Iharossy Oszkár. Az államhatárt őrzők rejtélyes halála. Pipás Pista

Iharossy Oszkár

k ő z r ő

A

t r á s t ha lye m té a l a j l e l á r á z

l ha

s á p i P

a t s Pi

Iharossy Oszkár

Az államhatárt őrzők rejtélyes halála Pipás Pista

hghgh

Iharossy Oszkár

Az államhatárt őrzők rejtélyes halála Pipás Pista

Kiskunhalas 2005

Írta és szerkesztette: Iharossy Oszkár Kiadó: az író magán kiadása Kiadás éve: 2005

ISBN 963 460 3084

Nyomdai munkák Modok és Társa Kft. Kiskunhalas

TARTALOM Bevezető Az államhatárt őrzők rejtélyes halála Trianoni határmódosítás után kezdődött… Magyar Királyi Határőrség katonáinak tragédiája… Vasút műszaki ellenőrző szolgálatban lévő határvadászok halála… A Hidegháború határvadász áldozata… Áldozat az államhatár túloldaláról… A sorból kissé kilógó áldozat a 60-as évekből… Csupán a bajtársaktól tudhatjuk… Még egy áldozat az államhatár túloldaláról… A rendszerváltozás utáni kettős határőr halál a síneken… Játék a halállal… Ha hibáztak, miért lettek hősök? Fegyelmezett, jó sportoló, kiváló határőr volt… Pipás Pista Rieger Pálné, azaz Pipás Pista színre lép… Akasztás a gang kereszttartó fára… A sokszor házasodott verekedős férj kútba fojtása… A durva férj lábujjainak megsütése… Kezdetben egy kis arzén, majd kútba lökés… Pipás Pista halálba segítette alkalmi élettársát borban áztatott gyufaméreggel… A részeges férj halálba segítése a vályogvető gödörben… Az anyós miatt halálba küldve… A féltékeny feleség kötél hurkot kért a hűtlen férje nyakára… Felakasztás a padlás kakasülőre… A volt vőlegény előtt gombostűvel teli disznótoros…

7 11 14 16 19 21 24 26 28 31 36 38 41 45 47 49 51 52 53 55 56 57 59 61

A csapodár férj büntetése: kútba fojtás…. 62 A részegeskedő férj lúggal történő megölése… 64 Pipás Pista baltával öl… 65 Hullák kihantolása éjszaka… 67 Pipás Pista rendőrségi csapdába kerül egy tanya padlásán… 69 Az őrizetes Pipás Pista szörnyen bűzlik… 72 Rieger Pálné bűnös, büntetése, kötéláltali halál… 73 Jegyzetek

75

Felhasznált irodalom

79

Képek jegyzéke

80

BEVEZETŐ Rejtélyes és tragikus bűnügyek kutatásánál csak hiteles emberektől szabad információt elfogadni. Ezt az alapvető figyelmeztetést komolyan kell venni, főleg az e témában készülő interjú összeállítójának. Írásomban mégis a közvéleménynek beállított „hiteles emberek” helyett - persze csak felületes szemrevételezéskor - másokat szólaltattam meg. Neves bűnügyi szakértők, halott látók, komoly orvosok, tapasztalt ügyészek, nyomozó tisztek és egyéb megbecsült tanácsosok munkájának gyümölcseit az írásaim között nem lehet megtalálni. A kellemes irodák légkörében fogant felfedezéseket, a csinos titkárnők finom betűleütéseiből született tárgyilagos és szakmailag elismert írásokat nem mutatom be. „Csupán” az egyszerű emberek őszinte válaszait vetem papírra, történeti biztosítékul pedig a korabeli folyóiratokat és néhány levéltári papírost idézek meg. Dacolva így azzal a kritikával, hogy egy népi mende-monda került bizonyos homályos ügyek magyarázatára és mellőztem a sok okos és hiteles ember gondolatát. Úgy hiszem az interjúkban közölt halálesetekre „hivatalból” érkezett szakszerű magyarázatokat többé-kevésbé széles körben ismerik. Aki végig elemezte ezeket, az hiányol belőlük valamit. Legtöbbször természetesen a tragédiát szenvedett ember közvetlen környezete a tamáskodó, amely hitetlenkedés érzelmileg is elfogadható. Találkozni lehet azonban olyan kételkedő gondolattal is, amely észérv, nem lehet begyömöszölni a legfelületesebb emberi elmébe sem: nem logikus, ami történt! Attól még így történt, hisz itt a hivatalos jegyzőkönyv, itt az igazságügyi orvos szakértő irata, itt a nyomozó szerv megállapítása! Mondják mások. Talán majd az egyszerű emberek elmondásai, véleménye, következtetései, hallott-látott benyomásai mérvadóak lehetnek régi, homályosnak vélt ügyek megnyugtató rendezéséhez? Hozzá nem értő, laikus, érzelmileg elfogult hétköznapi emberek válaszolnak meg súlyos 7

kérdéseket? Talán a szerepelni vágyó, „végre valaki meghallgat engem is” típusú, megkeseredett emberek, csupán családjuknak és néhány ismerősüknek név és személy szerint ismerős, egyébként névtelen valakik oldják meg a nagy kérdéseket? Hát ez a nem logikus! Talán itt be is kell fejezni... Csak a hivatalos jegyzőkönyveket és a szakértőket kell keresni, majd következtetés, és vége. Nincs új a nap alatt! Nem, és nem! Jönnek az egyszerű környezetben élő szem és fültanúk, bérből és fizetésből élő „kis alkalmazottak”, néha tájszólásban megszólaló öreg nyugdíjas nénik, bácsik. Ők, akik sajgó lábaik miatt hajnalban rosszul alszanak, kedvenc macskájuk és kutyájuk mozgására felfigyelve kinéznek az ablakon... Amikor a rendes ember alszik, vagy szolgálatban vigyázza a határt, ők látnak valamit. Hirtelen zaj, lövés, gépkocsi hang, elfutó sötét alakok... Szinte biztos, hogy ők látják. Rögtön nem értik, csak érzik mi történt. Hosszú élettapasztalat, józan paraszti ész, ez az erősségük. Az „úri huncutság” gyors felismerése ösztönös náluk: ők az én interjú alanyaim, ők beszélnek nekem. Ezek az emberek hordják legeredendőbben vérükben a szülőföld szeretetét, katonáink és határőreink tiszteletét. Ők nyíltan és őszintén beszélnek. Távol élnek a lelkileg mérgezett fogyasztói szemlélettől, a felesleges egy hétig élő beszédtémáktól. Évtizedekig tisztán őrzik a látottakat és hallottakat, ápolva kegyelettel az elhunytak kopjafáit és emlékét. A lejegyzetelt interjúknak kettős lényegét ajánlom a tisztelt olvasó figyelmébe. Egyrészről: sikerült úgy „begyűjteni” a kelebiai vasúti átjáróban történt határőr és katona baleseteket közel nyolcvan évre visszatekintve, hogy a háborús ok-okozati összefüggéseket kivéve egyre világosodó magyarázattal szolgálhatnak a „kényes” kérdésekre. Másrészről: a Duna-Tisza köze déli kis tájegység néprajzát rövid adalékokkal igyekeztem bővíteni. Ezen második részcélomhoz gyűjtöttem össze a Pipás Pista történetét is, amely szinte feledésbe merült. 8

1. kép. Határőrt köszöntő idős ember Kelebia környékéről az 1970-es években

9

10

AZ ÁLLAMHATÁRT ŐRZŐK REJTÉLYES HALÁLA Trianoni határmódosítás után kezdődött… „Magyar Királyi Államrendőrség Szegedi Főkapitányságára! Nemzetes Főkapitány úr! vitéz Kalocsai György m.kir.gy. ftőrm. jelentem, hogy 1923. augusztus 23. napon Kelebia Rovo-II vasúti átjáró őrszolgálati helyen kettő fő újonc bevonulású határfigyelő elhalt. Nevezett katonák folyó év augusztus 23. napon lovas felvezetéssel a területileg illetékes határfelelősnél…”¹ Kelebia-Halastószélre érkezem, háromnegyed évszázadot megélt beszélgető társam fogad. – Kelebia település önállósága az I. világháborút lezáró békekötésekkel fájdalmasan kezdődő korszakhoz kapcsolható. Kérem, mondja el, milyen volt Kelebia vidéke a trianoni-béke kötés környékén! – Én már itt születtem a magyar oldalon, de szüleim a szomszédban, Kelebiján. Persze akkor még a határ Belgrád alatt húzódott. Jobbrosszabb „hétvégi jellegű” tanyákból, szőlős kertekből állt Kelebia. A szabadkai és a kelebijai módos gazdák és néhány hivatalnok kis birtokai voltak. Dolgozgatni és pihenni jártak ők ide, azonban volt már itt több letelepült napszámos és summás is. Nagyon szegények voltak. Nagy kiterjedésű vizek álltak, tavak, rengeteg hallal, vadkacsával, bíbiccel. Még a darvak és nemes kócsag tollát is gyűjtöttük. Erős teleken a nádasokban farkas tanyázott, idáig eljött a Dinári–hegységből, ha nagyon éhes volt. 11

A tavakon kívül csak homok volt. A nyári hónapokban rémesen feltüzesedet homok, kivéve a bácskai lösz földeket, melyek Tompa-puszta és Jánoshalma irányából nyúltak be Kelebia akkori területébe. De nem szegény emberek földje volt ám az a jó föld! Az uradalom és a vitézek birtokai terültek el ott. Oda jártunk dolgozni. A trianoni határmódosítás után kezdődött itt sok baj. Jöttek a szerb megszálló csapatok. Itt húzódott a falu felett az I. világháború végén kijelölt demarkációs vonal. Édesapámhoz bejöttek még a francia katonák is, aztán élelmet kerestek 1919 tavaszán a vörös katonák. Ugyan ezen év nyarán a darutollasok masíroztak át Dunántúlra. Itt volt a vasút abban az időben is. Jó volt, de sokszor bajnak éreztük. 1919-ben állandóan katonákat láthattak a kelebiaiak, gyakran tüzet raktak az állomás mellett, beittak és énekeltek. Abban az időben, akinek esze volt, nem tartott a háza körül csak kutyát, azt egyik náció bakái sem ették meg. Az biztos, hogy a szerbek szerették a birkát, a franciák még a csigát is elfogyasztották! Volt nekünk is földünk, rossz sívó homok, nagy dűnék voltak benne. Böjti időben olyan homok viharok voltak, hogy elvándoroltak a homok dombok. Nagyok voltak ám, némelyik a háznál is nagyobbra növekedett. Nagy szemcséjű homok volt, nyáron égetett. A rozsból egy hold földön 3-4 mázsa termett. Nem is kellett kombájn, persze nem is volt, kivertük a szemeket kézzel egy léckerítés kapuján. Volt itt szegénység, írni, olvasni is kevesen tudtak. Amikor 1919-ben a szerbek megszállták a vidéket, Kelebián kettős nyomvonalú volt a vasút egy szakaszon. – Mikor kezdődtek itt a furcsa határőr és katona balesetek? – A mai kettes átjárónál, az én tudomásom szerint 1919-től 2002-ig, több esetben furcsa körülmények között haltak meg katonák. Mindig is szolgálati hely volt a kettes átjáró, ott vigyázták a határt éjjel-nappal. 12

A kelebiai templom alapzatának építésekor2, az első napokban, elgázolt a vonat két katonát a kettes átjárótól néhány tíz méterre. Ők a nemzeti hadsereg újoncai voltak. Az egyik katona kelebiai származású volt, Aszalai Jánosnak hívták. Éjjel történt a baj. Másnap a Vitéztelepről 3 jöttek a helyszínt megvizsgálni. Egy tiszt és néhány altiszt lóháton érkezett. Azt mondták, tanúkat keresnek, meg bujkáló tetteseket, gyanújuk szerint nem biztos, hogy az baleset volt. Jártak házról-házra ebédidőig, majd este a Szegedről érkező rendőrökkel jelentek meg ismét. A vizsgáló csoportba bevonták a helyi vasúttisztet, ő mondta is: „feketézők ölték meg a katonákat, a szerbek ezért nem jönnek át!” – A kelebiai határőr vonat baleseteknél mindig előkerült egy olyan magyarázat, mely arra hivatkozott, hogy szolgálatban a töltésen aludtak a határőrök! – Az igaz, hogy nyáron, néha lehetett látni a vasút töltés oldalában pihenő határőröket, sőt a mai időkben is. A meleg nappalok után nagyon kellemes a vasút töltésre felemelkedő hűvös levegő, néhány perc alatt elalszik, aki lepihen. A kelebiaiak az első katonák balesetét sem hitték el, s azóta a többi határőr elgázolásával kapcsolatosan is kétkedővé váltak. Mindig is mondták: a feketézők a baj forrásai! Itt bujkáltak, szöktek át határon, még az 1950-es években is, amikor aknazár volt telepítve. Ismertek mindent, pisztolyuk és tőrkésük volt, aki útjukba akadt megölték. Az átjáró melletti járásra udvaroltam egy lánynak, szép lány volt. Az ő édesapját is feketézők ölték meg. Felakasztották a kert végén szögesdrótra, a barackfára. Amikor megtalálták beszakított fejjel, hívták a csendőröket, s ők egyből mondták: „öngyilkos lett, tele volt adósággal, ezt látta kiútnak..” Visszatérve Aszalai János királyi honvéd halálára, közel félév után érdekes fordulata lett az ügynek. Menyasszonya Tompa-pusztán a báró birtokán dolgozott. Olyan szobalányféle lehetett. Befolyással bírt a báró felé, mert a volt vőlegénye vasúti balesetét ismét vizsgálni kezd13

ték. A sírból is kiásták a szegény katonát. Átokházáról jött a sírásó Kelebiára, mert a miénk, az öreg Márkó bácsi nem volt hajlandó ilyen istentelenségre. Hullát kiásni a sírból! Nyár volt, abban a rossz ravatalban vizsgálták meg az enyészetté vált tetemet. Még a katonaorvos is hányt. Egy lepedő volt a fején, azon egy lyuk vágva, s e nyíláson keresztül vizsgálta a hullát. Akkor mondta is, hogy előbb leütötték a katonát, utána helyezhették a sínre. Lett nagy szaladgálás a faluban hetekig, tetteseket keresték, mint fél éve, de hát nem találták. Elfogtak ugyan kettő feketéző-csavargót, de ők nem vallottak be semmit. A csendőröknek elmondták, majd tanúkkal igazolták, Jánoshalmán voltak abban az időben, búcsúban. Ettől függetlenül jól elverték őket a csavargásért, majd kitiltották Kelebia területéről a hívatlan vendégeket. Majsa környékéről csavarogtak erre a vidékre.

Magyar Királyi Határőrség katonáinak tragédiája… „Varga János m.kir.hőr. tizedes 1932. július 19. napon belehalt sérüléseibe azon vasúti baleset után, mely határfigyelői szolgálatban érte Kelebia település területén, bajtársát, akivel együtt látta el a szolgálatot eltűntként keresik.”4 „Malékovics Malek István m. kir. határőr (Bács - Kossuthfalva,1902. február 15. róm. kat.) holttestét 1932. július 27. napon fű kaszálás közben Kelebia-Kolbászsor déli oldalán előtalálták...”5 Ásotthalomra vezet az utam, ahhoz a közel nyolcvan éves úrhoz kalauzoltak, aki 1941-ben nyolctagú családjával érkezett Magyarországra Bács–Kossuthfalváról. Akkor ő tizenöt esztendős volt. – Ismerte Malékovics Malek Istvánt, vagy családját? – Jól ismertem a Malek családot, az eltűnt és holtan megtalált katona fiú esetét sokszor meghallgattam. Végig hordták a szerb katonai rendfenntartók 1932-ben a megtalált fiú holttestének fényképét, s 14

mondták: „az idegenben szolgáló, hazaárulóknak nincs szerencséjük odaát sem...” Magyar nemzetiségű család gyermekeként, csak Magyarországon akart katonáskodni, s így halála miatt haza soha nem térhetett. Családja a Vöröskereszt szolgáltatásán keresztül kapott tájékoztatást a tragédia valószínű körülményeiről, s ezt többször végig olvasták szegény öreg szülők. Szinte szó szerint ismerték sokan a szomszédságból is. Részletes jegyzőkönyv valószínűleg titokban került át Magyarországról, de megvolt, s ez talán kicsit nyugtatta a gyászoló családot: van egy magyarázat, mi-miért történt. – Mi történhetett akkor Kelebián, miről szólt az a bizonyos jegyzőkönyv? – A részletekre nem nehéz visszaemlékezni, szinte fülembe csengenek egyes mondatok. 1932 július közepén történt a baj. Malek István este szolgálatba indult társával Kelebia vasútvonal mentén. Éjfél előtt csendőrjárőr-hozta üzenet alapján figyelőhelyet foglaltak a régi két nyomvonalú vasúti szakasz határhoz legközelebbi átjárójában. Éjfél után a kiérkező területfelelős felderítő tiszt találta meg az egyik katonát, vérbe fagyva a vasúti töltés oldalában. Malek Istvánt azonban nem látta sehol. Hosszas keresés sem hozott eredményt, csak később találtak rá fűkaszálás közben. A Magyar Királyi Honvédség tanácsos orvosa által adott boncolási vélemény mindkét határvadásznál megállapította, hogy fejre adott ütés okozta halálukat, majd egyiküket a vasúti sínre vonszolták, így gázolta el a vonat. – Még is ki, vagy kik lehettek a tettesek? – A katonák haláláért a jegyzőkönyv homályos utalása szerint a Kelebia-Szabadka térségében tevékenykedő, Szerbiából irányított, de feltehetően a magyar belső biztonsági felderítő tisztek között lévő kettős ügynöki feladatokat végző személyek lehettek a felelősek. Konkrét bizonyítékokat azonban felmutatni senki nem tudott. Szóbeszédben megneveztek ugyan gyorsan gazdagodó magyar tiszteket a „jól informáltak”, azokat, akik a baljós időben éppen a területen tartózkodtak és utána a Matécsik 6 csárdában mulattak. 15

Kelebia-Kolbászsor. Sok-sok keresgélés után meglepetésemre egy középkorú férfihez irányítanak. Valóban ő az én emberem: édesapjától hallott a „fűkaszálás közben” holtan előkerült határőrről. – Valóban a kérdéses katona holttestét találták meg? – 1932 nyár közepe emlékezetes a családom életében. Az első világháborús hadifogság idején édesapám tüdőbajt szedett össze. Gyógyítgatták, de hosszú évekig többet volt beteg, mint egészséges. S lám 1932 tavaszán gyűjtött és teaként főzött pemetefűtől a fájdalmas tüdőfekélyek begyógyultak, szinte csodálatos gyógyulásnak tűnt. A nyár közepén e örömre rendezett vigadalom közepén érkezett a hír, hogy egy katona holttestét találták meg a földünk szomszédságában. Jöttek a csendőrök, a Vitéztelepről a területfelelős tiszt és a katonai orvos-bizottság. Kétséget kizáróan megállapították: megölték a katonát szolgálat közben. – Honnan tudták e tényt az egyszerű emberek, hisz a hivatalos vizsgálathoz akkor sem volt semmi közük? – Abban az időben nem titkolóztak úgy, mint manapság. Aki a vizsgálat környékére vetődött néhány méterről láthatta, halhatta, mit beszélnek az illetékesek. Volt nagyobb gondjuk is, mint sem az oda gyülekező kíváncsi egyszerű emberekkel foglalkozzanak.

