ícni
loo(
lol
.Jf- n;
'•i',f'^i,rt,
CDI
•CD
COi
»
i
^h>^,':Í^H^^^-
O
C:
«•>
.
O O Ú ±
MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM
FMVí
Sajtó alá rendezik
Alexander Bernát
Erdi
Angyal Dávid
Fcrenczi Zoltán
Négyesy Líszló
Béla
Rákosi ]zn5
Badics Fcrencz
Fraknói Vilmos
RtedJ Frigyes
Bánóczi József
Gyulai Pá!
Széchy Károly
Bayer József
Heinrich Giisztiv
Váczy János
Beöthy Zsolt
Koróda
Vadnay Károly
Berzcviczy Albert
Kossuth Fcrencz
Voinovich Gáza
Endrdi Sándor
Kozma Andor
Wlassics Gyula
Erdélyi Pál
Lévay József
Zoltvány Irén
9.
Pál
KÖTET
KÁRMÁN JÓZSEF ÉS BERZSENYI DÁNIEL
BUDAPEST
FRANKLIN- TÁRSUL AT magyar
írod. intézet és
1906
könyvnyomda
/ ^^
Franklin-Társulai
^CLn^n^L,-^
KÁRMÁN JÓZSEF ÉS
BERZSENYI DÁNIEL Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
HE1NRICH GUSZTÁV
F
BUDAPEST R A N K Ll N-TÁ RS U LAT magyar
írod. intézet és
1906
könyvnyomda
Franklin-Társulat nyomdája.
KÁRMÁN JÓZSEF 1769- J795
BEVEZETÉS. Irodalmunk homájyos
sem irodalmi
képünk,
máig
méltatni, mert
ben
véleménye
ség
Innen
a
két
írói
mennyi-
mve
kit
ellentétes
nagy mveltnémelyek korszínvonalán
Kísértsük
befolyással volt
mán András czon.
fia
tanár
irányára. fia,
Debreczcnben
losonczi prédikátor
kez
évben,
n\€s
férfiú
fejtett ki
:
április volt,
német
és
Bázelben j
az
bizonyára nagy József, Kár-
tanult,
mire 1762-ben
788-ban esperes, 5791 -ben egy-
1794-ben püspök, de már 5-én
a ki
ájtatos
meghalt.
szerény
J79i-iki
budai
a
követ-
Nagyrabecsült, érde-
irodalmi
munkásságot
könyveket dolgozott
de inkább egyházának beléletében
fleg
élt túl,
Idsb Kármán
1738 szept. 29-én született Loson-
lett,
fjegyz,
házkerületi
és
álló,
források alapján.
hónappal
két
csak
kit
mind
meg emberi
jellemének rajzát, szigorúan a rendelkezésnkre
Atyja,
jait
a
középszerség
túlzással.
teljesen biztos anyag, a
mat,
részben
kétségtelenül
a
és
hírlapírónak tekintenek, bizonyára
egyoldalú
fél
írt
neki tulajdonítható
Kármánról,
mások
lángésznek,
nem emelked
túl
nem tudjuk kellen
hogy mit
eltér,
elhunyt,
nagy tehetség
és
szakos
kutatók
a
fiatalon
a
kétséges,
minden egyes,
tekinthet
eredetinek.
a
ismer-
jeilemcrl nincsen világos
írói
munkásságát
is
nem
sera életviszonyait
:
sem emberi és
jük eléggé,
Kármán József
sorában
alakjai
leghomályosabbak egyike
fejtett ki
át
is
magyarra
;
nagy buzgal-
zsinaton, melynek kánon-
egy küldöttség mutatta be Béc&bcn
11.
Leopold
király-
T^ármán József.
8
ez alkalommal. Teleki József és
rak,
a
fok
meleg
ki
ajánlatára,
lelkes
a
ev.
fökurátor már
Ráday
nemességet adományozta.
magyar
Ráday Pál gróprédikátornak a
ref.
hathatósan támogatta Kármán József testvérbátyját, Andrást;
utóbb, mint fogoltja és
fogjuk, az
látni
Az
lesz.
egy levelén
Szalay
pirt-
is
nevén
Kláráról,
semmit sem tudunk.
kivül
Kármán József
Jfj.
Kármán József
ifj.
anyjáról,
író
1769 márczius i4~én
(saját
szerint, az emléktábla szerint márczius 16-án,
állítása
mely napon
megkereszteltetett) született Losonczon, hol az elemi iskolát
Ez utóbbin megkedvelte
gymnasiumot végezte.
és a
a .titkokat',
bens
i.
t.
viszonyba lépett
szellemekkel,
a
kiket jobban ismert, mint szülvárosa embereit és utczáit.
st
Sokat olvasott .buzgalommal,
maga
játékból,
galmasan
midn tanult
1785-ben igen
és
megelégedve
volt
Hamar
mint kezdetben.
tudott,
imádattal' e titkokról', de ,
be utóbb, hogy lelkes tanulmányai végén annyit
vallja
ki
Pestre
gyógyult
e
divatos
ment jogásznak. Szorde az
vizsgázott;
jól
a nyert
is
osztályzatokkal,
nem
ifjú
mert úgy volt
meggyzdve, hogy jobbat érdemelt. De a pesti egyetem, úgy látszik, egyebekben sem törekv
gítette ki a
kon' is,
túl
egyúttal
is
hogy
hivatalhoz,
ügyvédi mellett
is
lényegesen
gyakornokoskodott.
politikával
nem
nem egészen
teljesített,
lendített.
jut-
1788 szén mint IV. éves jog-
irodában
szerkesztett és
bízásokat
tanulmányok hamarább
bécsi
hol jogi tanulmányait folytatta és
Bécsbe ment,
foglaltsága
got
hitte,
állami
hallgató,
,
iparkodott magát kiképezni. Ezért, de talán azért
mert azt
tatják
ki
ifjút,
elé-
a kenyérkeres tanulmányo-
a
Jogi
mi
Ez
el-
foglalkozó irott újsávilágos ügynöki
szkös
tanulmányai
anyagi
meg-
helyzetén
mellett czéltuda-
Bevetetés.
9
tosan gazdagította ismereteit és elsajátította a magyar és
német nyelven
franczia, angol és olasz
kívül a
Bécsi tartózkodásának már második
viszonya
szerelmi
Annával, a
korán
A
olasz
az
kök
fiúgyermek anyja
kis
hogy
fleg
csapatokat,
a
róm.
Azonfelül
megnyerje.
nak
harczolt a törö-
azzal a kilátástalan tervvel foglalkozott*
montenegróiakat
a
volt.
többek
a ki
volt,
mint kapitány
szolgálatban
és
ellen
tle egy
neje és
gi'óf
gróf szárazföldi és tengeri kalandor
közt orosz
11.
covolói vár parancsnokának leányával,
leány- és egy
elhunyt
(szül.
GrDnthalií Offner Mária
nejével,
17 éves kora óta Mai-kovics
ki
is.
Kármán
gróf Markovics Miklós
Spizai
deczember 5-én)
1751
nyelvet
évébe esik
anyaszentegyház-
kath.
ismételve
állított
önkényt.es
költségén, a mi vagyonát fölemésztette.
saját
József valószínen ezért adományozta neki 1787 nov.
16-án
Bánságban
a
melyet
a Vizesdia
nagy
azonnal
ezer
holdas
rendbe hozni
erélylyel
uradalmat,
mvelni
és
kezdett. Ezalatt neje Bécsújhelyben lakott, melynek közelében, Thcresienfclden, birtoka volt.
mán viszonya szép
férjétl
a
asszony nyal,
a
könnyen elgondolható,
hogy
elbájolta,
melyet
német
ismerünk
ez
akkor
ki
hogy
a
25
levelezésöknek
1860,
a
teljes
évig, és a
természetesen ersen érzéki
nem
kell
fiatalok
fejtegetnem
mélyen és
;
és
és így
20 éves Kármánt annyira
fönnmaradt 78
levelezést Abafi
szerelmesek korát
esik Kár-
kedves
lehetett
komolyan nül akarta venni.
1789 márcziusától augusztus 29-ig
vér
éves
(magyar fordításban kiadta 43
kely József,
lát
Ez idbe
elhanyagolt
teljesen
és volt.
A
viszony,
darabjából
levelöket SzéLajos,
1880),
egy
tartott, tehát
fél-
vérmérsékletét tekintve,
E
viszony erkölcsi olda-
de kétségtelen, hogy
teljesen önzetlenül
a
heves-
szerették egy-
I
J^ármán József.
o
mást,
nem elbb
mi
a
kedvesének másokkal
is.
A
Kármánt
csolta
sem
tanulmányainak
sem
haláláig.
volt,
hogy Kármánt szempontból
e
komoly
is
folytatására
id
alatt
gyakornokságát és
ügyvédi
letette
Pozsonyban
következ évben ez
költ
Kármán csakugyan nem hanyagolta d
még 1789 május hóban Folytatott-e
a
bizonyára
és
tanulmányait,
jogi
mint
viszonyuk
volí
szinte barátiág kap-
mindenkép azon
buzdította
vizsgálataira.
is
Markovicsnét egymáshoz, mirl néhány
magához kösse
ismételve és
utóbb
szenvedély multával és
asszony
szép
örökre
hogy úgy Kármánnak,
ki,
lehetett és
is
maradt 1795-ig. tehát
adatunk
A
zárja
az
valamint a
szigorlatait,
ügyvédi vizsgálatot
irodalmi munkásságot
is
:
is.
nem
tudjuk, de a szeretett növel folytatott levelezésének egy-
két halvány tott.
Így
adata valószínvé teszi,
hogy csak egyet
írja,
levelében:
kelt bécsi
*
eí
és leírhatatlan
valómon.
cgés;:
den
Egy
érzés,
vizsgázni, felé
jának
régi
Erdélybl
Gáloss
le
aztán min-
érzem magamat ebben
1789 október 6-án
Gáborhoz.
meglátogatta
Azután
sógorát
Komáromban
gróf Ráday
jóakarója,
Budára
jött
Ráday révén
Pál,
voit az
Kelemen László-fde
jutott
kelt levele
Pozsonyba
mint ügyvéd Pesten telepedett meg.
nak igazgatója és Schedius Lajos turgja.
hevesen
>
Utolsó nyoma Bécsben sógorához,
könnyeim,
bánatos öröm ömlik
papírdarabra teszem
érzésemet és oly mcnnycileg
az állapotban.
vége
ha csendesen rólad gondol-
mint
Melegen omlanak ilyenkor
dobog szivem
iroga-
1789 ápr. 3-án
Esküszöm, hogy nem ismerek na-
gyobb gyönyörséget, kozom.
hogy folyton
említsek,
és
ment 1791
Itt család-
1790-ben
színtársulat-
egyetemi tanár drama-
Kármán
1791-ben
e társulat-
Bevcsetét.
egy a
di
végs
éjjítményhe^
i793-b2n,
János
hazafi
jószív
méltán
«
Knrmán József
azt
Ezen
i
melyet hogy
lehetett hasonlítani,
omladéktói megmentsen,
támogatta.
laival
Endrdy
mondja
melyet,
hoz,
i
gyakorta
vál-
gróf
a
igazgatónak, kit olykor házi kötelességei Pestrl eltávoz-
sára
szabályzatot
igen
szép
fölszólftá-
számára és «az
készített a társaság
is
elméjU
Ráday
személyét viselte*.
a társaságnál
tattak,
hasonló tehetség nagy hazafi
és
német társaságoknok, úgymint
részint a nevezetese":" h
.
.
.
ham-
a
burgi, berlini, bécsi stb. törvényeib<^I. részint pedig, melyek a
magyar nemzethez nem alkalmaztathatnának, önnönmaga
találmányából társaságnak, gedésére)*.
elkészítette
De
alkalmazkodtak
társaság
a
tgéretök
tagjai,
úgy
egész
az
megelé-
kik azt olvasták,
is,
szabályokhoz,
e
nemcsak
munkát,
a
hanem azoknak
sem
ellenére
hogy
Kármán
el-
1795-ben
kedvetlenedve mrgvált a társaságtól, mely azután feloszlott.
Most
ismét
váük az
homályossi
láriához vágyott
már Bécsben, de
védséghez,
Iáiszik,
«
úgy
nem
Kiléptem (mondja németfii
korából
és
beléptem
reményeim, melyeket
a
rendeltetés
után
:
:
;
és
cancel-
az ügy-
;
Mit kezdjen?
Sejtelmeiben') az ifjúság
minden
mir.d
Hivatás
!
,
a tapasztalatlan
magamat kecsegtettem összezúzna
volt kedve.
írt
A
élete.
nagy társadalmi világba. Minden
ben tud magának ecsetelni
dúlva,
ifjú
siker nélkül
sehol
ifjú
feküdtek
után
sem
oly rózsás szín-
kilátásaim, melyekkel
elttem
—
fohászkodtam, volt segítség
!
szoros
Ereztem
magamban ösztönt közremködni, tevékenykedni egy czélért,
dül
nagy
fel-
vég-
résztvenni a nagy polgári társadalomban és egye-
láttam baráti
magamat.
Ekkor
szövetséget
e
szabadkmves!
buzgalommal kerestem
rendet, e és
meg-
I
l^ármán József.
2
—
találtam,
vezetett
kmves tára
Valószinen
,Hét
a
áldottam
be
Toldy .Pest Alcibiadcsének' nevezett
leznay
Miklósné,
szalonjába vala
is,
minden
gyarnak,
melynek
c
ajtaja
ha
születés
páholy
hazafi
summás adakozásával » amelyet
az .Uránia',
(1768
— 1847)
szerkesztett:
^5
1794-
Kármán
Schedius
Lajos
Gáspár orvos
Pajor
— 95-ben
nem ma-
és
E
támogatásával
indult ki
nyitva
írja),
magyarnak
vagy érdem ajánlotiák*.
szabadkmves
a
gróf Bc-
el,
(mint Kazinczy
minden
talán
ajánla-
Podmaniczky Anna Mária
báró
idegennek,
belé
ki
szabad-
megnyer modorú
és
ifjú, kit
szül.
a
nev
Ráday grófnak
feltnen szép
a
azt,
csillaghoz'
páholy tagjainak, esetleg
jutott
is
napon
els
már az
-
j.
körbl, "egy
és
folyóirata,
egyetemi
tanár
közremködésével
megjelent az aels esztend-
nek s három évnegyedes kötete, 142 elfizetvel. Mivel
nem
jelentkezett,
kötet
nélkül)
folyóirat
a
megsznt,
—
(a
júniusra
elfizetk száma nem emelkednék
ség
maradnának,
nélkol
ki visszük
és
jó
hirdetett
«
IV.
P^d'g bevezet czikkökbcn
hogy ha reménységeik
azt Ígérték a szerkesztk,
az
a
fedezésére 289 elfizet kellett volna és ennyi
költségek
magunk
szándékunkat
is cs
erejével
nem
félbe
ellenére
minden az
segít-
esztendt
szakasztjuk ».
Azért valószin, hogy az .Uránia' nem az elfizetk csekély száma
mert
sznt meg,
miatt
szerkesztje
és lelke
ugyanis 1795. április tésére
Családi
sietett
hagyomány
14 napra,
tehát
évében.
O
vésnek,
ismerte
is
--és nem
azért,
Kármán
tért
többé
vissza.
szerint Martinovics Icfejeztetése után
június 3-án halt
részese és
elhunyt.
meghalt édes atyjának teme-
5-én
Losonczra
hanem els sorban
váratlanul
volt a
birta
meg Losonczon,
Martinovics-féle
26-ik
összeeskü-
kátéját és társainak sorsa két-
3
Bevetetc't.
szomorúakká
szeresen
emlékoszlopot
25-én
sium fölé
neki
losonczi
gymna-
szülházát,
hantjai
a
jelölték
pedig 1897. június 3-án emeltek díszes sírkövet.
Kármán
írói
nehéz
egyéniségérl
mert nem tudjuk, hogy
zolni,
ben
1896. május
utolsó napjait.
tette
állítottak
emléktáblával
eltt és
1
eredetiek.
összes munkáit,
mve,
hisz
els magyar fzött
«
hogy Kármán
e vállalathoz
tenni, mert tapasztalhatta,
nem
Czélját
,
Pesten
középpontjává
kat egyesít központ
a
merész
az
:
sodása»
i
ez.
Uránia,
bi-
és két-
reményeket
városát kívánta
Pest
végzet korán
ez.
vette ki
elszó,
tartalom tekin-
neki tulajdoníthaa
«
Nemzet
hagyományai
értekezés és a «Fanni
a
megjelent dolgo-
meg
valószinséggel
1794.*
az író-
István és Kisfaludy
Az Urániában
zatok közül legfontosabbak és nyelv
hatók
az s
mennyire nem tud fejldni.
kinek kezébl
Károly valósították meg.
meg,
hogy irodalmi életünk
nélkül
tetében a legnagyobb
Csokonai
jelent
hanem csak gvóf Széchenyi
tollat,
nem mind
Pajor,
az eszme az övé: az .Uránia' az
mely
folyóirat,
irodalmunk
:
Schedius,
De
is.
raj-
munkái mennyi-
folyóirat tartalma
sbbe
képet
biztos
írt és
három kötete tartalmazza
Urániáé
de e
írtak
zonyára mások
ségtelen,
Az
mit
beszélés. Jí fejveszteség cz. történeti elbeszélés,
b
csinocz.
el-
melyen Veit
"Weber ,Hajdankori mondáinak' (Sagen der Vcrzeit. 1787 óta) hatása
ersen érezhet, csak
töredék, melynek költi
értékérl azért bajos szólni. Hunyadi János korában szik, a
és a
régi
szerz
megkísérti a szereplk
magyar nyelv
ját-
párbeszédeiben
alkalmazását, azonban
még
kélyebb sikerrel, mint Veit Weber és követi
jóval cse-
a
középkori
*i]y
folytatott
német nyelvét.
Az
«
Uránia*
cz.
elszó
kifejti,
hogy
J^ármán József.
14
írás
mind hasznos,
(folyóirat)
mind
pedig
épen alkalmas ideje azt közrebocsátani,) mert hosszú szunnyadozásból
méltóságát,
tani,
ersíteni
Azért eredeti
hogy
is,
módos
Soha
süvültésénéls.
«a
elfelejteni
s
sem
férfiakhoz
fogja
e
nkhöz
és
fordul:
«
hogy
bektl, hogy jobbítsunk
Minthogy azonban
szül
ó erkölcsök
Esszonyi szolgálja,
azért
mely
tartalma
Egy
:
nemes házasélet érzelgsséggel divatos
festi.
A
ezen
új
és
kdzas
boldogságát
rajzolja,
két
élet
a
füle-
folyóirat
és
Az egész
Kívánunk
a
különösen
a
az
fleg két dolgozat
czélí
szerint
levelei
köUi
«az ízlés a
uralkodónéja
ízlés
munkát
nyelve
Kármánnak
barátjához, mely a
melegséggel és
ennek ellenképe
szellem és szokások
fajult családi
körülünk
jobbfttassunk, a gyengéb-
íaz
és
szánták
nemnek*. Ez utóbbi
tulajdonítható
a
anyja* €
a
gondolkozásnak, szép erkölcsöknek,
tiszta
bölcs ftélktl olvastatn',
szépnem »,
népet
madár kölcsön
hazájának és fejedelmének tartozó kötelességeit*.
nemzethez,
a
folyó-
ér (foly-
hogy szebb
azt,
mile természeti erdei csacsogása a kanáriai vett
a
ernk
kis
magunkból
magunkkal
merítsünk, elhitetvén
szó
a
dolgozatokat
vezetik
mennyire tehát
az
feltételünk
munkák
eredeti
A
...
jó formálására tatja),
t
kiáltó
Miután
»
sa nemzeti akaratot fentar-
vezetni í.
és
írások
egyengeti.
hogy egyik fczclja
akar közölni, mert
az
gyenge ellenvetéseket mcgczáfolta,
iratok ellen felhozható kijelenti,
a hol
becsét és a szelíd tudo-
ezek
ott
mely az utakat
pusztában,
most
lott,
nemzet felébred, magát érzeni
a
kezdi, érzeni a gondolkozásnak
niányok
hogy
romboló
:
ers
Jl módi, mely
hatása
alatt
el-
nyomorúságát kissé vastag reálizmussal
dolgozat túlzásait
magyarázza
s^^erznek kézzelfogható tanító czéizata.
és
laenti
a
5
Bevezetés.
Az (Urániái különben
csak kis mértékben
reményeket gerjeszt programmnak
e szép
részt jelentéktelen
vagy átdojgozás
A
1
gyönge
és
«ncm érdem
folyóirat
sok
és
Kármán
ép csak
;
meg
benne
fordítás
a
dolgozatai válnak
az Uránia
Kazinczy Kisnek 1794- október 6-án.
«
nevet,
Azonban
ha igyekeznem
Kármán, kitl sok nek.
A
»
szabad
írja
»
fogok
hogy többet nyújtson
lesz,
vezet
kitelhetni, ha
fofz
barátiai lesz-
nem
folyóiratnak és szerkesztjének rövid élete
hogy
engedte,
és
Kvírir.án
ki.
(folytatja
kissé sértdve) tisztdem a szándékot és igyekezni rajta,
meg
felelt
tartalma nagy-
:
Kazinczy közt valamelyes
vi-
szony támadjon.
Az elszó
töredékes
Jf nemzet csinosodása az
1790
alatt
van
megjegyzéseit
ez.
után
bekövetkezett
íiva,
de
mellzi
bvebben
mozgalmak hatssa
politikai
társadalmi és irodalmi viszonyait tárgyalja séggel,
kitn
magas
stílben,
nálunk Széchenyiig senki tehetjük hozzá,
és,
nemzetnek
<^s
ers
get?. Helyenként
mondja
szólt
okosan.
ily
kelevényét
sem
vele
— nagy meleg-
szc;npontokbóJ,
Helyesen
tárgyilagossággal.
tos
kornak
politikát és csak a
a
kifejti
Kármán fmve, mely
értekezés.
nemzetéhez
Meg
bámula-
hogy
Gyulai, ily
bátran
(mutatni
akn.rja
fölindulás fogja
el
lelkét,
midn meg-
az ország állapotát összeveti eszményeivel, melyekkel
lepen megelzte dalommal és
koiát. Igen elégedetlen a (ezzel kezdi
helyteleníti
magyar
fejtegetéseit),
zetünk
és
és
és
mveltségünk
íróhoz,
a
egyenes legyen,
lékes tekintetek
ki
a
virágzik.
hivatását ki
«
hogy
Ártalmas ez a szédí-
tudja,
nem
felveszi pennáját.
elolvadnak
iro-
hogy nem-
íróink kényeztetik a nemzetet, elhitetvén vele,
tés»
a
megkívántatni az egészsé-
annak mellében,
méltó.
Igaz
Minden
mel-
a
kiben
fel-
T^ármán József.
i6
támad az érdemes
nem
ezt a kenetet
szerznek melege.
valóságos
és
pedig
De
magyar
a
nem
viszonyaink
testileg
faj
hibás a nevelése
fleg
kedveznek
ers
a
keveset
is
amind
a
mint
kedvelik,
bagoly az
a
a
kik
.
Shakespete .
csalogatsz
itt
a
is
mi
is
Nem
meg
vítta
egy halotton
miatt,
enydgk,
hogy
nem
költészet
tulajdonítani,
hogy
st-rget.
komorok,
«Azon
kedvetlenek
ne
!»
való töre-
legyünk,
A
ver-
özöne elborította hazánkatu, még pedig
sek és versecskék
nem
is,
aprólékosak és gyermckeskcdk lettünk.
legnagyobbrészt ízlésök.
szegény nyel-
csak azt az egy diadalt
Kármán komoly tudományt kedés
közöttünk,
nyelvet érti) diadalmat vett volna
latin
(a
1
szülötte földének,
hány osztályosokkal kénytelen feldarabolni vünk.
jövnk
mely ámító képeiddel
keskeny határit
ezen
Itt
!
álom,
setétsé-
a
Van-e
a.
Támadnak-e Newton,
?
Miltonok
és
vakmer
Félre,
.
mit
csupa tudatlan,
hogy ezt
és
éjjelt
«Lesz-c Pannoniából valaha Albion
Locke,
elfeledik, a
veszedelmesebbek, hogy maka-
megmaradnak setétségökben
csán
get
és szellemileg tehetséges.
pedig
;
féltudós annyival
a
».
tudománynak,
a
hol legjobb einbereink elparlagia-
sodnak és csakhamar még azt tanultak
(folyteljes-
egészségtelen a táisadalom szel-
és
a vidéken,
ifjúkorukban
mind
Szabadon írok
.
.
mert a szívre akarok munkálni
írok,
Hazai
leme,
.
mert ezt törvényemmé választottam. Szívem
ségébl
ki
magában, ne nyúljon mosdatlan
érzi
kézzel ahhoz a szent hivatalhoz tatja),
A
hivatatlanok
a
verselk,
és
ferde
az
ellensége a költészetnek, de a nemzetnek kell
els
hogy
a
ösvényeken járunk kat és pipcrélOnk)).
:
sorban: la féltudósságnak lehet nemzeti
literaturába
hátra hagyjuk a
Ez
áll
félre
vezet
nyomós tudományo-
nyelvészkedésünkrl
is.
íMennyi
Bevezetés.
szörny, calis
idomtaJan
epidémia
$yású,
nyelv
a
másként hinnék
az
gyarapítják
emelik
üstökös seink, a kik oly
kzinkbe betoppannának,
a
ez
haszon,
kis
csak
út
is
ség uralkodik
olvasás
legutolsó
jószág,
és
idegen,
Kármán
fordíttat,
nemzetet
de
A
és tol-
még maga nem
ez
!
útegyengetés*.
(Eredeti
minden
szó,
hogy nálunk hideg-
csoda,
hogy
iránt,
mert
könyv
a
olvasó
az
ösmérctlen,
melyet
érdekli,
érdem és
Nem
az
ellensége
a
hordani az eredeti lélek és az ön-
gondolkozás bélyegét.*
mely nem
munkák
eredeti
nyelvünk és vels
lesz
mert az magán fogja
könyvekben
i
nagy nemzetek ragyogó sorába ...
munkákban csinos
nálunk
Csak
1
tudományokat, csinosítják
nem
líteratura,
unokáikk.
az
örökös fordítás
az
a
fel
mácsolás
fület
literaturánkat és ezt
Ha
hogy mi vagyunk
el,
fara-
és
sOlyedt nemzetünkhöz, csak nyelvünkért sem
is
Hozzá
ellenkez
szólottak,
nyclvmívelésnek nevezzük.
magyarsággal
egész
grammati-
a
idétlen
szók,
természetével
sért korcs szók sáskaserege
tiszta
nálunk
szült
Elborította a korcs
1
hangú,
fajzásokat
17
ért.
az egyoldalú túlzásnak
csak
mellékesen,
a háznál
lefordított
világot
já\atlan
meg sem
a
talál,
Azonban maga
:
itt
is
fordít
is
szükségbl, súlyt nem
fektetve az ilyen dolgozatokra.
hogy
Világos,
akart
e
irodalmi
Kazinczy
fejtegetések jó része
nyelvmvel
fordul, a
és
nyelvet
«tolmácsoló» teremteni
de
ellen.
ellen
Kármán
epidémia i-val szemben önálló eredeti irodalmat sürget,
mely majd képezett szókat.
fejleszti
is
«Az
a
nyelvet.
több helyes szót új
szók
;
elttünk
Ó
is
Ret/seriyi
a
érezte a szóhiányt és
de lehetleg
kerülte az új
nem igen kedvesek
1795-ben Pajorral Arankának); ritkán
Káriiiáii és
is
«grammaticalis
a
>^s
(írja
nagy tartózko-
n
J^ármán Józtej.
jÍ
dással merészelünk
néha-néha
cssk
egyet alkotni
bátortalanságot okozza bennünk az a a
phHosopháló szemmel tudja megmérni
ki
jét,
mindegyik egy oly nyortiós dolog,
elmélkedést lehet
son
hanem
szókat,
új
maga
Ne
írni.
a
melyrl egy
nemzet egésze ...
a
meg
képírók,
szónak ere-
i
ember önkénye
az egyes
próbálja
erejében,
ezt a
;
meggyzdés, hogy
és teremtsen
A
kis
alkos-
bízik
ki
a
de bánjon
;
kik remekjeiket kifüggesztik,
úgy nem
vele,
nem
hog)' ar értelmes :bbek azoknak hibáikat felfedezzék
s
mirit a
azért,
k
hogy
vagy megjobbítsák,
semmisítsék*.
Mily
Kazinczyé,
ki
mondta
a
nem
Kármán
érti
újonnan dolni,
^^^,
szókat
hogy megértse?*
nagyobb ert ban tanulni
vesz,
kel!.*
mely íhaszontalan
Ezért
írta
fMódi*
Végül c
penna
még
felsre
az
avval
nem
nem
s
a
ki-
ha
a
ellenben
olvasó,
deákú!
Hiszen ha ez
r
ha
a
kell
sok
gon-
tudós tévelygés
nyelvünket önön honunk-
ellenyége a túlzó purismusnak,
csak
akaratosság- és visz-
Hogy más
hajhászatát
oldalról az idegen-
mennyire
ellenezte,
meg-
censurát említi, mert némelyek szerint a
szabadsága
a
ellenzi a censurát,
hivatkozva,
censura
lesz,
n''ki
Kármán természetesen nem
követelni,
úgy
megérteni*;
elször
és valóban
és prés elzárt
dály.*
kereken
czikkében.
ez.
a
mint
ez,
és
az írásnak legels, leggyökere-
nemsokára
ketegségbl származott.* nek túlzó és ferde
észjárás
bírálatot
tanulja
Mit nyer
fjragoít
ha-
ha jobbíthatatlanok, meg-
más
író parancsolja,
tAz érthetség
:
törvénye.
sebb
vag)',
trt
az
jóváhagyj?,
csodálja,
egészen
nem
hogy
«a
:
nemzet
a
mindenki
pzt
les^
tudományoknak akam.er sajtószabadságot
de
okos és méltányos akadály,
»
st
a
a
bécsi
Sonnen-
censurát óhajt Ily
valóságos
ulturának
BevfSétét.
mdy
el6inozc}{tója iz a zár,
tos
munkákat
delmeseket ségbe.
tudomány
az életben
korán
egyelre váló
oda
vesze-
taszítja a
miképen
örök sötét-
helyet
korát.
nem hagyja
mködés
a
programmját
el
Halála
terét.
mely egymaga
is,
is
ki-
mveltségünk történe-
neki nemzeti
biztosít
önálló és
érvényesítette volna törek-
váratlanul
eltemette
az
ersen megelzte
irodalomban, ha
az
és
oly
és
különösen
eszméivel,
követelésével,
hogy
tudjuk,
vésééit
hasznos és Fogana-
a
és
éretleneket, a hovi valók: az
és
Kármán mindezen
oly
csupán
szabadon
ereszti
I
eredeti
Nem
»9
tében.
mve, mely ma
Legismertebb
a
is
nemzet kedves
oJ-
vasm.ánya, szintén az cUrániában* megjelent kis regénye:
Fanni hagyományai, stílben megírt
költi
munka,
prózai terméke, mely
ben fiatal
maradni
fog
a
még ma
jövre
boldogtalan
leány
és korai
halálát okozza.
gyatva:
atyja
folyása alatt tetett
ál]
is.
szerelme,
Fanni
mostoha
elbeszéli alatt
neki
és rokonszenvét
szerelme
homályos érzések
kebelében. szomsz'^d flczifrázva
Ekkor faluba
viseltetik a
azzal
jelennek
Fanni
9
a
szkös
a
és
ma-
viszo-
meg, hogy hatást
fiatal
kivételesen
ékesen
Testvérei
meg,
is
be-
szeren-
elbeszélés
vágyak támadnak
atyja elviszi Fannit bálba.
ki
hálálja
Ez
történetét. és
nejének
üldözi, kényez-
Így megszereti
szegény nt,
csétlenek iránt: segít egy
nyok közt van
második
ki
szánalommal
és
egy
magára van ha-
egészen
lenézik.
testvérei
élet:
mely lassú haldoklását
mostoha anyja
szívtelen
gányt, a természetet
maradt és
életben
is
Tárgya igen egyszer
mogorva ember, ;
finom érzékkel, szép
lélekkel,
XVIII. századnak egyetlen szép-
leány
egy
divatosan
legegyszerbben, de
J^ármán József.
20
szépsége.
Itt
gyors
ifjú
viszonozza ez érzelmeit.
ban
is
az
találkoznak, hol
sabb ideig együtt vannak
tamú
napokat
Fanni
:
leányt,
kitl
A
a
De
boldogságuk rövid
szomszédok visszavonul
megbántott
cselckvény e kis regényben nagy,
De kitn
rült voltaképi
relmének teli
nagy
Fanni
szomorú
indokoló
ereje
lésével.
:
egy
szomorú végét
korabeli
saját szereimes levelei
eléggé bizonyítanak.
ízlésben
is,
ki
els
ízben
tekintette és len sajtó
de ez
mit Kármán
egész munka a legnagyobb természetesség és igaz-
ság határát teszi az olvasóra, ngy hogy a
kissé,
a szerencsétlen leány személyes viszo-
nyaiban és részben a
Az
ecse-
túlzás elkerü-
Csupán Fanni érzelgssége ers egy
mélyen gyökerezik
gyenge.
leány sze-
fiatal
minden
érzéssel,
is
nagyon erl-
nyelve és igen sike-
a novella stilje és
meleg
életét.
igen egyszer, a
tehát
keletkezését, fejldését és
magára
reményesze-
szívével,
feladatának megoldása
ízléssel,
tar-
elrágalmazzák a :
T-ai viselkedése érthetetlen, Fanni haldoklása tetett.
is,
viszonyt, állítólag, mert
a
a
szerz leleménye nem
huzamo-
látogatást tesz,
getten, és lassú haldoklással fejezi be
A
ki
szerelmesek Fanni otthoná-
mindenki
marad szenvedéseivel,
a
gyúlad és az
leánynak egy barátnéjánál
ellenzik ;
leány
a
ifjúval,
szerelemre
ifjú
élnek,
szülei
az ifjúnak nincsen állása fiatal
meg egy
iimerkedik
iránt tapasztalatlan szíve
hol boldog
még feltnbb
egyszerségében
természetes
e
bájos
leány alá.
úgy
adta volt
ki
újból
felismerhet:
taz
Toldy
Ferencz,
Fanni
mvének
meggyzdve, hogy
naplóit és leveleit
Átdolgozó
(1843),
keze,
kedvese,
Toldy
összeállítás, a
minden lapon
szerint,
hézagok
menetclek, az eladás tisztázása az övéi
a szerencsét-
Kármán, rendezte
;
pótlása, az át-
de
a
lélek,
mely
»
Bevezetés.
tapadt lelkünkbe,
illetleg.
Kármánnak
:
kéjjel
Fanni
a
ha pedig
tulajdonítjuk e ha-
t legjelesebb
gyománvokat, kénytelenek leszünk
1
nevezett.*
kételyei
helyesen folytatja
ízért
egészen
(imint némelyek,
már
voltak
is
fájdalmas
s
Fanninak
imádója
kit
azé,
De Toldynak magának szerzségét
meg
ervel kap
megindító
melegít,
1
költink,
legkitnbb indulatfestink közé számítani. » Fanni szerzségérl ma nem beszél már senki, hisz elképzelhetetlen, hogy egy fiatal leány, bármily mély érzelm és mvelt
legyen
rohamai
szenvedés a
regény
szonya
Ma
elfogadva,
a
nem
s
a
alatt lehet
Gyulai
s
a
midn
vágnak
A
ki
a
a fáj-
Kármán
ily
melyben mintegy vissza-
sem
tartom
elfogadhatónak.
fordítása
Kogy
vagy nmag^'?-
de önállósága csekély, mert kétségtelen, hogy
teljes lefolyása és ;
a
magyar
és jellemét alkotó át
látja,
enyhül
alakíthat.
Goethe Werther-regényének rendkívül lekvény
van
(1875)
eredeti alkotás^ oly értelemben,
nem valamely idegen munkának ;
nem
örök emléket emelt kedvesének. véleményét
Tanni hagyományai
rításaB
vi-
grófné
nejévé; «így csak az
írni,
költi szellem 'zabádon
múltat
De
hogy
is,
helyeslésre
véleménye
Kármán
hangulatban írhatta e beszélyt, élte a
soha
és
Pál
Kármán kedvesét
lehetett
emlékek benyomásai
dalom
Gyulai
Fanniban
ki
meghalt, mert
szenvedély és
eredetije a bécsi
tarthatatlan
általában
a
Markovicsné szerelmi
és
ügy hogy Fanni
teljességgel
írni
Székely József nézete
közt.
Kármán
alapját
teszi,
volna, talált
mvészien tudjon
ily
is,
Fanni
író
egyes részletei a
a
utánzása.
A cse-
föltnen
össze-
Werther és Ltte egyéniségét
vonások nagy részét változatlanul vette
egyéniségének
magyar regény
h
és
jellemének
megalkotásához.
csclekvényének fölépítése, motiválása.
Kármán
aj
bonyolódása
nagyon
megoldása
és
gyengén
ugyanoly
van
vagy
meséje
utánzás,
hogy
a
(Fanni
tárgy
földolgozása esetre
eseményen, tehát Fanni nem
átélt
sége
magyar regényben.
a
mvének hsévé nt kornak
a
hogy
választott,
Kármán egyéni-
a
ki
az érzelmesség és
leveleket
mert ebbe az ember csak tartózkodás nélkül szereplése
abban
meglátszik,
asszony, a
magyar
teljesen
mve,
az
a
mi
n
míg Fanniban több
a
német érzelgsség, mint
A
lélek.
regény ha
oly is
nyelven élvezetes
fejtegetéseiben,
megelzte
úgy
korát,
prózai
emlékünk,
zékkel
megírt
eredetiségérl
is
szorul
oly
és
is.
e
hisz
mely
talpig
stílben
e
e
németre
költi történet
vélemé-
mindennapi
mvet
a
megírhatta,
Mint
maradt.
költi alkotásában Kisfaludy
magyar
jelentsége
alkotott
Nem
Kármán
olvasmány
szomorú
regényt
fordításban
tettl
irodalomtörténeti
hogy
ahhoz,
kellett
még ma
kis
minden
a
kotában
(A
és így
és is,
hogy ez
ers módosulásra
hetség
hanem naplót
maga számára
mely
is,
kétségbevonhatatlan,
nyünk
a
irat,
Igen sikerült Kármánnál az özvegy-
ír.
asszony is
(Werther-
egy dúló betegsége van megtestesítve),
nvel nemcsak
e
is
Szerencsés gondolat, hogy
érzelgsség föltntetésére rendkívül alkalmas
ben
nem
soha és
élt
azért megnyilatkozik és érvényesül is
annyira
sem alapúihat
Káimán kedvese.
lehetett soha
De
is
és
Goethe mvében.
semmi
c
és
tényleg
módon
ugyanoly
törrénik, mint a
cselekvény
mely
halála,
indokolva)
sorrendben
Tárgya
Józtef.
Károlyig lélekkel és
mellé
is
hogy
elméleti
tetemesen
nincs
szép-
mvészi
állitható
fordította R^zsa
te-
maga
Mór,
ér-
volna.
szerb
megjelent.)
Kármán Tiegelzte korát mveltségben
és
tehetségben,
eszméivel és alko^ísüval.
irodalmunkra,
volt
mely
gondolkodású, eszmékben
ertl,
fiatal
ködésével
a ki
Korai igen
halála
sokat
veszteség
súlyos
várhatott
mély
e
gazdag és mindenkép hivatott
m-
Kazinczy egyoldalú hatását további részben
bizonyára
mérsékelte,
részben
ellen-
súlyozta volna.
Kármán munkáit
(a
mit
t.
i.
neki tulajdonítottak)
adták TolJy Ferencz 1843, i853ésAbafi Lajos jS^p két
kötetben;
Bánóczi
Fanni
József
é.
n.
hagyományait Gyulai és
mások.
kiadóin kívül. írtak: Károly
Ferencz 1S80,
1874,
Halász
György Hugó
Ignácz
Pál
Kármánról,
1878,
—
ki-
80.
iSj§,
müveinek
1872, Baráth
Bodnár Zsigmond
Prém József 1885. Wcrner Vilmos 1890
és
Szabó
Ferencz 1904.
Kármánról mint nyelvmvelrl értekezett
Hajnal Dávid
1899. Jieinrich
Gusztáv,
e
KÁRMÁN JÓZSEF MUNKÁIBÓL. URÁNIA. '794-
Kilépünk két hazának nézpiaczára, elejébe a közönség ítélszékinek és benyújtjuk Urániánknak els szüleményét kedves olvasóinknak. Általlátjuk tökéletesen mind méltóságát azon közönségnek, mely által kívánunk olvastatni, mind azon tiszteletet, mclylyel annak tartozunk; érezzük egész erejében azon kötelességeket, melyeket magunkra vállaltunk és mind ezeket öszszevévén indíttatunk arra, hogy itt, bvebben, mint sem köz jelentésinkben lehetett, lebeszéljük mind azt, a mi ezen munkát illeti és a melyek szerént kívánunk megítéltetni. A ki hazánk literaturájának valóságos állapotját
nem kételkedik az, hogy ily folytatott írás, mind hasznos, mind pedig hogy most van épen alkal-
tudja,
matos ideje azt közrebocsátani. Hogy ezen állításunkat megbizonyítsuk, ill, hogy röviden elladjuk mik ? és mi végre valók a folyta:
tott írások 7
Minden bizonyos
írás,
a
idkben
mely többféle tárgyakat jelen meg, neveztetik
foglal és folytatott
(pcriodica) írásnak.
Különbségét tehát foglalatja és ideje határozza... tudományos, országos dolgok, a kereskedés, a szépés még a kézi mesterségek is lehetnek czéljai és tárgyai ídejökre nézve lehetnek mindennapos vagy heti levelek, hónapos vagy fertály-esztendei írások. Méltó, hogy számot adjunk a fell, ha hasznosa min törekedünk és mire valók az ily írások? .
.
.
J^drmán
i6
fózief.
Külömböznek ezeknek következérei a szerént, a mint nemzet és az olvisó közönség az esméretekben ellment vagy hátramaradt. Ott, a hol hosszú szunnyadozásból a nemzet felébred, magát érzeni kezdi, érzeni a gondolkozásnak becsét és a szelíd tudományok méltóságát, ott ezek az írások kiáltó szó a pusztában, mely az utakat Azon nemzetek, a melyek az er, viegyengeti. rágzó állapot cs halhatatlanság ösvényén messze haa
—
els polczon helyet fogtak, nem kevés részt Spectateur, melyre tulajdoníthatnak az ily írásoknak. Popék és Addisonok nem általlotték kezeiket tenni, az Encyclopaedia írói, melyeket csak a korcs tudós ladtak, az
A
gyaláz
—
és az ily több,
írások számatlan jegyzés ersítésére. jedt
minden nemzeteknél
elter-
bizonyság
ezen
serege
elég
Minden halkkal és lépcsnként tenyész a természetben ez a nagy alkotó elkerül szorgosan minden hiányosságot, minden rést, minden ugtast a maga nagy mvében. Nem lehet a vak egyszerre élesen La:;san, de annál bizonyosablátó, a tudatlan bölcs. ban élesül az értelem, fényesedik az elme, lágyul az sötétségbl sebesen érzés és tisztíttatik az ízlés. tett lépés a fényes Cs szúró napfényre, vaksággal büntette a vakmert vagy gondolatlant. Bizonyos ideig fátyol alatt munkál mindenben ez a nagy mester ; elfedi terhes méhében gyümölcsét és midn eltrheti a leveg terhét, akkor teszi ki azt annak. Tejjel táplálja a csecsemt és gyenge emésztet étkekkel a kisded állatot. Ártalmas a tudomány olyannak, a ki véle élni nem tud, az értelem annak, ;
A
—
a
ki
azt vezetni
nem
—
tudja.
Csendes, szelíd, okos s vigyázó készítésében a hasznos gondolkozásnak, követik az ily írások ezt a jóltév anyát. Nehéz a tudományok útja, kezdete darabos és unalmas, elrettenti a félénket és leveri az ersét is Ezen írások röviden, kedveitet színbe' esmér.
.
.
:
lírán; a.
27
tétnek magunkat
magunkkal és a körültünk való tár édes formában elfogadtatják velünk azt, a mit ember legyen, az embernek tudni szükség, hogy szoktatnak a mi bels tehetségeink gyakorlására, melyet vagy henyeségbl, vagy butaságból félre vetünk Az értelem minden okos lélek örökös jussa. Hol az a hatalom, mely ennek tüzét elfojthassa?... de ki is lenne az az irigy, a ki lételünk els díszét, ezt az igaz Isten képét, melyet pecsétül reánk nyoHasznosak az ily mott, rólunk leragadni akarna? írások abban is, hogy nem zárják az értelmet a tudósok kevély kfalai közé, nem szorítják a négy Minden, tudománybeli karok rostélyai közibe; a ki érez és ért, elfogadhatja intéseit. Setét és komor a mély tudományok tartománya és a bölcseség együgy s kedves ; fennen hágó a tudósság, az életbéli okosság kézzel fogható. Sikeretlen amaz, szépen gyümölcsöz ez sivatag tudósságot hasznavehet tudománynyá tenni, a képzelt és szrszálhasogató eszeskedéseket az élet, jó erkölcs és a köztársaság czéljaihoz alkalmaztatni, a bölcseséget, mint Socrates, az égbl lehozni ez is egy haszna gyakkal
;
.
—
.
—
.
—
.
.
.
—
.
.
A
,
:
az ily írásoknak. Határ és vegek közé szoríttatott az emberi
A
tudni
hatja által
dolgok egész széles
méltó
egy
tekintettel
semmi szem
elme.
vidékjeit
nem
Az
igaz-
.
.
.
ságok összefont lánczát tagonként lehet csak elfogni eltévelyedel, ha azoknak csak egy szemét elejted! Az ily írások azok a tárházak, a melyekbe az igazságok egyenként lerakatnak, a jó mag hintetik, a materiálék letétetnek, melyekbl lassan emelkedik fel a bölcseségnek szép palotája Hgyes részek, a melyekbl egy nagy egész fbrmáltatik.
—
.
Midn erbe
már
a
nemzet
midn
.
.
kikél a járószíj
alól és fér-
többet elfogad és ersebbet megemészt, akkor az ily írások más formát öltöznek magukra. fiúi
lép,
J^ármán József.
i8
Minden igazság jó, de azt a hely és id teszi Akkor az ily írások azon rakodó hemunkássá lyek, melyekbe sok jámbor hazafi jókívánásainak tit.
kait
.
.
leteszi,
—
szól
Minden teszi
idnek
kat, a
és
—
.
teljességébl
feleihez
jó,
.
.
Minden
.
és századnak
mint minden
így
egész
de azt a szín és az ábrázat igazság örökké való, de köntöse változik Az ily írások
igazság kellemetessé
maradandó az
szívének
szól és reá figyelmez a haza.
teszik
a
jót
kedvéi
idpont
.
.
kísérik, az
szereti,
mert azt
közjóvá,
igazságo-
úgy adják
elé,
megszeret-
tetik.
Azon, némely felhevlésébcn sok józan elmének aprómunkák, mellek kisebbek, mintsem hogy könyvvé, de fontosabbak, mintsem hogy semmivé legyenek, ily írásokban záratnak és a semmivé léteitl megmentetnek. Nehogy hosszas legyek, elkerülöm minden hasznait egyenként elészámlálni de nem lehet sokaknak bal szerzett
:
vélekedésöket nem igazgatnom, ártalmasaknak hiszik.
kik
az
ily
írásokat
Nem lehet azt tagadni, hogy oly országokban, hol ezek szerfelett megszaporodtak, czéljaikat és méltóságukat elvesztették, mocskolódások, személyes csaták piaczává, tudós ütközetek és alacsony indulatoskodások helyévé változtak, bérbe fogadott szolgákká lettek és magokat árúba bocsátották Sóhajt ezekre az igaz literátor és kéri az eget, hogy ójjon ezen tudományok mételyétl. De áltáljában nem kárhoztatja a jót, mert rossz végre fordíttathatik. A visszaélés nem tesz valamely magában jó s hasznos dolgot utálatossá és nem rontja el annak .
.
.
helyes élését.
Sokszor (azt mondják némelyek)
az
ily
írások a
bujaság éá fajtalanság postái. Megtörténik az is; ... de itt, hazánk színe és oltára eltt hajtsa meg térdjét múzsánk, esküdjön így, ((Minden jámbor hazafiszentül és megtörhetetlenl :
:
líránia.
29
nak örök gyúlölsége szálljon
reá,
minden józan
szív
és jó léleknek nieguíálása essen reá, a jöv nyom ha elfelejti valaha a átka és pirongatása kövesse,
gondolkozásnak, szép erkölcsöknek, hazájának Önnön fejedelmének tartozó kötelességeit szerzi lesznek az elsk, kik porrá égetik leveleit, gyalázattal bélyegzik ha azok dögleletesekké lesznek nevét, ha valaha ez a gyenge és ártatlan músa méreg-
tiszta
és
.
.
.
;
kevervé
változik. i>
Hátra van az egy, hogy megmutassuk, ha van-e az írásoknak helye és ideje nálunk ? Jó királyunk akaratja, mindnyájunknak kívánsága Ez az a palládium, nemzeti nyelvünk virágozása mely fentartja alkotványunkat ; az a végvár, a mely az idegent, míg idegen, eltilt határinkról, vagy hazafivá ily
.
általváltoztat; az a
mód,
ben megtartja,
a
az
a
jegy,
.
.
mely nemzetünket lételéa mely megójj, hogy a
Egy ily írás között el ne olvadjunk a nyelv tisztítására és terjesztésére? Hízelkedni mindig, de a közönség eltt épen nagy alacsonyság Nem veszi balul senki, ha azt állítjuk, hogy áltáljában vévén a tudományok nálunk csak bölcsjökben feküsznek ... ki igen közel véli több«,k
.
.
.
nem mód-e
.
.
.
A
magát a tudományok meredek hegyein azok tetejéhez, legmesszebb vagyon az attól ... Ily írás nem tehet-e mégis valamit a szép és jó tudományok Kicsinyt ugyan, de annyit tenni, tökéletesítésében? a mennyit lehet, szoros kötelesség. Az erkölcsi romlottság ugyan, hála legyen hazánk rzangyalának, nem vert még nálunk mély gyökeret de a virtusnak is van tulajdon kellemetessége; ezt közzé tenni, ersíteni a gyengét, vezetni az indulót, lenni
—
alkalmatos lehet talán írásunk. Nem haszontalan kívánsága az a jó hazaszeretnek, ha a régi szertartásokat, a mennyire azok egyezhctk az idnek szükségeivel, örökké tartóknak lenni akarja Ez ád a nemzetnek tulajdon formát, ez ád álló ert, ez ójja meg a zavarodástól. .
.
,
7^ firmán József.
3©
cMíg
nemzeti sarkalatos törvénycink lesznek talpalkotványunkiidk, szertartásaink szentek, anyanyelvünk él és az eredeti magyar vér frésze characterünknek addig és csak addig állunk. í ígértük és meg is álljuk, hogy egy lesz fczélunk közül ezt a nemzeti charactert fenntartani, ersíteni és vezetni Magunk szíve meggyz a fell, hogy is, hasznos törelegkisebb törekedés ebbe' a kedés. Eredeti"*^ munkák vezetik a népet a jó formálásra. kövei
—
.
.
.
Hidegen hagyjuk el a nézpiacot Jason és Medea, és Phaedra és Hippolytus történetei látása után könynyel telik szemünk, ha azon a körültünk történt dolgokat látjuk és ha a magunk környülállásit a játékszínben újra feltaláljuk Úgy van alkotva az emberi szív, hogy semmi néki nem tetszilc, a mely valamennyire reá nem tartozik. A közéletbl való scénák, mindennap elforduló, hazánkat s magunkat Ulet dolgok ellenállhatatlanul vonsznak magokhoz .... A mennyire tehát kis ernk ér, feltételünk az is, elhitetvén hogy magunkból s körlünk merítsünk, magunkkal azt, hogy szebb a fülemile természeti
—
.
.
.
—
erdei csacsogása a kanáriai
madár kölcsön
módos
vett
süvültésénél.
Az
A
komor erkölcsök szül anyja. legszebb tulajdonságát, a szépséget, az élet édességét, a tudomány kedvehet használatosságár Ezt terjeszteni szép hazánkbán, a helyes ízlés által még szebbé tenni, boldogabbá az ez is, úgy véljük, kellcmetesebbé a léteit életet, nem ártalmas igyekezet . . Az, hogy ezen munkát különösen az asszonyi nemvirtus
ízlés
a
elveszti
jó e
.
nélkül
.
.
—
.
nek szántuk, nem zárja ki a férfiakat is. Kívánunk a bölcs ítélktl olvastatni, hogy jobbíttassunk, a gyen* Libera per vacuum posuí vestigia prJnceps, Non aliena mco prcaii pede. Qul slbl fidit
DuK
regit •carwien
—
H
o
>•
a
1
"Uránia.
3
gébbeklcl, hogy jobbítsunk. Talán Jcsz itt amott munkánkban, a mely kívánságunk mind két részének megfelel.
Nem hogy
a
bántjuk
meg
szépnem az
a fcrfiöi ízlés
nemet, ha azt
uralkodónéja.
állítjuk,
Lágy érzésök
elfogadja mind azt, a mi szép. Nem kételkedünk, hogy egy nemnek tökéletesítése által a másnak is szolgálunk, akár azért, mivel a házi tiszta örömet felemelni igyekezünk, hahogy házastársakból érzékeny barátnékat és keMemetes társalkodónékat készíthetünk, akár azért, hogy ezen édes vehiculum nem tökéletességeire :s munkálunk, által a férfiúi vagy annak vonszó természeti ereje dltal, vagy azon nemes vetekedés által, melyet annak pallérozása szülhet akár legalább az olvasásnak megszerettetése részeiben hazánknak csak a jó a mely sok által, Legszebb álkönyvek nem-léíe által fojtatik cl maink közül való az, ha egy kellemetes hazánk leányának unrJmas óráját hasznosan rövidíthetjük.
hatalmasabban
;
.
.
.
czéljaink elérésére minden ernket feláldozKevés száma elfizetinknek, a kiket itt haladóan
Ezen zuk. s
dicsekedve nevezünk,
folytatásától és
költségünk, sága,
hogy
de a
nem
rettentett
ámbár mely nagy elhitetvén
hasznost
cl
intézetünk
és terhes légyen
velJnk
hasznosnak
szándékunk
meg nem
is
tiszta-
esmérni
lehetetlen, bizonyossá tcszszük a közönséget az iránt,
hogy ha minden reménységeink ellen, több elfizetink nem jönnének is és minden segítség nélkül hagyatnánk is, magunk erejével az esztendt kiés jó szándékunkat félbe nem szakasztjuk. édes kötelesség fekszik rajtunk, melyet itt közönségesen teljesítünk. Egy hazafi, a ki titkosan és rejtekbe summás adakozásával léteiét csecsem
viszszük
Egy
Urániánknak feltartotta^ elvonta magát háládatosságunk ell és rajtunk azt az édes terhet hagyta, hogy egyenesen néki véle nem adózhatunk. Nem hallgathatjuk el azt mindazáltal egészen és itt a közönség eltt azt haladóan említjük. Az a gondolat, hogy egy
J^Jrmdn József.
ja
jó intézet
kezei munkája^ és a
fennállása az
maga
nagy szívének megelégedése, épen szívéhez ill jutaAzon kezet, mely által hozzánk jutott jólom tétele, öleljük, nem azért csupán, de leginkább hogy bölcs vezetésével, támogatásával ugyan az volt f Kívánnánk mindkettt megtartója igyekezetünknek. .
.
.
az zgt^z világnak nevezni nevezi mindigl
:
szívünk háládatos tisztelet-
tel
Gyenge leányka 1 indulj el immár kimért útadón, emlékezzél meg mennyei származásodról. Taníts I és igyekezz tetszeni! Légy tiszta és kellemetes! Légy hasznos társai kodónéj a hazánk szerelmes leányinak, a kik közé most kibocsátunk.
A NEMZET CSÍNOSODASA.
Megbocsáthatatlan hibája az nemzeti íróinknak, nemzetünket. Ezek, a kik felhágnak a tanítószékre, felemelik szavokat, hogy oktassanakl . oh mely illetlen ezeknek szájukban a hí-
hogy kényeztetik .
.
—
I
Ez az alázatos supplicatiója az írónak, melylyel elméje szülöttjének jóváhagyást koldul, alahivatalt, csonyítja azt a díszes melyet magára
zclkedés.
vállalt.
Zeng
az egész haza környéke literatúránk divatNincs vége se hossza az öröm-ujongat ásóknak tudományaink felderit egérl, a világosság hasadó hajnaláról, a felébredt józan értelemrl is slz édes
járól.
anyai,
hazai, nemzeti nyelv, literatura s
—
tudományok
Az élesen látó szemszerencsés megérkezésérl. lél boszonkodik ezen sarcasmuson, melyet alattomos gonoszsággal idnkre készítenek ezek a tudós parasytusok, és a legjobb szándék, melyet eien tömjénczésck mellett gondolhat, csak az, ^ogy ezen dicséretek által reá vegyék a nemzetet azoknak megérdemlésére.
Ártalmas ez ámító Syrén.
A
dicséret csiklandozása szédítés. mit sokszor hallunk, a szokás végre elhiteti velünk, és a habituált hazug végre önnön fíllentéseit is elhiszi. magaszeretet ert vesz ott, a hol önnön bels titkos ítéletünket sok csalfa száj visszahangoztatja. Nem érzi felséges voltát annak a polcznak, melyre a
A
A
K.ánr,áA is Bírzaftnyl.
«
;
T^ármán Józtef.
34
méltó az igaz literátor, a ki elég szemtelen két ország hallatára csapodárkodni. Jgaz és egyenes légyen, a ki felveszi pennáját. Mindéi; mellékes tekintetek elolvadnak annak mellében, a kiben feltámad az érdemes és valóságos szerznek melege. ki ezt a kenetet nem érzi magában, ne nyúljon mosdatlan kézzel ehhez a szent hivatalhoz. Merész légyen víjjon meg bátran a tudatlansággal és az erszakkal; hagyja az örökkévaló: « ágy van! igenis » mondást a tányérnyaló sycophantáknak. Sisegjenek bár a kígyók és köpködjék fekete mérgeiket, huhogjanak a setétség madarai, károgjanak a varjak és körülte ordítsanak i hold felé az éjféli ebek, szóljon
A
—
—
igazat vagy
—
—
hallgasson.
Ne palástoljátok tehát, társaim! hogy messze-messze vagyunk a tökéletességtl, hogy a tudományok dicb halmának derekán még nem járunk, hogy azoknak szeretete még nálunk fel nem ébredett, hogy azok a nemzetek, melyek ezen az ösvényen messze elhaladtak, minket a durva nemzetek rangjába vetettek meg
esmértessétek
meg
kelevényét és kíván-
beteggel
a
verjétek fel a nemzetet vaknieró vetcrnumából és így töltsétek be azt a polczot, melyre ültetek. tassátok
véle az egészséget
!
Valljunk igazat! ott megállapodtunk, a hol elkezEgy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész
dettük.
dolog zadjai
summája! XIV. Augustus és egy esztendben be is
Lajos
nálunk
múltak. De takarjuk
el
a
jöv nyom eltt
hogy kevesebb légyen az ok nékünk és nékik a szánakozásra
.
.
.
Midn
k
szá-
állottak, el is
ezt a a
a
képet,
szeméremre,
tudományok
ege alatt azoknak boldog sugárinál melegítik magokat, mikor a józan értelem és szép ízlés kedves gyümölcsei mellett áldják seiket, a kik haszonkeresés nélkül plántálták ennek fáit pc tudják, ne higyjék k, hogy oly hideg, oly mord volt akkor az ég, mikor azok csírádztak. ^eltisztult
—
^
nemzet cstnosoddsa.
35
Azonban legyen nekem szabad reá mutatni arra a féregre, mely fiatal plántácskáink növését akadályozza, felfedezni ezen akadályokat és fjgyelmctessé tenni mind azokat, a kiknek ezen nemzetek áldásai, a tudományok, szíveiken feküsznek. viszketegség veteti fel velem tollamat azzal a szándékkal, melynek minden íróénak kellene lenni, ülök le, hogy jobbítsak. Szabadon írok, mert ezt
Nem
:
—
törvényemmé laert a szívre
reg ártatlan
választottam.
Szívem teljességébl írok, Nincs epe, sem mé-
akarok munkálni.
pennámban
az ellen fordítom, a
ki
és a satirának ostorát kaczajt érdemel.
csak
Minden szempillantás, melyben literaturánkról ábrándozom, emlékeztet egy, valóban nagy, és hazáját melegen szeret hazafi mondására: «A mi klímánk, Nem úgy mond, ellenséges a tudományoknak. » értette és én sem állítom, hogy valamely dögleletes miasma terjedett légyen el hazánk athmosphaerájában, mely nálunk ezt a plántácskát, a culturát, meg.
.
.
emészti.
Ha bár sokszor hízelkedés volt is már az, de valósággal igaz, hogy valamint határink termékenyek, hazánk gazdag, úgy alkalmatos is a nagy lelkek nemzésérc Az a teljes er, az a physica tökéletesség, az a nemes testalkotás, mely az eredeti magyart ékesíti, az a józan okosság (sens commun), az a természeti ítélettétel (bon sens), úgy látszik, mint ha ebbe a szép tájékba választotta volna lakhelyét. hasonlítás gylölséges, de nem nemzeti büszkeség, nem is más nemzetek ócsárlása mondatja velem, hanem megfontolt tapasztalás, hogy a bárdolatlan magyar véghetetlen pusztáinkon egészségesebb ítélettétellel van felruházva, mint amott a csínos külföldi az kevély városaiban. Nagy elssége az nemzetünknek, a mit egy nagy tapasztalása és hívatalú .
.
.
—
A
f^ármán József.
36
hogy az egy alkalmatossággal elttem állított a magyar drámákban azért hasznavehetetlenek, mert ez a character nincsen maférfiú
:
együgy, kába* személyek
gyarban. tehát er, van tehetség a mi kii mánk alatt is, szebb, magasabb, elevenebb, mint akárhol, de az a jegyzés igaz, fontos és mély tapasztalásból merített, hogy a mi klimánk cílenséges a tudomá-
Van
és talán
nyoknak.
