II. évf. 8. szám • 2002. november • Alapítva:
Mindenszentek éjszakáján Ha álmodból felriadva azokra gondolsz, akik már nem lehetnek veled, elhiszed az élet mekkora kincs. Ha a szemed elõtt már csak egy halvány kép lebeg, s ha szavaikat is elfújta már a szél, gyújts egy gyertyát az elhunytakért. Mindenszentek éjszakáján keresd a lelkedben a békét, s kívánj örök nyugalmat azoknak, akikért most könnyedet hullatod. S bár a halál kegyetlen sorscsapás, keresd a megnyugvást. Holnap új nap vár.
Radnóti Miklós
Õsz és halál Hány súlyos õszt és hány halált, Halálok vad sorát értem meg eddig én! A süppedõ avar szagával mindig Tömjén is száll felém.
Száll? Inkább csak lejt, szalad, Míg rá nem hull a hó, Földönfutó és tömzsi páros illat, Kettõs búcsúztató! Az alkony most is két emléket ringat, A földrehulló nyár futó szagát S egy jámbor illatét... Lejtett utánad az, mikor a hûtlen ég Tested a hûvös földnek adta át. Az erdõ vetkezik És síkos már a rét, Körötted hét szép csillag ég, Hét csillag ég körötted és Tested kört szalad Hét bársonyos vakond a föld alatt Ó, honnan táncoltál a fényre te? Falak tövébõl, nyirkos, mély sötétbõl! S miféle szárnyas akarat emelt?
Fagypont felé Az álmokkal való szakítás mindig, paradox módon, mégis szükségszerûen patetikus. És nem hatásos, mindig visszajönnek, mivel õket elfelejteni az állandó búcsúzkodás és lezárások következtében nem lehet! Szomorú és valóságos dolog az álmok lassú elfelejtése, mintha soha nem is lettek volna, engedni, hogy az izgatott fényû napok lucskos, szürke tócsává váljanak a novemberi utca kövén. Ó, te gyûlölendõ november! Átok középszer! Rohanok az utcán, kabátba bújva, körülöttem az arcokon tükrözõdik a levegõ matt szürkesége, behúzom a kapucnim, ne lássam. A reggeli esõ vizében halott falevélfoszlány, sárgán eltaposva, a fák kopaszok, de nem is érdekli õket, tudattalanul merednek magukra. Ki emlékszik már a romantikára?, ne is emlékezzen senki, nem lenne már õszinte a gesztus, ahogy bárki megdicsérné egy korhadt fatörzs báját, szépségét! Nem igazak a nagy szavak, már csak a középszer az
Mit láthattál, micsoda égi jelt? S mi lett belõled, mondd? Te lélekûzte test, Te röppenõ és dobbanó! A gyertyák lángja és a friss Lehelet táncol most helyetted s – érted is. Mi lett belõled lélekûzte test? Te dobbanó és röppenõ! Ki könnyû voltál, mint a szellõ, Súlyos vagy, mint a kõ. Most rejt a föld. S nem úgy, mint mókust rejti odva, Vagy magvait a televény Csak télen át, – Örökre! Mint emlékedet e tépett költemény.
Õsz igaz, átkozott novemberi napon. Valami elpattant az égben, a boltozatja egyre lejjebb és lejjebb zuhan, vigyázzatok emberek, bele ne verjétek fejetek! Egyedül vagyok az utcán, mankóm s támogatóm tárgyaim, kabátom biztonságot ad, ujjaim aranyba és ezüstbe csavarom, nyakam vékony bõrét sálba. Sietek. Jajj, hol van már lázas, izzó tavaszom, nyers ügyetlenségem nem látó, önmagambani bizonyosság? Hova tûnt áldott és megszentelt vakságom, mely bátorrá tett és szabaddá? Adjátok vissza põre bõrét a metaforák nélküli, csupasz szavaknak ti mocskos, rongyos õszi délutánok, koszos költõi toposzok! S ha nem adjátok vissza a fényt, melyet leloptatok a júliusi égbolt aranyplafonjáról, bosszút állva rajtatok neonfényû panelházba rohanok. Nem érdekeltek, retkesbõrû novemberi szürkeségek, nem telepszetek rám, nem; majd ha fagy. Turi Tímea 12.b JAG
Szedte gönceit már Az égetõ nyár Itt-ott sárga lomb Tollászkodik s elborong. Fák s ágak között Jönnek az õszi ködök Kunyorog a dér, Gyorsan közeleg a tél. Szilágyi Márta 8.a Kertvárosi Ált. Iskola
AKTUÁLIS
II. évfolyam 8. szám 2002. november
Úton Európába II. Ahogy azt megígértem, foglalkozunk katasztrófák. S bár legyinthetünk, hogy az Nem csak a saját érdekünkben cselekmár elmúlt, a természetben több száz szünk, rajtunk múlik a következõ nemzemég ez Európai Unióval. Ha ez a lap egy politikai vagy gazdasá- évig nyomokat hagy, és ha be is gyógyul- dékek sorsa is. A cél még mindig EURÓgi lap lenne, Ti felnõtt olvasók, én pedig nának a sebek, mindig újabbak keletkez- PA! AktuaIitás: Bizonyára hallottátok, hogy egy igazi újságíró – a témához kapcsolód- nek. A vízszennyezés visszaszorítására az Írország a Nizzai-szerzõdés elfogadásával va – minden bizonnyal arról írnék, hogy mit kellene másképpen csinálni. Talán a Unió 2002-es határidõvel arra kötelezte tulajdonképpen elgördítette az utolsó gazdaság, a pénzügy és a hadügy jönne tagállamait, hogy minden lakott települé- akadályt