I. évfolyam 8. szám SZERKESZTETTE: KAZÁRI GYULA 1997, április - december TARTALOM:

I. évfolyam 8. szám

SZERKESZTETTE: KAZÁRI GYULA

1997, április - december

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Erdész R. Dávid: Betört lovaid..........................................................................................2. oldal Jakus Réka: Anya............................................................................................................3. oldal Vámos Gábor: Nem hátrálok.............................................................................................4. oldal Kazári Gyula: Ördögszekér...............................................................................................5. oldal Kígyó: Elsõ találkozásunk..................................................................................................6. oldal Marschalkó Zsolt: Egy jeles mondat...................................................................................7. oldal Nyugat.............................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 december

Búcsú Búcsúzunk. A KELET majd egy éves idõszaka alatt közel 50 Nógrád megyei író és költõ mûvét mutatta be oldalain. Igaz, búcsúzunk, azaz a KELET megszûnik - mondjuk azt, hogy beolvad a "Nyugatba" - (ami manapság oly természetes, hiszen minden beolvad az európai véráramba és egy egységesebb, kozmopolita világkép felé mozdul el Európa keleti fele), megszûnik, de inkább átalakul. Az induláskor eltökélt célunk, azaz, hogy bemutassuk a régió mûvészeinek munkáit (olykor csak firkálmányait) nem vallott kudarcot. Sok visszajelzés érkezett, amit ezúton is köszönünk. Megpróbáljuk a KELET-et egy új formában, új köntösben megjelentetni az iNTeRNeTTo.Paloc hasábjain, ahol is nagyobb körben népszerûsíthetjük a megyei írók alkotásait. Így aztán úgy éreztük, fölösleges lenne, két helyen ugyanazt az anyagot leközölni...ezért döntöttünk úgy, hogy januártól már csak az iNTeRNeTTo hasábjain belül, a Palócföld rovatban lesznek olvashatóak az írások. Üdvözlettel, a szerk. Tartalom



Betört lovaid Kivel szobában ülsz Nemiséget vállal, Szeretkezik veled: "Közelebb a száddal!' Kanyargós szemvonás Nemzõerõ szárnyal Lenyitod hídjaid, "Gondolatban mással?!" Összeszerzed álmát Pincéreddé teszed, Gigantikus küzdõ S kürtõ az élvezet. Kedvvel belédmártja, Ráhajlik a kezed Tiéd kantárja S a lovas mást szeret? A régi nyeregbõl Kivenni bántva bán, Lehet, hogy feladja, Mert ugratod? Talán? Tartalom

Anya Ránéz a kisgyermek az édesanyjára, Próbálgatja a szót: ANYA Majd ismerkedik a világgal, De nem fél semmitõl, Mert tudja a varázsszót: ANYA. Ha felnõ a gyermek, akkor is szeretettel gondol az édesanyjára, Mert Õ a menedék, Õ a szeretet. Megfogja anyja mindkét kezét Úgy suttogja Szeretlek Anya. Tartalom

Nem hátrálok Nem hátrálok szépen, csendben, haragosra fordult örömkedvem! Nehezebb lesz, ha összedõl a híd... Nem sok erõmbe került, nem lehetez így! Álnok titkok lebbennek mellettem, elgurul a gombolyag, a fonalat elvesztem. Minden ember emlék, vagy gonosz gondolat, felém nyúlnak, átvágják torkomat. Jöjj el hozzám, jöjj el szerelmem, építsünk egy szebb hidat, hogy a régit feledjem. Tartalom

Ördögszekér (részlet) Sûrû köd ült a városon.Az utcai lámpák fényének sárga udvarában bogarak cikáztak olykor nagyot koppanva a lámpa párás üvegén. A kopott,hiányos vakolatú házfalon néha árnyak tüntek fel egy pillanatra de aztán gyorsan el is nyelte öket a köd. Valahonnan nevetés szüõdött keresztül a tejfehér,szmoggal keveredett szürkeségen amin csak néha tört át egy villogó rószaszín vagy kék reklámneon. Egyébként minden csendes volt és halottian dermesztö.A kisvaros éjszakai elete két-három bárra vagy inkább kocsmára korlátozódott ahol a város müvészei csak úgy mint az alvilág alakjai voltak kénytelenek meférni egymással, léven más hely nem volt nyitva este nyolc után.Egy ötvenezres kisvárosban nem kívánhat magának több szórakozásai lehetöséget az ember. Talán a legfelkapottab a fiatalok körében a Hangulat volt. Ki tudja miért pont ezt szerették, talán egyszerüségemiatt, azért mert mindent úgyhagytak ahogy azt az elözö tulajdonostól átvették, az pedig az azelöttitöl. Igazi kocsma volt ez, faszékekkel és asztalokkal, koszos lambériával,lyukas függünnyel és málló vakolattal. Egyszóval olyan amilyan az elözö rendszer idején idején is volt és azóta mitsem változott. Termeszetesen kisebb átlalkitasokon átesett, amik a kinti világ nagy változásait is sejtették: egy Marlborós neon fönnt a sarokban, Wrigley's rágóspolc és más apróbb színes dolgok , matricák.Nagy részében azonban a Hangulat olyan maradt amilyan mindig is volt: füstös,koszos kocsma ami egyszerüségével és olcsóságával a fiatalok fö szórakozási helye volt a városban. Szórakozáson két dolgot kell érteni: kártya és billiárd. Egy öreg asztal állt a helység kellös közepén. Zöld posztója erösen meg volt t kopva már, itt-ott barna foltok jelezték az egykori heves játszmákat kisérö kiborított italok helyét. Közvetlen a bárpult mellet egy hütöszekrény volt, amiben egy pár ki tudja milyen régi szendvics és sütemény kínáltatta magát, amiböl az ember akkor evett ha nagyon részeg volt. A barpultnál két fiatalabb nö ült és boroskólát ittak. A sarokban levö asztalnál egy tizenöt év körüli fiú és lány próbált társalogni, ami a hangos zene miatt elég nehéz volt. A Hangulatban állandóan ordított a zene s így beszélgetni is csak kiabálva lehetett. a mellettük levö asztalnál két cifra külsejü lány egy hosszúhajú fiúval borozgatott. A fiú elöre volt hajolva, fejét egy par centimeter választotta el az asztal lapjatól. ez a két lányt egyáltalán nem zavarta. Jól érezték magukat, néha hangosan felnevettek. A helység közepén két összetolt asztalnál egy hangosabb társaság ült. Két nö és három férfi. Asztaluk tele volt üres poharakkal, borosüvegekkel, csikkekkel teli hamutartóval. A két lány angolt tanít, Sheila a gimnáziumban, Jo egy általános iskolában. Amerikaiak és a Segélyszolgálat újonnan induló Kelet-Európa programjában vesznek részt. Ebben a régióban az idén elöször érkeztek ebböl a nemzetközi szervezetböl angoltanárok, hogy önekéntesekként, hazájuktól távol, két évig tanítsák nyelvüket az itteni diákoknak.

Ez persze nagyon jó, hiszen ök sokkal szívesebben tanulnak angolul mint oroszul. Így érthetik azt a nyelvet amit annyi híres ember és sztár beszél. Az orosztanítás különben is értelmetlen volt. Europában egyszerüen nincs rá szükség. Ezt mindig is tudták az emberek, de mégis termeszetesnek vették, hogy a magyar iskolákban oroszt oktatnak más világnyelvek helyett. Ennek persze politikai okai voltak. Most, hogy beköszöntöttek a változások, amitöl mindenki oly sokat vár, a mindennapok lassan kezdenek átalakulni, új, ismeretlen arcot öltenek. Idegen kifejezések terjednek el, és születnek szinte napról-napra, amik altalában angol eredetüek és még nincs magyar megfelelöjük. Nyugat és Kelet között megszünt a híres-hírhedt Vasfüggöny is ami Ausztria és Magyarország között húzódott. Miután 1989-ben Magyarország megnyitotta határait a keletnémetek elött és azok szabadon mehettek át nyugatra. Akkor elindult valami, ami gleccserként hatalmas erövel söpört át Kelet- Európán, magával sodorva mindent ami útjában állt. Megállítani nem lehet, értelmetlen próbálkozás lenne és ezt nem is akarja senki. Az elözö rendeszerben nagyobb volt talán a rend és a nyugalom, mert most úgy tünik minden a feje tetejére állt. Elszabadultak az elmúlt ötven év felgyülemlett és visszatartott indulatai ami most vulkánként egyszerre tör a felszínre. Magyarország be akarja hozni a lemaradását a nyugattal szemben, a lehetö legrövidebb idön belül s közben nem tartja szem elött a kisemberek érdekeit akik ebben az országban próbálnak boldogulni. Pedig mint minden társadalomban ök fontosak csak, hiszen mit kezdene magával az állam ha nem lennének polgárai. A munkások, a szellemi foglalkoztatásúak és müvészek mint erzik saját börükön a már-már esztelen iramban tett eröfeszíteseket egy jobb világ felé. Legjobban azonban a munkanélküliek sínylik meg, akik érdekes módon nem is léteztek azelött. Mindenkinek volt munkája bár lehet hogy csak papíron. Most azonban tíz emberböl három, állástalan Magyarországon. Ezek az emberek segélyböl élnek amit az állam folyósít (ter- mészetesen a foglalkoztatottak béréböl). Ez azt jelenti, hogy hét embernek kell eltartania még azt a hármat is, akinek nincs munkája. Ez persze nem müködik, és nem valószinü hogy sokáig fog tartani ez az állapot. megjelentek a külföldi nagy cégek is az országban: benzinkutak, gyorséttermi hálózatok, és más egyéb szolgáltatásokat nyujtó vállalatok amik elsö látásra úgy tünnek, hogy munkalehetöségeket teremtenek. Ami persze nagyrészében igaz. Sok új munkahelyet biztosítanak, de mindezek mellett, -ami már nem annyira szembetünö- az az, hogy a pénzt kiviszik az országból. lenyegében az a tény, hogy az emberek most már szabadon utazhatnak a világ bármely részébe, csökkenteni látszik az eluralkodó nemzeti elégedettlenséget és csalódást, ami vegül mégis egy általános depresszióba torkollik. Ez a depresszió érzödött a Hangulatban is minden este. A három fiú: Péter, Zoli, és Ricsi ma találkoztak elöször. Peter Sheilávaltanít egy iskolában, Zoli pedig egy házban lakik vele. Ricsi egy kis üzletben eladó, ahol játékokat és illatszereket árusítanak. Jo, a másik amerikai lány többször is járt már ott és jól megnézte magának a húsz év körüli fiút, aki magas, vékony, mégis férfias testalkatu volt. Barna vállig érö haja

középen volt elválasztva és kétoldalt eltakarta a fülét. Sokszor kócos volt, és hajából egy-két hajtincs, ellenszegülve a normális hajviselet követelményeinek, irányjelzöként állt el a füle mögött.Ez eleinte zeverta öt, de késöbb rájött, hogy nem is olyan rossz, és hogy a gondozatlan külsö elönyére válik. Jo az elsö adandó alkalommal, amikor rajtuk kívül nem volt senki az üzletben, leszólította Ricsit, és a szokasosnál még jobban is törte a magyart, csak hogy tovább beszélgethessen vele. A lány azt magyarázta Ricsinek, hogy van egy kis zöld elefánt tömjéntartója, amit még Nepálban vett, és abba szeretne tömjént venni. Mellesleg a cigifüstöt is jól elnyomja. Mindez persze csak indok volt ahhaoz, hogy a fiúval beszédbe elegyedhessen és meghív- ja este valahová. Rövid beszélgetés után amikor már látta hogy Ricsi is kedveli öt, a lényegre tért. - Hova szoktál jarni esténként? - kérdezte mosolyogva. - Sehova - válaszolta Ricsi, amiböl a lány majdnem biztosan tudta, hogy a fiú szabad... - Nem akarsz jönni Hangulat ma este? - A Hangulatba jársz? - kérdezte Ricsi, kissé meglepetten. -Hánykor gondoltad? - Hét óra, körülbelül - mondta Jo. - Hol találkozzunk? - Gyere föl hozzám, itt lakok szemben. - Ott? - mutatott Ricsi a szemközti szürke épületre. - Igen. Harmadikon. - Hétre ott leszek - mondta a fiú, miközben gyomrában furcsa bizsergést érzett. Egy amerikai lány meghívta öt a Hangulatba. Ezt a szülei otthon el sem fogják hinni.Talán nem is tudják hogy vannak amerikaiak avárosban. Sokáig Ricsi sem tudta. Szüleivel és öccsével egy belvárosi, másfélszobás lakásban laktak, nem messze Ricsi munkahelyétöl. Az öccse Csabi, még a gimnázium padjait koptatta, bár nem igazán szeretett tanulni. Anyjuk a városi bankban dolgozott, mint titkárnö. Apjuk pedig a busztársaság volt osztályvezetö. Zoli bácsi komoly ember volt. Az elözö rendszerben mint párttitkár is tevékenykedett. Több marxista egyetemi végzettsége is volt, amik mára egyenlöek lettek a nullával. Teljesen értéküket vesztették. Zoli bacsi sokszor mesélt Ricsinek meg öccsenek a kommunizmusról, hogy az egy magasabb formája a kapitalizmusnak, amiben minden ember egyenlö, és senki sincs magára hagyva. " Mi itt azért dolgozunk, hogy ne legyenek szegény, csak gazdag és boldog emberek." - mondta sokszor. Persze ök akkor még nem sokat ertettek mindebböl, hiszen gyereke voltak, és nem érdekelte öket a politika. kesöbb aztán ahogy telt az idö, mind ke- vesebbet hallottak ilyesmit apjuktól. Zoli bácsi elbizonytalanodott az elveiben. Ricsi szakmája szerint telefonszerelö volt, és bár még orszagos versenyt is nyert, azonban miután a szakmájában dolgozni kezdett, olyan keveset keresett, és olyan rossz körülmények között, hogy jobbnak látta ha kilép. Utána egy szervízben kezdett dolgozni, ahol ugyancsak rosszul érezte

magát. Unalmas volt a munka, és kevés a pénz. Már azon gondolkozott, hogy innen is elmegy, amikor egy nap behivatta a fönöke és közölte, hogymivel a cégnel leépítés folyik, a fiatal dolgozókat elküldik. Ricsi elköszönt es mosolyogva ment ki az irodából, fönöke legnagyobb meglepetésére. Ezután egy kis boltban talált munkát, aminek ugyan semmi köze nem volt a szakmájához, de jobban fizetett. Reggel tiztöl este hatig dolgozott. A Hangulatban mar két óra is elmúlt, ilyentájt kezdtek fáradni és tunyul- ni a vendégek. Valaki lehányta a vécéajtót és a tulajkiabálni kezdett egy fiúra. - Hogy tetszik Magyarország? - kerdezte Ricsi, miután visszafordult a hangoskodó tulaj felöl. - Nagyon különbözö mint Amerika. Van sok jó, de van rossz - mondta Jo,és rágyújtott egy Marlboróra. A füstöt lassan es érzekien fújta ki, cigarettáját mindvégig maga elött tartva. - Ugy érted nem olyan jó itt? - kérdezte Peter, akit láthatóan érdekelt a téma. - Az elsö három honap amikor magyarul tanultunk, nagyon nehéz volt nekem. Sokat sirtam és akartam hazamenni, de megszoktam - mondta Jo, remélvén hogy kelégitette Péter kiváncsiságát, aki azonban tovább kérdezett. Két könyökét egyenesen az asztalra tette és válaszra várva egyenesen Jo-ra nézett. - Szóval mi az ami hiányzik? Ami itt nincs, de kint van? - kérdezte. - Kint? - Hát Amerikában! - Ah, peldául hianyzik a ... brokkoli meg a mogyorókrém is - mondta Jo mosolyogva, mire mindannyian felnevettek. A lány Ricsire nézett, aki az asztal fölött belógó, elsárgult üvegü lámpát bámulta, ahogy a legyek keringöznek benne. Nagyott szívott cigarettájából és a füstüöt egyenesen a búrába fújta. A legyek pillanatok alatt szétrebbentek. A füst még egy jó darabig gomolygott a lámpában, aztán elvegyült a Hangulat áporodott levegöjében. - Lassan indulnunk kell, azt hiszem nemsokára zárnak - mondta Zoli és Sheilára nézett aki az italtól már erösen hunyorgott. - Oké - mondta a lány ket csuklás között. - Ezek az amcsi nök bírják az italt, mi? - súgta oda Péter Ricsinek és a könyökevel oldalba bökte. - Talán mi is mehetnénk - mondta Jo és Ricsire nézett. - Menjünk - válaszolta Ricsi miközben elnyomta a cigarettáját. A társaság nagy széktologatások és üvegcsörömpölések közepette fölállt és megindult a kijárat felé. - Viszlát- szólt vissza Sheila a bárba, de válasz nem érkezett. Jó volt újra a friss levegön lenni. Józanítóan hatott a bortól mámoros társaságra. Szótlanul mentek egy ideig, csak lépteiket lehetett hallani a repedezett aszfalton. - Holnap lesz órád? - kérdezte kis idövel késöbb Jo Sheilától. - Tomarow is Saturday - válaszolta Sheila hátra sem fordulva. Szótlanul mentek még egy jó darabig, majd nemsokára Jo és Ricsi elköszönt a többiektöl akik tovább andalogtak. A nagy kövér hold kékesen világított felettük.

A köd már eloszlott és még a csillagokat is tisztán lehetett látni. Némán mentek egymás mellett, mint amikor két ember elöször találkozik, sokat beszélnek egymással társaságban de ha kettesben maradnak nem tudnak mit mondani egymásnak. Ricsinek fogalma sem volt hogy mi fog most történni. Ha felmegy hozzá, nyilván együtt fognak aludni - gondolta magában. Vagy az elsö alkalommal ez nem szokás? Hogy megy ez Amarikában? Egyáltalán, hogy megy ez Európában? Ricsinek már sok barátnöje volt, de "addig" még soha nem jutott el. Érezte hogy ma este máshogy lesz. Az, hogy egy üres lakás várja odafennt öket, jólesö érzéssel töltötte el. Ezeken a dolgokon gondolkozott, miközben odaértek a bejárati ajtóhoz. - Nagyon szép idö van - mondta Ricsi, mert más nem jutott eszébe. Mire kimondta, már megbánta. Idétlenül hangzott hajnal fél háromkor. A lányra nézett. Hosszú gesztenyebarna haja vállára omlott és egészen a háta közepéig ért. Fehér böre világított a holdfényben, és ettöl arca sejtelmessé vált. Menjünk fel, fázom - mondta a lány és kinyitotta az ajtót. Ricsi elindult utána. A portás, aki egy üvegszobában volt a bejárattal szemben, az asztalra borulva aludt. Nem láthatott semmit, de különben sem tehetne semmit... A liftben nem szóltak egymáshoz. A lány halkan dúdolt valamit, ami Ricsinek ismerösnek tünt. - Gyere - mondta a lány, miközben a lift nagyot kattanva megállt. A hosszú folyosón Ricsi kissé tétovázva lépdelt, pár ,méterrel a lány mögött. Jo megállt az egyik ajto elött és kinyitotta. Amint Ricsi belépett nagyon elcsodálkozott. Nem az a megszokott szoba volt amiket eddig látott. Talán a legszemvetünöb az volt benne, hogy nem volt függöny az ablakon, csak agy bordó sötétítöfüggöny lógott a fal mellett. A szobából az egész várost jól lehetett látni. A hazakon egy pár ablak még vílágított, pedig már két óra is elmúlt. A szoba dekorálását a lany csinálhatta: több helyen is a plafonról lelógó mobilok díszelegtek. Itt egy hal úszott a levegöben sejtel- mesen, ott madarak, arréb drótokon lógó madzagok és színes papírok. A falra egy hatalmas Amerika térkép volt kifüggesztve. Körülötte állatok képei, olyan sürün egymás mellett, hogy a tapéta színét még csak sejteni sem lehetett. Ebben a szobában (ami tulajdonképpen az egyetlen szoba volt a lakásban) csak egy asztal volt két fotellal, és egy ágy. A szekrény a falba volt beépítve és annak az ajtaja is sürün képekkel volt díszítve. A talpalatnyi konyha falán Ricsi számára ismeretlen emberek képei voltak felragasztva. A tüzhelyen egy teáskanna volt amiböl egy kis Lipton címke lógott ki. Ricsi elsö látásra megszerette a kedves kis lakást. - Gyere beljebb - mondta a lány és lerúgta a cipöjét, ami a szoba két sarkába repült. - Hova tehetem a kabátom? - kérdezte Ricsi, kabátját kezében szorongatva. - Ahova akarod - válaszolta Jo és bakapcsolta a tévét. - Ilyenkor itt nincs... - Ricsi be sem fejezte a mondatot mire a lány kikapcsolta a készüléket. Odament a rádióhoz ami a radiátorra volt felakasztava és zenét keresett. Halk Jazz áradt szét a szobában. Jo gyertyát gyújtott és lekapcsolta a lámpát.