Szemeim eltt
láttam én felnni sok ifjakat, a kik gyarapodással a tudományok útján eléhaladtak ; meleg szeretetök mind annak, a mi felséges, a mi szép, a mi tökéletes, gyúladt fel nálok. Nemes szomjúsággal feküdtek neki az esméretek kútfejének. hirtelen
A
hazának nagy reménységeit láttam bennek felBizonsága voltam sok külföldi foskonevekedni lákat megjárt ifjak rakodt és széles esméreteiknek. De alig hogy haza térttk amazok si mezejekre, nem tudom, micsoda kimagyarázhatatlan elalélás fogket. A könyvtárt feg^^erek tolták ki, a lalta el az elmélkedést széptudományokat a vadkergetés, agarászat. Alig hogy kiértek emezek csendes parochiájokra és elvadultak mint az erdei apró marhák, megtompult elméjök, erkölcsök oly hozzá egye.
.
—
.
—
—
nesedett
a
erkölcséhez,
hallgatók
viselet külömböztette, és
hogy
hogy
azt
csak a
a külföldi formájokból
egészen kivetkezzenek, karcsúságukat felcserélték potrohossággal. Erre szemeim tanítottak! nem lehet nem kérdezni ennek okát, és ezt ha nem épen hazánk a pólus 48-dik grádusa alatt való fekvésében kell is keresni, de csakugyan a hely környülálJásiban lehet feltalálni. Nagy és emberinél feljebb való érdem az, a mely
—
magányosan mint a magas cserfa a széles
is,
—
fcl-
nevezik. Csak bamba a mint némely tájékon hogy magy?rúl ki nem tudjuk jól tenni, bizonysága lehet.,
* SzáJ9tátott, az
téren,
hogy ezek nálunk
ritkák,
vagy talán nincsenek
is.
Jl nen.zei atnosoddsa.
37
scgeen mini tud
álJani.
a sugár kszirt a tenger közepében Ritka érdem az, a mely a maga becsében
magában
Democrit Nagy, de igen ritka az a tudós, a mely mint a filemile magános völgybe rejtezzen és a hallgatók ell elfusson, hogy a torka vérzéséig énekeljen. Bllankad a legtörekedbb és munkát kedvel érdem is, ha azt örökké porba tapossák. A hol a hang beborítva, csupán
Abderában
—
találja
nem mindennapi
varázsló édességét
nem
jutalmát.
jelenés
.
.
.
érzik, az akaratos
mesterség
magát és vagy a puszta hasadékokban huhog, vagy a varjakkal együtt károg, vagy, a mi legfájdalmasabb, rejtekbe' sóhajt. És egy ily sóhajtás,
visszavonja
higyjétek el, égre kiáltó ... mi telekjeinken vegetáló, czímmel és czím nélkül való földmvelk nem érzik becsét az ily érdemnek. Nem régi dolog, a hol az egész könyvtár egy házi és úti kalendáriomból állott sok mezei üléseken. Nem lehet eltitkolni, hogy a res augusta domi . sokszor és talán foki ennek. Igaz az^ bogy a lélek szükségei mindig a második rangba tevdnek, mert hol a mindennapi nem oly ersek, mint a testé. kenyér, a házi szükség, a háznép élelme egynehány quadratölnyi földbl pótoltatik, ott nem marad sem id, sem tehetség a múzsák szállásfogadására. Res sacra miserl pirongás kövesse azt, a ki ezer gúnyolódik. De nem háládatlanok a múzsák, bven megfizetik szállásíartásukat. szegény keresse ezeket a jóltév szzeket haszonért, ha szeretetbl nem kö-
A
.
.
A
—
A
veti.
A
kit
keskeny
telekje
nem
táplál,
vagy
alig
hogy számos gyermekei ugyan azon emlkre támaszkodjanak, melyet már maga megapasztott. A tudományok nem csak gyönyörködtetnek, hanem táplálnak is. Nyitva táplál véres veritékje
áll
után, ne engedje,
a becsület útja a merésznek, nyitva a kereskedés,
nemes mesterségek mhelyei ; és nem méltóbb-c hczzájok, jó birtokos és tehets polgárokká lenni,
a
miit
ha
azok maradnak, a mik: nemzetes betyárok.
J^ármán
38
"József.
Az ily eket vetik szemünkre kártörül gnyolással szomszédink. És sóhajtva vallom meg, hogy méltán vethetik.
Et in Arcadia ego. A természet együgy és ízes örömeit szoptam én is jóltév emlibl. Háládatlan lennék ezen jó anya iránt, ha a mezei életnek minden határozás nélkül csak rossz következéseket tulajdonítanék. De hogy a mezei élet nagy részben a
tudományok terjesztésében akadály,
meg nem
A
magányos,
félre való élet,
elzár a gondolkozástól
tól,
melyen
azt
nem
lehet
vallanom.
lakik a mezei
az felzárkózás a világ-
Az
a kis darab föld, a ember, az 5 egész horizonja. is.
Nem tudja, mi történik faluján kívül és azt hiszi, hogy megyéjének határdombján túl már ott kezddik a Feketetenger. Minden figyel metessége abban az egy ujjnyi peripheriában szorul, a melyen született és a melyben él. Minden törekedése itt határozódik. A mindennapi történetek, melyek épen azért figyelmet ességet nem érdemlenek, mivel mindennap elfordulnak, minden újságkívánását betöltik. Sokaknak szólásformájokat, ha megmagyaráztatnánk velk, az alatt: az egész világ, meg fogjuk látni, hogy nem értenek egyebet, hanem legfeljebb a vármegyét, a melyben élnek.
—
A
Sivatag üresség uralkodik az ily fejekben. gondolatok kiapadnak az ily koponyákban, melyeket az aszály megcsapott, vagy stagnálnak, mint a mocsárban a poshadt víz. Nem rázza meg kemény fibrájokat semmi egyéb a jéges félelménél, a mely lábon álló gabonájokat fenyegeti, vagy a deliberatum eltt való rettegésnél, mely fél mérnyi ugarjának elvesztését
ne talán adinveniálhatja.
A
tehetségek halva feküsznek. Meggátolja a henye
és vad életmódja azoknak kifejldésöket.
Nincs
alkal-
matosság, mely csomójából kioldozza, nincs indít'ok, mely mozgásba hozza, nincs fermentum, mely azokat felforralja.
Balítéletek,
tudatlanság és vakság
ezeknek
követ-
^
nemzet csinosoddsa.
39
Vénasszony mívck, mint a régiség hagyohiedelemmel hirdettetnek és terjesztetnek. A képzeldés, mely akkor ragadja az uralkodást leginkább magához, midn az értelmet számkezesei.
i
mányai,
ájtatos
csúfjaivá és játékjaivá
kivetette,
teszi
az ily
nyomo-
rultakat.
Eltikkad az öngondolkozá
szemeik
A
nem
és
—
magokat
felemelni
rik
látnak,
mások tekintete
és
és
ereje nálok.
Nem
gondolkozni.
füleik
és
felsbbsége az
nem
meVannak
hallanak.
a rabszíj,
mely
ket
orroknál fogva hurczolja. Az az úgy hitt derék ember, a ki el tudta hitetni a környékkel, hogy mélyen látó, tanúit ember, az ily helyeken nagyobb, mélyebb és vakabb hiedelmet talál, mint Dalai Láma mit kiejt, törvény és igazság. SzemJaponban. öldöke hunyorításával kideríti és bevonja az eget nevet, az egész környék vígan van mint Zevs; ha elszomorodik, mély sóhajtásokkal várják az és ha egész megyében azt a nagy országos jelenést, a nem tudnak, de a mitl félnek. Így melyet követ sokszor egy egész tájék egy középszer em-
A
k
bert,
k
mint a gyáva juhok a bakot.
Egyptomi
sctétség borítja az ily rablclkeket. Tudatlanság pedig és vakság a tudományok legfenébb ellenségei.
Nem
a hol jó földet
gyarapodnak ezek
nem
találnak;
a szelíd plánták,
mint a sovány iszapvirágjokba mehessenek,
ban csak sínldnek és hogy szükség, hogy az elmék, melybe beoltatnak, valamennyire elkészülve legyenek. falusi élet melengeti a magunk szeretetét és el-
A
kényeztet bennünket. beszél és senki
ellene
Midn nem
valaki
szól,
mindég egyedül hogy
elhiszi végre,
mindig okosan beszél és hogy ellene nem is lehetne A ki házanépe által minden szavát mint oraculumot látja tiszteltetni, könnyen elhiteti magával, hogy oraculum. Mivel egynehány béreseket és gyáva szántóvetket el tud igazítani, azt véli, hogy Montesquieu és Calonne hozzá csak árnyékok. szóllani.
-
J(jrmaw Jzivf.
40
Nagy kérdés, ha nevessen-e, vagy szánakozzon itt az értelmes szemlél. Az a magahittség, az a maga személyével és tudományával való hibás megelégedés nem oly aprólékos dolog, a mint talán els tekintettel látszik. Legyen bár csalhatatlan kiki négy kfalai között, legyen vagy hitessen egynek a hét bölcsek közúl, az talán a ház igazgatására szükséges. De ha azt hiszi, hogy ó a tudományok kútfejét már az utolsó cseppig kimerítette, hogy a bölcseségnek minmellében nyugoszik, den teljessége egyedül az hogy mind az, a mit más szól, ítél és tanít, felesleg mindentudóságának szükségtelen ; való dolog és az ha minden tudományokra magas megvetéssel vállYonítva néz és azokat szentségtelen lábaival tapodja, akkor engedje meg, hogy egyenesen azt mondjuk, hogy az ilyen dagályos felfuvalkodóság szomorú akadálya a tudományoknak fél tudósság veszedelmesebb a csupa tiszta ostoba-
—
.
.
.
A
ságnál.
A
makacs és megátalkodott
szív,
a negédes
maga megbízás az ilyeneknél fészkelte meg magát. És ohl nincs száma a féltudósoknak közöttünk. Hányan vágynak azok a ritka lelkek, a kik a tudományokat ifjú korukban nem csak azért tanulták, mert
úgy akarták és mivel mesterei azt beléjök Hol az a szomjú kívánása az ig^z bölcseverték? ségnek és az a törekedés esméretink kiterjesztésén? Azok az egy pár homályos ideák, melyek tökéletlen s száraz compendiumjainkból nálunk megragadtak, valljon nem nagyobb részen-e és sokaknál az egész bölcseségnek sumtnája-e? Azt, hogy éljünk, hogy az éh gyomrot betöltsük, hogy mezítelenségünket eltakarjuk, könnyen eléri a szántóvet, a kit telekje táplál. Könnyebbnek véli ennél a tudománynál megállapodni, melyet minden erltetés nélkül majorosától megtanul, mint fejtöréssel és elmefárasztássai azt megfontolni, ha jó-e a mind úgy, a mint van? A tudományok meredek útai visszarettentenek. dMinek nékem aí?i azt szüléi
—
—
—
—
^
r.stnzet
csmctojdia
41
kérdJk minden lépten, és megavult szokásaik mellett maradnak és tzzel -vassal kergetik azt, a ki nékik megmutatja, hogy másként jobb volna, mint úgy a mint van. Mind a csupa tudatlan, mind a féltudós annyival veszedelmesebbek, hogy makacsán megmaradnak sctétségökben és hogy ezt a setéíséget kedvelik mint a Életét oda adja az ilyen magábagoly az éjjelt .
mert azokat tiszta
ininden
csak
Mozdul hatatlan állításiban, hiszi, nem ers, eleven,
más után
Az
Átalkodva bedugja fülét minden ítélet eltt. Legördül szívérl minden jobb esméret, mert az, ok
és igazabb
ok,
nem
—
vezéreltetik.
mely a mezei élettel összepárotudományok sugárinak behatását. vér és nehéz képzel elme vastag orgánumok,
sodott,
A
.
gyzdésbl.
más jobb által
.
ágazatiért.
elhitetett
val
animalis elállja
élet,
a
sr
álmossá és tunyává tesznek. Lágy-melegség vagy inkább hidegség, megmerevedett indolentia, érzéketlenség önti ki elalél ást hozó ópiumát. Nincs oly tárgy, a mely ers benyomást szerezzen ezen lethargiában szenvedkre. Az értelem, ez a másként munkás értelem mve megakad. Kételkedni, vizsgálódni, fontolni, tanulni kell annak, a ki meg akar világosodni. Oh de hogy ereszsze magát ezen értelem nagy munkáira az eltunyult, megkeményedett és örök halálos álomba borult értelem? szív az értelmet követi. Du^va héj borítja be a szívet, a hol az értelem eri tompa merevedésben feküsznek. Azok az apró és alig érezhet, de mégis oly éles, oly édes érzései a szívnek nem rezegtetik azt meg. szépnek érzése nála idegen érzés. Vad bacchanáliák és thraciai dühösködések csak elég hathatósak, hogy azt apathiájából felverjék. Oh ezek a szelíd, gyengélked múzsák, a kik boldog tzkkel csak az éles érzés felkenteket szokták beárnyékozni, a kik a szívben nem szélvészt, hanem csak csendes habokat okoznak, hogy lakhatnának azok ily szívek-
—
A
A
T{ármán József.
42
A
széptudományok elfutnak az ily vidékrl, a nél? hol az erdk s hegyek hiába kékellenek, a csergetegek hiába hivogatnak az édes ábrándozásra, a mezk hiába terítik ki gazdag zománczaikat és a hol az egész szép természet hiába kiált a tomp?, érzéketlen szíveknek.
Összefoglalván már mind ezen apró környülállásait helyheztetésünknek, a nevelést, élet módját és abból következ temperamentumot, szokást és testalkotást, sok akadályait látjuk bennök a tudományoknak, melyek épen s egyedül csak itt találhatók és a melyekre szükség, hogy ügyeljen minden, a ki azokat elhárítani
vagy akarja vagy kívánja. Id eltt való beszéd az, ha valaki mindjárt elindu-
megakad és még három országot be nem
arról
lásakor
járhat.
is
panaszkodik, hogy
Ha
literatúránk alig
mozdulást tenni, talán szükségtelen azt meg is említeni, hogy igen nagyra aligha mehet valaha. Hazai nyelvünkön készült tudományainknak csak a két haza lehet piacza, és mely keskeny mez ez a telhetetlen becsület szomjuságának. Minden nagyra született író egy Sándor, a ki világokat szeretne hódolni, és sír, hogy a holdba fel nem viheti gyzedelmes zászlóit. Elvész az a magas repülése az enthusiasmusnak, ha nevének egy tenyérnyi hely jutalma s piacza. Aligha mi is oly alázatos candidátusi nem látszatunk lenni a becsületnek (hogy egy híres író szavával éljek) mint a kik neveiket az ablakokra
tud egy
kis
vágják.
Vagy lesz-e Pannoniából valaha Albton ? táinadnak-e Newton, Locke, Shakespear és Miltonok itt Félre vakmer álom, a a kik is mi közöttünk mely ámító képeiddel csalogatsz. ezen keskeny határit is szülötte földének hány Itt osztályosokkal kénytelen feldarabolni szegény nyelvünk. Nem vítta meg csak azt a nagy viadalt is, hogy egy halotton diadalmat vett volna, és ti csalfa képzeletek annyira ragadtok! Ha szép tereinkrl
—
—
.
.
.
Jl nemzet csinosodása.
43
felhat édes nyelYÜnk a havasok tetire és a völgyekbe, melyeket azok fedeznek, ha népes utczáín és magas paJotáiban városainknak ez a hang fog hallatni ; ha az élet a halálon gyz és a köz országlószékek a hazának nyelvén szólnak, akkor, a kik azt érik, álmodjanak oly szépen, mint én kezdettem, én addig ébren szomorkodom! ¥
—
Általlátom én, micsoda szövevényes munkához fogtam, midn feltettem magamban az akadályoknak elészámlálását, melyek gátolják nálunk ; és
a tudományok elmentét meghogyha ezt a képet tökéletesen
akarnám kifesteni, oly véghetetlennek kellene lenni munkámnak, mint szomorú lenne foglalatja. Az eddig elészámláltak annyira közönségesek és messzirl valók, a melyeket csak ?z id és talán bizonyos szerencsés összetalálkozása némely kedvez környülállásoknak
még azt is, hogy nem ezek, a miért nem gyarapodhatnak tudományink, hanem inkább, mivel tudományink nem gyarapodnak, azért vannak ezek az akadályok. De mivel azok, el nem mellzhettem így adja egy dolog a másnak a természetben kezét, és így lesz némely háríthat
el.
Hozzá adom
annyira okok
dolog ok és következés egyszersmind. Azt, hogy valami dolog tessen, csak úgy érjük el, ha azt kedveltetvé, hasznossá vagy szükségessé tenni tudjuk. A mord ábrázfat, melyet a tudományokra ruházunk, sok jó igyekezetet visszaijesztett. A múzsák szeretik a Grátiáktó kísértetni magokat. A kellemetesség egy a legels tulajdonságai közül a tudományoknak. E nélkül elvesztik azt, a mi által lehetnek közönségessé, és csupán egy néhány setét czellákban és komor odúkban vonják meg magokat, és vagy némely kevés bölcselkedk elzárt kinccévé, vagy a mi rosszabb, egy rend monopóliumává változnak. A nyájas popularitás, a mely oly csudákat szül és egy vad nemzetbl egy csínos és kiformált népet készít, csak
J^árnián Jézi^f.
44
össze a tudományokkal, ha ezek a rózsaköteleiket kölcsönözik. Azok a felleges idk, melyekben oly szomorú volt hazai tudomá-
akkor párosodik Grátiákíól
nyaink állapotja, már széjjel kezdenek verdni, ámbár ki a Grátiákat hozzánk lehozni tudta a volna, még köztünk nem született. De a közép utat megtalálni nem a mi szokásunk. Azon való törekedés miatt, hogy komorok, kedvetlenek ne legyünk, enyelgk, aprólékosak és gyermeversek és versecskék özöne elkeskedk lettünk. \(^ieland,
A
borította hazánkat.
Szükséges
itt
megállapodnom,
nehogy
balul értet-
megmondanom, hogy nem gylölöm én
tessem,
és
poesist.
Sok boldog örömeimet bájoló kezeibl
tem.
Nem
is
alacsonyítom
Megesmérem
I
én,
a
vet-
hogy
ehhez nagy elme, ritka képzeldés és szerencsés szív
— megesmérem,
és ész formálása szükséges az édes hatalom a s/íveken,
hogy az
azok a boldogíió felindulások, az az elolv:.sztó és elragadó er, csak az isteni poesis tündér vidékjein teremaek, és hogy a próza száraz és lankadt léptetése nem is hasonlíttathatik amannak dicsséges és magas repüléséhez.
Több az, megesmérem, hogy ez a mód, ez a leghathatósabb mód, mtly által egy nemzetet, mely addig a szelíd tudományoknak nem áldozott, vissza lehet
vezetni
azoknak
költötték a régiség
Nem
tiszteletére.
nézi Orpheus
ok nélkül
lantjának varázs-
lásait, mely által a vadakat megszeliditeíte. beriség történetkönyvei mindenütt a poesisen
Az emkezdd-
nek és a vadságból kivetkez nemzeteknek szelidülémindég a költés eszközölte. A hajdani arany idk
sét
azért viselnek lantot és sípot fattributumul. Az els bölcsek, a nép els tanítói minden nemzeteknél a költk valának. bardusok és druidák az északi vad fajzatoknáí azok voltak, a mik lehettek els Görög-
A
országban Orpheus és Homer. Minden példa helyett kiírom,
els
a
mit Arcadiárak
átváltoztatásáról a régi ítók után feJjeg^ezve ta-
.
Jl nemzet crínoiodáta
45
<íVad és durva elméjökct (Arcadia els lakosinak) hogy megszelídítsék, Icghathatósabbnak vélték a fels értelm bölcsek, az új és gyenge érzéseknek felindítását és kedvet szerzettek nálok a poesishez, énekekhez, tánczhoz és innepekhez. Soha az értelem sugári ily szapora és közönséges fordulást fz erkölcsökben nem szerzettek I Azoknak szép következései mind e mai napig (a 4-dik százban szól az író) megmaradtak, mert az arcadiaiak soha félbe nem hagyták lálok*
:
azon mesterségek mvelését, a melyeket tiszteltek seik. Az elöljárók elhitetvén magokkal, hogy cs^k ezen igéz mes<-erségek által tehetik bátorságba a nemzetet a klimának ellenséges befolyása ellen, összegyjtik esztendnként az ifjakat, gyakorolják ket akkor és megjutalmaztatják azokat, kik azokban elmentek. A cynetheusok példája igazságossá teszi ezen vigyázásokat; ez a kis nép Arcadiának északi szomszédja, a hegyek közepében durva és vad ég alatt lakik, futott ezen romlottság ell és oly fenévé, oly kegyetlenné lett, hogy nevök sem neveztetik irtódzás nélkül. tisztelik a
Az
arcadiaiak
ellenbe szelídek, jóltévCk,
gazdálkodás törvényeit, trik a munkát, ersek szándékjaikban és az akadályokat s veszedelmeket megvetik.* Nem ócsárlom tehát én, hazám költi 1 szép törckedésteket. A halhatatlanság fzi borostyánját azok-
nak, a kik arra méltók. Az id egy nagy folyó, a mely kihányja kebelébl a gazt és hogy egy kedves írómnak szavát itt is kölcsönözzem, cs?k azt tartja meg az örökkévalóságnak, a mi megérdemli az örökkévalóságot. Azok a sok ephemerisck, a melyek reggel születnek és estvére elhalnak, azok az apró vaktüzek, a melyek halvány szikrájokkal az athmosphaerán játszottak és egyszerié elenyésznek, azok a versfaragók és rhythmuskoholók a feledékenység örvé-
—
*
Voyage
Chap.
ii.
du
jíune
Ár.acharsis
en
Grece.
—
5-me
Vo!ume
l^ármán Józief.
46
nycben feküsznck majd nevezetJcnfí], midn az igaz költt a kés nyom nevezi. Ez legyen bíró, én nem bírálok
I
Mint
szíveket készít, lágyító és szelídít, áldása tehát a nemzeteknek a poesis. De ha mindig játszunk, ha mindig csak a virágok után kapdosunk, ha a szép borítékot szeretjük, nem emeljük fedelet, a tarka nagyra soha nemzetünket. Ne hagyjuk abba, de ne csak ezt mveljük. Tegyük az egyet és ne múlassuk természet mindég egy tökéletes egészet cl a mást. formál ; nem tagonként készíti az embert, nem szálanként a virágot, mindég egész embert, egész virágot készít kövessük ezt a nagy mestert. Ne járjunk a tudományoknak csak virágos rétjein, hogy addig
A
:
ugaron maradjanak tápláló és éltet szántóföldjei. A felséges és érdemes költk nem akadályok, st szövétnekei a tudományoknak. Ezeknek hatalmas szava a puszta vadonokat megnépesíti, lelket önt az érzéketlenekbe, a költemény, szép színei által elragad a tündérvilágokba, a hol a földet elfelejtjük és az Istennek társai v;\ leszünk. Ezek szaggatják verseiket a múzsák kertjeiben, azt mondja az ist'*ni Plató, ezeknek folynak a csendes csergetegek tej és méz habokkal ; Apolló leszáll az egekbl és lantját neki kölcsöfuvallása felgyúlasztja ket, szent dühödés nözi, az sel betölti és szájokba adja beszédét az isteneknek. Ez a tz az igaz költök esmértet bélyege. Nem a kiszabdalt mérték, nem a lebékózott rhythmus, nem a merész képek, megszámlált hang teszik a poétát. az eleven költés, az ábrázatok külömbfélesége és szépsége, az az enthusiasmus, tz, sebes rohanás és er és az a nem tudom mi a szókban és gondolatokban, a melyet csak önként ajándékozhat a természet. Lehet írni verset poesis nélkül és poéta le-
A
hetsz verselés nélkül.*
*
On
peut fairé des Vers sans
sans fairé des Vers.
Poesie, et étre
poetique de Sacy.
tout
;
Jl iiemzet ctinotodása.
47
Ártott-e vagy használt a poesis a hazai csínosodásképbl, melyet itt felfüggesztettem, meg
nak, ezen
lehet esmérni.
Hányan vágynak,
a
választottak
meghittjévé
kiket a
a
természet felkent és szüzek ? hányan
kilencz
nyúhak Minerva ellenére a húrok pengetéséhez? hányan korcsosították szép nyelvünket erltetett szólások formájával? hányan kódultak gondolatot a hangtól és a cadentiától, vagy inkább hányan áldozták fel a szónak, formának és héjnak a a dolgot a hangnak dolog velejét és belsejét? Homály és temérdek felleg fekszik némelyeknek írásain. Visszás, a nyelv és értelem szent törvényeivel ellenkez, idétlen és erlelrontották, tetett faragás volt sokaknak szüleménye megszeplsítették szz nyelvünket, és mivel mindég csak követtek, mJndég csak emlékeztek, soha se formáltak, soha se gondolkoztak, kivették eredeti erejébl, szívós és vels természetébl nyelvünk egész alkotását, és ha így új, megcsonkított vagy megrútított szókból összeraktak egy visszásán hangzó értet;
;
hogy a Helicontól egyenesen szakadtak és a Pegasus habjaitól részegek. Menjünk be mélyebben bajainkba és panaszoljuk
len korcs verset, azt hitték,
sérelmeinket. Minden tudományoknyavalyája, hogy készületlen nyúltak r.okan ezekhez ; a port, mely még sokat meglepett, a tejt, mely még száján ragadt soknak, le sem törlötték, és nemzet csillagjainak vélték magokat. tu-
meg egymásnak nak
ez
volt
A
dományok
vágynak összekapcsolva lenni hézagnak, résnek. Ve-
atyafias lánczczal
nincs itt, vagy nem kell szedelmesebb, még egyszer mondom, a féltudósság az
ostobaságnál. Izzadsággal
nek körme
árulják az istenek a tudományt.
viszket,
Nem
nem bels
hivatal
még
A
ki-
az az írók
egy két félig megemésztett sovány bölcseség, és a ki annak hirdetjévé akarja magát felszentelni, bölcs legyen maga is. Ilyen emésztetlen, meg nem kérdzött gondolkozás méltóságára. ideákból áll
a
J^drtadn József.
48
módjí^nak lehet sok veszélyt tulajdonítani, mely mint egy Qögleleie; párádzás beborította a hazát. Titkon, m nt az öldökl angyal éjfélkor, csúszott a hitetlenség és erkölcstelenség. Szabad léleknek vélte magát
minden oskolagyermck, a ki a vessz ell elszökött, mert mindent arczátlan lábbal tapodott, a mi szent é.< tiszteletes. Nevetségessé lett eltte a virtus és kötelesség szent nevezete
bels józanabb
1
és
érzéseit,
hogy
elfojtsa a sok'^ságban
avagy viszketeg elméjének
és hiú becsület szeretetének áldozzon, terjesztette és hangosan prédikállotta éretlen értelmeit.
A
fél tudósságnak
lehet
tulajdonítani
szint megvesztegetett ízlésünket
is.
Azt
nagyobb
ré-
hitték sokan,
hogy nem
kell egyéb az íráshoz, hanem egy két gondolat, és penna, és tenla, és papiros. szépnek els lineáival is esméretlenck lévén, nagy képíráshoz fogtak és mázoltak csupán. Teljesek könyveink az illetlen trópusokkal, mocskos allusiókkal, melyeket mi
A
szépségeknek
gondoltunk ; némelyek befogadták a példabeszédeket, minden külömbség nélkül és azokat mind ugyan annyi gyöngyszemeknek lenni állíha szinte mely idétlenek, illetlenek és jelentés nélkül valók voltak is. száraz, életlen elmésség, a mely sokaknál uralkodik, a sok p^'ovincialismusok, tották,
A
localismusok, mind ugyan annyi bizonyság! még nem csínosodott ízlésünknek. Nem kívánom, hogy ezeknek nyomdokait olvassa a maradék és azért eltakarom ezeknek neveiket eltte, másként kö^íny volna íróink munkáiból ide azomorú példákat elhordanom. féltudósságnak lehet tulajdonítani, hogy a nem-
A
zeti
litcraturába*
Hátra
hagyjuk
vezet ösvényeken nyomós tudományokat, és
félre a
jár.ink.
pepe-
cselünk.
Szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolNagy foganatú munka azt mívelni. Ha szép nyelvünk eléri azt a tökéletességet, melyen mindnyájan látni kívánnánk, nem fog elfelejtetri sok hazafiak munkálkodása, a kik szt, mint nyelvet, csínosgatgozni.
^nemzet ták,
egyengették és
csinosoddta.
49
beszéd törvényeihez szabogat-
a
nemi nem
felejtetnek el ezek a Priscianok; és ha eljut állapodására a felállott nyelvmível társaság, melynek szép hasznaival elre hízelkedünk magunk-
ták;
nak, ezen törekedéseknek ki ne tapsolna elejében? ki ne óhajtaná, hogy támadjon köztünk egy Adelung, folyó a ki egy tökéletes, a nyelv bels állatjából
criticum lexiconnal ajándékozza meg hazánkat? De még ez nem elégi a nyelv nem tudo.nány, a szó, beszéd nem bölcseség. Kulcsa a tudományoknak, út, mód, es7köz a bölcselkedésre. Orömestebb tanuljuk a nyelvet együtt a dologgal ; mélyebben benyomódnak a jelek a jelentetett ideákkal emlékezetünkben.
A
száraz, veltlen
tanultak,
ízetlen
és
nem vernek gyökeret
;
grammaticalis
hogy az inkább megragad
kori olvasás, beszéd és gyakorlás
memorizálással. És kinek írunk született magyar,
regulák
tudják, a kik idegen nyelveket
grammaticákat?
hogy anyai
a hosszas, gya-
által,
el
mint a kínzó
fogja-e hinni a
tejével beszopott nyelvét
nem tudja? reá fogja-e venni magát, hogy betekintsen elbb a grammaticában, minekeltte írni és beszélleni akar? Külföldieknek? oh elébb nagy, hasznos és eredeti munkák által kellene szükségessé tenni és elmúlhatatlanná elttök nyelvünk megtanulását! Indít'ok nélkül ki veszi reá magát, hogy egy nyelvet nagy munkával megtanuljon, melyet egy félre való szegletében Európának beszélnek, és a melyben új találmányokat nem szülnek sem a mesterségekben, sem a tudományokban és a melylyel annyi szövetkezéseik sincsenek, mint az Astrakán vagy Indostán lakosaival. Mennyi szörny, idomtalan fajzásokat szült ez a grammaticalis epidémiái Elborította a sok korcs szók, idétlen faragású, hangú, a nyelv természetével ellenkez és fület sért korcs szók sáskaseregc egész litcraturánkat, és ezt nyelvmívelésnek neveztük I Ka üstökös seink, a kik oly tiszta magyarsággal szólot-
—
Kármin
is
Berzsenyi.
4
Kármán
50
József.
közínkbe betoppannának, másként is sülyedt nemzetünkhöz, csak nyelvünkért sem hinnék el, hogy mi
tak,
unokáik. vagyunk az Haszontalan és valóban csak akaratosság és viszkctegségbl származott ez a puritanismus. Nincs nyelv, a mely ne kölcsönözött volna mástól, A Rómának hajdani világbíró nyelve telve van a sok görög
A
deákkal sógoros nyelveket nem szólások módjával. akkor élnek a deák és egyéb is említ :m, a melyek idegen szókkal, mikor azokat szükségesnek látják. De most, midn a német literatura a legfelsbb tetn lenni látszik,
legderekabb íróik minden tartalék nél-
nem
élnek-e vájjon a deák, franczia és egyéb szókkal, ha azokat épen oly jelentleg, oly hathatósan kitenni nem tudják? És miért kerülnénk mi oly nevetséges idegenséggel a külföldi szókat, mi, a kik a nyelvmívelésnek els kezdetében vagyunk, a kik a köz beszédben annyi minden népbl s nemzetségbl ered szókat hazafiúsággal már megajándékoztunk, a kik, ha kevélyek lenni nem akarunk, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy nyelvünk ezen tekintetben szk és szegény! Ha ez a tudós tévelygés nagyobb ert vesz, nem sokára nyelvünket önnön honunkban tanulni kell. Nem azért íruiik, nem azért beszélünk-e, hogy megértettessünk? Az érthetség az Írásnak legels, leggyökeresebb törvénye. Mit nyer avval az olvasó, ha a sok újonnan faragott szókat elször neki deákul ke'l gondolni, hogy megértse? Egyez lépéssel jár a nyelv a tudományokkal. szó Osszeséggel kell mind kettt mívelnünk.* magában semmi ; hamis pérz, a melynek folyása változó és bels becse nem magában vagyon. Ne szót vegyünk az ül alá, ne szót kovácsoljunk ; dolgot, ne héjt, velt, ne formát, de valóságot: kül
A
Verbtque provisam rem non *
Cum rem
torquet,
Se
n e c
animus occupavit, verba ambiunt.
quomodo a.
jnvita sequentur.
dicat,
nec
haesitat
in
—
electione
H
o r a
Nunquam
t.
se
verborum.
Jí nemzet csfnosodása.
51
Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinonagy nemzetek a nemzetet és emelik fel a ragyogó sorába. Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti munkák még eddig nincsenek. Nincsenek még egyszer jól megfontolva mondom. Avagy lehet-e munkáknak nevezni azokat a kis munkácskákat, melyek vidékein termettek, vagy azokat a munkákat, melyeknek nincs egyéb neveknél a mi eredeti, és a melyeket csakugyan idegen hulladékokból kapargattunk össze? Aude, incipe! Ezt szeretném hangoztatni minden írónak a fülébe, a ki érzi, hogy méltó ezen nevezetre. tolmácsolás nem haszon, kis érdem I Elmellzöm azt, hogy hányszor sóhajtott sok szentségtör kéz alatt némely nagy szerzknek árnyéka, midn azt levetkeztették tulajdon érdemeibl és rongyaikkal ruházták fel: hogy önnön saját ereje s nagy lelke az írónak elveszett gyakran és lett belle egy idétlen habarékja a józan okosságnak és eszelsségnek; elmellzöm ezt, mert ha én hallgatok kiáltó árnyékai vagy elcsúfított is, azoknak boszúért munkái eléggé siralmasan beszélnek ; és azért is, mert ez csakugyan nem mindenkor történt, st van egy két példa, a nielyben nyert az író a fordító által. Csak azt említem, hogy ez még maga nem literatura, és ez is csak út és útegyengetés. Azok az apró készít munkák, melyek által valamely már megélemedett csínosodá«ú nemzet oda lépett, a hol van, már többé nincsenek, és az ilyeket könnyebb is, haszi.osabb is készíteni, mint fordítani. sítják
—
1
—
A
Nem ilyeket tehát, hanem nevezetes, nagy és remekmunkákat fordítunk nagyobb részént. És ezek által nem érjük
el azt a czélt,
melyet láttatunk és igyekezünk
Elre
felteszem, hogy kik az eredeti nyelvet
hogy
nem
Már
értik,
mert bizonyos
az,
meríthet, nem merít a folyapedig az ilyekre nézve az ily munkák-
a ki a forrásból
matból.
elérni.
fordítani csak azokért kell, a
nak nem sok haszna van.
;
l^drmdn
Ifi
'József.
az oly fordító például, míg a maga méltóságát vagy édességét megtanulta kellett-e ahhoz id és szorgalmatosság?
Vegye magát originálisának érzeni,
nem
Egyszerre nem látunk élesen a tudományokban, olyat a kinél a praemissák és praecogniták nem találtatnak, bevezetni a tudományok palotájába haszontalan és és sarkalatos igazságokat megaz ilyen eltt a mczítelenítcni nem bátorságos. Visszafordul itt újra az a jegyzés, melyet már illettem, hogy nem bölcseket, hanem emésztetlen féltudósokat és veszedelmes
f
eszelsöket nemz. Elvesz nagyobb részént ezen praecogniták nemléte miatt sok szép munkának érdeme az olvasó közönség eltt. Minden írónak van maga világa, maga athmosphaerája, a melyben él és a melybl ír, van maga publicuma, a melynek ír. Az a sok kicsiny tekintet, az a számlálhatatlan környülállás teszi az írót na-
—
és hasznossá. Nem akarom gyobb részént kedvessé én azt mondani, hogy valamely írót nem lehet jónak mondani Magyaror"?zágban, a ki Angliában írt. De Igaz az, hogy ott, a hol minden allusióit, minden mellékes ideáit, minden szavának élét és savát elértik, kedvesebb, mint a hol ezt mind nem tudják. Aluszékonyan leteszi az olyan, a ki ezeket nem tudja, a
legkellemetesebb írót is. Kegyetlenség nélkül talán
mére gét.
vetni
nem
lehet tehát sze-
ez a hidegség nagy, hogy a könyv a nálunk legutolsó jószág és ennél kedvesebb
Hogy
háznál
egy játék kártya vagy egy üsz, juk,
is
iránt való hidegsé-
hazánknak az olvasás
a kik hazánkat esmérjük.
járatlan világot talál az olvasó
Örök
De
fájdalmasan látidegen, esméretlen,
a-ít
lefordított könyveink-
nem
szereti az ember, mi reá nem tartozik ; a mi közelebb illet, az vonsza magához a reá ill, néki használó igazságo-
ben.
igazság az, hogy
a
;
kat
keresi.
ész
kell
ahhoz,
hogy
a
terjedés igazságokat kedveljük gyermek olvasónak és gyermekded nemzetnek közel
közönséges a
Kicsínosodott s széles
;
^
nemzet csinosodáta.
53
keJl találni az igazságok mellett az utilét vagy dulcét, mert azokat messze nem tudja keresni. Szóljon helyettem Seneca ezen nagy tanítótól nem lesz oly kemény, oly szúró a tanúság! aViro ;
turpe est, et memória stare. Sibi iam innitatur, dicat ista, non teneat. Turpe est cnim ex Commentario saperc. Hoc Zeno dicit. Tu quid? Hoc Cleanthes ; Tu quid? Qaousque sub alio movccaptare flosculos
impera, et dic quod memóriáé tradatur, de tuo profer. Omnes itaque istos nunquam autores, semper interpretes, sub aliena umbra latentes, nihil puto habere generosi, nunquam ausos aliquando facere, quod diu didicerant. Memóriám in alienis exercuerunt. Aliud est meminisse, aliud scire. Scire est, et sua facere quaeque, nec ab Exemplari pendere, et toties ad Magistrum respicerc, hoc dicit Zeno, hoc Cleanthes. Aliquid intersit inter te et Librum. Quousque disces, jam et praecipe! Nunquam invenietur, si contenti fuerimus inventis; qui alium sequitur, nihil sequitur, nihil invenit, imo nec quaerit.
ris?
Et
aliquid
Ep. Itt
et
XXXI ]].» a térmez
!
Az öngondolkozás
itt
fusson pályát, a ki magát
érzi.
nem szedve
sok szép virágok, ezekbl fzzünk bokrétát, melyet hazánknak ajánljunk. Erltetett minden gyümölcs, minden plánta, melyet messze világról nálunk ültetünk és ízetlen vagy szagatlan terméssel bünteti meg ragadozóját, a ki anyai földjébl kitépvén, azt idegen ég síkján
állanak le
alá szorította s számkivetette.
így teszszük méltókká magunkat, hogy olvastassunk így fordítja a negédes külföld mireánk is szemeit és észrevesz majd bennünket. Nagy lesz majd és méltóságos a literátor nevezete, mert rettegni fog egy oly munkától a napszámos író és viszketeg gyermek, mely alatt ereje lerogy, és nem fogja majd egy is ezek közGl hinni, hogy egy tudós gyilkosság vagy egy írónak munkáján tett erszak áJtal lehet beíratni a tudósok karai közé.
Kdttnán József.
54
((Kevesebbek lesznek munkáink. » De mit árt az 1 csak jók legyenek. Csínos lesz nyelvünk és vels miniden szó, mert az magán fogja hordani az eredeti lélek és az öngondolkozás bélyegét. közönség örömest fogja olvasni azt az írót, a ki neki hasznaveliet tanúságokat terjeszt és a szívhez beszél, nem a papiroshoz. megfontolt, megkérdzctt, új és hasznos igazságok forgásba jnek, mert interessálnak. Az emberek esmérete, hazánk s állapotunk esmérete terjedni fog, mert a magunk világát fogjuk könyveinkben
A
A
találni.
A
gondolkozás, a
tudományok veszik
meggyzdés
és gyökeres
az uralkodó pálczát és mivel ezek nélkül nem csak haszontalan, de valóban ártalmas és nemzeteket részegít minden világosodás, ez lesz nálunk az igaz és józan világosodás boldog idfel
nyilása.
Oh ha én azt az ábrázolást oly elevenen, oly tüzesen tudnám lefesteni, a mint érzem, oly hathatósan, hogy azt velem együtt mások is érzenék; ha én fel tudnám serkenteni szép tehetségeit hazámfiainak, fel tudnék ébreszteni sok szemérmes és félénk lelket, a kiben az öngondolkozás széket foglalt; elvonhatnám az alól a rabság alól, mely miatt nem mernek soha magok költeni és mindég csak tolmácsolnak, mindég csak magyaráznak ; feléleszthetném nálok ai,t a szép tüzet, a mely ket nemzeti szerzkké tisztítaná és formálnál Örömest lennék én az a fenk, a mely és élesít, az a tzk, a mely maga nem de tüzet át. De ellenben, a ki mosdatlan kézzel, szentségtör lábakkal és készületlen fvel járulna s közelítene a nemzeti szerzk templomának ajtajához, akkor öröm.est lennék az ajtónálló angyal és lángoló karddal rettenteném azt vissza s azt kiáltanám elejébe:
tompa maga meleg,
«Pdi profarum vulgus
et arceo.»
Megemlítem még mintegy mentemben azon ártaltudomáiyok okozna^. is, melyet a kenyérkeres Nem minden tudomány fizet készpénzen, sok törc-
mat
kedésinknek gyakran megtisztított gondolkozásnál és érzékeny szívnél nincs egyéb jutalma és ez elég b, jutalom magában is. De sokaknak még st igen sem elégi Peng pénzért és a mindennapi kenyérért nyomják sokan, st a nagyobb rész a tudományok küszöbét. És ezek a tudományok ámbár mely szükségesek, st elmúlhatatlanok is a köz boldogságra, de a ki ezeknél feljebb nem emelkedik, a kinél nincs elég forró szeretet, hogy durva haszonkeresés nélkül, csupa maga bels megnyugovásáért fáradjoji, st ha
b
tudjon vinni önnön hasznával is, nélkül való és mindennapi esméieáll az egész tudományok kerülete. Transfertur omne certamen ad multo quaestu vigentia. S e n e c a. szép és msgas tudományok elfelejtve feküsznek és szükség, áldozatot
oh ott tekbl
száraz,
is
er
A
a közönségesek gyakoroltatnak.* Nem szükség, hogy közelebb fejtegessem ezen feltételek alkalmaztatását az sz nálunk. Tribonian udvara tömve áll, imádja és fiatal sereg, és Socrates, Newton és a Grátiák képeire itt amott aggat, csak rejtezve, titkos becsül-
t
jök egy két zöld levelecskét. Az a panasz, hogy a per na és prés elzárt szabadsága a tudományoknak akadály, elmélkedésembe egy részrl bele tartozik. Nem állítom én azt s nem is tudom elhitetni magammal, hogy a zabolátlan irás
szabadsága hasznos legyen akármely országban s igazgatásban is. Jótéteménynek tartom az*, ha kiragadják kezébl az üszköt, melyet hurczol a lakosoknak csendes hajlékai között valamely éretlen pajkos. Nem akadály tehát, st a valóságos culturának el-
——
haec anin.os acrugo, et cura peculi semel imbuerit, speramus carmina fingi Posse, linendacedio et levi servsndn cirprcso
Cum
?
Hóra
J^ármdn Jó-sef.
56
mozdítója az a zár, mely csupán a hasznos és foganatos munkákat ereszti szabadon és oda taszítja a veszedelmeseket és éretleneket, a hová valók, az örök sötétségbe.
Elek itt egy író szavaival, a ki minden tekintetben ezen kérdésben legigazságosabb s leghelyesebb bíró, Sonnenfels úrnak szavaival,* Önként szembe tn azokból, mikor és mely részben lesz az Írásnak megtiltott szabadsága a tudományoknak ártalmassá. (lAz legyen tehát a könyvvizsgálás meghatározása,
hogy
a nélkül, hogy valamely hasznos könyvnek útmegnehezítse, kizárja mind azokat, melyek tévelyg, botránkoztató és veszedelmes gondolatokat
ját
terjesztenek. í « Egyébiránt elrendelésére nézve egyre megy, akár egyes személyeknek, akár egy egész arra kinevezett széknek legyen általadva, csak ne adódjon az könynyen egy közönség vagy rend hatalmába. Minden esetben szükség, hogy oly férfiakból álljon, a kik a tudományoknak minden részeiben járatosak. De valamint az olvasás és présnek igen nagy szabadsága, a mely minden külömbség nélkül mindennek mindent
olvasni
megenged, anyja
a hitetlenségnek
és a
zr-
zavarnak és a legrútabb feslettségnek úgy a könyvvizsgálás határozatlan keménysége, a mely az értelmen és a gondolkozás módján kegyetlenkedik, a mely az illend egyenes kimondást az Írásban a vakmerséggel összeelegyíti és külömböztetés nélkül mindentl mindent eltilt, a nép világosodásának ellent áll és azt mind a tudományokban, mind ez esméretekben, mind az ízlésben sok századokkal visszataszítja. Szükség tehát, hogy itt a szabad kényén való járás :
elkerültessen stb » Utoljára halasztottam azt az akadályt, melynek ott fenn is helyet találhattam volna és a melylyel most bezárom azoknak elszámlálását a literatorok kevés
—
*
Sonnnefds, Poiizei
§.
90 und
9.
.7 nem-et a.infsodásc.
bccöUletc ^g^^,
^^^^y
A^
egyez
^y
lépésekké] szokott
tudományok becsülésével és igaz az is, hogy nem szokott mindenkor elmaradni a becsület az érdemtl. De ki lesz hazánkfia kezi, a ki reá vegye magát arra, hogy a tudományoknak életét és egész
járni
a
erejét felszentelje, ha arra reá sem látszatik ügyelni Ha meggondolja, hogy a háládatos Anglia a haza. királyai
mellé
teszi
tudósainak
hamvait, piaczain a
nagy vitézek állóképei erányában fénylenek litcratoraiknak monumentomi, és mi itt nem is olvas-
—
tatunk.
Mi légyen a valóságos literátor, ezen elmélkedésünkbe sokszor széjjelhányt jegyzéseim eléggé mutogatták. Nem kíván az küls és hangból vagy apróságból való becsülést, a mely felett nagy lelke felemelkedett, hanem a mi ennél ezerszer többet ér: a szívnek becsüiését, a melyet könnytn adhatjátok és örömest adhattatok. Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus, az égbl a bölcseség szép világát; a terjeszt a nemzetekre dicsséget és virágozást és köz boldogságot, a teszi a jobbágyot meggyzdésbl való kész engedelm jobbágygyá, az uralkodót a szívek uralkodójává, az embert emberré. A vezeti végre a népet a józan értelem kötelein a maga kötelességeire és a szív édes lánczain a maga boldogságára.
FANNI HAGYOMÁNYAI. FANNI. Az
szerzjének boldogságot.
lírania
Áldott legyen az a gondolat, a melylyel nemesebb hazánk leányainak életeket és cselekedeteket felmaradandó emlékezetül s például akarjátok feljegyzeni.
Élek ezen alkalmatossággal arra a végre, hogy közöljem a világgal egy ifjú személynek életét, a kinek emlékezetét én örömest feltartanám, mivel én elmondhatom felle, a mit Petrarca mondott Laurájáról «^A világ tet nem esmérte, valamíg véJe birt, és csak azoknál esméretes, a kik itt maradtak, hogy ;
tet
sirassák.
Nem
I*
született ugyan , hogy csudálkozást de arra termett, hogy sieretetre buzdítsa fel azt, a ki látta. Csendes és jó, teljes szeretettel, melyet mindig magában elzárt, félénk és kellemetes volt az az asszonyi angyal, a kirl itt beszélek.
arra
indítson,
Egy kis alacsony falucska volt születésének s nevelésének helye, mégis gondolkozása módja szép volt, józan Ítélettétele és szíve világokat ért ; mert a legnagyobb oskolába' tanúit a szenvedések cj-
—
kolájában.
Édes anyját még
gyenge korában, dajkája karhelyére. Édes atyja nem édes atyja volt. Elfelejtett minden emberi és atyai érzékenységet, mert azt hitte, hogy a gyermek csak keménységgel neveltethetik jól, és nem tudta, hogy
jain
késérte
az
ifjú
elmúlás
Tijfwi hagyományai.
ez az áldott lélek úgy jött
ki,
59
mint legjobb
a
termé-
szet kezébl.
még mostoh' anyja nem úgy tartotta mint
Szaporította az 6 szenvedéseit is,
a ki azon felül,
leányát, jó szót
atyja
még testvéreinek szolgálójává nem hallott , a ki mindennek
Parancsoló hangja,
hogy
a
tette.
Soha
jó szót adott.
és rettent dörg hang volt atyjának melynek hallására is reszketett. És ezért
valamely félénkség és maga valamely kedves melancholia és szomorú hallgatás, melyet csak némely jobb barátnéi eltt tett le. Ennyi szenvedések megtanították mindazáltal, mint kell magát az ég rendelésinek alá adni. nyomorúságok soha le nem nyomták, még ersítették. Soha sem panaszkodott, csak néha a magánosságba' folytak keservesen könnyei, csak néha kívánkozott megboldogult anyjához. Ezt a kedves lelket hozta élmbe egy szerencsés történet, tizenhatodik esztendejében, és én egy szerre éreztük a szeretetnek boldog felindulását. Hogy is ne örült volna ez a szánakozásra méltó kedves lélek azon, hogy van még teremtés a nap alatt, a ki
maradt magaviseletében
visszahúzása.
Ezen
feljül
A
ö
t
szereti ?
De
kevés ideig való nyájasságunkat is megkeseríkegyetlen atyja. Ez a tyrannus, a kinél esméretlen voit minden érzékenység, hogy láthatta volna azt, hoíry leánya boldog egy tet szeret ifjúnak karjai között, és el ne rontotta volna boldogságát, , a ki a szeretetet csak úgy esmérte, mint minden állat. Ezt az egyelített boldogságot is nem soká érezfátum minket egymástól elszakasztott. Ezt hettük. egyedül el nem viselhette; , a kit a szeretetlenség hidege meg nem emésztett, elhervadott a szeretet édes melege alatt. Az elválás után minden bú ketts ervel nyomta, tette
A
mert nem volt, a ki szt véle osztotta volna. Végre egy sebes forró hideg ágyba ejtette.
6o
J^árntiin József.
Közel a kétáégbe-eséshez mentem, óráiban
utolsó
vele
halálának, a mely tetlenné teszi.
lehessek,
és
hogy iegalább vagyok én
tanúja
tet én elttem örökké
elfelejthc-
Halálos ágyában mutatta meg heroismusa magát egész méltóságába'. Csendes szenvedéssel töltötte ki egész betegségét. St, minthogy atyja, a kinek fájt, hogy leánya soha sem érzette azt, hogy atyja, és a ki szorgalmatos ápolgatíssal akarta az életre visszahívni és ez által helyrehozni vétkét, hogy atyját vigasztalja, ez a szelíd lélek mosolygott, ha atyja bejött, mosolygott, ha elment, holott szörny kínt szenvedett. Egész betegségébe' soha sem panaszkodott. Néha én reám nézett nedves szemekkel és csak énértem kivánt volna még élni. Így égett teste és tekéntete vígságot mutatott. Mosolygott, mikor a halál közelgett, mosolygott, mikor meghalt, az én karjaim közötti
—
—
—
FANNI HAGYOMÁNYAI. Az
Tírania
szerzinek boldogságot!
Forróan köszönöm, hogy ti is Fannimat kedvelihogy azt Kraniátokbn befogadtátok s így fentartottátok emlékezetét, onnan feljül hál'adó mosolygással köszöni Oh mely megelégedéssel láttam érette már egynéhány könnycseppeket hullani. Mivel ezek reményeltetik velem az olvasó közönség részvételét, hátramaradt Írásait, melyek, mint szent hagyományok, holta után nálam letéve voltak, íme itt tek,
.
.
.
.
.
.
Ha jónak állítjátok, tegyétek közönséElszakadozott töredékek, apró gondolatok, de a gona melyekbl egy szép egészet összerakhat dolkozó. Isten veletek és munkátokkal.
küldm gessé.
.
.
.
—
"Fa tuti
Oh
hagyományai
veteményes kertünk ajtaja megyümölcsösbe járnak, a sövényt vastagon befutotta a komló, a mely általfonódik egy szép
gett,
be j6 melyen
itti
.
.
.
a
kökényfácskára és ezen nyájas boltozat alatt áll az én kis asztalkám, a melynél oly jó íz az olvasás. Ide lopom ki magamat sok vasárnap délutánján és sok korán reggelen, mikor senki sem lát, senki sem bánt. Itt olvasok orozva, itt írok, itt sírok orozva.
Oh
te
kedves
zöld
titkaim
sctétség,
meghittje!
szabadabb alattad a pihegés és midn alád érek, malomknyi nehéz teher esik le melyemrl. A napsugárok csak helylyelhelylyel sütnek papirosomra és barátságos csalfaságegy komlószár gal látszatnak hozzám beleselkedni
mely édes
alattad az ábrándozás,
.
.
nyájasan
.
hozzám vállamon
és hízelkedve nyúlik által
keresztül s látszatik esmért barátnéját álíalöjelni Oh be jó itt 1 Ez a hely engem oly jó szívvel fogad, .
—
.
.
Kedves szomorútle.-n mind idegenek mások ságú dongása hallik a méhecskéknek, melyeknek kasai barátságos túl a sövény mellett vágynak kirakva ; mormolások olyan, mint a foiTás álomhozó csergedeNéha egy eltévelyedett, lézeng méh rövid zésc Kedves kis vendégem, látogatást ád hajlékomba örömmel látlak. Állapodj meg itt, nyugodj itt ki nálam. Nem félek én fúlánkodtól ... oh mérgesebb annál az embereké. Te azzal csak a bántót bünteted, egyez társaságtokbi^n közszerelemmel munkáltok Az ember pedig az embernek teszi napjait kese.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
rkké ...
Itt
oly igen jó
távol
vagyok tlök
.
.
.
.
.
Azért, oh azért
itt!
11.
Amott, titkos rejtekemmel általellenben le
a világ királynéja
pompás
nyugoszik
felséggel és veres Ián-
..
J(drmdn
6i
"József.
got gerjeszt setét magánosságomba. Az én orczám is, mind tüze visszaverését], mind a gyönyörségtl gyúladt. Jövel édes borzadások órája estvéli szürkület, mikor az én elmém oly mélyen elandalodik és képzeldésem a véghetetlennek tartományait járjál nap tüzes kereke leslyedt a hegyen túl. szellk hivesebben lengenek. Csak egy-két magános szállongó bogárka repül fülem mellett el és annál jobban neveli az esthajnal dics csendességét .... képzeletek országlása kezddik Suhog az cstszél a falevelek között. magas tölt hold függ a levegben. Csíp hivességet harmatoz le Minden homályos szegletébl a bokroknak csuda árnyékformák ballagnak elé! Az én szivem megtelik szomorú emlékezetekkel szerelmes halottaimróll Ott a hold felett, dicsült anyám! ott vagy te; egyetlen leányodat itt hagytad az emberek keménységének. Nézz le reám, kisérj mindenütt, légy angyalom. Ha békételenkedik ez a szív, nyugtasd meg. Oh, ha a szom.orúság rágja, jelenj meg egy gyenge estszellbe, fúvalj oiczámra jdenlétedl és vidám leszek. De ha lehet anyám, én édes anyám, I
A
.
.
.
.
A
A
.
.
.
A
.
.
.
.
.
.
rz
—
végy
fel
hamar magadhoz
.
.
.
Telhetetlen szív mikor lesz vége vágyódásidnak, melyek oly akaratosak, mint a makacs gyermek kedve. ;
Mit
kívánsz, mit óhajtasz ?
Valamely
édes,
titkos, nem tudom mely homályosan melyem rejtetitkokkal t( 'jes árnyékba beteríti a
nehéz,
érzés
fekszik
kébe!
Ha az éj midn a természet
földet,
kifejtetlen,
akkor támadnak
fel
édes, bájoló érzés
tl dobog szívem A'^iCgfoghatatlan
—
elszenderedett és ünnepel, Oly leghatalmasabban érzései
—
—
.
és mégis fájdalmas. és
mégis könynyel
magának
is
az
telik
embrrl
.
.
Az öröm-
Ha
szemem. a távol
.
"Fanni hagyományai.
63
—
lev kék hegyekre nézek
oh mely ohajianék túl reppenni ... Ha az erdk temérdek bükkfái oh mint közül a kakuk barátságosan kibeszél Mikor a kis kívánnám árnyékai ölébe magamit pataknak, mely gyümölcsösünket elzárja, apró habjai eltnnek oh mily örömest rajtok én is elcsuszamIlyeneket kivánok és mégis, ha mindezeket lanék megtenném is magamnak, hija volna boldogságomnak Makacs, akaratos és mi ez ? azt újra nem tudom. szív I ki gázol keresztül érzéseid zrzavarján?... rajfok
—
.
.
.
—
.
.
.
.
—
.
IV. kisírt szemeimen Nem tudboldogoki mi szorongat bell, mi fojt el sokszor, mintha a leveg kiapadt volna körültem Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve Én mindenhez olyan jó vagyok és engem senki sem szeret! Szeretetlenség a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél ott a szereOtt fenn lem boldog hajlékiban, ott majd szeretnek: ott találom majd azt a jó anyát, a kinek képe eltt annyit sírok; ott az angyali ifjak között bátyámat. Oh ha még 6 élnél Itt ülne majd gyakran velem, itt beszélgetnénk elköltözött édes anyánkról, egymásnak könnyeznénk ki, hogy ellopták tlünk édes atyánk szívét ó benne tenném le minden reménységeimet, nála minden panaszimat. volna oltalmam, volna boldogítóm az boldogulása az
Mint csudálkoznak
!
ják, a
.
.
.
I
.
.
—
.
.
.
.
.
.
.
.
;
enyém is lenne; volna kinek örülnöm, kin szomorkodnom. ÓI talán betöltené hiányosságát. Szeretne engem, én teti
—
boldogultunk
mennyei
felhkbl
De
.
.
.
így
és kivel
szívem mi
és a
vidámsággal mosolyogna egyedül I
—
.
.
.
le a
T^ármán Józttf.
64
V.
Miért nincs
annyim, a mennyi elég lenne jól teMiért fogy ki tehetségem elébb, mint a jótéteire való kívánságom? Oh atyám ott fenn! köszönöm néked ezeket a szenvedéseket, a melyek szívem' érzékenynyé teszik a mások nyomorúsága iránt. A jó állapot öszveszorítja az érzést, bebrödzi a szívet. Csak magát szereti a gazdag, fut látása ell is a nyavalyásnak, mint a kényeztetett gyermek. Ezek énkörültem mind olyan k-
másokkal
hetni
?
—
szívek
.
.
.
Egy özvegy keivel,
gén s
.
.
.
vonta
meg
magát, két szép gyerme-
egy alacsony zsellér-kunyhóban Senki sem tudja, honnan jött .
viseletében
hajdani
jelentik magokat.
morúság
jó
Beszédje
falunk .
vé-
Állásában
maradványai
állapotjának jó
.
nevelést mutat.
A
szo-
bánat könyörögnek a szánakozásért lefüggesztett tekintetébl. Szerettem els látásra ezt a szenved anyát. Gyermekei testvéreim lettek .... boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz itt talál egyetért szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. boldog hideg tekintettel megy el mellette és szalad azon kedvetlen érzéstl, mely bels részében titkosan mozog Neked is Senkinek sem alkalmatlankodik. Gyerígy eshet I meki s bánatja társaságában egyedül él. s
A
;
A
:
—
hogy engem kerül ? Midn találkozunk, egy csendes jjó napi mondással odább megy 1 Engem is olyannak vél, mint a többek vagy talán kevély? még nyomorúságában is felemelt szív?, Oh ha az, szeretlek, nagylelk asszonyi ezen nemes kevélységedért is. Ne építs az emberekre semmit se remélj. A szerencsétlenség elveszti
Mi
az,
miérthogy
.
.
,
.
.
.
;
leghegycscbb éleit azokon, a kik elfelejtetDe talán ték a szemfényveszt reménységeket pzégyenled, hogy nyomó; ult vagy. Jer karjaim közé, kedves boldogtalan ! én is a' vagyok.
fulánkja
—
.
.
.
Tanni hagy mánvai.
65
VI.
Szomszédságunkban gyermekségem társait ma, sok múlva meglátogattam. Közel egy idben vannak Kellemes velem, együtt laktunk egy tanítónénál tavasza az els emberi életnek, mint a reggeli álom
id
.
.
.
eltnsz! Ártatlanul éltünk, nem vájta kívánság szívünket, nem szédítettek a reménységek. Szorgoskodás nélkül láttuk felkelni s lenyugodni a napot; a jelenvaló betöltölte kis szívünket könnyen szerezhet óhajtásaival. Egy báb volt legbecsesb jószágunk, egy szabad óra legboldogabb idnk és egy czifra csekéjyFeltámadtak ezek az ség legnagyobb örömünk emlékezetek szívembe', midn hozzájok készültem. nyájaskodó barátkozás képzelései kisértek hozzájok Módos, de hideg volt a fogadás. Az emberség mesterség szoros köteleivel lebékózva minden szó. erszakos törvényei szerint minden mozdulás. Buzgott hallgatott. a száj a szép üres hangoktól, a szív Akkor nem régen jöttek vissza a városból. Tele voltak annak boldogságaival. Unalmas volt itt kinn nékik minden. Nem volt játékszin, nem bál, nem kÖTÜltk sürgöld s enyelg ifjak ... ruhatartóból minden módikat elészedtek és bels kevélységgel mutogatták Hívtak a farsangra, a mikorra atyjok kedvekért bált igért tartani . újonnan megtréfáltak képzeldéseim, én gyermeklársaimaí nem találtam. .
.
.
A
.
.
.
A
— A
.
.
.
.
.
VII.
A
hiba az enyim, én vagyok rossz és igazságtalan. atyák szeretik gyermekeiket. Társaimat tetézi atyjok sok ajándékkal, minden vágyódásaikat betölti, még mikor azok ki sem fejldtek. Azok kedveltetk én, látom, komor, kedvetlen, békételen v«-
Az
—
Kármán
és
Birisenyi.
c
66
K^árm'n József.
Nem
közítekhc iJlem, én azt magam i$ láMiért, oh miért öntött belém a természet "t)ly visszás indulatokat? Lám én titkon sírok. Ha atyám éjféli álmomból mennydörg szavaival felrezzent, vagy általver tekintettel mordan néz, én hallgatok, készen teszek mindent. Ha testvéreim fennyen parancsolnak, mert van pártfogójok, én ellenszóllás nélkül legmakacsabb akaratjokban szolgálok De ki lenne az a gondolatlan, a ki ily állapotban vagy buta ne lenne, vagy gyök.
lom
.
.
