Vagyongyarapodás − lakáscélú kedvezmény
Fővárosi Bíróság 1055. Budapest, Markó u. 27. 11.K. 31.800/2006/7.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A bíróság Kövesdy Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Kövesdy Attila ügyvéd) által képviselt felperes neve (....) felperesnek dr. Ruthner Éva jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály (....) alperes ellen adóügyben hozott - 8429576618 közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ÍTÉLETET: A bíróság az alperes 2006. február 7-én kelt 8429576618. számú határozatának II. pontját az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi. A feljegyzett 482.900.- (négyszáznyolcvankettőezer-kilencszáz) forint kereseti illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Felperesnél az APEH Dél-budapesti Igazgatósága 2000. évre vonatkozóan a 242/44248. számú megbízólevél alapján személyi jövedelemadó ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés jegyzőkönyvvel zárult, amelynek alapján kiadásra került az elsőfokú adóhatósági határozat. Ebben felperes terhére 16.065.770.-ft adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak is minősült. Az adóhiány után 1.606.577.-ft adóbírságot is kiszabott, valamint előírt 9.189.127.-ft késedelmi pótlékot is felperes terhére.
Az ellenőrzés folytán megállapította, hogy felperes 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában 53.068.881.-ft lakásra, földszerzésre fordított összeget jelölt meg. Az ingatlan értékesítésből származó bevételből lakásszerzés céljára felhasznált ingatlanaként a Budapest, ..., Budapest, ..., ingatlanokat jelölte meg. Felperes 1998. XII. 09-én kérelmet nyújtott be, melyben az 1994. évi személyi jövedelem adó bevallásában bevallott ingatlan értékesítéséből származó jövedelmével kapcsolatban halasztott adóként szerepeltetett összeg felhasználását kivánta igazolni a kérelem mellékleteként beküldött bizonylattal és dokumentumokkal. A kérelemhez becsatolta a Budapest ....számu ingatlannal kapcsolatos adásvételi vegyes csereszerződést, földhivatali igazolást, 1998. XI. 25-én készült forgalmi értékbecslést, költségvetést, használatbavételi engedélyt, és az 1994. évi szja bevallást. Az alperes megállapította, hogy az ingatlan átruházásból származó jövedelem lakáscélú felhasználására vonatkozó igazolások határidőn belüli benyújtása a ... utcai ingatlan tekintetében megtörtént, melyről felperest levélben értesítette. Hivatkozott az adóhatóság az 1994. évben hatályos Személyi jövedelemadóról szóló 1991.évi XC. törvény (a továbbiakban: régi SZJA tv.) 22.§. (4) bekezdésére, és ennek következtében megállapította, hogy lakáscélú felhasználással érintett lakástulajdonnak a szerzés időpontját követő 5 éven belül történő átruházásakor a forgalmi értéket növelni kell azzal az összeggel, melyet a lakáscélú felhasználás alapján nem kellett bevételként figyelembe venni. Hivatkozott ugyanakkor az 1996. január 1-től hatályos Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: új SZJA tv.) 63.§. (5) bekezdésére, amely alapján ha a magánszemély vagy a lakásszerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelni kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény adóalapjával. Miután felperes 1994-ben vette a felépitett és később értékesített ingatlan szerzésének időpontja a használatbavételi engedély kiadása, állapitotta meg határozatában, illetve ellenőrzési jegyzőkönyvében az alperes. A lakáscélú felhasználás az új SZJA tv. 63.§. (4) bekezdésében foglaltak értelmében lakás épitése esetén a jogerős használatbavételi engedéllyel valósul meg, amelynek időpontja 1996. XII. 16, a kedvezmény érvényesítése pedig 1998. XII. 09. Mindezek alapján felperes 2000-ben történt ingatlan átruházásának értékesítéséből származó jövedelmét megemelte az 1994. évben érvényesített összeggel. Felperes úgy a jegyzőkönyv ellen észrevétellel, mint a határozat ellen fellebbezéssel élt. Ebben kifejtette, hogy felperes 1994-ben nem telket vásárolt, hanem lakóingatlant, amely később lebontásra került. Előbbi esetben helyes lenne az a megállapítás, hogy a felépített ingatlan szerzési időpontja a használatbavételi engedély kiadásának időpontjával azonos, felperes esetében azonban más a tényállás. Álláspontja szerint az új SZJA tv. 83.§ (2) bekezdése értelmében a 63.§. (5) bekezdés felperesre nem alkalmazható, mert csak az 1994. évben hatályos jogszabályok alkalmazhatók. Ugyanis a régi SZJA tv. 22.§ (4) bekezdése az öt éves határidő számítást a szerzés időpontjához köti. A szerzés időpontja a régi SZJA tv. 24.§ (1) bekezdése szerint egyértelműen 1994. október 3. A ... utcai ingatlan a megszerzésekor lakóingatlan volt. A régi SZJA tv. 6.§ (3) bekezdése a használatbavételi engedély kiadásának időpontjához csak a lakásépítés,
