1
Szikra Dorottya
Az indikátor elırevetítés, illetve „javítás” módszertana – bevezetı tanulmány. A kidscount „brief”-ek összegzése, tanulságok levonása
I. A magyar gyermekszegénység-mérés indikátorai és a Kidscount A Gyermekesély Program szakértıi által jegyzett vitaindító tanulmány1 negyven olyan indikátort jelölt meg, amelyek rendszeres mérése komplex módon mutatná a hazai gyermekszegénység alakulását. Ezek az indikátorok egyrészt tartalmazzák az anyagi depriváció és a jövedelmi szegénység mérését. Másrészt azonban jelentısen túlmutatnak ezeken, és a csecsemık, a kisgyermekek és gyermekek, valamint a fiatalok tágabban értelmezett jól-létét kívánják mérni.
A negyven indikátort hét kategóriába osztották a
szerzık. Ezek a következık: I. Foglalkoztatottság; II. Jövedelem; III. Gyermekek, családok alapvetı szükségeletinek kielégítése, depriváció; IV. Lakás, lakhatás feltételei; V. A képességek fejlesztése, oktatás, szegregáció; VI. Gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások; VII. Egészségesebb gyermek- és serdülıkor. A szükséges adatok egy része rendelkezésre áll (pl. relatív szegénység; foglalkoztatás), más részük különbözı hazai és nemzetközi adatgyőjtésekbıl nyerhetı ki (pl. Eurostat és PISA adatok az iskolaelhagyásról és a szegregációról). Egy harmadik adat-halmazról nincsen pontos fogalmunk (pl. lemorzsolódás a szakiskolákból). Az általam vizsgált adatgyőjtés, a KIDSCOUNT, amelyet az amerikai Annie E. Casey Alapítvány megbízásából végeznek szakemberek a teljes Észak-Amerikai populációra vonatkozóan, részben hasonló adatokat tartalmaz, mint amelyekre a GYEP szakemberei
1
Bass László, Darvas Ágnes, Ferge Zsuzsa: Indikátor-együttes a gyermekes családok (háztartások), illetve a gyermekek helyzetváltozásának követésére. Vitaindító tanulmány. Kézirat, 2008. február.
2 javaslatot tettek. A több mint egy évtizede kifejlesztett adatbázis számunkra fontos tanulságait véleményem szerint két nagy részre lehet osztani: 1. Az adatbázis létrehozása, kezelése és elérhetıvé tétele. A legkülönbözıbb forrásokból származó adatokat a szakemberek összegezték és az interneten, bárki számára elérhetı módon, kezelhetıvé tették. 2. A KIDSCOUNT szakemberei kiemeltek 10 olyan témát, amelyeket különösen fontosnak tartanak a gyermekek sebezhetısége és szegénysége szempontjából. Ezeknek összegzı leírása, az ún. „brief”-ek megoldás-orientált módon tárják az olvasó elé a vizsgált indikátorokkal kapcsolatos módszertani problémákat. Tanulmányomat e két módszertan köré rendeztem. A „brief”-eket szubjektív módon hol hosszabban, hol rövidebben foglaltam össze, ami attól is függött, hogy mennyire találtam adaptálhatónak az olvasottakat. Igyekeztem kiemelni a számos innovatív megközelítés közül a legfontosabbakat. Egy témát, az iskolai lemorzsolódást, szinte szó szerint lefordítottam, ez található a mellékletben.
II. Az Annie E. Casey Alapítvány
Az Annei E. Casey Alapítványt 1948-ban hozta létre Jim Casey, három testvérével együtt. Jim Casey 1907-ben alapította kis szállítmányozó vállalatát, az azóta globális multicéggé fejlıdött UPS-t. Az alapítványt édesanyjuk után nevezték el, aki özvegyen, nagy szegénységben nevelte fel négy gyermekét. Jim Casey saját sorsából kiindulva hitt abban, hogy a gyermekek jövıbeli lehetıségeit nagyban meghatározza az, hogy kora gyermekkoruk milyen érzelmi, morális és anyagi környezetben zajlik. A kezdetben intézetben nevelkedı gyermekek táboroztatásával foglalkozó alapítvány az 1960-as évektıl saját családtámogatási programokat indított az Egyesült Államok számos pontján, amelyek késıbb gyermekjóléti szolgálatokká nıtté ki magukat. Casey 1983-ban jelentıs összeggel járult hozzá az alapítvány mőködéséhez, amely lehetıvé tette a tevékenysége kiterjesztését. Az alapítvány céljai közé került a hátrányos helyzető gyermekekkel foglalkozó amerikai állami és nem-állami intézmények mőködtetésének segítése is. Ennek a folyamatnak a része az amerikai gyermekek jólétérıl
készített
jelentések
sorozata,
a
gyermekek
kiszolgáltatottságát
kezdeményezések nyomonkövetése és a rendszerszerő adatgyőjtés és feldolgozás is.
III. Az adatbázisok
enyhítı
3 Két nagy adatbázist mőködtet az alapítvány. Az egyik a tízévenkénti népszámlálás és az idıközi
adatfelvételek
(American
Community
Survey)
eredményeit
tartalmazza
(http://www.kidscount.org/census/) olyan alapvetı adatait tartalmazza, mint a jövedelem, a szegénység, a szülık foglalkoztatása, az iskolai végzettség, a fogyatékosság, a lakhatás, valamint az etnikai hovatartozás (race).2 Ezen a honlapon államok, statisztikai régiók, nagyvárosok stb. szerint lehet adatokat találni. A honlap hihetetlen precizitással tárgyalja (vagy linkeli be) az adatok forrásait és a módszertani kérdéseket. A másik adatbázis (http://datacenter.kidscount.org/) nem csupán a népszámlálást, hanem további más adatforrásokat is tartalmaz. Szinte minden, a gyerekek jólétével kapcsolatos adat megtalálható itt. Ez az adatbázis – amely az alapítvány fıoldaláról is elérhetı – laikusok számára is könnyen kezelhetı, segítségével pillanatok alatt lehet (szintén államokra, városokra lebontva) táblákat és grafikonokat gyártani. A honlap jól áttekinthetı, nagy betőket és jól látható ikonokat használ. Nem túlzás azt állítani, hogy kedvet csinál az egyébként ilyesmire nem vetemedı olvasó számára is ahhoz, hogy a gyermekjóléttel kapcsolatos adatokat böngésszen és saját grafikonokat gyártson. Az alapítvány ezen kívül minden évben megjelenteti a legfontosabb adatokat tartalmazó évkönyvet (a legutóbbi: Kidscount Data Book 2008), valamint számtalan, résztémákkal foglalkozó szakmai kiadványt, amelyek többnyire online és könyv alakban is elérhetıek. Ezek közül kiemelkedik a 2000-es évek elején elkészített „Indicator Briefs” sorozat, amely a Kidscount szakemberei által legfontosabbnak tartott gyermekszegénységgel, a gyermekek és fiatalok sebezhetıségével kapcsolatos indikátorokat foglalja össze.
2
A fordításnál figyelmen kívül hagytam a “pc” szabályait. Úgy fordítottam a “faj”, az “etnikai kisebbség”, a “fekete” stb. szavakat, ahogy azok az eredetiben megjelentek.