Vasút műszaki ellenőrző szolgálatban lévő határvadászok halála… „...az amerikai-angol légierő támadása során május 14-én Kelebia településtől 5 km-re három bombatalálat ért egy használaton kívüli állattartó épületet a 100. számú vasúti őrház szomszédságában.... Ugyanezen időpontban civil öltözetű fegyveresek rajtaütöttek a területbiztosító határvadász járőrünkön Kelebia déli részén, a kettő fő katonát eltűntként keresik.” 7 16

2. kép. Az 1944-ben ledobott bombák vízzel telt tölcsérei napjainkban

A Belgrád-Budapest vasútvonalon egészen az 1970-es évekig álltak a vasúti őrházak, a 100-as őrház romos alapmaradványa ma is megvan. Belgrád irányába nézve, a vasút mellett, baloldalon, található három szabályos kör alakú mélyedés. A 3-4 méter mélységű, 7-8 méter széles bombatölcsér jelzi: valóban az egykori bombatalálat helyszínén vagyunk. Mellette romos tanyaépület mutatja, hogy szebb időket is megélt ez a vidék. A bombatölcsér számomra szinte mellékes, de lényeges lehet a környéken élők szempontjából, ha az újságcikkben leírt kettő fő katona eltűnéséről próbálok valami információt szerezni tőlük. Az átlagos magyar városlakó embernek, és más magyar tájon élőnek nagyon furcsa érzései lesznek, ha Kelebia környékére érkezik. Az elszórt tanyás, szőlőkertes településforma a Kiskunságban talán megszokott a szemnek, de a vallási felekezetek és épületeik sokasága ennyire kis körzetben kevésbé. Ha a protestantizmus felekezeti szétaprózódásainak gyakorlati példájáról kellene írnom, akkor elmondhatnám, hogy a legjobb helyre érkeztem! 17

3. kép. Táj-szimbólum, Kelebia-Vitéztelep önálló katolikus lelkészi hivatal és kertjének mai romos maradványa

Van itt Baptista, Anabaptista, Ókeresztény, Újkeresztyén, Jehova Tanúi, Ókatolikus és Pünkösdista egyház a történelmi nagy egyházak mellett. Sőt néha-néha a természeti népek vallásos hiedelmének, babonáinak maradványait is meghallgathatjuk. A szemmel-verés, rontás, átok, boszorkányok hite nagyon komoly óvatossággal párosul némely háznál. Talán nem csoda, hogy az önakasztás, a mérgezés, lúg ivás, ásott kútba ugrás területén Európában a legelső (így Magyarországon is első) helyezést elérő kis tájegység területén járunk. A sejtként betelepült néhány sváb család és az 1920-as években a jó minőségű, löszalapú földeken államilag létrehozott és kiemelten kezelt Vitéztelep birtokosai, katona családjai részben különálló életet éltek. Külön iskolájuk, külön temetőjük, önálló katolikus lelkészségük volt. Természetesen ezek az 1950-es években eltűntek, sőt a közmegvetés szintjére degradálódtak. A szépen művelt birtokaik, nagy méretű házaik az enyészeté lettek, iskolájuk, tanítójuk, temetőjük immár a múlté. 18

Kollektivizálás a rossz minőségű földeken csak veszteséget hozott. A jobb termő talajokon a gazda szemlélet hiánya a természet kirablását okozta a némi fejlődés mellett, s jött a rendszerváltás és elszegényedés újbóli időszaka is. Ma már csak a jövő reménye maradt meg… Különböző hitben, vagy ígéretekben. E rövid kulturális történeti leírás után az 1944-ben eltűnt határvadászok problémájához kanyarodnék vissza. A kis tájegységen belül, de a szerbiai oldalon, Kelebiján kopogtatok be egy segítő, idős úrhoz. 1944-ben Újvidéken teljesített katonai szolgálatot, a Wehrmacht balkáni hadtáp utánpótlási csomópontján. Az újvidéki hídon, az orosz csapatokhoz történő átállási kísérletben sebesült meg. – Mi történt 1944-ben Kelebia környékén? – 1944 májusában már a „Kis-Magyarország” területére is vissza kellett járniuk a határvadászoknak szolgálatba. Az Újvidék–Szabadka -Kelebia útvonal sajnos egyre ismertebb lett a járőrszolgálatok szervezése során. Ekkor került Kelebia vasútvonal mellé Jójárt István honvéd határvadász és Stelmech Máté honvéd határvadász, vasút műszaki ellenőrző szolgálatba. Éjszaka folyamán partizántámadás érte őket. Elrabolták a két katonát. Megcsonkították a szerencsétleneket, majd a régi demarkációs vonal mentén, a vasúti sínekre helyezték holttestüket, amelyet egy német hadtáp vonat szétszaggatott. A gyilkosságot balesetnek próbálták álcázni, de a helyszínre érkező tábori csendőrség a tanúvallomások alapján megállapította az aljasságot.

A Hidegháború határvadász áldozata… „...Horváth Pál határvadász tizedes alkalmilag elhantolt és kirabolt holttestét Kelebia–Nagykéri major térségében a magyar-jugoszláv államhatár sávjában jugoszláv oldalon megtalálták. A gyilkos imperialista kiszolgálók orvlövészei ismét kioltottak egy életet... szocialista hazánk dolgozó fia , az internacionalizmus hőse...”8 19

Kiskunhalason fogad egy nyugállományú határőr főtiszt, hitelesen tudja miért halt meg Horváth Pál határvadász tizedes, aki a Határőrség hősi halottja. A közvéleményt úgy tájékoztatták annak idején, hogy jugoszláv orvlövészek áldozatává vált a határőr. Felkészülten vár az idős határőr, korabeli újságcikkek sorakoznak az asztalán, régi feljegyzések kerülnek elém. – Horváth Pál határvadász tizedes hogyan halt meg? – Az 1949-es év az úgynevezett hidegháborús korszak első, nagyon kemény bevezető szakaszának számított. A szembenálló katonai tömbök politikusai áldozatokat és hősöket állítottak az ideológiai tanításuk bizonyítására. Magyarország a szovjet balkáni befolyás erősítésére sietett. Jugoszlávia jó szintű politikai és gazdasági kapcsolatai a kiátkozott nyugattal egyre erősödő ideológiai gyűlöletet eredményezett a korábban testvérinek kikiáltott szocialista országok irányából. A szovjet és magyar titkosszolgálatok jöttek-mentek a déli határunkon. Egyre többször kellett a Határőrségnek „nyitnia” a határt. – Mit takar ez a „határ-nyitás”? – Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy a járőrszolgálatban lévő határőröknek semmit sem szabadott látniuk a jövés-menésből, azaz bizonyos határszakaszokat a megadott időszakban „szabadon”, őrizetlenül kellett hagyni. Nagyon bizalmas információk érkeztek a határőr őrsökre, amelyről jó esetben az őrsparancsnok is tudott: mikor kell a határt nyitni és biztosítani. Igen, jó tudni, mely szolgálati helyre ne menjen ki a járőr, amikor jönnek a titkos ügynökök, mert ha összetalálkoznak baj is lehet. 1949. május 07-én a szovjet és magyar titkos ügynökök összetalálkoztak a határőr járőrrel. A kettőfős járőrünk elfogta az ügynököket, de a „hátbiztosító” titkos ügynökökről, akik társaiktól kilométernyi távolságra helyezkedtek el, nem tudtak katonáink. Az elfogott személyek kísérése közben, a hátul lévő titkos ügynökök biztosító részlegéből tüzet 20

nyitottak Horváth Pál határvadász tizedesre és járőrtársára. Horváth Pált halálos lövés érte, járőrtársa rövid tűzharc után sértetlenül elmenekült a helyszínről, erősítésért sietett. Valószínű, hogy a titkos ügynökök nem is próbálták a menekülő határőrt üldözni, a feladatuk sikeressége ezt nem követelte meg. Ez annál inkább feltételezhető, mert a túlerejük és felszereltségük elegendő lehetett a megijedt sorkatona kiiktatására is. Biztosan siettek, ugyanis alkalmilag elhantolták, azaz elrejtették Horváth Pál holttestét, az iratait pedig elvitték. – Elég furcsának tűnik az ügynökök túlzott óvatossága, hisz az elfogásuk után, a határőr őrsön is tisztázhatták volna magukat? – Olyannyira ügyeltek a határon történő titkos átjutásra, hogy egy véletlenül beléjük botló határőr járőr megölése szemükben eszköznek számított a jó szolgálat ellátáshoz. Ez a felfogás kedvezett az akkori rendszer „népi-hős” gyártáshoz is, egy határőr hős jól jött a politika ideológusainak. Az nem vitás, hogy valóban hősies szolgálat ellátás tanúi lehetünk Horváth Pál esetében. Sajnálni való azonban fiatal életének értelmetlen elvesztése a hisztérikus „láncos kutya” időszakban. – Kérdezhetnénk, miért küldték ki a katonákat szolgálatba, ha tudták mikor és kik jönnek át a határon? – A válasz közhelyszerű: az érkező titkos ügynökök nem akkor és nem ott jöttek, ahol, és amikor számukra nyitva hagyták a határt.

Áldozat az államhatár túloldaláról… „1954. június 22-én a magyar-jugoszláv határ közelében, Jugoszlávia területén, a Budapest-Belgrád vasútvonal mellett rábukkantak egy jugoszláv katona holttestére, akit valószínűleg vonat gázolt halálra...”9 Kelebijára, Szerbia-Montenegróba érkezem, hogy a jó egészségnek örvendő egykori jugoszláv belbiztonsági szolgálat tisztje elmondja, miért halt meg a sorozott állományú bajtársa 1954. június 22-én. 21

– Milyen feladata volt 1954-ben a magyar-jugoszláv határon? – Nagyon feszült időszak volt az 50-es évek közepén. Nagy létszámmal vonultunk fel a magyar-jugoszláv határ övezetbe. A magyar oldalon a határ mélységében több lépcsős beton-bunker rendszert építettek ki. Az én feladatom a folyamatosan épülő bunkerek vizuális felderítése volt, továbbá a jugoszláv és amerikai katonai felderítő tisztek segítése, határra történő felvezetése. A Kelebia melletti halastavak térségében én magam is gyakran átléptem az államhatárt. Az amerikai hírszerző szolgálatnak Magyarországon, a helyi lakosságból beépített segítői voltak. Az úgynevezett kulák listára felvettek és bizonyos országrészekből kitiltott emberek közül, a vagyonuktól megfosztottak és megalázottak nagy seregéből könnyen találtak segítőket az amerikai tisztek. Azt is tudni kell, hogy a szinte hermetikusan lezárt államhatáron mindig is folyt valamiféle illegális áru-csere forgalom. Abban az időben feketézésnek nevezték a Magyarországon bevezetett, élelmiszer jegyrendszer okozta szegénység és nyomorúság enyhítésének ezt a módszerét. Furcsának tűnik, de nyugati italokra, testápoló szerekre, ruházati cikkekre is nagy igény volt. Természetesen ilyen luxus igényeik a vezető elvtársaknak és közvetlen családtagjaiknak, valamint a körülöttük lévő segítőiknek lehettek. A kért anyagok leggyorsabb szállítási útvonala Jugoszlávián keresztül vezetett. 1954. június 21-én este különleges szolgálati feladatot kaptam. Titkos rádió kapcsolatban álltunk a magyar oldalon, egy, a határtól átlagosan tíz kilométerre lévő magán házban rejtett adóval. A bejelentkező csak magyarul beszélt. Az én feladatom a jugoszláv és amerikai tiszteknek történő tolmácsolás volt. Valami műszaki hiba lehetett, mert nem jelentkezett az adó hangja. Kaptam a feladatot: át kell mennem Magyarországra, személyesen kell az üzenetet áthoznom. Az államhatárra egy horvátországi születésű, a körzetünkbe vezényelt sorkatona vezetett fel, az illetékes karola10 járőrözési rendszeréhez igazodva. A belgrádi vasútvonal mentén léptem át a határt, az információk szerint magyar határőr járőrrel nem fogok összetalálkozni. Az általam jól ismert 102. őrház mellett a teljes sötétségben szinte összeütköztem egy ember csoporttal. Önkéntelenül a bajonettem után kaptam, de a 22

4. kép. Beton-bunker a 101. számú vasúti őrháztól náhány száz méterre

csoport jobban megijedt, mint én. Szétfutottak, szerb és magyar nyelvű hangfoszlányokat hallottam. Szitkozódtak a szétszórt tárgyak rögtönzött összeszedése közben. Gyorsan távolodtam irányukból a 101. őrház megkerülésével kissé nyugati irányba. Az apró felhők mögül hirtelen előtűnt a félhold, s én a több hektáros mező közepéről egy betonbunker körül járkáló, magyar katonákból álló csoportot vettem észre. A bunker egy magaslaton állt, tőlem északra, néhány csenevész fával álcázva. A napokban készülhetett el, az én célszemélyemtől néhány száz méterre. Csak a visszavonulásra gondolhattam, még pedig Tompa kinyúló tanyasorának irányába. Késő hajnalban jutottam át a határon, ott, ahol beléptem. Néhány száz méterre jugoszláv rejtett figyelőbe botlottam, majdnem lelőttük egymást, nagy nehezen értette meg a jelhangot. Kissé távolabb, egy magányos eperfa alatt holtan feküdt, kettészelve az esti felvezetőm. A karola parancsnoka állt mellette, nem várta meg a kérdésem, hanem halkan elkezdte mondani mi történt itt éjfél körül. „– A két lelőtt civil holtestét már elvitettem” – kezdte rekedten. 23

„– A járőröm közvetlenül a vasút-töltés mellett fekve figyelt, amikor egy csoportnyi feketéző átjött a magyar oldalról. A katona megállíthatta őket, mert sok az egy helyen lévő lábnyom. Az éjféli váltásra kivonuló járőr a sín mellett kettévágva találta meg a szerencsétlen katonát. A tarkóját valamivel szétzúzták. Néhány méterre két lelőtt civilt találtunk, okmányok nélkül, de magyar térképvázlatokkal. A járőrünk lőtte le őket, ez biztos, de hátulról valaki, a feketéző csoportból leüthette, majd a vonatsínekre húzta. A negyed óra múlva jövő tehervonat kettészelte a fiatal katonát.” Szótlanul néztem az öreg eperfa vastag törzsét, eszembe jutott az esti találkozásom a magyar oldalon szitkozódó feketéző csoportosulással, nem is sejtettem akkor, mit követnek el az éjszaka folyamán... Kettőt közülük lelőtt a haláltusáját vívó jugoszláv járőr.

A sorból kissé kilógó áldozat a 60-as évekből… „A fővárosból vidékre kiránduló középkorú férfi véletlenül lépett egy beérkező gyorsvonat elé Kelebia vasútállomástól néhány száz méterre, május 19-én...”11 1962. május 19-én este különös baleset történt a kelebiai vasútállomáson. A szolgálatban lévő vasutasok kettő középkorú férfire lettek figyelmesek. Úgy látták, hogy a sötét ballonkabátos ordítozó férfi üldözi a zöld öltönyös embert, és már hallani a határ felől érkező gyorsvonat hangját is... E történetet eleveníti fel egy Kiskunhalason élő nyugdíjas vasúttiszt, aki az AVH, majd a Kádár-rendszer politikai rendőrségével közösen a vasút politikai biztonságáért volt felelős egészen a hetvenes évek elejéig. – Mi történt akkor a kelebiai vasútállomás területén? – A zöld öltönyös átugrott a gyorsvonat előtt, a ballonkabátost maga alá sodorta a vonat. Szörnyethalt a ballonkabátos. Néhány perc múlva 24

egy Volga típusú személygépkocsi érkezett a helyszínre, s a holttestet nagy sebbel-lobbal a csomagtérbe rakták. A vasutasok megdöbbentek, az arra járók méltatlankodtak. Én a helyszínre siettem. A vérfoltot is behintették homokkal a gázolás területén. Azonnal értesítettem a politikai ügyosztályt. Másnap felrendeltek Budapestre, s röviden közölték, hogy egy belügyi tiszt szenvedett balesetet, az üldözött személy pedig elmenekült. Néhány hónap múlva bizalmas forrásból értesültem az eset előzményeiről. Az üldözött személy politikai tevékenység miatt bujkált a hatóság elől. Igen fondorlatos módon már Budapesten, a Keleti-pályaudvaron lerázta a hatóság titkos rendőreit. A nyilvános mellékhelyiségben egy számára ismeretlen, szakadt ruházatú személynek felajánlotta a fekete színű öltönyét, s mivel az elfogadta, kölcsönösen átöltöztek. Még kalapot is cseréltek, így teljesen megzavarták a kívül várakozó rendőröket. Természetesen a nagylelkű felajánlást elfogadó szakadt személy mit sem tudott arról, hogy egy körözött személy ruházatát viseli. Tévedésből letartóztatták a helyszínen és gyorsan egy közelben várakozó Gaz típusú szolgálati gépkocsiba dobták. Éppen csak elindultak, s néhány tíz méter után szembesültek az átveréssel a rendőrök. Hatalmas fékezés közepette lökték ki a szerencsétlen flótást, már ugráltak is ki a kocsiból. Az átöltözött célszemély azonban eltűnt. Gyanították, hogy a Budapest-Belgrád vonatra szállt fel, ezért értesítették Kiskunhalason az illetékes belső biztonsági szolgálat embereit. Ők már ott el akarták fogni a zöld öltönyös személyt, de nem találták. Elrejtőzött a vonaton, s arra nem volt idő, hogy a rendőrök feltűnés nélkül feltartsák a szerelvényt. Maradtak tehát a vonaton. Jó volt a megérzésük, a célszemély Kelebia vasútállomás előtt leugrott a vonatról. Csupán egy belügyi tiszt merészelt utána ugrani. Szemből indult Budapest felé egy gyorsvonat. A zöld öltönyös ember gyorsan átugrott a vonat előtt, s követte őt üldözője, de a vonat maga alá sodorta.

