I. FEJEZET: A BOLDOG BÉKEIDŐK

7 I. FEJEZET: A „BOLDOG BÉKEIDŐK” Mottó: „Minden katonának erkölcsi kötelessége csapattestének történetét ismerni, annyival is inkább, mert a csapattest úgyszólván családja a katonának, melyben életének legszebb szakát töltvén el, azt szeretni, háláját és ragaszkodását kifejezni még akkor se szűnjön meg, ha már az ezred kötelékéből kilépve, otthonába tért is vissza .”1 Bár a fenti mondatot 1900-ban írták le az ezredtörténet írói, számunkra, akik a harmadik évezred elején katonai hagyományőrzéssel foglalkozunk, talán még fontosabb lenne megismerkedni nagyapáink és dédapáink történetével, hiszen szülővárosunkban is csak kevesen mondhatják el, hogy tudnak róla valamit. Pedig egyértelmű, hogy Szolnokvármegyéből csak ebbe a gyalogezredbe sorozták elődeinket a „közös” gyalogság soraiba, tehát szívügyünknek tekinthetjük, hogy feltárjuk a gyalogezred történetét. Az ezredet az 1859. december 27-én megjelent haderőreform keretén belül hozták létre. Eddig az időpontig csak 62 sorgyalogezred létezett a Habsburg–monarchia hadrendjében. A rendelet szerint a már meglévők bázisán további 18 ezred felállítását rendelték el. A 68-as számú cs. és kir. gyalogezred a 33. (gróf Gyulay), a 37. (József főherceg), és a 46. (von Hessen herceg) gyalogezredek III. zászlóaljából alakult meg. Az újonnan felállított ezred vörös-barna (rotbraun) hajtókát és arany színű gombokat kapott. A legénység ruházata még a kétsoros gombos fehér Waffenrock a magyar ezredekre jellemző medvekörömmel, a legénység nadrágja a búzavirágkék ún. magyar nadrág, fekete-sárga vitézkötéssel ellátva. Csákójának színe fekete volt, császári sassal és feketesárga kokárdával kiegészítve. Fegyverzete az új, 1855 M. Lorenz Wilkinson-típusú gyalogsági puska, bajonettel. Az első ezredtulajdonos báró Steininger Károly altábornagy volt, az első ezredparancsnok pedig gróf Bissingen Kajetán alezredes.2 Bissingent az 1860. május 21-én ezredessé léptették elő. Az ezred felállítása után az ezredtörzs az I. és a II. zászlóaljjal Prágában, a III. zászlóalj Eszéken, két százada, a 15. és 16. pedig a hadkiegészítő kerület székhelyén, Szolnokon állomásozott. 1860 augusztus 18-án, az I. Ferenc József születésnapján rendezett parádén vonult ki az ezred az akkor rendszeresített új ruházatában, amely az előbbitől annyiban tér el, hogy a kétsorgombos Waffenrockot egysorgombos, fekvő nyakú változat váltotta fel. Az 1860-as állománytábla szerint 2830 fő ún. békelétszámmal rendelkezett az ezred.3 Az 1861 tavaszán bekövetkezett diszlokációs változások az alábbiak: a Szolnokon állomásozó osztály saját zászlóaljához Eszékre, a háborús létszámra emelt tartalék keret Szolnokról Prágába, míg a III. zászlóalj végül Eszékről Triesztbe került. Az 1861. október 1-én kiadott 6846-számú parancs értelmében minden gyalogezred, így a 68-as is, egy további zászlóaljjal szaporodott, az egyes századok létszáma pedig 122 főre emelkedett. E szerint a tartalék osztály századai a 19. és a 20. számot kapták, míg a 21., 22., 23., és a 24. hadrendi számú századokat a már meglévő három zászlóalj fölös számú legénységéből alakították ki. A IV. zászlóalj állomáshelyéül, szintén Prágát jelölték ki, ahol az ezredtörzs is települt. A Magyarországon egyre inkább erősödő politikai mozgalmak hatására elrendelték a magyar ezredek hadilétszámra emelését:4 Ezredtörzs 56 fő és 11 ló I. zászlóalj 1030 fő és 28 ló II. zászlóalj 1030 fő és 28 ló III. zászlóalj 1035 fő és 34 ló IV. zászlóalj 992 fő és 1 ló Összesen 4143 fő és 102 ló

7

8 1861. december 2-án, Ferenc József császár trónra lépésének évfordulóján, a prágai Szent Ignác templom előtti Károly téren szentelték fel az ezred új, fehér zászlaját (az ezredzászló színe fehér, a zászlóaljzászlóké sárga volt). Mária Anna, V. Ferdinánd császár és király neje, a zászlóanya zászlószalaggal kedveskedett. Az ezüsttel gazdagon hímzett selyemszalagra a „Mater Die, mater nostra (Istennek anyja a mi anyánk)” feliratot írták. Ez, s az egyik fekete-sárga zászlóaljzászló ma a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonában van. A zászlószentelésre megjelent gróf Clam Gallas lovassági tábornok, helytartó is, aki előtt báró Steininger Károly vezérőrnagy, ezredtulajdonos vezényletével az ezred három, Prágában állomásozó zászlóalja tiszteletadást teljesített. A zászlószentelés után a fehér zászló a császári-királyi 68. gyalogezred I. zászlóaljához került, míg az addigi fekete-sárga a IV. zászlóalj jelképévé vált. A magasztos ünnepély végén magyar nyelven ünnepi beszédet mondó gróf Bissingen ezredes így szólt:5 „Bajtársak! Ősi szokás szerint minden első ezreden az első zászlóalj bírja a fehér zászlót. A hadügyminisztérium az eddigi sárga zászlót, eme fehér ellenében, a IV.-ik zászlóaljnak átadni rendelte. Ama régi, a Gyulai-ezredből magatokkal hozott sárga zászló tehát nem díszíti többé soraitokat . De a ti előbbeni bajtársaitok a Mortava és Morava mellett elesett hősök, kik a Gyulai-ezredben Benedek alatt hősi halált szenvedtek, azok szelleme fogja körüllengeni az új fehér zászlót kibontásakor, lelki szemeitek előtt. Hogy ti azon hősök példáját követve, ezen szent zászlót elhagyni nem fogjátok, hogy ti örömest készek vagytok ennek megvédelmezésére véreteket ontani, azt ti eskütökkel már megfogadtátok s hogy ti azt mindenkor meg is tartjátok, arról kezeskedik nekem a ti ösmert lovagias és vitéz nemzetiségtek. Anna császárné és királyné ezen zászlószalagot, mit kegyes elismerésének és bizalmának kifejezőjét, a ti vitézségtek és hüségetek jutalmául adta s helyetteséül zászlóanyának parancsnokló tábornokunk, gróf Clam-Gallas lovassági tábornok nejét bízta meg. Szabad lesz-e valaha, ezen szent jelvényt tőletek elragadni? Nem, amíg csak egy vércsepp kering is ereitekben, ezen zászló magasan fogja hirdetni Ausztria–Magyarország dicsőségét, az ezred vitézségét s meg fogja mutatni nektek azon dicső utat, a melyen haladva győzni vagy meghalni, császár, király és hazáért mindenkor készek vagyunk. Éljen lovagias császárunk és királyunk! Éljen szeretett császárnénk és királynénk! A mai zászlószentelés által, a mely a katona legféltettebb javait, u.m. a hűséget, becsületet s a vitézséget egyesíti magában s azon elszakadhatatlan köteléket jelképezi, mely bennünket egyesít s ezáltal győzelemre buzdít, vagy a halál megvetésére erőt ád. Ezen szent jelvényt ma az első zászlóaljnak, azon meggyőződésem kifejezésével adom át, hogy esküjéhez híven ezen zászló alatt, a trónért s hazáért, ezredünk dicsőségére győzni vagy meghalni mindenkor kész leend. Tisztek és katonák! Az új 68-ik számú ezred felállítása óta még nem múlt el két esztendő sem s már az első pillanattól fogva kifejezést nyert a bajtársiasság s testvériesség nemes köteléke köztünk. Ama felszentelt fehér zászló eggyé olvasztja az ezred többi zászlóit, összes osztályait és 8

9 katonáit, az biztosítja az egyetértést köztünk, az képezi úgy az egésznek, valamint minden egyesnek a legdrágább kincsét. Tekintsünk fel hozzá! – E zászló büszke lengésében rejlik az új ezred jövője, az alapítja meg az új ezred dicsőségét, melynek egy színvonalon kell állania a hadsereg legjobb ezredével. Kinek nem dobogna szíve ily magasztos gondolatra?! Azon óhajtásomat, melyet ma délelőtt az első zászlóalj katonáinak már anyanyelvükön már kifejeztem, még egyszer ismételni óhajtom az egész ezred előtt is. Amíg csak egy vércsepp ereinkben, ezen zászló a mi kincsünk maradjon, magasan és sokáig lobogva hirdesse hazánk dicsőségét, ezredünk becsületét és vitézségét. Tekintve a tisztek és katonák kitűnő tulajdonságait és azok igazi katonai szellemét, nyugodtan nézek a legtávolabb eső jövő elé. A mi szíveinket a mai, nekünk felejthetetlen napon betöltötte, azt hangosan óhajtom kimondani, azon meggyőződésben, hogy az egész ezred hű tolmácsa vagyok: Engedje a Mindenható, hogy császárunk és királyunk jogáért zászlónkat harczban is mielőbb lobogtathassuk és engedje a sors, hogy zászlónk alatt ezredünk dicsőségére győzhessünk vagy hősi halált halhassunk. Éljen a császár és király!” A zászlószentelés után az ezred létszámát visszaállították békelétszámra, ugyanakkor a III. zászlóaljat Triesztből Prágába, a IV. zászlóaljat Prágából Jicinbe vezényelték. Változások történtek a ruházatban és a felszerelésben is. A köpenyen az eddigi állógallért – főleg a fehér Waffenrock kímélése miatt – lehajtottra cserélték és elrendelték annak nyári viseletét is. A köpeny alatt nyáron nem hordtak Waffenrockot.A legénység öt emberenként, bádogból készült hordozható főzőedényt, valamint bőrborítású üvegkulacsot kapott. 1864 októberében az I., a II., és a III. zászlóalj létszámát századonként ismét 54 főre emelték, és felállították a Szolnokon állomásozó tartalék osztályt 202 fővel. Az 1864. évi porosz–osztrák–dán háború idején az ezred nem került ki a frontra. 1864 májusában 3 tiszt részt vett Habsburg Miksa főherceg kérészéletű mexikói expedíciójában. A Schleswig–Holstein-i háború befejezése után az ezredet Prágából Josefstatba vezényelték, ahová a Jicinben állomásozó III. zászlóalj is bevonult november végére. 1865 tavaszán az ezredet már Galíciában és Bukovinában találjuk. A katonák május elsején indultak el Prágából vonattal Lembergig, ahonnan a további menetet már gyalog kellett megtenniük. Az I. zászlóalj Zalesczykbe, a II. Tarnopolba, a III. és az ezredtörzs Cernowitzba került. A gyalogmenetet 22 fokos hidegben, majd az olvadás után nyakig érő sárban tette meg a jász-kun legénység. Tekintettel az Oroszországban dühöngő marhavészre feladatuk a határőrszolgálat volt,. Ezt igen rossz körülmények között, igénytelen szállásokon, borzalmas ellátási körülmények mellett teljesítették. A szigorú hatósági rendeletek ellen fegyveres parasztfelkelés bontakozott ki.6 Hatnán, Bukovinában Kozán Mátyás százados parancsnoksága alatt 1000 fő bevetése vált szükségessé, 1865 július 13-án fegyverhasználatra is sor került, a zendülők részéről heten meghaltak, nyolcan megsebesültek. 1865. szeptember 26-án és 28-án Albrecht főherceg megszemlélte az ezredet, napiparancsban fejezve ki elismerését. December 31-én megszűnt a határőrvonal megszállása, a századok visszatértek zászlóaljaikhoz. 1866 kora telén az ezredet Galíciába vezényelték. Az 1866. április 8-i létszám és diszlokáció a következő volt: Törzs (pk.Bissingen Kajetán ezredes) 60 fő Lemberg I. zlj. (pk. báró Pillersdorf Albert alezredes) 450 fő Lemberg II. zlj. (pk. Baumgarten Frigyes őrnagy) 455 fő Lemberg III. zlj. (pk. Hellmer őrnagy) 450 fő Zólkiew, Winiki IV. zlj. és tartalék (pk. Gammel Ferenc őrnagy) 219 fő Szolnok A tűzkeresztség