bővítés, valamint a lakáscélú felhasználás igazolását köti. A használatbavételi engedély megszerzése nem tulajdonszerzési jogcím. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot a határozat egyéb részeiben megváltoztatta, a keresettel érintett részében azt változatlanul meghagyta, felperes terhére az adóhiány összegét és az adókülönbözet összegét 8.047.463.-ft összegben állapította meg. A bírság összegét 804.746.-ft-ban, míg a késedelmi pótlékot 4.608.372.ft-ban állapította meg. Határozatában kifejtette, hogy a régi SZJA tv. 33.§. (9) bekezdése értelmében a 6.§. (1) bekezdésének h) pontjában emliti bevételként figyelembe nem vett összeget, annak a magánszemélynek kell nyilvántartania, akinek a lakása tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakása épitésére vagy bővítésére ezt az összeget fordították. E nyilvántartott összeg után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a 6.§. (2) bekezdésében meghatározott időpontig, figyelemmel a 6.§. (3) bekezdésére is, a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. Az új SZJA tv. 83.§ (1) bekezdése szerint a rendelkezéseit 1996. január 1-ét követően megszerzett jövedelmekre és keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni. A (2) bekezdés átmeneti szabály, a régi SZJA tv. alkalmazását az 1996. év előtti adóévekben keletkezett jövedelmekre adókötelezettségekre rendeli alkalmazni. Felperes azonban jelen ügyben 1998. évi bejelentésével adókedvezményt kívánt érvényesíteni, amely esetén a (2) bekezdés az SZJA tv. alkalmazást nem zárja ki. Mindezek alapján végkövetkeztetésként az alperes megállapította, hogy a régi SZJA tv. 33.§. (9) bekezdése, mind az új SZJA tv. hivatkozott átmeneti szabályai értelmében az elsőfokú adóhatósági határozat helyesen állapította meg az új SZJA tv. 63.§. (5) bekezdésének alkalmazását. Ez pedig felperes esetében azt jelenti, hogy az ingatlan átruházásának időpontja 2000. május 22, a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésétől számítva 60 hónapon belülinek minősül, ezért a bevételt a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával meg kell növelni. Ezt követően felperes a Fővárosi Bírósághoz keresetet nyújtott be, amelyben kérte a bíróságot, hogy az alperesi határozat felperessel szemben alkalmazott jogkövetkezményeit törölje. Amennyiben az elsődleges kereseti kérelmének nem tudna helyt adni, úgy kérte a késedelmi kamat, illetve az adóbírság törlését felperes részére. Kereseti kérelmét a bírósági tárgyaláson már csak egy jogkérdésben tartotta fenn, mégpedig abban, hogy valójában a bíróságnak abban a kérdésben kell döntenie, hogy az elidegenítési tilalom tekintetében a régi SZJA tv. 22.§ (4) bekezdése, vagy pedig az új SZJA tv. 63.§. (5) bekezdését kellett-e felperes viszonylatában alkalmazni. Ugyanis felperes álláspontja szerint a két törvény az elidegenítési tilalmat különböző módon szabályozza, míg a régi SZJA tv. 22.§. (4) bekezdése a szerzés időpontját követő 5 éven belüli átruházáskor rendeli megnövelni a forgalmi értéket azzal az összeggel, amelyet az adóalany nem vett bevételként figyelembe. Az új SZJA tv.63.§ (5) bekezdése viszont ezzel szemben a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül történő átruházásból származó bevételhez rendeli a lakásszerzési kedvezmény tizszeresének hozzáadását. Felperesnek perköltség igénye nem volt.
Az alperes úgy a nyilatkozatában, mint később a bírósághoz előterjesztett irásbeli nyilatkozataiban a határozatában foglaltakat teljes körűen fenntartotta. Változatlanul hivatkozott a régi SZJA tv. 22.§. (4) bekezdésére, 6.§. (2) és (3) bekezdésére, valamint az új SZJA tv. 81.§. (2) és (8) bekezdéseinek rendelkezéseire, a (2) bekezdés, valamint a (7) bekezdés is különös hangsúllyal utal a régi SZJA tv. III.sz. mellékletére. A (7) bekezdés szerint a régi SZJA tv. III.sz. melléklete 2/6. pontja alapján keletkező halasztott adót nem kell megfizetni. Az itt hivatkozott alpontja értelmében az 1991. december 31-ig történő ingatlan átruházása alapján az 1991. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 44.§. (1) bekezdésének b) pontja szerinti halasztott adó esetén a halasztás alapjául szolgáló feltétel teljesítése, illetőleg annak elmulasztása esetére az említett törvény 44.§.-ának (2) (3) bekezdése alapján kell eljárni. Az új SZJA tv. 83.§.-a a régi SZJA tv. hatálya alatt történt ingatlan átruházásból származó bevételre igénybe vett kedvezményről ilyen értelemben nem rendelkezik, következésképpen jogsértés esetén adókötelezettség keletkezik. Ugyanis az alperes álláspontja szerint mind a tényleges lakáscélú felhasználás, és annak bejelentése, mind az 5 éven belüli elidegenítés az SZJA tv. hatályba helyezését követő időszakra esik. E törvény a régi SZJA tv. rendelkezéseivel ellentétben egy szakaszba foglaltan olyan világosan, egyértelműen és félremagyarázhatatlanul rendezi a lakáscélú kedvezményre vonatkozó előirásokat, hogy azokhoz alperesi álláspont szerint a határozatokban foglalt magyarázaton túlmenően indokolás nem szükségeltetik, ugyanis a régi SZJA tv. 6.