II. ALAPFOGALMAK III. ADÓSSÁGKEZELÉS

ADÓSSÁGKEZELÉS I BEVEZETÉS I.1. Deficitfinanszírozás módjai: I.2. Konjunktúraciklusok hatása a deficitre: I.3. POLITIKA

II. ALAPFOGALMAK III. ADÓSSÁGKEZELÉS III.1. Célja: III.2. Döntési kompetenciái: III. 3. A kamatok finanszírozása

IV. ADÓSSÁGKÖNNYÍTÉS IV.1. Amikor nincs választás IV.2. Amikor szükséges IV.3. Mérlegelés IV.4. Módszerei 1. ÁTÜTEMEZÉS 2. ADÓSSÁGELENGEDÉS 3. ADÓSSÁG-VISSZAVÁSÁRLÁS 4. ADÓSSÁG ÁTVÁLTÁSA RÉSZVÉNYEKRE 5. ADÓSSÁG ÁTVÁLTÁSA AZ ADÓS ORSZÁG PÉNZNEÉRE 6. TÖRLESZTÉS AZ ADÓS ORSZÁG PÉNZNEMÉBEN 7. ADÓSSÁGÉRT NEMZETI VAGYONT IV.5. Kiktől lehet adósságkönnyítést kapni? a. KORMÁNYOK b. BANKOK c. KÖTVÉNYADÓSSÁG d. NEMZETKÖZI INTÉZMÉNYEK

V. MAGYARORSZÁG TÚLADÓSODÁSA V.1. az eladósodás szakaszai: V.1.1 1974-79, első eladósodási hullám: V.1.2. 1980-84: konszolidációs időszak: V.1.3. 1985-87: második eladósodási hullám: V.1.4. 1987-92: konszolidáció: V.1.5. 1993-1995: újabb hitelek V.1.6. 1996- adósságcsökkentés V.2. Az adósság növekedése V.3. összegezve

VI. NEMZETKÖZI ADÓSSÁGVÁLSÁG VI.1. A szocialista országok megjelenése a nki tőkepiacon VI.2. Az adós országok hibái VI.3.A hitelezők hibái VI.3.1. BANKOK

1

VI.3.2. KORMÁNYOK VI.3.3. NEMZETKÖZI VALUTAALAP VI.3.4. VILÁGBANK VI.4. A válság kitörése VI.5. A válság méretei. VI.6. A válság kezelése VI.6.1. 1982-84 VI.6.2. A hitelezők erőfeszítései VI.6.3. Az adósok erőfeszítései VI.6.4. A Baker-terv (1985-88) VI.6.5. A Brady-terv (1989-1997) VI.6.6. A kormányok és nki pénzintézetek engedményei VI.7. Mérleg

I BEVEZETÉS – Nettó / elsődleges deficit – Bruttó / másodlagos deficit – A deficitet eddig passzívan közelítettük meg, a költségvetési bevételek és kiadások alakulásától függő változóként, – Aktív megközelítés: CÉLVÁLTOZÓ is lehet, amikor a bevételeket és kiadásokat alakítjuk úgy, hogy bizonyos szinten tudjuk tartani a deficitet, – Főleg azokban az országokban, ahol jelentős az államadósság (a költségvetési deficit évenkénti felhalmozódása = kumulált értéke) o Államadósság/GDP > 50% már magas, (EU – Maastrichti kritériumok szerint 60%) o Deficit/GDP > 5% magas (EU – Maastrichti kritériumok szerint 3%)

I.1. Deficitfinanszírozás módjai: o Privatizáció – elfogy az értékesíthető állami vagyon, o Pénzfinanszírozás: • Inflációt gerjeszt, • EU-ban tiltják, mert aláássa a Jegybank függetlenségét a kormánytól o Adósságfinanszírozás: • Adósságspirálhoz vezet, ha az elsődleges deficitet így finanszírozzák, mivel ha már a korábbi hitelek kamatait is hitelből kell fizetni, az ADÓSSÁGCSAPDA

I.2. Konjunktúraciklusok hatása a deficitre: o Válság: élénkítő GP: • Kiadások nőnek, költségvetés költekezéssel próbálja élénkíteni a keresletet 2

• Bevételek csökkenek (adóbevételek) • Egyenleg romlik o Konjunktúra: • Bevételek nőnek • Kiadásokat vissza lehet fogni (nincs szükség állami költekezésre) • Egyenleg javul – Nemcsak a kormányzat tudatos konjunktúrapolitikája miatt van ez így, – Gazdasági folyamatok önmozgása, beépített stabilizátorok (pl ha nem változnak az adószabályok, emelkedő GDP-ből több adóbevétel jön be)

