III. kötet Hugi (2008 december augusztus 12) Írta: Végh Miki

III. kötet

Hugi (2008 december 3 - 2012 augusztus 12)

Írta:

Végh Miki e-mail: [email protected]

TARTALOM 01. Ahogy kezdődött 02. Az első munkanap 03. Csini kuklá ljubis belém 04. Valami elkezdődött 05. A Börzsönyben 06. Géza vallomása 07. Juditka vallomása 08. Tervrajz és Erzsi 09. Egymásé lettünk 10. Nyírbotoson 11. A Mátra 12. A gyanú 13. Cicuska 14. Nénik és bácsik 15. Töltött káposzta 16. Az első közös karácsonyunk 17. Eljegyzés 18. Nyuszik 19. Bükkvár 20. Mérés a kádban 21. Csutak és a versei 22. Az anyósjelölt ebédje 23. Leánykérés 24. Az ikrek 25. Csőszerelés és tapétázás 26. Cicuska örömei 27. Készülődés 28. Meghívások 29. Anyakomplexus 30. Lilla 31. Vásárlás 32. Szeretkezés 33. Vendégeskedés 34. Állatkert, Vidámpark 35. Mikulás és Krampuszka 36. December 5. 37. Esküvő 38. Nászeste 39. Első nap a házasságban 40. Megjött a hó 41. Elkezdődött a második félidő 42. Finisbe értünk 43. Katinka 44. Csa-Csi napi ünnepségek 45. Befejezés

2

01. Ahogy kezdődött Nem emlékszem. Ha agyon vágnak, sem tudom pontosan visszaidézni megismerkedésünk kezdetét. Ezzel szemben ha megtörténne, többé nem is törném rajta cseppet sem átlagos adottságokkal rendelkező buksimat. Azért ha belegondolok, kellemetlen érzés lehet egy ideig annak, akit éppen agyon vágnak. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert fenyegetést kaptam párszor, de eddig még megúsztam. Visszatérve a lényegre, ő egy sajnálatos szituációban ismert meg engem, ahol én is jelen voltam, de róla nagyon felületes benyomásom alakult ki akkor. A dolog úgy kezdődött, hogy volt egy csajom, akit történetesen, Juditnak hívtak. Kapcsolatunk nem volt tartós, mert legfeljebb egy évig tudta kihúzni velem. Lényegében nem szólt másról, mint hogy heti rendszerességgel igyekeztem kompenzálni azon hiányosságát, ami a nőknek sajátossága, hogy bizonyos testrészük rendellenesen fejlődött. Azon a részen egy darab hiányzik belőlük. Én meg pont egy ilyen plusz darabbal rendelkezem, és ezt igyekeztem ideiglenesen rendelkezésére bocsátani, hogy legalább addig ő is teljes embernek érezhesse magát. Júúújj, hogy tudok hazudni. Az igazság, nem önzetlenül láttam el ezt a feladatot. Nekem is mindig jó volt. Sőt, két olyan alkalom is előfordult, mikor csak nekem volt jó. Közben a dolgozómban felfedeztem egy bögyös csajt, akit Mircikének hívtak. Úgy testalkatilag nagyon bejött nekem első látásra, és azon igyekeztem, hogy egyszer én is bemenjek neki. Ezért ráhajtottam, ahogy porcelán toalettre a deszkát szokták. Ő nevezett először macinak. A szerelmem pedig utoljára. De ebből nem volt köztünk még nézeteltérés, mert Mircike a füleim formájából asszociált a brummogóra, Juditkám pedig a szálfa termetem miatt. Ő szokta mondani, mert doktor néni, hogy imádja a sportos alkatomat, az izmos karjaimat, a széles vállaimat, a kockás hasamat. Még féltékeny is lenne, ha mindezeket nem takarnák zsírpárnák. Azt mondja, jól álcázom magamat. A lényeg, én voltam Mircikének a második macija, ő meg nekem az első Mircikém. Szerettük egymást, többször kávéztunk együtt a földszinti kávéautomatánál. Szórakozott volt kicsit, mert elfelejtette bejelenteni, hogy másik munkahelyre megy dolgozni. Lehet, az is nyomott a latba, hogy Juditra féltékeny volt, pedig Judittal akkor már lazult a kapcsolatunk, heti két alkalomról egyre. Sikerült megtudnom, hol van az új munkahelye, és felhívtam. Nehezen indult a társalgásunk, de végül egy szombati randevút kicsikartam tőle, méghozzá az albérleti szobájába szólt a meghívóm. Mondanom sem kell, nagyon vártam a szombatot. Kedveskedni akartam neki, ezért az interneten keresztül megrendeltem egy nagy plüssmacit, házhozszállítással. A munkahelyi címemet adtam meg. Meg is érkezett pénteken a cucc. Betettem az autómba az anyósülésre, úgy becsomagolva a dobozában. Tudtam, örülni fog neki, mert a maci még hangot is adott, ahogy mozgattam a dobozt. Hasonlított Mircike kellemes hangocskájára. Szombaton havas és csúszós volt Budapest. Igen, mert pénteken esett a hó, szombaton meg sütött a nap. Elindultam, és alig tudtam figyelni az útra, mert gondolatban nemhogy Mircikénél jártam, de benne. Azt hiszem, ez lehetett a baj. Elkapkodtam a dolgot. Azt nem tudom pontosan, hogy a síkos macskaköves úton akkor fékeztem, mikor gázt kellett volna adnom, vagy éppen hogy akkor adtam gázt, mikor fékezni kellett volna. Elég az hozzá, hogy szokatlan dolog történt velem. Úgy mondták, a szélvédőn keresztül szálltam ki az autómból, és lefeküdtem egy kanális rácsra a járdasziget mellé. Ezt persze én nem tudom, mert csak halvány emlékem van, hogy vizes vagyok, alul-felül, és keményen fekszem. Átvillant az agyamon, vagy nem én vagyok az, és bepisiltem, vagy most születtem, és már tudok beszélni. Véletlenül sem jutott eszembe, hogy a latyakos úttest szélén pihenek. Látni nem láttam semmit, de arra eszméltem, hogy valaki matat a fejemen. Szagról úgy ítéltem, hogy egy másik nembéli egyén lehet. Megkérdeztem, mit akar tőlem, és valami doktornőt említett. Tudom, ma 3

már tudom, hogy nem szag volt, hanem a doktornő parfümjének illata, de abban az állapotban keveredtek bennem a kifejezések. Különben is rögtön elaludtam. Jóval később tudtam meg bizonyos fontosnak mondható momentumokat. A doktornő éppen kijött kocsijával a klinika udvaráról, amikor történt, hogy én autóval fel akartam mászni egy oszlopra. Megállt, és rohant oda hozzám, hogy segítsen. Ő találta meg mellettem a telefonomat az úton, és gondolta, mikor már a mentősök is ott voltak, felhívja a hozzámtartozót, hogy értesítse a balesetről. Egyszerűen megnyomta a forrógombot, a vonal másik végén meg Mircike vette fel a telefont. Juditkám olyasmit próbált a hölgynek elrebegni, hogy ő Dr. Kántor Judit, és hogy éppen náluk vagyok. Mircike tudatáig meg csak a Judit név jutott el, meg az, hogy ne várjon, mert nála vagyok. Pedig tényleg náluk voltam, a klinika előtt. Engem elszállítottak a mentősök, és még meg se tudtam köszönni a jótevőmnek, hogy életben tartott addig, míg megérkeztek. Azt mondták a kórházban, három napig nem tértem magamhoz. Juditkám szerint akkor hülyülhettem meg, Csilla néni pedig esküszik rá, a hülyeség fertőző, és én fertőztem meg a lányát. Momentán a kezdetekre koncentrálok, majd ráérünk azon rágódni, melyikünk a nagyobb. Három nap múlva felébredtem, és azon nyomban megszólalt bennem a kötelességtudat. Akkor még nem a férfi, csak az ígéretemnek szerettem volna eleget tenni. Úgy, bekötözött fejjel és lábbal, felkeltem az ágyról, hogy bemegyek Mircikéhez. A szomszéd fekhelyen Karcsi bácsi pihengetett paplan nélkül, csak úgy pizsamában. Én meg pofával rá az emlékére, amit úgy szokott említeni, ha pisiléskor megfogja, mindig arra gondol milyen szép éveket éltek meg együtt. A lényeg, hogy én bizony oda, méghozzá orcával. Ha valaki akkor lép be a kórterembe, soha nem mosom le magamról, hogy buzi vagyok. Ráadásul az öreg minden erejét összeszedve átölelt, hogy visszafektessen az ágyamra, nekem meg jól esett, azt képzeltem, ő a Mircike, és megpróbáltam tájékozódni rajta. Szerencséjére ahogy vissza kerültem az ágyamra, újra kikapcsolt az agyam, de már csak rövid időre. Aztán tényleg úgy ébredtem fel, hogy tisztultak a gondolataim. Hetekig nyomtam Mircike helyett az ágyat, mikor végre hazaengedtek. Várt az üres lakás meg a vajas kenyér, amit még azon a reggelen hagytam a konyhaasztalon, mikor Mircikéhez siettem. Bele volt harapva. ***

4

02. Az első munkanap „Az, akinek nincs senkije, nincsen igaz párja, olyan, mint a kóbor kutya, az életét oly egyedül járja.” Kis túlzás, hogy kóbor kutya lennék, de tény, hogy két hónap alatt gyakorlatilag alig nyitotta rám valaki az ajtót, és ebben még egy karácsony is benne volt. Főnököm, a vezérigazgató is csak néha hívott telefonon. Az ember ilyenkor érzi, hogy nem pótolhatatlan személy. Az is tény, mióta kiváltottam a vállalkozási engedélyt, lényegében csak irodát bérelek az ÉpszolgHoldingnál. Ez volt egyetem után az első munkahelyem, és már akkor Dr. Kovács József volt itt a vezérigazgató. Számomra maradt ez a státusza, de valójában csak minimálisan függök tőle. A cégtől is kapok megbízatásokat, de inkább saját reklámomból tartom fenn magamat. Első munkanap a balesetem után. Nem mondanám, hogy nagyon jól érzem magamat, viszont kell a pénz, muszáj termelni, mert rólam senki nem gondoskodik. Ferenc testvér, a portaszolgálatos, mindenesetre rámismert, és részletesen kikérdezett a távollétem okáról. Mondta, hogy nagyon sajnált, mert híre ment annak, hogy meghaltam. Aztán volt, aki mást mondott. Így azután ő, mint istenhívő ember, bízott abban, hogy valahol élek. Az irodámba alig tudtam bemenni, mert pókhálós volt belülről az ajtó. Mircikét egyébként otthonról többször próbáltam hívni, de reménytelenül, mert nem volt kíváncsi rám. Juditot elnyelte a Mircike, vagy saját maga szublimálódott, nem tudom, igazán nem is érdekel, mert még olyan állapotban vagyok, hogy nem szeretnék felsülni egy intim randevún. A számítógépem működik, és közli, hogy frissítsek. A házitelefonban szintén van vonal. Amint megreggeliztem, lejelentkezek a főnöknél, de most ennem kell. Igaz még csak kilenc óra van, nekem azonban ez már a tízóraim. Ez ki lehet, aki merészeli megzavarni az étkezési időmet? - Tessék, Mátray! - Szevasz Gézukám! A Józsi vagyok. - Melyik Józsi? - A Mackós. - Na főnök, ezzel a mackóval feladtad a leckét. Egyébként üdvözöllek vezérigazgató úr. Nehezen ismertem meg a hangodat, mert tudod, első munkanap, első negyedórája. Ilyenkor Erzsi, Az eszményi titkárnő, aki minden gondolatodat lesi és ugrásra készen áll, hogy bevesse nálad magát, ő szokott reggelenként fontoskodni. - Gézukám, csak nem hallottál valamit? - Mit kellett volna hallanom, főnök? - Jelentőséggel mondtad, hogy beveti magát. - Józsikám, nyugodjál meg! Ezt rólad senki nem feltételezi. Az Erzsiről szállingóznak pletykák, de azt még senkitől nem hallottam, hogy te meg egy nő. - Igazán rendes kolléga vagy. De azért neked, mint régi barátomnak, megvallom, hogy nem vagyok impotens. - Jól kezdődik a hetem. Végül is, mit várhat még az ember többet egy ilyen reggelen, mint hogy a főnöke, minden rákérdezés nélkül bevallja, hogy nem impotens. Főnök, ezzel az őszinte vallomásoddal megvettél. Kötelességem cserébe nekem is megvallanom, néha még nekem is feláll. - Olyankor mihez kezd egy agglegény? - Gyönyörködöm benne. 5

- Teljesen meggyógyultál, cimbora? - Na jó, nem hülyéskedek. Aggódom, mert a balesetem óta nincsenek pajzán gondolataim. Pedig csini gyógytornásznő járt hozzám. - Ha szabad kérdeznem, mint baráttól, hány évet élt le már ebben az árnyékvilágban a kicsike? - Nem kérdeztem tőle, de az unokája még általánosba jár. - Tiszta szerencse, hogy közölted, komoly leszel. Nos, azért hívtalak, mert mondták, bejöttél dolgozni, én pedig hónapok óta őrzöm a mackódat. - Miféle mackómat, vezérem? - Várjál, felrakom az ókulárémat, mert anélkül vaksi vagyok. Dr. Kántor Judit küldte neked még decemberben. - Nincs itt valami tévedés? Nem romlott a szemed, mióta azt a szemüveget használod? Fogalmam nincs, ki ő. - Annyit tudok, egy decemberi napon, még Mikulás körül, estig benn voltam, és akkor hozta Mátray Géza számára a postás. Én vettem át, mert tudtam, hogy hónapokig nem leszel. Fizetnem nem kellett érte. Átveheted az Erzsinél! - Majd lemászok, de tudod, csoportosítanom kell a mozgást igénybevevő teendőimet, mert még nem az igazi a lábam. - A fejed meggyógyult? - Azt hiszem, igen. Valószínű nem segítette a gyógyulásomat, hogy magamnak kellett ellátnom magamat. - Áruld el, hányszor ajánlottam fel, hogy elmegyek és segítek, vagy akár elküldöm hozzád az Erzsit? - Józsikám, hidd el, hálás vagyok, hogy segíteni akartál, de az furcsa lett volna, ha a főnököm mosogat helyettem, vagy megfőzi a töltött káposztát. Kérlek, ne reagálj rá, hiszen tudom, én is azt mondanám a helyedben, amit most te akarsz, de lássad be, mégsem szokványos. Ami pedig Erzsit illeti: egyrészt a lakásom, nem volt olyan higiénikus, hogy hölgyeket fogadhassak, másrészt - és ez legyen köztünk mondva - úgy érzem, hogy impotens lettem. Erzsi pedig évek óta célozgat a szüzességemre. Ciki lett volna felsülni. Hölgyeket csak felgyógyulásom érdekében fogadtam. - Nem irigyellek. Egy egészségesnek látszó fiatalember, aki túl van a harmincon és teng-leng a világban, nincs senkije. Ráadásul úgy látom, nemigen hajkurászod a csajokat. Nekem a te korodban iskolás gyerekeim voltak. Nem is értem, hogy lehet bírni ezt az agglegény életet? - Brrr! Ez borzasztó Józsikám! A szél simogatja, a nap szívja, az eső veri és a hideg rázza. - Na jó, utolsó próbálkozásom, de csak azért, mert tekintettel vagyok azon körülményre, hogy pár hónappal ezelőtt bebizonyítottad, a Volkswagen tulajdonképpen harmonika. Van júliusra egy szuper üdülési ajánlatom. Egyhetes turnus, de két személyre. A cég kapta az egyik szponzorunktól, én pedig úgy döntöttem, fájdalomdíjként neked adom oda. - Köszönöm-köszönöm, de nem lehetne úgy, hogy két hétre venném igénybe, egyedül? - Kapsz két hét gondolkodási időt. Csak azért, mert jelentkező lenne rá. Hívjad el magaddal a gyógytornász nagymamit! - Vezérem, muzsikál a másik telefonom. Azt hiszem, ügyfél. - Ezek szerint neked megy a vállalkozásod?! Szia, és tudod, vár a mackó a titkárságon! ***

6

03. Csini kuklá ljubis belém Borzasztó ez a gazdasági válság. Az építőipar dögledezik. Próbálok munkát szerezni az embereimnek, és szerencsére nem eredménytelenül. Dumám az van. Ennek köszönhetem, hogy még a betegágyamból is sikerült egy kis pénzre szert tennem a brigád számára. Úgy néz ki, annyira nem megy az építőiparnak, hogy a téglagyárak azon gondolkodnak, árengedménnyel adják a termékeiket. Ha így lesz, bespájzolok. Csak lesznek, akik felhordják a téglát a második emeleti lakásomba. Örülök, hogy nálam még van az embereknek mit csipegetni. Február, és dolgoznak. Miután elintéztem a telefonomat, erős koncentrálásba fogtam, hogy a harmadikról levánszorogjak a másodikra. A titkárságon egy mackó várakozik rám. Ha Józsi becsapott, akkor végzek vele. Klárika este hiába várja haza, mert kimúlasztom az élők sorából. Azt hiszem, vonzom a munkát. Immár a harmadik telefonhívásom a mai napon. - Tessék, Mátray! - Szevasz Géza testvér! - Harcos üdvözletem a portaszolgálat igazgatójának. Tebeléd is Ferenc testvér. Na, hogy ityeg a fityeg? - Egy hölgy szeretne bebocsátást kérni a mérnök úrhoz. Dr. Kántor Judit. - A mackó? - Nem. Kosztümbe van a kisasszony felöltözve, nem tréningruhába. - Ferikém, aranyfarkú barátom, nem mint ruházati eszközt említettem a mackót. A névről asszociáltam. Légy kedves, tájékoztassad, hol talál meg ebben a becsületsüllyesztőben! - Mátray úr, azonnal kezébe nyomom a céges GPS-t. - Barátom, ne várd, hogy lemenjek, mert ha én nyomom a kezedbe, groszfatter korodban is megemlegeted. - Jól van, Csutak, ellátom pontos instrukciókkal a doktornőt. Áldásom rád, és próbálj mindig az élet napos oldalán járni! - Könnyítsen lábad terhén az út! Sugárzó napfény melegítse orcád, és a Jóisten hordozzon tenyerén! Csutak, mindjárt kiderül, ki küldött neked mackót. Nehéz volt meghallani a kopogást, mert az ajtó mindkét oldalán kárpitozott. Mindenesetre nem akárki lehet, mert az illata megelőzte a kulcslyukon keresztül. - Tessék! Mozdult a kilincs, és egy 30 év körüli, magasra fésült, dauerolt szőke hajú bombázó lépett a szobámba. Sötét kosztüm, fehér blúzzal, testszínű harisnya, kígyóbőr cipők - és ami egy férfi számára a legfontosabb -, kitűnő formás alkat. Keskeny derék, kicsit széles csípő, remek domborulatok. Második gondolat, hogy jó úton haladok a gyógyulás felé. Kétségtelen, Kovács Józsi nem volt rám kellő hatással, azonban a szobámba lépő tünemény látványa emlékeztetett rá, hogy férfi voltam, és ezek szerint leszek is. Ő nem nő, ő egy jelenség. Néztem, és próbáltam úgy intézni a dolgot, hogy ne vegye észre, nem egyedül állok fel a fogadására. 32 évem alatt barátnőim voltak, de ő más. Ő egy megfoghatatlan istennő. Mit nem adnék, ha bemutatkozás ürügyén megfoghatnám? Előfordult pár tömör gyönyör életem során, de esti magányomban a mosdónál a tükör előtt állva mindig is ilyen, orgazmust serkentő, földöntúli lényre gondolok, persze olyankor ruha nélkül jelenik meg a fantáziámban. Ami még csak 7

később derült ki, hosszú szempillák mögött mélykék szemek. Kezet nyújtott nekem, én pedig habozás nélkül elfogadtam. Miközben bemutatkoztunk egymásnak, azon bosszankodtam, miért van ilyen hülye rövid nevem? Azt a bársonyos kacsót legszívesebben soha nem engedtem volna többé el. Gondoltam egy merészet, már csak időnyerés okán is: a keskeny kacsót, a hosszú ujjakkal, a gyönyörűen lakkozott ovális körmökkel, picit feljebb emeltem, ráhajoltam, és légies csókkal érintettem a kézfejét. - Foglaljon helyet nálam, drága doktornő! Bocsánat, ne arra a székre, mert úgy látom az nem megfelelő tisztasági szempontból az ön öltözékéhez. Mindjárt hozok egy másikat. Tudja, tartós betegállományban voltam, és még nem sikerült kitakarítanom az irodámat. Hoztam a széket és úgy helyeztem mögé, hogy közben hátul is feltérképezhessem. Leültem én is, de a szemeimet nem vettem le róla. - Köszönöm a mackót, amit küldött nekem. Még nincs a birtokomban, mert vezérigazgatónk vette át a postai alkalmazottól, és azóta is ott pihen a vezérigazgatói tárgyalóasztalon. Velem az imént közölte telefonon, olyan csodálatos macit még nem is látott. Megmondaná, minek köszönhetem az ajándékát? - Ezután a bevezető után, csak azt tudom válaszolni, hogy le akartam kenyerezni a mackóval. De várjon egy pillanatig, mert át szeretném adni önnek ezt a kis fényképalbumot. Azzal kihúzta ölében lévő kis táskáján a zipzárt, majd pár pillanatig kutatott benne. Elővett valami ismerős dolgot, behúzta a zipzárt, és csak a művelet után nyújtotta át az én elveszettnek hitt fényképalbumocskámat. Lássa, hogy nem bagatelizálom el a dolgot, belelapoztam. Első képen anyukám ül egy fotelban, én pólyába csomagolva az ölében, és szemlátomást szopom a nagy cicijét. A második képen éppen tisztába tesz, de szerencsére nem sok látszik belőlem, mert takar a pelenka. Harmadik képen hajtom a kis biciklit, és lóg a rózsaszín nyelvecském. A negyedik képet kihagytam volna, de ő úgyis ismeri mindet. A papa fényképezett le, mikor a kertben lepisiltem a virágokat. Érdekes fintort vágok a papa felé, miközben nadrágomból kiszabadítva a kukimat, cigaretta fogással tartom ujjaim között. Csupa gyermekkori kép mind a tizenkettő. - Egyre titokzatosabb, doktornő. - Azt hittem, ezek a jelzések önmagukért beszélnek, mérnök úr. Magát december harmadikán délután baleset érte az én munkahelyem előtt. Megjegyezni kívánom, nem egy forgalmas utca, de önnek sikerült ripityára törnie a kocsiját. Majd eközben kibújnia a szélvédőn. Bevallom, akkor másképpen gondoltam a történetre, mert a hivatásom volt fontosabb, hogy mint gyermekorvos, amit tudok segítsek. Közben, ahogy ott sziesztázott a járdasziget mellett, tudatalattimban vésődött az alkata. Érdeklődtem az állapota után, és mikor megtudtam a kórházban, hogy visszajött a kómából, akkor villant át az agyamon, hogy fért ki egy ekkora ember a szélvédőn? - Azt hiszem, miközben nem tudhatom, de valószínű a hátsó ülések nyomtak ki. - Én is így gondoltam, hogy a kocsi elölről hátra összenyomódott, maga pedig mint töltelék funkcionált az utasfülkében, és a hurkatöltő egyszerűen átpréselte a szélvédő nyíláson. - Heuréka! Világosodik az elmém. Magára nem emlékeztem, csak az illatára. Úristen, életem megmentőjével ülök itt szemben. Hát csoda, hogy mikor megláttam, egyből tudtam, egy istennő tesz személyes látogatást szerény hajlékomban. - Akartam értesíteni a szeretteit, de nem volt sikerem. Azt hiszem, olyan szám volt a telefonjába programozva, ahol nem szívesen hallottak magáról.

8

- Éppen oda igyekeztem. A hölgy úgyszólván barátnőm volt. A beavatásra vártunk mindketten. Dehát nem sikerült odaérnem. Mircikét megzavarta az ön keresztneve. Azt hitte, hogy az a Judit, aki..., mindegy, nem érdekes. - A kocsiból kirepült egy doboz, rajta a munkahelyi címével, valamint a telefonja mellett ott feküdt az úttesten ez a fényképalbum. A dobozt feladtam postán a talált címre, az albumot pedig most volt szerencsém visszaadni a jogos tulajdonosnak. - Úgy gondoltam, Mircikével majd elviccelődünk ezen a gyerekkori albumon. - Szó mi szó, én is jókat derültem rajta, de ha szabad javasolnom, a hölgyek szívét próbálja más módszerekkel megnyerni magának! - Tudom, reménytelen eset vagyok. - Nekem nagyon nem tűnik reménytelennek. - Na igen. Orvosi szemmel nézve majd kicsattanok az egészségtől. De hát csak példának említem, mivel magácska egy gyönyörű teremtménye istennek, az első próbálkozás előtt, hogy meghódítsam a szívét, máris nullázódtak az esélyeim ezzel a fényképalbummal, és akkor még hol vannak az egyéb akadályok. A férje kikaparhatná a szememet, de lehet, hogy független, és akkor maga adna kosarat. - Mérnök úr, ahogy elnézem magát, amit tőlem kaphatna, azzal a kosárkával a karján belibegne egyik üzletbe vásárolni. - Attól függ, ha méretes kosárka, akkor elképzelhető. - A kicsi is méret. Miért lett építészmérnök? Egész jó orvos lehetett volna magából. Éppen olyan alaposan mérte végig a személyemet, mint ahogy én szoktam a pácienseimet. - Felületes vélemény. A szépben szívesen gyönyörködik az ember, mert melengeti szívét a látvány. Azonban míg ön egy viszonylagos diagnózist állít fel a páciens láttán, én ezzel szemben elbizonytalanodtam. - Sugárzik önből a bizonytalanság, mérnök úr. Engedelmével, jövetelem céljára térnék, mert nekem behatárolt az időm, és feltételezem ön sem társalgásból él meg. Azért jöttem, mert ön építészmérnök, ráadásul magánvállalkozó, nekem pedig pont egy ilyen szakemberre van most szükségem. Szeretném megfogadni, hogy mondjon véleményt egy házról, amit megvásárolni szándékozom nyaraló céljából. Természetesen tisztában vagyok, hogy van szakértői díj, tehát véletlenül se gondolja, a mackójával meg a fényképalbumával, le akarnám kenyerezni. Nem beszélve a szerelméről, akit viszont sikerült eltávolítanom magától. - Hol található ez a lak? - A Börzsönyben. - Csak azért kérdezem, mert momentán egy motorkerékpárral rendelkezem, mióta az autóm meghajlott az igazság előtt. - Amennyiben nem túl igényes, nekem van egy Peugeot-m. - Azért annyira nem vagyok méretes, hogy ne férjek be a kocsijába, még akkor is beférek, ha ön mellettem ül. - A gondom az, mostanában nagyon sok a beteg, mert influenzajárvány van. Legközelebb jövő szerdán tudnék szabadnapos lenni. - Az remek. Legalább úgy érezhetem majd, hogy az agglegény ajándékot kap az élettől névünnepe alkalmából.

9

- Az a nap nekem is ünnep. - Magácskának is Géza a másik neve? - Kántor a másik nevem. - Kántor is akkor van? - Születésnapot ünnepelek akkor. - Kiét? - Találja ki! - A sajátját. - Fantasztikus. Én születtem azon a napon, meg a Csuli, de ez most nem érdekes. - Ha megegyeztünk, lehet nekem is egy kérésem? - Attól függ! Ne hagyja kérésénél számításon kívül az esetleges férjet! - Magának nincs férje. A szívem ezt diktálja. - Írjak egy beutalót a kardiológiára? - Na mindegy, ejtsük a témát! Lejönne velem a vezérigazgató úrhoz a mackóért? - Amennyiben le kell menni, nekem éppen útba esik, mert indulnom kell, várnak a betegeim. Telefonszámot cseréltünk, hogy majd egyeztetjük a találkozást, aztán lementünk. Utálom a Józsit. Láttam a szemein, hogy irigy. Milyen barát az ilyen? Juditkát bemutattam, mint a mackó volt tulajdonosát. Aranyos volt, mert nem tiltakozott. Ki tudja, mit hoz a jövő? Máris van egy közös mackónk. Erre lehet azért építeni. ***

10

04. Valami elkezdődött Juditka, Juditka! Belibbent az életembe. Első találkozáskor gyönyörködhettem szépségében és némi lelki hasonlóságot is sikerült felfedeznem a személyében. Ami viszont akkor nem tudatosult, hogy óriási koffein tartalma van, amit telepatikus úton plántált belém. Csak ezzel magyarázható, hogy a hétfő és a keddi nap számomra alvás nélkül folyt egybe. Nemsokára 32 éves leszek, ha egyáltalán ezek után még reménykedhetek benne. Soha, de soha nem volt még ilyen érzésem. Pedig elsők között voltam szerelmes a gimiben. Mondtam én, és még viszonzásra is talált a szerelmem. Büszkén feszítettem a kis hülyék között. Na mindegy, nem érdekelnek a gyerekességek. Hétfő reggel megjelent irodámban egy istennő, és attól a perctől kezdve képtelen vagyok mással foglalkozni. Az első éjszakán szabályosan belázasodtam. Forogtam az ágyban, de aludni egy szemet sem tudtam. A láz világos, hiszen valamit meggyújtott bennem, ami fellángolt. Miért kell ehhez forogni? Azt mondtam kedden magamban az irodában bóbiskolva, ha ez a szerelem, akkor én biztos, hogy belehalok. Nem leszek 32 éves, hiszen még csak február van, hol van még a május, amikor betölteném? A legborzasztóbb, bár testileg is kívántam, mégis mindent felülmúlt a vágy, hogy a közelembe érezhessem. Ismerem magamat, tudom, nagyon is a földön járok. Százszor és ezerszer próbáltam elhitetni magammal, nem is olyan szép, mint amilyennek látom. Minden hiába, nekem ő a legszebb. Próbáltam összehasonlítani azokkal a nőkkel, akikkel röpke életem során közelebbi kapcsolatom volt. Senki, de senki nem rendelkezett egyetlen tulajdonságával sem. Biztos, hogy nem vagyok elfogult. Egy orvos, aki mosolyog, aki pillanatok alatt felvette a ritmusomat. Merte érteni a viccet, és arra is képes volt, hogy ő is viccelődjön velem. Ilyen nő nincs több a földön. Neki van a legszebb neve. Ráadásul mindig is ez volt a véleményem a Judit névről. Függetlenül attól, hogy egy ideig az életemben szerepet játszott egy ilyen név viselője. De hát hol volt az a Judit ehhez a Judithoz képest? Minden Judit más és más, ahogy a Gézák sem hasonlítanak egymásra. Minket azonban egymásnak teremtett az isten, csak ő még nem tud róla. Minden napomat szertartásos kádfürdővel fejezem be. Forró víz, amilyen forrót csak elvisel a testem, felette vastag fürdőhab. Elnyújtózom a kádban, és meditálok. Kedden este ez némileg módosult, amennyiben csak három feltétel teljesült: a forró víz, a fürdőhab és az elnyújtózás. A meditáció elmaradt, mert eszembe jutott valami, és nyújtózás után rögtön kiugrottam a kádból. iWiW. Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe?! Gyors törölközés. A fürdőhab száradjon a testemre, nem érdekes. Irány a számítógép! Bepötyögtem a keresőbe, hogy Kántor Judit. A találatok száma lényegtelen, mert bőven meghaladta az egyet. Csutak, de barom vagy! Ő dr. is. Ebből is van kettő, de csak az egyik született február 25-én. Ő az, és egyedülálló. Egy aranyos kislány mosolygott rám a képről. Elvesztettem az eszemet. Ha nincs férje, miért ne lehetnék én az? Eszelősen rohangásztam a szobában, és lóbáltam a törölközőt, ami addig az ölemben volt. Munkaidőben gyerekeket gyógyít, szabadidejében pedig szintén azt csinálja, mert neki a gyógyítás nem munka, hanem hivatás. Összesen 49 ismerőse van, közel egy éve nem járt az iWiW-en. Én leszek az ötvenedik, mert bejelölöm és el fog fogadni. De mi van, ha azt a választ kapom, hogy: „Judit nem ismer?” Átírom az adataimat. „Mátray Géza (Gézuka, Csutak, Mackó.) A zárójeles rész törölve. Egy „Csutak” nem rúghat labdába Juditkánál. Néztem az ismerősök névsorát. Négy Kántor. Közgazdászok, egy tudományos kutató és egy nyugalmazott zenész. Magyarul, németül, olaszul és latinul beszél. Németül minden Kántor tud, de van köztük kettő, akik angolul is beszélnek. Teljesen megzavarodtam. Hallanom kell a hangját, mert ha nem, beleőrülök. Előbb bejelölöm, hogy ismerem őt. Sőt, a legjobb lenne minden Kántor nevezetűt bejelölnöm, mert semmi kétség, egy családhoz tartoznak, én pedig szeretem őket, mert ennek a drága igazgyöngynek a rokonai is aranyosak lehetnek. Nem, azzal még várok, hogy bejelöljem a többieket, hátha erőszakosnak tartana.

11

Akkor is felhívom, nem bírom ki, hogy egy icipicit ne halljam azt a gyönyörű hangját. Mit mondjak neki? Juditnak fogom szólítani, és bevallom, hogy hallani akartam őt. „Kántor doktor vagyok, kérem hagyjon üzenetet!” Te bunkó paraszt Csutak. Szétbontottam a vonalat, anélkül, hogy megszólaltam volna. Gyáva alak. Majd pont te fogod meghódítani őt, ha már ennyitől inadba száll a bátorságod. Jézusom, muzsikál a telefonom. Kiírja a nevét. „Juditka” van a képernyőn, mert így írtam be őt, és mellé rendeltem Bach: Toccatá-ját. Nagy lélegzetvétel te barom, és nyomd meg a yes-t, mert ha töketlenkedsz, szétbontja a vonalat. - Csókolom a kezét, drága Juditka! - Én sem vacillálok, mert a nyelvemen volt, hogy mérnök urazom, de maradok a Gézánál. Keresett. - Bocsásson meg, nem bírtam megállni, hogy legalább egy picit ne halljam a hangját. Üzenetet nem mertem hagyni. - Ha az ilyen megtermett férfiak félnek, mit szóljunk mi, törékeny nők? - Juditka, tudom nem fogja elhinni, hogy soha életemben nem ismertem a félelmet. Félni most félek először. - Jól van, nyuszika. Fenyegetésnek szántam, mert nyulat már ettem, de embert még nem. - Beszéljen, bármit, hadd gyönyörködjek a hangjában! Közben nézem az iWiW-en a képét. - Azóta némi változáson mentem keresztül. Elsőéves egyetemista voltam, és hogy legyen min nevetnie, az apukám készítette azt a képet rólam, hang után, mivel ő nem lát. - Zenész az apukája? - Erre ő maga sem tudna határozott választ adni. Lényegében zenész, de meglehetősen ritkán adatik meg neki, hogy hivatásszerűen űzze, mert van nekem egy anyukám is. Állítólag az apunak dönteni kellett, hogy anyu vagy a zongora, és anyukám mellett döntött. - De jó. Úgy szeretem, Juditka, az apukáját. Ha nem úgy dönt, ma nem lenne egy tündér, akinek olvadok a hangjától. - Van egy javaslatom, ezt pedig nekem nehéz előadnom: mi lenne, ha tegeződnénk? - Boldogan, de arra kérlek, ne köszönjünk egymásnak, mert az olyan furcsa. - Tetszik a szöveged. Magam is úgy ítélem, semmi értelme, ha emberek elkezdenek tegeződni, az első, hogy üdvözlik egymást, miután fél órája társalogtak magázva. - Juditka drága, szeretnék veled pertut inni a közeljövőben. - Ez az, ami még a jövő héten, a születésnapomon sem igen fog létrejönni. Nem csak azért, mert vezetni fogok, hanem mert nem fogyasztok alkoholt. - Juditka, én sem az alkoholra szomjazom. - Nagyon szeretsz puszilkodni? - Ritkán, és az is függ a személytől. - Én pedig egyáltalán nem. - Azt hiszem, jobb lett volna, ha tegnap, ott az irodámban megírod a beutalót a kardiológiára. Baj van a szívemmel. - Ehhez nem tudok hozzászólni. 12

- Juditka! Életem fordulópontja volt tegnap. Elhiszem, hogy hiteltelen számodra ez a vallomás, hiszen aligha én lennék az első, akitől ilyet hallasz. - Vége? Azt hittem, akarsz még valamit hozzátenni. - Legszívesebben hallgatnék. Még akkor is, ha te sem beszélnél, de annak tudatában lehetnék, hogy ott vagy a vonal másik végén. - Nem csodálom, hogy Mircike elszédült. Tudsz hatni a nőkre. Közhely: a kivétel erősíti a szabályt. Márpedig én a kivételek közé tartozom. Magamat egyenes jelleműnek ismerem. Éppen ezért nem tagadom, vannak olyan tulajdonságaid, amik számomra fontosak egy barátságban. Tetszik a szellemi felkészültséged, ami túlmutat az udvarláson, valamint mindig is kedveltem azt az embert, akinek humora van. Olyan családba születtem, ahol érték az egyenes beszéd, és ahol ritkán fagy le az arcokról a mosoly. Még a nővérem is néha elmosolyodik, pedig egyedüli komoly családtag. Egy filozófus, egy élő lexikon, aki mindent tud. Legalábbis nem emlékszem kérdésre, amire azonnal ne tudná a választ. Családcentrikusok vagyunk. Sokat beszélgetünk, de abszolút értelemben, nekünk a társaságot a saját családunk jelenti. - Bevallom, rám is nagy hatással volt, hogy nem egy doktor nénit domborítottál, hanem felvetted a könnyed társalgás fonalát. - Ilyennek születtem. - Ne vedd tolakodásnak a kérdésemet, de ha az iWiW-en bárki olvashat adatokat rólad, talán megkérdezhetem: nem is volt férjed? - Nem veszem tolakodásnak, hiszen engem is érdekelnek bizonyos személyes dolgok. Nem volt férjem, és nincs férfi partnerem. Számomra a nemek közti különbség biológiai értelemben jelenik meg. Mindkét nemről mindent tudok, amit a hivatásomban tudni illik. Mint ember, viszont mindenkit emberként kezelek, függetlenül az illető nemétől. Lehet, hogy nem fogalmazok elég világosan, akkor majd kérdezel, és szívesen válaszolok! - Tisztelem az őszinteségedet, még akkor is, ha jó lett volna mást hallanom. - Ez vagyok én, kedves Géza. Elfogadom, amiről szól az élet. A férfi a nőhöz, a nő pedig a férfihez vonzódik. A nő anya akar lenni és, hogy ez a vágya beteljesüljön, képes buta kompromisszumokra is. Én nem akarok anya lenni. Semmivel jobban nem vonzódom a másik nemhez, mint a sajátomhoz. Legyen férfi vagy legyen nő, ha találok benne magammal közös vonást, akkor maximum barátomnak tekintem. Bár még ebben is szelektálok, hiszen egyetlen igazi barátom sincs. A barát számomra az, akivel mindent megbeszélhetek, aki figyel rám, és aki számomra is fontos. Ebben az értelemben az anyukám az egyedüli barátom. Előtte semmi titkom nincs. Olyannyira, hogy tudja, ki az a Mátray Géza. Azon a szinten, ahogy én megismertelek. - Az apukád is vidám, annak ellenére, hogy nem lát? - Ő a főhülye, ahogy szokta mondani. Már bocsánat, de a nagy embereket illik pontosan idézni. Apu a főfő ezen a téren, majd következik a legidősebb nővérem, azután az anyukám, én csak a negyedik vagyok. A másik nővérem pedig alkalmazkodik hozzánk. Ő képviseli a családban a tudást, a profizmust. - Nem hiszem, hogy lepipálja az orvos húgát. - Ez nem hit kérdése. Az orvos húgának éppen úgy megadatott minden lehetőség, hogy kibontakozzon. Nekem ez volt a célom, amit elértem. Előtte most is célok lebegnek. Az én tudásom még az anyukámé mellett is elbújhat. Szakmailag nincs velem gond, de az elmélet, pontosabban az általános műveltségben igencsak vannak hiányosságaim. Katinka pedig a mindentudó. Kántoréknál két etalon között húzódik az egyenes. Vita nélkül tudjuk, ők a 13

legek, mi pedig illeszkedünk az egyenes bizonyos szakaszához, függően az adottságainktól. Ne haragudj, hívnak beteghez, el kell köszönnöm. - Este is dolgozol? - Éjjel-nappal. Ez egy ilyen hivatás. Szia, és köszönöm, hogy kíváncsi voltál rám. ***

14

05. A Börzsönyben Nem mondom, hogy a kedd esti beszélgetésünk után boldog voltam, viszont azt igen, hogy még távolról sem éreztem boldogtalannak magamat. Ez az érzés szerdára módosult, egy kiadós alvás után. Ha nem érdeklik a férfiak, akkor egy kinccsel hozott össze a jó sorsom. A többi rajtam múlik, mennyire tudok hitelesen őszinte lenni előtte. Ő nem az, akivel kalandozni szeretnék, vele az életemet lenne jó bearanyozni. Szerdán reggel láttam a visszajelzést, hogy „Judit ismer.” Mennyivel jobb úgy gondolni rá, hogy csak az iWiW-en vagyok az ötvenedik. Nehezen telt el az egy hét a következő szerdáig, de az a nap is eljött. Két olyan este volt, mikor nem tudtam telefonon beszélni vele. Akkor fantáziáztam, butaságokra gondoltam, hogy mégsem olyan, mint amilyennek bemutatkozott nekem. Másnap aztán nagyon szégyelltem magamat, mikor meghallottam a hangját. Méghozzá úgy történt, hogy az egyik ilyen alkalommal ő hívott engem. Boldogságom határtalan volt. A bőrömből csak azért nem ugrottam ki, mert visszataszító lennék bőr nélkül. Szerdán reggel egy semleges helyet ajánlott, ahol találkozzunk. Ő tényleg nem az a nő. Jöhetett volna értem a lakásomra, de ez, mint lehetőség, fel sem vetődött benne. Egyik bevásárlóközpont parkolójában randevúztunk. Előbb akartam odaérni, ami pár méterrel sikerült is. Így azután a parkolóhoz vezető úton fékezett mellettem. Beültem, és kezet csókoltam neki. - Szívből gratulálok az istennőmnek megszületésének 32-dik évfordulója alkalmából. Mindent el fogok követni, hogy széppé tegyem ezt a csodálatos napot a számodra. - Aranyos vagy. Én is gratulálok neked, hiszen cseppet sem elhanyagolandó, hogy neked pedig névünneped van. - Méghozzá a leggyönyörűbb névünnepem, amit egy férfi álmodhat magának. Egy tündér, egy földreszállott angyal, aki azért született erre a földre, hogy valakit boldoggá tegyen egy életre szólóan. Te vagy az én ajándékom. Juditka, tudom, nem szereted az ilyen fennkölt szöveget, pedig ha tudnád, fizikai fájdalom számomra minden óra, amiben nem te játszod a főszerepet. - Örülök neki és köszönöm. Még nem merem hinni, mert nem akarok csalódni. Gézuka, jól látom, te szándékod szerint be akarsz költözni az általam még meg sem vásárolt nyaralómba? - Juditka, ebben a nagy táskában van a túlélő csomagom. Az ember ilyen hosszú útra megy, bármi történhet vele. Ráadásul pakolás közben rád is gondoltam. - Óriási! Megkérdezhetem, számomra mit rejteget ez a nagy sportszatyor? - Juditka édes, azt mondtam, hogy pakolás közben rád gondoltam. - De kár! Pedig azt hittem, hogy pár zsíros deszka hagymával nekem is készült, már csak a túlélésre utalva. - Te szereted a zsíros kenyeret? - Azt nem, de a hagymát igen, csak nem áll módomban fogyasztani. Képzeld el, alig tudtam lebeszélni az aput arról, hogy velem jöjjön. - Mondtam többször, szeretem az apukádat ismeretlenül. Igaza van. Bevallom, nem haragudtam volna érte, de kettesben jobban érzem magamat veled. - Azt mondta, hóhányók a férfiak. Felháborodásomnak adtam hangot, hiszen némileg már ismerlek. Elbizonytalanított azzal, hogy magából indult ki. Egy régi kalandját kezdte mesélni, mikor az anyu belépett a konyhába. Elhallgatott azonnal. Tudod, hogy nem lát, mégis mindig észreveszi, ha az anyu csúnyán néz rá.

15

- Juditka, valami gubanc van, ha a GPS át akar bennünket úsztatni a Dunán. - Megállok. Ezek szerint rosszul állítottam be otthon. - Tündérke, súgd meg nekem menetelünk célállomását, aztán bízd rám magad! - Rendben, rád bízom magamat, de akkor cseréljünk helyet, és vezessél te! Megtörtént. Mielőtt indítottam, a bal kezét is megpusziltam, mert az esett közelebb hozzám. Megfuttattam a kis ékszerdobozt. - Te orvos vagy. Nincs véletlenül egy jó szemész barátod? Ugyanis úgy néz ki, a balesetemnél retinaleválásom lett, vagy tudom is én mi, de tény, hogy alig látok. Azt a második házat ott jobbra már csak nagyon homályosan. - Csutak... óh, bocsánat, bocsánat, nem akartalak megbántani! - Ezt te honnan tudod, hogy az a nevem? - Anyukám mondta. Vele mindent megbeszélek. Említést tettem a balesetedről, majd arról, hogy szépen javul az állapotod. Elmeséltem neki az első találkozásunkat, a mackóval együtt. Tud a Mircikéről, és másnap ő közölte, Mátray Géza (Gézuka, Csutak, Mackó) az iWiW-en van. Ha sikerül hazaérnünk, beszámolok neki, milyen jól tudsz vakon vezetni. - Legalább pici ijedelmet láttam volna az arcodon, mikor mondtam, hogy rosszul látok. - Vakon megbízom benned. A füllentésed pedig nem volt életszerű. Melletted ülök. Szépeket mondasz nekem. Ha így is érzel irántam, akkor jobban féltesz, mint magadat. - Angyalka! Tizedik napja, hogy tudom, mit jelent valakit félteni. Vigyázz, komoly emelkedő következik! Még abban sem vagyok biztos, hogy a házig fel tudunk menni autóval. Figyeled azt a madárkát, ott azon a kopasz faágon, milyen bánatos? - Lehet, hogy igazad van. Ide a madár is bánatába repül. De milyen szép lehet nyáron! - Elképzelem magamat Budapesten, mikor te itt egyedül nyaralsz. Elszomorodtam, és el is hallgattam. Olyan velem nem fordulhat elő, hogy ő itt egyedül, én pedig otthon. Semmi okom pedig arra, hogy magabiztos legyek. - Miért hallgattál el, Gézuka? - Gondolatban, időben messze jártam, de a csilingelő hangocskád, visszahozott a jelenbe. Hagyjuk itt a kocsit! Nem szeretném, ha azon a meredek, köves szerpentinen tönkremenne a futómű. Kiszálltunk, és gyalog sétáltunk fel a házig. Azt hittem, laknak benne, de tévedtem. Táskájából elővette a kulcsokat, ezáltal bebocsátást nyertünk. A ház elég hideg volt, ahhoz képest, hogy a kabátjaink az autóban maradtak. Némi szerencse, hogy sportosan volt felöltözve. Meleg nadrág és meleg pulóver rajta. Csekélységem pedig lényegtelen. Egy férfi számára az igazi próbatétel, hogy egy tüneménnyel kettesben a világ végén, és még a kezét sem foghattam meg. Szemlátomást elhanyagolt, lakatlan épület. A homlokzati részen kétszintes, a hátsó fele pedig egy szint, mert hegyoldalba épült. Az alsó szintnek nevezett pince szintben van az udvarral, viszont a belmérete 180 centi, az én 195 centimhez képest. Javasoltam, előbb nézzünk körül az emeleten. Külső lépcsősor vezet fel egy kis teraszra. A bejárati ajtón a zár engedett, de ösztönöznöm kellett a térdemmel, hogy kinyíljon, mert bedagadt a nedvességtől. Pici vakolat leesett a mennyezetről. Felkapcsoltam a villanyóránál a két automatát. Abban a pillanatban a

16

ház mellett elkezdett duruzsolni a motor. Semmi kétség, egy kétlépcsős vízszivattyú, ami csőkútra van építve, de a házba nincs bevezetve a víz. Bementünk. Én elöl, ő pedig közvetlenül a nyomomban. A ház tele mindenféle régi bútorokkal. Juditka arcán nem láttam csalódást. Olyannyira tetszett neki a dolog, hogy önálló felfedező útra indult. Az előszobából nyílt egy pici padlásfeljáró, abban pedig egy rozoga létra. Uccu neki, a doktornő megindult a létrán felfelé. Jobb lábával a harmadik fokra lépett, mikor bal lába alatt megreccsent a második fok. Az isten akarta úgy, hogy szorosan mögötte legyek. A létrafok megadta magát, ő meg háttal a karjaimba esett. Mit nem adtam volna más szituációban egy ilyen alkalomért?! Öleltem szorosan, ő meg elengedte a létrát. Ölemben vittem ki az előszobába, ott tettem le a földre. - Szeretnélek megkérni, ne felelőtlenkedj! Ez egy lakatlan ház, komoly baleset is érhetett volna. Tudod, mondtad az autóban, hogy féltelek, akkor légy rám tekintettel! Megütötted valamidet? Juditka beszéljél, mert abból semmit nem értek, ha állsz szemben velem, lehunyt szemekkel! - Nem ütöttem meg semmimet. A nadrágomat karcolta meg az a hülye létra. Szeretnék veled pertuba kerülni! Álltam, mint szamár a hegyen. Nem értettem őt. Megfogta a kezemet. Akkor mertem megérteni a pertut. Átöleltem a derekát, és összepuszilkodtunk. Másodpercekig nem engedtem el, majd úgy döntöttem, nem élhetek vissza a lehetőséggel. Egy lépés előre a közös út felé. Végigjárom, bármennyire is nehéz lesz. Őérte mindenre képes vagyok. - Köszönöm, hogy nem csalódtam benned. - Juditka, ha esélyt adsz nekem, soha nem fogsz csalódni. - Hinni hiszem, de ez még nem tudat. Az apu el akart jönni velünk, mert féltett. Az anyu mondta, hogy bízhat benned. - Anyukád honnan ismer engem? - Mindent tud rólad, ami csak olvasható a neten. Ezért tudja, hogy Csutak vagy, és még azt is kitalálta, miért törölted ki az iWiW-en. De lehet, furcsa neked, minden telefonbeszélgetésünkről mesélek neki. Az anyukám a barátnőm. - Képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen gyönyörű, okos teremtésnek nincs partnere. Nem a szavaidban kételkedek. Azt nem tudom elképzelni, hová teszik a szemüket a férfiak, akik körülötted vannak. - Próbálnak udvarolni, de minden férfi előtt egy cél lebeg. Én pedig ember vagyok, nem egy élvezeti eszköz. - Üljél le, vagy sétálgass, ha fázol, alaposan végignézem a házat, és jegyzetelek, hogy pontos képet kapjál róla! Illetve van még egy ötletem. Van itt valahol egy lavórszerűség. Hozhatnál be kintről vizet, mert biztos, hogy a végén alaposan le kell mosdanunk. Szappant és törölközőt találsz a táskámban. - Nem ígérem, hogy nem követlek, de hallgatni fogok, nem zavarlak. Elővettem a táskámból pár eszközt. Függőónt, elemlámpát, mérőeszközöket, hegyes akármit, amivel a falvastagságot, esetleg minőségét vizsgálhatom. Kezdtem a padlással, ahová nem akart felengedni. Bizony, ha a létra az ő cirka 60 kilója alatt összetört, akkor az én mázsám számításba sem jöhet létramászás céljából. Egy stabil asztalt és székeket vittem a létra helyére, amikből lépcsőt alkottam. Állt a kis kamra ajtajában, és próbált lebeszélni az elhatározásomról. Jólesett a féltése, de ez munka. Szerencsére padláson belül minden látszott. Elem17

lámpával pásztáztam alaposan végig. Egyik helyen hiányzott a kúpcserép alatt két hódfarkú cserép, ahol természetesen befolyik a víz. Magasan volt, ezért nem is próbálkoztam megigazítani. Nem tűnt fel nekem, hogy alattam mozog a födém. Ezek szerint korhadt deszkákon járkáltam. Juditka kiabálta, hogy látszik, merre mozgok. Mivel nem tudott hatni rám, hogy lemenjek, a kis buta felmászott utánam. - Ne gyere a közelembe, mert lehet, hogy akkor szakad le az egész hóbelevanc. Maradj ott, vagy másszál vissza! - Másszak vissza?! Ugorjak le a székre, vagy mit csináljak? Arra nem gondoltam, hogy vissza is kell menni. A lábaim nem érnek le a székig. - Maradjál ott, könyörgöm, mert ott fix gerenda van alattad. Ne gyere ide. Végzek, lemászom, és téged is leveszlek. Mindent lemértem és felírtam. Borzasztó vékony, tízes, szúette szarufák tartják a szerkezetet. A tetőlécek meghajolva, szigetelés nulla. Következett a lemászás. Karokkal kitámasztás a nyílás szélén, lábaim így éppen leértek a székre. Szerszámaimat az asztalra dobáltam. Csak az elemlámpával voltam kíméletes. Szépen lemásztam az asztalon meg a következő széken keresztül a talajra. Alaposan átvizsgáltam az asztalt, de úgy láttam, bőven elbír kettőnket. Visszamásztam a felső székre, és kértem, kapaszkodjon és nyújtsa le az egyik lábát, majd a másikat. Én meg tartom. Mit számít kezemben tartani 60 kilócskát. Így emeltem le, mert neki ugrani kellett volna különben. Végül, mikor ismét a földön voltam, mintegy magamnak szánt jutalomként, átöleltem, és levettem az asztalról. - Tündérke, gyönyörű vagy. A hajadról le kéne venni a pókhálót, meg pár bogártetemet. Egyébként csak az egyik arcod fekete. - Nem gondoltam, hogy ilyen macerás egy háznéző. - Mert nálatok még nem járt egy legény sem háztűznézőben. - Ez igaz. Csilla nővérem ugyan férjhez ment, de ő kérte meg Csaba kezét. Hogy oldjam a hangulatot, elmesélem, hogy történt, így azután a legidősebb Kántor lányról némi képed lesz, amiből nem szeretném, ha messzemenő következtetéseket vonnál le, mert családunkban ő bizonyos vonatkozásban eltérő viselkedésű. Közel egy éve járt hozzánk Csaba, mikor a szomszéd szobából hallom: Létra! Nem gondolod, hogy illene feleségül venned? Idejársz zabálni, az én időmet rabolod, de nem nyilatkozol. Rövid csend, majd Csabika: Tulajdonképpen igazad van. Cicuska, mint Csilla nővérem: Akkor ezt megdumáltuk. Bejelentem az anyuéknak. Csilla lerobog az emeletről a tölgyfalépcsőkön, de útközben kiabálja: Anyuci! Megbeszéltem Létrával, hogy összeházasodunk. - Aranyos történet, isteni lehet ilyen családban élni. Bezzeg nekem nincs senkim. Átnézem ezt a szintet meg a pincét. Egész paksamétát írtam, még a pottyantós budiról is. Eltetettem vele a jegyzeteket, aztán mindketten kimosakodtunk, majd következett a kefélés. Ő engem, én pedig őt. Végül ismét mosakodás. Bezártunk, lezártunk mindent, aztán lemásztunk az autóhoz. Beültünk, ő pedig nekiállt a tükörben szépítkezni. Megengedte, hogy én vezessek, annak dacára, hogy alig látok valamit. Nagymaroson jártunk, mikor felvetettem egy ebédmeghívást. Vácon elfogadta az ajánlatomat, majd Gödön álltunk meg egy étteremnél. Sikerült elérnem, hogy az elképzelésem valósuljon meg. Rövid rejtjeles telefon a részemről, majd bementünk a kalóriasüllyesztőbe. Az étlapról olcsót akart választani. Elvégre, ha én hívtam meg, nem dorbézolhat, az nem illik. Közöltem vele, az ebéd számláját hozzácsapom a szakértői díjhoz. Megnyugodott, és meg-

18

rendelésénél nem szerénykedett. Komoly ebédet fogyasztottunk, kávéval és süteménnyel együtt. Közben valahonnan megérkezett egy csokor virág is az asztalunkhoz, amit pár keresetlen szóval adtam át neki születésnapja alkalmából. Ezért volt a rejtjeles telefon a kocsiból. Előre lerendeztem kedden a virágüzlettel. Elvégre is a hölgy két éve kuncsaftom volt. Egy házat építettünk Gödön a családjának. Szép volt a csokor, de a jutalom sem csekélység. Másodszor kezdeményezett, csak most csók lett belőle. Fizettem, majd kimentünk az autóhoz. Gyönyörködtem benne, ahogy vitte a virágcsokrot. Kezében az életem. Ott az étterem előtt döntöttem a jövőmről: az enyém lesz, vagy nélküle nem kell az életem sem. Szomorúan ültem be mellé. Tudtam, fél óra, és megint távol kerülünk egymástól. Úgy intéztem, hogy én vezessek, mert azzal nyújthatom az együtt töltött perceket. - Angyalka, reménykedhetek abban, hogy hamarosan ismét látlak? Elővette a kis noteszét, és lapozott benne. Láttam arcán a huncut mosolyt, ami biztató volt számomra. Októbernél tartott a lapozásban, mikor megfogtam a kezét. - Ahogy látom, október hónapban van pár lyukas napom még. - Tudom, hogy viccelsz, látom rajtad, de most akkor is csúnya vagy. Az nem lehet vicc, amivel másnak fájdalmat okozunk. - Igazad van, bocsánatot kérek érte! Megpróbálom jóvátenni: én is fogom várni a következő találkozást. Ami nem túl jó hír, hogy csak jövő hét végén érek rá. Ez sajnos a meztelen igazság. Járvány van, és tudod, én vagyok az egyedüli orvos az osztályon, akinek nincs családja. - De ugye telefonon fogunk beszélni? - Ez a felvetés a mai nap után nem aktuális. Inkább közöljed, milyen formában fizessek! Átutalás vagy készpénz? - Ez a felvetés a múlt keddi telefon után nem aktuális. Kérlek, ne tiltakozzál! Maradjunk annyiban, hogy barátaimtól nem szoktam szívességért pénzt elfogadni. Remélem, barátomnak tekinthetlek, még a te mércéddel is. - Ha te, a határozott férfi, nem vagy biztos magadban, akkor mit szóljak én? - Semmit. Ennyi nekem bőven elég. Édeske, itt búcsúzom tőled, hiszen reggel is itt találkoztunk. Gyere, üljél át a helyedre! Szerettem volna kihagyni életemből a búcsú pillanatait, még akkor is, ha szép volt. Kiszálltunk mindketten, és az autó mögött magamhoz öleltem egy csók erejéig. ***

19

06. Géza vallomása Teltek a napok, bár ólomlábakon cammogtak. Minden nap beszéltünk telefonon. Méghozzá úgy, hogy kölcsönös volt egyértelműen a hívás. Hol ő, hol én, csörgettük egymást. Általában esténként beszéltünk, és nekem nagyon szép álmaim voltak ezektől a beszélgetésektől. Alkalmazkodtam álmomban is hozzá. Kívántam a testét, de nem hagytam, hogy a vágyak eltompítsák az agyamat. Napról-napra erősödött bennem az érzés, hogy ő is szeret engem, különben nem hívna, nem mondaná, hogy várta az alkalmat, mikor hallhatjuk egymást ismét. Március 7. szombat. Másnap Nemzetközi Nőnap, de nem ez a fontos. Délután 14 órára beszéltünk meg randevút abban a parkolóban, ahonnan a Börzsönybe indultunk. Mikor beültem mellé az autóba, elmosolyodva mondta, azért akarta, hogy itt találkozzunk, mert ez a hely közös emlékünk, amire mindig jó lesz visszaemlékezni. Amúgy abszolút kívül esik a kettőnk otthona közötti útvonalból. Tudtam, a szülei várnak bennünket. Anyukájának természetes, hogy virágot viszek, de nem vettem meg előre. Majd vele, majd ő készíttet egy szép csokrot a nevemben. Én ugyanis nem sokat értek a virágokhoz. Apukája szereti az Unicumot, ami nekem is kedvencem. Megvételéhez nem volt szükségem a segítségére. Azt vittem magammal a találkahelyre. Előre kiválasztottam magamnak egy komolyabb virágüzletet. Odanavigáltam őt, majd míg benn a boltban anyukájának csináltatta a csokrot, én egy másik hölgy segítségével neki készíttettem. Virágnak virág dukál. Márpedig nekem ő az illatos virágszálam. Vagy izgatott volt, vagy csak diszkrét, de úgy tettem be a kocsiba a neki szánt csokrot, hogy észre sem vette. Szokatlanul nyugodt voltam. Elmondás alapján ismertem a szüleit. Hittem, vagy csak bemeséltem magamnak, őket nem kell meghódítanom. Bezzeg a lányukat! Minden energiámat felemészti, hogy a kegyeibe férkőzhessek. Jó úton járok, de ki tudja, milyen hosszú ez az út? Jöhet még nagyon göröngyös szakasz is. - Drága tündérke, remegnek a kezeid. Miért vagy ideges? - Nem tudom. Szívesen válaszolnék, ha érteném magamat. - Hívjad fel a szüleidet, mondd meg nekik, engem kisebb baleset ért, te viszont bementél a klinikára! - Gézuka, jobb dolgot is kitalálhattál volna. Először is: soha nem hazudok a szüleimnek, mert ők nem érdemelnék meg tőlem. Azt pedig, hogy téged baleset ért, még végiggondolni sem merem, mert babonás vagyok ezen a téren. - Nem nagy dolog az. Kovács Józsi a barátom, de ha kisebb baleset érné, az még nem tenné tönkre a napomat. Ha mi ketten barátok vagyunk, miért nem mersz eljátszani a gondolattal? - Gézuka! Szeretnék az útra figyelni. Szépen kérlek, ha okosabb gondolataid nincsenek, hallgassál! Ha tudnád, te csúnyaság, milyen boldoggá tettél ezzel a kemény mondatoddal, te is hallgattál volna. De nem tudod. Majd egyszer elmesélem, hogy ez volt az első burkolt szerelmi vallomásod. Persze nem igaz, mert telefonon szavakkal folyamatosan simogatjuk egymás lelkét. Zuglóban, vagy inkább Rákosfalván, mert fogalmam nincs, honnan Zugló, és hol Rákosfalva, kanyarogtunk párat, majd megálltunk egy szépen rendezett kertes ház előtt. Semmi csengetés. Ment előttem be a kapun, én pedig boldogan követtem. Kinyitotta a teraszajtót, de azon úgy mentünk be, hogy anyukája az előszobában fogadott bennünket. Első látásra alig fedeztem fel különbséget kettőjük között. A korkülönbség az kétségtelen, ám rosszindulatból sem lehetne 64 évesnek mondani. Szőke haj, bár valószínű, hogy festett szőke, de ez sem biztos. Termete természetes, hogy teltebb a lányáénál. Öltözékén látszott, 20

hogy várt bennünket. Kezet nyújtott. Én pedig kezet csókoltam neki, majd bemutatkoztunk egymásnak. Átadtam az egyik csokrot. Juditka ki akarta kerülni az anyukáját, de megfogtam a kezét. Ekkor jutott el a tudatáig, hogy a másik csokor az övé. Nem is értettem, mire gondolt addig. Szemlátomást meg volt zavarodva. Mindenesetre mindkettőjüktől megkaptam a jutalom puszimat. Ekkor jelent meg az egyik ajtó nyílásban az apukája. Amolyan vagány fickó benyomását keltette számomra. Talán valamivel alacsonyabb, mint én, ha egyáltalán ennél a magasságnál, ez még szóba jöhet. Súlyunk hasonló. Mozgásában semmi bizonytalanság. Juditkám mondott olyasmit, hogy én vagyok a Géza. Úgy tűnt, ezzel mintegy elmúlt a zavara. Kemény férfias kézrázás, lányával közölte, konferálás nélkül is valószínűsítette, hogy én vagyok a Géza. Még esetleg az lehetett volna, hogy útközben engem leráz, és egy másik krapekkal jelenik meg. Azonban ő akkor is kitartott volna amellett, hogy Géza, és punktum. Ezen aztán mindnyájan nevettünk, még Csilla néni is, valahonnan valamelyik helyiségből. Ami tény, semmi bemutatkozás. Kézrázás közben nagy szevasz, egyúttal közölte, én is tegezzem őt. Az említett helyiségből is megszűnt a nevetés, onnan mondta Csilla néni, hogy őt se magázzam. A kis hős körbenézett az arcokon, és mosolygott. - Csabi bácsi, fogadd el tőlem ezt a csekély szíverősítőt. Bár neked aligha van rá szükséged. Javaslom a megszeppent lánykád egészségére feltétlenül fogyasszál belőle, mert úgy érkeztünk, hogy a Vezér utcában sormintákat rajzolt az úttesten a Peugeot. - Hugi! Mikor fogsz erről leszokni, kislányom? Akárhány szerelmét mutatja be nekünk, mindig idegeskedik. - Csabikám, nem biztos, hogy Géza vevő a hülyeségedre. Légy kedves disztingválni! - Csillám édes, Unicumos üveg van a kezemben, egy kézzel nem tudok disztingválni. Látva Juditka szüleit, újabb szerelmi fellángolást észleltem a szívemben. Boldog lennék, ha befogadnának maguk közé, mint családtagot. Csabi bácsi a legjobb barátom lehetne, Csilla néni pedig, mint az istennőm szülőanyja. Ugyanaz a kiadás, csak egy következő generációban. Juditka közölte a szüleivel, hogy felmegyünk az emeletre. Megfogta a kezemet, és elindultunk. Csilla néni még utánunk szólt, ők nemsokára elmennek, rövid ideig lesznek csak távol. Az emeleten előszobából nyílt Juditka rezidenciája. Tekintetem először a fekvőhelyére tévedt, ahol középen egy díszpárna, a fejrésznél pedig egy közönséges kispárna, amin minden bizonnyal álmait tölti. Nem akartam úgy tűnni, hogy színpadias vagyok. Pedig erős kényszert éreztem, hogy lehajoljak, és megpusziljam azt a párnát, ami ennek a tündérnek nyugodt álmait biztosítja. Becsukta az ajtót, majd vázát vett a kezébe, és egy másik ajtón kiment, feltételeztem, a fürdőszobába. Hozott vizet, majd egy kis asztalra tette a vázát a virággal együtt. Csak azután jött oda hozzám. Mozdulata árulkodó volt. Átöleltem, a szánk egymásra talált. Ez a csók más volt, mint az előző kettő. Ebben szenvedély volt mindkettőnk részéről. - Ugye nekem hiszel, nem az apunak? - Rendes, becsületes embernek tűnt az apukád. - Hazudik. - Jézusom! Hogy beszélsz az édesapádról? - Tudod Gézuka, köztünk nincs a családban, hogy ilyet nem illik. Hallott ő tőlem különbeket is. Mond itt mindenki mindenkinek mindent, miközben szeretjük egymást. Az aput simán lehülyézzük a testvéreimmel együtt, még Katinka is képes rá. De soha nem gondoljuk komolyan. 21

- Csak az a baj, hogy nem tudom, hazudott vagy sem? - Mit érzel? - Juditka, én tudom. Ahogy azt is tudom, ha fele igaz lenne, az apukád nem viccelt volna. - Gyere, üljünk le arra a kanapéra! - Repetázni szeretnék előbb. Mintha a falnak beszéltem volna. Semmi repeta, viszont húzott a kanapé felé. Leültem, ő pedig szorosan mellém. Megfogtam a kezét, elkezdtem játszani az ujjaival. - Juditka, valamit mondanom kéne, de nem tudom szavakkal kifejezni, amit magamban érzek. - Az jó! Alighanem csöndben telik el ez a délután, mert nekem pedig kevés a szókincsem. - Hetekkel ezelőtt azt mondtad, számodra nincs különbség férfi és nő között. Akkor úgy éreztem, megoldandó feladat előtt állok, most az eddig történtek után félek megkérdezni változott-e a véleményed. - Mérnök úr, ez a számítás nem pontos. Szíveskedjen utánanézni, hol hibázott! - Ott van a hiba, hogy tőled vártam magam helyett a választ. Mentségem annyi - bár még nem jelentettem ki, viszont pontosan tudod, hisz belém látsz -, mióta megláttalak, azóta szeretlek. Azt hiszem, már akkor is szerettelek, mikor ott feküdtem a csatornafedélen az úttesten, csak még nem tudatosult bennem. Számíthatok a válaszodra? - Igazad van. Bizonyos vonatkozásban minimális ismerettel rendelkezem veled kapcsolatban, de te még annyival sem. Abszolút értelembe véve nincsenek barátaim, csak megbízható kollégák és kolléganők. Azt nem mondom, hogy soha nem puszilkodunk össze, de szájon csókolni egymást, nem az én műfajom kollégák között. Pályafutásom alatt nem emlékszem, hogy kolléga szorosan magához ölelt volna. Igény lett volna rá, de csak 50 százalékban. - Ugye hihetem, hogy az imént száz százalékos volt? - Gézuka, te tapasztalt férfi vagy. Rövid ideig bizonytalankodtam, majd magamhoz öleltem. Minimális tiltakozást sem tapasztaltam. Simogattam a haját, a csókja pedig szenvedélyes volt. Lehunyta a szemeit. Öleltem a derekát, úgy társalogtunk tovább. - Sok mindent meg kell beszélnünk. Tudod rólam, nincs személy az életemben, aki a családomon kívül fontos lenne a számomra. Neked viszont barátnőid vannak. - Az utolsó barátnőmet kitörölte az életemből ez a virágszál. Mircike lett volna, de nem jött össze a történtek miatt. Ő egy beteljesületlen vágy volt a nőre éhező férfi számára. Két hete azt mondtam volna, tisztellek annyira, hogy beavatlak a múltamba. Ma azt mondom, sokkal jobban szeretlek annál, hogy bármit is elhallgassak előtted. Voltak barátnőim 17 éves korom óta. Még olyan is előfordult, pont az elsőnél, hogy szerelmesnek éreztem magamat. Ez fél éven belül kiderült, hogy egy apró fellángolás volt mindkét részről. Aztán csak nőügyeim voltak. Nem tagadom, két kezemen éppen hogy össze tudnám számolni. Semmi szerelem, csak testi vágy. Volt köztük tartósabb, és volt egy alkalomra szóló. Aztán találkoztam veled, és még aznap eluralkodott rajtam egy ismeretlen érzés. Ma már pontosan tudom, eddig soha nem voltam szerelmes. Juditkám, én teérted mindenre képes vagyok. Talán még most sem hiszed el, csupán szép szavaknak tartod, de életemnek te adsz értelmet. Nélküled nincs élet a számomra. Biztos, némileg hozzájárul, hogy árva vagyok, nincs senkim. - Nem vagy árva. Szeretnék neked lenni, de úgy érzem, kevés a szándék.

22

- Nem értem, amit mondasz, és nem is akarok elgondolkodni rajta. Örülni szeretnék neked, akkor is, ha holnap elhagysz. Ma nem akarom megtudni. - Azt hiszem, annyira bizonytalanok vagyunk mindketten, hogy segítséget kéne kérnünk a földszinti családtagoktól. Miért vagy árva? - Mert szerelemgyerek vagyok, mert egyetemista voltam, mikor az anyukám meghalt. A rokonokkal nem tartottuk a kapcsolatot, mert egy leányanya nem hozhatott szégyent a katolikus rokonságra. Juditkám édes, ahogy beléptem az otthonotokba, és némi tapasztalatra tettem szert, milyenek a szüleid, nevessél ki, de azt hiszem, duplán szerelmes vagyok. - Nyugtassál meg, hogy szerelmed másik irányvonala az apu! - Igazad van. Te ezt soha nem fogod megtudni, mert szerető szüleid vannak, mert testvéreid vannak, ezért soha nem maradsz egyedül. Nem apukád és nem anyukád, a család, ami vonz. - Megértelek. Tudod, hogy féltem ettől a találkozástól, még csúnya, goromba is voltam veled. Soha nem kellett senkit bemutatnom a szüleimnek. Nagyon féltem, hogy nem leszel nekik szimpatikus. Ismerem minden rezdülésüket, észrevettem volna rajtuk. De még jobban féltem attól, hogy neked lesz idegen, hogy az apukám nem lát. Ebben még most sem lehetek biztos, bár elég természetesen viszonyultál hozzá. - Juditka! Azon a kedd esti telefonon történt beszélgetésen tudtam meg, hogy nem lát az apukád. Esküszöm, azóta sem rágódtam rajta. Olyan természetesen adtad elő, hogy eszem ágába nem jutott ezen problémázni. Emlékezz rá, még vicceltem is a látással, mikor a Börzsönybe mentünk. Nem mertem volna, ha számomra nem természetes. - Adjál erőt nekem! Kérlek, erősen ölelj magadhoz! Nagyon erősen, hogy belőled nyerjek bátorságot! Vagy gyűjtsek erős karjaidból annyi erőt, hogy bátran merjek mesélni, vagy fulladjak meg az ölelésedben. ***

23

07. Juditka vallomása - Regényt fogsz tőlem hallani, csak legyen türelmed hozzá! Szűk családunk öt tagból áll. Három nővér és az alkotóink. Ez a törzscsalád. Apu rossz látással született, hétéves kora óta pedig semmit nem lát. Abból él, hogy ő vak. A család példaképe. Aki csak azt tudja, hogy vak, előítélettel van iránta, aztán mindenki rájön, Kántor Csaba mindenhez pont annyit ért, amennyi elég ahhoz, hogy elismerjék. Képességét tekintve lehetne zongoraművész, énekművész, matematikus illetve jogász. Tehetsége mindezekhez van, de szorgalma semmi. Egy érettségi, egy marxista egyetem, pár különböző tanfolyam és egy német nyelvvizsga. Ért a házépítéshez, ennek a háznak nagy részét is ő tervezte, bármi műszaki problémával fordulhatunk hozzá. Ha kell, autót javít, vagy kerékpárt, de forraszt és heggeszt is, ha igény van rá. Ezen felül asztalos munkát végez - és egyáltalán, bármi javítandónak neki áll. Fűrészgépet és villanyfúrót egyformán használ. Anyukám közgazdász doktor, és mint gazdasági igazgató ment nyugdíjba. Legfőbb erénye, hogy fanatikus. Amibe belefog, abban maximalista. Kitűnő háziasszony, mindenre odafigyel. Neki köszönhető a családi harmónia. Ritkán kiabál, de mindig határozott véleménye van, és nem tűr ellenvetést. 45-ben születtek mindketten. Ő a családban az istennő. Az apu ma is a tenyerén hordja, miközben anyu az egyedüli, aki őt irányítani tudja. Képes a szőnyeg alatt futkosni, ha harcolni kell az anyu kegyeiért. Szerintünk, lányaik szerint, az isten egymásnak teremtette őket. Egy munkahelyen dolgoztak, és ritka alkalom, ha külön programjuk van. Legidősebb nővérem (Csilla, családon belül Cicuska) most 39 éves. Életét úgy éli le, hogy elsősorban renitens. Kiváló szellemi adottságokkal rendelkezik, de mindent felületesen csinál. Röplabdázott neves női csapatban, sakkozott is érettségiig, minden évfolyamban bajnokságot nyert. Ezen kívül komolyan foglalkozott barlangászattal, hegymászással valamint karatézett is. Volt, mikor ki akarták rúgni az általános iskolából, mert verekedett, mert focizott, és főleg a fiúkat püfölte. Nagyjából úgy végezte érettségiig az iskoláit, hogy ötösök mellett magaviselet és szorgalom hármas-négyes között ingadozott. Soha nem tanult, de mindig tudott. Tanévvégeken hozta a dicséreteket különböző versenyeredményekről, meg a szóbeli megrovást is, hogy tehetségéhez mérten alulmúlja önmagát. Középiskolai matematika tanulmányi versenyen helyezett volt. Érettségi előtt jutott eszébe, hogy hogyan tovább. Példaképei az apu és az anyu, de főleg az apu, mert ő büszke volt lányának minden gazemberségére. Jelzem, ő örökölte leginkább az apu lezserségét. Telefonkezelő mégsem akart lenni, ezért ment a közgazdasági egyetemre, az anyut követve. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy soha nem volt könyv a kezében, de egyetemistaként is inkább szórakozott. Haveri szinten váltogatta a fiúkat. De tényleg. Általában közelebbi kapcsolatba nem került velük, kivéve egy párat, viszont úgy táncoltak a srácok, ahogy ő fütyült. Egy vad amazon a nővérem. Már mondtam, hogy ment férjhez pár évvel ezelőtt. Meggyőződéssel állítom, paskolja a férjét. Egy momentum még vele kapcsolatban, hogy itthon magaviseletét illetően mintagyerek volt, önmagához képest. Mivel azonban a férje is közgazdász, jelenleg hivatásos anyukaként neveli az ikreket az USA-ban, Csaba a férje pedig az egyik egyetemen óraadó tanár. Katinka (Bogárka) a család üdvöskéje. 38 éves. Róla legekben lehet beszélni. A négyes számjeggyel csak matematikában találkozott. Történelmet és filozófiát tanult. Ezen kívül minden mást. Volt, mikor lexikont. Jelenleg egy bécsi egyetemen tanít. Még nem ment férjhez, valószínű, partnere sem volt, mert tudományosan közelíti meg a családtervezést. Azt mondja, majd annak is eljön az ideje, de most még gyarapítani szeretné hiányos tudását. Ő az, aki bármibe belefog, mindenben sikere van. Kissé lassú, de emberfeletti szorgalommal rendelkezik a tehetsége mellett. Nekem fantáziátlan. Ritkán nevet, mert annak is megvan az ideje. Úgy mondja, heherészni nem szeret. Csendes, soha senkinek nem ártott még életében. Igazi tudós alkat. Azt hiszem, az iWiW-en is könyvvel a kezében van ábrázolva. Igazán nem tudni, milyen géneket örökölt. Pontosabban van még egy személy a 24

rokonságban, aki hasonló, de róla majd később. Én vagyok a legfiatalabb, a magam 32 évével. (Voltam Hugi, voltam Picurka, de mostanában inkább Csutika) Azt mondják, gyerekkoromban nebáncsvirág voltam, mert idejekorán rájöttem, engem mindenki szeret, mindenki kényeztet, hiszen a legkisebbet kényeztetni kell, ez kijár a korának. Pici korom óta a kutyákat és a gyerekeket szerettem. Ezért lettem orvos. Talán nekem hasonlít leginkább anyuhoz a természetem. Céltudatos vagyok, kicsit akaratos, ugyanakkor valamilyen szinten mintha keréktöbbletem vagy hiányom lenne. Szeretek hülyéskedni, de azt hiszem, család nélkül nem vagyok életképes. Nincsenek barátaim, és soha nem is volt rá igényem. Gyerekkoromban az apu kutyáit abajgattam. Megjegyzem, ebben Katinka is részes volt. Ő is nagy kutyabarát. Állítólag megtévesztő a természetem, mert miközben elég könnyed, más oldalról pedig nagyon is távolságtartó. Általános és középiskolában hármunk közül nekem voltak a legrosszabb eredményeim. Négyes alá soha nem mentem, de tény, ha úgy éreztem, valamelyik tanárom igazságtalan volt velem, igencsak bevágtam a hisztit. Egyetemen ez megváltozott. Ott komolyan tanultam. Utolsó családtagnak tekintett személy Lillácska. Ő 45 éves. Tulajdonképpen az apu nővérének a lánya. Státuszát a legnehezebb meghatározni. Öt éves kora óta imádott példaképe az apu. Ez egy örök életre szóló plátói szerelem. Ma csak ők ketten tudják, mennyire plátói. A legfurcsább az egészben, hogy anyu legjobb barátnője. Nincs olyan hét, hogy ne forduljon elő szerény hajlékunkban. Szabolcsban született, és az általános iskola elvégzése után került fel Budapestre, mert elváltak a szülei. Róla mondtam, hogy leginkább hasonlítanak egymásra Katinkával. Komoly, tisztelettudó, szorgalmas, tehetséges nő. Történelmet, angolt és németet tanult az egyetemen. Most egyik pesti középiskolában tanít. Anyukájával él, de rendkívül titokzatos. Mindannyian kedveljük őt, igazán bizalmas csak az anyuval meg az apuval tud lenni. Soha nem volt udvarlója, de nem úgy, mint Katinkának. Ő kifejezetten férfiellenes. Bár lehet, hogy a nővérem is az, csak meg tudja magyarázni a tudományosságával. Még talán annyit, mindannyian beszélünk németül, mert az anyuék anno a munkahelyükön nyelvvizsgáztak, és fejükbe vették, hogy nekünk meg kell tanulni. Itthon gyakran társalgunk németül. - Édes vagy, de ugye magadról bővebben mesélsz? - Mesélek, de nem szívesen. Megteszem, mert megérdemled. Megint átöleltem, és mivel a szánk egyszerre csak egy funkcióra képes, hosszan hallgattunk. Egyre szenvedélyesebben csókol. Végre bátorságot vettem, hogy megtapasztaljam, mik azok a domborulatok elöl rajta, amik rajtam nincsenek. Addig jutottam, hogy megmozdult a kezem. Megnyikordult a lépcső. Juditka pedig kibontakozott még időben a karjaimból. Csilla néni és Csabi bácsi jöttek fel elköszönni tőlünk, mert fontos elintézendőjük akadt házon kívül. Ehhez azonban muszáj volt a Peugeot-t elvinni az autóbejáróból, hogy Csilla néni ki tudjon állni a saját Renault-jával. Én is lementem az istennőmmel, hátha nem találja, hogy kell beindítani az autóját. Csabi bácsi megpaskolta az udvaron a vállamat, és közölte, vigyázzak a szeme fényére. - Tudod Géza, csak azért merem így említeni a lányomat, mert Csilla néni melegíti a motort a garázsban. Különben kapnék tőle. Imádjuk a gyerekeinket, de az én szemem fénye csak ő lehet, mert, ha nem, akkor átmegy durci-murciba. A valóság, hogy mindannyian azok. Lássad be, nem rossz dolog, ha egy vaknak annyi a szeme fénye, hogy csillagokat lát nappal is! - Szeretném, ha valamikor én is dicsekedhetnék több ilyen csodálatos példánnyal. Ma azonban boldogító érzés, hogy a kislányodat annak tekinthetem. Vigyázok rá, ha hagyja. - Várjál, ezt nem értem. Juditka úgy beléd van esve, hogy tűzoltó létrával sem lenne képes kimászni abból a szerelemből. Ráadásul rólad is ilyen hírek terjengenek, akkor hol a gubanc? - Azt hiszem, semmi gubanc, csak mindketten kishitűek vagyunk. 25

Lepacsiztunk, Csilla néni pedig mindkettőnket megpuszilt, aztán beültek a kocsiba. Feltűnt, hogy Csabi bácsit nem kísérte oda az autóhoz. Mintha látna, úgy szállt be a felesége mellé. Juditka pedig, miután eltűnt a Renault az utcából, kézen fogott, és húzott maga után vissza a házba. Bementünk a szülei szobájába. Megint mellém ült, a rekamiéra. - Félek. Mesélnem kell neked, de túlbonyolítottam a dolgot. Előbb kellett volna vallomást tennem, amikor még részemről nem volt tétje. Éhes lettem ettől a burkolt bevezetőtől. Szerettem volna megenni. Finoman hozta tudomásomra, hogy nem csak ő fontos az én számomra, hanem én is neki. Csak a kezét csókoltam meg, mert úgy éreztem, bármi következik, az számára komoly próbatétel. Boldog voltam, hogy ő is szeret, miközben féltem attól, mit fogok hallani. - Gézuka, nekünk a család a legfontosabb. Ez a tűzhely, ahonnan kiindulunk, és ahová boldogan térünk mindig vissza, mert mindannyian tudjuk, történjen bármi, itt biztonságban érezzük magunkat. Ebben nincs kivétel ötünk között. Ha nincs a család, akkor nem biztos, hogy ma orvos lennék. Nem voltak barátnőim, barátaim pedig pláne nem. Negyedéves egyetemista voltam, mikor az első évfolyamosok gólyabálján némileg közelebb kerültem egy évfolyamtársamhoz. Még arra is képes voltam, hogy táncoljak vele, azóta sem tudom, mi élvezet van a lötyögésben. Ő vidéki srác volt, és kollégiumban lakott itt Pesten. Felkészültebb voltam az előadásokra, mint ő. Ennek következménye, hogy kezdtünk együtt tanulni. Hol a Városligetben, hol a Margitszigeten. Hozzánk soha nem hívtam el, mert tudat alatt bizonytalanság volt bennem. - Köszönöm, hogy itt lehetek veled. Pedig egy hónapja sincs, hogy ismerjük egymást. - Tévedsz. Már mindegy, elmondhatom, az én figyelmemet az a szerencsétlen, összetört fickó keltette fel, aki ott feküdt a dzsuvában az úttesten. Nem véletlen, hogy érdeklődtem a kórházban utánad. Ne hidd, ez nem szerelem volt, ez valami más. Azt nem tagadhatom, mivel hasonlítasz az apuhoz alkatilag, ez volt, ami érdeklődést ébresztett bennem az elesett ember iránt. Tudtam, mikor kerültél ki a kórházból, és még arról is szereztem információt, mikor kezdesz dolgozni. Személyesen ismerem a gyógytornászodat, de nincs benne érdemem, hogy egy lelkiismeretes nőt adtak melléd. Mondom, ez tudat alatti akármi. Első munkanapodon kerestelek fel. Bocsánat, nem erről kell beszélnem. Látod, húzom az időt. Belezúgtam a srácba, de kegyetlenül. Olyat érezhettem iránta, mint te én irántam. Az első szerelem, amire az ember mindenét felteszi. Vagy ő vagy senki más. Nem csókolóztunk, nem ért hozzám, legfeljebb a kezemet fogta meg, de én szédültem. Június végén tettük le az utolsó vizsgáinkat. Legalábbis, ami engem illet, mert neki sikerült kifogni egy utóvizsgát. A szobatársa előbb végzett két nappal, és hazautazott vidékre. Én hülye pedig felmentem vele a kollégiumba. Nem volt titok, azt mondta, egy pohár itallal ünnepeljük meg, hogy ötödéves lettem. Majd ő is levizsgázik, de fontos, hogy én túlvagyok rajta. Nem szoktam alkoholt fogyasztani addig sem, azóta pedig gyűlölöm az italt. Nem akarom szaporítani a szót. Megszédültem. Valószínű, ital nélkül sem ellenkeztem volna. Tény, a szobatársa ágyára fektetett le, és pillanatok alatt tett magáévá. Borzasztó fájdalmat éltem át, hiszen nem voltam testileg felkészülve az aktusra. Ráadásul egy szűz lánynak mindenképpen fájdalommal jár az első behatolás. Két perc volt talán? Több semmiképpen sem. Leszállt rólam, és cigarettára gyújtott. Még egy csók sem volt köztünk. Magamra kaptam azt az egy ruhadarabot, amit levett rólam, és szó nélkül rohantam el. Napokig nem tudtak az anyuék szót érteni velem. Lassan tértem magamhoz, és még olyan gondolatom is volt, hogy ezt a szégyent nem élem túl, végzek magammal. Gézuka, ha nem imádnám a szüleimet meg a testvéreimet, most nem foghatnád a kezemet. Ez a szeretet adott erőt, hogy talpra álljak. A szerencsétlenségemben némi szerencse, hogy az aktus gumival történt. Így is bemocskoltnak éreztem magamat. A srác a következő évben nem járt velünk.

