I. évfolyam, 1. félév (2003)

Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe – I. évfolyam, 1. félév (2003) –

1/38

1. tétel: A KÖNYVTÁR FOGALMA, A KÖNYVTÁR, MINT ISMERETGAZDÁLKODÓ INTÉZMÉNY. A KÖNYVTÁR SZEREPE A NEUMANN GALAXIS KORÁBAN A könyvtár fogalma: A könyvtár nagyobb mennyiségő dokumentumok rendszerezett győjteménye, egy meghatározott győjtıkörnek megfelelıen győjti a dokumentumokat. A könyvtár az adott korra jellemzı információhordozókat győjti, valamilyen rendszer szerint rendszerezi és rendelkezésre bocsátja. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. Könyvtár csak a dokumentumok, a felhasználók és a könyvtárosok hármas egységében létezhet; nem önmagában, hanem bonyolult nemzeti és nemzetközi rendszer részeként. A könyvtár olyan mővelıdési alapintézmény, mely minden emberi tevékenységi formához képes kapcsolódni, így a kutatásnak, termelésnek, oktatásnak, közmővelıdésnek, szórakozásnak és a szabadidı hasznos eltöltésének fontos eszköze; bármely mővelıdési és más intézmény partnere. A modern könyvtár olyan felhalmozó és szolgáltató intézmény, mely az információközlı és közvetítı rendszer része, jellegét tekintve tömegkommunikációs intézmény. A könyvtár inkább dokumentumtár és még inkább információtár. A könyvtár fı feladatai: különbözı dokumentumokból győjteményt létrehozni (fontos a célszerőség szem elıtt tartása) a beszerzett dokumentumokat formailag és tartalmilag feldolgozni (feltárás; rendezés) dokumentumokat elhelyezni, megoldani a tárolásukat rendelkezésre bocsátani a dokumentumokat, elérhetıvé tenni, közreadni szolgáltatásokat nyújtani Modern könyvtárkultúra: A 19. század közepétıl két irány alakult a gazdasági fejlıdésben és a kultúra fejlıdésében: angolszász irány: az erıteljesebb gazdasági fejlıdés hozza maga után a kulturális fejlıdést. Az USÁban,, Angliában és a Skandináv országokban jellemzı ennek az iránynak a kialakulása. 1849-tıl alakult ki a Public library rendszer. A világon az elsı közkönyvtári törvényt az USÁ-ban adták ki, ez azóta is példaadó, megfogalmazza az alapelveket és az állam közadóból biztosítja az anyagi fedezetet. Ennek köszönhetıen az USÁ-ban gyorsan kiépült a rendszer. Angliában az elsı könyvtári törvényt 1850-ben adták ki, az elvek ugyanazok, mint az amerikaiban, de itt pénzt nem biztosítanak a fedezetekre, így a rendszer csak az 1920-as évekre alakult ki. Kiemelkedık Finnország és Svédország is. A könyvtárak az angolszász irány szerint: demokratikusak használatcentrikusak használói igényeket veszik alapul, ezekre építik szolgáltatásaikat porosz irány: Németországban, Poroszországban és vonzáskörzetükben terjedt el ez az irány, azaz Közép-Európában. Jó tudományos könyvtárakat hoztak létre, nagy dokumentumszám és jól válogatott, értékes anyag jellemzı, a feldolgozás mély és alapos, ez a „porosz-instrukció”. Kevesen használhatják viszont ezeket a könyvtárakat, csak egy kisebb elit réteg, sokan kiszorulnak az információ ellátásból. Nagy tömegek el vannak zárva a kultúrálódástól és annak lehetıségétıl, számukra csak a népiskolai könyvtárakban lévı néhány tankönyv és ifjúsági dokumentum áll rendelkezésre, kb. 50 könyv könyvtáranként, ez is nagyon siralmas és gyatra, nem felelnek meg az igényeknek. Hazánkban csak 1870-tıl hoztak létre népkönyvtárakat a felnıtt lakosság számára. A fıvárosban és a határvidékeken nyitottak könyvtárakat, hogy az ott lakó nemzetiségieket magyarosítsák. A könyvtárak száma kevés volt, és azok sem feletek meg az igényeknek, ez volt a kezdet, rendszerrıl csak 1945 után lehet beszélni. Népkönyvtárak jellemzıi hazánkban: néhány száz vagy ezer kötet adja az állományt nincs a könyvtárakban szakember alacsony szintő a képzés nem felhasználóközpontúak a könyvtárak, inkább csak a megırzés dominál a védelem a lényeg, az összegyőjtött kulturális javak megırzése szők körő szolgáltatások jellemzık

Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


2/38

Lenini elv: 1917-ben fogalmazódott meg, három fontos dolog van benne: a teljes lakosság részére hozzáférhetı könyvtárak a könyvtártípusok rendszerbe legyenek foglalva fontos a pártosság, mindenkihez el kell juttatni, de nem mindegy hogy mit, az ideológia és a párt dominál Ezek az irányok szabták meg a hazai könyvtárak mai rendszerét. Jellemzık a 20. század végétıl: Gutenberg galaxis válsága: nyomtatott dokumentumok válsága, átveszik a szerepet az írásos kultúrától az elektronikus dokumentumok, háttérbe kerül az olvasás, egyre inkább teret nyer az elektronika és eszközei. A számítógépek elterjedésével veszi kezdetét a Neumann galaxis kora. Az írásos, olvasásos kultúra még mindig vezet az elektronikussal szemben a visszakereshetıségben és az azonos információ megtalálásában. Ebben nagyon fontos az írásos kultúra és az is marad. Itt könnyen rendszerezhetı a leírt dolog és elemezhetı; az eredeti forrás biztosított a kutatáshoz. Az írásbeliség világnapja szeptember 8. A könyvtár ma a személyes szabadságjogok érvényesülésének a színtere. Egyik alapvetı jog az információhoz való szabad hozzájutás joga. Mivel a könyvtárak tárolják a legbiztosabb információkat, ezért társadalmi szerepük nı. Mára már igény van rá, hogy ne csak egy-két könyvtár információtartalmához juthassunk hozzá, hanem minden könyvtár anyagához, információjához. Ez a falak nélküli könyvtár, megvan ennek a lehetısége, a technikai háttér adott, de még rengeteg munka szükséges a megvalósulásához. A lineáris információk mellett ma már igény van egyidıben a képi és a hang információkhoz való hozzájutáshoz A könyvtár, mint információgazdálkodó intézmény: Nem minden információ van meg minden könyvtárban, ez felesleges is lenne, de az nagyon fontos hogy egy adott könyvtár a meglévı állományát, információit a megfelelı szempontok szerint feltárja, így biztosítható csak a megfelelı informálás. Ha nem megfelelı a feltárás, akkor elıfordulhat, hogy megvan a könyvtárban a keresett dokumentum, de mégsem tudják szolgáltatni a benne lévı információkat. A könyvtár hatalmi szereppel rendelkezik az olvasókkal szemben, mert megszabja kit, mikor enged be vagy mikor nem és azt is hogy mit szolgáltat és mit nem. Ezt igen komolyan kell venni. Internet könyvtár: Sok minden megtalálható az Interneten, állandóan változik, növekszik az anyaga, de a könyvtárakat nem helyettesítheti. Pl.: a folyóiratoknak csak kis része érhetı el a hálózaton (0,8%), pedig a tudományos információk leghamarabb itt jelennek meg, ezekben érhetık el. Nem biztosított a megbízható, hiteles információhoz jutás az Interneten, nincs minıségi szőrı, bizonytalan a közölt adatok hitelessége, sokszor hiányosak a közölt információk és ezek igen komoly problémák. 10-15 évvel ezelıtti információhoz igen nehéz hozzájutni az Interneten, illetbe sok témában egyáltalán nincs ezidıbıl információ Megvalósítandó célok: Az egyéni információ szabadságát megvalósítsa a könyvtár. Az elektronikus katalógusok ne csak a címleírást tartalmazzák, hanem legyenek multimédiás összeállítások, melyek a dokumentumok fontos információit adják vissza. Régi, muzeális jellegő állományrészek fel legyenek tárva digitálisan is. Ezek is legyenek beépítve az állományba, legyen feltárva, raktározva és megfelelıen kezelve. A régi feladatok mellett az újak, hogy meg legyen oldva a számítógépek rendelkezésre bocsátása a használathoz, emellett szakemberek legyenek a könyvtárakban, akik segíteni tudnak a felhasználóknak a használatban. A hagyományos és az új harmonikus együttesét kell megvalósítani.



3/38

2. tétel: A TUDOMÁNY PROBLÉMÁJA. A TUDOMÁNYTAN KIALAKULÁSA. A TUDOMÁNY FEJLİDÉSÉNEK LOGIKAI MODELLJEI A könyvtárnak szoros kapcsolata van a tudománnyal, összegyőjti az eredményeit és közreadja azokat. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. Könyvtár csak a dokumentumok, a felhasználók és a könyvtárosok hármas egységében létezhet; nem önmagában, hanem bonyolult nemzeti és nemzetközi rendszer részeként. Fontos, hogy figyelemmel kísérjék az új trendeket, hogy minél jobban ki tudják szolgálni az igényeket. A tudományok fejlıdése: Ókor: a tudományok nem differenciálódtak, minden tudományos ismeret a filozófián belül volt A 20. század elejéig, ahogy az ismeretek egyre bıvültek, az egyes tudományok folyamatosan kiváltak a filozófiából. Létrejöttek tehát az önálló tudományok: matematika, pedagógia stb.. Ettıl kezdve az egyes tudományok a saját szakterületükön belül kutakodnak egyre beljebb és beljebb és így tárják fel saját törvényszerőségeiket. A 20. század végére megjelennek a határterületek, az egyes ismeretek kapcsolatba lépnek más tudományokkal és így jobban feltárják az egészet és a részleteket is. Állandóan bıvülnek a tudományok, nem tudjuk igazán, hogy egy új ismeret hova sorolandó, mivel egyszerre több helyre is besorolható és szükséges is a több helyre való besorolásuk. A régi módszerek emiatt alkalmatlanok lettek a rendszerezésre. Börner Tudományok társadalmi funkciói címő munkájában felvetette, hogy új módszerrel kell vizsgálni a tudományokat. Ennek eredménye a tudományok tudományának a létrejötte, feladata a tudományok fejlıdésének, elmozdulásainak vizsgálata. Jelentıs személyek: Derek Price: 1945 után a Yalle egyetemen foglalkozott a tudományok vizsgálatával. Elıször alkalmazott matematikai módszereket a tudományok vizsgálatára, fı munkája 1979-bıl a Kis tudomány - nagy tudomány címő munkája. Garfield: 1961-ben Tudományos Információs Intézetet alapított Philadelphiában és megindította a Tudományos Idézetek Indexének (SCI) kiadását. Beck Mihály: fizikai kémiával foglalkozik, hazánkban ı népszerősíti az új elgondolásokat és fejlesztéseket végez. A tudományok fejlıdésének logikai modellje: összesen kilenc modell van, nincs rangsor közöttük, viszont kiemelkedı az információs modell, ez a legfontosabb. Ezek nem vagylagos modellek, a kilenc együtt komplex. Információs modell: eszerint a tudomány önszervezı rendszer, saját információáramlásai vannak. Ez a modell fontos a könyvtárakban is. Logikai modell: a tudományokat logikai fejlıdésük szerint vizsgálja, a tudományok logikai osztályozásával foglalkozik. Ismeretelméleti modell: a kutatásokat a módszerek felıl vizsgálja, pl.: matematikai bizonyítások, hipotézisek felállítása, elemzések, kísérletezés. Gazdasági modell: a tudományok fejlıdése és az egyes országok gazdasági fejlıdése közötti összefüggéseket vizsgálja, a kutatások hatékonyságát értékeli. Politikai modell: a tudományok fejlıdése és a politikai elméletek közötti kapcsolatokat vizsgálja. A kutatási eredmény hogyan befolyásolja a hatalmat? (pl. atombomba) Szociológiai modell: a kutatókat, mint szociológiai csoportot vizsgálja nemzetiség, életkor, képzettség, tudományos fokozat szerint. A tudományról alkotott véleményük szerint vizsgálja az egyéneket, a közöttük lévı kapcsolatokat, a mikrocsoportokat stb.. Demográfiai modell: adott ország tudományos potenciáját vizsgálja, megnézi, hogy a tudóscsoportokat kik alkotják, milyen a nemi-, életkori-, földrajzi eloszlásuk stb.. Pszichológiai modell: a konkrét tudóst vizsgálja, a kutató embert, mint alkotót, azt hogy milyen képességei vannak, mitıl vannak a képességei, azok fejleszthetık-e stb.. Rendszertechnikai modell: a tudományt irányítható és irányítandó rendszernek tekinti, azt vizsgálja hogyan lehet optimálissá tenni a tudományok fejlıdését, hogy milyen gátak vannak, hogyan kell azokat leküzdeni. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


4/38

3. tétel: A TUDOMÁNY, MINT INFORMÁCIÓS FOLYAMAT (információs modell) Általános információelméleti szempontról nézve a tudomány úgy fogható fel, mint bonyolult dinamikus információs rendszer, amelyet az ember azért hozott létre, hogy információt győjtsön, elemezzen és dolgozzon fel új igazságok, új gyakorlati alkalmazási lehetıségek nyerése végett. Louis Couffignal francia kibernetikus szerint a tudomány olyan vállalkozás, amely önmagukat szervezı egységekbıl áll, e vállalkozás lényege, hogy „olyan emberek társulása, akiknek a vállalkozáshoz való legfontosabb hozzájárulása az általuk rendelkezésre bocsátott információ”. Az információ-robbanás információválságot idézett elı, ez jellemzi a jelent is, fontos tudni hogy a válság miként kezelendı, ehhez ismerni kell a válság okait, azt hogy növekszik-e vagy csökken. Ha nı, milyen ütemben. És fontos, hogy mit kell tenni a kezelésére. Mi okozza az információs válságot: Az információmennyiség rohamos növekedése okozza az információs válságot, nem lehet lépést tartani vele 1934-ben Bradford kidolgozta a szóródási törvényt, eszerint bármely tudományos problémáról legyen is szó, annak egy harmada található meg a tudományterület irodalmában; egy harmada a határtudományok irodalmában; egy harmada pedig az össze többiben. Fontos tehát a szelektálás, válogatás, de ahhoz, hogy válogassunk kell tudni a teljességet és lenni kell válogatási szempontoknak. Nem tud mindenki válogatni, az adott szakterület teljeskörő szakemberének kell lenni annak, aki válogat, hogy pontosan tudja mi fontos és mi hagyható ki. A válogatás terhét a kutatóktól a könyvtárak veszik át, a válogatás mellett a könyvtárak feladata a megfelelı mélységő feltárás. Az információrobbanás nem megállítható, egyre nagyobb problémát jelent így a válogatás is. Mennyire növekszik az információ: Egyre nagyobb a probléma, fontos új tudományszervezési formák kimunkálása A válság kezelésére tudományszervezési vizsgálatokat folytattak az USÁ-ban 1952-ben, eszerint egy kutató vegyész munkaidejének 30%-át tölti irodalom kereséssel és ez az utazással és a könyvtárkereséssel együtt eléri munkaidejének az 50%-át is. Ha a tudományt információs folyamatként vizsgáljuk, akkor lehetıségünk van mennyiségi, illetve statisztikai vizsgálatokra, ekkor a publikációk a vizsgálatok tárgyai. Az ilyen jellegő vizsgálódás a tudománymetria feladata.



5/38

4. tétel: A TUDOMÁNY MÉRHETİSÉGE. TUDOMÁNYMETRIA. AZ INFORMÁCIÓÁRAMLÁS MENNYISÉGI ÉS TARTALMI VÁLTOZÁSA MATEMATIKAI MODELLJEI Általános információelméleti szempontról nézve a tudomány úgy fogható fel, mint bonyolult dinamikus információs rendszer, amelyet az ember azért hozott létre, hogy információt győjtsön, elemezzen és dolgozzon fel új igazságok, új gyakorlati alkalmazási lehetıségek nyerése végett. Louis Couffignal francia kibernetikus szerint a tudomány olyan vállalkozás, amely önmagukat szervezı egységekbıl áll, e vállalkozás lényege, hogy „olyan emberek társulása, akiknek a vállalkozáshoz való legfontosabb hozzájárulása az általuk rendelkezésre bocsátott információ”. Az információ-robbanás információválságot idézett elı, ez jellemzi a jelent is, fontos tudni hogy a válság miként kezelendı, ehhez ismerni kell a válság okait, azt hogy növekszik-e vagy csökken. Ha nı, milyen ütemben. És fontos, hogy mit kell tenni a kezelésére. Egyre nagyobb a probléma az információk rohamos növekedése miatt, fontos új tudományszervezési formák kimunkálása. Ha a tudomány információs folyamat, akkor lehetıségünk van mennyiségi, statisztikai módszereket használni, ezzel lehet vizsgálni a fejlıdését. Ezen módszereknél a publikációk a vizsgálat téárgyai. Az ilyen jellegő vizsgálódás a tudománymetria feladata. Tudománymetria: A tudománymetria a tudomány keletkezésének, szerkezetének, terjedésének és felhasználásának sajátosságait vizsgálja; új információk szerzésének a folyamata. A tudománymetria kifejezés a Szovjetunióban született, elıször Vaszilev 1967-ben kiadott mővében találkozunk vele. A minıségi értékelés szempontjából egyik legfıbb kritérium a dokumentum információs értéke, ennek megítéléséhez a tudománymetria módszerei is használhatók. A tudománymetriát elıször a mőszaki tudományok terén alkalmazták, ma már mindegyikben alkalmazzák. A tudomány új információk szerzésének folyamata, jellemzi az egymásra épülés. Jellemzı az összegzı és kollektív jelleg, egy kutató egyedül nem életképes, inkább teamok vannak a tudományos eredmények kimunkálására. A tudományos eredményeket folyamatosan továbbfejlesztik, átmunkálják, átértékelik, mely új tudományos eredményekhez vezet. Az információáramlást lehet segíteni és gátolni is. Kedvezıtlen körülmény az eredmények titkossága; kedvezı a nagyobb anyagi ráfordítás biztosítása és új kutatóhelyek alakítása. A tudományos publikációk nyomonkövetése idıben mennyiségi információt ad, de emellett kell egy tartalmi információ is, hogy a dokumentumban lévı információ milyen. A tartalmat elemezni kell, hordoz-e új ismeretet vagy nem, ha igen akkor mennyit és mit. Formális statisztikai elemzést is végeznek, ezzel felvázolhatók a tudományok fejlıdésének legperspektivikusabb irányai. A vizsgálatokat a tudományos folyóiratokra szőkítik, mert ezekben a legfrissebbek az információk. Ezek vizsgálatával vázolható a kutatás belsı szerkezete. Megismerhetı, hogy a tudományos fejlıdésre az egyes országok mennyit fordítanak, mennyire tartják fontosnak. Megállapítható, hogy az egyes országok milyen intézményrendszereket építenek ki, mennyit fordítanak a tudomány fejlesztésére. Fontos a publikációk nyelvezetének vizsgálata is. Egyes szakterületeknek kialakulnak a szakkifejezéseik (szakzsargon), ezeket késıbb már nem magyarázzák, hanem egyszerően leírják, használják és más tudományterületekbe is átkerül, használják ott is. Fontosak a publikációkban lévı hivatkozások és azok gyakoriságának a vizsgálata. A bibliográfiai hivatkozások rendszere egy különleges specifikus információs nyelv. Ha új információ jön létre, akkor arra általában jön válasz, azaz új publikációkat hív elı, melyek vagy támogatják vagy támadják. A megjelenés után exponenciális a publikációra való hivatkozás, majd ahogy az idı telik, egyre kevesebbszer jelenik meg új publikálásokban hivatkozás az adott publikációra.



