IGAZSÁGÜGY MINISZTÉRIUM BV. ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁG KIADVÁNYA. ecem bert m utat m ár a

Belső használatra!

IGAZSÁGÜGY MINISZTÉRIUM BV. ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁG KIADVÁNYA

IX . ÉVFOLYAM, 51. SZÁM

ARA: 1,50 Ft

1965. DECEMBER. 24.

HATÁRKŐNÉL ecem bert m utat m ár a

D

NAPTÁR, közeledik az év vége, s vele a szám vetések ideje. M it értü n k el abból, am it az év elején m agunk elé tű ztü n k , m ilyen kilátásokkal v á rju k az új esztendőt? A sok m il­ liónyi em ber ily e n tá jt szokásos egyé­ ni szám vetése szoros szálakkal fűző­ dik a nagyobb közösség, az ország szám vetéséhez. M ert szocialista ren ­ dünk m inden lehetőséget m egad az egyén boldogulásához, m egterem ti feltételeit a képességek, a szorgalom szabad kibontakozásának, s egyben a társadalom gazdasági ereje növe­ kedésével egész n épünk életkörül­ m ényei javulásának. Az 1965-ös év m ásodik ötéves te r­ vünk utolsó esztendeje. Évvégi szám­ vetésünk így nem csak egy esztendő m u n k á já t kell hogy m érlegre tegye, de alkalom arra, hogy áttek in tsü k ötévi fáradozásaink eredm ényeit, öt­ éves terv ü n k teljesítését. Igaz, a szá­ m ok, az adatok m ég nem pontosak. ism ereteink alap ján m á r joggal állíth atju k : nagy és eredm ényes m u n k át végeztünk a m ost lezáruló öt esztendőben. A m ikor hozzáláttunk ötéves te r­ vünkhöz, azt az alapvető politikai célt tű ztü k m agunk elé, hogy ebben az időszakban befejezzük a szocializ­ m us alap jain ak lerakását, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésévéi kiv ív ju k a szocialista term elési vi­ szonyok győzelm ét az egész népgazEzt a célt a tervezettnél is rövidebb idő alatt, ötéves terv ü n k k é t évében lényegében m egolMosit befejeződő ötéves te r­ v ü n k úgy v o nulhat be n ép ü n k tö rté­ netébe, m in t a szocialista alapok vég­ leges m egterem tésének, a szocializfelépítése kezdetének időRŐTELJESEN FEJLŐDÖTT EZEKBEN AZ ÉVEKBEN népgazdaságunk vezető ága, a szocialista ip ar: a terv n ek m egfelelő m érték b en az idén m integy 48 százalékkal term el többet, m in t 1960-ban. N agyszerű létesítm é­ nyekkel gazdagodott ip aru n k ezek­ ben az években, új gyárak, üzem ek egész so rát rajzolta fel az alkotó m u n k a az ország térképére. Ezekben az években kezdte el te r­ m elését az egym illió tonna kap acitá­ sú D unai C em ent- és Mészmű, elké­ szült a D unaújvárosi H ideghenger­ m ű, s ezzel kom pletté v ált szocialista ip aru n k büszkesége, a D unai Vasmű. N ovem ber végén av atták fel a Tiszai V egyikom binát m űtrágyaüzem ét, K a­ zincbarcikán, N yergesújfalun és m á­ su tt új, eddig hazánkban ism eretlen m űanyagok term elése in d u lt m eg az ezekben az években elkészült vegyi üzem ekben. Dolgozik m á r az Oros­ házi Ü veggyár, a békéscsabai és a nyíregyházi konzervgyár, a szegedi gum igyár. Új erőm űvek és a régiek bővítése nyom án az 1960. évi 7,6 m illiárd ki­ low attóráról az idén több m in t 11 m illiárd k ilo w attó rára n ő tt az elektrom osenergia-term elés. Elkészült a B arátság kőolajvezeték és m á r te r­ m el a hozzákapcsolódó D unai Kő­ olajipari V állalat első, egym illió ton­ n a kapacitású gyáregysége. Korsze­ rű sítették a közlekedést, m egépült és fővárosunk nevezetessége le tt az új Erzsébet-híd. N épgazdaságunk állóeszközei öit esztendő a la tt annyival növekedtek, m in t az előző tíz évben. M ezőgazdaságunkat a szocialista átszervezéssel egyidőben és azt kö­ vetően terven felül is sokoldalúéin se­ g ítette a szocialista állam . A mezőgazdaság töm egével k ap o tt kom báj­ nokat, trak to ro k at, s m ás gépeket. Többszörösére növeltük a m ű trág y a­

felhasználást. Több m in t félm illió holdat öntöztünk, öt év a la tt csak­ nem 80 ezer hold szőlőt, 106 ezer hold gyüm ölcsöst telepítettünk. E nnek el­ lenére az ötéves tervben eredetileg k itű zö tt 22—23 százalékos mezőgaz­ dasági term elés növekedését nem ér­ tü k el. A m ezőgazdaság term elése öt év átlagában csak m integy 12—14 százalékkal le tt nagyobb, m in t az'előző öt évben. Az elm aradás oka rész­ ben az irreálisan m agas előirányzat, de részben a sorozatos aszály, az á r­ víz, a száj- és köröm fájás, és m ás ele­ m i csapások ro v ására írható. A term elés 12—14 százalékos nö­ vekedése így is nagy szó, a gyakor­ latb an bizonyította a szocialista nagy­ üzem fölényét, Váltotta be a párt, a ko rm án y célját, hogy a szocialista átszervezéssel egyidőben növekedjen a m ezőgazdasági term elés. A AZ IDEI TERMÉSEREDMÉNYT NÉZ­ ZÜK, különösen ki kell em elnünk, hogy búzából m ég sohas.em ta k a ríto t­ tu n k be egy holdról a n n y it — 12,5 m ázsát —, m in t ezen a nyáron. Gon­ doljuk csak el, hogy a felszabadulás előtti legm agasabb búzaterm és sem h alad ta meg a holdankénti 9 m ázsát és a felszabadulás u tá n i rekordhoza­ m ot jelentő 1961-es évben is csak 11 m ázsa kenyérgabona term e tt egy k a ­ taszteri holdon. A korábbi évek 11 m ázsájával szem ben a kukorica te r­ m ésátlaga is im m ár negyedik éve 11 m á s a felett van és hasonlóan folya­ m atosan növekednek m ás fontos nö­ vények term ésátlagai is. A növekvő állatállom ány lehetőséget ad a bel­ földi hú sellátás-jav ításra, s a hús­ ex p o rt fokozására is. M indez bizo­ nyítja: a m ezőgazdaság m egkezdte visszatéríteni azokat a m illiárdokat, am it népünk áldozatkészsége ju tta ­ to tt szám ára. S ahogy n ő tt a term elés, s vele a nem zeti jövedelem , növekedett dol­ gozó népünk életszínvonala is. Ö t év a la tt a terv elő irán y zato t valam elyest m eghaladó m értékben, 19 százalék­ kal n ő tt a m unkások és alkalm azot­ tak egy főre ju tó reáljövedelm e. E reálnövekedés forrása részben a ke­ resők reálbérének m integy 9 százalé­ kos növekedése, m ásrészt a foglalkoz­ tato ttság és a bérenkívüli ju ttatáso k jelentős növekedése ezekben az évek­ ben. N épünk m a jobban, egészsége­ sebb és k u ltu rá lta b b körülm ények között él, m in t történelm e során bár­ m ikor. Nem m on d h atju k azt, hogy m ár m inden gondot m egszüntettünk. Különösen azokban a családokban, ahol kevés a kereső és sok gyerekről, öregről kell gondoskodni, bizony a napi m egélhetés is nem egyszer prob­ lém át okoz. Sajnos, az idén a kedve­ zőtlen időjárás m ia tt a zöldség- és gyüm ölcsfélék is drágábbak voltak, m in t tavaly, ez is növelte a családok gondj ait. Egy nép életszínvonalát azonban reálisan ak kor ítélh etjü k meg, ha történelm ileg szem léljük, saját m ú lt­ jával v etjük össze. S e tekintetben nincs szégyenkezni valónk. Szocia­ lista építőm unkánk eredm ényeként m egszűnt hazánkban a m u nkanélkü­ liség, a töm egnyom or. N épünk életszínvonalát m a b átran hasonlíthatjuk a világ népeinek átlagos életszínvo­ nalához. És ha a legfejlettebb k ap ita­ lista országok szintjét m ég nem is é r­ tük és nem is é rh ettü k el ennyi idő alatt, a kap italista országok zömét m ár életviszonyaink tekintetében is m agunk m ögött hagytuk. Vonatkozik ez a m a m ég kétségtelenül súlyos la­ káskérdésre is. Csak a m ostani ötéves terv időszakában az eredetileg terv e­ zett 250 ezer h ely ett m integy 280

H

ezer új lakás épült, s így csaknem egymillió hazánk fia költözhetett új lakásba. ""TÉVES TERVÜNK TEL­ JESÍTÉSÉNEK áttek in ­ tése joggal tö lth et el büszkeséggel m indenkit, aki a m aga posztján be­ csületes m unkával hozzájárult a si­ kerekhez. A terv teljesítésének azon­ ban vannak olyan árnyoldalai, tan u l­ ságai is, am elyekről azért is érdem es szólni, hogy a következő években a hibák leküzdésével még gyorsabban haladhassunk előbbre. Gazdasági m unkánk e problém áira a p á rt m ú lt év decem beri h atáro zata m ár felhívta a figyelm et. Szólt m in­ denekelőtt arról, hogy term elésünk gazdaságossága nem m egfelelő, a te r­ m elékenység növekedésének ütem e, s a m űszaki fejlesztés lassúsága szű­ k íti külkereskedelm i eladási lehető­ ségeinket, s fékezi az ország belső technikai fejlődését. A p á rt m ú lt évi decem beri h atáro ­ zatai nyom án egész gazdaságunkban előtérbe k e rü lt a m unka hatékonysá­ ga. Az idei te rv várható teljesítése m utatja, hogy a p á rt h atáro zata nyo­ m án egy sor területen egészséges irá ­ nyú fejlődés in d u lt el. M int legfonto­ sabbat kell ezek közül m egem líteni, hogy az ipari term elés v árhatóan m integy 6 százalékos idei növekedése 85—90 százalékban a term elékenység em elkedéséből szárm azik. Ilyen arán y t a korábbi évékben m ég m eg­ közelítően sem tu d tu n k elérni. H a­ sonlóan kedvező az önköltség alak u ­ lása is: az év első 9 hónapjában 1,2 százalékkal csökkent az ipari költség­ szint. G azdálkodásunk m ásik, fontos k é r­ dése, hogy nagyobb összhangot kell biztosítani m inden terü leten a te r­ m elés és a felhasználás között. Csak azt kell term elni, am ire ténylegesen szükséglet van, s így kell elejét ven­ ni annak, hogy felesleges készletek halm ozódjanak fel. E tek intetben is valam elyest javulás tö rté n t az idén. A készletnövekedés ütem e csökkent, sok, a korábbi években felhalm ozó­ dott készlet k e rü lt vissza a népgaz­ daság vérkeringésébe. A p á rt m últ év decem beri h a tá ro ­ zatai nem egy évre szólnak, m m va­ lam iféle „takarékossági év et” h ird e t­ tek meg. Irán y m u tatásu k a követke­ ző esztendőkre is vonatkozik, hiszen a hatékonyság fokozása gazdasági m unkánknak a jövőben is központi kérdése, a takarékosság pedig a szo­ cialista gazdálkodás általános m ód­ szere. Nem m o n dhatjuk azt, hogy a term elékenység idei növekedésével kim erültek volna e tekintetben ta r­ talékaink. Az üzem szérvezés ja v ítá ­ sával, a m unka egyenletes ütem ének biztosításával, a nagyobb technológiai fegyelemmel, a m odern gépek jobb kihasználásával külön beruházás nél­ k ü l is jelentősen növelhető szinte m inden üzem ben a m unka term elé­ kenysége.

Ö

Z ŰJESZTENDŐ N A P­ JA az idén m érföldkő két ötéves terv h atárm ezsgyéjén. Építve ar­ ra, am it az előző eszten­ dőkben elértünk, új feladatoknak gyűrkőzünk neki. Tovább folytatva a népgazdaság m inden oldalú ará­ nyos fejlődését, a p á rt bevált gazda­ ságpolitikája alapján haladunk m ajd a következő öt esztendőben is. Az új ötéves terv elkészülte után az év ele­ jén kerül m ajd elfogadásra az or­ szággyűlés elé. A pontos számok még nem ism ertek, de az irány világos: tovább haladunk előre a szocialista országok nagy családjában, orszá­ gunk gazdasága erősítése, népünk jó­ léte növelésének útján. F. L

A

^ HÍRADÓ

2

Novotny fogadta G ro m ik ó t A hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózko­ dott A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter. Prágában megkezdődtek a két fél hivatalos tanácskozá­ sai, amelyen mind a szovjet, mind a csehszlovák külügy­ m inisztérium vezető m unka­ társai vettek részt Gromiko és Dávid vezetésével. A meg­ beszélésen megemlékeztek a 22 évvel ezelőtt aláírt szovjet —csehszlovák barátsági, köl­ csönös segélynyújtási és há­ ború utáni együttműködési szerződés évfordulójáról. Mél­ tatták annak jelentőségét, hogy az eredetileg 20 évre kötött szerződést 1963. no­ vemberében újabb 20 esz­ tendőre meghosszabbították. A tanácskozáson a két kül­ ügyminiszter kifejezte meg­ győződését, hogy a szovjet— csehszlovák együttműködés és -a két nép barátsága a jövőben tovább mélyül. A megbeszélés további részében szó volt a nemzetközi helyzet aktuális problémáiról. Az összes meg­ vitatott kérdésben a két fél nézetei teljesen megegyeztek. A hivatalos tanácskozások Után Antonin Novotny köz­ társasági elnök, a CSKP KB első titkára, Jozef L énárt m iniszterelnök és Václáv Dá­ vid jelenlétében fogadta a szovjet külügyminisztert, aki­ vel szívélyes, baráti beszélge­ té s t folytatott a k é t ország kapcsolatainak további fej­ lesztéséről és külpolitikai kér­ désekről.

1965. DECEMBER 84.

Szovjet küldöttség érkezett Budapestre Az Országgyűlés meghívá­ sára Budapestre érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­ csának küldöttsége. A delegá­ ció vezetője P. J. Seleszt, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az Uk­ rán Kommunista Párt Köz­ ponti Bizottságának első tit­ kára, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsa törvényelő­ készítő bizottságának tagja, aki feleségével érkezett Ma­ gyarországra. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­ jelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­ nak tagja, a Központi Bizott­ ság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, valam int az Elnöki Tanács több tagja, az országgyűlés tisztikarának tagjai, valam int számos or­ szággyűlési képviselő. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykö­ vete és a nagykövetség több ta g ja A szovjet vendégeket Vass Istvánná üdvözölte: — Mindig nagy öröm és megtiszteltetés számunkra — mondotta —, amikor annak a

népnek küldötteit üdvözölhet­ jük körünkben, amelyeknek hazánk felszabadulását és azt köszönhetjük, hogy dolgozó népünk — pártunk és kormá­ nyunk vezetésével — hozzá­ kezdhetett a szebb és boldo­ gabb életének megteremtésé­ hez. Magyarországi tartózko­ dásuk során alkalmuk lesz meggyőződni arról, hogy dol­ gozóink napról napra újabb jelentős sikereket érnek el, s eredményesen munkálkodnak a szocializmus teljes feléinté­ sén.

A B, J. Seleszt vezette küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Vass Istvánná üdvözölte. Vass Istvánná hangoztatta, hogy a szovjet vendégek sze­ mélyében olyan testvéri or­ szág küldötteit fogadjuk, amellyel egy úton haladunk, közös a célunk, s azonos a vélem ényünk a nemzetközi helyzet megítélésében és a nemzetközi m unkásm ozgal­ m at érintő kérdésekben is. Az üdvözlésre válaszolva P. J. Seleszt a többi között eze,ket m ondotta: — A testvéri Magyarország

földjére lépve, engedjék meg, hogy átadjuk az egész ma­ gyar népnek, pártjuknak és kormányuknak a szovjet nép, a szovjet kommunisták forró, szívélyes üdvözletét, s azt az őszinte kívánságukat, hogy érjenek el újabb, nagy sikere­ ket hazájuk építésében. Kül-

döttségünk a Szovjetunió Leg­ felsőbb Tanácsa VII. üléssza­ kának befejezése után érke­ zett önökhöz. Az ülésen elfo­ gadott határozatok elősegítik majd országunk gazdasági fej­ lődését, hazánk védelmi ké­ pességének növelését, a nép anyagi és kulturális színvona­ lának emelését. — Magyarországi látogatá­ sunk lehetővé teszi, hogy az önök eredményeivel, a tehet­ séges és munkaszerető ma­ gyar nép fejlődő, gazdag éle­ tével, eddig elért vívmányai­ val közelebbről is megismer­ kedjünk. Találkozásaink, meg­ beszéléseink minden bizony­ nyal újabb előrelépést jelente,nek majd a népeink közötti hagyományos barátság meg­ szilárdításában. Vass Istvánná, az ország-

gyűlés elnöke a P arlam ent delegációs term ében fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb T aná­ csának küldöttségét. A szívélyes, b aráti légkör­ ben lezajlott találkozásnál je­ len volt dr. Beresztóczy Mik­ lós, az országgyűlés alelnöke, lésénél alapvétőnek tek in tik a o tt voltak az országgyűlés A Legfelsőbb Tanács' El- dien harmadik moszkvai lá­ néptöm egek helyzetének platisztikarának tagjai, valam int hökségének és a szovjet kor­ togatását — első ízben 1963. számos parlam enti képviselő. mánynak a meghívására hiva­ októberében, másodszor 1965. . kulását. talos látogatásra Moszkvába tavaszán látogatott a Szovjet­ Az Izvesztyija méltatja Részt v ett a fogadáson G. érkezett Huart Bumedien, az unióba — úgy tekintik, mint Algéria progresszív kül­ A. Gyenyiszov, a Szovjetunió Algériai Forradalmi Tanács fontos eseményt a szovjet—al­ politikájának imperialis­ budapesti nagykövete is. elnöke, aki egy személyben gériai kapcsolatok alakulásá­ taellenes, antikolonialisAlgériai Forradalmi Tanács ban. ta vonásait. honvédelmi minisztere is. Ve­ Ism eretes, hogy az utóbbi Á llásfoglalása Rhodesia faj­ le együtt érkezett Buteílika években üldözőinek elítélése, a portu­ külügyminiszter és a forradal­ a Szovjetunió mindent gál gyarm atosítás felszám olá­ mi tanács több más tagja, va­ megtett, hogy segítséget sa, az afrikai atom m entes öve­ lamint az algériai kormány nyújtson a szabad Algé­ zet létesítése ügyében éppúgy további négy minisztere. ria népének függetlensé­ ezt bizonyítja, m int az a hasz­ A különrepülőgépen érkező ge megszilárdításában és nos tevékenység, am elyet az algériai küldöttséget a vnukoa kolonialista korszak sú­ algériai delegáció a második vói repülőtéren Nyikolaj Podlyos következményeinek A republikánusok Hanoi afroázsiai konferencia előfel­ gornij, a Legfelsőbb Tanács felszámolásában. tételeinek m egterem tése érde­ Elnökségének elnöke, AleliJohnson elnök texasi b irto ­ szej Koszigin miniszterelnök, A szovjet közvélemény az kében fejtett ki. A kom m en­ megbeszélést folytatott Kirill Mazurov, a miniszter- utóbbi hónapokban különös tá r azonban m egállapítja azt k án elnök első helyettese és más figyelm et szentelt az A lgériá­ is, hogy A lgériának — amely „szűkebb kabinetjével”, Mc hadügym iniszterrel vezető szovjet személyiségek ban végbemenő változások­ nagy nehézségeket él á t az Narnara fogadták. Díszszázad sorako­ nak. Nem lehet figyelmen k í­ állam életben és a gazdasági Rusk külügym iniszterrel, Bunzott fel, s katonazenekar el­ vül hagyni — állapítják meg építőm unkában — holnapi út­ dyval, különleges tanácsadójá­ játszotta az algériai és a a szovjet fővárosban —, hogy ja még nem minden tekintet­ val és annak helyettesével, Komerrel. A megbeszélésen — Algériában, m int általában az ben világos. szovjet himnuszt. Bumedien a Kremlben láto­ arab-K elet országaiban, k ü ­ A megkezdődött magas h írek szerint — a vietnami há­ gatást te tt Podgornijnál, és lönös szerepe van a fegyveres szintű megbeszéléseken — er­ ború folytatásának kérdéseit, később felkereste Koszigint, erőknek: ezekben az állam ok­ re enged következtetni a Bu- a jövő évi költségvetés előké­ ban, ahol a feudalizm us m a­ m edient kísérő delegáció ösz- szítését, és a NATO-val kap­ ugyancsak a Kremlben. radványai még nagyon is érez­ szetétele is — az A frikát érin ­ csolatos problémakört vitatták hetők, a hadsereg az ország tő nemzetközi problém ák, s meg. B ár Moyers, az elnök sajtó­ A moszkvai lapok első olda­ egységét megtestesítő szer­ a két ország politikai kapcso­ lukon az Algériai Forradalm i vezet politikai erőt is jelent. latainak fejlesztése mellett, a titk á ra nem m ondott semmi Tanács, a m inisztertanács el­ Hangsúlyozzák azt is, hogy a gazdasági együttműködés to­ konkrétat arról, hogy m it h a­ nökének fényképével és élet­ szovjet em berek minden or­ vábbi lehetőségei is szóba ke­ tároztak el a texasi megbeszé­ lésen a vietnam i háborúval rajzával jelentek meg. Bume­ szág belső helyzetének megíté­ rülnek.

II n m ed len m e g é rk e ze tt a szo vjet fő v á r o s b a

ENSZ-tagságunk tíz éve Tíz esztendeje, hogy az ENSZ-küldötteink azonENSZ közgyűlése, decem- bán csupán egy esztenber 14-i ünnepélyes és lel- deig tudtak normális kökes éjszakai ülésén egy- rülmények között tevéhangúlag a világszervezet kenykedni a világszervetagjává fogadta Magyar- zetben. Az ellenforradaországot, s vele együtt 15 lom nyomán az Egyesült más államot. A magyar Államok kormánya minközvéleményben osztatlan dent megtett, hogy fel­ megelégedést okozott a használja az ún. „magyar döntés, annál is inkább, kérdést” a hidegháború, a mert nyolc esztendeig tar- gyűlölködés újbóli felszí­ tott, amig a világszervezet tására. eleget tett felvételi kérelA magyar ENSZ-külmünknek. A hosszú huza- döttek szilárd elvi alapovona az Egyesült Államok kon nyugvó, higgadt fel­ akadékoskodásának volt a lépései ezekben a rossz következménye: mindad- emlékű vitákban is rodig gátolta Magyarország, konszenvet váltottak ki, Románia, Bulgária és Á l- különösen az el nem köbánia felvételét az ENSZ- telezett országok körében, be, amíg ellenkezésével el hiszen a hidegháborús lég­ nem szigetelődött a világ- kör erőszakolt „felmelegíszervezet fórumán. 1955- tése” ellen vették fel a ben, amikor a berlini és a harcot. Vitathatatlan tény, genfi értekezletek után a hogy hazánk ENSZ-delenemzetközi politikában gációjának tekintélye év­ végre utat tört az enyliü- ről évre növekszik, kép­ lés folyamata, a washing- viselőink aktívan és hoztoni kormánynak is tudó- záértően vesznek részt az másul kellett vennie: töb- ENSZ legkülönbözőbb bibé nem lehet az ENSZ-gn zottságainak és szerveinek kívül tartani az európai munkájában. E tevékeny népi demokratikus orszá- ségünk elismeréseként gokat. kell értékelni, hogy az Az utolsó pillanatban idén Magyarország állan' ugyan még egy kísérletet dó . ENSZ-képviseletének tett az eredeti kanadai ja- vezetőjét választották meg vaslat megtorpedózására, ^ 20. jubileumi közgyűlés amely 18 ország — köz- legfontosabb, 1. számú potük Ausztria, Olaszország, utikai bizottságának elnö' Finnország, Spanyolország, kéül. A magyar kormány Ceylon, Mongollá, Japan és ENSZ. beii küldötteink ! egyideju bebocsá- j6 ^egyensúlyozott ál f * . t S r amely valamennyi ^ H dVf X é te lü n k é r tnéshaa^ egyetemesség elvének érvényesítéséért általában, megmentette a helyzetet, A szovjet áthidaló javaslat már széles körű támogatásra talált, s egyetlen küldöttség sem szavazott ellene. Ezzel nemcsak népünk jogos igénye teljesült végre; a béke erői sikert arattak a reakció, a hideg­ háború erői fölött, az ENSZ pedig jelentős lé­ pést tett afelé, hogy ér­ vényt szerezzen az egye­ temesség elvének, Magyarország ENSZ-tagsága lé­ hetőséget nyújtott hazánk nemzetközi kapcsolatainak egészséges fejlesztésére.

d6sben^ « tö s e n megnovekedett kulpoliti kai aktivitása tükröződik abban a megbecsülésben, amelyet képviselőink az ENSZ-ben élveznek, kiváltképp természetesen a baráti szocialista és az el nem kötelezett országok körében. Tízesztendős ENSZ-tagság után elmondhatjuk; kis ország létünkre van mondanivalónk a világ ügyeiben, s ez a monda­ nivaló — erőnkhöz mér­ ten — mindenkor a hábo­ rús konfliktusok kiküszöbölése, a leszerelés, a népék függetlensége és gaz­ dasági felemelkedése, a béke szolgálatában áll.

iohnsoii elnök „szőkébb kabinetjével" tárgyalt a háború kiterjesztéséről

DOKUMENTUMKÉPEK AZ AMERIKAIAK DÉL-VIETNAMI VESZTESÉGEIRŐL

bombázását és a VDK elleni blokádot követelik kapcsolatban, Johnson egy ko­ rábbi célzása, am elyet ugyan­ azon a napon tett, sejteti a döntések irányát. Johnson ugyanis azt m ondotta, hogy az

kai hivatalos körökben óva­ kodnak attól, hogy konkrét számot ad jan ak a tervezett újabb am erikai csapatszállítá­ sokról, általános a vélemény,

Egyesült Államok kész annyi hogy a döntés már meg is tör­ embert küldeni, amennyi csak tént ebben az irányban, s er­ szükséges, „a dél-vietnami re u tal Johnson kijelentése is. nép megsegítésére”. W ashing­ tonban megjegyzik, hogy je ­ lenleg, mintegy kétszázezer am erikai katona harcol DélV ietnam ban, s a saigoni am e­ rikai parancsnok a legutóbb odalátogató Mc N arnara h ad ­ ügym iniszternek ,350—400 ez­ res létszám ot jelöltek meg m int szükségest, a hadm űvele­ tek kiterjesztésére. B ár am eri­

Az am erikai republikánus párt, hivatalosan követelte hogy Johnson elnök rendelje

el a VDK elleni bombatáma­ dások kiterjesztését Hanoira és Haiphongra. A p á rt vezetői

W ashingtoni tanácskozásukon szükségesnek m inősítették, hogy az USA létesítsen tenge­ ri blokádot a V ietnam i De­ m okratikus K öztársaság ellen, „ahhoz hasonlóan, ahogyan K ennedy elnök idején K ubá­ val szemben já rta k el”. A párt, úgynevezett koordi­ nációs bizottság véget é rt ta ­ nácskozáson hangoztatta, elé­ gedetlen a korm ányzat viet­ nam i hadvezetésével, és h até­ konyabb intézkedéseket, a h á­ ború még nagyobb arányú kiszélesítésére irányuló lépése­ k et követel. „Maximálisan kell

bevetni az amerikai légierő és flotta konvencionális fegyve­ reit" — jelenti ki a bizottság nyilatkozata, amely a kor­ mányt túlzott és indokolatlan optimizmussal vádolja a viet­ nam i háború alakulásáról k i­ adott nyilatkozatokért. A republikánus állásfogla­ lással nagyjából egyidőben el­ hangzott hivatalos m egnyilvá­ nulásokból megfigyelők azt a következtetést vonják le, hogy

Különösen a Da Nang-i csatában szenvedtek érzékeny em ber­ A tábornokok és hadimlllio. Vajon megmondták-e ezeknek az amerikai fiatalembereknek, veszteséget az am erikaiak. A Newsweekben megjelent fénykép mosok vietnami rablóháború­ amikor zenekarral búcsúztatták a fellobogőzott hajójukat, hogy azt ábrázolja, ahogy összeszedik — hogy helikopteren elszállít­ jáért az egyszerű katonák fi­ a vietnamiak visszalőnek. . . (A kép egy tábori kötözőhelyet ábrázol az őserdőben.) zetnek. sák — a halottaikat.

a kormány készen áll a szél­ sőséges követelések teljesítésé­ re, sőt maga is a háború újabb kiterjesztésére törek­ szik.

Ő

1965. DECEMBER 21.

S I M

M

Sikerült az amerikai űrrandevú

Rusk a vietnami háború

Befejeződött az eddigi leghosszabb űrutazás

a NATO miniszteri tanácsán

A

3

É

A I / D l A A4 C K I T I C AA MN Ő K DP AA R LAMENTJE

folytatását ígérte

Minden méltatásnál többet mond a magyar nőkong­ resszusról, hogy a nők és mozgalmuk helyzetét, gond­ jait, tennivalóit megvitató országos fórum — fontos tár­ sadalmi esemény. A kongresszus az ország lakosságának % nagyobbik felét — 51,9 százalékát — kitevő lányok, asz- ^ szonyok életével, munkájával foglalkozott, akiknek örö- ^ meit, gondjait, terveit és vágyait nem lehet különválasz­ tani az egész társadalmat érintő kérdésektől. A nők par­ lamentje azért is társadalmi fontosságú, mert azoknak az ügyét tárgyalta, akiknek áldozatos munkáját, anyai melegségét, megértő tapintatát nem nélkülözheti a tár­ sadalom, de akik a társadalom segítsége nélkül nem is érhetik el a munkában, a tanulásban, a családban kitű­ zött céljaikat. Társadalmunk az utóbbi 20 évben nagyon sokat tett a nők teljes felszabadításáért, a szó igazi értelmében vett és minden területre kiterjedő egyenjogúságáért. A nők eljutottak a legmagasabb funkciókig, van köztük miniszter, képviselő, akadémikus, megsokszorozódott a női mérnökök, orvosok, bírák száma. Alapvetően meg­ változott a nők és a gyermekek védelméről alkotott tár­ sadalmi felfogás és gyaskorlat. A dolgozó nő egyben édesanya és hitvestárs, s ez több kötelességet ró rá. E többletmunkát teljesen meg­ szüntetni nem lehet, de lényegesen lehet csökkenteni, illetve megosztani azokat a terheket, amelyek ma a családban a megszokottság és az egyenlőtlen tehervise­ lés miatt elsősorban a nőkre hárulnak. Ezt a problé­ mát — amely az előzetes viták tanúsága szerint az egyik, a kongresszust foglalkoztató fő kérdés — a társa­ dalom a gazdasági erőnkhöz mérten igyekszik megolda­ ni. Az érdeklődés homlokterében áll majd az is, hogy le kell küzdeni mind a férfiak, mind a nők gondolko­ dásában még meglevő, a nők egyenjogúságát tagadó ma­ radi nézeteket. Itt nem érvényesülni akaró nő és férfi harcáról, hanem az új és a régi gondolkodás küzdelméről van szó. A nők életében bekövetkezett sok és pozitív változás ellenére sem jutottunk még végére annak az útnak, amely a nők egyenjogúságát rögzítő törvénytől a törvény teljes megvalósításáig vezet. Erről, a társadalom és a nőmozgalom áltál megtett, valamint az előttünk álló út­ ról tanácskozott több mint hárommillió asszony és lány küldötte — az élet hordozóinak felelősségével.