I.3. POLITIKA: deficitet nemcsak közgazdasági okok idézhetik elő o Többpárti koalíciók: • eltérő lehet az egyes pártok célja, nem tudnak megegyezni, melyik kiadáscsoportot kell csökkenteni, • az egyes koalíciós partnereknek nincs annyi hatalmuk, hogy saját programjukat elfogadtassák, de egymásét meg tudják vétózni, • az egyes pártok által viselt felelősség elmosódik o rövid időtáv: • nincs idő megalapozni az eredményes kooperációt, • nem törődnek a későbbi adósságteherrel, az már nem az ő gondjuk lesz – igazából mégsem ez a döntő, hanem, hogy beindul e gazdasági fellendülés, és mennyire lesz tartós.

II. ALAPFOGALMAK – Bruttó külföldi adósság: magyarországi lakosoknak külföldi lakosokkal szemben fennálló adóssága – Nettó külföldi adósság: bruttó adósság-magyar intézmények külföldiekkel szemben fennálló követelése o Ebből sok valószínűleg behajthatatlan, (Oroszország, Mongólia, Vietnám, Kuba, Románia), o Célszerű csak a konvertibilis devizatartalékot és az aranytartalékot levonni Magyarország esetében – Adósságszolgálat: esedékes tőketörlesztés + kamatok – Fizetőképes: az az adós, aki adósságának adósságszolgálatát pontosan fizette a közelmúltban, a jelenben, és várhatóan a jövőben is, – Hitelképes: aki a ma fölvett hitelt minden valószínűség szerint pontosan fogja tudni törleszteni. Jövőre vonatkozik, és időtávlata hosszabb, mint a fizetőképességé – Országkockázat: olyan veszteség lehetősége, amely az adós ország politikájától függő események következménye, – Üzleti kockázat: az adott iparágba való hitelezés kockázata, – Hitelkockázat: üzleti + országkockázat

3

III. ADÓSSÁGKEZELÉS – Olyan ország esetében, amely tőkeszükséglete nagy részét külföldi hitelekből szerezte, szerzi be

III.1. Célja: o Túladósodás elkerülése o Éves tőketörlesztési kötelezettség kiegyensúlyozott legyen, o Adósságszolgálati kötelezettségek pontos teljesítése

III.2. Döntési kompetenciái: o Tőkeszükséglet fedezése milyen forrásból történjen: • Ajándék tőke – segély (nemcsak fejlődő országoknak, regionális integrációkban is lehet kapni: pl PHARE, vagy pályázati alapok az EU-ban, ez is vissza nem térítendő támogatás = segély): lehetőség kérdése, de kormány is tehet érte: • Demokratikus államberendezkedés, • Korábbi segélyek hatékony felhasználása • Működőtőke-áramlás: kormány kedvező feltételeket teremthet: • adózás, • jogbiztonság • Hitelfelvétel: kormány feladat a hitelképesség fenntartása o Melyik országnak előnyösebb tartozni? Földrajzilag távolabb lévő, katonailag nem túl erős o Érdemes e bevállalni a hitelt? Van e olyan nagy horderejű, a gazdaság fejlődése szempontjából meghatározó beruházás? Vagy csak fogyasztásra? o Túladósodott ország az adósságkönnyítés mellett dönt e, vagy vállalja az adósságszolgálat fizetését, akármekkora áldozatot jelent is?

III. 3. A kamatok finanszírozása 1. a gazdaság kitermeli: ƒ a költségvetés elsődleges egyenlege pozitív 2. működőtőke-beáramlás: 3. hitelből: adósságcsapda, az adósság önmagát növeli

4

IV. ADÓSSÁGKÖNNYÍTÉS IV.1. Amikor nincs választás: o az ország nem tudja még a kamatokat sem törleszteni, o a nemzetközi tőkepiac hitelképtelennek nyilvánítja z adott országot, megtagadja tőle a hitelt.