- Kérsz egy cigarettát? - kérdezte Ricsitöl miközben odaült mellé az ágyra. - Igen kösz - válaszolta Ricsi. - Szép szobád van, gondolom ezeket mind te csináltad?! - mondta miközben a füstöt kifújva körbenézett. - Aha, szeretem a mobilokat. Olyan szabadon lógnak a levegöben és mindenre olyan érzékenyen reagálnak. - Tényleg jók - mondta Ricsi és közelebb húzodott a lányhoz. Ugy érezte tennie kell valamit. Nem ülhetnek itt hajnal háromkor, mobilokról beszélgetve. Belsö késztetést érzett és mélyen megindult benne valami odahajolt a lányhoz- aki egyáltalán nem látszott meglepettnek- és megcsókolta. Tartalom

Elsõ találkozásunk "Elsõ" találkozásunk az utcánc Meglepetésekkel tele Egyedül jöttél, Szemedben zavarod jele. Mit akarsz nem tudom De a válasz egyszer csak megszületik S a taszító erõid várfala Kövenként leomik. Talán éppen köztünk nem, De ezt i tudhatja Ha a sors úgy akarja, Majd megoldja. Ma kivételes voltál Megnyugtatott hangod Elsõ alkalommal volt Hogy tüskéis elszórod. Tartalom

Egy jeles mondat Az aznapi szentencia egy Mikszáth idézet volt: "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Már nem emlékszem, hol olvastam, talán a jeles mondatok közt, talán máshol. Ezen morfondíroztam, miközben ittam a hajnali kávémat, és az esôkabátot szíjaztam föl a bicikli csomagtartójára. Indultam horgászni. Sötét volt még, amikor kiértem a tóhoz, az orromig se láttam. Ezek mindig izgalmas pillanatok. Sikerül-e egy aprócska zsebláma fénye mellett kibogozni az összegubancolódott damilt, feltûzni a csalit és ami a legfontosabb, a horgot a vízbe dobni? ... Tehát nem egy fa tetejére vagy a bokorba, hanem a vízbe, lehetôleg minél messzebb a parttól. Szerencsétlennek, mitöbb, szánalmasnak minôsíthetô a kísérlet abban az esetben is, amennyiben a két zsinór keresztezi egymást, vagyis méretes potyka helyett egyik bottal a másikat fogom ki... Ám a sors ma kegyes volt hozzám, nem történt semmi malôr. Végre megint horgásztam. Tudtam, hogy nem egykönnyen szabadulok majd ettôl a mondattól. Ez a amin napra rendelt fixa idea. Amit az ember a fejébe vesz, így kora reggel, attól már nehezen menekszik, legyen az egy verssor, vagy dallam, akármi. Aztán idônként ilyeneket mormog maga elé: "Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog..." vagy önfeledten fütyüli a Don't cry for me Argentina az Evitából, esetleg a Portici néma nyitányát. Szóval az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok... Hm. Jó lesz ez a mondat erre a napra, az ilyen jellegû alapkérdések megvitatása horgászat közben gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Mert, ugye, vagy fontos, szakmai dolgok kerülnek az érdeklôdés középpontjába (lecsúszott-e a kapásjelzô, milyen hibákat követhetünk el csalizás közben, kinek van a környéken fényképezôgépe, ha majd a nagy hallal, ugy?...); avagy pedig a még fontosabb, bár kevésbé szakmainak (lenni vagy nem lenni, to be or not to be, a boldogság, mint olyan, hogyan barkácsoljunk otthon könnyen és egyszerûen hordozható, környezetbarát perpetuum mobilét; Beethoven X. szimfóniájának Fináléja stb.). Fogadjuk meg egy néhai nagy és bölcs tanító - ma már nem tartjuk olyan nagynak és bölcsnek -, javaslatát és elôször is tisztázzuk a fogalmakat! Boldogság-ügyben Erasmussal értek egyet, aki azt írja a Balgáék bölcsességében, hogy a boldogság a fent nevezettek szigetén született. Nagy mesterem ezt még azzal egészítette ki, hogy a boldogsághoz kell egyfajta fogalmazzunk eufemisztikusan! - egyszerûség. A Kék Madár kergetôinek szigorúan tilos a tények beható tanulmányozása, hírmûsorok nézése és hallgatása, napilapok olvasása, árcédulákkal, adóívekkel való szembesülés, ellenben kívánatos a hermetikus elzárkózás, illetve az elefántcsonttorony... Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem szeretnék boldogtalan lenni. Néhány napja láttam a televízióban egy dokumentumfilmet néhány kollégáról, közelebbrôl a Niger halászairól. Az ô kedvencük a comboro, vagyis a törpeharcsa.

Ezeket felfüstölik, megszárítják aztán eladják a piacon. Ez az egyetlen jövedelemforrásuk. Étrendjük meglehetôsen sematikus: halat esznek rizzsel. Mindennap. Életük nagy részét kin töltik a vízen saját maguk eszkábálta csónakjukban. Távol a nagyvárosoktól, mikrohullámú sütôktôl, távkapcsolóktól... és mégis, az egyik kérdésre azt válaszolta valamelyikük: "Boldog vagyok." Most is azon gondolkodom, kitôl hallottam ezt a mondatot utoljára. A fixa ideát tovább boncolgatván be kell látnunk, hogy ez bizony egy paradoxon, ami megnehezíti a helyzetet. Hiába írja Dürrenmatt a Fizikusok nevezetes 21 pontjában, hogy a paradoxonban a valóság tükrözôdött, az európai kultúra, amely idônként túlzottan racionális és nem hatja át úgy a misztika, az irracionalitás, mint másokét, ezzel nem tud igazán mit kezdeni. A mi eszményünk a 2x2 józansága. Szétszedni az aranytojást tojó tyúkot aztán megint összerakni... Garcia Maquezt egyszer megkérdezték, miért ô lett az egyik legismertebb latin-amerikai író? Erre azt válaszolta: azért, mert ô tanult meg írni. És ez fontos mondat. Kolumbiában a csoda lehet, hogy hétköznapi esemény. A bölömbikák éjszakájában az égbôl öregember ereszkedik alá hatalmas szárnyakkal. A Száz év magány pedig maga a mítosz... Afrika is hisz a csodákban, álom és valóság ott sem válik élesen el egymástól. A Harvard egyetem professzora, aki UFO kutatásokkal foglalkozik (megjegyzem, az UFO jelenség a következô horgászatnak lesz egyik jó napirendi pontja), nemcsak azon lepôdött meg, hogy Zaire-ban is kis zöld emberkéknek írják le az ufonautákat, hanem azon is, hogy azok jelenlétét mennyire természetesnek gondolják. A görög istenek is lejártak a földi emberek közé, úgyhogy egy-egy találkozásnál idônként tisztázniuk is kellett, ki kicsoda?... Arra a kérdésre, hogy hol szeretnék élni, melyik országban, azt szoktam válaszolni: ha lehetne, ebben. Itt van például ez a tó. Az egyik partján kisebb domb, apró falusi házacskák hosszú sora, gyümölcsös, a kertben ribizlibokrok, nem messze hatalmas szomorú fûz. Balra a kék Mátra, fölötte hôlégballon - az új státusszimbólum - lebeg, mögöttem a temetôdomb, napnyugtakor narancs- és vörösesbarna színekben pompázik, valóban festôi látvány. A kapásjelzôk mozdulatlanok, legfeljebb néha akad beléjük valami kósza szellô. Pontynak se híre, se hamva, de nem baj: a remény hal meg utoljára, pesszimista ember nem horgászik. "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Ezt a mondatot az egyik legnagyobb magyar író írta le. Annak a népnek az írója, amely egyes felmérések szerint a világ legpesszimistább nemzete. Igaz, a XX. század története nem valódi sikertörténet, világháborúk, forradalmak, ellenforradalmak, polgárháborúk, deportálások, kitelepítések... Tudjuk, Mikszáth milyen pontos és kíméletlen látleletet adott a századforduló Magyarországáról. Milyen kérlelhetetlen logikával elemezte szivar- és pipafüstös tarokkpartik közben, hogyan és miért rohan végzete felé ez az ország. Jobb és szebb idôk voltak azok az évek, aranykor?... Nem hiszem... Horgászom, de aki ideszületett, a Kárpát-medencébe - mondjuk a centenárium

után -, annak mindig számolnia kellett az erôszakos halál lehetôségével. Horgászom, mert horgászhatok. Nem vastüdôben fekszem, nem tolókocsiban... Két pontyot fogtam aznap, úgy vittem haza ôket, mint valami olimpiai aranyérmet, megdögönyöztem a bíz hónapos lányom, kiültem a ház elé a padra és nem voltam boldogtalan. Tartalom

BattleBeast I am a BattleBeast just waiting for the peace to seaze my hopes get up when your hurts increase I feel my needs are the only ones worth to please - Cold and cruel... It’s hard indeed Still it’s better than honesty that burns like weed - See my appearance is so hars, it makes your eyes bleed A surface like this? How could it ever look beneeth - Think pain is sugar, it tastes so sweet and nothing’s as home as your sweet misoury © 1997 Thugzta Tartalom

Apróbetûs Anglia Az utolsó szó 7-kor Bertók László összes verse Blue Danube gifts Élet és Irodalom Genyó Szivó Disztroly Gondolat-jel (Dash) Jelenkor Magyar Kulturális Gyûjtemény Magyar versek Irodalmi Lapok Olvasnivaló POMPEJI Irodalom Zita néni összes mûvei Tartalom

NEMZETKÖZI IRODALMI PÁLYÁZAT Petõfi Sándor 175. évfordulója tiszteletére ● ● ● ●

●

Pályázatok beadása: 1997 dec. 1. Díjkiosztás:1998, jan. Magyar Kultúra napján Helye:Eger Nevezési díj:Felnõtteknek: 400Ft, középiskolásoknak:300Ft, ált.iskolásoknak: 200Ft. Díjak: Felnõtt kategória: vers, kispróza I-III helyezett. Középiskolai kategória: vers, kispróza I-III helyezett. Ált. iskolai kategória:vers, kispróza I-III helyezett. IV. és V. helyezettek könyvjutalmat kapnak. A pályázaton eddig nem publikált, máshová be nem nyujtható mûvekkel lehet résztvenni. A pályamûveket gépelve két példányban kérjük beküldeni. A pályázat NYILVÁNOS, jeligés pályázatokat nem fogadunk el. A borítékra írják rá milyen kategóriában vesz részt a pályázaton. Egy pályázó több írásmûvet is beküldhet, ez azonban témakörönként háromnál több nem lehet. PÁLYAMÛVEKET NEM KÜLDÜNK VISSZA! A díjazott és nem díjazott, de megjelenésre alkalmas írásokat a szerzõkkel való megbeszélés után megjelentetjük a PETÕFI ANTOLÓGIÁBAN. Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)411-099 Tartalom

● ● ● ● ● ● ● ● ●

I. évfolyam, 1. szám I. évfolyam, 2. szám I. évfolyam, 3. szám I. évfolyam, 4. szám I. évfolyam, 5. szám I. évfolyam, 6. szám I. évfolyam, 7. szám I. évfolyam, 8. szám I. évfolyam, 9. szám

Tartalom

1997, Április 1 1997, Május 1 1997, Június 1 1997, Július 1 1997, Augusztus 1 1997, Szeptember 1 1997, Október 1 1997, November 1 1997, December 1



1997, Április 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Jakus Réka: A Szellõ és a Rózsa, A legdrágább kincs, Ne félj!..........................................2. oldal Csákvári Zita: Õszintén Rabánnak, Talán "A Sors", "...".....................................................3. oldal Kazári Gyula: A nagy üvegmadár, Ki kopog?, Cím nélkül..................................................4. oldal Vámos Gábor: Nyújtsd a kezed, Szilánkok, Kéket látok...................................................5. oldal Bodnár Erika: Lélek, Káosz a hamutartóban, Bohócok.....................................................6. oldal Erdész R. Dávid: Csupán helyfoglalás, Állomási végjelenet, A húsvéti házigazda.................7. oldal S. László: Mit tesz a háború?, Csatatér, Éj van..................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalt készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Március

Az Internet hatása a proletáriátusra az ezredforduló után "Itt állunk az ezredforduó küszöbén az információs sztráda kellõs közepén és nem tudjuk, mi lesz. Nincs munkásosztályunk, ami még nem baj, ám nincs hozzá tartozó élcsapat sem. Élcsapat nélkül pedig nem élet az élet, még a szupersztrádán sem. De van remény: a termelõerõk, s különösen az informatika fejlõdése kifogja kényszeríteni a termelési és útviszonyok minõségi ugrását, s bár munkásosztály továbbra sem lesz, a robbanásszerû változást az élcsapat fogja véghezvinni. Szép idõk lesznek. Minden proletár szabadon beléphet az Internetbe. Feltéve, ha két ajánlója van neki, s az egyik az ifjúsági szervezet. Munkát, egeret! Vörös hardver, vezesd a harcot! Wichester, felelj neki! Csak a joy-stickünket veszíthetjük! Ne higgy az ár- és floppymeghajtóknak! Bennünket, internetes élcsapatot különösen kemény fából faragtak! Tizenharmadika-vírus járja be Európát. Élcsapatunk erõt, egészséget, nemzetközi összefogást tintasugároz! Ez így lesz, mert így kell lennie, az nem lehet, hogy valamilyen élcsapat bele ne barmojon ebbe az egészbe, amit Internetnek nevezünk. Pár év, ezredforduló, s kezdõdik az egész elõlrõl: /CD/-ROM-okban hever a világ az élcsapat lába elõtt." Megyesi Gusztáv (Underground) Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Jakus Réka: A Szellõ és a Rózsa, A legdrágább kincs, Ne félj!..........................................2. oldal Csákvári Zita: Õszintén Rabánnak, Talán "A Sors", "...".....................................................3. oldal Kazári Gyula: A nagy üvegmadár, Ki kopog?, Cím nélkül..................................................4. oldal Vámos Gábor: Nyújtsd a kezed, Szilánkok, Kéket látok...................................................5. oldal Bodnár Erika: Lélek, Káosz a hamutartóban, Bohócok.....................................................6. oldal Erdész R. Dávid: Csupán helyfoglalás, Állomási végjelenet, A húsvéti házigazda.................7. oldal S. László: Mit tesz a háború?, Csatatér, Éj van..................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalt készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Március

A Szellõ és a Rózsa Hajlongott a Rózsa, a nyári szellõben, Szellõben? Vágyban, szenvedésben, tekintete lángoló tüzében. Ki Õ, hogy ily hatalmas? Tomboló szélvihar vagy csak szellõ? Szellõ? Lelkem minden gondolata Õ! Õ közel van hozzám, mégis oly távol. Egy érzés választ el a nagyvilágtól, A világtól és Tõle, De egyszer majd ez az érzés köt össze minket, Minket? Õt és engem, A Rózsát és a Szellõt. Mely egybe fonódik a nyárral Egy csodálatos álomvilággal!

A legdrágább kincs A jót neked kell adnod, nem várhatod mástól! Neked kell nyújtani a kezedet, hogy közelebb vondd magadhoz az embereket Neked kell adnod a szeretetedet, mert vágynak rá az emberek! Várnak egy jó szóra a szádból, Várnak mint a mindennapi kenyérre, Várnak barátságod egy apró jelére.

Ne félj! Van mit adnod, Mert van valamid, ami másnak nincs!

Van valamid ami miatt más vagy Ezt a kincset add nekik! Találd meg elõsször magadban. És add az embereknek, akik körülvesznek Mert ettõl egy kicsit erõsebbek lesznek! Tartalom

Õszintén Rabánnak Feketén csillogó szempár Benne igaz fény ragyog Hiszékeny csillám benne a félelem, Kucorog Elõttem izzik tartóban, az aranyló ismeretlen Titkokkal tele Nem tudom talán megfejteném, De félek tõle. Érzem már az elsõ pillanat óta, Hogy valami furcsa Láthatatlan égi urak Kik az idõvel manipulálni tudnak S kik talán mi magunk vagyunk Összekötik bonyolított utunk.

Talán "A Sors" Kék két üveggolyó van kezedben Gurulnak szerteszét Haladnak pályájukon, viszi õket a fény Bolondos álmok Lehet, hogy igazak Bizonytalan ismeretlen, hozzád is eljut majd Ne mondd, hogy nem hiszed Mert hozzád is elér Talán nem ilyen formában, de viszi õket az igazi fény A látszat csal, hogy bonyolult minden, Mert a titkok kulcsa ott van a kezedben S a kígyó segít neked, hogy megoldhasd õket.

... Csak látom az életem úgy

ahogyan Tovafut velem, Nem tudom mit akarok, de Azt mondják tudnom kell. Gyermekkori álom mi most megvalósulhat Velem, Harcoltam érte, hogy Elhiggyék mindazt, Amiben Gyermekként hittem. Tartalom

A nagy üvegmadár A kis szürke veréb egy fa ágán ült. A fa a tóparton állt, a tó pedig tele volt pisztrángokkal amik néha felbukkantak a vízbõl ezüst pikkejüket megcsillantva a napfényben. A hold ilyenkor megremegett a tó vizén, lágyan és selymesen beezüstözve a tavat. Hirtelen szikrázó fénysugár jelent meg az égen; a fény egyre erõsödött, közelítve a kis veréb felé. Egy hatalmas üvegmadár szállt le az ágra közvetlen a veréb mellé. Szárnyai kék és fehér szikrákat szórtak a tóra. A nagy madár büszkén összecsukta átlátszó üvegszárnyait és csak akkor vette észre a mellette gubbasztó kis verebet. -Hogy képzeled, hogy te egy ágon ülhetsz velem? -mondta az üvegmadár. -Hiszen te csúnya és kicsi vagy, az én szépségem messze túlhaladja a te rúfságodat, és ha ilyen közel vagy hozzám én is csúnyábbnak tûnhetek- mondta gõgösen. -Engem csodálnak és tisztelnek, verseket írnak rólam, megfestenek még te csak macskaeledelnek vagy jó. A veréb csendben ült és semmit nem szólt. Az üvegmadár arrébb mozdult az ágon, távolabb a verébtõl. -Nem értem Isten miért teremtett ilyen kis csúfságokat, hiszen még rátok nézni is rossz- mondta és mégtávolabb lépett az ágon. A veréb semmit nem szólt s nem is mozdult. -Miért nem szólsz semmit, talán félsz válaszolni? Hát ne is mondj semmit, mert én úgysem állnék szóba veled. Én királyokkal társalgok, díszes vacsorákon büszkélkednek velem, páratlan szépségemet mindenhol megcsodálják. Mégtávolabb lépett a verébtõl, már egészen eltávolodott tõle és az ág amin ült már teljesen elvékonyodott. Egy hirtelen reccsenéssel eltört, az üvegmadár leesett és nagy csörömpöléssel összetört.

Ki kopog? (Öcsémnek) A férfi a hûtõhöz ment és kivett egy tojást. Az asztal lapjához kocogtatta. Ki kopog? - hallotta a tojás belsejébõl. Újra az asztalhoz verte. Mit akar? Hagyjon békén!- hallotta a vékonyka kis hangot odabenntrõl. A férfi erre dühbegurult és kihajította a tojást a nyitott ablakon ami az utcán szétloccsant. Miután megreggelizett az ajtaján kopogtattak.

Ki kopog? - kérdezte.

Cím nélkül A férfi egy söröskupakot rugdosott maga elõtt ahogy lehorgasztott fejjel, két kezét zsebredugva, némán ballagott a hosszú, keskeny sikátoros utcában. Sötétedni kezdett. A városka koszos, sárga utcalámpái sorra felgyúlladtak. Ahogy ott ballagott, mélyen elmerengve magában, kósza gondolatok örvénylettek keserûségtõl megrészegült fejében. Lassan kiért a sikátorból ami egyenesen a kikötõhöz vezetett. Néma hajók vesztegeltek az éjfekete vízen. A hold gyengén megvilágította a tengert ami piszkot és szemetet vert a kikötõ meredek falához. A férfi megállt a korlátnál és mélyen belebámult a vízbe. Megpillantotta arcát a piszkos vízben és szája mosolyra nyílt. Tartalom

Nyújtsd a kezed Adj jelet, adj egy szikrát nekem, hogy utam, mi kérdésekkel tele, merre vegyem. Mutass egy helyet, mert nincs maradásom, ha a hajnal itt lel, síromat megásom. Temetném a múltat, de a jövõ szemfedele borul elõsször bele, a sárban látom a láthatatlan jelet: nem bukhatok én is vele! Pedig apró porszeme vagyok csak a világnak, de még a világok is ilyen porszemekbõl állnak.

Szilánkok Készülj világ, mert jövök! Apró kõvel ablakokat török, újra ültetek minden virágot... összeszedek majd minden Szilánkot. A tükör fénye, ha egyszer megtörik, az égrõl minden szín elszökik. szenved majd a gyáva nép,

mert nem segít az erõs gép. Miféle képzet az ember, köpni tud, de nyelni nem mer, csak néz ki csukott szemmel a fejébõl és elefántot csinál a verébbõl. Egyszer, majd tényleg csönd lesz, eltûnnek a szilánkok, elmegyek majd én is velük, elviszem a világot!

Kéket látok Kéket látok, talán tavat, minden ember szentet avat. Én vagyok a kezdet, te a vég, nézd a szívem ahogy ég. Felgyulladt érted a szunnyadó láng és ég még szabad, míg a földön ember marad. Neked írom a szép dalokat,

ami lehet nagy... írok minaddig, még ez az agy ki nem hagy. U.I.: Amit hiszek sokaknak méreg, de ez véd engem, mint fát a kéreg hogy ne rágja belsõm sorvasztó féreg. Tartalom

Lélek Szédülök a csenddel A sziklakertcsodákkal Elégek a tûzzel És a láng parazsával Bár forr bennem a vér Nem tör fel a méreg Nem öl meg a magány De megfojthat az élet Delosperma, pázsit Ösvények a romlásba Én járom az útját És enyém a hatalma Ébredek a fénnyel És fekszem a sötétben Üres a hangzavar Felhõ van az égen Villámok csapkodnak Az ég harcmezején Bennem van a világ De tört üvegcserép

Káosz a hamutartóban Egy esõs titkos éjszaka Amit senki nem mesél el A részegítõ Nap szaga Amit nem érez már a Hold A pesti utcák szmogos zaja Amirõl a reggel énekel Városi sziklakertcsoda Jacques Prevent verse átkarol De soha nem megyek haza És Te itt fekszel elõttem Csendben, álmosan, fáradtan És holnap majd elutazol

Bohócok

Mi van az álarcotok mögött Folyton mosolygó bohócok? Vidám arcotok örök? Ha letépem kiderül, hogy sírtok... Tartalom

Csupán helyfoglalás Elõszó egy/ik/ szöveg/em/hez, mely helyet foglal. /Ujabb/papír, melyen semmi sincs. /Mégis ezt akartam írni!/ A stadionnyi lényegíró lényegverse után végre /remélem az Ön teljes Megelégedésére /egyetértésével/ valami igazán nulla, mely Nem teljesít semmilyen célt, hanem csak úgy van, A létezés egyszerûségében fekszik itt. -----------------------Bemutató elõtt már készen kell állni, Ezért kapkodó mozgásomat a betonlépcsõkbe lapítottam. Nem szólítottak, mégis izgulatam. Öltözetem sosem ünnepélyes. Mivel rendezõ nem volt a "Látott Mezõkre" érkeztem. A Duna figyelt. Csak a madarak -ahogy a közönség köhintgetõ, zúgó Része- voltak, kik a szilárd csendet széthajlították. /De nélkülük a székek összezárva, üresen állnának egymásnak döntve A folyó nézõterén./ Õk a mozgatók. Egyesek cirkuszi erõt és ügyességet kerestek rajtam. Megelégedésükre! Felléptem a jégporondra, viszont megkopogtattam a Kavicskottát /a pálcámmal/ és beintettem a /beteg/ "zenekart". És szólt... És halkul a város.

Állomási végjelenet Mikor elváltunk a szakítójármû elindult, És én valamit otthagytam. Egy közös, ájult gyorsulás kezdõdött. Fák kezei pattantak fel: Állj, ne menjetek! Újra össze! Ezüstlevelek fordultak. 505; fehérség pihent. A bakternak kötelezõ volt a megjelenés, mint a halálnak a Gyászmenetben; s vele omló utazók figyelték a morgó kupét. A kintiek mosódva -az üvegen át- alázkodtak meg, és a sebesség Szétnyilalt az ablakon.

A húsvéti házigazda gondolatköre Sonka, tarja, Ha akarja Egyen mindbõl Hisz takarja Majd kend hasát A nagykabát! -Tárta kezét Mint jóbarát A vendégnekÉs szentséget Szólított, hogy Segítséget Nyújtson neki S aztán Teri Gondossággal Köszöntheti Tavaszt, Napot. Még harapott S vette vendég A kalapot.