is a csatlakozásra váró országok szóba. De ez egy ifjúsági lap, és különben sen létesítsenek telepeket a városi és ipa- elõl. Bár az a szervezet, amirõl most írok, is, ezekhez mi kevesek vagyunk. Mégis ri szennyvíz tisztítására. Magyarországon vannak olyan dolgok, amikért igenis tehe- 1995-ben rendelkeztek a környezetvéde- nem kapcsolódik semmilyen politikai tünk. Hogy mik ezek? – Például a környe- lemrõl. Természetesen mindkét törvény vagy gazdasági közösséghez, így az Euróigen széles körû és a legkülönfélébb dol- pai Unióhoz sem, biztosra veszem, hogy zetvédelem. Az emberiség öntudatra ébredése óta gokra terjed ki – a hulladékkezeléstõl a hallottatok már róla. A „CÉG” NEVE: GREENPEACE. folyamatosan kölcsönkér, elsõsorban a növény- és állatvédelemig. Ez a szervezet 1971-ben kezdte el harTehát a fejlett közösségekben nekünk is természettõl. Ez a hatalmas bank eddig készségesen folyósította a hiteleket. Az meg van adva a lehetõség arra, hogy óv- cát, valahol az Amerikai Egyesült Államokban. Azóta mind a hat ember, azonban amikor felélkontinensen jelen vannak, és te azokat, mindig újabbakat néha elképesztõnek tûnnek, vett fel, hogy az elõzõt töramikor a szélmalomharcot is leszthesse. A XXI. század elevállalva küzdenek a céljaikért. jén úgy tûnik, ebbõl az adósEz a világméretû alakulat óriási ságból már sosem fog, s talán feladatot vállalt magára, aminem is akar kikeveredni. Látkor elhatározta, hogy megszólag ez a hitelkeret sosem menti a FÖLDET. S hogy ez fogy ki. De aki kicsit is józanul nem volt hiábavaló, mi sem bigondolkodik, beláthatja, hogy zonyítja jobban, mint az elért ez nem így van. eredményeik. Be vagyunk zárva ebbe a Csak néhány ezek közül: Föld nevû kalitkába, s nem tu– 1992: a Greenpeace aláírásdunk menekülni, ha eljön a gyûjtésének köszönhetõen pivég. Vagy megbecsüljük azt, acra dobják az elsõ ózon- és klíami van, vagy a pusztulásba makárosító anyagok nélkül mûkergetjük magunkat. ködõ hûtõt, a Greenfreeze-t. Mióta az ember lemászott arról a bizonyos fáról, min- Elek Attila rajza, 10.g Szt. István Egyh. Ált. Isk. és Gimn. – 1996: forradalmi technikát alkalmazva bemutatják az elsõ dent, ami csak az élethez szükséges, megkapott. Vizet, levegõt, ter- juk a Földet. Az elsõ és legfontosabb, SmILE autót, amely feleannyi benzint mékeny földet, állatokat, akiket a szolgá- amit tehetünk, hogy mindenkor betartjuk használ, mint hagyományos társai. jává tehetett, és akik segítségével az élõ- a törvényeket (azokat ugyanis ezért talál- – 1998: három év után a Shell mégis úgy dönt, hogy nem robbantják tengerbe a világ csúcsára emelkedhetett. Viszonzásul ták ki). Számos egyéb alternatíva is létezik. Pél- Brent Spar-i fúrótornyot. Majd megállabeszennyezte a vizet és a levegõt, megpodás születik arról, hogy egyetlen fúrómérgezte a talajt, és alantas kis céljaiért dául: – Ne használjunk hajtógázas spray-ket tornyot sem robbantanak többé tengerlemészárolta az állatokat. Most kezd csak be. rájönni, mit is tett, és tesz mindmáig a (az ózonréteg érdekében!)! – Vásároljunk újrahasznosított és újra- – 2000: több mint 100000 cyberaktivista Föld ellen. Talán ezért is tartja fontos felmeggyõzte a Coca-Colát, hogy állítsa le hasznosítható papírt (az erdõkért)! adatának az EU a környezetvédelmet. – Gyûjtsük szelektíven a hulladékot! környezetszennyezõ hûtõberendezéseiAz ENSZ és az EU is szigorú törvényenek gyártását. ket hozott azért, hogy visszaszorítsa a kör- (Makón már van rá lehetõség!)! – Kerüljük az alumínium és mûanyag nyezetszennyezést ezen az eliparosodott Ha további információkat szeretnél, a dobozos termékeket! Rengeteg hulladék kontinensen. következõket ajánlom: Budapesti GreenSajnos tudjuk, hogy a környezetszeny- keletkezik belõlük! – Ne tegyünk kárt a növény- és állatvi- peace Iroda, 1053 Budapest V., Fehér nyezés nem ismer határokat, így a fejletHajó u. 12-14. lenebb kelet-európai országok még min- lágban! e-mail:
[email protected] És ez csak töredéke azoknak a dolgokdig tudnak „meglepetést” okozni, példáwww. greenpeace.hu ul azzal, hogy kiirtják egy folyó teljes élõ- nak, amit máskép csinálhatunk. Magyarvilágát, vagy százezreket tesznek sugárfer- országnak ugyanis még számos intézke(forrás: www. greenpeace.hu, CKM.) dést kell ahhoz megtennie, hogy ezen a tõzötté. Ezek ellen mi semmit sem tehetünk, de téren is megfeleljen az Uniós normáknak. Szabó Ágnes 10.a KERI talán megelõzhetõek lettek volna ezek a Miért hátráltatnánk ezt a folyamatot?