§. (2) bekezdésében meghatározott időponttal figyelemmel a 6.§. (3) bekezdésére is, a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. A magánszemélynek ezt az összeget az adófizetési kötelezettség keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzáadni. Felperes 1994. évi bevallásában 53.068.881.-ft-ot bevételként nem vett figyelembe, ez által a jövedelem megállapításánál nem vette számításba, vagyis az összeg az adók hatóköréből kikerült. Figyelemmel arra, hogy az új SZJA tv. már ismert 83.§ (1) bekezdése szerinti átmeneti szabályok körében a felperes azt jelzi, hogy az abban irt feltétel konjuktiv. Rögziteni szeretné az alperes, hogy az még a fent idézett régi SZJA tv. szerint is teljesült. A lakáscélú felhasználásra vonatkozó előirások megsértése esetére ugyanis a 33.§. (9) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a korábban e célra megjelölt összeget úgy kell tekinteni, mint amely jövedelem az átruházás évében keletkezett. Felperes a ... úti ingatlant 2000. évben, vagyis a lakáscélú felhasználás 1998. december 19-i érvényesítéséhez képest 5 éven belül értékesítette, az abból származó bevételét 2000. évi szja bevallásában feltüntette, amelynek az 53.068.881.-ft-tal történő megnövelését elmulasztotta, holott arra mind a régi SZJA tv 33.§. (9) bekezdése, mind az új SZJA tv. 63.§ (5) bekezdése alapján köteles lett volna. Perköltség igénye volt az alperesnek, amelynek mértékének megállapítását a bíróság mérlegelésére bízta. Felperes keresete az alábbiak szerint alapos. A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 143.§-a, a Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp) 324.§. (1) bekezdése szerint lefolytatott
eljárásban a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e a támadott rendelkezéseiben az anyagi- és eljárásjogi szabályoknak. A bíróságnak a perben azt kellett megitélnie, hogy a felperes által érvényesített lakáscélú kedvezmény megítélése a régi SZJA tv, vagy az új SZJA tv. szabályai az irányadóak. A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai, és a becsatolt iratok, valamint a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését. A régi SZJA tv 6.§. (1) bekezdés h) pontja: „h) Az ingatlan átruházásból, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából az ilyen jogról szóló lemondásból, gyakorlásának végleges átengedéséből (a továbbiakban együtt: átruházás) származó adóköteles bevételnek az a része, amelyet a magánszemély a 22-25.§-ban foglaltak alkalmazásával kiszámított jövedelméből a (2) bekezdésben megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, egyeneságbeli rokona ide értve az örökbefogadott, mostoha - és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó mostoha - vagy nevelő szülőt - részére belföldön állandó lakóhely céljából lakástulajdon jogának haszonélvezeti jogának, használati jogának, vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás épitésére, vagy bővítésére fordított, kivéve a 22.§. (4) bekezdésében emlitett esetet. A (2) bekezdés szerint: Az (1) bekezdés h) pontjában emlitett időszak lakásvásárlás, lakásra vonatkozó haszonélvezeti jog, és használati jog, továbbá a lakásbérleti jog megszerzése esetén az elidegenités éve és az azt követő év, lakásépités és bővités esetén az elidegenítés éve és azt azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az elidegenítést megelőző 6 hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni. (3) bekezdés: Az (1) bekezdés h) pontja alkalmazása során a magánszemély a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését, a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel, a magánszemély saját adózott forrásból lizingdij cimén az állami vagyonügynökségnek átutalt összeget., a lakásépités, lakás bővítést, a használatbavételi engedéllyel igazolja, valamint az összeg felhasználását bizonyítja." A 22.§ (1) bekezdés: Az ingatlan és vagyonértékű jog átruházásából, valamint ingó dolog nem üzletszerű értékesítésből származó bevételnek a (2) és (4) bekezdés szerint számított részét kell jövedelemnek tekinteni. Bevételnek - figyelemmel a 6.§. ( 1) bekezdés h) pontjára a (4) bekezdésben és az I. számú melléklet A/I/5. pontjában foglaltakra is - a forgalmi értéket kell tekinteni. A (4) bekezdés: Az e törvény hatálybalépését követően a 6.§. (1) bekezdésének h) pontjában említett módon szerzett lakástulajdon jogának haszonélvezeti, használati vagy bérleti jogának a szerzés időpontját követő 5 éven belül történő átruházásakor a 22.§. (1) bekezdése szerinti forgalmi értéket növelni kell azzal az összeggel, amelyet a 6.§. (3) bekezdés h) pontjának alkalmazása során nem kellett bevételként figyelembe venni.