.
szomorú? VlJl.
Szép
a
volt
reggel,
A
hajnal
könnyez szemmel
Frissít szellk lehellettek. Az illatok fellegei széjjel haboztak a nedvesített mezkön. megvidított egész teremtés mosolygott. Víg volt az én szívem is. Határos a mezkkel, melyek kertünk mellett elterülnek, egy kedves fiatalas. Az alja puha zöld hanttal kipárnázott és tiszta. Az én sok reggeli zarándokságim helye. Egy könyvvel kezembe' lépegetkölt
fel.
A
tem elé a gyöngygyei kirakott téren, míg az erdcskének boltozatjai alá jutottam. Szívet felemel jelenés! az özvegy két gyermekeikezeiket az vel itt térdepelt egy hanthalmocskán ;
égre emelték ezen kisdedek és végezték anyjok után reggeli áldozatjokat. Ott, a hol állottam, lestem én is és imádtam az Örökkévalót Egy fának árnyékában ült le ez a jó anya; kisebb gyermeke fejét ölébe eresztette, a nagyobb fenszóval olvasott Leszegezett bús tekintetét függesztette kis gyermekére, egy könny reszketett szemében és egy sóhajtás mellett kérlel tekintettel az egekre
—
,
.
nézett
.
.
.
,
.
Gyönyör gyobbat
.
.
.
.
.
csevegéssel
dMén
sírsz,
atyuskal úgy-e metifjön?
megállította a kisebb a na-
édes
mami! majd megjön
Én elmegyek
a kis kertecs-
Tanni hagyományai.
6y
pedig nekem hoz valamennyire (cNem jön meg atyuska töbérzeni, mit vesztett el bet, szegény ! Bezárták egy sötét boltban és a fekete emberek elvitték. Szívét szaggatták ezek és szemét keszkenjével eltakarván, felállott. szakadnak Az én szivem majd megrepedett. könnyeim és a nélkül, hogy tudtam vo'na, közelítettem és egyszerre sírva, zokogva egymás karjai között találtuk egymást.
kénkbe
sok
és neki
bokrétát
kötök,
— sok holmit.^ A nagyobb,
a ki tudta
:
í)
Srn
IX.
Esméretségünk egyetlen a maga nemében. Házacskájához ki sértem. Szívemet hasogatta, midn láttam házi eszközeiben azt a szomoró elegyítését a városi tisztsságnak a falusi szegénységgel... Itt egy tükör állott, nagy és gazdag, eltte egy fejér rossz asztal .. amott egy selyem kanapé és körülte szalmaHalvány szép orczáját gyenge pirulás székek Ágya felett függött egy szép férfiú futotta el . Mindezeket én felejteni s egyeztetni nem képe tudtam. .
.
.
.
.
.
.
.
.
A szánakozó irgalmasság számkivethetett. Miért meresztenék szemeiket az emberek, midn látják, hogy valaki áldozik az emberiségnek? Ritkaságának ez a paloták rézzárjai a nyomorult bámulás bizonysága.
A
—
legersebbek. Az együgy egyenes lelkével nem siránkozik, de segít. Alattomba' varrtam egynéhány apró ruhácskát barátném kicsinyeinek. Sok éjjel, midn mélyen hortyogott a háznál minden és egymást felváltva hangzott a kakaiszó egy végtl a más végig, szorgalmatosan öltöget^^em ; elre képzeltem azon kis lelkek repesésit, mint fognsk benne magoknak tetszeni eltt
.
5*
.
.
T^ármdn Jóttef.
68
Oh
képzeldés szebb voJt egy szép áiomnaJ, megnyugtató egy éjféli hortyogásnál Készen volt ajándékom. Lopva felöltöztettem a kicsinyeket, kik azalatt is nehezen tarthatták vissza lármás kis örömöket is nagy szorgosan titkoskodtak. Én elre bementem és meghagytam, hogy nem sokára utánam jjenek be új köntösökben Én barátnémmal beszélgettem, várván ket. Egy jó lelk öreg, falubeli tehets gazda belép és engem ott látván, kevéssé megháborodott, de magát összeszedvén, ([feleségem, úgy mond, szerencsés volt a lenez
a
jobban
1
.
.
.
.
.
.
termesztésben; az ifjú asszony ez idén nem vetett: a kis cselédek sokat elnnek, ne utálja meg szegény ajándékomat; ha pedig ideje nincs megfonni, az én Erzsim azt is megteszi^) .. Zavarodva volt az asszony, egy könny görgött le orczáján, kezét az öregnek megfogta (cköszönöm, édes szomszédom,)) ennyit mond.
:
hatott.
Ekkor
—
A
kicsinyek kiáltozó örömmel berohantak. ((Nézd mami I nézd, be szépet hozott nénink 1)) Szótalan állott, általölelt és ábrázatát kebelembe takarta. ((Barátném, ez az én szívem rossz, nem tanulta még meg .
9
.
.
jótéteit pirulás nélkül elfogadni.))
XI.
Ez az epeszt egyfornnaság kiemészt unalmával. Azon baj, azon kínEgy nap olyan, mint a más Az id szakasza felzás, azon reménytelenség váltja a mást. A nyári h-meleg összeolvad már a .
.
.
hivességgel, mely az
sz
.
.
.
közellétét
jelenti.
A
szürke
napok sokasodnak. A gyenge felhkkel bevont ég Az gyakrabban meglátogat édes melancholiájával én állapotom mindig ugyanegy. így kell-e nekem vájjon mindég élnem? .
.
.
;
'Fanni hagyományai.
69
xu. Szükséges az embernek az ember. Ki rontja öszve azt a hatalmas kívánkozást, hogy egynem valóságokkal élhessünk? Ez a kszirt visszahangzja panaszímat,
nem
de
érti,
az
sóhajtásimat, de
estvéli szél széjjelhordja
nem
szárnyain
az én lelkem atyafias lélek után vágyódik, szívem keres véle egyez szívet .... Oh mind ily fagyos és gyémániszívek-e az embeérzi
;
Hol az a szeret teremtés, a melyhez minrek? dig közelebb és közelebb szorulhatnék, a mely mégis szivesebben reám hallgatna mint mások, és oh a mely mégis sokban jobban megértene mint ezek, a mely köveíné érzésimet és elfogadná, és a mely minden mások felett énhozzám és csak énhozzám, és hozzá én lennék kapcsolva ? .
.
.
—
.
.
.
X]]].
—
Az ember nyomorúságai véghetetlenek Szegény szenved barátném! Most már eihiszem, hogy vég 1
nélkül nyomorult vagy.
Még
most
is
hallom szavai-
midn
történetedet lebeszélted. ((Az atyám (úgy mond) ** gróf jószágainak ftisztje
dat,
Nagy fizetése mellett nagy volt jövedelme is. pompa és az egész városi bujaságok véghetetlen
volt.
A
serege nálunk tartottak szállást. Sok gyermekei közül a legifjabb én voltam. Fcnnyen láttam, bízván atyám nagy értékében gondolatlan képzeleteim a lehetetlenségekkel hízelkedtek magamszeretetének. Vidtkünk legszebb, legtehetsebb ifjai körültem udvaroltak. Az én szivem
gyermekes képzeldése! mtJ vezettetvén, nem érzett egyebet a szilaj mulatságok kedvellésénél. Nevettem az indulatot, és a szerelmet csak nevérl esmértem. Az anyám "agy születés volt, erántam való szere-
;
l^ármán József.
yo
A
oiy házasságot kívánt. középrend még nyájas tekintetet sem érdemelhetett tle. magas képzeletei az cnyimeket is elragadták s Az elszédítettek engem teljességgel. Minden boldogságom a küls fény, a rang és a névtl függött. Az ugy rendelte a ember nál?m gondolóba sem jött jó ég, hogy a kettt egybe megtaláljam. Báró ** csekély érték lévén, elször talán a hasztete
nálam
csak
igen
is
.
.
.
nos házasodásnak reménysége alatt jött hozzánk, de leírhati>tlan azután indulatosan megszeretett. Az kedves, okos módja, szép vezetése és érlelt bánása, de leginkább eránta ég szerelmem a szeles gondolati anból, egy jó 5 tisztán szeret leánykát és vég.e Mennyei boldogság egy hív feleséget formáltak volt öt esztendei házasáágom. Ezek a könnyek az 6 emlékezetének folynak és korántsem panaszok az ég ellen, A ki szerfelett boldog.iak engedett lennem öt esztendeig, nincs jussom ellene zúgnom, ha most nem a vagyok. Megholt nem sokára az atyám; nagynak vélt értéke adósságai kifizetése után kevés volt. Számos gyerme.
kei
között ez a maradék
.
.
felosztatván, igen-igen cse-
Férjem, Sogy haszonkeresés nélkül is szeretett és hogy nem ez indít' okból vett el, azt tudom nem várta ugyan ezen véletlen kimenetelt, de trte és szememre soha sem vetette. Királyi tisztsége, melyet viselt, csekélyebben táplált a középszerségnél. nagy világ értetlen és véghetetlen praetensióinak eleget nem tehettünk, sokszor kellett apró adósságszerzéshez folyamodnunk. Várta, munkálta ez a jó férj elmenetelét, melyet oly példásan megérdemlett, de ezen reménységek közepette elragadta tíem s gyermekitl egy sebes forró hideg. Nyomtak kéméletlenül kölcsönözink. Kevés értékem azoknak kemény kezeiknél hagytam. Els idmkori érzéseim egészen el nem hagytak, a küls fényhez hozzá szoktatott szivem a szegénység pirulását a városban ki nem álJhatta, és ide jöttem gyalázatomat kély
lett.
A
'Fttniii
hagyofndnvfli
j\
eltemetni, és szegény lenni Jegaiább esméretlenUl.
kedves
barátnéml ez még nem mind, a mi bánt
Nevelésem mag?.s dogsághoz szabott
és
pompás
De, .
.
.
az örökkétartó bol-
volt,
és kézimunkával magam s ártatlan oh barátnéml árváim nem tarthatom; szolgálni nem vehetek annyi ert ezen kevély szíven, hogy azt tudnám ... A le^szükségesbb dolgok maholnap nálam kifogynak. En!... de gyermekeim éhen nem láthatom, halálos fájdalom nélkül Oh én vagyok szegény gyermekeimmel a legnyomorultabb teremtés !» Miért nem vagyok én gazdag?. Jsíenem, miért nem áldottál meg tehetséggel, én oda adnám néki mindenemet. Mit kívánok? Ha szabad kívánnom:
—
.
.
.
.
.
.
.
isten! segíts te
rajta!
.
.
így elkerüli a jótétei
.
cl-
fogadásáiiál a fclpirulást.
XIV. ily édesen szenvedni, szomorkodni a nélkül, hogy tudnád miért? ... az egyedülvalóságot jobban kedvelni minden mulatságnál örömest magányosar lenni a virágos tava.kná!, a kszálakon és a homályos
—
!
erdségben, minden gyönyörséget csak a kies természetbl szívni; vagy csak egyetlen léleknek társaságát kívánni, a kinek ezt mind megmondhatnád és a ki azt mind elfogadná Micsoda, oh micsoda állapot ez ? Itt olvidnak egybe a menny gyönyörségei a .
.
.
kínok' helye' gyötrelmeivel
.
.
.
XY.
Mi könyebbek azóta a szenvedések, hogy azokat kiönthettem. Barátnémmal együtt sírunk, együtt panaszolkodunk. Oh ha visszateszem magamat hajdani állapotjában, mely boldog volt 6 akkor és mely boldogtalan most De mégis, lám én soha jó napok.
.
.
71
J^ái-mán Józíef.
—
Az
volt férjét legörömestcbb),
ha
ró)
semmit nem tudok,
KároJya (így nevezi azt
festi,
eleven
s
látom, esmérem s szeretem én t! ha lebeszéli azt az egyességet, azt az egymás lelkébe s gondolkozásába való általolvadást, azokat az apró és mégis oly igen igen édes házi örömöket, az határozhatatlan érzéseiket, azokat az alig tapogatható és mégis oly igen hatalmas érzéseket velk élek, velk vagyok. Boldognak monszinte
látható
színekkel .
.
rajzolja,
.
—
dom
barátnémat, mert tapasztalta a boldogságot, és boldogtalannak magamat, mert lám, én soha jó napok-
ról
semmit sem tudok.
XVI. Epét öntenek még ezen
kis
örömömbe
is.
cNem
mondják, már a koldusokhoz kapcsolod magad. » Istenem! bocsásd meg ezt a káromlást nékik, azt a merész rövidlátást, a mely a te útaidat keresztülhatni akarja és a nyomorúságot a megvetés méltó okának teszi. Nem ver olyan szív sok drága fedél alatt, mint ennél az aszszonynál, és vájjon oly igazán verne-é ez a szív a drága fedél alatt ... Ez a melegen érz koldus kedvesebb nekem a ti hideg, csínos kevélységteknél kell
a csínos társaság neked, azt
—
"^
.
XVI
.
.
1.
Bocsáss meg, természet, hogy kis ideig elfelejtetteHiszen a barátság érzése oly igen közel van a te szépségeid érzéséhez I Szép vagy te, midn kelIcmeidet elhányod is. Az én kis hajlékom temérdeksége ritkul, lassanként elveszti már zöld koronáját, és midn így írok, egy összefon nyadott sárga levél palek.
naszolva
s
bücszva
esik
pennám
utakon hallik a lehullt száraz
alá.
levelek
A
puha sétáló szomorú zör-
Fanni hjgyt^'tdnyaí.
73
Magágése, melyet a sivatag szi szél összeráz nos csevegéssel repdes a m?dár a puszta s lefosztott ágon, melynek titkos barlangjai alatt a boldog tavaszterkor párjával a szerelmet érzette s éneklette. .
.
.
A
mészet szünnapja
beállt.
tled barátnéd és nehezebb magát bezáratni az emberek szorosabb társaságába. A te édes örömeidnek emlékezete, szép azoktermészet, vigasztaljon meg, mikor te nyugszol nak megérkezésének reménysége vidámítson meg, ha az emberek keserítneki
Nehéz
szívvel vál el
szívvel engedi
:
XVllJ.
Barátnémban tanítónét találtam. Mely sok új és esméretlen igazságokat hallok szájából. Látta az emberek cselekedeteit, esméri a világ ítéleteit és szokásait. Az széles tapasztalása oskola nekem itt az én félrevaló szegletembe Az én vágyódásaim teljesedni kezdenek! Mi történik túl a mi határinkon, azt tle hallom. Milyek az emberek más környülállásokban, azt tle tanulom. St magamat is, ki ma-
f
.
.
.
.
.
—
gammal egyez nem voltam, magamat ezt a nagy mesét magamnak felfejteni nem tudtam, jobban esmérem, jobban megfogom. Uj világ, új játékszín nyílt meg szemeim eltt, és én oh mely jól érzem magamat ebben az újban, mivel az eddigvaló oly tr-
—
—
hetetlen volt.
XIX.
Mint omlik a zápor kívül, mint csapdossa az üveVak sötétség fekszik a falun. Mely édesde-
—
get.
den
keskeny kamarácskában a pislogó gyenge világnál a beszélgetés, mely jó 'n.n esik itten belülrl hallgatni az es zubogását és közel összeszorulni Gyermekkoromba' iiy estvén, ha jó barátnémmal esik ezen
.
.
.
Jiármán József.
74 a
rokka kerekei
zörgöttek
és
dajkám
isszonyuságo-
kat mesélt, én pedig félénken hozzáragaszkodva hátra tekinteni is rettegtem és mégis örömest hallgattam;
formán érzem most magamat! Különösen emelmelyem homályosan érzett képei a jövendnek lebegnek elttem. A kicsinyek alusznak barátném Károlyának képére függeszti szemét, s lassú sóhajily
dik
;
;
emlékezetét. ((Oh barátném (megfogá egyszerre nagy indulattal kezemet), a gyötrelem és gyönyörség határosak és minden szempillantásban összetalálkoznak. szerelem legmagasabb teteje a boldogságnak, de változhat a boldogtalanság legmélyebb örvényével) Legels volt ez a szó, melyet a szerelemrl hallottam. Ez az indulat, melyet magamnak kifejteni nem tudtam, érzettem, hogy bennem lakik. Figyelmetással szenteli
A
tes lettem.
ahoz az idhöz, a hol ezt a szív felindufogja. Hagyja magát jókorán tapasztaltabb barátnéjától megintetni. Nem vagyok én sem oly érzéketlen, sem oly irigy, hogy tiltsam azt, a mi életemnek legszebb részét boldoggá tette. De titkolás itt helytelen, és annak esmérje meg aztl rejtegetése csak egy indít' okkal több annak kívá(cKözelit
lását tapasztalni
—
A
nására.))
Szemérmesen lesütöttem szememet és bels kíváhogy folytassa beszédét. «Ha kérdi tlem, mi a szerelem? aligha azt megmondhatom, holott azt oly elevenen érzettem. Sokat mondok róla majd, de nem fogadnám fel, hogy azt megértse, míg magát benne nem érzi. Sok részben nással vártam,
megfoghatatlan leszek most, a mit annak idejében oly meg fog érteni. De a messzirl villámló dörgés eltt nem hasztalan az idején való oltalomkeresés. Érkezése bizonytalan, de jövetele bizonyos. Fegyverkezzen fel, édesem clszánáaz értelem saival, hogy azt veszedelem nélkül várhassa.)!)
világosan
I
j
—
!
"Fanni
hagynmányau
y^
f
czélja a szerelem, de bolvigyázzon. Ittlételének egy dogtalanságának legfbb eszköze is lehet a szerelem. i> (xNem kárhozatos indulat az; a jó természet oltotta azt szívébe. Szeressen ! de a természet és a józan értelem törvényei szerint; a szerelem jól de a vak szerelem veszedelmes. í) ftEz az édes szédelgés, ez a szemfényveszt elbódulása a szívnek, nem a mi hatalmunkban áll. Nem akaratunktól függ, hogy szeressünk, de az okosság
—
—
azt
megelzheti, hogy azt ne szeressük,
a
ki
arra
nem
érdemes.)) ((Jobb formálást és helyesebb gondolkozást találok
benne, édes jó barátném! mintsem hogy azon leánykák száma közé elegyítsem, a kik ezt az indulatot nemesebb részérl nem esmérik; a kiknek minden kívánságok a férj és minden félelmek a hosszú és megvénült szüzesség; a kik minden megfontolás nélkül a legelsnek, a kinél élelmeket találják és a ki által szüléinek hatalmokat lerázhatják, karjai közé vetik magokat. Azok a gondatlanok, a kik férjeiket minden elre nézés nélkül választják, és azt a lakodalom után kezdik esmérni. Megbocsáthatatlan gondatlanság egész éltek boldogságát egy órának vak rendelese alá vetni Oh barátném! ne szégyenljen errl az élet nyomós pontjáról magában gondolkozni, ne szégyenljen vélem róla értekezni .» ((Fontolgassa meg, mely férfiúval gondolja magát legboldogabbnak ; melyet képzel olyannak, a ki vágyódásainak minden részének megfelel. Csináljon magának egy eleven képet és most, midn az indulat vakító fellege nem tévelyíti, hidegen, egyenes szívvel húzza próbára ezt a képet; vesse, ha bízik értelmembe s egyenességembe, az én próbakövem alá is; legyen hozzám bizodalommal és ne titkoljon cl semmit így, ha ez a kép áll, így megmarad ne bocsásson meg egy kisebb vonást is, a mely ettl eltávoz. Keressen ehhez a képhez hasonló valóságot keressen és feltaiüljal .» .
.
.
.
.
—
.
—
.
—
.
.
.
.
J^ármJn József.
j6
XX. volr az éj, mely ezt az estvét Ossze>zorította szívemet barátném tanítása. Vágyódásaimnak sok érthetetlen mozgásait láttam felébredni. Sok homályos érzéseimet egyszerre, mint a
Nyughatatlanság
követte.
Sok álmaimból semmiségbl élmbe toppanni összeszövött kép lebegett elttem, melynek valóságos mását az emberek fiai között még nem talált? m, mely szívem rejtekébe volt edzve, és melyet csak halkkal érzettem és magamnak csak vakon tudtam kifesteni keskeny és magáreggel ébren lepett meg ... nos völgy lakosa, mikor a hegynek, mely lakhelyét .
.
.
.
A
.
A
mely homályába beborított vidéket, és a tárgyakat mint árnyékokat szemés zrzavar nyíl meg léli, egy nagy véghetetlenség eltte, néz, lát, de semmit meg nem külömböztet így vagyok én 'nst! tetejére legelször felhág, látja a térséget,
keríti,
lábai
alatt
elnyúlik, a messzeség
:
—
XXI. Fagyosan
fújt
es
az
után a reggeli
A
szél.
dér
vetemények és a virágok leveleit, szoFris morú feketével vonta be lemart áldozatjait volt a leveg; vidámságot szívott bé minden lehelVíg orczával tértem meg atyám házához még let. minekeltte ideje lett volna a pirongatásra, hogy há-
lepusztította a
.
.
—
.
;
zán kívül töltöttem el az éjjelt, kezét csókolván a leszaladó záport okoztam kimaradásomért. ((Mi asszony az, a kit mindnyájan nem esmérünk és a kivel barátkozol 1 vagy te sem esméred, vagy
mi
is?))
Ha
m.-gengedi kedves uram atyám, örömest.
Meg
fogja tapasztalni, hogy megérdemli a becsülést. ((Miféle hát? ki volt az ura? mibl él? micsoda
nembl
származott?
.
.
.i>
Tanni ha^omdnyai.
Maradj szony,
itt
a
te
JJ
magánosságodban, becsülhetctien asz-
a te szívedet
nem
fogják nézni.
xxn. ((Ne fusson a társaságtól, édes barátném, de ne is helyheztessc minden boldogságát a társalkodás mulatságaiban. Éljen magának de másoknak is. Oh tudom én, mely édesek a magánosság örömei. Ellensége vol-
—
nék, nem barátnéja, ha ezektol, melyek oly kedvesek minden érz, minden szép szívnek, megfosztani akar-
De
oly igen elszoktatjuk az egyedülvalóságba a elkényeztetjük és fajtalanná teszszük magunknak a társalkodás örömeit. Vannak még sok jó lelmely kek, a kikkel az élet útjain összeakadunk, oh szép azokkal barátságosan kezet fogva keresztül vándorJani az életen Vannak, a kikkel ha nem napomagánosságba kat, de órákat kiesen eltölthetünk. holott lelösszeszorul a szív és megakarotosodik kem barátném 1 mi szegény asszonyemberek akarat nélkül vagyunk, legalább a nélkül kell lennünk, ha szeretjük a magunk nyugodalmát ; másért vagyunk teremtve, nem magunkért, mások által, és magunkba sem.mik vagyunk. Fogadja el örömest társai hívogatását. Örüljön, míg ideje van. Nézzen körül és higyje mindenütt talál olyanokat, a kiknek találásán el,
nám.
szívet,
i
.
.
.
A
.
örülni
.
.
fog».
midn társaim közül egy nevenapját ünnepelte és bálba engem is hívogata Kimondhatatlanul kedves tréfával és mosolyodva így ereszte el magától: iKeressen és feltalálja! Isten hozzá! (megcsókolva és tréfás fenyegetéssel) megharagszom, kedves Fannim! ha szívét épen haza nem hozza. Így bátorított barátném,
.
5>
.
.
J^drmán József.
78
XXI II,
A nap eltölt a készületekben. Testvéreimre minkörültek szolden drágaságait felrakta anyjok. En ceínosgatásuk úgy elvette az idt, hogy gáltam; az magamra kevés maradt, s minthogy nyughatatlankodtak, abból örömest semmit sem engedtek volna .... Nem tagadom, itt felbuzdult magam szeretete: miért álljak én hátra? miért csak azoknak mindent és nekem semmit sem ? Oh képzeldés, a te írod mindenkor gyógyító. Nemcsak egy módja van a tetszésnek, gondolám alattomos ravaszsággal magamba', legyen tiétek az egy út: vakítsatok I a fény nem kellemetesség a
—
nem szépség. Én az együgységet választom . . fehér tiszta ruhát vettem ki, hajam természetes színében, szorgalom nélkül rendbe szedve, egy rózsa minden más ékesség helyett belé szúrva, derekamon egy öv páhtlika s így kész voltam
czifra
.
—
.
.
.
XXIV. Alkonyodott, midn a kastélyhoz közelgettünk. muszámtalan gyertyák világa élnkbe lobogott. zsika csendes és alacsony zengése, mint a reggeli álom árnyéka, messzirl hangzott élnkbe. Rendkívül érzeitem magamat. Szívem akaratom ellen dobogott. Rettegés és valamely nem tudom mi ? elfojtott. Félénksegemet s parasztos szemérmemet dorgáltam magamba'. Azt véltem a sokaság irtództatott és bátorí-
A
A
tottam magamat
.
.
.
Megérkeztünk. Élnkbe futottak társaim, a kik az öröm miatt magokon kívül voltak Lám, uram atyám vígan leszünk; úgy-e farsang eltt betöltötte szavát Fanni kisasszony, víg lesz velünk? Vannak itt sokan, sokan a városból is jöttek ki egynéhányan Így csevegtek nyájasan és én miattam elfelejtették a mostoh' :
1
I
.
.
.
!
"Fanni hag^omdnyai.
79
anyámat s leányait. Már is egy megbocsáthatatlan vétek Ked/etlen orczával lépett be a palotában. En erszakoskodtam magamon, hogy vidám legyek. Minek nem tudom, megjelenésünk figyelmetes-
tulajdonítsam,
okozott. Társaimtól és más sokaktól körülmindjárt az ajtónál elszakadtam az anyámössze sem szedhettem magamat, midn ruhám rólam lefosztva volt és tánczolnom
séget
kerítve, tól ..
Még
.
fels kellett.
A
táncz mozgása, a vér sebesebb kercngése, a sokféle tárgyak, a ritkaság, újság és a muzs'ka megvidámítottak. közöröm engem is elragadt és a mi
A
nem
régen
Enyelg?ttem, szökelmit ritkán teszek, szívembl. Hány megbocsáthatatlan vétek, melyekért magánál a lakoltatást feltette mostoh' voltam, víg lettem. társaimmal. Nevettem,
lettem egész
anyám
.
.
a
.
XXV.
A
személyek és tárgyak sokasága széjképzeldésem', a mely még eddig nyugvó helyet nem talált. Leültem és itt volt egy I:is Kifáradtam.
ragadozták
jel
idm De
magamat
—
ohl
körülnézni. látás, a mely
minden inaimon mint
keresztül csapott, látás, a mely életem minden pontjait betöltötte milyen ifjú! Egy ifjú I oh háttal az ablakhoz támaszkodott, két karját összekapcsolta és gondolatokba merült. Tévelygett tekintetem, mindenfelé nézett, tántorgott és újra hatalmasan, minden crön felül visszarántódott hozzá a hasonlítfiatatlanhoz. Orczám veres tzzel égett és
láng
.
.
—
—
.
—
szívem rettenetesen vert
Reám
.
Mi
.
—
.
a mit a teremt egy tekintetben helyheztet? Ez a szó minden hang nélkül, ez a beható, értelmes és minden hangot haladó beszéd, a mi egy tekintetben fekszik Oh ez a
tekintett
.
.
.
az,
.
.
.
7(ármJn Józtef.
8o ickinfet,
úgy érzem, úgy!
mondott ez
Az
minden tetemimben,
a tekintet, és ki
én szívem
repdesett
els
láttam és most
látásra
nem mondhatom
.
.
mit .
elejébe annak, a kit
nem
cnyimnek esmértem,
a kit
szívem hangosan, értheten kiáltott: Ez azl Eltnt ellem minden, az egész világ körültem semmivé lett, érzettem csupán csak, ezt a kívánva láttam,
t
t
kívántat.
Bátortalanul,
gyenge
orczája
pirulással
bevonva,
mintegy magán erszakot téve, felém j Oh Isten! az ég és a föld feküdt rajtam. Az öröm, a félelem, boldogság, rettegés, minden, minden indulat tolongott melyemben. Mit szólt, nem tudom. Én .
.
.
—
sem tudom ... A tánczba ezer tettem míg magamhoz jö-
mit
azt
hibákat,
zavart
szóltam, ezer hettem.
—
XXVI. Ki ez az idegen, a ki mint fels valóság megjelen sebesen és szivem' meglepi ez az esméretlen, a ki oly egészen egészen elfoglal. Ifjak akadtak élmbe szebbnél ízebbek, elmémbe sem ötlöttek, számtalanok hízelkedve kedvem' keresték, én meg nem indultam erem nyugodalmasan vert, szívem hallgatott, mint soha nem éltek, emlékezetemben nyomot sem hagyt ik Ez a csudálatos esméretlen élmbe tün cs
—
.
.
.
.
.
.
bájoló titkos
ervel magához ragad. Tekintete összeorczámra s szegény szí-
—
olvaszt, tapintása tüzet önt
vembe. Félénken tekintek mindenfelé, mert rettegek,
hogy már
talán
magamat
senkinek sem
el
is
árultam.
Szemébe
mert tartok, hogy titkomat szemembe olvassa .... Kérdezni sem mcrészlem mert okát eltalálnák .... oh ki az az idegen ? nézni
—
merek,
—
»
"Fanni hagyományai.
8
i
XXVII. kinek
Teréz,
névnapján
vígadtunk,
itt
mellém ér-
kezik.
Már
íMegint szomorkodik. «FáTadt vagyok, «
is oda kedve ?» Tercsáml nem szomorú.D
lelkem
Dicsségesen tánczol az
Úgy
száll
mint
a
A
a gondolat.
T— ai
Ugy-é?
Józsi.
tactust
úgy
tartja
mint
mester. Lám, bezzeg a ki a városból jön Ezek itt csak úgy tántorognak, hol a sleppem szaggatják sarkantyujokkal, hol a lábujjamra hágnak mint részegek, hol a térdemet koppantják, hol a más párhoz csapnak, majd kiugrik az agyvelm De a levegbe viszi tánczosnéját, azt hinné az ember, hogy .
.
ú
.
.
.
.
úgy-é?o
dDc ki az a T -ai?)) «A kivel csak most Minket
jól
esmér
tánczolt.
városból,
a
Az
azért
atyja kapitány. jött ki
töb-
a
bekkel.
tánczba hívták. teremtés én ! kivallom gyengeségem ... A könnyek fojtogattak, szívem ólommá változott s majd leszakadt, mert láttam, hogy Teréz is kedvelli. Oh ha más vele nyájasan beszélt, mint nyilamlott melyembe, ha mással egyet szólt, mint hasította szívemet I Itt
—
Én gyermekes
—
.
.
.
XXVJll.
Az
sebes és enyelg szárnyakon elröppent. éj gyertyák lassanként kialudoztak; gyenge és pislogó lángjaik mintegy erlködve kapdosták utolsó világocskájokat. Nehezedtek a szemek, a párok ritkultak, a palota tágasodott Oh rövid, igen rövid éji miért nem kötötted fel mo5t óniábaidat, melyekkel sokszor körültem resten hevertél és a hajnalt átal kodva letartóztattad!
A
.
.
KárTnín
és
Berzsenyi
.
.
.
.
Ö
T^ármdn Józtef.
8i
ebben
—
úgy hangzott fülembe a Vonlatva szedtem össze fels ruháimat, és foglalatosságomban hséges és kedveitet
Mint
hajájos scntentia
készülj! a
T— ai
segítm volt «Mint a
.
.
.
úgy esik megválnom a monda, és a bánat láthatóképen festette magát kékell magas szemeiben. Vidámságot vontam orczámra nagy erltetéssel s ha szinte kelletlen is, mosolygást húztam számra lélektl,
azt
kisasszonytól*
azt
és tréfálva
a
test
feleltem:
e
Hiszi
az
úr
feltáma-
a
dást? ...»
Kevéssé meghökkenve, de magát összeszedve
zem indulatosan megcsókolván
—
Karja
húztam jünk
öltöttem
alá s
mondám
:
«A
a
s
ke-
kisasszony re-
:&
karomat ki
és
hiszen,
barátságosan idvezül
.
.
.
el-
Men-
!»
XXIX.
A
kocsi zörgött a kapu alatt és az én szívem Mindent elnyomott kevés id muIva a reszketett . kocsiban az álom, eg)'edül én valék ébren. Elttem árnyéka lebegett, fülembe a muzsika mindenkor az zengése csengett. Minden mozdulása, hangja, forduNehéz volt keblem és vélása szemem eltt állott. reggel harmatja egyrem járása nyughatatlan. .
.
A
aránt borzongatott, mint indulatom bels hánykó' dása . Már ágyamban feküdtem és mindég ezen egy állapotba' hevertem; elttem tolongott a képzeletek temérdeksége és ily állapotban nyomott el a ait szunnyadás, a melyben meg újra mindig csak .
.
T—
láttam
.
.
.
XXX.
Az
egész
nap rendetlenül foly. Fejem minden tetemem
álmatlanságtól, összetörött
nehéz az a lankadt-
'Fanni hagyományai,
ságtói és szívem
meg
össze
83
összeroncsolt.
Mi
talán felét sem érzi annak, bellem? engem úgy magamon kívül ragad ... Ha .
.
lesz
mi csak mutatta, a mit
—
.
a
csupa hízelkedésbl, csak vagy oh talán csak tréfált velem szegény próbálatlannal . vad lángot gerjesztett bels részemben. Hogy kínjaimon nevessen; hízelkedett, hogy magaszeretetét tömjénezze szerelmemmel ken-
szokásból,
nem
érzett
.
.
.
.
.
dzte
orczáját,
hogy
— egy
hessen; és most, talán
;
éjjelt
midn magammal veszdöm,
unalom nélkül
midn
most,
én
itt
tölt-
tördöm,
másnak ugyanazon aján-
fogadja Távol tlem, távol rettenetes félelmek! Ha megigazodtok, oh akkor bizonyosnál bizonyosabb halálom lásokat
.
.
.
—
.
.
.
XXXI.
Nem
nem hazudhat oly mesterségeédes tz fénylett szemébe*, mely er, mely éles behatás volt szakadozott szavaiban, indulatos felkiáltásiban, mely gyönyör zavarodás bátortalan rebegésében, mely kibeszélhetetlen vonszó gerjedelem mély sohajtásiban, mely titkos és rábeszél láng szemérmes felpirulásában ! mely gyzedelmes könny reszketett szemében, midn elvált, mely ragaszkodó volt a kéznyomás, midn a kocsiba felemelt nem! a színlelés nem majmol ily természetesen ; és ha ez álorcza volt, úgy micsoda köntösbe' mutatod sen
.
.
a
I
tettetés
Mely
.
— —
magad, dics igazság
?
.
.
.
xxxu.
Sr
kinn
földet
.
.
szemeim
.
a
pelyhek szaporábban hullmely az éjjel beterítette a ablakomnál ábrándozom és késérik
leveg,
a
nak és nevelik
a
Én lees
a
havat,
hópelyheket ...
A
gondolatok 6*
ki-
T{ármán József.
84
fogytak tlem, mert csak egy gondolat, hatalmas mint halálos fájdalom, elfoglaló mint a kívánkozó reménység, ers mint az érez és édes mint a mennyei gyönyörség, egy gondolat maradt meg nekem és ez . a gondolat a
—
XXXIU. Vendég tele
Fanni
jön,
emberekkel
Már
az
a
!
bekiált az öcsém.
Sok szán
áll
kapu eltt.
ujságkivánás
elhagyott.
is
Mintha
taszi-
tudtam, úgy mentem én is a többek után, de gondolatim másutt kóvályogtak. Az ebédíszobán kiléptem, hogy a vendégeket elmint a villám és mint az éjféli jefogadjam, hát lenés, váratlanul és megfoghatatlanul állott elttem ai. Szinte elárultam magamat és az éjjeli álmatlanságot kellett okoznom fejem szédelgésének. gáltak volna
s
hogy
alig
—
T—
XXXIV. Itt
nek
vette szívét
kezdetét elfoglalta,
Ig^'ekezett az
esméretsége házunkkal. Minde-
mindeneket magához kapcsolt.
anyámnak
tetszeni
megtetszett. Test-
s
véreimet megelz udvariassággal tetézte és reménységeket indított; mert engem elfelejteni látszott és Engem eleinte csak azoknak kedvüket keresni ugyan megbántott ez a hátravetés, de gyzött végmert oh! jól láttam én tére nálam az okosság. azt magamról, hogy szorgosan kerüljük azt az embeAz atyámmal országos rek eltt, a kit szeretünk dolgokról beszélt, egy-két anekdotát titokban megsúgott és nyomós ábrázattal, az ország nagyjainak házi állapotait, melyeket a városban minden czipvarga tud, nagy szorgalmatossággal és szinte oly .
.
nyomós
ábrázattal
.
.
.
mindnyájan
.
.
.
elészámlálta -^ és midn elment, Testdicséretében
meghasonlottak
.
.
.
:
Tonni ha^cmányai.
85
véreim háta megett kaczagva dicsekedtek tréfáival és pirulva mondták: «Szép legény az!» Az anyám «Tud bizakodó s biráló hanggal s ábrázattal itélt Az atyám épen oly nyomós ábráemberséget!)) mint a milyennel 6 beszélt, azt állította zattaJ, *Tanult egy ifjú és nem alávaló esméretsége van!» Az én szívem kevély megelégedéssel azt dobogta: dAz én T aimnak nincs párja 1» :
—
—
—
XXXV.
Az unalom höz
bántotta társaimat.
szoktatott
zolt a
mezei
képzeldésök
A lármás
sírt
csendességben.
városi
öröm-
és tömlöczöt
ábrá-
Ezért szaporították,
a
mint tlök lehetett, maguk körül a sokaságot. Ha az udvar tele állott kocsikkal, akkor voltak a vígság legnagyobb tetjén. Megfogadtatták azokkal, a kik a városból hozzájok kijöttek, hogy egynéhány hetet nálok, kívül töltenek. Engemet is beírtak a vendégek lajstromába. Addig esdeklettek az atyám körül, míg megengedte, hogy én is velük és náluk töltsek egy
idt .... oh
szegény, magánosságot kedvel mit csinálsz te ott a tolongó zivatarbal Az én örömeim nem olyak mint a tieitek De hiszen én vele, körülte töltök majd egy kis idt! ai kis
lyányka,
.
.
.
T—
is
ott lesz.
XXXVI.
Még
egy napot! meg még egyet I azután értem jön Teréz, azután - meglátom tet Rest örökkévalóság ! miért mászol oly szenvedhetetlenül lassan! .
.
.
7{ármán József.
86
XXXV]].
^
Tele, rakottan ezen egynéhány napok történeteivel futottam barátnémhoz Aprólékos szorgalmatossággal Lángoló lebeszéltem azokat. Szemre vcttl ecsettel festettem ait. tréfás Elmosolyodott dorgálással rázogatta fejét ujjáén elpirultam val fenyegetett megzavarodtam. De midn kezét pajkos vizsgálódással szivemre tette, ha dobog-e? szememet eltakartam. «E1 vagy árulva, jó lyánykai úgy-e, elvesztetted .
.
.
.
T—
.
—
—
.
.
.
.
.
.
.
—
szívedet?!)
Karjai közé estem és kebelébe rejtettem orczámat.
«A
mi megesett,
már az édes
tz
dásaim fjbbé
Fannim!
nem
el is
ki változtatja
azt
— —
meg?
Forr
ereidben, azt az én hideg okosko-
nem
fojtják
akarom
.
.
.
De nem
én azt fogadd
elfojtani.
édes Egyet,
egyet kér tled barátnéd, meg azt nekem 1» <[Mindent! mindent lí « Elmégy most majd oda, a hol 6 van. Vele leszel, vagy inhább én vele társalkodói. Légy szemes 1 vigyázok helyetted. Ne titkolj el tlem semmit; sza-
—
badon írj és írd meg szíved állapotját. Én leszek az vezérl kéz, a ki a botlástól megmentelek. Légy hozzám egyenes!* «01y egyenes, fogadom szentül, mint Istenemhez,
a
midn
az éjfél óráiban szivem eltte kiöntöm. Vezessen! tanítgasson! én szófogadó leszek 1» «Ez a csók legyen pecsétje barátságunknak és fogadásunknak. Írj gyakran, szabadon és egyenesen. aidat szeretem, mert te is szereted.í)
T—
XXXVlll. Teréz
elérkezett,
de
jaj
I
nem
jött
vele
1
.
.
.
Hallgassatok, kétségek! El innen! el! mennél elébb,
hogy tet megláthassam
.
.
.
.
'Fanni hagyományai.
87
XXXIX. Tanni Báró
L — néhez.
R — czról
decz.
28-kán 17
—
S2okatlan, új játékpiacz van körülöttem, édes barátném! Az én házi magános csendességem, mint a könny reggeli álom elszállott ... és én egy lármás, tolongó sokaság között ébredtem fel. Nem tagadom, hogy ezen változásba nehezen egyengethetem magamat. Az én félénk szemeim azt a szabad és zavarodás nélkül való forgást meg nem tanulhatják. Az én orczám a pirulást el nem felejtheti. Titkos hallgatásra szoktatott nyelvem arra a kedves fecsegésre, arra az üres hang verésre, melyet mint tulajdonságát a kellemetes társalkodásnak kivan tlünk a nagyvilág, hiába 1 csak nem tud indulni Mintha be volnék .
.
.
úgy érzem magam. Nekem pillantásom nagy áldozat! Tudom én, szerelmes barátném
szorítva,
itt
minden szem-
hogy az embe! rekért élünk és velük kell élnünk . hogy az egész körültünk él világot a mi mértékünkre húzni akarni nagy balgatagság és kegyetlenség. Ezerszer mondom magamnak, hogy mindent mindeneknél ne keressek. És mégis, mit tehetek róla, hogy azt a szorongatást, mely a társaságban körülvesz, le nem vét.
.
kezhetem ? Oh mely más vagyok én különösen. Mint valami ers zár, úgy esik le szivemrl, ha azokkal vagyok, a kiket szeretek. Megnyílik szívem és ajakam íme itt egy vallástételem hibámról. Oh! ha csak e' volna a legnagyobb De tele vagyok szemrehányásokkal magam iránt, .
!
,
.
.
.
.
.
—
ai egészen elfoglalt a kit nevezni átallok, T . . Vigyázzak, szemes legyek, próbáljam meg tetl Oh lelkem barátném, hol vegyem én azt az ert, ezen indulatok szélvészében, a melyben vergdöm ? .
— —
.
7(ármán József.
88
Hányszor tekintetét tását
sem
elárultam már magamat. Egy óhajtozó sem hagytam viszonozatlanúl. Egy sóhajvigasztalatlanúl
.
.
.
Ha rajta értem magamat s vissza akartam
vonni vigyáfacsartam ki, haragos lett és ezt újra megbántam s annál engedelmesebbet tettem, a melyen megzavarodtam elpirultam helyem sem találtam ... Jaj 1 tudja bizonyosnál bizonyosabban, hogy én tet vér futja el orczámat, midn ezt írom ! tudja hogy én tet szeretem. De mely tisztelettel, mely tartózkodó indulattal viseli magát! Ez, csak ez megérdemli, hogy én tet becsüljem. Minden mozdulásában festve van a szerelem ; minden tekintetébl sugárzik ez az édes veszedelm szikra hallgat, szemérmes tisztel és
hideg tekintetet
zatlanságom,
—
—
—
—
—
,
.
.
.
—
és
szenved
Én
hallgatással.
— De, kedves barát-
ezt a hallgatást kedvellem!
ném! imhol egy hibám
újra.
Ezen
hallgatás
nekem
ezer gyanút, ezer kétséget okoz. Becsülöm ezen viseletéért, de mi tagadás benne! szívem kívánná,
—
hogy felbontsa
Most
ezt a hallgatást
belépett ....
megállapodott
és
fejét
.
.
.
látván
engem
hajtva
akarta
foglalatösan,
magát
vissza-
vonni. « Háborítom talán?))
Egy barátnémnak
írok,
a ki
megbocsátja, ha egy-
néhány szempillantással késbb veszi írásomat ... és megbocsáss, engedelmes lelk asszonyi én a leve-
—
let félretettem.
XL. Tanni B.
L — néhez.
—
január 3-án, 17
—
—
Együtt hagytál minap vele; a T ai társaságáért elhagytam a tiédet Oh mely külömböz ez a két társaság egymástól özönnel ömlik a szó számon. .
!
.
.
—
.
"Fanni hagyományai.
89
veled vagyok, jó asszony ... És ha éjfélig a fáradásig csevegtem is nálad, még sem beszéltem az elégcdésig. De nézd el, milyen voltam vele! Székre intettem, hogy fogna rajta helyet. Az az kedves bátortalansága, az a magával való küszkö-
ha
!
—
az
az
dése,
erszak,
melyet elárult orczája, Iclán-
némák lettünk kerestem én is a gondolatot és az ellem elsuhant, a hangot és az torkomon akadt. Csak hogy az idrl nem kezdtem czolta a szókat
.
.
.
.
.
.
beszélleni.
Készakarva való késedelmeskedéssel hajtogattam hozzád írt levelet, csak hogy valamit tegyek
munkám
azután
vettem
el
—
.
és
még sem
a .
.
jutott
semmi eszembe.
Az
asztalkán, mely mellé ült, Geszner Idyllái feküdForgatta levelenként és szeme néhol megakadt Épen csak hogy az ürességet betöltsem, kértem, hogy olvasson belle. Ha te hallanád olvasni életet és hathatosságot nyer minden szó szájában. Az a tz az a jól alkalmazott hangadás, éhez az rczzeg férfiúi szava oh hallanod kellene tet, hogy ezt jól kép tek.
.
—
t
—
—
—
.
zelhesd.
És mely alkalmatosan
választott
1
«Sápadt csendes hold! légy bizonysága sohajtásimnak! Ti pedig csendes árnyékok, hányszor sóhajtottátok ezt: Dafne! Dafne! utánam! Édes
—
.
.
.
virágocskák! Harmatcsepp fénylik leveleiteken, mint az én orczámon a szerelem cseppje ... Oh bár bár csak megvallhatnám neki, hogy inkább szeretem mint a méh a tavaszt. .. minap a kút mellett összeakadtam vele, egy nehéz korsót merített illatú
—
A
meg
vízzel. < Engedd, hadd vigyem kunyhódhoz ezt nehéz korsót lí ]gy szólék adakozva. Jgen is jó vagy, feleié. Reszketve vettem fel a korsót s némán sóhajtozva, földre sütött szemmel mentem mellette s nem mertem neki megvallani, hogy inkább szeretem
—
a
mint a
méh
a tavaszt.í
»
.
J^ármán József.
90
Reszketni
kezdett
szava és szeme zugolyában
itt
egy köny reszketett. ccBe szomorúan hanyatlasz
te kis narczisz
elttem
;
délbe még virágoztál, már el vagy fonnyadva. Így, ah majd így fogok én is elfonnyadni, én fiatal pásztor, ha megveti szerelmemet. Akadozott s erltetve és zokogó szóval mondhatta ki.
Megállapodott és úgy
Ha
megveti
ezt a
folytatta
.
f
.
.
nem
virágok, ezer
kis
azt,
füveim,
eddig való gyönyörségem, gondom majd orvosló kéz nélkül fogtok elfonnyadni, mert nekem nem virít
semmi gyönyörség
.
.
!
.i»
Titkosan kapott keszkenjéhez és orozva törülte ki nedves szemét. ((Megfojt a vad gyom, s dögleletes árnyékkal borít a dudv^a bé. Te is oda leszel szép gyümölcsös, kezem ültetése, mely eddig; a legédesebb gyümölcíöt termetted
;
szomorúan állanak majd
levél
ki,
és
gyümölcs
én pedig alattatok fogom hátra lév napjaimat sóhajtások között eltölteni ... Te az alatt, míg hamvam itt nyugszik, érdemesebb férj ölelései között élj a legtökéletesebb boldogsággal ...» nélkül, kiholt törzsökeid a gazból
Szörny hatta ki
;
felháborodással olvashatta ezt, alig
már az utolsó szókat
sren
a
mond-
zokogás miatt. Elkönyei ; megragadta
folytak le vetette a könyvet, kezemet és homlokát reá eresztette.
A
szánaÉn kimondhatatlan kínosan gyötreítem. kozás iránta, az én bels iránta való hajlandóságom, ezen váratlan fordulás, ez az új és kedves meglepés magamon kívül ragadtak. Én is zokogni kezdtem Segíteni magamon nem tudtam, felugrottam és sebesen kiszaladtam az ajtón. Oh de mihelyt kívül voltam, mely rettegések fogtak körül, mely óhajtások ! ó kínlódni fog akaratosságomon ! meg fog boszonkodni ily megvetésemen ... kétségbeesvén szeretetem megnyerésérl, nem fog többet merni szólni is a szerelemrl .
.
.
.
.
.
.
.
ó
.
.
Tanni hagyományai.
A
91
másként meg ne ítélj kívántam volna ebben a szempillantásban kinyitni az ajtót; berohanni, nyakába esni és tle engedelmet kérni, hogy az elébb tle kiszaladtam.
szemérem
visszatartóztatott,
szívem barátném
Oh heti
1
szív! szív! a te
ellenkez érzéseidet
ki
fest-
le!
Beszaladtam Teréz szobájába. Azt véltem, hogy a társaság helyrehoz. De mint a kisértet ide is kergetett az szenved, kétségbees vagy boszus ábrázatja . Vad zrzavar és háborodás volt festve orczámon, melyet szerencsémre észre nem vett, mert mélyen be volt merülve egy új fejrevaló összetzésében . Beszélt szakadatlanul, én semmit sem halottam. Ledül ve a kanapén, fejem karomra támasztva, s/emmel itt ültem és nála voltam lelkemmd. Hátra tekint Teréz; látja mély andalodásimat .
.
.
.
mer
—
.
.
.
melyet soha neki meg nem bocsátok, egyszerre sebesen elrikoltja magát: Itt jön ai I Ijedt és hangos sikoltással felugrottam, ó kinevetett, és én elárult, kinevetett lyányka nem tudtam mit tegyek zavarodásomban. lovon ül és Ekkor kitekintek az ablakon, hát
Gonosz
tréfával,
T—
ers
nyargalással vágtat ki a kapun. szerettél valaha te is, gy-e barátném! tudod, hogy nem sokat mondok, ha azt állítom, hogy az Visszatántorogtam szoájuláshoz közel voltam . bámba ; lecsaptam magam ágyamba és keserves zokogással sírtam.
Oh
.
.
Elment! gondolám magamban. Talán igen érzékeny kevélységét megbántotta kemény, sebes, hirtelenked magamviselete
elzte
meg
.
.
.
Vagy
és
ki nem állhatván, a szégyen nem reménylvén szeretetemet, és nem akar üldözni szerelmével,
ezt
talán
akar kimélleni
—
Talán, melyet nekem kedvetlennek lenni gondol. hogy a távozás által szívét meggyógyítsa, elment. Oh boldogtalan én én magam kergettem el tet gondolatlanságommai. Lassan jövök magamhoz felveszem könyes sze!
;
—
.
T^ármán Jó-x?f.
92
mekkcl Gesznert és olvasom
és ismét olvasom azt az melyet olvasott, és újra barátném, segélj most segélj tanácsoddal szegény Tan n idn.
elfelejthetetlen
sírok
.
.
.
Oh
helyet,
!
Az nap kés
A
fagyos
es
oda kinn,
vág
a
estve.
rettenetesen
szél
Egy óránál tovább várakoztunk reá a vacsorával. És meg nem jött. Már itt veszdöm magam több két órájánál és még sem jött meg. .. Oh talán, talán soha meg nem jön! süvölt.
XLl.
L
Tanni B.
— néhez. Január 5-én
17
—
Minden
rossz éjjelim félelmeit összeolvasztva, minden kínok gyötrelmeit összeragasztva, sem találom képét zz éjnek, mely azt az estvét követte, melyen leveleimet írtam Rettenetes álmok, rút ijeszt képek terjesztették ki felettem denevér szárnyaikat .
.
.
.
Hideglels volt erem járása, fejem nehéz minden rettenetes álmaimnak foglalatja
—
.
.
forró,
és
Eltükör elejébe lépiem. Szemem beesett, orczám sárgás halványnyal beterítve, s lépésem tántorgó és ertlen... Hivattak fölöstökömhöz; én engedelmet kérettem, s a szobámban maradtam. Fellármázódott a ház, mindnyájan hozzám tódultak és okát kérdezték változásomnak. A többek között belépett T ai is és kezem csókolván, megilletdött tekintettel kiáltá «]steneml mi oka ezen ijedtem
magamtól,
midn
—
.
.
.
.
.
a
.
:
hirtelen változásnak?))
((Aprólékság!
a
mely sebesen
j
és
sebesen
el-
megy. í
Mozdulás
nélkül
felettem
állott
és látszott
maga-
Tanni hag^^omdnyai.
93
—
mit Én pedig nak szemrehányásokat csinálni egyebet? elevenedtem; kiszéledtek a látogatók. Hálóruhámban a kanapéra heveredtem. Melyjén karjait összekapcsolva, lefüggesztett szemmel, mint egy márvány-oszlop, ügy állott elttem. Nem akartam kérdezni, hol járt? nehogy eláruljam és tudni mely igen kívántam. magamat c(Az Istenért, kedves kisasszonykám, mí baja?]!) ((Kicsiny változás, a mely mindössze sem sokat .
—
mondjak
.
.
—
tesz.))
—
((Ez a halvány orcza nekem sokat tcsz.» ((Rút ideje volt a lovaglásra tegnap ?5)
megvallván, én jóformán nem is tudom. én szívemben nagyobb volt a szélvész és nem is ügyeltem a másra, mely körültem zuhogott...)) ((Játszik az úr az egész-'éggel, pedig azt könnyebb (flgazán
Az
mintsem gondolná.)) a nyugodalom elveszett,
elveszteni,
((A
hol
minek
ott
az
egészség is?)) Ezzel az ablak felé fordult és a könyöklre borulva egy székre vetette magát. szánakozás ellenállhatatlanul vonszott Az a gondolat, hogy ez a hasonlíthatatlan ifjú én értem szenved miattam kínlódik, elfelejtetett velem minden apró gondoskodást, úgy érzettem, hogy szoros tartozásom enyhíteni szenvedését, melynek oka én vagyok. Vállánál gyengén megrántván, elkezdem «T ai 1 mi baja?í) Minden felelet nélkül megfogja kezemet, indulatos ragadással szájához kapta, érzettem reá hullani meleg könnycseppjeit Nem birtam többé magammal, semmit többé nem érzettem... hanem ers, édes és talpamtól fejemig véremet pezsegtet ölelését karjának derekam körül, száját, forró csókját ajkamon a melyet oh lehetetlen volt máskép! én is viszonoztam.
—
A
.
.
.
.
.
.
:
.
—
.
—
.
.
.
—
—
.
.
94
T^ármán József.
^
XLll. Tdg^anaz ugyanahoz.
Január lo-kén, 17
— egy
—
mely a mienkkel egyez hangon ver, összeolvadni m'nden érütését, minden gondolat ját egy atyafias lélekhez kötni, magát avval összekapcsolni, oly édesen oly bonthatatlanul 1 magát szeretmás teremtésben egészen általöntve érezni tetni magyarázhatatlan, megfoghatatlan és mégis oly tüzes elevenséggel érzett szó szó, a mely oly Szerettetni
szívvel, :
!
—
!
.
.
.
sokat jelenti oly sokat, hogy azt szó ki nem beszélheti . Bocsásd meg ezen édes tébolyodásom. Érthetetlen voltál te én nekem egykor érhetetlen minden szerelmes annak, a ki hidegen a szerelem igéz vidéUnalmas, kein kívül, csak természetesen lát és hall tudom I a szerelmesek csevegése. Trd el az enyimet, jó lelk barátném. Megreped melyem, ha azt ki nem üresíthetem Változhat-e annyit vajon oly kevés id alatt az ember, mint én változtam? Mi lett bellem? Ha engem most látnál, nem vagyok, a ki voltami magam maga.
.
—
.
.
.
.
.
mat nem esmérem. LeAz egész világ vidám formát öltött magára esett a homályos fátyol, az a kedvetlen fedél, mely eddig minden dolgot beborított ... A föld, czelit egy tágas irtóztatóságok barlangja, most az édes .
örömek
—
nem!
a
gyönyör
.
.
elragadtatások lakhelye
A
zúzmarával beterített fa, a fagytól csikorgó hó szebb mint azeltt a virító rózsabokor. A hideg szeretetlcnség, mely azeltt szívemet oly keseren nyomta, elmúlt 1 Szeretet, forró édes szeretet akad
lett ...
—
élmbe minden
—
lépten
.
.
.
Minden él
—
állat
bará-
által ölelhetném minden ember testvérem mindazt, a mi él, megcsókolnám most és szívcsen
tom!
!
"Fanni hagyományai.
95
megcsókolnám még mostoha testvérimet is, és még abban a szempillantásban is, melybe' kínoznak. Nem találok ezen indulatnak elég helyet szivemben szoros az egy ily hatalmas indulat elfogadására Mivé lettem Az én szívem oh barátném, Azok az érzénem esmérjük mi a magunk szívét 1 sek, azok a leírhatatlan érzések, melyek benne minsejdíteni sem mertem den óraperczen teremnek, Mint a szép volna, hogy azok benne lehetnek ;
.
.
—
.
.
.
.
—
.
.
.
arany a földrögben, eltakarva, befojtva, összeelegyítve, úgy feküdtek azok eddig benne. Rajjal zúdulnak most elé, kifejtdnek zürzavarjokból és engem minden pilllanatban boldogabbá és boldogabbá tesznek. Mi ez? nem fogok hozzá mi a szerelem? leirásához! A szó csak üres, jelentés nélkül való hang. Hideg mint a réz, a mely cseng, de nem érez holt, megmerevedett állat. Elégtelen a szív véghetetlen, eleven, ers, meleg érzésinek lefestésére, Oh mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadon, a melyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint az éjfél hasgató hidege Nem élt az, a ki szeretet
—
—
;
—
.
.
.
nélkül élt!
Nem
emberekért, nem^ romlandó emberekért való az a véghetetlen érzés. Összeroskad ez a test a lélek édes erszakja alatt... Ilyen szerelem, mint a mely engem magamon kívül ragad, a menny világos palotájában a boldogultak dics karjai között tarthat csak örökké. Itt alatt rövidnek kell neki lenni, mert az elegyítés és keserség nélkül való öröm és tartós boldogság nem e világ örökségrésze.
Eltévelyedtem
1
boszús vagyok, hogy pennám
nem
oly tüzes vonásokkal, mint a milyekkel ezen érzések szivembe írva vannak. Szk, néma, bágyadt a nyelv, ír
a
midn
rázni
.
.
.
gazdag és
Nem
teljes érzéseket kell neki
Ítélsz
meg, oh szeretettel
magya-
teljes lélek,
ezen szabadon festett szívem állapotjáért ... oh oly emberi oly édes oly jó így szeretni. Jól
—
aludj'
I
—
—
f^drmán Józtef.
96
XUll. Tígyanaz ug\^anahoz.
Ez
az állapotom rendkívül való
—
boldog
boldog állapot. nekem egy tágas nézszín,
Az
én
állapot,
Józsim
oh de
—
tekintete
melyben számlálhatatlan jelenéseket látok. Egy szava egy egész világ, egy cgász gondolatok világa, a melybe' bolyongok és édes tévelyedésse! bolyongok... Minden kicsinység a
—
becset nyer, ha arra tartozik, a kit szeretünk. Egy kéznyomás, nagy és nyomós történet egy mosoly.
gás,
szívet
gyönyörség
Ha
rezegtet .
.
látás
.
.
.
egy
.
.
csók,
mennyei
.
elsuhan és orozva karomat tapintásának édes melege keresztülcsap egész testemen, ha lábam feje történetbl az övével összeakad és én azt hirtelen hábcrodással visszarántom, és csendes elpirulással félremosolyodik ... ha kezemen ajakit érzem, és szívem megrázódik, vagy ha zálogát a játékban egy csókkal kiváltani tartozik, és én elolvadok Oh ezeket nem festi le emberi penna. Vagy ha estvénként szobámba' meglátogat. Szemeiben olvasom számlálhatatlan érzéseit, midn egész órákat némán töltünk el, és a szoba csendes mint a siralmas ház, és mégis oly tele van szivünk; a gyertya magas lángja közepében homályosan nevelkedik meg hosszú hamva és magunkról elfelejtkezünk ... oh lelkem! mit hasonlítsak éhez a boldogsághoz? Minden szó fontossá lesz, minden mozdulás sokat jelentvé, a hol a szíved verését egyez szívverés viszonozza, érzésedet kölcsönös érzés, szeretet szeretetedet Hát az az édes nyughatatlanság. mikor szemem
mellettem
vagy kezemet
lopva
szorítja,
és
—
—
.
,
.
—
.
ell egy
engem a
.
.
idre elvész, midn a társaság tet tlem, tle elvon, az a repesése az ismétli^tásnak,
kis
mely ennél
újra
édesebb!
.
"Fanni hagycmdnyai.
Azok a képzeletek, melyeket dírl élmbe pepecsel Az kozás, midn szobámban ülök
97
reménység
a jövennyughatatlan váraés minden zördülést övének lenni gondolok, minden ajtónyiláson be'épni vélem, és alig tröm midn osztán esmért járását, lépésének dobogását vagy szavát kívül rezegni hallom, és szívem repes elejébe, én karjai közé szállok Itt jön édesem! itt jönl... Isten veled! !
.
.
.
a
a
t
—
—
XLIV.
Atyám ott fenn ! a te ujjaid nyomták az emberi szívbe a szerelem édes törvényét ! Te, a ki a te teremtésidet az boldogságokért teremtetted cs a ki örülsz az örömeiken, kimondhatatlanul jó és mérték nélkül kegyes atyám ott fenni látod az én szívem minden mozdulásait, látod, mint és mit érez az! . . Oh nem nem kárhoztatod te azt, te, a ki magad is szeretet vagy! Káromol a téged, a ki azt hiszi, hogy te az emberek szívét érzékenynyé alkottad a tiszta szerelemre, és annak mozdulásain kegyetlenkednél és annak
—
,
Szidalom ez, iszonyú szidalom elíened, csupa jóság! Légy bírája te az én szeretetemnek. rizz a tévelyedéstl és botlástól! Tiszta minden szívverés, melylyel én tet szeretem, üres minden salakjától a testiségnek ! Légy segítje, légy vezére tiszta szeretetemnek oh az ertelen, a vigyázatlan ártatlanság oly közel van az eleséshez!.. Te tartsd fenn karomat, ha rogyni akarok. Az szívébe is fuvalj tiszta érzéseket és tartsd meg azokat állanélését tiltanád. te
—
—
.
dóan
.
.
.
Isten!
Isten!
végét szeretetemnek
Kirmán
í-s
Cerzscavi
.
.
mindenek
felett
add boldog
— "Kármán Józséj.
98
XLV.
^^
Tanni B.
L
néhez.
