BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA Külkereskedelmi Főiskolai Kar
I. POSITION PAPER OF THE EUROPEAN WOMEN’S LOBBY AZ EURÓPAI NŐI LOBBY HELYZETJELENTÉSE II. LÉVAI KATALIN: NŐK AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN KATALIN LÉVAI: WOMEN IN THE EUROPEAN PARLIAMENT
Külső konzulens:
Endrey György nyelvtanár Belső konzulens:
Lisányiné Beke Judit BGF KKFK képzésvezető
Takács Andrea Társadalomtudományi és Gazdasági Szakfordító és Tolmács Szak 2010
Tartalomjegyzék Bevezetés………………………....…………………………….…………….....……2 Szakdolgozat……………………....…………………………….…………................3 Értekezés az átváltási műveletekről..............................................................................3 I. Fordítás angolról magyarra…………………....……………….…..…….…………5 1. Position paper of the European Women’s Lobby..……………………..….......5 2. Az Európai Női Lobby helyzetjelentése……….…………...………..….........13 II. Fordítás magyarról angolra…………………………..…………..…………........22 1. Lévai Katalin: Nők az Európai Parlamentben……………….....…………….22 2. Lévai Katalin: Women in the European Parliament………..…...……………25 Felhasznált irodalom...................................................................................................28
1
Bevezetés Azért esett a választásom a dolgozatban szereplő két szövegre, mert kifejezetten érdekel a női esélyegyenlőség témája. Néhány évvel ezelőtt saját bőrömön tapasztaltam meg a hátrányos megkülönböztetést női mivoltomból fakadóan a magyar bíróság részéről. Ezután kezdtem megismerni a női érdekvédelmi szervezetek munkáját, nehéz jogi és anyagi helyzetét. Felhívták a figyelmemet a társadalmi sztereotípiákról szóló kiadványokra, ami megdöbbentő felismerésekhez vezetett számomra. Tudomásomra jutottak a magyar jogrendszer visszásságai, amelyek ellentétesek az Alkotmánnyal és a magyar állam által évtizedekkel korábban ratifikált nemzetközi egyezményekkel. Részt vettem a témával kapcsolatos konferenciákon, találkozókon és filmvetítéseken, megismerkedtem nőkkel, akik magánemberként vagy a nyilvánosság előtt küzdenek a nők helyzetének javításáért. Hálás vagyok Svéda Dórának, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség keretein belül működő Jól-Lét Közhasznú Alapítvány ügyvezető helyettesének, aki megkért az interneten található angol szöveg fordítására (. Az alapítvány a nők, elsősorban a kismamák által végezhető távmunka és részmunkaidős tevékenység Nyugat-Európában elterjedt lehetőségeit igyekszik Magyarországon meghonosítani. Svéda Dóra mutatott be Juhász Borbála gender szakértőnek (Női Érdek), akitől nagyon hasznos javaslatokat kaptam a terminológia magyarosítására. Végül pedig ezúton szeretnék köszönetet mondani külső konzulensemnek, Endrey György angol-magyar-történelem szakos tanárnak. Ő hívta fel a figyelmemet több kiadványra, melyekből végül a magyar szöveget kiválasztottam. Nem csak a fordítások nyelvi ellenőrzésével, hanem szociológiai jártasságával is segítette munkámat.
2
SZAKDOLGOZAT
Értekezés az átváltási műveletekről A szöveg fordítása során háromféle nehézség merült fel számomra. A megoldás sorrendje szerint az első a rendkívül hosszú, mellékmondatokkal, felsorolásokkal, halmozásokkal, ismétlésekkel és ellentétekkel telitűzdelt mondatok voltak. Az áttekinthetőség érdekében a hosszú mondatokat felbontottam, a felsorolásokat zárójelbe tettem, a halmozások, ismétlések, ellentétek esetében jelentés összevonást alkalmaztam. A második nehézség a női érdekvédelem szakkifejezéseinek fordítása volt. Ezeket (empowerment, gender, gender budgeting, gender responsive equality, gender mainstreaming) világszerte angolul használja a szakma, fordításukra a 2000-ben megjelent hivatalos kiadványban explicitáló jellegű hivatalos kifejezések léteznek (azóta nem frissítették). Mivel ez a szöveg a szakma számára íródott, az lett volna logikus, ha végig az eredeti angol terminológiát használom. Mégis úgy döntöttem, hogy mivel a fordítás jelenleg egy szakdolgozat részét képezi, a szakkifejezéseket először a magyar kifejezés után zárójelbe téve használom, majd pedig a szövegkörnyezettől függően magyarul vagy angolul. A harmadik nehézség az Európai Uniós hivatalos hangnem és reáliák visszaadása volt. Az írás alcímének (EWL Contribution to the 52nd Session of the UN Commission on the Status of Women considering the priority theme ...) hivatalos fordítására, az Under Secretary General és a Gender Equality Architecture kifejezésre Juhász Borbála gender szakértő javaslatát fogadtam el. A ’Deliver as One’-t pedig, mivel célnyelvi szempontból jelentése értelmezhetetlen volt, kihagytam.
3
Lévai Katalin írását a TÁRKI és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által kiadott Szerepváltozások 2009, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről szóló kiadványból választottam ki. Ez a szöveg a szociális szakma számára íródott, első látásra mégsem látszott nehéznek sem a lexikai, sem a grammatikai szempontból. Végül mégis sokkal több munkát igényelt, mint a másik fordítás. Munkám során a célnyelvi érthetőséget és átláthatóságot tekintettem elsődleges szempontnak, ezért törekedtem a hosszú mondatok felbontására, explicitáló kiegészítések betoldására. A konzultációk során nagyon sok hasznos útmutatást kaptam arra vonatkozóan, hogy még több grammatikai átváltási műveletet hajtsak végre a helyes célnyelvi mondatszerkesztés elérése céljából. Grammatikai cseréket hajtottam végre szinte minden mondatban, elsősorban a szenvedő szerkezetet és az igék határozói szerkezetté alakítását alkalmaztam. Jó hasznát vettem a kollokációs szótárnak a nyelvhelyesség ellenőrzése szempontjából és a négynyelvű EU szótárnak az EU kifejezések helyes visszaadása érdekében.
