DUNASZEKCSŐI I. évfolyam 2. szám 2015. május 29.
HÍREK
Krammer ház Már a neve is érdekes, miért maradt meg így a köztudatban. Lehetett volna az előző tulajdonosokról is elnevezni, bennem mindig az van, hogy itt valaha kötélverő műhely működött, és a Puskásék tulajdonában volt. Néhány éve jártak itt a leszármazottak, megnézték az udvart, és az épületeket. Ami bizonyos, hogy valaha nagyon régen posta állt az utcafronti épület helyén. Erről tanúskodik egy régi képeslap is. 2006-tól egész bizonyosan alakult a sorsa, mert abban az évben vásárolta meg az Alapítvány az akkori tulajdonostól, Krammer József juhásztól. Innét ered a jelenleg is használt elnevezése, de csak idő kérdése, míg kitalálunk majd egy véglegeset. A vételárat banki hitelből tudtuk csak előteremteni, amit azóta is fizetünk. Akkoriban volt egy határon átívelő pályázati lehetőség, ami nagyon jó lehetőségnek tűnt. Ehhez kellett az épület. Ki tudja, ha sikerrel járunk, most mi lehetne már ott. De nem sikerült, és az épület maradt a nyakunkon. Va g y m é g s e m , m e r t a A Krammer ház 2010 februárjában lehetőségei mindig erősebbek voltak, mint a vele kapcsolatos kétségek. Pár évig nem történt semmi vele, túl nagy falatnak tűnt első ránézésre is, főleg komoly források nélkül. Aztán jött a magtár projekt, ami elvitt minden energiát. 2010ben fejeztük be az Örökségház kialakítását, és csak utána került ez az épület a figyelmünk középpontjába. Addig a természet éreztette már hatását, a sosem befejezett épület tetőszerkezete kezdte megadni magát, el kellett bontani. A telken összesen négy független épület áll a mai napig is, akkoriban mind a négy állapota meglehetősen rossz volt. 2010 őszén fogtunk hozzá az egyik parasztház felújításához. szinte csak a falak maradtak állva, mindent újra kellett építeni, így a tetőt is. A házikó szállás céljára lett kialakítva, két szobával, közös mosdóhelységgel, kis raktárral, és konyharésszel. Idővel cserépkályha is került bele. Az épületet azóta is használjuk, egyre többet. Közben a dombot támasztó gazdasági épület tetőszerkezete is gyalázatos állapotba került, és az egyik nyáron be is szakadt. Az önkormányzat segítségével sikerült a falak fölé vasbeton koszorút készíteni, és az épület támfalát újrarakni. A statikai megerősítéshez a munkaerőt az önkormányzat biztosította, a szükséges anyagokat az Alapítvány vásárolta. A következő tavasszal már állt az új tetőszerkezet is. Az épületet raktárnak használjuk, de más célokra is alkalmas lesz a távoli jövőben. Ha már tető, akkor a másik parasztház héjazatát is le kellett cserélni, így elmondhatjuk, hogy négy tetővel kezdtük a felújítást. Még van egy kis kukoricagóré, egyedül ennek a kis épületnek a tetőszerkezete vár még javításra. De hát az előzményeket tekintve ez már szinte semmiség!
2010 szeptemberi állapot
2011 augusztusi állapot
A közel 10 millió forintból az utcafronti épület külső felújítására nyílt lehetőség. Ez volt az első MVH-s pályázatunk, személy szerint én sem készítettem még hasonlót, így most már utólag könnyű okosnak lenni, hogy még több munkát is megpróbálhattunk volna megvalósítani belőle. Így ránk maradt az épület két födémjének megoldása saját erőből. Szerkezetkész állapotába 2014-re került az épület, és a szemünket bántó torzó helyett a jelenlegi kellemes külső fogadja az arra járókat. Az egész ingatlan együttes hasznosítási célja a turisztikai célú lenne hosszú távon. Csoportokat fogadni, és programot kínálni nekik. Ebből szeretnénk annyi bevételhez jutni évente, ami 2012 decemberi állapot fenntartaná az Alapítvány többi közhasznú tevékenységét, valamint stabil anyagi hátteret jelentene a tartós foglalkoztatás terén is. A munkák Máté Zoltán irányítása alatt készültek el, de ezen kívül is sokat köszönhetünk neki. Többek között azt, hogy a tavalyi költözéskor volt hová mennünk. Jó érzés volt belépni az addig ég felé tátongó épületbe, és leülni a konyhába. Júniustól decemberig ott voltunk folyamatosan. Egyedüli ellenfél a hideg volt, csak gázkályhával lehetett valamelyest melegen tartani. Máshogy fűteni jelenleg nem lehet. A szakmunkákon kívül rengeteg egyéb hétköznapi munkavégzés is történt. Köszönjük a segítőknek a kert kialakítását, és a növényzet telepítését! Az 2014 márciusi állapot udvar mindig ad feladatokat, és persze a házak is. Festés, takarítás, javítás mindig van. A telek feletti domboldalon ki kellett vágni a növényzetet, mert ráborult a tetőre. A vízelvezetést is meg kell oldani, most ideiglenesen nem ázik. A szépülésen túl nagy öröm számunkra a hasznosulás is, és főként az, sokan maguknak érzik az épületet, fontos nekik. Otthont adtunk az Otthonka Egyesületnek, reméljük továbbra is tudjuk segíteni munkájukat! Végül néhány gondolat a tervekről. Idén jó lenne, ha kémény magasodna az épület fölé, hogy a következő télen lehessen fűteni benne. Az alsó szintet is használhatóvá akarjuk tenni, több funkciót is el tudunk képzelni benne. Egyelőre az itt megszálló csoportoknak fog közösségi térként szolgálni, de igyekszünk úgy kialakítani majd, hogy több célra is legyen hasznosítható. A későbbiekben a másik régi parasztházat fogjuk felújítani, még megvan benne füstös konyha, amit szeretnénk megőrizni. Jelenleg raktárként használjuk. Az udvaron lehet majd sátorozni, vagy lakóautóval beállni. A gazdasági épület is felújításra kerül, ott szállás, és közösségi terek kerülnek kialakításra, valamint a pincéket kell biztonságossá tenni. No hát igen, nem lesz majd 2015 május raktárhelység, így új épület után kell majd nézni! Nem lesz nehéz, ismerve Szekcső ingatlanviszonyait! Ha már ingatlanokról van szó Szekcsőn (házak, pincék, gazdasági épületek), igen elszomorító jelenség kezd kialakulni a faluban. Régi épületek kerülnek lebontásra, a helyükön meg torzóként gazosodnak a maradványok. Bontásuk oka elsősorban az, hogy a kinyerhető és eladható építőanyag értéke jóval meghaladja a ház vételárát. Jó lenne ennek a tevékenységnek gátat szabni, mert akár helyrehozhatatlan károkat szenvedhet a településkép. Visszatérve a Krammer házhoz, és összefoglalva az eddigieket a 2015 május sok-sok éves munka, és még a továbbiak azt a célt szolgálják, hogy munkahelyet teremtsünk a faluban, és nem mellékesen képesek legyünk mint civil szervezet függetlenné válni a bizonytalan forrásoktól, támogatásoktól. Ehhez keresünk partnereket a faluban, és a településen kívül is. Bizakodunk a belföldi turizmus további erősödésében, az Örökségházzal együtt olyan programot és szolgáltatásokat akarunk nyújtani egész évben, ami más módon is majd a település hasznára válik. Köszönjük mindenkinek az épületek felújításához eddig nyújtott támogatását, segítségét! Bíró Zsolt
MAGYAR NÉPTÁNCCSOPORT A 2015. március 15-ei ünnepségen lépett fel először a dunaszekcsői táncos lányok csapata egy olyan karikázóval, amit a tagok még iskolás korukban táncoltak a helyi néptánccsoportban. A csapatunk olyan friss, hogy jelenleg még nevünk sincs. Tagjai helyi lányok, asszonyok, akik iskolás, középiskolás korukban táncoltak pár évig, és akiknek nagyon hiányzott már a néptánc. Eredetileg fiúkkal terveztük a táncot, páros táncokra készültünk, de fiúk híján elkezdtünk karikázókat táncolni. Csapatunk szabadon bővíthető, várjuk lányok, asszonyok és persze fiú, férfiak jelentkezését is. Tagjaink: Csupits Zsuzsanna, Frányó Mária, Garai Éva, Gubik Viktória, Husti Katalin, Kelemenné Vrana Erika, Magosné Pusztai Bernadett, Mózesné Kovács Andrea, Sárközi Hajnalka, Schaffler-Sturman Anikó, Tóthné Fehér Ibolya.