26

Valakitől - úgy fél év múlva - tudtam meg, hogy kiment Svédországba. Lehet, hogy orvos lett, lehet, hogy nem. Én meggyűlöltem a férfiakat. Elemi erővel tört fel belőle a keserűség. Zokogott a karjaimban. Tenyerébe temette az arcát, és vigasztalhatatlan volt. Simogattam, becézgettem, mindhiába. Az ölembe fektettem, úgy nyugtatgattam. Sokáig sírt. Kisírta magából a fájdalmát. Mikor lecsillapodott, felkelt, és elindult kifelé a szobából. Tudtam, a fürdőszobába megy, csak éppen azt nem tudtam, hol van olyan helyiség. Mentem utána, én mostam meg az arcát. Nem akart felém fordulni, majd mikor kényszerítettem rá, nem nézett a szemembe. - Nagyon szeretlek, és köszönöm a magyarázatodat, miért voltál tartózkodó velem. Te testileg és lelkileg egyaránt tiszta nő vagy. Én pedig boldog vagyok, hogy magaménak tudhatom ezt az ajándékot. - Itt belül, a szívemben az első találkozásunk óta bízom benned, de az én szerelmem számomra csalódással járt eddig. Gézuka, még egy csalódást nem tudnék elviselni, mert gyerekeket bíznak rám a szülők. Nem csalódhatok magamban. - Az apukád bízik bennem, azt mondta a jó előbb az udvaron. - A baj ott van, nem rajtam múlott a múltkori kirándulásunk kimenetele a Börzsönyben. Ugyanaz megismétlődhetett volna, hiszen teremtettem alkalmat hozzá. - Juditkám, nem élheted úgy le az életedet, hogy gyanakvás van benned. - Nincs gyanakvás. Ismered a múltamat, és most már azt is tudod, a világ végére is elkísérnélek, ha azt kívánnád tőlem. Mert szerelmes vagyok, mert nem tudok gondolkodni. Járatom a számat, de belül mást érzek. Éppen ez a baj. Tűzbe jövök, aztán elvész az önkontrollom. - Apukád elárulta az udvaron az érzelmeidet. - Mindenki tud róla a családban, csak te nem tudtál eddig. Ha úgy fogsz szeretni, ahogy mondod, örök életre égni fogok melletted. A hűtlenséget elképzelni nem tudom. Számomra nem létezik a fogalom. Csak hát ma már azt is tudom, ezáltal kiszolgáltatott vagyok. Akartam, hogy visszamenjünk a szülei szobájába, de a nappaliban megláttam a pianínót. Egy zenész apuka mellett labdába sem rúghatok, de valamit értek a zongorához. Észrevette az érdeklődésemet, és felnyitotta a klaviatúra tetejét. Nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy szoktam zongorázni, bár saját hangszerem nincsen. Kissé félénken indítottam, mert nagy volt a konkurencia. „Volt idő, mikor még nem voltál. Nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál. És most látod, féltelek, őrizlek, védelek, mert lesz idő, meglehet, hogy nem leszel már. „ - Soha-soha. Érted? Ez a szerelem engem elkísér életem végéig. Csak az évek száma bizonytalan. Énekeltem neki, és játszottam tovább. Mellém húzott egy széket, és ráborult a vállamra. Abbahagytam, mert megint sírva fakadt. Szerencsére a sors közbeszólt. Még zongoráztam és énekeltem, mikor nyílott a bejárati ajtó. Megérkeztek a szülők a hosszú távollétről. Csabi bácsi odajött a zongorához. A kis virágszál még a vállamon zokogott, mikor az apukája megszólalt: - Apukám, ilyen nincsen. Kiszálltunk a kocsiból, meghallottam, hogy zongorázok a nappaliban. Csilla néninek mondtam, csípjen meg, mert egyszerre nem lehetek két helyen. Aztán annál a résznél, hogy: „tamtaram-ramtatam szün ramtatam-tamtaram”... Na, itt én nem Cszeptimet fogok, hanem egy szűkítettet. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok két példányban. Na megállj Csutkarozi, erről nem számoltál be nekem, hogy Géza tud zongorázni. 27

- Mert én sem tudtam. - Mi van, Hugi, csak nem eltörött a mécses, hogy ilyen sírós hangod van? Hidd el, Géza frankón nyomatja, nem kell sírni miatta. Máris megvan az elképzelésem. Együtt fogunk muzsikálni. Háttérből a karmester bemutatta, milyen jól tud vezényelni. Csilla néni leintette a férjét. Naná, hogy Juditka is elkezdett tiltakozni, ami nekem nagyon jólesett. Dehogy akarnék én másokat szórakoztatni. Nem is tudok annyit, de különben is, nélküle soha sehova. Csilla néni is bejött a szobába, és láttam, hogy könnyezik. Magához ölelte Juditkát, majd anya és lánya összeölelkezve puszilkodtak. Később tudtam meg, Csilla néni visszaemlékezett az első intim találkozásukra, ami számára is sok-sok örömkönnyel járt. ***

28

08. Tervrajz és Erzsi Ha rajtam múlna, feje tetejére állítanám a világot. Azzal semmi gondom, hogy az ember megszületik, aztán egy darabig elcicizget. Ezt az időszakot feltétlenül megtoldanám pár évtizedes cicizgetéssel, de az alany többször változna. A változatosság pedig gyönyörködtet. Csak tudnám, kitől származik ez a bölcs mondás? Az biztos, hogy nem a Colostól. Colos ugyanis agglegény, és szentül vallja magáról, ő bizony még soha nem szopott női mellet. Egyenes következménye, valószínű, Colost a faterja szoptatta csecsemőkorában. Az alany gyakori változtatásával, az állítmány funkcionalitása úgyszólván hosszú távon biztosított lenne, mivelhogy alany és állítmány szorosan összefüggenek egymással. Nagy jelentőséggel bírna az is, hogy az ember eleve nyugdíjasnak születne. Hatvan éves kora után elkezdene dolgozgatni pár évig, majd az agonizálásig, iskolába járna. Így fiatal éveinket nem kéne fárasztó hülyeségekkel tölteni, mint ahogy ezt most én is teszem. Rugalmas vagyok, bizonyos kompromisszumokba belemennék, de abból egy tapodtat sem engednék, hogy a 30-50 év közötti intervallumban ne lehessek nyugdíjas. Az embernek a fiatal éveiben sokkal több pihenésre van szüksége, hogy regenerálódjon a szervezete. Idős korban már úgyis mindegy. Van egy viszonylag jól dolgozó építőipari brigádom. Vezetője a nagy pofájú Karesz. Akit mihamarabb ki fogok rúgni. Eljött hozzám tegnap ez a hülye, és közölte: - Csutak, szereztem számodra egy bomba üzletet. A sógorom Szabolcsban fejébe vette, hogy építkezni akar. Megrajzolta a portát, de mivel ő autókereskedő, kénytelen hivatalosan elkészíttetni a ház tervrajzát. Rád gondoltam, hogy jó pénzért megcsinálod neki. Ne izgulj, van ott lé! Dögölnél meg a neved napján, Karesz! Vagy inkább ne akkor, mert november még odébb van. Húzd ki a születésnapomig, aztán távozhatsz az élők sorából! Persze ezt nem mondtam neki, mert úriember volnék, vagy mi a fene. Nézegetem a gyerekes rajzot. A 90 fokot 85-nek rajzolja. A szögek nagy családjában a 85 fokos is nagyon derék szög, csak az a baj, hogy nem derékszög. Az egyenest görbén rajzolja, ráadásul adja a mérnök úrnak az instrukciókat, hova milyen anyagot gondol. Ebből a firkálmányból kell alkotnom egy hatóság által elfogadható tervrajzot, és ráadásul még a nevemet is adjam hozzá. Valamit érthet az építkezéshez a farok, mert tudja, hogy létezik „E” jelű vasbetongerenda. A legvékonyabb, és ezt akarja két végével beépíteni úgy a födém koszorújába, hogy sehol nincs alátámasztás a hat méteres fesztávon, miközben fölötte a felső szinten két méterenként megterheli jó vastag falakkal. Ha hagynám, úgy meghajlana, mint muzsikus cigány a kedves vendég előtt, ha zsozsót kap. Ezen kívül három kéménye lesz a palotájának, de figyelmembe ajánlotta, hogy lyukacsos kisméretű téglából akarja megépíteni, mert az van neki raktáron. Kéményt lyukacsos téglából az isten se látott. Pihenjünk, mert ez első látásra megfeküdte a gyomromat. Inkább felhívom Kovács urat, megérdeklődni, mi van a mézes madzaggal, amit februárban elhúzott a szám előtt. - Tessék, Dr. Kovács József! - Itt pedig Mátray Géza beszél, tisztelt vezérigazgató úr. - Szevasz, Géza barátom. Te aztán jól csinálod. Bejöttél egy pofavizitre, majd bemutattad legújabb áldozatodat, a szőke bombázót, aztán vele lógsz azóta is, mert a cégnél ritkán jelensz meg. - Józsikám, majdnem minden nap beugrom, de, most is olyan munkám van, amit itthon pizsamában is elvégezhetek. Egy családi házat kell megterveznem. Ami pedig a szőke bombázót illeti, bár úgy lenne, hogy vele lógnék. Telcsizni gyakran szoktunk, de a személyes találkozások elég ritkák. Azért hívlak, mert tudom, egy hanyag disznó vagyok, hiszen két 29

hetet adtál, hogy gondolkozzak a nyaralási ajánlatodon, az pedig régen elmúlt, most mégis úgy döntöttem, ha még aktuális, örömmel élnék vele. - Na ja! Feltételezem, az is megfelelne a Gézukának, ha egy hét, de két személyre. Nagy franc vagy te. Februárban azért panaszkodtál, hogy nem áll fel, gondolom, azóta meg nem akar lankadni. - Mossad csak a fejemet, főnök, tőled elfogadom, mert cimbi vagy. Mi van a beutalóval? - Éppen ma reggel egyeztettem Erzsivel. Azt mondta, ő nem szokott téged benn látni az irodádban, én meg közöltem vele, akkor válasszon ki egy nevet a listából, akiket a jó múltkorjában megbeszéltünk, aztán valakinek adja oda. Ha most otthon vagy, lásd, kivel van dolgod, beszélek a titkárnők gyöngyével, és ha minimális esély van rá, akkor megkapod. Egyben azonban biztos vagyok, Erzsi nem fogja olcsón adni. - Főnök, ha Erzsi kegyei a feltétel, akkor köszi, inkább ne lépjél az érdekemben, és ezt halál komolyan mondom. Erzsi akkor sem kéne, ha nem lenne szőke bombázó. Dugásról köztünk legfeljebb úgy lehet szó, ha snóblizunk. - Ne húzzuk az időt, mert tudod, az pénz. Majd hívlak én, vagy az Erzsi. Szia, pajtás. - A dolgozó népet szolgálom, főnök. Arccal a kommunizmusért. Kis pisis voltam, mikor ez a szöveg aktuális volt, de a barátommal szoktunk hülyéskedni. Milyen édes ezen a képen. Örülök neki, hogy komoly, hiszen nem is bánnám, ha csak mellettem nevetgélne. Adott egy egész albumot a családjukról. Biztos, hogy ő a Katinka. Professzoros kinézete van, mintha ikertestvére lenne Csillának. Na igen, azzal a különbséggel, hogy ő meg vigyorog. Szépek mindannyian. Akár lehetnének mindhárman ikrek, de Juditkámon látszik, ő fiatalabb. Ők nem tudom, kik. Barnák, és mintha anya és szintén három lánya lenne. Mondta pedig, hiszen minden képről mesélt. Az igazság, engem az érdekelne, hármuk közül melyik hölgy a Lillácska. Őt szeretném Csilla nénivel összehasonlítani. Butaság, mert külön-külön nézve Csilla néni viszi a pálmát. Szeretném megfejteni a nagy családi titkot. Mindegy, előbb vagy utóbb megismerem a csajt. Tuti, meg fogom állapítani, plátói vagy sem az a szerelem. - Tessék, Mátray! - Üdvözlöm mérnök úr! Itt a faszállító. Vinnénk a megrendelt anyagot a tetőszerkezethez. - Jaj, Erzsi, te soha nem fogsz megjavulni. - Pedig azt fogadtam, hogy a javulás útjára lépek. Ezek szerint tévúton járok, Matykókám? - Ha még párszor előadod ezt a Matykó szöveget, felhívom hőn szeretett férjedet, Petykó urat, és élek felé egy baráti javaslattal. - És pedig mi légyen az, kedves mindnyájunk által nagyra becsült Gézuka? - Javaslom neki, tekintse a feleségét gyárkéménynek. Döntsön le, mintha szél lenne, és csináljon fel újra! - Ne légy már ilyen durci-murci! Tudod, olvastuk még általánosban Petykó és Matykó meséjét. Mi az istent csináljak, ha Iván ilyen hülye névre magyarosított. Przyisiák, lássad be, magyarok számára nehezen kimondható név. Közölték, hogy „P” betűvel kezdődő magyar nevet választhat. Ezért lett Petykó. - Ezen picit tökölhetett volna. Csak kapásból: nemzetünk 52 százaléka rendelkezik ilyen „P” betűs testrésszel, a maradék 48 százalék meg vágyik rá.

30

- Nem mindenki. Én ismerek olyat is, aki igen, de csak olyanra hajt, akinek hosszú szőke hajkoronája van. Tényleg, Gézuka! Barnára vagy feketére soha nem áll fel? - Nem hagyom magamat kikérdezni. - Pedig egy jó titkárnőnek tájékozottnak kell lennie. Eszembe jutott a szőke ciklon, akivel a múltkor tetted tiszteletedet mackódért a titkárságon. Előtte meg a kis tejcsárdákat viselő Mircike, azt megelőzően szintén egy Judit, aki véletlenül ugyancsak szőke volt, hogy van ez nálad, Matykó? - Erzsi! Komolyan mondom, még egy Matykó, és nyomom a NO gombot. - Úgy megijedtem, hogy csak na. Eszed ágában nincs megszakítani a beszélgetésünket, mert ha megteszed, akkor ugrott csinibabával az egy hétre szóló kimerítő hancúr. Nos, mi az ábra, Gézuka? - Tudod, nem vagyok bunkó paraszt. Azt is tudod, alapjában véve jó havernőnek tekintelek. De tényleg mérges vagyok, hogy Mackó helyett újabban Matykónak hívsz a Petykó nevű férjedre asszociálva. - Rendicsek, bocsika érte! Ígérem, ezután rendes kislány leszek. Itt van a kezemben az egy hétre szóló beutaló. Tőled nem sajnálom, de a bombázódnak szívesen feketére pingálnám az üstökét. Hihihihi! - Mi ebben a mulatságos, Erzsibaba? - Elképzeltem lelki szemeim előtt a szitut. Gézuka, mint éhes disznó, hetekig makkal álmodik. Aztán elérkezik július, és elindulnak a makkal nyaralni. Majd a doktornő ott melegében átfesteti a haját feketére. Olyanra, mint az enyém. Este meg egy ideig parancsolgat: „Állj fel, állj fel!” De az az istenért sem, mert feketére inkább lankad. Aztán könyörgőre fogja: „Legalább egy picit legyél férfiasabb!” - Erzsikém, hidd el, nem akarok neked udvarolni, de esküszöm, totál hülye vagy. Kétségtelen, imádom a szőkéket. - Na jó, pá Macika, majd csoszogjál be a cuccért! - Küldöm a szőkét érte, mert neki van kocsija. - Majdnem kimondtam, amit gondoltam. Még szerencse, hogy ismerlek. Nem szalasztanál el te egy ilyen alkalmat, mikor találkozhatsz velem. ***

31

09. Egymásé lettünk Esténként szoktunk beszélgetni, de ez ma módosult, mert 16 óra 2 perckor hívott. Mondta, otthon van, de apukájának fontos elintéznivalója akadt, és vele kell vidékre mennie, valami fellépéssel kapcsolatban. Csilla néni pedig rosszul érzi magát. Gondoltam, megemlítem, én is velük tarthatnék, valamint attól még hívhatna este, de nem szerettem volna tolakodó lenni. Belenyugodtam, ma nem az ő hangja fog ágyba kísérni. Így azután a szokásos időben megfürödtem, pizsamára felvettem egy köntöst, és nekiálltam rajzolgatni a szobában. Este nyolc óra, minek lefeküdni? Még képes lennék gondolkodni, és az fájna nekem. - Tessék! Szia, kicsi kis virágszálam! - Szia, Gézukám! Hazaértünk. - Szomorkodtam, hogy ma este nélkülöznöm kell az én drága kicsi szerelmemet. - Nekem is fájt volna, azért igyekeztünk. Otthon vagy? - Juditka! Este egy rendes, hűséges férfinek otthon a helye. - Tedd hozzá: várja a szerelmét, hogy ne unatkozzon! - A rohadt életbe, ki az, aki ilyenkor csenget? Juditkám, megnézem, és visszajövök, várjál, drágaságom! - Ezek szerint nem ok nélkül gyanakodtam én. Gézuka várta a szerelmét. - Ne mérgesítsél, kincsem! Letettem a telefont az asztalra, dühösen kivágtattam a bejárati ajtóhoz. Nem hittem a szemeimnek. Személyesen ő állt ott, és mosolygott rám. Szó nélkül öleltem át, és vittem be a szobába, közben puszilgattam, ahol értem. Mikor letettem a szőnyegre, csak akkor tudtam szóhoz jutni: - Angyalkám, nem bírok magammal. A boldogság elvette a maradék eszemet is. - Fojtsál meg, de előbb zárjad be az előszoba ajtót, mert mint látom, magától nem óhajt becsukódni! Egyik kezében a kis táskája, a másikat megfogtam, hogy jöjjön velem, csukjuk be az ajtót. Ennyire elment az eszem. Meleg volt a lakásban, ezért levettem a kosztümkabátját, és az egyik széktámlájára tettem. Ott állt szoknyában és blúzban, én meg a hülye köntösömben, alatta a pizsama. Nem harmonizált az öltözékünk. - Juditkám, most vagy nálam először. Képtelen vagyok felfogni, ami történik. - Akkor képzeld el Juditkádat, aki nagyon-nagyon fél. Bizonytalan, mert tudja mi vár rá, csak azt nem, mennyire felel meg az igényednek. Muszáj volt befogni a száját, hogy ne mondjon butaságokat. Öleltük egymást és csókolóztunk. Simogattam ruhán keresztül, ahol csak értem, a viszonylagos jóérzés határán belül. - Tudod, milyen érzés simogatnom a cicidet, még így blúzon keresztül is? - Nekem is nagyon jó. 32 éves koromban új érzés. Ki hiszi ezt el, hogy soha nem történt velem ilyen? Elhatároztam, majd döntöttem. Ma megtudom, nő vagyok vagy selejt. Most boldognak és gyávának érzem magamat. Szeretnék szárnyalni veled a boldogságban, de sajnos lehet, hogy a szárnyalásból számomra zuhanás lesz. - Mit mondtál, édes, nem volt időd otthon vacsorázni? 32

- Igen, Gézukám, az éhségről szólt a zsolozsma. - Szeretném lebontani a hajkoronádat. Megengeded? - A tiéd vagyok. Maximum az lenne a kérésem, hogy csinálj boszorkányt belőlem. Borzold a hajamat, hátha hozzájárul a döntésedhez! - Addig beszélsz butaságokat, míg a végén elhiszem, hogy ki akarsz ábrándítani magadból. Csodálatos volt. Pillanatokon belül ő volt az én édes kis boszorkányom. Beletemettem arcomat az illatos hajába. Majd minden átmenet nélkül felkaptam, leültem a heverőre, és az ölembe ültettem. Közben rájöttem, nem is ezt akartam csinálni, hanem levenni a blúzát. Juditka ismét saját lábain állt, én pedig remegő ujjakkal gombolgattam. Elmosolyodott, mert úgy akartam levenni róla, hogy egy gombról megfeledkeztem. Besegített a hatalmas művelet végrehajtásába. - Látod, drágám, én is kezdő vagyok, mert új az érzés, amivel nem tudok megbirkózni. - Édesen füllentesz, pedig csak a feszültségemet akarod oldani. - Doktor néni, nézzed meg, hogy kalapál a szívem! Bedugta kezét a köntösöm alá, hogy megbizonyosodjon a valóságról. Egyik kezemmel magamat szabadítottam meg a köntös övétől, másikkal meg kerestem, hol van a melltartón olyan kapocsszerűség, amit ki kell oldani. Sikerült az is közös erővel. Végre láthattam a csupasz felsőtestét. Érezni jobb, ezért mindkét kezemmel alaposan áttanulmányoztam azon testrészeit, amikkel eddig nem rendelkeztem, de ezután az enyémek lesznek. Megint az ölembe ültettem, miután a földre dobtam az idióta köntöst. Átmentem kisbabába, és szopiztam. Simogatta a hajamat. Szemlátomást nem volt zavarban. Elképzelni nem tudom, milyen érzés egy kismamának babát szoptatni, valamint azt sem, milyen mikor nincs is tej a cicikben, és mégis egy nagy mafla mackó rájuk cuppan. Lényeg, lélegzetével jelezte, cseppet sincs ellenére az érzés. Borzolta a csutak hajamat. Télen-nyáron ragaszkodom hozzá, hogy a két centis hosszúságot ne haladja meg. Az agressziót vált ki belőlem. - Angyalkám, nem vagyok biztos benne, de úgy érzem, egészséges nő vagy. - Eddig úgy tudtam, a testemmel van gubanc, most kezdem azt érezni, hogy a fejemben nem stimmel valami. Új érzéseket váltasz ki belőlem, amiket nem ismertem. - Számomra boldogító a tudat, hogy én tehetlek boldoggá. Szépségem, fölösleges rajtad a szoknya. Kántor Judit bemutatkozott olyan oldaláról, ami addig ismeretlen volt számomra. Én lazítottam meg derekán a szoknyát, de ő bújt ki belőle, majd lazán repítette a széken tartózkodó holmikra. Elegáns mozdulat volt, amit megjutalmaztam. Csók közben fektettem az ágyra, majd eszembe jutott, hogy rajtam pizsama van. Mindkét darabja a szőnyegen landolt. Mellé feküdtem, mert így meztelenül viszont hozzá képest szalonképtelennek tűnhettem. - Szeretlek, tündérkém, égek a vágytól, hogy érezzem a testedet. - Tiéd vagyok, hiszen tudod, mondtam, a világ végére is elkísérnélek, ha ez lenne az óhajod. Hozzád tartozom. Fölé hajoltam. Először megint a hajába temetkeztem, majd miközben ujjaimmal masszíroztam a fejbőrét, számmal módszeresen csókoltam végig a testét, egészen a harisnyanadrágig. Megfogtam a két mellét, és arcomat közéjük temettem. Beszívtam a bőre illatát, majd lassan, éppen csak érintve a bimbók udvarát, körbe-körbe nyalogattam mindkettőt. A bimbók megkeményedtek. Kínálták magukat. Szám szélével felváltva morzsolgattam őket. A drága pedig lehunyt szemekkel élvezte. 33

- Hahó, istennőm! Nem ám, hogy én dolgozom, te pedig elalszol! - Jó álmodni! Gézukám édes, ugye ez csak álom? - Álom. Szeretném, hogy nőként ébredjél fel, és soha többé ne legyenek kételyeid önmagaddal kapcsolatban! Milyen időközönként szoktak lenni vágyaid? - Nem aktuális a kérdés. Térjél vissza erre egy óra múlva! - Hiszek neked, de elképzelni nem tudom. 12 éves voltam, mikor először ébredtek vágyaim olyasmi iránt, amit nem is tudtam akkor, mi az. Te pedig orvos vagy, sokkal jobban tudod, mi a különbség férfi és nő között. Mégsem vágytál olyanra, ami neked nincsen? - Na jó, nem szívesen ébredek fel az álmomból, de majd segítesz, és elringatsz. A tudatomban egyszer, megismétlem: egyszer megfogalmazódott. Akkor sikerült megtudnom, mert a te szerelmed, kissé akaratos, és ami célt kitűz maga elé, azt el is éri. Elértem, ahogy meséltem a múltkor róla. Testi vágyaim addig sem voltak, de akkor egyértelművé vált számomra, megvagyok nélküle. Soha többé nem kell. Most érzem először a cáfolatot. Ég a testem. Fejem búbjától a lábam ujjáig érzem a bizsergést. - Álmodj tovább, virágszálam! - A szívem december harmadikán kezdett rakoncátlankodni. Februártól alig fér el a mellkasomban. Megjátszottam előtted magamat, mert nem akartam másodszor is csalódni. Otthon repdestem a boldogságtól. Anyukám tudná elmondani neked, nem egyszer intett le, hogy próbáljak témát váltani, mert mindig csak a Géza meg a Géza. Igen, elemi erővel tört fel belőlem az érzés, ami semmi testiséggel nem párosult. A szó legszorosabb értelmében vak lettem a szerelemtől. Az apu sorstársának hívott. Most pedig újabb változás. Ez már nem is én vagyok. Rátapadtam a szájára. Benyúltam a lábai közé. Harisnyanadrág és bugyi volt rajta. Meleget éreztem. Segített megszabadulni az utolsó akadályoktól. Egyszerre vettem le róla mindkettőt, majd a pizsamanadrágomra dobtam a szőnyegre. Szeretkezzenek ők is velünk együtt. Szemeimmel láttam a csupasz punciját, majd tenyerembe fogtam. Semmi kétség, ma délután borotválta le nekem. - Kincsem, te ma délután otthon voltál, vagy ha nem, akkor igencsak rövid programotok volt az apukáddal. Semmiféle vidék szóba sem jött. - Na, tessék! Én vagyok az orvos, aki a páciense veséjébe lát. A mérnök úr pedig tenyerébe veszi legnemesebb szervemet, és a képembe vágja, hogy nem volt délutáni programom. Igazad van. Hozzád készültem. Most sem vagyok biztos benne, hogy megfelelek a számodra, de legalább külsőségekben ne legyen kifogásod ellenem. Ujjaimat behajlítva, vakargattam a punciját, közben megpusziltam a kis csupasz szeméremdombját. Nagyot sóhajtott. Gondolataimat igyekeztem terelni a lényegről, nehogy idő előtt elélvezzek. Kezét rátettem a merev farkamra. Oldalra fordult, hogy a másik kezével is megfoghassa. Finoman játszott vele, majd huncutkodni kezdett: - Jaj istenem! Eddig magamtól féltem, most meg látva, hogy mekkora, tőled reszketek. Gézukám, rosszul emlékeztem. Én a fényképeden sokkal kisebbnek láttam. Bevallom, arra voltam felkészülve. Most mi lesz? - Most, életem, szerencséd van. Nincs két szabad kezem, hogy megfojtsalak. Két ujjammal szabaddá tettem a forró barlangot, majd a középső ujjammal elidőztem a bejáratnál. Nem illik ajtóstól rohanni. Párszor lassan körbesétáltattam a nyílás körül, ezután egy meggondolatlan instabil mozdulattal tövig csúszott a hüvelyébe. Halk sikoly hagyta el 34

ajkát. Immár ujjaival is tudomásomra hozta, vége az előjátéknak. Puncijában szeretné érezni, amit most még a kezeiben tart. - Kis csillagom, mikor éreztél ilyet? - Délután a fürdőkádban, mikor kimostam, akkor voltak benne az ujjaim. - Gonosz boszorkány. - Mondtam, hogy nem tudok gondolkodni már. Majd akkor tegyél fel kérdéseket, ha kijózanodtam! Bár sejtem, nem a közeljövőben fog megtörténni. - Még mindig félsz, hogy nem felelsz meg nekem? - Kérdezd a nevemet, vagy inkább a kocsim rendszámát! Nem tudom. Boldog vagyok, olvadok, és kívánom nagyon ezt itt, hogy magamban érezhessem. Lassan mozgattam benne az ujjamat, miközben csiklóját izgattam. Ontotta magából a kéjnedvet. Eredetiben számmal szerettem volna első alkalommal kényeztetni, de a vágyaimat képtelen voltam féken tartani. Szájára tapadtam. Farkamról elvettem a kezeit. Minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy óvatosan vegyem birtokba a testét. - Juditkám, drága kicsi szerelmem, nemcsak lelkileg, de testileg is az enyém lettél. - Sírni szeretnék örömömben, hogy tudom, egészséges nő vagyok, nem csak szívem van, de minden másom is. Szeretném, ha ez az aktus soha nem érne véget. Csodálatos éreznem, ahogy mozgatod bennem. Felrobbanok, nem bírom tovább! - Egyszerre robbanunk, istennőm. Feküdtünk ölelkezve egymással szemben, és hallgattunk. Arcomon éreztem a hosszú szempilláit, ahogy cirógattak, mikor pislogott. Percekig tartott a robbanás utáni nyugalom. - Köszönöm, hogy boldoggá tettél. - Angyalkám, egymást tettük boldoggá, és ez mindig így lesz. - Még mindig érzem a forróságot a hüvelyemben, amivel elárasztottál. Akarom, hogy mind felszívódjon, és akkor tudom, hogy sejtjeid millióit hordozom magamban. - Kilenc hónap múlva pedig lesz nekem egy aranyos kis Juditkám. - Nem szeretném. Nem tudnám elviselni a szégyent, hogy lányfejjel gyereket szültem. Még szerencse, tudom, hogy a babát a gólya hozza. - Ez rád nem vonatkozik, életem, mert nem a gólyát dugtam meg. - Engem, engem, engem. Tudom, butaság, ki is nevethetsz érte, mégis úgy érzem, most lettem felnőtt nő. Gézukám, erre az estére halálomig úgy fogok emlékezni, itt, a te ágyadban veszítettem el az ártatlanságomat. Hidd el, édes, én szűz voltam, a szívemben feltétlenül! - Kívánom, hogy ebből az aktusból egy kis édes Juditka szülessen, aki az anyukájának a kicsinyített mása. Hidd el, ha jelei mutatkoznak, a kezedet is megkérem! - Lentről haladsz felfelé? - Meggondoltam magamat, mert komolytalan vagy. Követem a Kántoréknál bevált módszert. - Arra várhatsz, hogy én kérlek férjül. Akkora hülye untig elég egy családban, mint a nővérem. - Muszáj megkérdeznem, mi az elképzelésed. Este jöttél, nagyon nem szeretném, hogy éjjel hazamenjél. 35

- Igaz, meg az is, hogy anyuék idegeskednek, ha nem tudják, mi van velem. - Parancsoljon kisasszony, itt a mobilom, míg az öné előkerül! Felült, hogy bebillentyűzze Csilla néni telefonszámát, én meg tenyeremet kifeszítve cirógattam a bimbóit. Nem tolta el a kezemet, viszont némileg megváltozott a lélegzetvétele. - Tessék, Kántor Csilla! - Szia édes, itt meg a haszontalan Hugi. - Mi van, Juditkám? Úgy hallom a hangodon, jól érzed magadat. - Anyukám, szeretném mindenkinek elmondani, ilyen drága édesanyja nincs másnak, csak nekünk. Ezen felül úgy szeretném, ha mindenki megtudná, milyen boldog vagyok. - Büszke vagyok minden lányomra. Így azután nem nehéz jó anyukának lennem. Géza telefonjáról beszélsz, csillagom? - Igen, mert az enyémet pillanatnyilag nem tudom, hol van. Anyuci, azért hívlak, ne idegeskedjetek! Holnap 11-re megyek dolgozni, de előtte hazamegyek, majd reggel valamikor. - Juditka, tudod, mi barátnők is vagyunk. Jó volt? - Nagyon-nagyon. - Többé nem kell aggódnom érted, hogy boldogtalanul éled le az életedet. - Nem tudom szavakba foglalni, amit most érzek. Anyukám, holnap nem az a lányod fog hazamenni, akit ma elengedtél. Pedig akkor is repdestem a boldogságtól, csak jó adag bizonytalanság volt bennem. - Magamat hallom 40 évvel később. Ugyanezt éltem át. Vigyázzatok egymásra, és ne felejtsed el, holnap kemény munka vár rád, pihenned kell valamennyit! - Szia, anyucikám, az aput is puszilom. - Te kis hős. Azt hittem, eltolod a kezemet magadról. - Arra várhatsz pár évtizedig. Nem vagyok a jónak elrontója. - Feküdj vissza mellém, Juditkám. Valami eszembe jutott, amit meg kell beszélnem veled, de eddig elfelejtettem. - Hű, ez nagyon félelmetesen hangzik. Kiderül, van feleséged és két gyereked. - Buta kislány. Mikor betegállományból visszamentem dolgozni a céghez, a vezér adott kétszemélyes üdülésre szóló beutalót egy hétre. Júliusban aktuális. Ugye eljössz velem? Nem válaszolt egyből. Szemlátomást gondolkodott az ajánlatomon. Majd mikor megszólalt, nem nézett rám. - Nem megyek veled. Több okom is van rá, de a legfontosabb, hogy előre be kell jelenteni még év elején, mikor megyünk hosszabb szabadságra. Számomra ez augusztus, mert állítólag akkor lesz nagyon meleg, és a családdal nudizni megyünk Délegyházára. Először azt hittem, rosszul hallok, ő pedig elhallgatott. - Jól értettem? - Igen, jól. Tudod, nincs abban semmi különös. Ruhán keresztül is látszanak az idomok. Amúgy pedig azért borotválom a puncimat, ne legyen feltűnő meztelenül.

36

Elment az eszem. Felugrottam mellőle. Első gondolatom az volt, rágyújtok egy pipa dohányra, mindig jó hatással van az idegeimre. Feküdt az ágyon, és nézett engem. Nehezen tudtam meggyújtani, mert remegett a kezem, de végül sikerült vagy tíz szál gyufával. Párat hosszan szívtam bele, mikor felkelt, odajött, és kivette a számból. Mindezt úgy tette, hogy egyik kezével az ajkaimat nyitotta szét, nehogy a fogaim sérüljenek. Ledobta az égő pipát az asztalra, majd átölelte a nyakamat, és szájon csókolt. Nem volt erőm ellökni magamtól. - Gyere vissza az ágyra, te bolond, féltékeny szerelmem! Engem is szíven ütött a tálalásod. Nagyon megijedtem. Azt hittem, családod van. Ezért akartalak én is megijeszteni. Megyek veled boldogan nyaralni. ***

37

10. Nyírbotoson Mit füllentett nekem a múltkor az a kis bestia? Imádom őt. Akkor is imádtam, mikor becsapott. Más kérdés, hogy úgy hatott rám, mintha a ringben álltunk volna egymással szemben, én természetesen leengedett karokkal, mert még viccből sem emelnék rá kezet, ő meg beküldött egy virtuális jobb horgot az etetőmbe, amitől kifeküdtem. Nézte az áldozatát azokkal a csábos szemeivel, majd mikor látta, hogy agonizálok, odajött hozzám gyónni. Édes kis Juci-Mucikám, azóta sem tudtam megemészteni, hogy tudott olyan baromságot kitalálni, hogy nudizni mennek augusztusban. De nagy állat vagyok. Csak most jut el a tudatomig, Csabi bácsi miért menne olyan helyre, ha ő nem lát, viszont őt mindenki skubizná? Nagy egy hülye vagy, Csutak. Mindegy, ezt még egyszer le kell játszanom vele. Bedobom a durcást, aztán jól kibékülünk három perc múlva. Május vége felé járunk. Ma reggel úgy tűnt, gatyarohasztó meleg lesz. Ezért nem vonatoztam isten háta mögére. Gondoltam, megfuttatom a benzinkecskét. Hajnalban feltessékeltem a pincéből a dögöt, lepókhálóztam, aztán lábaim közé kaptam, és irány a Nyírség! Dehát ahogy az szokott lenni: „ember tervez, az isten...” Itt következne jó szokásomhoz híven egy felszólítás nemi aktusra. Verőfényben indultam Pestről. Gyöngyös táján akkora záport kaptam a pofámba, hogy az fantasztikus. Kéne egy autót vennem, csak hát-csak hát. Mi lett volna, ha vasárnap megkérem, repítsen le falura kedden? Nincs ideje szegénykémnek. Főként ebből áll a kapcsolatunk, hogy ő dolgozik, én meg sajnálom. Tele volt a nadrágom sárral, valamint aranyat érő májusi trutymóval. Fékezés majdnem a falu végén, de a kocsmával szemben. Mátray motort kitámaszt, és keresi a csengőt a kapun, de errefelé az nem divat. Tudom én, simán benyithatnék, csak sok a kecske, és mind idejött a kerítéshez. Közeledik a slampos. Bemutatkozáskor kiderül, ő a megrendelő feleslege, és jelenleg az ura nincs itthon. Az a feladatom, hogy a telket berajzoljam, meg mindent, ami az adott területen található. Negyed órás itt-tartózkodás alatt rájöttem, nem félek a kecskéktől. Hiába vannak többen, mint én. Különben is, bátorító érzés, a tésasszony mindenhová követ. Nem panaszkodhatok, igazán nem. Juditkámnak, ha pici szabad ideje adódik, azt velem ossza meg, így azután a világ legszebb nője sem hozna izgalomba. Itt azonban szépségről szó nincs. Akárhogy is, de férfi vagyok, és állítom, az egyik kecskéhez nagyobb kedvem lenne, mint a bájos hölgyhöz. Formás kecske. Jó húsban van, nincs rajta fölösleg. Tudtam én, hogy szemét alak az a Karesz, aki beajánlott engem egy újgazdaghoz tervrajzot készíteni. Nem beszélve arról, szemlátomást bejöttem a hölgynek. A nadrágom totál sáros, de már megszáradt. Méricskézek az udvaron, közben mekegnek meg beszélnek hozzám. Jaj istenem, ez ő! - Tessék! Itt vagyok, csillagom. - Szia, Macikám édes! - Juditka? Hol vagy? - Nem hallasz? Mi ez az éktelen mekegés? - Fogd már be a pofádat! Juci-Muci, hol vagy? - Aranyos vagy, de ha befogom, még úgy sem hallasz. - Na végre, hallok valami kaparászást. Angyalkám, ezt te csinálod? Nagyon kicsi a térerő. - Azt kérdeztem, ki mekeg ottan? - Tündérkém, a mekegést se hallod? - Hívjál vissza!

38

- Itt van mellettem a megrendelőnek a felesége. - Szépen tud mekegni. - Na végre, hallok valamit. Mi van a széken? Fújjál bele, úgy talán jobb! - Nekem is jobb lenne. - Juditkám, megpróbállak visszahívni, csak előbb megfojtom a kecskéket. - Jöjjön be a házba, mert ezek úgy látszik, megbolondultak. Tudja mérnök úr, ilyenkor szoktam fejni őket. Megkínálhatom egy kis szíverősítővel? Gondolom, nem is reggelizett. Készítek valami harapnivalót, ha meg nem sértem. - Köszönöm, ha vezetek, nem fogyasztok alkoholt. Reggeli nélkül pedig soha nem indulok el otthonról. - Jaj, nem olyan komoly dolog az. Itt a faluban mindenki iszik, ha csak motorozni kell. - Bocsásson meg, egyrészt én picit távolabb lakom innen, valamint elég sietős a dolgom. Lebonyolítok egy telefont, aztán lemérem a melléképületeket, mert tudja, a tervrajzon szerepelni kell a telek százalékos beépítettségének. Kiment a néni a kecskéihez, mert van ám itt intelligencia. Utánanéztem. Erzsi jutott eszembe, milyen jót röhögne rajtam, ha látná. Ugyanis bár lepusztult a csaj, viszont szőke. Később, mikor elkértem az adataikat, amit mellékelni kell a dokumentációhoz, az is kiderült, öt évvel született előbb, mint én. - Tessék! Na végre. Azt hittem, hiába várok. - Juditkám, ne haragudj, az előbb nem hallottalak, mert belemekegtek az életünkbe. - A mekegésről jut eszembe, a múltkor bele is ugattak az életünkbe. Elfelejtettem mondani neked. A néni, akinek a vityillóját meg akartam venni, nem volt boldog, hogy visszamondtam. A fia azonban megfejelte a döntésemet annyival, hogy fölösleges volt szakértővel megnézetni azt a házat, mert ők nem gazemberek, nem volt szándékukban becsapni a doktornőt. Ha kérdezem, megmondták volna, mik a hiányosságok. Az apu előrelátó volt (vakon), és eljött velem hozzájuk. Ha nincs ott, a fazon lenyelt volna keresztbe. Ha érdekel, mit reagált az apu a kirohanására, kérdezd meg tőle, nem szeretném idézni. Áruld el, hol vagy?! - Ja tényleg, te ezt nem is tudod: Nyírbotoson. Egy megrendelőhöz kellett leutaznom. - Kivel mentél le? - A YAMAHA YZ 250 F9-es kék színű mocimmal. - Erről megfeledkeztem, hogy neked motorod is van. - Majd bemutatlak benneteket egymásnak. - Édes, nem vagyok kíváncsi rá. Nem tudom, mennyit ér a szavam, de mindent elkövetek azért, hogy te ne motorozzál. Négy keréken sem vagy biztonságban, nem hogy kettőn. - Szívem, nincs autóm, dolgoznom meg muszáj. Mondtam volna, hogy gyere le velem? - Igen, ha tudom, mehettél volna az én autómmal, de biztos, hogy anyu is szívesen kölcsön adná neked az övét. - Juditka! Nem szeretnék visszaélni a szeretetetekkel. - Mi van, Macikám, fél órája lehetsz falun, aztán máris mekegsz? - Te Csutiii! Ennyi kecskét én még soha nem láttam. 39

- Valami nőről beszéltél az előbb. - Nem róla, hanem mellette beszéltem. - Kérlek! Kímélj meg a kétértelműségeidtől! A fene egye meg a motorodat. Idegeskedhetek miatta. - Képzeld el, az autópályán olyan zivatarba kerültem, hogy muszáj volt leállnom egy parkolóban! - Pesten ragyogó napsütés van. Egyáltalán te Magyarországon vagy? - Mondom, hogy Nyírbotoson vagyok. - Megyek, felhívom Lillácskát. Ugyanis ő Nyírbotoson született. Nem ám, hogy úgy járok vele, mint az anyu! - Lillácska Kántoréknál a mumus? - Ha az lenne, az ember megértené, de nem az. - Mi a családneve? - Kántor. - Szépségem, a te nevedre még emlékszem. Lillácskával kapcsolatban tettem fel a kérdést. - Bocsánat, úgy értettem, az enyém után érdeklődsz. - Te azt pontosan tudod, hogy igen, mióta először megláttalak. - Koncentrálj inkább a munkádra, ne az enyémre! Lillácskát Macskássynak hívják. - Mindjárt megkérdezem a nénitől, ismeri-e a Macskássy családot. - Macikám! Légy kedves elintézni gyorsan a dolgaidat, és irány Budapest, majd ha leállítottad azt a marhaságot a ház előtt, hívjál! Ha engem nem érsz el, hagyjál üzenetet az asszisztensnőmnél! Szépen kérlek, siess haza, és ne Macskássyzzál. Lillácska apjának a pereputtya él Botoson, akikre nem kíváncsi. - Képzeld el, tündérkém, a néni meg akart kínálni jó kis szabolcsi kerítésszaggatóval meg reggelivel. Miért hallgatsz? - Elképzeltem, és ez időt vett igénybe. Áruld el, hányan vagytok abban a nagy társaságban, ahol felvetődik az evészet meg az ivászat? - Várjál, kinézek az ablakon! Heten. Öt kecske, a háziasszony meg én. - Inni, remélem, nem iszol. Ha kaját akar adni a néni, csomagoltassad be, és hozd haza Pestre! Jól jön az egy ilyen hosszú út után. - Jó. Mit csináljak, ha egy oldal szalonnát kapok? - Kössél rá madzagot, édes Mihókom, és húzzad a motor után, közben mondogassad, hogy „kucó-kucó!” - Ilókom, azért szeretlek, mert olyan okos vagy. Féltelek is. Egyszer megszöksz tőlem. Legközelebb, ha nálam alszol, spárgát kötök a lábad ujjára. - Kössél csak, de ha sikerül meglógnom, leveszem az ujjamról, az egyik kecskére kötöm, aztán majd jól meglepődsz, ha rángatod, és mekegni fogok. Elköszönök, mennem kell! - Édes Ilókom, azonnal hívlak, ha hazaérek. Vigyázok magamra, mert tudom, van, aki számára fontos vagyok.

40

- Remélem, nem feledkezel el róla, hogy van! - Nem. Nyugodjál meg! Ha minden úgy sikerül, ahogy terveztem, fél óra múlva megsarkantyúzom a kecskémet. - Egye fene! Lásd, kivel van dolgod, a kecskére nem vagyok féltékeny. - Én pedig még a szélre is, amelyik meglebbenti a szoknyádat. - Ezért küldök neked két nagy puszit. Szia, édes Mihókom! Ha marad a szalonnából, holnap együtt megesszük. - Nem mondod?! ***

41

11. A Mátra És akkor eljő végre a nap, mit annyira vártunk. Egy teljes hét kettesben. Az időjósok nem sokkal biztattak, de mit számítanak a jóslataik, hiszen nekem saját napsugaram van, aki beragyogja az életemet. Gondolatban mindig velem van, de ezen a héten pihenhetnek a gondolatok, mert a valóság mindennél szebb. Lehet kinn téli zimankó, ha foghatom a kezét, ha mosolyog rám. Szívemben forrón ég a tűz, ehhez képest a nap hitvány hólabda. Mióta közös úton halad az életünk, reggelenként arra ébredek, szerelmünk olyan erős, olyan vad és szenvedélyes, ami fokozhatatlan, vagy legalábbis én szebbet elképzelni nem tudok. Este pedig lefekvés után ágyamban, végiggondolva az elmúlt napot, mindig rájövök, bizony-bizony, ma fényesebben ragyogott az én drága csillagom, mint tegnap, amikor úgy éreztem, ezt túlszárnyalni lehetetlen. Minden érdekli, ami velem történik, és elvárja, hogy részletesen beszámoljak neki esténként az eltelt napomról. Kivételnek azok az esték számítanak, mikor nálam alszik. Az érdeklődés akkor is megvan benne, csak az energia kevés. De a jóéjt puszinál mindig megjegyzi: „Reggel mesélni fogsz!” A reggeli mese pedig elmarad, mert isteni alvókája van. Fél órát könyörgök neki, hogy ébredjen. Mikor úgy érzem, számára is kezdődik a nap, hiszen értelmes válaszokat ad a kérdéseimre, egyszer csak rájövök, közben megint elaludt. Csilla néni szokta mondani, ne csodálkozzak, hiszen Juditka még soha nem ébredt fel magától. Folyamatosan azon igyekszem, újabbnál újabb módszereket találjak ki az ébresztésére, de eredmény semmi. Ha puszilgatom, ha ölelgetem, és végre megmozdul, felegyenesedek az ágy mellett. Hurrá, az én tündérkém felébredt, résnyire nyitja a száját, és kiprésel magából annyit: „Ne hagyd abba!” Engem meg nem kell biztatni. Mellé fekszem, úgy kényelmesebb ölelgetni, mint előrehajolva. - Tessék, itt vagyok Juditkám! - Gézuka, gyere le, most állok be a ház elé a parkolóba. Segítsél felhordani a kocsiból a cuccokat! - Juditkám, este van. Reggel indulunk. Minek kell felhurcolkodni, azért, hogy reggel mindent levigyünk, plusz az én holmijaimat is? - Rendben, ne gyere le. A kocsiban fogok aludni. Nem hagyom itt a holmikat, hogy egy barom feltörje az autót. - Lemegyek, én lenn maradok, te pedig feljössz aludni a lakásba. - Fordulok, és megyek haza. - Hisztiske, tudod, hogy mindig neked van igazad. Évődtem vele, közben haladtam lefelé a parkolóba. Mikor meglátott, még mérges volt, de a következő pillanatban mosolygott, és kiszállt, hogy méltóképpen fogadjon. Amik az utastérben voltak, azokat felvittük a lakásba. - Gyere ide hozzám, kincsem! Képes lettél volna visszafordulni? - Közel voltam a síráshoz. Azt persze nem tudom, anyuék mit mondtak volna. Mindketten kijöttek még az utcára is, hogy elbúcsúzzanak tőlem. Anyukám, a határozott megkönnyezte, hogy a 32 éves kislánya egy teljes hétre - ő úgy mondta, nyolc napra - távol lesz otthonról. - Mit érzett ugyanakkor ez a kislány? - Nekem könnyű volt egyik szeretetből a másikba jönni. Macikám, anyu abba a zöld táskába pakolt nekünk külön vacsorát, meg holnapra reggelit is. Azért mondom, hogy külön, mert a csomagtartóban van egy csomó kaja, amit az üdülésre készített. 42

- De hát tudja, hogy apartmanban leszünk, ahol főzhetünk is. - Persze, hogy tudja, csak éppen a lányát is ismeri. Felhívom, mert aggódik. Te addig légy kedves prezentálni a vacsorát, nem tagadom, éhesnek érzem magamat! Tálaltam, arra gondoltam, előbb a vágyainkat kellett volna kielégíteni, majd utána következhetne Csilla néni vacsorája. De én naiv vagyok, mert biztos lehetek benne, Csilla néni pontosan tudja, szeretkezés után a kislánya bedobja magát alvóba. Mire odáig eljut, jártányi ereje sem marad. Nekem is csak annyi, hogy magamhoz öleljem. Ha előre feltankolunk energiával, reggel tuti, álmosak leszünk. Tele hassal ugyanis nem szabad elaludni, mert még a végén rosszakat álmodnánk. Imádom, ahogy Csilla néni fűszerezi az ételeket. Imádom ezt a kis angyalt is, aki átlibbent a konyhán, és jól nevelt kislányként leült a helyére az asztalhoz. Együtt szoktunk tevékenykedni, de most ez nem úgy történt. Evés közben kisorsoltuk, melyikünk fogja rendbe tenni a konyhát, ki lesz, aki megágyaz. Jóllaktunk, és hagytuk az egészet a francba. Átöleltem a kis desszertemet, bevittem a szobába, hogy végre falatozhassak belőle. Reggel a konyhában mindent elkészítettem, ha felkel, mielőbb indulhassunk. Engedékeny voltam az ébresztésnél, ezért déli harangszóra értünk az üdülőbe. Anyukájának úgy mondta: „Kicsit tovább aludtunk.” Kénytelen voltam meghúzni azt a fülét, amin nem volt telefon. Erre minden átmenet nélkül elkezdett visítozni. Feltételezem, Csilla néni a szívéhez kapott, hallva, hogy nyúzzák a lányát. Ez van. Kénytelen hozzászokni Juditka furcsa megnyilvánulásaihoz. Van mikor liheg a telefonba, máskor meg sikítozik. Ez nem lett volna baj, csak nyitva felejtettük a bejárati ajtót. Ennek tudható be, mikor távoztunk az objektumból, röpke három órás séta erejéig, a személyzet tagjai furcsán tekintettek ránk. - Életem, mi most nászúton vagyunk? - Szerintem igen. Pár hónappal ezelőtt megvolt a nászéjszaka, aktuálissá vált a nászút is. Jövőre jöhet a násznép az esküvőnkre, ha te is úgy akarod! - Van igényed, hogy befizesselek egy nagy adag fagylaltra? - Éppen kérni szerettem volna. Bementünk egy csendes helyiségbe, ahol voltak fagylaltok, csak kiszolgálni nem akart senki, mert ketten voltunk mindössze. Felvetettem, minden bizonnyal ez önkiszolgáló, de a cselekvésig nem jutottunk, mert érkezett egy csinos hölgy. Elrebegtük igényeinket. Hozzátettük, pohárban szeretnénk a kertben elfogyasztani. Erre elszaladt. Percek múlva hozta a poharakat. Kiadagolta a fagyit. Közöltem, fizetnék, de izibe! Mire kimondtam, hogy sietős a dolgunk, mert elmegy a buszunk, ismét elügetett. A fagylaltunk meg olvadozni kezdett. Mondtam a szerelmemnek, még a fagylaltra is jó hatással van a jelenléte. Láttam a szemein, ez nem az az alkalom, amikor boldogság tölti el szívét, ha udvarolok neki. A hölgy kisvártatva visszajött egy nagy bugyellárissal. Fizettem, és kimentünk zsákmányainkkal a kertbe. Eszegettünk. Később, megtörve a csendet, megkérdeztem: - Mi baja van az én csillagomnak? - Ne törődj vele! Imádom, ha mellettem más csajokon legelteted a szemeidet. - Rendben, egyedül fogod visszavinni a findzsákat. Szemlátomást nem esett kétségbe. Mikor kijött a fagylaltozóból, ott az ajtóban pusziltam meg. Közöltem vele, visszamegyünk az üdülőbe, részben azért, mert elég volt a sétából, de főleg, hogy szeretném kiengesztelni. Azt mondta, hagyja magát. Igazat mondott. Mikor két hulla feküdt egymás mellett az ágyon, próbáltam megmagyarázni a presszós szituációt. - Ne kerteljél, Csutak! Szeretem, ha udvarolsz nekem, a süket duma pedig nem érdekel. 43

Megkezdtük a harmadik napot, mikor is fantasztikus dolgokra jöttünk rá. A legfontosabb, hogy nagyon gyorsan összerázódtunk. Reggel korán kelek, ahogy otthon is. Elkészítem a kávét, mert kérte, ne délben kávézzunk. Némi probléma akadt a gáztűzhely használatával, mert csak úgy nem alszik el a láng, ha egy fakanállal kitámasztom a kapcsolót. Ehhez azonban kellett fakanalat vennünk. Sajnos azt nem hoztunk magunkkal. Elkészül a kávé, felébresztem, ő az ágyban felülve issza, én meg állva, majd kisegítem őt a fürdőszobába pisilni, aztán lefekszünk mindketten. Beszélgetünk, miegyéb, majd 11 óra magasságában elkezdjük a napot. Csilla néni étkeiből elfogyasztunk két napra való adagot. Elmegyünk sétálni. Estefelé, de inkább még délután, visszaporoszkálunk az üdülőbe. Megint eszünk-iszunk, majd..., valamint sokat beszélgetünk. Például arról, milyen jó lenne a környéken nyaralót venni. - Gézukám, úgy ennék egy kis halacskát. - Cirmike! Töltött paprikát kell ennünk. - Fúúújj, azt edd meg te! Különben pedig remélni merem, az anyu előtt nem fogsz Cirminek hívni, ciki lenne. - Édesem, mindent megbeszélsz vele, akkor miért lenne ciki, hogy három nap után cirmis vagy? - Én is Cirminek hívlak, mert te is olyan vagy. - Rendicsek. Csilla néni az arcomra fog asszociálni, nem másomra. - Hihihi! Tudja, hogy te is borotválod. - Micsoda?! - Ha hozzám mersz nyúlni, sikítok. - Ha sikítani mersz, soha többé nem nyúlok hozzád. - Nem bánom, kivételesen nem sikítok. - Cserében megeszem a te részedet is a töltött paprikából, aztán elmegyünk valahová halat enni. Az étteremben birkózott a cápával, én meg hegyeztem lapát füleimet. A szomszéd asztalnál felvetette valaki, másnap felmennek a Kozmáry kilátóba. Fogalmam nem volt arról, hol találjuk, de másnap nekiindultunk mi is, felfelé a hegynek. Kifulladásig mentünk egy egyenes emelkedőn. Megálltam, és magamhoz öleltem a kis csillagot. Jó volt az út közepén csókolózni. - Csúnyák vagyunk, Macikám, hogy ilyet csinálunk. - Édeském, anyukádék is szoktak. - Aligha hiszem. - Drága doktornő, megmagyarázná nekem, hogy jött ön létre? - A csókból még senkinek nem született gyereke. - Na igen, de én most szeretnék bugyivizitet tartani. Felmentünk a francba, bár Juditkának papucsban nem volt könnyű. Így azután nem csoda, hogy az üdülőben lefeküdt pihenni. Este egyeztettük másnapi programjainkat. Juditkám azt mondta, azért van itt ez a nagy hegy, hogy megmásszuk. Mászás az én tervemben is volt, méghozzá többszörös, de nem a hegyre. Megnyugtatott, reggel indul a túra, viszont este, ha hazaérünk, arról is lehet majd szó. 44

Reggel a megszokott időmben ébredtem, de nem keltem fel. Azért se fogok felkelni, ahogy szoktam. Semmi kávéfőzés. Majd ha a kisasszonynak is megvirrad dél felé, akkor hajlandó vagyok elkészíteni az élénkítő nedűt. Addig is időt nyerek. Aki időt nyer, életet nyer. Én hülye, megmozdultam. Erre felébredt, és felkelt. Perceken belül főtt a kávé meg rotyogott a tojás. A reggelikészítésbe beszálltam. Domborítottam a lajhárt. Rájött, és csúnyán nézett rám. Kénytelen voltam sebességet váltani. Megreggeliztünk, felöltöztünk. Furcsa volt szabadidőruhában. Bemutatkoztam neki. A haja ízlésesen meggumizva, amit nem tapasztaltam addig. Elkezdtem simogatni. - Milyen aranyos lófarkad van. Mi lenne, Csutikám, ha te is...! Neki nem volt kedve az enyémet simogatni. Ezzel szemben felsegítette a hátamra a cuccot. A földszinten búcsút intett nekünk az ügyeletes személyzet imígyen: - Szép napot, és a kiránduláshoz jó hangulatot kívánok a nászutasoknak. Hangosan nem, de magamban elküldtem az anyjába. Még hogy mi nászutasok, mikor éppen hogy a váláson töprengek. Azért nem volt komoly a töprengés, mert ahányszor ránéztem, annyiszor fogalmazódott bennem meg a kettős kívánság: Érjünk haza, és koronázzuk meg a napot azzal, hogy megajándékoz a testével. Még este megnéztem, hátha találok a kocsi kesztyűtartójában egy turistatérképet. Autóstérkép az volt, valamint egy könyv a genetikai fejlődés rendellenességeiről. Mivel egyiket sem lehet a Mátrában hasznosítani, úgy döntöttem, ha mindig felfelé haladunk, előbb-utóbb a csúcsra érünk, majd lefelé jövet elérjük a völgyet. Mit nekünk turistajelzés. Igyekeztünk mindenhol a meredekebb részeken haladni, mert azzal időt nyerünk. Fogtam a kezét, de ha úgy volt szükséges, még át is öleltem. Ő akart hegyet mászni, én bírtam jobban. Lihegett mellettem a kis csillag. Időközönként megálltunk harántterpeszben. Egyik lábunk fél méterrel lejjebb, mint a másik. Sajnos nadrágban volt, így nem tapasztalhattam meg, hogy alkalmazkodik a női test ahhoz, ha a lábai különböző magasságban vannak, milyen a lába köze. Bekerültünk egy olyan bozótos részbe, ahol alig volt egy személyes hely a haladásra. - Tudsz róla, hogy a Mátrában farkast is szoktak látni? - Félek a farkastól. Mit csinálnál, ha a bozótból elénk ugrana? - Juditkám, nem vagyok fára mászós fajta, de biztos, hogy próbálkoznék vele, és mint te is tudod, próba - szerencse. Onnan a magasból ijesztgetném. Jól megdobálnám kavicsokkal. - Az nem zavarna, hogy én nem tudok fára mászni? - Vészhelyzetben az ember nem arra gondol, a másik milyen adottságokkal rendelkezik. - Aranyos vagy. - Te is az vagy, szépségem ebben a márkás cuccban. - Képes lennél magamra hagyni azzal a vadállattal? Átöleltem és megpusziltam, mert úgy tűnt, mindjárt sírva fakad. - Viccelek veled, nem veszed észre? Kincsem, minden lépésedre odafigyelek. Hogy gondolhatod komolyan, amit mondtam? - Hülye vagyok, és elhittem. - Drágám, az életemet is odaadnám, ha tudnám, azzal a tiédet megmentem. Szokjál hozzá, hogy évődök veled! Nekem te nem csak a szerelmem vagy, hanem a barátom is, vagy ha úgy jobb, akkor a haverom.

45

Kiértünk egy tisztásra, ahol Juditka meglátta a farkast. Számomra először a napsütés tűnt fel. Jólesett a tüskés, rovaroktól hemzsegő bozót után. Magához ölelt mindkét karjával. - Cirmikém, te magadat vagy engem akarsz megvédeni a farkastól? Ha védőburkot képezel körém a testedből, akkor előbb téged fog rólam lerágni, s csak ha még nem lakott jól, akkor kóstol belém. - Ugye, milyen szép? Nagy fülei és szép hosszú farka van. - Ez utóbbi nagyon panaszosan hangzott. Különben pedig mindhármunknak van farkunk. A kutyának hátul, neked a fejed tetején, az enyém pedig valahol lóg. - Úgy néz ránk, biztosan éhes. - Dögölj meg, hülye kutya! Én előbb csőrözök egyet a szerelmemmel, majd esetleg utána megkaphatod a tojásaimat. - Azok az enyémek. - Gyöngyöm, én otthon neked akartam adni. Itt a tisztáson problémásnak látom a dolgot. Szemlátomást sehol egy heverő. A fűben pedig snassz. Nem beszélve arról, ez a hülye kutya képes lenne nyalogatni közben a hátsó felemet. - Gruppenszex? Nincs ellenemre. - Akkor most tovább megyünk, és ha találunk egy mély szakadékot, Juditkámat beledobom. - Macikám, én is csak vicceltem. Megmarkoltam a lófarkát, és elkezdtem húzni lefelé. Mint a szopós malac, úgy visított. - Ne őrülj meg! aki hallja, azt hiszi, hogy meg akarlak dugni. - Bocsika, én is azt hittem. Mivel az eb odajött hozzánk, és lentről felfelé kezdett bennünket szimatolgatni, Juditka a hátizsákból kivett egy csomag sült husit, amit Csilla néni csomagolt nekünk. Úgy etette a dögöt, hogy kézzel nem nyúlt hozzá. - Liheg. Biztos szomjas. - Adjál neki üdítőt is, de ha beleiszik az üvegbe, akkor én nem iszom belőle többet. Ihatjátok ketten! Haladtunk tovább egy szép, fákkal szegélyezett ösvényen. Hurrá, közeledünk a Kékesre, mert fölötte már nincs semmi, akkor csak az lehet. Csillagom virágokat szedett egy fákkal körülölelt virágos réten. A hátizsákban meg megszólalt a telefonja. Odaugrott, kezdte kirámolni a cuccokat. Nylonzacsik a karjára akasztva, valamint az én kezeimbe nyomva, mert a kis haszontalan telefon legalul volt. Felettünk éppen egy helikopter körözött. - Szia, anyuci! - ... - Mászunk. - ... Ahogy társalgott az anyucival, közben, honnan, honnan nem, de az orromhoz nyomott egy virágot. Én meg úgy csináltam, mintha inhalálnék. Számon-orromon be a virágpor. Akkorát tüsszentettem, hogy majdnem elejtette kezéből a telefont. - Egészségedre, Macikám! 46

- ... - Megyünk fel gyalog a Kékesre, közben Gézuka allergiás lett egy kis sárga virágra. - ... - A jóelőbb belém ültette. - ... - Dehogyis. Nem azért lihegek. - ... - Azon nevetek, itt toporog előttem, és fogja a tojásait. Úgy értem, ki kellett venni mindent a hátizsákból, mert alul volt a telefon. - ... - Semmi baj, anyuci. Ne izgulj, nyugodt vagyok, mert utána magához ölelt. - ... - Baromi meleg van, én meg beöltöztem. - ... - Bugyiban? - ... - Majd az üdülőben én is. - ... - Jól van, hívunk este. Mondd már el, hogy kell palacsintát készíteni! - ... A szituáció a következő: Áll a tisztás közepén egy csinibaba. Ez nem annyira látszik, mert jelentős részét takarja a ruházata. A nagy melák sétálgat körülötte, kezében pucolatlan keménytojások. Pisilni is jó lenne, de az ara telefonál. Na, ekkor jelenik meg két fickó a bozótból botokkal felszerelkezve. Amolyan igazi bakancsos turisták. Mit hallanak? A csaj telefonon érdeklődik a palacsintakészítés fortélya után. Sehol egy tűzhely, de még palacsintasütő sincs nálunk. Röhögtem, és összenyomtam a tojást a zacsiban. Könnyebb lesz pucolni majd, ha felérünk a csúcsra. Juditka csicsereg az anyucival, Gézuka nyerít, a turisták meg haladnak. Az út eddigi szakaszán ahhoz lett volna kedvem, hogy hozzányúljak, de így kis híján magamhoz nyúltam. - Gézuka! Reggel nem dugtad be. - Édes, akartam, de azt mondtad, majd ha visszaérünk az üdülőbe. Ja, még beszélgetsz? Akkor bocsánat! - Anyuci, kimarad a hangod. Lemerül a telefonom. Azt hittem, Géza reggel bedugta a töltőt, de ezek szerint elmaradt. - ... - Az meg késik. Na mindegy, lesüketült. A szanatórium udvarán padon ülve táplálkoztunk. Nem zavartalanul, viszont elég zaklatottan. Hol egyikünk, hol másikunk látott megörökítenivalót. Juditka a mókusokra fókuszált, én meg őrá.

47

„Juditka papírzsebkendővel töröli a homlokát.” „Juditka ásít vagy liheg.” „Juditka tömi a szájába a fasírtot.” „Juditka áll a pad előtt, nadrágjáról veri le a morzsát.” (A képen úgy látszik, mintha egy férfi a heréit vakarná.) „Juditka büszkén áll és mosolyog. Mellette én, befejezetlenül.” (válltól felfelé nem látszom, mert egy faágon volt a fényképezőgép, és úgy szaladtam oda mellé, hogy mire exponál, én is rajta legyek.) „Juditka az ég felé néz, fejéből felfelé egy fa nőtt ki.” „Juditka komoly arccal néz maga elé, miközben belóg a képbe egy elhanyagolt öltözetű néni.” Készültek rólam is képek. Juci-Muci a legbüszkébb arra, hogy elkészült a pisilős Gézuka felnőtt változata is. „Állok az erdőben, markolom a pisilőmet.” (A baj ott van, a gyerekkori képemről egyértelműen kiderül, hogy a virágokat pisilem le, ennél a felvételnél viszont úgy tűnik, mintha maszturbálnék.) Miután kiürítettük a hátizsákot, lötyögtünk egy órácskát az erdőben. Utána támadás az első étterembe! Az én ötletem volt, mert láttam rajta, evés után még férne belé. Gondoltam, ha jól megtömi magát, beleegyezik, hogy busszal menjünk le. - Miért nincs étlap az asztalon? - Cirmikém, papírral akarsz jóllakni? - Különben nem is érdekes. Légy kedves nekem valami halételt rendelni! - De hát könyörgöm! Hegytetőn vagyunk, itt nincsenek halak. Egyél saslikot! - Csutak! Te úgy tudod, hogy a saslik sasból van? - Mit tudom én, te vagy az orvos. Közben megérkezett a főúr. Kértem két adag Wiener-sniclit, hozzá sült burgonyát és uborkát, desszertnek lekváros-mandulás Berliner Schnittent. Csodálkoztam, hogy az ürge vette a lapot. Betermeltünk, méghozzá úgy, hogy fizetés után szaporázva lépteinket, elértük a lefelé induló buszt. Fincsi volt a kis lófarkasomat magamhoz ölelnem az apartmanban. Mi több, elalvás előtt megdicsért. Azt mondta, a hegyen teletömte magát kajával, de mennyivel másabb, ha én csinálom. Az utolsó napon hegyi túrára nem vállalkozott, miért is nem haragudtam meg rá. Ettől függetlenül távolságban szép utat tettünk meg, ráadásul nem is andalogva. - Gézuka, hallod? - Valamit hallok. Mintha mekegnének a távolban. Mindenesetre leültünk egy padra pihenni. Suttogva társalogtunk, számunkra fontos dolgokról, amit nem szerettünk volna, hogy mások meghalljanak. Többször dicsértem a szemét, olyat is mondtam, mennyire örülök, hogy megismerkedtünk. Juditka pedig hangsúlyozta, örül, hogy egy ilyen becsületes férfibe lett szerelmes. Úgy belemerültünk egymás dicsőítésébe, észre se vettük, honnan került elénk egy elektromos fűnyíró. Erdő közepén elektromos fűnyíró, és még működik is, számomra akkor rejtélyesnek tűnt. Mindenesetre ha már megzavartak a társalgásban, sétáltunk tovább. Nemsokára egy viszonylag keskeny füves részen megláttuk a kecskéket. - Mondtam neked, csillagom, ne siessünk! Hogy a fenébe megyünk vissza gyalog Nyírbotosról? - Gézukám, kecskék csak Nyírbotoson vannak?

48

- Nem, de ezeket megismerem. - Áruld el, lovagom, milyen ismertető jeleik vannak? Kiguvadnak a szemeim, mégsem találok rajtuk semmi különlegeset. - Minden kecskének van szarva? - Többnyire. - Juditkám, akarod, hogy fejjek neked tejecskét? - Igen. De vigyázzál, mert a bakkecske tud ám vad is lenni! - Melyik a bak? - Amelyiknek olyanja van, mint neked. Közben megérkezett a fűnyírós is, így azután elmaradt a kecskefejés. Este mindketten szomorúan feküdtünk le. ***

49

12. A gyanú A nyaralás minőségi változást hozott életünkbe. Hazajöttünk, kulcsot adtam neki a lakásomhoz, ami az ő lakása is. Nem élünk együtt, de azt is nehéz lenne kijelenteni, hogy külön vagyunk. Van, hogy csak egy éjszakára jön el hozzám, de előfordul, hogy három napig tőlem jár dolgozni. Vártam a névnapját, és azon törtem a fejemet, mi szépet, mi emlékezetest kaphatna tőlem, ami számára maradandó lesz. Az embernek ilyenkor mindig valami kézzel fogható ajándék jut eszébe. Persze, hogy végig zongoráztam magamban a lehetőségeket. Ahányszor megtettem, annyiszor vetettem el. Anyagilag megengedhetem magamnak, hogy bármilyen drága ajándékot vegyek neki. Csak hát szerencsére ugyanezt ő is elmondhatja. Mindene megvan. Mikor kislány volt, úgy mondta, ő volt családjukban a dédelgetett. A legkisebb, akit mindenki elkényeztetett. Most, hogy felnőtt nő, sok éve megint, vagy még mindig ez a státusza, hiszen a nővérei távol kerültek a szülői háztól, ő meg maradt Csilla néni és Csabi bácsi utolsó reménysége, aki majd remélhetőleg bearanyozza öreg napjaikat. Ez a remény némileg megingott, miután megismerkedtünk. Az élet rendje, hogy Juditkám is kirepül. Előbb vagy utóbb hozzám fog véglegesen költözni. Nem zárom kalitkába a madárkámat, bár legszívesebben azt tenném. Csúnya ez a birtoklási vágy bennem. Némi szerencse, ő éppen olyan, mint én. Nem nézhetem meg a csini csajokat, mert Juditka átmegy hisztibe, én pedig egyetértek vele. Ülök a konyhában, és magamban beszélek. Lehet, Juditkával kapcsolatban mindaz nem igaz, amin naponta ábrándozom? Az előbb érkezett számomra a következő továbbított e-mail egy ismeretlen feladótól: „Édesem! Miután itthagytál tegnap este, túl kimerült voltam ahhoz, hogy bármit is érezzek. Mintha magaddal vitted volna minden erőmet. A puszta kimerültségtől aludtam el. Most azonban ébren vagyok, borzalmasan ébren. Szívemben utolsó szavaid kalapálnak: „Be kell, hogy fejezzem veled ezt a jövőbe nem mutató kapcsolatot, mert túlzottan kockázatos. Szívembe új szerelem költözött, és a becsületem azt kívánja, hogy saját érzéseimhez hűséges legyek.” Oly nehéz elhinnem, hogy tegnap láttalak utoljára. Kérlek, adj még egy esélyt, hogy bebizonyíthassam neked, szeretlek, úgy, mint az, akiért most lángra lobbant a szíved! Szeretettel ölellek: J. * Kedves Jocó! Mély fájdalommal teli nap lesz a mai, miattad szenvedek. Ne haragudj rám! Kénytelen voltam dönteni. Még akkor is, ha tudom, nem lehet igaz szerelem, ami mások boldogtalanságára épül. De hiszem, értékes ember vagy. Az elmúlt egy évben bebizonyítottad, minden ujjadra tíz nő is jut, ha akarod. Az újabb találkozás csak elodázná az ésszerű döntésemet. Virtuálisan azt szeretném, hogy fejedet keblemre hajtva aludj egy keveset, majd ismét felébredj, és boldog légy! Hidd el, nem vagyok méltó a szerelmedre. Szívemben nem ugyanaz a láng égett irántad, mint benned irántam. Becstelennek éreztem volna magamat, ha tovább játszom előtted a hős szerelmest, miközben szívemet elrabolták. Most, hogy írom neked az e-mailt, megérkezett tőled is a levél. Gyönyörű. Soraidon átsüt az irántam érzett szeretet, de bocsáss meg, én felejteni akarok! Jutka 2009. február 27.”

50

Elolvastam, csak a jó isten tudja, hogy hányszor. Azt hiszem, megzavarodtam. Ma nem beszéltünk telefonon, és úgy néz ki, kivételesen kicsi az esély rá, hogy hívjon. Nem zavarom, mert komoly műtétei vannak. Kiültem a konyhába, mert a szoba intim együttléteinkre emlékeztet. Nem hiszek a levélnek, de akár igaz is lehet. Nem hiszek, mert nagyon szeretem őt. Ám azonnal itt a másik kérdés: miért hiszem el, hogy olyan ártatlan, mint ahogy mondja? 32 éves. Ebben a korban sokkal természetesebb, amik a levélváltásban írva vannak. Gondolkodom. Azon kapom magamat, egyre inkább hitelt adok az új információnak. Mindig is mondtam, túl szép az ajándék, amit az élettől kaptam. Régen ittam, mert ő ellene van az alkoholnak, én pedig alkalmazkodtam hozzá. Kihoztam a bárszekrényből az egyetlen, megbontott fél literes Unicumot. Alaposan meghúztam, a maradékot pedig magam mellé tettem a konyhaasztalra. Nem akarom újra elolvasni a levelet. Ki is kapcsoltam a számítógépet. Ráborultam az asztalon a karjaimra. Még az is lehet, hogy elszunnyadtam. Ami biztos, mikor visszanyertem tudatomat, állt mellettem, és csuklómon kereste az ütőeret. - Mi történt? - Nem tudom. Hogy kerültél ide? Arról volt szó, telefonálni sem lesz időd. - Fontosnak tartottam, hogy eljöjjek hozzád. Megéreztem valamit. Gyere be a szobába! Kézen fogott, és ahogy szokta, húzott magával. Bekapcsolta a számítógépemet. - Szeretném, ha megmagyaráznád, miért ittál, de előbb mást akarok megmutatni neked. A továbbiakban nem nyúlt a géphez. Diktálta, mit csináljak. Be kellett lépnem az accountjába, úgy, hogy akkor mondta meg a jelszavát, és kért, jegyezzem meg, mert szeretné, ha ezután minden nap belépnék megnézni a levelezését. Három e-mail, amiből az egyiket egy szülő írta. Betegének az anyukája. Kettő pedig kollégától érkezett. A negyediknek ugyanaz a feladója, mint annak az ominózusnak. „Szia, te kis Mimóza! Tudatom veled, mert beleszóltál az életembe, mert tudatosan mindent elkövettél, hogy egy másik nő életét tönkretegyed, most következek én. Bebizonyítom a környezetednek, akit eddig ártatlan kis porcelánbabának hittek, valójában egy erkölcsi hulla. Hadd tudják meg a kollégáid, a barátaid, ki az a Kántor doktornő. Úgy váltogatod a férfiakat, mint más a bugyiját. Még hallasz rólam: »A pofára ejtett.«” - Láthatod, egy órával ezelőtt kaptam ezt az e-mailt. Szerencsémre a dolgaim úgy alakultak, hogy el tudtam szabadulni. Azonnal hozzád jöttem. - Helyet cserélünk, én fogok állni, te pedig elolvasod, amit kaptam! Elolvasta és elsápadt. - Ne hallgass, mert helyetted nem tudok beszélni! - Nekem pedig nincs mit mondanom erre az aljasságra. Ami mellettem szól, csupán annyi, hogy megosztottam veled, amit kaptam. Ha picit is bűnös lennék, százszor meggondoltam volna. - A szívem azt mondja, ártatlan vagy. Azonban van két momentum, ami gondolkodóba ejt: a levél szerint azután szakítottál az illetővel, hogy visszajöttünk a Börzsönyből. Márpedig az a nap fordulópont volt a kettőnk kapcsolatában. Ezen felül nemrég jöttünk vissza a nyaralásból. Véletlen, hogy az illető a forwardolást mostanra időzítette?

51

- Aljasság ellen nincs fegyverem, és nem is akarok harcolni. Nem fogok korpa közé keveredni, ezáltal nem falnak fel a disznók. A szemedbe mondom, és ha úgy látod, nem egyenes a tekintetem, dönthetsz a sorsunk felett! Egyetlen férfi volt az életemben rajtad kívül. Hitem szerint mindent elmondtam róla, ami fontos volt. Nem flörtöltem senkivel, és nem emlékszem rá, valaha lettem volna másik férfivel kettesben egy idegen lakásban. Ennyi. Felkelt a székről, és kiment a konyhába. Kikapcsoltam a számítógépet. Mire kiértem, akkor tette le az üveget az asztalra, de még nem volt ideje rácsavarni a tetejét. - Juditka, azért ittam, mert úgy tudtam, ma este egyedül leszek a problémámmal. Ha tudtam volna, hogy jössz, nem iszom. - Ne izgulj, kifizetem, amit megittam! Egy ribanc kurva nyugodtan ihat. Tudod, az a baj, egy mondat elég a számodra, hogy bizonytalanná váljon a szerelmed. Emberek között járok. Vannak, akik szeretnek, és biztos olyanok is, akik utálnak. A hivatásommal eleve együtt jár. Az a szülő, akinek a gyermekét nem tudom meggyógyítani, nem fog a szívébe zárni. Nem hiszem, hogy innen fúj a szél. Létezik egy patkány - ahogy ő mondja rám „egy erkölcsi hulla” -, aki megirigyelte a boldogságunkat. - De Juditka... - Még nem fejeztem be. Az utolsó szó jogán kibeszélem magamból, nehogy belém szoruljon. Felvette az üveget, és megint ivott. Ki szerettem volna venni a kezéből, de ellökte a kezemet, én pedig nem akartam durva lenni. - Juditka, hiszek neked. Most, hogy a szemembe mondtad, semmi kétely nem maradt bennem. Viszont azt mondom, össze kell fognunk, és együtt kinyomozni, ki ez az illető. - Annyira hiszel a szavaimnak, hogy véletlenül sem használsz birtokviszonyt a megszólításomnál. Te tudod. Ilyen alapon bárkinek az életét tönkre lehet tenni. Ezek szerint az irántam érzett szerelmed sérülékeny. Tudod, az az érdekes, neked van tisztázatlan múltad, neked van szabadidőd napközben, és mégis én bízom benned. Nem furcsa? - Van József ismerősöd? - Biztos, hogy van, de momentán nem jut egy sem az eszembe. Megtántorodott. Elkaptam, és bevittem a szobába. Lefektettem az ágyra. Hasra fordult. Beletemette arcát a kispárnámba. Hallottam, hogy sír. Mellé ültem, simogattam. - Juditkám, szépen kérlek, ne veszítsed el a fejedet! Hiszek neked. Könyörgöm, meg kell tudni, ki ez a szemét, aki ártani akar nekünk. Valószínűnek látszik, az én ismeretségi körömből való. Igazad van, a volt kapcsolataim megkérdőjelezhetők. - Gézuka, beszélsz, de a cselekedeted mást igazol. Tudom, mennyire szoktál nekem örülni. Most egy puszit sem érdemeltem tőled. Rohantam hozzád, hogy beavassalak ebbe az aljasságba. Ezek szerint hülye is vagyok, nem csak kurva. Felemeltem, és az ölembe fektettem. Úgy puszilgattam a kis maszatost. - Nagyon szédülök. - Azért Juditkám, mert buták vagyunk mindketten. - Szeretsz? - Igen, nagyon szeretlek. - A tiéd akarok lenni! Kérlek, vetkőztessél le, és tegyél magadévá, de nem kell az előjáték!

52

Mindkettőnknek szükségünk volt egy gyors sokkolásra, ebből azonban nem lesz rendszer. Öt perc alatt túl voltunk rajta. Odaültem a számítógéphez, őt meg magam mellé ültettem. Valami azt súgta, az iWiW-en nyomra jutok. Juditkánál feltűnt, én voltam az ötvenedik, de most 51 ismerőse van. Egy hölgyet fogadott el még májusban. - Aranyom, ki ez a Kovács Lucienne? - Nem tudom. Semmit nem mond a neve, meg a képe sem. Cicuska ismerőse, azért fogadtam el. - Szeretném, ha felhívnád a nővéredet, és megkérdeznéd, ki ez a Lucienne! Májusban regisztrált, és csak három ismerőse van. Ráadásul úgy emlékszem, akkor engem is bejelölt, de én elutasítottam. - Megkérdezhetem tőle telefonon, de ahogy én Cicuskát ismerem, fogalma nem lesz az egészről. Nézd meg, ezer felett van az ismerőseinek száma! Hozta a telefonját, beszélt a nővérével, és neki volt igaza. Cicuskának fogalma nincs, ki ez a csaj. Nem lehet túl rafinált, hiszen kiderült az e-mail címéből, őt keresem. Világos, hamis név és hamis a kép is. - Juditkám, kérdezek valamit! Ha én ezzel az akárkivel elkezdek levelezni, és neked minden levelet továbbítok, beleegyezel, hogy megkörnyékezzem? - Hogy érted a megkörnyékezést? - Udvarolni akarok neki, de találkozni nem fogok vele. Célom, megtudni az aljasság eredetét, illetve, hogy ki ő. - Jól belezúgsz, én meg mehetek a fenébe. - Édeském! Nyissál egy fiókot, ne mondd meg a jelszót nekem! Rajtad keresztül fogok levelezni vele. Te olvasod a leveleit, és te is fogod a válaszomat megírni neki. Csillagom, ki kell nyomozni, mert képes, és lejárat a munkahelyeden. - Rendben, mi van, ha kiderül, hogy egy volt szerelmed? - Még nem tudom a megoldást, de biztos lehetsz benne, veled együtt fogunk cselekedni. - Nem vagyok rafinált, nem értek ezekhez a dolgokhoz. Nekem egy a fontos, hogy higgyél nekem. - Cirmikém, nem vagyunk struccok. Az ilyen alakokkal szembe kell néznünk. Hiszek neked, te pedig bízni fogsz bennem. A világ összes kincséért nem mondanék le rólad. - Mégis meginogtál. Fáj a fejem ettől a rohadt italtól. - Juci-Muci kimegy fürdeni, én elkészítem a fekvőhelyet, majd Judittalanítom magamat, és lefekszünk. - Rendben. Az ágyból felhívom az anyuékat, hogy nem megyek haza, te pedig közben megpróbálod felhevíteni a testemet! - Ennél jobban? ***

53

13. Cicuska Kicsi virágszálamnak nehéz pénteki napja volt. Még nem is láttam ilyen idegesnek, mint ezen a napon. Készítettem fogadására egy hideg vacsorát, mert telefonban mondta, hogy éhes. Megvacsoráztunk. Mivel elég késő este volt, mihamarabb lefeküdtünk. Öleltük egymást és beszélgettünk. Nem akartam semmi többet, hiszen szegénykém nagyon kiütötte magát. - Macikám, hány óra van, hogy muzsikál ez a nyomorult telefon? - Öt perc múlva 22, de légy kedves fogadni a hívást! - Ki lehet ez az őrült? Tessék! - Judit, te vagy? - Igen, én. - Szia, Lilla vagyok. Aludtatok, úgy hallom a hangodon. - Legalábbis szerettem volna, mert fáj a fejem. - Húha! Azért hívlak, mert Csillussal most megyünk ki a repülőtérre. Cicuska érkezik. - Örvendek a Cicuskának, mondd meg neki! - Csillus engem kért meg, ő öltözködik, hívjalak haza! - Öltözzek fel, és menjek haza?! Ezt kéri az anyu?! - Igen. Gondolom, addigra hazaérsz, mikorra mi a reptérről Cicuskával. - Lilla, mondd meg, légy szíves, az anyunak, nehéz napom volt, és lefeküdtem. Holnap ügyeletes leszek, de este hazamegyek! - Juditka, átvettem Lillácskától a telefont. Gyere haza, kislányom! Cicuska fél órával ezelőtt telefonált, az ország légterében vannak, menjünk ki érte a repülőtérre. Mivel Lillácska nálunk van, ő jön ki velem, hátha jól jön az angol nyelvtudása, Ugyanis nem Malév géppel érkezik. - Anyuci, tudod, ha segítenem kell, bármikor számíthattok rám. Azonban úgy látom, Cicuska gondolt egyet, és hazarepül. Feltételezem, Bogárkának is telefonáltatok. Találkozunk holnap este, most fáradt vagyok. Ha netán holnap visszarepül, akkor csókoltatom, nem fogok úgy táncolni, ahogy a nővérkém fütyül. - Katinkát az apu próbálja hívni, de ki van minden telefonja kapcsolva. - Jó neki, hogy megteheti. Bár én is kikapcsolhatnám, de hát orvos vagyok. - Rendben, megértelek. Ámbátor rosszulesik, hogy így nyilatkozol a nővéredről. Juditkám, a mi családunkban nem volt eddig divat a széthúzás. - Anyuci, fáj a fejem, mert volt ma egy több órás műtétem. Sajnálom, ha nem értesz meg. Cicuska telefonálhatott volna napokkal ezelőtt, és akkor úgy intézem az időmet. - Jól van, pihend ki magadat! Indulunk, szia! - Szia, anyuci. Féltettem őt. Anyukájával történt beszélgetése után ideges lettem. Szokatlan volt a hangnem. Juditka isteníti az anyukáját, most meg megijesztett, ahogy beszélt vele. Lefeküdt, én meg álomba ringattam.

