I. Gyermekkor aggódó édesanyával és rendes mostohaapával

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

I. Gyermekkor aggódó édesanyával és rendes mostohaapával.

KOZMA SZILÁRD:

A TÁLTOS BOLOND

Ez a regény írói látomás a valóságról. Nem tudományos és nem vallásos ábrázolása annak, de nem is fikció, amiként nem is dokumentum. És természetesen, a regényben szereplõ hõsök is az írói fantázia termékei, ezért bármely hasonlóságuk, élõ személyekkel, csak véletlen lehet.

Tartalomjegyzék:

I.

Gyermekkor aggódó édesanyával és rendes mostohaapával.

25 o.

II.

A jövõ elõkészítése.

18 o.

III.

Ikarusz és Dóra. A szent hivatal megjelenése.

26 o.

IV.

A nagy hazafias kihallgatás.

19 o.

V.

Az elsõ próbatétel a hazugság és a lelkiismeret tüzében.

26 o.

VI.

Artemisz és Afrodité.

40 o.

VII. “Fiam, látom a sötét jövõdet.”

20 o.

VIII. Az anyai álmok nem hazudnak: félelem és végzet.

21 o.

IX. Géza leckéje a nõi lélekrõl és az egyetemes elmérõl

24 o.

X.

26 o.

Válságos karácsony. A Krisztus felismerése.

XI. Az utolsó szekus-tangó, demokrata csárdás és adieu.

32 o.

XII. Keresd a nõt.

37 o.

XIII. Miért nem Brazília?

25 o.

XV. A könyvek Könyve és az apparátus természete

33 o.

XIV. Vadászmesék és éhségsztrájkok.

24 o.

XVI. Vétkek és betegségek. -Nem kell egyetérteni.

35 o.

XVII. Amikor Júliára talála.

36 o.

XVIII. Képviselõk és örökségek http://kozmaszilard.hu

38 o. Készítette a Joomla!

Generálva: 2 February, 2017, 17:33


XIX. Balog Ádám magyar honi boldogulása.

38 o.

XX. Balog Ádám rettenetes beavatása.

35 o.

XXI. A Világ világossága.

39 o.

XXII. A bolond mennyországa.

38 o.

Elsõ fejezet (I.)

Gyermekkor aggódó édesanyával és rendes mostohaapával

Semmibõl csak semmi lehet. Pontosabban: a Semmi nem hozhat létre semmit. Ezért persze, a Semmi nem is létezik, azt csak a nagyokos tudósok és filozófusok veszik készpénznek. Szóval, a természeti Nagy Bumm elõtt van az éteri Nagy Bumm. Az éteri Nagy Bumm elõtt van az asztrális Nagy Bumm, az asztrális Nagy Bumm elõtt van a mentális Nagy Bumm, a mentális Nagy Bumm elõtt van a Spirituális Nagy Bumm, a spirituális Nagy Bumm elõtt van az ideális Nagy Bumm, az ideális elõtt a kauzális Nagy Bumm, vagyis az igai õsok, a valóságos teremtés, tehát a Teremtõ Isten. Az Isten elõtt van az Abszolútum, aki köszöni szépen, jól meg lenne önmagában, de a benne levõ Lilith-erõ mégis kimozdítja önmagából és ettõl megoszlik és megsorozódik egyszerre,amitõl némileg összazavarodik. És akkor kénytelen teremtõ Istenné válni, hogy összeszedje és újra rendezze - megváltsa - magát a termtésben és a teremtés által, tehát kénytelen berobbantani a teremtést: a kauzális Nagy Bummot. De, képzeljük el ezt a szörnyûséget: mindezt államelnökök és miniszterelnökök, ideológusok, “objektív” tudósok, teológusok, püspökök, pátriárkák, pápák és más vezérkedõ, irányt mutogató, tutti-birtokosok nélkül teszi az a bizonyos valami, ami Istenné változik, amikor teremteni kényszerül azért, hogy a teremtésben megmentse önmagát! Sõt, ipari szakemberek, befektetõk, közgazdászok, piackutatók, tulajdonosok, igazgatók, technológusok, pszichiáterek, feltalálók, családtervezõk, szülész-nõgyógyászok, klónozó biológusok, táboronok és egyéb stratégák nélkül! Õk csak késõbb kezdik zavarni - szennyezni és nyomorgatni a természetet, jóval a fizikai Nagy Bumm után, és csak akkor kezdik azt álltani, hogy valószínûleg ugyanazt akarja az Úristen is mint õk – például: minél nagyobb kényelmet, biztonságot és minél több élvezet-lehetõséget adni az embernek, vagyis: légköri és világóceáni szennyezõdéssel, valamint állat- és növényfajok kipusztulásával járó gazdasági jólétet, fizikai és szellemi degenerációval járó génmanipulációt, stb. - Õk állítólag csak elébe mennek egy kicsit, annak, amit akar az Úristen... Ugyanakkor a Bolondok is velük együtt jelennek meg, azok, akik a hit-vezérekkel és a hadvezérekkel, illetve a gazdasági szakemberekkel és a tudósokkal és más nép-boldogítókkal nem értenek egyet, mondván, hogy Isten nem tudományosan és nem is vallásosan teremtette a világot, közgazdaságtanilag meg ugyan nem, és, õk pótcselekvések, illetve fölösleges viszályok, tragikus háborúk nélkül, vagyis természet-nyomorítás és természet-kizsákmányolás nélkül, egészségesen és valós boldogságban szeretnek élni. Ezért lehetõleg elkerülik a kényelem, a biztonság- és élvezetkeresõ tudományos babonák és misztikus rendszerek zavaros szellemi és lelki légkörét, de különösebben nem lázadnak ellene. És ez még mind semmi, mert az én anyai üknagyanyám vakon született a világra, mivel a fogantatása idején, az õ édesanyja – az én szépnagyanyám - az Istennek sem akarta meglátni azt, hogy a férje – a szépnagyapám - botor módon, úgymond a neje szeme láttára megcsalja szexuálisan a plébános házvezetõnõjével. Persze, három generációval késõbb, ugyancsak anyai ágon, a sorsjátszmának folytatódnia kellett, kissé eltérõ változatban ugyan, de lényegileg azonos motívumok szerint, a közvetlen nagyanyámnál is. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal elsõsorban a nagyanyám tehetett arról, hogy a nagyapám a környék plébánosainak a magányos házvezetõnõit látogatta szorgalmasan, mivel ankó mama “ilyen szeszélyes emberrel”, mint amilyen a nagyapán volt állítólag, nem akart gyermeket nemzeni, szülni, gondozni és nevelni és nagybátyám születése után, teljesen megtagadta nagyapámtól a házastársi együttléteket. De a szegény édesanyám azért nem született vaknak, hanem egy kicsit nehéz fejûnek és Nyafinak. A szemeit csak hetven éves kora környékén kezdte teljesen ellepni a szürke és a zöld hályog, amikor az Istennek sem akarta belátni, hogy mekkora szamárságokat gondolt ki és vitt véghez egész életében. Pedig álmomban, kétszer is láttam, illetve hallottam a saját fülemmel, amint a Magasságos ezt a fontos sors-belátást igényli tõle. Akartam is szólni neki, hogy Isten elvtárs, hogyan képzeli ön azt, hogy ez a szerencsétlen asszony, aki azt képzelte, hogy az õ tizennyolc éves fia annyira tiszta és annyira http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!



“rendes”, hogy még a hímvesszõje sem képes megmerevedni egy pucér nõ látványától, azokat az életbevágó nagy tévedéseit belássa, amelyeket ön, Kedves Istenünk, úgy képzeli, hogy joggal igényelhet tõle, de nem jött ki hang a számon. – Nem kell megijedni, kedves olvasó, nem vagyok én sem elvetemült liberális, vagy cínikus szabadkõmûves, sem magát ótestameni pátriárkának képzelõ bolond, és szegény édesanyám sem volt soha misztikus médium, hogy az egek királya direktben közölje velünk az akaratát. Ezzel a fordulattal, mindössze elõ akartalak készíteni a regénynek a kanonizált teológiák szempontjából, bizony meredek részeihez. De várjunk még egy kicsit a tényleges valósággal. Egyelõre Erdélyben vagyunk, a Nagy Stalin halála utáni boldog Romániában, ahol a regény fõhõse, Balog Ádámka elsõ iskolás napja elõtt áll, és akit a keresztény - Még hozzá római katolikus, eszem adta, lelkem drága! -, és ráadásul “színmagyar” édesanyja, "biztos, ami biztos" alapon, józan elõrelátásból és gyakorlati megfontolásból, román szakra irat, anélkül, hogy erre õt bárki, vagy bármi is kényszerítené, az Ádámka jövõje iránt aggódó, és persze, teljesen józan anyai szívén kívül. Ez tehát a Bolond sorsának a Nagy Bummja:

Krisztus születése után, 1960. szeptember tizenötödike reggelén a Hargitáról lezúduló ózondús levegõ kristályait áthasító nap ragyog a Fagyosszenteki medencében. Istenhidege tizenkilencedik század végén és a húszadik század elején épült polgári utcáit majd csak tizenöt év múlva kezdik felfalni a tudományos boldogságot hozó buldózerek. A viszonylag régi városka, volt-Rákóczi, most: Coºbuc utcáján, amelyre az imént kiléptünk, a még szilárdan álló, családi házunknak a galambdúcos kapuján, sietünk édesanyámmal, egymást ünnepélyesen kézen fogva, a nagygimnázium irányába. E percekben még világos, lakható és nagyjából belátható számomra a körülöttem levõ világ. Sötétkék egyenruha van rajtam, virágcsokor a kezemben, hátamon táska, benne füzetek, és egy tolltartó üveggyöngyös számolóval. Lelkem a várható nagyszerû élményektõl csupa bizakodás: ma leszek elsõ osztályos; iskolás! A gimnázium monumentális épülete elõtti sétányokon és a gyermekekkel zsúfolt, salakos sportpályákon találkozunk a máról holnapra iskolássá nõtt tegnapi óvodástársaimmal és azoknak szüleivel. A hangulat általában megható és ünnepélyes. A díszbeszédeket majdnem mind megértem, vagy legalábbis úgy tûnik, hogy megértem, egy kivételével, amit édesanyám szerint, román nyelven mond egy férfi. Ebbõl csak annyit értek meg, hogy az, aki beszél, igen szigorú ember és a hanghordozásából megítélve, valamit nagyon indulatosan követel. A dolog lassan unalmassá válik, édesanyám is beszélgetni kezd egy számomra ismeretlen nõvel, gondolom, ugyancsak román nyelven, mert nem értem, hogy mit beszélnek. Vitos Mari karnyújtásnyira áll tõlem ingerlõ szõke varkocsával, gyönyörû kék szemeivel. Azonnal meghúzom guszta hajtömegét, amire õ jól bokán rúg és befurakszik egy tömött gyermekcsoport közepébe. Én utána. Mire szüleink észbe kapnak, a játék és a lökdösés általánossá válik, olyannyira, hogy amikor a díszbeszédek abbamaradnak, és mindenki elindul az osztálytermek felé, nem találom édesanyámat. A legtermészetesebben elindulok Vitos Mariékkal, illetve a többi óvódás társammal egy irányba.

A tanterem padlapjai melegen fénylenek a szeptemberi napsütésben, a tanító néni is kedves, csak éppen mintha nem lenne itt rendben valami. Elõször azért, mert nem kerül számomra ülõ hely, mint a többi gyermeknek. Nincs semmi baj, gondolom, mindjárt jön édesanyám és tisztázza az egészet. A tanító néni jóságosan mosolyogva hallgatja végig a tanítók bölcsességérõl, a szülõk önfeláldozásáról és szívük minden dobbanásával számolni, írni és olvasni vágyó gyermekek öntudatos szorgalmáról szóló versemet. A vers ünnepélyes magasztosságától áthatottan odanyújtott virágcsokromat is, bár egy kicsit habozva és zavartan átveszi a tanító néni, ám amikor, mint ahogy korábban a többi gyermeket, a helyemre küld, tanácstalanul ott maradok elõtte. - Ádámka, állj szépen a szekrény elé, ameddig érted jön édesanyád. Okosabb ettõl ugyan nem lettem, de ha a padokban nem is, így a szekrény elõtt, mégis van már nekem is egy kijelölt helyem. Innen, viszonylag megnyugodva, hallgatom végig a többi gyermek ünnepi versét. Orbán Klári, aki helyett türelmetlenségemben állandóan el akartam magamnak és az óvó néninek mondani, a szegény legény ruhájába öltözött királyfiként, a szegény leány replikáit az óvodai ünnepmûsor próbáin, most is belesült az Anyám tyúkjába és éppen folytatni akartam helyette a dolgot, amikor zavartan és izgatottan belépik az osztályba édesanyám, valami bocsánatfélét suttog a tanító néninek, aztán kézen fog és kifordul velem az ajtón. - Te sokkal jobb osztályba fogsz járni Ádám, ahol jobban megtanulsz románul, hogy könnyebben bejuthass az egyetemre, amikor nagy leszel. Gyere, siessünk, mert Ofélia tanító néni már vár.