Csipke klub A XX. század közepén, a sötét színű bútorok korában a horgolás volt a legdivatosabb kézimunka. Ez a szekcsői lányoknak, asszonyoknak nem volt idegen, mert a pöndőket, törülközőket, párnákat és lepedőket is horgolt csipkével díszítették. Aztán változott a divat, mindenki hímzett, leginkább kalocsai mintákat. A 90 – es években a turkálóban találtam egy karikára feszített, horgolt ablakdíszt. Hamarosan rábukkantam ilyen szaklapra is. Előkerültek a régi könyvek, újságok és elkészítettem a fehér és sötétkék színek variálásával a tornaterem ballagási dekorációját. Újra megszerettem gyerekkorom kézimunkáját. 2004 – ben végleg nyugdíjba mentem, a felszabadult időmben, ősszel 5 fővel megalakult a mai Csipke klub őse. Eleinte a Teleházban, csütörtökön találkoztunk, de ez a nap ütközött a Lugio Tv felvételi napjával, így kedd lett a klub napunk. Aztán a létszámunk szaporodott, mindenki hozott még egy – egy tagot. Tagjaink főleg nyugdíjas asszonyok voltak – ma már mindenki az – de jártak közénk fiatal munkanélküli asszonyok is. Később kaptak munkát, így kimaradtak, de még ma is örülünk egymásnak, ha találkozunk. A horgolás olyan kézimunka, amit nem érdemes társaságban űzni. Állandóan számolni kell, beszélgetve, nagy a tévedés, a fájdalmas fejtés lehetősége. Így a foglalkozásainkon bemutatjuk a kész kézimunkákat. 11 év alatt komoly minta gyűjteményre tettem szert, ebből válogatunk és a Teleházban fénymásolunk. Kapcsolataink: A Dunaszekcsőért Alapítványhoz a Teleházon keresztül, a községi könyvtárhoz és a Dunaszekcsői Németek Nemzetiségi Önkormányzatához kötődünk. A könyvtárból a szakirodalmat, vetíthető dvd-ket kapunk. Cserébe mi is szívesen segítettünk a könyvtár költöztetésében. A karácsonyi és húsvéti vásár és a Limes táborra való készülődés révén a Dunaszekcsőért Alapítványhoz kötődünk szorosabban. A Teleház dolgozói készséggel lehetővé tették, hogy szép ismeretterjesztő filmeket, utazásról készült fotókat vetíthettünk. Már hagyomány, hogy a sváb bálra tombola tárgyakat horgolunk, és így ha közvetve is, de mi is segítjük a fúvószenekar működését.
Szép kiállításokat rendeztük a Teleház segítségével: elkészült csipkéinkből, csipketörténeti anyagról, terítési módokból, hímzett falvédőkből, anyáink munkáiból anyák napján. A klub asszonyai sokat segítettek az alapítvány, fotókiállításaiban is nekem, főleg a képek gyűjtésében, de ha kellett a felrakásban is. A német önkormányzat közreműködésünkért lehetővé tette, hogy kirándulhassunk. Így eljutottunk együtt: Bátaszékre (templom, tájház, Csanádi gyűjtemény), Somberekre (Német Nemzetiségi Tájház), Geresdlakra (Babamúzeum), Decsre (tájház, gyöngyfűzés), Sióagárdra (sárközi népviselet), Pécsre (Zsolnay negyed), Szekszárdra (Mézeskalács Múzeum, Wosinsky Mór Múzeum), Mohácsra (Városi Könyvtár – Foltvarró kiállítás, Busóudvar). 11 év hosszú idő, mi is idősebbek lettünk. Egyre kevesebb lesz a kézimunka, de a hét egy napján kimozdulhatunk, beszélgethetünk, mintát cserélhetünk októbertől májusig. Most jön a nyári szünet. A családi programok kerülnek előtérbe. Jönnek a gyerekek, az unokák. Van akinek a kiskert, a szőlő határozza meg a heti ütemtervét. Remélem még sokáig lehetünk csipkések (csipke klubosok) és ez úton mondunk köszönetet mindenkinek, aki segítette kialakulásunkat, működésünket, fejlődésünket! Erdélyi Mária a Csipke klub vezetője
Német Nemzetiségi Tánccsoport A csoport 2014 januárjában alakult. Először 4 - 5 táncolni vágyó pár állt össze egy tánc erejéig a svábbálra. A későbbiekben merült fel az igény arra, hogy komolyabban foglalkozzunk vele. Így több fiatallal és idősebbel is bővült a csoport. Az első fellépésünk tavaly a Német Nemzetiségi Napon volt, itt Dunaszekcsőn, ahol nagy lelkesedéssel fogadták a csoportot, és ahol nagy sikert arattunk. Ennek hatására két új párral bővültünk. Majd a többi sikerünk hallatára még több lelkes fiatal csatlakozott hozzánk. Így most már 10 pár táncol egyszerre. Már az első évben sok fellépést tudhattunk magunk mögött, ami növelte a csoport lelkesedését. Többek közt jártunk Bátaszéken, Szlovákiában, Bonyhádon. Mindenhol nagy örömmel fogadtak minket, és a legtöbb helyre vissza is várnak. Az ősszel elindítottunk egy gyermekcsoportot. Ők idén először Bárban mutatkoztak be, de nagy lelkesedéssel várják, hogy minél többször mutathassák be tudásukat. Kezdetektől fogva élő zenére táncolunk, és a próbák is így zajlanak. Mára már szinte olyan jól összekovácsolódott a csoport, hogy a próbákon kívül is tartunk néha összejöveteleket. A próbáink nagyon jó hangulatban telnek, hiszen a kemény munka mellett a kikapcsolódás is cél. Folyamatosan tanulunk új táncokat, mivel szeretnénk minél szélesebb repertoárral rendelkezni, fejlődni. A csoport nagy része eleinte csak kikapcsolódni jött hozzánk, de mára szinte a legügyesebb táncosaink lettek és a legfontosabb, hogy szeretik is azt, amit csinálnak. Az idei évben nagy reményekkel és tervekkel vágtunk bele, már több nagy fellépés is van kilátásban, amik komoly felkészülést igényelnek részünkről, és amitől nem riadunk vissza. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig tudjuk őrizni és továbbvinni ezt a hagyományt. Pajkos Kitti
CSALÁDI BÜTYKÖLŐ KÖR 2009 – ben alakultunk a Dunaszekcsőért Alapítvány szervezésében. A Családi Bütykölő Kör azért jött létre, hogy felélesszük a régi hagyományos kézműves technikákat. A „családi” névhez azért ragaszkodunk, hogy a gyerekeknek átadhassuk a kézműveskedés fortélyait. Eddigi eredményeink: Megtanultunk nemezelni, kosarat fonni, csipkét verni, tojást írni, pacskert készíteni (horgolni, kötni), hímezni. A hagyományőrzés mellett új technikákat is kipróbáltunk: articsóka motívumos tojást díszíteni, húsvéti és karácsonyi vásárra ajándékot készíteni. A sok műhelymunka mellett a Dunaszekcsőért Alapítvány rendezésében a Lugio napokon résztvevők részére nyújtunk segítséget. Más programokban is aktívan részt veszünk, így az iskolánk által szervezett játszóházakban, illetve családi napokon, valamint az „Óperencia fesztiválon”. Foglalkozásinkat csütörtökönként tartjuk, délután 14.30 – tól a Teleházban. Az érdeklődőket szívesen látjuk.
MINŐSÍTŐ VERSENY A Landesrat (a Magyarországi Német Ének - Zene - és Táncegyüttesek Országos Tanácsa) ebben az évben is meghirdette minősítő versenyét. Erre a felhívásra még januárban kellett jelentkezni. A nevezési díjat a Dunaszzekcsői Németek Nemzetiségi Önkormányzata biztosította, 40 ezer forintot kellett fizetni. Köszönjük! A háromnapos verseny 3. napján, Nagymányokon szerepelhettünk 9 környékbeli, ismert zenekarral együtt. Minden csapat 4 német nemzetiségi zeneszámmal készült, ebből egy kötelező volt, amit mindenki előadott. Mivel reggel regisztrációval, sorszámhúzással kezdődött a nap, időben, fél 7-kor indultunk. Hatodiknak kerültünk sorra, de addig sem unatkoztunk. Élmény volt meghallgatni az „ellenfeleket” is. A versenyt rövid ebédszünet szakította meg. A tíz fellépő után a neves tagokból álló zsűri (katonazenekarok nyugdíjas karmesterei) hosszú tanácskozásra vonult vissza, ahol megbeszélték észrevételeiket, amit később ismertettek a zenekarok vezetőivel is. Ezt követte a gálaprogram fél 5-től. Itt ismét szerepelt mindenki két szabadon választott művel. Majd elérkeztünk az eredményhirdetéshez. Igen nagy volt az izgalom a zenészek, vezetők, és a nézők között is. Mint azt az értékeléskor hallhattuk, igen szoros volt a verseny. A három napból itt volt a legszínvonalasabb az előadás. A 10 zenekarból ketten kaptak kiemelt aranyat, és csak egy zenekar ezüst minősítést. Nagy volt az öröm, mikor a mi nevünk után is a „gold” szó hangzott el. Nem számítottunk ekkora sikerre, de vártuk a megmérettetést. Volt értelme a sok-sok gyakorlásnak, a tavaszi szünet feláldozásának! Ez az eredmény újabb lendületet hozott a mindennapok munkájába, melynek anyagi feltételeit községünk Önkormányzata, és a Német Nemzetiségi Önkormányzat biztosítja. Köszönjük polgármesterünk, és a képviselők lelkes támogatását! Köszönet illeti a zenekar szakmai vezetőjét, karmesterét, zenetanárunkat, Alföldi Balázst és a segítőkész szülőket.