4
I. Fordítás angolról magyarra LOBBY EUROPEEN DES FEMMES EUROPEAN WOMEN’S LOBBY ____________________________________________________________________ February 2008
1. Position paper of the European Women’s Lobby on Financing for gender equality and the empowerment of women EWL Contribution to the 52nd Session of the UN Commission on the Status of Women considering the priority theme “Financing for gender equality and the empowerment of women” Introduction Access to resources, rights and power are still unequally distributed between women and men in all societies. This unequal distribution of wealth, power and quality of life is more favourable to men than to women in nearly all areas of life. Less than 2 percent of all land worldwide is owned by women,
(1)
the average percentage of
women in parliaments across the world is 14.5% (23% within the EU), (2) and women on average earn 85% of men’s hourly earnings for the same job with the same qualification in the EU. (3) All public policies play a role in contributing to the important political, economic and social goal of achieving equality between women and men. In particular a government’s decision about how money is raised, through a range of different taxation measures, and how money is spent, for example on public services like health and housing or investment in road building, can either widen or diminish the gap between the situation of women and men in society. Likewise, funders’ decisions about which programmes and projects they are willing to finance, or about what percentage of funding they dedicate to gender issues and to women’s organisations may determine whether women have the chance to put gender on the agenda. 5
Financial decisions are not only about figures, they transform political priorities and commitments into practical measures and represent the vision, aim and principles of a state or institution. In working to achieve a more equal society it is therefore important to question if a commitment to gender equality is taken into account when decisions are made by governments, by intergovernmental institutions and by funders about how money is raised and spent. The commitments made to equality between women and men must be visible in the way resources are collected and spent. 1. Promoting equality between women and men through financial and economic measures It has long been acknowledged that gender budgeting, targeted funding for women’s empowerment and the earmarking of budgets are all necessary tools to achieving equality between women and men. Gender equality, also a prerequisite for sustainable development,
(4)
has been on the agenda of international and national
policies for over thirty years now. Governments, both at the national level and acting in international bodies such as the UN, the EU, the IMF, the World Bank and the Council of Europe, have on several occasions committed themselves to promote gender equality and to advance women’s rights. One of the clearest indicators as to the extent to which governments wish to translate these commitments into action and actual results is the amount of funds they are willing to invest in the goal of gender equality. Similarly, international funders, whether acting as representatives of individual states, a group of nations, foundations/charities or private individuals, can prove or disprove their commitments of advancing democracy, good governance, the transparency of society and equality for all by direct funding of projects and programmes aimed at women, by mainstreaming a gender perspective into all fields of their funding or budgetary activity and by strengthening and funding appropriately institutional mechanisms for gender equality. Despite gender equality having been recognized as a policy goal for the democracies 6
of the world for a lengthy period of time, gender-based evaluations of expenditures show that targeted budgets that make a difference for women are still relatively small-scale, and are getting more and more difficult to find.
(5)
At the same time
mainstreaming gender into general budgets is still far from being satisfactory: though the number of countries introducing this tool is growing, the results are still hardly visible. (6) Starting with the CEDAW Convention (1979) and the Beijing Platform for Action (1995), numerous international and European documents call for equality between women and men, including the introduction of gender budgeting tools, many of them setting forth the achievement of gender equality with legal force. (7) These commitments testify to the fact that the international community is aware of the need to 1) increase institutional and dedicated financial support for the empowerment of women as a precondition of equality and democracy; 2) implement gender budgeting strategies and tools. Yet, up to now, the results show that genderresponsive budgeting remains more a theory than an effective practice and that targeted funding for women’s rights decreases in many parts of the world and political-economic decisions fail on gender analyses. General recommendations: EWL calls for an increase in the financing for gender equality at the international, European, national and local level, based on the double-track approach: 1) mainstreaming gender analysis into all budgetary processes and fields, and 2) provide funding for specific activities aiming at equality between women and men.
(8)
EWL also calls for the strengthening of institutional
mechanisms for the advancement of women through funding in order to promote these goals. Such an approach includes gender responsive budgeting, earmarking for women of a certain percentage of funding for general or other goals, and targeted funding for women’s programmes and activities. The effectiveness of budgetary decisions and funding activities must be measured by indicators based on the results they yield. However, result expectations must be realistic. Taking into 7
account the fact that most activities and fields targeting the empowerment of women are vastly under funded (i.e. most of the work being done by women’s organisations is based on volunteer work, and most policies targeting equality between women and men lack the necessary budgetary resources), it is imperative that it is first checked whether the desired result would be achievable from the resources allocated. Moreover, the tendency that funding in this field, in fact, is decreasing, must be reversed. EWL also calls for support to the recommendations of the High-Level Panel report ‘Delivering as One’ on the United Nations system and in particular the recommendations for a strengthened UN Gender Equality Architecture, in the form of a stronger consolidated women’s entity led by an Under Secretary General that combines normative and operational responsibilities, is well resourced and has a greatly expanded country presence. 2. Budgets and gender equality: gender budgeting as a tool for gender equality and good governance Gender budgeting is the process through which public budgets are examined in order to assess whether they do or not contribute to more equality between women and men, and re-shaped accordingly to make sure that they actively promote equality between women and men. Gender budgeting is based on the recognition of the following factors: - Budgets impact on women’s and men’s lives differently because their initial situation is different; - Women have specific needs, and face specific obstacles, mostly resulting from the historical and stereotypical distribution of power and labour; - Liberal macroeconomic policies determining a range of issues affecting women, such as employment, national income and expenditure, inflation etc., run counter to social policies in as much as they usually adversely affect the fields of services, which contribute to gender equality and to the empowerment of women such as health, education, skills training for employers, care services, employment and 8
enterprise development, and development of public infrastructure. The gender division of labour is still such that cuts in, or privatisation of, welfare and social services – which are often the results of debt management policies and anti-inflation measures – result in women taking up more unpaid work (home-educating their children, caring for sick family members, staying at home with their pre-school children, etc.), while those measures do not contribute in any way to the creation of sustainable decent employment. This represents an obstacle for women to engage in paid employment, work full time, or take on more responsibilities at work. - A narrow macroeconomic approach both on the national and global economic level usually has detrimental effects on women’s access to resources (labour, financial resources, social services, and social protection), thus the nature of macroeconomic policies determines whether gender gaps will widen or narrow; - Trade policies focused on “free market access” (whereas the presumption is that it will generate employment and social cohesion) and leading to market liberalisation cut back domestic production which has a specially detrimental effect on home businesses, and small and medium size enterprises, many of which include women, thus depriving women of their income. (9) Examples of the effects of budgetary policies on women Policies that reduce the time burden, by for example improving the water supply in poor ountries, can remove critical constraints on women’s ability to escape poverty, because women and girls who usually are in charge of fetching water for the family will have more time on their hands. On the other hand, for example introducing universal school fees tends to result in girls disproportionally dropping out of education: in many countries if parents have to make a choice between which children will pursue their education, they will often choose boys. Likewise, decisions on budget allocations for urban planning and public transportation may directly and indirectly affect women’s safety and ability of movement, and thus enable or hinder women’s participation in the labour market (increase or decrease of the offer of public transportation, safe parking lots etc.