Végigszaladunk két hosszú folyosón, felmegyünk egy hatalmas márványkõ lépcsõn, aztán belépünk egy hatalmas, színes ablakú terembe, ahol a feldíszített színpadon álló asztal mögött egy fekete köpenybe öltözött néni ül, és nagyon hangosa mond valamit, amibõl én újból nem értek semmit. Amikor édesanyámat észreveszi, felénk fordul, de folytatja értelmetlen beszédét, amiben mintha az én nevem is elhangzana. Azután valami érdekes játékot indít el, mert minden második szavára egy-egy gyermek, vagy egy felnõtt azt kiáltja, hogy KREDENCT! Szeretném megtudni, hogy miben áll ez a számomra ismeretlen játék, amikor a fekete köpenyes néni, ezúttal egészen érthetõen az én nevemet kiáltja el. Erre édesanyám mond valamit a néninek. Biztosan azt magyarázza, hogy én nem ismerem még ezt a játékot, mert a mi óvodánkba nem szokták játszani. Nem szeretném, ha emiatt kihagynának a játékból, ezért azonnal az értésükre akarom adni, hogy valamit azért már én is felfogtam, és velem is lehet játszani, ezért harciasan elkiáltom, hogy KREDENCT! Feszült csend támad a teremben, aztán egy pár felnõtt elneveti magát. A fekete köpenyes néni is elneveti magát, sõt: néhány gyermek is, én édesanyámra nézek értetlenül, aki arcán http://kozmaszilard.hu




megbocsátó kifejezéssel rám mosolyog és megsimogatja a fejemet. - Miért nevettek? - kérdem. - Prezetet kell mondani, te lüke, nem kredencet, fordul hátra Román Bubu, akit eddig nem vettem észre. A játék csakugyan folytatódik és csakugyan prezetet (- Szerzõi utasítás a román nyelvet esetleg ismerõ korrektornak lektornak: Mindjárt kiderül, hogy miért NEM KELL KIJAVÍTANI a prezetet PREZENTRE! Ugyanakkor ezt a zárójelbe írt eligazító szöveget, kiadás - nyomtatás esetén, kérem a tudomásulvétel után kitörölni.) mondanak, nem kredencet. Elengedem édesanyám kezét és elõre lépek Bubu mellé, hiszen nyilvánvaló, hogy õ itt az egyedüli személy, akitõl helyes tájékoztatást és útbaigazítást remélhetek. - Miért kell azt kiáltani, hogy prezet? - Nem prezetet kell mondani, hanem prezentet. - És azt miért kell mondani? - Hát azért, mert itt vagyunk az iskolában. - De miért kell ezt mondani az iskolában? - Bubu ezen egy kicsit gondolkozik, de hamarosan megadja a választ: - Hát azért, mert nem szabad magyarul beszélni. - Nem? - Nem bizony. - És miért nem? - Hát azért, mert nagytatám azt mondta, hogy ha itt magyarul beszélek, a tanító néni levágja a fejemet. Veled sem beszélek, mert te nem tudsz románul. Menj el innét. Mit tehetnék? Visszasomfordálok édesanyám mellé, és nem szólok egy szót sem addig, ameddig ki nem megyünk az iskola kapuján. Már csak azért sem, mert mindjárt olyan történik, amitõl a dolgot, amit Bubu mondott, elhiszem. A tanító néni szájából most az õ neve hangzik el: - Román Dan. - Amire Bubu rávágja szép értelmesen, hogy prezent és hátrapillant felém jelentõségteljesen.

*

*

*

Az úton hazafelé mindjárt tisztázódik a helyzet. Mi, Bubuval ketten, ugyanabba az osztályba fogunk járni, ahogy óvodába is együtt jártunk és én hamarabb meg fogok tanulni románul, mint azok a volt óvodások, akik magyar osztályba mennek. Együtt fogunk járni Pistivel is, Bubu testvérével - akirõl késõbb ki fog derülni, hogy õ nem is Pisti, hanem Stefan -, mert a román harmadikosok és az elsõsök ugyanabban a tanteremben és ugyanazzal a tanító nénivel fognak tanulni. Nekem tehát nem lesz semmi nehézségem, mert Bubu és Pisti mindent elmagyaráz majd szünetekben, ha nem értek meg valamit abból, amit a tanító néni mond óra közben. Így hát minden nagyszerû lesz. Boldog, boldog gyermekkor..., a gyermekeiknek csupa jót akaró, szülõkkel. Számomra is minden nagyszerû lett! Román Bubu egy nagyszerû javaslatot tett a tanító néninek, miután valami tisztázatlan -és két nyelven még tisztázhatatlanabbnak bizonyuló- verekedésbe bonyolódtam másnap mindjárt az elsõ szünetben. Mindenki számára nyilvánvaló volt a bûnösségem, csak számomra nem. Bubu barátom, aki késõbb megingott nagyapjának szavahihetõségébe vetett bizalmában ("Tata mare, minte n-are." szólt az elsô versikéje: Nagyapa kicsi neki az agya.) most, a tanító néni azon kérdésére, hogy mit tegyenek velem, kivágta a legkézenfekvõbb válaszát: - "Szö-l szpünzuröm." Vagyis, hogy akasszuk fel. Furcsa, hogy a magyar anyanyelvvel és a román apanyelvvel rendelkezõ Bubu barátomnak ugyanaz a véleménye volt arra vonatkozóan, hogy mi legyen az én sorsom, mind a néhány évvel késõbb látott Magyarországi film egyik hõsének, amelynek az egyik jelenetében egy árván maradt gyermek csapat tanakodik, hogy mihez kezdjen az õk nyugodt társadalmon kívüli életét veszélyeztetõ “gonosz” felnõttel. Akkor én ennek a román kifejezésnek a jelentését nem értettem, csakúgy, mint a tanító néni Bubu barátom fejére zúdított szidalomáradatát és hozzám intézett erkölcsi prédikációját. Meg voltam gyõzõdve, hogy azért szidja Bubut, mert a pártomra állt. Hogy miért én vagyok a hibás, azért, amiért a kezembõl a http://kozmaszilard.hu




román gyerekek kiverték a zsíros kenyeret, azután sem értettem meg, ami után a tanító néni, otthonunkban tett látogatása után elmesélte az esetet édesanyámnak és Pisti is hírül adta minden Cosbuc utcai gyermeknek, hogy milyen nagy marhaságot mondott öccse az iskolában. Azt viszont megértettem, hogy nem számíthatok sem Bubura, sem Pistire, amikor a tanító nénivel, vagy az osztálytársaimmal nem értjük meg egymás szavát. Pistinek ugyanis esze ágában sem volt harmadikos létére az elsõsökkel elvegyülni, de neki egyébként sem volt a tanító néni elõtt valami nagy tekintélye. Miként felnõtt koromban megtudtam, édesanyám racionális és tudományos pedagógiai megfontolásokból szívére kötötte a tanító néninek, hogy nekem soha semmiben ne kedvezzen, és ne protekciózzon. Gondolom, ezt csakis abból a megfontolásból tette, hogy ne legyen olyan könnyelmû ember belõlem, mint amilyen volt szerinte az édesapám. Hiszen szegény édesanyám a korrupció létrontó erejérõl semmit nem tudott és miután felnõttem, valahányszor kórházba feküdt (és ezt elég gyakran tette), mindig azzal ejtett kétségbe, azzal idézett ellentétes érzéseket a fiúi szeretetem és emberi öntudatom között, hogy különbözõ "hálapénznek" való összegeket kért tõlem a kezelõorvosai és az ápoló nõvérek asszisztensek számára. Ennek, az én pozitív jellemem és zavarmentesre biztosított jövõm szilárd megalapozása érdekében foganatosított pedagógiai fogás alkalmazásának, csakúgy, mint a román osztályba való íratásomnak pár hét múlva már jelentkezett is a logikus eredménye. Hamar rájöttem ugyanis, hogy bármit is teszek az iskolában, az számomra mindig csak rosszul sül el. Így lettem én egyre tétovább és bizonytalanabb az elõttem járó magyar szellemi nagyságokat felnevelõ iskolánk biztonságot sugalló falai között. Szinte napok alatt megszûntem az a személy lenni, akire az óvodában rábíztak még minden fõszerepet. Mintha kicseréltek volna valakivel, akinek már csak a neve és az emlékei maradtak azonosak annak a gyermeknek a nevével és emlékeivel, aki pár héttel azelõtt még a színjátszó partnerei helyett is elmondta a replikákat türelmetlenségében, amikor azok folytonosan felsültek a szövegmondással. Hiszen õ akkor, nagyjából még mindent értett mindabból, amit környezetében beszéltek. És micsoda különbség van aközött, amikor ott szólították néven, ahol azonnal megértette, hogy mit kívánnak tõle és a között a szorongásos lelkiállapot között, amikor állandóan feszülten kell figyelnie, mert nem tudja, hogy mi történik, és nem tudja, hogy amennyiben megszólítják, sikerül-e kitalálni, hogy mit akarhat a tanító néni, vagy a többi gyermek tõle? Fél, mert amennyiben nem érti meg, hogy mit kérnek, vagy kérdeznek tõle, nem tudhatja, hogy megússza-e értehetetlen és indulatos hangvételû szózatok, vagy pálcaverés nélkül? Ofélia tanító néni pedagógusi mutató pálcája, az “arötötorul” ugyanis, igencsak gyakran csattant a fejünk tetején és különösen az enyémen, aki mintha nyakas természetû lennék, és ezért megátalkodottan nem akartam volna megérteni semmit abból, amit õ nekem mondott, hiába figyeltem a szájából kiáradó hangokra, az arckifejezésére. Egyedüli emberséges helynek ebben a felbolydult világban a románul egy mukkot sem tudó nagyapámnak a bádogos mûhelye bizonyult, ahol az iskolai házi feladataimat kellett volna elkészítenem és a leckéimet kellett volna megtanulnom délutánonként, ameddig édesanyám haza nem érkezik a munkahelyérõl, rendszerint holtfáradtan. Mivel nagyapám nem értett egyet édesanyámmal a román iskolába íratásomat illetõen, egyedül csak nála találtam megértésre és csak neki, a környezetemben élõ felnõttek gondolkozásától eltérõ felfogású nagyapámnak, panaszoltam el délutánonként az iskolában velem megesett méltatlanságokat. Meglátásom szerint, önhibámon kívül, a tanító nénivel sehogy sem tudtam megértetni a szünetekben kerekedõ konfliktusaim igazi okát és ez által sehogy nem sikerült bizonyítanom az ártatlanságomat, mert Ofélia tanító néni hamarabb megérti, és azt fogadja el, amit a többiek mondanak el neki románul, és az szerint ítélkezik. - Mond meg a tanító nénidnek, ha nem tud magyarul, menjen el Budapestre, és ott tanuljon meg magyarul. És ha még bántanak a romány gyerekek (figyelem: nem kell kijavítani románra!), mondd meg nekik, hogy vigyázzanak, mert a te nagyapád magyar katona volt, és kardjával levágja az egészet. E tanácsát, ebben a formában nem tudtam alkalmazni, de amikor a tanító néni másodjára akart visszatartani leckeírás céljából órák után az iskolában, kifakadt belõlem a szent felháborodás: - Engem ne büntessen a tanító néni, mert én nem vagyok buta gyermek, csak az a baj, hogy a tanító néni nem tud magyarul, mert nem járt Budapesten. És ha még egyszer megbüntet, amikor a többiek kiverik a kezembõl a zsíros kenyeret, idehívom nagytatámat, aki magyar katona volt, és õ a kardjával le fogja vágni az összes gonosz román gyermeket. Ofélia tanító néni, ha a magyar katonát nem is, de a belõlem kifakadó elkeseredést megértette és az ügy elintézésére ezúttal más megoldást keresett, mint a fejem ütlegelése a pedagógiai mutató pálcával. Mindjárt hívatta édesanyámat és ajánlotta, hogy amennyiben én nem akarok vele ott maradni órák után, mivel tudja, hogy apámtól elvált édesanyámnak nincs ideje velem tanulni délutánonként, édesanyám jobban tenné, ha átíratna engem egyelõre magyar nyelvû osztályba, ahol szintén tanítanak román ábécét, de a kezdetben lefordítják az ismeretlen román szavakat magyar szinonimáikra. - Nem, kedves Ofélia, te is nagyon jól tudod, hogy mennyire fontos a gyermeknek már most tökéletesen megtanulni románul, hogy legyen biztosított a jövõje. Te légy tovább is szigorú hozzá és semmiképp ne protekciózzál neki, amiért õ az én gyermekem. Én ígérem, hogy "ha beleszakadok is", valamiképpen idõt teremtek a vele való foglalkozásra. http://kozmaszilard.hu