2•
SZAVAINK SZÉPEK LESZNEK
Szerelemmel múlik az idõ, idõvel múlik a szerelem Életem-éltem napról napra, úgy ahogyan azelõtt, ahogyan már régen. Nem volt semmi, mi éltetett, nem volt senkim, kiért éljek. Napjaim ugyanúgy teltek, ahogyan már régen. Talán nem is emlékeznék már arra a borús õszi napra, ha akkor nem történik meg a csoda. Õ, akivel mér régóta kerülgettük egymást, végre az enyém lett. Hihetetlen volt. Gyönyörû, mint egy álom. A rózsaszín köd lassan leszállt körém, többé nem láttam, csak éreztem, bennem millió pillangó kezdi bontogatni szárnyait. Hatalmába kerített ez a leírhatatlan érzés. Amikor már azt hittem, nem lehet szebb, egy szeles éjjelen fülembe súgta, hogy szeret. Boldog voltam, boldogabb, mint valaha. Lassanlassan én is belészerettem. Minden olyan tökéletes volt, a tenyerén hordozott, elhittem, hogy igazán szeret. Így ment még néhány hétig. Komolynak tûnt és õszintének. Hittem, soha nem ér véget. Vagy legalábbis nem mostanában. Egy nap, este mikor velem volt, furcsa érzés kerített hatalmába. Baljós érzés. „Hisz szeret.” – mondtam magamnak, és álmodtam tovább.
De másnap beteljesedett. Reggel csókkal búcsúzott, és iskola után is azzal várt… De az érzés még mindig bennem motoszkált, s egyre jobban nyugtalanított. Tudtam, ezt már nem csak képzelem. Bár tudtam volna, vagy tettem volna ellene. Akkor talán nem ölt volna meg a szó. Vége. – mondta szemrebbenés nélkül. Nem szeretlek már. Azt hittem, tréfál csupán. De nem, szavai fagyosak voltak és véresen komolyak. Hatalmas ûr keletkezett a szívemben. Olyan volt akár a pokol, rideg és sivár. Hirtelen halál volt ez nekem. Kerestem a helyem ebben a hatalmas világban. Úgy tûnt, nem lelem… a halált kívántam. Szerencsére, gyõzött felettem az értelem, s eldöntötten, mégis inkább kiheverem… „Tovább kell lépnem!” Már majdnem megtettem, de rá kellett jönnöm, kihasznált csupán. Neki nem fájt az, amit tett velem, nevemet sem tudja már. Szemembe nem mer nézni, s mint tûztõl retteg, ha lát. Miért? Talán érzi, talán tudja, hogy megbántotta azt a lányt, aki szerette õt igazán. Gina (KERI)
Drága szerelmem! Esik. Mintha az esõ sírna. Éjjel lekéstem a vonatot álmomban – kétszer is. Szeretném azt hinni, nem jelent semmit, és nincs köze hozzád. Te sosem írsz nekem. Nem akarom tudni, miért. Pedig jó lenne levelet kapni tõled. Megértem, hogy minden más fontosabb, mint én. Kinek kellene egy folyton síró-rívó lány. De azért vagyok ilyen, mert nem érzem a szereteted biztonságát. Mert nem akarsz emlékezni velem, sem játszani. Itt ülök a vonaton, kint az esõ esik, bent pedig csak a végtelen szomorúság a társam. Tegnap este nem akartam, hogy elmenj, de te mindig sietsz. Istenem! Annyira vártam, hogy gyere. Mindjárt potyognak a könnyeim, muszáj szépre gondolnom. Befejezem, mert túl szomorú vagyok, és te nem szeretsz szomorút olvasni. Nem tudom, szeretsz-e egyáltalán bármit is olvasni tõlem?! Félek tõled. Hirtelen kiismerhetetlen lettél, és a bizonytalanságot jelented nekem. Szeretnék erõs lenni, és nem törõdni semmivel. Azzal sem, hogy egyedül hagysz, pedig ez fáj a legjobban. Bocsáss meg mindenért, de szeretetre van szükségem…