IV.2. Amikor szükséges: o Csak akkor van döntési lehetősége az országnak, ameddig még hitelképes, o Mikor indokolt: • GDP több éven át folyamatosan csökken, • A kamatfizetés miatt éveken át nettó forráskiáramlás történik az országból, • Adósságcsapda: a kamatokat (vagy egy részüket) is hitelből törleszti az ország. o Magyarországon ez a három feltétel mind fennállt a ’90-es évek első felében

IV.3. Mérlegelés: o Hátrányok: • Az ország elvesztheti a hitelképességét • de minek az, ha a felvett hitelekből úgyis csak a régieket törlesztené? • Tőkepiac memóriája rövid, a hitelképesség visszaszerezhető • A hitelképesség nem veszlik el, csak megromlik: drágábban kaphat hiteleket az ország • Csak az kaphat könnyítést, aki a Valutaalap által előírt GP-t követi o Előnyök: • Attól függ, milyen típusú a könnyítés

IV.4. Módszerei: 1. ÁTÜTEMEZÉS: • A következő évre esedékes tőketörlesztést egy későbbi időszakban, esetleg több éven át kell majd fizetni, • Az adósnak nem könnyítés, a már egyébként is létező nemfizetést (ami illegális) legalizálja, a múltban ez szerződésszegés volt, ettől kezdve jog. • Az átütemezés idejére esedékes kamatot, késedelmi kamattal növelve meg kell fizetni,

5

2. 3.

4.

5.

6.

7.

• A Valutaalap által előírt GP-t kell folytatni, ami biztosítja, hogy a gazdaság a kamatokat, bármekkora áldozatok árán is, de kitermelje, ez csak a hitelezők érdekeit szolgálja • A bankok kölcsönt folyósíthatnak az adósnak a kamattörlesztésre • ezzel nő a tőketartozás, • csak a bankoknak jó, • ha nem fizet az adós, a hitel improduktív, vagyis tartalékot kell a banknak képeznie rá, ami csökkenti a nyereségét. • Ehelyett a kamatfizetésre nyújtott hitel újabb jövedelmet hoz a banknak. ADÓSSÁGELENGEDÉS: • Az adósok szempontjából ez a legjobb, • Módjáról később ADÓSSÁG-VISSZAVÁSÁRLÁS: • Az adós másodpiaci, tehát leszállított áron megveheti saját adósságát • Pl: névérték 60%-ért megveszi, olyan, mintha 40%-át elengedték volna ADÓSSÁG ÁTVÁLTÁSA RÉSZVÉNYEKRE: • A hitelező részvényeket kap az adós ország vállalataiban, • Osztalékot csak akkor kell fizetni, ha nyereséges a vállalat (kamatot mindig), • Az osztalékot helyi pénzben, és nem konvertibilis devizában fizetik, tehát nem terheli a fizetési mérleget. ADÓSSÁG ÁTVÁLTÁSA AZ ADÓS ORSZÁG PÉNZNEÉRE: • Helyi pénz gyorsabban értékelődik le, mint a konvertibilis devizák, így az adósság reálértéke évről-évre csökken, • A törlesztést nem konvertibilis devizában, hanem helyi pénzben fizetik: 1. Nem terhelik a fizetési mérleget, 2. Csak ott lehet elkölteni (általában) TÖRLESZTÉS AZ ADÓS ORSZÁG PÉNZNEMÉBEN: • Az adósságszolgálat helyi pénznemben mérve nő, de • A törlesztést nem konvertibilis devizában, hanem helyi pénzben fizetik: 1. Nem terhelik a fizetési mérleget, 2. Csak ott lehet elkölteni (általában) ADÓSSÁGÉRT NEMZETI VAGYONT: • Privatizáció során befolyt devizából törlesztenek, • magyar pl. • csökkenti az adósságszolgálati terheket, de • a gazdaság jelentős része a multinacionális vállalatok ellenőrzése alá kerül.

6

IV.5. Kiktől lehet adósságkönnyítést kapni? a. KORMÁNYOK: o Legkönnyebb o Politikai indokok alapján b. BANKOK: o Nehezebb, mert a részvényesek előtt igazolni kell az engedményeket, o Érdeke lehet: főleg az átütemezés, elengedés nem c. KÖTVÉNYADÓSSÁG: o Kisbefektetők tulajdonában vannak, ezrekkel nem lehet tárgyalni, nehéz ügy, de: o Intézményi befektetők! d. NEMZETKÖZI INTÉZMÉNYEK: IMF o Legnehezebb, o Sokáig nem hajlottak rá, elsőbbséget élveztek minden más hitelezővel szemben, o Nemzetközi adósságválság során, csak a legszegényebb országoknak

V. MAGYARORSZÁG TÚLADÓSODÁSA

• Mo. egyike volt az első szocialista országoknak, amik megjelentek a nemzetközi tőkepiacon, • Az eladósodási hullámokat mindig egy konszolidációs időszak követte, GP elbizonytalanodásának, útkeresésének jele, • STOP AND GO GP, hátrányos, mert kiszámíthatatlan, két lépés előre, egy hátra…

