Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola Az uráli népek folklórja és irodalma
Ignatieva Olga Vitaljevna
A MAGYAR-UDMURT MŰFORDÍTÁS ELMÉLETE: NYELVÉSZETI ÉS STILISZTIKAI ASPEKTUSAI (ANATOLIJ UVAROV FORDÍTÁSAI ALAPJÁN)
Doktori tézisek
Témavezető: Dr. Csepregi Márta PhD, docens
Budapest 2010
1 bizottság tagjai és tudományos fokozatuk:
Hivatalos bírálók:
Dr. Pusztay János CSc, egyetemi tanár (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Uralisztikai Tanszék) Dr. Salánki Zsuzsa PhD, egyetemi adjunktus (ELTE BTK Finnugor Tanszék)
A szigorlati bizottság elnöke: Dr. Domokos Péter, DSc, professor emeritus (ELTE BTK Finnugor Tanszék) A szigorlati bizottság tagjai:
Dr. Szíj Enikő CSc, ny. egyetemi docens (ELTE BTK Finnugor Tanszék) Dr. Kozmács István PhD (SzTE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszék) Dr. Nagy Katalin PhD (ELTE TÓK Magyar Nyelvészeti Tanszék) Dr. Ponomareva Larisza Csc, (ELTE BTK Finnugor Tanszék)
A disszertáció védésére 2010. ________ ____-n, _____ órakor kerül sor a disszertációs tanács ülésén, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Cím: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/d. A disszertáció megtekinthető az ELTE BTK Finnugor Tanszékének könyvtárában.
2
A DOLGOZAT ÁLTALÁNOS ISMÉRVEI A műfordítás elméletének egyik központi problémája a fordítás adekvátsága elérésének, és az elérés módjainak vizsgálata, ezen belül a fordítási transzformációk 1 alkalmazásának kérdése. A disszertáció a magyar-udmurt műfordítás során alkalmazott fordítási átváltásokat2 vizsgálja. A témaválasztás indoklása. A magyar-udmurt szépirodalmi fordítások transzformációs szempontok alapján (amely magában foglalja a fordítás nyelvi és stilisztikai kérdéseit is) történő összehasonlító kutatására még nem került sor sem módszertani, sem gyakorlati oldalról. Tapasztalataink szerint azonban egyre nő az érdeklődés a magyar irodalom udmurtra fordítása iránt. A szóban forgó tanulmány tárgya a magyarról udmurtra való műfordítás folyamata és eredménye. A disszertációhoz kapcsolódó kutatás során – az elemzett szövegekből kiindulva – vizsgálat tárgyát képezték a fordítási transzformációk, mint a fordítási megfeleltetés elérésének eszközei; a magyar reáliák, és azok udmurtra fordításának módjai; a frazeológiai egységek, valamint azok átültetésének módjai; és nem utolsó sorban a fordítási deformációk és hibák fajtái. A kutatás célja az eredeti magyar szövegek és azok udmurt fordításainak összehasonlító elemzése a fordítási transzformáció feltárásának szándékával. A kutatás feladatai a fent megfogalmazott célnak megfelelően: 1.
Az udmurt nyelvre való műfordítások periodizálása.
2.
Az eredeti szöveg értelmét pontosan tükröző fordítási átalakítások osztályozása,
és azok használatának okai. 3.
А reáliák körének megállapítása az elemzett szövegekben, és az udmurt szövegek-
ben való megjelenítésük alkalmazott módjai, valamint e fordítási módok értékelése a fordítási megfeleltetés szempontjából. 1
2
A magyar szakirodalomban az «átváltási műveletek» terminust alkalmazzák, ld.: Klaudy Kinga Átváltási műveletek a fordításban. Kísérleti jegyzet. Bp.: Külkereskedelmi Főiskola 1991. Ebben a dolgozatban az orosz szakirodalom terminusait követem, szinonimákként használom a «fordítási transzformációk», «fordítási átváltások», «nyelvi átváltások» szakkifejezéseket.
3 4.
A tulajdonnevek átadási módjainak vizsgálata az elemzett szövegekben.
5.
А forrásnyelvi frazeológiai egységek és hasonlító szerkezetek udmurtra fordításá-
nak módjai és ezek osztályozása. 6.