54

Reggel azt mondta, 14 óra után pár perccel jön értem, együtt megyünk a szüleihez. Nem értettem vele egyet, hisz a nővére nyílván nem velem óhajt társalogni, nem azért jött haza váratlanul. Egészen addig vitatkoztunk, míg lekísértem a parkolóba. Ott szembefordult velem, és feltette a kérdést: - Gézuka, mi összetartozunk, vagy csak szórakozunk egymással? - Összetartozunk. Én is kérdeznék valamit, szépségem. Nem lenne visszatetsző, ha úgy ítélnéd, családi megbeszélés lesz, én pedig erőszakoskodnék, márpedig megyek veled? - Most még csúnya dolog lenne, de az is, ha én kérem, te pedig ellenkezel. - Várlak két óra után, te csúnya Cirmi. Kérem a békepuszit, aztán indulhatsz! Kíváncsi voltam Cicuskára meg Lillácskára. Vele azonban nem sikerült találkoznom, mert reggel hazament. Megálltunk a házuk előtt. Mire kiszálltunk, Cicuska valahonnan ott termett. Úgy emlékszem, be akartam mutatkozni neki, közölte, ne hülyéskedjek! Totál, mint Csabi bácsi. Ő is így fogadott, mikor először találkoztunk. Tehát a bemutatkozás elmaradt, viszont megkért, hajoljak le, mert képen szeretne nyalni. Ebben a családban mindenki szőke. Aki mégsem, az póttag. Farmernaci rajta meg egy lezser póló. Még az is lehet, hogy alatta nem volt semmi. Látva a két testvért egymás mellett, Cicuska soványabb. Juditka meg is jegyezte, hogy fogyott. Nagy-nagy szeretettel ölelték meg egymást és puszilkodtak. Cirmikémen az elmúlt esti feszültségből semmi nem látszott. Csilla néni és Csabi bácsi a nappaliban vártak bennünket. Nem túl halkan érkezett kis csapatunk. Én ugyan hallgattam, de a két csaj nagyjából mindent megbeszéltek a kaputól a teraszon meg az előszobán keresztül a nappaliig. Cicuska ott tartott, hogy jó lenne elválni, mikor beértünk a nappaliba. Szoktam társaságban tapasztalni, a vendéglátók ösztönzik az újonnan érkezetteket: „meséljetek valamit!” Bizony, ők meséltek folyamatosan. Egymás szavába vágva kezdtek bele újabb és újabb közlendőbe, de egyik sem fejeződött be. - Gyermekeim az Úrban! Szeretném hallani a rendelést, ki mit óhajt fogyasztani! Csilla néni próbált erőlködni, de Juditkáékhoz nem jutott el a hangja. - Gézuka! Te csendben vagy, neked mit hozhatok? - Legszívesebben Katinkának örülnék, ha itt teremne. Tudod, Csilla néni, nem csodálom, hogy kettesben túl csendes nektek ez a ház. - Csabi, Géza, ti tudjátok követni őket? Én leépülőben vagyok. Kivonult a konyhába. - Cicuska, ne haragudj, este nem volt erőm hazajönni. Tíz órakor hívott Lillácska, hogy mennek érted, én meg öltözzek és jöjjek haza a fogadásodra. Anyu is próbált fűzni, de jártányi erőm nem volt. - Micsodaaaa?! Felhívtak az anyuék? Erről én semmit nem tudtam. Szegény Hugi, elképzellek benneteket, éppen megy a kamaty, mikor megszólal a bunkofon. - De jó! Szóhoz juthatok én is végre? Bizony a mi életünkbe is sokszor bezavart anno a telefon. Elmondhatom, nem tudtok meg újat arról, hogy születik a gyerek. - Ez igaz. Én feltétlenül, de gondolom Hugi is boldogan hallgatná, milyen volt a saját fogantatásunk. - Csilla! Merre jársz, aranyom? Gyere, légy kedves mesélni a lányaidnak! Gondolom, mindjárt bejön, és vagy kinyitja felettem a pofonzsákot, vagy megtudjátok az igazságot. Olyanra emlékszem a régmúltból, persze volt sok olyan vagy hasonló, ti hárman az emeleten virgonc55

kodtatok, Hugi pelenkában, mikor mi úgy éreztük a földszinten, hogy felfokozott érzelmeinket tompítani kéne. Igen ám, de mi van, ha valamelyik lány közben leszalad? Anyukátok javasolta, menjünk be a fürdőszobába, és zárjuk magunkra. Ha lejöttök, azt mondjuk, mosom a haját. Na, ekkor szólalt meg a szobánkban a telefon, ami még akkor csak vonalas volt. A fürdőszoba falán jön be a vezeték, most is úgy van. Egy laza mozdulattal téptem ki a falból. - Csabi, te hülye vagy. Képes vagy előadást tartani a fiataloknak a mi nemi életünkről? - Neked jár a szád, Csilluci, mikor legalább tíz éven keresztül szomorkodtál, hogy a lányaid nem mennek férjhez, most meg, hogy a legkisebb jó úton jár, képes voltál este megzavarni őket? - Csabi bácsi, ezt Cicuska mondta rólunk. Nekünk elveink vannak. Juditkával megegyeztünk az első találkozáskor, esküvő előtt semmi. - Világos. Áruld el nekem, mint férfi a férfinek, miért van hetenként legalább kétszer nálad Juditka? - Főzi a finom vacsorát. Tudtam, hülyeséget mondok, de ekkora sikerre nem számítottam. Négyen nevettek rajtam. Csilla néni végig is mért szúrós szemekkel. Eszébe juthatott valami, mert megint kiment. Percek múlva hívott bennünket, Juditkát meg engem, hogy vár a konyhában. Nem érdeklődött előre, mennyire vagyunk éhesek, tálalt. A tányérok mérete szabott határt az adagoknak. Mi pedig hősiesen megbirkóztunk vele. Mivel a konyhában folytatódott a traccsparti, kiderült, egyik lány sem konyhatündér. Juditka adta a magyarázatot, lényegében főzésen kívül mindent megtanultak, de azt Csilla néni nem bízta rájuk. Cicuska hozzátette, rém unalmas a házasság. Két dugás között végighallgatni a napokat, semmi értelme. A gyermek az nem áldás, az idegbaj. - Cicuska, még hallani is rossz, amit mondasz. Hozzátok haza a gyerekeket, ti meg boldogítsátok egymást! - Anyuci, a legjobb úton haladunk. Hozzám nemigen ragaszkodik Csaba, de a gyerekekhez nagyon. Hidd el, látom az alagút végét. Csaba szerződést akar hosszabbítani az egyetemmel, akkor én hazajövök az ikrekkel. De ha úgy lesz, te veszed át az anya szerepét, mert dolgozni akarok, és ezt nagyon komolyan mondom. Unom ezt a haszontalan életet. Ráadásul kiszolgáltatottnak érzem magam, hiszen lényegében Csaba jövedelméből élünk, nem valami jól. Jól keres, de négyünknek nem sok. Higgyétek el, legkésőbb másfél év múlva mi hárman hazajövünk. Iskolába itt fognak járni a gyerekek. Nekem nem való a házasság. Hülyéskedek, de ez az igazság. Erről a boldogságról álmodtam sokáig, amit Juditkáékon látok, ma már tudom, nem erre születtem. Engem így nem szerethet egy férfi, mert nincs bennem olyan érték, amiért szeressen. Ha sikerül kilépnem a házasság kötelékéből, soha többé nem akarok férjhez menni. Sem férj, sem gyerek nem való nekem. Megjegyzem, lehet, hogy tévedek, de Hugi, neked sem kéne gyereket szülnöd. A ti boldogságotok így tökéletes. Folyamatos szemkontaktus van köztetek, meg simogatjátok egymást, miközben velem társalogsz. Ez nagyon szép, csak én alkalmatlan vagyok rá. Anyuci, nektek, de legalábbis neked, legfőbb vágyad az unoka. Garantálom, hozom őket. Szerencsére nem örökölték az apjuk génjeit. Úgy tűnik, leginkább rátok hasonlítanak. Mindkét gyerek értelmes, de Csabika életrevalóbb, Csillácska pedig tök olyan, mint te lehettél kislány korodban. Juditkának nem való gyerek. Ők képviselik a családban a biztos támaszt, akikre építhettek. Szerintem Géza is ilyen, de Hugi tuti. Bogárka pedig marad az a személy, aki mindig is volt: a család büszkesége. Hugi, mondjad, ha nem értesz velem egyet!

56

- Nem tudom, mit hoz a jövő. Ami tény, rajongunk egymásért. Mellékesen szólva nem lettünk este megzavarva. Fáradt voltam, Gézuka ölelt, simogatta a hajamat, én pedig olvadoztam a boldogságtól. Nekünk az együtt töltött idő, ami a legfontosabb. Végighülyültük a nyaralásunkat, aminek az intimitás csak kis része volt. A gyerekkérdésről sajnos az a véleményem, kiélem az anyai szerepet a munkámban. Otthon nem akarok cseléd lenni. Mi egy darab vajas kenyér mellett is boldogok vagyunk. Nagyon jó hazajönni. - Juditkám! Szeretném folytatni, mert az én számból biztos, hogy hitelesebb. Mint árva gyerek, nem csak egy igaz gyöngyöt kaptam Juditka személyében, hanem egy szerető családot is. Csilla néni, Csabi bácsi, lehet, érzelgősnek tűnik ez a nagy mackó, de számomra a tökéletes boldogsághoz ti hozzátartoztok. Kár, hogy távol lakunk egymástól. Átölelt a kis édes, magához húzott, és megpusziltuk egymást. - Van egy alkoholmentes koktélreceptem. Elkészítem, kóstoljátok meg. - Csillám, kis Unicumot nekünk teszel bele? Anya és lánya egymásra néztek, mikor Csabi bácsi előrukkolt az ötletével. Engem nem ért csalódás. Unicum maradt a bárszekrényben. Tetszett, hogy Cicuska sem igényelte. Ezek szerint, bármilyen vagány, nem alkoholizál. Sokáig beszélgettünk, mindig volt mondanivaló. Rám is kíváncsiak voltak. Csilla néniék sok újat hallottak tőlem. Én is megtudtam, konkrétan, Juditka igazi szerelemgyerek, ahogy Cicuska is. Cicuska az első intim együttlétből, Juditka pedig az egyetemi évek utáni boldog egymásra találásukból született. Pár hónapig válságban volt az életük egy félreértés miatt. Cicuska férjének sikerült kapnia valakitől szabad jegyet. Így tudott egy hétre hazajönni, hogy feltöltődjön a családban. Látszik rajta, nem boldog, viszont könnyen viseli a helyzetét. Külsőleg némileg megviseli a rossz házassága, mert étvágytalan, bár Juditka azt mondja, inkább az a baja, hogy önérzetes, és nem akar dőzsölni a férje pénzéből. A saját igényeit minimálisra korlátozza. Azért a biztonság kedvéért, mielőtt haza indultunk, megvizsgálta a nővérét. Nem talált szerencsére rendellenességet nála. Másnap Csabi bácsinak sikerült beszélnie Katinkával, így azután ők mentek át hárman Bécsbe. Amúgy pedig minden nap együtt volt a család, de esténként Juditkámmal hazajöttünk az én lakásomba. Azt mondta, zavarta volna, hogy a szomszéd szobában ott a nővére. ***

57

14. Nénik és bácsik Végre egy hétköznap, ami mindkettőnknek szabad. Az én reggeli feladatom volt, hogy elvigyem a kocsiját szervizbe. Azt mondta, nem jön velem, inkább süt palacsintát, amit még a nyaralásunkon ígért meg, de akkor elmaradt. Próbáltam lebeszélni az első palacsintájáról, sikertelenül. Mentem inkább a Peugeot-val a világ végére, mivel nem Budapesten szervizelteti. Dél magasságában értem haza. Juditkám ült a szobában, izgatottan várt. Ínycsiklandozó volt az illat, de látva őt, mint egy kislány, hátra gumizott hajjal, meglehetősen lenge öltözékben, maga iránt is felkeltette az érdeklődésemet. Lassan 33 éves lesz, de ebben a pozitúrában felét sem mutatta. - Juditkám, reggel komoly gyermekorvost hagytam itthon, most meg egy kislány fogad engem? - Örülök, ha kislánynak nézek ki. Leültem a fotelba, ölembe ültettem. Puszilgattuk egymást, közben kezemmel igyekeztem megtapasztalni, milyen egy majdnem 33 éves kislány. - Géza bácsi, miért fogtad meg a puncimat? - Nem is tudom. A bácsik szoktak ilyet csinálni a nénikkel. Te ugyan még kislány vagy, de kíváncsi voltam, milyen aranyos kis csupasz nunusod van. - Miért nem szóltál, hogy érdekel? Nem kellett volna turkálnod a ruhám alatt. - Juditka! Ez nem turkálás. Látni is más, meg érezni is. - Ahaaa! Eddig úgy tudtam, a punci pisilésre való. Mikor szokták a bácsik megfogni a néniknek? - Amikor mindketten kívánják. Olyankor a nénik is megfogják a bácsikét. - Most itt konkrétan a pisilésre gondolsz, Géza bácsi? - Buta kislány vagy. Te mit érzel ilyenkor, mikor simogatom? - Érzem, hogy markolászod, megjegyzem, nemrég voltam pisilni. Ha ezzel akarsz ingerelni, estig simizheted! - Mást nem érzel, valami jót? - Az biztos, hogy éhes vagyok. Akkor is éhes voltam, mielőtt megmarkoltad. Pisilés közben pedig nem hiszem, hogy igényelném. - Én sem vagyok kivétel? - Megmondjam az igazat? Kezdem úgy érezni, mintha jó lenne. - Látod-látod! A nénik is így vannak vele. - Azért az muris lehet, mikor egymás pisilőjét markolásszák a nénik meg a bácsik, aztán jól lepisilik egymást. - Malac vagy. - Soha nem szeretnék felnőtt lenni, ha ez vár rám. A felnőttek hülyék. Miért nem a sajátjukat fogdossák? - Juditkám! előbb azt mondtad, kezd neked is jó lenni.

58

- Persze, hogy kezd, de hát én téged szeretlek, Géza bácsi. Otthon este megkérem rá az aput, markolja meg. Szerintem akkor is jó lesz, mert őt is szeretem, de majd holnap beszámolok róla neked. Hűűű! Egyre melegebb a kezed. Ha most pisilnem kéne, inkább visszatartanám, csak ne kelljen elengedned. Nem haragszol érte, hogy ilyen őszinte vagyok hozzád? - Juditka! Ne mondd meg az apunak, hogy megfogtam! - Rendicsek. Különben megsúgom, én inkább az anyuval szeretem megbeszélni a dolgaimat. Múltkor is neki mondtam el, mikor az egyik srác az osztályban a sarokba szorított, és valami olyan hülyeséget mondott, hogy smárolni akar velem. Géza bácsi! Próbáljunk gondolkodni! Szerintem ez a fogdosás nincs összefüggésben a pisiléssel. - Te még kislány vagy, ezért nem akartam mindent elmondani neked. - Tudom, ráérek megtudni. Mindenki ezt mondja, ha valami komoly dolog után érdeklődök. Ha tényleg a barátom vagy, akkor elmondasz mindent, amit tudsz róla! - Nem szívesen mondom. Tudod, a felnőttek ilyenre azt mondják, megrontja a kislányt, aki ilyet beszél neki, pláne, hogy még mutatja is. - Eszembe jutott valami. A megrontott kislány kurva. Gondolod, ha elmondod nekem, akkor én kurva leszek? Különben pedig megfogtad a puncimat. Nem hinném, hogy ettől leromlik a magaviseletem. De ha mégis, akkor őszintén elmesélem a tanár néninek, mik történtek velem, és ő azt meg fogja érteni. - Juditka! Az nem szép dolog, hogy mindenkinek mindent elmondasz mindenkiről. - Anyukámék azt mondják, soha ne hazudjak. Az iskolában is ezt hallom. Te pedig arra biztatsz, hogy hazudjak? Már mindegy, ha egyszer megfogtad. Ezt a dolgot nem lehet visszacsinálni. Inkább mesélj tovább, mert úgy leszek okos nagylány! - Ha a tanárnéni faggatni kezd, és te elmondod, a Géza bácsi megfogta a pisilődet, nem gondolod, hogy esetleg a tanárnéni is tapasztalatlan, és ő is szeretné, ha neki is megfognám? - Most mi van? Begazoltál, Géza bácsi? Ne izgulj! Én sem szeretném, hogy fogdossad az ofőnket. Mi négyen vagyunk az osztályban lányok. Én, a Zsuzsi meg a Kati, meg a tanárnéni. A Zsuzsira haragszom, a Katinak nincs puncija, a tanárnénit meg igazán nem tudom. - Buta kislány. Olyan nincs, hogy a Katinak ne legyen. - A Kati olyanokat mesél, hogy a Gyuri mit csinált az ő pinájával, meg ilyesmiket. Én a múltkor megkértem, mutassa meg nekem a pináját, hátha neki is puncija van, csak ő rosszul tudja! - Megmutatta? - Á! Dehogy. Olyan csúnyát mondott, hogy én nem is tudtam megjegyezni. Azon röhögök, milyen muris, mikor a néni meg a bácsi fogják egymás nunusát. - A bácsiknak nincs nunusuk. - Figyuzz! Lehet, hogy a Kati nem is kislány, hanem fiú? Mivel én kislány vagyok, és nekem puncim van, ezért engem jobban érdekel, mi van a bácsiknak a puncijuk helyén. A bácsik is azzal pisilnek, ami nekik van a lábuk között, ami nem az, mint a néniknek meg a kislányoknak? Neked van olyanod? - Persze, hogy van. - Mutasd meg! - Nem szeretném megmutatni.

59

- Te tudod. Holnap elmondom a suliban, hogy markolásztad az enyémet. Meg azt is elmondom a tanárnéninek is, ugyanakkor te nem voltál hajlandó megmutatni a tiédet. Hívasson be, és nézze meg ő, majd mesélje el nekünk, mit látott! Tudod, nekem a tanárnéni az egyik példaképem. - Jól van, te csúnya. Megmutatom, de előbb ígérd meg, a barátnőidnek nem fogod elmondani! - Úgyse mondhatom el, hogy csak a Géza bácsiét láttam? Nincs is barátnőm. Az anyukámnak pedig úgyis elmondok mindent. - Nem, mert megkérdezi, milyen volt. - Olyan csúnya, hogy nem mersz vele dicsekedni? - Egyáltalán nem csúnya. Ráadásul elég nagy is. - Akkor meg miért nem dicsekszel vele? - Ilyennel nem szoktak dicsekedni. Te dicsekedtél már valakinek, hogy neked milyen puncid van? - Szoktak kíváncsiskodni a fiúk, de mindig azt mondom, „nézd a magadét, neked is van!” Én szégyenlős vagyok. Ezután más lesz a helyzet, mert tudom, a fiúknak nincs puncijuk. Akkor meg az ember miért ne segítsen, hogy mások is okosodjanak, nem igaz? Géza bácsi, mutassad meeeeg! - Juditka, ha megtudom, hogy anyukádnak elmondtad, megverlek. - Hogy tegyek igazságot? Ha az anyunak nem mondom el, előbb-utóbb megtudja, és ő ver meg. - Mondd el az anyukádnak, de azt ne, hogy az enyémet láttad! - Lényegében az nem is olyan fontos, ha minden bácsié egyforma. - Szállj le az ölemből, én meg elengedem a puncidat! - Kár. Egészen megszerettem, ahogy fogtad. Jó meleg volt a kezed, és érzem is, hogy hidegedik. - Gombold ki a nadrágomat! - Itt, elöl kell? - Máshol nincsenek gombok rajta. - Ez ilyen kemény? - Nem mindig, de sokszor ilyen. - Hű, de kafa! Nekem nagyon tetszik. Eszembe jutott valami, de titok. Amikor nem ilyen kemény, akkor milyen? - Juditka ne légy buta! Ha nem kemény, akkor milyen lehet még? - Lottyadt. - Mondjuk úgy inkább, hogy puha! - Jó, mondjuk! De mikor puha, akkor is ilyen hosszú? Azt gondolom Géza bácsi, hogy akkor behajlik. - Juditka, mondom én, ha akarsz, tudsz gondolkodni. - Ha puha, akkor sokkal nehezebb megfogni, mert kicsúszik a nénik kezéből. 60

- Amikor ők megfogják, általában kemény szokott lenni. - Világos. Nekik is úgy tetszik jobban, ha kemény, mint ahogy nekem is. Ha pedig véletlenül mégis olyankor nyúlnak hozzá, mikor puha, inkább hagyják a fenébe, nem vacakolnak vele. - Kicsikém, nagyon fontos a sorrendiség. Általában előbb a bácsik fogják meg a nénik pisilőjét, és a nénik csak azután a bácsikét. Olyankor viszont már ilyen kemény szokott lenni. Érted? - Értem, nem vagyok hülye. Neked most azért kemény, mert egy jó darabig előtte fogtad az enyémet. Majdnem elfelejtettem valamit megkérdezni: ha a ti pisilőtöket nem puncinak hívják, akkor minek? - Kukinak. - Tudod, mi jutott eszembe? - Mondjad, kislány! - Vannak olyan bácsik, akik egymást szeretik, azaz egyik bácsi a másikat, akkor úgy szokták őket csúfolni, hogy: „bukik a muki a kukira.” Te nem a bácsikat szereted? - Nem, édeském, én téged szeretlek. - Olyan érdekes ez a kuki, ahogy fogom, mintha egyre vastagabb és keményebb lenne. Elképzelhető? - Igen, mert nekem jólesik, ahogy simized. - Egészen máshogy néz ki, mint az enyém. Jé! Csak most vettem észre. A kemény hosszú bot alatt valami zsákszerű van. Ezt is kiveszem a nacidból. Nem kell még pisilned? Csak azért kérdezem, mert mondtad, jólesik, ha simogatom. - Neked is jólesett az előbb, mégsem mondtad, hogy kell. - Majd bolond lettem volna, de egyébként nem is kellett. Géza bácsi! Ameddig én tanulmányozom a te pisilődet, megfognád a puncusomat?! - Annyira ne szorítsad! - Bocsika! Bele szeretnék nyúlni ebbe a zsákba, mert érzem, van benne valami. - Juditkám, azt nem úgy mondjuk, hogy zsák, hanem csak zacskónak nevezzük, és két tojás van benne. - Hihihihihii! Géza bácsi, te is szoktál tojásokat tojni, mint a tyúkok? - Megint butaságot mondasz. Hallottál te olyat, hogy a bácsik tojást tojnak? - Ez a két tojás csak most van benne? - Azóta benne van, mióta megszülettem. Miért nevetsz megint? - Elképzeltem, mikor futsz, ezeket a tojásokat lóbálod a zacskóban. - Biztos igazad van, de nekem természetes. - Ahogy látom, ennek a hosszú botnak a végén van egy lyuk is. - Igen, a tieden nagy lyuk van, ezen meg egész kicsike. - Ezen keresztül pisilsz? - Igen.

61

- Géza bácsi, az előbb, mikor megláttam, mondtam neked, hogy valami titok eszembe jutott. Hülyeség, arra gondoltam, mi lenne, ha te levetnéd a nadrágodat, meg én is a bugyimat, és megpróbálnánk a pisilőnket összeilleszteni! Az enyémbe lehet, hogy beférne a tiéd, és mivel ott jó meleg van, neked talán még jobb lenne, mint így, mikor simizem. - Biztos igazad van, Juditkám, de este hazamégy, elmeséled az anyukádnak, mit csinált veled a Géza bácsi, aztán megharagszik rám. - Az anyu szeret engem. Még nem tudom, ha úgy csináljuk, milyen az nekem, de megígérem, ha rossz, akkor nem mondom el senkinek. Ha jó, akkor bátran mesélhetek róla az anyunak. Legfeljebb ha úgy gondolja, vele is összedughatjátok a pisilőtöket. Nem hiszem, hogy apu haragudna érte. Na gyere már, ne kéresd magadat! Mitől félsz? - Nem akarom, hogy anyukád megtudja. - Irigy vagy? Attól félsz, hogy vele is kell csinálnod? - Juditka! Te csinálnád mással? - Ez attól függ, hogy jólesik vagy nem. - Jól van, felállok, vedd le a nadrágomat, én meg a bugyidat húzom le. - Hű, a mindenit! Így még sokkal hosszabb a pisilőd! Tetszik, ahogy himbálódzik, meg a tojásaid is lötyögnek a zacskóban. Nem fáj, hogy ütögetem őket? - Jaaaaajj, ne markoljad olyan szorosan, és főleg ne húzzad a kukimat, te buta Juditka! Nekem fáj, és még te sírsz? - Az előbb azt mondtad, okos vagyok, most meg megint butának tartasz, pedig én találtam ki a dolgot. A puncimhoz szeretném húzni a végét, hogy könnyebben begyömöszölhessed. - Sokkal kényelmesebb, ha lefekszel az ágyra, és én megpróbálom összeilleszteni őket. - Máris melegem van, pedig még nem is tettük össze. Ledobom magamról ezt a hülye ruhát, így fekszem hanyatt a heverőre, de nem csapsz be, Géza bácsi! - Vigyázz, kislány, lassan dugom, ha mégis fájna, rögtön szóljál! - Nem fájt, köszönöm a lekvárt! Nagyon jó. Látod, ez még jobb ötlet, hogy mozgatod is a pisilődet. - Mi lenne, ha fognám a cicijeidet, és a nyelvemmel cirógatnám a bimbókat? - Próbáljuk meg, de csikis vagyok, ne haragudj, ha nevetnem kell! Géza Bácsi, úgy érzem, én vagyok az anyuka, te pedig a kisbabám, és szopizod a finom tejecskét, mert éhes vagy. - Nem fáj, kicsi angyalkám? - Képzeld el, úgy érzem, izzad a puncim! Örülök, hogy beleegyeztél, szeretnélek hálából megpuszilni. Hmmmmmmm! Ez csók volt, nem puszi. Érezted a nyelvemet? Hurrá! Elmondhatom, én is csókolóztam. Legalább ezt is tudom, milyen, mert eddig senkivel nem csókolóztam. - Aranyom, nagyon izzad a puncid. Úgy érzem, az én kukim is kezd izzadni. - Jújújújújújújúúúúúj, áááááááááá! De forró. Szegény kukid most szenved, érzem, hogy rángatózik. - Nem szenvedett. Jól érezte magát a melegben. - Most mondd, hogy buta a Juditka!

62

- Nem mondom. Okos és szép kislány vagy. Nagyon szeretem simogatni ezt a szép szőke hajadat. - Szeretem, ha simogatod. Érezted, mikor a kukid remegett, akkor én is vele együtt remegtem? - Igen, édes, éreztem. Most pedig elmondom neked, ilyet szoktak csinálni a bácsik meg a nénik, csak hagytam, hogy te magadtól találd ki. - Nem baj, ha tudtad, akkor is jó volt mindkettőnknek, nem igaz? - De igaz, kicsi virágom. - Géza bácsiiii! Máskor is összedugjuk a pisilőnket? - Mindig, bogárkám, ha akarjuk, és te nem mondod el az anyukádnak. - Kimegyek megmosdani. - Én is megyek veled, kis cserfeském. - Úristen, két ilyen hülyét még nem hordott a föld a hátán! Gézukám, egész délelőtt izgultam, hogy sikerül az első palacsintám. Hazajöttél, átöleltél, aztán elsötétült előttem a világ. - Viszont nagymamaként is emlékezni fogsz rá, milyen aranyos kislány voltál 32 éves korodban. - Jól játszottam a buta kislányt? - Nagyon jól, csak a végén átvetted a szerepemet. Te tanítottál engem. - A simogatással úgy felizgultam, hogy kikapcsolt az agyam. - Drága kis Juci-Mucikám! Szalonképessé tesszük magunkat, és irány a konyha! Vár a palacsinta. Hallom, hogy türelmetlenül toporognak. ***

63

15. Töltött káposzta Ma van az ominózus nagy nap, mikor a csajok összekötik a bajuszukat becsületük érdekében a bíróság előtt. Miután egyértelműen kiderült, a levelekben mocskolódó nem más, mint Kunszt Margit (Mircike), Juditkám becsületsértésért beperelte. Nem érdemes sok szót vesztegetni a személyére. Tény, két kézzel írt levelet küldött a klinika igazgató-főorvosának, amiben ecsetelte Dr. Kántor Judit erkölcstelen, közösséget bomlasztó viselkedését. Ez lett volna a kisebb baj, de belement szakmai mocskolódásokba is, amiket kitalált. Mint orvost is le akarta járatni. Közben ment a levelezésünk Juditkán keresztül. Igen hamar kezdett szédülni a csaj, majd kiderült, ő nem Lucienne, hanem Mircike. Akkor felfedtem kilétemet neki, amin megdöbbent. Ezzel mintegy befejeződött köztünk a levelezés. Juditka beperelte, Csilla néni pedig szerzett egy kitűnő ügyvédet. Elvégre sok évtizedes vezetői múltjából maradtak arany tartalékok. Erre a napra tűzték ki a tárgyalást. Szerettem volna elmenni, de közölte, Csabi bácsi ott lesz, semmi szükség, hogy találkozzak a volt szerelmemmel. Ennyiben maradtunk. Úgy döntöttem, a tegnapi nagy bevásárlás után főzök valami finomat. Csutikám is nekiállt múltkor a palacsintasütésnek, most én fogom meglepni őt. Na persze, ha tudnék. Töltött káposzta, az kitartana akár egész hétre is. Próbálok érdeklődni. Colos barátom, aki ékszerész és agglegény, biztos tud főzni. - Tessék, Lantos Tamás! - Szia Colos! - Szia te vén kujon! - Anyád. - Tiedé, az a szőrös talpú, oláh bocskoros. - Coloskám, te tudsz töltött káposztát főzni? - Melegíteni feltétlenül tudok. Az olyan izé... ugye? - Nem, barátom, az másfajta izé, nem olyan. - Kussolj már, Csutak! Koncentrálni akarok, te pedig beleugatsz. Azt hiszem, megy a dolog. - Diktáljad, írom! - Vegyél legalább két kiló káposztát, mert tudom, szeretsz zabálni! - Tegnap vettem két fejet, több mint három kiló. - Szegény Erzsi. Hová tette az a csaj az eszét, hogy leparkolt melletted? - Judit. - Ja tényleg, rémlik valami, feltéve, ha még arról a szőkéről van szó, akit le akartál vetkőztetni, de úgy indítottál, hogy letépted a nyakláncot a nyakából. - Nem a nyakában volt, hanem a földön. Beleakadt a lábam, azért szakadt el. - Hülyítsed a nénikédet, aki Honoluluban forintért árulja az ibolyát! Ez nem bokalánc. Mellékesen szólva megcsináltam, jöhetsz érte! Szép darab. Az értéke pár milka. - Puszi neked, mert ilyen rendes haver vagy. - Tudod, kinek kell a te puszid? Na szóval, ott tartottunk, hogy Csutak barátom fejes káposztából akar töltött trutymót alkotni.

64

- Merthogy nem abból kell? - Lehet belőle, csak kissé hosszadalmas. Miért nem vettél konzervben töltött káposztát? - Azt nem akartam, mert kívánom a hazai ízeket. - Na, baszd meg! Gondolom, te fogod magadnak produkálni. - Coloskám, sérted az intim szférámat. - Mit csinálok én a micsodáddal? - Te remélem semmit. Pusztán bátorkodtam megjegyezni, hogy céloztál a következő programomra. - Szeretném elmondani neked, hogy kell készítened azt a marhaságot, mert nem érek rá. Van itt nálam két jegygyűrű. A menyasszonyé nagy, a vőlegényé meg kicsi. - A menyasszonyéba tegyen timsót a vőlegény, az összehúzza! - Tehát a káposztát először meggyalulod. Láttál már olyat? Bele kell tenni a cuccot, aztán addig húzogatni, míg kiürül. - Cimbora, rossz lehet az agglegény élet, ha mindig a nemi aktusnál kötsz ki. - Csobogj csak, kis patak! Te is agglegény vagy. Hencegsz, mert képes vagy a csajról levenni a nyakláncát? Hülye építész, aki nem tudja, hogy lentről felfelé építkezünk, nem fentről lefelé. Hordód van a káposzta savanyításához? - Ma akarom elkészíteni a kaját. Ez lesz meglepi a szerelmemnek. - Szegény ő! Vágjad fel késsel azt a nyomorult káposztát, aztán egyétek meg nyersen! - Az én szerelmem nem nyúl. - Ha pedig te nyúlsz, abból csak baj van. Jöhetsz az ékszerész barátodhoz. - Coloskám, köszi a jó tanácsot. A nyakláncért hétvégén megyünk. - Nincs mit. - Csáááá! Lehet, hogy savanyú káposztából kell csinálni? Csilla néni otthon van, felhívom őt: - Tessék, Dr. Kántor Csilla üzenetrögzítője. Kérem, a fütyülésem után hagyjon üzenetet! Csabi bácsi lökte a szöveget, majd következett egy hosszú, 16 ütemű bolgár ritmusban komponált fütyörészés. Mikor befejezte, elkezdtem: - Szia Csilla néni, Géza vagyok. - Szia Géza, itt meg a Csilla bácsi. - Megismertem a hangodat, Csabi bácsi. - Jó füled van. - Neked a bíróságon kéne lenned Juditkával. - Én is úgy tudtam, de a karmester beintett. Közölte Csilla, semmi keresnivalóm nincs ott, majd ő képviseli a hátteret. - Mivel indokolta Csilla néni a döntését?

65

- Viccelsz? Ha alkoholt akarok fogyasztani, akkor közli, hogy nem. A saját lakodalmamban csak gyűszűvel ihattam, mindössze kétszer. Erről jut eszembe, a nászéjszakát két nővel töltöttem együtt, és olyan ártatlan voltam másnap reggel, mint a ma született bárány. Úgy tudom, Hugi sem szokta túlmagyarázni a dolgokat. - Ezek szerint anyukájától örökölte a határozottságát? - Szép örökség, mi? Ennek ellenére a világ összes kincséért nem tudnék lemondani róla, negyven év után sem. - Biztos lehetsz benne, én is így fogok nyilatkozni negyven év után a lányodról. Csabi bácsi, te tudsz töltött káposztát csinálni? - Micsodát? Balhét? - Balhét lehet, hogy tudsz, de nem mersz, most mondtad. - Ha meghallom, hogy ilyet terjesztesz rólam, kitagadlak a családból. Egyébként véletlenül töltött káposztát nem tudok csinálni. Viszont tudok csokikrémet, rakott tésztát, valamint félig szerelmes Lilla-kockát. - Az milyen? - Hozzávalók: 2 egész tojás, 2 evőkanál liszt, 20 dkg porcukor, 3 evőkanál kakaó, 2 dl tej, 1 vaníliás cukor, 10 dkg vaj, vagy margarin. Az egész tojásokat elkeverjük a liszttel, a porcukorral és egy-két kanál tejjel. De vigyázzál, a tojásokat valójában nem egészben kell beletenni, hanem előbb megtöröd! - Mitől szerelmes Lilla-kocka ennek a neve? - Ez a csokikrém. Linzertészta alapon baracklekvár, rajta diókrém, a tetején égetett cukor, de vékonyan, és felette egy fél dió. Ez pedig a szerelmes Lilla-kocka. A nevét az alkotójáról kapta tőlem. - Lassan egy éve, hogy Juditkával megismerkedtünk, de még nem volt szerencsém Lillával találkozni. Igaz, Bogárkával sem. - Karácsonykor mindkettőjükkel találkozhatsz. A főzésről lebeszéllek. Akárhányszor próbálkoztam, mindig felsültem vele. - Tegnap délután vettem két fej káposztát. - Na persze, Juditka nem volt melletted, máris kirúgtál a hámból. Elhozzátok ide, Csilla főz nekem káposztás tésztát belőle. - Muzsikál a mobilom, Juditka hív. Szia Csabi bácsi! - Te beléd is, Géza! - Tessék, itt vagyok. Szia kicsi szívem! - Szia Macikám. Győzött az igazság. - Akkor fellebbezünk, Juditkám. - Mondom, fél millió üti a markunkat. A kurvád részletfizetést kért. - Mircikéről beszélsz? - Feltéve, ha engemet nem tekintesz kurvádnak. Gondold meg, mit válaszolsz! Anyu itt ül mellettem. Véged lesz, mint a botnak! - Jézusom, Csilla néni előtt hülyéskedünk? 66

- Bizony-bizony. Pókhálózzál le, mert mindjárt ott vagyunk. - Nem mondod?! Pókhálózzak vagy nadrágot húzzak? - Pókhálózzál! - Mit kérdeztél Csilla nénitől? - Itt merre menjek. Tudod, ő nézi az utat, én meg vezetek. - Akartam neked töltött káposztát csinálni, de rossz káposztát vettem. - Csutak, de mafla vagy. Rádtukmálták a rohadt káposztát? - Nem rohadt, jó. - Gondolom, rohadt jó. Gyere le, vigyél fel bennünket, mert nagyon elfáradtunk! Az anyu azt mondja, elég, ha őt viszed, majd én nyögök helyetted. - Megyek le, angyalka. - Húzzál csizmát, mert a bő szárú gatyához az dukál! - Juditkám, te ma bolond gombát ettél. - Semmit nem ettem, viszont örülök annak, hogy ennyi pénzt kerestem egy délelőtt, és nem is kellett árulnom a testemet. - Ezt visszavonod, de azonnal! - Jól van, csak teszteltelek, mennyire szeretsz. Visszavontam, nehogy megegyél. Szállunk ki a kocsiból, és megyünk fel. ***

67

16. Az első közös karácsonyunk Szentimentális vagyok? Nem tudom. Az biztos, mikor bejelentette: szenteste reggelén hét órától másnap reggel hétig ügyeletes a klinikán, de szeretné, ha benn lennék vele, boldog voltam. Dolgozni fog, amit tudok, segítek neki, és azért mégiscsak együtt leszünk a szobájában, ha percekre is. 13 olyan karácsony van mögöttem, mikor egyedül voltam kénytelen ünnepelni. Soha nem szerettem az ünnepeket, mert akkor éreztem igazán, hogy senkim nincsen. Sajnáltam azt a pár súlyos beteg gyereket, akiket nem engedhettek haza a klinikáról. Játszottam velük, meséltem nekik, miközben a szerelmem fontos munkát végzett. Reggel majdnem egy órával előbb érkezett a váltás, így hazamentünk pár órát pihenni. Ebédre a szüleihez voltunk hivatalosak. Azt nem mondom, hogy frissen, de nem gyalázatra érkeztünk. Négyen fogadtak bennünket. Szentestére hazajött Katinka, és persze Lillácska is ott töltötte az ünnepeket. Gyönyörűen feldíszített karácsonyfa fogadott bennünket a nappaliban. Földtől a mennyezetig ért. Megálltam előtte. Lassan 33 éves leszek, de nekem soha nem volt ilyen karácsonyfám. Anyukám a takarítónői fizetéséből képtelen lett volna ilyen pompás fát prezentálni. Miután egyedül maradtam, később pénzem lett volna rá, de magamnak fölöslegesnek tartottam. Csilla néni megsúgta, ez a fa az én tiszteletemre lett állítva, hiszen mióta felnőttek a lányok, nekik mindig kis fájuk szokott lenni, de ismeri a gyerekkoromat, számítottak rá, biztos örömet szereznek vele. Az ünnepi ebédet nem lehet túl dicsérni. Úgyszólván minden volt, ami szem-szájnak ingere. Csirke, többféle feldolgozásban, rántott hal és még disznóhús is került az asztalra. A három hölgy kitett magáért. Nekem mákos guba is maradt, mert tudják, imádom a mákos dolgokat. Természetesen érkezésünk után Juditka bemutatott a két hölgynek, akikkel ekkor találkoztam először. Lillácska 45 éves, középtermetű, eredeti barna hajú hölgy, aki felszedett magára pár kilót. Látszik rajta, kiegyensúlyozott, gondtalan élete van. Találkozásunkig úgy tudtam, komoly nő, leginkább Katinkára hasonlít a természete. Tévesnek bizonyult az információ, mert ha nem is viháncoló, de mosolygós, életvidám. Lehet, kissé szűkszavú. Nehezen oldódik, de ha belejön a társalgásba, képes vinni a prímet. Jó alakú és ami számomra feltűnő volt, nagyon mozgékony. Társalgást nemigen kezdeményez, viszont minden eseménynek részese. Rohangászik, tálal, mosogat, még kínál is. Szemlátomást otthon érzi magát a konyhában. Csilla néni és Csabi bácsi, számára privilégiumot élveznek. Katinkát és Juditkát szereti, de hozzájuk felületesebb érzelem köti. Ami pedig a személyemet illeti, bemutatkoztunk egymásnak. A puszilkodást is kezdeményezte, ezen kívül nem mondhatom, hogy beloptam magamat a szívébe. Katinka, aki minden mozdulatát előre megfontolja, cseppet sem igyekezett az üdvözléssel. Mondhatnám, társaságban arcán van az udvarias mosoly, nevetni azonban nem láttam. Mikor Juditkám bemutatott egymásnak bennünket, kezet nyújtott, de eszébe nem jutott volna, hogy megpusziljon. 38 éves, ugyanaz a szőke haj, mint a női szakasznak a Kántor családban. Az öltözködése nekem némileg hétköznapibbnak tűnt, mint Lillácskáé. Lillácskán látszott a színpadiasság. Ha Csabi bácsi látna, azt mondanám, öltözködésével is tetszelegni akar neki. Erről azonban szó nincs. Katinka az egyszerű ünnepélyesség. Kifogástalan volt a ruházata, de összehasonlítva Csilla nénivel vagy az én drágámmal, látszott, nem varrónőnél rendeli a ruhatárát. Ami a társasági beilleszkedését illeti, úgy könyveltem el, kiszámítható. Míg Lillácska vagy hallgat, vagy be nem áll a szája, addig Katinka mindenhez hozzászól, de megrágja a szavakat. Szeretem az ilyen emberek társaságát, mert minden szavával ad nekem valamit. Nem dadog, nem bizonytalankodik, érződik, hogy előre gondolkodik, majd

68

megfogalmazza a mondanivalóját, és úgy teszi közzé. Juditkával nagyon megörültek egymásnak. Ez nem az a fajta megnyilvánulás volt, mint Cicuskával. Cicuska mozdulataiból ki lehet olvasni: „most téged privilegizállak, mert te vagy itt.” Katinka ragaszkodása a húgához más. Mozdulataiból kifejezésre jut: „rám építhetsz, én vagyok a testvéred, és ameddig nekem van egy falat kenyerem, addig számíthatsz rám.” Ha bármire megkérték (pl. Csilla néni mondta, vegyen elő egy étkészletet a vitrinből), ment és csinálta, de magától semmit. Míg Lillácska öt percenként ugrott fel az asztaltól, Katinka ült és társalgott velünk. Lillácska képes fésületlen mondatokat kiejteni a száján, ami soha nem trágárság, Katinka mintha a tanítványainak tartana előadást. Alaposan kifejti mindenről a véleményét, ami felé van adresszálva. Olyan körmondatokban beszél, hogy az ember hajlamos úgy érezni, mire a végére ér, elfelejtette az elejét. De nem ám, mert többször tapasztaltam, szó szerint idézte vissza magát, ha valami számunkra nem volt világos. Rengeteg idegen kifejezést használ, ami számomra nem túl kedvező. Alulműveltnek éreztem magamat a társaságában. Úgy mondanám rá, rideg szépség. Analizálva az első találkozás alapján, egy vonzó nő, nagyon jó alakú, sportolhat valamit, mert egy gramm fölösleg nincs rajta. Ha nekem, mint férfinek, kéne választanom a két nő közül, gondolkodás nélkül Lillácska mellett döntenék, még akkor is, ha 13 évvel idősebb, mint én. Katinka jól megkomponált szobor. Külön-külön minden jó, de az összkép unalmas. Az autóját viszont megirigyeltem. Nem is értem, hogy lehet egy bécsi egyetemi tanárnak két éves fehér Mercedese. Juditkát figyeltem. Ahányszor a nővérére tekintett, mindig azt olvastam le az arcáról, Katinka az, amit mondtak róla. Ő a család büszkesége. Csilla néni is mintha más hangnemben beszélne vele. Csabi bácsit figyeltem. Ő úgy néz ki, nem tud alkalmazkodni a lányához. Szemlátomást közvetlenebb Juditkával. Azt hiszem, Lillácskával kapcsolatban tudatosan visszafogja magát. Látszik, figyeli a csaj minden mozdulatát, de nem természetesen reagálja le. Néha, mikor testközelbe kerülnek egymáshoz, nekem úgy tűnik, legszívesebben magához ölelné, és agyon puszilgatná, ahogy én ezt az istennőt, aki ritkán volt tőlem egy méter távolságra. A férfiszem látja így. Igaz, ha Csilla néni és Lillácska kapcsolatát analizálom, ott fordított a helyzet. Mintha Lillácska szeretné Csilla nénit a testi tulajdonának érezni. Nem hiszek abban, ha Csilla néni nem lenne, akkor is ilyen szinten maradna ez a kapcsolat. Az igazság, nem merném közös szobába zárni Csabi bácsit és Lillácskát. Úgy tapasztaltam első találkozásnál, Lillácska vagy semleges érzelmű nemi vonatkozásban, vagy ha nem, akkor biszexuális. Az biztos, Lillácska és Katinka számára egyaránt közömbös voltam. - Szeretném, ha idefigyelnétek rám! Erzsi telefonált. Zsókáéknál van, és jönne át hozzánk, de valakinek el kéne menni érte. Én mindenesetre mint homokzsák, az áldozattal tartok. - Apu, Hugi fáradt, nekem meg a kocsim a kapu előtt áll. Elmegyek veled. Lillácska csak úgy tudna kimenni, ha én is meg Hugi is elállnánk az útból. Így azután Csabi bácsi nővéréért Katinka ment el az apukájával. Mi négyen ültünk a nappaliban, és beszélgettünk. Nem tudom, hogy terelődött a szó, Juditkám egyszer csak megkérdezte Lillácskát, mikor megy férjhez. - Nincs olyan hét, hogy valaki ne kérdezze meg. Azt mondják, minden tulajdonsággal rendelkezem, amire egy férfinek szüksége lehet. Ez biztos így van, de nem kívánom a férfi társaságot, és erre több okom van. - Lillácska, férfiként szeretném megkérdezni, mi taszít téged a nememmel kapcsolatban? - Általánosságban nem mondanám, hogy taszít, viszont nem is vonz. Csillus, te pontosan tudod, a szüleim milyen házasságban éltek. - Juditka is tudja, de elmondom. Mikor férjhez ment anyukád az apukádhoz, mást képzelt a házasságról, ahogy én is, de most nem ez a téma. Az első házasságomra céloztam. Tény, 69

Lillácska anyukáját az apukája csak használta, akkor, mikor kedvet érzett hozzá. Erőszakkal vagy erőszak nélkül tulajdonának tekintette, és ezt kijelentette nekünk is. A lányait pedig, mikor már Lillácska is befejezte a nyolcadik osztályt, egyszerűen kurvának tartotta. Vallotta, a nő egy mihaszna állat, aki csak viszi a háztól a pénzt. - Köszönöm, Csillus. Nem véletlen, hogy negyven éve a legjobb barátnőmnek tartalak, azóta, mióta... - Mióta Csabiba beleszerettél. - Igen. Óvodás voltam, mikor lejöttetek hozzánk Nyírbotosra. Téged akkor láttalak először, még nem is voltatok összeházasodva. Csabival sokat beszélgettünk, sétálgattunk ez tetszett nekem. Odafigyelt a kis hülye parasztlányra. Jóképű srác volt az unokabátyám. Lehet, előtte is szerettem, bár ritkán láttam őt, én attól a húsvéttól datálom a vonzalmamat. Csabi volt a férfi ideál, amit akkor még másképpen gondoltam, de tény, mindenkit hozzá hasonlítottam. A mércét pedig senki nem ütötte meg. Aztán eljött az idő, mikor a fiúk kezdtek felfigyelni rám. Nyolcadik után az apám nem engedett továbbtanulni. Takarítottam a tsz-ben. Nem az irodaházban, hanem a baromfik helyét. Bunkó apám után jött az első negatív tapasztalat. Egy srác az ólak között akart tapogatni. Aztán a másik, majd a harmadik hímnemű, mert egy 14 éves lány lehet közpréda. Nem lettem. Betegesen tartottam magamat távol a férfiaktól. Jött a szüleim válása, amikor az apám a képembe vágta, úgyis kurva leszek, akárcsak a nővérem. Feljöttünk Pestre új életet kezdeni a mamánál, de semmink nem volt. Bocsánat Géza, még fehérneműt is Csillustól kaptam. Neki köszönhetem, hogy beiratkozhattam gimnáziumba. Csabinak pedig, hogy anyukámmal ott volt a válóperen. Kiharcolta a pénzt, ami anyunak járt a házasságából. Az apámnak akkor már évek óta volt egy kurvája, minket pedig ki akart semmizni mindenből. Mindent, de mindent Csillusnak és Csabinak köszönhetek. Sokszor furdalt a lelkiismeret, hogy érzelmileg kötődtem, kötődöm hozzájuk. Mindkettőjüket imádom a mai napig. - Mi is téged, még akkor is, ha néha féltékeny voltam. Tudtam, benned is, Csabiban is bízhatok. - A lelkiismeretem nem vitt volna rá, hogy tönkretegyem a házasságotokat, még akkor sem, ha téged nem szeretnélek. Unokatestvérek vagyunk. Tudom, Csabi ugyanazt érzi irántam, amit én. Ez örök életre szóló plátói szerelem. Azt nem tudom, neki mennyivel gazdagabb általam az élete, de az enyém feltétlenül az. Nincs és soha nem is volt szükségem férfire. Kétségtelen, előfordult, hogy gondolkodtam rajta, nekem is sikerülne egy ilyen rendes férjet találnom, de hát még nyerítést sem hallok, akkor pedig messze lehet a szőke herceg a fehér lovon. Csilla nénit megölelte, megpuszilta. - Juditka, következik egy barátnőm vallomása a házasságról. Tudnotok kell, a barátnőm gyermekorvos, bár akkor még egyetemista volt, a férje pedig építészmérnök. Véletlen egybeesés veletek. Remélem, itt van a húsz évvel ezelőtti levele a táskámban, mert mindig magammal hordom. Ha netán megpróbálná egy férfi elcsavarni a fejemet, akkor olvasgathassam. Íme, itt van. Jobb lenne, ha te olvasnád fel hangosan! „Drága Lill! Kérdeztél, hát olvassad életem azon jelentős epizódját, amire nagyon nem vagyok büszke! Azt hiszem, a középkorba kellett volna születnem. Nem csak a konzervatív neveltetésem okán, de magam is kritikával tekintettem Nyuszóval való testi kapcsolatomra. Gyula névre keresztelték, én pedig a Gyuszóból kiindulva neveztem el Nyuszónak. Tudni kell róla, építészmérnök, és az udvarlás ideje alatt úgy viselkedett, mintha

70

született úr lenne. Mindig kiöltözve jött hozzánk, soha nem feledkezett el arról, hogy valami csekélységet hozzon nekem, de még az anyunak is. Tudod, mi vidéken éltünk, Pesttől majdnem 300 kilométerre. Szóval hetenként egyszer eljött hozzánk, majd elérkezett az idő, amikor úgy érezte, a kapcsolatunk megérett rá, hogy picit szorosabbra fűzze. Nagyon meglepődtem, amikor eljött egy olyan találkozásunk, hogy nem arcon csókolt, hanem szájon. Nem mondom, hogy rosszulesett, de furcsán éreztem magam. Hozzá kellett ahhoz is szoknom, amit pusztán szeretetből csinált. Az arcát az én arcomhoz érintette. Persze abban az időben ügyelt arra, hogy mindig borotválkozzon, de nekem mégis borostásnak tűnt az arcbőre, ami viszont irritált. Ahogy felénk mondják az idősebbek, kivártam a megfelelő alkalmat, amikor megengedtem, hogy leverje a harmatot a szerelemgyökerével. Elkövetkezett az esküvő napja. Tudod, falun megadják a módját. Voltunk vagy 150-en. Ez önmagában visszataszító volt nekem, a kis ártatlan szűzikének. Egy kis hegyi nyaralót vettünk ki, hogy ott töltjük a nászutat. Erdő köröskörül, sehol egy ember. Egy hétre mentünk csak, hiszen magunkról magunknak kellett gondoskodnunk, én pedig nem hogy akkor, de most sem vagyok egy konyhatündér. Mindegy. Hajnalban lementünk - pontosabban, mivel hegyen volt, hát felmentünk ebbe az aranyos kis börzsönyi ékszerdobozba. Nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot. A lényeg, mindkettőnkre ráfért egy alapos zuhanyozás. De nem ám együtt, mert isten ments, hogy meztelenül mutatkozzak idő előtt. Úgy rendeztük, én megfürdöm, addig ő a teraszon szöszmötöl, aztán mikor én már a szobában vagyok, megy ő is tisztálkodni. Szóval fekszem az ágyban hanyatt, rajtam a csupa csipke hálóing, egyszer csak megjelenik az én délceg lovagom, meztelenül, csapott vállakkal, és alul himbálódzik a kis nyúlványa, amin látni lehetett, vagy most kezd életre kelni, vagy éppen a fordítottja: lankad. Már bocsánat, de valahogy - mivel addig csak felöltözve láttam őt, és mindig öltönyben - kissé komikusnak tűnt, bár a nevetéshez nem volt kedvem, hiszen féltem attól, ami vár rám. Ő viszont széles mosollyal vigyorgott, és bőszen ismételgette, hogy „Cicám”. Mellém huppant a ruganyos ágyba, aminek következménye, mire észbe kaptam, odagurultam én is szorosan hozzá. Ekkor láttam meg, a kis himbilimbi már nem fityeg, hanem mereven nyújtózkodik a mennyezet felé. Felső testével fölém emelkedett, és talán az izgalomtól, talán a valóban fárasztó elmúlt nap miatt, de erősen fújtatott, miközben egyik kezével megmarkolta hálóingen keresztül a mellemet. Nem mondom, a mellem simogatását addig is megengedtem neki, de most mint a tulajdonát markolta meg. Másik kezével pedig a hálóingem alját igyekezett felhúzni a hasamra. Hülyeség, én csak arra gondoltam, hogy ne nézzen oda. Vakon matasson, ha ez van megírva, de továbbra is az arcomba bámuljon, mert elsüllyedtem volna, ha a meztelen altestemet szemmel vizslatja. Az arcom fölé hajolt, és bár nem örültem neki, hogy a nyelvét beerőlteti a fogsoraim közé, mégis inkább ezt viseltem el, mintsem, hogy bámulja a testemet, amit éppen most térképez fel. Ösztönösen szorítottam össze a combjaimat, mikor tenyerével a szeméremdombomat érintette. Ő ezzel mit sem törődött, bekényszerítette kezét a combjaim közé, és először úgy markolta meg, olyan vadul, a nemi szervemet, hogy felszisszentem. Bocsánatot is kért tőlem. Bal kezével még mindig a mellemet markolta, nyelve a számban matat, miközben jobb kezének egyik ujját igyekezett benyomni azon a kis nyíláson. Nyilván a felkorbácsolt vágytól, de remegett a keze. Én, azt hiszem, kellően száraz voltam ahhoz, hogy minden mozdulata némi fájdalmat okozzon. Végül is túléltem azt a pár másodpercet, ami akkor nekem nagyon hosszú időnek tűnt. Ezután nemes egyszerűséggel térdével feszítette teljesen szét a combjaimat. Nekem olyan állatiasnak tűnt, ahogy térdel a combjaim között, a hasam felett lóbálja a nyúlványát, majd azzal a kezével, amelyikkel az ágyékomat térképezte fel, megfogta a csupasz karomat. Pontosabban az ágyhoz szögelte. Ekkor éreztem, mégsem lehettem annyira száraz, mert nedvesek voltak az ujjai. Jobb mellemen végre 71

engedett a szorítás, ezt a kezét vette segítségül, hogy belém illeszthesse a szerszámát. Nem teketóriázott. Egyből tövig. Feljajdultam a fájdalomtól. Ráadásul ezzel a kezével is megfogta a másik karomat. Mintegy kifeszített, és úgy mozgott rajtam. Azóta persze tudom, az ilyen aktusnak is megvan a légzőtechnikája, de akkor, az első alkalommal, ahogy mozgott a hasamon, én levegő után kapkodtam. Az az érdekes, miközben én vagyok a szenvedő, ő nyögdécselt. Tudom, furcsa szerzet vagyok, de ma sem értem, miért kell a férfinek nyögni. Lassan kihúzza, majd egy gyors mozdulattal nyomja tövig. Ehhez a gyors mozdulathoz miért kell a hanghatás? Borzasztó volt, amikor tudatosult bennem, egyre gyorsabbak a mozdulatai, majd a végén elönti altestemet a forróság, ő pedig - mint aki jól végezte dolgát - elernyedve feküdt rajtam. Tényleg úgy éreztem, végzett a vállalt feladattal, most ezt ki kell pihennie, miközben nem törődik azzal, hogy engem beszennyezett. Összeszedtem minden erőmet, lelöktem a testemről magam mellé. Feltápászkodtam, hogy kimenjek tisztálkodni. Az igazsághoz hozzátartozik, elmaradtak az apró figyelmességek, és elmaradt a jólápoltság is. Pontosabban: az udvarlási időszakban - úgy éreztem - engem tüntet ki, hogy szépen öltözködik, aztán a házasság alatt egyből kiderült, csak azért történt, hogy meghódítson. Öltönyben bizony ritkán láttam. Elváltunk. Szerencsére nem gördített akadályt elém. Azóta boldog vagyok, mert van hivatásom, és értékelem a magányomat. Szeretettel puszillak, hű barátnőd: Mónika.” Döbbent csend lett. Juditkámat néztem. Arra eszméltem, Lillácska odaugrik Csilla nénihez szorosan magához öleli, puszilgatja és nyugtatja. Csilla néni keservesen sírt. Juditka is odament hozzá, én pedig tanácstalanul néztem őket. - Ne haragudjatok, elérzékenyültem. Lillácska, te nem tudtad, hogy ilyen volt az első házasságom? - Tudtam, hogy rossz volt, de ilyen mélységig soha nem avattál be. Mindenesetre boldog lehetsz, a második sikerült, és ilyen szép családod van. - Most, hogy Juditka olvasta a barátnőd levelét, átéltem azt a két évet. Addig voltam cseléd és eszköze egy alaknak, aki mindezt úgy hálálta meg, hogy Csabát agyon akarta ütni. Nem rajta múlt, hogy Csabi nem halt meg vérbe fagyva az utcán, de napokig nem volt eszméleténél. Ez nem volt elég. Mikor látta, Csabi felépült, és boldogok vagyunk, gyereket várunk, azt híresztelte, hogy Cicuska tőle van. Még szerencse, amikor fogant, mi már régen nem éltünk együtt. Igen, engem kárpótolt az élet. Lillácskám, meggyőződéssel állítom, ehhez a boldogsághoz te is kellettél. Ha néha felvetődött bennem, hogy Csabi esetleg megcsal, mindig te jutottál eszembe. Hiszen ha megtette volna, akkor veled követi el. Azt pedig tudtam, hogy nem fordulhatott elő. Az előbb mondtam, voltam féltékeny rád többször is, de azt hiszem, inkább irigy, hogy a férjem másnak is tetszik, nem csak nekem. - Csabi nekem az etalon. Igen, mindenki úgy könyvelte el, én hozzátok tartozom. Emlékszel, Csillus? Mikor még a lányok kicsik voltak, kerestem az ürügyet, hogy itt alhassak velük. Nem fogok senkinek hazudni, mert nem érzem bűnösnek magamat. Maximum egy hét, amit el tudok viselni, hogy ne lássalak benneteket. Tudod jól Csillus, nem csak Csabira vonatkozik a vonzalmam! Megjegyzem Juditka, benneteket sokkal jobban szeretlek, mint a testvéreimet. Csilla néni kiment - gondolom a fürdőszobába -, Juditka pedig odajött hozzám. Cseppet sem zavart, hogy Lillácska látta az ölelkezést és a szenvedélyes csókot. Megérkeztek Csabi bácsiék. Erzsi néni 70 éves. Elsőre úgy tűnt, nagyon közvetlen. Jó súlyban van, nem mondható magasnak. A haját egyértelműen festi. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, és csókolommal köszöntem, nem túl diszkréten közölte velem az álláspontját. Szóval őt is tegezhetem. Azt 72

addig is tudtam, textiltechnikumi érettségije van, de nagyok voltak a gyerekei, mikor elvégezte. Csabi bácsi és közte annyi hasonlóságot fedeztem fel, hogy ő is tud szövegelni, viszont némi primitivitás vegyül a mondanivalójába. Nem trágár, de látszik rajta, a társaságban ő a legképzetlenebb. Összességében nekem szimpatikus volt. Az anyámra emlékeztetett. - Hugi, szeretném, ha feljönnél velem a szobámba! - Megyek mindjárt, Bogárka, csak megiszom a kávét, mert leragadnak a szemeim. Katinka felment, csillagom pedig kérdőn nézett rám. Közöltem, én maradok. Jólesett, hogy szerette volna, ha nem kell nélkülözni a társaságomat, viszont a meghívás egy személyre szólt. - Ne haragudj, Hugi, kettesben szeretnék pár mondatot váltani veled, azért hívtalak fel. Hoztam három - szerintem szép - pulcsit neked, amiket nem akartam a többiek előtt odaadni. - Aranyos vagy. Gézukával beszéltük, lemegy ez a nagy vásárlási mizéria, utána elmegyünk ruhaneműket venni. Pontosan ilyen pulcsikat néztem ki magamnak az újságból. Ráadásul tudjuk egymásról milyen fagyosak vagyunk, te is meg én is, nagyon örülök, hogy meleg, vastag pulóverek. - Elég nagy a család, mindenkinek vettem valamit, kivéve Erzsi néninek, mert nem tudtam, hogy ő is itt lesz. - Külön köszönöm, hogy Gézára is gondoltál, pedig most találkoztatok először. - Összetartoztok, következésképpen családtagként fogadom el. Az emberek általában nézik az ajándéknak a fogát is, pontosabban az árát. Nem kívánok versenyezni. Anyuéknak alig hoztam valamit, mert mindenük megvan. Te vagy, akit eddig a legjobban ismertem, immár elbizonytalanodtam. Ez a másik, amiért kettesben akartam veled beszélni. Valamikor gyerekkorunkban Cicuskáért az életemet odaadtam volna. Felnőttként szembe kellett néznem a ténnyel, hogy nagyságrendekkel különbözünk egymástól. Szeretem, mint testvért, de alig tudok említeni olyat, amiben hasonló nézeteket vallunk. Veled pont fordítva alakult a kapcsolatunk, hiszen jóval fiatalabb vagy, gyerekként csak babusgatni tudtalak. Azt viszont imádtam. Később egyre inkább világos lett számomra, sok bennünk a hasonlóság az életfelfogást illetően. Szívemben átvetted Cicuska szerepét. Most úgy érzem, kívül kerülök a család kötelékén. Az érzelmi kötődésem megvan mindenki irányába, de hiányzik az a plusz, ami számomra éltető volt. - Bogárka, jött egy férfi az életembe, akivel boldog vagyok, de cseppet sem koptak az érzéseim a szeretteim iránt. - Új, hogy húgomnak van egy férfi az életében. Azt hittem, te is olyan fura fazon vagy, mint én. - Magam is úgy tudtam, aztán megláttam őt, méghozzá furcsa szituációban, tavaly Mikulás előtt, de erről akkor beszéltünk is. Az orvos találkozott a közúti balesetet szenvedett emberrel. Emlékeztetett az apura, ezáltal rokonszenvet éreztem iránta. Minden lánynak férfi példaképe az apja, ha az apa méltó rá. Ezt soha nem tagadtam. Közted és köztem ezen a téren az a különbség, téged nem vonz a másik nem, én pedig megundorodtam a férfiaktól, ezért mesterséges falat építettem magam köré. Megláttam Gézát a sárban, a mocsokban, összetörve, az úttesten fekve, és eszembe jutott, így nézhetett ki az apu, mikor anyu volt férje elbánt vele aljas módon. Megdobbant a szívem. Ez más volt, mint amit addig éreztem ilyen alkalmakkor. Három hónap múlva felgyógyult. Érdeklődtem utána folyamatosan. Tudtam, építészmérnök. Nyaralót szerettem volna venni, megkértem, legyen fizetett szakértőm. - Miért álltál meg? Kíváncsian hallgatlak. 73

- Azért, mert úgy érzem, ezzel a társalgással megcsalom a szerelmemet, aki aggódik értem a földszinten, miközben én magyarázom a bizonyítványomat neked. - Nézd, Hugi! Most jelentettem ki, családtagként fogadom el őt. Ez a beszélgetés nem arról szól, hogy utáljam vagy ne utáljam. Azt is elmondtam, te állsz hozzám a legközelebb. Szeretném megérteni, amit most még nagyon nem értek. Te viszont kijelentheted, nem tartod a személyemet méltónak arra, hogy magyarázkodjál. - Az életembe senkit nem hagyok beleszólni, viszont páran vagytok, akik megérdemeltek tőlem némi magyarázatot. Nekem születésnapom volt, neki pedig névnapja, mikor elmentünk megnézni a nyaralót. Egész nap kettesben voltunk. A szituáció adta magát. Visszaélhetett volna a helyzettel, fenn a hegyen, egy bebútorozott házban. Fel akartam mászni a padlásra egy rozoga, korhadt létrán. Letört alattam a foka, és neki köszönhetem, hogy nem a földre estem, hanem elkapott esés közben. A gyenge nő erős férfi karokban, ám semmi más nem történt. Később mégis felmentem a padlásra, de nem tudtam lejönni. Ő hozott le, de akkor sem történt. Véletlenül sem volt szemtelen velem. Bennem viszont izzott a parázs, ahogy benne is, hiszen útközben mondta a kocsiban többször is, mit érez irántam. Hónapok teltek el, mikor testileg is egymásé lettünk. Elképzelni nem tudnám nélküle az életemet. A tenyerén hord. Addig azt hittem, boldog vagyok. Mindenem megvolt, ma már tudom, hogy magamra erőltetett boldogság volt. Szívesen válaszolok bármire, ha kérdésed van. Azt mondom, neked is jó lenne egy ilyen társ. Nem csak lelkileg, testileg is tökéletes köztünk a harmónia. Külön élünk. Három napig nem bírjuk ki egymás nélkül, bár minden nap telefonon beszélünk. - Kívánom, ne csalódjál! Az élet sajnos engem igazol. Erzsi néni házassága, anyu első házassága, Cicuska házassága, a te szerelmi csalódásod egyetemista korodban. Mind-mind ellened szólnak. Első meglátásra szimpatikus férfi. Ami a műveltségét illeti, soha nem kedveltem a műszaki embereket. Egyoldalú ismeretanyaggal rendelkeznek. Géza jóképű lenne, ha sportolna. Legalább egy húszast le kéne adnia. - Ilyen mackónak szerettem meg. Még annyit, alig fejezte be a középiskolát, mikor meghalt az anyukája. Azóta teljesen egyedül él. A pénzt megbecsüli, hiszen saját erejéből cserélte ki a szoba-konyhás lakását egy új, két szoba komfortosra. Nem sportol, viszont szorgalmasan dolgozik. - Hugi, miért mondod, hogy magadra erőltetett boldogságban éltél, mikor mindenki szeretett? - Magamra erőltetett, mert belekóstoltattak a testi kapcsolatba, amit a hátam közepére sem kívántam utána, ma pedig nem tudom nélkülözni. - Soha nem kívántam a testi kapcsolatot. Neked elmondhatom, mint legfőbb bizalmasomnak, ha arra vágynék, hogy valakihez hozzásimulhassak, valakit ölelgethessek, puszilgathassak, azt hiszem, az nő lenne. Ne hidd, nem próbáltam ki, csak elmélet, amit mondok. A magamfajta közelebb áll hozzám. Egy férfi lehet bármilyen ápolt, az arca soha nem olyan sima, mint egy nőnek. Arról nem beszélve, nagyítóval kell keresni azokat a férfiakat, akik ápoltnak mondhatók a napnak bármely szakaszában. - Nem tudom. Gézáról meg apuról tudok nyilatkozni. Amit tudok, háromnegyed év tapasztalata után, Géza sokkal jobban megbecsüli a rendet, mint én. Ha most átjönnél velem a lakásába, láthatnád, nekem szanaszéjjel vannak ruháim, neki pedig nem. - Hugi! Azt mondd meg nekem, mi az, amivel többet kapsz most, mióta van ő, mint azelőtt? Mi jó van a testi kapcsolatban? Egészen konkrétan: miért jó a szeretkezés? - Az emberi szervezet úgy van megalkotva, utódnemzésen kívül is igénye van a testnek rá. Nekem olyan, mint az evés, az ivás vagy kiengedni magamból az anyagcsere végterméket. Az is egyfajta élvezet a számomra. 74

- Részben egyetértek veled. Az ember úgy van megalkotva, a férfi nagyobb tömegű, mint a nő. Ehhez képest a nemi aktusban általában a nő van alul. Mi a jó abban, ha a nő nem lélegezhet szabadon? Mi nők, úgy vagyunk megalkotva, még áldozatot is kell vállalnunk az első behatolásért. Miért jó az a fájdalom? A férfi oldalát megértem. Túl a fájdalmon, a férfi kiéli nemi vágyát a nőnek a testében, aminek vége, hogy bemocskolja. Jó a férfinek, mert nem neki kell ezt átélnie. Nem mindegy, bepiszkítom a csizmámat, vagy a csizmámba piszkítanak. - Bogárka, te beszélsz az elméletről, én pedig gyakorlatban tapasztaltam, miért kell irtóznom a férfiaktól. Aztán jött a csoda. Egy ember, aki mindig mellettem van, aki lesi a gondolataimat, aki számára én vagyok a minden. Kívánom, tudd meg, milyen érzés ez! Csak az a baj, évek múlásával az esélyeid csökkennek. Cicuskának elmondtam, gyereket nem akarok. Nincs bennem a vágy, hogy anya legyek. - Vannak szingli barátnőim, munkatársaim, mert barátom igazán soha nem volt. Valamikor anyut tartottam annak, ma ha valaki megkérdezné, feltétlenül rád voksolnék. Nem szeretnélek elveszíteni mint barátnőt. Nem szeretném, ha Géza miatt távol kerülnénk egymástól. Múltkor anyuék kijöttek hozzám Cicuskával. Éppen aznap, hogy hazajöttek, délután volt egy megbeszélésem az egyik munkatársnőmmel, aki túl van egy házasságon, és valaki szemet vetett rá. Elmondom, mit mesélt: „Nem nevetsz ki, Katinka, mert akkor öri-hari! Beültünk egy presszóba. Miután sokadszor megismételte, hogy szeretné, ha összebútoroznánk, megráztam a fejemet, és előadtam kifogásaimat: Nem, barátom, én nem akarok sem veled, sem mással életközösséget létesíteni. Nekem elég volt egy házasság ahhoz, hogy végleges döntésre jussak. Soha többé nem szeretnék reggel arra ébredni, hogy a társam mászkál a lakásban egy szál gatyában, egyik kezével turkálja az orrát, másik kezével a nemi szervét vakarja, miközben néha elböffenti magát, mert az olyan jó érzés, ha kijön, aminek ki kell jönnie. Én készítem a reggelidet a konyhában, te kimégy a fürdőszobába, és telepakolod a WC-t, nem túl diszkrét hangokat hallatva. Bár ráneveltelek a légfrissítő használatára, de ez nem sokat segít, ha utánad közvetlenül kell nekem is bemenni. Fogmosás van, bár inkább nincs, de azért mosdás közben krákogva teleköpködöd a mosdókagylót. Viszonylag ápoltan mégy el dolgozni, de délután bűzlik a hónod alja, hiába próbállak nevelni a desodor használatára. Szerinted az nőies, és különben is foltot hagy az ingeden. Mindegy, mert este a szőnyegre ledobod a gatyádat, ami elöl és hátul is foltos, legfeljebb a színe más. Elöl sárga, hátul meg barna. Ezt kell együtt mosni az én holmijaimmal. Éjjel arra ébredek, hogy valami bűzlik körülöttem. Lassan eszmélek, és kiderül, az ágy mellé dobtad a büdös zoknidat. Úgy feküdtél le, hiszen majd reggel fogsz alaposan tisztálkodni, mondod te. Ettől függetlenül minden éjszaka kimégy a fürdőszobába csukott, csipás szemekkel, tapogatózva, mert villanyt nem kapcsolsz, nehogy felébredjek. Az számodra már csak természetes, hogy folyóügyeidet a mosdóba végzed. Persze a fordítottja sem sokkal jobb. Barátságos téli estén megkívánod a testemet. Ledobom magamról a tréningnadrágot, majd utána egyszerre húzom le a pamut harisnyanadrágomat a bugyimmal. Jót szeretkezünk. De én akkor is vágynék a közelségedre, mikor éppen piros napok vannak, tehát tilos. Te azonban szerencsémre nem tudsz uralkodni a vágyaidon, és akkor is magadévá teszel, aminek eredménye, hogy jól összevérezzük az ágyneműt. Sebaj, mert aktus után gyorsan elalszol, és tátott szájjal horkolsz. Még akkor járok jól, ha csak felülről adod ki a hangokat, és nem a közös paplan alatt alul. Köszönöm szépen, én jól érzem magamat egyedül. A magam ágyneműjében, a saját atkáimmal és a fürdőszobában a saját testszagommal. Tudod, arcáról leolvastam, alighanem, sikerült kiábrándítanom újdonsült lovagomat az egész női nemből.” - Bogárka, tapasztalatlan vagyok. Ahhoz elég hosszú a barátságunk Gézával, kiderülhettek volna visszataszító momentumok. Ismerd el, apura nem mondható, hogy volt gyerekszobája! Meglehetősen lazán veszi az életet. Áruld el, hányszor láttad őt alsónadrágban flangálni a házban? 75

- Kivételek vannak, ahogy én is kivétel vagyok. Valószínű, anya nem leszek már. Abból az időből kifutottam, amikor ésszerű lenne gyereket vállalni. Boldog az anyu az apu mellett. Csak hát én hozzászoktam, hogy mindenért megdolgozom. Számomra nem lutri az élet, vagy legalábbis igyekszem tudatosan irányítani a sajátomat. A baj ott van, bizonyos hormonkészlet nem fejlődött ki a szervezetemben. Nem kívánom a férfit és nem kívánom a nőt sem. Rájöttem, hosszú távon a családot sem kívánom. Magamra zárom a szolgálati lakásomat, és azt csinálok, amihez kedvem van. Senkihez nem kell alkalmazkodnom. Főleg nem egy férjet kiszolgálnom. Nem akarok senkinek tetszeni, csak magamnak. Nem születtem rabszolgának, bár eddig rólad is ezt hittem. - Nem vagyok rabszolga. Százalékosan biztos, Géza sokkal többször szolgál ki engem, mint én őt. Pl. minden reggel ágyba hozza a kávét. Akkor ébreszt, mikor a kávé elkészült. Ezt is szeretem benne. Nem igényli, hogy kiszolgáljam. Előfordul, de akkor saját akaratomból teszem. - Köszönöm az őszinteségedet. Betudom annak, ezután is felhőtlen marad a szeretetünk egymás iránt. Ha kérdéseimmel megbántottalak, esedezem a bocsánatodért! - Bogárka! Kellemetlenül éreztem magamat, de ha lelki nyugalmadért erre szükség volt, akkor cseppet sem bánom. Számomra az vagy, aki mindig is voltál. Csabi bácsival sakkpartihoz készültünk, mikor lejöttek a hölgyek. Juditkám puszija kárpótolt a nélkülözésért. - Bogárka! Jó, hogy jöttél. Ez a fiatalember sikerélményre vágyik. Játsszál vele egy partit! Szeretném, ha megtudná, hol lakik a jóisten. Tudtam, Katinka általános és középiskolában versenyszerűen sakkozott. A másik asztalnál összejött egy zsugaparti. Csilla néni, Csabi bácsi, valamint Juditkám és Lillácska. Katinka javasolta, legyek én a világos bábukkal. Erzsi néni a kártyásoknak drukkolt. Az első pár lépéssel semmi gond nem volt. Később míg Katinka gondolkodott, én a karácsonyfában gyönyörködtem. - Mit jelent neked a karácsony? - Mostanában annyit, hogy együtt vagyok a szeretteimmel két napig. Holnap vissza kell mennem Bécsbe. Vizsgáztatok az egyetemen. - Katinka, számodra mi a boldogság? - Ha este lefekszem, lehunyt szemeim előtt végigpereg az elmúlt nap. A film végén nyugodt lelkiismerettel alhatok el, nem volt hiábavaló a reggeli ébredésem. - Mit érzel a szívedben, mikor ezt a csodálatos fát látod? - A szemnek gyönyörködtető, amúgy pedig ez a felszín. Pillanatnyilag nem jók az esélyeim, de ha sikerül megnyernem ellened a partit, az számomra boldogság. A szellemiségek harca egymás ellen. A karácsonyfa egy dísz, amit bárki megadhat magának, ha rendelkezik kellő anyagi javakkal hozzá. Látom a giccses díszeket, a sokféle szaloncukrot, ami mellékesen magyar találmány. Mint tudod, 1891-ben Kugler Géza cukrász könyvében 17 receptúra jelent meg a szaloncukorról. A világ legnagyobb részén nem is tudnak a létezéséről, és semmivel nem boldogtalanabbak ott sem az emberek. Sőt! A pénz és a boldogság fordítottan arányos. Társalgást azért kezdeményeztem, hogy a gondolkodási időt némileg feloldjam. Két órát harcoltunk egymás ellen, de végül sikerült győznie. - Gézuka, baj van. Múltkor úgy nyilatkoztatok, esküvő előtt önmegtartóztató életet éltek. Ezzel szemben, ma kénytelenek lesztek Juditkával közös ágyban aludni. 76

- Csabi bácsi, a magam részéről megpróbálom elviselni eme kísértést. Az emeleti egyik szobában Katinka és Lillácska aludtak, mi ketten a másikban. A földszinten pedig nem tudom, hogy osztoztak hárman. Valószínű Erzsi néninek a nappali jutott. - Macikám, ennek is eljött az ideje. Tudnod kell, a másik szoba volt az enyém. Itt, ezen a fekhelyen Cicuska és Csaba alkották meg az ikreket. Aztán távoztak az Újvilágba, a szobát pedig Lillácska bitorolta, amikor nálunk tartózkodott. Gyerek nem született az itt alvásából, de semmi kétségem, napközben a fekvőhely sűrű próbatételnek volt kitéve. - Lillácska világosan megmondta, ártatlan még ma is. - Az apám pedig hülye. - Juditkám, ha tudjátok, csalták vagy csalják az anyukádat, miért nem tesztek ellene? - Mert mindenkinek így jó. Hallottad, mit mondott az anyu! Lillácska jelenléte biztosíték, hogy az apu hűséges maradt hozzá. - Legfeljebb vele csalja meg. - Senki nem tudja, de hisszük, hogy igen. - Te orvos vagy. Könnyen kideríthető, ártatlan vagy sem a csaj. - Menj át a szomszéd szobába, és győződj meg róla! - Azon gondolkodom, ha elkezdenélek fojtogatni, te pedig hörögnél, megbotránkozna a Kántor család? - Azt nem tudom, de a sikoltozás nem okoz pánikot. - Juditka szokott sikoltozni? - Nem szokott, de ami késik, nem múlik. ***

77

17. Eljegyzés Biztos megérezte, hogy merénylet készül ellene. Végefelé jár a kisasszony időszak. Következik a nagyasszonyé, legalább 6 évtizedre. Mindkét kezén van gyűrű. Itthon, ha nem is mindig, de le szokta venni. Ezekben a napokban úgy tűnt, hiába gyönyörködöm benne, mikor vetkőzik, a gyűrűk az ujjain maradtak. Végre kedden letette az asztalra. A két gyűrű bevándorolt a zsebembe. Helyüket az asztalon megpakoltam könyvekkel meg női holmikkal. Tudtam, mivel van egy ékszeres doboza nálam, reggel nem fog azzal vacakolni, hogy keresse azt a két gyűrűt, talál másikakat helyettük. Egy év alatt kiismertem őt. Szerdán nyakamba vettem a várost. Pontos méret a zsebemben, már csak találnom kell ízlésünknek megfelelő jegygyűrűket, meg neki kísérőt is. Juci-Muci szülinapján meg lesz gyűrűzve. Tudjam, ha netán kirepülne a házból, és valahol becserkészik, ráismerjek, ő az én madárkám. Csilla nénivel egy héten keresztül kommunikáltam a kisasszony háta mögött. Csütörtökre úgy nézett ki, mindenki tud róla, hogy eljegyzem, csak az illetékes nem volt képben. Erzsi néni, valamint két leány gyermeke, történetesen a legfiatalabb és a középső, részt kívántak venni a mutatványon. Ezen felül az egyiknek a férje is, miközben a másiknak soha nem is volt olyanja. Tündérkém csütörtökön 15 óráig dolgozott. Reggel úgy köszönt el tőlem, délután jön értem, megyünk a szüleihez, hogy négyesben megünnepeljük az ő létrejöttének 33-dik évfordulóját, valamint Géza-nap is éppen akkor van. Igen ám, de Csabi bácsi segítségét kellett igénybe vennem egy kegyes hazugságért, hogy ne jöjjön délután értem, menjen a klinikáról egyenesen a szülői házba. Telefonon megtárgyaltuk délelőtt, csaptelepet kell náluk cserélni, ezért odamegyek hozzájuk. Útközben pedig beszerzem a cuccot. Jucus belenyugodott, még örült is neki, hogy segítek a szüleinek. Kis buta orvos, nem jött rá, a legidősebb csaptelep is maximum két éves a házban. Csilla néni ragaszkodott hozzá, hogy értem jön, én pedig udvariasan tiltakoztam, de vigyáztam rá, nehogy túllőjjek a célon. Vettem délelőtt három csokor virágot. Egyikkel feldíszítettem a szobában a nagy asztalt, ha este hazajövünk a családi összejövetelről, itthon is ünnepélyes legyen a hangulat. Egy csokrot a szülei jelenlétében adok át neki, egy pedig Csilla nénit illeti. Mikor megérkezett, megköszöntem, hogy rám bízza azt a drága kincset, aki utolsónak hagyja el a szülői házat, bár már sejthető némi visszaszivárgás. Csilla néni meghatódott. Magához ölelte a csokrot, és könnyezett. Táskája lenn maradt a kocsiban. Lovagiasan felajánlottam pár papírzsepit a saját készletemből, ami ellen nem tiltakozott. Ezzel szemben megkért, sírás után a látása nem az igazi, vezessem én a Renault-t. Mire hozzájuk értünk, mindketten nevettünk. Eljött értem azért, hogy hazavigyem. Egyszerre érkezett a Renault meg az Opel Corsa a házhoz. Lillácska hozta Erzsi nénit. Összepuszilkodtunk, rájöttem, nem is rossz dolog puszilkodni. Az elmúlt egy évben a hölgyek hozzászoktattak, előtte meg alig-alig csurrant-cseppent valami. Fél óra múlva megérkezett a Molnár házaspár busszal. Molnár Jánosné, szül. Macskássy Csilla Enikő, kezet nyújtott, és „Molnárné” néven mutatkozott be, majd úgy puszilt meg kétoldalt, mintha élvezetet jelentene számára. Mellkasomon éreztem közben, a kabát alatt nő tartózkodik. 40 éves lesz a nyáron. Július első napján született, mint Csilla néni. Alacsonyabb, mint én, saccra 180 centi lehet magas sarkú cipő nélkül. Tudom, barna hajú eredetiben, hiszen a fényképen is barna a haja. Most azonban szőkére festve és az arcán vagy fél kiló vakolat. Végzettsége szerint tanítónő. Szeptemberben rúgták ki a munkahelyéről. Van két gyermeke, egy 20 éves fiú, aki főiskolás évei alatt született. Az apa ismeretlen. A srác januárban hagyta ott őket, kiment Németországba dolgozni. Van egy 17 éves lánya, aki szintén balkézről született. Mint később kiderült, a kiscsajnak az apja Nyírbotoson leledzik, méghozzá az én újgazdag megrendelőm. Fiát Macskássy Tibornak hívják, a lányát pedig Soltész Erzsébetnek. Bejöttem a csajnak, az világos lett a számomra. 78