V.1. az eladósodás szakaszai: V.1.1 1974-79, első eladósodási hullám: • olajválság – nem alkalmazkodtunk, lehetett számítani az olcsó Szovjet kőolajra, • de nemzetközi cserearány romlott, • folyó fizetési mérleg hiány, • ennek finanszírozásához kellett a külföldi kölcsön. V.1.2. 1980-84: konszolidációs időszak: • kelet-nyugati ellentétek kiéleződése miatt nehéz volt nyugati kölcsönhöz jutni: • 1979: Afganisztán • Lengyelország és Románia fizetésképtelensége, 1981-ekkor kiderült, hogy a SZU nem áll mögöttük, mint végső hitelező • 1982-Mo. csatlakozik a Valutaalaphoz, az általa előírt GP-t folytatja, tehát a nemzetközi adósságválság kitörése után is kap majd hiteleket…

7

V.1.3. 1985-87: második eladósodási hullám: • korábbi megszorítás a beruházási javakat érintette, most behozatal növelés, • de a versenyképességünk nem nőtt eléggé, • folyó fizetési mérleg hiány, • finanszírozása: hitelekből V.1.4. 1987-92: konszolidáció: • jött a rendszerváltás, • Antall-kormány arra törekedett a Valutaalap utasítása alapján, hogy a kamatokat a gazdaság termelje ki. • Az adósságállomány nem növekedett, • De ehhez rendkívül szigorú restriktív pénz-, fiskális- és jövedelempolitikára volt szükség • Ekkora Mo egyike a világ legeladósodottabb országainak, a hasonló, sőt gyakran jobb helyzetű adósok mind adósságkönnyítést kértek – és kaptak. Mi miért nem? • Mert nem kértünk! És erre még büszkék is vagyunk! Butaság! • Indokok: mind cáfolhatók, nem megalapozottak, gyakorlatilag ez tabutéma ma Mo-n 1. katasztrofális következmények: az ilyen kormányok képtelenek a pénzügyi folyamatokat ellenőrizni, elkerülni a hiperinflációt. A GDP alakulását összehasonlítva Mo lemaradt azoktól, akik könnyítést kértek, 2. elveszítjük hitelképességünket: nemzetközi tőkepiac véleméynét egy országról az adósságai másodlagos piaci ára mutatja. E szerint a magyar adósságok értéke 30%-kal csökkent, sok könnyítést kapott országé pont ennyivel nőtt. 3. Működő tőke elriasztása: csak az érdekli a beruházókat, hogy tulajdonukat az állam nem fogja e államosítani, és lehetővé teszi az osztalékok kivitelét az országból. 4. Az adósságteher megnövekedése: átütemezésnél igen, de elengedés esetén nem 5. nem lehet több ezer hitelezővel tárgyalni: nagy része a magyar adósságnak kötvényadósság. Nehéz, de a befektetési alapokkal lehetett volna tárgyalni. 6. túl kis ország vagyunk: a bankoknak csak a nagyobb országok fontosak. Sokkal kisebbek is kaptak könnyítést 7. elveszítjük a Valutaalap támogatását: a. a többi könnyítést kapó sem vesztette el, b. aki nem kap hitelt a Valutaalaptól, az másoktól sem kap. De minek egy olyan országnak hitel, amely csak a korábbi hitelek törlesztésére venné fel a kölcsönöket? 8. csökken az adósságteher: 1991-ben áttértek rubel alapú elszámolásról konvertibilis valuta alapúra, így az ezzel számolt mutatók jelentősen javultak. Ez csak elszámolási technika kérdése 8