9
Budgets can not be gender-neutral: budgets lacking a gender analysis and thus not responding to the different situation of women and men perpetuate or widen the gender gaps in time use, education, employment, access to financial resources, health services etc. Gender responsive budgeting must involve ministries of finance and all ministries, and look at both - Public expenditure, with special emphasis on “mainstream expenditure” (i.e. the part of the budget that is not aimed specifically at women and is considered “genderneutral”) and - Public revenue/income, since the political choice about which type of tax (in particular, direct or indirect) to increase is in fact a decision on more or less equality and gender equality. (10) Gender responsive budgeting (GRB) cannot be carried out without the participation of women in budgeting processes. The exact effects of a budgetary decision, be it in fields ranging from public transportation to social security systems, from reforms in taxation to subsidising medicines needs to be assessed by gender experts and women themselves. Thus, while public participation in budgetary processes in general is important, special attention needs to be paid to women’s participation in particular. Likewise, development programmes and projects funded by governments should be evaluated with a gender perspective and in dialogue with the populations concerned. Efficient development cooperation also requires a specific gender perspective. Many EU Member States have set gender equality and the education of women and girls as one of the top priorities of their development cooperation funding. Yet these priorities often stay invisible when deciding the programme and projects to be funded by states. Studies prove that gender responsive budgeting, besides being a tool to enhance the accountability of governments through gender budgeting in parliaments or on other levels (communal, regional, in the private, public and non-profit sectors) has both a gender mainstreaming (GM) effect, and a multiplying effect regarding efficiency. A thorough examination of budgets from a gender perspective reinforces gender mainstreaming in fields considered gender-neutral by calling the reviewer’s 10
attention to previously unidentified gaps leading to gender inequalities. Likewise, scrutinising the efficiency of budgets through gender impact assessment fosters a more thorough and deep analysis of the given budget from other aspects regarding its efficiency as well. GRB also increases accountability and transparency both because the process is inclusive, and because gender impact assessments involve measurable indicators that can and must be checked. Thus it is in line with the requirement of good governance called for by international commitments. Finally, though gender budgeting is an exercise that evaluates budgets in general, it may and often does lead to the recognition of the necessity to introduce specific budget lines targeted at women’s empowerment and/or equal opportunities. (...)
EWL – LEF, 18, rue Hydraulique, B-1210 Bruxelles Tel: +32 2 217 90 20 – Fax: +32 2 219 84 51 – e-mail:
[email protected] Website: http://www.womenlobby.org
(1)
News Highlight of the Food and Agriculture Organisation of the United Nations,
March 8th 2002 (2)
As of 03.10.2002, figures from the Interparliamentary Union.
(3)
European Commission Communication on the Gender Pay Gap, 2007
(4)
See “A study on gender equality as a prerequisite for sustainable development,
which shows that women globally leave a smaller environmental footprint than men – Report to the Swedish Environment Advisory Council: http://www.genderandenvironment.org/admin/admin_biblioteca/documentos/rapport _engelska.pdf (5)
See especially: Kerr, Joanna. Second Fundher Report: Financial Sustainability for
Women’s Movements Worldwide. AWID: 2007. p. 20. (http://www.awid.org/publications/fundher_2/awid_eng_2007.pdf) (6) Ireen
Dubel concludes, for example, that the European Commission contributes a
11
particularly low amount, less than 0.05% of its total budget to women’s equality organizations and institutions. Dubel, Ireen. Money Matters: The Strategic Relevance of Donor Funding Targets and Conditionalities for Women’s Empowerment and Gender Equality Results. 2007. p. 5. (7)
See Annex 1
(8)
This approach has been recognized e.g. by the Twenty-third Special Session of the
UN General Assembly on "Women 2000: gender equality, development and peace for the twenty-first century" which reaffirmed the importance of gender mainstreaming in all areas and at all levels as well as the complementarity between mainstreaming and special activities targeting women. (9)
“The growing literature on Gender Responsive Budgeting (GRB) shows clearly
that women’s resource needs will never be met unless policies on revenue-generation and allocation take the gender dimension specifically into account.” Adaba, Gemma. Financing Decent Work for Women. 2007. p. 4. (www.un.org/womenwatch/daw/egm/financing_gender_equality/ExpertPapers/EP.1 %20Gemma%20Adaba.pdf) (10)
See more on this in Gender Budgeting: an Overview by the European Women’s
Lobby. 2004. (http://www.womenlobby.org/SiteResources/data/MediaArchive/policies/gender%20 equality/Gender_en.pdf)
12
EURÓPAI NŐI LOBBY (ENL) EUROPEAN WOMEN’S LOBBY (EWL) LOBBY EUROPEAN DES FEMMES (LEF) __________________________________________________________ 2008. február
2. Az Európai Női Lobby helyzetjelentése a társadalmi nemek közötti egyenlőség és a nők önérvényesítő képességének (empowerment) pénzügyi támogatásáról Az ENL észrevétele az ENSZ Nők Helyzete Bizottság 52. Üléséhez, melynek legfontosabb témája a „Hogyan finanszírozzuk a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nők önérvényesítő képességének kibontakoztatását?” Bevezetés A pénzügyi források, a jogok és a hatalom még mindig egyenlőtlenül oszlik meg a nők és a férfiak között minden társadalomban. A férfiak az élet szinte minden területén előnyben vannak az anyagi javak, a hatalom és az életminőség tekintetében. A nők a világon a termőföld alig 2%-át birtokolják, parlamenti részvételi arányuk világszerte 14,5% (az EU-ban 23%), keresetük azonos szakmában, azonos végzettség mellett a férfiak órabérének mindössze 85%-át éri el az EU-ban. A társadalompolitikának nagy szerepe van abban, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség, mint fontos politikai, gazdasági és társadalmi cél, megvalósuljon. Elsősorban a különféle adókból származó bevételekre és a közszolgáltatási kiadásokra
irányuló
kormánydöntések
(egészségügy,
lakhatás,
úthálózat)
befolyásolhatják a nők és a férfiak helyzete közötti szakadék mértékét a társadalomban.