А fordítási deformációk és hibák osztályozása, és azok előfordulási okainak elem-
zése. A fenti feladatok elvégzésére a következő elemzési módszereket alkalmazom: 1) analitikus (irodalomelemzés a disszertációs kutatás által felvetett problémáknak megfelelően); 2) szűrés: példák kiemelése az elemzett szövegből; 3) transzformációs elemzés (amely rögzíti a fordítási mechanizmus sajátosságait általánosságban és típusok szerint); 4) egybevető (összehasonlító) módszer (ti. a forrásnyelvi és a fordított szöveg összehasonlítása abból a célból, hogy megállapítsam a megfelelés fokát, valamint az állandó és az alkalomszerű megfeleltetéseket); 5) statisztikai módszer (a frazeológiai egységek, tulajdonnevek és reáliák mennyiségének meghatározására az eredeti szövegben, és megjelenítésük módjainak százalékos kifejezésére). A kutatás anyagát 51 különböző szerző által írt magyar mese, valamint azok udmurt fordítása képezi. A forrásnyelvi mesék a «Minden napra egy mese» c. kötetben (49 szöveg) és az «Icinke picinke. Népmesék óvodásoknak» c. kötetben (2 szöveg) találhatók. Az udmurt fordítást minden mese esetében A. Uvarov készítette, amelyeket a «Нуналлы быдэ выжыкыл» ‘Minden napra egy mese’ c. kötetben adták ki. A kutatás elméleti-módszertani alapját a fordítás elméletéről és gyakorlatáról szóló munkák (Sz. I. Vlahov, Sz. Florin, V. Sz. Vinogradov, N. K. Garbovskiy, Т. А. Каzakova, V. N. Komisszarov, Ja. I. Recker, R. K. Minyar-Beloruchev, Klaudy Kinga, S. Fenyő Sarolta és mások); udmurt nyelvészeti munkák (V. K. Kelmakov, M. K. Karakulova, B. I. Karakulov, N. V. Kondratyjeva), valamint magyar nyelvészeti tanulmányok (Hegedűs Rita, Kugler Nóra) adták . A dolgozat tudományos újszerűsége abban áll, hogy: − feltárja a magyar-udmurt fordításhoz felhasználható módokat, fordítás alapján meghatározza és elemzi a nyelvi és lexikai transzformációkat;
4 − bemutatja azokat az eljárásokat, melyekkel a magyar frazeológiai egységek (hasonlító szerkezetek, reáliák, tulajdonnevek) átültethetők az udmurt nyelvre; − a dolgozatban először kerülnek bemutatásra, egy konkrét magyar-udmurt fordítási példa alapján, a fordítási deformációk és hibák, valamint ezek osztályozásai. A munka jelentősége tehát az, hogy hasonló jellegű kutatást magyar-udmurt fordítások tekintetében még nem végeztek. Elméleti jelentősége abból fakad, hogy feltárja az analóg-választás kevéssé kutatott kérdéseit a célnyelvben, azokat az analógiákat vizsgálja, amelyek az eredeti jelentést pontosan tükrözik, többek között a reáliák, a frazeológiai egységek, a magyar névelők jelentését (a határozatlan egy és a határozott a/az névelőkét), illetve a magyar igék hatóige-képzőjét (-hat/-het). Jelen kutatás nem törekszik kimerítő elemzést adni, azonban igyekeztem tárgyalni a legjelentősebb kérdéseket, amelyek a műfordítás pontos megfeleltetésének problémakörét érintik. Gyakorlati értéke, hogy eredményei elősegíthetik a fordítók számára a magyar-udmurt szépirodalmi fordítások minőségének fejlesztését, valamint további kutatások forrásául szolgálhatnak a műfordítás problémájának témakörében. Továbbá, a disszertáció anyaga felhasználható az udmurt műfordítási szakkurzus anyagának kidolgozásához. A védésre előterjesztett alapvetések: 1.
Az összehasonlító elemzéssel lehetséges a fordítási transzformáció legpontosabb,
legkomplexebb leírása. 2.
A fordítási folyamat során a megfelelés elérése érdekében lexikai és grammatikai
átváltások alkalmazandók. 3.
Az eredeti szövegtől való eltérés, amennyiben az objektív szükségesség nem indo-
kolja, ferdítéshez, hibához vezet. 4.
Gyermekirodalom fordítása esetén, ahol a szöveg a gyermeki befogadásra épül, a
fordított szövegnek maximálisan érthetőnek kell maradnia a kiskorú olvasók számára. 5.
A nyelvi és kulturális különbségekből adódóan a fordítás folyamatában elkerülhe-
tetlen a szöveg adaptációja, a befogadó kultúrához igazítása.
5 6.