9. nem volna erkölcsös: vannak nálunk nehezebb helyzetben lévő országok is, kapjanak ők könnyítést. Igen ám, de sok jobb, vagy ugyanolyan helyzetű is kapott 10. Méltánytalanság: a hitelezőkkel szemben!!! A túladósodásért a bank is felelős, mert nem jól mérte fel az adós törlesztési képességét 11. a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell: alapvető jogi elv: csak addig kell teljesíteni, amíg a körülmények lényegesen meg nem változnak. A munkahelyek 13%-ának megszűnése, a GDP reálértékének 15%-os csökkenése úgy látszik, nem eléggé jelentős változás… 12. magyar virtus: mindig pontosan és hiánytalanul fizettük az adósságot, a világháborúk utáni jóvátételeket, stb. Ezt a nemzetközi tőkepiac tudja, és értékeli. A Nki hitelminősítő intézetek az országkockázat megállapításánál ugyanolyan minősítést adnak nekünk, mint Lengyelországnak, amely több könnyítést is kapott. 13. kényszerpályán vagyunk: csak az az ország van, amely számára létkérdés a hitel. Nekünk csak a korábbi hiteleke kamatainak törlesztésére kell. 14. a hitelezőnek kell az adósságkönnyítést felajánlania: miért akarna egy pontosan fizető adósnak könnyítést ajánlani önként a hitelező, csak mert látja, hogy ez neki megterhelő??? 15. elmulasztottuk a soha vissza nem térő alkalmat: a rendszerváltás valóban jó alkalom lett volna, de bármikor elő lehet terjeszteni… 16. le kell venni a napirendről: 1997-re javultak a mutatók (1995höz képest csak) • a minden áron való fizetés politikáját a Valutaalap erőltette, • az adósságkönnyítés 1989 óta bevett gyakorlat, a benne részesült országok jó részének jobb a gazdasági teljesítménye, mint az adósságszolgálatot mindig pontosan teljesítő Magyarországnak

V.1.5. 1993-1995: újabb hitelek

• a folyó fizetési mérleg egyenlege enyhe többletről hiánnyá változott, ezt a működő tőke beáramlás csak részben tudta fedezni, • a kamatok fizetésére hitelt kellett felvenni – ADÓSSÁGCSAPDA

V.1.6. 1996- adósságcsökkentés

• a konvertibilis valutában fennálló tartozás folyamatosan csökken, • csökkenés összetevői: o 53%: dollár ez időtartam alatti felértékeléséből származik, ez bármikor visszájára fordulhat, o 47%: tényleges törlesztés 9

• a tényleges törlesztés finanszírozása: o 42% működő tőke - beáramlás, o 36% tőzsdei spekulációs tőkebeáramlás, ez is visszájára fordulhat, (1998 BUX index esésekor vissza is fordult, mégpedig egy olyan externális okból, amihez Mo-nak semmi köze – nki pü-i válság) o 19% tartalékok csökkenése: ƒ több adóssághoz több tartalék kell, a hitelezők megnyugtatására, hogy Mo akkor is teljesíti majd az adósságszolgálatot, ha a fizetési mérleg romlana, ƒ ez az adósságkezelési politika része volt, ƒ a devizatartalékolás = forráskihelyezés: az MNB rövid lejáratra betéteket helyez el külföldi bankokban, amiért alacsony kamatot kap, hogy a magas kamatú hosszú lejáratú kölcsöneit törleszthesse majd. ƒ Azért az adósságért, amit letörleszthetne ebből az összegből tartalékolás helyett, sokkal kevesebb kamatot kap, mint amennyit fizetni kell.

V.2. Az adósság növekedése

• A kamatozó adósság 10 év alatt megkilencszereződött, • Az állampapír formájában fennálló adósság 139x-ére nőtt, • Szocializmusban: o A hiteleket a kormány nevében a nemzeti bank vette fel, o Továbbkölcsönözte a kormánynak, o A MNB devizatartozásainak Ft értéke az infláció miatt állandóan nőtt, o Ezt aMNB könyvelésében a kormánnyal szemben fennálló, kamatmentes lejárat nélküli követelés ellentételezte, ez így nem volt teher a magyar gazdaság számára, o Rendszerváltáskor ez az összes adósság 37%-a volt, • A Valutaalap korlátozta, majd 1993-tól megtiltotta a költségvetési hiány JB általi finanszírozását, o a hiányt az állampapírpiacon kell finanszírozni o a JB csak a másodlagos piacon vásárolhatja fel az államkötvényeket, o ezért nőtt a kötvényekben fennálló tartozás, • Bankkonszolidáció: o A magyar kereskedelmi bankok a csőd szélén álltak: ƒ rengeteg behajthatatlan követelése volt (1992 - új számviteli, csődtv), ƒ alultőkésítettek voltak, o A behajthatatlan kölcsönöket leírták, helyettük azonos névértékű államkötvényeket kaptak, ezért ugrásszerűen megnőtt az állam kamatozó adóssága, o Ez növelte a költségvetés kiadásait, o És a hiányát. • Adósságcsere: Valutaalap irányította

10

o A kormány MNB-vel szembeni, Ft-ban fennálló, nem kamatozó, lejárat nélküli tartozását elcserélték: o ¼-ét kötvényadóssággá, o ¾-ét kamatozó, fix lejáratú devizaadóssággá. o Ezt a Ft leértékelések tovább növelték. • Növelő tényezők összefoglalva: 1. Költségvetés hiánya a. Elsődleges deficit b. kamatfizetés 2. kormány konjunktúrapolitikája (növelheti és csökkentheti is) 3. hitelkonszolidáció 4. adósságcsere 5. devizaadósság Ft értékének növekedése a folyamatos Ft leértékelések miatt.

