I. ELEKTRONIKAI TESZT SOR MEGBÍZHATÓSÁGÁNAK GAZDASÁGOSSÁGI KÉRDÉSEI I.1.
Áttekintés
Jelen esettanulmány, amely egy elektronikai gyártási szolgáltatásokat nyújtó multinacionális vállalat egyik magyarországi telephelyén működő elektronikai teszt sor megbízhatósági problémáit, illetve a lehetséges megoldások üzleti és pénzügyi hatásait vizsgálja, [1] rövidített változata. A megbízhatósági problémák a sor 69%-os rendelkezésre állási tényezőjének tudhatók be, s mintegy 25%-os effektív kapacitáshiányt eredményeznek a vevői igény kielégítéséhez szükséges effektív kapacitásszinthez képest. Ennek üzleti következménye az elmaradó árbevételen és elmaradó nyereségen túl, a vevői elégedetlenség kialakulása. Az ületi problémát okozó kapacitásprobléma a késztermék funkcionális teszt sora alacsony készenléti tényezőjének tudható be. Az alacsony szintű készenlétet azonban nem néhány berendezés, hanem sokkal inkább – az egyébként egyenként magas készenléti tényezőjű elemekből álló – sor struktúrája okozza. A megoldáskeresés során egyfajta korlátozott racionalitáson alapuló, böngésző keresési stratégia alkalmazására került sor. A cél műszaki, pénzügyi és üzleti kritériumoknak egyaránt megfelelő megoldási lehetőségek felkutatása volt, amelynek eredményeként öt lehetséges megoldás azonosítása történt meg: új műszak bevezetése, a karbantartó specialisták alkalmazása, az új műszak bevezetése és karbantartó specialisták együttes alkalmazása, a rendszertartalékolás, és az új tesztelési koncepció kidolgozása. A lehetséges megoldások mind gazdaságossági, mind műszaki szempontból való értékelése megtörtént, majd összehasonlító elemzéssel került kiválasztásra a legmegfelelőbbnek tekinthető alternatíva.
I.2.
Az előzmények
Az esettanulmány tárgyát képező elektronikai teszt sor egy ún. Set-Top-Box (STB) termék funkcionális működésének ellenőrzését végzi. A szóban forgó termék – a továbbiakban „S” – teljes gyártási folyamata, beleértve a tesztelési folyamatot is, a vállalat egyik nyugat-
magyarországi gyárában kap helyet. A gyár az elmúlt egy évben négy új vevő számára kezdte el különböző komplexitású Set-Top-Box-ok gyártását, ezáltal ez a fajta tevékenység meghatározóvá vált a gyár működésében. A Set-Top-Box-ok olyan digitális/analóg átalakító berendezések, melyek lehetővé teszik digitális televíziós műsorszórás (Digital Video Broadcasting (DVB)) vételét hagyományos, analóg televíziókészülékeken, ezáltal az előfizetők egy ma még drága digitális televíziókészülék megvásárlása helyett, egy jóval olcsóbb Set-Top-Box segítségével élvezhetik a digitális műsorszórás előnyeit. Ma az üzleti problémát az jelenti, hogy a gyártási folyamat tesztelési részfolyamatának megbízhatósági problémái meghiúsítják a vevő megfelelő színvonalú kiszolgálását, továbbá jelen helyzet tartós fennállása a jövőbeli együttműködés lehetőségét is alááshatja. Ezért a cél olyan megoldás megtalálása, amely a vevő számára elégedettség biztosít, a részvényesi értéket növeli, és megalapozza az üzleti tevékenység jövőbeli folytatását. A 2007 júliusában elindított gyártási tevékenységtől a gyár menedzsmentje és a vevő egyaránt azt várta, hogy egy hónap felfutási időszak után a gyártósor képes lesz kielégíteni a mennyiségi és minőségi követelményeket. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a gyártósor effektív kapacitása elmaradt a vevői igény kielégítéséhez szükséges szinttől. A következő egy éves időszakra (2007 szeptemberétől 2008 augusztusáig) vonatkozó
500000 darabos várható igény a vevői prognózis alapján egyenletes havi eloszlásban jelentkezik. Ezért az igény kielégítése havi
42000 darab hibamentes termék
kiszállítását jelentené. Ezzel szemben a gyártósor felfutási időszak végével elért effektív
kapacitása csak kb. 32400 darab/hó.
„S” eladási ára 41,05 USD, az egy termékre eső fajlagos proporcionális költség 36,8 USD. Állandó értékű kvázi fix költségek mellett az elmaradó kapacitás
42000 · 41,05 36,8 32400 · 41,05 36,8 40800
elmaradó nyereséget jelent. Ez a számítás inkább csak egyfajta „becslés”, mellyel a probléma pénzügyi oldalát kívántuk érzékeltetni, hiszen a nyereségváltozás számítása során egyrészt feltételeztük, hogy a nagyobb kapacitás ugyanakkora fix költségek mellett elérhető, másrészt pedig eltekintettük a pénz időértékének hatásától. Az I.1. ábra a teljes gyártási folyamat sematikus folyamatábráját mutatja be.
I.1. ábra: A gyártási folyamat sematikus folyamatábrája
I.3.
Rendelkezésre állási tényezők
Az egyes részfolyamatok hatékonyságának jellemzésére az OEE mutatót használtuk. A vizsgálat kéthetes időszakban, a gyártás napi három műszakban, heti öt napon folyt.
Figyelembe véve, hogy egy műszakban a terhelési idő 7,5 óra, az egyes részfolyamatok terhelési idői két hét alatt 7,5·60·3·5·2=3500 percben határozhatók meg. Kivételt képez ez alól
az alaplap és az előlap furaton szerelése, melyek végrehajtása ugyanazon a gyártósoron történik, így a gyártósort 50-50%-ban használják e két műveletre; továbbá az előlap panel felületszereléséhez alkalmazott gyártósort 50%-ban egy másik termék gyártására is használják. Ezért e három művelet terhelési ideje egyenként 6750 perc. A feljegyzett állásidők a különböző gyártósorokon alkalmazott műszaki berendezések üzemzavaraiból, valamint a beállítási időkből adódtak. Az I.1. táblázat az egyes részfolyamatok – terhelési-, működési- és állásidői alapján kiszámított – rendelkezésre állási tényezőket mutatja.