4
IV. A „Brief”-ek
A 10-15 oldalas indikátor-összefoglalókat 2003-2005 folyamán készítette Dr. Rima Shore3 az Alapítvány felkérésére. Jelenleg zajlik az adaptálásuk, átdolgozásuk, és várhatóan 2009. nyár végére felkerülnek majd a módosított „brief”-ek a honlapra.4 Az indikátorok leírása probléma- vagy még inkább, megoldás-központú: Amellett, hogy az adott kérdéssel kapcsolatos aktuális adatokat elemzi, méghozzá úgy, hogy a miértekre igyekszik rákérdezni, mindig a megoldás felıl közelít. A logika a következı: Adottak az adatok (például a lemorzsolódásról). Adottak a függı változók is: mely államokban, mely korcsoportokban, milyen etnikai csoportok, milyen lakókörnyezetben stb. a leginkább hajlamosak a lemorzsolódásra. (Ezeket az adatokat a fent ismertetett adatbázisokból ki lehet nyerni.) A kérdés természetesen az, hogy miért éppen ezek a csoportok a leginkább érintettek a probléma által? A kérdésre adott válaszban – amely tartalmazza a legújabb kutatási eredményeket és tereptapasztalatokat – pedig már benne van a megoldás kulcsa, adott esetben a lemorzsolódás csökkentésével kapcsolatos legfontosabb tennivalók leírása. Ezeket a tanulságokat aztán (többnyire) öt pontban felsorolják. Apróságnak tőnik, de szerintem lényeges, hogy éppen ezek a megoldások kerülnek az elsı helyre az összefoglalókban, és aztán végig ezek mentén történik a probléma elemzése. Ettıl válnak a „brief”-ek olyan érthetıvé és megoldásorientálttá, ettıl, ha lesújtóak is az adatok, az olvasó végsı benyomása nem a reménytelenség, éppen ellenkezıleg: a tenni vágyás, hiszen olyan nyilvánvalóan „meg van mondva”, hogy mit is kellene tenni a probléma megoldásának érdekében. (Ez a szemlélet már az összegzések címében is jól tetten érhetı.) Mivel a „brief”-ek az adatokból indulnak ki, és mivel minden egyes témánál felsorakoztatják az akkor aktuális legfrissebb (fıként amerikai) szakirodalmat, ezért (bár könnyen olvasható és bárki számára érthetı munkák), mégis határozottan tudományos mővek. Emellett különleges elınyük, hogy nem választják el az empirikus, tudományos tapasztalatokat a probléma-megoldási kísérletektıl, az egyes kormányzati és nem-kormányzati szereplık projectjeitıl. Ezek tanulságai szervesen kapcsolódnak a felmérések által nyújtott evidenciákhoz.
3
Dr. Rima Shore jelenleg a digitális média és a gyermekek tanulásának kapcsolatával foglalkozó (és a Sesami Street-et is megalkotó) Joan Ganz Cooney Center senior ösztöndíjasa.
[email protected] 4 Kíváncsi voltam, hogyan állították össze éppen ezt az indikátor-listát. Bár egyébként Dr. Shore készségesen válaszolt a megkeresésemre, erre a kérdésemre egyelıre nem kaptam választ.
5 Az elemzett fı indikátorok a következık: 1. A gyerekszegénység csökkentése [Reducing the Child Poverty Rate] 2. A stabil foglalkoztatással rendelkezı szülıkkel élı gyermekek számának növelése [Increasing the Percentage of Children Whose Parents Have Stable Employment] 3. Növelni kell a kétszülıs családokban élı gyerekek arányát [Increasing the Percentage of Children Livin gin Two-Parent Families] 4. Az alacsony születési súly megelızése [Preventing Low Birth Weight] 5. A csecsemıhalandóság csökkentése [Reducing the Infant Mortanlity Rate] 6. A gyermekhalandóság csökkentése [Reducing Child Death Rate] 7. A serdülık halandóságának csökkentése [Reducing the Teen Death Rate] 8. A serdülıkori terhesség megelızése [Preventing Teen Birth] 9. Mérsékelni kell a középiskolából való lemorzsolódást [Reducing the High School Dropout Rate] 10. A kiilleszkedett fiatalok számának csökkentése [Reducing the Number of Disconnected Youth]
Az indikátorokat (nagy vonalakban) három csoportra osztanám: I. A gyermekek és családjaik szegénysége; II. A gyermekek és fiatalok életkilátásai, egészsége; III. A fiatalok oktatáshoz és munkához való hozzáférése. Ugyanakkor az itt ismertetett fı-indikátorok maguk is számos (vagy számtalan) rész-indikátorra, rész-problémára bomlanak.
1. A gyerekszegénység csökkentése A 2003-ban íródott összefoglalás szerint minden ötödik amerikai gyermek élt szegénységben, és még náluk is többen éltek nem megfelelı körülmények között. A „brief” öt olyan stratégiát vázol, amellyel csökkenteni lehet a gyerekszegénységet: A politikai akarat megszerzése: Ez elsısorban az olyan makacs elıítéletek megtörésére vonatkozik, mint például az a meggyızıdés, hogy a szegénység nem megszüntethetı; hogy azok válnak szegényekké, akik nem akarnak dolgozni; valamint, hogy csupán az amerikaiak töredékét érinti a probléma. A megfelelı bérek: A gyermekszegénység megszüntetésének legjobb módszere (mint azt a magyar program is megállapítja), ha a gyermek mindkét szülıjének van munkája.
6 Ugyanakkor a szegénységet ez önmagában nem szünteti meg. Csak a jó munkahely szünteti meg
a
szegénységet.
Ugyanakkor
javasolja
a
minimálbér
növelésére
irányuló
kezdeményezések támogatását; a munkahelyi juttatások (job benefits) kiterjesztését az alacsonykeresetőekre; az alacsony keresetőek képzését. A szociális védıháló erısítése: Az indikátor „brief” központi kérdésnek tartja, hogy azok a szülık, akik elveszítik segélyre való jogosultságukat (akár azért, mert munkába álltak), tudjanak róla, hogy gyermekeik adott esetben továbbra is részesülhetnek az étkezési jegyekben. A természetben nyújtott támogatások nagy részét az érintettek nem veszik igénybe. Ezen felül a gyermekek egészségbiztosítása volna nagyon fontos. A gyermeküket egyedül nevelı szülık (többnyire édesanyák) jogainak erısebb érvényesítése szükséges a tartási pénzek behajtásában. A munkanélküliség elleni biztosítás megerısítése. Az
alacsony
jövedelmő
családok
segítése
abban,
hogy
minél
többet
megtarthassanak a keresetükbıl: Itt elsısorban az adókedvezmények [Earned Income Tax Credit, EITC] olyan változatását javasolják, amelyek az alacsony jövedelmő családoknak kedveznek, valamint az adósávok felfelé tolását. Az alacsony jövedelmő családok felhalmozási és takarékoskodási lehetıségeinek elısegítése: Nem csak a jövedelmi, de a vagyoni különbségek csökkentésére is kell törekednie egy gyerekszegénység elleni hosszú távú stratégiának. Az alacsony jövedelmőek megtakarításának jól mőködı módja az Egyéni Fejlesztési Számla [Individual Development Account], amelynél az illetı megtakarítását egy szponzor egészíti ki. A hitelekhez való könnyebb hozzáférést tartja még fontosnak az alacsony jövedelmő családok elırelépéséhez.