Gemini 7. is sikeresen leszállt az Atlanti-óceánra

A NATO párizsi székhazá­ az atom fegyverek feletti dön­ ban m egnyílt az atlan ti szer­ tésbe. Schröder nyugatném et k ü l­ vezet m iniszteri tanácsának — E rhard szokásos decem beri értekezle­ ügym iniszter te, am elyen a tizenöt tagál­ kancellárnak az egyik am eri­ lam külügy-, hadügy- és kai lapban m egjelent nyilat­ pénzügym iniszterei vesznek kozatától eltérően — ezúttal nem követelt atom fegyvereket részt. A N A TO -m iniszterek ta­ a B undesw ehr részére. H an­ nácskozásán nem folyt vita, a goztatta, hogy „az NSZK le­ külügym iniszterek felszólalá­ mond az önálló atom fegyve­ saikban a nemzetközi helyze­ rek rő l”. Viszont éles támadást intézett a Szovjetunió ellen, s tet elemezték. azt fejtegette, hogy a NATOA b rit külügyi állam titk ár nak óvatosnak és egységesnek kijelentette, hogy kell lennie a Szovjetunió agresszív terveivel szem ben”. a NATO atom fegyverke­ zése kérdésében „valam it Az ülés esem énye Couve de tenni kell”, a nukleáris Murville kettős felszólalása fegyverekkel nem rendel­ volt. A fran cia külügym inisz­ kező országok, m int pél­ ter először a nem zetközi hely­ dául az NSZK „m egnyug­ zetről beszélt és beszámolt tatására.” moszkvai látogatásának ta ­ Rusk am erikai külügym i­ pasztalatairól. Hangsúlyozta: A G em ini 7. űrhajó, am int a Gemini 6. u tasai lá ttá k és niszter felszólalásának fő té­ a Szovjetunió aggódik a lefényképezték az első ű rra n d e v ú alkalm ával. vietnam i háború és a nyu­ m ája, a vietnam i kérdés volt. gatném et atom igények Hangsúlyozta: a többi NATOAz Egyesült Á llam ok Cape eredetileg kitűzött időpontig államnak is „érdeke”, hogy az m iatt, m indkettőben a bé­ maradt pályáján. K ennedy rakétakilövő telepén k ét fenyegető veszélyt lát. Egyesült Államok „megtartsa 15-én az előre m eghatározott A B erm udáktól 1000 kilo­ a Csendes-óceán és az Atlan­ Couve de M urville kifejtette, időpontban, m agyar idő sze­ m éternyire d élnyugatra az ti-óceán térségében vállalt hogy Franciaország folytatni r in t 14.37 órakor, felbocsá­ A tlanti-óceán vizére é r t a kötelezettségeit”. Egyelőre to tták a G em ini 6, űrhajót. Gemini 7. űrhajó. U tasai — azonban nincs m ás perspektí­ kívánja kapcsolatainak kiépí­ Fedélzetén helyet foglalt Wal- Frank Borman és James Lö­ va, m int a háború folytatása tését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. te r Schirra, az am erikai hadi- vell — kéthetes űrutazásuk­ — hangoztatta. A francia külügym iniszter tengerészet kapitánya, az ű r­ kal új rekordot állíto ttak fel. Rusk röviden k ité rt a NA- még egyszer felszólalt Brosio hajó parancsnoka és Thomas Az űrkabin egy 27 m éteres, úgynevezett kérdésére. fő titk árn ak az Stafford, a légierők őrnagya, hatalm as ejtőernyővel a Wasp TO -atom haderő Ötjük célja a nagy jelentősé­ repülőgépanyahajótól 19 kilo­ Hangsúlyozta, hogy korm ánya különbizottságról te tt jelen­ gű „ű rrandevú” m egvalósítá­ m éter távolságra ereszkedett ellenzi az atom fegyverek el­ tése után. Couve de Murville terjedését, ez azonban nem helytelenítette az atomkérdésa, a m ár Föld körüli pályán le az A tlanti-óceán vizére. zárja ki, hogy a NATO tagál­ sek tanulmányozására alakult tnozgó Gemini 7. űrhajóval. A W asp anyahajó vette fe­ lam ai „beleszólást” k apjanak „különbizottságot”. Borman és Lövell, a Gemih i 7. utasai időközben lénye­ délzetére Bonnant és Lövellt. gében za v artalan u l folytatták AZ ünnepélyes p illan ato t az ú tjukat: Jelentések szerint az Egyesült Á llam ok és Európa, televíziója orvosok rendkívül elégedet­ több országának A független Afrika rövidesen tanúja lesz tek a Gemini 7. személyzeté­ közvetítette az Early Bírd távközlési szputnyik segítsé­ nek közérzetével. a második angol árulásnak Szerda este, m agyar idő sze­ gével. A k ét űrhajós kitűnő han­ r in t 20.35 órakor — a Gem i­ gulatban fogadta a W asp re­ ni 6. fellövése u tán csaknem A frikai politikai körökben kényszerítését célzó olajboj­ személy­ alapos fen n tartással fogadják kottot. h a t órával — a világ első ű r­ pülőgép-anyahajó zetének viharos üdvözlését. A nglia „feltételes” készségét a ran d ev ú ja létrejött. Megfigyelők azonban úgy M indketten torzontoorz szakál­ A Gemini 6. és a Gemini K ariba-erőm ű m egvédésére vélik, D él-R hodesiának nem lal, széles mosollyal álltá k a 7. először 36 m éternyire fényképészek pergőtüzét. K et­ A nnál is inkább, m ert minti , á l l , érdekében A frika prov.okáközelítette meg meg egy­ tőjük közül' Lövell -szakálla K ápw epw e zam biai ;, külügy­ -lása -Zambián keresztül. K ü­ m á st’ a Fülöp szigetek volt hosszabb és töm öttebb. m iniszter kijelentette, az erő­ lönösen azért, m ert Zam bia fö lö tt Első nyilatkozataik a jól vég­ mű védelmére kirendelt an­ szolgáltatja a világ rézszük­ A rádióadások ezekben a m á­ zett m unka és a nagy siker gol repülőgépek elavultak . s ségletének csaknem tizenöt sodpercekben vehetetlenek voltak, később azonban ism ét öröm ét sugározták. Csupán nem alkalmasak arra, hogy százalékát. Ennek a réz­ feljav u ltak és hallatszott a két arról panaszkodtak, hogy az szükség esetén felvegyék a mennyiségnek a befagyasztása, ű rh ajó pilótáinak beszélgeté­ űrrepülés két h ete a la tt n él­ harcot a dél-rhodésiai fehér vagyis a Kariba-erőmű áram­ se. A Gemini 6. a m ásik ű r­ külözniük kellett a zuhanyt, telepesek korszerű gépei el­ hajó üldözése közben négy­ s bizony kissé piszkosnak é r­ len. H a ez igaz, akkor önkén­ szolgáltatásának leállítása sú­ szer m ódosította pályáját. A zik m agjukat. . . Az üdvözlé­ telenül is felvetődik a kérdés, lyosan éHntené többek kö­ zött Anglia és az Egyesült legutolsó szakaszban megelőz­ sek után Borman és Lövell te a Gemini 7-et, „átb ú jt a bevonult a hajón k ijelölt o r­ mi késztette A ngliát arra, Államok hadiiparát. Ez olyan hasa a la tt”, m ajd szemközt vosi szobákba, ahol nagy für­ hogy biztosítsa katonai jelen ­ bűn lenne, am elyet az angol fo rd u lt vele. Az ezt követő dés u tá n alapos vizsgálatnak létét Zam biában? és am erikai m onopolisták ne­ percekben a két amerikai űr­ kell alávetniük m agukat. Az A frikai Egységszervezet hezen bocsátanának meg lan A G em ini 7. u tasai a követ­ hajó lassan-lassan mind kö­ zelebb húzódott egymáshoz. kező rekordokat állíto tták fel most véget é rt Addisz Abeba-i Sm ithnek és korm ányának. A Gemini 6. és a Gemini (a csúcseredm ényeket a p á ri­ rendkívüli m iniszteri tan ács­ M agyarán, a K ariba-erőm ű 7. űrhajó, az A FP jelentése zsi FAX — a Nemzetközi Re­ kozásának részvevői szerint áram szolgáltatásának beszün­ ennek az angol légierő zam­ tetése csak m eggyorsíthatná a szerint alig több m int 2 m é­ pülő Szövetség hagyja jóvá): tern y ire közelítette meg egy­ — A leghosszabb űrutazás: biai jelenléte nem Smith meg­ dél-rhodesiai lázadók b uká­ m ást. 13 nap, 18 óra és 36 perc; az félemlítését célozza, hanem sát. Ennek fényében érth ető b ­ első űrrandevú a Gemiini 6. annak megakadályozását, hogy bé válik A nglia feltűnő siet­ W alter S chirra és Tho­ pilótáival, S chirrával és az Afrikai Egységszervezet sége az erőm ű mas Stafford vidám an je­ m egm entése lentették, hogy látják Stafforddal együtt) a legtöbb érdekében. Különösen, h a azt tagállamainak katonai beavat­ Borm anék , borostás arcát Föld körüli forduló: 206 kör. is. A korábbi rekordot 120 for­ kozását végre tudják hajtani. is hozzátesszük, hogy A ngliát A houstoni tám aszponton a dulóval a Gemini 5. állíto tta Vagyis a független A frika aggásztotta még egy lehetőség. kísérletet rendkívül sikeres­ fel; az űrutazás során m egtett rövidesen ta n ú ja lesz a m á­ Mégpedig az, hogy Zambia nek nevezik. M int az UPI út hossza: körülbelül 5 129 400 sodik angol áru lásn ak azt kö­ esetleg a Szovjetunióhoz vagy jelenti, a Gemini 6-ot már 16- mérföld. (A korábbi csúcsot án reggel lehívták a Földre, 3 338 220 m érfölddel a Gemini vetően, hogy az angol kor­ más nagyhatalomhoz fordul­ m ány nem h ajto tta végre hat segítségért. míg a Gemini 7. szombatig az 5. tartotta.) A jelképes státust, am e­ lyet eddig csak ügyes ke­ zű .rajzolók fantáziája ele­ venített meg, ham arosan be kell tö lten i: közleke­ dést irányító „űrnagyra” van m ár szükség a Koz­ moszban. O lyan nagy az űrforgalom . Szovjet, am e­ rikai és m ost m ár francia mesterséges égitestek ke­ ringenek á világűrben. Ha ilyen ütem ben szaporod­ nak a m agasban keringő berendezések, egyszer m ajd el kell hagynunk az „űr” kifejezést: a világűr megtelik. A L una 8. jelzésű ön­ működő űrállom ás, a Ge­ mini 7. elnevezésű ű r­ hajó és az FR—1 m ester­ séges hold csupán a világ­ ű rk u tatás legutolsó te r­ mékei, ra jtu k kívül még sok m esterséges égitest kering egy időben a Koz­ moszban. Az em lített szov­ je t és am erikai űrkutató berendezések — különbö­ ző típusaik és feladataik ellenére is — nagy ha­ sonlóságot m utatnak ab­

ŰRFORGALOM ban, hogy következetes és újszerű kutatási progra­ mok részeit adják. A Luna-program hárm as célja a Hold elérése, az úgyne­ vezett „lágy leszállás” biz­ tosítása, és ily módon a H oldra ju tta to tt m űszerek működtetése. Ennek érde­ kében indult ú tjá ra a Lu­ na 8., am ely első felada­ tá t m egvalósította, elérte a Hold felszínét. A máso­ dik célkitűzés m egvalósí­ tása még nem volt százszázalékos, ha azt vizs­ gáljuk, sikerült-e a Hold­ ra való sim a leszállás. De sikert hozott a L una 8. fellövése még a m ásodik feladatkörben is, m ert a szovjet tudósok ezúttal k i­ küszöböltek számos olyan nehézséget, váratlan ak a­ dályt, am elyek a korábbi ű rrak éták m űködését még gátolták. A harm adik fel­ ad a t teljes m egvalósítása

szintén a következő Luna rak éták ra hárul, de az a tény, hogy a leszállás utolsó szakaszában is jobb volt az összeköttetés a földi irányító központ és az ű rra k éta között, m int az előző rakétáknál, m ár biztató jel a Föld és a H oldat éró m űszerek kö­ zötti kapcsolatok jövőbeni biztosítása szempontjából. A L una 8. teljesítm ényét te h át a következetes és célratörő L una-program szemszögéből érdem es vizs­ gálni. H asonlóképpen a Gem i­ ni 7. fellövése is a Ge~ m ini-program szerves ré ­ sze. H a te h át az am eri­ kai ű rh ajó t is a program alapján vesszük szemügy­ re, akkor elism eréssel kell szólni a G em ini-program első céljának fokozatos eléréséről, a bonyolult or­ vosélettani vizsgálatokról.

Nem já rt ugyanilyen te l­ jes sikerrel a program m á­ sodik felad atán ak megol­ dása, az ű rh ajó k kifogás­ talan technikai rendszeré­ nek m egterem tése. A prog­ ram harm adik, tisztán ka­ tonai, háborús célja, am elynek elérésére hol si­ keres, hol sikertelen erő­ feszítéseket tesznek az am erikaiak, azt m utatja, hogy bárm ennyire is a m agasba törnek a Gemini űrhajók, az am erikai ű r­ kutatás mégis lesüllyed a pusztítás ’fejlett techniká­ já t elősegítő tudom ányág szintjére. M ert a G em iniprogram m ellett o tt van egy úgynevezett „Geminih ad iterv ”, am elynek vég­ célja, hogy állandó kato­ nai űrállom ásokat létesít­ senek a világűrben, s en ­ nek legénységét és u tá n ­ pótlását Gemini típusú ű r­ hajókkal biztosítsák. A világ rül a nagy ű r­ forgalomnak. Vigyázni kell. hogy semmi se ronthassa az em berek örömét.

^

*

Subandriót felmentették a legfelsőbb hadműveleti parancsnokság elnökhelyettesi tisztéből Swkamo indonéz elnök fel­ m entette Subandrio külügy­ m inisztert a legfelsőbb had­ m űveleti parancsnokság (KÖTI) elnökhelyettesi tiszt­ sége alóljelen ti a Reuter. Subandrio h iv a talát a KÖTI élén — ugyancsak elnökhe­ lyettesi ran g b an — három személy veszi át: Nasution tá ­ bornok hadügym inisztert a k atonai kérdések, Hamengku Buwonót, a pénzügyi ellenőr­ ző tanács vezetőjét a gazdasági kérdések és Ruslan Abdulgani tájékoztatásügyi koordi­ nációs m inisztert a szociális és politikai kérdések intézé­ sével bízták meg. Suharto tábornok, aki m ind­ ezt bejelentette, közölte, azt is hogy a K O T I-t oly módon szervezték át. hogy felm en­ te tté k hivataluktól a polgári m inisztereket. A vezetésben m egváltozatott legfelsőbb hadm űveleti parancsnokság összeül, hogy m egvizsgálja az országban uralkodó helyzetet. S uhartó azt Is bejelentette, hogy a jövő hónapban kezdi meg m u n k á ját az állam csíny­ kísérletben részt v ett szemé­ lyek perét lefolytató katonai bíróság. Az a n ta ra indonéz hírügy­ nökség ism ertette a tájékoz­ tatásügyi m inisztérium közle­ m ényét, am ely bejelenti az országos pénzreform ot. Űj rú ­ p iát vezetnek be; egy rúpia 1000 régi rúpiával lesz egyenértékű. A régi bankje­

gyeket h a t hónapon belül k i­ vonják a forgalomból. Sáleh m iniszterelnök-helyet­ tes bejelentette, hogy a pénz­ beváltásnál a bankok vissza­ ta rtjá k a b eváltott összeg 10 százalékát, s ezt az állam „egyéni hozzájárulásnak tetekinti a nem zeti forradalom ­ hoz”. Saleh szigorú rendsza­ bályokat helyezett kilátásba az árdrágítók és az üzérek ellen.

Is m é t k ié le z ő d ö tt a la o s z i h e ly zet A laoszi nemzeti felszaba­ dító hadsereg főparancsnok­ sága napiparancsot intézett minden katonai egységhez, ar­ ra szólítva fel őket, maximá­ lis erőfeszítéssel fokozzák a népi ellenállást, hogy meg­ akadályozzák az amerikai im­ perialisták és lakájaik Laosz ellen irányuló mindenfajta tá­ madását, politikai mesterke­ dését. A napiparancs rámutat, hogy az imperialisták és la­ kájaik a száraz évszakot ar­ ra használják ki, hogy a Viet­ nam ellen irányuló katonai hadműveleteket Laoszra is kiterjesszék. A Pravda kommentárban foglalkozik az ismét kiélező­ dött laoszi helyzettel. „Az a benyomás alakult ki, hogy Washington előkészíti a talajt a laoszi háború kiterjesztésé­ re" — írja Filippov.

Sikeres volt a FIR kongresszusa Jean Toujas nyilatkozata Jean Toujas, ak it az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) Budapesten ta rto tt 5. kongresszusán ism ét fő titk árrá vá­ lasztottak, nyilatkozott az MTI m unkatársának. — Igen sikeresnek tekintem a kongresszust — mondotta. — Sok olyan szervezet is elküldte megfigyelőjét, amely nem

tagja a FIR-nek. Ezek a megfigyelők is felszólaltak a tanács­ kozáson, üdvözölték a kongresszust, kifejtették véleményüket. Ez újabb lehetőséget ad az elkövetkező időkben az ellenállószervezetek egységes felépítésére. — A kongresszus legfontosabb témája a német kérdés volt. Egyik legdöntőbb feladata a különböző országok ellenállóinak minden rendelkezésre álló eszközzel, következetesen kell har­ colniuk a német fasizmus és militarizmus újjáéledése ellfn. a Bundeswehr atomfelfegyverzése ellen, mert ma az atomfel­ fegyverzés jelenti a legfőbb háborús fenyegetést Európában. — Nagy gondot fordítunk a jövőben a FIR általános fel­ adataira is. így például el akarjuk érni, hogy kártérítést fizes­ senek, bármely országban is élnek. A börtönben sínylődő gö­ rög és spanyol hazafiak kiszabadításáért változatlanul tovább folytatjuk a küzdelmet. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy az új. fiatal nemzedék a történelemkönyvekből is megismerje az ellenállási mozgalom lényegét, jelentősebb eseményeit, hőseit — fejezte be nyilatkozatát Jean Toujas.

HÍRADÓ ^V V W V s^A 'V W W V 'V A rV W W W W W W W V sV W W W V /V W W W W W V /V W W W W V V /W k/-^

„Nézze meg a tenyeremet...!“ —

Jonapot kívánok ! — köszönt hango­

san egy magas, gyapjúpulóveres fiatalem ­ ber az italbolt előtt elhaladó békés járó­ kelőré A járókelő rápillantott, visszakö­ szönt, fürkészve nézte a fiatalem bert, aki így folytatta: — Nem ismer? . . . B alassagyarm atról. . . A tmk-ból! — De igen, emlékszem m agára — mond­ ta a járókelő. Kicsit zavarban volt, hogy itt találta ezt az em bert, aki legutóbb éppen italozás után a legjobb barátjának okozott nyolc napon túl gyógyuló sérülés m iatt — az előzményeket is figyelembe véve — két évet ült. — Bent mi újság van? — kérdezte a fia­ talem ber? ' — Semmi különös . . . Meglep, hogy ép­ pen itt találkozunk, olyan környezetben, am elyben ön még a jóbarátra is ve­ szélyes. — Értem, mire gondol. De nem kell aggódnia! Meggondolom én, mit cselekszem. Nem iszom már olyan sokat. Ha ittam is. olyan . em bert sose bán­ tottam, aki engem nem bánt. — A „bántás” relatív dolog, Va­ lakit azzal is bánthat, hogy itt van. Amit egyik ember segítség­ képpen vesz, a másik sértésnek veheti. — Én nem ilyen vagyok! — Hogy él? — Köszönöm, jól. Itt lakom a közelben. A házkezelőségnél dol­ gozom, velem is meg vannak elé­ gedve, én is meg­ vagyok velük... Este színházba, moziba járok a menyasszonyom­ mal. Hamarosan' házasságot. kö­ tünk. Egyszóval: jól vagyunk. — Bocsásson meg, de sürgős elintézniva­ lóm van — m ondta a járókelő és elkö­ szönt: minden jót. A fiatalem ber utána kiáltott: — Üdvözlöm a b e n tie k e t...! Ha arra jár. A járókelő visszabólintott, s látta, hogy a fiatalem ber egy másik m unkaruhás kísé­ retében ellenkező irányba indult.

Nem érdeklődött senkitől. Félt, hogy ke­ serű lesz a bizonyosság: a fiatalem ber is­ mét megbukott? Fél év is eltelt, és akkor egy szombat este, az egyik tájjellegű borharapó lépcső­ jén szembe jött vele kifelé a fiatalem ber. — Jóestét, jó egészséget! — köszönt h ar­ sányan. — Cnnek isf Rég nem láttam . Őszintén attól féltem, hogy valahol bent találko­ zunk . . . A nem szerencsés m ondat elkom orította a fiatalem bert, de legyűrte a sértő­ dést. higgadtan, komolyan válaszolta: — Velem többé nem találkozik bent, se ön, se más. — Hogy vannak? . . . Mi újság? . . . A fe­ lesége? . . . — Jól vagyunk. A kisfiam is. Időközben fiúnk született.

A

K

:vf

— G ratulálok, de m it szólna hozzá, ha egyszer írnánk a benti lapba önről? Tud­ ja: a bentiek kíváncsiak az előttük szaba­ dulok sorsára, életú tjára . . . Az elsőnél se szerencsésebb kérdés lát­ hatóan m eghökkentette em berünket. A kérdés ilyen felvetésére valóban se a hely, se az idő nem volt alkalm as. Este nyolc múlt. s a fiatalem ber hazafelé sietett a kis családjához. S ejtette ezt a járókelő, szépí­ teni ak art: — írn án k arról, esetleg név nélkül, hogy Hosszú hónapok teltek. A járókelő m ár-m ár ön nem fogadkozik. Nem aszkéta, m int so­ elfeledte a véletlen találkozást, am ikor kan meggondolatlanul íg é rik . . . Tisztessé­ egyszer kora reggel, a nyüzsgő utcán a gesen él, s m indenütt megfordul, ahol em ­ túloldalról köszönt rá hangosan valaki: berek m egfordulnak: színházba jár. ven­ — Jó reggelt kívánok! déglőbe is elmegy, most itt találkozunk, — Jó reggelt — válaszolt a járókelő. A máskor m á sh o l. . . fiatalem bert pillantotta meg a túlolda­ — De kérem — csattant fel a fiatalem ­ lon aki otthagyta a kiskocsit (amelyen ber, aki únhatta, vagy nem értette m it vashengerek, csövek, lemezek halmozód­ akarnak tőle: — nézze meg az én keze­ tak, tetejükben egy másik fiatalem ber ült, met! Megdolgozom én becsületesen ezért hóvirágsajtot, zöldpaprikát reggelizett) az életért! — lökte az akadékoskodó orra igyekezett át a járókelőhöz: elé hatalm as, bőrkeményedésekkel éktele— Mi újság? — kérdezte. T alán azért, nített tenyerét. hogy őt is kérdezzék, s ő dicsekedhessék: — Jó, hát gondolom, hogy nem heverészésből él — válaszolt békítőn, s kezet — Semmi különös. És ön? . . . Hogy van? nyújtott: — no, minden jót! — Köszönöm szépen. Megnősültem. — M agának is — mondta" a fiatalem ber. Nincsen semmi bajom. L átja, dolgozunk. Indult ki az utcára, hazafelé. Csak itt a csemege boltnál álltunk meg reggelizni. A fiatalember megsértődött, ü g y gondol­ — G ratulálok a házasságához! ta: a kellem etlen em lékeket felidéző isme­ A járókelő kicentizett időben közleke­ rőse azt kifogásolja, hogy ő színházba, mo­ dett, ezért elköszönt és tovább sietett. A ziba jár. Vagy azt. hogy a borharapóba fiatalem ber felült a társa mellé a kis to­ is betér egy-egy pohárkára — s kérges lókocsira, hideg,- friss tejet ivott cipóval. markával igazolta önmagát. S m it m ondhatott ezekre a „meggyőző” Ismét hosszú hónapok teltek el. v asárnap érvekre a kellem etlenkedő ismerős? T a­ délelőtt volt, szép napsütés. A járókelő sé­ lán azt: nekem is volt olyan a tenyerem ? Vagy azt, hogy most is olyan minden petára indult. Az utcán egy kapu előtt sötét reputtyomé, vagy még olyanabb? ünnepi ruhába öltözött fiatalem ber köszönt rá: Inkább semmit. — Áh, tiszteletem! Nem szabad ezt a havonta, kéthavonta, félévenként megismétlődő társalgást; az — ö n az? Hová készül? egymás köszöntését, a hogylét felőli rö­ — K iállításra megyünk. Várom az aszvid, de őszinte érdeklődést gyanakvást fel­ szonyt. T u d ja . . . A nők lassabban készül­ tételező, vagy önigazolást erőltető — s eb­ nek e l . . . ből esetleg nehezteléseket támasztó — vad­ vizekre vinni. Később még gyakran találkoztak, köszön­ A fiatalem ber eltávozott. Hazam ent a tötték egymást, és m entek dolgukra. Az­ családjához. tán egyszer, hosszú ideig nem találkoztak. A járókelő is m egitta a m aga borát. De A járókelő kereste, kutatta, hiányolta. Las­ valahogyan nem ízlett neki. Hazafelé m e­ sabban haladt az italboltok előtt, az utcá­ net elgondolkozott az eddigi találkozások kon, ahol azelőtt találkoztak: hátha fel­ — bizonyosan — nem tanulságm entes tör­ tűnne a fiatalem ber? H átha találkozhatná­ ténetén. Es hitte, hogy lesz ennek még nak, hátha láthatná. S m ert csak nem lát­ folytatása is. ta, bántó kétségek kezdték gyötörni: Nem történt tán valami vele? Csak n e m . . . Is­ R. Sz. mét?