A 24.§. (2) bekezdése értelmében: Az ingatlan, vagyon értékű jog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést, (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a Földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan nyilvántartásba bejegyzése nem kötelezett, vagyonértékű jog továbbá ingó dolog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt. A 33.§. (9) bekezdése értelmében: A 6.§. (1) bekezdésének h) pontjában emlitett bevételként figyelembe nem vett összeget annak a magánszemélynek, törvényes képviselőjének kell nyilvántartania, akinek a lakása tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának, vagy bérleti jogának megszerzésére lakása építésére, vagy bővítésére ezt az összeget fordították. E nyilvántartott összeg után adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a 6.§. (2) bekezdésében meghatározott időpontig (figyelemmel a 6.§. (3) bekezdésére is) a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. A magánszemélynek ezt az összeget az adófizetési kötelezettség keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzáadnia. Az új SZJA tv. 63.§. (5) bekezdése szerint: Ha a magánszemély, vagy a lakásszerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát, vagy bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelni kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával." Az új SZJA tv. 83.§. (1) bekezdése szerint ez a törvény 1996. január elsején lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) (8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1996. január 1-től megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni. A 2.§. értelmében a törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény...... azzal, hogy az 1996. év előtti adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre, az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, bele értve azok későbbi jogkövetkezményeit is, különös tekintettel az 1991. évi XC. törvény III.sz. mellékletének rendelkezéseire, kivéve ha e törvény másként rendelkezik." A kiemelt rendelkezések összevetésével a bíróság arra kíván rámutatni, hogy a régi SZJA tv. 24.§ (2) bekezdése értelmében az ingatlan megszerzésének időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést a Földhivatalhoz benyújtották. E jogszabályi rendelkezés figyelembevételével kell a szerzés időpontját akkor is megállapítani, ha az ingatlanon már volt épület, csak azt az adóalany lebontotta, majd egy új épületet épített fel.
A kiemelt rendelkezések összevetéséből továbbá az is megállapítható, hogy a nem bevételként figyelembe vett összeg megfizetésére az adóalany akkor köteles, amennyiben a szerzés időpontját követő 5 éven belül átruházza a régi SZJA tv. 6.§. (1) bekezdésének h) pontjában említett módon szerzett ingatlanát. Ezen jogszabályi rendelkezés értelmében jogosult ugyanis az adóalany az átruházásból származó jövedelmének azon részét nem bevételként figyelembe venni, amelyet saját maga, házastársa, egyeneságbeli rokona részére belföldön állandó lakóhely céljából lakástulajdon jogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának, vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére, vagy bővítésére fordított. Ezen összeg felhasználására a 6.§ (2) bekezdése megjelöli azon időpontot, amely időintervallum alatt az adóalany igazolni köteles a lakáscélú felhasználást, éspedig a lakás vásárlásra vonatkozóan az elidegenítés éve és az azt követő év, lakásépítés, bővítés esetén pedig az elidegenítés éve és az azt követő 4 év. Meghatározza továbbá a kiemelt rendelkezések figyelembevételével az igazolás módját is a törvény. Lakásvásárlás esetén a szerződés Földhivatalhoz való benyújtással igazolhatja az adóalany a lakáscélú felhasználást, míg a lakásépités esetén pedig a használatbavételi engedéllyel. Amennyiben az adóalany az ilyen módon szerzett lakás tulajdonjogának a szerzés időpontját követő 5 éven belül átruházza, akkor viszont növelni kell azzal az összeggel a fizetendő adó összegét, amelyet bevételként az átruházáskor nem vett figyelembe. A kiemelt rendelkezésekből az is megállapítható, hogy a nyilvántartott összegek után adófizetési kötelezettség abban az esetben keletkezik, amennyiben a régi SZJA tv. 6.§. (2) illetve a 6.§. (3) bekezdésében meghatározottak szerint az adóalany nem igazolja lakáscélú felhasználását, illetve akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza, azonban mindezt a 22.§. (4) bekezdésben meghatározott időintervallum alatt köteles az adóalany, éspedig a szerzéstől számított 5 éven belül kell, hogy a lakáscélú felhasználást igazolja, és a szerzéstől számított 5 éven belül a lakáscélú kedvezménnyel érvényesített lakás tulajdonjogát nem idegenitheti el. A kiemelt rendelkezések összevetéséből továbbá az is megállapítható, hogy a régi SZJA tv. az elidegenítés tilalmát az ingatlan szerzéséhez társitja, míg az új SZJA tv. 63.§. (5) bekezdése viszont a lakásépités esetén a használatbavételi engedély megszerzéséhez. Az új SZJA tv. a régihez viszonyitva abban különbözik, hogy a bevétel növelést a régi SZJA tv. a szerzéshez társítja, míg az új SZJA tv. pedig a lakásszerzési kedvezmény érvényesítéséhez. Az átmeneti rendelkezésekből az is megállapítható, hogy az 1996. január 1. napját megelőzően megszerzett jövedelmekre a régi SZJA tv.-t kell alkalmazni. Az új SZJA tv. csak az 1996. január 1-ét követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni azzal, hogy a 83.§. (2) bekezdése külön kiemeli, hogy az 1996. év előtti adóévben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebből következően tehát ha a jövedelem 1994-ben keletkezett, akkor az adókötelezettséget is az 1994.évben hatályos SZJA tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A fentiekből kiindulva a bíróság megállapította, hogy felperes 1994. október 3-án szerezte meg az ingatlanát. A szerzés időpontja függetlenül attól, hogy az ingatlanon új épületet épitett fel, a szerződésnek a Földhivatalhoz való benyújtással kerül megállapításra (régi SZJA tv. 24.§. (2) bekezdése).
