A MAGYAR RENESZÁNSZ I. Előzmények – Mátyás itáliai kapcsolatai, házassága Beatrixszal – új, humanista értelmiség születése, kinevelése itáliai egyetemeken – a magyar az itáliai után az első kultúra Európában, innen terjed tovább – a magyar reneszánsz első hulláma a nemzetközi humanista kultúra része, latin nyelvű II. Az első korszak – nagy alakjai: Vitéz János (politikus, püspök, a kancellária vezető- je), Galeotto Martio (költő), Antonio Bonfini (Mátyás történetírója, a Mátyás-legendák, mesék szerzője), Andreas Hess (az első magyar nyomdász, a Budai krónika kiadója), Regiomontanus (csillagász, Föld gömbölyű voltát tanítja), – a Corvina-könyvtár: Európa legnagyobb gyűjteményeinek egyike (+ Vitéz János és Janus Pannonius könyvtára!) – Janus Pannonius (Keszincei János?) (1434-1472) – Ferrarában tanul Guarino mester iskolájában – jogot végez – európai hírű latin nyelven író humanista költő már Itáliában– hazatér – élete jellegzetes magyar költő-sors – Mátyás bizalmasa – a kisebbik kancellária vezetője – pécsi püspök – Mátyás követe Itáliában – majd összeesküvő a köztársasági eszmék jegyében – egész életében a tüdőbaj kínozza – menekülés közben hal meg – példaképe: Martialis, az epigrammaköltő költői korszakai: első, itáliai korszak (epigrammák) – magyarországi korszak (epigrammák, elégiák) – epigrammák: Kikacagja a római búcsúsokat (szellemes egyház-ellenesség) – Gaelotto Martiohoz (a vakhit ellen) – Pannónia dicsérete (reneszánsz költői öntudat), Egy dunántúli mandulafáról (ars poetica)
– elégiák: Búcsú Váradtól (refrénes, reneszánsz világfelfogást tükröző tudós humanista vers, mozgalmasság és statikusság ellentétére épül) – Midőn beteg volt a táborban (a személyes élmény megszólaltatása, a szenvedés, a betegség megjelenítése, békevágy, „tudós” játék: az elégiában testamentum, abban sírfelirat) III. A reneszánsz elterjedése és második hulláma – Mátyás halála után: széteső ország – a török megjelenése – a vitézi életforma – a reformáció térnyerése – iskolák, nyomdák, Biblia-fordítás, zsoltárok – Erdély felemelkedése – vallási türelem – új, udvari humanizmus – főúri reneszánsz (építkezések, könyvgyűjtemények, öltözködés) – köznemesi reneszánsz – magyar nyelvű reneszánsz – legnevesebb alakjai: Bakócz Tamás (kápolna), Werbőczi István (Tripartitum), Sylvester János (az Újszövetség, disztichon), Károli Gáspár (a teljes Biblia), Heltai Gáspár (Mátyás királyról, Fabulák), Gergei Albert (Árgirus királyfi), Ilosvai Selymes Péter (Toldi), Tinódi Lantos Sebestyén (Eger vár viadaláról), Bornemisza Péter (Örödögi kísírtetek, Magyar Elektra) Szenczi Molnár Albert (zsoltárok) IV. Balassi Bálint a, Élete: – Zólyom 1554 – arisztokrata család – külföldi iskolák (Nürnberg) – nevelője Bornemissza Péter – az apa bukása, halála – Erdély hatása (Báthory udvara: reneszánsz kultúra) – lengyelországi emigráció –birtokaiból kiforgatják – végvári vitézi élet (Eger) – nők közt: Ungnád Kristófné Losonczi Anna (az Anna- majd Júlia-versek címzettje) – unokatestvére Dobó Krisztina (Dobó István lánya, elvetélt házasság, pereskedés) – Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna (a Célia-versek múzsája) – Lengyelország – hazatérés a török elleni háborúba – Esztergom ostroma: 1594
b, Költészetének jellemzői: – a magyar költészetből nő ki – alapvető forma a két- vagy háromsoros, 16-19 szótagos strófa – versei hangsúlyos verselésűek – az énekelt verstől elvezet a szövegversig – nyolc nyelven beszél, olvas – olasz, német, lengyel, török, latin, magyar költői formákat emel be költészetébe (néhány török bejt fordítása: bennük a perzsa szufi filozófia képi-tartalmi visszaadása) – a reneszánsz formák, közhelyek teljes tárával dolgozik – műfaji sokszínűség – változatos formakészség – európai tájékozottság – példaképe Marullus, Janus Secundus (fordít tőlük) – új költői témákat hoz (szerelem, személyes hit és kétség, vitézi élet) – erős költői tudatosság jellemzi – kissé manierista (tudós formai játékok – pl. echós vers, akrosztichon stb.) – a címek nem tartoznak a vershez, utólagosak c, Művei: – első műve Bock-fordítás: Beteg lelkeknek való füves kertecske (egyetlen életében kinyomtatott műve 1572) – kéziratban fennmaradt Az maga kezével írott könyve (Balassa-kódex, másolat, benne 1-75-ig számozott versek) – tudatos költői ciklusba rendezés (Júlia-ciklus) – a terv talán 3x33 vers és egy bevezető – 33 szerelmes vers, 33 istenes vers, 33 vitézi vers (lásd Dante Isteni színjátékának misztikus elrendezését) – szerelmes verseinek legteljesebb gyűjteménye - talán csak 2x33 szerelmes vers (Nagyciklus) – egyéb (pl. istenes) versek – nyomtatásban halála után Rimay János adja ki istenes verseit (sajátjaival együtt) – a XX. század közepén került elő kéziratos másolatban drámája (Thirsisnek Angelicával való szerelmekrül szép magyar komédia) – szerelmes verseinek jellemzői: a reneszánsz képek áradása – ember és természet harmóniája – metaforák és eredeti költői hasonlatok sokasága – sok nőnek írt szerelmes verset – a legtöbb Losonczi Annához szól (Anna-versek) és a sikertelen házasság felbomlása után a megözvegyült Annához (Júlia-versek) valamint Szárkándy Annához (Célia-versek), akivel 1590-ben találkozott Lengyelországban bujdosva
Hogy Júliára talála, így köszöne néki (Ez világ sem kell már nékem…)a trubadúrköltészet és az európai reneszánsz hatása is érződik rajta – lovagi üdvözlés képe adja a keretét – köszöntéssel megszólítja Júliát – a középrészben reneszánsz szenvedély – hatalmas, áradó metafora-sorozat – párhuzamok és ellentétek keltik a vers feszültségét – vallomás-vers – a verszárlat eltávolít, a jelenből a múltba teszi át a vershelyzetet – állókép és mozgalmasság egysége és ellentétre – a lezárás mozdulata szentképszerű, örökkévalóságot idéz – a vers formája belső rímmel megbontott hangsúlyos 16-os sorpár (8+8, 8+8), rímelése: aaaa – Júliát hasonlítja a szerelemhez (Júlia, két szemem, olthatatlan szenem…) – Kiben az kesergő Céliárul ír (Mely keserven kiált fülemile…) – istenes verseinek jellemzői: az újfajta hit – személyes hangú zsoltárfordítások – Adyval rokon lélek – személyes kapcsolat jellemzi Istennel – bűntudat, bűnbánat, erős hit – de alku Istennel – mindez a reformáció eleven hatása Kiben bűnei bocsánatáért könyörgött (Bocsásd meg úristen…) a versmenet jellegzetes – Istent szólítja meg – bűnei bevallása – Istentől való félelme – a bűnbánat – az Istennel való alku felkínálása (jellegzetesen reneszánsz vallásosságra vall) – majd mintegy kiegyezve, megbékélve Isten dicsérete – úgy beszél Istennel, mint udvarló verseiben a szerelmével: kérlel – rábeszél – alkuszik – meggyőz – felszabadultan, győzelmesen összegez – Psalmus XLII. (Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett) – Adj már csendességet… (formája 664,664, aab, aab: a Balassi-strófa rövid változata) – Psalmus L. (Végtelen irgalmú ó te nagy hatalmú Isten) – vitézi verseinek jellemzői: a vitézi élet speciális magyar jelenség – a reneszánsz életfelfogás sajátos közép-európai változata – kulcsszava a virtus, a vitézség, – itt elsősorban a végvári harcokban való vitézkedést jelenti – Balassi alapos ismerője ennek a világnak – az „édes hazám” kifejezés első leírója magyar versben
In laudem confiniorum: Egy katonaének : háromszor három versszak építi fel – három-pilléres hídszerkezet – kérdéssel indul – ez megszólítás és válasz is – csúcspont – itt jelennek meg a reneszánsz élet legfontosabb erényei: emberség (humanitas) és vitézség (virtus) – búcsú – a végváriaktól való elköszönés, áldás – (az 1. az 5. és a 9. versszak) – közte kétszer három versszak életkép – előbb a békés harcra készülés – majd maga a végvári harc képei – a két rész között egyszerre van párhuzam és ellentét – egyértelműen reneszánsz életfelfogás – ember és természet összhangja – élet és halál harmóniája – a halálfélelem hiánya jellemzi – az élet célja: jó hír, név, dicsőség – Búcsúzik hazájától (Ó én édes hazám, te szép Magyarország) – d, Költői eredményei: – a szövegvers megszilárdítása – az első magyar tudatos költői ciklus – az első tudatos kötetszerkesztés (3x33+1 vers) – a Balassi-strófa létrehozása (magyar szonett-forma (667,667,667 szótagos hangsúlyos sorok – aab, ccb, ddb rímelés: a hosszú sor belső rímekkel való megbontásának eredménye) – a strófa később önálló versformává válik (pl. Fulviáról, Az Célia bánatjáról) – a magyar reneszánsz dráma létrehozása (Szép magyar comédia) V.Balassi utóélete: – csak istenes versei jelentek meg nyomtatásban – emellett néhány verse volt ismert – a többi évszázadokig lappangott (de a Maga kezével írott könyve megvolt Zrínyi könyvtárában is) – hatása nagy volt Rimay Jánosra, Zrínyire, a kuruc költészetig érzékelhető (az Őszi harmat után… kezdetű, Balassi-strófás kuruc verset sokáig az ő művének tartották – a Balassi-kódex előkerülése mutatta meg igazi költői nagyságát – bizonyosan hatott Adyra is
ZRÍNYI MIKLÓS I. A magyar barokk a, Előzmények: Spanyolország felemelkedése – a feudalizmus megerősödése – a Jezsuita rend létrejötte – a tridenti zsinat – ellenreformáció – a Habsburg országok erőszakos katolizálása – Magyarország három részre szakadt volta – a reformáció elterjedtsége b, Jellemzői : célja: elhitetni a hihetetlent – eszközei: reálisan ábrázolja. az irreálist, a transzcendenst – monumentalitás – szétfutó (nyitott) kompozíció – bonyolult szerkezet – körmondatok – hatalmas képek – mozgalmasság – pátosz – éles ellentétezés – erotika c, Műfajai: templom- és palotaépítészet (Versailles, Bécs, Fertőd, Keszthely, Eger, Magyarország török utáni újjáépítése!) – freskófestészet, táblakép (Rubens) – orgonazene (Bach) – opera (Lully) – oratórium (Händel) – eposz (Tasso, Marino) – regény (Cervantes) dráma (Lope de Vega) igazi hőse - atleta Christi (Krisztus lovagja) 3. magyar körülmények alkotók: török hódoltság, Erdély, királyi Magyarország – törekvés az ország felszabadítására, egyesítésére, újjászervezésére – barokk ország születése Pázmány Péter – európai műveltségű jezsuita – egyházszervező – prédikációs író (Isteni igazságra vezérlő kalauz) – hitvitázó (Hét szép levél) – egyetemalapító (Nagyszombat, Pest: ELTE) – Zrínyi Miklós gyámja, nevelője Gyöngyösi István: A Márssal társalkodó murányi Venus – Wesselényi Ferenc és Széchy Mária házasságára íródott (a téma visszatér Aranynál!) – jellegzetes főúri udvari költő – népszerűbb Zrínyinél
II.
Zrínyi Miklós
1. Élete: Csáktornya, 1620 – a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokája – jezsuita neveltetés(Nagyszombat, Graz, Bécs) – Pázmány hatása: katolikus hit, Bécs iránti hűség – soknyelvű műveltség (magyar, horvát, német, olasz, latin) – öccse Zrínyi Péter (Peter Zrinszky: horvát klasszikus költő, a Szigeti veszedelem horvátra fordítója, Zrínyi Ilona apja) – itáliai utazás (Velence), rokoni kapcsolatok – horvát bán – átmenetileg a magyar hadsereg főparancsnoka – téli hadjárat – európai hírnév (német és angol nyomtatványok, röpiratok Zrínyiről) – Bécsnek nem érdeke Magyarország fölszabadítása (vasvári béke) Zrínyi terve: szövetség Erdéllyel Bécs ellenében is akár – a nádori cím megszerzésének kísérlete: kudarc – titkos tárgyalások II. Rákóczi Györggyel: lengyel hadjárat, Erdély pusztulása – titkos szövetség terve XIV. Lajossal (?) – Bethlen Miklós érkezése Franciaországból – a vadászbaleset, 1664 2. Munkássága: Fő célja, hogy a török kiűzésének időszerűségére rádöbbentse korát – előkészítse mind szellemileg, mind politikailag, mind katonailag a török kiűzését Ennek érdekében: politikus (horvát bán, aspirál a nádori címre, tárgyal Erdéllyel) – újítása: Magyarország függetlenségének kérdését mind a törököket, mind Bécset illetően előtérbe állítja (a Zrínyi Péter-Frangepán-Nádasdy-féle sikertelen öszszeesküvés, a Thököly-féle szabadságharc és a Rákócziszabadságharc is az ő politikájának folytatódása) katona (folyamatosan harcol a törökkel, mint végvári kapitány, mint a délvidék főparancsnoka, illetve a téli hadjáratban mint a magyarországi hadak főparancsnoka) – újítása: a végvári téli pihenő helyett télen kezd (győztes!) hadjáratba – végvári harc helyett nagy hadjárat (felfogása modernebb, mint a Rákóczi-szabadságharc katonai gyakorlata!) –
az utánpótlás elvágásával kezdi a hadjáratát (eszéki híd felégetése) író: – prózai művei: Tábori kis tracta : (1649) egy modern katonai kézikönyv egyetlen elkészült fejezete Vitéz hadnagy: (1653) hadtudományi munka: elmélkedések az ideális modern hadvezérről Mátyás király életéről való elmélkedések: (1656) Mátyást az ideális uralkodó – ezt a képet veszi majd át a XIX. század – Zrínyi merít Machiavelli: A fejedelem című művéből is Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság: (1661)1. rész: helyzetkép Magyarországról – európai összefüggésében vizsgálja a helyzetet – egyetlen hatalomnak sem érdeke a magyarság segítése a török ellen – a belső széthúzás gyengíti az országot – 2. rész: önálló és állandó hadsereg kell – parasztokból toborozható – ez a szabadság és megmaradás záloga költői művei Adriai tengernek syrenaia (1651. Bécs). (azaz Az Adriai-tengernek szirénje: a szirén a költő barokk jelképe!) Tudatos kötetkompozíció: Az Olvasóhoz (előszó, benne Homéroszra, Vergiliusra hivatkozik) – az első feleségéhez írt szerelmes versek (idilliumok) – Szigeti veszedelem – Ariadna sírása (gyászvers) – pásztorversek – Orpheus siratóverse – epigrammák – a Feszületre című óda – a kötetet a Peroratio (berekesztés) zárja – ez utóbbi Horatius Ars poeticájának képeit idézi 3. A Szigeti veszedelem (Obsidionis Szigetianae) a, Előzmények : olasz eposzok, Vergilius eposza, a családi hagyomány, német centenáriumi kiadványok, horvát népének b, Alapeszme : ha a magyarság erkölcsileg megtisztul, hitben egységes, összetart és bízik magában, képes legyőzni a törököt, mely Isten büntetése a hitetlenségért (a reformáció kezdete óta általános gondolat) – a törökellenes harc nem csak
a haza ügye, benne kereszténység és pogányság világméretű harca jelenik meg c, Verselése: vitatott – felező tizenkettesnek szabadon kezelt változata (Horváth János) – epikus horvát sorforma (Vargyas Lajos) d, Tudatos hivatkozások Vergiliusra illetve a klasszikus eposzra: az indítás (hivatkozás a szerelmi költészetre) – a propozíció (témamegjelölés) az Aeneis első sorának átvétele („Arma virumque cano…: Fegyvert s vitézt éneklek…) – a múzsa megszólítása (segélykérés) – a seregszemle (enumeráció) – az isteni beavatkozás – a mitológiai apparátus szerepeltetése – a hősök jelleme nem változik a mű folyamán – a téma várostrom – a szereplők emberfeletti hősök e, Barokk elemek: ellentétezés az indításban – a múzsa a Szűzanya (mint Tassonál), aki egyben Magyarország védőszentje (Patrona Hungariae) – a mitológiai apparátus a keresztény mitológiából való – monoteista-katolikus felfogás (Mennyország, angyalok, Pokol, Alecto, Alderán) – a csodás elemek inkább csak konvenciók – hatalmas méretű képek – hatalmas méretű műfaj – a kereszténység és pogányság világméretű küzdelme – tudatos változtatás a tényeken: elhitetni a hihetetlent! A valóságban Az eposzban 1. Szigetvár ostroma mellékes epizódja Szigetvár ostroma Szolimán számára a Bécs elleni hadjáratnak fontosabb, az egész hadjáratnál (bosszú!) 2. Szigetváron a belső vár a szárazság Szigetvár a Pokol tüzétől gyullad ki és az ostrom miatt gyullad ki 3. Szolimán halála öregsége miatt, Szolimánt Zrínyi öli meg, legyőzve így el véletlenül esik éppen Szigetvárnál lenfelét (ő miles Christi)
4. Zrínyi elesik a reménytelen kitörésnél Zrínyivel senki sem mer szembeszállni (távolról találja el a golyó) 5. A magyarok hősi küzdelem után vereséget A magyarok legyőzik a törököket, haszenvednek lálukat a véletlen (a szerencse elpártolása) okozza A megoldás titka a tökéletes szerkesztés: a tudatos, kiegyenlítő ellentétezés: törökök magyarok Isteni küldetés a mű elején: Isten negatív ítélete a magyarokról: átalakul bosszúvá; nem érvényes Zrínyiékre; a létszám 100000 (seregszemle: 5. ének); a létszáma 2500 (seregszemle 1. ének); állandó belső viszálya széthúzás egysége, összetartás; gyilkosság a török vezérek közt egymásért önfeláldás a vezérek között; erotikus, házasságtörő szerelem férjét megmentő feleség a magyar oldalon; (Delimán és Cumilla) (Deli Vid és Borbála) erkölcstelenség (a bosszú vezérli) erkölcs és hithűség (Zrínyi mártír-önfelajánlása); Demirhám alulmarad Deli Vid győz Szulejmán alulmarad Zrínyi győz f, Szerkezet: expozíció: 1–6. ének – három szálon indul a cselekmény – Isten haragja az égben – Arszlán budai basa vállalkozása – Zrínyi imája – a három szál a harmadik énekben fut össze: bonyodalom
kibontakozás: 7–13. ének –váltakozó, szembeállított epizódok – epizódok 10. ének: magyar siker és Juranics és Radivoj tragikus halála – a 12. énekben a török sereg lázadása és Delimán és Cumilla tragikus szerelme illetve Deli Vid és Borbála története – ismétlődő, ritmikus elemek: török haditanács (8., 13. ének); Deli Vid és Demirhám párviadalai (8., 11., 15. ének) fordulópont: a galamb elfogása (a szerencse forgandósága a barokk alapgondolata, a véletlen uralkodik az egész műben!) tetőpont és megoldás: 14–15. ének – a 14. énekben belépnek az alvilág, a pokol erői – a 15-ben a menynyei légió – ezzel valóban világméretűvé nő a sötétség és világosság harca – a megoldás Zrínyi apoteózisa (mennybemenetel) III. Zrínyi nagysága, hatása Politikáját igazolta az idő – a Szigeti veszedelem a kor legnagyobb műve lett (Kazinczy, Arany is nagyra értékelte) – a vallásháborúk korában túllép a felekezeti felfogáson – az egységes (modem) keresztény gondolat első megfogalmazója Európában – a modern magyar nemzeti gondolat megteremtője (magyar, aki Magyarországért kész cselekedni, ezt érzi hazájának, lehet német vagy horvát születésű akár) A MAGYAR FELVILÁGOSODÁS IRODALMA I.
Előzmények: Mária Terézia és II. József felvilágosult abszolutizmusa – új szellemi elit kialakulása – a magyar helyzet ellentmondása: birodalmi felvilágosodás, azaz fejlődés a magyarság rovására VAGY elfordulás a felvilágosodástól, azaz magyarság, de leszakadás Európától II. Az első korszak (Voltaire-hatás): 1772 – 1795.