6/38

5. tétel: A TUDOMÁNYOK FEJLİDÉSÉNEK ÚJ JELENSÉGEI (adaptációs fékezés, új szervezeti formák) Adaptációs fékezés: Minél nagyobb egy kollektíva, annál több idıt kell fordítani az egyes emberek munkájából eredı eredményeknek a meghallgatására, a belsı információcserére, ez fékez, lassít, ez az adaptációs fékezés. Lassít az irodalom átolvasása, mivel számuk egyre nı. Lassítanak a konferenciák akkor, ha már ismert információkat közölnek és újakat nem. Lassít, ha túl sok csoport dolgozik egy adott témán egymástól függetlenül más-más helyeken Régi helyzet a kutatások terén: A régi görögöknél az volt a szokás, hogy egy egyén köré csoportosultak emberek és együtt fejtegették ki a nézeteiket. Az elsı tudós társaság Angliában alakult a 17. században, ez volt a Londoni királyi tudós tárdsaság. Késıbb máshol is alakultak tudós társaságok, ezek a csoportok egymás között levelezéssel tartották a kapcsolatot. Tudományos és referáló folyóiratok ekkor még csak elvétve voltak, az utazás is nehézkes volt. Új szervezeti formák a kutatásban: Láthatatlan kollektívák: Ma láthatatlan kollektívák jellemzık. A személyek, tagok nemzetköziek, céljuk az információs válság leküzdése. Ajánlás útján lehet bekerülni a kollektívába vagy az adott ember felveszi a kapcsolatot egy másik szakemberrel és eszmét cserélnek. Jellemzı a Memók küldése egymásnak. Ha valaki valamit kutat és eredményre jut, akkor elküldi jegyzeteit a világ különbözı pontjain lévı szakembereknek, azok reagálnak rá. Ez egyfajta elızetes tájékoztatás, tájékozódás. Rövid idı alatt, gyorsan növekednek ezek a láthatatlan kollektívák, csoportok, ezekben alcsoportok alakulnak, szinte követhetetlen. Tudományos iskolák: A mai tudományos iskolák is láthatatlanok és nemzetköziek. Publikációkból lehet következtetni, akikre ugyanis a publikációkban hivatkoznak azokkal egy kutatáson dolgoznak, egy kutatásban vannak. Elıfordulnak vendég professzorok, akik nem a saját kutatóhelyükön, hanem egy másik helyen munkálkodnak. Viszik a nézeteiket, módszereiket és a gyakorlatban is megismerteti ezeket az új helyen. Át tudja így adni a gondolkodásmódját. Egy-egy ilyen tartózkodás hosszabb idejő kell, hogy legyen ahhoz, hogy eredményei legyenek. Fontos a tapasztalatcsere és az egyén tudásának az átadása. Ez a „vendégmunka” általában pozitívan hat az eredményekre, de lehetnek negatív hatások is. Fontos szempont a fiatalítás is, gond, hogy az idısebbek olykor féltik a helyüket, ezért kizárják a fiatalokat ötleteikkel, újításaikkal együtt, nem engedik ıket érvényesülni. Elıfordul az is, hogy beveszik ıket a kutatásokba, de a produkált eredményeket a saját nevük alatt jelentetik meg.



7/38

6. tétel: A TUDOMÁNYOS IDÉZETEK INDEXEI. SCI. A statisztikai elemzés alapjai a bibliográfiai hivatkozások. Az Indexben van egy információ és emellé rendeljük a bibliográfiát arról, hogy hol találjuk az adott információt. Az elsı index: 1771-1772. Párizs-bibliográfia Az 1770-ben Párizsban kiadott és Párizsról szóló dokumentumokat győjti össze, nem csak jegyzék, ki van egészítve recenziókkal, ami bemutatja a dokumentumot és értékeli is. Az elsı modern index: XX. század Az USÁ-ban megjelenı Matematikai-statisztika címő szakfolyóirat 1930-60 között megjelent számairól készült, cikkeinek információit tartalmazza. Mutatói segítik a tájékozódást: − szerzıi mutató (kik írták a cikkeket) – referálás (hol referálták az információkat) − hivatkoztak-e az adott cikkre, ha igen kik és hol – tárgymutató − táblázat-mutató – cikkekben idézett szerzık mutatója − mutató tanácskozásokról – könyvismertetések mutatójáról Ez a modern indexek mintájául szolgál. Tudományos Idézetek Indexe - SCI (Science Citation Index): Garfield 1961-ben Tudományos Információs Intézetet alapított Philadelphiában és megindította a Tudományos Idézetek Indexének (SCI) kiadását. Célja a világban megjelenı tudományos folyóiratok cikkeinek feltárása. 1965-ben 30 ország kb. 1100 folyóiratát dolgozták fel, 1966-ban már több mint 1500 folyóiratot, folyamatosan bıvül a feldolgozott folyóiratok száma. Eleinte csak a természettudományokra terjed ki, majd késıbb a társadalomtudományokra is. Kezdetben a világ kutatóinak kb. 1/3-át tartalmazta, ez azóta már nıtt. Számítógéppel készül és igen drága, hazánkban a MTA vásárolja az 1970-es évektıl kezdve. Az SCI mutatói: Az elıbb említett mutatók

Idézések, hivatkozások mutatója

Szabadalmak mutatója

Egy konkrét publikáció vonatkozásában a következı információkat közli (tehát mire kapunk választ): Ki, mikor és hol idézte? Ki publikált még az adott témában a világon? Alkalmazták-e az adott tudományos eredményeket, ha igen hol és milyen sikerrel? Megerısítették vagy cáfolták-e az adott elméletet? Ismétlés-e vagy új a közölt információ? Megtalálható egy szerzı összes megjelent publikációja Megtalálható, hogy adott témájú publikációk mely folyóiratokban jelentek meg a világon A tudománymetriai kutatás eredményei: Egy publikációnak általában két szerzıje van, a tendencia szerint ez eltolódik a több szerzıhöz Egy publikációban általában 15 hivatkozás van, ebbıl 12 folyóiratokra vagy disszertációkra hivatkozik A publikációk 10%-ában egyáltalán nincs hivatkozás (!) Az összes publikáció 35%-ára egyáltalán nem hivatkoznak, nincs rájuk visszajelzés, elvész (!) Az összes publikáció 49%-ára hivatkoznak az elsı évben, amire kétszer hivatkoznak az már csak 9% Az összes publikáció 1%-ára az elsı évben ötször hivatkoznak A XVII. századtól egy szerzı egész életében kb. 2-3 cikket írt, ez mára növekszik, ez a team-munkára vezethetı vissza. A tudománymetriai vizsgálatok azt mutatják, hogy lehet és kell is befolyásolni a tudományok fejlıdését, de még nincs ehhez elég információnk. Vizsgálni kell: milyen eszközök állnak rendelkezésre egy-egy országban a tudományok fejlesztéséhez (nemzetközi) ezeket az eszközöket milyen módon kell megosztani az elméleti és gyakorlati kutatások között az eszközök mekkora hányadát fordítják információs szolgálat létrehozására milyen a munkamegosztás az egyes országok között (fontos, hogy ne legyenek átfedések) fontos, hogy ne legyen túl szabályozott a kutatás régen a kutató érdeklıdése dominált, attól függött, hogy mit kutat, ma már terelni kell a kutatókat arra, ahol hiányosságok vannak, kutassák azt Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –

Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe – I. évfolyam, 1. félév (2003) – Ezek a tételek hiányoznak: 7. tétel: 8. tétel: 9. tétel: 10. tétel: 11. tétel: 12. tétel: 13. tétel: 14. tétel: 15. tétel:


8/38


9/38

16. tétel: A TUDOMÁNYOS KOMMUNIKÁCIÓ ÉS A KÖNYVTÁRAK. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. A könyvtár olyan mővelıdési alapintézmény, mely minden emberi tevékenységi formához képes kapcsolódni, így a kutatásnak, termelésnek, oktatásnak, közmővelıdésnek, szórakozásnak és a szabadidı hasznos eltöltésének fontos eszköze; bármely mővelıdési és más intézmény partnere. A modern könyvtár felhalmozó és szolgáltató intézmény, az információközlı és közvetítı rendszer része. A tudományos információ áru, a termelıtıl el kell juttatni a fogyasztóig (felhasználóig). A szállító tevékenység tulajdonképpen a szolgáltatás, mely a könyvtár legfontosabb feladata. A könyvtárnak a megfelelı idıben és formában kell rendelkezésre bocsátani a kutatónak a pont szükséges információkat. Sok segédeszközt igénylı feladat ez, a jobb hatásfok elérése miatt kell győjteni az információt, azaz a dokumentumokat fel kell tárni és ki kell válogatni az információkat a felhasználóknak megfelelıen. Az információkat fel kell tárni és elemezni is kell, majd az eredményeket közzétenni valamilyen módon: Adatbázisba Szöveges feltárási lehetıség Katalógusba stb. A kommunikáció és az informálás: az informálás az adatok átadása azzal a céllal, hogy a befogadóban információ alakuljon ki, ez egyirányú a kommunikáció kétirányú



10/38

17. tétel: AZ INFORMATIKA FOGALMA. KIALAKULÁSA, KAPCSOLATRENDSZERE MÁS TUDOMÁNYOKKAL. Az informatika fogalma: Francia eredető szó, sokféleképpen értelmezik, sokféle tartalmat hordoz. Azonosítják a számítástechnikával, emellett értik alatta az információkra, információs rendszerek létrehozására és mőködtetésére vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek összességét. Nyugat-Európában az informatikát alkalmazott számítógép tudománynak tekintik. Más definíció szerint: Az informatika a számítógépes információs rendszerek tudománya, amely elméletet, szemléletet és módszertant ad e rendszerek tervezéséhez, fejlesztéséhez, szervezéséhez és mőködtetéséhez. Magában foglalja az információ feldolgozásának, tárolásának és továbbításának mőszaki, szervezeti és személyi kérdéseit is. Az informatika könyvtári megközelítés szerint: Az informatika információs rendszer, mely emberek, eszközök, eljárások együttese, mely az információ győjtésére, feldolgozására, tárolására, visszakeresésére és megjelenítésére alkalmas. Informatika modern szemléletben Gömbös Ervin szerint: Az informatika az információ alkalmazása a társadalmi szükségletek kielégítésére, melyek hátteréül a számítógépes és távközlési technológia szolgál. (Informatika és hatalom - 1984.) A számítógépek kialakulásának elızményei: abakusz: kb. 3000 évvel ezelıtt jelent meg, ez a szerkezet már lehetıvé tette az egyszerő mőveletvégzést. Az abakuszt némileg módosítva egészen a XVI. századig használták, mint fı számolást segítı eszközt (sıt a Szovjetunióban pénztárgép funkciót töltött be). mechanikus gépek: 1623. Wilhelm Schickard német csillagász mechanikus gépe jelentıs, elvégezhetı a négy alapmővelet. 1642-ben Blaise Pascal számológépe visszalépés volt, de mégis jelentıs, összeadás és kivonást tudta. 1671. Gottfried Wilhelm von Leibniz gépe az elızı továbbfejlesztett változata volt, már közvetlenül végezte el az osztást és a szorzást, illetve kiegészítı mővelet nélkül a kivonást. İ javasolta elsıként a kettes számrendszer alkalmazását a számológépekben. 1810. lyukkártya vezérelt szövıgép elkészítése, mely Joseph Marie Jacquard nevéhez főzıdik. A szövıgép adott ötletet Charles Babbage-nak differenciagépének elkészítéséhez, mely fontos újítás volt. Boole-algebra alapjainak kimunkálása George Boole nevéhez főzıdik, ezzel a számítógép logikai tervezéséhez és programozásához nyújtott elméleti alapot. elektromechanikus eszközök: kiemelendı Herman Hollerith, aki az amerikai népszámlálási adatok gyorsabb feldolgozása érdekében 1890-ben elkészítette lyukkártyás adatfeldolgozó gépét. Ezen eredmények megfelelı kiindulópontok voltak a számítógépek megalkotásához, ezek hozták a számítógép generációkat.



11/38

Számítógépek kialakulása, generációk: nulladik generáció: 1930-46 közé tehetı, ez a relés gépek korszaka. Vannevar Bush alkotta meg 1930ban az elsı mai értelemben vett számítógépet, majd kiemelkedı jelentıségő a MARK I. és a MARK II. gépek megépítése. A korszak jellemzıi a gépek elektromechanikus felépítése, a nagy méretek és a megbízhatatlanság. Ebben az idıben fektette le Neumann János munkásságával a mai számítógépek alapvetı mőködési elvét. elsı generáció: 1946-54 közzé esett, ez az elektroncsöves felépítéső gépek korszaka. Az elsı mechanikus elemeket már nem tartalmazó, azaz elektronikus számítógép az ENIAC volt, mely 1946-ban készült. A gép méretei még igen nagyok voltak, rengeteg áramot fogyasztott, viszont mőveleti sebessége több mint százszor nagyobb volt elıdeinél. 1947-ben átalakították a gépet Neumann János elvei szerint. második generáció: 1954-64 között tartott, az elektroncsöveket felváltották a tranzisztorok. A gépek mérete jelentısen csökkent és a gépek üzembiztonsága is megnıtt. A tranzisztor megalkotásáért Schockley, Bardden és Brattain 1956-ban Nobel díjat kaptak. A germánium alapú tranzisztorokat rövidesen felváltották a szilícium alapú tranzisztorok, melynek teljesítménye többszörös volt. harmadik generáció: 1964-71 közzé esett, jelentıs az integrált áramkörök megjelenése. A gépek nagysága és ára tovább csökkent, megbízhatóságuk egyre nıtt. negyedik generáció: 1971-tıl tartott a kilencvenes évek végéig, a fejlıdés egyre gyorsabb ütemővé vált. A korszak jellemzıje a mikroprocesszor megjelenése, kiemelkedı volt az Intel cég tevékenysége. A mikroprocesszor méretcsökkenése által megszületett a személyi számítógép, azaz a PC. A gépek ára csökkent, így eljuthatott a felhasználókhoz és széleskörben elterjedhetett. ötödik generáció: napjainkban is tart. Az Internet és a multimédia széleskörő elterjedése jellemzı, a fejlıdés minden téren rohamos, folyamatosan újabb és újabb dolgok kerülnek piacra. Sok projekt további újításokat céloz, pl.: géppel való fordítás megoldása fordítóprogramokkal; alak- és színfelismerés; beszédfelismerés; beszélı, beszédre fennhangon válaszoló gépek; intelligens rendszerek stb. Az informatika kapcsolatrendszere más tudományokkal: Alapvetıen megváltozott az emberek élete a számítógépek elterjedése kapcsán, a számítógépek elıször a munkahelyek, majd az otthonok átlagos tartozékai lettek, szórakozásra, játékra, tanulásra stb. használják ıket. Mondható, hogy az élet minden területén teret hódít, kapcsolatba van a tudományok mindegyikével.