Ha a reáliák és a frazeológiai egységek anélkül kerülnek fordításra, hogy indoko-
latlanul figyelmen kívül hagyták a pragmatikai funkciójukat, az eltorzíthatja az értelmüket, és ez a fordítás pontatlanságához vezet. Konferencia előadások. A tanulmány megírása során felmerült egyes kérdések és a kutatási eredmények a következő nemzetközi tudományos konferenciákon hangzottak el: a XXIV. Nemzetközi Finnugor Diákkonferencián /IFUSCO/ (Helsinki, 2008), és a XXV. Nemzetközi Finnugor Diákkonferencián /IFUSCO/ (Petrozavodszk, 2009), XXII. és XXIII. Nemzetközi tudományos-módszertani konferenciák az Orosz Kulturális Központban (Budapest 2008, 2009). A tanulmány felépítését az általános koncepció és a kutatás célja határozza meg. A disszertáció, amelynek terjedelme 195 oldal, bevezetésből, nyolc fejezetből, befejezésből, rövidítések jegyzékéből és forrásjegyzékből, valamint irodalomjegyzékből áll. A tanulmányhoz kapcsolódó mellékletet elektronikus adathordozón nyújtottam be. A DOLGOZAT RÖVID TARTALMI BEMUTATÁSA A Bevezetésben található a témaválasztás indoklása, a kutatás céljainak, feladatainak és módszereinek meghatározása, elméleti jelentőségének és gyakorlati értékének, valamint azoknak az alapvetéseknek a megfogalmazása, melyeket a védésre terjesztettem elő. Itt fektettem le továbbá azokat az elméleti alapokat és elemzési módszereket, amelyekre a kutatás épült. Az első «A műfordítás elméletének kérdései az udmurt irodalomtudományban» című fejezetben áttekintés található az udmurt műfordítás korszakairól, amely korszakolás az udmurt irodalmi nyelv történetének szakaszaira és az udmurt irodalom fejlődésére épül. Külön tanulmányozom a magyar-udmurt műfordítás történetét. Ebbe a fejezetbe illesztettem a műfordítás elméleti kérdéseiről szóló udmurt irodalom áttekintését is. A második fejezet életrajzi adatokat tartalmaz Anatolij Uvarovról, a kutatott művek fordítójáról, valamint áttekintést ad magáról a kutatott anyagról. A harmadik, «A transzformációs műveletek típusai» címet viselő fejezetben, a műfordítás elméletének pragmatikai és lingvisztikai kérdéseit vizsgálom, pontosítom a «fordítási», «grammatikai-», és «lexikai-» átváltás fogalmát.
6 A fordítást úgy tekintem, mint nyelvek közötti aktust, amely a pragmatikai tényező, mint kommunikációs cél figyelembe vételét feltételezi. A pragmatika prizmáján keresztül vizsgálom a fordítás folyamatát és eredményét, valamint további elméleti kérdéseket: a fordíthatóság és a megfeleltethetőség kérdését. A fordítási transzformációkat az eredeti szöveg értelmének 1) adekvát és 2) inadekvát módon történő visszaadása szerint különböztettem meg. 1.
Az adekvát átalakítások tovább tagolódnak pragmatikai szempontból kötöttekre és
pragmatikai átalakításokra. A pragmatikailag kötöttek a reáliák és frazeológiai egységek fordításánál szükségszerűek. Ide sorolom azokat az átalakításokat is, amelyek az általános irodalmi normától eltérő szöveg fordításakor alkalmazandók. Ebben az esetben a gyermekbeszéd raccsolására gondolok és a hangok helytelen kiejtésére (pösze beszédre). A pragmatikai transzformációk a szöveg egészét érintik, azaz lexikai és grammatikai átalakításokat is tartalmaznak, mivel én a pragmatikai jelentést tágabban, azaz a grammatikai és lexikai vonatkozásokat egyaránt magában foglaló jelentésként értelmezem. 2.
A jelentésmódosulást okozó transzformációkat deformációkként és hibákként osz-
tályozom, melyeket külön fejezetek tárgyalnak: «A fordítási deformációk osztályozása» és «A fordítási hibák osztályozása». A grammatikai átalakítások vizsgálatakor kitérek a határozatlan (egy) és a határozott (a/az) magyar névelők, valamint a hatóige-képzők (-hat/-het) udmurtra fordításának lehetőségeire, mivel ezek a grammatikai kategóriák hiányoznak az udmurt nyelvben, emiatt szorulnak transzformációk alá. A fordító a mondat tárgyát jelentő esetekben, határozott névelős tárgyat ragos táryggyal3 pl.: csókolta a virágot ― сяськаез чуп карем ‘csókolta a virágot’, (az -ез akkuzatívusz ragja); a határozatlan névelős tárgyat pedig ragtalan tárggyal, adja át, pl.: hajtottak egy ökröt ― сьöразы одћг ошØ ваё ‘magukkal egy bikát (szó szerint bika) hoznak’.
3
Kozmács István ragtalan (nominatívuszi tárgy) és ragos (akkuzatívuszi tárgy) definíciókat használ. ld. Kozmács István Kontextus és grammatikalitás – az udmurt akkuzatívusz használatáról // Grammatika és kontextus: új szempontok az uráli nyelvek. Szerkesztők: Csepregi Márta, Virpi Masonen. Bp.: ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2007. 156 о.
