33%

11 / 14 13 / 18 13 / 20 10 / 20 16 / 20 15 / 24 22 / 34 14 / 20 12 / 20 21 / 26 17 / 29 22 / 29 32 / 47 28 / 36 14 / 18 14 / 15 15 / 19 15 / 27 23 34

79% 72% 65% 50% 80% 63% 65% 70% 60% 81% 59% 76% 68% 78% 78% 93% 79% 56% 68%

13 / 15 22 / 31 34 / 45 21 / 27 23 / 38 1/5 53 / 72 60 / 82 35 / 48 55 / 70 44 / 61 4/8 55 / 73 47 / 59 32 / 43 56 / 76 75 / 96 17 / 21 30 / 46

Átlag összes gól %-a

24 / 60

40,0%

327 / 470

69,6%

667 / 916

0,73%

10,22%

Csapat összes gól / lövés %

87% 145 / 272 53% 71% 105 / 240 44% 65% 192 / 300 64% 78% 126 / 270 47% 61% 172 / 349 49% 20% 148 / 286 52% 74% 220 / 361 61% 73% 200 / 356 56% 73% 165 / 315 52% 79% 207 / 328 63% 72% 142 / 271 52% 50% 140 / 269 52% 75% 196 / 325 60% 80% 209 / 371 56% 74% 176 / 311 57% 74% 225 / 387 58% 78% 247 / 368 67% 81% 101 / 202 50% 65% 149 / 276 54% 72,8% 3265 / 5857 55,7%

20,52%

összes gól % - a

All–Star Team Kapus: Fanny Chattelet (FRA) Balszélső: Sheila Segura (ESP) Balátlövő: Lara Gonzales (ESP) Irányító-átlövő: Marie Henriksen (NOR) Jobbátlövő: Louise Burgaard (DEN) Jobbszélső: Linn Larsson (SWE) Beálló: Kathrine Heindahl (DEN) MVP: Carin Stromberg (SWE) Legjobb góllövő: Lois Abbingh (NED) - 56 gól 24

Pozíciók védekezésben KAPUSOK Az előző világbajnokságok tapasztalatával ellenkezőleg, ahol inkább a magas testfelépítésű kapusok nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, ezen a világbajnokságon egy másik trend volt megfigyelhető. Az élcsapatok elsőszámú, és legtöbbet pályán töltő hálóőreinek átlagmagassága 173.2 cm volt, ami csupán 1 centiméterrel haladta meg a világbajnokság mezőnyének átlagmagasságát. (E mellett voltak 180 cm feletti, a kapusrangsor élmezőnyében végző hálóőrök is a többi csapatban.) Ezek a fizikális képességek a védési technikában is megmutatkoztak: dinamikus mozgás, robbanékony mozdulat végrehajtás, jó reflexek, az alacsonyan érkező lövések vetődéssel történő védése jellemezte az alacsonyabb testfelépítésű kapusokat. -

Ahogyan az a svéd válogatott elemzésekor megállapításra került, # 1 E. Frieberg és #12 A. Ogbomo együtt a világbajnokság legjobb kapus-párja volt: jól cserélték és egészítették ki egymást, közel azonos időt töltöttek a pályán (2.58’.33” ill. 3.08’.16”), kiegyenlített, jó védési hatékonysággal (42.7% ill. 40.7%).

-

A többi élcsapat esetében azonban az edzők nagymértékben hagyatkoztak egy kapusra: a NOR (#16) M. Toemmerbakke, a NED #2 V. Dorst, a FRA #12 F. Chattelet, a ESP #1 M. Esteban, a DEN #1 C. Greve, - mindannyiuk 5 óra körüli időt töltött a kapuban, átlagban 37.5% - os védési hatékonyságot produkálva.

-

Az 1 - 6. helyezett csapatokon kívül más nemzetek első számú kapusa, mint például a RUS #1 D. Vakhterova, a DOM #12 S. Suarez és a GER #12 A. Giegeich rendelkeznek azokkal a képességekkel, fizikális paraméterekkel, melyekkel kiemelkedő kapusokká válhatnak a jövőben.