I.1. táblázat: A részfolyamatok rendelkezésre állási tényezői
Terhelési idő (perc)
Állásidő Működési Rendelkezésre (perc) idő (perc) állás ( )
Tevékenység/Művelet Alaplap felületszerelése 13500 1337 12163 90,1% Alaplap furaton szerelése* 6750 540 6210 92,0% Belső áramköri teszt 13500 1175 12325 91,3% Funkcionális áramköri teszt 13500 810 12690 94,0% Előlap panel felületszerelése** 6750 601 6149 91,1% Előlap panel furaton szerelése* 6750 493 6257 92,7% Késztermék összeszerelése 13500 662 12838 95,1% Késztermék funk. tesztelése 13500 4253 9247 68,5% Késztermék csomagolása 13500 135 13365 99,0% * A gyártósort 50% 50% ban használják az alaplap és az előlap panel szerelésére ** A gyártósort 50% ban egy másik termék gyártására használják
100
8000
80
6000
60
4000
40
2000
20 Késztermék csomagolása
Előlap panel furaton szerelése*
Alaplap furaton szerelése*
Előlap panel felületszerelése**
Késztermék összeszerelése
Funkcionális áramköri teszt
Belső áramköri teszt
Alaplap felületszerelése
0 Késztermék funk. tesztelése
0
Százalék
Állásidő
Állásidők Pareto-elemzése 10000
I.2. ábra: Az állásidők Pareto-elemzése
Az állásidőkre elvégzett, I.2. ábra látható Pareto-elemzés alapján megállapítható, hogy az állásidők kb. 40%-a a késztermék funkcionális tesztelése során keletkezik, azaz a rendelkezésre állás szempontjából ez a részfolyamat a legkritikusabb. Ezt a műveletet egy 18 berendezésből álló, megbízhatósági szempontból soros rendszer végzi, s a műszaki meghibásodásokból adódóan a teszt sor rendelkezésre állási tényezője mindössze 68,5%. I.3.a.
Teljesítmény faktorok
A részfolyamatok teljesítmény faktorait a rendelkezésre álló adatokból (2 hét megfigyelései), az egy műszakra jutó átlagos működési idő és átlagos kibocsátás segítségével határozták meg. Az eredményeket az I.2. táblázat foglalja össze.
A teljesítmény faktorokról összességében elmondható, hogy ezek értékei nem utalnak olyan problémákra, melyek önmagukban magyarázatot adnának az üzleti problémára. (A teljesítmény faktor 95% ot meghaladó szintje megfelel az iparági elvárásoknak.) I.2. táblázat: A részfolyamatok teljesítmény faktorai
Tevékenység/Művelet Alaplap felületszerelése Alaplap furaton szerelése Belső áramköri teszt Funkcionális áramköri teszt Előlap panel felületszerelése Előlap panel furaton szerelése Késztermék összeszerelése Késztermék funk. tesztelése Késztermék csomagolása
I.4.
Átlagos Átlagos output működési Elméleti egy idő egy ciklusidő műszakban Teljesítmény műszakban !" faktor # 24326 12420 24650 25380 12298 12514 25676 18494 26730
32,8 16,4 33,1 34,2 16,2 16,6 33,8 33 35,7
713 729 715 711 725 725 723 538 713
96,1% 96,3% 96,0% 95,8% 95,5% 96,2% 95,2% 96,0% 95,2%
Minőségi faktorok, a „rejtett” vállalat
Az I.3. táblázat a részfolyamatok hatékonysági és megbízhatósági jellemzőiről ad áttekintést.
823 823 815 789 833 813 798 818 756
99,1% 98,7% 98,3% 98,8% 99,4% 99,1% 97,6% 96,4% 99,2%
85,8% 87,4% 86,2% 89,0% 86,5% 88,3% 88,3% 63,4% 93,5%
706 719 702 702 720 718 704 518 707
Effektív kapacitás A és P alapján db db/ /műszak műszak (db
96,1% 96,3% 96,0% 95,8% 95,5% 96,2% 95,2% 96,0% 95,2%
Effektív kapacitás (OEE alapján) db db/ /műszak műszak
90,1% 92,0% 91,3% 94,0% 91,1% 92,7% 95,1% 68,5% 99,0%
.//
Minőségi faktor -
Elméleti kapacitás db db/ /műszak műszak
Elméleti munkaidő egy műszakban 27000 13500 27000 27000 13500 13500 27000 27000 27000
Teljesítmény faktor #
32,8 16,4 33,1 34,2 16,2 16,6 33,8 33 35,7
Rendelkezésre állás (A)
Alaplap felületszerelése Alaplap furaton szerelése Belső áramköri teszt Funkcionális áramköri teszt Előlap panel felületszerelése Előlap panel furaton szerelése Késztermék összeszerelése Késztermék funk. tesztelése Késztermék csomagolása
Elméleti ciklusidő
Tevékenység/Műv.
I.3. táblázat: A részfolyamatok hatékonysági jellemzői
712 728 714 710 724 724 722 537 712
Annak ellenére, hogy a belső áramköri- és funkcionális áramköri tesztek az alaplap szerelési folyamatainak jóságát minősítik, nem pedig magukat a tesztelési folyamatokat, a minőségi faktorokat az adott tesztelési műveleteknél vettük számításba. A minőségi faktorok minden részfolyamat esetén elérik a termék eladási árának meghatározásához használt minőségi követelményszintet. A vállalat árazási modelljéhez használt kapacitás számítások minden részfolyamat esetén figyelembe veszik a rendelkezésre álláson, a teljesítmény faktoron és a minőségi faktoron keresztül megragadható veszteségeket. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy az eladási ár – a minőségi faktor elfogadható szintjéig – megfelelő fedezetet nyújt az olyan újramunkálási és újraellenőrzési tevékenységeknek, amelyek a nem megfelelő minőség következményei. A minőségileg nem megfelelő kész- és félkész termékek döntő többsége (kb. 95%-a) ugyanis
selejt képződése nélkül újramunkálható. Ezek alapján megengedhető a következő egyszerűsítő feltételezés: ha a rendelkezésre állás és a teljesítmény faktor alapján számított effektív kapacitás eléri az igényelt mennyiségnek megfelelő szintet, akkor az újramunkálást és ellenőrzést végző „rejtett” tevékenységek segítségével a mennyiségi igény kielégíthető. A „rejtett” vállalat tehát azokat a tevékenységeket öleli fel, amelyek nem értékteremtők, ugyanakkor – egy adott szintig – az eladási ár kompenzálja azokat. Az üzletági verseny egyik oldala éppen a „rejtett” vállalat méretének csökkentése, hiszen ez az árversenyben betöltött pozíció egyik meghatározója. A fenti gondolatmenetből két fontos gazdasági következtetés vonható le. Egyrészt, az effektív kapacitás és az elméleti kapacitás közötti különbség haszonáldozat költséget rejt magában, hiszen a vállalatnak le kell mondania az elveszített kapacitás termelési célú felhasználásáról. Másrészt, a „rejtett” vállalat létrehozásának beruházási költségei szintén alternatíva költségek, hiszen itt a vállalat a beruházott összeg más célú felhasználási lehetőségeiről mond le.
I.5.
A probléma okainak azonosítása
A termelést 3 műszakos rendben indították el, s mivel a vevő havi igénye 42000 darab
termék, így a fentiek alapján, átlagosan 4 hetes hónapok mellett, minden részfolyamatnak legalább 42000/4/3 · 5 700 darab/műszak effektív kapacitással kell rendelkeznie. Itt
és a továbbiakban, effektív kapacitás alatt a rendelkezésre állás és teljesítmény faktor együttes figyelembe vételével számított effektív kapacitást értjük.