A kiemelt rendelkezések alapján a bíróság azt is megállapította, hogy amennyiben felperes a szerzés időpontját követő 5 éven belül a lakáscélú kedvezmény érvényesítésével értékesített ingatlanát átruházza, úgy az átruházáskor a forgalmi értéket meg kell növelni azzal az összeggel, amelyet a lakáscélú felhasználás alapján nem kellett bevételként figyelembe venni. A bíróság rendelkezésére álló iratokból megállapítható volt, hogy felperes használatbavételi engedéllyel az alperes által is elismerten 1998. december 9-ével lakásszerzési kedvezmény érvényesítésével, illetve a lakáscélú felhasználását 1996. december 16-ával igazolta. A régi SZJA tv. értelmében felperes ezzel eleget tett a 22.§. (4) bekezdésében foglaltaknak, miután a jogszabályi rendelkezés helyes értelmezésével a bíróság számára e jogszabályi rendelkezésből az volt kiolvasható, hogy a felperesnek az ingatlan átruházásakor adóját abban az esetben kell megnövelni, amennyiben a szerzés időpontját követő 5 éven belül idegeníti el. Felperes azonban az ingatlanát a szerzés időpontját követő 5 éven túl idegenítette el 2000. évben, így vele szemben az alperesi határozatban megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak. Miután a törvény egyértelműen a bevétel növelésére azt az indokot jelöli meg, amennyiben a szerzés időpontját követő 5 éven belül ruházza át felperes az ingatlanát. Ezzel egyidejűleg a régi SZJA tv. meghatározza lakásépités esetében azt az időpontot, ameddig a lakás épitéshez kapcsolódó lakás szerzési kedvezményt igazolni kell, illetve annak módját is, hogy a lakás épités esetén a lakás szerzési kedvezmény igazolását használatbavételi engedéllyel kell igazolni. Azonban arra vonatkozóan a bíróság a régi SZJA tv.-ben rendelkezést nem talált az alperesi határozatokban hivatkozottakra utalva, hogy felperesnek a jogszabályban meghatározott elidegenítési tilalomként meghatározott 5 év a használatbavételi engedély megszerzését követően kezdődött volna. Az alperes által hivatkozott régi SZJA tv. 33.§. (9) bekezdéséből a bíróság olvasatában ez nem következik. E jogszabályi rendelkezés értelmezéséből az állapítható meg, hogy átruházáskor az adófizetési kötelezettség, tehát a bevételként nyilvántartott összeg után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amennyiben a régi SZJA tv. 6.§. (2) bekezdésében meghatározott időpontig, figyelemmel a 6.§. (3) bekezdésére is, a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt átruházza. A hivatkozott 6.§. (2) és (3) bekezdése meghatározza azt az időszakot, amelyet lakás építés esetén az adóalanynak be kell tartania, és meghatározza az igazolás módját is. Ebből következően tehát lakásépítés esetén az igazolást az elidegenítés éve és az azt követő 4 évben határozza meg azzal, hogy a lakáscélú felhasználást az adóalany használatbavételi engedéllyel igazolja. Ebből azonban a bíróság olvasatában az a jogszabályi értelmezés, amelyet alperes alkalmazott, hogy a használatbavételi engedély kiadását követően kezdődik az elidegenítés kezdő időpontja nem következik. Ebből mint arra a bíróság utalt, az következik, hogy az adásvételt követő 5 éven belül az adóalany használatbavételi engedéllyel bizonyítja, a lakáscélú kedvezmény megvalósulását, azonban a jogszabályi rendelkezésből olyan értelmezés, mely szerint ezzel a használatbavételi engedély kiadásának időpontjához kötné a jogszabály alkotó, az elidegenítést, nem olvasható ki az alperesi érveléssel ellentétben. E rendelkezésből kifejezetten az következik, hogy felperes a lakásépités esetén az
átruházást követő 5 éven belül nem ruházhatja át az ingatlant, a lakásszerzési kedvezményt lakásépités esetén használatbavételi engedéllyel köteles az intervallumon belül igazolni. Az ingatlan átruházásakor vizsgálni kell, hogy a lakáscélú kedvezmény érvényesítése a szerzéstől számított 5 éven belül történt-e. Ennek felperes a bíróság értelmezése alapján eleget tett, ugyanis 1994. október 4-én szerezte meg az ingatlant, és a lakáscélú felhasználást 1996. december 16-ával érvényesítette, a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésével 1998. december 9-én igazolta az alperes által sem vitatottan. Ezt követően a lakásszerzési kedvezménnyel érvényesített ingatlanát 2000. évben ruházta át, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a régi SZJA tv. 22.§. (4) bekezdésében meghatározott 5 éves intervallumon túl történt az értékesítés, így a felperes adókötelezettségét a perrel érintett 53.068.881.