V.3. összegezve o Mo a világ egyik legeladósodottabb állama, o Adósságmutatóink többsége még a legújabb javulások ellenére is lemarad azon országok átlagától, amiket a Világbank súlyosan eladósodottként tart számon, o Az adósságkönnyítés elfogadott nki gyakorlat, o Azok, akik részesültek benne, sokszor jobb helyzetben voltak, mint mi, o Az ország vezetői mégis mereven elzárkóztak/nak a könnyítés kérésétől, o Olyan indokok alapján, amik nem állják ki a tüzetes vizsgálatot, o 1988-96-ig tartó szigorúan restriktív, nagy áldozatokat követelő GP egyetlen célja az adósság pontos törlesztése, o a kereslet-visszafogás eszközei: fiskális, árfolyam, jövedelem, pénzpolitika o Következménye: o Gazdasági válság, mely súlyosabb volt, mint az 1930-as évek válsága

BHT Egy főre jutó BHT Ipari termelés Mezőgazdasági termelés Fogyasztói árindex

1929-1934 1989-1993 1989-1997 -12,5 -18,3 -8,8 -14,3 -17,6 -6,4 -21,1 -22,0 3,3 -8,0 -35,5 -28,8 124,2 262,0 584,0

11

VI. NEMZETKÖZI ADÓSSÁGVÁLSÁG VI.1. A szocialista országok megjelenése a nki tőkepiacon o ’60-as évek második fele: nő az elégedetlenség, o jelszavak helyett az életszínvonal javításával kell a szocializmust népszerbbé tenni, o ennek érdekében növelni kell a fogyasztási javak kínálatát, o ha csak belső forrásokra támaszkodnak, ez csak a nehézipar fejlesztésének lassításával lett volna megoldható, o de akkor lemaradás a fegyverkezési versenyben, o Szovjet vezetők engedélyezték a csatlós országoknak a hitelfelvételt.

VI.2. Az adós országok hibái o Visszafizetési képességet messze meghaladó mértékben vettek fel hitelt, o A tárgyaló megbízottakat megvesztegették, és azok teljesíthetetlen hitelfeltételeket fogadtak el (túl magas kamat), o A felvett hitelek nagy részét nem beruházásra, hanem fogyasztásra költötték: o Fogyasztási javak importja, o Fegyvervásárlás, (az is fogyasztási – beruházási: termelő gépek), o Költségvetési deficit finanszírozása. o A kölcsönvett pénzek egy részét a korrupt diktátorok zsebre tették (Zaire) o Egy részüket a szocializmussal szimpatizáló fejlődő országok megsegítésére fordították (pl Mo is adott hitelt Mongóliának)

VI.3.A hitelezők hibái VI.3.1. BANKOK o Nem tudták felmérni az országkockázatot (ez nem bankári, hanem makroközgazdászi, elméleti feladat), o Szocialista országok államtitokként kezelték a gazdasági mutatókat, nem is volt mit figyelembe venni a bankoknak. o Nyájösztön: ha más bankoknak jó, hogy ezeknek az országoknak nyújtanak kölcsönt, akkor nekünk is jó lesz, o Azt hitték, a szocialista országok adósságaiért a SZU jót fog állni , azt hitték hogy SZU nem tűrné el, hogy a szocializmus presztízsveszteséget szenvedjen azáltal, hogy valamelyik ilyen ország csődbe megy (de később kiderült, hogy ez nem igaz, SZU sosem állított ilyet egyébként sem) o Addig nagyon nyereségesek voltak, sok tőkéjük halmozódott fel, szinte házaltak, hogy fogadják el a fejlődő országok a kölcsöneiket, o USA nagybankjai az országon belül nem terjeszkedhettek (csak a székhely szerinti tagállamban működhettek), csak külföldre, történelmi kapcsolataik voltak latin-Amerikával. 12

VI.3.2. KORMÁNYOK Nem a profitért, hanem politikai okokból nyújtottak hitelt, Ha lett is volna profit, az a lebonyolító bankot illette volna, o Volt gyarmatoknak – megtartsák a felvevőpiacukat, o Gyakran ezeket a hiteleket a hitelező országban kellett elkölteni, tehát a hitelező gazdaságát élénkítette, o Hidegháborús motívum: lekenyerezés, hogy az ENSZ-ben a SZU ellen szavazzanak, o Folyósítás akkor is folytatódott, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nincs esély a törlesztésre.

