I. A KORSZAK SAJTÓJA, ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE „Az újság egyike azoknak a nagy mûveltség közvetítõknek, amely által mi európaiak, európaiakká lettünk.” Schlözer, 1777.
1.1. EURÓPAI KITEKINTÉS
„Az újság egyike azoknak a nagy mûveltség közvetítõknek, amely által mi európaiak, európaiakká lettünk,”1 tanította Schlözer az 1770-es évek második felében, híres göttingai újságkollégiumain, Európa számos országából összesereglett hallgatóinak. Arra is megtanította õket, hogy a sajtó, azzal, hogy határokat átlépve híreket, ismereteket közvetít, nemcsak tájékoztat, hanem formálja az olvasók nézeteit, tehát befolyásol is. A tömegek befolyásolása pedig hatalom. Pár évvel késõbb a hazánkban is ismert és olvasott Berlinische Monatschrift címû lap a következõ kérdést tette fel olvasóinak: Was ist Aufklärung? Mi a felvilágosodás? A kérdésre nem kisebb ember, hanem az akkor már Európa-szerte ismert filozófus, Immanuel Kant adott választ a lap 1784. decemberi számában.2 Mondanivalóját két latin szóval foglalta össze: Sapere aude! Merj tudni! Szélesebb értelemben: merd felhasználni az észt, a tapasztalatot és a tudományt az ember, a természet és a társadalom megismerésére. Kant megfogalmazásában tehát a felvilágosodás a szellemi felszabadulás, a gondolkodás nagykorúságának szimbóluma.3 Ezt a szellemi felszabadulást, a gondolkodás szabadságát igényelte a 18. századi Európában, az egyre erõsebbé és jelentõsebbé váló társadalmi réteg, a polgárság, mely ekkor már jogot formált arra, hogy a világ dolgairól pontos információkat szerezzen, sõt nem csak tudni akart az eseményekrõl, hanem azokra befolyást is kívánt gyakorolni. A francia forradalom, a napóleoni háborúk, a Szent Szövetség, és a korszakot lezáró 1848-as európai forradalmak kora volt az az idõszak, amikor a szemlélet és életmódváltozás, a gyorsuló urbanizáció, a korszak „technikai csodái” átformálták az
Entwurf eines Zeitungs Collegii. In : Entwurf zu einem Reise-Collegio von A.L. SCHLÖZER. Göttingen, 1777. 21-30. 2 KANT, Immanuel: Beantwortung dre Frage: Was ist Aufklärung? = Berlinische Monatschrift 1784. 481-494. 3 Vö. MORTIER, Roland: Az európai felvilágosodás fényei és árnyai. Bp. 1983. 88. 1
emberek mindennapjait. Az írástudók aránya Európa nyugati felén rohamosan nõtt. Ezekben az évtizedekben az egyre szélesebbé váló olvasóközönség már nyitott volt a világra, érdeklõdött a politika, a gazdaság, a kultúra, a tudományos élet eseményei iránt, fontosak voltak számukra hazájuk és a világ hírei. Ezt az igényt elégtette ki a sajtó, a tájékozódás, a tájékoztatás és befolyásolás eszköze. A folyamatosan megjelenõ új eszmék, elvek, az egymást gyorsan követõ események új szempontú magyarázatára, kommentálására a periodikus megjelenésû, azonnal reagálni tudó sajtó volt csak képes. Hogyan alakult a sajtó fejlõdése a 18. század folyamán és a 19. század elsõ felében? Milyen új laptípusok jelentek meg, és ezek hogyan szolgálták az új igényeket? A megelõzõ idõszak pusztán híreket közlõ, referáló újságjai, melyek kommentárok nélkül közölték az eseményeket, már nem voltak alkalmasak arra, hogy a felvilágosodás eszméit közvetítsék, az új gondolatok, eredmények iránt erõteljesen érdeklõdõ, szélesebb polgári olvasóközönség számára.4 A korábban uralkodó laptípus, a referáló lapok mellett megjelentek a folyóiratok Európa fejlettebb, nyugati területein. Egymással párhuzamosan két új folyóirattípus alakult ki. Többnyire a tudós társaságok kiadásában láttak napvilágot a fejlõdésnek indult új tudományok, fõként a természettudományok eredményeit közlõ, szûkebb felvilágosult szellemi elitnek szóló tudományos igényû folyóiratok, és a könnyedebb, kulturális és társasági témákkal foglalkozó, a szélesebb olvasóközönség igényeit kielégítõ szórakoztató magazinok. 5 Ezek még nem kiszolgálói, de már elõfutárai voltak a felvilágosult szellemû polgári sajtónak. A 18. század küszöbén Angliában, majd számos európai országban is létrejött egy újabb laptípus, a morális hetilap, mely már egyértelmûen polgári igényeket elégített ki, de ugyanakkor fontos szerepet játszott az átalakulási folyamat szellemi megalapozásában is. A morális hetilapok olyan etikai és társadalmi kérdéseket, hasznos, ismeretterjesztõ témákat
4
A korszak külföldi sajtójáról számos idegen nyelvû összefoglalás született. Egy a legújabbak közül, melynek számos adatát felhasználtam: BARKER, Hannah - BURROWS, Simon: Press, Politics and the Public Sphere in Europe and North America, 1760-1820. Cambridge, 2001. 352 p. 5 Franciaországban indult az elsõ tudományos folyóirat, 1665-ben, Journal des Savants címmel, mely tudományos híreket és könyvismertetéseket közölt. Szintén 1665-ben jelent meg Londonban, Philosophical Transactions címmel, a Royal Society folyóirata, melyet 1675-ben, Frankfurtban latinul is kiadták. 1672-ben, Lipcsében Acta Eruditorum címmel megindították az elsõ németországi tudományos folyóiratot is, mely fõként természettudományi, fizikai, matematikai, orvosi tárgyú írásokat közölt. Ezekben az években alakult ki egy másik folyóirattípus is, a mai magazinok, szórakoztató képes hetilapok õse. Az elsõ ilyen lap a Párizsban megjelenõ Mercure Galant volt, melyet 1672-ben indított Donneau de Visé. Havonta jelent meg, egy-egy száma legalább 200 oldalból állt. Elsõsorban az elõkelõ párizsi társaság, a fõnemesek életébõl vett híreket közölt, de voltak benne olyan témájú cikkek, melyek az egykorú szalonok kedvelt beszédtémái voltak, pl. a szerelem, a barátság, a nevelés.