Kiemelkedő egyéni kapus teljesítmények: A legjobb védési hatékonyság: SWE # 1 E. Frieberg (42.7 %) Legtöbb védett lövés: NED #2 V. Dorst, DOM #12 S. Suarez (78 védés) A legtöbb lövést védett: o távoli lövések zónájából: NED #2 V. Dorst, DEN #1 C. Greve (33 védés) o közeli lövések zónájából: DEN #1 C. Greve (21 védés) o szélső pozícióból: FRA #12 F. Chattelet, BRA #16 C. Martins (21 védés) o betörés után: DEN #1 C. Greve (9 védés) o gyorsindításból: DOM #12 S. Suarez (16 védés) o 7 m – es lövésből: DEN #16 M. Toemmerbakke (8 védés) 25

EGYÉNI VÉDŐTEVÉKENYSÉG

A világbajnokság során a legtöbb csapat elsődleges jelentőséget biztosított a védekezésnek és néhány válogatott nagyobb gondot fordított a saját kapuelőtér védelmére, mint a gólszerzésre. Ennek következtében sok játékos nyújtott jó egyéni teljesítményt védekezésben és minden védő-pozícióban kitűnt néhány játékos jó egyéni teljesítménnyel. KÜLSŐ VÉDŐK (1 - es védőpozíció) A megszokottnál kevesebb szélről lőtt gól (a VB-n lőtt összes gólok 14.5 % - a, átlagban 24.9 / csapat = 3.5 gól / mérkőzés) azt sejteti, hogy esetleg a külső védők jó egyéni védőtevékenységének következménye lehet a viszonylagos gólszegénység. -

Azon a tényen kívül, hogy a kapusok általában jól védtek szélről, (pl.: az 1 - 6. helyezett csapatok kapusai átlagban 41 % - os hatékonysággal) a másik csökkentő faktor az lehetett, hogy a legtöbb csapat 6:0 – ás területvédekezést alkalmazott, ahol a szélsők elleni védekezés viszonylag könnyebb.

-

A legtöbb esetben a szélsők támadó pozíciójukból egyenes vonalon, sávtartással rendeződtek vissza védőpozíciójukba, de néhány csapatban (pl.: Franciaország) az irányító átlövő futott vissza a külső védő pozícióba.

-

A számos kiemelkedő védőjátékos közül a jobb oldalon az erőteljes SWE #15 Linn Larsson, míg a baloldalon az agilis ESP #10 S. Segura, nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt a külső védő pozícióban.

BELSŐ VÉDŐK (2 - es védőpozíció) Ez az egyik legnehezebb védőpozíció, mivel az itt védekező játékosnak meglehetősen kiterjedt területen kell a védőtevékenységét megoldania. A világbajnokságon lőtt gólok több mint fele (51 %) a gólveszélyes terület széles, középső részéről érkezett átlövésekből született. Ez az átlövő játékosok fő mozgásterülete, de gyakori a kapuelőtér közvetlen közeléből végrehajtott, betörés vagy beálló játékos általi támadásbefejezés. Azok közül, akik változatos védőtevékenységüket a belső védőpozíciók egyikében fejtették ki, a következő játékosok emelhetők ki: -

A JB (Jobb 2.) védőpozícióban a FRA #20 G. Zaadi mozgékonyságával, gyors kilépéseivel és visszazárásaival egyaránt hatásos volt a kapuelőtér közvetlen közelében végrehajtott sáncolásban és a szabaddobás vonal környéki átadások elhalászásában.

-

Míg a BB (Bal 2.) védőpozícióban a védekező specialista, NED #13 M. Schoenaker zártabban védekezett, kevésbé hagyta el a kapuelőtér vonalat és 26

- testalkatát, adottságait kihasználva - inkább az ütközésekre és sáncolásra összpontosított. -

A BB / KB (Bal 2. / Bal 3.) védőpozícióban a NOR #15 G. Stoerdal, míg a másik oldalon a JB / KB (Jobb 2. / Jobb 3.) védőpozícióban a DOM #7 J. Pimentel jól használta ki magasságát az átlövések sáncolására (10 - 10 sáncolt lövés).