Magam részéről soha nem izgultam fel az ilyen gebe nőre. Számomra a másik nem akkor jöhet számításba, ha olyan, mint régen a világvevő rádió, tehát mindent lehet rajta fogni, valamint ha az ágyban nem szúrja ki csontja a hasamat. Férje cigarettával akart bejönni a házba, és még ismerkedésünk előtt kiküldtem, hogy a teraszon dohányozzon. Eldobta a tüdőropit, aztán lepacsiztunk. Nemes egyszerűséggel közölte: „Jani vagyok.” 45 éves. Magasságát és iskolai végzettségét tekintve társaságunkban a legalacsonyabb. Igaz, súlya is minimális. Élénk észjárásomnak köszönhetem, hogy cikáznak a gondolataim. Elképzeltem köztük a nemi aktust. Csilla este terpeszt egy nagyot, majd megmarkolja Janikáját, teljes egész mivoltában, aztán vibrátorként dugdossa magába. A srác meg kegyelemért visong az aktus alatt. Épületasztalos lenne, de nincs munkája. Egy Frangepán utcai félkomfortos lakásban élnek hárman. Jani szerint azért, mert „a nagymuter két éve feldobta a talpát.” Az unoka örökölte az önkormányzati lakást. „Akkor bútoroztunk össze az asszonnyal.” Csabi bácsival gyakoroltunk negyed órácskát. Ő hegedült, én meg zongoráztam. Csilla néni kínálta a vendégeket. Képtelen lettem volna bármit fogyasztani, ameddig nincs mellettem. Ideges voltam. Életem első eljegyzése. Lillácska meglátta az ablakból Juditkám érkezését. Elhallgattunk. Virágszálam hozott egy vagon cukrászsüteményt. Nem kellett zavarba jönnie, voltak akik megegyék. Bejött a nappaliba, mi pedig rázendítettünk Csabi bácsival: „Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki. Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.” A felétől mindenki énekelte, csak ő nem. Folytak a könnyei. Mikor befejeztük, odajött megpuszilni. Megkérdeztem, mi fáj neki, amiért ilyen keservesen sír. Szaggatottan, szótagolva súgta a fülembe, hogy hülye vagyok. Erzsi néni fényképezett, mikor ujjára húztam a jegygyűrűt. Csilla néni és Csabi bácsi ott voltak közvetlenül mellettünk. Na hiszen, egyszerre sírt anya és lánya. Úgy adtam át neki a virágcsokrot, hogy hangosan biztattam, öntözze meg szegény virágokat a könnyeivel, nehogy elhervadjanak. Erre mindketten sírásból átmentek nevetésbe. Megöleltem és megpusziltam őket, amit vissza is kaptam. Aztán könnyáztatott arcomat továbbítottam Csabi bácsinak. Vele nem szoktunk puszilkodni, de ez kivételes alkalom, hiszen nemi része feltétlenül volt ennek a csodálatos teremtésnek az alkotásában. Csabi bácsi ült a zongorához. Együtt énekeltük az Évszakokat. „Volt idő, mikor még nem voltál. Nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál. És most látod, féltelek, őrizlek, védelek, mert lesz idő, meglehet, hogy nem leszel már.” Közölte: „Soha.” Úgy ölelt magához, mintha belém akart volna bújni. Ami biztos, én nagyon szerettem volna őbelé. Dehát az a program messze volt, hiszen születés- és névnap meg miegymás várt ránk. Juditka és Csilla néni tálaltak. Nem voltam boldog, hogy Csilla mellém ült, elfoglalva a szerelmem helyét. Az igazsághoz hozzátartozik, mikor levették a kabátjaikat érkezés után, kiderült, olyan pólókat viselnek, amiken irredenta feliratok vannak. Egyértelmű volt számomra a politikai hovatartozásuk. Mindez jó másfél hónappal a választások előtt. Nem szeretem a politikát, a szélsőséges nézettől pedig irtózom. Elkezdték szapulni a cigányokat. Két munkanélküli magyar hazafi. A családi életük pedig olyan, amilyen, az én erkölcsi felfogásomtól erősen különbözik. Csabi bácsi állította le őket, akiről köztudomású, baloldali, de nem politizál. Csilla ült mellettem, és élénken érdeklődött a személyem iránt. Tulajdonképpen beszédén látszik, tanult nő, de vegyülnek szalonképtelen kifejezések a mondókájába. Mikor Erzsi néni figyelmeztette - aki szintén elég szabadszájú -, hogy társaságban van, és példát 79

vehetne a nővéréről, Csilla kapásból közölte, Lillácska neki nem példakép. Az övé nem fog bepókhálósodni. Nővére gyilkos szemekkel mérte végig, majd kivonult a konyhába szó nélkül. Végül Csabi bácsi tette helyre a dolgot azzal, hogy közölte Csillával, nem helyes, hogy elfoglalja az ünnepelt helyét. Visszaemlékezve a karácsonyra, nem mondhatom, hogy ez az összejövetel a nyomába jöhetett volna. A helyzetet tetézte, Csabi bácsi ötlete, táncoltassuk meg a hölgyeket. Vannak öten és három férfi. Először ő zongorázik, aztán majd én. Nem mondom, hogy ellenemre volt a dolog. Juditkámat örömmel forgattam meg, valamint Csilla nénit és Lillácskát is. Erzsi néni nem akart táncolni. Azt mondta, öreg hozzá. Nem úgy néz ki, de mindegy. Csilla várta az alkalmat, hogy velem táncolhasson. Ha azt mondom, rám feküdt, közel állok az igazsághoz. Csabi bácsi megérezhette a gubancot, mert abbahagyta a játékot. Következtem én. Csabi bácsi megtáncoltatta mind a négy csajt. Nem tűnt úgy, hogy Lillácskával másképp táncolt volna. Juditka viszont Csillával nem táncolt. Érdekes, Janival egy tangó erejéig igen. Láttam, mikor Lillácskával táncoltak, nagy beszélgetés volt köztük, a végén összepuszilkodtak. Csalódás lett számomra az este, pedig nagyon készültem rá. Későn indultunk haza. Lillácska bontott asztalt, és hívta az anyukáját. Egyértelmű volt, nem kívánja a húgát hazavinni. Juditkám viszont - az én kis angyalkám - vállalkozott rá. Pedig ő volt megsértve. Szerencsém, hogy bennem bízott. A kocsiban kiderült, tudják, hogy vállalkozó vagyok, szeretnék, ha segítenék Janinak álláshoz jutni. Közöltem a tényeket. Hétfőn kezdődik a munka, mert eddig téli szabadságon volt a brigád. Elvárásom, munkaidőben alkoholfogyasztás nyista, becsületesen kell dolgozni, viszont nem minimálbért fizetek. Ezzel szemben nem leszek tekintettel a rokoni szálakra. Karesznak, a brigádvezetőnek, megmondom, ne tegyen kivételt. Ha gond van, azonnal küldje hozzám őt is, ahogy minden brigádtagot. A brigádban mindenki csinál mindent. Főnök az adott munkán az, akinek szakirányú végzettsége van. Ha érdekli, másnap jöjjön be délelőtt az irodámba, ott lesz a brigádvezető is. Átadtam egy névjegykártyát. Nem úgy nézett ki, hogy megriadt volna a feltételeimtől, ennek örültem. Hívtak, menjünk be hozzájuk, de közöltük, holnap dolgoznunk kell. Örült az istennőm, hogy a lakásban virág fogadta. Unicummal csak hosszas udvarlás után volt hajlandó koccintani velem. Nem tudtam bemesélni neki, hogy a „Szeretlek kedvesem” című verset én írtam, nem Petőfi, de azért boldog volt, és a puszit én kaptam Petőfi helyett. Lehet, az Unicum hatott ránk sürgetően, vagy a fáradtság, de tény, elég hamar ágyba kerültünk. - Tedd a szívedre a kezed! Ne az enyémre, te bolond! - Cirmikém, eltévedtem ebben a sötétben. Mik ezek a furcsa tömörületek rajtad? - Maci-csemegék. - Akarod, hogy cirógassam őket? - A válaszodtól függ. Lett volna kedved az unokanővéremhez? - Juditkám, te bolond vagy. A kurvákat mindig kerültem, függetlenül a kinézetüktől. - Nem kurva, csak szabad erkölcsű. Az biztos, szívesen felment volna veled a szobámba. Én meg tarthattam volna a gyertyát. - Butaság. Látod, sötétben is megtaláltam mindenedet. Csabi bácsi úgy bocsátott útra, hogy közölte: mivel menyasszonyom lettél, hozzájárul, elvehetem az ártatlanságodat. - Macikám, vedd, ha megtalálod! - Mikor meggyűrűztelek, szerettem volna beléd bújni. - Úgy érzem, most sem késő. Ölelkeztünk és kölcsönösen simogattuk egymást. Mintha tényleg más lett volna ez az este, mint az előzők. Pedig hát semmi új, csak a gyűrűk meg a szívünkben némi változás. Végig80

pusziltam a testét. Tudta, következik a kedvence, mikor nyelvemmel kényeztetem. Legfeljebb én nem számítottam rá, hogy ő is azt akarja csinálni velem. Két őrült. Kifáradtunk mindketten, de finom volt. - Juditkám, ugye nekünk ez az első intim együttlétünk? - Legfeljebb a második. - De buták vagyunk. Mindig elfelejtjük, hogy kell csinálni. - Nekem eszembe jutott közben, csak nem tudtam szólni, mert a száj egyszerre csak egy funkcióra alkalmas. - Most tudunk beszélni mindketten. Próbáljuk meg, milyen, ahogy mások csinálják! - Jó, akkor úgy csináljuk, ahogy az anyu meg az apu szokták, ne úgy, ahogy Lillácska! - Pedig engem az érdekelne. Jaaaaajj! Juci-Muci, ne szorítsd a farkamat! - Te őrült, nem érzed, hogy fojtogatlak? - Érzem, de tudom, az lesz a vége, hogy szorongatsz ott is. - Ha te Lillácskára vagy kíváncsi, akkor aligha. Juditka ilyenkor ellenkezik, de két perc múlva megadja magát. Annál élvezetesebb a szeretkezés. - Életem, Katinka és Lillácska mindketten bolondok. Nem ismerik ezt a csodálatos érzést, amit most te nyújtasz nekem. - Gézuka, számukra nem lennék olyan csodálatos. - Nincs ízlésük. Csabi bácsinak holnap lesz mit mesélnem. Hülye Csutak! Mire a mondat végére értem, lerepültem a hasáról. - Cicám! Még nincs vége! - Nem baj. Azért dobtalak le magamról, hogy holnap ezt is elmesélhessed az apunak. Megkönyörült rajtam. Ő lovagolt meg. Kényelmesen elhelyezkedett, mikor a fülem mellett a kisasztalon megszólalt a telefonja. - Juditkám, ebben a pozitúrában fogsz beszélgetni telefonon. Legfeljebb az illető hallani fogja, mikor jut a szerelmem a csúcsra. Először Katinka gratulált az eljegyzéshez meg a születésnapjához is. Beszélgettek, én meg lassan mozogtam, még simogattam is. Mikor befejezték a társalgást, nyitotta a száját: - Macikám, te őrült vagy - mondta ő, de tovább nem jutott, mert megint muzsikált a telefonja. Cicuska hívta, hogy ő is gratuláljon. Két mondat után kinyújtotta a kezét, benne a telefonnal, közben remegett a teste. Hallottam, Cicuska kiabál. Tud a szerelmem hazudni, mert kipréselte magából: - Cicuska, kimaradt a hangod. Közben bebiztosította magát. Erősen megszorította a csuklómat, és elemelte kezemet a testéről. Aztán meg követelte a folytatást. ***

81

18. Nyuszik - Jó reggelt kívánok édeském, Konrád nap alkalmából! - Ki az a Konrád? - Talán előbb viszonoznád a jó kívánságomat! - Jó reggelt! Ki az a Konrád? - Fogalmam nincs, de olvastam az újságban, hogy Konrád Jusztin van. - Ilyet írt az újság? Macikám, te pornó újságokat olvasol, én meg békésen alszom melletted? - Ja, békésen. Rajtam keresztben. Nem tudom, mi volt veled éjjel, mert arra ébredtem, hogy hanyatt fekszem, te pedig a sarkaddal, jól megsuhintottad a férfiasságomat. - Akarod, hogy megpusziljam? - Igény volna rá, csak időnk nincsen. - Álmomban összezördültem a főnökkel. - Doktornő, így nem lesz tartós a munkaviszonyod, ha nézeteltérésedet úgy rendezed a főorvossal, hogy tökön rúgod. Szép perspektíva. Ezek szerint mindig számíthatok egy kis hereegyengetésre, ha itt alszol nálam? Biztos, hogy feleségül akarlak venni ezek után? Az akaratosságodat ismerem szakmai vonatkozásban. Semmi kedvem nincs hozzá, hogy a klinikai nézeteltéréseidet itthon vezessed le. Hozok finom teácskát, hogy felébredjél, mert tudod, várnak a nyulak. - Jaj, tényleg a nyúltelep. Megyek mosdani. - Juditkám, akarsz valamit reggelizni? - Miért? Van valami ehető? - Igen van, finom cserkész kolbász. - Az a vékony? - Ebben az esetben nem mindegy neked a vastagsága? Legfeljebb evés közben simogatod, hátha megduzzad. - Ha a puszimat nem igényelted rá, simogatni nem fogom evés közben. Különben nem akarok reggelizni. - Megegyeztünk, mert én sem. Izgat, hogyan találjuk meg a nyulakat? Szeretném, ha egy óra múlva indulhatnánk. - Jó, addig keressél nekem valami ruhát! - Én keressek ruhát? Inkább kisminkellek, ha akarod. - Nem szívesen élnék vele. - Kár, mert valamikor szobafestő akartam lenni. Ha a kis betegei láthatták volna, hogy tápászkodik fel a doktor néni a karomba kapaszkodva, szétröhögték volna magukat. Holnap írhatta volna sorra a zárójelentéseket, mert a csöppségek gyógyultan távoznának. Kiment a fürdőszobába, ott levette a hálóingét, majd meztelenül visszajött, hogy el tudjam tenni a hálóinget az ágyneműtartóba, míg ő kegyeskedik készülődni. Csak tudnám, miért a fürdőszobában vette le magáról. Mindegy, 57 perc alatt készen volt. 82

- Indulhatunk, szépségem? - Várjál, megkeresem a bankkártyámat! - Juditkám, ezek szerint nem vagyok képben. Úgy tudtam, telefonon a hárpiával abban egyeztetek meg, két hétre lemegyünk a nyaralójukba, amit én fizetek, majd ha megfelelőnek találjuk a kulipintyót, létrejöhet a megvétele, amit részben te fizetsz ki. - Nem azért keresem a zsugát, hanem, mert kevés a benzin a kocsiban. Tankolnunk kell indulás előtt. - Az mit jelent, hogy kevés a nyál a vasban? Jucus?! Gyanús a hallgatásod. - Na mindegy, megmondom az igazat. Szerintem egy csepp sincs benne. Este éppen hogy ide tudtam a házhoz gurulni. - Esküszöm, eldobom az agyamat, aztán operálhatsz a fejembe valami idegen masszát! Tízre a tanyán kell lennünk. Ezen felül, két utcányira van a benzinkút. Lemegyek a pincébe, keresek egy marmonkannát, azzal eldzsalok a kútra, majd visszajövök. Tudod mennyi idő az, szépségem? - Jó, de miért is kell visszajönnöd, Macikám? - Mert itt áll a kocsi a ház előtt. - Arra gondoltam, hogy... 33 év függetlenség van mögöttem, és azt hittem boldog voltam. Nulla ehhez a mostani érzéshez képest. Ez a tökéletes boldogság. Lementünk a parkolóba. Fújdogált a szél. Juditka beült a vezetőülésre, majd elővette a hajkeféjét. - Életem, kefélés következik vagy tankolás? - Csak megigazítom a hajamat, mert összeborzolta a szél. Ráadásul ha elindulunk, a huzat még inkább boszorkányt csinál belőlem. - Cicám, ez nem igaz. Néha úgy megjátszod a butát, hogy az embernek olyan érzése van, az orvosi diplomádat kártyán nyerted. Miféle huzatról beszélsz kocsitolás közben? Esküszöm, magamhoz nyúlok. - Nem szeretném, ha lejáratnál a ház lakói előtt. - Te is egyedül kefélsz. Huzat?! Jó ha nem döglök meg, mire a kúthoz érünk. Miután befejezte hajának ondolálását, odaléptem a kocsi mögé. Két kézzel nekitámaszkodtam, a fenekemet hátratoltam, és próbáltam tolni. Vagy az történt, hogy baromi nehéz a Peugeot, vagy nem engedte ki a kéziféket. Láttam a hátsó szélvédőn keresztül, telefonál valakinek. Kiabáltam: engedje ki a féket. Mutatta, azért nem kapcsolta be a biztonsági övet, mert nincs beindítva a motor. Mutató ujjammal a homlokomra böktem, mire megértette mi az óhajom. Elindultunk. Egész jól belejöttem a tolásba. A fele úttól lejt az utca a kútig. Az autó beindult, én meg ügettem utána, de piszkosul. Közben próbáltam kommunikálni vele, de alig jött ki hang a torkomon. Szerencsére, bár kereszteznünk kellett a főutat, nem jött semmi, ahogy átszáguldottunk rajta. A kút bejáratánál a fekvőrendőr fékezte le a kocsit. Törölgettem a homlokomat a verejtéktől, ő meg kiadta a bankkártyáját az ablakon. Tankoltam, a kártyáját nem fogadták el, hiszen miért is tették volna? A hülye is látja, nem lehetek Dr. Kántor Judit. Fizettem a sajátommal. A kis aranyos addig átült az anyósülésre. Azt hittem, pihenhetek, mert ő vezet. Tévedtem, de akkor is imádom. - Kivel beszéltél, Cicuskám?

83

- A főnököt hívtam fel. Érdeklődtem nincs-e valami gubanc. Azt mondta telefonban a Hartmanné, hogy egy nagy terület zöld kerítéssel, az lesz a nyúltelep. - Gondolom kerítésen belül meg rohangásznak a nyulak. - Gézukám, egyáltalán láttál már nyulat? - De csúnya vagy velem, Juditkám, igenis gyerekkoromban minden húsvétkor kaptam az anyukámtól. Megjegyeztem milyen, mert mindig egyforma volt. Nagy tojáson ült a nyuszi. - Édes, próbálj elvonatkoztatni a gyerekkorodtól! Most nem tojáson ülő nyuszit keresünk. A nyúl szürke és nagy fülei vannak. - Fehér. - Az is szürke, mert koszos. - A fehér nyúl nem szürke. - Ne vitatkozzál! Szürke, és nem sztaniolba van csomagolva. - Nem csokinyúlról beszélek, hanem a kis aranyos angóranyusziról, amelyik fehér és piros szemei vannak. - Hű, a nemjóját! Ezt megúsztuk. - Mit? - Észrevette a vezető, hogy átrobogunk a villamos előtt, és sikerült időben fékeznie. - Jé, tényleg! Csak most látom, sínek is vannak errefelé. - Nagy felfedezés, hogy a körúton sínek vannak. - Azt hiszed, figyelem én, merre járunk, mikor egy drága tündér szóval tart? - Reménykedtem benne. - Juditkám, már nem szeretsz? - Az előbb nagyon úgy nézett ki, hogy vége a szerelmünknek, de rendes volt a vezető bácsi, mert átengedett bennünket. Már megint ez a telefon, a fene egye meg. Édes, majd az út végén jobbra menjél, fel az emelkedőn! Elkezdett társalogni egy kollégájával. Olyannyira belemerültek szakmai dolgokba, hogy én, a laikus, azt vettem ki a szavaiból, mintha telefonon adná az utasításokat, hogy kell a kis beteget megműteni. Ez biztos nem így volt, de tény, kénytelen voltam az emelkedőn megállni, mert fogalmam nem volt, hogyan tovább. Végre befejezte a társalgást. - Doktornő, mit tud arról, hogy a lejtőn nem lehet megállni? - Tudom. Mi azonban emelkedőn vagyunk. Abba a földes utcába menjünk be! - Ez a zöld kerítés lenne a nyúltenyészet? Kiszállok, és megkérdezem. - Jó, csak siess vissza, mert félek egyedül ezen a vadregényes tájon! Körülnéztem. Mázlim volt, mert közeledett az erdő felől egy bizonytalan mozgású úr, kissé viseletes ruházatban. - Jó reggelt kívánok. Megmondaná nekem, hol találom meg a nyúltenyészetet? - A Kovács Józsira gondol? - Nem. Én kifejezetten egy nyúltelepet vagy tenyészetet keresek a környéken.

84

- Józsinak vannak nyulai. - Köszönöm uram, a hasznos információt. - Itt visszafordulnak, lemennek a faluba, ott bárki megmondja hol lakik a Józsi! Beültem a kocsiba. - Nehéz napnak nézünk elébe, csillagom. - Mit mondott? - Megtudtam tőle, hogy a Kovács Józsi nyulakat tart. A szemtelen ezt eddig tagadta előttem. Vezérigazgató, fusiban meg nyúltenyészete van. - Ez mind, amit sikerült megtudnod? - Lényegében. Szerintem ez ugyanaz a paraszt volt, akivel Nagykovácsiban beszélgettem tavasszal. - Miből gondolod, édesem? - Azon is gumicsizma volt. - Meggyőztél. De nézz csak oda! Ott a nyúltelep logója. - Ami azt illeti, elég pajzán. A nyulak így csinálják? - Édesem, nem emlékszel a tegnap estére? - Lehet azt elfelejteni? - Na látod! Akkor miért csodálkozol a nyulakon? Te ugyanígy csináltad, csak lényegesen kisebb füleid vannak. - Igaz, viszont van olyan testrészem, ami legalább annyival hosszabb, mint amilyen a nyuszinak van. Doktornő tessék megkomolyodni! Fürdőruhát hoztál? - Ja tényleg. Hogy megyünk át ezen a patakon? - Kocsival sehogy, de amott vezet át a palló. Azon fog az én szerelmem átegyensúlyozni. - Nem fogsz sajnálni, ha szembejön velem valaki, és a patakba esünk? - Még nem tudom. Lehet, hogy sajnálni foglak, de arra is komoly az esély, hogy magamat sajnáljam. - Piszok vagy, Csutak. - Ilyenkor Csutak?! Bezzeg este átmentél doromboló cicába. - Mert szeretlek, és tudom, nem engeded, hogy kitörjem a nyakamat azon a francon. - Jól van. Ölbe veszlek, és átevickélek veled. - Felhívom a vénasszonyt, megkérem navigáljon oda. - Ha megkerüljük ezt a zöld kerítéses akármit, akkor szintén oda jutunk. - Gondolom, ott is át kell menni a patakon. - Ne félj, szeretem annyira a kis csöppségeket, nem tudnám elviselni, hogy a doktor nénijük belefulladjon a patakba. - Tombold ki napközben magad, Csutak, az udvarlásoddal, mert ha este ilyen szöveget nyomatsz otthon, lankasztó hatással lesz rád nézve!

85

Megkerültem az elkerített bozótost, és csodák csodája, műúton értünk célba. - Juci-Mucikám, teljes a siker. Ha jól látom, a nemi életet élő nyuszilogó alatt a kapuban vár ránk a bányarém. Drága kicsikém, menjél és vigyázz magadra! Én addig itt az autóban olvasgatok. Legalábbis a betűket gyakoroltam, mert mi lehet más egy orvos kocsijában, mint egészségügyi folyóirat? Azt böngésztem a szerelmem visszaérkezéséig. - Gézukám, itt a nyúltelep előtt kapsz tőlem egy nagy puszit. - Másról nem lehet szó? - Képzeld el a csaj egy teljes hónapra rendelkezésünkre bocsátotta a nyaralójukat, és csak a két hetet kellett kifizetnem. A kulcsokat is odaadta. Mától, azaz június 1-től július 1-ig miénk a bükkvári nyaraló. - Gondolom annak reményében, hogy megvesszük tőlük a házat. - Macikám, kipróbáljuk, alaposan átnézünk mindent, és ha rendben találjuk akkor bizony megvesszük. - Úgy képzeled, szerelmem, mint a házasságunkat? - Igen Csutak, kipróbáltalak, megfelelsz az igényemnek, megengedem, hogy nőül vegyél! - Egyem a szívedet. - Este eheted, de most vár az anyu bennünket ebédre. - Nem mondod?! Akkor siessünk! Mit készít nekünk? - Nekem rántott halat, neked pedig sóskafőzeléket rendeltem főtt hússal. - Nyissad ki az ajtót, ki akarlak dobni! Majd adok én neked sóskafőzeléket! Kérem a kezedet, hogy lehúzzam a gyűrűt róla! - Az anyu előtt lehúzhatod. - Ott verni foglak, hogy szokjad az asszonysorsot. ***

86

19. Bükkvár Kíváncsiak voltunk esetleges jövendőbeli birtokunkra, ezért Juditkám úgy döntött, menjünk nyaralni Margit napon Bükkvárra. Részint aznap van nagymamájának nevenapja, másrészt általában csütörtökön van turnusváltás az üdülőkben. Roskadoztam nyomós érvei alatt. Annak reményében, hogy minimálisra korlátozzam a pakolást, felvetettem, motorral mehetnénk. Géza felvetette, Csutika elvetette. Pirkadatkor kezdtem lehurcibálni a csomagokat az autóhoz. Negyedszer fordultam, mikor az előszobában szembetalálkoztam vele. Fülbevaló és gyűrű volt rajta. Melegnek indult a nap, de annyira azért nem. Nekem gyöngyözött a homlokom a rohangászástól, ő akkor ébredt, és volt képe ruhátlanul megkérdezni, mikor akarok indulni. Azt hittem, megfojtom, de miután hozzáértem, jobb ötletem támadt. Kilenc és fél óra volt, mikor sikerült elindulnunk. Mindketten befértünk az autóba. Igaz, ez alkalommal nem vittünk Csilla néni főztjéből, nem úgy, mint tavaly. Hegyoldalban egy kovácsoltvas kerítés előtt álltunk meg. Az utcáról nézve három szint, de a felső nem teljes méretű, mert egy nagy terasz egészíti ki. Az alsó szint a hegybe van beépítve, tehát, hátsó oldalról nézve, kétszintes az épület. Kézitáskájából kihalászta a szülői ház kulcsait, majd közölte, tuti, én tettem el, mert ő nem hülye. Álltak a marslakók a zárt kapu előtt, és tanakodtak, melyikük nem hülye, miközben tudtuk, mi biztos nem vagyunk azok. - Csutak, nem hoztad el? - Nem, de kérdésedben benne van, hogy te sem. - Hogy jutunk be? - Bakot tartok. Belelépsz a tenyerembe, felraklak a kerítés tetejére, a túloldalon meg leszökkensz. - Vegyek fel nadrágot? - Szívem, ha ebben a rohadt melegben fázol, vegyél! Abban a táskában vannak a nadrágjaid, aminek a tetején egy csomó zsinór található. - Szoknyában nem mászhatok át a kerítésen. Felhívom az anyut. - Isteni ötlet. Nem is értem, miért nem jutott előbb eszedbe. - Tessék! - Szia, anyuci! Sikeresen megérkeztünk, csak nem tudunk bemenni a házba, mert otthon maradtak a kulcsok. - Mit fogtok csinálni, kislányom? - Gézuka, hol van a laptopom? - Valahol jó mélyen a csomagtartóban. Kibányásszam? Emlékeztetlek, jelenleg telefonálsz az anyukádnak! - Anyuci, majd visszahívlak, mert eszembe jutott valami. Eszébe jutott, előző nap a laptop táskájába rakta a kulcscsomót, mert azt biztos nem hagyjuk otthon. Végre bemehettünk a birtokra. Izgalomban volt a kulcs miatt, ha az első szeretkezésünknél ilyen lett volna, most itt lenne velünk egy aranyos kis Juditka. Kinyílt a nagy kapu. Kocsi az udvarra, mi meg felfedezőútra indultunk. A földszinten konyha nappali meg egy garázs, valamint fürdőszoba WC-vel. Falépcső vezet fel az emeletre. Ott két szoba, mindkettőhöz külön kis fürdőszoba, egy közös előszobával és egy nagy terasz, ami itt egy szintben 87

van az emelkedővel. Tehát simán ki lehet róla menni az udvarra. A teraszról lépcsősor vezet a felső szintre, ami egy szoba, fürdőszoba és egy nagy terasz. Szép kilátás a környékre, hiszen a ház elég magasan van a hegyen. Évek óta árulják, aminek következménye, nincs használva, ezért bútor minimálisan van. Például hűtőszekrény egyáltalán nincsen. Juditkám megnyugtatott. Zalában a mamáéktól hallotta, amit hűteni kell, le lehet engedni a kútba. Csak hát itt csőkút van. Behordtam mindent az autóból. - Cirmikém, te a fenti vagy az alsó szobában akarsz éjjel aludni? - Ott akarok, ahol te leszel. - Nem láttad, a fentiben van egy ágy, meg az egyik lentiben is egy darab? Slussz, több fekvőhely nincs a házban. Látszik, hogy Hartmanék válófélben voltak. - Akkor a fentiben akarok aludni, te pedig aludjál lent! - Hisztiském, mit vétett neked az a szegény paprika? Hegyen vagyunk, nem lehet csak úgy dobálózni. Látod, lerepült a teraszról, legurult az udvaron. Még az is lehet, hogy kibújt a kapu alatt. - Csutak, hagyjál békén addig, míg nem mondok egy csúnyát! Tudtam, haragudni fog rám a kérdésemért, de erre nem számítottam. Úgy kellett lefogni a kezeit, hogy meg tudjam ölelni. - Ha ilyen hülyeségekkel fogsz idegesíteni, hazamegyek. - Jó, csak előbb kipróbáljuk mindkét ágyat, melyik a stabilabb. Gyere, megkeressük a kis haszontalan paprikát! Felhurcoltuk a felső szintre a heverőt, mert két hétig egy fekvőhely kettőnknek nem túl kényelmes. Napról napra jobban tetszik a háromszintes kulipintyó. Semmi olyat nem találok, ami vételi szándékunkat megvétózná. A döntéssel ráérünk. Mindenesetre másnap vettünk egy hűtőszekrényt Egerben. A vízzel volt némi gondom. Vezetékes víz is be van kötve, azonban hidrofort használtak. Két napig nem találtam meg, hol van egymásra csatlakoztatva föld alatt a két vezeték. Zuhanyozás közben kellett nyomást állítani a hidroforon. Géza lenn az aknában, Juditka fenn a fürdőszobában, és kiabálunk egymásnak. Némi szerencse, akkor éppen a környéken nem volt senki. Isteni ebben a hegyi levegőben aludni, nem beszélve a csendről. Harmadik éjszakát töltöttük Bükkváron, mikor csoda történt. Juditka ébresztett az éj közepén: - Gézuka, az istenért, ébredj már! - Mi van, csillagom, ég a ház? - Mi ez a hang? Nem hallod? - E, de csak az indulásnál, a végére leszáll majdnem C-re. - Kapcsolj villanyt! - Mókuskám, te vagy kívül, másszak át rajtad? - Nem merek felkelni. Felkeltem. - Jéééé! Egy cica a fürdőszobában. Hogy kerültél ide, cicuska? - Biztos, hogy macska?

88

- Angyalkám, oroszlánnak túl pici, és a hangja is egészen más. - Dobd ki! - Odateszem melléd az ágyba. Ne karmolj, a kurva anyádat! Mérges lettem rá. Kidobtam. Másnap reggel beszámolt az anyukájának, éjjel kidobtam a Cicuskát, mert megkarmolt. Csilla néni közölte, nem ismeri Gézát olyan ijedősnek. Vártam egy napra, mikor mérsékeltebb a meleg, és felmászhatok a tetőre, azt is alaposan át kell néznem. Június 15. kedd. Cirmikém reggel úgy döntött, főzni fog. Volt pár edény a nyaralóban, nem sok, viszont meglehetősen kevés. Mindegy, Cirmike főzött a konyhában, Gézuka pedig felmászott a tetőre egy rozoga létra segítségével. Végig négykézláboltam a cserepeket. Két darabot láttam, amit sürgősen cserélni kell. Kellemes volt a szellő, ezért felültem a gerincre, és meggyújtottam a pipámat. Juditka nem szereti, ha pipázok. Hajlandó a kompromisszumra, ha a szót egy betűvel megváltoztatom. Na persze, azt viszont naponta többször igényli. Nyaraláson még délben is. Pipázgatok, mikor arra leszek figyelmes, mászik ám utánam az édes. Imádom. Fél, de a világ végére is követne. Fürdőruhában mászik felfelé a tetőn. Ahogy elértem, megfogtam a karját, nehogy lecsússzon. Ült velem szemben a gerincen. Azt mondta, vágja a fenekét a kúpcserép. Közöltem, mit szóljak én, aki nincs is a lábai között meglékelve. Pillanatok alatt összejött a család. Juditkám fején egy bogárka, cicuska pedig komótosan lépdelt felfelé a cserepeken. Mondtam, próbálja ő ledobni, ne mindig engem karmoljon! Naná, hogy nem dobta le. Féltékeny is lettem a dögre, úgy cirógatta. Megbeszéltük, elcsalogatjuk a szüleit. Lássák ők is, mit akarunk vásárolni. Arra lettem figyelmes, támaszkodom a kéménynek és pipázom, lentről jön a füst. Cirmikém kezébe nyomtam a pipát, én meg megindultam lefelé, mert biztosra vettem, a pörkölt egy képzeletbeli krematóriumban hamvasztásnak indult. Kis bolondom jött utánam bepánikolva. Elengedte a macskát is meg a pipát is. A pipa ért le előbb. Mikor lesegítettem szerelmemet a tetőről a biztos talajra, elkezdtem röhögni. Olyan koszos volt a fürdőruhájában, nem ismertem rá. Egymást néztük. Úgy döntöttünk, minek besietni a házba, inkább ölelkezik a két néger. Jelzem, a macska bement, de hát tudtuk, ő nem fogja lezárni a tűzhelyet. - Ne hívjál Cirminek, mert jön ez a hülye macska! - Jól van, Kormoska. Miért másztál fel utánam a tetőre? - Ha a pokolba mentél volna, oda követlek. Melletted a helyem, ezt halál komolyan mondom. Ráértem, láttam, ott vagy. - Nem tudom, mi lett volna, ha megcsúszol és leesel. - Elfogadom, ügyesebb vagy, mint én, de neked is állt a zászló. A viskóban is felmásztam utánad a padlásra. Ha kell, követlek a világ végére is. - Követnélek én is, ám azt remélem, ha kell, kézen fogva fogunk menni. Kimosakodtunk a tetőmászásból, az áldozatul esett lábost is rendbe hoztam. A szénné égett pörkölt kikerült az utcára. Egye ott a macska, ha van hozzá kedve. Az persze igaz, mi kárpótoltuk magunkat egy hangulatos étteremmel Egerben. Ígéretet tettem, legközelebb én próbálok pörköltet alkotni. Jólesett volna némi tiltakozást tapasztalnom, de nem sikerült. Ezzel szemben másnap együtt készítettük el. Nokedli is volt hozzá, valamint előtte paradicsomleves. Legszívesebben megnyaltuk volna ebéd után mind a tíz ujjunkat, olyan finom lett a táplálék, de ujjat nyalogatni asztalnál nem illik. Juditkámnak sikerült rábeszélnie a szüleit, szombaton látogassanak meg bennünket. Nagy meccs volt, éppen ezért érdemes az utókor számára szó szerint idézni az ominózus telefonbeszélgetés ide vonatkozó részét: 89

- Szia anyuci! - Szia édes, hogy érzitek magatokat? - Anyuci! Gézukával megbeszéltük, szeretnénk, ha szombaton lejönnétek hozzánk! - Köszönjük, élünk a meghívással. Igazán apróság, fenn vagyunk a hegyen, tehát fel kell jönni hozzánk. Pénteken elmentünk hegyet feküdni. Gyönyörű a környék. Mindketten beleszerelmesedtünk. Nem a Mátrában vagyunk, úgyszólván itt lakunk. Semmi hátizsák meg ilyesmi. Lazán, sportos öltözetben, ki a hátsó kapun, az egyenesen egy szerpentinre vezet. Nyomás fel a hegyre! Isteni kaptató! Néhol amolyan sziklamászásféle is van. Mi összeszokott hegymászók vagyunk, mondta ő. Nem kell fognom a kezét. Halad felfelé előttem a keskeny ösvényen, ami oldalra is lejt. Juditka folyamatosan velem kommunikál. Gyönyörködöm benne. Közben meredek (az út). A kavicsos törmeléktől csúszik. Egy méteres részen kis mélyedésben tócsa. Valószínű anyagcsere termék, mert eső régen eshetett. Juditka jobb lábbal át akar lépni a vízen, majd megcsúszik a lába, azzal rúgja ki maga alól a balt is. Szépségem elterült, mint a nagyalföld. Gézuka férfiasan utánanyúl, hogy felsegítse. A szerpentin oldalra is lejtett. Karjaimban megmentett szerelmemmel, bele egy háromméteres szakadékszerűbe. Nem történt semmi baj. Szerencsés volt az esés. Hamar fel tudtunk mászni az útra. Előtte azért kölcsönösen megkérdeztük egymástól a szakadékban: „Nem ütötted meg magad?” Attól kezdve jobban vigyáztam rá. Engedtem, hogy előttem menjen, de csak fél méterrel, ha esik, el tudjam kapni. Lihegek mögötte, ő folyamatosan tekergeti a fejét, nehogy lemaradjak. A rohadt gyökér. Juditka lábfeje a kiálló gyökér alatt. Következő pillanatban cipő nélkül lefekszik oldalra, az én lábamat meg kirúgta. Mindez azért történt, mert hátranézett, és meglátta, jönnek mögöttünk. Feküdtünk egymáson az út mellett, de nem egyértelmű, ki volt felül. Inkább egymásra csavarodva. Mondja nekem: - Húzd le, édes, a pólómat! Mindjárt ideérnek, és kilátszik a hasam! - Ne a nadrágodat húzzam le, csillagom? Nem akarta, én meg miért erőszakoskodtam volna? Megérkezett a házaspár. Csak azok lehettek, mert különneműek voltak. - Elnézést, nem tudják, merre kell menni a Kutyaugratóhoz? - Itt haladnak úgy 200 métert, majd befordulnak balra egy tölgyfánál, aztán a sárga jelzés odaviszi önöket! Megköszönték a tájékoztatásomat, és haladtak. - Macikám, ilyen jól ismered a környéket? - Soha nem jártam erre. - Honnan tudod, hol van az a Kutyaugrató? - Fogalmam nincs. Amit tudok, mára elég volt a túrából. Megyünk haza, amiből következik, velük többé nem fogunk találkozni. Húzd fel, drágám, a cipődet, és indulunk! Látszik, nem hegyen nőtt fel. Jelzem, én sem, de én odafigyelek a lábam alá, pedig három is van, nem úgy, mint neki. Szombaton tíz órára jelezték érkezésüket Juditkám szülei. Fél tízkor kezdett idegeskedni, hogy még nem érkeztek meg. Rohangászott a telken az egyszerű és ízléses aktuális fürdőruhájában. Lazára veszi Bükkváron a figurát. Fürdőruha, hajgumi meg papucs általában az

90

öltözéke. Ékszer nuku. Bár igaz, hülyén nézne ki fürdőruha felett egy vastag nyaklánc. Tíz perc idegeskedés után meglátta, kapaszkodik az emelkedőn a Renault. Kiabált nekem: - Gyere, itt vannak! Azzal kirohant az utcára. Mire odaértem, anya és lánya ölelték egymást. Tudom, első a vendégek üdvözlése, nem a röhögés, de nekem muszáj volt. Csilla néni, mint egy dáma, szállt ki a kocsiból. A szabad levegőn is érezni lehetett az illatfelhőt. A lánya meg olyan volt, amilyen. Nem vagyok benne biztos, hogy abban a szituációban Csilla néni büszke volt a gyermekére. - Hoztatok fregolit, apu? - Hugi, nem mondtad, hogy hozzunk. A fürdőkádat meg az ágyakat is otthon hagytuk. - Kár, mert a spárga befogja a ruháinkat. Ami pedig a fekhelyet illeti, abból van a legkevesebb. - Sejtettem, bár nektek mindegy. Egymás hegyén-hátán alszotok. Géza a hátán, te pedig a hegyén. Úristen, hogy elszégyellte magát a szerelmem. Pedig jó poén volt. A karmester oldotta fel a feszültséget azzal, hogy kislányát maga után húzva, bementek a telekre, nekünk meg kiadta a feladatot, hordjunk be mindent a kocsiból, nehogy valami megromoljon a melegben! Az első fordulónál kísértem Csabi bácsit. Befelé menet magyaráztam neki az útvonalat. Másodszor már egyedül jött utánam. Még gumimatracokat is hoztak. - Strandolni akartok? - A nyavalyát. Tudtuk, mindössze két ágy van a házban. Hugit zavarba akartam hozni a szövegemmel. Azt hiszem, sikerült. - Örülök neki, hogy orvos létére ilyen szégyenlős. Nagyon nem szeretném, ha fűnek-fának mesélne az intimitásainkról. - Hová tűnt a „fű” a kislányával? - Tudod, mikor megismerkedtünk furcsa volt, hogy mindent megbeszél Csilla nénivel. Ma már ritkán döbbenek meg. Másokkal ne tárgyalja ki a dolgainkat. Megjegyzem, nyilván tudod, Csilla néni sem tartja előtte a száját. - Ezt nem tudtam. Megállj, Csilluci! Csilla nénire nem jellemző a másodhegedűs szerep. Úgy vitte a prímet, mint ha két prímást helyettesítene. Nagyjából végignézték Cirmikémmel a házat meg a telket. - Júúújj, de jó! Hoztatok csirkepörit? Ehetek belőle? Egyedül én hallottam meg a kérdését, mert az illetékesek együtt tűntek el. Juditkámat cseppet sem zavarta a dolog. Melegített, tálalt. A kóstolásból az lett, hogy négyen ettünk, és csak csontok maradtak. - Mielőtt átvedlenék fürdőnadrágra, érdeklődnék, meddig maradhatunk? - Apukám, tőletek függ. Tudod, itt egymás hegyén-hátán lehet aludni. - Jobb, ha hazairányítjuk kocsink rúdját, mert abból mi kiöregedtünk. - Macikám, ugye te nem fogsz megtanulni kapásból hazudni? - Hová lett megint ez a vén csaj? Előkerül, itt fogok végezni vele. - Csuklottam, emlegetett valaki? 91

- Áruld el, szépségem, miket szoktál mesélni rólunk a lányodnak! - Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó nyilatkozni, azt is akkor, ha Géza nincs jelen. - Édesem, nem lehetsz ennyire buta. Ti Hugival kidumáltok bennünket, majd simán megtárgyaljátok velünk is. Tudatom, nagyságos asszony, Géza képben van. Istenem, mit tesz a hegyi levegő. Csilla néni szépen kipirosodott. Néztem őt, de ő nem nézett rám. - Csabi bácsi, kérdésedre a válasz: még ma alaposan átnézzük négyen a házat. Ha megfelel mindenkinek, Juditka felhívja a tulajdonost, és lefixálja vételi szándékunkat. Nekünk szerdán haza kell mennünk, ti azonban maradhattok, ha megegyeztünk a tulajdonossal! Csilla néni előadta a butaságát, pedig rá az ilyesmi nem jellemző. - Nekünk is jó lenne egy ilyen nyaraló, Csabi. - Anyuci! Azt mondtátok, adtok kölcsön pénzt, hogy készpénzben fizethessük ki. Megvárjátok, míg visszaadjuk, közben spóroltok, legfeljebb tíz évig, aztán vesztek ti is egyet magatoknak. Mi egyébként valószínű, két, uszkve három hétig használjuk évente, a többi időben vagy zárva lesz vagy kiadjuk. Így gondoltad? - Nem így gondoltam. Lássad be, még meg se vettétek, máris tervezgetek, én a vendég. - Csilla néni, ez családi nyaraló lesz Kántoréknak. Reméljük, Cicuska meg Bogárka is néha idetévednek majd. Számomra természetes. Nem csak egy drága kincset kaptam Juditkám személyében, hanem szerető családot is, én, az árva. Csabi bácsi úgy gondolta, körbenéz ő is alaposan, menjek vele, csak előbb átöltözik fürdőnadrágba. Pillanatok alatt kiderült, négyünk közül én voltam az egyedüli, aki nem terveztem következő programot. A hölgyek úgy döntöttek, elmennek autókázni kettesben. Juditka javasolta, Csilla néni pedig szemlátomást nem tiltakozott. Angyalkám megmutat mindent anyukájának a környéken, miközben ő is alig tud valamit. Sejtettük, ebből vásárlás lesz. Nem véletlen, mikor Csabi bácsi előkerült fürdőnadrágban, kezében szorongatott egy üveg Unicumot. Nem voltam képes ellenállást tanúsítani az ötlet ellen. Megkóstoltuk, aztán kinn a teraszon dumcsiztunk. Ráérünk átnézni mindent máskor. - Mielőtt jöttetek, szerelmes dalokat hallgattunk. Mit szólsz a szöveghez? „Sétáltunk mindketten, együtt a tóparton.” - Tudod Géza, van egy dallam, arra fabrikálnak valami hülye szöveget. A fordítottja sem sokkal jobb, mikor megzenésítik a verset. Sok, sőt egyre több, a sekélyes fabrikáció. Két akkordot nyomatnak, felette meg mennek az ilyen értelmetlen szövegek. Régen sem volt másképpen. Egy gyöngyszem, amitől mindig kiakadtam, mikor vendéglátóztam: „zenéjét más szerezte, és nem Liszt.” - Akartam kérdezni, kizárólag Csilla néni miatt hagytad abba a vendéglátózást? - Az az igazság, jól kerestem vele a hatvanas években. Aztán a véletlen alám hozta Csillát. Vele értelmet nyert az életem. Nagymamám meghalt, így megörököltem a házát, nem maradt olyan cél előttem, amiért kuporgatnom kellett volna. Az igaz, kedvesen lebeszélt róla, közölte: vagy ő vagy a kocsma. Természetesen nem mérlegeltem. - Juditka mondott olyasmit, egymásnak rohantatok az utcán, és landoltatok a síneken. - Bizony ám! Csilla alul, én meg felül. - Feltételezem, nem bántad. 92

- Utólag ez a véleményem, de akkor még nem voltam szerelmes belé. - Hol lehetnek ilyen soká? Több, mint két órája, hogy elmentek. - Gézuka! Ismerd meg az anyját, vedd el a lányát! Csilla ilyen, és erre nevelte a lányokat is. Szegény én, négy nő mellett. Tudod, nézelődnek, és persze néha vásárolnak is apróságokat. Fölösleges dolgokat soha, vagy legalábbis mindent meg tudnak magyarázni. Ne reménykedj, hogy az alma messze esett a fájától! - Nem baj, akkor is imádom a lányodat. - Ebben egyetértünk, én is imádom mindegyiket, az anyjukkal együtt. Négy nő, akik tulajdonképpen öten vannak, én meg a szenvedő alany. Jól ismerem vásárlási szokásaikat. Ha Cicuskával és Bogárkával mentem nagybevásárlásra, Cicuska dobálta a cuccokat a bevásárlókocsiba, Bogárka meg szedte ki, és mérlegelt, melyik flakonban van több, melyik csomagolóanyag sérült, aztán vissza az egész, cserélte ki mindet, ami igényeinek nem felelt meg. Apu a pénzügyminiszter, ezért engem általában hurcibál mindenki magával. Én vagyok az, aki akadályt képezek a bevásárlóközpontokban. Állok, mint szamár a hegyen, fogom a kocsit, a csajok meg rohangásznak. Mindig akad valaki, akinek útban vagyok, csak éppen nem tudom, merre húzódjak félre. A legrosszabb, ha Csillával és Lillával ruhákat vásárolunk. Nem tudom, miért alakult így, de ruhákat mindig ketten vesznek maguknak. Ennyi évtized után biztos vagyok benne, egyetlen darabjuk nincs, amit ne együtt vásároltak volna. Csak hát engem előszeretettel visznek magukkal. - Örülj neki, hogy szeretnek! - Otthon szívesebben örülök. Na jó, magunk közt vagyunk, miért ne lennék őszinte? Rohangászik a két csaj a ruhasorok között. Hol egyik, hol másik kapaszkodik belém, és két lépést továbblódít. Közben fogom a táskáikat. Nekik gyűlnek a cuccok a karjaikon. Végre mehetünk a próbafülkéhez. Képzelj el engem, a nagy melák vakot, aki áll a fülkével szemben, rám aggatva a női retikülök meg szatyrok, esetleg mobiltelefon is. Ezek meg benn a fülkében öltözködnek. Hallom, melyik fázisban vannak éppen. Az vesse rám az első követ, aki férfi létére közömbös tudna maradni. Bizony, más lenne, ha bemehetnék velük, és hol az egyiken igazgatnám a cuccot, hol a másikon, de nem, mert nekem a feladatom a várakozás, és a kiválasztott ruháknak a tartása, ugyanis azokat kiadják a függöny mellett. - Miért nem mégy be velük? Szorosan hárman is elférnétek. - Apukám, ha tartós kapcsolatot akarsz a lányommal, ezt a szöveget elő ne add jövendőbeli anyósodnak, mert képes férfiatlanítani! - Ha ketten mentek Csilla nénivel, gondolom bemégy te is a fülkébe. - Biztos úgy lenne, de még nem volt olyan. Juditka Katinkával vásárol ruhákat általában, Cicuska Csillával, csak Csillucinál mindig elszakad a cérna, mert Cicuska nem egyszerű eset. Jelzem, ha ritkán is, de előfordul, hogy Cicuskával én megyek vásárolni. Olyankor Csilla megengedi, hogy vásárlás után igyak. Még annyit erről a témáról, lévén, Lilla nem él velünk, viszonylag ritkán mennek ruhát vásárolni. Ebből következik, engem visznek, valamint kitalál Csilla valamit, amire nekem is szükségem van. Frankón adja elő. Miután több órát szenvedek, mire ők bevásárolnak, akkor jön a kegyelemdöfés: Csabinak is kell cucc. Pontosan tudom, kizárólag nyugalomra vágyom, de Lilla erősíti barátnője nézetét, igen, nekem kell. Mondhatod, jó nekem, hiszen ketten képviselik az érdekemet! Egy baj van mindössze, hogy Csilla és Lilla mindig azonos nézeten vannak velem szemben. - Feltételezem, ha Lillácska melletted állna, abból botrány lenne. - Ez igaz. 93

Jó úton jártunk a társalgásban, mikor megérkeztek a hölgyek. Úgy nézett ki, Csabi bácsi vallani fog nekem Lillácska témában. Jöttek, méghozzá meglehetősen gyorsan. Hoztak nekünk fagylaltot, amit nyalni kellett, mert így is folyt. Teljes a boldogság, ha az ember nyalhatja a csokifagyit, közben őt meg a szerelme puszilgatja. Juditkám igencsak feldobott volt. Elkezdtek mesélni. Telefonon sikerült Hartmannéval beszélni, a férje is otthon volt. Egy milliót lefaragtak a végösszegből, azon feltétellel, hogy készpénzben fizetünk. Eredetiben úgy volt, öt év alatt törleszti Juditka. Csilla néni közölte, megoldják, hogy egybe legyen a pénz. Ráadásul az ügyvéd barátjával is beszélt, akinek köszönhető Juditka becsületperének megnyerése. Hazamegyünk hét közepén, és rendezzük a dolgokat. Bevallotta a kiscsillag, jó volt anyukájának a jelenléte, mert ő nem tudott volna alkudni. - Csilluci, nagyon hallgatsz. - Nincs semmi gond. Vásároltunk pár dolgot. Képzeld el, fele áron tudtunk venni meleg zoknikat! - Édeském, pár zokniért nem pánikolsz be. Mesélj, mi nyomja még a lelkedet! - Apu, ne kínozzad az anyut! Akartam fizetni, de nem engedte. Így azután a 100000 forintos napi limitet levásárolta a kártyájáról. - Géza! Meséltem, hogy én vagyok a pénzügyminiszter. Ez van. - Drágák voltak a plédek meg a paplanok, viszont nagyon jó az anyaguk. Különben pedig Hugi tankolt, mert mondtam, hogy kevés benzin van az autóban. - Anyuci, Géza alsónadrágjait meg trikóit ki fogjuk fizetni nektek. - Tudod, mindig ez van, ha véletlenül többet költök. Apád majd megnyugszik. Különben is, te fizettél Egerben a presszóban, meg itt is a fagylaltot. Hoztunk nektek is palacsintát, amit szintén Hugi fizetett. Csilla néni arcán látszott, legszívesebben visszacsinálná a dolgot. Megállt Csabi bácsi mellett, ő meg átölelte és összepuszilkodtak. Eddig tartott a harag. Miután kibontakoztak, mindketten nevettek. - Neked is vettem fehérneműket. Ilyet Pesten nem lehet kapni. Ja, és egy nagyon szép jénai készletet. - Meg vagyok áldva veled, Csilluci. Mégsem bántam meg soha a választásomat. Hétfőn elmentünk kirándulni. Csilla néni volt az idegenvezető. Hozott turistatérképet. - Ne izguljatok, vakon megbízom Csillában. Nem fogunk eltévedni. - Anyuci, jó érzés, mikor az apu ilyen bölcsességeket mond? - Ebben az a jó, hogy viccet csinál az állapotából. Mindig is szerettem. - Milyen volt az apu fiatal korában? - Féltékeny, de nagyon. - Most is féltelek, mert feletted nem szálltak el az évek. Géza, nyilatkozzál erről a vénasszonyról! Csilla néni lerázta karjáról Csabi bácsit, és cirka öt métert előreszaladt. Csabi bácsi utolérte. Érdekes, milyen bátran mer mozogni a fák között egyedül. - Emlékszel? Lassan 41 éve lesz, hogy abban a kis erdőben először megcsókoltuk egymást. Mutassunk példát a fiataloknak, Csillám!

94

Hiteles lehetett a példa, mert Csilla néni elpirult. Más kérdés, most miattunk jött zavarba. Kár, hogy nem tudtam lefotózni őket, szép emlék marad erről a kirándulásról. - A válaszom, megvan rá az okod, hogy féltsed Csilla nénit. Minden adottsággal rendelkezik, ami egy férfi számára vonzó lehet. - Bizony, apu, Gézuka Cicuskánál meg Bogárkánál is szebbnek tartja az anyut. Szerdán fájó szívvel vettünk búcsút Bükkvártól. Juditkám szülei vasárnapig maradtak. ***

95

20. Mérés a kádban A közismertség átka, számtalanszor keresik az embert a mobilján, minek is következménye egy idő után, a telefon válik a legfontosabb társává. Az elmúlt pár év alatt úgy hozzászoktam, hogy a legintimebb helyiségbe is magammal viszem, mert hiszen ki tudja, lehet, éppen akkor szalasztanék el egy jó üzletet, ha nincs mellettem. A legtermészetesebb, hogy a fürdőszobába is velem jön. Mobil a mosógépre, Géza a kádba, de úgy, hogy miközben elnyújtózom a fürdőhab alatt, bármikor kapcsolatba tudjak lépni a hívóval. Isteni jól tudom kiszámítani a legmegfelelőbb alkalmat füleim beszappanozására. Általában ilyenkor szólal meg a dög. Bal fül szappantalanítva, majd nyújtózás a kádból a mosógép irányába a készülékért. Ezt viszont szeretem, amikor az ő édes hangját hallom az éterből. - Te vagy az, kis nyuszi-muszikám? - A nyuszi micsodád? - Nem a nyuszi micsodám, hanem a drága kis nyuszi-muszikám. - Közben rájöttem, csak én lehetek a te nyuszi-muszikád. - Boldogító érzés elmerülni a meleg vízben, fejem a kád szélén, és gyönyörködhetek ennek a leánykának a csodálatos fuvolahangjában. Megtaláltad a pipát? - Nem szoktam keresni, az mindig kéznél van nekem. - Szerelmem! Alighanem torzít a telefonod. Én arról az eszközről tettem említést, amit a számban szoktam használni. Tegnap valahogy kiesett a táskámból a kocsidba, mikor valamit kerestem benne. - Ja, azzal nem találkoztam. Bár az is lehet, a Gyula megtalálta, és zsebre vágta. - Ki az a Gyula? - A konkurencia. - Ne idegesítsél fel, Juditkám, mert lefröcsköllek! - Ne mondd, hogy nem tudod! Az asszisztensnőmet hívják Gyulának. - Úgy tudtam, Kati. - Igen, Gyulay Kati, de mi itt a klinikán csak Gyulának hívjuk az érces hangja miatt. - Jaj, de ver a szívem. - Ebben semmi rendellenesség nincs, ha telefonálás közben még dobog az ember szíve. A pipádat pedig ha megtalálom, kidobom a kukába. Nem engedem, hogy tönkretegyed magadat. Nekem egészséges férfi kell, nem egy göthös. - Egyem a kis szívedet! Most ha itt lennél, úgy szeretnélek megajándékozni magammal. - Ha délután is ajándékozó kedvedben leszel, hajlandó vagyok egy röpke flörtre veled. - Mit értesz ez alatt, drága bogárkám? Esetleg a kocsiban tilos jelzés alatt adsz egy puszit, avagy másban is reménykedhetek a flört kapcsán? - Pl. megkeresheted a pipádat. - Ma mit akarunk megünnepelni? - Ahogy látom a naptáramban, Juditot ünnepelünk, ha ez neked megfelel.

96

- Édeském, nálam Oszkár van a naptárban. - Szíveskedjél visszalapozni! - Vizes a kezem, és különben sem hoztam be a naptárt a fürdőszobába. Momentán téged szorongatlak. - Nem érzem, de ha neked jó, a többi nem fontos. - Lehunytam szemeimet, és megjelent a kis Renault embléma. Juditkám, drága kis énekes pacsirtám! Tudom, hogy a névnapod van, hiszen ezért fürdök, azzal is bizonyítsam, mennyire fontos ez az ünnep az én számomra is. Délután elviszel egy vendéglátóipari egységbe, száz forintért, annyit ehetsz, amennyit csak bírsz. Természetesen én fizetem a számlát. - Nagy bohóc vagy te, Csutak. Ha valaki hallaná ezt a társalgást, azt gondolná, ennek a csajnak elment a maradék esze. - Neked nem vagyok Csutak. - Ezen ne vitatkozzunk! Imádom a rövid hajadat. Úgy szeretem simogatni. - Én is a tiédet. - Az enyém nem rövid. - Bocsánat! Elkalandoztam a Renault embléma kapcsán. Juditkám, kicsi kis gumimókusom! Én ezt tudom nyújtani neked. Ha rövid, hát rövid. - Képzeld el, az anyu nem örül neki, hogy nem maradtam terhes most sem! - Mondtad neki, hogy mindent elkövettünk az ügy érdekében? - Megjegyeztem, hogy: „megcselekedtük, mit megkövetelt a haza.” - Aranyos vagy, édes Juditkám, bár egyre rosszabbul hallak. Nem lehetne, hogy áttegyed a telefont arra a füledre, amelyik közelebb van a szádhoz? - Ezzel azt akartad kifejezésre juttatni, aszimmetrikus vagyok? - Drága doktornő! Te a legtökéletesebb nő vagy a földön. Tudod, hányszor fordul elő, hogy szeretkezés közben keresem benned a hibát? - Nem olyan kicsi az, hogy ne lehessen észrevenni. - Minden intimitást megbeszélsz az anyukáddal? - Nem mindent. Ámbátor, mintha neked is beszámoltam volna róla a múltkor, hogy ő is borotválja. - Emlékszem rá. Azzal nyugtáztam, isteni jó érzés, ha az ember bekerül egy olyan családba, ahol ismerheti a jövendőbeli anyósa nemi életét. Egyébként mit mond? Meg van elégedve az enyém méretével? - Úgy terveztem, délután fogom megmérni, aztán beszámolok neki centire pontosan. Szerinted a találkozás elején mérjek, vagy csak azután, miután teleettem magamat a száz forintodból? - Juditkám, ha a találkozáskor méred meg, esetleg rögtön a kocsiban, az anyukád nem lesz rád büszke. Megjegyzem, most sem lenne. - Gézukám, közben mit csinálsz vele? - Semmit, nem is tudom, hol van ebben a meleg vízben. De ha a tegnapi kudarc jut eszembe, bizony egy kis verést megérdemelne. Visszatérve az anyukádra, javasolni fogja, kislányom, aranyos jókedélyű, mi több, jóképű ez a Géza, de fogadd el a jó tanácsomat, keress magadnak kicsit hosszabbat!

97

- Átölelem a nyakát, megpuszilom kétoldalt az arcát, és megmondom neki, nekem ez a méret pont megfelel. - Na hála istennek. Hallom Csilla néni válaszát, kislányom, Akkorával még riogatni sem lehet. - Tehát azt javaslod, az aktus végén mérjelek? - Mivel, tudom magamról, hogy csiklandós lennék a centitől, ha hozzám ér, saccold meg, és mondjál egy méretet neki! - Nekem a matematika mellett a geometria is gyengém volt. Képtelen lennék megsaccolni centire. Tedd meg nekem, mint a nyuszi-muszikádnak, miután megfürödtél, a saját tolladat mellé rakod! Hívjál vissza az eredménnyel! Feltételezem, nagyjából egyforma hosszú tollaink vannak. - Angyalkám, kezd lemerülni a telefonom. Lehet, hogy fontos dolgok kimaradtak, amiket nem hallottam meg. Annyi jutott el hozzám az éteren keresztül, azt szeretnéd, ha telefonnal a kezemben, egymás mellé rendelném a tollamat meg a kis himbilimbit. Különben pedig biztos vagyok benne, nincs is nálam. - Elvitte a cica? - Angyalkám, pontosan emlékszem, te szoktad magaddal hozni. - Még hogy én? - Tündérkém, csak így lehet, mert ha nem vagy itt, ritkán találkozom vele. Ha pedig itt vagy, akkor meg követelődzik. - Rendben, délután mérünk! - Mondjál az anyukádnak 30 centit, és ne mérjünk! - Csutak, akkora a lónak van. - Így jártam. Hosszú évekig vigyáztam agglegényként féltően a szüzességemre, majd csak annak ajándékozom aki méltó lesz rá. Én bolond úgy ítéltem, ez a szőke bombázó megérdemli, hogy neki ajándékozzam a testemet. Erre kiderül, olyan nőbe szerettem bele, aki az enyémet nem, de a lóét meg tudja saccolni. - Nem tehetek róla, hogy felületes voltál. Beismerem, több lóét láttam, mint férfiét. - Úgy szeretlek, te kis felvilágosult nőszemély. - Én is szeretlek. Csak azt tudnám, mi történt velem? Mennyi évig meggyőződésem volt, hogy helyes úton járok, aztán egy pillanat alatt egy ilyen bohém alak elcsavarta a fejemet. - Ha ez a vallomásod nem képletes lenne, hanem esztétikai külsőt is jelentene, bizony furcsa látvány lennél elcsavart fejjel. - Ráadásul, hogy ne menjek neki semminek, folyamatosan oldalra kéne mennem. - Csak egy icipicit nézhetnék azokba a csúnya szemeidbe! Csak egy picikét foghatnám a kezedet! - Látod szívem! Milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön arra, huszadrangú kérdés, hogy borotválja-e az anyósjelölt a punciját? - Mondták már, hogy nagyon kellemes, erotikus hangod van? - Azt hiszem, egyszer majdnem mondták. - Titokzatos vagy, doktornő. 98

- Mert nincs több időm, hogy bővebben kifejthessem. Annyit megjegyezhetek, az illető akkor nem fürdőkádban gyönyörködött a hangomban. - Puszilom a hasikádat. - Adod te még lejjebb is, ha a száz forintod után éhes maradok. Ma, tekintettel a névnapomra, nyalakodós vizitet tartok. - Tündérkém, annyira lemerült a telefonom, csak a nyalakodás jutott el hozzám. - Ha jólesett, örülök neki. - Majdnem egy arasz. ***

99

21. Csutak és a versei „Kántor doktor vagyok, kérem hagyjon üzenetet!” Toll a fülecskédbe, Kántor doktor. Különben pedig nem toll és főleg nem a fülecskédbe, csak ez a rohadt telefon felidegesített megint. Egy építési vállalkozó muszáj, hogy állandóan elérhető legyen, mert ez a saját üzleti érdeke. Egy gyermekorvos megengedheti magának, hogy a telefonja hangpostán legyen. Igaz, van neki másik is, de azt meg általában a Gyula veszi fel. Gyula, aki Gyulai Katalin, és férfiakat meghazudtoló hangja van. Rendben, igaza van, hogy a műtőben nincs bekapcsolva a mobilja, De hát vacsora vendégek vagyunk ma este Dr. Kovács József vezérigazgatóéknál, abból az alkalomból, hogy valamit ünnepelnek a főnökék, de elfelejtettem, hogy mit. Na mindegy, hátha szerencsém lesz, felhívom a másik mobilját. - Tessék, Kántor doktornő telefonja! - Csókolom a kezét kedves Kati, Mátray Géza vagyok. - Kati ám a jó édes anyád, te hülye Csutak. - Ki vagy te, hogy beleugatsz az életembe? - Tényleg kivagyok, mert tele van a tököm az ígéreteiddel! Nem jönnek a hat méteres vasbeton gerendák. - Te vagy az, Karesz? - Miért, másnak is ígértél gerendákat? - Hogy kerültél a vonalba? A gyermekklinikát hívtam. - Rá se ránts, apafej! Kati helyett itt a Kari. Nos, mi van azokkal a nyomorult gerendákkal? - Mindjárt intézkedek, csak hagyjál telefonálni! - Jól van, Csutak, de ha holnap reggel idebolondítom az embereket, és nincs gerenda, Kati ide vagy oda, kiheréllek. - Lesz gerenda csak húzzál már a fenébe, mert fontos telefont akarok lebonyolítani! Nézzük újra. Lehet, hogy rossz számot hívtam? Nem lehet, mert még be is mutatkozott az asszisztensnő. - Tessék, Kántor doktornő telefonja! - Na végre. Csókolom a kezét kedves Kati. Mátray Géza vagyok. - Üdvözlöm, Mátray úr. - Hányszor megbeszéltük, szólítson Gézának?! - Igaza van Mátray úr, de furcsa a doktornő férjét Gézának hívnom. Judit konzíliumon van. Mit mondjak neki? - Nem is tudom. Mondja azt, hogy 16 centi. A múltkor ugyanis megmértem, csak elfelejtettem beszámolni róla. - Micsoda? Fogja érteni a doktornő az üzenetet? - Biztos vagyok benne. Ja, esetleg még azt kérem, üzenje meg magával, mikor megyünk este vacsorázni! - Este?! Tudomásom szerint ügyeletes a doktornő.

100

- Nem baj, nem érdekes. Tudja, kedves Kati, vacsorameghívásunk van a főnököm családjához, de ha Juditka ügyeletes, legfeljebb bemegyek a klinikára, és kettesben vacsorázunk a konyháról valami maradékot. - Zöldborsófőzelék az ebéd. - Pfújj, azt utálom, mert mindig azt szokták a falra hányni. Majd csomagolok itthon parizert meg pár tojást, és beloholok a klinikára. Csak lesz két sürgős hívása között annyi ideje, hogy tarisznyából belakmározzunk. - Jézusom, egészen megfeledkeztem, hogy a doktornőnek névnapja volt. Kiszaladok, veszek neki valamit. Még érvényes, hiszen nyolc napig aktuális. - Megkérdezhetem, netán a hányásról jutott eszébe? - Lapozgatom a naptárt, és itt olvasom, hogy július 30. Mondja, Géza, milyen csokoládét szeret a doktornő? - Ha rám hallgat, téliszalámis szendvicset vesz neki. Egyúttal nekem is vehetne négy-öt darabot, majd Judittal küldöm az árát! Ebben az esetben én csak szalvétát viszek. - Nem kell, mert Juditka asztalán van itt pár csomag tízes papírzsepi. Egyébként azt tudom, hogy édesszájú a doktornő. - Nekem mondja? Azért szerettem belé. Imádom az édes száját, meg a kis fitos orrát. - Képzelje el, hallom, jön a folyosón. - Kérdezze meg tőle, kedves Kati, akar-e velem beszélni! - Úgy tűnik, nincs szándékában, mert nem jött be a szobába. Továbbrobogott. Kiszaladok, megveszem a vacsorájukat, aztán ha Judit üzen valamit, visszahívom magát. - Köszönöm. Nem is tudom, mi lenne velünk maga nélkül. Mi a fenét csináljak? Égessem magamat a legjobb cimborám előtt? Eszem ágában sincs. Majd ő felhívja a Józsit, és elnézését kéri, hogy nem megyünk hozzájuk. Megállj, Kántor! Bemegyek este a klinikára, a vizsgáló ágyon kapsz öt injekciót, méghozzá méretes tűvel. Vagy mégsem? Elkezdett muzsikálni a Toccata. - Huúúú! Megjelent az emlegetett szamár. Hol jártál, doktornő, mikor az ég zengett? - Bebújtam a műtőben az ágy alá, mert félek a dörgéstől. Mit üzentél te nekem Katival? - Csak annyit mondtam, hogy 16 centis a farkam. - Tessééék?! - Ja, és kértem, tudja meg, mikor mehetek be este a klinikára borsófőzeléket zabálni. - Nem lehetsz olyan hülye, hogy a kolléganőmnek dicsekszel a méretével. - Miért, cicám? Szégyellnem kéne? - Szégyellned nem kell, de holnap törlesztek, erre megesküszöm. Most pedig sietek haza. Át kell öltöznöm, mielőtt indulunk a barátodékhoz. - Te kis buta féltékeny szerelmem. Egy számot mondtam neki, amit nem tudott értelmezni. Ugye nem leszel holnap csúnya? - Az ilyen vicceket nem szeretem. - Félek tőled.

101

- Minden okod megvan rá. Ez nem igaz. Ilyen nincsen. Szétbomlott a vonal. Rossz hatással volt rám a saját hülyeségem. Elintéztem Karesznak a gerendát, és leültem verset fabrikálni. „Az élet szépsége engem elkerült,” Igen, ebben van valami, mert hosszú ideig, nem volt minek örülnöm. Ma már van, azért tudom, hogy addig elkerült. „elkerült” mi rímel erre? Felmerült? Elterült? Dehát az elterültből valami pajzánság születhet, nem igazi líra. „Elrepült” Ez lesz a nyerő. Most boldog vagyok, életem addigi része ugyan nem volt jó, de fátylat rá, elrepült. Nézzünk hozzá egy értelmes sort is! „harminckét évem, mi csendben elrepült.” Költő vagy te, Csutak, akárki meglássa. Azért biztos volt abban a harminckettő évben jó is, különben nem lennék ilyen szép nagy mafla. „szerettem a reggelt, imádtam a napot,” Ez eddig jó, és igaz is. Van még valami, amit szerettem? Persze, hogy van, de azt nem merem versbe foglalni, mert ha nagyon belejövök az alkotásba, még az is lehet, hogy akad egy szponzor, aki kiadja. Csúnyákat nem szabad versbe foglalni. Akkor írjunk olyat, amit nem szerettem! „utáltam a telet, főleg mikor fagyott.” Közben pucoltam magamnak egy sárgarépát, mert állítólag a rágás serkenti az agyműködést. Ettem és alkottam. Egészen belejöttem. Azon kaptam magamat, hogy Juci-Muci áll a hátam mögött, és nézi mit csinálok. - Mi van Macikám, valami az agyadra ment? - Jaj, te vagy az, szívem? - Nem. Én a Náncsi néni vagyok. - Egy szép verset írtam neked. - Közben átmentél nyusziba, és rágod a répát? - Igen, mert nem szeretnék megvakulni. - Jó duma. Kár, hogy ismerem a poént. A répa jó hatással van a szemre, hisz nincsenek szemüveges nyulak. Nézzük Csutak mester remekművét! Ha olvasás közben elszédülnék a gyönyörűségtől, locsoljál fel! „Az élet szépsége engem elkerült, harminckét évem, mi csendben elrepült. szerettem a reggelt, imádtam a napot, utáltam a telet, főleg mikor fagyott. Elhagyott a kedves, hiába hívtam, az érzés elrepült, pedig én bíztam. Az élet értelme engem elkerült, harminckét évem, mi gyorsan elrepült.

102

Nem várom a hajnalt, és kerül a nap, sokat vártam tőle, de ennyi maradt. Remények elfogytak, kifosztott a lélek, tagadom azt, hogy szerettelek téged. Sajog a szív és kikacag az élet, mindezt megköszönöm ezúton néked. Az élet szépsége engem elkerült, harminckét évem, mi csendben tovatűnt.” - Gyönyörű. Ha nem haragszol, felhívom az anyut, beolvasom neki a telefonba, mert ő is szeret nevetni. Te Csutak! Hol vagyok én ebben a versben? - Cicám! Ez egy hosszabb terjedelmű eposznak készül. Korán jöttél haza, mert most következett volna a jelen. - Úristen, egy költő veszett el benned! - Tényleg jónak tartod? - Tőled igen. Látom, kapásból Arany Jánost akartad utánozni a páros tizenkettessel, hatos cezurával a harmadik és negyedik sorban. Lenne egy kérésem, és hiszem, szeretsz annyira, hogy megteszed. Ha velem akarod folytatni, kérlek, a nevemet ne foglald bele. Tudod, nem szeretnék halhatatlan lenni. - Nem baj, gúnyolódjál csak! Pedig gyerekkoromban is írtam pár verset. Egyet tudok fejből közülük. - Jól van, Csutak. Készüljünk, mert kifutunk az időből! Majd az autóban elszavalod. Mindenesetre te fogsz vezetni. Félek, jókedvemben megremeg kezeimben a kormány. - Inkább majd Józsiéknál mondom el. - Tudod mit? Essünk túl rajta most! „Levél jött a postán, a barátom írta. Hadd lássuk csak, mit ír: Laci, Feri, Pista! Feri írta, jól van, de rosszul a bátyja, már egy hete fekszik, betegen az ágyba.” - Ennyi, mert a többit elfelejtettem. - Nem baj, majd eszedbe jut egyszer. ***

103

22. Az anyósjelölt ebédje Fantasztikus, ami ebben a lakásban van, mióta a szerelmem véglegesítette magát nálam. Addig sem volt leányálom megtalálni valamit, pedig csak hetenként pár napot aludt itt. Hányszor mondtam: „Juditkám édes, összepakolunk anyukádéknál minden holmidat, és egy teherkocsival egyszerre áthozatjuk hozzám.” De nem ám, mert az bonyolult lett volna szerinte. Ezzel szemben, ahányszor itt aludt, annyiszor érkezett este tömött kocsival. Náluk apukája meg anyukája módszeresen megpakolta reggel a Peugeot-t, ő pedig munka után hozta hozzám. Este mindent felhurcoltunk, de a fenének se volt kedve a lakásban pakolászni, mikor fontosabb dolgunk akadt egymással. Így azután ruhák, könyvek cipők, mindenfelé. Én nem rámolhatom be a szekrényekbe a holmijait, mert akkor a kis aranyos nem tudja, hová pakoltam. Majd ő elrámol, egyszer sohanapján. Ez így működött hosszú ideig. Most végleg hozzám költözött, de a változás csak annyi, hogy helyet csinált a szekrényekben magának. Ami azt jelenti, az én dolgaim egy része is kikerült. Jelenlegi kép: vannak félig üres szekrénysorok, és van két degeszre tömött szoba. Amikor éjszaka tart ügyeletet, akkor szoktam rendezgetni a holmikat. Másnap kezdődik minden elölről, mert neki pont egy olyan ruhát kell felvennie, aminek végre helye volt valamelyik szekrényben. Igazságtalan vagyok, hisz nem véletlen, hogy egymásra találtunk. Nem vagyok különb, mint ő. Én még az ennivalókat is szanaszéjjel hagytam a lakásban, míg egyedül tengettem agglegény életemet. Arra nagyon kényes. Ennivaló nem maradhat az asztalokon. Annak a szemétben van a helye. Lényegtelen, hogy még fogyasztható lenne. „Macikám, megengedhetjük magunknak, hogy a maradékot kidobjuk.” Sajnálom Csabi bácsiékat. Ott a nagy ház, aztán minden lány elköltözött tőlük. Juditkám, a legfiatalabb volt az utolsó. Csilla néni nem túl boldog miatta. Hogy az a kaporszakállas! Most melyik telefont vegyem fel? Mind a két szobában muzsikálnak. Na persze, és mindkettő az övé. Ő meg a fürdőszobában tartózkodik hosszútávon. Mikor kifogásolom, azt vágja a fejemhez, otthon hozzászokott a külön fürdőszobához. Az volt neki, de még külön emelete is. - Macikám vedd fel, légy szíves, a telefont! - Jó, de melyiket, kis szívem? - A drappot mert a másik a kórházi. Benéztem a nagy szobába, ott a piros muzsikált, logikus, a kisebbikben van a drapp. - Tessék, Kántor Judit vagyok! - Jaj Gézuka, te sose javulsz meg. - Te vagy az, Csilla néni? - Nem fiacskám, én a lelkiismereted vagyok. - Bocs, alig ismertem rá a lelkiismeretemre. - Pedig megszólalt. - Lehet, de tudod, még a lelkiismeretemet sem ismerem fel a hangjáról. - Juditkával szeretnék kommunikálni. - A Picurkával, Csilla néni? - Abban csak reménykedek, hogy valaha olyan is lesz.

104

- Az igazság, nekünk az is elfogyott. Tudod, ebben a bizonytalan világban a gólyákban sem lehet bízni. Azok is ülnek a fészkükben, aztán Skype-on beszélgetnek. Abból pedig aligha születik gyerek. - Juditkám áradozni szokott rólad. Orvos létére nem világosított még fel, hogy a babát nem a gólya hozza? - Sok mindent szokott nekem mesélni esténként, én meg iszom a szavait. - Gézukám, fogynak a telefonomon a vonalak, próbálj összehozni a csemetémmel! - Mindjárt átadom neki, csak valamit felkap magára, mert ruha nélkül nem akarja átvenni a telefont. - Nem vagyunk szegények, de nem bánnám, ha annyi húszezres repülne hirtelen a markomba, ahányszor beszélt veled itthonról telefonon ruha nélkül. - Szia, anyuci. Képzeld el, először azt hittem, hogy Cicuskával beszél a Géza. - Cicuska hűtlen kutya. Neki úgyszólván ingyen van a telefon Amerikából, de azt várja mindig, hogy én hívjam. Apuval megbeszéltük, fogjuk magunkat egyszer, kirepülünk hozzájuk, és hazahozzuk a két unokát. - Változott a program, nem jönnek haza? - Remélem, jönnek, csak nem tudni mikor. Nekem meg hiányoznak az ikrek. Ti is hűtlenek vagytok. Úgy kell könyörögnünk, hogy meglátogassatok bennünket. - Anyukám, tudod jól, ki sem látszom a munkából. Géza jobban ráérne, dehát... - Jól van, nem panaszkodok. Van három lányunk, aztán kiderül, hogy maradt nekünk a negyedik. Lillácska legalább hetenként egyszer ránk nyitja az ajtót. Nehezen viselem a nyugdíjas éveket. Azt akarom mondani, az apu lemenne Bükkvárra, hogy pár dolgot megjavítson a nyaralóban. - Elfelejtjük azt a nyomorult kulcsot nálatok hagyni. Csináltatunk pótkulcsokat, hogy nektek is legyen. Aranyos az apu, dehát miért fáradna ő, mikor Géza is megtudja csinálni? - Azért kislányom, mert a nyaraló a tiétek, csak éppen ti használjátok a legkevesebbet. - Kivel menne le az apu? - Kettőt találgathatsz! - Lillácskával. - A vágyai felől nem puhatolóztam, de biztos vagyok benne, egyiküknek sem lenne ellenére. Ezzel szemben kénytelen apád velem megelégedni. - Igazságtalan vagy, mert mindannyian tudjuk, 40 év után is rajong érted. - Nincs ezzel semmi baj. Ma már az se zavar, hogy egymásért is rajonganak. - Anyuci, feltételezed, hogy apu meg Lillácska, szóval, hogy voltak úgy már? - Biztos vagyok benne, de amit nem tudok, nem fáj. Ráadásul én is szeretem a csajt, meg ő is engem. Tudod, Juditkám mit szoktam mondani? Én látok, apád hall, Lillácska pedig mindig velünk van. Valamikor féltékeny voltam, de ma már egyáltalán nem vagyok, csak magamból nem csinálok hülyét. Nem engedem őket kettesben lemenni. Tény, Lillácska a legjobb barátnőm. Na szóval, szeretném, ha átugranátok, és elhoznátok a ház kulcsait. Cserében várlak benneteket finom ebéddel.

105

- Ha ezt Csutak megtudja, kiül az arcára a bájvigyor. Számára Csilla néni ebédje többet jelent, mint egy átviháncolt éjszaka. - Aligha hiszem. Néha csúnyán bánsz vele. Apád is meg én is kedveljük azt a nagy mackót. - Ez van. Ti kedvelitek, én meg imádom. - Volt, mikor bánkódtunk miatta, hogy a lányaink nem találnak társat maguknak, kivéve Cicuskát ugyebár, mert ő viszont nem csak koránál fogva, de egyébként is lekörözött benneteket. Gyertek, aztán dumcsizunk. - Összekapjuk magunkat, és száguldunk. Szia, anyuci, aput is puszilom. - Ő nincs itthon, de még az is lehet, hogy személyesen adhatod át neki. Sziasztok! Kilibegett szerelmem a fürdőszobából, hogy közölje az ebédmeghívást. A konyhában az asztalra válogattam pár étkezési alapanyagot, ami ott is maradt, mert készülnünk kellett. Siettünk, nehogy ne maradjon az ebédből a későn érkezőknek. - Kisasszony, hallod a déli harangszót? Percre pontosan érkeztünk anyukádhoz ebédre. - Papíron kisasszony vagyok a 33 évemmel, de a valóságban nagyon nem illik rám ez a titulus. Különben pedig nem beszéltem meg időt az anyuval. - Nem vagy ám kisasszony, csak vicceltem. Ha lemennél a bányába, a szén eszét vesztve jönne fel. - Egyik fülem sós, a másik meg paprikás. Bibibiiii! - Juci-Muci! Szagoljál ki az ablakrésen! - Meg vagy te veszve, Macikám. Finom kajaillat, de esküszöm, néha elbizonytalanodok, anyámba, vagy belém vagy szerelmes. - Ez attól függ, kitől mit kapok. Most anyukád van soron, addig te várakozol, este pedig beléd leszek szerelmes. Tudod jól, szeretem a hasamat. Mit gondolsz, Csabi bácsi miért szereti anyukádat 40 éve? - Eláruljam? Bizony nem a saját hasáért, hanem az anyu hasáért. - Szoktak olyat csinálni? - Szoktak, de én is csak azért tudom, mert orvos vagyok, és ha bármi problémájuk van, velem beszélik meg. - Hjujujúúúújj! Még a végén összekalapálnak Juditkának egy kistesót. - Marha. 65 éves korban kistesót? - Ja! Vannak bizonyos vallások, ahol a követők csak gyermeknemzés céljából fekszenek össze. Mi is azért fáradozunk minden este, nem? - Hogy nem kapsz sérvet a nagy küzdelmedben, Csutak? Jól eltársalgunk itt a ház előtt a kocsiban. Mi lenne, ha bemennénk? - Gyere Csutika, add a kezedet! Úgy járuljunk az úr színe elé. Hadd lássák, nemcsak ők szeretik ennyi év után egymást, hanem mi is. Fogtam a kezét, és átkarolva a derekát, mentünk át az udvaron. - Mi tartott ilyen sokáig, fiatalok? - Jaj Csilla néni! A lányod kocsiját szervizbe kéne vinni, mert nem működik az a nyomorult ajtó. 106

- Tudom, egyszerre romlott el mind a négy. - Dehogy! Mi komoly emberek vagyunk, nem mászhattunk át a hátsó ajtókhoz. - Igaz. Gézuka, mióta megismerkedtetek, Judit lányom rohamos visszafejlődésnek indult. Addig se volt az a hajde, de mióta veled van, azóta normálisnak nem láttam. - Ugyan már, ne mondjál ilyet, Csilla néni! Csiszolódunk egymáshoz. - Csiszolódjatok csak! Némi energiával tudok hozzájárulni. Marhafelsál tarhonyával megfelel? Ha nem fogjátok otthagyni, esetleg csokipudingot is kaptok. - Fantasztikus. Csilla néni, bármit készítesz, imádom a főztödet. - Nem fogsz az anyunak udvarolni a jelenlétemben, mert elárullak az apunak, aztán jaj lesz neked. Úgy jársz, mint Feri bácsi macskája. Megelégelte az öreg, hogy a macskája kujtorog a lányok után, gondolt egyet, bedugta a csizma szárába, hogy a cica ne tudjon karmolni, úgy herélte ki. - Engedd, hogy udvaroljon, legalább fiatalodok! - Csilla néni! Csabi bácsi féltékeny? - Gézuka, nem illik ehhez a hangulathoz a komolyság, de válaszolok: ha feleúgy szeretnéd a lányomat, ahogy negyven év után imád engem a férjem, százszor boldogabb lennék, így sem vagyok boldogtalan, hiszen tudom, szeretitek egymást. Csabi bácsi, ha tudna, ma is a tenyerén hordana. Igaz, én is sasszemekkel figyelem minden mozdulatát. - Miért érzed úgy, hogy nem szeretem eléggé ezt a kis fruskát? - Konzervatív vagyok. Számomra mást jelent a szeretet, mint nektek. - Hidd el, nem tudnám elképzelni az életemet a lányod nélkül. Tudom, komolytalanok vagyunk, de jó játszani. Igazán még soha nem haragudtunk egymásra, pedig másfél éve, hogy megismertem életem bearanyozóját. Jólesett Juditkám viszonyulása. Átölelt, és megpuszilt az anyukája előtt. Aztán odébb akart lépni, de visszahúztam, hogy a kölcsönt viszonozzam. - Segítesz tálalni, te kis családi ajándék? Mert bizony Gézuka, úgy nézz a menyasszonyodra, ő életünk egyetlen komoly összezördülésének köszönheti az életét! - Látszik rajta. Tünemény, egy csodálat, amit festő nem tudna ecsettel ábrázolni. Hidd el, így érzek iránta, és szoktam mondani, de jó felszabadult fiatalnak lennünk. Csilla néni, nehogy elővegyed a herendi étkészletet! Kis lábosból megeszem az asztal sarkán is. - Anyuci, üljél le, majd én tálalok! Tudod, Gézukának rossz a gyomra, nem szeretném, ha megterhelné a sok kajával. - Évődjetek csak! - Nagyon jól főzöl, Csilla néni. A süteményeid fantasztikusak. Soha nem fogom elfelejteni a Géza napot. Az a sok finom süti az asztalon, még most is összefolyik a nyál a számban. - Csutak, megfojtalak, ha nem fogod be a szádat! Emlékeztetlek rá, Géza napon sok finom sütemény volt itt, de nem az anyu sütötte, hanem én hoztam a cukrászdából. - Bocsika! - Juditkám, mi történt, hogy ma ilyen paprikás a hangulatod? - Dehogy paprikás. Így szoktam tudomására hozni, mennyire szeretem.