tárgyaltak olvasmányos modorban, amelyek nem fértek be a referáló lapok és a tudományos igényû folyóiratok keretei közé, de amelyek számíthattak a középrétegek, a szélesebb közönség érdeklõdésére. Az elsõ morális hetilap szerkesztõje, Daniel Defoe, 1704-ben indította meg a Reviewt, melyben szakítva a referáló lapok hagyományaival, olyan sokakat foglalkoztató témákról (politikáról, kereskedelemrõl, szociális kérdésekrõl, munkáról, üzletrõl, börtönrõl, nevelésrõl) írt többnyire oktató, máskor tréfás, vagy csúfolódó hangon, amely mind tartalmilag, mind stílusát tekintve megfelelt az olvasók igényeinek. Amit a whig-párti Defoe megkezdett a Reviewban, azt folytatta a korszak másik nagy írója, a tory Swift, a Gulliver szerzõje, az Examinerben. Szatirikus-polemikus hangon szólt a pártok politikájáról, vallási, kulturális és nevelési kérdésekrõl. Richard Steele és Joseph Addison három erkölcsi hetilapot indítottak: a The Tatler 1709-ben, a The Spectator 1711-ben a The Guardian 1713-ban indult. Folyóirataik tartalma inkább társadalmi kérdéseket feszegetett, a polgárság törekvéseit szolgálta, a korábbiaknál elevenebb, olvasmányosabb, hatásosabb zsurnalisztikai stílusban. Az angliai elsõ morális hetilapok mintája nyomán, 1714 és 1800 között 786 hasonló jellegû morális folyóirat jelent meg szerte Európában. Németországban 511, Franciaországban 31, Lengyelországban 12, Hollandiában 3, Olaszországban 2. Az elsõ francia morális hetilap, a Spectateur Francis 1722-ben indult, szerkesztõje Marivaux, a neves vígjátékíró. Ezt követte Prévost abbé, Le Pour et le Contre címû folyóirata (17331740). Németországban az angol morális folyóiratok ösztönzésére, 1713-ban, Hamburgban jelent meg az elsõ német erkölcsi hetilap, Der Vernünfftler címmel. Késõbb Gottsched önálló lapokkal, de Steele és Addison híres Spectatorének német kiadásával is (Zuschauer, 1739-1744) megpróbálkozott. Az õ törekvései nyomán a Habsburg-monarchiában, Bécsben született meg az elsõ két osztrák morális hetilap, a Die Welt (1761) Christian Gottlob Klemm, és a Der Mann ohne Vorurtheil (1765) Sonnenfels szerkesztésében. Ezeket aztán, fõleg II. József uralkodása alatt továbbiak követték. Lengyelországban is jelentek meg morális hetilapok, latin, német, francia és lengyel nyelven egyaránt. A varsói Monitort, amelyet a Spectator mintájára adtak ki, a lengyel felvilágosult írók legkiválóbbjai írták. A cseh felvilágosodás jeles személyisége, Václav Matéj Kramerius, 1770-ben adta ki az elsõ prágai morális hetilapot, Die Unsichtbare címmel. Besztercebányán adták ki az elsõ szlovák folyóiratot, a Staré Noviny Literniho Umenit. A morális hetilap volt tehát a felvilágosodás korának legjellemzõbb laptípusa. Ez felelt meg leginkább a polgári igényeknek. Az új laptípus alkalmasnak bizonyult a politikai vélemények, a társadalmi ízlés a kulturális élet irányítására, széles rétegek felfogásának
befolyásolására. Sokat tettek ezek a lapok a felvilágosodás egyik legfontosabb kérdésének, a neveléssel kapcsolatos új eszméknek, elveknek, véleményeknek a szélesebb olvasóközönség körében történõ megismertetéséért. Nagyrészt ezeknek köszönhetõ, hogy ezek az eszmék Európa-szerte ismertté váltak és elterjedtek. A 18. század végére Európában már általánossá vált a sajtó differenciálódása, és ez a folyamat a 19. század elsõ felében tovább folytatódott. Rendszeresen jelentek meg a különbözõ országokban nemzeti nyelveken politikai napilapok,6 irodalmi és ismeretterjesztõ folyóiratok7, szórakoztató hetilapok és szaklapok. A polgári fejlõdésben élenjáró Angliában, a 19. század elsõ felében a felgyorsult iparitechnikai fejlõdés következményeként megnõtt a természet-és mûszaki tudományok jelentõsége. Szükségessé vált, hogy az iparban dolgozók minél több és korszerûbb ismeretre tegyenek szert. Átalakították tehát a közoktatást, amelyben a természettudományok nagyobb szerepet kaptak, megnõtt a rendszeresen olvasók száma. A tömegek mûvelõdési igényeit azonban már nem lehetett a régi módszerekkel, a mûveltebb rétegekhez szóló tudományos folyóiratokkal kielégíteni. Olyan közérthetõ és ugyanakkor a szegényebb rétegek számára is elérhetõ árú sajtóorgánumokat kellett létrehozni, amelyek hasznos és sokakat érdeklõ ismereteket közöltek. 1832-ben jelent meg az elsõ tömegigényeket kielégítõ olcsó ismeretterjesztõ újság a Penny Magazine, amely új korszakot nyitott az európai sajtó fejlõdésében. Hamarosan elárasztották Európát a filléres újságok. Franciaországban a két legjelentõsebb filléres lap a Magasin Pittoresque és a Magasin Universel volt, mindkettõ 1833-ban indult. A Pfennig Magazin lipcsei megjelenésével német nyelvterületen is elterjedt ez a laptípus. A filléres lapok szombatonként, általában nyolc oldalon jelentek meg. Beszámoltak a legújabb felfedezésekrõl, találmányokról, új közlekedési eszközökrõl, látványos képek kíséretében rendszeresen közöltek hasznos ismereteket. A több százezres példányszámban megjelenõ, világos, és egyszerûségre törekvõ stílusú új lapok a széleskörû tájékoztatást tekintették fõ céljuknak. 1830 után, az Európa szerte meginduló nagyarányú iparosodás, az iskolázott rétegek növekedése, az olvasás általánossá válása, a világ dolgai iránti fokozottabb érdeklõdés, az
A legismertebbek közülük, az angol Times, mely 1785-ben indult, a francia Moniteur, a forradalom hivatalos lapja, (mely még Napoleon uralma után is a francia állam hivatalos lapja maradt), késõbb a Temps és a National. Németország leghíresebb napilapja az augsburgi Allgemeine Zeitung volt, mely a napoleoni háborúk idején indult és Németország határain kívül (így Magyarországon) is sokan olvasták. A korszak legjelentõsebb osztrák napilapja a Wiener Zeitung majd az Österreicher Beobachter volt. 7 Angliában például az 1802-ben alapított híres Edinburgh Review, a Monthly Mirror, a Blacwood Magazine. 6
önálló véleményformálás megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját, és ezt nem kis részben a sajtónak lehet tulajdonítani.
„Nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbrõl illet.” Magyar Hírmondó, Elõre való Tudakozás 1779.