12/38

18. tétel: AZ OLVASÁS SZEREPE A GUTENBERG- ÉS A NEUMANN GALAXISBAN. Az olvasás szerepe az ismeretszerzésben: Kb. 4-5 ezer éve ismert az írás, ennek ellenére a ma élı lakosság nagy része nem tud olvasni Csak Közép-Európában több mint 100 millió analfabéta él Az egész világon nézve 2000-ben 900 millió volt az analfabéták száma A világ 40 államában a lakosság 50%-a analfabéta A funkcionális analfabéták száma is igen nagy, ık igaz tudnak írni és olvasni, de életük során nem használják azt. Számuk világszerte nı, ez összefügg, azzal, hogy az írásbeliség egyre inkább háttérbe szorul az újabb és újabb technikai újdonságok miatt. Az olvasás története: 1. korszak: Hangos olvasás korszaka, a kezdetektıl a XII. századig tart. Kevesen tudtak írni / olvasni. Voltak olyan közérdekő közlemények, melyeket meg kellett ismertetni az emberekkel, tudatni kellett velük, ezt felolvasással tették (pl. törvények, adók, uralkodók üzenetei, papság közlendıi stb.). Az olvasást nehezítette, hogy kezdetben nem használtak szóközöket a szövegek tagolására, ez csak a VIII. századtól kezdve jelent meg, elterjedéséhez több évszázad kellett. 2. korszak: Csendes olvasás korszaka, a XV-XVIII. századra jellemzı. Az írni-olvasni tudás kilépett a kolostorok falai közül, már nagyobb kör tudott olvasni. Erre az idıszakra esik az európai könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése. Ennek hatására a könyv mindennapi használati tárgy lett, sokakhoz eljuthatott, az olvasás az egyéni ismeretszerzés eszköze lett. 3. korszak: Kiteljesedett olvasás korszaka, 1789-tıl a XX. századig jellemzı. A könyvkultúra divattá vált, „olvasási-láz” lett úrrá az embereken, egyre többen és egyre több mindent olvastak. A polgári mőveltség megjelenése jellemzı. Mindez serkentıleg hatott a könyv- és folyóirat-kiadásra. 4. korszak: a XX. századra jellemzı, domináltak a folyóiratok, megjelentek a számítógépek, elterjedt a képernyırıl szerzett olvasás, elindult hódító útjára az Internet. A technika fejlıdésével megjelentek a hordozható eszközök, ezek segítségével is tudunk olvasni. Megjelentek az elektronikus olvasmányok. 5. korszak: a XX. század végétıl kezdve tart, jelentısek az e-boock (elektronikus könyvek). Terjednek a könyv alapú képernyık, hagyományos könyvoldalakat formáznak, lehet lapozni, olvasható sorosan, de ugrálni is tudunk a szövegek között a beépített linkek segítségével. Jövıben az a cél ezekkel az e-boockokkal kapcsolatban, hogy lehessen beleírni jegyzeteket, megjegyzéseket, ezzel a hagyományos könyvekhez közelítenek. Az olvasás útján szerzett ismeretszerzés útjai: Gutenberg galaxis: XV-XX. század közötti idı, jellemzı a lineáris információ szerzés. Neumann galaxis: XX. század utolsó negyedétıl, a számítástechnika eredményei hozták, újdonság az interaktivitás. Jelentıs a szöveg, kép és hang egyszerre történı megjelenése, azaz a multimédiák terjedése. Bibliográfiai adatbázisok készülnek, emellett teljes szövegő adatbázisok, mint pl. a MEK. Nehézségek a számítógéprıl történı olvasás kapcsán: Máshoz szoktunk hozzá Csak az oldal egy része látható egyszerre a képernyın, nehéz hosszabb szövegeket áttekinteni, a megértés is nehezebben megy Inkoherencia problémája: egymáshoz nem kapcsolódó elemek egymás mellé kerülhetnek, ez félreértéshez, nehezebb megértéshez vezet Bizonytalanság: nem lehet tudni hiteles-e az adott szöveg, illetve hogy amit látunk, az a teljes szöveg vagy annak csak egy része Információkeresésnél nem tudjuk, hogy a találat mennyire teljes, jó-e Ma a XXI. században a tudás alapú társadalom a cél. Információs szupersztrádákról beszélünk, világhálózaton közlekedünk, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy mindez nem létezik olvasás, olvasni tudás, gondolkodás nélkül. Nem tudjuk, hogy milyen új technikák jönnek, de az biztos, hogy az olvasás és írás képessége amíg ember él, addig alapvetı fontosságú lesz. Hívhatunk egy intézményt információs központnak, beszélhetünk tudás alapú társadalomról, lehet a technika bármilyen fejlett, de olvasni, írni, gondolkodni akkor is tudni kell. Az írott szónak jelentısége volt mindig, az van ma és lesz a jövıben is. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


13/38

19. tétel: A DOKUMENTUM PROBLÉMÁJA. KÖZLÉSMÓDOK ÉS DOKUMENTUMOK KAPCSOLATA A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk. A dokumentumok felosztása: Megjelenési forma szerint: Nyomtatással készült dokumentumok (nyomdai úton sokszorosítják, nem változtatható, kézzelfogható) Elektronikus úton elıállított dokumentumok (számítógépen tárolt; dinamikusan változó; könnyen átalakítható; azonnal továbbítható; rengeteg másolat készíthetı; egyszerő keresés lehetséges; könnyen öszszekapcsolható más elektronikus dokumentummal; korlátlan hivatkozások; nem kötıdik egy megjelenési formához; különbözı elemekbıl tevıdnek össze: számok, szövegek, képek, hangok, videók) Homogén szerkezető elektronikus dokumentumok (egy fizikai egységet képviselnek, véges terjedelem jellemzı és állandó tartalom) Homogén elemekbıl álló heterogén szerkezető dokumentumok (pl.: egy szerzı mővei) Nyitott struktúrájú hipertext szerkezető dok-ok (felhasználók igényeit tükrözik, terjedelmük végtelen) Tartalom szerint (a tárolt információ jellege, minısége alapján): Elsıdleges (primer) információkat hordozó dok-ok (eddig nem publikált eredményeket közölnek) Másodlagos (szekunder) információkat hordozó dok-ok (már ismert infókat dolgoznak fel) Harmadlagos (tercier) információkat hordozó dokumentumok (elemzı, értékelı szemlék, tanulmányok) Formai sajátosságok szerint: Látható (vizuális) dokumentumok Írásos (írásjelekkel, jelrendszerrel rögzített információk: szövegek, kották stb.) Ikonográfiai (képek, fotók, reprók, térképek, tervrajzok, filmek, digit képek, videók stb.) Plasztikus (térbeli kiterjedéső, háromdimenziós alkotások: szobrok, érmék, eszközök stb.) Hallható (auditív) dokumentumok (hangszalag, hanglemez, kazetta, CD stb.) Tapintható (taktilis) dokumentumok (Braille-írással készült könyvek) Megjelenés gyakorisága szerint: Eseti (egyszeri megjelenéső, befejezett, lezárt dokumentumok; egy vagy több kötetbıl állnak, monográfiák, poligráfiák, pl.: húszkötetes nagylexikon) Folytatódó (periodikusan megjelenı dokumentumok, egymás követı részegységekbıl állnak) Idıszaki kiadványok Sorozatok A hordozó anyaga szerint: Papír alapú Film Mágneses Optikai Információhordozók szerint: Elsıdleges (más segédeszköz nélkül dekódolható, pl.: eredeti dokumentumok) Másodlagos (dekódolásához segédeszköz szükséges, pl.: microfilm; videó; CD-ROM stb.) Publicitás szerint: Publikált dokumentumok (legalább 50 példányban sokszorosított dokumentumok) Félig publikált dokumentumok (50-200 példányban sokszorosított, ker. forgalomba nem kerülı dok-ok) Nem publikált dokumentumok (nem sokszorosított dokumentumok) Beszerzés típusa szerint: Idıleges beszerzésre (brosúrák; füzetek; hírlapok stb.) Tartós beszerzésre (könyvek; folyóiratok stb.)



14/38

Dokumentumtípusok: Írásos dokumentumok: Könyvek - az emberiség legrégebbi és a mai napig egyik legjelentısebb gondolatközlı eszközei, legfontosabb alkotóeleme az írás. Könyv, a 48 oldalnál nagyobb terjedelmő nyomdatermék, mely két fedılapból és rögzített belsı lapokból áll; szabad szemmel olvasható szöveget, információt tartalmaz. A könyvek nemzetközi azonosító száma az ISBN. Idıszaki kiadványok - elıre meg nem határozott idıtartamra tervezett kiadvány, mely egymást követı részegységekbıl áll, számozásuk vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg ıket egymástól. Nemzetközi azonosító számuk az ISSN.: Hírlap - naponta, hetente megjelenı kiadványok, céljuk az aktuális eseményekrıl való tájékoztatás Folyóirat - részegységeik meghatározott idıközönként - havonta, negyedévente - jelennek meg, céljuk az adott szakterület legújabb eredményeinek a közlése Évkönyv - intézmények, testületek adják ki az adott idıszakban végzett munkájuk eredményeirıl Sorozat Idıszakosan megjelenı adat- és címtárak (egyre gyakrabb a CD-ROM változatuk) Idıszakosan megjelenı jelentések, beszámolók, közlemények Idıszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok kiadványai (új tudományos eredményeket) Egyéb szöveges dokumentumok (azon dokumentumok, melyek nem könyvek és nem id. kiadványok): Kutatási, fejlesztési jelentések - egy folyamatban lévı vagy befejezett kutatás részleges vagy teljes eredményeit közli, célja az új információk publikálása, a szakterületen dolgozók tájékoztatása: Idıszakos (pl. évente készülı) Záró (kutatás befejezése után kiadott) Összefoglaló (értékelést, hivatkozásokat, felhasznált irodalmat is tartalmazó jelentés) Disszertációk - tudományos minısítés fokozatainak elnyerése érdekében készített értekezések Szabadalmi leírások - szabadalmaztatási eljárás során létrejövı, publikált dokumentum, szabadalmi vagy találmányi joggal védett új tudományos eredményekrıl szóló információkat tartalmaz Szabványosítási kiadványok - a szabvány valamely termékkel, technológiai folyamattal kapcsolatos kötelezı megoldási módokat tartalmaz Kép-, hangrögzítéses dokumentumok és mikroformák: Térképek - a föld vagy más égitest ábrázolása egyezményes jelekkel formai megjelenésük szerint: fali térkép; dombormővő térkép; glóbusz; térképlap stb. ábrázolt adatok szerint: topográfiai, földrajzi, geodéziai stb. tematika szerint: történelmi, gazdasági, földrajzi, csillagászati, néprajzi stb. céljukat tekintve: oktatási, navigációs, közlekedési, turista stb. Kották - zenemővek egyezményes hangjegyírással készült formája Képek, fotók, reprodukciók stb. Hangdokumentumok (csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel szólaltatható meg a hanganyag) elektromechanikus úton elıállított (bakelitlemez) elektromágneses módszerrel rögzített (magnószalag) lézeres eljárással készült (CD) Videodokumentumok (csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel játszhatók le, pl. mozgóképek, filmek) Mikroformátumú dokumentumok - szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, melyek erıs kicsinyítéssel készülnek, szabad szemmel nem olvashatók, speciális olvasókészülék szükséges hozzájuk; alapanyaguk lehet film, papír; formájuk tekercs vagy lap Digitális dokumentumok (hipertext és multimédia): A hipertext alkalmazások sokrétő fogalmi kapcsolatrendszert építenek ki az egyes elemek között, az összekapcsolt információk lehetnek szövegesek, de képek, hangok vagy más objektumok is. A hipertext rendszer egy enciklopédiához hasonlít, több irányban lehet benne közlekedni, a benne foglalt tudásanyag valamennyi kapcsolata végigjárható úgy, hogy nincs elıre meghatározott útvonal. A multimédia latin eredető szó, jelentése multi=sok, média=valami között, leginkább információközvetítı közeg értelemben használjuk. A multimédia képek, hangok, szövegek együttese, ezek össze vannak kapcsolva (hipertext), számítógép kezeli ıket a felhasználó irányításával, interaktív kezelıfelületeken.



15/38

20. tétel: DOKUMENTUMTIPOLÓGIA (írásos dokumentumok) A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk, a dokumentumok egyik csoportja: Írásos dokumentumok: Könyvek Az emberiség legrégebbi és a mai napig egyik legjelentısebb gondolatközlı eszközei, legfontosabb alkotóeleme az írás. Könyv, a 48 oldalnál nagyobb terjedelmő nyomdatermék, mely két fedılapból és rögzített, meghatározott sorrendő belsı lapokból áll; szabad szemmel olvasható szöveget, illusztrációt tartalmaz. A könyv megjelenésének módját tekintve nem idıszakos, hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetben befejezett egész. A könyvek nemzetközi azonosító száma az ISBN, melyet szerepeltetni kell a könyvön. A könyvnek meg kell felelni formai kötöttségeknek, a címoldalon, a verzón, a kolofónban feltüntetendı kötelezı adatokat szabvány írja elı. A közlendı legfontosabb adatok: szerzı(k) neve; cím és egyéb címadatok; a létrehozásában részt vevı szellemi közremőködık; kiadás száma és minısége; kiadó(k) neve; megjelenés helye és ideje. Szakismeretet közlı könyvek csoportosítása: Monográfia: egy témát dolgoz fel (ha új ismereteket is közöl, akkor elsıdleges információforrás) Kézikönyvek: egy szakterület ismeretanyagát rendszerezve tárják fel (összefoglaló-szintetizáló) Tanulmánykötetek: több, kisebb terjedelmő, önálló mővet tartalmaz; az egyes tanulmányok egy adott

kérdés bizonyos részleteire új ismereteket közölnek Tájékoztató segédkönyvek - referensz mővek:

Enciklopédiák - szisztematikusan rendezve közlik az általuk tárgyalt ismeretanyagot, az egyes fogalmakat tudományos igényességgel értelmezik megadva a tárgykör szakirodalmát is. Feldolgozhatja a tudományok összességét, de szorítkozhat egy tudományterületre is. Lexikonok - általában betőrendben közlik az egyes fogalmak (címszavak) rövid, tömör, szakszerő magyarázatát. Az általános lexikon egy adott korszak minden ismeretét, a szaklexikon pedig valamelyik tudomány vagy szakterület eredményeit tárgyalja. Szótárak - egy nyelv szavait általában betőrendbe sorolva közlik, a szavak jelentését magyarázzák az értelmezı szótárak; egy vagy több idegen nyelven adják meg a szavak jelentését a fordításra szolgáló szótárak. Bibliográfiák - különbözı idıszakban, szakterületen megjelent dokumentumokról tájékoztatnak. Biográfiák - alkotók életére és munkásságára vonatkozó adatokat tartalmaznak. Tankönyvek: korcsoportonként és tantárgyanként közlik a tananyagot Ismeretterjesztı mővek: közérthetı formában közli a tudományos eredményeket a laikus nagyközönség számára Adattárak: tényszerő adatok valamilyen szempont alapján rendezve (statisztikai-; név-; cím- stb.)

Idıszaki kiadványok:

Elıre meg nem határozott idıtartamra tervezett kiadvány, mely egymást követı részegységekbıl (szám; füzet; kötet; évfolyam stb.) áll, számozásuk vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg ıket egymástól. Nemzetközi azonosító számuk az ISSN, mely 1976 óta kerül a kiadványokra. A gazdasági, politikai, kulturális eseményekrıl, az új tudományos eredményekrıl és a mindennapi élet történéseirıl évszázadok óta a hírlapokból és a folyóiratokból tájékozódunk. Az elsı ma ismert hetilapok 1609-ben jelentek meg az Ariso Augsburgban, a Ratio Strasbourgban. Ezután a hetilapok száma gyorsan nıtt, a 17. században már szinte minden európai nagyvárosban adtak ki hírlapokat. 1665-tıl a tudományos sajtó is egyre inkább teret hódított, a nagyközönség régen és ma is nagy érdeklıdéssel olvassa a társasági lapokat. Az idıszaki kiadványok a 19. század második felében indultak igazi fejlıdésnek, vezetı szerepre tettek szert az új tudományos eredmények közzétételében és a napi eseményekrıl szóló tájékoztatásban.



16/38

Idıszaki kiadványok típusai: Hírlap - rövid idıközönként (naponta, hetente) megjelenı kiadványok, céljuk az aktuális politikai, társadalmi eseményekrıl való tájékoztatás és a mindennapi életben széles körő érdeklıdésre számot tartó, gyors információk közlése Folyóirat - részegységeik meghatározott idıközönként (havonta, negyedévente) jelennek meg, céljuk az adott szakterület legújabb eredményeinek a közlése. Minden részegységet azonos elvek szerint szerkesztenek, ma a folyóiratok nagy része még nyomtatott formában jelenik meg, de a nyomtatott kiadással párhuzamosan megjelennek elektronikus verzióik és egyre több folyóirat csak elektronikusan jelenik meg. Évkönyv - fıleg intézmények, testületek adják ki az adott idıszakban végzett munkájuk eredményeirıl Sorozat Idıszakosan megjelenı adat- és címtárak (egyre gyakoribb a CD-ROM változatuk) Idıszakosan megjelenı jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyőjtemények Idıszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok kiadványai - gyakran tartalmaznak új tudományos eredményeket, melyeket elıször itt publikálnak. Csak a rendszeres idıszakonként megrendezett számozott kongresszusok anyagai tartoznak a periodikumok közé, gyakori itt is a CD-ROM alkalmazása. Egyéb szöveges dokumentumok:

Azon dokumentumok, melyek túlnyomórészt szöveget tartalmaznak és nem tartoznak sem a könyvek, sem az idıszaki kiadványok közé. Ezek közül is egyre több jelenik meg ma már elektronikus hordozón. Kutatási, fejlesztési jelentések - egy folyamatban lévı vagy befejezett kutatás részleges vagy teljes eredményeit közli, fıként primer információkat tartalmaz, célja az új információk publikálása, a szakterületen dolgozó kutatócsoportok tájékoztatása. A kutatási jelentések nem kerülnek könyvkereskedelmi forgalomba. Attól függıen, hogy a kutatás mely szakaszában készülnek, lehet: Idıszakos (pl. évente készülı) Záró (kutatás befejezése után kiadott) Összefoglaló (értékelést, hivatkozásokat, felhasznált irodalmat is tartalmazó jelentés) Disszertációk - tudományos minısítés különbözı fokozatainak elnyerése érdekében készített értekezések. Monografikus jellegő, elsıdleges információt tartalmazó dokumentumok. Hazánkban fıleg kézirat jelleggel készülnek a kötelezıen beadandó példányszámban, de vannak országok, ahol a disszertációk elfogadásának feltétele a publikálás (pl.: Németország). Szabadalmi leírások - szabadalmaztatási eljárás során létrejövı, publikált, primer jellegő dokumentum, mely szabadalmi vagy találmányi joggal védett új tudományos eredményekrıl szóló információkat tartalmaz. Célja az új találmány, eljárás elsıbbségének megállapítása, jogi védelme, ill. a felhasználásra jogosultak körének meghatározása. A szabadalmi leírás elsıdleges, monográfia jellegő dokumentum, információértéke igen jelentıs. Nálunk a Magyar Szabadalmi Hivatal adja közre, 1992-tıl CD-ROM-on is. Szabványosítási kiadványok - a szabvány valamely termékkel, technológiai folyamattal vagy tárgykörrel kapcsolatos, ismétlıdı feladatok megoldására ajánlott, illetve kötelezı megoldási módokat tartalmaz. Szabványügyi vagy szabványosító szerv bocsátja ki; az érdekeltek együttmőködésével, jóváhagyásával dolgozzák ki és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják. A szabványokat sokszor nemzetközi együttmőködés keretében dolgozzák ki, az egyes országok pedig a nemzetközi szabványokat honosítják. A szabványok másodlagos, monográfia jellegő, publikált dokumentumok. Ide tartozó dokumentumok: Nemzetközi szabványok Nemzeti szabványok Ágazati szabványok Helyi szabványok Mőszaki-gazdasági normatívák Mőszaki irányelvek, elıírások