Szegény édesanyám nagyon rossz jövõbe látó lévén, nem tudott idõt teremteni a velem való foglalkozásra és az én sorsom semmit nem javult, mert azon kívül, hogy a tanító néni többé nem próbálkozott az újabb órák utáni visszatartásommal, minden maradt a régiben. Édesanyám, ha beleszakadt, sem tudott több idõt kispórolni számomra, az esti mesék helyét felcserélõ dorgáló és szemrehányó monológjainak és erkölcsi szózatainak elõadásához szükséges negyedóráknál, hiszen családfenntartóként mindhármunkért dolgozott reggeltõl estig, attól függetlenül, hogy a százötven lejes nyugdíja mellett kalapálgató, bádogos nagyapámnak akadt idõnként egy-egy "kuncsaftja", szemétlapátot, tejszûrõt, vagy kályha stusznit rendelõ vevõje. És Ofélia tanító néni tényleg nem protekciózott nekem. Az arötötorul ugyanúgy többet csattant az én fejemen, mint a többi gyermekén, feleltetés közben. A tanító néni által elõremondott szótagokat még visszamondtam papagájos igyekezettel, de abban, hogy szótagokat összerakva, magamtól mondjak valami értelmeset román nyelven, azzal sehogy sem tudtam a kedvébe járni. És ettõl valami végképp megingott bennem. Mintha csõdöt mondott volna a fõszerepek monológját nemrég még tökéletesen elmondó - és elõadó! - óvódási értelmem. Mivel nem értettem román nyelven, az iskolában buta gyermekként és "rossz tanulóként" voltam kezelve és természetesen, ezért egy idõ után csakugyan buta, azaz zavart, összezavart tudatú gyermek lettem. A délelõtti zavarodott iskola-órák után azonban még néha felderült az élet. Nagyapám bádogos mûhelyében kellett házi feladataimat elkészítenem, feladatkör, amin rendszerint a harmadikos-negyedikes, románul valamennyit értõ szomszéd gyermekek segítségével fél órák alatt túl tettem magam, persze, nem értvén meg semmit abból, amit a leckék elkészítése által meg kellett volna értenem és jegyeznem. Nagyapám, mivel haragudott édesanyámra a román nyelvû osztályba íratásomért, úgy tett mintha nem venné észre a csalást és az édesanyám elõtt is igazolhatóan elvégzett házi feladatok bemutatása után, ki engedett Shulleri Jóskáékkal és a Petrás testvérekkel játszani, az akkor még nem államosított, hatalmas hátsó kertünkbe, ahonnan még ki is lehetett szökni a romantikus izgalmakat ígérõ zsidóutcába. Itt az elhagyatott zsidó kápolnán kívül nyoma sem volt a zsidóknak, de szerdánként, a hetivásár napján, hangoskodó, vad cigányok lovas tábora tanyázott, akiket meg lehetett lesni amint verekednek, vagy asszonyaikat fogdossák. Sõt: a földön ülõ és térdüket felhúzó cigányasszonyok szoknyája alól kivillanó fekete szõrzet láttán jókat lehetett izgulni. Egyik októberi délután felvízi kuncsaftjaival beszélgetett nagyapám a mûhelyben és azok valami viperákról meséltek, amelyek akkoriban elárasztották a környéki erdõket. - Ezt én is tudom, nagytata, errõl mi is tanulunk az iskolában. - Menj el gyermek! Ki hallott még olyat, hogy kígyókról tanuljanak az elsõ osztályosok? - De igen, nagytata, a tanító néni ma is nagyon sokszor ismételte, hogy kászá eszte vipera, ami azt jelenti, hogy a házban viperák vannak! - Na, jó bolondságokat tanítanak neked abban a romány iskolában. Anyádat meg is fogja verni majd az Isten, amiért oda küldött téged. Ezzel a beszélgetésünk abba maradt, mert ettõl én nagyon megijedtem és visszavonultam egy sarokba, hogy ne kelljen beszélni senkivel. Mert én semmiképp nem akartam, hogy édesanyámat megverje az Isten. Ezért este el is mondtam neki a Nagyapás-viperás esetet. Õ megnyugtatott, hogy nagytata nem mondta komolyan, hogy megveri õt az Isten, csak viccelt, de azt, hogy az iskolában viperákról tanultunk volna, azt õ sem hiszi el. Elkérte a füzeteimet és az ábécés-könyvemet és megkérdezte, hogy ma melyik leckét vettük fel? Habozó válaszadásomon és látható bizonytalanságomon felmérgelõdve, elõbb kiabálni, majd sírni kezdett, hogy én miért nem figyelek az iskolában. És azt mondta, hogy õt csakugyan megverte a Jó Isten, egy ilyen, semmirekellõ kölyökkel, aki pontosan olyan, mint az apja, és õ hiába dolgozik, feláldozván magát reggeltõl estig, és hiába gyötrõdik a jövõm miatti gondok terhe alatt éjszakákon át, mert én felelõtlenül végig játszom a délutánokat, ahelyett, hogy tanulnék. És ráadásul az iskolában oda sem figyelek a tanító nénire, és õ szeretne már végre meghalni, mert nem bírja elviselni ezt a sok keserûséget. Erre én is sírni kezdtem, és azt bömböltem, hogy magyar iskolába akarok járni, úgy, mint Robi barátom, egy más tanító nénihez, aki igazat ad nekem, amikor a többiek kiverik a kezembõl a kenyeret, és aki úgy szeret, ahogy Júlia óvó néni és Izuka óvó néni szeretett a napköziben.

- De hát Ofélia tanító néni is szeret téged, csak egy kicsit haragszik rád, amiért nem figyelsz úgy órákon, mint a többi gyermek, akkor, amikor õ tanítja nektek a leckét. - De édesanyám, én nagyon figyelek, csak az a baj, hogy a tanító néni nem tud magyarul és én sem tudok románul és ezért nem értek meg mindent. - Az nem igaz, hogy odafigyelsz, Ádám, mert te egy okos fiú vagy, ezt mindenki tudja, és ha odafigyelnél, tudnád, hogy milyen leckét vettetek fel és te is meg tudnád tanulni a leckéket, mint a többi gyermek. Ne sírj többet és fogadd http://kozmaszilard.hu




meg szegény édesanyádnak, hogy ezen túl jobban figyelsz. Ne félj, nem haragszik rád senki, nem kell sírnod többet. Fogadd meg nekem, szegény édesanyádnak, hogy ezen túl jobban figyelsz az iskolában, többet nem keserítesz engem, és édesanyádnak jó kisfia leszel. Gyere szépen, imádkozzunk, hogy segítsen meg minket a Jó Isten. Miatyánkkivagyamennyekben..., segítsd meg édesanyámat, hogy tudjon engem felnevelni és nagytatámat, hogy ne legyen szeszélyes, és ne szomorítsa többet édesanyámat, és édesanyámmal többet ne veszekedjen. -...hogy édesanyámmal többet ne veszekedjen. - Ámen. - Ámen...Anyukám, ha nem ilyen, kígyó-viperákról beszélt a tanító néni, miért mondta, hogy kászá eszte vipera? - A tanító néni azt mondta, hogy acseásztá eszte literá mü, ami azt jelenti, hogy ez az em betû. Érted? Úgy-e milyen könnyû? Na gyere, tanuljuk meg a holnapi leckédet.

*

*

*

A leckét megtanultuk és tényleg nem viperákról szólt, hanem édesanyámról. Ma - ma; azaz románul: Mámá. És a Jó Isten is megsegített bennünket, mert nagytata többet nem veszekedett édesanyámmal azért, hogy miért íratott engem román iskolába, ugyanis meggyûlt a baja a rajoni néptanáccsal, amiért nem akarta a család földjeit beadni a Tapodi Kollektív Gazdaságba. Az elvtársak nem csak a nagyapám bádogos kisiparosi engedélyét vonták vissza, hanem édesanyámat is megfenyegették, hogy kidobják az állásából, amennyiben nem gyõzi meg az apját, hogy adja be a népgazdaság számára annyira fontos parcellákat a téeszbe. Így jobban állt a helyzet, mert most már édesanyámnak is volt, amiért haragudni nagyapámra. Ugyanis "az öreg" nem gazdasági megfontolásból, nem is birtokosi önérzetbõl, vagy elvetemült igazságérzetbõl makacsolta meg magát a földek ügyében, hanem más, ép eszû ember által megbocsájthatatlan szeszélybõl, amit szegény édesanyám ló-mániának nevezett. A mi földjeinken ugyanis nem termett krumpli, vagy zöldség, hanem csak széna és sarjú olyan lovak számára, amelyeket nagyapám kölcsönkapott néhanapján, de leginkább szombat-vasárnaponként, hogy fehér lovagló nadrágjában, tükörfényesre vikszolt fekete csizmájában és messze tekintõ simléderes sapkájában, méltóságteljesen végig lovagolhasson a város utcáin és a városhoz tartozó közeli falvakban. Lova már nem volt ugyan, mert az õ faj lovait valamint az úri lovas kocsiját nyolc évvel azelõtt államosította a városi adminisztráció a nép nevében. Nem tudom, hogy a két világháborút megjárt veterán, hogy élte túl a számára bizonyára apokaliptikus megrázkódtatással járó eseményt, mert mindez a születésem elõtt történt. Annyi biztos, hogy különösebb spirituális átalakulás nem lett a dologból, mert e földi élete utolsó napjáig nem tudta ló nélkül normálisnak elképzelni az emberi életet. - Apuka a ló-mániájával mindannyiunkat tönkretesz. - Mondta neki kétségbeesetten aggódó édesanyám. Ezek a kommunisták tényleg kidobnak az állásomból, ha nem adja be azokat az átkozott földeket. - Ne búsulj, Pólika, úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. Én is tizenhat inassal dolgoztam valamikor, harminc évig fizettem a betegsegélyzõt becsületesen minden hónapban és most ez a rendszer még rendes nyugdíjat sem fizet, de mégsem halok éhen. És amikor elvették a kocsimat a lovaimmal, akkor mit éreztem! Már csak az hiányzik, hogy ezt a házat, amit fiatalságom véres verejtékével építettem, ezt is elvegyék azok a gazemberek, hogy a házamat is a maguk hasznára tegyék a hazug disznók a nép nevében! - Attól ne féljen apuka, olyat nem csinálnak, mert ilyen törvényt nem hoztak még, de engem kidobhatnak az állásomból az apuka ló-mániája miatt, és akkor én nem tudom, hogy velünk mi lesz! Akkor vége az életemnek! - Ne törõdj, mert nem lesz vége. Elõttem is elsötétült a világ, amikor megtudtam, hogy az én unokámat romány iskolába adtad és a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem, menten meghalok. Hát ezért harcoltam én magyarként két világháborúban? Ezért szöktem meg kétszer a fogságból, ezért jöttem vissza a családomhoz még Ausztriából is, hogy a saját lányom velem ilyet tegyen? Bánatomban még Samuhoz is lementem Szent Böröngyre, hogy tegyen valamit, hiszen õ a gyermeknek az apja, de azt a léha embert az ügy nem érdekelte... - Micsoda, Apuka elment panaszkodni ahhoz a gazemberhez, hogy vele, épp vele, ezzel a megbízhatatlan senkiházival ellenem szövetkezzen, és a gyermekem ellen? Úr Isten, ne hagyj el! És mit tárgyalt azzal a gazemberrel? - Hát azt gondoltam, hogy õ, mint a gyermeknek az apja, meg tudna állítani téged abban a gonosz szándékodban, hogy ezt a szégyenteljes és szerencsétlen tettedet elkövesd. Hiszen az õ fia is Ádámka, nem csak a tied! És ha nem is tudna semmit tenni, mivel a gyermeket neked ítélték, legalább tanácsot adjon, hogy mit lehetne tenni, hogy térítsünk http://kozmaszilard.hu