Régebben azt mondogattuk egymásnak, hogy mindig egyre közelebb kerülünk. Ne hagyjuk, hogy elszakadjunk egymástól. Szeretnék megint nevetni veled! Már nem lehet? Úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. Problémás nõ a csajod, ugye? Abbahagyom a kesergést, csak mosolyogj velem. Hiányoznak az együtt töltött esték. Hiányzik az érintésed, szuszogásod, szívverésed. A puha kezed, a pici hajad, a szõkeséged, ami körülvesz. Szeretlek. Tudod mit jelent ez? Én nem tudom, csak akkor, ha nem vagy velem. Amikor a lelki kétségek fizikai fájdalomként jelentkeznek. Ugye nem vagyok olyan borzalmas, hogy megutálj? Az igazság az, hogy örülök, hogy rád találtam. Hisz mi lenne velem nélküled? Édes, bocsásd meg bolondságaimat. De néha azt szeretném, csak az enyém légy, és néha fáj, hogy máshoz is jó vagy. Kopognak a hangok: H-I-Á-NY-Z-O-L. „Álmodik a hang, választ vár, álmodok én is, várok rád.” Olyan messze vagy, és én már két óra távolából is hiányoltalak.
Tévedtem
Sem. Nem hiszem, Hogy életem, mely elég ingatag vakvágányba vezetne, Mert eddig a tûz éltette, De. Mostmár minden más, a víz, mint sodró árhullám Rothadó humusz lesz testem, s bomlik majd hullám Elkezdtem. De tévedtem.
Talán ez a rohanó élet rontott meg engem, Mert nyughatatlan bennem, minden mit lelkem Irányít. Mozgó, rohanó életben: azt hittem Mindig boldogan, nyugodtan élhettem. Tévedtem. Szívettépõ fájdalom, fejemben zsibog az érthetetlen jövõ Könnyeim, mint talajból feltörõ megkönnyebbülés Menekülés. Félek, miként a nap elveszi tõlem fényét S nem kapom meg csak töredékét
Molnár Bernadett 10.a KERI
Mihaleczki Mária 9.e G. J.
II. évfolyam 8. szám 2002. november GINA
Félek… Félek a holnaptól, lehet, nem látom két szemed. Félek az ágytól, mert nélküled ébredek. Félek a szótól, mi elhagyja ajkadat. Égek a vágytól, hogy érezzem csókodat.
Vallomás A nyár melege este sem pihen, Nem hagy nyugtot nekem. A harminc fokos sötétségben Aludni sincs kedvem. A szobám száraz levegõje Szinte megfojt, megfullaszt. Csak egyvalami maradt, Miben lelhetek én vigaszt. Furcsa, hiszen nem gondoltam Régen, mikor megismertelek, Hogy késõbb ilyen könnyen Majd meg is szerethetlek. Nehéz idõk jártak. Más voltál te is akkor. De elég volt egy szempillantás, Egy este döntött sorsunkról. Pedig azt hittem, hogy vége. Hogy szívem nem nyílik ki többé. De ha hideg volt is, újra lángol, Nincs semmi, ami lehûthetné. És bármi rosszat mondtam, Bármit is tettem, bocsáss meg. Hisz Te vagy az elsõ és egyetlen, Kit igazán megszerettem. Varga Péter 13.a Juhász Gyula Szki és Gimn.
Edithez Talán még sosem mondtam Ilyet, amit most fogok. Fejemben ezernyi Gondolat forog, De csak egy van mely Tiszta és õszinte, És ez TE lehetsz Csakis TE. Mert mikor rád gondolok, Valami különös érzés jár át. Mint ember, Ki elérte csillagát. De van egy szó mi Igaz érzést hirdet, Hogy bennem nõ Ilyet még nem ébresztett. Érzés, mely szíved Tömlöcébe vetett, S onnan szabadulni Többé már nem engedett. Egy szó, most kimondom. Tovább nem várhatok. Mert félek, ha halasztgatom, Mindent elronthatok. De talán még nem késõ, Hallgass meg hát, kérlek! Csak annyit mondok: Szeretlek, Szeretlek Téged! Varga Péter 13.a Juhász Gyula Szki és Gimn.