VI.3.3. NEMZETKÖZI VALUTAALAP o Csak 1974-től kölcsönzött fejlődő országoknak, o Sokkal óvatosabb volt, mint a többi hitelező, o Olyan GP-t írt elő, ami elősegítette a törlesztést.

VI.3.4. VILÁGBANK o Elsődleges feladata a fejlődő országoknak való hitelezés, o De: csak olyanoknak adott, akik a Valutaalap által előírt törlesztést elősegítő GP-t folytatták, o Csak alapos előtanulmányok után finanszírozott, olyan projecteket, amik várhatóan kitermelték saját törlesztésüket

VI.4. A válság kitörése o Adósságcsapda: már nemcsak a tőke, hanem a kamatok törlesztése is hitelből, önmagát növeli az adósság, o A bankok ezt a folyamatot is finanszírozták, kölcsönt adtak, hogy azt visszakapják kamatként, óriási profitként kimutatva azokat az összegeket, amiket saját maguknak fizettek ki, o 1982: Mexikó bejelentette a fizetésképtelenségét, mert nem tudott már a törlesztése a nki pénzpiacon újabb hitelt felvenni, o erre a bankok megtagadták a hitelfolyósítást a legtöbb fejlődő országnak, ami azt jelentette, hogy nem tudtak kölcsönt felvenni az esedékes kamatok fizetésére,

VI.5. A válság méretei o 1983 végére 30, o 1984-re 61 fejlődő ország lett fizetésképtelen, o hitelezők oldalán legsúlyosabb a bankok helyzete, főleg az amerikai nagybankoké, o Valutaalapot és Világbankot ekkor még nem érintette, mert a velük szemben fennálló hitelek törlesztése elsőbbséget élvezett,

13

o Adósok oldalán: Latin-Amerikára szólt a kétes követelések 70%-a, legsúlyosabb helyzet a Szaharától délre, számos országban meghaladta az államadósság a BHT 100%-át.

VI.6. A válság kezelése VI.6.1. 1982-84 o Nemzetközi Valutaalap ragadta magához a válság kezelését, o Módszere o A hitelező bankok átütemezték az esedékes tőketörlesztést, o Sőt újabb hiteleket is folyósítottak, o Amennyiben az ország a Valutaalap által jóváhagyott GP-t követte: ƒ Adósságszolgálat pontos teljesítése, ƒ Ennek érdekében megszorító intézkedéseket vezettek be. o Hitelezőknek kedvezett, mert megkapták a kamatokat, (ha improduktívvá vált a hitel, ráadásul tartalékolniuk kellett a nyereség terhére), o Hosszú távon: hitelezők és adósok érdeke egyezik: olyan legyen a gazdaság, hogy képes legyen kitermelni a törlesztést, o De rövid távon: érdekek ütköznek, hitelezők kipréseljék a kamatokat az adósokból, nem törődve azzal, hogy ez a gazdaság összeomlását eredményezheti, o Valutaalap rövid távú beállítottsággal kezelte a válságot, mivel ƒ nagy befolyással volt rá a FED (USA JB-ja), amire meg a legtöbb veszteséget leszenvedő 9 amerikai nagybank volt nagy befolyással, ƒ a pü-i válságok gyors megoldására lapították, és nem is volt másra felkészülve, ƒ a fejlődő országok hosszú távú, strukturális válságát a fejlett országok számára kidolgozott, rövid távú fizetési problémákra vonatkozó módszerekkel akarta megoldani. o Módszere: o Külkereskedelmi mérleg többletet kell teremteni, hogy abból legyen deviza, amiből törleszteni lehet a hiteleket, o Csökkenteni kell az importot o Belső fogyasztási és beruházási kereslet csökkentése, o Eszköze: ƒ restriktív pénzpolitika (kevés pénz forog, megnő a pénz ára, a kamat – a vállalatok nem vesznek fel hitelt fejlesztésre – csökken a beruházási javak importja) ƒ költségvetési politika – csökkennek a kormányzati kiadások, kormányzati beruházások ƒ bérpolitika – csökken a fogyasztási javak kereslete, csökken a fogyasztási javak importja o következménye: ƒ csökken a BHT, ƒ csökken az életszínvonal,

14

ƒ nő az infláció.