17/38

21. tétel: DOKUMENTUMTIPOLÓGIA (mikroformák; hang- és képrögzítéses dokumentumok) A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk, a dokumentumok egyik csoportja: Kép-, hangrögzítéses dokumentumok és mikroformák: Azok a dokumentumok tartoznak ide, melyek tartalmi és/vagy formai szempontból nem tartoznak az írásos dokumentumok közé. E dokumentumok hordozója, elıállítási technikája, a tárolt információk rögzítési módja nagy változatosságot mutat. Vannak közöttük, melyek több ezer éves múltra visszatekintı dokumentumok, és ide tartoznak a hang- és képrögzítésre szolgáló dokumentumtípusok, melyek a 20. század szülöttei. A hang- és képrögzítés fontos elızményei:

Képrögzítés: 1839 - fényképezés megjelenése (Daguerre) 1841 - Talbot negatív-pozitív fényképezési eljárása 1912 - színes fényképezés elvének szabadalmaztatása 1839 - elsı mikrofotográfia (John Dancer) 1920-as években az Amerikai bankokban alkalmazták 1970-es években élték fénykorukat a mikroformák

Hangrögzítés: 1877 - Edison fonográfja (henger alkalmazása) 1912 - elsı rádióadás (USA) 1933 - sztereo lemezjátszó szabadalmaztatása 1935 - szalagos magnó

1887 - Berliner gramofonja (lemez alkalmazása) 1955 - elsı rádióadás hazánkban 1928 - az elsı magnetofon bemutatása (Pfleumer) 1963 - kazettás magnó

Mozgókép és hang: 1870-93 - Muybridge mozgóképrögzítési kísérletei 1922 - elsı hangosfilm 1949 - elsı színes televízió 1962 - mőholdas TV-zés (Mo-on 1980-tól) 1927 - videojelek lemezre rögzítése (Baird) 1947-48 - elsı videokamera

1895 - Lumiére testvérek elsı mozifilmje 1935 - televíziózás megindulása 1950 - hírközlı mőholdak pályára helyezése 1972 - kábel TV 1965 - mágneslemezes megoldás (Ampex cég) 1951 - elsı sikeres mágnesszalagos videobemutató

Egyéb fontos eszközök: 1873 - írógép bemutatása (Remington cég) 1845 - távíró feltalálása (Morning Chronicle) 1876 - telefon feltalálása (Graham Bell) 1971 - telefax (pillanat alatt továbbít képet, szöveget)

1821 - Braille-írás feltalálása (6 pont kombinációja) 1898 - drót nélküli távíró (Marconi) 1878 - telefonközpontok kiépítése (Puskás Tivadar) 1980 - telex (szövegtovábbításnál jelentıs)

Kép-, hangrögzítéses dokumentumok és mikroformák típusai:

Térképek - a föld vagy más égitest felszínének vagy egyes részeinek ábrázolása síkban vagy térben, egyezményes jelekkel. Az ikonográfiai dokumentumok közé tartozó térképek a föld felszínét és a rajta lévı objektumokat síkba kiterítve, két dimenzióban ábrázolják adott szabályok és jelek szerint. Egyik jellemzıjük a vetületi rajz és a valódi méret közötti viszonyszám, ez a méretarány, mely a kicsinyítés mértékét adja meg. A legrégibb térképek Kínából, Mezopotámiából és az ókori Egyiptomból ismertek. A középkorban az arabok, majd a 13. századtól az európaiak jeleskedtek a térképészet terén. A 18. századi tudományos forradalom sok különleges térkép megalkotását segítette elı, a mérési módszerek tökéletesedésével egyre pontosabbak lettek a térképek. A 20. században a légi fényképezésnek köszönhetıen már igen nagy pontosságú készülnek. Térképek típusai: formai megjelenésük szerint: atlasz (könyvként kezeljük); fali-, dombormővő térkép; glóbusz; térképlap ábrázolt adatok szerint: topográfiai, földrajzi, geodéziai, tematikus térképek tematika szerint: történelmi, gazdasági, földrajzi, csillagászati, néprajzi stb. térképek céljukat tekintve: oktatási, navigációs, közlekedési, turista stb. térképek



18/38

Kották - nyomtatott eljárással készült ikonográfiai dokumentumok, zenemővek egyezményes hangjegyírással készült formája. Világszerte egységes jelöléseket alkalmaznak a kottákban, ezek értelmezéséhez valamilyen elıképzettség szükséges. Az egyes zenemőveknek megjelentetett kottáit el kell látni a Kották nemzetközi szabványos azonosító számával, az ISMN-el. A mai hangjegyírás rendszere 1600 körül alakult ki, késıbb alkalmazták a vonalrendszert, egy, majd több vonalat húztak, hogy a hangok egymáshoz viszonyított távolságát jelezzék, így alakult ki a mai ötvonalas rendszer. A kották nyomtatott kiadása hatalmas lendületet adott a zene fejlıdésének.

Képek, fotók, reprodukciók stb.

Hangdokumentumok - csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel szólaltatható meg a hanganyag. Hangdokumentum bármely adathordozón (mőanyag lap, szalag; viasz stb.) rögzített hang (beszéd; zene; zörej stb.), mely eszköz segítségével megszólaltatható. Legfontosabb fajtái a hanglemez, a hangszalag és a hangkazetta. Ezeket egyre inkább kiszorítja mára a lézeres eljárásra épülı optikai kompakt lemezes technológia (compact disc - CD). Az elıállítási technika szerint különbözı csoportokba sorolhatók: elektromechanikus úton elıállított - bakelitlemez elektromágneses módszerrel rögzítik az információt (magnószalag, videoszalag) lézeres eljárással veszik fel a digitalizált hangot a kompakt lemezekre (CD; CD-ROM)

Videodokumentumok – a valóságból felvett vagy mesterségesen létrehozott képi információkat elektromos jellé alakítják, majd mágneses vagy digitális hordozón rögzítik, többnyire a hangfelvétellel együtt. A videotechnikával létrehozott felvételeket videokazettán, analóg videolemezen vagy digitális CD-n rögzítik és hozzák forgalomba, ezek csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel játszhatók le. A videoszalagokon a video- és az audiojeleket mágneses felületen rögzítik. A videotechnika a televíziózással együtt fejlıdött.

Mikroformátumú dokumentumok - szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, melyek erıs kicsinyítéssel készülnek, szabad szemmel nem olvashatók, speciális olvasókészülék szükséges hozzájuk. A dokumentumok archiválására az 1930-as évektıl kezdve használták, nagy jelentıségő, ugyanis 95%-os helymegtakarítást eredményez a mikroforma az eredeti dokumentumhoz képest. Használják értékes kiadványok mikrofakszimile változatának elkészítéséhez, így az eredeti nagy értékő dokumentum nincs kitéve a használatnak, de mégis elérhetı az anyaga. A második világháborúban hírszerzési és katonai célokra is használták a mikrofilmeket. Az 1970-es évek jelentıs találmánya a számítógépes COM technika kidolgozása, ez lehetıvé tette, hogy a mágnesszalagon tárolt adathalmazokat a feldolgozás után közvetlenül mikrofilmre írják ki. Könyvtári katalógusok, telefonkönyvek, kórházi adatbázisok stb. készültek ezzel az eljárással. A számítógépet és a mikrofilmezést kapcsolja össze a CÍM technika is, itt a papíron lévı szöveget beolvassák, majd digitalizálják, ebben a formában lehet továbbítani telekommunikációs hálózaton, majd a COM technikával ki lehet íratni és lehet használni. Microdokumentumok alapanyaga lehet: film papír Formájuk lehet: tekercs lap



19/38

22. tétel: DOKUMENTUMTIPOLÓGIA (digitális dokumentumok) A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk, a dokumentumok egyik csoportja: Digitális dokumentumok: Szöveg és hipertext: A szöveget az írásbeliség megjelenése óta alkalmazzuk, a nyomtatás megjelenésétıl kezdve újságok, könyvek, levelek stb. formájában minden nap használjuk. A számítógép hálózatok kialakulásával megjelentek az elektronikus úton továbbított szövegek, ezek gyorsan célba juttathatók, de a lineáris szövegszervezésbıl adódó problémákat nem küszöbölték ki, olvasáskor sorról-sorra kell haladni ahhoz, hogy megszerezhetı legyen az információ. A gyorsabb információhoz jutás igénye igen nagy, így olyan dokumentumokra van szükség, melyekben a szöveg kisebb önálló információtartalommal bíró logikai egységekre tagolódik, melyek között szabadon lehet mozogni. Ezen igények hatására jelent meg a számítógépes környezetben használható hipertext, melynek fontos jellemzıje hogy több témakörre tagolódik és ezek nem csak lineárisan olvashatók, hanem önállóan is értelmezhetık. A felhasználó maga dönti el, hogy milyen sorrendben olvassa el a témaköröket, mozoghat a szövegrészek között. A hipertextben a témakörök közötti mozgást a hiperhivatkozások (linkek) biztosítják, ezek több dokumentum összefőzésére is alkalmasak. Az Internet különbözı számítógépein rengeteg hiperhivatkozások segítségével összekapcsolt hipertext helyezkedik el. Az összekapcsolt információk lehetnek szövegesek, képek, hangok vagy más objektumok is. A hipertext rendszer egy enciklopédiához hasonlít, több irányban lehet benne közlekedni, a benne foglalt tudásanyag valamennyi kapcsolata végigjárható úgy, hogy nincs elıre meghatározott útvonal.

Multimédia: Médiumnak nevezünk minden olyan eszközt, mely nagy mennyiségő adat nagy embertömegekhez való eljuttatását teszi lehetıvé. Az információ megszerzése sokkal könnyebb, ha az adatok több érzékszerven keresztül jutnak az emberi agyba, ezért napjainkban több érzékszervre ható médiumok vannak. A számítástechnikában ötvözték a nagymennyiségő vizuális és hallás útján feldolgozható adatok egyidejő megjelenítését, az adatokat kezelı szoftver és felhasználó közötti interaktivitás lehetıségét, ezzel egy új speciális médium, a multimédia jelent meg, mely számítógépes környezetben mőködik, többféle adathordozó ötvözıdik benne és megvan a felhasználó beavatkozásának (interaktivitás) a lehetısége. A multimédia latin eredető szó, jelentése multi=sok, média=valamik között, a közbülsı helyen található. Leginkább információközvetítı közeg értelemben használjuk. A multimédia képek, hangok, szövegek együttese, ezek össze vannak kapcsolva, számítógép kezeli ıket a felhasználó irányításával, interaktív kezelıfelületeken. A multimédiához szükséges feltételek eszközoldala a számítógép és az interaktív felületek, melyeken a felhasználó a géppel kommunikálni tud; a tartalmi oldal pedig azok a számítógéppel olvasható állományok, melyekbıl a multimédia alkalmazás felépül. A multimédia összetevıi: Számítógép Interaktív kezelıfelület Két, egymástól független médium, mely közül az egyik idıfüggetlen (pl. szöveg vagy ábra), a másik folyamatos, idıfüggı (pl. mozgókép vagy hang) Fogalmak közötti nem lineáris kapcsolatrendszer - hipertext

Hipermédia A hipertext és a multimédia ötvözeteként létrejött új médium a hypermédia. 1989-ben a genfi Tim Berners-Lee azon munkálkodott, hogy egy multimédiás tulajdonságokkal rendelkezı hipertext hálózatot alakítsanak ki. Az általa elképzelt rendszerrıl letölthetı hipertextekben képek, hangok, animációk, videó elemek is megjelenhetnek. Javaslatára megkezdıdött a fejlesztés és 1992-ben a CERN bejelentette a Word Wide Web (az Internet hipermédiás felületének) megszületését. A WWW a dokumentumok továbbítására egy új protokollt használ, a HTTP-t; a hipermédiás dokumentumok leírására pedig megalkották a HTML nyelvet, melynek azóta már több újabb és újabb verziója megjelent. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


20/38

23. tétel: DOKUMENTUMOK TARTALMI FELTÁRÁSA (annotáció, referátum, recenzió, tömörítvény, szemle, indexelés, tezaurusz) Tartalmi feltárás módjai, a tartalmi feldolgozás szintjei: egyszerő regisztráció - ez az elsı szint, a dokumentum címével és egyéb adataival (kiadó; évszám stb.) határozza meg a tartalmat, ez az eljárás nem mélyreható, de gyors. osztályozási eljárások - ez a második szint, a dokumentumok, információk széles besorolási rendjét teszik lehetıvé; van többféle, átfogóbb és részletesebb, együttesen használják ıket. referálás - ez a harmadik szint, a dokumentumról rövid, lényegre törı tartalmi kivonat készül, azaz referátum; ez tartalmazza az eredeti szöveg lényeges részeit, az eredeti dokumentum 10%-a a terjedelme. indikatív (a dokumentumot írja le) informatív (a dokumentumban lévı információ felıl közelít) tömörítés - ez a negyedik szint, itt nem szükséges az eredeti dokumentumot elıvenni, mert a tömörítés során elkészült tömörítvény helyettesíti azt, a dokumentum minden lényeges elemét tartalmazza (ábrákat, táblázatokat is), az új információkat teljes egészében változatlanul átveszi, az eredeti dokumentum 50%-a. analitikus-szintetikus feltáró mőfajok - ez az ötödik szint, az eddigi négy egy-egy dokumentumra vonatkozik, ez pedig az azonos illetve hasonló tartalmú dokumentumokat tárja fel (pl.: szemle, prognózis). Tartalmi feltárás formái: annotáció - a dokumentum tartalmán kívül a szerzırıl és szándékáról is szólhat, ajánló jellegő. Cél, hogy elolvassák a dekódolt mővet. recenzió - több segítséget ad, mint a referátum, az információ leírása mellett értékelést is ad. szemle, tanulmány, szakirodalmi szemle - több azonos témával foglalkozó dokumentum objektív tartalmi feltárása (szubjektív benne az információk elrendezése). indexelés - az indexek különbözı osztályozási mőveletek végtermékei. Attól függıen, hogy az index milyen osztályozási eljárásra épül, vannak: kulcsszóindexek - ezek tételeiben kulcsszavak egy sorozata szerepel; a kulcsszavak származhatnak a dokumentum címébıl (címindex) vagy a dokumentum szövegébıl (pl.: KWIC; KWOC index) tárgyszóindexek - a tárgyszavas osztályozással készülı indexeket tárgyszóindexeknek nevezzük, a dokumentumok tartalmi leírására általában kötött tárgyszójegyzéket használnak. (pl.: permutált-, lánceljárásos- és PRECIS indexek) tezaurusz - az információs tezaurusz egy-egy szakterület természetes nyelven kifejezett fogalmainak szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, mely feltünteti a fogalmak közötti legfontosabb logikai kapcsolatokat is. A relációk ugyanolyan fontos alkotóelemei a tezauruszoknak, mint a fogalmak, ebben különbözik más osztályozási rendszerektıl. Követelmény a tezaurusszal szemben, hogy az adott szakterület minden lényeges fogalmát tartalmazza, a szakterület teljes lefedését biztosítsa. A tezaurusz egységei a deszkriptorok és a nemdeszkriptorok. A deszkriptor az információk leírására és keresésére közvetlenül alkalmazható; a nemdeszkriptor a deszkriptor szinonim vagy szinonimnak tekintett kifejezése. Az információtároló rendszerek fajtái: egylépcsıs rendszer - szabadpolcos elrendezés kétlépcsıs rendszer - katalógusok többlépcsıs rendszer - indexek automatizált rendszerek: referáló lapokból alakultak, kurrens tájékoztatás jellemzı; bibliográfiai feltárások; faktográfiai adatbázisok (tényanyagot tárnak fel) A feltárás mélysége, feltártsági mutatók. A dokumentum feltártságának a mértékét egy viszonyszámmal lehet megadni, ez a feltártsági mutató, mely azt jelzi, hogy az adott dokumentum hány ismérv alapján érhetı el, kereshetı vissza. Egy dokumentum feltártságának a mértékét az elérési hely / dokumentum hányados írja le. Ez a viszonyszám nem használható, ahol összefüggı szövegben írják le a tartalmat (pl.: referátum, tömörítvény). Összefüggı szövegek esetére SENKO fejlesztett ki egy mutatót, mely megmutatja hogyan viszonyul egymáshoz a dokumentumról készült tömörítés és az eredeti szöveg szavainak a száma. Ennek hátránya, hogy a feltárás minıségérıl nem mond semmit. A minıséget próbálja vizsgálni egy másik mutató, mely PERRY és KENT nevéhez főzıdik; itt a feltártság mértékét két viszonyszám adja meg: a tartalmi kivonat kihagyási tényezıje és a kivonat zajtényezıje. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


21/38

24. tétel: A KÖNYVTÁR GYŐJTEMÉNYE (könyvtártípusok, funkciók) Könyvtár fogalma: A könyvtár nagyobb mennyiségő dokumentumok rendszerezett győjteménye, egy meghatározott győjtıkörnek megfelelıen győjti a dokumentumokat. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. Könyvtár csak a dokumentumok, a felhasználók és a könyvtárosok hármas egységében létezhet; nem önmagában, hanem bonyolult nemzeti és nemzetközi rendszer részeként. A könyvtár olyan mővelıdési alapintézmény, mely minden emberi tevékenységi formához képes kapcsolódni, így a kutatásnak, termelésnek, oktatásnak, közmővelıdésnek, szórakozásnak és a szabadidı hasznos eltöltésének fontos eszköze; bármely mővelıdési és más intézmény partnere. A modern könyvtár olyan felhalmozó és szolgáltató intézmény, mely az információközlı és közvetítı rendszer része, jellegét tekintve tömegkommunikációs intézmény. A könyvtár funkciói: különbözı dokumentumokból győjteményt létrehozni (fontos a célszerőség szem elıtt tartása) a beszerzett dokumentumokat formailag és tartalmilag feldolgozni (feltárás; rendezés) dokumentumokat elhelyezni, megoldani a tárolásukat szolgáltatásokat nyújtani Könyvtártípusok különbözı szempontok szerinti csoportosítása: A hazai könyvtári rendszerbe kb. 8 ezer könyvtár tartozik, ezek több csoportba bonthatók. Hozzáférhetıség szerint: - Nyilvános könyvtár - Korlátozottan nyilvános könyvtár Tulajdonjog szerint: - Magánkönyvtár - Közkönyvtár Nagyságrend szerint: - 10 ezer állományegységig: kiskönyvtár - 10 ezer- 100 ezer között: közepes könyvtár - 100 ezer felett: nagykönyvtár Könyvtár tevékenységi köre szerint: - helyi - körzeti - járási - megyei - regionális - országos feladatkörő Megjelenési forma szerint: - Fiók és/vagy letéti könyvtár - Tároló könyvtár A bemenet szempontja szerint: - csak könyveket befogadó könyvtár - könyveket és folyóiratokat beszerzı könyvtár - csak nyomtatott dokumentumokat győjtı könyvtár - modern technika által keletkezett dokumentumokat (hang, kép, hangoskép) győjtı könyvtár - megkülönböztetı jelzıkkel, elnevezésekkel felruházott könyvtár: szekunder és tercier könyvtárak A kimenet szempontja szerint: - csak kölcsönzı könyvtár - csak helybenhasználatot lehetıvé tevı könyvtár - csak dokumentumokat szolgáltató könyvtár - egyéb szolgáltatásokat is nyújtó könyvtár (könyvtárközi kölcsönzés, másolatszolgáltatás, fordítás stb.)