9

10 Hamarosan háborús helyzet alakult ki a német egység megteremtésének kérdésében a Habsburg-birodalom és Poroszország között. A tét a németországi vezető szerep biztosítása volt. A konfliktus háborús helyzetté érlelődött, kitört a porosz-osztrák háború. Mindkét állam mozgósított, és felvonult a határra. A főparancsnokság 1866. április 8-án kiadott parancsa értelmében hadilétszámra töltötték fel a 68. gyalogezredet is, beleértve a Szolnokon állomásozó IV. zászlóaljat és a tartalékkeret, beosztották a csapatvonat mozgásához szükséges szekerész katonákat. 1866. május 6-án az ezred feltöltése befejeződött, s a 30. vadászzászlóaljjal és a 67. sorgyalogezreddel József Károly főherceg dandárjába, illetve a IV. hadtestbe kapott beosztást. A menetparancs (május 19.) értelmében az ezredet két részre osztva vasúton Morvaországba szállították, és az olmützi erődben helyezték el. A cs. kir. IV. hadtest az osztrák cs. és kir. északi hadseregben (I., II., III., IV., VI., VIII., X. osztrák és a szász hadtestest, valamint a 6. lovashadosztály) kapott beosztást lovag Benedek Lajos táborszernagy parancsnoksága alatt, a következő hadrend szerint:7 Hadtestparancsnok: gróf Festetits Tasziló vezérezredes Vezérkari főnök: von Görz ezredes Tüzérfőnök: Nulik ezredes I. dandár, parancsnok: báró Brandenstein vezérőrnagy 27. tábori vadászzászlóalj 28., 29. gyalogezred I/IV. tábori tüzérosztály II. dandár, parancsnok: Poekh ezredes 8. tábori vadászzászlóalj 37., 51. gyalogezred 3/IV. tábori tüzérosztály III. dandár, parancsnok: Fleischacker vezérőrnagy 13. tábori vadászzászlóalj 6., 61. gyalogezred 2/IV. tábori tüzérosztály IV. dandár, parancsnok: József Károly főherceg vezérőrnagy 30. tábori vadászzászlóalj 67., 68. gyalogezred 4/IV. tábori tüzérosztály A IV. hadtestbe tartozott még a 7. huszárezred négy osztálya, a 4. tüzérezred: nyolc tábori tüzér ütege, a 9/IV., a 10/IV., a 5/IV., a 7/IV., a 8/IV. fogatolt tüzérosztály, a 11/IV. rakétás tüzérosztály, az 5. utászezred egy százada, valamint az 1. hidászzászlóalj. Az 1866. június 12-én kiadott parancs értelmében az ezred felvonult a porosz–osztrák határra, a IV. zászlóalj kivételével, amely az olmützi várőrséget képezte. Június 22-én az egész ezred a szabad ég alatt táborozott. Ez alkalommal, József Károly főherceg neje, Klotild főhercegné 4000 szivart ajándékozott a legénységnek. Június 25-én a katonák ezredparancsból értesültek a déli hadsereg olaszok felett aratott győzelméről. E napon az I. zászlóalj előőrsei közvetlen harcérintkezésbe kerültek az ellenséggel. A VIII. hadtest (pk. Lipót főherceg) 28-án ütközött meg Skalicnál a porosz V. hadtesttel. Az ütközet a hősies ellenállás dacára vereséggel és visszavonulással végződött. Június 29-én a 68. gyalogezred is átesett a tűzkeresztségen. Gróf Festetics altábornagy parancsa értelmében Schweinschadelben, valamint attól jobbra és balra foglalt el harcállást. A 67. gyalogezred az első, a 68. a második vonalban vette fel a küzdelmet. Az ezred 4. osztálya (7., 8. század) Zima Károly százados parancsnoksága alatt az Aupa folyó túlpartján, kikülönítve foglalt állást. 15 óra 30-kor az ellenség elővédje felderítette csapatainkat és két ágyúval lőni kezdték a falut, amelyet a 68-asok két százada, a 7. és a 8. védett.

10

11 A porosz támadás olyan méretűvé szélesedett, hogy az egész hadtestet kivonták Jaromér irányába .A visszavonulást biztosító e két század mint utolsó csapat hagyta el a falut, és végig harcolva, átgázolva a Josefstadt várát körülvevő mesterséges vízáradásokon, csak este érkezett be az ezredhez, ahol őket már elveszettnek hitték. A veszteség az első napon 1 halott és 8 sebesült volt, köztük egy alhadnagy, Alexander West. 29-én este a IV. hadtestet Jaromérba, a II.-at Kukusba, a VI.-at Leibthalba, a VIII.-at Kaschowba, a X.-et Sternbe, a III.-at és a 3. tartalék lovasosztályt Miletinbe, az I. hadtestet Sadowába, a szász hadtestet és lovasosztályokat Smidarba, a cs. kir. 1. lovas- és 2. könnyűlovasosztályt Ertina-Welchowba, a 2. tartalék lovasosztályt Dubenetzbe vonták vissza.

Június 30-án a József Károly főherceg parancsnoksága alatt álló dandár harcrendje a következő volt: a 30. tábori vadászzászlóalj Kaschow városától délre, a II/67. zászlóalj keletre, a II/68. zászlóalj a városba vezető úton foglalt állást, az I. és III/67., az I. és III/68. zászlóalj tartalékba került, a tüzérosztályok Dolan község körzetébe települtek. Július 1-én a IV. hadtest átvonult Jaromér körzetéből Roznow térségébe, s Horenowesen keresztül, a Maslowed és Nedelist közötti út mellett foglalt állást. A katonák közel 24 órát gyalogoltak. 2-án a hadtest elfoglalta védőkörletét. Brandenstein vezérőrnagy dandára Horenowestől délre, a 68. gyalogezredből kikülönített három félszázadnyi erő Maslowedtől északnyugatra a Swiep erdő szélén a benáteki utat zárta. A dandár tüzérsége ezzel az erdővel szemben foglalt állást. A dandártartalék (30. vadászzászlóalj, 68. gyalogezred főerői, 67. gyalogezred) a Chlum–Nedelist út menti magaslaton helyezkedett el, megerősítve a 4/IV-es tüzérekkel. A Maloswedtől délre eső területet Poeckh ezredes, a Swiep-erdőtől délre Cistowes helységet báró Fleishhacker vezérőrnagy biztosította. A csapatvonatot még június 1-én Szerenitzbe vonták vissza a IV. hadtest által épített két hadihídon Plackánál az Elbán. Július 3-án reggel 7-kor erős ágyúzás kezdődött. A hadtestparancsnok előrement szemrevételezni. A porosz VII. hadtest (pk. von Fransecky vezérőrnagy) ezzel egy időben támadást indított Cerekwitz, Benátek irányából. A szakadó esőben és a sárban heves csatározás alakult ki, ami áttekinthetetlenné tette a csapatok helyzetét. Az erdőben jól érvényesült a porosz fegyverek tűzgyorsasága, csapataink súlyos veszteségeket szenvedtek. 9,15 körül Festetics gróf hadosztályparancsnok egy gránáttól megsebesült, von Mollynáry altá11

12 bornagy vette át a parancsnokságot. Rövid időre sikerült megszállni az erdőt, de 13 óra körül a beérkezett porosz tartalék eldöntötte a küzdelmet. A hadtestparancsnok elrendelte a visszavonulást Clum és Nedelist irányába, amit a IV. dandár fedezett. Baumgarten őrnagy saját felelősségére zászlóaljával megszállta Maloswedet és a már három oldalról támadó poroszok túlereje ellenére addig tartotta magát, amíg a szétszórt ezredek gyülekezését és visszavonulását biztosítani lehetett. Az ezredparancsnok, Bissingen ezredes térdét egy lövedék átfúrta, a parancsnokságot báró Pillersdorf alezredes vette át. A Chlum és Nedelist közötti magaslaton álló 68. gyalogezred gyenge tüzérségével (4/IV. osztály) nem tudott támogatást adni a visszavonulás fedezésére, mert a visszaözönlő saját csapatok ebben megakadályozták. A poroszok mintegy hadosztálynyi erővel három irányból támadták az ezredet, ám az kitartott a tüzérség kivonásáig, s csak ekkor kezdhette meg visszavonulást Königgrätz irányába – már futva –, de a korabeli leírás szerint rendezetten.8 A hősies helytállásra számtalan példa akadt. A tüzérség is sok embert és lovat veszített, a gazdátlanul száguldozó lovakat Lamos főhadnagy és Stampach hadnagy emberei fogdosták össze, s így sikerült az ágyúkat hátravonni. Eközben Lunder kapitány ellenséges golyótól találva az ágyúk között elesett, Szúnyog Miklós őrmester a segítségére sietett, de a kapitány addigra meghalt. Ekkor ő a kapitány zsebéből kivette a mintegy 600 forintnyi századellátmányt és megpróbált kitörni az ellenséges gyűrűből. 36 órás szakadatlan menettel érte el alakulatát, ahol a pénzt hiánytalanul átadta. Ugyanekkor az I. zászlóalj zászlótartója kézitusában megsebesült, és félő volt, hogy az ezredzászló az ellenség kezére jut. A 4. század négy katonája odarohant és a zászlót a zászlótartóval együtt kihozta az ellenség gyűrűjéből. A königgrätzi csatában a 68. gyalogezred veszteségei igen nagyok voltak: meghalt 7 tiszt és 37 fő legénység, eltűnt 74 katona, megsebesült 9 tiszt és 203 katona (könnyebben 5 tiszt és 132 katona), hadifogságba esett 1 tiszt és 56 katona, ez összesen 22 tisztet és 503 fő legénységet, illetve 27 és 16%-ot jelentett. Elesett Alster József és Kratzer József százados, Stiepanek József, Fürtner Róbert, Petényi Sándor, Holzer Albert, báró Sedottendorf Zsigmond főhadnagy, Steinsdorfer Vilmos és West Sándor alhadnagy. Július 23-án érkezett a hír gróf Bissingen ezredes sebesülése nyomán bekövetkezett haláláról. Az ezred a csata után gyorsmenetben Olmützön, a Vág völgyén és Pozsonyon keresztül Bécsbe vonult, ahová július 28-án érkezett meg, s Hainburgban szállásolt be. József Károly főherceget altábornaggyá léptették elő. A vereség egyik fő oka a vezetésben rejlett. Az északi hadsereg főparancsnoka, Benedek Lajos táborszernagy,9 aki korábban sorozatban aratta győzelmeit az olaszok felett, e megbízásra már nem volt alkalmas. Legjobban ő maga érezhette ezt, hiszen csak a Legfőbb Hadúr ismételt parancsára vállalta el a feladatot. Hadtestparancsnokai főnemesek, illetve udvari emberek voltak, akik parancsait gyakran gáncsolva, vonakodva, későn teljesítették. Ez különösen a königgrätzi csatanapon mutatkozott meg. A vereség másik döntő oka az 12

13 volt, hogy a poroszok már hátultöltő ismétlőpuskával rendelkeztek, ami az ekkor még divatos vonalharcászatot alkalmazó cs. kir. csapatok között iszonyú pusztítást végzett. 1866. szeptember 12-én gróf Wesersheim Ottó ezredes vette át az elhunyt ezredparancsnok helyét. Az augusztus 15-én kiadott parancs értelmében az ezred tartalékosait leszerelték, az alakulat visszaállt békelétszámra.10 Az október 19-i állapot szerint az ezred I., II. és III. zászlóalját Bécsben a Ferenc József laktanyában,11 a IV. zászlóaljat pedig Aspern faluban helyezték el. A tartalék és a pótkeret visszatelepült Szolnokra. Az 1866. augusztus 22-i hadseregparancs felsorolta az ezred tagjait, akik kitüntették magukat a schweinsshädeli ütközetben és a königgrätzi csatában: Arany Vitézségi Érem: Takács József, az I. zászlóalj zászlóvivője,12 I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem: Stambach Emil őrmester (8. század), Nyávog Miklós őrmester (4. század), Nagy János tizedes, Kulicska István gyalogos, Fülöp István gyalogos, Zsilicska Ferenc dobos. A II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremet 17 legénységi állományú katona érdemelte ki, a legfelsőbb elismerést 5. A Katonai Érdemkeresztet hadiékítménnyel gróf Bissingen ezredes (posztumusz) és Zuma Károly kapitány kapta meg, a Vaskorona Rend III. osztályát hadiékítménnyel pedig Baumgarten Friedrich őrnagy. Az Arany Érdemkeresztet Mattiasschek Károly alorvos kapta meg. Dicsérő elismerésben részesült továbbá Brunner Ferenc kapitány, Alster József kapitány, Kollmann Ernő kapitány, Lamos Sándor főhadnagy, Arzt Manó ezredorvos. Folytatódó kiképzés – immár a honvédekkel együtt 1867. június 8-án Ausztria és Magyarország kiegyezésének mintegy lezárásaként Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. Már 1866-ban nagyszabású haderőreform indult el a birodalomban, amely az 1868 decemberében szentesített véderőtörvény (1868:XXXX. tc.), a honvédségről (1868:XXXXI. tc.) és a népfelkelésről rendelkező (1868:XXXXII. tc.) törvény becikkelyezésével ért véget. A legfontosabb újítás katonai téren az általános hadkötelezettség bevezetése volt. Ez azt jelentette, hogy a sorozottak három évet a hadsereg kötelékében, hét évet pedig tartalékosként, illetve két évet népfelkelőként szolgáltak le vagyoni, és műveltségi szintjüktől függetlenül. A másik fontos újítás pedig a „m. kir. Honvédség” és az örökös tartományokban a „cs. kir.Landwehr” létrehozása volt. A Honvédség főparancsnoka a 68-asok korábbi dandárparancsnoka, József királyi herceg lett, a teljes cs. kir. hadsereg főparancsnokának pedig Albrecht főherceg táborszernagyot nevezték ki.13 1867 januárjától az ezred három zászlóalját Bécsben, a Ferenc József laktanyában helyezték el. Az ezred részt vett a Királyhida melletti sátortábor felállításában, amely a bécsi helyőrség gyakorló tábora lett (1867. június 13).14 A IV. zászlóaljat, valamint az 1867-ben felállított V. zászlóaljat ugyanekkor Szolnokon helyezték el, ezek együtt képezték a tartalék-parancsnokságot (Reserve-Commando des Regiments, pk: Gammel Ferenc ezredes)15 Báró Steininger tábornagy január 26-án meghalt, az új ezredtulajdonos báró Rodics Gábor vezérőrnagy lett. November 12-i hatállyal báró Josef von Appel ezredest nevezték ki az ezred élére a vezérőrnaggyá előléptetett gróf Welsersheimb ezredes helyett.16 1868 szeptemberében változott az ezred elhelyezési körlete. Az I. és a II. zászlóalj, kiegészítve a 10. századdal Kaiser-Ebersdorfba vonult, míg a III. zászlóalj Bruckban maradt. 1869 májusában az ezredet Erdélybe vezényelték, az I. és a II. zászlóalj Kolozsvárra, míg a II. zászlóalj Gyulafehérvárra került. Az elöljáró parancsnokság Temesváron, a XVII. gyalogdandár-parancsnokság (pk. báró Scudier vezérőrnagy) és a IV. hadtestparancsnokság (pk. báró Gablenz lovassági tábornok) pedig Budán helyezkedett el. 1869 szeptemberében az ezredtörzs a III. zászlóaljjal Gyulafehérvárra, az I. Marosvásárhelyre települt. Az állománytábla szerint az ezred létszáma 5 törzstiszt, 17 főtiszt, 58 tiszt, 8 orvos, 1 számvevő tiszt, 1 pap, 1 írnok, 1487 fő legénység, és 5 ló volt. Az 1855 M. 13