107

- Tudjátok, gyerekek, benneteket szokni kell. Kötekedtek, miközben mosolyogtok egymásra. - Csilla néni, nem ez a szerelem? - Határozottan mondom, nem. - Elő szokott fordulni nálatok, hogy egy nehéz, munkával töltött nap utáni éjszakán lábaddal vezetted le a feszültséget Csabi bácsin? Abban a pillanatban az én angyalkám parasztosan letette elém a púpozottan megrakott tányért, majd nekem esett. Fojtogatott. Igen, láttam, hogy szokták szabályosan csinálni, ő pont úgy tett. Kénytelen voltam hanggal védekezni. Csilla néni nem védett meg, kimenekült ideiglenesen a konyhából. Ez nem volt baj, de hamar visszajött és meglátta, hogy csókolóztunk. Nem szólt semmit. Mi pedig jólnevelten, csendben, szorosan egymás mellett ülve elkezdtünk táplálkozni. Nem voltam pofátlan, ezt Csuti is elismerte. Az igaz, mikor kiürült a tányérom, megköszöntem illedelmesen, közben felváltva néztem hol Csilla nénire, hol pedig az üres tányéromra. Juditkám aranyos volt, tudta, mennyi maradt még a lábosban, és anyukája engedélyével azt is kitálalta kettőnknek, testvériesen elosztva. Mikor mindent megettünk, ő tett említést az anyukájának, hogy nem hagytunk Csabi bácsinak semmit, de Csilla néni megnyugtatta a lelkiismeretünket. Azt mondta, Csabi bácsi nem szereti annyira a húst. Megkért, vegyem ki a mellettem lévő hűtőből az üdítőt. Szolgálatkészen ugrottam oda, de kíváncsi lettem, mi van abban a jénai tálban a felső polcon. Igen, kíváncsi voltam, de a világ kincséért nem kérdeztem volna meg. Csilla néni azonban látta, hogy figyelem, és azt is elővetette velem. Abban volt a puding. Finom volt, ennek ellenére hagytunk belőle valamennyit. Ebéd után Juci-Muci mondta az anyukájának, muszáj hazamennünk, mert holnap ügyeletes lesz a klinikán, de ma még sok mindent kell vásárolnia, és főzni is szeretne, mert kedvet kapott az anyukájától. Említést tett arról, hogy vinnénk pár szakácskönyvet, a biztonság kedvéért. Hosszas válogatás után 13 darab volt. - Édeském, úgy felpakoltál ezekkel a könyvekkel, mintha otthon nem lenne egy sem. Nem gondolod, esetleg Katinka is igényt tartana rájuk? - Macikám, ne szólj bele a felnőttek dolgába, mert képes leszek, és kibeszéllek az anyunak! - Jöhet, mert érdekel. Apád hozzászoktatott a pletykákhoz. - Anyucikám, Géza fiúnak van egy szamárfüles gyerek szakácskönyve. - Azt is meséld el, te boszorkány, nem gyerekkoromból maradt meg, hanem mikor megvettem a lakásomat, gondoltam, beszerzek egy egyszerű szakácskönyvet, amiből tudok kotyvasztani! - Képzeld el anyukám, múltkor beleolvastam: „Ha négy pajtásodat hívod meg zsúrra, és köztük lányok is vannak, akkor mindenképpen gondoskodjál arról, hogy virág legyen az asztalon.” - Csilla néni, búcsúzzál el a kislányodtól, mert végzek vele! - Sajnálom, ha így volt megírva a nagykönyvben: Szervusz kislányom, isten veled! Gézuka, a magam részéről búcsút vettem tőle. Te pedig vacillálsz. Nem gondolod, hogy egy halálra ítéltnek borzasztók az utolsó percei. Felelőtlen vagy. Tudja, mi vár rá, te pedig mosolyogsz. - Előbb válnék meg az életemtől, mint ettől a kis hülye gyermekorvostól. Tudod, elég volt 32 évig. Semmi kedvem nincs egyedül maradni a mackómmal. - Meg a kisautóiddal, meg a pöttyös bögréddel. Nem beszélve a zománctálkádról, aminek belül az aljára van festve a Bambi. Jaj, anyukám képzeld el, az én macikámnak két pöttyös bögréje van. Abból szoktunk teát inni. Igen ám, de csak az egyiknek az aljára van felírva, hogy: Gezuka. Az nem derült ki, hogy az évek alatt a vessző szublimálódott, vagy soha nem is volt rajta. Ami tény, gyerek írta betűkkel van a neve felfirkantva. Azt nem kell mondanom, 108

bár ő mindig időben ébred, belém pedig elég nehezen ver lelket, és még akkor is szívesebben beszélgetünk, minthogy felkelnénk. Dehát valamikor muszáj, mert szólít a kötelesség. Elkészítem a reggelit a teával együtt. Arra nincs idő, hogy leüljünk. Kapkodjuk állva a kaját, közben mást is csinálunk, ami még hátra maradt. Következne a tea, de az én Gézukám csak a saját bögréjéből akar inni. Nem látja, melyiknek az aljára van írva a neve. Felemeli a csuprot, aztán alákukucskál. Éppen tegnap volt, hogy felelőtlenül felkaptam az asztalról pont az ő bögréjét, és elkezdtem kortyolni a teát. Meglátta, az az övé, kivette a kezemből, pedig már csak félig volt. Inkább hagyta, hogy a másikat is én igyam meg, de ő a sajátját nem adja. Mondtam, veszek két egyforma bögrét, és mindkettőnek az oldalára ráírjuk a nevünket. De nem, abba nem egyezik bele. - Nem is fogok soha beleegyezni, mert az én bögrémre azt akarja írni, hogy Csutak. - Dehát mit csináljak, ha nekem Csutak vagy? - Nem mindig vagyok Csutak, csak ha haragszunk egymásra. Írjad rá, hogy Csutak, de akkor a tiédre meg, hogy Cirmi! - Ezt legalább értem, miért Cirmi. Induljatok haza, mert bezárnak az üzletek, illetve nem lesz idő a főzésre! Nem vettük zokon a figyelmeztetést. Csilla néni rászolgált a délutáni sziesztára. Kikísért bennünket az autóhoz. Körbepuszilkodtunk, de úgy, hogy Juditkámmal is csőröztünk egyet. ***

109

23. Leánykérés Elkezdődtek az emberes hónapok: szeptember, oktember, november meg a december. Kántorék „menedékhely”-felújításba fogtak, bár még csak elméleti síkon. Múlt héten Cicuska közölte szüleivel, végleges érkezésük lesz az óhazába, neki meg a két gyereknek. Még nem tudja, melyik napra sikerül a helyfoglalás, mert zsúfoltak a járatok, de jönnek. Viccesen megjegyezte, mindenképpen szeptemberben megoldja, még akkor is, ha külön gépet rendel. Esküszöm, bolond az a csaj. Csilla néninek panaszkodott telefonon, kénytelen volt segélyt kérni a templom egerétől. Na persze, Amerikában sem mindenki milliomos. A templom egerének például egyetlen dollárja sincsen. Viszont Cicuska optimista a jelenben. Tavaly, mikor itthon volt, faggatóra fogtam. Szerettem volna megérteni lazaságának filozófiáját. Közölte, ha nincs pénze, megpróbál csinálni. Azért nincsen jövőképe, mert azt is eladta. Máskülönben boldog, mert a fenekén lyuk van. A szerelmem naponta repít a fellegekbe, ám repülőn még nem ültem. Amit tudok, a jegyet előre meg kell rendelni. Cicuska pedig csak napokban hajlandó gondolkodni. Anyukájának kiadta a feladatot, beszélje meg valamelyik iskola igazgatóval, hogy csemetéit vegyék fel első osztályba. Az iskola ne legyen messze tőlük. Ezért konkrét objektumot nevezett meg. Csabi papa pedig bepánikolt. Azt mondta, biztos, ami biztos, a külső lakrészt, ami évek óta használaton kívül van, Csilla nénivel felújítják. Tulajdonképpen apróság az egész. Volt valamikor csőrepedés, ezért a fürdőszobában leestek a csempék, csöveket kell cserélni, majd csempézni. Ezen felül a szobát jó lenne újra tapétázni. Ezt ők ketten megoldják. Mondta a nagyfőnök nekem. Fityiszt mutattam, amit úgysem látott meg. Közöltem, itt vagyok, ha nem tudná, némi szakértelemmel rendelkezem. A feleségét pedig hagyja ki a buliból! Majd mi ketten alkotunk. Csilla néni elég, ha kosztol bennünket. Vártam az udvarias tiltakozást, de helyette egyetértő mosolyban volt részem. Elkezdődött az új tanév. Juditkám egyik reggel úgy ment el dolgozni, hogy előtte kinyuvasztott. Közölte, csak másnap jön haza, nem szeretné, ha kirúgnék a hámból. Géza a hámos. Nyilván az vagyok, mert különben nem tudnék kirúgni belőle. Távozott, majd fél óra múlva megérkezett Karesz brigádvezető a reklamációjával. Az én koromban megterhelő ez az aktív nemi élet. Jucuskámat én... meg, Karesz pedig engem le.... Cseppet sem gyönyörködtetett a változatosság. Ráadásul mindkettőjüknek igazuk volt. Ami Kareszt illeti, figyelmetlen voltam, és bizonyos építőanyagok nem lettek időre leszállítva a brigádnak. Két telefonnal elintéztem, aztán kirúgtam a fiút. Hamarosan érkezett a postás, aki egy esküvői meghívót kézbesített számomra. Miután megkapta a borravalóját - mert felcsoszogott a második emeletre -, távozott. A meghívó pedig Mátray Bélának lett adresszálva. Csodálkoztam, hogy nem ismerem a házasulandó párt. Smucigok, vacsizni nem hívtak, csak a polgármesteri hivatalba. Még fel sem ocsúdtam, mikor a villanyóra leolvasó érkezett. Muszáj volt beengednem, mert évente csak egyszer látogat meg. Minden hónapban leolvasom az óra állását. Szépen emelkedik a fogyasztás Juditkám jóvoltából. Ez az, amit nem értek. Egyedül annyit világítottam, mint vele együtt, a hűtő sem megy többet. Csak az lehet, a csillagom tápegységről üzemel. Esténként rövidzárlatot kap, úgy alszik el. Elgondolkodtam. Meglehetősen vehemens, ami utalhat arra, hogy feszültség van benne, de akkor, hogy lehetek én a dugója? Hülye Csutak, vigyorog a konyhában, közben ismét csengetnek. Váratlan meglepetés. Megérkezett két Kántor, már csak a pap hiányzik, de ő meghalt. Ugyanis Csabi bácsi anyukájának Papp volt a lánykori neve. A vejét meg Harangozónak hívják. - Foglaljatok helyet szerény hajlékomban! Jaj, Csabi bácsi, várjál, erről a székről elpakolok pár dolgot. Juditka ugyanis széjjel hagyja a holmijait. Ma már magyarázata is van rá. Azt mondja, így könnyebben áttekinthető a ruhatára.

110

- Gézuka, ez azt igazolja, nem tudsz te a nőkkel bánni. - Nem baj, Csilla néni. Lényeg, hogy Csabi bácsi veled tud bánni, ha hagyod. - Csilluci, engedd meg, hogy társalogjak ennek a szemtelen fiatalembernek a fejével! Géza fiú, mikor óhajtod feleségül venni az egyre türelmetlenebb gyermekünket? - Fogalmam nincs. Nem volt szó köztünk házasságról. - Gézuka, te füllentesz. Csabi tőlem tudja, Juditka hányszor említi nekem. Azt mondja, lassan úgy fog járni, mint Cicuska. Kénytelen lesz megkérni a kezedet. - Nem tudtam, hogy ilyesmit forgat a fejében. - Jobban hiszek a lányomnak. Azt mondja, általában hetenként egyszer legalább terítékre kerül a szándéka, de te fittyet hánysz rá. - Még hogy én fittyet? Biztos, hogy fittyet és nem fütyit mondott? Ettől függetlenül eddig még soha nem hánytam rá semmit. Megesküszöm, a fitty eszembe sem jutott. Soha nem mondta, hogy a feleségem szeretne lenni. - Nekem sokszor mondja, nem akar úgy járni, mint Cicuska. - Olyat szokott mondani, hogy az enyém akar lenni. Nem emlékszem, hogy egyszer is tiltakoztam volna miatta. - Ebben egyetértünk. Én is így vagyok Csillával. - Gézuka, ne figyelj rá! Csabi össze-vissza beszél mindent. Olyan, mint az orosz zsebszámológép: nem oszt, nem szoroz. Még hogy én olyat szoktam neki mondani?! Különben hoztunk neked paprikás krumplit. - Azt is tedd hozzá, Csilluci, én főztem! - Csabi bácsi, múltkor kifaggattalak. Így tudom, nem szoktál főzőcskézni. Ha te alkottad a paprikás krumplit, van egy kompromisszumos javaslatom: Holnap, ha Juditka hazajön, megetetem vele a főztödet, és megbeszélem ezt a házasság témát is. Ha még mindig úgy gondolja, nem bánom, Sajtos úr elé vezetem. - Ő kicsoda? - Ne félj, nem hóhér. Az anyakönyvvezető. Anyám jó barátja volt. Ha esetleg azóta elment máshová dolgozni, akkor is feleségül veszem Juditkát. Kis buta, miért nem mondta nekem eddig? - Csabi! Ezt a srácot jól kifogta a lányunk. Már bocsánat, Gézuka, az őszinteségért! Te éppen olyan bolond vagy, mint ez a másik. Tudod, hányszor hozott régen zavarba? - Könnyű volt, mert sokkal könnyebb voltál, Csilluci. Vittelek én, nem csak zavarba, de avarba is. - Avarra nem emlékszem. Képzeld el, arra is képes volt, hogy megírta székely nyelven a nászéjszakánkat, ahol a barátnőmnek komoly szerep jutott. Azt akarta, műsoron adjuk elő együtt. - Csilla néni, Juditka szokott nektek panaszkodni? - Nem panaszkodik soha. Most útközben beszéltük meg Csabival, hogy rád ijesztünk. Az az igazság, mostanság az élettársi kapcsolat a divat, bevallom, én maradi vagyok. - Bocsássatok meg, fel kell hívnom az angyalkámat, mert ígértem neki. Na persze, a magántelefonja üzenetrögzítőn van. Nézzük a másikat! 111

- Tessék, Kántor doktor telefonja! - Csókolom a kezét, Katika. Géza vagyok, és Juditkával szeretnék értekezni! - Mátray úr, maga az? - Igen, Mátray úr vagyok, Gyulai kisasszony. - Szerencséje van, a doktornő most lépett be a szobába. Adom őt. - Tessék, Kántor doktor! - Szia, édesem, én meg a Mátray vagyok. Bocsánat, az asszisztensnődtől megszédültem! - Furcsa ízlésed van, Csutak. - Ezért akadtál fenn a rostán, életem. Na szóval, itt vannak nálunk a szüleid. - Puszilom őket. - Átadom nekik. - Tudom, az anyut duplán puszilod, és közlöd, hogy adja tovább. Te hóhányó. - Esküszöm, gyomorbeteg leszek köztetek. Csilla néni azt mondja, fittyet hányok, szerinted havat. Akarsz a feleségem lenni? - Akarlak. - Juditkám, itt most fontos dologról kell döntened, a függetlenségem van terítéken. - Nézd, Macikám! Alaposan körbejártam a dolgot. Miután eddig jobb ajánlatot nem kaptam, legyen úgy! Leszek a feleséged. - Csillagom, miért nevetsz ezen a komoly dolgon? - Katira néztem, miközben beleegyezésemet adtam neked, ő kirohant a szobából. Azt hiszem, tisztel engem, nem akart előttem röhögni. Légy kedves megkérni kezemet a szüleimtől, mert tőlük függ a dolog! - Hurrá! Nem kell paprikás krumplit ennem. - Ez most, hogy jött ide? - Virágszálam, nem oda ment, hanem ide hozták. Csabi bácsi alkotta. - Ne edd meg! Mióta egyszer olyan gombapörköltet főzött, hogy fahéjat rakott bele, azóta nem bízom a főzési tudományában. - Megúsztam. Nem kell megennem. Feltételként szabták, hogy feleségül veszlek. Bár a hozomány még nem jött szóba. - Én vagyok a hozomány. Ne haragudj, mennem kell, csak tamponért rohantam be a szobámba. - Hajat akarsz mosni a klinikán? - Mondd meg az anyunak, ebben a hónapban sem jött össze! - Isten áldjon, szerelmem! ***

112

24. Az ikrek Megjöttek. Alig három héttel az iskolakezdés után a „parókián” felpezsdült az élet. Ott a pap szokott lakni, itt meg egy csomó Kántor, de kiegészítik őket a kis Harangozók. Csilla néni hazafuvarozta a jövevényeket, mi pedig még aznap este bemutatkozó látogatást tettünk náluk. Juditka fél nyolcra ért haza értem, majd indultunk a szüleihez. Első látásra érdekes gyerekek. Cicuska sokat felejthetett édes anyanyelvünkből. Mikor itthon volt, úgy jellemezte őket: - Csabika élénkebb, Csillácska pedig leginkább nagymamájára hasonlít természetét illetően. Csillácskához képest Csabika élénkebb, miközben a kislány meglehetősen élénk. Csabika számomra a tűréshatár. Úgy indított a bemutatkozásnál, hogy elbújt a szobában. Valahonnan kiabált, de az esti világításban nehezen vettük észre fenn a szekrénytetején. Nagymamája aggódott: - Csabika, mindjárt leveszünk onnan valahogy! - Nagyi, nem kell begazolni! Lelógatta a lábait, és zsupsz, máris előttünk termett. Felmenni lehetett bonyolult. Először egy nyitott polcra mászott, majd megkapaszkodott a felső szekrény fogantyújában, úgy lépett át a tv-re, és onnan húzta fel magát a szekrény tetejére. Juditkát figyelmen kívül hagyta. - Szevasz! Te vagy Hugi pasija? Nyújtotta a kezét felém. - Csabika, neked nem Hugi, hanem Judit vagy Judit néni! - próbált hatni rá az anyukája. - Jól van na! Téged hogy hívnak? - Előbb mutatkozzál be te nekem! - Csaba Harangozó. - Mátray Géza. Lekezeltünk. A hölgyek biztatták, adjon nekem puszit. Ettől kölcsönösen eltekintettünk. Csillácska igazi nő. Először engem vett célba. Nyakam köré fonta karjait, és egy nagyot smaciztunk, majd Juditkával folytatta. Utána kiszaladt a konyhába. Kezében egy doboz Lindt csokival tért vissza, mintha ő lenne a háziasszony. Elénk rakta, és közölte: - Egyetek belőle, de ne sokat, mert csak két dobozzal hoztunk! - Angyalka, téged hogy hívnak, mert azt nem mondtad? - Ja, tényleg, igazad van. Én vagyok a bátyámnak a húga. Csillának hívnak. Ő egy nappal előbb született. - Csak fél órával született előbb, de Cicuska szerint még szeptember 30-án, Csillácska pedig elsején bújt ki. Úgy vannak beírva, hogy október elsején születtek. Kaptam Csilla nénitől a tájékoztatót. - Mátray, te szereted a csajokat? - Csabika! Ne szólíts Mátraynak! - Hazudtál az előbb? Azt mondtad, Mátray vagy.

113

- Te angolosan mutatkoztál be, én meg úgy, ahogy Magyarországon használjuk a nevünket. Itt te is Harangozó Csaba vagy. - Yess, most már világos, mint a vakablak. Géza, szereted a csajokat? Én utálom őket. - Vannak, akiket nem szeretek, és páran, akiket nagyon. - Verni szoktam őket, kivéve Csillácskát. Ha őt valaki bántja, azt nagyon megrugdosom. - Azt hiszem, én is így tennék. - Baró. Majd szólok neked, ha bántják, aztán jót rugdosódunk, te mégiscsak erősebb vagy. Képzeld el, nagyi elintézte, hogy suliba fogunk járni. Nem értem a dolgot, mert anyuci azt mondja, okosabbak vagyunk, mint azok az iskolában. - Nem azt mondta az anyuci, hanem azt, hogy mi okosak vagyunk, azok meg még nem tudnak írni meg olvasni sem. - Jól van na! Olvasni akkor is hülyeség. - Hülyeség ám a fejed! Én szeretek olvasni, még a repülőn is olvastam, te meg aludtál. - Na és akkor mi van, Csilla-Milla? - Mi lenne? Benézett a ló az ablakon. Az ember azt hitte, pillanatokon belül összeverekszenek. Ezzel szemben a vitát úgy zárták le, hogy megpuszilták egymást. Juditkám azt mondta, Cicuska és Bogárka ilyen testvérek voltak. Szemlátomást a nagyi bajban volt. Alighanem vagy elfelejtette, milyen a nagymama szerep, vagy soha nem is tudta. Hol az egyiket, hol a másikat vette az ölébe. Csabika szemlátomást nem igényelte a nagyi puszijait. Erősen koncentráltam Csilla néni ismeretlen szerepkörére. Mikor rövid időre ketten maradtunk a szobában, Cirmike megtette a megjegyzését: - Mi van, Csutak, irigykedtél? Szerettél volna Csabika helyében lenni? - Mit mondjak erre, Csutika? - Csak az igazat, de számíts rá, ha kimondod, otthon ivartalanítalak. - Nem baj, neked lesz rosszabb. Én nem foglak kívánni, számodra pedig nem lesz betevő. Ettől függetlenül, nem olyan rossz, ha a magamfajta férfit egy kipárnázott hölgy az ölébe veszi. A puszik nem annyira fontosak. - Emlékeztetlek rá, az anyósodról beszélsz így! - Nincsen még anyósom. - Az mit jelent, hogy anyós? Ezzel a szöveggel bújt elő Csillácska az egyik asztal alól. Úgy hittük, magunk vagyunk. Másfél éve ismerjük egymást. Első alkalom, hogy egyszerre merevedtünk (le). Tanácstalanul néztünk egymásra, és hallgattunk. - De buták vagytok. Beszéltek, csak nem tudjátok mit. Elindult az ajtó felé nagy grafttal, közben, hogy ne veszítsen azzal se időt, elkezdett kiabálni: - Anyuci, mama, mi az, hogy anyós? Be akartam cserkészni a csajt, de sikerült kilógnia az ajtón. - Ezt jól megcsináltad, Cirmike. - Nem érdekel. Nem fogod csorgatni a nyáladat a jelenlétemben.

114

Szerencsénk volt, a törpe elfelejtette a témát. Csilla néni viszont kérdőre vonta gyermekét. A boszorkányom meg sóderolt a házasságkötésünkről. Lökte az igét, mintha könyvből nyomatta volna. Anyósjelölt meg boldog volt, hogy minden pillanatot felhasználunk jövőnk tervezgetésének érdekében. Megjelent Cicuska is, mert kirekesztettnek érezte magát a mellékhelyiségekben. Ott ugyanis a gyerekek meg akarták érteni, milyen az, ha valaki nem lát. - Anyu, hallod? Az ikrek kinyuvasszák a férjedet. Kitalálták a fogócskát. Apu kergeti őket. De hát hallhatjátok, milyen élet van odakinn. Fülsüketítő visongás volt este tíz óra magasságában. Füllel úgy észleltem, bútorok is elmozdultak a helyükről, de végül is sikerült elkapnia mindkét gyereket. Csokorba fogta őket, és hol egyiknek, hol meg a másiknak harapdálta a fülét. - Csilla néni, ugye nem haragszol, hogy Juditka eddig nem teljesítette anyai kötelességét? - Hiába vagy rossz májú, Gézuka. Most érzem fiatalnak magamat. Nálunk ez hosszú évekig így volt. Gondold meg, három lány meg egy kutya! Tudsz arról, hogy a menyasszonyod rendszeresen lovagolt Csuli hátán, valamint a fülét is szokta harapdálni? - Ezt nem hiszem el. Ne is haragudj, hihetetlen, amit mondsz. Juditkának aranyos kis fülei vannak. Nem ér oda a szájával hozzájuk. - Jól van, bohóc. Cicuska meg Bogárka mindig Hugit akarták hurcolászni, de nem tudtak igazságot tenni egymás között. Egy jó dolog volt, hogy soha nem verekedtek össze. A szopós malac viszont kutyafüle volt hozzájuk képest. Csabi sokszor befogta a füleit. Így volt, lányaim? - Hugi, te mondd meg! Egyébként mikor csapunk egy nagy parasztlagzit? - Majd, ha ismét férjhez akarsz menni, Cicuska. - Arra várhattok! Soha többé, és ezt, ha kell, írásba fektetem. Húsz deka kolbászért nem fogok tartani egy disznót. - Cicuska, te is szereted a kolbászt? Én is. - Na igen, Gézuka, csak te orálisan. Értem ezalatt, hogy a szádba veszed. - Csutak, ha jól sejtem, nővérem burkoltan hozta tudomásodra, hogy buzi vagy. - Gézuka, mielőtt válaszolnál, áruljátok el, mennyivel felemelőbb a felnőtt társaság, mint a gyerekeké? Cicuska, ez a szöveg szellemes volt, de érdemes lett volna magadban tartani, ahogy a disznós hasonlatot is! Megfeledkeztél róla, hogy nem csak nők vannak jelen. - Nézd, anyuci! Tudod jól, ami szívemen, a számon. Eszembe nem volt Gézát megbántani. Ha mégis megbántottalak, bocsáss meg érte! - Nem bántottál meg. Csak Juditka érezte úgy. - Tulajdonképpen én sem azon pöccentem be. Az előző mondattól akadtam ki. Ha az értelmiségi réteghez tartozunk, viselkedjünk méltón a diplománkhoz. Cicuska, ha kettesben vagyunk, kitárgyalhatjuk a nemi életedet, de megbocsássál, nem szeretném, hogy Gézát traktáljad vele! - Hugi, bocsánatot kértem, igazad van. - Ha lecsengett a testvérharc, akkor én szeretnék a nagyszájú lányom helyett beszélni. Próbáltam az elmúlt napokban érdeklődni állásügyben, eddig eredménytelenül. Ha tudtok, segítsetek Cicuskának! Elmondom, hiába nézel így rám. Délután azt mondta nekem, benneteket nem mer megkérni, mert Gézát nem ismeri még igazán.

115

- Rendben, Csilla néni. Cicuska, javaslom, adjunk egymásnak kölcsönösen bizalmat! Te dolgozni szeretnél, arra nincs időd, hogy kiismerjed a természetemet. Mindent megmozgatok annak érdekében, hogy közgazdász állást szerezzek neked. Viszont elvárom, hogy ha a nevemet adom, akkor ne kerüljek szégyenbe. - Előítélettel vagy irányomba. Mikor itthon voltam, közöltem, új életet kezdek. Anyu vállalja a gyerekeket, én pedig építeni fogom a jövőmet. Garanciát vállalhatsz értem! Elegem van a linkeskedésből, hiszen 40 éves múltam. Rátok vagyok szorulva, az egész családra, mert se otthonom, se pénzem, se semmim nincsen. Nem hozhatok rátok szégyent, és nem is fogok. Különben is, a gyerekek pénzbe kerülnek. Nem várhatom el idős szüleimtől, hogy eltartsák őket. Elég ennyi? Még valami. Elhoztam a gyerekeket az apjuktól. Ha megtudja, hogy nem viselem gondjukat, elveteti tőlem őket. Rossz anya vagyok, de az életemet adnám értük. Amerikában gondjukat viseltem becsülettel. Nem a szövege volt meggyőző számomra, hanem az, hogy elérzékenyült a végén. Juditkám ment oda hozzá, és vigasztalta. Ezt szeretem a Kántor családban. Különböző természetűek, de egy mindenkiért, mindenki egyért - náluk ez a szokás. - Gézuka, próbálj meg segíteni! Hidd el, nem fogsz Cicuskával szégyent vallani. Sajnos az én volt cégemet felszámolták, Csabinak érthető, hogy nincsenek ilyen szintű kapcsolatai. Elég nehéz volt elintéznem az iskolát is, mert nem szokás szeptember 20-án kezdeni a tanévet. Ami mégis a nagyobb baj volt, hogy vannak páran a tanári karban, akik emlékeznek a Kántor lányokra. Cicuskával sok probléma volt, de kizárólag a magaviseletét illetően. Mindegy, végül felvették őket. Hétfőn mennek suliba. - Csilla néni, beszélek a barátommal. Egyébként ő is közgazdász. - Juditka, remélem, nem akartok ilyen későn hazamenni? - Hazamegyünk, mert pihenni szeretnék. Holnap szombat, vasárnap ügyeletes vagyok. Nálatok - azt hiszem - egy darabig nem lesz nyugalom, de ez nem is csoda. Ja igen. Vasárnap reggel Géza átjön segíteni az apunak a kis házban. Végszóra megjelent a család másik fele. Nem egészen fél órát búcsúzkodtunk. Nagyon tetszett, hogy Csabika önként puszilta meg Juditkát. ***

116

25. Csőszerelés és tapétázás Nehezen egyezett bele, hogy motorral menjek a szüleihez. Szerszámokat kell vinnem, ő pedig 24 órázik a klinikán, nem tudna hazahozni. - Félek a mai naptól. - Miért félsz? Vasárnap nem fogsz megszakadni a munkában. - Mióta ismerjük egymást, ilyen hosszú ideig nem voltál egyedül az anyuéknál. - Juditkám, nem mondod komolyan, hogy ezért félsz. - Biztos butaság, bár te is így éreznél a helyemben. - Ha te lennél egész nap a szüleidnél nélkülem? - Ne idegesítsél, jó?! Inkább indulok. Érezd jól magad! - Dolgozni fogok, nem a nővérednek udvarolni. Összetörlek, te féltékeny bolond. Fene megeszi, ha ilyen csodálatos nő mellett másikra vágyom. - Honnan lehetek biztos, mikor melletted ülök, és az anyun legelteted a szemeidet? - Édesem, nem az anyukádon. Azt néztem, milyen nagymamaszerepben. Átölelte a nyakamat. - Szeretsz még? - Az előbb szerettelek, most buta vagy, nem szeretlek. Gyere, indulunk! Két kilométeren keresztül követhetlek az úton. Tudod, hogy rajongok érted. Vigyázz magadra, és ha tudsz, hívjál! - Köszönöm. Ezt akartam hallani, hogy várod a hívásomat. Mentünk lefelé a lépcsőházban, egymásra néztünk. Elnevettük magunkat. Juditka, a dáma, mögötte én, motoros szerkóban, bukósisakkal a fejemen, kezemben egy ménkű nagy szerszámos láda. Segített rögzíteni a motorra a cuccot, aztán csőröztünk egy utolsót. Szemlátomást nem szégyellte, hogy egy ilyen alakkal puszilkodik az utcán. Ment előttem, de egy darabon mellé mentem, hogy ablakon keresztül puszit dobjunk egymásnak, aztán mögé soroltam. Kántoréknál élet volt. Unicummal fogadták a dolgozót, ahogy azt illik. Etetni is akartak, de úttörő becsületszavamra megesküdtem, Jucus otthon megtömött. Törpék még nem bújtak ki a vackukból. Szokatlan a hat óra időeltolódás számukra. Szombaton Csabi bácsi a fürdőszobában leverte a vakolatot azon a részen, ahol csőtörés van. Ezen felül Cicuskával kicsomagolták a szobát. Tetszett, hogy Csilla nénit megkímélte a lánya. Egyébként mindent megvettek előző héten, amire szükségünk volt. Gazduram számolta ki a tapétamennyiséget, valamint a csempét is. Úgy terveztem, kicserélem a csőszakaszt, bevakolom a falat, aztán tapétázunk. Életem első csőszerelő munkája, de nem dicsekedtem vele. Az ember ne keltsen pánikot, ha nem muszáj. Juditkám mesélte, milyen ideges volt az első műtéte előtt. Egy kislányt műtött. Az anyuka kétségbe volt esve, mi lesz az ő gyermekével, még soha nem volt műtve. Juditkám nyugtatta a hölgyet, neki is első műtétje lesz. - Hello Géza! Mit csinálsz, csövelsz? Éppen fontos menetvágásban voltam, mikor a cinegehangú megszólalt mögöttem. - Hello. Nem csövelek. Csövet szerelek. Csövelni akkor szoktunk, mikor pisilünk, mi fiúk.

117

- Kösz, nem tudtam. - Pedig neked is olyanod van, legfeljebb Amerikában nem használják ezt a kifejezést. - Nekem nincs kukim, csak a Csabócának. - Megőrülök veletek. Azt hittem, te vagy a Csabika. Pénteken szoknyában voltál. - Most már tudod, Gézuka, hogy én a Csilla-Milla vagyok? - Gézukaaaa?! - Az a neved, nem? Vigyél el motorozni! Hihihi! Csabóca szereli a motrodat. Felugrottam és kirohantam. Az udvaron senki, a motorhoz pedig szemlátomást nem nyúltak. Ezzel szemben Csillácska kérő tekintettel nézett fel rám. - Viszel? Ne haragudj, hogy pofára ejtettelek! Nem volt időm válaszolni, mert hatalmas visongással megjelent Csabika, mögötte meg Cicuska kiabálva: - Gyere vissza, edd meg a vajaskenyeret, aztán boldogíthatod Géza bácsit! - Mondtam, nem vagyok éhes. Gézával elmegyünk motorozni. Engem vigyél előbb, hugi ráér várni, ő a fiatalabb! - Jó reggelt, ifjú barátom! - Köszi, neked is, Géza barátom. - Cicuska, nem lehetne, hogy valamivel lefoglaljad a csemetéidet? Ha lesz időm, megmotoroztatom őket, de első a munka. Megérkezett hang irányába Csabi bácsi. Felnyalábolta az ifjút, aki véletlenül kapálódzás közben megérintette a férfiasságát. Udvarias srác, mert bocsánatot kért a nagyfatertól, de ami fáj, az fáj. Cicuska a teraszról kiabálta be anyukájának: - Anyuci, aput az unokája harcképtelenné tette. Álltam a motor mellett az udvar közepén, és röhögtem. Eszembe jutott Juditkám, mikor éjjel álmában tökön rúgott. Visszamentem a munkadarabhoz. Fél óra múlva Csabi bácsi feltöltötte a kis házban a vízhálózatot. - Sehol nem csöpög. Keverek maltert aztán vakolok. Csabi bácsi, vakoltál már valaha? - Hajajj! Egész életemet végigvakoltam. Láthatod, nem is akárhogy. Lányaim vakolva születtek. Pihenjél, majd én keverek maltert! Hallottam, nyílik a teraszajtó. Szerencsére nem a gyerekek, hanem Csilla néni érkezett. - Gézuka, szeretném veled megbeszélni az ebédet. - Velem?! - Mit főzzek, amit szívesen megennél? - Tudod, hogy bármit, mert imádom a főztödet. Ha mégis én választhatok, akkor krumplis tésztát. Legalább öt éve nem ettem. - Géza, nem fogsz kiszúrni vasárnap a családdal! Csilla képes a kedvedbe járni, mi meg zabálhatjuk a gránátos indulót. - Vegyétek úgy, nem szóltam semmit, azt is halkan!

118

- Csabi! Nem tőled kérdeztem. Krumplistészta lesz és kész! - közölte a főnökasszony, és távozott. Öt perc múlva megjelent Cicuska. - Géza, útban van a motor, a falhoz tolhatom? Ki akarok állni az autóval. Anyu mondta, menjek ki a piacra krumpliért. Ne izgulj, értek a motorhoz. Volt egy srácom, akivel mindig motoroztunk. - Ha így van, mehetsz motorral! Na hiszen! Cicuska felvette a bukósisakot, majd indított. Megjelentek a zsizsikek, mögöttük a nagyi. Csilla néni nem volt boldog az ötletemtől. Féltette Cicuskát. Közben megszólalt a telefonom. - Szia, kis csillag! - Szia, Macikám! Nagyon feldobott vagy. Elmeséltem neki, éppen hogy lombtalanítva vagyok. Csabi bácsi is meg Csilla néni is orrolnak rám. Ezzel szemben Cicuska most húzott el engedélyemmel a piac irányába motorral. - Felelőtlenség volt, hogy engedted. - Felnőtt ember. Mindegy, ez nem az én napom. Csilla néni itt áll egy méterre tőlem, és legszívesebben felpofozna. - Nem rád haragszom, hanem a hülye lányomra. Az kell, hogy kitörje a nyakát. - Nem úgy nézett ki, mint aki bizonytalan. Juditka! Engem itt senki nem szeret. - Hurrá! Sajnáltassad magadat, Csutak! Biztos vagyok benne, mindketten a keblükre ölelnek. - Csabi bácsi is? - Igen, ő is. Haladtok a munkával? - A főnök úr most készíti a vakolatnak valót. - Megyek. Úgy tűnik, mégsem olyan nyugis ez a vasárnap. Szia! - Szia, tündérkém. Csilla néni megsúgta, nem kell lelkiismeretfurdalásomnak lenni. Úgy készít ebédet, mintha lakodalom lenne. Még nem készültem el a vakolással, mikor megérkezett Cicuska. - Fantasztikus jó járgányod van. Jenőnek egy 125 köbcentis vacak volt. Ezzel úgy hasítottam, mint a szél. - Örülök, hogy épségben megúsztad. Nem lett volna szabad engednem. - Marhaság. Száz éve vezetek autót. Mint láthattad, nem ijedtem meg a motorodtól. Tudod, megfogadtam, komolyan veszem, ha szerzel munkát, de azt nem szeretném, hogy anyám dedósként kezeljen. Felnőtt ember vagyok. Nem tehetek róla, neki adtam igazat. 40 éves családanya. Beleegyeztem, hogy a gyerekeket megmotoroztassa, de kikötöttem: csak mellékutcákban. Legalább mi tapétázhattunk nyugodtan Csabi bácsival. Mikor kimotorozták magukat, Cicuska jött segíteni. A mennyezetet ketten kezdtük csinálni. Ebédre megérkezett Macskássy Lilla, piszkosul kiöltözve. Bemosakodtunk mindhárman az étkezéshez, ami korántsem jelentette, hogy üdék is voltunk. Ennek ellenére örömmel tapasztaltam, a csajok így is látnak bennem fantáziát. Legalábbis a legifjabb feltétlenül. Miután Csilla néni közölte, ki hol fog ülni, a kisasszony akkora durcát vágott le, hogy

119

csak na. Tetszik, nem tetszik, ő Gézuka mellett akar és fog ülni. Közölték vele, maximum Géza vagyok, de inkább Géza bácsi. Csilla-Milla beintett. - Gézuka a barátom. Igaz, haver? - Igaz, te vagy az én újdonsült barátnőm. - Min sültem én? - Azt akartam mondani, hogy legújabb. - Képzeljétek el még puszilkodtunk is Gézukával, de nem mondjuk el Huginak. - Ne hazudj, Csilla-Milla, mert bokán rúglak! Barom Csutak. Ettől megkímélhetted volna magadat. Csillácska a család jelenlétében smárolt le. Mindenki nevetett, csak én süllyedtem szégyenemben. Ráadásul megszólalt a Toccata. - Tessék, itt vagyok, Juditkám! - Szia, édes. Mi ez a csatazaj? - Semmi-semmi, biztatnak, mondjam meg neked, hogy becsajoztam. - Mondd meg Huginak, hogy Csilla Harangozó a barátod! - Hallod, angyalkám. Most csőröztünk éppen Csilla-Millával. - Mintha Lillácska hangját is hallanám. - Igen, itt ül velem szemben Macskássy tanárnő. Teljes a létszám, csak te hiányzol. - Akkor is megpusziltalak volna, ha ő itt van. Mondd meg neki, azt hitted, nekem is van kukim! - Csillácska, engedd meg, hogy Juditkával beszélgessek! - Milyen kukiról beszél a kis törpe? - Hosszú. - Boldog vagyok. Mikor húzol haza a fenébe? - Csempézni ma nem tudunk, mert két hétig illik szárítani a falat. A tapétázást hárman csináljuk. Estére befejezzük. - Hárman? Mondtam én, az ördög nem alszik. Cicuska szórakoztatja Lillácskát? - Cicuska szállt be a buliba. Akrobatikus mozdulatokat végez a létra tetején. - Na jó, egyszerre ekkora adag elég nekem. Jó szórakozást kívánok! Közben kimentem a konyhába, mert ott nem volt éppen senki. - Ne legyél buta! - Szüleim arra neveltek, hogy kölcsön kenyér visszajár. - Nem tudok magyarázkodni, de kérlek ne gondolj butaságokra! Cicuska segít, és nagyon szép tőle. Az anyukáját kíméli ezzel. Lillácska az előbb érkezett. - Mindegy, úgyis kiderül, ha hűtlen vagy hozzám, az anyu megmondja nekem. Szia, megyek, mert szól a csengő. Megvártak az ebédeléssel. Tetszett Csillácska ragaszkodása hozzám. Sok finomságot készített Csilla néni. Rántott hús helyett a fasírtot preferáltam. A krumplistésztát desszertként tálalta fel nekem. Miközben Lillácska végig segítségére volt, a krumplis tésztát személyesen hozta. 120

Lehet, hogy Juditka haragudni fog rám, de miután letette a tányért, kezet csókoltam neki. Többször tapasztalom magamon, elérzékenyülök az ilyen figyelmességektől. Márpedig ebben a családban mindig részesülök valamiféle kiváltságban. Ült mellettem a kis prücsök, és boldogító volt a szívemnek. Ebből látszik, nem olyan kérdés, hogy ki az illető. Ebéd után Lillácska eltűnt egy darabig, majd farmerben és pólóban tért vissza a kosztüm után. Közölte Csabi bácsival, átveszi tőle a munkát. Azt hiszem, egy húron pendülünk jövendőbeli apósommal, mert nem tiltakozott a pihenés ellen. Nekem pedig szemgyönyörködtető volt, hogy két csaj sürgölődik körülöttem. Lillácska még a konnektorok visszaszerelésében is segített. - Cicuska, reggel összekevertem a gyerekeidet. Csillácskára hittem, hogy Csabika, azért jött szóba a fiús téma köztünk. Legalább ne lenne egyforma hosszú hajuk. - Amerikában baromi drága a fodrász. Anyu is mondta, Csabikának le kell vágni rövidre a haját. Mikor elkészültünk, Csilla néni átvette a munkánkat. Mindhármunknak kiosztotta a megérdemelt puszikat. A takarítást meghagytuk Cicuskának másnapra. Csilla néni az összes étket összepakolta Juditkának, ami ebédről megmaradt. Lillácska felajánlotta, hazavisz, mert motorral ennyi cuccot képtelen lennék. Cicuskával közöltem, nem szeretném, ha bravúroskodna a motorral. Elindultunk. Nem tudom, honnan, de Lillácska képben volt, hol az otthonom. Segített felcipelni a csomagokat. - Nézzél körül, ha érdekel, hol lakik Juditka! - Te hol laksz, Géza? Úgy látom, Juditka igencsak uralja a terepet. - Nem baj. Számomra boldogító érzés. Minden tele van a holmijaival, én pedig örülök, hogy élet van az otthonomban. - Megérdemlitek egymást. Juditot sajnáltam, mert magányos volt. Bogárka meg én is magányosok vagyunk, de a mi magányosságunk tudatos. Ő viszont csak vegetált eddigi életében. - Megkínálhatlak kávéval vagy üdítővel? - Köszönöm, a kávéhoz késő van. - Foglalj helyet itt ebben a fotelban! Eszembe jutott, Juditka kapott egy szép bonboniert egyik betegétől, benne finom csokigolyókkal. Remélem, ezt elfogadod. - Köszönöm, bár nem szabadna csokit ennem. Leültem szemben vele. Majszoltuk a golyócskákat. - Szeretném megfejteni a rejtélyt, ami téged körülvesz. - Csabi és én? - Mikor bekerültem a családba, még úgy gondoltam, hogy igen. Ma összességében rejtélyes számomra az egyéniséged. - Nem tudok válaszolni, mert magam számára nem vagyok rejtélyes. - Azt gondolom, nincsenek igazi barátaid. Nagyjából egyformán viszonyulsz mindenkihez. Nem tudlak elképzelni egy társaságban, ahol nincsenek jelen a családtagok. - Ritkán járok társaságba, akkor is a téma kedvéért, nem annyira az emberek érdekelnek. Egyébként pedig miért ne mondanám ki, nők között tudok felszabadult lenni. A férfiak taszítanak. Most is feszélyezetten érzem magamat. Viselkednem kell, és ez fárasztó, ha állandósul. 121

- Észrevettem, személyemet is kerülöd. - Nincs más okom rá, mint amit mondtam. Testvéreim férjeivel sem barátkozom. Egyedüli a Csabi, akinek társaságában nem jövök zavarba. Tudom, lehet ebbe mást belemagyarázni, de annyi az igazság, hogy pici gyerekkoromtól kezdve hozzászoktam. Ne haragudj, mennem kell, anyukámmal színházba megyünk. - Köszönöm, hogy hazahoztál. Az előszobában kezet nyújtott. ***

122

26. Cicuska örömei Reggel rosszkedvűen indultam be az irodába. Juditkám nem ért haza a vasárnapi inspekcióból, nekem pedig muszáj volt bemennem, hogy a főnököt ott találjam. Segíteni szeretnék Cicuskának. Ez a másik, amiért rossz kedvem van, mert minimális esélyt érzek rá, hogy eredménye lesz a próbálkozásomnak. Az pedig számomra kudarc lenne. De ami fontosabb, szeretném, ha mielőbb pénzt keresne jövendőbeli sógornőm. Nem élhetnek Csabi bácsiék nyakán hosszútávon. Ráadásul ők is lenullázták magukat a nyaralóvásárlással. Visszakapják a kölcsönadott pénzt, de az nem holnap lesz. Rohamosan haladunk a tél felé, ami nekem annyit jelent, csappan a jövedelmem. Télen nem dolgozik az építőipar. Persze mindig vannak amolyan belső karbantartó munkák, de az édes kevés. Jó jel, hogy az Épszolg-Holding előtt áll Kovács doktor Mercedese. Akkor pedig benn van a fiú. Egyenesen hozzá ügettem. A titkárságon Petykóné nagyságos asszony ülte utamat. - Szia, Erzsi! Hát te? - Szia, Matykó! Mi ez a csodálkozás? Miért nyúltál a nadrágzsebedbe ilyen hirtelen? Tőlem álca nélkül is vakarhatod a töködet, nem zavar. - A bicskámat kerestem, de nincs nálam. El akartam vágni a nyakadat, titkárnők gyöngye. - Ja tényleg, nem szereted, ha Matykónak hívlak. Bevallom, azért kockáztattam, hátha nekem rontasz mérgedben, és ugyebár az testi kapcsolat lenne köztünk. - Ma otthon sem lennék képes ilyesmire. Tegnap agyondolgoztam magamat. - Óriási! Gézuka dolgozott. Évek óta abból élsz, hogy másokon élősködsz. Ne haragudj, ezt kivételesen nem viccnek szántam. Utálom az ilyenfajta vállalkozókat, akik a szájukat járatják, közben dől a zsozsó mások verejtékéből. - Rendben, én is komolyan válaszolok. Mivel hasonló korúak vagyunk, bátran mondhatom, tizenéves korodban neked a fiúkon járt az eszed, én pedig keményen tanultam, mert anyám egyedül tartott el a takarítónői fizetéséből. Aztán egyetemre mentem, akkor pedig folyamatosan melóztam, télen még hómunkás is voltam. Te pedig kacérkodtál a fickókkal. Nekem ilyesmire minimális időm és energiám maradt csak. Közben anyám meghalt. Igazságtalan voltál, Erzsi. Pontosan tudod, milyen út vezetett idáig számomra. Elvégeztem az egyetemet. Laktam egy angyalföldi szoba-konyhás lakásban, ami anyám után maradt. Évekig keményen dolgoztam, mert hajtanom kellett a pénzt. 33 éves vagyok, van egy öröklakásom, volt autóm, míg össze nem törtem, és van egy márkás motorom is. Valamint nagyjából be van rendezve az otthonom. Pofázásból kizárólag nem jutottam volna el idáig. Az viszont igaz, ma már megengedhetem magamnak, hogy lazítsak némileg, mert tudom, nem a pénz boldogít. Te következel, ha pálcát törtél felettem, mesélj az érdemeidről! - Nem mesélek. Nincs mit dicsekednem. A baj ott van, mióta becsajoztál, elment a humorérzéked. Másfél éve olyan vagy, mint a tüskés disznó. Addig ültek a poénjaim, és fordítva is így volt. Képmutató lettél. Gézuka vigyázz-állásban van minden nő előtt, nehogy megerőszakolja valamelyik. Áruld el, hány éve ismerjük egymást, és tedd hozzá, hányszor dugtál meg az elmúlt tíz évben? Egyszer sem, pedig mindig téma volt köztünk, de egyikünk sem akarta. Hány vállalati bulit röhögtünk széjjel? Azon túl, hogy megpusziltuk egymást, mint haver a havert, semmi intimitás nem történt. Ha most felállnék, és képen nyalnálak, képes lennél sírva fakadni, mert jaj istenem, hogy vallom én ezt be a szőkének? Mit bámulsz, Gézuka? - Igazad van, te kis hülye. Szeretem őt, és tudatosan minden félreérthető szituációt kerülök, mert mindketten féltékenyek vagyunk. 123

- Arra lennék kíváncsi, hol van a jó erkölcsöd határa. Ne izgulj kisfiú, csak példának szánom! Itt az irodában bedobunk két felest gyors egymásutánban, mert nekem szülinapom van. A vezér házon kívül van egész nap, tehát szabad az irodája, és benne a kényelmes kanapé. Erzsi néni kezdi magát kicsomagolni, mert a piától melege lett. Vajon Gézuka beindulna, mikor a felsőtestem szabad, vagy megvárná míg szoknyátlanítom és bugyitlanítom magamat? Ide a rozsdás bökőt, lerohannál, mint ruszkik a csecseneket. Persze tudom, miután kiviháncoltuk magunkat, nadrághúzás közben járatnád a buksidat, mit hazudjál otthon az asszonynak. - Tudtam, nehéz nap vár rám, pedig téged nem is kalkuláltalak be. Megengeded, hogy bemenjek a nagyfőnökhöz? - Csak a testemen keresztül, fiúka. Erzsi néni kívánós. Leiskolázott a fekete démon. Tudtam, csak a szája jár, de fájt, hogy nyerő helyzetben van. Szerencsére megjelent irodája ajtajában Dr. Kovács úr. - Adj isten, Gézuka! Hogy ityeg a fityeg? - Üdvözletem Vezérem! Hozzád igyekeznék, de Erzsi azt mondta, előbb meg kell, dugjam. - Menjetek be a szobámba, addig én őrködök a titkárságon! - Főnök, ne higgyél ennek az ördögfajzatnak! Az igaz, fél órája fűzi az agyamat, de momentán nem vagyok úgy öltözve. - Na jó, Géza, ha hozzám jöttél, gyere be az irodámba! Nehezen indítottam, mert nagy volt a tét. - Főnök, állást keresek Juditka nővérének. Közgazdász. Pénteken jött haza az USA-ból, mert évekig kinn élt. Kitűnően beszél németül és angolul. Kérlek, segíts, ha tudsz! - Mázlis vagy, apafej. Nem kiabálom el, tehát ne vedd készpénznek, mert előbb szeretnék elbeszélgetni a hölggyel, amúgy éppen időben szóltál. Januártól Reiner Judit nyugdíjba megy. Szerettem volna meghirdetni az állást. Kérlek, sürgősen küldd be hozzám a sógornődet! Ha megfelelünk egymásnak, januártól státuszba veszem, addig pedig kitalálunk valamit, hogy szerződéssel alkalmazzam. Máris mondom, lelkesedésem elsősorban annak szól, hogy kiválóan beszéli az említett két világnyelvet. Judittal ez volt a bajom, hogy nem beszélt nyelveket. Nekem pedig elsősorban a nyelvtudásra van szükségem. - Németül az egész család beszél, anyanyelvi szinten, mert a szülők pici koruktól tanították a lányaikat. Angolul pedig egyrészt nyelvvizsgája van, másrészt legalább négy évig élt kinn. Ezen felül informatikus oklevéllel rendelkezik. - Holnap tíz órára várom a hölgyet. Most el kell mennem, érezd magad kirúgva az irodámból! - Főnök, köszönöm biztató szavaidat! Mivel sietős a dolgod, jó hátszelet kívánok, és áldjon meg az én istenem! - Még csak az kéne. Szia pajtás! Erzsit telefonon foglalták, így sikerült átsurrannom a titkárságon. Rohantam haza, hogy Juditkámat ébren találjam. Nem úgy nézett ki, mint aki álmos. Szemezgetett az anyukája által küldött étkekkel. Ha egyedül kellett volna elfogyasztania, tuti, egy hétig kitart, de én rendes voltam, mert besegítettem. Csak előbb áldoznunk kellett a szerelem oltárán, annak örömére, hogy Cicuskának jól áll a szénája. Juci-Muci örült a hancúrnak, csak akkor lohadt némileg a hangulata, mikor szeretkezés közben elmondtam felturbózottságom okát. Ösztönös mozdulattal akart ledobni magáról, de aztán megkegyelmezett. Ha már rajta-benne vagyok, jobb, ha maradok. Nem bánta meg, mert csillogtak a szemei. Ráadásul fokoztuk az étvágyunkat is.

124

Míg ő szervírozott a konyhában, én felhívtam Csilla nénit. Miután pár kedves mondatot váltottam vele, megkértem, adja át telefonját a gyermekének. Füllel is jól érzékelhető volt, Cicuska kis híján kiugrott a bőréből örömében. Mondtam neki, ne tegyen olyat, bár a főnököm nem hajt a dekoratív csajokra, viszont valószínű, egy bőrtelen nőtől viszolyogna. Annyiban maradtunk, kedden - azaz másnap - jön értem anyukája kocsijával, és együtt jelenünk meg Kovács úr színe előtt. A nagyszájú Cicuska ragaszkodott a jelenlétemhez. Juditkámmal közöltem, ne legyen boldogtalan, mert nem lehet igazi boldogság, ami mások boldogtalanságára épül. Ha azt akarja, hogy nővérének állása legyen, ne féltékenykedjen. Mennyi mindenre gyógyír a szeretkezés, fantasztikus. Étkezés után ott folytattuk, ahol abbahagytuk, csak most a lelkét kellett megnyugtatnom a testén keresztül. Érdekes, fáradtan más szemmel látja a világot. Közölte, nem lesz féltékeny. Kedden időben érkeztünk az Épszolg-Holdinghoz. Erzsi nem tudott jelenésünkről, ezért irigykedve tekintett végig az újabb szőkeségen, akivel volt szerencsém megjelenni. Azt hitte, hogy... pedig dehogy. Kovács úr hellyel kínált bennünket. Közöltem vele, kávét is szívesen elfogadnék, ha azzal is kínálna. Két legyet egy csapásra. Egyrészt ezzel oldottam a légkört, másrészt Erzsi főzhette nekünk a kávét. Cicuska jobban feloldódott a társalgásban, mint langyos kávénkban a cukor. December végéig szerződéssel alkalmazza a vezér, mint idegen nyelvű levelezőt, azzal a feltétellel, ha íróasztalt biztosítok neki, mert tele van a ház. Úgy tettem, mintha gondolkodnék, közben figyeltem a csajt. Azt hiszem, bízik bennem, nem volt ideges. Október 1-től az én szobámban fog dolgozni, majd januártól köt vele a főnök meghatározatlan időre szóló szerződést. Akkor majd Reiner szobájába költözik át. Miután túlestünk a hálálkodáson, megmutattam jövendőbeli sógorasszonyomnak az irodáját. - Ketten fogunk itt dolgozni? - Általában nem. Csak bérelem a helyiséget. Nem vagyok a vállalat dolgozója. - Jaj, de aranyos maci. Kinyithatom a dobozát? - Tudod mit? Ne nyissad ki, neked adom. - Drága vagy, kapsz egy nagy puszit érte. Nem várta meg, hogy tiltakozzak. Különben pedig hülyeség is lett volna. Az utóbbi másfél évben egész jól hozzászoktam a hölgyek puszijaihoz. - Kinek vetted ezt a szép mackót? - Nem érdekes. Húgoddal közölheted, hogy neked adtam! Ha a fiókjaimban találsz szerelmes leveleket, ne olvassad el! - Honnan fogom tudni, hogy szerelmes levél? - Onnan, hogy csöpög a közhelyektől. - Jó lenne elolvasni őket, mert én soha nem kaptam szerelmes levelet. - Ha ilyen komolyan veszed, akkor bevallom, 17 éves koromban írtam párat, azóta sem. - Van nálad telefon? Szeretnék beszélni az anyuval, de nekem sajnos nincsen. - Parancsolj! Anyuci néven van a menüben. - Tessék, szia Gézuka! - Szia Anyuci, a középső Csilla vagyok. - Mi van, Cicuska, mit intéztetek? - Képzeld el, Gézától kaptam egy csodálatos szép mackót. 125

- Hugi nem lesz tőle feldobva. De mintha mást kérdeztem volna. - Az is rendben van. Október elsején, pénteken kezdek. Olyan boldog vagyok, régen örültem így valaminek. - Nem gondoltam, hogy a negyven éves lányom egy mackónak így tud örülni. - Az állásnak örülök. A mackó csak hab a tortán. Tudod, mit jelent, hogy dolgozni fogok? - Tudom, jó érzés. A mackót megbeszéljük itthon. Nagyon nem szeretném, ha testvérháború alakulna ki köztetek. - Nem ment el az eszem. Egyébként Gézuka mondta, közölhetem Hugival. Indulok haza. - Vigyázzál az úton, Gézukát pedig puszilom. - Akar veled beszélni. Átadom, szia Anyuci! - Szia Csilla néni. Úgy hallom, gond van. - Szia. Miért vettél mackót Cicuskának? - Te ismered ennek a mackónak a történetét. Juditkával így ismerkedtünk meg. - Nekem még tavaly mondta, hogy kidobja a szemétbe. - Nekem is mondta, de megfeledkezett róla. Azóta is itt volt az irodámban. Cicuska meglátta, és neki adtam, ennyi az egész. - Megnyugodtam. Nagyon nem szeretném, hogy Hugi megharagudjon a nővérére. - Emlékszel még, mikor Bükkváron elmentünk négyen kirándulni, mit mondott nektek Juditka rólam? - Emlékszem. Ilyet az én koromban nem lehet elfelejteni. Csilla néni, Cicuska és utoljára Bogárka. - Kihagytál egy személyt. - Szerintem Lillácskáról nem esett szó. - Pedig utánad ő következik. - Sokra megyek vele, ha mégsem én kaptam a mackót. - Legközelebb gondolok rád. Ne haragudj, indulnunk kell, mert pontban délben randevúm van az Astoriánál. Remélem, Cicuska elvisz odáig. - Ez a minimum, amit megérdemelsz tőle a mackóért. Én viszont súgok Juditkának. Tőlem ezt érdemled. - Férfi az illető, legalábbis olyan a fizimiskája. - Jól van, megnyugodtam. Mindenesetre ezután jobban odafigyelek rád. Túlzottan körülrajonganak a csajok. Még Lilla is beszállt a buliba. ***

126

27. Készülődés Reggel nyolc óra elmúlt. Felkeltem mellőle, de nem főztem kávét, hogy ne zavarjam. 22 óra után jött este haza. Szép hivatása van, és szerencsére - mivel magánklinika -, meg is van fizetve, de én nem lennék orvos semmi pénzért. Meg se mozdult, mikor kibújtam az ágyból. Édesen alszik. Szeretek gyönyörködni benne. Azt hiszem, jót álmodhat, mert rebeg a szempillája és mosolyog. Szőke haja beteríti a párnát. Nem tudom, hogy történhetett. Fél órával ezelőtt még én feküdtem ott, ahol most a haja. Nézem, közben tanulmányozom a szakácskönyvet. Olyan ételek vannak benne, amilyen nevekkel nem is találkoztam. Feltételezem, angyalkám sem sokkal járatosabb ezen a téren. Nem akarom, hogy konyhatündér legyen. Csilla néni még vagy 25 évig gondoskodik rólunk. Borzalom. Lapoztam, és megmozdult. - Szia Gézukám! - Szia kis csillagom. Alszol még, vagy kialudtad magadat? A választ elodázta, úgy futott ki a fürdőszobába, mint egy kis tapsifüles. Mikor visszajött, felém vette az irányt. - Juditkám, ez biztos, hogy hálóing, nem menyasszonyi ruha? Csupa csipke meg minden. Kicsit átlátszó. Mi ez a két barna folt itt elöl? - Macikám, szombat este óta elfelejtetted? - Legalábbis tegnap erősen tereltem a gondolataimat. Bal kezemet felemelte az asztalról, az ölembe ült, majd kivette jobb kezemből a könyvet. - Szakácskönyvet olvasol? - Igen, drágám, nemzeti ünnepünkre komoly terveim vannak. Szeretném, ha vendégül látnánk a Kántor családot. Tudod, nem járja, hogy mindig mi megyünk oda enni, ők meg soha hozzánk. - Anyura meg apura gondolsz? - Nem, csillagom. Cicuskára meg a gyerekekre is, valamint Erzsi nénire és Lillácskára. Mi van, édes, csak nem könnyezel? - Régen dédelgetem magamban ezt az ötletet, de neked nem mertem mondani. Tudod, én csak vendég vagyok nálad. - Mars innen, de gyorsan! Nem ment, viszont elkezdett puszilgatni. - Ne haragudj, féltem! - Ne nyalogassál! Menj innen! - Nem megyek, csak ha jössz a heverőre, és te nyalogatsz engem! - A jónak nem vagyok elrontója puncimókus. Szerencse, hogy én sem öltöztem fel. Juditka leveszi a hálóingét, hogy gyönyörködhessek benne, ezáltal megkívánom őt. - Macikám, az öledben seprűnyélen ültem? Mindenesetre elég keményen nyomta a fenekemet. A ruhátlan Juditkát lefektettem hanyatt az ágyra, közben csókolóztunk. Széttártam lábait, combjait simogatva, csókolva indultam el oda, ahova minden nap vágyom. Fel-alá korzóztam bőrén, centiről centire puszilgatva végig. Ujjaimmal a csupasz szeméremdombját simogattam,

127

közben nyelvemmel combja tövét izgattam. Majd szeméremajkai mentén sétáltam ide-oda. Számmal körbejártam ívesen domborodó punciját. Nagyajkai közül előbújtak élénkrózsaszín kisajkai, fodros szirmai közé csúsztattam nyelvemet. Lélegzete állandó zihálássá erősödött, szemeim előtt hasa ugrálva emelkedett-süllyedt. Csak leheletnyire érintettem meg nyelvem hegyével nunija rését. Ez az érintés is elég volt ahhoz, hogy íze elöntse számat. Nyelvemet belecsúsztattam a résbe, lassú, minden milliméternyi helyét kiélvezve, a lehető leglassabban kezdtem mozgatni. Nagyot sóhajtott, és elernyedt. Gyorsan jutott el az orgazmusig. Nyaltam megállás nélkül, föl és alá csúszkálva szeméremajkai között. Amilyen mélyre csak tudtam, nyomtam be nyelvemet. Pöcke egyetlen lángoló gombostű volt, amely sugározta a kéjt minden porcikájába, hüvelye pedig tűzforró kéjbarlanggá vált. Megközelítettem a hegyesedő, apró pöcköt. Először csak a környékét nyalogattam, a véráramtól vöröslő bőrt, megérintettem a csiklót. Egész testében összerándult. Megint és megint végighúztam nyelvem rajta. Azt akartam, hogy újra elélvezzen. Egyre erőteljesebb érintésekkel dörzsöltem pöckét, miközben hüvelybejáratát izgattam. Ujjaim könnyen csúsztak be a nedves nyíláson. Hatására felsikoltott. Csípőjével apró körzőmozgást végzett. Ahogy gyorsult nyelvem mozgása, úgy gyorsult ő is. Végül két-három heves mozdulat után ismét összerándult, kéjtől görcsbe ránduló arccal elélvezett. Hasa hevesen emelkedett-süllyedt, hüvelyizmai ritmikusan húzódtak össze és ernyedtek el. Egyik kezével hajamat simogatta, másikkal pedig ujjaimat vette ki a hüvelyéből. Megpusziltam a kezét, aztán kimentem Judittalanítani az arcomat meg a számat. Lesben állva várta, hogy becserkészhesse zsákmányát. Lefeküdtem mellé, ő pedig azonnal a lényegre tért. Ritka az a nap, hogy ne történjen meg köztünk, engem mégis mindig külön jó érzés tölt el, hogy ez a szépség képes szájával kényeztetni. Ráadásul immár mesterfokon. Másfél éve mindketten ügyetlenek voltunk. Ilyen értelemben nekem is ő az első. Nem véletlen mondják, ilyenkor a nő furulyázik. Olyan érzés, mintha a furulyán fogná be a lyukakat az ujjaival. Még az is lehet, ő is így érzi, fantasztikus lassú dallamokat csihol ki hangszeréből. Hol mélyebbre engedi szájába, hol meg éppen csak a szája szélével fogja a makkomat. Időközönként harapdálja a fogaival. Haja csiklandozza a hasamat meg a combomat. Vad vágyakat ébreszt bennem. Egyszer csak megszűnik ujjai mozgása a vesszőn, és mintha hálás lenne hangszerének a gyönyörű dallamért, elkezdi simogatni, húzogatva oda-vissza a bőrt rajta. Ekkor nyelvét mozgatja, körbe-körbe a makkon. Időről időre beleszív hangszerébe, mintha azon keresztül venne lélegzetet. - Juditkám, imádlak, te drága teremtés. Mindent ne préseljél ki a farkamból! Gondolj a következő menetre is! Jaaaaajj, angyalka, hjújújújújújújújúúúúúúúújj! Most lesz végem. Vigyázz, drágám! Már ne vedd ki a szádból! Elkezdett lüktetni, ő pedig nem mozgatta az ujjait. Élvezte, ahogy lövell a szájába. Ilyenkor kell pár perc, hogy regenerálódjak, mert az utolsó cseppet is kiszívja belőle. Fekszem megsemmisülten, miközben ő diadalittasan megy ki a fürdőszobába, de közben visszanéz áldozatára. Várom türelmetlenül. Minél előbb szeretném hálám jeléül átölelni. Egyszer úgyis megértem, miért érzik a nők olyan jól magukat a fürdőszobában. Most még nem tudom, hiszen Juditkám előtt anyám volt az egyetlen nő, aki mellettem élt, viszont nem volt fürdőszobánk. Mikor végre megérkezik, nincs türelmem kivárni, hogy lefeküdjön. Mozdulata közben kapom el, és ölelem magamhoz, puszilgatom, ahol érem. - Tündérkém, tudod, ez nekem dupla boldogság, mert egyrészt csillapítod vágyaimat, másrészt egy istennő, egy dáma teszi ezt velem, amit soha nem fogok természetesnek venni. - Nekem sem lesz soha természetes, hogy nyalogatsz. Hasonlót érzek közben én is, bár dámának soha nem gondoltalak. Félretéve a viccet, nem véletlen, hogy nem szoktunk ilyet kérni egymástól. Ez volt részemről az első alkalom, és szerencsére nem hagytad, hogy szégyelljem magamat a kérésemért. 128

- Nem kérjük egymástól, ehhez képest ritka nap, hogy ne csináljuk. Anyukádnak megmondom, azért nem esel teherbe, mert a java nem oda kerül, ahová kéne. - Azt próbáld meg, hogy ilyennel traktáljad! - Nem traktálom, bár tőled úgyis tudja. - Az más. - Úgy gondoltam, körtelefont adok le, melyben közlöm az érintettekkel szándékunkat. Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy sütünk-főzünk, aztán kiderül, meg is ehetjük, amit fáradságos, áldozatos munkával alkottunk. - Macikám, mivel jól ismerem, mennyire tudod magadat sajnáltatni, szeretném, ha telefonálás előtt megbeszélnénk az előadandó szövegedet. Leírjuk, te pedig beolvasod az illetékeseknek! Nem tudom, hol tanultad, de mindig bejön az önsajnálat. Gézuka ül szüleimnél a nappaliban, közben a konyhából érezni a készülő ételek illatát. Anyu bejön egy pillanatra, Gézuka sóvárogva néz rá és nyílik a szája: „Csilla néni, de jó nektek, hogy minden nap ebédeltek.” Csilla néni pedig megölelgeti, megpuszilgatja szegény girnyó Gézukát. A borzasztó, ez mindig bejön, miközben a szöveg ugyanaz. - Ne hegyezzed ki anyukádra, mert ez nem igaz! - Valóban. Melyik nap is történt? Apu új villanyborotvát vett magának. Gézuka fogja a kezébe a borotvát, sétálgat a családtagok előtt. Jó közel veszi a szeméhez, és löki az igét: „Csabi bácsi, neked ilyenre is telik? De jó neked. Bezzeg én...” Az apu, mivel nincs képben, hiszen nem látja mit bűvölsz, rákérdez, miért jó neki. Az én Macikám pedig közli, a villanyborotvájával szemezget. A baj ott van, hogy apu nemrég látta a tiédet, ami állítólag nagyságrendekkel jobb. - Jól van, te boszorkány. Megyek, főzök neked finom kávécskát. - Ezt is úgy adod elő, mintha nekem csinálnád, aztán kettőnknek. Emlékszel? Két hete, hogy megismerted az ikreket. Mit kérdeztél az aputól akkor, te széltoló? - Kíváncsi voltam rá, őt szokta-e verni Csilla néni. - Bizony-bizony. Mindenki rád figyelt. Te pedig előadtad, nem vagyunk összeházasodva mégis verlek. - Ez így volt, meg az is, hogy bokán rúgtál az asztal alatt. - Csabikától pedig akkor kaptad az első puszit, és hozzátette: „Géza, rám számíthatsz! Együtt intézzük el a csajokat.” - Csutika, isten veled. Visszahúztam a pizsamanadrágomat, és távoztam a konyhába. Megfőztem a kávét, majd habbal díszítve a csészéket, bevittem a szobába. Juditka ült az asztalnál, és körmölt. - Drágám, itt az üdítő nedű. Fogyasszad olyan jó szívvel, mint ahogy készült! Kortyoltuk a kávét. Nekem orromba ment egy kis hab, amitől Juditkám elől elprüszköltem a papírt. Semmi baj, a fotel alatt rátaláltam. Visszaültem a helyemre, és olvasgattam: „Csuti-Csutak ebédjéhez 2010. október 23. Hagymavágó, fokhagymanyomó, robotgép, amiben húsdaráló is van, két darab fehér mackó, turmixgép, elektromos kenyérszeletelő, kenőtoll, mákdaráló, legalább három darab nagy méretű fakan” - Szépségem, a robotgépben állítólag turmixgép is van. Ezen felül mi az, hogy két darab fehér mackó? 129

- Nem lehetsz olyan piszok, hogy Cicuskának, anyunak is adsz mackót, én pedig nem kapok! - Neked is akartam venni, de ha kikövetelted, így nem lesz meglepi. Végül mi ez a három darab fakan? - Fakanál, te buta, csak hoztad a kávét, és abbahagytam az írást. Ezeket mind meg kell venni, mert háztartásunk nincs felkészítve vendégek fogadására. - Csilla nénitől nem kérhetnénk... - Semmit nem kérünk. Mi állunk a legjobban anyagilag. Jó, hogy nem közlöd vele, milyen kajákat készítsen, aztán hozzák el, hogy mi vendégül láthassuk őket. - Lehetek őszinte, Csutika? - Nem lehetsz. Felöltözünk, reggelizünk, aztán nyakunkba vesszük lábainkat. Irány a város! - Egyelek meg. Ne szoknyában gyere, mert ha lábaidat a nyakadba veszed, kilátszik a bugyid! - Jó, hogy említed. Kéne néznünk mindkettőnknek átmeneti kabátot. - Mi lesz, ha kosarat kapok? Senki nem akar eljönni, mi meg készülünk átmeneti kabátokkal is? - Ne reménykedj, Csutak! A Klári-nap nem fog megismétlődni, mikor a főnöködéknél voltunk a felesége névnapját ünnepelni. Józsi egy mellékmondatban közölte, szeptember 4-én, szombaton nagy bulit tartanak, mert a minisztériumból egyik főosztályvezető nyugdíjba megy. Az én lovagom bölcsen hallgatott, mintha nem is jutott volna el a tudatáig, majd fél óra múlva meghívtad Klárikát és Józsit szeptember 4-re, szombatra. Még azt is pofátlanul hozzátetted, anyósod Rozália. Tudtad, hogy nem tehetnek eleget szívélyes meghívásodnak, viszont sikerült jó pontot szerezned előttük. - Haragszol? - Dehogy haragszom. Ugyan már! Büszke vagyok az élénk észjárásodra. - Juditkám édes, te mindig tudod, mikor füllentek. - Igen, én tudom. Cicuska azonban úgy megszédült az ajándék mackótól, azóta úgy néz rád, mintha gyerekei nemzője lennél. - Ezzel azt akarod mondani, Csilla néninél is bekövetkezik a dolog? - Nem tudom. Mindenesetre érdekes lenne. Teszem azt, az én esetemben: megalkottál, majd két hónap múlva anyukád összejött a szerelmével. Létrehoztak téged, aztán kilenc hónap múlva megszülettél, amikor én már több mint két hónapos voltam. - Borzasztó. Cicuska esetében még furcsább a helyzet. Juditkám, ha én lennék az apád, lefeküdnél velem? - Természetesen, de nem engedném, hogy hozzám érj. ***

130

28. Meghívások - Juditkám, aranyos vagy a maciddal. - Éjszaka köztünk fog aludni. Ő az én kisbabám. - Az meglehet, de biztos, hogy nem én vagyok az apja. Még az ismeretségi körömben sincs olyan fickó, akire hasonlít. Megcsaltál egy medvével, te céda! - Felhívom a figyelmed... - Nem ér rá. - Akkor veled közlöm: nem hagyom magam sértegetni! - Nem baj, csak másért hagyjad magad. A mackó nem fog köztünk aludni. Esténként a fekvőhelyünkkel szembe ültetjük a fotelba, hogy nézze mit művelek az anyjával. - Ide fektetem a heverőre, mert ki kell mennem a konyhába rámolni. Vigyázz rá, nehogy leessen! - Jól van. Mellé ülök, közben telefonálgatok. Összetrombitálom a vendégeket. - Cicuska is a mackójával alszik. Nem adja oda az ikreknek. - Neki nincs egy ilyen nyalka karbantartója, mint neked. - Tedd hozzá: aki mellett állandó rettegés az életem, mert jelenlétemben is szédíted a csajokat. - Szédültek azok nélkülem is. - Csutak, ne gyalázd az anyámat, mert megjárod! - Te pedig ne fenyegess, mert nem vigyázok a kölyködre! A nővéred tuti nem a mackót választaná helyettem hálótársának. - Menj a francba a Cicuskához! Telefon a kisasztalra, Géza Juditra a heverőn, fojtási célból. - Segítség! Segítség! Meg akarnak erőszakolni. - Megbolondultál?! Mit szólnak a szomszédok, ha meghallják a szövegedet? - Bocsika, ezek szerint tévedtem. - Kidobom a mackódat az ablakon. - Dobd, legfeljebb anyunak nem tudsz hízelegni a másikkal, mert az övét tekintem sajátomnak. Ne fojtogass, te hülye, inkább hagyom magam! - Ne kiabáljál hülyeségeket! - Az neked hülyeség, hogy hagyom magam? - Kérdem én, milyen anya az ilyen, aki a gyereke mellett hentereg az ágyon egy férfivel? - Na jó, megyek, mert így nem haladok a munkával. - Isten veled, kis Kántor. Puszi a hasikádra. - Adod te lejjebb is. Addig legyek csupán szegény. - Megállj, Csuti, elmondom az anyukádnak, mit műveltél.

131

Elindult a konyha felé, de még az ajtóból visszafordult, és nyelvet öltött rám. - Tessék! - Kézcsókom, hölgyem, Macskási Lillával szeretnék értekezni! - Megtalálta, parancsoljon! - Szia Lilla. Mátray Géza, bátorkodom zavarni a nyugalmadat. - Szia Géza. Nem csoda, hogy nem ismerjük egymás hangját, még soha nem beszéltünk telefonon. - Lényegre térek, hogy ne raboljam drága idődet. Juditkámmal úgy döntöttünk, 23-án rendezünk egy családi összejövetelt. Természetesen téged és Erzsi nénit is beleértve. Félve mondom, mert nemrég közölted, társaságba csak adott témáért szoktál menni. - Ha érdeklődésed irányomban azért történt, hogy visszaélhess vele, sajnálom. Nem szeretem, ha saját fegyveremet használják ellenem. - Ne haragudj, provokálni akartalak! - Sikerült. Abban reménykedem, ez partizánakció a részedről. Aligha hiszem, hogy Judittal egyeztettél. Társaság alatt nem a családot értettem, de azt is mondhatod, nem tartozom a családhoz. - Lilla, esküszöm, nem volt hátsó szándékom. Miért vagy ilyen tüskés velem? - Amit elkövettél, azt a tizenéves tanítványaimnak sem nézem el. Ha eldöntöttétek, hogy meghívtok, akkor fölösleges hozzátenned, miért nem fogadom el a meghívást. Amennyiben úgy ítéled, nem fogok élni a lehetőséggel, kár magadat kitenni kellemetlen szituációnak. - Igazad van. Évődni akartam veled, de tisztában vagyok: nem vagy a játszótársam. - A játéknak megvan az ideje. Felhívtál, nem tudhattad, milyen a hangulatom. Különben hálás vagyok, hogy álláshoz juttattad Csilla férjét. Azóta becsületesen dolgozik nálad. Kezdik magukat összeszedni. Húgomnak vannak külön tanítványai, legalább annyival hozzájárul a háztartásuk költségvetéséhez. - Eljöttök 23-án ebédre? - Ezen nincs mit mérlegelnem. Bizonytalan te vagy. Az viszont igaz, nem hagyhattam szó nélkül a megjegyzésedet. - Ha nem csal a memóriám, második nő vagy az életemben, aki finoman szólva, leiskolázott. - Mint pedagógus tettem. Semmi köze a nememhez. Köszönöm a meghívást, anyám nevében is. Mi finomságra számíthatnak a vendégek? - Májgaluska leves, csirkecombok leveles tésztában ananásszal, almás csirkefasírt, hentestokány, csokoládés püspökkenyér. Pillanatnyilag ez a terv. - Ínycsiklandozó. Láttam Cicuska mackóját. Hol lehet olyan szép fehér macit venni? - Titok, egyedi gyártás. Ma vettünk két darabot. Egyiket Juditkának, másikat Csilla néninek. - Csillustól elkunyizom. - Annak tudatában tegyed, ha neked adja, kitagadom a családból. - Érdekes lenne. Úgy tudom, igencsak kedveled jövendőbeli anyósodat. - Nem kockáztatok. Neked is veszek egyet.

132

- Köszönöm, de nem kérem ingyen. - Örülök, ha a macival kiengesztelhetlek. Kézcsókom neked. Megyek, hívom Csilla nénit. Remélem, vele nem leszek bunkó. - Csak nem azt mondod, mi vagyunk az első meghívottak? - Ti vagytok, és köszönöm, hogy megtiszteltek jelenlétetekkel. Szia. - Szia, puszillak mindkettőtöket. Nem piskóta ez a csaj, az már igaz. Remélem, anyósjelöltem nem fog ilyen mostohán bánni velem. - Tessék parancsolni! - Elnézést kérek, én Dr. Kántor Csillával szeretnék beszélni, kedves uram. Rossz számot hívtam? - Gézuka, isten veled! Megsértettél azzal, hogy leuramoztál. Pápá! - Ha szétbontod a vonalat, nem hívunk meg a bulira. - Köszi a szívélyes meghívást. Már csak azt kell megtudnom, hová és milyen céllal? - Október 23-án ünnepeljük köztársaságunk kikiabálásának 21-dik évfordulóját, melyre szeretettel meghívjuk kedves családodat, te pedig jöhetsz velük, mert közéjük tartozol! - Legyünk komolyak! Mesélj, Gézuka, mi lesz! - Szeretetet fogunk feltálalni. Sok-sok szeretetet. Eleget potyázunk nálatok, most egyszer gyertek ti hozzánk, aztán két év múlva megismételjük, ha sikerül a buli. - Légy komoly, ha egy ilyen világraszóló eseményről társalgunk! - Juditka régen ízlelgeti a gondolatot, de nekem nem merte mondani. Én döntöttem úgy, hogy sütünk-főzünk össze-vissza, mint a lagziban. Ti pedig elfogyasszátok. Ugye számíthatunk rátok? Természetesen mindannyian jöttök, valamint Lillácska és Erzsi néni. Elkezdtük a bevásárlást. - Nem korai az még három héttel a nagy esemény előtt? Mesélj, mit vettetek? - Akartunk venni fokhagymanyomót, de diótörőt találtunk helyette. Vettünk robotgépet, fakanalakat, kicsi és nagy termoszt, hagymavágót, valamint nokedliszaggatót. Ja! És két mackót. - A mackót nekem ígérted. - Nem tesz semmit. Lányodnak is ígértem házasságot. Egyébként itt van felírva egy sajtcédulára: „Két mackó: Juditkának és Csill” - Mi az, hogy „Csill”?! - Nem fért ki a papírra a többi. Reggel írta Juditka a vásárlandókat, ami úgy fejeződött be, hogy „három fakan”. Megzavartam, ezért ott hagyta abba az írást. - Ezek szerint te is zaklatva lehettél. - Igen. Holnap veszek még egy mackót, Lillácska benyújtotta igényét. - Gyanús a csaj, nagyon gyanús. - Harminc év alatt hozzászokhattál. - Ezt hagyjuk! Ott a helyünk a családi kavalkádban. Jó lenne, ha videóra vennétek a készülődést. 133

- Szavaidból azt veszem ki, csekély bizalommal vagy irántunk. Éppen ezért jobbnak látom, ha elköszönök tőled. Különben megvan a menü is. Ha érdekel, kérdezd meg a barátnődtől! - Nem kérdezem. Puszilom a gyermekemet. - Csak pusziljad, én haragszom rá. Azt mondta, a mackójával akar aludni. - Anyja lánya. Alig várom, hogy itt legyen a hálótársam. - Szegény Csabi bácsi... Mi volt ez a kattanás? Itt vagy még? Szorítottam fülemre a lesüketült készüléket. Vagy Csilla néni merült ki tőlem, esetleg a telefonja merült le. ***

134

29. Anyakomplexus - Kimerítetted az anyut, Macikám. - Virtuálisan történt. Lillácska is benyújtotta maci-igényét. - Csutak, egyre jobban kikristályosodik azon döntésem, megkérem Emesét, jöjjön el hozzánk. Ketten kasztrálunk. - Ő kicsoda? - Dr. Kristóf Emese, a klinika vezetője. Egyébként gyermekorvos. - Világos. Miatta szoktál álmodban engem tökön rúgni. Ha csinos, nem bánom, letámadhattok ketten, majd csipegetek belőletek. - Nagyon csinos, ráadásul független. - Végre valaki, aki nem Fideszes. Juci-Muci, lehet javasolnom? Emese fogja a munkadarabot, te pedig nyiszálhatsz! - A tetűk rágják el a nyakadat! Csoroghat a nyálad, Csutak. Látom, beindult a fantáziád egy újabb nőre. - Megjegyzésedre halljad komoly válaszomat! Mióta vagy nekem, nem érdekelnek a másik nemhez tartozó egyének. Egyetlen kivétel van, anyukád. Ő azért, mert szerettem az anyámat. Kitagadta a rokonság, hogy szerelemgyereket szült a világra. Neki én voltam, nekem pedig ő. Ezt látom Csilla néniben, ezt a gondoskodást. Az anyát látom benne, és nem egy potenciális szexuális partnert. - Tedd szívedre a kezed! Soha nem gondoltál még úgy rá? - Juditkám, te bolond vagy, esküszöm. Csilla nénire akkor sem gondolnék úgy, ha te nem lennél. Anyakomplexusom van. Sok mindent tud, amikhez mi nem is konyítunk. Itt a példa a vendéglátásra való készülődés. Izgalomban vagyunk, közben hülyeségeket vásárolunk. Anyukádnak ez rutin. - Az a baj, nem tudjuk egymás helyzetébe beleképzelni magunkat. Féltékeny vagyok az anyámra, mert bár benne van a korban, még mindig dekoratív nő. Neked pedig én vagyok egyedül, éreznem kéne, mit jelent, hogy nincs anyukád. - Tudod, édes, mi szeretjük egymást, hisszük, hogy érzéseink halálunkig sem fognak elkopni. Az élet nem mindig ezt igazolja. Lehet, holnap már nem létezünk egymás számára. Neked akkor is ott az anyukád, akinek elsírhatod fájdalmadat. Aki veled együtt fog sírni, mert osztozik a bánatodban, még akkor is, ha szakításunkban te voltál a vétkes. Szerethetem Csilla nénit, de a kettőnk közti nézeteltérésben biztosan melléd áll. Anyám volt a gondviselőm, a barátom. - Miért érzem úgy, hogy nem sokat változtál? - Mert szerelmes vagy, akárcsak én. Ha egy férfi tekintete elidőzik rajtad, rám jön a harci idegesség. - Térjünk vissza rólam az anyámra! - Téged látlak benne, ezáltal úgy érzem, mintha nekem is anyukám lenne. Szépen kérlek, próbáld a féltékenységedet egészséges mederbe terelni! - A gond ott van, hogy apuról barátként nyilatkozol. 135

- Nincs apaképem. Nekem nem volt apám. Boldog vagyok melletted. Hálát adok a teremtőnek, ha létezik, hogy az enyém lettél. - Tudom, hogy szeretsz, mégis minden nőnél behízelged magadat. - A nő nem összehasonlítható egy férfivel. A nő azért teremtődött a földre, hogy bearanyozza az életünket. A nőt dédelgetni kell. Arra született, hogy gyönyörködjünk benne, kényeztessük, a tenyerünkön hordozzuk, mert nő nélkül szürke, sivár lenne az életünk. Nem csak azért, mert a nő képes arra, hogy utódainkban tovább örökítse tulajdonságainkat, hanem azért, mert ti hordozzátok magatokban a férfiak boldogságát. Értelmet adtok életünknek. Juditkám, ez nem szexualitás. Neked egyetlen hajad szála több nemességet hordoz magában, mint én teljes valóságomban. Egy nő, aki ad magára, annak minden porcikája vonzó. Ha az arcodra tekintek, majd utána tükörbe nézek, előbbi szívet-lelket gyönyörködtető, míg a tükörből egy torzó tekint vissza rám. A nő egész életében arra törekszik, hogy az imádott férfit boldoggá tegye, miközben a férfi boldog akar lenni. Önzők vagyunk, ti pedig önzetlenek. Szemeinknek öltöztök, sminkelitek magatokat. Ezen felül az igazi nő azt is tudja, mikor kell vetkőzni. Kiváló orvos vagy, de mint nőnek, nem volt tapasztalatod, mégis kódolta beléd a teremtő, mikor jött el az ideje, hogy megajándékozzál a testeddel. Tegyük kezeinket egymás mellé az asztalra! Láthatod a különbséget. Nekem is hosszú ujjaim vannak, mégis: az én kezem furkó a tiédhez képest. Nincs olyan testrészünk, amiben ne a tiéd lenne különb. - Egyet feltétlenül tudok mondani. - Doktornő, nem szeretnék építész létemre anatómiai előadást tartani egy orvosnak. Milliószor bonyolultabb a nők nemi szerve. Szemérmesen rejtve van a lényeg a szem számára. Ezzel szemben a miénk hivalkodó, tekintélyt parancsoló, mint globálisan az egész férfi. Robosztusak, nagyobbak vagyunk, mint ti. Dicsekszünk a méretünkkel, ti pedig gyönyörködtettek bennünket. Egy drága ékszernek értékét nem a mérete határozza meg. Visszatérve, a nőt másképpen kell kezelni. Próbálok udvarias lenni mindegyikkel, bár éppen az előbb voltam bunkó Lillával. Látod, ez is gyarlóságomat bizonyítja. Nem pedálozok nála, pedig második helyen tartom nyilván. - Nem szoktál mesélni az anyukádról. - Te pedig nem kérdezel. Vidéken él minden rokonom. Törvénytelenül világra jöttem egy katolikus közösségben. Anyám a környéken valami irodában dolgozott adminisztrátorként, mint gyors- és gépíró. Hároméves koromig, a gyes alatt, elviselte, hogy megveti a környezete. Ma is ujjal mutogatnak a megesett lányanyára. Visszament dolgozni. A nők megvetették, a férfiak pedig a könnyű prédát látták benne. Fizikai és lelki harcot folytatott a becsületéért. Csak ő tudhatta, egyedüli partnere az apám volt, aki nem vállalta a teherbe ejtett lányt. Felköltöztünk Budapestre. Elhelyezkedett egy cégnél, mint takarítónő. Nem ismerem pontosan a történetet, de tény, kaptunk önkormányzati lakást az állás mellé. Öt helyiségből álló, szép, tágas lakásunk volt a Frangepán utcában, csak a fürdőszoba hiányzott. Fizetése kevés volt, ezért járt jómódú családokhoz másodállásban takarítani. Az egyik család nagyon megszerette őt meg engem is. A gyerekek elkeresztelték Géza néninek. Gondolom, mert a saját nevét nem tudták, vagy idegen volt a számukra. Ami tény, lassan a házban, ahol laktunk, mindenki Géza néninek hívta. Tudod, édes, anyám vagy pénzt keresett, vagy velem foglalkozott. Általános iskolában a körmömre kellett néznie. Örököltem az életformáját, én is magányos lettem. Nem voltak barátaim egészen gimnázium harmadik osztályáig. Akkor változtam némileg meg. Megtetszett egy osztálytársam, és hittem, halálos szerelem. Pár hónap múlva véget ért, de míg meg nem ismertem ezt a kis féltékeny tündért, úgy tudtam, hatalmas szerelem volt. - Hogy gondolsz vissza rá?