Köszönetet kaptak a versenyen legnagyobb létszámban induló zenekar tagjai is: Hegedűs Zsolt, Rácz Nikolett, Hegedűs Zsófia, Bachmayer Ádám, Aranyi Krisztina, Kolep Krisztina, Szűcs Zsuzsanna, Somos Nadin, Hermann József, Kovács Róbert, Kis-Gadó Csaba, Pajkos Bence, Szőke Zoltán, Gondos Eszter, Martina Alexandra, Megyimórecz Viktória, Keszeli Zsófia, Hajnal Bianka, Bodó Luca, Petrovits Adorján, Prucs Ákos, Aranyi Gabriella, Galambosi László, Petrovits Gergő, Jasper Dávid, Perjési Gyula, Alföldi Botond, Pál Krisztián, Balázsi Áron, Somos Nóra, Rácz Fanni, Gondos Júlia, Galambosi László, Kulutácz Zoltán, Ódor Dóra, Továbbra is kívánunk szorgalmas, kitartó munkát és újabb sikereket!
Hermanné Märcz Éva
Május elsejei zenés ébresztő Egy régi hagyományt elevenített fel a Dunaszekcsői Fúvósok Egyesülete, amikor május elsején fúvós zenével ébresztette és köszöntötte községünk lakosságát, elöljáróit, hivatali, intézményi és társadalmi szervezetek vezetőit. A hagyomány a hatvanas évekből ered, amikor is 1962 őszén Dunai Nándor vezetésével megalakult a Dunaszekcsői Művelődési Ház Fúvószenekara. Tagjai a háború előtti katonazenészekből, valamint a Szép Antal kántortanító által vezetett „Levente zenekar” tagjaiból tevődtek ki. A zenekarvezető visszaemlékezéseiben így ír erről: „Nagy öröm volt számomra, ahogy a zenészek lelkesedtek, s megfogadták tanácsaimat. Kicsit meghatódva csak annyit mondtam: Emberek, a himnusz már menni fog, a legközelebbi ünnepélyen, de legkésőbb május elsején már játszani fogunk.” 1963. május elsején már térzenét adott a 16 főből álló fúvószenekar, a felvonuló ünneplőknek. Ettől kezdve a május elsejék már nem múlhattak el zenés ébresztő, térzene, valamint az azt követő ünnepélyen fúvószenei műsorszámok nélkül. Az általános iskola felső tagozatos tanulóinak lehetősége nyílt a zenetanulásra, és az ügyesebb fiatalok rövidesen csatlakozhattak is a zenekarhoz. Amikor 1966 őszén Gász Mihály vette át a zenekar vezetését, már 27 főből állt. Rövidesen kibővült a zenekar repertoárja, már nem csak indulókat játszott, hanem olyan komolyabb zenedarabokat is, mint a Meine Königin, a Feodora és más színvonalas zeneszámok. Sajnos a későbbiek folyamán alábbhagyott a lelkesedés, a zenekari tagok közül sokan lakodalmazni jártak, és a támogatás sem volt megfelelő, így lassacskán a fúvószenekar feloszlott. 2010 őszén Hermann József szervezői munkájának köszönhetően ismét elkezdődött a zeneoktatás a Dunaszekcsői Általános Iskolában. Alföldi Balázs zenetanár vezetésével szerveződött a fúvószenekar is. Már ekkor megfogalmazódott, hogy a régi hagyományokat ápolni kell, és fel kell eleveníteni. Felvetődött többek között a május 1-jei zenés köszöntő is. 2015-re elérkezett az idő, hogy megvalósuljon a kitűzött cél. Előkerültek a régi magyar indulók és a német nemzetiségi muzsikából a marsok. Nem volt könnyű a felkészülés, mert április 26-án fúvószenekari minősítőn is részt vett a zenekar, ahol arany fokozatot ért el a sváb nemzetiségi fúvószenekari kategóriában. Május elsején reggel 7 órakor aztán felcsendült a muzsika, elsőként a Recece indulóval, településünk polgármesterét, Faller Jánost köszöntve. Ezután községünk különböző pontjain szólaltak meg azok a zeneszámok, melyeket csak az idősebb generáció hallhatott, majd' fél évszázaddal ezelőtt. Ők könnyezve üdvözölték a hagyomány felélesztését. Mindenki más is örömmel fogadta a kezdeményezést, a zenekart étellel - itallal kínálták, jókívánságaikat kifejezve. Reméljük a hagyomány ápolása tartós lesz, és még sok - sok május elsején felcsendül majd a fúvószene Dunaszekcsőn. A május 1-jei zenés ébresztőn közreműködött zenészek névsora: Alföldi Balázs zenekarvezető - bariton, Bachmayer Ádám - trombita, Galambosi László - klarinét, Ifj. Galambosi László - bariton, Hegedűs Zsófia - trombita, Hegedűs Zsolt - trombita, Hermann József - tuba, Kis-Gadó Csaba - cintányér, Kulutácz Zoltán - klarinét, Pajkos Bence - kisdob, Petrovits Adorján trombita, Petrovits Gergely - bariton, Rácz Nikolett - trombita, Szőke Zoltán - nagydob. Galambosi László
MAJÁLIS A KRAMMER HÁZBAN Az idén másodszor majálisozunk a Krammer ház udvarában (az Otthonka Egyesület, a Dunaszekcsőért Alapítvány és a Control Stúdió Filmegyesület szervezésében). Igyekeztünk a helyet barátságossá varázsolni, sok virággal, festett ablakdíszekkel, gyerekjátékokkal. Árusításra, vásárlásra, csere - berére is volt lehetőség, és nem lehetett kihagyni Ibolya finom kenyérlángosát, amit a felújított kemencében sütögetett. A helyi táncos lányok pedig egy meglepetés karikázóval kedveskedtek a közönségnek. Szóval ettünk-ittunk, táncoltunk, énekeltünk, játszottunk, volt vidámság, nevetés, ahogy egy igazi majálison szokott lenni :-) És még az idő is kitartott, amíg haza nem értünk! Gubik Viktória
Roma holokauszt megemlékezés az Örökségházban A fasizmus feletti győzelem, a II. világháború befejezésének 70. évfordulóján a Roma Nemzetiségi Önkormányzat, az Örökségházban a Holokauszt cigány áldozatai címmel tartott kiállítással egybekötött megemlékezést, melynek keretében Dancs Miklós festőművész alkotásait is láthatta a közönség. Meghívott vendég Kalla Éva holokauszt szakértő, és Losó Melinda a budapesti Romák Felzárkóztatásáért Egyesület elnöke volt (felső kép). Balog Ilona, a roma önkormányzat elnöke szervezte meg az emléknapot, mely az Út a halálba című dokumentumfilm vetítésével kezdődött. A film rendezőjét Fátyol Tivadart a 2006-os Filmszemlén Schiffer Pál díjjal jutalmazták. A filmben roma túlélők emlékeznek, akiknek egy része arra vállalkozott, hogy ismét elmegy Auschwitz - Birkenauba. A megszólalók által megemlített eseményeket, helyszíneket archív felvételek és fotók, személyes tárgyak illusztrálják. A film második része dolgozza fel, hogy a romák kárpótlása milyen megalázó módon történt. A filmvetítés után Kalla Éva elmondta, hogy a cigányság nácizmus idején elszenvedett tragédiájáról a történészek hosszú ideig szinte egyáltalán nem emlékeztek meg. A cigányok ellen elkövetett bűntettek számbavétele még a mai napig sem történt meg, részleges a dokumentumok feldolgozása, és nem került sor megfelelő kárpótlásra sem. Manapság is számháború folyik a kérdéssel foglalkozó történészek körében az elhurcolt, elpusztított áldozatok számáról, mintha ez az adat volna a cigány mártíromság leglényegesebb sarokpontja. A történészek ma már egyetértenek abban, hogy holocaustról lehet beszélni a cigányok esetében is. (A holocaust görög szó, teljes elégetés, maradék nélkül elégetett áldozatot jelent.) Hiszen a cigányokat is elgázosították, majd a krematóriumokban ugyanúgy elégették a holttestüket, mint a zsidókét. A nácik elsősorban a germán nép fajtisztaságát akarták megóvni a cigányoktól. A nemzetiszocialisták árja birodalomról ábrándoztak, a cigányokat idegen fajként sorolták be, ahogyan a zsidókat is, s fajtisztasági programjukban őket ugyanúgy alsóbbrendű, kiirtandó „fajnak” tekintették. Kalla Éva, holokauszt szakértő
Anyák napja Május 8 - án Dunaszekcsőn a Művelődési házban anyák napi ünnepségre került sor Kulutácz Tímea szervezésében. Az érdeklődők a dunaszekcsői óvodások, általános iskolások, zenélő fiatalok és a Dunaszekcsői Kamarazenekar műsorait tekínthették meg. Az anyák tiszteletére tartottak tavaszi ünnepségeket már az ókori Görögországban is. Később a történelem során valamilyen formában végig jelen volt az anyák köszöntése. Magyarországon 1925 - ben került sor az első ünnepségre, majd 1928 - ban már miniszteri rendelettel került be a hivatalos iskolai ünnepek közé.