téged észre? - Jaj, tényleg megvert engemet a Jó Isten. A ló-mániás apám és a munkakerülõ volt férjem arról beszélgetnek a hátam mögött, hogy mivel térítsenek engem észre! Még hogy õk engemet! És Mit mondott Samu, mit fog csinálni? Mit szólt ahhoz, hogy a gyermeket román iskolába adtam? - Semmit a gyáva fráter, mert attól félt, hogy ha belészól a nevelésbe, akkor te mindjárt több gyermektartást igényelnél tõle. - Még jó, hogy félti a pénzét az a lókötõ! Még éppen az hiányzik nekem, hogy ide állítson az a szerencsétlen tüdõbajos tróger, az õ bohém vidámságával és abszurd gyermeknevelési elképzeléseivel... Értse meg, apuka, hogy Ádámkának román iskolába kell járnia, hogy amikor felnõ, mehessen mérnöki egyetemre, mert csak így lehet komoly, modern ember belõle. - Nekem Te ne mesélj! Engem Te ne vezess félre! Ejszen, én bádogos mesterként nem voltam komoly, közmegbecsült ember? Talán nem voltam jó apa bádogos mester létemre? Talán éheznetek kellett gyermekkorotokban? Sõt! Még póni lovat is vettem nektek! Nem taníttattalak téged és az öcsédet is? És egyébként is, magyarul is lehet tanulni az egyetemeken. Engem nem vezetsz te félre… - Most még igen, de amire Ádámka felnõ, Romániában már nem lesznek magyar egyetemek. Oféliáék ezt megmondták nekem. - Dehogy nem lesznek! A magyarok egyszer úgyis visszajönnek és minden rendben lesz, mint régen. A tegnap járt nálam egy békási romány ember, aki jól tud magyarul, és azt mondta, hogy õk is várják, hogy a magyarok visszajöjjenek, mert azok megbecsülték az embert, nem úgy, mint ezek a zsiványok. - Jaj, hagyjon békét nekem a maga békási embereivel. Azok nem hallgatnak rádiót, és nem tudják, hogy milyen veszélyes most a nemzetközi helyzet. Inkább adja be azokat a földeket már holnap Apuka a kollektívbe. - Te ne taníts engem! Az én dolgom, hogy mit csinálok a földjeimmel. Nézzen oda az ember! Az én dolgom, hogy mit csinálok az én pénzemen vásárolt földekkel! Ezért neveltelek, hogy most szemtelenkedj velem? Taknyos! Ezért vettem neked és Zolikának póni lovat, amikor gyermekek voltatok? - De apuka, ennek nincsen semmi köze... - De igenis van köze! Az én gyermekem vagy, én neveltelek, drága iskolába adtalak a Gyenbói irgalmas nõvérekhez, és most tessék, romány iskolába adod az unokámat és azt akarod, hogy adjam oda a magam jószántából a mi földjeinket, azoknak a senkiházi gazembereknek, akik a vagyont érõ lovaimat elvették ingyen, mint valami rabló betyárok és még nyugdíjat sem akarnak adni, miután harminc éven át becsületesen fizettem a betegsegélyzõt! Az a baj veled, hogy addig udvaroltattál és incselegtél velük, amíg egészen megzavarták az eszedet és a lelkedet Csikólakon azok a romány katonatisztek. - Istenem, ne hagyj el! - Jajdult fel szegény édesanyám és engem kézen ragadva, beszaladt velem a hálószobánkba. Egész este sírt és idõnként rám pillantott súlyos, gondterhelt tekintetével. Én is szerettem volna sírni, de gondoltam, jobb, ha olyasmit csinálok, ami édesanyámat megnyugtatja. Ezért elõvettem az ábécés- könyvemet és azt nagy odaadással és ügybuzgalommal nézegetni kezdtem. Közben arra gondoltam, hogy holnap nagyon fogok figyelni a tanító nénire, hogy megértsek mindent. És csakugyan nagyon figyeltem. Valósággal rátapadtam a tanító néni szájára a tekintetemmel, de úgy sem értettem meg semmit mindabból, amit mondott. De meg voltam gyõzõdve, hogy igaza van édesanyámnak, és ha nagyon odafigyelek, egyszer csak mindent megértek. Így hát nagyon, és még jobban odafigyeltem. Édesanyámért, nagytatámért, a nagytatám lovaiért, a Jó Istenért, mindenkiért. A tanító néni is észrevette, hogy mennyire figyelek, felém fordult egészen és úgy ejtett ki szép lassan minden román szót, hogy én is megérthessem. Jól esett, hogy felém fordulva és rám nézve beszél. Úgy éreztem, hogy mindent visszanyertem, hogy megint én vagyok Balog Ádámka, akit mindenki dicsér és szeret. Megint boldog voltam, mint azelõtt réges-régen. Aztán nem tudom, mi történt. Egyszer csak megingott velem a világ és én a két padsor közé zuhantam a petróleummal frissen mosott padlóra. A tanító néni mondott valamit, amitõl a többi gyermek kacagni kezdett. Nem értettem, hogy mit kacagnak, nem értettem, hogy mi történt, nem értettem, semmit sem értettem! Aztán a tanító néni odajött hozzám, a földrõl felemelt, visszaültetett a padba, de inkább mosolyogva, mint haragosan, miközben mondott valamit, amiben benne volt az én nevem és az a szó, hogy mámá, amit már értettem. Ez már valami, még ha az egészet nem is értem, de valamit már értek, gondoltam magamban megbékélten. Pár nap múlva, az iskolai esemény híre édesanyámhoz is elérkezett, aki boldogan mesélte Matyó keresztanyámnak, hogy büszke lehet a keresztfiára, mert az iskolában még a padból is kiesett, annyira figyelt. http://kozmaszilard.hu




Keresztanyám megdicsért, aztán elkérte az ábécés-könyvemet és megkérdezte, hogy melyik leckét tanultuk utoljára? Megmutattam neki, amire õ románul kezdett kérdezgetni, amíg rá nem ébredt, hogy ez teljesen felesleges. Amikor rájött, hogy mi is a helyzet a román nyelvtudásommal, lefordította nekem szavanként a következõ leckét egymás után háromszor, aztán szótagolni kezdte. Kétszeri szótagolás után már kívülrõl tudtam az egészet. A lecke egy kutyáról szólt, aminek Grivei volt a neve. Másnap a tanító néni kérdezett valamit az osztálytól, amiben benne volt a Grivei kutya neve. Nyújtottam az ujjamat és a tanító néni azonnal a nevemen szólított. - Szpune Ádám, cse eszte Grivei? - Grivei eszte un küjne röu. - Ugrottam talpamra és mielõtt valaki közbeszólhatott volna, egyhuzamban elmondtam, mint egy verset az öt mondatból álló leckét. Ofélia tanító néni még kérdezett valamit, amit ugyancsak nem értettem, de én valami olyasmire következtethettem, hogy arra kíváncsi: szeretem-e édesanyámat? - Mámá dá. Mámá dá. (Mama igen. Mama igen.) hajtogattam lelkesen. Édesanyám nagyon megörült, amikor a kilencest az ellenõrzõ füzetemben megpillantotta. A sikeren felbuzdulva, õ is lefordította az elsõ leckét, és a szótagolásba is belefogtunk, úgy mint ahogy csináltuk elõzõ nap Matyó keresztanyámmal. De a tanulást kénytelenek voltunk félbeszakítani, mert bejött hozzánk nagytata azzal a nagy hírrel, hogy édesanyám megnyugodhat, mert õ a földeket elintézte. - Hogy intézte el apuka? - Úgy, hogy egy részét abból a földbõl, ami csak az én nevemen volt, beadtam a kollektívbe, de a tieteket megmentettem. - Az Isten szerelmére, miért nem adta be az egészet, mit kezdjek én azokkal az átkozott földekkel? - Az a te dolgod, ha nem akarsz csinálni velük semmit, de az unokámnak meg kell maradjon az örökségben! Te viszont most ne törõdj ezzel, hanem örvendj azért, hogy nem dobnak ki az állásodból. Tessék, itt vannak a papírok, tedd jól el, nehogy elvesszenek, mert egyszer még elé kell vennetek, talán sok év múlva, amikor én már nem leszek veletek. A kollektívben azt is megígérték, hogy ugyanazt a szép lovat adják ide vasárnaponként, melyiken az elnök szokott kilovagolni a mezõre. - Az a fontos, hogy apukának jó lovat adjanak a vasárnapi sétájához... - Persze, hogy fontos fiam, de te ezt nem érted. Édesanyám tényleg nem értette, hogy miért kell az õ apjának vasárnaponként, sõt: néha hétköznaponként is lovagolgatni a dudáló - tülkölõ autók között, mint akinek elment az esze. ("- Nem elég az a sok szerencsétlenség, ami ért engem ebben az életben, még az apám is szégyent hoz a hóbortjával a fejemre.") De szegény édesanyám azt sem értette, hogy miért került egy négyes mindjárt a korábbi dicsõséges kilences után az ellenõrzõ könyvecskémbe? Igaz, én sem értettem. És azt sem értettem, hogy miért ütötte olyan dühödten a tanító néni a fejemet a mutatópálcával, miután diktálás közben, mellettem elhaladva, belenézett a füzetembe, hiszen addig a legpompásabban ment minden: - Unszprezecse si ku unú fák doiszprezece. (Tizenegy meg egy, egyenlõ tizenkettõvel. Szó szerinti fordításban, azaz egy az-egyben román nyelvbõl lefordítva magyarra, ahogy azt én akkor értettem, másképp néz ki minden: egy a tíz felé meg egy, annyit tesz, mint kettõ a tíz irányába.) Ezzel semmi gondom nem volt, hiszen értettem az egyet is, a tízet is, meg azt is, hogy fák, vagyis hogy tesz, csinál. Ennek megfelelõen, magabiztosan írtam is azonnal, hogy: 110 + 1 = 210. És tovább: - Doiszprezece si cu unú fac treiszprezecse. (Tizenkettõ meg egy egyelô tizenhárommal; azaz szó szerint: kettõ a tíz irányában annyit tesz ki, mint három a tíz irányában.) - Ez teljesen világos, nincs itt semmi baj, értem az egészet: 210 + 1 = 310, és így tovább: 310 + 1 = 410 410 + 1 = 510 510 + 1 = 610 610 si ku unu fac...- A tanító néni megáll mellettem, és a füzetemet nézi megdermedve, aztán kitör: - Prosztule, tu ce müzgülesti aicsi? (Te prosztó, miket mánginyálsz ide?) És rávágott pedagógusi pálcájával a fejemre. -Cse ünseamnö prosztia aszta? (Mit jelent ez a hülyeség?) És védhetetlenül lecsap egy újabb pálcaütés a fejemre. http://kozmaszilard.hu




-Tu ütci bátci zsók de mine, de szöráká maikö-tá si de toatö lumea! (Te gúnyt ûzöl az iskolából, belõlem, a szegény édesanyádból, és az egész világból.) Laszö kö ütci dáu eu tcie. (Na hagyd csak el, mert adok én neked.) És végeérhetetlenül ütötte a fejemet, majd miután azt igyekeztem félrekapni, az arcomat, a nyakamat, a hátamat, ahol érte. Amikor mindez véget ért, vészjóslóan kivette táskából az ellenõrzõmet, beleírt a múltkori kilences alá egy négyest és még mondott valamit a "mámámról", amikor ideadta. Biztos voltam benne, hogy most valami olyan következik, ami tényleg "meg fogja ölni" szegény édesanyámat. Sötét bûntudat nyomasztott és súlyos félelem. Nem akartam hazamenni és találkozni az édesanyám gondterhes, szemrehányó tekintetével. Inkább én akartam meghalni, mintsem hogy õt lássam sírni, miközben rám tekint az értem aggódó, kétségbeesett szemével. A félelem dermesztõ vermeiben elképzelt iskolás számadó - számon kérõ találkozásunk tényleges megvalósulásának elsõ perceire már nem emlékszem, csak arra, hogy miután a négyes számbavétele megtörtént, sem szegény édesanyám, sem én nem haltunk meg, de õ a tanító néninél százszorosan jobban megvert. Porolóval, seprûnyéllel, levesmerõ - kanállal, ami a kezébe akadt éppen. A verés részleteire egészen pontosan emlékszem. Sem azelõtt, sem azután ilyen dühösen nem vert meg. - Jaj édesanyám, soha többet nem csinálok ilyet! Drága-jó édesanyám, ígérem, hogy soha többet nem csinálok ilyet...,édesanyám, bocsáss meg, jaj, bocsáss meg, jaj, jaj, jaj, nem csinálok ilyet, megígérem, hogy még jobban odafigyelek, és, hogy igazán jófiú leszek... és jó tanuló leszek, jaj ne üss, jaj, jaj, jaj, hogy fáj, jaj istenem, jaj ne…, többet ne…! Jaj, jaj, drága jó édesanyám, jaj nagyon fáj, jaj ne...- Azt hittem, soha nem lesz vége. A verés iszonyúan fájt, és kétségbe ejtett, hogy édesanyám nem akarta abbahagyni és azt hittem, hogy soha nem szûnik már meg. De aztán mégis megszûnt a verés, édesanyám sem halt meg és ez volt a lényeg. Az iskolában tényleg nagyon figyeltem és kezdtem érteni románul is valamelyest, de jó tanuló, az soha nem lett már belõlem, és soha többé nem kaptam az életben semmiféle fõszerepet, még az után sem, amikor a velem egy idõsök után, nyolc év késéssel, tényleg mérnök lettem. Inkább gyenge, mint közepes tanulmányi eredményeimmel átszorongtam és átlapultam az iskolaéveket érettségizõ koromig és csak az egyetemen (ahová édesanyám elõrelátó pedagógiai húzása ellenére, az érettségi után nyolc év késéssel jutottam csak be és azt is csak a furcsa Géza barátom meggyõzõ rábeszéléseit követõ erõfeszítéseimnek köszönhetõen, de semmiképp nem azért, mert jobban tudtam volna románul, mint azok, akik magyar tagozatra jártak) ugrottam a tanulmányi eredményeimmel elõre, ott sikerült végre jó jegyeket is szereznem. Az hogy nem lettem egyértelmûen rossz tanuló, aki õszi pótvizsgákkal bukdácsol át az elemi, az általános és a középiskola fokozatain évrõl évre, az úgy jött össze, hogy amikor valamelyik leckét sikerült egészében megértenem, mert valamelyik keresztanyám, vagy szegény édesanyám valamelyik más, minket meglátogató és éppen ráérõ barátnõje elmagyarázta, és kívülrõl megtanította, és abból véletlenül másnap feleltetett Ofélia néni. Így én is kaptam nagyritkán egy-egy jobb jegyet. A román ábécé tökéletes ledarálása után például, már elismerõ - barátian, csaknem szeretettel suhant egyet a tanító néni mutatópálcája, de ezúttal nem a fejemen, hanem a fenekemen. Ilyen alkalmak viszont nem voltak mindennapiak. Többnyire a bukás fölötti szintet jelölõ ötösökkel és hatosokkal voltam tele édesanyám minden aggodalmaskodása ellenére. A szûnni nem akaró aggódásai és vádló bánatos tekintete miatt bennem állandósított bûntudat már-már megszokott lelki tulajdonságommá vált, amirõl csak játék közben, vagy más, erõsebb lelki események hatására feledkezhettem meg. Lassan megtanultam együtt élni egy olyan bûn által kiváltott lelkiismeret furdalással, amit nem én követtem el, és ezért nem is tehettem ellene semmit. Hiszen még az sem volt, amit megbánhattam volna legalább. Az elsõ négyest és az általa kiváltott nagyverést követõ reggelen a következõ szavakkal tette elém szokásos kakaókávémat szegény édesanyám: - Egész éjszaka nem aludtam a négyesed miatt. Nem tudom, hogy mi lesz belõled. Egészen sötéten látom a jövõdet. Ha olyan leszel, mint apád, tényleg nem tudom, hogy mi lesz veled. Persze, én sem tudtam, hogy mi lesz velem. De a jövõm akkor engem még sem sötéten, sem világosan nem érdekelt. Szorongva ittam meg a kakaós kávémat, szorongva mentem iskolába, ahol néha még jókat is játszottunk Román Bubuékkal nagyszünetekben. Ez viszont nem sokat változtatott az általános helyzeten. Délben már a szokásos szorongással közelítettem meg a nagyapám által felépített szép családi házunkat, amelynek nyikorgó nagykapuján majd mindig egy újabb szemrehányásos drámai nagyjelenet képzetével kellett belépnem. Egy idõ után már nagyapám bolondozó vigasztalásai sem segítettek. Rájöttem, hogy Ofélia tanító néni mutató pálcájának szigorúságával szemben az õ derûs vidámsága, vagy ahogy édesanyám nevezte: "az apám ló-mániás optimizmusa" és háborús tapasztalatai végérvényesen erõtlen értékeket képviselnek. Valótlan mese-világ volt az övé, minden háborús tapasztalatával és különbözõ fogságokból való szökések történeteivel együtt, amelyekbõl édesanyám a jövõm miatti aggódása minduntalanul kikergetett. Pedig a jövõm, amely éppen a feje tetejére állított, természetellenes taníttatásom következtében lett olyan zavaros, mint amilyentõl szegény édesanyám akart megkímélni, szóval a jövõm engem akkoriban még egyáltalán nem érdekelt. Ennek ellenére, a szegény édesanyám által elképzelt, biztosított jövõm miatt én egy, az igazi személyemtõl teljesen idegen Balog Ádám szerepét és sorsát kellett éljem egy egész gyermekkoron és fiatalkoron át. Így lettem én a saját életemben idegen gyermek. Az otthon beszélt nyelvtõl teljesen elütõ román nyelvû ismeret-áradat következtében személytelen és absztrakt iskolai légkör, és a számomra még http://kozmaszilard.hu