2. A stabil foglalkoztatással rendelkezı szülıkkel élı gyermekek számának növelése A szegénységben élı családok jelentıs részében nincs olyan személy, aki egész évben, fıállásban dolgozna. Ugyanakkor az is igaz, hogy az alacsony jövedelmő családok 60%-ban volt ilyen személy 2003-ban. Ebbıl következıen nem csupán a fıállású munkahely megszerzése,
de
a
jól
fizetett
munkához
való
hozzáférés
kell,
hogy
célként
megfogalmazódjon. A munkanélküliség az egyik legfontosabb kiváltó oka a stressznek, depressziónak és egyéb lelki és fizikai tüneteknek. A gyerekek nem csak a fizikai szükségleteikben, de lelki és kulturális szempontból is nyernek azzal, ha a szüleik dolgoznak. A munkavállaló szülık gazdagabb társas kapcsolatokkal rendelkeznek. A munkanélküli szülık számos, a rendszeres foglalkoztatást akadályozó tényezırıl számolnak be: A leggyakoribb ezek közül a fizikai és mentális egészségügyi problémák, az,
7 hogy nem dolgoztak az utóbbi idıkben, valamint, hogy nincs középiskolai végzettségük. Ezen kívül hátráltató tényezı, ha gondozásra szoruló hozzátartozójuk, fogyatékkal élı gyermekük van, valamint, hogy nincs megfelelı közlekedés, és az is, ha nem tudnak megfelelı szinten angolul. A KidsCount – részben az Alapítvány saját kutatásaira és gyakorlati tapasztalataira alapozva – a következı stratégiákat fogalmazza meg a foglalkoztatás elısegítésével kapcsolatban: A foglalkoztatási és képzési szolgáltatásokat az alacsony képzettséggel rendelkezı személyek igényeinek megfelelıen kell kialakítani. - koherens, koordinált munkaügyi szolgáltatásra van szükség. - az alacsony végzettségőek közül sokak számára – különösen, akik szegregált környéken laknak – a szociális szkillek, a munka világának megismertetése kell, hogy megelızze a hagyományos munkaügyi szolgáltatásokat. - az alacsony jövedelmő bevándorló családoknak speciális szolgáltatásokra van szükségük - sok esetben személyes mentorálásra, szociális munkára van szükség ahhoz, hogy valaki munkába tudjon állni. Emellett sokszor lépésrıl lépésre kell a munkával járó felelısséget megtanulnia. Sokszor azt is meg kell tanulniuk az embereknek, hogy hogyan tájékozódjanak a megszokottól eltérı környezetben (idı- és térkezelés). - Fontos lenne az elsı munkavállalás állami támogatása, hogy aztán ezzel a tapasztalattal könnyebben tudjon kilépni az illetı a munkaerıpiacra. - A kedvezı munkahelyi környezet, a gyermekjóléti szolgáltatások és a rendszeres képzési lehetıségek a legrosszabb helyzető munkavállalók esetében nagyon hasznosnak bizonyultak a késıbbi munkavállalás szempontjából is. - Olyan embereknek kell vezetniük a munkaügyi programokat, akik az adott etnikai kisebbség kulturális másságát megértik és „ugyan azt a nyelvet beszélik”. - Védett munkahelyek kialakítása a fogyatékkal élık és a gyenge kognitív képességekkel rendelkezık számára. Megalkuvás nélkül a jó minıségő munkahelyekre kell fókuszálni. - Attól, hogy valaki kikerült a segélyezettek körébıl és munkába állt, még nem biztos, hogy ettıl ı és a családja valóban jobban él. Számos további szolgáltatásra és jól fizetett munkára van ehhez szükség. - A Kidscount javasolja a helyi viszonyoknak megfelelı családi létminimum számítását, és azt, hogy olyan fizetésekért kell harcolni, ami ezt a minimumot eléri.
8 A munka megtartására legalább annyi figyelmet kell szentelni, mint annak megszerzésére. Rossz munkaerıpiaci helyzetben lévı személyeknek sokszor nagyobb nehézséget okoz a munkahely megtartása, mint megszerzése. Speciális szolgáltatásokkal kell tehát kiegészíteni a munkakeresés támogatását, és ügyelni kell a szegénységi csapda elkerülésére. Nagyon fontos lenne az állandó, és nem csak alkalmi munkavállalási lehetıségek elısegítése. - Az új munkahely megszerzésével párhuzamosan tovább kell a munkavégzéshez
kötıdı
egészségügyi,
szociális
és
gyermekjóléti
szolgáltatásokat nyújtani. - A munkaügyi központok teljesítményének mérésébe be kell építeni a munkahely megtartásának mérését is. Nem csak a munkavállaló, hanem a munkáltató igényeit is be kell építeni a munkaerıpiaci programokba A Casey Alapítvány Munkaerıpiaci Project-jének legfontosabb tanulsága, hogy a program kidolgozásának minden fázisában jelen kell, hogy legyen a munkáltató is. Ha ez nem történik meg, elégedetlen lesz a programmal és nem fog rossz helyzető munkavállalókat foglalkoztatni. Fontos az olyan munkáltatók felkutatása, akik szívesen részt vesznek helyi kezdeményezésekben; az ı bevonásukkal elképzelhetıvé válik, hogy a korábbi korlátokat (pl. erkölcsi bizonyítvány, érettségi) rugalmasabban kezeljék: Ha már volt jó tapasztalatuk, könnyebben megteszik ezt a lépést. A közlekedés megoldása. - Meg kell változtatni azt a szabályt, amely szerint nem kaphat segélyt az, aki autóval rendelkezik. Fel kell ismerni, hogy számos olyan potenciális munkavállaló van, aki csak autóval tud eljutni munkahelyére. - El kell érni, hogy a tömegközlekedést a városon kívüli területeken is fejlesszék. - Segítséget kell nyújtani az alacsony jövedelmő családoknak ahhoz, hogy autót vásároljanak vagy használt autót hozzanak helyre/javíttassanak. Meg kell oldani az alacsony jövedelmő családok számára a gyermekek napközbeni elhelyezését és az iskola utáni foglalkozásokat. Ennek hiánya egyrészt a hagyományos munkavállalást akadályozza, másrészt azt is, hogy valaki délutáni vagy éjszakai mőszakban dolgozzon – márpedig az alacsony végzettségőek sokszor éppen ilyen munkákat kapnak. A munkaügyi és az egyéb humán szolgáltatásokat integrálni kell. A képzést, oktatást, a szociális szolgáltatásokat úgy kell átalakítani, hogy a munkavállalás elısegítése kerüljön fókuszba. Egyetlen szolgáltatási fajta nem fogja megoldani a munkanélküliség
9 problémáját. Különösen fontos, hogy a helyi közösség szintjén az összes „aktort” bevonják a munkahelyteremtésbe és megtartásba.