14 típusú Lorenz–Wilkinson típusú hadipuskákat a 13,9 mm-es 1867 M. Wänzl típusúra cserélték és bevezették a 11 mm-es Werndl-féle gyalogsági puskát. Az öltözködési szabályzat is módosult. A fehér Waffenrockot felváltotta a sötétkék zubbony. Az addigi fekvő gallér helyett ismét bevezették az álló gallért és a tisztek szolgálati öve a jobb vállról ismét a derékra került. A csákó a korábbinál alacsonyabb lett, viszont megmaradt a világoskék színű magyar nadrág a fekete-sárga zsinórzattal. Az 1868 április 2-án kelt öltözködési rendelettel bevezették a sötétkék színű tábori zubbonyt, amelyet ünnepi alkalmakon kívül állandóan viselni kellett, hadjáratban pedig a csákót és a zubbonyt a málhába rakták. Az 1869. október 23-án kelt rendelet alapján 1870. január 1-től a tiszti fizetések is módosultak: az őrnagyokat 1680,- Ft, az I. osztályú századosokat 1200,- Ft, a II. osztályú századosokat 900,Ft, a főhadnagyokat 720,- Ft, míg a hadnagyokat 600,- Ft illette meg. 1871. augusztus 21-től szeptember 2-ig az ezred Nagyszeben térségében őszi gyakorlaton vett részt. Ezt követően az első három zászlóalj Péterváradra települt, egy századot pedig Zimony városában helyeztek el. A 68. gyalogezredet a XXI. gyalogdandár állományába osztották be (pk. von Ruff vezérőrnagy), a IV.hadtest parancsnoka pedig lovag von Mollinary vezérőrnagy volt. 1872-ben az ezred elhelyezése nem változott. A tisztikar kezdeményezésére elkészült az 1866-os háború emlékműve, melynek ünnepélyes átadására 1872. június 28-án került sor Szolnokon. Az obeliszk 7 méter magas, az oszlop tetejét babérkoszorú díszíti. A négy oldalára helyezett 1,42x0,87 méteres táblákon név szerint felsorolták a háborúban elesetteket. Az obeliszk felállításához szükséges pénzt az ezred tisztikara adta össze. A díszzászlóaljat báró Sardagna százados vezényelte, majd az emlékmű megáldása után lovag Appel ezredes, ezredparancsnok ünnepi beszédében egyebek között a következőket mondta: „Minden 68-as kell, hogy látta legyen azt a szobrot s aki közületek, katonák, azon szoborhoz közeledik levett kalappal emlékezzék bátor bajtársaira, kik a császár- király és hazáért való küzdelemben ontották vérüket!”17 Az ünnepségen beszédet mondott Gammel Ferenc ezredes, a tartalékezred parancsnoka is, majd az ezredtulajdonos, báró Rodics Gábor vezérőrnagy az elesett hősökre emlékezett. Az uralkodóházat József királyi herceg, a m. kir. Honvédség főparancsnoka képviselte, aki korábban az alakulat dandárparancsnoka volt. Az új Magyar Királyi Honvédséget az 1. huszárezred tisztjei képviselték, az obeliszket, amelyet a város főterén, a mai Kossuth téren állították fel, az ünnepélyt követően a város polgármestere vette át. Az 1960-as években a mai Eötvös térre helyezték át, ahol ma is található. 1998-ban a város az elesettek nevével ellátott táblákat felújítatta, és a „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány szervezésében ismét átadta a város lakosságának. Az ünnepségen részt vett Fodor Lajos vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, beszédet mondott Erdős László ezredes, a Hadisírgondozó Iroda igazgatója, Udovecz György hagyományőrző őrnagy, az Alapítvány elnöke és Kovács Líbor alpolgármester. A díszőrséget az Alapítvány korabeli egyenruhába öltözött tagjai és a mai Honvédség tagjai közösen adták.18 1873. május 1-ével az ezredet Péterváradról hajóval Pestre vezényelték, ahol az Üllői úti Mária Terézia laktanyában elhelyezték el, és a budai IV. kerületi parancsnokság (pk. gróf Huyn táborszernagy), a 13. hadosztályparancsnokság (pk. báró Lietzelhofen tábornagy), illetve az 1. dandárparancsnokság (pk. báró Döpfner vezérőrnagy) alá sorolták be. Ugyanezen év november 2-án, I. Ferenc József császár uralkodásának 25. évfordulóján országszerte egész napos ünnepségeket rendeztek, ahol részt vett gróf Huyn János táborszernagy. Ekkor adták át az ún. Hadi Érmet (Kriegs-Medaille), amelyet az 1848 és 1873 között csatában részt vevők mindannyian megkaptak. 1874. május 13-án az ezredet megszemlélte I. Ferenc József, aki napiparancsában nagy megelégedéssel nyilatkozott az ezred kiképzési szintjéről. A szeptemberben Gödöllőn tartott őszi gyakorlaton az ezred kiváló teljesítményt nyújtott, amit az uralkodó 26-án kiadott értékelő parancsa is híven tükröz.19 Szeptember 24-én az altisztek illetményét január 14

15 1-i hatállyal visszamenőleg rendezték: egy őrmester 17, egy szakaszvezető 14, egy tizedes 9,50 Ft-ot kapott havonta. November 1-én lovag báró Appel ezredest a 2. gyalogdandár, a Szolnokon állomásozó tartalék parancsnokát, Gammel Ferenc ezredest a 68. ezred parancsnokává nevezték ki. Helyére Max Bartuska alezredes került. A szolnoki helyőrség az aradi hadtestparancsnokság (pk. lovag Biedermann Vilmos vezérőrnagy) alárendeltségébe került. 1874-től 1878-ig Szolnokon Hubay Ferenc volt a polgármester, ettől kezdve minden szolnoki polgármester igen jó kapcsolatot alakított ki a Szolnokon állomásozó zászlóaljakkal. 1875-ben a diszlokáció nem változott, viszont Budapest új helyőrségparancsnokot kapott von Friedberg vezérőrnagy személyében. Az ezred részt vett a piliscsabai nyári táborozáson, majd a kiképzési évet záró gyömrői hadgyakorlaton, ami szeptember 26-ig tartott. 1876-ban az 1. század kikülönített szakaszát Újpesten elhelyezték el. 1877. október 15-én Gammel Ferenc ezredest kinevezték a 27. gyalogdandár parancsnokává, helyére a szolnoki tartalék-parancsnokság éléről Brunner Ferenc ezredes került. A szolnoki tartalék parancsnoka Gusztáv Edler von Döpfner alezredes lett. A „soros” balkáni válság forgatagában 1878-ban a török fennhatóság alatti Balkánon zavargások törtek ki, a török kormány nem tudta érvényesíteni akaratát. A berlini nagyhatalmi kongresszus döntése értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia felhatalmazást kapott Bosznia–Hercegovina megszállására. A főparancsnokság a feladatra egy hadtestet és Dalmáciából egy hadosztályt rendelt ki báró Jozef Philippovic táborszernagy parancsnoksága alatt, ám hamar kiderült, hogy az ellenséges érzelmű lakosság és a rablóbandák megfékezésére ez az erő kevés. Bár augusztus 1-én elfoglalták Szarajevót és 6-án Mostart, további három hadosztályt kellett mozgósítani.20 1878. augusztus 13-án a 68. és a 60. gyalogezredet besorolták a 25. gyalogdandárba. A menetparancs 14-én reggel érkezett a piliscsabai táborba. Az ezred bevonult a Budapestre, és 16-án reggel 5-kor a ZÁGRÁB nevű hajón elindult. 19-én a III. zászlóalj törzsét a 9. és 10. századdal Mitrovicára, a Száva mellé rendelték határőrszolgálatra. A fölkelők a Száva melletti Poszavinában tekintélyes erővel rendelkeztek, ezért a 25. gyalogdandár és a már korábban beérkezett 20. gyaloghadosztály előrenyomulása lehetetlen volt. 21-én további négy gyaloghadosztályt és az 1. lovasdandárt irányították oda, Philippovic táborszernagy 2. hadseregét ez az erő képezte. A IV. hadtestnek (a 68. ezreddel) az volt a feladata, hogy Brcka és Samac között felfejlődve, a Donja Tuzla-i és a zvorniki járásban elfojtsa a felkelést. Az ezredet előbb feltöltötték hadilétszámra – addig ez nem látszott szükségesnek –, majd 29-30-án Péterváradról és Zimonyból gőzhajóval Vukovárra szállították. A következő napon gyalogmenetben vonult a Száva felé, miközben a tartalékosok is csatlakoztak. Szeptember 3-án elérte a Szávát, s bal partján 18 kilométer hosszan állást foglalt, a túlpart megfigyelésére. A 8. századot 30 km-re keletre, Bacába irányították. 9-én a dandárparancsnok, Kaysersheimb vezérőrnagy megszemlélte az ezredet és újra feleskette a katonákat. Szeptember 14-én Samacnál a IV. hadtest (25. gyalogdandár a 60. és a 68., 26. gyaloghadosztály a 32. és a 38. gyalogezreddel) átkelt a Száván az utászzászlóalj hadihídján. A 68. ezred először letáborozott Stitár mellett, majd hajnali 3-kor Slavonska Samacig vonult, ahol rövid pihenőt tartott. Az ellenség a MAROS monitor és a gyalogezred támadása miatt kiürítette Bosanska Samacot, a több ponton égő városka megadta magát. Az átkelés után a 25. dandár kelet felé fordult, 14-én este elérte Domaljavác városát, s a Tolisa pataknál tábort vert. Az ezred biztosítására három századot rendeltek ki, amelyek a szakadó esőben a patak túlpartján kelet felé foglaltak figyelőállást. 15-én a IV. hadtest, amelynél a 15

16 68. gyalogezred egy szakasz lovassal megerősítve oldaloszlopot képezett, folytatta előrenyomulását. A Száva mentén lefelé menetelve még aznap elérték Vidovice városát, ahol a 7. század előőrsöket állított fel. Útközben Koller őrnagy Orsaje községben a 2. és a 3. századdal lefegyverezte a lakosságot.21 Az ellenségről csak annyit tudtak, hogy kb. 12-24.000 ember a Szprecsa völgyében, Gracsanicánál gyülekezik, és hogy Brcka, Donja-Tuzla és Majevica-Planina térségében sáncokat épít. Így a legközelebbi menetparancs szerint az ezred Brcka irányába indult. Közben a felderítési adatokból kiderült, hogy az ellenség Gracanicánál állásait elhagyta és visszavonult Novi Brcko, illetve Donja Tuzla irányába. 16-án 10 órakor a 68. ezred parancsnoka a következő parancsot kapta: „Budics dandárja harczban áll Krepsicsnél. Az ezred ennél fogva azonnal oda indul. A hadivonat (Gefechtstrain) az ezreddel menetel, a vonat (Train) később indíttatik utána.”22 13 órakor a katonák Krepsicsben – ellenség híján – tábort vertek. Közben Murat aga 450 gyalogossal és 50 lovassal Brckóból elindult Gorice irányába, hogy a hadihidat megsemmisítve csapatainkat feltartsa, amíg Brckó nyugati részén befejezik az erődítési munkákat. Gorice közelében, a Tinja folyótól délre a IV/38. zászlóaljba ütközött, de Goricét megszállta és elkezdte a híd lerombolását. Frötelich altábornagy, a hadosztály parancsnoka, a helyszínre érkezvén azonnal odairányította a III/68. zászlóaljat. Az egységet Tomisic őrnagy irányította. Megerősítésére egy tüzérszakaszt jelöltek ki Lustig hadnagy parancsnoksága alatt. Az elővédet a 9. század képezte Denk százados vezetésével, s ezzel tartott a hadosztályparancsnok is. A beérkező 68-asokhoz csatlakoztak az ekkor már visszavonuló 38-asok is. Az elővéd mintegy ezer lépésre közelítette meg a hidat, amelyet az ellenség éppen felgyújtani készült. A zászlóaljat heves golyózápor fogadta, mire tüzérségünk a folyó melletti házakat kezdte lőni. A 9. század felfejlődött a híd irányába, míg a 10. század Menz százados parancsnokságával az ellenség jobbszárnyának átkarolására vállalkozott. A 11. és a 12. század a 9.-et követte. A tüzérség pontos tüze miatt az ellenség megkezdte a folyóparti házak kiürítését, mire a 9. századot Tomsic őrnagy az égő híd megrohanására vezette. Rövid ellenállás után az ellenség visszavonult, a század tovább űzte. Közben a 10. század is túlhaladt a folyón, a 12. pedig a híd biztosítására hátra maradt. A híd használhatóvá tétele Winkler hadnagy zászlóalj-segédtiszt irányításával azonnal elkezdődött. Az akció a 68asok részéről 1 sebesültet követelt, az ellenség Murat agával együtt 9 sebesültet veszített. Ezután a III. zászlóalj letáborozott, az 1., a 4. és a 11. század Adda százados vezényletével a dandár nyugalmát biztosította. A felálló előőrsöket heves ágyú- és puskatűz fogadta az országút melletti erdőből. Az ellenség, látván a viszonylagos túlerőt, hangos „Allah” kiáltással próbálta a századot bekeríteni. Adda százados egy rövid gyorstűz után szuronyrohamra vezette a 68-asokat, akiket az ellenség rövid habozás után nem várt be, hanem viszszavonult Brcka irányába. Az ütközetben részt vett a 4. és az 1. század (pk. Schmidt százados) közé ékelt 9. század is. Az ezred mindhárom századából 1-1 sebesültet veszített. A csata alatt az ezred többi része is előre vonult és tábort ütött a Brckába vezető országúton. Közvetlenül az ezred mögött táborozott le a 13. gyaloghadosztály.23 Az ellenség Donja Tuzlából még Brcka védelmére mintegy 3000 embert mozgósított, amelyhez 600 fő csatlakozott. Frötelich altábornagy, hadosztályparancsnok úgy határozott, hogy átkaroló műveletet hajt végre, ezért a következő parancsot adta ki: a 25. dandár V/2. zászlóalja és két nehézütege a nyugati oldalt, a 26. dandár VII. zászlóalja és egy nehézütege a déli oldalt támadja, az ellenség kelet felé történő kitérését a LAJTA monitor gátolja meg. A segélyhely felállítását az országút mellett rendelték el. Magasabb intézkedésre szeptember 16-én este a következő napiparancsot adták ki: „Holnap a 13-ik gyaloghadosztály általános támadást intéz Brckára. A 68-ik gyalogezred a Száva és az országút között a bródi erdőn keresztül, a 60-ik gyalogezred az országúttól jobbra nyomul előre. A 68-ik gyalogezred a 60-ik gyalogezred megérkezéséig feltartóztató harcot folytat.”24