25

Csupán a bajtársaktól tudhatjuk… „Ellőttünk így olvasták fel: 1963 augusztus 11-én Kelebia külterületén villámcsapás következtében, szolgálatteljesítés közben elhunyt J.B. határőr, akit július 22-én helyeztek át ...”12 Bácsalmáson fogad egy asztalos mester, a legjobb barátját veszítette el 1963. augusztus 11-én... – Sehol nem találtam hivatalos adatot és írást arról, hogy 1963-ban sorállományú határőr elhunyt volna Kelebián, valóban történt ilyen eset?13 – Pécsen voltunk határőrök, egyszer jött a parancs: indulás a Kiskunhalasi Határőr Kerülethez, Kelebiára! 1963. július végén érkeztünk meg Kelebia határőr őrsre. Én néhány nap alatt megszerettem ezt a vidéket. Külön-külön jártunk szolgálatba mi Pécsről áthelyezettek, hogy legyen mellettünk egy, a határterületet jól ismerő járőrparancsnok. J. Bálintnak hívták a megboldogult katonatársamat. Bálint járőrtársként érkezett ki szolgálati helyére Kelebia II -es átjáróhoz este kilenc órára. Nyugodt este volt, én a tompai csatlakozásnál láttam el szolgálatot abban az időben. – Hogyan tudta meg mi történt? – Természetesen utólagosan tudtam meg hivatalosan, hogy mi történt aznap éjfél körül a II -es átjáróban. Az átjáró környékéről ismeretlen zizegő hang érkezett a határőrök füléhez, amely apró kopogásokkal is párosult. A járőrparancsnok utasította Bálintot a biztosításra, majd óvatosan elindultak a hang irányába. Hatalmas csend alakult ki, a kutató határőrök kissé eltávolodtak egymástól. A nagyon gyengének látszó felhőből, hirtelen nyári zápor keletkezett, dörgött, villámlott. Egy közeli, elhagyott, széltől megtépázott csőszkunyhóban leltek menedéket a hirtelen jött égi áldás elől. Rövid idő után előbújt ismét a hold, gyönyörű nyári éjszaka lett, a talajra hullott eső gőzfelhőként gomolygott. Az alkalmi menedékhelyet azonnal nem akarták el26

hagyni a katonák, talán szundítottak is egy kicsit. A járőrparancsnok arra ijedt fel, hogy lángokban áll a rossz nád kunyhó, társa pedig sehol sincs. Gyorsan leellenőrizte fegyverét, minden rendben volt. Lélekszakadva rohant ki az égő tákolmányból, kereste járőrtársát. A vasúti átjáróhoz futott, s ott látta meg Bálintot a sínek mellett véres fejjel. Első ránézésre nyilvánvaló volt: a vonat halálra gázolta. Több jelző rakétát fellőtt az ideges járőrparancsnok, ezek láttára gyorsan kiérkezett a riadócsoport. Gyors helyszíni szemle, mindenféle vizsgálat után napokon belül kihirdették: szolgálat teljesítése közben, egy alkalmi csőszkunyhóban, villámcsapás következtében életét veszítette a határőr.

5. kép. Villámveszélyre felhívó kép az 1970-es években kiadott Határőr újságból

27

Még egy áldozat az államhatár túloldaláról… „1978. június 30-át soha nem fogom elfelejteni, ilyet még nem láttam...”14 Ezekkel a szavakkal kezdi visszaemlékezését az a szabadkai magyar ember, aki magyarországi rokonságához Dunaújvárosba és a Balatonhoz rendszeresen ellátogat a mai napig is, de olyan szörnyű élménye, mint 1978. június 30-án, soha nem volt. – Néhány percre ugrottam be egy kis vendéglőbe itt Szabadkán, amikor kettő fő ismeretlen férfi arról érdeklődött a vendégektől, hogy ki ismerős a Balaton környékén. Amikor tanácstalanul néztek maguk elé, mert senki sem volt ismerős a neves magyar tó körül, én megszólaltam. Közöltem velük, hogy rendszeresen járok Magyarországra, Dunaújvárosba, s jól ismerem a Balaton környékét is. Nagyon megörültek, gyorsan megkérdezték: véletlenül nem terveztem-e rokoni látogatást Dunaújvárosba. Csak szerbül beszéltek, a legkisebb jelét sem vettem észre bármilyen magyar nyelvi akcentusnak. Elvált, egyedül élő emberként hamarjában elhatároztam, hogy csatlakozom alkalmi ismerőseimhez egy dunaújvárosi kiruccanásra. Gyorsan távoztunk a vendéglőből, az utazásra invitáló férfiak csak ezután mutatkoztak be a parkolóban. Az olasz maffia filmekből ismerős BMW személykocsiba invitáltak, majd nagy gázzal elindultunk. Tompán terveztük átlépni a határt, de a néha-néha üzemelő átkelő előtt néhány kilométerre letértünk az útról. Elhagyott erdőszélre érkeztünk. Ideges lettem, gyanússá váltak szememben alkalmi útitársaim. Talán észrevették rajtam, s szóltak menjek a kocsi mögé, mert mutatni akarnak valamit. Felnyitották a csomagtartót, s benne egy halott ember feküdt. Rongyokba csavarva, valamiféle egyenruhás személynek tűnt hirtelen. Alig kaptam levegőt, menekülési roham tört rám. Ekkor egy pisztoly csöve nyomódott a halántékomhoz, éles felszólítással: ha 28

élni akarsz, hallgatsz! Mindent megígértem, csak szabaduljak tőlük. Természetesen nem engedtek el. Megszabták, hogy át kell kísérnem őket Magyarországra, a határ túloldalán már szabad leszek. Késő este érkeztünk meg Röszkére, rövid vám és határőrségi vizsgálat után átléptük a határt. Abban reménykedtem, hogy a holttestet megtalálják, de nem így történt. Szegeden engedtek el úgy éjfél körül, de örültem, hogy élve megúsztam a kirándulást. Reggel azonnal visszaindultam Szabadkára. – Sehogyan sem értem, mi volt az utazásra invitáló gyanús férfiak célja? – Hosszasan elemeztem a velem történteket, értelmetlen, hogy miért mutatták meg nekem a halottat, és miért engedtek el Szegeden. Igazából nem mertem a hatóságoknak jelenteni, hiszen csak belekeveredtem volna az ügybe. Elkönyveltem az egészet egy baljós véletlennek, amelyből sikeresen kikerültem. Néhány nap múlva rádióadásból értesültem arról, hogy a BelgrádBudapest vasútvonal jugoszláv oldalán eltűnt egy határt őrző katona június 29-én éjszaka. Gyorsan eszembe jutottak az elmúlt napok eseményei, szinte ráerőszakoltam a látott holttestet a keresett katona személyére. Újra nyugtalanná vált a lelkiismeretem. Talán nem késő, hogy segítsem a hatóságok munkáját. Elhatároztam, hogy a következő nap elmegyek a rendőrségre. Másnap reggeli rádió hírekben kissé csodálkozva, de megkönynyebbülve hallgattam, hogy Magyarország visszaadott egy holttestet, amelyet előzőleg Szeged környékén, egy elhagyott, jugoszláv rendszámú személygépkocsiban találtak. E hírek után hatalmas sajtócsend kerekedett hetekig. A megkerült, halott katona szabadkai volt, ezért a szóbeszéd és a hivatalos tájékoztatás nagyon keveredett. – Milyen szóbeszédeket hallott? – A volt katonatársai furcsa dolgokat mondtak el otthon. Magyarország és Jugoszlávia között hosszú múltra visszanyúló illegális áru-csere forgalom bonyolódik vasúton és zöldhatáron egy29

aránt. Ezt a környéken lakók egyszerűen feketézésnek nevezték. Évtizedenként előforduló furcsa határőr halálról beszéltek a szabadságos katonák. Neveket, történeteket mondtak el. Magyar és jugoszláv oldalon ismert civilek, rendőrök és katonák gúnyneveit sorolták, akik haszonélvezői a tiltott kereskedelemnek. – A szóbeszédek mindig mende-mondának tűnnek, milyen konkrétumokat tud az előkerült halott katonáról? – Sikerült az elhunyt és megkerült katona legközelebbi bajtársának történetét is meghallgatni, és ötvözni a hozzátartozóknak küldött hivatalos verzióval. Ez utóbbi nagyon egyszerű: ismeretlen körülmények között, csupán valószínűsíthető helyszínen, ismeretlen indokból elkövetett emberölés áldozata lett a katona. Az ismeretlen elkövető az áldozat fegyverét és iratait a helyszínen hagyta. – Mit mondtak a bajtársai? – Június 29-én délután egyfős járőrszolgálatba vonult ki a jugoszláv katona a Belgrád-Budapest vasútvonal mellé, közvetlenül a magyar-jugoszláv államhatárra. A katonák tudták, hogy éberen kell itt szolgálatot ellátni, ugyanis a feketézők veszélyes elemek. Hetenként, általában hajnalban zavarták vissza az erőszakos sefteseket, akik néha lövéseket adtak le a határőrökre. Valószínű jobban féltek ők, mint az egyenruhások, de ez fokozott veszélyt jelent a szolgálatot ellátókra. Tehát június 29-én a jugoszláv határőr figyelőállást foglalt a vasút mellett. Valamikor éjfél előtt érkezett meg a csempészbanda a járőr közelébe. Annyi biztos, hogy leütötték, majd megfojtották a szerencsétlen áldozatukat. Egy személygépkocsiba rakták, majd a helyszínt elhagyták. A történet vége a Szeged környékén előtalált holttest visszaszállítása Jugoszláviába. Örök rejtély, hogy miért csempészték át a határon a gyilkosok áldozatukat, az is kiderítetlen, hová tűntek az elkövetők. – Milyen módszereik vannak a „feketézőknek”? – Van egy egyszerű trükk, amellyel gyakran élnek a feketézők. Mindig a mélységből visszafordulva egyenest a járőrhöz siet egy feketéző személy. A többiek legalább kettő csoportban megbújva a járőrhöz lopakodnak néhány tíz méterre. A katonához nyíltan oda menő sze30

mély egyezkedni próbál, pénz ajánlatot tesz vagy kapcsolataira hivatkozik, fenyegetésbe kezd. Tudják a katonák, hogy van, aki pénzt fogad el. Ez igaz mindkét ország egyenruhásaira. Az is előfordult, hogy az egyezkedő személy figyelem elterelésének eredményeként a rejtőzködő banditák leütötték a határőrt. Szinte mindig álcázták a bűncselekményt, a vasúti sínekre fektették az eszméletlen áldozatukat, a többit a vonatra bízták. A vonat gázolás pedig általában balesetnek minősült a hivatalos vizsgálatok végén. Az én esetem kivétel volt, vonat helyett gépkocsi szerepelt a bűnözők kelléktárában.

A rendszerváltozás utáni kettős határőr halál a síneken… „1991. szeptember 17-én M. Zsolt határőr és R. András határőr holttestét megtalálták a Budapest-Belgrád vasútvonal Kelebia II-es átjáró közelében, a sínpályán, vonat által szétszabdalva…”15 Kelebia határőr őrs egykori határőrizeti ügyelet tisztese fogad hétvégi nyaralójában, hogy elmondja mi történt 1991. szeptember 17-én éjszaka bajtársaival… – Mi történt a két sorállományú határőrrel? – Szolgálati kutyával megerősítve indultak járőrszolgálatba a fiúk. Rendben bejelentkeztek az előírt időben a járőr útvonalon. Valamikor este háromnegyed tizenegy körül szabdalhatta szét a vonat a testüket, s egy óra múlva találtuk meg földi maradványaikat. A szolgálati kutyát egy fapóznához kötve találta meg az elsőként kiérkező riadócsoport, néhány tíz méterre a katonák maradványaitól. Hónapokig különböző történetek keringtek a gázolás körülményeiről. – Minden esetben hallani a szolgálatban történő elalvásról. Ez nem lehetne magyarázat? 31

– Tény, hogy szolgálatban néha aludtak a határőrök a vasúti töltés oldalában, de soha nem a síneken! A Kelebia II-es átjárónak különös mikroklímája van a nyári meleg estéken. A vasúti átjáró keleti oldalán egy szikes, füves rét terül el. A vasúti kőtöltés magasabban helyezkedik el, és éjszaka sugározza ki a nappal elnyelt hőt. Az alacsonyabban fekvő rét felől hűvös, friss levegő áramlik és emelkedik fel a vasút oldalon. Ha valaki késő este néhány percre ledől a kőtöltésre, akaratlanul is gyorsan el tud aludni. Én is kipróbáltam, ez így igaz. A kissé fáradtan lepihenő katonának fél percre sincs szüksége arra, hogy elaludjon a töltésen. Ezért vigyázott is mindenki arra, hogy a sínektől másfél-két méteren belül soha ne üljön vagy feküdjön. A szolgálati kutyát vasút mellett normális ember soha nem kötötte ki, ugyanis az megriadhatott, továbbá nem jelezte időben a közeledő személyt, aki lehetett határsértő, helyi lakos vagy ellenőrző elöljáró. A titokban pihengető katonák közül az egyik fő, íratlan szabályként, soha nem aludhatott el. Egyébként a tiltott járőrpihenő tagjai a fegyverüket soha nem engedték el kezüktől, ez életveszélyt és biztos lebukást jelentett volna számukra. Visszautalva a vonatgázolásra: a határőrök fegyverét távol találták elő16 sértetlenül, amely a fentiekben elmondottak fényében érthetetlen. – A sorkatonák halálát végül is a síneken történő elalvással magyarázták hivatalosan. A vizsgálatok szerint, az valószínűsíthető, hogy a közelgő vonat zaját későn érzékelve ébredtek fel a határőrök, s hirtelen mozdulattal felkapták fejüket. Ez az ösztönös mozdulat lett a végük – állítják. A járőr szolgálati kutyája sértetlen maradt, mit tud a kutyáról? – A tragédia után a szolgálati kutyát elkülönítve tartották, ugyanis vezetőjének tragikus halála jól látható idegbetegséget okozott az ebnél. 1992 nyarán a megszüntetett Nagykéri-major határőr őrsről szállították a kutyát selejtezésre. Ekkor a kutya már teljesen vad volt, élelmet csak a kutyaólon kívülről dobáltak részére, takarításokat pedig hónapokig senki nem merte elvégezni. A kutya elszállítását az úgynevezett sintér befogó módszer alkalmazásával sikerült megol32

6. kép. R. András holttestének darabjai a vonatgázolás után

dani. A kutyát egy hosszú rúdra erősített hurokkal kellett a szállító járműbe kényszeríteni. Kelebia őrs parancsnoka néhány héttel később bizalmasan elmondta néhány tisztesnek, hogy ő mit tapasztalt a vonatgázolás utáni első órában, a tragédia helyszínén. – Tehát a jugoszláv terepjáró keréknyomára, katonai bakancs lenyomatokra és arra a bizonyos faágra gondoljunk, amelyről egy országos TV műsorból tudunk?17 – Igen, én magam is voltam a II-es átjárónál másnap, láttam azokat a kerék nyomokat és bakancs talpnyomatokat, továbbá faág sérülést, melyeknek nem tulajdonítottak elég jelentőséget. Nagyon nem kellett jól informáltnak lennem, hogy felismerjem a jugoszláv katonai bakancs és terepjáró helyszíni nyomait. Az említett faág sérülés igen furcsa volt, friss fűrészelés nyomai látszottak egy 4-5 cm átmérőjű gallyon. Az őrsparancsnok elmondása szerint ő lövés nyomokat látott azon a bizonyos ágon, közvetlenül a tragédia után. 33

– Természetesen ez nem változtathat a hivatalos megállapításokon, de ki tudott még a tragédia körülményeiről közvetlenül, mi történt abban a végzetes órában? – A szolgálatba kijáró sorkatonák sokkal többet tudtak az eset előzményeiről és körülményeiről, mintsem elfogadják a hivatalos magyarázatot. A vonatgázolás előtti napokban már furcsa mozgásokat tapasztaltunk a jugoszláv karola környékén. Éjszakánként a vasút mellett hirtelen feltűnő és Jugoszláviába visszafutó alakokra lettek figyelmesek a járőrök. Ne felejtsük: a jugoszláviai polgárháború nagyon szomorú előjátékát éltük át ebben az időszakban. Az egy-két fős surranó árucsempészeket ekkor már a háború más hiénái is kísérgették: a titkos ügynökök és katonai tanácsadók. Ezek a külsőségekben összeolvadó elemek jól ismerték a határterületet, kiválóan kiképzett emberek voltak, s ráadásul, ha bajba kerültek igen közel volt a jugoszláv határőrizeti szervek” felmentő” és segítő „keze” is. Azon a baljós éjszakán egy néhány fős feketéző csoport osont Jugoszlávia irányába a vasút nyomvonala mentén. Velük szemben kéthárom fő álcázott személy igyekezett Magyarország határának mélysége irányába. – Kik lehettek ők? Honnan tud róluk? – Elég, ha annyit mondok, hogy a kelebiai és a szabadkai vasútállomáson dolgozók közül látták és sajnos hallották e személyeket a tragédia előtti órákban. E szem és fültanúk a sorkatonáknak mondták el, mit láttak, mert félnek mindkét ország hivatalos szerveitől. Talán az elkövetők személyes bosszújától még jobban féltik családjuk épségét. Visszatérve a vasútvonal mentén tilosban tévelygőkre, elmondható, hogy akaratlanul is belebotlottak a határőreinkbe. Sajnos Kelebián a trianoni határmódosítás óta jól bevált csempész módszert alkalmazták a feketézők, amely azt jelenti, hogy a járőr bizalmába kell férkőzni, majd a lesben álló társak ártalmatlanítják a határőröket. Aztán jön a balesetnek álcázás: vonatsínekre hurcolni az alélt testeket! 34

7. kép. A hírhedt Kelebia II-es vasúti átjáró

Még is valami közbe jöhetett, valószínű a délről érkező, a jugoszláv katonai szervekhez kötődő személyek is beérkeztek a „balhé” helyszínére, sőt a közepébe sikerült tenyerelniük! Ekkor nagyon gyorsan kellett dönteni. Legalább egy lövésre biztosan emlékeznek a környéken lakók. Ez érhette a fentiekben említett faágat, s valószínűleg az egyik katonánkat. A nem kívánt csetepatét és a fiatal határőrök sérülését már nem tudták nyom nélkül álcázni, sőt az országból történő menekülésük is veszélyessé vált. Ekkor kérték a segítséget: egy terepjáró rohant át a határon. Összeszedték a csempész és felderítő csapatot, majd a sínekre húzták a feltehetőleg alélt határőröket és irány az államhatár! Majd jött a vonat, a sínre helyezett határőrök csendben, eszméletlenül várták az egyre erősödő dübörgéssel érkező halált. A következő pillanat: a rémfilmek bemutató képei elénk tárulnak… Emberi maradványok és egy őrjöngő németjuhász kutya várja a kiérkező riadócsoport tagjait. 35

A másnap kora reggel Magyarországra belépő szerelvény vonatvezetőjének feladata a helyszín gyors megtekintése volt. Mennyire csodálkozott a mozdonyvezető18 amikor a szerszámos láda aljáról előszedett rozsdás és törött barkács fűrésszel nagy nehezen sikerült egy ágat levágnia kollégájának. Ezt mondván: „az egyik vagonkerék fékbilincsére rárakódott olajos sarat kell ezzel a faággal lekaparnom!” Természetesen a nyílt pályán!