A I.3. táblázat adatai alapján a késztermék funkcionális teszt sorának effektív kapacitása 537
darab/műszak, amely érték messze elmarad a szükséges 700 db/műszak értéktől, miközben a
többi részfolyamat effektív kapacitása megfelel az elvárásoknak. Ezért az üzleti probléma legfőbb oka a funkcionális teszt sor effektív kapacitásának az elvárt szinttől való elmaradása,
s mivel a sor effektív kapacitását döntően a 68,5% os készenléti tényező befolyásolja kedvezőtlenül, így szűkebb értelemben a sor készenléti tényezőjének javítása adhat megoldást az üzleti problémára. A teszt sorra jellemző, hogy akkor és csak akkor működik, ha valamennyi eleme működik, azaz, ha bármelyik berendezés leáll, akkor a teljes teszt sor is áll. Ugyanakkor egyetlen berendezés meghibásodása sem befolyásolja a többi működését. Ezek alapján a rendszer független elemekből álló, soros kapcsolású rendszer. Ha egy berendezés leáll, akkor a műszaki személyzet igyekszik elhárítani a hibát, azaz a rendszer felújítása véges hosszúságú időt vesz igénybe, ezért a rendszer számottevő felújítási idejű. Továbbá, figyelembe véve, hogy valamely berendezés javítása alatt a rendszer többi eleme tovább működik, a rendszert számottevő felújítási idejű, felújítás alatt bekapcsolt, soros rendszernek tekinthetjük. Két újabb hét működési és javítási időadatait felvéve illeszkedésvizsgálatokat és paraméterbecsléseket végeztünk, amelyek alapján a működési és javítási idők várható értékeit, majd ezek alapján a készenléti tényezők stacionárius értékeit határoztuk meg. I.4. táblázat: Várható működési idők (1 ), várható javítási idők (1 ), stacionárius készenléti tényezők Teszt állomás L&P ILC1 AGC1 ILC3 Audio Sub1 VFR PXI Audio Sub2 A/D Audio Qam Ber QPSK BER1 QPSK BER3 DVQ1 DVQ2 VDA BootTestA Play and Record Front Panel Test HI POT Rendszer
Működési idő 1 (min.) eloszlása
Exponenciális Weibull Exponenciális Exponenciális Weibull Weibull Exponenciális Exponenciális Exponenciális Exponenciális Weibull Exponenciális Exponenciális Exponenciális Exponenciális Exponenciális Exponenciális Exponenciális
744,5 428,4 517,3 497,3 528,5 642,5 566,9 703,2 714,4 754,6 640,2 622,3 573,1 489,2 544,6 683,5 635,7 423,9
Javítási idő eloszlása Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális Normális
Javítási idő 1 (min.) szórása (min.) 14,7 9,4 10,4 9,7 11,1 13,2 11,2 17,8 14,2 20,2 11,5 12,4 11,2 10,1 11,8 15,1 14,1 7,8
2,1 3,1 1,9 2,7 2,8 2,3 1,8 3,2 3,7 3,3 3,1 3,4 2,8 2,9 3,1 3,7 2,9
2,1
Készenléti tényező 98,06% 97,85% 98,03% 98,09% 97,94% 97,99% 98,06% 97,53% 98,05% 97,39% 98,24% 98,05% 98,08% 97,98% 97,88% 97,84% 97,83% 98,19% 23, 32%
Az I.4. táblázat a rendszer és annak elemeire kiszámított készenléti tényezőket mutatja. A kiszámított készenléti tényezők értékei a 97,39%; 98,24% intervallumban helyezkednek el, azaz az egyes elemek készenléti tényezői közel azonosak, így nem azonosíthatók be olyan elemek, amelyek készenléti tényezői önmagukban meghatározó mértékben járulnának hozzá a rendszer készenléti tényezőjének alacsony értékéhez. Ennek alapján elmondható, hogy a rendszer alacsony készenléti tényezője a rendszer struktúrájából fakad, ugyanis a 18 elemből álló, soroson kapcsolt felépítés csak igen magas elemenkénti készenléti tényezők mellett biztosíthatna elfogadható szintű megbízhatóságot. Ha például 95% os készenlétet
szeretnénk elérni, azonos elemenkénti készenlét mellett, akkor ehhez, elemenként 99,7% os készenléti tényezőre lenne szükségünk, amelynek elérése igen komoly műszaki feladat.
(99,7% os készenlét mindösszesen maximum 1,44 perc állásidőt jelentene egy 8 órás műszakban!) Összegezve elmondható, hogy az alacsony szintű készenlétet nem néhány berendezés, hanem
sokkal inkább – az egyébként egyenként magas készenléti tényezőjű elemekből álló – sor struktúrája okozza. Az effektív kapacitás növelésére a következő lehetőségek mutatkoztak: •
új műszak bevezetése;
•
karbantartó specialisták alkalmazása;
•
új műszak bevezetése és karbantartó specialisták együttes alkalmazása;
•
rendszertartalékolás;
•
új tesztelési stratégia kidolgozása.
I.5.a.
Új műszak bevezetése
A megoldási alternatívák közül talán ez tűnik a legegyszerűbbnek és a legkézenfekvőbbnek. A gyártás három műszakban folyt, így felmerült annak a lehetősége, hogy egy újabb műszak bevezetésével a sor kapacitása növelhető. Az új műszak bevezetése azt jelentené, hogy a heti
5 napos, napi három műszakos munkarend helyett, a termelés heti 7 napon, napi három
műszakban folyna. Ez utóbbi munkarend a gyakorlatban 20 műszakot jelentene (az akkori
törvényi szabályozás alapján vasárnap délelőtt nem folyhatott gyártás). Így az új műszak bevezetésével 20/15 4/3-szoros kapacitásnövekedés lenne elérhető.
Egy műszak elméleti kapacitása 818 darab, mely heti 15 műszakban, 4 hetes hónapok mellett
havi 818 · 15 · 4 49080 darabos elméleti kapacitás jelent. Új műszak bevezetésével, heti
20 műszakban a havi elméleti kapacitás 818 · 20 · 4 65440 darabra növekedne.
A teszt sor készenléti tényezője 68,9%, teljesítmény faktora 96%. Feltételezve, hogy a sor készenléti tényezője az új műszak bevezetésével változatlan maradna, és az új dolgozók megfelelő betanításával a teljesítmény faktor sem változna, a készenléti tényező és teljesítmény faktor alapján számított heti effektív kapacitás az új műszak bevezetésével
818 · 15 · 0,689 · 0,96 8115-ről 818 · 20 · 0,689 · 0,96 10820-ra növekedne. Ezek
alapján a sor effektív havi kapacitása 32460 darabról 43280 darabra változna. A vevői igény havi 42000 darab, tehát a sor effektív kapacitása elegendő lenne az igény kielégítésére.