22/38

Funkció, társadalmi kapcsolódás szerint: Nemzeti könyvtár: A polgári kor egyik új könyvtártípusa, a francia forradalom vívmányaként jött létre. A nemzeti könyvtár alapfeladata a patriotika-dokumentumok lehetı teljes győjtése, feltárása, megırzése, rendelkezésre bocsátása. A nemzeti könyvtár prézensz, azaz állománya nem kölcsönözhetı, csak helyben használható. Nemzeti könyvtáraink az Országos Széchényi Könyvtár (Bp) és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Központi Könyvtára (Db). (Patriotika-irodalom: az ország területén keletkezett dokumentumok; az ország nyelvén, vagy arról idegen nyelvre fordítottan megjelenı dokumentumok; a nemzet szülötteinek és az innen származottaknak a mővei; az országról szóló, rá vonatkozó bármely nyelven keletkezett írásmővek.) Szakkönyvtár: A könyvtártörténetben alig van elızménye, ez a legfiatalabb és a legdinamikusabban változó és fejlıdı könyvtár-típus, a legmodernebb eszközöket használja, az állományát a legmélyebben tárja fel és fejleszti szolgáltatásait. A szakkönyvtárak egy-egy szőkebb tudományág, tudományterület tartalmi teljességre törekvı győjtésére vállalkoznak. Az általános könyvtár az emberi tudás minden területére kiterjedıen, de sekélyebb mélységben győjti az irodalmat, a szakkönyvtár szőkebb területen, de nagyobb mélységben. A legkülönbözıbb tudományterületekhez, mővészetekhez, ismeretekhez, a legkülönbözıbb tevékenységi formákhoz (kutatás, termelés, államigazgatás, szociális területek stb.) kapcsolódik szakkönyvtár. A nem humanisztikus könyvtárakban a folyóiratok a legfontosabbak, általában csekély a jelentısége az 1900 elıtti anyagnak. (A humanisztikus könyvtárakban fontos követelmény a régi anyag megırzése is.) Fontosabb magyarországi szakkönyvtárak: OSZK; Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (MTAK), Országos Mőszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Fıvárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK), Országgyőlési Könyvtár, Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Állami Gorkij Könyvtár stb. Felsıoktatási könyvtár: Nem minden országban külön könyvtár-típus. Ez olyan iskolai könyvtár, mely ezenfelül alapvetı szakkönyvtári és közmővelıdési igényeket is kielégít. Egyes nagy egyetemi könyvtárak általános tudományos könyvtárrá fejlıdtek, ezek ma hazánk vezetı könyvtárai. A fıiskolai könyvtárak felzárkózása Mo-on az 1970-es évek elejétıl számítható, minden felsıoktatási intézmény könyvtárai külön önálló hálózatot alkotnak, élén a központi könyvtárral, a hálózat tagjai: kari, intézeti, tanszéki, kollégiumi, klinikai, pedagógusképzésnél a gyakorló iskolai könyvtárak. Fontosabb felsıoktatási könyvtáraink: ELTE Kvt; KLTE Kvt; JATE Kvt, JPTE Kvt; Közgazdaságtudományi Egyetem Kvt-a stb. Iskolai könyvtár: Iskola és könyvtár születésüktıl egybekapcsolódó fogalmak, az iskoláknak mindig volt könyvtáruk, a tanterv vezérli ıket. Lehet általános- és közép-iskolai; programjába tartozik az olvasásra, könyvtár-használatra nevelés elımozdítása. Megjelenési formája lehet: 1. önálló iskolai könyvtár; 2. közös iskolai és közmővelıdési könyvtár; 3. egy nagyobb komplexum, általános mővelıdési, nevelési központ része. Az általános és középiskolai könyvtárak együttesen hálózatot alkotnak megyénként és a fıvárosban, élen a pedagógus-továbbképzı intézet könyvtára áll (több megyében a megyei könyvtár). Vannak nagy múltú, történetileg kimagasló győjteményő középiskolák, de sok iskolai könyvtár csak néhány ezer kötetes győjteménnyel rendelkezik; kevés a megfelelı mérető térrel és önálló elhelyezéssel rendelkezı könyvtár; kevés a fıfoglalkozású és szakképzett könyvtáros; nem kellıen feltártak a győjtemények. Közkönyvtár: Két út: konzervatívabb, poroszutas fejlıdést járó országok népkönyvtára, ill. az angolszász nyilvános könyvtár. A könyvtári győjtemény a tudományos és mővészi megismerés minden területére kiterjed; mindenkinek rendelkezésére áll; információs, termelési és szórakozási igényeket elégít ki. A társadalom minden tagja számára biztosítja a szabad és egyenjogú használatot. Ez a könyvtár-típus igen együttmőködésérzékeny, alapfunkciója más intézmények szolgáltatásainak közvetítése. Egyre jobban elıtérbe kerül a szolgáltató könyvtár; Mo-on a közmővelıdési könyvtárak a rendszeren belül alrendszert alkotnak. Egyházi könyvtár: A történelmi fejlıdés során számos egyházi győjtemény alakult, a nemzeti dokumentumkincs jelentıs hányadát ezek a könyvtárak ırzik. Egyre több helyen együttmőködést alakítanak ki a székhelyükön lévı közmővelıdési és felsıoktatási könyvtárakkal (pl. Debr., Szombathely, Veszprém stb.). Hazánkban mintegy 30 jelentısebb egyházi könyvtár van; igénybevételük kutatási céllal közvetlenül vagy könyvtárközi kölcsönzés útján lehetséges. Ezek a könyvtárak hálózatba nem tartoznak, a nagyobb felekezetek győjteményi szervezetben összefogják intézményeiket, többségük muzeális, megırzı funkciót tölt be. Fontosabb hazai könyvtárak: Pannonhalmi (1001); Esztergomi (1397); Sárospataki Református Nagykvt (1531); Debreceni Református Nagykvt (1538).



23/38

25. tétel: A GYŐJTEMÉNY FELTÁRÁSA (raktározás, katalógusok) Az állomány feltárása: A győjtemény feltárása egymásra épülı munkafolyamatok együttesét jelenti. A dokumentum nyilvántartásba vételével, a példány státusának meghatározásával a gyarapítási tevékenység véget ér, az ezutáni munkafolyamatok a feltárás körébe tartoznak, itt a dokumentum a kísérılappal együtt halad végig. A feltárásnak különbözı szintjei alkalmazhatók: teljes feltárás: az érvényben lévı bibliográfiai leírási szabvány minden adatelemére kiterjedı katalógustételek készítését, a használt osztályozási rendszer részletezı alkalmazásával, minden mőrıl, tételesen egyszerősített feltárás: ez is tételes, de a bibliográfiai leírás szabályaiból csak a kötelezı adatokat tartalmazza és az osztályozási rendszer kevésbé részletezı elemeit csoportos feltárás: nem egyedileg dolgozza fel a dokumentumokat, hanem meghatározott szempontok szerint csoportokat alkot belılük és a csoport fı ismérveit összefoglalóan szerepelteti A három szint a feltárás mélységében, a közölt adatok mennyiségében és a visszakeresési szempontok szerint különbözik. A szintek kiválasztása könyvtáranként eltérı, nem minden könyvtár alkalmazza mind a három szintet, de egy győjteményen belül élhet párhuzamosan mindhárom szint is. A választást a könyvtár funkciója, győjteményének adottságai és szolgáltatásainak követelményei befolyásolják. Meghatározó lehet a választásnál a könyvtárnak az együttmőködési rendszerekben való részvétele (központi lelıhelynyilvántartások közös építése, gyarapítási kooperáció) és a feltárás módszere (helyi, központi, megosztott). A győjteményszervezésben és szolgáltatásban együttmőködı könyvtáraknak célszerő a feldolgozási szinteket azonos vagy egymást kiegészítı ismérvek alapján kialakítani, csak így érhetı el, hogy a központi lelıhely-nyilvántartás a rendszerben fellelhetı valamennyi dokumentumról egyforma szinten tájékoztasson és a rendszeren belül minden dokumentum hozzáférhetıvé váljék. A feldolgozás munkafolyamatai: bibliográfiai leírás elkészítése tartalmi feltárás az alkalmazott osztályozási rendszer alapján a formai és tartalmi feltárás adatainak ellenırzése, egységesítés az elkészült katalógustételben a besorolási adatok kijelölése (cédulák "szerelése") a katalóguscédula sokszorosítása a besorolási adatok jelölése az egyes cédulákon a katalóguscédulák elırendezése a kijelölt besorolási adatok alapján, majd a katalógusok szerkesztése Ezek a résztevékenységek csak a hagyományos katalógusokkal rendelkezı könyvtárak munkájában jelennek meg. Lehet, hogy a könyvtár nem maga végzi a feldolgozást, hanem központi cédulaszolgáltatásban részesül, ekkor a kész katalógustételt kell kiegészíteni és a helyi katalógusrendszerben elhelyezni. Lehet az is, hogy a könyvtár a hagyományos cédulakatalógusait gépi adatbázisból nyomtatja ki, ekkor is ki kell egészíteni a katalógustételeket az adatokkal, kivétel, ha a gép variált cédulákat állít elı, ekkor nincs szükség szerkesztésre. Az azonos katalógustétel másolataiból a besorolási adatok kiemelésével épülhet a teljes katalógusrendszer minden eleme. Mindenképpen szükséges egy központi belsı nyilvántartás, mely az egyes katalógustételek mellett jelzi annak valamennyi katalógusban, minden besorolási pontnál elhelyezett céduláit; ez segít a leírás javításakor, kiegészítésekor vagy a dokumentum kiiktatásakor a katalógustételek kiemelésében. Az elektronikus adatfeldolgozás eredményeként születı off-line vagy on-line katalógus építésekor csökken a munkafolyamatok száma, pl.: elmarad a cédulasokszorosítás és a cédulák "szerelése". A gépesített feltárás az érdemi, formai és tartalmi feltáró tevékenységet is befolyásolja; a korábban rögzített adatok újra felhasználhatók illetve továbbfejleszthetık.



24/38

Az állományfeltárás módjai: Helyi feldolgozás: ez a feltárás legrégibb, ma is használt módja, ekkor a könyvtár a győjteményébe kerülı dokumentumokról maga készíti el a katalógustételeket az érvényben lévı szabályok szerint. A feltárás gyorsaságát a könyvtár személyi, pénzügyi és szervezeti adottságai határozzák meg. Ez a módszer sok többletmunkával és idıvel jár, mert ugyanazt a dokumentumot több könyvtárban is feltárják egyszerre, emellett eltérhetnek a leírások egy-egy könyvtárban, így az együttmőködés is nehézkes. Központi feldolgozás: Ennek alapelve, hogy az együttmőködı, rendszerbe szervezett könyvtárak nem végeznek külön-külön feldolgozást, hanem egy helyen összpontosul a feltárás; az egységes katalógustételeket csak kiegészítik az egyes könyvtárak a szükséges egyedi adatokkal (pl.: raktári jelzet, állománynyilvántartási szám stb.). A központi feldolgozás egyik sajátos formája a dokumentumba beépülı katalógustétel a CIP, mely a könyvek címlap verzóján szerepel. 1971-ben indult el a CIP program, mára Európában is egyre terjed, bár még igen sok kívánnivalót hagy maga után. A CIP adatelemeiben egyszerősített, rövidített bibliográfiai leírást tartalmaz; a feltárás szempontjából csak segédletként használandó a katalógustétel elkészítésénél. A valódi központi feldolgozás országos, regionális, szakterületi vagy más együttmőködési rendszerekben valósítható meg, melyeknek központi könyvtára végzi el a feldolgozást. Ez országos szinten általában a nemzeti könyvtár vagy egy nemzeti bibliográfiai központ; a feldolgozás a kötelespéldányok alapján készül. A központi feldolgozás végterméke különbözı formákban jelenhet meg, hagyományos a katalóguscédula szolgáltatás, de az automatizálás hatására elterjedt a floppylemezen vagy CD-ROM-on nyújtott szolgáltatás. Osztott feldolgozás: Más néven kooperatív vagy közös feldolgozás, lényege egy központi adatbázis folyamatos építése; katalógustételeit az együttmőködésben résztvevı könyvtárak letölthetik saját adatbázisukba, illetve a rendszert ık maguk is bıvíthetik az általuk feldolgozott dokumentumok adataival. Az osztott feldolgozás lehetıségét az automatizálás teremtette meg; leghatékonyabb a feltárás on-line együttmőködési formája, ez közvetlen hozzáférést biztosít a könyvtárak számára, átvehetik a már elkészült leírásokat és bıvíthetik az adatbázist a saját feldolgozásuk eredményeivel Ez a módszer alkalmas központi lelıhely-nyilvántartások építésére és a könyvtárközi kölcsönzés lebonyolítására is. Az osztott feldolgozás megszervezése pontos tervezést és egységesítést követel: ∝ a résztvevı könyvtáraknak azonos szabványt kell használniuk ∝ a használt szoftvereknek alkalmasnak kell lenniük a MARC formátumok fogadására és elıállítására ∝ azonos vagy egymással kompatíbilis besorolási/keresési adattárakat kell használni ∝ a belföldi megjelenéső dokumentumok feldolgozását célszerő egy központban kialakítani ∝ hatékony, ha a feldolgozással összekapcsoltan a központi lelıhely-nyilvántartást is építik Nemzetközi törekvések, együttmőködések: ∝ OCLC rendszer: az USA-ban alakult, 1967-ben Ohio állam felsıoktatási könyvtárai indították; az 1980-as évektıl európai, ázsiai, ausztráliai és dél-amerikai könyvtárak is csatlakoztak hozzá. ∝ PICA: Hollandiában létesítették, de mára egyes német könyvtárakat is bevontak; szolgáltatásai pl.: tájékoztatás; könyvtárközi kölcsönzés stb. ∝ VK és ZDB: ez két németországi országos szintő adatbázis; emellett van regionális adatbázis is, mely hét földrajzi egység könyvtári állományadatát tartalmazza Raktározás: A könyvtár különbözı tereiben tárolt dokumentumokat többféle rendszerben lehet elhelyezni, mivel a rendszerek mindegyikének más és más tulajdonsága van ezért az állományhoz igazítva a könyvtárakban egyszerre több rendszert alkalmaznak. Egy könyvtári állomány rendezésének elsıdleges célja az egyes dokumentumok visszakereshetısége, ennek eszközeként raktári rendszert kell kialakítani és raktári jelzetet, mely a dokumentumnak az állományban elfoglalt helyét határozza meg. A tárolás kialakításakor gondoskodni kell arról is hogy a használt rendszer fennmaradjon, azaz a „mozgó” dokumentumok mindig visszakerüljenek a helyükre. Ezt a célt szolgálják a raktári jelzetek, melyek szoros logikai kapcsolatban állnak az elhelyezési módokkal, mintegy belılük vezethetık le.