16

17 Szeptember 17-én 5-6 óra tájban megkezdődött a harc. A hadosztály 8000 emberből, 24 lövegből és 2, neki alárendelt monitorból állt. A török elővéd szórványos tüze felerősödött, sőt megszólalt a tüzérsége is. A legfontosabb az elővéd visszaverése volt, ezért az ezred előrenyomulási parancsot kapott. A roham során az ellenségen kívül a keresztül-kasul húzódó kerítésekkel, árkokkal, bokrosokkal meg kellett birkózni. 9,30-kor a 4. század elérte az útelágazást, az 1. egyvonalban volt azzal, a 9. és a 10. század balra állt az 1.-től, míg a 11. és a 12. a 4.-től jobbra nyomult előre. Ekkor a helyszínre érkező hadtestparancsnok a 60. gyalogezred beérkezéséig pihenőt rendelt el, amely alatt megdicsérte az ezredet. Brunner ezredes a 6. századot a jobbszárnyra, a veszélyeztetett 11. biztosítására, míg a 3. századot a 4. segítségére rendelte. Az ezredtartalékot a 68/II. zászlóalj és az 5., 7. század képezte a goricai erdő szélén. A 11. század ezt követően megkezdte az előrenyomulást a város irányába, de Grbavica falu határában heves ellenállásba ütközött. Szorongatott helyzetén csak a 6. század gyors megjelenése segített. Egy órás heves tűzharc után mindkét század ismét előrenyomult és az ellenséget Brcka irányába visszavonulásra kényszerítette. 10 óra felé az egész arcvonalon megszűnt a tüzelés, csupán az ellenséges tüzérség 1-1 lövése dördült el. Időközben a 60. gyalogezred a 68-asoktól jobbra, az országúttól délre megkezdte előrenyomulást, így a 6. és a 11. századot pihenőre rendelték. Ezután a tüzérség számára megerősített állást kellett kiépíteni, mert a felderítési adatok szerint az ellenség jól védhető fedezékekben várakozott. A 26. gyalogdandár, amelynek a déli oldalon kellett volna támadnia, ekkor még nem érkezett be. Déli 12 órakor tüzérségünk megkezdte a megerősített állások lövését. Az ellenség azonnal viszonozta a tüzérségi tüzet, s 16 óráig ez így is folytatódott A 25. dandár ekkor kapta parancsot kapott az erélyesebb előrenyomulásra. A támadást az ellenség teljes erejét bevetve próbálta gátolni. Hosszadalmas, változatos és heves ütközet alakult ki, amelyben a századok a rossz talaj, a magasan álló gabona, a bokrok és kerítések miatt csak nehezen jutottak előre. Az ellenség viszont, jól ismervén a terep adta lehetőségeket, a magasabb pontokról sikeresen tűz alatt tartotta csapatainkat. Az 1. és a 10. század közvetlenül a Száva mentén nyomult előre, ahol egy ellenséges erődítmény állt. A 9. század az előbbi kettő mögött foglalt állást, míg a 3. és a 4. század egy előtte 3-400 lépésre lévő lövészárok védelmét próbálta semlegesíteni. Eközben a 12. század tartalékba helyezkedett, a hadosztály tartalékát a II. zászlóalj a 11. századdal képezte. 17 órakor Brunner ezredes kiadta a parancsot a sáncok megrohanására. A 9. és a 10. század az északi, az 1., a 3. és a 4. a 12. századtól kísérve a nyugati homlokzat felé indított rohamot. Az első lépcsőn lévő csapatok egyszerre rohanták meg a sáncokat, a török védők állásaikat otthagyva menekültek. Csupán egy török zászlótartó maradt ott és védte magát, míg Papp György gyalogos a 10. századból, őt halálosan megsebesítvén, a zászlót elvette. Közvetlen a sánc elfoglalása után az 1. század megrohamozta a közelben lévő kunyhót, ahol nagy mennyiségű lőszer és élelem volt felhalmozva. 17 óra 50 percre az ellenséges vonal jobbszárnya már annyira nyitott volt, hogy a 68. gyalogezred elsőnek nyomult be Brcka városába. Az onnan kivert törökök a Brcka patak mögé vonultak vissza, s annak alsó hídját lerombolva újból lőni kezdték az ezredet. A lövöldözésnek csak az országút melletti sánc 5. és 7. század általi elfoglalása vetett véget az, az ellenség ekkor vonult vissza végleg. Rupp százados, a 3. század parancsnoka az utcai harcok során súlyos sérülést szenvedett, míg Ulbrich százados a 7. század élén a sánc elleni roham idején belehalt sérülésébe. Miskow főhadnagy a 10. század 2. szakaszával a szétrombolt híd maradványain áthatolt a patakon, s 18 óra 15 perckor kitűzte a zászlót a Konak (hatósági épület) tetejére. Az ezred a város elfoglalása után a szétlőtt utcákon táborozott, majd kezdetét vette a zsákmányolás. Az ellenség veszteségét nem lehetett megállapítani, mivel Mahmud agáék a sebesülteket és a halottakat magukkal vitték, viszont 5 zászló, 2 ágyú valamint nagy mennyiségű hadianyag az ezred birtokába került. A saját veszteség 9 halott és 34 sebesült volt. Elesett Ulbrich József százados és Valaczky Lajos tizedes (7. szd.), Papp János őrvezető (1. szd.), 17

18 Balla István gyalogos, Czicze Ignác gyalogos és Seres Ferenc gyalogos (4. szd.), Dávid János őrvezető (5. szd.), Adász Lukács tizedes és Dobos Ferencz gyalogos (11. szd.).25 Brcka bevétele után a IV. hadtestre Donja Tuzla ostroma várt. Szeptember 18-án a 25. dandár megkezdte a menetet és még aznap délután elérte a Dubrava magaslatait, ahol két napra tábort vert. 20-án a 13. gyaloghadosztály a 68. gyalogezreddel az utóvédben elérte Sibosica falut, megtéve a Donja Tuzlára vezető út felét. Az ellenség igyekezett használhatatlanná tenni az utakat, hidakat, átereszeket. Az utászok nehezen biztosították az előrehaladást, a 17 kilométer megtételével az egész nap eltelt. Az ellenség Brckából Tuzla felé egy erdővel borított sziklás fennsíkra, a Majevica-Planinára vonult. A hegy ormán, vagy 2000 lépésnyire látszott tábortüze. A lakosságtól nyert információk szerint sáncokat épített. Bjelina városát közben a törökök önként átadták Budics vezérőrnagynak. Szeptember 21-én az ezred ismét a hadosztály utóvédeként vonult Sabovicáról Tuzla felé az országúton. A II. zászlóalj a jobbszárnyat biztosította. A menet során az ezred az ütközetvonat egy részét vitte magával, a lőszereskocsikból pedig csak egyet. A legénység borjúit (marhabőrből készült hátbőrönd, amiben a katonák ruházatát tartották) és főzőedényeit az ezredzenekar felügyeletére bízva hátrahagyták. Délelőtt 9-kor a hadosztály elővédje egy 1000 főből és 1 ágyúból álló csoportra bukkant, amely lezárta az utat. A hadosztály elkezdte a csoport átkarolását, ám az vad futással elmenekült. Ezzel az egész posavinai terület osztrák–magyar ellenőrzés alá került. A hadosztály ezután Donja Tuzlától 6 kilométerre északra tábort ütött, amelyet a 68/III. zászlóalj biztosított.26 22-én reggelre 39 zászlóaljat és 72 ágyút vontak össze Donja Tuzla bevételéhez. Reggel 8-kor azonban egy küldöttség jelent meg a hadtestparancsnoknál, s bejelentette a város megadását. Oreskovics alezredes az 5. és a 6. századdal azonnal megszállta a Konakot és kitűzte a 68. gyalogezred zászlaját, ami az egész országrész megszállását jelentette.27 Az ezred a Donja Tuzlába való bevonulás után attól keletre tábort ütött. Ide vonult be az addig Racsaban és Orasjében elkülönített 8. és az 5. század is. Szeptember 30-án került sor a város lakosságának lefegyverzésére, amelyben a 11. század is közreműködött. Október 3-án a 68-asokat is a városban szállásolták el. Feladatuk az előőrs-szolgálat ellátása lett, amely az esők miatt felázott talajon nehéznek bizonyult. Az előző napokban szétvert felkelők ismét gyülekeztek, és a már elfoglalt falvak lakosságát izgatták. Szükségessé vált a gyakori őrjáratozás, a falvak lakosságának lefegyverzése, az elfoglalt helyek megerősítése, valamint a téli szállások előkészítése. 4-én, az uralkodó névnapján ünnepi istentiszteletet tartottak a hadtest részére Donja Tuzla-i római katolikus temploma előtt. Október 19-én I. Ferenc József hadseregparancsban ismertette legnagyobb megelégedését a hadjáratban résztvevő csapatok tevékenysége felett és egyúttal elrendelte, hogy az 5. hadosztály térjen vissza békehelyőrségébe. A 68. gyalogezred azonban Donja Tuzlában maradt, csupán a szabadságos állomány térhetett haza. 21-ével az előőrsi szolgálatot megszüntették. 24-én változás a III. zászlóalj törzse a 11. és a 12. századdal Gornja Tuzlába, egy szakasz Han Sibisicára, egy félszázad pedig Gradinára került beosztásra. Frötelich altábornagy október 27-én ünnepélyes keretek között átadta az okkupációban kiérdemelt kitüntetéseket az ezred személyi állományának. Philippovic táborszernagy, a 2. hadsereg parancsnoka parancsa értelmében Arany Vitézségi Érmet érdemelt ki Tencsér Pál szakaszvezető és Papp György gyalogos. I. osztályú ezüst Vitézségi Érmet vehetett át 9 fő, II. osztályú ezüst Vitézségi Érmet pedig 24 fő kapott. Legmagasabb Dicsérő Elismerésben 7 fő részesült. Brunner ezredes, ezredparancsnok ismertette báró Rodics táborszernagy, ezredtulajdonos táviratát, melyet az ünnepségre küldött: „A legmagasabb helyről kitüntetett hősei vitéz ezredemnek fogadják szerencsekívánataimat.”28 A tisztek közül Brunner Ferenc ezredes a Lipót Rend hadiékítményes lovagkeresztjét, Tomicic őrnagy a Vaskorona Rend III. osztályát, Koller Alajos őrnagy, Adda Tivadar , Denk József, Menz György, Bojer József, Rupp Gyula, Ulbrich János százados, Aulich 18