7 Az elemzett szövegekből következő névelő jelentés átadási módokat találtam. Példák határozott névelő jelentés átadási módjaira: 1) birtokos jelekkel, pl.: az egész napot átszunyókálta ― быдэс нуналзэ сямен ик нырулыса улћз ‘szinte az egész napját szundikált’, нунал+зэ: -зэ РхSg3 Acc; 2) mutató névmásokkal со ‘az’, та ‘ez’, pl.: a pici házban ― со пичи коркан ‘abban a kicsi házban’, csupa vidámság így az élet ― шулдыръяськон гинэ та улон ‘csak szórakozás ez az élet’. A határozatlan névelő jelentés átadási módok: 1) még nem ismert, először említésre kerülő, vagy sok hasonló közül történő kiválasztás esetén pl.: az одћг ‘egy’ számnévvel és огез ‘az egyik’ (az ог- mint az одћг szó rövid alakja és az -ез mutató-kiemelő jel) szóval való fordítás, pl.: kérdezte egy anyóka ― юам огез песянай ‘kérdezte az egyik anyóka’, volt egyszer egy kandúr ― улэм-вылэм одћг коӵыш ‘élt egy macska/kandúr’; 2) határozatlan névmásokkal: кыӵе ке ‘valamilyen’, pl.: szembejött vele egy fiú ― ульчаын со кыӵе ке чупырес пияшен пумиськиз ‘az utcán ő valamilyen élénk fiúval találkozott’. Az egy lexéma a határozatlan időt, mértéket jelentő szókapcsolatokban is előfordul, ilyenkor az udmurt fordításban a jelentése átadható határozatlan névmással кöня ке ‘néhány, egy kicsit’, vagy határozószóval – öжыт ‘kevés, néhány’, öжытак ‘kevéssé, kicsit’ pl.: előbb ugrálunk egy kicsit ― oйдо кöня ке тэтчалом ‘gyere egy kicsit ugrálunk’; gondolta, megpihen egy kicsit ― малпам öжытак шутэтскыны ‘gondolta egy kicsit megpihenni’. Vannak esetek, amikor a névelő jelentése ki van hagyva, viszont a fordítás adek vátsága nem változik. Hatóige-képzők (-hat/-het) jelentései átadhatóak az udmurt nyelvben: 1) az ige feltételes módjának -сал jelével; 2) az ige jövőidejével, amely absztrakt időt is kifejezhet és ezáltal modális jelentéssel is bírhat; 3) segédigékkel быгатыны ‘képes, tud’, быгатысал ‘lenne képes, tudna’, ami magába foglalja a feltételes mód -сал jelét; луыны ‘lehet, tud’ jelentésben.
8 A szintaktikai átalakításokhoz sorolom az udmurt mondatok alannyal, azaz személyes névmással, történő anaforikus funkciójú kiegészítését; az eredeti szöveg összetett mondatainak egyszerű mondatokká alakítását; a szereplők párbeszédének beillesztését az eredeti függő beszédük helyett. A lexikai átalakítások típusai: konkretizálás, generalizálás, a jelentés felbontása, funkcionális csere alkalmazása, antonim fordítás és a jelentés modulációja. Az átalakítások minden fajtájához magyarázatot és példákat hoztam az elemzett szövegekből. A «Reáliák fordítása» c. negyedik fejezetben a vizsgált, forrásnyelvi szövegekből vett reáliákat (összesen 25 lexikai egységet) tematikus csoportokba osztom, és az átültetésükre alkalmazott eljárásokat elemzem. A reáliák fordításának módjairól és sikerességéről értékelést készítettem, emellett csatoltam a reáliák jelentését jobban tükröző, saját magam által megadott udmurt változatot is. Jelen tanulmány a reáliák következő meghatározását követi: a reáliák – olyan szavak és szóösszetételek, amelyek egy meghatározott nép (vagy népcsoport4) tárgyait, életére jellemző jelenségeit (mindennapi élet, kultúra, társadalmi és történelmi fejlődés) jelölik5. A reáliák kulturális és történelmi színezetet adnak a szövegnek. A. Uvarov a reáliákat a következőképpen fordítja: 1) udmurt analógiával való fordítással: szilvás gombóc – сливаен пельнянь ‘derelye szilvával’, túrós gombóc – кузятэмен пельнянь ‘derelye túróval’, galuskа – чумер шыд ‘leves galuskával’, cimbalom – крезь ‘guszli’, udmurt népi húros hangszer, stb. – összesen 7 példa; 2) idegen analógiával való fordítással: puliszka – кукуруза ӝук-мамалыга ‘kukorica kása-mamalyga/puliszka’, dragonyos – драгунъёс ‘dragonyos’ amit a lábjegyzetben így magyaráz: вал вылын ожмаськись ‘a lovakon harcolók’, stb. – összesen 4 példa; 3) jelentés felbontással: gomolyasajt – сыр ‘sajt’, pecsenye – сиён ‘étel’, zsemle – булка ‘fehér cipó’, karácsonyfa – кыз ‘fenyő’, tanya – гурт ‘falu’, kocsmáros – кузё ‘хозяин’ stb. – összesen 14 példa; 4) körülírással: karácsonyfa vásár — кызъёсын вузкаризы ‘продавали елки’, karácsony — толсур праздник ‘december ünnepe’, Mikulás — Тол Бабай Микулаш 4 5
Saját kiegészítés. Влахов С., Флорин С. Непереводимое в переводе. Изд-ние -2-е испр. и дополн. М.: Высшая школа, 1986. С 55.