A kérdés most már az, hogy gazdasági szempontból érdemes-e az új műszakot bevezetni. Ennek eldöntéséhez az új műszak bevezetését, mint lehetséges beruházási projektet kell megvizsgálni. Ha a projekt megvalósul, akkor a pénzáramlás változások a következő 15
hónapban fognak jelentkezni (2007 októberétől 2008 decemberéig), ezért a továbbiakban a havi időszakot tekintjük egységnyinek. Ez ugyan eltér a befektetéseknél szokásosnak
tekinthető éves időegységtől, de mivel itt a projekt időtartama mindössze 1,25 év, így célszerűbb a havi időtartamot időegységnek tekinteni. Az új műszak bevezetésével járó pénzáramlás változások összetevői a kezdeti beruházás, a havi fedezet változása és a havi kvázi fix költségek változása. Az új műszak bevezetése 18 fő teszt operátor felvételét és betanítását jelentené, ennek
költségei a 18 · 2500 45000 USD képzési költségből, és a képzési időszak alatti 18 ·
1848 USD bér és járulék költségekből adódnának. Szükség lenne továbbá egy csoportvezetőre és egy karbantartó mérnökre, akik összes költsége a betanítási időszakban
10536 USD-t jelentene. Így a teljes kezdeti beruházás 88800 USD értékű lenne.
A termék eladási ára 45,05 USD, a fajlagos proporcionális költség 36,8 USD darabonként,
ezért a 10800 darabos havi effektív kapacitásnövekedés 10800 · 45,05 36,8 USD fedezet növekedést eredményezne. Ugyanakkor a havi igény 42000 darab, így az elérhető
43280 darabos havi effektív kapacitásból maximálisan csak 42000 darabnak megfelelőt
használnának fel, tehát a fedezet növekedése 42000 32460 · 45,05 36,8 40545 USD lenne havonta. Itt azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a kibővített effektív kapacitás fedezetnövelő hatása már az első időszakban teljes mértékben jelentkezik.
Az effektív kapacitás és a fedezet növelésével együtt a kvázi fix költségek is megnövekednének, hiszen az új műszak bevezetésével 18 fő teszt operátor, 1 csoportvezető
és 1 karbantartó mérnök bér és járulék költségei jelentkeznének, mint havi többletköltségek.
A projekt megvalósítása esetén a fix költségek változása 37800 USD lenne.
Fentiek alapján a beruházást követő várható pénzáramlások 40545 37800 2745 USD
értékű egyenletes pénzáramlás-sorozatként jelentkeznének. Az I.3. ábra a projekt megvalósulása esetén, a projekt hatására bekövetkező várható pénzáramlás változásokat szemlélteti.
I.3. ábra: Az új műszak bevezetésének várható pénzáramlásai
A PV értékből a beruházás értékét kivonva megkapjuk az új műszak megvalósításának nettó jelenértékét, azonban PV kiszámításához szükséges még a tőke alternatíva költségének meghatározása. A tőkepiaci árfolyamok modellje (CAPM, Capital Asset Pricing Model) alapján a havi tőkeköltség értéke 0,97%-ra adódott.
Az új műszak bevezetésének nettó jelenértéke: 567 67 8 8 9
1
:;<=,>;?@
50658 USD
1 B 8 38142 88800 :;<=,>;?@ 1 A :;<=,>;?@
A folyamat javításával megbízott csapat arra a következtetésre jutott, hogy bár az új műszak bevezetése megoldaná magát a kapacitásproblémát, de pénzügyi szempontból, gazdasági mérlegelés alapján, nem jelentene elfogadható megoldást, hiszen egy negatív nettó jelenértékű projekt nem növelné a vállalat értékét. Az I.5. táblázat az elvégzett számításokat összegzi.
I.5. táblázat: A várható pénzáramlás változások összetevői új műszak bevezetése esetén
A projekt megvalósítása Eredeti esetén Igény Havi igény (db) Elméleti kapacitás Egy műszak elméleti kapacitása (db/műszak) Műszakok száma/hét Hetek száma/hónap Havi elméleti kapacitás (db/hónap) Effektív kapacitás Készenléti tényező (A) Teljesítmény faktor (P) Egy műszak effektív kapacitása (A és P alapján) (db/műszak) Heti effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hét) Havi effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hónap) Havi fedezet változása Eladási egységár ($/db) Egységnyi proporcionális költség ($/db) Fajlagos fedezet ($/db) Havi fedezet ($) (a maximális effektív kapacitás esetén) Havi fedezet ($) (igény szerinti mennyiség esetén) Havi fedezet változás ($) (igény szerinti mennyiség elérése esetén) Fix költségek változása Az új műszakban 18 fő teszt operátor havi költsége ($/hónap) Az új műszakban 1 fő csoportvezető havi költsége ($/hónap) Az új műszakban 1 fő karbantartó havi költsége ($/hónap) Összes havi fix költség változása ($) Kezdeti beruházás Operátorok képzési költsége ($) Operátorok bér és járulék költségei a képzési időszakban ($) 1 fő csoportvezető és 1 fő karbantartó költségei a képzési időszakban ($) Beruházás ($) Tőkeköltség Tőke éves alternatíva költsége Tőke havi alternatíva költsége I.5.b.
42000
42000
818 15 4 49080
818 20 4 65440
68,90% 96% 541 8115 32460
68,90% 96% 541 10820 43280
41,05 36,80 4,25 137955
41,05 36,80 4,25 183940 178500 40545 33264 2016 2520 37800
45000 33264 10536 88800 12,31% 0,97%
Karbantartó specialisták alkalmazása
Az „S” terméket a vevő egy saját, mexikói telephelyén is gyártja. A késztermék funkcionális tesztelésére használt sor a mexikói specifikációk alapján, a vevő segítségével épült fel. A tesztelési folyamatot és a berendezéseket a vevő egyik partnere fejlesztette ki. A magyarországi teszt sor tulajdonképpen nem volt más, mint a mexikói megoldás másolata, így kézenfekvő volt a vevő segítségét kérni a probléma megoldásához.
Mexikóban azt a gyakorlatot fejlesztették ki, hogy műszakonként három karbantartó
specialista végzi a hibaelhárítási feladatokat. A három specialista mindegyike 6 6 teszt berendezés működtetéséért felel, feladatuk a működési zavarok minél gyorsabb elhárítása. Mindegyikük a teszt sor fejlesztőjétől kapott berendezés-specifikus, technikai képzést. A vevő tapasztalatai szerint, a jól felkészült, és erősen fókuszált feladatokat ellátó specialisták alkalmazásával kb. 85%-os készenlétet tudtak elérni a soron.
Ezért a vállalat menedzsmentje számára vonzó alternatívát jelentett a vevő hibaelhárítási gyakorlatának adaptálása. A menedzsment úgy gondolta, hogy a magasabb készenlét a szükséges kompetenciák kifejlesztésével elérhető. A kérdés tehát az, hogy 85% os készenléti tényező mellett milyen várható effektív kapacitása lesz a sornak. Felhasználva, hogy a karbantartó specialisták alkalmazásával a sor
egyéb jellemzői nem változnának meg, a sor várható effektív kapacitása a műszakonkénti 541
darabról 818 · 0,85 · 0,96 667 darabra növekedne. Ez havi szinten 40020 darab termék
gyártásához elegendő effektív kapacitást jelentene, amely elmarad a havi igény 42000
darabos szintjétől. Felmerült a kérdés, hogy a teljesítmény faktor növelésével el lehetne-e érni
a 42000 darab/hónap effektív kapacitást. Sajnos a válasz negatív lett, mert 100% os
teljesítmény faktor esetén is csak 41700 darab/hónap effektív kapacitás lenne elérhető 85%os készenléti tényező mellett. Mint utólag kiderült, a 85%-os készenléti tényező a vevő saját
gyártásában kielégítő, mert ott a sor effektív kapacitásának 36000 darab/hónap és 40000 darab/hónap közötti igényt kell kielégítenie. I.5.c.