A „TeSzedd!” Dunaszekcsőn A TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció ma hazánk legnagyobb önkéntes mozgalma. Idén immár ötödik alkalommal valósul meg. A szemétgyűjtési akció keretében szerte az országban „tavaszi nagytakarítanak” a TeSzedd! önkéntesei. A mozgalom azért alakul meg minden évben, hogy közösen megtisztítsuk szűkebb-tágabb környezetünket. A hosszútávú cél az, hogy minél több ember kifejezésre juttatná a benne rejlő igényt a tisztaságra és felhagyna a szemeteléssel. Hiszen ha a kukába kerül a szemét, akkor nincs mit összeszedni. A tavalyi évben már csatlakoztunk a programhoz. Szerencsére többes számot lehet alkalmazni, hiszen az Otthonka egyesület és a Dunaszekcsőért Alapítvány több programban is vállvetve vesz részt, hisz a célok közösek. Ezekhez a célokhoz könnyen be lehet sorolni a falu megtisztítását is. Ebben az évben a Roma Nemzetiségi Önkormányzat is igen aktívan képviseltette magát, melyet ezúton is köszönünk nekik! Az e célra kijelölt szombat délelőtt vidáman, s gyorsan telt. A megjelent 32 fő a zsákok és kesztyűk szétosztása után csoportokban széledt szét a négy égtáj irányába, s kezdte meg áldásos munkáját. A legfiatalabb korosztály látványa külön örömteli volt! Két-három óra alatt mindenki végzett is a maga területével, hisz elegen voltunk. A munka végeztével mindenki úgy érezhette, hogy tett valami hasznosat, s valami jót a lakóhelyével. Köszönjük mindenkinek, név szerint: Alexovics Pálnak, Aranyi Dávidnak, Aranyi Editnek, Balogh Erzsébetnek, Bátai Mariannnak, Bátai Richárdnnak, Bíró Zsoltnak, Bokor Zoltánnénak, Gubik Viktóriának, Husti Katalinnak, ifj. Balogh Istvánnak, Izsák Ottónénak, Kelemenné Vrana Erikának, Kolep Attilának, Kovács Dánielnek, Mezőlaki Máténak, Mezőlakiné Hahner Juditnak, Mózes Majának, Mózes Máténak, Mózesné Kovács Andreának, Orsós Ferencnek, Rumann Boldizsárnak, Rumann Borinak, Rumann Gábornak, Rumann Gergőnek, Salamon Csanádnak, Scheppi Hannának, Schmidt Bencének, Schmidt Zoltánnak, Sümegi Jánosnak, Szabó Bálintnak és Szabó Máténak a segítséget. Schmidt Bence
Kihívás napja Az idén május 20 - án, talán 10 év kihagyás után, újra volt falunkban Kihívás Napi rendezvény. Az időjárás is kedvező volt a programhoz, így a parkba érkező óvodás és iskolás gyerekek kedvükre zumbázhattak Linder Ildikóval. A gyerekek fáradhatatlannak tűntek, így a gyerekfoglalkozás után beálltak a felnőttek programjába is. Reméljük lesz folytatás, esetleg szeptembertől heti zumbafoglalkozások a tornateremben.
Gubik Viktória
Szerb nap Dunaszekcsőn 2015. május utolsó előtti szombatján két jól sikerült rendezvény is tartatott Čarnojević pátriárka egykori (tágabb) rezidenciájának helyén. A két eseményt nem állt szándékomban összekapcsolni, végül magától összekötetett. Délelőtt a szerb búcsú kapcsán Aranyszájú Szt. János Liturgiája szolgáltatott [képünkön], melyre az egykori optánsok utódai is eljöttek. Majdnem negyvenen voltunk. A körmenet során, a négy égtáj felé áldás lett kérve a helyi templomra, a jelenlévő hívőkre/népre, valamint településünkre Dunaszekcsőre. A liturgia végén mikor a társaság már Arsenije pátriárka mellszobránál fényképezkedett, megemlítettem a kora este megnyíló kiállítást: A dunaszekcsői görögkeleti szerb egyházközség emlékszobája (templomi-iskolai anyag). Így ezt is megtekintették. A Kismúzeum magyar és német anyaga is elnyerte a szerémségi, baranyai és szlavóniai szerbek tetszését. Köszönet a Dunaszekcsőért Alapítvány minden munkatársának a lehetőségért és a segítségért, hogy létrejöhetett az emlékszoba, illetve maga a rendezvény. A helyiek és a jelenlévő vidékiek részéről is jó fogadtatásban részesült a kiállítás [képünkön]. S ekkor egy ötlettől vezérelve átmentünk a Csodatévő Szt. Miklós ereklyéinek átvitelét ünneplő templomba, ahol rögtönzött idegenvezetés tartatott. (Magáról a kiállításról, most nem szólnék – jöjjenek, s tekintsék meg!) Zárásként inkább a tárlat egyik magyar nyelvű ismertetőjét közlöm, mely tartalmazza az alapvető tudnivalókat: A DUNASZEKCSŐI GÖRÖGKELETI SZERB TEMPLOMKOMPLEXUM A ma is látható templom 1759-ben épült, míg a 27 m magas harangtorony 1795-ben emeltetett. A templombelső kiképzése követi a pravoszláv hagyományt (oltár szentképfallal, férfi -, női templom, nincs hangszer stb.) A templom búcsúja Csodatévő Műrai Szt. Miklós ereklyéinek átvitele/kimenekítése máj. 22. (máj. 9.) – mely esemény a XI. század végén történt. A Szent relikviái azóta a dél-olaszországi Bariban őriztetnek. Szekcsőn megőrződött Čarnojević pátriárka 1706-ból való oltárkendője; valamint tizenegynéhány Kijevben nyomtatott, XVIII. századi, orosz-szláv nyelvű liturgikus könyv is. A jelenlegi neoklasszicista ikonosztázion 1908-ban festetett a pécsi Kálmán Edvárd által. A templom egy komplexum közepén található, melyhez a volt parókia, s az egykori hitfelekezeti iskola épülete tartozik. Valamint Maksim Gavrilović, az utolsó Pécs-Mohács-Szekcső-Sziget[vár] szerb püspökének sírja; ki mezővárosunkban hunyt el 1732-ben, s kit az egykori boronatemplomban temettek el. A templomkertben a hagyományos hársfák és kőkereszt mellett még III. Arsenije pátriárka – az 1690. évi Nagy szerb bevándorlás vezetőjének – mellszobra is látható. A pátriárka székhelye öt éven keresztül (1697-1702) e Duna-parti baranyai településen volt.