9 ‘Дед Мороз Микулаш’, kocsmáros — кочмалэн кузёез ‘хозяин корчмы’ stb.– öszszesen 9 példa; 5) transzliterációval: nemzetközi szavak fillér és huszár — филлер 'fillér', гусар ‘huszár’ – összesen 2 példa. Egy esetben kihagyással él, ez pedig a tanya szó mellőzése. A reáliák megjelenésének módjait statisztikai szempontból is vizsgáltam: a jelentés felbontás teszi ki az esetek többségét, 39%-át, a körülíró mód a 25%-át, ritkábbnak (19%) bizonyult az udmurt analógia alkalmazásának módja, az idegen analógiával való csere aránya 11%-ra, végül a transzliteráció mindössze 6%-ra tehető. A kutatás során nem találtam olyan reália-fordítást, amely helytelen asszociációt eredményezne és ezzel a fordítás érthetőségét jelentősen befolyásolná. Az ötödik fejezet «Tulajdonnevek átadása» az irodalmi szereplők személyneveinek, az állatneveknek és a helyneveknek a fordítását vizsgálja, amelyek az eredeti szövegekben fordulnak elő. Érdekességet mutat a beszélő nevek fordítása, amely a fordítói funkció átértelmezését igényli, például a funkcionális csere alkalmazását: az állatok nevei esetében a Csalafinta róka ragadványnév átalakul Алданчи-vá ‘hazug, szélhámos’, a Csali-ból Алдћ ‘hazug, szélhámos’, az Алданчи rövidülése lesz. Az Алданчи és Алдћ nevek azonban nem teljesen ekvivalensek, a mese gondolati tartalmának felelnek meg. A fordított szövegekben a szereplők személyneveinek a következő átváltási módjaival találkoztam: 1. Transzkripció/transzliteráció: 13 példa: János — Янош, Janó — Яно, Tóth Sándor — Тот Шандор, Terike — Тэрике, Ferike — Ферике stb.; 6 példa jelentéstartalmú nevek esetén: Pajtás kutyа — Пайташ, Cirmos cica — Цирмош коџыш, Nyerges Mihály — Нергеш Михай stb. Összesen 19 példa. 2. Fordításra szorulnak a beszélő nevek (összesen 7 példa): Muzsikus Misa — Музыкант Миша ‘zenész Misa’, Tükrös Kata — Шоголь Кати ‘Kacér Katyi’, Füge — Инжир ‘füge’, Kókusz — Кокос ‘kókusz’, Babszem Jankó — Янко–сьöд кöжы пи ‘Jankó–babfi’ stb. 3. Funkcionális felcserélés, azaz amikor a fordító más lexémát (ti. nevet) használ a fordított szövegben, azonban olyat amely az eredeti név jelentésbeli funkciójának megfeleltethető: Kata — Орина (udmurt nőnév az orosz Irina névből), Ágika — Аня
10 (női név, az Anna név becéző változata), Sajó — Шапи (kitalált kutya név) stb.; 12 példa beszélő nevek esetén: Kókuszka — Зарни пенькыли ‘Arany halacska’, Móka Mikulásné született Szomorú Borbála — Микилэн нэнэез ‘Miki anyukája’, Öcsike — Толик (fiúnév, Anatolij becéző változata), Barna Mackó — Мауко курень гондыр ‘Mauko barna medve’, Мауко песятай ‘Mauko nagyapa’ stb. Összesen 19 példa. A célszövegben 3 tulajdonnév lett hozzáadva — Васьлей (fiúnév, a Vaszilij becéző változata), Миши (fiúnév, a Mihail becéző változata), Мауко (kitalált név). 2 példa név elhagyására — Klapka tábornok neve, illetve Irénkéék. Összesen 50 tulajdonnevet vizsgáltam, amelyek közül a fordító 3 esetben a hozzáadást és 2 esetben a kihagyást alkalmazta; a többi személynév (20), ill. beszélő név (25) volt. A tulajdonnevek leggyakoribb átalakítási műveletének a transzkripció/transzliteráció bizonyult (65%), szemben a kevésbe sűrűn alkalmazott funkcionális felcserélés módszerével (35%). A beszélő nevek esetében a legsűrűbben használt átadási mód a funkcionális felcserélés volt (48%), ritkábban a fordító a név jelentését fordította (28%), vagy átírta a neveket (24%). A vizsgált mesékben valódi helynevek is előfordulnak, amelyek fordítása során A. Uvarov pontosabb meghatározásokat fűz a helynevekhez, pl.: Kárpátok — Карпат гурезьёс ‘Kárpát hegyek’, Duna-part — Дунай шур дур ‘Duna folyó szélen’, Székelyföld — Мадьяръёслэн Секей музъем вылазы ‘Magyarok Székely földjén’, Szent Anna-tó — Святой Анналэн тыез ‘Szent Anna tava’. A fordító egyszerűsíthet, generalizálhat, pl. a Budá-t Будапешт-nek (ti. Budapest), a Gyarmat6 helységnevet одћг гур-nak ‘egy falu’-nak fordítja. Az Isaszeg és Baja helyneveket pedig kihagyja, amivel a fordító megkíméli az udmurt olvasókat a számukra ismeretlen földrajzi nevektől. A hatodik fejezet «A frazeológiai egységek és hasonlító szerkezek fordítása» az idiómák és a hasonlító szókapcsolatok fordításának nehézségeit tárgyalja. A frazeológiai egység (a továbbiakban FE) alatt a tanulmányban állandósult szókapcsolatokat, mondatokat értek, amelyek jelentése nem az azokat alkotó egyes szavak jelentéséből, értelméből tevődik össze. 6
A forrásnyelvi szövegben településnévként szerepel.