A
pénzügyi
támogatóknak
a
programok
és
projektek
finanszírozásával kapcsolatos döntéseitől függ, hogy az esélyegyenlőség kérdése napirendre kerülhet-e, és hogy milyen mértékű támogatás jut esélyegyenlőségi témákra és a nőszervezetek számára. 13
A pénzügyi döntések nem csak számokról szólnak, hanem politikai törekvéseket és kötelezettségeket valósítanak meg, képviselik egy állam vagy intézmény elképzeléseit, céljait és alapelveit. Az egyenlőbb társadalomért végzett munka során tehát fontos feltenni a kérdést, vajon a kormányok, a kormányközi intézmények és a finanszírozók figyelembe veszik-e a nemek közötti egyenlőséget, amikor a bevételekről és kiadásokról szóló döntéseket meghozzák. 1. A nők és férfiak közötti egyenlőség elősegítése pénzügyi és gazdasági lépések segítségével Régen felismerték, hogy a társadalmi nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő költségvetés (gender budgeting), a nők önérvényesítő képességének fejlesztését célzó anyagi támogatás és az anyagi eszközök elkülönítése mind fontos alkotórészei a nők és férfiak közötti egyenlőség elérésének. A társadalmi nemek közötti egyenlőség (gender equality) ugyanakkor a fenntartható fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele is, amit nemzetközi és nemzeti irányelvek már több mint harminc éve napirenden tartanak. Mind a nemzeti, mind a nemzetközi testületekben (ENSZ, EU, Nemzetközi Valutaalap, Világbank, Európa Tanács) működő kormányok számtalanszor elkötelezték magukat, hogy segítik a társadalmi nemek közötti egyenlőség ügyét, a nők jogainak előmozdítását. Annak, hogy egy kormány milyen mértékben kívánja az elvi elkötelezettségeket a gyakorlatba átültetni és tényleges eredményekké formálni, egyik legmegbízhatóbb mutatója az, hogy mennyi pénzt hajlandó a társadalmi nemek közötti egyenlőség megvalósulásába fektetni. Hasonlóképpen, a
nemzetközi
finanszírozók,
legyenek
akár
államok,
nemzetcsoportok,
alapítványok/jótékonysági intézmények képviselői vagy magánszemélyek, azzal bizonyíthatják elkötelezettségüket a demokrácia, a jó kormányzás, a társadalmi átláthatóság és az egyenlőség eszméje mellett, ha a nőket célzó projekteket és programokat közvetlenül finanszírozzák, a társadalmi nemek szempontjait minden területen figyelembe veszik a támogatási és költségvetési döntések során, valamint ha a nemek közötti egyenlőségnek megfelelő intézményi szerkezetet erősítik és támogatják.