Tartalom

Mit tesz a háború?! ...Jött a lány, az a teremtés akit az ember életében legfeljebb csak egyszer pillant meg. Haja -melynek árnyalata az érett gesztenyéhez volt hasonlatos- ,dús fürtökben omlott a vállára. Gyönyörû, piros ajka, bársonyos arca csak statiszta szerephez jutott azúrkék szeme mellett. Kifogástalan alakját remekül egészítette ki könnyû, kecses járása. Egyik kezében oldalán rozsdásodó, horpadt tejes kannát cipelt, másikban kosarat tartott, melyben megégett héjú cipó pihent. Beállt a vágóhíd elõtt kígyózó sorba, s várt türelmesen. Tartása megingathatatlanul egyenes volt. Mintha képzeletben azt mondta volna: "Történjen bármi még ezen az átkozott háború folyamán, engem nem fog megviselni semmi." Azonban tekintetében, az azúrkék színek között ott rejtõzött a félelem, a soha semmi mással össze nem hasonlítható szorongó érzés. S csak állt és állt szilárdan, míg csak sorra nem került. A zsíros húst könnybelábadt szemmel szorította be kosarába a kenyér mellé, s elkeseredett arccal elindult vissza a kalászoktól aranyló mezõ felé, s közben pillantása azt suttogta: "Ez volt az utolsó fillérem, s holnap vagy holnapután már nem olyan biztos, hogy lesz élelem. Miközben eltünt a láthatáron, annyira elmerültem gondolataimba, hogy észre sem vettem a síri csöndet pillanatok alatt megszakító, légi támadást jelzõ szirénák fülsiketítõ hangját. Arra ocsúdtam fel, hogy "fejetlenül" rohanok a pánikba esett tömeggel együtt az ideiglenesen óvóhelyként használt bányába.... ....Mikor véget ért a bombázás, elsõként léptem ki a szabadba. Figyelmen kívül hagyva az óvintézkedéseket, futni kezdtem. Nem érdekelt az életem, nem érdekelt egyéltalán, hogy a támadás megismétlõdhet, a puszta irányába haladtam. Ez volt az a pillanat, mikor az eszem helyett a szívem vette át testem irányítását. Mintha az eddig oly erõs fényû kalászok is vesztettek volna csillogásukból, s lelkem háborgását elõjelezvén, a Napot egy kisebb, de rohamosan tornyosuló gomolyfelhõ kezdte el homályosítani. Ekkor megpillantottam a földút közepén fekvõ lányt, azt a teremtést, akit nem is oloy rég a szívembe zártam. Poros ruháját vértõl vöröslõ foltok tarkították, s kezén -a kiboruló kannából- ,tej fehérlett. Mellette foltozott, szakadt ruhában idõsödõ asszony állt, kezében egy kosárral, melyben megégett héjú cipó és zsíros hús volt belegyömöszölve. Mikor meglátott, elkezdett a búzatábla belsejébe rohanni, s közben torka szakadtából kiabált a nagy messzesgbe: "Látod! Mit tesz a háború?!"

Csatatér Testekbõl elfolyó rengeteg vér Melynek vörösétõl sejtelmes a tér, Kósza nyüszörgés száll fel az égbe, Varjú károg, csõrét tetemekre fenve. Törött kard, csorbult szabja, lándzsa, Nem éri már õket kovácsmûhely lángja. Izzadt lovakon hangyák sora rohamoz Segítenek õk is a szegény párák múlásához. A lobogó, mely szentség címert hordta, Megtépázva áll, s beletörõdött a sorsba, Elfogadta életének legutolsó célját: Szakadtan kell mutatni vitézeknek múltját.

Éj van... Éj van, csend és nyugalomnak éje, A magas menny sûrûn csillagos. A Hold rásüt a baglyok fejére, Az idõ dermesztõ és fagyos. A pirkadat még messze távlat, Karom lepi el a falut, A göncöl is már nagyon fáradt, S a tejútrendszer megaludt. Tartalom

Apróbetûs Anglia Az utolsó szó 7-kor Bertók László összes verse Blue Danube gifts Élet és Irodalom Genyó Szivó Disztroly Gondolat-jel (Dash) IV. Velemi Irodalmi és Költõtalálkozó Jelenkor Magyar Kulturális Gyûjtemény Magyar versek Olvasnivaló POMPEJI Irodalom Zita néni összes mûvei Tartalom

1997. június 12. és 15. között (csütörtöktõl péntekig)Az utolsó szó 7-kor negyedszer is megrendezi a VELEMI IRODALMI ÉS KÖLTÕTALÁLKOZÓT. Hagyományainkhoz híven idén is mûhelymunkajellegû lesz ez a négy nap,és a témához kapcsolódó költõi versenyt hirdetünk. A nyertes babérkoszorút kap, és elnyeri a megtisztelõIV. Velemi Irodalmi és Költõtalálkozó Költõfejedelme címet. A találkozó témája: TESTI SZERELEM A KÖLTÉSZETBEN. Tervezett vendég: Imre Flóra Néhány technikai információ: szállás: (közös katonai vagy hozott) sátorban étkezés: egyénileg (valamint nagy, közös fõzések) részvételi díj: 1000 Ft/fõ. érkezés: 1997. június 12-én csütörtökön. találkozó vége, haza utazás: 1997. június 16-án. Cím: VELEM, Alkotóház. A Független Alkotók Országos Szövetségének idei pályázatai: ● ● ● ● ● ● ●

Szépség, Költészet, Egészség Címlap pályázat. Ön is kerülhet kiadványain címlapjára Sanzon pályázat Alakítsunk FAOSZ köröket Illusztrációs pályázat megadott témára (vers, novella) Nemzetközi Irodalmi Pályázat Tagság pályázat a Fiatal Írók Országos Körében való részvételre

Irodalmi Pályázat hazai és külföldön élõ magyar szerzõk részére Meghirdeti a FAOSZ a társult szervekkel együtt. Pályamûvek beadása: 1997, 04. 30 Díjkiosztás: 1997, júniusában a nyári könyvnap alkalmából Az irodalmi pályázat SZABADON VÁLASZTOTT témakörben kerül meghirdetésre. A megírandó mûvek mûfaja: vers és próza. A pályázaton az eddig nem publikált, máshová be nem nyújtott mûvekkel lehet részt venni, amelyek késõbb közérdekû és idõszerû kérdésekkel foglalkoznak, mindennapjainkat mutatják be irodalmi eszközökkel. Ezenkívül ajánlott témák külön díjazással: -az 1848-49 -es forradalom, -Petõfi Sándor életútja. A pályázatokat gépelve, vagy jól olvasható kézírással kérjük beküldeni pályázatonként 2 példányban. Minden pályázatra kérjük ráírni: milyen kategóriában pályázik (felnõtt, középiskolai, általános iskolai). Ennek hiányában pályázatát nem tudjuk figyelembe venni.

Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)411-099 Tartalom

● ● ● ● ● ● ● ● ●

I. évfolyam, 1. szám I. évfolyam, 2. szám I. évfolyam, 3. szám I. évfolyam, 4. szám I. évfolyam, 5. szám I. évfolyam, 6. szám I. évfolyam, 7. szám I. évfolyam, 8. szám I. évfolyam, 9. szám

Tartalom

1997, Április 1 1997, Május 1 1997, Június 1 1997, Július 1 1997, Augusztus 1 1997, Szeptember 1 1997, Október 1 1997, November 1 1997, December 1



1997, Május 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Maruzs Éva: (Majdnem) Ufót láttam!................................................................................2. oldal Bodnár Erika: After Party Hours.......................................................................................3. oldal Kazári Gyula: Egyfajta tipusú találkozások.........................................................................4. oldal Vámos Gábor: Te voltál!...................................................................................................5. oldal Macska: Szonja halála.......................................................................................................6. oldal Erdész R. Dávid: Mint a néma évszak, Építkezés, Köszöntõ...............................................7. oldal S. László: Reménytelenül...................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Április

Közönséges gyöngyvesszõ (Spiraea x vanhouttei) "Elegáns, 2 méter magas, sûrûn ágas cserje. Az ívesen elhajló hajtásokon sötétzöld lombját május végén június elején a fehér virágok majdnem teljesen eltakarják. Leggazdagabban teljes napon virágzik, egyébként igénytelen, a szennyezett városi klímában is jól fejlõdik. Amellett, hogy gyönyörû virágzó sövény alakítható ki belõle, a gyöngyvesszõ ültethetõ nyílt gyepfelületen egyenként vagy csoportosan is." Ültetési távolság: 30 cm, Szállítási méret: 40-60 cm [Cikkszám: 384.23] [10 darab] [1135.-Ft]

Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Maruzs Éva: (Majdnem) Ufót láttam!................................................................................2. oldal Bodnár Erika: After Party Hours.......................................................................................3. oldal Kazári Gyula: Egyfajta tipusú találkozások.........................................................................4. oldal Vámos Gábor: Te voltál!...................................................................................................5. oldal Macska: Szonja halála.......................................................................................................6. oldal Erdész R. Dávid: Mint a néma évszak, Építkezés, Köszöntõ...............................................7. oldal S. László: Reménytelenül...................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Április

(MAJDNEM) UFÓT LÁTTAM ! Elõszó: Hiszek az ufókban. Még egyet sem láttam. I. fejezet: indul a cselekmény Hétfõ, hajnali félhat, töksötét. Meg kell etetni az állatokat. Az állatok fent vannak, a baromfiudvarban, a ház fölött, a domboldalon. Egyik kezemben vizeskanna, a másikban nyúltáp. Ballagok fölfelé. II. fejezet: a hihetetlen látvány Elsõ lépés: Fenn a hegyen áll egy személyautó. A lá;mpái égnek, az orra a lejtõnek. Hogyan marad ott? Mi a szösznek van ott? Második lépés: Nem két fénypont az, hanem négy. Sorban, egy lencse peremén. Fölötte egy kis kabin-forma. Az alját nem látom. UFÓ! III. fejezet: a konfliktus A szívem gõzkalapácsot játszik. Ráz a hideg. Szóval félek. Még soha nem láttam ufót. Pedig annyit olvastam róla! Megesz a kíváncsiság. Ez mind szép, de az állatokat meg kell etetni. Mit tegyek? IV. fejezet: az elhatározás Fel kell ballagnom az elsõ tyúkólig, csendben, észrevétlenül. Annak a fala elég hézagos, onnan lehet leskelõdni. Sõt. Onnan menekülni is lehet. Rábeszélem a lábamat a mozdulásra. (Tõlem függetlenül, egyfolytában reszket.) V. fejezet: a csalódás Elhagyom az orgonabokrot. Kitárul a panoráma. Benne a nyúlól, bádog borította részein visszaverõdik az utcai lámpák fénye. Nincs ufó! A nyúlól volt az ufó. Bá;nat sújtotta befejezés: Most két hete kapott a mi kicsi mellékutcánk utcai lámpát. Azóta még nem voltam kint hajnalban. Az ufó viszont most minden reggel ott áll a helyén. Már nem reszketek tõle. Csak

csalódott vagyok. Tartalom

AFTER PARTY HOURS Hazafelé tartottak. Tudták, hogy még egy jó félórát fognak baktatni egymás mellett és pont ez némította meg mind a négyüket. "C. egész este csendben volt. Mi baja van ennek a lánynak? Mostanában meg sem szólal. Nem úgy, mint az a kis cafka a buliban. Arra sem emlékszem már, hogy hogy hívják, de milyen igaza volt, amikor megjegyezte, hogy jobb ma egy vele, mint holnap tíz a kezemmel. Igaza volt, én meg belementem. Nem tudom miért megyek el minden kis...miért nem találok már egy lányt, akivel nemcsak azt lehet csinálni. Azt muszáj, biológiai szükséglet, de beszélgetni, valakivel együtt aludni, együtt fára mászni, együtt kiskanalat lopni is. Biológiai szükseglet, mert én például lassan megtébolyodom mindezek nelkül. Na azért annyira nem, mert ha addig válogatok, hogy nem marad senki, akkor sem fogok akarkivel összeállni" - gondolta J. és hangosan megjegyezte : -Hideg van. "Persze, hogy hideg van, te infantilis. A tél azért van, hogy minden hideg és fehér legyen, de emellett szép is, mert ez a hó, ami a labunk alatt ropog, az óvja a fagytól a földet. Jól ki van ez találva. Na ide nekem gyorsan egy wc-t, vagy valaki tartsa ide a tenyerét, de sürgõs gyorsasággal, mert nem sokáig bírom és nem akarok sárga csíkot húzni és tudni magam mögött a hóban. Menjünk már egy kicsit gyorsabban. Persze J.-tól ilyet nem kérhetek. A kisfiú megint túl van a napi adagján. Hogy van ez, hogy neki mindig sikerül? Persze nekem nem kellenek ilyen csajszik, akik egy szaftos buja éjszaka utan rohannak haza apucihoz, aki abba a hitbe ringatja magát, hogy a drága aranyos kislánya meg érintetlen szüzecske. Egyébként ezek a dolgok nem fontosak. A lényeg úgyis az, hogy túléljük a dolgokat, például, hogy túléljem ma apám üvöltéseit, amelyek kerdõ hangsúlyukkal azt firtatják, vagyis inkább próbálják belõlem kicsikarni, hogy mit keresek én egy tüdõ és máj ellenes házibulinak csúfolt közös rókázáson. És tényleg, mit keresek? Az a sok cigizõ részeg, akik ha viccet mesélnek, a poénnal kezdik, mert a többit már vagy elfelejtették, vagy nem tudják elmondani. Emellett persze kötelezõ a jókedv és a kedves kábszeres ismerõsök cserbenhagyása. Nem tudok ilyen emberekhez alkalmazkodni, nemúgy J., vagy A.. C.persze más, õ a sarokban ült egész este és A.-t figyelte, nem szólt semmit. Lehet, hogy féltékeny volt? Nincs rá oka. Hacsak az nem, hogy magából indult ki, mert ugyebár nemcsak velem, de J.-vel is megcsalta már hõn szeretett A.-ját. Kit érdekel!" - morogta M. szinte már hangosan. Lehajtott fejjel ment a többiek mellett, a lába elé nézett és a kavicsokat rugdosta, amiket a nappal arra jaró autók vernek fel a járdára. "Nagyon csendesek." gondolta és szeme végigfutott a társaságon.

-Hideg van.- mondta M. es rögtön végigszaladt az imént említett hideg a hátán, hiszen pár perccel ezelõtt õ maga durungolta le J.-t, amiért ugyanezt a nem várt megjegyzést tette. Persze csak gondolatban, úgyhogy a többiek megint nem fognak tudni róla, hogy az általában okosnak és inteligensnek tartott M. újra ellentmondásba keveredett magával. Eközben A. már egy másik világban járt : "Mennyi csillag van ma éjszaka! Olyan, mintha valaki egy tûvel beleszurkált volna egy vászonzsákba és mi a zsákon belül gyönyörködnénk ezekben a fehéren világító kis pontocskákban. Biztos nagyon hideg lesz az éjszaka, illetve éjszaka van és hideg a csillagok miatt. Kár hogy még nem lehet látni az üstököst, majd márciusban. Majd márciusban elmegyünk C.-vel a csillagvizsgálóba, persze véletlenül, és C. felfedezi - persze véletlenül - , hogy van az égen egy elmaszatolt csillag, lehet, hogy egy üstökös és akkor majd boldog lesz, hogy õ valamivel elõbb látta, mint én és hogy õ mutathatja meg nekem. Valaki valahol, mondjuk Japanban vagy Mexikoban biztos ugyanígy figyeli az eget éjszakánként. Valaki vagy valakik, lehet, hogy több tízezren ugyanígy várnak valamit a csillagoktól, vagy tudják, mint ahogy én is, hogy sok mindent ki lehetne olvasni belõlük, nem is lenne olyan nehéz, fogni kellene egy-két könyvet és kész, de mégsem teszik és teszem, mert így jobb, titokzatosabb és így én magyarázhatok bele azt amit akarok. Jó így csendben egymás mellett menni. Együtt vagyunk. Együtt jöttünk és most együtt megyünk haza. Nincs semmi baj és bár boldogok nem, de legalább elégedettek és kellemesen fáradtak vagyunk, csak hideg van. Nagyon." -Hideg van.-mondta A. hangosan, amin meg is lepõdött és azon kezdte törni a fejét, hogy vajon végig hangosan gondolkozott-e. C. csendben rohant mellettük, mert a fiúkkal csak így tudott lépést tartani. Neki hármat kellett gyorsan lépnie, míg a többiek egyet léptek a világ legnyugottabb tempójában. Próbálta lassítani az iramot, de rájött, hogy mindhárman úgy belefeledkeztek a gondolataikba, hogy észre sem vennék, ha eltûnne mellõlük. Elõvett egy cigit és rágyújtott. "Utcán nem illik dohányozni, de ez most senkit nem érdekel, nekem meg jól esik. Mi is volt arra a táblára írva, amit pár hónapja láttam egy villamos belejében? Az eredeti szöveg az volt, hogy TILOS DOHÁNYOZNI!, de egyesek úgygondolták, hogy az ominózus mondat javításra szorul, úgyhogy a dohányozni szóból kihúzták a do-t az elejerõl, meg az oz-t a közepérõl, így lett belõle TILOS HÁNYNI! De jó, hogy már nem szédülök attól a dologtól, amit ittam bár nem tudom mi a manó lehetett az, de az íze rettenetes volt. Ráadaásként ott volt az a csaj, aki kesõbb J.-t sikerrel megfûzte. Borzalmasan ellenszenves volt, eszét vesztett csinibaba -eszét vesztett, szó szerint, ha volt neki egyáltalán-. Hogy tõlem mit akarhatott? Abszolút nem emlékszem mirõl beszélt, csak arra,

hogy mivel nem érdekelt az egyik körmondata közepén felálltam és otthagytam. Biztos azt akarta megtudakolni, hogy hol van az óvszerautomata. Most nem esik jól beszelgetni. Senkivel. Még A.-val sem. Kicsit unom mar õt is. Vannak olyan dolgai, amit soha nem mond el és vannak olyanok, amiket viszont többszázszor is végig kell hallgatnom. A múltkor megjegyezte, hogy nem is ismerem õt annyira. Teljesen igaza van. Az apámra is azt hittem hogy jól ismerem, most pedig kiderült, teljesen félreismertem. Huszonhárom évig éltek anyával boldognak nevezhetõ házasságban és most eltûnt és teljesen megfeledkezett arról, hogy van két gyereke. Ha a saját apámat nem ismertem ki huszonhárom év alatt, akkor hogyan ismerhettem volna ki A.-t az eddig `kéz a kézben` együtt töltött négy év alatt. Viszont én nem fogom hagyni senkinek, hogy besoroljon elõttem a sávomba, nem úgy, mint anya. Nagyon fáradt vagyok és érzem, hogy meg fog jönni, vagy meg ma vagy holnap. Rettenetesen fáradt vagyok, de mostmár mindjárt hazaérek. Elsõ dolgom az lesz, hogy megnézem jön-e már valami belõlem. A második meg, hogy bedõlök az ágyba. Már most is alig állok a lábamon és még mennyire fázok is!" -Hideg van.-szólalt meg C. és újra belemerült kispolgári gondjainak bugyrába . "Milyen jó barátok õk így hárman és mennyire más ez a baratság, mint ami lányok között szokott lenni. A lányok pletykásak és irigykednek egymásra, de a fiúk..., a fiúk nem...." Fáradtan és fázva elérkeztek az útkeresztezõdéshez, ahol J. és A. kezet fogott, M. mindenkinek együttvéve odavetett egy halvány sziasztokot, C. adott egy jóéjtpuszit A.-nak. Majd különváltak és ki-ki folytatta útjat hazafelé, egyedül, csendben, a hideg téli éjszakában. Tartalom

Egyfajta tipusú találkozások - Kedves nézõink! Köszöntjük Önöket különkiadásunkban. Köszöntjük vendégeinket is, akik külföldrõl jöttek és neves tudósai e tudománynak. Mûsorunk tág teret nyújt minden különös és megmagyarázhatatlan jelenségnek. Országunkban nagy érdeklõdés követ minden paranormális tevékenységet. Ezért is jöttek el ma tisztelt vendégeink hozzánk, mert másütt nem foglalkoznak ilyen behatóan néhány felettébb érdekes jelenségek megmagyarázásával. De nem szaporítom tovább a szót, nézzük is minjárt a nagy port felkavaró korábbi bejátszásunkat. "Krrr...Zzzz.... -Nos...igen....Mehet?....Rendben. Jó napot kivánok kedves nézõink. Itt vagyunk Straub Lajos egykori élclemezhajlító mester lakásában és az amiért idejöttünk nem mindennapi dolog kedves nézõink. Ez az ember itt mellettem különös képességekkel bír. De talán beszéljen minderrõl õ maga: Straub lajos. -Hát tulajdonképpen....igen....úgy két hónapja vettem észre, ugye, magamon,hogy....hát...valami képességem lehet, ugye, mert, hogy amikor a kezembe fogtam a szemüvegtokot ami barna volt, úgy szuggeráltam és enyhén dörzsölgettem is, hogy az lassan teljesen bekockásodott. Erre megmutattam az asszonynak és kipróbáltam az õ szemüvegtokján is. Az elõsször hülyének nézett meg kiröhögött, de aztán õ is látta, hogy bekockásodik a tok, és akkor osszehordta az egész házból a szemüvegtokokat. Amikor már mindet bekockásítottam akkor hitte csak el igazán, hogy, ugye mire is vagyok képes. Megpróbáltam én más dolgokon is, de csak a szemüvegtokokra hatok. Nem tudom miféle erõ lakozhat bennem, de úgy érzem, hogy....öööö....néha bizserget valami amikor úgy éppen kockásítok. Krrr...Zzz..." -Eddig tartott a bejátszás kedves nézõink. Hát érdekes. Itt a stúdióban már hevesen vitatkoznak tudósaink a jelenségrõl. Kérdezzük meg elõsször Kollár Rezsõ professzort aki mint tudjuk szintén képes hasonló jelenségek létrehozására. -Nos, miközben a bejátszást néztem a mellettem ülõ Lézer György professzor szemüvegtokjával nekem is sikerült véghezvinnem ezt a kisérletet. -Megmutatná a szemüvegtokot professzor úr? A kamera felé inkább. Igen, tisztán látszanak a vonalak. fantasztikus! -Bevallom, ezt sohasem csináltam ezelõtt, igaz más dolgokat is képes vagyok megváltoztatni, deformálni, de ezt eddig nem ismertem. -Mit gondolnak tehát minderrõl szakértõink? -Valóban a szemem elõtt változott meg a tok, de érthetetlen, hogy miért csíkozódott elõsször és aztán merõlegesen is még végül lett kockás, olyan mint egy sakktábla.Láthatjuk, hogy a vonalak nagyon párhuzamosak. Matematikailag és esztétikailag is tökéletesek. Megmagyarázhatatlan.

-Köszönjük szépen a szakvéleményt. Most pedig nézzük meg következõ bejátszásunkat amelyben Seregély Ernõ munkanélküli a szemével köt csomót golyóstollára...