Új műszak bevezetése és karbantartó specialisták alkalmazása
Az eddig vizsgált két lehetőség egyike sem bizonyult elfogadhatónak. Az új műszak bevezetése ugyan megfelelő szintű effektív kapacitást eredményezne, de várhatóan negatív nettó jelenértékkel bírna. Karbantartó specialisták alkalmazása önmagában nem lenne képes az igény kielégítéséhez szükséges effektív kapacitás biztosítására. Felmerült az új műszak és a karbantartó specialisták együttes alkalmazásának lehetősége. Ebben az esetben a teszt sor havi effektív kapacitása 53360 darabra növekedne, azonban ebből maximálisan csak az igénynek megfelelő 42000 darab/hónap kapacitásra lenne
szükség. Ezért a fedezet havi 40545 dolláros növekedése a havi effektív kapacitás 32460
darabról 42000 darabra történő növekedéséből adódna. Ezzel szemben az új műszak
bevezetéséhez és a karbantartó specialisták alkalmazásához kapcsolódó fix költségek
növekedése havi 65520 USD lenne, így a várható pénzáramlások egy 40545 65520 24975 USD értékű, 15 hónapon keresztüli annuitásként jelentkeznének. Egy ilyen annuitás
jelenértéke nyilván negatív, így – a kezdeti beruházást is figyelembe véve – az egész projekt nettó jelenértéke is negatív lenne. I.6. táblázat: A várható pénzáramlás változások összetevői új műszak és karbantartó specialisták együttes alkalmazása esetén
A projekt megvalósítása Eredeti esetén Igény Havi igény (db) Elméleti kapacitás Egy műszak elméleti kapacitása (db/műszak) Műszakok száma/hét Hetek száma/hónap Havi elméleti kapacitás (db/hónap) Effektív kapacitás Készenléti tényező (A) Teljesítmény faktor (P) Egy műszak effektív kapacitása (A és P alapján) (db/műszak) Heti effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hét) Havi effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hónap) Havi fedezet változása Eladási egységár ($/db) Egységnyi proporcionális költség ($/db) Fajlagos fedezet ($/db) Havi fedezet ($) (a maximális effektív kapacitás esetén) Havi fedezet ($) (igény szerinti mennyiség esetén) Havi fedezet változás ($) (igény szerinti mennyiség elérése esetén) Fix költségek változása Az új műszakban 18 fő teszt operátor havi költsége ($/hónap) Az új műszakban 1 fő csoportvezető havi költsége ($/hónap) 12 karbantartó specialista havi bér és járulék költsége ($/hónap) Összes havi fix költség változása ($) Kezdeti beruházás Operátorok képzési költsége ($) Operátorok bér és járulék költségei a képzési időszakban ($) 1 fő csoportvezető költségei a képzési időszakban ($) 12 karbantartó specialista bér és járulék költségei a képzési időszakban ($) Beruházás ($)
42000
42000
818 15 4 49080
818 20 4 65440
68,90% 96% 541 8115 32460
85,00% 96% 667 13340 53360
41,05 36,80 4,25 137955
41,05 36,80 4,25 226780 178500 40545 33264 2016 30240 65520
45000 65520 5016 30240 145776
A fenti, rövid elemzés alapján arra a következtetésre jutunk, hogy az új műszakot és a karbantartó specialistákat együttesen sem érdemes alkalmazni. I.5.d.
Rendszertartalékolás
A teszt sor megbízhatóságával kapcsolatos elemzéseink arra engedtek minket következtetni, hogy az effektív kapacitáshiány – mint az üzleti probléma oka – a sor alacsony szintű készenléti tényezőjének tudható be. A készenléti tényező korábban tárgyalt mélyebb elemzéséből pedig arra következtettünk, hogy nem néhány jól beazonosítható berendezés alacsony készenléte okozza a problémát, így levonható az a konklúzió, hogy a közel azonos és magas készenléti tényezővel működő, viszonylag nagyszámú elemből álló soros rendszer
struktúrája eredményezi a sor 68,9% os készenléti tényezőjét.
Az eddigiekben bemutatott megoldási lehetőségek és ötletek a teszt sor effektív kapacitásának növelését célozták meg. Ezek közül a karbantartó specialisták alkalmazása az egyetlen olyan alternatíva, amely közvetlenül a sor készenléti tényezőjének növelése által eredményezné az effektív kapacitás növekedését. Olyan műszaki megoldásban érdemes gondolkodni, mely a sor készenléti tényezőjének növelésével biztosítja a szükséges effektív kapacitást, miközben a megoldás pénzügyi szempontból is elfogadható, azaz a megoldás egy pozitív nettó jelenértékű projektet jelent. A soros rendszer egy vagy több eleméhez tartalékelemeket kapcsolva a sor készenléti tényezője növelhető. Mivel nincsenek a sorban olyan elemek, melyek készenléti tényezője szignifikánsan alacsonyabb lenne a többi elem készenléti tényezőjéhez viszonyítva, ezért először a rendszertartalékolás lehetőségét vizsgáltuk meg, mint lehetséges megoldást. Esetünkben a 18 elemből álló, sorosan kapcsolt rendszer általános melegtartalékolását
vizsgáltuk meg. Mindezek ismeretében a kérdés az volt, hogy hogyan válasszuk meg F
értékét ahhoz, hogy a melegtartalékkal ellátott rendszer effektív kapacitása a kívánt szintet elérje. Ennek meghatározásához feltételeztük, hogy a melegtartalékokkal bővített rendszer teljesítmény faktora változatlan marad, azaz megbízhatóságának változását a rendszer stacionárius készenléti tényezője változásának tükrében vizsgálta a csapat. A korábbi elemzések és számítások alapján az alaprendszer becsült készenléti tényezője 68,86%. Megközelítésünkben ezt az értéket tekinthetjük az alaprendszer megbízhatóságának.
Egyetlen melegtartalék alkalmazása esetén, (azaz amikor F 1) a teljes rendszer megbízhatósága:
G 1 H1 G;<;I J 1 1 0,6886 0,9030
Tehát a tartalék sorral a rendszer készenléti tényezője 90,3% ra változna. Ez 96%-os
teljesítmény faktor mellett 818 · 0,903 · 0,96 709 darab/műszak effektív kapacitást
jelentene, amely 3 műszakos munkarendben havi 4 · 15 · 709 42540 darabos effektív kapacitást reprezentálna. Így a rendszer egy sorral történő melegtartalékolása elegendő
effektív kapacitást biztosítana a havi 42000 darabos igényhez.