-ft-tal 2000. évben megnövelni nem lehet. E körben nem osztotta a bíróság azon alperesi hivatkozást, hogy gyakorlatilag a régi SZJA tv. 33.§. (9) bekezdéséből, valamint az új SZJA tv. 83.§. (2) bekezdéséből következően a két jogszabályi rendelkezés azonos módon szabályozza a kedvezmény érvényesítését. Miután a 83.§. (2) bekezdése az új törvény alkalmazását felperes viszonylatában nem zárja ki. A bíróság értelmezésében az új SZJA tv. 83.§. (2) bekezdéséből az következik, hogy az 1996. év előtti adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, bele értve azok jogkövetkezményeit is. A felperesnek a jövedelme 1994.évben keletkezett, így az adókötelezettségére is az adott évben hatályos, tehát a régi SZJA tv. 22.§. (4) bekezdését kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy felperes 1998-ban érvényesítette lakáscélú felhasználását, ugyanis az alperesi érveléssel ellentétben felperes 1998-ban a lakáscélú felhasználását igazolta, és nem jövedelmet szerzett az új SZJA tv. 83.§. (1) bekezdésére is utalva. Az új SZJA tv. 83.§. (2) bekezdése ugyanis az 1996. év előtti adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre az adott évben, tehát 1994.évben hatályos rendelkezéseket rendeli alkalmazni, bele értve azok jogkövetkezményeit is. Ha a felperes az 1994. évhez kapcsolt jövedelem szerzéséhez társított lakásszerzési, lakáscélú felhasználást 1998. évben érvényesíti, attól még a jövedelem szerzése és az adóztatásának megítélése az 1994. évben hatályos régi SZJA tv. szerint kell, hogy minősüljön, ugyanis az átmeneti rendelkezés figyelembevételével az 1994.évben keletkezett jövedelemre adókötelezettségre az 1994. évben hatályos rendelkezést kell alkalmazni, bele értve a későbbi jogkövetkezményeket is. Valójában azzal, hogy felperes 1998-ban lakásszerzési kedvezményt érvényesített, nem vonatkoztatható rá az új SZJA tv. 63.§.-a, mert az új SZJA tv. átmeneti rendelkezését is figyelembe véve jövedelme 1994.évben keletkezett, és így annak jogkövetkezményeit is, bár később jelentkeztek, az 1994. évben hatályos rendelkezések alapján kell megítélni. Miután felperes 1998-ban lakáscélú felhasználást igazolta, és nem jövedelmet szerzett, ahogy azt az alperes állítja, így rá az új SZJA tv. nem vonatkoztatható.
Mint arra a bíróság már utalt, a régi SZJA tv. rendelkezéseiből olyan rendelkezés, amely azt mondaná ki, hogy a használatbavételi engedélytől kell számítani a 22.§. (4) bekezdésében megjelölt 5 éves intervallumot, nem tartalmaz, ezzel szemben meghatározza az 5 éves intervallumon belül a lakásszerzési kedvezmény igazolására rendelkezésre álló időt, valamint a lakásszerzési kedvezmény igazolásának módját. A használatbavételi engedélyhez olyan jogszabályi rendelkezést nem társit, amelyből következően lakásépités esetén a használatbavételi engedély időpontjától, illetve a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének időpontjától számítana az 5 éves idő intervallum. Mindezek alapján a bíróság az alperesi határozat II. pontját hatályon kívül helyezte az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a felperes által 1994. évben érvényesített 53.068.881.-ft-tal a 2000. évben megállapított személyi jövedelemadóját nem növelheti meg, ugyanis a felperes a régi SZJA tv.-ben foglalt jogszabályi rendelkezések figyelembevételével az abban foglaltak szerint járt el, és az átruházása nem történt a régi SZJA tv. 22.§. (4) bekezdésében meghatározott idő intervallumon túl. A bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt körben vizsgálta felül. A bíróság a jogszabálysértő határozatot részben a Pp. 339.§. (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A Közigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111.§. (3) bekezdése szerint az államigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása is köti. Annak megállapításait a megismételt eljárás és határozathozatal során köteles figyelembe venni. A megismételt eljárásban az alperesnek a bíróság iránymutatása szerint a felperes terhére az 53.068.881.-ft-tal a 2000. évi jövedelmét nem növelheti meg. A bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben vizsgálta felül, éspedig a határozat II. pontjához kapcsolódóan, melynek során hozta meg a rendelkező rész szerinti döntését. A felperes a tárgyalás folyamán perköltséget nem igényelt, ezért ebben a kérdésben a bíróságnak nem kellett döntenie. A kereseti illeték viseléséről a bíróság a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján határozott. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 340.§. (1) bekezdése Budapest,
zárja ki.