Bessenyei György: a testőrírók (Báróczi Sándor, Barcsay Ábrahám) vezére Bécsben – majd „bihari remete”ként hal meg elfelejtetten – drámák: Ágis tragédiája : tragédia a felvilágosult osztrák államelmélet szellemében – a király jó és sérthetetlen! (lásd Katona!) – Pontyi: francia szellemű vígjáték, a maradi, vidéki, műveletlen nemes kicsúfolása – röpiratok: Magyarság - a magyar nyelv művelése ügyében – Jámbor szándék – egy akadémia létrehozásának javaslata – regény: Tariménes utazása: utaztató regény (a Candide hatása) Batsányi János: II. József reformjainak lelkes híve – Napóleon kiáltványának magyarra fordítója – emigrációban hal meg elfelejtetten – A franciaországi változásokra: a francia forradalom hatására írt forradalmi hangú epigramma – egyetlen körmondat – nyelvi képre épülő vers – hosszú előkészítés (mellékmondatok) majd csattanós zárás (a főmondatokban) – A látó: a felvilágosodás jellegzetes képeivel megfogalmazott óda (tulajdonképpen önmegszólító vers) – benne az „ember” fogalom első modern, polgári értelmű megjelenése magyarul – a világ megváltozásának biztos tudata 1795: A Martinovics-mozgalom bukása: megtorlás, visszatérés az önkényuralom korábbi formáihoz, besúgóvilág, - az irodalom „lefejeződése” III. A második korszak Jellemző a korszakra a Voltaire- majd Csokonainál, Berzsenyinél már Rousseau-hatás – a napóleoni háborúk kora – a reformkort előző évtizedek – a kor irodalmi vezére: Kazinczy Ferenc – voltaire-iánus – irodalomszervező (Széphalom) – levelez – folyóiratot alapít – fordít (francia regények) – ír (Pályám emlékezete, Fogságom naplója, Tövisek és virágok - epigrammák) – a nyelvújítás kezdeményezője – az új politikai helyzetben a nemzeti ellenállás egyetlen lehetősége: a nyelv fejlesztése, védelme – Bessenyei céljai, de más helyzet, más módszer – a nyelvújítás – a modern magyar nyelv megteremtése – módszerek: képzés, tükörfordítás, elvonás,
nyelvjárási szavak felemelése, stb. – előzménye: Dugonits András: Etelka (regény a honfoglalás korából) – kiteljesítője majd: Vörösmarty: Zalán futása (eposz a honfoglalás korából) – nyelvújítási harc: ortológusok és neológusok – „ipszilonisták” és „jottisták” – Árkádia-pör” – Mondolat, Felelet a Mondolatra (Kölcsey, Szemere) – lezárása: Kazinczy: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél II. Berzsenyi Dániel (1776-1836) Élete: a korszak legnagyobb költője – a Kemenesalja képei: Egyházashetye – Sopron, líceum – házasságkötés – elszakadás innen: Nikla (1804). – igazi dunántúli költő – felfedezője: Kiss János – barátja, mestere Kazinczy Ferenc – verseskötete (1813) – Kölcsey kritikája (1817) – magány, megkeseredettség, elhallgatás – 1836. Kölcsey gyászbeszéde Pályája: nehezen korszakolható, nagy műgonddal, sokszor átdolgozva alkot az ódák korszaka (kb.1805-ig): A magyarokhoz I. A magyarokhoz II. az elégiák korszaka (kb 1815-ig): Búcsúzás Kemenesaljától, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz az episztolák korszaka (kb 1815 után): Dukai Takács Judithoz, Vitkovics Mihályhoz Hatások: barokkos iskolázottság – erős latinosság – patetikus (néha dagályosnak tűnő) hang, – nagy méretű képek – barokkos (nyelvújítás előtti) nyelvhasználat – kedvenc költője Horatius (előbb a barokk iskola, majd a klasszicista ízlés hatására): pl. Magyarokhoz I. erős klasszicista hatás – az antikvitáshoz való viszony átértékelése – a tiszta költői műfajok művelése – antik strófaformák – klasszicista nyelvi igényesség (Kazinczyhatás): pl. Napóleonhoz a szentimentalizmus hatása – a magánélet melankóliája – magány-élmény, társtalanság – korlátozottság-
tudat – szentimentális képi-hangulati közhelyek: pl. Levéltöredék barátnémhoz a sokféle hatás egyéni, érett költőt teremt, jellemzője a könnyed formában a nyelvvel való hatalmas erejű birkózás (pl. Közelítő tél) Művei: A magyarokhoz I. (Romlásnak indult hajdan erős magyar…) – igazi klasszicista óda – klasszikus időmértékes (alkaioszi) strófákban íródott – nyelve csodálatosan tömör, sűrű barokkos nyelv (lásd pl. első sor!) – a magyar múltat szembeállítja a jelennel – a múlt a nagyság és erő példáit nyújtja – de a „kevély tölgy” is ledőlhet – a jelen elpuhult, romlott – a sors forgandó volta uralkodik a nemzetek sorsán is – megjelenik a nemzethalál víziója (a romantikusok – pl. Kölcsey – történelemidézésének előzménye is a vers) A magyarokhoz II. (Forr a világ…) – hazafias óda – barokkos emelkedettség – nemesi világfelfogás – hagyományos (Hegel-előtti) történelemszemlélet – barokk nyelv – klasszicista forma – klasszikus időmértékes (alkaioszi) strófa – üzenete: a magyarság minden romlása, fogyása ellenére képes szilárdan helytállni – a magyarság tiszta, régi erkölcsei, szokásai képessé teszik az országot, hogy szembeszálljon a világ rossz(nak ítélt) változásaival – tulajdonképpen forradalom- és Napóleon-ellenes vers – üzenete mégis, ma is érvényes lehet (Kodály Zoltán nagyhatású kórusművé írta át) Napoleonhoz: klasszicista formájú, szabályos disztichonos epigramma – a világnézeti fordulat bizonyítéka – a felvilágosodás érzékelhető hatása – preromantikus felfogás – „kor lelke – szabadság” Levéltöredék barátnémhoz – hangulata, gondolatmenete szerint elégia – formája szerint episztola – nem valódi levél (bár az is lehetne, Dukai Takács Judithoz szól) – a műfaj kötetlenségét, közvetlenségét használja ki – vallomás – a korszerű melankolikus életérzés megszólaltatója – létösszegző vers – szentimentális létfelfogás (szerelem és melankólia) jelenik meg – őszi táj – elmúlás – magány – szép szomorúság
A közelítő tél (címe Kazinczytól, eredetileg Ősszel) – elégia – klasszikus időmértékes (aszklepiádészi) strófaforma – időszembesítő vers (értékes múlt, sivár jelen, reménytelen jövő) I. rész – a természet elmúlása – hagyományos évszak-kép: az ősz – de hatásos, egyéni módszer – a múlt és jelen szembeállítása (nemrég – most) – negatív festés – felidézi a nyár képeit (rózsás labyrinth, illat, szellő, madárzene, stb) – hangok illatok jelennek meg – de azonnal tagadja őket (nincs, nincs) – az eredmény az értékvesztés intenzív megjelenése – sok latinos elem: klasszicista nyelvhasználat II. rész – a középső versszak – következtetés: az egyesből az általánosra (indukció): filozófiai általánosítás: nem csak a természetet uralja az elmúlás: „minden csak jelenés” – a „szárnyas idő” és „tűnő szárnya” metafora uralja a képet – szentimentális hangulat, világkép – az elmúlás képi megjelenítése: az enyésző nefelejcs a világ jelképe III. rész – a következtetés az általánosból az egyesre (dedukció) : ha mindenen uralkodik az elmúlás, akkor az emberi életen is – az ember és természet elmúlásának párhuzama és ellentéte: elmúlik az ifjúság, mint a tavasz – a természetben a tavasz visszatér, az ember ifjúsága nem – elégikus lélekállapot – az ember, az egyén tragikus lény, mert elmúlása visszafordíthatatlan – a halál erősebb, mint a szerelem A vers parafrázisa Babits Ősz és tavasz között című verse III. Berzsenyi jelentősége: a magyar barokk lezárója – a magyar klasszicizmus legnagyobb költője – a klasszikus időmértékes verselés modern költészetté formálója – nagy költő de igazán csak jóval halála után ismerik fel nagyságát – magányos alkat – vidékre szorultan él – pályája 1817-ben Kölcsey kritikája után derékba törik – lényegében elfelejtetten hal meg – kortársai közül kimagaslik – az egyetlen kivétel: a rokokó és szentimentalizmus
nála modernebb megszólaltatója, Csokonai Vitéz Mihály – hatása erős: Kölcseytől Babitsig érezhető CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY I.
Élete Debrecen, 1773 – a Református Kollégium: modern műveltség – formakésztség, erős zeneiség már a korai versekben – több nyelven tud (francia, olasz, német, latin, görög, stb) – a „poeta natus”-ból „poeta doctus” lesz (Békaegérharc) – 1795 legáció: jelen van Martinovicsék kivégzésén – kicsapják a kollégiumból – Sárospatakon tanul jogot – nem fejezi be – ván-dorpoéta lesz – Pozsony: támogatókat keres – folyóirata: Diétai Magyar Múzsa – nincs me-caenás – Komárom – megismerkedik Vajda Júliával (Lilla-ciklus, Dorottya) a Lillaszerelem-ben a szentimentális könyvélmények valósággá válnak – csalódás (A méla Tempefői) – Csurgó: találkozás a népköltészettel, népi komédiával, diákszínjátszással (Özvegy Karnyóné) – hazatérés Debrecenbe – tudatos költő, nagy tervek (Árpádiász) – tüdőbetegség, tüdőgyulladás, halál: Debrecen, 1805 II. Stílushatások Csokonai költészetében 1. a későbarokk illetve klasszicista költészet, a kollégium oktatás hatása pictura – természeti jelenség vagy emberi karakter verssé formálása sententia: valamely (főleg antik) bölcsesség verssé formálása Az estve: (eredetileg iskolai feladatvers, később átdolgozva, kibővítve: 1794.) – az 1. rész: kifejezetten leírás (pictura), nyugodt, költői eszközökkel zsúfolt, harmóniát megjelenítő bevezetés – lényegében ennek folytatása a verszárlat, amely szinte ódai emelkedettségű – a középrész (amit Csokonai a Diétai Magyar Múzsában nem közölt!)
rousseau-ista gondolatokat tartalmaz az emberi társadalomról – inkább sententia – lényege a többi résszel éppen ellentétes: diszharmóniának mutatja a világot, hagyományos, felező 12-es forma pl. még: Konstancinápoly (1794.) Békaegérharc: fordítás, a késői barokk ízléshez illik Dorottya: hexameteres komikus eposz, nőcsúfoló, témája, ötletei eredetiek – társadalomképe bátor – a forma nehézkes, sok a kellék – ma már nehezen olvasható – az eposz-divattal együtt elavult (Nem úgy, mint A helység kalapácsa!) 2. A kollégiumi diákköltészet, diákhumor hatása travesztiák, tudománycsúfolók Szerelemdal a csikóbőrős kulacshoz: jellegzetesen diáktréfa – egy-két ad absurdum vitt ötletből minden lehetséges humort kicsikar – életkori sajátosságot jelez a szex-téma, a testi szerelemre, gyereknemzésre utalás – a verszárlat a spártai hősök sírfeliratának persziflázsa 3. A rokokó költészet hatása szerelem- és bordalok, a pásztorköltészet formái és kellékei, apró képecskékből épülő látványvilág, mitológiasi játékok, erős zeneiség, elvont megszólított a versindításokban Anakreoni dalok (ciklus): pl. A boldogság – klasszikus forma (negyedfeles jambus) Lilla-ciklus: tudatos költői tervezés eredménye – Kisfaludy Sándor Himfy-ciklusára utal az előszó – beleépülnek korábbi, nem Lillához írt szerelmes versek is – antikizáló, mitologikus kerettörténet – pl. A Reményhez – himnusz-jellegű szerkezet – klasszicista módra tökéletes forma – megszólításos keret (elvont megszólított) – a megszólított a nimfaként megszemélyesített Remény – a vers belsejében két, tökéletesen szimmetrikus képsor van a kert világáról – a kert a rokokó kedvelt tája – a versmenet: a kérés és felszólítás, majd
rövid indoklása (1. vsz.) – a boldogság eléréséről (2. vsz.) és annak elvesztéséről (3. vsz.) – értékteli illetve értékszegény világ szembeállítása – a belső versszakok felépítését a fokozás, az értékek (értékhiány) halmozása jellemzi – a képek jellegzetesen rokokó képek, miniatűr látvány (kert. patak, rózsák, méhek) – a rózsa és a méh Csokonai vissza-visszatérő képe a a csókos nőről és a csókokat gyűjtő férfiről – a két keretversszak is összefügg – részben ismétlései egymásnak – az első inkább rokokó, a második inkább szentimentális hangulatú – a vers végén a szentimentális halálvágy jelenik meg – a forma keresztrímes, trocheikus időmértékes illetve hangsúlyos (szimultán vers) zene – a mozarti muzsika rokona – ellentét feszül tartalom és forma, játékosság és tragikum között – mestermű, de inkább mutatvány, mint igazi tragédia – a Lillaciklus záróversének íródott – méltán Csokonai egyik leghíresebb verse A rózsabimbóhoz: különleges zeneiség – szimultán ritmus (egyszerre időmértékes és hangsúlyos verselés) – érzékiség – miniatűr képi világ pl. még: Csókok (erotikus tartalmú pásztortörténet) 4. A népköltészet hatása Csak kitérő Csokonai költészetében – a népdalforma megjelenése mégis fontos (a kor csak az időmértékes zenét tartja versnek!) – a népies szókincs Csokonai „cimbalom”-voltának részévé válik (Kazinczy szerint ezért „pórias”) – a Herder-hatás megjelenése: az első magyar tündérmese lejegyzése Szegény Zsuzsi a táborozáskor: népdalszerű versindítás – népdalverselés (hangsúlyos verselés) – népi hősök – az elválás szomorúsága – természetes érzések – a Petőfiféle népies helyzetdal őse pl még: Özvegy Karnyóné: diákosan vaskos, de népi humor (fiatal vőlegényre áhítozó öregasszony témára íródott: rokona a Dorottya alapötletének!)
5. A szentimentalizmus hatása A világból kitaszított, magányos, csalódott költői én szólal meg – menekülésének színhelye a bölcs és jó természet – szemben a gonosz emberi világgal – jellemzőek az elégikus hangvételű versek – bennük Rousseau filozófiai és társadalomról szóló gondolatai – az ember érzelmi felszabadulását hirdeti – a társadalom szerelempusztító erő – a versek alaptémája a szerelem – jellemző a lemondás, a melankólia – sajátos szókincse, képanyaga van A Magánossághoz: (1798)műfaja óda-jellegű – elvont megszólított – a társadalomból kitaszított költő menedéke a Magánosság – ez értékgazdag a társadalomhoz képest – itt megadatik a teljes emberi és alkotói lét – a verszárlat a végső magánosság (a halál) vágyát is tartalmazza – ettől is szentimentális, elégikus hangulatú A tihanyi Ekhóhoz: (1803) műfaja a formája szerint himnusz vagy óda – hangulata szerint elégia – formája ekhós vers (a visszhang teljes sort ismétel) – elvont megszólítottja van, a nimfa, az Echó, akár a Remény vagy a Magánosság a hozzájuk címzett versekben – megjelenik a boldog világ (Füred) és a boldogtalan, magányos költő (Tihany) ellentéte – tekinthető pontos vershelyzet-megadásnak – valójában a vers elvont, minden re érvényes alapellentéte jelenik meg benne – a lelketlen de boldog társadalom és a lélekkel, érzéssel teli, magányos költő ellentéte – megértésre csak a természettől számíthat – a természet „durva, vad” volta az emberekénél megértőbb lelket takar – a vers magjában a személyes életélménnyel hitelesített rousseau-i társadalomkritika – a barátok hűtlensége – Lilla idézése megértéssel, megbocsátón – a „tyrann törvény” a fő ellenség – a feudális társadalommal szemben vissza a természetbe – itt „ember és polgár”, azaz társadalmi és magánéleti szinten is teljes és egyenjogú lény lehet a költő – a természet menedék – nincs más menedék, mint a csndesen, beletörődéssel fogadott halál – a jövő pedig a költő
igazságának igazolója – Csokonai egyik legnagyobb, összefoglaló jellegű alkotása III. Csokonai világnézete, jelentősége Csokonai a magyar barokk egyik lezárója – a magyar szentimentális és rokokó költészet legnagyobb alakja – formakészsége páratlan – Árpádiász-terve Vörösmartyt előlegzi – a népisség kezdeményezője: Petőfi előfutára – hat Aranyra, Adyra, Babitsra, Tóth Árpádra KATONA JÓZSEF I.
A magyar színjátszás kezdetei /1792-1820/
a felvilágosodás és a klasszicizmus hatása: francia, német drámák fordítása – állandó színjátszás létrejötte: Székesfehérvár – Kelemen László társulata (1792) – Pest: Rondella – a közönség kis létszámú de egyre hazafiasabb – a színház eszközrendszere gyorsan romantikussá válik – versenyben a német színházzal – főleg külföldi művek (németek, de Moliére is) – magyar szerzők: Bessenyei (Pontyi), Csokonai (A méla Tempefői, Az özvegy Karnyóné) Bolyai Farkas, Gorove László – a nagy siker Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon („tatári mű”) – Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) 1837 II. Katona József /1791-1830/ élete: eseménytelen – Kecskemét – Szeged (piaristák: a felvilágosult osztrák államelmélet hatása) – Pesten jogot tanul – színházi szerző és mindenes lesz – (Déryné) Széppataky Róza (elvetélt szerelem) – Kecskemét pályája: színházi mindenes – fordító (német-osztrák rémromantikus darabok hatása ) – önálló dramatizálások /történelmi források alapján):Ziska
művei: István, Aubigny Clementina, Jeruzsálem pusztulása (új téma, de a régi hang és eszközök ) Bánk Bán (letisztult klasszicista dráma) III. A Bánk bán születése: az Erdélyi Museum pályázata 1814-15. – a pályázatot sokáig nem értékelték, végül Katona művét nem is említik – átdolgozás 1817. – kiadása könyv alakban 1821. – előadása: Kassa 1833 – Egressy Gábor jutalomjátéka – Pest 1838. – Vörösmarty kritikája! forrásai: Katona történelmi tanulmányai – Bonfini krónikája – Heltai Gáspár műve (a Bánk-történet és a Zách Felicián-történet már egybemosódott) formája: öt felvonásos klasszicista dráma előversengéssel (klasszicista hármas egység, klasszicista szerkezet) expozíció: Előversengés és I. felvonás – az udvar állapota, Petúrék szervezkedése, Ottó terve bonyodalom: I. felvonás – Bánk visszatérése (a rejtekajtó! ) kibontakozás: II-III. felvonás – összeütközések sorozata (pl. Melinda és Ottó, Bánk és Tiborc, Ottó és Biberach, Bánk és Petúr, Bánk és Izidóra, Bánk és Melinda, Gertrudis és Melinda ) tetőpont: IV. felvonás – Bánk és Gertrudis (Ottó a rejtekajtóban!) – gyilkosság megoldás: V. felvonás – tetemrehívás jellegű, második tetőponttal a király és Bánk között, majd gyors megoldás: „nincs a teremtésben vesztes, csak én...” témája: Bánk bán jogosnak látszó, de nem elégséges okkal fellázad a király(né) ellen, ezért sorsa szükségszerűen bukás Bánk lázadásának okai: az ország állapota (Tiborc), a nemesek mellőzöttsége (Petúr, békétlenek), a Melinda elleni merény (Ottó bűne) – mindez valóban jogos és igaz
Bánk bukásának okai: elveivel és jellemével ellentétesen cselekszik – a harag elhomályosítja ítélőképességét – királygyilkossá válik – saját bűne sújtja porba (Ottó Gertrudisért bosszúból öleti meg Melindát) – Bánk rádöbben bűnére (Petúr átka!) – összeroppan – mert a király jó és sérthetetlen – a legnagyobb bűn a király elleni lázadás – aki ebben vétkes, azt a végzet lesújtja (lásd osztrák felvilágosult államelméletet – Bessenyei Ágis tragédiája problematikáját) konfliktusai: (Arany szerint) a király köre Endre (Myska és Solom mester) Bánk köre Gertrudis köre Bánk Gertrudis Petúr, Tiborc, Melinda Ottó, Izidóra, Biberach békétlenek udvari emberek, merániak a fő konfliktus: nem nemzeti (lásd a spanyolok szerepét!) jellemek: Bánk bán - tekintélyes, nagyformátumú államférfi – szereti hazáját – a feleségét szerelemmel szereti és egyenrangúként tiszteli – abszolút királyhű – ám erősen indulatos – indulatában féktelen (megátkozza Melindát, majd megbánja, megöli a királynét, amit maga is bűnnek tart, de Ottó megjelenésétől elveszti önuralmát) – amikor kiderül, a királyné lényegében ártatlan volt a Melinda elleni merényben (Biberach vallomása) felismeri vétkét – Gertrudis mint királyi személy, sérthetetlen – a sors lesújt Bánkra, aki át is érzi bűnét – elfogadja a büntetést Gertrudis – igazi férfias jellem – szereti hazáját (Meránt) – görcsösen vágyik a hatalomra – uralko-
dó típus – a rázúduló problémák (Ottó bűne, Melinda vádjai, zendülés az országban és a palotában, Bánk megjelenése) végül elsodorják (tőrt ránt - ez nem királyi magatartás!) – ragaszkodik a hatalomhoz utolsó leheletéig - fölötte áll öccsének - mindenkit gőgösen lenéz – de a Melinda elleni merényben valóban ártatlan (altatópor, Biberach vallomása) Petúr bán – a békétlenek vezére – szereti választott hazáját, királyát – de nem tud parancsolni indulatainak – szabadságszerető nemes - felnéz Bánkra – elismeri annak különb voltát – de idegengyűlölő és nőgyűlölő (szemében Gertrudis két fő bűne, hogy meráni és hogy asszony) – így bukása szükségszerű Tiborc: a szabad magyar nép képviselője – tisztességes - becsületes – megbízható – bátor és hűséges Melinda - tiszta jellem – hűséges – odaadó feleség és anya – Bánk mindennél többet jelent számára – vidéki naivitása miatt védtelen az udvari cselszövésekkel szemben – ezért esik végül áldozatul Ottónak – Ottó elcsábítja (hevítőpor!) – ebbe csaknem beleőrül – Bánk megbocsát ugyan neki, de bűnével jelleme lényege vész el - ezért halála tragikus, de szükségszerű Ottó: gyáva – alattomos – férfiatlan – gyilkos és csábító Biberach: ő a cselszövő – de a romantikus „cselszövő”-szerep a klasszicista drámában nem igazán él –ezért jelentősége kisebb Endre: felette áll a konfliktusoknak – ez a dolga, mint királynak – az V. felvonás elején majdnem belekeveredik a konfliktusba – szerencséjére Bánk királyhűsége és alattvalóinak szava rádöbbenti, mint király, nem állhat bosszút – le tudja győzni magában a sértett magánembert – előlép az államférfi – a végzetnek engedve át az ítélkezést – képes a kiegyenlítő megbocsátásra
IV.