Az ember az embernek legfbb ellensége. Nincs oly tiszta öröm, melyet keservé nem tesznek. Mint a pók az édes gyümölcsöt, megmászszák undok lábaikkal és csúf mérgeikkel béköpik Eredjen bár hajlandóság nálad, és légy bizonyos, hogy egy idegen, egy ellenséges ábrázat közibe hág szívednek és azt széjjel marczangolja. Oh miért van az a kegyetlen részvétel az emberek között, mások szíve állapotja cránt! Sokat ábrándoztam én ezen, édes barátném! és soha ki nem találhattam valóságos okát! Ha két szeret szív egymáshoz közelít és esméretségük melegebb társalkodássá által változik, ezer aszszonyi ajkak hirdetik, bírálják és ócsárolják szívednek csendes indulásait... ezer czirkálók szemfüleskednek minden mozdulásaid körül és irgalmatlanul bánnak veled a szeretetlenek!... Oly csuda látomány lett-c a szeretet, hogy az ily zendülést okoz?. Oly ritka, oly természetien dolog-e az, hogy az ember szeressen?... Olymód nélkül hibás tette az, ha szeretsz, hogy arról mint híres gonosztételrl csevegjen az egész környék ? Oly kevés bajjal rakta-e ket meg az ég, hogy a magokén felül a másokét is magokra vállalják?... Tudja Isten, édes jó barátném! airól mindenütt de azt látom, hogy én rólam és beszélnek... Uhl micsoda szemeket vetnek reám! .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
T—
Micsoda intézeteket gondolnak! micsoda hazugságokat terjesztenek rólunk, oly iszonyú hazugságokat, a melyhez nincs más mit hasonlítsak, hanem az köny-
nyenhivségüket Mely mohón kapnak rajta, ha nevemet letapodhatják?... Mely gonosz, kártékony örömmel adja a hazugságot egy fecseg által a másnak!... Oh szívem! talán nem is méltó az emberek között élni, ha ennyi jelenségét tapasz.
jó
.
.
;
Tnni
hagyomtSnyai'
99
Rosszabb lettem-c én rosszszívségöknck hogy érzékeny vagyok egy férfiúnak érdemei nekem alattomban mind irigyelnek és iránt, a kit sok locska leányka magának, sok sopánkodó anya Többet ne errl I mert hidd leányának kivánná ! el, a bett alig látom könnyeim miatt, melyeket nem tartóztathatok az igazságtalanság meggondolása melBeállott, be, a lett, melyet méltatlanul szenvedek szenvedések ideje ; a rövid és kedves örömeket, itt az id, hogy hosszú és keserves gyötrelmek kövesérte szenvedem és ez a gondolat Semmi az I sék ! legyen minden vigasztalásom Mint élsz te, szerelmes barátném? A/lint vannak kicsinyeid? Rólatok sokat gondolkozom és megvallom, sokat beszélek. Tudom én, hogy magadat fedezed nem is árulom én el titkodat, de hogy ne örüljek azon, ha velem együtt más is szán, elrejtett módon ne beszéltégy velem, a mit akarsz, azt jem cl történetedet nem tagadom. né Keresztülutazott e napokon itt nálunk gróf E és hozzánk beszállott. Örömmel fogadtuk ezt a minden tekintetben érdemes dámát ... és még ma is itt iTrtúlat kérésünkre. Azon kevés személyek közzé, a kik Nem az els látásokra elragadnak, ezt is beírom a megalázó felfuvalkodottság, a melybe sokan nagy rangjokat hclyhezik; nem is az a még jobban lenyomó és megalázó leereszkedés, mdy a tisztes alacsonyságnak inkább fáj, mint a kevély megvetés; nem az az erszakos és természet ellen való viselet, az a csömöröltet gycrmekeskedés nem! mindezt benne nem találod. Mely nyájas magatartása ; hozzá vonszó, mert szívétl veszi eredetét. Okos és méltóságos minden táljuk
az
által,
!
.
.
.
k
.
.
.
.
.
.
—
.
.
.
—
—
.
.
.
—
minden szava ... fél óra voltam hozzá tisztelettel Erántam is benne némely hajlandóságot tapasztaltam. Örömest látszott velem lenni és én úgy hozzá szoktam kis id alatt, mintha régtül fogva esmértem volna. Tartalék nélkül beszéltem mindent, a mire szívem késztetett. Ebbe' külseje, érett és természetes alatt tele
.
.
.
J^ármdn József.
loo
a
nem tudom micíoda
hel^heztctésbe'
gal kiszaladt számból
—
aJka'matossági?. barát-
A
a te történeted
ság és szánakozás elevenen festette velem érdemed és attól oly igen külömböz állapotod. Sokszor nedves lett szeme a grófnénak, és mivel nem neveztelek, nagy bajba voltam vele, míg megtagadhattam tle, hogy ne nevezzelek. ((Ha titok (úgymond sokszor ez a nagy lélek) és annak is kell neki maradni, én nem kcnysz-trítem a kisasszonyt, hogy elárulja barátnéját. De ha szereti tet, talán használna neki ezen kis hségtelenségével Nem csupa újságkívánás a miért kérdezskegordolja deml én segíthetek és örömest segítenék! meg ezt lelkem I és ha meggyzdik felle, hogy nem sérti meg a barátságot, akkor bizzon meg titkában...* .
.
—
.
Meg nem
tudom magamat
állítani
.
.
.
Megtörjem-e
szavamat?
avagy clereszszem ezen alkalmatosságot, mely talán soha többé vissza nem j? Szabad bánására bízzam- e a grófnénak, a mit te csak az én kebfellembe rejtettél ? Te futsz, te elrejtezel és én fedezzelek, megpirítsalak ? Ha talán csak csupa nem nem mondom ki ezt a szidalmat ezen igazán tiszteletet érdeml dámáróll vissza a nem él mi titkunkkal 1 Kérjem-e engedelmeaet, melyet bizonyos vagyok, hogy gyenge és kényes érzésedtl mpg nem nyerek... vagy engedelmed ellen erltesselek arra, hogy boldog légy és legalább avval is kevesítsem hibámat, hogy engedelmed ellen nem vétettem Ezen zavarba' szívemet választom vezérnek, ezen kötelességek csatájában a legbizonyosabb bíró hogy az nem ers, azt tudod de hogy nem rossz, azt is esméred. ha tehát elárullak, gyengeségbl esik, de tudom azt is cl fogod hinni, hogy azt csak jó szívbl cselekedtem.
—
.
.
!
.
—
.
.
.
—
.
.
.
.
.
—
.
.
.
—
—
.
Vanni hagyományai.
loi
XLVl.
L — nébez.
"Fanni B.
— —
elszenvedem haragodat, csak Bár bnös Jegyek elárultalak. boldog légy. Megtörtem szavamat Esmérted te gróf ft nét és mégis hallgattál. Esmér
te
6 téged,
szeret
szán
és
—
I
.
.
.
Kocsija, melyet
éretted
T—ai
pedig felvállalta éretted a követséget. Látni kívánunk mindnyájan, de "Fannid. senki oly szívszakadva nem vár mint küld, viszi
ezen levélkémet.
XLVU. Gróf
né B.
JÉ
L
—
néhez.
Kedves Báróném!
—
szörny elszán^sra vetemedni? ismert engemet jobban és miért nem bizta meg azt, a ki nem csupán csak társalkodását kedvelEn lette egykor, de mint barátnéját is szerette ? szekeremet küldöm és kérem, ne tagadja meg tlem Miért
miért
kellett ily
nem
.
.
.
ide általjönni, s velem egyenesen és minden tartalék nélkül jövend állapotjának meghatározásáról értekezni és meghinni igaz barátságomat, melylyel vagyok tökéletes baráínéja
Gróf
É—
XLVIU. Fanni Báró
L
— néhez B
.
.
.
ra.
R— lói, Elmentél
é?
itt
.
.
17.
engem, egyetlen barátbenned meghittemet, tanítónéNem panaszol kódom! Kéve-
hagytál
— elvesztettem mat — mindenemet!
ném!
febr.
.
»
»
:
J^ármán József.
102
téged szeretnem, ha a magam gyöboldogságodnak áldozatul vinni nem én szenvedni fogok tudnám. Légy boldog ! Nem ki kérem barátságodat 1 úgy szeret mint te, nem tud elfelejtkezni. Retteghetnék, mert a nagy világ tolongó vigsági között könnyen elrepül a távollévk csendes emlékezete de te tudsz szeretni azért tudom, hogy megtartom szívedet
sebbé
kellene
nyörségét
a te
—
.
.
.
A
—
;
Ok kedvesem nem !
tudod
nekem távollétedben
te,
.
.
.
mely nagy szükségem
A
vígasztalásodra ... szeretetnek zavar nélkül való arany órái elmultak, a kártörül hír, megrútítva szerelem kínjai várnak ... és hazug nagyításaival mcgbvítve vitle esméretségeTudod, mely hallatlan jelenés met atyám elejébe e tájon kettnek tiszta szerelme, tudod, mely tele vannak elitéletteJ azok eránt, a kik szeretnek, m^rt és a házasság haszona szerelem nálok vad tz vadászó alku ; amaz nagy gonosztétel, ez szabados,
lesz
is
A
.
.
.
—
illend mód... képzeld innen atyám felindulását! Itt termett és kegyet? zn szemrevetéseket tett. Egyedül voltam szobámban, hová ebéd után bejött Ránczos szemöldökkel, melyeken komor szemrehányás feküdt, szembe fogván engem, azt kérdé sebesen ai ? he ((Ki az a .» «Az atyja kapitány ennél a háznál kedvelik. .
T—
.
.
.
.
—
«Te is, úgy-e ?» Lesütöttem szemeim. Nézd el tet. (cHe hallottam szép híred Azt Alamusz macska nagyot ugrik, egeret fog Szerelmestudtam, hogy vizet sem tud zavarni Szedd össze magad, mert eljösz kedni! várj rá!
—
.
.
.
.
.
—
.
.
.
.
velem.
uram atyám.)) Hát mi nekem nem maradsz «ÚgyÍs itt ember már 6? Ingyenél, kóborló, se kenyere, se Majd bizony most pelyhesedik, máris a háza Azt se szoknyák után futos. Már abból mi lesz (lA mint parancsolja,
—
.
.
.
.
.
.
.
.
!
.
Tanni hagyományai.
tudja neki,
ember,
az
micsoda, kicsoda?
nem szeret
«Nem
.
1
—
—
Ej
03
virgás
,i>
.
,
mint gondolja uramatyám!)) Hol fekszik a jószága? neme? hát hol a familiája? Nem hallottam én se Nem oly alacsony ? hát, mi hirét, se nyomát hát, micsoda tisztséget visel, hogy hónap számra csak Nekem nem maradsz egy szema bálok után jár oly alacsony
—
((No
s
hadd
halljuk hát?
.
.
.
.
.
.
b
Készülj csapta az ajtót és én
pillantásig
Reám
is
.
.
.
.
.
.
oh barátném!
el-
fogyott a könny sztmeimbl ... a csak az apró bajok enyhítése, az iszonyú gyötrelemnek az a boldogsága
Szívem összeszorult, és hogy sírni tudna mozdulatlanná lettem. Bejött Teréz, látta nagy zavarodásomat. Ekkor nyakába estem, zokogó szóval köszöntem szívességeiket, melyeket ennél az elfelejthetetlen háznál vettem. «Ncm mégy oda egy tapodtat is! Hol az öreg? Elmegy Fanni, ai ? ai.) Tudja-e T (Itt belépett T nem akarja itt hagyni tovább az öreg» Elhalványodott és ajkai reszkettek. ([Menjünk mindnyájan, essünk az öregre, itt hagyja, ha csak két hétig is. Mit csináljunk itt mi magunk. Abból bizony semmi sem lesz.i) Elfutott Szegény Józsi! most láttam, mennyire meren úgy szeret. Szólni sem tudott, mint a állott és a legszörnybb fájdalom festette magát egész sincs,
.
.
.
—
—
—
.
.
.
.
.
.
k
arczulatján.
«lstenem, felkiáltott, ily véletlen, ily hamar. Leheén nem élhetek nálad nélküb ! berohant Teréz. Rá «No ne szomorkodjatok! vettük már az öreget. Itt marad Fanni még két tetlen
hétig»
—
.
.
.
.
.
.
—
kis idt még két hetet, csak két hetet leszek vele. Mint a halálra kárhoztatottnak azok a kegyetlen napjai, melyeket birái irgalmatlan szánakozással halála eltt engednek, oly két hét ez... Mit nyerek vele? azután csakugyan elválunk .. Nem
Tehát még egy
.
I04
Jííírmdn JCztef.
a kést egyszerre szívembe, csak lassan összeszorongatják, összekínozzák . . Ez is irgalmasság oh de ha ezek elmúlnak, ezek nem panaszkodom, az igen kevés, igen rövid napok, akkor örökre örökre elválunk! Istenem! azért voltam-e ily kevés ideig boldog, hogy örökre boldogtalan legyek?
ütik
— —
.
—
XLIX. Zígxfanahoz.
Fenyeget veszedelme elválásunknak felvert bátor szunnyadozásunkból Eddig, mint a boldog gyermekek, nem is gondoltuk lehetségét anntk, hogy elválaszszon bennünket valamely történet. JVlinden gondjainkat eloszlatta egy látás, egy tekintet ... a boldog jelenvaló nem is engedte sejdítenünk a lehet boldogtalan jövendt ... Ez a merész gondatlanság .
.
.
következ idknek
elenyészett; irtóztató ábrázatjai a
elszélesztették szép álmainkat. Látjuk, bizonyosan lát-
juk
mindketten
azt
szerencsétlen
a
hogy egymást elhagyjuk
.
.
.
Könny
kénytelenséget,
és siralommá vál-
a mosolygás, a tréfa gyötrelemmé Nem lehetünk együtt soká! minden este ezzel a gondolattal fekszem le: egy nappal kevesebb a kirendelt id, melybe' véle lehetsz. És álmatlan töltöm jajjal és zokogással az éjjelt. Messze, messze van most ai elrendelésétl és
tozott
.
.
.
—
T—
sírással panaszolta,
hogy
atyja a tábori életre szánta.
Kedves remények, melyekkel magamat kecsegtettem és a melyekkel könnyenhiv szerelmem oly mohón elfogadott,
teket
nem
—
nem
látom
én
soha teljesedés-
1
Oh
mely kevéssel megelégednék én! egy csendes melynek temése mezei asztalomnak szolgálna, egy alacsony házacska, a mely engem és t befedné, elég volna nekem, csak vele élhetnék. Minek netelek,
"Fanni hagyományai.
1
05
nem tudok minek fény és eltt mindig futottam! Másként akarja az égi így a mint van, rendes állapot és jövedelem nélkUl, soha sem remélhetjük szüleink megegyezését kcm bség, a
czifra,
a ki pazarolni
.
:
t
hogy az kérni
atyja oly jó
megegyezéseért,
megnyeri, aztán az cnyémektl igyekezni
Oh
.
.
.
.
.
fogja
;
.
.
Azt mondja szereti
;
az
ki
fogja
is
hogy tet
!
ha
és
azt
azt
kinyerni
...
de mégis
.
hiszem én, hogy
engemet szeret
borzasztó érzelések fojtogatják melyemet. Ugy látszik az a nap, a mely minket elválaszt, mint a mely cl fog választani életemtl. Barátném örökké boldogtalan lesz Fannid. !
Ugyanaz ugvanahoz. Hazulról, fcbr. Sirass
17.
engem, szerelmes barátném 1 az én örömeim Itt vagyok egyedül, elhagyatva, magam
eltemettettek.
kínzásinak és siralmimnak kitéve . . Oh az este, az éjjel, mely elválásunk reggelét megelzte, mint a haldoklók bús éjjele, rettenetes volt. Az a nyájas ház, a melyb*' a barátságos szívesség, a szokás és a boldogság otthonivá tettek, a melynek ölébe* éltem egyedül boldog napokat, mint szomorított most ! minden szöglet, minden házieszköz kedves emlékezeteket ébresztett fel. Mindeniket által kívántam volna ölelni sokra közzülök leá borultam, s keservesen sírtam felettek. cseléd, a mely annyira szeretett és minden kívánságimat szemembl eltalálta ha reám nézett, .
—
A
szomorú
— — —
nehezen vesztett el és ez az együgy, egyenes szeretet nehéz könnyeket nyomott ki szemembl. Itt engem minden szeretett ott majd minden kínoz és gyötör lett,
.
.
.
.
J^ármán József.
io6
—
féltem összetalálkozni, ó is magát eló vele lem elrejtette. A hóval beterített kertben bolyongott, magánkívül és közel a kétségbeeséshez. Bezárkóztam és vJgasztaJás né'kül ágyamban fetrengettem a sok siralomtól kiveresült szemeimbl a könyek kiapadtak. így ért az estve. Besötétedett már, én bús merevedésemben így feküdtem, a midn kopogás esett ajtómon és T ai megszólalt; szava, mely elgyengült és olyan volt, mint a hosszas betegségbl felkölté, ;
—
Felnyitottam az ajtót, belépett, székre és keservesen zokogott, gyertyánál, melyet épen behoztak, egymást meglátván, mindketten visszahökkentünk. Halvány orczája, a sírástól felpüffedt szemei, egész formája szánakoÉn kezemet törtem és magamon zást indított szívemet.
áthasította
dlt
némán
egy
A
.
.
.
kívül voltam.
«Ne
gyötörd magad, egyetlenem!))
vigasztalást akart adni,
—
kölködött.
maga
a ki
((Irgalmas az ég,
—
is
—
boldoggá
—
elkezdé
a nélkül
és
sz-
teszi szerel-
hozzám hív!)) münket Légy Nyakára borultam, egymás könnyei közé elegyedtek könnyeink, és tle elszakadni nem tudtam Miért oh miért nem halhatok itt meg! itt a te öleléseid között Ertlen lettem, minden tetemem elesett. Torkomat, mint a fojtó méreg, elállotta; meegylyem elszorult és a leveg után kapdostam szerre minden eltnt ellem és magamról semmit sem .
.
.
.
—
.
.
.
.
.
.
.
.
tudtam.
Egy ágyon eszméltem fel, melyet körülállott ez a kedves háznép és éleszgetett. T ai mint a megtestesült kétségbeesés összekulcsolt karokkal ágyam lábá-
—
nál állott
.
.
.
az Istenért jöjj magadhoz. Ne engedd . magad annyira elragadni a fájdalomtól)) így kiait, a kit többé áltozott Teréz és kiküldte látnom nem engedtek ezek a kegyetlen szánakozók. . Végre az ertlenség elszunnyasztott. Zavartak voltak
dFanni!
—
álmaim,
magamat láttam
.
.
T—
árnyékká
változva,
halotti
'Fanni hagyományai.
107
T—
ait öleléseim alól elhúzni tetszetköntösbe, néha tek irtózíató képek és félrevonult ábrázatok, minden szempillantásban felrezzentem. reggel ez a keservek reggele, elérkezett.
—
A
Sr,
temérdek köd nyomta
a földet, a lehellet
nehéz
mint a fojtogató fájdalom lehellete. Gyászolt még a termé&zet is két szeret szív elszakadásán. Oh reggel! illettél te ezen elválás napjához. Magamon kívül voltam és így érkeztem meg anyám házához, a hol minden szem, a mely reám nézett, annak látszott. Leszállani a csúfolódó volt, vagy kocsiról alig tudtam, annyira el voltam ertlenedve. (cNézd a megszomorodott lelket! Nem szégyenled annyira kimutatni azt, a mit titkolnod kellene. kedves bánt, úgy-e? szép vagy » Ily köszöntésekkel fogadott az anyám, és gúnyoló nevetése testvévolt,
—
A
——
reimnek követte. Tántorogva, lerogyó lépésekkel mentem szobámba betegségemet alig tudtam elhitetni velk. Még midn ágyamba feküdtem is, és fejem égett, érverésem iszonyú volt, akkor dörg szóval anyám oh ez igen kemény anyám felettem szemrehányásokat
és
—
—
mondott
és
meg nem
kiméllett.
Távozzatok, távozzatok tlem, édes képzeletek, a melyek csak azért jelentek meg emlékezetembe' oly kedves, oly bájoló színben, hogy szívemet emészszétek. Oh édes csendes kis szobácskám, els és forró szeretetemnek temploma! mely elevenen állasz most is képzeldésem eltt. Az a tükör, mely alatt asztalkám az az ablak, a melyen a majorba volt a kinézés és a mely mellett annyit varrogattam és mellettem állott és a melynél én oly sokszor boldog voltam ... az a kanapé, melyen vele sok órákat töltöttem, mind ezek elttem állnak. Ki nem tudom állott,
—
—
vetni
fejembl ezeket
a képeit rövid
boldogságomnak
és csak annál jobban, annál világosabban látom jelenvaló boldogtalanságomat! Sirass engem, szerelmes
barátném! az én örömeim eltemettettek.
Kármán
io8
D
József.
Ll.
Martjusban.
Elevenség és élet terjed mindenDerül felé tle. Én bennem az éltet er napról-napra fogy. Elestek tetemeim, szegény szívemet durva héj boríMint repdesett másszor tavasz eljöttére! totta be a legels fecske, mely mellettem elcsapongoít, a legels gólya, mely a levegbe' evezett, édes andalodásba hozott ... A pacsirta fennen jLrö csavargó éneke öröm-hírmondó vc3t. A rózsabimbó, a kikircs, melyet legelizör megláttam, örvendez kiáltásra fakasztott. Most megrezzent a fecske, a gólya képzea kikelet.
.
ldésem' tés
.
.
félrevezeti és a messzeség, elválás, elreppen-
képeit
éneket
támasztja
dalol.
tok) talán a
A
jöv
fel
bennem.
A
pacsirta halálos
kikircj és a rózsabinibó
tavaszkor síromon
(így sóhaj-
nyílik.
—
Hová
gazdag képzeldésem 1 a mely akkor is gyönyörködtet valál, midn édes szomorsággal árnyévagy ki koztál bel kir.padott-e szép folyamatod? lettél
zavarta
meg
tiszta
kristályodat?
—
—
A
tavaszi felle-
gek, melyeket a magasság üregében a szell renget, bús árnyékot hánynak a csirádzó mezre és széjjelMint ezek, egy pillaszaladoznak zöld tábláján . mulandóság natban, úgy múlik el az én életem is. szomorú képei követnek itt, a hol lábam alatt, fejem felett s körültem ezer élet ered és minden új életre .
.
A
felkél.
Lll.
Nem
Reggel, midn egész találom tet sehol voltam, vele mulattam és szinte az ertlenedésíg vele tépeldtem, szememet felnyitom, és tet sehol sem találom. éjjel
vele
.
.
.
109
"Fanni hagyományai.
LIIl.
Bocsáss Hiába! nincs más gondolatom, csak 6 meg, szánakozó Isteni midn téged imádiak, midn hozzád felnyögni akarok egy kis enyhülésért, csak akkor is közbe lép egy perczenésnyi szabadulásért ábrázatja és elragadja, csak magának, egyedül az Hová, hová csak magának, minden érzésimet visz ez a dühös indulat? Mikor két-három órát egy helyben mozdulatlanul ültem, forró képzeldésem az elmúlt örömeket minden spró környülállásaival festette, 6 elttem áll, egészen úgy mint volt, minden mozdulatja, minden fordulása szemem eltt van azonba' nekem úgy tetszik, mintha csak a más szo.
.
.
—
.
.
.
—
—
és azután bába' volna, én felugróm, utána indulok látom, hogy magamat megcsaltam és sírok megcsalattatásomon mikor így emésztem m»gam akkor, oh
—
:
nem soká viszem
akkor látom, hogy így
.
.
.
LIV.
Bezárom számat és nem panaszkodom. Ne tudja legalacsonyabb más, hogy én szerencsétlen vagyok. parasztleány bir atyjának szivével, én tlem az is el van ragadva. Hallgaíni tudó papiros! te egyedül zárd magadba könnyeimet, melyek reád hullnak atyám keménységéért szereMit vétettem én, hogy az
A
.
.
.
Rósz néven veíti, hogy szomorkoSzidom, és minden órában kifacsarja könnyeimet laj és kényeztetett testvéreim gúnyoló gyzedclmestetét elvesztettem.
.
.
.
—
kedéssel tapodják fájdalmaimat, és azt jóvá nem Kiméletlen anyám gyönyörhagyja, de ebzenvedi . . ködik keserítésemen és 6 Istenem 1 tódítja keserveimet... Ha fejemet melyemre vonja a fájdalom tet tct hányják szememre. Ha gyengülésem az ágyba szegez szerelem betegének csúfolnak! .
—
—
—
—
.
.
.
— .
.
Kdrmán
o
Oh
annak
a betege vagyok, az igaz ! de annak a leszek ... Ez a gyenge kéz, a szerelem, koporsóhoz vezet és megszabadít kínzásaitoktól
halottja
^
József.
is
.
.
.
LV. Báró
L
nékez
B — ra.
Hazulról, mart.
17...
Elre
láttam, elre érzettem, hogy így történik. fojthatom magamba, ki kell panaszolnom szégyen vall ásómat; megöl, ha magamba zárom .. Nem hagytak békét, míg ki nem vonszoltak csendes magánosságomból, a melyben legalább kínjaimon legeltem meghasadt szívemet. Kirángattak az emberek közé és még gyógyíthatatlanabbá tették sebemet. szomszéd városkába bementek, hogy unalmokat rövidítsék. Házallottunk egész délután, én is vclök csavarogtam. Tudod, mennyi itt a nemes ház, mindenikhez be kellett egy kicsinyt kukkanni. "^^né, innepnap lévén, összehívta a fél várost és vacsorát adott, minket is megtartóztatott. Én nem akartam okot adni gonosz örömöknek, hogy ne hizlalják magokat szomorúságomon, összeszedtem ermet, hogy azt elpi^lástoljam, hol egygyel, hol mással beszéltem Hideg
Nem
1
.
A
.
és hátráló volt
mindeniknek
.
.
viselete.
Esméied **nét,
a ki oly híres ájtatosságáról. Itt két gyávp leányival, beléjök is belebotlottam. Édes asszonyanyjok lakodalmi köntöse volt rajok
volt
is
ö
szabva és mint a karóba húzottak mozdulni sem mertek, mert minden szempillantásban várhatták édes asszonyanyjok jobbító komor tekintetét. Alig kezdek velk egy-két szót szóllaní, láttam, integet a tisztes matróna én azt nem értettem, és azok zavarodva voltak s még merebben tartották magukat. Tovább szólok és észrevehetképen láttam, hogy intése azt
— —
"Fanni hagyományai.
jelenti,
és
i
i
l
Megütdtem rajta hogy tlem távozzanak magamba', hogy abba' nem hagyom a I
.
.
.
feltettem
beszélgetést. Folytattam tehát é% még annál inkább igyekeztem ket belevezetni a csevegésbe, melyet oly örömest tettek volna, ha nem féltek volna a komor tekintetektl Egyszerre mint a felboszontott fúria felugrék édes asszonyanyjok székérl, felénk rohan és mindkét leányát, a kik nagy figyelemmel hallgattak, két anyai taszítással elkergeti mellleni... Megzavarodtam. Nem tudtam, mit gondoljak és nem érthettem el, mit akar jelenteni ez a gorombaság! De mikor az egész frequentia ábrázatjain olvastam a sokféle indulatokat, láttam sok lapító anyának jóváhagyó szájfacsarását, soknak kártörül örömét, némelynek üres fején a bámészkodást ekkor kezdett a dolog bántani, ekkor kezdtem látni, mit akar jelenteni az a .
.
.
.
.
.
—
Mintha kést forgattak volna szívembe'. trhettem és kimentem, elrejtettem magamat és
történet
Nem
.
.
.
keserves könnyeit sírtam a megsértett
ártatlanságnak.
haszna esméretségednek, gaz leányi egész házam csúfjára vagy Szegény ártatlan testvéreidnek is szerencséjöket összerontod. Ládd szaladnak elled az emberek. Bújj el, szemtelen ! bújj el ne is mutasd magad többé az emberek eltti) «ltt,
látod- e,
.
.
.
1
.
.
.
így öntötte reám szitkait az anyám, a ki utánam magánkívül volt a harag miatt. Minden szó általjárta szívemet, mintha ketté metszették volna Ezt a gyalázatot értem, és még én élek. Mint a dögletes nyavalyában kínlódótól, úgy futnak-e már én ellem? Mint a ragadó méreg olyan-e az én társalkodásom? Mint erkölcstelent úgy mutassanak-e engem az anyák leányaiknak, engem, a ki a jobb nevelés példája voltam? ... Ez a szégyenvallás lerontja, tudom, még kevés hátralev ermet. Legyen bár! mint vlegénynek, úgy megyek a halál angyalának elejébe. Haladással és öleléssel fogadom el ezt a szabadítót. Nem! nem az a rettent váz ez, mint a hogy tet nekünk festik egy szép és kedves ifjú, a jött és
—
:
.
.
.
1
1
ki
J^ármán József.
a
barátságosan
általvczct innen a keservek közzül a
nyugodaüümra. Aliért hallgatsz, egykori barátr.éml hát csakugyan hogy a szerencsétlennek nincs barátja? Nálad is igaz az? Lásd édesem, ai sem ír. Mióta elváltunk, nem fJelt. Hát is? is? lehetetlen I csak egy szót, nyugodalmamra kényszerítelek, írj csak egy szót róla és rólad. igaz az,
T—
—
—
—
LVl.
—
Ha
én az övé lehetnék! Istenem! elérem-c én azt a boldogságot! Ne kisértsetek, hasztalan vágyódásoki ... ó az enyim! a legszebb, a legtöké-
valaha
letesebb ifjú az enyim 1 Egy lisztes, érdemes férfi az Ne nyögj, tündérképektl elámított én férjem . szív! Ez a borzadás, a mtly hátamot általfutja, ez a .
jövend
.
sejdítés,
hogy
t—
örökre elvesztetted
.
.
,
LVll.
Mindennapi estvéli fohászkodásom lett ez bár nem érném holnapot. Ez a gondolat kisér ágyamba, és reggel midn felébiedek, szomorkodom azon, hogy fohászkodásom meg nem hallgattatott. Jól van! az Mire vagyok én én órám még el nem é»^kezett. itt? A sÍTverem oly híves, oly csendes, cly megnyugodtafó. A földbe* a gyötrelmek mind elmúlnak! mikor a f megnevekedik sírhalmomon, mtlynek ölébe én :
—
elrejteztem,
és
azt a szél
.
lengeti, ott
.
—
vége
lesz
gyötrelmimnekl
LVl 11. Körültem minden eltávozott. Hiába éled hiába
sarjaz
a
réti
a fiatalos,
nekem nem kékülnek többe
a
3
'Fanni hagyományai.
i
domború hegyek, nekem nem csereg nyugtatást
a
patak,
nem
Nem
lehelnek ezek többé ebbe a széjjelmorzsolt szívbe, nem folynak
rózsabokor
a
virít
1
.
.
.
Oh ártatlan édes örömek! természet kebelében feküdtem, mikor azokat hörpölve szívtam jóltev poharából édes örömek! oda vagytok! Kedves helyem ezután a temetbellök többé örömek
Mikor
.
.
.
a
—
kert Ott a hol a bodza boltos gályáival egy sírhalmot árnyékoz, ott ülök most legörömestebb és szívszakadva kívánnék oda leszállani, a hol gyökere cltn. .
.
.
LIX.
Nem
zúgolódom! az én mértékem még meg nem keser pohár még ki nincs ürítve Nem! ne múljon az el én tlem! legyen meg a te akaratod tölt.
A
,
.
.
1
LX. Elfelejtetni
tudok én
1
.
.
.
Lehet-e
elfelejteni ?
.
.
.
Miért nem
elfelejteni ?
LXJ.
— —
Itt szívem mellett, itt rágja egy féreg. Érzem, mint mardossa azt! ... A halált én magammal hordom! Szárazak szemeim, mint a mez az aszály idején, orczám sárga, mint az érett kalász. Érleldöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szlt. Közel van a lemetszés ideje. Legyen meg a te akaratod .
.
Kármán
íj
BerTísenyi-
.
.
.
1
"Kármán József.
14
LXJl.
Miért költöttek fel álmomból ? Oly csendesen aludtam és szunnyadozásomba' a legszebb álmok lézenget-
Oh
elttem.
tek
miért
vertek
fel ?
.
.
De
.
mi
az,
hogy tollamat nem foghatom? Miért nem volt ez a Azt mondjó álom megnyugtató? miért reszketek?. ják, hogy egész éjjel a forróhideg kínzott, és én oly jól aludtam hogy tépeldtem s vigyázóim kezekbl kiragadtam magamat és én mégis oly jól alud.
;
tam
.
.
.
Az
—
.
—
én oszlatásom közelget
.
.
.
LXUI. Utoljára
kezeimet
teszem reád, titkaim meghittje!
—
csak
és
azért,
hogy vele
sorvadó
szóljak
.
.
.
Egyetlenem! midn ezek a jegyzelékek kezeidbe jutnak, akkor már engem a híves föld takar Bepecsételve hagyom neked azokat a könnyeket, a melye.
,
.
ket ide hullattam, ezeket a gyötrelmeket, melyeket ide kiöntöttem ... és neked hagyom azokat. Erted szenvedtem azokat szemrevetésül mondom .
tem
.
.
Nem
mondom, hogy örömest szenved-
azt! sírom szélérl
Azzal a gondolattal szállok le csendességem hogy hív voltál ... és ha az nem voltál Ott, a hová én megyek, nincs én megbocsátok haragtartás ! Ott majd összetalálkozunk, és ott majd .
.
.
boltjába,
.
.
.
bátran szerethetünk.
— —
i
Franklin- Tái-sul
R. H. N. fec.
BERZSENYI DÁNIEL 1776
— 1836
8*
:
Berztinyi "Dániel.
i?o
Gessnerrel társalkodtam; korín nagy tárgyak ragadták
el
nem
függeszteni
többé kisebbekre
figyelmemet, én azt -^udtam.'
Nem
hogy otthon
valószin,
egy
egész évet
tÖlíött
volna, mint életírói rendszerint állítják; mert 1/94
van, mint a rhetorika növendéke.
már megint Sopronban
Maga ,
be
irta
nevét
Berscnyi
Dániel
jelmondatát
és
Cottu
c
A
proboque, deteriora sequor*. az
úttal
intézet
iskola
nemcsak és
Berzsenyit
kiváló
vagy
tanárok
a
hanem gyakorlatban
sikerrel
maradt
és
nem
verselni,
t
márcz.
ifjú
nem
tárgyat
hisz a
is
:
,els
nem
de
;
sohasem
tantár-
volt,
szó szerint
is
az
A
is
ifjúkor
merengésre csá-
a
ennek
ki
veend,
ke-
ertl
az
(Kazinczynak
elalélta
felelt
hanem maga
fölkereste
melyet Kis János
mert nem
kelteni,
alig
hogy
szeretje',
Sopronban boldogította t.
társaságnak azonban,
szilaj
hogy már ekkor
Lehet,
kétségtelen,
között
(karjai
tekintve,
félénk, titkolt,
fölkereste
is
11.), a mi talán
nen még
A
tanult.
olvasta a költket,
—
vésbé ideális válfaja
duzzadó
ifjú
nem tudtak benne érdekldést
leghatalmasabb múzsája, bító szerelem
igen
figyelemmel
az
:
is
így
már egyáltalán nem érdekelte t,
az iskola követelményeinek.
próbált
lanulókat,
szeret
és
nem nagy
nemcsak szorgalmasan
tott,
tehetségesebb
a
jóakarattal
így, egy-két kedvelt
meg
az
volt,
századának flvilágosult
gyak többsége most
s
Jonathán
elméletben,
gondozta. Költnknél és fegyelmezetlen
Videó mcliora
tanára, a ki
fleg
érvényesítette is,
Hetye venit ex
rhetorika vezetje, egy-
igazgatója Wietorisz
legmveltebb
bölcseletét
anyakönyvbe
az
Castrifer.
viiturus ex symbolo.
scholis inferioribus,
szén
18]
•
valószí-
soproni magyar
1790-ben
lehetett tagja
;
alapí-
de a tár-
Hcvczcfés.
melyrl természetesen
sasig munkássága,
6 reá
és lelkesft hatással lehetett
Sopronban
J
uto'só
töltött
buzdító
értesült,
homályos
elég
nem
;
tanárainak neheztelé-
mily csínyei, vásottságának és elkapatottságának mily
;
hogy
kifakadásai tették lehetetlenné, is
1
is.
ideje
tudjuk, mily tetteivel vonta magára sét
1
növendéke távozását:
jelzi
oeconomus zárták
11795. in
probavitj).
de eltanácsolták az iskolából
ki,
szavakkal
e
patvarista vei
vei
valedixit,
jul.
Móres non
futurus.
az iskolának továbbra
Az anyakönyv
maradhasson.
Azaz
nem
:
Sopronban nem
;
folytathatta tanulmányait.
De sem , sem folytatását. a
akarta
nevelni
Az
nélkül fogadta atyja határozatát.
nyáron tehát hazatért
diki
tervezték a tanulmányok
is
Berzsenyi Lajos gazdává
elIentáJlás
ki
nem
atyja
Sopronból kevés ismeretet, de magával. Latinul és németül
fleg Horatiust,
jól
éves
a tizenkilencz
elég
ismeite,
német
a
Gessner, Matthisson és Salis, talán már Schiller kedveltjei.
Valószínen ismerte
lom termékeit Bessenyeinek munkáit,
francziás
a
is,
valamint
iskola
mértékre
,Uj
három könyveit' Heliconra az
,
vezérl
(1777).
mveit
Elegyes verseket' kiknek
János,
késbb tással
meg,
fiatal
és
Virág
verseknek a
,
Magyar
Miklóstól
Benedek
és
azonban
fölismerhet
Mert maga
Szabó
Baróti
Révai
költeményei
könnyen
poétíra.
:
Józsefnek
(1781)
(1787);
összegyjtött
jelentek
voltak a
Rájnis
kalauzát'
férfiainak,
Barcsaynak
és
kOlcmb-külömb
vett
voltak
is,
iskolánuk ép a nyolcz-
az ó-classikus
vanas években megjelent alapvet
Dávidnak
vezet
Orczynak
Báróczynak,
és
fleg
magyar iroda-
korabeli
a
írókat,
közül
írók
a ki
hozott
latin
a
1795-
ifju,
tapasztalatot
tudott;
jól
fiát,
is
nagy
verselt
Kis csak ha-
már.
122
"Berzsenyi Dániel.
ezen most már
nem
kételkedhetni
hogy fönnmaradt
állapítani,
de
;
meg-
lehetetlen
és nyilvánosságra került köl-
teményei közül melyek keletkezhettek már Sopronban,
Az
alapunk. gulata
megállapítására
sem szolgálhat
,correctora' volt, folyton
azon
csekély
számú
melyeket
késbb gyjteményébe
ségtelen,
hogy különösen érzelgs,
Matthisson-féle hangulatú
mveinek
régibb
és
ifjúkori
De
állíthatnék,
németesen
ToJdy utóbb
ezeket
ezek közt sincsen egy
ábrándos,
foglalta
leg-
össze,
«els köny-
melyrl biztosan
is,
hogy még Sopronban
két-
tekintendk
költeményei
volna ilyen köztük, kétségtelen,
kísérleteit,
Csak annyi
fölvett.
általában talán helyesen. Berzsenyi verseinek
vében ».
ja-
többé-kevésbé erélye-
vítgatta költeményeit és bizonyára
sen átdolgozta
han-
stílje,
mert Berzsenyi,
e tekintetben alapul,
szenvedélyes
—
minden
hiányzik
egyes költemények nyelve, verse,
mveinek
ki
a
ennek
mert
lehetetlen,
jött létre
;
ellenben, ha
hogy csak tetemesen
át-
dolgozott alakban bírjuk.
Tehát Berzsenyi 1795 nyara óta lakója volt Hctyén.
Állapota
nem
ismét lehetett
a
szülei
ház
sem kellemes,
sem további fejldésére kedvez. Atyja nem ismerte
fiát,
uralkodni akart fölötte, megtörni erélyét és makacsságát,
Dániel
pedig e tulajdonokat
,Én
t
nem
vádolom',
költ 1810
Kazinczynak, ,st azt vallom, hogy jó ember,
minden
s
csak
hibája
ismert és az én szilajságomat
nem
zabolázni akarta.
ség.
Az
el
a
is
Ebbl
nem
harcz lett
Munkács
hagytam'. Berzsenyi
költkben
volt,
volt,
szept.
hogy
engem
mérsékelni, s
volt.
i-én
okos és igen
tanult,
az
nem
háza nékem
örökölte
atyjától
ép
írja róla a
ha-
örökös idegen-
melyet csakhrmar
Lajos minden
vélte fölismerhetni, kikkel fia
baj
kútforrását
annyi szeretet-
3
Bevezetés.
1
foglalkozott és ezért mindenekeltt Dániel költi haj-
tel
lamait törekedett elnyomni. Ily
körülmények közt apa és
között békétlen, feszült viszony támadt,
fiú
mérsékelhetett a jószív anya, ki egy évvel zött
cl
mény
élk
az
hogy
sem,
de
sorából, a fiú
nem
készséggel
mérsékelt
elbb
költö-
az
körül-
a
tonos ,harcz és örökös idegenség' kült az ifjú
gazdálkodásban
t
atyjával
szemben
édes
szívesen látták és aligha folytatott
E
foly-
légkörébl cl-elmene-
Nikiára és Sömjénre,
hez, kik
atyja
állt
önálló belátását óhajtotta érvényesíteni.
saját
a
a
nem
melyet
kedvvel
és
kívánsága szerint gazdának, mert Dániel is
1
anyja
testvérei-
meg nem
ersítették
magatartásában.
Négy
évig
(1799-ig) tartott e voltakép tarthatatlan viszony, melyben az egymásra utalt felek
sem hajlandók, sem képesek nem
voltak egymást megérteni és álláspontjaik viszonylagos jo-
gosultságát költészet
elismerni.
és a szerelem,
boldogították
most
volt,
de lágy és érzelgs kereste,
képeivel dett,
—
a
természet
tépeldött
ezen
melyek is
kedély
szomorú években
már
a
soproni
a
diákot
enyhítették a daczos jellem, ifjút,
a ki a
csendes magányt
szépségein andalgott, a mulandóság és titkos,
rejtélyes ideálok után epe-
ebben nem kételkedhetnénk még akkor sem, ha
saját nyilatkozataiból
leg
Hogy
nem tudnók
fönnmaradt versei kevésbé
semhogy azokból messzebb
is.
reális
men
De
ez
idbl
alapúak és irányúak
következtetéseket
hetnénk vonni. Annál bizonyosabb,
eset-
mer-
hogy ez idben,
a
század végéig, egészen és majdnem kizárólag német költk befolyása alatt
állt,
mintája. Kis János
ép úgy mint Icgközvetetlenebb magyar is
és az egész soproni
.magyar
társaság',
melynek Kazinczy 1793 jul. 27-én megírta, hogy ,1 német írók munkáinak ismerete nélkül haszontalan igyek-
I
Berzsenyi Dániel.
24
Berzsenyi, már
lentek meg,
XV]]1. század legvégén. Virág Benedek
a
hatása alá kerül,
—
—
ennek
továbbra
maradnak költészetében
bl
midn
S:,
hazai liter aturánkat boldogítani'.
szik valaki
,
Poétái munkái'
is,
a
st
élete
1799-ben
je-
érvényben
végéig
mvei-
Matthisson és Schiller
származó elemek, melyek helyzetének és hangulatának
annyira megfeleltek.
Matthisson, Schiller
s
Horatius
utóbb
voltak
halála
napjáig fmintáí, mit versein kivQl számos levele és érteke-
zéseinek idevágó helyei bizonyítanak, .Horáczot, Matthis-
hanem dicsség,
nem
hiba,
követi,
az
késn
jár',
Horváth Jánosnak,
és
ugyanezen három költvel
sont,
Schillert követni,
ezeket
nem
1816
irja
a ki
s
nov.
1
o-én
találko-
zunk Kis Jánost dicsít ódájában:
Te S
Schiller mélységét, Matthisson hímzését
a tiburi
Egy
phoenix magas ömledezését
alakban mutatod.
Matthissontól származik leiró
még
epekedés, mely
legutolsó
hajlama
érzelgs
az
és
sem
verseibl
hiányzik,
Schillertl bölcselked iránya és az emberiség sorsán ag-
gódása
(pl.
Hogy
,Hymnus Keszthely
Schillert milyen
isteneihez').
Kölcseynek szemére vethette, hogy s
charakterizálja'.
rosszul
vak bámulója pl.
említi
,
egy izben
;
De nem
függése
dett ki a kifejezett érzelmek
vagy igazságára
ményeiben
is
a
is.
,
Schillert
volt
(Kazinczyhoz
Schiller dagályait és
mestereitl való nagy
mutatja az
jól ismerte,
és
nem
hogy ismeri
német mintáinak 1
809
Matthisson
május
piperéjét'
serami esetre
sem
5.)
és
terjc-
gondolatok valódiságára
Nem, Berzsenyi már
saját
is,
ifjúkori
költe-
egyéniségét és bels világát juttatta
"Bevezetés.
i
kifejezésre, ha c kifejezés stílje és volt
Hisz maga
is.
dalolta
el,
melyekre
a
.szerelem
a
zárkózott
kultusza,
ság
úgy
késbb
szeretetre és
—
magyar zene magyar
mvészien
közt,
lágy
híve,
és táncz
verselést
alkalmazza.
de
még
Legels
érzik
mértékben.
és egy-
kísérletei-
sem rabja
formában
a
kezdettl
teljességgel
Az idmértéknek vagy
a
élt,
a
német költk
Dalai
legkevésbbé
a
ha
:
a
nem-
átérzi
rímmel
alkalmazta
tötte érzéseit antik szabású versszakokba. elégiáin
sza-
részvétre méltó egyéniségének,
csak a nemzeti hangsúlyos rhythmussal
egyazon
érzékeny
és
rhythmusát élénken érezte, is
a
hatalmasabban és
alkotású sorokba és
kapcsolatát sohasem helyeselte
lain és
melyekben
felemei maradtak imponáló
bens
férfi
állana és
legjellemzbb vo-
késbb
az életben, mint a költészetben.
ben Matthisson
zeti
is
tanították'.
késbbi
ellentétben
komorsága,
ábrándos emésztdése,
kokba, de
a
idealismusa, az erkölcsi nagy-
sajátosabban foglalta egyénibb
úttal
mi
és epistola-költnek
násaira ismerünk. Fenkölt
szíve,
a
versszakok
a fiatalkori
késbbi nagy óda-
epedés
és
Semmi sincs ez ifjúkori verseiben, és költ jellemével és világnézetével akárhány van
kölcsönözött
formája
hogy ,els ömledezéseit'
mondja,
is
25
és
való
mindig
;
nem ön-
Legjobban da-
hatása,
de
nem
mvei,
sikerült
mert a dal megkövetelte báj és kellem ersen ellenkezett
komoly
fenséges,
és
természetével
;
könnyen ers
felindulásba
átcsapó
ellenben elégiái irodalmunk legjobb e fajta
termékei közé tartoznak.
És megnyilatkozik
házban a Berzsenyi
az atyai
még
alakjának másik, a szerelemnél
zglme
is
:
a
ban hatással
hazafi reá,
fájdalma. Volt-e
nem
tudjuk
;
de
hatalmasabb édes
atyja ez
kétségtelen,
nagy alapér-
irány-
hogy
a
I
Berzsenyi "Dániel.
26
kornak nagy eseményei, els
lom
tényei
és
sorban
hazánkban
hatásai,
franczia
büszke föllépése és
szemét
a napi politika izgató tényei az
forrada-
Martinovics-féle
a
összeesküvés, a fölkel nemességnek
tották,
a
is
oda
fordí-
hová legjobbjaink a század utolsó tizedében.
Jó-
zsefcsászár halála óta, egytl-egyig mind mély fájdalommal tekintettek zetre, és
a
:
,
romlásnak indult hajdan ers' magyar nem-
háborgott
,nagy
a
si
vér' ereiben.
És mikor
reste az elkorcsosuló ivadék romlásának okait,
vétkeiben ismerte
azokst,
föl
Er Horatius
ke-
az apák
hanem nemzedéke sülyedé-
sében, erkölcseinek elfajulásában, a nemes pártolásában.
nem
theoriája,
—
eszméktl ,A
és ime,
el-
felkölt
nemességhez' (1797) és .Herczeg Esztcrházy Miklóshoz' (1797)
ez.
költeményeiben a Matthisson tanítványa mint
mint
növendéke,
Horatius
nagyszabású
óda-költ
áll
elttünk. Iskolai emlékei, magános olvasmányai és tépeldései, atyjának példája.
Virág Benedeknek érdemes és nem
kicsinylend kezdeményezése már régebben elvezették Horatiushoz,
—
most fogadta,
de mesterének csak
kor kortársainak útmutatása szerint
is,
fölismerte,
római költ az akkori magyar nemzet számára volna hatalmas
mert
ódáit,
nemzetben méltó párját
látta
a
romlásnak
is
hogy
a
írhatta
magyar
indult
az elkorcsosuló
t mi-
római nép-
nek, melyet Horatius lángoló hazafisággal iparkodott fölrázni tespedésébl.
Atyjával és helyzetével folytatott küzdelmeibl Berzsenyi
gyztesen tettert
került ki
érzett
:
nem
lelkében
Elhagyta az atyai vonultan, csendesen
csüggedt,
st
(Kazinczynak
annál 18 ir
házat és Sömjénre ment, élt
gazdaságának,
sen gyarapodott, és múzsájának.
Már
mely
nagyobb
szept.
hol
i.).
vissza-
örvendete-
1799 május 22-én,
Bevezetés.
23 éves korában,
nül
egyszer,
igénytelen, jó és csinos
költ ,cgyDgységben
kit a
és abból föl
talált
de mégis valószinüen lebecsül,
badított',
nak 1809 márcz.
A
mindenben*.
míg Sömjénben
1
2
én azt
költ
Éva
Saáry
és
írja
családi
még egy
Farkas és Antal (utóbb
fsúlyt,
tani,
játszva és lassan,
testi
fejlettségre helyezve.
pl.
így
1807
középszer
:
Lidia,
s
;
szépek,
nyomán,
példája
saját
15-én
Lidi
máv
leányunk, a Farcsi csupa vasék, deliek,
Nikláról
ér-
.Magunk
:
ágyvet szoba-
asztal- s
pedig szakasz-
a Toncsi
minden
örömmel
kívánságaimat
fölül-
De
e csa-
örömei mellett azért folyton voltak kellemetlenségei,
els sorban
sógoraival, a kik irigyen
nézték a
fiatal
zaspár anyagi gyarapodását (Kazinczynak 1812 aug.
Hogy
e viszonyokon való elkeseredése
kedhetett, mutatja levele
:
,Az
mint velem ideje
kete
a
került atyjával is
múlták és az én mindennapi gyönyörségeim'. ládi
sza-
Kazinczy-
Bizonyára fokozta boldogságát,
szept.
egészségesek vagyunk
mása
vo't,
negyedik, László), kiket
ügyeirl, fleg gyermekeirl
kit házi
tott
n sem
született
hogy ez idben valahogy jobb viszonyba
tesít,
éves
de egyúttal gyöngéd atya maga kezdett taní-
az erélyes,
is,
,
14
boldog volt: 1808-ig,
három gyermeke
laktak,
midn
hogy
róla,
élete
27
Dukai Takács
veszi egyik rokonát,
Zsuzsannát, D. Takács Ferencz leányát, a ki
1
;
;
;
mily fokig emel-
1814 jún. 18-án Kazinczyhoz
emberek
veled
rosszabbul
harcz és dühösség volt
nem
intézett
bánhattak,
életemnek
tajtékos ajakkal csókoltam azt, kiért
trös
há15.)
legszebb
szivem
resz-
kézzel ölelem barátomat, vérrel elegyítve ittam
örc mimnek poharát, mint egy részeg pandúr
ütközetnek veszélyén, mert nem tudtam
azt.
a pálinkát az
hogy
az
embe-
reknek gonoszsága nem egyéb, mint gyarlóság, bolondság'.
I
Berzsenyi D.íniel.
8
5
Családi boldogságán kívül csak a múzsa tette az életét
trhetvé. szemmel
Titkon,
nézte,
az
férje
—
óráiban
éjjel
hogy
nem
neje
melyek-
javítgatta és simítgatta régi verseit és írt ujakat,
ben majd szívének lágy
majd hazaBas fájdalmá-
érzéseit,
nak heves kitöréseit foglalta most
De
szabású hatalmas szakokba.
nem
mert, vagy
hogy
nem
jó
—
gyertyát fogyasztotta
a
már többnyire
antik
elé
vagy
akart lépni, és csak a véletlen
mve,
nyilvánosság
a
ez mégis és mindenesetre jóval
elbb
történt, mint
Berzsenyi maga eszközölte volna. Kis János ugyanis, kit a
költ még Sopronból
vágó-Örsrl Nemes-Dömölkre
költözött,
órányira van Sömjéntl. Kis János, író és költ,
végén
K-
mely község
fél-
ismert, 1802-íki július
Kazinczyval
már
ekkor
1793 óta
bizalmas
volt
viszonyban és igen érdekldött az
elismert
irodalomnak
baráti
minden
legkisebb mozgalma vagy mozzanata iránt. Berzsenyit, jó lelkület
józan
s
de csak 1803-ban,
hogy
nül,
azonban
ifjú
csak
költeményét és
esz
hisz komája
látogatta,
volt
Farkas
(B.
itt
keresztatyja),
márczius havában, tudta
barátja
három
verseket
nap
múlva
ír.
A
.Közlöm
költ három
(,A reggel', ,A magyarokhoz', ,Nagy Lajos
körmeit', határtalan
közölt
véletle-
hozzá
.oroszlánnak
János,
bámulattal
s
elragadtatással
fogadott és nyomban. Berzsenyi kívánságára val
meg
meglepett
vitte el
Hunyadi Mátyás'), melyeket Kis
látva
sokszor meg-
földesurat',
ifjú
is
,a
(Kis
veled
János
egy
Kazinczynak ifjú
1803
földesúrnak
Ber'senyi Dánielnek egy pár versét,
s
is,
Kazinczy-
márcz.
27.):
hallgatómnak,
még pedig minden
változtatás nélkül, kivévén a tudatlan copistának (ez persze
Ez a szép a költ maga volt) gyermeki írásbeli hibáit. reménység költ ^agy tiszteld; mindeddig senki sem
"Bevezetik.
tudta,
hogy
verseket
készített.
reménylem
fogod
még
6-án
április
általam,
litteraturával
a
dicsérettel
ségeit
nála
már
jóJlehet
írt,
ítéletedet kéri
1
s
nagy
Es
szokatlan
is
midn
borulok
Háládatosan
mészetnek
hogy
a
lábaihoz,
got-e,
vagy
Nem
cly szorosan
tudom, mit
nagy
költben
Ter-
a
böJcseségét,
fzte
a segédet
inkább a
csudáljak
lelket s tanulását-e,
semminek venném, az
nélkül mindezt
véletle-
magyarsá-
harsogó ömlödözést
a poétái bítor és
a jól elkészült
ifjú
közelít
anyának,
imádom
tisztelettel
vagy
ne
a
J803
után
írt
örömmel
teljesen
kinek hangja csak
szívébl
kiszorítja
tnik
és a haza
Leikérek
ódák
Matthissont,
Berzsenyinek
középpontja
emberiség
és az egész
jövendjének
kornak
a
veszedelme lesznek költészeté-
hazája és nemzete; ennek sorsából indul
nagy világ
föl
költeményeiben. És Horatiussal
nek ftárgyaivá.
nak,
?•
vette és készséggel követte.
itt-ott elvétve
nagy eseményei
a
mi
szent hazafiságát
a mester lelkesedése és telkesítése ön-
térjen',
Most Horatius
ezt
?
azt,
bizalmat keltett, Kazinczy tanácsát pedig, ,hogy az útjáról le
:
a szent
tápláltatik,
azent
a
már felel
bajomat nem
barátunkban, a széo, noha néhol hibás
új
Az
s
történetek fonalán
veszély mellé...
a
mi
s
egy dics lángot htok fellobbanni
elalvása felé,
szép-
s
mester
a
azon kesergek, hogy az
tz, mely már csak kevesek szivében
nül
tessz vele s
lelkesedéssel
.Betegen vettem leveledet, de feléledtem
érzem többé. íme,
számmal
szép
jót
ha hibáit kímélettel
is,
felfedezni'.
29
kérdéseihez,
Imádott
ezentúl ki
és innen jut
hivatásának,
sorsá-
melyeket aggódó
szívvel
megfontolása, tépeldése tárgyává tesz és mélyen átérzett
rhythmusokban
hogy
érinti
K
(.»
megalakít.
verseiben,
Berzsenyi.
Egyéni
házi
érzéseit ezentúl
boldogságához
a
alig
világnak
9
1
30
Berzsenyi Dániel.
semmi köze. Mert szerény
voh
itya
maradt Berzsenyi,
és
növeked
házának
JéJhette
fedele
jólétét
Berzsenyiek kedvezi anyagi
végén elhag^-ták
1807
játékainak
vágyott
vissza,
Nikiára
és
megv'ének egy csinos kis
(vagy
sóvárgó
Anvagi
lépett be az
irodalomba,
küzdelmeit,
itt
örök
alussza
itt
Berzsenyi nagy
lett
szelnek
költvé,
férfikora
ví\-t2
él
akar
nem
;
vettetnek
is'.
Kazinczy hog\'
,
bánja,
testi
álmát.
Sopronban
Berzsenyi
találjon
kinyomatnak
azok
vette
módot
át
Kis
verseit
1808 október 31. lelkesedéssel költt,
nak
el
kit
.minden,
a
a
ki
azt írja:
,
van,
harmincz
örömmel
Kis Jánosnak pedig
hogy .újabb
Berzsenyit utolérje'
;
osztozhttott
nek furcsa helyesírásába. Kazinczy levelére 1
3.
mély megilletdéssel
innepet
jegyzett életének
gyenli bevallani,
felel
;
a
azon év
mester
a
hozzáfog
költ-
t
költ
decz.
levcJe .igen szent
napkönyvében',
.hogy egy pár forró
éves
fogad-
poétáink közt egy
egyszersmind
nem
versek letisztázásához, mert
fölkéri,
ki
a
Es Kazinczy már
üdvözli a
kinek ízlése
szent koszorújokban
novemb. ij-én sincs,
a
mit
tzbe
Bécsbl hazautazó
a
János-tói,
kinyomatásra*.
a
a
ha
is,
már
a
Kis Jánoshoz: teg\'en velk,
,ha
lett
innen
és
lelki
A^ár 1808 nyarán küldi verseinek gyjteményét
akkor Sopronban
jó-
visszavált-
úgy hogy vagv ezerkétszáz
hatta elzálogosított birtokait
birtokosává-
lélekkel
Somogy-
nagyb2t\-jáTól
hold földnek és eg%' negyven hold terület N'ikJán
szinhelyét
MikJára),
faJujába költöztek.
hogy anyai
létének bizonyítéka,
kedves
1808), hová
midn
voltak,
költ gNermek-
a
ábrándjainak
irjúkori
és
(.Búcsúzás Kemenesaljától',
és
is.
helyzetben
Kemenesalját,
a
fér]
megelégedesse] szera-
ki
a
boldog
alatt
férfiúi
és
nem
szé-
cseppet nyo-
Bevezeti*.
mott
nemzetének
(V.
es
tudományoknak
a
,A múzsához', 1809. ^^
ö.
hogy neki
említi,
sr
úgy tartalom mint
volt és
kitn
magát
Kazinczy nemcsak a költt
még többet
mindenfele
:
lelkesítette,
Berzsenyi költeményeibl és mind
hazában hirdette
a két
és hírét
körökben ismerték olyanok
még
olvasták.
hírnév
íí
Somogymegye fispáni novemberében
,A balatoni nympHs, ódáját
í,
és
1
a
8.
)
8
I
1812
2
helyettesét,
gróf
ez.
ódát);
—
kelt
Gábor
volna';
terjesztette a
—
állíttatá
föl
teltetéseket',
iró
—
nem kapott
eltt
I
írja
ki kapott,
Az
nékem szabad
—
,i]y
ez.
hogy
a
—
írja
költeményét
temjéneket 1812
kötelesség
atyjának
minek eltte munkája Döbrentei
is,
Adámné
s
kertjében
ily
megtisz-
júliusában,
ilyenekkel dicsekednem és
i.
megköszöntötte
gróf Bethlen
hirét,
atv'jának
1
ö.
,Báró Prónay Sándor-
a
ez.
181
(V.
gyülekezeté-
Erdélyben pedig, hol
költ
az emléket;
181
sógorát,
estei
.Ily tiszteletet'
klapra véseté ,Melancholia'
grófot,
kinevezte
Teleki
fényes
díszét' (v. ö.
széles
László
Lászlóhoz',
Teleki
rendeknek
már
egyetlen 'orát
hogy Berzsenyit
táblabirájává
márcz 20. ,nem tudom,
közre
Teleki
rá
közönség jelenlétében
egész
magyar Parnassus hoz'
kik
a
Prónay Sándor bárót.
1812 márcz. ,az
vette
meg^'e
a
is,
tett
mutatványokat
küldözgetett
dicsségét, úgy hogy a költ nevét
ben
alak
helyet
el.
De
sem
nyújta
férfiú levelezése,
tekintetében irodalmi levelezéseink sorában foglal
szentelni.
örömmel
szent
borostyánt'). Ezzel megindul a két jeles
mely 1815-ig igen
%
melyben büszkén
ódával,
Kaz'nczy ,keze
fogja
3
minden
fogadást tesz, hogy
szemeibl'. Azután
ki
erejét
i
,
magyar
Atyám Uram
mert
én kívülem
ennek senki inkább nem crülher, mint Atvám Uram'.
Berzsenyi Dániel.
152
De
költemények kiadása
a
kor versei Szemere
hogy
.tiveit
költt
tette a
készült,
súlyosabb
testi
akadályozta meg, hanem betegesen
baja nemcsak e tervét
komorrá
de
;
809-ben, mi-
1
Pestre
voltak.
rendezhesse
sajtó alá
Már
késett.