KÖZÉPSŐ VÉDŐ (3 – as védőpozíció) Ebben a védőpozícióban a kiemelkedő teljesítmény elérését nemcsak a kiterjedt védőterület nehezíti, de az a tény is, hogy a középső védő(k)nek a csapat védekezését is irányítania kell. -

A valamennyi területen nyújtott kiváló átlagteljesítménye mellett ezért is emelkedett ki ebben a pozícióban munkabírásával, hozzáállásával és vezérszerepével a NED #17 E. Polman, aki az egész torna során (vokálisan is) rendkívül jól irányította a holland védelmet.

-

A védelem tengelyében az összeszokottság is nagyon fontos szempont. Ezen a területen a holland Abbingh – Polman páros nagyon hatásos társas kapcsolatot mutatott be, ezáltal stabilitást adva az egész csapat védekezésének.

-

Amellett, hogy támadásban is csapata kulcsjátékosának számított, a SWE #10 C. Stromberg volt a világbajnokság legjobb védőjátékosa. A védőtevékenység minden szegmensében a legegyenletesebb és legmegbízhatóbb teljesítményt nyújtotta, és ez nagymértékben hozzásegítette az MVP – címhez.

-

Az orosz #14 V. Garanina azzal a nehezen tanulható képességgel rendelkezik, hogy gyakran képes hibára kényszeríteni ellenfeleit. Jó időzítéssel és elővételező képességgel, a kapuelőtér vonalról kilépve igen sikeres volt labdaszerzésben és az ellenfél támadószabálytalanságainak kikényszerítésében (14x).

-

Amikor a FRA # 9 A. Bruneau és a NOR # 4 C. Rassmussen pályán maradt védekezésben testfelépítésével erősítette, magasította a védőfalat középen, 8 illetve 10 sikeres sáncolással segítve a csapat védőmunkáját.

ELŐRETOLT VÉDŐ (Zavaró / emberfogó védőpozíció) Mivel a világbajnokságon kevés csapat alkalmazott nyitott védekezést, mint elsődlegesen választott védekezési alapfelállást, kevés kiemelhető teljesítmény akadt ebben a védőpozícióban. Azokon a VB-mezőny második felében végző 27

csapatokon kívül, akik a hiányzó testmagasságot a védekezési vonal kitolásával igyekeztek kompenzálni, (pl. KOR, BRA, ARG), az élmezőnyben végzett csapatok ritkán szerepeltettek előretolt védőt a támadásépítés zavarására, vagy egy – egy különösen veszélyes támadó emberfogással történő semlegesítésére. -

Franciaország volt a kivétel és ezért talán nem véletlen, hogy a legjobb előretolt védő ebben a csapatban található. A francia balszélső, #10 C. Lassource, BK és BB pozíciókban is gyakran szerepelt, azonban a fő védővonal előtt csapattársai közül ő volt az, aki mind a zavaró mind az emberfogó feladatkört a legjobban látta el.

Kiemelkedő egyéni teljesítmények védekezésben: o Sáncolás: NOR #15 G. Stoerdal, NOR # 4 C. Rasmussen, DOM #7 J. Pimentel (10x) o Labdaszerzés/halászás: NED #17 E. Polman, FRA #20 G. Zaadi (1+7x) o Támadószabálytalanság kikényszerítése: RUS #14 V. Garanina (14x) ÖSSZESÍTÉS – EGYENI VÉDŐTEVÉKENYSÉG

Ország

SÁNCOLÁS L.SZERZÉS

HALÁSZÁS

TECHN. HIBÁRA

TÁM. SZAB. -RA

KÉNYSZERÍTÉS

KÉNYSZERÍTÉS

Összesen


15 3 19 6 20 15 8 28 4 21 4 5 1 17 26 14 17 0 1

1 2 5 4 2 3 8 2 3 2 3 4 4 2 3 3 4 0 1

6 16 9 10 8 11 27 38 19 16 23 13 29 24 20 17 17 6 20

0 4 3 1 0 0 3 0 2 1 0 2 3 4 2 3 3 1 4

21 6 15 14 21 11 15 12 4 7 10 1 14 24 10 23 9 5 6

43 31 51 35 51 40 57 80 32 47 40 25 51 71 61 60 50 12 32

TOTAL

224

52

329

36

228

869

25,77%

5,98%

37,85%

4,14%

26,23%

Összes %-a

28

Egyéni Védekezés

EGYÉNI VÉDŐTEVÉKENYSÉG Tám.szab.-ra kényszerítés 26% Techn. hibára kényszerítés 4%