1. 2. A HAZAI SAJTÓ ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE
Hasonló folyamat ment végbe a helyi feltételekhez igazodva, komoly fáziskéséssel Magyarországon is8, ahol az emberek még a 18. század vége felé is mélységes tájékozatlanságban éltek. Errõl fest szomorú képet 1779-ben Rát Mátyás, az elsõ magyar nyelvû újság megindítója, amikor azt írja, hogy „Nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbrõl illet.”9 E tájékozatlanság legfõbb ellenszerének az újságolvasást tartja elsõ magyar lapunk szerkesztõje, és az õ véleményét a késõbbi szerkesztõk is magukévá tették. Révai Miklós, a Magyar Hírmondó késõbbi szerkesztõje Cicerot idézve így fejezte ki a tájékoztatás fontosságát: „Nem tudni, amik körülöttünk történnek, annyi, mint szüntelenül idétlen gyermeknek maradni.”10 Kazinczy pedig egy megjegyzésében arra utal, hogy az újságok megjelenésével mennyire tágult a magyar társadalom korábban szûk látóköre: „Mik valának addig összejövéseink falukon, mint arról ûzött discussiók, hogy a sárga kopó-e jobb, vagy a fekete, s hanyadikunk tudá az Atlanticus-tenger keletre fekszik-e tõlünk, vagy nyugatra?”11 A 18. század második felében a tájékozódás iráni igény Magyarországon is erõteljesen jelentkezett. Akik tehették, külföldi lapokat járattak. Arisztokratáink könyvtáraiban fellehetõek voltak a korabeli Európa lapjai, fõként német és francia újságok és folyóiratok. De a nemesség szegényebb rétegei is járattak külföldi lapokat. Kazinczy írja nagyatyjáról, Bossányi Ferencrõl, hogy rendszeresen olvasta az erlangeni német, és a lipcsei latin
A hazai sajtó 18-19. századi fejlõdéstörténetérõl készült összefoglalások közül tudományos igényû: A magyar sajtó története I. Szerk. KÓKAY György. Bp. 1979. 9 Magyar Hírmondó. Elõre való tudakozás. 1779. július 1. Az elõfizetési felhívás eredeti példányaiból egy sem maradt fenn, de Rát az elsõ évfolyam tartalommutatója készítésekor 1781-ben „az emlékezetnek okáért” újra kiadta. Vö. KÓKAY György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei. Bp. 1970. 87. 10 Idézi KÓKAY György: i.m. 181. 11 KAZINCZY Ferenc: Pályám emlékezete. Bp. 1879. 52. 8
újságot.12 A felvidéki Szirmay család hagyatékából számos 18. századi német, és francia lap került az eperjesi könyvtárba. Mindezek azt jelzik, hogy a politika, a gazdaság, a kultúra, a tudomány eseményei iránti érdeklõdés hazánkban is jelentkezett, ezt elégítették ki a külföldi újságok. Magyarországon a sajátos fejlõdés eredményeként elõbb a referáló újságokon belül kezdett a hírek mellett az irodalmi, ismeretterjesztõ anyag megjelenni. Utóbb ez az újságok melléklapjaiban kapott saját fórumot. Végül pedig önálló, külön folyóiratok láttak napvilágot, részint általánosabb, ismeretterjesztõ jellegûek, részint pedig már kifejezetten irodalmi-közéleti lapok, miközben kísérletek történtek speciális tudományos orgánumok és szaklapok létrehozására is. Ez a mûfaji szétágazás azonban - az adott hazai viszonyok következtében - több nyelven indult meg, egymással párhuzamosan. A 18. század elsõ felében latin nyelvû lapok jelentek meg Magyarországon, magyar olvasóközönségre számítva.13 A korabeli Európában a latin nyelvû lap ritkaság volt, hiszen ott már nemzeti nyelveken jelentek meg a lapok. Bél Mátyás lapja, az 1721-1722-ben megjelenõ Nova Posonienisa, és késõbb a Bécsben hetenként kétszer kiadott Ephemerides Vindobonenses a tájékoztatás mellett oktatási célokat is szolgált.14 A korszak német nyelvû lapjai a városok nagyrészt német anyanyelvû polgárainak tájékoztatására szolgáltak. 1730-tól Budán, hetenként kétszer jelent meg a Wochentlich zweymal neuankommender Mercurius, amely külsejében csakúgy, mint stílusában a bécsi hivatalos lapot, a Wienerisches Diariumot utánozta, híranyaga nagy részét is a bécsi lapból vette át. A pozsonyi német nyelvû újság, a Pressburger Zeitung az országgyûlés évében, 1764 nyarán indult az országgyûlés székhelyén, az egykorú közélet centrumában. Kiadója és tulajdonosa a nyomdász Landerer János Mihály, elsõ szerkesztõje Karl Gottlieb Windisch volt. A lap, bár követte a bécsi félhivatalos lapot, mégsem tekinthetõ egyszerû fiókkiadásnak, hiszen saját levelezõkkel, helyi híranyaggal és viszonylag korszerû irodalmi és tudományos rovattal rendelkezett. Ebbõl a rovatból nõtt ki a referáló újság keretein túlmutató melléklet, az 1767-tõl megjelenõ Der Freund der Tugend, melyben szépirodalmi közlemények, tanulságos, moralizáló elbeszélések láttak napvilágot az erényes életrõl, a
12
Uo. 12. A korszak olvasóközönségérõl: FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. 1978. E mûbõl azonban inkább a könyvek olvasóiról kapunk tájékoztatást, kevés szó esik a lapok olvasóiról. SEIDLER, Andrea: Frauen als Lesepublikum unterhaltender Periodika im achtzehnten Jahrhundert Szeged, 1999. címû munka pedig csak a nõi olvasóközönséggel foglakozik. 14 Ezekrõl részletesen L. A nevelésügy szolgálatában álló lapok. c. fejezetet. 13
családról, az ismeretszerzés, a tanulás hasznáról, a nevelés fontosságáról. Windisch 1770 elején Der vernünftige Zeitvertreiber, majd 1771-tõl kezdve Pressburgisches Wochenblatt zur Ausbreitung der Wissenschaften und Künste címen indított új, ismeretterjesztõ heti melléklapot, melyekben már fõleg honismereti, gazdasági és természettudományi témák kerültek elõtérbe. A magyar nyelvû hírlapirodalom a Magyar Hírmondóval kezdõdött, mely szintén Pozsonyban jelent meg. Elsõ évfolyamára 320 elõfizetõ jelentkezett, túlnyomó többségük a nagyobb városokból. A késõbbi években ez a szám 4-500-ra emelkedett. Az 1780-as évek vége felé Bécs vált a magyar nyelvû hírlapkiadás központjává. Itt jelent meg a Magyar Kurír 1786-tól, Szacsvay Sándor szerkesztésében, akinek élénk és szellemes tudósításai, glosszái mûfaji újdonságot is jelentettek. A lapot 800-1200 elõfizetõ járatta. A másik bécsi magyar lap, a Hadi és Más Nevezetes Történetek címmel 1789-ben jelent meg, és két évvel késõbb címét Magyar Hírmondóra változtatta. A lapnak megszûnéséig, 1803-ig 1200-1300 elõfizetõje volt. Erdélyben Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász 1790-1791-ben jelentetett meg magyar nyelvû lapot, az Erdélyi Magyar Hír-Vivõ-t. Már az elsõ magyar újságok áttörték a referáló stílus kereteit, nem elégedtek meg hírek egyszerû felsorolásával, hanem az aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseikkel, állásfoglalásaikkal, kommentárjaikkal kísérték azokat. A szerkesztõk tudatosan igyekeztek a csak a nyolcvanas évek végén meginduló magyar folyóiratok hiányát is pótolni. Ezért adtak helyt lapjaikban olyan publicisztikai mûfajoknak is, mint pl. a könyvkritika, amelyeknek helye, a korabeli felfogás szerint, a folyóiratokban lett volna. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az elsõ magyar újságok fokozott mértékben be tudtak kapcsolódni a magyar felvilágosodás korában kibontakozó szellemi életbe, törekvéseikkel elõsegítették a felvilágosult, köztük a nevelési eszmék népszerûsítését a magyar olvasók körében. Az 1780-as évek végén indult meg a hazai folyóiratirodalom. A kassai Magyar Museum (1788-93), és az Orpheus (1789-92) magas irodalmi, filozófiai igényû folyóiratok voltak. Velük egy idõben indult meg Komáromban Péczeli József református lelkész tudománynépszerûsítõ, ismeretterjesztõ folyóirata a Mindenes Gyûjtemény (1789-1792), melyben számos nevelésügyi témájú írás is napvilágot látott. Mindössze három füzetben jelent meg Kármán József pesti folyóirata, az Uránia (1794-1795), melynek, bár kiemelkedõen fontos irodalmi szerepe volt, alig voltak elõfizetõi. Bár az elõfizetõk száma csekély volt, a korszak hírlapjai, folyóiratai sokakhoz eljutottak. A részben nemesi, részben polgári származású új értelmiségi réteg igényelte a friss híreket,
a szélesebb körû tájékozottságot. Õk alkották a korabeli olvasóközönség legmûveltebb részét. Közülük sokan eredetiben olvasták a francia és angol felvilágosodás mûveit. Az õ igényeik hozták létre az 1780-as évek végén az ország városaiban sorra alakuló olvasóköröket Pesten Budán, Kassán, Késmárkon, Lõcsén, Nagyváradon és Kõszegen. Legnevezetesebb közülük a Budai Olvasókör, amely 1792-ben alakult Berzeviczy Gergely kezdeményezésére. Tagjai írók, egyetemi tanárok, helytartótanácsi és kamarai ügyvédek és egyetemi hallgatók. A vidéki körök tagjai is fõként világi értelmiségiek, de Kõszegen például klubtag volt a piarista gimnázium igazgatója is, Kassán pedig a királyi akadémia tanárain, orvosokon és ügyvédeken kívül kereskedõk is részt vettek az összejöveteleken. Az olvasókörökben a könyvek mellett sokan olvasták a korabeli hazai és külföldi lapokat, melyeket rendszeresen járattak. A tagok olvasmányaikat mindenütt közösen vitatták meg és ilyen módon magas szintû irodalmi, társadalmi ismeretekre és politikai tájékozottságra tettek szert. Nemcsak az olvasókörökben lehetett hozzájutni a hazai és a külföldi sajtó termékeihez, hanem a kávéházakban, és könyvkereskedésekben, valamint az ebben az idõben sorra alakuló olvasókabinetekben is. A kávéházak legtöbbje a késõbbiek során is jelentékeny mûvelõdési szerepet töltött be városaink életében. Az értelmiség tagjai, írók, újságírók, tanárok és tudósok gyakran és rendszeresen találkoztak a kávéházakban15, ahol olvashatták a hazai és külföldi lapokat. A 18. század utolsó évtizedében - külföldi minták alapján kölcsönkönyvtárak és „olvasókabinétek” jöttek létre nagyobb városainkban, melyek csekély kölcsönzési díj (általában napi 1, vagy havi 30 krajcár) ellenében bárkinek rendelkezésére bocsátották állományukat, melyekben a könyvek mellett szép számmal találhatóak sajtótermékek is16. A francia forradalomtól megriadt kormányzat a cenzúra megszigorításával egy idõben betiltotta az „olvasókabinéteket” és a kölcsönkönyvtárakat, és az uralkodó csak 1811-ben engedélyezte újból létesítésüket, szigorúan megszabva számukat, mûködési területüket, állományukat és jellegüket. A Martinovics-pert követõ évtized, I. Ferenc abszolutizmusának kezdete, sivár, kilátástalan, korszak volt szellemi tekintetben. A magyar újságok vegetáltak, és 1805-re 15
A 19. század elsõ felének egyik legismertebb budai kávéháza, a Fortuna, az 1820-as években járatta a Vereinigte Ofner und Pester Zeitungot, a Hazai és Külföldi Tudósításokat, a Hasznos Mulatságokat. 16 A Batsányi ellen a Magyar Museum 1789. évi 2. füzete miatt (ebben jelent meg A franciaországi változásokra címû költemény) indított eljárás során 1793-ban szó esik egy kassai olvasókabinétrõl, amely tiltott könyveket és a Magyar Museum perbe fogott példányait is hozzáférhetõvé tette a nyilvánosság számára.
csupán egy hírlap, a Magyar Kurír maradt meg, a folyóiratok mind megszûntek. Az anyanyelvû olvasmányokat igénylõ, az állandó tájékozódásra igényt tartó polgári réteg ekkor hazánkban még igen szûk volt. A korszak német nyelvû lapjai közül Schedius Lajos pesti német folyóiratainak (Literärischer Anzeiger für Ungern, 1798-1799; Zeitschrift von und für Ungern, 1802-1804) volt különös jelentõsége, hiszen céljuk az volt, hogy a külföldet megismertessék a magyar szellemi és irodalmi élet alkotásaival, köztük a nevelési vonatkozású új könyvekkel, az új oktatási intézményekkel. 1806-ban, Pesten indult meg a Hazai Tudósítások címû újság, Kultsár István szerkesztésében, mely az elsõ két évben csak hazai híreket közölhetett. 1808-tól a lap címe Hazai és Külföldi Tudósítások-ra változott, majd 1840-tõl a forradalomig Nemzeti Újság címen jelent meg. Elõfizetõinek száma 800 körül volt. A lap fontos szerepet játszott a század eleji nyelvmûvelõ mozgalmakban, hasábjain helyet kaptak a nyelvújítási viták, a népdalok, népmesék gyûjtésére kiírt pályázatok. Kultsár több melléklapot is kiadott: a kor elterjedt német újságának, a Neuwieder Zeitungnak magyar fordítását, majd a Gazdaságbéli Gyûjtemény címû mellékletet, 1817-tõl pedig megindította a Hasznos Mulatságok címû irodalmi és ismeretterjesztõ melléklapot, mely gyakran közölt nevelési tárgyú írásokat is. A 19. század elsõ évtizedeinek politikai viszonyai nem kedveztek a politikai lapok indításának, így ekkor folyóiratok indultak. 1814-ben, Döbrentei Gábor szerkesztésében indult meg az Erdélyi Muséum címû folyóirat, Friedrich Schlegel 1812-ben, Bécsben indított Deutsches Museumának mintájára Kolozsváron. 1817-ben indult, és huszonnégy éven át Pesten megjelenõ Tudományos Gyûjtemény, a korszak leghosszabb életû és legjelentõsebb folyóirata. Mintájául egy bécsi (Erneuerte Vaterländische Blätter für den österreichisen Kaiserstaat,) és egy olasz lap (Biblioteca Italiana) szolgált. 17 Az enciklopédikus jellegû folyóirat szépirodalmat nem közölt, de a matematikától az irodalomtörténetig, a történettudománytól a közgazdaságig számos tudományterülettel foglakozó értekezések, köztük pedagógiaiak is18, helyet kaptak benne. A havonta megjelenõ folyóirat hazai és külföldi könyvismertetéseket is közölt. Irodalmi melléklapjai, Szép Literatúrai Ajándék és Koszorú címen jelentek meg. 1825 és 1836 között Kassán látott napvilágot a Felsõ Magyar Országi Minerva mely tudományos, (közte pedagógiai) és szépirodalmi anyagot egyaránt tartalmazott.
17
Az olasz és a bécsi folyóirat, valamint a Tudományos Gyûjtemény kapcsolatáról részletesebben: T. ERDÉLYI Ilona: Politikai restauráció és irodalmi újjászületés. Bp. 1998. 18 A Tudományos Gyûjteményben közel száz nevelésügyi kérdésekkel foglalkozó tanulmány található.