19 Henrik főhadnagy, Mattyasovszky Mátyás hadnagy a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet nyerte el. Kilenc tiszt kapott Legfelsőbb Dicsérő Elismerést, egy a Ferenc József Rend lovagkeresztjét, kettő a Koronás Arany Érdemkeresztet (1878. december 02.).29 1879 kora júniusában a Brcko városába vezető úton, a hősi halált halt Ulbrich János százados menyasszonya, Kreuziger Berta segítségével felállítottak egy 2,5 méter magas emlékoszlopot, amely a hős katona emlékét hirdette. Az avatásra nyáron került sor. Az emlékbeszédet Oreskovics alezredes tartotta németül, a II. zászlóalj számára Wollnhoffer Emil főhadnagy fordította azt magyarra. A boszniai hadjárat befejezése után a 68. gyalogezred három zászlóalja 1881-ig Donja Tuzla, Gornja Tuzla, Srebrenica, Vlaszenica, Kladanj, Sobosica, Brcka,Orasje, Gradacsac, Gracanica helyőrségekben állomásozott. 1881-ben az ezredet hazavezényelték. Az I. zászlóalj Egerbe, a II. és a III. az ezredtörzzsel Miskolcra került. A Szolnokon állomásozó pótzászlóalj keret és a IV. zászlóalj derekasan kivette részét a tavaszi tiszai árvízvédelemből. Ugyancsak abban az évben az ezred részt vett Miskolc környékén, Mezőkövesd és Szerencs térségében rendezett szeptember 10-20. közötti császárgyakorlaton. Az ezred kimagasló teljesítményét az uralkodó napiparancsban értékelte. 1882-ben a hadsereget átszervezték, az addigi 80 gyalogezred helyett 102 alakult. A 68. gyalogezred Szolnokon állomásozó V. zászlóalját az újonnan szervezett 101. gyalogezredbe olvasztották be.30 Az ezred állományába ekkor 104 tiszt, 4808 fő legénység, 130 ló, illetve 34 szállítóeszköz tartozott. Szeptember 21-én a IV. zászlóalj sárga zászlaját a bécsi Hadtörténeti Múzeumba szállították. 30-án Brunner Ferenc ezredest előléptették vezérőrnaggyá, helyébe október 28-i hatállyal de Fui Ferdinánd alezredest nevezték ki, ám rövid idő múlva betegsége miatt szabadságolták, s az ezred parancsnokságát Killic Péter ezredes vette át. Szeptemberben az I., III. és IV. zászlóaljat Budapestre vezényelték. A kiegészítési körzet is megváltozott: ide tartozott egész Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye több része. 1883. augusztus 11. és szeptember 13-a között az ezred részt vett a Rákosmezőn tartott nagygyakorlaton, ahol kiváló teljesítményéért ismét dicséretbe részesült. A király szeptember 11-13. között Cinkotán megszemlélte az ezredet, majd 1884. május 16-án a teljes budapesti helyőrség felett szemlét tartott. 1885. május 21-től június 17-ig az ezred a piliscsabai táborban gyakorlatozott. A kiképzés befejezését követő zárógyakorlat szeptember 1-től 3-ig Pécel és Gödöllő térségében zajlott. 1885-ben minden 1860-ban létrehozott ezrednél az alapítás 25. évfordulóját ünnepelték. Ez alkalommal az ezred zenekarának vezetője, Faulwetter Antal karmester Arany Érdemkeresztet kapott. Rendezték a katonák fizetését is: a századosok és a hasonállásúak havi 10,- Ft-ot, a kadétok 8,- Ft-ot kaptak. 1886. április 28-án a Rákosmezőn tartott tavaszi nagyszemlén az egész helyőrség, így a 68. gyalogezred Budapesten állomásozó zászlóaljai is jelen voltak. Itt mutatták be az új hadosztályparancsnokot, Elias Woinovits in Travnih vezérőrnagyot. Július 15-től augusztus 4-ig az ezred ismét a piliscsabai táborban tartózkodott. A III. zászlóalj Szolnokról július 21-én gyalog indult el, s a táborba 24-én érkezett be. A kiképzést befejező zárógyakorlat Budapest és Székesfehérvár térségében zajlott, ahol az uralkodó is megjelent. Szeptember 4-én az I. zászlóalj Szolnokra, a III. zászlóalj pedig Budapestre vonult. 1887 márciusában a II. zászlóalj a boszniai megszállás után a budapesti Károly laktanyába került. A nyári kiképzés ismét a piliscsabai táborban történt. Az Esztergom és Budapest térségében szeptember 1-2. között lezajlott zárógyakorlaton az augusztus 7-én Szolnokról felrendelt I. zászlóalj is részt vett, majd szeptember 3-án vasúton visszaszállították Szolnokra. Ez évben rendszeresítették a Mannlicher ismétlő puskát (Repetiergewehr M. 1886), amellyel a gyalogságot és a vadászcsapatokat látták el. Ekkor vezették be az altisztek számára a revolvert is. 1888. március 10-én az ezred legrégebben (30 év) szolgáló fő-

19

20 törzsőrmesterét, Sava Relicset a Koronás Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki, Killics ezredes, ezredparancsnok pedig megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében állomásozó zászlóalj diszlokációja a következő volt: 1. század Szolnok, 2. század Túrkeve (Hoffmann főhadnagy és 14 fő legénység) és Kunhegyes (Aigner százados, 1 fő tiszt és 60 fő legénység), 3. Karcag (Rendulics főhadnagy és 50 fő), 4. Abádszalók (Schamschula főhadnagy és 48 fő), 5. Karcag (Partsch százados, 2 fő tiszt és 75 fő), 6. Jászladány (Nickl százados és 30 fő) és Jászkisér (Wagner hadnagy és 30 fő), 7. Kisújszállás (Dütsch százados, 1 fő tiszt és 60 fő legénység), 8. Tiszabő (Hazay főhadnagy és 50 fő), 9. Tiszafüred (Brandner főhadnagy, 1 fő tiszt és 64 fő legénység), 10. Tiszakürt és Tiszaföldvár (Jovanovics főhadnagy és 30 fő), illetve Fegyvernek (Stanic százados és 30 fő), 12. Túrkeve (Sladeczek főhadnagy és 33 fő) és Jászkisér (Wagner hadnagy és 33 fő), 13. Kunhegyes (Nowotny főhadnagy és 45 fő) és Kenderes (Stegmayer százados és 30 fő), 14. Törökszentmiklós és Tiszaderzs (Eipeltauer főhadnagy és 27 fő), 15. Fegyvernek (Prennschitz százados, 1 tiszt és 63 fő legénység), 16. Karcag (Winkler százados, 1 tiszt és 64 fő legénység). Az ezredtartalék parancsnoksága a hadkiegészítéssel együtt Szolnokon állomásozott. 1888. május 1-től 30-ig a III zászlóalj ismét a piliscsabai táborban vett részt kiképzésen, s a június 12-i szemlén kiválóan teljesített. Július 27-én az I. zászlóaljat Szolnokról Budapestre, a Károly laktanyába vezényelték. A záró nagygyakorlat szeptember 4-től 6-ig Piliscsaba–Páty–Zsámbék térségében zajlott, utána az I. zászlóalj vonattal Szolnokra, a II. és a III. Piliscsabára, míg a IV. ismét Pestre, a Károly laktanyába került. December 2-án, Ferenc József trónra lépésének 40. évfordulóján az ünnepségek mellett hadseregreformra is sor került, amely új véderőtörvényt és sok, a katonák életét könnyítő rendeletet hozott, például a nehéz és kényelmetlen borjú (Tornister) helyett hordszíjon rögzített hátizsákot (Traggerüst) kaptak. A fegyver súlya bajonettel együtt csak 4,77 kg volt, a lőszertartó is egyszerűbb és könnyebb lett, a lőszert pedig tízesével, kartonba csomagolva kapták meg. 1889. február 15-én Killics Péter ezredest dandárnokká (dandárparancnokká) léptették elő, a 68. gyalogezred parancsnokává Frisch Antal ezredest nevezték ki. Az ezred május 31-től július 2-ig ismét a piliscsabai nyári táborba vonult. Július 1-én az I. zászlóaljat is felrendelték a táborba Szolnokról. A zárógyakorlatra Vác térségében, szeptember 18-21. között került sor, ahol az uralkodó ismét megszemlélte az ezredet, és a látottak alapján a legnagyobb elismerését fejezte ki. Az I. zászlóalj még 21-én vasúton visszatért Szolnokra.31 1889 nyarán Szolnok városa csaknem a pusztító tűzvész martaléka lett, a tűzoltásban a 68asok segítettek. 1890. január 8-án Frisch ezredes megkapta az Oroszlánrend III. osztályát. Május 21-én meghalt báró Rodich táborszernagy, a 68. gyalogezred tulajdonosa. Temetésén az ezred tiszti küldöttsége tisztelgett emléke előtt. 1890. június 13-30 között az ezred ismét a piliscsabai kiképző táborban tartózkodott. A zárógyakorlatra szeptember 9-10. között került sor Budapest és Piliscsaba között. Ezután a II. zászlóalj került Szolnokra, az I. pedig a helyére, a Károly laktanyába. A megbetegedett gróf Pejacsevich Miklós lovassági tábornok, a IV. hadtest parancsnoka helyére herceg Lobkowitz Rudolf altábornagy került, akit egyben Budapest helyőrségparancsnokává is kineveztek. December 9-én az új ezredtulajdonos báró Reiher József altábornagy lett. 1891. május 20-án a teljes budapesti helyőrség állományát egy díszszemle keretében megszemlélte Albrecht királyi herceg, tábornagy, a hadsereg főparancsnoka. Május 25-től június 6-ig az ezred megkezdte rendes nyári kiképzését a piliscsabai táborban. József Ágost királyi herceg ekkor hadnagyi rendfokozatban a 2. század parancsnoka lett. A II. zászlóalj július 28-án gyalogmenetben érkezett Budapestre, s bevonult a Mária Terézia laktanyába. Augusztus 11-én a megbetegedett Frisch Antal ezredes, ezredparancsnok helyébe Issekutz Gyula ezredes került. Frisch ezredest kiváló szolgálatának elismeréséül a Vaskorona Rend III. osztályával tüntették ki. A kiképzési év záró gyakorlatára Szé20

21 kesfehérvár térségében szeptember 1-5. között került sor. A II. zászlóalj még aznap vasúton visszaszállíttatott Szolnokra. Október 3-án az I. és III. zászlóaljat Budapestre, 9-én a IV. zászlóaljat Szarajevóba rendelték, ahol a 7. hegyidandár kötelékébe osztották be. Előrelépés történt a szolnoki helyőrség elhelyezésében is. A két lehetőség közül az Abonyi úti építési telket választották ki az új laktanya felépítésére (az egykori erőd területét helyszűke miatt elvetették, s a mai József Atilla útit választották). Itt helyezték el a kiegészítő és a helyőrségparancsnokságot is.32 Az Abonyi úti laktanyát 1893. július 31-én kezdték építeni, 1894 októberében adták át, s november 4-én avatták fel. 1892. április 24-én avatták fel Bécsben a Radetzky-emlékműet, ahol a 68. gyalogezred tiszti küldöttséggel képviseltette magát. A helyőrségben is megemlékeztek Radetzky tábornagy katonai erényeiről, s az alkalomra emlékérmet adtak át az arra érdemeseknek. Június 6-8. között ünnepelték Budapesten I. Ferenc József magyar királlyá koronázásának 25. évfordulóját. Az uralkodó a jeles ünnepen Rákosmezőn megszemlélte a nyári gyakorlaton résztvevő csapatokat, majd a díszszemle után elismerését fejezte ki az ezrednek. Az ezred, a hagyományokhoz híven 1892. május 16-tól június 4-ig, és augusztus 1-től 17-ig ismét a piliscsabai nyári táborban tartotta kiképzési gyakorlatát. A szeptember 5-10. közötti időre tervezett zárógyakorlatot a koleraveszély miatt lefújták, helyette szeptember 10-én hadosztályszintű gyakorlatot tartottak Pécs környékén. A kolerában megbetegedett Issekutz Gyula ezredes október 25-én meghalt, helyette La Croix von Langenheim Lajos ezredest nevezték ki ezredparancsnoknak. 1893. május 4-én az uralkodó díszszemlével egybekötött nagyszemlét tartott Budapesten. A nyári „nagy kiképzést” a piliscsabai táborban május 15-től június 5-ig, illetve augusztus 11-től 24-ig tartották. 1894. április 29-én Ritter von Buss Herman ezredest nevezték ki a 63. gyalogdandár parancsnokának. Az ezredet május 7-től 26-ig és június 18-tól 30-ig a piliscsabai táborba rendelték kiképzésre. Augusztus 5-én a II. zászlóalj gyalogmenetben a budapesti a Ferdinánd laktanyába érkezett. 25-én az egész ezredet összevonták a szeptember 3–5. között Székesfehérvár és Piliscsaba térségében lezajlott hadgyakorlatra. Szeptember 5-én az ezred gyalogmenetben visszatért Budapestre, a III. zászlóalj pedig Szolnokra. 12-én a 3. század vonattal Zalaegerszegre ment, ahol mint a 13. hadosztály törzsszázada szolgált tovább. A IV. zászlóalj Szarajevóból Avtovacra került, s az Edler von Fülnegg vezérőrnagy által parancsnokolt 13. vadászdandár alárendeltségébe került. Ebben az évben a hadfelszerelésben is változások történtek. Bevezették az új típusú sátorlapot és az új formájú hátbőröndöt. 1894. augusztus 10-én a III. zászlóaljat gyalogmenetben Szolnokról Budapestre, a „Háromnyúl” laktanyába rendelték. A kiképzési gyakorlatokat Zsámbék, Tinnye és Pomáz között rendezték meg. Az ezred a Balassagyarmaton rendezett császárgyakorlatra a Dunán, Nagymarosnál átkelve érkezett. A III. zászlóalj visszakerült Szolnokra. Az ezredtörzs az I. és a II. zászlóaljjal Bécsbe került és szeptember 24-ével a Rózsa laktanyában került elhelyezésre. Szeptember 15-én már a IV. zászlóalj is Bécsbe érkezett a boszniai Avtovácról. Az ezred a II. hadtest (pk. Gróf Üxküll-Gyllenband Alexander altábornagy) 13. hadosztályának (pk. Ritter von Hold Alexander altábornagy) 26. gyalogdandára (pk. Schmedes Ernő vezérőrnagy) alárendeltségébe lépett.33 Az uralkodó 1894. szeptember 21-én megjelent hadseregparancsban értékelte a császárgyakorlatot, s a legnagyobb megelégedésének adott hangot. A felszerelést illetően néhány újításra került sor: rendszeresítették a legénységnek szánt sötétbarna kesztyűt, az utászok új szerszámos hátizsákját, és az előző évben bevezetett sátorlap-készletet századonként 105 db-ban, 315 sátorcövekkel határozták meg. 1895. február 18-án meghalt Albrecht királyi herceg, a hadsereg főfelügyelője. Az erre az alkalomra február 26-án kiadott hadseregparancs, érdemeit méltatva, elrendelte, hogy a 44. gyalogezred, a 9. dragonyosezred, és az V. hadtest tüzérezrede a továbbiakban az ő nevét viselje. Február 25-i temetésen részt vett a teljes bécsi helyőrség, a 68. gyalogezredet a 21