Pál kezében
,Még eddig
és elcsQggesztette.
a
mulandóságnak semmi magvát sem éreztem ereimben, de érzem
most
egész
semmiségemet
csak 33 éves férfiú Kazinczynak
csüggedek',
és
1809 május
írja
a
Fokoz-
5.
ták izgalmát a franczia háborúk okozta zaklatások, melyek
fleg
De
Dunántúlt sújtották.
a
nem
nált,
mi se némuljunk
1809
febr.
akadályoz. Friedrich Rossbachnál
j8.);
hívását, a ki
igen
el
egy tervezett évnegyedes
idk
háborús
jan.
nem
számára
kiadót
keressen.
múlva foghatott újra
tollat
els sorban .Kazinczy Horvát
üldözte
is
bénán
sántán,
s
a
tért
(Kazinczynak 1810
a
triásza' (Vitkovics,
frigyet kötött,
1
8 3-ban látta elször. 1
is
tette'
(Kazinczynak
nehezére esett
:
,ha
De
az
költ nem
szokott
legjobban e szokatlan körben
kodás .lankadttá az írás
Szemere
Horvát Istvánnal
magánossághoz
és
25.).
hol az
Szemerévcl,
míg Kelmcczyt csak berkerül
febr.
került, a
István) lelkesen fogadták és
Vitkovicscsal, Kölcseyvel,
még
a
hogy
Pestre indult,
Végre 1810 márcziusában mégis Pestre
magát
Midn
Jobb kezét úgy megütötte, hogy csak egy hónap
vissza.'
Pál és
meg-
(.Magyar
folyóirat
De most
sors: ,Lak,iál egy hitvány hídról ledlt
írók,
Jánosnak
János
jöhetett létre, Kazinczy
csakugyan
20.
Kis
megnyerni.
akarta
miatt e vállalat
i8jo
tanácsára
de
verseket csi-
is
(Kis
hirtelen'
fogadta
szívesen
dolgozótársának
Tárház')
versei
st
javítgatta
politikai zaj rettenthet,
régi verseit és írt újakat: ,a talán
azért serényen
;
em-
érezte
az eleven társal-
1810
8.),
hisz'
néha levelet nem
írok,'
ápr.
"Bevezetés
133
védekezik atyjának 1816 szept. 21.,
Azért
írni.'
fogom
Kazinczy
és
Alig
8.).
is
teljesítette a
mester-
iparkodása
mellett
nek minden kfvánságát, mert .minden
sokakat kéntelen volt meghagyni az eredeti nyerseség-
ben*
(u.
De
o.).
saját belátása
és
javítgatott, talán kelleténél túl
egy ódán
ki
hét számra
A
hogy
.használni
:
azokat, valamint csak ízlésem és poesisom természete
megengedheti' (1810 ápr,
is
kéziratát,
haza,
futott
szo-
annyival
sokat,
szerint javítgassa
javaslatai
ne
Szemerétl
sietve átvette
megnyerte Kiss Istvánt kiadónak verseit a
meg
azért
sem tudok
mert én beszélni
morodjé!:,
imkább
,
(írja
Bárány Boldizsárnak
nem
dolgozni
Nonum
prematur
Horátz, ha jó akar lenni a vers
uno
in
verseket, az
önti a
;
1817
in
az,
nevetségessé
i.)
lesz.
mondja
azt
stante pede
ki
a
,a
mint a Varga
annum,
mert
febr.
sohasem
poéta
az
tud,
mely vers hamar készül, rövid élet
Péter bocskora.
folyton
szerint
ízlése
költeményein, hiszen
is
magát az
teszi
okos eltt.'
De
még mindig
a versek kiadása
ersen
Ehhez
elkedvetlenítette.
mi
késett, a
járultak anyagi
a
költt
bajai,
há-
zának összedlllése, jéges, a pénz értékének egy
ötödére
rokonainak rosszakarata. ,A sorsnak
csapásai
leszállítása,
megszomorítottak, de az
ságok
egész
1812 febr.
lelkemben
5.).
:
ápril.
,Ma rakodtam 2.,
több
efféle
emberi gonosz-
megháborítottak.'
(Kazinczynak
háza és most
új
hogy szülföldjére vahha
új
szobáimba',
írja
fogok,
életemnek örömeit, s
elgyújtottam
bolondságait
lemond
visszatér-
Kazinczynak 1812
.letettem nyoszolyámat azon szegletben,
éR haldokolni
kérdzni
s
Végre elkészült
régi kedvelt tervérl, jen
ily
melyben
kandallómat melynél
gyakran
vissza
vénségemet melengetni.' £s végce
fogom
dlre
ke-
:
1
Berzsenyi Dániel.
34
kiadása
rüit a versek
egy bett sem
A
is.
mcczy Mihály pedig
censor,
Madarassy Ferencz,
megadta az imprimaturt,
változtatva,
kiadás költségeire a
a
Helfehér-
pesti,
vári és zágrábi
papnövendékektl ^ mintegy ezer forintot
gyjtött
mihez tanítványa,
össze,
A
vagy száz forintot adott. a kiadás költségeit
maga
Siskovics
büszke költ,
még
József,
a
kész volt
ki
kezdetben nem szívesen
viselni,
vette c .becsületet és dicsséget', mely könyörületes ado-
mánynak
is
volt
dologba, mert
magán
de utóbb belenyugodott
tekinthet;
hogy
adomány nem
az
úgy hanem az irodalom vélte,
személyét,
értelemben megköszönte
a
növendékpapoknak
mányukat, a kik (sajnos, elveszett vagy lelkes
végre
1813
és
metszeté
rézre
tavaszán
(77
ado-
lappangó) levelét
* Névszerjnt adakoztak
:
Antal az erdélyi. Fiiszár
bori János a kalocsai cziszterczita.
Dér
mire
Fábri Ignácz
György
a
Engelbert
a
káplán,
Fejér
kassai.
veszprémi, Hering Ignácz József a veszprémi,
Vojvodich Alihály
megyébl;
versei
megjelenhettek.
Baricz Mihály debreczeni
Kotró Pál a szatmári, Schwarz a szombathelyi,
arczképét,
költemény)
báró Barkóczy László az egri,
és
Ily
illeti.
lelkes
örömmel fogadták. Most Berzsenyi magát Bécsben
újra lefesteté
János
érde'vét
a
az
a
Tatay
diakovári,
Zom-
Keller Kelemen, Szabó János
Guzmics Izidor
és
benczések.
Ezek adtak összesen 740 fi'tot (Kazinczy levele 1812 ápril. 2.) A székesfejérvári növendékpapság Farkas Imre társuk buzdítására joo frrot adott össze, Ton-icza zágrábmegyei kispap 50
frtot.
(Döbrentci,
p.
VUl.
—
és XJ.).
Berzsenyi a kötet
czimlapján kitenni kívánta az adakozók neveit, de az ifjak takoztak e terv ellen
,Nem
ártunk-e a
181 a. jul.
2.,
és Kazinczy
dolognak
is',
ez
írja
.ezeknek a fiúknak
is
a
zetiség ellenségei szemmel tartják az lek,
til-
helyeselte e maguktartását
nehogy megtiszteltetésekkel nekik
ügyben
Berzsenyinek
kihirdetéssel?
A
így buzgólkodókat ártsunk.'
nems fé-
Bevezetés.
A
Helmeczyt
czínilap
135
A
körül.
Berzsenyi 20. kelt
kétszáz
hamar
kiadás
.magyar
forintot,
kívül
rajta
fáradoztak a kiadás
839-ben
1
Kazinczyhoz
(1.
értelmében
levelét)
is
Helmcczy
elkelt és
óhajtása
régi
de
kiadónak,
hirdeti
Tatay János és Bilkei Pap Ferencz
befizette
a
i8ii
hasznot,
tiszta
könyvkiadásra'
(I),
decz.
Akadémia
az
pénztárába.
A
kiadás nagy
de
hatást tett,
Berzsenyit kellemetle-
Helmeczynek önkényes
nül érintette
eljárása,
jelzjét és sajátos szólamát megváltoztatta
ben Berzsenyi
bl
kitnik, hogy Heimeczy csak
sajtóhibát).
Annál örvendetesebben
ségnek általános tetszése, melyet fásan
vett
találtak,
dt
tudomásul
hogy
félek,
meg
mindenütt
igen közönségesen tetszenek'. Heimeczy,
úgy
látszik,
sürgeté
A
az
még sem
költ 1815 vége
tett
gyjteményt
vidke epistolát).
(v.
Az
darabbal) és benne
és
újra
még
ményt, de az részt az
1
8
a
kiadás
birjuk
új
darabjait.
ez.
megelz
ugyan még
darabok
is
19 és
gyjte-
legnagyobb-
korszakból valók.
második kiadásával
saját
rö-
jelent
költeménynyel szaporította e
általuk közzétett
és részben
költ,
meg (87 Berzsenyi költi mködésének 1816-ban
költi dicsségének magaslatát. Most zsáktól
a
.Heimeczy Mihályhoz'
ö. új
181 6-iki évet
Költeménycinek
minthogy
csakugyan megküldi neki a bví-
feJé
jóformán összes termékeit. Döbrentei
Toldy
félig tré-
kedvességet
már 1814-ben
Berzsenyi
kéri
közön-
a
a kire
neheztelt oly nagyon,
kiadást
új
mely-
változta-
komolyan,
közönségesek,
igen
5.,
a kiadásban jó sok
lepte
félig
.Verseim
:
jan.
igen keveset
költ szövegén, de meghagyott
tott a
ez ügy-
ö.
(v.
Döbrenteihez 1814,
levelét
néhány
a ki
elérte
Berzsenyi
búcsút vett a mú-
elhatározásából,
részben
küls
I
3
Berzsenyi "Dániel.
6
körülinények nyomása
i8i-iki év életében ven éves volt, mégis datlan
félreismerhetetlenül lassú és
hanyatlásnak indul.
Kedélyét megrontja testét a
tének egész második
tanulatlanság
felét
és a tan.'tás lelkes vágya.
érezte és
«.
szaka-
magá-
a
gyakori idegláz,
emészt
éle-
tudata
Költi erejének hanyatlását
Már
fájlalta.
az
fordulópontot: csak negy-
jelent
nyosság és elszigeteltség, a
gyon
De
beállott prózaírónak.
alatt,
is
1810
nov.
23.
navolt
írta
Kazinczynak: .Engem az én isteneim elhagytak' és 1814 jul.
5.
Dukai Takács Juditnak.
ként a Helikonnak minden
kebelbe sietnek, máj.
15.
mint
,
Engem
nyájasabb
elhagynak lassanszüzei
szerelem tündér
a
forróbb
s
1815
istenei',
pedig Horvát Istvánnak: ,Az én poézisom csak
egy idegen
ég
sinld
alatt
aloe,
igen
csak
ritkán
ad
holmi kis biiingeket.'
Alkotó erejének tudata.
A
hanyatlásához járult
tanulatlan&ágának
korabeli írókkal való személyes érintkezése föl-
ébresztette benne a tanulás vágyát, hisz észre kellett vennie,
hogy azok mennyivel mveltebbek, sokoldalú isme-
retekben
gazdagabbak, mint
tanült semmit.
Már
,En most sem
írni,
Ugy
és tanulok.
magokat
és
ugyanazon
tlem ne nul,
181
i
várj,
voltakép
a
ki
1.
írja
sohasem
Szemere Pálnak:
sem énekelni nem tudok, de olvasok
tetszik,
érzéseim
azoknak helyét évi
,
január
febr.
1
5.
már éppen
gondolkodás Kazinczynak
:
kiforrták
foglalta
el,'
.Verseket
és
most
mert én most szünet nélkül tanulok.' Ta-
hogy taníthasson
és
használhasson. ,Én
nem tudok
megszabadulni azon nevetséges bolondságtól, mely engem szüntelen
pedig
látja
arra
ösztönöz,
az Isten,
hogy használjak
hogy bolondság
!
Ha
és a
sem Cato mennydörgése- sem Tibur zengése
tanítsak,
római fel
nem
leiket
tud-
Bevezetés.
ébreszteni, mit
ták
nyikorgók
(Kazinczynak 1809 "°v-
én
^'
^5-)-
legnehezebb problémákat veszi
ember rendeltetése
az
kérdésein évdik.
mve
(,Les ruincs,'
>79i.)
de
megnyerte Kazinczy nyihez
hogy
—
fell ejtesz,
így
róla: .meg
ír
eltalálál,
vagy azt
a
melyet
ségnek, melyet
meg
lelk
igen jellemzen
ifjú,'
írja
-
,
E
szerént
emberiségnek nyújtasz.' ez
most
hanem
akar javítani. a
Miklósnak 1814 novemb. 23-án
.
hadd csókoljalak össze
1'
használni nemcsak nemzetének,
dolgok
a
vels, szép eladást és
férfias,
csillogni
a valót-e,
könyveket választván
jó
ezen szolgálatért, melyet vele az
nem
gondo-
a
:
—
írsz,
itéletet-e,
szorulj mellemre, kedves barátom,
Használni és
így
rendkívül
nem tudom
benne
magyarságot, mely minden rendeidbl szól
,
mely
is
aki 1813 okt. 3i.Bersze-
az igaz és józan
—
ismeretes
befejezését,
alakjában
csudáljak inkább
melyet oly szerencsésen vezérül,
m
e
dolgokat nyomozgatsz és
ily
legfbb
serkentette; de készületlen-
is
tetszését,
magamnak mondani, mit latot-e,
és
a vi'ág törvényei,
:
megírására Volney
tökéletlen
e
levelében
intézett
1'
1813-ban belekezd egyvállas-böl-
sége lehetetlenné teszi neki
töredék maradt,
legfbb
tanulása a
czélba
37
hordómban
én
az
foglalkoztatják, a tudásnak
Már
dolgozatba, melynek
cseleti
1
,s
jelszava.
az egész
És
emberi-
,Légy barátom, nemes báró Wesselényi
fiatal
légy
mind-
barátjok
azoknak, kik velünk az elnyomatott emberi értelmet szabadítani kából,
s
terjeszteni óhajtják
segéld
építeni
e
;
végy részt e nagy
szent alkotmányt
tomoddal, tekinteteddel, gazdagságoddal,
s
ritka
hidd,
muntalen-
hogyha
az egyik pólustól a másikig terjedne a birodalmad, ennél
ielkedhcz
magadnak.'
illbb
s
méltóbb
tárgyat
nem
választhattál
; !
Berzsenyi Dániel.
1^8
Ez
már
álláspontján
mely
alakját,
költnek
a
egyenesen tisztévé szete
809
Kazinczy példáján
óta,
is
hanem
Hiszen már ódakölté-
tanítás szolgálatában
a
is
kényelmes
epistola
nemcsak megengedi,
teszi a tanítást.
többé-kevésbé
is
1
örömmel ragadta meg az
buzdulva,
,Már
állt.
mint gyermek úgy gondolkodtam, hogy a poétának nem-
hanem
csak hangicsélni,
most, egészen
használni
is kell'
(Horvát Istvánnak 181 5 máj. 25.): .Aki
minden tekinteteket kell
1809
nemzet
mvei
költ ezekben sem leteszem;
százszor
s
Még
így
E
költi levelek legérde-
közé tartoznak talált
jan.
,
:
mit
bolondokat tegyem okosakká vagy (Kazinczynak 1811
úgy
tanítóját.' ,
kesebb és legbecsesebb
tollamat
annak
egyedül
s
1815 közt epistolái, melyekben hasz-
és
nos igazságokat' akar hirdetni.
elégedést a
ellen)
kell
el
ír,
kapcsolatokat vetni
s
magát nézni, mint az emberi
keletkeztek
(Kölcsey
egyenesen kimondja
szellemében,
Schiller
meg-
de
;
Százszor felveszem
írjak?
bono
cui
?
a
a gazembereket jókká?,
i.).
mieltt költeményeinek második kiadása megjelent,
Döbrenteinek j8i4-iki pályázata
a
szinmírásra
csábítja
Berzsenyit, a ki e téren úgy az elméletben mint olvasottság teljesen tájékozatlan
tekintetében 15. tanácsot, ,az erdélyi
mester
thémát
felelete
2.)
Kotzebue csült,
és
(i3j5
nem
nelmi tárgyat decz.
és
theatrum
útmutatást kér
számára* jan.
talált
volt.
10.)
óhajt
kitér
ajánlhatónak.
újra Kazinczyhoz fordul hibáit,
a
Kazinczy
kit
:
Már
decz.
Kazinczytól, mert valamit volt:
Az
írni.
hazai
De
a
törté-
év végén (1815
ismertesse
Berzsenyi rendkívül
csakugyan
1814
(már decz.
meg
nagyra 15,)
vele
be-
kiemeli
Kotzebue néhány (épen nem jelentékeny) gyöngéjét, de úgy találja, hogy egészben véve nem áll hátrább Schillernél* ,
Bevezetés.
E
1
nem mehetett Berzsenyi
flvilágosítással
kereste (1815 deczemb.
3.)
:
;
egy-
is
meg-
sokra
ugyancsak Kotzebue ügyében, Döbrenteit
úttal,
tudni óhajtja, ,hol
39
mint vét
s
az ízlésnek és mesterségnek törvényei ellen, mert én ezt
hogy
annyira szeretem,
az cTibert
meg-
hibáinak
az
ismerésére elégtelen vagyok.' Dcbrentei, elég csodálatosan,
1820 márcz. 15
csak és
alatt a is
Berzsenyinek
felel
Kotzebue helyett Voltairet
Kazinczyt,
a játékszínre állítani
hogy
és javítása
írja
Ez-
az
jelenetet
is
nem els
is
Nem
hogy
tudja,
kisért
meg)
leteszi a tollat: érzi,
;
.res-
szá.nos
tör-
csoda, hisz'
voltakép mit
nincs vilá-
akar.
de a második
hogy oly
feladat
felvonás
közepén
megoldásához fogott,
melyhez sem hivatása, sem tudása nem
,Kupa támadása' (mert
Kétszer
humoros
átdolgozásban egy
felvonást (az
akarja
De
terjedt.'
mit kéziratának
bizonyít.
febr.
somogyi Kupát
,a
már ötven lapig
s
ten és kedvetlen' dolgozik,
gos terve,
Ugyanis már 1816
a színi költészetnek.
8. értesítette
is
kérdésére
min;ál.
köJt már hozzáfogott drámájához, st már búcsút
mondott
lése
ezen
ajánlja neki
volt.
látszik ez volt a tervezett
úgy dráma tervezett czíme) töredék maradt, mely eddig még
nem
jelent
meg
A
nyomtatásban.
fönnmaradt,
összefüggéstelen, részben zavai'os foszlányokból
hatunk képet a darabról,
sem mondhatni. Az be
tatja
gen
a király
vitézeive!
vajlás
sem
:
felvonás
megvédésére:
,
minthogy
küls szövetség
hogy nemzetemnek
vallását,
megegyezbbé
természetesen
Szent István
magyarjaival
fegyvert fogott
lehet tartós
kével
].
h
melyrl
a
és melléje
haza és
a
alkot-
Ítéletet
körét állott
muide-
keresztény
a leghatalmasabb
ország
nélkül (mondja), szükség,
erkölcsét a kö\ülte
formáljam,
részben
nem
mert
lev népe-
e néJkül
azokkal
:
Berzuny: Dániel.
J40
körébe vezet és megismertet
gány magyarokkal. és Deli.
n
A
a férj alig kérleli
kök,
most
s
egy
ekkor
Nem
n h'ába gyerme-
lemond
5.
jelenetben lép
hogy e Kotzebueindokolt szerepe,
(?)
élet.
A
párbesiéd
& vers
is
pogányok babonáival
Itt
drámai
erolékeztet, de elég e
gyönge
halványan,
Hercules
milyen nehezére esett Berzsenyinek,
és
Attila
bálványképei
eltt
melyeket a .varázsló' így üdvözöl Idvez légy, Hercules! és
te,
nagy
Legyetek hazánknak rjei
s
kfala.
Attila!
Tekintsetek reánk. Atyáink Isteni!
Midn
oltártokon
bárdom íog
vérzenl.
Fedezzétek Kupár, Bendegúz nagy vérét.
Az
igaz
Magyarok
bajnokát,
vezérét,
rizzétek Kupát, mint Álmost
Hogy
s
Árpádot,
megtartsa karja a szent szabadságot.
Vezessétek karját, hogy megrettenjenek
És kiirtassanak a rút idegenek, Kik Attila s Árpád vitéz unokáit Qldözik
az
kisérlet kidolgozá-
mutatják a darabba belesztt költeményes részletek. felvonás
csak
egyéb
és
költ, de sehol igazi
a
Hogy
óda nagy mesterére.
még
Kupa
köznapi prózában folyik és csak egy-
is
két hazafias kifakadás
sánál
szó.
mikor embereivel vérszerzdést
föl,
meg
szokásaival ismertet
mire
harczról,
a
sejthetni,
epizódnak volt-e a köit tervében
köt a haza védelmére.
míg
A
mert az érzelgs házasoárról nincs többé az
Aladár
föl,
karján kis
a hazáért küzdhessen.
a férj ellágyul és
po-
a
féllel,
harczba bocsátani,
megjtlen dajkája
az egész család távozik.
íz
küzd
házaspár lép
fiatal
Kupa
fölvonás
11.
a másik
akarja férjét
hogy
.árja,
de
;
Itt
nem
A
sem lehet'
gonc'^lni
szövetséget
s lerontják
seink bálvány it.
A
11,
játszik,
;
:
:
!
Bevezetés.
1
1
4
Adjatok trt, paist igaz Magyai'oknak,
Hogy megtörjék
korcs fajzatoknak.
fejét a
Rontsátok templomit az
Kik Honunkra ezer kárt
S ugyanez a
következ
Hs
.vará^^sló'
a
Atyáink nagy
üdvözli a megérkezett Kupát
Isteni
is
Kevély tyran' vas jármai
I
Törik szabad vállunkat. Rút istenek rút papjai
hagyjátok elveszteni
Szép magyar nemzetünket!
Förtztetik honunkat.
Hs
Pór idegenek tapodják
Vérünkön nyert földünket.
Ne
Kezünkbl kenyerünket. felvonás
1.
Atyáink nagy
hagyjátok elveszteni
Véren nyert szép honunkat
I
belesztt humoros
átdolgozásába
jelenetben Tsaba .föltartja a pohp'-át
Katonának kápolnája
Isteni
Halljátok szózatun!:at
Jdegenek ragadozzák
Végre az
vesz:lyt hintenek.
s
dailal
Halljátok kérésünket:
Ne
Isteneknek,
új
énekel':
s
a pintze, a pintze.
Imádságos könyvecskéje az
az itze
itze,
Korcsmárosné arra való hogy
hogy
töltsön,
töltsön.
Katonának vagyon pénze, hadd költsön, hadd költcön.
A
.lángelme eltévedése' (mint Toldy
ket nevezi) csakugyan
tanulságos
rólag lyrai természete, sem a
monológféle
ígér semmit.
posabb,
1830
hiszen
márcz,
Drámai
még
8.)
,
magyar öltözeteket
élete
Maradt még Muránynál,'
vége
Attilától
kizá-
készültsége
."Wesselényi
színmrt
belátása
gondolt egy
elméleti
képesítették.
töredék
mely talán szintén egy tervezett
sem
e drámai töredé-
Berzsenyit sem
hiányos
drámaírásra semmikép sem
tle egy
:
részlete
késbb sem
felé
(írja
kinyitó
korunkig
;
de ez
lett
ala-
Döbrenteinek
játékot,
mely
kimutathatja
;
a
csak
J42
"Berzsenyi Dániel.
szabónk legyen,
E
adni'.
furcsa
óda-költ
ki
azoknak az
hogy prózát
szorították arra,
meg
Els
hegy
írjon,
úgy tnteti
föl,
volt,
költi nyelv követelményei
mint
jelent
Kazinczy túlzá-
de a mester
volt az
:
lel-
tisztelete és a
hajlandóvá tették a
nyelvújí-
némely vívmányainak elfogadására. így voltakép közép-
tás
helyet foglalt
el
az ellentétes pártok közt,
ságánál fogva, a mit korabeli levelei
vagy
belátásra
leti
rosszalta,
sohasem emelkedett.
állásfoglalásra
Ka/inczyt (1814 jun,
mekek közé keveredtél s
most bosszankodol,
s
utánad kámpolódva fogva
sem
dorát
nem
:
kellett
,
nem
A
a
s
kiabálnak.'
szerezni,
gyermeket
1
(írja
hanem
kellett volna is
mutatni,
kevert
s
hogy azokat
terméés
mo-
Döbrenteinek) oktatni
s
dorvolna
kellett
hogy Bohógyi
következésképen
hogy azokat meg nem tudta
vagy gazember,
dobálnak
De komolyabb
visszakámpolni.
hanem meg
bolond,
eltiportad
porral
helyeselte a .Felelet' hangját
sok igaz közé sok hamist
közé'
18): ,Te gyer-
játékait
hogy azok téged
kámpoló
volna
gyermekek
publikumnak pedig nem nevetséget
gálni, a
vagy
modora miatt
és
de nem vette az ügyet komolyan és megvigasz-
talta az elkeseredett
szeténél
de tanulatlan-
bizonyítanak, elmé-
is
,Mondolat' támadását, fleg hangja
tól
is
.tanítson és hasz-
sainak leglelkesebb részesét. Pedig sohasem
a
nagy
küls hatások
kívül
sorban a .Mondolat', mely 1813-ban
és Berzsenyit
kében mindig orthologus
A
a
a színi költészettl.
Költi erejének megcsappanásán
náljon'.
pompát meg tudja
ideális
végkép elbúcsúzott
.gondolattal'
választani,
összekeverte. ,A sok
igaz
Íme, már ekkor mindjobban eltávolodott Kazinczy-
és Kölcsey bírálata csak fokozta e visszavonását.
nyen érthet,
hogy
ily
Köny-
körülmények közt fölháborodott
Bevezetés.
a
Helmeczy értekezésén,
hoz
Nyelvben,'
11]
melyet
—XLIX.
El-
semmi
sem
és
méleti belátásának
zavaros
különben
voltai
hogy 1834-ben
mutatja jobban, mint
a
szörny bolondnak' mondott.
.szörny tudósnak
.Philosophiai
Újításokról
melyet Berzsenyi helyesen
s
1.)
43
kiadás-
1816-iki
ez az
úgynevezett
az
(.Értekezés
csatolt
1
akadémiai
beállt az
mszótár' dolgozótársai közé
és ez alkalom-
mal erélyes neologusnak bizonyult.
idben
Kedélye ez
hetetlen hidegség
s
mindjobban
Kazinczynak 181 6
írja
melyek
febr.
lelkemet
valaha
hogy
lek
I
nak
8.,
,s
izgatták,
Barátom, én téged egykor lak,
elborult.
munkátlanság fog
[1814
mind
mind az
Nem
ünnepély
igen vidámította
(1817
febr,
György meghívta sült,
embereket és
sem,
E
testi
és lelki
Berzsenyi
módon
felforgatta' (Kazinczynak volt,
szerint)
Mert
a bíráló
hogy Berzsenyi
a
alá-
helikoni
gróf Festetics
Kazinczy
itt
is
részeizgat-
védelmében
t
Kölcsey
bírálata
1817), mely Berzsenyit hihe,
egész természetét fenékkel
1820 decz.
hogy
.keménynek,
szavai találta.
els
is
Sándorral.
elkeserítette és
Méltán. Igaza
melyre
állapotban találta
Tudományos Gyjtemény'
tetlen
örökre teljesen
nyelvújítás vitái
ersen összetzött Kisfoludy
(,
Egészsége
kedélyét az
fel
kér-
magam-
kitntet fogadtatásban
annál kevésbé, mert a
ták az
gylöld,
;
meghaltam.'
la.)
és hol
megdorgálta-
jun. 18.]
megrendült és az esztelen gyógyítás ásta.
ösztönök, kialusznak.
érzem, hogy mind
s
emberiségnek
Meggyz-
azon
lassanként
az emberiséget gylölni kezded
én azt megvetni kezdem
,
napról-napra,'
el
13.)
ezt a bírálatot (Kölcsey saját
fanyarnak,
egészen
röviden
valódi lyrikus és
igazságtalannak' elismeri
ugyan,
nagy óda-költ, kiben
TBerzsenyi "Ddniel.
144
ers
hév és
ers
érzés nyilatkozik; de az
egész
biráJat
tenorja hideg és merev, összességében pedig tényleg igen
kedveztlen. Kölcsey gáncsaiban és kifogásaiban kétségtelenül sok az indokolt
hogy
,a
megjegyzés
így igaza van abban,
;
poétái kitételekoen gazdag Berzsenyi gyakran
dagályos, feleslegvaló és értelemtl üres expressiókra
ved
el';
hogy
,
minden
gondolatokban
bsége
kifeiezésbcli
szegénynek
érzésben
s
mellett
(?)
téis
a
hogy
látszik';
.némely darabok teljesek lévén ragyogó kitételekkel, csak
de
látszanak valamit jelenteni,
ménytl
s
minden értelemtl
még
szen alaptalanok
az
pl.
Epistolák,
,a
minden
valósággal
általában üresek'
az olyan túlzott
pcézisnek
czc.t
érzz-
nem
;
egé-
hogy
vádjai sem,
durva
korcsneme,
jambusokba öntött deklamatiók' vagy hogy nemzeti selése igen kifogásos, mert
kodó nevetést
s
,
minden nyomon'
nevet bosszankodást okoz. De
rad e birálatban
a
költ fényes érdsmeinek
rése és kell méltatása?
igazi elisme-
nemzeti
fenségének,
erkölcsi
hol ma-
gazdag kép-
nagy szellemének,
zeletének, meleg szivének,
ver-
bosszan-
(I)
mély lelkesedésének hangsúlyozása és beható ismertetése és hol
annak
föltüntetése,
a
hogy Berzsenyi
jelentség
tartalom, alak és nyelv tekintetében korszakos
Vagy
elég
Sándor mellé
teszi
?
—
minden tekintetben
Fokozták
nyilatkozatai (1817 okt.
egyáltalában
nem
taláKa
szól
;
a
kinek
elkeseredését és
12.
18.),
gorombának,
hogy annak minden sorából tisztelete
?
Kisfaludy
és
vállán
áll,
de
a
mértékben felülmúl.
óriási
Berzsenyi
Dayka
pedig helyesebben hasonlította
volna össze Virág Benedekkel, kit
t
hogy Kölcsey
erre,
?
költészete
a
Kazinczy a
st
ki
higgadt
a
bírálatot
azt
állította,
költ személyének
szíves
szerinte a biráló megfontolásai érettek és
Bevezetés
a
nemcsak nem fog
bírálat
íróinknak a
a
is,
jegyzések alapján Kazinczyt
hogy idvel összes
és
megfontoló meg-
hidegen
részesnek
is
használni
Könnyen érthet, hogy
is.
ily
inkább
de
ártani,
frendeknek
betegesen izgatott kö't
ban
145
hitte a bírálat-
mind
barátait
ellenségeinek
Berzsenyi most nyomban aesthetikai tanuimánvokba
nézte.
hogy
fogott,
megsemmisíthesse
dühödt
fvel,
Végre 1820-ban elkészült, egyik fiának, Lászlónak:
— ,a
kritikusát
haladt
lassan
fzívvel'
az
évben
és ez
nevetni
személyesked
Berzsenyi
magát'.
.zavart
munka'.
Berzscnyiné
írja
komorság annyira uralkodik
hogy maholnap mindeniknek
nálunk, találja
de
;
, óriási
eilenbirálatot a
a
fáj
ha
szája,
elküldte
el
rendkívül
a
.Tudományos Gyjtemény'
szerkesztségének, de .veszedelmes nyavalyája' enyhültével
nyomban megbánta
lépését és
e
ismételve
szenvedélyes czikket (Döbrenteínek 1830
kesztk nem adták
ki,
állapota lassanként
nyugodtabb
kedélye újra'.
végkép
azért
egy
és hideg,
mint az
nem
bánni
föl;
vel
fm
ját
fülembe,
a
a
sír.
könnyen egészszé
is
gyakran zengeti
nem ckartam
úgy
lamit tettem ellened, azt
mind
a
irtózfelfor-
a félhalál.
válhatik, a
elveszni,
hanem tudtodra kívántam
is Berzsenyi.
Azon
fenékig
egyéb következése, mint ez
félh?lál
és
unnak
s
meg, mely sötét
mely egész természetemet
zúgása most
ellenséged,
lélek szállotta
nyugodt, mint
s
éj,
megholt
de
ugyan
kezdek
.Élni
régen
lelkem
,de
lehetett
És mivel ez
Kármán
kezdte
vetett alaptalan gyanúját
elkomorult.
ismeretlen
új,
tató zavarnak, gatta,
;
szerlelki-
Kazinczynak 1820 decz. 13-án, legfontosabb
írja
legszebb levelében, helyét
lett
A
Most
15.).
de vissza sem küldték.
fleg Kazinczyra
indulását,
visszakérte a
júl.
hrlál
mint
azt adni,
legmélyebb
s
mi-
harangképzelt
hogy
va-
hypochcn-
lO
;
Berzsenyi "Dániel.
1^6
driában tettem. Ugyanazért
nevess,
mint
a
féldühössé
tett'.
engem gyakran félbolonddá
mely
nyavalyámnak,
len
vagy
szánj
de ne gyIöJj, hanem tulajdoníts mindent kegyet-
tetszik,
Csak
öt év muIva
tékben tartózkodván
személyeskedéstl,
a
1825,
nagyobb mér-
1829), melyekben jóval
Élet és Literatura
s
Kölcsey
cl
Gyjtemény
(Tudom.
.Észrevételei'
bírálatára írt
készültek
költi
inkább
gyakorlatát igazolni és Kölcsey felfogásának elméleti tart-
E
hatatlanságát kimutatni törekedett.
huzamosabb
Az
rült. fejti
testhetikai
ez.
és
dolgozatokba me-
bvebLeri
egyes pontjait
.Észrevételeknek'
,A versformákról'
szolgálatában
czélja
tanulmányokba
czikkében (Tudom.
ki-
Gyjtemény
1826, IV.), melynek éle a Kazinczy és iskolája
által
hasz-
nált rímes mértékes verselés ellen van intézve, és ,A kritikáról* írt értekezésében
elre
25-én szept. volt)
A
?
:
f-ike óta állítólcg
,Most
a
(kinél
s
;
nem vagyok,
ki
tani akar által
és
,
egy
készítek
júl.
1835
értekezést.
kis
literaturánkat
harleki-
perkritika',
(bizonyára
mert valójában
jelenteni,
közé
lesz az írók
e czikkében a kritika
de ne legyen
czikk
hogy én ezen harlekinádnak kedvelje akarom
ma-holnap gyalázat elismeri
e
külön rendelkezésére'
szabad
,
kritikáról
publicum józanabb része egész
nádnak nézi
melyet 1835
(hat szakasz),
Döbrenteinek
jelzett
tartozni'.
és hasznos
jogos
mely bántani,
önmagára
nálunk
Berzsenyi
sérteni,
voltát
elnémí-
durvasága
gondolva)
némely embert arra kényszerít, hogy olyan tanulmá-
nyokkal foglalkozzék, melyek hozzája
idben, 1829
és
1834 közt
nem
(kilencz)
írt
valók.
Ugyanez
.Kritikai levele'
szintén az ó-classicismust védik az új irodalmi irány ellen és a korabeli
1832.
évi
irodalom termékeit
köteteit,
valamint
a
(az
,
Aurora'
.Nefelejís'
és
1831.
és
.Uránia'
Bevezetés.
tárgyaló
évfolyamait)
1832-iki
147 egyes
melyek
bírálatai,
mu-
helyes megjegyzések mellett mégis nagy elfogultságát tatják, elméleti
Szemére zedék
ellen
ellen
is.
fejtegetéseikben újra Kazinczy, Kölcsey és fordulnak, persze általában az ujabb
A
szempontokból támad,
lyet igen helytelen
sen védi
de kifejezni
és törvényeit csak sejti,
versformákban
A
folyton
lelke-
nemzeti rhythmust, melynek azonban lényegét
a
rhythmus
nem-
nyugateurópai verseléssel szemben, me-
iránt
költészet
Vörösmarty
nem
tudja,
költeményei mutatják, hogy
írt
ers
magyar
érzése volt.
Mihálylyal,
Kisfaludy
élén
iránya,
új
pedig e
a
mind
jobban
Károlylyal
távolodott
és
az
irányától és fölfogásától: a classikus szellem uralma lehanyatlott és helyét a nemzeti szellemben
tikus irány foglalta dést,
gyökerez roman-
Berzsenyi mélyen
el.
melvnek törvényes
voltát
föl
e
fájlalta
nem
fejl-
Meg-
ismerte.
akadályozására összes sesthetíkaí elveit jóformán tankönyv alakjában kivánta összefoglalni,
hogy
nemzedéknek
a fiatal
útmutatóul kezébe adhassa. így keletkezett legterjedelme-
sebb prózamve,
mely
egyúttal
Társaság
.Poétái harmonistika' (20 fejezetben),
a
akadémiai
Évkönyvei
van; egyoldalról
:
1.,
székfoglalója 1833).
,az erkölcsi
^**
és poétái
egy kútfbl,
szép<'k,
a szeretetbl erednek, úgy legfbb szépben mulhatatknul egyesülnek',
fbb
poétái szép
nem
:
iránynyal
a
tetn,
vagy .leg-
más, mint a szépnek, jónak, hasz-
classicismus
szemben,
sem méltányolni nem
kett
valamint
tehát a
a
nosnak és czélirányosnak harmoniás vegyülete' oldalról
Tudós
(M.
volt
alapgondolata
szellemének
védelme
;
— a
és
más
nemzeti
élete
végéig sem megérteni,
tudott. így
érthet, hogy az antik
melyet
classicismushoz vaió visszatérést melegen
ajánlja.
Berzsenyi Dániel.
148
Berzsenyi aesthetikai
sógornjéhez, Dukai
Bárány Boldizsárhoz 1817
értékek
munk
nem
és
Judithoz
febr.
1
-én
18 14
rülés igen
kedvez
tisztultak,
szemköre
hatással volt
még mindig
év második és az
hogy
fiaihoz
is
—
tágult,
alább és szíve fenekén
tötte,
az elméleti
nyugodtabb
:
lett,
megmaradt
Az
els
E
a ki
is,
ki
töl-
tanuló
ott
és
Kis János
Itt élt
1820-iki
Sopronban
felét
nyugalmat élvezhessen
iparkodott a neheztel költt kiengesztelni, a társaságot került.
nézetei
keserség. Ka-
a régi
titkos ellenségének nézte.
közelebb legyen.
vitás
elme-
és teljes
de elfogultsága nem igen
1821-iki év
teljes
és
5.
csekély
voltak jelentékenyebb hatással irodal-
is
kérdések tanulmányozásába való huzamos
szállt
júl.
írt levelei)
fejldésére, özerzjOkre azor.ban
zinczyt
tekinthetk
Jolgozatai (elsí'knek
Takács
hiába
minden
hangulata csak a következ években
fordult jobbra, mikor ismételve fölkereste a budai és balatonfüredi
fürdket, melyek
legkedvezbb 1826
ez.
tapasztalta,
hogy
dék és ennek leghatalmasabb
az
,
föl
füredi
a
kúthoz'
hozzá. Kisfaludy
írói
nemze-
tisztelettel
tekinte-
a legifjabb
tagjai
Károly
is
dolgozótársnak
fölkéri
Aurora' számára és Berzsenyi megküldi neki legújabb
költeményeit (,Szilágyi', .Víg Chloe* és
még Bajzának
Kisfaludy halála után a
állapotára
lelki
,A
ö.
(v.
költeményét).
És örömmel nek
és
testi
voltak
hatással
is
,A
poéta'),
igéri,
hogy
a
st mit
költi pályán még tehetne, .mindent az Aurora föntar-
tására' teszi.
És
fölkeresték
Majláth János gróf,
György, mindnyájan avval a
mveinek német
Toldy Ferencz a
nyilatkozattal,
legragyogóbb
t
hsének,
legnagyobb
hogy
t
és
(Stettner)
st
Majláth
,a
magyar poesis
hazánk
legragyogóbb
tartja
egyszóval
Zádor
tisztelettel,
fordítói,
IBevfzetés.
De
poétájának".
mere
Pál,
Kölcsey
.égi
a
ellen
els
írt
Literatura' ]]].
és X.,
277.
171. és
e heves
1.)
melyet
ellenbirálatát,
—
visszakért volt,
siker nélkül
meg-megújultak.
is
hogy Berzsenyi
tudta,
ki jól
a
harczok
149
czikknek egyes
(u.
—
csatolt,
o.
melyek-
töredékeit,
hez Kölcsey kemény megjegyzéseket
(.Élet
1827-ben
és
1.)
ismételve, de
1826-ban
kiadta
233.
Sze-
visszavonta
.Fels-
a
magyarországi Minervában' pedig ugyanezen évben kitört szonett-háború szintén ellenszenvesen
keny költt,
E
bántott. tikája,
a
volt,
!-én díjjal'
E a
O
a
t
becsült,
meg
választotta
1830
nov,
17-én,
els
tagjává
peng
300
forint év-
legnagyobb magyar óda-költt választotta
els fölhevülésében
1832.,
lakását
örömmel is
a
Ez azonban egyelre nem
1834. és
július
meg.
vette Berzsenyi,
fvárosba szándékokivihet, de
volt
1835. évi nagygyléseken
költ, székfoglalóját pedig (.Poetai
1832
Ez fleg
le.
István barátsá-
nagyra
oly
Berí-senyit
értesítette
rendes
vidéki
zott áttenni.
az
Berzsenyi
megtiszteltetést a legnagyobb ki
és új híveitl
magyar tudós társaság philosophiai osztálya nov.
,a
a
kit
magyar tuaós társaság
a
titkárának.
hogy
hogy Berzsenyit régi
hogy gróf Széchenyi
gával dicsekedhetett,
hogy
is
Döbrentei Gábor poli-
kizárólag a saját oártjának foglalja
s
azzal sikerült neki,
és
érzé-
az
irínya
és
befolyása alá kerítette az elszigetelt költt és
mindenkép azon elszakítsa
járult
érintette
modora
Bajzáék kritikai
körülményekhez
ki
a
kit
volt
jelen
harmonistika')
már
2-án megtartotta.
Eletének utolsó éveibl
alig
van
fontosabb
adatunk.
Utolsó költeményét (,Gróf Majláth Jánoshoz' 1830) gróf
Széchenyi tisztelje
István volt
dicsítésére
Berzsenyinek.
írta,
Nem
a
ki
sokkal
viszont ez
lelkes
ódájának
eo
I
"Berzien^i T>ániel.
Kazinczy
megjelenése (.Aurora' 1831) után vette
nak
Berzsenyi
hírét.
munkásságának
zetlen
jelentségérl
korszakos
meggyzdhetett azon
gyanújának
régi
mégis képes
;
:
,
ember dlt
olyan
közülünk, ki
ki
embert védelmezett
tekintetével sok hitvány
védelmezése
hibáinak alacsony
mestere,
megbocsát-
szept. 5.) c
1
rég
ellensége
titkos
volt róla, a ki ideálja,
barátja volt, Döb'-entcinek (183
hatatlan sorokat írni
és
alaptalanságáról,
mintha az elköltözött mester valamikor volt volna
halálá-
tudatával bírt a Kazinczy ön-
teljes
s
ki
a
maga
minden alacsony-
mellett
ságra kész vala vetemedni'. Élete végén
sorban
,
830 január.
1
bámulatos
Széchenyi
mve,
Hitel' ez. 1
5-én
melyet
egy
költnek,
nagyrabecsült
utolsó
megírta
:
,
els
maga küldött meg
kelt levelével
ösztönözte Berzsenyit
tevékenysége,
legmgyobb magyar
a
irodalmi
a
kísérletre
magyarországi mezei
A.
szorgalomról' ez. dolgozatát. meJynek alapgondolata, hogy
hazánk boldogsága
szer
nem
már
sére
a
tapasztalata
sem
;
De
elég
volt
reformok kitzé-
a szükséges
st
tanultsága,
egyes helyes
korlati tanácsokb£.n
rendszerének czél-
mezei gazdaság
kifejtésétl függ.
is
lehetett
volna
nyilvánosságra kerül.
évek óta
járt
megfigyelésekben és gya-
második kiadása ajánlkozott a
is
a
De
prózai
rég
ha
kortársaira,
(z
összes munkái
tartogatta utols*^
nem
ápril.
kedvez maga
elfogyott,
is.
is
és
erre
Költeményeinek
Helmeczy 1828-ban
és
harmadik kiadásnak
hatás-
idejéoen
mert Berzsenyi
kiadásának tervével
dolgozatait
14-én Kazinczy
a
történt,
sajtó alá rendezésére,
következ évben pedig megismételte
1829
elég
azonban nem szkölködik ezen érte-
kezése, mely mérsékelt becse daczára talán sal
voltakép
ajánlatát.
Ugyancsak
hajlandónak nyilatkozotté
:
151
Bevezetés.
kiadás eszközlésére te és
bizonyságát
.szeretném
:
én egymást mindenkor
hogy
adni,
nem
Berzsenyi
szerettük'.
akarta Kazinczy kivánságát teljesíteni és Helmeczyt
1832-ben harmadszor
ki
módon
utasította
cl
a
fölkereste ajánlatával, ildomos
is
esztendre
:
is,
Rudas- fürdben
a
el
mvei gyjteményét és akkor kérni fogja uraöcscsét', hogy bvebb tapasztalása szerint a
fogja készíteni
.kedves
,
kiadásban tanácsával is
sem fogadta
kelt most nagy
melyektl 183J
nagy
aug.
betmet
lehetetlen,
s
Döbrcnteinek
írja
hogy munkám
kiadás munkája
úgy
rendelkezett,
már 1831
s
haszontalan legyen'.
,
Még
árváit'.
fiaim elhagytak,
magam viszem
s
s
elszántságom, magamról azt
lerázni
birtokom
szabad
tetlenül ,
3-án újból
decz.
ottan
fölkeresi
tudok
a
a
kijelenti,
jöv
De
újra csalódott. Állapota
is
januárjában
már
.
megunt
erm
Fájdalom,
csak
félig
vagy
hogy
szegény
oly
szabad óra
hogy májbaja
is'.
miatt okve-
nyár elején a budai fürdket
munkáimat az
el
.
.
mellett
Icgnyugodtabban
tudom
ott
szomorú az a régi
elegend
nincs
helóta vagyok, kinek ritkán jut egy
És
25-én panasz-
júl.
1835
hogy milyen
terhet [a gazdaság gondjait]
én minden
levelében
kelt
,
,
kodik ez egyetlen barátjának, :
haladt
lassan
8-án
aug.
hogy ha elébb dlne', Döbrcntei vegye
pártfogásába az
állapota
minden
írtam
akarattal
Azonban minden igyekezete daczára csak a
pedig
vállalkoztak,
hiszen,
várt,
legszentebb
,a
az
prózai dolgozataira,
helyezett
súlyt
hatást
8-án,
834-ben Bajza
talán azér<: sem, mert az összes
el,
ajánlkozók csupán a versek kiadására a
1
kiadására. Berzsenyi ezt
ajánlkozik a költemények
ajánlatot
St
engedje'.
élnie
mind
aggasztóra
dolgozni új
s
kiadásra
reménylem, készíteni'.
súlyosabbá vá't;
fordult
betegsége,
1836 február
Berzsenyi Dániel.
152
.elbb
közepén pedig
álmatlanságban
gyomorgörcsök-
s
ben idnként sokat szenvedvén, lábain kezddött és lép-
csnként siettette
felsbb
test
a
,A
halálát.
részeire
kimúlástól
közeli
családjával és orvosaival az utolsó
nyugalmas
sággal,
hunyt
A
1836
el
24-cn
életének
férfiúi
tartva,
szilárd-
fia,
Farkas)
hatvanadik
évében.
(írja
Somogy vármegye már
sírkertben nyugszik és
niklai
perczig
szélütés'
sem
mit
beszélgetvén'
lélekkel
febr.
szétterjedt
1843-ban elhatározta, hogy ,nagy társuknak' nyugvó helyét emlékkel jelöli állították
föl
és
remek beszédben legavatottabb
meg. Ez emléket
186c június
ekkor Székács József, dicsítette
1876-ban, születésének
századik évfordulóján hetyei szülházát lölték
papja',
svágyainak
emberiség
,az
utóbb,
tolmácsát*;
14-én
ország
,az
meg; végre Szombathelyen
emléktáblával
je-
896 decz 8-án fényes
1
le érczszobrát, Kiss György sikeAz Akadémiában Kölcsey Ferencz emlék-
Onncpélylyel leplezték rült
alkotását.
beszédét, az .engesztel szózatot', vasta
föl
Hclmeczy
1836 szept. ii-én
Van
Mihály.
ol-
emlékbeszédben
ez
néhány melegebb vagy mélyebb
nyilatkozat
.Berzsenyi minden
egyike azoknak, kiket
kétségen
való költészet szelleme
túl
élesztett'
költészet szokatlan magasságát
egészen
új
éc
ifjúilag
nyelvet alkotott
virító,
magának
;
de
tészete
most sem
szerint.
volt
hogy
érte
el
'
páratlan
a
költ
a
lyrai
,a
hogy Berzsenyi
;
költi
ragyogású
egészben
gyenge általánosságokban mozog költt igaz érdeme
;
hogy
így,
;
véve
és távol
e
beszéd
sem méltatja
a
Berzsenyi egyénisége és köl-
Kölcseynek rokonszenves, mint nem
volt az húsz évvel korábban.
Berzsenyi költeményei, mint említve
sodízben
Helmeczy
Mihály
volt,
kiadásában
els
és
jelentek
má-
meg
Bevezetni
(három
1813-ban
A
harmadik
könyv)
(igen
A
közre.
csátva
második kiadása
három
8
el)
Magyar Mihályé,
r.
kötetben bo-
Döbrentei
Helmeczy
a
els darabot,
az
hozzá egy V. könyvet,
és csatolt
költeményt
új
míívekkel
842-ben, egyszerre
1
(csupán
adja
Az
közöl.
ötödik
kiadás,
A
1859, jogtalan és értéktelen.
kiadást Toldy Ferencz rendezte
könyv).
(négy prózai
(a
egy 4
és
r.
költeményeket szerint
.Küpriszhez.' hagyta
melyben 19
kiadást
Gábor eszközölte
szedést
a
i8j6-ban
és
rossz)
együtt) Döbrentei
ugyanazt
153
sajtó
1860-ban,
alá
a
hatcíik ,a
megrongált szöveget az eredeti kiadások- és kéziratokhoz egyengetve,
mennyire
a
kiadatlanokkal
és
megbízásából' 1
id
lehetett,
ményeket
mennyiben sz egyes
vett
csak
önálló kiadásnak
1
egy-egv
mely
könyvekbe
kiadásnak
Toldy
az
,
,
Végre
a
pedig a Döbrentei, költeményeket
illetve
és
és
is
a
a
adja
;
Toldy
Hclmeczy-fcle ki-
által
els ízben
közzé-
közli.
egy ötödik és
b-
(1902,
ötödik és hatodik könyvül
mely kétségtelenül
Döbrentei
lenyomata,
levelezéseibl)
Az én kiadásom ragaszkodik Hdmeczynck dezését
költe-
számíthatók
kiadásának
Remekírók Képes Könyvtára'), mely
kiadásához,
új
Döbrentei
hetedik kiadás, a Bánóczi Józsefé
adás négy könyvét megtartja,
tett
Berzsenyi
Olcsó Könyvtár' ki-
csupán két költcménynyel (Berzsenyi vítve.
illetve
darabot.
8
ntm számítható
sem,
(1879)
összesen
föJ,
Toldy kiadásai
adása
örökösei
prózai munkákkal mint második kötettel
(a
a
kit
a
864-ben). Toldy fölbontotta Helmeczy,
föloszlását,
rendezve,
szerint
bvítve,
életrajzzal
magának
1816-iki
költnek ren-
könyvben összefoglaltam én
egy hatodikban
közzétett költeményeket.
a
a
Berzsenyi
Toldy ,
által
els ízben
összes Munkáinak'
I
Berzsenyi "Dániel.
54
rig óhajtott kritikai sajtó alá
kiadásában,
megy, számot adok
a
mely
tlem nemsokára
költeményekre vonatkozó
minden kérdésrl. Berzsenyi legterjedelmesebb életrajzát Váczy János 1895.
A
Kemény Zsigmond tanulmánya
érdemel 1
860),
régibb dolgozatok közül még ma
Angyal
Dávid tanulmánya,
1
figyelmet
is
Napló,
(Pesti
Erdélyi
879.
írta,
János
ismeretes értekezése, mely Berzsenyit összeveti Hovatiussal
(Szépirodalmi Szemle,
1847), ^^^^ látkörrt és elavult,
de egyes finom megjegyzésekben gazdag tebb
ugyanazon
(Középiskolai
viszony
Szemle,
tárgyalása
Arad,
1882)
;
jóval
sikerül-
Csengeri
Jánostól
Hörl
Gyulától
és
Érdemes
kis
könyv Berzsenyi ódáinak magyarázata középiskolák
szá-
(kalocsai
fgymnasiumi
mára Verscnyi Györgytl
Értesít,
'895).
(Jeles írók
Iskolai Tára), 1885.
Tíeinrich
Gusztáv.
BERZSENYI DÁNIEL
KÖLTEMÉNYEI
AJÁNLÁS.
Mint
a világnak hajdani
díszei,
Csendes mezdben rejted el éltedet, Hogy ott magadnak s nemzetednek Élj
Eratód arany édenében,
Kazinczy!
s
merész aetheri szárnyakon
Felleng sas elméd Hella
A
dics egén,
dithyrambok lángkörében
S
a
Kegyek életadó
virányin.
Plátói nyelved s lelked idézte le
Hozzánk
az ép
íz
szebb geniusszait;
Nyelved mosolygó grácziája Önti belénk Helikon malasztját.
Pólyádba' paeán ringata tégedet!
Már
ott tapodtál
Melyek
sok buta undokát.
zavarták Pindusunknak
Szent ereit
s
ege
tiszta fényét.
|i
!
:
Berzsenyi versei
íjS
Boldog vagy Aon szüzei kedvese,
S nagy, mint hazádnak legnemesebb
E
két
remek
dísz kéri méltán
A Ganymed Te
lelkesíted
fia
poharát az égben.
szunnyadozó erm.
Kebledbe öntöm zsenge virágimat Iktasd
dicsén
tört utadra
Nyomdokidon lebeg Camoenám'
!
ELS
KÖNYV.
KÜPRISZHEZ. Küprisz ledlök berkeid alkonyin S eldanlom els ömledezésimet, !
Eldanlom, a melyekre engem A szerelem s epedés tanított.
Lebegj körültem, Mennyei, óh lebegj Varázsövednek bajival ékesíts. Fedezz el ámbrás lombjaiddal, S LolM szelíd keze nyújtsa bérem'. 1
A MELANCHOLIA. Te
A
a setét erdk vadonjain Szeretsz álmodozni, ó melancholia, puszta vár bús omladékain Nyögdez lágy szell néked harmónia.
A
felhkbe nyúlt gránit ormai S az elzárt völgy néked legkedvesb nézhely,
A
halvány hold s gót falak kormai Bájolnak tégedet máguszi ervel.
A
mohosúlt sírkövekre ledlsz, lelkesedéssel emeled hárfádat. Az szült kor képeibe merülsz, S édesen elsírod bús elegiádat.
S mély
I
;
i6o
!
;
"Berzsenyi versei.
A
Vidámság csak a valóságnak S szk jelenvalónak szedheti
De
te,
Éled
rózsáit
karján a szép álmodásnak, a
jövendt
s
a
múltnak
óráit.
Oh, te voltál eddig biztos társam Te intéztél engem józan útaidon,
Ha
vígságtól megváltam,
a földi
Sátorodba
Te vontad hé az
Egy Te
csendes alkonyidon.
iníél
ifjú
húrjait
csendes búsongás g^'ászos fátyolával
derítsd fel a
férfi
gondjait holdvilágávall
Magányos örömid szép
A SZERELEMHEZ. Psyche bíbor kebelébl Repülj le felém, fényes aetherébl Csöpögtesd belém. Oh szerelem! malasztaid
Eged
Mennybl
eredt balzamait.
Hol van lelkem rokonfele? Jer,
jelentsd ki
már!
Repülj kebelembe vele, Szívem alig vár Repdez, mint í>Ioe galambja, De enyhelyét nem láthatja.
Bennem mélyen metszve
lelem
Szép ideálját, Pygmalionként ölelem Kedves bálványát.
De meg nem Csak
tn
lelkesíthetem
kép<^t kergetem.
:
;
Els
Hozd
cl,
Már
;
!
i6l
kOnyv.
zephyr-szárnyakon
ho7A^
valahára,
Ki ágyamhoz mécset gyújtson Psyche módjára S ha majd a szent forrást iszsza, Ismét add ölembe vissza.
A JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER. Más
az Atrídák ragyogó dagályát Tarka pórázon mosolyogva nyögje
S
magas asztaloknál
Tantalus-szájjal
Üljön epedve.
O
ti,
elrejtett kaiyibák lakói,
Régi Jámborság s te arany Középszer Üljetek mellém küszöbön íre vígan :
Látlak, ölellek.
Üljetek mellém si tzhelyemre!
S majd Szabinám hív keze-fzte mellett Mártsatok vidám ajakat mosolygó Bükkfa-kupámba.
A A
keblében helyet ád ti néktek, szerencsének letapodja kényét; S szíve épségét soha semmi bájszín kJ
Trbe nem
Nem
ejti.
von az fényes rabigát nyakára,
Sem majomnévért
kenyerét nem adja Kincseket sem gyjt, hogy azokra árvák
Könnye
kiáltson.
Tiszta lélekkel s megelégedéssel Látja csrében keze míve bérét;
S
izzadásának
gyönyör gyümölcsét Éii
Kármán
ís Berzsenyi.
örömmel. i
i
;
Berzsenyi
102
;
versei.
Nyájas orczával szegi meg falatját barátságnak s jövevény szegénynek S asztalánál, mint az öreg Philemon, Égieket lát.
A
;
Háza szent templom, maga áldozópap, És az áldásnak poharát kezében Istenek töltik kimeríthetetlen
Égi
itallal,
GRÓF TÖRÖK SOPHIEHEZ, MIDN
A
ki
Mint
A
GOETHE ÉS SCHILLER MUNKÁJVAL MENT SZÉPHALOMRÓL KÁZMÉRBA. a
Múzsát
veszi útitársul,
szép vándor, kies annak útja hideg pólus s szomorú Sirocco Díszt nyer eltte. te,
;
Tánczoló Horák, nevet Napaeák, Tegzes Istenkék koszorús Kegyekkel, Szózatos lombok mosolyogva intik Ott is örömre.
A
magányosság rideg alkonyában Paphius fényes csalatásit éli Égi népekkel repes andalogva
Kronos ölébe. Schillered s Goethéd géniusszá lengjen Véled, és fáklyás keze fedje pályád'
Mágiás képek
s arany álmodások Fátyola lepjen.
S mely Zephyr
Az
Ámor
jegyedét emelte,
vigyen téged, felölelve gyengén, Vissza hívedhez bibor illatok közt Aetheri szárnyán.
:
Eh
könyv.
1Ó3
MELISSZAHOZ. Más
tárogasson maeoni kürtöket Alcfd s Pelídesz isteni tettein, Fellengjen a dircéi harsány Hattyú szerént az Olymptetken
Én
az elzárt béke homályain, romános Tempe vidámjain
itt,
Itt^e
Öntöm
ki szívem gerjedését Sokrat ölébe Anakreonnal.
Ki tudja méltán festeni a huszárt arczulatját harczsi közt, midn
S bús
A
megzavart renden keresztülRontja magát díihödött haraggal
Ki tudja méltán
Hajdú
írni
Dárdája szórja
A
meredek
az
mikor
vívását, a
s
?
öklel a lovast
mennykövek közt
falat
ostromolja?
Múzsám
A
szelídebb tárgyakon andalog. csendes erd boltjaiban szeret
Víg
lantja zengni, s rettegéssel
Néz
az
ers hadak
Istenére.
A
cserged vízpartokon énekel Vidám enyelgést s gyenge szerelmeket, S tled, tetled, szép Melissza, Kér koszorút eped ajakkal. Édes jutalmam verseimért
te légy
!
Tzz egy virágszált barna hajam közé! Nem kell borostyán, nem kiáltó Pároszi
k
nyugovó poromra.
:
)
:
Berzsenyi
64
A KÖZELÍT TÉL. Hervad már
ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez
a
Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlicze, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz,
S
tükrét durva csálét fedi.
A
hegy boJtozatin néma homály borong. Nektárthyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nem rég az öröm víg dala harsogott
S most minden szomorú Oh,
a szárnyas
S minden míve
Minden Mint
id
s
kiholt.
hirtelen elrepül,
tn
csak jelenés
szárnya körül lebeg
minden az ég
:
!
alatt,
enyész.
a kis nefelejts,
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, hagy szép tavaszom még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait
Itt
Itt
:
hagy, s vissza se tér majd gyönyör korom. hozhatja fel azt több kikelet sohal
Nem
Sem behunyt szememet
fel
nem
igézheti
Lollim barna szemöldöke!
HORÁCZ. Zúg immár Boreás Zordon
a
Kemenes
fölött.
fö rget egek rejtik el a napot.
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok S minden bús telelésre dlt.
fedik,
!
Eh
:
165
kötiyz-
Flaccus aranyJantia mit énekel
Halljad,
a szenelt, tölts poharadba bort, Villogjon fejeden balzsamomos kenet. Melyet Bengala napja fz.
Gerjeszd
Használd a napokat, s a mi jelen vagyon, Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd trzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog
csillaga tündököl.
Holnappal ne tördj, messze ne álmodozz. víg, légy te okos míg lehet, élj s örülj.
Légy
Mig
;
szólunk, az
yVlint a
nyíl s
id
hirtelen elrepül,
zuhogó patak.
OSZTÁLYRÉSZEM. Partra szállottam. Levonom vitorlám, szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orczám.
A
Béke már részem lekötöm hajómat. Semmi tündérkép soha fel nem oldja. :
O
te,
fogadd öledbe heves ifjút
elzárt hely, te
A
Bár nem oly gazdag mezeim határa, Mint Tarentum vagy gyönyör Larissa, S nem ragyog szentelt ligetek homályin Tíburj forrás
Van
kies
szlm,
:
van arany kalászszal
Biztató földem szeretet, szabadság Lakja hajlékom'. Kegyes istenimtl :
Kérjek-e többet?
! !
!
1
Berzsenyi
6ö
versei.
Vessen a végzet valamerre tetszik, Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem Mindenütt boldog megelégedéssel Nézek az égre
Csak
te légy vélem,
Itt
áldást hint
S
is
a
te szelíd
Camoena
1
kezed életemre,
vadon tájék kiderült virány
Gyenge Essem Essem
:
lesz
dalodra.
Grönland örökös havára. szerecsenhomokra Ott meleg kebled fedez, oh Camcena, Jtt hüves ernyd. a
a forró
:
EGY HÍVTELENHEZ. Mely zöld Tempe fedez, Chloe ? Mily bájos ligetek rejtekiben lebegsz Kit lát gyenge öledbe' most
A
szép esttünemény s Délia csillaga mély tengereket hinár,
V
?
A A
jégszívet alakszín fedi álnokul.