A magyar sajtó történetében az 1830-as évek minõségi és mennyiségi átalakulást is hoztak. A legfontosabb változás az volt, hogy a sajtó szerves része lett a magyar szellemi életnek. Míg 1801 és 1830 között 51 hírlap és folyóirat jelent meg hazánkban, addig az 1831-et követõ évtizedben már 98. A negyvenes években pedig már élénk, az európai viszonyokat megközelítõ hazai sajtóéletrõl beszélhetünk.19 A reformkor hajnalán, 1827-ben Kolozsváron Erdélyi Híradó, 1832-ben pedig Pesten, Jelenkor címmel indult politikai hírlap.20 1837-ben indult meg az Athenaeum, Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály hetenként kétszer megjelenõ lapja, mely hamarosan a reformok híveinek fórumává vált, és hozzájárult ahhoz, hogy az elszigetelten kezelt problémák össztársadalmi üggyé váljanak. Az Athenaeum szerkesztõi a gazdasági, társadalmi kérdések mellett nagy figyelmet szenteltek a magyar oktatásügy kérdéseinek is. A harmincas években jelentek meg az elsõ magyar nyelvû divatlapok, melyek a nõi olvasóközönséghez szóltak,21 ekkor indultak meg hazánkban az Európa nyugati felén olyannyira elterjedt, a szélesebb közönséghez szóló filléres lapok,22 és ebben az évtizedben indultak meg az elsõ modern értelemben vett tudományos- és szaklapok.23 Az 1840-es évek legjelentõsebb és legnagyobb hatású politikai lapja az 1841 és 1844 között Kossuth, (késõbb a centralisták) által szerkesztett Pesti Hírlap. Kossuth agitatív, szenvedélyes hangú vezércikkei belpolitikai, társadalmi téren sosem látott mértékben tették nyilvánossá az ügyeket, köztük a nevelés kérdéseit is az olvasóközönség körében. Ez volt a korszak legnépszerûbb lapja, 1844 elején közel 5200 elõfizetõvel. A konzervatívok lapjai, a Világ és a Budapesti Híradó olvasóinak száma meg sem közelítette ezt. A negyvenes években az Erdélyi Híradó, és melléklapja, a Nemzeti Társalkodó a reformellenzék
19
1840-ben például a bel- és külföldi lapokból összesen tizenkétezret szállított a posta. A Jelenkor Széchenyi István lapja volt, melyre 1835-ben már több mint 3000-en fizettek elõ. Az újság Társalkodó címû melléklapja gyakran foglakozott hazai és külföldi, gazdasági, társadalmi kérdésekkel, melyek között gyakran találhatunk a hazai nevelésügyre vonatkozó írásokat is. 21 Szépirodalmat, és a nõket érdeklõ témákat tárgyaló írásokat közöltek, színes, kõnyomatos képek kíséretében. Példányszámaik 500-700 körül mozogtak, de alkalmanként elérték az 1200-1500 elõfizetõt. Jelentékenyebb elsõ magyar divatlapjaink: a Regélõ és melléklapja, a Honmûvész, a Szemlélõ, a Rajzolatok a Társasélet- és Divatvilágból. 22 Pozsonyban, 1834-ben indult meg a nyugati penny magazinok mintájára a Fillértár címû ismeretterjesztõ lap, mely kõnyomatos képeket is tartalmazott. Szintén 1834-ben jelent meg Vajda Péter szerkesztésében, a rövid életû Garasos Tár mely fametszetekkel kísérte ismeretterjesztõ cikkeit. Ugyanebben az évben indult meg Kolozsvárott, az Erdélyi Híradó melléklapjaként, egy új, fõként ismeretterjesztésre törekvõ lap, a Vasárnapi Újság (1834-1848), Brassai Sámuel szerkesztésében. 23 Ezek közül legfontosabbak: az 1830-ban induló Orvosi Tár, elsõ orvostudományi szaklapunk, a Magyar Tudós Társaság elsõ folyóirata, a Tudománytár, a Magyar Gazdasági Egyesület folyóiratai, a Gazdasági Tudósítások, a Magyar Gazda, a Mûipar. 20
orgánumává vált, és – különösen Kemény Zsigmond újságírói munkásságának köszönhetõen – viszonylag magas, közel ezres példányszámot ért el. A politikai élet élénkülése és a hírlapok gyors térnyerése a folyóiratok háttérbe szorulását eredményezte. A politikai-publicisztikai irodalom olvasottsága kiemelkedõ, a politikai lapok olvasóközönsége kiterjed a társadalom csaknem minden rétegére. A konzervatív lapoknak ugyanúgy megvan a maguk olvasóközönségük, mint a reformokat hirdetõknek. A politikai lapok, éppen aktualitásuk révén olyan közönséghez is eljutnak, amely az irodalom, a tudomány befogadására még nem elég érett, de e rétegek gyakran a lapok olvasásán keresztül fejlõdnek könyvolvasókká is. Megvolt azonban a szûkebb olvasóközönsége a tudományos irodalomnak, a szakmai és ismeretterjesztõ munkáknak is. Létrejött egy olyan értelmiségi szakemberréteg, melynek tagjai megrendelték és olvasták a magyar nyelvû tudományos szaksajtót. Az 1840-es évek irodalmi divatlapjai, melyek igen népszerûek voltak, nemcsak az irodalomnak neveltek olvasókat, hanem belekapcsolódtak a politikai mozgalmakba is. A Kossuth politikáját támogató Pesti Divatlap olvasói elsõsorban a liberális-demokrata köznemesség soraiból kerültek ki, a Honderût a konzervatív fõnemesség és köznemesség olvasta, az Életképeket pedig a radikális-demokrata nemesi értelmiségi és polgári rétegek, férfiak és nõk egyaránt. Népszerûségükre jellemzõ, hogy még az 1840-es években is amikor a kiélezõdõ politikai helyzet a közéleti kérdéseket tárgyaló publicisztikát és a hírlapirodalmat állította az érdeklõdés középpontjába - tudták emelni olvasóik számát.24 A reformkor lapjait azonban nem csak az elõfizetõk olvasták. A városokban sorra nyíló kaszinók, olvasóegyesületek, kölcsönkönyvtárak, mivel a tagok többsége elsõsorban a közélet aktuális eseményei és az irodalmi, tudományos és gazdasági élet új eredményei iránt érdeklõdött, számos idõszaki sajtóterméket rendeltek meg. 25 A kaszinói és egyleti tagok olvasóinak egy része nyilván nem olvasta rendszeresen az ott található lapokat, de a közös beszélgetéseken õk is részt vettek, így tudomásuk volt azokról a kérdésekrõl, melyekrõl a lapok írtak.26 Számos társalkodóegylet, olvasóegyesület, kölcsönkönyvtár jött létre Magyarország és Erdély városaiban, sõt falvaiban is. A különbözõ egyesületek száma az
A Pesti Divatlap háromezer, az Életképek 1400 példányban látott napvilágot. Az 1832. év végén alakult Marosvásárhelyi Kaszinó pl. 1833-ban 17, 1834-ben már 22 újságot és folyóiratot járatott. Minden korabeli jelentékeny magyar idõszaki sajtótermék olvasható volt a kaszinóban: az Erdélyi Híradó, a Hazai és Külföldi Tudósítások, a Jelenkor, a Regélõ, a Tudományos Gyûjtemény, a Kritikai Lapok. 26 Az 1827-ben megnyílt pesti kaszinóban már kezdetben 6 hazai és 12 külföldi újságot és folyóiratot olvashattak a tagok. 24 25
1840-es években tovább nõtt. Az ország egész területét behálózták ezek az egyletek, amelyek mint a függetlenségért és polgárosodásért folyó reformkori küzdelem fontos szervezetei, a mûveltség terjesztõi, jelentékeny szerepet töltöttek be a reformeszmék népszerûsítésében, az olvasóközönség gyarapításában és nevelésében is. A reformkorban a kaszinók, társalkodó- és olvasóegyletek, kölcsönkönyvtárak révén az idõszaki sajtó legfontosabb hazai termékei (de számos helyre, ahol igény volt rá, a külföldiek is) eljutottak az ország minden részébe. 27 Bár az ország lakosságának kb. kétharmada még a reformkor elején is analfabéta volt, az olvasni tudóknak is csak kisebb része vált mûvelt, igényes és rendszeres olvasóvá, megnõtt az olvasók száma, és így a politikai hírlapok, az irodalmi és ismeretterjesztõ folyóiratok és szaklapok nagyban hozzájárultak a hazai lakosság ismereteinek, ezen belül a nevelés kérdéseire vonatkozó tájékozottságának bõvítéséhez.