•3
SZAVAINK SZÉPEK LESZNEK A harmadik emelet ablaküvegéhez nyomta gat a kisfiú, jajj, de vagány vagy, vágja a fejéaz arcát, az orra teljesen belelapult a sík üveg- hez két másik (csak úgy csörömpöl, de azért folytatják), te hüje (sic!), a lap vonalába, nem volt vakokodzsámbó, az mán rég lami szép, mondjuk, de ki Turi Tímea nem divat, és hatalmas felát fel a harmadik emeletig? hér krétával ráírják a pisis Nézi a lenti játszóteret, betonra: ENIMEN. övezve megannyi panelPróbál visszagondolni, házzal, és megannyi harmadik emelettel; itt minden szemtelenül szürke, milyen volt, amikor õ volt gyerek, ilyen, dehát kivéve pár lázadót, aki fehér redõnyt szerelt ilyen gyerek õ sose volt, mentegetõzik, van fel, vagy elzárta a külvilág elõl erkélyét, de mi- olyan gyerek, akit kitaszítanak, és van olyan, vel ezek már egyre többen vannak, nyugod- aki kitaszít, de lényegében ugyanolyan szomorú mindegyik. Próbál visszaemlékezni, tan tekinthetjük õket is típusnak. Nézi a lenti játszóteret: szõke kislány, lehet próbál, de alig megy már, szinte nem is hallja vagy hatéves, lóbáltatja magát fád nagyanyjá- a saját gondolatait, a lepattogzott zománcú val a hintán, olyan intenzitással és közönnyel, mászókára felküzdötte magát a szomszéd kismintha legalábbis ez lenne a munkája; nézi a lány, és ordítja (énekli?), hogy Esmeralda. És, bár tudja, milyen gazdag, szabad és valenti játszóteret, és arra gondol, õ mennyire szeretett hintázni, gondolta, ha egyszer majd rázslatos a gyermeki lét, és hogy külön a gyenagyon meglöki magát, a hinta majd átfordul rekeknek nincs kollektív tudata, minden gyea tengelye körül, 360°, sõt, és akkor majd néz- rek ugyanolyan individuum, mint minden felnõtt (vagy ugyanolyan nem), és tisztában van nek, néznek a többiek. Nézi, a füvön tombol a mulatság (eszébe jut önmagához való hûségével is, mégis, miden Mrozek, aztán mégsem), hétéves kiwizöld pó- magyarázat nélkül ez csúszik ki a száján: – De jó, Istenem, de jó, hogy már nem valós, gombahajú kisfiú kezében ezüstszínû, elemes rádiós magnó, üvölt a Coco Jambo, hall- gyok gyerek.
Nézi
A magány dala Volt egy fiú, ki Jóképû, rendes, És volt egy lány is, Aranyos, kedves. Látszott rajtuk, Hogy összeillenek, Úgy gondolták, hogy Egymásnak születtek. Látszott minden ölelésen Csókokon, mosolyon, Boldogok voltak… Látszott az arcukon. De a sors kereke az Élet bálján tovább táncolt, A lány esze már máson járt, A fiú még küzdött, harcolt. – Miért hagytál el engem? Talán valami rosszat tettem? Mindig jó voltam hozzád. Megtennék bármit, ha mondanád! A lány már nem figyelt. Már nem szerette õt. A fiú most magányos, Nem talál másik nõt. Egy este a hídhoz ment, A korlátnak támaszkodott. Fejét lehajtotta, majd Percekig csak zokogott. Döntöttem! – gondolta, És a korlátra állt. De a távolból egy Nõi hang erre szállt. A lány volt az. Sírt. Szaladt, ahogy tudott. A fiú észrevette, visszalépett És a lány elé futott. Testük szempillantás alatt Egymásba fonódott. Újra együtt voltak, és Mégis minden megváltozott.
4•
Volt egy fiú és Volt egy lány, Kiket elkerült … a magány.
Pokoli igazság Nem vagyok már kisgyerek, Tizennyolc éves lettem, S ki hitte volna, Hogy már egy Világ van ellenem. Társaim, Barátaim Lassan elhagynak engem, Lassan egyedül maradok Ebben a csillagrendszerben. Nem tudom, mi leszek, S azt sem, hova tartozok. Nincs semmim, amiért Örök megváltást kaphatok. Ó! Te, ki állsz mindenki És mindenek fölött! Meghagyhattad volna Nekem legalább azt az örömöt, Mely a legjobban fájt, De nem fájhat többet, Hisz szívembõl mind Kiölted az érzelmeket. Nincs bennem már semmi emberi. Nincs már semmi remény. Bûnöm ugyan nem sok volt, De az életem semmit se ér. Varga Péter 13.a JGY
II. évfolyam 8. szám 2002. november
Valóság több is van Valóság csak egy van! Ezt a mondatot ma már négy csatorna is magáénak vallja, mivel négy országos kereskedelmi csatornán fut egy valóság show. Hogy miért indított több adó is, nem csak egy? Talán azért, mert ebbõl nagyon nagy bevételre tehetnek szert a tévétársaságok. Azt is megfigyelhettük, hogy nem egy idõben indultak ezek a mûsorok. Minden a Big Brother-rel kezdõdött, melyet a Farm, majd a Való világ és végül az Állat világ követett. Erre sokan azt mondják, rossz taktika volt, de ki tudja? Kérdezzük meg, mit gondolnak az emberek: – „Én csak azért nézem, mert a családom idekapcsolja a TV-t.” – Persze higgyem is el. – „Nekem a Big Brother tetszik a legjobban, és most már részt is vennék benne, de ha azt mondják, hogy augusztusban nevezzek be, azt mondtam volna, hogy nem, mert nem tudtam, mi mindent mutatnak meg. Mos