__

%

1965. DECEMBER 24.

W

W

W

1

t #

boldogdim portréja

— Minden sorára emlék­ Közben a konyhán, az ebédnél szem — hajtotta le szégyenlő­ is ellátta a maga kötelességét. — Hogyan került a gyárba? sen a fejét Andriskáné. — Ki­ csit elsiettem. Legalább egy — kérdeztük a munkaügyistől. — A fia hozta be. Jön egy­ hónapot kellett volna még vár­ nom. Mert most tudnék iga­ szer a fiú, hogy Ilonka néni, tessék felvenni édesanyámat. zán szép levelet írni. Nagyon szeretném, ha mindig — Történt valami? — Történt ám — sietett a mellettem lehetne. Nem értet­ válasszal a fehér köpenyes, tem Imrét. hát beszélgetni vékony termetű asszony. Nem kezdtünk. Akkor ismertem meg, ki is volt korábban And­ említette még Ilonka néni? riskáné. Azt hittem, miközben Ilonka néni jóval ' fiatalabb az asszony jelentkezését vár­ Andriskánénál — a gyár mun­ tam, hogy majd tagadni igyek­ kitartottak mellettem. kaügyise és személyzetise — a szik a múltját, vagy legalább­ fejét rázta. is szépíteni. Nem ezt tette: És az édesanyám. Nem is tu­ — Jobb ha maga beszél ró­ mindent elmondott. Tetszett az dom, mi lett volna nélkülük la — fordult Andriskánéhoz. velem. Hadd mondjak el még őszinteség, hanem az öltözkö­ néhány dolgot. Szeretném va­ — Az történt — istenem, de désében volt valami, ami seho­ lakivel megosztani az örömö­ szép volt —, hogy mind a két gyan sem illett ehhez az aszmet. Az elítélt társaimnak fiam megnősült. Egyszerre tar­ szonyhoz. Ejnye, ejnye — gon­ mondtam volna el, mi min­ tottuk az esküvőjüket. Hajszá­ doltam —, mire való ez a túl­ den foglalkoztat az utolsó nap? lon múlott, hogy nem hármas zott szépítkezés. Dolgozó nőre S ha kinevetnek? Az egyik esküvőt rendeztünk. Az enyém nem jellemző az ilyesmi. Le­ például azt kérdezte: milyen lett volna aharmadik. De még het, hogy később beszélt is va­ hosszú lesz az őszi szabadság? várnunk kell. Hiába igyekeZ- laki erről Andriskánévál, mert Elsírtam magam. Tessék el- nék, úgysem tudom elmonda- gyorsan leszokott róla. Most képzelni, mit kellene kiáll- ni, milyen boldog voltam a két egyszerűen, de szépen öltözkö­ nőm . ha netán visszajönnék, fiam esküvőjén. Olyanhihetet- dik, a magatartása inkább Már elmondtam a nevelő úr- lennek tűnt. Mindenki gratu- csendesnek, szerénynek mond­ nak, hogyan kezdem a szaba- Iáit, mindenki dicsérte az ifjú ható. Lehet, hogy a kollektíva dulásom után, azt viszont nem párokat és az édesanyát ter- hatása ez. A mi gyárunkban említettem, hogy egyszer-egy- mészetesen, aki — persze az ilyen tekintetben is szer írni is szeretnék sorsom emberek nem sokat tudnak alakulásáról. rólam — ilyen derék gyereke­ törődnek egymással — Ahogy gondolja — szólt ket nevelt. Csak azt látták, a nevelő, s közben arra gon­ hogy sírok, de hogy miért, azt az emberek. Akár azt is mond­ dolt: maradt itt probléma a csak én tudtam igazán. No, és hatnám, nálunk családias á maga távozása után is ele­ a gyerekek. Akkor örülhettem légkör. Nem vagyunk sokan, gendő. De ha annyira írni volna annak, hogy ezt a napot alig kettőszázötvenen. Ha min­ akar ... Ügy sem lesz ebből is megértem, ha Kalocsa nem den volt elítélt beválna — tet­ semmi. Jobban is tenné, ha szerepelne a múltamban, ha te hozzá Ilonka néni — szíve­ minden tekintetben szakítana mint a nászék, mindig becsü­ sen fogadnánk őket. — Rossz tapasztalatuk ti Kalocsával. letes emberként élek. Ezen A nevelő nem várta külö­ azonban már hiába kesergek van? — Bőven. nösképpen az ígért levelet, utólag. így volt. ilyen voltam. még kevésbé 8—10 hónappal De ami volt, csak volt, nem Andriskáné komoran hall­ Andriskáné szabadulása után. fog megismétlődni. Lesz ne­ gatta a történetet. A korosodó asszony azonban kem gondom, problémám bör­ — Ha sehol sem eddig, dé ezúttal szavatartónak bizo­ tönbüntetés nélkül is elég. Ta­ itt gyökeret fogok ereszteni — nyult. Kerek esztendő eltelté­ lán sok is. Ha sikerül a há­ szólt halkan. — Mekkora szé­ vel számolt be, mi minden zasságom, remélem sikerülni gyen érné a fiamat is, a me­ történt vele múlt év szeptem- fog, ez önmagában is hoz bizo- nyemet is, ha újra szélhámosbere óta. Nagyon szép levelet nyos problémákat. Persze úgy kodni kezdenék. Rengeteget írt. érdemes idézni belőle egy- szeretnék élni és viselkedni, veszítenék vele. Egyszer éi egy részletet: „Milyen gyorsan hogy a későbbiekben is méltó mindenkorra tönkretenném a elszaladt ez az év. Nagyon jó legyek a férjem bizalmára. Jó saját jövörnet is. Olyan szép érzés becsületesen élni és dől- feleség akarok lenni. Még ha így az élet, dehogy követek el gozni.,. Kicserélődtem, már nem is megy íiönnyen“ . : Szép újabb butáságoi. fessék el­ nem a .régi, fegyelmezetlen terveink vannak, olyanok, képzelni, milyen nagyszerű ér­ Andriskáné vagyok. Túljutot­ amelyek megvalósításáért ér­ zés egy anyának, amikor a két tam a nehezén, és úgy jutot­ demes lesz küzdeni. Na és, ha fia és a két menye vasárnap tam túl, hogy mindenki segí­ jönnek délután meglátogatja és órá­ tett: a fiaim, az édesanyám, a kig beszélgetünk. vállalat, ahol egy éve dolgo­ maid az unokák... — S milyen skép lesz így á zom. Ezer forint a havi kere­ karácsony is ... setem és teljes ellátás. A gyár Mert biztosan jönnek, — Erre is gondoltam már — konyháján felszolgáló vagyok. — Ami Andriskáné szorgal­ vallotta be Andriskáné. — Rég Ebben a gyárban van a fiam mát és munkabírását illeti, az­ félreraktam az ajándékravalót. is. Olyan jó reggelenként zal, legalábbis mi úgy látjuk, Biztosan kapok én is együtt indulni vele. Már csak eddig sem lehetett baj — a gyerekektől. valamit Nagyon jók azt nem bocsátom meg ma­ mondta a munkaügyis. — A hozzám. gamnak, hogy . ennyire későn konyha egyik legpedánsabb, Andriskáné újra elérzékejöttem rá, hogy így is lehet legfürgébb asszonya. Hát még nyült. élni. Együtt örülni sokezer amit esküvő előtt a kultúrte­ — Túlzás nélkül mondom, emberrel a napnak, a fény­ remben csinált. Két éjjel és életem karácsonyára megszakítás készülök.legszebb nek, amit a börtönben nem két nap szinte Együtt leszünk va­ érezhet az ember ... A legkö­ nélkül csinosította a jókora lamennyien: gyerekek, édes­ zelebbi levelemet már mint új termet. Volt ott rend, tiszta­ anyám, s úgya lehet, már asszony fogom írni... ság. Ilyen szépnek még nem a férjem lesz akkor. Józsi Tavaly Ezzel a levéllel a zsebünk­ láttam a gyár ebédlőjét. Meg­ sem volt rossz karácsonyom, ben mentünk ki Andriskáné­ kérdeztem tőle, amikor az ab­ hoz Rákospalotára. Megmutat­ lakokat mosta, bírja még, de meg se közelítette az ideit: Andriskáné? Csak nevetett. K. I. tuk neki.

A nevelő már türelmetle­ nül nézte az óráját: — Ne haragudjék, mennem kell. Engem is vár a család. Andriska Lászlóné szomo­ rúan sóhajtott: — Hát engem vár-e valaki? — Talán jobban is, mint en­ gem. Emlékszik, miket mon­ dott legutóbb a fia? — A fiam, a fiaim ... Na­ gyon jó gyerekek. Ügy szere­ tem őket. Hogy

Á nagyotmondó KÁROLY BÁCSI NEGY­ —; Te nem tudsz semmit! Te nem csak a szája járt. I tt a VENHAT ÉVES volt, hogy aludtál. Én hajtottam a ko­ börtönben is a legjobb dolgo­ börtönbe került. Rendkívül csit — d ik tálta a fiának, am it zók között szerepel. Túl tesz rosszul esik ez az olyan em­ m ondania kell, és a fiúból m indenkin a m unkában. OLYAN LELKESÍTŐÉN bernek, aki egész életén ke­ ezek után nem is lehetett töb­ resztül példakép a m unkában, bet kicsikarni. M int m egtört BESZÉL a m unkáról, hogy és négy fiának szigorú erköl­ vonalú gramofonlemez ismé­ társainak tátv a m arad a szá­ ja. Sokan m ondják is: csű nevelője volt. A legna­ telgette a bíróságon is: — Ritka ember, aki ennyit gyobb fiú m ár iskolavégzett. — Nem tudok semmiről. bír, és olyan szeretettel beszél A nyolc általános elvégzése A pám hajtott, én aludtam . után odaadta m agát a m un­ K ároly bácsi se m ondta a m unkájáról, m int ez a K á­ kának. Nem kényszeredetten, volna ennek az ellenkezőjét a roly. tessék-lássékból, hanem szív- börtönben se. Persze, a bűnZárás után, ha nincs még el­ vel-lélekkel, m int ahogy azt az cselekményéről inkább hallga­ foglaltságuk, gyakran köréje apjától látta. tott. Éppen az volt a gyanús gyűlnek, kérik: — Beszéljen m ár K ároly b á­ Az apjuk hét falu hírű jó a társai előtt, hogy egyáltalán m unkás volt. Ha ásásról volt nem próbálja a biciklist vá­ csi: m erre já rt? Mit csinált? K ároly győzi mesével. szó, kiem elt két köbm éter föl­ dolni. A fiát meg egyenesen Győzné tá n akkor is, ha tíz de, míg más egy felet. védi. estét egybetoldanának. H a­ Jól keresett, jól élt a csa­ — Én hajtottam , ő aludt — nem az elm últ napokban a lád. Amikor az asszony bevá­ mondja, ha mégis szóba kerül zárka B enjám inja, az apróter­ sárolni m ent a boltba, hathétszáz forintokat hagyott ott a dolog, és a világért se bo­ m etű Nagy Józsi nagyon meg­ csátkozna részletezésbe. tréfálta. Hogy az öreg mesél­ egyszer-egyszer. Az otthoni gondok m iatt nem fá jt a feje. Csak a zárkatársaknak gya­ ni kezdett, Józsi fogott egy Hagyott otthon pénzt, nincs a nús a dolog. Sejtik, hogy Ká­ üszkös gyufaszálat, és az öreg családnak sem m ire se gondja. roly bácsi, az ügyének k u rta­ elbeszélése közben számokat, Talán éppen szülői szeretetből furcsa elintézésével füllentést strig u lák at rajzolt vele az asz­ ül ő most. A nagyfiúval vol­ takar. Gondolják ezt annál is talon heverő újság szélére. tak fuvaron, am ikor a sötét inkább, m ert az öreg szeret — BIZONY — KEZDTE AZ országúton a fogatuknak ment beszélni, dicsekedni a fiaival. ÖREG —e éppen húsz éves vol­ egy részeg kerékpáros. és Az ő, és a fiai m unkabírásá­ tam , am ikor a szüleim, m unkaszeretetével — m indenünk a háború m artalé­ Persze, a fiút is elővették a val, rendőrök, de az apja szigorú amiben persze nem kételkedik kává válott. A szép házunk, a a senki, hiszen Károly bácsinak m űhelyünk, a bútorunk, szava elhallgattatta:

C h ib a d 6

1965. DECEMBER 24.

¡99

Lesz még nekem szép karácsonyom . . .

Eredetileg Marikáról egyet­ len gyermekéről szándékoz­ tunk beszélgetni. így is ültünk le műszak végén, ezen a hi­ deg, de tisztán csillogó, téli eleji délutánon. Emlékszem, azzal kezdte: milyen szomorú dolog az, amikor úgy nő fel valakinek a lánya, hogy c.ligalig látta tíz esztendő alatt. Marika most 23 éves, s még kislány volt, amikor az apja börtönbe került. Három év óta minden be­ szélőre eljárt az édesapjához. — Bizony, milyen kicsi volt — emlékszik az apa —, most meg arról beszélgettünk, ho­ gyan is szeretné, illetve sze­ retnénk az esküvő után. Nem borzasztó. Azt mondja, húsrétkor tartják az esküvőt. A fiú előbb szeretné, Marilca stafirungját azonban még ki kell egészíteni. Múltkoriban küldtem neki kétezer forintot. Karácsonyi ajándéknak szán­ tam.

Könnyes szemmel. Amint látja az olvasó, több­ nyiig Marikáról mesél az apa. A karácsonyi szónál azonban megáll. Kérdőn nézek rá. Ke­ rülni igyekszik a tekintetet, nehogy észrevegyék valamit. Ügy tesz, mintha azért venné elő a zsebkendőjét, mert kö­ högni kell. Valójában borostás arcát törüli végig, s magya­ rázkodni kezd. — Semmi, semmi, nem kell törődni vele. A börtön az oka. Meg aztán a lányom boldog­ sága, az, hogy nagylányom van. Szeretnék mellette lenni, hadd lenne már apja is, s hogy én is örülhetnék, egyszer a kará­ csonynak . .. —* Csak azt ne mondja, hogy magának még nem volt szép karácsonya az életben, hiszen maholnap negyvenöt éves. — Mikor lett volna? — íőr ki a keserűség a hatalmas ter­ metű férfiből. — Esetleg gye­ rekkoromban. Akkor is csu­ pán az volt szép, hogy kará­ csony volt. Szegény édes­ anyám abból tákolta össze a zöld ágat, amiből éppen tudta; ami zöldet akkor még az ud­ varon vagy a kertben talált. És mi volt alatta? Semmivel sem több, mint más szegény család karácsonyfája alatt. Aztán megnősültem, később behívtak, kivittek a frontra, fogságba estem, és amikor ha­ zajöttem . . . Pont karácsony estén. Ez a nap volt életem legszerencsétlenebb napja, itt kezdődött az én kálváriám. Ez a nap okozta — ma is állí­ tom — életem szégyenteljes fordulópontját. És ezért fáj az emlékezés ennyire, mert akkor ért a megrázkódtatás, amikor szerszám unk, m inden, de m in­ den. Egyedül m aradtam . Mit tehettem ? A háború u tán so­ kan voltunk akkor így egye­ dül a világban. Egy rokonbmn ál húzódtam meg, és a tra k ­ torgyárban vállaltam m unkát. Nyolc évig dolgoztam itt. Ak­ k o r elfogott valam i nyugtalan­ ság: m enni, m enni tovább. Egyik trak to rral aztán ú tra kel­ tem, meg se álltam egy állam i gazdaságig. Traktoros le t­ tem. H a a gyáriak lejöttek, dív tak vissza még öt év m úl­ va is ... — H ány évig volt traktoros K ároly bácsi? — kérdezte Jó­ zsi, aki szorgalm asan húzogat­ ta a strigulákat az újság szé­ lére. — H ét évig. Közben megnő­ sültem , és ott született az első k ét fiam : Karcsi, m eg Lajcsi. Hanem , m egint elfogott a nyugtalanság. Elvégeztem a gépkocsivezetői iskolát. N őttek a gyerekek, s hogy közelebb legyenek az iskolához, elsze­ gődtem a városba a TEFUhoz... — A TEFU-NAL m e d d ig DOLGOZOTT K arcsi bácsi? — kérdezte Józsi. — O tt m ajdnem tíz évig. Rengeteg vidéket bejártam , ek k o rtá jt folyt a nagy építke­ zés Pentelén. O tt m ár a na­ gyobbik fiam versenyt dolgo­ zott vélem! Hogy m it b írt az a kölyök! M intha m agam at

annyi mindennek örülhettem volna: annak például, hogy élek a borzalmas háború után, hogy vége a fogságnak. Hogy egészségesen jöhettem haza, s hogy életben találtam szeretteimet is: a szüléimét, feleségemet, egyetlen gyerme­ kemet és a testvéreimet. Hogy vártam a találkozást, hogy készültem rá a zsúfolt vagonban. És mit kaptam. Il­ letve mi fogadott? Nem a szü­ lői háznál, nem a testvéreim­ nél, hanem a saját otthonom­ ban. Ott, ahol élni vágytam, szépen, nagyon szépen élni a sok szenvedés után.

Szomorú találkozás „Emberek, ha minden úgy lesz, ahogyan szeretnénk, a legnagyobb karácsonyi ajándé­ kot visszük haza — mondogat­ juk egymásnak a vonaton. — Önmagunkat.’’ — En is ezt vallottam még akkor. Mondtam is, hittem is, hogy így lesz. De lehetett ez másként az ember képzeleté­ ben? — Legszívesebben ajtóstul rontottam volna a lakásba, amikor megérkeztem. — Na­ gyon türelmetlen ilyenkor az ember. — Hadd lássanak meg ők is minél előbb. Csapódott is bent az ajtó, jól hallottam, így tudtam, hogy a feleségemék otthon vannak. Az első csen­ getésre mégsem jött senki aj­ tót nyitni. Űjra csengettem és vártam. Azt hittem, szétfeszít az idegesség. Aztán hallom, hogy végre jön valaki. Kinyí­ lik a kis ablak és a f eleségem látom. — Engedj már be — kértem türelmetlenül. — Várj egy kicsit — szólt és ott hagyott. — Kulcsért megy — gon­ doltam, de nem azért ment vissza, összerakta az ágyat, rnegvártg, amíg # vendjég is rendbe szedi magát, s csak azután engedett be. Az anynyira várt, meghitt találkozás tehát elmaradt. Inkább olyas­ mit éreztem, hogy ebben a la­ kásban én már felesleges va­ gyok. A feleségem zavart, ide­ ges kapkodása, és ahogy visel­ kedett, mindent elárult. A vendég elment, ketten marad­ tunk, de már úgy ültünk egy­ mással szemben, mint két ide­ gen. Düh és kétségbeesés szo­ rongatta a torkomat. Elsírtam magam. Nem sajnáltaim akartam magam, mi értelme lett volna: ne szánalomból fo­ gadjanak engem. A feleségem se szólt. Ült és hallgatott... — Lepihenhetnél — szólalt meg nagysokára. Persze lát­ tam, hogy az invitálás inkább udvariasság, mintsem meleg törődés. Hogy mondjon már láttam volna sippantó korom ­ ban. Tíz év után itt is elfo­ gott a nyugtalanság. H onvá­ gyam tám ad t a fpváros utón, ahol a gyerekkorom at töltöt­ tem. Feljöttem B udapestre. A pám egyik ism erősének la­ katosüzem e volt. Szívesen al­ kalm azott. N em is csalódott bennem. Mégse m aradtam so­ káig nála, m e rt az em lékek rosszul estek. H a a rra sétál­ tam , am erre a szüleim m el gye­ rekkorom ban, m indig elszo­ m orodtam . V isszam entem hát a gazdaságba traktorosnak. — Meddig dolgozott a m a­ szeknál K arcsi bácsi? — Nyolc-tíz évig. Nem sze­ rettem én változtatni a helye­ m et. Szerettek m indenütt, a gazdaság is visszafogadott. De alig tölthettem el itt újabb öt évet, csak vágytam a város után, visszam entem Budapest­ re. A fiaim m á r felnőttek? ket­ ten is dolgoztak, o tt m arad ­ ta k az anyjukkal a gazdaság­ ban. Én m eg kéthetenként, később havonként já rtam h a­ za. Más vasárnapokon csava­ rogtam , ham arosan el is zül­ löttem . — H ány évet töltö tt Pesten m ásodszor K ároly bácsi? — V alam i négyet, aztán egy olyan dolog tö rté n t velem, ami m ia tt tíz évre ítéltek. Nyolc év u tá n szabadultam . Megint a gazdaságba mentem'. Gon­ doltam , m ost m á r nem ha­

EZ IS APURA VÁR A Zp arkÜjáJ b anLAKÓTELEP k ét kisfiú

valamit. Nem mozdultam, hát másodszor is felajánlotta az ágyat. — No és te? — kérdeztem. Előbb a fejét rázta, és annyit válaszolt: — Nem vagyok álmos, fá­ radt sem. De ha nagyon aka­ rod ...

Hol van a gyerek? — Kinek lett

volna már valamihez is kedve ebben a házban?! Ha rokonom vaau közeli ismerősöm Lett volna Pesisn, nyomban ott hagyom a feleségemet. De nagyon fáradt voltam. Így mégis lepihen­ tem. Nem mentem el azért sem, hogy egy kis pihenés után megbeszélhessük a dolgo­ kat. Azt elsősorban, mi lesz velünk. Tudni akartam, mi a szándéka, és hogy hol van a gyerek. Mert Marika nem volt odahaza. A fényképen szép, nagy lányt láttam: hosszú copfok, gyönyörű barna sze­ mek, kerek arc, magas hom­ lok, de olyan szomorú volt a jiézése. — A nagymama vigyáz rá — mondta a feleségem. — Kö­ rülbelül egy éve van lent. — Miért adtad oda? — kér­ deztem. — Sokat betegeskedett, s úgy voltam vele, a levegővál­ tozás és az erős koszt hasz­ nálni fog neki. — Mikor láttad? — A múltkoriban. — Mikor, pontosan? — Ez év tavaszán. — Szégyelld magad! — Hagyjuk ezt most. Nem akarok civakodni. — Én sem. Mi értelme len­ ne? De köszönöm a fogadta­ tást, ezt a kellemes karácsonyi meglepetést. Van nálad a régi ruháimból? — Egy öltönyöd. -t •— Kérem, és nem zavarlak tovább se most, se később. Te akartad. Én rendes ember ma­ radtam volna, amilyen régen is voltam. Nem kellek, hát is­ ten áldjon — és elmentem.

Lejjebb és lejjebb — Arra azonban

ma sem emlékszem, hogy értem haza. Állítólag két régi ismerősöm vitt el édesanyámhoz, a vasút­ tól. Arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja az arcomat: a kislányom volt. Zúgott a fe­ jem, a közérzetem pokoli volt, mégis felöltöztem. Sétálni mentünk Marikával. Hadd csapja ki a hideg a fejemet. Ám a sétából újabb kocsmázás lett. Nekem kétszeres okom volt az ivásra. Leg­ alábbis így magyaráztam magyom el a gazdaságot többet, m ert csak o tt nekem a jó, ahol a családom van. — K ároly bácsi volt még jónéhány helyen, m ielőtt is­ m ét a börtönbe ju to tt? — kérdezte Józsi, aki szorgalm a­ san strigulázott. — Voltam! — Csak nem b írta megállni, hogy ne hagyja o tt a gazdasá­ got? — Nem! — H ányféle volt még K á­ roly bácsi? — Ne ta rtsd m ár rel, hadd m eséljen — szólt közbe v ala­ ki. — Elég lesz ez m ára. Majd holnap folytassa. — Nem leh et m á r olyan sok, am erre K ároly bácsi já rt — m ondta a strig u lák at húzogató elítélt. Áz öreg dühösen m o rran t rá : — DEHOGYNEM! MAJD HOLNAP ELMONDOM. Több­ felé jártam , m in t am it el­ m ondtam ! — H át hány éves Károly bácsi? — N egyvenhat . . . M iért — És többfelé já rt, m int am ennyit elm ondott? — Igen! M iért? — lett m ind indulatosabb az öreg. — Csak azért — m ondta csendesen a fiatalem ber, m i­ közben a strig u lák at összegez­ te —. m e rt h a K arcsi bácsi

gamnak, így bíztattam maga­ mat, amikor már úgy éreztem, hogy a következő pohárral nem tudom meginni. A mér­ téktelen italozásból pedig du­ hajkodás, a duhajkodásból verelcedés lett. Elég az hozzá, börtönbe kerültem. Nem so­ kat kaptam, talán egy évet. Szabadultam és folytattam, ahol a kényszer abbahagyatta velem. Persze nem sokáig . .. Ekkor azonban már lopásom is volt. Szóval így, mindig lej­ jebb és lejjebb, egészen a nagy ítéletig. Szerencsére már nincs sok belőle. Megvolnék, csak karácsony ne jönne köz­ be. — Miért? — Mert olyankor minden eszembe jut, ahogyan most is. Megrohannak az emlékek, ökölbe szorul a kezem, és leg­ szívesebben önmagamat ver­ ném fejbe. Ki más tehetne ar­ ról, hogy ide jutottam.

nézett farkasszem et egy­ mással. Egy cingár fekete és egy jó l m egterm ett, p i­ rospozsgás, szemüveges szőke. — Hol van apukád, L a ­ ci? — kérdezte csufondárosan a vékony fekete. — K órházban — v ála­ szolt a másik. — N em igaz az. — H át hol van?! — fe­ leselt a szemüveges. — Börtönben — vágta ki diadalm asan a fekete. — Nem igaz. V asárnap m együnk m eglátogatni. A szemüveges gyerek ez­ u tán üldözni kezdte a m á­ sikat, aki fürgén szaladt előle, m ajd pedig eltű n t az egyik kapuban. Áz ered ­ m énytelen fogócska u tá n a pirospozsgás kisfiú gond­ te rh e lt arccal b an d u k o lt a té r m ásik végében levő szép, új ház felé. A nnak a háznak, am e­ lyik felé a kisfiú ta rto tt, az egyik térrő néző ablakából egy asszony nézte a lassan lépdelő gyereket. Az aszszony szívét valam i sajgó melegség öntötte el és sze­ m ében könnyek gyűltek. A rra gondolt, hogy a gye­ rekben nem k ellett csa­ lódnia. Mi is volna vele, ha m ég ő is csalódást okozna neki? Elég volt elviselni az elm últ egy év - a la tt férje szám talan felelőtlenségét,

— M ikor jön m ár haza apu? — Nem sokára. — N ekem m ár nagyon hiányzik. Az asszony alig b írta visszatartani könnyeit. Eszébe ju tott, hogy neki m ennyire hiányzott a férje, am ikor m áról ho ln ap ra börtönbe került. Ezután, m in t ahogy ez lenni szo­ kott, esőstől jö tt a baj. INDIG AZ JÁ R T

ak -

§

k ellett a férjének ezt ten nie? M egvolt a szép o tthona, a ren d ezett családi élete, a m unkahelye és mégis b a jt k eresett m agának. Soha, de soha nem tu d ja talán helyrehozni, am it a család ellen vétett. P ont akkor, am ikor a légnagyobb szükség le tt volna a férfira, az apára, ak k o r folyt ellene az eljárás. A v asalt ru h á k a t a kis szobában szétrakta, hogy m ajd m indegyiket a helyére teszi. Eközben a gyerek újabb kincsekre lelt. — Nézd, anyu — állította meg a m ögötte járk áló asszonyt. — M egvan a v ár is, am it apu csinált. Az asszony m egállt a gyerek fölött és a v alaha oly büszke já ték v á r siralm ásán szertedobált d arab ja it nézte. — Ez is ap u ra v á r — szólalt meg a gyerek gond-

^ | | | | | § ^ § ^ ^

M 1kor az eszében, m ié rt §

i j § § ^ ^ ^ i | S § | | §

Bízik a jövőben — Tíz egynéhány évvel ez­ előtt még nem így látta. — Hiszen, ha így láttam volna, ha ilyen tárgyilagosan mérlegeltem volna, akkor nincs ez. Nem félnék minden évben a karácsonytól. Az adott helyzetben azonban túl nagy­ nak találtam saját szerencsét­ lenségemet: megcsaltnak, ki­ semmizettnek éreztem magam. De — ma már ezt mondom — tekintettel kellett volna lennem legalább a gyerme­ kemre. Szerencsére még nem öregedtem meg egészen: nagy­ szerűen bírom a munkát és reménykedhetek, hogy azért lesz még nekem szép karácso­ nyom is. Ez egyedül csak rajta mú­ lik. K. I. húszéves k orában kezdte a bolyongást, és am i időket a különböző helyeken eddig el­ töltött, az m aga több m int negyven évre v á g . . . — Hallgass, m ert . . . — Nézze m eg K arcsi bácsi... Nyolc év a traktorgyárban, h ét a gazdaságban, tíz a T E F U -n ál. . . — Befogd a szád! Szem telen k ö lk e . . . — M ondd csak — b íztatták többen a fiút, s az folytatta: — . M ár a m a elm ondottak is annyi évet tesznek ki, hogy h a holnapra m ég több van, akkor K ároly bácsinak több m int száz évesnek kellene lennie. — Te avval ne törődjél! — k iá lto tt m érgesen az öreg. DUZZOGVA MENT AZ AZ AGYAK MÖGÉ: hogy m i­ lyen pimaszok ezek a mai fia­ talok, hogy meg a k a rjá k ha­ zudtolni az idős em bert. A többiek m ost a fia ta lt in ­ tették : — Hallgass m ár. Hagyd K á­ roly bácsit. Van neki elég gondja, m intsem ilyen Kicsisé­ gekre adjon. M agukba m eg azt gondolták: vajon mi szük­ sége van ennek az em bernek, aki tag ad h atatlan egész életé­ ben sokat dolgozott, nagyotm ondásokkal nevetségessé tenni önm agát? L ejáratni a szavai hitelét. Sz. G.

és a gonoszság h a tá rá t sú­ roló nem törődömségét. A gyereket ta lán szereti, bár vele sem úgy b án t mindig, ahogy k ellett volna. M in­ den pénzét szórakozásra költötte és olyankor nem érdekelte a gyerek. M it tö­ rődött vele akkor, am ikor valam elyik szórakozóhely­ re b em ent és a fia hazavárta. O lyankor minden kötelességét felejtette. Az asszony gondolatait félbeszakította, hogy a gye­ rek e ltű n t a kapuban. A kisfiú tűnődő, lassú lép­ tekkel h alad t felfelé a lép­ csőn. Kezével végigcsuszálta a korlátot. A m ikor a m ásodik emeleti folyosóra ért, pilanatok a la tt meg­ élénkült. Hangosan tra p ­ p o n az egyik ajtóhoz, m elynek táb lájáró l ez a név olvasható: Némedi Lászlóné. Nem is kellett csöngetnie, m áris nyílt az ajtó. MEN­ A KONYHÁBA TEK. Az asszony v a­

terhelten. — Meg kellene ezt is csinálni. Régen kap ­ tam m ár já té k o t. . . Az asszonyba belenyilalt a fájdalom . Igen, m inden az ap u ra vár. A gyerek ré ­ gen kapott játékot. Ez is az ap u ra vár. Hogy lesz a jö­ vőben? Ki tudja, mi a szán­ déka? V isszatér a család­ jához, vagy elbitangolja az életét? Pedig m indent meg­ bocsátott m ár neki és h a­ zavárja. De ha folytatja azt az életet, ami m iatt a bör­ tönbe került, mi lesz ak ­ kor? A kkor inkább ne jö j­ jön! Ne legyen a család, a gyerek k árára. Nem kölönc kell, hanem példás apa a családba. E lm ent a gyerek mellöl vissza a konyhába. K iva­ salta az utolsó darabot, m ajd a szobába vitte, mely a tisztaságtól és a d élu tá­ ni napfénytől úgy ragyo­ gott, m in t egy ékszerdoboz. A többi ru h á t is szép sorba a szekrénybe tette. Amikor az egyik ru h ad arab o t fel­ vette a fotelból és fel­ egyenesedett, önkéntelenül m egállt a pillantása a szekrény oldalánál szinte a sarokban szerénykedő, be­ keretezett fényképen, ö volt és a férje. Évekkel ez­ előtt készült a kép, am ikor új házasok voltak.

salni kezdett, a gyerek pe­ dig játékai között m atatott. A régi, elfelejtett játékok előkerültek. A valam ikor szik rát vető, deltaszárnyú repülőgép, a kisvonat, am ely büszkén zakatolt, m ost pedig csak égnek m e­ redő kerekei fordultak LYENEK V O LT U N K .. egyet-kettőt. A kim erült — gondolta és egy elem ek is o tt hányódtak a fájdalm asan büszke mo­ többi játék között. soly telepedett az arcára. — Anyuka, ugye apu Lassan elrak ta a frissen m egjavítja m ajd a k i v o ­ v asalt holm ikat és leült a natot, h a hazajön? fotelba. K ezét az ölébe te t­ Az asszony a gyerekre te és h allgatta a gyerek tek in te tt és úgy válaszolt: neszezését. Sok minden — Igen, kisfiam , m egja­ ap u ra vár. Csak m ár itt­ hon lenne. Nagyon Várja vítja. haza a család. — És a lökösgépet is? S. Gy. — A zt is.