14
Annak ellenére, hogy a társadalmi nemek közötti egyenlőség elérését a világ demokráciái régóta politikai célnak tekintik, a nők javát célzó kiadások értékelése azt mutatja, hogy ezek viszonylag még mindig igen kis mértékűek, és egyre nehezebb rájuk forrást találni. A társadalmi nemek egyenlőségét elősegítő stratégiai elv bevezetése (mainstreaming) az általános költségvetésekbe elmarad a kívánatostól: bár nő azon országok száma, amelyek már alkalmazzák, az eredmények alig láthatóak. Kezdve a CEDAW Egyezménnyel (1979) és a Pekingi Cselekvési Platformmal (1995), számos nemzetközi és európai okmány szólít fel a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítására a társadalmi nemeket figyelembe vevő költségvetés (gender budgeting) bevonásával, közülük több a jogerőre emelést írja elő. Ezek a kötelezettségvállalások arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi közösség szükségesnek tartja 1) az intézményi és a célzott pénzügyi támogatás növelését a nők esélyegyenlőségének eléréséhez, ami az egyenlőség és a demokrácia előfeltétele; 2) gender budgeting stratégiák és eszközök bevezetését. Mégis, mind a mai napig, az eredmények azt mutatják, hogy a társadalmi nemek közötti különbségeket figyelembe vevő stratégiák inkább elméletiek, a nők jogainak célzott finanszírozása a világ sok részén csökken, a politikai-gazdasági döntések pedig sorra megbuknak a gender szemléletű elemzés során. Általános ajánlások: Az ENL a nemek társadalmi egyenlőségének (gender equality) fokozottabb pénzügyi támogatását javasolja nemzetközi, európai, nemzeti és helyi szinten, kettős nyomkövetési módszer alapján: 1) gender szempontú elemzés bevezetése minden költségvetési folyamatba és területre és 2) a nők és férfiak közötti egyenlőséget célzó speciális tevékenységek finanszírozásának biztosítása. Az ENL felszólít azoknak az intézményi mechanizmusoknak az erősítésére is, amelyek anyagilag támogatják a nők esélyegyenlőségét. Egy ilyen megközelítés magában foglalja a felelős költségvetést, a finanszírozás bizonyos százalékának 15
elkülönítését
a
nők
számára, általános és egyéb célokra, valamint célzott
finanszírozást női programokra és tevékenységekre. A költségvetési döntések és a tevékenységek finanszírozásának hatékonyságát az elért eredményeken kell lemérni. Az elvárásoknak reálisnak kell lenniük. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a nők önérvényesítő képességének kibontakoztatását célzó legtöbb tevékenység és terület mérhetetlenül alulfinanszírozott (például a női szervezetek által végzett munka többnyire önkéntes tevékenységre épül, ezen kívül a nők és férfiak közötti egyenlőséget célzó politikák többsége nem jut hozzá a szükséges költségvetési forrásokhoz), rendkívül fontos elsősorban azt ellenőrizni, hogy a kívánatos eredmény elérhető-e a hozzárendelt forrásokból. Ezen kívül meg kell fordítani a támogatás csökkenő tendenciáját ezen a területen. Az ENL támogatást kér ahhoz a magas szintű munkacsoporti jelentésben foglalt, az ENSZ rendszeréről, azon belül pedig az ENSZ megerősített Nemek egyenlőségét előmozdító állami rendszerekről szóló ajánlásához. Ez egy főtitkár-helyettes vezetésével működő nagyobb összevont női szervezet, amely összefogja a normatív és az operatív feladatokat, anyagi erőforrásokkal jól ellátott, ezen kívül országosan kibővített hálózattal rendelkezik. 2. Költségvetés és nemek közötti egyenlőség: gender budgeting, mint a nemek közötti egyenlőség és a jó kormányzás eszköze A gender budgeting egy olyan folyamat, amelyen keresztül az állami költségvetés vizsgálható, hogy hozzájárul-e a nők és férfiak közötti nagyobb egyenlőség megvalósításához, és átalakítható annak megfelelően, hogy aktívan elősegíthesse a nemek közötti egyenlőség megvalósulását. A gender budgeting a következő tényezők felismerésén alapul: - A költségvetés nem egyformán érinti a nők és férfiak életét, mert kiinduló helyzetük különböző; - A nőknek eltérőek a szükségleteik és eltérő akadályokkal szembesülnek főként a hatalom és a munka történelmi, sztereotípiákon alapuló megosztása következtében;
16
- A nőket érintő kérdéseket (foglalkoztatás, nemzeti bevételek és kiadások, infláció, stb.)
meghatározó
liberális
makroökonómiai
irányelvek
ellentétesek
a
szociálpolitikával, mivel általában hátrányosan érintik a szolgáltatások területét, ami nagyban hozzájárul a társadalmi nemek egyenlőségének megvalósulásához és a nők önérvényesítő képességének kibontakoztatásához (egészségügy, oktatás, infrastruktúra,
munkáltatói
képességfejlesztés,
gondozási
szolgáltatások,
foglalkoztatási és vállalkozásfejlesztés, állami infrastruktúra-fejlesztés). A nemek szerinti munkamegosztás ma még olyan, hogy a jóléti és szociális szolgáltatások megnyirbálása vagy privatizációja – amelyek gyakran az adósságkezelési irányelvek és az anti-inflációs intézkedések következményei – azt eredményezik, hogy a nők több fizetetlen munkát vállalnak (gyermekek otthoni tanítása, beteg családtagok ápolása, iskoláskor alatti gyermekekkel való otthon maradás, stb.), az intézkedések viszont nem járulnak hozzá hosszú távú megélhetést biztosító munkahelyek teremtéséhez. Ez akadályt állít az elé, hogy a nők fizetett munkát vállaljanak, teljes munkaidőben dolgozzanak, vagy nagyobb felelősséggel járó munkakört töltsenek be. - A szűk makroökonómiai megközelítés mind nemzeti, mind globális gazdasági szinten általában megnehezíti, hogy a nők forrásokhoz juthassanak (munka, pénzügyi
források,
szociális
szolgáltatások,
szociális
védelem),
tehát
a
makroökonómiai irányelvek határozzák meg, hogy a nemek közötti szakadék nő vagy csökken. - A „szabad piaci hozzáférés”-re fókuszáló kereskedelmi irányelvek (azt vélelmezve, hogy munkahelyeket és társadalmi kohéziót eredményez), valamint a piacliberalizáció visszaveti a hazai termelést. Ez különösen káros a kis- és közepes méretű magánvállalkozásokra, amelyekben elsősorban nők dolgoznak, akik ezáltal elesnek a jövedelmüktől. A nők életére ható költségvetési irányelvek
17
Az az irányelv, amely például a vízellátás javításával felszabadítja a nőket és lányokat a vízhordás feladata alól a szegény országokban, megteremti a lehetőséget, hogy kitörjenek a szegénységből, azáltal, hogy több szabad idejük marad. Az egységes általános iskolai tandíj bevezetése pedig azt eredményezi, hogy a lányok aránytalan mértékben maradnak ki az oktatásból. Sok országban, ha a szülőknek választaniuk kell, hogy melyik gyermeküket taníttassák tovább, gyakrabban
választják
a
fiút.
Hasonlóképpen,
a
várostervezést
és
a
tömegközlekedést érintő költségvetési döntések (tömegközlekedés, biztonságos parkolási lehetőségek, stb.) közvetve és közvetlenül befolyásolhatják a nők biztonságát és mozgási szabadságát, ami kihat a nők munkaerő-piaci részvételére.