semmit nem jelentõ jövõ képzet miatti aggodalmakkal terhelt otthon között ingázó gyermek- idegen. Mintha nem az én életemet, hanem egy más Balog Ádám életét élném, akivel valahol, valamiért, talán egy tévedés következtében végzetesen elcseréltek. Szegény, vallásos módon tudományoskodó és gyakorlatiasan vallásos édesanyám még akkor sem ébredt annak a tudatára, hogy rossz irányba indított el az életutamon, amikor minden babonás tisztasági törekvésének ellentmondva, egyedül az én fejem tetvesedett be az egész osztályból és az egész iskolából. Honnan tudhatta volna, hogy az egyetemes rezgés, illetve a hangolódás és a tükrözõdés lét-törvénye alapján, a külsõ történések teljes mértékben tükrözik és leképezik a belsõ lelki és szellemi feszültségeinket, vívódásainkat és zavarodottságunkat? Honnan tudhatta volna, a háborús menekülés miatt rendszertelenül folytatott pedagógiai tanulmányai szintjén rekedt, vasárnap templomba járó, hétköznap a kommunizmus mellett hivatalból agitáló tanítónõ, hogy az én fejemnek a tudományos higiénia babonás állításait megcáfoló kivételes tetvesedése biztos jele annak, hogy az én hét éves lényem szellemi zavarodottsága és az õ nyomasztó felnõtti gondterheltsége olyan határhelyzetbe került, ami azonnali változtatást igényel, különben még durvább figyelmeztetõ jelzéseket fogunk kapni. Nem, szegény édesanyám sem akkor, sem most, amikor egy jóságosan gyáva tette, illetve a Ceausescudiktatúrában sajnálatból aláírt hamis adásvételi szerzõdés következtében elveszített egy félhektárnyi földet, nem rendelkezik semmiféle szellemi éberséggel. Sõt: még azt sem tudhatta, hogy a hét éven aluli gyermekek egész személyét rendkívülien erõs szellemi szálak fûzik az édesanya tudattalan lelki és szellemi tevékenységéhez, tudattalan érzés- és képzeletvilága folyamatihoz. Hogy lelki impulzusokat és tudattalan szellemi parancsinformációkat vezetõ-közvetítõ, láthatatlan energetikai kábelekkel van a gyermek tizennégy éves koráig - és egyesek még azután is - az õt gondozó édesanyja tudattalanjához kapcsolva. És, hogy így a gyermek még finom és puha, tehát könnyen befolyásolható - alakítható személye majdnem egy-az egyben létrehozza mindazt a jelzésértékû fizikai “eseményt”, aminek a létrehozására a felnõtt anya szervezete már túlságosan nehézkes, merev és elfásult. Így az én tetvesedésem ügyét szegény édesanyám elintézte azzal, hogy nem küldött el másnap iskolába, megkérte az egyik borbély ismerõsét, hogy jöjjön házhoz és vágja le a hajamat kopaszra. És miután nagyapám a bádogos munkától repedezett ujjaival és mosószappannal jól megmosta a fejem, néhány napig otthon maradhattam végre nagyapám mellett, a jó hangulatú bádogos mûhelyben, aminél nagyobb boldogság akkoriban nem érhetett volna. Az én ész az anyám mentális zavarát és feszültségét jelzõ tetvek által létrehozott vakáció viszont hamarosan véget ért és én mehettem vissza viperáknak gondolt literák tudományos birodalmába, ahol, ha az elõadó mûvész apámtól örökölt erõs memóriámnak köszönhetõen, a román kifejezéseket meg is tudtam jegyezni, de - csodák csodája! önmagamtól sehogy nem tudtam román nyelven megérteni az olyan egyértelmû mûveletek logikáját, mint a kivonás, a szorzás és az osztás. Szaporodtak is a négyesek az ellenõrzõ füzetemben, amitõl szegény édesanyám egyre szemrehányóbb és egyre lesújtóbb aggodalmas pillantásokkal kezdett méregetni még olyankor is, amikor nem az iskolai szereplésemrõl és nem a tanulásról volt szó. Mivel mindketten úgy éreztük külön - külön, hogy nyomasztó terhek nyomják a vállainkat, de kiközösített gyermeki magányomban inkább én csúszkáltam egyedül az iskolai nagyszünetben a befagyott domboldalon, mind édesanyám, hát nekem törött el a jobb vállam. Így kerülhettem én végre enyhébb pedagógiai kezelésbe a tanító néni részérõl és újból barátságba Román Bubuval, aki az iskolából elkísért a sebész édesapjához, hogy az tegye a vállamat gipszbe. Persze, ez, az újabb baleset és a gipszbeöntést követõ “beteg állapot” is a természettudományos Nagy Véletlen számlájára íródott, akárcsak a tetvesedés, és ha a szegény édesanyám megvilágosodását és az én magyarnyelvû iskolába való átíratásomat nem is idézte elõ, legalább velem szemben támasztott kétoldali tudományos pedagógiai igényeket lesrófolta. Hiszen ennyi kimaradás után, már senki nem várhatta tõlem, hogy mindazt értsem, ami az iskolában folyik, még akkor sem, ha minden órán kiesek a padomból a nagy odafigyelési igyekezetemben. Így, az események után némileg megenyhülve elérkeztünk az elsõ téli vakációhoz is, amelyet természetesen nem tölthettem sem az édesanyám munkahelyén, sem a nagyapám megbízhatatlan felügyelete alatt, ezért vendéggyermekként egy felsõ Fagyosszenteki falura kerültem az édesanyám gazdálkodó keresztszüleihez, ahol, hála istennek senki nem akart velem tudományos eredményeket elérni román nyelven. Itt kerültem kapcsolatba legelõször a késõbbi megdöbbenésemre haszon-állatokra keresztelt házi állatokkal, és a téeszek által természetellenessé tett, vidéki természet-közelségével. De itt szembesültem a halál-látványával is: az elsõ disznóölés látvány-élményével. A kulák listára került kedves rokonaink jellegzetesen székely falujában töltött vakáció némi enyhülést, tényleges pihenést és regenerálódási lehetõséget nyújtott a fölöslegesen politikai nyomás alá került lelki világomnak. De az idillikus napok után, a szegény édesanyám éleslátásának semmiképp nem nevezhetõ és az anyanyelvem által meghatározott szellemvilágomat számításon kívül hagyó, ám az elképzelhetetlenül távoli városokban kószáló bohém édesapám "léha gondolkozásával" ellentétesen pragmatikus anyai gondoskodás ésszerûnek és felelõsségteljesnek tetszõ elõrelátásának köszönhetõen, tovább kellett viselnem a teljesíthetetlen iskolai elvárások miatt rám nehezedõ lelki terheket. Mind minden szorult helyzetû, elvált szülõk gyermeke, én is többször gondoltam arra, hogy világgá megyek, illetve, hogy elszökök hazulról és megkeresvén édesapámat, nála keresek a mostoha sorsommal szemben megértést és menedéket. De valahányszor elképzeltem, hogy a szegény édesanyám által negatív színekben, megbízhatatlannak http://kozmaszilard.hu




lefestett édesapám mellett hogyan fogok “hányódni az utcákon és a kocsmákban” valamint azt, hogy szegény édesanyám hogy fog emiatt szenvedni, sírva fakadtam és a bûnös gondolatot elvetettem. Szegény édesanyám ugyanis Skorpió jegyében született pedagógus lévén, nagyon is értett ahhoz, hogy miként alakítson át az õ általa elképzelt ideális kisfiú képére és hasonlatosságára, és ahhoz, hogy a kelletnél jóval szorosabbra fûzze a kettõnk közötti lelki kötelékeket. E rendkívülien magas csúcsokat megcélzó anyai és pedagógiai mûvészet-gyakorlással, amelyben általában az általam évek óta nem látott “léha” apa megbízhatatlan jellemének és gonosz tetteinek az emlegetése jelentette a rám leselkedõ nagy veszélyek és végzetes kilátások lehetõségét, szegény édesanyámnak sikerült elérnie azt, hogy betegesen féljek az õ elvesztésétõl, illetve a kettõnk elválásától. És ez a félelem annyira erõsen élt bennem, hogy valahányszor betegen otthon kellett maradnom és nagyapám valahol vidéken járt, ha édesanyám a munkaideje lejárta után néhány órát késett hazulról, mindjárt arra gondoltam, hogy azért nem jön, mert meghalt, vagy valami végzetes szerencsételenség érte. Ilyenkor egy darabig csak reszkettem kétségbe esetten, és a Szûz Mária képéhez imádkoztam, hogy õt óvja meg, vagy ha már meghalt támassza fel és hozza haza nekem. De imádkoztam én az édesanyám falra akasztott keretes fénykép-portréjához is, majd, amikor ezek után az vallásos mûveletek elvégzése után sem érkezett haza, remény-vesztettségemben olyan hangosan kiabálva kezdtem el zokogni, hogy mikor a szomszéd házak lakói hallották azt meg, mikor a az utcán járó idegen személyek, akik pánikszerûen berohantak, hogy segítsenek a szerencsétlen gyermeken. Annyira kétségbeesetten zokogtam, hogy egy csendes szombat délután, amikor se a szomszéd házak lakói nem tartózkodtak otthon, sem a házunk elõtti utcán nem jártak felnõttek, az utca túloldalán és néhány házzal jobb oldalt álló építkezési vállalat õre hallotta meg a vészterhes jaj-kiálltásaimat. Az udvari kapunk be lévén zárva, az õr a kovácsoltvas virágállványokba kapaszkodva felmászott a homlokzati ablakba és onnan integetett nekem, hogy nyissam ki az ablakot és mondjam meg, hogy milyen katasztrófa történt? Amikor látta, hogy gyakorlatilag semmi baj nem lehet, de ettõl függetlenül én vigasztalhatatlan vagyok, oda hívott az ablakhoz, engem ügyesen kiemelt és a karjaiban tartva és velem együtt leszökött a járdára. Majd átvitt az utca túloldalán álló vállalati õrhelyre, amelynek ablakából, immár kevesebb félelemmel, vele együtt leshettem azt, hogy mikor érkezik a házunk elé édesanyám, miközben a kapus bácsi, a “kilétem és a családi állapotom” felõl mindenfélét kérdezgetve, elterelte a félelmemrõl a figyelmemet. Ilyen anyássá és gyávává nevelt lélekkel, a mesterségesen veszélyes példává, sõt: egyenesen sötét példává duzzasztott léha apa-képzetekkel a szívemben, nem csoda, ha a szülõk nélkül eltöltött rengeteg szabadidõm ellenére, nem lett belõlem belevaló vagány, egy talpraesett, önmagát minden helyzetben feltalálni képes, hétpróbás kölyök, aki a nehéz gyermekkora viszontagságainak elmúltával, végül is megtanul a jég hátán is megélni és megtalálja helyét az életben. Késõbb, amikor ugyancsak a segítõkész keresztanyáimnak köszönhetõen, ha írni nem is, de legalább olvasni magyar nyelven is megtanultam a román nyelv mellett, és az enyémhez hasonló sorsú gyermekekrõl szóló regényeket olvashattam, azon csodálkoztam, hogy a Twist Oliverek, David Cooperfield-ek, miért nem küzdöttek az enyémhez hasonló lelki drámákkal? Csak nagyon késõn, már elvált férfikoromban, amikor szegény édesanyám még mindig megpróbált csökönyösen beleszólni még abba is, hogy kikkel barátkozzak és csak a kíméletlenségig elmenõ kegyetlen és durva szavak következetes használata után sikerült errõl az anyai rögeszméjérõl leszoktatnom, csak akkor jöttem rá, hogy a közismert gyermek-regény hõsöket nem nevelte olyan Skorpió - anya mint engem. Hogy azokat nem zavarta össze és nem ásta be az érzelmi és fizikai önállótlanság vermébe a szeretetet az egoista ragaszkodással és az egészséges életre-nevelést a kényelmetlen meglepetéseket nem okozó, gyermek-robottá alakítással összetévesztõ édesanyjuk, mint engem. Pedig én sem születtem gyámoltalan, naiv és magatehetetlen anyámasszony katonájának. Hiszen óvodás koromban még én kaptam meg majdnem minden fiú fõszerepet. Sõt: egészen korai idõkre visszatekintve: totyogó makogó koromban, nem sírtam, amikor elestem, hanem, ahogy erre valószínûen az apám rászoktatott: erélyesen bíztattam magam, hogy Áj phe Ádám, áj phe! (- Állj fel Ádám, állj fel!). Azt, hogy erre, a szokvány6osan panaszos gyermek-sírás elõadása ellenében gyakorolt, pozitív eredményekkel kecsegtetõ férfias magatartásra, az akkor még velünk élõ édesapám és nem az anyám vezetett rá, abból következtetem, hogy az egyetlen konkrét emlékem róla a korán megszakadt együttélésünk idõszakából az volt, hogy amikor a két és fél éves koromban a hurkatölcsérrel szaladgálva a kezemben (Ki tudja már, hogy akkoriban mit nem akart az édesanyám olyan nagyon meglátni?) elég mélyen és elég szélesen elvágtam a szemöldököm alatti bõrt és az ambulancián kitakarítván a sebet, a szolgálatos doki három kapoccsal összefogta, nem hogy nem sírtam az apám jelenlétében, hanem a figyelmeztetõ tanácsára, még meg is kellett köszönnöm az orvosnak a kezelést. Ezt a pozitív apa-emlékképemet viszont elhomályosította egy olyan, az anyám által a tudatomba elültetett élménykép nélküli emlék, miszerint az apám annyira szeszélyes és kiszámíthatatlan ember, hogy egy alkalommal, amikor kértem tõle valamit és õ nagyon részeg volt, a fülemtõl fogva, átdobott a kerítésen. A kerítésen való átrepülés és a káros következmények nélküli földre landolás élményére egyáltalán nem emlékszem, de arra igen, hogy ezt az eseményt, az apám elköltözése után igen sokszor elmondtam a szomszéd és az óvodás barátaimnak. És arra is élénken emlékszem, hogy amikor egy-egy régi ismerõsünk, aki látott szerepelni az óvodai ünnepi mûsorok alkalmával, vagy más ismerõstõl, esetleg a saját gyermekeitõl - unokáitól hallott valamit az óvodai szerepléseimrõl, megemlítette, hogy “Ádámka bizonyára épp olyan tehetséges, mint az édesapja, biztos, hogy valami mûvész lesz belõle”, e megjegyzésekre szegény édesanyámnak a már-már szállóigeként ható replikája az volt, hogy: - Inkább most ütöm agyon! http://kozmaszilard.hu