A Bánk bán utóélete a reformkori átértelmezés: nemzeti konfliktus – magyarok és idegenek között - ettől megnő Petúr fontossága – Bánk alakja pedig nehezen érthetővé válik – 1848 március 15: díszelőadás – jelképpé válik – Erkel operája: romantikussá átdolgozott szövegkönyv – az átértelmeződés befejeződik mára a tragédia nemzeti klasszikussá vált – nyelve, mely Petőfi előtti, kissé elavult – inkább érezni, semmint érteni gyakran az indulatot – ez sikerének és sikertelenségének is titka – az átdolgozások (Illyés) kudarcának oka is KÖLCSEY FERENC (1790-1838)
I. Élete: 1790.: Sződemeter - középnemesi család - Debrecen, jogi tanulmányok - Kazinczy barátsága - Felelet a Mondolatra (Szemere Pállal) - 1818: a hírhedt Berzsenyi-kritika, mégis a magyar kritika megteremtője - szakítás a klasszicizmussal Nemzeti hagyományok: a herderi gondolat beépítése a magyar közgondolkodásba (a szervetlen fejlődésű nemzetekre a halál vár) - egyúttal vita is Herderrel (a magyar nemzet fejlődése nem szervetlen, állítja Kölcsey) -1830: az Akadémia tagja 1832: országgyűlési követ, az ellenzék egyik vezére - híres beszéde az örökváltságról - 1834: lemond a követi posztról elvei miatt - a Reformkor eszméinek összefoglalója búcsúbeszédében: „Jelszavaink valának: haza és haladás” - erkölcsi felfogásának kifejtése: Parainesis Kölcsey Kálmánnak (benne a cselekvő hazaszeretet modern felfogása) - 1838: Wesselényi védelmén dolgozik, romantikus novellákkal kísérletezik, amikor váratlanul meghal Szatmárcsekén; II. Költészete: Fő témái: az elvágyódás és a hazaszeretet
Formai jellemzők: klasszicista forma és igényesség, romantikus képi világ és eszköztár Művei: Csolnakon - légiesített, „felemelt” népdal; időmértékes forma; népies képek; témája a jellegzetes romantikus elvágyódás egy másik, jobb világba a magány elől; Hymnus (a magyar nép zivataros századaiból) -1823. január 22.; ( műfaja forma szerint himnusz, fohász Istenhez; a reformáció korának jeremiádjait idézi; valójában azonban óda (a műfaji kevertség is romantikus vonás!); keretes szerkezetű (variált keret); trocheikus időmértékes verselés (7,6,7,6,7,6,7,6 szótagszámú nyolcsoros strófák); Hegel előtti történelemszemlélet (nincs ok- és időrend); hagyományos nemesi nemzetkép („Extra Hunga-riam non est vita…”); a vers menete: 1. A keret első fele: áldáskérés; 2. A kérés indoklása: dicső múlt (értéktelítettség), mint Isten adománya (a tetőpont Mátyás uralkodása) majd a nemzet bűnei miatti fordulat (értékvesztés), Isten büntetése, a vesztes múlt (tatár, török és testvérháború azaz a Rákóczi-szabadságharc), végül a jelen reménytelensége, a múlt és jelen képi szembeállítása; 3. A keret variált második fele: már csak Isten szánalma segíthet a magyarságon; megjelenés: Auróra, 1829.; megzenésítés 1844. Erkel Ferenc; a magyar nemzet hivatalos jelképévé, himnuszává lett; Huszt - műfaja szabályos, disztichonos formában írt epigramma; a múlt és a jelen szembeállítására épülő, romantikus közhelyek tudatos halmozásával (éjszaka, holdfény, várrom, magányos költő, a szirttetőn, megjelenő és megszólaló kísértet) dolgozik, majd a befejező részben a csattanó (fordulat) a jövőt is beemeli a versbe, és a cselekvő hazafiság lényegét fogalmazza meg: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derűl!” Zrínyi dala (1830.)- trocheikus időmértékes vers, párbeszédes forma; a páratlan versszakokban Zrínyi keresi a maga korának értékeit, a páros versszakokban a költő paradox válaszai hangzanak el (megvan a keresett dolog,
de értékveszett formában, azaz lényege mégsincs meg többé); a vers itt is a múlt dicsőségének és a jelen silányságának ellentétére épül; képi anyaga a Hymnuséra emlékeztet; megjelennek a kulcsszavak is (hon, bérc, vár, omladék, stb); de egyértelműen pesszimista végkicsengésű; Zrínyi második éneke (1838.) - az előző versnek illetve a Hymnusnak továbbgondolása, a képi anyag azonos, szóhasználatában is a Hymnust idézi („Áldást adék…”; De szánd meg, ó, Sors…”), itt Zrínyi és a Sors párbeszéde jelenik meg; a költő a Sorshoz könyörög, a válasz elutasító; a zárásban a nemzethalál tényként jelenik meg; III. Kölcsey jelentősége: a nemesi romantika megteremtője; emberi-politikusi példakép is; VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800-1855) I. Élete: élete: nemesi származás, családi katasztrófa, lecsúszás; nevelősködés (Perczel Mór); reménytelen szerelem (Perczel Etelka); a Zalán futása híressé teszi; Pestre költözik, az Akadémia könyvtárosa lesz; késői házasság (felesége Csajághy Laura, Bajza János sógornője); irodalmi vezér (Nemzeti Kör); Kölcsey után (1834-36-tól) ő a nemzeti költő; Petőfi felfedezője; 48-49-ben képviselő; a bukás után bujdosik, majd visszavonultan él; keveset ír, elborult elmével hal meg; temetésén 20 ezer néma tüntető; II. Költészete: a, első korszak - (a húszas évek) - eposzok, kiseposzok, Zalán futása (1825: a romantika korának kezdete): honfoglalási eposz, benne erős reménytelen szerelmi vonulat, (az Etelka-szerelem emléke) - Délsziget: megálmodott magyar mi-
tológia, töredékben maradt egy sor kiseposszal együtt - A két szomszédvár: romantikus középkor-idézés, vadromantika, bosszú, halál, megőrülés; a halálvágy uralja a korszakot Zalán futása: a régen várt nemzeti eposz, sokan dicsérik, kevesen olvassák, szabályos hexameteres eposz, minden létező eposzi kellékkel; az első fejezet kezdete (Előhang”) mutatja azonban, hogy tipikusan romantikus múltidézéssel van dolgunk („Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban…”); két szálból építkezik: a honfoglalók harcai illetve a délszaki tündér reménytelen szerelme (ez utóbbi a hitelesebb és modernebb) b, második korszak: a romantikus drámák korszaka, a harmincas évek eleje Czillei és a Hunyadiak: történelmi téma, a független magyar királyságra utal, romantikus végzetdráma, Erkel operájának (Hunyadi László) egyik előzménye, ma is színpadképes dráma Csongor és Tünde: (Gergei Albert Árgírus királyfi illetve népmesei előzmények, a Varázsfuvola hatása); műfaja mesedráma témája: a boldogság lehetősége, annak keresése - szerkezete a bűvös világ-napra épül (éjszakától éjszakáig) és a bűvös világtérben játszódik (gömb), Csongor ezt járja végig - főbb tartalmi vonulatok: a hármas út, mint a földi élet lehetőségei: a fejedelem, a kalmár és a tudós útja, a fejedelem minden tartományát elveszti, a kalmár koldussá válik, a tudós megőrül a második találkozás idejére; a boldogság végül csak a magánéletben a szerelembe és halálba zárva lelhető meg, Üdlakot (ez Tünde lakhelye) ember el nem érheti, ezért Tünde mond le a maga világáról, a halhatatlanságról, cserébe Csongornak viszont le kell mondani a világról, az élet csak egy perc az örök éjszakában (Éj monológja: „Sötét és semmi voltak - van - lesz) - egyszerre filozófiai és mese-dráma - csodálatosan zenei hangzású, nyelve különleges, nyelvújító, lendületes, különleges méretű képekkel dolgozik, mára mégis kissé elavultnak hat;
c, harmadik korszak: a cselekvő hazafiság költője, a harmincas-negyvenes évek Szózat: -1836.; nemzethez szóló „szózat”, azaz intés, beszéd, óda; keretes szerkezetű (a keret módosul) jambikus időmértékes verselés (86868686 szótagszámú négysoros versszakokból épül fel, de két versszak, azaz nyolc sor alkotja a keretet) - tekinthető Kölcsey Hymnusa parafrázisának, vagy továbbgondolásának is, tudatosan annak gondolatmenetét követi, de üzenete egészen más, tekintettel a megváltozott történelmi helyzetre és Vörösmarty polgárosultabb nemzetfel-fogására; („népek hazája, nagyvilág”); pedig onnan indul, ahonnan Kölcsey: („ a nagy-világon e kívül nincsen számodra hely”);ettől lehet optimista a nemzethalál képének megjelenése ellenére ; a vers menete: 1. megszólítás és felszólítás: a magyarsághoz szól, és a két igenév („élned, halnod” után a „kell” parancsa következik; 2. indoklás és buzdítás: felidézi a múlt dicsőségét, majd a vereségeket, de - szemben a hagyományos romantikus nemesi felfogással (Berzsenyi óta) a jelen magyarságát a dicső ősökhöz méltónak nevezi („megfogyva vár, de törve nem”); a jelen után kettős jövőkép jelenik meg: győzelem vagy dicső halál; a „nagyszerű halál” azért lehet dicső, mert a többi nép gyászát váltja ki, és mert példát adhat nekik nagyságból és bátorságból 3. megismételt, megerősítő felszólítás: a keret itt is variált, a felszólítás (a szórendi változás és a főnévi helyett használt műveltető melléknévi igenevek következtében) itt még erőteljesebb; a vers „rendületlenül” szava vers- és korszakfelidézővé vált a magyar nyelvben; a Szózatot Egressy Béni zenésítette meg; második nemzeti himnusszá lett; A Guttenberg-albumba: - disztichonos epigramma, a könyvnyomtatás 400 éves év-fordulójára kiadott albumba íródott egyetlen hatalmas körmondat; rokona Batsányi A franciaországi változásokra című versének; 12 feltételes időhatározói mellékmondat után csattanóként hangzik el a két főmondat („majd ha... és” „az lesz” „ akkoron ád”);
a vers a világ megváltozását a felvilágosodás eszméinek elterjedésétől reméli, annak jellegzetes szókincsével dolgozik, a vers csúcsa az „igazság” szó; Gondolatok a könyvtárban: - filozófiai rapszódia - témája: van-e haladás a történelemben vagy csak körforgás van? mi az emberi élet értelme, célja?; a vers menete: 1. a kiinduló ellentmondás a könyvek tartalma és anyaga közötti ellentét; 2. az ellentmondás kitágul: minden pozitív változás negatív változásokat is hozott; a jó és rossz elválaszthatatlanul együtt nőtt a civilizációs folyamatban (a gondolat Babits Jónás könyve című művében tér majd vissza); lehet, hogy a haladás pusztuláshoz vezet; 3. elpusztítsuk-e akkor a civilizációt, a jót a rossz miatt? - nem! Van remény, talán Amerika új eszméiben bízhatunk; 4. mi dolgunk a világon?; küzdeni ; de ha nincs haladás, értelmetlen a küzdés; itt a filozófiai gondolatmenet csődje!; 5. A „mégis-morál”, az etikai „kategorikus imperativus” továbbsegíti; újra felteszi a kérdést, és most történelmi-politikai szinten válaszol: „előttünk egy nemzetnek sorsa áll”; 6. a zárás a „férfimunka” sem filozófiai, hanem etikai szinten mozog; a válasz azonban a Reformkor legtevékenyebb időszakában így is elegendőnek tűnik; Madách a történelmi katasztrófa után Az ember tragédiája 13. színében innen halad majd még tovább; d, negyedik korszak: 1849 után; keveset ír, de ezek remekművek Előszó: néhány addig kiadatlan, még a reformkorban írt kiseposz elé készült előszónak (erre vonatkozik a „Midőn ezt írtam…” kezdés); nyilvánvalóan történelmipolitikai allegória (közeli rokona Arany, Tompa, Vajda e korszakbeli verseinek, pl. Letészem a lantot); a vers menete az évszakrendet követi: 1. a tavasz értékteli képeiben a Reformkor ábrázolása; 2. a tetőpont a nyár, a forradalom, mint pillanat (vihar előtti csend); 3. a vihar a szabadságharc, ez mint háború jelenik meg, hatalmas méretű, elszabadult víziós képei Vörösmarty költészetének csúcsát jelentik, teljes az ér-
tékpusztulás; 4. a jelen (most tél van és csend és hó és halál”) a vereség, a pusztulás képe, a terror időszaka, értéknélküliség, formai tekintetben a „legverstelenebb” versrészlet, a jambikus hangsúlyok sorra az „és”-re esnek, ettől szétesik a ritmus; a csend megjelenik a szöveg között; 4. a zárásban az új tavasz ígérete csupa álság, hamis, értékek és ember nélküli tavasz ez; a jövő reménytelen; A vén cigány: a kor jellegzetes magatartását, a „sírva vigadást” emeli költői képpé, ez is allegória, valójában önmegszólító vers; ars poetica; elszabaduló képek és szigorúan zárt forma feszültsége teszik naggyá; négysoros refrén és zárt szerkezet jellemzi; kiváltója a Krimi háború adta remény, hogy meggyengülhet Oroszország és vele Ausztria, és ez talán a magyarság számára is hozhat valami jót; a hosszú, negatív hangulatú előkészítés után a zárásban ott a fordulat: a végső elkeseredésből kiemeli a hallgatót: „lesz még egyszer ünnep a világon”; itt is az Adynál kifejletten megjelenő „mégis-morál” jelentkezik; jellegzetes magyar emberi-költői magatartás ez; III. Vörösmarty jelentősége: új költői nyelvet teremt; a magyar nagyromantika csúcsa; hatalmas képi világa máig érezteti hatását (pl. Babits, József Attila, Pilinszky); ő Petőfi felfedezője, elindítója is; nélküle nincs Madách Imre sem; PETŐFI SÁNDOR I. Élete: 1823. Kiskőrös – Kiskunfélegyháza – diákévek (pl. Aszód, Sárospatak) – katonaság (Sopron) – Pozsony – Debrecen – Pest (Vörösmarty támogatása) – 1844: Pesti Divatlap – első verseskötete (Versek) – siker – A helység kalapácsa, János vitéz – 1845: Csapó Etelke (Cipruslombok) – költői válság (Felhők, Tigris és hiéna) – 1846: a válság vége, Tizek Társasága, erdélyi utazás, találkozás Szendrey Júliával,
Arany barátsága (Összes költeményei) – 1847: költői beérés, szeptember 8., esküvő – Koltó – Pest, Életképek – 1848. március 15.: Petőfi napja a magyar történelemben – utána: radikális politizálás, vereség a követválasztáson, politikai viták (Vörösmarty, Jókai) – Bem serege – fia születése – 1849. július 31. Segesvár II: Költészete: a, Első korszak: a pályakezdéstől 1844 végéig Lényege: a romantikus népiesség diadala, új Magyarországkép születése Előzményei: Herder-hatás, Csokonai népies kísérletei, Kölcsey (Pl. Csolnakon), Vörösmarty (pl. Csongor és Tünde) népies próbálkozásai Jellemzői: népies forma (hangsúlyos verselés, népdalstrófa), népies képanyag (az alföldi paraszti és betyárvilág), népi hősök (paraszt legény, menyecske, betyár, népies költői én), népi műfajok (bordal, szerelemdal, helyzetdal, tájvers), új nyelv és szókincs (a polgárosodó város nyelve, közvetlen, hétköznapi, a nyelvújítástól letisztult nyelv: mai köznyelvünk forrása) Tartalma: az új magyarságfelfogás, új Magyarország-kép (a nemesi romantika hegyvidéke, sziklái és romvárai és a Duna helyett az alföldi táj és ember valamint a Tisza, mint jelkép: ez máig élő képünk önmagunkról – csikós, betyár, délibáb, ménes, csárda, stb) Ars poetica: A természet vadvirága (a romantikus költő-zseni megformálása: a művelt világ áll szemben a népi zsenivel) – nem azonos a költői én Petőfivel!!! (bár a kortárs olvasó…) Példái lírában: A virágnak megtiltani nem lehet (3/9), Ez a világ amilyen nagy…(2/8), Az én torkom álló malom (2/8), Megy a juhász a szamáron (2/8) Az alföld (trocheikus 10-es) Az alföld: romantikus ellentétezéssel indít, megjelenik a költői én, és a szabdságvágy, mint pozitív érték, a leírás módszere térbeli, a képek jellegzetesek, nagy távolságból, felülnézettel indul, közelít, kisebb tájegységeket jelenít meg, még jobban közeledik a földhöz, egészen az apró növényekig
kiemel részleteket, aztán újra eltávolodik, a tájleírás a verszárlatban többletjelentést kap, a végén a szülőföld iránti szeretet vallomása (a szabadság, korláttalanság, a hazaszeretet, az alföldi világgal való teljes azonosulás) Példái az epikában: A helység kalapácsa: kudarc és siker egyszerre, a nemesi romantika divatos műfajának (kiseposz) paródiája, komikus eposz és egyben (népies) eposzparódia, hőse kisszerű (de népi) alak, témája falusi kocsmai verekedés, ez szólal meg eposzi méretű nyelven, a humor fő forrása éppen a nyelv (pl. nevek, állandó jelzők: Fejenagy koma, Bagarja uram, a béke barátja, a szemérmetes Erzsók, Harangláb, az amazon természetű Márta, a helybeli lágyszivü kántorstb) János vitéz: az új, epikus forma megtalálása: népies elbeszélő költemény, a népies forma (hangsúlyos felező 12es), a népies nyelv, a népies téma (népmesei történet) és a népi hősök (talált fiúgyerek, apátlan, anyátlan árva lány) találkozása, szabályos, kétmenetes tündérmese szerkezetére épül, két párhuzamos történet arról, mivé lehet a tehetséges népi hős a Magyarországon 1840 körül a valóságos illetve egy tökéletes (nem létező) világban; az első rész végén János vitéz nincstelen obsitos, a második végén Tündérország királya! A hős elindul, hogy megtalálja a boldogságot, próbákat áll ki (a becsület, a bátorság, a hűség próbáját)minden szempontból alkalmasnak bizonyul a felemelkedésre, király lehetne, de ő visszatér a hazájába, Iluskához (bukás, az első rész vége). Újra útra kel, új próbákat áll ki (óriások, boszorkányok, Tündérország), ismét megállja a helyét, győzedelmeskedik, megtalálja Iluskát is. A korszak jelentősége: forradalmian megújítja (témában, nyelvben, műfajban) a magyar költészetet, lezárja a romantika első korszakát, máig érvényesen megváltoztatja a magyarság képét önmagáról b, Második korszak: 1845-46. Lényege: a népies dalforma kimerülése, a bonyolultabb érzések, gondolatok megjelenítésének problematikussága, az eddi-
gi költői szerep pózzá válása, költői (téma- és formabeli) válság, útkeresés Jellemzői: időmértékes verselés, a nagyromantika képei, embergyűlölet, halálvágy, töredékek sokasága Példái: Cipruslombok Etelke sírjáról, Felhők (Álltam sírhalma mellett, Ha életében…, A világ és én, A nap, Az én szívem) Lezárása: Levél Váradi Antalhoz (1846) c, Harmadik korszak: 1847-48. Lényege: Eljutás az elvont egyéni szabadság gondolatától a közösség szabadságáig és a politikai forradalomig, majd a szabadságharc költészete Jellemzői: túllépés a népiesség szűk lehetőségein, a népiesség és a Vörösmarty-féle romantika szintézise, a forradalmi romantika megszólaltatása Témái: szerelmi költészet (Szendrey Júliához: Reszket a bokor, mert…, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Szeptember végén), forradalmi költészet (Egy gondolat bánt engemet, Véres napokról álmodom, Ítélet, Forradalom), a Magyarország-kép továbbépítése (A Tisza), politikai költészet (A nép nevében, Okatootaia), filozófiai költészet (Világosságot), a háború (Négy nap dörgött az ágyú) Műfaji sokszínűség: dal (Reszket a bokor, mert…), tájleíró költemény (A Tisza, A puszta télen), rapszódia (Egy gondolat bánt engemet, Minek nevezzelek), elégia (Szeptember végén), óda (Nemzeti dal – dal? himnusz?), allegória (Föltámadott a tenger), epigramma (Szabadság, szerelem), elbeszélő költemény (Az apostol) Ars poetica: A XIX. század költői – hullámzó versmenet; az 1. vsz.: sodró lendületű tagadással indít, elítéli a biedermeier költőket, egyúttal saját korábbi költészetével is szembefordul; 2. vsz.: a költő mint lángoszlopot jeleníti meg, bibliai kép, a nép megváltásának vezére a költő, visszafogott, értelmező hang; 3. vsz.: az igazi költő lendületes felszólítása – „a néppel tűzön-vízen át”; 4. vsz.: a hamis próféták elítélése, a rossz je-
len ábrázolása, ismét visszalépés dinamikában; 5. vsz.: a jövő megjelenítése – Vörösmarty „A Guttenberg-albumba” epigrammájának szerkezeti felidézése, prófétikus sorok, a cél Kánaán; 6. vsz.: a költő dolga a küzdelem a jelenben, a jövő a dicső halál – víziós temetési kép!, a népköltőtől eljut a népvezér látnokköltőig; Legfontosabb versek: Egy gondolat bánt engemet I. rész: lassú indítás, romantikus halálképek egymásutánja, többszöri nekilendülés, zaklatott hangulat, a közönséges halál lehetőségének nagy erejű elutasítása; II. rész: feltételek felsorolása, fokozásos versszerkezet, Vörösmarty „igazság” szava helyén a „világszabadság” szó; III. rész: hatalmas lendülettel teli kép a „végső” összecsapásról, az értelmes, hősi halál képe; a jambikus formát anapesztusok váltják fel, ettől felgyorsul a vers; IV. rész: hatalmas romantikus vízió, víziós temetési kép a verszárlatban, a zárószó: „világszabadság”; Szabadság, szerelem: romantikus ars poetica; a cél az egyéni boldogság, de csak szabad ember lehet boldog, tehát a cél a szabadsággal megszerzett boldogság; A nép nevében és később a Dicsőséges nagyurak: a népforradalom témáját dolgozza fel, de az elsőben a költő kívülálló, a másodikban népvezér Az ítélet: klasszikus, hexameteres forma; bibliai kép (apokalipszis); a történelem mint vérfolyam jelenik meg, a végső harc jók éls gonoszak küzdelme; vértenger árán jön el a jövő, de a „menny” a földre leszáll: hatalmas fordulat – a romantikus „másik világ” földi megteremtése a politikai forradalom vállalását jelenti! Nemzeti dal: a cím szerint tudatosan nemzeti himnusz, felépítése részben a Hymnusra illetve a Szózatra utal, I. rész: tökéletesen megépített szónoki beszéd is, meg-és felszólítással indul, eldöntendő kérdéssé fogalmazza a jelent, de valójában csak egyetlen válasz adható; II. rész: a folytatás az érvelő kifejtés; felidézi a dicső múltat szembeállítva a jelennel; fokozatosan legyőz minden ellenvetést; a lelkesedéssel elso-
dorja a hallgatót, a szabadság kivívását egyszerűnek mutatja; III. rész: a verszárlat jellegzetes víziós halálkép, temetési kép egyúttal hitelesít is; felező nyolcas a formája Föltámadott a tenger: hatalmas allegória a forradalomról, jellemzője a kétely nélküli teljes azonosulás a néppel, a hajó és a tenger képe jellegzetesen romantikus, aktuálpolitikai vers, de egyben örök jelkép is; Világosságot! bölcseleti költemény; az emberiségért való áldozat értelmének keresése, az emberi értelemmel felfogható cél keresése, új erkölcsi alapok keresése; kétség és pesszimizmus; Szeptember végén: csodálatos romantikus szerelmes elégia; a házastársi szerelem apoteózisa; I. rész: közel és távol, nyár és tél ellentétére épít, megjeleníti a jelent (fiatalság) és a jövőt (öregség, elmúlás, halál); II. rész: „házastársi enyelgés” – a boldog jelennel játékosan szembeállítja a halál lehetőségét a jövőben; III. rész: hatalmas, rafinált szerelmi vallomás a síron túl is tartón szerelem közhelyének romantikus képpé elevenítése („még akkor is, ott is, örökre szeret”) Új szintézis az epikában: Az apostol:; nyugat-európai rímtelen időmértékes verselés: a kor legmodernebb formája; előzménye a szabadszállási választási kudarc, a forradalom megfeneklése, kiábrándulás; hőse Szilveszter, a világmegváltásra készülő alak; in medias rés kezdés, önéletrajzi elemek (szilveszteri születés, menekülés a faluból, felelősség a családért, forradalmi elkötelezettség, irodalmi működés) és Dickens-hatás; a nép értetlensége, a hős magára maradása, a vezető a nép helyett cselekszik, anarchista-terrorista tett, eredménye bukás: Szilveszter nagyszerű hős, de útja elhibázott, még ha célja és tettei a jövőből igazoltnak tűnnek (víziós zárás: a jövő megemlékezik a hősökről); a mű ma is érvényes és időszerű, koránál sokkal modernebb volt, talán ezért sem épült bele a Petőfiképünkbe! Európa csendes, újra csendes: a szabadságharc bukásának verse, kétségbeesett sikoly Európához, a magára ma-