27
A kölcsönkönyvtárak mindenki számára nyitva álltak, a többi intézmény egy szûkebb réteg számára nyújtott olvasási, mûvelõdési lehetõséget.
"Tárgyai lesznek a lapnak mindazon ,iskolaügyet és nevelést illetõ hivatalos és magán tudósítások,… amennyiben ezek a tanítóknak figyelmeztetésül, a szülék- s nevelõknek pedig otthoni közremunkálásuk tekintetébõl hasznos tanulságul szolgálhatnak” A Katholikus Iskolai Lap beköszöntõje, 1848.
1.3. A NEVELÉSÜGY SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ LAPOK
Európában a referáló lapok, a morális hetilapok, és késõbb az enciklopédikus tartalmú folyóiratok is foglakoztak pedagógiai témákkal.
A 18. század végére azonban már
bekövetkezett az európai sajtó differenciálódása, és kialakultak az egyes területek szaklapjai, így a pedagógiai lapok is. Geopolitikai helyzetünk miatt nálunk leginkább a németországi pedagógiai lapok váltak ismertté28, és szolgáltak mintául a hazaiak számára. Bár felvilágosodás- és reformkori lapjaink szinte mindegyikében találunk a korabeli nevelésügy elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyaló hosszabb-rövidebb írásokat, kizárólag ezzel a témakörrel fogalakozó sajtóorgánum csak idõszakunk legvégén, 1849-ben jelent meg. A tárgyalt korszakban azonban volt néhány olyan lap, melyek nem tekinthetõk ugyan tisztán pedagógiai orgánumoknak, de amelyek anyagában jelentõs helyet foglaltak el a nevelésügy kérdései. Ezekkel a lapokkal neveléstörténeti irodalmunk alig foglakozott, a sajtótörténet pedig csak a saját szempontjából elemezte õket. A nevelésügyi kérdésekkel kiemelten foglalkozó hazai lapokat mûfajokba lehet sorolni. Az elsõ típushoz azok a lapok tartoznak, melyek a nevelésügyet helyzetét a hazai tudományfejlõdés fontos részének tekintették, a tudomány és a nevelésügy kérdéseit összekapcsolták és a két terület korabeli híreit együtt közölték. A lap szerkesztõje maga is a tudomány valamely területének mûvelõje volt, és a munkatársak között is sok tudóst és
28
A német nyelvû pedagógiai lapok közül Magyarországon ismert volt például az 1785 és 1792 között Bécsben megjelenõ Allgemeine Revision des gesammten Schul –und Erziehungsvesens, a lipcsei Beitrage zur Erziehungskunst (1803-1805), a pedagógiai mûveket ismertetõ Bibliothek der pädagogischen Literatur, mely Gothaban jelent meg 1800 és 1805 között, a késõbbiek közül pedig a Zürichben megjelenõ Pädagogische Revue (1840-1858) vagy az ausburgi Quartalschrift für praktisches Schulwesen (1837-1844).
tanárt találunk. Ilyen folyóirat volt a felvilágosodás korában a Merkur von Ungarn és bizonyos mértékig az Ephemerides Budenses. Vegyes típusú lap volt a Novi Ecclesiastico – Scholastici Annalaes, a Religio és Nevelés és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. Ezek a lapok nagyjából fele-fele arányban tartalmaztak vallási-egyházi és nevelésügyi témákkal foglakozó cikkeket. A lapok szerkesztõi olyan egyházi emberek voltak, akik a nevelésügyet is jól ismerték. A cikkek szerzõi többnyire papok és tanárok. A következõ csoportba, a különféle nevelésüggyel kapcsolatos eseményekrõl beszámolókat és dokumentumokat közreadó sajátos szerkezetû lapokat sorolhatjuk. Ilyen volt a Közlemények a Kisdedóvás és az Elemi Nevelés Körébõl címû, Kacskovics Lajos által szerkesztett, és csak egyetlen számot megért lap, és Tavasi Lajos periodikája, az 1846-1849. között megjelent Nevelési Emléklapok. A negyedik mûfaj, a mai értelemben vett pedagógiai szaklap, melynek célja egyértelmûen és kizárólagosan a nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos tájékoztatás. Ide sorolható, a Katholikus Iskolai Lap. Merkur von Ungarn Az egyetem Budára helyezésével a korábbiaknál élénkebb szellemi élet kezdett kibontakozni Pest-Budán, ennek köszönhetõ az a folyóirat, mely 1786-ban indult Kovachich Márton György29 szerkesztésében. A Merkur von Ungarn címû lapot Kovachich elõször hivatalos támogatással akarta kiadni. Az egyetemhez nyújtotta be tervezetét, fejtegetve benne az idõszaki sajtó nagy jelentõségét a társadalom és a mûvelõdés szempontjából.30 Hangsúlyozta, hogy a felvilágosodás terjesztésére a folyóiratok sokkal alkalmasabbak, mint a könyvek, emellett a tervezett folyóirat arra is alkalmas lenne, hogy a magyar szellemi életet a külfölddel megismertesse. Az állami támogatást nem sikerült megszereznie, így Kovachich saját költségén indította meg folyóiratát, mely 1786 januárjától 1787 decemberéig jelent meg, havonta. A szerkesztõ a lap elsõ száma elején fejtette ki részletes programját. (Entwurf zu einer Litterazeitung für das Königreich Ungarn und dessen Kronländer) A program azt jelzi, 29
Kovachich Márton György (1744-1821) a hazai jogtörténeti forráskutatás és tudományszervezés kiemelkedõ alakja. Nagyszombatban, Olaszországban és Bécsben tanul. Hazatérése után az egyetemi könyvtár alkalmazásába kerül, elõbb írnoki, majd segédõri minõségben. Tízévi szolgálat után, 1784-ben a kamarai levéltár tisztviselõjeként dolgozott haláláig. Tervezetet készített a történeti kutatás intézményes megszervezésére, egy történelmi tudós társaság megalapítására. Mûvei forráskiadványok. Munkásságáról a legújabb összefoglalás: V. WINDISCH Éva: Kovachich Márton György, a forráskutató. Bp. 1998.