Tartalom

Te voltál! Egy éjszakai gondolat gyötör, félek, kiborul velem a vödör. apró porszeme vagyok a világnak, de a világok is porszemekbõl állnak. az úri magányt válasszam, vagy a szolgaéletet, azt választom majd ami megszeret. Tudom csatát többé nem nyerhetek, van egy testvérem, akit az istenek jobban szeretnek. Úgy érzem fölösleges voltam, és vagyok, a dögevõknek szabad prédát mégsem hagyok. Nem hátrálok szépen, csendben, haragosra fordult örömkedvem! Nehezebb lesz, ha összedõl a híd... Nem, sok erõmbe került, nem lehet ez így! Álnok titok lebbennek mellettem, elgurul a gombolyag, a fonalat elvesztem.

Minden ember emlék, vagy gonosz gondolat, felém nyúlnak, átvágják a torkomat. Jöjj el hozzám, jöjj el szerelmem, építsünk egy szebb hidat, hogy a régit elfeledjem. Átkelünk rajta, majd a túlparton megállunk, elpusztítjuk az aranyhidat, hogy senki ne jöjjön utánunk. Romokra romokat építünk, az ellenségeinktõl sem félünk. Nincs szükségem többé kulcsra, az ajtókat kitárom, madár leszek, a világot bejárom.

Tartalom

Szonja halála Fejtetõig merülni a magányban, Fürödni a kín, a gyötrelem tavában Akarni nem kell. Az ostoba ember A nagy sötét vizet észre sem veszi. Rettegés falával körbevonva, Gondolatok közé szorulva, Észrevétlen merül az örvénylõ habokba. -Néha fuldokolva kívánod; jönne már egy ember, ki gallyal utánnad nyúl, máskor üvöltesz;nem kell! Fájdalmad oly nagy; pusztulj most, itt el! Agyadban õrült láng gyúl.Nincs szalmaszál sem, mi tart még, Összenyom a föld, s a viharos ég. Egyszer tompa, máskor szaggat, Az érzések magukkal ragadnak; Dühöngõ nyomorult Éned a nyakadra lép. Mint szárnyatépett madár fetrengsz a sárban, Fejedben ezer haldokló vágy van, Tébolyult üvöltéstõl remeg az ajkad nyomorult féregÉs föléd magasodva, Nyakadon tiporva, kacagva mulat rajtad az Élet!

Tartalom

Mint a néma évszak Ablakomnál ajkad Mint hóbeli harapott alma És a magok mint fogak halma Szólít engem halkan Vágyam és szépséged Mint a fagyott hó úgy pattan el De mint az ábránd mi nem felel Ugy szeretlek téged

Építkezés Juli intett Lefelé a segédnek: -Béla tegyél Már föl krumplit ebédnek! az állvány Megroggyant, juli meg megszédült A melót dobva Elutazni készült

Köszöntõ Van aki még kiteszi A fogsorát a szélre Az unokáknak enni kell Mit fõzzön ebédre?

Tartalom

Reménytelenül Szemembõl árkot vájva könycsepp folyik Agyamba szürke homály, kiáltó hézag lakik. Menekülnék, de futni sehová nem tudok, Visszahúznak izmos, acélöklû karok. A fájdalom lüktetõ ereje mindent elborít. Testembe éles hegyû tüskéket szaporít, Fejembõl a reménység rég odébb állt, Sötétbõl napos égre kapitulált. Utolsókat rúgom, de Istent magasztalom, Pedig nem "este" kell azt, hanem "hajnalon". Hiába huszárkodom, kezem már nem áll a kardra, Testem úgyis átszúrja a rozsdától beteg szabja.

Tartalom


A BALASSI BÁLINT ASZTALTÁRSASÁG Mûvészeti Egyesület az 1997. július 25-27. között Salgótarjánban megtartandó XVIII. HUNGAROCON országos tudományos-fantasztikus találkozó alkalmából pályázatot hirdet amatõr írók számára sci-fi témájú novellák létrehozására. A pályázaton minden amatõr író résztvehet olyan új novellákal, amelyek máshol még nem jelentek meg és terjedelmük (külön-külön) nem haladja meg a 30 gépelt oldalt. (Egy oldal 28-29 sor, egy sor 60 leütés.) A pályázat jeligés. A beküldött novellán ne szerepeljen az alkotó neve, csupán a jeligéje. A novellák mellé kérjük lezárt borítékba tenni az alkotó nevét és lakcímét, valamint felbélyegzett (nem megcímzett) válaszborítékot mellékelni. A novellák beérkezési határideje 1997. június 20. Az írásokat az egyesület által használt levélcímre kérjük beküldeni: Bódi Ildikó 3100 Salgótarján, Fáy A. krt. 86. I/2. Az eredményhirdetés a HUNGAROCON '97 országos találkozón lesz a Balassi Bálint Könyvtárban (Salgótarján, Kassai sor 2.) 1997. július 27-én vasárnap 11.2012 óra között. Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy a pályadíjakat és a pályázaton résztvevõ novellákat nem áll módunkban postázni, azok a rendezvény idején a helyszínen vehetõk át az eredményhirdetést követõen. A pályázat díjazása: ● ● ● ●

I. helyezett - 6000 Ft értékû ajándék II helyezett - 5000 Ft értékû ajándék III helyezett - 4000 Ft értékû ajándék IV helyezett - 3000 Ft értékû ajándék

A pályázaton résztvevõ alkotók a díjkiosztás idejére, jeligéjük felmutatásával, ingyenes belépõt kapnak. A rendezvény ideje alatt külön pályázatra lehet majd benevezni, egy elkezdett történetet kell majd befejezni, mely történetet a benevezõk a helyszínen kapnak meg. A legjobban sikerült történet írója (írói) jutalomban részesül(nek). Jelentkezési lap a Hungaroconra (válaszboríték ellenében) igényelhetõ: Bódi Ildikó 3100 Salgótarján, Fáy a krt. 86. I/2.

1997. június 12. és 15. között (csütörtöktõl péntekig)Az utolsó szó 7-kor negyedszer is megrendezi a VELEMI IRODALMI ÉS KÖLTÕTALÁLKOZÓT. Hagyományainkhoz híven idén is mûhelymunkajellegû lesz ez a négy nap,és a témához kapcsolódó költõi versenyt hirdetünk.

A nyertes babérkoszorút kap, és elnyeri a megtisztelõIV. Velemi Irodalmi és Költõtalálkozó Költõfejedelme címet. A találkozó témája: TESTI SZERELEM A KÖLTÉSZETBEN. Tervezett vendég: Imre Flóra Néhány technikai információ: szállás: (közös katonai vagy hozott) sátorban étkezés: egyénileg (valamint nagy, közös fõzések) részvételi díj: 1000 Ft/fõ. érkezés: 1997. június 12-én csütörtökön. találkozó vége, haza utazás: 1997. június 16-án. Cím: VELEM, Alkotóház.

A Független Alkotók Országos Szövetségének idei pályázatai: ● ● ● ● ● ● ●


Irodalmi Pályázat hazai és külföldön élõ magyar szerzõk részére Meghirdeti a FAOSZ a társult szervekkel együtt. Pályamûvek beadása: 1997, 04. 30 Díjkiosztás: 1997, júniusában a nyári könyvnap alkalmából Az irodalmi pályázat SZABADON VÁLASZTOTT témakörben kerül meghirdetésre. A megírandó mûvek mûfaja: vers és próza. A pályázaton az eddig nem publikált, máshová be nem nyújtott mûvekkel lehet részt venni, amelyek késõbb közérdekû és idõszerû kérdésekkel foglalkoznak, mindennapjainkat mutatják be irodalmi eszközökkel. Ezenkívül ajánlott témák külön díjazással: ● ●

az 1848-49 -es forradalom, Petõfi Sándor életútja.

A pályázatokat gépelve, vagy jól olvasható kézírással kérjük beküldeni pályázatonként 2 példányban. Minden pályázatra kérjük ráírni: milyen kategóriában pályázik (felnõtt,

középiskolai, általános iskolai). Ennek hiányában pályázatát nem tudjuk figyelembe venni. Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)411-099 Tartalom

Nyomós ok kettõ még nem több lehethogy kerülõúton távolodik meggyõzõen 6-6ós félméglesz fülel és támaszt résnyire elõmászik árral szemben duruzsol feketén fehérlik még el nem az "azt csináltok amit akartok" keretein belül megtalál az el nem ragadó lesz volt talán holnap meglepett minket váratlanul elõre jelezve jöttét megvalósul tökéletes világunk a rend

Tartalom



1997, Június 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Kígyó: Amikor belenézel..................................................................................................2. oldal Vámos Gábor: A reggel...................................................................................................3. oldal Macska: Mindörökké (Huginak)......................................................................................4. oldal Bodnár Erika: Az utolsó elõtti cigaretta.............................................................................5. oldal Kazári Gyula: Egy darab háború.......................................................................................6. oldal Jakus Réka: Pallasz Athéne..............................................................................................7. oldal Erdész R. Dávid: Felezõvonalon egyensúlyban..................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Május

NYELVEMLÉKEINK (Elhangzott a MTV 2. mûsorában, 2186. május 31.-én) Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Az a megtiszteltetés ért, hogy a Magyar Televízió felkérésére "A Nyelv világa" címû mûsorban, itt, Önök elõtt, röviden ismertethetem a Világakadémia számára írt értekezésemet. Miután tudatos létem minden századmásodpercében kötelességemnek éreztem az utca egyszerû lényének szolgálatát, így természetesen örömmel teszek eleget ennek a felkérésnek. Elõadásom anyagát csak legfõbb vonalaiban és közérthetõen ismertetem, igyekszem elkerülni a szakzsargon használatát; és mivel a felkérés a Magyar Televíziótól érkezett, így elõadásomat magyarul, a magyar nyelvterületen érthetõ utalásokkal fogom elmondani. Mirõl is van hát szó? A magyar etnikum, sõt a finnugor nyelvcsalád leghíresebb nyelvemléke az ún. Halotti Beszéd, mely 1192 tájáról származik. A töredékek után ez az elsõ összefüggõ szövegû nyelvemlék. Vessék tehát szemeiket, illetve optikai receptoraikat a képernyõre: íme az idézet. A közérthetõség kedvéért bemutatjuk a mai lény számára folyamatosan olvasható átírásban is: "Látjátok feleim szümtükkell mik vagymuk. Isa pur és homu vagymuk. Mennyi milosztban teremtüvé eleve miv isemüket adamut és odutta vola neki paradisumut hazoá. És mend paradisumban volov gyimilcstül monda neki elnie... stb" Ennek a szövegnek a mai lények - a szakértõket kivéve szinte egy szavát sem értik. A szavak jó része elavult, ma már nem használatos. Más részüket ugyan értjük, viszont a szöveg mondanivalója homályban marad számunkra. Vegyük ezt a mondatot: "Mennyi milosztban teremtüvé eleve miv isemüküt adamut és odutta vola neki paradisumut hazoa." Mit ért ebbõl egy átlagos lény? Valaki megteremtette "adamut". Mi ez az adam? Ember? Gép? Akár egyik, akár másik, hogyan fért bele egy paradicsomba és pláne hogyan lakott benne? Nos, a fenti kérdésekre meg tudnám adni a részletes választ, de nem akarom ezzel tisztelt Hallgatóimat untatni. Röviden foglalom hát össze: az emberek régi elképzelése szerint bizonyos felsõbbrendû lény tevékeny részt vállalt az emberek megalkotásában. Ez körülbelül úgy történt, ahogyan az ember megalkotta a számítógépet. Ma már mindenki elõtt világos, hogy a fenti elképzelés ebben a formájában téves információ volt. Nem szeretnék haragot, de meg kell jegyeznem, hogy ha egy robotba téves információt juttatnak, akkor az - mûködési területétõl és bonyolultsági fokától

függõen - azonnal reagál (leáll, vészjelzõt szólaltat meg, szélsõséges esetben hibásan mûködik). Ezzel szemben az emberek legalább kétezer évig mûködtek jól-rosszul - ezzel a téves információval a programjukban. Világos, hogy a fenti nyelvemléket - bármily kedves az a magyaroknak - mi vizsgálódásaink körébe nem vonhatjuk, hiszen egy szó sincs benne a Géprõl. Helyesebb elsõ nyelvemléknek tekinteni a Bibliát, bármilyen nyelven. Elsõ magyar nyelvû nyelvemléknek tekintsük tehát a Károli Gáspár-féle teljes Bibliafordítást, ami 1590-ben jelent meg nyomtatásban, bár a korábbi töredék-fordítások jelentõségét sem vitatjuk. Kérem, hívják le memóriájukból (vagy hát lapozzák fel) Ezékiel próféta könyvét, mindjárt a legelsõ részt! Mit látunk itt? Amit itt olvasunk, az végre egy Gép, mégpedig egy meglehetõsen fejlett, egy pszeudointelligens gép, egy ûrhajó leírása! Ez már valódi nyelvemlék! Nem akarok neveket említeni, de akadémiai tagtársaim egy része szerint a hátam mögött látható idézet nem tekinthetõ nyelvemléknek, mivel a Biblia többezer passzusának tengerében ez csak néhány mondat. Én azonban tisztelt kollégámmal, AZ 849G3 professzorral értek egyet az említett nyelvemlék megítélésében. Hogy egy Önöknél közismert példával világítsam meg a kérdést: a Tihanyi Alapítólevelet mint magyar nyelvemléket tartjuk nyílván, holott a szöveg latin nyelven íródott. Mindössze a helységek, helyek nevei, valamint az a híres "fehervárra mene hadi utu rea" van benne magyarul. És ezek a helymeghatározások magyar nyelvemlékké teszik a kérdéses Alapítólevelet! Egyébként ugyanez a helyzet a veszprémi apácák görög nyelvû alapítólevelével. Akkor pedig a Biblia fent említett passzusa a maga jóval nagyobb terjedelmével, összefüggõ leírásával sokkal inkább rászolgált a "nyelvemlék" megtisztelõ címre. És akkor még hangot sem ejtettünk a Biblia más könyveiben szóba kerülõ gépekrõl! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Bocsássák meg nekem, hogy ugyan memorizáltam a teljes magyar rodalmat, de - idõkímélés végett - a továbbiakban is csak a legnyilvánvalóbb példákra fogok hivatkozni. A XIX. században már megszaporodott a nyelvemlékek száma. Ha például lehívják Petõfi Sándor Vasúton címû költeményét, akkor egy jellegzetes példányt szemlélhetünk. Végtelenül naív, mai szemmel tekintve bizony primitív írásmû, noha kétségtelenül vannak emberi értékei. Mégis, milyen diadallal csendül ki belõle a Gép tisztelete! A költõ váteszként látja meg a fejlõdés, azaz a gépesítés szükségszerûségétt és örül ennek a fejlõdésnek! A XX. század már robbanást hozott az irodalomba. A század elején még mindig csupán a naív, emberközpontú, a Gépet leíró, dicsérõ, esetleg gyalázó alkotások száma növekedett, de a sci-fi kialakulásával és fejlõdésével ez a szám rohamosan nõtt. Az irodalmi alkotások fokozatosan alakultak az emberközpontú mûvektõl (Illyés Gyula: Megy az eke), a tudományos-fantasztikus irodalom gyermekien bájos és naív tirádáin keresztül (Nemere István: Acélcápa) a gépközpontúság felé (VC-20 személyi számítógép kezelési utasítása). Az irodalom ekkor még nem tudta átlépni önnön korlátait, még az emberek

"játéka" maradt, hogy így fejezzem ki magam. Az új irodalom, a gyökeres változás kialakulásához eleinte még hiányzott a katalizátor. De ekkor, a század 60-70-es éveiben tömegessé vált a számítógép és minden megváltozott! Õk, éppen õk, abban az idõben még rendkívül egyszerû, fejletlen Kollégáink okozták a robbanást, a régi irodalom romjain az új, a mai irodalom létrejöttét! Tisztell Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Önök a mai irodalom jónéhány alkotását õrzik memóriablokkjaikban, avagy emberi hallgatóim az emlékezetükben. Ismerik az utóbbi 200 év nagyszerû irodalmi termését. Mégis, búcsúzóul emlékezzünk a "magyarok dalára": kérem Önöket, gyönyörködjenek el a következõ kis XX. századi munkadal egyszerû ritmusában, matematikai precizitásában és megkapó szûkszavúságában: 10 D=0 20 PRINT "D=";D 30 D=D+2 40 IF D<20 THEN 20 Tisztelettel búcsúzik Önöktõl MC 838A3 professzor, a nyelvtudományok doktora. Maruzs Éva

Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Kígyó: Amikor belenézel..................................................................................................2. oldal Vámos Gábor: A reggel...................................................................................................3. oldal Macska: Mindörökké (Huginak)......................................................................................4. oldal Bodnár Erika: Az utolsó elõtti cigaretta.............................................................................5. oldal Kazári Gyula: Egy darab háború.......................................................................................6. oldal Jakus Réka: Pallasz Athéne..............................................................................................7. oldal Erdész R. Dávid: Felezõvonalon egyensúlyban..................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Május

"Amikor belenézel az elõtted levõ tükörbe, arra gondolj, ami mögötte van." (Wu Wang) Ma kivételes volt megnyugtatott hangja A tüskéi nem szúrtak az Esõ elmossa. A hideg tekintete Ott járt fejemben, Hogy megismerhessem Kék színre helyeztem. Gátlástalan tüskéi nõttek, ezüstös Kontúrjaid felett, Fogtam krétáimat A belsõ hang vezetett. Szíved egy csillag Benne egy szem Tükre látásomnak, lehet, hogy tévedek. Mikro elõsször jöttél Még nem ismertelek Goromba voltál És én megvetettelek. Külsõd mást mutat Védekezésed; nyers modor, Körülötted nagy a nyüzsgés Így ez érthetõ dolog. "Elsõ" Találkozásunk az utcán Meglepetésekkel tele Egyedül jöttél, Szemedben zavarod jele. Mit takarsz nem tudom De a válasz egyszer csak megszületik S a taszító erõid várfala

Kövenként lebomlik. Talán éppen köztünk nem, de ezt ki tudhatja Ha a sors úgy akarja, majd megoldja. Ma kivételes voltál megnyugtatott hangod elsõ alkalom volt, hogy a tüskéid elszórod. Tartalom

A reggel A reggel bekacsintott a szobába benézett a korhadt deszkák alá, a szekrények aljába. Észrevétlenül összekuszálta a tájat, a rétet, az erdõket és a házat, amiben én is lakom, az éj testvére, szorgos társa, párásra lehelte ablakom. Lopva gondolkodik mit rejthet még el, de amit a szem este nem lát, azt nappal nem felejtheti el. Mindhiába - bosszankodik a reggel, már tréfálni sem lehet az emberekkel, mi értelme van akkor itt reggelnek lenni, nincs játék, móka, kacagás, el kéne innen menni, de hová kinek kell egy derûs pirkadat, nem önzõ, csak a vágya nagy, a bûne többek között az, hogy a fagynak helyet hagy, vagy hogy fûre csillámot lehel... miért gond ez, miért teher? Ha valaki egy kicsit is ismerné, megtudhatná, hogy a fagy nem is fagy mert a gondolatból is csak a gondolat hiányzik, míg az agy ki nem hagy. Nem szabad bántani, hiszen még gyerek, ha néhanapján megtréfál, modjad azt, hogy remek és ne rombolj illúziót, testét ne verd szeggel, mert egyszer arra ébredsz, hogy már nem leszel itt, de itt marad a reggel. Tartalom

Mindörökké (Huginak) Ha egyszer mégis meghalok, Szemed ne fürödjön könnyben! Az elmúlás csak káprázat. Ha testem nyugszik földben, Bánat ne marja szíved! A Halál ostoba tehetetlen. Ha már szemedben nem tükrözõdik arcom, Ne építs falat tetemem felett, Láss meg a lelkedben! Ne feledd; "Ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan", Ott leszek az emlékekben Térben,idõben Benned, s mindannyiótokban. Ott leszek a napfényben, a szélben, A rohanó patakkokkban, -Állatok nyelvén szólok majd HozzádMert lelkem halhatatlan. Benne leszek a csendben, s minden szóban, Szétolvadok a mindenségben, Önfeledt kacagásban, Fájdalmas kiáltásban, Álomban és ébrenlétben, Átölelem a világot, S ott élek majd minden részben. S ha más irányba forog majd a Föld, És lehullanak a csillagok, Ha testem rég kihûlt már, Én akkkor is álmodok. Hát ne higgy a Hazug Halálnak, -a test csak burokLegyen lelkem bárhol, Meghalni sosem fog! Mindörökké lángol és táncol, egyre táncol... Tartalom

Az utolsó elõtti cigaretta Megint együtt voltak. Õ meg a gondolatai. Egyedül, de nem magányosan. A buszmegállóban ült. Várt. Valami, ami kiszakítja ebbõl a hidegbõl, mert hideg volt és esett. Valamire, ami kiszakítja ebbõl a megállt pillanatból, mert minden mozdulatlanul és embertelenül élettelen volt körülötte. Várt. Talán a buszra. A buszmegálló 2km-re volt a falutól és a 41-es betonút mellett létével jelezte, hogy a közelben emberek, meleg szobák, hangulatos vacsorák, füstös kis kocsmák fogadnák szivesen az idelátogatót. L.-t egy rég nem látott barátja vendégelte meg itt. Együtt borozgattak, a régi közös élményekrõl, az élet nagy dolgairól és a megváltozott világról beszélgettek. Elfogyott a bor, elálmosodtak a cimborák. Reggel kicsit másnaposan ébredtek, elbúcsúztak, azután L. a szemerkélõ esõben elsétált a buszmegállóba. Elgondolkodva gyújtott rá utolsó elõtti cigarettájára. A földet nézte, hogyan gyûlnek össze kis erecskékbe a rövidéletû esõcseppecskék. Az öreg rozoga buszmegálló féltve óvta az esõtõl. Falain a tátongó rések között firkálások, dátumok, egykor volt plakátok foszlányai, hullámpala tetején a téli jégverés nyomai. A buszmegálló mégsem vett tudomást csúnyácska külsejérõl. Keményen tartotta magát, hiszen fontos üzenetet hordozott egyetlen díszével, a szürke márványtáblával együtt, akihez bajtársi kötelékek fûzték. A táblán ugyanis a következõ állt:"Itt vesztette életét 10 évesen hugikánk. Autósok, autósok vigyázzatok!Nehogy még egy fiatal életet eltapossatok!" A buszmegállóban megfordult emberek mindig elolvasták ezt a táblát, pedig a hátsó falon volt. Még a firkálók sem látták el névjegyükkel, hiszen mindenkiben megindított valamit. A buszmegálló szerette az embereket, megóvta õket esõtõl, hótól,széltõl és büszkén mutatta meg a sorokat, mert tudta, hogy ha rá nem is, de erre a három mondatra emlékezni fognak. Alig várta, hogy L.-nek is átadhassa az üzenetet, amikor megérkezett a busz. L. felszállt, jegyet váltott majd leült az egyetlen szabad helyre egy idõs hölgy mellé. A busz ajtaja bezárult a sofõr gázt adott és ment tovább. A buszon senki nem vette észre, hogy elindulás után pár másodperccel a buszmegálló megingott és összedõlt. Fél órával késõbb egy autó haladt arra, a vezetõ káromkodott és a rossz útra panaszkodott. Persze, hiszen kemény márványdarabokon hajtott át. Tartalom