A költségvetés nem lehet semleges a társadalmi nemekkel szemben. A költségvetésben nem szerepel a nemek szükségleteinek elemzése, így nem felel meg a nők és férfiak eltérő helyzetének, állandósítja vagy növeli a nemek közötti szakadékot az időfelhasználásban, az oktatásban, a foglalkoztatásban, az anyagi forrásokhoz való hozzájutásban, az egészségügyi szolgáltatások területén, stb. Egy esélyegyenlőségért felelős költségvetésnek be kell vonnia a pénzügyminisztériumot és a többi minisztériumot is, és figyelembe kell venni mind az - állami kiadásokat, hangsúlyozottan a „mainstream kiadásokat” (pl. a költségvetésnek azt a részét, ami nem kifejezetten a nőkre irányul és „gendersemleges”) mind az - állami bevételeket, mivel az a politikai döntés, hogy mely típusú adófajtát (pl. direkt vagy indirekt) kell növelni, ténylegesen az egyenlőség és a társadalmi nemek közötti egyenlőség kisebb vagy nagyobb fokát határozza meg. A felelősségteljes, nemek szerinti költségvetést (gender responsive budgeting – GRB) nem lehet bevezetni a nők részvétele nélkül. Egy költségvetési döntés pontos hatásait, amelyek a tömegközlekedéstől a társadalombiztosítási rendszerig, az adóreformoktól a gyógyszertámogatásokig terjednek, gender szakértőknek és a nőknek maguknak kell értékelniük. Tehát, míg a nyilvánosság részvétele a 18
költségvetési folyamatokban általában fontos, a nők részvételére különösen nagy figyelmet kell fordítani. Ugyanúgy, a kormányok által támogatott fejlesztési programokat és projekteket a nemek közötti egyenlőség szempontjából kell értékelni, párbeszédet folytatva az érintettekkel. A hatékony fejlesztési együttműködés támogatása sajátos gender nézőpontot követel meg. Sok EU tagállam elsődleges fontosságúnak tekinti a társadalmi nemek közötti egyenlőséget, a nők és a lányok oktatását. Ezek a szempontok mégis gyakran láthatatlanok maradnak, amikor arról kell dönteni, hogy mely programok és projektek kapjanak állami támogatást. Tanulmányok bizonyítják, hogy a gender-érzékeny költségvetés a kormányok elszámoltathatóságának eszköze a parlamenti gender költségvetésen keresztül vagy más szinteken (kommunális, regionális, a magán-, az állami és a non-profit szektorban). Ezen kívül még kétféle hatása van: gender mainstreaming (GM) és a hatékonyságot növelő hatás. A költségvetéseket gender szempontból vizsgáló átfogó tanulmány megerősíti a gender mainstreaming-et a gender-semleges területeken azáltal, hogy felhívja a bíráló figyelmét a korábban azonosítatlan hiányosságokra, amelyek a nemek közötti egyenlőtlenségekhez vezettek. Ugyanúgy, a költségvetés hatékonyságának vizsgálata a társadalmi nemekre gyakorolt hatás értékelésével elősegíti az adott költségvetés sokkal átfogóbb és mélyebb elemzését más szempontokból, a hatékonyságot is figyelembe véve. A GRB ezen kívül növeli az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot, mert az eljárás mindent magába foglal, és mert a nemekre gyakorolt hatás értékelése mérhető mutatókat tartalmaz, amelyek ellenőrizhetők. Ez pedig összhangban van a jó kormányzással szemben támasztott nemzetközi elvárásokkal. Végül, habár a gender költségvetés olyan gyakorlat, amely a költségvetést értékeli általánosságban, ahhoz a felismeréshez vezethet, és gyakran vezet is, hogy szükséges a nők önérvényesítő képességének (empowerment) és/vagy egyenlő esélyeinek javítását célzó költségvetési tételek bevezetése. (...)
19
EWL – LEF, 18, rue Hydraulique, B-1210 Bruxelles Tel: +32 2 217 90 20 – Fax: +32 2 219 84 51 – e-mail:
[email protected] Website: http://www.womenlobby.org
(1)
News Highlight of the Food and Agriculture Organisation of the United Nations,
2002. március 8. (2)
Az Interparlamentáris Unió 2002. október 3-i adatai alapján.
(3)
Az Európai Bizottság 2007-ben megjelent Nemek közötti fizetési szakadék című
jelentése alapján. (4)
Lásd: „Tanulmány a társadalmi nemek közötti egyenlőségről, mint a fenntartható
fejlődés feltételéről, amely megmutatja, hogy a nők kevésbé szennyezik a környezetet világszerte, mint a férfiak – a Svéd Környezeti Tanácsadó Testület jelentése: http://www.genderandenvironment.org/admin/admin_biblioteca/documentos/rapport _engelska.pdf (5)
Lásd: Kerr, Joanna. Second FundherReport: Financial Sustainability for Women’s
Movement
Worldwide.
AWID:
2007.
20.
oldal.
(http://www.awid.org/publications/fundher_2/awid_eng_2007.pdf) (6)
Ireen Dubel következtetése, mivel az Európai Bizottság például különösen
alacsony összeggel, teljes költségvetésének kevesebb, mint 0,05%-val járul hozzá a női esélyegyenlőségi szervezetek és intézmények működéséhez. Dubel, Ireen. Money Matters: The Strategic Relevance of Donor Funding Targets and Conditionalities for Women’s Empowerment and Gender Equality Results, 2007. 5. oldal. (7)
Lásd az 1. számú mellékletet.
(8)
Ezt a megközelítést elfogadta például az ENSZ Közgyűlés 23. Speciális Ülése,
amelynek témája „Nők 2000: társadalmi nemi egyenlőség, fejlődés és béke a 21. században” és ismét állást foglalt a gender mainstreaming fontossága mellett minden területen
és
amellett,
hogy
a
mainstreaming-et
nőket
célzó
speciális
tevékenységeknek kell kiegészíteniük.