3. Növelni kell a kétszülıs családokban élı gyerekek arányát Az amerikai gyerekek egyharmada nem él mindkét szülıjével együtt. Ez egyrészt a házasságkötések alacsonyabb számával, másrészt a gyakori válással magyarázható. Az egyszülıs családoknál az esetek nagy többségében az anya neveli a gyermeket. Ez nem csak anyagi
szempontból
jelent
kockázatot:
Kutatások
szerint
a gyermekek
fejlıdése
szempontjából fontos, hogy apa-figura is jelen legyen az életükben. Tudatosítani kell, hogy a házasságkötés és az anyagi lehetıségek között összefüggés van. A kutatások azt mutatják, hogy azokban a közösségekben, ahol a fiatal férfiaknak megvan a lehetıségük a stabil munkavállalásra, és így a családalapításra, jóval gyakoribbak a házasságkötések. Ezért a foglalkoztatáspolitikai programoknak a fiatal, képzetlen férfiak különleges igényeire is tekintettel kell lenniük. Különösen nehéz helyzetben vannak a börtönviselt férfiak ebbıl a szempontból. Segíteni kell a házasságkötést. A legsikeresebbek azok a programok, amelyek az egészséges, stabil kapcsolatok létrehozásában segítik a tinédzsereket. Ez magában foglalja a korai teherbeeséssel kapcsolatos prevenciót, de más viselkedési, szociális és lelki tényezıket is. (Ld. a Tinédzserkori terhességrıl szóló „brief”-et.) El kell hárítani a házasságkötés elıli akadályokat. Például a csak egyszülıs családoknak adandó segélyeket meg kell változtatni. Át kell tekinteni az adózási és egyéb szabályozást abból a szempontból, hogy nem tartalmaznak-e hátrányokat a házasságban élıkkel kapcsolatban. Elı kell segíteni, hogy a párok együtt maradjanak. Ezt úgy kell megtenni, hogy közben lehetıvé váljon, hogy a családon belüli erıszak áldozatai el tudják hagyni a kapcsolatot, ha szükséges. Jó módszer lehet a férfiak és a nık közötti bizalomépítéssel kapcsolatos tréningek bevezetése; a házasság elıtti kurzusok elvégzése; a párok felvilágosítása arról, hogy a válásnak milyen következményei lehetnek a kisgyermekekre. Elı kell segíteni, hogy mindkét szülı támogatni tudja anyagilag és személyesen is a gyermeket. Ez elsısorban az apákat illeti: Sok elvált apa nem fizet tartásdíjat. Miközben fontos a velük kapcsolatos határozott fellépés, látni kell, hogy legtöbbjüknek olyan alacsony a keresete, hogy nem képes fizetni. Ezért az ı esetükben fontos lenne, hogy segítsék a munkához-jutásukat. Ti. a kutatások azt mutatják, hogy az elvált apák igenis szeretnének részt venni gyermekük gondozásában, és az édesanyák döntı többsége szeretne több segítséget
10 kapni az apától. Ennek érdekében elı kell segíteni azt is, hogy az apák ne csak, mint pénzkeresık, hanem mint személyesen jelen lévı gondoskodók is jobban jelen legyenek gyermekeik életében. Ehhez apa-barát munkahelyeket kell létrehozni, és meg kell változtatni a férfi-szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat, amelyeket a média is közvetít. A kétszülıs családmodell és a gyermekek jólétének összefüggésérıl alaposabb kutatások szükségesek. Azt tudjuk, hogy az egyszülıs családban nevelkedett gyerekek nagyobb eséllyel esnek ki az oktatási rendszerbıl és rosszabbak a munkavállalási esélyeik felnıttkorban. De ez részben a gazdasági nehézségekkel magyarázható. Jó lenne megérteni, hogy mi az, ami a másik szülı hiányából fakad, és mi az, ami a már jól ismert szegénységi hatás. Továbbá: tudjuk, hogy két „szülı-figurára” van szüksége a gyerekeknek az egészséges fejlıdéshez. Ugyanakkor kutatások bizonyították, hogy a nevelıapa jelenléte nem javít jelentısen a gyerekek érzelmi/értelmi állapotán, különösen nem, ha a gyermek serdülıkorában érkezik a családba. Fontos lenne, hogy a gyerekeiket nem házassági kötelékben nevelık közmegítélése közelebb kerüljön a realitásokhoz. A közvélekedéssel szemben, ez egyáltalán nem csak az etnikai kisebbséghez tartozó tinédzser anyukákra jellemzı.
4.
Az alacsony születési súly megelızése
Bár a csecsemıhalandóságot sikeresen leszorította az USA, az alacsony születési súlyú (ASZS) csecsemık száma tartósan magas. Az összes születés közül 7.6% tartozik ebbe a kategóriába, ami az OECD országok rangsorában nem jelent elıkelı helyet.5 Az ASZS két fajtáját különböztetjük meg: A koraszülötteket és az idıre született, de mégis alacsony súlyú babákat. A szakemberek más mérıszámokat is fontosnak tartanak a súly mellett: pl. a testhosszat és a fej méretét. Az alacsony születési súly egészségügyi és szociális probléma egyszerre. A Kidscount öt olyan stratégiai célt fogalmaz meg, amelyek nélkül nem lehet ezt a problémát leküzdeni: Elsıdleges fontosságú, hogy részletes kutatásokat kell végezni az ASZS okainak felderítésére. Az tudvalévı, hogy a dohányzás, az anya soványsága illetve kis súlynövekedése a terhesség alatt, a tinédzserkori terhesség, az egyedülálló anyaság, a társadalmi-gazdasági státus és az etnicitás/faj befolyásolják a csecsemık születési súlyát. Azonban azt nem tudjuk, pontosan hogyan függenek össze ezek a tényezık. Nem tudjuk például, hogy a fiatal édesanyáknak biológiai vagy viselkedésbeli (pl. dohányzás)
5
Ez 1999-es adat. A jelenlegi magyar adat 8 – 10% körül van.
11 tulajdonságai vezetnek az alacsony születési súlyhoz. szintén nagy kérdés, hogy vajon mi okozza a feketebırő csecsemık tartósan alacsonyabb súlyát más etnikai/faji csoportokkal szemben. A fekete- és a fehérbırő édesanyák csecsemıinek születési súlya minden társadalmi-gazdasági kategóriában nagy különbséget mutat. Nem értik a kutatók például azt, hogy biológiai/genetikai vagy viselkedésbeli tényezık okozzák, hogy éppenséggel a legmagasabb társadalmi státusú anyák között van a legnagyobb különbség. A fekete nık valamelyest többen dohányoznak, mint a fehérek; ugyanakkor jellemzıen kevesebb cigarettát szívnak naponta. Vannak, akik azt állítják, hogy nem is annyira a szegénység ténye, hanem a faji diszkrimináció pszichológiai hatásai, mint például a többségi társadalomtól való izoláció, okozzák az afrikai származású amerikaiak alacsony születési súlyát. Ha ez igaz, akkor a társadalmi-gazdasági státusra (a szegénységre) fókuszáló programok elvétik a céljukat. A kutatások eredményeit be kell csatornázni az új programok tervezésébe. Ki kell terjeszteni az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Ez elsısorban a terhes anyák gondozására vonatkozik: a kutatások szerint azok, akik a szülés elıtt és alatt egészségügyi ellátásban és tanácsadásban vesznek részt, jóval kevésbé valószínő, hogy alacsony
súlyú
gyermeket
hoznak
világra.
Amerikában
a
spanyolajkú
lakosság
egyharmadának, a feketék egy ötödének nincsen egészségbiztosítása. A megelızést azokra kell fókuszálni, akik legkevésbé férnek hozzá az ellátáshoz. El kell érni az univerzális egészségügyi ellátást minden várandós anya és minden gyerek részére. Egyes kutatások szerint a terhesség alatti depresszió és stressz szintén okolható az alacsony születési súlyért. Ezek a tényezık másodlagosan vezethetnek olyan viselkedésbeli problémákhoz, mint az alkoholfogyasztás és a dohányzás. A terhes gondozásnak ki kell szőrnie ezeket a problémákat. A dohányzás megelızésére és abbahagyására kell fordítani fókuszálni. A dohányzás a legfontosabb ismert oka az ASZS-nak. A kutatók úgy látják, hogy az ASZS 25%-át lehetne megelızni, ha az édesanyák nem dohányoznának. Ezért a fiatal lányok körében kell elsısorban a megelızést végezni. Ugyanakkor fontos, hogy a terhes anyák is tudják: a terhesség bármely szakaszában abbahagyott dohányzás csökkenti az ASZS esélyét. A megelızı programoknak figyelembe kell venniük a nıi igényeket: Például a súlyfölösleg miatti aggodalmat, vagy azt a tényt, hogy bizonyos leszoktató tapaszok nem alkalmazhatóak terhesség alatt. A dohányzásról való leszoktatást/megelızést az orvosi és a terhesgondózói képzések részévé kell tenni. El kell érni, hogy a várandós anyukák megfelelı minıségő és mennyiségő élelmiszerhez jussanak. Tudatossá kell tenni például, hogy a folsav szerepe nagyon fontos az ASZS megelızésébe. Jó lenne elérni, hogy az alacsony jövedelmő terhes anyák étkezési
12 jegyeket
kapjanak
bizonyos
számukra
szükséges
élelmiszerek
beszerzéséhez.