Egy darab háború Hatalmas robbanás rázta meg az erdõt. A barlang amelyben én és néhány társam meghúzódtunk a bombázás elõl, megremegett. Ha egy bomba a barlang bejárata elõtt csapódna be azt hiszem mindannyian örökre ittrekednénk és senki sem jönne hogy kiszabadítson minket. Kinek van arra ideje haboru alatt? Mindenki csak a megmenekülésre és a bombázás átvészelésére gondol. Emberi érzéseink az ösztöneinkre apadtak és csak az életbenmaradásra tudtunk gondolni. Én a barlang sarkában húzódtam meg egy vágatban,mert ezt láttam a legbiztonságosabbnak. Barátaim különbözõhelyeken lapultak és néman bámultak maguk elé. Alex, aki zsidó volt, nem messze tõlem egy gödörben kuporgott, Jon a nyakában lógó nagy keresztet csókolgatta és mormolt valamit magában. Gyakran tette ezt, erõsen vallásos volt. Mohammedet útközben szedtük fel sérülten, egy pokrócon feküdt. Kiverte a veríték és azt hiszem sebláza volt. A többiek tõlem távolabb a barlang túloldalán húzodtak meg, némán ültek néha egymásra tekintve. Ekkor egy irgalmatlan nagy becsapódás rázta meg barlangunkat.Valahol a közelben csapódhatott be. A barlang faláról nagy darab kövek hullottak a földre és a portól amit a légnyomás kavart egy ideig semmit nem láttunk.A szemem és a szám telement homokkal. Mikor kinyitottam a szemem és lassan körülnéztem,hogy mindenki megvan-e, a bejáratnál két alakot pillantottam meg. Erõsen rájukmeresztettem a szemem, mert még mindig nem láttam tisztán a szemembe került por miatt. Nemsokára azonban már tisztán láttam, az ellenség volt. Az ellenség! Egyikük erõsen vérzett a vállán és láthatólag a gyengeségtõl alig állt a lábán. A másik kezében egy kölyökkutyáttartott amit bizonyára a közeli faluban szerzett. Egy-két percig néma csendben álltak és ránkbámultak. Mi is csak néztük õket és nem tudtuk most mif og történni. Arra, hogy lõjjünk nem is gondoltunk.Nem mertek beljebb jönni, mert mi többen voltunk és mellesleg a kezemben volt a géppisztolyom is. Kimenni már ugyancsaknem mertek, mert a sûrû bombázásban nem sok eselyükmaradt volna a túlélésre. Már kezdett elviselhetetlenné válni a csönd,amikor újból egy bomba csapódott be. Erre a kiskutya kiugrott egyikük kezébõl és egyenesen Alexhez futott. Farkát behúzva hozzábújt, mintha nemis kutya hanem macska volna. Alex ránézett az ártatlan kis párára és az ölébe vette simogatva.Ránéztem a két idegenre akik még mindig a bejáratnál álltak és szemükben különös féltékenység gyulladt ki. Letettem a fegyverem és intettem nekik, hogy jöjjenek beljebbés üljenek le. Õk kissé félve beljebb léptek, de amint egy bomba sivítását meghallották Jon mellé ugrottak és eltakarták a szemüket. Újból nagy robbanás rázta meg a barlangot.Nagyon közel csapódhatott be, a

légnyomás felkavarta a homokot és jókora faldarabok hullottak a földre. Hatalmas ordítás szûrõdött át a porfelhõn. "A szemetek!" Ordítottam bele a homályba,mert még semmit sem láttam. Szememmel a két idegent kerestem. A nyögések nem szûntek meg, de nemsokára tisztán láttam. A két idegen még mindig ott ült Jon mellett, hajukból a homokot takarították. A nyögések Mohammedtõl jöttek, hatalmas kõdarab esett rá a lábára. Páran odarohantunk és leemeltük róla. Alatta már nagy vértócsa összegyûlt. Sok vért veszített. Az egyik idegen, amelyik a kutyát hozta, odajött hozzánk és valamit beszélt a nyelvén. Táskájából kötszereket halászott elõ. Tapasztalt orvos lehetett,mert nagy ügyességgel látta el Mohammed sebét. Mikor befejezte fölállt és rámmosolygott. Visszamosolyogtam. Mindenki visszaült a helyere. A bombázás nemsokára ritkulni kezdett és hamarosan abbamaradt. A kiskutya aki egész idõ alatt Alex ölében lapult most bátrabb lett.Kimászott Alex karjából ésfarkát csóválva szimatolni és szaladgálnikezdett. Hol hozzám, hol Alexhez, hol pedig az idegenekhez szaladt lihegve. Rátalált egy üres hús konzerv dobozára és beledugta az orrát. Kihúzni azonban márnem tudta mert ráragadt az orrára. Mindannyian hangosan felnevettünk. Tartalom

Pallasz Athéne Képzeletem szárnyán görög falakon járok, Látom az Olumposzt! - az istenek lakhelyét Óh Pallasz Athéne! Te Istennõ! Szószólója vagy az igazságos harcnak, Szereted a szépet, Óvod a mesterségeket, Míly nemes célok ezek! Célok melyek nem vesznek el semmiben, Lehet, hogy képzeletem hazarepít, Megállok a valóság talaján, Nem látom már az Olumposzt, De látok valami mást, Ezernyi mûvészeti alkotást Mester munkákat, kincseket Melyekrõl Athéne arca rám visszanevet Itt, itt vagy Athéne, az emberek lelkében, Ezernyi mûvész, teremtõ kezében.

Tartalom

Felezõvonalon egyensúlyban Csak, csak Meg kell állni Álló idõben Sétálni. Állna, de öt év Mehetne, és a Kirakatból csillogva Nézni, némán beszélni Ugy szeretnék! Fonott kézzel Gondolkodni Töprengeni, várva A tüzet, mely Lobbanva ég! Sírni vele, mással Pihenni a székben, S közben állni Hogy mindenki lássa Mi állnánk, de õ Mehetne. Meglátnánk Mit rejt! Vihart Figyelni; én lennék A szél társa. Figyelni mindent Válogatni lenne jó. Keresni. kívülrõl Belülrõl olyan mint Én, s nem ismerem.

Tartalom





1997. június 12. és 15. között (csütörtöktõl péntekig)Az utolsó szó 7-kor negyedszer is megrendezi a VELEMI IRODALMI ÉS KÖLTÕTALÁLKOZÓT. Hagyományainkhoz híven idén is mûhelymunkajellegû lesz ez a négy nap,és a témához kapcsolódó költõi versenyt hirdetünk.

A nyertes babérkoszorút kap, és elnyeri a megtisztelõIV. Velemi Irodalmi és Költõtalálkozó Költõfejedelme címet. A találkozó témája: TESTI SZERELEM A KÖLTÉSZETBEN. Tervezett vendég: Imre Flóra Néhány technikai információ: szállás: (közös katonai vagy hozott) sátorban étkezés: egyénileg (valamint nagy, közös fõzések) részvételi díj: 1000 Ft/fõ. érkezés: 1997. június 12-én csütörtökön. találkozó vége, haza utazás: 1997. június 16-án. Cím: VELEM, Alkotóház.

A Független Alkotók Országos Szövetségének idei pályázatai: ● ● ● ● ● ● ●


Irodalmi Pályázat hazai és külföldön élõ magyar szerzõk részére Meghirdeti a FAOSZ a társult szervekkel együtt. Pályamûvek beadása: 1997, 04. 30 Díjkiosztás: 1997, júniusában a nyári könyvnap alkalmából Az irodalmi pályázat SZABADON VÁLASZTOTT témakörben kerül meghirdetésre. A megírandó mûvek mûfaja: vers és próza. A pályázaton az eddig nem publikált, máshová be nem nyújtott mûvekkel lehet részt venni, amelyek késõbb közérdekû és idõszerû kérdésekkel foglalkoznak, mindennapjainkat mutatják be irodalmi eszközökkel. Ezenkívül ajánlott témák külön díjazással: ● ●

az 1848-49 -es forradalom, Petõfi Sándor életútja.

A pályázatokat gépelve, vagy jól olvasható kézírással kérjük beküldeni pályázatonként 2 példányban. Minden pályázatra kérjük ráírni: milyen kategóriában pályázik (felnõtt,

középiskolai, általános iskolai). Ennek hiányában pályázatát nem tudjuk figyelembe venni. Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)411-099 Tartalom

Use me! Use me, use me, use me, use me! Use me, use me, use me, use me!

Tartalom



1997, Július 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Csákvári Zita: Más a barátság..........................................................................................2. oldal Kazári Gyula: Néha.........................................................................................................3. oldal Vámos Gábor: Nem tudom..............................................................................................4. oldal Bodnár Erika: A kapu......................................................................................................5. oldal Erdész R. Dávid: És a csikk.............................................................................................6. oldal Jakus Réka: Adj erõt!......................................................................................................7. oldal Smida László: Vihar.........................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. ©KELET, 1997 Május

Salted browned pistatie "Net weight=80 b Checked for quality maybe read on the bag. Composition: pistatie, salt With infra browed. Original of raw material: Iran. Put in circulation by MOGYI Ltd."

Sózott, pörkölt pisztácia Nettó súly= 80 g Ellenõrzött a minõségért talán a zacskón. Kompozíció: pisztácia, só Infra homlokolt. Nyersanyag eredete: Iran. Forgalomba rakja: MOGYI Kft. Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Csákvári Zita: Más a barátság..........................................................................................2. oldal Kazári Gyula: Néha.........................................................................................................3. oldal Vámos Gábor: Nem tudom..............................................................................................4. oldal Bodnár Erika: A kapu......................................................................................................5. oldal Erdész R. Dávid: És a csikk.............................................................................................6. oldal Jakus Réka: Adj erõt!......................................................................................................7. oldal Smida László: Vihar.........................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. ©KELET, 1997 Május

Más a barátság Más a barátság Más a szerelem Jobb ha a kettõt Össze sem keverem Mégis Gondolata hív Könnyed a csábítás szava riogat, Álmatlam éjszakán. Ám A hajnal gyönyörû a sugara narancs nyugalmat árasztó mint a belsõ szavak. S Tudom az igazat Õ is tudja már A szivünk titkot súg Igaz a barátság. Tartalom

Néha Néha egyszerûnek és félreérthetetlennek tûnik, néha azonban zavaros mint a felkavart patak vize és megfejthetetlen rejtély minden megnyilvánulása. Van mikor felépítését, bonyolult összetettségét és ugyanakkor egyszerûnek tûnõ mûködését csodálom. Minden a maga funkcióját végzi, nyugodtan, kimérten, nem kapkodva. Csodálkozom rajta ki építette ilyenre és honnan volt tudása hozzá ? Ha ilyen tökéletes remekmûvet tudott létrehozni akkor vajon milyen lehet Õ maga ? Tartalom

Nem tudom Nem tudom írok, vagy érzek, azt hiszem sírok és vérzek, de nem fáj, hanem édes mint a szerelem bokáig véres. Nem kínoz, gyötör, szaggat, a múltamról faggat, ami olyan kedves, ahogy egy madár repdes égszínkék kalickában és vele nem száll az idõ, gyökeret nem ereszt, mi magból kinõ törzset veszt, mielõtt még koronája volna és a teret körbefonna. Vagyok madár keresem a szépet, az idõ megkötöz, de vezetem a népet, mert nem az agy, a szellem éltet és a fény beszéltet. Õ varrja rám szinekbõl a ruhát, ismernem kell mindenek urát,

mert miatta állok, hiszen sok világot látok ahol mindenki nevet, az én istenem jó, aki segít, mert szeret, fogja a kezem, mint képet a keret. U.I.: A hétköznapi dolgokat hagyjuk másra, rakjunk téglákat egymásra. Mostmár tudom, hogy írok, fából vaskarika, kõbõl sírok, ahol elszállok én is, de meg nem állok. A stációkat nem követem a hegyre, mindig az él bennem egyre, fel a csúcsra, ahová szíved vezet, ha kéz kezet mos, én mosok fejet, hogy meghajtsam a fõket majd késõbb megalázzam õket. Miénk az út, a jövõ tiszta vizét issza földi kút. Tartalom

A Kapu A Kapu mágneszárral mûködik, Mûködési elv: - A fölcsöngetõn felhív, - A központon várja a jelentkezést, - A fehér gombot, a hívott fél neve alatt csak addig nyomja, míg Ön beszél. Tartalom

És a csikk Ugyan mi a csikk sorsa, Ha leesik a földre? Ha valaki eltapossa, Nagyokat sír nyögve? A feje fáj zúgva Régen elszívták már És áll mint egy kurva Ki új kliensre vár Csatornában úúzik És jó nagyokat nyel Eresz alá bújik Mindig bújnia kell! Tartalom

Adj erõt! Elrendelte az Úr, hogy mikor szülessek, Tudom mikor jöttem a világra, Tudom kiskorom óta, De leéltem az egész életemet, Mégsem tudom meg, Miért éppen ekkor születtem? Mi ennek a rendeltetése? Megtanítják, hogyan kell írni, Mi a neve a csillagoknak, Hogyan kell keringõzni, De azt nem tanítják meg Miért élek? Mi az életem értelme? Talán ezt az élet tanítja? Megamnak kell célt tûzni a saját életem elé? De mi legyen a cél? Ha megtaláltam, hogyan valósítsam meg? Uram segíts! Adj erõt, akaratot, hogy elérjem célom! Ha majd életemnek vége szakad Eléd állhassak és elmondhassam, Ezt értem el Uram! A Tõled kapott rõvel, akarattal, Most már tudom: Te sugalltad. Tartalom

Vihar Melynek lába elõtt meghajol a természet, S a sötét erõk, - melyek után jön az enyészet-, Csavarják a fákat, emelik, szívják a tetõt, Mint éhes kutya fõtcsontból avelõt. Majd jön a villám, s házastársa a dörgés, Hasít a szívedba, mint jól élezett kés, S a párkányon az esõ csak úgy kopog, Eltakarva azt, hogy a nap miként mosolyog. Tartalom

Apróbetûs Anglia Az utolsó szó 7-kor Bertók László összes verse Blue Danube gifts Élet és Irodalom Genyó Szivó Disztroly Gondolat-jel (Dash) IV. Velemi Irodalmi és Költõtalálkozó Jelenkor Magyar Kulturális Gyûjtemény Magyar versek Irodalmi Lapok Olvasnivaló POMPEJI Irodalom Zita néni összes mûvei Tartalom




"A toll mindenkié!" A Független Alkotók Országos Szövetségének pályázata. A NEMZETKÖZI IRODALMI TÁBORBAN való részvételre.

A táborban mindenki részt vehet, aki irodalmi tevékenységet folytat- függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy külföldön él. ● ● ● ●

Idõpont:1997, augusztus 6-10 Helye:Eger Jelentkezés végsõ határideje:1997, július 10. Nevezési díj:600.-Ft Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)411-099 Tartalom

Death of an innocent I went to a party, Mom, I remembered what you said. You told me not to drink, Mom, so I drank soda instead. I really felt proud inside, Mom, the way you said I would. I didn't drink and drive, Mom, even though the others said I should. I know I did the right thing, Mom, I know you are always right. Now the party is finally ending, Mom, as everyone is driving outof sight. As I got into my car, Mom, I knew I'd get home in one piece. Because of the way you raised me, so responsible and sweet. I started to drive away, Mom, but as I pulled out into the road, the other car didn't see me, Mom, and hit me like a load. As I lay there on the pavement, Mom, I hear the policeman say, the other guy is drunk, Mom, and now I'm the one who will pay. I'm lying here dying, Mom.. I wish you'd get here soon. How could this happen to me, Mom? My life just burst like a balloon. There is blood all around me, Mom, and most of it is mine. I hear the medic say, Mom, I'll die in a short time. I just wanted to tell you, Mom, I swear I didn't drink. It was the others, Mom. The others didn't think. He was probably at the same party as I. The only difference is, he drank and I will die. Why do people drink, Mom? It can ruin your whole life. I'm feeling sharp pains now. Pains just like a knife. The guy who hit me is walking, Mom, and I don't think it's fair. I'm lying here dying and all he can do is stare. Tell my brother not to cry, Mom. Tell Daddy to be brave. And when I go to heaven, Mom, put "Daddy's Girl" on my grave Someone should have told him, Mom, not to drink and drive. If only they had told him, Mom, I would still be alive. My breath is getting shorter, Mom. I'm becoming very scared. Please don't cry for me, Mom. When I needed you, you were always I have one last question, Mom, before I say good bye. I didn't drink and drive, so why am I the one to die? Tartalom



1997, Augusztus 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Csákvári Zita: Gyermek: Aki............................................................................................2. oldal Kazári Gyula: A phszihogeográfiáról, a játékról és a jelentés Bastille-járól.........................3. oldal Vámos Gábor: Azt mondják az emberek..........................................................................4. oldal Paróczai Csaba: Numero Horas.......................................................................................5. oldal Erdész R. Dávid: Hol hagyhattam el?................................................................................6. oldal Dóra Ildikó: Pillanat.........................................................................................................7. oldal Ida: Mátraszele................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Augusztus

Tisztelt Látogató ! Ezúton kérünk elnézést mindenkitõl, amiért ötödik számunk megkésve jelent meg. A késedelem oka technikai jellegû volt és igyekeztünk azon lenni, hogy a soronkövetkezõ, immáron ötödik szám még ebben a hónapban fölkerüljön a hálóra. Céljaink között szerepel a KELET angol nyelven való megjelentetése is, hiszen így még tágabb körben tudnánk megismertetni magunkat, gondolatainkat a külvilággal. Az angol verzió várhatóan jövõ év elejétõl fog beindulni, hiszen mint tudjuk irodalmat fordítani nem kis feladat....a rossz fordítás a minõség rovására mehet. A KELET minden megyei költõ és író mûvét ingyenesen jelenteti meg továbbra is, valamint a késõbbiekben grafikákkal is illusztrálva lesznek az oldalak. A megjelent mûvekért felelõsséget kizárólag a mû szerzõje vállal, valamint a megjelent mûvek terjesztése illetve máshol való megjelentetése is csak a szerzõ beleegyezésével lehetséges. Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Csákvári Zita: Gyermek: Aki............................................................................................2. oldal Kazári Gyula: A phszihogeográfiáról, a játékról és a jelentés Bastillejáról.........................3. oldal Vámos Gábor: Azt mondják az emberek..........................................................................4. oldal Paróczai Csaba: Numero Horas.......................................................................................5. oldal Erdész R. Dávid: Hol hagyhattam el?................................................................................6. oldal Dóra Ildikó: Pillanat.........................................................................................................7. oldal Ida: Mátraszele................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal


Gyermek: Aki "Homokba szórt, kavicsot, csigát" (Erdész R. Dávid) A levél elmúlt de az üzenet fontos az érzés itt marad és elõhívom azt most. Papírra vetettem a kagylót és csigát mint a gyermek, ki a tiszta tengernél a homokban járt. Bohókás képzelete mibõl az agy fejet szült eszközt ragadott és a mû, kíméletlenül elkészült. A part nedves volt a tenger bejárta a fejet elmosta de mond; ki bánja? A gyermeki erõ megmradt örökre, Csak kell, hogy felismerd, formáld belõle a világot ami világod; megismerd. Tartalom

A phszihogeográfiáról, a játékról és a jelentés Bastillejáról - elsõ rész Életem elmúlt pár évét azzal töltöttem, hogy megpróbáljam értelmezni a szót: "sodrás". Sok lényeges részt a Sodrásról és a phszihogeográfiáról a Situationist International írásaiból és mozgalmából merítettem. Azonban az õ munkájuk nagyrészt leírásokból, történelmi háttérrõl és egy olyan életszemléletrõl szólnak amit már egy jóideje én is követek. Véletlenszerûen rábukkanva a S.I. munkáira (ahogy minden hívõ rátalál vallására) olyan volt ez mintha egy benõtt ösvényen haladva hirtelen egy frissen lekaszált tisztás közepére értem volna. Egy tisztás amelyen fizikailag és szellemileg is könnyû az utazás. A szó: sodrás vagy a franciában derive mozgást foglal magába, különösen egy kevésbé tudatos (öntudatlan) és egy már tudatosabb természet mozgását. A Sodrás a folyó mozgását is jelenti, együtt haladni az árral. Ez az ésszerûség ellenõrzésének a teljes feladását is jelenti a matefizikai vagy a Fõsodrás javára. A Sodrás magában foglalja a lehetõségek feltörését, a puszta megérzésekben való bizalmat és az alapvetõ állati ösztöneink újjászületését. Nem titiok, hogy egy olyan rendszerben ami az ellenõrzésen alapszik nincs olyan szó, hogy "lehetõség". Ösztöneinknek és érzéseinknek nincs helye a Wall Street-en. Ebben a józan és banális világban a lehetõségeket, az intuíciókat teljesen kitaszította a termékgyártás futószalagjának monoton zenéje és a mindennapi rutin. Mindamellett egyre ritkábban vagyunk arra ösztökélve intézményeinkben (iskolák, munkahelyek ahol kiölik belõlünk minden új kezdeményezés szikráját), hogy megérzéseinkre hagyatkozva cselekedjünk. Így a lényegi intuíciót teljesen elfolytják bennünk. Ennek ellensúlyozásaképpen a társadalom arra buzdít minket, hogy legyünk újra gyerekek, lelkesedve, tombolva önnön belsõnkben. Ahogy charles Bukowski is mondta:"Mire öt éves vagy már kész vagy". Vagyis meg vagy oldva a társadalom számára. Ám ebben a megoldásban minden misztikum marad és a röpke misztikumból csoda, a csodából pedig maga az élet kerekedik ki. A metafórák és absztrakciók megállítására van ott a phszihogeográfia és a Sodrás elmélete, az új taktika ami majd visszahozza a játékot az életünkbe, a mindennapjainkba. Röviden: a Sodródó újra gyerek lesz, inyílik és az intuícióit befogadva azonnal a gyermek birodalmába lép. A phszohográfia hely-elméletében és a Sodródó vagy Szereplõ koncepciójában valamint a Japán Butóban párhozamosság található, csakúgy mint a jógi esztétikus

filozófiájában és az érzések túláradásában. Izutsu Toyo szerint a jojó olyan mint "amikor a gondolat és az érzés keresztüláramlik az un. szív-észen (kokoro), a mûvészi szabadság féktelen erejével. Ahogy Bonnei Sue Stein állítja: "Húsz évvel ezelõtt még õrültek, piszkosak és boldogok voltunk" * c. könyvében : "a szabad hely nem egy üres hanem határtalan, lehetõségekkel teli terület. Együtt kotyvasztva mígnem egy új és egyszerû gondolat megteremtõdik...mint a Butó táncosok akik mozdulatlanul várnak és amikor eljön az idõ együtt lendülnek mozgásba". Folyt.köv. *Bonnei

Sue Stein: Twenty years ago we were crazy, dirty and mad

Tartalom

Azt mondják az emberek Azt mondják az emberek: A bátraké a szerencse, szegények, õket nincs aki megmentse. Mondják, az élet titka az, élõ légy s ne holt, taposd szét a múltat, törd szét ami volt, mert ha a vágynak utat engedsz, arcod piros, szíveden folt, a szerelmes ember nem más, mint élõ is és holt, sár és víz, szenny és mocsok, a szív lassan jégcsappá válik, alatta vérzõ seb tocsog, majd egy szóra széttörik és szilánkokra hullik szét, a szilánkokból új világok lesznek, de hóval fedett lesz a rét. Bizony, itt minden pusztába kiáltott szó, közepén egy töretlen szépség, egybefagyott vizû tó, mellette szomorúfûz és égõ csipkebokor, távolabb egy emberi pár, kár, hogy ez a két ember egymásnak háttal áll. Nem látják a tüzet, csak a hazug hangokat hallják, amitõl a lélek egyre messzebb kerül, talán a holdra, vagy a csillagokig repül, amíg igazságra nem talál keres, kutat belül. U.I: Lehet, hogy szeretsz valakit, életedhez egy társ is kell, de ha utad magad járod, nem gáncsolhatnak el.