22 Déli pályaudvarra vezényelték ki díszegységként. Március 15-ével kinevezték az új főszemlélőt, Windischgratz Lajos herceg, lovassági tábornok személyében. A február 11-én keltezett parancs értelmében báró von Königsbrunn Arthur ezredes lett a 26. gyalogdandár parancsnoka. Április 20-ával Serdics András ezredest nyugdíjba helyezték a 68-asoktól és ebből az alkalomból kitüntették a Vaskorona Rend III. osztályával. Április 27-én tartották a tavaszi nagyparádét, amelyen az uralkodó is megjelent. A díszvendég a szemle utáni értékelésben kiemelte az egyik legjobban kiképzett, a 68. gyalogezred tevékenységét. Ezután az ezred a Bruck melletti királyhidai táborba vonult kiképzésre. A hadosztályszintű hadgyakorlatra augusztus 27. és szeptember 9. között került sor, a zárógyakorlatra szeptember 10-11-én Bruck és Bécs között. Oldert Ferdinánd százados számára engedélyezték, hogy viselhesse az Olasz Királyi Koronarend viselését, amelyet a gyakorlat után kapott. Az ezred III. zászlóalja a gyakorlat után, szeptember 30-ától Schönbrunnban és Mauerben kapott elhelyezést, a IV. zászlóalj pedig a gumpendorfi laktanyába vonult. A Szolnokon tartózkodó III. zászlóalj a nagygyakorlatokat a IV. hadtest állományában hajtotta végre. Ez az év is számos újítást hozott a hadsereg részére: elrendelték, hogy a tartalékos tisztek és a hadapródok a kiképzést követően az 1., 3., és 6. évben kötelesek gyakorlaton részt venni. Újra meghatározták a századok személyi állomány-szükségletét is. Eszerint: 1 százados, 3 alantos tiszt, 1 hadapród, 1 őrmester, 1 számvevő tiszt, 2 szakaszvezető, 6 tizedes, 6 őrvezető, 70 fő legénység, 1 lovász, 1 dobos, 4 tisztjelölt; összesen 4 tiszt, 93 fő legénység tartozik egy századba. Az ezred békelétszámát 92 tiszt, 1585 fő legénység és 5 ló alkotta. 1896. április 15-én Bécsben a helyőrség összes alakulata részvételével díszszemlét tartottak, amelyet megszemlélt I. Ferenc József. Február 6. és május 2-a között az I. és a II. zászlóalj felváltva diszlokált Schönbrunn és Mauer helységekben. Július 18-án von La Croix ezredest kitüntették a Porosz Vörös Sas Rend II. osztályábal. Augusztus 8-tól 23-ig az ezredet nyári kiképzésre Királyhidára vezényelték. Augusztus 27-én az uralkodó vendége volt az orosz cár és felesége. Az ebből az alkalomból Bécsben rendezett katonai parádén a 68. gyalogezred is részt vett. 31-én visszamasírozott Királyhidára, a szeptember 2-4. közötti zárógyakorlatra. A Szolnokon lévő III. zászlóalj a IV. hadtest kötelékében gyakorlatozott. Szeptember 13-án von La Croix ezredparancsnok elrendelte, hogy az „Ezred Napja” szeptember 17-e, Novi Brckó bevételének évfordulója legyen.34 November 7-én La Croix ezredes megkapta a Katonai Érdemkeresztet. A Szolnokon állomásozó zászlóalj novembertől a 31. hadosztály (pk. Ritter von Czibulka Hubert altábornagy) 62. gyalogdandárának (pk. lovag von Zelawski Jelita Severin vezérőrnagy) alárendeltségébe lépett. Ebben az évben ünnepelték Magyarországon az államalapítás 1000. évfordulóját. A fényes ünnepségsorozat apropójából az ezred tisztikara és legénysége 14 nap rendkívüli szabadságot kapott, hogy részt vehessenek az eseményeken. Az alakulat 1897. március 17-én új ezredparancsnokot kapott Tappeiner József ezredes személyében. Von La Croix ezredest, az eddigi parancsnokot március 20-ával az 1. vadászdandár parancsnokává nevezték ki, és előléptették vezérőrnaggyá. Az április 22-i császárvárosi tavaszi parádén az ezred három zászlóaljjal díszelgett. 1897. május 4-től június 3-ig az ezred a királyhidai táborban tartózkodott. Június 22én az uralkodó meghívására Bécsbe érkezett sziámi király és felesége tiszteletére rendezett fogadásra mint házi ezred a 68. gyalogezred is kivonult a Nyugati pályaudvarra. A fogadáson és az azt követő díszszemlén ezredünk ismét igen jó benyomást tett. Ennek köszönhetően a porosz király Tappeiner József ezredesnek érdemei elismeréseként a Porosz Vörös Sas Rend II. osztályát adományozta. A sziámi királyi pár látogatása során nyújtott kimagasló teljesítményéért Simmler Károly százados október 15-én megkapta a Sziámi Koronarend IV. fokozatát, az ezred zenekarának karmestere, Stern Hugó pedig az V. fokozatát.

22

23 Június 23-án Resch Antal ezredes átvette a dandár parancsnokságát. A soros császárgyakorlatra Tatán került sor. Az ezredet augusztus 21-én útba indították Szered, Kisbáb, Újlak, Üreg, Nyitra, Tardoskedd, Érsekújvár, Komárom érintésével Tatára. A gyakorlatot megtekintette a német császár is. A rendezvény idejére az ezred a pozsonyi V. hadtest alárendeltségébe került. A nagygyakorlat értékelésére a szeptember 15-én megjelent hadseregparancsban került sor. Újdonságként 1897. január 1-től a személyi állomány részére heti két alkalommal meleg vacsora kiosztását rendelték el. December 29-étől minden zászlóalj részére rendszeresítették a zászlóalj kürtösi beosztást. 1898. április 16-án rendezték meg a szokásos tavaszi parádét Bécsben. A díszszemlén végzett kimagasló tevékenységéért Fiedler Ignác századost Signum Laudissal tüntették ki. A nyári kiképzésre ismét a királyhidai táborban került sor, július 2-tól 29-ig. A 68-asok most is gyalogmenetben vonultak Bécsből a kiképzés helyszínére. A gyakorlat befejezése után az ezred szeptember 9-10-én visszatért a bécsi helyőrségbe. 1898. szeptember 10-én Genfben gyilkos merénylet áldozata lett Erzsébet császár- és királyné. Az esemény mélyen megdöbbentette az egész Monarchiát, különösen Magyarországot, hiszen Erzsébet királyné igen nagy szeretetnek és tiszteletnek örvendett hazánkban. Szeptember 16-án I. Ferenc József manifesztumot adott ki, amelyben mélységes fájdalmának és megdöbbenésének adott hangot. A kiáltvány elítélte a brutális gyilkosságot és értetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban. Szeptember 20-án a teljes bécsi helyőrség részvételével ünnepi gyászmisét tartottak. A gyászra való tekintettel a nagyobb rendezvényeket nem tartották meg, így az évi zárógyakorlatokat sem. Szeptember 16-án véget ért a 68. gyalogezred bécsi szolgálata. A II. és a III. zászlóaljat vasúti szállítással Budapestre, a IV. zászlóaljat Szolnokra rendelték. Az I. zászlóalj 3 századdal Bjelinába vonult, a 4. századot a boszniai Nova Brckába vezényelték. Az ezred az 1. hadosztály (pk. Schkrobanek Ferdinánd altábornagy) 39. gyalogdandárának (pk. Ritter von Le Fort Ernő vezérőrnagy) alárendeltségébe lépett. Október 19-én Schlott János alezredest előléptették ezredessé és kitüntették a Katonai Érdem Kereszttel, október 30-án pedig Rendulics Fülöp százados kapott Signum Laudist. 1898. december 2-án I. Ferenc József uralkodásának 50. évfordulóját ünnepelték. Erre az alkalomra az uralkodó augusztus 2-án Jubileumi Érmet alapított, amelyet a december 1én megjelent parancsa értelmében a 25 éve szolgáló katonák, rendőrök, csendőrök és állami hivatalnokok kaphattak meg.35 Az ünnepség a 68. gyalogezred számára Szolnokon már 1-én elkezdődött. Az ezred zenekarának térzenéje után reggel 9-órától ünnepi mise volt a Vártemplomban, és Budapesten a helyőrségi templomban. Ezután 11 órától 15 óráig került sor az ezredparancsnok ünnepi beszédére, és a kitüntetések átadására. Részletesen ismertették az I. Ferenc József trónra lépése óta eltelt 50 év eredményeit, egyben az uralkodó nevében köszönetüket fejezték ki a hadseregben szolgáló katonák hűséges feladatteljesítéséért. Az ünnepi ebéd után adták át a legénységi kitüntetéseket, majd ismertették a 46. számú személyi parancsot, amely szerint von Schönfeld Adolf alezredest és Stefaits Jenő főhadnagy segédtisztet a Signum Laudissal tüntették ki. Új kitüntetést rendszeresítettek a 40 éve szolgálatot teljesítők elismerésére is. A szolgálati jelet mindenki megkaphatta, aki a hadseregnél teljesített szolgálatot, így az orvosok, a hivatalnokok és a lovászok is. A május 31-én kiadott rendelet értelmében rendszeresítették az 1895 M. típusú ismétlőpuskát. 1899. április 19-én a hadosztály parancsnokává báró Lederer Artúr vezérőrnagyot, a dandár parancsnokává Basler Gusztáv ezredest nevezték ki. A március 18-tól nyugdíjba került Peppa Péter ezredest kitüntették a Signum Laudissal. A tavaszi parádéra május 3-án került sor a Vérmezőn. Május 16-án a rákosmezei gyakorlatot a király ismét megszemlélte. Május 29-én az ezred az örkényi táborba vonult, ahol június 6-ig végrehajtotta a nyári kiképzést. Augusztus 9-12. között került sor egy kombinált lövészetre az örkényi táborban, a

23

24 zárógyakorlatra pedig szeptember 9-12. között Dömsöd–Ráckeve–Haraszti térségében. A kiképzést követően a IV. zászlóalj vonattal érkezett vissza Szolnokra. Május 6-án elkészült a custozzai győzelem emlékére emelt emlékmű. Az évforduló tiszteletére I. Ferenc József az 1866-os csatában érdemeket szerzett tisztek részére a Katonai Érdemkereszt különböző fokozatait adományozta. A 68-asoktól Hanke Teodor alezredes, későbbi ezredparancsnok részesült a megtiszteltetésben. A Custozza Emlékbizottság döntése alapján minden ezred egy bronzból készült példányt kapott emlékül. Július 11-én Pohlner Lajos századost kitüntették a Dán Királyi Rend lovagkeresztjével. 1900-ban Lederer Artúr vezérőrnagy helyett a 32. hadosztály parancsnokául az ezred első ezredtulajdonosának fiát, báró Steininger Károly altábornagyot nevezték ki. Az I. zászlóaljat Bjelinába helyezték, ahol az Conte Corti Hugó vezérőrnagy hadosztályparancsnok és Edlen von Nitsche Viktor ezredes dandárparancsnok alárendeltségébe lépett. Az ezred május 23-tól június 7-ig és július 6-tól 30-ig a piliscsabai kiképző táborba települt. Július 31-én a IV. zászlóalj vasúton Szolnokról Budapestre érkezett. A zárógyakorlat Üllő, Mende, Rákoscsaba térségében zajlott le szeptember 4. és 6. között. A nagygyakorlat befejeződése után a IV. zászlóalj gyalogmenetben visszatért Szolnokra.36 A boszniai Novi Brcko bevételére felállított emlékmű állaga 21 év alatt jócskán megkopott, ezért az ezred egy emlékbizottságot hozott létre annak érdekében, hogy a felújításához szükséges pénzt biztosítsa. Az I. zászlóalj 4. százada akkor éppen a Nova Brcka-i laktanyában állomásozott. Mayer Károly százados, helyőrségparancsnok kezdeményezésére megkezdődött az obeliszk felújítása, amely eredetileg az akkor hősi halált halt Ulbrich János százados emlékére készült, ám ekkorra a többi hősi halott nevét is rávésték. Az ezredparancsnokság kiutalta a szükséges pénzt az ezred tiszti alapjából. Az újjáépített emlékmű tégla alapon 1,4 m-es vörösmárvány piramis formájú obeliszk lett. A munkákat a 4. század katonái végezték, mert a zászlóalj többi százada a nagygyakorlaton volt, így azok az avatáson sem vehettek részt. Az emlékműre a következő felirat került: „Den im Gefechte bei Brcka am 17. September 1878 gefallenen tapferen Kameraden. Das Infanterieregiment Nr 68.”37 A helyi katolikus plébános által felszentelt obeliszk ünnepélyes avatásra szeptember 18-án került sor. Mayer Károly százados német nyelven elmondott beszédét Friedrich Ritter von Thierry főhadnagy fordította magyarra. Az avatáson jelen volt a kerületi elöljáró, von Kvassay, valamint Nova Brcko polgármestere is. 1900. október 27-én az uralkodó Zimmer Károly és Neszveda August főhadnagyot a Signum Laudis kitüntetésben részesítette, 1901. április 13-án Tappeiner József ezredest a Vaskorona Rend III. osztályú érdemrendjével tüntette ki, április 30-án pedig Morgenstern Gusztáv százados érdemelte ki a Signum Laudist. 1901. május 15-én Budapesten egész napos menet és fegyvergyakorlat volt az egész helyőrség számára, amelyet megszemlélt őfelsége is. Az uralkodó a gyakorlat utáni értékelésben kiemelte a gyalogság és a tüzérség igen jó együttműködését. Május 18. és június 1., valamint augusztus 1. és 16. között került sor az évi rendes kiképzésre a piliscsabai táborban. Augusztus 17-én a IV. zászlóaljat is Budapestre rendelték Szolnokról. 19-én az egész ezred Szekszárd térségébe vonult, ahol a XIII. hadtest kötelékébe lépett. A kiképzést záró hadgyakorlat Pécs mellett zajlott le szeptember 12-16. között. 18-án a IV. zászlóaljat vonattal visszaszállították Szolnokra, az ezred többi része pedig ismét Budapestre került. Október 30-án Csák György ezredest, nyugdíjba vonulása alkalmából, a Katonai Érdemkereszttel tüntették ki. A király Tappeiner József ezredes helyett, aki a 31. gyalogdandár parancsnoka lett, október 19-ével Hanke Theodor ezredest nevezte ki ezredparancsnokká. 1902. április 11-én az ezredtörzs, a II. és a III. zászlóalj az öreg „Háromnyúl” laktanyából az új, Károly főhercegről elnevezett laktanyába, Budapestre került. A szintén Budapestre rendelt I. zászlóalj április 11-én érkezett a laktanyába. Báró Schönfeld ezredest nyugállományba helyezték, s ez alkalomból megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát. 24