11 Az FE állandósult lexikai összetétel, teljesen vagy részben módosult jelentéssel, amelynek az adott nyelvre jellemző kulturális többlettartalma van. Fordítási szempontból az elemzett szövegekben előforduló FE-ket két csoportra osztottam: 1. azok a FE-k, amelyeknek létezik egyenértékű udmurt frazeológiai ekvivalense; 2. azok a FE-k, amelyeknek nem létezik egyenértékű udmurt frazeológiai megfelelője. Az első csoportba tartozók esetében a fordító rendelkezésére állnak udmurt frazeologizmusok, amelyekből választhat, a második csoportnál azonban a kontextusból kiindulva és a FE szövegben betöltött funkcióját figyelembe véve kell megtalálnia a módot az eredeti jelentés visszaadására. Az eredeti művek és azok fordításának elemzése során a következő módokat találtam a frazeologizmusok fordítására: 1) fordítás a frazeológiai ekvivalensével; 2) fordítás a célnyelvi analóg frazeológiai egységgel; 3) körülíró fordítás; 4) szó szerinti fordítás (tükörfordítás); 5) a fentiek kombinálása (kombinált fordítás). A frazeológiai ekvivalens terminusa alatt azt értjük, hogy a FE a célnyelven a kontextustól függetlenül is ugyanazt a denotatív és konnotatív jelentést hordozza, azaz ugyanolyan értelmi és stilisztikai tartalommal bír, mint a fordított változat, pl. lóg az orra7 (jelentése: megbántódott), és нырзэ ошем szó szerint ‘az orrát lógatta’, jelentése ‘megbántódott’. A FE-k fordításának második módja a célnyelvi analóg frazeológiai egységgel történő fordítás. A hasonló frazeológiai megfelelő formáját tekintve eltérhet az eredetitől, de tartalmát tekintve helyettesítheti azt, a szövegben betöltött funkciója szerint. Vö. hűlt helye volt (jelentése: nem volt már ott) és куара но, ланга но öвöл ни szó szerint ‘se hang, se csörgés nincsen már’, jelentése ‘semmi nem maradt’. A FE körülíró fordításánál a fordító különböző eszközökhöz nyúl, hogy az eredeti tartalmat visszaadja: magyaráz, hasonlít és leír. A forrásnyelvi FE jelentésének visszaadása történhet teljesen más szóval, szabad szóösszetétellel, mondatokkal, vagy több 7
A fordított változatban is megmarad az eredeti frazeológiai egység formája és jelentése.
12 mondattal. Pl. az ízzé-porrá tört kifejezés tartalmát a fordító egyetlen udmurt szóval, a нелькиськыны ‘összenyomódik’ igével adja vissza. A tükörfordítás, vagy szó szerinti fordítás alkalmazása csak ott lehetséges, ahol az valóban tükrözni tudja az eredeti tartalmat. Vö. megfagyott a mosoly a bajusza alatt (jelentése: ‘hirtelen elmúlt a jókedve’) és пальпотонэз мыйык улаз кынмиз szó szerint: ‘a mosolya megfagyott a bajusza alatt’ szintén ‘hirtelen elmúlt a jókedve’ jelentésben. A kombinált mód a fentiek váltogatásával jön létre, pl. tükörfordítással és az eredeti jelentést körülíró magyarázattal. A fordítás folyamán a FE-k elhagyhatók, vagy kiegészíthetők. Összesen 91 FE-t elemeztem, amiből A. Uvarov 13 esetben az elhagyást, 16 esetben pedig a kiegészítést alkalmazta. A módszerek statisztikai összesítése a táblázatban látható. A leggyakoribb FE-k azok, amelyeknek nincs ekvivalens FE-e (a példák 81%-a, szám szerint 50), ezeket A. Uvarov körülírással fordítja, ez a módszer teszi ki a többséget (32%, azaz 20 példa). A fordítás a frazeológiai ekvivalensével 19%-ban, a tükörfordítás 23%-ban volt megfigyelhető. A legkevésbé jellemző mód a kombinált volt (10%, 6 FE esetében). A frazeológiai ekvivalensek (12 FE, vagy 19%) többsége érzelmi jelentést hordoz; az analóg fordítás esetén a FE-k (10 FE, vagy 16%) felsorakoztatásakor a fordító igyekszik figyelembe venni az alaki hasonlóságot és az eredeti kifejezés szemléletességét is. Azokban az esetekben, ahol módja volt rá, a fordító egyaránt törekedett az alaki és képi reprodukálásra. A körülíró fordítás példáiból azonban – amelyek a többséget alkotják (20 FE, vagy 32%) – a többihez képest kitűnik, hogy a fordító nem tűzte ki céljául a pontos megfeleltetés szándékát, ezekben a példákban az udmurt magyarázat eltér az eredeti kontextustól. A tükörfordítás példái ellenben (14 FE, vagy 23%) azt bizonyítják, hogy a fordító alkalmanként szó szerinti fordítással is közvetíteni tudja a forrásnyelvi frazeológiai jelentést. A hasonlító szerkezetek fordításának módjai között tárgyalom a tükörfordítást és az analóg fordítást. Észrevettem olyan eseteket, amikor a fordító a hasonlításokat indokolatlanul hagyta el, ugyanakkor a hasonlító szerkezeteket használt ott, ahol a magyar változat határozói igeneves szerkezetet használ, pl. villámsebesen futhat fordítása чилектэм кадь нуoзы, azaz ‘olyan gyorsan fut, mint a villám’.