Sáncolás 26% L.szerzés 6%

Halászás 38%

Összegzés, általános tendenciák Az egyes, eredményességet befolyásoló tényezők elemzése, azok legfontosabb pontjainak összegzése után szükséges a megfelelő következtetések levonása. Ezek segítségével kijelölhetők a kézilabdázás fejlődésének irányvonalai, bizonyos, erre a korosztályra jellemző olyan tendenciák kijelölése, melyek ismerete segítséget nyújthat az edzőknek a felkészítés során. Általános: 

A legtöbb csapat rövid felkészüléssel érkezett a világbajnokságra és csak néhány napot szánt az akklimatizációra.



Az átlagosnál jelentősen nagyobb testmagasság, biológiai kor és nemzetközi játéktapasztalat meghatározó, eredményességet befolyásoló tényezőnek bizonyult ebben a korosztályban a világbajnokságon.



Az élcsapatok fizikálisan jól felkészített állapotban versenyeztek, erősek és fittek voltak, ami megfelelő gyorsasággal és állóképességgel párosult. 29



A világbajnokságon szerepelt válogatottak között jelentős különbségek mutatkoztak az élmezőnyhöz (1 - 6. helyezett) és az utolsó harmadhoz (14 19. helyezett) tartozó csapatok között.



A mezőny középső harmadában végzett válogatottak (7 - 13. helyezett csapatok) egymás elleni mérkőzéseit - és így a végső helyezési sorrendet gyakran csak 1-1 gól döntött el (pl. KOR - ESP, HUN - FRA, KOR – BRA mérkőzések).



A végső sorrendet illetően nagy változás történt ennek a korosztálynak a legutóbbi világversenye óta: a 2009. évi Szerbiai EB 1. és 2. helyezettje (DEN és RUS) ezúttal a 6. és 7. helyen végzett, ugyanakkor a 7. SWE és 6. NED válogatott az 1. és 3. helyen végzett a 2010. évi Dominikai VB-n.



Több játékos nyújtott egyaránt jó teljesítményt támadásban és védekezésben, ezért ezúttal kevesebb támadó / védő specialista, - ezáltal kevesebb taktikai csere - volt megfigyelhető.

Védekezés: 

A csapatok (különösen az élcsapatok) nagy általánosságban több gondot fordítottak saját kapujuk védelmére, mint a másik oldalon a gólszerzésre.



A labdavesztést követően a legtöbb válogatott szervezett módon igyekezett visszarendeződni és megszállni saját kapuja előterét.



Sok jó egyéni védőtevékenység volt megfigyelhető a világbajnokságon, különösen a sáncolás és labdaszerzés / halászás területén.



A csapatok a nyitottabb vagy zártabb 6:0 – ás területvédekezést választották leggyakrabban védekezési alapfelállásnak, és úgy tűnt, hogy csak akkor változtatnak 5:1, 4:2, 3:2.1 vagy 5+1, 4+2 – es formációra, ha vesztésre álltak és/vagy szorított a játékidő.



A legtöbb jól szereplő válogatottban csak egyik kapus védett kiemelkedően (kivéve SWE), és a torna legjobb kapusainak testmagassága éppen hogy csak meghaladta az össz-átlagmagasságot. (kivéve RUS, GER, DOM).

Támadás: 

A legtöbb csapat törekedett a gyors ellentámadás megkísérlésére, bármilyen szituációból illetve több hullámban (egyéni-, csoport-, vagy csapat formációban) történő végrehajtására.

30



A holland csapatot kivéve a többi válogatott kevés kísérletet tett a gyors középkezdés tudatos, taktikai céllal történő alkalmazására.