A bemutatott melegtartalékolás megfelelő műszaki megoldást biztosítana. A következő kérdés természetesen az, hogy pénzügyi szempontból érdemes lenne-e a melegtartalékolást, mint beruházást megvalósítani. Itt a projekthez szükséges beruházás, egy, az eredeti teszt sorral egyenértékű teszt sor beszerzését és a sor műszaki felügyeletéhez szükséges műszakonként egy karbantartó kolléga kiképzését jelentené. A projekt megvalósítása esetén a kezdeti beruházás értéke 369000 USD lenne, melyből 15000 dollárt az új karbantartó kollégák
kiképzése, 40000 dollárt az új sor felépítésének munkadíja, míg 314000 dollárt az anyagköltség tenne ki. A havi effektív kapacitás 42540 darabra bővülne, de mivel az igény 42000 darab/hónap, így a 42000 32460 10080 darab/hónap kapacitásbővülés 4,25 · 42000 32460 40545 USD havi fedezet növekedést eredményezne.
A kvázi fix költségek havonta 3 karbantartó kolléga havi bér és járulék költségeivel növekednének. Ennek értéke 750 USD. A projekttel várható pénzáramlás változásokat az I.7. táblázatban foglaltuk össze. Fentiek alapján a projekt megvalósulása esetén havonta 40545 7560 32985 USD
pozitív pénzáramlás jelentkezne 15 hónapon keresztül. Ezen annuitás jelenértéke :;<= 0,97% havi tőkeköltség mellett: 67 8 K
1 1 1 1 M 32895 K M L :;<= :;<= 1 A :;<= 0,0097 0,00971 A 0,0097 458326 USD
A kezdeti beruházást figyelembe véve a projekt nettó jelenértéke – 369000 A 458326 89326 USD.
I.7. táblázat: A várható pénzáramlás változások összetevői rendszertartalékolás esetén
A projekt megvalósítása Eredeti esetén Igény Havi igény (db) Elméleti kapacitás Egy műszak elméleti kapacitása (db/műszak) Műszakok száma/hét Hetek száma/hónap Havi elméleti kapacitás (db/hónap) Effektív kapacitás Készenléti tényező (A) Teljesítmény faktor (P) Egy műszak effektív kapacitása (A és P alapján) (db/műszak) Heti effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hét) Havi effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hónap) Havi fedezet változása Eladási egységár ($/db) Egységnyi proporcionális költség ($/db) Fajlagos fedezet ($/db) Havi fedezet ($) (a maximális effektív kapacitás esetén) Havi fedezet ($) (igény szerinti mennyiség esetén) Havi fedezet változás ($) (igény szerinti mennyiség elérése esetén) Fix költségek változása 3 fő karbantartó havi bér és járulék költsége ($/hónap) Összes havi fix költség változása ($) Kezdeti beruházás 3 karbantartó képzési költsége ($) Munkadíj Anyagköltség Beruházás ($) Tőkeköltség Tőke éves alternatíva költsége Tőke havi alternatíva költsége
42000
42000
818 15 4 49080
818 15 4 49080
68,90% 96% 541 8115 32460
90,30% 96% 709 10635 42540
41,05 36,80 4,25 137955
41,05 36,80 4,25 180795 178500 40545 7560 7560
15000 40000 314000 369000 12,31% 0,97%
A bemutatott rendszertartalékolás pozitív nettó jelenértékű projektet jelentene, így azt érdemes lenne megvalósítani. I.5.e.
Új tesztelési stratégia kidolgozása
Érdemes
megvizsgálni
annak
a
lehetőségét,
hogy
bizonyos
teszt
berendezések
többszörözésével és azok párhuzamosításával hogyan lehetne a rendszer készenléti tényezőjét növelni. Ha egy rendszer elemeit elemenként tartalékoljuk, akkor elemtartalékolásról
beszélünk. Itt azonban egy olyan megoldási lehetőséget lehet séget mutatok be, amely nem az eredeti rendszer, hanem egy már átalakított rendszer egyes elemeinek tartalékolásával ér el magasabb készenléti tényezőt.
I ábra: A teszt rendszer javasolt átalakítása I.4.
A 18 egymást követő, ő, sorba kapcsolt berendezést működtető m szoftverek egy szekvenciát alkotnak. A rendszer átalakításának alapötlete abban áll, hogy az egymást követő követ és hasonló hardver eszközöket et használó teszt berendezéseket vonjuk össze egy-egy egy egy berendezésbe, és a kapcsolódó szoftvereket fűzzük űzzük zzük össze. Ezután az így kapott, kisebb számú új elemet egyenként többszörözzük, és párhuzamosan kapcsoljuk, majd ezeket a párhuzamos alrendszereket egymással al sorosan kapcsoljuk össze. Az egyes alrendszerekben a párhuzamos elemek számát úgy kell megadni, hogy a sor szűk sz k keresztmetszetét jelentő alrendszer elméleti kapacitása, mely egyúttal az új rendszer elméleti kapacitása is, az új rendszer készenléti tényezője je és teljesítmény faktora mellett legalább 700 darab/műszak űszak effektív kapacitást eredményezzen (3 műszakos űszakos munkarendben 700 darabos kibocsátás szükséges műszakonként m a havi 42000 darabos igény kielégítéséhez). Az I.4. ábra a rendszer javasolt átalakítását szemlélteti. Az I.4. ábraán án látható blokkvázlatból kitűnik, kit hogy a rendszer javasolt átalakítása tulajdonképpen az elemtartalékolás, vagy más néven az osztott melegtartalékolás egy speciális esete. Az eset specialitása abban van, hogy nem az eredeti rendszer elemei kerülnek tartalékolásra, hanem az eredeti rendszer elemeiből elemeib összevont, evont, római számozással ellátott elemek. (Az arab számokkal jelölt elemek az eredeti rendszer elemei.)
A javasolt rendszer alrendszereinek jellemzői A csapat javaslata szerint az eredeti rendszert 7 darab sorosan kapcsolt alrendszerrel érdemes
helyettesíteni. Az alrendszerek közül a OO, OOO, O7 és 7 jelű elemekből állók párhuzamos
alrendszerek, míg az O, 7O és 7OO jelűek rendre az eredeti rendszer első, tizenhetedik és tizennyolcadik
elemeinek
felelnek
meg.
A
következőkben
bemutatjuk
az
egyes
alrendszerekbe épülő elemek számának meghatározási módját, és megadjuk az alrendszerek várható készenléti tényezőit. Az I jelű alrendszer
Az O jelű alrendszer egyetlen elemből áll. Az állomás készenléti tényezője QR 98,06%, elméleti ciklusideje 33 másodperc. Mivel egy műszakban a munkaórák száma 7,5 (0,5 óra szünet van), így ezen állomás elméleti kapacitása 7,5 · 3600/33 818 darab.