Čarnojević az Úr 1700. esztendejében egyházi nemzeti kongresszust tartott Szekcsőn – melyen további tíz főpap is részt vett; valamint a montenegrói Danilo Petrović-Njegoš, kit püspökké szenteltek. A pátriárka Szekcsőn kolostort szeretett volna alapítani, illetve gimnáziumot és nyomdát nyitni. Azonban az uralkodó, I. Habsburg Lipót császár másként döntött. A Karlócai Metropólia (a szerbség Monarchia-kori egyházszervezete) 1900. évi statisztikájában Dunaszekcsőn még 129 szerb ház[tartás] szerepelt. A XXI. század elejére számuk 2 szerb családra/házra apadt. A Rácmála (jelentése: szerb városrész) elnevezés mutatja, hogy egykor itt több száz szerb élt. A megcsappanás oka az optálásban (állampolgárság - váltás) keresendő. A dunaszekcsőiek – akárcsak a baranyai és tolnai szerbség zöme – a Nagy Háború után átköltözött a Szerb - Horván - Szlovén Királyságba/Jugoszláviába. Szekcső egyik dombján (Püspökdomb) haldoklik a szerb temető. A megmaradt több mint hetven (70) síremléken az alábbi családnevek olvashatók: Aparac, Banović, Bebić, Boljarić, Božučanin, Bugarić, Ćićić, Davidović, Desančić, Dimić, Đenić, Đukić, Jevremović, Jovanović, Kovačević, Kurtešan, Latinčić, Marić, Mijatović, Pandurović, Paranosić, Plavšić, Popović, Radivojević, Rašić, Ratković, Ristić, Subota, Šmrčak, Toponarski, Tupenarac, Uglješić, Uvalić, Vuletić ... (Kik egykor földművesek, iparosok, gazdaasszonyok, gyerekek vagy fiatalon elhunytak voltak.) A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Levéltára - Szentendrén - őrzi a szekcsői egyházközség templomiiskolai anyagát (1779-1944). E fond 85 könyvet és 6 doboznyi levéltári anyagot (!) tartalmaz. A szekcsői szerb templom teljes felújításra szorul. (A munkálatok megkezdődtek.) Az egykori optánsok leszármazottjai - néhány éve már - részt vesznek a templom búcsúján. Vukovics Cvéta
Képköznapok van, volt, lösz (június 28. – július 5.) Jelentkezési határidő: június 15. Helyszín: Krammer Ház (Kossuth utca 21.) Ez már a 12. alkalom. Jártak már itt németek, belgák, amerikaiak, magyar és nemzetközi fesztiváldíjas filmrendezők, operatőrök, élvonalbeli filmes szakemberek, egyetemi oktatók, koreai és portugál világjárók, zenészek, híres és hírhedt művészek és még sok mindenki más. De a Képköznapok nem csupán egy alkotótábor filmes fiataloknak, jóval több annál. Kikapcsolódási lehetőség azoknak, akik szeretik a tábori hangulatot, tábortüzet, bográcsos ételeket, zenét és a jó társaságot. Különböző kultúrák, korosztályok találkozóhelye. Innen mindenki gazdagabban tér haza. A részvételhez nem szükségesek előzetes filmes tanulmányok, ismeretek, mindenkit szívesen látunk. Alsó és felső korhatár nincs. Be lehet csatlakozni akár a teljes hétre, de egy-két napra is! Jelentkezéssel kapcsolatos információ: www.kepkoznapok.blogspot.com A hét során minden este Kertmozival várjuk a közönséget. Helyszín a Krammer Ház udvara (Kossuth u. 21.). A vetítések egyik különlegessége, hogy hagyományos analóg technikával történik, Tóth Marcell - a pécsi Apolló Mozi gépészének – közreműködésével, aki a mozi régi varázsát kelti nekünk életre. A programban régi kedvencek és filmkülönlegességek is mozivászonra kerülnek, így mindenki megtalálhatja a kedvére való estét. A végleges heti moziprogram egy héttel a tábor előtt olvasható lesz a weboldalunkon: www.kepkoznapok.blogspot.com A Képköznapok zárónapján a tábor során készült filmeket is bemutatjuk, majd közösen értékeljük a munkákat. A vetítések mindenki számára nyitottak. Tessék csak tessék, lesz itt minden látnivaló! Aki még több információra vágyik, csatlakozzon a Képköznapok csoporthoz a facebookon is. Rumann Gábor
Miért jó a ló? „A ló önteltség nélküli nemes jellem; irigység nélküli barátság; hiúság nélküli szépség; szolgálatra kész, mégsem szolga!” (Roland Duncan) A ló nem egy hobbi eszköz, hanem a barátunk. Nem a munkaeszközünk, inkább a munkatársunk. Legalábbis így kéne lennie. A hobbi célra használt lovak a legjobb barátaink lehetnek. A ló hátán az ember egy időre elfelejti a napi problémákat! Nagy felelősség lovat tartani, de az ember cserébe többet kap. A ló maga a megtestesült szeretet. A hobbiló fajtájának megválasztásakor elsődleges szempont, hogy mire is akarjuk használni a lovat és, hogy ki fogja használni. Általánosan elmondható, hogy hazai, hagyományos fajtáink közül szinte bármely célra használható, megfelelő lovat lehet találni, nyugodtan maradjunk tehát a hazainál ezen a téren. A legtöbb versenyszerűen űzött lovassport, a hobbilovaglásból indul. A kezdetekben az otthon vagy terepen való lovaglás előtt, mindenképpen lovas iskolában, képzett lovas oktatókkal és erre kiképzett lovakkal kell elsajátítani a lovaglást.
Lovasterápia
Lovasrendőrök
A munkára fogott lovakat sem csak úgy használjuk. Társnak tekintjük, együtt eddzük a lovas tanulókat, együtt gyógyítjuk a mentálisan, illetve fizikálisan sérült embereket, együtt tanuljuk meg a filmekhez, színdarabokhoz a kaszkadőr jeleneteket és még sorolhatnám. A régi időkben a lovakat igavonó állatoknak használták, kocsit és hintót húzattak velük és ezek az állatok vitték csatába a katonákat. Lovas rendőrök még ma is vannak, bár sajnos már nem sok helyen. Az iskolalovaknak rendkívül tanultnak, nyugodtnak, és együttműködőnek kell lennie, hisz teljesen kezdő lovasokat kell megtanítaniuk biztonságosan nyeregben maradni. A rendőrlovak igen különleges feladatot látnak el és naponta kell nagy tömegben, nagy forgalomban közlekedniük, néha támadás is éri őket, de a rendőrlovak sosem lehetnek támadóak. Ezért erre a célra is nyugodt lovakat kell választani még csikókorban, és szigorú kiképzésen kell részt venniük. A lovak kiképzésénél minden mozzanatra oda kell figyelni, mert könnyen el lehet rontani, úgymond félreoktatni a lovat, ugyanis amit egy ló egyszer megtanul, arra egész életében emlékezni fog. A cirkuszi lovak „nyugdíjba vonulásuk” után sokszor maguktól megcsinálják a betanult mutatványt, csak úgy kedvtelésből. Tehát ha egy lovat rosszul lovagolunk be, később csak nagy nehézségek árán lehet átlovagolni, de már nem lesz olyan finom kézzel kezelhető.
A tenyészlovakat általában már nem lovagolják, nem fogják kocsiba. Sokat nyert versenylovak kiöregedés után remek tenyészmének és tenyészkancák lehetnek, hisz a jó futó illetve ugró vérvonalat tovább örökítik. Legnagyobb versenylovunk Kincsem a csodakanca számos győzelme után fantasztikus tenyészkanca lett, 5 csikót hagyott maga után. A legendás Imperial miután befejezte galopp pályafutását szintén tenyészló lett, 531 utódot nemzett, így magasan nyerte az apaméntenyészmén statisztikát. A lovakat sok féle célra Kincsem Imperial használhatjuk: versenyre, hobbiként, munkára, de mindig tartsuk szem előtt, hogy nem szabad csak a hasznot látnunk bennük. Képek forrása: internet
Korsós Kitti
Volt egyszer egy Lugio TV A Lugio TV adásba került riportjai kerülnek bemutatásra az újság ezen rovatában. Elsőnek a „Régi idők focija” riport egyik anyaga lesz olvasható. A riporter Scheppi Csaba, az operatőr pedig Scheppi Zoltán volt.