Játék a halállal… A közvéleményben elterjedt, határőrök elleni tudatos akciók elméletét megalapozottan elmondó embereket igyekeztem előtalálni. Csikériára kalauzoltak, egy a Kelebia határőr őrsön szolgáló, a legutóbbi kettős határőr tragédia idején járőrparancsnoki feladatokat ellátó tartalékos tiszteshez. – Széles a skálája a kelebiai szóbeszédnek, mégis melyek tekinthetőek megalapozottnak? – Tény, hogy a tapasztaltabb sorkatonák a hivatalos vizsgálatoknál, mint gépkocsivezetők és egyéb biztosító feladatok résztvevői beleláttak a dolgok menetébe. A helyi lakosság is bizalommal beszélte el a furcsaságokat. Ezek nem részeges emberek jól informált förmedvényei voltak, hanem a halálos tragédia helyszínéhez közel lakó emberek szem és fültanúságai, amelyeket nem mondtak el csak nekünk. Azért nem osztották meg szívesen az információikat azokkal, akik talán jól élhettek volna ezzel, mert hosszú évtizedes tapasztalatuk óvatossá tette őket. Kiválóan segítették a Határőrséget a határsértők elfogása, a bűnözők kézre kerítése területén, de rendkívül óvatosan kezelték a feketézőkre vonatkozó árulkodó adatokat. Ezen bűnös csoportosulásnak és haszonélvezőinek befolyása a bejelentő családjának épségét és mindennapi életét veszélybe hozhatta bármikor. 36

– Kérem a „balesetes” teóriákat is beszéljük meg! Sokan tudják, hogy egyes sorkatonák játékos fegyelmezetlensége döbbenetes baleseteket okozott. – Megemlíteném az úgynevezett „fordított távcsővel szemlélés” tragikomikus esetét. Szokásba jött, hogy a sorállományú járőr „unalom űzésként” a vasúti síneken, a közeledő mozdonyt fordítottan használt távcsővel nézte, majd az utolsó pillanatban elugrott a robogó szerelvény elől. Életveszélyes játék volt ez, ugyanis a fordítottan alkalmazott látcsőn keresztül nagyon távolinak látszódik a közeledő vonat. Jó esetben az erősödő zúgás adhat csak támpontot a szerelvény valószínűsíthető távolságáról. Általában nem történt baj, de előfordult egyszer egy különös eset, mely hosszú időre elvette kedvét az ilyen típusú virtuskodóknak. Ez az eset szerencsésen végződött, mert egy lábtöréses csúnya zúzódással megúszta az „unatkozó” határőr az életveszélyes játékot. A robogó vonat elől kicsit elkésve ugrott el, ezáltal a mozdony első kereke elérte a katonai bakancs síléc felcsatolására bemart talpsarok mélyedést. A hatalmas erő hatására a bakancs talpát leszakította a mozdony, a katonát pedig a lendület több méterre a vasút mellé repítette a bakancsának felső részével együtt. Természetesen a járőrparancsnok balesetet jelentett, miszerint járőrtársa lába beszorult egy régen levágott vasoszlop betonozott, gyomokkal benőtt csonkjába, ahonnan csak nehezen, zúzódással sikerült a lábát kiszabadítani. Ezek után jött az egészségügyi szabadság, a veszélyes játék lelki és testi nyomainak kipihenésére. A másik emlékezetes játszadozás és fegyelmezetlenség következménye egy szolgálati kutya sokkos állapotát idézte elő. Kis híján múlt az eb pusztulása. A Kelebia központjában lévő vasúti átjáró sorompóját lecsukták a közelgő vonat áthaladásának biztosítása miatt. A határőr járőr szolgálati kutyával megerősítve várta a sorompó felnyitását. Ekkor a kutyavezető – nevetgélve – a kutyapórázát ráakasztotta a sorompó végére, azzal, hogy a felnyitás után minél később ráér leakasztani: hadd ijedezzenek az arra járók és a kutya! A sorompó hosszú percek múlva nyitódni kezdett, a beszélgetésbe felejtkezett katonák már csak a magasban 37

vonagló és vonító kutyára, továbbá az ordítozó emberekre „riadtak” fel. Az egyik katona próbálta a kutyát emelve tartani kinyújtózkodva, hogy mentse a szerencsétlen párát, de a sorompó egyre csak emelkedett. Ebben a pillanatban egy szalmabálákat szállító tehergépkocsi érkezett az átjáróba. Szinte megrohanták az aggódó emberek a gépkocsivezetőt: álljon a felakasztott kutya alá! Senki nem mert a rakományra felmászni a nagy feszültségű elektromos felső vezeték miatt. Szerencsére ennek láttán többen futottak a sorompókezelő felé, aki legalább kettőszáz méterre volt az átjárótól. A kutya ekkor már sűrű rángásokkal az utolsó életjeleket adta, szerencsére már ismét lefelé mozgott a sorompó rúdja. A szolgálati eb leérkezett az útra, sokkos állapotban szállította egy segítőkész fiatal hölgy a helyi állatorvoshoz. Néhány hét múlva ismét szolgálatba vonulhatott a kutya, csak a helyiek tudták mi történt. Hivatalosan a nagy nyári hőség okozta a szolgálati kutya sokkos állapotát, amelyre az eset után fokozottan illett figyelni. – M. Zsolt és R. András határőrökre jellemző volt-e a fegyelmezetlenség? – A két katona nem a fentiekben leírt kategóriába tartozott. Példamutató határőrök voltak, komolyak és fegyelmezettek. Többször beszélgettem velük a II-es átjáró környékén észlelhető furcsa neszekről, zajokról, de abban maradtunk, hogy valószínűleg éjszakai kisállatok okozzák a zörejeket. Kielemeztük a környéken lakók figyelmeztetéseit is, melyben óvtak bennünket a jugoszláv karola környékéről áthallatszódott magyar nyelvű ordítozások gyanús alakjaitól.

Ha hibáztak, miért lettek hősök? „A szülők továbbra is keresik az igazukat, majd másfél évtizeddel a történtek után. A legfurcsább az egész ügyben az, hogy ha hivatalos változat szerint kötelességszegést követtek el a fiúk, mert elaludtak a szolgálatban, akkor miért nyilvánították őket később hősi halottakká.”19 38

A Belügyminisztérium illetékes főosztályvezetőjének hivatalos tájékoztatója szerint:” A Határőrség állományából a rendszerváltás után hősi halottá senkit sem nyilvánítottak. Az 1991-ben balesetben elhunyt R. András és M. Zsolt határőröknek nincs kegyeleti szempontból történő minősítése, a 2002 évben elhunyt J. Csaba minősítése pedig: a Szolgálat Halottja.” Mégis miért titulálják hősi halottnak a Kelebia II-es vasúti átjáróban balesetet szenvedett három határőrt a médiumok? A kérdésekre válaszokat továbbra is hétköznapi emberektől igyekszem kérni, legalábbis olyanoktól, akik nem vettek részt a fentiekben részletezett fiatal határőrök balesetét vizsgáló bizottságok munkájában, a hivatalos jegyzőkönyvek végső lektorálásában. Szegeden találtam meg V. Csaba tartalékos határőrt, aki igen csak szívén viseli a határőr hagyományok ápolását. Neki köszönhető, hogy a szerb-magyar határ mentén fekvő Gara község önkormányzati épülete előtt, a rendszerváltás utáni években elhanyagolt, egykori önkéntes határőrök emelte emlékművet rendbe hozták. Ünnepélyesen felavatták, felszentelték 2003. év nyarán. Az emlékmű oldalain ott sorakozik az egykori Kiskunhalasi Határőr Kerület és jogutód Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság Hősi Halott, Belügyminisztérium Halottja, Szolgálat Halottja és az Igazgatóság Halottja határőrök kőbe vésett neve, külön-külön emléktáblán. Itt vésték gránitba a kegyeleti minősítés nélkül balesetben elhunyt egykori sorkatonák nevét is, köztük M. Zsolt és R. András határőrökét. – A Garai Határőr Emlékmű feliratai világosak, név szerint megjelöli a határőröket, kit milyen kegyeleti minősítésben kell hivatalosan tisztelni. Mégis összekeverik az országos médiumokban is. Ezek után pedig már nem kell csodálkozni, ha a felületes hallgató is hősi halottnak hiszi azokat, akik más kegyeleti minősítésben szerepelnek. Mi az alapvető oka e félreértéseknek? – Kettős oka lehet – kezdi mondatait a határőr hagyományápolásra sok időt és pénzt áldozó, egykori garai sorállományú határőr. 39

Az egyik, a határőrök temetésének katonai formája, a díszsortüzek, az ünnepélyes és magasztos búcsúztató beszédek. A múlt hagyományaira utaló végső tiszteletadás méltósága a harcban elesett hős katonák temetését idézi meg. A haza szolgálatára hivatkozó nyomós mondatok félreérthetőek lehetnek a gyász okozta érzelmek kavalkádjában. Természetesen minden katonai temetés hivatalos búcsúztató beszédének fontos mondata az elhunyt kegyeleti minősítése, amely: a Hősi Halott, a Belügyminisztérium Halottja, a Szolgálat Halottja, az Igazgatóság Halottja minősítési kategóriákat nevesíti. Ha valaki ezeket összekeveri, vagy jó indulatúan eltéveszti, esetleg félre érti, jön a „rege”, a médiumok szárnyra kapják a hallottakat.

8. kép. Gara Önkormányzat épülete előtt található Határőr emlékmű

40

A másik, a fegyveres és rendvédelmi szervek államilag szabályozott kegyeleti gondoskodásából adódó, az elhunyt hozzátartozóinak nyújtott anyagi támogatás. Ez a síremlék vagy emlékhely kialakítására és ápolására vonatkozik. Egy nem hősi halott minősítésű, vagy egyáltalán nem minősített határőr sírját, emlékhelyét katonai tiszteletadással felavathatják, illetve rendszeresen ápolják. Ez az állami kötelesség külső látszata az avatatlan szemeknek félreértésre adhat okot.

Fegyelmezett, jó sportoló, kiváló határőr volt… „2002. június 13-án, eddig még tisztázatlan körülmények között súlyos koponyasérülést szenvedett J. Csaba határőr őrmester Kelebián, az úgynevezett II-es átjáróban, mely következtében kómába esett…”20 „Ma hajnalban elhunyt a Kiskunhalasi kórházban az a fiatal határőr, akit feltehetőleg a vonat gázolt el.21

9. kép. J. Csaba katonai tiszteletadással történő temetése

41

A Magyarországon bekövetkezett rendszerváltozás után Kelebián a második határőr baleset is megtörtént a II-es vasúti átjáróban. Sokan úgy gondolták addig, hogy a múlt elferdült politikai ideológiáit és az ebből következő gazdasági bajokat végre eltünteti a demokratikus átalakulás, száműzi azokat az okokat, melyek közre játszhattak a Kelebia II-es átjáró környékén bekövetkezett határőr balesetekben. Az 1991-es kettős határőr baleset egy jugoszláv polgárháborús 10. kép. Síró határőr kolléganő időszak előterében játszódott J. Csaba temetésén le, a fiatal magyar demokrácia első önálló lépéseinek évében. Ezen baleset a helyi lakosság részéről magyarázható volt talán, köthető is, egy végleg megszűnő, múltból kísértő, sokszor nehezen érthető, Kelebián régóta ismert illegális áru-csere forgalomhoz. Természetesen a titkos ügynöki jövés-menést is a múltba kívánták a helyi lakosok, s úgy nézett ki reményük megvalósult. Aztán jött a keserű döbbenet, 2002-ben ismét határőr halál kötődik Kelebiához, a vasúthoz, a II-es átjáróhoz… Hivatalos vizsgálatok balesetet állapítottak meg. A járőr lefeküdt a vasúti átjáróban, tiltott pihenőjét a vasúti sínek életveszélyes közelségében töltötte, s jött a vonat… Járőrparancsnoka, néhány tíz méterre pihengetett ülve, és elfelejtette figyelmeztetni fiatal beosztottját: jön a vonat! Az sem zavarta, hogy nem azért találták ki a határőr járőri szolgálatot, hogy azt alvással töltsék ki. 42

Az álomból felriadó határőrt egy, a vonatról függő tárgy üthette fejbe – állítja a szakértői vélemény. Akkora ütést emberi erő nem okozhatott, melyet a koponyáján találtak az orvosok – szól a további magyarázat. Persze a szakértőkön kívül kevesen hiszik el… Kelebián helyezték örök nyugalomba a csupán két évtizedet élt határőrt. Vasutas szülő gyermeke volt, kiváló sportoló, jó tanuló és fegyelmezett fiú. Sokan beszélnek a tragédia körülményeiről, talán néhány ember pontosan tudja mi történt? Senki nincs azonban, aki úgy elmondja történetét, hogy írás maradjon róla. Van, aki biztat: „15-20 év múlva leírhatod, amit elmondtam, most azonban nem!” Reményt keltő szavakat mondani ezek után csak talányos bölcselkedéssel lehet: „elemezd a múltat, s a jelen kérdéseire választ kaphatsz!”22