I

'issss/M sssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssst.4

HIRAllift E z ü s tö se n csillo g ó , göndör a n g y a lh a j. M ost, a m ik o r a fe ­ n y ő f á t d ís z íte m v e le d , K o rs ó ­ s é k ta v a ly i k a rá c s o n y a ju t e sz e m b e . . .

d3o(!cloc£ haráciony.t — mondta a férfi, amikor be­ lépett. — Neked is, Gyuszi. . . — válaszolta az asszony, s a ta­ lálkozás izgalmától pirosra vált az arca. Két éve éltek különváltan. Azóta, hogy Korsóst szabad­ ságvesztésre ítélték. A csalá­ dot ért szégyent az asszony nem tudta elviselni. Annak ellenére, hogy imádta a fér­ jét, elvált tőle. A házasságban együtt el­ töltött szép éveket viszont, nem tudta elfeledni. Sőt, egyre élénkebben kezdtek szí­ vében élni az emlékek. Sokat vívódott, míg aztán rádöb­ bent, hogy elhamarkodta a Válást. Soha senkinek nem szólt erről. Gyulának se mer­ te bevallani, pedig a férfinek nagyon szerette volna elmon­ dani érzéseit. Hetente levelez­ tek, rendszeresen eljárt hozzá a beszélőkre, de nem volt annyi ereje, hogy felfedje tit­ kát. Korsós ismerte asszonyát. Kitalálta minden gondolatát. Érteni tudott egy-egy mozdu­ latából, szemének villanásá­ ból. így aztán nem sokáig maradt titok a titok. Hamaro­ san megsejtette Irén bánatát, Üe nem beszélt erről. — Én követtem el a bűnt — /gondolta —, amiért Irén jog­ gal elvált tőlem. Akkor így találta jónak, s ha azóta már másképpen is gondolkozik, mégiscsak az ő dolga a meg­ bocsátás ... fndletten h a tlcja lla l. 'Abban reménykedtek, hogy egyszer majd kitudódik a ti­ tok és minden rendbe jön. Korsós múlt év márciusá­ ban kedvezménnyel szaba­ dult. Azóta minden vasárnap, minden ünnepnap eljárt a volt feleségéhez, hogy talál­ kozzék lányával, a kis Jutká­ val. Eleinte csak egy-két óráig tartottak ezek a találkozások; aztán késő délutánig, majd benyúltak az estékbe. S mind­ hárman úgy érezték, nehéz el­ válni egymástól. Ott, a kicsi közelében, csak a kislányról esett szó, de egy-egy elejtett félmondatból és a vágyakozó pillantásokból megértették a szülők, hogy ettől több mon­ danivalójuk lenne egymáshoz. Az asszony is, meg az em­ ber is hétközben mindig el­ határozta, szóba hozza: állít­ sák vissza a házasságot. De ahogy eljött a vasárnap, a nagy elhatározásból csak a vágy maradt. Egyiküknek se volt bátorsága beszélni erről. Egymásra vártak. Irén úgy várta Gyulát, mint régen. Szinte remegett az ide­ gességtől, amikor valami elő­ re nem látott akadály miatt, valamicskét késett. Ez történt karácsony este is, amikor egy kicsit elhúzódott az ajándékvásárlás és a szo­ kottnál később érkezett a férfi. — Már azt hittem, nem jössz el — mondta az asszony. — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet? Éppen ma ne jönnék? A szobában játszadozó kis­ lány is úgy ugrott talpra, mint ahogyan a tarka cicája szo­ kott és rohant az apja elébe. — Csókolom, édesapa! — Szervusz, Jutka! — kap­ ta ölébe Korsós a kislányát és megcsókolgatta. Aztán egy szí­ nes papírba csomagolt dobozt fektetett a gyerek gömbölyű kis karjára: — Tessék, csillagom, ez az én karácsonyi ajándékom. p a loPdog.an szorí­ totta magához a csomagot. Ujongva nézett az apjára, s örömében nagyot kiáltott: — Nézd, anyu! Mit hozott apukám! — Nahát, micsoda nagy do­ boz! — csapta össze kezét, anyuka. — Bizonyára valami szép baba van benne. — Baba? — Ügy gondolom. — Nézzük meg. Jó? — Jól van. De ne itt bont­ suk ki, hanem a szobában. Kellemes fenyőillat töltötte be a meleg szobát. Jutka kisíigya mellett, az ágyneműtar­ tó tetején, mennyezetig érő ka rá cso n yfa

á llt.

M eg a n n y i

c A tiç fifa lk a f szaloncukor, színes üveggolyó, és ezüstösfényű angyalhaj csillogott rajta. Alatta sokfé­ le játék .... Az anyai gondoskodás, a mindenre kiterjedő figyelmes­ ség láttán Korsósnak elszorult a szíve: — Iréntől jobb édesanya aligha van a világon. Igaz, mint feleségről is solcan pél­ dát vehettek róla. Milyen kár, hogy közébünk állt a felelőt­ lenség. Ha akkor nem teszem azt,'amit tettem, akkor nincs börtön, és nincs válás, mindig velük lehetnék... Gondolataiból Jutka hangos lelkendezése mozdította ki: — Apukám, hogy te milyen gyönyörű babát hoztál nekem. Meg, fehércicás kabátot! — A kislány szakértői mozdulattal hátrádöntötte a babát és bol­ dogan csacsogta:

mit sem hallott volna a be­ szélgetésből. Megterítette az asztalt, s odaszólt Jutkához: — Gyere édesem, vegyük le szépen a cicás kabátot és va­ csorázunk. Jutka beleegyezőn indult az anyjához. — Jó, nem bánom — sóhaj­ tott. — Levetem, de vacsora után felvehetem? — Felveheted. De most uc­ cu, kezet mosni és enni. ... Va. a d ó r a u tá n az új, fehér teddy-kabátban aludt el a kislány, az apja ölében. Amikor az asszony a kis­ ágyba fektette, Gyula készü­ lődni kezdett. Irén figyelmét nem kerülte el, hogy az em­ ber húzza az időt. Mintha mondani akarna valamit. A férfi azonban nem szólt, csak csendben szedelőzködött.

1965. DECEMBER 24.

Vyirr a SSzó z ó tla tfannuulf nézték egymást. Gyula arra gondolt: itt áll elmenésre készen a kis­ lánya ágya előtt. Bizonyára nevetséges lehet így kabátban és kalapban. Zúg a feje. Ré­ mes e z .., Nem bírta tovább. Lehajolt a kiságy fölé és megcsókolta a gyerek bársonyos arcát. Amikor felegyenesedett, ka­ bátja a karácsonyfához ért, s egy angyalhajcsomó tapadt hozzá. Gyula a kalapját gyürkészve, az ablakhoz lépett. Kiné­ zett a havas utcára, töpren­ gett: mit mondhatna, mivel zárhatná le valahogy ezt az estét? ... Egyszerre megérez­ te vállán az asszony kezét. Ki­ csit reszkető, végtelenül isme­ rős, tétova ujjait. Hirtelen for­ dult meg, a feloldódás örömé­ vel öltelte át, megcsókolta az asszonyt. — Irén. Én mindenkinél jobban szeretlek téged! — mondta elérzékenyülve. — Nem tudok senkit találni, aki hozzád hasonlít. Szeretnék új-

A KÍREGETÍ ASSZONY város m ár karácso­ A nyi h angulatban élt:

— H elyben vagyunk gondoltam, de nem firta t­ tam tovább, sietnem kel­ lett. A nnak azonban örül­ tem, hogy ennyi m indent elh ad art m agáról e rövid idő a la tt a kéregető aszszony.

befutottak az első fenyő­ szállítmányok, csillogtak a kirakatok, a zsúfolt üzletek. Csomagokat cipelő em­ berek özöne hullám zott az utcákon. Ezt a d élu tán t mi is bevásárlásra szántuk. özben csontos tenyerét Kész listával a zsebünk­ elém tolta. Közelebb ben, éppen indulni ak ar­ tunk, am ikor váratlanul léptem , s m ivel folytatta az önszánatást, borszag becsengetett valaki. csapott meg. A jtót nyitottam . — Szóval így állunk? Olyan hatvan év körüli N em értette. asszony topogott az ajtó — M elyik italboltból előtt: — Csak néhány fillért! jö tt? — tettem fel konk­ — lép ett közelebb. Éhes rétab b an a kérdést. E rre le tt csak igazán tü ­ vagyok. K enyeret vennék relm etlen az anyóka. r a jta ... — No v árjon — m ond­ — Kicsoda m aga? Nem lá tta a kapu alatti kiírást? tam —, nincs nálam pénz, de azonnal hozok. Tilos a házalás. ő szin te volt bennem a — Tisztességes asszony vagyok. Tessék, itt vannak szándék, legnagyobb ám u­ a papírjaim — azzal b á­ latom ra azonban az öreg­ m ulatos fürgén előkapta asszonyt nem találtam m ár ódivatú retiküljét, és ide­ az ajtó előtt, am ikor ki­ hátha gesen m atatni kezdett a mentem . V ártam , sok lom között. Vézna te r­ meghallom, hogy csenget m ete még összébb zsugoro­ valahol, esetleg éppen le­ dott. A kopottas kabát felé vagy felfelé megy, de a la tt nem leh etett több olyan csend terpeszkedett negyven kiló életnél. H or­ a lépcsőházban, m intha te­ p ad t arc, előreugró hegyes rem tett lélek sem lakná az áll, m élyen beesett sze­ öt em eletet. Azóta sem tudom, m erre mek, am elyek tü relm etle­ nül villantak hol rám , hol vehette az irányt, hol pró­ b ált szerencsét, s egyálta­ a szomszédom ajtajára. — Tisztességes asszony lán m egkísérelte-e v ala­ vagyok én, elhiheti — is­ hol. A ztán n apirendre is té r­ m ételgette. —; A sors kényszerített ide, az én szeren­ tem a dolog felett. Akkor toppant elém a kép, de csétlenségem . . . nagyon tisztán, am ikor a átv a rajtam a részvé­ karácsonyi bevásárlásból tet, még erőteljeseb­ hazaértünk és a csomago­ ben rákapcsolt: k at szortíroztuk, s főleg, — Nekem is vannak am ikor a két nagym am á­ gyermekeim, de egyikhez nak szánt ajándékot kü­ se megyek. Szívtelenek. Az lönraktuk, hogy m ásnap egyiknek pedig nagyon jól postára tesszük. L eültem és megy sora, mégsem kel­ forgatni kezdtem a k ét dór lek neki. ■ b o z t. . . Nem írom le, m i-' — És m iért nem ? nek, úgyis tu d ja az olvasó, — H onnan tudhatnám hogy m ire gondoltam. K a­ én azt. Egyszer-egyszer rácsony jött, a legmeghitm eglátogatom őket, de- tlb b családi ünnep: az a akár^ hiszi, a k a r nem, egy- nap. am ikor együtt szokszerűen ki akarn ak dobni., tu n j5- iennj; s ha netán nem M ondják ugyan, ,hogy is lehetünk valam ennyien egyen anyám , perszé'csak a családi fenyő alatt, azért udvariasságból. Tudom én, gondolatban megöleljük nem lehet az én eszemen egym ást és elm ondjuk jó­ túljárni. kívánságainkat. — S m ondja csak, nem tö rté n t m agával olyasmi, olnap vagy holnapután am it nagyon szégyellhet­ bizonyára elmosódik nek a gyerm ekei? bennem a kép, de m a nem — No és, ha tö rtén t is, tudok szabadulni tőle, noha mi közük hozzá. Nem a a kislányom m ár letépi ró­ gyerek dönti el, m it csi­ lam a ru h át: „Gyere már, n álh at és m it nem egy édesapa, nézd m it hozott anya. S ha értü k tettem, anyu . . . ” H át még ha azt am it tettem ? Ez érte a h á­ is látná, am it m ajd ő kap la? karácsonyra. —ko—

K

L

'■ftíMOS'K' "-¡gon 3 W r v'. — Alvás baba, látod! Kettő

foga van. — Látom. Mondd kislá­ nyom; milyen nevet adsz a ba.bádnak? — kérdezte az ap­ ja. — Irénke. — Miért éppen Irénke? — Mert anyucit is úgy hív­ ják. Én nagyon szeretem anyucikámat. Ugye, te is sze­ reted? — Igen... szeretem . . . — nézett szégyenlősen a férfi az asszonyra.

JC oróőiné •áóátié elvörüiödölt. elvi Csak a szeme világított, míg el nem takarták a lecsukódó pillák. Mikor megérezte, hogy eltűnt arcáról a pír, kinyitot­ ta szemét és zavartan szólt: — Jutka, most tegyük le a babát és a kabátot, mert va­ csorázni kell . . . A vacsorázással a kislány egyetértett, de a többivel azonban szemlátomást nem. Fürgén felmászott az üre­ sen álló székre. — Én a cicás kabátban va­ csorázok! — jelentette ki, mi­ re az anyja nevetve megje­ gyezte: — Azt nem szabad. Megha­ ragszik a cicás kabát, ha öszszekened... — Megharagszik? — Igen. Megharagszik ő is, meg apu is. Jutka az apjára nézett, aki csendes örömmel leste a gye­ rek minden mozdulatát. Ami­ kor a tekintetük összetalálko­ zott, Gyula a kislányra ka­ csintott. Jutka mókás kis grimaszt vágva, mindkét szemével hu­ nyorgott vissza. A férfi jót derült ezen. A kislány is felkacagott, azután odabújt az apjához. Apró ke­ zecskéjével tölcsért formált és az ember fülébe súgott: — Apu, ugye nem harag­ szol meg, ha rajtam marad a cicás kabát? — Dehogy haragszom — vá­ laszolta csendesen Gyula. — De tudod, szót kell fogadni anyukának... Iré n

úgy

te tt, m in th a

sem -

Irén vissza akarta tartani, beszélgetni vele egy kicsit a vágyakozás nyugtalanító csendjében. Gyula már a kalapját vette, Az asszony reménytelenül nézte és hogy valamiképpen mégis visszatartsa, megkér­ dezte: — Holnap is eljössz? — El. — Várni fogunk. — Jó. Majd sietek. — Nagyon siess! — Ügy lesz . . .

ra veled élni . . . Visszafogad­ nál engem? Az asszony elsírta magát: 'ar o ly a n reg készül­ tem elmondani, hogy csak té­ ged szeretlek... A fejét a férfi széles mel­ lén pihentette, közben lassan szétnyitotta összezárt tenye­ rét. Csillogó angyalhaj fe­ küdt azon. Az, amit gondos asszonyi mozdulattal az előbb vett le a férje válláról... N. F.

N e h é z hűség Meglátni és megszeretni. Valahogy így kezdődött az ismeretségük. Eszter piros arcú, szőke hajú, karcsú 'lány volt. A sze­ me barn a színű, m int a gesztenye, hol ábrándos, hol meg huncut. Túl volt mindazon iskolán, am ire a műszaki r a j­ zolónak szüksége van. Szóval kész nő, kereső nő, viszony­ lag jó állással. Magányosan élt. A jövőjére valami külö­ nös izgalm akkal gondolt. Olykor vágyakozások, gyötrődé­ sek fogták el: szent ég, elm últam huszonöt éves és még nem találtam senkit, akivel egy életen á t . megoszthatom minden gondom és öröm öm . . . S egyszercsak m egjelent Sándor. Magas, fekete hajú, fekete szemű, szelíd tekintetű férfi. Eszter figyelm ét nem k erülte el Sándor kutató, simogató, bátortalan nézése, hirtelen tám adt zavara. ITVENHÉT JANUÁRJÁBAN TALÁLKOZTAK, és februárban m ár összeházasodtak. Egy hónap rövid idő ahhoz, hogy két em ber a la­ posan m egism erje egymást. Bár voltak m eghitt perceik, meleg tervezgetéseik, de ilyenkor m indent megszépít az ember. Kedvező színben, megnyerő pózban m utatkozik a másik előtt. így te tt Sándor is. Előnyösebb helyzetben volt a lánynál. A nővérétől, aki Eszternek jó ismerőse, tudott a lány jó és rossz tulajdonságairól, ism erte korábbi életét. Nem így Eszter. Sándor az ism eretlenség homályából lépett az életébe. Eszter az esküvő után m indenekelőtt egy nagyon fon­ tos kérdést tisztázott m agában: beleszeretett-e Sándorba? Bizonyos form ában igen. Vágyakozott valaki után, boldog­ ságot és szeretetet rem élt, s úgy gondolta, hogy Sándorban m egtalál mindent. Ám a későbbiek folyamán, am ikor a fiatalasszony kez­ dett m egismerkedni azzal a Sándorral, ak it eddig nem ism ert, váratlan fordulat következett az életükbe. Sándort letartóztatták. H atártalan kétségbeesés ejtette hatalm ába Esztert, öszszeszorult szívvel gondolt arra, hogy ettől nagyobb csalódás nem érhette volna. Tévedett. A tárgyaláson ugyanis a rra is fény derült, hogy Sán­ dor m ár többször volt börtönben. Cseik Sándort újabb bűncselekm ényéért tíz évi sza­ badságvesztésre ítélték.

H

ZvXXXXXXXXXX'O XX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXVvXX>XXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW ÍcO

Egy évtizedig egymástól külön élni még az olyan h á­ zaspároknál is nagy idő, akik hosszú éveket töltöttek együtt, akiket m ár rég összekovácsolt a kölcsönös szeretet, a bi- 1 zalom, az egymáshoz való ragaszkodás. Ilyen hirtelen különválni egymástól, még inkább nehéz azoknak, akik az­ elő tt csak tizennégy hónapig ism erték egymást. Eszter, ak it a férje csúnyán becsapott, úgy érezte, hogy : az együtt töltött néhány hónap nem hozta őket közelebb. S ő t. . . S ebben a kis jövevény sem segíthet, ak it ekkor m ár o tt hordott a szíve alatt. F ájdalm át csak nehezítette az ismerősei részéről feléje áram ló szánalom. Volt, aki valóban sajnálta, d e volt olyan is, aki nyersebb, gorom­ bább lett hozzá. Olyan is akadt, aki p réd át láto tt benne, azért volt kész vigaszt n yújtani a m agára m aradt fiatalasszonynak, hátha lehet valam it keresni nála . . . Ez súlyosan sértette az asszony önérzetét. Sokat sírt, bánkódott. M egvetette az em bereket, iszonyodni kezdett tőlük. Gonosz, lelketlen alakokat látott bennük, s közben egyre megalázóbbnak érezte sa já t helyzetét. — M indezt Sándornak köszönhetem! — sóhajtott ke­ serűen. S ekkor még nem sejtette, hogy hányszor, de hány­ szor m ondja el m agának ezt az elkövetkező hosszú, és n e­ héz esztendők során. Négy hónappal azután, hogy Sándor letartóztatták, m egszületett Zolika. Eszter nyugodtabb lett. Kevesebbet törődött az em berek véleményével. M unka után minden szabad idejét a kisfiával töltötte. S ándornak is jobbára csak Zolikáról írt. Leveleinek m eglett az eredménye. A család irán t érzett felelősség szorgalmas m unkára, a börtönfegyelem b etartására sa r­ kallta az azelőtt elég könnyelmű Cseik Sándort. Példam u­ tatóan dolgozott és tanult. Ennek következtében m ind több és több lett a keresete, s term észetesen az a pénz is, am it haza küldhetett. SZTER ÖRÜLT ENNEK, hiszen ott, ahol gyerek van a családban, milliöegy helye van a pénznek. K ülön­ ben is Zolikát az átlagosnál jobban, szebben öltöz­ tette, elhalm ozta játékkal és m inden földi jóval, hogy a kisfiú ne érezze az apa hiányát. Eszternek jól jö tt az a néhány száz forint, am it a férje havonta küldött. Azonban nem annyira a pénznél:, m int inkább annak örült, hogy Sándor m egem berelte magát, hogy jó h íreket hall róla. Szívesen olvasott erről a Sándor leveleiből és hallgatta a beszélőkön a férjét dicsérő nevelők szavát. Minden jó volt. H anem egy szép napon egy vadidegen férfi azzal ál­ lított be lakásukba: — Sándortól hoztam ü ze n etet. . .

E

H

1965. DECEMBER 24.

ír a d ó

A csinos lán y BANDI A MŰSZAKI EGYETEM esti tagozatának harmadikos hallgatója, ad­ minisztratív munkakörben dolgozik a gyárban. A vizs­ gák idején gyakran maradt benn munka után, hogy a csendes irodában tanulhasson. Mikor a többiek hazamentek, kiteregette könyveit, füzeteit. Egyik este alig temetkezett egy műszaki rajz kivitelezésé­ be, az asztalon megcsörrent a telefon: — Ki a csuda lehet ez? — morgott és felvette a hallga­ tót. A füléhez tapasztotta. Csend . .. Belefújt, visszafújt valaki. Várt hosszú másod­ percekig, de nem hallott sem­ mit. Erre beleszólt: — Szólalj már meg, ne butáskodj! ?í A drót túlsó végéről kelle­ mes, sértődékeny női hang válaszolt: — Miért tegezel engem? — Te is tegezel. Hány éves vagy? — Tizenkilenc — mondta a lány. — Akkor nyugodtan tegez­ hetlek. — Miért? Te mennyi vagy? — Harmincnégy *— válaszolta Bandi. Valójában csak huszonnyolc éves volt. A lány kicsit hallgatott, majd kérdezte: — Ki vagy te ? — Hogyhogy ki vagyok? — Vezető vagye, vagy ellenőr? — Miért kér­ ded? — Mert olyan hangod va n ... — Te ki vagy? — Én, az új lány vagyok. Most Bandin Volt a hallgatás sora. A z új lánynak, aki egy hete, hogy a vállalathoz ér­ kezett, gyorsán át­ terjedt á jó híre. már? Az — Te, láttad aztán a nő! — kezdte az egyik. — Csinos, de megbízhatat­ lan nőszemély — mondta a másik. BANDI ÉGNI KEZDETT A KÍVÁNCSISÁGTÓL, hogy lát­ hassa, megismerje a lányt. A véletlen telefonjátéka azon­ ban most meglepte. Idétle­ nül kérdezte vissza: — Az új lány vagy?

— Igen. De azt hittem, már megkukultál. — Hallottam már rólad. Be­ vallom, most meglep, hogy így összefutottunk. Most a lányon volt a hallga­ tás sora. Ismét Bandi szólalt meg. — Azt mondják, nagyon csinos vagy. — Ki mondta?... Igazuk van. — Gyere, nézzél meg. — Hol vagy? — A földszinten. — Én meg az emeleten. Gyere ki, kinézek az ablakon és meglátlaJc. —■Kint vagyok. Látsz? — Nem. Gyere még kijjebb. — Nem lehet, nem enged a zsinór... — Tedd le a telefont. — Miért? Te is leteszed? — Le. — Mit csinálsz most bent? — Tanulok. — Mi akarsz lenni? — Mérnök. — Akkor csak tanulj. — Kösz. Kattant a telefon, a lány le­ tette a •hallgatót. A fiú bele­ fújt még néhányszor, de eredménytelenül.

Reggel aztán a többiek ké­ telkedése közben áradozva be­ szélt a lányról, majd felhívta a központot, kérte az új lányt. Megkapta. Beszélt vele, kérte: — Légy szíves, ha van időd, gyere f e l ... Csak egy pilla­ natra. — Várjál — mondta a lány, és letette a hallgatót. KEVÉS IDŐ MŰLVA KO­ POGTATTAK. Bandinak nem kis csodálatára belépett egy

Az asszony megdöbbent: — Sándortól? — kérdezte viaszfehéren. M indent tudnak egym ásról, hogy egészségesek, hogy m ilye i gondok és bajok nehezítik életüket. N éhány nappal azelőtt volt a beszélő, m ost m égis üzenetet küld? Vagy nem is az üzenet a lényeg? Egyszerre baljós érzései tá ­ m adtak. Olyan ellenőrzésfélét kezdett gyanítani a dolog­ ban. Még ilyet! — h asított bele a fájdalom . A m ikor valam ennyire m egnyugodott, így szólt az idegenhez: — M indent tudok Sándorról. Semmi ú ja t nem tu d h at m ondani róla: LEGKÖZELEBBI BESZÉLŐN alaposan m egm ondta a vélem ényét a férjének. Sándor bocsánatkérően hallgatta Esztert. Nem szólt, nem védekezett. Igazat ad o tt a feleségének. Elvégre az asszony nem ism eri azo­ kat a körülm ényeket, am elyek között ő él. Nem tudhatja, hogy milyen nehéz józannak m aradni, megfontolt em ber­ k én t cselekedni abban a környezetben, ahol a m agafajtá­ n ak sok az irigye. L egtöbbjüknek se kutyája, se macs­ k á j a . . . Az ilyenek aztán hajlam osak arra, hogy b a jt szít­ sanak az olyanoknál, akik rendszeresen leveleznek és be­ szélnek hozzátartozóikkal. Egyik-m ásikuk akkor érzi jól m agát, ha valakit féltékennyé tehetnek, ha valakiben el­ hintik a bizonytalanságot: „A feleségednek nem te kel­ lesz, hanem a pénzed!” Ilyen beszédek hallatán még a józanabb elítéltben is kétely tám adhat: „Lehet, hogy az én feleségem is . . S ad ­ dig motoszkál fejében a kétkedés, míg végül meggondo­ latlan cselekedetre ragadja. M indennek mi az eredm énye? Az, hogy még inkább elhidegül a kapcsolat az elítélt és a hozzátartozója között. Ezek a bajok még jobban m egnehe­ zítik az amúgyis nehéz éveket. Eszterben úgy m arad t meg az idegen férfi váratlan látogatása, m int a férje részéről vele szemben m egnyilvár uló bizalm atianság. Nagyon bántotta ez az eset, de igye­ kezett túl tenni magát. Nem m egalkuvás volt ez tőle, in­ kább újabb megbocsátás. Mégiscsak a férjéről, Zolika ap já­ ról van szó. Gyerm eke boldogságáért Eszter m indenre ké­ pes. Eddig is sok áldozatot hozott érte. Többet, m int azt Sándor gondolja. Igaz: m it tu d h at Sándor a fiáról? Azt, hogy egészsé­ ges, szép és okos kisgyerek? Egyszer m ár látta Zolikát, három és fél éves volt akkor Cseik jutalom képpen talál­ kozhatott a fiával. Ez nagy szó Sopronkőhidán. Cseik soha nem felejti el ezt a napot. De mi ez ahhoz a sok-sok álm atlan éjszakához képest, m elyet Eszter a kis­ fiú ágya fölött átvirrasztott? Ahhoz a kínzó szenvedés­

csinos, tüzes fekete szemű lány. Átlibegett a szobán, az ablakig, a tekintetét végighor­ dozta a bennlévőkön, majd Bandihoz lépett: — Te hívtál? — Igen. Te vagy az? — Én. Miért hívtál? — Csak, hogy lássalak. Annyi szépet hallottam már rólad, és ahogy így elnézlek, nem csalódok. Csinos nő vagy. — Valami újabbat nem tudsz mondani? — Nem. Mondjál te: Honnan jöttél? Kik a barátaid? — Az én barátaim? Most nem sok van. Illetve nincse­ nek kéznél., — Hol vannak? — Börtönben. Kilencet ítél­ tek el közülük — mondta a lány olyan természetesen, mintha a tegnapi moziról, vagy a délutáni uzsonnáról be­ szélne. Bandi meghökkent: — Mit csináltak? — Mindent. Kocsikáztak, rumliztak, bumliztak. — És te? Hogyhogy kima­ radtál abból a buliból? — kér­ dezte Bandi. A lány vállat rántott: — Megúsztam. Okosabb va­ gyok. — Sajnálod őket? — Nagyon! Olyan unalmas nélkülük az élet. Alig várom, hogy szabaduljanak, s újra kezdhessünk valamit. — Nem azért sajnálod őket, mert bent vannak? — Azt már megszoktam. Mindig van bent valaki. A kollégák kárörvendő, pil­ lantásókat vetettek Bandira. Egyszerre kínos volt számára a további társalgás. ÖRÜLT, AMIKOR A LÁNY ELMENT, hogy nem került vele szorosabb viszonyba. Mert egy ilyen lány kész ve­ szedelem. A tanulás, a jövő remények halála. Este,. amikor a tanuláshoz látott, már könnyebben ment a tanulás. Valami olyan érzé­ se volt: sajnos a rendes embe­ reknek kell .tanulni,, küzdeni az ilyenek, h elyett : is. . VAJON I-IÜGYAN VÉGZI AZ ILYEN?. .. — támadt fel a töprengő gondolat Bandi­ ban, és ez nem hagyta tanul­ ni. Ekkor mentő ötlete támadt: — szólok a KISZ-titkárnak, törődjenek vele. Most magá­ nyos, hívják, vigyék maguk­ kal a komoly fiatalok, tanítsák meg, hogy kell helyesen szó­ rakozni, élni. És így történt. Azóta a lány sokat levetkő­ zött előbbi nyegle modorából. sz. g.