25 Április 18. és május 7. között az ezred az örkényi táborban volt kiképzésen. Május 16án az uralkodó megszemlélte a budapesti helyőrséget. Május 17-től június 2-ig és augusztus 9-től 25-ig az ezred a piliscsabai táborban készült a zárógyakorlatra. Júliusban a IV. zászlóalj is beérkezett Szolnokról és részt vett a kiképzésben. A zárógyakorlat Biatorbágy térségében zajlott szeptember 10-12. között. A gyakorlat végén a IV. zászlóalj vasúton szeptember 18-án visszament Szolnokra.38 December 19-én báró Krieghammer lovassági tábornok, hadügyminiszter nyugdíjba vonult, helyét Heinrich Ritter von Pitreich altábornagy foglalta el. A katonák élelmezésében is történt egy fontos változás: október 15-ével a hadseregben rendszeresítették az ún. 1901 M. Békéssy–Weiss féle tábori sütődét. 1903. március 14-étől a 63. gyalogdandár új parancsnoka báró Leitner Ernő ezredes lett. Április 1-től az ezred minden századánál rendszeresítették az 1895 M. ismétlőpuskát. Április 30-án, nyugdíjba vonulása alkalmából Hichmann Adalbert alezredest a király a Signum Laudisssal tüntette ki. Május 19-én került sor a tavaszi nagyszemlére, amelyen a király is részt vett. Ezután az ezred május 20-30., valamint július 8-25. között a piliscsabai táborban kapta meg a szokásos nyári kiképzést. Augusztus elején az ezred Kecskemét és Kiskőrös térségébe vonult, dandárszintű gyakorlatra. Augusztus 7-én a IV. zászlóalj is beérkezett Szolnokról, s Nagykőrösnél csatlakozott az alakulathoz. A zárógyakorlat szeptember 7-től 10-ig zajlott Budapest és a Tápióság térségében. Az ezred ezt követően viszszament kiindulási körzetébe. A király a hadgyakorlatot a Chlopyban 1903. szeptember 16án kiadott hadseregparancsban igen jónak értékelte.39 A magyar országgyűlés 1903-ban nem engedélyezte az újoncozást, ezért az 1900 december elején bevonultakat nem szerelték le. 1904. április 9-én az ezredtörzset, a II. és a IV. zászlóaljat, valamint a III. zászlóalj felét Szarajevóba irányították. A 9. és a 10. század Zenicára került. A 11. és a 12. század Szarajevóban a Ferenc József laktanyában a 15. század Kastellben, a maradék pedig táborban került elhelyezésre. Az ezred a XV. hadtest (pk. báró Albori Jenő táborszernagy) 1. hadosztályának (pk. Liborius Frank altábornagy) 2. gyalogdandára (pk. Oskar Dilmann von Dilmont vezérőrnagy) alárendeltségébe lépett. A Szolnokon maradt I. zászlóalj a budapesti 64. gyalogdandár kötelékében maradt. (pk. lovag Minarelli-Fitzgerald Sándor vezérőrnagy). 1904-ben nem terveztek nagygyakorlatot a cs. és kir. haderő részére, mivel a magyar országgyűlés nem újította fel a véderőtörvény szerint lejárt megajánlásokat, és amíg a parlamenti vita folytatódott, nem vonultatták be a hadköteles fiatalokat.40 Az állomány kiképzését úgy Szolnokon, mint az okkupált területen – zászlóalj-szinten – az ezred maga oldotta meg. Április 16-án Dürr Viktor százados, október 18-án Boeriu János százados elnyerte a Signum Laudist, s Kail Viktor főhadnagyot jó munkájáért dicséretben részesítették. Az ezred kimagasló teljesítményének elismeréseként az uralkodó kihallgatáson fogadta Hanke Teodor ezredparancsnokot. A Katonai Veteránok Szövetsége az 1878-as okkupáció emlékére Szarajevóban egy 4 méter magas obeliszk formájú emlékművet készíttetett, amelyet október 16-án avattak fel. A 68. gyalogezredet Morgenster Gusztáv őrnagy, Kleinsasser Aguszt százados és Mohr Wendelin főhadnagy képviselte. 1905-ben az ezred diszlokációja nem változott. Február 7-én Hanke ezredes megbetegedett, helyette ideiglenesen Szentgyörgyi József alezredes vette át az ezred parancsnokságát, mivel Kiszling Károly ezredparancsnok-helyettes szintén beteg volt. Hanke ezredes február 10-én hajnalban a helyőrségi kórházban elhunyt. A hadtestparancsnok, Albori táborszernagy levélben fejezte ki részvétét az ezrednek parancsnokuk halála miatt. Február 12-i temetésének költségeit az ezred tiszti alapjából fedezték. A Szarajevóban állomásozó II. és IV. zászlóalj Szentgyörgyi József alezredes parancsnokságával, katonai tiszteletadással temette el volt parancsnokát. A gyászszertartáson a helyőrség polgári elöljáróin kívül részt vettek a Szolnokon állomásozó I. zászlóalj tisztjeinek küldöttei is. Az ezred új parancsnokává a március 2-án kiadott parancs értelmében Kiszling ezredest, május 19-ével a 25

26 II. zászlóalj parancsnokává Szentgyörgyi alezredest, a III. zászlóalj parancsnokává Edler von Webenau Viktor ezredest nevezték ki.41 Május 26-án ismét gyászolt a ezred: meghalt Sava Relics őrmester, aki 43 évet szolgált a hadseregben, s ebből 35 és fél évet a 68. gyalogezredben. Grollmann Ferdinánd századost a király dicséretben részesítette jól végzett szolgálatáért. Fábián Károly főhadnagy, az ezred-vonatcsapat parancsnokaként és az altiszti képzésben nyújtott kimagasló tevékenységéért szintén dicséretben részesült. 1906-ban az ezred diszlokációja és alárendeltsége nem változott. Június 16-án meghalt József királyi herceg, a m. kir. Honvédség főparancsnoka, aki az 1866-os porosz–osztrák háborúban az ezredet befogadó hadtest parancsnoka volt. A halála alkalmából 19-én kiadott királyi hadseregparancs, érdemei ismertetése mellett, elrendelte, hogy a 37. gyalogezred nevét felvegye. A Szolnokon állomásozó I. zászlóalj parancsnokát, von Metz Rudolf őrnagyot június 19-i hatállyal kinevezték egy vadászzászlóalj parancsnokává, ezzel egy időben az I. zászlóalj élére Szetgyörgyi József alezredes, a II. zászlóalj (Szarajevó) élére Morgenstern őrnagy került. Június 28-án a 9. századot Zenica térségébe indították, ahol gyakorlaton vett részt. Július 26-án Szolnokon rendeztek bemutatót a IV. hadtest parancsnoka jelenlétében, aki megelégedését fejezte ki a résztvevőknek. Az ezred Szarajevóban állomásozó része és a hegyi tüzérség július 22-29. között a kalinoviki táborban közös lőgyakorlatot tartott. Annnak értékelése után, 1906.július 28-án Bauriedl Wenzel őrnagyot a Szász Albrecht Rend Lovagkeresztjével tüntették ki, az ezred utász parancsnoka, Seifert Rihárd hadnagy pedig hadtestparancsnoki dicséretet kapott. Augusztus 3-án és 7-én a zászlóaljak visszatértek Szarajevóba. Augusztus 16-án Frigyes főherceg táborszernagy, a hadsereg főszemlélője Szarajevóba érkezett. A vasútállomáson a 68-asok kirendelt állománya fogadta, Schmidt Rudolf százados parancsnoksága alatt. A főherceg látogatásának célja az augusztus 17-19 közötti hadosztályszintű hadgyakorlat szemlézése volt, aki 19-én táviratban számolt be az uralkodónak, egyben kifejezte elismerését a gyakorlaton látottakról. Ugyancsak augusztusban a Szolnokon állomásozó I. zászlóalj Budapestre érkezett, hogy a 86. gyalogezreddel közösen gyakorlatozzon. A hadosztály szintű gyakorlatra Vál– Pusztazámor–Martonvásár térségében került sor szeptember 9-től 12-ig. Ezután a szolnoki zászlóalj a Nyugati pályaudvarról vasúton visszatért Szolnokra. Szeptember 17-én, a 68. gyalogezred napján Szolnokon és Szarajevóban egy időben ünnepelték az ezred napját. Mindkét emlékművet megkoszorúzták, és kegyelettel emlékeztek az ezred hősi halottaira. Chitil Viktor századost az ezred történetének kutatása céljából hat hónapra a bécsi Hadtörténeti Levéltárba vezényelték. Szeptember 18-tól 23-ig az ezred 3 tisztje 200 fős legénységgel összevont gyakorlaton vett részt Szarajevó– Crepolsko– Pasin–Bukovik térségében, a fegyvernemi együttműködés erősítése céljából. Október 2-án elkészült az ezred tiszti alapjából megrendelt síremlék Hanke ezredes emlékére. A 68-asok díszőrséggel tisztelegtek egykori parancsnokuk előtt. A IV. hadtest parancsnoka, akihez a Szolnokon állomásozó I. zászlóalj is tartozott, október 29-ével nyugdíjba vonult. Helyére gróf Üxküll-Gyllenband lovassági tábornok került. November 11-én a III. zászlóalj addigi parancsnokát, Weber ezredest áthelyezték a Vezérkarhoz, a zászlóalj irányítását a helyébe lépő Seracin alezredes vette át. December 16-án az ezred bemutatót tartott Szolnokon (I. zászlóalj) és Szarajevóban. (II., III., IV. zászlóalj). A végrehajtó állomány mindkét bemutató után hadtestparancsnoki dicséretben részesült. December 25-én Mohr Károly alezredes parancsnoksága alatt a 13. huszárezredhez vezényeltek 133 fő legénységet. A csapattest az átvezényelt 68-asokkal együtt a galíciai Jaroslauba települt. Még abban az évben leszerelték az 1902-óta szolgáló katonákat, akik a sorozások elmaradása miatt csak később térhettek vissza a civil életbe. Ez évben elkészült a Visokón 1878-ban elesettek emlékoszlopa is, amelyet április 27-én avatott fel a 68-asok díszszakasza és az ezredzenekar.

26

27 1906. április 30-án országgyűlési választásokat tartottak. Biztosítására a szolnoki I. zászlóaljból – a IV. hadtest parancsnoka intézkedésére – az 1. század Szolnokon, a 2. század Kunszentmártonban, a 4. század pedig Törökszentmiklóson kapott feladatot. Boszniában részben a nyomor, de jórészt a szerb nacionalisták tevékenysége miatt zavargások törtek ki. Azok megfékezésére nem volt elégendő a csendőrség beavatkozása, a hadsereg segítségét is elrendelték. A 68-as gyalogezred 11. és 12. századát mozgósították, egy tisztet, Oberbacher századost 20 fő legénységgel a szarajevói tanácsházába vezényelték.42 A feszült helyzet miatt a 7. századot a dohánygyár megszállására utasították. Május 15-ig folyamatosak voltak a zavargások, különösen Zenica város környékén. Május 13-án báró Jeszenák százados parancsnoklásával a XV. hadtesttől 100 főt Zadovicba vezényeltek. Zenicában mintegy négyszázan sztrájkoltak A 68-asok és a kirendelt csendőrök figyelmeztető lövéseket adtak le, majd fegyverhasználatra is sor került a fellázadt tömeg ellen. A 10. századból Varga Pál leütött egy tüntetőt, de a további véres eseményeket meggátolni ez sem tudta. Az eredmény: 3 halott, 3 súlyos sebesült és 5 könnyebb sérült. Csak az erélyes fellépés után tudták a rendet helyreállítani. A kirendelt századokat június 4.-ével visszarendelték Szarajevóba. Albori tábornagy, hadtestparancsnok 1906. augusztus 11-én kiadott parancsában értékelte a hadtest tevékenységét a zavargásokkal kapcsolatban. Külön kiemelte, hogy a hadsereg alakulatai kiválóan, és a lehetőségekhez mérten kevés áldozattal oldották meg az igen kényes feladatot. A 68. gyalogezred 740 korona jutalmat kapott a tartományi főnöktől. November 4-én Varga Pál gyalogos bátor tettéért Ezüst Vitézségi Érmet kapott. A hadtestparancsnok dicséretben részesítette Klein századost. A Szolnokon állomásozó zászlóalj május 13-án bemutató gyakorlatot tartott a IV. hadtest parancsnoka jelenlétében. Június 10-én báró Beck táborszernagy, vezérkarfőnök Szarajevóba érkezett a XV. hadtest megszemlélésére. A vasútállomáson Albori tábornagy fogadta katonai tiszteletadással. A díszegységet a 68. gyalogezred díszszázada adta, élén Mezey századossal. A tiszti kaszinóban lezajlott jubileumi ünnepségen jelen volt az ezred törzsfőnöke is. Július 28-án Grivicic Emil ezredest, a 10. hegyidandár egykori parancsnokát nevezték ki hadtestparancsnokká. Szeptember 17-én az ezrednap mindkét helyőrségben, Szolnokon és Szarajevóban is koszorúzással és ünnepséggel zajlott le. Ez alkalomból a hadügyminiszter Schmidt Rudolf századost dicséretben részesítette.43 Október 23-án a IV. hadtest parancsnoksága Chitil Viktor századost Budapestre, a XV. hadtest parancsnoksága pedig báró Henriques József és Schmidt Rudolf századost, valamint Prest Gusztáv főhadnagyot Szarajevóba, a hadtest tisztiiskolába rendelte. Október 26-án uralkodói rendelettel Schönaich Ferencet közös hadügyminiszterré nevezték ki, s Grivicic Emil ezredest előléptették vezérőrnaggyá. Változás történt a 31. hadosztály parancsnokának személyében is: december 28-án lovag Minarelli-Fitzgerald Sándor vezérőrnagyot nevezték ki. November 19-én Szolnokon zászlóalj bemutató gyakorlatot tartottak. Az eseményt megszemlélte a hadtestparancsnok és a város polgármestere is. 1907-ben az ezred elhelyezése nem változott, az I. zászlóalj továbbra is Szolnokon, a II., III., és a IV. Szarajevóban maradt. Az előző év végén, december 24-én felállított hegyi géppuskás osztagot kiemelték az ezredből, ugyanakkor állományba került 1 tiszt, 1 őrmester, 3 altiszt, 5 katona, 2 fegyvermester, 4 kezelő, 2 db géppuska és 1 málhás ló. Ezek szervezetileg a 7. század állományába kerültek. Az új szervezet a kiképzés utáni első gyakorlatát július 1-én hajtotta végre 2 tiszttel, 27 fő legénységgel, 2 lóval és 2 gépfegyverrel. Április 13-án Scoffó Ottó százados különlegesen jó munkájáért a Katonai Érdemkereszt III. osztályát kapta, Kleinsasser Auguszt százados pedig a Signum Laudist. Május 1én Dürr Viktor századost előléptették őrnaggyá és kinevezték a IV. zászlóalj parancsnokává, Herbay őrnagyot pedig a zászlóalj törzsfőnökévé. Az I. dandár parancsnokát, báró Karg János ezredest május 1-i hatállyal előléptették vezérőrnaggyá. Június 4-én a Szolnokon állomásozó I. zászlóaljat a piliscsabai kiképző táborba vezényelték, ahol augusztus 3-ig ki27