radt magyarság etikai felemelése, bíztatása; a verszárlatban a szabadság ódai hangú megszólítása; Pacsirtaszót hallok megint: a katona és a költő szembeállítása, idilli pillanat a háború közepén; Szörnyű idő: a legutolsó vers; a teljes reménytelenség; a totális pusztulás képsorai, az „őrült, rémülésteli, zavart ész” verse; apokaliptikus harc, döghalál, nemzethalál; III. Petőfi jelentősége máig ható új Magyarország-képet teremt; új költői nyelvet teremt (és ezzel a modern magyar köznyelv megalapozója); megteremti a magyar népies romantika költészetét, majd az európai forradalmi romantika legnagyobb alakjává nő; megújítja a magyar költői formát (népdalstrófa, időmértékes dalforma, rímes-időmértékes nagyformák; szabad szótagszámú rímtelen nyugat-európai verselés); hatása Adyig egyeduralkodó, de újra és újra hat (pl. Erdélyi János, József Attila, Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc, Sinka István) ARANY JÁNOS I. Élete: Nagyszalonta, 1817 – Debrecen – színészkaland – házasság – Az elveszett alkotmány, 1846 – Toldi, 1847 – Kisfaludy Társaság, Petőfi barátsága – A nép barátja, 1848 – Toldi estéje (1848-1854) – nemzetőrség – Geszt, Tisza Domokos, 1850 – 1849-51. költői válság – lírai kísérletek: Családi kör, Letészem a lantot – a nemzeti költő feladatának felismerése – Nagykőrös (1851-60) – a nagy tanári kar hatása (érdeklődés a történelem iránt) – a válság vége: rátalálás az új műfajra, a balladára – epikus kísérletek (Nagyidai cigányok, Bolond Istók, Daliás idők, a hun-magyar eposz terve) tanulmányok (A magyar nemzeti versidomról, Irodalomtörténeti jegyzetek, Zrínyi és Tasso) – Pest, Kisfaludy Társaság igazgatója (1860) – lap-
alapítás (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú) – Madách felfedezése (1861) – a teljes Shakes-peare – Buda halála – az Akadémia főtitkára (elhallgatás) – a szabadulás: Őszikék (1877) – Toldi szerelme – a Petőfi-szobor avatása 1882 II. Arany, a balladaköltő a, A ballada: kisepikai műfaj, melyben lírai és drámai elemek is vannak. („Tragédia dalban elbeszélve” – Greguss Ágost). Az európai példák (skót: Percy püspök népballada-gyűjteménye; német: Armin és Brentano: A fiú csodakürtje című gyűjtemény, Goethe: Erlkönig, Garay: Hédervári Kont; Vörösmarty: Búvár Kund, székely népballadák) Típusai: románcos (latin nyelvterület; líraiság; egyenes vonalú cselekmény;)és skót-székely típus (tragikus; kihagyásos szerkesztés, párbeszédes; tér- és időbeli síkváltások;) tragikus és vígballada népballada és műballada b, Szalonta 1847–48.: pl. A varró leányok (1847.): románcos ballada; egymás után megszólaló öt lány, egyre több információval, egészen a tragikus zárlatig. modern vágástechnika, megoldatlan a keret c, A nagykőrösi korszak balladái (1851–60): általános jellemzők: történeti és népi téma; a helytállás, a hűség, a zsarnokság és az ellenállás, a bűn és bűnhődés történetei; gyakori a lélektani ábrázolás, a vízió, a hallucináció, valamennyi értelmezhető konkrétan valamint politikai allegóriaként illetve etikai példázatként; sokféle, erősen zenei forma; különleges szerkesztés, pl. V. László (1853.): két szálon futó történet – a király menekülése kettős: a térben és a lelkiismeret elől – erős akusztikai hatások – romantikus képek: éjszaka, vihar – ellentétezés – lélektani folyamatot ábrázol – a hitszegő hitszegéstől bukik el – politikai allegória: a hitszegő Ferenc József, a visszatérő rab a 49 utáni emigráció, stb. – jambikus lejtés, erős zeneiség Szondi két apródja (1856.): két szálon futó (körkörös) szerkezet – az első 2 vsz. az alapszituáció, a két domb és a
völgy – a 3. vsz. a szultán kérdése és kérése – a 4. a török követ felelete – innen a követ és az apródok váltogatják egymást – a két szál Szondi hőstettének felidézésében találkozik – a török előbb kérlel, aztán végül fenyeget – az apródok előbb csak felidéznek, majd egy kétfelé szóló átokkal zárják dalukat –a ballada nyelve: kétféle stílus, kétféle szókincs – Szondi a hősiesség, a két apród alakjában a hűség jelképe – egyúttal a költők példája is – történelmi-politikai allegória is: Szondi bukása 48 bukása, az apródokat csábító hatalom az ötvenes évek osztrák hatalma a záró átok Petőfire is utal – különleges ritmusforma – zenei anapesztusos ritmus. A walesi bárdok (1857.): Ferenc József magyarországi látogatásakor (1855 és 57) Aranyt is fölkérték üdvözlővers írására – ehelyett írta meg ezt a „Kapcsos könyv”-be – üzenete: a zsarnokkal való erkölcsi szembenállás kötelező, de elsősorban a költők kötelessége a hűség a bukott igaz ügyhöz – a ballada szerkezete különleges (egy szálon futó, betétes) – az első rész a király érkezése, kérdései – a második rész a montgomery lakoma: a királynak nem elég a győzelem, meg is akarja alázni a legyőzötteket – a bárdok betét-balladái – az 1. kemény (cs, r, t), a 2. lágy (l,m,sz), a 3. a végső átok, ez a bárd Arany önarcképe (utalás Petőfire) – a király menekülése a 3. rész (az „Edward király…” kezdetű sor tagol!) – a király győz, de őt is legyőzi a lelkiismeret-furdalás, a hallucináció – A verselés eredeti dallamot követ: skót balladaforma, de tudatosan idézi a Szózat formáját – a vers legfőbb formaalkotó elve az ismétlés (szöveg, ritmus, esemény) – nyilvánvaló politikai allegória is Ágnes asszony (1853.): népi téma (talán valódi eset áll a háttérben) – egyenes vonalú szerkesztés –a verselése: felező nyolcas (a refrén anapesztusos) – a vers 1. része a bűn kiderülése, a patakpart, lassú menetű – a 2. rész a börtön és a bíróság, fokozatosan felgyorsuló – a 3. rész ismét a patakpart, itt rohan az élet – a középrészben a megőrülés lélektanilag hiteles ábrázolása (az elme tisztánlátásáért folytatott küzdelem, az ön-
reflexió paradox módon már elme megbomlásának szimptómája) – a ballada hitelességét az öregedés folyamatának képi ábrázolása növeli Zách Klára, V. László, Mátyás anyja, Szibinyáni Jank, Pázmán lovag, d, Az Őszikék balladái (1877) jellemzők: népi, misztikus, babonás motívumok – erkölcsi szigor – nagyváros-ellenes-ség pl. Tengeri-hántás (1877.): népi téma – betétes ballada – a ballada keletkezéstörténetét is bemutatja – a keret a kukoricahántás, közben mesélik a megesett lány történetét – a lavina-effektuson alapul –a strófák 5. sora mindkét szálhoz tartozik –értelmezi a történetet is – a büntetés most is bűnhődés: a hallucináció és vízió, s végül a halál – a babonák a zárásban életre kelnek – sötét, zárt, tragikus falukép (már nem Petőfi világa!) Vörös Rébék (1877.): népi téma – babonás, pogány motívumra épül –pontos lélektani fejlődést mutat – a bevezető képek már megadják a ballada félelmetes alaphangulatát – ez ural mindent – erkölcsi vétség indítja a bűn lavináját – a bűn, a kísértés, a rossz tárgyiasul a varjúban – lehetetlen tőle megszabadulni. – a refrén mágikus ráolvasás jellegű – a bűn és bűnhődés bonyolult, nem áll helyre az erkölcsi rend – sötét és reménytelen ez a világ – a babona itt is kijön a zárt történetből Híd-avatás (1877.): alapja az a babona, hogy az új hidat az öngyilkosok avatják – Madách-hatás, haláltánc-ballada – a nagyváros a „szabad verseny” minden figurája hitelesen jelenik meg – uralkodik a céltalanság, az élet értelmetlensége, az erkölcs halála válik az ember élete, nemre és korra való tekintet nélkül – valójában a haláltánc vízió, betét a fő történetben – az a halál zárja a balladát Tetemre hívás, A képmutogató, Éjféli párbaj III. A Toldi és a Toldi estéje 1. Keletkezésük
1846 Kisfaludy Társaság pályázata – Aranyt motiválhatta a Szalonta környéki Toldi-hagyomány – a források: népballadák, népmondák Ilosvai históriás éneke, a János vitéz az epikus hasonlatok a Homéroszt idézik – hangos siker – Petőfi barátsága – a kiadást Petőfi intézi – Arany híres költővé válik – 1847–48 Toldi estéje – a történelmi változások meggátolják kiadását – a Toldi estéje világképe és hangneme nem illett a forradalom és szabadságharc hangulatához: 1854-ben jelent meg 2. A Toldi cselekménye, szerkezete Romantikus „Előhang” (szembeállítja a kisszerű jelent a nagyszerű múlttal – képei népiesek) – 1. ének: expozíció – Nagyfalu – nyár – aratás idején – a magányos Toldi találkozása Laczfi nádor hadával – a vágy és a valóság között szakadék – dúlt lelkiállapot – 2. ének: szembekerül bátyjával – megvan az elérhetetlen cél – 3. ének: (ez a bonyodalom) – dühében gyilkos lesz belőle – menekülnie kell Nagyfaluból – a következő hat ének Toldi vándorlása (3 még Nagyfalu környékén: 4 ének: a menekülés, az 5. a farkaskaland, a 6. Toldi anyjától és bátyjától való búcsúja) – kemény próbák: az erő és bátorság próbája (a farkasok), a szeretet próbája (búcsú anyjától, bátyja életének megkímélése) – késleltetés: a kutyák miatt nem kaphatja meg Miklós az anyjától a száz aranyat, amit majd Bence hoz el neki 10. énekben) – így nem nemesként, hanem parasztlegényként vág neki a bujdosásnak – A 8-10. ének ismét kaland – Pest-Buda a helyszín: György ármánykodása (a megoldást készíti elő), a bika megfékezése – ez erőpróba, de a jutalom mutatja, a paraszt nem ember – itt Toldi már másokért harcol – ez előkészíti a harmadik fokozatot, ahol már az ország becsületéért vív – Bence érkezése – Toldiból, a parasztlegényből lovag lesz – 11-12. ének: Toldi gyors győzelme – A 11. a tetőpont – Toldi eléri életcélját: a feltételek adottak – végrehajthatja tervét, amiről az anyjának üzent Bencével a negyedik énekben – Toldi győzelme fordulatos, izgalmas harc eredménye (a cseh bajnok álnokságáért hal meg – a 12. ének a megol-
dás: a király igazságot tesz, Miklós győz, és a király vitézei közé kerül – Az utolsó 2 versszak eltávolít: az Előhanghoz hasonló távolság (utóhangnak is tekinthető). 3. A mű üzenete: a nemzeti hős felemelkedése A János vitéz és a Toldi hasonló tartalmú – a paraszti sorból induló hős felemelkedése a mesevilágban (Tündérország), illetve egy sosemvolt igazságos lovagkorban (Lajos kora). a két mű üzenete közötti különbség: János vitéz a falu árvája, a paraszti világ legszegényebb alakja – Toldi a falusi világból indul, ám ő nemes szülők fia – benne a parasztság kiváló tulajdonságai (bátorság, tisztesség, hűség, családszeretet) és a nemesség legjobb tulajdonságai (kiváló bajvívó, azonnal felismeri az ország érdekeit, stb) – Kukorica Jancsi népi hős – Toldi nemzeti hős: benne a polgári értelemben vett magyar nemzet erényei (a paraszti és nemesi tulajdonságok) egyesülnek – Petőfi műve a nép felemelkedésének lehetőségéről és szükségességéről szól – Arany a negyvenes évek érdekegyesítő szellemében a magyarság jövőjét a nemesség és parasztság összefogásától reméli – a költészettel kapcsolatban is megfogalmazza: a népi költészet csak első lépés a nemesi és népi egyesítésének, egy, „nemzeti költészet” megteremtésének. 4. A Toldi és a Toldi estéje szerkezete: Toldi Toldi estéje Expozíció: Nagyfalu Expozíció: Nagyfalu nyár, aratás késő ősz, Toldi sírt ás Bonyodalom: György érkezése Budáról Bonyodalom: Hírnök Budáról lakoma Miklós dühe, gyilkossága Kibontakozás: Toldi vándorútja Kibontakozás: Toldi útja a királyig
lakoma erőpróbák: a farkasok erőpróbák: önmaga legyőzése a testvéri szeretet a tömeg megfékezése a bika az olasz bajnok Tetőpont: a cseh bajnok legyőzése Tetőpont: Miklós dühe, gyilkossága Megoldás: a király kegyelme Megoldás: Toldi bukása, halála Toldi győzelme a király kegyelme Toldi Budára kerülése Toldi sírja Nagyfaluban 5. A Toldi estéje üzenetei Toldi szerint meg kell őrizni nemzeti identitásunkat; a nemzeti önfejlődés és az európai fejlődés kettősségéből az előbbit kell választani – a király szerint akár a nemzeti sajátosságok rovására is a kulturális és erkölcsi modernizációt kell szorgalmazni – a „haza és haladás” kettős jelszava dilemmává vált: haza vagy haladás – Toldi halála egy elmúló, értékteli világ végét jelzi – az új szükségszerű A Toldi optimizmusának forrása: a nemzeti jellem pozitív tartalma – a Toldi estéje lírai pesszimizmusát a nemzeti jellem negatívumainak előtérbe kerülése okozza (hirtelenharagúság, elhamarkodás (lásd erről később: Nagyidai cigányok, Buda halála!) Rokonságban áll Kemény Zsigmond felfogásával: a polgárosodás kényszer – a polgárosodás a nemzet halálát okozza; 6. A Toldi szerelme: A trilógia középső része – kísérletek: Daliás idők, Első dolgozat, Második dolgozat – a kész mű: 1879 – változik a műfaj: közeledés a verses regény felé – a szerteágazó cselek-
mény középpontjában a személyiség problémája –az eljátszott boldogság, a hamis szerep – az elhamarkodás! – a történet lényege: az ifjú Toldi barátja, Tar Lőrinc nevében és fegyverzetében lovagi tornán elnyeri Rozgonyi Piroska kezét – de beleszeret Piroskába – menekülés Piroska emléke elől – a prágai kaland miatt késlekedik –Piroska Lőrinc felesége – Miklós megöli Tar Lőrincet (az veri feleségét) – menekülnie kell – Piroska tetszhalála – a sírrablás – menekülés – itáliai kaland – a király kegyelme – Piroska halála – a boldogság végleges eljátszása IV: Arany jelentősége a népiesség betetőzője – a nemzeti ellenállás költőfejedelme – a népnemzeti irányzat példaképe – a romantika végpontja – Petőfi irodalomtörténeti szerepének megfogalmazója – Madách felfedezője – a magyar Shakespeare megszervezője – az Anyegin-fordítás kezdeményezője – a korszerű világirodalom népszerűsítője – a modern verstan tudósa – a modern impresszionista líra előfutára – Kis József, Babits, Kosztolányi, a nagy Nyugat-nemzedék példaképe, a magyar nyelv egyik legnagyobb mestere; MADÁCH IMRE (1823-1864) I. Élete Alsósztregova, 1823 – korai félárvaság – az erős anya hatása – sikertelen korai irodalmi próbálkozások (Lantvirágok, drámák) – centrista újságíró – felesége Fráter Erzsébet – 48ban a megye katonai parancsnoka – 1852: bebörtönzése – 1854: hazatérés, válás – 1859-60: a Tragédia születése – Arany szerepe a mű győzelmében – 1861. a Tragédia megjenése – Arany és Madách barátsága – a költő a Kisfaludy Társaság és az Akadémia tagja – Alsósztregova, 1864: halál – a mű színre kerülése: 1883, Paulay Ede – a mű értelmezései:
pesszimizmus-optimizmus, vallásellenesség, kanti kötelességetika, egzisztencializmus – fordításai (több mint 40 nyelvre!) II. Az ember tragédiája (1859-60) 1. Műfaj, szerkezet: – műfaja: drámai költemény – lírai dráma – könyvdráma – emberiségköltemény – előzmények: Milton: Elveszett Paradicsom; Byron: Manfred, Káin; Shelley: A megszabadított Prométheusz; Goethe: Faust; – kortárs rokon művek: Ibsen: Peer Gynt; Hugo: Századok legendája, Flaubert: Szent Antal megkísértése – verselése: drámai jambus – hagyományos felosztása: keretszínek (bibliai színek) I., II., III., XV. szín történeti (álom-) színek IVXIV. szín – drámai szerkezet: expozíció és bonyodalom az égben és a földön : I-II. szín kibontakozás: III-XIV. szín tetőpont és megoldás: XV. szín 2. Színek, eszmék I. szín: A menny – a világ ellentétek egysége – az Úr: erő, tudás, gyönyör illetve szellem és anyag egysége – Lucifer: a tiszta szellem, a tudás, értelem –a rész fellázad a teljesség ellen II. szín: A Paradicsom - Ádám (az erő, uralom) és Éva (gyönyör, jóság, szépség) a Paradicsomban (eszme nélküli világ) megismétli Lucifer lázadását. Ádám jutalma, hogy ő is a tudás részese lesz III. szín: A Paradicsomon kívül I. – eszméje a szabadság – ez illúzió a termé-szettel (Földszellem) szemben – Ádám a jövőt akarja látni – Lucifer álmot bocsát rájuk – IV. szín: Egyiptom – Ádám (fáraó) eszméje a társadalmi szabadság – ez Éva (rabszolganő) vonzása miatt bizo-
nyul illúziónak – a halhatatlanság is elérhetetlen – Ádám új eszméje: az egyenlőség V. szín: Athén – eszméje az egyenlőség – Ádám (Miltiádész) elbukik: az egyenlőség csak polgári (jogi) – a Tömeg nyomora miatt. megvásárolható – az egyenlőség felfalja önmagát – a bukás elválasztja Ádámot Évától (felesége) is VI. szín: Róma – eszmétlen világként indul – Ádám (Sergiolus) a két eszme bukása után Éva principiumába menekül (gyönyör) – a szín haláltánc-jellegű –Péter apostol hozza az új eszmét – ez a testvériség: szabadság és egyenlőség szintézise – Éva (Júlia) társa Ádámnak a szenvedésben (álomként megjelenik a Paradicsom képe) VII. szín: Bizánc – a kereszténység fővárosába érkezik Ádám (Tankréd) – szeretet helyett gyűlöletet talál (Patriarcha – eretnekek) – a testvériség csak a bűn egyenlőségét hozta – a szeretet szabadsága nem összekapcsol, hanem elválaszt – mint Évát (Izóra) Ádámtól a zárdafal, a „korszellem”. VIII. szín: Prága I. – A testvériség bukása után Ádám ismét „pihenni” akar – Éva világába menekülve elrejti tudását – Éva (Borbála) a felesége – boldogtalanok: Éva nem képes megérteni Ádámot – Ádám bort kér, elalszik, álmában meghallja a „jövő dalát”: ez a Marseilles! IX. szín: Párizs – a Tragédia középponti színe – Álom az álomban – eddig állandó értéknövekedés – itt az eddigi eszmék szintézise: szabadság, egyenlőség, testvériség – ez Ádám (Danton) legnagyobb anyag-átalakító kísérlete – minden eddigi negatívum is együtt van: a szeretet hiánya (sem a márkinő-Éva, sem a pórnő-Éva mellett nem lehet Ádám boldog) (Bizánc), a Tömeg értetlensége (Athén), és a magány (Egyiptom) – Éva kettős megjelenése vonzó-taszító, emelőelbuktató kettősségét jeleníti meg – Ádám itt is elbukik X. szín: Prága II. – Ádám (Kepler) ébred – Párizst (a forradalmat) a bukás ellenére nagyszerűnek tartja – Éva (aki megcsalta Ádámot) bánja bűnét – Ádám a tanítványnak új eszmét vázol: a polgári társadalmat (felvilágosodás)
XI. szín: London – ez Madách jelene – hamis világ, fejlődésnek látszik, holott értékcsökkenés – elvész a testvériség, csak a szabadság (a rablás szabadsága) és az egyenlőség (a jogi, de nem gazdasági) marad – fő ellentét a tőkés-munkás ellentét – itt Ádám is csalással próbálkozik, hogy megkaphassa Évát – a csalás lelepleződik – a nyílt csalást nem tűrik – menekülnie kell. A szín második fele: A haláltánc-jelenet – kiderül, a világban mégis rend van – de ezt Ádám emberi szeme nem látja – mindenki elvégzi a maga dolgát – majd a halálba hull – csak Éva lép át a halálon XII. szín: A Falanszter – Ádám most a szellemszemekkel látott ésszerűséget eleve elrendelést akarja társadalmi elvvé tenni – egyetlen eszme marad: az egyenlőség – ez nem önkéntes (mint Athénban): ez a rabszolgák egyenlősége (szocializmus? érett kapitalizmus?) – meghal az egyéniség – meghal a szerelem – Ádám kétszer lázad e világ ellen – mindkétszer Éva miatt – végül menekülnie kell – a tudós (aki a teremtés művét utánozná lombikban), szintén kudarcra van ítélve XIII. szín: Az űr – Ádám az anyagiságtól próbál szabadulni – eszméje ismét pusztán a szabadság, a szellemi – hiányzik neki Éva, elszorul lélegzete – anyagisága (a Földszellem) nem engedi kitörni e világból – eszméje nincs többé – egyetlen lehetőséget lát: a Vörösmarty-féle „küzdés”-t, a „nagyszerű halál”, gondolatát XIV. szín: Az eszkimó-jelenet – Ádám szembesül a tudomány verségével – nincs dicső harc, elkorcsosulás van – eszme nélküli világ ez, akár a Paradicsom – csak ezt Ádám (s vele a néző) a tudás magasából, kívülről, ezért rettenetesnek látja – Ádám ébredni akar – ezzel ér véget az álom XV. szín: A Paradicsomon kívül II. – Ádámot Lucifer végképp lesújtja szavaival – a sors determinista felfogása ez – Ádám most áll legközelebb Luciferhez – tanítója ellen is fellázad a tudás, az értelem nevében – az öngyilkossággal akarja
megsemmisíteni a teremtést (tetőpont) – Éva megjelenése, a „biztos jövő” Ádám utolsó, legnagyobb bukását eredményezi Ádám a porba hull – visszafordul az Úrhoz – Az Úr záró szózatában kijelöli Éva és Lucifer helyét Ádám két oldalán, – megszabja Ádám útját – most fejezve be a teremtés művét – a „bízva bízzál” az ekkor kezdődő emberi történelemre vonatkozik 3. A szereplők jelleme, konfliktusaik Az Úr: erő (hatalom), tudás (értelem), gyönyör(jóság, szépség) egyben – szellem és anyag egyszerre – benne a világ teljessége örök és változhatatlan módon – felette áll a világnak Lucifer: a tudás (értelem) önmagában (a „rideg matézis”) – a teljességgel szembeforduló elszakadt, fellázadt rész – a tiszta szellemi képviselője – kétségbeesése és cinizmusa is tudásából fakad – nem lát (nincs!?) célt, értelmet a teremtésben („hiányzik az összhangzó értelem”) – érvelésén a materializmus, a morálstatisztika hatása érződik Ádám: az erő (hatalom) teremtett megtestesülése – ehhez társul Lucifer hatására a tudás (ez fokozatosan nő benne a 14. színig) – a 15. szín elején tudása Luciferével egyenlő – ekkor akar öngyilkos lenni – bukása és egyben menekülése: visszatérése az úrhoz anyagi voltának köszönhető (vonzza őt Éva) Éva: a gyönyör (szépség, jóság) teremtett megtestesülése – Lucifer ellentéte, a világ másik fele – ők egymás tagadásai – anyagi lényként Ádám társa – semmit sem tud, mindig csak érez – az anyagi létezés (virág) szintjén él, akár a Tömeg Tömeg: szintén az anyagi létezés szintjén él – csak érez, érzelmi alapon ítél – megváltoztathatatlan anyagiság – a tiszta szellemi eszmék eltorzítója Földszellem: az anyagiság megjelenése – szellemlény, akár Lucifer – Az Úr alárendeltje ő is – Éva és a Tömeg rokona
A darabban végig ellentét van Lucifer és Éva, a Földszellem és Lucifer között, ezek fenn is maradnak – a megoldásban Ádám elfogadja helyét a világban: eszerint Ádám, Éva és Lucifer együtt létrehozhatja a földi harmóniát (az Úr harmóniájának földi mását) – Ádám harca a két szélsőség, a tiszta értelem és a tiszta érzelem között, szellem és anyag között vezet előre – e a harc (a boldogságért) az ember dolga és nagy lehetősége (felelőssége) a Földön – a választás szabad – a szabadság és szükségszerűség együtt, egyszerre létezik 4. A mű megoldása, üzenete: a felvilágosodás óta tartó korszak, amely az észre, tudásra, az értelemre akarta bízni a világ átalakítását, hősi kor volt (Párizs!),de 48-cal véget ért, elhibázottnak bizonyult (ez a felfogás Luciferé és Ádámé a Tragédiában) – a Tragédia ilyen értelemben válasz arra a kérdésre, hogy miért bukott el a forradalom, de arra is, hogy miért nem talált eddig az ember boldogságot a földön. új korszak kezdődik: el kell fogadni a tudást (Lucifer nem hazudik, a miszticizmus is hibás út) – de a tudás önmagában kevés – csak tudás, erő és gyönyör egysége (Ádám, Éva és Lucifer együtt) teszi érthetővé a világot, és átélhetővé a harmóniát – igaz, ez nem örök (mint az égi, hanem csak percekre létrejövő, keletkező-leomló harmónia) boldogság, de mégis ez az ember számára felfogható értelme és célja az életnek 5. Tudomány és filozófia a műben: a kor teljes tudása megjelenik, pl: Newton világképe, Isten-felfogása – a termodinamika főtételei (anyagmegmaradás, hőhalál-elmélet) – Faraday (mágneses erővonalak elmélete) – Kant tanítása a kategorikus imperatívuszról – Hegel dialektikája (az eszmék tézis-antitézis-szintézis-rendben épülnek egymásra, a világ ellentétek egysége) – Darwin (a létért folyó küzdelem), szociál-darwinizmus – Malthus népesedés-elmélete – Lombroso koponyatana (frenológia) – morálstatisztikai bizonyítás – Büchner, Vogt (a mechanikus
mamerializmus) – az ember lélektani viszonyainak ismerete – Kierkegaard filozófiája (nem a világot, önmagunkat kell megváltoztatnunk), stb III. Madách jelentősége A magyar romantika betetőzője – az új költészet és filozófia előlegzője – a legnagyobb magyar drámaíró – hatása a magyar irodalomban és közgondolkodásban csak Petőfiéhez mérhető – anyanyelvvé vált – áttörte a nyelvi határokat (német fordítás azonnal) – hatott a XX. századi világirodalomra, pl. Proust-ra, Gorkijra is JÓKAI MÓR I.