136

- Elfog a szégyenérzet. Anyám váratlan halála porig sújtott elsőéves egyetemistaként. Volt egy önkormányzati lakásom a 19 évem mellé, volt némi ösztöndíjam, egy kis árvasági, és egyik napról a másikra felnőtté váltam. A szülő halála mindig borzasztó a gyereknek. Nekem fokozottan az volt, hiszen csak ő volt számomra addig. Élettapasztalatom a nullával egyenlő. Igazán még azt se tudtam, hogy számlákat kell havonta fizetni. Másokhoz nem fordulhattam, bár először próbálkoztam vele, csak hamar rájöttem: az emberek érdekből segítenének. Viszonylag szépen berendezett lakás ifjú bérlője lettem. Ezt irigyelték tőlem. - Gézukám! Ez az a pillanat, amikor nem tudnék féltékeny lenni az anyura. Én, a szüleim kedvence, gondtalan életet éltem. Egyedüli kötelességem a tanulás volt. Igazad van, hiszen ma is számíthatok rájuk. Jól kereső, befutott orvos vagyok, mégis ők támogatnak engem, pedig nem vagyok rászorulva. - Javasolták, menjek át estire az egyetemen. Makacs voltam, bizonyítani akartam magamnak, és örülök, hogy így döntöttem. Kénytelen voltam dolgozni. Kemény évek voltak. Egyetem után sem lett egyszerűbb az életem. Éjjel-nappal dolgoztam, hogy saját lakást vehessek, meg persze autót és motort is. Tudtam, egyedül nem fogom leélni az életemet. Társra lesz szükségem. Lelkileg voltam igazán meggyötört. Időm udvarlásra nem maradt. Józsi tudna mesélni neked a küzdelmes éveimről. Az első munkahelyem az Épszolg Holding volt. Azóta sem pártoltam el tőlük, csak most, mint vállalkozó, bérelem az irodát. Rengeteg plusz munkát szerzett nekem, hiszen összeköttetései voltak. A nő biológiai szükséglet volt, egy grammal sem több. 2008-ban anyagilag célba értem. Sikerült mindent megvennem, amikre vágytam. Aztán majdnem kezdődött elölről minden, hiszen az autót tropára törtem, meg még magamat is valamennyire. Borzasztó volt öntudatra ébredésem után, hogy egyedül vagyok. Kikerülök a kórházból, de engem senki nem vár itthon. Menni sem tudtam első időben. Négykézláb közlekedtem a lakásban, hogy minimális anyagcserémet input és output oldalon egyaránt kielégítsem. Aztán berepült életembe egy angyal. Buta, még az anyukájára is féltékeny. Így is, ilyen butának is, imádom őt. - Nem komoly a féltékenységem. Az anyu nem lenne képes tönkretenni a lánya életét. - Ezek szerint, bennem nem bízol meg. Élénk fantázia kell hozzá, hogy a harminchárom éves lányt felcseréljem a hatvanöt éves anyukájára. - Macikám, ne kábítsál! Meglehetősen élénk a te fantáziád. Ezen felül olyan energiád van, hogy hegyeket mozgathatnál vele. - Bármennyire igaz, ez a drága kincs, meghaladta a fantáziámat. Ilyen szépségesen szép és okos társat álmodni nem mertem. - Gézukaaa! Szereted te picit ezt a szépségesen szép társadat? - Júúúújj, mi következik ezután? Közlöm, nagyon szeretlek, de szó nem lehet arról, hogy hegyeket talicskázzak odébb. - Szeretném, ha megmosnád a hajamat! - Csillagom, az nekem nem áldozat, hanem boldogság. Gyönyörűség, ha bármely testrészedet érinthetem. - Kvittek vagyunk. Egyetlen ujjad érintésére, beindul bennem a hormonképződés. - Ki engedte meg, hogy felálljál?! Megsüketült a nyúlványom. Máris úgy érzi, hogy mögötted állok, és mosom a hajadat. Pillanatok alatt megszabadult ruhaneműjétől, kivéve a bugyiját. - Mehetünk a fürdőszobába! 137

- Csillagom, légy kedves azt levenni! Nekem is melegem van, ledobálok mindent magamról. - A bugyi az erényövem. Bár bennem is tombol a vágy, mégsem szeretnék egy augusztus 29et újra átélni. - Mi volt akkor, angyalkám, azon kívül, hogy a naptárban Kandida? - Hajmosásra készültünk pucéran. A fürdőszobában belehajoltam a mosdóba. Mögém álltál, egyik kezeddel megnyitottad a csapot, amiből hideg víz folyt a hajamra. Másik kezeddel a bal mellemet vetted kezelésbe. Sikoltoztam a fejemre zúduló víz miatt, fenekemen éreztem, valami cirógatja. Következő mozdulatsor: jobb kézzel elzártad a csapot, ballal pedig benyúltál a két párhuzamos egyenes közé. Sikerült meggyőződnöd, fogadóképes, meglehetősen nedves vagyok. Ekkor közölted, kapaszkodjak a mosdóba! Hátulról nem túl lassan, viszont kellő sebességgel tettél magadévá. Te a melleimbe kapaszkodtál, én markoltam a mosdó szélét. Egyszerre két dologra kellett koncentrálnom. Jólesett a vehemenciád. Minden lökettől a pejslim beleremegett. Ugyanakkor féltem, hogy a mosdó kiszakad a falból. Megjegyezni kívánom, azóta is mozog. Kétségtelen, hatalmasat élveztünk mindketten, csak a hajmosás lett elodázva. - Angyalkám, nem érdemes ezt a bugyit kimosni. Letéphetem rólad? - Nem szeretném, viszont megmenekítem a szaggatástól. - Cserében eskü alatt fogadom, meg lesz még ma mosva a hajad. ***

138

30. Lilla Betartottam Lillának tett ígéretemet. Elbuszoztam a játékkereskedőhöz, és megvettem az utolsó fehér mackót. Mivel régi ismerősként üdvözölt, közölte, ha újabb megrendelőm akad, hívjam fel telefonon. Abban az esetben megrendel a gyártótól újabb 50 darabot a kedvemért, mert egyszerre annyit vállalnak. Drága portéka, kevés a vevő rá. Nem tudom, mit hoz a jövő. Ami biztos, úgy búcsúztam el a hölgytől, hogy többé nem látjuk egymást. Bosszús voltam, mert következő vasárnap is huszonnégy órázott. Rendben van, néha hétközben itthon van, de a vasárnap mégiscsak vasárnap. Reggel elment hét órakor a hétfő reggeli viszontlátásig. Munkám éppen volt, mert szerencsére rájöttek az emberek, ősszel meg télen kell házat terveztetni, hogy tavasszal indulhasson az építkezés. Szerencsére, miközben panaszkodnak az építőiparban, nekem van mit csipegetni még októberben is. Közös reggelink elfogyasztása után lekísértem autójához a doktornőt. Megkért, menjek el vele tankolni a kútra. Eleget tettem kérésének, majd miután hazafuvarozott, megölelgettem, és fájó szívvel útjára bocsátottam. Belemerültem a rajzolgatásba. Az is lehet, hogy elbóbiskoltam a rajztábla felett. Csengetésre riadtam fel. Átvillant az agyamon, Juditka valamiért hazajött. Ugrottam, hogy rohanjak ajtót nyitni, a székem hanyatt vágta magát a lendületemtől. Lillácska állt az ajtó lépcsőház felőli oldalán. - Kézcsókom, tanárnő. Fáradj be szerény hajlékunkba! - Judit nincs itthon? - Sajnos dolgoznia kell, mert sok a meghibásodott munkadarab. Bocsáss meg, felállítom ezt a széket, mert ő is eléd akart sietni. - Munkadarab? Csudajó vicc így nyilatkozni az emberpalántákról. Nem kalkuláltam be, hogy Judit orvos, így azután számára nem biztos, hogy a pihenőnapok hétvégére esnek. Ezek szerint hiába jöttem. Tisztázni szerettem volna a múltkori telefonbeszélgetésünket hármasban. - Gondolom, azt, amit ketten bonyolítottunk le. Érdekes megoldásnak látszik. Javaslom, foglalj helyet! Ne vidd el az álmomat! Leült abba a fotelba, amiben a múltkor ült, mikor hazahozott. - Nem szívesen idézem vissza a telefonbeszélgetésünket. Azt hiszem, mélyebb oka van a te megbotránkozásodnak. Lám, gyakorlatilag még alig lépted át a küszöböt, máris belém kötöttél. Nekem éppen úgy nincs gyerekem, mint neked, ennek ellenére nem tartom őket tárgyaknak. Humornak szántam a munkadarabot. Belátom, nincs humorérzéked, de tudomásul kell venned, egyéniség vagyok, veled együtt. Szeretek viccelődni. Lilla! Tavaly karácsonykor találkoztunk először. Nem tűntél zordnak, bár éreztem, taszít téged a személyem. - Felmondjam újra a múltkori leckét? Minden férfihez így viszonyulok. Na jó... - Folytassad, most jön a lényeg, úgy érzem! - Nem szeretek fegyvert kiadni a kezemből. Az emberek visszaélnek vele. - Bocsánatot kértem tőled az otromba évődésemért. - Az utóbbi években elszoktam attól, hogy férfiak a szemükkel vetkőztetnek. - Lilla, te egy intelligens, tanult nő vagy. Pontosan tudod, mi a különbség a két nem között. 33 éves vagyok, nem tehetek róla, ha számomra egy szép, jó alakú nő szemet-lelket gyönyörködtető. - Köszönöm, hogy szépnek tartasz, bár elszálltak az évek a fejem felett. 46 éves vagyok. 139

- Tudom. 1964. június 5-én születtél. Az egész Kántor család tudja, a legilletékesebb kivételével, hogy saját ízlésem szerint rangsoroltam a hölgyeket, természetesen Juditka kivételével. Nálam a második helyen vagy. - Megtisztelő, még akkor is, ha nem ismerem az első helyezettet. - A legjobb barátnőd. - Csillus mögé kerültem, azzal egyetértek. Amiben viszont kételkedek, hogy különb lennék Judit nővéreinél. Saját testvéreimnél valóban különb vagyok. - Miért értesz egyet vele, hogy Csilla nénit eléd helyeztem? Valamint mi volt ez a nagy sóhaj? - Nem szeretném kitárgyalni, de mindenki sejtheti. - Van olyan érzésem, te mesterségesen zárkózol el a férfiaktól, vagy legalábbis régen tudatos volt benned, ma pedig életforma, ám szíved mélyén nagyon is fáj, hogy nincsen egy társad, akihez hozzábújhatsz, aki megfogja a kezedet, és aki letörli a könnyeidet, ha bánatod van. - Remélem, nincsenek röntgenszemeid. Telepátiával rendelkezel. Mióta leültünk egymással szemben, le nem veszed rólam a tekintetedet. - Képzeld el, vonzónak talál egy náladnál tizenhárom évvel fiatalabb fickó! Csak azt ne mondd, hogy nem vagy magaddal tisztában! - Tudom, korosztályomban megütöm a mércét, csak a férfiaknak fiatalabbak kellenek. - Ha véletlenül eléd kerülne egy számodra szimpatikus férfi, akinek te lennél az istennő, meg tudna hódítani? - Nem szeretném kifejteni a nézetemet. - Lilla, az ilyen tiltakozó mondataiddal mondod ki, amit nem akarsz. Mikor hazahoztál, úgy köszöntél el, hogy kezet nyújtottál nekem. Telefonban pedig mindkettőnket pusziltál. Ma ismét kéznyújtással üdvözöltél. Nincs ebben némi ellentmondás? - Mondtam, férfiak társaságában feszélyezett vagyok. - Én pedig megjegyeztem. Játsszunk el a gondolattal, Quasimodo hív fel telefonon, tőle is virtuális puszival búcsúznál? - Nem azt mondtam, hogy rondának tartalak. - Boldog vagyok, hogy legalább nem tartasz utolsónak a férfi nemben. Amúgy taszít a személyem, de ennek nyilván más az oka. - Jó ez neked? - Feltétlenül. Ha ketten lennénk férfiak ezen a földön, te pedig egyedüli nő, nagyobb eséllyel indulnék a meghódításodra, mint Quasimodo. - Uram! Sántít a logikája. Egyedüli nőként is őrizném a függetlenségemet. Ha viszont hárman alkotnánk az államot, és a többség döntésre kényszerítene, melletted döntenék. - Mi lenne akkor, ha sok nő lenne, de csak mi ketten férfiak? Ráadásul neki is, meg nekem is kellenél? - Rajtam kívül neked még hány nő jönne számításba? - Te egyedül. Térden állva könyörögnék, Lillácska legyél az enyém! Megkönyörülnél rajtam? - Ne tegyél fel ilyen kérdéseket! Még a végén képes leszek, és válaszolok, ami számodra nem biztos, hogy hízelgő. Van még azokból a csokigolyókból? 140

- Igen, van, de megkínálhatlak kávéval, üdítővel, esetleg Hubertus-szal is. - Ritkán fogyasztok alkoholt, olyankor mindig oka van. - Feltételezem, nem sűrűn vagy csalódott szerelmes. - Eddig még nem csalódtam. - Hozom a csokit. Átmentem a másik szobába, kihalásztam rejtekéből a mackót. A csokigolyók ráérnek. Odaadtam neki. Csutak-Csutak. Múlnak az évek. Te is csak plüss macival tudsz közel férkőzni egy nő szívéhez. Magához ölelte, megpuszilta, és mivel álltam mellette, felkelt, karjában a macival. Megpuszilt. Úgy karoltam át a derekát, hogy a mackó köztünk volt. Két puszi erejéig tartott mindössze, majd mentem a bárszekrényből kivenni a csokigolyós bonboniert. Visszaültem a helyemre. Mintha egy kislány foglalta volna el Lilla helyét. - Fogyasszad, de ne csak három darabot, mint a múltkor! - Köszönöm. Nem illik túlzásba vinni, ha az embert megkínálják vendégségben. - Momentán nem tisztázott a státuszod. Juditkához jöttél, és pechedre rám találtál. - Mennyivel tartozom a mackóért? - Mennyiről nem lehet szó, legfeljebb arról, hogy mivel tartozol. Feltételeztem, pár jó szót kapok érte, de lassan elvész a remény. Kérdéseimre kikerülöd a válaszokat, ugyanakkor sejteted, igen csak rossz véleménnyel vagy rólam emberi vonatkozásban. Egyébként köszönöm a puszit, amit bátorkodtál adni. Ráadásul kiszolgáltatott helyzetben, egy rád leselkedő erkölcsi toprongynak, esetleg áldozatára lecsapni készülő oroszlánnak. - Oroszlán?! Barátkozom a jelzővel. Maradjunk inkább a fixírozó férfinél! - Lilla, te becsapod magadat. - Nem tudtam, hogy a műszaki egyetemen pszichológiát hallgattál. - Fényképezni kellett volna az elmúlt perceket. A negyvenhat éves nő ölébe vette a játékmackót. Abban a pillanatban arca megváltozott. Mosolygós kislány lett belőle. Majd zavartan felállt. Tudta, valahogy nyomatékot kell adni a köszönetének. Megpuszilt, én pedig egy pillanatra átöleltem a derekát. A szeme megrebbent. Lillát áramütés érte. - Nem szoktak ölelgetni. Különösen nem férfiak. - Magyarázatnak szántad? Miért nem utasítottad vissza? Vigyázz, fegyver van nálam, a te fegyvered! Lilla, aki nők társaságában érzi jól magát. - Mondd, Géza, jó ez neked, hogy analizálsz, és engem zavarba hozol? - Igen, nagyon jó. A legjobb úton haladok, hogy megfejtsem a „Lillácska jelenség”-et. - Gondolhattam volna. Becserkészel, hogy kiszedjed belőlem minden titkomat, aztán diadalittasan mesélhetsz a szeretteidnek. Eddig azt hittem, gyűjtöd a skalpokat. Bevallom, ez az, ami taszított. Ím, kiderül, te nem a nők testére specializálod magadat, hanem a lelkükre. A gond ott van, a testi kudarcot könnyebb kiheverni, mint a lelki gyötrelmet. - Csak meg akarom fejteni a titkot, ami Lillát körülveszi, és kizárólag saját magam számára. Tudod, ha nem így lenne, kompromittálnám magamat, hiszen aligha hinné el Juditka, hogy a két szép szememért nyíltál meg előttem. - Ugyan már! Ha nincsen célod vele, nem fektetnél ennyi energiát a vallatásomba. A mi kapcsolatunk elég laza, ahhoz, hogy ennyire fontos legyen a személyem. 141

- Magad is megtapasztaltad, tetszel nekem. Lilla a második helyen, nálánál fiatalabbakat lekörözött az én szememben. - Cicuskát milyen szöveggel szédíted? Különben pedig mindegy. Legyen ez Judit dolga. Ha jól számolom harmincegy éve vagyok második, Gézuka. - Csak nem?! Gézuka lettem? - Véletlen volt, de nem bánom, ám szeretném, ha számodra továbbra is Lilla maradnék! - Te nem szereted Csilla nénit. Megjátszod magadat, mert az érdeked így kívánja. - Gézuka viszont szereti, ezért teszi nekem a szemrehányást. Áruld el, milyen érdekem fűz Csillushoz! - Elvégre a férje szeretője vagy. - Tegyük fel. Óh, bocsánat! Máris látom szemeim előtt az eredményt. Távozom innen, Gézuka pedig lóra pattan, mielőbb megvihesse a hírt az anyósjelöltnek, akit csupán azért szeret, mert anyakomplexusa van. Csillus elolvad a boldogságtól. Azon nyomban keblére ölel, te pedig nem tiltakozol. Megfeledkezel a menyasszonyodról egy pillanat alatt. - Soha nem fogok megfeledkezni a menyasszonyomról, és soha nem fogok neked tudatosan ártani. Rosszindulatú vagy velem, pedig nem adok okot rá. - Nem vagyok Csabi szeretője. Szeretem őt, de ragaszkodni a Kántor családhoz ragaszkodom. A testvéreimmel soha nem volt felhőtlen kapcsolatom. Képzeld el, Csillus közelebb áll hozzám, mint Csabi! - Sokszor voltál szerelmes? - Te sokszor voltál szerelmes? - Most vagyok először. 17 éves koromban hittem, de az nem volt szerelem. - Sok nő volt az életedben? - Használatra igen, de társ egy sem. Szerva ott! - Szerelmes egyszer voltam, és soha többé nem leszek. - Sok kapcsolatod volt? - Nem. Kielégítettem kíváncsiságodat? - Vagy inkább még jobban felcsigáztad. A jóelőbb bizonyítottad, férfihiányod van. Most pedig azt sejteted velem, hogy nőkhöz vonzódsz. - Áruld el, mit akarsz belőlem kicsikarni? - Az előbbi áramütés okát. - Ha nem esett volna jól, biztos lehetsz benne, nem történik meg. Valóban áramütésként éltem meg. Azonnal kijózanodtam, és közlöm, nincs az a kapcsolatban élő férfi, akivel lefeküdnék. Tiszta lelkiismerettel jelentem ki, nem neked szólt, hanem a férfinek, de tudatomra ébredtem. - Múltkori beszélgetésünkből azt szűrtem le magamnak, hogy vonzódsz a nőkhöz. - Bizonyos mértékig igen. Mi van Gézuka, lebénultál? - Van olyan személy a családban, aki tud konkrétan Csabi bácsival való kapcsolatodról? - Miről beszélsz?

142

- Azt hiszem, tudatosan tetted tönkre az életedet. Ha a mackótól boldog vagy, elképzelem, milyen boldog lennél egy férfi karjaiban, akitől igényelnéd a gyengédséget. Így éled le az életedet. Igazi férfi csak az álmaidban van, de létezik. - Az ember az érzelmeit nem tudja irányítani. Tudom, megállom helyemet a korosztályomban. ***

143

31. Vásárlás „étcsokoládé, alma, ananász, angolszalonna, borsikafű, citromhéj, csemege uborka, csirkecomb, csirkemellfilé, dióbél, feketebors, fokhagyma, levelestészta, liszt, mazsola, narancshéj, olaj, paradicsom, petrezselyemzöld, porcukor, sárgarépa, só, sütőpor, sajt, sertéslapocka, tej, tejföl, tojás, vöröshagyma, vaj, vaníliáscukor, zsír, zsemle, zsemlemorzsa.” Judit kisasszony összeírta nekem ezt a pár dolgot, elvégre én vagyok az, aki ráér vásárolni. A legborzasztóbb, vannak olyan tételek, amikkel nem tudok mit kezdeni. Ananász konzervet ettem sokszor. Vajon milyen lehet eredeti állapotában? Meg kéne kérdeznem a mindentudó anyósjelöltemtől. Azt mondta Juditkám, a mai napon jó lenne, ha a cuccok nagy részét beszerezném. Indulás, Csutak, bevásárló körútra! Igazolványok, bankkártya és telefon a táska mélyére. Pár darab hajléktalan szatyorral betakarva. A nyomorult bérletemet mindig keresnem kell. Csóró Mátray még meddig fogsz busszal közlekedni? Múltkor lekaszált bennünket az ellenőr. Együtt mentünk be a városba vásárolni, autó nélkül. Naná, hogy felszálltak a nyomorultak a mi buszunkra. Juditkának pedig nem volt jegye, mert itthon felejtettük, hiszen bérlete egyáltalán nincsen. Mondom magamban, humorosra veszem a figurát. Mutatom a bérletemet, és közlöm, főnökasszonyom felé bökve: - Együtt vagyunk. Hülye fakír nem vette a lapot. Szegény doktornő kapott egy csekket. Rendes voltam. Átvállaltam szerelmemtől a befizetést. Rendelkezésemre bocsátotta az összeget, én pedig elslattyogtam a postára vele. Indulás vásárolni, csak még egy pohárka üdítőt beborítok a gallér mögé. Telefonom muzsikál a táska mélyén. „Cirmos cica”-t játssza, amiből következik: Csilla néni, esetleg bárki más, de nem az életem bearanyozója. - Tessék, Mátray! - Üdvözlöm, Gyulai Kati vagyok. - Kézcsókom, asszisztensnők gyöngye! - Judit üzeni, vegyen mosószereket meg sampont is! Remélem, nem késtem még el az üzenet átadásával? - Elkésett. Most jöttem haza a vásárlásból. Nem hallja, hogy lihegek? - Egészen jól hallom. Azt hittem, vendége van, Mátray úr. Sajnálom, eddig nem volt időm telefonálni. Mit mondjak a doktornőnek? - Közölje vele: „Nem minden fajta tarka tollú tarka szarka farka tolla vége tarka-barka, csak a tarka tollú tarka farkú fajta tarka szarka farka tolla vége tarka-barka.” - Mátray úr, magán soha nem tudok eligazodni. - Na látja, Katika, ez az, amit semmiképpen ne mondjon Juditnak! - Nem úgy gondoltam. - Lehet ezt másképpen gondolni? Bocsásson meg, valaki belecsipog az életünkbe! - Visz’ hall! - Whis(kas), valamint kézcsókom. - Tessék, Mátray Géza! 144

- Lilla vagyok, szia! - Én pedig kék-zöld leszek este, ha Juditka felpofoz, mert nem teljesítem vágyait. Tiszteletem, tanárnő. - Nem érdekel a nemi életetek. - Pedig nem bánnám, ha kölcsönösen beavatnánk egymást. Éppen most foglalkoztam személyeddel gondolatban. - Azért vetted fel ilyen nehezen? - Juditka kolléganőjével beszélgettem. - Világos. Most, hogy velem társalogsz, kivel foglalkozol gondolatban? - Csilla mamával. - Ábrándozás az élet megrontója. - Lilla, nem lehetséges, hogy te pályát tévesztettél? Zenetanárnak kéne lenned. Történelmet sokan képesek oktatni, de macerálni magas szinten csak te tudsz. - Mérnök úr, a macera nem egy hangszer. - Pedig elképzelem a duót, ahol Csabi papa hegedül, Lilla pedig macerál alatta. Dicsérem az eszemet a jó választásomért. Juditka egy angyal. Nem tudom, mit csinálnék, ha egy ilyen furcsa észjárású nőre cuppantam volna rá, mint amilyen te vagy. - Legfeljebb végigcuppognád az életedet. - Megerőltető lenne, ha néha kihagynál egy ziccert? - Semmiképpen sem. Legfeljebb az nem én lennék. Lyukasórám van, ezért tudtalak hívni. A gimnázium igazgatója építkezni szeretne tavasszal a Mátrában. Ráadásul komolyabb társasházszerűségre gondol, hogy az egész családnak legyen benne helye. Nekem mesélt a terveiről, meg arról, hogy kéne egy jó tervezőmérnök. Rád gondoltam. - Hány tervezőmérnök ismerősöd van, Lilla? - Te egyedül. - Örülök, hogy ennek ellenére én jutottam eszedbe. Lehet róla szó. - Rendben, megadom neki a telefonszámodat. - Add meg, ha tartozol vele! Nekem is tartozol, azt tudod? - Tudod Géza, alig árulkodó az érdeklődésed. Szeretjük egymást Csillussal és kész. Gondolj bele, amit akarsz. Azért megjegyzem, egyikünket sem könyvelem el ferdehajlamúnak. Puszilom Juditot. - Átadom, és várom a főnököd telefonját! Kézcsókom neked. - Készülünk a szombatra nagyon. Mindketten úgy döntöttünk, mától kezdve nem veszünk magunkhoz táplálékot, hogy több férjen belénk a főztötökből. Szia. Vajon tudnék úgy végezni vele, hogy senki ne tudja meg, ki volt a tettes? Lilla hazudik. Mindenki akkor akar vásárolni, mikor én. Honnan ez a sok léhűtő csütörtökön délelőtt? Tolom az idétlen bevásárlókocsit, amiben nincs semmi, de már kétszer útban voltam. Muzsikál a telefonom. Tuti, az a farok hív, akit Lilla rámuszított. Akárki vagy, le ne tedd, mert kinyomom a szemedet, ha megtudom, ki zavart meg vásárlás közben. Kihalásztam a nyomorult készüléket a táska mélyéről. „Anyuci” - ezt írja ki. 145

- Szia, Anyuci! - Szia Géz(engúz)! Mi az, hogy anyuci? - Azt írta ki a telefonom, hogy anyuci keres! - Írd át a nevet satrafára! - Nem tehetem, olyan van már a listámban. Honnan tudtad, hogy itt vagyok a Tescoban? - Kiszoptam az ujjamból. Mit keresel ott? - A tegnapi napot, mert az szép volt. Ma viszont csütörtököt mondtam eddig. - Sok mindent kell venned? - Igen, de eddig csak lélegzetet vettem. 34-félét írt fel a lányod. Milyen az ananász? - A narancsot ismered? - Persze, hogy ismerem, nem vagyok én hülye. - Általában egymás mellett szokott lenni a narancs meg az ananász. Ha tudod, melyik a narancs, logikus: a másik az ananász. - Csilla néni, te szivatsz engem? Mindjárt itthagyom ezt a kuplerájt a francba! Beszélgetek veled, közben hol erről, hol arról löknek félre. Mindenkinek útban vagyok. Azt mondta most egy fickó, ne udvarolgassak, hanem haladjak. Hurrá, találtam répát! Borsikafüvet vajon hol találok? - A fűszereknél. - Mi van ráírva? - „Gézuka, én vagyok a borsikafű, vigyél haza!” - Csilla néni, szereted Lillácskát? - Fene tudja. Ameddig van más, addig nem fogyasztanám. Te hogy vagy vele? - Nassolnivaló. Szívesen csipegetnék belőle, ha hagyná. - Van neked kiből csipegetni. - Ez igaz, meg az is, ha nem gyűjtök tapasztalatokat, buta maradok. - Nem akarod megkérdezni, miért hívtalak? - Miért hívtál? - Csabit érdekelné, mikor fogtok csempézni. - Bármikor. Legszívesebben most rögtön oda mennék. - Ha szépen megkérsz, elintézem helyetted a vásárlást. - Hurrá! Máris indulok hozzátok, csak répát vettem, de visszarakom a helyére. - Megismétlem: ha szépen megkérsz! - Csilla néni, drága! Én olyan, de olyan szerencsétlen vagyok. Légy kedves, vásároljál helyettem! - Megdumáltál, kisfiam. - Nem jó, mert nincs pénzem. - Öreg hiba, ha pénz nélkül akartál vásárolni. 146

- Kártyával fizettem volna. - Ha a Tescoban vagy, várjál meg, öt perc múlva kocsiba ülök, és repülök! - Boldog vagyok. Ilyen rendes anyósa kevés embernek van. Sajnos momentán még nekem sincs. - Vedd feleségül a lányomat! - Nem tudsz róla? Ki van tűzve a házasságkötés időpontja. - Mikor lesz? - Mondom, ki van tűzve, de még nem olvastam. - Jól van, várjál meg a vevőszolgálatnál! Mit számít nekem az a negyedóra. Várakoztam. Húsz perc telt el, kezdtem összemelegedni a hölgyekkel. 29 percnél jártunk, mikor valaki megérintette a hátamat. Megfordultam. Egy szigorú szempárral találkoztam. Néha jó, ha van az embernek anyósa, máskor meg kifejezetten káros. Átadtam Csilla néninek a cédulát. Attól kezdve az volt a feladatom, hogy rohangásszak utána. Ha találkoztunk, beledobált a kocsimba valamiket, majd távozott. Ismerkedtem a cumókkal, így azután néha szem elől tévesztettem őt. Kétszer megtörtént, hogy ellenkező irányba mentem. Utolért, és tette a szemrehányást. Természetesen ha már nekünk vásároltunk, akkor nekik is pár csekélységet. Megduplázódott a tételek száma. „Otthon elszámolunk” mondta ő, én pedig fizettem a pénztárnál. Befértünk az autóba, pedig nem is hozott tetőcsomagtartót. Állt lenn a kocsinál, én meg hurcolásztam fel a cuccokat a másodikra. - Gézuka, gubanc van. Vettem magunknak egy nyolckilós mosóport, amivel azóta nem találkoztam. - Az utastérben volt. Felvittem a lakásba, mindjárt visszahozom. Meg akartalak kímélni a cipekedéstől. - Kedves vagy. Lássad be, ha lovagias akarsz lenni, nem az a megoldás, hogy helyettem magatokhoz viszed fel, ami a miénk! - Ezek szerint ló vagyok, nem lovagias. - Pár dolgot vettem nektek, ami nem volt a listában, mert pl. köretre nem gondoltatok. - Ez micsoda? - A tiétek, ne kérdezd, fogd és vidd! - Dehát Juditka nem írt fel akácmézet. - Nem baj, múltkor mondta, sehol nem talált. Most volt, azért vettem. - Jé, de aranyos papucs. - Vidd fel azt is! Ámultam és bámultam, miközben megszólalt a Toccata. - Szia, tündérkém! - Szia, macikám. Hol tartasz a beszerzéssel? - Mindent megvettünk, még többet is a kelleténél. - Nem értem a többes számot. Csak nem anyut ugrasztottad?

147

- Ő akart velem jönni. Képzeld el, vett nekem egy jó meleg, szőrmés papucsot! - Nem neked vettem, te széltoló, hanem Juditkának. A téli estéken ne fázzon a lába a számítógép mellett. Furcsán néznél ki pompomos papuccsal a lábadon. - Nekem miért nem vettünk? - Csutak, hol vagy tulajdonképpen? - Itt a házunk előtt pakolunk ki az autóból. Csilla néni eljött segíteni nekem. - Te könyörögtél, azért mentem. Így add elő, ne másképpen! - Juditka, hallod az anyukádat? - Gondolom, felhívtad, és sajnáltattad magadat. - Ő hívott fel egy kéréssel, aztán úgy alakult, hogy eljött velem. Megkérdezte, mikor csempézünk. Beszéld meg az anyukáddal, ha nekem nem hiszel! Átadom a telefont. - Szia, kislányom! Képzeld el, kaptam neked akácmézet, jó meleg téli papucsot, vettem pöttyös bögréket is, amikről egyszer beszélgettünk. - Fantasztikus. Szia, anyuci! - Ne mondd, hogy nem örülsz neki! - Mernék én olyat mondani? A papuccsal meg a bögrével semmi gondom, de Kati éppen ma reggel hozott két üveg mézet. - Jól jön az, kislányom, te ne tudnád? Gézuka, ameddig Juditkával társalgok, légy kedves, hozd le a mosóport! Egyúttal felviheted ezt a szatyrot, amiben apróságok vannak! Gyere vissza! Kiestek a dörzsik meg a szivacsok. - Anyuci, televásároltátok az autót? Nehogy cipekedjél! Ha mindent felhurcolt, fogjad fülön. Csinálja meg nálatok a fürdőszobát, mert holnap nekem kell, hogy segítsen a főzésnél! - Juditka, ha holnap itthon leszel, eljövök segíteni neked. - Nem akarom. Végre egyszer szeretném, ha büszkék lehetnénk magunkra. - Halkan kérdezem, Gézuka célzott rá, de a végén mégsem mondta el az igazságot: bejelentkeztetek házasságkötésre? - Bizony, névnapomon, december 10-én fognak összeboronálni bennünket, még senkinek nem mondtuk. - Hallgatok, mint a sír. Nagyon örülök, az apunak elmondhatom? - Mennem kell, várnak. Puszillak benneteket, mondd meg a szélhámos Macikámnak is! - Ne félj, másnak nem mondom el! Fantasztikus, kiléptem a kapun, anyósjelöltem elkezdett mosolyogni, ahogy meglátott. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Főleg, hogy odaérve hozzá, megpuszilt. - Csilla néni, úgy csinálsz, mintha most találkoznánk először. - Juditka elárulta, bibibi! - Tudom, minden nap beszámol neked az intimitásainkról, ahogy te is neki. - Ne dumálj mellé! Névnapján feleségül veszed. - Tudom. Nézd, az az igazság, jobbat úgysem találnék Juditkánál, akkor meg minek halogatni a dolgot. Nem igaz? 148

- Ő is ezt mondta nekem. Vannak pasik, akik legyeskednek körülötte, ennek ellenére te vagy a befutó. - Add vissza a telefonomat! Ezt azonnal tisztázom vele. - Visszaadhatom, de lemerült. Ja, majdnem elfelejtettem, puszil a menyasszonyod. Mosolyogva mondta. Visszabillentem az egyensúlyomba. Néha tényleg otromba tréfáim vannak. Miután sikerült a vásárolt cuccokat elrendeznünk, felmentünk a lakásba. Csilla néni számolt, mennyit költött magukra, én pedig átvedlettem munkásruhába. Főzött egy forró teát, ami bizony jól jött mindkettőnknek, aztán irány a parókia. Megcsináltuk Csabi bácsival a csempézést. Természetesen ha már ott voltam náluk, ebédet is kaptam. Jó lakrésze lesz Bogárkának. Úgy beszélték meg, Cicuska bitorolja az emeletet a gyerekekkel, Katinka holmijai kikerülnek a kisházba, amit mi bitorolunk, ha nincs kedvünk hazajönni. ***

149

32. Szeretkezés Honnan származhat a mondás, hogy csütörtököt mond? Velem eddig még nem fordult elő, kivéve ezt a napot. Most sem nemi kudarc okán, hanem a kitűzött feladat miatt. Ugyanakkor miután a fürdőszoba csempézésével elkészültünk, határozottan úgy éreztem: az élet szép. Hazajöttem. Még ahhoz is volt kedvem, hogy rajzolgassak, egészen 22 óráig, mikor a kis csillagom is hazaért egy fáradságos nap után. Éppen csak üdvözölt, és beült a szobába. - Angyalka, mit vétettem, hogy puszit sem kapok? - Ne haragudj, nem vagyok észnél! Gyere ide, édes, kárpótollak! - Mi bajod van? - Belázasodtam idegi alapon. Nem értem a dolgot. Nyamvadt a mi generációnk. Mikor annyi idős leszek, mint a szüleim, a hamut is mamunak mondom. - Nem fogsz hamuval találkozni ezért nem lesz feltűnő. - Bolondozzál csak! Vasárnap nekem is megjön a kedvem, pedig megint ügyeletes leszek. Ölelgettem, puszilgattam, közben arra gondoltam, mindkettőnk fenekében ott a zabszem. Ezt sem értem, miért zabszem? A görögdinnye fájdalmasabb lenne, na de akkor is? - Juditka, túlterhelt vagy. Át kéne menned egy állami kórházba, vagy rendelőbe dolgozni! - Szeretem a gyerekeket, és többszörösét keresem, mintha rendelőben tevékenykednék. Nem beszélve arról, igazi szakmai kihívás. - Butaság. Vegyél példát a szüleidről! Anyukád jól keresett, de apukád a telefonközpontos fizetéséből nem ment volna sokra. Anyukád mégis őt választotta a jól kereső lakatos férje helyett. - Ehhez fáradt vagyok. Nem tudom, mit akarsz mondani vele, hiszen te jól keresel. - Nem érdekel a pénz. Addig érdekelt, míg nem vettem meg a lakást. Most meg már nyaralónk is van. - Igen, valamint adósságunk. Ezért nem mehetünk nászútra, ezért jársz busszal, én autóval. - A nászút nem érdekel. Lemegyünk Bükkvárra, vagy itthon magunkra zárjuk az ajtót, és egy hétig nem engedünk be senkit a magánéletünkbe. Számomra te vagy a fontos. Az autó hiányzik, de nem a te egészséged árán szeretnék venni. - Jól van, aranyos vagy. Készüljünk a lefekvéshez, mert pihenni kéne, hogy holnap kedvemre rohadhassak a konyhában! - Te kis buta Juci. Anyukád a múltkor olyan ebédet rittyentett, mikor tapétázni voltam, hogy hét nyelven beszélt. Lássad be, neked ez soha nem fog menni! - Mi? A rittyentés? - Ahogy füttyented. Különben ha ez vigasztal, veled együtt fogok a konyhában rohadni. Drágám, vár a fürdőszoba! Mossad le magadról az út porát, míg én kényelmes fekvőhelyet teremtek a nyugodt álmaidhoz! Nem kellett ringatnom, bár igaz, alvás előtt ő sem ringatott engem. Ezt imádom. Akár testileg, akár lelkileg üti ki magát, aludni mindig tud. Bemegyek a klinikára, megnézem magamnak azt a főorvost. Kételyeim vannak. Azt szokta mondani, mikor agresszív álmában, szakmai vitát folytat a főnökével. Számomra nagyobb a valószínűsége, hogy a főorvos ki akar vele kezdeni, 150

ő pedig lábbal védi a becsületét. Esetleg még arról lehet szó, akkor nem védekezik, csak éjszaka, mikor átéli az elmúlt nap eseményeit, olyankor vadul be, és persze én kapom a doktor úr helyett a rúgást. Logikusnak tűnik, hiszen elmaradt az esti szeretkezés. Nem erőltettem, benne pedig a gondolat sem született meg. Oldalt feküdtünk este, mintha az ölemben ülne háttal. Éjjel arra riadtam, hogy jobb sarokkal eltalál. Felszisszentem. Ráadásul egy választékos körmondat hagyta el ajkamat. A csúnya szavak hemzsegtek benne, viszont szóismétlés nélkül. Ennek ellenére, bár a fülébe mondtam, nem ébredt fel. Odakaptam leltározás céljából. Szerencsénkre mindkettő ép maradt. Fájt, de mégsem akadályozott meg abban, hogy elmosolyodjak. Ugyanis Juditkám popsija, valamint az én férfiasságom olyan közel voltak egymáshoz, hogy bár a sajátomat abajgattam, az ő fenekét ugyanazzal a kézzel simogattam. Ha lúd, legyen kövér! Egyúttal megpusziltam a tarkóját, majd álomba szenderültem ismét. Most légy okos, Domokos! Megvirradt, de neki nem. Nincs szívem felébreszteni. Nem látom az arcát, csak füllel észlelem az egyenletes szuszogását. Ha papás-mamást kezdeményeznék vele, biztos felébredne. Szokta mondani, nem lenne ellenére arra ébredni egyszer. Elkezdtem simogatni a haját, közben szép szavakat suttogtam a fülébe. Rossz taktikát választottam. Megijedt, odakapott kezével a füléhez. Pár körme végigszántott az orcámon, egy ujja pedig a nyitott számban landolt. - Hány óra? - Ez kérdés, szuszikám, vagy felszólítás? Ha felszólítás, akkor kimegyek a toaletthez, és megpróbálom ujjazni a torkomat. Doktornő, hogy van ez a nőknél? Mindkét nyílás ujjazása könnyebbülést von maga után, mégis melyik jár nagyobb élvezettel? - Nem tudom, még soha nem dugtad ujjadat a torkomba. Magamnak pedig egyiket sem csináltam. - Tedd hozzá, azért nem, mert van egy majdnem férjed, akinek köszönheted, hogy megkímél a fantáziálgatástól. - Jó reggelt, Csutak úr! - Tebeléd is, életem bearanyozója! - Köszönöm, hogy vagy nekem. Ha nem lennél, nyugis napnak néznék elébe. 32 éves koromig a magam ura voltam. - Még nem késő. - De igen, dugókám. - Ne nézzed az órát, csillagom! Netán szeretnél a kis mutató helyében lenni? - Duplán sem. Egyrészt a nagymutató 35 perc múlva fog ráfeküdni a kicsire, másrészt elég hamar le is megy róla. Az én nagy mutatóm pedig igaz, lihegni szokott, viszont sokáig marad rajtam. - Juditkám, ha a falióra kismutatója olyan lenne, mint te, dobnám ki az órát a francba, nekem ne sikoltozzon óránként. - Nem mindig sikoltozom. - Nem bizony, csak ha a nagymutató macerál. - Jééé! Áll. - Ne nyúka-piszka! Azért áll, mert este a tündérkém rosszul érezte magát, és nem húztam fel.

151

- Imádkozom, Gézukámhoz, Mátray Margit fiához, legyen nekem szép halálom b@... ás közben, ezt kívánom! - Sok a duma, Kántor Jutka, Gézukád, az inkább dugna, lassan lelankad a farkam, miközben még nem is b@... tam. - Imádom a szövegedet, udvaroljál, Géza gyerek! Hogyha feleségül veszel, akkor rendes csávó leszel. - Világon a legszebb dáma, Gézának a Juditkája. Drága csillag, legyél enyém, addig, amíg ilyen kemény! - Combom derekadra fonom, Szádat meg a számhoz vonom, Ver a szívem, ég a testem, nyomd, hogy tövig legyen bennem! - Hegyes bimbód, kemény cicid, szeretném szopni egy picit! Ameddig fogom a melled, kérem a számba a nyelved! - Remeg testem, mozog farom, izzadunk úgy, mint a barom. Ezt szeretem, ez a finom, dugattyúzzál, amíg bírom! - Szeretem, ha benned vagyok, tündérkémtől csókot kapok. Kicsi szívem, elélvezek, szerencsére együtt veled. - Lüktet, mintha pumpa lenne, Egy csepp se maradjon benne! Elöntött a forró láva, gyerekünk lesz nemsokára. - Mindent szeretek én rajtad, boldogság, ha alattam vagy. Kézzel-lábbal rámfonódtál, szenvedélyes angyal voltál. - Macikának Juditkája, kinek be nem áll a szája, szereti, ha ölelgeted, karjaidban pihenteted. - Kidöglöttem, alig élek, esküvőnkig nem keféllek. Virágszálam, kicsi édes, Judit napon feleség lesz. 152

- Te csak fogadkozzál megint, Juditka meg este beint. Felkelek, bár erőm kevés, jólesne egy kis pihenés. - Amíg mosdasz, bugyid veszed, addig kávét főzök neked. Gyomrom korog, éhes vagyok, siess, Cirmi, mert meghalok! ***

153

33. Vendégeskedés Jól indult a péntek, és érdekesen folytatódott. Kávézás után ültem a szobában az asztalnál, lapozgatva a tűzhely prospektusát. Sütni fogunk, de fogalmam nincs, hogy működik az én csodasütőm. Juditka állt az asztal másik oldalán az új pomponos papucsában, és serénykedett. - Szabad megkérdeznem, műtétre készülsz? - Csak kirakok az asztalra pár dolgot a táskámból az esetleges konyhai baleset elhárításának érdekében. Majd elmondom, mit tegyél, ha elvágod az ujjadat. - Miért én, és miért nem te vágod el? - Ha velem történik baleset, tudom, mit kell tennem. - Nekem pedig itt vagy te, mint orvos. - Emlékeztetlek rá, gyermekorvos vagyok. Ellátod sebeidet magad, vagy elmégy a felnőtt rendelőbe! Így csinálhatják az őserdőben az éhes ragadozók, mikor végre zsákmányra találnak. Egyetlen kombinált mozdulattal ragadtam meg a grabancát. Sivalkodott, könyörgött, valamint a kezében lévő ollóval hadonászott. - Engedj el! Megmondalak anyukámnak. Különben is, fél órával ezelőtt azt mondtad, két hét, mire regenerálódsz a szeretkezés után. - Nem szeretkezni, fojtogatni akarlak. Végzek veled. - Macikám, próbáljuk ki, hátha menne a szeretkezés is! Butaság lenne elvenned az életemet, hiszen attól neked nem lesz kettő. - Tedd le az ollót! Ölembe kaptam, az olló pedig lábam mellett ért talajt. Jobb volt fojtás helyett ölelkezni és puszilkodni. A bestia hagyná, hogy elvérezzek, mert túlkoros vagyok a gyermekrendeléshez. - Gézukám, csapjunk a lecsóba! Közeleg a dél, mi meg még semmit nem ügyködtünk a konyhában. - Ez igaz, meg az is, hogy holnap közlöm a nagyérdeművel, kétszer volt nálunk vendégség. Juditkám, ez nem a mi műfajunk. Belátom, megérdemlik, ezért máskor inkább pénzt utalunk ki mindenkinek. - Érdekes lesz, mikor anyu kezébe nyomod ebéd helyett. - Csillagom, egyértelműbben is kifejezhetnéd magadat! A vásárlási lista Csilla néninél maradt. Abból akartam kihámozni feladataimat. Így azonban kénytelen voltam járatni az agytekervényeimet. Répa, burgonya (krumpli), hagymák pucolása, valamint reszelések az én feladatkörömhöz tartoztak. - Hova tettétek a májat? - Fogalmam nincs. Biztos anyukád tette be a hűtőbe. Olyan édes vagy mackónadrágban, kötényben és a fejeden ezzel a kendővel. Fázik a fejed, édesem? - Nem szeretném, ha hajat találnál a süteményben. - Igaz, mindent oda kell tenni, ahová való. - Nem bánom, hogy gondolataid nem képesek testet ölteni. 154

- Ha úgy lenne, Juditkám terpeszben járna mindig, combjai közt a gondolataimmal. - Felhívom az anyut. Helyette felhívta Cicuskát, mert Csilla néni telefonja nála volt. Nővére semmit nem tudott a májról, ezért az apukája telefonját hívta. Csabi bácsi viszont azt nem tudta, hol a felesége. Nagy nehezen előtrombitálta valahonnan. Csilla néni elővette táskájából a papírt, kiderült, nem vettünk, nem lett felírva. - Gézuka, neked egyszerűbb felöltözni. Menjél le a henteshez, vegyél májat! Add ide a répát! - Enyémet, vagy amit hámozok? Tekintete sokat sejtető volt, de a sárgát fogta meg. Elbúcsúztam tőle. Lelkére kötöttem, vigyázzon magára a távollétemben. Útközben győzködtem magamat. Feltétlenül kell a májgaluskalevesbe máj? Szeretem máj nélkül. Mit számít, hogy a grízgaluska nem májgaluska? Kompromisszumot kötöttem magammal. Főzni se kelljen, ugyanakkor legyen is, vettem pár májgaluska zacskós levest. Ki időt nyer, életet nyer. A megtakarított időt igyekszünk egymásra fordítani. Mikor visszaértem a lakásba, éppen telefonált, közben böngészte az egyik szakácskönyvet a konyhaasztalnál ülve, valamint folyt a mosogatóban a víz valami döglött állat alkatrészére. - Szia, édes!... Nem tőled köszöntem el, Géza ért haza. Neked nem mondom, hogy édes. - ... - Ezt beszéld meg a feleségeddel! - ... - Maradjunk ennyiben! Mondd meg a csajoknak, Józsikára figyeljenek oda, mert tegnap nagyon lázas volt! - ... - Átadom neki. Ne tartsál fel, dolgom van! - ... - Szia, bye-bye! Éjjel viccből gondoltam úgy, megnézem magamnak ezt a főorvost. Hallva a telefonbeszélgetést, döntöttem, bemutatkozó látogatást teszek nála. Folytattam az előkészületeket. Nem volt kedvem társalogni. Juditkának szemlátomást fel sem tűnt a dolog, úgy koncentrált a teendőire. - Nem akarsz mesélni nekem? - Nagyon nem. Ha elbarmolok valamit, éghetünk holnap. - Nem érdekel semmiféle kifogás. Mesélsz, vagy itthagylak a francba, egyedül a konyhában! Megijedt a szokatlan hangtól. Én is magamtól, hogy vadállattá változom egyetlen szó okán. - Azt gondolom, főnököm részéről természetes viszonyulás volt. - Örvendek. Képzeld el, nekem nem természetes. A jövendőbeli feleségemtől elvárhatja egy másik fickó, hogy édesnek titulálja? - Az a természetes, hogy tetszett volna neki. Örülök, ha féltesz, csak ilyenkor gondolj azokra a bántó mondataidra, amiket te adsz elő jópofiskodva! - Be fogok menni a klinikára. 155

- Képzeld el, egyáltalán nem bánom! Legalább láthatják a kollégák, hogy fontos vagyok a férjem számára. - Te viszont tudod, mennyire fontos vagy. - Mondjuk úgy, hiszem! Néha elbizonytalanodok. A főnököm akkor is ismert, mikor egyedül voltam. Elmondhatom, soha nem közeledett hozzám. - Nem hinned, tudnod kell. Igaz, teszek nőkre pozitív kijelentést, de ezt csak te tudod, nem pedig az illetékesek. - Valamint az anyukám, ugye? - Az anyukádban nem a nőt, hanem az anyámat látom. Megnyugodtam, folytathatjuk a robotot! Ami tény, egy másodperc töredéke alatt képes lennék ölni érted. Két perc múlva cseppet sem bántam a féltékenységemet, mikor benn... voltunk a szobában. Pedig csak arra volt idő, hogy a kis tündér csúcsra érjen. Eszébe jutott, meg kell nézni a süteményt a sütőben. Vártam a folytatásra, ami létre is jött, de a konyhában. Szerelmeskedés közben nézni kellett a sütőt, nehogy leégjen a cucc. - Te vagy féltékeny, te hazug alak? Majd két hét múlva, esetleg az esküvőnk után, aztán tessék! Máson se jár egész nap az eszed. - Mióta először megláttalak, ilyen vonatkozásban csak rajtad jár az eszem. Mackónadrágban, köténnyel a hasadon különösen vonzó vagy. Most megfogadom, ma már csak akkor érek hozzád, ha sikeresen elvégeztük konyhai teendőinket. - Látod, ezt elhiszem. Majd akkor, de nagyon. - Addig pedig gyönyörködök az én sokoldalú, álomszép szerelmemben. - Én mint sokoldalú? - Bizony, Juditkám, te olyan sokoldalú vagy, hogy ez majdnem gömb. Este jó érzéssel emlékeztünk vissza az eltelt napra. Végeztünk a betervezett penzummal. A konyhai teendőkön túl, takarítottunk és a két személyre belakott lakást átalakítottuk további hét fogadására. Kölcsönösen büszkék voltunk egymásra. Ezzel a jó érzéssel hajtottuk nyugovóra fejünket. A délutáni ígéretemet is betartottam. Hozzá értem, amennyiben alvás előtt magamhoz öleltem, és a jó éjt puszi sem maradt el. Ezeken felül minden más igen. Tettem magamnak egy fogadalmat, reggel mindent pótolunk. Megvirradt a szombat. Nekünk mintegy két órával később a szokottnál. Frissen ugrottunk ki az ágyból. Igencsak közel jártunk ahhoz az időponthoz, mikor várhatók a vendégek. Kávézás, reggelizés. Sikerült befejeznem, szemben az angyalkámmal, aki felénél tartott táplálékbevitelének, mikor csengettek. Udvarias mosoly az arcomra, irány a bejárati ajtó! Juditka szülei, valamint Cicuska érkezett, aki köszönés helyett így indított: - Hát a gyerekek hol vannak? - Dolgozunk rajta, de még nem sikerült egy sem. - Géza, ne hülyéskedj, hová bújtak az ikrek? - Nincsenek itt. Csilla néni körberohanta a lakást, közben Cicuska elhadarta, az ikrek szálltak ki először a kocsiból, és bár soha nem voltak nálunk, tudták, második emelet, berohantak a lépcsőházba, de ide nem érkeztek. Cicuskát leküldtem az elsőre, csengessen be mindenhová, én a harmadikra megyek. Az biztos, a másodikon hallottuk volna a konyhából, ha máshová csengetnek 156

be. A harmadikon egyik lakásban nem jártak, a másikban külföldi albérlők laknak, de nem ismertem őket. Viszont rájuk találtam a gézengúzokra. Egy amerikai családdal trécseltek. Kölcsönösen nem ismerjük egymást, így nem tudtak útbaigazítást adni a csemetéknek. Bölömbika hangomon lekiabáltam Cicuskának az elsőre: - Megvannak a gyerekek! Ne pánikolj, fülön fogva viszem őket! Aranyos volt, ahogy a szövegemet Csilla-Milla tolmácsolta angolul a hölgynek, aki magyarul csak köszönni tudott. Kaptak pár csokit a csajtól, aztán az összes szomszéd szeme láttára lejöttünk a lakásba. - Csilla néni, ki halt meg? - Senki, de nagyon megijedtem. Annyi rossz ember van, ráadásul ők még törik is a magyart, minden eszembe jutott. - Mama, aranyos volt a csaj. Kérdezte, hol lakunk, mi meg mondtuk. Csodálkozott, milyen jól beszélünk angolul. - Jól van, Csabóca. Örülök, hogy nem történt bajotok. - Ne izgulj, ha valaki próbálta volna Csilla-Millát bántani, megagyaltam volna. - Csilla néni, arról ne feledkezzél meg, én találtam rájuk! - Rendben, neked is jár a puszi, Gézuka. - Esetleg nem adnátok Juditkával egyetemben engedélyt, hogy Csabi bácsival egy kis Unicumot vegyünk magunkhoz a feszültség levezetésének érdekében? - Anyuci, ennyit ér a puszid. Még nem is vejed, máris ledegradált. - Juci-Muci, ne dumálj! Csilla néni egyetértett velem. - Egy kukkot nem szólt az anyu. - Na bumm, ezek szerint rosszul hallottam. Megjátszva a sértődöttet, átmentem a másik szobába, mert a gyerekek felfedező útra indultak. Két perc múlva Csabi bácsival koccintottunk a többiek egészségére. Ekkor csengetett a Macskássy különítmény. Juditka engedte be őket, nekem csak a csodálkozás maradt. - Nem tévesztettétek el a házszámot? Krumplistésztára szólt a meghívó, nem esküvőre. Úgy kiöltöztetek, hogy csak na. - Az anyu nevében nem beszélhetek. Én úgy gondoltam, megadom a tiszteletet azoknak, akik megérdemlik. Géza, a te esetedben elbizonytalanodtam. Máskülönben legeltessed szemedet a menyasszonyodon! - Ugyan már, Lilla! A birka ott legel, ahol füvet talál. Az általad nekem szánt fű momentán másik helyiségben tartózkodik. - Semmi megbotránkozás! Gézával így szoktunk társalogni. A gyerekek felfedezték, nálunk erkély is van. Eddig nem laktak olyan helyen, ahol lett volna. Kiabáltak le az utcára a járókelőknek. Sokan felnéztek. Aztán talicskáztunk. Először úgy indítottak, hogy ők ketten. Majd engemet cibáltak át a másik szobába, legyek én a talicska. Próbálták lábaimat felemelni, sikertelenül. Következett a tuti megoldás. Talicskáztassam őket. Derékszögbe hajolva rohangásztam velük a szobákban. Minek következménye lett, Csabi bácsinak a gyomrába fejeltem, mikor Csabóca az asztal alatt akart átmenni velem. Senki nem értette, én magam sem, mit esznek az ikrek rajtam. Juditka félreérthetetlen kérdést tett fel a nővérének. 157

- Cicuska, mikor találkoztál először Gézával? - Tavaly voltam itthon, nem? - Rendicsek, csak érthetetlen a gyerekek ragaszkodása. - Mit mondasz, Hugi? Gyerekek, ne visongjatok, mert kiraklak benneteket, mint a Rubik kockát! - Ha jól értem Hugi felvetését, nem kevesebbet mond, minthogy bizonytalan az apa ismeretét illetően. - Ja, már világos, apu. Mivel Gézáék ismét az erkélyen vannak, és nem hallja, kérném nem félreérteni! Jobban örülnék annak, mint a jelenlegi valóságnak. Géza tényleg rendes pasinak látszik. Ezzel a kijelentésével nem lopta be magát tesója szívébe. Mikor az ebédre sor került, addigra éppen elfogyott a püspökkenyér. Na persze, ez meg boldogsággal töltötte el a szívét a kis bizonytalannak. Magamba nézve, Cicuskával még gondolatban sem pajzánkodtam soha. Határozottan mondhatom, nem csúnya nő. Az itthon töltött egy hónap alatt egész jól összeszedte magát. Látszik, Csilla néni jóvoltából gondtalan az élete, és persze biztosnak mondható állása van. Juditkának azonban nyomába nem jöhet. Nem is elsősorban a külseje miatt. Számomra nem vonzó a viselkedése. Lilla segített a tálalásnál, bár nekem volt szándékomban. Elfoglaltam kijelölt ülőhelyemet Juditka és Csilla-Milla között. Jól sikerült hozzánk képest minden, de érezhető volt, ez feszélyezett, idegen közeg, még nekünk is. Szokatlan volt Csilla néni passzivitása. Gyakorlatilag végigülte a napot. Erzsi néni meg Csabi bácsi alig beszéltek. Ebéd után sütemény nem lévén, Juditka elővett a bárszekrényből pár doboz csokoládékülönlegességet, amiket kivétel nélkül a betegei szüleitől kapott. Néha próbáltam elfoglalni méltó helyemet a felnőttek között, de ez csak pillanatokra sikerült. Felmásztak rám a srácok, birkóztak velem, mindezt a másik szobában, mert ott jobban volt hely. Juditka akkor keményített be, mikor Csilla-Milla elkezdett barátkozni a mackójával. Na azt nem. A kis csaj közölte, egye meg Judit a mackóját, ahogy az anyuci meg a mama is megehetik az övékét, mert azokkal sem szabad játszani. Csabóca pedig domborította a lovagias férfi szerepét. - Lillácska, neked is van mackód? - Igen, van, de otthon. - Te is Géza bátyótól kaptad? - Igen, mindenki tőle kapta. - Haver, vegyél Csilla-Millának is! - Nem tudok venni, mert ilyet nem lehet már kapni. A kis csaj lazán képembe vágta, ha nem veszek neki, akkor nem is szeretem őt. Ez ilyen egyszerű ebben a korban. Később válnak bonyolulttá az érzelmek. Délutáni nassoláshoz a két gyerek bedobta a reggel kapott csokoládéját. Természetesen senki nem bontotta fel őket. Csabóca közölte, majd még a mackóról beszélünk, most menjünk át a másik szobába, mert lózni szeretnének. Füllel észleltem, Juditkát faggatják esküvő témakörben, míg rajtam lovagoltak. Szerencse, reggel nem öltöztem fel öltönybe. Most lógna a nyakamból a szőnyegre a nyaktekerészeti mellfekvencem. Míg a srácok, egymás mögött ülve a hátamon sarkantyúztak és visongtak, megtudtam, Juditka kosztümben fog állni az anyakönyvvezető előtt. Nászútra pedig Bükkvárra megyünk. Csabi bácsi, ki tudja, hányadszor vetette fel a házasság előtti távolságtartást. Juditka biztosította afelől, hogy maradéktalanul betartjuk, de nem rajta múlik. Nem bánná, ha lenne több köztünk. Ekkor bokrosodott meg a ló. Feldobta fejét, két lábra, pontosabban térdre emelkedett, vigyázva arra, a gyerekek úgy essenek le a hátáról, nehogy 158

megsérüljenek, aztán a ló átugratott a felnőttek közé, megvédeni a becsületét. Erre a fordulatra nem számítottak, főleg nem a provokatőr. Ráadásul csak akkor vette észre, hogy hibát követett el, mikor a ló mellső patáival szorongatta a torkát. Örült a szívem. Senki nem akart segítségére sietni. Hagyták, hogy végezzek vele. Így azután értelmét veszítette a fojtogatás. Megölelgettem, ő is magához húzta a paci fejét, és jót puszilkodtunk. Ennek is megvan a hangulata, közönség előtt csinálni. Nevettünk, főleg azon, hogy Csilla néni milyen jól tölti be a narrátor szerepét. Végig közvetítette Csabi bácsinak a látnivalókat. - Juditkám, közölted, jelenlévők közül anyukád az egyedüli, aki nem vehet részt a ceremónián? - Miért nem vehetek részt a lányom esküvőjén? - Mert csütörtökön lenn a parkolóban megfogadtad, nem pletykálsz. Ehhez képest még az este mindenki tudott róla. - Gézuka, igazságtalan vagy. Arra engedélyt kértem, hogy Csabival közölhessem. Ő pletykált, nem én. - Csilluci, megkérdeztem tőled. Azt mondtad, az én dolgom, ha körtelefont adok le. Zsókáékat nem is tudtam felhívni, nekik Erzsi mondta el. - Na bumm! Képzeld el, Gézuka, ha már konkretizálunk! Tegnap én újságoltam a főnökünknek, a vezérigazgatónak. Igaz, a titkárnője megkérdezte, miért keresem, így hát neki is elmondtam a nagy hírt. - Juditkám, nem számoltál be időben a pletykás rokonaidról. - Még meggondolhatod magadat, Csutak! - Nem hozlak kellemetlen helyzetbe. Nehéz volt kiharcolnod a szabadságra jöveteledet. - Géza, mielőtt tovább élvezkednél Judit szadizásában, kérdezem, Piri felhívott? - Lillácska, milyen Pirit szabadítottál Gézukára? - A főnökömet, az iskola igazgatóját, akinek Piroska a családneve és férfi. Mindenesetre, ha szabad javasolnom, jobban tennéd, ha ok nélkül nem féltékenykednél, mert Géza alá adod a lovat! - Köszi a tanácsot. Jó néven veszem, ha a tapasztalt nők segítségemre vannak. - Hidd el, nem bántó szándékkal mondtam! Az előbb Cicuskára gyilkos szemmel néztél, pedig nem volt igazad. Miért bűn, ha a szerelmedet többre értékeli, mint a gyerekei apját? Biztos vagyok benne, ha nektek lesz sajátotok, ragaszkodni fog hozzá, vagy hozzájuk, nem úgy, mint Csaba tette. Számára fontosabb a külföldi karrier. Még valami: két alkalommal beszélgettem kettesben Gézával, viszonylag hosszan. Elmondhatom, jár a szája, de rajong érted. Szoktassad le a hülye dumáról, féltékenykedésre semmi okod! - Bocsáss meg, Lillácska, tudom, te soha nem voltál rossz szándékkal irántam. Cicuska pedig éppen olyan meggondolatlan, mint Gézuka, már ami a szövegüket illeti. Nem látom benne a potenciális vetélytársat. - Csabi bácsi, te hogy bírod ennyi nő között? - Remekül. Szokás kérdése az egész. Évekig kilencen voltak, én pedig egyedül. Az arány javult. Felére csappant a létszám, miközben mi megduplázódtunk. - Apu, ha jól számolom, most is hatan vagyunk.

159

- Cicuskám, hol van ez ahhoz képest, mikor te voltál iskolás? Sőt! Volt, hogy nyolcan jártatok egyszerre iskolába. Nyolcan nyolc felé. Hugit megértem. Neki eddig csak a tanulás meg a munka jutott. Most végre boldog akar lenni, és boldog is. Nem csodálom, hogy félti Gézát. - Féltjük mi egymást, Csabi bácsi. Tegnap Juditka egyetlen félreérthető szavára vadállattá váltam. - Remélem, nem. - El tudod képzelni rólam, hogy egy ujjal is bántanám? Hol vannak a gyerekek? Csilla néni nem láttad, hova mentek? Ezt is érdemes lett volna megörökíteni. Rohangásztunk heten a kétszobás lakásban, de a gyerekek sehol. Annyira belemerültünk a társalgásba, hogy senki nem figyelt rájuk. Percekig idegeskedtünk, mire a tv-szekrény mögül felsikoltottak. Átbújtak a szekrény alatt, be a sarokba, és senki nem vette észre őket. Ott füleltek. Ezek után Csabi bácsi közölte, hogy hazamennek. Lilláéknak sem volt ellenvetésük. Egyedül Csilla-Milla mondta, ő itt akar nálunk aludni. Mikor Cicuska megkérdezte az okát, közölte, itt van erkély. Ennél nyomósabb érve nem is lehetett. Próbálták jobb belátásra bírni, először szép szóval, majd erővel, de nem sikerült. Végül Juditka megkegyelmezett neki a nevemben. Csilla-Milla marad nálunk, holnap hazaviszem, elvégre Juditka dolgozni fog. ***

160

34. Állatkert, Vidámpark Hálátlan kutya vagyok. Csilla-Milla kiharcolta, hogy nálunk alhasson, mert ragaszkodik hozzám, én pedig cseppet sem voltam boldog. Nem akart külön szobában aludni, ezért fotelokból meg székekből alkottam neki fekhelyet mellettünk. Lefekvés után abban reménykedtem, gyorsan el fog aludni, így marad Juditkámmal egymásra is időnk. Nem így történt, mert a kis cserfes szóval tartott bennünket. Ő aludt el utoljára. Vasárnap sebességbe kellett magunkat rakni, nehogy a doktornő elkéssen a munkahelyéről. Miután elment, öt percen belül felébredt a kis prücsök. Megkérdeztem, mi az óhaja reggelire. Pechemre megmondta, fincsi kakaót szeretne inni. Hozzávalók voltak, csak meg kellett kérdeznem az alkotás menetét a nagyitól, akivel egyúttal közöltem, reggeli után megyünk hozzájuk, mert állatkert és vidámpark van beütemezve, amiből Csabócát sem szeretnénk kihagyni. - Csilla-Milla, ameddig megfőzöm a kakaót, menjél fürdeni! - Szeretném, ha te fürdetnél meg! - Hétéves nagylány vagy, nem illik, hogy fiúk fürdessenek. - Ez igaz, papa is ezt mondja. Néha sikerül anyucit, vagy a mamát megfűzni. Na jó, nem bánom, kivételesen megfürdök egyedül. Elkészítettem a reggelijét, bár Csilla néni mondta, majd otthon eszik. Azért is bebizonyítottam, tudok kakaót készíteni. Átbuszoztunk Zuglóba, aztán irány az állatkert. Csabi bácsi velünk tartott. Még be sem értünk a kapun, elkezdődtek a vásárlások. Nem baj, nem az én számlámra ment a dolog. - Tessék, Juditkám! - Szia, édes, mi ez a zaj körülötted? - Az állatkertben vagyunk négyesben. - Na hála istennek! Gondolom, kéz a kézben lófráltok, a gyerekek meg rohangásznak. - Csabi bácsi fogja a karomat. - Mond meg huginak, jól érezzük magunkat, sok szép állat van, csak ő hiányzik! - Hallod, mit üzen az apukád? - Hallom, mond neki, hogy hülye! - Én olyat nem mondok Csabi bácsinak, hogy hülye. - Rá se ránts, Gézuka, így szoktunk a lányaimmal társalogni, mikor jóban vagyunk. Ha én hülye vagyok, képzeld el az utódaimat! - Látod, megsértetted apukádat, édeském! - Dehogy sértettem. Tudja jól, hogy vicceltem, ahogy ő is a fogalmazásával. Juditkám elköszönt, mi meg jól kidögölve valamikor átmentünk a vidámparkba. Arra gondoltam, a gyerekek nem mernek mindenre felülni. Tévedtem. A körhintánál némi malőr adódott, mert beszállásnál Csillácska és egy velük hasonló korú fiú együtt értek oda ahhoz, amibe be kellett ülniük. Mérges lettem, a fiú Csilla-Millát ellökte. A kiscsaj elkezdett kiabálni rá, de csak szavakkal győzködte. A következő pillanatban Csabóca rendet csinált, pedig ő már ült a helyén. Odaszaladt, és leakasztott egy fülest a srácnak. Csabi bácsi mesélte, a történelem ismétli önmagát. Cicuska és Katinka voltak ilyen korúak, ugyanitt Cicuska is előadta a 161

műsort, mikor egy másik lány Katinkát akarta ellökni. Miért kéne tagadnom, mindketten büszkék voltunk Csabócára. Véget ért a menet, leszálltak, Csilla-Milla megpuszilta a tesóját. Aztán Csabi bácsi még sok történetet mesélt a Cicuska-Bogárka párosról, mennyire jó testvérek voltak, Cicuska az iskola réme volt. Jól elment az idő a szórakozással. Így is csak azért indultunk haza, mert Csilla néni hívta Csabi bácsit. Menjünk, mert ebédből lassan vacsora lesz. Örültem, hogy sikerült megint valamit törlesztenem nekik. A vidámparkban mindent én fizettem. Fantasztikus dologra jöttem rá. Újabban szoktam szeretni a hétfő reggeleket. Évtizedekig utáltam, most pedig szeretem. Nem mindig, csak akkor, ha Juditka vasárnap 24 órázik. Ez a hétfő pedig kifejezetten ünnepnapnak minősült. Péntek délután nagyon régen volt. Több mint 60 óra sóvárgás sok két fiatal szervezetnek. Végre-végre hazajött a szentem, és keddig itthon is marad. - Miért ilyen komoly az én kincsem? - Okom a csodálkozásra nekem van, mert feldobott vagy. - Juditkám, ez betegség, nem féltékenység. Azért vagyok feldobott, mert végre zavartalanul ölelhetlek. Ez akkor is boldogító érzés, ha fáradt vagy, és többre nem számíthatok. - Fáradt vagyok, amin nincs mit csodálkozni. A fizikai fáradtságból gyorsan lehet regenerálódni. Bármennyit alhatok idegbolond maradok. Bekerültél a családba, te lettél a sztár. Juditot lehet cikizni, mindenki köszörülheti rajtam a nyelvét. Az anyám körbeugrálja szeretett vejét, azt főz, amit Gézuka óhajt, a nővérem a képembe vágja örülne, ha tőled lennének a gyerekei. Csilla unokanővérem első látásra belédesett, és itt van Lilla, aki nyíltan ugatja le a fejemet a család előtt. De még ez sem elég. Csilla-Milla úgy kezdi veled, ahogy Lilla anno az apuval. Elegem van. Leültem a heverőre, és az ölembe fektettem. - Édes, tegnap jöttem rá, hol a baj. Kevesebbet kéne dolgoznod. Hidd el, boldogan tölteném veled minden szabad percemet! - Érzem, szeretsz. Elhiszem, ma még hűséges vagy hozzám, de mi lesz évek múlva? Kísértésbe esel. Elmúlik irántam az újdonság varázsa. Miért csodálkozol, hogy kiborulok? - Szívem, büszke lehetnél arra, amit Cicuska mondott. A volt sógorodat csak képről ismerem. Itt ez a két szép, életrevaló gyerek. Lemondott róluk a karrierje érdekében. Inkább koldus lennék, de a saját gyerekeimhez ragaszkodnék bármi áron. Ezen felül azt is tudod, bár Cicuska külsőleg megüti a mércét, engem taszít a személyisége. Nem a zsánerem. - Tudom, neked az anyu a zsánered. - Juditka, megőrjítesz. Nyelveket beszélsz, kiváló orvos vagy, menjünk, vállaljunk munkát külföldön! Ha nem, akkor oldjad meg, hogy több szabadidőd legyen. Hidd el, minden percet, amit lehet, veled töltenék! Nélküled soha nem mennék egyedül sehova. Egyébként anyukád egy vén banya. - Tudom, hogy szép asszony még mindig. - Igen, az a saját kategóriájában, de nem a 33 éves lányának a vetélytársa. Szép és okos nő. Tegnap elképzelted a butuska fejeddel, hogy az anyósommal lófrálok kézen fogva az állatkertben. - Nem képzeltem, csak provokáltalak. Jó hallani a cáfolatot. Hidd el, nem feltételezek semmi rosszat, azontúl, hogy szimpatizáltok egymással.

162

- Ez igaz. Édeském, áruld el, hányszor fordult elő, hogy nem örültem neked, mióta megismerkedtünk? - Egyszer, Mircike névtelen levelei kapcsán. Tudom, fontos vagyok a számodra. - Juditkám, mondd meg, milyen hiányérzeted van velem kapcsolatban! - Semmi, esküszöm, semmi. Csak a többi nőt egye meg a fene. - Ilyet mondasz a testvéreidről meg anyukádról? - Nem, ez nem igaz. Anyuban és Lillácskában maximálisan megbízom. Cicuskát holt biztos le tudnád fektetni. - Juditka, nem vagyok felelős, mert a nővéred nemileg kielégületlen. Mikor te voltál az ő helyzetében, nem volt féltékeny rád. - Soha nem voltam kielégületlen. Mióta ismerlek, azóta előfordult, ahogy most is. - Kérem ezt az édes szádat, aztán pótoljuk péntek délutántól az elmaradást! - Tegnap délután annak örültem, mikor mondtad, egyedül jöttél haza. Azt hittem, Csillácskát nem tudod magadról levakarni. Tudom, utálatos vagyok. Nem voltam boldog az ötletétől. Aludjon otthon! - Te kis gonosz. Gyere, mert... szóval gyere, kicsomagolom angyalkámat a ruháiból. - Mondtam magamban a klinikán, annyira nem lehetek fáradt, hogy nélküle aludjak el. Megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám. - Tessék, Mátray Géza! - Üdvözlöm, Kristóf Emese vagyok. - Bocsánat, ezt most nem értem! Van ugyan egy Kristóf keresztnevű kollégám vagy barátom, de neki nincs kellemes női hangja. - Valami gubanc van a vonalban, én ugyanis Kristóf Emese vagyok, amiből egyenesen következik, a családnevem Kristóf. - Doktornő, ne haragudjon! Annyit hallottam, hogy: „Kristóf... vagyok.” - Képbe kerültem. Elővezetem, miért keresem. Minden évben megünnepeljük a gyerekosztályon a Mikulást a karácsonyt, meg még a húsvétot is. Tudja, nagyon hálásak ezek a beteg gyerekek érte. Juditkával találkozott a tekintetünk. Ült a heverőn, én meg a szoba másik felében a szekrénynek támaszkodva álltam. Mosolygott a csaj, amiből tudtam, képben van. - Dicséretes, hogy ilyenre is gondolnak. - A baj ott van, a vejem tavaly elvállalta, ő volt a Mikulás, de idén úgy néz ki, inkább megszökik Budapestről. Juditka azt mondja, sürgős külföldi elintézendője van. - Juditka mondott ilyet? - Az én Juditkám, nem a maga Juditkája, bár bevallom, az önét is magaménak érzem. Egyik legmegbízhatóbb kollégám. Fiatal, energikus és abszolút precíz. - Köszönöm, ilyet jó hallani. Ha jól értem, kedves főorvosasszony, a veje szublimálódik, ezért úgy gondolta, belőlem kitűnő Mikulás lenne.

163

- Szeretném, ha Emesének szólítana, és ha megengedi, nekem is szimpatikusabb úgy, hogy Géza. - Számomra megtisztelő. Szabadjon megkérdeznem, a főnökasszonyom mennyire van beavatva a Mikulás-ötletbe? - Tekintélyes embert akarok választani. Judit elmondása alapján ön ennek az elvárásnak pontosan megfelel. Állítólag hasonló kaliberű, mint Robi vejem. Ketten megbeszéltük, neki nincs ellenvetése, viszont rám bízta a tálalást. - Hmm! Én, mint Mikulás? Ízlelgetem a dolgot. Ami biztos, Emese kedves, az ön Juditkájának, valamint az enyémnek, hasonló ízlésük lehet. - Mostanság ilyenek ezek a lányok. Rácuppannak a Mikulásra. Anno én a férjemben az istent láttam. - Eddig magamról is ezt tudtam, de kiderült, Mikulás vagyok a számára. A tiltakozással semmire nem mennék, inkább vállalom. - Köszönöm. Természetesen a klinika fizeti a járulékos költségeket. Javaslom, jöjjön be hozzám valamikor a közeljövőben! Csak azt kérem, telefonon egyeztessünk időpontot! - Emese kedves, úgy gondolom, jobb előbb, mint utóbb. A héten meglátogatom önt. Telefonszámát kimentettem a készülékemben. - Nem is értem Judit miért félt annyira. Azt mondta, ő nem meri elmondani magának. - Itt ül velem szemben, mélyeket pislog, aludni szeretne. Azt hiszem, akkor végzek vele, ha kialudta magát. - Jaj, ne tegyen olyat, mert magát bezárják, én meg kereshetek másik Mikulást! Na jó, ne bolondozzunk! Várom a jelentkezését, Géza. Viszonthallásra, puszilom Juditot. - Kézcsókom, Emese kedves. - Mesélj, szépséges szép szerelmem! - Mit meséljek? Jaj, Emese kedves! Van egy barátom, aki szintén Kristóf, de nincs ilyen szép hangja, tudja kedves Emese. Természetesen, örömmel leszek Mikulás, ha így kívánja, kedves Emese. Igen, rohanok be magához. Nem is kell időpontot egyeztetni. Ott fogok kuporogni az irodája előtt, majd nézzen ki időközönként, hogy fürödhessek a tekintetében! Rohanok, Emese kedves és kézcsókom. - Rendben, Juditka. Odamentem az asztalhoz, kezembe vettem a telefonomat. - Ha felmered hívni, olyan botrányt csinálok, hogy összefut a ház. Csak próbáltam bemutatni, hogy szédíted a nőket. Nyomtad neki a nyálas dumádat. Nincs is Kristóf haverod, de muszáj volt előadnod, így hozhattad tudomására a kellemes hangját. Igen, láttam, közben a szemeiddel engemet vetkőztettél, csak ezt Emese nem tudhatta. Mit szólnál, ha én szövegelnék így? Pénteken egyetlen szó miatt buktál ki. Gézuka nem akarja egyből lefektetni a csajokat. Előbb lelkileg ápolja őket. Csoda, hogy még az anyám is megszédül, mikor közlöd, ő a rokonságban a legszebb nő? Lillával szópárbajt vívsz, mert rájöttél, imponál neki. Szépen volt felöltözve, de egy grammal sem szebben, mint az anyám. Azonban rögtön közölnöd kellett vele a véleményedet. Nem hülye, és főleg nem vak. Láthatta, semmivel nem ünnepélyesebbek, mint a szüleim, viszont legyezgetted a hiúságát. - Ilyennek születtem. Mentségem, általában csak a szám jár, és nem a kezem.

164

- A kezed egyszer fog úgy járni, hogy meglátom. Abban a pillanatban fátyol borul a kapcsolatunkra. - Édesem, te uszítottad rám a főnöknődet. - Tudtam, hogy nyalizni fogsz. Ambivalens ez a helyzet. Nem szeretem ezt a stílusodat, ugyanakkor büszke vagyok rá, hogy minden nőt meg tudsz hódítani, és mégis kitartasz mellettem. - Téged szeretnélek meghódítani. Utólag sokszor gondoltuk úgy, az a szeretkezés volt a legfergetegesebb, aztán máskor mégis felülmúltuk. Most ez más volt. Több napos visszafogottság, majd egy kis féltékenykedés, aztán a hosszan tartó békülés. A hétfőnek annyi lett. Végigaludtuk a napot, majd rövid ébrenlét után az éjszakát is. ***

165

35. Mikulás és Krampuszka Mi akartam lenni, és mivé lettem? Az általános iskola kezdetén utáltam, hogy fiú vagyok. Nem alhattam anyukám mellett, mert nem illik egy nagy fiúval. Később szerettem volna orvos lenni, de rájöttem, irtózom a vértől. Ezért nem lettem hentes sem, noha alkatom predesztinált volna rá. Érdekes, miután lemondtam az orvosi hivatásról, sokáig irigyeltem a nőgyógyászokat. Szobafestő is akartam lenni. Arra pedig anyukám intett be. Sokat foglalkozott velem, közben kedvesen biztatott: „tanulj tinó, ökör lesz belőled!” Így lettem építészmérnök. Tavaly mondtam le véglegesen arról az álmomról, hogy nőgyógyász legyek. Belépett az életembe ez a drága doktornő, azóta nincs hiányérzetem. Ha mégis, akkor őt vagyok kénytelen ideiglenesen nélkülözni. - Aranyos voltál. - Hogy-hogy voltam? Úgy látja a doktornő, rossz bőrben vagyok, ezért domborítja a nekrológot? - Tegnapelőtt a főnökasszonyomnál aranyos voltál. - Ja! Te is az voltál, kis mosolygós Krampuszkám. - Félek tőled, pedig valamit meg kell beszélnünk. - Bizony, sok okod van a félelemre. - Megértelek, mégis, méltónak kell lennünk önmagunkhoz. Egyikünk sem teheti magát nevetségessé a kollégái előtt. Komoly mérnök vagy, én pedig orvos. Szeretném, ha revideálnád az elképzelésedet! - Mióta vagy ilyen félénk, édesem? - A tartós kapcsolatunk érdekében kedvedbe kell járnom, mert nagy a konkurenciám. - Juditkám, ilyen hangulatú társalgáshoz semmi kedvem nincsen. A boldogságunk nem azon fog múlni, milyen jelmezben veszlek feleségül. Viccesnek gondoltam, de igazat adok neked. A konkurenciát pedig megbeszéltük. Legalábbis eddig abban a hitben voltam. 25-én megbeszéltük féltékenységed okát. Fogadalmat tettem, ezután nem fogok hölgyeknek félreérthető szöveget nyomatni. Még azt is mondtad, anyukád lehet egyedüli kivétel, mert tudod, ő soha nem ártana neked. - Semmi okom a félelemre, abszolút semmi. Csak éppen egyetlen mondatomért le akarsz nyelni. - Úgy adtad elő, mintha strici lennék. Az esküvővel kapcsolatban egyetértünk, viszont ragaszkodom hozzá, hogy Mikuláskor te légy mellettem a krampusz. Amennyiben nem vállalod, közölheted Emesével, keressen másik Mikulást helyettem! Ezen felül az ikrekhez is megyünk, te kis buta Krampusz. - Természetesen, bár meglepődtem az ötleteden. - Beindult az agyam. Leszel te még a klinika gyermekosztályán gonosz boszorkány is, valamint Hófehérke. - Hófehérke nem, mert ahhoz kell hét törpe is. - Én leszek az egyik törpe. - Na, attól röhögné szét mindenki az agyát. Kétszer akkora törpe, mint a Hófehérke.