2006. november 29. Dr. Kopinja Mária s.k.
bíró
A kiadmány hiteléül:
Kfv.I.35.077/2007/9.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kövesdy Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Kövesdy Attila ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Ruthner Éva jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2006. november 29-én kelt 11.K.31.800/2006/7. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.31.800/2006/7. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az első fokú adóhatóság a felperesnél 2000 évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként adókülönbözetet állapított meg. Ennek alapja az volt, hogy a felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában 53.068.881 Ft lakásra, földszerzésre fordított összeget jelölt meg. A felperes 1998. december 9-én kívánta igazolni a halasztott adóként szerepeltetett összeg felhasználását, melyhez a beszámítani kívánt ingatlan 1996. október 19-én kelt használatbavételi engedélyét csatolta. Az 1994. évben hatályos személyi jövedelemadóról szóló 1991. XC. törvény (továbbiakban régi SZJA tv.) 22. § (4) bekezdése és az 1996. január 1-jétől hatályos személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban új SZJA tv.) 63. § (5) bekezdésére hivatkozással az adóhatóság kifejtette, hogy a lakáscélú felhasználás, a jogerős használatbavételi engedéllyel valósult meg. Az ingatlan 2000. évben történt átruházása az 5 éves, illetve 60 hónapon belüli tilalmi időn belül történt, így a felperes 2000-ben történt ingatlan átruházásának értékesítéséből származó jövedelmét megemelte az 1994-ben érvényesített összeggel. A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy lakóingatlant vásárolt, erre
vonatkozott a kedvezmény, esetében a régi SZJA tv-t kell alkalmazni. Az alperes 8429576618 számú határozatával az első fokú határozat egyéb rendelkezéseit megváltoztatta, a keresettel érintett részében helybenhagyta. Ennek alapján a felperes terhére 8.047.463 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 804.746 Ft adóbírságot és 4.608.372 Ft késedelmi pótlékot írt elő. Kifejtette, hogy az új SZJA tv. 83. § (1) és (2) bekezdéseiből következően a vitatott esetben a régi SZJA tv. és az új SZJA tv. rendelkezéseit is értelmezni és alkalmazni kell, melyből megállapította, hogy az új SZJA tv. 63. § (5) bekezdésére figyelemmel a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 napon belül történt az ingatlan átruházása, így a 2000. évi szja számításnál a lakásszerzési kedvezmény 10-szeresének hozzáadását kell elrendelni. A felperes keresetében elsődlegesen a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a bírság, illetve pótlék törlését kérte. Jogi álláspontja szerint esetében a régi SZJA tv-t kell alkalmazni, így annak 22. § (4) bekezdésére figyelemmel a tulajdonjog szerzésének időpontját követő 5 éven túl történt az elidegenítés. Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának II. pontját az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában ismertette a régi SZJA tv. 6. § (1) bekezdés h) pontját, (2)-(3) bekezdéseit, 22. § (1) és (4) bekezdését, 24. § (2) bekezdését, 33. § (9) bekezdését, valamint az új SZJA tv. 63. § (5) bekezdését, 83. § (1) és (2) bekezdéseit. A fenti jogszabályok egybevetéséből megállapította, hogy az új SZJA tv. 83. § (2) bekezdéséből is adódóan az 1996. év előtti adóévben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Mivel a jövedelem a felperesnél 1994. évben keletkezett, az akkor hatályos régi SZJA tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A felperes 1994. október 3-án szerezte meg ingatlanát, és a szerzés időpontja független attól, hogy az ingatlanon új épületet épített. A szerzés időpontja a régi SZJA tv. 24. § alapján a szerződésnek a Földhivatalhoz való benyújtásának időpontja. A felperes a régi SZJA tv. 22. § (4) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, hiszen a lakásszerzési kedvezményt 1998. december 9-én érvényesítette, és a lakáscélú felhasználást 1996. december 16-ával igazolta. A felperes az ingatlanát a szerzés időpontját követő 5 éven túl idegenítette el 2000 évben. A régi SZJA tv. nem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a jogszabályban meghatározott elidegenítési tilalomként meghatározott 5 év a használatbavételi engedély megszerzését következően kezdődött. Ez a régi SZJA tv. 33. § (9) bekezdéséből sem következik. Az alperes jogszabálysértően állapította meg, hogy a használatbavételi engedély kiadását követően kezdődik az elidegenítés kezdő időpontja. E rendelkezésből az következik, hogy a felperes lakásépítés esetén az átruházást követő 5 éven belül nem ruházhatja át az ingatlant, a lakásszerzési kedvezményt