hogy Kovachich behatóan foglakozott az idõszaki sajtónak a tudományos életben betöltött szerepével. A bevezetõ részben a felvilágosodás szellemében állapítja meg, hogy õseink a dicsõséget inkább karddal, mint tollal kívánták kivívni, de szembeszáll azokkal, akik szerint hazánk múltja és jelene annyira sötét lenne a szellemi élet szempontjából, mint ahogyan egyesek állítják. Hangsúlyozza, hogy voltak történelmünkben olyan korszakok, amikor kultúránk egy szinten állt a vezetõ európai államokéval. Hogy külföldön kedvezõtlen kép alakult ki a magyarokról, ennek oka abban rejlik, hogy hazai íróink, tudósaink munkássága külföldön alig ismert. Olaszországot, Franciaországot, Angliát és fõként Németországot állítja példaként a magyarok elé, ahol tudományos szemlék, folyóiratok, heti- és havi lapok, újságok és könyvtárak egész sora gondoskodik a gondolatok terjesztésérõl. Szembe állítja ezzel a saját viszonyainkat, ahol hiába ír, vagy fedez fel valaki bármit is, ezt mindig csak csönd követi. Hiányoznak nálunk azok az eszközök, amelyek által a szellemi élet eredményeit ismertté lehetne tenni a hazai és a külföldi közvélemény elõtt. Ezek közül az eszközök közül Kovachich az újságot nevezi a legbiztosabb és leghasznosabb eszköznek a felvilágosultság terjesztése szempontjából. Foglalkozik azzal a sokrétû közvetítõ szereppel, amit a folyóiratok játszanak a hazai és a nemzetközi politikai és tudományos életben. Egyedülálló és hatékony eszközöknek nevezi õket, melyek által az uralkodói rendeletek, és a hasznos ismeretek, sõt maguk a felvilágosodás eszméi gyorsan és széles körben elterjedhetnek, és ismertté válhatnak. Felismeri az idõszaki sajtónak azt a nagy elõnyét is, ellentétben a nehézkesebben, és szûkebb körben ható könyvekkel – hogy segítségével egy egész országot, sõt egy egész világrészt lehet ugyanazon elvek szerint irányítani. Hangsúlyozza, hogy az eredmények és az ismeretek kölcsönös kicserélésére való törekvés a felvilágosult népek ismertetõjegye. Hazai tudományosságunk és sajtónk elmaradottságát történeti és politikai okokkal magyarázza. Ezek sorában rámutat a nyelvi problémákra is. Az országban sokféle nyelvet beszélnek. Milyen nyelven érdemes tehát egy tudós újságot kiadni? A latin a tudomány nyelve, de ezt csak egy szûk réteg beszéli. Európában már nemzeti nyelveken készülnek az újságok. A magyar nyelv azonban még nem eléggé kimûvelt, és a többség, aki beszéli, nem igényli a tudós újságok olvasását. Elérkezettnek és alkalmasnak találja az idõt arra, hogy végre saját hazai tudós újságot adjunk ki, és általa felhívjuk a külföldiek figyelmét is a hazai tudomány és kultúra eredményeire. Ezért gondolt a Merkur von Ungarn megjelentetésére. Választása a latin helyett a német nyelvre esett,
30
Vö. ZUBER Marianne: A hazai németnyelvû folyóiratok története 1810-ig. Bp. 1915. 59.
mert latinul már nem fejezhetõ ki számos új fogalom, a német nyelv viszont alkalmas erre a célra nemcsak politikai, hanem tudományos okokból is. Olvasói és leendõ levelezõi tájékoztatása céljából felvázolja még azokat a témákat, amelyekkel folyóirata foglalkozni szándékozik. Ismertetni kívánja az egyes magyar tudósok munkásságát, elért eredményeit, emellett hangsúlyosan szeretne foglakozni az oktatásügy kérdéseivel, ezen belül az iskolarendszer felépítésével, a tananyaggal, a tanügyi rendeletekkel. Helyet kap a lapban az új könyvek ismertetése, megemlékezés a hazai tudományos és mûvészeti alkotásról, és részletes bírálat az arra érdemesekrõl. Ígéri, hogy közöl irodalmi és mûvészeti híreket, valamint régi könyveket, kéziratokat ismertet. A felvilágosodás ügyét is szolgálni szeretné a lap, ennek érdekében minden eszközzel nevetségessé teszi az elõítéleteket, bigottságot, fanatizmust. Ugyanakkor türelmet, szelídséget, emberszeretetet hirdet. A Merkur von Ungarn elsõ számán az olvasható, hogy a lapot egy patrióta tudománykedvelõ társaság adja ki, Kovachich Márton György vezetésével.31 A társaság csak fikció, Kovachich nyilván így kívánt lapjának nagyobb tekintélyt kölcsönözni. Az igazság az, hogy Kovachich egyedül szerkesztette a lapot, bár Tertina Mihály32 ebben a segítségére volt. Barátok, ismerõsök cikkeket küldtek be, mások a terjesztésben segédkeztek. Elõfizetõk gyûjtésére többek között Benyák Bernát33, Horányi Elek34, Wagner Károly35 és Miller Jakab Ferdinánd36 vállalkoznak. Horányi azon fáradozott, hogy a Merkurt külföldre, Göttingába, Lipcsébe, Casselba is eljuttassa. A lap munkatársai között találjuk Mollik Tóbiás teológiai tanárt, Engel János Keresztély történészt37, Martinovics Ignácot, aki ekkor a lembergi egyetem tanára, Többször küldött cikkeket a lapnak Kazinczy is. A Merkur elõfizetõi között 25 magas rangú személy szerepel, püspökök, arisztokraták, II. József hivatali apparátusának tagjai. A többség azonban pap, tanár, orvos és hivatalnok, a nemesi-értelmiségi réteg tagjai. Sok piarista fizetett elõ a lapra. Emellett 73 iskolát is felsorol Kovachich, akiknek ingyen küldte meg a Merkurt. A Merkur beköszöntõ cikke azonban sokkal szélesebb tartalmat ígért, mint ami végül megvalósult. Éppen ezért mondja Kosáry Domokos, hogy a Merkur von Ungarn kifejezetten 31
Herausgegeben von einer Gesselcchaft patriotischer Liebhaber der Litteratur geordnet und besorgt von Martin Georg Kovachich. 32 Tertina Mihály (?-1808) tanár, író, több külföldi tudományos társaság tagja. 33 Benyák Bernát (1745-1829) piarista pap, tanár, író, filozófiai, teológiai mûvek szerzõje. 34 Horányi Elek (1736-1809) piarista pap, tanár, irodalomtörténet-író. 35 Wagner Károly (1732-1790) jezsuita szerzetes-tanár, történész. 36 Miller Jakab Ferdinánd (1749-1823) jogakadémiai tanár, 1808-tól a Széchényi Könyvtár igazgatója, forráskiadó.