A II jelű elemekből álló alrendszer
Ebben az alrendszerben az eredeti rendszer kettes, hármas és négyes elemeiből összevont OO
jelű elemek kapcsolódnak egymáshoz párhuzamosan. Egy OO-es elem három teszt berendezés összevonása.
E
három
berendezés
korábban
becsült
készenléti
tényezői
rendre
97,85%, 98,03% és 98,09%, s mivel egy OO-es elem e három elem soros összekapcsolása, így feltételezhető, hogy egy OO-es elem készenléti tényezője 97,85% · 98,03% · 98,09% 94,09%. Megjegyzendő, hogy ez az érték a készenléti tényező egy alsó becslése, hiszen a
három teszt berendezés fizikai összevonásával egy hardverben kap helyet a korábbi három, így feltételezhető, hogy ezen egyszerűsítés következtében az összevont állomás készenléti tényezője jobb, mint a három eredeti sorosan kapcsolt elem eredő készenléti tényezője. A teszt berendezések összevonásának további fontos jellegzetessége, hogy az összevonással létrejövő új elem ciklusideje kisebb, mint az eredeti elemek ciklusidőinek összege. Ez abból adódik, hogy az összevonással kezelési idő takarítható meg azáltal, hogy az összevont berendezésbe csak egyszer kell a terméket behelyezni, majd onnan kivenni, míg ezt a műveletpárt az eredeti elemek mindegyikén el kell végezni. Ezzel voltaképpen mozgatási idő
takarítható meg, s így a tesztelési folyamat hatékonysága növekszik. Egy összevont OO-es elem elméleti
ciklusideje
75
másodperc,
elméleti
kapacitása
pedig
27000/75 360
darab/műszak. A 818 darab/műszak elméleti kapacitás eléréséhez 818 /360 2,27 darab berendezésre van szükség, de mivel a berendezések száma csak egész lehet, így ténylegesen 3
darab párhuzamosan kapcsolt OO jelű berendezésre van szükség. (Három elemmel 3 · 360
1080 darab/műszak az elméleti kapacitás.)
Az alrendszer tehát 3 darab párhuzamosan kacsolt, egyenként 94,09%-os készenléti tényezővel rendelkező elemből áll, így az alrendszer készenléti tényezője: QRR 1 1 QRR S 1 1 0,9409S 99,98%
ahol QRR egy OO jelű elem készenléti tényezője. A III jelű elemekből álló alrendszer
Egy OOO-as elem az eredeti rendszer ötös, hatos, hetes és nyolcas elemeinek összevonásával jön létre. E négy teszt berendezés eredetileg soros kapcsolású, ezért egy OOO-as elem készenléti
tényezőjének becslésére az egyes elemek korábban meghatározott készenléti tényezőinek
szorzatát használtuk. Ennek alapján egy OOO-as elem készenléti tényezője 97,94% · 97,99% · 98,06% · 97,53% 91,79%.
Az összevont állomás elméleti ciklusideje 84 másodperc, elméleti kapacitása 27000/84
321 darab műszakonként. Ezért a 818 darab/műszak elméleti kapacitás biztosításához 3
darab párhuzamosan működő OOO jelű elem szükséges. (A három elemmel az elméleti
kapacitás 3 · 321 963 darab/műszak.) Az alrendszer készenléti tényezője:
QRRR 1 1 QRRR S 1 1 0,9179S 99,94%
ahol QRRR egy OOO jelű elem készenléti tényezője.
A IV jelű elemekből álló alrendszer
Egy O7 jelű elem az eredeti kilences, tízes, és tizenegyes elemek összevonásának eredménye. Készenléti tényezőjének becslése 98,05% · 97,39% · 98,24% 93,81%.
Az összevont elem elméleti ciklusideje 81 másodperc, elméleti kapacitása 27000/81 333
darab műszakonként. A 818 darab/műszak elméleti kapacitás eléréséhez 3 darab
párhuzamosan működő O7-es elem szükséges. (Ekkor a tényleges elméleti kapacitás 38 · 333 999 darab/műszak.)
Ha egy O7-es elem készenléti tényezőjét QRU -gyel jelöljük, akkor a 3 darab párhuzamosan
kapcsolt O7-es elemből álló alrendszer QRU készenléti tényezője: QRU 1 1 QRU S 99,98%
Az V jelű elemekből álló alrendszer
Az eredeti rendszer 12 16 elemeinek összevonása eredményez egy 7 jelű elemet. Egy ilyen elem készenléti tényezőjének becslése 98,05% · 98,08% · 97,98% · 97,88% · 97,84% 90,23%.
Egy 7-ös elem elméleti ciklusideje 120 másodperc, elméleti kapacitása műszakonként
27000/120 225 darab, ezért a 818 darab/műszak elméleti kapacitás biztosításához 4
párhuzamosan működő elem szükséges. (Ekkor a tényleges elméleti kapacitás 4 · 225 900 darab/műszak.) Az alrendszer QU készenléti tényezője:
QU 11 QU V 1 1 0,9023V 99,98%
ahol QU egy 7 jelű elem készenléti tényezője.
A VI és VII jelű alrendszerek
Ezek rendre az eredeti rendszer 17-es, illetve 18-as elemei. A 7O-os elem készenléti tényezője QUR 97,83%, a 7OO-es elemé QURR 98,19%. Mindkét elem elméleti ciklusideje 33
másodperc, így elméleti kapacitásuk egyenként 27000/33 818 darab/műszak. A javasolt rendszer készenléti tényezője
A javasolt rendszer hét sorosan kapcsolt alrendszerből épül fel, ezért hibamentes működési valószínűsége egyenlő az alrendszerek hibamentes működési valószínűségeinek szorzatával. Felhasználva az alrendszerek készenléti tényezőinek előző alfejezetben meghatározott értékeit, a rendszer készenléti tényezője: Q 98,06% · 99,98% · 99,94% · 99,98% · 99,99% · 97,83% · 98,19% 94,1% A javasolt megoldással tehát várhatóan jelentős megbízhatóság javulás és effektív kapacitásnövekedés érhető el. A probléma megoldására ajánlott műszaki javaslaton túl az esetleges megvalósítás pénzügyi következményei is elemzésre kerültek. A javaslat pénzügyi elemzése A javasolt teszt koncepció megvalósítása 224000 USD anyagköltséget és 21000 USD
munkadíjat jelentene, így a kezdeti beruházás 245000 USD értékű lenne.
A készenléti tényező 94,1% ra történő növelése az effektív kapacitást 32460 darab/hónap
értékről 44280 darab/hónap értékre növelné, azonban a vevői igény 42000 darab/hónap,
tehát a kapacitásbővítéssel elérhető fedezet növekedés 4,25 · 42000 32460 40545 USD havonta.