A megkésettség problémája a magyar irodalomban
A század első felét a költészet uralja (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany) Romantikus prózakísérletek: Jósika Miklós regényei: Abafi, A csehek Magyarországon, Petőfi novellái : pl. A hóhér kötele Realista próbálkozás: Eötvös József regényei: A karthauzi, Magyarország 1514-ben, A falu jegyzője Nincs modern prózanyelv - nincs olvasóközönség – csak mérsékelt a siker Jókai prózája a század második felében az európai második romantikus hullámába illik (Franciaország: Victor Hugo, Dumas, Verne) A realista vonulat folytatása: Kemény Zsigmond regényei: Férj és nő, Rajongók (a sors-tragédia-jelleg dominál történelmi determinizmus); Gyulai Pál: Egy vidéki udvarház utolsó gazdája (realizmus, dzsentri-téma, de mérsékelt tehetség) II. A korszak írója: Jókai Mór
Komárom 1825. - egyidős a reformkorral - barátság Petőfivel - ifjúsága a forradalmi ifjakéval közös – tagja a Tízek Társaságának - Életképek szerkesztése - házasságkötés: Laborfalvi Róza - a forradalom bukása után menlevél: álneve Sajó - lassan kibontakozó hatalmas írói tehetség - korszakok gondolkodását határozza meg - a kiegyezés után fokozatosan visszavonul a politikától - a kártyaparti – ötvenéves írói jubileum :100 kötetes díszkiadás még életében (1894-98) - 1904ben hal meg a, Első írói korszaka - az ötvenes-hatvanas évek: a nemzeti ellenállás korszaka – témái: a török idők (Török világ Magyarországon 1853, Fehér rózsa 1854, Janicsárok végnapjai 1854) - a nemzeti ellenállás illetve a reformkor - ébren tartja annak emlékét - megrajzolja nagy alakjait (pl. Wesselényi, Széchenyi, Kőrösi Csoma Sándor) - megörökíti hatalmas regényekben a reformkor nemzetteremtő, modernizáló, átalakító tevékenységét - emléket állít a nagy pesti árvíznek - a magyar színészet születésének - legfontosabb művei: Egy magyar nábob 1853, Kárpáthy Zoltán 1854, Szegény gazdagok 1860, és később: A kőszívű ember fiai 1869, Eppur si mouve 1872 - a magyar reformkor és szabadságharc legendáriuma (nem a történelem él, hanem a legenda!) A kőszívű ember fiai: hatalmas, tökéletes kompozíció - a regény a három fiú sorsától három szálon indul: otthon, Bécsben és Szentpéterváron - ezek lesznek a regény sarkpontjai - a szabadságharc három országa, Magyarország, Ausztria, Oroszország; a három fiú találkozása a szabadságharc csúcspontján a nemzeti egység kifejeződése is: a diplomata, a katona és a civil polgár egysége - a regény tabló a történelmi folyamat ábrázolása szempontjából is – epizódjaiban megjelenik a forradalom előtti megyei ellenállás - a bécsi forradalom - a magyar forradalom küldöttségének bécsi útja a szabadságharc jelképes eseményei (isaszegi csata, Buda ostroma, világosi fegyverletétel) - Haynau vérengzéseivel zárva pozitív képet ad a nemzetiségek (német anyanyelvű pestiek, a
bécsi önkéntesek, stb.) magyarrá válásának folyama-táról, ezzel modern nemzetfelfogást ad, de elmondja véleményét a szabadságharcról, mint háborúról is - a hősi halált vállaló Jenő figurájában önarcképét is megrajzolja (a festegető, békére, szerelemre vágyó, a háborútól szenvedő, de a hazáját szerető, azért mindent feláldozni képes polgárt) - a kettős befejezéssel (Jenő tragikus halála és Richárd romantikus szabadulása, boldogsága) felmagasztosítja az egész történetet - reményt ad a jövőhöz - boldog, romantikus szerelmi történetként zárva a művet b, Második írói korszaka - a hatvanas-hetvenes évek: a kiegyezés előkészítése - haza és haladás újfajta öszszekapcsolásának kísérlete - majd a kiábrándulás művei - a cél a közvélemény megváltoztatása - az osztrák-magyar együttélés gondolatának népszerűsítése - Az új földesúr, tekintve Jókai óriási népszerűségét, talajt teremt a kiegyezési politika számára - majd a nemzeti kapitalizmus álmának megfestése következik: Fekete gyémántok 1870 - benne a szabadságharcban huszártiszt Berend Iván a nemzeti kapitalizmus vezéralakjává válik - tudatosan szembeállítva a német és magyar tőkét - a szerves és szervetlen fejlődést, - utat mutatva a középnemesség átalakulása számára - Jókai elképzelése szerint ez szakemberré válva ismét a nemzet vezető osztályává nőheti ki magát - az illúzió még egy fél évszázadon át tartja magát - Jókai azonban gyorsan leszámol vele a maga számára: az arany (a pénz) uralmának felismerése már ott van a korszak legnagyobb regényében:Az aranyember 1872 - Rab Ráby 1879: a felvilágosodás, II. József világának rajza, történelmi dokumentumokra támaszkodva, a modernizáció legfőbb akadályának a megyerendszert mutatja (mint Vajda János és Eötvös József) Az aranyember: a polgárosuló Magyarország képe - hőse Tímár Mihály, a hajósból szerencsével milliomossá váló fiatalember – egyetlen, akaratlan, bűne Tímea pénzé-
nek megszerzése, megtartása – ez elég ahhoz, hogy egész életét beárnyékolja - hiába próbálja a pénzt Tímea érdekében felhasználni - hiába próbál a pénztől eszetlen kockázatokba belevágva megszabadulni - fokozatosan a helyzetnek és a pénznek a rabjává válik - a pénz pénzt szül - már az arany az ura az embernek, és nem fordítva - boldogtalanná teszi Tímeát - a pénz mindent és mindenkit elpusztít, aki csak kapcsolatba kerül vele - még azt is (Lestyán Tódor), aki nyíltan vállalja a gazemberséget - nincs az arany gyilkos erejétől menekülés - a boldogság csak a Senki szigetén jelenhet meg – ott nincs társadalom és nincs pénz - az ember visszavonulhat a természetbe és a szerelembe - a kivonulás Rousseau-t idézi - Jókai romantikus antikapitalizmusát mutatja - annak reménytelenségével, jövőtlenségével együtt - mert a hős boldog kivonulása nem lehet végleges - nem járható út a polgár-olvasó számára, legföljebb romantikus álom c, Harmadik írói korszaka - a hetvenes-nyolcvanas évektől: egzotikus történelmi regények - kalandozás térben és időben, - a romantika lehetőségeinek kitágítása - új műfaji kísérletek -ismertebb regények: A jövő század regénye 1872: a magyar sci-fi megteremtése Verne munkásságával párhuzamosan, attól függetlenül – Szeretve mind a vérpadig 1882 - A lőcsei fehér asszony 1885: a kuruckor világának különös rajza, a felvidéki városok világának megidézésével Krúdyt előlegzi A cigánybáró 1885: új romantikus téma az irodalomban; Sárga rózsa 1893 - a falu realista ábrázolásának kísérlete – Mikszáth és Móricz felé mutat III. Jókai jelentősége Hősei: Nagyformátumú alakok, romantikus hősök, jellemábrázolásában három módszer él egymás mellett: a szentimentális (pl. Plankenhorst Edit, Mayer Fanny, Eszéki Flóra, Baradlay Jenő) – a romantikus (pl. Szentirmay Rudolf, Wes-
selényi Miklós, Barna Sándor, Baradlay Rudolf) – az ironikus-anekdotázó (Kárpáthy Zoltán, Kárpáthy Abellino) Szerkesztésmódja: óriási kompozíciókat alkot – ezekre tömbökként illeszti az anekdotát, mint mesealapot – majd a vázat apró anekdotikus epizódokkal „öltözteti föl” Hatása: pályája: fejlődése, tevékenysége Aranyéval rokon - a nemzeti ellenállás és összefogás hirdetője az ötvenes években - majd magánszférába fordul a hetvenes évektől Gyulai irodalmi vezérként tagadja Jókai útjának helyességét mégis Jókai teremti meg és szolgálja ki a formálódó magyar nyelvű polgári olvasóközönséget - megalkotja a különleges, anekdotázó magyar prózanyelvet - könnyed, romantikus természetességgel gondolkozik soknemzetiségű Magyarországban, sokszínűségként látva azt, amitől pl. Kemény retteg, - a magyar identitástudat meghatározója - az asszimiláció előmozdítója – egészen a XX. század végéig meghatározója a magyar prózának (csak vele vagy ellenében lehet magyarul írni, de tőle függetlenül nem!) MIKSZÁTH KÁLMÁN 1. A megkésettség problémája a magyar irodalomban A század első felét a költészet uralja (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany) Romantikus prózakísérletek: Jósika Miklós regényei: Abafi, A csehek Ma gyarországon, Petőfi novellái : pl. A hóhér kötele Realista próbálkozás: Eötvös József regényei: A karthauzi, Magyarországon 1514-ben, A falu jegyzője Nincs modern prózanyelv – nincs olvasóközönség – mérsékelt a siker A század második fele a romantika európai második hullámába illik
A realista vonulat folytatása: Kemény Zsigmond regényei: Férj és nő, Rajongók (a sorstragédia-jelleg dominál – történelmi determinizmus); Gyulai Pál: Egy vidéki udvarház utolsó gazdája (realizmus, dzsentri-téma, de mérsékelt tehetség) II. A századvég írója: Mikszáth Kálmán 1847 Szklabonya – jogi tanulmányok Pesten – Balassagyarmat – házasság Mauks Ilonával 1873 – pályakezdési kudarcok – válás – újrakezdés: Szegedi Napló – szabad gondolat és új műfaj hatása: a tárcanovella – Budapest: gyors írói siker – házasság Mauks Ilonával 1883 – képviselő és neves újságíró – Tisza Kálmán kártyapartnere lesz (Jókai után) – elsősorban műveivel politizál – tökéletes írói beérkezés, közönségsiker – 1910-ben hal meg a, A korai novellák: Tót atyafiak (négy hosszú elbeszélés: Az arany kisasszony; Az a fekete folt; Jasztrabék pusztulása; Lapaj, a híres dudás) 1881. A jó palócok (rövid novellák füzére, pl. Bede Anna tartozása; Péri lányok szép hajáról; Tímár Zsófi özvegysége; Az a pogány Filcsik; A bágyi csoda; Szegény Gélyi János lovai) 1882. – témaválasztás Jókait követő (népi figurák, falusi történetek, de ami Jókainál mellékszál, itt főszerepet kap, rokonai pl. Gárdonyi falusi novellái); – műfaj: a tárcanovella és az anekdota hatása egyszerre érezhető a tömörségben, az elbeszélő és az elbeszélés viszonyában, az elbeszélő állandóan jelen van – látásmód: különleges, csak Mikszáthra jellemző kettős (belülről és felülről egyszerre) – narráció: kettős a balladás-romantikus mesélő váltakozik egy ironizáló-szkeptikus mesélővel (gyakori megoldás a zárójeles vagy más módon jelzett közbevetés)
– írói nyelv: különleges, háromféle, egymásba épülő: népi-balladai (gyakran szinte versszerű szöveg), jókaisromantikus (már-már a giccs határán) és ügyvédi-újságírói ironikus prózanyelv – a táj szerepű: különleges (valóságos, mesei és szimbolikus egyszerre) – a figurák: kettősek (naiv-mesei felszín mögött tiszta értékeket hordozó tragikus sorstól fenyegetett alakok) b, Regényei: A beszélő köntös 1889. – a törökvilágban játszódó, népmese-szerű történet – itt is érezhető a Jókai-hatás – Kecskemét lakosai azonban inkább parasztok, mint a felvidéki városok polgárai Szent Péter esernyője 1895. - a dzsentri-téma első nagy kidolgozása, – a klasszikus Mikszáthregények szerkezetét mutatja: a regény egyetlen hatalmassá duzzasztott anekdota – itt: nyomozás egy esernyőbe rejtett örökség után, melynek végén kiderül, hogy az esernyő nyelét babonás-gyógyító célzattal elégették, hiába kerül hát meg az ernyő, hoppon marad, aki a vagyont kereste – ebbe az anekdota-keretbe épül bele felfűzve egy egész sor apró anekdota (pl. a rokonok kisemmizése az örökségből, a rokonok licitálása, és a bútorok szétverése, Szent Péter esernyője, alku az esernyővel temetésre, a „feltámadás”, stb.); – a megoldás mindig két lehetőséget tartalmaz: egy romantikus-megbo-csátót (mint itt) és egy ironikus kisemmizőt (pl. A Noszty-fiú esete) Beszterce ostroma 1895. - a „különc” figurájára épített regény – egy kicsit a kelet-európai abszurd előzménye – az őrült világgal szembeszálló őrült - a fő probléma: ki látja jól és ki rosszul a valóságot? – ki képvisel valódi értékeket? – Pongrácz grófot mindenki bolondnak tartja – középkori várúrként él – egy vacak színésznét úrnővé tesz – annak szökése után hadat visel Beszterce városa ellen – túszt fogad el – belehal, amikor rákényszerül a valóság elfogadására – ugyanakkor az „őrült” pontosan tisztában van a cselekedetei-
vel – végletekig menően tisztességes – látja Apolka valódi értékeit – megérti a szerelem erejét – s maga választja meg halálát is – ellenfelei kisszerű és hazug figurák, a Trnowskyak éppúgy, mint a Behenczyk, a lezüllő dzsentri éppúgy, mint a meggazdagodó polgár – Pongrácz nemcsak felmagasztosul a regény zárásában, de meg is menekül a világ hazugságaitól – ez a regény is anekdota-eredetű Új Zrinyiász 1898. - a téves és félbemaradt feltámadás – a XIX. század végi magyar világgal szembesíti a XVI. századi magyar hősöket – két erkölcs, két világfelfogás – itt is a ki látja helyesen, ki az őrült erkölcsi dilemmája áll a középpontban – egyébként is kitűnő politikai szatíra Különös házasság 1900. - ez is egyetlen anekdotára épül: Buttler János gróf megrendezi a saját temetését, hogy ezzel kiszabaduljon a Dőry Máriával kötött, erőszakkal rákényszerített házasságból – Horváth Piroska, a polgárlány az értékhordozó alak – kissé romantikus megformálása ellenére is komoly üzenet ez a nemesi Dőry Máriával szemben – a regény ugyanakkor komoly politikai állásfoglalás – ekkor folyik a vita a polgári anyakönyvezés bevezetéséről, a válás lehetővé tételéről – Mikszáth regénye általános véleményformáló erő (akár Jókaié a 50-60-as években) A Noszty-fiú esete Tóth Marival 1908. – a legtöbbet idézett és legtöbbet vitatott Mikszáthregény – egyes vélemények szerint a magyar kritikai realizmus kezdete – valójában a szokásos regényszerkezetről van szó –egyetlen anekdota vázára fűződnek fel a (részben vándor)anekdoták, pl. a kétszer elhangzó beszéd, a kettős álöltözet, stb. – Mikszáth a megyei dzsentri-világ teljes és leleplező képét rajzolja meg (keményebben és kérlelhetetlenebbül, mint 1897-ben „A gavallérok”-ban) – ugyanakkor teljes kiábrándulás látszik a polgárcsalád képén is – az amerikás magyar Tóth Mihály „papírfigura”, a valóságos jellemű családtagok, mint a felesége vagy a lánya beleillenek a lezüllő magyar dzsentri-
világba – érdekes, hogy ebben a regényben is adott a „happy end” lehetősége – de Mikszáth az anekdotai csattanót, a dezillúziós zárást választja – bár a leleplezett Noszty Feri a regény szerint fog találni magának gazdag feleséget – világa nem hadjáratot, legföljebb csatát vesztett A fekete város 1910. - már átdolgozatlanul maradt – ezért Mikszáth legromantikusabb, leginkább a közönség ízlését kiszolgáló regénye (Mikszáth felfedezte a folytatásos regényt, mint műfajt, s a közönség visszajelzései szerint alakított a cselekményen, s csak utólag, amikor könyv lett belőle, dolgozta át kemény ízléssel műveit) – ez is folytatásokban jelent meg szokás szerint – alapja ennek is egy - történeti anekdota; Görgey alispán és Lőcse város főbírájának véres vitája, és a gyermekeik közötti szerelemnek bonyolult meséje – Krúdy felé mutat III. Mikszáth jelentősége A realizmus megteremtőjének tartották – vitatták e téren következetességét, – nagysága kétségtelen volt mindig – igazán a XX. század végére tisztázódott korszakos jelentősége – olyanok tekintik elődjüknek, mint a posztmodern Esterházy Péter, Temesi Ferenc – az anekdotázó, látszólag humoros kis történetek egy különleges, sok-sok fénytöréssel dolgozó totalitás hordozói – emellett a tipikus magyar (vagy közép-európai?) világ egyik legnagyobb ábrázolójának tűnik
ADY ENDRE I. Élete: 1877. Érmindszent – református kisnemesi hagyományok – puritán erkölcsösség – Zilah – Debrecen: gimnázium,
jogi tanulmányok – újságírás – költői indulás: Versek 1899. – Nagyvárad: Nagyváradi Napló – ellenzéki újságírás – újabb kötet: Még egyszer 1903 – találkozás Brüll Adéllal, Lédával – Léda a nagyvilág, a műveltség, Párizs – majd Ady beérése után egyre inkább lemarad a költő mögött – a társ utáni vágy megtestesülése is lesz belőle – Ady a Nyugat vezéralakja – támogatója Hatvany Lajos – a Budapesti Napló újságírója – kötetei: Új Versek 1906. – Vér és arany 1907. – Az Illés szekerén 1908. – Szeretném, ha szeretnének 1909. – Minden Titkok versei l910. – A menekülő Élet 1912. – A Magunk szerelme 1913. – Ki látott engem? 1914. – romantikus házasság Boncza Bertával – világháború (magány, elhallgattatás, súlyosbodó betegség) – 1918: háborús vereség – forradalom – Ady győzelme: a polgári forradalom tiszteleg a betegágyánál – halála: Budapest, 1919. január 27. – Kötetei: A halottak élén 1918. – Az utolsó hajók 1923.(posztumusz) Költői előfutárai: Komjáthy, Reviczky, Vajda – nagy hatással van rá Baudelaire és Verlaine (az Új Versekbe bevesz egy fordítást is) II.. Költészete: a, Az első (romantikus?) szimbolista korszak (190614) jellemzői: – Párizs felszabadító hatása – a szimbolisták – új költői magatartás – a „mégis morál” – erős tudatosság – ciklikus kötet-elrendezés – a költői én előtérbe nyomulása – új költői forma: háromszavas címek – erőteljes verskezdés – ereszkedő versmenet – nyitott szimbólumok – metaforás indítás – a hagyományos dalforma szétrobbantása (betoldott vagy megrövidített sor, megzökkentett versritmus) – szimultán ritmus – a szecesszió, a dekadencia hatása – jellegzetes szókincs (pl. bús, vörös, arany, fekete, fehér, új, ős, szép, élet, halál, sírás, vér, mégis) – új költői témák:
Ugar-versek: az elmaradott Magyarország szimbólumai az Ugar – Hortobágy – Tisza-part – sivatag – Verecke – Pusztaszer, stb. – az elmaradottság bírálata – az elveszettség tudata – kétpólusú versépítés – új Magyarország-kép megalkotása Petőfi és a Millennium elmúlt, hamissá vált Magyarország-képének elemeiből Példa: A Tisza-parton: két ellentétes értéktartalmú és hangulatú versszak – keretbe foglalja az ellentétes szimbólumpár – a Gangesz és a Tisza-part – ellentét-sorozattal dolgozik – finom és durva – mozgás és mozdulatlanság – érték és értékhiány – szerelmi vágy és erőszak – élet és halál ellentéte – a második versszakot eluraló nominális stílus a változhatatlanság, reménytelenség, a hiábavalóság kifejezője – a képanyag itt is Petőfié: Alföld, Tisza-part, betyárvilág – a verszárlat kérdése nemcsak a magyar világ tagadását, de formája miatt bizonytalanságot is érzékeltet További példák: A magyar Ugaron – A Hortobágy poétája – A lelkek temetője – Lelkek a pányván Pénz-versek: - a kapitalizálódás képei – a pénz mint áldás és átok – az élet lehetősége és elpusztítója – érték és értékgyilkos Példa: Vér és arany: szecessziós színhasználat – ugyanakkor jellegzetes szimbólumteremtés is – élet és halál – igazi szerelem és nemi vágy – érték és álérték ellentéteiből építkezik – a világnak ez az ellentmondása feloldhatatlannak látszik – mindenen uralkodik a „vér és arany” – a probléma időtlenné tágul További példák: Harc a Nagyúrral: itt is érték és értékhiány – élet és halál – művész és világ – szépség és undor – humanitás és embertelenség – a világ örök harcként jelenik meg – az életért folytatott küzdelem („létharc”) – a harc örökké tart Kuruc-versek: a Thaly Kálmán óta tartó kuruc-divat átértelmezése – a romantikus múltszépítés elvetése – széteső
nemzet-kép – úr és paraszt ellentét – pusztulás-hangulat – párosrímes, kétsoros strófák – párbeszédes forma Példa: Két kuruc beszélget: a kiüresedett forma társadalmi tartalommal töltődik fel – a reménytelenséget és a változtatás szükségességét századossá terebélyesíti – nyelvileg is bravúros megoldás – archaizál és közben új nyelvet is teremt További példa: Esze Tamás komája Istenes versek: Balassiéra emlékeztető személyes viszony Istennel – hitetlen hit – Isten-keresés, menedék-keresés jellemzi – hátterében a magányosság és a valódi betegség – megjelenik a dekadens halálvágy Példa: Álmom: az Isten: mindössze három négysoros, keresztrímes versszak –a „Nihil”-től (istentagadás) indul – a „semmi” a teher, amivel megy – és „álma” az Isten – a középső versszak a hit megtalálásának reményét és reménytelenségét egyszerre fogalmazza meg – a zárás az Isten-keresés indoklása: nehéz a harc – közel a halál – a vers konkrét (személyesen indokolt) – egyúttal tipikus dekadens hangulat uralja További példa: Rendben van, Úristen, A Sion-hegy alatt Léda-versek: címzettjük Brüll Adél – botrány, mert férjes asszony, mert idősebb Adynál, mert zsidó nő – a testiség költői témává válik – halál és szerelem összeolvad – a szerelem mint szenny és tisztaság – gyönyör és csömör – közeli és elérhetetlen – megmentő és pusztító – boldogság – boldogtalanság – harmónia és diszharmónia – beteljesülés és kielégíthetetlenség – Léda alakjának változása (a mindentudóból, az új ízlés képviselőjéből a hétköznapi művelt nővé esés) – a szakítás elkerülhetetlen és lehetetlen Példa: Lédával a bálban: riasztó verskezdés – két ellentétes pólus – ők és mi – zene és csend – vörös és fekete (pár) – ifjúság és hervadás – érték és értékvesztettség – a verszárlatban az értékrend átfordulása – a két pólus egymásba játszása – a rózsakoszorús ifjakból is halálba táncoló fekete pár
lesz – mindenen az elmúlás uralkodik – de a szerelem a halálban is megmarad Csolnak a Holt-tengeren: itt is ellentétes képek – vörös és fekete – szerelem és halál – fehér és fekete – élet és halál, erotikus képek – elmúlás-tudat Héjanász az avaron: az élet, mint a Nyárból az Őszbe tartó mozgás – egyre gyorsuló repülés – az elmúlás itt is kiterjeszkedik az „új rablók”-ra is – erotikus szerelem képei – a szerelem itt is a halállal együtt jelenik meg – de erősebb is annál – dekadens elmúláshangulat uralja ezt a verset is További példák: A vár fehér asszonya, Mert engem szeretsz, Léda arany szobra, Ruth és Delila, Csók az ájulásig, Áldásadás a vonaton, Elbocsátó szép üzenet (a szakítás legnagyobb remeke) – Vajda „Harminc év után”-jára emlékeztet kissé – mindennek, ami szép volt megtagadása – a férfiönzés verse – az indulat ereje jelzi, hogy mekkora volt a szerelem – és hogy még mindig nem ért véget – közvetlen mellette áll a Valaki útravált belőlünk) Ars poeticák: tudatosan megformált újfajta költői én – dekadens haláltudat – „mégis” lázadás – újfajta történelemértelmezés – küldetéstudat – magány – szinte minden Adyvers ars poetica is Példa: Góg és Magóg fia vagyok én…: az Új versek indító ars poeticája – metaforás-szimbolista versindítás – a bezártság és a kitörésvágy képei – a magyarság ősi hagyományainak vállalása (Verecke) – az új, európaiság vállalása (Dévény) – az elbukás tudata és vállalása (Vazul) – a köznapi nemzetkép ellentétbe fordítása (Pusztaszer negatív értéktartalmú) – az „új” szó sokszoros ismétlése – a verszárlat a „mégis-morál” első megfogalmazása Gyáva Barla diák: a Honfoglalás negatív képe – két pólusú versépítés – rombolás és építés – öldöklés és szerelem – bátorság és gyávaság – értékátfordulás: a hagyományos értékek helyét újak foglalják el, a honfoglalók hősiessége barbár