7

A helytállás, az emberi akaraterő diadala Beszélgetés dr. Török Ferenccel, a Fővárosi Bíróság bírójával, a tókioi olimpia aranyérmesével

ift llil

Huszonkilenc esztendős, szerény, mosolygós, vékony fiatalem ber. Az, alkd nem lá t­ ta fényképeit az újságban, nem gondolná, hogy az egyik legnehezebb sportágban, az öttusában, Tokióiban ő bizo­ ny u lt a legjobbnak. 1864. október 15-én tízezer kilom éterre hazánktól, a do­ bogó legm agasabb fo k ára állt Boldogan vette á t a legjobb­ nak járó aranyérm et. M éltó­ ságteljesen kúszott az árboc­ ra a piros-fehér-zöíd zászló, s, ő könnyes szemm el hallgatta a Himnuszt. Nevét, eredm ényét

világgá röpítették a hírszolgálati irodák, a tele­ víziós és rádióitársaságok.. Az öröm től m eghatódva ny ilat­ kozott: — Életem egyik legnagyobb célja valósult meg. A m ire tíz év óta készültem , beteljesült... Egy év távlatából idéztük az esem ényeket dr. T örök Fe­ renccel. A v itrin b e n a sok­ sok serleg, trófea, világverse­ nyek érm ei m ellett o tt r a ­ gyog a pom pás olim piai aranyérem . Ú jságokat, fény­ képeket nézegetünk. — Nagyon hosszú u ta t te t­ tem m eg az olim piáig — m ondja T örök Ferenc. — Kö­ zépiskolás korom ban a labda­ rúgás, a kerékpározás és az úszás érdekelt. 1954-ben, a Honvéd sportegyesüiet tehetségkütató versguy-t rendezett-a három tusa irán t érdeklődő fiataloknak. Jelentkeztem . V erseny után B enedek Gábor, a híres öttusázó, o d ajö tt hoz­ zám, és megkérdezte, volna-e kedvem ehhez a sporthoz? Bó­ lintottam . Ekkor mé g nem is gondoltam , hogy m ennyi le­ mondás, áldozatvállalás kell ehhez a sportághoz. Egyetemi ta n ú im é n jaim m ellett szinte percről percre be k ellett osz­ tan i m inden időmet. Reggel h atk o r m ár az uszodában vol­ tam. U tána ro h an tam az egyetemi előadásra, délután

hez, am it az asszony átélt, am ikor a három éves kisfia sú­ lyos agyhártyagyulladásban, élet-halál között lebegett, és lázálm ában „kék m acskákkal és fekete farkasokkal” küsz­ ködött. M eggyógyult Zolika. De ez korántsem jelentette, hogy édesanya hom lokáról elszálltak a gondok. Nem. A régi gondok helyébe ú ja k kerültek. M ár iskolába já r t a gyerek, am ikor egy e s te ezekkel a szavakkal á llt az an y ja elé: — Nekem apuka kell! M inden pajtásom nak van apu­ kája. Nekem m ié rt nincsen? Eszternek szem pillantás a la tt1fejébe szökött a vér. El­ szorult a szive, elfogta a reszketés: m it mondjon a fiá­ nak? M ondja meg az igazat, hogy az édesapja börtönben van? Ezt nem. H át akkor? H azudni nem a k a rt a gyerek­ nek. Mégis m it tegyen? Magához ölelte Zolikát és keser­ vesen sírni k e z d e tt. . . EHÉZ AZ OLYAN EMBER ÉLETE, aki b ű n t köve­ te tt el, s em iatt évekre távol kényszerül élni a csa­ ládjától. De nem jobb azoknak a sorsa se, ak ik et o tt­ hon hagyott. T udja ezt Cseik elítélt is, ak i m á r nyolcadik éve fegyelmezetten tölti büntetését. Sokat változott, ta n u lt ez idő alatt. A m it tanul, igyekszik hasznosítani. Több ú jí­ tá sát vezették be a szövőgyárban. F árad h atatlan u l dolgo­ zik, példam utatóan viselkedik, ezt számos jutalom és dicsé­ re t bizonyítja. Sokan m egkérdezik Cseik Sándortól: m iért ez a nagy igyekezet? A nyáron, a börtön nyilvánossága előtt, a rádióban így fogalm azta meg a válaszát: „Nagyon nagy fájdalm at okoztam a feleségemnek, éppen ezért nagyon sokkal ta rto ­ zom a családom nak. Szeretnék jóvátenni m indent. Azon vagyok, hogy am it m agam ban elhatároztam , m arad ék tala­ nul valóra váltsam . Érdemes ezért m indent megtenni. Szor­ galm asan dolgozom, tisztességgel élek. Becsületesen akarok élni ezután odakint is, m ert enélkül csak bánatban és ke­ serűségben, s sok-sok m egpróbáltatásban van része az em bernek. S kérdem én, mi jó van ebben? Semmi! Az élet öröm eit teh át nem a könnyelműségben kell keresni, ha­ nem a becsületességben. Én ezt akarom , s m indent elkö­ vetek azért, hogy szabadulásom után boldogan élhessek a családom m al.. . ” A m ikor a nevelők elújságolták Cseiknének, hogy m it m ondott férje a börtön-rádióban; valam i furcsa melegség já rta á t szívét: mégis érdem es v á r n i . .. N. F.

meg futása lovaglás, céllövés volt a műsorom. Holtfáradtam tértem haza, sokszor azt h it­ tem, leragad a szemem, de nem aludhattam , tan u ln i kel­ lett. Az eredm ények még vá­ ra tta k m agukra. Szóvá is tet­ te edzőjének: „Ügy látszik, tehetségtelen vagyok és, hiá­ ba van a sok edzés, nem érek el eredm ényt. Jobb lenne ta­ lán abbahrigyni az egészet.” Az edzője végtelenül nyu­ godtan válaszolt: — T e .m ég az ú t kezdetén vagy, rengeteget kell dolgozni, küzdeni ahhoz, hogy eredm é­ nyeket érjél el. Lehet, hogy csak évek m úlva fog kam a­ tozni a m unka gyümölcse, de n e csüggedj! M egfogadta a tanácsot, és kem ényen dolgozott tovább. N em egyszer irigykedve néz­ te, am in t évfolyam társai szó­ rakozni, táncolni járnak. Az eredm ények lassan je ­ lentkeztek, s ez növelte ön­ bizalm át. A hazad és külföldi versenyeken figyelem re méltó eredményeiket é r t el. Váloga­ to tt lett. Az 1960-as róm ai olim pia előtt m egnyerte a m agyar b a j­ nokságot. Eredm énye világvi­ szonylatban is kiváló volt. Mindéin rem ény megvolt a r ­ ra, hogy Róm ában az elsők között legyen. — Nem ju to ttam k i Rómá­ ba. H elyettem a tartalé k Né­ m eth F erit állíto tták a csa­ patba.

Üstökösként tört a célba, aranyérm es lett. Idegtépő é r­ zés volt rádión hallgatni a közvetítéseket a fiúk küzdel­ méről. — K ritikus fordulópont volt ez életem ben, hiszen bajnok ak artam lenni. A keserves csalódás azonban nem lett ú rrá rajtam . Az egyetemein dok to rrá avatták, s ez feled­ te tett R óm áért. Ügy gondol­ tam , visszavonulok az aktív sportolástól. A Budapesti K erületi Bíró­ sághoz került. K isik lőtt em­ beri életék kerültek elé, am e­ lyek a tárgyaláson elevened­ tek meg. Szépen induló pá­ lyák, am elyet az alkohol, a bűn vágott ketté, feldúlt csa­ ládok, válások. M indig azt boncolgat­ tam, mi okozta az em berek­ nél az erkölcsi törést, hol je­ lentkezett az a bizonyos pont, am i bukásukat előidézte. Egy alkalom m al egy fiatal, jól k e­ reső m érnök k erü lt elém. S ik­ kasztásért. Az ital te tte tönk­ re életét, és ju tta tta a bűn útjára. Valóságos roncs volt. M egdöbbentett, hogyan s ü l ­ lyedhetett ilyen mélyre. El­ mondotta, hogy valam ikor sok és szép elképzelése volt. De tervei elszálltak, nincs m ár ereje, céltalanná vált az élete.

Török Ferenc biztatni kezd­ te a m érnököt: — K ell hogy legyen ereje a talpraálüáshoz, hiszen fiatal. Nem azért tanult, dolgozott éveken keresztül, hogy vég­ képp elm erüljön a bűn m o­ csarában . . . — Sokáig foglalkoztatott ez a tárgyalás, és rengeteget gondolkoztam. — Ü jra meg­ kezdtem az edzéseket. Izzad­ tam, verejtékeztem . Esténként holt fáradtan kerültem az ágyba. így érkezett el 1964, a to ­ kiói olim pia éve. A nagy út előtt, a Ferihegyi repülőterei» Török Ferenc ezekkel a sza­ vakkal búcsúzott a feleségé­ től és a kislányától: — Bízzatok bennem, m in­ dent elkövetek, hogy sikere­ sen szerep e lje k . . . A lovaglás, a vívás és a lö­ vészet jól sikerült. Az úszás­ ban is az előírt időn belül é rt a célba. Az utolsó szám nál, a futásnál pedig o tt á llt a nagy lehetőség előtt, h a jól fut, olim piai aranyérm es lehet. — H árom ezer m éterig nem is volt semmi baj. A m ikor el­ hagytam a terep egyik lép­ csőzetes szakaszát, hirtelen szúrást kaptam . K eserves p il­ lanatok voltak, elsötétedett körülöttem minden. A rra gon­ doltam , a még hátralevő há­ rom-négy percben elveszthe­ tem egy évtizedes versenyzői pályafutásom nagy álm át, sok-sok m unka v á rt eredm é­ nyét. Ha m eghalok is, leküzdöm ezt a fájdalm at. Egyre csak azt hajtogattam m agam ­ ban: előre Feri! F utottam to­ vább. Hogy hogyan, m agam sem tudom. Homályosan fel­ tű n t a cél. Még egy utolsó erőfeszítés. Csak a rra em lék­ szem, hogy boldogan öleltek. Valahonnan nagyon távolról hangokat hallottam : „Olim­ piai bajnok lettél!” — Többre nem emlékszem* összeestem. Az akaraterő, az em beri helytállás diad alt hozott nem ­ csak Török Ferencnek, ha­ nem hazánknak is. Érdem es volt? — Igen. Az életben és a sportban csak akkor szület­ nek diadalok, eredmények, ha az em ber becsületesen, k ita r­ tóan megküzd érte.

A sikerhez vezető út soha nem könnyű, rengeteg akadályt kell leküz­ deni. A kudarcok is elkerül­ hetetlenek, mégis minden ál­ dozatot érdem es meghozni. Az olim pia után rengeteg gratuláló levél érkezett la­ kására. Az egyikről különös szeretettel beszél. A m érnök irta. Rövid, mindössze né­ hány szavas. így hangzik: „Igaza volt bíró úr, érdemes küzdeni. T alpraálltam .. E rre legalább olyan büszke, m int az olim piai aranyérem re. Z. B.

8

1965. DECEMBER 24.

;

*

URBAN ERNŐ:

Marti bácsi kukoricát morzsol.

Helyesebben: köpeszt, m ert a hüvelykujja körm ét feszíti neki egy-egy sorvégi szemnek, kibillenti a helyéből, és a következőket m ár négy-ötösével pergeti alá egy kiszuperált mo­ sófazékba. És közben cigarettázik. Flegmán, és még komótosabban, m int aho­ gyan a kukoricát köpeszti. Pedig a háznál vendégek járnak. A feleség — hogy a példás rendet és a por­ szemet is megvadászó tisztaságot dicsértesse — a gazdaság igazgatóját hívta be valami messziről szalasztott „gyüszmészkelő” em ber társaságában. Folyik a szemle és pereg a szó. Szakasztott úgy, ahogy a kukoricaszemek peregnek, m ert Marci bácsi annyiba se veszi a látogatást, m intha az ablakon két poszméh szabadult volna be. Akkor se kel fel, csak épp a sapkáján iga­ zít egyet, amidőn a lakás megdicsérése után ő kerül sorra. — Ő se, a házigazda se utolsó em ber ám! — m ondja az igazgató. — M ár nyugdíjas, a gazdaság nyugdíjasa, mégis örökké m unkál­ kodik. Igaz-e, Marci bácsi? — Nem egészen — üti le kisujjával Marci bácsi cigarettájáról a hamut. — M e rt. . . bírni és csinálni a m unkát — az kettő. Én bírnám is, csak hol a lehetőség hozzá? — Ejnye — érzi meghazudtolva magát az igazgató. De hiszen hívják! Mindig hívják, ha adódik m u n k a . . . Hívják? — Megteszik —ism eri el immel-ámmal M ar­ ci bácsi. — Csak á m . . . m unka sokféle van. És engem micsodás m unkára hívnak? — Halljuk, micsodásra? — bosszankodik az igazgató. — Sürgősre, meg aztán . . . foghatósra. A m i­ hez egész em ber kell. Mással kivételeznek bezzeg! Mástól nem sajnálják a jutalom -m e­ ló t

— Ki az a „más”? Van ilyen egyáltalán? — Akad. — De ki az? M ondja m ár a nevét, az is­ ten . . . áldja meg. Marci bácsi elejti a cigarettáját. El is ta ­ possa, pedig körömig szívta, és ném m aradt ra jta taposnivaló. A sapkáját is meghúzza. Bevett mozdulata lehet ez, m ert az ellenző közepén jókora horpadás mélyül. Felvesz egy újabb cső kukoricát. Piszmog vele. Egy csetvás, erősen beágyazódott szemmel bajlódik. Csak aztán mondja, hogy a szem valahára mégiscsak kifordul a körme alól, és messze pattanva végigugrál a konyha cementjén: — Savanyó Imire. Az igazgató nagyot néz: — Az meg kicsoda? — Após. A majoros gazda, vagyis h á t . ; , a brigádvezető Miska apósa Faluról vándorolt ide, még csak köze se volt a gazdasághoz, nemhogy állandó alkalm azottunk lett volna, és mégis őr. É jjeliőr a sőre m arhák mellett. És . . . Ügy őr, hogy engem tú rt ki a helyből. Az igazgatónak rémlik valami, - m ajd olyan jókedv fogja el, hogy még a h aja és kurtára nyesett, vöröses bajusza is nevet: — Á, az nem úgy volt! — mondja. — A ki­ túrás nem áll, emlékszem m ár az ügyre. Nem kellett m agát kitúrni, a saját feje után, ön­ kényesen hagyta ott a m arhákat, Marci bácsi. — N ono. . . ! — Ügy bizony! — ragyog az igazgató. — Még mondtam is a szűkebb vezetőségnek, hogy . . . micsoda viselkedés ez? Szólhatott volna, ha meggondolta magát, nem ilyen el­ intézési módot szoktunk mi meg Marci bá­ csitól . . . Igaz is: m iért hagyta ott a m unkát? Csak úgy ukm ukfuk? Egy szó m agyarázat nélkül? — M e rt. . . önérzete is van az embernek.

ÖNÉRZET önérzete! Nem m ondta a brigádvezető Miska? — Mit? — Am it én őneki. H ogy. . . m indenkor ta r­ tottam kutyát. M indenkor. Még a gróf ideje ben is. Pont ő, a Miska és pont a dem okrácia bán tiltja meg, hogy k u ty át tartsak? — Ugyan?! — tam áskodik az igazgató. — Ezt tette volna? Sajátságos. — M icsoda-a-a? — tüzel és háborog utólag is Marci bácsi. — Vagy én, vagy a kutya, mondta. És viszont: akkor megyek, akkor én itt se vagyok. Kopaszon se szánkózol te r a j­ tam , nemhogy h a ja so n . . . És o tt is hagytam. A kutyám m al együtt hagytam ott. Hát. Az igazgató bólogat, m intha teljes egyetér­ téséről ak arn á biztosítani a házigazdát, de szóval az ellenkezőjét m ondja: — Nem volt helyes, elhirtelenkedte a dol­ g á t Rosszul cselekedett, Marci bácsi. — Én-e? — Maga bizony. — M iért? — m éltatlankodott Marci bácsi. — M ag a. . . vagyis h át az igazgató elvtárs szerint is tilos a'k u ty a? — M ost nem a kutyáról van szó. Az bánt, azt nehezményezem, hogy nem volt bizalm a h o zzán k . . . M agát sérelem érte. Maga úgy érezte, h o g y . . . Önkény, hatalm askodás áldo­ zata. így volt? — Tisztára! — kap a m agyarázaton Marci bácsi. — Mi jogon u g rált Miska, m ikor a gróf a la tt is k ijá rt nekem a kutya? A m ikor és am ilyent éppen akartam . — H agyja m ár azt a kutyát! — kezdi tü ­ relm ét veszteni az igazgató. — M agáról van szó! H o g y . . . panasszal is élhetett volna. De m aga fogta m agát, és egyből odadobta a gyep­ lőt. — Oda hát! — zában M arci bácsi a kutyához. A szi­ m atról, meg a fülelésrőí nem is szó lv a... Teszem azt: csikaink is voltak itt a m a­ jorban, ugye. A csikó m eg m ilyen? Játékos, rakoncát­ lan, meg aztán huncu t is. Velem is m egtették, s hányszor, hogy m ire észbe kap­ tam volna, m ár m ind a lucernás­ ban voltak. Éjnek évadján. Ujhold alkalm ával. Ami­ kor a tu lajd o n or­ r á t is csak tapogatás révén ta lál­ ja meg az ember. Éhe, de o tt volt nekem a kutya. A nnyit m ondtam csak a kis büdös­ nek: kerítsed, iszkiri, Rurkus, és m in d járt m egin­ d ult a nyomon. Az szenved.

UTOLSÓ JÁRATÓ/■i KON már alig van utas, néhány éjszakai munkás, né­ hány színházból jövő és tör­ vényszerűen mindig egyegy spicces ember. Á téren fölszáll egy sovány férfi és leül mellém. Alig ismerem meg: a szomszéd építész. Nem láttam már egy éve. — Színházban voltál? — Mit képzelsz? — mond­ ja fáradtan. — Túlóráztam. — Mostanáig? — Nálunk most nagy a hajrá. A kocsit meg elvitte az asszony. — Üdül? — Lement zárni. Eddig még vendégek voltak a vil­ lában, de most már fel kell tenni a spalettákat, a laka­ tokat. így is annyi a betö­ rés, hogy el se tudod kép­ zelni. Tavaly még két gyü­ mölcsfámat is kiásták __ Ügy mondja a kocsit, a villát, az asszonyt, hogy az emberben föltámad az irigy­ ség. Pláne abban, aki még ismeri is az asszonyt. Ez az építész sokszorosan megcsinálta a szerencséjét.

Szegény gyerek volt, özvegy anya második fia. Jó szak­ mát tanult, tervezőintézetbe került, ahol nem is annyira a havi fizetés, mint a sza­ bad idő, összeköttetés, ma­ szekolás komoly jövedelmet jelent. Szép lányt vett el, tízéves házasok, gyerek nincs, az asszony után még min­ dig megfordulnak a férfiak az utcán. Ráadásul az aszszony borravalós szakmában dolgozik: kozmetikus. annak em berek, akik előnyökkel indul­ nak, lakással, bútorral, örök­ séggel. Nekik mindent elöl­ ről kellett kezdeniük. Elő­ ször jött a lakás, fillért fil­ lérre laktak. Aztán megvet­ ték az orvos kiselejtezett Topolinóját, azt cserélték ki később Skoda Feliciára. És közben az apróságok, amik nem is látszanak: a villanybojler, mosógép, porszívó, szőnyeg a padlóra és kép a falra, lemezjátszó és hozzá a lemezek, a fotel, a rekamié, a konyhafelszerelés, az evő­ eszköz . ..

F

..................................................... .

Tíz év. Nem volt megállás. Az asszony is beleadott mindent, még házakhoz is járt, rakta a pakolást, huzgálta a rendellenesen nőtt szőrszálakat. Szinte terven fölül a sze­ rencse megadta ezt a balato­ ni villát is. Egy maszek ter­ vet adott el és a tulajdonosa fölkínálta a part menti tel­ ket, melynek fele vízben állt. Csak azt a részt kellett kifizetniük, ami kint volt a vízből. Az építkezést nem úsztak meg adósság nélkül, jöttek az újabb túlórák, ügyeskedések, borravalók. Ök tulajdonképpen csak két hetet tudnak lent tölteni, de az ismerősök, meg az is­ merősök ismerősei szívesen kiveszik a villát. Megadnak napi százat is a szezonban. Most az asszony lement zárni. A férfi túlórázik. Nagy a hajtás. — Fáradtnak látszol. — Megszoktam már. Az embernek kell hogy legyen ambíciója. Ha ez nem lett volna meg bennem, most kulizhatnék valami szerelő­ műhelyben, mint c bátyám. De én elvégeztem az egyete­ met, mert volt ambícióm. S szinte hallom újra: a lakás, a kocsi, az asszony, a

Erre Marci bácsi visszakapja a kezét, csap egyet vele, és így Idáit fel: — Bosszú! A Savanyú Im re bosszúja volt az egész! Ö lovallta ellenem a brigádvezető Miskát! — Az após. Tudom m ár — bólint az igazga­ tó. — Legyen nyugodt: a kedvezés, a rokoni' részrehajlás m iatt is elő lesz véve a vő. — Nem fél az attól — legyint elkeseredve Marci bácsi. — A végén úgyis kim ászik a slamasztikából. Ügy m ászik ki, hogy engem nyom bele. — És én? — nyom ja ki m ellét az igazgatói, — Én hol leszek közben? De M arci bácsi rá se hederít. — Lesett, figyelt, még éjszaka is a nyo­ momba volt a nyüvés — hadarja. — Hogy mikor hibázok. M ikor k ap h at valam i m ulasz­ táson. És addig lesett, addig szimatolt, hogy harm adszorra, a harm adik éjjel szerencséje lett. — K inek? — kérdezi m egrökönyödve az igazgató. — A brigádvezető M iskának? Ö leste m agát? — M ajd m it m o n d o k . . . ?! — tajtékzik M ar­ ci bácsi. — Az a rohadék Savanyó! Irigyen» v o lt. . A helyem et irigyelte ... Azért. — És? Mi tö rtén t? — fagy meg az igazga­ tó. — M iféle. . . szerencséje ak a d t an n ak a Savanyú Im rének? M arci bácsi nagyot fúj: — Kilesett. Ki, az a piszok... A m arh ák el­ feküdtek, el is bólintottak, jó meleg is volt, és h á t . . . a végén én is. Savanyú viszont: Föl a dom bra, föl a vejéhez, hogy . . . Miska, Miska, kelj föl, láss csodát, javában alszik az éjjeli­ őröd . . . No, föl jó vő és am ilyen megveszekéd ett egy, jóakaróm nekem, de neki m ár nem lett szerencséje. A küszöbig se ért, és neki a kutyám . Ügy neki, hogy a gatyát is csaknem lehúzta rótta. Én persze, a r r a m ár régesrég talpon, és m agasba a fokost, hogy: állj, ki vagy, egy lépést se to v áb b ! M iska m e g . . . m ert a kutya is b u ta és a tetten érés se sike­ rü lt . . . olyan m éregbe jött, hogy csaknem szétrobbant. E zért és ekkor mondta, hogy vagy én vagy a kutyám , kétten nem kellünk éjjeli­ őrnek! Hát! Én viszont: egy a szolgálat és jő szolgálat az, ha a kutyám m al ketten tesszük i s . . . Igazam volt, vagy nem volt igazam? E rre feleljen, igazgató elvtárs! A z igazgató mosolyog, de igen zöid^ igen vackoros ez a mosoly. — R észb en . . . A körülm ényekhez képest — mondja. — M ajd még beszélgetünk róla. Csak az önérzet, az a retten tő nagy önérzete magának, M arci b á c si. . ; És úgy n y ú jt kezet, m intha bizony vendége, a noteszes em ber előtt valam i rem ek m u tat­ ványt nagy ügyetlenül elfuserált volna.

igazgató

Á m b ICIO j Z

Önuralma ugyan dicséretre méltó, de arcá­ nak nem tud parancsolni, és úgy ül, olyan képpel kimlódja végig Marci bácsi fabulázását, mintha a fogát csiszolnák koronaíelrakás előtt. Mert fabulázik Marci bácsi: egyik kutyatör­ ténetet á másik után hozza fel példázat gya­ nánt, és az se zavarja — még csak oda se pil­ lant —, hogy az igazgatóval páros „gyüszmeszkelő” ember a noteszébe firkálgat közben. Majd az igazgató — élve az alkalommal —, mert Marci bácsi cigarettára gyújt: — Azért mégiscsak szólhatott volna — mondja. — Hon? — kapja fel erre Marci bácsi a fe­ jé t — Ott az agronómus, ugye? — oktatja csen­ desen az igazgató. — De ott rokonfiú is. A felesége, Mári néni után rokon. Miért ném szólt nekik? Csak ezt ne mondta volna az igazgató! Egy darabig se ő, se a házigazda nem jut szóhoz, m ert a prímet a mondott Méri néni veszi át. Csak úgy az ajtószárfa mellől valóságos ér­ tekezést rögtönöz a rokonság fokáról és mi­ benlétéről. Majd a gyermekekre tér át, mert messze földön híres tisztasága és rendszeretete mellett tizenegy élő gyerek dicséri szor­ galmát, türelmét, és vasegés2ségét. Lélegzetnyi szünet. Mári néni most azt taglalná, azért fohász­ kodott föl, hogy a második fiú m iért és ho­ gyan előzte meg a házasság szent köteléké­ nek vállalásában az elsőt De csak a textus megpendítéséig jut, mert az igazgató bátorságot vesz, és közbeszól. Marci bácsinak mondja: — A ztán. . . Engem is felkereshetett vol­ na.

szent elszörnyedésseJ M arci bácsi, és még az éppen köpesztésbe fogott kukoricacsövet is felkiáltójel gyanánt m ereszti föl. — M iért? — veszi zokon nyugdíjasa etszörnyedését az igazgató. — H á t akkor po­ tentát, olyan . . . nagyböm hec vagyok én, hogy a m egkeresésem is problém a? K it és m iért utasitottam én el valaha is? T ud ilyen dolgo­ zót megnevezni? — Nem — ism eri el M arci bácsi. — Nem tudok. A szemébe is megmondhatom, hogy... fáin, nekünk váló gyerek az igazgató elvtárs. Demokratikus. — És m a g a . . . mégis dacolt — vet egy elé­ gedett pillan tást nem M arci bácsi, de a „gyüszmészkelő” em ber felé az igazgató. —• Holott ha akkor megkeres, egyből tisztázhat­ tuk volna ezt a piszllicsáré kutyaügyet. És tisztázzuk is. Még ma, a m a esti megbeszélé­ sen előveszem m iatta a brigádvezetőt. M arci bácsi megijed: — M inek? Nem kell! — szabódik. — Ez m ár nem ügy. Ez m ár régesrég el van boronáivá; — A zt csak bízza rám — kel fel és n y ú jtja kezét az igazgató. — Ami jár, az jár. Aztán.« még kutyaügyben se jogos a dolgozók meg­ rövidítése.

villa. De valami ideges szo­ morúság van a hagjában. — Szalma vagy — mon­ dom. — Most már mindegy, igyunk meg egy feketét. — Kérek két konyakot. ketére jö t tü n k F ebe, de valahogy rájár

a szám, ilyen későn nem szívesen iszom kávét, s gon­ dolom, férfibeszélgetéshez il­ lőbb is a konyak. Itt a preszszó fényeinél a barátom már nem is tűnt soványnak és fáradtnak, inkább eleven és izgékony volt, avval a fris­ seséggel, ami a sokat dolgo­ zó embereket jellemzi a nagy-nagy álmosság előtt. — Még két konyakot. — Édesanyád hozzátok költözött? — Nem. Megvan a nyugdí­ ja, kertje Rákoscsabán, ő nem szorul támogatásra. Volt szó arról, hogy eladja a csa­ bai házat és hozzánk jön, de aztán megoldottuk az épít­ kezést a magunk erejéből Jobb így. — Szóval, a mama sorsa, háza, függetlensége azon múlt, hogy meg tudtátok ol­ dani a villaépítést a maga­ tok erejéből? — kajánkodik bennem az ördög. — És nek­ tek ez igy elég? Napi tizenkét-tizennégy órai munka, örökös hajtás, az autó, az

öröklakásrészlet, a villa adója, akkora rezsi, hogy futni kell utána örökkön örökké. Megszerzed a lát­ szatot olyan áron, hogy el­ adod a lényeget. Fűt a konyak is, de nem szólok. Ö a fáradtabb, ö törik össze előbb. — Te is hallottad a plety­ kát? — néz rám gúnyosan, s most ő int: — Még két ko­ nyakot. — Semmit se hallottam. — Tele van vele az egész város. — Nagy ez a város. — Látom a szemeden, hogy te is hallottad. Pedig a festő nem igaz. Annyi az egész, hogy Giza kiborult — kiáltja hirtelen. Giza a felesége. — Nem értem. — Százezer van már aFeliciában — magyarázza most már suttogó hangon és szin­ te hadarva. — Ki akarom cserélni egy új Volkswagen­ re. Rá kell fizetnem. Aztán Zamárdiban most kapunk vizet, az is pár ezer forint. És mi minden hiányzik még, uramisten! Giza meg jelene­ tet rendez, hogy neki nem kell. Neki semmi sem kell. Ügy vitte el a kocsit és le­ ment zárni. — Nem gondolod, hogy ez

csak a frontátvonulástól van? — kérdi olyan izga­ lommal, mintha az én vála­ szomtól függne minden. — Mi is veszekszünk né­ ha. Az asszonyokkal nem le­ het veszekedés nélkül élni. — Azt mondja, ez nem élet. Túlárazok, otthon is né­ ha hajnalig dolgozom. Érte. Magunkért. Hogy vigyük va­ lamire. Mert bennem van ambíció. És ő azt mondja, így nem lehet élni. — Az én feleségem is mondott már ilyesmit, mi­ kor szép egyetértésben fél hónap alatt elköltöttük egész havi fizetésünket. — De mi nem költekezünk ' Szükség van minden fillér­ re. Még egy év és meglesz a Volkswagen. — És aztán? — Aztán elcseréljük a la­ kást'. Különálló kertesre. Már ki is néztem magamnak. — És aztán? — Hogyhogy aztán? — hökken meg. És most már gyanakodva néz. Bezárkó­ zik. LYAN EZ, mint a mó­ kuskerék, örökké lehet loholni benne. — Volt hat konyakunk. Hagyja, hogy kifizessem az egészet.

O

S. Gy.

h a m is a

1965. DECEMBER 24.

EMBEREK ÉS ESETEK Félreértés Az orvosnál csengett o telefon, egyik régi pácien­ se jelentkezett, s könnyed hangon elmondta, hogy férje valami nagyon szép­ pel lepte meg, de ö nem fér bele, csináljon valamit, drága doktor úr, az ég sze­ relmére. Igyekezett vala­ hogy megnyugtatni a nőt, megbeszélte, mikorra vár­ ja a rendelőben, s még vigasztalásul hozzátette: — Nyugodjon meg, aszszönyom, gondoskodom ró­ la, hogy rövid időn belül viselhesse a ruhát. — Ki beszél ruháról? Egy Trabantot kaptam.

A lőcsei tsz Egyik kedves olvasónk ajándékozta a következő­ ket: Már elcsengették a villa­ most, de a közlekedési lámpa pirosra váltott, várpi kellett. Két lány azon­ ban kintről hiába próbálta rángatni a villamos ajtaját, az már zárva maradt. Ami­ kor elindultak, az utasok­ ban felébredt az együttér­ zés. — Igazán kinyithatta volna az ajtót! — vetették a kalauznő szemére. Az egy darabig állta a rohamot, majd ezt mondta: — Es ha kalauz nélküli kocsi lenne, akkor kicso­ da nyitotta volna ki? No, kicsoda? Egy bácsika epésen meg­ jegyezte: — A lőcsei fehér aszszony. A kalauznőt' először meg­ lepte a válasz, gondolkodó­ ba ejtette, de aztán dia­ d alm asan visszavágott: — A lőcsei fehér aszszony? Az majd bolond lesz feljönni a tsz-ből ezért a fizetésért!

Önérzet Szép történetet tiallóttam. Valami elintéznivaló­ ja akadt egy nőnek, s — ez sosem árthat — a hiva­ talban megpróbált hízeleg­ ni az előadónak: — Tessék mondani, kar­ társ, még senki sem mond­ ta magának, mennyire ha­ sonlít Marcello Mastroiannihoz? Tudja, az az olasz filmszínész. Az előadó hidegen vtszszautasította: — Ezzel nálam nem ér célt. Ev. Gregory Peckhez hasonlítok.

Késő A fiatal párnál megtör­ tént az első összeveszés. Egész este egy szót sem szóltak egymáshoz. Végül is a férj nem bírta tovább: Drágám, szólj már hozzám. Jó, rendben van, elismerem, hogy neked volt igazad. — Már késő! — zoko­ gott fel a menyecske. — Közben megváltoztattam a véleményemet.

Hangverseny A nagyszerű zongora­ koncerten a közönség olvadozik a gyönyörűségtől, s mögöttünk egy férfi tár­ gyilagosan magyarázza a feleségének: — Kétségtelenül nagyon szépen játszik. De képzeld el, ha mellette laknánk, s egész nap hallgatnunk kel­ lene ezt a rémes lármát!