Régi idők focija A régi idők focija című rovatunkban Maul Ádám bácsival beszélgetünk azokról az időkről, amikor még aktív sportolóként tevékenykedett. Scheppi Csaba: Ádám bácsi, mikor és hogyan került kapcsolatba a labdarúgással? Maul Ádám: Hát, én úgy gondolom, hogy vissza kell menni a gyerekkorba egy kicsit, mert ettől az időszaktól érdekesen alakul az embernek az élete, és az az időszak - amikor háború dúlt - egy eléggé nehéz körülmények között zajlott. Én 1935-ben születtem. Na most könnyű kiszámolni, hogy az ember hány éves. Mennyi idő telt el? Úgy érzem, a kenyerem javát megettem. 1940-ben 5 éves voltam, mikor édesapám meghalt. Egyedül maradtam az édesanyámmal. A háború akkor már dúlt 44-ben. 45-ben jöttek az oroszok, akkor én már 10 éves voltam. Nehéz időszak. Az édesanyám megbetegedett. A szigetből lőtték az oroszok a falut. A németek a dunafalvai részt. Ebben a lövöldözési időszakban mentem gyógyszerért, meg amiért kellett. Emlékezetes dolog: Pap köznél jöttem le, és akkor csapott be a templomtoronyba a lövedék. Az általános iskolát itt végeztem el végig. Minden gyereknek egyetlen vágya volt gyerekkorában, hogy focizni mehessen. Más szórakozás a faluban nem volt. Na, az akkori foci abból állt, hogy a tízpercekben - az akkori iskolában 10 perces szünet volt - a kapuk már készen voltak, előkerült a rongylabda, mert másra már nem tellett. Ami rongyból vagy lószőrből - nyúlfarokkal áttekerve – állt, és azt rugdostuk. Délutánonként pedig az úgynevezett kastélynál, a mai iskola helyén, volt egy kiépített focipálya. A patak mentén végig - észak dél irányban - az istállók helyezkedtek el, amik abban az időben álltak. Az északi oldalon egy keresztépület is volt, és köztük voltak azok a pályák. Az este, ameddig lehetett rúgtuk mezítláb, Felső sor (balról): Kőrösi, Maul Ádám, Sümegi bekötözött lábujjakkal, rongylabdával. János, Draskovits Pál, Dr. Antalóczi Sándor Na, így elteltek az évek. Hetedikes koromban, Középső sor (balról): Fischer János, Schweier akkor kerültem be legelőször az első csapatba Lajos egy véletlen folytán, mert azért fel a pályára is Alsó sor (balról): Ahmann Péter, id. Frank Ferenc, jártam edzeni, akkor volt már csapat. Az első Puskás József, Mihálka Lajos mérkőzés 1949-ben - akkor voltam hetedikes Mohácson volt. A rendőrségnek volt egy csapata. Dózsa néven futott. Ebből úgy emlékszem egy játékos él még, aki rendőr is volt, és ott is focizott. Így lassanként egy-egy alkalomra bekerültem. A nyolcadikat elvégezve akkor már rendszeresen jártam edzésre, ami elég kemény edzés volt minden alkalommal, mert volt egy nagyon aktív ember. Annak lehetett köszönni az egész csapatrendszert, az egész edzési módszert, ami kialakult. Ezt az embert dr. Antalóczi Sándornak hívták, ő orvos volt, a mi korosztályunknál jóval idősebb. Nyolcadikos koromtól kezdve akkor már rendszeresen futballozgattam. Akkor kezdett alakulni igazán a csapat. Most az edzésekre nem akarok visszatérni, mert külön téma lesz, hogy hogyan is mentek az edzések, és mennyit kellett edzeni, hogy az ember bekerüljön, és az érkezéseket hogy hajtsa végig. Én 1952 - ig voltam itt, 52 - ben Mohácsra kerültem iskolába. Azt az évet még itt végig futballoztam. 53 - ban az MTE igazolt le, akkor 17 éves voltam, és ott az elejétől a végéig ott tartózkodtam. Az első időszakban a csapat a következőképen alakult.Hát, biztos közületek senki nem emlékszik rá, a Frank Feri bácsira.
Ő egy idősebb egyén volt, már az apánk lehetett volna. Később még egy - két mérkőzést a fiával is játszott, tehát ennyi ideig védett. Ő volt a kapus. A két hátvéd a Kiss Miska, ennek a Kis Ferinek az édesapja volt. Ma nyolcvan nem tudom hány éves lehet. Amikor Frank Feri bácsi már nem bírt, akkor a Sümegi Jani bácsi, a Söcö, az védett, meg játszott még a jobb szélen is, amikor a Frank védett. A középhátvéd posztján a Schweier Pista, ő egy kéményseprő volt. Itt lakott, elég jó képességű, kicsit lassú, de jól helyezkedő, jó szerelő készséggel rendelkezett, és nagyon rendes ember volt. A balhátvéden két ember volt ebben az időszakban. Az egyik volt az idős Kovács Károly, a Kovács Karcsinak az édesapja. A másik a Mihálka Lali, nem a gyerek, az édesapja. Hát ugye, akkor bekk meg center meg half-ok voltak. Ez volt a felállás. A jobb half volt egy Achman Péter nevezetű egyén, aki a tanácsnál dolgozott, anyakönyvvezető volt. Egy intelligens úriember, nagyon jó barát, de a pályán ott barátságot nem ismert. Szigorú volt és görbe lábú. A bal half volt a Puskás Józsi, aki ma is Szekcsőn van, de Pécsen dolgozott az OTP-nél. A csatársor abban az időben fiatal tinédzserek voltak mind. Az úgy állt föl: Draskovits, Fischer, Én, az Antalóczi. Az első időszakban játszott a Sáli Pali bácsi. Na, az külön szám volt mindig. Az indulás, meg a lábait ahogy keverte. De hát ez volt. Ez az 1950-es évben volt. Később, amikor már ez a csapat, a hátsó része egy kicsit megöregedett, hogy akkor új játékosokra volt szükség, és fiatalokat kellett beépíteni ahhoz, hogy a bicikli tovább menjen. Ezek a hátvédek. Felső sor (balról): Kőrösi, Schweier Lajos, Kovács Volt egy irány, és volt egy labda. Szóval ez volt. Károly, Maul Ádám, dr. Antalóczi Sándor, Puskás Az 50 és 52 közötti időszakban a következő volt. József El kell mondani elöljáróban, hogy Szekcsőn mindig az volt a baj, hogy kapusgondban Középső sor (balról): Mikóczi Mihály, Fischer szenvedett. Egyszerűen nem volt kapus. A János, Ahmann Péter játékosok közül valaki, akinek érzéke volt, az Két fekvő játékos (balról): ifj.Frank Ferenc, Erdész beállt és védett. A felállás a következő volt abban az időszakban. A Sümegi védett akkor. A Schweier és a fiatal Frank Feri, azok játszottak váltva, vagy ha a Feri nem tudott eljönni, mert később már egyetemre ment, azok voltak a középhátvédek. Maradt még a Mihályka és néha bekerült a Leics Ádi. Akkor a Fischer hátrább húzódott, ő lett a jobb half és a Puskás. Ebben az időszakban jött ide egy erdész, egy Szilágyi Dezső nevezetű erdész. Az én megítélésem szerint az ő bekerülésével, és a bal szélső kicserélésével – a Körösi Feri lett a bal szélső, Szeremléről ide nősült - akkor volt, abban az időben, és tán nagyon sokáig minden idők legjobb csatársora, mert szinte nem volt olyan ellenfél, akit nem tudtunk volna megverni. A Draskovits, Szilágyi, én voltam a középcsatár, az Antalóczi és a Kőrösi, ez volt a csatársor. Ezeknek a pótlására már kerültek be itt-ott fiatalok, amit egy másik felállításnál már mondtam. Az 52-es év végén, akkor én távoztam, ahogy mondtam és az MTE – hez kerültem. A Szilágyi, azt hiszem, az is egy évet volt még itt, elkerült Tompára, mert oda valósi volt, ott született. Azt hiszem él is, mert egyszer üzent valakivel, hogyha arra járok, keressem meg. A Draskovits Pali 54ben ment el gyógyszerésznek az egyetemre. A Puskás Pécsre került, ott dolgozott. Tehát a nagy része ezeknek valamerre elkallódott, egy új csapatot kellett építeni. Ennek az új csapatnak a beépítésében már nem vettem részt, hisz el voltam foglalva a tanulással. Focizni volt, amikor szombaton elmentünk. Ez volt az egyik legszebb kor, és a legjobb kor az itteni focinál. Folyt. köv.
HÍREK és PROGRAMOK A komp 2015. április13 - tól a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484
Ismerkedés a gyékényfonással Az Otthonka Egyesület egyik célkitűzése, hogy népi mesterségekkel ismertesse meg az érdeklődőket, ill. sajátítsák el olyan szinten, hogy az helyben bemutatható, tovább tanítható legyen. Januárban egy 20 órás kosárfonó képzésen vett részt 8 jelentkező (Dallos Szilvia, Engelschalt Antal, Kolep Istvánné, Kriegler Linda, Rumann Gábor, Sáfár-Pelcz Krisztina, Szobácsiné Sáli Kata, Takács-Nagy Zoltán) azóta már soksok kosár és egyéb termék készült helyben. A tavasszal és a nyár folyamán újabb 20 órás képzés indult, ahol a gyékényfonással ismerkedünk, ill. sajátítjuk el a fortélyokat. A 6 fővel induló csoport számára a foglalkozásokat Tóthné Telek Ilona szegedi népi iparművész vezeti. A csapat tagjai: Gubik Viktória, Kelemenné Vrana Erika, Sáfár-Pelcz Krisztina, Szilágyi Ágnes, Szivi Gabriella, Vörösné Schmidt Anikó. Gubik Viktória Otthonka Egyesület
Maszkkészítő és Fafaragó tábor Idén először rendezzük meg a Maszkkészítő és Fafaragó táborunkat, mely napközis jelleggel július 06 10. között reggeltől estig várja a gyerekeket a Krammer ház udvarában. A táborban Burián Norbert szobrász szakos egyetemi hallgató vezetésével és ötletei nyomán készülhetnek a jobbnál - jobb maszkok, kreatív tárgyak, és ismerkedhetnek meg a résztvevők a famegmunkálás szépségeivel. A különböző fával kapcsolatos foglalkozások között kosárfonással, nemezeléssel, sok játékkal és mozgással múlatjuk az időt! A tábor zárásakor hatalmas tábortüzet rakunk és az elkészült maszkokban ellejtjük a varázstáncokat :-) Minden 9-15 év közötti fiút, lányt szeretettel várunk! A tábor díja 14.000 ft, mely tartalmazz a tízórai, ebéd és uzsonna költségét. Jelentkezési határidő: június 20. További információ: 0620/349-7542 Gubik Viktória Otthonka Egyesület Kedves régi-új Szekcsőiek! S e g í t s é g e t szeretnénk kérni Önöktől a találkozó megszervezéséhez. A rendezvényt a Lugio Napok idejére időzítettük. Célunk, hogy minél több és érdekesebb programot biztosítsunk az elszármazottak és a családtagjaik számára. Szeretnénk, hogy ha elküldenék gyerekeiket, unokáikat a Limes táborba, vagy ha már kellően érettek hozzá, vegyenek részt a kerékpár és/vagy a vízitúrán! Szervezünk társadalmi munkát is a hétre, a régi temetőkápolna környékét akarjuk megtisztítani. Várjuk közösségi szolgálaton részt vevő középiskolások részvételét is! Kérjük az elszármazottakat, hogy regisztráljanak a fenti linken! Akkor is tegyék meg, ha nem tudnak eljönni, mert a későbbiekben szeretnénk híradásokkal tájékoztatni őket a falu életéről! Elszármazott az, aki: valaha Szekcsőn lakott, és/vagy az év felét életvitelszerűen a falun kívül tölti! A jelentkezési lapot a www. lugio.hu oldalról lehet letölteni.