Hogy miért volt olyan nagy szüksége a szegény édesanyámnak, hogy a kétségtelenül, nem nyárspolgári családi életvitelre született apámból az én emlékezetemben egy gyûlölni való apa-képzetet és belõlem egy magatehetetlen majmocskát faragjon, soha nem, azaz nagyon késõre értettem meg. Tény az, hogy amikor a jövendõ mostoha apámmal, Kaltenber Matyi bácsival találkoztunk, már meg érett a helyzet egy kis jellem korrekcióra, mivel betegesen anyás és ennek megfelelõen gyáva legény voltam. De, hogy ez a sánta mivolta ellenére bikaerõs pátriárka jellemû férfi még a román iskolánál is nyomasztóbb hatást gyakorol majd a jellememre, az valószínû, hogy csak a sorsom erõsen homályos nagykönyvében volt megírva, és semmiképp az életben mindig csak a kényelmes helyeteket keresõ, a kockázatokat és erõfeszítéseket kerülni igyekvõ, vagyis a “praktikus” megoldásokat keresõ szegény édesanyám pragmatikus életképzeletében.

Szegény édesanyám második férjét, az elsõ látásra talpig megbízható úriember benyomását keltõ, rejtett hatalmi mániáját csak jóval késõbb, az egyre gyakrabban ismétlõdõ részeg állapotai után felfedõ, társaságban és “idegenek elõtt” lekötelezõen joviális és jól nevelten diplomata, az élet anyagi labirintusában a szakemberek magabiztos együgyûségével jól igazodó, nem csak önmaga, hanem a családtagjai nevében is fellebbezhetetlen döntéseket hozó, a sánta emberek közt fasiszta és a fasiszta emberek között sánta mostohaapámat magyar kártyából jósolta meg Horváth Pici néni. - Rózsika, maga nemsokára férjhez fog menni egy barna férfihez, akit a napokban fog megismerni egyik barátnõjén keresztül! - Ilyet ne is mondjon Pici néni, én tudom Istenemre, nem megyek férjhez még egyszer ebben az életben! Nekem elegem volt a férfiakból. -

Ezt maga csak úgy mondja szívecském, hallgasson meg engem, maga három hónapon belül férjhez megy.

Én, a Pici néni nagy szobájában, a zongora alatt az üveg tányérkába léptetett, réz kerekekben végzõdõ zongoralábak rejtélyét próbáltam megfejteni, de az édesanyám és a barázdás, sötét barnára aszott arcú Horváth néni között folyó mágikus párbeszéd olyan mélyen megérintett, hogy úgy éreztem, elakad a lélegzetem. Valami ismeretlen erõ kiemelt a zongora alól és egyszer csak ott találtam magam a Horváth néni konyhaszékére kivetett kártyalapok ikonjai elõtt édesanyám térdére támaszkodva mindkét kezemmel, egy kártyalapra meresztve szememet, amelyet Horváth néni bütykös és az arcánál is ráncosabb, a földdel dolgozó emberek sajátos, fekete hegeivel borított mutató ujja a sors lándzsahegyeként szorított a kopott konyhaszék deszkalapjához. Az idegen barna férfi képe, amelyet a Makk király képviselt a számomra különös feszültséggel megtelt szobában, torokszorító, fojtogató érzések kavargását indította el bennem, amitõl félelmetessé vált a körülöttem levõ világ, és aminek az lett a vége, hogy szorosan átöleltem édesanyámat, aki zavartan mosolygott Horváth nénire, miközben gyengéden próbálta lefejteni görcsösen szorító karjaimat a válláról. A Makk Király és Horváth néni mezei munkától repedezett, szigorú mutatóujjának együttesét nem tudom elfelejteni. E kép mindannyiszor felvillant késõbbi életem során, valahányszor kártya került a kezembe, vagy kártyát láttam valakinél. - Milyen gonoszak a maga kártyái, édesanyám. - Szólalt meg a nagy szobában a kimenõ ruháját próbálgató Bida néni, Horváth Pici néni inkább férfiasan vaskos, mint molett, pártában maradt, valamikori Levente-parancsnok leánya. - Rózsikának második férjet ígérnek a kártyák és nekem egyet sem? - Bida néni vastag hangú méltatlankodása nagyon zavart, mert úgy éreztem, meggátolja Horváth nénit, hogy a belõlem egyszerre vonzó és taszító érzéseket kiváltó, ismeretlen barna férfirõl részletesebb leírást adjon, azaz több mindent mondjon el nekünk a kérõ fontos tulajdonságairól. Valamiért meg akartam õt ismerni, még mielõtt az életemben is ténylegesen megjelent volna, hiszen a kártya által leleplezett létezését én mindig is sejtettem és személye mindig is izgatott, úgy is, mint belõlem ismeretlen ellenérzéseket kiváltó személy, aki elrabolja tõlem édesanyám szeretetét, és úgy is, mint valami megmagyarázhatatlan nagy ígéretnek a testi megvalósulása. - Egy ostoba nagyokos vagy te Bida, azért fölényeskedsz állandóan és ráadásul türelmetlen is vagy. E miatt nem sikerül neked semmi. Rózsikának eljött másodszor is a férjhez menés ideje és neked valamiért még nem. Ilyen az emberi sors, ebben egyikünk sem dönthet. Nekem elhiheti Rózsika szívem, nekem a kártyáim még nem hazudtak egyszer sem! Lánya felé fordulva és mutató ujjával a homloka közepét érintve: - Ide köpjetek, ha három hónap múlva Rózsika még nem lesz férjhez menve! - Horváth néni ellentmondást nem tûrõ szavainak és szilárd tekintetének hatására nekem elszáll minden erõm. - Na, húzzon csak még egyet Rózsika szívem. Úgy ne...- Nyugtázza elégedetten szegény édesanyám önfeladó, erõtlen mozdulatát és kezdi újból kirakni a kártyáit. - Itt van ne! Mit mondtam? Ez az erõs barna férfi nemsokára jelentkezik magácskánál, és elveszi magát feleségül, akármit is mondjanak nekem. Horváth néni kártyái tényleg nem hazudtak. Csak az volt a baj, hogy a lánya, Bida néni okvetetlenkedései miatt, õ nem tudta elmondani a Makk Király képében jelentkezõ mostohaapámról azokat a részleteket, amelyek késõbb engem felkészületlenül értek. Lehet, hogy bölcs Phütiaként Horváth néni hallgatta el a teljes igazságot annak érdekében, hogy törvény szerint beteljesedhessen mindaz, aminek be kellett teljesednie? Vagy csak én nem emlékeztem valami fontos http://kozmaszilard.hu