Nem maradsz magányos, csak egyedül leszel, magadban hálsz, magadban eszel. Tartalom

Numero Horas már mindent megírtak s én mégis itt vagyok mint kavicsfogú álteknõs gyûjtöm a reggel fényeit s csak néha pislogok e végtelenített anakronizmuson hányféle az idõ s kinek hogyan telik már minden életet megéltek s én mégis itt vagyok folyton forgatott homokóra oda és vissza mindig ugyanez kitörni képtelen széthulló de csak összetartott rokon-anyag egy rossz mozdulatra vágyom Tartalom

Hol hagyhattam el? - elsõ rész Már régóta veszegedtek, bár ez a vita elég egyoldalúnak tûnt. Az öreg csak ott állt - kicsit megkopott arccal, ruhája néhol már rozsdával díszítve, melyet néhanapján, ünnepekkor kifényesített - és csak egyszer-egyszer szólt. A másik, a fiatal, aki még alig volt túl a kamaszkoron, de már úgy beszélt, mint akinek sok élettapasztalata van és sok zárat megjárt, folyamatosan bizonygatta igazát. Bár ami azt illeti, az õ öltözete állandóan tiszta és fényes volt a sok használattól, csak az arcán volt egy-két matt folt, de különben egész évben ügyelt kinézetére: majdnem minden nap dörzsölgette, csiszolgatta, fényesítgette kabátja 31-es feliratát, ha azt nem találta elég fessnek. A társaságban mások is voltak, de kinézetük, viselkedésük olyan jelentéktelen volt, hogy róluk nem is ejtek szót. Inkább térjünk vissza a vitához és próbáljuk kihallgatni - az ablakon kifelé nézve, mintha nem is oda figyelnénk - a is beszélgetést. A fiatal, hívjuk mostantól 31-esnek, éppen azt magyarázta az öregnek, hogy amikor az eset történt, õ volt ügyeletben és neki kellett volna a padlóra érve csörrennie, szólni a többieknek, sõt mi több, zajával figyelmeztetni a kulcscsomó gazdáját, akit itt ugyancsak nem szeretnék nevén nevezni. Az eset oka talán az öreg, hiszen ha egy kulcsot ügyeletbe osztanak, akkor annak nem illik elméáznia, s legfõképp aludnia. Szerencséje volt, hogy31-es, aki egyébként szigorú és aki most a csomó vezetõje, vele igen engedékeny. Habár az is közrejátszhatott, hogy 31-es tisztelte az öreg korát, hiszen az öreg ezen a nyáron tölti be 7. életévét, ami a kulcsok körében igen szép kor. Sõt fiatalabb társai már csak azért is tisztelték az öreget, mert különbözõ mendemondák szerint fiatalabb korában nagykanállal ette az életet. Most már õ maga sem tudta, hány zárban felejtették ott, hány kezet járt meg és hányszor volt már köppenyzsebben, kézitáskában vagy szögre akasztva. Arra viszont emlékezett, hogy 31-es mikor került ide. Mikor fekidézte: a 14-es, aki mindig berúgatta haverjait, ha alkalma nyílott rá, a 16-os, aki jó humorával és elütõ aranysárga bõrszínével tûnt ki közülük, és a kis 4-es aki elég sokat betegeskedett, és akit sajnos az egyik télen el is vitt a szövõdményes zárbatörés. Õk így négyen együtt jártak szórakozni, nyaranként együtt üdültek egy vízparti üdülõ ajtajába, és õk voltak azok, akikkel az öreg - egy kis ital mellett - nagyokat kártyázott. Mikor 31-es - kis kölyökként - hozzájuk került, õk négyen már 3 éve dolgoztak ezen a munkahelyen. Akkoriban még 31-es kezdõ volt a zárnyitás fortélyaiban, ezért esténként, amikor az idõsek játszottak egy-két partit, vagy megbeszélték az aznapi gondokat, õ közbe-

közbe szólt tanácsokat kérve tõlük. Bezzeg azóta már 31-es is felnõtt, érett kulccsá vált, az öreg barátai pedig vagy elvesztek, vagy teljesen elrozsdásodva kukában kötöttek ki. A régi csomóból már csak 14-es volt meg, de az öreg mostanában már vele sem beszélt. Néha egymáshoz verõdtek ugyan, de ilyenkor se hangzott el szó köztük, csak egymásra néztek, mert már ennyi is elég volt nekik a képzelt nosztalgiához, a közös emlékek felidézéséhez. Folyt.köv. Tartalom

Pillanat Csak egy hosszú pillanat volt, Mikor szemével mélyen belémhatolt. Belenézett lelkem legmélyebb pontjába, És megrendítette vérzõ szívem látványa. Néztem õt, és azt akartam, a pillanat varázsa ne peregjen le rólam. Járja át minden kis részemet, Feledve ezzel minden kétségemet. Remegve áradt szét rajtam az erõs érzelem, Magamnak tudni õt, és a borzasztó félelem. Féltem, hogy látja rajtam a fájó sebeket, De vártam, hogy õ maga gyógyítja be ezeket. Óh, jó öreg értelem, ki segített elfeledni õt, És te, szemtelen érzelem, ki szép álmokat szõtt, Miért bántok ily kegyetlen módon velem, Összefonódva játszátok ki életem. Kergetnek engem, és nem hagynak nyugodni, Nem engednek egy tiszta név keblén pihenni. Vad pillanatok határozzák meg életem, az értelem vigyázna rám, de behálóz az érzelem. Menekülök e kínzó gyötrelem elõl, És feledem a régi érzést, mely megöl. De mégis várom, hogy a perc az enyém maradjon, Mint az a könnycsepp, mely végigcsordul arcomon. Tartalom

Mátraszele Madarak nagy zajongással csiviteléssel beszélnek egymással. Besompolyog házunkba a szegénység, alattomosan meghúzza magát. Õrült menekülés hajszol a végzet felé, fekete karjával integet messzirõl. Tartalom


"A toll mindenkié!" A Független Alkotók Országos Szövetségének pályázata. A NEMZETKÖZI IRODALMI TÁBORBAN való részvételre. A táborban mindenki részt vehet, aki irodalmi tevékenységet folytat- függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy külföldön él. ● ● ● ●

Idõpont:1997, augusztus 6-10 Helye:Eger Jelentkezés végsõ határideje:1997, július 10. Nevezési díj:600.-Ft Cím: Független Alkotók Országos Szövetsége 3301 Eger, Pf.: 369 Tel./Fax: (36)411-099 Tartalom

18 sor lét és való kellemetlen mozzanatok repülõ vágyak ismeretlen fogalmak megdöbbent a tudás álmatlan éjszakák túláradó büszkeségem emlékei kõdobozba zárt füst elillanó szavak és szétfoszló betûk mind egyet mondanak valamikor én is küzdtem gondolván halált és megbékíthetetlen kerestem a célt de oly mély érzés mint feléd érzek csak most jutott felém Tartalom



1997, Szeptember 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Pintér Sándor: Megrajzolt önéletrajzi kisregény.................................................................2. oldal Kazári Gyula: A phszihogeográfiáról, a játékról és a jelentés Bastille-járól (2.rész).............3. oldal Vámos Gábor: Ott rontottad el.........................................................................................4. oldal Paróczai Csaba: A társaság viszonylagossága...................................................................5. oldal Erdész R. Dávid: Hol hagyhattam el? (2.rész)...................................................................6. oldal Dóra Ildikó: Szívbeli ügy..................................................................................................7. oldal Ida: Vereségeim...............................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal


A paradicsom elvesztése A texas-i 1489-es forradalom után az ország gazdaságilag elszegényedet. A király, II.McDonald a teljes elszegényedés és gazdasági csõd elkerülése végett alapítványokat hozott létre a haza megmentése érdekében és a gazdasági helyzet stabilizálására. Hajósok indultak útnak az Atlanti óceánon keresztül, hogy megtalálják szerencséjüket. Az egyik legnagyobb hajós Joe kapitány volt. Három hajójával indult útnak. 1491-ben, hogy új területeket fedezzen föl amik kereskedelmi szempontból helyreráznák az országot. 1491 magasságában a kapitány három hajójával új földrészt fedezett föl, amit Európának nevezett el. (Korai adatok szerint a kapitány elõsször Afrikának akarta elnevezni a földrészt, ugyanis fordítva tartotta a térképet.) Miután partraszálltak, csodás vidékre leltek: állatok, megmûveletlen földek, hatalmas erdõk, gyümölcsök mindenfelé. Ahogyan beljebb mentek a sziget közepe felé egy falut pillantottak meg ahol vademberek éltek. Gyorsan leöldösték õket mind egy szálig aztán továbbhaladtak csodálva a paradicsomi állapotokat. A nagy felfedezés hírére Amerikából tucatszámra érkeztek a nagy kereskedelmiés rablóhajók. Az ott élõ õslakosságot (ami még maradt) összefogdosták és rabszolgaként árusították õket. Amerikából az új világ hírére milliószámra indultak meg az emberek a jobb élet reményében. Házakat építettek, rabszolgákkal dolgoztattak és lassan kezdték benépesíteni a földrészt ami egyre inkább úgy kezdett kinézni mint egykori hazájuk. Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Pintér Sándor: Megrajzolt önéletrajzi kisregény.................................................................2. oldal Kazári Gyula: A phszihogeográfiáról, a játékról és a jelentés Bastille-járól (2.rész).............3. oldal Vámos Gábor: Ott rontottad el.........................................................................................4. oldal Paróczai Csaba: A társaság viszonylagossága...................................................................5. oldal Erdész R. Dávid: Hol hagyhattam el? (2.rész)...................................................................6. oldal Dóra Ildikó: Szívbeli ügy..................................................................................................7. oldal Ida: Vereségeim...............................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal


Megrajzolt Önéletrajzi Kisregény - elsõ rész Már életem elsõ évétõl az állami gondviselés vett szárnyai alá, majd engedett utamra. Hogy mikortól emlékszem kristálytisztán életemre? 1958-tól, három esztendõs korom óta. Egy meglehetõsen súlyos fülmûtéten estem át, ami két fülem meglékelését igényelte. Nyomait még mindig magamon viselem. Már öt évesen ismerkedtem a nõi test rejtelmeivel, már ahogy azt egy pici gyereknél el lehet képzelni. A jelenség fürdés közben simogatással történt, mire az óvónéni elverte a kis fenekemet , mondván: "Ilyen többet elõ ne forduljon!" Miért a furcsaság? Azért, mert õ lány volt, akit Piroskának hívtak. Ez a lány végig mellettem maradt, ugyanis egy intézetben nõttünk fel tizennégy éves korunkig. Az óvodát egy új nevelõotthon követte, ahol kijártam az iskolát. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a város, ahol felnõttem nagyon szép és történelmi híresség. Ez a gyönyörû város Sopron, amely már a rómaiak idején is létezett Skarabancia, késõtt Suprun néven. Petõfi Sándor is e szép városban katonáskodott, ahol súlyos beteg lett. Elmondhatom, hogy mind Sopronban, mind Budapesten nagyon szép gyermekkorom volt, pedig nem volt, aki azt mondta volna "kisfiam". Gyermekkorom boldog éveit néhány felsorolásszerû történet leírásával illusztrálom. Már maga az intézet - amelynek kis lakója voltam - is mesébe illõ. Az épület egy kéttornyú templommal volt egybeépítve, amely hosszú évekig a Ferences Rendi növendékek internátusaként is szolgált. Az ebédlõ egy hatalmas nagy terem volt, amelynek menyezetét bibliai témájú freskók borították. Ez a szép ebédlõ volt minden év fenyõfa ünnepségének a színhelye is. A meghitt ünnqepség után bõséges ajándékosztás következett. Csak az anyai szeretet hiányzott. Minden tavaszi szünet valamely napján egy kisebb fajta lakodalmat rendeztünk, ahol mindenkinek egyszerre megünnepeltük a névnapját egy-egy nagy tábla csoki kíséretében. Kedves soproni emlékeimhez tartozik az a farsangi mulatság is, ahol hétéves koromban kislánynak öltöztettek be. A jelmezem olyan élethû volt, hogy nem gyõztem a kérõket kikosarazni, aki szívesen táncba vittek volna. Az 1960-as évek táncdalfesztiváljait is ott éltem meg és kísértem nyomon a televízióban. Koncz Zsuzsa dalait 1962 óta szeretem. Ott láttam a "Princ a katona", az "Ivanhoe", a "Térdenállva" címû filmeket is, amelyek nagy hatással voltak rám. Folytatva az intézetek sorát, elõbb a Diószegi Sámuel úti Mezõ Imre

Nevelõotthon, majd a Makarenkó út 14. szám alatti fiú nevelõotthon lakója voltam. A dráma az volt, hogy tizenhat éves koromig ágyba vizeltem. Így kaptam a "Húgyos" gúnynevet. Ezáltal nevelõszülõkhöz való kerülésem is csak álom volt. Nyáron, az úttörõ táborozás idején is otthon kellett maradjak, amiért haragudtam is önmagamra és sajnáltam, hogy nem lehettem szeretett pajtásaim között. Tizennégy év alatt mindössze egyszer voltam táborozni Nógrádverõcén, Pest megye határán. Az élmény leírhatatlanul szép volt. A táborban tanultam meg úszni tizenkét évesen. Szinte kényszerbõl tanultam meg, hogy mentsem az életemet, ugyanis beleestem az uszoda mély vizébe. Egy pajtásom szándékosan lökött bele, mert látta rajtam, hogy félek a mély víztõl. Szégyen ide, szégyen oda még kerékpározni sem tudok. Sopronban töltött éveim alatt tanultam meg mi az, hogy ragaszkodás. Abban az idõben egy bentlakásos nevelõotthon lakója voltam, ahol nemcsak állami gondozottakkal foglalkoztak. A szülõk minden hónap elsõ vasárnapján meglátogathatták, sõt még a városba is kivihették gyerekeiket Azidõtájtt nagyon szomorú gyerek voltam, mert én hiába vártam, hozzám nem jött senki. Ezeken a vasárnapokon igyekeztem félrevonulni, mígnem egy nevelõ tanárnõ megsajnált és felkarolt, de mondhatom azt is, hogy megszeretett. Ezek után Budapestre kerültem (a már említett nevelõotthonba), így fájó szívvel kellett érzelmes búcsút vennem mind Soprontól, mind anyámként tisztelt nevelõ tanárnõmtõl. A tanárnõ neve Fliegensn Mária, akirõl a mai napig õrzök egy fényképet, amelyen mindketten láthatók vagyunk : õ a vállamra teszi a kezét, s én felmosolygok rá. A képet, amíg élek megõrzöm! folyt.köv. Tartalom

A phszihogeográfiáról, a játékról és a jelentés Bastillejáról - második rész Pontosan ez a Sodrás, puszta intuíciók és érzések világa kitöltve az urbán civilizáció üres és idegen helyeit. A phszihogeográfiai sodrás alatt a nagyvárosi környezet átértékelõdik a Sodródó értékrendszere szerint, így elérve a lehetõ legmagasabb szubjektív rend(etlenség) formáját. Így például ezekután nyugodtan kiléphetünk az ajtón átengedve magunkat a Sodrásnak. Ahogy a Sodródó összeakad az urbanizáció elsõ jeleivel (üzletek, bérlakások, gyorséttermek, parkolók, szökõkutak) meg kell tanulnia reagálni ezekre, csakúgy mint a gyermek teszi ezt a maga józan felfogásával. Elõre meghatározott elõitéletek nélkül, vagyis anélkül, hogy az lebegne elõtte, hogy mit is kell látni az elõtte levõ építészeti látványosságban és emellett funkcióját nézni, csodálkozva az ösztöneire hagyatkozva kell itélkeznie. Mivel a Sodrás egy olyan stratégia ami csodákkal és varázslatokkal tölti meg a világot. Az igazi értelmet teremti meg a racionalizmus megkövült erdejében. Minden városban vannak phszihogeográfiai zónák amiket Thomas de Quincy terrae incognitae-nak nevezett és amiket én érzelmi területnek hívok. Vannak helyek amelyek elõsegítik a játékot és vannak amelyek elfolytják. Ha már egyszer a Sodródó elsajátította a körülményekhez való reagálását, pusztán érzelmeire hagyatkozva, azaz megtanult Sodródni, érzékelni az ösztöni szinten, ráhangolni magát környezetére (legyen az természetes vagy mesterséges) akkor ezek az érzelmi területek természetesek lesznek csakúgy mint az egyén aki érzékeli õket. Tehát a Sodrás a csillogó felszíin mögé való bepillantást, a borítás alatti dolgokat, de legfõképpen érzelmet jelent. Ha egy szökõkút úgy tûnik mintha az egy körhinta volna akkor a Sodródó azt úgy tekinti mint egy valódi körhintát. Ha egy McDonald's étterem katedrálisra emlékeztet akkor a phszihografikus úgy közelít feléje mintha az valóban egy katedrális lenne. Térdreborul és imádkozik. Vagy lerombolja a dupla sajtburgerek imázsát ahogy egy tekintélyromboló lerombolná egy másik vallás imázsát, magát Jézus Krisztust. A graffiti mûvészei úgy tekintik a házfalakat mint festõ a vásznat, a gördeszkás a parkolót mint vidámparkot. Miért vannak az ellenõrzõ és irányító szervek monopolhelyzetben jelentés és használat felett? Azt mondom le romboljuk le a jelentés Bastille-ját! Hiszen nem laposodott-e el beszédünk banális klisék ismételgetésével arra a pontra amikor egy olyan mélyértelmû és önzetlen kérdés, hogy "Hogy vagy?" mára értelmét vesztett szópár lett.

Az tisztán világos, hogy a mai élet egy üres színlelése a valós Életnek. Tudatosítani kell saját mibenlétünket ahogyan azt egy gyerek is megteszi és alápjában véve mi mindannyian gyerekek vagyunk és ebbõl kifolyólag minden város egy nagy játszótér. Ez az urbanizáció újjáértékelése a phszihográfia alapjaira épülve, a Sodrás diadala, a kapcsolat élet és mûvészet között és minden közösségi hely birtokba vétele a Játék számára. Tartalom

Ott rontottad el Gyakran felsírsz és az égre nézel, érvelsz hamis eszményképpel. Okosnak hiszed magad, azt hiszed úgy kell, befelé nézel és töprengsz, hol ronthattad el? Ott rontottad el, hogy ettél, ott, hogy bíztál és reméltél. Ott rontottad el, hogy féltél, ott, hogy szerettek és szerettél. Ott rontottad el, hogy virágot szedtél, ott, hogy fák tövébe vizeltél. Ott rontottad el, hogy megszülettél, ott, hogy ember lettél, istenem. Tartalom

A társaság viszonylagossága talán unod, hogy magamról beszélek mindig és mindenhol reinkarnálódott mosónõ teregetem a padláson a család szennyesét pedig itt minden tudatalatti mint a népmese hiába csukod be a könyvet kiszöknek belõle félelmeid borzasztó fontos dolgok vannak a szavak grafit-palástja alatt s ha alánézel már nincs hova futni nehéz dolog az elveszett ártatlanság kizáró tudattartalmak ismerkednek a marhavagonban talán szellemvasútnak is nevezhetnénk a lényeg a nagy utazás a személyiség vörös óriása s a végsõ törpe lét Tartalom

Hol hagyhattam el? - második rész Az öreg kora ellenére megpróbálta elméjét frissen tartani. Sokat olvasott, nagy történelmi rejtélyeken törte a fejét, és ha 31-est jókedvében találta, büszkeségt félretéve, még sakkozott is vele, ami köztudottan elmetornáztató játékfajta. Június kilencedikén, a születésnapján, nagyon el volt keseredve. Nem csak azért, mert senkitõl nem kapott ajándékot, s mert még csak meg sem említette senki a korát és még célzást sem tett senki az idõ múlására, hanem azért is szomorú volt, mert az utóbbi idõben sokat betegeskedett, és ezek egyre erõsebben támadták, s egyre hosszabb ideig kínozták, gyötörték amúgy sem túl erõs szervezetét. Az öreg most is beteg volt, már legalább 2-3 hete. A többiek észre sem vették se õt, se azt, hogy milyen sápadt, és legfõképpen azt, hogy mikor van a születésnapja. Az öreg nem hibáztatta õket, hiszen amikor õ ilyen korú volt, akkor õ is buzgalommal vetette bele magát egy-egy nyakatekert új feladatba. Akkor még õ sem gondolt arra, hogy az idõ milyen gyorsan pereg. De most, mikor már egyre fáradtabban kelt, eszébe jutott, hogy ezidõtájt már réges-régen úton volt társaival és igyekezett egy nyaralóház felé. Az utazás izgalma most is jelentkezett rajta, de ez másfajta, megmagyarázhatatlan érzés volt számára. Ahogy múlt az idõ és vele a nyár is, az öreg egyre betegebb lett. Kezdte lassanként elveszíteni a látását, egész nap levert volt és lázas, ezenkívül a feje állandóan hasogatott. Az utóbbi idõben -mivel a nyugdíjhoz már nagyon közel járt- az amúgy is megcsappant munkáját is elhanyagolta, már a legjáratottabb zárakat se tudta kinyitni, ezért nemsokára egy csomó másik felére helyezték át. Munkatársai közül talán csak 31-es hiányolta a meggyötört öreget és csak õ vette észre, hogy az öreg milyen rossz bõrben van. A most idekerült dolgozókat egyáltalán nem érdekelte az öreg állapota, sõt a legtöbben észre sem vették. 31-es egyik nap szakított egy kis idõt és elment meglátogatni. Vitt neki egy ruhakefét és egy üveg italt is, amirõl maga se tudta mifajta. Az öreg nagyon örült a látogatásnak, egy kicsit jobb kedvre is derült, de ez nem sokáig tartott, mivel 31-es elfoglaltságára hivatkozva egy fél óra múlva hazaindult. Utolsó napjaiban az öreg már érzett valamit, ezért el se ment dolgozni, nem próbálkozott semmiféle zárral -fogai már amúgy is töredeztek- inkább ágyban maradt és gondolkodott. Gondolatai leginkább 31-es körül jártak. Arra gondolt, hogy ha 31-es továbbra is ilyen szigorú marad és ilyen keménykezûen bánik társaival, akkor esetleg feljebbvalói felfigyelnek rá, elõléptetik, amire 31-es már igen régóta vár. Pár év múlva akár 2-3 ajtóhoz tartozó kulcscsomó felügyeletét is rábízhatják.