Megcsalt engemet is tehát Kisded mézajakad s kék nefelejts-szemed Megcsalt! s rózsabilincseden Más boldog csalatott néz mosolyogva rám. Oh nem véli, mi tr lesi
A zeng
labyrinth ernyei közt szegényt Galyról galyra vigan repes És üdvezli az ég reggeli lángjait. Majd elhallgat örömszava. Lépvesszre ragad, s fészke kalitka lesz
Vagy vergdve Hímzett szárnyait,
;
kitépdeli és
nyögve
fut
énvelem.
;:
Els
167
könyv.
AZ ÉN MÚZSÁM.
A
kit
Nem
s delphusi láng hevít, hajót Bengala öblein ;
Cypris ölel szállít ki
Tajtékos paripát sem zaboláz keze Harsány trombitaszón a hadi arcz eltt Bájoltan heverész ernyeitek között, édes Szerelem s pieri gyenge szz !
S
ott
éneUi vidám
Szépet, jót
8
lanttal
az isteni
Amathus berke
virányait.
Hippokrcne szelíd völgye homályiban Leltem gyenge korom kellemes édenét
gyönyör
elmerülésimet képzelet árja közt: Nem mérkeztem arany lanttal az 6 világ Bámult dallosival nem ragad énekem maeoni madár szárnyain ég felé, Sem Pindár riadó hymnusa repteként félisteneket zengeni nem meri. Mint kis méhe csak itt a vizerek körül
Ott leltem
A
szent lelkesedés
s
:
A
A
Döngécsel mezeink zsenge virágain, Hol néktek, nemesek, ritka T^azinczy s Bokrétát szedeget nimbusitok közé. Ti két Tyndaridák lettetek a magyar Pindus fellegi közt s hajnali csillagok Hosszú éje után: én philomélaként Üdvezlém az arany nap piruló egét.
\is,
CHLOE Láttam! látta Chloét andalodó szemem! mint lenge felém, s mint mosolyodt reám
Oh
Mint
a latmusi szép
Rezg
szendered
felett
Cynthia csillaga!
Tündér ambroziát hinte lehellete. Mint a heszperi kert mennyei lombjai. Nincs oly
illat
egész
Tempe
virányain,
Sem, Kailirhoe, partidon.
1
!
Berzsenyi versei
i68
Szép, mint a ragyogó nap s fesel 6 virág; Szép, mint a fiatal Cypria. a midn A tenger kiadá isteni kellemit
Ég
föld üjinepelése közt.
Oh ti lengedez híves Etéziák, S rózsás esti szelek gyenge fuvallati, jertek gyük kebelem lángjait oltani :
Égek
szívem elolvadott
!
A TAVASZ. A
tavasz, rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos
levegn meznkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek S illatot isznak. Alkotó
aethert lehel a világra,
Melyre
a záit föld kipihenve
Számtalan létek lekötött
ébred;
csirái
S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki, Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek Lejtnek utána.
Én is üdvezl dalomat kiöntöm, S egy virágbimbót tzök, édes Emmim, Gyenge melledhez valamint te, oly szép, :
S mint
EGY
SZILAJ
mi,
mulandó
LEÁNYKAHOZ.
Miért rettegsz kebelemben. Miért ? félénk leányka ?
Mit
félsz te,
Vadtól
fél
mint a kegyetlen bárányka?
a
;
Eh Nem
könyv.
vagyok én ellenséged.
Sem hitszeg csapodár Hív
adok én néked, bé nem zár.
lelket
Míg koporsóm
leszek, míg c kedves Rubint-ajak csókot kér, Tiéd midn már e kegyes Szív csak akadozva vér.
Tiéd
I
Halld, mely édesen csati náz völgy zeng csermelye, víg madár mint leng s trilláz S mint nyögdel a fülmile!
A
A
Majd ha
a
bs
tél
közelget,
Ezek mind elnémulnak, Elrepül a szép kikelet, S örömeink elmúlnak.
AZ ÖRÖMHEZ. Édes Öröm
!
Alosoiygó
oh tündérek
szz
leánya I Kacsingatsz, s ha hozzád érek,
Eltnsz, lelkem bálványa!
Mint egy kaczér leánykának Nyitva
int
bájos kebled.
Szerelmem kívánságának Lángjait úgy ingerled.
S midn
csókolni akarom Ajaki dat, elrejted. Elvadulsz, s ölel karom
Közúl magad
kifejted.
169
;
1
Berzsenyi
70
versei.
S csak messzünnen
kinájkazol,
Ha gerjedelmim sejted De közel megkomorodol
:
S szeretdet megejted.
A MÚZSÁHOZ. A
te
ernydnek
kies
alkonyában
Andalog szívem, Helikon leánya! Almaim tündér ligetit te hímzed Bájos ecsettel.
A
szök Hórák mosolyogva lengnek Büszke hullámi n magas énekednek, S halhatatlanság koszorúi nyílnak Könny nyomokban. Megszeged
reptet az örök tünésnek hamvvediek mohait bíborral
Néma
;
Fested, és a bús ravatalba fényes Eletet öntesz.
A
derék tled nyeri szíve bérét. Hektor és Alcíd dalod égi szárnyán Hágtak a Dörg palotája ázurBérczein
A
te
berkedben szedi laurus-ágát
Théba És az
felséges koszorúsa, Pindár,
öml
lant fejedelme,
S Lesbos
Mély
által.
Flaccus, alakja.
sugallásod kiemelt magamból. Sátorod csendes kebelébe intett. Hol Kazinczydnak keze szent örömmel Nyujta borostyánt
:
:
Ets
könyv.
171
S Lethe áradt rám! elenyészik a föld, Lelkes élettel ragad édenébe Delius, s mellein magasabb erkkel Kezd dagadozni.
LlNON. Mint egy árva madár, Lini, Melyet fészke helyett néma kalitka
zár,
Nyögdécselsz, eped kegyes! S vas békódra szemed gyöngyei hullanak. Megcsalt a ragyogó hinár Süllyedsz, s nincs ki kezét nyújtsa kezed felé.
Késn nyilt szemed árjai Rabságod kötelét meg nem emészthetik! El
keli
ásni
szerelmedet
Bimbózása eltt, zsenge csiráiban. Ah, így játszik az ég velünk Szívünk ösztöneit fájdalom
A
kit lelked
epedve
Attól messze szakaszt,
A
oltja el.
kér,
hogy soha
kit félve kci-lsz,
el
ne érd
:
utálsz,
Annak jégkebelén hervad
el
életed.
Boldog, boldog az, a kinek Pártáját szerelem myrtusa váltja fel, S egy kedvelt rokon- érez.
Egy
kedvelt szeret oldja
le
szz
övét!
A SZERELEM. Mi
a földi élet s minden ragyogványa. Nélküled, oh boldog szerelem érzése? Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya. Melynek meg nem sznik háborgó küzdése.
;
Berztenyi
jyi
:
;
versei.
tömve tárod, S Cxsar dicssége ragyogjon fejeden
India kincsével légyen
:
Mit ér? ha vágyásid végét nem találod, S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.
De te, édes érzés, Az emberi lelket
egek szent magzatja
I
betöltöd egészen, Bajodnak ereje az égbe ragadja
S
a halandó porból
egy
félisten lészen.
Te a Szerencsének játékát neveted, Mert hatalma néked semmit nem ád
A
S nem
s
nem
ál
te habnak és lángnak nem. rémít ég föld reád rohanása ;
Mosolyogva rohansz
Meg Te
árt
képét mint bábot elveted, szab semmi földi er néked határt.
nagyság
a hús koporsót
Nézed
s
:
menyasszonyi ágynak
elenyészik rettenetes váza.
szegénységnek mohos kalyibáját palotává tudod változtatni, S mezei gyümölcscsel rakott asztalkáját A mennyei nektár-illatban úsztatni.
Te
a
Márvány
Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye Nékem te légy dajkám s ápolóm. Szerelem! Zöld myrtuskoszorúd pályám szép reménye, S könynyel ázott kendd légyen szemfedelcm.
BARÁTOMHOZ. íme lassanként lefoly a virágkor, S gyenge rózsáink vele elvirítnak A kies Tempék, Örömek, S;'erelmck Véle enyésznek.
:!
E/í
Mely
I
s kedves! valamint az els melyet szeretnk ölében Eletünk legszebb örömében égve Kósiola szívünk.
rövid
Éjjelünk,
Elrepül tlünk, soha vissza sem téri
Sem Galenusnak tudományi titka, Sem kegyességünk ezer áldozatja Vissza
nem
adja.
Minden órádnak leszakaszd virágát jövendnek sivatag homályit Bízd az Istenség vezet kezére,
A
S
az idvel.
élj
Elmarad tlünk szeretett barátnénk, hagyunk mindent, valamit szerettünk, Semmi nem kísér szomorú koporsónk
Itt
Néma
A A A
piros hajnal
derül
ölébe.
sugara,
barátságnak kegyes ápolási, legesdeklbb szerelem siralmi Fel nem idéznek
1
MAGÁNYOSSÁG. Égi csendesség fedez homálya Leng reád, ó szent Egyedlvalóság S szívemet békés kebeledbe inti Mágusi vesszd,
A
világ lármás vigadó-helyérl,
Mint
az elfáradt utazó, pihegve
Térek ernydhez
s
fejemet lehajtom
Lágy mohaidra.
73
1
Berzsenyi
74 Itt
A Jtt
versei.
vagyon bátor menedéklakása szabadságnak s nemes érzeménynek,
nem
aggathat rabigát reájok buta köznép.
A
fakad laurus-koszoi-úja minden Bölcsnek és minden magasabb daloknak, Itt az ártatlan szerelem s vidámság Itt
Zöld amarantja. Légy, Magányosság
!
vezetm
barátom.
s
Csendes ernydhez sietek nyugodni. Itt lelem Platót, Xenophont s llissus Myrtusa berkét.
Téged
óhajtlak, ha szemembe' reszket Bánatos lelkem kiüt panaszsza :
Téged
a
legszebb fiatalka édes Oldala mellett.
AZ ESTHAJNALHOZ. Emeld
fel
bíbor képedet.
Csendes Esthajnal! Enyhítsd meg a természetet Harmatillattal.
Hozd
alá a
fáradt
szemnek
Kívánt álmait, Fedezd bé a szerelemnek
Édes
titkait.
Titkon nyílnak az életnek
Legszebb
Mély
rózsái.
titokban csörgedeznek
Legszebb
órái.
;
E/jo könyv.
Ah, nékem
is
Szívembe
iJS
van egy titkom
rejtve
1
Nem
szabad azt kimondanom El van temetve.
Nem
szabad kijelentenem,
Mely boldog vagyok S hogy
ki
;
az én egyetlenem,
Kiért hervadok.
néma hold mosolyog szemérmesen, Mikor az örömcsepp ragyog Forró szememen.
Csak
a
Rám
A SZONETTHEZ. Cypris rózsalehellete Nemzett Laura ölén téged, alak Szonett
Zengvén
1
lelkes ezüstszavad.
Megnyílt a buta kor százados éjjele Hellász napja dicsn derit, S paeánt ömledezett a Capitólium.
;
nekünk Kosz koszorús húga, az sz Tokaj A Bodrogra könyöklik, és Eos lángjaival keble bujálkodik. Hallom Dácia halmain. Hallom zengeni már aeoli lantodat Fürtöd mádi arany gerezd S tündökl amazon-párta ölelgeti. Paeán
!
újra születsz
;
Ott, hol
Üdvezllek, Helikon kegye! Jer csókold, koszorúzd a te Kazinczydat! Pólyád szebb öröm.ébe mártsd Lelkét, cyprusidat húrjaitól kizárd. Múlass, zengj, enyelegj vele! Széphalom s angyala. Vaucluse s Laura leend
—
;
I
"Berzsenyi
j6
versei.
AMATHUS. Mit fz magában S
Gallia Sándora,
zordon éjszak rettenetes feje? Mely öblöket zár, merre tart s ront Anglia nagy koszorúsa, Nelson ? a
Nem
gondom. így volt, így marad a világ. Forr, mint az ádáz tengerek, a midn szélvészek bérczodvaiknak Vaskapuit s retcszit leszórván,
A
A A
bús haboknak zúgva rohannak, és képtelen harcz itt hegyeket temet. egymást Ott új világot hoz fel ; Váltja örök romolás s teremtés.
—
Mint
a setét völgy csermelye, életem s halkva csörögdegél laurus-erdk szent homályin.
Elrejtve lappang,
A
Illatozó
Amathunt ölében.
Nincs itt kegyetlen had s veszedelmes Melyért halandók véreket ontanák Nincs itt gonoszság czimborája.
Sem nyomorult Itt
Ámor S
fene nagyravágyás.
ápol, s píeri
Nektárpohárt nyújt
érez,
s
gye.ige
szz
ambtoziás kebelt,
a lelkes élet játszva felleng Hesperjdák bibor setherében.
BÚCSÚZÁS. Elszakadsz tlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltnsz, S mint az álomkép, örömim, reményim Véled enyésznek.
;
Els
könyv
177
sem
a sérült szerelem nyögése, kegyességem, sem az ég hatalma Téged énnékem soha vissza többé. Vissza nem adnak. Jaj
!
Sem
Élj szerencsésen
1
valamerre fordulsz
!
Légyen áldásom veled és vezérljen! Légyen a végzés utain szerelmünk Angyala társad. Élj szerencsésen,
Menj Menj
s
ne
felejts
az égtartó Pyrenéken
el
engem!
által,
az éjszaknak havasin keresztül.
Csak ne Ott is, oh Mindenütt
ott
is
kísér,
felejts el.
tied e sebes szív,
veled
él,
veled hal
S sárga képemnek halovány vonásin Festve neved
lesz.
A CSERMELYHEZ. Oh
csermely, arra térsz, látom.
Csendes csörgedezéssel.
Merre
az én sóhajtásom Repül epedezéssel.
Vedd buzogó könnyeimet Szapora vizeidhez,
S vegyítsd bús nyögéseimet Lassú csörgéseidhez.
Vidd
el
Ama
szomorgó zúgással kisded kert
felé,
S nyögd ki egy fohászkodással. Szívem kinek szentelé. Kármán
éí
Berzsenyi.
!
:
3erzsenvi versei
178
Tán most
is ott mulatozik rózsák árnyékában, S rólam nem is gondolkozik
A
Kevély nyugodalmában.
Tán habjaM mosogatják
A
szép tündér
lábait,
S n<ím tudja, mint csókolgatják Hív könnyeim tagjait.
Mutasd meg halvány képemet Néki tükröd fényében.
Mutasd meg ég szívemet, Mint vergdik vérében.
Mutasd
neki,
mint hervadok,
Szemem miként
sírdogál,
S mondd, hogy érte ellankadok. Mint egy gyenge virágszál.
Mondd
:
töltsön kegyes
sebhedt
írt
Lelkemre hív kezébl. Vagy egy szánakozó cseppet Gördítsen szép szemébl.
EGY LEÁNYKÁHOZ. sóhajt utánad Szívem, kegyes leányzó Régen I de ah, nem érzed
S mint
Ámor
A
Régen
szelíd hatalmát.
a
nap
égi
lángja
A
bús homályt elosztja Tündér szemed mosolygván, társaság feléled.
Vígan lebegsz körültem, S mint a Zephyr tavaszkor
Minden deri tevéled. Minden de én, de oh én
A
Némán
rózsaillatokkal.
Bájos tekintetidben
Vidám öröm
sugárzik,
:
lehajtom elholt
Orczámat, és szorongó Keblem döbög, szemem
sír.
:
MÁSODIK KÖNYV. VJRÁG BENEDEKHEZ. Éván
I
merre, hová ragadsz
Mely
?
szentelt ligetek boltjai fednek el
?
Tíbur völgyei rejtnek-e? Vagy Lesbos kieslt berkeit áln\odom? Pindár, Stesichor isteni, S Alcaeus magasabb lantjai zengnek itt Honnom Flaccusa, oh Virág, Itt szegdelsz te dics delphusi ágakat. Itt kent fel Polyhymniád, S eddig nem töretett hellai szirtokon Nyitsz utat, koszorús vezér, S a Vértest Helikon hangjai töltik el. Példád élteti mellemet. Jer, jer, légy kalauz pályafutásomon I
?
Fáklyád mennyei lángjai. Mint Phárus lobogó oszlopi, fénylenek. Jer^ jer, karjaidon segélj
Ösvényedre 1 akármerre
vezérlsz,
megyek.
A TUDOMÁNYOK. Allegória Plató után. (Németbl.)
Midn
e földet clhagyá Saturnus,
S a nagy Minden keblébe rejtezett, Két égi szz maradt az embereknél A szent Igazság és a szz Szemérem
;
;
Berzsenyi
8o
;
;
versei.
Kik mint az égnek hív küldöttjei, jámbor népek kormányit vezették. Örök békesség és aranyszabadság,
A
Víg
ártatlanság s
Lakoztak vélek
De
a
minden égi jók boldog világban.
halandók csakhamar megunták égi védeket Mert sokban ellentálltak a nagyoknak, A büszke nagyravágyás kényeit S a rút gonoszság titkos czéljait. Mint rálló birák, meggátolák a
Üzen jóltév
k
is az emberek közül Kizáratván, dicsbb honjokba tértek. Már így sokkal szebben folyt a világ. Most a hatalmas már hatalmasabb lett, víg vígabbnak érezé magát, dús pediglen sokkal gazdagabbnak.
Melyért
A A
De
csak rövid volt e hiú öröm.
A
gyenge csakhamar kezdé érzeni Kevély nyomását a hatalmasoknak
Az er
nemlétét pótolá ravaszság, lett láthatlan keze; sok hasznos csekély romlása által Kiszárad a bség s dúskálkodás ere; Fortély ellen fortély, erszak ellen er, És fegyver ellen fegyver volt szegezve; S mármár kiveszni tért e balgatag faj.
S rettentvé
A
De megszáná Menj Menj
1
Észt
s
I
a földet Juppiter.
így szólítja bölcs lyányát, Minervát, s hozz ki táram titkos rejtekébl
bölcseséget e vak fajzatoknak. hanem ravaszságot lopott, S csak azt adott nekik Japet fia ; S most a Szemérem és a szent Igazság, Kiket nekik küldék, ím visszatértek.
Nem
észt,
;
1
Második könyv.
1
Készült tehát az aegis asszonya, bölcseség dics szövétnekével földre szállni és az embereknek tudomány szent kincsét osztani.
A A A
S minthogy saját komolyságát S a földi gyarlóságot ismeré
tudá,
:
Az
ifjabb s
vidámabb
húgait,
A
nyájas Múzsákat küldé ell. Hogy készítsék kedves játékjaikkal vak szilaj lelkekhez útjait.
A
Diszlett e mód.
Mert ámbár
volíak oly
lA.úzsAk, kik a kedveskedést fölösleg
zvén,
De Az
lettek
nagyok kaczérjai
:
mások, kik megtartották tovább
is
mennyei ártatlanságjokat, Az emberekbe szent szikrát leheltek, Kikben tüstéiit gyuladt az aztheri rész, Mely egy rokon kötél az égiekkel S hálás kezekkel kezdek elfogadni Minerva égi áldomásait.
Most És
a
láták,
hogy dobzódások
veszély,
pusztítás ádáz balgatagság;
Hogy minden emberek S minden közjó
az
csak egynemek, egyesbl ered !
Ázolta van remény, hogy a halandók. Mennél több fényt nyernek Pallas kezébl. Annál forróbban fogják majd ölelni A szent Igazságot s a hív Szemérmet. S akkor majd ismét Krónos boldogabb Századja hozzánk visszatér az égbl.
8
!
!
I
8
Berzi^nyi
2
versei.
GÖRÖG DEMETERHEZ. Midn
a
koronaherczeg neveljének
Mennyi országok
választatott,
1803.
koronák reményét
s
Vetted, oh boldog nsvel, kezedre 1 Mennyi népnek nyújt bizodalmat a te Chíroni lelked!
A nagy á'láspont köre nem telik meg Áldozat nélkül de ki honja híve, Mint Görög, mindent mosolyogva áldoz ;
Honja javának.
Róma undokját s Senecát felejtsd el Nemes legszebb diadalmi bére Minden ádáznak s alacsony tyrannak
A
Kénye
felett van.
Konnidas márványt nyere Parthenonban, Adj Trajánt nékünk s kegyes Antonínust, Véreid hálás kebelébe márványt Nyersz íe s örök fényt.
A
te
munkádnak gyönyör gyümölcsét
Századok várják, diadalmi pseant Századok zengnek, s maradékainknak Aid maradéka. Hajdan, óh bús sors! nemeslt atyáink s fene üldözések Ostorát nyögték! de az égbe ért már Abeli vérök.
Mennyi bels tz
Már ma nem Sem gonosz
A
félek.
Sem idk
vádak soha
magyar szívnek
fel
zavarja.
nem
oldják
Királyunk Ismeri népét
kötelit.
:
!
;
Második könyv
!
i
83
ORCZY ÁRNYÉKÁHOZ Mely méltó koszorút, mely diadalmi bért Adjon néked örök míveidért hazád? Oh bajnok s koronás mennyei lantver Voltaire érdeminek szép köszönet vala Paris tapsai közt a fejedelmi csók, Petrarcát ragyogó gyzödelemszekér
Jutalmazta kinyílt a Capitolium Hellász szüzeinek, mint mikor a világ Hódítói eltt zengtenek ormai. útjaikon vezetsz Hát Néked, ki az Minket Delphi magasb pálmavirányihoz. Oly buzgón törekedsz s gátokat ostromolsz. Hogy fáklyáddal egünk fellegeit hígítsd. És napját az idk lelke szerint emeld Néked vájjon ezért lészen-e pályabér? Vagy tán csak csalatás minden eltörés? :
—
E nép nem veti el már soha fékjeit S vak rögzése örök hályogiban marad? a ki ugy élt, mint te s ugy énekelt, kér lelke h'ú gyermeki bábokat; Onérzése dics Panthcon annak, és A jók szíve alatt fenmaradand neve A némult ravatal zárait eltöri S a villámvezet sashoz emelkedik. Nem hal meg, ki ugy élt, mint te, nagy Orczy 1 nem
Hagyján
:
Nem
Általküzdi sötét Aeacus öbleit Mint Alcídes, ers fegyverein Icdl,
S a
tzbl
a7.
Olymp
lángküszöbére
h'íg.
A MAGYAROKHOZ. Romlásnak indult hajdan ers magyar I
Nem látod. Árpád vére miként fajúi? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyo.norúlt hazádon?
;;
:;
"Berzseny: versei.
Nyolcz századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak. Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. :
Nem
A
ronthatott el tégedet egykoron vad tatár khán xerxesi tábora, S világot ostromló töröknek Napkeletet lever hatalma
Nem
fojthatott
meg Zápolya öldökl
Századja, s titkos gyilkosaid keze: szent rokonvérben füreszt Visszavonás tüze közt megálltál
A
Mert
régi erkölcs, spártai férfikar
Küzdött s vezérelt fcrgetegid között Birkózva gyztél, s Herculesként Érczbuzogány rezegett kezedben.
Most Nézd
lassú méreg, lassú halál emészt.
a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne term Férgek ers gyökerit megrli k, :
S egy gyenge széltl földre így minden ország támasza, tiszta erkölcs, mely ha Róma ledül s rabigába
A
teríttetik
—
a magyar most? Rt sybaríta Letépte fényes nemzeti bélyegét,
Mi
!
talpköve megvesz, görbed.
S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverhelyének
váz.
;
Második hönyv.
Elddeiaknck bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rút idegent
A
kar
mennyköve
villogott
midn
Atilla véres harczai közt,
Más
cserélt,
nemzet rlelkét tapodja. Gyermeki báb puha szíve tárgya.
Ohl más magyar
A
185
félvilággal szembe szállott Nemzeteket tapodó haragja.
néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzje Árpád a Duna pai'tjain. Oh! más magyarral verte vissza Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!
De
jaj, csak így jár minden az ég alatt! Forgó viszontság járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány vet. Játszva emel s mosolyogva ver le.
Felforgat a nagy századok érczkczc
ledlt már a nemes ílion, büszke Karthágó hatalma,
Mindent
A
:
Róma
s
ers Babylon
leomlott.
A MEGELÉGEDÉS. Nem
kér chínai pamlagot, márványpalotát a Megelégedés. Többszer mulatóz a szegény Földmíves küszöbén s durva daróczain, Mint a dáma kigyöngyezett Keblén s ambroziás melJpatyolatjain. Csendes szalmafedél alatt A víg pásztori kor gyermeki közt lakik A természet ölébe dl.
Sem
Annak
nyújtja kezét s
mennyei
csókjait.
:
1
86
!:
Berzsenyi versei.
FELSÓBÜKl NAGY PÁLHOZ. Az országgylés
Már midn
alatt,
1
807.
a fö]d letapodva hódol,
S Róma felséges ge)\i ússza eltnt, Mint egy Cato feded a világot S mennyköveket szórsz.
r
A
közembernek neve vész magával ; Kincs, kevély márványpaloták homályba Dlnek, elmúlnak, s hever uroknak Híre enyészik.
A A
derék nem fél az idk mohától, koporsóból kitör és eget kér, S érdemét a jók, nemesek, s jövend Századok áldják. Láttalak fényes hadi öltözetben. Látlak országunk ragyogó gylésén
Ott
mer
Hektort
s Itt
Kinizsit mutattál.
Cicerónk vagy.
fiatal korodban Pálmaágakkal koszorús fejedre A kitündökl magas elme s lélek Égi s ugart vont.
ósz atyáink közt
Nagy, midn tündér paripádra szöktél. Nagy, hazánk koi'mányvezet tanácsán Itt az érdempolcz! ez az égnek útja, S régi magyar dísz
:
:
Második könyv.
;
i
87
AZ ULMAl ÜTKÖZET. 1805. october 14.
Mit hallok! Árpád honja határain Agyúk dörögnek rettenetes veszély Zúg, mint dagadt felhk morajjá S Bosporusok zokogó nyögése. I
Egy nagy
A
csapással mindeneket levert
harcz s dicsség kénye. Napóleon, S mint Juppiter mindent lerontó
Mennyköve, egy
riadással elszórt.
Látom hazámnak fegyveres reit Rémült futásban látom az éktelen Vert had zavarjál tébolyogva, S Bécs s Pozsony érczkapuit ;
vivatlan
O sors oh csuda nap mi ez ? Nincs hát remény már? - Itt az id, magyar Mely majd szabad-lelked-nem-ismert Jármot akaszt te szilaj nyakadra.
Kitárva.
!
!
Nyolcz száz repült el már Budavár felett Villámok ádáz zápc;a, vérözön Toldúlt s rohant rád számtalanszor Ám de te, mint az egekbe ötl Kriván, mosolygál a zivatar között. Rémíthetetlen melled aczélfalat
Vont
A
fel
körülted, s
vakmeren
haragos buzogányt ragadván
Gígászervel harczra szegült karod. Vívtál ezerszer többel ezer csatát
Menj, most mutasd meg Zrínyi Zrínyi dics remekét, halálát!
lelkét,
I
:
1
!
Berzsenyi versei.
88
Merj
a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait átüti,
S
I
a
mennybe gyémánt fegyverével
Fényes
utat tusakodva tör s nyit.
FÉLTÉS.
A
bezárt Danáét ércztorony és aczéls iszonyú rebek rizék. pajkos Szerelem mint kaczagott ezen csak mosolyogva gyz. Mert
Závárok
A
Félt
i
tompa szemed
Állítsd meg,
látta-e míveit ?
nyomorult, a dagadó Dunát, Boreas vad dühe harczait
Gátold meg S a villám rohanó tüzét
I
A
tündér Szerelem befedi a napot S Árgus száz szemeit majd lebeg Zephyr, ;
Majd
Fojtva ersödik. puskapor és harag.
szélvész s fenevad.
Mint
a
HORATIUSHOZ. Róma
felséges szavú Pirdarussa, Flaccus! eldlt már az Olympig ötl Róma, 3 a roppant Capitóliumnak Szent tüze elhunyt.
Ám te élsz most isi neved és Camoenád A dicsségnek tetején ragyognak. A halandóság köde fel nem érhet Fényes egedre.
Oh
magas énekeddel te emeld magadhoz fzd rá tüzes ömledcscd
te buzdítsd fel
Gyenge Múzsámat Lantomat
I
I
Aetheri szárnyát
:
Második
Hogy
kifnyv.
I
tehozzád felvigyen, és tevéled
Tíburod csendes ligetébe rejtsen, Hol te oly sok szép örömet találtál Blandusiádnál.
Ott
engem nemes érzemény id
taníts
Tiszta forrását huraimra csalni;
Ott taníts
Ott
A A
:
taníts
dics
mint
kell
az idvel S bölcsen
élni
örülni.
nyugodt megelégedéssel
virtus
vad orkánok
menedékölébl s habok üldözését Nézni mosolygva.
AZ ÉLET DELE. Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára.
Ragyogva ömlik rám fényed hév sugara. S ah tudom valamint fölért szép delére, I
Szintoly gyorsan leszáll nyugovóhelyére
Hanyatló pályád!
Nem
is felhtlen futásod felderit rövid elhunyásod.
volt ekkorig
De hamar Csak azért
Hogy
Nem Nem De
rejtezel néha fellegekben, fátyolod alól annál kedvesebben Mosolyogjon orczád.
adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,
lengettél
mindég lágy Etéziákat:
adtál víg elmét, ert, barátságot,
Angyali érzéssel
Mit
tölt édes órákot Cypris ölében.
várjak ezután,
nem látom elre;
Könnyes szemmel nézek
a
múltra
s
jövre
89
;
1
Berzsenyi
90
;
:
;
versei.
Annak örömeit sírva emlegetem, Ennek komor képét elre rettegem Setét ködében.
KISHEZ. Nézd: az igaz Virtus feláldozza magát, S nem kéri senkitl érdeme jutalmát. Mert azt magában érzi. A bajnok mosolygva rohan a halálnak;
Hogy
vére gyümö'csöt teremjen honjának, Éltét
A
bölcs,
Néma
örömmel
kebelébl
falak között
végzi.
szivét kiszakasztja.
hervad arczulatja.
Fejét mély gond epeszti Álmatlan szemei mécseknél virradnak, Kizárja örömit a ragyogó napnak
Az
áldást
úgy
terjeszti.
Barátom! érzed-e? Képed festegetem,
De
el
nem érheti Az eredeti
eléggé ecsetem szépet.
Bölcselked Múzsád,
Mennyei
sokratesi
kincseit rózsák
Hogy megfoghasd
lelked
közé rejted. a szívet.
Te Schiller mélységét, Matthisson hímzését S a tíburi phoenix magr.s ömledését
Egy alakban mutatod Bájos színnel fested az erkölcs szépségét. Az álorczás bnnek felfeded rút képét S treit elszaggatod.
Az
A
észt az érzéshez remeken csatolod csapongó elmét szelíden oktatod,
Mint
fellengjen az égen.
;
;
;
Második kCnyv.
iQi
Nagy érdem de bérét e föld meg nem adja Csillagkoronáját csak ottfen várhatja Mnemosyne keblében. :
BÚCSÚZ^iS KEMENES-ALJÁTÓL. Messze
sötétedik
Ezentúl
elrejti
a
már a Ság teteje. Bakony erdeje,
Szülföldem, képedet: Megállok még egyszer s reád visszanézek. Ti kékell halmok! gyönyör vidékek Vegyétek bús könnyemet. 1
Ti láttátok az én bölcsmnek ringását, S ácsorgó ajakam els mosolygását Szülém forró kebelén Ti láttátok a víg gyermek játékait,
A serdl
ifjú
örömit, gondjait
Eltem vidám reggelén.
Mélyen illetdve búcsúzom tletek Elmegyek de szívem ott marad véletek :
A
szerelem lánczain. Hímezze bár utam thessali virulmány. Koszorúzza fejem legdicsbb ragyogvány Szerencse karjain
A
Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok
Örömmel
tölt órái
1
Nem
ád vissza nékem már semmi titeket I Evezzem bár körül a mély tengereket.
Mint Magellán
O
gályái.
gyakran a szívnek édes ösztöneit
S tárgyaihoz vonzó
Egy
rózsaköteleit
tündér kép elvágjál
;
;
berzsenyi
1Q2
A E
;
;
;
versei.
szilaj vágyások gigászi harczait, bujdosó csillag ezer orkánjait
Bevont szemünk nem
Hív szívünk csendesebb
Az elttünk
látja.
intésit
nem
halljuk,
nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S késn hullnak könnyeink.
KESZTHELY. Itt
a kék Balaton partja virányain,
Hol minden mosolyog, mint az arany világ: Hol dús búzakalász rengedez a mezn, S a halmok koszorús oldalain i'agyog
A Itt,
A
százféle gyümölcs s a zamatos gerezd a keszthelyi zöld parton emelkedik csendes Helikon, ljetek, oh szelíd
Aon
szüzei! és verjelek
itt
lakást
1
Nézzétek, mi kies sorhegy ölelgeti
A Itt
tér telkeit és a leltek
gyönyör
vizenys
lapályt
thessali berkeket,
Bérczforrást, susogó völgyeket és homályt. itt zöld hinarak között
Gyakran mulatóz
Nereus, sáskoszorús nympha-leányival itt Avion énekét hold fénye alatt gerjedez vizén. S nézzétek, hol ama már feketlt faiak Látszatnak, menedékváratok ott vagyon Ott vár titeket egy bölcs, s kebelébe zár Egy nagy férfi, kinek lelke perikiesi
Gyakran zengeti
A
:
Századnak született, s a ki virágkorát Rómának ragyogóbb színre derítené.
Második könyv.
193
BACCHUSHOZ.
A
rettent karodat Lykurgus
te
Veszte, és Pentheus letörött királyi Polcza, s vad Rhaekus szomorú halála Hirdeti, Éván.
Hát reám mit sújt haragod, hogy eddig Édes áldásod megutálva néztem, S éltet lángját poharadnak ajkam
Még nem
izélte?
Megvetd lelkét örökös komoly gond, Néma bágyadtság, megöl hidegség Gyötri,
s
c szép föld örömit
mogorva
Homloka
Ám
de
kit
Lelkesít,
fojtja.
Cypris kegyel és Camoena kér örömet tetled
nem
;
Égi nektárt nyújt Aganippe néki
Ámor
ölében.
TÉT] TAKÁCS JÓZSEFHEZ. Édes énekl! ligeten, virágon Andalog Múzsád vegyes illatok
Ám
közt,
de nem mint egy üresen csapongó
Lepke
tavaszszal.
Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh. Minden elrejtett violán s kükürcsön; Halkva döngécselsz, de szelíd húrodról Actheri hang foly. Szívet és elmét magasít Camcenád, Sokrates karján mosolyogva oktat,
A
vidám Erkölcs
s
vezet Okosság Kincseit osztja.
Kirmán
í«
Berxi«nyl.
1
3
::
j
"Berzsenyi
94
A
versei.
a széppel köti össze a jót. Takács, az bölcs, az igaz poéta. dics érdem, s ez az égi bélyeg remek elmén.
ki
Oh 1
;
Ez
A
A FELKÖLT NEMESSÉGHEZ. 1805.
Mint majd midn lángszárnyakon eljövend
A
nagy bírónak cherubi angyala, kürtje harsány hangja a mély Sírba leszáll hidegült porunkhoz;
És
Mindenfelé dob
Úgy
s
tárogató riad
tetszik elhunyt párduczos
Támadtanak Véreiket
fel
seink
hamvaikból
fedez
karokkal.
Toldúlva jnek bajnoki népeink Erdély kegyetlen székelyi, a fene
Hajdúk, az áldott tér mezkben Megfeketlt haragos kunokkal
Az
ütközet közt
tudó,
állni
kemény
Horvátok és vad ráczok ers hada Táborba szállott, hogy kövesse A magyarok rohanó lovagját. örvendj hazám I nézd: mennyi jeles sereg Kész érted önként ontani életét. Oh bátran örvendj mert megrzik I
Hantjaidat született vitézid
Magyar nemes
I
vér bére jutalma vagy. kar tárta meg eddig is, Csak hív szülöttid vérpatakja Áradozand ezután is érted.
Vérz magyar
:
Második
kSttyv.
195
Nézd, mint buzognak szép deli ifjaid; annyi harczost s Marst mutató vitéz Tüzelg szcmökbl felkclend még Bátort, s él \inizsink ezekben
Mind
;
1
Tud gyzni e népi Attila magva Ez dúlta Árpád hajdani harczain
A
ez
I
föld legels tartományit
S lánczra
ftizé
sok ezer
vitézit.
E nép csatázott nagy Hunyadink alatt, Mikor kevély Bécs tornya lerontatott, S roppant Budának gyzhetetlen Ormai közt diadalmi kürt szólt.
Hát bölcs királynénk, Trézia! trónusod magyar szív vívta ki Pálfyval? a magyar s JNádasdy kardja Tette dics koronád' fejedre?
Nem a Nem
Hat nagy királyok fegyvere omla rád, Tzláng borítá Ausztria tájait, S nem volt ki terhed Herculesként Tartsa
:
egész birodalmad ingott.
midn bús Aeolus éktelen Barlangja torkát Kaukázus oldalin Feltárja s ádáz szélvészekkel Fellegeket hasogatva pusztít S ím mint
Felkél az ébren szunnyadozó magyar, elszórja villámkardja eged ködét; Megtörte, földhez verte mint egy Bellerophon, hat agyú Chimaerád'.'*'
S
* Toldy kiadásában
itt
a
következ versszak
Menj hát, vitéz faj seid Legyen vezérl5d vérözönid I
áll
még:
Istene közötti
Rakj zöld borostyánt kalpagodra, Vagy nemesen pazarold el élted'. .3*
I
Berzsenyi
^6
Menj most
vitéz faji
verset
Nézd mikor
a vadak
Királya felkél Júba vadonjain. Szavára megrémül az erd S futnak ezer vadak odvaikbal
HERCZEG ESZTERHÁZY MIKLÓSHOZ, MIDN A
SZOMBATHELYI TÁBORBAN COMMANDÍROZÁ A NEMESSÉGET, J797.
Árpád virágzó mag\'a te, f magyar Elddeidnek fegyvere népeket
Gyzött
A Ok S
a
5
1
hazánkért számtalanszor
viadal mezején csatázott.
voltak a harcz vérzívatarjain béke napján bölcs vezetk, atyák,
S kormányra termett rszemekkel Szélvészeket zabolázva tartók.
Mely Bús
áldozat volt a vezekényi harcz
I
könnyezi a magyar bajnok Eszterházy véres
tisztelettel
Négy
Porba kevert
ajakit,
halálát.
Láttam tebenned buzgani verket S orczádra öntött nemzeti leiköket; Láttam szemed villámsugárát S si dics vasadat kezedben.
Tiémlve megsznt
a fene háború.
Int a kegyetlen tengerek Istene Képével a forró haboknak,
S tnik az Oceánus
dagálya.
Szép a borostyán s gyzödelcmszekér, Szép a vitéznek sebhelye homlokán. Félisten, a kit nimbusával
A
hatalom
s
tudomány ragyogtat.
;
Második kSnyv
Minden nagy
197
és szép, melyet az
ó viJág
És e jelenkor mívci közt csudálsz: Bajnok, dicsség, fényes ország, tudomány gyönyör gyümölcse.
A
Ez hozta mennybl
földre az isteni
Szikrát, ez oldott a butaság alól.
A
bölcs Athenaet s gyzhetetlen
Róma
fejét ez
emelte égre.
Hát nemzetednek mért fakad ily soká rég óhajtott laurus ? Ezer nemes
A
Vállvetve törtet s gátokat ront Ah de aczélhegyek állnak ellent
1
Téged, hatalmas berezegi az Istenek
F
polczia tettek: véreidet segélld!
Vidd a dicsség templomához: S ajtaja zára lehull eltted.
A MAGYAROKHOZ. 1807.
Forr a világ bús tengere, ó magyar Ádáz Erinnys lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott
Tre
dühös viadalra
1
készti.
Egy nap
A
balti
lerontá Prusszia trónusát. partot s Adria öbleit festi, s a Covdillerákat
Vér S Hazmusokat
zivatar borítja.
Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei, Dardanellák bérczei dörgenek, A népek érczkorláti dlnek, S a zabolák s kötelek szakadnak.
A
!
IC)
!
Berzsenyi versei.
8
Te Títusoddal
hajdani
seid
Várába gyltél, hogy lebeg hajónk
A
bölcs tanács s kormány figyelmén Állni tudó legyen a habok közt.
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jjön ezer veszély
Nem
A
:
A
kürt harsogását, nyihogó paripák szökését félek.
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lelek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt
hírtssc.
A FELKÖLT NEMESSÉGHEZ A SZOMBATHELYI TÁBORBAN. 1797.
Él még nemzetem IsteneJ. Buzgó könnyeimen, szent Öröm, ömledezz Állsz még, állsz, szeretett hazám Nem dlt még alacsony porba nemes fejed Méltán búslakodám elbb,
Hogy
1
hérosz eleid nyomdokiból kitérsz,
S régen félt veszedelmidet Rád húzzák netalán majd buta Hála
korcsaid.
mást mutat e sereg. Mely most, régi magyar módra, nyeregben ül. Nem szállt Trója aJá soha Ily szép spártai had, sem Hunyadink kevély Zászlóit nem emelte volt Rettentbb hadi nép Bécs letörött falán.
Csak
S nem
!
sast
nemzenek
a sasok,
Núbia párducza. Thétis nagy fia nem maradt Chíronnál, mikoron kardra veté szemét szül gyáva nyulat
:
Második k^nyv.
Árpád vére
se'
hlhet
199
el,
Ámbár rég heverész a puha pamlagon. Nézd most felköti fegyverét. :
Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. Buzdító katonás ruhát Oltvén, lelke nemes lángja kigerjedez. Majd kardjára felesküszik. Mindent ront s megemészt, mint heves Afrika Búsult tigrise, a midn Ordít kölykeiért s körme viaskodik.
Majd
felkelnek alattad is. Józsefi nagyanyád Trézia bajnoki, S bátran mégy, szeretett vezér, jégálpeseken s Adria öblein. E nép nem gyülevész csoport, Nem rabbérbe emelt bús buzogányt keze. Önként áldoz ez életet, S horgas kardja kövér hantjaiért hasít. Míglen hsi bibor süveg
Oh
A
Tündöklik fejeden, Hunnia csillaga, Eszterházy, dics magyar!
gyz
Míg
Csattog:
eleid pallosa
gyzni fog
czombodon
magyar, S Andrásnak ragyogó napja le nem mencnd, a
WESSELÉNYI HAMVAIHOZ. Lcomlom én
A
is szent porodon, nemes jókkal együtt könnyeket áldozok,
!
S hamvvedredet bús cyprusággal Illeti
Nem
úgy
Melpomeném jelentél
meg
zokogva. te
hazád egén,
Mint egy szökfény, mely mosolyog Mint egy szivárvány tarka párák Kölcsönözött ragyogásaikkal
:
s
kivész.
;
;
:
Berzsenyi versei
Te, mint az orkán
s
mint az olympi láng,
Megráztad a gztorlatok alpesit; S viJlámszavad megszégyeníté A gonoszok s czudarok dagályát.
A jók csudáltak, mint az Egész javát Titkon segít mennyei tüneményt Neved, dicsfiit "Wesselényi, Rettenetes vala és imádott.
enyhhelyet a derék. szörnyetegek lesik. Pályája küzdés ám de végre Talpa alá szegi a chimaerát.
Ritkán
A
talál
itt
virtus útját
;
Mint hajdan Felbírtad
ifjú
Márványt;
szép Aethra jeles
a
fia.
karral az éktelen
atyáid pallosával vezetett az égbe.
s
Gyzödelem
le hozzánk hs eleid közüli Lebegj köritünk, légy szeretett hazád Védlelke, s oh add vissza fényes
Tekints
Díszeidet deli magzatodban
1
GRÓF FESTETICS LÁSZLÓHOZ. 1809.
Kevély örömmel kérkedik a magyar Teslelics név tölgykoszorúival Kevély örömmel látja rajtad Híres at)'ád deli lelke mívét,
A
Bölcs neveld keze már fesel korod' S méltó remekkel gazdagítja Benned örök neve Pantheonját.
Nagyságos
ifjú
I
Bélyegzi, látjuk,
:
20
yfiásodik kOnyv.
Dics elkép
várja figyelmedet.
Nagyságra hínak minden eljelek. S nem kétli Pannon, hogy te lészsz majd
Legnemesebb
fia,
híve,
dísze
Akár szilaj mén vért s hadi port dagaszt Alattad a megtört csatarend eltt, Akár mosolygó Keszthelyedben Élj az igaz nagyok enyhelyében. Megnyílt eltted fényes Olympiád. nyomán, A nem halandók pályabérét A haza szent kézibl kinyerni.
Indulj vezéred zöldkoszorús
A
nagyra termett áldozatokban él. Felmúlja bezárt léte határait, A századok bús omladékin Állva marad, s az örök tünésnck
Fennen parancsol,
Köz
A
s
megtöri a
lelkeket fojt a buta
halált.
semmiség
Tartarus mély tengerébe, és n evket kitörli.
S híröket
A
kincs ha bájol pórcsapodárokat, Büszkén köri néz a sybaríta kény. Mint egy aranyborjút imádják A czudarok, de kaczagja a bölcs.
A
nagy csak a jók tiszteletére vágy.
Melyet nem
A
virtus, a
a fény bábja szerez,
hanem
mely nagy nemének
Czímjeihez magasítja
lelkét.
Ezt áldja méltán s hirdeti a világ. Minerva gyémántaegise befedi.
Mely
Juppiter villáma mérgét.
Mint vahmely buta
zajt,
elosztja.
;
Berzsenyi
verset.
A BALATONI NYMPHA
GRÓF TELEKI LÁSZLÓHOZ, MIDN
A BALATONRA SZÁLLOTT. 1812.
dvezllck,
Teleki,
nádligetim között,
S vígan nyújtom ezen tölgykoszorút neked. Vígan zengeti el nádsipom énekét, S e szent csészevíz áldozik.
Hsek
magva
1
nemed'
tiszteli
a
magyar
:
még benned ama régi Szilágyi vér, Mely Pannon letörött thrónusa talpkövit Él
Még
egyszer leraká dicsn
Corvinban, ki hazánk Bellerophonja lett S a vakságba merfiJt századok éjjelén A mennybl lehozá Delphi szövétnekét S meggyújtá Buda ormain.
Ennek fénye fajod nemzeti bélyege. Ez buzgatta ama fpapi lantvert Pécs szent erdeiben, szent palotáiban,
S ez
gerjeszti te melledet.
Mins rejteke volt a te nagy iskolád A villám ura ott iktata Parthenon Felsbb
pitvariba, s beavatott
:
szemed
Függött palladiumjain. Láttad Deukaledon fennen uralkodó Hullámit s koronás Albion árboczit,
A
bölcs nép felemelt lelke csudáit és törvény diadalmait.
A
Lásd e tájakat is, melyeket e napon Kormányodra bizott a haza Istene
Nézd
vad szörnyek fene nyom dokit.
a puszta virányt s tunguzi
S
a
lakost,
:
;
:
;:
Atásodik kSnyv.
203
Nem
tenger, nem egyéb helyhezet alkotá nagy népeket és nagy birodalmakat Minden nép, ha javát ismeri, nagy, szabad S boldog minden idn s helyen.
A
A
nép, hogyha szabad s virtusi nincsenek, Gyermek, mely kéziben kést s üszököt visel S egy rút törpe, gigászkarddal az éget, öl. :
Ez vázkép
A A
fényes Latium virtus
s
s
kaczagást okoz.
Sparta kevély feje
meredek bérczein
ötle fel
Pallas fegyvere nyit utat oda,
A
mit
nem
fedez
s
lehull,
aegise.
Tedd
a durva getát a Tiberishez, és hét hegy lakosií Bosporus öblihez Barlang lészen amott a Capitólium,
A
S
itt
új
Róma
emelkedik.
Menj megcsillapodott a Szenderg suhogás váltja
eltted, és a morajt Nézd, a kék Badacsony lassú Favont leheli, 1
S nem küzd
a
zaj
fel
Tihany
sz
foka.
BÁRÓ PRÓNAY SÁNDORHOZ. 1812.
Mint
a szerencsés harczos, Olympián, Kit megtapsol egész Graecia, s Pindaras Megzeng, magát félistenekhez Méri s az ég özönébe fürdik
Mosolygva
A hsek
nézi lelkesedett
Mióta tled pályabért
Oh
szemem
ragyogó szobrait és haza bölcs
fia!
;
halált,
nyert.
szz Camoenám.
:
ao4
;
Berzseny: versei
Gyztem 1 lerázták czombaim a fövenyt, izzadt fürteimcn szent olajág lebeg. Nevem kivívtam mély porából S általadám maradékaimnak. Hová, hová ránt ömledez hevem? Oh érzem gyönyör bérem egész becsét, Érzem tetled nyerni laurust Mely diadal s mi kevély dicsség I
Tled, ki a jót tiszteled és nemest, S általhatsz az igazt-fátyolozó szinen,
Mely
annyi visszás képzetekkel
Tölti,
zavarja
szemünk homályát
Tled, ki pályánk tárgyait ismered. És nagy fény atyád s hires ipad szerént Ösztönt, paizst, trt nyújtva munkálsz A haza, nyelv s tudomány ügyében. Jer,
jer,
borulj le Pythia zsámolyán,
S honunk Isteninek áldozatot vigyünk Te tulkokat, bort, drága mynrhát,
Én
amarant-koszorút
1
s virágot.
BARÁTIMHOZ. Én
is
éreztem
s
tüzesen szerettem.
Éltem a szép föld örömit, barátim Barna fürtim közt szerelem s vidámság Myrtusi nyíltak. I
Repdezett szívem kies édenében
Mint ama boldog
Már midn
ligetek lakója.
a porkötelet lerázta
Lethe virányi n.
: :;
:
205
MJsodik könyv.
A
szilaj
A
nap útján
lélek,
rekeszét kitörvén,
túl
magasan csapongott
S mint az aethcrben lakozó rideg Földre
se'
sas
nézett.
Mennyi tündérbáj s ragyogó kilátás. Mennyi andalgó öröm és reménység Reagetett, édes Csalatás! öledben Mágus ervel.
Álmaim tnnek,
leesik
szememrl
A
csalárd fátyol, s az aranyviiágnak Rózsaberkébl sivatag vadon kél
Zordon idkkel
Hol csak
a külszín fedi a valóság Puszta országát bíbor állepelben ; Ámde a bölcsnek beható szemével Játszani nem mer.
Látja a Virtust letapodva nyögni. Látja a Bnnek koronás hatalmát, s Tibérnek Trónusa mocskát
Sokrates méregpoharát,
Látja és keblét szomorún bezárja szeret semmit, de nem is gylölhet; Szíve óhajt még, de üres vadonban Hal ki nyögése.
Nem
FOHÁSZKODÁS. Isten
I
kit a
bölcs lángesze
fel
nem
ér.
Csak titkon érz lelke óhajtva sejt Léted világít, mint az ég Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
"Berzsenyi versei.
2o6
A legmagasb menny s aether Uránjai, Melyek körülted rendre keringenek,
A
láthatatlan férgek, a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
Te hoztad
A
e nagy Minden ezer nemét semmiségbl, a te szemöldököd
Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idk folyamit kimérj.
Téged dicsít
A
a Zenith és Nadír, szélveszek bús harcza, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit.
Buzgón leomlom színed eltt, dicsi Majdan ha lelkem záraiból kikél, S hozzád közelb
A
járulhat,
mi után eped, ott
akkor
eléri.
Addig letörlöm könnyeimet,
s
Rendeltetésem pályafutásain, A jobb s nemesb lelkeknek
Merre
erm
s
megyek útján.
inaim vihetnek.
Bizton tekintem mély sirom éjjelét! Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz.
Mert
a te
munkád
:
ott
is
elszórt
Csontjaimat kezeid takarják.
;;
:
HARMADIK KÖNYV. A MÚZSÁHOZ. Múzsa! ki keblemet Égi lángra gerjeszted, [met Felvonsz a porból, s szemeA nap felé függeszted
Az
mennyei balzsamiddal Ontözgeted fejemet, örökké zöld pálmáiddal Feded bé ösvényemet
A
Szelíd
Ki »
Ime oltárodra nyújtom
E
A
ifjúság örömei Lassanként elrepülnek. szép orcza kellemei Komor ránczokra gylnek.
mi most ifjú szivünknek Érzeményit bájolja. Utóbb hideg értelmünknek
Homlokát megránczolja.
Minden gyönyör Tcmpéink Lassanként elhervadnak.
pindusi szálokat,
römjénem,myrrhám meggyújFogadd cl illatjukat [tom,
Legforróbb képzelményeink Egyszerre majd megfagy-
Fe vetted
De
1
[nak fel
karjaidra
Gyenge esztcndeimet, Fe osztod
Még
fel
most
vállaidra is
terhei met.
gond jeges kezei
kegyes tündér, végig Ragyogsz bús éjtszakánkon, S a Lethe csendes révéig Kisérsz setét pályánkon. te,
Bibor
\on myrtusligetei Öledben felélesztik.
fedezed halvány képét, Rózsaszínekkel hímezed sír gyászos környékéi.
Ha
Oh
rta a
Szívemet
el csüggesztik,
balsors zivatarain
Reszketnek kormányaim, llissus
virulmányain
Rengetnek szép álmaim.
Az
fátyollal
élet
A
engedd, hogy napjaimat Tenéked szentelhessem,
S örömimet, gondjaimat Kebledbe kiönthessem.
!
2o8
Berzsenyi versei.
ESDEKL SZERELEM. semmi nem enyhítheti Sérült szívem sebeit 1
a nap lecrcs/kcdik Thétis bíbor keblébe, S mosolyogva emelkedik Lna szemérmes képe.
Jaj,
Az
Csak nálad van gyógyító
ím
esti
szell fuvalma
Mert a szerelem Minden titkos
Édes álmot lengedez.
Az ég
békés, s nyugodalma Hegyet völgyet befedez.
De
ah, az
én siránkozó
Szememre nem
hullatja
Balzsamát az illatozó
Te,
ki
égeti ereit.
szer.
azt megsebzetted.
Ki a szerelemnek ezer
Trét rám
lehclletted!
Téged várnak kiterjesztve Reszket két kezeim. Téged az égre függeszt\'e Sírdogáló szemeim.
Esthajnal csillagzatja
Lehajtom árva fejemet, De gondjaim felkeltik,
Egy
S nyughatatlan kebelemet
Szánj meg, kegyes I légy orvo-
Fájdalmakkal
Néha Kinyitja
fáradt szememet.
könnyeim
árja
S mossa halvány képemet.
lenni.
Nehagyjholtigepedni.[som
eltöltik.
Bágyadtságom ha bezárja
tekinteted gyilkosom
S boldogítom tud
Süllyedek! nyújtsd karjaidat. Míg el nem fogy életem. Míg elhervadt ajakimat Ajakidra tehetem.
LOLLIHOZ. Lolli
A
deli kellemiddel rózsára homályt vetsz,
1
S szívéget szemeiddel Belém ezer trt nevetsz. [Hébe Szebb vagy te, nunt a szép
A Dörg
lángölében.
Szebb, mint a szép Erycéne A kellem bájövében.
Képed
szelíd vonásiban
Szerelmek nyiladoznak, Tested minden mozgásiban Tündérek mulatoznak. Szép, mikor édes éneked Syrenhangja zengedez,
S
angyali érzékeny szíved
Harmóniát ömledez.
:
;
;
Harmadik kSnvv.
Szép, mikor
piheg kebled
Mint egy galamb epedez, S lankadó nefclejts szemed Harmatgyöngyöt görge-
209
Szép, mikor a gcrjedelem
Andaíodásba merít. Szép, mikor a szz szemérem Bíborlángszínbe borít.
[dez.
Szép vagy
te,
mikor
csintaían,
Mint könny Zephyr S
titkaidról vigyáztalan [szol,
Le-lereppen
a
De
Ha
el,
csak úgy imádom.
a szép lélek épségét
Tiszta kebelben látom
fátyol.
Ha
Lollii a test szépségét.
Hidd
ját-
angyali leplegidben
Angyali szív verdegél, Nemes tí»z ég ereidben, S lelked a porból kikél.
AZ
EST.
Daphnel hol e nyers patak bérczbl kiforradoz, S mohosuk ksziklafalak Közt a völgyre szakadoz
Égi bíbor festengeti Az aranyos felhket, Esti szellcse lengeti Az illatos ernyket.
Hl
A
Jer
A
jegenyék hajladoznak
Égig nyúlt súdárokkal,
S bokros tölgyek árnyékoznak Terepély zöld ágokkal Ott függeszszük szemeinket Az ég dics képére. Ott nyissuk meg szíveinket, szépnek érzésére.
A
Nézd, már a nap sugarai A hegyekbe merülnek, S Hesper piruló lángjai Alkonyaton derinek. Kármán
éi
Berzsenyi.
setét
bükk
felett
ragyog
A
hold csendes fényében, S rózsabokrok közt mosolyog patakok tükrében.
A
Nézd,
min mennyei
szépség elttünk. mennyei csendesség Lelke lebeg körültünk. Nyílik
meg most
Min
Elysíum kiessége
Mosolyogva tér hozzánk, S az Istenek békessége Nyugalmat harmatoz ránk. »4
;:
:
Berzsenyi
Jly szent
csendesség ölében
minden s így állt, Midn gyöngyház szekerében J-lallgatott
Anadyomene
Oh Daphnc
I
A
a szív
szép lelkeknek
Ott
a
önként megnyílik
gyönyör
érzésre,
S Pláíó karján emelkedik
Itt
A
Ott az érzékeny szerett Csapodár kar öleli, Nem talál rokon érezt,
örömbe merül
természet ölében.
Itt
Mint
A
a kies
keblében,
Arcthúsa
hold ezüst fényében.
A HALÁL. A
gonosznak, a gyáva szíveknek Rettenetes vázkép a halál, Mint a félénk kába gyermekeknek Rémít az éjjeli homály.
Az ersek mosolyogva néznek
A
leli
az ég örömét úszsza.
Mely úgy buzog
Eredeti fényében,
A
balgatag sokaság megnyitja józan magányosság.
a szívet s észt
Nyugodalmát nem
Hol lelkünk legszebben deri legtisztább
a bölcset elkábítja
A
Égi lelkesedésre.
S
szentséget nem lelheted Semmi tündér hívságban.
karjait.
Legkedvcsb ünnepe ez, Hol a forró ézelmeknek Lángja önként gerjedez.
Hol
E
Ott a dics természetet Gyarló ecset majmolja Itt a csoda szépségeket Alkotó kéz rajzolja.
Latmus virulmányait, Hogy Endymionra rakta
szz
Szíved haszontalan eped A földi vak lármában,
szállt.
Cynthia így ragyogtatta
Isteni
versei.
Porfed^lök oszlatójára, jámborok békés szívvel dlnek A bús cyprus szent árnyékára.
;
:
:
Harmadik kSnyv,
A
bölcs nyugodt elmévé) búcsúzik játékszín álorczájától,
E
Szabad
E
lelke feljebb óhajtozik
bujdosó csillag hantjától.
hogy itt isteni szárnyait Eléggé nem héjáztathatja Érzi, hogy rab, míg testi lánczait Érzi,
Hordozza
és le
nem
rázhatja.
Oh, de mitl válunk oly nehezen? Mi tündér báj vonz úgy magához. Hogy mennyei lelkünk ne siessen Eredete dics honjához? Nincs
itt
tiszta
A
jó roszszal
S
a
öröm bánat
nélkül,
van összefonva a gazdag nyomva van szükségtül,
Itt
dicsség fátyolba vonva.
Mihez ragad szivünk édesebben, Mint tehozzád, szent gerjedelem?
Mi
tölti
Mint
bé lelkünk' teljesebben, édes boldog Szerelem
te,
?
Mégis gyakran csak kínzó örömmel Fojtogatod
nyög
kebelünk'
I
Hol örömmel, hol bús könnyözönnel Édes kelyhed itatod velünk.
—
Csak repül álomkép s csalódás A halandó ember élete! Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás Bús életünk szk kerülete. Rablánczok
a földi
szenvedések.
Melyeket csak a halál szakaszt Rózsaszálak a gyönyörségek. Melyeket egy szi szél hervasat! IV
;
;;
;
Berztenvi
Boidog,
ki
3
vertei.
reá mért lánczokat
nemesen trve viseli, S a hervadó gyenge virágokat Itt
Az
erkölcsnek
s
észnek szenteli
1
MULANDÓSÁG. Hol
a
mohos
szirt
öblébl
Ezüstforrás ömledez,
S
a
A
patakok csörgésétl setét völgy zengedez
Hol meredek
tar
ksziklák
tévelygek a világi Lármától különválva, Képzeletim forrósági Között magamba szállva.
Itt
Amott egy magas
Egy
Az
egekkel mérkznek, S a százados roppant tölgyfák
A
felhkbe verdznek
Hol
a vadonnak csudái Pompájokat mutatják, S a természet nagy scénái
Az érzt Hol
a
felborzasztják
váromladékokon
Melynek szomorú homlokán Bús régiség epedez. Hajdan ez
S
Bús Itt
halotti
lakik a
képzeldés,
Itt
Itt
a forró lelkesedés Plutarch karjára dlv^.
emeli
A
fel
fátyolát
Itt
A
bölcs Magábatérés.
felhók közt ragyogtak,
S íme most kevély ormai Rakásra omladoztak!
Ott az eldlt sírköveknél. Hol most lelkek támadnak, S a mély csend éjféleknél Bús nyögések hallatnak :
Ott nyugosznak
A
Visszaemlékezés, rakja le zöld sátorát
dicsségnek
Hajdan felséges tornyai
ének zeng;
Képekben elmerülve.
a
Volt fényes palotája, S a legersb vitézségnek Gyzhetetlen hazája
Az szült
kor lelke leng, a beszakadt sírboltokon
szirt fokán puszta vár dledez.
Mélyen
A
a föld
a bajnokok gyomrában,
töredezett oszlopok Között örök homályban.
:
Harmadik kOnyv.
213
kormos ablakoknál, Hol mostrcpkény szövdik, S a mohosúlt kláboknál Iszolag tekerdik
Ama
Ott búcsúzott szívszakadva Az ékes hölgy férjétl,
S
Mikor
S az érzékeny szerelmesek
Ama
a kürtök riadva Elszakaszták keblétlJ
Ott nézett
le
Amaz
a véres
Megtértek
a
harcz után hóditók,
ott, hol a gyzedelmesek Toborzan vigadoztak,
Most
a gyászos romiadékon Bús éjtszakák borongnak, És a borzasztó tájékon Bágyadt szellk zokognak.
borzadozva
keblére.
így múlik
ijeszt boltoknál.
Hol most baglyok huhongS a rémít nyílásoknál [nak. Száraz kórok suhongnak:
Ott hörpölték egymás vérét A párduczos magyarok, Ott nyerték el a harcz bérét
A
Mikor
Szívekben olvadoztak.