166

- A mesében minden megtörténhet. Meglehet, Hüvely Matyi leszek, na és akkor mi van? - Talán Hüvelyk Matyi. - Melletted csak Hüvely Matyi lehetek. - A Piroska és a farkast szívesen előadnám a gyerekeknek veled. Te lennél a farkas. - Szívesebben lennék Piroska. Na mindegy, rögtönözzünk! Jók a virgácsaid, anyafej. Mi a pálya? Hová nyomulsz? - Mutterom ősének, a grószmutternak viszek egy kis abrakot, nehogy feldobja a talpát. - Hót gáz szitu. A dizsiben meg nyomatják, ahogy a csövön kifér. Vágod? Caplassunk oda, azt rázzunk egy frankót! - Mondom vazzeg, flamós a vén szatyor, oszt ha nem nyomat valamit az etetőjébe, bemurdel. - Na bumm! Beadja a kulcsot, elfér a temetőben. Én meg frankón minden nap a dizsiben zsibbadok. Kamázod? Hulla sirály a buli. - Le kell padlóznom az anyagot, mert különben rinyál az öreglány a mutteromnak. Annak meg felmegy az agyvize, aztán bemos párat az etetőmbe. - Lazuj má kis bögre! Itt ledzsanázó egyenesen, oszt ott is vagy a bányarémnél. Lepengeted neki a szajrét, aztán veretünk a francba. - Nagy a pofád, köcsög. Van verdád? - Ja, ha elkötöm a faterét. Nem is rossz duma. Kigurulunk a prérire, oszt valahol a hátsó ülésen horpasztasz egyet, én meg betámasztok neked. Má úgyis rég heggesztettem. Úgy megküldelek, mint Hanzi a disznótorost. - Pofád nagy, kérdés, milyen a lompos? Na mindegy. Hesszelj itt, míg eldzsesszelek a vén szipirtyóhoz! - Zsír frankó. Szedd a tappancsaidat, mert a végén unalmamban lepetézek! Nehogy szopassál, vazzeg! - Fogd má be a lepcses pofádat, mert leverem a plazúrt róla! - Kis hülye gáré! Lenyomok egy sallert, oszt eldobod a kanalat. - Unom a vakert. Nem csípem, ha köhög a bolha. - Tündérkém, meg tudjuk ezt ismételni anyukádéknál? Fogok beszélni Csilla nénivel. Szeretném, ha segítségemre lenne. Tönkre fogod tenni a kapcsolatunkat ezzel a buta féltékenykedéssel. Jóformán alig találkozom emberekkel, kivéve mikor tömegközlekedek, aztán mégis mosakodnom kell állandóan. - Ezt is meg akarom beszélni veled. Neked sokkal többet kell rohangásznod a városban, de még az országban is, mint nekem. Szeretném, ha holnaptól kezdve te járnál az autóval! Engem beviszel, meg hazahozol a munkahelyemről. - Juditka, ez ugye nem csapda? - Ne izgulj, tudom, autóval könnyebb csajozni. Nem feltételezek rólad olyat. Buli után mondtam, szerencsémre neked csak a szád jár. - Jól van, doktornő, leszek a sofőrje. Magamról pedig hirdetni fogom, elég ha egyet füttyentesz, én azonnal ugrok. - Hülyeség lenne két autót fenntartani. Főleg így, hogy adósságunk van a nyaralóra. 167

- Szerencsémre időben rájöttem, a kötött munkaidő nem nekem való. Inkább vállalom a háziasszony szerepet. Az lenne a jó, ha idővel nekem is lenne olyanom, mint neked, de amellett a férfiasságom is megmaradna. - Mosna-főzne Gézuka, közben folyamatosan dugná magát. Kérdés, mi lenne házasságunkban az én szerepem? - Te, drágám, az esztétikai élményt adnád. Ezen felül a változatosságot, mikor magamra unnék. Nem beszélve a gyermek szülésről. Milyen anyának képzeled magadat? - Halasszuk ezt a témát máskorra! - Juditka, van egy borzasztó sejtésem. - Amit mindketten tudunk, azt fölösleges megbeszélni, Macikám. - Aranyos vagy. Szóval, Juditka világra hozza utódunkat, majd közli: Aki bújt, aki nem, megyek (dolgozni.) - Én vagyok az orvos, de te tudsz logikusan gondolkodni. A logika azt mondja, butaság lenne három évig itthon maradnom. Egyrészt jóval kevesebb lenne a pénzünk, másrészt ilyen munkahelyet aligha találnék egyhamar. Márpedig a klinikán nem várnak rám évekig. Ahhoz pedig semmi kedvem, hogy az állami egészségügyben robotoljak. - Sejtésem eddig is volt, de a konkrétummal engedd meg, hogy barátkozzak! Mi van, ha konzervatív gondolkodású férj leszek, és úgy ítélem, az anyának a gyereke mellett van a helye? - Gyerekünket akartál mondani? Vagy kettőnké, vagy egyedül nem óhajtok gyereket. Amennyiben észérvek szólnak itthon maradásom mellett, örömmel vállalom. Momentán nem így van. - Megreggelizünk, átmegyünk a szüleidhez, és együtt megbeszéljük! - Ahogy a gyerek alkotásában nincs részük a szüleimnek, úgy a felnevelésében sem. Ez a kettőnk dolga. - Egyem a kis szívedet. Krampusz-témát alig merted elővezetni, bezzeg milyen határozott vagy ebben, ami életünknek több évtizedét befolyásolja. - Ha a klinikán megállapítok egy diagnózist, nem hagyom magamat elbizonytalanítatni. A krampusz-téma nem olyan fajsúlyos, hiszen végső esetben vállalhatom a hóbortodat. A gyereknevelés komoly. - Nem értek hozzá. Ezen felül, mi van, ha nem az elvárásaidnak megfelelően nevelem? - Attól, hogy te maradsz itthon, még nekem is lehet beleszólásom. Témát váltok. Anyuval vagy Lillácskával elmegyek a varrónőjükhöz. Szeretnék nadrágkosztümöt csináltatni az esküvőre. - Végre valami, ami az érdekemben történik. Ámbátor, ha nekem óhajtasz tetszeni, ne vegyél fel semmilyen ruhát! - Megdumálhatjuk. Legfeljebb a többi férfi legelteti majd a szemét. Engem abszolút nem zavar. - Kimegyek a konyhába megfenni a nagy kést. - Gézuka, szerinted egy vaknak nagy büntetés, ha nem nézhet tévét? - Kérdezd meg apukádtól!

168

- Ő mesélte tegnap, az ötvenes években a vakok intézetében azzal büntették a rossz magaviseletű gyerekeket, hogy este nem mehettek a tanáriba tévét nézni. Az apu pedig sokszor volt büntetve. Lágy tojást óhajtasz vagy keményet reggelire? - Lágyat, de most még nagyon kemény. - Rám ne számíts! Aki nem hajlandó nevelni közös gyermekünket, attól igyekszem távoltartani magamat, ameddig nem késő. - Fölösleges. Nem lesz közös gyerekünk. Ha mégis, beadjuk a gyűjtőbe. Csilla néni boldogan neveli a többivel együtt. Elindult a konyha felé. Sikerült elkapnom, és karjaimban összecsomagolnom a csajt. Próbált kapálózni, de reménytelenül, mert lábai nem érték a földet. - Most járjon a szád! Kitől igyekszel magadat távoltartani? - Ha nem engedsz el, megharaplak. - Ha megharapsz, megverlek. Bevittem sikongató csomagomat a szobába, és leültem vele a heverőre. - Tudod, hogy csúnya vagy? - Tudom. Azért veszem feleségül a világ legszebb nőjét, hogy kompenzálja a külsőmet. - Ne borzold össze a hajamat, ami egyébként is szénakazal! Ne, tényleg ne csináld, mert mind a szemembe lóg, és nem látok semmit! - Ez a célom. Így legalább nem láthatod, ki erőszakol meg. - Ezzel szemben tudom. Elmondhatom, ilyenkor érzem magamat a legnagyobb biztonságban, mikor karjaidban tartasz. - Kis butám. Hinni szeretném, tudod: csak évődök veled. Bár ott tartanánk, hogy áldott állapotban vagy. Nyugodj bele, a mi gyerekünket nem az anyukád fogja felnevelni! Azt viszont nem tudom, hogy fogom szoptatni. - Pedig mestere vagy. Ritka nap, mikor nem részesülök belőle. - Mondd azon napok számát, amikor kényszerítve vagy rá! Ült az ölemben, haját hátrasimította, hogy ne lógjon a szemébe, és ujjain elkezdett számolni, közben mormogott magában. - 86. Remélem, jól számoltam. Ne harapdáld a fülemet, mert torkodon akad a fülbevalóm! - Most mit érez ez a ronda csaj? - Felül vagy alul? Különben mindegy. Mindkét helyen jót érzek. Elmondtam az anyunak, múltkor megerőszakoltál. Így indítottam, közben néztem az arcát, mielőtt részleteztem volna. Képzeld el, mosolygott! Nem féltette a lányát. Megbízik benned. - Nagy meccs volt. Tisztességesen kidöglesztettél. Csíptél-haraptál, lábaidat összekulcsoltad, miközben kezeiddel hadonásztál. - Tipikus eset, amikor a férfi nem a fejével gondolkodik. Erővel igyekeztél győzedelmeskedni felettem. Majd hirtelen megvilágosodott az elméd. Kezeiddel nyitottad szét az összekulcsolt bokáimat, ezzel szabaddá vált a pálya. Megtehetted volna, rámveted magad, aztán tövig nyomod, ahogy belém fér. De nem ám. Az én Macikám, ujjával győződött meg, mennyire vagyok fogadóképes.

169

- Juditka olyan nedves volt, mintha egy aktuson túljutottunk volna. Lihegett a fáradtságtól, de mosolygott a szentem. Most is tiltakozzál, kincsem! - Nincs erőm hozzá. Gyere, Mikulás, krampuszka a tiéd akar lenni! ***

170

36. December 5. Hülye girnyó Mikulások. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény vállalkozás manapság Mikulásnak lenni. Fél napomba került, mire találtam magamnak megfelelő méretű mikulásancungot. Így is kissé össze kell magamat húzni, nehogy kilógjak valahol belőle. Kilógjak? Ez jó. Úgy el van szorítva benne a gyönyörlőcsöm, hogy félek, mire este hazaérünk, a tojásaim elzápulnak. Na és a csizma? Ami állítólag negyvenhatos, számszerűen megegyezik a tappancsom méretével, csak éppen úgy fér bele a lábam, ha ökölbe szorítom. Bezzeg Krampuszkámon minden cucc klappol. Hazahoztuk a cumót. Esténként illegettük magunkat a tükör előtt. Közben elváltoztatott hangon társalogtunk. Én, a tökéletlen, törekszem a tökéletesre. A tök életlen ellentéte a tök éles, szerintem. Keringőzni tuti nem fogok ebben a topánkában, bár ahogy Csilla-Millát ismerem, képes lesz megtáncoltatni a Mikulás bácsit. A videófelvételek azt igazolják, anyánk sem ismerne ránk. Ez Csilla nénire is igaz, aki jó egészségnek örvend. Nekem pedig nincs is már anyukám. Forgatókönyv szerint puttonyomba bepakoljuk Kurucz Robika és a Harangozó ikrek ajándékait. 16 órakor indulunk. Első feladat: Kurucz-lak. Ott rövid látogatást teszünk a főorvosasszony családjánál. Ezután irány a klinika. Emese irodájában puttonyba tesszük az ott szétosztandó ajándékokat, majd hintem gyerekek között a rizsát. Dolgunk végeztével autót váltunk, nehogy a parókián gyanúsak legyünk. A doktornő kölcsönadta az Audiját. Hülyítjük Cicuska utódait, majd irány vissza a klinikára, ahol autót cserélünk, és végre jöhetünk haza, pihenni. Az lesz az igazi élvezet számomra, nem a pénteki nászéjszaka. Levehetem a ruhákat magamról. - Juditkám, énekeld el a Hull a pelyhes kiscsirkét nekem! - Fehér hó, Macikám, és nem a krampusznak kell énekelni, hanem a gyerekeknek. - Ha ilyen okos vagy, mondd meg, mit énekel a Mikulás! Készültem egész héten itthoni magányomban, de lehet, nem jól. - A Mikulás sem énekel. - Annyi a feladatom, hogy cipeljem a puttonyomat? - Nem egészen. Kuruczéknál kontaktust kell teremtened a 21 hónapos Robikával. A klinikán nyomatod a közhelyeket a kicsinyeknek. Anita és Gabi nem kisgyerekek. Légy szíves, ne úgy tekintsél Anitára, mint egy nőre, meglehet, formás csaj! Nem muszáj észrevenned, hogy a hálóing alatt nem visel melltartót! - Rendben, Anita kifújt, majd Gabira tekingetek csábos szemeimmel. - Nem vagy te buzi. Ő pedig Gabriella helyett Gyuri. - Még csak nem is Gabi? - De, Gabinak hívják, csak Gyuri. Józsika pedig nagyon beteg. Tulajdonképpen ő jelenleg az egyedüli pici gyerek, aki még hihet a Mikulásban. Majdnem egy éve küzdünk az életéért. Különben szeretni való, aranyos kis fiú. Gondolom, az anyukája is ott lesz. Idejének nagy részét a klinikán tölti. Mit óhajtasz táplálkozni indulás előtt? - Téged nem. Bár izgalomban vagyok, ez másfajta izgalom, mint a szokásos. Különben tudod, nem vagyok válogatós.

171

- Köszi, ez jólesett. Így maradtam könnyen fenn a rostán, mert Gézuka nem válogatós. Nos, ehetsz rántottát vagy vajas kenyeret szalámival. - Mindegy, mindkettő jó. - Akkor vegyél le halat a hűtőből! - A halat utálom. - Vajat akartam mondani, de nincs helyén az eszem. Gézuka nem válogatós, így bukott rá minden csajra. - Hagyjuk a múltat! A jövőről beszélj! Hogy látod, túlélem ezt a napot? - Igen, de folyadékot ne vegyél magadhoz, mert a végtermék ürítésében akadályozva leszel! - Hova tetted, édesem, a papírokat, amiket a gyerekekről írtál! - Te tetted el. Eltetettem veled. Még mondtad is, nehogy itthon maradjon. - Kedden Cicuskának raportra kellett mennie a suliba. Csabóca rossz fát tett a tűzre. - Nem tudok róla, hiszen a családommal neked van kapcsolatod. - Igen, édesem. Pénteken összeházasodunk, de az mit sem változtat a tényen, neked van, nekem azután sem lesz családom. - Ne sajnáltassad magadat! Semmi okod a panaszra. Lám, most is te vagy a tájékozott. - Kérdés, egy hét múlva mennyire lesz igaz. - Bizony, Csutak. Azért ajnároznak, hogy engem feleségül vegyél. Megállj, ezt elmondom este a szüleimnek! Soha nem láttam még, hogy a Mikulás smárol a krampusszal. Most ez is megtörtént. - Csilla-Milla meglovasította anyukája kenceficéit. Nem ellopta, hiszen ő olyat soha nem tenne, csak ideiglenesen birtokolni kívánta. Utólag közölte az illetékessel, meg kívánta mutatni a suliban a kis hülyéknek, hogy ő nagylány. Reggel az első szünetben kipakolta asztalára a cuccokat, módszeresen ügyelve rá, hogy mindenki észrevegye. Egyik kislány szó nélkül felmarkolta a rúzst, ismerkedési célból. Csilla-Milla elkezdett kiabálni vele. Nem haragból, csak azért, hogy a távolabb lévők is felfigyeljenek rá. Abban a pillanatban ott termett a tesó. Nem volt képben, de tudta, a húga kiabál, itt a cselekvés ideje. Jobb kezével bemosott egyet, bal kezével pedig belemarkolt a csajszi hajába, bár ez utóbbit azóta is tagadja. A pofonvágásra büszke, de közölte, nem tépte meg a lányt. - Biztos vagyok benne, a kis szerelmed eközben karba tett kezekkel ült a helyén. - Ne légy rosszindulatú, Juci-Muci! Az igaz, Csilla-Milla leköpte a csajt, de ebből nem lett volna grimbusz, ha az nem turházza vissza. Elszabadult a pokol. A két lány összeakaszkodott, püfölték egymást a földön. Csabóca hangosan drukkolt a húgának. Bejött a tanító néni. A gyerekek közölték, Csabóca kezdte a verekedést, ő pedig nem tagadta. - Nem tagadta?! Tuti, hogy büszke volt magára. - Mi férfiak, már csak ilyenek vagyunk. Nyugodj bele, valaki elvenné a rúzsodat, úgy megagyalnám, hogy csak na! A tanító néni behívatta Cicuskát. Jóval kezdett ki. Cicuska ragaszkodott a megbeszélésen gyermekei jelenlétéhez. A Harangozó ikrek makulátlanok. Ez nővérednél alaphelyzet. Ő sem cselekedett volna másképpen. Leánycsemetéje közölte, Zsuzska lopós, Csabóca pedig kis hernyónak titulálta, és hozzátette, ő bizony megvédi a testvérét, akárki akármit mond. Az oktató próbálta felébreszteni Cicuska lelkiismeretét. Megkérdezte, miért adja oda lányának a felnőttnek való holmijait. A válasz egyértelmű volt. Őt ne akarja 172

nevelni a tanítónő. A megbeszélés hangulatához hozzátartozik, a gyerekek semmit nem tagadtak, kivéve a hajhúzást. Ugyanakkor a hölgyek párbeszéde alatt angolul csúnyákat mondtak az osztályfőnökükre, amiből valószínű semmit nem értett az illetékes, csak Cicuskának esett nehezére, hogy ne nevesse el magát. - Neked ez jó vicc, ugye? Elfelejted, hogy protekcióval vették fel a gyerekeket tanév közben. - Juditkám, otthon megbeszélte a csemetéivel a dolgot, de a leghatározottabb véleményem, a szülő védje meg a gyerekét. Senkinek a holmijához ne nyúljunk engedélye nélkül. Csabócának pedig igenis, kötelessége védeni a húgát. Arról miért nem esett szó a megbeszélésen, hogy két okos gyerek, akik segítenek tanulásban a gyengébbeknek? Dicsérni is kell, nem csak korholni. Nekem azt mondta a nővéred, nem fogja hagyni elnyomni a gyerekeit, csak azért, mert ő az anyjuk. - Igaz lelkedre mondd meg, barátodnak mi a véleménye róla! - Nem meséltem el Józsinak. - Furcsa lenne, ha elpletykálnád, de én nem is azután érdeklődtem. - Hiszek a barátomnak, mert tudom, egyenes ember, hiszen jó néhányszor képembe vágta az igazságot, aminek nem örültem. El van ragadtatva Cicuskától. Nem merném azt mondani, hogy szerelmes belé, mert tudom, Józsi abszolút hűséges a feleségéhez. Egyetlen negatív megfogalmazása nincs a nővéreddel kapcsolatban, rengeteg munkát ad neki. - Cicuska is áradozik. Baromi sok a munkája, de szereti csinálni, és egy hónap múlva átvedlik közgazdásznak. - Úgy tudom a családtól, gyermekkorában sem volt elvetemült lány. Túlzott az igazságérzete, de ez aligha fog változni. Becsületesen dolgozik, számomra ez a fontos. Bízzunk benne, gyerekei az ő tulajdonságait örökölték! Beöltöztünk vasárnap délután a jelmezeinkbe. Esküszöm, Juditkára nem ismertem rá. Még a hangjára sem. A virgács pedig jól festett a kezében. Felvettem a puttonyt, amiben Kurucz Robika és a Harangozó ikrek ajándékai voltak. Csilla-Milla biztos örülni fog, hogy sikerült szereznem neki is fehér macit. Szerencsére volt az üzletnek egy másik bolond megrendelője, így aztán nekem is jutott, de még maradt is. Elindultunk, le a parkolóba a kocsihoz. A lépcsőházban rohant felfelé velünk szemben egy öt éves gyerek, a harmadikon laknak. Kis híján lefejelt. Azután tudatosult benne, egy igazi Mikulással meg a krampusszal találkozott. Az autóban elképzeltük szegény kis csávó szüleit, akik igencsak bajban lehettek. A Mikulás távozott a házból, a gyereknek meg ajándék sehol. - Juditkám, mondjál valami szomorút nekem! Az mégsem illik, hogy a Mikulás vihorászva szálljon ki az autóból a Kurucz-villa előtt. - Otthon maradt a papír, amire felírtam a címüket. Nem emlékszem a házszámra. - Nem baj. Mindenhova becsengetünk. Az emberek örülnek a Mikulásnak. - Inkább felhívom Emesét, és megkérdezem tőle. Na persze, táskája meg a csomagtartóban. Elvégre mégsem mászkálhat egy krampusz, karján a retiküllel. Megálltunk az utcában. Szerencsénk volt, éppen jó helyen. Kurucz Judit nagyságos asszony a kapu körül téblábolt, és észrevette, hogy két fura fazon társalog az autóban. Kedvesen beinvitált bennünket. Ők persze úgy is, mint Juditok, ismerik egymást régóta, de kivételesen eltekintettek a nyalakodástól. Már csak azért is, mert ott totyorgott a közelükben a kis Robika. Köszönni nem akart a Mikulásnak, viszont anyukájával közölte, neki kakilni kell. Ezzel átszaladt egy másik helyiségbe, anyukája pedig nyomába. Ölbe hozta vissza a lurkót, 173

mert kiderült, nem mondott igazat, csak fél a Mikulás bácsitól. Anyukája közölte velünk, Robika jó gyerek, és már nem is szokott bepisilni. Zsibbadó testrészeimmel jó volt ilyet hallani. Kezébe adtam egy piros zacskós csomagocskát, ettől megeredt a nyelve. Még arra is hajlandó volt, hogy a Mikulás ölébe üljön, úgy beszélgettünk. A kis mafla majdnem letépte a szakállamat. Dolgunk végeztével elindultunk a klinika irányába, magamban megjegyeztem, szívesen ültettem volna anyukáját is az ölembe. Kristóf Emese főorvosasszony kedvesen fogadott bennünket az irodájában. Puttonyomból kirámoltam íróasztalra az ikrek ajándékait, és bepakoltuk, amiket a betegek kapnak. Leültem, hogy átfussam a papírokat, amiket Juditka írt nekem az itteni gyerekekről. Először Józsikához mentünk, akinél ott volt az anyukája. Józsika megijedt, de nagyon kedves szavakkal köszöntöttem, és kibújt a paplan alól. Még énekelt is nekem. Az anyukája mondta, jó kisfiú, mert meg akar gyógyulni. Irigyeltem a krampuszt, aki csak ott van velem, de eddig munkája nem akadt. A többi gyerek az ebédlőben volt. Sem Anita, sem Gabi nem tűntek komoly betegnek. Így azután, akadt némi dolga a krampusznak. Aki nem beteg, az rosszalkodik. Juditkám mondta, Anita valóban nem beteg, de gazdag szülei vannak, és mivel elkezdett drogozni, úgy gondolták, ha két hónapig itt lesz benn a klinikán, lemond a drogról. Nagyjából olyan magas, mint Juditka. Elöl van mit nézni rajta, de különben girnyó. Őt muszáj volt elverni, mert titokban cigarettázik. Ráadásul közölte, jobban szeretné, ha a Mikulás náspángolná el, nem a krampusz néni. Mindenesetre nem ismerte meg a doktornőt. Mondott egy verset, amit nem akarok beidézni, mert csúnya szavak vannak benne. Amúgy nekem tetszett. Gabi, aki egyébként Gyuri, nyeglén fogadott bennünket. Keresztbe tett lábakkal ült az asztalnál. Nagy autórajongó lehet, mert egy komoly autós albumot kapott, meg persze egy fél vagon csokoládét. Ez a két gyerek értékben több ajándékot kapott, mint a többi tízen összesen. Emese kávéját nem volt szívünk visszautasítani. Pár percet társalogtunk. Puttonyomba visszarámoltam az ikrek ajándékait. Cicuska is vásárolt, meg mi is. Csilla néniék természetesen külön adják oda nekik, amiket vettek, hiszen nincsenek beavatva a Mikulás-témába. Beültünk Emese Audijába, és irány a parókia. Vigyáztunk, nehogy felismerjenek bennünket. A magasságunk árulkodó lehetett volna. Csilla néni jött kaput nyitni. - Asszonyom, az önkormányzat Mikulása vagyok. Kimutatásunk szerint itt lakik két darab hét éves gyerkőc. Ajándékot hoztunk nekik. - Fáradjanak be! A nappaliban rakoncátlankodnak. Megjegyzem, váratlanul ért a látogatásuk. - Szervusztok gyerekek! Remélem nem féltek a Mikulástól?! - Szevasz Mikuli! Mi van, itt Budapesten még hisznek a skacok a Mikulásban? - Téged hogy hívnak, öcsike? - Úgy, mint téged a csajod: „gyere ide!” - Tudom ám, hogy Csabócának hívnak. - Akkor meg mit kérdezel hülyeségeket? - Hallottam, rossz voltál az iskolában. - Aha! Mama! Azzal az autóval jöttek ezek, ami a kapunál áll? - Igen, azzal, mert nincs hó, és ilyenkor nem siklik a szánkó. - Nehogy már te is elhiggyed ezt a hülye dumát! Mikuli, megcibálhatom a szakálladat? - Tudom, azt is letagadtad, hogy Zsuzska haját megtépted. 174

- Beszélsz hülyeségeket?! Évi néni küldött benneteket, mi?! Csilla-Milla, te is szövegelj valamit! - Jól van, de mi van, ha igazi Mikulás meg krampusz? Tavaly tudtuk, az apu barátja öltözött be, de az kisebb is volt, meg nem is igazi. - Csak nőkkel ne kezdjen az ember! Berezeltél, hugi? - Gyerekek, este van. Még sok helyen várnak bennünket. Ha megígéritek, hogy jók lesztek, kaptok tőlem ajándékot, de ha nem, akkor a krampusz fog elnadrágolni mindkettőtöket. - Muti, mit hoztatok! - Játékokat, meg sok-sok csokit. - Engem megverhet a krampuszod, de aztán hoci a cuccot! - Krampuszka, addig verjed virgácsoddal a fenekét ennek a rossz kisfiúnak, míg meg nem ígéri, hogy jó lesz! - Én megígérem, Csabóca helyett is, hogy jók leszünk. Akkor nem bántotok? - Csilla-Milla, neked olyan ajándékot hoztunk, aminek biztos örülni fogsz. - Na tessék! Máris behízelegte magát a hugi. Figyelj, haver! Én is jó leszek, csak add már a cuccot! Buli volt, ahogy krampuszka próbált párat suhintani Csabócára, az meg rohangászott a szobában, de Cicuska elkapta. Csilla-Milla hagyta magát. Úgy tervezte a krampusz, addig náspángolja őket, míg fogadalmat nem tesznek egyértelműen, hogy soha többé nem lesznek rosszak. Ezek nem hülye gyerekek. Fogadalom nuku, viszont jókat röhögtek a szemembe. Csilla-Millából is csak annyit sikerült kierőszakolni, megpróbál jó kislány lenni. Csabóca még erre sem volt hajlandó, viszont énekelt angolul, mert magyar Mikulás-dalt egy darabot nem tudott. Együtt mondtak el egy verset, ami nem Mikulás-vers volt. Megkapták az ajándékaikat. Elbambultam, mikor Csilla-Millának odaadtam a mackót. Egy szökkenéssel a mellettem lévő székre ugrott, majd onnan a nyakamba. Jobb karját a nyakam köré fonta, de a ballal csak a szakállamat tudta elkapni. Pillanatokon belül kiderült az igazság. Lelepleződtem. Csilla néni felállt, nem tudni az okát, hogy miért, krampuszjelmezbe burkolódzott gyermeke őt náspángolta a virgácsával. - Miért engedsz be idegeneket egy szóra a házba? - Jaj istenem! Igazad van, nem voltam elég óvatos. De legalább tudni fogom, amit eddig mások mondtak: ez a lányom rám ütött. - Csilla néni, lelepleződtem, de honnan tudtad, hogy Juditka a krampusz? - Gézuka, házasságkötésetek előtt öt nappal nem fogsz másik krampuszlánnyal csatangolni. ***

175

37. Esküvő Döntöttem. Pénteken férjül megyek életemben először és utoljára. Ezután könyöröghet nekem bárki, hogy vegyem feleségül, meg se hallom ilyen irányú kívánságát. Ha mégis, akkor nem leszek Mikulás. Egy héten belül Mikulásnak lenni, tanúnál közös pofavizitet venni, fodrásznál ondoláltatni a sörényemet, majd igába hajtani ápolt buksimat, ilyen Mátray Gézával csak egyszer fordulhat elő az életben. Úgy kell nekem. Olyan vagyok, mint jövendőbeli apósom, aki nem előrelátó, mert vak. Jól bezsúfoltam a programokat. A vasárnapi mikulásozás után, hétfőn délelőtt bementünk az Épszolg-Holdinghoz Józsival megbeszélni a házasságkötéssel kapcsolatos koreográfiát, elvégre ő lesz a tanúm. Közölte Juditkám jelenlétében, ő nem látott semmit, de én meg az elpirult feleségjelöltnek ott rögtön mondtam, hagyja rá, szegény Józsi, nem tudja, mit beszél. Azon nyomban bizonyította is. Javasolta, menjünk együtt fodrászhoz szerdán. Juditkám helyeselt. Fél éve növesztem csutka hajamat, hogy esküvő előtt levágassam. A fodrásznál átmentem parasztba. Míg várakoztunk a birkanyírásra, skubiztam a főnököm fejét, és jól hallhatóan megemlítettem neki, az övé rövid, abból nem kell levágni. Az enyém az más, majd a hölgy megmustrálja, és ha hosszúnak találja, engedélyemmel levághat belőle. Többen nevettek az üzletben, csak az illetékesek nem. Mikor sorra kerültünk, a fodrásznő csattogtatta felém ollóját, és intett, hogy én következek. Közöltem, Józsi barátom menjen előbb, ő az idősebb, nem szeretném, ha kifutna az időből. Juditkának otthon azt mondtam, bejöttem a csajnak, azért cuppant rám. - Tündérkém, soha nem érezhetem át azt a jót, hogy évekig együtt jár az ember valakivel, majd jön egy hosszú jegyben járó időszak, végül a fehér menyasszonyi ruha, a vőlegény izgatottan várja a nászéjszakát, mikor kiderül, mit rejt az ara a ruhája alatt? - Macikám, elfelejtettél időben szólni. Együttlakás ide vagy oda, hidd el nekem, az is élvezet lett volna, ha esténként látom, Gézuka a fürdőszobában tükör előtt veri a szerelemgyökerét, az meg persze sír a fájdalomtól. Ami biztos, holnap, azaz csütörtökön, az anyuéknál fogok aludni. Pénteken hajnalban megyünk együtt fodrászhoz. Mivel tudom, egy nap kihagyás rossz hatással van mindkettőnkre, neked megadatik a mosdó előtti nosztalgiázás holnap este. - Kimondhatatlanul boldog vagyok. Láttad hétfőn, hogy felfigyelt Józsi, mikor Cirminek hívtalak? - Remélem, nem kérdezte meg az okát?! - Mindenki tudja, te butuska, Juditot Cirminek is szokták becézni. - Kíváncsi leszek negyven év múlva, mikor Judit néni hívja az ő szeretett párját ebédelni a konyhába. Most mit röhögsz, te fakutya? - Élénk a fantáziád, szépségem. Olyat nem nézek ki belőled, hogy negyven év múlva fogsz tudni főzni. - Nem érdekes. Ebédelni biztos fogunk. Géza bácsi kampósbotjára támaszkodva kicsoszog a konyhába, remegő hangján akkor is Cirminek fog hívni? - Ameddig nem uralkodik el rajtam az Alzheimer-kór, addig feltétlenül. Lehet, utána is, csak nem biztos, hogy az jut az eszembe róla. Kis virágszálam, hogy fog félelmében sikoltozni, mikor hetenként borotválom remegő kézzel, persze szemüvegben. - Isteni lesz. Törölközés után rátámaszkodsz a karomra, nehogy elcsússzál a nedves kövezeten, becammogunk a szobába, segítek felöltözni, nehogy a pizsamanadrágodat húzzad a fejedre, aztán lefekszünk, és fogjuk egymás kezét.

176

- Doktornő, a szociális otthonban szabad nemi életet élni? - Ha van mivel, miért ne? Tudom, te aranyos leszel, én meg humoros. Néha mutatod majd az ujjaidat lefekvés után, mire megkérdezem, ennyiszer akarsz magadévá tenni? Te pedig mondod, választhatok melyik ujjaddal szeretném. Kérlek, pár dolgot vigyünk le a kocsiba, mert anyuéknál szükségem lehet rájuk! Elment a jó kedvem. Úgy nézett ki, mintha hazaköltözne. Ezt Cicuskának adom, az meg jó lesz, ha néha ott alszunk... és persze minden darabra volt magyarázata. Még Csilla néninek is szánt holmikat. Szerencsémre Csabi bácsi és az ikrek kimaradtak a szórásból. Semmi női holmit nem talált számukra. Az utolsó éjjelen csak ölelkeztünk, beszélgettünk és puszilgattuk egymást. Csütörtökön reggel úgy főztem a kávét, mintha ez lenne az utolsó közös kávézásunk. Amikor dolgozik és éjjel nincs itthon, az más. Búcsúzáskor azt mondta, este, ha hazaér a női különítmény a kozmetikustól, felhív. Napközben felöltöztem az új öltönyömbe, nézegettem magamat a tükörben. Azt hiszem, az anyakönyvvezetőnő csúnya szemekkel fog Juditkámra tekinteni, mert elhappolt előle egy ilyen jó kiállású, fess urat. Helyi idő szerint 19 óra 57 perc volt, mikor megszólalt a Toccata. - Szia édesem! - Oh, erre a kedves fogadtatásra nem számítottam. Szia, drágaságom. - Csilla néni, bocsáss meg! Miért Juditka telefonjáról hívsz? - Mert az enyém lemerült. Jó, hogy nem úgy indítottál, mi a francnak hívlak én. Hazaértünk a kozmetikustól. Közben megérkeztek Bogárka meg a szüleim. Juditka segít kipakolni a Merciből, mert az én drága édesapám 87 éves korában úgy gondolta, éhen halunk, ha nem vágnak le számunkra egy disznót. - Júúújj, van hurka meg kolbász? - Szeretnéd, ha neked is tennék félre belőle? - Igen-igen-igen, de egy kis sült husit is, ha lehet! Hogy van János bácsi? - Nem tudom. Látszólag jól. Még meglátja a borospoharat, mert Csabinak ő mutatta meg, hol van. - Jó nektek! Mi meg kénytelenek vagyunk töltött káposztát enni. Ezt hoztak a volt barátnőim a sarki büféből. - Miféle barátnőid? - Nem mondta Juditka? Legénybúcsút tartunk. - Olyat férfi társaságban szoktak tartani. Képzeld el, van itt egy csomó csinibaba! Nem tévedt az én anyai ösztönöm. Gézuka éppen úgy nyeldekelt a disznótorosra, mint most a csajokra. Nagy a szád, közben egyedül ücsörögsz a sötét szobában. - Hiányzik a lányod, de jó volt bolondozni. - Úgy tűnik, te is hiányzol neki, mert végszóra megjelent. Szia, Gézuka. - Szia, Csilla néni. - Szia, Gézukám! Az anyu távozott. Bocsika, hogy lihegek, de nagyon elfáradtam. Képzeld el, a papa meg a mama dugig pakolták Bogárka kocsiját. Egyenesen értük ment Bécsből. Most pedig bolondokháza van itt. Kicsi a ház, annyian vagyunk. Legyünk túl rajta, mert ez nem nekem való! - Nekem sem, hogy nem vagy itt mellettem. Hiányzol, Juci-Mucikám. 177

- Józsiékkal egyeztettél? Remélem, holnap időben mennek érted. Képzeld el, reggel vagy délelőtt Emeséék idejönnek, valamint a teljes Macskássy rokonság. - Úgy hallom, Lillácska ott van. Remélem, anyukád nem áll neki főzni? - Már nem. Tegnap meg ma azt csinálta. Sütött-főzött. Csak azt ne hidd, hogy kizárólag az esküvőre készült! Számunkra van vagy két hétre való kaja, amit persze egy hét alatt el fogunk fogyasztani. - Téged szeretnélek fogyasztani, de nagyon. - Mondtam az anyunak, holnap ahogy lehet, megpattanunk az étteremből. Félek, nehezen fog sikerülni, mert csúnya szemekkel nézett rám. - Nagyon vártam a hívásodat, és nem voltam boldog Csilla néni hangját hallva. - Ennek örülök. - Nem fogok tudni aludni. Angyalka, ki lesz a szobatársad? - Cicuska. Bezengte, végre egy nagyot dumcsizhat velem. Ha őszinte akarok lenni - bár tudom férfiatlanság -, amikor szétkapcsoltuk a vonalat, elérzékenyültem. Harminckét évig nem gondoltam volna, hogy él a földön egy teremtés, aki megváltoztatja életemet. Köszönöm, kicsi szívem! Köszönöm, hogy értelmet nyertek általad a napjaim, hogy reggelenként boldogan ébredhetek, mert mellettem vagy, és este veled alhatok el. Holnap új szakasza kezdődik életünknek. Papírral igazolhatjuk, összetartozunk. Mátrayné Dr. Kántor Judit és én, mint Mátray Géza, esküvel fogadjuk, jóban-rosszban halálunkig kitartunk egymás mellett. Orvos vagy, te tudod, mit kell tenni ahhoz, hogy közös gyermekeink születhessenek. Azon a napon, október 23-án rájöttem, szeretem a gyerekeket. Pénteken reggel nehezen indítottam a napot. Éjjel alig aludtam, így azután meglehetősen álmos voltam a felkelés idején. Rendbe tettem magamat meg a lakást, gondolva arra, ha valaki napközben idetéved, ne Juditkám ruhái fogadják minden ülőalkalmatosságon. Tíz órára öltönyben, útra készen voltam. Dr. Kovács József vezérigazgató és kedves felesége, Klárika, kerek kilenc percet késtek. Nem tettem barátomnak szemrehányást. Ahhoz túl ünnepélyes volt az öltözékünk, hogy egymást beszennyezzük. Irány a parókia! A ház előtt az utcán sorban álltak az autók, de szabadon hagyták nekünk a főbejáratot. Megálltunk, kinyílt a teraszajtó. Egy alacsonyan lévő szőke fej jelent meg a nyílásban, majd hallottuk, ahogy beharangozta érkezésünket. Mire beértünk az udvarba, mindenki kijött a házból. Olyan zavarban voltam, hogy Cicuskának is bemutattam a barátomat. Kinevettek, de nem baj. Közöltem, lesznek ők még vőlegények. Cicuska nem tiltakozott, a barátom gondolataiba pedig a fene se lát bele. Lillácska és Margit néni domborították a háziasszony szerepét. Nagyon nem voltam éhes, de Margit mama közölte: „Punktum, enned kell!” Tizenhárom órakor kezdődött számunkra a fogadalomtétel, ezért délben cihelődtünk. Visszaemlékezve: sodródtam a tömeggel, és elfogadtam mindenkinek a rám kényszerített akaratát. Túlélésre építettem. Juditkámmal nem sokat voltunk azonos légtérben. Ő a nyüzsgők, én az ülő és folyamatosan száj-jártatók táborába tartoztam. Mikor útjába kerültem, megpuszilt, és valamit mondott. Pl.: „Majd megmutatom miket kaptunk...” Végre elérkezett az időpont, amikor Csabi bácsi a sarkára állt, méghozzá úgy, hogy nem esett hanyatt. Kiterelte a bandát az utcára. Velem diszkréten közölte, tegnap bevitték a Roland szintit a házasságkötő terembe. Égett az orcám. Mindenki minket nézett, ahogy beszálltunk a Mercibe. Józsi mellé Cicuska ült, Juditkám tanúja. Mi pedig a hátsó ülésen foglaltunk helyet. Józsiék útközben munkaügyi dolgokról beszélgettek, én azonban szemeimet legeltettem. Szép volt a kis csillagom, csak nagyon komoly. Örökkévalóságnak tűnő negyed órát várakoztunk a folyosón a házasságkötő terem előtt. Mindenki egyszerre beszélt mindenkivel, csak mi ketten hallgattunk. Néztük egymást, mintha is178

merkedés stádiumában lennénk. Miután benyomultunk az anyakönyvvezetőnő elé, füleimmel észleltem, nem mindenki örül ennek a házasságnak, hiszen több helyről szipogás, mondjuk úgy, sírás hallatszott. Számomra ez volt az a pillanat, amikor átbillentem minden mindegybe. Szépen szólt Albinoni Adaggio-ja és a hölgy is szépen beszélt. Közhelyeket mondott, mint pl.: „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal, és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.” Számomra ez sem igaz. Mikor éjszakai ügyeletes, és reggel jön haza, hajnalban füleimet a bejárati ajtóra tapasztom, pedig tudom, még benn van a klinikán. Amikor az anyakönyvvezetőnő befejezte a szertartást, azaz amikor túl voltunk a boldogító igenen is, egy intéssel hozta tudomásomra, most én következek. - Csilla néni, Csabi bácsi! Szeretném megköszönni nektek, hogy ezt a drága csillagot felneveltétek. Köszönöm, hogy bizalmatokba fogadtatok, és nekem adtátok őt! Most esküdtünk, hű társai leszünk egymásnak. Én nektek fogadom, azon leszek, Juditka minden napját boldoggá tegyem, ameddig a teremtő ezt megengedi. Csak a halál választhat el bennünket. Ígérem, társa leszek abban is, hogy soha ne felejtse el a szüleit. Továbbra is intenzív kapcsolat legyen köztetek. Bár azt mondjátok rám, a szavak embere vagyok, most mégsem tudom kifejezni, amit szívemben érzek. Juditka az istennőm lett, és az is marad mindörökre. Köszönöm nektek! Leültem a hangszerhez és elkezdtem: „Volt idő, mikor még nem voltál. Nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál. És most látod, féltelek, őrizlek, védelek, mert lesz idő, meglehet, hogy nem leszel már. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem. Mégsem tudom, végül miért hagytak el. De téged most már féltelek, szeress úgy, hogy jó legyek! Őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám.” Kinyílt az ajtó, két jólöltözött úr lépett a terembe. Mindkettőnél egy-egy hatalmas vörösrózsa csokor. Az egyiket Juditkámnak, a másikat természetesen Csilla néninek adták át, és szó nélkül távoztak. Amikor elkezdtem énekelni, angyalkám is odajött segíteni. A második versszak most elmaradt. Többen sírtak, ezt előre nem kalkuláltam be. Mivel várakozott a következő pár, természetesen kimentünk a teremből. Sokan gratuláltak. Juditkám alig látszott ki a virágok mögül. Indulás előtt magához intette szeretett anyukáját, és kettőnknek egyszerre súgta a fülünkbe, amit addig én sem tudtam: áldott állapotban van immár hetedik hete. Gyanús volt, de ezen a héten derült ki a hüvely-ultrahang vizsgálatnál. Nem tudom, hogy működött olyan gyorsan a hírvivés, mire az étterembe értünk, mindenki tudta, és kezdődött egy újabb puszilkodási terminus. Huszonhárom személyre rendeltünk ebédet. A szűk rokonság, valamint Juditkám részéről Emese és Judit lánya, részemről pedig Klárika és Józsi. A házasságkötő teremben sokkal többen voltunk. Még Petykóné is eljött Reiner Judittal egyetemben. Ebéd előtt pezsgővel koccintottunk. Nem örültem neki, viszont annál boldogítóbb érzés töltötte el szívemet, miután Juditkám mindenkivel koccintott, a tele poharat letette az asztalra, és súgta, majd én igyam meg. Egyre gondoltunk, és ez nagyon jólesett. Nem szoktunk alkoholizálni, Juditkám életének következő szakaszából teljesen ki fog maradni, én pedig szolidáris leszek vele. Szerettem volna felkapni az ölembe, és táncra perdülni. Helyette várhattuk, hogy a pincérek komótosan felszolgálják a fogásokat egymás után, jó nagy 179

időkihagyásokkal. Csilla néni teljesen odavolt meg vissza. Az ő kislánya unokával fogja megajándékozni. Biztos voltam benne, a mi születendő Juditkánk lesz a legkedvesebb unokája, még akkor is, ha Gézának fogják keresztelni. Mostanában szó esett róla, Juditkám kívánsága szerint, ha lesz: vagy Judit vagy Géza. Azt elfelejtettük megbeszélni, mitől függ, melyik a kettő közül. ***

180

38. Nászeste - Rendes főnököd van. - Ja, és okos is. - Egy vezérigazgatónak illik annak lennie. - Rendesnek vagy okosnak? Ami az előbbit illeti, csak azért nem nyomtam ki a szemét, mert tisztelem a korát. Még hogy eljött volna velünk a nászútra pusztán szívességből. - Macikám, áruld el, neked mindegy, hogy fodrászhoz vagy az esküvődre mégy, mindkettő rossz hatással van rád? - Csak vicceltem, új asszony. Rendes csávó, felajánlotta, hogy lehoz bennünket. Azt nem kellett volna hozzátennie, hogy télen szép a bükk. Tudod, el van maradva egy brosúrával az öreg. Addig jutott, hogy én agyonzúztam a kocsimat, azóta csak motorom van. Feltételezte, rossz fényt vetne rád, ha felkapnád a bukósisakot és mögém ülnél a mocira. Arról nem tud a Józsi, hogy neked autód van. Márpedig kapcsolatunk tartóssá tételéhez sokat nyomott a latba. - Nem érdekel, Csutak, a dumád. Feleségül vettél, számomra ez a lényeg. Tőlem a továbbiakban a fejedre is állhatsz. - Ez hülye vicc volt. Robogunk az autópályán, te meg tréfálkozol? Az étteremben el kellett mennem a toalettre, ott szólt valahol rádió és éppen bemondták, a Bükkvárra vezető úton rablás történt. Minden autót leállítanak, mert nem csak raboltak, de gyilkoltak is. Így azután, szépségem, jobb, ha behúzod füled-farkad, mert ha igazoltatnak, kiderül, alkoholt fogyasztottam az egészségedre. Nyomathatod a zsibbasztó dumádat, az esküvőd napján nem vezetsz autót, nem fognak a zsaruk elhasalni a szövegedtől. - Macikám, még mindig csábos a tekintetem? - Mátrayné, nyissad ki melletted az ajtót! Zavar a légy, ami itt röpköd a szélvédő előtt. - Decemberben légy? - Akkor pedig ne légy hülye, mert kidoblak a kocsiból! Adok én neked szemezgetni a zsernyákokkal. - Érted mindenre képes lennék, még habtestemet is bedobnám a köztudatba, csak hogy mentsem az irhádat. Ettől függetlenül igaz, bár több órával ezelőtt ittad azt a kis pezsgőt, azért a zabszem munkálkodik a hátsómban. Mára annyi feladatot vállaltam, hogy kimondom a boldogító igent. - Juci-Mucikám, a nyaralónkban zurgyik van, mert senki nem ment le, hogy befűtsön nekünk. Bár igaz, ha a fenekedben zabszem tartózkodik, nehezebben fog befagyni. - Te nem fogsz fázni? - Nem. Engem a meleg vár a ruhád alatt. - Bepókhálósodott. Délelőtt tapasztaltam fürdés közben. - Látod, ez az, amivel nem tudok viccelni. Ha belegondolok, megremeg a kezem. Hány hete nem voltunk együtt? - Két napja. - Borzasztó! Juditkám, kijelentem, a lányunk pogány lesz. Hallani nem akarok keresztelőről... és egyáltalán, semmi csapatösszejövetelről. 181

- Meg van szavazva. Én vagyok a hülye. - Egyetértünk, édes. - Ne szólj bele! Mondom, én vagyok a hülye, hogy a szertartást követő nagy népi nyalakodás után bedobtam, áldott állapotban vagyok. - Bedobtad? Megsúgtad Csilla néninek és nekem, de két perc múlva mindenki tudta. Jött az újabb gratulációroham. - Valamint az ebéd alatt, de még utána otthon is a jó tanácsok, hogy kell a kisbabát gondozni. - Megfeledkeztek róla az illetéktelen illetékesek, hogy gyermekorvos vagy. - Hallottad a Cicuskát? - Ha arra gondolsz, mikor sutyorogtatok, az nem jött át nekem. - Az a hülye megkérdezte, kitől vagyok terhes. - Na, és mit mondtál neki? - Rövid ideig hallgattam, majd kivágtam, hogy tőled. Nem baj? - Ennyit nem néz ki belőlem a nővéred? - Azt mondta, rólad nem feltételezett ilyen tehetséget. Magyarázata az volt, hogy két év kellett hozzá. - Legyünk precízek, 22 hónap. Döntöttem: túlesünk a nászúton, hazamegyünk és bizonyítok neki. - Jobban teszed, ha lehívod hozzánk. Forduljál rá a Bükkvárra vezető útra, aztán kicsavarom a sebváltódat. - Életem, várd meg, hogy odaérjünk! Mondtam, ezen az úton nagy igazoltatások vannak. Hogy venné ki magát, hogy a doktornő menetközben fényesíti a bohócot? Az ördög nem alszik. Ám szerencse, mellettem angyal ült. Csak füllentettem, mert semmi rádiót nem hallottam. Itt pedig komoly igazoltatás folyt valamiért. Benéztek a vasba, és intettek, hogy húzzunk tovább. - Soha többé nem fogok hazudni. - Jó reggelt, Csutak úr! Minek köszönhetem a műsoron kívüli fogadalmadat? - Annak, hogy hazudtam neked. - Macikám, tudom, csak a szád jár, nem fogsz gyereket alkotni a nővéremnek. - Ki beszél itt a Cicuskáról? Arról van szó, kitaláltam, hogy ezen az úton igazoltatások lesznek. Megállok a kapu előtt, de ne szálljál ki, mert az én feladatom, hogy az új asszonyt karomban vigyem át a küszöbön. Megkerültem az autót, kizártam a kaput, majd mentem hozzá. Jólesett volna, ha tiltakozik, de megfeledkezett róla. Behajoltam érte, hogy felemeljem, ekkor magához ölelt. Jót csőröztünk, aztán karomba vettem. - Gézuka, ami a küszöböt illeti, figyelmeztetlek, olyan nincs a kapunál. Nem tudom, mi a szokás, de azt szeretném, ha a felső szinten lévő szobába vinnél. - Most jut eszembe, a szokás nászutasokra vonatkozik, nem kismama cipelésére. Azonos fizetségért kettőt vigyek?

182

- Ne lázadj, Csutak! Tűrj! Fogsz te még a szőnyeg alatt is futkosni! - Anyád. Jaj, Csilla néni, drága, ne haragudj! - Nyugi, nem haragszik, tudja, hogy szereted őt. Még a nászutad kezdetén is rá gondolsz. - Phűűű, de meleg van. Mit mondtál, Csutika, a nászéjszakáról? - Tegyél le, mert csúszik a falépcső! Elnyalsz, engem meg kiskanállal kell összekaparni. - Butucikám, megjátszom magamat, azért lihegek. Phűűű, de meredek. - Tartsál ki, Csutak, jól jön az majd lefekvés után! Biztos, hogy te meredsz? Nem a kapukulcsot érzem a zsebedben? Felvittem a bestiát a harmadik szintre, és ledobtam az egyik ágyra. - Beállok az udvarra az autóval, te is lejössz és kipakolunk. Egyébként nincs hideg a házban. Slattyogtam lefelé, zsebemben megszólalt a telefon. - Mátray. - Kántor. - Szia Csilla néni! - Bocsánat, hallom, rosszkor zavarlak, bár azt hittem, csak most érhettetek oda. - Csilla néni, nem azért lihegek. - Neeeem?! - A szemtelen lányod elvárta, hogy az autóból az utcáról felcipeljem a felső szintre. Tudod, ez a szokás. - Óh, hirtelen milyen konzervatív lett a Gézuka! - Tudod, milyen fincsi lesz, ha a szerelmem reggel ágyba hozza a früstököt? Elvégre nőnek született, akinek kötelessége szolgálni a férjét. - Igaz-igaz. Csak azt tudnám, mégis miért téged sajnállak? - Megmondom. Mert ismered a lányodat, és talán engem is. Megérkezett a kis csillag. Sikerült az emeleten kipihennie a fárasztó lépcsősorokat, és jött utánam. - Csak azt akartam mondani, Csilla-Milla, amióta elmentetek, fűzi az agyamat. Találd ki, hogy miért? - Nincs erőm hozzá. Közöljed vele, drága a benzin, nem tudod lehozni hozzánk! Mindenesetre Margit néni és a te jóvoltodból, bespájzolunk, aztán az utca felőli kaput lelakatoljuk egy hétre. Se ki, se be, senki. - Nem félsz, hogy ráuntok egymásra? - Ő lehet, de én soha. Erre kikapta kezemből a telefont, és közölte, ne dumáljak, menjek pakolászni, majd ő addig dumcsizik. - Juditkám, kérdezd meg Csilla nénitől, melyikünknek szánta ezt a távirányítós autót? Rövid csend, majd érkezett a válasz: - Nem merem megismételni, amit anyu mondott. A bevezetés után közölte, Csabóca karácsonyi ajándékainak egyike, de azt hitte, a mama abba a dobozba tett bele nekünk egy tortát. 183

- De nem ám, mert van itt egész csokitorta is. - Azt mondja, az a torta nem az a torta. - Édes, mit mond, melyik torta nem az? - Megyek már, elköszöntem az anyutól. - Gyere csak! Nehogy azt higgyed, hogy helyetted fogok ugrálni. Annak ma vége. - Mondom, szétbontottuk a vonalat az anyuval, befejezheted a műsort! - Gyere ide! Juditkám, miért van az, hogy se az anyukád, se te nem hisztek nekem? - Macikám, lesz időd egy hét alatt gondolkodni rajta, amikor rám unsz. - Neked is mondom, hogy soha. - Bekapcsoltam a cirkót, mielőtt kijöttem. Kicsi hűtőt vettünk a nyáron. 240 literes egy hétre két személynek nulla. - Édes, a nagyszüleid nem hiszem, hogy nekünk szánták az egész disznót. - Apu, én most éppen csirkét cipelek. - Mi az, hogy apu? - Rá asszociáltam abból, hogy te is vak vagy. A rántott csirkét disznónak látod. Hidd el, bőségesen maradt anyuéknak minden. Leült a Merci hátulja, annyi cuccot hoztak Zalából. Bevallom, Bogárka nem volt boldog a papa ötletétől. - Juditkám, ha nekünk valaha olyan kocsink lesz, mint a nővérednek, selyempapírba csomagolva fogom tárolni. Nem is értem, hogy tudta megvenni a pedagógus fizetéséből. - Gézukám, Bogárka egész nap dolgozik vagy tanul, tehát nem csak főállása van. - Majd nyugdíjas korában elgondolkodhat rajta, mi értelme volt az életének. Miután a rámolást befejeztük és kellő hőmérséklet volt a házban, készültünk a nászestéhez. - Juditkám, komolyan szeretnék veled beszélgetni. - Mi van, Csutak, mégis tartottál legénybúcsút? - Szépen kérlek! - Rendben, fekszem elébe. - Szeretném, ha mától kezdve a babára való tekintettel te irányítanád a nemi életünket! - Nem mindegy, ha mindig mindketten akarjuk? Jól van, ettől a perctől kezdve komoly leszek, és igazat adok neked. Szerelmed esténként átváltozik orvossá. Momentán választhatsz: pókhálózol vagy levered a harmatot? - Ami a szerelemgyökeremet illeti, takarításra van felkészülve. Fantasztikus, két napja voltunk együtt, és azóta mit sem felejtettünk. - Cicuskánál nagyságrendekkel jobb szobatárs vagy. Kíváncsi vagyok, mi erről a véleményed? - Fogalmam nincs. Cicuskához még nem volt szerencsém. - Ez számodra a komoly társalgás? - A buta kérdésre csak bután lehet reagálni. 184

- Jól van, Mikulás. - Áldom a főnökasszonyodat, aki kitalálta, hogy istened helyett mikulás legyek. - Ateista vagyok, Csutak. - Előnytelen, ha a házastársaknak különbözik a hitük. - A legtöbb dologban különbözünk, miért pont a hitünk lenne azonos? Úgy érzem, egyikünk sem képes komoly lenni. Ám ezen felül is van közös bennünk. - Tudom, azonos napon volt az esküvőnk. - Nem mondod, hogy múlt idő? - Két óra múlva úgy emlékezhetünk rá, hogy tegnap volt. - Mi lenne, ha lemennénk a konyhába táplálkozni? - Ha eskü alatt megfogadod, holnap anyukádnak nem mesélsz róla, mivel töltöttük a nászéjszakánkat. - Majd füllentek. Azt mondom, Gézuka akart másik babát csinálni. Elhitettem vele, hogy két hónap különbséggel fognak megszületni. - Juci-Muci! Az áldott állapotban lévő nők mind hülyék, vagy te, mint kivétel erősíted a szabályt? - Csutak, éhes a baba, vigyél le a konyhába! Tudom, az új asszonyt csak első alkalommal kell keresztülvinni a küszöbön, de te extra fogadalmat tettél nekem. - A tenyeremen foglak hordozni? Ez amolyan szóbeszéd csupán. - Na jó: viszel vagy nem viszel? - Viszlek, de megjegyezni kívánom, ha a szüleidnek ilyen nászéjszakájuk lett volna, mint nekünk, most aligha boldogítanánk egymást. - Különböző alkalmakat szántak mindhármunk alkotására. - Csutika, komolyan kérdezem: te tudod, miért az első és a harmadik gyereket említik szerelemgyereknek? - Valamit mesélt erről az anyu, de nem jegyeztem meg. - Nem baj. Mivel mindketten szerelemgyerekek vagyunk, gondolom az alkotás technikája azonos volt. - Igen, csak téged elkapkodtak a szüleid. ***

185

39. Első nap a házasságban Hallottam, nyikorog a lépcső az emeleten. Akkor pedig vagy valaki felfelé igyekszik, hogy ellopja az alvó szerelmemet, esetleg ő ébredt fel és közeledik. - Szia, virágszálam. Megijesztettél. - Szia Gézuka. Te is engem. Felébredtem és üres volt mellettem az ágy. - Én meg hallottam, hogy nyikorog a lépcső, és arra gondoltam, egy rabló akarja elvinni életem párját. - Ahhoz képest nem nagyon igyekeztél segítségemre lenni. - Juditkám, vizes volt a kezem. Nem látod, hogy a kávéfőzőbe vizet öntöttem, és elkezdtem keresni a kávét? Azt hiszem, hőn szeretett unokanővéredet anyává teszem otthon. - Belejöttél, Csutak. Mit vétett az aggszűz ellened? - Mi van, édes, valamiről lemaradtam? Eddig úgy tudtam, Csabi bácsi szűztelenítette. - Soha nem fog kiderülni, de áruld el, azon túl, hogy kedved lenne hozzá, miért táplálsz a nászutunkon ilyen gondolatokat Lillácska irányába? - Lehet, nem is ő a vétkes, hanem Katinka nővéred és... - Ne folytassad, tudom. Áruld el, van olyan nőnemű a családban, akihez nem lenne kedved? - Kettőt is tudok. Csilla-Milla és a másik unokanővéred Csilla Enikő. - Nem mondod, hogy Csillát képtelen lennél karóra húzni! - Ha fizetne érte, akkor sem, pedig csóró vagyok melletted. - Engem hagyjál ki a nőügyeidből, Csutak! - Elhasználták a kávét, és nem vettek helyette másikat. - Érdekesnek tűnik a dolog. Volt vagy fél kiló kávé, Lilla és Bogárka négy napig voltak itt, de egyikük sem nagy kávé fogyasztó. - Megvan! Nyalka legényekkel jöttek, akik elnyalták a kávénkat. Mit nyihogsz, te fakutya? - Este valahol láttam egy óvszert. Megvan, a cirkó mellett a falhoz van támasztva. - Te csacsi, a bácsik nem baltával védekeznek a nem kívánt terhesség ellen. - Azt nekem honnan kéne tudnom? Tapasztalatlan fruska vagyok. Ami tény, gumikalapácsot a klinikán is használunk. - Mondasz valamit. Univerzális eszköz a balta. Védekezésre és támadásra egyaránt alkalmas, ezen felül fát lehet vele vágni. Lehetséges, egymás ellen óvták az ártatlanságukat, de akkor hol van a másik óvszer? - Jó, de mi értelme van óvni, ha mi úgysem hisszük őket ártatlannak? - Magukért azok, nem miértünk. - Én az anyunak szeretnék örömet szerezni a babánkkal. - Ezt este akartam veled komolyan megbeszélni, de kudarcba fulladt a próbálkozásom. Bogárkáról sem hiszed, hogy szűz? - Tűzbe nem tenném érte a kezemet. Amiben biztos vagyok, férfi nem jöhet számításba nála. Ettől még elképzelhető, hogy csecsemő korában beleült a cumiba.

186

- Nini! Megvan a kávé, itt a szekrényben, pedig esküdni mertem volna rá, a pulton hagytam augusztus végén. - Macikám, gondolkodhatsz másik ürügyön. - Addig nem gondolkodom, míg mellettem látlak és érezlek. Ismerve agglegény múltamat, pár nap éhezés után kezdenek kalandozni a gondolataim a szebbik nem körül. Egy hónap elteltével lejjebb adom az igényemet, csúnyák és idősek irányába. - Mekkora intervallum kell ahhoz, hogy elérd a minden mindegy stádiumot? - Szépségem, ha a kecskékre utaltál, mondhatom, nincs benne tapasztalatom. - Óh, az a december harmadika! Lehunyom szemem, és látlak, ahogy fekszel az útszélen, markolva a kanális rácsát, mint cigányzenész a brácsát. - Juditkám, aznap reggel úgy ébredtem, végre teljesül a vágyam, birtokomba vehetem az akkori szerelmemet. Sajnos közbeszólt az a hülye fa. Kirepülve a szélvédőn, feltételezem, azért kapaszkodtam a kanális rácsába, mert féltem, hogy leesek. - Az aput aznap nagyon utáltam. Miután elintéztem, ami ilyenkor egy orvosnak feladata, hazamentem, és elmeséltem neki, mi történt. Nem túl határozottan, de kijelentettem, szívembe zártalak. Annyira emlékeztettél az apura, akit anno az anyu volt férje ütött le. Rákérdezett, mi a hasonlóság kettőtök között. Mondtam, te is éppen olyan szerencsétlen voltál, mint ő. Nem az fájt, hogy a kijelentésem után lehülyézett, hanem az, hogy nem hitt abban, hogy első látásra megszeretni. - Virágszálam! Nem hihetett benne, hiszen vele olyan soha nem fordult elő. Nem beszélve arról, te nem láthattad Csabi bácsit vérbe fagyva a járdán. Cicuska mondhatná, hiszen ő akkor már meg volt alkotva. - Bizony, több napja. Csak nem az apuban, hanem az anyuban, aki viszont nem volt jelen. - Tudod, hány óra van? - 11 múlt, de nem érdekel. Pihenni akarok ezen a héten. - Juditkám, ilyenkor ki dolgozik helyetted? - A klinika tulajdonosa, az Emese. Azok is furcsa alakok, mármint anya és lánya. Nem láttad, úgy viselkednek, mint a szerelmesek. - Kibe-kibe? - Egymásba. Judit 26 éves volt, amikor megismerte az anyját. - Szerinted értem én ezt kora dél körül? Amit tudok, olyanok, mint két tojás, csak az egyik terjedelmesebb tojás. - Nem tetszenek neked? - Provokálsz, hogy aztán veszekedhessél? Magad is láthatod, jó karban van mindkettő. - Pedig Emesének nincs karbantartója. Tudod, milyen rendes férje volt? - Csutika, készítsél reggelit! - Ne izgulj, több éve halott. - Adjál a husihoz erős cseresznyepaprikát! - Külföldön autóbaleset érte, mint téged, csak te életben maradtál. - Jutka, ne járjon a szád! Készítsed a kaját! - Ez buli. Két év alatt egyszer sem hívtál Jutkának. 187

- Hol találkoztál a baltával? - Csutak, hiába az óvszer, júliusban világra jön a kis Mátray. Megjegyezni kívánom, Emese nem volt rám féltékeny, pedig a férjének köszönhetem, hogy a klinikán dolgozhatok. Ne nézzél rám ilyen mérges szemekkel, úgyis békülés lesz a vége! Nem úgy nézett ki, mint aki étket akarna készíteni, ezzel szemben főtt a kávé. Így azután a szabadidőmet arra használtam fel, hogy leültem, és magamhoz húztam. - Miért jó az neked, hogy felbőszítesz? - Amiért neked. Anyává teszed a Lillát. Ettől függetlenül Schuller doktornak köszönhetem, hogy jó állásom van az egyetem elvégzése óta. Apu felvette a klinikával a kapcsolatot, és sikerült elintéznie, hogy Emese és Lajos behívjanak elbeszélgetésre. - Eddig úgy gondoltam, Csilla néni egyengette a gyerekei útját. - Csak akkor, ha külön megkértük, mint a jómúltkorjában Cicuska, hogy helyeztesse el a gyerekeit a suliban. Nálunk a dumás dolgokat mindig apu intézte. Bementem, hosszan elbeszélgettünk hármasban, és ott ragadtam. Emese mellett lettem gyermekorvos. - Nem tudtam, hogy Emese férjének a nevét viseli a klinika. - Ennyit törődsz a dolgaimmal. Mintaházasságban éltek, és akkor még Emesének nem volt gyereke. Miután Lajos meghalt, vette fel a lányával a kapcsolatot, aki addig nem tudott arról, ki az anyja. - Gyönyörű. Te képes lennél eldobni magadtól a születendő gyerekünket? - Semmiképpen sem, de nem vagyok anyának való. - Ebben is jól egymásra találtunk. - Maradjál, elkészítem a kávét, és felmegyünk. Reggeli helyett átbeszéljük a jövőnket. - Hallani nem akarok róla, hogy nem eszel. - A kismamának legalább annyira fontos a nyugalom, mint a táplálkozás. Különben olyan gyereked lesz, mint te. - Bolondnak bolond a párja is. Segítek kaját készíteni. Utólag rájöttem, a gond ott volt, Juditka másképpen képzelte el az étkezésünket. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, mindent kibontottunk, és mindenből ettünk. Kolbászt rántott hússal, hogy csak egy példát említsek, és mikor bátorkodtam javasolni a kenyeret, lazán a képembe vágta: „Minek az?” Más kérdés, mint kiderült, kenyérrel nem rendelkeztünk az első napon. Csilla néni mindenről gondoskodott, de arról nem. - Csillagom, az elmúlt napokban volt időd gondolkodni rajta, milyen gyerekünk lesz? Azon túl, hogy bolond - amit most jelentettél ki. - Tengernyi időm volt, hiszen két napja tudom, amiben addig csak reménykedtem. Ráadásul ebből egy napig titkoltam. Jó kérdés. Ismerve a családunkat, nagyon nem szeretném, ha bármelyikünkre hasonlítana a természete, beleértve magamat. - Anyukád ellen mi a kifogásod? - Ami a magánéletét illeti, végig a szerencse kísérte, kivéve felnőtt korának első pár évét. - Katinka? - Tiltakozom! Annál még Lilla természete is jobb. Hallottad volna egy évvel ezelőtt, miket mondott nekem a párkapcsolatról, viccből sem említenéd példának. - Drukkolok, hogy külsőleg és belsőleg is az anyukájára hasonlítson. 188

- Akaratos és önző legyen? - Akaratos vagy, de önző a legkevésbé sem. Ezzel szemben, ha az ikrek bármelyikére hasonlítana, nekem egy perc nyugalmam nem lenne. - Nocsak! Csilla-Milla a kedvenced. - Ez igaz, mert nem az én gyerekem. Mindig kedveltem azokat a srácokat, akik életrevalók. A mi lányunkat a széltől is óvni fogom, pedig ismerjük el, nem vagyunk gyerekpártiak! - Ez utóbbitól félek. Te nem fogsz tudni tekintélyt tartani, én pedig szakbarbár vagyok. Nehezen képzelem el magamat anyaszerepben az orvos helyett. - Úgy érzem, bután fogjuk kényeztetni, majomszeretettel, csupán azért, mert a mi gyerekünk. - Az nem kérdés, hogy mindent meg fog kapni anyagi értelemben. - Ezért említettem először anyukádat. Ő majd kiegészíti nevelési hiányosságainkat. Óriási felismerés. Az én Juditkámnak, ha komolyan óhajtok társalogni vele, nem Géza-kolbászt kell adnom, hanem sertéskolbászt. Ami tegnap este nem sikerült, most simán működik. - Bolond Csutak! Este nem a komolyságra volt szükségünk, hanem komolyan egymásra. Én legalább úgy szenvedtem az esküvő előtti napon tőled távol, mint te. Igaz, nem voltam egyedül. Mindenki velem foglalkozott. Brr, borzalom! A génjeimet tekintve, komoly esély van rá, hogy élénk gyerek lesz. Állítólag apu nem volt piskóta, nagyszájúságért nekem sem kellett a szomszédba mennem, Cicuska pedig... láthatod az utódaiban. - Már bocsánat, ha tiszteletlenül nyilatkozom Katinkáról! Te, mint orvos, pontosabban tudnád definiálni a személyét. Nem az olyan élőlényeket említi korcsként a tudomány, amelyik fajtájára nem jellemző tulajdonságokkal rendelkezik? - Elenyésző a génekben az eltérés. Még az is lehet, hogy nem más a génkészlet, csupán egy némileg torzult. Külsőleg hasonlítunk egymásra. Ő még inkább az anyu génjeit örökölte, mint mi. Gondold meg, minden lány az anyura hasonlít, ugyanakkor természetében Bogárka az egyedüli. - Juditkám, korai öregedés vár ránk, ha a kis Juditka olyan lesz, mint Cicuska és a leszármazottai. - Szegény anyu. - Ő akarta annyira, hogy gyerekünk legyen. Egye meg, amit főzött! - Az nem kifejezés, hogy akarta. Mióta tudja, számtalanszor megpuszilt, pedig szereti az ikreket. - Te vagy anyuci üdvöskéje. Juditkám, miért sírsz? - Ne haragudj! - Gyere ide! Mi történt? - Elképzeltem, milyen lesz, ha egyszer... - Tudod, édes, élénk fantáziával megáldott gyerek voltam, de azt elképzelni nem mertem egyetlen másodpercig sem, hogy egyszer meghal az anyám. Ne sírjál! Csilla néni örökké fog élni a mi örömünkre. ***

189

40. Megjött a hó Mikor felébredtünk nászutunk harmadik napján, Juditka megbeszélte velem, haladéktalanul el kell mennünk vásárolni, mert rossz vége lesz, ha csak húst eszünk napokon keresztül, kenyér bevitele nélkül. Nem éreztem nagy kedvet az ötletéhez, ám mivel hozzátette, jön velem, sikerült rádumálnia. Míg ő zuhanyozott, én kimentem az udvarra terepszemlét tartani. Elkeserítő volt a helyzet. Este óta valaki teleszórta a környéket hóval, de olyan magasan, hogy szóba sem jöhetett Csutikám kísérete. Az üzlet nincsen közel, ezzel szemben nagyon is messze van. Csizmát csak a szerelmem hozott magával. Igaz, nekem kisgyerek korom óta nem volt olyanom. Egész cipőben járok, ami két darabból tevődik össze. Fél-fél mindkét lábamon, amikkel először a kapunál a havat kellett félrerugdosnom, hogy résnyire nyitva a nyílászárót, kisurranhassak az utcára. Majd megmutatom én, milyen férfi vagyok! Térdig érő hóban vágtam neki az útnak, miután megettük a maradék májat és sült húst, ami éjszakáról maradt. Mindenekelőtt három vekni kenyeret vettem. Elég lesz a hátralévő négy napra kettőnknek. Ezen felül pár árucikket szelídítettem a két hajléktalan szatyorba. Egy úr leszólított az üzlet előtt, és mivel „adj isten szomszéd”-ot mondott, biztos voltam benne, régi ismerős lehet, csak nem jöttem rá, hogy ki ő. Ám az is igaz, fél évvel ezelőtt azt se tudtam, Bükkvárt eszik vagy isszák. Na jó, az a fél év volt hét hónap is. Mindenesetre közölni kívánta velem, Józsi bácsinak, aki Mikuláskor adta vissza lelkét a teremtőjének, aznap 13 órakor lesz az elhantolása. Megígértem, ott a helyem, hiába pocsék az idő. Nagy ember lehetett az öreg, ha ilyen közismertségnek örvend. Tiszta szerencse, a hó miatt amúgy is gyászos volt a hangulatom, így nem kellett megerőltetni magamat. Elindultam hazafelé. A fiatalasszony hű feleséghez illően, aggódó ábrázattal várt a teraszon, le nem véve tekintetét az utcai forgalomról. Alighanem aznap, abban az utcában egy marha masírozott végig, méghozzá kétszer. Nyaraló övezet. Fárasztó volt az utam, de kárpótolt a mosolya, meg a hideg pofija, amikor összenyalakodtunk. - Örülök, hogy megjöttél. - Én is. Képzeld el, Csutika, meghalt a Józsi bácsi! Ma fogják temetni. - Ismerted őt? - Fene se tudja ebben a nagy kavalkádban. Az biztos, hogy nem a Kovács Józsi, a vezérigazgató, mert ő csak szeretett volna idejönni, de nem ismeri a környéket. - El akarsz menni a temetésére? - Életem, ha előbb hal meg, mint én, feltétlenül elkísérem utolsó útjára, veled egyetemben. - Bolond. A halál nem vicc. - Ez igaz, de úgy gondolom, a halottnak a rosszabb, aki kényelmetlenül érezheti magát a koporsóban fekve, miközben körülötte mindenki áll. Jelzem, aki közölte velem, őt sem ismertem. Valahol a szomszédban lakhat, mert úgy üdvözölt, mint szomszédot. Pufajka volt rajta, és szivar a szájában. Számodra ennyiből nem ismerős? - Várjál...! Nem. Macikám, mivel pihent az agyad, válaszoljál pár kérdésemre! Hogy fogunk hazamenni, ha megmarad a hó? Nem tudunk kiállni az autóval. - Hidd el, kényelmesebb helyed lesz a nyakamban, mintha a tenyeremen hordoználak. Ráadásul a lábaid sem fognak leérni a hóba. Jöhet a következő! - Miért vettél pacal konzervet?

190

- Tudod, milyen ritkán lehet kapni? - Nem mindegy, ha nem szeretjük? - Angyalkám, légy előrelátó! Közeledik a karácsony. Sok mindenkit szeretünk, köztük olyanokat is, akik szeretik a pacalt. Majd szeretettel a fa alá tesszük. - Tíz dobozzal? - 11, mert azt már nem akartam otthagyni. - Ezen felül, miért vettél töltöttkáposztát meg babfőzeléket? - Lecsót is vettem, gondolva arra, hogy nem tudunk hazamenni. - Tudod, mi az, hogy muszáj? - Én ne tudnám?! Mikor a Juditkám ruhában megy ki a fürdőszobába zuhanyozni, és meztelenül érkezik vissza. Na, akkor muszáj. - Huszadikán, ha törik, ha szakad, dolgoznom kell! Felhívom az önkormányzatot. Megmondom, orvos vagyok, várnak a betegeim, takarítsák le a főutcáig az utat. Megengedem, hogy valamivel lefoglaljad magadat, míg én ebédet rittyentek. Bevonultam a nappaliba, bekapcsoltam a televíziót, amiben gyerekeknek szóló műsort sugároztak, valamint magamhoz szelídítettem pár reklámújságot, amiket bedobáltak, na meg a boltban is hozzám vágtak. Bizonyos idő elteltével érezni véltem, a fiatalasszony jókat rittyenthet a konyhában, mert fenséges illatok áramoltak az orrlyukaimba, megspékelve némi égett szaggal. - Felhívott az anyu. - Tessék?! Szóltál valamit, virágszálam? - Hiányzom az anyukámnak. - Ühüm! Rólam mit mondott? - Nem kerültél szóba. Mit olvasol ilyen átszellemülten? - Arról olvasok, miért jobb a síelés, mint a szex. - Miért? Jobb? - Változatosabb, édesem. Gondolj az újabbnál újabb domborzatokra, a meghódítandó szűz területekre! - A mindenit! Gondolok rájuk, és mit ír az újság, mikor kell éreznem az izgalmat? - Nem tudom, de még nincs vége az érveknek. Naponta sokszor csúcsra érhet az ember, anélkül, hogy a botja lelankadna. - Csutak, én tegnap számolni nem voltam képes, hányszor értem a csúcsra bot nélkül. - Ne hazudj, te! Az én botomon támaszkodtál. - A terep a lényeg, nem az, hogy kinek a botja. Csúcsközelben az ember nem gondolkodik, csak liheg. - Síelés alatt minden terep nedves és csúszik. - Csutak, a hálószobában hagytam a telefonomat. Visszamegyek, mert még mondanivalóm van az anyukám számára, te pedig síeld össze magadat!

191

- Ezekben a napokban egy szerető feleségnek csak férje irányába lehet mondanivalója. Majd ha elmúltak a mézeshetek, akkor közlöm veled: szedd össze a sátorfádat, és látogasd meg az anyádat. Asszony, ha elkészültél az ebéddel, mielőtt tálalnál az uradnak, kiviszlek és megmosdatlak a természet lágy ölén a hóban. - Lássad, kivel van dolgod, főnök úr! Ide az összes újságot kecses kacsóimba, te pedig húzzál a fürdőszobába lemosni magadról a szennyeződést, majd találkozunk a konyhában! Ebéd után megengedem, hogy csillapítsad nemi vágyaidat kinn a nedves, csúszós természet lágy ölén. Juditka addig kézimunkázik a meleg szobában. Sipirc, Csutak, ne kelljen kétszer mondanom! - Úgy érzem, édes, valamiért neheztelsz. - Tévedsz. Nem neheztelek, hanem fütyülök rád. Elegem van az idióta kétértelműsködéseidből. Legalább ezen a héten megkímélhettél volna tőlük. - Kössünk békét! Megengedem, hogy Csilla nénit visszahívjad. Valószínű a nappali ajtaja még egy ilyen becsapást nem fog túlélni. „Akaratos kis hülye”. Mondtam magamban, és kioldalogtam a fürdőszobába. Hallottam a konyhából átszűrődő munka zaját. Érkezésemről nem szerzett tudomást, csak amikor mögé értem, és átöleltem, akkor kezdett kezével kapálózni, de megfogtam a karját, és elkezdtem puszilgatni a nyakát meg a tarkóját. - Hiába hisztizel, akkor is azt szeretném, hogy a lányunk a te természetedet örökölje. Mit rittyentett ebédre az én tündérkém? - Láthatod. - Azt látom, vagy ötféle hús, meg rizs meg borsó és még krumpli is, de minek nevezzem, ha étkezés után anyukádnak dicsekedni akarok? - Ez, férjem uram? Ez Kántor-tor. - Hagyjuk ezt a butaságot! Valóban nem illik hozzánk. Az „asszony” szótól pedig borsódzik a hátam. - Mikor síeltél utoljára? - Juditkám! A változatosságot egy személyben jelented a számomra. Nem udvarolok, így érzem. Vannak rajtad kívül szép, kívánatos nők, de egyetlen mosolyod mindennél és mindenkinél többet ér nekem. - Sebzett szívvel nem lehet mosolyogni. Ami számodra ma vicc, holnap életformává válik. - Te is gonosz voltál velem. - Kiprovokáltad. Egyszerű, hétköznapinak mondható történet. Amikor elmentél a nagy hóban, egy ideig ablakon keresztül figyeltem az utat, majd kimentem a teraszra. Gyerekes hülyeség. Mégis képtelen voltam lefoglalni magamat mással. Eszembe jutott az a december harmadika, és egyáltalán, működött a fantáziám. Tudom, féltettél, azért nem engedted, hogy veled menjek. Csak hát mi összetartozunk, és nem azért, mert a házasságkötő teremben megesküdtünk rá, hanem azért, mert talán még kölcsönösen így érzünk. De meddig, ha szórakoztatnak az idiótaságok? - Ne beszéljél így, mert szomorú leszek! Csutika, az előbb bizonyítottad, tudsz te harcias lenni. Vágjál a pofámra, ha megfeledkezem magamról és otrombáskodom. - Jó vicc. Legalább okod lenne, hogy visszaadjad. Nem, ez hülyeség. Képtelen lennék agresszív lenni, és tudom, az érzelmeid tompulni fognak rohamosan irányomba, de kezet soha nem fogsz rám emelni. Kibontakozott az ölelésemből, leültünk az asztal két oldalára, de mindketten mímeltük az evést. 192

- Nincs kedvem addig enni, míg szomorúnak látlak. Juditka, évtizedek alatt szokásommá vált az évődés mindenkivel. Megpróbálok leszokni róla. Hidd el, mást érzek a szívemben, mint ahogy jár a szám. Gyere ide hozzám, kérlek! Féltem, makacskodni fog, de szerencsémre nem úgy történt. Odajött a kis angyal. Jó volt érezni, hogy szavak nélkül tudunk kibékülni. Mielőtt visszament a helyére, egy karika kolbászt dugtam a szájába, és végre elkezdett mosolyogni. Temettük a kaját tempósan, mert a szervezetünk igényelte az utánpótlást, hiszen az előző nap is hajnalban ért véget. - Kérlek, neveljél, hiszen sokkal okosabb vagy, mint én. Ám érdekes, órákig tudunk beszélgetni egyetlen bántó kifejezés nélkül. - Nőkre nem jellemző, hogy a szájukkal akarnák bizonyítani mennyire nagyok. Csodálkozom, hogy olyankor nem jut eszedbe, amikor nyomod a dedós panellszöveget. Várom, mikor rukkolsz elő a szőke nős viccekkel, mert az ám az igazi, amikor kedveskedni akar nekem a szülő, és löki az idióta humorát, méghozzá úgy, hogy előtte állok vagy ülök, mint szőke nő. - Kibékültünk, megebédeltünk és most Juditka bevonul a hálószobába társalogni az anyukájával, én pedig elmosogatok és egyáltalán: rendbe teszem a konyhát. Nem kezdjük újra a veszekedést, ha mindkettőnknek fáj. - Juditka nem vonul sehova. Ül, és legelteti a szemeit a szorgalmas férjén. Sajnos az a lábas, amiben a rizs készült, több munkát fog adni. - Emlékszel, amikor első napjainkat töltöttük itt nyáron, mi történt? - Annyira nem égettem le, mint akkor a pörköltet, hiszen ettünk belőle. Jé! Azóta sem láttam a macskát. - Hol találok dörzsit? - Úgy látom, itt van az asztal alatt, mindjárt kihalászom. - Angyalka, maradj ott, muszáj megörökítenem, várjál! Rohantam a fényképezőgépért, a kis aranyos pedig négykézláb állt az asztal alatt. Sikerült jó felvételeket csinálnom róla, majd felsegítettem, és megpuszilgattam. - Macikám, hagyd a fenébe a mosogatást, majd megcsináljuk, ha nincs más dolgunk! Gyere! Meg akarok valamit beszélni veled. Emlékszel a tavalyi karácsonyra? - Soha nem fogom elfelejteni, illetve, ha megszületik a kis Juditka, utána biztos lesz sok olyan szép. Életem eddigi legszebb karácsonya volt a hatalmas fával. Mindez a Kántor családdal együtt. - Anyu délelőtt elmondta, mi az idei elképzelésük, ezt szeretném veled megbeszélni. Le akarnak jönni a téli szünetre a gyerekekkel, mivel mondtam, hogy nagy a hó. Még az is lehet, hogy Katinka is ide jönne. - Remélem, nem az engedélyemre vársz? - De, pontosan arra, mert egyedül nem dönthetek. - Juditkám, a mi nevünkön van, de a család nyaralója. Sajnos te dolgozol, Pesten kell maradnunk, különben mi is itt lehetnénk. Erre megölelt, és úgy puszilt meg, ami nekem nagyon nem tetszett. Az én csillagom hálálkodott, amire semmi oka nem volt. ***

193

41. Elkezdődött a második félidő Nem volt szép - de még jó sem - a karácsonyunk. Persze évek alatt hozzászoktam az egyedülléthez, de akkor nem volt senkim. Ezen az ünnepen viszont gondolataim a klinikán tartózkodtak, testileg pedig itthon voltam a lakásban egyedül. Bevallom, kétéves ismeretségünk alatt, ez volt az első alkalom, hogy haragudtam Csilla nénire. Juditka ugyan azt mondta, mi egyeztünk bele, hogy Bükkváron töltsék a téli szünetet a gyerekekkel. Ez igaz, de ha megvétózzuk, az sem lett volna jó, elsősorban nekik. Közük van a nyaralóhoz, de ha anyagilag nem járultak volna hozzá a vételhez, akkor is a szerelmem szülei. A lényeg, Juditka végig dolgozott, Csilla néniék négyen lementek Bükkvárra január elejéig. Cicuska nem mehetett velük, mert nem kapott a főnöktől szabadságot, hiszen még három hónapja sem dolgozott, ráadásul januártól kisfőnök lett, Reiner Judit helyett. Katinka azt tette, amire számítottunk. Nem társult a nagyszülők és unokák kavalkádjához. Hazajött a szülői házba, de Cicuskával voltak kettesben. Állítólag Lilla néha odavetődött hozzájuk, de attól még nekik sem volt tartalmasabb, szebb ünnepük. Nem tudom, mi változik a Kántor családban, ha megszületik a kis Mátray Juditka. A jelenlegi helyzet: Csilla néni gyakorlatilag az ikrekkel és legfeljebb Juditkámmal törődik. Szerencsére Cicuska ebből mit sem érez, mert munkahelye van, méghozzá pazar. Ez leköti őt, és nem veszi észre, ő a porszem a fogaskerekek között. A születésés névnapunk február 25-én is a gyerekekről szólt, bár Katinka kivételével mindenki jelen volt. Csilla-Millát szeretem, mert ragaszkodik hozzám, de biztos vagyok benne, érzelmeim kopni fognak, ha megszületik az én drága Juditkám makettje. Március 15-én furcsán ébredtem. Utoljára akkor fordult elő, amikor még élt az anyám, és ő szokott felébreszteni, ha éjjel hómunkást domborítottam, esetleg szenet lapátoltam valamelyik pályaudvaron, hogy hozzájáruljak iskoláztatásomhoz anyagilag. Megijedtem, mert biztos voltam benne, ha Juditka ébresztget, akkor nagy baj van. Fordítva gyakran fordul elő (majdnem minden nap.) - Mi történt, csillagom? - Ma 88 éve, hogy világrajött a legdrágább nagypapa, aki nem csak a lányának, de az unokáinak is minden vágyát igyekezett teljesíteni addig, míg az egészsége engedte. Nagyon fáj tudomásul venni, egyedüli vágya még ebben az életben, hogy magához ölelhesse egyszer a lányunkat. - Félek szívem, hogy mellébeszélsz. Ezért nem ébresztettél volna fel, jól lehet János bácsi minden elismerést megérdemel. - Ne haragudj, éjjel, amikor hazahoztál, fáradt voltam és elfelejtettem veled valamit megbeszélni. Délután pedig ismét dolgozom. - Hallgatlak. Nagyon fontos dolog lehet, ha az én csillagom magától ébredt fel. - Emese behívott. Tett egy javaslatot, és mondta, beszéljem meg veled, de még ma. - Juditka, hallani nem akarok semmiféle bohóckodásról. Egyszer volt Budán kutyavásár. Feltételezem, mivel közeleg a húsvét, azt akarja, öltözzek be nyuszinak. - Jó ötlet. Ugyan nem mondott ilyet, de felhívhatom rá a figyelmét. - Addig élsz, kis Kántor. - Ne izgulj! Maradjál csak az én hűséges farkasom. - Megdumáltál, Mátrayné. Mit sütött ki már megint az a drága Mesike?