Az
élelmiszerjegyeket (food stamps) elérhetıvé kell tenni minden segélyezett számára. A társadalmi és demográfiai kockázati tényezıkre kell összpontosítani. A kutatások azt mutatják, hogy az alacsony születési súly generációról generációra öröklıdik. Nem csak az anyák, de az apák alacsony születési súlya is nagyban befolyásolja a születendı gyermek kockázatát. Ezért fontos volna megtörni az ASZS „ördögi körét” és például terhesgondozásnál szőrni ezt a tényezıt. Az ASZS gyerekek 34%-kal kisebb eséllyel fejezik be a középiskolát 19 éves korukra, mint társaik. A különbség akkor is megvan, ha normál súllyal született testvéreikkel vetjük össze teljesítményüket. Úgy tőnik, hogy az afrikai-amerikaiak közül azoknál fordul elı nagyobb mértékben az ASZS, akik szegregált telepeken (városrészekben) élnek. Az egészségügyi hatóságok és a közvélemény figyelmét rá kell irányítani arra a tényre, hogy a többségi társadalomtól való izoláció önmagában növelheti az ASZS veszélyét. Az ASZS babák anyukái 27%-kal nagyobb eséllyel nem élnek házasságban, mint a normál súlyú csecsemık anyukái. Ennek oka lehet, az anyagi nehézségeken túl, hogy nem kívánt terhességbıl születik a gyerek, vagy az édesanya nem kapja meg a megfelelı társadalmi/közösségi támogatást. A terhes tinédzserek kockázata 34%-kal nagyobb, mint az idısebb édesanyáké. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy ık gyakrabban tagadják vagy titkolják terhességüket, és így nem kapják meg a megfelelı ellátást sem. Fontos lenne a családi kötelékek erısítése, hiszen azok, akik szoros és szeretı családi és rokonsági kapcsolatokkal rendelkeznek, jóval egészségesebbek, és kevésbé valószínő, hogy dohányoznak vagy sok alkoholt fogyasztanak. Ebbıl a szempontból az aktív és felelıs apaság támogatása, és az ezzel kapcsolatos ifjúsági nevelés különösen fontos lehet. Az alacsony születési súllyal már csak gazdasági okokból is érdemes foglalkozni: A gyermekkori egészségügyi panaszok jelentıs része kiküszöbölhetı lenne, nem szólva az ilyen gyerekek rosszabb iskolai teljesítményérıl és késıbbi nehezebb elhelyezkedésérıl.
5. A csecsemıhalandóság csökkentése Sikertörténetnek nevezhetı az 1989 és 1999 közötti 20%-os javulás a csecsemıhalandóság tekintetében az USA-ban.6 Ugyanakkor a hatalmas egészségügyi költségekhez mérten, és a többi fejlett országhoz képest sem nevezhetı ez jó eredménynek. A társadalomtudósok egy része szerint a csecsemıhalandóság mértéke általában jól jelzi az életminıséget; ezen belül különösen a gyermekek és a nık 6
USA adat 1999: 7.1/1000 élveszületés. Magyarországon szintén nagymértékő volt a javulás az 1990-es 14.3 ezrelékrıl a 2007-es 5.7 ezrelére. OECD átlag: 5.2 ezrelék.
13 egészségét, az egészségügyi ellátás elérhetıségét és minıségét, a közegészségügy állapotát, valamint a gazdaság fejlettségét is. A KidsCount szerint a következı stratégiákat kell követni a csecsemıhalandóság további csökkentése érdekében: Az csecsemıhalandóság tekintetében meglévı egyenlıtlenségeket csökkenteni kell. Minden erıfeszítés ellenére tartósan fennmaradt Amerikában a fekete- és fehérbırő csecsemık halandósága közötti különbség. A különös az, hogy minden társadalmigazdasági csoport esetén megvan a kétszeres különbség, tehát az nem magyarázható csupán a szinesbırő lakosság alacsonyabb társadalmi státusával. Ezért elsıdleges fontosságú olyan kutatások elindítása, amelyek feltárják a pontos összefüggéseket. Közösségeket és egyéni élettörténeteket kellene egyszerre vizsgálni ahhoz, hogy meg lehessen ismerni a valós okokat. Annyi bizonyos, hogy az alacsony születési súly (ASZS) a csecsemıhalandóság 50%-ért okolható, tehát minden csecsemıhalandóság elleni stratégia feladata kell legyen az alacsony születési súly megelızése. A másik fontos összefüggés lehet, hogy az afrikaiamerikai édesanyák 40%-kal kevésbé szoptatják gyermekeiket, ami befolyással van a csecsemık halandóságára. Ezért meg kell találni azokat az okokat, amelyek miatt ezek az édesanyák a mesterséges táplálást választják. Ezek adódhatnak akár a felvilágosítás hiányából, vagy a munkahelyi elvárásokból is. A nem kívánt terhességek esetében kevésbé fordulnak orvoshoz és kevésbé látogatják a terhesgondozót az édesanyák. Ebbıl adódóan nagyobb az esélye, hogy kisebb súlyú babájuk szülessen, vagy, hogy valamilyen komplikáció lépjen fel. Ezért elérhetıvé kellene tenni a fogantatás elıtti konzultációt/tanácsadást minden nı és férfi (!) számára, hiszen a megfelelı védekezési technikák birtokában jobban megelızhetıvé válna a nem kívánt terhesség. Ezen kívül tudniuk kell a potenciális szülıknek arról is, hogy milyen kockázatai vannak bizonyos viselkedéseknek, pl. a dohányzásnak a születendı gyermek szempontjából. Hasonlóan, a megfelelı táplálkozás, pl. a folsav szedése segíthet kivédeni bizonyos kockázatokat. Az anya kónikus betegségének kiszőrése is hozzájárulhat a csecsemıhalandóság csökkentéséhez. Az Annie E. Casey Alapítvány kutatásai szerint a szegény családok, a szegregált városrészek
lakói
és
az
etnikai/faji
kisebbségekhez
tartozók
számára
a
terhesgondozáshoz való hozzáférés korlátokba ütközik. A tinédzserkorú anyukák (15-19 éves) egyharmada nem jut hozzá a terhesgondozáshoz a terhesség elsı trimeszterében. Ugyanakkor
a
szegénységi
küszöb
alatt
élı
családokban
50%-kal
nagyobb
valószínőséggel hal meg kisbaba az elsı születésnapja elıtt. A terhesgondozáshoz való
14 hozzáférés nem csak az egészségügyi szőrés, a táplálkozási tanácsadás stb. miatt fontos, hanem azért is, mert ezen keresztül fér hozzá a kismama számos további szolgáltatáshoz is. Ezért elsıdleges fontosságú, hogy a hozzáférés korlátait le kell bontani: Ehhez mindenekelıtt az egészségügyi ellátásban egyébként is meglévı anomáliákat kell megszüntetni, és elérni, hogy a veszélyeztetett csoportok ugyan úgy hozzáférjenek az ellátáshoz, mint a jobb helyzetőek. Másrészt fontos, hogy a kutatások szerint a nehéz helyzetben lévı anyák akkor veszik inkább igénybe ezeket a szolgáltatásokat, ha nem kell sokáig várakozniuk; ha érthetıen elmondják nekik a helyzetükkel kapcsolatos tudnivalókat; ha egyéb, kapcsolódó szolgáltatást is igénybe vehetnek; valamint, ha „kulturálisan kompetens” a szolgáltatás nyújtója, magyarán, ha beszéli (szó szerinti és átvitt értelemben is) az illetı kulturális/társadalmi/etnikai csoport nyelvét. Óriási probléma emellett a biztosítás hiánya, valamint a biztosítottak esetében a családi orvoslás szemléletének teljes hiánya. Emellett nem csupán a hozzáférés ténye, és a terhesgondozási alkalmak száma fontos, hanem azok idızítése és tartalma is. A los angelesi koraszülést megelızı program tapasztalatai alapján az a program lehet sikeres, amelyik a viselkedési mintákat igyekszik megváltoztatni; a stresszt csökkenti; valamint az idı elıtt megindult szülés jeleire készíti fel a kismamákat.7 Emellett a megelızés lenne fontos: a fiatal lányok esetében a dohányzás megelızése; a dohányzásról való leszokást társadalombiztosítás által támogatott programmá kell tenni. A legtöbb csecsemıhalál az elsı hónapban történik. Ezért kulcsfontosságú, hogy minden kisbaba hozzájusson ebben a korai szakaszban az intenzív egészségügyi ellátáshoz. Az idıben végrehajtott beavatkozások, az orvosi technológia fejlıdésének köszönhetıen, ma már például a szívelégtelenségek jelentıs részét gyógyítani tudja. Az egészséges és beteg csecsemıknek is biztosítani kell a gondozáshoz való hozzáférést és a szülık felkészítését/oktatását elérhetıvé kell tenni mindenki számára. A hirtelen csecsemıhalállal kapcsolatos felvilágosítást elsısorban a vidéki, kisebbségi közösségek tagjainál kell intenzívebbé tenni. Az amerikai indián közösségekben például két és félszer valószínőbb a hirtelen csecsemıhalál, mint másutt. Az csecsemık és kisgyermekek abuzusát és elhanyagolását megelızı programokat ki kell terjeszteni. Több száz csecsemı hal meg ezek következtében évente. Ugyanakkor
7
Van olyan kutatás ma Magyarországon, amelyik a terhesgondozás tartalmi elemeit és adekvát voltát vizsgálná? Ugyan ez a kérdés merül fel a szegregált roma és szegény közösségek terhesgondozáshoz való hozzáférését illetıen.