13 N. A. Kasirina nyomán úgy véljük, hogy a műfordítás során két feltételt szükséges szem előtt tartani. Az első a kommunikatív egyenértékűség az eredeti és a fordított szöveg között. Ez a kikötés a fordítás pragmatikai követelményeihez kapcsolódik. A második feltétel a szükségesre szorítkozás kritériuma, a motiváltság, és a fordítási átalakítás korlátozottsága. Azaz a fordítás során nem szabad átalakításokhoz folyamodni, hacsak az nem szolgálja a célt. Ez a kritérium a megfelelő fordítás követelményéhez kapcsolódik8. Ezen kritériumok elvetése ferdítéshez vezet, amellyel a hetedik fejezet, «A fordítási deformációk osztályozása» foglalkozik. A fordítási deformációk olyan, az objektív szükségesség által nem indokolt eltérések, amelyek a fordítást eltorzítják a szerzői szándékhoz képest. Összehasonlítva az eredeti szövegeket és azok udmurt fordítását a következő deformációfajtákat fedeztem föl a célnyelvi szövegekben: 1. A lexikai-szemantikai szinten megjelenő torzulások: a) az eredeti szöveg lexikai egységeinek helyettesítése más lexikai egységekkel. pl. has helyett ым ‘száj’, játék helyett эш ‘barát’, bácsi helyett атай ‘apa’; b) új alakok-hősök bevezetése a fordításban: нюлэскузё ‘erdei manó’, толэзь ‘hold’; c) az alakok-hősök módosítása a fordított szövegben: Сыр люкись ӟичы ‘A sajtot osztó róka’, Чабей тысь ‘Búzaszem története’ stb. 2. A szöveg szintjén a következő deformációk találhatók meg: а) a szövegkompozíció deformálása, többek között a mesék kezdő részének elhagyása: Тыпылэн кык полэс улонэз (szó szerint: ‘A tökfilkó kettős élete’) (magyar mese címe: A szekrény álma); a kezdő sor kiegészítése Малы адями пурысьта? ‘Miért őszül meg az ember?’; illetve kibontás hozzátoldása Ньыль вын-агайёс ‘Négy testvér’ stb.; b) deformálás kiegészítő magyarázattal a célszövegben: Гондыр музыкант ‘A muzsikáló medve’, Кикы но атас ‘A kakas meg a kakukk’) stb. A fordítás előtt szükséges az eredeti mű előzetes elemzése. Ha ezt a követelményt nem tartjuk be, a célszöveg kompozíciója nem lesz érthető a fordító számára, ami azt vonja maga után, hogy a szöveg szerkezete torzulhat. A kiegészítő magyarázat mindig a fordító egyéni döntése, amellyel gyakran az a szándéka, hogy így adaptálja a szöveget a «saját» olvasói számára. 8
N.A. Kasirina: Az írásbeli fordítások minőség-értékelésének kritériumai, mint módszertani probléma. // A nyelv-és kultúraoktatás nyelvi –didaktikai alapjai / In: I.A. Caturovoj. Taganrog: TRTU Kiadó, 2005. p. 50.