28 képzésben részesült. Röviddel ezután a zászlóalj addigi parancsnokát, Szentgyörgyi József ezredest kinevezték a 46. gyalogezred parancsnokává, helyére Herbay őrnagy lépett. A zászlóalj kiképzését a IV. hadtest parancsnoka, gróf Üxküll-Gyllenband lovassági tábornok június végén megszemlélte. Az ezred Szarajevóban lévő három zászlóalja augusztus 2326-án gyakorlaton vett részt, amit megszemlélt báró Albori táborszernagy, a Vezérkar csapatszemlélője, volt hadtestparancsnok és Edler von Winzor altábornagy, Szarajevó városparancsnoka. Július 3-án ugyanis Albori új beosztást kapott, s utóda Frank Liborius altábornagy, az 1. gyaloghadosztály korábbi parancsnoka lett. Ez alkalomból Albori táborszernagy kiadott egy hadtestparancsot, amelyben értékelte a hadtest ő parancsnoksága alatt végzett tevékenységét, és megköszönte alárendeltjeinek kötelességtudattal telt munkáját. Július 27-én Schaffer József őrnagy befejezte tanulmányait a temesvári törzstiszti iskolában, megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét és kinevezték a II. zászlóalj parancsnokává. Augusztus 8-án Bátorffy Vilmos századost kitüntették a Csillag Romániáért Rend Tiszti Keresztjével. Szeptember 28-án Grivicic Emil vezérőrnagy helyett Kromer Hugó ezredest nevezték ki a 10. hegyidandár parancsnokává. Július 14-én a 9. és a 10. századnál a szarajevói Ferenc József laktanyában tífuszos megbetegedéseket észleltek. A laktanyát lezárták, és a 10. hegyi dandárral tervezett közös gyakorlatot lemondták. Csak szeptember 2-án tértek vissza Zenicára. A járvány idején hatan veszítették életüket az ezrednél, 59 beteget sikerült meggyógyítani. Szeptember 29én az ezred orvosa, dr. Sükösd Jenő a tífuszos leküzdéséért és huzamos ideje végzett kiváló munkájáért megkapta az Arany Érdem Érmet. November 25-én dr. Deutsch Miklós ezredorvos kapta meg a Signum Laudist. Az elmúlt évben tífuszban meghalt bajtársaitól az ezred a szarajevói temetőben 1908. március 31-én búcsúzott. Augusztus 7-én Piliscsabán befejeződött az I. zászlóalj kiképzése, amely gyalogosan Kecskemétre indult, mivel az ezred a zárógyakorlatot a kecskeméti 38. gyalogezreddel közösen hajtotta végre. A hadtestszintű gyakorlat Veresegyháza–Gödöllő–Cinkota térségében zajlott. Ezután a zászlóalj gyalogmenetben visszatért Szolnokra. November 1-én a szolnoki I. zászlóalj új parancsnoka Brunader Károly őrnagy lett, az addigi zászlóaljparancsnokot, Herbay őrnagyot a szolnoki tartalék ezred parancsnokává nevezték ki. A hadügyminiszter 1907. november 9-én a Szarajevóban állomásozó zászlóaljakat Budapestre rendelte.44 1908. január 16-án az ezrednél felállították a géppuskásszakaszt. A Schwarzlose mintájú géppuskával felszerelt alosztály állományába 1 tiszt, 1 szakaszvezető, 2 tizedes, 1 III. osztályú fegyvermester és 7 kezelő tartozott. A 7. századba került szakasz közvetlenül az ezredtörzsfőnök alárendeltségébe tartozott, ám április 16-án átirányították a 23. ezredhez. A 68-asok négy évet töltöttek Szarajevóban és Zenicán. A Bosnische Post 1907. április 4-i számában búcsúzott az ezredtől, méltatva tevékenységét, amelyet a térség nyugalmáért az elmúlt időszakban végzett. Az ezredet április 5-én a vasútállomáson búcsúztatták. Április 7-én érkezett Budapestre, ahol fogadására megjelent gróf Üxküll-Gyllenband Sándor lovassági tábornok, a IV. hadtest parancsnoka, lovag Ziegler Alfréd altábornagy, a 32. hadosztály parancsnoka és báró Karg vezérőrnagy, a 64. dandár parancsnoka. Az ünnepélyes fogadtatás után a 68-asok a fővárosi Károly kaszárnyában kerültek elhelyezésre. Az ezred június 14-től július 4-ig a piliscsabai táborban tartózkodott, ám az I. zászlóalj augusztus 5-ig ott maradt. Június 17-én a IV. hadtest parancsnoka megszemlélte az ezredet és elismerését fejezte ki kiképzettségéért. A hadügyminiszter utasítására három hét aratási szünetet rendeltek el, június 29-től július 19-ig szabadságolták az ezred személyi állományát, századonként csak 30-40 fő maradt készenlétben. Július 6-tól 14-ig egy század a budapesti Tisza Kálmán téren, egy félszázad pedig 6-tól 10-ig a Tutaj utcában teljesített rendfenntartó szolgálatot a budapesti gázszerelő munkások sztrájkja miatt. Augusztus 12-én Kiszling ezredes megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát. 14-én lőgyakorlatra került sor az ezred lovas gyakorlóterén. A lőgyakorlatot megszemlélte a IV. 28

29 hadtest parancsnoka és a kiképzési főfelügyelő is, akik elismerésüket fejezték ki. 17-én az ezrednél ideiglenesen felállították a hírszolgálatot a következő gyakorlatok idejére. Állományába 1 fő tizedes, 4 telefonkezelő és 4 küldönc tartozott. Augusztus 28-tól szeptember 1-ig dandárszintű gyakorlatot tartottak Piliscsaba–Mány–Bajna-Páty térségében. Ebben az időben az ezred Páty–Tinnye–Kirva–Uny-Zsámbék körzetében állomásozott. Szeptemberben 7 napos hadosztályszintű hadgyakorlat zajlott le Piliscsaba–Zsámbék– Bicske–Vál–Kápolnásnyék–Rácalmás–Tárnok–Páty térségében, a 68. ezred Tök–Etyek– Véghpuszta–Baracska–Alsóbesnyő-puszta körzetében tevékenykedett. A kiképzési időszak hadtestszintű gyakorlatát Rácalmás–Dunaföldvár–Szilasbalhás–Enying térségében rendezték szeptember 10-14. között, a zárógyakorlat központja Veszprém városa volt. A 68-asok 15-én Bozsokon, 16-án pedig a Hajmáskér melletti Mogyoró-hegyen tartózkodtak. Ez után, 17-én nyári táborozás kezdődött Litérnél, majd 18-án Kiskovácsiban. I. Ferenc József 18án 10 órakor Litéren megszemlélte az ezredet és a látottak alapján elismerését fejezte ki a teljes személyi állománynak. 19-én az ezred gyalogmenetben Szabadbattyánba menetelt, majd 20-án vasúton visszaérkezett budapesti és szolnoki állomáshelyére. Október 1-én I. Ferenc József kíséretében a spanyol királyi pár Budapestre érkezett. A Mária Terézia körúton megtartott díszszemlén a 68-asok fogadták a vendégeket. Az 1908. október 6-án kiadott proklamáció értelmében Bosznia–Hercegovina immár hivatalosan is a Monarchia részévé vált. A IV. hadtest parancsnoka, gróf Üxküll-Gyllenband lovassági tábornok október 17-én 54 évi szolgálat után nyugdíjba vonult, beosztásában báró Czibulka Hubert táborszernagy követte. Üxküll-Gyllenband hadtestparancsban köszönte meg az alárendeltségébe tartozó katonák helytállását. December 2-án az egész Monarchia területén ünnepségeket rendeztek I. Ferenc József uralkodásának 60. évfordulója alkalmából. Mindenütt katonai térzenével, ünnepi misével, és az erre az alkalomra készített Jubileumi Kereszt adományozásával ünnepeltek a helyőrségek. A 68-as gyalogezred szabadságon lévő parancsnoka helyett Morgenstern Gusztáv alezredes, ezredparancsnok-helyettes mondott ünnepi beszédet. Ezt követően a legénység díszebéden vett részt, majd jutalomszabadságra mehetett. A Szolnokon állomásozó egységek a fentiekhez hasonló módon ünnepeltek, térzenével, ünnepi misével köszöntve Magyarország királyát. Az 1908-as év számos katonai újítása mellett a Monarchiában bevezették az új, csukaszürke egyenruházat, azzal a kikötéssel, hogy díszöltözetként továbbra is a színes (kék) ruházatot viselték. Ebben az évben a 68-as gyalogezred békelétszáma: 85 fő tiszt és 1561 fő legénységi állományú katona volt. 1910-ben változás történt az ezredparancsnok személyében: Kiszling Károly ezredest Bauriedl Wenzel ezredes követte, aki 1913-ban új beosztást kapott, s helyét az a Bakalarz Viktor ezredes vette át, akinek kezei alatt a 68-asok megkezdték a Nagy Háborút. 1911-ben az ezredet, a nyugodt budapesti évek után, ismét az ország déli részébe vezényelték, a belgrádi hídfővel szemben fekvő Zimony városába. Alárendeltsége is változott, a IV. hadtest állományában csak a Szolnokon állomásozó I. zászlóalj és a tartalékkeret maradt, a II., III. és IV. zászlóalj a XIII. hadtest alárendeltségébe került, ám továbbra is a 14 gyalogdandár kötelékében maradt. A hadrendi besorolás az I. világháború kezdetéig már nem változott. 1912 októberétől, az Oszmán Birodalom balkáni hatalmának végét jelentő első Balkán-háború idején a 68. gyalogezred felemelt úgynevezett békelétszámú készenlétben volt, amely csak 1913 májusában, a háborút lezáró londoni konferencia után szűnt meg. A második Balkán-háborúval kapcsolatos intézkedések az ezredet nem érintették.

29

30

1

A 68-ik Báró Reicher nevét viselő cs.és kir.gyalogezred története 1860–1899-ig (Kaufmann József könyvnyomda, Budapest, 1900, a továbbiakban Ezredtörténet) 4. old. 2 Ezredtörténet 5. old. 3 Geschichte des k.u.k. Infanterierregiments Nr. 68., (Im selbstverlage des Regiment, Budapest, 1908) 1. old. 4 C.K. 4262, 1861. 01. 01. 5 Ezredtörténet 7. old. 6 Ezredtörténet 10. old. 7 Ezredtörténet 30. old. 8 Ezredtörténet 13. old. 9 A Magyar Katona vitézségének ezer éve Budapest 2. kötet 377. old. 10 Ezredtörténet 15. old. 11 Ezredtörténet 76. old. 12 Ezredtörténet 15. old. 13 Ezredtörténet 18. old. 14 Geshichte des K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 79. old. 15 Ezredtörténet 18. old. 16 Geshichte des K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. Biographien Regimentskommandanten 15. old. 17 Ezredtörténet 19. old. 18 Udovecz György 19 Geshichte des K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 105. old. 20 Ezredtörténet 20. old. 21 Ezredtörténet 20., 21., 22. old. 22 Ezredtörténet 23. old. 23 Ezredtörténet 24. old. 24 Ezredtörténet 25. old. 25 Geschichte K.u.K. Infanterirerregiments Nr 68. 136. old. és Ezredtörténet 29. old. 26 Ezredtörténet 32. old. 27 Ezredtörténet 33. old. 28 Ezredtörténet 35. old. 29 Geschichte K.u.K Infanterieregiments Nr 68. 161. old. 30 Ezredtörténet 36. old. 31 Geschichte des K.u.K. Infanterieregiments Nr. 68. 186. old. 32 Geschichte des K.u.K. Infanterieregiments Nr. 68. 195. old. 33 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 198. old. 34 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 200. old. 35 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 206. old. 36 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr. 68. 209. old. 37 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr. 68. 210. old. „Az 1878. szeptember 17-én a brckai harcokban hősi halált halt bajtársak emlékére. A 68. gyalogezred” 38 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 211. old. 39 Geschichte K:u.K. Infanterieregiments Nr 68. 214. old. 40 Geschihte K:u.K. Infanterieregiments Nr 68. 215. old. 41 Geschihte K.u.K. Infanterieregiments Nr 68. 217. old. 42 Geschichte K.u.K. infanterieregiments Nr. 68. 226. old. 43 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr. 68. 236. old. 44 Geschichte K.u.K. Infanterieregiments Nr. 68. 242. old.

30