15 sok olyan eset is lehet, amelyekrıl nincs tudomásunk. Vannak olyan becslések, amelyek szerint a hirtelen csecsemıhalál-esetek egy része (1-5%) valójában fel nem tárt elhanyagolás vagy abuzus. Az ilyen esetek leküzdéséhez elengedhetetlen a családon belüli erıszak megelızésével való intenzív foglalkozás. Ezen kívül segítséget és sürgısségi ellátást kell biztosítani a „megzavarodott” [distraught] szülık számára. Ilyen segítség lehet a csecsemık biztonságos elhelyezése a kórházak sürgısségi részlegén.
6. A gyermekhalandóság csökkentése Habár a 20. század végére a gyermekhalandóság legfıbb okait sikerült leküzdeni, még mindig komoly különbségek vannak e tekintetben fıleg etnikai/faji hovatartozás szempontjából. Ez azonban nem annyira biológiai, mint inkább társadalmi ok: A legutóbbi kutatások egyértelmően alátámasztják azt a korábbi feltételezést, hogy egészséges és jól szervezett közösségekben a gyermekek kevésbé betegebbek és kevésbé vannak kitéve veszélyeknek, mint a szerveztetlen és szegény környékeken. Konkrét kutatás történt Bostonban, amelynek során voucher-eket adtak véletlenszerően kiválasztott családoknak, akik ennek segítségével jobb környékre költözhettek. A kutatás eredménye azt mutatja, hogy az átköltözött gyerekek például kevésbé szenvednek asztmás rohamoktól és kevésbé valószínő, hogy sérüléseket szenvedjenek, és a tágan értelmezett jólétük is növekedett. Egy másik kutatás a földrajzi információs szolgáltatás segítségével (Geographic Information Systems, GIS) a legveszélyeztetettebb régiókat igyekszik azonosítani, ami lehetıvé teszi a koncentrált segítségnyújtást. A kutatások azt igazolják, hogy a „kemény” körülmények között élı emberek akkor egészségesebbek, ha a támogató szolgáltatások lehetıvé teszik, hogy közösségi projectek jöjjenek létre, ha teret biztosítanak a helyiek együttmőködésére. Az erıs közösségi és baráti kötelékek a szó szoros értelmében életet menthetnek. Korábbi projectek alapján az is elmondható, hogy azok csak akkor életképesek, ha a helyi közösség nyelvét beszélik. A spanyolajkú közösségekben például az autóban jóval kevésbé használnak biztonsági ülést a gyermekeknek, mivel – ahogy azt a kutatás bizonyította – biztonságosabbnak élik meg a szülık, ha gyermekeiket az ölükben tartják. Egy innovatív kezdeményezés alapján a gyermeküléseket a helyi közösség lelkipásztora megáldotta, ami használatuk növekedéséhez vezetett. A gyermekek halálának legfontosabb oka az utóbbi idıben a balesetek voltak. Ezért a közlekedésbiztonságot, a lakások biztonságát (pl. ablakok) részben felvilágosítással kellene erısíteni. Fontos lenne, hogy a programokat a helyi közösségek segítségével
16 tervezzék meg. Bizonyos (fıleg szegény) közösségekben a gyermekek beoltatása sem egyszerő feladat. Itt is a helyi kultúrát értı segítıkre van szükség. Biztosítani kellene a gyerekek lakáson kívüli biztonságos játszási lehetıségét. Ehhez több olyan közösségi teret kellene létrehozni, ahol biztonsággal együtt lehetnek a gyerekek. A gyermekfelvigyázók jelentıs része semmilyen képesítéssel nem rendelkezik, és mindenféle ellenırzés nélkül végzi tevékenységét. A helyi közösség kezdeményezésén alapuló gyermekfelügyeletet (non-profit vagy for-profit formában) kell megerısíteni. A közlekedésbiztonság kérdésén belül a két legfontosabb téma a gyermeküléshasználat és a biciklis sisakok elterjesztése. Az egyéb külsı veszélyforrásokat is csökkenteni kell: Ilyen például a vízbefulladás veszélye, ami az 1-5 éves gyerekek halálának legfontosabb forrása. A tragédia leginkább azért következik be, mert a gyermekeket felügyelet nélkül hagyják. A füstmérgezés további fontos halálok, ezért a tőzvédelmet és az ezzel kapcsolatos prevenciót is jobban meg kell szervezni a veszélyeztetett környékeken. A gyermekek elhanyagolása és abuzusa további fontos ok lehet, amelyet azonban jelentıs részben mint „baleseteket” jelentenek be. Továbbá az alkohol vagy drog hatása alatt vezetı felnıttek okozzák a gyermekek baleseti halálának jelentıs részét.
7. A serdülık halandóságának csökkentése Az amerikai fiatalok körében más fejlett országokhoz mérten magas a halandóság. Ennek legfıbb okai a motorbalesetek, az emberölés és az öngyilkosság. A KidsCount javaslatainak legfontosabb pontja, hogy a gyerekek számára fontos felnıttek megfelelı mennyiségő és minıségő idıt töltsenek velük, mert a kutatások alapján ez az, ami a leginkább megelızi a tinédzserkori veszélyes viselkedést és baleseteket. Olyan tényezık is közre játszanak, mint hogy vajon a tinédzser a szüleivel vacsorázik-e rendszeresen? Azokban a családokban, ahol a szülıi és rokoni kötelékek éppen ellenkezı hatással vannak a tinédzserekre, tehát ahol rendszeres az erıszak vagy nagymértékő a stressz, ott a családtámogató szolgáltatások elérhetısége lenne a legfontosabb. A lelki/mentális családgondozás elsıdleges feladat a tinédzserek halálának megelızésében. A jó gyakorlatok alapján erısíteni kell a közösségi szolgáltatásokat. (Ilyen projectjei voltak a Casey Alapítványnak, különösen a serdülıkori terhességgel kapcsolatban – ezek megtalálhatóak a honlapon.)