részletre, útbaigazításra, misztikus jelre? Esetleg szegény édesanyám értett a kártyákkal kapcsolatban valamit félre? Ezt ma már nem lehet eldönteni. A szokásosnál gyérebb találkozásokkal járó udvarlás periódusában ugyanis nem derült fény az én egészséges "férfivá-nevelésemet" már a kezdetek kezdetén a lelkére vevõ és a biztos célba juttatásom garanciáját magára vállaló, Kaltenber Matyi bácsi személyének rendkívüli összetettségére. Ezért csak fél évvel a házasságkötés után derült ki szegény édesanyám számára, hogy hús-vér emberrel van dolga és nem egy kártyalappal, aki a maga módján becsületes és jószívû férfi ugyan, de mindamellett még: általa irányíthatatlan, határozott, hiú, iszákos, kegyetlen, egyenes, furfangos, szívélyes, brutális, érzelgõs, gonoszkodó, hirtelen haragú, becsvágyó, kedveskedõ, zsarnok, hívõ, közvetlen, alakoskodó, jó érzésû, erõszakos, megfontolt, tiszteletteljes, beképzelt, önérzetes, figyelmes, rátarti, õszinte, nyílt és alattomos, aki a virágokat és a szilvapálinkát egyaránt szereti. És aki, ha berúg, összerókázza a házat, miután Adolf Hitler fönséges eszméire megtanít bennünket, és egy-két általa vásárolt bútordarabot összetör a lakásban. Mindezek ellenére, amikor józan, nem csak azt tudja, hogy mitõl döglik a légy, hanem azt is, hogy mi a családi becsület. Tudja, hogy a házban tisztaságnak és az életben rendnek kell lennie, amit néha saját magától is, de mindig és elsõsorban közvetlen környezetétõl el kell várnia, és meg kell követelnie, ahogy illik egy szudéta-német magyarembernek. Mert az õ eredete bizony szudéta-német volt, annak ellenére, hogy olyan magyar szívû ember, mint õ, Kossuth Lajos és Petõfi Sándor óta nem született! Az udvarlás idõszakában még nem volt szó sem a heti két - három liter pálinka elfogyasztását követõ Adolf Hitler fennkölt eszméinek az ismertetésérõl, sem a szerinte számára valami misztikus okból kifolyólag bizonyos kiváltságokat és elõjogokat biztosító szudéta német eredetérõl. Édesanyám vagy a sántasága ellenére vonzó barna férfit látta benne, vagy az õt és “az õ kisfiát” igazi férfiként támogató rendes embert, mert örömében még Horváth nénivel is viccelõdött, hogy a kártyáinak hála, õt micsoda nagy szerencse érte: - Hálát kell adnom a Jó Istennek és a Pici néni kártyájának, hogy õt hozzám küldték. Ádámkának igazi, gondviselõ apja lesz. Nekem ezt megígérte és én hiszek neki, mert három gyermeket már felnevelt becsületesen, miután a testi fogyatékossága miatt elhagyta a gonosz felesége és megszökött egy idegennel. - Adja Isten, hogy úgy legyen lelkecském, adta áldását Horváth néni igazi orákulumhoz illõ mértéktartással és egy téesz-napszámossá visszaléptetett, volt úriasszony hûvös lelkesedésével. - Igazán, nagyon irigyellek ezért a jóemberért, Rózsikám, de szívembõl gratulálok neked, mondta Bida néni. Matyi tényleg egy nagyon korrekt, kifogástalan úriember, aki biztosan megbecsül majd téged, hiszen nagyon örvend, hogy általad újra egy szeretõ családapa lehet. Én is többször találkoztam már vele Matyónál Murokhelyen és szerettem volna, ha rajtam akad meg a szeme! Na de nem féltékenykedek. Neked és Ádámkának nagyobb szükségetek van reá, mint nekem. - Hozzánk is Matyó keresztanyámmal jött el Matyi bácsi, hogy javítsa meg édesanyám biciklijét és azért, hogy vegyen nekem kis csirkéket. - Kapcsolódtam be a lelkesedésükbe én is, hiszen úgy éreztem, hogy a csirkevásárlás következtében az én mellbõségemet is dagaszthatja a fontos szerep, mintha édesanyám deresedõ halántékú, sánta võlegénye a csirkevásárlás által az én szerzeményem is lenne. - Miféle csirkéket vett az neked, te? - Érdeklõdött az úri zongoraoktatóból a humanista népi hatalom által bütykös ujjú téesz taggá varázsolt Horváth néni. - Egészen kicsi, két napos csibéket. - Matyi éppen javította a biciklimet, amikor Ádámka az iskolából megérkezett azzal a nagyhírrel, hogy a vasüzletbe csirkéket hoztak eladásra és kérlelni kezdett, hogy mi is vegyünk, mert Román Bubuék is vettek tízet. Tudod, Román Bubu, Koszta Évának a fia, akivel Ádámkáék együtt jártak óvodába és most iskolába is együtt járnak. Mielõtt észbe kaptam volna, Matyi adott Ádámnak tizenöt lejt. Ádám sem várt bíztatást, elrohant a pénzzel és tíz perc múlva beállított három csipogó naposcsibével. Kész tények elé állítottak a férfiak, mielõtt ellenkezhettem volna - nevetgélt anyám elégedetten. - Hagyja el, Rózsika, az édesapja udvarán igazán elfér az a három csirke. A fontos az, hogy a jövendõ férje és a gyermek szeressék, és jól megértsék egymást. - Ami a csirkéket illeti, azok elférnének, csak édesapám nem fér el tõlük, és állandóan morog, hogy letapodják a füvet, pedig fonott fûzfa kosár alatt vannak. Nekünk is csak a cövekek közé kihúzott drótfolyósokon szabad járkálni az udvaron, hogy a füvet ne tapodjuk, mert az kell a lónak. Pedig lovunk már rég óta nincsen. - Tudom, mert szerdán a piacon összeismerkedtem egy kedves romány emberrel. Azt mondta, hogy ismeri a maga apját, aki a hóbortja ellenére jó mesterember. Még azt is mondta, hogy minden ember fejében van egy kicsi madár, de úgy látszik, hogy Vezsenyi úrnak, madár helyett, egy lovat ültetett oda a Jóisten. - Miután nekem is megmagyarázzák, hogy min derülnek, úgy teszek, mintha megérteném és erõltetve nevetek, amitõl a felnõttek kissé feszengeni kezdnek. Elpirulok és már csak azért is abbahagyom a benfetteskedô nevetést, mert Bida néni pontosan http://kozmaszilard.hu




azzal a kérdéssel hozakodik elõ ami ebben, a számomra egyébként igen ritkán adódó, derûs hangulatban, a legkényelmetlenebb kérdésének számít: - Apropó Rózsikám, Ádámka megtanult-e jól románul? - Nem, sajnos nem. Nem akar becsületesen tanulni, mint ahogy az egy jó gyermekhez illene, mintha sírba akarna tenni engem. Lecke helyett mindig máson jár az esze. De remélem, hogy õszire már megkomolyodik, és szorgalmasan tanulni kezd. Hiszen harmadikos lesz! Nekem halvány elképzeléseim sem voltak a megkomolyodásom mikéntjét illetõen. Arról, hogy megtudjam, hogyan lehetnék csak úgy, önmagamtól, egyik napról a másikra, jó tanuló, régen lemondtam már. Különben is most az otthon maradt csirkéim izgatták a fantáziámat és nem a pedagógiai kérdések. Matyi bácsi kezdeti nagylelkûségét, illetve a csirke-pénz ajándékát, soha nem tudtam összeegyeztetni késõbbi viselkedésével. Nem mintha zsugori ember lett volna. Talán ez az egyetlen emberi gyarlóság, ami nem járult hozzá az õ ellentmondásos jellemének gazdagításához. Ez az egy nem. De mi minden igen! Kezdetben egy tárgyilagos pátriárka mérsékelt szigorúságával méricskélte, szó, ami szó, "nem férfihez illõ, túlzott anyáskodó szokásaimat". Igazi "férfi-nevelésben" viszont csak azután részesített, miután elsõ részegségi agóniája elõl édesanyám az én szobámban és az én ágyamban keresett menedéket. Hogy azért veszekedtek-e, mert megrészegedett, vagy azért részegedett meg, mert veszekedtek, nem tudom. Tény, hogy én már jóval korábban kezdtem érzékelni a családi háromszögön belüli feszültséget, mindjárt a csirkevásár utáni lelkesedésem elmúltával. Sehogy sem találtam el Matyi bácsival azt a normális hangnemet, amit édesanyámmal és nagytatámmal magától érthetõen, természetszerûen használtam, amikor nem a megoldatlan iskolai helyzetemrõl volt szó. A gyermek - szülõ közvetlenségre utaló hangnem még annak ellenére sem jött létre, hogy "apjának" is szólítottam õt egy kezdeti idõszakban. De hamar felhagytam ezzel, mert az õ egyéniségéhez sehogy nem talált és valahogy idegenül csengett a szájamban ez a kifejezés. Ráadásul, tényleg úgy is éreztem, hogy õ sem tud engem elfogadni teljes szívébõl a gyermekének. Folytonosan belékötött abba, amit én csinálok, amibõl arra következtettem, hogy igazából nem is szeret. Pedig mit nem adtam volna, ha igazi, jó édesapám lesz! A részegségi állapotban elkövetett botrányos viselkedése után azonban, közöttünk minden közeledési kísérletezés véget ért egyértelmûen. Én örökké féltem tõle, neki viszont állandóan rossz volt a lelkiismerete velem szemben. Éjszaka, miközben a Matyi bácsi csapkodások és ordítozások utáni keserves nótázását - “Mert nékem az életemben nem sikerült semmi.” - hallgattam édesanyámhoz bújva halálra rémülten, meg voltam gyõzõdve arról, hogy másnap felülünk az elsõ autóbuszra, és ott hagyjuk õt mindörökre a fakitermelõ település szolgálati lakásában, ahová nem rég költöztünk ki édesanyámmal új életet kezdeni. De nem így történt. Nem ültünk buszra és nem hagytuk ott Matyi bácsit sem másnap, sem harmad nap, sem a következõ hetekben - hónapokban és években, amikor az ilyen éjszakai, majd nappali pálinkás kikapcsolások egyre sûrûbben és egyre sajátosabb dinamikával töltekezve ismétlõdtek. Késõbb, amikor én is felnõtté váltam, megkérdeztem édesanyámat, hogy miért nem akkor hagyta ott Matyi bácsit és az egész nyomorult helyzetet? Mert a tizenhat évi állandó szorongásnak, zaklatottságnak és rettegésig menõ nyílt félelemnek, a nagyapám által épített családi házunknak az általam idejében megakadályozott felgyújtási kísérleteitõl a feleség-gyilkolási és öngyilkossági fenyegetõzésekig menõ szenvedélyeskedéseknek, végül is csak a polgári válóper vetett véget. Ez, a Matyi bácsi szívinfarktusos halálával végzõdõ válóper lett a Pici néni kártyajóslatának, valamint szegény édesanyám tizenöt évi határozatlanságának a következménye. Józan felnõtti kérdésemre azt az értelmes választ adta a szegény édesanyám, hogy azért nem vált el tõle tizenhat éven át, mert az egész világ õt ítélte volna el, ha a második férjétõl is elválik. És ráadásul egyházilag is megesküdtek! Ezt az irracionális érvet a nyomorúságban való kitartás indoklására több nõtõl is hallottam a késõbb, amikor sors-program értelmezés céljából jöttek hozzám az anyámhoz hasonló csõdbekerült személyek. "Hidd el nekem, Ádám, mindenki azt mondta volna, hogy bennem van a hiba." Így hát édesanyámnak a világ ítéletétõl való, tizenhat évig rejtett félelmei következtében én, aki elõzõ este szentül meg voltam gyõzõdve arról, hogy ennek az életveszélyes állapotnak csakis az lehet a következménye, hogy "megyünk haza nagytatához", másnap egy második, olyan kibogozhatatlan rejtély elé kerültem, amitõl végképp elveszítettem tájékozódó képességemet a felnõttek világában. Matyi bácsi korán felkelt, kitakarította a nagyszobát és a konyhát, elmosta az esti cirkusz miatt mosatlanul maradt edényeket, fényesre vikszolta édesanyám sáros síbakancsát, meleg reggelit készített, és behozta hozzánk a szobába, és ünnepélyesen bocsánatot kért édesanyámtól. A fatelepi nehéz gondokról beszélt, amelyeknek súlya mind az õ vállait nyomta és kérve kérte édesanyámat, hogy ne hagyja ott, abban a számára igazán nehéz helyzetben, amit tulajdonképpen értünk, a mi jövendõ boldogságunkért vállalt. Vegye úgy a tegnap este történteket, mint egy véletlenül beállt balesetet, amelyrõl gondoskodni fog, hogy soha ne ismétlõdjön meg az életben. Édesanyámnak meg kell érteni õt, hiszen sok keserûségen ment keresztül az életben, nem tudni miért, de neki több nehézség jutott ki az életben, mint másnak, ugye, és ráadásul itt van ez a nyomorúságos politikai helyzet, ezzel a lehetetlen népi demokráciával, ami valósággal megbénítja a Matyi bácsihoz hasonló, életet és igazságot szeretõ emberek kezét. Ekkor édesanyám "elengedett" játszani az idõközben barátaimmá lett telepes gyermekekkel, akiknek kinti http://kozmaszilard.hu