már tudom, így beneveznék, de nem a nyeremény miatt. Viszont, ha én kerülnék ki gyõztesen, akkor biztos utazásra költeném”. – Tán csak nem elég a nyereményutazás? – „Ez olyan, mint az állatok a ketrecben kísérlet céljából. Szerintem szégyen, hogy a TV-nek ebbõl kell megélnie a nézettségi szint megtartása érdekében. Ide bedobják az embereket, mint a kísérleti patkányokat. Itt egy nívó sorozatot próbálnak meg csinálni hétköznapi szereplõkbõl, de ez nem sikerül nekik. El akarják hitetni veled, hogy akár te is lehetnél a sokból az egyik. Ha esetleg nemes célra tudnám költeni a nyereményt, beneveznék, de nem tudnék bejutni, mert nem tudok olyan dolgokat csinálni, mint azok az emberek, és nem is büntetném magam, hogy ne láthassak más embereket.” – Ez is egy vélemény. – „Nekem nagyon tetszik, és nem is szégyenlem, hogy nézem. Imádom õket, egyszerûen fantasztikus, ami ott megy. Hajrá Bálint!” Bárki bármit mond, ezek a show-k életünk részeivé váltak. Megjelennek mindennapi beszélgetésünkben, akár álmainkban, de még gesztusainkban és kifejezéseinkben is. Azt kell, hogy mondjam, ez olyan, mint a szappanopera-nézés: az emberek egy része bevallja, hogy nézi, a másik viszont nem, mert szégyenli a dolgot. Talán nincs is olyan ember, aki ne nézné egyiket sem. Kár titkolóznunk, mert nincs semmi szégyellnivaló ebben, mivel az ember így ki tudja elégíteni a kíváncsiságát, ami pedig van, hiába is rejtegetjük. Szabó Zoltán 12.g Szt. István Egyh. Ált. Isk. és Gimn.
TÖRTÉNELEM
A „Terror Háza” I. „A múltat be kell vallani…” (József Attila) A két terrorrendszert túlélt Magyarországon mára érkezett el az idõ, hogy méltó emléket állítsunk az áldozatoknak, és azt is bemutassuk, hogy mit jelentett honfitársainknak azokban az idõkben élni. Az egy éves munka során az Andrássy út 60. szám alatti épület kívül-belül teljesen megújult. Az átalakítás során az épület emlékmûvé vált, a fekete paszpartu keretbe foglalja, kontrasztjával kiemeli a múzeumot az Andrássy úti épületek sorából, és történelmi súlyának megfelelõen a figyelmet magára a házra irányítja. A kiállítás berendezését az épület földszintjén, elsõ és második emeletén, valamint a hírhedt pincékben, illetve a lépcsõházban és a belsõ udvarban helyezték el. A tárgyi anyagokon kívül az épületben alkalmazott multimédiás eszközök is hozzájárulnak a kiállítás hitelességéhez és hatásának fokozásához. Az egyes termekhez kapcsolódó archív hangfelvételek korhû telefonkészülékeken hallgathatók meg. A termekben és a közlekedõkben elhelyezett plazmatévék képernyõin folyamatosan megtekinthetõek a korszak filmfelvételei és interjúi. A kiállított témákról elnevezett termeken végigsétálva, kronologikus sorrendben ismerkedhetünk meg elõbb a nyilas, majd a kommunista rémuralommal: Kettõs megszállás A terem Magyarország egymást követõ két megszállását és a két megszálló – náci és szovjet – hatalmat mutatja be. Magyarország vesztesként került ki az elsõ világháborúból. A világháború és az azt követõ forradalom, majd bolsevik puccs következtében Magyarország reménytelen gazdasági helyzetbe került. A hitleri Németország csak azért szállta meg Magyarországot, hogy az ország anyagi és emberi erõforrásait korlátozás nélkül a „végsõ gyõzelem” szolgálatába állíthassa. 1944. augusztus 27-én a szovjet csapatok átlépték a magyar határt. Több mint négy évtizeden keresztül állomásoztak megszálló csapatok területén. Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot. A teremben látható animáció segíti a látogatókat térben és idõben elhelyezni. Nyilas Terem: Egy nyilas tanácstermet mutat be a kiállítás e része. A szovjet csapatok már elfoglalták Debrecent és Szegedet, a harcok a Tiszántúlon folytak, amikor október 15-
én a nácik a nyilasok kezére játszották a hatalmat. Közel hetvenezer embert gettóba zártak. Az ostrom 1944 karácsonyától 1945. február 13-ig tartott. Budapest öszszes hídját felrobbantották, a középületeket súlyosan megrongálták, mintegy harmincezer lakóház dõlt romba. Több mint egymillió ember menekült a Vörös Hadsereg elõl nyugatra, több mint százezren nem is tértek többé vissza. Gulag Terem Ez a terem a szovjet kényszermunka-, rabszolgatáborok világát mutatja be. A földön található szõnyegtérképen olyan lágerpontok vannak megjelölve, ahol magyarok raboskodtak. A terem barakk, illetve marhavagonszerû belsõt jelképez, az ablakokat a monitorok helyettesítik. Átöltözés Terem 1945 után, Rákosi és a Moszkvában képzett magyar kommunisták hazatérésekor a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális volt, ezért a pártba fel kellett venniük az egykori kisnyilasokat is. A terem azt is jelképezi, hogy a társadalom minden rétege „átöltözött”, teljesen új világba lépett. 