25/38

Raktári rendszerek típusai: Mechanikus raktári rendszer - mechanikus elhelyezés: A mechanikus rendszerő raktározás a 19. századtól kezdett meghonosodni, a férıhely iránti igény hozta létre. Az önálló, zárt raktári terek az egyszerőbb, helytakarékosabb mechanikus elrendezést alkalmazták, melynek lényege, hogy a raktári elhelyezést a gyarapodás sorrendjében végzik minden rendszerezés nélkül, a dokumentum csak a katalógusból megállapítható raktári jelzet alapján kereshetı vissza. Numerus kurrens: ez a mechanikus raktári rendszer legegyszerőbb formája, a dokumentumok beérkezésük sorrendjében kerülnek a polcokra és folyamatosan növekvı számjelzetet kapnak. Elınye az egyszerőség és a tér maximális kihasználása vízszintes irányban, hátránya viszont, hogy a beérkezı mővek eltérı mérete miatt nagy a függıleges térveszteség, mivel a polcmagasságot a legnagyobb dokumentum gerincméretéhez kell igazítani. Nagyságrendi elrendezés: a mechanikus elhelyezés továbbfejlesztett változata, a könyvtár méretkategóriákat határoz meg (minimum 3-at, maximum 10-et), a számjelzetet az egyes méretkategóriákon belül használják, párhuzamosan, egymástól függetlenül folyamatosan. Beérkezés után a dokumentumokat besorolják méret szerint és az adott méretcsoportban soron következı jelzetet kapja. ugrószámos numerus kurrens: numerus kurrens jelzeteket alkalmaz és méretenként csoportosítja a dokumentumokat elıre kijelölt számkategóriák szerint, pl.: 18cm 0-2000; 21cm 2000-5000 között stb., minden méretcsoportnak megfelelı mennyiségő szabad számot hagy. betőjeles numerus kurrens: numerus kurrens jelzeteket alkalmaz és méretenként csoportosítja a dokumentumokat betőjelek szerint A-tól F-ig, A a legkisebb az F a legnagyobb (pl.: A 256) számjeles numerus kurrens: numerus kurrens jelzeteket alkalmaz és méretenként csoportosítja a dokumentumokat, a méreteket számmal látják el (pl.: 3-589) A mechanikus rendszerő tárolás csak olyan könyvtárakban, illetve állományrészekben használható, ahol a dokumentumok nem önkiszolgáló formában jutnak az olvasó kezébe. Rendszerezı raktári rendszer - rendszerezı elhelyezés:

szakrendi (tematikus) csoportosítás: a dokumentumok témakörén alapszik, ez a legrégibb és a legelterjedtebb, napjainkban fıleg a kis könyvtárak alkalmazzák; a közepes és a nagy könyvtárak inkább csak egy-egy győjteményrészükben. A használó számára ez a rendszer a katalógus használata nélkül is eligazítást nyújt, egymás mellett vannak a hasonló témájú mővek. Az 1920-as évekig a szakrend általában a szakterület megnevezéséhez kapcsolta a dokumentum azonosító számát, tehát kevert jelzetet alkalmaztak betők és számok kombinációjából. Napjainkban a szakrendi elhelyezést olyan osztályozási rendszerrel oldják meg, mely a témát számokkal fejezi ki, ez a rendszer lehet teljesen egyedi vagy általánosan használt. A szakjelzeteket raktározási táblázatból lehet kikeresni. A közmővelıdési és az iskolai könyvtárakban, illetve azon könyvtárakban, ahol a győjtemény nagy része szabadpolcon van elhelyezve a szépirodalmi mőveket betőrendben, a tudományos és ismeretterjesztı munkákat pedig szak-, azon belül betőrendben helyezik el. A szakrend kialakításánál szem elıtt kell tartani: ∗a szakrendet kifejezı jelzetek nem lehetnek azonosak az állomány-nyilvántartási számokkal ∗a szakrendnek és jelzetének tovább tagolhatónak kell lenni szakterületenként ∗az egyes jelzeteknek több dokumentumot kell jelölniük, azaz egy tematikus csoportot betőrendi csoportosítás: alapja a szerzı nevének, ennek hiányában a cím elsı szavának (névelıt mellızve) a betőrendje. Fıleg a szépirodalmi győjteményrésznél alkalmazzák, a jelzet megalkotásához itt is a Cutter számot használják és szintén csoportos jelzettípust jelent. idırendi (kronológiai): fıleg a kultúrtörténeti, nyomdászattörténeti fejlıdés nyomon követésére épül, a megjelenési évek sorrendjét követi; régi könyvek csoportosításánál kap szerepet. földrajzi: itt a rendezés alapja a dokumentum megjelenési helyének betőrendje; helyismereti győjteménynél használva egy-egy helység fejlıdését mutatja meg. Az idırendi és a földrajzi szempont általában hierarchikusan egymáshoz rendelt, az egyik szempont mellett a másik másodlagos rendezı elvként szerepel. fondok szerinti: fıleg kéziratoknál alkalmazzák, az egyes személyekhez kapcsolódó kialakított csoportok a fondok. Ez a levéltári rendszerezésben jelent meg, az egy-egy személyhez kapcsolódó iratanyag önálló egységként szerepel a raktári rendszerben. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


26/38

Raktári nyilvántartás: A győjtemény rendszerérıl és dokumentumainak hollétérıl tájékoztatnak a raktári nyilvántartások. A raktárba helyezett dokumentumokról raktári nyilvántartást kell vezetni, hogy tudjuk mi van a raktárban. A raktári nyilvántartás katalógus vagy bekötött könyv. A raktári nyilvántartás készülhet a hagyományos katalógus jelzetek szerint rendezett céduláiból vagy gépesített rendszereknél a gyarapítási alrendszer példányrekordjaiból. A raktári „katalógus” kiegészítéseként fontos szempont lehet a példányok hollétének nyilvántartása, ez is a raktári jelzetek sorrendjében tünteti fel a helyi használatban ill. kölcsönzésben lévı dokumentumokat, a köttetésre átadott példányokat és a raktárból kihelyezett dokumentumok lelıhelyét. A raktári alapnyilvántartás és a távollévı dokumentumok folyamatosan változó nyilvántartása(i) együtt tájékoztatnak az egyes példányok státushelyzetérıl. A példánystátus meghatározása a dokumentum beérkezésekor veszi kezdetét a raktári jelzet jelölésével, majd a könyvtári munkafolyamatokra utalva jut el a raktári hozzáférhetıség, illetve a távollétek feltüntetéséig. Ezek a többszempontú és változó adatok a hagyományos munkamenetben többféle, párhuzamosan vezetett bizonylati rendet igényelnek (nóvum katalógus, kísérılap, raktári katalógus, távolléti nyilvántartás stb.); a komplex gépi rendszerek megteremtik a példánystátus változásainak egy rekordban történı nyomon követhetıségét. Raktári katalógus: Az egyedi nyilvántartásba vett - tehát végleges megırzésre szánt - dokumentumokról raktári nyilvántartás is készül, a raktári katalógus a dokumentumok tárolási rendjét követi, azt tükrözi. A kiemelések kivételével annyi csoportra bomlik, ahány győjteményegysége van a könyvtárnak (felnıtt, ifjúsági, olvasótermi, helyismereti, folyóirat, mikrofilm stb.), ezen belül pedig olyan sorrendben követik egymást a raktári lapok, amilyen sorrendben a dokumentumok sorakoznak a polcokon (mechanikus elrendezés esetén a numerus currens szerint, rendszerezı tárolásnál pedig a szépirodalom betőrendben, a szakirodalom szak-, azon belül betőrendben). Minden egyedi raktári számot viselı dokumentumról külön raktári lap készül. A raktári lap adatai: Raktári jelzet, Dokumentumleírás adatai, Leltári szám Ár vagy becsérték, Kötés módja, Dokumentum állapota, Beszerzés forrása A raktári katalógust, mint minden katalógust folyamatosan gondozni kell, azaz az új szerzemények lapját bele kell rakni, a töröltekét ki kell szedni. A raktári katalógus amellett, hogy a könyvtári állomány elrendezését tükrözi egyéb funkciója is van: a raktári lapokon szokás megtervezni a katalóguscédulák irányítását, azaz a megfelelı rendszavak és szakszámok aláhúzásával itt jelzik, hogy az adott mőrıl a könyvtár katalógusrendszerébe hová kerülnek katalóguscédulák. Egy dokumentum állományból való törlése esetén, ha több példány nem marad az állományba, akkor a raktári lapról olvasható le, hogy honnan kell kiszedni a katalóguscédulákat. A raktári katalógus jól használható állományellenırzéskor is, mivel egyszerően kezelhetı a leltári- és a meglévı állomány összehasonlításánál. A raktári katalógus építése a feldolgozó könyvtáros, nagyobb könyvtárakban a feldolgozó csoport feladata. A raktár kezelése: A raktári munka megszervezése könyvtáranként más és más, a raktári rend betartása nagyon fontos. Eligazító feliratok alkalmazása szükséges; el kell helyezni jól látható helyen a raktár alaprajzát feltüntetve a különbözı győjtemények helyét. A raktárba került anyagról a raktári elhelyezés sorrendje szerinti nyilvántartást kell vezetni, ez belsı, szolgálati célra készül, zárt helyen tartandó. Katalógusok: A katalógus a könyvtár állományát formai és tartalmi szempontból feltáró tájékoztatási segédeszköz. Elsıdleges és legfontosabb funkciója, hogy a könyvtár állományáról tájékoztasson, csak azokról a dokumentumokról tartalmazhat tételeket, melyeket a könyvtár beszerzett és feldolgozott (ezzel szemben a bibliográfia a megjelent irodalomról tájékoztat). A könyvtár katalógusrendszere tükörképe a könyvtár állományának. A dokumentum formai és tartalmi feltárásának eredményeként tételgarnitúra jön létre, a formai jegyek alapján a leíró katalógus, a tartalmi jegyek alapján a szakkatalógus épül. A leíró katalógus arra ad választ, ha a kérdés a konkrét mőre vagy a dokumentumra irányul; ha a kérdés témára vonatkozik, akkor a szakkatalógusok valamelyike adja meg a választ. A leíró katalógus a dokumentum formai megközelítésének oldaláról, a leíró adatok alapján tájékoztat a könyvtár állományáról, ezt a feladatot a katalógustételeken feltüntetett adatok segítségével teljesíti. (Egy-egy besorolási adat egy-egy visszakeresési szempontnak felel meg.) A formai adatok szerinti feltárás elsıdleges célja a dokumentum minden kétséget kizáró azonosítása, a keresett mő vagy dokumentum megtalálása. A dokumentumokat tartalmi jegyeik alapján is fel kell tárni, ez történhet természetes emberi nyelven kifejezett tárgyszavakkal, ennek eredménye a tárgyszókatalógus vagy a tudományrendszerezésen alapuló, az egyes fogalmakat a számok nyelvén kifejezı ETO számokkal, ennek eredménye az ETO szakkatalógus. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


27/38

26. tétel: A BIBLIOGRÁFIA FOGALMA, TÍPUSAI, FUNKCIÓI Bibliográfia fogalma: Görög eredető szó (biblosz - könyv; grapheion - leírás); dokumentumok, ismeretek valamilyen rendszer szerinti jegyzéke, listája. Legfıbb követelmény a bibliográfiákkal szemben, hogy a felhasználó teljes biztonsággal hagyatkozhasson rá, egy bibliográfiai nem hagyhat maga után kételyeket vagy hiányokat. Bibliográfia típusai: egy-egy bibliográfia több jellemzıvel is bírhat, több csoportba besorolható. Formai jegyek alapján: Megjelenési forma szerint: - Könyv alakú - Mikrofilm - Szabadlapos - Elektronikus (szalagos, lemezes, CD-ROM, hálózaton elérhetı) - Cédula formájú Közreadás módja szerint: - Önálló vagy Rejtett (egy-egy könyvben vagy folyóiratban lévı irodalomjegyzékek, melyet a szerzı használt) Idıbeli határok szerint vagy a megjelenés gyakorisága szerint: - Kurrens (periodikus, újdonságot feltáró): rövid idıszak irodalmát tárja fel, folyamatosan jelenik meg. Fontosak a mindenkori friss kutatás és tájékoztatás szempontjából. - Retrospektív (visszatekintı, lezárt): nagyobb idıszak anyagát egyszeri módon regisztrálja, jellemzıi: történelmi szemlélet, rendszerezı funkció, több mint tételek együttese. Pl.: Magyar Könyvészet Feldolgozás módja szerint: - Elsıdleges (az eredeti dokumentum kézbevételén alapul a leírás) - Másodlagos (másodkézbıl veszi az adatokat, más bibliográfiából vagy egyéb forrásból) Tartalmi jegyek alapján: Földrajzi határai szerint: - Egyetemes (elvileg a világon bárhol megjelenı mőveket tartalmazhatja) - Nemzeti (egy ország területén belül megjelenı mővek) - Regionális - Helyi vagy helyismereti (országnál kisebb egység irodalmát tartalmazza) Feltárás szerint: - Teljes: elvileg minden benne van (pl. nemzeti bibliográfia) - Válogató (szelektív): közli a válogatás szempontjait, alapja mindig a teljesség, lehet ajánló vagy tiltó és ide sorolható a személyi bibliográfia, mely egy-egy író vagy tudós munkásságát összegzi A bibliográfia anyaga szerint: - Elsıfokú (primér irodalom bibliográfiája, forrásokat, dokumentumokat vesz fel) - Másodfokú (elsıfokú bibliográfiákat vesz fel, ez a bibliográfiák bibliográfiája) Feltárt irodalom tartalma alapján: - Általános (nemzetközi, de gyakoribb a nemzeti vagy regionális, minden ismeretágra kiterjed) - Specifikus vagy szak (egy-egy szakterület feldolgozása, szaktudományok ismeretanyaga) Feldolgozott dokumentumtípusok szerint: - Könyvek bibliográfiája - Sajtó repertóriumok (folyóirat-; folyóiratcikk bibliográfiák; hírlap-repertóriumok) - Kongresszusi-; hivatalos-; egyetemi kiadványok; speciális kiadványok bibliográfiája - Zenemővek, térképek, plakátok, tankönyvek, mikrofilmek, CD-ROM-ok stb. bibliográfiája Funkció szempontjából vagy irányultság szerint: - nemzeti bibliográfiák sorozatai: dokumentumra orientált - szak- és kalauzbibliográfiák: tudományra orientált - ajánló bibliográfiák, könyvkereskedelmi-, árverési katalógusok: felhasználó orientált Bibliográfia funkciói: Tájékoztató szerepük van a könyvtárak és a felhasználók számára, ugyanis információkat közölnek a megjelent irodalomról. Rendszerezés: valamilyen tartalmi-logikai rendszerben vannak az egyes tételek. Egy-egy nagyobb tematikai csoport tovább bontható, illetve azon felül más (betőrendben, vagy kronológiában) rendszerezés a cél. Többszörös besorolás miatt a hozzáférésnek számos megközelítési módja van. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


28/38

Újdonságértesítı szerepük van pl. a kurrens nemzeti bibliográfiáknak, ha gyorsan és sőrőn

megjelennek, ugyanis a könyvárusi forgalomba kerülı irodalomról tájékoztatnak, ezzel kulturális propagandát végeznek, illetve tudományos információkat szolgáltatnak. Azonosítási funkció: mővek, dokumentumok, szerzık azonosítását segítik és az információszerzést. Bibliográfia kezdetei: - A bibliográfiatörténet kezdete az ókorra esik, a kéziratos könyvek idején még nem készültek jegyzékek, a középkorig a katalógusok és a leltárak töltötték be ezek szerepét. - Amikor a szövegek elérték azt a mennyiséget, amit az emlékezet már nem tudott rögzíteni, szükségessé vált lejegyzésük, ettıl kezdve jöttek létre az irodalomjegyzékek, melyek a szövegek példányait írták le valamilyen sorrendben. - Az elsı bibliográfia szerzıje Jeromos volt (392), azokat a szerzıket sorolta fel idırendben, akik a katolikus hit alapelveivel összhangban álltak (135 szerzıt sorolt fel mőveikkel együtt). - A XII. századtól, a világi egyetemek megalapításától kezdve olyan bibliográfiák készültek lista formájában, melyek az oktatásban engedélyezett szövegeket sorolták fel, illetve világi tudósok készítettek ajánló bibliográfiákat oktatási célra. - A XV. századtól kezdve, a nyomtatott könyvek megjelenésétıl bibliográfia alatt a nyomtatott sajtótermékek regisztrálását értették. 1494-ben jelent meg Johannes Tritheim könyve, melyben közel ezer szerzıt és közel kilencezer mővet sorolt fel. - A XVI. században Conrad Gesner munkássága volt a legjelentısebb, 1545-55 között jelent meg bibliográfiája, melyben a világ tudományos irodalmát, azaz a görög, latin és héber nyelvő mőveket regisztrálta, illetve a megjelenı újdonságokról kiegészítı jegyzéket adott ki. Olyan mővet alkotott, amit elıtte még senki, az elsı egyetemes tudományos bibliográfiát állította össze, ezért is nevezzük a „bibliográfia atyjának”. Ebben a században több országban megszületett a retrospektív (visszatekintı) nemzeti bibliográfia: Itália - 1550; Angliában - 1560; Franciao. - 1584. Megjelentek a kiadói katalógusok, kereskedelmi könyvjegyzékek és a vásári katalógusok is. - A XVII. században a tudományos folyóiratok is közöltek már könyvlistákat, folytatódott a vásári katalógusok kiadása. 1633-ban nevezték az irodalomjegyzéket elıször bibliográfiának. - A XVIII. század második felében indultak jelentıs fejlıdésnek a bibliográfiák, önálló tevékenységgé vált, a tudományosság hírébe került. Már hivatásos bibliográfusok is tevékenykedtek, megszületett az irodalomtörténet segédtudományaként a „könyv kutatás”. Az irodalom egyetemes számbavétele tovább folytatódott, számos vaskos mő született; egyre inkább nıtt a szakbibliográfiák száma és megjelentek a biobibliográfiák is. - A XIX. században bontakozott ki igazán a bibliográfiai tevékenység. Nıtt az irodalom mennyisége, megjelenési formájuk differenciálódott, így a bibliográfiák fajtái is megszaporodtak. A bibliográfiák száma megnıtt, így szükség volt a bibliográfiák bibliográfiájának elkészítésére is. Számos munka készült, melyek egy ország vagy egy szakterület bibliográfiáit vette számba. Az egyetemes bibliográfiák nagy számuk miatt áttekinthetetlenné váltak. Születtek olyan bibliográfiák is, melyek egy-egy könyvtípust vagy egy speciális témát dolgoztak fel. Központi kérdéssé vált az általános nemzeti bibliográfia mint mőfaj. Hazánkban Petrik Géza nevéhez főzıdik a retrospektív (visszatekintı) nemzeti bibliográfia létrehozása, aki az 1712-1860 közötti korszakot regisztrálta négy kötetben. A század második felétıl egyes országokban egyesületek és intézmények alakultak, a bibliográfia gyakorlati fejlesztését és propagálását tőzték ki célul. - A XX. század elsı évtizedeit is a bibliográfiák áradata jellemzi, az elsı világháború hozott megtorpanást. A legkisebb szakterületeknek is volt már bibliográfiája és számuk egyre nıtt. Az egy-egy bibliográfus által folytatott tevékenységet felváltotta a csoportmunka, az összefogás elıször országokon belül valósult meg, majd országok között is. Egyre több országban a nemzeti könyvtár vagy a nemzeti levéltár vagy valamelyik egyetemi könyvtár vette át a nemzeti bibliográfia alapját képezı kötelespéldányok megırzésének feladatát és ezzel a nemzeti bibliográfia készítését is. A hatvanas évektıl a számítástechnikát is alkalmazták a bibliográfiai tájékoztatásban. Az új könyvek címfelvételeinek gépi tárolására és a számítógéppel elıállított bibliográfiákra a washingtoni Kongresszusi Könyvtár tért át elıször 1966-ban, a MARC (bibliográfiai adatok szabványosított gépi formátuma) alkalmazásával. Az elsı gépesített nemzeti bibliográfia a német volt 1966-ban, majd a dán, angol, francia, belga és az olasz; a magyar feldolgozás 1976-ban indult. A nyolcvanas évektıl a CD-ROM-ok jelentettek újabb fordulatot, 1988-tól egyre több bibliográfiai adatbázist forgalmaznak lemezen és mára már sok adatbázis elérhetı on-line is, ingyenesen, többek között a Magyar Nemzeti Bibliográfia is.