11. kép. Egy évvel késöbb: síremlékmű avatás Kelebián

43

12. kép. 80 éve rögös út vezet a Kelebia II-es vasúti átjáróhoz…

44

PIPÁS PISTA Rieger Pálné, azaz Pipás Pista színre lép… „A legutóbbi számunkban megírtuk, hogy Átokházán valóságos bűnszövetkezet garázdálkodott hosszú éveken át, és ezekre a szegedi rendőrség most csapott le. Megírtuk, hogy meggyilkolták Dobák Antal gazdálkodót, és ebben a gyilkosságban része volt Császár József halasi napszámosnak is. A bűnszövetkezet leleplezése napról-napra újabb borzalmas rejtélyeket hoz napvilágra, s így most bebizonyosodott, hogy 1919-ben Kriger23 Pálné, köznéven Pipás Pista gyilkolta meg Börcsök József balotai gazdálkodót is a kommunizmus zűrzavaros napjaiban. Börcsök József 1919-ben tért haza a harctérről. Öt év óta nem tudtak már róla semmit, és így nagy meglepetést keltett hazatérése a családban. Felesége hűtlen lett hozzá, amiért a gazdálkodó szemrehányást is tett az asszonynak, majd erélyesen lépett fel a családi becsület megvédéséért. Börcsök Józsefnének azonban már terhére volt férje, ezért egyre többször gondolt arra, hogy elteszi őt láb alól. Pipás P., aki abban az időben 30 éves volt, az asszonynál szolgált. Bné P. P. -nak elmondta tervét, mire a férfiruhában járó, szörnyeteg lelkű nő önként ajánlatot tett, hogy felakasztja Börcsök Józsefet. Közölte egyben azt is, hogy az akasztásnál Vecsernyés János segítségére lesz szükség, és Vecsernyés jutalmazására 3.000 K vérdíjat kért. Meg is alkudtak, és elhatározták, hogy máj. 23-án kivégzik B. J. -t. A gyilkosság tehát – mint az újabb nyomozás kiderítette – nem 1922 februárjában, hanem 1919 tavaszán történt. Az utolsó napon B. -né legidősebb fiát, az akkor 15 éves Imrét is beavatta a gyilkos tervbe. Megbeszélte P. P. -val és V. J. -sal serdülő fia jelenlétében, hogy valami módon az istállóba csalják ki éjszaka a gazdát, és az ott elrejtőzött P. P. és V. J., amint belép, végeznek vele a sötétben. B. -né arra kérte fiát, hogyha felébred a viaskodásra, ne szóljon semmit, hanem hagyjon mindent P. P. -ra és társára, mert ők tudják a dolgukat. Amikor elérkezett 45

az éjszaka, P. P. és V. J. belopóztak az istállóba, és verni kezdték a lovakat. A dobogásra és zajra felébredt B. J., mire a felesége arra biztatta: nézze meg az istállót, mert ott lótolvajok járnak. B. J. hálóruhában szaladt ki az istállóba, ahol már várakoztak a bérgyilkosok. P. P. kötelet dobott a nyakára , V. J. pedig leteperte a kiáltozó embert. B. I. felébredt a zajra , de szótlanul nézte, hogyan fojtogatják apját. Aztán felkelt a jászolból, lámpát gyújtott, és ő világított, hogy P. P. zavartalanul a gerendára akaszthassa az apját. A szörnyű gaztett után a bérgyilkosok világos reggelig B. -né lakásán borozgattak. Reggel B. -né 3.000 K-t adott át P. P. -nek, hogy jutassa oda V. J. -nek. Az „öngyilkosságot” B. -né másik 2 kisgyermeke nem vette észre, akik sírva vitték a hírt anyjuknak. B. -né meghatottságot erőltetett magára, majd P. P. -t küldte a rendőrségre, hogy jelentse be az öngyilkosságot. A vizsgálatnál P. P. volt a korona-tanú, komoly arccal bizonyította, hogy B. J. a háború küzdelmeitől megviselt idegzetű ember volt. A rendőrség meg is adta a temetési engedélyt. B. J. -né odáig ment az elvetemültségben, hogy a gazda temetése előtt ártatlan kisgyermekeivel is közölte a borzalmas valóságot. Elmondta nekik, hogy az apát úgy akasztották fel, majd kérte a 8- és 9-éves kisgyerekeket, hogy mialatt ő a temetésen lesz, ássák el a kötelet, amely árulója lehetne, a csorvai erdőben. A gyermekek teljesítették anyjuk kívánságát. A temetés után derült ki, P. P. nem önzetlenül gyilkolt. Csak 1.000 K-t adott át V. J.-nek, nem pedig 3.000-t, mint azt B. -nével a gyilkosság előtt megbeszélte. A csendőrség V.J. -t szerdán Balota pusztán elfogta, és Szegedre kisérték át.”24 „Újabb gyilkosságok a kegyetlen Pipás Pista bűnlajstromán” „Ez év augusztusában megírtuk, hogy Börcsök József balotai gazda 12 év előtti szörnyű meggyilkolását… tettese Pipás Pista, a nőszörnyeteg volt bűntársaival. P. P. kegyetlen gyilkosságai sokáig foglalkoztatták a nyár folyamán a sajtót, és most a szegedi rendőrség újabb gyilkosságainak jött a nyomára. 46

…nem csak szokásai voltak férfiasak, hanem tettei is. Nem volt az a nehéz munka, amit el ne tudott volna végezni ez a furcsa nő. Nehéz búzás zsákokat könnyedén dobált, messze vidéken híres kaszás volt, s egyhajtókára kihúzta a literes boros üveg tartalmát. Erőben, bátorságban, virtusban minden férfin túltett. De túltett gonoszságban is.”25 Ki volt ez a nép által férfinek nevezett özvegyasszony? Honnan jött, és miért lett oly közismert? Hivatalosan annyit tudhatunk róla, hogy 1919-től 1932-ig a Szegedtől Kelebiáig-Balotáig terjedő falu és tanyavilágban sok rejtélyes gyilkosság kieszelője és végrehajtója volt. Egy vének tanácsához hasonló női társaságot vezetett, akik a panaszkodó asszonyok sérelmeit tettlegesen torolták meg. Ha iszákos, durva és verekedős férjével nem bírt, vagy megunta öregedő férje-urát a feleség otthon, elment Pipás Pistához. Ő összehívta tanácsát és ítéletet hirdetett. Hol akasztás, hol lúgitatás, néha mérgezés, máskor meg kútba dobás volt a büntetés. Bő 13 évnyi működését követően Pipás Pista a Szegedi Fegyházban várta a halálos ítéletét, amely után csak legendája maradt fenn.

Akasztás a gang kereszttartó fára… Ha Pipás Pista életének tanúit keressük, akkor Szegedről indulva a mai Mórahalom, Ásotthalom Kelebia és Balota tanyás vidékére kell kiérkeznünk. Itt még élnek olyan idős emberek, akik gyermekkorukban látták, hallották Pipás Pistát, szüleik meséltek e vidék furcsa, horrorisztikus alakjáról. Ásotthalom egykori gyógyszerészének felesége irányít egy különös nevű tanyasorra, amelynek neve: Öreg-Átokházisor. A sor már valóságában nem létezik, néhány elárvult épület sóhajtozik csupán jobb időkért. Mári nénit keresem, ismerősei szerint ő sokat tud mesélni Pipás Pistáról. 47

Ritkán járt homok úton igyekszem a keresett tanya felé. Nyár eleje van, dús zöld köntösbe öltözött a táj. Néhány kecske legelészik a vaddohányos forró homokon, olyanok, mint a kemény szálú, gyomos legelő. Bánatos mekegéssel köszöntik a ritka járó-kelőt. Úgy néz ki, meg is érkeztem Mári néni házához. A zöld vadszőlő szinte ellepi az épületet. Egy fekete pulikutya szalad felém, olyan barátságosan kezd csaholni, mintha régen látott gazdáját sietne üdvözölni. Foghíjas kerítés árválkodik itt-ott, szinte alig bír a lábán állni. Félig kidőlt kapu jelzi egykori készítőjének alaposságát, a sarokvasalása csodálatosan ívelt kovácsoltvas. Mellette egy mezei szilfa ad nagy árnyékot a néhány tyúknak és kakasnak. Igazi nyári levegő van, a környéken virágzó vaddohány illata keveredik más vadvirágok ezernyi pollenjével. Messze, nagyon távolba ellátni, a térbeli szabadságot egyik irányból a néhány kilométernyire lévő erdő zárja le. Olyan kicsinek érzi magát az ember e környezetben, s olyan érzése van, mintha az égbolt kék félgömbjének középpontjában állna. Jön már Mári néni. Lassan, bottal jár, szinte derékszögben meghajol minden egyes lépésnél. Kedvesen mosolyog, miközben kutyáját tessékeli hátra felé. A puli nem igazán veszi komolyan gazdasszonya parancsait, többet szalad előre, mintsem hátra menjen. Összetalálkozunk, s Mári néninek bemutatkozom röviden. – Tudom-tudom kedves fiam, volt nálam az unokám, és beszélt magáról! – Tessék csak előre gyünni, itt a gangban van egy pad és szék. Sicc! Torkos macska! – zavarja fekete-fehér tarka macskáját, amely szép komótosan odébb sétál néhány centiméternyit az asztalon, majd lefekszik. – Üljön csak le fiatalember -kedveskedik Mári néni. Egy hokedlire ülök le, a kézzel horgolt puha terítője egészen kényelmes. – Ki volt az a Pipás Pista? 48

– A Pipás Pistát én kislány koromban láttam többsző is. Nagy, erős asszony vót, amolyan kocsis embörökhő hasonlított. Még bajusza is vót nekije, ha nem is olyan nagy, mint az emböröknek. Sokszor pipázott, meg bagózott. Erről kapta a nevit is. A tanyasi és a falusi aszszonyok szerették, mert megvédte űket a részeges uruktúl. Azok meg fétek a Pipás Pistátú. El is mondom magának, ami itten nem messzire történt a Pipás Pistával. Egy részögös ember a feleségit mindig ütötte. Kovács Antinak híták, a feleségit pediglen Terinek. Vót két családjuk is, azokat meg zavarta a ház körül. Szegény asszony és a gyerekek néha kinn aludtak az erdőben. Elmentek a Pipás Pistáhó. Ő meg elgyütt éjszaka és a részeg embert felakasztotta a gangtető köröszttartó fájára.26 Későn este meggyüttek, a csendőrök, egybül mondták:” na végre felakasztotta magát ez a férög embör is, legalább nem veri az asszonyát.” Szöges drótra akasztotta föl a Pipás Pista, így nehezen bírták levágni a gerendárúl. Sokan tudták mi vót valójában, de hallgatott mindenki. A sokszor házasodott verekedős férj kútba fojtása… – Ezen kívül ösmerek más történetet is, ami itt a környéken igaz volt. Az Átokházi-erdő és a régi csatorna találkozásánál lakott az Aprós Pista. Ez az embör legalább tízszer nősült. Volt is nekije vagy tizenöt gyeröke a sok asszonytúl. Hogy-hogy nem, két asszony, akik tűle sokkal fiatalabbak vótak, kideríthetetlen okból meghaltak. Igaz, hogy a csendőrök vallatták, de hallgatott, mint a sír. Néhány évre egy újabb asszony került az Aprós Pista mellé. Persze normálist nem talált, egy iszákos nőt vett el. Néhány hét múlva már késsel zavarta a ház körül, mondván, mindent eliszik, nem dolgozik. Egyszer csak jött a hír: meghalt az asszony. Kigyütt az orvos Szögedrül és csudálkozott, hogy ilyen késve szótak neki a halottról. 49

13. kép. Sajtóillusztráció Pipás Pista álférfi szörnytetteiről

50

Legalább két napja halott vót már. Újra gyüttek a csendőrök, de nem találtak semmi nyomát az asszonyölésnek. Az Aprós István temetés után a kocsmába elmondta, hogy ű ölte meg a feleségit. Azzal dicsekedett, mennyire kordába tartotta a feleségeit, vagy elzavarta üket a háztúl, vagy eltemette. Hát ennek híre ment, sőt megtalálták azt a régi harangütő súlyt is, amelyikkel, dicsekvése szerint, agyoncsapta az utolsó asszonyát. A híre eljutott Pipás Pistáhó is. Az mög mély hangján kijelöntötte, hogy ezt a férög embört el köll takarítani! Jó alkalom kínákozott, mert kútpucolást végzett az Aprós Pista. Lement az ásott kútba a sok sarat kiszedni, hogy jobb vize lögyön. Egyedül csinálta, egy hosszú létrán mászott le-föl egy vödörrel. Végzett is estére kelve. Pipás Pista mög két másik asszony egy bozótba bújva figyelte. Késő estig vártak, aztán csöndben bementek a házba. Az Aprós Pistának még kutyája sem vót, mert sajnálta rá az ételt. Bekötötték a száját, a kezit megdrótozták, aztán beledobták a kútba. Amikor megfulladt kihúzták a kútból. Leszödték rúla a drótot, mög a szájábúl a tömést, aztán visszalökték a mélybe. A kútbúl kiszödött sarat eligazgatták, nyomokat eltüntették, aztán gyorsan szedték a lábukat. Pár nap múlva a csendőrök vették észre, amikor a kút környékét nézték mög. Sok nagy embör gyütt, mert már sokallták a környék részögös embereinek baleseteit. De hát mit tudtak tenni? Mondták: „A kútpucolás közben beleesett a mélybe, nem vót ki segítsen, mög biztos részög is vót. Követte a halott feleségeit, legalább kiderül az igazság, úgy se rí utána senki!” A durva férj lábujjainak megsütése… – Vót más eset is. Gruzsa János nevű embört is megbüntette a Pipás Pista. Ez is egy részögös, durva embör vót. Addig ütötte-verte a feleségit és a gyerökeit, hogy az asszony férfi testvérei jól elverték őkelmit, és elzavarták a háztúl. De ennek ellenére visszajárt a családhó, 51

disznókodni akart. Többször elzavarták, mondva: „Ha tudsz rendesen bánni a családoddal és nem leszöl mindig részög, ide gyühetsz!” Végül is csak elmöntek Pipás Pistáhó. Gruzsa János az anyja, beszakadozott, düledező tanyájába húzta mög magát. Ide gyütt el a Pipás Pista. Látta, hogy részög az embör, és a tűzhely előtt fekszik, a meztelen lábát melengeti a tűz előtt. Künn már fagyok vótak. Bemönt a Pipás Pista a házba és egy lapockával fejbe verte az alvót. Aztán behúzta az alélt embör lábát a tűzbe. Mire felébredt, a talpa és a láb újjai leégtek. Soha többé nem tudott, csak mankóval járni. Persze ezután nem zavarta a volt családját, egy öreglegény tanyáján a kecskék fejéséből tengette nyomorult életét. Kezdetben egy kis kanál arzén, majd kútba lökés… – A környéken történt egy mérgezés is, ami szintén a Pipás Pistáhó köthető. A 30-as években az uradalmi földeken sok arzént szórtak szét. Jó vót az patkányok, egerek, bogarak ellen is, de tetűre is. Egy Babó Ferenc nevezetű embör élt egy födél alatt a második asszonyával, mög annak kissé nyomorút lányával. A két nő mindig csavargott, Babó mondása szerint. Egyik nap nagyon mögverte űket az öreg. Elmöntek a Pipás Pistáhó. Tanácsolta nékik, hogy arzénnal mérgezzék az öreg Babót, de mindön nap csak kevéssel. Úgy is lött. Naponta egy kicsi kanál arzént dobtak a levesébe. Az öreg hízni kezdett ettűl, egy hónap után mög gyönge lett, ágynak esett. De vigyázni köllött az arzénnal, mert sokan ösmerték a mérgezés látszatát. A köröm széle és a hajgyükere sárgás lött. Ezt nem vót szabad mögvárni. El is gyütt a Pipás Pista sötétbe, és a kútba lökte, amikor az öreg embör kimönt az udvarra alvás előtt vizelni. Reggel gyüttek a csendőrök és mondták: „mé nem figyenek az ilyen beteg öregembörre este?” Mögvizsgáták az ügyet, abba maradtak, hogy baleset vót, szegény beteg belebotlott a kútba. Megparancsóták, hogy a kút rossz farovását csinálják mög. Aztán el is felejtették az esetet. 52

Pipás Pista halálba segítette alkalmi élettársát borban áztatott gyufaméreggel… Ásotthalom-Kissor, e tanyasor, amely itt-ott szinte utcává fejlődött, a második interjú alanyom lakhelye. Kilenc évtized élettapasztalattal rendelkező Imre bácsit keresem. Ő is Pipás Pista életének kiváló ismerője. Sárgára meszelt házát kell megtalálnom, vörös lábazatfestéssel. Kisebb facsoport mellett elő is bukkan az épület, a környező tanyákhoz képest nagyobb méretű. Egy fehér kuvasz-keverék kutya szalad ki. Habár távol vagyok, jónak látom megállni. Érdekesnek találom, hogy nyoma sincs kerítésnek. A tanya előtt a gémes kút álldogál szögletes beton kútkávával. Igazi gémes kút ez. Még a fehér bozontos kutya is hűvöst talál a kútágas tövében, egy régóta nem használt fa itatóvályú alatt. Mérgesen vakkant még néhányat, majd hosszúra engedett nyelvét az első lábára lógatva irányomba figyel. Imre bácsi tanyája felé kiáltok, hátha meghalja az idős. Nincs itt csengő, ha a gazda felfigyel az érkezőre és a házőrző kutyát visszaparancsolja, akkor bemehet a vendég a házba. Addig azonban ajánlatos tisztes távolságban várakozni. Néhány legelésző liba is előkeveredik, hangos gágogással jelzik: idegen került a területükre. Köztük a gúnár meglehetősen mérgesen nyújtogatja a nyakát. Amíg várakozom, szemügyre veszem az épületet. A tűzfal deszkából készült igényesen, rajta egy fémtábla, felirattal: „Biztosítva a Gazdák Biztosító Szövetkezetnél 1948”. Már a tábla is érték! A tetőszerkezet mester munkára vall, rendben, szabályosan sorakoznak a tetőcserepek. A kémény is eredeti lehet, nagy méretű és díszített. Errefelé úgy nevezett „kulák-tanya” kategóriába sorolható az épület, magas és hosszú. Valamikor az 1920-30-as években épülhetett, különbözve a környéken található, az 1950-es években épült, alacsonyabb, kisebb házaktól. Ez utóbbiak eredeti gazdái a „ juttatott földek” néhány hold birtokkal rendelkező szegényei voltak a téeszesítésig. Később a szakszövetkezetek dolgozói, majd a rendszerváltás után 53

a városból, faluból kitelepedő emberek kényszer lakhelye lett néhány esetben. Aki nem ide született, annak a háza környékéről látszik. A műveletlen kertek, rossz gépkocsi roncsok az udvarban, gyomos udvar, igénytelen kerítés, udvar közepén kipányvázott kutya: ezek az emberek már mai betelepülők! Közben Imre bácsi is kiérkezik hozzám, s parancsolóan tessékeli hátra a kutyát. – Jöjjön csak bátran! – hív a gazdaember. – Igen fegyelmezett ez a jószág, úgy, hogy nem kell félni tőle, ha itt vagyok – folytatja. – Kérem, mondja el a Pipás Pistáról hallottakat! – Pipás Pistát gyerekkoromban sokszor láttam. Gyakran megfordult a környékünkön. Egyszerűen csavargott Szegedtől a Kiskunság határáig. Az I. világháborúban a fronton esett el férje, Rieger Pál, aki kocsis volt egy kassai uradalmi majorságban. A megboldogult férjén kívül csupán egy férfit tűrt el maga körül Pipás Pista, de csak rövid időre. Hirtelen egyik napról a másikra „öngyilkos” lett ez a szerencsétlen ember is, felakasztotta magát hivatalos magyarázat szerint. Ezt követően, mikor az alkalmi élettársa is meghalt, azaz mikor már sikerült láb alól eltennie, volt ideje csavarogni. Szinte mindenki tudta, hogy felakasztotta a férfit, de senki sem sajnálta. A hírek szerint fiatal korában haramia volt a megboldogult, embereket ölt és rabolt. A Pipás Pista is félt tőle, gyakran bántotta őt. Végül összefogott több öreg özvegyasszonnyal és tervet szőttek a goromba élettárs ellen. Először is le kellett betegíteni. A kiszemelt áldozat azonban igen ravasz ember volt, ismerte a táj minden asszonyi fortélyát. A borába csempésztek gyufaméreg reszeléket egy italozó cimborája által, ugyanis annyira óvatos volt, hogy csak ivó cimboráktól fogadott el innivalót, asszonyokban nem bízott. Rettenetesen megbetegedett már estére, úgy kellett hazavinni lovas szekérrel. Ekkor nagy sajnálkozva megjelentek a segítőkész öregasszonyok. Kedveskedtek, ápolgatták, levest főztek neki. Persze olyan ételeket kapott, amelyek 54