194

- Óvatosan a csinos nők becézésével, mert farkatlanítalak! Arról van szó, miután aktivizálta magát a kis Juditka a hasikámban, Emese barátilag javasolta, fogjam vissza magamat. - Óriási. Nem csak Csilla néni, de a főnököd is beleszól a nemi életünkbe? - Gézuka befogja a száját, és majd ha Judit néni engedélyt ad rá, akkor nyitja ki a pampuláját! Anyu feltétlenül tudja, hiszen gyakorlat náluk, de Emese sem ma jött le a falvédőről. „Rövid az élet, hosszú a sír, mindenki..., amennyit bír, ha van kivel.” Áprilistól vesz fel mellém egy nyugdíjas gyermekorvost szerződéssel. Tehát addig, míg én kegyeskedek visszamenni dolgozni, és ezt ő a baba születése után nagyjából fél évben határozta meg. - Öreg kecske is megnyalja a sót, drágám. - Csutak, te pesti gyerek vagy, nem paraszt. Hogy jön ide a kecske? - Nem ide, hanem a Schuller-klinikára. A nyugdíjas doktorra céloztam. - Céloznál, ha hagynám. Bízom benne, nem leszbikus, bár mindegy, én hetero vagyok. Sőt! Komoly esélyed van rá, mire Juditka a világra jön, az anyukája kinyuvassza a Gézukát. Akkor leszel csak igazán Csutak. - Az más, ha csaj, akkor áldásom rá. - Úgy látom, magyarázatra szorul a dolog. Emese áprilistól nem enged túlórázni, aminek két következménye lesz: kevesebb zseton, több szabadidő. - Agytekervényeimet nem sikerült sebességbe tennem. Mit akarsz velem megbeszélni, amiben ma döntést kell hoznunk? - Ha nem túlórázok, kevesebb lesz a pénzünk, ahogy mondtam. - Hallottad, szépségem? Leesett a papírtantusz. Akkor elmondom, amit anélkül is illene tudnod: ha az egészségedről, egészségetekről van szó, nem érdekel a pénz. Maradj itthon mától, és nem fogunk éhen halni! Ne puszilgassál te, mert látogatást teszek a kis Juditkánál! - Bocsánat, bocsánat, bocsánat! Gyorsan elpletykálom az anyunak, nekem arany férjem van. - Te pedig az én aranyom. Olyanok vagyunk, mint két arany jegygyűrű. Működik a telepátia. Azt hiszem, anyukád kíván veled értekezni csak a vonalas telefonon. Vedd fel, a háztartási alkalmazott pedig indítja a napot. - Ez elég panaszos szöveg volt, Csutak. Jól érezte, bár valószínű, rosszul gondolta, ugyanis nem a háztartási alkalmazott titulus ellen kívánok hadakozni. Időközönként észreveszem magamon, nehezen viselem ezt a szoros anyalánya kapcsolatot. Megfőtt a kávé, amikor megérkezett a főnökasszony az egyszerűnek nem mondható hálóingében. - Anyu rosszul érzi magát, és szeretné igénybe venni szolgálataidat. - Te vagy az orvos, nem értek a női test javításához. - Nyugalomra vágyik, és szeretné, ha elvinnéd valahova a gyerekeket ma délután. Azt mondta, főz valami fincsit ebédre. Elmegyünk hozzájuk, megebédelünk aztán engem beviszel a klinikára, utána szabad vagy a gyerekekkel, mint a madár. - Azt hittem, komolyabb a baj, de ha főzni tud, akkor még van remény. - Ez szokatlanul és csúnyán hangzik tőled az anyukámmal kapcsolatban. - Juditka, számodra sem új a nóta. Csilla néni hátrányára változott a nagymama státuszában.

195

- Egyetértünk, de tudod, ő mindig olyan volt, amit vállalt, azt becsülettel teljesítette. Most az ikrek vannak napirenden, de biztos lehetsz benne, fél év múlva komoly változást fogsz nála tapasztalni. - Fél év múlva nem, mert itthon lesz ez a drága kismama a lányunkkal. De ezt is mondtam már, változott a gyermek fekvése, ahhoz képest, mikor még csak terveztük a babát. A kis Juditkát nem fogom engedni a bolondok házába. Köztünk legyen mondva, amennyire szeretem Csilla-Millát, annyira nem Csabócát. Mindkettő kis gézengúz, de az unokahúgodban csírázik a jövendőbeli nő. Ha az érdeke megkívánja, pillanatok alatt doromboló cicává vedlik át. - Úgy hiszem, értelek, csak hát fáj, hogy az anyukámon csattan az ostor. Mindkettőnktől sokkal több empátiát érdemelne. - Elkészülünk, átmegyünk, és biztos lehetsz benne, Csilla néni nem fog ebből semmit észrevenni. - Igen, de máris kijelentetted, a babánkat tiltani fogod tőle. - Ezek szerint rosszul fejeztem ki magamat, amit tudjál be a délutáni programomnak. Annyiban változtam Csilla néni irányába az ikrek miatt, hogy Juditka a mi lányunk lesz, tehát nem a parókián fogja tölteni a napjait. Ezt régebben nem így gondoltam, de ma már látva az ottani körülményeket kikristályosodott a véleményem. - Szegény apu. Több, mint három hónapja, hogy kiderült, áldott állapotban vagyok. Azóta anyu a jövendőbeli unoka köré fonja mondanivalóját. Ha nem fogod engedni hozzájuk, tuti, ő fog jönni naponta. Apu pedig marad az ikrekkel. - Örömmel veszem. - Azt elhiszem, te kis ravasz. - Juci-Muci, emlékszel, mi történt a nászutunkon? - Bolond vagy, Csutak?! Persze, hogy emlékszem, csak arra nem, hogy hányszor. - Megbeszéltük, nem fogok kétértelműsködni. Légy kedves, és te se piszkáljál butaságokkal! - Nem tettem, és nem is tudtam volna tenni fogadalmat, hogy abbahagyom a féltékenykedést. Még az ikrek között is különbséget teszel a kislány javára. - Így jártál, Judit. Pedofil a férjed. - Jól van, ne mérgelődj! Megjegyzem, Csilla-Milla témában osztom a véleményedet. Csabóca nem csak szemtelen, rossz gyerek, de durva is. - Na látod! Anyukádat azért szeretem, mert nem durva. - Megyek fürcsizni, mert múlik az idő. Milyen lehet a fakép? Annál hagyott az én szépségem, de a szememtől nem látok semmit. Biztos, hogy nincs a konyhánkban dekoráció, így fakép sem lehet. Eldöntöttem, a hátralévő pár órára nem érdemes reggelit készíteni, hiszen anyós pajtás majd megtöm bennünket. Csak tudnám, hova vigyem az ikreket? Ráadásul pontosan tudom, hiszen mindig úgy van, ha Csilla néni rám testálja őket, bónuszként Csabi bácsit is megkapom. Hoppá! Lehet, hogy az egész csak színjáték? Csilla néninek szüksége van az egyedüllétre, amit kettesben óhajt eltölteni. Megállj porhanyós, ma megtudod, hol lakik az atyaisten. Stratégiám: érkezésünkre mondok neki egy jó késői időpontot. Ahhoz képest jóval előbb megyünk haza, és ha meleg a kipufogója (mármint a kocsijának) akkor vége a mesének, mert leleplezem Csabi bácsi előtt, hogy távol tartózkodott a bázistól. Ez igaz, de mi van akkor, ha ő fogadja a vendéget? 196

- Judiiiiiit! Hol vaaaagy? - A fürdőszobában, ahogy a jó előbb mondtam volt. - Naprakész vagy Csilla néni nemi életéből? - Mi van, Csutak?! Neked elég, ha bezárkózom a fürdőszobába, máris vered? - Vedd tudomásul, dokikám, soha nem verem, pedig néha megérdemelné. Szóvaaaal? - 11-én mesélt ilyesmiről az anyu. Tudod, aznap Szilárd volt. - Höhöhö, az enyém mindig az. - Tudod, ki menne végig veled az utcán olyan állapotban? Miért is kérdezted ezt a rád nem tartozó dolgot? - Ne rinyáljál! Csabi bácsi is tudja, milyen vehemens a lánya. A múltkor azzal vigasztalt, hogy anyád lánya vagy. Szeretnék pletyka szempontjából a gádzsó helyében lenni. Biztos vagyok benne a Kántor család minden hölgy tagjával kapcsolatban toppon van, én meg néha nyerek betekintést az anyósom intimitásaiba. - De nem ám, mert csak köztünk van ilyen baráti kapcsolat. Akkor is tudtam róla mindent, amikor nekem még nem volt mesélnivalóm. - Van barátja? Ma akarom leleplezni őt. Megmosdassalak? - Igény lenne rá, csak az idő szűkös. Egyébként nincs. - Nem tudod, mit főz a nagyi? - Biztos lehetsz benne, bekalkulálja az ebédbe a veje hálálkodását. Hallottam, ismét megengedte a vizet, amivel diszkréten hozta tudomásomra, az interjú véget ért. Érdekes lelkivilága lehet az igazgató főorvosasszonynak. Juditkát félig parkolópályára küldi a baba miatt, ő pedig anno eldobta magától a sajátját. Jó lenne bővebben megismerkedni a történettel, de Juditka is csak annyit tud, meghalt a férje, aztán úgy egy évvel később megjelent a 26 éves, csinos lánya a klinikán, akinek létezéséről állítólag még a férje sem tudott. Kurucz Juditnak a férje is Kurucz, csak őt Robinak nevezik. Hasonló méretű, mint én, csak kevesebb párnába csomagolva. Hiába sportos alkat, ha választásra kerülne a sor, én a felesége mellett voksolnék. De ezt Juditkámnak nem szabad tudnia, mert lenne kapsz belőle. Ügyesek voltunk, mert a külön program beiktatásával együtt időben érkeztünk Rákosfalvára. Addig ünnepeltük magunkat, míg be nem léptünk a házba. Fenséges illatok, de a ház asszonya a nappaliban ült, arcát kezébe temetve sírt, Csabi bácsi állt mellette, halkan beszélt hozzá, és gyengéden simogatta a haját. Úristen! Juditkámat még soha nem láttam ilyennek. Nem sietett az anyukájához, hanem repült. Csabi bácsi vázolta a helyzetet. Fél órával azelőtt telefonált Margit néni. János bácsit bevitték az egerszegi kórházba. Alighanem agyvérzést kapott. Juditkám nyugtató injekciót adott az anyukájának, majd sírva felhívta Emesét. Semmi nem lett megbeszélve, mégis olajozottan ment minden. Miután befejezte csillagom a társalgást, közölte: - Macikám, eszünk valamit, aztán anyut meg engem leviszel Egerszegre! Nem vállalom a vezetést. Anyuci, papát felhozatja Emese a klinikára, mamát pedig mi hozzuk magunkkal. Ma nem megyek be dolgozni. Apu, nem tudom, hol vannak az ikrek, mindenesetre te leszel a pesztonka. Csilla néni próbált úrrá lenni az érzésein, de miután tálalás közben egy tányér kiesett a kezéből, Juditkám vette át a háziasszonyi teendőket. Ettünk, Csilla néni kivételével, majd Csabi bácsival elmentem a játszótérre becserkészni a két gézengúzt. Miután megtudták 197

tőlünk, a dédpapa nagyon beteg, mindketten elkezdtek sírni. Öröklődnek a családcentrikus gének. Revideáltam magamat. Csabóca sem olyan, mint amilyen durvának mutatja magát. Ketten két oldalt fogták meg a papa kezét. Hazáig én mögöttük mentem. Anya és lánya készen voltak az indulásra. Beültek mögém az autóba. Alighanem Csilla néninek fogalma nem volt, merre járunk. Juditkám vigasztalgatta, nem fog meghalni a papa, de úgy tűnt, nem meggyőző a szövege. Egerszegen ketten navigáltak, hiszen én először találkoztam ezzel a nyugat-dunántúli várossal. Mikor kiszálltak az autóból, Juditkám intett, hogy maradjak. Ültem az autóban, belemerülve gondolataimba. Percek múlva éreztem arcomon legördülni egy meleg könnycseppet. Megható az a szeretet, ami ebben a családban van egymás iránt. Soha sehol ilyenről nem hallottam. Itt valóban igaz, egy mindenkiért és mindenki egyért. Csilla néni és Csabi bácsi szorgalmas emberek, de valamikor a család anyagi biztonságát János bácsi biztosította. Jól keresett az öreg, hiszen a falu leggazdagabb embere volt, és tőle telhetően minden pénzét az egyszem lányának és családjának boldogulására áldozta. Neki köszönhető a rákosfalvai szép, tágas családi ház, valamint az évtizedek alatt több autót is vásárolt a lányának, na meg az orvos unokájának. Vártam. Ahogy múltak a percek, egyre gyászosabb gondolataim támadtak. Végre, kis híján egy óra múlva, megérkeztek. Jó jelnek tekintettem, hogy egyikük sem sírt. - Gézuka, ne haragudj! Képtelen vagyok érdemben bármit cselekedni. Csutikának, mint orvosnak megengedték, hogy találkozhasson az apuval, aki aludt. Reménykedek, talán életben marad. Mindenki azt mondja, mivel jó kondícióban van, esély van a felgyógyulásra, de tökéletes ebben a korban már aligha lesz. Ápolni fogom haláláig. Nálunk fognak lakni. Bocsáss meg, járatom a számat fölöslegesen. Szeretném, ha elmennénk Tarhosra az anyuhoz! - Csilla néni, a családhoz tartozom. Nem egyszer mondtad, olyan vagyok, mintha egy negyedik gyereked lenne, aki történetesen fiú. Ahogy a lányod nem tesz szívességet, éppen úgy én sem. - Köszönöm. Tudod, aput behozták a kórházba a mentők, de anyu nem jöhetett vele. Azt tudja, hogy az intenzíven van, de ennyi. Illetve a kórházból Csutika felhívta. Képzeld el, Emese milyen aranyos! Felveszi a kapcsolatot a kórház igazgatójával. Ha az apu szállítható, lehet, hogy már holnap mentővel felviteti a klinikájukra. Anyut pedig nem hagyom itthon egyedül. 86 éves. Tudom, ha apu meghal, ő is hamarosan követni fogja. - Juditkám, ugye nem hal meg János bácsi? - Biztos vagyok benne, hogy nem. Nyugodtan aludt. Soha semmi baja nem volt, az utóbbi két évben nem is dolgozott. - Juditkám, ez apádra meg rám elmondható, de a papa meg a mama a mai napig güriznek a háztájiban, hiába dumálok nekik. Láthattátok, az esküvőtökre is disznót vágtak. - Anyuci! Mire kértelek a kórház folyosóján? Az kell, hogy te is lerobbanjál. Ne felejtsed el, nemsokára 66 éves leszel. - Tudod, kislányom, ha addig élek, amennyi idősek most a mamáék, akkor nyugodtan halok meg, mert sínre került a harmadik unokám is. - Feltéve, ha nem idegesítesz engem. Ne akarjad, hogy koraszülött, esetleg fogyatékos lányunk legyen. Emese mindent megtesz, ami tőle telik. Én pedig naponta sokszor fogom meglátogatni. - Türelmetlen vagyok, értsetek meg! - Macikám, emlékszel, mit mondtam neked, amikor reggel felébresztettelek? 198

- Csillagom, János bácsi jó kezekben lesz. Biztos vagyok benne, Emese mindent megmozgat annak érdekében, hogy örülhessen a harmadik dédunokájának. Kérlek benneteket, ne veszítsétek el a fejeteket! Bízni kell, és minden áldozatot vállalunk ennek érdekében. Bocsánat, mert az „áldozat” kifejezés nem illik ide. - Emese aranyos volt. Felhívtam a kórházból, hogy megbeszéljem vele az elgondolásomat, de ő mondta, intézkedjek, hogy hozzánk kerüljön. Neki kitűnő összeköttetései vannak egészségügyi vonalon. Igazad van, bíznunk kell a felépülésében. Megérkeztünk. Margit néni szeretett volna vendéglátóként megnyilvánulni, hiszen faluhelyen ez a mai napig fontos, ha látogató érkezik, az asztalra étel-ital kerül. Ám ez most minden igyekezete ellenére nem jött össze. Az érkező hölgyek letámadták, rögtön a lényegre tértek. Ám végül igazat adtak neki, addig nem jön fel Pestre, míg János bácsi Egerszegen lesz, mert minden nap bebuszozik hozzá a kórházba. Csilla néni szemlátomást nem örült anyukája ötletének, hogy egyedül utazgat, de hát a szükség törvényt bont. Angyalkám pedig intézkedett. Felhívta Bécsben a nővérét, és megdumálta vele, ha János bácsit felhozzák Pestre, ő úgyis meg akarja látogatni. Ejtse útba Zalatarhost, és hozza fel a nagymamáját. Nem úgy tűnt, mintha Katinka tiltakozott volna. Megy Kántoréknál minden, mint a karikacsapás. Abban biztos voltam, Csabi bácsi takarít a kisházban, esetleg az ikrek segítségével, elvégre úgy tudja, visszük Margit nénit. Ezzel szemben őt nem, de általa összeválogatott temérdek cuccot - na, azt visszük. Sok fordulóval pakoltam meg az autót, míg a hölgyek a házban sürögtekforogtak. Örültem, hogy oldódott a hangulat legalább addig. Hazafelé Juditkám mellettem ült, praktikussági szempontból. Ugyanis a hátsó ülést és Csilla nénit alaposan megpakoltuk. Előre nehezen láthatott ki. Mivel pár személyes holmit is bepakoltak, Csilla néni biztos lehetett benne, hozzájuk költöznek a szülei. Tarhoson pedig mindent el fognak adni. Nemrégen minden ingatlant Csilla nénire írattak, ez némi könnyebbséget fog jelenteni az intézkedésnél. ***

199

42. Finisbe értünk - Tessék, Kántor doktor! - Juditkám, tíz perce itt állok a kórház előtt. Áruld el, meddig kell még szobroznom? - Édes, mindjárt megyek csak még..., na mindegy, hosszú lenne elmesélnem, inkább sietek, szia. Igazuk lehet, akik a második házasságra esküsznek. Az elsőben megélt tapasztalatokat figyelembe véve választanak új társat. Ugyanakkor semmit nem szól arról a fáma, mi van azokkal, akik másodszor is egymást választják? Borzasztó egy olyan társ, akinek hivatása van. Mellette a taxisofőrnek sem áldásos a helyzete. Minden nap egy csomó időm megy el azzal, hogy várok rá. Telefonál, indulhatok érte, aztán tessék. A „mindjárt megyek” a tíz percen túl további 17 percet jelentett, mire kegyeskedett kilibegni a kapun. Közeledik az autóhoz, én pedig gyönyörködöm a drágámban. Szép kismama, és amit két és negyed éve nem tudok megérteni, végig gürizi a napját, de úgy jön haza, mintha divatbemutatón lenne jelenése. Egy gyűrődés nincs a ruháin és illatozik, mint a virágoskert. - Sokat vártál, Macikám? - Semmiség az egész, ahhoz a 32 évhez képest, amit nélküled kellett leélnem. - Jól van, te morci, tudom, mindig megvárakoztatlak. - Nincs jól. Nem csak orvos vagy, de feleség és két hónap múlva anyuka. Mindhárom hivatást magad választottad. Elgondolkodhatnál rajta, helyes-e az a sorrendiség, amit naponta gyakorolsz! - Azt már nem! Hogy a végén kiderüljön, neked van igazad? - Most is kerek 27 percig mérgelődtem, aztán megláttalak és elszállt a mérgem. - De tudod, miért? - Tudni még tudom, csak nem értem. Megfeledkezel arról, a szerelem múlandó. Szép vagy, okos vagy, de egy férjnek nem kirakati babára van szüksége, hanem társra. - Emlékszel?! Amikor megismerkedtünk, a határidőnaplómból tájékozódtam, mikor lesz lehetőségem a következő randevúra. Nem volt titok előtted. - Független nő voltál. - Soha nem voltam független. Azért tölthettem az időmet a kórházban, mert volt egy anyám, aki mindent megcsinált helyettem, még akkor is, amikor dolgozott. A nővéreim sem különbek, sőt! - Nem érdekel a „sőt”. Nem fogod a Cicuska példáját követni. A hozzámvaló viszonyulásodon nem tudok változtatni, de azt garantálom, hogy anya leszel, és nem Csilla néni fogja nevelni a lányunkat. Szabadfoglalkozású vagyok, de ha nem így lenne, akkor is boldogan segítenék neked a házimunkákban, hiszen hozzászoktam, ám arról szó nem lehet, hogy minden rám háruljon. Most is félbehagytam a mosást, hogy rohanhassak érted, te pedig hálából raboltad az időmet. - Ne bántsál! Hazaérünk, befejezem a mosást, majd lezuhanyozom, de kérlek, addig süssél nekem halacskát! - Majdnem mondtam, mit csinálj a halacskáddal! Nem félsz, hogy a kis Juditka kopoltyúkkal fog megszületni? 200

- Nem baj, csak egészséges legyen, nem igaz? Ami a méretét illeti, a doktornő szerint apja lánya. Hozzáteszem, mert egy építészmérnök nem biztos, hogy tudja, nagy méretű, koraszülött baba lesz. - Te bolond vagy, ha ilyeneket mondasz. - Tetszik, nem tetszik, az ember úgy van megalkotva, hogy a nőnek a többi emlőshöz képest keskenyebb a csípője. Ennek következménye, a magzat nem tud teljes méretűre kifejlődni a méhében. Minden csecsemő kilenc hónap után is koraszülöttként jön a világra. Gondold végig, az agyunk kétharmada születésünk után fejlődik ki. Figyeld meg, mennyivel tökéletesebbnek születik a kis csikó, mint az emberi utódok! A csikó, a születés utáni napon lábra áll, de még nyerít is. Konklúzió, Macikám, ha tökéletesnek születendő utódot terveztél, akkor más partnert kellett volna választanod. - Milyen ebéd volt a klinikán, hogy az agyadra ment? - Nem ebédeltem. Gyúrtam Gézuka halacskájára. Még annyit: választhattál volna utódnemzésre kecskét, ám ott meg az a gond, hogy a megtermékenyülés nem jönne létre és nem azért, mert meddő a kecske. Elhamarkodtad a párválasztást. Én pedig hálás vagyok a főnökasszonyomnak, hogy összehozott a lánya nőgyógyászával. Nagyságrendekkel jobb, mint Cicuska orvosa, nem beszélve arról, hogy nő. - Juditka, félek, komplikációk adódnak majd amiatt, hogy nagy babát fogsz szülni. - Sok mindent mondhatsz rám, de azt, hogy felelőtlen vagyok, szerencsére nem. Annyi munkát vállalok, amennyi nem árt a babának. Viszont bármennyire is igazad van, a lelkifröccseid adagolását elhalaszthatnád pár hónappal. Nem fogom követni a nővéremet. De kétségtelen, kalkulálok a te segítségeddel is. A babánk mérete miatt ne aggódjál! Van egy nagy dumás apukája, aki gyorsan megtanítja beszélni, és idő előtt suliba íratjuk. - De nem ám! Az én lányom nem fog suliba járni. Bőven elég egy okoska a családban. - Nem vagyok okoska, csak szakbarbár. - Gyanús nekem az Emese. Arra megvan a magyarázat, amióta először bekopogtál az irodám ajtaján, mit hamizok rajtad, de remélem, nem ugyanazok az adottságaid vonzók a főnökasszonyod számára. - Mákod van, Csutak. Éppen ma nyilatkozott róla. Véleménye szerint mindketten tehetségesnek születtünk. Az adottságaink jelentős részét képesek voltunk tökéletesíteni. Azt mondja, talentumok vagyunk a gyermekgyógyászat terén. - Ezért kamázza a burádat? Gyenge indok. Mondhatnám, kevés, mint szűz kislányban a hímivarsejt. - Ma tudtam meg, amikor jelentkezett az orvosi egyetemre, teherbe esett. Mivel a körülményei nem engedték meg, hogy egyszerre anya és nappalitagozatos egyetemista legyen, úgy döntött, megszüli a babát és állami gondozásba adja. - A kis talentum. - Ne gúnyolódjál! 26 évig furdalta a lelkiismeret. - Tudom. Közben boldog házasságban élt, és dőlt hozzájuk a pénz. Annyira azért nem szerette a Lajoskáját, hogy közölje vele, neki bizony van egy eldobott gyereke. - Szívében őrizte a titkot. Lajos halála után kezdett kutakodni, felhasználva minden összeköttetését.

201

- Doktornő, rosszat ehettem, mert kezd felfordulni a gyomrom. Elképzelem, milyen nehéz volt egy magánklinika tulajdonosnak összeköttetéseket találni. Eszembe jutott az anyám. Hogy életet adjon nekem, vállalta a kitagadását a katolikus rokonságból. A vidéki irodai firkászból takarítónő lett Budapesten. - Minden tiszteletem az anyukádé, de azért némi különbség van a kettő történet között. Te szerelemből fogantál, Emesét pedig megerőszakolták. - Ezt eddig nem mondtad. - Ki lehetett következtetni. Mint orvosjelölt, nem gyilkolta meg a magzatát. Ez persze még nem oldozza fel a döntésének súlya alól. Sikerült Judit lánya nyomára jutni. Nehéz volt az első találkozás, hiszen a lánya elzárkózhatott volna a hirtelen felbukkant édesanyjától. Ebben a hivatása volt segítségére, mert Judit számára világos volt, nem anyagi érdekből kereste a kapcsolatot vele. - Feltételezem, amióta egymásra találtak, Emese igencsak a pénztárcájába nyúl. Pazar házban él a lánya a családjával. - Erről keveset tudok. Szavaiból úgy veszem ki, Robi jól keres. Van egy biztonsági cége, meg még ki tudja, hány vállalkozásuk, immár közösen Judittal. A klinikán is a Kurucz-cég biztonsági emberei dolgoznak. Évek óta harmonikus a kapcsolatuk. Nem úgy, mint anya és lánya, hanem mint barátnők. - Nekem az esküvőnkön úgy tűntek, mintha szerelmesek lennének egymásba. Ezért kérdeztem rá, mitől vagytok jóban annyira az Emesével. - Sem Judit, sem Emese nem leszbikusok, engem pedig ismersz. Természetellenes a kapcsolatuk, az biztos. Ám aki picit is ismeri a történetüket, nem csodálkozik rajta. - Következik egy kényes kérdés. Ha abban a félresikerült kapcsolatodban terhes maradtál volna... - Nem szeretek emlékezni rá. Tény, naiv voltam, másrészről szerencsés, hogy gumival történt. Válaszom, megtartottam volna a babát, de az alkotóját nem. Minden férfit utáltam. Tíz év alatt sikerült feldolgoznom, nem úgy, mint Emesének. - Megfeledkezel az én érdemeimről. - Macikám, nem én vagyok veled elégedetlen, hanem te velem. - Apró kis lázadás, ami néha feltör bennem, azért, hogy te leverjed. Asszonyom, megérkeztünk. Érezheti, mennyit mutat szívemben a taxióra. Kérem a fizetséget, aztán felmegyünk, sütöm a dögöt, nehogy éhen haljanak a kincseim. Feje tetejére állt a világ. Ki hallott már olyat, hogy az ember naponta a megunt feleségével lenn a parkolóban csőrözzön? - Játsszál el a gondolattal Gézuka! Irodában dolgozom, napi nyolc órában. Hazajövök, sütökfőzök, takarítok és mosok naponta, mert mániám a rend és a tisztaság. Ezen felül lesem minden gondolatát a férjem uramnak. Mit szólsz hozzá? - Őszinte leszek. Kevés a fantáziám hozzá. Ami biztos, az nem te lennél. Nekem ez a tündér kell, aki mindenben más. Viszont egy pozitívuma van, hogy őt szeretem, mert nem tudnám nem szeretni. Feljöttünk a lakásba. A gondolataim az enyémek, azt nem veheti el tőlem senki. Ám a „megunt” kifejezés még gondolatnak is durva vele kapcsolatban. - Akarod, hogy levetkőztesselek, és megtisztítsam testedet a szennyeződésektől?

202

- Akarnám, de nem ésszerű. Süssed a halat, én pedig próbálok rácáfolni mindarra, amikkel vádoltál! Két hónap van hátra a baba megszületéséig. Csak akkor, ha rendben történik a kihordása. Na, ez az, amiről szerintem nálunk szó nincs. Ő persze az imént mást mondott. Ne idegesítsem, és akkor minden rendben lesz. Mondhatok én bármit ennek az akaratos kismamának, megy a maga feje után. Igaz, azt szokta mondani, azután úgysem megy más, legfeljebb én. Szemlátomást hamar fárad, de ő maximalista. Igaz, nem túlórázik, de nélküle a gyerekosztály nem működhet. Rendben, Emese jóvoltából nem napi 12-16 órát dolgozik, hanem csak 8-9-et, ám abba mindent besűrít. Amennyivel több időt tölt itthon, annyival többet alszik. Engem meg etet, hogy a baba miatt fáradékonyabb. - Macikám, mit kérdeztél? - A gyomromat hallottad korogni. Imádom, ahogy megtelik a lakás a hülye sült halad szagával. - Ne gyalázkodjál, Csutak, amikor én agyon dicsérlek benn a klinikán, meg a Kántor családnak is! - Mesélj, miket mondasz rólam! - Legyen annyi elég, holnap, miután reggel beviszel dolgozni, mehetsz az anyuékhoz a szennyesükért. Eldicsekedtem, milyen szépen kimostál vasárnap egy csomó blúzomat. - Vasárnap? Ma csütörtök késő délután van. Ahhoz képest láthatod a fürdőszobában a fél ruhatáradat. - Csak azok a blúzaim meg pólóim, amik azóta összegyűltek. - Valamint egy rahedli alsónemű. Nem beszélve a saját holmijaimról. A fehérneműid mind olyan falatkák, hogy elvész a két nagy lapát tenyeremben. - Gondolj mosás közben arra, a tartalom a fontos! Anyu mondta, összeszedi a szennyes fehérneműiket, magáról, a mamáról meg Cicuskáról, és kedvedre moshatod azokat is. - Megdumáltál, Csutika. Ha én hámozhatom le róluk, örömmel vállalom. - Hihihihi! - Ne vihogjál, te fakutya! Hozzászoktam, ilyenkor szikrázik a szemed a féltékenységtől. - Ott még nem tartok. Momentán addig jutottam, a mamáról cibálod le a bundabugyiját. - Közlöm veled, május harmadik harmadában vagyunk. Ilyenkor feltételezem, a 86 éves néniken sem olyan van. A butaság helyett mesélj, mi van János bácsival? - Benn voltak anyuval kontrollon, és Emese anyut leteremtette, miért engedi az apukáját dolgozni a kertben. - Na hiszen! Remélem, közölted, Csilla néni mondhat akármit. János bácsi egyik kezében bot, a másikkal meg kapál. Juditkám, én azt gondolom, ha nem akarjuk, hogy meghaljon, hagyni kell. Aki az egész életét végiggürizte, nem tud tétlenkedni. Margit néni ugyanazt csinálja. Soha nem volt olyan rendezett a kertjük, mint amióta a két öreg ápolja. - Orvosként egyetértek veled, de szerető unokaként féltem őt. - Mit hallanak lapát füleim? Juditka unoka is tud lenni nem csak orvos? Ezek szerint elképzelhető, hogy a gyerekünknek gondját fogja viselni? - Egyben biztos lehetsz, ha te nem, akkor én, de semmiképpen sem az anyu. - Drágám, ezt mondhattad volna akkor, amikor a kórháznál beültél mellém a kocsiba. 203

- Féltem, akkor nem lett volna más témánk hazafelé. - Igaz lelkedre, el tudod képzelni, hogy valaha öt percig csendben leszünk egymás mellett? - Természetesen. Fogjuk egymás kezét, és áhítattal nézzük, milyen édesen alszik a lányunk. ***

204

43. Katinka - Tessék, Mátray! - Szervusz, Géza! Kántor Katinka vagyok Bécsből, és Hugival szeretnék beszélni, de foglalt a mobilja. - Kézcsókom, sógorasszony! Zavarban vagyok, hiszen még nem kötelezted el magadat egy férfi oldalán, így azután nem helytálló a titulus. - A rokoni elnevezéseket figyelembe véve sógornőd vagyok, de ha kérhetem, maradjunk a Katinka mellett! 40 év alatt ehhez szoktam hozzá. - Bocsánatot kérek, hogy a megengedettnél bizalmasabb hangot ütöttem meg! - Őszintén szólva én inkább póriasnak mondanám. Más oldalról vizsgálva: ridegnek tartom. - Juditkának nem tudom, miért foglalt a mobilja, hiszen a főnöknőjével a minisztériumban tartózkodnak fejtágításon. - Ezek szerint nem foglalt, hanem ki van kapcsolva. Viszont örülök, hogy Juditkát mondtál, nem „feleségem”-et. - Ha videótelefonon beszélnénk, láthattad volna, meghajoltam az igazság előtt. Valóban helytelen volt a megszólításom. Nem volt gyerekszobám. Egyszerű takarítónő volt az anyám. - A másokra való mutogatás a felelőtlen emberek sajátossága. Hinni szeretném, nem az az érdemem, hogy az anyám többdiplomás közgazdász. Mindenkit a saját érdemei szerint ítélek meg. Ha tovább gondoljuk a dolgot, azt mondhatnám, neked nehezebb volt arra a szintre eljutnod, ahol vagy, mint nekem. - Katinka, ugye ez nálad az elmélet, ami más, mint a gyakorlat? - Mindent és mindenkit elméleti síkon közelítek meg, de átültetem a gyakorlatba is. - Ehhez képest ketten vagytok a Kántor családban, akik lekezelően társalogtok velem és nyilatkoztok rólam. Jól emlékszem az első találkozásunkra 2009 karácsonykor. - Nem szeretem a rébuszokat. Kijelentem, soha nem nyilatkoztam rólad, mint Mátray Gézáról, senkinek a hátad mögött. Mivel igazságtalanul vádolsz, nem kérdezek rá, ki a másik személy. Valószínűsítem, vele kapcsolatban is alaptalan a kijelentésed. - Az ominózus napon legalább egy órán keresztül tartottál előadást rólam Juditkának, kettesben félrevonulva. - Olyan dolgokról beszélgettünk, ami megítélésem szerint kettőnkre tartozott. Mivel vádolsz, módját ejtem annak, hogy napokon belül Hugi jelenlétében személyesen hármasban tisztázzuk a félreértést. Nem ismertelek akkor még, bár ma is kevés az információm. A párkapcsolatról, ha úgy tetszik, általánosságban a férfiakról beszéltem Juditnak. Mellékesen szólva jó véleménnyel vagy a feleségedről, ha feltételezed, a hátad mögött engedte, hogy szapuljalak. Az, hogy takarítónő volt az anyukád, pár perccel ezelőtt tőled tudtam meg. Egyedül nevelt, nehéz volt a gyerekkorod, azt eddig is tudtam. Gyorsan hozzáteszem, nehogy mosakodásnak ítéljed, amit mondok, valóban igaz, a műszaki embereket túlzottan földönjárónak tartom. Kevés empátiával rendelkeztek a humán beállítottságúakhoz képest. Két momentum, ami elsőre feltűnt nekem, és az akkor kialakított véleményem mit sem változott azóta. Egy megtermett fiatalember, aki kétszer meggondolja, hogy egyszer megmozduljon. Ám ha nők társaságában van, fellángol benne a szexuális forradalom. Melletted ült a menyasszonyod, ehhez képest - az

205

Erzsi néni kivételével - szemmel mindegyikünket levetkőztetted. Nem kell élénk fantázia hozzá, hogy elképzeljem, ő sem maradt ki a szórásból, bár azt nem láttam. - Katinka, őszinte vagy, megérdemled a viszonzást. Ma már Juditka pontosan képben van. Szeretem, ha szép nők vesznek körül, főleg, ha okosak is. Ám, amióta a húgod főszerepet játszik az életemben, ez elmélet, és soha nem válhat gyakorlattá. Nincs az a szép nő, akivel megcsalnám a szerelmemet. Biológiai értelemben igényem lenne rá, de a becsületem nem engedné, erre esküszöm neked. Itt vagy még? - Igen-igen, csak gondolkodom. Ezek szerint most egy olyan fecskével társalgok, aki nyarat szeretne csinálni. Lehet, megvannak az adottságai hozzá, de egyedül kevés a megvalósításhoz. Nézd, mindaddig, amíg nincs ellenbizonyítékom, csúnya dolog lenne kételkednem. Ami melletted szól, ezt házasságon belül mondod magadról. Tudod, a nagydumás férfiakra jellemző a szöveg, de csak addig, ameddig nem érik el a céljukat. - Olvastad vagy a tapasztalataid mondatják veled? - Rád bízom, hogy eldöntsed. Amennyiben nem nőnek, hanem rút kiskacsának tartasz, akkor is van némi esély, hogy személyes tapasztalatokkal rendelkezem. Ám mindketten tudjuk, magasabb kategóriába soroltattam, többek között általad. Mondhatnám, még jegyeznek. - Katinka, mikor mosolyogtál utoljára? - Fél perccel ezelőtt, amikor nem szólaltam meg. - Nevetségesnek tartasz? - A világért sem. Humorosnak tartalak, ahogy majdnem mindenki a családban. - Érdekelne a „majdnem”. - Lehet, hogy azonos a másikkal, bár fenntartom a tévedés jogát. - Furcsa felismerés önmagamról: a filozófus társaságában bölcsebb leszek. Rájöttem, valószínű, nem ti bántok lekezelően velem, hanem én nézek fel rátok. - Próbáljál ezzel a szöveggel udvarolni Huginak, aztán számoljál be a hatásról! - Butaság. Az istennő minden felett van. Vele szemben ledegradáló a kifejezés. Szoktam sorrendbe állítani az ismert hölgyeket. Judit nincs köztük. Megismétlem: ő istennő, ő az életem értelme. Ha reggel felébredek, tekintetemmel és ébredező gondolataimmal először rá fókuszálok. Nem lehet olyan kérése, amit ne teljesítenék, feltéve, ha nem haladja meg a képességeimet. Két és fél év után bátran állíthatom, lesem a gondolatait, mert néha magamtól találom ki, mi az óhaja. - Nincsen cáfolatom rá, de tudnod kell, ő áll legközelebb hozzám a családból, ha általad egyetlen haja szála is meggörbül, bosszút forralok ellened. - Elnézést kérek a hétköznapi kifejezésért! Tekintettel azon körülményeinkre, hogy nemsokára hárman leszünk, amit szintén neki köszönhetek, gyúrhatsz egy darabig, mire módodban áll bosszút forralni ellenem. - A sport az életem része. Ha nem akarsz idő előtt elhalálozni, neked is javaslom! Ha már ellátlak tanáccsal, hozzáteszem, Hugit nem muszáj azzal traktálnod, hogy Lillára és Katinkára felnézel, mert annyira tisztelsz bennünket! Tisztelhetsz felnézés nélkül. - Telefonon bátor vagyok, és meg merem tőled kérdezni, soha nem vágytál arra, hogy egy férfi fogja a kezedet?

206

- Évtizedek óta vágyom rá. Csak tudod, ott a baj, az a férfi, aki megfogja a kezemet, tulajdonképpen másra vágyik. - Ha jól értem a szavaidat, tapasztalatokból beszélsz. Ezek szerint a te életedben is megjelent az a férfi, aki udvarolt neked. - Veheted szerénytelenségnek, de ritka az a nap, hogy ne találkozzak udvarló férfivel. Csupán az a kérdés, az udvarlás érdekből vagy szeretetből történik. Nos, érdek nélküli udvarlással csak nő esetében találkoztam eddig. Ami pedig az érdek mértékét jelenti, függ a pillanatnyi helyzetemtől. Ha Bécsben a zöldségesnél vásárolok, az eladó képes kiválogatni számomra a legszebb árut. Ha Budapesten tankolok, még a húszéves benzinkutasnak is fokozódik a nyálképződése irányomban. Gondolod, olvadoznom kéne a szép szavaktól? - Nem feltétlenül. Ugyanakkor tapasztalataim alapján kijelenthetem, nem vagy tipikus nő, ha nem hatnak rád a szép szavak. Amúgy pedig érdekes, mi, műszakiak vagyunk szerinted a földönjárók. Magadról mi a véleményed? - Általánosan fogalmaztam és a tapasztalatomat mondtam. A műszaki férfiak ritkán olvasnak szépirodalmat. Számukra az értéktelen. Ami pedig személyemet illeti, nyitott vagyok, de óvatos. Nem árulok el titkot vele, családunk minden nő tagjának sikerült életreszóló negatív tapasztalatokat összegyűjteni a másik nem irányából. Rosszul sikerült házasságok, Hugi részéről pedig egy brutálba torkoló szerelem. Köszönöm, én abból nem kérek. Lefoglalom magamat olyan dolgokkal, amik a szerelmen kívül értéket képviselnek az életben. Nem keresem az olcsó boldogságot. Szeretném, ha szeretnének, de a teljes önmagamért, nem azért, mert esetleg anatómiai értelemben rendelkezem olyannal, amivel egy férfi nem. - Katinka, a szerelem arról szól, mindketten megtalálják a másikban azt, ami belőlük hiányzik. Leegyszerűsítve? a férfi és a nő a szerelemben kiegészítik egymást. - Elmélet. Ha nem lehet úgy, ahogy szeretném, akkor úgy szeretem, ahogy lehet. Az apu szeretett volna látni, de kénytelen volt vakon megalkudni a körülményekkel. Azért, mert lemondok dolgokról, cserében kevesebb csalódás ér. Van erőm és kitartásom ahhoz, hogy magamnak mindent megteremtsek. - Mindent talán mégsem. - Statisztikák igazolják, sokkal több egyedülálló boldog nő van, mint akik házasságban élnek. Magadról tudhatod, a férfiak önzők. - Az voltam, de Juditkám mellett 180 fokos fordulatot vett az életem. - Ha Hugi 30 év múlva így fog rólad nyilatkozni, akkor elkönyvelem, érdemes volt várni rád. Ám ne feledkezzünk el róla, a szüleim boldogok, csak keményen megfizették érte a tanulópénzt. Első perctől kezdve, hogy kinyílt kisiskolás koromban előttem a tudomány kapuja, számomra kizárólagos életcél, hogy szellemileg gyarapodjak. Száz irigyem legyen, míg egy sajnálóm. - A kocsidat én is irigylem. - Itt Bécsben nem feltűnő, de otthon magam is ezt tapasztalom. Az a baj, hogy magasra tettem a mércét, és mindig elértem, amit kitűztem célul magam elé. Mondhatom, nem vagyok külsőleg sem bányarém. Ezen felül független, jó módban élő egyetemi tanár. Ráadásul nem is öreg. Hogy lehet azt eldönteni az én helyzetemben, ki az, aki nem érdekből közeledik hozzám? - Juditkának szoktam mondani őszinteségi rohamomban, a hozzátok hasonló nők, legfeljebb az álmaimban fordultak elő. Ha ő nem keresett volna fel, ma is élném a léha agglegény életemet. 207

- Ezek szerint, Géza, te nem olyan vagy, mint a gázszerelő bácsi, aki tegnap volt nálam kitisztítani a tűzhelyemet. Tudnod kell, szerződése van az egyetemmel. Ott találkoztam vele és beszéltünk meg egy időpontot. Csak azért jegyeztem meg, mert képben volt, ki vagyok. Ehhez képest csőkulcs-szerűséggel a kezében bőszen tette nekem a szépet. Biztos vagyok benne, miközben legeltette rajtam a szemét, elgondolkodott rajta, ha csőbe húz, miről fogunk társalogni a szeretkezés után. Lánya lehetnék, de ez sem zavarta őt a cél érdekében. Na hiszen, negyed óra múlva előadásom lesz, én meg itt szövegelek! Légy kedves, mondjad meg Huginak, 18 óra után hívom, mert nagyon fontos megbeszélnivalóm van vele. Tulajdonképpen nem is vele, hanem veled, de rajta keresztül. - Katinka, köszönöm a tartalmas társalgást. Sokat változott a véleményem személyeddel kapcsolatban. Kézcsókom neked. - Köszönöm, szervusz! * Azt hiszem, az ilyen személyre szokták mondani: ha elküld a francba, úgy érzed kedved lenne hozzá, hogy elmenjél. Istenem, milyen finoman, körmondatokban hozta tudomásomra, egy tohonya, primitív állat vagyok, akinek máson sem jár az esze, mint azon. A primitívség nem illik rám, de a többi fokozottan igaz. Remélem, nem érzett rá, hogy gondolatban néha elkalandoztam benne, de csupán elméleti síkon. Juditkám, ez van. Nem felhőtlen a helyzetem a Kántor családban. Lilla véleménye is csak a tálalásban különbözik. Ő lazán hülyének néz, és szemlátomást ez nem kerül neki megerőltetésbe. A furcsa az egészben az, hogy minimális tüske nincs bennem a beszélgetés után. Hájas, tanulatlan disznó vagyok, de órákig tudtam volna vele cseverészni, mert mit tagadjam, hozzá képest úgy vagyok a béka feneke alatt, hogy ehhez a béka hátsó felét fel kéne emelnem. Nem mertem rákérdezni, de szerintem a sok magyarázata mögött leplezi, hogy a nőkhöz vonzódik, és ez az, ami a közös vonás kettőnk között. Revideálnom kell a hölgyek rangsorát. Azt hiszem, helyet cserél Cicuskával. Hetenként legalább egyszer összefutok a csajjal, de nem szólal meg bennem az a belső hang, ami figyelmeztet, hogy nőhöz van szerencsém. Cicuska vagánysága feledteti velem a nemét, pedig formás, szép arcú csaj. Ám ahogy az imént igazolódott, Katinka diplomatikus stílusban küldhet el a fenébe, Cicuskára az igaz, ha váratlanul ütköztetné a tenyerét a képesfelemmel, valószínű, odanyújtanám a másik oldalt is, hogy egálban legyen a pofázmányom. Nem durva nő, csak életrevaló. A tenyerében hordja a véleményét, de szellemileg túlburjánzott, ezért a szájával közli a megfellebbezhetetlent. „Aki hülyének született, dögöljön meg.” * - Tessék, Mátray! - Szia, Macikám! Remélem te vagy az. Akkora zaj van, hogy alig hallom a hangodat. - Igen, édesem, én vagyok, csak a mögöttünk hagyott időszakban némileg megváltoztam. - Megnyugodtam. - Jó neked, Juditka. Én sajnos ezt nem mondhatom el magamról. - Szóval ha te vagy az, akkor örömhírt közlök veled. Emese hazavisz, nem kell, hogy értem gyere. - Nem értem. Egyszer mégy be a minisztériumba, aztán a képembe vágod, ott megnyugtattak, majd kételkedsz a létezésemben. Semmi „szóval ha”. Szóval ha a templomtorony gatyát húzna, ő lenne a leghosszabb legény a faluban. - Felhúztak, Csutak?

208

- Igény lenne rá, de a részemről. Siess haza, addig csatarendbe állok. - Mondom, Emesével megyek, és feljön hozzánk. - Annál jobb. Ülök a rajzasztalnál egy szál semmiben, mert baromi meleg van. Húzzak a doktornők tiszteletére pantallót? - Ne húzzál! Majd dicsekedek veled. Indulunk, mert Emese megtalálta a slusszkulcsát. ***

209

44. Csa-Csi napi ünnepségek Az elnevezés Csabi bácsi ötlete alapján született, és 84-dik alkalommal került megrendezésre 2011 július 2-én szombaton. 41 évvel ezelőtt pattant ki fejéből az isteni szikra, amikor először ünnepelték közösen Csilla nénivel Csabi bácsi szülinapját, valamint Csilla néni névnapját. Ebben a sorrendben minden év április végére datálódik az első esemény, majd másodszor július elejére, amikor is Csilla néni születésnapja és Csabi bácsi névnapja kerül megemlékezésre. Ez évi két alkalom a család életében. Mivel 1970-ben volt először megtartva, világos, hogy ez volt a 84-dik alkalom. Persze az ünnepeltek száma évről évre bővült. Ma már Csillákból és Csabákból túlkínálat mutatkozik a Kántor családban. A reggeli virradat után aggódni kezdtem, mert hű szeretőm, barátom, hitvesem rosszkedvűen ébredt. Próbáltam faggatni, hiszen biztos voltam benne, mivel alig három hét van a finisből, a baba rendetlenkedhet. Gyors egymásutánban négyszer... nem négyszer, hanem ötször kérdeztem rá kedvezőtlen hangulata okára, és ekkor szokatlan határozottsággal rivallt rám. - Jutka?! Mi ez a durva hang? - Nem akartam durva lenni, de ideges vagyok. Te meg úgy rám kiabáltál, majdnem bepisiltem. Nem vagyok Jutka. - Egyem a pisilődet. Szaladjál ki, és siess vissza! Szeretnék repetázni az estéből. - Macikám, majd este, ha hazajöttünk. Most nincs kedvem hozzá. - Rendben, akkor is siess vissza, és kíváncsi vagyok idegességed okára! Nem mondhatnám, hogy sietett, hiszen füllel ajtón keresztül úgy hallottam, régen elzárta a vízcsapot is, mire kegyeskedett visszajönni. - A babával van baj? - Remélem nincs, bár most nem mozog. Mindegy, essünk túl rajta. Bogárkának van egy ötlete, amit nekem kéne napok óta megbeszélnem veled, de félek. - Gratulálok. Tegnap még semmi bajod nem volt, mert tréfálkoztál lefekvés után. - Anyu a papával bent volt kontrolon. Javul az öreg állapota, valamint sikerült ennek kapcsán szülinapján megölelgetnem az anyucikámat. Arra gondolsz, hogy megkérdeztem benn van-e már? Sajnos nem a fejemmel gondolkoztam, de azóta aludtunk egyet, és erre a rohadt napra virradtunk. - Kis szemtelen. Miután közöltem, hogy bent van, felsikoltottál, hogy milyen nagy. - Aranyos vagy. Hónapok óta úgy bánsz velem, mintha hímes tojás lennék. - Legyél inkább plüssmaci, ha már szeretkezésről beszélünk! A hímes tojáshoz egyáltalán nem lenne kedvem. Elmesélem a szüleidnek milyen örömmel készülsz hozzájuk. - Nem érdekel, úgysem hinnék el. Tudod, Cicuskának lakást vesznek, mert külön akar költözni a gyerekekkel együtt. Kinéztek Pest külső kerületében egy szép háromszobásat. A nővérem pedig cserében lemond a szülői ház rá eső részéről, mert anyuék ránk akarják íratni, ha már hoztak egy ilyen törvényt, hogy egyenes ágon nincs átírási költség. - Tudok róla, mit terveznek. Hallgatom Katinka ötletét! - Bogárka szerződése Bécsben lejár az év végén, ráadásul írja a doktori disszertációját. Hazaköltözik, mert kapott ajánlatot pesti állásra. Nincs kedve anyuékhoz menni. Phűűűű! Szakad rólam a víz. Úgy gondolta, cserélne veled. Papíron megvenné a lakásodat, cserében te 210

örökölnéd a szülői ház rá eső részét. Mi ketten lennénk az örökösök, és odaköltöznénk az emeletre. Nem tudom, más szituációban hogy hatott volna rám az elképzelés, de most sehogy, mert szorosan hozzám bújt, és elkezdett sírni. A baba egészsége pedig fontosabb egy lakásnál. - Csillagom, elmondtad, a többi sallang. Miért sírsz? - Mert nem elég, hogy rádköltöztem, ráadásul a családom rendelkezni szeretne a te lakásoddal. - Ne sírjál! Jól tudod, gondolatban előfordul, hogy én is szeretnék rendelkezni bizonyos rokonaiddal. Két tenyerével a hasamnak támaszkodott, aztán repültem az ágy mellé a szőnyegre. Megijedt a cselekedetétől, de amikor hallotta, hogy felnyerítek, ő is átment sírásból nevetésbe. - Goromba fráter. Nem cserélek azzal a boszorkánnyal, inkább téged is likvidállak az otthonunkból. Feltápászkodtam, majd a fekvőhely mellett állva, dühös lettem. Egy kismamát megdögönyözni sem lehet, hogy toroljam meg a tettét? - De hülyén nézel ki, Csutak, a félig lecsúszott pizsamanadrágodban. - Menjél beljebb, mert nem férek ide! Csutika, magamban anno úgy gondoltam, mivel az enyém lettél, cserében tiéd a fele lakásom. - Ne akarjad, hogy a te logikád szerint folytassam a gondolatsort! - Jól van, kiscicám, folytassuk komolyan! Feltételezem, te benne lennél a buliban. Kérem az érveidet! - A papáék külön a kis házban vannak, mi pedig az emeleten lennénk. Örülnék neki, mert tiszta sor, ha a két nővérem elköltözik, na meg főleg az ikrek. Tudod jól, mennyire anyás vagyok. Azt is tudod, a hivatásomról csak akkor mondanék le, ha a kis Juditka nagyon beteg lenne. Te pedig, bár sokat segítesz, mégsem vagy konyhatündér velem együtt. A babának ezerszer jobb a kertes ház, mint az emeleti lakás. Ha nem akarod, köztünk többé nem kerül terítékre, mert ez a lakás a tiéd, te dolgoztál meg érte egyedül. - Tudod jól, mennyire kamázom a szüleidet, de... - Nem leszek féltékeny az anyura. A fene megette a házasságunkat, ha fel akarnál cserélni vele, és akkor még róla, az ő akaratáról nem is beszéltem. - Azért álltam meg, mert Csilla néni mindenki felett uralkodni szeret, és ebből nem kérek. Semmi kedvem hozzá, hogy naponta veszekedjünk, mert a lányunkat másképpen szándékozna nevelni, mint mi. A másik a függetlenségünk. Itt bezárjuk az ajtót, és azt csinálunk, amit akarunk. - Macikám, hidd el, nagyon féltem elmondani neked! Senki nem néz téged hülyének! Előtted fogom bevallani a gyávaságomat a családnak. Anyuval és apuval telefonon lerendeztem a dolgot. Tudják mindketten, milyen akaratos vagyok. Anyu szeret annyira engem, hogy nem kockáztatja ilyen butasággal a köztünk lévő jó kapcsolatot. Ő csak azt szeretné, hogy az unokáját ne tiltsuk tőle. Nem fogja ellenünk nevelni, viszont tudom, a maga módján mindhármunkról gondoskodni akar. Magyarul: naponta fogyaszthatod kedvenc anyósod főztjét. Úgy beszéltük meg, mivel közös lesz a konyha, összedobjuk a költségeket. Mama sem vezet külön háztartást, hiába van konyhája. Apu házitelefonról tett említést, amit végre fel akar

211

szerelni, bár tíz éve tervezi. Nem fognak feljárkálni hozzánk beleegyezésünk nélkül, ahogy mi sem fogunk mászkálni a hálószobájukban. - Mi van, ha ideiglenesen odaköltözünk, Katinka meg ide? Úgy értem az ideiglenességet, hogy átbútorozunk, de adunk magunknak egy-két év próbaidőt. Juditkám, bármikor megszédülhetsz és tönkremegy a házasságunk, akkor mit csinálok? - Megint nem gondolkodsz, ahogy az előbb sem, amikor lelöktelek mellőlem. Elméletileg igazad van, de lássad be, ez esetben Bogárka becsületén múlik minden! Itt él a te lakásodban, és igényt tarthat a szülői ház felére. Tudom, Bogárka nem olyan. Én igen, hogy elválok a lányunk apjától? Felöltözünk, átmegyünk hozzájuk és közöljük, nem cserélünk. - Megyek kávét készíteni, aztán te is siessél, mert reggeli nélkül nem megyünk el itthonról! - Nem kell reggeli, liftezik a gyomrom. - Semmi duma, mert megtömlek. Felkeltem és támadtam a vizesblokkba, majd a konyhába. Lelkünkre volt csomózva, időben érkezzünk, és ne együk túl magunkat. Négy háziasszony egy fedél alatt, semmi kétség, az embert nem fenyegetheti az éhhalál. Csutikának reggeliznie kellett, méghozzá tartalmasan. Rapszodikus a drágám táplálkozáshoz való viszonyulása ezekben a hónapokban. Van, hogy mindent megenne, desszertként engem is képes lenne felfalni, máskor pedig rá sem tud nézni az étkekre. Rájöttem, olyankor bedobom magamat az élvonalba, és én készítem neki az étket. Sokfélét, de mindenből keveset. Februárban lehetett az első ilyen alkalom, hogy magam mellé ültettem, és úgy etettem, mint a kis óvodásokat, akik válogatnak. Csináltam neki a katonákat, ő meg mosolyogva kapta be őket. Aztán rájöttem, lehet, nem is az ennivaló a fontos, hanem a katona. Sürgősen változtattam a módszeremen. Időben érkeztünk a parókiára. Tudtam, ezen a napon a szerelmem Katinka minden megnyilvánulására odafigyel. Állítólag (legalábbis ő így látta rajtam) túlzottan jó hatással volt rám a Katinkával folytatott telefonbeszélgetésem. Nem érdekes, lényegében eddig is csak ő maradt ki a szórásból. Immár felsorakozott a hölgykoszorúhoz, akikre lehet féltékenynek lenni. Kis buta Kántor Jutka! Miután mindenki megérkezett, leírom, kik voltak jelen, mert számszerűsíteni nehezebb lenne: Szentgyörgyi házaspár, Kántor házaspár, Mátray házaspár, Harangozóné és a kis sekrestyések, továbbá Kántor Katinka, valamint Macskássy Lilla és Macskássyné. Ezen felül Mátray Juditka, aki az anyukája hasában jelezte, figyeli a csapatot. Az étkeket a hajnali órákban Csilla néni és Margit néni alkották, ám a szervírozást a következő generációra hagyták. Két és fél év alatt nem tudtam megérteni, hogy van az, ebben a házban nincs vendég. Juditka, Katinka és Lilla, éppen úgy nyüzsögnek, mintha itt laknának. Ráadásul feltalálják magukat. Erzsi néni és én vagyunk a kakukktojások. Ülünk az asztalnál, és várjuk a sült galambot. Problémát jelent, milyen ajándékkal rukkoljunk ki Dr. K. Cs.-nak és K. Cs.-nak. Ám veszünk, mert szeretjük őket, ilyen esetben nem számít a pénz. Az ajándék pedig bekerül egy gyűjtő vitrinbe a nappaliban. Soha nem telik meg a vitrin, mert mindig van, aki valamire szemet vet. A tulajdonos pedig áldását adja az eltulajdonításhoz. Május közepén így került a birtokunkba egy olyan kávéfőző, amivel darálni is lehet. Juditkám szemet vetett rá. Amúgy Csilla néni Erzsi nénitől kapta évekkel ezelőtt. Gyanítjuk, az ólomkristály váza, amit első karácsonykor tőlem kapott Csilla mama, alighanem Lillácska leányszobájának asztalát díszíti Angyalföldön. Cicuska pletykálta el. Mi csak a hűlt helyét láttuk a vitrinben Géza-napkor. Önzőséggel azonban nem lehet minket vádolni. Egyrészt a nászajándékaink jelentős része a parókián landolt, másrészt nem olyan régen hazahoztam a vállalkozásomból egy ütvefúrót, mert piperepolcot szereltem. Csabi bácsinak megtetszett. Praktikusnak találta, hogy folyamatos sebességsza-

212

bályzós és halk. Azt mondta: „jól lehet vakon kezelni”. Ja, meg azt is mondta: „enyém lehet?” Övé lehetett. Vettem a cégnek másikat. Lilla könyvei rendre Katinkánál landolnak, Katinka ruhái Cicuskánál, Csilla néni pedig, ha ritkán Bécsbe vetődik, elhozza a lányától az összes német divatlapot. Majd kart karba öltve Lilla nevű barátnőjével kiválasztják a cuccokat, és nyomulnak a varrónőjükhöz alkottatni. Ebben a családban úgyszólván minden közös, kivéve egyet. Az én fantáziámat pedig az kötné le leginkább, de ezt titkolom az illetékes előtt. - Hugi, Géza, mire jutottatok? - Katinka, úgy hallottam a zsivajban, a Géza nevet hagyta el ajkad. Csilla-Milla, tedd magadat takarékra, mert nem értem nagynénéd felénk intézett szavait! - Szóltál, Géza barátom? - Igen Csabóca, szóltam, de nem hozzád. - Ja, akkor jól hallottam. Nyugodtan dumáljatok, minket nem zavartok! - Köszi, rendes vagy, haver. - Csillus, kimegyek a konyhába előkészíteni a szervírozást, te maradjál, eleget dolgoztál ma már! - Lillácska, megyek veled, mert úgy hiszem, itt olyan társalgás következik, ami személyemet nem érinti - mondotta Harangozóné Kántor Csilla (Cicuska), és követte unokanővérét. Juditka csendben, mondhatnám úgy, megszeppenve ült mellettem. Őt néztem, miközben szavaimat Katinkához intéztem: - Katinka kedves, hogy mire jutottunk? Elértük célunkat. Juditkának én voltam a cél, nekem pedig ő, majd közös célt tűztünk ki magunk elé, és úgy tűnik, nemsokára újabb ötlet után nézhetünk. Tovább nem mertem feszíteni a húrt. Láttam a csillagomon, nehezen viseli, hogy mindenki őt fixírozza. - Miután Csutikával befejeztétek a telefonbeszélgetést, ő előadta az elképzelésedet, és még azon az estén döntésre jutottunk. Tudod, nekem elég volt anno 13 év magány. Ha te nem unod az egyedüllétet, boldogan átadom a lakásunkat. Megismétlem: a lakásunkat, és nem a lakásomat, mert eddig azt csiripelték a verebek, hogy az én lakásom. Itt a család jelenlétében fixáljuk le, enyém kizárólag ez a drága kismama, a többi pedig vele közös. Egyet kérek: mivel év végéig úgyis Bécsben maradsz, addig, míg a kis Juditka világra jön, tegyük a témát talonba! Aztán majd intézkedünk, költözködünk, Csilla néni meg a haját tépi vagy esetleg az én hajamat. - Azt nem engedem, hogy anyu csupáljon, Csutak. Ekkor mosolyodott el, és megértette, feloldódhat, levettem vállairól a terhet. Tény, vagy két órával azelőtt ejtettük a témát. Ám azóta sem tapasztaltam neheztelését. Pedig pontosan tudtam, milyen boldogság számára, hogy ismét az anyuci szoknyájára ülhet. Az asztal takarásában megszorította a kezemet. Közben megérkezett a húsleves tálakban. Külön a tányérok. Ám feltűnt, azon az oldalon, ahol mi ültünk az étkezés idején Cicuska sürgölődött. Lefordítva a magam számára, Lilla mit sem változott irányomba az elmúlt két és fél év alatt. Még akkor sem, ha többször megfordult nálunk. Ennyire nem lehet egy egészséges nő allergiás a másik nemre. Bezzeg Csabi bácsi válla felett még át is hajolgatott. - Csilla néni, Csabi bácsi, ti képben vagytok Katinka elképzelését illetően?

213

- Gézuka, mindenki képben van, de a te kezedben az adu ász. Cicuska elindította a lavinát, bár ebben némi kényszer is van, mert a régi tanárok ferde szemmel néznek Csabócára a suliban. A pénzt pedig nem visszük a sírba. Anyu, apu mindent rám írattak Tarhoson, én meg, ahogy sikerül, eladogatom. Úgy néz ki, a házzal és a műhellyel jó üzletet fogok csinálni, mert egy osztrák vállalkozóval alkudozunk. Jaj tényleg, hétfőn le kell mennem. Apu, a doktor úr szerint, levihetlek magammal. - Csilla, csak nem a dokitól kértél engedélyt rá? Megőrülök. Kikészít ez a nő az aggodalmaskodásával. Képzeld el, Géza, tegnap be kellett menni a Schuller-klinikára kontrollra. Gondoltam, megnyergelem a benzinkecskét, ha már itt van a motorod. Azt hiszed, engedte ez a boszorkány? Házsártosabb, mint az anyja, mert az nem szólt semmit. - Apu, tedd magadat takarékra! Az kéne még, hogy 88 éves korban, agyvérzés után motorozzál, ráadásul egy idegen motoron. Gézuka, vigyétek el tőlünk azt a francot, mert az agyamra mennek az apám meg a lányom. Elárulom, Cicuska napirenden motorozik, jogosítvány meg az ablakban. - Hjujujúúúújj! Meneküljön, aki tud, mert Csilluci mindjárt delet üt. Angyalkám, te is takarékra tehetnéd magadat, elvégre ünnepelünk, vagy mi a fene! - Csabi bácsi, azért jujongsz, mert feltételezem, tégedet is szokott verni Csilla néni, ahogy engemet a lányotok. - Mit tagadjam, néha csattan a képesfelemen. - Anyuci, itt vagyok, hallom, hogy kerestél. - Csak emlegettelek Cicuskám a rohadt motor kapcsán. Gondoltam, ha mindenki beszél, én sem hallgatok. - Csilla néni, finom a húsleves. Totál, mintha tegnap még kukorékolt volna, pedig tudom, hónapokkal ezelőtt landolt Zalából a hűtőben. - Csutak, a tyúk nem kukorékol. - Csutikám, te ne szóljál bele! Persze, hogy nem kukorékol, ha benne van a levesben! Mióta engem megfőztél, én is ritkán kukorékolok. - Majd adok én neked kukorékolást! - János bácsi, hallod ezt? Az unokád sem különb, és állítom, a dédunokád is ilyen zsarnok lesz. - Csak már látnám. - Apu, erre gondoljál, amikor motorozni akarsz! Cicuskám, figyelmetekbe ajánlom, a halat Huginak sütöttük, mondd meg Lillácskának, nehogy disznóhúst hozzon neki! - Én is halat akarok enni! - Csilla-Milla, majd eszel máskor, most Judit néninek készítettünk a dédivel. - Ki az a Judit néni? Körülnézett, majd megcélozta Juditkát. - Te vagy az?! Sikerült az utolsó pillanatban elkapnom a kis csaj derekát, mert különben tuti, hogy Juditka ölébe ugrott volna. Így azután én áldoztam fel magamat. ***

214

45. Befejezés 35 éves elmúltál, te sem vagy már mai csirke. Szerencse, hogy senki nem hallja. Magamat szórakoztatom a bölcsességemmel. Leültem szusszanásnyi időre a klinikai szobámban, és eszembe jutottak életem nevezetes dátumai. Nem szeretném visszaforgatni az idő kerekét. Boldog vagyok és elégedett. Hármunk közül nekem adatott meg eddig. Cicuska soha nem foglalkozott elméleti síkon sem a boldogsággal. Nem érdekli, de ettől még jól érzi magát. Tavaly anyuék vettek neki egy szép, háromszobás lakást Pesterzsébeten. Jó állása van. Némi gondot a két gyereke jelent. 42 évesen ízlelgeti komolyan, milyen anyának lenni. Csabóca az első osztályt közepes eredménnyel végezte, míg Csilla-Milla - a magaviseletétől eltekintve - osztályelső lett. A régi tanárok, meg persze az igazgató, jól emlékeztek a három Kántor-lányra. Cicuska, az iskola réme, Hugi, az akaratos, Bogárka kiválósága pedig nem tudott bennünket kompenzálni. Ez több évtized után is visszaütött az ikrekre, akik nem estek messze a fájuktól. Az elköltözéssel másik iskolába kerültek, és csodák csodájára, a második osztályt jelessel abszolválta mindkét gyerek. Bogárka boldogsága? Nagy kérdőjel. Elméletileg boldog. Könyvekből olvasta ki, akit nem érnek kudarcok, az boldognak mondhatja magát. Júniusban doktorált. Dr. Kántor Katinka filozófus-történész. Az idén januárban végleg Pestre költözött, a mi volt lakásunkba. Úgy tűnik, a szíve visszahúzza Bécsbe, mert minden hónap egyik hétvégéjét ott tölti. Titokzatos a kicsike, de mi úgy érezzük nincsenek véletlenek. Ráadásul pénteken este beül az autójába, és jó esetben vasárnap estére érkezik haza. Áprilisban ez hétfőn hajnalra sikerült. Aggódunk érte, félünk, hogy az éjszakáit az utcán tölti. Ebből még akármi is lehet. Vigasztal a tudat, úgyis nekem fogja először elmondani az igazságot. Lehet, hogy a szusszanásnyi pihenő alatt szellemileg alulmúlom magamat? Életem nevezetes dátumai helyett cikáznak a gondolataim. Drága szüleim, akiktől sikerült sok mindent átörökölnöm. Sajnos a féltékenykedést is. Igaz, ennek a gyarló érzésnek köszönhetem az életemet, amiért örökre hálás vagyok nekik. Anyuék a hetvenes években úgy gondolták, bőven elég nekik két gyerek. Cicuskának ebben elévülhetetlen érdemei vannak. Ám 1976-ban hónapokig őrlődtek egymás mellett egy félreérthető szituáció kapcsán. Válás előtt álltak, amikor úgy döntöttek, két értelmes ember, mi lenne, ha utolsó esélyként leülnének kibeszélni magukból, ami a szívüket nyomja. Ez olyan jól sikerült, hogy még aznap összeborultak, és eredményeként 1977 február 25-én világra jöttem. Öntudatra ébredésem óta minden évben könnyek között köszönöm meg nekik az életemet. 2001 július 7-én doktorrá avattak, majdnem két évtizedig tartó tanulás után. Nehéz volt megszoknom, hogy hivatalosan Kántor Judit, ettől a naptól Dr. Kántor Judit lett. A tanulás folytatódott, hiszen hátra volt a szakvizsga. Immár párhuzamosan tanultam és dolgoztam, de meglett az eredménye is. 2010. december 10. Macikám, amilyen bohókás, úgy mondaná, annyi történt az életemben, hogy hosszabb lett a nevem. Mátrayné Dr. Kántor Judit lettem, hiszen aznap esküdtünk sírig tartó örök hűséget tanuk előtt egymásnak. Nem jut eszembe, mikor lettem először az övé. Ami biztos, amikor ő az enyém lett. Továbbá az összebútorozás dátumát is homály fedi. Mindenesetre házasságkötésünk előtt másfél év próbaházasságban éltünk, de az egyikünknek sem jutott eszébe. Meglátni és megszeretni elsőre, a mi kapcsolatunk így indult. Juditka, Juditka, hányszor volt féltékenységi rohamod, amióta ismeritek egymást? Átlagban hetenként kétszer, az tuti. Ráadásul mindenkire, aki él és mozog és nőnemű. Legtöbbször (és ezt nagyon szégyenlem) az anyura. 2011. július 20. Életemben sok szép, örömteli napot őrzök, de ezt a dátumot soha semmilyen esemény nem fogja überelni. Teljesen véletlenül nagynéném születésnapja is, de mi nem ezért jegyezzük. Világra kéredzkedett Mátray Judit Katinka 4500 grammal. Mindig könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut. Emese jóvoltából magánklinikán szültem. Azt hiszem, kizárólag ennek köszönhetem, hogy nem császárral hoztam a világra. Sokat szenvedtem, de ma már csak a szépre emlékezem, több mint egy év után. Voltam olyan galád, hogy szülés előtt három héttel kiejtettem a számon, csak akkor mondok le a hivatásomról, ha Juditka krónikus 215

beteg lesz, illetve, ha fogyatékosan születik. Abban az időben könyvből ismertem, milyen érzés anyának lenni, ahogy nővérem a szerelmet. Ma, felelőségem tudatában kijelentem, az életemet is odaadnám érte. Anya vagyok, ez a hivatásom, és a klinikán gyógyítok, mert az a munkám. Drága, pici szöszke hisztiském! Picurkának hívjuk, mert ezt is örökölte tőlem kisbaba koromból. Néha (naponta) hisztiske, bár nemzője szerint: öntudatos, akaratos, mint az anyukája. Van benne igazság, de csak magamnak ismerem el, mert nem vagyok hajlandó terhelő vallomást tenni személyem ellen. Szüleim szerint, amit akartam, mindent igyekeztem kiharcolni magamnak. Picurkánál ez nem igyekezet, hanem győzelem. Nem dobja el magát visítozva a szoba közepén, ő követel, és nem felejt. Az igazsághoz tartozik, hat felnőtt lesi a gondolatait. Szó nincs arról, hogy minden elképzelésével egyetértünk, de képesek vagyunk felülbírálni önmagunkat. Ez nem majomszeretet, ez egészséges kompromisszum saját érdekünkben. Szerencsére nem nagy igényű kislány. Toronyórát lánccal még nem kért, de én tudom, képletesen a mama és a papa arra is fel vannak készülve. Nem magunkat definiáltam így, hanem a nagyszüleit. Beszélni még nem tud, de kitűnő géneket örökölt. Orvos létemre nagyon féltem a szüléstől, mivel tudtam, Juditka nagy baba lesz. Emese volt olyan aranyos és felajánlotta, bár kitűnő kezekbe adott, hiszen a lánya is ott szülte meg a második gyerekét, ennek ellenére, ha akarom, ott lesz mellettem a szülőszobában. Jólesett, de nem éltem a felajánlásával. Ezzel szemben otthon nem beszéltem róla, nehogy Gézukát befolyásoljam. A szülés előtt egy héttel jelentette ki, ott lesz velem, hogy fogja a kezemet. Elsírtam magamat, és hüppögve igyekeztem megköszönni, milyen aranyos, erre legorombított. Számára ez a legtermészetesebb, hiszen sokszor mondta, én vagyok életének az értelme. Bolond Csutak, olyan nagy szíve van, csak mindent elviccel. Természetesen otthon maradtam szülési szabadságon. Úgy terveztem, hogy fél évig, de legalább januárig. Ez idő alatt átköltöztünk Rákosfalvára. Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy két év távollét után ismét a szülői házban ébredhetek minden nap. Hiába vagyok 35 éves, örökre anyás maradok. Nekem van a világon a legdrágább anyucikám. Velem sírt, amikor Bogárkának végleg átadtuk a volt lakásunk kulcsait. Apu és Gézuka rengeteget pakoltak, mert a női szakasznak nem engedték a komoly fizikai munkát. Több mint fél éve, hogy együtt élünk anyuékkal meg a mamáékkal. Papát nem engedik, de a másik két férfi állandóan bütyköl valamit. Apu végre kiélheti kreativitását, amiben Macikám segítségére van. Ha adódik szabad kapacitásuk, akkor Picurkát nyaggatják, bár sokkal valószínűbb, hogy fordítva történik. 2011. december 10. Első házassági évfordulónk, valamint Judit nap, hiszen azért is időzítettük erre a napra a házasságkötésünket. Mamáék, akik vallásosak, ragaszkodtak hozzá, hogy Picurka meg legyen keresztelve. Nem volt egyszerű elintézni, hiszen nem templomban esküdtünk. Anyu azonban intézkedett helyettünk. Bogárka lett a keresztmama. Így lett december 10 Mátrayéknál sokszoros ünnep. Régen a nyári névnapomat tartottam, de amióta belépett a nagy ő az életembe, megengedjük magunknak a luxust, hogy kétszer is Juditozunk. Pláne ezek után, hogy másodmagammal vagyok Judit. 2012. május 15 kedd. Cseppet sem gondolok rá jó érzéssel. Három hónappal ezelőtt történt, így pontosak az emlékeim. „- Tessék, Vértes doktor szobája! - Kérem a doktor urat! - Sajnos a doktor urat nem tudom adni, pillanatnyilag szobán kívül van. - Az asszisztense vagy? - Igen. - Szia, Kántor doktor vagyok a gyerekosztályról. Keressed meg a doktor urat és... - Doktornő, most jött be a szobába, adom. - Tessék, Vértes Doktor.

216

- Szia, Emil, Judit vagyok. Sürgősen gyere át az igazgató főorvosasszony szobájába! Úgy néz ki, Emesének akut myokardiális infarktusa van. - Megyek, addig nézd meg a pulzusát...! - Ne szövegelj, hanem gyere, mert nagyon rosszul van!” Lecsaptam a telefont, és eltettem a könyvet, amit Emese mellett találtam a földön, amikor hallottam az irodájából a zuhanást és benyitottam hozzá. Feküdt magatehetetlenül a széke mellett. Nehezen, de felemeltem és a kanapéra fektettem. Erősen vert a pulzusa és eszméletlen volt. Ebből következtettem a szívinfarktusra. Azonnal oxigént adtam neki. Még szerencse, jól felszerelt irodája van. Injekciót, mármint fájdalomcsillapítót is kellett volna adni, de nem vagyok kardiológus. Csak azok után hívtam a kollégát. Emil kiváló szakember, de lassú, mint a tetű. Azért elég hamar megérkeztek egy műtősgyerekkel, és adott neki fájdalomcsillapítót, majd elvitték. Közben járt a szája, de csak annyit mondtam neki, olvasott éppen, amikor rosszul lett. Semmi köze ahhoz egy beosztottnak, mit olvas a főnökasszonya. Szerencsémre megtaláltam a telefonszámot, amit hívnom kellett. „- Tessék, Kurucz-vállalkozás! - Ha jól hallom, a Judit vagy? - Igen, Kurucz Judit vagyok. - Szia, én meg a Kántor Judit a klinikáról. - Úristen, csak nem valami baj van az anyuval? - Sajnos van. „Judit karácsonya”: Te írtad ezt a könyvet? - Igen én, de Juditkám, ne erről beszéljünk! - Gyere be a klinikára, úgy néz ki, Emese infarktust kapott, miközben olvasta a könyvedet. Ne sírjál, ne veszítsed el a fejedet, jó kezekben van. - Rohanok. - Várlak anyukád irodájában. Ha nem lennék itt, akkor a gyerekosztályon megtalálsz.” Óriásit domborítottam, csak éppen az eszem nem volt a helyén. Munkaidő végére terveztem, bejövök Emeséhez, hiszen ma 50 éves. Annyi mindent köszönhetek neki. Amióta elvégeztem az egyetemet, gyakorlatilag az ő szárnyai alatt tevékenykedek. Talán nem szerénytelenség kimondani, ő a legjobb, az egyedüli igaz barátnőm. Leültem a székére, és minden igyekezetemmel azon voltam, nehogy elsírjam magamat. Orvos vagyok, akkor is, ha a környezetemben kell valakinek segítségére lennem. „- Tessék, Kristóf doktornő irodája! - Vértes. Juditka, nyugodjál meg, nincs Emesének infarktusa! Valamitől bepánikolt, de már jobban van. - Értesítettem a lányát, elindult a klinikára. - Amikor kezdett észhez térni, a te nevedet mondta. - A lányát is Juditnak hívják. - Itt fekszik nálunk a vizsgáló szobában. Fel akart kelni, de közöltem vele, hogy leszíjazom. - Hála istennek, akkor próbálok megnyugodni. Ha ideér a lánya, vele együtt átmegyünk a kardiológiára. - Juditka, Emesének pár nap teljes nyugalomra van szüksége. Te a barátnője vagy, nekem csak a főnököm, nem parancsolhatok rá.

217

- Nyugi, Emil, garantálom, pár napig nem találkozunk vele a klinikán. Alighanem most érkezett meg a lánya, mert hallom, rohan egy nő a folyosón. Mindjárt megyünk át hozzátok. - Gyertek, de nekem el kell mennem, a többi a te dolgod. Semmi szívgyógyszert nem szabad bevennie. Megismétlem, nyugalomra van szüksége. Szia, fiatalasszony!” Kopogott az ajtón folyamatosan, tehát csak Judit érkezhetett, hiszen a kollégáknak egyezményes a kopogása. „- Gyere be! - Szia, hol van az anyu?! - Nyugodjál meg! Telefonált a kollégám, hogy visszanyerte az eszméletét, és először a te nevedet említette. Ami biztos, és ez köztünk marad, a te könyvedet olvasta, amikor elájult. Mint orvos kérdezem, miről szól a könyv, hiszen eddig nem hallottam a létezéséről. Ne sírjál! Mindjárt átmegyünk hozzá, de előbb ezt tisztázzuk! - Tudom, képben vagy, ami a gyerekkoromat illeti. Anyunak sokat meséltem róla. A férjem rágta a fülemet, írjam meg életem első 26 évét. Elkészült, magánkiadásban jelent meg, és én balga, anyunak születésnapjára meglepetésnek szántam. Robi úgy intézte, hogy a biztonsági őrrel küldte be, természetesen becsomagolva. Gondoskodott róla, anyu ma reggel kapja kézbe. Mondom, a szándékomat sem ismerte, hogy könyvet írok. - Valószínű, olyan megrázó történeteket olvasott, amiket eddig nem meséltél el neki. Születésnapi ajándékként nem volt szerencsés az elgondolásotok. - Judit! Hidd el, bármi történt, én imádom az anyámat, és soha, de soha nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Tudom, a mai eszével ő is másképpen döntött volna a sorsom felől. - Majd elkérem anyukádtól a könyvet. Keveset tudok Karácsonyi Juditról. Annál többet Kurucz Juditról, hiszen Emesével nem találkozhatok úgy, hogy a családjáról ne tenne említést. Légy szíves, uralkodjál az érzelmeiden! Rakjad rendbe magadat, aztán átmegyünk anyukádhoz. Még valamit: szeretném, ha hazavinnéd, és pár napig mellette lennél. Agyondolgozza magát, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy kibukott. Ő mást fog mondani neked, de kérlek, ne hallgassál rá! Ezen a héten ne engedd be a klinikára, és jó lenne, ha autót sem vezetne. - Bemehetek a mosdóba? - Engedélyt adok, hogy anyukád irodájának külön mosdóját használhassad. Siessél, mert engem várnak a betegeim!” Visszatérve a mába, Judittal átmentünk Emeséhez. Az igaz, nem volt rosszul, csak az arcán látszott, mennyire megtört belsőleg. Nem sírt, de végtelenül szomorú volt. Ám a pillanatot, ahogy a lányát magához ölelte, érdemes lett volna lefotózni. Judit erős maradt, nem kezdett el sírni, Emesére pedig ráparancsoltunk, hagyja abba. Segítettem lekísérni a parkolóba. Ketten fogtuk közre, de csupán a biztonság kedvéért, mert a szomorúságon túl semmi más elváltozás nem látszott rajta. Ezt pedig soha nem fogja kiheverni. Mielőtt elindultak, Judittól kaptam egy nekem dedikált példányt a könyvéből, amit ott előttem firkantott: „Sok-sok szeretettel barátnőmnek, Dr. K. Juditnak, Kurucz Judit. A Jézuska hozott, de senki nem várta tőle ezt az ajándékot.” Szerencsére Emese nem látta a bejegyzést, mert addig, míg Judit írt, lefoglaltam őt. Okos voltam, mert nem estem neki az olvasásnak. Este azonban együtt olvastuk Gézukámmal, miután Picurka elaludt. Mindketten megkönnyeztük. Másnap odaadtam anyunak, ők is olvassák el, nekik se legyen jobb estéjük. Ezt persze nevetve mondtam. Borzalom, amennyi kegyetlenséget kellett átélnie Juditnak gyerekkorában, de azután jött csak a java az utolsó két évben. Ma már tudom, Emese annál a résznél bukott ki. Azóta még szorosabb a barátságunk. 218

Ő maga sem tudja helyére tenni az érzelmeiket. Amiben biztos, nem anya és lánya kapcsolatuk van. Plátói szerelemnek definiálja, és cseppet sem szégyenli. Mindenesetre a könyv létezéséről senki más nem tud a klinikán. Picurkám, drága kicsi virágszálam! Ma vasárnap van, és ügyeletet tartok. Tegnap szabadnapos voltam. Pénteken délután mentem haza, és képtelen vagyok kifejezni azt a boldogságot, amit akkor és minden nap érzek, amikor totyog vagy bukdácsol felém. Pénteken még kiabált is, hogy „anyuuu!” Az apukája pedig gyengéden rászólt: „Picurkám, nem anyu, hanem anyuci.” A kis édes odafigyelt, és bár nem anyucit mondott, de anyulit igen. Azóta is többször szólított így. Amióta anya vagyok, túlzottan érzelgős lettem. Ha a munkahelyemen van időm gondolkodni, mindig küzdenem kell a könnyeim ellen. Otthon pedig boldog vagyok. Fantasztikus gyerek és valóban rendkívül öntudatos. A következő héten lesz 13 hónapos, de cumit nem hajlandó a szájába venni. Ami a legérdekesebb, míg szoptattam, fél éven keresztül, pontosan tudta, ha éhes, akkor rám számíthat egyedül. Azután én elkezdtem dolgozni, és anyu vette át az ő etetését is. Anyu, aki az egész család táplálásáról gondoskodik, kicsitől nagyig. Ez nálunk egyértelmű, ahogy az is, ha éhes a kis haspók, a nagymamája szoknyáját rángatja, nem az anyukájáét. Egyéb napi teendők az „anyulira” maradnak. Ő, tehetsége függvényében, mindenkit mozgósít legalább egy kis játékra. Hiszem, érzi, hogy az apu nem lát, mert neki soha nem mutogat. Vagy odamegy hozzá, vagy kiabál neki. Pénteken kora délután aludt a szőnyegen egy kispárnán. Géza fontos rajzot készített, de a szükség elszólította a rajzasztal mellől, és kiment a fürdőszobába. Amikor visszaért, látta, a lap, ami majdnem készen volt, lenn tartózkodott a földön, Juditka négykézláb rajta, módszeresen firkálta. Amikor hazaértem, Macikám vigyorogva mesélte el, és hozzátette: „- Nem baj, holnap megrajzolom még egyszer. - Lehet, hogy Juditka az apukája nyomdokait fogja követni, és tervezőmérnök lesz? - Csutika, bennem is felvetődött a gondolat, de vajon mire fogunk gondolni, ha egyszer megkaparint egy kést, és valamelyikünket meg akarja műteni? - Kizárt dolog, engem nem láthat munka közben. - Te buta doktor néni! Hiszen kilenc hónapig leskelődhetett a hasikádban. Kinézett a lyukon, és gyűjthette a tapasztalatokat. - Csutak apuka, ha nem tudnád, bizonyos textíliák mindig akadályozták a kilátásban. Picurkának legfeljebb arról lehet ismerete, hogy az apukája mekkora... - Mi van, miért haraptad el? - Mert jólesett. - Kérdezek valamit Juci-Muci, de ne nevessél ki, mert az fájna. Napról napra látom, ahogy fejlődik, ahogy okosodik. Néha bekattan az agyamba, tényleg ő az én gyerekem? Nekem van egy utódom, akiért érdemes volt megszületnem?” Nem nevettem ki. Nagyon nem nevettem, hiszen sokszor van bennem ilyen gondolat, hogy hihetetlen. Egy kis törpe, aki örökölte a génjeinket, és ahogy múlik az idő, tapasztalni fogjuk magunkkal kapcsolatban a rokon vonásokat benne. Nem tudtam megszólalni. Picurka a földszinten tartózkodott, átöleltük egymást a nagy mackómmal, és együtt könnyeztük meg saját szentimentalizmusunkat. *** 2012. augusztus 12. ***

219