20
(9)
A Gender-érzékeny költségvetés (GRB) növekvő irodalma tisztán megmutatja,
hogy a nők források iránti igénye addig nem lesz kielégítve, amíg a bevételi és kiadási irányelvek nem szentelnek különleges figyelmet a gender szempontoknak. Adaba,
Gemma.
Financing
Decent
Work
for
Women.
2007.
4.
oldal.
(www.un.org/womenwatch/daw/egm/financing_gender_equality/ExpertPapers/EP.1 %20Gemma%20Adaba.pdf) (10)
Lásd még ebben a témában: Gender Budgeting: An Overview by the European
Women’s
Lobby.
2004.
(http://www.womenlobby.org/SiteResources/data/MediaArchive/policies/gender%20 equality/Gender_en.pdef)
21
II. Fordítás magyarról angolra 1. Lévai Katalin: Nők az Európai Parlamentben Az Európai Unió politikájában kitüntetett szerep jut a nők esélyegyenlőségének, ami nem pusztán az Unió általános antidiszkriminációs politikájában, hanem cselekvési programjaiban is kifejeződik. 2007-et az Unió az esélyegyenlőség évének nyilvánította, és Európa-szerte számos programot indított a nemek közötti egyenlőség elérésének érdekében. A 2006-2010 közötti uniós ütemtervben a hat fő célkitűzés között szerepel a nők közéleti részvételének növelése, egyenlő arányú képviselete. A Lisszaboni Szerződés felülvizsgálatakor az EU döntéshozói elismerték, hogy a nők politikai és közéleti részvételének erősítése nélkül nem létezhet demokrácia. Egészében véve az Európai Unió a legigazságosabban működő tagállamok esélyegyenlőségi politikáját követi, ezért dinamizáló hatással lehet az e téren elmaradottabb tagországok politikájára. Mindennek ellenére mégis azt kell látnunk, hogy még az Unió egyik legfontosabb intézményében, az Európai Parlamentben (EP) is az esélyegyenlőség gyakorlati megvalósulásának számos korlátjával találjuk magunkat szembe, noha az európai parlamenti képviselők körében jóval magasabb a nők aránya, mint a nemzeti parlamentekben. Jelenleg az európai képviselők 31%-a nő. Ezt a magas arányt, amelyre példát csak a skandináv országokban találhatunk, sokan a következőképpen magyarázzák: az európai parlamenti képviselők hatásköre, politika befolyásoló szerepe kisebb, mint a nemzeti képviselőké, ezért a karrierorientált férfi politikusok számára az EP kevésbé vonzó hely, mint a nemzeti parlament. Az Európai Parlament szerepét és erejét azonban nehéz összehasonlítani a nemzeti parlamentével. Ennek a sajátos intézménynek a politikabefolyásoló szerepe a nyolcvanas évektől kezdve fokozatosan nőtt. A Maastrichti Szerződésben bevezetett együttdöntési eljárás elfogadása után megnyílt az út az Európai Parlament előtt: egyes területeken, elsősorban ott, ahol az uniós döntések közvetlenül érintik az uniós polgárok jogait, valódi politikabefolyásoló tényezővé nőhette ki magát. Ilyen például az uniós állampolgárság, a letelepedés politika, a munkavállalók szabad 22
mozgása stb. Ezeken a politológiai értelemben véve „low-policy” szakterületeken (szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, oktatás, kultúra) több női politikus jelenik meg, mint másutt, a nemek hagyományos szerepmegosztása következtében. A nők nagyobb arányban vannak jelen a környezeti, a kultúra, az emberi jogi és a foglalkoztatási bizottságokban, ahol az arányuk mindenütt meghaladja a 39-40%-ot. Az európai parlamenti munka természete is eltér a nemzeti parlamentben végzett munkáétól. Mivel az EP padsoraiban nem kormány és ellenzék, hanem különféle politikai családok foglalnak helyet, a kormányzó és az ellenzéki pártok között zajló hagyományos hatalmi játszmák érvényüket veszítik. Éppen ezért a politikai viták hangneme többnyire mérsékeltebb, mint a nemzeti parlamentekben folyó, nagy tétre játszó politikai küzdelmeké. Az EP munkában nagy hangsúlyt kapnak a szakmai kérdések, amelyek megvitatása a bizottságban történik, de a frakciók munkájában is kiemelt a jelentőségük. A különböző politikai családok között gyakrabban születnek konszenzussal meghozott döntések politika felett álló kérdésekben, mint a nemzeti parlamentekben. Nagy leegyszerűsítve: az Európai Parlament a nemzeti parlamentekkel összehasonlítva inkább szakmai, mint politikai intézmény. Az érvényesülésben elméletileg nagyobb szerepet kellene, hogy játsszon a szakmai teljesítmény, mint a nemzeti politizálásban, ahol a politikai érdekérvényesítési mechanizmusok nyers racionalizmusa és kíméletlen versenyszellem uralkodik. Az európai politikai kultúra kialakításában különféle országokból érkező, különféle politikai szocializációt végigjárt képviselők vesznek részt. Ebben a sokszínű, nemzetközi világban sokféle politikusi felfogás és szerepmodell válik láthatóvá. A multikulturalizmus és a sokféle érték megjelenítése, a hagyományos érdekérvényesítő mechanizmusok mellett a szakmaiság fontossága elméletileg segíti a nők előrejutási esélyeit. Mindennek azonban kevés nyoma látszódik az EP szervezeti hierarchiájában. Az Európai Parlamentben a vezető politikusok és a magas pozíciókat betöltő képviselők között alig vannak nők. Az EP éppen olyan piramis-szerű intézmény, amelynek csúcsán férfiak állnak, mint a nemzeti parlamentek vagy bármelyik nagy, nemzetközi szervezet. A parlament elnöke férfi; a politikai pártok vezetői férfiak; a
23
hét frakcióban kettőnek van női társelnöke, és egynek női elnöke; a 23 szakbizottság elnökei közül mindössze hat nő. Az EP munkarendjét tekintve éppen olyan kevéssé nőbarát, mint a nemzeti parlamentek többsége. A frakcióülésekre rendszerint az esti órákban kerül sor, a plenáris ülésen zajló viták belenyúlnak a késő éjszakába, az esélyegyenlőségi témák az előterjesztési lista legvégén szerepelnek. A politikusok munkaideje túlnyúlik a napi nyolc órán, és a heti rendszerességgel történő hosszú utazások, a lakóhelytől való több ezer kilométeres távolság különösen megnehezíti a családos, és gyermekes nők életét (Antic, 2001:46-51). Némi könnyebbséget jelent, hogy az EP számos családbarát szolgáltatást, így például bébiszitter szolgáltatást is nyújt házon belül. Mindezek után igazolva látom azt a tézist, amely szerint a nők számaránya önmagában nem segíti a valódi esélyegyenlőséget a politika világában. Az Európai Parlament példája azt mutatja, hogy a „kritikus tömeget” elért nők sem képesek arra, hogy megtörjék a politikai hatalomgyakorlás maszkulin rendszerét. Az európai út is nagyon hosszan vezet csak el egy hőn áhított nőbarát politikai világ kapujáig.