Bajvívó kedvesére. Ott dlt ismét lankadozva
A gyznek
vár roppant kapuján a tárogatók.
Zengtek
el
a világnak
Minden gyönyörségei így minden tündér nagyságVeszend dicssége! [nak
Hsek
márvány sarampóit
Az id S
a
fél
eltemeti,
világ hódítóit
Feledékeny por
gyzhetetlen karok.
A
Ama
ma nagy lélekkel naphoz emelkedik, Holnap gyáva gyermekekkel
bérczfalakon álltak vár pártás szüzei. Mikor ellenségbe vágtak haza ersei.
bölcs, ki
A
A
A
Egy
sírba ereszkedik!
VÍGASZTALÁS. Mindég
csak sírsz? csak bús siralomra
Nyílnak most
Mindég
fedi.
is
bágyadt szemeid?
csak c gyászos sírhalomra Öntözgeted néma könnyeid*.
;
2
;
;
Berzxenyi verfi.
14
Tudom, legszebb örömid reggelét E szomorú hant alá zárad Tudom, árva szíved kedves felét Kéri vissza
eped
orczád.
Oh, hárítsd el ázott fátyolodat Bús szemedrl, kegyes szenved!
Nem fedi már E porhalom
szeretett tárgyadat
mohos temet.
s
Ott lebeg mát az öröm szárnyain, Hol a békés Lethe csörgedez, S virágzó zöld pálmák árnyékain Örök élet lelke lengedez
Hol
a
myrtus-
s
amarantszigetek
Felett arany aether mosolyog,
S
illatozó
Közt az
balzsamos ligetek élet forrása
ragyog
s isteni nyugalom Harmatozva száll mindenekre. Nincs ott bánat, sem gyász, sem sírhalom.
Ott békesség
Sem
bús fátyol halvány képekre.
Nem
szakad el a hív szerelemnek Ottan többé rózsakötele; Ott virrad fel a sokat sírt szemnek. Bíborszínben, kívánt reggele.
Vár tégedet
is
e
dics
tájék!
Ezentúl szent hantjait járod Vár szeretd, vár e kedves árnyék, S nem sokára szívedhez zárod. ;
Akkor égi csókok törölgetik Gyöngy orczádról kegyes könnyeid, S rég óhajtott karok ölelgetik
Rég
óhajtott
szz
tetemeid.
:
Harmadik könvv.
a
i
5
Ölelkezve fogtok leborulni Dics atyánk szent zsámolyánál, S édes örömlángokra buzdulni Cherubimi harmóniánál.
A REGGEL.* Nézd
a napnak derül sugara Mint ébreszti a természetet, Mint önt uj bájt a virág fodrára S mint zendíti a zöld ligetet.
öröm
életer most völgyekre. Csak az örök homályban hever Bagoly siet bús rejtekekre. Újult
s újult
Száll hegyekre, száll
Nem
mosolyog néki
a szép reggel. az élet harmóniája Kcdvesb néki a szomorú éjjel. Mint az egek dics pompája.
Sem
Így van minden! változhatlan renddel Ki van szabva éltünk pályája; Egyik rokon a félistenekkel, A másiknak por a hazája.
*
Az els kiadásban
strófa áll
a
kezel versszak helyett
:
Már
keleten pirulnak 31 egek, virradó hajnal mosolyog, S a tündökl aranyos fellegek Közt ragyogó fáklyája lobog.
A
A
pacsirta hangicsálva repdez.
Víg örömét zengve
A
S
a
kiönti,
örvendez feljöv napot köszönti.
kis fecske s elefánt
a
következ két
:
:
;
:
Berzsenyi versei,
2l6
A
rablelkek örök setétségben
Bolyongnak
Nem
a denevérekkel nézhetnek a dics napfénybe
Örök
A
éjhez szokott szemekkel.
nagy lélek önként az aetherben Héjáztatja szabad szárnyait.
Nem Az
tartja
égi
itt
fojtva porkötélben
tz nemes
lángjait.
Nem
tébolyog gót épületeken éjjeli vak madarakkal Feljebb evez a nagy Álpeseken A nap felé úszó sasokkal.
Az
NELLI. Hát a szerelem szent lánga Csak ily múlékony? S Nelli is, mint minden lyány[ka, Csak változékony?
Egy pillanat tüneménye, Múló örömünk
Hív szerett az ég
Jaj,
Ne Ha
kérj,
Nem
kegyes szemek. a lélek tolmácsai
Csak
A
Szünet nélkül mért szeretek
Ha
szerelem?
kép angyal vonásai,
A
A
a
de hát én mért epedek
csalfa szerek
1
nincsen hívség!
Kínomat mért nem olthatja Sem id, sem ész
St
sebeimet faggatja
Minden
orvoskéz.
tet
szerelem esküvését
Éjjelimen
A
Beteg álmaim. Nappal 6 nevét kiáltják
hagymáz
szív forró
A
vértl
teszi
:
döbögését
veszi.
?
Lelkem miért ég?
kebelem!
a szelid Nelli csalhat,
Hol
A
alatt
;
Csalatásunk szüleménye Játszadoz velünk.
Sóhajtásaim.
látják
?
;
!
:
ai7
Harmadik könyv.
Valamerre járok-kelek,
Philomele panaszai
Üldöz árnyéka,
Nevét zokogják,
A
csillagok fénysorai
Nevét
Meg nem menthet a tengerek Végs
rajzolják.
tájéka.
Van igaz, van hív szeret, Érzem keblemben :
Csak te vagy, Nelli, hitszeg Csak te kegyetleni
FANNIM EMLÉKE. Sírásra vonult
képemmel
Hs
öledbe sietek. Csendes liget! keservimmel
Mert Te
itt
magam
láttad szép
lehetek.
örömimet
Fannim forró keblében Te
rejtsd el büs
könnyeimet
Alkonyatod leplében. hol árnyak
Itt,
A
árnyékoznak
setét völgy ölébe',
S csörg vizek omladoznak
A Itt
vadrózsák tövébe'
nyögtem
ki
Beteg szívem Itt
epedezve sebeit,
szorítám esedezve
Hozzám gyenge liten
térdeit.
mosolygott szemembe
Szelíden elpirulva, Itt
dlt ég kebelembe Édesen elájulva.
A
liget
zöld sudarai
Halkva körisusogtak,
A
hold
játszi sugarai
Könnyeinken ragyogtak,
Minden megsznt,
s
[nek az estvé-
Nyugalmában hallgatott. Csak szíveink verésének Döbögése hallatott. Csak
szerelmek angyala repdezett köritünk, Csak az öröm szép hajnala Vjrradozott felettünk. Élt
a
s
Örökké
virulj, kedves hely 1 Hintsen bé virágival [gel
Minden
tavasz, s
minden reg-
Legfrissebb harmatival.
Gyakran fog bánatos lelkem Tekörlted lebegni. Hozzád vonz árva szerelmem
Kínom
elkeseregni.
;
;
2l8
!
!
'Berzsenvi versei
Gyakran
éjféli
Látsz te
itt
órákon sírdogálni,
S nyögdécsel furulyámon Bús nótát fújdogálni.
PHYLLIS. «
Még most teljes
orczáimon Rózsabimbó fakadoz,
S alabástrom vállaimon
Vidám szerelmet mosolyog
Még most minden körültem Szívem csak örömre dobog De
Barna hajfürt ingadoz.
Éden virágzik mellettem, Szemem rózsán tévedez,
Mi
Érzem, örömre születtem, S íme szívem epedez.
Nem
A
galamb
A Ha
is
ah,
még nem
örültem
haszna szívom aetherét
Éltem szép tavaszának
Az
; :
?
szívhatom lehelletét öröm balzsamának.
csak úgy örül
kedves kikeletben. szerelmes párja köri
Búgdozhat a ligetben.®
Az
én kegyesem
De
AZ EN KEGYESEM. nem nemes, A módit nem
deli és szép,
Mint egy
ismeri.
Sem piperéit. Ah, még is oly szépen
szedi Gráczia, kellemes Könny lepleit Szíve tiszta s ép. Félénk szeme nem mosolyog, Barna fürtje sodradéka. Fátyola csendes árnyéka Csak dagadó melle dobog, Festi kecseit. felém lép.
Midn
Szép, ha képén a szerelem Rubinija pirul Szép, ha könnyét törülgetem, S vállamra simul Szép, ha ölel, fohászkodik. Színe százfelé változik, S nyelve elnémul.
;
!
;
;
:
"Harmadik kOnyv.
2 19
GLYCERE. De
Alkonyati homály terjed
A
S pirholagos lánggal gerjed
Az
Hesperus
esthajnal sugara.
Szz
Balaton hullámjait Rubintláng festegeti.
a
Örömre int S éltem
intésére.
Túl jár elmém a Badacsony Kies virulmányain, Túl a rengeteges Bakony Setétell ormain.
Cynthia sárkányait Fényszekerén vezeti.
S
én komoly szemet vetek hold ezüst képére, S csak szomorú dalt pengetek
A
csillagok boltjára,
Ott, hol zsenge érzéseit
természet tavasza Szerelemre az enyészet S philomele panasza: a
tn
If^ú
szivem gerjeszté,
S az öröm s bánat könnyeit Legelször ereszté.
Hol, Glüczi, veled karöltve
Néztem S
itta
az est csillagát,
örömmel megtöltve
lelkem,
Hébe
poharát.
SZERELMES BÁNKÓDÁS. Itt,
hol e bujdosó csermely bús bükkben tévcdez,
Ha
A
a hajnal bíborszínnel
Az égen
pirosodik
S búslakodó énekemmel Csak a kszirt epedez,
Árvád lankadozó
Megjelensz, oh kegyes lélek Epedcz szivemben, S hív kebledbe visszatérek Forró képzeletemben.
Ha
Ha
bús hold sugarai vizeken reszketnek Bágyadt szemem záporai Csak téged emlegetnek
A
a
:
szívvel
Terólad gondolkodik. bús völgyek rejtekében
Kínom eltt bujdosom,
A
vadon bús zengésében
Édes neved hangozom
Ha magányos kamarámban Keservemmel zárkózom. Könnyel ázott nyoszolyámban Utánad óhajtozom.
;
Berzsenvr versei.
Minden
Oh,
reggel siralomra
Nyitom
fáradt szememet,
Siratlak, ha
el
nem
apad.
Míg bé nem hunynak szemeim, Míg szivem meg nem szakad.
nyugalomra
Hajtom árva
míg könnyeim
siratlak,
Forrása
fejemet.
LILIHEZ. ! nézd langyos szellk Lengetik a ligetet,
Jer, Lili
S
illatozó híves
ártatlanság
Oltárán ég tömjéned.
De
Jer e szép juharlugosnak
S
és vidámság
Folyja körül ösvényed'
Mert még a szz
ernyk
Mérséklik a meleget.
Dljünk
Gyönyörség
árnyékára, míg a gerliczék búgdosnak. le
Vigyázz lantom szavára.
ki
ne
térj ez
ösvénybl.
Melyen most
rózsát szag[gatsz Oh vigyázz, mert az örvénybl Soha ki nem gázolhatsz.
;
Kedves gyermek! fakadozKellemeid bimbai, [nak Ha elveszted az erkölcsnek Pihegnek már s dagadoznak Intéz fonalait, Melled hattyúhalmai. Számtalan veszedelmeknek Leled labyrinthjait.
Az
ifjúság kellemei
Mosolyognak orczádon. S az életnek örömei
El ne hagyd rangyalodat. Hív szelid erkölcsödet;
Nyújtsd neki gyenge karodat,
Viritnak zöld pályádon. [zsa,
Olyan vagy, mint egy szz
Hadd
vezérljen tégedet.
ró-
Mcly még csak tavaszt látott, Csak Melyet csak harmatgyöngy [mo3a,
S csak lágy szellkkel
ját-
menti meg szemedet Ezer könyhullatástól,
O menti A kora
meg szépségedet hervadásíól.
[szott.
Mint egy zephyr, mely
virá-
Ligctek közt lengedez, [gos Illatokkal él s balzsamos Violákon tévedez.
ó
intézget karjaival
Páphus virulmányain, S befedez hív szárnyaival
Az
röm
hullámain.
;
:
"Harmadik lönyfv.
aai
Oh
ezcv örvény és hinár Szíved kedves rokonfeJét Neked ezek választják, Fogja pályád majd köri De ha észszel s erkölcscsel jár S földi éltednek édenét Hidd el, egybe sem merül. Karjai közt megadják: 1
[neki Hol szelíd övöm o vidámság Ezek légyenek rei, Kedves gyermek, szívedLelke fog ápolgatni, S az aranykori boldogság így a hiúság trei Meg soha nem ejthetnek. Angyala csókolgatni :
Ezek
A
Addig
is, míg homlokodon Aranyüstök omladoz. Akkor is, ha majd arczodon
ismertetik veled
syrcni hangokat
Ezek mutatják meg neked
A
A
gaz csapodárokat.
rózsaláng hervadoz.
A REMETE. Egy szült remetét a Tihany oldalán Ismertem. Sivatag sziklaüregben élt. Már két századokat hordoza vállain, S mellén lengedezett hosszú fejér szakáll. Gyakran, bölcs szavait hallani elmének Barlangjába, vidám gyermekidm alatt.
Sok történeteket hordogatotí el
A
bölcs
sz
Egy szép ósz
az
idk
régi homályiból.
alkonyaton meileje
ültetett,
könnye kicsordula, S így kezdé szavait Látod amott, pillái alól
:
fiam,
A A
mint a Balaton habja locsogva küzd bérez öbleiben, s rengetegcs vadon Zöld pártája körifzte az ormokat? Ott, hajdan ragyogó tornyok, ers falak Állottak sudaras sorjegenyék között. S ím ctt egy fekctlt klastrom, az ó világ
Buzgósága dics temploma s szent helye. Sok távollakozók » messze zarándokok
"Berrsenvi versei.
Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát, S a hymnusba vegyült orgona hangjai Buzgón ömledczék a hegyeket köri.
Hány szív harczola szent boltja homályiban. Míg eltépte magát ösztöne lánczain, S lángérzése
Hány Mint Mely
szelíd búslakodásra vált! szép hervada ott élete hajnalán. egy gyenge virág a havasok között, látatlan alak díszeivel kivész!
Ott lankadt, epedett Váradi Lóra
Érz Nem
is
lelke tüzes gerjedezésiben.
fojthatta
Sem más
isteni
meg
azt a
feled id,
kéz mennyei balzsama.
Legszebb szz vala Hunnia téréin. Sok fényes lovagok néztek óhajtva rá Sok nagy g. zdagokat Lórika megvetett. :
Mert
szívét szeretett Sá)idora bírta már,
S oldhatlan kötelek közt vele egyesit, Sándor régi nemes faj, de szegény vala Melyért Lóri kemény atyja csikarva dúlt, S e klastromba dugá a szeret leányt. ;
Kábultan maradott Lóri sokáig
itt,
S mint egy álmodozó csendesen elmerült. Míglen végre beteg szíve felébrede, S a kétségbeesés treivel vivott.
Már
négy bús kikelet
S lassanként
Egy S
a
látta siralmait kihaló kellemit, a midn
bús óra alatt ajtaja megnyilék, régen siratott karja közé rogya.
Testek rándulatit festeni
nem merem.
Sem tördelt szavokat s ömledezésiket. Megdöbbent kebeleik nyögve szorultak
el,
S bennek minden er s élet eloltatott. Míglen végre, sebes könnyeik árjai Megnyitván lekötött nyelvöket, így zokog
!
fíarmadih. k^nyv.
!
'>.'í'\
a piheg leány: kedves, kit az én lelkem epedve várt Minden perczen-iten, s érted imádkozott! Oh ifjú, kit az én szívem ezer köz! Választott de az ég szívemet eltöré Eljöttél, hogy ezen néma falak között
Forró csókjai közt
Oh
!
1
Esdekl szeretd könnyeiben
füredj
?
hogy alélt lelkem eltt kinyisd Elvesztett örömünk hajdani édenét ? S hogy még egyszer örömkönnybe borúit szemét Eljöttéi,
Lóridnak kai'odon zárja be
a Malál
SÁNDOR. Nincs szóm, nincsen erm! végy S olvasd
1
keheledbe,
e halovány orcza vonásain,
fvégy Olvasd e szomorún béapadott szemen. Mint szenvedt nyomorult életem ekkorig. Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon, Míg felleltelek, óh angyalom! édesem! lm áttörte aczélzáraidat karom. Jer most, merre karom s a szerelem vezet. Jer, menjünk oda, hol senki nem ismer és Egy csendes kalyibánk, egy nyoszolyánk leszen. Menjünk int az id oh ne habozz kövess 1
!
;
LÓRJ.
Menjünk
nyújtsd karodat légy vezetm bús Kaukázuson s tengerek árjain [megyek Lángnak, habnak, ezer fegyverek élinek. !
!
!
A
Isten véletek
itt,
oh szomorú
falak.
hagylak! szeretm karjain elmegyek! Menjünk a szerelem szárnyain. Oh, de mit. Mit hallok ? elalél lelkem. Egek, mi ez ? Halld a lármaharangi nézd! közelítenek A fáklyák. Ti kemény istenek ! el vagyunk Itt
—
—
.
.
—
Árultatva tehát! Oh, te csalárd öröm! Eltünsz-e valamint egy hiu buborék?
:
2
;
"Berzsenyi versei.
24
Már hát nem lehetek, kedvesem, a tiéd E földön de tiéd leszek az égbe' majd Oh kedves szeretm hogyha szeretsz, ne 1
I
hagyj mélységbe' ne hagyj ölj meg ezen helyen ölj meg, hogy kezeden fogyjon el életem. Hah jnekl Szeretm, hív szeretm, ne hagyj 1 Csókolj meg, s vasadat döfd ide, oh ne szánj 1 Döfj, ím itt kebelem. Én örömest halok. Add meg nékem ezen leggyönyörbb halált! 1
E
I
!
Ekkor Sándor elrántja hegyes S
vasát,
szz
kebelébe döf. Elsóhajtva repül bánatos élete, S egy bágyadt köszönöm I volt lebeg szava. a vállára borúit
SÁNDOR. Hah, menj, menj,
Nem
Hah, már
látlak
Intesz, hívsz,
Oh
te
nemes
méltó tereád, menj 1
1
lélek
követd
ez a világ
1
leszek.
az ég fényözönén lebegsz.
mosolyogsz, karjaidat nyitod.
kedves szeretm. Lóri, te hívsz
:
megyek.
Ekkor 1 óri hideg karjai közé borúit. Csókokkal befedé kedvese tagjait. S mélyen mártja sebes szíve alá vasát, S forrón összevegyült vérök eláradott. Ott egy nyárfa alatt lett temethelyök. szép gerliczepár jött ki porokból, és csendes ligetek sátorában leszállt.
Egy
E
Gyakran
látni sötét éjjeleken fejér
Fátyolban lebeg leiköket e helyen
Gyakran Éjjel,
hallani itt lassú melódiát mint valamely gyenge furuglyaszó
Messzünnen
kihaló gerliczehangjait.
!:
Narm.niik könvv.
225
CZENCZIMHEZ. Czcnczim! repül az
Mint egy sebes
Tnik
tavasszá
Még
élet,
Mint
sóhajtás.
s
hervad
Mint gyenge rózsabimbó. A mely Zephyr kinyitja Langyos lehelletével,
Az
mosolygó
tépi el
Díszét
kis életének.
most mi
is
virágzunk
Tempék, Szivünk örömre repdez Lelkünkben égi láng ég. a libáni
Majd eltnik
szerencsés
Éltünk arany tavaszsza. E barna fürt lehull majd, Mely büszke válladon csügg
;
Villámkaczér szemednek
Fényét homály borítja Kebled csudás 3'akja
S
;
szép ajak rubinija vad halál kezében Porban heverve sorvad. Éljünk tehát s örüljünk Mert ah, csak egyszer élünk e
A
;
FÓ ÉS Mit?
s
hát azért epeszszem
Éltem
tn
Hogy
megvetett az álnok?
tavaszszát,
Biblis szerént
nem
olvaszt :
férfi
arczu latját
Tán hímes Hybla berkén Egy szál virág mosolyg rám? Tán Ámor egy leánynak Képére nyomta csókját? Nem, csak Chloe fejérl Folynak le barna fürtök, Kármán
és
Berzsenyi
SZÍV.
Nem, csak Chloe szemében Villognak égi tegzek. [már szabad vagyok Menj, menj Hálá! kinyílt kalitkám! de jaj, mi fojt el? Hála! :
Vizzé szerelmem engem Nem mossa gyáva könynyel
A
!
!
—
Bús könnyeim buzognak Jaj,
szívemet nem oltja hideg tanácsa!
Af
Édes Chloém! szeretlek Mint méhek a virágot, S mint a folyót az zek
'5
!
;;
;
Berztenyi
aa6
!
!
V(tr*4i,
ESZTIHEZ. Szép, szép az
é]et> Eszti myrtus-i Hatokban Ámor s Dióne karján Be édes élni, Eszti
A
Más
szerencsét S a tengerek haragját Golkonda drága kincsét félje a
Rakásra gyjtse öszve Villogjon a dicsség
Polczán Napóleonnal; Hirdesse gyzedelmet
1
Száz diadalmi paeán Én véled, édes Esztim, Véled kívánok élni :
Elrejtve a világtól, Hol senki nem vigyáz ránk, Hol semmit én ne látnék
Csak édes ángya lorczád', Csak téged, édes egyem Hol mást ne hallanék én, Csak szád kegyes súgását
S
hív szíveink verését.
A TÁNCZOK. Nézd
a táncz nemeit, mint festik játszi ecsettel
A
népek lelkét s nemzetek ízleteit. A német hármas lépéssel lejtve kering le, S párját karja közé zárja s lebegve viszi Egyszer a német mindenben s csendesen örvend. Egyet ölel mindég, s állhatatos szeret.
A
gallus fellengve szökik s enyelegve kacsingat. Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt. Ez heves és virgoncz, örömében gyermeki-nyájas, Kényeiben repdez s a szerelembe' kalóz. A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde. Lelkesedett tzzel nyomja ki indulatit. Majd lebeg szell, szerelemmé olvad epedve, S búja hevét kényes mozdulatokba szövi Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki tánczra (Megveti a lyánkát a diadalmi dagály), S rengeti a földet Kinizsit látsz véres ajakkal A testhaln.ok közt ugrani hseivel. Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. Ember az, a ki magyar tánczhoz jól terme, örüljön :
Férfier
s lelkes szikra feszíti erét.
;
:
Harmadik k'^V^-
227
EMMIHEZ. Emmi nékem sem I
Láng
fedi
szívemet jég.
az énekl, heve forr dalában
Ömled
bség, magasabb csapongás Önti
ki
lelkét.
A ki vért zengett s haragos Skamandert, A ki a zordon Rhodopén parancsolt Knek és vadnak s Rhadamanth kezének Hév szeret
volt.
Dirce zcngjét, ki Olympiának S Peliont égig ragadó gigásnak Harczait dörgé
:
szerelem dagssztá Cypris övében.
S azt, ki ezt merész utain követte, S büszke reptével ragyogóbb vidékre Hívta Rómának koszorús leányit, Gráczta szülte.
A
kezek érdekelték égi hanghoz, szelíd Páphus kiesébe' nyögdel Lesbosi hárfám. lyrát felkent
Húraim gyengék magas
A
hozzám eped szavaddal. Édes esdeklm öröm-ömledéssé Olvad e bús dal, s koszorúzva dlök Gyenge öledbe.
Jer, vegyülj
1
Énekeld Chárist velem, és Diónét! hol e kett mosolyogva múlat, Ott az ég minden kegyes Istenével Harmóniát zeng.
A
.5'
!
aj8
:
Berztenyt vénei.
ÉLETPH1LOSOPH1A Én
is
örömre születtem
Árkádia berkében, Rózsapárnán szenderegtem Cypris ámbrás ölében. Az arany század Istene Pásztorai közé kéne.
Ah! de mint
A
az arany rózsakor elrepül
világ,
Olympusra más Isten hág, S Dodona berke dördül. Elvirít a szép kikelet,
S vele
a hesperi liget.
Az enyém
is elvirult már! Pályám vége közelít Hol a gigászi Örök vár
S chaoszába elmerít, Mint egy cseppet az óceán Mint egy sóhajtást az orkán. Légyen álom, légyen bíró, Bátran megyek elébe, Mint egy elfáradt utazó
A
vadon enyhelyébe.
Mert ha bíró nem furdal Mert ha álom nyugalmat :
:
vád. ád.
Ember voltam, csak gyarlóság Létem fényes bélyege, Ha virtusom nem hiúság. Forró vérem melege. Ha szívem nemesebben
önmagában méltó
vert,
bért nyert.
:
:
Harmadik kVnyv,
Sírjak-e,
229
hogy életemet
nem tudtam, S legkiesebb ösvényimet Álmodozva folytattam? Jól használni
Ha
ezt újra
elkezdhetném
Ismét a múltat követném.
Az
ifjúság örömeit Lelkesedve öleltem, De szívem szebb ösztöneit Soha bé nem tölthettem. Ithakám partját elértem S ah, hazámra nem ismertem :
Úgy
éltem,
hogy életemet
Visszaélni ne bánnám, Úgy éltem, hogy életemet Végezni ne fájlalnám ;
Megcsókolgattam
Megizzadtam
rózsáját,
vaspályáját.
Láttam a mosolygó tavaszt. Láttam az éget nyárt, Láttam minden idszakaszt S minden földi láthatárt Ha örök idket élnék, Ezeknél többet nem érnék.
Tn
éltem rövidségét tehát nem síratom, S a jövend kétes képét
Én
Elre nem borzadom. Minden kornak van
Nem
Istene.
zúgolódom ellene, S kebelemben marasztom.
1
aerzsenyt versei.
230
LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ. Ne
kérdezd, barátnéml mint töltöm idmet, távolléted alatt kedvem miben lelem ? Tudod, elvesztettem édes enyelgmet. Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
S
Lefestem szüretem
estvéli óráit.
Ha már
cselédimet nyugodni eresztem. És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
Leplembe burkolva könyökömre dlök,
A
JKanóczom pislogó lángjait szemlélem, képzeldések álmába merülök,
S
a lelkesedésnek szent óráit élem.
Az szi bogárnak búsongó Felköltik lelkemnek
S
az emlékezetnek
hangjai
minden
érzéseit,
repdez
szárnyai Visszahozzák éltem eltnt örömeit.
—
Már elestvéledtem, Életem képe ez. Beborult az élet vidám álorczája! Még két múbtótárs van ébren mellettem
A
:
hamvadó szikrája, S bús melancholiám szomorgó nótája. szelíd szerelem
BARÁTIMHOZ. Már-már Érzésim
félre
teszem lesbosi lantomat,
felesét s néhai biztosát.
Nem pendíti meg azt már soha semmi tárgy. Sem nagyság fagyogó nimbusa, sem Chloéni Andalgó szetríein gerjedez hevem. Forró ömledezés csalta ki hangjait
:
Harmadik kSnyv,
A
víg reggeli kor rózsaviványa'n. s himbai hullanak:
Hervad már tavaszom,
A A
szép álmodozás kedves alakjai, tündér Amathus bájai oszlanak
közt, a komoly ész elttkíván koszorús hírt, nevet énekem. Kész bérem, ha nemes lelkeket érdekel, És néktek, szeretett nemzetem ékei, Laurussal fedezett bölcsei ! tetszhetik. Épít, ront az id lelke, ezer csudát Szül, s ismét repül szárnyaival ragad ti érdemetek s mi vetek élni fog,
Éltem gondjai
Nem
A A
míg egy magyar él a Duna partjain. Alkotmánytok örök talpkövihez teszem
E
morzsát,
s
az
idk
harczai közt megáll.
23
NEGYEDIK KÖNYV. A BONYHAl GROTTA.* Lebegjenek, oh grotta, feletted ölelkezve pálmák s myrtusok lombjai. Hintsenek szent árnyékot körülted, Hintsenek illatot Ili^sus bokrai.
S ha majd csendes mohaidon ledül A hsek leánya magányos óráin, S a szebb lelkek gondjaiba merül.
Oh S
fedezd könnyeit
midn
Az ének
s
szárítsd el orczáin.
karján
Légy temploma a szelíd Múzsáknak S a sphaerák zengése ömledezzen köri.
B.
WESSELÉNYI MIKLÓS KÉPE. 1814.
Mint az egekbe merült Aetnának az alja virányos S a tetején örökös tzörvény s aetheri fagy küzd Arczaidat derül tavaszod szép hajnala festi, [bi. Jég fedi homlokodat, s láng csap ki komoly szemeidErdély mennyköveid forrnak bent, esküszöm, áldozz
— ;
1
*
Dbrentei
1
a
t,.
Ozv. gróf Bethkn
kiadásban ezt tette a czím alá
Adámné
:
gróf Gyulai KataJinnak 1814.
!
;
könyv.
T>)egyeclik
255
A TEMETÓ. Elrémülve
tekint, oh temet, reád tündér hatalom s a ragyogó dagály. Látásodra szemek vázai s a világ Álorczái lehullanak.
A
Te
durva tyrann bíborit elveted.
a
Mint a koldus utált S a szent emberiség
Egy
A
kit szíve
rangot
emészt
s
élete terheit,
jussa szerint nekik s
nyugodalmat adsz.
elhagya a remény.
Annak még te reményt adsz s magas enyhülést. Jer. adj nékem is, adj ím leereszkedem I
Szentelt hantodon
Mit?
s
Agyváz
Oh
hát kell-e
s
álmodok.
nekem álmodozás, remény?
vagy pólyadal engemet? ismerem ezen phantomí lét körét S nem szédül küszöbén fejem!
Minden
altat-e
melyre tekintek itt. mely ömlede mint enyim; Minden porszem úgy élt, úgy szeretett, örült
Érz
szálfü, virág,
szív vala,
Mint
e
gerjedez kebel
Minden kdarabon, melyre szemem vetem,
A
nagy Persepol és Palmyra képe
int
Látom Theba kevély tornyait omlani S a márvány Babylon falát.
Látom hangyabolyi míveidet. világ! Mint szórja s temeti a nagy Örök' Látom, hangyasereg! mint tusakodsz Sírod partjain és porán.
keze, s
tolongsz
;
IBerzsenyi versei
aj4
bajnokok és nagyok!
jertek, bámulatos
S ti, kik nem meritek nézni az És ti porba-nyögk, jertek ide Élni
s
elmúlást,
velem
s
halni tanuljatok.
EPISTOLÁK. A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ 18)5.
Ki
kétli
Emel Ki
ki
kétli
Minden
s
hogy csak a dics ész barmck sorából V hogy minden érdemünk.
kérdi,
minket azt,
a
szerencsénk, ezzel
n
s
hanyatlik?
Az ész az Isten, mely minket vezet. szavára minden meghajul. Az Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké, S örök helyébl a tenger kikél; Ez alkot minden szépet és dicst.
Az egyes embert mint a milliókat Ez áldja s égi boldogságra inti. Miért
utálja hát szövétnekét
és mért nem terjeszti fényét vak halandók néma éjjelén ? Aegyptus áldott földe kérkedik Az ész legels nyík virágival De ott fakadtak egyszersmind azokkal
Aa ember,
A
A
hit vakító szentelt maszlagi.
Melyek korunkig hintik mérgeket S örök zavarba dönték e világot.
Az ég rébe felható tudós Az égi zsákmányt barlangokba
zárta,
;
JSegyeiiili
;:
; ;
könyv.
S az embereknek bábot
s
235
vázt vetett,
/vlelyek vakabbá tették a vakot,
És
A
lenyügztt józan értelem
a
szarvas Isten áldozatja
lett.
így a görög nép s Róma bölcsesége. Melyet csudálva tisztelünk ma is, Csak a tudósok székiben lakott A nép szemébe nem hatott sugara. Eltte el volt rejtve mindenütt, Míg végre a vad barbárok dühétl
A
föld szinérl eltörültetett.
Éj fedte a föld pusztaságait, Éj, melybe számos századok merültek. S ha most miköztünk kezd is fényleni.
Mely szk
határba önthet áldva
éltet,
S az éj csudái mint süvöltnek arra! S hány népek élnek még ma is körültünk,
—
Tekintsük
által
a föld részeit
—
baromság aklában hevernek, És semmi Isten nem tekint ügyökre Kik
a
1
Ez, Istenének a barmot hiszi. Imádja a föld ocsmány férgeit, S azoknak embervérrel áldozik Emez, vakító papjának ganéját.
Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi Amott az odvas fákban éhezik Az embereknek görhes Istene, S a legnagyobb bnt batkákért Jemossa Imitt hamuban kotlik a herélt szent S bámészkodása Istenné teszi Itt,
S
a
mosódás módja szent titok embervérbe mártja,
a félvilágot
Mert
azt az egyik párt az ujjain.
Másik könyöknél szokta kezdeni. Melyért is egymást öldözík halomra Ott a falukban s városok piarczin
;
;
berzsenyi
236
vertei.
Jár kóborolva a sok meztelen szent, ^
Szabad kezekkel élelmet rabol S az asszonyokba önti szent dühét, S a férj, az égnek hálát adva, nézi.
Ha
hitvesével szent bujálkodik.
így a világnak legkiesb vidékit
Ádáz bolondság tölti, ostorozza S undok zsiványi barlanggá teszi Erynnis üszket hányja városinkra, kést egyaránt füreszti A reszket sz tztelen szivébe S az anyja keblén ácsorgó szopóba, És csontjainkból thrónust rak magának, Alelyet dög, inség, sárga félelem S kinokkal él bánat fog köri.
Az öldökl
Hol van tehát a józan értelem, Hol a tudósok annyi izzadása? Remélhetünk-e vájjon jobb világot? Gyaníthatunk-e oly idt, mikor Az ész világa minden népeket Megjózanít és öszveegyesít, S kiirt közülünk minden bnt s gonoszt? Reménylek. A mit század nem tehet. Az ezredek majd megteendik azt. De hinnem is kell; mert midn, barátim!
Buzogni látom lelketek hevét. e nagy ügyre felken titeket,
Mely S
e szent szövetség *ánczába csatol,
Elre
látom
:
mint terjesztitek
Hazánkban Delphi égi kincseit S az értelemnek nagy törvényeit
Elre
látom mint leheltek éltet sziklamellbe és a holt agyagba, S mint jámborodnak a vad állatok
A
:
;
T^ egyedik
k^nyv
237
s mint omladi^z rakásra igazság menydörgó szavára zordon ínség óriási tornya, S mint hullanak le durva lánczai.
Elttetek,
Az
ész
s
A
Fogadjatok hát engem is, barátim Szent frigyetekbe íme esküszöm, Hogy áldozatlan kézzel nem jövök S ha gerliczéim és virágaim Kedvelni hajlandók az Istenek,
1
;
:
Tömjénetekhez szívesen teszem.
DÖBRENTEl GÁBORHOZ. Ne
véld, barátom, hogy nyugalmamat sandaságnak gáncsa megzavarja Ismerem én azt s megmosolygni szoktam,
A
Mint csürhe gyermek
Midn Nem Hogy
kíimpolásait,
legázolt bábjait boszülja.
úgy tanultam Sokrat
iskoláját.
ember változó eszének S Ítéletének rabja lenne Múzsám. Gúnyolja bi^vást mívemeí s gyalázza. Gálád szidalma rám homályt nem ejt;
St
a köz
a bohóktól
kárhoztatni fény.
Azok, kik a szent Catói pökdözék S a bölcsek atyját méreggel megölték. Élnek ma is még s mérget öntve marják Mind azt, ki odvok mellett elmegyen. S csudáljuk-é, hogy ránk morogni mernek ? Gylöljük-é, hogy nem barátaink. Kik önmagoknak ellenségeik, S az Istenekkel perbe szállni készek? Vagy tán az orvos hagymázos betegjét Üldözze azért, ha tle öklözést kap? Nem, mert az ember nem véthet, ha józan.
:
"Berzxenyi versei.
138
Mindzn gonoszság hagymázból
ered. lehetne a lángból viz és jég S az égi fénybl vastag éjtszaka. Mint a valódi bölcsbl rüt gonosz.
Elbb
^
Az
Isteneknek egyik legnagyobb az, hogy szintúgy lelkeínk Mint arczajnknak számtalan vonási milliók közt mássokat ne leljék. Miért utálnánk hát ezt és amazt,
Csudájok
A
Hogy
teste-lelke hozzánk nem rokon Hiszen magától egyikünk se' van.
Nézd S
?
a tövis szúr, és csíp a csalán,
gyenge rózsa illatot lehel Az emberekben végtelen különbség S megérthetetlen visszás értelem van. a
Ez
a
hi
fényt
s
Kuczorgva koldul
rangokat vadászsza, s
pénzen vesz tehert
Emez dühödve pusztít, öl, rabol, Az átok és jaj hymnus vad fülének, S bnében virtust s érdemet keresi Amaz magától s mástól megtagadva Kaparja a pénzt s hasznát nem veszi. Mint
a perui rab
mindég aranyt
S aranyja halmán S im ez becsülni
izzad, éhezik;
Pazérlja
s
a pénzt rútnak fogytán a fejébe l.
ás érzi,
Így a tudósok tarka serge is Bizarr agyakkal rakva tömve van. Az egyik a szent régiség barátja, S utálja mindazt, ami új s nem ó: Himfy verse néki konyhadal. Akárki mit mond, mert cadentiás. A másik újat s csak honit szeret, Kitiltja Hellász nyájas Isteneit, S igaz keresztyén verseket kohol. Van, a ki minden új szót megkaczag.
A
;
^firvedik
;
;
239
k'^r.yv.
azt tudóstól hallja s nem fonóktól, Mert néki a nyelv csak fonóba' készül, S ahhoz J^azinczy és Kirág nem ért.
Ha
Van, a ki mindég új szót fúr, farag. leghelyesbet százfelé csigázza S abból viaszként majd Istent csinál. Majd tücsköt s azzal mint nagygyal dicsekszik. Van, a ki mint egy szemtelen kofa Rohadt gyümölcsét lármásan dicséri S az átmenk közt majd ezt, majd amazt
A
Betyár gúnyokkal megtámadni kész, És, a becsület úgy hozván magával. Üstökre, pofra kél akárkivel. Elég. Az ember a hány, annyiféle változhatatlan fbb vonásiban. Ki gondja mindazt egy kaptára vonni ? Bárányt, oroszlánt egy rekeszbe zárni S ki gondja minden ag^'nak tetszeni ? Elég, ha néktek tetszhetem, barátim!
S
Elég, ha czélom s szívem tisztaságát józanabb rész érti és becsüli részegekre nem figyelmezek. S letettem ámbár lantomat kezembl,
A A
Hogy kedvcsimnek adjam
éltemet,
S nyaram kalászszal biztató szakát Telemre gyjtve éldegéljem el
De oh nem
élet a múzsátlan élet!
minden kincse gz. Sietve térek vissza Istenimhez, Kik ifjúságom zöld virúlatin Keblökbe zártak nektáros kezekkel, S kik bár nem adnak kincset és hatalmat, De megtanítnak vígan élni, halni S nevetni a föld balgatagjait.
Maradjon
Nevesd
Az
éj
a föld!
te
is,
jer,
ket;
s
süvölt vak hydráival
vívj I
dicsén
;
Berzsenyi
240 Paizst
s
;
vertei.
aranytrt nyújt Apoll neked,
S veled buzogva
felkél ^í'esselényjd,
A
szörny-ölöknek szörny-öl fia Lehull eltte majd egünk köde, S paeánt riadnak Erdély bérczei. És én utánok zengetem dalom.
DUKAl TAKÁCS JUDITHOZ. .8.5.
Hogy
minden
érz szép nemet fbb pályáiról,
tre
kárhoztatni szokta
a szelíden
Letiltva
Guzsalyra,
A
férfitörvény, vájjon jól van-e?
Igen
:
ha az csak úgy tekintetik.
Mint ösztöninknek szenved edénye S nyers kényeinknek játszó eszköze.
De hát, csak erre vagynak-é teremtve Azok, kik embert szülnek és nevelnek; Kik életünknek gyönge bimbait Dajkálva rzik forró keblöken S verknek édes nedvibl itatják; Kik szebb korunknak ékes napjain Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz S lelkünket égi érzésben füresztik Kik 5z korunkban reszket fejünket Ismét ölükbe veszik s dajka karral Vezetnek éltünk véghatárihoz, S ölelve tesznek a halál ölébe, Míg ott is újra vélünk egyesülnek?
Oh, nagy dics czél van nekik feladva, S rendeltetések szebb mint a miénk! De mint mehetnek nagy pályájokon Bevont szemekkeJ s békós Hbakon? S kivánhatunk-e tólök oly csudát,
:
T^ egyedik
Hogy És
k^nyv.
241
czéljainknak megfeleljenek
lelteinkkel esszezengjenek,
Ha ket
A A A
;
a
vak gyermekségbe zárjuk?
míveietlen föld csak gazt terem lélek is csak úgy emelkedik
:
virtusokhoz égi szárnyakon, Delphi Isten önt sugárt belé. Mely úgy kifejti lelkünk díszeit,
Ha
Mint éltet nap
Midn
a virágkebelt.
csapongva
ömled
dalod
érz
hangjain lebelg, nyilazva repdez ajkidon Az ihletett szív s nyílt ész lángigéje, Mely szívet-elmét egyaránt hevít
Klavírod
Midn
Akkor, barátném, akkor érezem, N\\x veszte a föld durva gyermeke.
Hogy
a
teremt legbecsesb
alakját.
Kinek kezébe szívünk adva van, játéka kénye rabjává alázta!
Te megboszúlva méltóságtokat Kihágsz nemednek szk korlátiból. Melyekbe zárva tartja vad nemem Ki hágsz s merészen fényesb útra térsz. Melyen csak a nagy férfi nyomdokok Vezetnek a szép tiltott táj felé; Hol a vakító fénybe vont igazság. Ámbár szemünket kápráztatja is, De megmutatja a virtusnak útját.
Mely
halhatatlan Istenekhez int;
S hol a poesis nyájas Szemünkhöz ill földi
Istenei
öltözetben
Enyelgve zárnak karjaik közé, S a symboláknak hímes fátyol ában Oielíetik
meg
a
nagyot
s
dicsi,
S belénk mosolygják rózsás
Az Kármán
szájaikkal
égi szikrái s égi tiszta kényt.
és BerzsTnyi.
1
6
:
:
;
"Berzsenyi vénei.
j^a
Érzed hatalmas íhletésöket, S hevült kebelt nyitsz szép sugalmaiknak, S mint a kalitka zárát elhaló S ismét szabadban leng fülmile
Örömre gerjed
s harsány csattogással az erdk zöld árnyékiba S üdvezli a rég óhajtott gályákról tarka völgyet s víradó eget Mcglelkesedve s égi szárnyra kelve Lengsz vígan Aon szent virulatin.
Rcpl
A
Hol a teremt Pindár dithyrambja Harsogva zúg le Pindus ormain, S a gyenge Sappho esdekl dala Nyögdelve reszket gyönge húrjain Hol új meg újabb szépségek csudált
repdez szemed, meg újabb zengzet melosz
Bájolva látja
Hol
új
Lángolva
járja által lelkedet
S zengésbe hozza gyönge De, oh leányka! még
itt
lantodat.
nincs határi
A
képzeldés szép játékai. Az érzemények édes ömledési Szépítik ámbár boldogságodat. De nem tehetnek boldoggá magok. Kettsen érzed a jót és gonoszt, S a sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad. Nézd a magasban fényl bölcseséget, Körülragyogva csillagnimbusával
Az Isteneknek békés sátorában. Hová nem érhet semmi földi tr Ott, ott tanuld meg a bölcsek nyugalmát Ismerni, s
gyzni
a föld szörnyeit,
Indúlatinknak pusztító dühét És a szerencse játékit nevetni. Használni élted szúk kerületét S bátran letenni a halál kezébe.
; :
Ti egyedik
Int a
dics
táj.
könw.
543
zeng
Járd
ajakkal.
Vezessen érz kcbJed Istene, ölelje myrtus barna fürtidet. Az égi Múzsák s Grácziák ölén
Álmodd
el
élted rózsaálmait,
S védjen Minerva pályád
Mint Ariont
Midn
a tenger
zcncgve
zajjain,
Isteiiei,
szállt a
delfinen.
YITKOVICS MIHÁLYHOZ. 1815.
Midn
mosolygó bölcseségedet
Belém cnyeigi szép epistolád, Melyet barátunk Horvát érdemelt, Melyben Horáczczal fested a mezt, S annak szelíden bájoló nyugalmát Vígabban érzek s boldogabb vagyok. Szebbnek találom puszta lakhelyem, Kertem virági szebben illatoznak. Szebben nevetnek szlm fÜrtei, És kazlaimnak árnya hívesebb. Igen, de
Homér
minthogy minden verselk
atyánktól fogva ekkorig
meg nekem, Pestrl énekeljek.
Falut dicsértek, engedd
Hogy
én Budáról
s
Midn Budának roppant bérczfokáról Szédülve Pestnek tornyait tekintem S a száz hajókat renget Dunát, A nagy Dunának tündér kertjeit És a habokkal küzd szép hidat, Melyen zsibongva egy világ tolong Midn körültem minden él s örül S újabb meg újabb érzelemre gyújt: Itt
a tanult
kéz nagy remekjei, 16*
;
:
Berzsenyi versei.
544
Ott a dics ész alkotásai élet édes bájait mutatíák, S mindezt elítem testesülve látom, A mit magamban csak képzelhetek Kivánhat-e még többfélét szemem?
Az
Hát a midn majd véled s Helmeczynkkel Virághoz együtt ballagunk karöltve, S £ beles öregtl új lelket veszünk! Onnét tehozzád s nyájas asztalodhoz, Hol a kinyílt szív s józan ész kinál, S vidám szabadság s tréfa a szakács; Onnét Palinkhoz, Péczel dallosához. És mindazokhoz, kik barátaink S velünk egyenln tudnak érezni Hol majd hazánknak 6 s új dolgait,
Majd
a világnak
Száguldjuk
A
által,
fbb
történeteit
és mustrára intjük
föld királyit s büszke nagyjait
Vagy majd Kopernik Vizsgáljulv e
égi útjain
nagy minden
titkait,
világok systemáit oldjuk; Majd a morálnak mély törvényein Piátónkkal újabb s szebb respublikákat Alkotva, Solont s a dics Lykurgust s
a
Lehozzuk embert
Ha
boldogítani.
azt megunjuk, mert mindent
Az ember,
megun
édes a változtatás. Szemünk legelhet Thespis bájvilágán S a tánczolóknak szárnyas rendéin. Szívünk örömre olvadozva repdez zengzeteknek szép concertjein ; S ha kell, közel van kert, szl, Üget, Horáczczal untig ott kapálhatunk, S nevetni fognak ott is a bohók.
A
s
;
:
7^ egyedik kSnyv,
Mi S S
A
több
keli tehát
használni, czélunk, a bölcs
Mint
a
Élni és örülni heverni
nem pedig
nyugalma háboríthatatlan
bálban
pesti
i
245
s
csörtetés között.
magányos rejtek árnyain.
Nyugodni, enni, inni és alunni Lehet mezn is oh de mint örüljek ;
Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig?
Csupán szememnek tárgyi mindezek. Szivemnek ember és rokon kebel kell. Kivel vegyítse érzeményeit; elme, mely megértheti, sugárit tükröztetheti.
Elmémnek S melyben Van
ember, mond'd, de milyen ember? ki vad szemébl, pipádért, hogy ha nem vigyázsz.
itt is
Ínség, gonoszság néz
S lesújt Szemét sötétség, vállát terh sanyarja, S utálja mind azt, a ki boldogabb.
S mi szép mulatság látni izzadását ? Mi szép nekem még rajta szántanom S aszott kezébl lesni sültemet ?
Nem
szebb-e Pesten vígan perleni hajió nyelvén és merészen
Verbczi A.
szent igazság mellett harcra kelni
Barátom!
a bölcs
Az Hortobágyon,
boldog mindenütt.
az Pesten, Budán,
Mert
De
A
?
magával hordja kincseit; boldogabb otr mégis, hol körülte
nyájas élet hinti kellemeit,
És szive, lelke tárgyát lelheti Mint hol magába zárva él magának, S csak álma tündérképét kergeti. Mint egy vadonban bujdosó fakír.
;
;
"Berzsenyi versei.
246
nem magányos
Rendeltetésünk
S örök komolyság
Hanem S nem
De
A
élet
és elmélkedés,
barátság és társalkodás. a világi jókaí megtagadni.
józan észszel vélek bölcseségnek titka és
Maradj
s
élni
tudni
jele.
perelj te Pesten, s élj
vidáman
Barátid édes társaságiban, S ne kérj az égtl többet mint adott. Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés, Kevés lesz a föld minden kincse is. vizikórság szomját el nem oltja
A
Minden Dunáknak
s
tengereknek
S az ép gyomornak egy pohár
árja
;
elég.
Ha van Ha józan
mit ennünk, innunk és szeretnünk. elménk, s testünk nem beteg, Kivánhatunk-e s lelhetünk-e több jót, S adhatnak-é mást a királyi kincsek?
^8y '^» 'Sy ^^^^> 'gy ^' most batátod, Ki téged, édes Miskám, megkeres Az új zephyrrel s els fülmilével, S veled csevegni és nevetni fog.
BARÁTNÉMHOZ. Tudom, hogy a szív nem vigyúz Kivált az els fájdalom hevén
tanácsra.
Csak könnyek és csak bús nyögések adnak Szorult kebelnek édes enyhülést. De hát te meddig sírsz még Dencsidért?
Mikor
találsz te
már
vigasztalást?
Siralmaidban lát a felkel nap. Siralmaidban hagy, midn leszáll Siránkozol, ha rózsát nyújt kezedbe
J^tgyedik könyv.
247
S ha
illatot hint rád a szép tavasz Dencsid' keserged, a midn az sz Lehelletével hervad a virány, S eltted intve sárga lombja hull.
;
Nem
így, barátnémi itt is van határ, melyet általhágni nem szabad. Szép lélek, a mely könnyen kap sebet, S a fájdalomnak önti könnyeit, S magát kisírván szenved csendesen;
A
De kényes, a mely sebjét nem felejti, Sem orvosolni nem bátor s kemény. Hanem lecsügged s önmagát emészti S hiú, ha még mély sebjível dicsekszik, ;
Ha S
fájdalomban édeset keres,
veszett gyönyörré változtatja a kínt.
Táguljon a szív könnyek
által,
a
míg
Feszíti, fojtja a nyers fájdalom.
A A
férfiszem sem bírja könnyezetlen, bölcs is érzi a csapást, midn Szerelme édes láncza elszakad;
De már Az
ha els kínjait kiforrta. észnek égi balzsamát veszi.
Mi
haszna vívjuk a kemény eget a bús koporsó gyémántzárait? Nem hat siralmunk s jajszavunk oda! Mi haszna sírsz hát, és miért siratjuk Azt, a ki békés révre jut korán. Ki csak tavaszsza kellemit szedé S itt hagyta a tél puszta napjait?
S
Nem
többé Dencsid ajkidon gerjedelmeit. érzi többé csókjaid hevét. Sziveddel öszve nem döbög szíve; De már nem érzi a fájdalmat is.
Az
élet
Nem
szívja
els
;
Berzsenyi
248
E
földi
A
test fenéit,
S nem
Nem Sem
élet i>zámtalan veszélyit, a lélek
a halálnak
dühét
irtózásait;
játszik a sors kéje a
Nem
versei.
vele.
hatalmas durva büszkesége,
csalja
tet
áruló barát.
Szerelme kínja nem szakítja szívét, S nem látja a bn gyzedelmcit. Ki tudja éltünk számtalan csapásit Leírni? Minden óra újakat szül. Ujabb veszélyt hoz minden perczenet. a
Itt
mosolygás
sírással
vegyül,
minden édes mérget rejt magába, S gigászi harczot minden nyugalom.
Itt
A
Oh, hadd nyugodjék magzatod tehát boldogoknak csendes enyhelyén.
Túl a veszélyen s földi harczokon, S fedezze béke kedves hamvait! Követni fogjuk tet nem sokára De már követjük és útban vagyunk 1
Nem
vesztjük azt
el,
újra megtaláljuk,
Csak egy kevéssé ment elbbre tlünk.
HELMECZY MIHÁLYHOZ. Mit írjak, édes Helmeczym, neked? Nemes tüzedrl énekeljek-é. Vagy ifjúságod ért gyümölcsirl S baráti szíved érzeményirl ?
—
Ha
én terólad gondolkodni kezdek, Csak egyet éi'zek, egyet gondolok, Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek; Csak azt hogy édes a szelíd barátság Még akkor is, ha csak képét öleljük Annak, kit óhajt szívünk messzirl. :
:
:
:
:
ím, gyüjteménykém vedd baráti kcgygyel. Érezze ismét gyámoló kezed', S láttasd világgal, mint már láttatád. Kevés virággá) szerzi meg Camoenám Ohl elvadulnak a komoly szemektói Aon mosolygó gyenge szüzei.
Mint a szerelmek édes Istenei. Te még virágzói. Dlj szép karjaikra! S az égi nektárt idd rózsás ajakkal.
VANDAL BÖLCSESÉG. A
vandáloknak ferde bölcsesége s csudáltatik Ismét divatba Ezek, hogy a nagy Rómát dlni látták, okát Vesztének abban lelték Hogy ottan írni és olvasni szoktak a könyveket S ez okra nézve Elégetek mint ördögségekct S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét, Mi szülte azt más, mint könyvek, tudósok Égetni kell hát minden könyveket. Égetni mind azt, a ki gondol és lát!
j
f
;
k
Oh vandáloknak sanda bölcsesége! Méltó, királyi fülbe zengeni. Tenéked a nagy Róma csüggedcsc S Párizsnak ádáz harcza egy eset? Tenéked alma s makk egy fán terem? Hát vandálok közt nincs-e pártütés? S nem félt-e Caesar a vad Galliától? Hát a szeraillok öldöklései És Ázsiának végtelen zavarja, A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada
Mind
tudósok
s
Hát Prussziának
s
Csak
a
a
könyvek mívei ? Bécsnek thrónusát
vak észnek fékje
tartja
fent
?
—
?
;
:
Berzsenyi versei.
2JO
S azért nem omlik ott S tán Angliának népe
királyi
vér?
balgatag.
Azért pára ncsol a föld tengelyének
?
így vanl ha szél fúj s fergeteg leend, a búzában konkoly és vadócz van. nyájainkat métely szállja meg, S a szürke kancza vemhét elveti, Azt mind tudósok s könyvek mívelik.
Ha Ha
Bölcsen! Dicsén 1 Inach és Numa, Ninus, Zoroaster így okoskodának, Oh de nagy hézag ez! Tehát mi isi makkos ember és mi, nagy különbség. makkal elmúlt a 3zilaj szabadság. Az ember önként hordja most nygét, A békés élet bájií ismeri, S a marhafékre nincs szüksége többé. Lám Titus, Aurél s Fridrik nem valának
—
A A
Sem istenek, sem a nap öcscseí Imádtatának mégis a világtól De a tyrannok, bár istenfíaknak Ncveztetének, bárd alá jutának.
;
!
:
ÖTÖDIK KÖNYV. A POÉTA. Mint majd ha lelkünk Lethe vizébe néz, Minden földi tehert róla lehullva lát, S
karokkal Elysion rokon árnyihoz leng
újjá születve nyilt
így, a ki
Kastal vedreibl merít, világ bája ragadja el
Uj tündéri
Magát
felejtvén, élve meghal,
S egy melegebb nap
alatt lel
éltet.
Ott gerjed abban a csuda lánger.
Onnét
Ne
hinti alá égi virágait;
nyúlj
azokhoz durva kézzel: az égi hideg kezekben!
Megfagy
FELSÉGES KIRÁLYUNKNAK KESZTHELYRE VÁRATÁSAKOR. Keszthely mosolygó völgyei, bérczei Caesarunk közelít, hintsetek illatot; Simulj tükörré, büszke zeng, S tükreidet biborozza Phoebusl
S
ti
csendes
ernyk
pásztori
I
gyújtsatok
Tömjént hölgyeitek s gyermekitek között Annak, ki gunyhótok paizszsa S emberi jussaitoknak re;
;
!
Berzsenyi versei
252
^ ^
S ki, mint dics nap fergetegink után, Áldást szórva, körijárja hazánk egét, S a mit levert a hosszú szélvész, Újra felelteti égi tzzel. Örülj te
is
hát,
Festetics, és pazarlj
Mutasd mint szereti a magyar a királyt Mutasd hogy annak szíve, kincse :
:
A
haza
s
atyja kezébe' vágynak.
Mutasd hogy a szent honszt- retet heve S a jobbágyi szelíd tisztelet egybe fér Mutasd hogy e két virtus együtt :
:
Tesz fejedelmeket és nagy embert.
SZILÁGYI 1458-BAN. Ledlt Hunyaddal a haza védfalalí) így zeng hsei közt a diadalmas sz. KörltüzeJgve bús szemekkel «
A
had ers
fiain,
Szilágyi.
« Ledlt, s az undok czimbora, lánczait Elszaggatva, kitör szent düledékein, S habzó agyarral tölti újra Béhegedett sebeinkre mérgét.
A
tiszta ifjak lelke
gyanútalan
Hódolt a gonoszok csalfa siralminak, Kik mind Hunyadnak, mind hazánknak Békepohárba halált adának. Ezt nyerte
a
nagy
hs
atya, virtusán
Megkímélve magas szívvel irigyeit Ön gyermekébe döfte trét, S
a
czudarok diadalt kaczagnak.
:
:
;
ötödik könyv.
253
Ezt nyerte a mi balga hitünk, midn Oly körmökre bizánk a haza zálogit, Melyekre honnunk vére csorgott, S hív Hunyadi nk vasa bélyeget vert.
A
cselt utáló így veti gyilkosa fedi tornyait
Hálójába magát: így
Földünkön Áldozik
a a
bn, míg Molochnak nemes önmagával.
A
virtus a jók horga, ha czéltalan Féltünk rossz rokonink véribe' fürdeni, S a jóknak ártánk az kegyetlen, A ki szelíd, mikor ölni szentség. :
A
százfej szörny új fejeket terem. Posványával együtt vesztheti Hercules A gaz lenyesve még bujább lesz irtani kell gyökerestül a bnt!
így adta vissza Sulla az életet Rómának, s így adom vissza hazámnak én. Vértorral alkot új világot Sylla-Szilágyi haragja: jertek Ii>
HYMNUS KESZTHELY 1817. febr.
ISTENEIHEZ.
12.
Ki zengi e nagy század erseit S omló thrónusait? ki Agamemnonát Korunknak, s Aulis áldozatját S Iphigenia szemérmes arczát? Feldúlt világunk üszkeit, a Tridenst, S villám ostromait, a lerogyott gigást, megrepesztett Kalpe szírtját, Pindari láng-ajak ömledezze;
A
:
Berzsenyi versei.
t^4
oh szelídebb égiek!
Ti,
a kiket
Keszthely beavatott szent palotáiba. Ti, éltet Ceres s dicsebb Lelket adó Helikon leányi.
Vidám avénám
A
titeket énekel.
szebb emberiség bennetek él s tenyész, Ti adtok annak testi-lelki jobb eledelt s magas égi éltet.
Ceres te hívtad erdeibl el A vadságba merült emberi nemzetet, A makk s gyökér helyett az édes I
Búzakalászt neki megmutattad.
A
társas élet szent szövedékeit.
Az
erkölcsi világ új eíementomit
Te fzted egy nagy kapcsolatba Czélra
viv örök
Munkált az ember
ösztöninkkel.
tárgyaihoz jutott gyümölcseit. Vígan nyugodtan éle csendes Sátoriban az arany világnak.
Bátorságba' szedé
s
müve
De még
A
lefojtva szúnyada kebliben szebb xtheri rész. Múzsa! te illeted Nektáros újjal, égi lantod
Zengzete gyúlt erein
keresztül.
Zúgván felébredt a lekötött er, S mint új lény leveté állati nygeit, S a még nem ismert lelki élet Képei közt lebegett örömmel.
Fbb létre A szép, jó
az igaz mennyei csirjait; körülte új világ nyílt Elysion, szomorú vadonján.
Zengtél
S
lobbant lelke feloldozá
1
s
s
:
;
!
ötödik k'rtyv.
Zengtél
1
s
255
szivének húrjait illeted
Forró melle dagadt, homloka virrada. Elméje szárnyalt, s a tudásnak BékerUlé sivatag
határit.
Zengtél I s dalodra Thébe felépüle, S a boldog görög ég csillaga felderült: Te zengsz, ha Rómát a kerek föld Rettegi, és te, ha azt lerontja
Te
zengsz, ha Franklin lelki merész keze Villámot leragad s sceptrumokat leszeg;
Ha Newton
és
Titkait oldja
Kant s
a
teremt
világot alkot.
Kronos leánya s Delphi nagy Istene Ti munkátok azon titkos örök kötél, 1
Mely a halandó port s az Istent Egy csuda mívbe csatolva tartja.
Oh
lakjatok hí.t e k;es ég alatt. Bájoljátok ide Enna virányait. És a virágzó Attikának Hajdani szép idejét s Satuvnuat,
Hogy
A
vérrel ázott századaink nyomán szent pálma arany bimbai nyíljanak, S e kis magyar Weimar ölébl Lássa hazám kiderülni napját.
Oh
látja!
Mely még
s
im a harcz deli nemzete. csak hadi zajt ismére és halált.
Lerakja harsogó aczélit
Színed eltt, ragyogó napisteni Lerakja
s
Bakonyt
áldoz, s mint mikor a
Mssszünnen riadó mennykövek
és szelek
Csattogva rázzák, zeng fölötte
Tegzed aranynyíla
és az aegis.
;
i^6
IBerzsenyi versei.
HEKTOR BÚCSUZÁSA. ANDROMACHA. Elmégy, Hektor, tlem hát örökre Oda, hol már Achilles fegyvere Patroklusnak áldozik vérrel? Ki fogja majd kisdedünk tanítni Istent félni és dárdát hajítni, Ha téged a bús Orkus elnyel?
HEKTOR. Drága hölgyem, parancsolj könnyidnek. Tisztem, hitem engem harczba visznek, Ezen karok rzik Pergamust Tiértetek, hazánk Isteniért
Bátran vívok, hsien ontok vért S nem rettegem a setét Orkust.
ANDROMACHA.
Nem
hallgatom többé kardod hangját. hever majd, rozsda lepi vasát, S Priám bajnok nemzete kivész. Oda mégy, hol nap többé nem ragyog, A Kocytus bús vadonban jajog, S szerelmed a Lethében enyész. Itt
HEKTOR.
Minden vágyom, minden érzeményem
A De
Lethe .szent árjába merítem. hív szerelmemet nem.
Halld! az ádáz dúlja már a falat, rám kardom, szüntesd fájdalmadat, Hektor hal meg, de szerelme nem.
Fzd
ötödik könyv.
257
NAPÓLEONRA. 1820.