50-es évek terme A magyarországi kommunizmus legvadabb korszakát mutatja be a terem. A vitrinekben egykori személyes okmányok és olyan tárgyak is találhatóak, melyeket az ÁVH emberei a kihallgatások alkalmával vallató eszközként használtak. Megkezdõdött a magántulajdon megszüntetése is. Államosították az ipart, az oktatást, a pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatásokat, a kultúrát. A választópolgároknak már nem volt választási lehetõségük, csak a pártállam jelöltjeire szavazhattak: az MDP tagjaira. A megcsappant szavazókedvet kétszázhúszezer úgynevezett „népnevelõ” igyekezett biztosítani. Segítségükre volt az Államvédelmi Hatóság is, melytõl addigra minden magyar polgár rettegett. Az eredmény 96%-os gyõzelem. Az elsõ szabad választásra 1990-ben kerülhetett sor. Szovjet Tanácsadók Terme 1945-50-es években a magyar politikai élet vezetõi fölött Szovjetunióból ideküldött tanácsadók álltak, akik ellenõrizték a magyar kollégák munkáját, illetve folyamatosan részletes jelentéseket írtak a Szovjetunióba. Az õ tevékenységüket illusztrálja a terem. Ellenállás 1945-ben, a II világháborút követõen új ideológiai-politikai rendszert erõltettek Magyarországra. Ekkor a szovjetek üldözték a vallást. Isten helyett a párt vezetõit, Sztálint és Rákosit kellett tömjénezni. Tilos volt a hazaszeretet. Szembeállították
II. évfolyam 8. szám 2002. november egymással a családtagokat. Példaképük elé állították azt a szovjet gyereket, aki saját „szabotáló” apját feljelentette a rendõrségen. Az ÁVÓ rendszert a terror és a félelem mûködtette. A bátrakat, akik szembeszegültek a félelmetes terrorrendszerrel, megölték, névtelen sírba temették, mert még holtukban is féltek tõlük. Kémnek, hazaárulónak nevezték a hazájuk szabadságáért életüket kockára tevõket. Kitelepítés Terem 1951-ben emberek tízezreit telepítették ki, ûzték el az országból. Az õ sorsukat mutatja be a terem, korabeli fotókkal, dokumentumokkal. A kiállított híres ZIM típusú autó félelmetes emléke a kornak: felidézi a hírhedt „fekete autót”, amivel sokszor éjnek idején vitték el a rendszer ellenségeit. Jeremi Andrea 12.g Szt. István Egyh. Ált. Isk. és Gimn.
Mélypont Nyílik az ajtó, S én bemegyek. Elõttem lépcsõ, Hát felmegyek, Végig a folyosón, Majd el balra, Hol lakom, A 11-es szoba. Megfáradt Öregemberként Az ágyamba hullok. Hanyatt fekszem, Majd hasra fordulok. Hasfájásom nem szûnik, Gyógyszer is kell! Sarkamat az új Cipõm törte fel. Pedig szép este van, Fénylik a fehér Hold, Könnyû a levegõ, S ma a táj sem olyan zord. Nehéz nap volt és Fárasztó. De vajon Könnyebb lesz-e Ezután a holnapom? A fáradtság, fájdalom Majd elmúlik. Így megy ez. Egy jó alvás sokszor Minden dolgot helyre tesz. Így teszek hát én is, Nyugovóra térek. Fejemet párnámra hajtom, És hamar el is nyom… az álom. Varga Péter 13.a JGY
•5
ISKOLA–ÓVODAVILÁG
II. évfolyam 8. szám 2002. november
Egészség- és drognapok a Kertvárosi Általános Iskolában Már harmadik éve nyílik lehetõségünk az ISM pályázatán nyert összegbõl élménygazdag drogmegelõzõ és egészséges életmódot kialakító rendezvényeket biztosítani tanulóinknak. Az elõzõ években iskolánkban láttuk vendégül az elõadókat, akik a Farkasinszky Terézia Drogcentrumból, a rendõrségtõl, a vámosoktól jöttek. Az idén pedig mi látogattunk ki a határra. A helyszín Nagylak határállomás volt, ahol 120 fõs 7-8. osztályos tanulóinkat Gömbkötõ János várta, s egész délelõttre programot állított össze. Az ismeretnyújtáson, a felszerelés ismertetésén, a
terepszemlén jó bõven túltett az élménygazdag „kutyás” kábítószerkeresés. Mindaddig 5-6. osztályos tanulóink korosztályuknak megfelelõ beszélgetéseken vettek részt. A program második napján az egészséges életmód kialakítása, az õsz ihlette aktív idõtöltés, a közös, hasznos együttmunkálkodás élményét élhették át a tanulók. A programot a pályázatok és a versenyek eredményének kihirdetésével zártuk, annak reményében, hogy eredményes, vidám, alkotó és elgondolkodtató napokat töltöttünk együtt. Józsa Gabriella programszervezõ
Szarvasi kirándulás a nagycsoporttal Nagyon vártuk a kirándulást. A gyerekek már számolták a napokat, hogy még menynyit kell aludni addig. De végre eljött a napja, egy kissé hûvös reggelre ébredve. Mindenki rétegesen felöltözve, hátizsákkal felszerelve gyülekezett az óvoda udvarán, s lestük, jön-e már a busz. Végre felszállhattunk! Még egy búcsúpuszi a szülõknek, a buszból még egy integetés, majd kényelmesen elhelyezkedtünk.