24
2. Lévai Katalin: Women in the European Parliament Gender mainstreaming has a special role in the policies of the European Parliament. It is expressed not only in its general antidiscrimination policy but also in its action programs. 2007 has been dedicated to gender mainstreaming by the Union and lauched programs all around Europe to reach equality between women and men. The increase of public participation and equal representation of women are among the six main priorities of the Union’s plan of 2006-2010. At the revision of the Lisbon Treaty, EU decision-makers acknowledged that democracy cannot exist without strenghtening women’s political and public participation. All in all, the European Union follows the equality policy of the most equitable member states, so it can exert a highly positive effect on the equality policy of member states lagging behind in this aspect. Despite all this, we should see that even in the European Parliament (EP), one of the most important institutions of the Union, we are faced with a number of barriers to the achievement of equality of opportunities, although the proportion of women among the European Parliament representatives is much higher than in the national parliaments. At he moment 31% of European representatives are women. On the national level, the parliaments of the Scandinavian countries are the only examples of such a high female proportion.. It is frequently explained as follows: the competence and political influence of the EP representatives is not as strong as that of national representatives, so the EP is less attractive for career-oriented male politicians than the national parliaments. The role and strength of the European Parliament is hard to compare with those of the national parliaments. The role of this special institution in influencing poliltics has increased gradually since the 1980s. After accepting the co-decision proceedings implemented by the Maastricht Treaty a new era began in the history of the EP: in certain fields, it was able to develop into a contributory factor in politics first of all where the rights of the European citizens are directly affected by the EU decisions. These include, among others, EU citizenship, freedom of establishment,
25
freedom of movement of workers, etc. In such „low-policy” fields in the sense of politics (social policy, employment policy, education, culture) there are more female politicians than in other fields following the traditional roles. Women are represented in the committee on environment, culture, human rights and labour in a higher proportion where their ratio is higher than 39-40%. There is a difference between the attitude to work in the EP and in the national parliaments. Instead of government and opposition parties, in the EP there are different political families, thus the traditional games for power loose their sense. That’s why the tone of the political debates is more moderate than the political struggles for high stakes in the national parliaments. In the work of the EP special emphasis is placed on professional issues, which are debated in the committees; however, they have primary importance to the factions’ work. Between the political families it is more common to make decisions with consensus in suprapolitical issues in the EP than in the national parliaments. To make it very simple: the European Parliament, compared to the national parliaments, is a professional rather than a political institution. Theoretically, performance ought to play a more essential role in professional careers in the EP than in national politics where pure rationalism and fierce competition of political interests are predominant. The members of the EP coming from different countries, with different political socialization, participate in forming a European political culture. In this colourful, international world many different political approach and model can be seen. Multiculturalism and the appearance of different values besides the mechanism of traditional vindication of interest the importance of professionalism theoretically give the chance to women to get along. However all these have little sign in the organizational hierarchy of EP. There are hardly any women among leading politicians and senior representatives in the European Parliament. The EP is, similarly to national parliaments or most big international organizations, a pyramid-like institution with men at the top. The president of the EP is a man; the leaders of political parties are men; two out of seven factions have female co-chairpersons; there are only six female chairpersons in the 23 committees. Similarly to the majority of national parliaments, the EP can’t be called woman-friendly as to its agenda. The factions 26
usually hold their sessions in the evening hours, debates in the plenary sessions last until late night, equality issues are low on the agenda. The working hours of politicians are longer than eight hours a day, and the long travels every week, the distance of thousands of kilometres make the life of women with family and children very hard. Several family-friendly services are offered by the EP such as babysitting in the parliament building. After all the thesis seems proven that a higher proportion of women participation alone is not enough to achieve true equality in the political world. The example of the European Parliament shows that even a „critical mass” of women is insufficient to destroy the masculine system of power. The European way is a long one to a long time longed-for women-friendly political world.
27
Felhasznált irodalom 1. Országh László: Angol-Magyar Nagyszótár (Akadémiai Kiadó, 1980) 2. Országh László: Magyar-Angol Nagyszótár (Akadémiai Kiadó, 1963) 3. Az EU hivatalos kifejezéstára, angol, magyar, francia, német - Official Terminology of the European Union (MorphoLogic-SZAK Kiadó, 2004) 4.
Oxford Collocations Dictionnary for Students of English (Oxford University Press, 2002)
5. Oxford Advanced Learner’s Dictionary of Current English (Oxford University Press, 1974) 6. Webster’s College Dictionary (Random House, 1991) 7. 100 szó az egyenlőségről – A férfiak és a nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos kifejezések szójegyzéke (Az EU foglalkoztatás és szociális ügyek bizottsága
által
összeállított
kifejezéstár,
Szociális
és
Családügyi
Minisztérium, 2000)
28