pusztítás – új történelemszemlélet – új magyarság-felfogás („…álmodott egy kis szláv leánnyal”) Szeretném ha szeretnének (Sem utódja, sem boldog őse…): kötetindító ars poetica – a négysoros forma valójában csak három sor, de a harmadik visszhangszerűen megismétlődik – az első versszak hat tagadása a magány teljességének érzetét kelti – térben és időben egyedül áll a költői én – a második versszak önmaga megfogalmazása – elérhetetlenség, megfoghatatlanság, és mégis ugyanolyan, mint minden ember – a harmadik versszak a magányból való kitörés vágya („szeretném magam megmutatni”) – a szeretet utáni vágy megfogalmazása – a verszárlat a cím ismétlése (keretbe foglal) – a feltételes módú ige („lennék”) a törekvés reménytelenségét jelzi – a visszhang-játék a visszhangtalanság kifejezője – József Attila „Tiszta szívvel”-je visszautal majd erre a versre További példák: Mátyás bolond diákja, A Hortobágy poétája, A Tisza-parton, A magyar Ugaron, Hunn új legenda („én nem bűvésznek, de mindennek jöttem” – „én voltam úr, a vers csak cifra szolga” – Ady legoptimistább ars poeticája – a tízes évek elejének forradalmi légköre tükröződik benne – Petőfi „Rongyos vitézek”-jére emlékeztet) A világnézeti beérés évei: 1912-14. a parasztforradalom helyett a munkásság vezette polgári forradalom elfogadása – kapcsolat az SZDP-vel – versek március 15-ére (pl. A Tűz márciusa, A tűz csiholója – új ars poetica megjelenése – Petőfi Dózsa-képének felidézése – Dózsa György unokája, A Hortobágy üzenete, Rohanunk a forradalomba b, Második korszak: Ady a háború éveiben 19141919 Háború-ellenes versek: az öldöklés elítélése – a háború értelmetlenségének, reménytelenségének hangjai – világos kép a lényegről – a forradalom győzelmének tudata – Példa: Krónikás ének 1918-ból: nyelvi bravúr – egyetlen rímre épített vers – archaizáló nyelv – krónikás ének-szerű vers – csupa Ady-szó – szimbólum-értékű képek
sokasága – az „-űlnek”-rím monotóniáját csak a vers tetőpontján az „ölnek” kétszeri felhangzása töri meg – aztán visszazuhan a minden értéket elsöprő halálos monotóniába – vers a háború minden értéket elpusztító voltáról – az öldöklés megállíthatatlanságáról – az ember elembertelenedéséről – állatnál állatabbá válásáról – a teljes reménytelenség hangja szól belőle Az eltévedt lovas: keretes szerkezetű vers – prófétai hang – döbbenetes képek a magyarság úttévesztéséről – a ködben örökkön örökké tévelygő lovas a magyarság (vagy az Ember?) képe – körülötte százados babonák – átkok, rémek, az örökké jelen idejű múlt – a vers csupa kísértet – még mindig a jellegzetes alföldi táj (bozót, domb-kerítéses sík, erdők, nádasok, falu, stb.) – szinesztéziák sorozata – sokszoros ismétlések – Ady egyik legszimbolistább verse – a kiúttalanság szól belőle – a keret időtlennek mutatja az úttévesztést és a reménytelenséget További példák: Emlékezés egy nyár-éjszakára, Ember az embertelenségben, Mag hó alatt, A mesebeli János Csinszka-versek: címzettjük Boncza Berta – népdalszerű egyszerűség – letisztult hang – a szerelem, mint az emberség menedéke – Csinszka a gyilkos világgal szembeállítható tisztaság, ártatlanság – nem költői kifáradás, hanem tudatos hangváltás jellemzi ezt a verscsoportot – nem igazán ciklus – a háborús versek egyik pólusaként is értelmezhető Példa: Őrizem a szemed: népdalszerű forma – bonyolult tartalom – négy négysoros, keresztrímes versszak – a rímek szándékoltan gyengék, igénytelenek – az első versszak a vershelyzet, a jelen (az én és a te egysége) – jellemzője a nyugalom, és béke – a második versszak a külvilág és a múlt – jellemzője a riadalom és rettegés – a harmadik az első versszak ismétlése – a negyedik versszak a jelen és egyben a bizonytalan és mégis biztos jövő – a címsor három versszak (az 1. a 3. és 4.) záró sora is – ez ismétléses megerősítés
További példák: , És mégis megvártalak, De ha mégis?, Nézz, drágám, kincseimre Az utolsó vers: Üdvözlet a győzőnek: (Petőfi: „Szörnyű idő”-jével rokon) – a háború első igazi mérlege – háború és forradalom viszonyának megfogalmazása – a nemzethalál képe jelenik meg – a bukás tragikuma – a magyarság halálra ítéltsége – a teljes reményvesztettség – a cím és a záró sor keretbe foglalja a verset (üdvözlet a győzőnek) – maga a versszöveg ettől mintegy mellékes, hiábavaló, a múltat idéző lesz III.. Ady jelentősége: Áttörés a XX. századba – a forma teljes megújítása – a magyar és európai szecesszió legnagyobb költője – már életében jelkép és mérték – halála után több generáció példaképe – az ifjúság költője (Ifjú szívekben élek) – útja nem folytatható, de felszabadító – nélküle nincs Nyugat – hatása csak Petőfiéhez hasonlítható – mindenki tőle indul – tőle való másságával méri magát: Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Karinthy, Krúdy, József Attila, Nagy László, Pilinszky… MÓRICZ ZSIGMOND I. Élete: 1879 Tiszacsécse: kettős családi indíttatás - debreceni kollégium, jog, teológia - Pest jog és bölcsészkar - népnemzeti pályakezdés - Szatmár megyei népköltészeti gyüjtőút - Hét krajcár (1908) - Ady és a Nyugat - haditudósító - polgári forradalmár - 1919-ben riportkönyv a faluról - a bukás után meghurcolják - visszatérés az irodalmi közéletbe, beérkezés - a Nyugat szerkesztője: viták Babitscsal - Kelet Népe - 1942ben meghal, vele megszűnik a Nyugat is II. Pályája:
I. korszak 1908-1920 elődei: Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Bródy, az olasz verizmus stílusa: romantikus attitüd + naturalista eszköztár = sajátos realizmus új téma: a magyar falu a századelőn, a parasztság rétegződése, emberi torzulása műfajok: novella Hét krajcár: új társadalmi téma, a nyomor, a kor tipikus gyermeklátószögű ábrázolásmódja, romantikus-anekdotikus elbeszélés, amelyet a naturalista eszközök különleges használata és a tragikus befejezés emel messze a kor átlaga fölé, csattanósra fogott, rövid időt átfogó, klasszikus novella Tragédia: újfajta paraszthősök, akiket csak a szerzés mozgat, ennek végletes, torzult formája Kis János, aki „ki akarja enni vagyonából” a gazdagot, azaz a szerzés zabálássá torzult benne, őt is eltorzítva; a tipikus hős megjelenése a magyar irodalomban; három szerkezeti egység, hosszú előkészítés után a „harc” az étellel: tragikomikus, taszító végkifejlet - nincs kegyelem ennek a világnak! regény Sárarany: naturalista biologizmus - sikerének titka a szexualitás bátor és hangsúlyos megjelenítése – a szexualitás mint az életerő, a népi őserő kifejeződése - a népi hős tehetsége itt is torzultan, tragédiába vezető módon jelenik meg Túri Dani alakjában A fáklya: Matolcsy Miklós, a falut felvilágosítani akaró, „fáklyaként lobogni” készülő pap kálváriája a magyar „Ugar”-ral, ahogyan az befonja, kompromisszumokra kényszerítve lassan elnyeli, lehúzza; a megoldás romantikus és szimbolista hatásokat mutató, megbocsátó, feloldozó vég, a hősnek megadatik a megtisztulás a mindent megtisztító tűzvész által; a cím a háborúra? a forradalomra? utal? később is gyakran visszatér ehhez a motívumhoz Móricz
- itt hírlapi forrása van a történet ilyen befejezésének (Mikszáth!) II. korszak 1920 -1930 stílusa: hagyományos (helyenként szimbolista elemeket mutató) realizmus alaptéma: a forradalmak és Trianon után melyik társadalmi osztály vagy réteg képes az országot kivezetni a totális csődből - melléktéma a nő kettős megjelenése: a „feleség és a szépasszony” ellentmondása műfajok: realista regény - Légy jó mindhalálig: az átmenet regénye; látszólag a kor gyermeksors-regényei közé illik - debreceni emlékeit felhasználva rajzolja meg hőse útját, de valójában Nyilas Misi nem igazi gyerek, hanem a felnőtt, megbántott Móricz önarcképe, az ártatlan meghurcoltatás világtól elszigetelt, „laboratóriumi” bemutatása - nem mérkőzhet Kosztolányi, Karinthy vagy Molnár Ferenc hasonló témájú műveivel Erdély-trilógia: Tündérkert (1922), A nagy fejedelem (1934), A nap árnyéka (1935) - a forradalmi-erőszakos és a reformer-békés országépítés szembeállítása Báthory és Bethlen alakjában - az első egy kicsit Ady-kép is - a mű Trianon után különösen időszerű és népszerű témáját tekintve - ez egyben a munkásság, mint forradalommal fenyegető erő elvetése - a 20-as évek konszolidációjának elfogadása; a nőprobléma egyértelműen önéletrajzi ihletésű (első házasságának kudarca, majd a második válsága...) Úri muri: a dzsentri vizsgálata, a réteg legtehetségesebbjei, mint Szakhmáry Zoltán sem képes kitörni a társadalmi hálóból - hiába a szakértelem, az újat akarás, a néppel való kapcsolat - hiányzik a megértés mind saját rétege, mind a nép képviselői részéről - a szerelmet is megmérgezi a házasság és a szerelem ellentmondása - a ki-
szolgáltatottság és bizalmatlanság - a kitörés egyetlen módja itt is a halál - a mű végén ismét tűz pusztít el mindent; Rokonok: A fáklya párregénye - Kopjáss István a polgárság képviselője, akit a véletlen juttat az igazságtevő városi főügyészi székbe - de jelleme és tehetsége mélyen alatta marad Matolcsyénak - reménytelenül vesztes figura - két nő között és mindenben döntésképtelenül bábbá válik - neki nem adatik meg a feloldozás - öngyilkossági kísérlete is reménytelen - mindegy, sikerült-e - erkölcsileg már halott III. korszak 1930 -1942 stílusa: visszatérés a naturalista eszközökhöz, erős drámaiság, új népiesség, dokumen-tarizmus téma: a parasztság helyzete, a parasztforradalom elmaradása műfajok:novella Barbárok (1931): Bodri juhász és Veres juhász története - egy kegyetlen, de humánus világ pusztulása - egy civilizált, de embertelen világ felülkerekedése, kettős üzenetet hordozó történet - időtlen időszerűség különleges nyelv - riporteri távolságtartás - három szerkezeti egység - az első és a harmadik párbeszédes, gyors, szintedráma - a középső lassú menetű, epikus - a szereplőkben végletesen ellentétes fogalmak (humanitás, barbárság) testesülnek meg, megrázó és felrázó történet; Csibe-novellák regény A boldog ember (1935): áldokumentum-regény, fikciója, hogy Joó György elmondja élete történetét - az író csak lejegyző - a hatás döbbenetes - a nyomor és kiszolgáltatottság hőse magát boldognak nevezi - a városi olvasó közvetlenül, írói közvetítés nélkül éli át ennek képtelenségét és tarthatatlanságát - a népi írók mozgalmának forrása - az irodalmi szociográfiák előzménye - az amerikai dokumentarizmussal párhuzamos jelenség
Árvácska: a Csibe-novellák témájának regénnyé érése - a hihetetlen nyomor, megalázottság és szegénység regénye - ennek végén is tűz pusztítja el a rettenetes világot Rózsa Sándor-trilógia: Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) - Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942) - nyelvjárási forma beemelési kísérlete az irodalomba - inkább kuriózum, mint siker - a trilógia már befejezetlen marad III. Móricz jelentősége: a parasztság XX. századi ábrázolása - a modern népiesség megteremtése - a népi írók mozgalmának kezdeményezése - a Nyugat és a Kelet Népe írógárdájának vezetése - a modern népi művelődés szorgalmazása (Magvető, stb) - a XX. századi magyar próza mesteri művelése – fiatalabb népi generációk kinevelése, útra indítása (pl. Veres Péter, Sánta Ferenc Fejes Endre) BABITS MIHÁLY I. Élete: Szekszárd 1883 - Budapest: egyetem, magyar-latin szak - Négyessy-szeminárium (Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső) - vidéki tanárkodás: Baja, Szeged. Fogaras – Holnap: költői bemutatkozás - Nyugat – Levelek Iris koszorújából (első kötete) 1909 - Budapest:1911 – háborúellenes versek – támadások ellene (Játszottam kezével, Húsvét előtt, Fortissimo) - 1919-ben egyetemi katedra - megtorlás – fordítások – 1921: házasság - Török Sophie (Tanner Ilona) - a 20-as évek közepétől irodalmi vezér, a Nyugat szerkesztője, a Baumgartendíj kurátora - 1929: a Nyugat irányítója - 1937-től gégerák –
1940: San Remo-díj a Dante-fordításért, az MTA tagja - l941ben hal meg II. Pályája 1. korszak (1907-1919): - Poeta doctus magatartás (tudós költő) – elméleti megalapozás: Petőfi és Arany (tanulmány) 1910. - latinos műveltség – sokféle hatás beépítése - Jellemzői - dekadencia, szecesszió, esztéticizmus, impresszionizmus - bravúros verstechnika, különleges versmondatok - szembesülés Adyval - Versek: Messze, messze - impresszionista verstechnika (apró képek) - nem valódi élmény, hanem olvasmányok megelevenedése, de tökéletes típusrajz egy-egy országról - a zárásban a modern elvágyódás, a mindenség megragadhatatlanságának fájdalma (egzisztencializmust előlegező gondolat) A lírikus epilógja (a Levelek Iris koszorújából záróverse) - ars poetica - klasszikus forma: szonett - a korai Babits-költészet belső ellentmondásának megfogalmazása – a költő a világba vágyik - de az számára elérhetetlen – a világ és az én szembeállítása - a világ bizonytalanná válása – a teremtő, aki képtelen a teremtésre – az én, aki mégis világmindenség (alfa és omega) Esti kérdés filozófiai tartalom - egyetlen, hatalmas körmondat -, mívesen megépített szerkezet - tökéletes rímelés - az egész világmindenséget képekben átfogó vers - nyelvi formája a feltételes időhatározói mellékmondatok sokszoros mellérendelése - a hasonlatokból előburjánzó képek kibontása - a világ értelmére, céljára kérdez - Bergson filozófiájának hatása érezhető rajta – Vörösmarty filozófiai verseinek rokona Május huszonhárom Rákospalotán avantgárd kitérő - expresszionista vonások jellemzik - kívül-
állóként szemléi a forradalmasodó, de barbárnak látszó világot - a rossz jelennel szemben azonban ezt a jövőt is elfogadja Húsvét előtt – rapszódia - szabadvers szerű hatalmas kísérlet a kimondhatatlan kimondására - többszörös nekifutású, egyetlen hatalmas mondat, egy kiáltás - teljes lelki azonosulás jellemzi - az állítás és tagadás állandó váltakozása teszi egyre feszültebbé - a kor legnagyobb háborúellenes verse - a Húsvét, mint a feltámadás szimbóluma eleven erővé válik - dalszerű zárása a béke himnusza – máig időszerű gondolata a háború utánra kívánt megbocsátás, a „sose nézzünk hátra” gondolata 2. korszak (1920-1938): - A visszavonultságtól a vezéri szerepig - A műfordító: Dante: Divina commedia (Pokol 1913 – Purgatórium 1920 – Paradicsom 1923)) Erato - erotikus versek a világirodalomból Amor sanctus - középkori latin himnuszok Baudelaire: A romlás virágai (Tóth Árpád, Szabó Lőrinc) - A prózaíró: (Előzmény: A gólyakalifa 1913.) Timár Virgil fia (1922) - önéletrajzi elemek beépülése – alapkérdése: a könyvek tiszta világa vagy a külső (talán rossz) valóság az élet igazi színhelye Halálfiai (1927) - a korábbiak összegzése - a dzsentrivilág összeomlásának története, a vidéki város emlékeinek feldolgozása Elza pilóta (1933) - egy tökéletesen kiépült, totális társadalom képe - középpontjában egy rettenetes háborúval - prófétai látomás - jellegzetes antiutópia - Prózastílusa: kissé nehézkes, erősen szeceszsziós-szimbolista, ma már alig élvezhetők, nem igazi remekművek
- A költő és irodalmi vezér: az újklasszicizmus első megszólaltatója - homo politicus - homo morális - homo aesteticus probléma (Ady - Babits - Kosztolányi) - előzménye a Petőfi és Arany című irodalmi tanulmány - az Adyproblematika, természetesen a hamis szembeállítást AranyBabits javára eldöntve – a Baumgarten-alapítvány kurátora – a József Attila-affér (Faludy György) Az európai irodalom története: személyes hangú, kiváló esszé - nem valódi irodalomtörténet, de élő hatású munka - Versek: Petőfi koszorúi 1923 (a Petőfi évfordulóra írt vers): a hivatalossággal szemben a valódi Petőfihagyomány vállalására szólít fel, középpontjában a szabadság problémája A gazda bekeríti házát - ars poetica a költő dolga, hogy az értékek őrizője legyen - védje a kultúrát a világ barbárságával szemben - képei Vörösmartytól (a hamis, hazug tavasz), Adytól (mag hó alatt) ismerősek lehetnek tudatosan épít a magyar költészet hagyományaira - nem Babits vált politikussá, hanem a világ fasizálódik - ettől lesz a Nyugat is, amely polgári liberális lap marad, látszólag egyre baloldalibb (Babits halálakor be is tiltják) Ősz és tavasz között - személyes vallomás életről és halálról, csodálatos képek sorozatával – a gyermekkortól a halálig – lényegében Berzsenyi Közelítő tél című versének modern parafrázisa – refrénes vers Cigány a siralomházban ars poetica a „hajdan” a „később” és a „ma” szembeállítása – a költészet elvesztette szépségét – csak a siralom maradt – tört a ritmika a verszene is a költészet széthullását bizonyítja - a verszárlatban az ismétlés kétségbeesést sugároz 3. korszak: (1939-1941) A pálya összegzése: Jónás könyve Témaválasztás: forrása a Biblia, mert az az európai civilizáció alapja - az európai kultúra egységé-
nek jelképe is a barbárság korában - Jónás „kispróféta” (szerénységet mutat ez az önarckép, de a próféta-szereppel való azonosulást is) Versforma: csengő-bongó, könnyed, az élőbeszédhez alkalmazkodó időmértékes verselés - igénytelen, de erősen zenei rímelés (sok archaizáló, de tiszta rímmel) Stílusa: a késő-középkori Bibliafordítások nyelvét idéző, archaizáló, de nem archaikus, hol vaskosan népi, hol patetikus, hol ironikus szókincs és nyelvi formák, ironikus-népies költői hang Műfaj: négyrészes elbeszélő költemény Cselekménye: I. rész: az Úr elküldi Jónást, hogy prófétáljon Ninivében a bűnös város ellen – de ő szökni próbál – Jónás a hajón – vihar – Jónást a tengerbe dobják II. rész: Jónás a Cetben – előbb átkozódik – majd a halnak okoz szenvedést, amitől maga is szenved – perlekedik majd megbékél az Úrral – elfogadja a küldetés elkerülhetetlenségét III. rész: Jónás prédikál Ninive ellen – első nap az árusok, második nap a mívesek terén – harmadik nap pedig a hatalmasok előtt – elátkozza a várost – megjövendöli, hogy azt negyven nap múlva elpusztítja az Úr – de a város nem pusztul el IV. rész: Jónás az Úrral perlekedik – nézőpontváltás a műben – eddig Jónás szemszögéből láttuk az eseményeket – mostantól fölülről, az Úr távlatából nézzük a világot és benne Jónást is – ettől alakja tragikomikussá válik – Jónás az Úr ellen fordul – önmagát az ítélkező és büntető szerepével azonosítja – a tök példázata sem ébreszti rá az igazságra: „te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem”- mondja az Úr – a költő dolga, hogy teljesítse küldetését – emelje fel szavát a bűn, a barbárság ellen, még ha látszó-
lag nincs is eredménye tettének – a prófétai tett értelme csak az Úr szemszögéből ítélhető meg (Vörösmartyra, Petőfire, Madáchra visszautaló gondolatok) Tartalma: az ember (a költő) és a világ viszonya (nem menekülhetni a feladat elől!) - az ember és felelőssége (gyilkosok közt cinkos, aki néma!) - az ember és szenvedésének viszonya (a szenvedés a tettre késztet, nevel – elviselése tesz emberré – Babits vallomása saját betegségéről is) – a gonosz világ és az istenítélet (Ki választja el a jót és a rosszat? Elpusztítsuk-e a világot, a civilizációt, mert rosszat is termett? Lásd Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban!) - a költő (a próféta) feladata (te csak prédikálj Jónás…) Jónás imája - később készült – utólag illesztette hozzá Babits ezt a verset a műhöz – feloldja a Jónás könyve allegóriáját – ettől kezdve vállalt a teljes azonosulás a próféta-szereppel – egyetlen hatalmas imaszerű mondat – Arany Mindvégig című versének rokona – a költő-szerep halálig tartó vállalása Párhuzamok: Radnóti utolsó korszaka, Thomas Mann: József és testvérei, Bulgakov: A Mester és Margarita, stb. III. Babits jelentősége: Babits két évtizedig a magyar szellemi élet vezetője volt – egy új reformkor Vörösmartyja – költészete belesimul az európai újklasszicizmus áramlatába – abszolút modern és korszerű – a Jónás könyve világirodalmi jelentőségű remeklés – Babits hatása óriási (a korszak egész irodalmi ízlését meghatározza, a következő generáció példaképe és támogatója pl.: Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti, Pilinszky) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ I. Élete:
1885. Szabadka – polgári család – barátság Csáth Gézával – Budapest, bölcsészkar – Négyessy-szeminárium (Tóth Árpáddal, Juhász Gyulával, Babitscsal együtt) – az egyetemet nem fejezi be – újságíró lesz – ez élete polgári kerete haláláig – Felesége Harmos Ilonka – 1906: Budapesti Napló (Ady helyén) – a pályakezdés: Négy fal között 1907. – Holnap, a Nyugat – a beérkezés: A szegény kisgyermek panaszai 1910. – Őszi koncert 1912. – Kártya 1912. – Mágia 1912. – Mák 1916. – Kenyér és bor 1920. – kitérők – barátsága Karinthyval – A bús férfi panaszai 1924. – a novellista Kosztolányi kibontakozása – a nagyregények megszületése (Néró, a véres költő 1922; Pacsirta 1924; Aranysárkány 1925; Édes Anna 1926) – Meztelenül 1928. – Az Esti Kornél-ciklus 1933. és 1936; – A pálya csúcsa: Számadás 1935. – 1936-ban halt meg ínyrákban II. Első köteteiből: A szegény kisgyermek panaszai: A versciklus címtelen versei a századelő gyermekkultuszába illenek – különleges szereplíra – állandó vibrálás jellemzi – egyszerre van benne jelen a gyermeki, naiv és a visszaemlékező, bölcs felnőtt látásmód – hatásának titka a szerep rendkívüli őszinteségében – impresszionista megjelenítő erejében – hangulatának szeceszsziós, dekadens szépségében is rejlik Példa: Mint aki a sínek közé esett (egyetlen gondolat megfogalmazásának háromszori, befejezetlen és sikertelen kísérlete – a szöveg mögött azonban felsejlik az éles meglátás pillanata) Mostan színes tintákról álmodom (a színekkel és a szinesztéziákkal való játéksorozat – benne az elérhetetlen utáni vágyakozás) Az iskolában hatvanan vagyunk (az ember tömegbe kerülésének, a magány átélésének naivra formált,