A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Kedd:
18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport 15.00 - 19.00 Ifjúsági klub Szerda: 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub Csütörtök: 15.00 - 19.00 Ifjúsági klub 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport 18.00 - 21.00 Zenekari próba 20.00 - tól Ifjúsági klub (igény szerint) Szombat: 20.00 - tól Ifjúsági klub
SPORTHÍREK ASZTALITENISZ Baranya Megyei Csapatbajnokság 24. forduló: Dunaszekcső SE II. - Sásd 3/15 Dunaszekcső csapat győztese: Tass Gábor - 3 győzelem Kozármisleny SE - Dunaszekcső SE I. 10/8 Dunaszekcső csapat győztesei: Balogh Attila - 1 gy. Cseke Dávid - 2 gy. Mózes Gábor - 2 gy. Varga Viktor - 2 gy. Balogh Attila - Mózes Gábor páros - 1 gy. 25. forduló: Dunaszekcső SE II. - Kozármisleny 10/8 Dunaszekcső csapat győztesei: Balogh András 2 gy. Steiner Antal 3 gy. Tass Gábor 4 gy. Molnár Árpád - Tass Gábor páros 1 gy. Mozsgó I. - Dunaszekcső SE I. 12 / 6 Dunaszekcső csapat győztesi: Balogh Attila - 1 gy. Cseke Dávid - 2 gy. Varga Viktor - 3 gy.
A könyvtár nyitva tartása a Művelődési Házban (felnőtt irodalom): Hétfő: 9.00 - 10.30 Kedd: 15.30 - 17.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök: 9.00 - 10.30 Péntek: 15.30 - 17.00 A könyvtár nyitva tartása az iskolában (gyerek irodalom): Hétfő: 11.30 - 12.00 Kedd: 13.30 - 14.30 Szerda: ZÁRVA Csütörtök:11.30 - 12.00 Péntek: 13.30 - 14.30
„BÁNKI” UTÁNPÓTLÁS ASZTALITENISZ VERSENY EREDMÉNYEK (BÁTA 2015.04.25.) Első korcsoport fiúk mezőnyében Mózes Máté I. helyezést ért el. Első korcsoport lányok mezőnyében Scheppi Hanna II. helyezést ért el. Harmadik korcsoport fiúk mezőnyében Balogh András I. helyezést ért el, Frank Zalán III. helyezést ért el és Frank Zénó III. helyezést ért el. Második korcsoport fiúk mezőnyében Kolep Attila III. helyezést ért el. Negyedik korcsoport lányok mezőnyében Kiss Réka II. helyezést ért el és Bodó Luca III. helyezést ért el. Negyedik korcsoport fiúk mezőnyében Kovács Róbert II. helyezést ért el.
MEGYE III. LABDARÚGÁS 2014/2015. A Dunaszekcső SE következő mérkőzései: 29. forduló: 2015.05.31. 17:30 HIMESHÁZA KSE - DUNASZEKCSŐ SE 30. forduló: 2015.06.07. 17.30 DUNASZEKCSŐ SE - KÖKÉNY BIOKOM Májusi eredmények:
26. forduló: Dunaszekcső SE I. - Harkány SE I. 5 / 13
25. forduló (2015.05.03.): BORJÁDI SE DUNASZEKCSŐ SE 2:4 (1:2) Góllövők: Horváth Tibor, Salamon László
Dunaszekcső csapat győztesei: Balogh Attila - 1 gy. Cseke Dávid - 2 gy. Varga Viktor - 1 gy. Balogh Attila - Mózes Gábor páros 1 gy.
26. forduló (2015.05.10.): DUNASZEKCSŐ SE KÖLKEDI SE 3:3 (1:1) Góllövők: Sallai Zoltán, Horváth Tibor, Salamon László
Dunaszekcső SE II. - Mozsgó I. 7 / 11 Dunaszekcső csapat győztesei: Balogh András - 1 gy. Steiner Antal - 3 gy. Tass Gábor - 3 gy.
27. forduló (2015.05.17.): SZAJKI SE DUNASZEKCSŐ SE 2:4 Góllövők: Horváth Tibor, Hering Márk, Szilágyi 28. forduló (2015.05.24.): DUNASZEKCSŐ SE VOKÁNY SE (Elmaradt Vokány visszalépése miatt.)
Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Tábor a Hullám utcában 2. rész 1961/62-es tanév: Amióta megvásároltuk „balatoni táborhelyünket”, csapatunk törekedett az anyagi források növelésére. Célunk ugyanis a tábor rendszeres fejlesztése volt. A tanév során sok társadalmi munkát teljesítettünk a tsz-nél, vállalásunk alapján. Jutalmul ezer forintot kaptunk és továbbra is rendszeres támogatást a nyári táborozásokhoz. 1962 februárjában a helyi tanácsülésen a csapat munkájáról számoltunk be. Az értékelés nyomán a tanácstagság a köfából több éven át adandó ötezer forint támogatást szavazott meg csapatunknak. Csigát gyűjtöttünk. Év végén a hulladékgyűjtést közel három vagyonos teljesítménnyel zártuk, eredményeképpen hatezer forinttal gazdagodott csapatpénztárunk. 1962-ben a tanév befejezése után indítjuk meg a táborban az első építkezést. A maszek kisiparos szülők, fiatalok és a tantestület férfi tagjai, élükön a csapatvezetővel, Dékány Jánossal és az igazgatóval, Beszik Lajossal egy hétig megfeszített munkával dolgoztak. Körülbelül húszezer forint értékű társadalmi munkát végeztek – a számukra nagy kereseti lehetőségeket jelentő szezonban. Kik dolgoztak? Kőművesek: Schmidt István, Vértes János és Szeifert János, Segédmunkában: id. Bari József és a tanárok: Beszik Lajos, Dékány János, Hoffmann Mátyás, Ferenc István, Bari József, Hajnal János, Balatoni tábor építkezés (1960-ban) Ivánka Mihály, Paréj Péter és Dunafalváról Gép Károly. Az étkeztetést a csapat biztosította, a napközi otthon szakácsnői főztek: Andok Isvtánné és Sümegi Alajosné. Az építőanyag szállításához a helyi FMSZ gépkocsiját és annak vezetőjét öt napra rendelkezésünkre bocsátotta. Csak a legszükségesebbek építésére került sor. Egy 4x5 méteres alapterületű konyha és öt fülkés, pisoáros WC került fedél alá. A 25 méteres utcai frontra egy igen komoly kerítést szereltünk fel. Később vaskaput is csináltattunk a helyi ktsz-nél. Az építkezéshez a csapat pénztárból körülbelül harmincezer forintot használtunk fel. Balatoni tábor (kb. 1962-ben) Hogy a táborfejlesztés ütemét meggyorsítsuk, szerződést kötöttünk a babarci úttörőcsapattal. A mi meglévő sátrainkhoz ők is odaadták a tulajdonukban lévő nagy méretű sátrakat. Időközben a járási elnökség is juttatott a sok VIT - sorsjegy eladásáért. Ebédlősátrat a mohácsi Temaforg Vállalat adott kölcsön minden évben. A babarciak a sátrak fejében nálunk táborozhattak. S amint pénzük volt, beruházásokat végeztek, aminek értékét „letáborozták”. De bérbe adtuk táborunkat más csapatoknak is, így valóságos járási váltótáborrá lettünk. A bevételből új sátrakat, gumimatracokat kezdtünk vásárolni. Saját táborozóink csomagjait és a tábori felszerelést a tsz és az FMSZ tehergépkocsijai szállították térítés nélkül minden évben. Az e nyári tábor vezetője Dékány János volt, a többi az elmúlt évi tanári, szakácsnői gárda. Ifivezetőnk: ifj. Beszik Lajos és Erdélyi Mária gimnáziumi tanulók.