csak gyengítették. Hetekig csak úgy bírt lábra állni, hogy hóna alatt fogták. Már-már javulni látszott állapota, mikor jött a hír: felakasztotta magát. Ilyen öngyilkosság gyakran előfordult ezen a vidéken, ezért a csendőrségi vizsgálat után el is felejtette mindenki. A részeges férj halálba segítése a vályogvető gödörben… – Tehát Pipás Pista végleg „özvegy” lett, szabadon járt-kelt a vidéken. Nevéhez fűződik több csúnya gyilkosság, amely hivatalosan csak a Szegedi Fegyházban derült ki őkelme elfogása után. De addig csak a köznép tudta. Egyik eset a Bódi Balázzsal történt meg. Ez az ember részeges, verekedős volt. Minden pénzét elitta, a népes családja meg éhezett. Az asszonyát meg gyakran verte. Egy idő után a szerencsétlen asszony megunta férje disznóságait és felkereste Pipás Pistát. A Bódi Balázs azon a nyáron vályogvetéssel kereste elinni való pénzét. Gyakran egyedül dolgozott még holdvilágnál is, ha részegen átaludta a napot. Egy ilyen esti vályogvető alkalomra várt Pipás Pista. Tudni kell, hogy a vályogkészítéshez sok víz szükségeltetik. Az agyagos-szikes talajon kivájt vályogvető gödörhöz egy alkalmi ásott kutat is kellett készíteni. Ez a kút nem igazán hasonlított a szokványos ásott kúthoz, inkább valami rossz mély gödörre lehet gondolni. Mélysége 2-3 méter lehetett. Bódi Balázs későn végzett a kiszabott vályog mennyiséggel, s már a vetőformát mosogatta egy jutazsák darabbal, amikor Pipás Pista hangtalanul közelítette meg hátulról. Segítői egy fűzfa bokros tövében lapultak. Pipás Pista erős termetű volt, egyetlen mozdulattal kútba lökte áldozatát. Nagy csobbanással landolt az ijedt férfi a sáros vízben, és már mászott is kifelé. Ekkor ismét Pipás Pista jött. A sáros, óbégató férfi a tarkójára kapta a következő ütést, majd ismételten az alkalmi kútba esett. Ott fulladt meg. Másnap a vályogért jövő fuvaros riasztotta a csendőrséget. A holttestet Szegedre szállították vizsgálatra, s jött az írás néhány hét elteltével a családnak: balesetben halt meg a családfő! 55

Az anyós miatt halálba küldve… – Természetesen más esetről is tudok. Csík Albi története talán tragikusabb, mert felesége nem a durvasága miatt ölette meg Pipás Pistával, hanem anyósa túlzott befolyása alól segítette át túlvilágra. A Rózsi nevű fiatalasszony nem szerette anyósát, aki állandóan beleszólt a család életébe. Évek óta tartó nézeteltérések nem csitultak. A férj anyjának adott sokszor igazat. A fiatalasszony taktikát váltott, kezdte férjét befeketíteni mások előtt. Eljutott Pipás Pistához is. Ez a népi hóhér mindig egyoldalúan szemlélte az igazságot: aki hozzá ment el gondjaival, annak van igaza, vesszen az ellenfél! Csík Albi amolyan gépész ember volt. Nyáron, aratáskor segédkezett a nagyobb birtokokon dolgozó cséplőgépek munkavégzése körül. Ezek a gépek tűzveszélyesek és balesetveszélyesek voltak. Néha előfordult, hogy felgyújtotta a gabona táblát a kipattanó szikra, máskor a felrobbanó gőzcsőből kicsapódó forró víz okozott tragédiát. Pipás Pista ezt próbálta kihasználni, sőt a késő éjszakába nyúló cséplőgép karbantartás és próba indítgatás kedvezett alantas tervéhez. Csík Albi késő esti cséplő munkavégzés után óvatosságból egy füves mezőre vontatta gőzgépét, majd javítgatásba kezdett. Óvatosan engedte ki a kondenz vizet a tartályból, majd rövid időre felfűtötte a kazánt, hogy az utolsó tisztításokat forró vízzel tudja elvégezni. Ilyenkor beindult egy pillanatra a gőzdugattyú is, majd nagyot fújva pihenésre tértek mozgó-forgó alkatrészei. Pipás Pista csendben közelítette meg a pillanatnyilag mozgásba lendült gőzgép fölé görnyedő fiatal férfit. Nagyot lökött rajta, a szabadon forgó ellensúly fél kereke elkapta a férfit, majd szinte ledarálta. Hatalmas szikra eső jelezte az emberi test felakadását a szikravédőnél. Kisebb tűz ütött ki a cséplőgép és a meghajtó erőgép között, de kevés éghető anyag miatt kialudt. Pipás Pista ekkor már messze járt. Az éppen hazafelé tartó szalmakötél fonó asszonyok egy csoportja vette észre a tragédiát. Jött a vizsgálat, majd jött a hivatalos papír: baleset történt, a sötétben belenyúlt a gépbe a javítgatást végző személy! 56

Azután rövid idő múlva furcsa hírek keltek szárnyra: látták Pipás Pistát a baleset helyszínéről elfutni! Egy tanút is találtak a csendőrök, ekkor került gyanúba a puszták hírhedt férfi réme. A tanú azonban nem volt hiteles, gyenge elméjűnek ismerte mindenki, végül a hatóság sem hitt neki.

A féltékeny feleség kötél hurkot kért a hűtlen férje nyakára… Pipás Pista gaztetteinek egyik távoli pontjára kaptam meghívást, Zsana község külterületére, néhány kilométernyire az 1980-as években híressé vált gázkitörés helyszínéhez. Egy idős néni vár, segítőkész unokája társaságában, aki a Szegedi Klinika orvosa és az egyetem tanára. Azonban messze van még a keresett interjú alanyom, nehezen birkózik a gépkocsi kereke a nyári melegtől feltüzesedett homok vendégmarasztaló erejével. Az alkalmi homokút vályúszerűen kijárt kerék nyomvonala olyannyira mély, hogy az alacsony felépítésű jármű szinte felakad az út járatlan középvonalán ágaskodó dűnén. Magammal vonszolom a szamárkóró és a vaddohány néhány alvázon fennakadt példányát is. Elhagyott parlagföldek tűnnek fel egymás után, hirtelen egy téglaoszlopra szerelt, lógó, szétesett kapuszárny tűnik elő. Csodálkozva állok meg, emberkéz alkotta valami került szemem elé! Hajdanán, nagyüzemi gyümölcsös bekerített területének főbejárata lehetett, jobb idők utolsó tárgyi bizonyítéka! Szinte perzsel a homok, még az oly ellenálló parlagfű is kókadt levelekkel szenved a Kiskunság nyári napfény özönében. Néhány száz méterre hatalmas árvalányhaj tábla lengedez az alig érzékelhető szélben. Micsoda kincs, ha pár szál létezne itt, az is csodálatos látvány, de egy egész mező! Tovább indulva kettő kutya szegődik nyomomba, egy közelben lévő tanya házőrzői adtak hangot nem tetszésüknek. Egyik kutya nagy fekete keverék, a másik fajtatiszta skótjuhásznak néz ki. A fekete, e táj házőrző ebe, kitartóan követ több kilométeren keresztül, csak akkor megy el ked57

ve a futástól, amikor egy szikes útrészre érkezem és pillanatok alatt elhagyom. Újabb ugaron keresztül vezet az út, egy szétomlott földvert tanya romjainál állok meg, boltíves pincerom köti le figyelmem. Óvatosan indulok az épület maradvány felé, először a még létező és életveszélyes ásott kutat kell megtalálni, vagy legalább is elkerülni. Gyönyörű tégla boltíves pincelejáró vezet a mélybe, ahol téglatörmelék és korhadt fadarabok fogadják a szemlélődőt. A pince tökéletesnek mondható első ránézésre, a falon ügyes kovácsmester vas karikái és polctartói még megvannak. Itt-ott dísztéglák sorakoznak, különböző téglagyárak lenyomatos jelzései: Bonyhádi téglagyár, Mázai tégla üzem, Majsai-Kovács téglaégető… S-S tégla-Baja…, ipartörténeti kincs! A pince mellett hatalmas elvadult liliom sor zárja le a szabad utat, mély lila színű virágai a táj egyetlen üde foltját képezik. Lassan feltűnik a keresett épület is, egy fehérre meszelt tanya, hatalmas eperfákkal az udvaron. Kettő fehér kuvasz csóválja bozontos farkát tiszteletemre. Joli néni és orvos unokája fogad a hűs eperfa alatt, amely legalább egy évszázadot már biztosan megélt. – Jöjjön kedvesem – mondja Joli néni, aki az előbb említett eperfánál csupán néhány évvel lehet fiatalabb. – Kicsit felkészültem! – kezdi kedves vendéglátóm, és már folytatja is. – Én magam néhányszor személyesen találkoztam Pipás Pistával a környéken. Általánosságban elmondható, hogy kezdetben mindenki szerette, de utóbb féltek tőle, mert gyilkosságait minden jóravaló ember elítélte, annak ellenére, hogy rémtetteit balesetnek könyvelte a hatóság. A környéken Megyeri János halála köthető az „igazságosztó” Pipás Pistához. Ez a Megyeri egy lókupec volt. Adta-vette a lovakat, sőt hamisította azokat. Diófa levél főzetből készített festékkel átszínezte a lovak szőrét, lefestette az árulkodó jeleket, reszelte a lovak fogát. Ez még nem is lett volna baj, de igen szerette a lányokat és az asszonyokat. Ebbéli tulajdonságát a szerény és házias felesége hosszú évekig elviselte, de betelt a 58

pohár mikor egy fiatal özvegyasszonyt a saját házához vitt, mondván: segíteni kell a bajba jutott testvérünkön. Azonban ez elég különös segítségnyújtás volt, mert szerelmeskedés közben látták Megyeri Jánost az ifjú özvegyasszonnyal a kert végi lugas alatt, délidőben. Pipás Pista elé került a panasz, aki eljött a problémát megoldani a maga jól bevált módszereivel. Egy késő őszi napon, amikor a Megyeri János éjfél előtt az utolsó nagykosár szénát igyekezet a lábas jószág elé vinni a nagy szénás pajtából, megérkezett Pipás Pista. Megvárta még a szénahúzó horog a helyére kerül, majd előugrott a szélső jászol mellől. Hatalmas ütést mért a gombos vasvillával, a hajlongó, utolsó fűszálakat is összemarkoló férfire. Az alélt csapodár férjet ezután a pajta főgerendájára felakasztotta egy marha kikötőkötéllel. A lógó ember alá összerakott egy, a helyszínen talált eszközökből álló rögtönzött állványt, amely arra volt hivatva, hogy magyarázatot adjon a magasra történő felmászás módjára, és a villa okozta sérülés keletkezésére. S valóban, a reggel kiérkező feleség riasztására előkerült csendőrök azt látták, hogy az önakasztást végző férfi a mászásra használt eke, vetőgép és vasvilla alkalmi magaslatát haláltusájában összerugdosta így okozott önmagában még horzsolt és ütött sérülést is. „Csúnya vége van a szerelmi háromszögeknek” – mondta az idősebb csendőr. Természetesen Szegedre beidézték a feleséget is, aki sírva panaszolta el évek óta tartó kálváriáját. Pipás Pistáról persze senki nem szólt, azonban néhány hónap múlva a most elmondott történetet még a kisgyerekek is tudták. Megyeri bűnös kapcsolatának ifjú özvegyaszszonyát pedig kitiltották a környékről, egy módos gazdához került Szentesre… Felakasztás a padlás kakasülőre…27 – A környéken történt több hasonló eset közül érdemes elmondani Kecskés Imre történetét is. Ahogyan itt ismerték a „bádog tetejű ember” Pipás Pista áldozata lett. Miképpen a népies nevében benne van, 59

egy kis bádog lemez tetőzetű házban lakott, az erdő szélén. Nem volt gyereke, felesége tőle korosabb, meglehetősen egyszerű asszony volt. A gyermektelenségért mindig a feleségét okolta, s gyakran verte is. Pipás Pista amolyan javas asszonyféle is volt. Sok bajra ígért orvosságot, értett a kártyavetéshez, rontásűzéshez, gonosz átok feloldásához. Az efféle népi babonák igaz voltában sokan hittek. A gyermektelenség problémáját Pipás Pista a gazda és felesége háló ruhájának elégetésével próbálta először megoldani egy füstölt sonkáért cserében. Amikor ez nem járt sikerrel, a ház bejáratával szemközti akác léckerítést kellett eltüzelnie a gyermektelen párnak, néhány üveg méz és egy bödön zsír fizetségért. De hát ez a megoldás sem volt az igazi. Ekkor az istállóban lévő öszvér farkának és sörényének levágott darabjaiból összevegyített sáros kotyvalékkal leöntötte a ház küszöbeit. A házigazdának elege lett. Egy délutáni napon, midőn több pohár bort leengedett a torkán csalódottságában, az érkező Pipás Pistát egyszerűen kidobta az ajtón. Közben szidta, mindenféle boszorkánynak nevezve leöntötte azzal a vödörben lévő vízzel, melyet indulatában félig felfordított dulakodás közben. Pipás Pista eltűnt a környékről néhány hónapra. Kecskés Imre azonban feleségét ugyanúgy verte, mint eddig, sőt a kezét is eltörte egy rozoga sütőlapáttal. Az asszony elment Pipás Pistához és hosszan panaszolta keserves életét. Valószínű, hogy a környék hóhéra amúgy is neheztelt a vízzel megerősített kidobás miatt, így gyors elégtételt ígért a törött végtagú nőnek. A bádogtetejű ember amolyan egyszerű, néhány hold földön gazdálkodó paraszt ember volt, egy öszvérrel és pár darab birkával. Rendszeresen szállította a környéken itt-ott termesztett zöld dohány levelét Szegedre, a felvásárló telepre. Azt is tudták többen, hogy néhány köteg dohánylevél mindig az öszvér fogaton maradt a fuvar végén és a bádogozott padláson várja a kiszáradását. A bádogtetejű ember gyakran órákat töltött a finom illatú, száradó, füstölni való levelek között. Forgatta a zsinegre fűzött dohányt, leporolta róluk a kellemetlenkedő bogarakat. Néha éjszaka mászott le a padlásról efféle munkálkodása után, a roskadozó, foghiányos létráján. 60

Pipás Pista kifigyelte a dohánylevelek körül ügyködő leendő áldozatát, s alig várta azt a késő estét, amikor biztosan csend lesz a környéken. Természetesen segítséggel érkezett a puszták hóhéra, a gazda feleségét pedig aznap a szomszéd majorságba hívták, szilvalekvár főzésre, ahonnan csak másnap érkezett meg. Pipás Pistának a házőrző kutyára is volt gondja, előző nap múlt ki szegény pára a neki készített mérgezett húscafattól. Csendben, hangtalanul mászott fel Pipás Pista a rozoga létrán, majd felsegítette bűntársát is. A kémény mellett horkolva aludt a gazda. A száját fogták be először, majd az előkészített kötelet a nyakára húzták. Gyorsan a kakasülő keresztfájára rántották a fuldokló, ijedt embert, aki már is lógott. Szakszerű és gyors mozdulatai voltak Pipás Pistának, néhány perc nyomeltakarítás, és eltűntek a környékről. Másnap reggel jött haza a feleség néhány üveg frissen főzött szilvalekvárral. Gyorsan szaladt a szomszédba, pár óra múlva már a csendőrök hallgatták ki a padlás ajtó alatt. „Az önmarcangoló lelkiismeret ölte meg, a sok ellopott dohány miatti félelme az öngyilkosságba kergette!” – mondták távoli rokonai a temetésről hazaindulva, mély részvéttel búcsúzva az özvegytől. Volt vőlegény előtt gombostűvel teli disznótoros… – A harmadik eset egy fiatalember tragédiájáról szól, volt menyaszszonyának szülei bérelték fel Pipás Pistát a fiú megölésére. Szalai Tibor jobb módúak közé tartozó huszonéves ember volt. Udvarolt egy Piroska nevű lánynak, s úgy nézett ki egy életre szóló szerelemről van szó, még kézfogót is tartottak. A lány szülei azonban egy gazdagabb fiút néztek ki lányuknak, s mindent úgy irányítottak, hogy a felhőtlen szerelem elmúljon. Szalai Tibor elszakadt Piroskától. Lassan a lány csak közel került új udvarlójához is, sőt a szülők unszolására az esküvő napját is kitűzték. A volt vőlegény, barátai által hivatalossá vált a menyegzőre, bár mindenki óvta a megjelenéstől. 61

Mégis elment a lakodalomba, de a menyasszony anyja számított a nem kívánt vendégre. Pipás Pistát kérte fel, hogy lánya volt vőlegényét méltóképpen leckéztesse meg, nehogy eszébe jusson még egyszer Piroska körül legyeskedni. A menyegző egyik fogása amolyan házi disznótoros volt. Szalai Tibor elé egy gombostű hegyekből megtűzdelt, rizses hurka került kolbásszal együtt. A felszolgált bor hatásától jókedvre derült volt vőlegény mindenféle gyanú nélkül elfogyasztotta a nagyon apró tűhegyeket, savanyúsággal vegyítve. Másnap este gyomorvérzéssel szállították az orvoshoz, majd a gyomor beöntést követően hazaszállítása közben meghalt. Szegeden felboncolták, s rövidesen jött a rendőrségi vizsgálat. A csendőrök vallomásra bírták az örömanyát, aki néhány hetet töltött a börtönben. Végül csak letagadta a felbujtást, és Pipás Pista elleni elfogató parancsot sem adták ki. Pedig ekkor már hivatalossá válhatott a gyanú: Pipás Pista a felelős több rejtélyes önakasztásért, ásott kútba fojtásért, mérgezésért…