nagyhatású rajza – az egyéniség elmosódásának fenyegető érzése jelenik meg); A bús férfi panaszai :tudatosan folytatás – azonos szerkesztés – ars poetica-jellegű vers indítja – tökéletes technikai tudás – a vers zeneiségének magas foka jellemzi – néha szinte már a rímek zenéje uralja a szöveget – változatos mondanivaló – változatos költői formák – a kettősség itt is jelen van – a két életkor távolságát a „boldog békeidők” illetve a Trianon utáni jelen szembeállítása növeli súlyossá Példa: Most harminckét éves vagyok (váltakozó hoszszúságú sorok – zenei rímek – két idősík éles szembeállítása – a jövőé és a jelené, amelynek banális képei a jövőbe átemelve, onnan visszanézve a tökéletes boldogság jelképévé válnak) II. A regényíró Kosztolányi Pacsirta: kemény, szikár nyelven megírt lélektani regény – érződik rajta Freud és a mélylélektani ismeretek hatása – kissé Csehovra emlékeztető, de annál modernebb próza – fölényes nyelvhasználat – belső monológok – drámai párbeszédek teszik hatásossá – a történet Sárszegben felidézi a gyermekkori Szabadkát, a kisváros fojtogató világát – ezt kettőzi meg Pacsirta családjának titkolt tragédiája, amely egy váratlan epizód (Pacsirta elutazása) folyamán kimondott ténnyé válik – de a Vajkay-család élete megválthatatlan (ebben is a Csehov-drámákra emlékeztet) – a befejezés a kiinduló helyzethez tér vissza csak már az igazság tudásával Édes Anna: egy cselédlány története, aki érthetetlen és megmagyarázhatatlan okokból meggyilkolja munkaadóit – a regény telve jelképekkel (Anna 1900-ban született, azaz egyidős a századdal – a történet 1919. július 31-én kezdődik, azaz a forradalmak bukása, a románok budapesti bevonulása idején, amikor az ország is szétesett) – fő kérdése, hogy a kiszolgáltatottság és elnyomatás hogyan vezet el az elfogadhatatlan lázadásig, gyilkolásig (akár a forradalmakra is vonatkoztatható) – hosszú előkészítés – lassú, feszültségteremtő építkezés jellem-
zi a regényt – Édes Anna tettének rajza lélektanilag hiteles – a tudatalatti folyamatok megragadása – az elfojtások felszínre törésének mikéntje izgatja – a mű az élet teljes bonyolultságának megragadására törekszik; III. Az Esti Kornél-novellák Tudatosan, az első novellában ki is mondottan alteregó-történetek – a kispolgári világban élő Kosztolányi a „művészlét” kiélésére használja hősét – de tudatossága itt is kettős fénytörést hoz létre – néha a belső világ kivetülései a történetek – máskor szimbo-likus vagy példázatszerű jellegűek – 18 és 17 novella – ciklus, de nem történésük összefüggése miatt, hanem csak a hős személye és az írói módszer szerint – az Esti Kornéllal való azonosság vállalását mutatja az Esti Kornél éneke című vers – amely Kosztolányi legnagyobb – az impresszionizmus talán legszebb – ars poeticája Példa: „Egy közönséges villamosútról...”: kifejezetten szimbolikus történet, – a villamos-utazás képeiben a születéstől a halálig az emberi életet fogalmazza meg – benne a gyermekkor riadalmától a felnőtt céltudatosságán és a szerelem elfutó pillanatán át a halálig; az élet céltalan és mégis szép voltáról vall „Az utolsó felolvasás”: az élet és a halállal való szembenézés története – ugyanakkor szimbolikus képsorozat a művészlétről – a művészet lényegéről – emberfeletti hatalmáról; IV. A pálya csúcsa: Számadás A Meztelenül-kötet kitérő az expresszionizmus, a szabadvers felé – a Számadás már a kétféle költői lehetőségnek szintézise – különleges hatását a közeli halál tudata is növeli – a kötet szinte kivétel nélkül remekműveket tartalmaz, pl. Életre-halálra, Énekek éneke, Litánia, Ilona, Esti Kornél éneke, Negyven pillanatkép, Februári óda, Száz sor a testi szenvedésről, Halotti beszéd, Hajnali részegség, Ének a semmiről –
ez a kötet önmagában a legnagyobbak közé emeli Kosztolányit; Ilona: felesége nevére írott hatalmas játék (rokona a Száz sor a testi szenvedésről) – az impresszionizmus tökéletes megvalósulása – a játék, a zene mögött a szerelem igazsága érződik Halotti beszéd: egy barát halálára készült – de nincs benne semmi személyes – az átlagember, a kisember, a hétköznapi ember halotti búcsúztatója – a legrégibb magyar szövegemlék szerkezetét idézi – szó szerint ugyanazzal a megszólítással kezdődik – a befejezésben is ugyanazt a megszólítást használja – az indító közlést itt is hosszú kitérő, az ember egyediségének, minden ember egyetlen-érték-voltának bizonyítása követi – az „akárki”-től lassan jutunk el az egészen személyesig – a halott szavainak felidézéséig – aztán ismét eltávolítja a halottat – a befejezésben a mesefordulattal a végtelenbe, a legendásan megfoghatatlan távoliba tolva teszi le egy fantasztikus rím-párral (egyszer - vegyszer) a verset – egyébként is tisztarímek sokasága zenél – de a szöveg súlya itt mégis felülkerekedik – most már a technikán úr az üzenet – a váltakozó hosszúságú sorok is a természetesség, és nem a technikai bravúr hatását keltik (holott az is) Hajnali részegség: hétköznapi, látszólag prózai szöveggel indul – megszólítja az olvasót – a váltakozó hosszúságú sorok és az erősen zenei rímek ugyanakkor tartják a verset – az első rész a vershelyzet megadása – a második rész folytatja az éjszakai város különleges képekkel való felidézését – aztán váratlanul a lentről, a mozdulatlanról a föntre, az égboltra, az égbolton látható képekre irányítja a figyelmet – a vers innentől felgyorsul – egy hatalmas bál végének képei sorjáznak – impresszionista technikával felidézve és megjelenítve – a sorok rövidülnek – a rímek csengenek – csupa ragyogás minden – az utolsó három egység visszatérít a révületből a valóságba – számvetés az élettel – szembenézés a halállal – az élet értelmes voltának kimondása
V. Kosztolányi jelentősége A XX. század legnagyobb nyelvművésze – költészete maradandóan csúcs – hatással volt a következő nemzedékekre (József Attila, Radnóti) – a városi polgár megszólaltatója a magyar költészetben – a Nyugat legnagyobbjai közé tartozik – hatalmas életművében a mű-fordítások külön rendkívüli értéket jelentenek – hozzá fogható műfordító Arany óta nem volt a magyar irodalomban – mind a költészetben, mind a prózában a nyelv tudatos modernizálója és védője volt – tőle tanulunk megszólalni JUHÁSZ GYULA I. Élete: 1883. Szeged - piarista gimnázium - Pest, bölcsészkar, Négyesy-szeminánum (Babitscsal, Tóth Árpáddal, Kosztolányival) - Nagyvárad - a Holnap (1908-1909), a fiatal költők vezére – a Nyugat jelentős alkotója - találkozás Sárvári Annával - Szeged - a forradalmak és a vereség utáni megaláztatás - elszigetelõdés - magány - József Attila felfedezése - depressziós évek - öngyilkossági kísérletek - 1937-ben hal meg II. Költészetének jellemzői: Arany késői költészetének és a francia impresszionizmusnak a hatása - a századvég modern magyar lírájának hatása - halk szavú - a viszonylag kisméretű formák mestere kedveli a páros rímes, kétsoros strófákat - a szonettet - a japános négysoros formát - a versmenet általában emelkedõ - viszonylag nyugodt indítás (gyakran tájkép) - lassan kibontakozó érzelmi tartalom, - a verszárlatokban gyakran a végtelenbe tágítja a képet - ezzel mintegy megemeli, lebegővé teszi a verset - visszatérõ témái: Szeged - a Tisza - az alföldi világ - az
Anna-szerelem – ez az évek elõrehaladtával elveszíti konkrét jelentését - mindannak az elveszett vagy el sem ért boldogságnak a jelképévé válik, ami meghatározza az ember életét Kötetei: Juhász Gyula versei (1907) – Új versek (1915) – Késő szüret (1918) – Ez az én vérem (1919) – Nefelejcs (1921) – Testamentom (1925) – Hárfa (1929) – Fiatalok, még itt vagyok (1935) III. Legismertebb versei: Tiszai csönd: jellegzetes impresszionista vers – kétsoros szakaszokból épül fel - apró képekből, színekből, hangokból áll. - az indító kép már megadja a vers alapvető feszültségét - mozgás és mozdulatlanság ellentéte - a mozgás mindig távoli, megfoghatatlan - a mozdulatlanság mindig közeli, konkrét. - megjelenik a másik ellentétpár - az ég és a föld ellentéte - ezek a Tisza víztükre segítségével tükrözői egymásnak - a vers a megszemélyesítések ellenére is személytelen - csak a verszárlatban jelenik meg a költő - maga is azonosul a hajókkal -, azaz a magányos, hallgatag, tárgyi világgal. Magyar nyár 1918: a polgári forradalom közeledését jelző vers - kemény, határozott, rövid mondatokból építkezik - kétsoros strófák alkotják - a nyár képei a fojtogató forróság, a vihar előtti csend képzetét keltik - a két utolsó strófa egy-egy kérdő mondat - a Petőfiére, Adyéra emlékeztető fenyegető (a választ önmagukban hordozó) hangulattal. Tápai lagzi: a késői évekből való vers – hangsúlyos verselésű – kétsoros szakaszokból áll - érződik rajta a megkeseredés - a korábbi édes-bús magány helyén a tragikus egyedüllét - impresszionista eszközökkel dolgozik - itt mindenekelőtt a hanghatások meghatározók - az első versszak képei is riasztók - már a halál hangulatát idézik (brummog, repedt, harang, kutyavonítás, varjúraj) - a második versszak a kilátástalanságot az élet legboldogabbnak hitt pillanataira is kiterjeszti
- a harmadik versszak a félelmetes, nem emberi álom képét hozza - a negyedik, a záróversszak utolsó képe: a „Halál kaszál…” Milyen volt... - a talán legismertebb Anna-vers. keresztrímes strófák – jambikus verselés - három tökéletesen azonos szerkezetű anaforás versszak – legfőbb eszköze a szinesztézia - a vers a legősibb, természeti rendre, az évszakváltásokra épül - az első versszak a nyár - a második az ősz - a harmadik, a téli kép hiányzik - helyette azonnal a negyedik, a tavasz képe jelenik meg - ez a megbontott rend egyszerre hordozza a vers tartalmának örökké-ismétlődő voltát - a természet rendjétől való eltérését - a természetellenesség hangulatát – a versszakok felépítésében a felidézés-eltávolítás - a közelítéstávolítás - az állítás-tagadás állandó váltakozása teremt belső ritmust - minden versszak kérdéssel indul - a válasz mindig tagadó - majd egy ezzel ellentétes felidéző kép következik - itt jutunk el az Anna-kép egy-egy vonásának legintenzívebb felidéződéséig - aztán a záró sor igéje (látom helyett érzem illetve visszarévedek) ismét elmosódottá teszi az egészet - ugyanez történik a harmadik versszakban - a kihagyás után a „sem” tagadószó használatával össze is foglal - a verszárlatban a végtelenbe nyit (messze, mint az ég) Anna örök: Juhász Gyulára nem jellemző a vers formája - legfontosabb eszköze a sorátmenet - az egész imádság- vagy litániaszerű - a versszerkezet is különleges - három egység - az elsőre és a harmadikra a sorátmenetes megoldás a jellemző - prózai természetességet idéz - a középső rész azonban más - itt a gondolat és a sor egybeesik - hagyományos, ismétléses fokozás erősíti a kimondott közlendőt - tartalmilag is jól elkülönülnek a részek - az első a múlt képeit sorolja, részletekből építi fel egy elképzelt, idealizált nő alakját - alapvetően feszültségkeltő - a részletező felidézés csupa tagadást hordoz míg a szöveg a felejtést állítja - a képek az ellenkezőjét - a második rész a jelen - ezt hangsúlyozza a háromszor ismétlődő, sorkezdő „ma már” - de épp az erős ismétlés teszi kérdésessé,
vajon igaz-e mindez - a „mégis” megjelenése átfordítja az egész verset – a harmadik rész a „mert” kötőszóval indul - jelzi, bizonyítás következik - ennek során az elvesztett szerelem az egész elrontott élet jelképévé magasztosul - így jut el a verszárlatban az imádságot idéző utolsó sorig és utolsó szóig az „ámen” egyben a beletörődést, elfogadást, sőt a „jól van így” jelentését is hordozza - hiszen magyarul „úgy legyen”nek szokás értelmezni. IV. Jelentősége Az Ady után induló nemzedék úttörő jelentőségű alakja - nélküle nincs Holnap antológia - nem jön létre a Nyugat sem - költészete sajátos impresszionista színt jelent a magyar irodalomban - pályája 1919 után megtört - hatása kisebb volt a lehetségesnél - de József Attilát is ő vezette be az irodalmi közéletbe - néhány verse mindenképpen a század nagy alkotásai közé tartozik. TÓTH ÁRPÁD I. Élete: 1886. Arad – Debrecen, Pest, bölcsészkar, a Négyessy-szeminárium (Babitscsal, Juhász Gyulával, Kosztolányival) – Debrecen, újságíróskodás – a Nyugat – Pest, házasságkötés – felesége Lichtmann Anna – háborúellenesség és a forradalmak igenlése – eseménytelen élet – a tüdőbetegség és a korai halál tudata kíséri végig – 1928-ban hal meg II Költészetének jellemzői: Rá is nagy hatással volt a kései Arany – emellett a francia impresszionisták – Poe költészete – legkedveltebb költői eszköze a szinesztézia – gyakori a fény- és hangingereknek a vers középpontjába kerülése – a leghangsúlyosabb helyeken való megjelenése. – versépítésére a viszonylag nehézkes, gyakran prózai, költőietlen indítás jellemző – lassan bontakozik és emelkedik a vers – aztán a legfontosabb kép, a
legfontosabb gondolat a verszárlatban szólal meg (ilyen tekintetben kifejezetten ellentétes az általa példaképnek tekintett Ady versépítő módszerével) – jellemző rá az erős zeneiség – a hangulatok megragadásának képessége – a néha Kosztolányiéval egyenrangú magas fokú rímtechnika – szókincsének tipikus eleme a „bús, furcsa, beteg, kopott, bágyadt, stb. Kötetei: Hajnali szernád (1913) – Lomha gályán (1917) – Az öröm illan (1922) – Lélektől lélekig (posztumusz: 1929) III. Legismertebb versei: Elégia egy rekettyebokorhoz: a vershelyzet megadásával indít – az első versszak már tartalmazza a fő képanyagot – csónak alakú virág – tenger – hajó – hajóraj – ez az egész vers alapanyaga – a második versszak a kép kibontásával folytatódik, majd a természet-ember ellentét is megjelenik az utolsó sorban – a harmadik versszak folytatja a gondolatmenetet – inkább negatív megjelenítéssel (tagadás) – aztán a negyedik versszak kimondottan szembeállítja a virágokhajók és az „én is hajó vagyok” képeit – megjelenik a háborúsviharos világgal szembeállított vágyott „léten túli béke” gondolata. – az ötödik versszak kérdéssel indul – kitágítja a gondolatot a többi emberre – az egész emberiségre – a háború mindent elsöprő „özönvize” sodorja a „hajók”-at, és nincs „Ararát” – nincs remény a vízözönből való menekülésre – a befejező versszak a vízözön mindent elpusztító képe – mint lehetséges jövő – mint kívánatos, boldog világ – így jelenik meg az ember nélküli világ – ez végre meghozza a békét (ez a szó zárja a művet). Rímes, furcsa játék: négysoros páros rímes strófákból álló vers – udvarló célzatú – címe szerint is játék – ezt erősíti a rímbravúrok sokasága – köztük már-már tisztarímek (negédes-édes, kába-hiába) – játékos féligkancsal rímek, (kastély-estély, zajló-pejló) – és tisztarímszerű asszonáncok, mozaikrímek (vert seb-verset, okarína-soka
rí ma, fedélzet-dél szebb) – a vers egész hangulata borongós – a címbeli „furcsa” erre utal. – a boldog élet sok-sok különféle lehetőségét sorolja – számolatlanul ontva az ötleteteket – ám végig érezhető, hogy mindez a költői én és megszólított kedvese számára lehetetlen – elérhetetlen – a szokásos versmenettel találkozunk – a vers csúcsa, hangzásban is legerősebb része a vége – az utolsó hat sor a magány, az árvaság, a csend képét és hangulatát hozza – és őszinte költői magaslatokba emeli a dekadens halálhangulatot Jó éjszakát: négy versszakos – ars poetica-jellegű vers – vershelyzet megadásával indul – szinte prózai közlés – este, lámpafény, eltűnt versíró kedv – „pihenjünk” szó indítja a vers második részét – az álom feloldoz – elfelejteti a nappali robotot – kívánatos fél-halál állapot – a második versszak megismétli a szót – most már ki is fejti a költészet és a valóság ellentétét – ellentétes értékrendjét – a költő csak behódolhat a „józan robot”-nak – kérdések sorozata következik – valamenynyi a költészet értelmére, céljára, hasznára kérdez – számvetés – a költői eredményekre való visszatekintés eredménye szomorú – minden hiábavalóság – a záró versszak a jövőt emeli be a versbe – ez bizonytalan önigazolás – a vers képileg viszszatér az induláshoz – a falióra hangja és árnyéka az egyetlen társ a magányos jelenben – az utolsó sor az egész költészettel, az egész élettel való leszámolás – végső búcsú – ugyanakkor tudatos játék – idézése a debreceni költőelődnek – Csokonai A Reményhez című verse zárlatának – „Kedv, remények, Lillák...” - itt: „Versek... bolondság... szép jó éjszakát” Esti sugárkoszorú: a ritka életigenlő versek közül való – szerelmi vallomás – a vershelyzettel indul – alkony, a lemenő nap fényében megjelenő nő képe – szinesztéziás megszemélyesítések készítik elő a „lélekvándorlás” kulcsszót – a vers folyamatos átmenet a látvány-látomás úton – a napfény koszorúja a haj körül glóriává magasztosul – a szeretett nőalak csipkebokorban megjelenő istenné – a reális valóság megfoghatatlan – a verszárlatban egy érintés széttöri a látomást – hatalmas,
körmondatos fokozás készíti elő a vers legfontosabb két szavát – ez a ráeszmélés a valóságra – „mennyire szeretlek” Lélektől lélekig: az utolsó kötet címadó verse – a vershelyzet Vajdára emlékeztető – a költő az ablakban állva az égboltot, a csillagvilágot szemléli – hosszú, prózai, kifejtő elmélkedés vezeti föl a vers alapgondolatát – a csillagmagány és az emberi magány párhuzama a vers alapja – ezt építi tovább a kérdés – a csillagok vagy az emberek egymástól való távolsága a nagyobb messzeség – a verszárlatban Vajdára emlékeztető, szimbólumszerű komplex költői kép – az emberi megértés, egymásra találás reménytelensége IV. Jelentősége: Különleges alaphangulatú lírikus – költészetét az impresszionizmus határozza meg – egyéni hangját az állandó betegségtudat befolyásolja – nincs igazi költői fejlődés a pályáján – jelentkezésekor már jelentős költő – a Nyugat első generációjának fontos alakja – jelentős műfordító – néhány műve a magyar költészet legjavába tartozik JÓZSEF ATTILA I. Pályája, mint hatások története 1905. Budapest : a gyermekkor meghatározó élményei – szegénység, félárva sors – háborús gyermekkor – anyja Pőcze Borbála – Nemzett József Áron – a Mama-versek – Öcsöd, Monor – árvaság – a gyám Makai Ödön Makó: középiskola – öngyilkossági kísérlet – érettségi – az első versek – első szerelem – Móra Ferenc, Juhász Gyula ismeretsége – az első verseskötet (A Szépség koldusa) – Ady-hatás – Juhász Gyula-hatás Szeged: egyetem – a neoprimitivizmus és az avantgárd hatása – Szegényember-versek – jellegzetes vers:
Tiszta szívvel – Hatvany Lajos és Ignotus elismerő kritikái – a Horger Antal-eset és következménye – a vers a háború utáni nemzedék dokumentuma – Ady- („Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek...”) – Petőfi- („Tennap ettem utójára, Az igaz, hogy keveset, No de semmi! van elég, ki Én helyettem is evett”) – Vörösmarty- („Bölcsőd az, s majdan sírod is”) utalás érhető tetten – tudatosan kapcsolódik a magyar költészet legismertebb hagyományaihoz – ugyanakkor új magatartást tükröz – a dalforma és a cinikusnak tűnő hang valamint a tartalom tragikuma eleve feszültséget teremt – a vers gondolatmenete: kiindulás az éhezés ténye – innen mutat előre és hátra – ezért hazátlan a vers költői énje – ezért árva – ezért van tele gyilkos indulattal – ezért ölne „tiszta szívvel” – hiszen milyen isten-haza-család az, amely hagyja éhezni fiát – ezért, hogy még halála után is bosszút akar állni A húszas évek: Pest, Bécs Párizs – az avantgárd más irányzatai – aktivizmus, ex-presszionizmus – anarchista életfelfogás – fiatalos lázadás – formabontás-formateremtés – Kassák hatása (Kopogtatás nélkül) – találkozás a freudizmussal (tudatos én és ösztön-én, az embert mozgató két nagy ösztön, a faj- és önfenntartó ösztön) – Villon-hatás (Bérmunkásballada) – a szürrealizmus hatása (Medáliák), a marxizmus hatása – bekapcsolódás a munkásmozgalomba – jellegzetes vers: Ülni, állni, ölni, halni: a nyelvtani forma, mint versszervező erő – a főnévi igeneves hiányos mondatok sorozata – ellentétes értéktartalmú képek – látszólagos értéknélküliség – látszólagos erkölcsnélküliség – az állítmány hiánya miatti bizonytalanság – kell? lehet? szabad? tilos? stb. – a befejezésben az élet, mint választás – az egzisztencializmus előfutára – egzisztencia és esszencia – a tudatos lét a választással kezdődik – minden választás veszteség is – lemondás más lehetőségek sorozatáról – a nyelvtani forma a verszárlatban műveltető képzős melléknévi igenév
1929-33. Budapest: aktív munkásmozgalmi tevékenység – munkásversek – agitációs tevékenység – illegális munka, nyomor – kapcsolat Szántó Judittal – csalódás: Illyést küldik az Első Szovjet Írókongresszusra – (A tömeg, Külvárosi éj, Téli éjszaka, Mondd, mit érlel, A város peremén, Holt vidék) – egy új tájnak és hősének beemelése a magyar költészetbe – új Magyarország-kép születése – a külváros, a gyárváros, a nyomor – a munkás – a fagyos, hideg, kemény éjszaka, mint jellegzetes József Attila-i világ – támadások balról – szakítás a mozgalommal, az ok: József Attila betegsége és az a tény, hogy meghaladja nemcsak a kor vulgár-marxizmusát, hanem magát a marxizmust is – célja, hogy annak embertelenségét a freudizmussal ellensúlyozza – képi anyagára jellemzőek a komplex képek – jellegzetes anyaguk a tél, a jég, a hideg, a fagy – a sötétség a kopár, sivár, üres világ – a félelmet keltő csend – minden sebez, kemény, nehéz – a korszak nagyverse: A város peremén: keretes szerkezetű vers – külvárosi tájképpel indul (hasonlatba épített komplex költői kép) – az egész világ metaforája lesz – és épül tovább a „moshatja vér is...” kezdetű részben – majd a történelmi fejlődés marxista-materialista ábrázolása következik – papok – katonák – polgárok után a munkásság (a feudalizmus és a kapitalizmus után a szocializmus kora közeledik) – a munkásság az egész emberiség művének folytatója – a harmadik nagy egység betétszerű – megszólítottja második személyű – talán az értelmiséghez szól – a jövőt fogalmazza meg: a gépek világa új embert követel – a munkásság önjellemzése ez – az Internacionálé kezdőszavának ismétlése a forradalom közeledtét jelzi – a vers csúcsa a József Attila-i új filozófia, az új „rend” lényege: elme és ösztön, tudás és érzelem egysége – majd a költő tudatos látnok-szerepének megfogalmazása jelenik meg a verszárlatban, amely keretezi a művet Óda: az új, freudista-szürrealista alapú költői módszer kiterjesztése a szerelmi költészetre a remény és reménytelenség verse – 6 számozott és elkülönített részből áll –