„Állok az esõben” • Baranyi Dorina rajza középsõ csoportos, Petõfi parki épület
Két óra múlva megérkeztünk az Arborétum bejáratához. Jegyvásárlás, majd reggeli egy pavilon alatt, utána irány a kikötõ, ahol már vár bennünket a hajó. De sajnos nem várt, hanem még a túloldalon ringatózott, ahol a kapitány még az utolsó simításokat végezte indulás elõtt. Már eléggé türelmetlenek voltunk, mikor végre elindult felénk, s bekanyarodott a mólóhoz. Nagy izgalommal szálltunk be a billegõ sétahajóba egy másik csoporttal közösen. Mi kerültünk hátra, ahol a kormány is volt. A kapitánynak „igazi” hajóskapitány kinézete volt, mindenkinek megengedte, hogy vezesse a hajót, s közben õ érdekes történeteket fûzött a látnivalóhoz. Még vadkacsákat, tavi rózsákat is láttunk, s gyönyörû fákat, üdülõket a
6•
Akvárium • Brachna Nikolett rajza Újvárosi Óvoda Tulipán u. épület
Ügyes kezek Az Újvárosi Óvoda Vásárhelyi utcai épületében kiemelt fontosságú szerepet kap a mûvészeti tevékenység és ezen belül a vizuális jellegû tevékenységek. A kézmûves szakkör iránt igen nagy az érdeklõdés. A gyermekek nagyon kedvelik ezeket a
parton. Nagyon tetszett a gyerekeknek, amikor a híd alatt is átmentünk. A hajóút után alig vártuk, hogy nekivágjunk a sétának az Arborétumban. A nagyon sok látnivaló s a nagy tér szinte vonzotta tovább-tovább a gyerekeket. A sok színes fa csodálatos látvány volt az egyre melegedõ idõben. A naptól, ahogy a levelekre sütött, szinte aranylóan csillogott a lombkorona. A fák alatt lehullott levelek, termések, bogyók után kutattunk. A na- Marsi Krisztina rajza • nagycsoportos gyon vastag fákat körbe is fogErdélyi P. u. óvoda tuk, hogy hányan érjük körbe, foglalkozásokat, ezzel is elõsegítjük a kremilyen idõs lehet. A szabad levegõn nagyon jól esett a háti- ativitásukat, kézügyességük fejlesztését. zsákból elõkerülõ ebéd és a sok egyéb fi- Célunk a különbözõ technikák megismertetése, pl.: batikolás, szövés, varrás… A szakkör hetente egy alkalommal mûködik. Pappné Zsótér Eleonóra
Alapítva:
„Csigák az esõben” • Rácz Angelika munkája 3 éves, Vásárhelyi u. épület
nomság, amit a leterített plédeken piknikezve fogyasztottunk el. Emlékül fényképeket is készítettünk, de ez a sok érdekes látnivaló, élmény, a közösen eltöltött nap maradandó lesz mindannyiunk számára. Juhász Gáborné Újvárosi Óvoda Erdélyi P. u-i óvodaépület
Kiadja: Makó Város Önkormányzata Felelõs kiadó: Dr. Buzás Péter polgármester Felelõs szerkesztõ: Molnár László tanár, újságíró Szerkesztõség: 6900 Makó, Széchenyi tér 6. Szerkesztõbizottság: Csapó Gábor 8.a (Belv. Ált. Isk. és Mûv. Isk.), Szabó Zoltán 12.g (Szent István Egyházi Ált. Isk. és Gimn.), Kiss Mónika 12.b (JAG), Vörös Mónika (Erdei Ferenc Ker.-i Közg.-i Szki), Nyomás: Makói Nyomda