viháncolása behallatszott a két apró szobás szolgálati lakás ajtaján. Amire az esti gyötrelmeket feledtetõ játszadozásból haza tértem, édesanyám elégedetten terítette a vasárnapi asztalt, miközben Matyi bácsi vígan kalapált az udvaron, a friss deszkából készítendõ nyúl és tyúkketreceken. - Ha tudtam volna, hogy mennyi terhet és nyomorúságot fognak jelenteni nemsokára számomra e ketrecek jövendõ lakói! Alig állt helyre a családi béke, elkezdõdött a férfivá-nevelésem. Kiderült, hogy nagyon sok dolgot, amit komolyan kellene vennem "az életben", nem veszek komolyan. Komolyodásom érdekében, olyan gyermekhez méltó feladatokat kaptam, mint édesanyám és Matyi bácsi cipõinek sártól és trágyától való megtisztítása, krémezése és fényesre kefélése minden este, valamint a tízre kerekített számú, tyúkká tollasodó hajdani csirkéim etetése, azok pajtájának kipucolása, tojásaik összeszedése, az én szobám takarítása. Kisvederrel mosogató és ivóvízhordás az úton túli patakról, vékony tüzelõfa-hordás a fásszínbõl, tejhordás a szomszédoktól sötétedés elõtt minden nap. Szerencsére a telepi iskolában az elsõ tanulók közé kerülhettem minden erõfeszítés nélkül - annak köszönhetõen, hogy itt csak magyar nyelvû osztály létezett, és így mindent értve, eleget tudtam tenni annak, amit a fiatal tanító néni igényelt tõlem - különben nem maradt volna idõm tanulás mellett még játékra is ennyi feladat mellett. Így sem telhetett el három nap anélkül, hogy kötelességemmé elõlépett feladataim közül valamit ne mulasztottam volna el, amiért családi viharokat elõre jelzõ feszültségek kezdek lengedezni az idillikusnak amúgy sem mondható családi háromszögükben. Becsületes fiúgyermeké válásom érdekében a napi feladataim mellett kötelezõ lett még: bárhol, bármit is kitesznek a tányéromba, azt mind megenni, mert "ki hogy eszik, úgy dolgozik". Ha nem eszek meg mindent, amit elém tesznek, az annak a bizonyítéka, hogy nem dolgozok eleget, és ha nem dolgozok, akkor bûnös és becstelen, erkölcsileg elítélendõ életet folytatok. Vizet nem szabadott innom evés elõtt és evés közben. Szegény édesanyámat nem szabadott szerbusszal köszönteni, hanem kezitcsókolomédesanyámmal. Ez legalább meg volt határozva, de Matyi bácsi köszöntési formája rám volt bízva, ami még kínosabb volt mintha elõírás szerint kellett volna tennem. Továbbá nem szabadott az asztaltól felállni, amíg mások esznek. Ha vendég volt a házban, kötelezõ volt kimenni a házból és napi feladataimat végezni, vagy - pl. rossz idõ, vagy betegség esetén - visszavonulni a szobámba és becsukni magam mögött az ajtót. Több ilyen, belõlem a férfiasság erényeit elõhívni és megerõsíteni hivatott dolgot kellett tennem még, amelyek közül a leginkább mégis a kakaós kávé fogyasztásáról való lemondás jelentette a legfájdalmasabb veszteséget. A többi kötelesség és tiltás teljesítése és betartása, mint egy vég nélküli sakkjátszma lezajlása még érdekesnek is tûnt az elején, de az idõ múlásával egyre terhesebbé és nehezebbé vált ezek teljesítése. "Rend a lelke mindennek", mondta Matyi bácsi, valahányszor újabb mulasztáson kapott és én egyre inkább meggyûlöltem az absztrakt rend-szeretetét, hiszen õ kavarta a legnagyobb rendetlenséget minden szinten, valahányszor a bérvágásos - korrupciós pálinkától, amit azok a falusiak hoztak neki, akiknek a fáját soron kívül deszkává vágatta, lerészegedett. Egyikünk sem tudta, hogy az általa másoktól elvárt erõszakolt családi, vagy közösségi rend, ami olyan feszültséget idéz a lelkében, hogy a hétvégeket nem bírja ki pálinka nélkül, és amit ezért elsõsorban õ nem tud betartani, nem helyettesítheti a szellemi rendeltetés-tudatot. Az elején tehetetlenül és csendesen tudomásul vettem, hogy ezt ezen túl így fogom csinálni, még szórakoztatott is az új életrend gondolata, mintha valami fontosabb és lényegesebb, mert komolyabb játék lenne, de amikor azt kellett tapasztalnom, hogy nem tudok annyi feladatnak, elõírásnak és kötelességnek eleget tenni, nap mint nap, már benne is voltunk az én rossz tulajdonságaim és "ferdejellemem" által minduntalanul kirobbantott veszekedések sûrûjében. Szegény édesanyám megpróbált besegíteni egy-két feladat végrehajtásába, "csak amíg megszokja ezt Ádám", de abból viszont az derült ki, hogy õ semmit nem ért a fiúgyermek neveléshez és nekem okoz mérhetetlenül nagy kárt, amiért "anyámasszony-katonáját" akar nevelni belõlem. Nézze meg Matyi bácsi fiait, mindkettõ férfi a talpán, pedig az egyik még csak diák, majd meglátja a nevelõi munka pozitív eredményét, ha közelebbrõl megismeri õket. Édesanyám ilyenkor mindig megingott a kölykét sajnáló anyatigrisi határozottságában, hiszen a családi ismerkedést szolgáló félnapos-egynapos találkozások alkalmával a felnõtt Kaltenber testvérek, csakugyan "tisztességtudó", udvarias, segítõkész, rendes "férfi-emberek" benyomását keltették benne. Így hát édesanyám pártfogására sem számíthattam lassan a Matyi bácsi nevelõi módszerével szemben. Gyûlölködve, utálkozva kikerültem az útjából, ha távolról megláttam, és otthon kerültem a tekintetét. Meg szerettem volna ölni, de csak néha sírva fakadhattam a kétségbeeséstõl hisztériásan és eszelõsen. Egyetlen olyan gyermekkel sem találkoztam késõbb, még felnõttként sem, még apaként sem, akinek az elvárttal arányos érzéke lett volna a felnõttek által rájuk rótt kötelességek teljesítéséhez, a vég nélküli munka-feladatokkal szembeni felelõsségérzethez. "-Hét baj van ezzel az elkényeztetett nyápicoddal. Ha rajta múlna, és hatalma lenne hozzá, ez meggyilkolna mindkettõnket. Maholnap a fejedre fog nõni, meglátod. Értsd meg, hogy rendet kell tanulnia, kötelességtudást és tisztességet. Máskülönben egy elkényeztetett, csavargó nyápic lesz belõle, aki ellensége a munkának és minden rendes embernek." - Szólt a hétköznapi ima-malom. - Értem, értem, de hát sok ez neki egyszerre. - Már hogy lenne sok? Az én kisebbik fiamat, amikor Vöröshegyen laktunk és vele egyidõs volt, már el lehetett küldeni a http://kozmaszilard.hu




vendéglõbe cigarettáért akár késõ este is, pedig egy erdõn is keresztül kellett menjen...- Éreztem, hogy meggyûlölöm a Matyi bácsi húsz éves kisebbik fiát, amiért alapot szolgáltatott velem egyidõs korában az én becsmérlésemhez és lefitymálásomhoz. A mostoha terror ötödik hónapjában egyik este rám tört a fejfájás. Másnapra elmúlt, de az iskolában valamiért most már tényleg nem tudtam figyelni, és az addig nagyon szimpatikus magyar tanító néni is bezárt délutánra megtanulni az elmulasztott leckét, mert nem akarta egy négyessel elrontani az addig gyûjtött jó jegyeimet. Pedig tanulni itt a fatelepi iskolában, nekem azelõtt sem kellett nagyon. Az Ofélia tanító néni óráin megszokott, fokozott és koncentrált figyelem hozzásegített, hogy nagy meglepetésemre és megkönnyebbülésemre itt, ahol magyarul mondtak el mindent, a jó-tanulók közé számító gyermek lehessek. A délutáni visszatartás miatt, estére rengeteg kötelesség-mulasztás gyûlt össze, ráadásul épp csak megpiszkáltam a tányéromba tett túróspuliszkát. - Mi van úrfi, nincs étvágyad? Hát persze, hogy nincs! Ki hogy eszik, úgy dolgozik. - Adta meg a pontos diagnózist az elmés mostohaapám. - A tyúkoknak nekem kellett enni adnom az úrfi helyett estére, mert felõle akár éhen is dögölhetnének! Ráadásul tûzgyújtót és vékony fát sem hozott. Mivel gyújtok reggel tüzet, hogy a kényes feneketek be ne fagyjon, amire fel keltek? Ha nincs étvágyad, ne piszmogj itt, tessék kimenni, és fát hozni reggelre! Igen, igen. Jól hallottad. Mit bámulsz úgy? Magyarul beszéltem! Ez a te kötelességed, nem? Na, fogd a fáskosarat és eredj! - Hagyd el, Matyi, a gyermeket, hogy menjen lefeküdni, majd én hozok be fát. Késõ van már, besötétedett egészen, biztos fél még kimenni ilyen sötétben. Ádámka, menj szépen és feküdjél le. Matyi bácsi szemei szikrát szórtak: - Te nem mész most lefeküdni, amíg a kötelességedet nem teljesítetted! - Öklével akkorát ütött az asztalra, hogy a tányérok és a többi evõeszközök a szemem láttára három centit felemelkedtek az asztalról, majd visszahuppantak nagy csörrenéssel. Majd anyám felé fordult és mutatóujját a homlokomnak szegezte: - Ez az õ kötelessége, nem a tiéd. Tanulja meg egyszer s mindenkorra. Rend a lelke mindennek! Ez így tovább nem mehet! - De hát sötét van odakint és természetes, hogy egy ekkora gyermek, aki nem szokott ehhez, fél kimenni ilyen sötétben... Nem látod, hogy milyen sápadt? Ádám, menj a szobádba és feküdj le. Nem mertem édesanyámra hallgatni. Tulajdonképpen nem mertem mozdulni sem, mert anyám szavainak hatására Kaltenber Döngölõ Mátyás, a nemes szudéta német származású, de ritka-magyar szívû férfi, hirtelenül hatalmassá kerekedõ gólem-szemeiben romantikus Wagneri tüzek lobogtak fel, amelyek engem eltöltöttek félelemmel és a konyhaszékhez szegeztek olyannyira, hogy csak ezt a két félelmetes szemet láttam, amely mintha fel akart volna nyársalni engem. Édesanyám szavait valahonnan nagyon messzirõl hallottam és nem bírtak már számomra semmiféle jelentõséggel. Éreztem, amint rátelepszik valami fekete teher a lélegzetemre. Matyi bácsi lassan felállt az asztaltól, a kisebbik fáskosarat a kezembe nyomta, kinyitotta az ajtót és ellentmondást nem tûrõen a kinti sötétség felé intett. Nekem több sem kellett: a kinti sötétség már nem tûnt olyan félelmetesnek, mint a szemébe nézni még egyszer ennek az embernek. Nem tudom, hogy értem a fásszínbe. Biztosan eleshettem, mert késõbb észleltük édesanyámmal, hogy a nadrágom mind a két térdemnél szakadt, sáros és véres. Akkor nem éreztem semmi testi fájdalmat, csak iszonyú rettegést és halálfélelmet. Mozgott a sötét körülöttem. Szívem dobbanásán kívül lassan a csukott ajtó mögötti veszekedés és viaskodás hangfoszlányai is elértek a fülemhez. Félelmemben sírni sem mertem, de lassan eleredtek a könnyeim és mindent feladva, hangosan zokogni kezdtem. Hirtelen felcsapódott a konyhaajtó és édesanyám kirohant utánam. Õ is elesett a köveken. - Hol vagy, te szegény kicsi fiam, gyere ide édesanyádhoz, gyere, hol vagy, ne félj drága gyermekem, többet nem bánt téged senki, ameddig én élek! Úr Isten, miért büntetsz így engemet? - Botorkálva odaért hozzám, a kezemtõl fogva magához vont és szorosan átölelt. Gyere kicsi fiam, ne félj, szegény édesanyád segít majd neked. Gyere, rakjuk meg a kosarat ketten, így ne, jól van, ne sírj többet, meglátod, megsegít az Isten, add ide a kosarat, én fogom vinni neked. - Amikor beléptünk a konyhába Matyi bácsi az asztalnál ült és férfias szenvedéllyel nyakalt egy szilvapálinkás üveget. - Úgy na, kényeztessed. Meg látod, ha megnõ, mind csak aranyat fog szarni neked. - Öklével mutatja, hogy milyet. Én megint zokogni kezdtem. - Törött volna el a kezem, égett volna rá a kezem a kilincsre, amikor az otthonomba beengedtem ezt az embert! Szent Úr Isten, miért vertél meg így, mit vétettem én neked? - Perelt szegény édesanyám egy számomra láthatatlan és érzékelhetetlen égi bíróval - miközben egyik kezét hárítóan Matyi bácsi felé tartva, a másikkal irányítva tuszkolt, vezetett maga elõtt a szobámba. - Micsoda ember! - És micsoda fehérnép vagy te? Lefekszel a fiaddal és mocskolkodsz vele. - Billegett utánunk Matyi bácsi a szilvapálinkájával a kezében. Édesanyám feladta a harcot és lerogyott egy székre. Majd valami hirtelen sugallat hatására feltornyosult onnan és inkább sikoltva, mind ordítva olyan szavakat vágott a Matyi bácsi fejéhez, amilyet http://kozmaszilard.hu




azelõtt soha nem hallottam tõle: - Te alávaló, senkiházi, szemét gazember! Nehogy bemerészeld tenni a lábadat a gyermek szobájába! Menj ki innen, vagy nagyon megjárod velem. Menj ki innen te utolsó útonálló, nem érted? - Micsoda, még hogy én menjek ki innen? Hát ki itt az úr? Ki hozott ki téged a szegénységbõl ide, hogy úrinõt csináljon belõled, és hogy ne kelljen munkába rohannod minden reggel? Mars a másik szobába, hanem én viszlek át, de úgy, hogy amíg élsz megemlegeted! És te úrfi, ne bõgj itt, mint egy hülye szamár, mert mindjárt pofon verlek. Dühödten az üveggel kezdet hadonászni az orrom elõtt, amitõl a sírás helyett immár torkom szakadtából visítani kezdtem. Úgy látszik ez használt, mert a sánta Gólem megtorpant egy percre, amitõl édesanyám még jobban felbátorodva, összeszedte minden erejét és túlkiabálta az én hisztériás zokogásomat: - Mátyás, ha nem mész ki innen ebben a szent pillanatban, én is sikoltani kezdek! - Nem tudom, ennek a hatására, vagy az idõközben lenyelt hatvan fokos pálinka hatására, Matyi bácsi prófétai dühe teljesen elvesztette kezdõ lendületét, a pálinkás üveget tartó keze, mint egy antialkoholista karikatúrán, esetlenül ott maradt a levegõben, szigorú arcán hirtelenül egy csodálkozással vegyített tanácstalan kifejezés jelent meg, majd a másik kezével lemondóan legyintett: Nem kell sikoltanod, mert nem ütöm meg azt az aranytojó selyemfiúcskádat. Amilyen nyápic, egy pofontól szörnyet halna menten. Csak azért fenyegettem meg, hogy ne ordítson nekem olyan eszelõsen. Fektesd le és gyere ki, hogy beszéljünk értelmesen. - Addig nem megyek innen sehová, amíg te ki nem mész a szobából és a pálinkás üveget el nem teszed. - Matyi bácsi kiment a szobámból, át ment a szobájukon keresztül a konyhába és hallatszott, amint a kamraajtót kinyitja és a pálinkás üveget nagy koppanással leteszi a kamra cementpadlójára. Édesanyám homlokon csókolt és a következõket mondva: “- Ne sírj kisfiam, meglátod, mindent elrendezek”, kilépett a szobámból és becsukta maga mögött az ajtót.

http://kozmaszilard.hu



I. Gyermekkor aggódó édesanyával és rendes mostohaapával

Recommend Documents