a cím műfajmegjelölés – ellentmondás van a téma és a műfaj között – a hangnem azonban ódai – az 1. rész a vershelyzet megadása: este, szemben a lillafüredi vízeséssel – a szeretett nő alakjának természetbe vetülése – komplex költői képek sorozata – a 2. rész szerelmi vallomás – még mindig a táj képeiből építkezik – a rész zárása feszültségteli, paradoxonos – a 3. rész a vallomás kibontása hasonlatsorozattal – majd szürrealista komplex képek emelik a szerelmet az időn kívülre – az örökkévalóság megjelenik – a 4. rész ódai emelkedettségű – önmegszólító – biológiai képekből teremt világmindenséget – külső és belső világ egymásba olvad – az örökkévalóság az anyag létezésének természetes velejárójaként igazolódik – az 5. rész a nyelvi kifejezés töredékes voltát fogalmazza meg – a természeti törvény megragadhatatlan – de e szerelem (megfogalmazhatatlansága ellenére) mindennél erősebb – a vallomás szinte az extázisig fokozódik – a zárójeles rész a hajnal elérkeztét, a kijózanodást, a reménytelenséget fogalmazza meg) – a 6. rész önálló egység, címe van (Mellékdal) – formailag is elkülönül – eddig a forma a vers rapszódia-jellegű menetét követően változó szótagszámú, változó, helyenként halmozott rímelésű formáját négysoros dalforma váltja fel – minden feltételes – zárójelben van – látszólag a remény (dal) – a második versszak idill – az első versszak ezt távolítja el három „talán”nal az elérhetetlenségbe 1934-37. Budapest: elszakadás a mozgalomtól – az igazi költői beérés – lassan súlyosbodó betegség – erősödő magány és reménytelenség – egzisztencia-teremtő próbálkozás: a Szép Szó szerkesztése – szanatóriumi kezelések – pszichoanalitikus kísérletek – találkozás Flórával – 1937 december Balatonszárszó: öngyilkosság (!?) – a korszak nagyversek sorát hozza: Ars poetica, az érett József Attila nagyverse a költő szerepéről, feladatáról. (Paradoxonos indítás: a költő a valóság és nem a látszat ábrázolója, új filozófiája jelenik meg „az értelemig és tovább...” illetve „a termelési erőket odakint
és az ösztönöket idebent...” sorokban, megfogalmazza a költészet, a költő feladatát és küldetését, de a világ fejlődésével való kapcsolatát is :”felindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit...”, majd a verszárlatban értelem és érzelem, tudat és ösztön összefüggésének legszebb megfogalmazása- „kísérje két szülője szemmel, a szellem és a szerelem” - hangzik fel). Elemezhető nagyversek 33-37 között: A város peremén, Ars poetica, Óda, A Dunánál, Eszmélet, Hazám, Thomas Mann üdvözlése, Levegőt!, Költőnk és kora, Karóval jöttél, Talán eltűnök hirtelen, Íme hát megleltem hazámat (az utolsó négy vers együtt) RADNÓTI MIKLÓS I. Élete: 1909. Budapest – a faji törvények szerint zsidó származású – Csehszlovákia kereskedelmi iskola – Szeged, bölcsészkar, magyar-francia szak: formai tudatosság – klasszikus, latinos műveltség – a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Ortutay Gyula, Bálint György, stb – a szegedi szabadtéri játékok – falukutatás, néprajz, új-népiesség, stb) - Sík Sándor hatása (később katolizál): erős biblikusság – szabadvers és klasszikus hatások (Pogány köszöntő) – költői beérés (1935-36): a spanyol polgárháború hatása (Mint a bika, Járkálj csak, halálraítélt) – antifasiszta meggyőződés, a tanúszerep vállalása – az etikus lét, mint emberi-költői kötelesség (Garcia Lorca és József Attila halála: a költő-szerep vállalása – szürrealizmus és újklasszicizmus egysége – utolsó kötete (Meredek út 1938) – 1940-től ismétlődő munkaszolgálatok – 1944: Bor (a bori notesz) – Abda: 1944. – Tajtékos ég (posztumusz kötet) II. Idill és borzalom, mint költői alapanyag A költő feladata a tanúságtétel vállalása – Mint a bika – jellegzetes versépítés (halk indítás, egymásra épülő, kibomló hasonlat-sorozatok, körmondatos, látszólag prózai nyelv, emelkedő versmenet, a zárásban hexameterzár-
lat) – két idősík: a múlt, mint naiv és boldog kor illetve a jelen, a felnőtt keserű tudása, a halál felismerése – a költő dolga, hogy vállalja a halált, a harcot a „farkasokkal”, mert élete és halála így lesz példázattá az utókor számára – a verszárlat kolofonszerű összefoglalás Federico Garcia Lorca – rövid költői bravúr (teljes vers néhány sorban – ritmikai ugratás, mint a legfontosabb üzenet hordozója: a rímhiány és ritmushiány az ember hiányáról beszél) – a költő és a fasizmus viszonya egyértelmű – kultúra és fasizmus kizárják egymást – lényegében ez is ars poetica, egyben a költői rokonság vállalása a spanyol baloldali szürrealista költővel, aki a spanyol népköltészetre alapozza művészetét – mindez Radnóti felfogásáról vall Tegnap és ma – két ellentétes versszak – a béke és a háború ellentétével – időszembesítő is: az (idilli) múlt és a (háborús) jelen ellentétére épül – a zárásban a költő halálraítéltségének gondolatával a jövő is megjelenik Nem tudhatom – óda-jellegű vers – a hazaszeretet legszebb verseinek egyike – háború és béke mint fent és lent – mint térkép és apró közelképekből álló valóság ellentéte – a haza, mint a mindennapi élet csodáinak összessége egyúttal ismét a költő dolgáról szól (a bűntelenség maga szembeszállás az elaljasodó világgal) – a bűnösség vállalása és a reményteli jövőbe vetett hit együtt, egyszerre jelenik meg a verszárlatban Töredék: anaforikus szerkesztés – az ismétlődő sor Kosztolányi-utalás is – a versben egyéb utalások (pl. A walesi bárdokra!) – a cím utal a vers szándékosan befejezetlen illetve hiányos voltára (mert nincs szó a rettenet elmondására) – a versszakok a magánélet és a közélet egyformán ellehetetlenült voltáról, a költő elhallgatásáról is beszél – a töredék egyben a Radnóti-életmű vállalt szimbóluma is Himnusz a békéről, Hispánia, Hispánia, Kortárs útlevelére Április Első ecloga: kiváltó a Vergilius-fordítás (IX. ecloga) – idill és a háború ellentéte visszatérő eszközévé válik költésze-
tének – hátterében az erős latinos műveltség – a már az első korszakban gyakori rejtett hexameteres verszárlatok – az újnépiesség és a bukolikus költészet hangulati rokonítása – a formák hátterében az európaiság hangsúlyozása (közös európai kultúra – közös európai múlt és jövő egy szétszakított jelennel szemben) – az utolsó korszak jellegzetes versteremtő módszere: a háborús valóság és az idill (pásztoridill, bibliai próféta-idill, szerelem, belső képi idill) tudatos szembeállítása, mint élet és halál, jó és rossz, múlt és jelen, emlék és valóság ellentéte: vagy elkülönülő két kép egymás után, vagy – a nagyversekben – egymásba fonódó, egymást felidéző vagy éppen megzavaró képek sorozatai – ebben a versben: klasszikus időmértékes forma (hexameterek) – a pásztor és a költő beszélgetése – hagyományos alapellentét – a Vergiliustól átvett idilli pásztorvilág, amelybe betört a háború Pl. Tegnap és ma, Veresmart, Sem emlék, sem varázslat, Levél a hitveshez, A la recherche, Erőltetett menet, Razglednicák A la recherche…: a cím utalás Proust regényére: Az eltűnt idő nyomában – Bergson időelmélete (az emlékekben a múlt jelen marad) – az európaiság, Európa egységére egy széttört világban – a Radnóti-vers az „elveszett nemzedék”-tudat első megfogalmazása a világirodalomban a második világháború alatt – hexameteres forma – a túlélés lehetőségének gondolata – a halál mindent megváltoztat – a „legelőkön alvók” (Mint a bika!), a költők, barátok áldozata mássá teszi a túlélőket is – a háború vége után soha nem térhet vissza a múlt – az áldozat nem hiábavaló – a versszerkezet: az elveszett múlt felidézése – a háborúk sokasága: ahová muszáj volt menni és ahová érdemes volt menni… a múlt mégis él a jelenben – a múlt meghatározza emlékeinket és emlékeink azt, ahogyan a jövőt megéljük majd Levél a hitveshez: a klasszikus episztola megújított formája – a versszervező elv: a belső vívódása, az emlékek fel-
idéződése – a kétség és a remény közti állapot – csattanós zárás: vitatott értelmezések (mit jelent a józanság? Erőltetetett menet: nibelungizált alexandrin (európai középkori versforma, egyben a költői bravúr lehetősége) – a forma forrása talán Walter von der Vogelweide (Radnóti fordított tőle) – 7/7-es osztású jambikus sorok – erőteljes metszet, mint az újra és újra nekifeszülő bizakodás kifejezője – a gyaloglás ritmusát is idézi – a teljes reménytelenségből indul – de az otthon negatívan, ironikusan felidéződő képei átfordulnak – fokozatosan a remény emelkedett forrásává (a múlt, mint idill) válnak, hogy a zárás a versindítás ellentétéhez vezessen el – a „bolond” szótól indul a vers – a hazatérést apró képek sora felidézze – végül a szenvedés vállalása válik értelmessé (bár csak a csoda: a kerek hold) látszik indokolni ezt Razglednicák: a cím jelentése: képeslapok – a szerb szó felidéző erejű – az elsőkben még ott a pásztoridill – ez ellensúlyozza, egyben elmélyíti a megjelenített (szinte naturalista képekkel bemutatott) háború borzalmait – a költő teremtő erejének szétesését mutatja az utolsókban az idill-hiánya (az utolsó vers vége: a „fölöttünk fú a förtelmes halál: rettenetes alliteració) – Radnóti ekkor is precíz tanú marad III. Radnóti jelentősége, hatása Az európai antifasiszta költészet egyik csúcsa – az európai újklasszicizmus egyik vezéralakja – egy új magyar költőgeneráció vezére (az „Újhold”-csoport, pl. Nemes Nagy Ágnes, Vas István) – a II. világháborúnak az európai kultúrát megváltoztató jelentőségére elsőnek mutat rá – máig a legnépszerűbb XX. századi költő az ifjúság körében ÖRKÉNY ISTVÁN I. A háború utáni irodalom korszakolása – nemzedékek szerint
1. nemzedék (az öregek) – sokféle világnézet, sokféle törekvés – alapvetően a Nyugat második-harmadik nemzedékéhez tartoztak – sokukat elhallgattatják az ötvenes években: Déry Tibor (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Faludy György (Óda a magyar nyelvhez, Villon-átköltések), Illyés Gyula (Puszták népe, Egy mondat a zsarnokságról), Kassák Lajos (A ló meghal, a madarak kirepülnek), Németh László (Iszony, Az áruló), Ottlik Géza (Iskola a határon), Szabó Lőrinc Kalibán, Huszonhatodik év), Vas István (Apollinaire: Búcsú), Weöres Sándor (A tündér, Psziché!) 2. nemzedék (a „fénye szelek” generációja) – sok közöttük a népi származású, a volt népi kollégista – a pályakezdésnél Petőfi-hatás: Juhász Ferenc (A babonák napja, csütörtök…, A mindenség szerelme), Nagy László (Ki viszi át a szerelmet, József Attila!), Nemes Nagy Ágnes (Között), Sarkadi Imre , Simon István (Mirza) Tandori Dezső (Nagy gombfocikönyv) 3. generáció (az 56 után indulók) – erős József Attilahatás – politikusság: Fejes Endre (Rozsdatemető), Garai Gábor (Artisták), Váci Mihály (Szelíden szőkén, mint a szél) Moldova György (Az elátkozott hivatal, A magányos pavilon, szociográfiák) 4. generáció (a 80-as években beérők) – az irodalom megújítói – a posztmodern megjelenése: Esterházy Péter (Bevezetés a szépirodalomba, Csokonai Lili!, Harmonia caelestis), Kertész Imre, Temesi Ferenc (Por, Harmadik könyv) II. Örkény István élete (1912-1979.) Budapest – egyetem (gyógyszerész, vegyészmérnök) – a Szép Szó (József Attila) közli első írásait (Tengertánc 193644.) – katona, majd munkaszolgálatos (2. magyar hadsereg) – fogság – tábori színház (Voronyezs – dráma) – hazatérés – látszatsikerek, majd elhallgatás – 56 után 10 év elhallgattatás – 60-as évek – második házasság: Radnóti Zsuzsa, dramaturg –
a groteszk születése – Macskajáték (dráma, 1963.) – Tóték kisregény majd dráma, 1964.) – Egyperces novellák (1968.) Kazimir Károly ésVárkonyi Zoltán hatása (színpadi sikerek, világsiker) – Pisti a vérzivatarban (dráma, 1972.) – Vérrokonok (dráma, 1975.) – Kulcskeresők (dráma, 1977.), Rózsakiállítás (kisregény, 1977.) – Forgatókönyv (dráma, 1979.) – Budapest, 1979. III: Örkény István műveiből Egyperces novellák Megjelenése: a Nászutasok a légypapíron kötetben – majd az Egyperces novellák kötetben, ennek ciklusbeosztása végleges, a novellák száma a kiadások során egyre bővült a ciklusokban Műfaji előzménye: Franz Kafka – Karinthy Frigyes – a pesti vicc Jellemzője: a groteszk látásmód – a figurák és események csontvázra csupaszítása – a példázatszerűség – a sok idegen szöveg beépítése (a posztmodern előzménye) – a végletes ellentétezettség A groteszk forrása: mindig valamely kettősség, össze nem illő, esetleg ellentétes dolgok egybeépülése: kettős nyelv (kettős témahálózat) – kettős írói ábrázolásmód (abszurd és realista) – kettős emberi magatartás (fontos és jelentéktelen átfordulása) – kettős fogyaszthatósági szint (humoros-vicces és ironikus-filozofikus) Példák: Amit a groteszkről tudni kell: Beavatás az írói módszerbe – a groteszk látásmód lényege – abszurd megközelítés (a világot a feje tetejére állítjuk) – alaposan megtekintjük (naturalista részletességű leírássorozat) – élvezzük a valóság új, a tragédiától megmentő, „vicces” hatását (a temetés) – visszaállítjuk a világ rendjét (felegyenesedés) – a világ dolgai a régiek (de az átfordult kép is megmarad) – a világ mégis megváltozott marad Fasírt: Egy recept szövege (fasírtkészítés, részletező leírás) – benne a zárómondat átértelmez – vissza-
menőleg új tartalmat ad („nekünk, emlősöknek”) – az emberről szól – de az állattenyésztés is gyilkosságnak tűnik tőle(?) – a világhoz való viszonyunk is megváltozik Információ: Ember az információs ablaknál – élete értelmét, tartalmát vesztette – nincs saját közlendője (két cég helyét közli kérdésre gépiesen) – nem ember, csak szerep – egyszer emberként kilép a szerepből – saját létének foglalatát közli („a semmiből jövünk, és elmegyünk a nagy, büdös semmibe”) – ezt (a normális emberi viszonyt) tekintik abnormálisnak – bejelentik – kivizsgálják – de elsimul a dolog (a világ nem változik meg, marad reménytelenül rossz) Apróhirdetés Örök nosztalgia: „Joliot-Curie téri, ötödik emeleti…” (normál hirdetésszövegnek indul) – abszurditása: ugyanazt ugyanarra akarja elcserélni – gyökeresen változtatni akarunk – de makacsul ragaszkodunk a múltunkhoz – az ember javíthatatlan (a Pisti a vérzivatarban című műben a hazaszeretet történetévé válik: csak el innen – Magyarországról – de mi csak itt tudunk élni) – a legkisebb aprósághoz is ragaszkodunk – makacsul megismételjük a hibáinkat is! Van választásunk: Hétköznapi párbeszéd a légikisasszony és a leendő utas között – két géppel lehet Rómába menni – az egyik a kifutópályán robban fel – a másik az Alpokban zuhan le – ez nem fontos, ez közismert – a probléma: hogyan nyerjünk időt: átszállással vagy közvetlen járattal – szinte mindegy – mégis az utas választ (a két azonos közül, miközben a halált mellékesen félretolja) Otthon: Hétköznapi párbeszéd anya és lánya között – a „drótkerítés” és a „szerelvény” szó a második világháborút, fogolytábort, haláltábort idéz – a gyerek nem érti az „otthon” szót – az anya a „szabadság” fogalmával próbálja értelmezni – a kislány reakciója: akkor az otthon olyan hely, ahonnan meg lehet szökni – abszurd kiindulás – minden szó önmaga ellentét jelenti – de üzeni azt is, hogy aki így szabadult, az már sosem talál otthonra – mindig menekülni fog (Lásd Déry Tibor regényét: Képzelt riport egy amerikai pop-
fesztiválról!) – egy generáció életélménye sűrítődik bele a néhány sorba – de igaz minden korok táboraira (az életre általában) Optikai csalódás: Hétköznapi gyászjelentésszöveg – kiderül, néhány pötty vált anyai tévedésből emberré – az ember útja kijelölt (iskola, egyetem, tudományos karrier, díszsírhely) – kiderül a tévedés – nem változik meg a világ (a pettyek megkapják a díszsírhelyet) Budapest: Az atomháború képei – apró, realista részletezésű képek sokasága – az atomháború utáni kihalt világ – az egerek – „de már másnap, az Operával átellenben…” – a magyarság alaptulajdonságai: a katasztrófák és a túlélések népe vagyunk IV. Örkény István jelentősége A magyar irodalom megújítója – új prózaműfaj (az „egyperces novella) megteremtője (sokan utánozzák) – a posztmodern egyik előzménye (hat pl. Esterházy Péterre) – a magyar dráma megújítója – a magyar dráma világhírének megteremtője (Tóték) – Magyarország 1944-1970 közötti történelmének máig érvényes megjelenítője (Pisti a vérzivatarban: ellenzéki a Kádár-korszakban, ellenzéki ma is) – új Magyarország-kép és új magyarságkép megteremtője (pl. Budapest, Az utolsó meggymag, Nézzünk bizakodva a jövőbe) PILINSZKY JÁNOS I. A háború utáni irodalom korszakolása – nemzedékek szerint 1. nemzedék (az öregek) – sokféle világnézet, sokféle törekvés – alapvetően a Nyugat második-harmadik nemzedékéhez tartoztak – sokukat elhallgattatják az ötvenes években: Déry Tibor (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), Faludy György (Óda a magyar nyelvhez, Villon-átköltések), Illyés Gyula (Puszták népe, Egy mondat a zsarnokságról),
Kassák Lajos (A ló meghal, a madarak kirepülnek), Németh László (Iszony, Az áruló), Ottlik Géza (Iskola a határon), Szabó Lőrinc Kalibán, Huszonhatodik év), Vas István (Apollinaire: Búcsú), Weöres Sándor (A tündér, Psziché) 2. nemzedék (a „fénye szelek” generációja) – sok közöttük a népi származású, a volt népi kollégista – a pályakezdésnél Petőfi-hatás: Juhász Ferenc (A babonák napja, csütörtök…, A mindenség szerelme), Nagy László (Ki viszi át a szerelmet, József Attila!), Nemes Nagy Ágnes (Között), Sarkadi Imre , Simon István (Mirza) Tandori Dezső (Nagy gombfocikönyv) 3. generáció (az 56 után indulók) – erős József Attilahatás – politikusság: Fejes Endre (Rozsdatemető), Garai Gábor (Artisták), Váci Mihály (Szelíden szőkén, mint a szél) Moldova György (Az elátkozott hivatal, A magányos pavilon) 4. generáció (a 80-as években beérők) – az irodalom megújítói – a posztmodern megjelenése: Esterházy Péter (Bevezetés a szépirodalomba, Csokonai Lili, Harmonia caelestis), Kertész Imre, Temesi Ferenc (Por, Harmadik könyv) II. Pilinszky János (1921-1981) Élete: Budapest – egyetem (jogász majd bölcsész) – 1944 ősze: katonai szolgálat: a haláltáborok élménye – az Újhold köréhez tartozott – az ötvenes évektől elhallgattatás – katolikus költő az Új ember (katolikus újság) közli sok versét – a hetvenes években kap csak valódi publikációs lehetőséget – külföldi elismertség – 1981. Költői stílusa: kezdettől szikár – hiányoznak a jelzők, kevés az ige – később tudatosan tömörít – kialakítja „négysoros”-t, mint formát – lényege a „redukció” – képek, állítások egymás mellé helyezéseiből az olvasó maga építheti föl a gondolatot – a hihetetlen tömörség mégis a szétesés, a sorok közötti űr érzetét kelti Legfőbb témái: a lágerélmény (pl. Harbach, 1944) és az Isten-keresés (pl. Apokrif)
Versek: Harbach, 1944: a lágerélmény korai, konkrét képekben is megmutatkozó feldolgozása – az éjszaka – a reménytelen erőfeszítés – a kiszolgáltatottak egymásra utaltsága – az égnek feszülő arcok – a kocsihúzás céltalansága, végtelensége – a vers mint egy emlékmű mindazoknak, akik a haláltáborok foglyai voltak – a versben (implicit módon) benne van Pilinszky gondolata a „botrány”-ról, hogy Isten tűrte mindezt (üres az ég!) Apokrif: Pilinszky legtöbbet elemzett verse – a cím üzenete (a költő-próféta felsejlő képe) – három önálló rész – hatalmas kompozíció – Pilinszkynél szokatlanul hosszú vers – sok bibliai utalás, kép (pl. a Paradicsom, a bábeli nyelvzavar, stb) az első rész: emelkedett, patetikus, prófétai hang – az első sor az apokalipszisről szóló prófécia kezdete – az ember végleges magánya – a haláltáborok és az atomháború képei mosódnak egybe – kijelentések – kérdések – kijelentések – a jövő – a múlt – a jövő mint jelen – a világ pusztulásának képei – útnak indul a próféta, akiből csak a bot és az árnyék marad a második rész: egy atomháború utáni világ (az atomrobbanásra utaló képek) – a hazatalálás vágya – a vágy reménytelensége – a világ értelmetlenné válása – az ember (a próféta) totális magánya – elerőtlenedés – elhallgatás (nincs kitől, nincs kinek, nincs miért, de a nyelv is elpusztult) – az utolsó három versszak Istenhez szól – Isten elérhetetlen – érthetetlen – üres a világ – Isten talán nincs is – a világ Isten nélkül csak tárgy (nincs benne lélek!) a harmadik rész: síkváltás, nézőpontváltás (mint Babits Jónás könyve!) – fentről láttatja a prófétát – Isten megjelenik cselekvőként („látja Isten, hogy…) – a próféta nem érti Istent – lentről fölfelé nincs kapcsolat – az ember magánya teljes – a világ kővé válik – teljes az eltárgyiasodás – a világ megváltatlan és talán megválthatatlan – a sírás (a legemberibb
érzés, az együttérzés, a gyász, a szenvedés) is tárgyi lett: „könny helyett a ráncok…” a vers mégis hordoz reményt: a XX. század végén, amikor a világ megtagadja Istent, Pilinszky megjeleníti, mint olyan nézőjét a „botrány”-nak, aki mégis értelmet láthat a lent értelmetlennek tűnőnek (hogy megtörténhetett, botrány, mondja Pilinszky, de ami már megtörtént, „szent”, mert Isten tudhatja célját, értelmét!) Harmadnapon: mindössze nyolc sor – két szabályos, hagyományos négysoros strófa – az első a hajnal és a tavasz képeit sorakoztatja fel – párhuzamos, de egymásra épülő kijelentések – érzelmileg visszafogott – a képek belsejében a haláltáborok emléke (hamuszín, Ravensbrück, gyökerek, szél) – az egész világot megtölti az emlék – a második versszak ebből bontakozik ki – a megölhették, megszűnt dobogni gyilkosságra utal – érthető a haláltáborok áldozataira is – a harmadik sor Jézus feltámadásának képe – a negyedik sor ennek kijelentése a szertartás latin nyelvén a vers sokféle üzenetet hordoz: Jézus mégis megváltotta a világot a bűntől (ezeket a bűnöket is magára vette) – van tehát megbocsátás – aki meghalt (a haláltáborokban), feltámad (mert Jézus feltámadása ígéret is) – a haláltáborok áldozata talán éppúgy megváltója az emberiségnek, mint Jézus – az utolsó sor a megszokott kijelentés, a vers azt is üzeni, hogy a feltámadás minden Húsvétkor újra átélhető valóság Négysoros: a tömörség iskolapéldája – a négy állítás látszólag alig függnek össze – a vers szét akar robbanni, de hihetetlen erő préseli össze őket – a képek óriási felidéző erővel rendelkeznek – szegek, homok, vér: Jézus kereszthalálára utalnak – este, ázó plakát, folyosón égő villany: a nagyvárosi magány képei – a harmadik sor (égve hagytad”) új szereplőt, illetve annak hiányát, annak gondosságát, óvó cselekedetének elmaradását hoz – a negyedik sor a biztosan bekövetkező gyilkosságot tartalmazza (ontják véremet) – vers „szereplői” is sokfélék: tárgyak, a te, aki ismeretlen és az ők is ismeretlen – a
vers az elhagyatottságról, a halál elkerülhetetlenségéről, a magányról, a szorongásról (az ismeretlentől való félelemről) szól – Jézus halála újra és újra megismétlődik a világban – Jézus halál előtti elhagyatottsága átélhető élményünkké lett III. Pilinszky jelentősége Különleges költői hang – a József Attila-i és Babits Mihály-i örökség folytatója – a nagyvárosi magány megjelenítője – a XX. század végi ember Isten-keresésének megszólaltatója – a II világháború utáni bűntudat és a megbocsátás lehetőségének költője – az örök emberi értékek őrzője és felmutatója