Lefekvés elõtt megpróbált az érdekében valami levélfélét írni a fentieknek, de a levélbõl csak egy köszönõlevél lett, a végén egy kis búcsú félével, de úgy vélte, hogy legalább marad utána valami. Alig lépett ki az éj a fényre, amikor az öreg álomba merült. Álmában fiatal, jó erõben lévõ kulcs volt és jellegzetes arcát sem borította gyalázó ripacs, vagy szégyelni való folt. De mintha nem is álmodná, hirtelen egy kéz kirántotta a csomót a zsebbõl és rázni kezdte. Úgy meglepõdött ezen az eseten -és valószínûleg az erõs rázás is közrejátszott- ,hogy megszédült, elveszítette az egyensúlyát és úgy esett le a kulcskarikáról, hogy a többiek észre sem vették. Hiába szitkozódott, hiába akart utánuk kiáltani, a csomó már messze járt. Magába roskadva ült egy összetépett szatyorra. Az öreget egy hideg, õszeleji hajnalon találta meg 31-es az ágyban fekve. Meghalt. Tartalom

Szívbeli ügy Ha gondolkodik az ember, Érzi, hogy két énje hogy tör fel. A jó és a rossz, hogy váltakozik benne, Tudja, hogy rossz, ha a jóhoz hûtlen lenne. Nem is akar õ hûtlen lenni, de egy másik hagyta szívébõl a bizalmat kihûlni. Azóta nehéz a jót a rossz felé helyezni, Mert amit más lerombolt nehéz újjáépíteni. Nehéz mindent újra eljátszani, Egész emberként a dolgok elébe állni. Megismerni egy új embert egészen, Majd nagyot csalódni ismét, keményen. Fáj végigjárni az ismert helyeket, Elnyomni magunkban a kételyeket. Szívünkön egy kis kaput az új elõtt kinyitni, A régit meglátva hirtelen becsukni. Nincs még fény, nincs még melegség, De érzed nincs már lelkedben sötétség. Már a kis parázs szemedben látszik, S szíved se olyan nagyon fázik. Lesz-e ki e kis parazsat felgyújtsa? Engeded-e, hogy gyenge szelét rádfújja? Éghet a tûz megint újra, Vagy hagyod, hogy kialudjon és nézel a hamura... Tartalom

Vereségeim Érzem, hogy öregszem. Uram õrizz meg mindattól, ami miatt az öregeket nehéz szeretni! Õrizz meg a fecsegési hajlamtól! Ne engedd, hogy a családban minden alkalommal, és mindenhez hozzászóljak! Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam! Szabadíts meg attól a törekvéstõl, Hogy én akarjam rendbe hozni mindenkinek a dolgát! Õrizz meg attól, hogy mindennapi életem, mindennapi apró-cseprõ dolgával másokat untassak! Adj türelmet, hogy mások panaszolják el nekem szenvedéseiket! De pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat kiteregetni! Tartalom



●


Egy nyaram Keresvelemlékeittasannapontottalányosan verseit. Tartalom



1997, Oktober 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Pintér Sándor: Megrajzolt önéletrajzi kisregény (második rész)..........................................2. oldal Bodnár Erika: Esik...........................................................................................................3. oldal Csákvári Zita: Esõ tánca...................................................................................................4. oldal Kazári Gyula: Állami Egyetem...........................................................................................5. oldal Dóra Ildikó: Érzelem.........................................................................................................6. oldal Vámos Gábor: Egy fény arra járt.......................................................................................7. oldal Nyugat.............................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. ©KELET, 1997 Október

Az asztal alatt Márton külföldi barátjával az ajtó elõtt állt. egy esküvõn vettek részt tegnap este s ott ismerkedtek össze ezzel a kedves, külföldi házaspárral akikhez ma estére voltak hivatalosak vacsorára. A fiút Ralph-nak a lányt Yvonne-nak hívták. Fiatalok voltak s nagyon jókedélyûek. Mártonnak azonnal feltûnt, hogy ebben az országban milyen jókedélyûek az emberek. Õ sohasem mosolygott. Nem tudott. Valahogy nem indult meg benne az a belsõ késztetés ami a nevetést vagy akár egy mosolyt vált ki. Ezt már õ is fölfedezte magában, de az okára nem tudott rájönni. Miért nem tud õ mosolyogni? Sokszor visszaemlékezett kiskorára, amikor rosszul érezte magát valami miatt az asztal alá bújt és csak kuporgott órákon keresztül. Mennyire hiányzott most ez neki! Ezen gondolkozott amikor az ajtó kinyílt és mögötte Yvonne állt mosolyogva. A szobában szépen megterített asztalon két hosszú gyertya állt. Hallkan zene szólt. Megálltak a szoba közepén. Ralph egy történetet mesélt arról, ami ma reggek történt vele a piacon. Márton ideges volt, megpróbált figyelni a beszédre, bólogatott hozzá de közben mindvégig a gyermekkorára gondolt, és erre a nevetés dologra. Tördelte a kezét és zavarában azt sem tudta hova nézzen, így hát megpróbált úgy tenni mintha a lakást venné szemügyre. Tekintete az ablakpárkányon levõ kaktuszra esett. Mögötte felnevettek. - A történet valós alapokra épül - (így az is lehet, hogy ez éppen veled történt) Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Pintér Sándor: Megrajzolt önéletrajzi kisregény (második rész)..........................................2. oldal Bodnár Erika: Esik...........................................................................................................3. oldal Csákvári Zita: Esõ tánca...................................................................................................4. oldal Kazári Gyula: Állami Egyetem...........................................................................................5. oldal Dóra Ildikó: Érzelem.........................................................................................................6. oldal Vámos Gábor: Egy fény arra járt.......................................................................................7. oldal Nyugat.............................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. ©KELET, 1997 Október

Megrajzolt Önéletrajzi Kisregény - második rész Tizennyolc éves koromban kikerültem a nevelõotthonok védõszárnya alól és az élet sûrûjében találtam magam, ahol számomra addig ismeretlen körülmények fogadtak. Úgy éreztem, újjászülettem. Még tizenhétéves srácként voltam szemtanúja egy március 15-i ünnepségen a fiatalokat gumibottal ütlegelõ rendõrök gaztetteinek. Mi egy páran kiszöktünk az intézetbõl és ha idõben fel nem eszmélünk, mi is kaptunk volna ott, a Petõfi szobornál. Tizennyolcadik életévemet betöltve önmagamról kellett gondoskodnom, ami eleinte szokatlan volt. Szerencse, hogy a munkahelyemen volt egy brigád, aminek tagjai útmutatásaikkal segítették nehéznek tûnõ önálló életemet. A Csepel Mûvek gyáróriásainál dolgoztam tizenhat éves koromtól és a gyár munkásszállóján laktam tíz évig. Kétszer voltam szerelmes, az egyikbõl kifolyólag egy élettársi kapcsolatom is volt. Kedvesemet Anikónak hívták, aki pici gyermekével, Henrikkel élt. Mindkettõjüket nagyon szerettem. Sajnos rövid idejig tartott kapcsolatunk. Jelenleg Salgótarjánban élek, ahol megéltem a rendszerváltást. is. Idõközben megtudtam, hogy az 1950-es években itt volt Rákosiék legnagyobb tömegbázisa. Az 1956. december 8-i sortûz 131 áldozatot követelt. Mégis ennek a városnak köszönhetem, hogy megtanított családi légkörben élni. Az érettségit is e város egyik középiskolájában szereztem meg levelezõn, munka mellett. Most, immár felnõtt fejjel adatik meg sok minden, amit gyerekként nem élhettem át. Lehet, hogy csak én gondolom magamról, de nagy vonzalmat és tudást érzek magamban az újságírás iránt, amelyet sajnos nem gyakorolhatok. 1983. december 10-tõl egy idõs, beteg, az élettõl megviselt asszonynál lakom, akinek családja befogadott. Aranka nénit, mint anyámat tisztelem és szeretem, és a család minden tagját örökre a szívembe zártam. Már tizenkilenc éve választó és választható polgár vagyok, amivel csak 1990-ben éltem önhibámon kívül. Ismerve magamat, igen izgága ember vagyok. Nagyon nehezen tûröm a környezetemben elõforduló igazságtalanságokat, amiért néha önmagammal is meg kell küzdenem. Éppen ezért, ha csak tehetem minden politikai nagygyûlésen ott vagyok, mert minden érdekel, ami a pártállam lebomlása és megsemmisítése után történik. Minden vágyam az, hogy egyszer újságot írhassak, amit 1988 óta próbálgatok is. Van egy pár ki nem adott írásom, amit megõrzök, hiszen nem lehet tudni, mit hoz a jövõ. 1989-ben írt két cikkem után feddést kaptam, mert egy akkor még parlamenti képviselõ úrról írtam. Röviden ennyi az eddigi élettörténetem, melyet a legfontosabb mozzanatokkal tártam az olvasó elé. Ezen írásom 1956-tól napjainkig kíséri végig az életem néhol göröngyös útját.

Sajnos, aki nem élte meg az én életemet, az nem tudja, milyen egy lelkileg sérült embernek lenni. Aki írásom elolvasása után rámismert, azt ne tévessze meg felhõtlen vígkedélyem, amelyet egyik jellemzõ tulajdonságomnak tartok. Köszönöm az olvasó figyelmét! Tartalom

Esik Esik, esik, esik, esik, Könny, könny, könny, könny, Sír, sír, sír, sír, Sírok, sírok, sírok, sírok Esik, esik, esik, esik, Mert délután fülledt volt a levegõ Esik, esik, esik, esik, Mert szomorú egy éjszakai felhõ Könny, könny, könny, könny Hull és lassan szétfolyik az ablakon; Könny, könny, könny, könny Csordogál feketén és borús-vakon. Sír, sír, sír, sír Oda temettem a tegnap álmait; Sír, sír, sír, sír; Csendben betakarja holnap a mait. Sírok, sírok, sírok, sírok, De csak halkan, hogy halljam a bús esõt; Sírok, sírok, sírok, sírok; Tudom, hogy a holnaphoz az ad erõt. Esik, esik, esik, esik, Hull a könny, könny, könny, Mert sír, sír, sír, sír És sírok, sírok, sírok Tartalom

Esõ tánca Úgy gondolok rád Mintha mellettem volnál, Arcod nem látom, de repülve, eljutok hozzád. Most nem várok szerelmet Sem szép igéretet, Csak, hogy élhessek és a remény, megmaradjon nekem. Üveges esõ áttetszõ függöny zöldellõ illata friss, vékony fonálként összeköt. Kiállok a határtalan térre Energiával tele, Csak járom a táncot És már nem érdekel a kíváncsi szerelmesek, sóvárgó tekintete. Tartalom

Állami Egyetem Nem vettek fel.....sokat készültem, tanultam..... Napjaim unalmasak, értelmetlenek. A gyárba kaptam munkát...gépsor mellett....azt kell nézni, hogy egyenesen jöjjenek a poharak.... Az Állami Egyetem újsághirdetése: "...egyetem azoknak akiket nem vettek föl egyetemre....."fevétel azonnal, jelentkezés itt és itt. Elmentem. Egy régi épületbe szólt a cím a gépgyár mellett. Szegényes berendezés, a falakon nagy gondolkodók képei... "Mi mindenkit fölveszünk akiben megvan a szándék, hogy tanuljon!" - mondja az oktató. Hozzá fogunk tartozni. Napi 8 óra. Ahogy megismertük egymást egyre jobban kiismertük egymást. Nem kötelezõ járni, jegyzetelni sem. Egy évig a világ dolgairól beszéltünk, az oktató jóformán csak hallgatott, hiba esetén korrigált. A második évben átcsoportosítottak minket, az egyazon érdeklõdési körûek egy csoportba kerültek. Az órák innen egyre érdekesebbekké váltak....és nehezebbé. Mindenki ugyanabban volt érdekelt és egyre többet akart elsajátítani magának. Könyvtárba jártunk, a természetben sétáltunk....beszélgettünk. Sokat. Mindenrõl. A második év végén különbözeti vizsgát tettünk ami egyenlõ volt egy igazi egyetem 4 évével. Mindenkinek sikerült. Én visszamentem a gyárba..... Tartalom

Érzelem Szeretem az érzést, melynek neve szerelem, Szeretem a fiút, aki ezt kiváltja bennem. Szeretem, hogy pont õ a kedves, a drága, Mégha ennek, egyszer meg is lesz az ára. Szeretem bársonyos hangját, melynek érzem melegét, S mely egyetlen szívem tüskés falát égeti szét. Megérint és megsimogat, egy-egy édes nézése, Szeretném tükrözni, hasonló lelkem érzése. Érzed a pillanat a tiéd, nem veheti el senki, De rettegsz attól a perctõl, amikor el kell menni. Várok, hogy a hûvös varázs elhagyjon téged, De õ csúfol, kijátszik és fészket rak benned. A józan ész tudja, most kell az érzést lehûteni, De te, mint a jó anya, hagyod szívedben melegedni. Hagyod, hogy a parázs lángot kapjon benned, És hozzábújva véded a hideg szél ellen. S a tûz él, mert élni akar, És nem gyõzheti le, holmi kis vihar. Mégis félted a tüzet, mely világosságot ad, Meglátod általa a világot, és talán magad. Tudod, egyszer a láng majd másé is lehet, Az õ életét aranyozza, övé a kikelet. A kikelet, melyben kinyílik egy szép virág szirma, E virág neve szerelem, melynek van ezer titka. Ennek a virágnak érzem én az illatát, Tudom, hogy elbódít, de talán meg nem árt. Életem színes, és szilárd vázájába teszem, És tápláló vízként, a bûvös varázs lángját veszem. Tartalom

Egy fény arra járt Egy fény arra járt, ahol az istenek élnek, nem táncolnak, duhajkodnak, csak félnek. Nem is félnek, arcukon veríték csurogni látszik, de hisz az esõ, az ég alja szikrázik, talán mérgesek, ázzanak csak az emberek tetvesek. A hiúság szórja rájuk a nyüveket, mert fáznak, jégcsap a szívük, alatta víz, ahol vércseppek csónakáznak. Tartalom

I'll Tell You If You'll Listen How the grin On a child's clear face May be so unsettling. But you must gather close And remember. Drop your sacks of Gray mortar Your dinted spades And remember That no limit moment Before the windowless hovel Of whys and wherefores Raised its bald noggin Over the teeming forest of Could¹vebeen. That was when The marvelous stalked The high roads With grin of filed teeth. There you will see Cunning tree whose branches Harbor the lanky man In a black suit and Smoking stove-pipe hat Perhaps even the wolves That softly pad the nighted Nursuries whispering Tales their mother taught them How the rat king lost his teeth And found them again. You may even see Where your dream Comes to rest; To draw strength For another night

Of scattering mousetraps For your lies: There in the garden Mounted backwards On a cross-eyed black goat. Istanbul July, 1996 © Oliver Perrin Tartalom

Noé egypercesei Apróbetûs Anglia Az utolsó szó 7-kor Bertók László összes verse Blue Danube gifts Élet és Irodalom Genyó Szivó Disztroly Gondolat-jel (Dash) Jelenkor Magyar Kulturális Gyûjtemény Magyar versek Irodalmi Lapok Olvasnivaló POMPEJI Irodalom Zita néni összes mûvei Tartalom


●


Vers mindegykinek Üres frázisok, szavak Nincs már mit mondanom S mégis, már megint Teleírtam egy lapot.... Tartalom



1997, November 1.

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Marauzs Éva: Lucy karácsonya........................................................................................2. oldal Elem: Ex Libris, avagy mennyi az annyi!............................................................................3. oldal Csiki Andrea: Tettek........................................................................................................4. oldal Kazári Gyula: Az öngyújtó................................................................................................5. oldal Csákvári Zita: Élj!............................................................................................................6. oldal Vámos Gábor: Múló idõ...................................................................................................7. oldal Nyugat.............................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Október

Opusculum minus egy Vigyázzatok mert a Hold beszél (alleviálni) A fehér fekete A fekete fehér. A holtak, akik voltak Élnek. És Észak van Délnek. (allegro) Gondolsz-e azokra, akiket sose láttál, Akikre vágytál? (pianisszimo) Ami volt, az lesz. Ami van, az nincs. A róna a hegy. És kettõ az egy. (crescendo) Miért? (pianissimo) Sóhajt a szél Néha dalol Most megállt valaki Valahol. És vacakol.-pity. Tiri-titi...tiri-titi... Tá-tááá...tárátátá... Ijujuju....ijujuju... Ui-iji...ui-iji... Du-dum. A csend zuhan és Ájuldoznak a percek. Cip...cip...cip...

(pikánsan) -Oh,drága Burnes Sylvingston, jó éjszakát! Lydiát tanítsátok. - Vaszary Tartalom

TARTALOM: Prológus..........................................................................................................................1. oldal Marauzs Éva: Lucy karácsonya........................................................................................2. oldal Elem: Ex Libris, avagy mennyi az annyi!............................................................................3. oldal Csiki Andrea: Tettek........................................................................................................4. oldal Kazári Gyula: Az öngyújtó................................................................................................5. oldal Csákvári Zita: Élj!............................................................................................................6. oldal Vámos Gábor: Múló idõ...................................................................................................7. oldal Nyugat.............................................................................................................................8. oldal Irodalmi elágazások..........................................................................................................9. oldal Pályázatok, események...................................................................................................10. oldal Archívumunk..................................................................................................................11. oldal Epilógus........................................................................................................................ 12. oldal

Az oldalakat készítette a NógrádNet KFT. A szerkesztõk minden javaslatot, kritikát és véleményt szívesen fogadnak. © KELET, 1997 Október

Lucy karácsonya Lucy már majdnem egy éve volt Godéknál. Szeretett ott lenni, bár az asszony egy cseppet sem volt kíméletes vele. - Lucy hozz ezt, hozz azt, csináld ezt, csináld azt! - pattogott szüntelenül a hangja. De Lucy nem lázadozott - hogy is tehetett volna ilyet! - csak fõzött, mosott, kertészkedett, vagyis tette a dolgát zokszó nélkül. Örült, hogy volt gazdája, aki megmentette a megsemmisüléstõl. God volt az. Még januárban történt, hogy az egyik idegsebészeti klinika végsõ kiárusításra bocsátotta eszközeinek jelentõs részét. Így került fel Lucy is az árverezési listára. A mûtõkben használták, de letöltötte a törvény által megszabott idõt, meg kellett hát hogy váljanak tõle. Hogy legalább igen magas beszerzési árának egy részét visszakapják, rábízták egy használt dolgok értékesítésével foglalkozó cégre, de ha annak nem sikerült volna eladni, menthetetlenül a Megsemmisítõbe kerül. Kiállították hát a leselejtezési jegyzõkönyvet, (a tudását tartalmazó ROM-ot is törölni kellett volna, de egy szûkmarkú hivatalnok úgy döntött; máshol is van helye annak a rengeteg pénznek, amibe egy kiégetés kerül), majd közölték Lucyvel mi vár rá. Rossz hasonlat, de úgy érezte magát, mint egy halálra ítélt ember. De nem volt az. Robot volt. Az, hogy tudott beszélni, látni, hallani, járni csekélység volt ahhoz képest, hogy a beléje épített speciális chipbe égetett software irányításával teljesen önállóan el tudott végezni akár egy kisebb mûtétet is. Gondolkodni is tudott, igaz nem úgy mint egy ember, de azért az alapvetõ logikai mûveletekkel egészen jól elboldogult. Amit elmondtak neki abból is csak annyit értett meg, ha nem veszi meg valaki, vége lesz. Nem lesz többé. Hogy félt-e? Talán érzett valami olyasmit, de azért a lelke mélyén (Na! Hát értsék jól!), szóval a lelke mélyén el sem tudta képzelni, hogy lenne olyan ember, aki cserbenhagyná. Nyugodtan állt hát egy félautomata takarítógép, és egy teljesen digitalizált robotkonyha között, és figyelte az õket mustrálgató embereket. Godot ekkor látta elõször. Fura egy alak volt zilált hajzatával, elnyûtt, borostás arcával, kitérdelt nadrágjában, és félrecsúszott nyakkendõjében. Persze ekkor még a férfi nem jelentett többet neki, mint a temérdek vásárlók egyike, de amikor God árajánlata után harmadszor is lecsapott a kalapács, Lucy áramkörei valami olyasmivel azonosították a férfi képét, amit talán a "megváltó" szóval lehetne leírni a leghívebben. God az asszonynak vásárolta a robotot. A kedvére akart tenni, mert az asszony folyton azzal szekálta; minden rendes háztartásban van már robot, csak az övékében nincs. Különben az asszony mindig és mindenért szekálta Godot. Pedig nem volt mindig ilyen. Fõleg akkor nem, amikor frissen fürödve, a legszebb ruhájában várta Godot a vasárnap délutáni udvarlásokkor. Akkor még annyi kedvességgel halmozta el, amennyivel csak egy tizennyolc éves leány tudja elhalmozni a kedvesét; estelente szorosan hozzásimult a cinkosul hunyorgó csillagok alatt, mélységesen megsértõdött, ha a csókolózás hevében God a bugyijához nyúlt, és még mélységesebben, ha nem nyúlt oda.