VI.6.2. A hitelezők erőfeszítései o be nem hajtható törlesztési kötelezettséget átütemezték, o így nem kellett rá tartalékot képezni o új hiteleket is nyújtottak – a kamatok törlesztésére, hogy a bankot ne érje veszteség, o ez nem volt megoldás

VI.6.3. Az adósok erőfeszítései o az esedékes kamatokat el kell vonni a gazdaságtól, ahol igen nagyszükség lett volna rá, o legalább öt éves türelmi idő kellett volna az adósoknak, hogy rendbe tudják hozni a gazdaságukat, o ehelyett a Valutaalap módszere miatt még rosszabb helyzetbe kerültek. (táblázat)

VI.6.4. A Baker-terv (1985-88) o Strukturális válságot nem lehet pü-i módszerekkel megoldani, o adós országokban gazdasági reformok a valutaalap és a Világbank segítségével, o cél: hatékonyság, versenyképesség, gazdasági növekedés növelése, o fejlett (hitelező) országok visszavonják az adósokat hátrányosan érintő piacvédelmi intézkedéseket, o új hitelek folyósítása, o azoknak az országoknak, akik a Valutaalap által előírt Gp-t folytatják (ez a hiba!) +kevés volt a pénz a növekedés beindítására, o Eredménye: ƒ kevés ország nyerte vissza a fizetőképességét, ƒ A válság tovább súlyosbodott (bár lassabban) ƒ Nőtt a fizetésképtelen adósok száma, ƒ Átütemezett hitelek újbóli átütemezése, ƒ Néhány ország már a Valutaalapnak és a Világbanknak sem törlesztett.

VI.6.5. A Brady-terv (1989-1997) o Az adós országok a Valutaalap és a Világbank segítségével strukturális reformokat hajtanak végre, o A Valutaalap által diktált GP-t követik, o Részleges adósság elengedést kaphatnak: ƒ A követeléseknek van egy ú.n. másodpiaci ára, amennyiért a bank eladhatja egy másik banknak (ezt a névérték %-ában fejezik ki), ƒ A másodpiaci árnak megfelelő névértékű USA államkötvényre cserélhették a bankok a követelésüket, ƒ A különbséget veszteségként le kellett írniuk,

15

ƒ Magas jöv+magas kockázat helyett alacsony jöv+alacsony kockázat befektetést kaptak, ƒ Az adósok kötelezettséget vállaltak, hogy a fennmaradó részt rendesen törlesztik. o Ez a módszer sok országon segített, főleg Latin-Amerikában és Karib-tenger térségében.

VI.6.6. A kormányok engedményei o o o o o o

és

nemzetközi

pénzintézetek

Részleges adósság elengedés, Vagy kedvezményes kamat 14 év türelmi idő, indokolt esetben a korábban már csökkentett adósság felét is lehet engedni, 1994: a 27 legszegényebb ország adósságának 67%-át elengedték, 1997: a legszegényebbek adósságának 80%-a is elengedhető, ha a Valutaalap által elfogadott GP-t folytatják.

VI.7. Mérleg o o o o o o o

o

o o o

1997 végéig 68 ország részesült adósságkönnyítésben, elengedett adósság összege csak 4%, de nő a bankok kivonultak a fejlődő országok finanszírozásából, helyettük kormányok és nemzetközi szervezetek, 1992-től visszatérőben a piaci finanszírozás is, lassan a kockázatot a magánhitelezőktől (bankok részvényesei, kötvényvásárlók) a fejlett országok adófizetői vették át, ugyanakkor ha mégis haszonnal járna a kölcsönnyújtás, az nem az adófizetőket gyarapítja, mert a folyósítás technikája az, hogy magánbankok nyújtják a hitelt állami garancia mellett, tehát az esetleges nyereség a bankoké, csak a kockázat a garantáló államé, A bankok fejlődő országokkal szembeni követelése stagnált, de tőkéjük élénken nőtt, így a kétes követelések/tőke mutató jelentősen javult, kinőtték a válságot, már az 1980-as évek végére, A nemzetközi adósságválság a hitelező bankok szempontjából már régen megoldódott Latin-Amerika és a Karibi térség kilábalóban van a válságból, A Szaharától délre fekvő Afrikai országok helyzete azonban gyakorlatilag rosszabb, mint a válság kitörésekor volt.

16