17 8. A serdülıkori terhesség megelızése A tinédzserek gyermekvállalása az anyát és gyermekét is veszélyezteti. Az anya egészsége veszélybe kerülhet és a késıbbi tanulási és munkavállalási lehetıségei is korlátozottak lehetnek; gyermekeik pedig az átlagosnál nagyobb arányban születnek alacsony
súllyal
és
gyakrabban
vannak
kitéve
fejlıdési
rendellenességeknek,
elhanyagolásnak és gyenge iskolai teljesítménynek. Ezen kívül maguk is sokkal inkább válnak serdülıkorukban szülıvé. Az 1990-es években jelentısen csökken a serdülıkori terhességek aránya, ugyanakkor megmaradtak a faji/etnikai és a földrajzi különbségek. Ez az elsı és a második terhességekre is igaz. Hiába hiszik az amerikaiak a közvélemény-kutatások alapján, hogy a serdülıknek nem szabadna szexuális életet élniük, a tények azt mutatják, hogy minden negyedik lány legalább egyszer teherbe esik a huszadik születésnapja elıtt. Nem lehet azonban pontosan tudni ennek okát, és nem lehet egyszerő „felvilágosító kampánnyal” megelızni. A legfontosabb stratégiák a következık: Meg kell találni a mögöttes okokat. A szegénység nyilván fontos tényezı, azonban más kutatások azt mutatják, hogy a foglalkoztatás hiánya, az egyszülıs nevelés, valamint az alacsony iskolai végzettség még fontosabb tényezık. Az is bizonyos, hogy nem is a szegénység önmagában, de annak tartós jelenléte van erıs hatással a serdülıkori terhességre. Ugyanakkor nem csak a kockázati tényezıkre, hanem a védelmet nyújtó faktorokra is oda kell figyelni. A Casey Alapítvány „Egyenes beszéd” programja [Plain Talk] különbözı kulturális és etnikai környezetben igyekezett a szexualitással és gyermekvállalással kapcsolatban közösségi munkát folytatni. A program egyik legfontosabb tanulsága, hogy az erıs szociális kötelékek elızhetik meg leginkább a korai gyermekvállalást. A program másik tanulsága, hogy a tinédzserek szüleit kell abban segíteni, hogy közeli viszonyban maradjanak gyermekeikkel, és a szexualitásról és a kockázatos
viselkedésekrıl
tudjanak
velük
beszélgetni.
Ez
ügyben
fontos
szemléletváltásra van szükség: Nem csak a lányokra kell koncentrálni, hanem a fiúk felelıs szexuális magatartását, és általában, a felelıs magatartási mintákat kell erısíteni. Egyúttal nem elég tinédzserkorban elkezdeni az ilyen nevelést, hanem már korábban, gyerekkorban el kell kezdeni a felelısség és a pozitív kapcsolatok kiépítésének tanítását. Egyúttal világosan kell fogalmazni, mert a serdülıknek erre van szükségük: Tiszta és határozott üzenetet kell sugallniuk a felnıtteknek a felelıs döntésekrıl, és fıként a szexuális védekezésrıl.
18 Nincs nagy hatással a szexuális magatartásra egy-egy felvilágosító óra. Csak a folyamatos és együttmőködésen alapuló kommunikáció vezet sikerre. Át kell gondolni, hogy van-e értelme a szexuális absztinenciát hirdetı programoknak, amelyek a középiskola befejezése elıtt tiltanák a szexuális életet. Sokkal célravezetıbb lenne az önbizalom erısítése, mint a reproduktív biológiai összefüggések ismertetése; a fiataloknak olyan tudásokra/szkillekre van
szükségük, amelyek segítségével sikerrel kezelik
párkapcsolataikat, ellenállnak a kortárscsoport nyomásának, és megegyezéseket tudnak kötni a nehéz helyzetekben. A kutatások alapján a legtöbb lány azért kezd nemi életet élni, mert úgy gondolja, hogy mások már megtették azt. Mindezeket az egész helyi közösség bevonásával kell kiépíteni. Önmagában a szexuális felvilágosítás nem célravezetı: komplex, sokarcú ifjúsági szolgáltatásokra van szükség. A programok tervezésének az apró lépések taktikáját kell követni: kis sikerek sokszor hólabda effektusként hatnak. A Casey Tiszta beszéd programjának fontos eleme volt, hogy a kulturálisan különbözı közösségekben a helyi normákhoz és szokásokhoz kell igazítani a munkát. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy okot kell szolgáltatni arra, hogy iskolában maradjanak a fiatalok, és ne vállaljanak túl korán gyermeket. Ehhez az oktatási rendszer, a helyi közösségi szokások, a munkavállalás és az oktatás kapcsolata és más, nagyon nehezen változtatható intézmények szemléletváltására van szükség. A helyzetet nehezíti, hogy a gazdaságnak nincsen többé szüksége olyan mennyiségő képzetlen munkaerıre, mint korábban. Tehát aki nem végzi el a középiskolát, nagy eséllyel marad munka nélkül. Ugyanakkor az egészségügyi és egyéb humán szolgáltatásoknak is sokkal inkább tinédzser-baráttá kell válniuk, ha meg akarjuk elızni a serdülıkori terhességet és az ezzel járó komplex probléma-halmazt.
9. Mérsékelni kell a középiskolából való lemorzsolódást. (Ld. a mellékletben.)
10. Mérsékelni kell a „kiileszkedett” fiatalok számát. Az amerikai fiatalok többsége vagy tanul, vagy dolgozik. De egy tartós kisebbség, nagyjából minden tizedik 16–19 éves fiatal kihullott a tanulás világából, és nem kapcsolódik a munka világához sem. A kiilleszkedett fiatal lányok sokszor élnek segélyen, és nagy mértékben szülnek korán gyerekeket. A fiúk esetében pedig sokan vannak börtönben. Egyes számítások szerint az iskoláikat félbehagyó fekete férfiak
19 34%-a (míg az összes ilyen férfi 12%-a) volt már életében szabadságvesztésre ítélve. Az ilyen fiatalok jelentıs része semmilyen kimutatható jövedelemmel nem rendelkezik. A „kihullás” révén destruktív utcai bandák jönnek létre. A legfontosabb célok velük kapcsolatban a következık: A jóléti szolgáltatások komplex reformjára van szükség, nem csak egyes elszigetelt programok adaptálására. A legfontosabb az lenne, hogy a leginkább veszélyeztetett, izolált városi közösségekre irányuljon több figyelem: itt a problémák teljes szövetével van dolgunk, az alacsony iskolai végzettségtıl a rossz egészségügyi ellátáson keresztül a rasszizmusig és a családon belüli problémákig. Az ilyen közösségeknek a szolgáltatások széles spektrumára van szükségük. Ugyanakkor az is legalább ilyen fontos, hogy a fiatalokat ellátó intézmények egymással párhuzamos strukturális változásokon menjenek keresztül, és egyúttal összehangoltabbak is legyenek. Ezt a fajta átfogó változást borzasztóan nehéz elérni. Ugyanakkor a közvetlen szolgáltatások toldozgatása nem vezet eredményre. Ehhez kapcsolódik a fiatalkorúak bíróságának gyakorlata, amiben komoly változtatásokra volna szükség a megelızés és a rehabilitáció irányába. Társadalmi felvilágosító kampányra van szükség ahhoz, hogy az ilyen fiatalokkal kapcsolatos elıítéletek enyhüljenek. A természetes segítık szerepe nagy lehet a kiilleszkedéssel fenyegetett fiatalok esetében, mivel a professzionális segítık sokszor „nem ugyan azt a nyelvet beszélik”, mint a fiatalok. Ezek a személyek „tolmácsként” mőködhetnek: A kiilleszkedett fiatalok számára mintegy lefordíthatják a formális intézmények mőködését, segítenek ezekben eligazodniuk. A változtatást az iskolarendszernél kell kezdeni. Minden felmérés azt mutatja, hogy a leginkább azok marginalizálódnak, akiknek gyengék az alapképességei. Ezért mindenek elıtt átfogó korai gondozásra és nevelésre van szükség. A magas színvonalú korai fejlesztés hosszútávon is jó hatással van a gyerekekre; a longitudinális vizsgálatok szerint nagyobb eséllyel járják ki a középiskolát azok, akik ilyen programokban vettek részt. [Innen a szöveg jórészt ismétli az iskolai lemorzsolódásról szóló „brief”-et. Csak azt idézem itt, ami különbözik.] A képzést közelíteni kell ahhoz, amire a tizenéveseknek szükségük van. A rossz iskolai teljesítményő gyerekeknél különösen jól mőködnek az „iskolából a munkába” [School to Career] programok. Ezek nem csupán az alapvetı szakmai készségeket fejlesztik, de a „puha tudásokat” [soft skills] is. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy a munkáltatók legnagyobb problémája a fiatal munkavállalókkal nem annyira a szakmai