De valamilyen okból az asszony nagyon megváltozott házasságuk eltelt évtizedei alatt. - Talán a gyermektelenség! - lyukadt ki mindig ide God, amikor az okát kereste. Eleinte még hitte, hogy lehet változtatni a dolgon, de az idõ múlásával egyre jobban kezdett belefásulni a kompromisszumokba. Csak néha-néha sóhajtott fel a vihar elmúltával: - Istenem, édes jó Istenem! Miért mértél rám ekkora büntetést? Miért kell nekem napról-napra végighallgatnom ezt az örökös kárálást? Aztán fáradtan legyintett, és elment otthonról. Amikor hazatért furcsán vigyorgott, és csak nagy nehezen talált bele a kulccsal a zárba. Ezért vette hát meg Lucyt, és még örült is, hogy olcsón megúszta a dolgot. Egy háztartási robot rengetegbe került volna újonnan. (Azt mondták neki, azt a feladatot Lucy is ragyogóan el tudja látni. ) De amikor hazaállított vele, akkor is kitört a balhé. Az asszony belekötött mindenbe; a robot színébe, meg hogy ócska, kiselejtezett roncshalmaz, meg különben is a szomszédnak olyan van... Látják kérem! Mit szóltak volna, ha a feleségük így fogadja önöket? God semmit sem szólt. Elment, és emberesen a pohár fenekére nézett. Nem ment haza. Úgy vitték háton alkalmi ivócimborái. Így telt-múlt az idõ, rohantak a hetek, hónapok, szinte teljesen kitöltötték õket az asszony dührohamai, God életunt ábrázata és Lucy közönyös szorgalma, mígnem leesett az elsõ hó. Lucy aznap reggel a boltba menet amíg megtette azt a pár száz métert, ami elválasztotta Godék házát a kicsinyke vegyesbolttól, értetlenkedéssel vegyes csodálkozással szemlélte a fehérbe öltözött világot. Még nem látott havat, hisz a klinika falai közül sohasem léphetett ki. - No, Lucy - kérdezte tõle a boltos, aki nagyon kedvelte. Más robotok is jártak hozzá vásárolni, de Lucyt szerette közülük a legjobban. Afféle régivágású öregember volt, töpörödöttségében is tekintélyt parancsoló patyolattiszta, bár láthatóan agyonmosott ingeiben, gondosan vasalt pantallójában, kackiásra pödört hejre kis bajuszkájával. A kicsinyke bolt is olyan volt, mint a gazdája; örökké frissen söpört padló, a polcokon katonás rendben sorakozó áruk, a legalapvetõbb élelmiszerektõl egészen a gyógyszerekig, és mindig finom boltillat lepte be az aprócska helyiséget. - No, Lucy - kérdezte az öreg. - Hogy tetszik a tél? - Tetszik, uram. - Nem láttál még havat, mi? - Nem, uram. - Hát ha még eljön a karácsony - intett az öreg, miközben az élesztõt porciózta. Az aztán a szép! Hál' Istennek úgy néz ki, fehér karácsonyunk lesz. Tudod, mi az a karácsony? - Nem tudom, mirõl beszél. - No, akkor idesüss! - könyökölt a pultra az öreg. - A karácsony a legszebb ünnep, és tudod, mi benne a szép? - Nem tudom, uram. - Az ajándékozás. Amikor meglepünk valakit, akit nagyon szeretünk. Ez a

legfontosabb dolog a karácsonyban, érted? Ettõl olyan szép. Útban hazafelé Lucy már nem tudott figyelni a tél csodáira. Félúton vissza is fordult. - Milyen a jó ajándék? - toppant be a boltba. - Mi? - nézett fel meglepetten az öreg. - Te vagy az Lucy? Miért jöttél vissza? Elfelejtettél valamit megvenni? - Milyen a jó ajándék, uram? - ismételte meg Lucy. - Hát - vakarta meg a tarkóját az öreg -, azt kérded, milyen a jó ajándék? Na, nézzük csak! A jó ajándéknak elõször is nagyon örül az, aki kapja. Hogy hogy' lehet ezt elérni? Olyan ajándékot kell kifundálni, amire a legjobban vágyik. Másodszor pedig, és ez is nagyon fontos - emelkedett a magasba jelentõségteljesen az apró íjra emlékeztetõ élesztõszeletelõ -, az illetõnek sejtenie sem szabad, mit fog kapni ajándékba. Eegen - bólintott az öreg. - Asz'em, ez minden. Ja! És senkinek sem szabad elmondanod, mi lesz az ajándék. Úgy az igazi, ha az utolsó pillanatig titok marad. Mire Lucy hazatért, otthon már javában állt a bál. Történt ugyanis, hogy God egy eléggé satnya fenyõfával állított haza. Az asszony szerint. Volt ott minden; tányérdobálás, ordítozás stb., s amikor az asszony kitombolta magát kabátot ragadott, és elviharzott mondván: majd õ megmutatja, milyen egy igazi fenyõfa. Amikor becsapódott mögötte az ajtó God leroskadt az egyik székre, és fájdalmasan felnyögött: - Õrület! Aztán tenyerébe temette az arcát. Lucy egy ideig tanácstalanul álldogált az ajtóban, aztán mégis csak odalépett a férfihoz. - Mire vágyik a legjobban, uram? - Mi? - kapta fel a fejét God. - Mi az? Mit akarsz? - Mire vágyik a legjobban, uram? God döbbenten nézett a robotra, majd felugrott, és az arcába ordított: - Arra, hogy ez a szuka megnémuljon, érted? Hogy egy büdös szót se tudjon többé kinyögni! Elegem van már belõle, torkig vagyok, hogy úgy beszél velem, mint a lába kapcájával. Dühtõl reszketõ szájjal meredt Lucy optikai szenzoraiba, aztán legyintett, és visszaült a székre: - De én voltam a hülye, hogy engedtem. Mindig is engedtem, pedig ha már az elején a sarkamra állok...Eh! - hunyta le fáradtan a szemeit. - Te ezt úgysem értheted. - Értem, uram - mondta Lucy, és a dolga után nézett. Gyorsan eltelt az a pár nap karácsonyig. Lucy elsõ dolga volt a boltba menni aznap reggel. - Hello, Lucy! - üdvözölte az öreg. - Mi újság? Tudod, már, kit fogsz megajándékozni? Remélem nem felejtetted el, hogy ma lesz a Szenteste! - Nem felejtettem el, uram. - No, és ki lesz a szerencsés megajándékozott? - A gazdám, God úr. - Ejha! - füttyentett elismerõleg az öreg. - Ezt aztán jól kifundáltad! És, mivel leped meg?

- Titok uram, nem mondhatom el. - Jól van! - nevetett fel az öreg. - Látom, megtanultad a leckét. No, kivele, mit adhatok! Lucy vásárolt egy csomag egyszerhasználatos mûanyagborotvát, némi fájdalomcsillapítót, kötszereket, fertõtlenítõt és egy üveg étert. - Ötkor - szólt utána az öreg. - Ötkor kell átadni az ajándékokat, ne feledd! Otthon az asszony már õrjöngött. - Hol voltál? Hol a fészkes fenébe kódorogsz ilyen dologidõben? Ezer a munka, te meg tekeregsz. Be kell tenni sülni a húst, takarítani kell, fát öltöztetni. Mit gondolsz, ki csinálja meg helyetted, talán én? - Nem asszonyom - mondta Lucy -, majd én mindent megcsinálok. - Akkor kezdj hozzá, de gyorsan! De nehogy azt hidd, hogy megúsztad! Ezért késõbb még számolunk! - Igenis asszonyom - bólintott Lucy, majd azt mondta: - Kérem, jöjjön be velem a konyhába! - Mit akarsz? - csapott fel az asszony hangja. - Jöjjön kérem! - indult elõre Lucy. Odabenn szó nélkül felnyalábolta az asszonyt, és egy szárítókötéllel jó alaposan rákötözte az elõkészítõ asztalra. Aztán leszerelte a bal oldali kézmanipulátorát, és a hasüregi rekeszébõl elõvette a másikat, azt, amelyik a lékelõfúrót és az elektromos szikét is tartalmazta. Aktivizálta a testébe épített EKG és EEG készülékeket, majd a szondákat a megfelelõ pontokra rögzítette. Végül étert itatott fel egy vattacsomóval, és jó erõsen rászorította az asszony arcára. Végre csend lett. Levágta az asszony haját, simára borotválta a megfelelõ területet, és hozzálátott. God valamivel öt óra elõtt ért haza. Lucy ekkorra már elõkészítette az ünnepi vacsorát, feltakarította a lakást és felöltöztette a fát. Minden készen állt a gyertyagyújtásra. Lucy a fa mellett állva üdvözölte a gazdáját. - A feleségem? - vetette oda neki God, de válaszra sem várva berobogott a fürdõszobába, ahonnan kisvártatva vízcsobogás zaja szûrõdött ki. Lucy nem mozdult a fa mellõl. - A barátnõjéhez ment, mi? - kiáltotta ki God, majd miután nem kapott választ kidugta a fejét az ajtón: - Mi van, elromlottál? Miért nem válaszolsz? Vagy nem tudod, hol van a feleségem? - Tudom uram - szólalt meg Lucy. - Akkor miért nem mondod meg? - Nem tehetem uram, titok. Meglepetés. God döbbenten meredt a robotra, majd vállat vont és visszabújt a fürdõszobába. Ekkor kinn az elõszobába megszólalt az állóóra. Mély, búgó hangon ütötte el az öt órát. Amikor az utolsó gongütés is lezengett Lucy megmozdult, és kiment a konyhába. Az asszonnyal tért vissza, az ölében hozta. Gyengéden letette a fa alá, gondosan elrendezgette a végtagjait, aztán kiment God után a fürdõszobába. - Bejönne a szobába, uram! - állt meg az ajtóban. - Borotválkozom - vetette oda neki a férfi rá sem pillantva.

- Jöjjön kérem! - ismételte meg Lucy határozottan, és bement a szobába. - Nem tudom, mi a fészkes fene van veled ma! - indult utána félig habos arccal God. - Azt hiszem, az ünnepek után el foglak vinni egy szere... Elakadt a szava, amikor meglátta. Az asszony ott ült a karácsonyfa alatt furcsán kitekert pózban, mint egy odavetett játék mackó. A fején hatalmas fehér kötés díszelgett, szemei körül fekete karikák éktelenkedtek, orrlyukaiból vér szivárgott, s a félig nyitott szájából csordogáló nyállal összevegyülve hatalmas rózsaszín csöppé gyûlt össze az állán. - Mi a fene ez? - nyögte ki végül God. - Az ajándékom önnek - mondta Lucy, majd hozzátette: - Amire a legjobban vágyott.! God nem figyelt rá. Odasietett az asszonyhoz, és leguggolt hozzá. - Mi történt veled? - kezdte rázogatni a vállait, de csak üres, kifejezéstelen tekintet volt rá a válasz. - Lokalizáltam a beszédközpontját - szólalt meg Lucy - átmetszve a megfelelõ idegpályákat. - Micsoda? - pattant fel God elszörnyedve. - Mit csináltál? - Rutinbeavatkozás - lépett oda Lucy a fenyõhöz, és gyújtogatni kezdte a gyertyákat. - Az epilepsziás betegeken alkalmazzák, ha már nincs más remény a gyógyulásra. Egyszerûen elhatárolják a feltételezetten sérült területet az agy többi részétõl. Magam is sok ilyet végeztem. Csak ezekre a mûtétekre használtak a klinikán. - Atyaúristen! - hebegte God, és hátrálni kezdett. Amikor a háta a falhoz ért odalapult, és rémülten tekingetett hol az asszonyra, hol pedig a robotra. Szentséges Atyaúristen! - Soha többé nem fog beszélni, uram - lobbant fel Lucy ujjának érintésétõl az utolsó gyertya lángja is. - Remélem, meg van elégedve az ajándékommal! Boldog karácsonyt, uram! Tartalom

Ex Libris - avagy mennyi az annyi "Miért is csodálkozol?" - kérdezi Márai és krdezem én is önmagamtól, és a feltehetõen értelmezõ, kritikus olvasótól. Olvasom tovább a Látomások egy mondatát, ami mottó is lehetne. "A szavak mást is jelentenek, mint amire a szótár tanít. A TAkarítási Világnapra készült vén, csak úgy magánakcióban levittem a kukába a szemetet. A kis konténer már megtelt és a szemetesvödör tartalmát betuszkoltam. Meg is lett az eredménye, kemény tárgyba ütköztem, túrkáltam mint egy "igazi" ukázó - ötlött fel bennem. Megütközésem tárgyai nem mások mint könyvek voltak.... A bûzös hulladékok közül, puszta kézzel bányásztam ki: Alberto Moravia: Egy asszony meg egy lánya, Komlós Aladár: Vajda János monográfiája címû könyveket. Sietve felszaladtam a lakásomba és gyorsan, gondosan megtisztogattam a talált tárgyakat. Könyveimmé fogadtam õket, egyszerû kis ceremóniával a könyvespolcomra helyeztem, éppen a Márai Sándor kötetek mellé. Valamiféle szorongó érzés arra indított, hogy újra lemenjek, hiszen mélyebben is láttam könyveket. Igazi lelkiismeretfurdalást éreztem, kiket, miket nem mentettem ki? Kinek a gondolatainak 2újrahasznosításáról" mondok le, ezzel a szelekciós mûvelettel, hogy csak a felszínt túrkálom - holott a ényeg mindig mélyebben helyezkedik el. Esetemben is. Lementem. Mentõakcióm igazi sikerélménnyel zárult. (Ezekrõl majd máskor írok.) A írikus Vajdáról érettségi vizsgákon szépen felépített feleleteket hallotam. A 100 éve halott író, újságíró Mikszáth Kálmán kortársa is volt. Korábbról kell ismernünk õt - a Pilvax kávéházból, politikai tevékenysége eszméi 1848-ban gyökereznek. Kevésbé ismerjük politikai gondolkodásának állandó sarokköveit, amelyek azóta sem teljesedtek ki. Ma is aktuális, társadalmi céljainkat képezik. Két politikai röpiratban is megfogalmazza 1862-ben a nemzet elõtt álló sorskérdéseket, amelyeket európai perspektívában vizsgált. Ellenzéki felfogását Mikszáth módján szeretné érvényesíteni. Arról álmodozik, hogy "tekintélyes fizetés és nyugodt munkalehetõség" várja kéviselõként. Bejuthat-e a képviselõházba? Mikszáth egy adomája szerint ugyanis azt hitte "100 forint elég a választási költségekre". Akkoriban csak a gazdagok juthattak be a parlamentbe. Több jeles személyiséget felkeresett, ellenzékit, kormánypártit is, ogy támogassák jelölését. Sajnos nem járt sikerrel. ekkor megsértõdve, kicsit különc módon érdekes formájú névjegykártyát nyomtatott, melyen ez állt:

"Vajda János - nem épviselõ" Eszembe jutott egy bizalmas, titkos információ. Manapság 200.000.-Ft kaukció szükségeltetik a képviselõválasztáshoz. Hölgyeim és Uraim! Lehet nyomtatni a névjegykártyákat! Utóirat: Komlós A. jegyzeteibõl kiderül, hogy Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. kötetben helytelenül közli "1869 március 18.-a Siklósi (Baranya m.) kerület országgyûlési képviselõnek választotta." Bp. 1914. Ugyanis egy hasonló nevû ügyvéd képviselte a Siklósi kerületet.(1950 január 9-i közlés szerint) Tartalom

Tettek A szavak Mik valaha kimondhatatlanul maradtak A mozdulatok Mik valaha jégcsappá fagytak A tettek Miket elfeledtek Mind itt élnek velünk És belülrõl ölik szívünket Kínok, fájdalmak Mik ma is elevenek Remények Mik ma is élhetnek S a tettek Miket ma is elfelednek Most is itt élnek S belülrõl égetik a szívemet Tartalom

Az öngyújtó Valamit álmodtam az éjjel! Az öngyújtómról álmodtam ; de hogy álmodhat az ember egy öngyújtóról ? Mi is egy öngyújtó ? Célját tekintve csakis egyvalamire jó : tüzet gyújtani. A szépsége, formája, színe, anyaga, súlya, stb. mellékes, bár meghatározó. Mindenesetre nem ezek a tulajdonságok miatt tartanak egy öngyújtót. Tulajdonképpen mindennapi életünkben és a tudomány nyelvében sem jelent tématárgyat, egyszerûen keresztül nézünk rajta és csak a funkcióját nézzük. Mikor tüzet adsz valakinek, az nem az öngyújtódat fogja nézni / legfeljebb rávet egy pillantást azonosítás céljából / hanem a tüzet amit létrehoz ez a dicséretre méltó szerkezet. Hogy is lehet álmodni ilyen semmiségrõl ? Tartalom

Élj! Ricsinek Miért van a miért, és miért a csillagok, és még ezeregy dolog, amik kérdések, okok. S a részegség a reménytelenségbõl szült halál mind mind miért kiált. Tartalom

Múló idõ Mikor a múló idõ fogja lettem, szeretteim sírtak felettem. a lelkem nevetve száll magasra fel, tudván szívem a földben porlad el. Egy fájó érzés megkerült, majd elosont mellettem, hideg csönd lett nyári kedvem, mikor a múló idõ fogja lettem. U.I.: Ezt a verset az opimizmus szülte, a romantika sírkövére ülve. fehérre vetettem fekete szavakat, szabadon engedtem dühöngõ vadakat messzire el, fogja öket akinek kell! Elviharzott bennem a tenger, hiszen segíts ember, szolgád vagy magad, így a lelked szabad marad. Tartalom

artifIRCial artificial, that's the word i was looking for irc gives you artificial relationships you think you're important to some kind of electronic program and you give it some importance what kind of society is this where people communicate easierly using computers rather than words? irc is a big illusion you make friends so quickly, and they leave as quickly as they came you talk about deep things, you trust, you make confidences to some people you've never seen and will never meet we would probably never have met without irc i hate that i know you from irc because as oddly as it sounds i like to think that you are a friend - someone i don't want to lose i'm sorry if i can't seem to understand you sometimes and i'm not ready yet to do anything you ask - just teasing i don't know you and you don't know me although we exchanged a lot of thoughts maybe i know you better than some other people but still that's not enough for me to guess all your thoughts and behaviours i want to know you i want to be close to you what's the difference between love and friendship? you are pretty, that's for sure i am too everybody's beautiful some are more, some are less don't let your cuteness prevent you from making friends © 1997, Nguyenmi - Paris Tartalom

Marx Marx halott, Lenin halott, és én sem vagyok valami jól. Tartalom



1997, December 1.



Anya Ránéz a kisgyermek az édesanyjára, Próbálgatja a szót: ANYA Majd ismerkedik a világgal, De nem fél semmitõl, Mert tudja a varázsszót: ANYA. Ha felnõ a gyermek, akkor is szeretettel gondol az édesanyjára, Mert Õ a menedék, Õ a szeretet. Megfogja anyja mindkét kezét Úgy suttogja Szeretlek Anya. Tartalom

Nem hátrálok Nem hátrálok szépen, csendben, haragosra fordult örömkedvem! Nehezebb lesz, ha összedõl a híd... Nem sok erõmbe került, nem lehetez így! Álnok titkok lebbennek mellettem, elgurul a gombolyag, a fonalat elvesztem. Minden ember emlék, vagy gonosz gondolat, felém nyúlnak, átvágják torkomat. Jöjj el hozzám, jöjj el szerelmem, építsünk egy szebb hidat, hogy a régit feledjem. Tartalom

Elsõ találkozásunk "Elsõ" találkozásunk az utcánc Meglepetésekkel tele Egyedül jöttél, Szemedben zavarod jele. Mit akarsz nem tudom De a válasz egyszer csak megszületik S a taszító erõid várfala Kövenként leomik. Talán éppen köztünk nem, De ezt i tudhatja Ha a sors úgy akarja, Majd megoldja. Ma kivételes voltál Megnyugtatott hangod Elsõ alkalommal volt Hogy tüskéis elszórod. Tartalom

Gyertyák fényei... Fények imbolyogvac ölelik át a viasz olvadt könnyeit, elnémul a harsogó csendben rám nehezedõ jelen, s emléke éled az elmúlásnak, a szeretteink feletti látomásnak. Életre kel a gondolat lágy foszlányain a múlt elkoptatott idõ víziója, a hantok körül állók, mint elhantoló õrtállók vigyázzák a volt létezés jelent tápláló idõ dimenzióit, az elkövetkezõ sorsunkbamélyedés levethetetlen köpönyegébe tuszkolja imára kulcsolt kezem összefonódott ujjait az elkerülhetetlen vég bírói inkviziciója, mely akkor is sorsunk kiírthatatlan bûnsejtjei miatt tesz ártatlanul is a megtisztulás máglyájára, a létezés végsõ stációjában elhantolt testem kárhozatra ítélt magányában. A fények ortopéd könyvtárai bolyongva idézõdnek fel a gyertyák lobogó lángjaiban, a városi neonok vakító szépségeit túlélik a kanócok pislákoló kis tûzei, keresztelõi gyertya lángok ölelkeznek össze pünkösdi közös nyelvvé a ravatalozók kandellábereiben spirituslángként kékesen füstölgõ, végsõ elszakadásban, s a karácsony közelsége vetíti melegségét a novemberi nyirkosságra, a hülõ emberhónapok

korán sötétedõ estéinek riadtságában. Ma az arcomba világító melegség, sír melletti magányomban fonja újjá a szeretet gyolcsait, s elmerengve szólít meg jövendõ sorsom múltbéli gyökerét bogozva a létezés értelme, véletlenül égeti ujjamat a legszenttebb tûz tûze, a mindenszentek hantban fészekre lelõ gyertya lángjában. Parti Nagy Lajos Tartalom

Gyertyák fényei... Fények imbolyogvac ölelik át a viasz olvadt könnyeit, elnémul a harsogó csendben rám nehezedõ jelen, s emléke éled az elmúlásnak, a szeretteink feletti látomásnak. Életre kel a gondolat lágy foszlányain a múlt elkoptatott idõ víziója, a hantok körül állók, mint elhantoló õrtállók vigyázzák a volt létezés jelent tápláló idõ dimenzióit, az elkövetkezõ sorsunkbamélyedés levethetetlen köpönyegébe tuszkolja imára kulcsolt kezem összefonódott ujjait az elkerülhetetlen vég bírói inkviziciója, mely akkor is sorsunk kiírthatatlan bûnsejtjei miatt tesz ártatlanul is a megtisztulás máglyájára, a létezés végsõ stációjában elhantolt testem kárhozatra ítélt magányában. A fények ortopéd könyvtárai bolyongva idézõdnek fel a gyertyák lobogó lángjaiban, a városi neonok vakító szépségeit túlélik a kanócok pislákoló kis tûzei, keresztelõi gyertya lángok ölelkeznek össze pünkösdi közös nyelvvé a ravatalozók kandellábereiben spirituslángként kékesen füstölgõ, végsõ elszakadásban, s a karácsony közelsége vetíti melegségét a novemberi nyirkosságra, a hülõ emberhónapok

korán sötétedõ estéinek riadtságában. Ma az arcomba világító melegség, sír melletti magányomban fonja újjá a szeretet gyolcsait, s elmerengve szólít meg jövendõ sorsom múltbéli gyökerét bogozva a létezés értelme, véletlenül égeti ujjamat a legszenttebb tûz tûze, a mindenszentek hantban fészekre lelõ gyertya lángjában. Parti Nagy Lajos Tartalom

A férfi a lány oldalához tartja a kést miközben az velük beszél az ajtóban. Elmennek. A lány reményei szertefoszlanak. Egy nap miközben az erdõben járnak a lány furcsa gombát talál. Összekeveri a többi gombával. Hazaviszi és megfõzi. A férfi megbetegszik. Fetreng, stb. A puskája felé kapkod. A lány beleszúrja a piszkavasat. A férfi nem hal meg. Ráuszítja a kutyáját a lányra, verekednek, a kutya megharapja, vérzik, stb. Közben a férfi már majdnem eléri a puskát. A lány fejbevágja a kutyát egy farönkkel, az elájul. Odamegy a puskához és lelövi a férfit. Fejbe. A kórházban fekszik. Azt hiszi elájult, valaki megtalálta s így került oda. Félrefordítja a fejét: mellette fekszik az apja, az anyja és a barátja.

Tartalom

I. évfolyam 8. szám SZERKESZTETTE: KAZÁRI GYULA 1997, április - december TARTALOM:

Recommend Documents