Egyéni technika vonatkozásában nem volt kiemelkedő szélső - teljesítmény, az itt szereplő játékosok általában több gólt szereztek indításból, mint pozíciós játékból. Az eddig megszokottal ellentétben, ezen a világbajnokságon több fizikálisan erős testfelépítésű, magas játékos szerepelt szélső pozícióban.



A legtöbb élcsapatban található átlagon felüli magassággal, megfelelő ugróés lövő-erővel rendelkező, a jövőre nézve potenciális, nemzetközi szintű átlövő játékos.



A beálló-játék fontossága már ebben a korosztályban is nyilvánvaló, és tovább nőtt az átlövőkkel való játékkapcsolat jelentősége.



Szembetűnő a labdakezelés és a labdaátvétel-átadás technikailag csiszolt, készség szintű végrehajtása az élcsapatoknál, viszont nagyszámú technikai hiba fordult elő a kevésbé tapasztalt csapatok esetében.



Változatos és színes kapuralövési technikák az “átlövő-típusú” IÁ játékosoknál, különösen a talajról, azonos lábról vagy ütemkülönbséggel végrehajtott lövések esetén.



Kevés csapat próbálkozott a kapuelőtér közelében megítélt szabaddobások begyakorolt játékkal történő értékesítésével (kivéve RUS, HUN, FRA) és amennyiben meg is kísérelték, a hatékonysága alacsony maradt (kivéve FRA).



Majdnem mindegyik csapat 3-3 – as támadó alapfelállással kezdte a játékot, ami többnyire csak az átlövők vagy a szélsők 2. beállóba történő befutásával változott át időlegesen 2-4 – es formációvá.



Felállt védekezéssel szemben a támadásépítés gyakran kezdődött az átlövők (helycsere, keresztezés), ritkábban a szélsők és a beálló (befutás, kifutás) pozícióváltoztatásával.



A csapatok kevés begyakorolt alapmozgást alkalmaztak a lövőhelyzet kialakítására, - a kapuralövést gyakran csak egyszerű húzás-kontra játék, vagy keresztmozgás előzte meg.

Jellemző csapattaktikai megoldások támadásban:

31

Svédország

1. JSZ fölkanyarodik majd IÁ

2. IÁ befutás 2. beállóba, majd BÁ

elzárása fölött felugrásos átlövés

átadása után közeli kapuralövés

(6:0 – ás védekezés ellen)

(3:2:1 - es védekezés ellen)

Norvégia

1. BÁ- IÁ- JÁ helycseréje után a

2. Labdás helycserék után JÁ -

BE megjátszása, majd kapuralövés

kapuralövés kettős elzárás fölött


(6:0 - ás védekezés ellen)

32

Hollandia

1. IÁ-JÁ, majd JÁ-BÁ helycserék

2. Helycsere, majd párhuzamos

után BÁ - átlövés elzárás fölött

rátörés után JSZ kapuralövése



Franciaország

1. BE kifutás, majd befutás ill. JÁ-

2. Kettős keresztmozgás után

BÁ keresztezés után IÁ betörés

lehúzás szélre, BSZ kapuralövés



33

Spanyolország

1. Keresztmozgással, elzárással át-

2. Labda nélküli helycsere után a

lövőhelyzet kialakítása a BSZ-nek

BE megjátszása JÁ átadásával



Dánia

1. IÁ-BSZ helycserét követően

2. IÁ-JSZ helycserét követően JÁ

BÁ átlövés középről, elzárás fölött

átlövés vagy betörés középről



34

Forrásmunkák / felhasznált anyagok

 A résztvevő csapatok Delegációs listája (IHF Iroda)  Kérdőív (M. Z. által tervezett, a csapatvezetőknek kiadott)  VB - Statisztika (IHF web-oldal)  A VB alatt készített feljegyzések (M. Z.)  VB - Mérkőzések DVD-n (IHF Iroda)  2009 EHF W U17 EB – Átfogó szakmai elemzés, Jerzy Eliasz (EHF Iroda)

2010 Augusztus – Október

35

36

III. Női Ifjúsági Kézilabda Világbajnokság

Recommend Documents