29/38

27. tétel: A MAGYAR KÖNYVTÁRÜGY. KÖNYVTÁRI RENDSZER A magyar könyvtárügy: Ide tartozik az ország könyvtárpolitikája A szakmai, irányító, ellenırzı szervezetek A könyvtáros képzés A könyvtárral kapcsolatos szakirodalom, szaksajtó Könyvtárpolitika: A könyvtárpolitika a kultúrpolitika része, ez határozza meg az ország könyvtári rendszerét. 1945 után van önálló könyvtárpolitika, ez hazánkban a szocialista könyvtárpolitika, ez hozta létre a hazai könyvtári rendszert, az ellenırzı testületeket stb.. 1956-ra alakult ki a hazai könyvtárpolitika és 1989-ig, a rendszerváltásig ez volt érvényes. A rendszerváltás után tartalomban negatív, felszereltségben pozitív hatás jellemzı. Az 1990-es évek közepétıl új könyvtárpolitikai elvek jelentek meg hazánkban: 1997. évi törvény elvei, aktuális tendenciák. Fontos az eredmények számbavétele és a hiányosságok feltárása, hogy merre kell haladni tovább. Erısségek hazánk könyvtárügyében: Demokratikus irány (az angolszász minta már a szocialista könyvtári rendszerre is jellemzı hazánkban, egészen 1956-tól). Ezzel a demokratikus iránnyal könnyebb lesz tagozódni az Európai Unióhoz is. Új könyvtári hálózatok kiépítése, a hálózatok közötti együttmőködés megvalósítása az 1975-ös könyvtári törvény hatására. Jelentıs könyvtári győjteményekkel rendelkezik Magyarország. Jó szintőek, kiemelkedık a speciális győjtemények (pl. zenei stb.). Elkötelezett könyvtárosok dolgoznak a könyvtárakban. Hiányosságok hazánk könyvtárügyében a rendszerváltás idején: A társadalomban elavult könyvtárkép és könyvtároskép van A gazdaság és a politika nem ismerte fel a könyvtárak társadalmi szerepét Nagy hiányok vannak a jogi szabályozás terén 1990-ben megszőntek a hálózatok Maradékelven történı finanszírozás jellemzı Gyenge a könyvtárosok érdekképviselete Egyenetlen színvonalú a könyvtárosképzés Elırelépések 1990-tıl kezdve: Törvényi szabályozás 1997-ben Országos Dokumentumellátó Rendszer kialakítása Telematikai fejlesztések Számítógépes hálózatok fejlesztése Elırelépés a finanszírozásban Alapelvek megfogalmazása (információhoz való szabad hozzáférés stb.) Meglévı kulturális értékeink megırzése, digitalizása Könyvtárosokkal kapcsolatos igények megfogalmazása: a könyvtáros legyen információs és kommunikációs szakember, illetve szociális munkás is egyben stb. Igények A könyvtár az információs társadalom alapintézménye legyen Fontos a könyvtárak megfelelı jövıképe (pl.: piacgazdaság kiteljesedésének támogatása; kulturális információk terjesztése; oktatás segítése stb.) Győjtemények gyarapítása; korszerő feltárások a számítógépes technika segítségével; korszerő szolgáltatások bevezetése és bıvítése


Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe – I. évfolyam, 1. félév (2003) – Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma: Miniszter: Hindler István Minisztérium dolga: Könyvtári rendszer fenntartása, fejlesztése Nemzetközi követelményekhez igazítás Munkakörök kialakítása Bérezés megállapítása Jogszabályok, rendeletek meghatározása, elfogadtatása Általános fejlesztési irányelvek kidolgozása Szakfelügyelet megszervezése

30/38

Felépítése: Miniszter Államtitkárok

Kulturális államtitkár

Fıosztályvezetık Osztályok Könyvtrári osztály (vezetıje Dr. Skaliczky Judit)

A könyvtári rendszer: A könyvtárpolitika legfıbb célja a rendszerszerő mőködés feltételeinek megteremtése és elımozdítása. A modern könyvtár önmagában nem, csakis rendszer részeként létezhet. A könyvtári rendszer alapelve, hogy a könyvtárak feladataik ellátása érdekében szövetkeznek, együttmőködnek. Az együttmőködés konkrét célokra irányul, megtervezett és szervezett. A magyar könyvtári rendszer hálózatokból, együttmőködési körökbıl, nemzetiségi alapkönyvtárakból és központokból épül fel. A könyvtárak közötti együttmőködés arra irányul, hogy: együttesen garantálják az igények kielégítését minden ismeret terén földrajzilag bármely ponton a könyvtárak hézagmentesen rendelkezésre álljanak együttesen többet, jobbat, gyorsabban, vagy olcsóbban legyenek képesek nyújtani A magyarországi könyvtári rendszer alapelve: mindenkinek elérhetıvé tenni az információkat ellátni a lakosságot a szükséges ill. igényelt dokumentumokkal és szolgáltatásokkal A könyvtárügy szervezetei: Országos Könyvtárügyi Tanács (OKT): 1995-tıl mőködik újra, tanácsadó, véleményezı intézet a miniszter mellett, vezetıje Magyar Bálint Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MEK): 1935-ben alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete néven, a háború alatt felbomlott, 1950-ben szervezték újjá, 1970-tıl mőködik a mai nevén, társadalmi érdekvédelmi szervezet, az IFLA tagszervezete. Az egyesület tagjai könyvtárosok, kb. 2.500 fı. Fı feladataik: könyvtárügyi kérdések; érdekvédelem; szakmai továbbképzések; szakmai összejövetelek; az IFLA programjának magyarországi adoptálása. Az egyesületnek területi és szakterületi szervezetei vannak. A területi szervezetet 120 megyei és városi könyvtár alkotja; a szakterületi szervezetet pedig könyvtárosok alkotják: gyermek-, iskolai-, mőszaki-, zenei-, mezıgazdasági könyvtárakban dolgozó könyvtárosok. Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSZ): Ez egy érdekvédelmi, szakmai szervezet, mely 300 könyvtárból áll. Különbözı tagozatai vannak: iskolai, városi, megyei, szak stb.. Feladatai: nemzetközi kapcsolatok kiépítése, ápolása; találkozók, konferenciák szervezése; törvénykezés segítése; könyvtári együttmőködés elısegítése; környezetalakítás stb. Könyvtári és Informatikai Kamara (KIK): 130 könyvtárat tömörít; a könyvtárügy irányításának és társadalmi ellenırzésének a szerve is. Országos Könyvtári Kuratórium: 2000-ben jött létre, jelenleg 9 tagja van, a miniszter mellett mőködı tanácsadó szervezet. Könyvtárellátó Vállalat: válságos idıszak után megerısödött, jótékonyan hat teljesítményére a versenytársak piaci megjelenése. Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (FID): fontos szerepe volt a bibliográfia elméleti és gyakorlati fejlesztésében; támogatta a bibliográfiák kiadását. Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA): 1927-ben alakult; nemzeti bibliográ-fiák jelentek meg támogatásával; több fejlesztésben részt vett és vesz ma is; jelentısége igen nagy. Nemzetközi Kulturális Szervezet (UNESCO): 1945-ben jött létre, ez az ENSZ kulturális szervezete; több országban megalapította a nemzeti bibliográfiai bizottságot; nagy érdeme van a nemzeti bibliográfiák elkészítésében és jelentıs szerepe van az országok közötti együttmőködés megszervezésében és az aktuális problémák megoldásában. Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


31/38

A Könyvtári Intézet könyvtáraknak nyújtott szakmai szolgáltatásai: Könyvtári szakemberek továbbképzése és iskola rendszeren kívüli képzése Könyvtári és információs szolgáltatás fenntartása A könyvtárak állománygyarapítását segítı rendszeres tájékoztatás támogatása Az országos könyvtári rendszer mőködésével és a könyvtár használattal kapcsolatos kutatás, fejlesztés A könyvtári szabványok és szabályzatok elıkészítése és kidolgozása A könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek kidolgozása A könyvtárak közötti kapcsolat fejlesztése Könyvtári statisztikai adatok összesítése, elemzése Könyvtári képzés, továbbképzés Magyarországon: 1945 elıtt: hivatásos könyvtáros képzés nem volt, idınként szervezett tanfolyamokon sajátították el a könyvtárosi ismereteket a más szakterületen már kiképzettek 1949: egyetemi könyvtáros képzés indul az ELTE-n 1951-56: könyvtáros képzés elıször a budapesti Pedagógiai Fıiskolán 1958: a korábbi tanfolyamok szaktanfolyammá rendezıdtek, tankönyvtárakhoz kapcsoltan 1962: népmővelı-könyvtár szak beindulása tanítóképzı intézeti szinten (Szombathely, majd Debrecen) 1972: a népmővelı-könyvtár szak szétválik és különbözı tanár szakokhoz kapcsolódva fıiskolai szintre emelkedik Szombathelyen, Nyíregyházán, késıbb Szegeden, majd az ELTE-n Minden könyvtárban, de fıleg a differenciált szervezető könyvtárakban vannak önálló döntést nem igénylı, rutinjellegő feladatok, melyek fontosak, de magas szintő szakmai felkészítést nem igényelnek, ezért a legalább kétszemélyes könyvtárakban az ilyen munkákat a könyvtárkezelı végzi. könyvtárkezelık képzése: gimnáziumok fakultációs tárgya keretében, illetve tanfolyamok keretében továbbképzések: OSZK szakosító jellegő, illetve újdonságok bevezetését elıkészítı tanfolyamai; másutt diplomát szerzettek számára egyetemen és fıiskolán kiegészítı könyvtáros képzésben való részvétel; fordítottja - a könyvtáros más diploma szerzését célzó továbbtanulása szakosító képzés: egyetemeken és fıiskolákon informatikus könyvtárosokat, illetve zenei könyvtárosokat képzı kurzusok (Debrecenben 1990-tıl) A könyvtárral kapcsolatos szakirodalom, szaksajtó: 28-as tétel

28. tétel hiányzik!!!



32/38

29. tétel: A MAGYAR ORSZÁGOS KÖNYVTÁRI ÉS KÖZGYŐJTEMÉNYI INFORMÁCIÓS HÁLÓZAT FEJLESZTÉSI PROGJAMJA (1997.) Az információs társadalom alapvetı információs szolgáltatási rendszere a nyilvános könyvtári ellátási rendszer, amely állampolgári jogon biztosítja az információhoz való szabad hozzáférést. A stratégiai fejlesztést meghatározó jelentısebb tényezık: azok a politikai szándékok, melyek az információszolgáltatás számára prioritást biztosítanak azok a szakkönyvek és kormányzati programok, melyek forrást biztosítanak erre a területre azok a gazdasági tényezık, melyek meghatározzák a közmővelıdési intézmények fenntartói lehetıségeit azok a társadalmi tényezık, melyek meghatározzák, hogy az információt kik és milyen mértékben igénylik azok a technológiai tényezık, melyek lehetıvé teszik a korszerő hálózati infrastruktúra kialakítását az ország egész területén A hazai könyvtárügy jövıképe: Az információs társadalom alapintézménye az információt győjtı, feltáró és szolgáltató intézmény, azaz a könyvtár. A könyvtári rendszer jövıképénél fontosak: az információhoz való korlátok nélküli, szabad, azonnali hozzáférés biztosítása a digitalizáció széles körő elterjedése a virtuális könyvtár szerepének megnövekedése a hálózatok közötti együttmőködés a gazdaság, a kultúra, a tudomány, az államigazgatás területén a globalizáció, az egész világra kiterjedı együttmőködés (információgyőjtés, feldolgozás, szolgáltatás) a tájékozott városok, régiók kialakulása az információs technológia gyors léptékő fejlıdésének hatásai A könyvtári hálózatnak alkalmasnak kell lenni: a demokratikus jogi szabályozások megismerésére, és a demokratikus jogállamiság továbbfejlesztésére a gazdaság kérdéseiben való eligazodásra és az ehhez kapcsolódó információk aktív felhasználására az oktatás különbözı szintjeiben részt vevık segítésére, az egész életen át tartó tanulás támogatására a kulturális, mővészeti terület megismerésére, és az abban való részvétel támogatására a szabadidı hasznos eltöltésének segítésére és azon készségek kifejlesztésének segítésére, amelyek az elıbbi tevékenységek aktív használatához szükségesek A cél megfogalmazása: Cél a „tájékozott ország”, azaz az információhoz hozzáférı állampolgárok országának megvalósítása. A tájékozott ország az információhoz hozzáférı városok, települések hálózata, mely az alaphálózatokra épül, melyek lehetıvé teszik, hogy a helyi intézmények, vállalkozások, különféle szervezetek és a lakosság is bekapcsolódjanak a hálózatba, és ezáltal javuljon az életminıség és az ország gazdasági versenyképessége növekedjen. A tájékozott ország céljának elérésére a rendszer elemeinek fejlesztésére van szükség: a telematikai (távközlési és számítástechnikai) infrastruktúra folyamatos és szakaszos fejlesztése a könyvtárak információs és kommunikációs technológiai fejlesztése az osztott katalogizálási rendszer létrehozása az egyetemi, felsıoktatási könyvtárak kiemelt fejlesztése az információt szolgáltató könyvtárak helyi rendszereinek korszerősítése az iskolai könyvtárak modernizálása a teleházak kialakítása a kisebb települések könyvtáraiban a területi együttmőködés mellett fontos a szakkönyvtárak, felsıoktatási könyvtárak szakterület szerinti együttmőködése is a program fontos eleme a létrejövı információs hálózat tartalmi feltöltése, az információkészlet létrehozása és bıvítése fejleszteni kell a gazdasági, önkormányzati, kormányzati adatbázisokat el kell végezni a kulturális vagyon digitalizálását (elektronikus könyvtárak, múzeumok, képtárak stb.) végre kell hajtani a könyvtári katalógusok retrospektív konverzióját (azaz visszamenıleges számítógépre vitelét, megteremtve ezzel a hagyományos katalógus kiváltását a számítógépes katalógussal) meg kell valósítani a multimédia-alkalmazásokat Debreceni Egyetem – Informatikus könyvtáros szak – Készítette: Sándor Judit –


33/38

Fejlesztendı területek: a NIIF által üzemeltett HBONE hálózat szolgáltatásaira alapozott hálózati kapcsolatok továbbfejlesztése az ország minden településének és ha a lehetıségek engedik, akkor a határon túli magyar közösségek kijelölt településeinek bevonása a könyvtári információs rendszerbe a hálózat információkészlettel való megtöltése az információs vagyon digitalizálása A program megvalósításának feltételei: a létrejövı infrastruktúra folyamatos üzemeltetésének biztosítása új eszközök és módszerek használatának elsajátítását szolgáló képzések és továbbképzések megszervezése Ha könyvtári-informatikai rendszer hálózza be az országot, és a könyvtár lesz a legjelentısebb központja a tájékozódásnak, tanulásnak, önképzésnek, mővelıdésnek, rekreációs, turisztikai tevékenységnek, gazdasági, önkormányzati és kormányzati információs szolgáltatásoknak, akkor elkerülhetjük azt a nemkívánatos helyzetet, hogy a társadalom kettéválik információgazdagok és információszegények rétegére. A könyvtárak informatikai infrastruktúrájának fejlesztése ide tartozik a könyvtárak nagyterületi hálózatba való bekapcsolása, a megfelelı fogadó számítógépek és szoftverek biztosítása, valamint a lokális hálózat kialakítása az infrastrukturális fejlesztést meg kell valósítani: Nemzeti Könyvtár (nagysebességő és sávszélességő hálózati csatlakozás, fejlett lokális hálózat sok munkahellyel, nagy tárkapacitás, nyitott rendszerő szoftver) Országos szakkönyvtárak, egyetemi könyvtárak, megyei könyvtárak (megfelelı sebességő csatlakozás, fejlett lokális hálózat sok munkahellyel, nagy tárkapacitás, nyitott rendszerő szoftver) Városi könyvtárak, fıiskolai könyvtárak, intézményi könyvtárak (bérelt vonal vagy telefonvonalas kapcsolat, lokális hálózat, nagy teljesítményő kliens gépek és szoftverek) Községi könyvtárak (megfelelı technikai berendezések szükségesek a lelıhely-nyilvántartás eléréséhez, Internet-csatlakozás) Intézmények hálózatba szervezése, munkamegosztás: A könyvtárak világszerte az információs struktúra legnagyobb adatszállítói. A munkamegosztás és a hálózati elv érvényesül a dokumentumok és az információ feldolgozásában, valamint a dokumentum-ellátásban. Külön figyelemmel kell kísérni a párhuzamos fejlesztések elkerülését, a különbözı intézménytípusok együttmőködését. Érvényes ez a hálózati kialakításokra és az adatbázis-építésekre is. Közös katalogizálás A részt vevı intézmények a dokumentum-feldolgozást együttmőködésben végzik, így minimálisra csökken a párhuzamos munka. A közös katalogizálás feltétele, hogy a résztvevık hálózatba legyenek kapcsolva, rendelkezzenek a megfelelı hardverrel és szoftverrel, legyenek megfelelı szabályok, szabványok a feldolgozás tartalmát illetıen. A közös katalogizálás eredményeként létrejövı online katalógust a teljes kifejlıdés után az ország állományának csaknem 100%-át lefedı, megközelítıleg 120-140, a közös munkában részt vevı könyvtár és a hozzájuk kapcsolódó mintegy 60, csupán használó könyvtár fogja igénybe venni. Szakosított adatbázis építés és szolgáltatás A könyvtárak munkamegosztásában hozzák létre a szakterületi és területi információs adatbázisokat, és ezeket teszik hozzáférhetıvé a hálózaton. Ugyancsak szükséges a vásárolt adatbázisok hozzáférhetıségének biztosítása a hálózaton. Dokumentum-ellátás A dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításában a megvásárlás helyett egyre inkább teret nyer a dokumentum-ellátás, azaz pl. a folyóirat elıfizetése helyett a kívánt cikk másolatát egy ún. dokumentum-ellátótól rendelik meg, vagy a kért könyvet a dokumentum-ellátótól kölcsönzés formájában szerzik be. A szolgáltatás mőködtetéséhez meg kell valósítani az Országos Dokumentumellátási Rendszert, amelynek egyik fontos eleme a lelıhely-nyilvántartás.