Nem meglepő Ismerősöm meséli, hogy valamikor régen javítani vitt egy pár cipőt. Nemso­ kára külföldre vezényel­ ték, s a nagy rumliban tel­ jesen megfeledkezett a dodogról. Amikor négy év múlva hazajött, az iro­ mányok között mutatva, megtalálta a régi átvételi elismervényt, s gondolta, elmegy, megnézi, létezik-e még az a műhely. Még megvolt. Bement, átnyúj­ totta a cédulát, kész-e a cipő. — A jövő héten, kérem.

A TELEPEN nap'szálltakor, am ikor a csúnya h ázakat el­ borítja a köd, az em berek, m int árnyak az árnyban, meg­ indulnak a düledező bódé fe­ lé fá t lopni. M aguk is érzik, hogy nem m űvelnek valam i épületeset. G yanakodva figyelik egymást, a szoba, m int a farkasordító s a régi, bitang bódé, a m ár szétszedett deszkáival, palánkjaival, karóival, annyi meleg­ séget, piros faparazsat ígér, hogy nem állhatnak neki el­ lent ebben a fekete éjszaká­ ban. Lassan mozog előre a sötét körm enet. Sok benne a gyer­ mek, a kisfiú, a kislány. A fel­ nőttek tudják, hogy a gyerm e­ kek m indenütt a világon m e­ nedéklevelet élveznek, s őket küldik erre a gyarm atosító m unkára, albérletben. El is végzik ezt, kom or játék gyanánt. Vézna karjuk, gyön­ ge válluk kevesebb fát b ír el, m int az övék, de legalább h a ­ zahozzák, m ert az éber figye­ lem szemet húnyt előttük, szó­ rakozottan, fütyörészve elfor­ dul, m intha m ás dolga lenne. MINDÖSSZE az a veszély fenyegeti, hogy az agyafúrt, kényelm es felnőttek lesben állnak az erdő körül, ahol m ár világítás sincs, s ott rövid ké­ zitusa és szóváltás u tán ők lopják el tőlük a lopott hol­ mit. E zért ezen a tájon a gyer­ m ekek különösen ügyelnek. Véd- és dacszövetséget kötnek a felnőttek ellen. K ettőzött őr­ szem m el haladnak. I tt találkozom Ferivel. Meg­ szólítom :

Kosztolányi Dezső:

T iiL I I I P — Hol já rtá l? — F át hozok — m ondja, s ledobja a földre a rossz zsá­ kot, piheg, törölgeti izzadt hom lokát a kezefejével. — K inek viszed? — N ekünk — szól egysze­ rűen, de éles indiánszem e m ár a hom ályba kém lel, s m inthogy néhány gyanús, tag­ baszakadt alak ólálkodik ott, rálép a zsákra, hogy közben r a jta ne üssenek, s el n e ve­ gyék tőle. — Tessék vigyázni — figyelm eztet.

pen 4 fillérért lenyírják. Vagy k ettőért is. — Helyes. — A ztán? — A ztán vennék félkilő rizst. Feleset. Nem egészsze­ m űt. — M ennyibe k erü l az? — 26 fillérbe. A ztán vennék lefölözött tejet. H árom lite r t Az összesen 24 fillér. — Még van 48 filléred. — Egy irk á t is vennék, meg egy ceruzát. E lm ennék 20 fillé ré rt moziba. A többiért meg vennék L eventét apám -, nak.

A GYANÚS, tagbaszakadt alakok eloldalognak. Én pedig nézem F erit. Nyolcéves. Szellős, nyári nadrágocska van rajta, tornaing, k ab át nélkül s egy vásott, sárga félcipő. S ap­ k á t nem visel. Fölösleges is volna. H aja kócosán b u rjá n ­ zik, benövi h alántékát, hom lo­ kába lóg. Olyan, m int egy kis ősember. — F eri — mondom neki h ir ­ telen — m it szólnál, h a adnék neked egy pengőt? — Egy pengőt?

MIND A RETTEN hallga­ tunk. Ő azért, m ert felzakla­ to tt képzelete még m indig lá ­ zasan dolgozik, én pedig azért, m ert m egdöbbenek, milyen tárgyilagos, pontos földönjáró m ár ilyen korában, s m ennyire ism eri az előnyös beszerzési forrásokat. Még v a­ lam in megdöbbenek. Azon, hogy m ekkora erő tartály egy pengő. F eri elintézi belőle szépségápoló szükségletét, lukullusi lakom át csap, áldoz az irodalom nak, a tudom ánynak és a művészetnek, sőt a já n ­ dékkal is kedveskedik a p já ­ nak. M ár o tt csillog tenyerem en a pengő. Á tnyújtom neki, szót­ lanul.

— Igen. ^t... — N ekem ? —- Neked. — H át — kezdi és elném ul, látszik hogy töpreng, álmodo­ zik. —* M ire költenéd? — Hosszú a hajam . A tele­

SZÓTLANUL fogadja el. Nem köszöni meg. Csak rám p illan t s egy kicsit fölugrik. H átá ra öleli a zsákot, m egin­ dul. G yorsan kocog lefelé a telepre, hazáig. Sáros ú tjá t b e­ sugározza a pengő, a külteleki éjszaka ezüst csillaga.

ÉVEZREDEK VITÁJA!

a mai

✓

/

/ /

V ita v i t á r a h a lm o z ó d ik a z if jú s á g m a g a ta r tá s á r ó l, s z o k á s a ir ó l, e r ­ k ö lc s é rő l, s n e m c s a k n á lu n k , h a n e m s z in te a z e g é s z v ilá g o n szo ­ c ia lis ta é s k a p ita lis t a o r s z á g o k b a n e g y a r á n t. A n y u g a t- n é m e to r s z á g i Q u ic k c. h e tila p ig y v e ti fe l — k é p e k k e l illu s z tr á lv a — a k é r d é s t: „ M ik o r v o lt a z if j ú s á g e r é n y e s ? ” E zzel te r m é s z e te s e n , k o r á n ts e m a z t a k a r j a m o n d a n i, h o g y s o h a s e m v o lt a z , c s a k a s z ig o r ú f e ln ő tte k r e k é rd e z r á , a k i k m in d e n k o r b a n n a g y e lő s z e re te tte l h iv a tk o z n a k a m ú ltra . . . „ A m a i f ia ta lo k s z e r e tik a f é n y ű z é s t, a k ö n n y e lm ű é le te t: ro s s z a m o d o ru k , n e m b e c s ü lik a f e ln ő tte k e t, a m u n k á é r t s e m r a jo n g a ­ n a k ; n e m á lln a k fe l, h a id ő s e b b e k lé p n e k a s z o b á b a , m é g a lá n y o k is e g y m á s r a r a k j á k a l á b u k a t, s a m a i f ia ta lo k a s z ü le ik e t s e m tis z ­ te lik .” ím e , e g y s ű r í t e t t „ b ű n la js tr o m ” , a m e ly e t a z if jú s á g s z ig o r ú b í­ r á ló i s z o k ta k ö s s z e á ll íta n i. . . S n e m ú j k e le tű p a n a s z o k e z e k — le g ­ a lá b b 2000 é v e s e k . M á r a n a g y g ö rö g f ilo z ó f u s o k id e jé b e n is h a s o n lőian v ita tk o z ta k a k o r a b e li f ia ta ls á g v is e lk e d é s é r ő l, — s le g a lá b b 2000 é"v e e m 'le g e tik a z o k a t a b iz o n y o s „ r é g i s z é p id ő k e t” , a m ik o r ~ a f ia ta ­ lo k m é g i s m e r té k a z ille m e t, a f e g y e lm e t é s a j ő e r k ö l c s ö k e t . . .

Lapozzunik vissza még egy n em zed ék k el. . . talán jobb vé­ lem ényeket ta lálu n k az ifjú ­ ságról . , . 1796-ban je len t m eg „A fe­ kete szörnyeteg” c. könyv, ebben olvashatjuk: „A m ai lá ­ nyokat csak az öltözködés, a tán c és a rossz regények ér­ deklik. H a n etalán tanulnak, azt is csak hiúságból teszik.” Zordon szívű, elfogult — és rosszindulatú — erénycsősz le­ h etett az is, aki 1756-ban így jellem ezte a korabeli if júságot: „Lusták, elkényeztettek, bűnösök, makacsok, önfejűek, A n a g y k é r d é s a z o n b a n a z , h o g y m ik o r v o lta k e z e k a r é g i s z é p gonoszok és pazarlók.” Id ő k ? Végül is h át: m ikor voltaik Ugyancsak az 1870-es évek' a felnőttek elégedettek a fia­ T alán az 1930-as években? „N incs vége-hossza a pana- ben nagy felháborodást vált talsággial? Mikor? szoknak, am elyek az ifjúság ki a fiatal lányok testhez álló, , , erkölcsének süllyedéséről szól- feszes öltözködése. V. Vischer í r 'a 1930: ban ör. M. német író így háborodik fel: Egy Jacob Balde nevű néV ertm g jénai professzor. — Az „Ezekben a tulfeszes ruhákban met fró 1658. ban a dohányzás em berek m egdöbbentő szavak- kérkednek az idomok, szinte m m t ostorozza a fiatalokat: kínálják magukat, kal siránkoznak , a n. atalsag . , . . . , mintha _r al, „Ez a járvány olyan zabolátlaidőket állítják példaképül m ai fiatalság elé.” Ebből következik, hogy a „szép időket” m ás korszakban kell k e re sn ü n k . . . A 20-as évek ilyen szem pontból nem jöhetnek szám ításba, m ert h i­ szen köztudomású, hogy az első világháború világháború után után nagy nagy lalaső zulás következett. No, de: ^ mi lyen volt a helyzet az első vi lágháború előtt?

terjed, nem ritkaság zetek ide férfiak, itt feszül a ma már pipázó fiatalokat lát­ mell, ilyen karcsú a csípő, ni, sőt a fiatal nők is rászok­ emitt meg a lábszár, a térd, a nak a dohányzásra.” comb« — micsoda szörnyűsé­ Ugyanebben az évben ges divat!" Johannes Debus írja a lányok­ ★ ról: „Számosán közülük semK övetkezzék egv 1832-ből Wit sem tanulnak, csak öltöz­ ködnek és csinosítják maguszármázó velem eny tóncLfról- *«*io n b a n egy levest,

!4 n cr“ többé n“ b t szélhetünk. A tánc m a nem fözniök, akkor megáll a tudo­ más, m in t módszeresen végzett mányuk.” A XVI. század elején — pongörcsös ráflgatódzás. A lányok többé nem nők, szépségük tosan 1522-ben Páter JoAz alabbi kijelentés 1796- m egszűnt: m odern ruháikban hannes Pauli így dorgálja a bán hangzott el, a berlini vá­ olyanok, m int valam i meg- hajadonokat: „Csak cicomáz-

zák magukat és ingerük a férszállottak, arcuk . ... pirosra fest- fiakat, mint a közönséges ve loholo lélegzetük, zava- szajhák — az ember lassan

rosi tanács egyik rendkívüli ülésén: „Tény, hogy a fiatalembereknek legkevesebb 90 százaléka a házasság előtt »erkölcstelenül« é l . . . ” A kijelen­ tést m „ im c serarct sem cajoiia. Huszonhat évvel korábban egy drezdai iskolai folyóirat . 7 T lö/U-es évfolyamában olvasható: „Az ország minden részébol egyre több panasz érkeZik a tanuló ifjúság viselkedés é r e . A mai fiatalság tiszteletlen c vem ismeri a ? illemet té rt, s nem ismert az tuemei

B á r m e n n y it is la p o z g a tu n k v is s z a fe lé , a „ r é g i s z é p id ő k e t” s o h a s e m ta lá lju k , m in d e n id ő s z a k „ m a i” f ia ta ls á g a k ö n n y e lm ű v o lt, fe le 1StIen é s m ih a s z n a — a f e ln ő tte k s z e rin t. D e v a ló já b a n a f e ln ő tte k végig ezek é t a m e g b é ly e g z ő je lz ő k e t: m in d e n k o r b a n — m in t a p é ld á k is b iz o n y ítjá k — s z in te k ö te le z ő d iv a t a f ia ta lo k m a g a t a r t á s á t o s to ro z n i. E ttő l f ü g g e tle n ü l az if jú s á g m in d e n k o rs z a k b a n o ly a n — a m ily e n .

es a fegyelm et.2

a »»mai’' fiatalok — az ő viselkedésüket is kifogásolták a felnőttek. . •

ros

tek in tetü k az elm ebajo-

sokra emlékeztet”.

már nem is tud különbséget tenni köztük . . . ”

S o k k a l s im á b b a n é s e g y s z e rű b b e n o ld ó d h a tn é k m e g ez a p ro b lé m a . h a a f e ln ő tte k e ls ő s o rb a n m a g u k j á r n á n a k e lö l jó p é ld á v a l, s h a a s a j á t if j ú k o r u k r a n e m s z é p ítő s z e m ü v e g g e l te k in te n é n e k v is s z a , h a n e m b e is m e r n é k , h o g y v a la m ik o r ő k is m á s k é n t fo g tá k fe l a v ilá g o t é s az életet ### ha soha n e m f e le jte n é k e l, h o g y v a la h a - a m ik o r ő k v o lta k

CEGLÉD: a holnap hegedűművészei és zongoristája a városi zeneiskolában. r ssssssssssssssss/sssssssssssss/sssssssss//ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssvrs

És mennyi minden változik V áltoznak az idők — ta rtja a szólásm ondás — változnak az em berek. És közben m eny­ nyi m inden változik! Szemel gessünk csak a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő válto­ zásaiból. De ne a nagy gaz­ dasági, társadalm i átala k u lá­ sokra gondoljunk ezúttal, h a­ nem egészen apró, jelen ték te­ lennek látszó dolgokra. Olyas­ m ire, am ik nyom talanul tű n ­ tek el, és olyasm ikre, am ik észrevétlenül honosodtak meg. K öznapi dolgokra, apró-cseprő jelenségekre, szavakra, szoká­ sokra, játékos semmiségekre. H át igen! V áltoznak még a játék o k is. A mi gyerm ekko­ ru n k b an például még ilyen­ form án volt ism eretes az alábbi kiszámoló versike: „Pesten já rta m iskolába, jól nevelt apám , azt gondolta a vén szam ár, pap leszek talán. L ett, belőlem szoknyabetyár, aszfaltkoptató — akire jön az ó betű, az lesz a fogó”. Ám a m ú lt esztendőben ennek or­ szágszerte m ár a következő v áltozatát leh etett h a lla n i: „Pesten já rta m iskolába, jól nevelt apám , azt gondolta, lesz belőlem Tenkes kapi­ tány. L ett belőlem Buga J a ­ kab, ablakpucoló — akire jön az ó betű, az lesz a fogó.” Em­ lítsem -e a televízió folytatá­ sos film jének szerepét a k i­ számoló versike átalak u lásá­ ban? Más dolgok eltűntek nyom­ talanul. K ijö tt a főszolgabíró­ tól a kézelős tisztviselő, az a j­ tóban m eghajolt mélyen és elköszönt: „Á llászolgálja!” T a­ lálkozott az utcán a fiatal jegyzőgyakornok az idős u ra ­ dalm i gazdatiszttel, s kalapot em elt: „ A lászolgája!” Hova le tt a főszolgabíró, a jegyző­ gyakornok, a gazdatiszt — és ki, hol köszön m a így, hogy „Alászolgája!” ? M egm aradt a jó reggelt, á jó napot, a jó es­ tét, esetleg a tekintélyesebbek­ kel szemben a tiszteletem ! De hova lett a levélboríté­ kokról a Nagyságos, a M éltóságos, a rózsaszínű levélborí­ tékokról a Szépreményű cím­ zés? Voltak szavak, am iket v ala­ m ikor naponként használtunk, s am ik et m a m ár évek óta ki se ejtünk. H elyettük új k i­ fejezések kerültek m indennapi szóhasználatunkba. Azt m ond­ ju k : „tanács”, meg hogy: „téesz” ; se szeri, se száma az utóbbi időkben meghonosodott új szavaknak. íme, egynéhány m utatóba: zárszám adás, ta l­ ponálló, háztáji, élm unkás, röpgyűlés, önkritika, maszek, közület, csúsztatás, beutalás, camping, tupírozás, pufajka, harisnyanadrág, autóstop, te­ levízió. képernyő, atom m ág­ lya, űrhajó. S mennyi új dolog rejlik az újszülött szavak mögött! Új társadalm i jelenségek, új di­ vat, új foglalkozások, szoká­ sok, új gépek, eszközök, am e­ lyekről apáink, nagyapáink még m it sem tudtak. Azelőtt az üzemekben nem dolgozott „diszpécser”, a faluból sen­ ki se tanult ki „agronómus”nak. Az újságban nem olvas­ ták atomfizikusok nyilatkoza­ tát, és nem lesték az ű rh ajó ­ sok fényképét.

A női divatban polgárjogot nyert a n adrág viselete. A h á­ ború előtt a faluból kinézték, de a városban is feltűnést kel­ te tt az a nő, aki valam ilyen okból nadrágot húzott. Ám 1945-ben a rom eltakarításhoz, a fűtetlen vagonokban való utazáshoz ez volt a legalkal­ m asabb viselet. Azóta a divat évről évre gazdag választék­ kal szolgál a nőknek, a nadrág m ellett azonban m ind máig kitartan ak . M elyik kőm ű­ veslány dolgozik m a az épít­ kezéseknél, m int régen, sok­ szoknyában? A n adrág m a m ár a mezei m unkában is kedvelt öltözéke asszonyaink­ nak. A z elem i népiskola 1945ben, Debrecenben, az új ta n ­ terv szerint készült III. osztá­ lyos tankönyvében még ezt olvashatjuk: „A világítás. Es­ ténként m esterséges világítás­ ról kell gondoskodnunk. A lám pa akkor jó, ha fénye elég erős, lángja nem lobog, nem kormoz és égőanyaga nem robbanékony”. Az á lta ­ lános iskola 1965-ben haszná­ latos, III. osztályos környezetism ereti m unkafüzetének 30. oldalán viszont a következő feladatot kap ják a gyerekek: „írd le, m ilyen villannyal h ajto tt háztartási gépeket használtok otthon!” És az ákom -bákom gyer­ m ekbetűk m iről tudósítanak? „Mosógép, porszívógép, kefé­ lőgép, vasaló.” M ennyi vál­ tozásról árulkodik ez a két tankönyv is! Húsz évvel ezelőtt legfel­ jebb húsvét vagy karácsony előtt búcsúztak egymástól m unkahelyükön az em berek így: „Kellemes ünnepeket! Ma term észetes, hogy április 4, m ájus 1, augusztus 20, no­ vem ber 7 előtt is így köszö­ n ü n k el m unkatársainktól. A m ájus elseje az évek során hagyományos kirándulónap lett, augusztus 20-án pedig az az új szokás, hogy u tca­ bálokon szórakozik az ifjú ­ ság, A családi ünnepek se m a­ rad ta k változatlanok. Az utób­ bi időben divatossá váltak a közös esküvők, tsz-ekben, üzem ekben több fiatal pár egyszerre ta rtja lakodalm át. A m enyasszonytánc régente k i­ zárólag falusi szokás volt, m a városban, Budapesten is dívik. A keresztelők helyett egyre m egszokottabbak lesz­ nek a névadó ünnepségek. Még a bűnözők világában sem m inden a régi. A b an k ­ szakm ával kapcsolatos bűncse­ lekm ények — például a csekk- és váltóham isítások, s egyéb csalások — a lehetősé­ gek megszűnésével kihaltak. Viszont számon ta rtu n k olyan vétségeket, m in t a társad al­ mi tulajdon elleni vétség, elő­ fordulása sajnos, elég gyako­ ri. Aztán hány utcanevet kel­ lene felsorolnunk, am elyek az elm últ két évtizedben meg­ változtak?! De még községek névváltozása is előfordult, ö tv e n év m úlva például csak a F ejér megyei néprajzos tud­ ja m aid. hogy Szabadegyházát 1948 előtt még Szolgaegvhazának hívták. Igen! V áltoznak az idők,

változnak az emberek.

figaiBABO

ÍO

1965. DECEMBER 81.

PHILEAS FOGG TÉVEDÉSE N apjainkban egy modern utasszállító rep ü ­ lőgéppel 36 óra a latt m egkerülhetjük Földün­ ket. Ha gépünk óránkénti 900 kilom éteres se­ bességgel az Egyenlítő közelében halad, 36 óra a latt visszatérhet kiindulási pontjára. Há viszont Földünk északi vagy déli pólusához közelebb indulunk földkörüli útra, elméletileg sokkal kevesebb idő, ak ár égy nap is elegen­ dő a körülutazáshoz.

Jászapátin — m ár. 12 óra 4 perc a valódi helyi idő. Tőlünk nyugatra pedig a mintegy 225 kilom éter távolságra fekvő Sopronban a valódi helyi idő még csak 11 óra 43 perc. A hazánk keleti és nyugati perem én fekvő városok valódi helyi ideje közötti különbség fél órára tehető.

Nyolcvan vagy nyolcvanegy ? A m últ század második felének közepe tá­ ján még világszenzációnak számított, ha vala­ ki arra vállalkozott, hogy 80 nap a la tt megke­ rüli a Földet. Kedves olvasóink közül bizo­ nyára sokan emlékeznek Verne Gyula ¡„Nyolcvan nap a Föld körül” című regényé­ re, s annak főhősére, a rejtélyes Phileas Foggra, a londoni Reform Ciub tagjára, aki 1872. október 2-án fogadásból a rra vállalkozott, hogy 80 nap alatt megkerüli Földünket. E vállalkozás közben igénybevette az akkori idők legmodernebb közlekedési eszközeit: a gőzhajót és a vasutat is, de utazott szánon éppúgy, m int elefántháton. Fölöslegesen egy percet sem vesztegetett. Mégis, miután meg­ tette a nagy kerülőt, fájdalom m al konstatál­ ta, hogy egy napot késett: nyolcvanegy nap a latt tette meg az utat. Inasa azonban az utolsó percekben fedezte fel, hogy tévedésből egy nappal többet szám láltak és tulajdonkép­ pen még időben érkeztek vissza. Valóban így volt, Phileas Fogg megnyerte a 20 ezer fontos fogadást. Minket ezúttal az érdekel, hogy a rendkí­ vüli pontosságáról és aprólékosságáról ism ert Phileas Fogg hogyan tévedhetett egy teljes napot? Megérkezésekor hogyan hihette, hogy szombat volt, holott a naptár még csak de­ cember 20-át, pénteket m utatott, így teh át 79 nap telt el indulása óta. A dolog egyszerű. Phileas Fogg anélkül, hogy sejtette volna, egy nappal megelőzte útitervét — csupán azért, m ert kelet felé utazta körül a világot. K eletnek haladva ugyanis a felkelő nap felé haladt és ezért szám ára minden egyes nap annyiszor négy percet rövidült, ahány szélességi fokot érin ­ tett. Ismeretes, hogy a Föld kerülete 260 fokra oszlik, s ha ennyiszer négy percet veszünk, az összesen 24 óra. Pontosan annyi, amenynyit Phileas Fogg nyert észrevétlenül. Vagyis: míg a világutazó keletnek ta rtv a nyolcvan­ szor látta a delelő Napot, Londonban izguló klubtársai csupán hetvenkilencszer. Barátai ezért várták a Reform Club szalonjában azon a bizonyos napon, amely szombat volt és nem vasárnap — m int Phileas Fogg gondolta. M égis. ; . V ajon keletnek haladva miért í,rövidül” a nap?

A delelési pillanat Hogy a dolgot pontosabban megértsük, hív­ ju k segítségül a tudom ányt. Tudjuk, hogy a m indennapi életben az időt a Nap járása után számítjuk. Valódi helyi dél akkor van, ami­ kor a megfigyelőhelyen a napkorong közép­ pontja áthalad a délvonalon. E szerint érthe­ tő, hogy minden földrajzi pontnak más a va­ lódi helyi ideje, hacsak nem azonos földkö­ rön feküsznek. A mi földrajzi szélességünkön körülbelül 75 kilom éterenként 4 perccel kü­ lönbözik a Nap delelési pillanata. Amikor Budapesten valódi dél van, a tőlünk keletre eső 75 kilom éteres távolságban — mondjuk

elhangzó ezek. A vitam inokat valam i általános csodaszernek te­ kinti az em berek egy része, am iket szedni csak hasznára lehet a szervezetnek. A v ita­ minok pedig — h a ésszerűt­ lenül, indokolatlanul, vagy nagy mennyiségben kerülnek a szervezetbe — ártani is tu d n a k . . . Az A -vitam in például a külső bőrfelület és az érzé­ keny nyálkahártyáknak vé­ dőszere, s elősegíti a sötét­ ben való látást. S arkkuta­ tók megfigyelték, hogy vala­ hányszor jegesm edve- vagy rozm árm ájat' fogyasztottak, , szédülést és leküzdhetetlen fáradtságot észleltek magu­ kon, s néhány nap m úlva hám lani kezdett a bőrük. Ma m ár tudjuk, hogy e jelensé­ gek oka a túlzott m ennyisé­ gű A-vitam infogyasztás volt. A sarki állatok m ájában a kutatók a szervezet napi Avitam inszükségletének több m int 400-szorosát fogyasz­ tották. Hasonló tüneteket okozhat az indokolatlanul, orvosi utasítás nélkül sze­ dett szintetikus A-vitam in is. A D -vitam innak a szerve­ zet mész- és foszforgazdálko­ dásában, valam int a csontok felépítésében van nagy szere­ pe. H iánya okozza gyerm e­ keknél az angolkór nevű el­ változást. A m ilyen fontos o r­ vosi felügyelettel nagy töm e­ gű D -vitam int adagolni e be­ tegség megelőzésére, olyan veszélyes lehet, ha a gyer­ mek ellenőrizetlen tápszerek­ ben több D -vitam int kap, m in t am ennyire a szervezet­ nek szüksége van. A ngliá­ ban és Svájcban 1954—1956ban a m esterségesen táp lált

A zónaidő Ebből az időeltolódásból származó kellem et­ lenségek m iatt vezették be az úgynevezett zónáidét. Eszerint egy-egy nap nagy területű ország m inden pontján — egyforma az idő, még akkor is, ha a zónaidő szerint az ország bizonyos területei m ár más zónaidőbe ta r­ toznak. Például a Román Népköztársaság nyugati részén fekvő A rad helyi ideje meg­ egyezik a nagyjából azonos délkörön fekvő magyarországi Gyuláéval. Ennek ellenére a zónaidőt alkalm azva Aradon m ár 13 óra van, am ikor G yulán delet harangoznak. Az angliai G reenw ichen átfutó délkör 15 fokos körzetében a nyugat-európai idő érvé­ nyes. A keletről hozzácsatlakozó zónában a közép-európai időhöz igazodnak. I t t ' G reenw ichhez képest egy óra az időkülönbség. A tőlünk keletre fekvő következő zóna a kelet­ európai zónaidő, ahol két órával többet m u­ tatn ak az órák, m int Greenwichben. A kö­ zép-ázsiai Taskentben 6, Tokióban pedig 9 óra az időkülönbség. Vagyis, am ikor G reen­ w ichben delet harangoznak, Japán fővárosá­ ban m ár este kilenc óra van. Ha ezt a képze­ letbeli kelet felé utazást tovább folytatnánk mindaddig, amíg a Greenwich-csel átellenes zónához, a 180. délkörhöz nem érnénk, ott az időkülönbség m ár 12 óra lenne. Ezen a földrajzi helyen egy érdekes jelen­ séggel találkozunk. Tételezzük fel, hogy G reenw ichben éppen vasárnap dél van, a ve­ le átellenes ponton tehát vasárnapról hétfőre virradó éjfélt m utat az óra. H a viszont G reen­ wichitől nem kelet, hanem nyugat felé halad­ va érkezünk el ugyaneddig a pontig, ott a szombatról vasárnapra virradó éjfélt találjuk. Tehát: ugyanazon a földrajzi helyen — vagyis a 180. délkörön — egyszerre van vasárnap hajnal és hétfő hajnal. Ezt a nevezetes vona­ la t éppen ezért dátum választó vonalnak, más szóval vasárnap-hétfő vonalnak nevezzük. Most vegyük elő az iskolai földgömböt vagy a térk ép et és nézzük meg a 180. délkört. Va­ lóban r a jta is vörös vonallal jelölték a dátum ­ választó vonalat. E vonal egyik oldalán m in­ dig más napot írnak, m int a m ásik oldalon.

Vasárnapra vasárnap Sokak szám ára megszokott dolog, hogy ha külföldi, ú t során zónahalúrv. lépnek, át, az . óráju k at is : igazítani ’ kell. M égpedig k e l e t i elé haladva egy órával előbbre kell állítani, nyu­ gat felé haladva pedig visszafelé igazítjuk az órát. A dátum választó vonalon áthaladva pedig visszafelé igazítjuk az órát. A dátum választó vonalon áthaladva azonban nem az órát, hanem a n ap tári napot kell m egváltoz­ tatni. H a a hajók és a repülők tőlünk szá­ m ítva keletre lépik á t a dátum vonalat, úgy vasárnap után ú jra vasárnapot írnak, teh át a naptári napot kétszer számolják. Phileas Fogg nagy sietségében ezt nem vette figye­ lembe, és ezért szám ította el m agát. Az volt a szerencséje, hogy valóban talp raesett ina­ sa a legkritikusabb pillanatokban gondolt er­ re és ezáltal Fogg m egnyerte a fogadást.