20 tudás hiánya, mint inkább a munkával kapcsolatos pozitív attitődök hiánya. Ezek közé tartozik például a másokkal való együttmőködés képessége, a minıségre való odafigyelés, a kitartás, a függıségi viszonyok elfogadása, vagy a stressztőrı képesség. Nagyon kevés olyan program van, amelyek ezeket a képességeket erısítenék. Fontos
lenne
emellett
az
iskola
melletti
részmunkaidıs
foglalkoztatás
lehetıségének biztosítása. Ha ezek az iskolához kötıdnek, akkor jobb eséllyel tudják a munkával kapcsolatos készségeket fejleszteni. A szegénységtıl sújtott térségekben a foglalkoztatási és képzései programok indítása önmagában kevés. Itt ugyanis számtalan egyéb leküzdendı akadálya van a foglalkoztatásnak: az elégtelen közlekedési lehetıségek, a gyermekgondozási lehetısek hiánya, egészségügyi problémák, alkohol- és drogfüggıség, korábbi szabadságvesztés, családon belüli erıszak, nem megfelelı lakhatás, nyelvi izoláció stb. A programoknak tehát számos kritériumnak is meg kell felelniük. Például többnyire nem célravezetıek az ideiglenes munkák, és azok a monoton munkák sem, amikben nem leli örömét az ember. A foglalkoztatási programoknak ezen felül egész közösségeket és családokat kellene megcélozniuk, mert gyakori tapasztalat, hogy egy-egy nem dolgozó családtag alááshatja a munkába álló fiatal erıfeszítéseit. Azok a programok hatékonyak, amelyek egybıl a munkához kapcsolódó sikerélményt nyújtatnak. A tinédzserekkel jólétével kapcsolatban számos egyéb tényezıt is figyelembe kell venni. A legutóbbi kutatások általános tanulsága, hogy a tizenévesek sebezhetıek: a szellemi képességeik, a testük, a szociális képességeik és a lelkük is olyan gyors fejlıdésen megy keresztül, amelyet talán a születés utáni elsı pár évhez lehet hasonlítani. Ezért meg kell a családokat erısíteni abban, hogy megvédjék tizenéves gyermekeiket. Ehhez mentor-programokra, a szexuális és egyéb abuzust, valamint az erıszak más formáit
kivédı
támogató
hálózatokra
van
szükség.
Különösen
védtelenek
a
nevelıszülıktıl/nevelıotthonból kikerülı gyerekek. Míg a többi amerikai fiatal a húszas éveinek a közepére válik önállóvá, addig ezektıl a – családi kötelékekkel nem rendelkezı, és gyakran kihasznált – gyerekektıl elvárják, hogy 18 évesen kész felnıttként viselkedjenek és segítség nélkül állják meg a helyüket a világban.
21 V. Lehetséges tanulságok
A KidsCount számos tanulsága közül talán a legfontosabb, hogy a már meglévı adatokat, amelyek a legkülönbözıbb forrásokból származhatnak (pl. KSH adatok, népegészségügyi adatgyőjtés, oktatáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai háttértanulmányok, nemzetközi szervezetek kutatásai stb.) szisztematikusan össze kellene rendezni, és nem csak elérhetıvé, de felhasználhatóvá is kellene tenni a széles nyilvánosság számára. Ez önmagában egy jelentıs erıfeszítést igénylı project lenne, de számos komoly eredménnyel járhatna: - A könnyen elérhetı és rendezhetı adatok (amelyekbıl például ki-ki könnyőszerrel összeállíthatja a saját grafikonjait), a gyermekszegénységgel kapcsolatos közbeszédet jelentısen befolyásolhatnák. A döntéshozók és a média képviselıi a tágan értelmezett témával kapcsolatban egy helyen találnának könnyen érthetı, de ugyanakkor pontos információkat, így nagyobb eséllyel használnák ezeket, mint egyéb, sztereotípiákon alapuló fél-igazságokat; - A függı és a független változókat, amelyek alapján a „felhasználó” a saját tábláit, grafikonjait összeállíthatja szakemberek határozzák meg. Ezzel egyúttal befolyásolják is a gondolkodás irányát. A kemény adatok elérhetısége a tudományosság jelentıségével ajándékozza meg az egyszerő felhasználót, ezzel adva nagyobb súlyt a szegény és sebezhetı gyerekek problémáinak. A „brief”-ekkel kapcsolatos elsı kérdés az, hogy miért pont ezeket az indikátorokat választották. Bár erre konkrét választ azok kidolgozóitól lehetne kapni, azt lehet sejteni, hogy az szociális, egészségügyi, pedagógiai, kriminológiai tudás egybe-halmozása bizonyára számos szakember együttes munkáját igényelte. A gyerekekre – hasonlóan a magyar programhoz – holisztikus szemlélettel, a gyerekek jólétét tágan értelmezve közelítenek. A gyerekek szükségleteire fókuszál a KidsCount, és, ha jól értem, a „brief”-ek a szükségletek hiányát foglalják össze. A „brief”-ek kidolgozói szerint tehát azon a tíz területen szenvednek a leginkább hiányt az amerikai gyerekek (nagyjából 0-19 illetve 21 éves korig véve gyereknek valakit), amelyeket a „brief”-ek összegzésében megtalálhatunk. Ezzel párhuzamosan, témánként kiemelik azokat a csoportokat, akik a leginkább érintettek az egyes problémák által. A feltérképezett szükséglet-hiányokat aztán átfordítják cselekvési programmá, kijelölve azt az irányt, amerre a legnagyobb erıfeszítéseket kell tenni. A „brief”-ek legnagyobb erıssége tehát, hogy összekötik a módszertani részlet-kérdéseket a valós problémával, és a megoldási kísérletek leírásával. Ezzel – hasonlóan az adatbázishoz – egyúttal közérthetıvé és a szakemberek számára egybıl cselekvésbe fordíthatóvá teszik a vizsgált problémákat.
22 A hazai indikátor-képzéssel kapcsolatban talán szolgál egy olyan tanulsággal is a KidsCount fı indikátor-rendszere, hogy míg a magyar elızetesen kidolgozott rendszer külön kategóriába sorolja a gyermekes családokkal kapcsolatos személyes szolgáltatásokat (VI. kategória), addig a KidsCount rendszerében ezek minden kategórián átívelnek. A másik, immár bonyolultabb kérdés, hogy a mérhetı kategóriák szintjén meg kellene határozni azokat az indikátorokat, amelyek a magyar gyerekek megfosztottságát leginkább jelezhetik; valamint folyamatosan mérni, hogy mely társadalmi csoportok a leginkább érintettek ezek által. A magyar GYEP persze pontosan ezt tervezi: Ugyanakkor el kell azon gondolkodni, hogy a cigány gyerekek fokozott lakóhelyi, iskolai, egészségügyi stb. szegregációját nem lenne-e érdemes külön mérni, és az amerikai minta alapján felhagyni a többé-kevésbé „color blind” méréssel. A szenzitív, nem csak „fekete-fehérben” vagy „cigány-nem cigányban” gondolkodó kutatások, amelyek a cigányságon belüli különbségekre, és a cigányságnak a szegény mivolttól szinte független „stressz” tényezıire, a rasszizmus gyermekekre gyakorolt hatásaira talán érdemes lenne figyelmet szentelni (ld. az alacsony születési súly „brief”-et).