Tábori mozaikok Egész éjjel alig aludtunk, azt hittük, sose akar megvirradni. Végre! Végre! Hajnali indulás. Anyukák könnyes, aggódó búcsúintelmeitől, a gyereksereg ujjongó csatakiáltásától zeng a piactér: Árnyas erdő, selymes fű. Táborélet gyönyörű! Hurrá! Hurrá!
Autóbuszunk bekanyarodik a vasútállomásra. - Beszállás! Személyvonat indul! Bátaszék, Dombóvár, Kaposvár, Fonyódra! A vonat minden eperfánál és bakterháznál megáll…. – visszhangozzuk boldogan, mert végre elindult. Nem fogyunk ki a rigmusokból, a kerekek zakatoló, kattogó ritmusára mondogatjuk: - Zakatol a vonatunk, itt van a táborunk. Megjött a vonatunk, itt van a táborunk. Jó, jó, jó! Be is értünk… Fonyódra – cókmókustól, Bélatelepre – Béluskástul, Fenyvesre – Ferencestül, Máriára – Máriástul. Sántikál a versiként, no, de ki figyel oda az ujjongó várakozásban. Az éjjeli őrség. Mennyi izgalom az őrség beosztásakor. Aztán a váltás Marit nem tudja felébreszteni. Egyik zokniját felhúzta, aztán eldőlt, alszik tovább. Társa a konyha körül zörgést fedez fel: - Jaj, tolvajok, viszik a húst! Riadó! Zseblámpák erdeje: két megrémült kandúr szeme villog a rőzse közt. Vidám és dühős hangözön a „hős” őr behúzott nyakkal menekül a posztrája. Űrhajó! Később a táborvezetőt azzal a szenzációval keltik fel, hogy űrhajót látni az égen. Gubritzky József tanár bácsival népes csapat figyel: piros és zöld jelzéseket ad le időnként. Hát persze, a kerítésen kívül a vasút, a szemafor váltásait látták a lányok. De hát a mi falunkban nincs vasút, minden újdonságot meg kell szokni. Valahány vonat elrobog, a gyereksereg rohan megcsodálni és számolni a vagonok számát. A zakatolást hamar megszokjuk, édesen alszik tőle a tábor. Az őrség úgyis vigyáz ránk! Guzsván Lajosné
Képművészet
A kép neve: Tigrincs
Készítette: Orsós Ferenc
Receptsarok Káposztás kelt gombóc (Gőzgombóc - tampfknédli) Igazi téli eledel, ha együtt van a család (keveset nem érdemes főzni) Mindenki megtalálja a magáét, a gyerekek főleg a gombócot! Az étel elkészítése nagyjából három szakaszból áll: Maga a gombóc, az alávalók összeállítása és a főzéspárolás. A gombóccal kezdünk: 1 kg lisztből kiveszünk 10 dekányit szórásra – pótlásra, a többit dagasztó tálba tesszük. 1 kocka friss élesztőt 1 ek cukorral édesített 2 dl langyos vízben felfuttatunk. 2-3 dl langyos vízben 1 csapott evőkanálnyi sót oldunk. Ha az élesztő feljött, mélyedés nyomunk a lisztbe, beleöntjük az élesztőt és fakanállal annyi liszttel elkeverjük, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen. Konyharuhával takarva ezt is kelesztjük kicsit. Ezután 1 tojást ütünk bele (el is maradhat), majd a sós vízzel félkemény tésztát állítunk össze, kb. 20 percig dagasztjuk (ezalatt elválik a táltól és apró hólyagok jelennek meg a tésztán), közben 3 evőkanálnyi olajat – vajat, vagy zsírt is hozzádolgozunk. Letakarva duplájára kelesztjük, majd deszkára borítva 23 cm vastagságúra nyújtjuk és 6-7 csíkot vágunk belőle. Ezeket megkenjük olajjal, félbe hajtjuk, újra megkenve csigaház formájúra tekerjük, majd letakarva pihentetjük. Folytatjuk az alávalókkal: Míg a gombócok pihennek, egy nagy lábasban – amit lángelosztóra, vaslapra tettünk - közepes fej hagymát kevés zsiradékon megdinsztelünk, megszórjuk törött paprikával, ahány gombóc van, körben és középen annyi darab kolbászt fektetünk a káposztára, aki szereti, egy-egy szelet szalonnát is tehet mellé. Felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen a káposzta magasságáig ér, felforraljuk, és ráhelyezzük középen és körben a gombócokat. Végül összeállítjuk a művet: A lábast egy jól rá illő tállal borítjuk ( hogy a sok gőz benn maradjon és legyen helye a gombócoknak is), ezután nem vehetjük le róla, amíg el nem készül. (Ez a legnehezebb az egészben, de néha a két edény között azért be lehet lesni kicsit. Egy-két percig nagy lángon főzzük, utána takarékon pároljuk egy óra hosszat (ha meghallgatjuk, halljuk a szép egyenletes szötyörgést). Ezalatt biztosan elkészül. Akkor jó, ha az aláöntött vizet éppen elfőtte, de még nem égett le. Ezt az ételt az én anyukámtól, férjem édesanyjától és annak édesanyjától – a déditől - tanultam köszönettel! Dr. Schmidt Józsefné
Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány
Kedves Szekcsőiek! Az idei Lugio Napok és a Limes Tábor szervezése kapcsán fordulunk segítséget kérve most Önökhöz! A programot július 13-19. között rendezzük, a tábor július 13-án, rendhagyó módon hétfőn kezdődik. Az eddigi évekhez hasonlóan gazdag programokkal várjuk a diákokat a Kalandtúrára, minden este zenével zárjuk a napot. Arra szeretnénk kérni Önöket, hogy ismeretségi körükben hirdessék a tábor programját! Arra is van lehetőség, hogy valaki csak napközben vegyen részt a táborban. Gyermekeknek, unokáknak, munkahelyen ajánlva segítsenek nekünk abban, hogy minél többen jöjjenek el Szekcsőre ezen a héten! Megismerkedhetnek a falu múltjával, és a római kor hangulatával, emlékeivel is. Kapcsolatot keresünk a környék napközis táboraival, és a településeken működő nyári gyerekmegőrzőkkel. A tábor szervezése rugalmas, a szállás és az étkezés önállóan is megoldható, de teljes ellátás is kérhető. Egész napos felügyeletet biztosítunk! Keresünk olyan cégeket, intézményeket is, akik támogatják a dolgozók gyermekeinek nyári táboroztatását. A Kalandtúrát 6 - 16 éves korosztálynak ajánljuk, a nagyobbak régészeti leletmentésen, szervezett keretek között zajló kerékpártúrán, és v í z i t ú r á n v e h e t n e k r é s z t . Va n l e h e t ő s é g középiskolások számára közösségi szolgálat végzésére, tervezzük a település régi temetőinek rendbe tételét a Lugio Napok alatt. Szeretnénk elkezdeni a Kleisz kápolna műemléki helyreállítását is. Keresünk szállás céljából kiadó, bérelhető ingatlanokat, akár csak sátorozási és tisztálkodási lehetőség biztosításával is. Keresünk továbbá olyan házakat, melléképületeket, pincéket, présházakat, melyek érdekesek a település története szempontjából, vagy köthető valamely régebben űzött mesterséghez. Július 18-án szombaton a fesztivál napjára keresünk a szabadtéri színpadhoz közeli utcákban olyan udvarokat, tornácokat, pincéket, présházakat, ahol egy kisebb kiállítást, néhány képet, tárgyat el lehetne helyezni azon a napon. Szekcsőiek, a településhez kötődő személyek, csoportok alkotásait, hobbigyűjteményeit akarjuk ezeken a helyszíneken bemutatni. Várjuk a kiállítani, bemutatni szándékozók jelentkezését is! Péntek estétől a Szekcsőről elszármazottak számára biztosítunk találkozási lehetőséget, és szervezünk célzott programokat a továbbiakban. Arra kérjük Önöket, hogy családi, ismeretségi körükben értesítsék, és hívják meg a Szekcsőről elszármazottakat! Szombaton, a fesztivál napján minél többen vegyenek részt a felvonuláson, délben pedig a közös főzésen! További információk: www.lugio.hu Tel.: 69-535-010, 20-424-3214
www. dunaszekcso.hu
Köszönettel: Dunaszekcsőért Alapítvány Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Baloghné Kiss Gyöngyinek, Schmidt Bencének, cikkek íróinak és a képek készítőinek!