Színháznyitás

-

est A ju ta lm a z á s p o n tr e n d s z e r § a la p já n tö r t é n ik . T íz v á la s z é r t 10 p o n t j á r , k i l e n c é r t ; 9, n y o lc é r t 8, h é t é r t 7. A k i

n y ila tk o z o tt, h o g y a z m é ltó t á r - § s a a F r a n c ia o r s z á g e lle n s z ő - i v e tk e z e tt n a g y h a ta lo m n a k , K i v o lt ez? I. N a p ó le o n CD § III. N a p ó le o n (x ) 8 C le m e n c e a u (2) à 2. „ T a r ts á to k s z á ra z o n a p u s - i k a p o r o to k a t! ” K in e k tu la j d o n it- S j á k e z te a m o n d á s t? C ro m w e ll (1) ^ M o n te c u c c o li (x) § J e ffe rso n (2) s 3. B á r v ita to tta n , d e á lta lá b a n ^ k it te k in te n e k e re a k c ió s s z á l- S ló ig e s z e rz ő jé nle e k : „A z e m b e r ~ a §v b á ró n á l k e z d ő d ik ”1 ? M e tte r n ic h (1) S N a g y F rig y e s (x) ^ X IV . L a jo s (2) 4. M e ly ik u ra lk o d ó je lm o n d a ta jj v o lt ez: „ V irib u s u n itis ” , a z a z § „ E g y e s ü lt e rő ik k e l” ? N a g y P é te r (1) N II. J ó z s e f (x) 8 F e re n c Jó zsef (2) ^ 5. E g y a m e r ik a i e ln ö k re fo rm tö r e k v é s e in e k e z t a jeLszót a d - x rnj h a tá tta* a : „Ü t á r »’ k í v o lt ez a z e l- S nők? S F . D. R o o se v e lt U) I L in c o ln (x) 8 K ennedy (2) X 6. K i m o n d ta : „ F r a n c ia o rs z á g 8 e lv e s z te tt eg y c s a tá t, d e n e m 8 v e s z te tte e l a h á b o r ú t” ? P o in c a r é (1) x III. N a p ó le o n (x) $ D e G a u lle (2) 8 7. K ik k ö s z ö n tö tté k íg y a ró - ^ m a i c s á s z á r t: „ Ü d v ö z lé g y , c sá - § s z á r , a h a lá lb a m e n ő k k ö s z ö n - s te n e k té g e d ’’? A lé g ió s o k (1) 8 A k iv é g z e n d ő k (x) 8 A g la d iá to r o k (2) 8 8. K i m o n d ta e lő sz ö r m a g á ró l, X h o g y ő „ k o z m o p o lita ” , a z a z }>v i- x lá g p o lg á r ” ? D e m o sz te n é sz (1) ^ D io g e n é sz (x) 8 N agy S ándor (2) X 9. K itő l s z á r m a z ik a m o n d á s : » „ M a g y a ro rs z á g n e m v o lt, h a - ^ n e m le s z ” ? .K o s s u th (1) s Széchenyi (x) X D eák F e re n c "'“ - W “ ö* (2) x 10; K in e k a je lm o n d a ta v o lt: ^ „ S o rs b o n a , n ih il a liu d ” , a z a z : 8 1. M ik a v ita m in o k ? 2. A k ü ­ „ J ó s z e re n c s e , s e m m i m á s ” ? x lö n b ö z ő v ita m in o k n a k (A , B „ B . Z r ín y i M ik ló s (1) S (x) S B t,, l i , C, D , E , E , K , M) m i a H u n y a d i M á ty á s (2) § m ű k ö d é s i te r ü le te és m ily e n tá p ­ B e m a p ó A m e g fe jté s e k b e k ü ld é s i h a a n y a g o k t a r ta lm a z z á k e z e k e t tá r i d e j e : 196«. j a n u á r 7. X v ita m in o k a t?

REJTVENYSAROK

csalódással

Kilencven éve múlt an­ A Blaháné neve alatt köz­ hogy tanúi legyenek a ne­ nak, hogy új budapesti kedveltségre emelkedett vezetes eseménynek. Az színház felavatásának ör­ Soldosné kedvence a kö­ épület előtt összegyűlt tö­ vendhetett az ország: 1875. zönségnek, kit népszínmű­ meg, mint egy szemtanú le­ október 15-én nyitották vekben gyakrabban is szí­ írta: „ .. .kívülről irigyelte meg a népszínházát. Azt a vesen fognak látni, mint a boldogok hosszú sorát, bejutniuk ada­ hajlékot, ahol 1908-tól a amennyiszer eddig látták a kiknek Nemzeti Színház együttese Nemzeti Színháznál, hol tott . .. ” Fönnmaradt a szerepelt, s attól fogva a csak a vasárnap lehetett a nyitóelőadás műsora. Motársulat nevét viselte az mezei múzsának szentel­ sonyi Mihálynak „Ünnepi épület. Az utóbbi évtize­ v e ... Talán ifjabb zéne- nyitány” című zeneművé­ dekben már csak Nemzeti költőink is tesznek kísér­ vel kezdték az előadást. Színházként ismerte min­ letet a könnyebb zene te­ Azt egy jelenet követte, denki ... rén, ha már lesz színház, címe: „Fölavatás” volt. A Hogy kezdte kilenc évti­ mely fentebb íll az eddigi népszínműveket a „Leány­ zedes pályáját a magyar bódéknál, lesz színtársulat, kérő” című egyfelvonásos mely művészi becsvággyal képviselte. Utána a „Jere­ színészet új temploma7 miás siralmai” című bohó­ Ma már látjuk: akik a működik.. Az épület Felner és Hel­ zat került színre. „A király mai Blaha Lujza térre épí­ tették, azok bizton bíztak mer bécsi, szinházépítők csókja” című egyfelvoná­ szerint készült sos képviselte azon az es­ Pest gyors fejlődésében. terve Mert az a rész akkoriban (ugyanők tervezték a 21 tén az operettet. A műsor még külváros volt. Rozoga évvel később felavatott balettel zárult... Az épületnek sikere viskók vették körül a te­ Vígszínházát is) is bírálói­ ret, s nagyon merész kép­ ból elragadtatást váltott volt, a bemutatott művek zelet kehett ahhoz, hogy ki: „Ennyi ragyctgványról, többsége akkorát bukott, valaki föltételezze: ez a díszről a magyar színház­ hogy arra alig van példa a hely valaha a város leg- járó közönségnek még fo­ színházavatások történeté­ közepe lesz. A mai Nagy­ galma sem volt” — árado­ ben. Az még viszonylag fi­ körút még csak terv volt, zott egy kritikus, aki kü­ nom beszéd volt, ahogy a házai közül mindössze 12 lön is megdicsérte a páho­ Jeremiás siralmait intézte állt. Akkoriban még német lyok aranyozását, a fal­ el egyik bírálója: „ .. .dur­ színhez is volt Budapes­ festmények szépségét, az va bohóság. Nem érdemli ten, s a főváros lakosai kö­ oszlopok nemes vonalát. meg, hogy elmondjuk a zül minden második ember A megnyitó vendégeit 50 meséjét . . . ” A lényeget az németül beszélt... Érthe­ páholy, 1375 ülőhely vár­ fejezte ki, aki ily módon tő tehát, hogy a kor nép­ ta. Akkoriban még állóhe­ összegezte az avatóünnep­ szerű családi lapja, a Va­ lyek is voltak a színházak­ ség művészi hatását: „ .. .A sárnapi Újság ilyen vára­ ban — o kispénzű állóhe­ függöny felgördülése le­ kozásteli szavakkal haran­ lyi közönséggel egyltt itt forrázta a lelkesült hangu­ gozta be a szép magyar szó 2300-an nézhettek meg egy- latot . . . ” A következő ki­ lenc évtizedben a színház új otthonának avatóünnep­ egy előadást. ségét: ,,.. .A tetszésben ré­ Természetes, hogy a nyi­ művészéi százszorosán jó­ vá tették a nyitóelőadás szesül a fővárosnak csak­ tóelőadáson telt ház volt nem minden osztályánál. Sokan vidékről utazUk föl, okozta csalódást.

és nagy üzleti propagandával forgalom ba k erü lt száraz tej és gyerm ektápszerek okozták, am elyek a kelleténél több Dvitam int tartalm aztak. A C -vitam innak sok védőtevékenysséget tu lajd o n íta­ nak. Egészséges táplálkozás­ sal a szervezetbe elegendő C -vitam in jut. Több ország­ ban C-vitam indús italokat, cukorkákat, ételeket és más készítm ényeket széles körben propagálnak. Sok üzemben, a téli hónapok a la tt m inden dolgozónak napi egy tabletta C-vitam int adnak. Bár szám ­ talan kísérletet folytattak m ár a C-vitamin, vagy ké­ miai elnevezésén, az ascorbinsav betegségeket megelőző hatásának vizsgálatára, ezek eredm énye a szigorú tudo­ mányos k ritik a szem pontjá­ ból sok esetben nem volt meggyőző. Tény, hogy kísér­ leti személyeken végzett megfigyelések azt igazolják hogy az em beri szervezet a húszszorosát is fel tu d ja venhi a napi C-vitaminszükségletnek, anélkül hogy az á rta l­ m ára lenne. Más kutatók vi­ szont azt tapasztalták, hogy a szükségesnél jóval nagyobb Cvitam in zavart okozott az anyagcserében. E zért kell táplálközástudom ánnyál fog­ lalkozókra bízni, hogy m ikor és mennyi mesterséges vita­ m int tartalm azzanak az élel­ m iszerek és orvosra annak eldöntését, hogy kéll-e egyál­ talán, és ha igen, .milyen és m erm yl.vitarnint szednünk.

^ ^

V ÍZ S Z IN T E S : 1 . A z N S U -g y á r á lta l e lő á llíto tt ú js z e r ű m o to r s z e r k e z e ti m e g o ld á s lé n y e g e . 12. I s m e re tle n . 13. K ö z sé g a s á s d i já r á s b a n . 15. L ó s z e rs z á m ré s z e . 16. I s m e r t k o n fe ra n s z ié . 17. S a ­ j á t k e z ű le g . 18. H á ro m h a n g ­ s z e r r e i r t z e n e m ű . 19. N é m e t film s z ín é s z n ő (H e n n y , 1891— 1960). 20. P á lc a . 21. O A R, 22. F é rf in é v . 24. K ie jte tt b e tű . 25. N . K . 26. J ó m o d o r, f r a n c iá b ó l á tv e tt s z ó v a l1. 27. A s z ty e p p é n s z o k á s o s h ó v ih a r . 29. L é n y e g e s. 30. H a tá s v a d á s z ó , ro s s z s z ín é s z . 31. Á lla m i B iz to s ító 33. M á s sa l­ h a n g z ó . 34. A T is z a m e llé k fo ly ó ­ ja . 36 F e n y ő te r m é s e . 37. Id e ­ g e n fé rf in é v . 39. K iv á ló s z a k á c s m ű v é s z (L u k á c s ). 41. M in t a 24. sz. 42. T r ó ja . 43. T u r is ta f e ls z e ­ re lé s ta r to z é k a 44. T ö b b e n . 46. F é rf in é v . 47. R ó m a i 495. 49. K ö z ­ s é g a M e z ő fö ld ö n . 50. A m in ő s é ­ g e t e lle n ő rz i. 52. A m o s z k v a i L ih a c s o v A u tó g y á r n a g y te lje ­ s ítm é n y ű , 8 h e n g e r e s g é p k o c s i­ ja . 53. V EI. 54. G é p k o c s i, rö v . 55. E r k e l- o p e r a c ím e . 57. P o n ty ­ fé le . 58. C sú sz ó s. 59. K a lá c s fé le . 60. Z. T . 62. F é k le v e g ő s s z a b á ­ ly o z á s ú p o rla s z tó (k a rb u lá to r ) típ u s . 63. S zéle. 64. O s z tr á k s z ö ­ v e ts é g i ta r to m á n y 66. F é le k . 68. K ö z le k e d é s. 69. T e n o rs z e r e p az A id á b a n . 70. ír á s b e l i fig y e lm e z ­ te té s a ro s s z d iá k n a k . 72. A N e m z e ti S z ín h á z ö rö k ö s ta g ja v o lt (G y u la ). 74. B . K . 75. A fő­ v á r o s i K R E S Z s z e r in t é jje l- n a p ­ p a l e g y a r á n t tilo s . 77. S k á la ­ h a n g . 78. N ő i b e c e n é v . 79. G y a ­ k o r lo tts á g 80. L e v e g ő — k la sz s z ik u s n y e lv e n . 81. N á triu m . 82. K im e rít. 84. A tö r t é n e tír á s m ú ­ z sá ja . 85. K itű n ő fa g y á lló fo ly a ­ d é k a m o to r h ű té s é r e , m e ly —40 C °-ig n e m fa g y m e g . 86. A z a u tó g y á r a k á lta l k ís é r le ti c élo ­ k u l fe lh a s z n á lt — fá b ó l, fé m b ő l, és m ű a n y a g b ó l k é s z íte tt — b á ­ b u v ilá g s z e rte is m e r t b e c e n e v e . M ű sz e re iv e l a b iz to n s á g o s k o n s tru k c ió s m e g o ld á s o k a t s e ­ g íti elő. F Ü G G Ő L E G E S : 1. A g é p k o c s ik ­ b a n ú ja b b a n a lk a lm a z o tt h e v e ­ d e r, a k a r a m b o l o k o z ta s é r ü lé s i v e s z é ly t c s ö k k e n ti. 2. E lh e ly e z . 3. G y ő z e d e lm e s k e d ik . 4. V á ro s S z lo v á k iá b a n ( f = y ) . 5. A F ö ld is te n a s s z o n y a . 6. F e h é r fé n y ű , fé m e s elem . 7. . . -s ip : g y a k r a n h a s z n á lt h a n g f o r r á s u ltr a h a n g o k k e lté s é re 8. F r a n c ia v á ro s („A z . . . - i lá n y ” ). 9. K a to n a i v o n a t­ o szlo p . 10. L a k o m a . 11. Y m a S u m a c . 13. A g é p k o c s i h ű tő b e r e n ­ d e z é s é b e b e é p íte tt s z e k ré n y k e , m e ly a m o to r e g y e n le te s h ő ­ m é rs é k le té * b iz to s ítja . 14. A ro m ooto to rro it roD b böaannóóm o k hn o z h a s z n áa lt

üzem anyagok k o p o g á s m e n te s s é g é n e k a m é r té k e . G é p k o c s ik ­ n á l: a b e n z in fin o m s á g i f o k á t je lz i. 16. A m a g y a r m u n k á s m o z ­ g a lo m e g y ik m á r t í r j a (A n n a). 17. D é lsz lá v n é p c s o p o rt. 19. R égi ű r m é r t é k . 22. M e g n y e rő m ó d o n . 23. T e v e je lz ő je . 26. E g y a m e ­ r ik a i v á r o s r ó l e ln e v e z e tt tá n c . 27. J o g ta la n u l t a r t a b ir to k á b a n . 28. F o g o ly . 32. E rd e i s z e rs z á m o k . 35. G é p k o c s iz á s . 38. T é li s p o r to t ű z . 40. F r a n c ia s z o b rá s z , im p ­ re s s z io n is ta . 45. S z e rv e s g y ű rű s g y ö k . 47. V as m e g y e i k özség. 48. M o to rtíp u s , a m e ly n é l a g á z ­ o la j a le v e g ő v e l c s a k a h e n g e r­ b e n k e v e r e d ik 56. K o p iro z á s. 51. S á rg a fö ld . 53. B ű n h ő d ik . 54. F o r g ó k e r e k e s m o to r k é n t h a s z ­ n áa lt it g é p , a jö jo v őo bo e n a ben o en zin *

m o to r n a g y v e té ly tá r s a 56. K é th e n g e r e i b e ls ő é g é s ű to r, középen e lh e ly e z e tt g a tty ú te n g e lly e l. 57'. A d o n ”.-ra s z o k tá k v á la s z o ln i.

59. í

m a g y a r z so k é volt. h e n g e r e v a n a W a r tb u r já n a k . 75. G u m id e fe k t ily e n . 76. É k esség , v e t. 79. A u tó k é ré k N é v u tó . dés.

n u á r 7-ig.

» X

^ ‘ ssssssssssssssss/sssssssss/sssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssysssssssssssssssüi

M

n

1965. DECEMBER 34.

^ss/ssssssY^/ysssssysssssssv'sssjrsjy^syysss^fSsyssss^sssrrsYsssssssssx

Együttműködés X|

— Túl nagy a selejt, Teplák kartárs! — Ahol dolgoznak, ott hibáznak is. De nincs semmi baj: az anyag nem vész el, csak étalakul. — Persze jobb, h a nem selejtté alakul át. — Ami nálunk selejt, az m áshol jól fel­ használható. A mi selej tünket megbecsülik. — Ezzel nem illik büszkélkedni. M inél több a selejt, annál m agasabb az önköltség, annál kisebb a vállalat nyeresége. — Megvetem a vállalati sovinizmust. Egyesek nem képesek felülem elkedni a szűk vál¡alatt érdekelten. Pedig meg kell tanulnunk népgazdasági szinten gondolkozni. — Csak nem vonja kétségbe, Téplák k ar­ társ, hogy a selejt m indenképpen k á rt okoz? —• Nem szabad egyoldalúan ítélkezni egy ilyen nagy horderejű kérdésben. Ami az egyik v állalatra nézve káros, az a m ásik vállalatnak nagyon hasznos lehet. Feltéve, h a jó a koope­ ráció. — Megmondaná, m ire gondol? — A rra, hogy az én csoportom selejtje nem Vész kárba. M ert n álu n k az együttműködés kitűnő. A mi selej tün k et szívesen átveszi az a vállalat, am ellyel kooperálunk. M inden mennyiség kevés neki . . . — És m it csinál vele? — Hozzá sem nyúl, úgy, ahogy leszállítjuk, felhasználja alkatrésznek a glészhabnigyártásához. — Ezt nevezi ön kitűnő együttm űködésnek? — Az is. Még külön újítási d íja t is érde­ melnek. — A s e le jté rt. . . — Nem akárm ilyen selejt az, ha máshol al­ katrésznek tu d já k használni. — De a selejtért csak h u lladékárat fizet aa átvevő, Teplák kartárs! — És nagyon jól já r vele. Ez a helyes koo­ peráció nagy előnye. — De az ön üzem e alaposan ráfizet e rre az együ ttm űködésre! — A m it ráfizet, az m egtérül a kooperáló üzemnél. Nem mindegy?

.

X

Film m ese feln ő ttek n ek |

^ A kii gyakran mellőznek a regények: i m a a szórakozott férjről mesélek. iS Balatonra ment az idén nejével, nejével. § ^ A fotogép éppen ilyen helyre kell.

$

........................_______ . ___ w_ s ketten együtt vették át a képeket. k '

S Mint a szellem, harminchatszor látszik át, § s kit ábrázol? A gépíró Sárikát! § — Háh! — kiált föl most az asszony & —C & í , . , , ........... . , vészesen . &értem már a sok „kiszállást” édesem!

^ mert bár színleg minden tekercs fekete, ^ de ugyanazt még egyszer ne tegye be! — -X— ^ S ? — Hogy volna mindegy, T eplák k artárs, de különben is: az ilyen kooperálás elviheti az egész prém ium unkat. — Engem a kooperáló üzem premizál. — A zt k izártn ak tartom . Az egyik üzem nem prem izálhatja a m ásik üzem dolgozóját. E rre rendelet van! — Az élet gyakran áttö r a bürokrácián. A prem izálásnál is sok m úlik a helyes kooperá­ ción. — Kooperáció ide, kooperáció oda, hogyan kaphat maga, kedves Teplák kartársam , pré­ m ium ot egy m ásik vállalattól? — Természetben. Á tadok időnként néhány glészhabnit, a r r a m indig van p riv át vevőm. K észpénzért...

Hazatérés az „Ezeregyéjszaka o rszág áb ó l" Egyhónapi távoliét alatt 12 mérkőzést játszott a Vasas M eglepően sokan v árták Fe­ rihegyen az A thénból érkező IL —18-as m agyar repülőgépet. A legtöbben, köztük az egye­ sület vezetői, hozzátartozók, feleségek, játékostársak a Vasas labdarúgók érkezéséért szurkoltak. Végül is egyórai késéssel egyhónapi távoliét u tán el­ érkezett a viszontlátás öröme. A gépből a játékosokkal együtt szállt ki az egykori Vasas­ válogatott, Szívós István, aki m ásfél éve az egyiptomi vízi­ labdázók edzője, s m ost sza­ badságra jö tt haza. Az érthetően öröm teli ü d ­ vözlésekre sem m arad ideje Bundzsák Dezső szakosztályvezetőnek, aki alig győzi szusszal, hogy beszám oljon az érdeklődőknek az „Ezeregyéj­ szaka országában” te tt túráról. — Ügy érzem, jól szolgáltuk

a magyar labdarúgást, Szu­ dánban, Irakban és Iránban mindenütt szeretettel fogadták csapatunkat, elismerően nyi­ latkoztak együttesünk képes­ ségeiről, s máris meghívtak, hogy jövőre is látogassunk el hozzájuk. Olyan helyeken jár­ tunk, ahol még soha nem járt magyar sportoló. Utaztunk si­ vatagokon keresztül, sok él­ ményben volt részünk. Csordás Lajos, a Vasas „sa­ Budd Schulberg, az ism ert levett kalappal ejtette ki a ne­ művészet. Az U SÁ -ban 1953-

— Üj szerepkörömben nagy

könnyebbséget jelentett, hogy valamennyi játékos fegyelme­ zetten viselkedett a pályán és a pályán kívül egyaránt — m ondja. — A túra sportszem­ pontból is jól sikerült. A csa­ pat, amelyből hiányzott a vá­ logatott Mészöly, Farkas, a sé­ rült Ihász, Mathesz, Fister, ti­ zenkét mérkőzést játszott, többnyire 25 fokos hőségben, s kilencszer győzött, egyszer döntetlenül mérkőzött, kétszer kikapott. A z ellenfelek já­ tékereje nem éri el az euró­ pai labdarúgást, de mindegyi­ kük nagy becsvággyal, lendü­ lettel igyekezett pótolni a még gyepgébb technikai tudást. A csapatból pompás 21 góljával Puskás szerepelt kimagaslóan, de kitűnően játszott Berendi és Molnár is. Az újonc kapus, Kenderest öt találkozón vé­ dett, s elégedett vagyok a be­ mutatkozásával. A hosszú ideig sérült Sárosi is játszott több mérkőzésen, úgy látom, teljesen egészséges.

A játékosokat eközben a v á­ rakozók m ár kézről kézre ad ­ ják. Csordás azonban egy p il­ la n atra m egszakítja ezt a fo­ lyam atot. H an g jára m indenki felfigyel, am ikor ezt m ondja: „az edzésen találkozunk”. ban európai film ek összesen 5 já t nevelésű” edzője ez alk a­ A ztán a játékosok, vezetők m illió d o llárt forgalm aztak és lom m al először töltötte be végleg a hozzátartozóké. . . ezt a tisztséget. 1963-ban m ár 70 m illiót! A régi nagyok között m á r csak egy él Hollywoodban, a nyolcvankattedik évét betöltő Sam Goldwyn, aiki több m in t ötven éve egyike volt azoknak, akik Hollywoodot a film gyár­ Függőben Korsós, Szűcs és Havasi átigazolása tás központjává tették, ö még D ió s g y ő r: F e k e te (MVSC), P a p p A z I. o s z tá ly ú la h d a rú g ó -e g y e rem énykedik, hiszi, hogy a tö k r kfed v e£ m éiíy es á tig a z o lá s i (B é k é s c sa b a ), ‘ S z u rg e n ; (B é k é s c sa ­ régi fény még egyszer' Vissza­ sküéle r e lm e i k ö z ü l a M a g y a r L a b d a ­ b a ), H a ja s (Bi. B á n y á iz ). tér, s Hollywood ú jra a film r ú g ó k S z ö v e ts é g é n e k e ln ö k s é g e D o ro g : I m r i (DVSC), D ó c zy (EtT; fővárosa lesz. De, egyedül van a z a lá b b ia k a t h a g y ta jó v á : k é r . T T V E ), S ta h i (B udai S p a r ta ­ T K : N a g y (T a ta b á n y a ), C se- c u s), D é v ity (S árisá p ), V á rsz e g i ezzel a hitévei, magános öreg té M n y i (E g y e té rté s ), Pap (O rosz­ (K ő b á n y a i D ó zsa). e m b e r. . . lá n y ), B alek (S z á llító k ), L a k in g e r D u n a ú jv á r o s : A czei (F e re n c v á ­

HOLLYW OOD ALKONYA

író, akinek édesapja a P aram ount- fi 1m gyár főnöke volt, egyike a filmcézárofcnak Hollywoodban, évtizedek után visszatért a nagy am erikai film városba, ahol gyermekko­ r á t töltötte. Az itt következők­ ben cikkéből idézünk néhány részletet: V isszatértem h á t szülőváro­ somba. Az első hót azzal té tt el, hogy telefonosnőkkel be­ szélgettem csak, keresltem a régi ismerősöket, a film egy, kori nagyjait. Senkit nem ta ­ láltam közülük. Egy régi is­ merősömtől, egy rendezőtől azt kérdeztem , hogy ki m ost a M etró—Goldwyn—M ayer film gyártó vállalat főnöke. Nem tudta! Az én gyerekko­ rom ban még az utcai árus is

vét: Louis B M ayer! A nagy L. B. kizárólagossági joggal rendelkezett olyan sztárok fe­ lett, m int G reta Garbó, John G ilbert, N orm a Shearer, Clark Gabié, Jean Crawford, W allace Beery és Spencer Tracy, hogy csak néhányat em lítsek. A M etró oroszlánbőgése betöltötte a világot. A nagyvállalatok 50—60 fil­ m et gyártottak évente, írók, rendezők százait foglalkoztat­ ták, d ik tálták az ízlést és az á ra k a t — 1912-től 1948-ig. A harm incas években kétszer annyi volt a mozOátogató, m int ahány em ber akkor a Földön élt! A negyvenes évek végén m egjelent a veszedelmes ellenfél a — televízió és új életre tá m ad t az európai film­

VALAMI V A N . ~

E r e d e tile g e g y s z ő lő m ű v e lé s re a lk a lm a s tr a k t o r t a k a r t u n k v e n n i, d e c s a k ez v o lt r a k tá r o n , s ig? h á t m e g v á s á r o ltu k e z t!

AMIKOR A GÓLYÁK VISSZATÉRNEK

A f r ik á b a n r e n g e te g v o lt a d o lo g , d e M a g y a ro rs z á g o n m in d ig jó l k ip ih e n e m m a g a m

A NAGY BŰVÉSZ

M in d ig n a g y s z á m o k k a l k e z d z s o n g lő r k ö d n i, d e a v é g é n c s a k I ly e n k is n y u la t t u d e lő v a rá z s o ln i!

Így erősítettek az első osztályú csapatok

1. H o l g y á r t j á k je le n le g a le g ­ tö b b film e t? 2. M ily e n o rs z á g o k f ilm g y á r tá s a t ö r t é lr e a z e lm ú lt é v tiz e d e k b e n ? 3. H á n y f ilm e t g y á r to tta k 1963-ban h a z á n k b a n ? 4. H o l a le g m a g a s a b b a z e g y fő re e s ő m o z ilá to g a tó k s z á m a ? A h e ly e s m e g f e jté s t a k ö v e tk e z ő s z á m u n k b a n k ö z ö ljü k .

VETÉLKEDŐ Ne is tagadjuk, hogy manapság a szellemi vetélkedők korát éljük. Vetélkedünk a rádióban, vetélkedünk az értekezleteken, ve­ télkedünk a házibulikon; ha csak tehetjük, mindig és mindenhol vetélkedünk. Még uta­ zás közben, a vonaton, vagy a villamosban is. Ez így igaz. Mert aki az alábbi történetet me­ sélte tegnap az autóbuszon, az bizonyára nem a kisujjából szopta. Nyíregyházától Budapestig nagyon hosszú az út. S főleg a személyvonaton... Az agronómus és a katona megunták már az újságot, a kártyát, a cigarettázást, a társalgást, a Szol­ nok felé már az életüket is kezdték unni. Ek­ kor találta ki a katona, hogy játszanak szel­ lemi vetélkedőt. — Nagyszerű! — helyeselt az agronómus. — De ... Valamilyen díjazásfélének is len­ ni kellene. — Tényleg! — Annál érdekesebb lesz... Nahát állapodjunk meg abban, hogy aki nem tud a másik kérdésére megfelelni, az fizessen a kérdezőnek... mondjuk, egy tízest. Jó lesz így ? — Jónak jó — vakarta a fejebúbját a kato­ na — de én csak nyolc osztályt jártam. És így valahogy egyenlőtlen lesz ám a dolog... Hanem abban benne vagyok, hogy én fizetek egy tízest, maga meg, mivel agronómus és jó­ val többet tud, fizessen egy százast, ha nem megy a felelet. És . . . kérdezzen maga először, jó? — Nekem jó! És az agronómus kérdezett. A katona pedig, mivel hosszabb töprengés után sem tudott vá­ laszolni, szó nélkül nyújtotta a tíz forintot. S rajta volt a kérdezés sora: — Ha feldobjuk ketyeg, ha leesik füstöl. Mi az? Szolnoktól Ceglédig semmit sem szólt a kér­ dezett, csak gondolkozott. Még bele is izzadt A katona meg kezdett már türelmetlenkedni: — No, tudja, vagy nem tudja?! Albertirsánál hangzott csak el a felelet: — Nem. És a katona megkapta a százast. Az agronómus kíváncsian fordult elégedet­ ten mosolygó útitársához: — De mondja már, mi lehet az a csudabo­ gár?! Maga tudja? — Nem én ! . . . De még tán maga a jóisten se »)« K. Li<

(V á rp a lo ta ). Ó z d : B o rb é ly (U. D ó zsa), B ozó (V a sa s), ő s i (V a sa s), N a g y k a p o s i (DV SC), B e k ő (L áng). P écs: D a k a (P B T C ), B odnár (P é c s i B á n y á s z ), B a já n (P é c si É r c b á n y á s z ), L u tz (Kotmló), R ó n a i (K om ló). S a lg ó ta r já n : B á n k u t i (B u d a fo k ), V e rtig (M VSC), Z ö ld i (SZEA C ), V irá g (B p. S p a rta c u s ) . T a ta b á n y a : R o th e rm e l (F őv. A u ­ tó b u s z ), K is s (E le k tro m o s ), V iz k e l e t i (A lm á s fü z itő ), K is s (T a ta b á ­ n y a i É p ítő k ), J a g e r ( T a ta b á n y a i É p ítő k ). U . D ó z sa : M a k iá r i (M. B á n y á s z ), F e je s (S ió fo k ), B a lo g h (H. K in i­ zsi), T ó th (M. P a m u t) , D u n a i (U FC ). V asas: K en d eresi (S z á llító k ), A r a n y (D. K in iz si), D ra v ic z (R á­ k o s re n d e z ő ), H ir b e k (R á k o s r e n d e ­ ző). C se p e l: G a la m b o s (F e re n c v á ­ ro s ), D in o p u lo s (G anz-M Á V A G ), Z im o n y i (E g y e té rté s ), M a tu la i (E V T K ).