(lakásépítés esetén) a használatbavételi engedéllyel köteles ezen intervallumon belül igazolni. A felperes 1991. október 4-én szerezte meg az ingatlant, a lakáscélú felhasználást 1996. december 16-ával érvényesítette, ezt 1998. december 9-én igazolta. Ezt követően a lakásszerzési kedvezménnyel érvényesített ingatlanát 2000. évben ruházta át, amely a régi SZJA tv. 22. § (4) bekezdésében meghatározott 5 éves intervallumon túl történt értékesítésnek számít. Az első fokú bíróság mindezek alapján helyezte hatályon kívül az alperes határozatát és rendelt el új eljárást azzal, hogy a felperes terhére 53.068.881 Ft-tal a 2000. évi jövedelmét nem növelheti meg. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását azzal, hogy az alperes által megállapított tényállás egyes elemeinek nem tulajdonított jelentőséget, illetve tévesen jelölte ki és értelmezte az irányadó jogszabályt (régi SZJA tv.). A vizsgált ügyben az új SZJA tv. alkalmazandó, a felperes adófizetési kötelezettsége az új SZJA tv. 63. § (5) bekezdésén alapul. A 60 napos elidegenítési tilalom kezdő időpontja a kedvezmény érvényesítésének napja. A régi SZJA tv-vel kapcsolatban kifejtette, hogy az építési telken felépített épület szerzési idejét illetően hallgat, de a 33. § (9) bekezdése alapján a kezdő időpont legkorábban a megvalósulás időpontjához köthető. A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a régi SZJA tv. rendelkezéseit kell alkalmazni és az elidegenítési tilalom az ingatlan megszerzésének időpontjához kötődött. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az első fokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a perben a régi vagy az új SZJA tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az új SZJA tv. 83. § (1) bekezdése értelmében a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(8) bekezdésre rendelkezésére is figyelemmel - az 1995. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. A (2) bekezdés tartalmazza, hogy az 1996. év előtt adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, beleértve azok későbbi jogkövetkezményeit is, különös tekintettel a régi SZJA tv. 3. számú mellékletének rendelkezéseire, kivéve, ha e törvény másként nem rendelkezik. A perbeli jogkérdés kiindulópontja az volt, hogy a felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában a megszerzett bevétellel szemben lakáscélú felhasználást tüntetett fel. Ez a régi SZJA tv. 6. § (1) bekezdés h) pontja értelmében nem tekinthető bevételnek. Amennyiben az adózó ilyenre hivatkozik, azzal halasztott adófizetési
kötelezettsége keletkezik. Ennek érvényesítésére, igazolására vagy ezek elmulasztása esetén a jogkövetkezményekre - az új SZJA tv. hatályba léptető rendelkezéseit is figyelembe véve - a régi SZJA tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebből megállapíthatóan az első fokú bíróság helyesen a régi SZJA tv. rendelkezései alapján vizsgálta az alperes határozatának jogszerűségét, illetve a felperes adófizetési kötelezettségének fennállását. A felperes az adásvétellel vegyes csereszerződést 1994. október 3-án nyújtotta be a Földhivatalhoz, így a régi SZJA tv. 24. § (2) bekezdése értelmében az ingatlan átruházásának időpontjának ezt a napot kell tekinteni. A ... u-i ingatlannal kapcsolatban megállapítható, hogy a felperes nem építési telket vásárolt, hanem lakóingatlant. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bírósággal abban, hogy a régi SZJA tv. nem tartalmazott külön rendelkezést arra az esetre, ha az adózó a lakóingatlan megvásárlását követően a lakást lebontotta és azon újat épített. Ebben az esetben a szerzés időpontját nem határozta meg más módon, és nem kötötte a használatbavételi engedély megadásához. A régi SZJA tv. a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem tekintette semmilyen szempontból kezdő időpontnak az elidegenítés szempontjából. Az új SZJA tv. 63. § (4) és (5) bekezdései ezzel kapcsolatban másfajta jogi konstrukciót alkalmaznak, és a kezdő időpontot a lakásszerzési kedvezmény érvényesítéséhez köti, amely feltételezi a használatbavételi engedéllyel történő igazolást. Ilyet azonban a régi SZJA tv. nem tartalmazott. A régi SZJA tv. 33. § (9) bekezdéséből az sem következik, hogy a lakáscélú felhasználás megvalósulásának időpontjától kezdődne a 6. § (2) bekezdésében meghatározott 5 év. A régi SZJA tv. 33. § (9) bekezdése a halasztott adófizetési kötelezettség keletkezésének két módját szabályozza. Egyik, amikor a 6. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig (figyelemmel a 6. § (3) bekezdésére is) a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását. Nem elég tehát a korábban elidegenített ingatlanból származó vételárat lakáscélú felhasználásra fordítani, hanem ezt megfelelően igazolni kell. Az igazolás elmulasztásával beáll a fizetési kötelezettség. A másik eset, amikor megfelelően igazolta ugyan a lakáscélú felhasználást, de annak megvalósulását követően ezt a lakást átruházta. Ez a régi SZJA tv. 22. § (4) bekezdésében megfogalmazott, a szerzés időpontját követő 5 éven belül történő átruházásra vonatkozik. Ennek kezdő időpontjával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság már utalt arra, hogy az SZJA tv. nem tartalmazott külön szabályozást a lakásépítés, a használatbavételi engedély, vagy az igény érvényesítésének időpontjával sem. Így ezek a későbbi időpontok nem vehetők figyelembe. Mind a megszerzés, mind az átruházás időpontját a régi SZJA tv. 24. § (1) és (2) bekezdései az erről szóló érvényes szerződés Földhivatalhoz való benyújtásához köti. A felperes esetében a vétel benyújtására 1994. október 3-án került sor, így ezen ingatlan 2000. évi elidegenítése 5 éven túl történt, így sem az 1994., sem a 2000. évi személyi jövedelemadó szempontjából bevételként nem vehető figyelembe.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes az első fokú eljárás során perköltséget nem igényelt, de felülvizsgálati ellenkérelmében már kérte az alperes perköltségben való marasztalását, ezért a Legfelsőbb Bíróság a pervesztes alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes felperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. Budapest, 2008. február 21. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Danziger Éva sk. bíró