Nem te
magad gyztél, hanem a kor lelke Melynek zászlóit hordta dics sereged.
szabadság,
A
népek fényes csalatásba merülve imádtak, S a szent emberiség sorsa kezedbe került. Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted, S isteni pálí.iádat váltja töviskoszorú. A mely kéz felemelt, az ver most porba viszontag; Benned az emberiség ügye boszúlva vagyon.
A FÜREDI KÚTHOZ. japet fiának sassá dulá vesém, S a mennybl lehozott szikra emésztve
Midn, dics
forrás,
ölt.
sebimre
Aeglei balzsamot áldva öntél.
Mint a Minden
a szent
ki
Lethe vizébe néz,
tehert róla lehullva újjá születve nyilt karokkal Elysion rokon árnyihoz lép ;
S
földi
lát,
Így adta vissza életadó ered,
Oh kútf
!
nekem
az életet és reményt,
így ébredek fel, s így ölelt meg Partidon új öröm, új rokon kéz. leltem a jó Vajkit, az édes szt.
Itt
Itt a
A
téli
szelíd énekelt, ki
már
boldogult lelkek körében Iszsza az ég örömit, jutalmát.
Kikhez vegyülve hársaid ernyein
A
bús felleg
Az S Kármán
és
alul
élet újra
holt
hajnali
pírjait
rám mosolygá,
kebelem hideg
Berzsenyi,
éje virradt. 17
Berrtenyi vertei.
2^8 Itt
leltem a szép lelk nemei magyart, s szeretett szive kegyes felét. Ki vélem együtt cseppeidben
Pázmán dít,
Enyhületet keresett magának.
Enyhítsd
meg
ezt
a kora
is,
szenvedt!
Márvány
oszlopidat felkoszorúzom im, Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved. Nem leszek én is egész kigyógyult.
ELEGJA GRÖF FESTETICS GYÖRGY HAMVAIRA. Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak
A
szeretett tájék öblei
élmbe
árboczai. zephyrek ringatva vezetnek, s
Nyugszik az ég, lebeg Csak kebelem zajlik s hányja halála jegét; Hányja, midn lehajult fvel révedre kiszállok, S nyomdokidon, nagy holt, nyögve elre megyek. Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez, S míveiden lebeg árnyad el.Tibe tnik. Látlak, mint öleled kegyes arczczal, nyájas örömmel, A kiket a szeretet nyílt kapuidba hoza; Látlak, mint fogadád szent csókkal megkoronázva A piruló Múzsa gyermeki áldozatit. A/lint Görögországnak nagy dszmona gyermekalakban. Gyermeki játokban alkota embereket, Úgy te is sz fvel közibénk enyelegve vegyültél
S
játszva nyitál pályát isteni czélod eltt.
Míg mások honnunk S a nemzet lelkét Közbe Te keltél fel,
javait s
vesztünkre kiszórják
életerét kiölik:
s valamerre kifordula arczád, AJdást hinte reánk s életet önte belénk. Mint egy hsi Pelops oltárt, pályákat emeltél görög ég. Helikon, hajdani Isteninek.
A
Ünnepeket, muzsikát, tánczot, játékcí^at adván, A nagyot a széppel kedvesen ijgszekötéd.
;
;
ötödik könyv.
159
A zengt
koszorú emelé és gazdag ajándék, ideg kifeszült, s büszke Futásnak eredt, így alkotta örök remekét amaz égi Lykurgos, mikor összeszedé llion énekeit; Spárta szilaj lelkét, énekre tanítva, emelte S a dalok Isteninek áldoza harczaiban
Minden
A
így született Hellász, így szülte az élisi pálma csuda helléneket s Pindaros énekeit. így született Kor^'bant, zengzetben az égiek atyja, így hordott eledelt nékie méhe, galamb. A buta nép e zajt látá, s a tölgyet emelte, Látni a mennyrázót nem vala néki szeme.
A
Ámde
ki fenjáró elmédnek látta arányit. Nyájas alakjaiban látta nagy Istenidet Elfolya szép élted s veled a szép gondolat eltnt, Mint ama gyenge virág, napja lehunyta után. Eltntél, de ha majd palotád márványi lehullnak S romjaiból valaha baglyok üvöltnek alá. Mint a büszke Csobáncz szomorú düledékin az úta*
—
A múlt bajnoki kor képzeletébe' mereng így merül el majdan magasabb rémletben az érz. Hamvaidon hálát, könnyeket adva, velem. :
WESSELÉNYI, A NÁDOR, MURÁNYNÁL. tCredék.
Mely
édes andaly
int,
Murány,
feléd.
Midn tetdre felvetem szemem A várvlvásnak jöttem nézni tervét !
S kimérni a tz égi útait. És íme mint egy elbájolt lovag Andalgva nézem a tündéri várt, Andalgva látom ékes asszonyát. Kit már feledni véltem évek óta. Élmbe tnni látom újólag Látom, miként t láttam egykoron
A
bajnok-ifjak büszke tánczkörében
!
a6o
:
Berzsenvi verxei.
Lebegni pártás fvel
A
a delit,
kezdt angyaJ-kellemében. Döbbenve váltam tle és szoronorva nyílni
De
megpillantván üjra kardomat,
A
hsi szellem
S
vitt a
újra megragadt dicsség fényes útain.
Vitt élni-halni bajnokok sorában.
És íme már most mint dics vezér Eltted állok, oh magas Murány, Letörni ormod büszke tornyait, Rablánczra fzni ékes asszonyod' véle a pártos magyart.
S rablánczra
(Meg-megállva
s
gondolkodva járdái.)
Rablánczra téged, lelkes árva hölgy, Rablánczra téged, édes árva hon (Gondolkodik-)
Mi ez ? mi új zaj Oh érzem, a tiszt s
A
szív fog, érzem,
Kirántja
gyz
És életemnek
dúlongat szivemben harcza ez
a sziv
gyzni
?
:
tisztemen.
kardomat kezembl
új irányt mutat.
FELSÖBÜKJ NAGY BENEDEKHEZ. Oh te, ki mind névveJ, mind testi s Jelki kegyekkel Áldott és Nagy vagy, deli ifjú, mint ki Athéné Díszei közt paizsán viselé a mennyköves Ámort, S mint ama nagy rokonod, ki javunkért megvet aranyHozzád
szól
Múzsám.
Illesd
t lángajakiddal,
[fényt,
Hogy hozzád bájló nyelveddel szólni tanuljon, N) dveddel, melyrl diadal zeng s mennykövez Ámor. Menj, nagy pályádon fénynyel, hatalommal övcdzve.
Mert
az erény hatalom nélkül csak gyámtalan árva ; Öltöztesd fénybe, hogy az álnok bukjon eltte. Így fogsz lenni hazád s fejedelmed híve, szabad bölcs.
261
ötödik könyv.
Menj, de mutasd, hogy bölcs Montesquieu látta szived[ben Trézia bajnokait, mikoron koszorúzta dicsén, Kik hont és koronát egy szívvel védni tanultak. Férfiakat nemz Pannon szüle téged öröntmel. Törpét törpíthet, de nagyobbá tesz nagyot a polcz, Mely gyávát szédít, de mezítláb hág oda Cato. Légy te Aristippus bírj fényt, de ne bírjon az álfény. Szentegyházzá lesz tündér palotája eltted, Mint szentegyház ln kalibám, mikor abba beléptél, S váteszi lélekkel láttam már büszke jövendd'. :
VÍG CHLOE. «Húnyik
a nap, pirul az ég.
A
bús cyprus árnyékában
enyhelyeml Megyek, megyek, ah elég rég Vonza feléd kebelem.
Az urnák
Te vagy az én
így alkota ifjú lelkem Egy szebb virányt magának. Hol égi gyönyör s szerelem
Intesz édes
kis világom,
Virágim szép ligetei Gyermeki víg munkásságom S elmém els képzete.
Hozzád jövök, ha szívemet Aggodalom terheli. Hozzád, ha rám öröm nevet, S kezem lantját emeli. Szép
alakid szemlélete
Uj világba
andalít.
Nyílt kelyheid lehellete lllatözönbe merít.
élnek eltnt rémeim Gyermeki jelképekben, S kedves titkos két betim
Itt
A
mindig zöld szívekben.
A A
s nefelejtsek,
két hív szívek lánczában viola-bilincsek.
Szebb
De
rózsái nyilának.
csakhamar felriadtak
Rémledez szemeim, S karom között eloszlottak Tündér álomképeim. Oh, mint
A
sírtam, barátnéim, szerelem könnyeit 1
Mint
ittátok, virágaim,
Szívem
ég
cseppeit!
Hervadtatok, hervadtam én, rablánczom szaggatám. a csalfa büszke remény Bábjait elhányhdtám.
Míg Míg
B^rztenyi versei.
202
Oh, nem j6, halandó szemnek
Nem
Az
Illik
eget megmutatni. S á lepkeszárnyú gyermeknek Égi szárnyakat adni.
Nehéz
a mennyet elhagyni, Pedig le kell hullanunk! Jobb a hív földön maradni, S rózsákat itt szaggatnunk.
Szabad pedig
álmodni, hanem élni e szép világon :
Méh-ajakkal mézet lelni Lehet minden virágon.
Egyik hervad, másik
nyílik.
Mindenik csak tünemény;
Annak
A
ki
nyílik a legszebbik,
szabad
s
víg mint én.
kiki lehet.
— de hol vagyok
Míg fejét, Álmám még
?
Istenné tehet. Legyen, legyen, hallgatok.*
A KRITIKÁNAK TÁRGYA. A kritikának egész szép tárgya, Nem pedig a mvész. E kettt Rút lelkek szokták;
ÚJ
A
Múzsák
s
m,
rútból felhat-e a szép?
GÖRÖGORSZÁG.
Charisok szép honját éjtszaka fedte
S templomi néma Büszke
s a
barátaim, a összezavarni
halál
szomorú
hajlékai lettek.
tatár lovagok patkói tüzelgtek az elszórt
Spárta, Athéné dics körein már századok óta. földnek legszebb, legeme'tebb népe bilincsben Izzada Solonnak szent hamvain égre sóhajtva. Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán S Núbia erdeirl iszonyún emlékezik és dúl: így riad álmából az eloltott hajdani Hellász, Es Mohámét hadait tengerbe meríti örökre. S íme az ég kinryilékl száz évek-fedte porából Felkeie phoenixként maradékit védni Lykurgos, S elszórt hamvaiból Marathon nagy bajnoki váltak. Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek. Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász.
A
:
263
ötödik könyv.
A LEGFBB.
A A
legfbbre akarsz törekedni hatalmas erddel ? legszélsbbet ne tekintsed azonba' tetnek. Mert tetejére, középpontjára közép ut emelhet.
A POESIS HAJDAN ÉS MOST. Halljuk
1
miket
mond
a lekötött kalóz:
Tündér változatok mhelye a világ, Mint a poesis bájalakja: Ámde csak egy az igaz, nagy és
Melyek mosolygó
jó.
jelczime lett a szép,
Hogy
mint a szerelem játszí gyönyör kezén Folytassa titkon a teremtés örök folyamát gyönyörrel.
Mve
Ennek teremt
ihlete alkotá
Hellász rózsakorán a vidor életet, mosolygó égieknek Innepein lebegett az ének.
Midn
A
szépet
Szívbl
érz emberek
ajkain
be gyönyört zengve Midn a nyájas áldozóknak Nyájas örömbe jelent meg
Oh
szí
s
vidám erényt
a
menny.
a poesis rózsaszín ujjai
Fonják azt az öröm gyenge virágiból;
Örömre
A
intve csalta össze
vadonok rldeglt
lakóit.
Most a halandó mint ama büszke lyány. Villámfénybe vonult Isten öién enyész
A
szent poesis
S
;
néma hattyú
hallgat örökre hideg vizekben,
:
264
:
3erxsettyi vénei.
Sznj meg
te is hát zárt fület és kebelt
A
szép ífju világ bajira inteni Halottas ének zúg felette, Mint mikor Afrika sámielje
A
port az éggel összezavarva dúl.
Forró porvihara
Oh
fojtja az életet.
halandó lyánka szíve Emberi szép kebelén viruljon.
Mint
A
a
a
mosolygó Hellenisé,
Gyönyörre
A A
midn
félisteneket szülte szerelmiben; nyílt sziv nyíladozza
szeretet csuda két virágit
szent poesist és a
dics
erényt,
Melyek hajdan öröm ünnepivé kenek
A
nagy görög nép boldog éltét létre hozák örök ídeálit.
S
ANGLIA. Ész, pénz ád mindent, de csak együtt osztanak áldást. Nép esze a törvény, mely nélkül pénze veszélyt hoz. Míg törvényidnek hódolni fog, angol a pénzed, Addig hódol a pénz neked és pénzednek a tenger. !
AZ
ÚJ
NEMZEDÉK.
Éveket átvirraszt a mvész, még se talál czélt A pehelyes kis nép álmaiban kitanul. A mit tegnap alig hallott, azt már ma tanítja Oh mely kurta belük e hadarász uracsok. :
;
ötödik könyv.
A KÖLTÓ ÉS A Honnét
van,
hogy az
:
165
SORS.
ég, a fátum vagy görög Áte és büszke génieket
Majd minden jámbor költt
Annyira üldöz most, hogy azok majd mind siralommal Helikont
czivakodnak fátumaikkal? s hogy az Atét gyártja-c költ, Vagy pedig a költt gyártná bárdjával az Áte, Azt se' tudom de igaz, hogy azok jól ismerik egymást Mégis azonba' nehéz ket jól össze egyezni l Ámde akármint van, zúgolódnunk ellene nem kell. St mint a karaib bajnok harsogja halottas Énekit a kínzók keze közt mosolyogva, boszontva.
Töltik
el
a
Én nem tudhatom
azt
s
;
;
Gyáva csapási alatt víg dalra fakasztva köszöntsük. Zengj, mosolyogj neki, majd víg lantod tánczra ragadja, Mint Orpheus hajdan vadakat, fát, Thrácia bérczét.
GRÓF MAILÁTH JÁNOSHOZ. 1
830.
Mailáth! poétád éneke leng feléd. Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait A Kárpátok közt zúgva szórja. Tört jeget és köveket sodorván
Csak mint
az alkony enyhttletén kalász-
pihen lyányka szelíd dala dvezli a várt est nyugalmát,
Párnáján
S
a
hegyek ormai közt mosolygó
Holdat, midn már csend födi a mezt, a pásztorkalibák gze a völgybe szállt. Mailáth poétád napja húnyik, S nem ragadoz dala árja többé.
S
1
16
Berzsenyi versei.
Tündér tükörben nyílt nekem a világ, S mint egy Pygmalion szobra, ölem hevén Életre gyúlva lenge honnom, 3 annak ivá kebelem sugalmát.
>
Mellembe' mint egy llion éneke Zengett a haza szent lángja; Olympia ]stenfiakkal küzdve tnt fel Isteni bájba merült szememnek.
Eltnt
a rémkép.
Amdc
ha szózatom
Szép lelkedre hatott, nem vala puszta hang, Nem, mely tudatlan gyermek ajkán Lelket emelt; koszorúm ne bánd meg.
S ha szépnek érzed férfias énekim. Benned vágynak azok, benned a honni Melyet magasztalsz, benned a hív
szív,
Honszeretet daliás erénye.
Menj, énekeld hát e magas égi lényt! Ezt harsogta örök Pindaros és Horácz,
Ez
isteníté a világnak
Hajdani váteszit és ersit;
S
ez nyit nekünk ím éliszi pályatért mezején. Hallom a pályazajt, S a pályazajban Széchenyink hs Hágdozatit, lova könny gyztét.
Rákos
Oh
hs
énekeld t, a diadal
fiáti
Eurus-szülte pején mint viva nyerve díjt; Mint áldozá fel ezreit, hogy Ész müvein kecseslne nyelvünk.
Mely
újra szülje a lerogyott magyart,
S Pannon férfi diszét. Engem a Víllitáncz Int már; de honnom új virúltán Vert dalodat porom érzi majdan.
!
HATODIK KÖNYV. VENUSHOZ. Oh
Te intézed a szíveket. Egymáshoz te forrasztod.
szerelmek szép tündérei
Jövel gerliczéiddel Hozz írat szivem sebére,
S könnyeimet.
Ámor trei
.
A
tüzet jéggé teheted, jeget meggyújthatod:
A
.*
Oh olvaszd
égetnek,
el
Naczám
szívét,
Szívemhez hadd forradjon; Mosoly ítsd rám szép kék
Lobogminden csepp vérem, Fájdalmaim eltemetnek. Ha tárgyam el nem érem.
[szemét,
Kebledbe hadd ragadjon.
NACZÁM HOZ Beteg szívem trbe esett. Forrnak minden ereim. Békességem elenyészett. Hervadnak kellemeim. Nem bír magával kebelem, Sebeimet nem rejthetem, Hullnak néma könnyeim.
Ne
légy kemény, édes Naczám 1 Törüld le bús cseppjeit, S vedd szívedre halvány orczám Titkos esdekléseit. *
Toldy igy
egészíti ki
:
.
.
.
sxdrazJ
el.
;
:
208
;
Berzsenyi versei.
Szakaszd
Míg
el
le a
nem
kinyílt rózsát,
veszti
S fodra bíbor
A
illatját
díszeit.
szerelem az Istenség
Jóttev Boldog,
lehelletc;
a
kiben tisztán ég,
S rokon
lelket leihete.
Kivel magát vegyítheti, Lelkét lelkébe öntheti
:
Édes annak Jövel, te
élete.
nékem
születtél.
Érzi minden csepp vérem,
Miolta rám tekintetté)
Nyugalmam nem esmérem Benned élek, benned halok, S hogyha tled elszakadok,
A
koporsó lesz bérem.
AZ ELVÁLÁS REMÉNYE. Nem oh! csak nem hat az égig Beteg szívem nyögései Bús fejemen lesz mindvégig Sorsom kemény végzése. Látom, hasztalan epedek Mint egy bús filemilc Tied, lelkem, nem lehetek, Lelkemnek édes fele.
Tépd
el
Hadd
édes bilincsemet 1 repülhessek tled,
Vagy ölj meg, hogy hív lelkeNyöghessemki körled. [met Nyújtsd
ki
angyal karjaidat,
^^gy "^^g egyszer öledbe Vedd búcsúzó csókjaimat. Zárj örökre szivedbe.
Látom, csak azért forrtanak Össze árva szíveink,
De
Hogy
Érted, lelkem, elhervadok, Oh szivedbl ki ne ejts.
holtig sírdogáljanak
Záporozó szemeink.
bár tled elszakadok S mint ez árva nefelejts
169
Hatvdik könyv.
Hiszen majd mikor porunkból Phoenixként felkelendünk, Tied leszek, ha sirunkból Új életre menendünk.
Vénus sziveinket, S majd fényes édenében
Szánj:*
Osszeviszi lelkeinket Hiv gerliczék képében.
GRÓF FESTETICS GYÖRGYHÖZ. Festetics boldog, kit az ég kegyelme Anyja méhében kijegyez magának, S a szerencsének ragyogó ölében I
Rengeti a
sors.
S a ki jóltév kezeit kinyújtván, Mint az Istenség, valamerre fordul. Hinti áldását
s
kebelében
érzi
Tettei bérét.
Akkor irigylem fejedelmi
kincsed',
A midn
áldó kezeid kiszórják. Akkor, oh akkor vetekedve törnék Véled az égre.
Mint te, oly gazdag vagyok én magamnak, S mint te, oly forrón szeretem hazámat, Ámde nincs kincsem, s csak ezen betkben Ömledez a szív.
HORVÁTH ÁDÁMHOZ Mely a maeoni bölcs leikér levezette az Orkus Tornáczába, hogy Ithakának lássa királyát. Lássa, kihozza ers Achillest és Agamemnont A feledékeny idk torkából bajnoki kürttel. Múzsa! te Horváthot hajdan szárnyadra emelted, A mikoron Hunyadit lantján hirdette s az Árpád Vére dicsségét magyarul harsogta közöttünk.
;
; ;
Berzsenyi versei.
270
Oh
lelkét, hangját régolta sóhajtjuk. karjaidon lobogó fáklyákkal az elzárt Régi sötétségnek titkos küszöbére, atyáink Szentelt hamvaihoz, te fedezd fel eltte hazánknak Hajdani héróit, kik bölcs intézetek által lebeg kormányt csendes révpartra vezetvén, Spártai erkölcscsel s törvénynyel örökre lerakták magyar alkotmány bércztalpait a maradéknak. S kik, mikor a haragos villongó Visszavonásnak Lelke kitörte aczél zavarát a fene hadnak, Mint hajdan Marathon nagy bajnoki vívtak ezerrel S vagy diadalmi öröm közt tértek vissza Budára Vagy pedig a haza szent oltárán áldoza vérek.
te hevítsd
Vidd
el
A A
Mennyi nemes hamvak vágynak még néma homályba Zárva, kiket méltán lantjára vehetne Homéros! Múzsa I hevítsd Horváth lelkét, ne felejtse hazáját, Szent kötelességét, szép híre arany koronáját.
A BALATON. (MATTHJSSONHOZ.) Jer
te,
ki
a
Oly eleven
szép genfi tavat színnel fested,
s
s
szép genfi
virulmányt
Eratódnak ölében
A
roppant Bernhárd falain múlatni szerettél. nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte. Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog. Itt meredek sziklák tetein sok régi ers vár Omladozó falain lebeg a múlt hajdani képe, S elnyeli a döbbent elmét a fényes élkor Itt a századokat látott vadonok feketednek, Melyek ezer meg ezer gbölt kényünkre neveinek A szilaj Árkászok heverészve legeltetik a nyájt, S a kies estvéken nyögdécsel Jassu furullya, Jer
:
;
]tt a
sárga
mez
s kiterült
láp terjed
Hol dús búzakalász hullámos tengere
élnkbe, játszik,
;
fia födik könyv.
S
a
;
271
barnult arató víg dai közt hosszú kepét rak.
Nézd, valamerre veted szemeid, szép minden elticd, S a koszorús Tellus kosarit mosolyogva üríti És valamint boldog Helvetia népe örömmel Szántja szabad földjét itt is szabad a magyar és víg A gazdag palotát itt lakja királyi szabadság, S a gunyhók lakosit szent törvény jobb keze védi. :
MAGYARORSZÁG. Itt
hol
szke
vizét a
Árpád gazdag arany
Duna
rengeti,
oh hazám Ceresnek koszorús homloka illatoz, S a bvség ragyogó kürtje mosolyg reád. Termékeny mezeid mennyei harmatok Mossák, s csreidért Európa irigyed. Itt édent mutató sorhegyek oldalin Bacchus tölt poharat, s néked az isteni Nektár legnemesebb vedreibl merít. Itt Árkádia zöld halmai nyillanak. hantjain,
1
Hol Pán legjelesebb barmok után dalol. Barmok, milyeneket boldog Arábia Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt. Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut Felmúlván, örökös kincseit önti rád.
Minden Minden
valamit hint az Olymp ura. valamit Tellus az emberi Táplálásra teremt, néked az istenek mértékje pazarl büszke határidon. Boldog népeidet Titusok rizik. Kik mindannyi atyák és kegyes istenek, S kiknek trónusokon Trézia lelke leng. jót,
jót,
Bv
Törvényed
r
koronád Cherubim fedi, meg durva tyrann keze Törvény, nem hatalom kénye, uralkodik
Nem
:
s régi dics nemzeti díszed áll. bár vajha kies gyöngykoszorúd között
Rajtad,
Oh
s
fertzteti
;
:
Berzsenyi versei.
272
Még egy illatozó rÓ2sa fakadna ki Szállnának le reád Graecia isteni. Kik hajdan lehozák Attika földire A nagy mestereket s bölcs tudományokat. Akkor csillagokat hatna kevély fejed, S elbámulna reád a zenith és nadír.
A TIZENNYOLCZADJK SZÁZAD. Század hanyatlik. Már küszöbén vagyunk Bámult korunknak, századok Istene!
Buzgó örömmel feltekintek, S titkaidat huraim csudálják.
Népek
születnek, thrónusok omlanak Lehelleteddel, s a te szemöldököd Világokat ronthat s teremthet, nagy idk folyamit vezérlvén.
A
Hány századoknak szélveszes ostromin Harczolt szerettem nemzetem ekkorig! Hány száz Charybdis s mennyi örvény Várta nemes remeked halálát!
Már
sírba szállott hajdani
nagy nevünk.
Már-már lecsüggött gyzni szokott Mikor hatalmas szárnyaiddal Befedezed lebeg vitorlánk.
karunk,
Megszántad c nagy bajnoki nemzetet,
Mely
annyi harcz közt vívta
S véráldozattal kérte
sei
ki
hantjait,
vissza
szent viadalma bérét.
Révpartra hoztad
:
Trézia karjain
Köztünk Perikies napjai nyíltanak Saturnus áldott lelke jött fel, S vérbe mcrJt mezeinkre
szállott.
;
:
Hatodik kOnyo.
273
Dics
Nem
A
szabadság temploma lett hazánk. dúltak ádáz pártot üt hadak, szent rokonvér nem kiáltott babonák tüze közt az égre.
A
Áldás virágzott a Duna partjain, Áldásba' ferdett a Tisza síkjain. Áldásba' a vad Dráva berki n S Fátra kopár farain lakó nép.
S már most Ferencznek
títusi thrónusa Fénylik közöttünk jer, magyar, e napon Nyisd meg dicsült szent királyid :
Templomait
s
leborulva áldozz.
Nézd, mely hatalmas népeket eltörült Körülted e nagy s ritka idszakasz Nézd, mely viszontság kénye játszott A legersb szegeletkövekkel. I
Téged megrzött seid Istene. Trajánok s áldott Marcusok álltának Kormányokon, kiknek királyi
Homlokokon ragyogott
az erkölcs.
Mindenható kar méri
ki sorsodat. Kar, melyen ég s föld sarkai forganak. Kar, mely dicsült seidnek Rettenetes hadait vezette.
Bízzál, virágzóbb századokat remélj,
Elddeidnek szép kora
visszatér
Csak lelkeden tartsd: mennyi sok szent Vérbe került az igaz dicsség.
Kármán
é> Beizsenyi.
;
!
Berztenyi versei,
2^4
AZ ELSÓ SZERELEM, Szívem zsenge szerelmeit El
nem
törli
repül id,
tehát a
Sem más lyányka kaczér szeme Fel nem bontja. Duciim! rózsabilincsemet. Mely még szép fiatal korom Boldog napja alatt összeszövött veled Mint egy számkivetett sóhajt Édes honja felé, hol csecsem szopott S ifjú élre virágozott:
Hozzád
vissza-ohajt szívem s epedve kér. csendes üget ernyein, zúgó Balaton déli vidékein
A A
Látják hullani könnyemet csendes patakok s Délia csillaga. Gyakran kellemes álmaim Bájos leplegiben véled ölelkezem Elgyengülve borulsz reám.
A
Haldokló ajakam szívja lehelleted. Szíved verdezi szívemet; Majd ismét búcsúzó csókjaid éltemet Oltják
s
rogyom veled, repül képed után
földre
Majd eltnsz
s
futok,
Míg
lankadva felébredek, S a forró szerelem könnyei buzganak.
NAGY LAJOS ÉS HUNYADI MÁTYÁS. Ki vagy te, fényes csillag az ó világ Sötét ködében? Századok éjjele
mégis ég Arczulatod közibénk sugárzik.
Nyugszik terajtad
:
Ki vagy te, bajnok s rettenetes király Gyémántsisakban mennyei fény között? Ki ügy ragyogsz, mint Pharus égi Lángja az éj sivatag homályán.
:
:
Hatodik könyv.
Corvin,
héró
ki
atyjai
Árpád szerencsés
Midn bölcs
s
nyomdokin
fegyverivel vivott.
az országos
Dunának
Helikont idézett.
Partjaiból
A
275
vitéz kar, mint az
Mindenhatóság fegyverivel
ids
Halál,
csatáz
néki S
a bérczbástya csak por rózsalevél Boreas kezében.
Két nagy királyunk nyert koszorús nevet régiségben mindenik a szelíd Múzsák barátja, s mindeniknek
A
:
Múzsa
szelíd
Egy Nagy Lajos Rómát s Athénét
keze tört borostyánt. bölcs szárnya alatt hazánk látta fclállani.
roppant városában Mars, tudomány, hatalom virágzott.
Atilla
S mikor ragyogtak tornyaid, oh Buda Felségesebben, mint mikor a dics
!
Király s Apolló tisztelje Bölcs Hunyadink kezein virágzál?
Mint hajdan
a nagy Delius oszlopit, Delphus csudáit napkelet, alkonyat Bámulta, s a fáradt zarándok
Ormai közt iszonyodva
Sok messzi ország
állt
meg
bölcsei, bajnoki
Jöttex hazánknak látni dics egét. Rémülve nézett a világ ránk
á nemzeteket tapodó ernkre. S egyszerre
A
e nép, mely
Hunyadink
alatt
legkevélyebb polczra emelkedett, A durvaságban veszni tért, s ment Két megutált cseh király kezébe. 18*
:
Berzsenvi
276
versei.
nemzik az istenibb
Pallas s Apolló
erscbb bajnoki lelkeket, ók nemzik a Mars pallosával
Bölcset s
Bírni tudó fejedelmi embert.
A
dun'a nép közt sorvad az emberi Legszebb tehetség, nem szülétek soha Ott Sokrates, s nagy Tulliusnak Nem szabad ott nemesen buzogni.
Cato temérdek lelke legörbedett,
Nem áldhat a Nem támad
föld bölcs fejedelmeket. ott
Durva Nérók
Titus
s
TVajánus
:
vasigája büntet.
KISFALUDY SÁNDORHOZ. Mi
kellemes hang reszket, ezüsthuron Concerteket zengi Aeoli hárfa ez A Rába partján. Oh mi tündéri Alom-e vagy csalatás ragadt el ?
Nem nem ;
csalódtam.
Honnom
alakjai
Balzsamlehcll hyblai fürtöket Hószín kezekkel homlokára! Kisfaludynk koszorúkra méltó.
Pengesd szerencsés lesbosi lantodat Édes keserved mennyei hangzati Petrarca, Sappho hervadatlan Érdemeit tereád ruházták.
1
Oh hogy mosolygjon rád Amathusia, S pályádon Ers myrtusi lengjenek 1
Oh
énekelj
még nemzetednek
Mézajakad
dalait kivánja.
1
;
:
!
:
"Hatodik könyv
177
Oh
énekeld még gyenge szerelmidet Sírhalmodon majd zöld amaranth fakad, S hangját kegyesebb zengcdéssel
Hamvaidon nyögi philoméle.
GRÓF FESTETICS GYÖRGYHEZ. Örvendj hazánknak bölcs fia, Festetics! Gyztél, leomlott a buta czimbora Gyémántpaizsban sérhetetlen Áll az igaz, valamint egy Isten.
A
földnek ádáz kölykei bérczeket Szórtak, de PalJas mennyei fegyvere S a szent Igazság titkon Mennyköve porba temette ket.
ég
örvendj szerencsénk talpköve szirton Nyelvünk, atyáink ajka, feloldatott. Virrad hazánk várt napja, virrad, S a denevérek eltte futnak. :
Nyelvünk hazánkból számkivetett
A
áli
vala,
régi vakság lánczaiban nyögött,
A
durva ellenség haragja kebelébe zárta.
Néma homály
Sok nagyjainknak balgatag udvarin Már a magyarnak híre se' hallatott. Nem módi, úgymond. Oh gyalázat 1 Oh vak idk szomorú gyümölcse
Ez szülte a sok kárt s nyavalyát reánk, Ez fojtja bennünk a geniust s ert. Ez rontja erkölcsünk, s hazánkhoz Zárt szeretet kötelét
feloldja.
:
Berzsenyi
278
!
verset.
Ezt végre látván a haza bölcsei, Gátokba zárták a veszedelmes árt, S rangyalunkat visszahozták A diadalmi kapun Budára.
Nagy Mely
rész Te munkád, a Te eszed s erd. példa voltál ! Esméri nemzeted, Mennyit köszönhet Néked e nép, Nyelv, tudomány, magyar si erkölcs.
Gályánk óhajtott tárgya mosolyg reánk Vár a dicsség thrónusa, menj s vezérlj
A
véghetetlen századoknak
Nagy neved érdemit
általadtad.
GRÓF SZÉCHENYI FERENCZHEZ. Astraeánk koszorús papjai Polymniám Példás érdemidet merje-e zengeni? Hív Múzsám adaját meg ne utáld, hazánk szült Nestora, Széchenyi
Nem Nem
kincs, nem ragyogó polcz tüneményei. mászó csapodár kába reményei, Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb
Erkölcs csalja
Fényes birtokaid kénye
Munkás
le
ki
énekét.
nem
köti
terhek alá veted Atlasvállaidat, hogy szemeid hajónk Kormányára vigyázzanak.
A
életedet
:
törvény sivatag rejtekiben lakó phárusi láng a szövevény között: Kvár s szent menedék minden igaznak és A bnnek kegyes ostora.
Elméd
;
Tí^fodik
;
279
kfínyv.
S Hogy mindent megelzz, a tudományokat Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit Buzgón gyjtögeted, s felkel az alkotó Corvin tára Teáltalad.
A
polgári töJ-ág
s
delphusi laurusok
Kettsen fedezik homlokod érdemit. Méltán áldja nemes lelkedet a magyar.
Mert
jó atyja,
vezére vagy.
AZ IFJÚSÁG. Mint
az aranykornak boldog századja virágzó Képe, szelíd tündér Fiatalság 1 visszanevetsz rám Felfeded ártatlan kebelednek rózsaalakját S szívemet a múltnak gyönyör örömébe meríted. A te fejednek aranyfürtjén mosolyogva virítnak A tavasz illatozó zsengéi vegyes koszorúkban, Pázsitos ösvényed violák közt tévedez és foly. Mint a csergedez Arethusa s tiszta Maeander. Társaid, a mindig nevet Kedv, Tréfa, Barátság, Édes enyclgéssel repdeznek játszva körülted, A szerelem mennyét feltárja Dióne eltted, S karjain andalgó örömében renget az égnek.
A A
te
vidám orczád, valamint egy
repül
hajnali csillag,
bezárja Míg te az élet egét ragyogó lángszínbe' fereszted, Elysium myrtusligetévé változik a föld, Hol minden kiderült, hol minden szép s nagy elttünk, Álmodozó lelknk nem sejt ily puszta jövendt. Melyben az életnek volt kedvesi mind elenyésznek, S csak szomorún egyedül bujdossa világi futását. Mint az alélt utazó az oroszlán durva hazáját. Légy bölcs, légy te vitéz, kardod villáma hasítson földtengelyekig s a föld nagy tengerein túl. Homlokodon híred csillagkoronája^;ragyogjon. Tetteidet fél föld leborulva csudálja, imádja,
A
élet napját felújítja,
200
Berzsenyi versei.
Halmozd
kincseidet, dúld, pusztítsd
Uszsza köri gályád
a
Bengala partját, fidet százszor, ezerszer:
Oly szent tiszta öröm nem reszketi szívedet Mint mikor a boldog fiatalság rózsavirányin
által,
^Andalodó lelked legelször kezde hevülni,
S
a
gyönyör álomképet
csókolva ölelted.
KAZINCZY FERENCZNÉHEZ, SZENDREl GRÓF TÖRÖK SOPHJA ANTÓNIÁHOZ. 1
809.
Repdez
kényeink rózsát legelésznek tündérkert képein ; S ah ezek a lelkesb csókkal elenyésznek. Csak árnyékot adnak az ölel kéznek, S tnnek a szem könnyein.
E
Te kedves Amazon, Kazinczym szép bére! Öleled a Múzsákat; Öleld! a Charisok legszebbik testvére A Múzsa karján szed a dísz kellemére
Legigézbb
rózsákat;
Rózsákat, melyek nem a Hórák fürtjein Nyílnak és elhervadnak, Nem a deli termet múló szépségein, Hanem a lelkeknek édes kötelein Lethéig virítnak.
A
Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon, Égi harmóniával! Ers amaranthja leng majd homlokodon, S befed Áon kegye virágpályáidon, Elysium bájával.
;
Tfah-"dih
;
könvv
281
Kazinczydnak kevély koronáját Szelíd myrtus-ágakkal Csókold vissza képén tavasza pompáját, S zendítsd meg körülte az élet lármáját Szerelmes alakokkka).
Vefijyítsd
Úgy
folyjon életed, mint híved éneke,
Édes symphóniákkal Takarjon virtusod angyali leplege, Legyezzen Amathunt ambrósiás ege Nyájas Etésiákkal.
KAZINCZY FERENCZHEZ.* Deczember
31.
1
809.
Az a józanság, mely elömli mívedet, S melytl te félsz, nekem legszebb poesis. Mit ér a szép virág gyümölcs nélkül? Mit a bölcsesség a bezárt ajakban ? S
ah,
Úgy
édes az nekem, midn Kazinczy mint egy bölcsnek kell szólni honjához, az erkölcs vész, s reánk veszélyt kiált.
szól,
Midn
Forrón magasztalod Zsibó díszeit. a nagyság dics példájával A virtus magvát plántáld szívünkbe. Majd mint egy Sokrates nyájas bölcsességgel,
Hogy
Majd
FJaccus lelkével s élesb kaczajával a vakság romlott korcsait, Hogy a bolondság álképét levond, S mint hajdan Rómának vigyázó Censora, köz romlás ellen fegyvert szegezz.
Dorgálod
A
Lelkedhez ill tárgy
Az
a
nép erkölcse!
erkölcs- alkotó teremt népet,
* E vers inkább nincs meg.
csak
fogalmazvány
;
végleges kidolgozásban
a
:
:
:
: :
Berzsenyi verset.
28
Az
erkölcs minden polgártestnek lelke, talpon áll létünk, alkotmányunk. Ezen függ mind egyes, mind köz szerencsénk Minden népek, kiket csak esmérünk Most és a múlt kor történeteiben. Az erkölcscsel nttek s viszont fogytak.
B
A
fényzés és a bujálkodás nagy polgártestben lassú méreg;
A
De
csekély népben, mint a magyar. csak betegség az, hanem halál.
ily
Nem
Más nép ers
temérdekségében, Ezt a fekvés, amazt kereskedés
Gazdaggá és hatalmassá teszi De nékünk részünk mindezekbe'
nincs.
Mi
az hát, a mi a magyart emelheti ? Valóban nem más, mint az ész s erkölcs
Csak úgy
Ha
A
régi
meg
állhat
az lélekkel
s
a mi testünk,
ervel
teljes.
jámbor erkölcsét megunták mint a magyar.
Más népek is, szintúgy De azt azok más jókkal Az ész s a Mely által
pótolják
kéz miveltségével. a legfbb polczra hágtak. De mi, kizárván minden régi díszt spártai lelket s népi bélyegünket. Melyekkel eddig e marok nép állott, Mit nyertünk? tán cravátot s gillétet, S más ily bolondság hitvány bábjait,
k
A
Melyekkel rút kaczaj tárgyai lettünk ? Kérdezd az ily cravátos emberkét Ha úgy óhajt francz és anglus lenni. Mért nem kedvelli úgy a tudományokat, Az elme s a kéz remekjeit. Mért nem becsüli 6 nyelvét és nemzetét Úgy mint azok, kiket rabul majmol ?
——
Vagy
tudja-e,
midn
ezt
nem
teszi,
;
;
!
;
Hatodik kOnyv.
283
—
Mit és ki clien vét? Nem tudja, hidd Mert Verbcziben arról egy szó sincs. Más könyv pedig nem kell gavallérnak. Elég, ha tudja, hány falúja van, S minden jobbágy helyétl hány
——
el,
robotja.
udvarát s jószágait Százféle népek pórszemetjével. Betölti
Azt vélnéd, egy világgyz király, Kinek minden nép udvarlókat küld. Pizseg körülte ánglus, francz, olasz, Ki mennél csúfosb, annál kedvesebb. Magyar nem kell, mert a magyar bolond Nem tud pumit, szajkót tanítani. És nem tud lopni, sem- pillét vadászni,
S más
ily
:
nagy dolgokhoz nem alkalmas.
Kincsét ezen czudarkáknak hányja. Részént pedig külföldön költi el Talám, mondom, hitében áll néki, Hogy honjának csak egy fillért se adjon. De mit nevetjük a fenét testünkben Hogy ily kéz dúl a nép verejtékén:
——
Az ily bolondság oh nem gúnyolást. Hanem boszús siralmat érdemel I
A
míveletlen föld csak gazt terem is csak úgy emelkedik józanság tisztább világához, Ha a tudományok és ismeretek
A A
lélek
Tárából gazdag zsákmányt gyjt magának. Mit vársz oly agytól, melyben nincs egyéb. Mint kártya, bor, pagát, szeles dagály? Ne véld, hogy ez nagy polczának körét
Méltón
Magán
elszédül azon. ; esvén, sárban fertzik,
betöltse aJúl
Azt a tölt túrja, mely tet táplálja, S az áldás átokká válik kezében. S nézd a Keszthely s a Czenk bölcs Kikben Minervánk védjeit csókolja.
nagyjait,
;;
284
;:
!
;
"Berzsenyi versei.
Mint ellenkeznek ezzel mindenben; Mint terjesztnek fényes pályájokon Áldást, dicsséget magokra, honjokra Tudják, hogy a szent erkölcs törvénye
Nem más, mint önjavok feltétele Tudják, mi szolgál honjok javára Tudják, hogy a nemzetnek sorsával Saját hasznok szoros függésben áll Tudják, hogy a hiú dagály s pazarlás, Nem fény, hanem ádáz bolondság: S azon kincs, mely kezekre van bízva. Nem bábra, nem czudar majmokra kél Hanem hazánk kincstárában ni, S gazdag kamatját a közjó szedi. Az ész minden s ebbl foly minden jó, Nincs e nélkül virtus, sem semmi boldogság. Azért becsüli minden józan nép Az ész szövétnekét gyújtó Minervát S annak minden munkás tolmácsait; Azért formálja a saját nyelvet, Azért avatja azt Pallas szentségébe !
Mert a nélkül remélleni sem meri, Hogy józanság istenibb szavát Az elbutult község megfoghassa. Csak
a
Midn Az
magyar szunyád mély rögzésben, minden népek felébrednek
égi szent paizs villámjára.
Nem
fut versenyt a szent
Csak
a
gyzk
Hányat
Olympián,
pálmáit bámulja.
találsz
gazdagjaink között.
Kik áldozó kézzel járulnának
Hermionénk szentelt oltárához? Hányat találsz, kik édes nyelvünket Hiven kegyelnék és buzgón ápolnák.
Hogy sírja széli n még egyszer szelid Szózatját, mint a haldokló hattyú.
;
!
;
!
fíatodik kOnyv.
Aon
forrási közt
—
elkezdené
285 ?
Miért? azért-e, hogy nem érdemli? Vagy hogy már éltéhez nem bízhatni ? Vakság! magáért nem kell azt becsülnünk, Hanem magunkért szükség gyámolnunk; S ha cltörldik e föld színérl, Nem más, hanem hagymázunk törli el.
De
mind ezzel 1 ha Cato villámPharsal vérpatakjai római lelket fel nem ébresztek; Mit vívjak én csekély az ár ellen ? Az én szavam ki nem hat völgyembl S a dúsokhoz fel nem lövdkedik. félve
Szózatja
s
A
Te nagy fény barátom s nagy díszem Te szólj, légy oly nagy ember, mint dallosi Neked sajátod a nagy világ nyelve, S hol én tanácslok, ott parancsolsz te S ha bér helyett gyakran bürök vár is 1
E
földön minden nagyra és bölcsre, és ne csüggedj a jók pályáján virtus, hidd el, nem hiú agyváz,
Szólj
A
!
Hanem boldogságunk Mely a méltó bért a
Még Te
is
Mind
védisteue.
jóknak megadja a kereszten is.
tömlöczben s megkóstolod szent nektárját itt, mind Orczyd s Rádayd keblén.
a
HOL VAGY TE SZÉPHALOM
.
—
.
.
Phantásiám bája Széphalom ? meg elmémben, Mutasd meg a virtust mennyei mátkája
Hol vagy Jer,
te.
mutasd
Jutalmazó ölében
Mutasd meg Kazinczyt,
Hadd
s házi isteneit, olv;(Ssam lelke bérét, örömeit
Sabinája szemében.
;
286
;
;
"Berzsenyi vertei.
Hadd lássam, mint éli Áon myrtushalmain.
Piátónk szebb világát
Mint öleli kedves Eugéniáját, Mint csügg hölgye csókjain Mint él Antónia szép házi körében, Mint búcsúzik, mint megy Kázmér ernycjébe Schiller s
S mim
A
repfil
Goethe karjain majd vissza édes
feleihez,
szelid gerlicze fészke kisdedihez
A
szerelem szárnyain.
KAZINCZY FERENCZHEZ. Barátom
! a gonosz czakó megcsalt téged. várt fiú helyett ismét leányt hozott, Azért-e, hogy nem lelt a minden méhében
Hogy
Oly magvat, mely hozzád méltó lehetne Nem mindenkor lel ám Kazinczyt a czakó Vagy tán azért, hogy még ne légy vágyás nélkül, Mert a ki semmit sem kíván, nem boldog az. Akármint van, nyugodj 's örülj barátoddal Mert nékem a czakó ismét fiút hozott, Ki oly hasonló hozzám mint magam Zömök, szelíd, barna, gödörkés állú, Hogy nagy poéta lesz, már is jelenti.
—
I
—
1
Mert mennél
éhesb, annál szózatosb,
S mihelyt megtellik, néma mint a hal. Miért nem adhatom néked leánykádért Hogy édes versedet megmenthetném vele S vágyásid legfbb pontját betölthetném Hagyján Remélj! s versed tedd el jövendre! 1
I
—
I
Ne Ha
bántsd Ily szépet változtatni bn. ha nem, kérlek, hadd, úgy a mint van, Tovább fog élni ez minden leányaidnál. 1
kell,
TARTALOM. ].
KÁ.RMÁN JÓZSEF. Bevezetés, írta Jfeinrich Gusztáv
____-____„__
Up y
KÁRMÁN JÓZSEF MUNKÁIBÓL.
—_-„___ _.._„_.„__„„ „
UranJa (1794. A folyóirat programmja) nemzet csjnosodáséról— Fanni hagyományai
A
_™
„_____„.___
25 33 58
11.
BERZSENY] DÁNIEL. Bevezetés, írta Tíeinrich Gusztáv
~
117
BERZSENYI ÖSSZES VERSEI. Ajánlás,
1808 (Kazinczy Ferencznek)
ELS
___„__„
KÖNYV.
_.______._.___._,
Küpriszhez A melancholia A szerelemhez A jámborság és középszer Gróf Török Sophiehez, midn
159 161
és SchiJier munkáival
_„„_________
ment Széphaloraról
—159
.^
_______„___i6o ___,_,„___ Goethe Kázmérba _____.___.i6i
____.
Melisszához
157
163
2 88
A
Tartalom.
közelít
Horácz
hívtelenhez
Az én Múzsám Chloe
A
._.
tavasz
Lap
„„_„„_._i64 „ „165 ___,„.„_„„__,_„ ____„._._ _™„___i67 „
164
„.
Osztályrészem
Egy
_„_
_
téJ
j66
„„_„,„„_„„___ „ „ .„„„.„,__„„_„„ „.
_.
„.
„.
.__,_ —
Egy szilaj leánykához Az örömhez „, _„ A Múzsához „, „
_,_„
„.„.„„,„._.„
Linón
A
~..
_
_,
„.
171
„ „ lassanként lefoly a virágkor) _. „ „ _ „___.„_.„.., ™ .„ _ __
_,
._.
Barátomhoz* (Íme Magányosság -_
A
__
_.
,„
szerelem
Az
„ „
„.
„„.„,„
._.
..
._
167 168 168 169 ijo
„
„,
.„
._
.„.
.„
._,
171
172 ijy
„ „174 „__„„„„_,„_„„,_„ ..__„,„__„ _„__ ™ „„
esthajnalhoz
Szonetthez
Amathus
Búcsúzás csermelyhez Egy leánykához
A
_~
._
,„
_
.,-
_,.
175 176 176 177
„__„.„_
„_
_.
1
78
MÁSODIK KÖNYV. Virág Benedekhez _. .._ „ _„ ™ .„ „. ,_ „ „179 A tudományok. Allegória Piato után (németbl) _ _ 179 Görög Demeterhez, midn a koronaherczeg neveljének vá..,.
lasztatott,
1803
„
..„
—
.,„
megelégedés
„_
élet dele _.
18a
_„
.,..
1
1805. okt.
14
_..
_
alatt,
._
__
_ _
1807
„ _
.._
„..
._
„.„__.„__.„__„„.„-„_
Horatiushoz
„,
._.
_,
ulmai ütközet, Féltés ....
Az
._
.,„
Felsbüki Nagy Pálhoz. Az országgylés
Az
_
„
„.
__.„-__ „ „ _ 183 .„ ,™ „ _. „.183 _ ,„ __„.„__ „ „ 85
Orczy árnyékához „. A magyarokhoz (Romlásnak indult)
A
.„
~ ....
_~
....
_,_„„.„
186 187 _. 188 188
„._..__,_,._ ™ __„.___ —
Kishez .._ Búcsúzás Kemenes-Aljától Keszthely .„. .„ __.
..„
....
Bacchushoz Téti Takács Józsefhez
._
_..
™
— ~
....
89 190
1
.~ „. ._ — __ __ —191 — _,„,„_.„___.- 192 — 193
„
—
_.___„__
193
nemességhez, 1805 — „194 Herczeg Eszterházy Miklóshoz, midn a szombathelyi táborban commandirozá a nemességet, 1797 — — 196 A magyarokhoz. 1807. (Forr a világ) „ .„ _ _ _ „197
A
felkölt
___„
foldy kiadás&ban
:
Káldi Pálhoz.
Tartatom.
A
289
nemességhez a szombathelyi táborban, 1797 Wesselényi hamvaihoz, 1810 Gróf Festetics Lászlóhoz, 1809 „ felkölt
,
A
nympha gróf
balatoni
Teleki
1812
szállott,
midn
Lászlóhoz,
a
...
202 203
..
...
.,..
199
joo
Balatonra
...
Báró Prónay Sándorhoz, 1812 Barátimhoz (Én is éreztem) Fohászkodás ._
Lap 198
.
.
.
.
204 205
HARMADIK KÖNYV. A Múzsához
Múzsa
(Szelíd
ki
!
keblemet)
„
....
™
Esdekl szerelem Lollihoz
Az
A
,
.
est
.
.
halál
„
Mulandóság
...
_
Vigasztalás reggel
„.
....
.
„__.„_
A
...
...._._„
Nelli
Fannim emléke
__
.
Phyllis
.
„.
,.,.
._
..„
Az
én kegyesem Glycere (AJkonyati homály terjed)
Szerelmes bánkódás Lilihez
A
.,
...
remete
„„
.
„.. ...
.
.
^
._
Czenczimhez
F
„,
™
_,
221
....
„
225 225 226 226 227 228 230 230
....
és szív
.
.
.
Esztihez A tánczok
... .,
Emmihez
.
.
....
..
Életphilosophia ... Levéltöredék barátnémhoz .
...
Barátimhoz (Már-már félretettem)*
207 208 208 209 210 212 213 215 216 217 218 218 219 219 220
_
NEGYEDIK KÖNYV.
A
bonyhai grotta B. Wesselényi Miklós képe,
A temet *
Az
1
—
Kármán
_.
.._
1814 ...
....
111.
tt
könyv
teszik Berzsenyi
Berzsenyi.
.
költeményeinek els kiadását, 1813.
19
.
232 232 233
290
Tartatom.
"Episloíák-
Lap
A
magyar társasághoz, 1815 Döbrentei Gáborhoz _ Dukai Takács Judithoz, 1815 „ pesti
.
.,,
,
_
„ „ „ „
,
„_
,...
„ _ „
j^^ 240 243 246 248 249 *
__„„„„
__,_„„„__,
—
-
,„
50^
„_
„.
,
„
Vitkovics Mihályhoz, jSif
Barátnémhoz Hclmeczy Mihályhoz Vandái böicseség
_
_.
.,,.
_„_„,„„„
—
____
ÖTÖDIK KÖNYV.2
_
A
„
poéta ,„ __ „, .„ _„ Felséges királyunknak Keszthelyre váratásakor
„ „ ™
1458-ban __ „, ._. ... Hymnus Keszthely isteneihez 1817. febr. 12. „.. Hektor búcsúzása (Schiller után) „ _ Napóleonra, 1820..- .„ „ _ .._ ^ A füredi kúthoz ._ .„ _, .„. .„. _ Elégia gróf Festetics György hamvaira ... Wesselényi, a nádor, Muránynál. Töredék „, Felsbüki Nagy Benedekhez, 1821 .„ _~ Víg Chloe ™ _, „ .._ ,_ ™ „„ Szilágyi
....
....
.
.
....
....
*A
-
....
„
_
,„
„ „ ^ ^ ^ ,„
,„.
„.
.._
™ „ ,„ _„ _ ™ „. _ „„ _ _„
,„.„_„,„„„„,
kritikának tárgya -„
.„„,.„„___„__„_„„,__„ .„„„„„ _ _ „
Új Görögország
*A legfbb
A
Anglia„
,_
„„
„.
poe-is hajdan és most
„
*Az új nemzedék A költ és a sors
_..
^..
„
„„
'
„„
„,
....
„_
„_
._ „„
„..
_..
Gróf Mailáth Jánoshoz, 1830
„.
„„
(Schiller után)
.
„.
,._
.„
„..
„,
„„
_„
^
....
,.„
„
„_ ._
.„ ...
„_
258 259 260 261
262 262 263
„263
__
„_ _.
,._
„,
..„
253 256 257
„257
_„ ,„
.„.
251 251
-„252 _.
„..
....
....
....
.
„._.__.
....
264 264 265 265
_..
.
HATODIK KÖNYV.* Venushoz ~. ~„ „_ .„ Naczámhoz ,._.— ._ ™ Az elválás reménye _.. „ Gróf Festetics Györgyhöz ....
'
^
„____„„„.„__ ™ „„__„_„_______ ,_ .._
,„
__
™ ™
™ ™
__
__
„ __ „ „ „ „_
267 267 268 269
IV. könyvvel bvüh Berzsenyi költeminyeinck második kiadása, 1816. Tartalmazza a Döbrentei Gábortól 841-ben els ízben közzétett költemé-
E
1
nyeket.
*
A
csillaggal
jelölt
darabokat Toldy F. a ttTöredékeki)
alatt
czím nélkül
kfizli.
3
Czíme Toldy
*
Tartalmazza
els Ízben
Fcrencztó'l származik. (Döbrenteinél
(az utolsó két vers kivételével) kOzzétett költeményeket.
a
:
A
poesis hajdanta.)
Toldy Ferencztl
1
860-ban
Tartttfom.
291 Lop
Horváth Ádámhoz A Balaton. Marthissonhoz Magyarország
_„ ,
„
171
A
tizennyoJczadik század „_ Az els szerelem ,., .. „„ „„ _„ ,_ Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás „_ _„ Kisfaludy Sándorhoz .,
„,
~ „
,„ „,
_„
™
Gróf Festetics Györgyhez Gróf Széchenyi Ferenczhez
.„
Az
,„
ifjúság
„_
,„.
„„
_.
269 270
,„,
_^ .,_
„,
„„
„,.
_ ™
„,.
„.
_,
._
.,_
_
_„
„
,,
._
272 274 274 276 277 278 279
Kazinczy Ferencznéhez, Szendrei gróf Török Sophia Anioniához, 1809 ,_ „, ,„ 280 _. Kazinczy Ferenczhez, 1809. deczember 31. ™ .„ .^ _, „„281 Hol vagy te. Széphalom ,™ _„ 285 Kazinczy Ferenczhez 286 ,„ _„
19'
.
BERZSENYI VERSEINEK KEZDÓ SORAI. A
A
A A
Lap ércztorony 188 gonosznak, a gyáva szíveknek — 210 legfbbre akarsz törekedni 263 bezárt Daniét
ki
a
Múzsát
társul
A A
kit
veszi
162
.
ölel s
delphusi
láng hevít 167 kritikának egész szép tárgya ,,. „,. 262 Múzsák Charisok szép 26' honját tavasz, rózsás kebelét ki,
A A
t.
tárva
A
te
.
ernydnek
kies
I
68
170
A
magyar
.,..
Astraeánk
..
koszorús
Az
mely
Édes énekl ligeten, virágon Édes öröm oh tündérek
fedi
.,.,
,
s
227
tüzesen sze-
—
rettem is
szí-
.
örömre születtem
,
204.
228
196
Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára 189 Festetics, boldog, kit az ég
286 267 '75
225
!
!
vemet jég is éreztem
sem
Évám, merre, hová Éveket átvirraszt a
28)
.
1
Emmi, nékem
249 219
Az én kegyesem nem nemes 218 Barátom, a gonosz czakó megcsalt téged Beteg szívem trbe esett Cypris rózsalehellete Czenczim, repi az élet
hát
örökre „„ _ 256 Elrémülve tekint., oh temet, reád __ 233 Elszakadsz tlem, szeretett barátném 176 Emeld fel bibor képedet 74
Ész, pénz ád mindent, de csak együtt osztanak áldást 264
elömli
szívedet
1
198
,
193
278
a józanság,
Istene
Elmégy, Hektjr, tlem
Én
papa,
Polymniám
22
,
még nemzetem
Én
alko-
nyában te rettent karodat Lykurgus A vandáloknak ferde bölcseségeAlkonyati homály terjed .— Árpád virágzó magva te, f
oldalán
El
úti-
_
Cypris
Lap cgi csendesség fedez homálya 173 Egy szült remetét a Tihany
I
1
93 bc)
ragadsz 179 264
mvész
kegyelme 269 Forr a világ bús tengere, oh magyar 197 Halljuk, miket mond a le._. kötött kalóz 263 Hát a szerelem szent lánga 216
Hervad már ligetünk hullanak Hogy a szelíden
nemet Hol a mohos
s díszei
-.
érz
164
szép
240 szirt
öblébl 212
Berzsenyi verseinek
kezd
sorai.
293 Lap
Lap
vagy te, Széphaloin Phantasiám bája
Ho)
Már midn
?
a föld
letapodva
hódol
285
186
hogy az ég, a Más az AtrJdák ragyogó _., .._ fátum vagy görög Ate „_ 265 dagályát ™ .„. Húnyik a nap, pirul az ég 261 Más tárogasson maeoni kür_ töket jm a nap leereszkedik 208 Honnét
van,
)6»
]
1
63
Még
most teljes orczáimon arS 172 Mely a maeoni bölcs lelkét _ 269 Isten, kit a bölcs lángesze levezette az Orkus fel nem ér 205 Mely édes andaly int, Mupartja vi.,„ Itt a kék Balaton rány, feléd — 259 rányain 192 Mely méltó koszorút, mely csermely 219 — Itt, hol e bújdo:;ó diadalmi bért 183 szke vízét a Duna Mely zöld Tempe fedez. Chloe 166 Itt, hol rengeti ^7' Mennyi országok s koronák reményét Japet fiának sassá dúlá vesém 257 Jer Daphne, hol c nyers patak 209 Messze sötétedik már a Ság _. teteje .,„ 191 Jer, Lili, nézd langyos szellk 220 Midn e földet elhagyja Sa„, — turnus Jer te, ki a szép genfi tavat 270 179 Keszthelyi partnak evez laMidn mosolygó bölcsesédikom „ gedet _ 243 258 Keszthely mosolygó völgyei, Mi a földi élet s minden — bérczei ragyogványa 171 251 Kevély römmel kérkedik a Miért rettegsz kebelemben 168 magyar 200 Mi kellemes hang reszket, _,. „„ 276 Ki kétli s kérdi, hogy csak ezüst húron „. ... a dics ész 234 Mindég csak sírsz? Csak Ki vagy te, fényes csillag az bús siralomra ^'3 óvilág „ 274 Mint a szerencsés harczos Ki zengi e nagy század erOlympián „ ^, 203 íme lassanként lefoly kor ,._
a
virág-
,
.
...,
|
|
.
.,
..
.
,
,
-
seit
.,..
253
.„
Küprisz, ledlök berkeid al-
konyin
„
,
1
59
.
Lolli, deli
kcllerniddel
feléd
—
_.
.—
208
.
éneke
.._
265
Már
keleten pirulnak az egek 215 Már-már félreteszem lesbosi
lantomat
,
Mint
230
,
az
dí-
157
_.
aranykornak boldog 279
századja
Mint
az egekbe merült Áetnánuk az alja virányos _ 232 Mint egy ár /a madár, Lini 171
Mint majd ha lelkünk Leíhe vizébe néz
Mint majd
—
_.
midn
nyakon eljövend
Mit
leng ..
a világnak hajdani
szei
Láttam, látta Chloet anda„ lodó szemem 167 Lebegjenek, oh grotta, feletted 232 Ledlt Hunyaddal' a haza védfala 252 Leomlom én is szent porodon, nemes 199 Mailáth, poétád
Mint
írjak,
neked Mit fz Sándora
édes
— —
251
lángszár-
194
._
Helmeczym
— magában,
—
—.
248
Gallia
„
176
Berzsnyi vtrteinek
294
kezd
sorai.
Lap honja hallok ? Árpád .., határain 187 Mit? s hát azért epeszszem 225
Mit
— —
Ne
kérdezd, barátném, mint töltöm idmet .„ 230 Nem kér chinai pamlagot ,85 Nem oh, csak nem hat az égig.™ _. _- 268 Nem te magad gyztél, ha,.
nem
Ne
a
.
kor lelke
véld, barátom,
— —
257
hogy nyu-
— galmamat 237 Nézd a napnak derül suNézd
a táncz nemeit Nézd, az igaz virtus dozza magát
Oh
rusa.,„
„
Pinda-
„
^.
.„
188
Romlásnak indult hajdan ers magyar ,83 Sírásra vonult képemmel.... Század hanyailik. Már küszö-
2
I
7
— 272 keblemet 207 Szép, fzép az éJct, Eszti ... 226 Szívem zsenge szerelmeit 274 bén vagyunk Múzsa,
Te a setét erdk vadonjain '59 Tudom, hogy a szív nem vi_ 246 gyáz tanácsra ._
— ™ ™ „
__ ,~ •77 szerelmek szép tündére 267 te, ki mint névvel, mint testi s lelki kegyekkel _ 260
277
ki
Üdvezllek, Teleki, ti m között
Zúg immár Boreas nes fölött
fia,
_„_„,„„
____._-„
felséges szavú
190
Oh Oh
Festetics
gelésznek
Róma
Szelíd
felál-
örvendj hazánknak bölcs
.65
-
Psyche bíbor kebelébl „ 160 Régen sóhajt utánad ,78 Repdez kényeink rózsát le-
215 226
csermely, arra térsz, lá-
tom
Lap
Levonom
Partra szállottam. vitcrlám ._
„
nádligea
....
Keme-
_
_„
164
^s