A csapodár férj büntetése: kútba fojtás… Szeged melletti község, Domaszék határában igyekszem megtalálni Józsi bácsit, aki szintén szem és fültanúja volt Pipás Pista cselvetéseinek. Igen szépen művelt kertek, fóliaházak, gondozott és virágos udvarú házak suhannak el mellettem. Dinamikusan fejlődő térség megannyi kis farmer gazdasága jelzi: dolgos emberek laknak e tájon, kihasználják a nagyváros vonzáskörzetének előnyeit. Villaszerű házakat is látni itt-ott, gyönyörű új gépkocsik álldogálnak a hűvös udvarokon. A parkosított kertekben modern gyerekjátékok sorakoznak. Fáradhatatlanul szórják a vizet az öntöző szivattyúk. A mélyben rejlő vízkincs a homokot arany termővé varázsolja. Egy teljesen új házhoz érkezem, itt fogad Józsi bácsi és kertészmérnök fia. Gyors bemutatkozás után egy diófa hűs árnyékában lévő asztalhoz ülünk. Józsi bácsi felkészülten kezdi visszaemlékezését. 62

– Pipás Pistát gyermekkoromban sokszor láttam. Rengeteg mendemondát hallottam róla, de amit itt a környéken művelt az biztos, ugyanis a helyszíneket és az érintett embereket ismertem. Ábrahám Lajost a felesége csupán megijeszteni szerette volna Pipás Pista közreműködésével, azonban csúnya halál lett a vége. A négy gyermekes házaspár hosszú ideje családi perpatvarban élt. A családfő Szegeden, a vasútállomáson dolgozott, gépszerelő volt. Általában korán elment otthonról és késő este érkezett haza. A felesége kezdett sokat panaszkodni, mert a férje már hétvégén is gyakran dolgozni ment. Amikor ismerőseivel beszélgetett, azt hallotta, hogy férje-urát a Szegedi nagyállomás melletti Nővér Szállóra látják reggel bemenni, majd délután kijönni. Tehát szabadnapját valamelyik fiatal és csinos nővérke karjai között töltötte el, nem pedig népes családjában. Az asszony nagyon mérges lett. Nem elég, hogy a városba történő ingázás miatt semmilyen házkörüli munkát nem bízhat férjére, még nővérkékkel is játszadozik szabadnapján! Felkereste Pipás Pistát a gondjaival, aki gyors és hatékony nevelési módot ígért a becsapott feleségnek. A csapodár férj, némely pihenő napján, a környéken lévő dinnyeföldeken vállalt csősz szolgálatot. A dinnyecsősz munka inkább éjszaka volt veszélyes, de a „szakavatottak” tudták hogyan kell elterelni még a legravaszabb öreg csősz figyelmét is a munkájáról. Legtöbbször a dinnyeföld mindkét szélén megjelentek a dézsmálni szándékozók, azonban először csak az egyik oldalon lévő személy lármázta fel az őrt. Amíg a csősz szitkozódva zavarta a tolvajt a felügyelt terület egyik oldaláról, a föld túlsó szélén már szabadon garázdálkodhatott a segítő. Pipás Pista jól megfigyelte Ábrahám Lajos dinnyecsőszi munkáját. Azt is látta, hogy a déli nagy hőségben, a dinnyeföld szomszédságában lévő megüresedett tanya udvarából tartja szemmel az ültetvényt. A következő szabadnapján a dinnyeföld őre ismét elfoglalta szolgálati helyét a közeli tanya udvarán lévő vadszőlő árnyékában. A kútágas tövében pihengetve nézelődött őrzött területe felé, s nem is sejtette, hogy Pipás Pista hajnal óta várja őt. Már az elkorhadt deszka kútro63

vást is úgy alakította át, hogy gyorsan szétessen. A kútágas tövében elszunnyadó csapodár férj – talán álmában –, a Szegedi Nővérszállóban hűs paplanok között ölelte szeretőjét, amikor Pipás Pista egy szőlőkaróval fejbe vágta. Aztán gyorsan beledobta a mély kútba, majd óvatosan nézegette, hogy eszméletre tér-e az áldozat. Előkészítette már a nagy méretű vályogtéglát is, mely akkor szükséges, ha a kútba dobott személy feleszmél és kiabál. A nagy és súlyos vályogtégla gyorsan elnémítja a segítségért kiáltót, majd lesüllyed és szétázik a kút vizében. Azonban alélt maradt Ábrahám Lajos. Hirtelen felemelkedett a vízben, majd nagy bugyborékolással alámerült. A gyilkos, ahogyan jött, csendben távozott a környékről. Munkáját elvégezte. A panaszt tevő feleség immár nem osztozik tovább férjén a szegedi nővérrel, lezártnak tekinthető a probléma. Hivatalos vizsgálódás végén véletlen balesetnek nyilvánították a tragédiát, a rossz állapotban lévő kutat pedig betemetették. Részegeskedő férj lúggal történő megölése… – Pipás Pista ármányos, lúggal történő gyilkosságának környékbeli áldozata lett Pogácsás Béla is. Ő egy rendkívül erőszakos, részeges, csúnya beszédű ember volt. Gyerekei már mind felnőttek, ahogy az első alkalmuk adódott már mentek is a szülői házból. Hiszen ez nem is csoda, egyik lányának kezét esküvője napján törte el „engedetlenségéért”. Szerencsétlenné tett feleségén kívül egyetlen családtagja sem nyitott rá ajtót, bolondnak könyvelték el. Így hát idejének nagy részét az asztmás feleségének verésével és a környék pancsolt borainak pusztításával töltötte. Nagyon kevés nyugdíjjárulékot kapott a Postától, amelyet néhány nap alatt elivott. Napszámba sem szerették elhívni, mert délidőben már ittasan kötekedett, aki csak útjába került szóhasználata szerint tolvaj volt, vagy áruló. Szegény felesége egyszer megunta az állandó durvaságot és felkereste Pipás Pistát. 64

Az elgyötört asszonyok népi hóhéra biztosította a beteges segítségkérőt, hogy gyorsan véget vet a szörnyűséges szenvedésnek, Pogácsás Béla méltó a legsúlyosabb büntetésre! A kiszemelt áldozat távollétében Pipás Pista felkereste a sokat vert feleséget. A szinte minden háznál előforduló tisztítószeres lúgot a részeges ember megszokott boros üvegei egyikébe töltötte, majd szépen visszarendezte a nem éppen ízléses, vakablakos cefretároló helyet. Pogácsás Béla késő este ittasan érkezett haza, szokásához híven első útja a boros üvegek felé tartott. Egy nagy pálinkás üveg tisztességes mennyiségét öntötte le torkán, majd csizmástól beleheveredett a tiszta, vetett ágyba. Hajnal felé felesége óriási krákogásra, köhögésre ébredt a melléképületben. Ekkor csúszott le a nagy korty lúg a szomjúságát ismételten oldani igyekvő ittas ember garatán. Kiszaladt az udvarra, vért hányt, majd elvágódott. Pár óra múlva érkezett meg az orvos és a csendőrjárőr. Megvizsgálták a kimúlt házigazdát, jegyzőkönyvet vettek fel. Balesetnek nyilvánították Pogácsás Béla szörnyűséges halálát, de hetek múlva a nép már nyíltan beszélt az esetről, mint Pipás Pista újabb „igazságosztásáról”.

Pipás Pista baltával öl… Ritkán hallani Pipás Pistával kapcsolatosan olyan gyilkosságot, ahol nyíltan, szemtől-szemben állt áldozatával és az átlagos nőnél nagyobb fizikuma – és nem csupán boszorkányos ravaszsága – segítette alantas cselekvésében. Talán egyetlen baltás gyilkosságát, itt a környéken követte el, a Levente-tanyán. A tanya nevét régi, becsületes gazdájáról kapta, aki a háború alatt elesett. A történetben a sokadik újgazda nem is nevezhető szó szerint gazdának, mert földjei nagy részét műveletlenül hagyta. Messze a környék legrészegesebb családja volt Tóth Istváné, ugyanis felesége is rendszeresen ivott. Szerencsére kettő fiú gyerekük már felnőtt, mikor szüleik már nagyon az alkohol rabjává váltak. Az ország 65

túlsó részére vándoroltak, utána senki sem látta őket látogatóba hazaérkezni. Elgondolható milyen cirkusz volt nap, mint nap Tótéknál. Váltakozó sikerrel folyt a házi verekedés, legkülönbözőbb kék-zöld foltokkal tarkították egymást. Egyszer azonban a feleség megelégelte a perpatvart. Történt ugyanis, hogy a részegen horkoló asszony belülről bezárta a bejárati ajtót, a kulcsot pedig benne hagyta, így kívülről nem volt nyitható. A hazaérkező alkoholos férj feldühödött a zárt ajtón, sőt azt kezdte kiabálni, hogy felesége egy idegen férfivel bezárkózott a házba. Amikor óbégatása után senki sem nyitott ajtót, a tanya összes ablakát összetörte, az ajtót pedig félfástól feszítette ki. A felesége kimenekült a házból, egyenest Pipás Pistához futott. Valószínű ez volt az utolsó csepp a pohárban zaklatott élete során, halálát kívánta élete párjának. Pipás Pista még aznap megérkezett a Levente-tanyára. A bejárati ajtó egy szélfogóban volt elhelyezve, előtte régi, nagy méretű téglából kirakott gidres-gödrös tér tátongott. A fellazult, élére rakott téglák szélén egy öreg, csorbult élű balta hevert. Ezt a kiszáradt nyelű szerszámot ragadta meg Pipás Pista a házba történő bemenetele előtt. A józanodó házigazda ellökte maga elől az általa félig szétvert bejárati ajtót és a hívatlan vendég elé támolygott. Pipás Pista ekkor hatalmas ütést mért a kezében lévő baltával a bukdácsoló férfire, egyenest a halántékára. Nagyot zuhant az alélt test, egy téglahiányos területre esett, az áldozat feje beékelődött a szögletes gödörbe. Kissé távolról nézte a gyilkosságot a szintén józanodó felség, majd Pipás Pistával együtt elhagyták a helyszínt. Másnap reggel érkezett ki a hatósági orvos csendőri kísérettel a Levente-tanyára. Délkörül megérkező, immár özveggyé lett Tóthné semmit sem tudott mondani a vizsgáló urak kérdéseire. Gyorsan megunták a nyomozást, részeg ember balesetének vették Pipás Pista baltás gyilkosságát. A szemtanú özvegy, rövid időn belül részletesen elmesélte egy-két pohár borért, hogy miként végezte be életét férje. Persze italozó asszony badarságainak vette minden komoly ember, így semmit sem változtatott a lényegen. Tóth Istvánt, azt a részeges, verekedős embert, elérte sorsának beteljesülése: elesett, betörte a halántékát, így lehelte ki lelkét! 66

Hullák kihantolása éjszaka… „1932 máricus 22-én névtelen levél érkezett a Szegedi Államügyészségre, mely több rejtélyes öngyilkosság magyarázatára szolgálhat. Egy fiatal ügyész titokban megkezdett felderítésének eredményeként, továbbá Dobák Antal és Börcsök István holttestének – az ügyész általi – kiásása, majd a Szegedi Egyetemen történt vizsgálata igazolta a levél szörnyű tartalmát…”28 Hosszú, szinte reménytelennek látszó kutató munkám során igyekeztem előtalálni azokat a tanukat, akik Pipás Pistát a hatóságok előtt vádolták, illetve segítették lebukását. Egy váratlan szerencse kimozdította holtpontjáról a hónapok óta érdemleges eredmény nélküli utazásaimat. Az 1930-as évek Szegedi Államügyészség fiatal ügyészei közül a Pipás Pista ügydossziét magáénak vallót kellett megtalálnom. Természetesen ez csupán vízió lehetett számomra, a realitás azt mondta, hogy leszármazott családtagjait vagy ismerőseit, illetve ezek mai utódait kell előtalálnom. Szerencsére megvolt a név, de az 1940-es évek zsidótörvényei elől elmenekült az a jogász dinasztia, akik között élt az „én ügyészem”. Van azonban ma élő rokonságuk, itt Szegeden. Patinás bőrdíszmű és neves táskák forgalmazója az a kedves úr, aki, annak a bizonyos fiatal ügyésznek az unokája. Testvérei között országgyűlési képviselőt, tanárt, orvost, jogászt találhattunk. Ő mégis azt mondja magáról, hogy „szatócs vagyok”, ez csupán a szerénységének jelzője, de ragaszkodik ehhez. – Kérem, mondja el, mit tud Pipás Pista hatóság előtti lebukásának kezdetéről! – Büszke vagyok nagyapám fiatalkori hatalmas sikerére. Gondoljon bele, egy 26 éves agilis ügyész fejtette meg Pipás Pista hóhérmunkájának rejtélyét. Az öreg tapasztalt ügyészek és nyomozók népi fecsegésnek, rosszindulatú bajkeverő írásnak vélték azt a névtelen levelet, melyet zöld vegytintával írt egy feljelentő nő. 67

A részletekről azért tudok, mert nagyapámnak 1933-ban adott belügyminiszteri elismerés köszöntő levelének melléklete részletesen ecsetelte azt a szakmai munkát, mely Pipás Pistát a vesztőhelyre jutatta. Sajnos ezt a magas szintű elismerést tanúsító, szinte művészi kivitelű okmányt egy 1954-ben tartott házkutatás során a rendőrség lefoglalta, így elveszett. Az ügyészségre érkező névtelen levelet alapos vizsgálat alá vetették. Művelt hölgy írhatta a levelet, valószínű szegedi lakhelyű volt. A hivatalokban használatos zöld „Habsburg-tenta”-val írta a betűit az illető. A családunkban fennmaradt a Pipás Pista ügy ügyészi nyomozásának otthoni, egyszerűsített története szóban, de megvan néhány eredetei jegyzet és kísérő irat lapja is. Teljes titoktartással indult a tényfeltáró munka. Az átokházi temetőben29 Dobák Antal és Börcsök István30 gazdálkodók sírját saját kezűleg ásta ki nagyapám a rendőrök és a hatósági orvos jelenlétében. Természetesen az éj leple alatt, hajnalban tárták fel a sírgödröket. A porladó tetemek fertőzés veszélye miatt a Szegedi Egyetemtől és a Mars-téri laktanya parancsnokától védő ruházatot kölcsönöztek az alkalmi „sírrablók”. Egyébként a sírokat eredeti állapotban állították vissza, csupán annyi eltérést találhattak a másnapi temetőjárók, amely a frissen rendbe tett sírokat jellemezheti. A Szegedi Egyetem bonctani székére kerültek a hullák. Megállapították, hogy mindkét embert ülő helyzetben fojtották meg, utána akasztották fel. A névtelen feljelentő levél előtti apró gyanút, miszerint túl sok az öngyilkos a környéken, megerősítette a vizsgálat. Így már igazoltnak vehették a levelet író nő sorait is, Pipás Pista szörnyű sorozatgyilkos! Elfogásának körülményeiről csupán annyit tudok, hogy Szeged és Bordány közötti tanyavilágban tartóztatták le. Valamikor az 1970-es években még állt az a vizenyős réttel ölelt tanya, melyben Pipás Pistát elfogták.

68

Pipás Pista rendőrségi csapdába kerül egy tanya padlásán… Nagy kérdés várt megválaszolásra: hol fogták el a puszták férfi rémét? Sajnálatosan állapítottam meg, már a Pipás Pista kutatásaim elején, hogy Szeged neves néprajz szakemberei nem tudták egyértelműen behatárolni ennek a női bestiának működési évtizedét sem. Bizonytalanul irányt mutattak a Makó környéki, 1890-es években arzénmérgezéssel foglalkozó, szintén tömeggyilkos Asztmén Ferencné irányába. Hát akkor olyan jelentéktelen részletre, hogy hol is fogták el ezt az álférfit, ki tud érdemleges információval szolgálni? Azonban az eredetiség és a szájhagyomány rögzítésének hallgatólagos parancsa ösztönzött a további kutatásra Bordány és Üllés község határába irányítottak a népi történetek szálai. Közel kilencven éves Pipás Pista szemtanút, Erzsi nénit kell megtalálnom. Jól összerakható az a sok hallomásból ismert történet, melynek eredeti valóságát csak Erzsi néni mondhatja el. Szinte ki kell menni a világból, e minden civilizációtól távolinak tűnő, homokos, szikes, néhol mocsaras tájban, ha Erzsi néni tanyáját szeretnénk elérni. A sovány fenyőerdők tövénél álló épület nagy, egykor patinás gazda otthona lehetett. Valószínűleg utolsó lakója e hajléknak a kedves interjú alanyom. Gyermekei, unokái és dédunokái mind-mind városi emberek már, ünnepnapokon érkeznek már csak ide, pihenni és e táj egyszerű szépségeit megcsodálni. Táj szépségei? Amikor „civilizációtól távoli” tájnak írtam le Erzsi néni felé vezető utat, nem elvenni igyekeztem e kiskunsági terület csodáiból. Érzékeltetni szerettem volna a mai modernséghez ösztönösen kötött „civilizáció” hiányát, minden olyan körülményt, mely orvosa az emberi test és szellem betegségének: a stressznek, szennyezett környezetnek, az idő előtti halálnak… Talán e vidék szépsége nyáron pompázik legjobban, tehát mostani utazásom ideje alatt, de hiszem és tudom, hogy Petőfi Sándor szülő69

hazája mindig is szép. Egy fűzfás rét mellett egész csapat gólya keresi táplálékát, micsoda nyugalommal nézik az e vidékre tévedt járókelőt! Hosszú, kecses lábuk és csőrük narancssárga vonala úgy tükröződik a sekély vizes alkalmi tóban, mint megannyi úszó pingponglabda. Amit leírni lehetetlenség, e táj nyelve és zenéje, a békakórus. Micsoda szimfonikus zenekar, mennyire csodálatos és lelket nyugtató a közelről fel-felhangzó sárgarigó füttyszó. Azonban vége az idillnek, beindult a robaj. Az általam okozott csendtörés, kocsim döcögve araszol Erzsi néni tanyájának egykori akáclécekből összeállított kapu maradványai felé. Házőrző kutyák fogadnak, amolyan csaholó kuvasz magatartás ez csak, hisz a gazdasszonyuk már elém is érkezett. – Jöjjön kedves fiam, nem gondoltam, hogy még valakit érdekel a Pipás Pista! Egykoron láttuk, hogy a vidék álszent gonosztevője elnyerte méltó jussát! De mikor is volt ez már! Csoda, hogy hozzám talált, olyan rosszak lettek az utak! Őszintén mondom, én már legalább ötven éve egy teremtett léleknek sem beszéltem Pipás Pistáról, de hát nem is érdekelt ez a téma senki ember fiát. A nyolcvanas években járt erre egy filmrendezőnő Budapestről,31 de a faluban kérdezősködött csupán Riegernéről.32 Nos, nem is lényeg ez, tudom azért jött, hogy Pipás Pista csendőri elfogásáról beszéljek. Szerencsére nem nálunk történt ez a szegedi rendőrségtől szervezett letartóztatás, de tőlünk nem messze lévő tanyában verték vasba őkelmét. A Rudonyi-tanyáról van szó, amely már nem létezik. Én tudom hol van, mert gyönyörű orgonafák virágoznak ott minden májusban, néhány ágat szoktam hozni haza. Jaj de régen, a harmincas években módos gazdáknál dolgozott Riegerné, jó munkaerőnek ismerték. Én magam is láttam dolgozni, igaz férfinek hitték sokan erre felé, hisz csak a halálos ítélete előtt derült ki, hogy kicsoda valójában. 70