14 A műfordítás során a tartalom átadásával egyidejűleg meg kell őrizni az eredeti mű sajátosságát és egyediségét, valamint hűen kell visszaadni az eredeti szöveg gondolati-tematikai értelmét. Ezen elvek megsértése hibának tekinthető. A nyolcadik fejezetben – «A fordítási hibák osztályozása»– ezeket a hibákat vizsgálom. Az elemzett szövegekben olyan hibákat is fölfedeztem, amelyeket a szavak alaki hasonlóságának tulajdonítottam. Ezen hibák oka, illetve előzménye lehetett a fordító figyelmetlensége, pl.: cipő-t használt az alakilag hasonló cipó helyett, ahol a szavak csak a szó végén egy fonémában különböznek: s együtt örvendezett velük, ha olykor teli fazekat vagy egy jó meleg cipót tettek rája az udmurt fordításban: шумпотћз со, куке пиналъёс толалтэ кезьытэн шуныт пыдкутчанзы понна лöпто, гурезьын нискыламзы сярысь лабырто, azaz ‘örvendezett, amikor a gyerekek a téli hidegben örültek a meleg cipőinek és arról beszélgettek, hogy lecsúsznak a hegyről’, tehát az udmurt verzióban meleg cipő szerepel a magyar meleg cipó helyett. A teli melléknév tévesen téli-nek értelmezése miatt került a толалтэ ‘télen’ szó az udmurt fordításba. A. Uvarov egy kiegészítő mondatot is told a fordításhoz: гурезьын нискыламзы сярысь лабыртo ‘arról beszélgettek, hogy lecsúsznak a hegyről’, amely az udmurt olvasóknak plusz információval szolgál a hősökről, de amely egyúttal a szabad fordítás és az indokolatlan kiegészítés példája. A fordításban találtam olyan eseteket is, ahol a többjelentésű lexémák idevágó jelentését a fordító helytelenül értelmezi: pl. másnap összehívta valamennyi barátját (ti. összes barátját), udmurt fordításban: џуказеяз öтем кöня ке эшъёссэ, azaz ‘másnap összehívta néhány barátját’. A valamennyi szó többjelentésű - 1) néhány, 2) összes -, a mese kontextusából tudjuk, hogy itt az összes barátról van szó, következésképpen a helyes udmurt fordítás így hangzana: џуказеяз вань эшъёссэ öтем azaz ‘másnap összehívta az összes barátját’. A túlságosan radikális átalakításokat «szabad fordítás»-nak hívjuk. A fordító szabad fordítása rendszerint egy elértett szónak, szóösszetételnek, mondatnak a félremagyarázásából jön létre. Pl. Nagymogyoró a fülénél fogva visszarántotta — Ваньчо пельыныз выртыны кутскем zó szerint: ‘Vanycso elkezdte mozgatni a fülét’ (Ваньчо – funkcionális felcserélés). Amíg az eredeti szövegben arról van szó, hogy az egyik a másikat a fülénél fogva visszarántotta, mert meg akarta előzni testvére illetlen viselkedését, addig az udmurt változatban a fülmozgatás jelenthet kíváncsiságot vagy óvatosságot, de nem a társának a
15 figyelmeztetését. A. Uvarov tehát néhol szabadon fordít, ami nem mindig esik egybe a szerző szándékával. Az Összegzésben ismertetem a feltevéseimet és összefoglalom a következtetéseimet. A dolgozathoz tartozik egy digitális adathordozón benyújtott melléklet , amely tartalmazza az elemzett magyar nyelvű meséket, valamint udmurt fordításukat.
Az értekezés témájához kapcsolódó publikációk: 1. Игнатьева О. В. К вопросу о лексических трансформациях (на материале венгерско-удмуртских переводов) // Ünnepi írások Havas Ferenc tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 18. ELTE Finnugor Tanszék – Numi-Tórem Finnugor Alapítvány. Budapest, 2008. 324–335 o. 2. Игнатьева О. В. К вопросу об адаптивном транскодировании при переводе венгерских сказок на удмуртский язык // Ünnepi írások Bereczki Gábor tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 19. ELTE Finnugor Tanszék – Numi -Tórem Finnugor Alapítvány. Budapest, 2008. 3. Игнатьева О. В. Переводческие средства при создании художественных образов (на материале
венгерско-удмуртских
переводов) //
Тезисы
докладов
XXV
Международной студенческой конференции по финно-угроведению (г. Петрозаводск, Карелия, Россия). Петрозаводск, 2009. С. 177–179. / XXV. Nemzetközi Finnugor Diákkonferencia előadásainak tézisei (Petrozavodszk, Karélia, Oroszország) Petrozavodszk, 2009. С. 177–179. Egyéb, nyomtatásban lévő publikációk: 4. Игнатьева О. В. Лингвокультурная адаптация текстов сказок (на материале венгерско-удмуртских
переводов)
//
Материалы
всероссийской
конференции
«Динамика структур финно-угорских языков». Сыктывкар, 2009. (в печати). / „A finnugor nyelvek struktúráinak dinamikája” c. Összorosz- konferencia előadásai. Sziktivkar, 2009. 5. Игнатьева О. В. Эмотивная единица перевода в тексте сказки (на материале венгерско-удмуртских переводов) // тезисы XI Международного конгресса финноугроведов, (CIFU 11) «Финно-угорские народы и языки в ХХI веке». Пилишчаба, 2010. (в печати). / XI. Nemzetközi Finnugor Konferencia tézisei (CIFU 11) „Finnugor népek és nyelvek a 21. században”, Piliscsaba, 2010. 6. Игнатьева О. В. Способы передачи венгерских реалий (на материале венгерскоудмуртских переводов А. Уварова) // Ежегодник финно-угорских исследований. Ижевск: ERGO, 2010.