A javasolt rendszer OO, OOO és O7 elemekből felépülő párhuzamos kapcsolású alrendszereire jellemző, hogy a teszt berendezések teljes ciklusideje lényegesen nagyobb, mint az adott lépéshez kapcsolódó kezelési idők. Ez lehetővé teszi a munkaerő hatékonyabb kihasználását oly módon, hogy a párhuzamosan működő állomások kezelését egy operátor kolléga is el
tudja végezni. Például a OOO-as elemekből felépülő 3 párhuzamos elemet tartalmazó
alrendszerben egy OOO-as elem ciklusideje 84 másodperc, melyből a kezelési idő 15
másodperc. Ezért a berendezéseket kezelő kollégának az egyik berendezés elindítása után van ideje egy másikat elindítani. Megfelelő ütemezés mellett, egy teszt operátor mindhárom
berendezést tudja kezelni. Az 7 jelű elemekből felépülő alrendszerre ez a megoldás nem alkalmazható, itt ugyanis a tesztelési folyamat interaktív, azaz az operátornak különböző
tevékenységeket kell elvégeznie a tesztelési folyamat során, így nem hagyhatja ott a
berendezést, miközben rajta a teszt fut. Összességében tehát az új rendszer 10 fő teszt operátorral működtethető lenne, szemben az eredeti rendszer működtetéséhez szükséges 18
fővel. Ennek alapján a projekt megvalósulása esetén a kvázi fix költségek 8 fő operátor bér és járulék költségeivel csökkennének műszakonként. Ez havonta 3 · 8 · 11 · 168 44352
USD csökkenést eredményezne a kvázi fix költségekben. A projekt magvalósulásával tehát 40545 A 44352 84897 USD várható pénzáramlás
változás következne be havonta, 15 hónapon keresztül. Egy ilyen annuitás jelenértéke 0,97%os havi tőkeköltség esetén: 67 8 K
1 1 1 1 M 84897 · K M :;<= :;<= 1 A :;<= L 0,0097 0,00971 A 0,0097 1179643 USD
Az annuitás jelenértékéből a kezdeti beruházás értékét kivonva, a projekt nettó jelenértéke 1179643 245000 934643 USD.
Ennek alapján megállapítható, hogy a javasolt megoldás az elvárt effektív kapacitás biztosításán túl, jelentős értéknövelő hatással is bír.
I.8. táblázat: A várható pénzáramlás változások összetevői az új tesztelési koncepció megvalósítása esetén
A projekt megvalósítása Eredeti esetén Igény Havi igény (db) Elméleti kapacitás Egy műszak elméleti kapacitása (db/műszak) Műszakok száma/hét Hetek száma/hónap Havi elméleti kapacitás (db/hónap) Effektív kapacitás Készenléti tényező (A) Teljesítmény faktor (P) Egy műszak effektív kapacitása (A és P alapján) (db/műszak) Heti effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hét) Havi effektív kapacitás (A és P alapján) (db/hónap) Havi fedezet változása Eladási egységár ($/db) Egységnyi proporcionális költség ($/db) Fajlagos fedezet ($/db) Havi fedezet ($) (a maximális effektív kapacitás esetén) Havi fedezet ($) (igény szerinti mennyiség esetén) Havi fedezet változás ($) (igény szerinti mennyiség elérése esetén) Fix költségek változása 24 fő operátor bér és járulék költségeinek megtakarítása ($/hónap) Összes havi fix költség változása ($) Kezdeti beruházás Munkadíj Anyagköltség Beruházás ($) Tőkeköltség Tőke éves alternatíva költsége Tőke havi alternatíva költsége I.6.
42000
42000
818 15 4 49080
818 15 4 49080
68,90% 96% 541 8115 32460
94,10% 96% 738 11070 44280
41,05 36,80 4,25 137955
41,05 36,80 4,25 188190 178500 40545 44352 44352
21000 224000 245000 12,31% 0,97%
A lehetséges megoldások összehasonlító értékelése
A kapacitásprobléma megoldása során öt lehetséges megoldást vizsgáltunk meg. Egyrészt választ kerestünk arra a kérdésre, hogy a megoldási javaslat magvalósításával elérhető-e a szükséges effektív kapacitás. Másrészről megvizsgáltuk a megoldási lehetőséggel, mint beruházási projekttel várható pénzáramlás változásokat, melyek alapján megadtuk az adott projekt (azaz megoldási alternatíva) nettó jelenértékét. Az I.9. táblázat a lehetséges megoldási javaslatok összefoglaló értékelését mutatja.
I.9. táblázat: A megoldási javaslatok összefoglaló értékelése Megoldási javaslat
Új műszak bevezetése Karbantartó specialisták alkalmazása Új műszak bevezetése és karbantartó specialisták alkalmazása Rendszertartalékolás Új tesztelési stratégia kidolgozása
A tesz sor készenléti tényezőjének várható értéke 68,9%
Elérhető effektív kapacitás (darab/hónap)
A megoldás műszaki szempontból
A megoldás pénzügyi szempontból
43280
A projekt nettó jelenértéke (USD) 50658
Elfogadható
85,0%
40020
63628
85,0%
53360
492803
Nem elfogadható Elfogadható
Nem elfogadható Elfogadható
90,3% 94,1%
42540 44280
169357 523796
Elfogadható Elfogadható
Nem elfogadható Elfogadható Elfogadható
Műszaki szempontból akkor tekinthető egy megoldási javaslat elfogadhatónak, ha várhatóan legalább 42000 darab/hónap effektív kapacitást biztosít. Pénzügyi szempontból akkor elfogadható egy megoldási javaslat, ha a hozzá kapcsolódó pénzáramlás változások nettó jelenértéke pozitív. A műszaki és pénzügyi elvárások alapján meghatározott kritériumoknak együttesen csak a rendszertartalékolás és az új tesztelési stratégia kidolgozása felel meg. E két szempont szerint mindkét megoldási javaslat megfelelő, ugyanakkor további tényezőket is figyelembe véve a két javaslat közül az új tesztelési stratégia kidolgozásának lehetősége bizonyul jobbnak, értékesebbnek. Ha ugyanis figyelembe vesszük a javasolt, új teszt stratégia innovatív jellegét, akkor erről elmondható, hogy azon túlmenően, hogy értéket jelent a cég számára, további értéket jelenthet a vevő számára is. Az eredeti teszt sort a vevő biztosította, és az is ismert, hogy a vevő gyártásában szintén jelentkezik a teszt sor struktúrájából fakadó, alacsony szintű készenléti tényező okozta kapacitásprobléma. Erre a vevő a karbantartó specialisták alkalmazását találta elfogadható megoldásnak. Ha valóban sikerül a teszt rendszert a bemutatottak szerint megvalósítani, akkor ezzel a vevő számára egy műszaki tartalmát tekintve színvonalas megoldás nyújtható. Ez természetesen pozitív benyomást kelthet a vevőben a szervezet műszaki, innovatív kompetenciáit illetően, és esetleg további üzleti lehetőségeket teremthet. Mindezek alapján a menedzsmentnek az ismertetett tesztelési stratégia megvalósítása fogalmazódott meg megoldási javaslatként.
I.7.
Felhasznált irodalom
[1]
JÓNÁS T. (2007): Elektronikai teszt sor megbízhatóságának gazdaságossági kérdései. Szakdolgozat, MBA Program, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Üzleti Tudományok Intézet, Részidős és Továbbképzési Központ