34/38

Az információs vagyon digitalizálása, adatbázisok építése A világhálózaton hozzáférhetı információs tömeg elfedi azt a tényt, hogy ezen a magyar kultúra jelenléte elenyészı, ezért a program egyik fontos eleme a létrejövı információs hálózat tartalmi feltöltése. Az államnak közvetlenül részt kell vennie az adatbázisok elıállításában, ösztönözni kell és össze kell hangolni a vállalkozói szféra által végzett, a kulturális örökség tartalmi feltárását célzó tevékenységeket. A már meglévı kezdeményezések közül ki kell emelni a több éve létezı Magyar Elektronikus Könyvtárat, továbbfejlesztését a hazai digitalizálási programmal összhangban kell folytatni. Fontos feladat a kulturális digitalizálási program koordinálása, a multimédiákkal kapcsolatos jogi szabályozás meghonosítása, az elektronikus dokumentumok szerzıi jogi kérdéseinek tisztázása. Ezen feladatok ellátására alakult a Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár. A könyvtári szakemberek képzése, továbbképzése Az információs társadalom által támasztott követelmények, az új állandóan megújuló technika, az információs robbanás szükségessé teszi az információ feldolgozásával, közvetítésével foglalkozó szakemberek képzését, továbbképzését. A képzés bázisául szolgál a Neumann János Multimédia Központba lévı oktatási kabinet és a Könyvtári Intézet is. A tervezett program finanszírozásának forrása A könyvtári törvény normatíva alapján számított összeget rendel a közgyőjtemények és közmővelıdési intézmények informatikai fejlesztésére, és az információs társadalomban betöltött szerepüknek megfelelı tevékenységeik fenntartására. Ez biztosítékot jelent arra, hogy központi finanszírozásból valósuljon meg a program (1998-ban 316 millió forintot fordítottak a vázolt programra). A pályázók a megfogalmazott célokhoz illeszkedı projektekkel pályáznak, a pályázatokat szakemberekbıl álló kuratórium bírálja el. A program ütemezése 1998: könyvtárak informatikai infrastruktúrájának és információs technológiájának fejlesztése osztott katalogizálás lehetıségének megteremtése és mőködtetésének elkezdése 10 megyei könyvtár számára az osztott katalogizáláshoz való hozzáférés biztosítása könyvtári katalógusok retrospektív konverziójának folytatása Magyar Elektronikus Könyvtár tevékenységének támogatása pályázatok kiírása az adatbázisok létrehozására, fejlesztésére, szolgáltatására az Országos Dokumentumellátási Rendszer kialakításának megkezdése korszerő informatikai ismereteket nyújtó képzési metodika kidolgozásának kezdete 1999: az eddigiek mellett 30 jelentıs győjteménnyel rendelkezı könyvtár bevonása az osztott katalogizálásba biztosítani kell az összes megyei könyvtár számára az osztott katalogizálásban való részvételt folytatni kell a városi könyvtáraknak az országos hálózatba történı bekapcsolását meg kell kezdeni a könyvtárközi kölcsönzés online menedzselését ki kell építeni illetve korszerősíteni kell a közgyőjtemények lokális rendszereit pályázatokat kell kiírni a kulturális örökség digitalizálására és a különbözı adatbázisok létrehozására, fejlesztésére, szolgáltatására digitális információkra vonatkozó adatbázisok feltöltésének és aktualizálásának folytatása képzés (internetes távképzés) folytatása 2000: át kell adni a Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtárat korszerősíteni kell a könyvtárak lokális rendszereit, ahol szükséges, végre kell hajtani a generációváltást folytatni kell a városi könyvtárak országos hálózatba kapcsolását biztosítani kell a nagyobb városi könyvtárak számára az osztott katalógus elérését újabb jól informált településeket, városokat, régiókat kell kialakítani a millenniumi ünnepi évfordulóhoz kapcsolódó multimédia-alkalmazásokat kell létrehozni, megvalósítani



35/38

30. tétel: A KÖNYVTÁRI TÖRVÉNY (140/1997.) A könyvtári törvény: Hazánkban az 1997. évi 140. törvény rendelkezik többek között a könyvtárügyrıl; eszerint a könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia. E törvény hatálybalépésével hatályát vesztette a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. törvényerejő rendelet és végrehajtásáról szóló rendelet; a közmővelıdésrıl szóló 1976. évi V. törvény; a könyvtári rendszer szervezetérıl és mőködésérıl szóló 1978. évi rendelet. A törvény célja: mindenki számára biztosítani a könyvtárhasználat jogát, szabályozni a nyilvános könyvtári ellátás mőködését és fejlesztését. A törvény alapelvei: a törvényben meghatározott jogok mindenkit megilletnek mindenféle különbségtétel nélkül az állami és a helyi önkormányzati fenntartású intézmények, könyvtárak nem lehetnek elkötelezve egy vallás, világnézet vagy politikai irányzat mellett sem mindenkinek joga, hogy megismerhesse a kulturális örökség javait és ezek jelentıségeit a könyvtári szolgáltatások útján mindenki joga, hogy igénybe vegye a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét A törvény hatálya: kiterjed a könyvtári dokumentumokra, a könyvtárhasználókra, a nyilvános könyvtárakra, azok fenntartóira, alkalmazottaira és a sajtótermékek kötelespéldányainak szolgáltatóira. A törvény könyvtárakra vonatkozó részei: a nyilvános könyvtári ellátással kapcsolatos általános szabályokat tartalmazza meghatározza a nyilvános könyvtárak alapkövetelményeit (ezek betartását a miniszter ellenırzi, ha a könyvtár nem felel meg a követelmények valamelyikének, akkor a miniszter elrendeli a hiány pótlását, aminek elmaradása esetén a könyvtárat törli a nyilvános könyvtárak jegyzékébıl): mindenki által használható és megközelíthetı könyvtári szakembert alkalmaz rendelkezik a könyvtári szolgáltatásokhoz önálló helyiséggel rendszeresen a felhasználók igényeinek megfelelıen tart nyitva helyben nyújtott alapszolgáltatásai ingyenesek statisztikai adatokat szolgáltat ellátja alapfeladatait meghatározza a nyilvános könyvtárak alapfeladatait: az alapító okiratban és az SZMSZ-ban meghatározott fı céljait nyilatkozatban közzé teszi győjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja, megırzi, gondozza és rendelkezésre bocsátja tájékoztat a könyvtár és a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól és szolgáltatásairól biztosítja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérését részt vesz a könyvtárak közötti dokumentum- és információcserében foglalkozik a könyvtárhasználók jogaival: A könyvtárhasználó jogosult bármely nyilvános könyvtár szolgáltatásainak igénybevételére A könyvtárhasználót ingyenesen illetik meg a következı alapszolgáltatások: − könyvtár látogatás − a könyvtár által kijelölt győjteményrészek helyben használata − állományfeltáró eszközök használata − információ a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól A könyvtár az ingyenes szolgáltatásokat igénybe vevı könyvtárhasználónak beiratkozási díj nélkül regisztrálhatja adatait Az ingyenes alapszolgáltatásokon kívüli szolgáltatások a könyvtárba való beiratkozással vehetık igénybe; a beiratkozásért beiratkozási díj szedhetı. A beiratkozott olvasó ingyenesen kölcsönözheti a nyomtatott könyvtári dokumentumokat 16 éven aluliak és 70 éven felüliek mentesülnek a beiratkozási díj megfizetése alól; a pedagógusok és a diákok kedvezményekben részesülnek



36/38

rendelkezik a könyvtárhasználat feltételeirıl:

A könyvtárhasználónak a beiratkozáskor személyes adatait közölnie és igazolnia kell: név, anyja neve, születési helye és ideje, lakcíme, személyi igazolvány vagy útlevél száma A személyes adataiban bekövetkezı változásokat a könyvtárhasználó köteles bejelenteni a könyvtárnak A könyvtárhasználó által igénybe vehetı szolgáltatások körét, az igénybevétel módját és a díjak mértékét a könyvtárhasználati szabályzat tartalmazza, melyet a könyvtárhasználó köteles betartani A könyvtárhasználó kezdeményezheti a könyvtárhasználati szabályzat módosítását A könyvtárhasználati szabályzatot nyilvánosságra kell hozni, a könyvtárhasználat részletes feltételeit ez a szabályzat állapítja meg A fenntartó további könyvtárhasználati feltételeket és kedvezményeket is meghatározhat meghatározza a nyilvános könyvtári ellátás mőködésének feltételeit: A miniszter a nyilvános könyvtári ellátás érdekében országos dokumentumellátási rendszert alakít ki, mely magában foglalja: − könyvtárközi dokumentumellátást − könyvtári dokumentumok lelıhelynyilvántartását − könyvtárak győjteményébıl kivont dokumentumok hasznosítását a könyvtári rendszer számára A sajtótermékekbıl országosan 6 kötelespéldányt kell biztosítani a könyvtári rendszer számára A miniszter mőködteti a Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtárat, mely az audiovizuális, multimédia és elektronikus dokumentumok nemzeti szolgáltató központja A nyilvános könyvtári ellátás rendszerének mőködtetését és fejlesztését segítı központi szolgáltatások: − Országos könyvtári informatikai hálózat fejlesztése, tartalmi feltöltése − Hazánkban keletkezett dokumentumok kötelespéldány-szolgáltatáson alapuló teljes körő győjtése, megırzése, bibliográfiai számbavétele, rendelkezésre bocsátása, kötelespéldányok elosztása − Az országos dokumentumellátási rendszer mőködtetése − Határokon kívüli magyarság könyvtári ellátásának segítése − A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek könyvtári ellátásának segítése − A nemzetközi szabványos dokumentumazonosító számok kiadása és nyilvántartása A Könyvtári Intézet könyvtáraknak és a könyvtári rendszernek nyújtott szakmai szolgáltatásai: − Könyvtári szakemberek továbbképzése − A könyvtárak állománygyarapítását segítı,a hazai dokumentumokról adott tájékoztatás támogatása − Az országos könyvtári rendszer mőködésével, könyvtárhasználattal kapcsolatos kutatás, fejlesztés − Könyvtári és rokon területek szabványainak, szabályzatainak elıkészítésének kezdeményezése − A könyvtári tevékenységre vonatkozó irányelvek, normatívák kidolgozása − Könyvtárak és a társadalom közötti kapcsolat fejlesztése − Országos könyvtári statisztikai adatok összesítése, elemzése és szolgáltatása rendelkezik a nemzeti könyvtárról: nemzeti könyvtár az OSZK, a fenntartói jogokat és kötelezettségeket a miniszter gyxakorolja a nemzeti könyvtár önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv győjteménye a kulturális örökség része, használatára a miniszter egyedi rendelkezéseket állapíthat meg az OSZK-t nyilvános könyvárveréseken elıvásárlási jog illeti meg a nyilvános könyvtári alapfeladatok mellett a nemzeti könyvtár alapfeladatai továbbá: − hazánkban keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatásra alapozott győjtése, ırzése, elosztása − külföldön megjelent hungarikumok teljességre törekvı győjtése, feltárása, megırzése − sajtóterméknek nem minısülı hungarikumok győjtése, feltárása, megırzése − nemzeti bibliográfia készítése és a tevékenységi köréhez tartozó kutatások végzése − győjteményének archiválása, védelme és rendelkezésre bocsátása − a kulturális örökség részét képezı dokumentumok és könyvtárak védetté nyilvánítása − könyvtári dokumentumokról hitelesített másolatok készítése



37/38

szól a tudományos és szakkönyvtári, ellátásról:

A tudományos és szakkönyvtári ellátás az OSZK, a Debreceni Egyetem Központi Könyvtára, az országos szakkönyvtárak (11 db), az állami egyetemek könyvtárai, a nyilvános könyvtári ellátást vállaló egyéb szak- és felsıoktatási könyvtárak feladata. Az országos szakkönyvtárak és az állami egyetemek könyvtárainak további alapfeladatai: − Szakterületükön szakirodalmi és információs szolgáltatásokat végeznek és közvetítenek − Szakterületükre vonatkozóan részt vesznek a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének mőködését és fejlesztését segítı szolgáltatásokban rendelkezik a közkönyvtári ellátásról (települési és megyei könyvtári ellátás): A települési és a megyei könyvtári ellátás biztosítása a helyi önkormányzatok kötelezı feladata, ezt a községi, városi, megyei jogú városi önkormányzatok nyilvános könyvtár fenntartásával teljesítheti. A települési könyvtár a községi, a városi, a fıvárosi könyvtár, ezek az alapfeladatokon túli feladatai: − Győjteményét és szolgáltatásait a helyi igényeknek megfelelıen alakítja − Közhasznú információs szolgáltatást nújt − Helyismereti információkat és dokumentumokat győjt − Szabadpolcos állományrésszel rendelkezik A fıvárosi könyvtár Budapestre vonatkozóan, a megyei könyvtár pedig a megye egész területére vonatkozóan az alapfeladatok és elıbb felsorolt feladatok mellett ellátja: − a kötelespéldányokkal és a könyvtárközi dokumentumellátással kapcsolatos feladatokat − szervezi a területén mőködı könyvtárak együttmőködését − végzi, szervezi a megye etnikai és nemzeti kisebbségéhez tartozó lakosainak könyvtári ellátását − a települési könyvtárak tevékenységét segítı szolgáltatásokat nyújt − szervezi a megyében mőködı nyilvános könyvtárak statisztikai adatszolgáltatását − végzi az iskolán kívüli könyvtári továbbképzést és szakképzést rendelkezik a könyvtárak fenntartásáról és irányításáról: A fenntartó feladatai a törvény szerint: − meghatározza a könyvtár feladatait és használati szabályzatát − kiadja a könyvtár alapító okiratát és jóváhagyja szervezeti és mőködési szabályzatát − biztosítja a feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket − figyelembe veszi a miniszter által meghatározott szakmai követelményeket és normatívákat − jóváhagyja a könyvtár fejlesztésére vonatkozó terveket − szakértık közremőködésével értékeli a könyvtár szakmai tevékenységét − biztosítja a könyvtár szakmai önállóságát − ellátja a könyvtár fenntartásával, irányításával kapcsolatos, jogszabályokban meghatározott feladatokat Könyvtárak irányítása: a miniszter látja el a könyvtári tevékenység és a nyilvános könyvtárak irányítását − szabályozza a könyvtárak szakmai mőködését; a dokumentumok védelmét és nyilvántartását; a muzeális dokumentumok védetté nyilvánítását, külföldre vitelének engedélyezését, bejelentési kötelezettségét; a szakfelügyeletet; a könyvtári alkalmazottak képesítési feltételeit, kedvezményeit; a könyvtárak szakmai követelményeit és normatíváit; az országos könyvtári szakértıi névjegyzéket és a szakértıi mőködéssel kapcsolatos kérdéseket − kidolgozza az ország könyvtári informatikai hálózat és a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének fejlesztési tervét; ösztönzi a könyvtári szolgáltatások összehangolását − véleményezési joga van a települési és a megyei könyvtár átszervezése vagy megszőntetése esetén − ellenırzi a törvény, a jogszabályok, a szakmai követelmények és normatívák betartását és a központi támogatások felhasználását



38/38

foglalkozik a könyvtárak finanszírozásával és a dolgozók foglalkoztatásának feltételeivel:

A könyvtár az alapító, illetve a fenntartó által biztosított pénzeszköz és egyéb bevételei alapján gondoskodik feladatainak ellátásáról. A könyvtár fenntartási és mőködési költségeit az évente megállapított költségvetésben kell elıirányozni. Nyilvános könyvtári ellátásból adódó feladatok finanszírozásához a központi költségvetés hozzájárulása: − az OSZK és az országos szakkvt-ak esetében a Magyar Köztársaság költségvetésérıl szóló törvényben − a helyi önkormányzatok támogatása a Belügyminisztérium költségvetési fejezetében − érdekeltségnövelı támogatás a helyi önkormányzatok számára a Belügyminisztérium költségvetésébıl Az állami és önkormányzati fenntartású nyilvános könyvtárakban alkalmazottként csak büntetlen elıélető, a munkakör betöltéséhez jogszabályban meghatározott végzettséggel rendelkezı személy alkalmazható.


I. évfolyam, 1. félév (2003)

Recommend Documents