Amikor nyilvánvalóan kiadták a hatósági körözést ellene, szinte mindenki tudta kit is keresnek a csendőrök. Aratás idején, házról-házra járva keresték Pipás Pistát. Amolyan házkutatás volt kivétel nélkül mindenkinél. Aki akadékoskodott, bizony kapott verést bőven. A csendőrök nem mutattak papírt, vagy bármilyen engedélyt, jöttek és feltúrtak mindent. A krumplis vermeket, széna és szalma boglyákat, csűröket, pajtákat, pincéket és padlásokat kutattak át. Így találtak rá a keresett bűnözőre is. A tanya padlásán, a kémény melletti szalmazsák alá bújt a hatóság elől. Összeverekedett a kutató rendőrökkel, tetőcserepeket vertek le a dulakodók, végül a létra nélkül földre jutott Pipást az udvaron őrt álló csendőrök teperték le. – Látta-e az elfogást? – Nem láttam, csak amikor kísérték az úton. Egy lovas csendőr a nyereghez kötözött kötélen vonszolta egy darabig az úton, mert nem akart engedelmeskedni. Valahol az út melletti vizes rét szélén állt meg a lovas csendőr, akkor már össze-vissza karcolta és horzsolta az út egyenetlensége a foglyot. Aztán még kapott néhány pofont, mindjárt tudta hogyan kell a ló után nyugodtan gyalogolni. – Együtt érzett vele a nép? – Megszokott látvány volt a csendőrök kemény szigora, elvárta az egyszerű ember is, hogy a hatóságtól féljenek, tekintélyük még gondolatban is sértetlen volt. Nem hiszem, hogy magát Pipás Pistát bűntársain kívül sajnálgatta volna bárki is, inkább meglepődtek, hogy a keresett bűnöző éppen itt bujkált. Akiről gyanították vagy hallották gonosz tetteit, de nem hittek abban, hogy egyszer az elfogott körözöttek listáján szerepel. Az információ amúgy is nehezen jutott el hozzánk, nem volt TV, rádió, újság. Persze ezekkel kapcsolatosan hiányérzetünk nem is volt, hisz rádióról is csak a frontról hazatért katonáktól hallottunk először.

71

Az őrizetes Pipás Pista szörnyen bűzlik… „Neidermayer János rk. vagyontalan, Gyála-pusztai születésű napszámos a mai napon kéréssel folyamodott v. Kőrössy Vilmos detektívfelügyelő úr elé, panaszolva a két hete elfogott cellatársának szörnyű bűzös állapotát. A nevezett őrizetes az a személy, akit a tekintélyes ügyészség sorozatgyilkolással vádol”33 A Szegedi Csillagbörtön, Fegyház és Fogház egykori ellátó tiszthelyettesét merő véletlenül ismertem meg nyaralásunk közös színhelyén, Szolnokon. Szép idős korban, immár a kilencvenedik évében, jó egészségnek örvendve mesél Pipás Pista közel egy éves raboskodásának első kéthetes meglepetéséről. – Volt híre Pipás Pistának amikor a fegyházba bekerült? – Nem, abszolút nem érdekelt senkit. Abban az időben sokkal híresebb rabok voltak a Csillagban. Szállasi Ferenc többször volt „vendégünk” például. Később Rákosi Mátyás is éveket töltött nálunk. Ilyen emberekre figyeltek fel egy kicsit. Pipás Pista csak a cellatársainak panasza után lett érdekes, ugyanis elfogása után kettő hétig nem volt hajlandó fürödni. A többi rabtól elhúzódott, azt állította, hogy olyan betegségbe szenved, mely végzetes lehet részére, ha víz érinti bőrét. Valami rühösnek nézték, és nem foglalkoztak vele, de csakhamar szörnyű bűzt kezdett árasztani a cellába. Nem bírták elviselni sorstársai és feljelentették. Átesett ugyan egy felületes orvosi vizsgálaton fogdába helyezése estéjén, de nem vetkőztették le meztelenre, az öltözködő beton-kabinban vette fel csíkos egyenruháját. Állítólagos betegsége miatt a törvényszéki orvos tüzetes vizsgálat alá vetette a férfiak rettegett szörnyetegét. Kutyabaja sem volt Rieger Pálnénak, azaz Pipás Pistának, akiről kiderült, hogy nő. A női részlegbe helyezték át, még aznap beismert kettő gyilkosságot,34 minden más gonoszságát felakasztásáig tagadta, így soha nem 72

derült ki áldozatainak száma. A hóhérnak egy szót sem szólt, a kötélhurokba önként tette nyakát.

Rieger Pálné bűnös, büntetése, kötéláltali halál… „Pipás Pista, azaz Rieger Pálné férfiruhában járta a szegedi tanyavilágot, bérgyilkosságokat vállalva. Azaz eltette láb alól a „fölöslegessé” vált férjeket. Az évtized bűnügyében a Szegedi Ítélőtáblán hozott verdiktről a következőképpen tudósít a lap: (A Dél-Magyarország munkatársától) Állandó izgalmak között, hatalmas tömeg jelenlétében hirdette ki szombaton délben Kovács Rókus elnök a tábla ítéletét Pipás Pista és társai bűnügyében. A tárgyalóterem az ítélethirdetés idejére zsúfolásig megtelt. A hallgatóság soraiban sok elegáns nőt lehetett látni. Az utcán is hatalmas embertömeg ácsorgott, mialatt benn a teremben az ítélethirdetés tartott. Az ítélőtábla – enunciálta az elnök – a védelem részéről bejelentett fellebbezéseket elutasította, illetve visszautasította. A bíróság néhány esetben szigorította a korábban kiszabott büntetéseket,35 a többi vádlottra kiszabott büntetést: Dobák Antalné életfogytig tartó fegyházat, Pipás Pista halálbüntetés, Horváth36 és Csiszár37 15-15 esztendei fegyházát helyben hagyta.”38

73

74

JEGYZETEK Magyar Honvéd Bajtársak, Közlöny 1926. év, III. évf. 4. oldal A kelebiai templom alapját 1923 nyarán kezdték el építeni, majd a kész templomot 1928-ban szentelték fel. 3 Az I. világháború után államilag létrehozott település, amely igazgatásilag Kelebiához tartozott. Veterán és aktív állományú katona családok lakták, földbirtokkal és különböző állami részvényekkel rendelkeztek. Az 1950-es években „osztály-idegenné” minősítették őket. 4 Kelebia Helyi Értesítője, 1932. év, XXXII. évfolyam 11. oldal (A Magyar Királyi Vámőrséget, amely vámhivatali teendőket nem látott el, 1931–1933 között Magyar Királyi Határőrséggé átszervezték) 5 Magyar Honvéd Közlöny, 1932. év, IX. évfolyam 2. oldal 6 Az I. világháború végén kijelölt magyar-szerb demarkációs vonalon lévő csárda, Rózsa Sándor alföldi betyár kedvelt ivó és vigadozó helye volt, 1960-as években elbontották. 7 Honvéd Hadilap 1944. év I. évfolyam 1. oldal 8 Szabad Nép, 1949. év, 5. szám, 1. oldal 9 Agitátor Lapja, 1954. év, 6.szám, 18. oldal 10 Jugoszláv határőr őrs 11 Képes Újság 1962. év, 5. szám, 21. oldal 12 Egyéni visszaemlékezés 13 Nem sikerült irásos adatot begyűjteni az említett, 1963-ban történt határőr balesetre vonatkozóan, ezért csak egyéni „véleményként” illeszthető az interjúk történeti sorába. Azonban a nevezett néhai határőr sírját Pécsen sikerült felkutatni. A gránit sírfelírat szerint: „élt 1941-1963” 14 Egyéni visszaemlékezés, írásos dokumentum hiányában csak egyéni „véleményként” illeszthető az interjúk történeti sorába 15 Petőfi Népe, 1991. 09. 19., XLVI. évfolyam, („Kettős halál a síneken”) 1 2

75

Egyik fegyver a síneken volt, a másik a töltés oldalon TV2 Nyom nélkül című műsora 2003–2004 évben. R. A. volt őrsparancsnok mondataira történő hivatkozás és a jelen interjúban szereplő személy elmondása csak egyéni „véleményként” vehető figyelembe. 18 B. F. B. mozdonyvezető 19 Halasi Tükör 2004. február 4. XVIII. évfolyam 5.szám, Titokzatos határőrhalál című cikk 20 Felső-Bácskai Hírek, 2002. 06. 14. 21 Felső-Bácskai Hírek, 2002. 06. 23. 22 Szabadon fordított, már-már közhellyé alakított latin mondás (Adriányi G., Középkori bölcsmondások, Auróra 1971, München) 23 A hivatkozott dokumentum Pipás Pistát Kriger Pálnénak írja le, de a rendőrségi jegyzőkönyvek a valós nevet tartalmazzák, azaz: Rieger Pálné. 24 Művelődési Anyag Kiskunhalas Helyi Értesítője, XXXII. évfolyam 1932, 87-88. oldal 25 Művelődési Anyag Kiskunhalas Helyi Értesítője, XXXII. évfolyam 1932, 119-120. oldal: „Újabb gyilkosságok a kegyetlen Pipás Pista bűnlajstromán” 26 „Az volt a szisztémája, hogy hurkot vetett hátulról az áldozat nyakára, egyetlen rántással a földre teperte , s úgy végzett vele. Előbb megfojtotta, aztán felakasztotta az áldozatot, hogy úgy tüntesse fel a dolgot, mintha öngyilkosság történt volna.” Művelődési Anyag Kiskunhalas Helyi Értesítője, XXXII. évfolyam 1932, 120. oldal: „Újabb gyilkosságok a kegyetlen Pipás Pista bűnlajstromán” 27 Kakasülő a tetőszerkezet szemben elhelyezett tartó gerendáinak rögzítését szolgálja. Népi elnevezését a nyitott padlásokra felröppenő kakas éjszakai kedvelt tartózkodási helyéről kapta. 28 Kis Újság, 1932. év, IV. évfolyam, április havi szám, 1.oldal 29 Átokháza temetője: 1883-ban Ferenc József uralkodó a Szegedi Nemzeti Színház avatásának napján megjelent Alsó-Ásotthalmon is, ahol átadta az újonnan épült erdőőri szakiskolát. E naptól Alsó16

17

76

Ásotthalmot Királyhalomnak nevezték, amely szomszédságában volt Átokháza, egy tanyasor. Ennek nem volt önálló temetője, az általános nyelv használat a királyhalmi, majd ásotthalmi temetőt nevezte” átokházi temetőnek”. 30 Nem tévesztendő össze Pipás Pista 1919-ben felakaszott áldozatával, aki Börcsök József volt és Balota-pusztán temették el. 31 Ember Judit filmrendező Pipás Pista történetéből játékfilmet szeretett volna készíteni. Ez nem valósult meg, de egy dokumentum filmet alkotott 1983-ban. Így nyilatkozik Pipás Pistáról: „A férfiak a jelenséget általában a szegénységre, elmaradottságra, a feudalizmus továbbélésére vezetik vissza, ám szerintem másról van szó. Az asszonyok – nem csak paraszti, hanem polgáriréteghez tartozók is – a háború okozta kényszerhelyzetben bizonyos tekintetben emancipálódtak: ők látták el a gyerekeket, az öregeket, az állatokat, minden döntés rájuk hárult. Aztán befejeződött a háború, visszajöttek a férjek, akik semmit sem tanulva és semmit sem felejtve a régi módon próbáltak élni. Ám miként a folyóba, ugyanabba a házba sem lehet kétszer ugyanúgy belépni… Manapság, nem csak a feminista mozgalmak, de hivatalos női stúdiumok korában a téma igen virulens lehetne, de húsz-huszonöt éve nálunk még megbotránkoztatónak számított Pipás Pista, a nemi identitásának mássága miatt is.” Népszabadság Online 32 Anyakönyvezett vezeték nevén „nevezi” Pipás Pistát, eddig ezt egy interjú alanyom tette: a többiek nem ismerték az igazi nevét! 33 Feljegyzés részlet, magángyüjtemény, Sulyok Kálmán Szeged, 1933 34 A két gyilkosságot beismerő vallomásában elmondta, hogy 13 éves korában felvidékre került cselédnek. Az első napokban megerőszakolta a nagy testű, részeg gazdája. Húszéves korában ment férjhez Rieger Pál ottani kocsishoz. Egy lánya született, akit kilenc éves korában Kassára adott cselédnek. Az I. világháborúban férjét elveszítette, majd visszatért Szeged környékére. Férfiruhát öltött és elhatározta, hogy a részeges durva férjeket, amint alkalma lesz, felakasztja. Elmondása szerint férfi ruhában azért járt, mert így 77

könnyebben kapott alkalmi munkát és nem akartak tőle semmmit a férfiak. (Feljegyzések a kihallgatásról, jegyzőkönyv másolatok, magángyüjtemény Szeged, Sulyok Kálmán) 35 Börcsök Józsefné Balota-pusztáról 15 év fegyház büntetést kapott. (Tábla Ítélet másolata, magángyüjtemény Szeged, Sulyok Kálmán) 36 Horváth János Mátyás a Tanácsköztársaság egykori vörös tisztje, nemi erőszakért már büntetett előéletű, bűntársa Pipás Pistának, Mélykút-Tinójárásból elszármazott analfabéta nicstelen. A mai Zákányszék külterületén segédkezett a puszták hóhérának. Csak ügyészi okmány (1933, magángyüjtemény) széljegyzetén sikerült előtalálni gyanúba került tettét, népi emlékezetből kiesett. 37 Egyéb iratok megerősítik, hogy Császár József halasi napszámosról szól az ítélet, aki Dobák Antal átokházi gazdálkodó meggyilkolásában segédkezett Pipás Pistának. A Csiszár név feltehetőleg elírás, sem hivatalos iratokban, sem népi emlékezetben nem ismert Csiszár nevű bűnsegéd Rieger Pálné körül. 38 Dél-Magyarország Online–Szeged

78

FELHASZNÁLT IRODALOM Magyar Honvéd Bajtársak, Közlöny, 1926. év, III. évfolyam, 4. oldal Kelebia Helyi Értesítője, 1932. év, XXXII. évfolyam 11. oldal Magyar Honvéd Közlöny, 1932. év, IX. évfolyam 2. oldal Honvéd Hadilap, 1944. év, I évfolyam 2. oldal Szabad Nép, 1949. év, 5. szám, 1. oldal Agitátor Lapja, 1954. év, 6. szám, 18. oldal Képes Újság 1962. év, 5. szám, 21. oldal Petőfi Népe, 1991. 09.19, XLVI. Évfolyam Halasi Tükör 2004. február 4. XVIII. évfolyam 5. .szám, Felső-Bácskai Hírek, 2002. 06.14, 06.23. Adriányi Gábor, Auróra 1971, Középkori bölcsmondások, München Művelődési Anyag Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932. év, XXXII. Évfolyam, 87-88. oldal, 119-120. oldal Kis Újság, 1932. év, IV. évfolyam, április havi szám, 1. oldal Népszabadság Online Feljegyzés részlet, magángyüjtemény, Sulyok Kálmán Szeged, 1933 Feljegyzések a kihallgatásról, jegyzőkönyv másolatok, magángyüjtemény Szeged, Sulyok Kálmán Tábla Ítélet másolata, magángyüjtemény Szeged, Sulyok Kálmán Dél-Magyarország Online – Szeged

79

KÉPJEGYZÉK 1. kép. Határőrt köszöntő idős ember Kelebia környékéről az 1970es években 2. kép. Az 1944-ben ledobott bombák vízzel telt tölcsérei napjainkban 3. kép. Táj-szimbólum, Kelebia-Vitéztelep önálló katolikus lelkészi hivatal és kertjének mai romos maradványa 4. kép. Beton-bunker a 101. számú vasúti őrháztól náhány száz méterre 5. kép. Villámveszélyre felhívó kép az 1970-es években kiadott Határőr újságból 6. kép. R. András holttestének darabjai a vonatgázolás után 7. kép. A hírhedt Kelebia II-es vasúti átjáró 8. kép. Gara Önkormányzat épülete előtt található Határőr emlékmű 9. kép. J. Csaba katonai tiszteletadással történő temetése 10. kép. Síró határőr kolléganő J. Csaba temetésén 11. kép. Egy évvel késöbb: síremlékmű avatás Kelebián 12. kép. 80 éve rögös út vezet a Kelebia II-es vasúti átjáróhoz… 13. kép. Sajtóillusztráció Pipás Pista álférfi szörnytetteiről

80

y g a v t e s e l a B sem? g é m

Előttünk