P c íe ,

a

ro s), B o r s á n y i (U. D ózsa), C zigl e r (S z é k e s f e h é rv á r) , N a g y B . (U. D ó zsa). F e r e n c v á r o s : T ú r d (B p. S p a r­ ta c u s ), H o r v á th (G am m a), Z e le n k a (B p. É p ítő k ), T á tra i (D iósd). G y ő r: C s e r e s z n y é i (M ÁV DAC), G á s p á r (P V S K ), C z ik le r (S o p ro n i T e x tile s ), T a s m á ii (M a rtfű ), StoLcz (S z o m b a th e lj). B p . H o n v é d : Erciősi (P é c s i B á ­ n y á s z ), C sö rg ő (K ISTEX T), T a jti (P é n z ü g y ő r), T ó th (S z o m b a th e ly ), V ö rö s (SZV SE ). N e m e n g e d é ly e z te a z M L SZ el­ n ö k s é g e J ó z s a S á n d o rn a k (K om ­ ló) á tig a z o lá s á t a C se p e lb e , F ö ld i F e r e n c n e k (Szom fcathely) a D u n a ­ ú jv á ro s b a ) és R u tk a y Z o ltá n n a k (B V SC ) a D ió sg y ő rb e , További v iz sg a la tig fü g g ő b e n m a r a d K o rs ó s lá v á n (G y ő r) á t­ ig a z o lá s i k é re L n e a V a sa sb a , S z ű c s L a jo s é (D
ta b d a rú g ó cso d u ,

Egy brazíliai vidéki város­ ban született és alig hogy m egtanult járni, m á r rú g ta a rongylabdát. Tizenegy éves volt a csinos arcú n éger fiú, s m int cipőtisztító k ereste k e­ nyerét, vagy földimogyorót á ru lt a mozik előtt —, am ikor egy W aldem ar d e B rito nevű, egykori labdarúgó m eg látta a felnőttekkel futballozná. Gya­ korlott szeme felfedezte a gye­ rekben a nagy te h etség et Négy évig edzett véle, aztán elvitte Santosba és úgy m u tat­ ta be egy nagy k lub igazgató­ jának, m in t a labdarúgás eljö­ vendő csodáját. Első fizetése havi 75 dollár volt. A m ikor először játszott mérkőzésen, 1956-ban csapata 7:1 arányban győzött, és a h ét gólból Péle h árm at lő tt egymaga. Most 25 éves, 1 m éter 75 centim éter magas, m integy 73 kg a súlya. Rio de Janeiróban 200 000 em­ ber csodálja já ték á t egy-egy mérkőzésen, M adridban 130 000 szurkoló izgult a stadionban, és G lasgow -ban 140 00.0 fu t­ ballb arát szorongott a pálya körül, am ikor Pele já tsz o tt Több néző nem fé rt el. Utolsó szerződését 1960-ban kötötte klubjával. Havi fizetése 27 000 dollár, kapott ezenfelül egy 50 000 dollár értékű házat és egy gépkocsit. Nem iszik

szeszt, nem dohányzik, s azt sem engedi, hogy nevét do­ hányáruk, vagy szeszes italok hirdetésére felhasználják. Amikor hánrn olasz egyesület 2 m illió d o lárért meg ak arta vásárolni, írazília köztársasá­ gi elnöke sp e tt közbe: Péle nem zeti kincs, „am it nem sza­ bad az onzágbol kivinni!” Művésze a labdavezetésnek, ösztönösen érzi, hogy az ellen­ fél a következő m ásodperc­ ben m erre fog elmozdulni, éle­ sen lőtt libdád hajszálponto­ san ta rá n a k a kapu éppen védtelen vontjára. Az 1958. évi vülágjajnokságon, Stock­ holm ban W ales ellen térdsé­ rülése m att fájdalom csillapító injekciófecai játszott. A játék 0:0 arám ban döntetlenre állt. Pele hátai az ellenfél, k apu­ jának, j>bb lábával enyhén sa ját feg fölött ívelte á t a labdát, így, hogy az egy w ale­ si játékéról visszapattant, villámgyo®an m egfordult, s a visszapdtanó la b d á t anélkül, hogy a földet é rt volna, éle­ sen lőte bal lábbal a hálóba. Ezt a főit azóta is emlegetik. Ha éllsnfelei ollóba fogják, pontosai tálalja legjobb hely­ zetben álló játékostársa élé a labdát Minden mérkőzésen term ézetesen őt igyekeznek fogni. Sokszor sebesült m ár,

„ B ra zília — a z B ra zília “ A s z o v je t la b d a r ú g ó - v á lo g a ­ to tt a c h ile i C o lo -C o lo e lle n i m é rk ő z é s s e l b e f e je z te d é l­ a m e r ik a i v e n d é g s z e r e p lé s é t. A tö b b h e te s ú tr ó l V. M o sk a r k in , a k ü ld ö tts é g v e z e tő je , a S z o v je t' L a b d a r ú g ó S z ö v e t­ ség a le ln ö k e a k ö v e tk e z ő k e t m o n d o tta a T A S Z S Z m u n k a ­ tá r s á n a k : — A d é l- a m e r ik a i tú r á v a l k a p c s o la to s a n e ls ő r e n d ű cé­ lu n k a z v o lt, h o g y is m e r e te t n y e r jü n k a d é l- a m e r ik a i f u t­ b a ll je le n le g i á llá s á r ó l, B ra z í­ liá n , A r g e n tín á n , U ru g u a y o n és C h ilé n k e re s z tü l. V ilá g b a j­ n o k i fe lk é s z ü lé s n e k is s z á n tu k ezek et a m é rk ő z é se k e t a csa­ p a t k ia la k ítá s á r a é s a c s a p a t­ e g y sé g m e g te r e m té s é r e . En­ n e k k e r e té b e n f ia ta lo k „be­ d o lg o z á s á ra ” is s o r k e rü lt.

A négy mérkőzésről A le g je le n tő s e b b m é rk ő z é s t a k é ts z e re s v ilá g b a jn o k B ra z í­ liá v a l v ív tu k . A b r a z il e g y ü t­ tes s e m m iv e l s e m v o lt g y e n ­ g ébb, m in t a m ik o r le g u tó b b M o sz k v á b a n 3:0-ra n y e r t. C sa ­ p a tu n k a z o n b a n m o s t m a g a ­ b iz to s a n lé p e tt p á ly á r a , e g y á l­ ta lá n n e m i j e d t m e g n a g y n e ­ vű e lle n fe lé tő l. A s e m le g e s s z a k e m b e re k és a z ú js á g í r ó k e g y ö n te tű v é le m é n y e s z e r in t k ie g y e n líte tt v o lt a k é t e g y ü t­ te s já té k e r e je . B u e n o s A ire s b e n , a z A rg e n ­ tín a e lle n i m é rk ő z é s e n , e lé g so k , s a jn á la to s , s p o r ts z e r ű tl e n je le n e t is le já ts z ó d o tt. A z a r ­ g e n tin f u tb a llis tá k n e m b í r t a k aeves v é r m é r s é k l e tü k k e l, de n e m á llta k f e la d a tu k m a g a s ­ la tá n a já té k v e z e tő k sem . Az l : l - e s e re d m é n y azonban m e g fe le lt a j á t é k k é p é n e k . U ru g u a y le g y ő z é s e m e g le ­ p ő e n k ö n n y e n s ik e r ü lt. V e n ­ d é g lá tó in k tú ls á g o s a n la s­ s ú a k v o lta k , s e z é r t já té k u ­ k o n m é g b iz to s la b d a k e z e lé ­ sü k k el sem t u d t a k ja v íta n i. V á lo g a to ttu n k a z e lső p e r c tő l k e z d v e n a g y i r a m o t d ik tá lt, e z t v é g ig b ír t a , C h ilé b e n a C olo-C D ióban h a t v á lo g a to tt já té k o s s z e re p e lt: ez a ta lá lk o z ó m e g m u ta tta , h o g y a c h ile ie k a le g u tó b b i VB ó ta is — a m ik o r b ro n z é r ­ m e t s z e r e z te k —, s o k a t fe j­ lő d te k . G y o rs a k , k ö r ü lt e k in ­ tő e k , k itű n ő a la b d a k e z e d é s ü k ; és ta k tik a ila g is s o k a t ja v u lta k .

Még van tennivaló — A m é r k ő z é s e k m e g m u ta t­ tá k , — h a a V B -re g o n d o lu n k —, h o g y B ra z ília a z B ra z ília m a ra d , t e h á t to v á b b r a is az. e lső s z á m ú e s é ly e s , d e a to ­ v ábbi h á ro m o rs z á g is s o k m in d e n r e k é p e s le h e t, h is z e n a n a g y s z e rű a la p f u tb a lltu d á s m in d n y á ju k n á l m egvan, és a n g lia i s z e r e p lé s ü k n a g y já b ó l a ttó l fü g g , h o g y m ily e n h a n ­ g u la ti e le m e k k e r e k e d n e k fe ­ lü l r a j t u k , m e n n y it t u d n a k el­ é rn i c s a p a t- é s ta k t i k a i f e ­ g y e le m te r é n . A d é l- a m e r ik a i ú t m e g m u ta tta , h o g y a szo v ­ j e t e g y ü tte s b e n is s o k m é g a te n n iv a ló . E ls ő s o rb a n a v é d e l­ m e t k e ll m e g e rő s íte n i, fő le g a B z é lső h á tv é d e k v o n a lá b a n . A b e ls ő h á rm a s is s o k ö ssz e sz o k ­ ta tó m u n k á ra szo ru l m ég, h o g y tá m a d á s v e z e té s e á tg o n ­ d o lta b b é s h a té k o n y a b b l e ­ gy en .

játszott nem zetközi m érkőzést felkötött karral. A francia sportsajtóban m in t „fekete tu­ lipán”-!; em legetik. Chilében a Veszedelem beceneve, odaha­ za B razíliában Pérola negra, a fekete gyöngyszem. Lisszabon­ ban, a Benfica elleni m érkő­ zésen, 1962-ben, a labdával együtt re p ü lt az ellenfél k apu­ jába, m áskor a gólvonalról úgy to lta tá rsa élé a labdát; hogy an n a k éppen csak pöc­ cinteni k ellett ra jta ahhoz, hogy az a m eglepett kapus m ellett a hálóba guruljon. M esterien cselez, m indkét lá ­ bát egyform án használja, fej­ já ték a m ár több labdarúgás­ nál — m agas színvonalú akro­ batika. P ele jó fiú. öccsével, aki ugyancsak labdarúgó, lakik együtt, s havonta nagy össze­ gekkel tám ogatja szerény jö­ vedelm ű szüleit, te stv é re it Szülővárosában több házat vásárolt, szegénysorsú lakói nem fizetnek bért. Még a kö­ vetkező világbajnokságon ak ar részt venni, aztán — m int m ondják — visszavonul. Meg­ teheti, milliomos. 1. A P e le b e c e n é v , m i a já tó k o s ig a z i n e v e ? 2. M e ly ik e g y e s ü ­ l e t ta g ja ? 3. H á n y v ilá g b a jn o k s á ­ g o t n y e r t B ra z ília e d d ig jó r é s z t P e le já té k a r é v é n ? 4. M ik o r ren ­ d e z ik m e g a le g k ö z e le b b i. lab d a­ rú g ó -v ilá g b a jn o k s á g o t? 5. M it Je­ le n t a P e le n é v ? A h e ly e s m e g fe jté s t a k ö v e t, k e zd s z á m u n k b a n k ö z ö ljü k .

KARÁCSONYI VÁSÁR

HI RADft IX. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM

A legkeresettebb cikkek: a sál, a zsebkendő, a harisnya és az Ing

1965. DECEMBER 24.

TIZENÖTEZER lak ást ad­ ta k á t ebben az évben, no­ vem ber végéig az építők, és m in t az ÉM É pítőipari Főigazgatóság gyors m érlegéből kiderül, a m unka egészében olyan egyenletes volt, hogy m ost m ár csak 3700 lakás épí­ tését kell az év végéig befe­ jezniük. Főleg vidéken halad jól a munka, Budapesten első­ sorban a 44-es , szám ú . Építő­ ipari V állalat m u n k áját ne­ hezíti sok akadály.

Százhúszezer vevő vasárnap a budapesti áruházakban Vidékről még csak szórvá­ nyosan érkeznek a jelentések, de a fővárosi kereskedelem vasárnapi forgalm áról m ár ke­ rek képet kaptunk. A Belke­ reskedelm i M inisztérium á ru ­ házi főigazgatóságán elm ond­ ták, hogy ha vasárnap nem is, de szombaton rekord, 12,1 millió forint értékű for­ galmat bonyolítottak a fő­ városi áruházak, többet, m int eddig bárm elyik szombaton. Az áruházak vasárnapi forgalm a hozzávetőle­ gesen akkora volt, m int ta ­ valy ilyenkor: tízmillió forin­ tot te tt ki. Egyedül az Ű ttörő Á ruház m últa felül jelentősen — 10 százalékkal — a tavalyit, ami a rra utal, hogy a vásárlóköi zönség érdeklődése elsősorban A Hajtómű- és Felvonógyár már december 25-re befejezi ex­ porttervét, teljes tervét december 30-ig teljesíti. Terven felül vállalták, hogy a mezőgazdaság részére az U—28-as traktorok­ hoz mintegy 1 millió forint értékben pótalkatrészeket készíte­ nek. Képünkön: Egy 1500 tonnás hajó hajtóművének fogaske­ rekeit ellenőrzi Barczi Dezső és Libus Mátyás szerelőlakatos.

P á lyá t választ 3300 újpesti általános iskolás „M elyiket válasszam”. Ű jra es ú jra visszatér ez a gond, de egy-egy korosztálynak mindig új, első és igazi problém ája­ ként: „A sok mesterség közül m elyik lesz jó -nekem, melyik az igazán kedvemre való?” Ezer és ezer nyolcadikos töri m ostanában ezen a fejét. Nyolcszáz újpesti kisdiáknak a nehéz diót könnyebb lesz feltörni: a kerület úttörőhá­ zában pályaválasztási kiállí­ tá s és tanácsadás nyílik. Á IV. kerületi úttörőelnök­ ség, a Hazafias Népfront pá­ lyaválasztási bizottsága az újpesti gyárakkal és iparitanuló-intézetekkel - közösen rendezte meg a bem utatót. Ezernyi a szakma, de jó né­ h ány különösen ajánlott itt, Újpesten, am ely szinte böl­ csője néhány mesterségnek. A szülőkről gyerekre szálló szakm a szép hagyománya m ellett nem utolsó szempont az sem: az otthonhoz közel a

tanintézet, közel a gyár s nem kell „vándorbotot” fogni tá ­ voli városrészbe. A bőr-, a gyógyszer-, a fém - és szövő­ ip ar nagy helyi üzemei, a többi körött a P annónia Szörmekikészítő, a D una Cipő­ gyár, a Chinoin, a H PS és a Magyar P am u tip ar küldte el gépeit, term ékeit az úttörőházba, h
a termelőszövetkezetek önálló A földműveléáügyi minisz­ te r és a pénzügyminiszter együttes u tasítást ad o tt ki a mezőgazdasági term előszövet­ kezetek 1965. évi zárszám adá­ sáról. ' Az ország szövetkezeti gaz­ daságai együttesen m integy 50 m illiárd forint érték ű közös vagyont leltároznak, több m int 10 m illiárd forint össze­ gű jövedelm et vesznék szám­ ba és osztanak él. Az önálló, vállalatszerű gaz­ dálkodás fejlesztésének érde­ kében a szövetkezeteknek sa­ já t erejükből kell biztosítani a folyamatos term eléshez szükséges tartalékalapokat és készleteket, m int például a vetőmag, takarm ány, hízóál­ lat, különböző anyagok és fo­ gyóeszközöket. Ennek megfele­ lően kell értékelni, elemezni a m indezeket m agában foglaló forgóalapot, vagyis tovább kell javítani a m ind nagyobb jelentőségű szövetkezeti forgó­ alap-gazdálkodást. Ennek é r­ dekében a forgóalap szám ítá­ sára most olyan új módszert vezettek be, am ely elősegíti a folyam atos gazdálkodáshoz szükséges tartalékok, készle­ tek teljesebb és pontosabb számbavételét.

A I ALKOHOL ÁLDOZATAI Becsületes arcú, gondo­ san öltözött parasztember a kecskeméti városi rend­ őrkapitányság nyomozó­ jának szobájában. Sír, mint egy kisgyerek, akit csínytevésen kaptak. Nem volt büntetve még soha. És most annál súlyosabb a vád, amely miatt ide jutott: garázdaság, vere­ kedés. — Ittas voltam, kérem, minden alkalommal — hajtogatja. — Ha iszom, nem tudom, mit csinálok. Olyan a természetem, hogy két-három pohár bor is megárt. . . ★

Ifjúság elleni bűntett miatt kerüli börtönbe egy kecskeméti asszony is. Hozzá hasonló nőket gyűj­ tött düledező házába, pisz­ kos otthonába. Részeg fér­ fiakat cipeltek ide, ittak velük, aztán kifosztották a „vendégeket”. Két kisfia, 12—14 évesek, mindezt vé­ gignézték, végigélték. Anyjuk letartóztatása után állami intézetbe vit­ ték őket. De vajon tud­ ják-e felejteni a szörnyű élményeket? Felmérhetet­ len a kár, amit az ittas fel­ nőttek garázdasága a gyer­ meki lélekben okoz.. .■ ★

Egy fülöpszállás-balázspusztai asszony elvált a férjétől és életközösségre lépett egy másik férfivel. Első házasságából szárma­ zó gyermekei éhen vesz­ tek volna, ha a szomszédok nem szánják meg őket. Pedig az anya és élettársa nem kerestek rosszul; iga­ zolt havi jövedalmük több

mint négyé'.er forint volt. Ám sok, nagyon sok kellett italríj és ezt síny­ lette meg ol/an súlyosan a négy kisgyerek. Most már persze, az \nyjuk is. A börtönben ven ideje gon­ dolkozni az\n, mit lcö"***“

“

r

—

"

Két bugaci fiú — tisz­ tességes szülő; gyermekei —, 16—17 élesek, része­ gen ittas embereket fosz­ tottak k i . .. ★

K ét orgovány fiatalem­ ber becsípett a magyar­ nóta est utárí hazafelé menet úgy gonlolták, va­ lami „nagyszeűt” kell művelniük. Leuöttek hát egy arra járó jmbert, s ellopták 30 forutját, meg az óráját. ★

A kecskeméti kapitány­ ságon hosszú sóát tud­ tam a bűnetteknek, amelyeket ittas őlapotban követtek el. Bár, I statisz­ tika kimutatása szerint más megyében mg roszszabb a helyzet, (.z alko­ hol hatására ekövetett bűntettek miatt elítéltek száma Csongrád 1megyé­ ben a legmagasabb 31,6 százalék, ezután 361 szá­ zalékkal Békés mCye kö­ vetkezik. Szabols-Szatmár 16,5 százalé\os és Hajdú-Bihar megy 13,6 százalékos aránya sokkal jobb helyzetet mutá. Természetes, hogy az al­ koholista bűnözők iasonlíthatatlanul . magsabb számban férfiak, tt is érdekesek a statütikai adatok: Budapesten 20,4

százalék férfi és 8,2 száza­ lék nő; városokban 28,4 százalék férfi, és 4,8 szá­ zalék nő, községekben pe­ dig 26,9 százalék alkoho­ lista férfibűnözővel szem­ ben 2,1 százalék a nők aránya. Az alkoholista bűnözők közül sokan rossz anyagi helyzetükkel védekeznek. Nincs igazuk. Az 1963-as adatok szerint az elítéltek 2,7 százalékának a jöve­ delme 3500—4000 forint között volt. Az alkoholelvonó ren­ delésekre önként jelentke­ zők egyre növekvő szám­ aránya azt mutatja, hogy az alkohol rabjainak igen nagy része maga is tisz­ tában van azzal, hogy ha önmagát és családját meg akarja menteni — káros szenvedélyétől meg kell szabadulnia. Ehhez azonban önmaga jószándékán és az orvos segítségén kívül elsősor­ ban a társadalom meg­ felelő magatartása szük­ séges. A Vöröskereszt buda­ pesti központjában leg­ utóbb összehívták azokat az egykori alkoholistákat, akik eredményes elvonó­ kúrájuk befejezése óta nem isznak szeszes italt. Egyikük felállt és azt mondta: — Velünk egy időben gyógyítani kellene család­ tagjainkat, elsősorban a feleségünket is! Sok rendőrségi kihallga­ táson, bíróságon tárgyaláson derült fény alkoholista bű­ nözők családtagjainak vét­ kes magatartására.

a

gyerm ekholm ik irá n t nőtt. A fővárosi áruházakat száz­ húszezer vevő k ere ste'fél s szép, napsütéses időben sikan használták ki a vasárnapi nyitv atartási —, de. sokan csak nézelődtek, tájékozódtak. M i­ ből fogyott a legtöbb? D ivat­ cikkekből : kesztyűből, sálból, zsebkendőből, harisnyából, fe­ hérnem űből, ingből. (Ez utób­ biból egyetlen napon 30 000 fogyott.) .Miből volt kevés? H arisnyanadrágból és női kis­ csizmából. Az áruházak az idén hétszer annyi kiscsizmát kaptak, mint tavaly, de úgy látszik, már ez sem elegendő. Hiányos választékú volt az árukészlet, több fazonból m ár csak egyes m éreteket lehet kapni.

A tavalyihoz hasonló nagy­ ságú forgalm at bonyolítottak a fővárosi szaküzletek is. A ruházati cikkeket árusító bol­ tokban — a Ruházati Bolt, a D ivatáru V állalat, a Röltex, a Cipőbolt üzleteiben, az alkal­ mi áruházakban és a Szivár­ vány-fiókokban . — összesen 8,4 m illió fo rin t értékű áru fo­ gyott a tavalyi kilencm illió­ val szemben. Ezekben az üzle­ tekben is az ajándékozásra alkal­ mas divatcikkek voltak a legkeresettebbek, de sok női és férfikabát, ruha, öltöny is fogyott. Az egyéb iparcikküzletek — háztartási boltok, KERAVILL-ok, b ú to r­ üzletek stb. — sem hiába ta r ­ to ttak nyitva: 4,3 millió forint értékű á ru t adtak el.

SOK EZER JUH pusztult el az Ausztrália egyhatod ré­ szét elborító, majd onnan las­ san az óceán felé haladó vö|rös porfelhőben. Az egymás­ hoz közelhúzódó állatok tete­ jűiét borító porréteg szabályos dünákat alkotott. Queensland tartomány városaiban úgy­ szólván teljesen leáll az élet; amíg a porfelhő el nem vo­ nult.

Fokozni kell az alkoholizmus elleni küzdelmet Ülést tartott a Fővárosi Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság A Fővárosi Alkoholizmus Elleni Társadalm i Bizottság a Vöröskereszt székházában ülést tarto tt. Dr. Szirtes Gyu­ la; a bizottság elnöke beszá­ m olt az alkoholizm us elleni intézkedésekre vonatkozó ha­ tározatok eddigi v égrehajtásá­ ról. A hozzászólások során ú talíak arra. hogy a megelő­ zést m ár az iskolás korú gyer­ m ekéknél kell kezdeni. El­ mondották, hogy az alkoholiz­ m ussal összefüggő bűncselek­ m ények az összes bűnesetek­ nek m integy 28 százalékát képezik, s ezeknek 50 száza­ lé k át 17—26 évesek követték el. Elhangzott az is, hogy a fiatal korban k ö tö tt házassá­ gok bontó o kainál a z alkoho­

lizmus szerepel legtöbbször válóokként. A vendéglátóipar képvise­ lőjének m egállapítása szerint 1965-ben a töményszesz-fogyasztás 17 százalékkal csök­ kent, viszont a borfogyasztás 3, a sörfogyasztás 4 százalékkal em elkedett. Foglalkozott az értekezlet az alkoholisták gyógykezelésének és utógondozásának kérdésé­ vel is. Dr. K ardos György, az Országos Ideg- és Elme­ gyógyintézet alkoholelvonó osztályának főorvosa elm on­ dotta, hogy az új elmeügyi tö r­ vény foglalkozik az alkoho­ listák gyógykezelésének k ér­ désével is. és az új törvény szerint lehetőség nyílik a kényszerelvonás zárt osztá­ lyon történő végrehajtására.

1970-től hazánkban is gazdaságos az atomerőmű-építés A napokban az Energiagaz­ dálkodási Tudományos Egye­ sület atom technikai szakbi­ zottságában tanácskozásra gyűltek , össze az atom energia hasznosításával foglalkozó szakem berek. A tanácskozáson az atom energia békés célú felhasználásával foglalkozó III. genfi nem zetközi atom ­ energia konferencia anyagát értékelték, am elyet korábban az egyesületben több hóna­ pig tartó előadássorozat ke­ retében tárgyaltak meg rész­ letesen. A tanácskozáson résztvevő szakem berek egybehangzóan m egállapították, hogy az atom ­ erőm ű építése terén az utób­ bi években nagy fejlődés ta ­ pasztalható, am i azt jelenti, hogy a hagyom ányos energiahordozókban — m in t szén, olaj, földgáz — szegény or­ szágokban az atom energia las­ san kiszorítja a villamos-

CELLULÓZ SZÉN BŐ L. J u ­ g o s z lá v s z a k e m b e re k eg y c so ­ p o r tj a , S z ta n k o R o z g a j p ro fe s z s z o r v e z e té s é v e l k id o lg o z ta a z t m ó d s z e rt, a m e lly e l s z é n b ő l fé lc e llu ló z és c e llu ló z á llíth a tó e lő .

MEGKEZDŐDÖTT a vid ra1ászát a b aranyai h alasta­ vak körül. A halászok puská­ val, kutyával, csapdával, m é­ reggel irtjá k a kártékony ra ­ gadozókat. Andocsi Ferenc, a Zengőaljai Állami Gazdaság halászm estere a napokban k ü ­ lönösen nagy h ím vidrát ejtett el. Az állat súlya több m int 10 kiló volt, hossza pedig 110 centim éter.

ASCHAFFENBURG nyu­ gat-németországi város egyik plébániáján százezer dollár értékű, fából készült szobrot fedeztek fel. A B O R S O D I H Ő ER Ő M Ű t e l­ je s í te tt e é v i te r m e lé s i te r v é t. A z e r ó m ü k ö z b e n a tü z e lő ­ anyag e lő irá n y z a tá b ó l 33 000 to n n a s z e n e t m e g is ta k a r í t o t t .

HŰSÉGJUTALMAT osztot­ ta k az Erdőtelki Uj É let T er­ melőszövetkezetben a közös gazdaság legrégibb tagjainak. Többségük 1949-ben részt v ett a tsz m egalakításában és nagy részük van abban, hogy az ak­ koriban hiányos felszereléssel működő tsz jelenleg Heves mégye legjobb közös gazdasá­ gai közé tartozik.

,BORZALMAS BETEGSÉG’» — mondta a londoni operatár­

sulat intendánsa, amikor meg­ tudta, hogy Maria Callas, a energiaterm elésre eddig al­ világhírű operaénekesnő meg­ kalm azott fűtőanyagokat. fázott. Betegsége miatt öt A végzett gazdaságossági vizs­ Tosca- és hat Norma-előadás ez 56 250 font gálatok szerin t a fejlődés elmaradt, m értékét is figyelem be véve, kárt okozott a színháznak. hazánkban m ár az 1970-es évek elején gazdaságosabb lesz az atom energiából tér. m elt villam osenergia. A m ár elvégzett, vizsgálatok szerint nyom ott vizes, elgőzölögtető fűtésű és gázhűtésű reaktortípusok lehetnek a hazai viszonyok m ellett elő­ nyösek. Ez az új villam os­ energia term elési mód, am ely lyel m ár a fejlett ipari álla­ mok jó tapasztalatokat sze­ reztek, igen sok kérdés vizs­ g álatát teszi n álu n k szüksé­ gessé. Ezekkel a kérdésekkel kell legsürgősebben a hazai szakem bereknek behatóan fog­ lalkozniuk. A tanácskozáson m unkabizottságok alakultak az atom erőm ű építési prog­ ram részletes kidolgozására.

w jm sjm s s M m rs ss ssssjrsw jm -y m m ssfssssjz m rsssssssssssssssssssssssssssss

E Z E R K Ö B M É T E R E S v íz to ­ ro n y é p íté s é t k e z d té k m eg G y u lá n . A 42 m é te r m a g a s to ­ r o n y ú g y n e v e z e tt c s ú s z ó z s a lu s te c h n o ló g iá v a l k é sz ü l.

A VIBROGRAF nevű készü­ lékkel, am elyet a legutóbbi nemzetközi vásáron m u tattak be, pillanatok a latt pontosra állítják be a siető vagy késő órákat. Az elmés m űszer gyor­ san felderíti az órák hibáit, s a javítóknak nem kell azokat szétszedni a pontatlanság m egszüntetése végett. Ilyen m űszerrel gyarapította m echa­ nikai m űhelyét a Szekszárdi V asipari Vállalat.

PÁRIZSBAN kqpható olyan szemüvegtok, amely önműködőleg megtisztítja a szem­ üveget. Mihelyt a tokba csúsztatják, belsejében egy alkoholból és szilikonból ál­ ló keverék végigsúrolja az üveget és tükörfényessé teszi. A H e ti H íra d ó 48. s z á m á b a n m e g je le n t k e r e s z tr e jtv é n y h e ly e s m e g fe jté s e : K e r e s z tr e jtv é n y és m e te o ro ló g ia m e g fe jté s e : . . . e z t a f ü s tk ö d ö t a v íz s z in te s é s fü g g ő ­ le g e s i r á n y ú lé g á r a m lá s h iá n y a o k o z za . A h e ly e s m e g f e jtő k k ö ­ z ü l a z a lá b b ia k k a p n a k e g y -e g y k ö n y v e t: M á r v á n y F e r e n c n é el­ íté lt, M eg y e i B ö rtö n K a p o s v á r ; B o g n á r S á n d o r e líté lt, O rs z á g o s B ö rtö n S o p r o n k ő h id a ; H o rv á th L á szló e lité it, M egyei B ö rtö n V e sz p ré m ; L a ff é r tő n A n d o r el­ íté lt, M eg y e i B ö rtö n B a la s s a g y a r­ m a t: N a g y L u k á c s I s tv á n elitéit» O rs z á g o s B ö rtö n V ác.

t^ I B A P Ô A Jászbersm.vi Hűtőgépgyárban 1965 elején kezdték meg az ipari hűtőbútorok gyártócsarnokának építését. Az építkezés már befejeződött, most a gépi berendezéseket szerelik. 1966 ele­ jén már megkezdik az ipari hűtőbútorok nagy sorozatának gyártását. Képünkön: Infraszárító alagutat szerelnek az új gyártócsarnokban.

(S A JT Ó S Z E M L E ) S z e rk e s z ti: a sz e rk e sz t- ö tz o tts á g K la d la : az Ig a ? ? á e 0 e v m ln ls7 té rlu rr) Bv O rsz á g o s P a r a n c s n r k s á g a B u d aD e st V . S te ln d l u tc a 0. S z ik ra r.a n n v r r ^ r R n ^ n n e st