jozefin iskolapolitika támogatására indult 38, és ez volt „az elsõ hazai nevelésügyi folyóirat”39. Már az elsõ évfolyamban az oktatásügyre vonatkozó cikkek kerültek túlsúlyba. Közli, és esetenként kommentálja a lap az iskolaügyet érintõ uralkodói rendeleteket40, olvashatunk ismertetéseket a különbözõ hazai iskolákról, és sor kerül azok tanrendjének ismertetésére. Bizonyos egyoldalúság azonban megfigyelhetõ, hiszen a Merkur csak a katolikus gimnáziumokra41 és királyi akadémiákra vonatkozóan közöl adatokat, ám a protestáns iskolákról, és azok tanulóifjúságáról csak esetenként, és nem teljességre törekedve emlékezik meg. Részletesen foglalkozott a Merkur von Ungarn a tankönyvek kérdésével is. Sok, a korszakban, széles körben használt tankönyvet ismertetett, és esetenként keményen bírált.42 Érdekes véleményt fogalmazott meg II. József egy 1784-ben megjelent rendeletével kapcsolatban, mely a tanároknak elõírta, mely tankönyvbõl kötelesek tanítani. A szerkesztõ úgy gondolja, szükség van a szabad tankönyvválasztásra, hiszen így a tanár nincs egyetlen könyvhöz kötve, saját nézeteit is könnyebben közvetítheti a fiataloknak, ha nem szabja meg a tankönyv elõadásainak irányát.43 Jozefinista szellemben nyilatkozott Kovachich lapjában az iskolai vallásoktatás kérdésérõl.44 Nézete szerint az iskolák a tudomány templomai, ahol tudományokat kell oktatni az ifjaknak, tekintet nélkül felekezeti hovatartozásukra. A vallástan oktatásának helye a templom, ott kell megtanulniuk a gyermekeknek vallásuk alapvetõ tanait. Kovachich harcolt a latin nyelv iskolai használata ellen, s elégedetlenségét fejezte ki a természettudományos képzés hiányosságai miatt.45
37
Engel János Keresztély (1770-1814) történetíró, Göttingában Schlözer tanítványa. KOSÁRY Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 438. 39 Vö. KOSÁRY Domokos i.m. 445. 40 Az 1786. október 3-i rendelet szövegéhez kommentárt fûz a szerkesztõ. Határozottan leszögezi, hogy azt az alapelvet, miszerint minden nemzet a saját anyanyelvén tanulhat a népiskolákban, helytelen megsérteni. Merkur von Ungarn. 1786. 427. 41 Nem teljesek és nem egészen pontosak a katolikus iskolákra vonatkozóan közreadott adatok sem. Ha összevetjük õket az iskolaügy legfelsõ fórumát jelentõ Helytartótanácshoz tartozó Tanulmányi Bizottság levéltárában õrzött iratokkal, kitûnik, hogy pl. a pécsi tankerületben Kovachich lapja 7 gimnáziumot tart számon, a jelentésekben viszont 9 szerepel. Kisebb nagyobb eltéréseket tapasztalhatunk a Merkur és a jelentések adatait összevetve a diákok létszámában is. 42 Merkur von Ungarn 1786. 626-698.; 820-852. 43 Merkur von Ungarn 1786. 51. 44 Merkur von Ungarn 1786. 652-653. 45 A Ratio természetrajz oktatásra vonatkozó elõírásait azért bírálja Kovachich, mert erre a tárgyra nézve is a latint írja elõ oktatási nyelvként, és latin nyelvû tankönyvet ír elõ, holott ezt nézete szerint mindenképpen anyanyelven kellene tanítani. Merkur von Ungarn 1786. 675. 38
Sok értékes adatot is tartalmaz a lap. Közli az egyetem vezetõségének és tanári karának névsorát, a különbözõ karokon doktori fokozatot szerzett személyek neveit, a filozófiai fakultás tananyagát. Olvashatunk a lapban a magyarországi ösztöndíjak alapításáról és az adományozás rendjérõl. 46 Az igazgatók és a tanárok tájékoztatását szolgálta az a cikk, mely a tanárok minõsítési táblázatát tartalmazta. II. József pontosan megszabta, milyen formában kell beszámolnia az igazgatóknak a tanárokról. A táblázat ezeket a kérdéseket tartalmazza: Milyen tanulmányokat végzett a tanár, és milyen eredménnyel? Mely osztályban tanít? Milyen nyelveket ismer? Milyen a viszonya az igazgatójához, tanártársaihoz, a tanulókhoz? Lelkiismeretes-e tanári munkája során? Hogyan minõsíthetõ munkája? Hány éve tanít az iskolában?47 Részletesen ismertette a folyóirat a pesti piarista tanár, Schaffrath Lipót természetrajzi és fizikai gyûjteményét is.48 A Merkur célkitûzései közé tartozott az is, hogy neves férfiak életét, mûveit megismertesse az olvasókkal. Az elsõ évfolyam ismerteti Mollik Tóbiás49 bencés egyetemi tanár dogmatikai mûvét, Rácz Sámuel50 orvosi írásait, dicsérve kezdeményezésit a magyar orvosi nyelv, és a magyar orvosi tankönyvírás terén. Olvashatunk a lapban Horányi Elek munkásságáról, a magyar irodalom mûvelõirõl (Gyöngyösi Istvánról és Dugonics Andrásról). Az elsõ évfolyam 11. számában jelet meg Kovachich felvilágosodott-moralizáló cikke, az Ernstliche, aber wohlgemeinte Warnung am die begierigen Leser der Modeschriften, melyben a szerzõ a vallás kigúnyolásának káros következményeire figyelmeztet, és arra, hogy aki a katolikusokat sértegeti, tulajdonképpen intoleráns magatartást tanúit. Rosszallja,
46
1786-ban közölte a lap az ösztöndíjban részesült tanulók teljes névsorát Merkur von Ungarn 1786. 394-428. A minõsítési táblázatot közli a Merkur von Ungarn 1786. 429. 48 Schaffrath Lipót (1734-1808) piarista szerzetes, 1763-tól a pesti piarista gimnázium filozófiai kurzusának tanára. Ebben a kurzusban tanították akkor a modern fizikai és természettudományos ismereteket is. 17841785-ben az pesti egyetem bölcsészet karának dékánja, 1776-tól az iskola igazgatója 1807-ig, annak ellenére, hogy 1788-ban kilépett a piarista rendbõl és váci egyházmegyés pap lett. Természettudományos mûveltségét római és pisai egyetemi tanulmányai idején szerezte. Értékes, és a korszakban igen ritka gyûjteménye különféle ég-és földgömböket, teleszkópokat, barométereket, légszivattyúkat, termométereket, mikroszkópot, optikai tükröt, elektromos gépeket stb., tehát korszerû, természettudományi eszközöket tartalmazott. A légköri elektromosságról írt értekezést. (De electricitate coelesti. Pestini, 1778). Merkur von Ungarn 1786. 600-602. 49 Mollik Tóbiás (1751-1824) teológiai doktor, bencés szerzetes. 1786-tól 1790-ig a pesti egyetem tanára. Ismertetett mûve: Dissertationes dogmaticae de thesibus hocce specialius aevo disceptatis. Pars prior de sacramentis, posterior de iustificatione et cultu sanctorum… Agriae, 1785. 50 Rácz Sámuel (1744-1807) orvos, az egyetem élettan professzora, a magyar nyelvû orvosi tankönyvírás megalapítója. 47
hogy sokan vallásgyalázó iratokat vagy divatos érzelmes regényeket olvasnak, ahelyett, hogy a hasznos és tanulságos dolgok iránt érdeklõdnének. A második évfolyamban kapott helyet a magyar oktatásügyi reform rendszeres történetének részletes tárgyalása. Általános történeti áttekintés után, melyben a jezsuita és a piarista oktatást veti egybe az utóbbi javára, az iskolareform okait boncolgatja. Azt írja, hogy Mária Terézia felismerte, hogy halaszthatatlanul szükséges az oktatásügy állami irányítása. Beszámol az 1770-ben sorozatos intézkedésekkel meginduló reformról. A Merkur idõrendben közölt rendeletekkel és egyéb adatokkal ismerteti az iskolák, és az egyetem reformját, részletesen szól az ország számos katolikus és protestáns iskolájának tanulmányi rendjérõl. Könyvismertetésekre, hírekre ebben az évfolyamban csak a függelékekben és a borítólapokon marad hely. Itt olvashatunk idõnként egy-egy könyvrecenziót és közleményt a hazai irodalmi-tudományos kezdeményezésekrõl. Például e helyen tájékoztatta Kovachich olvasóit a kassai magyar társaság megalakulásáról és terveirõl. A Merkur, bár nem lépte túl a jozefinista felvilágosodás által megszabott kereteket, mégis kihívta maga ellen a felvilágosodás ellenségeinek támadását.51 A lap nem vált a külföldi tudományos újságokhoz hasonló orgánummá, mert az oktatásügy központba helyezésével sokak szerint túlságosan egyoldalúvá vált. Az olvasók nem ezt várták a pesti tudós újságtól, ezért barátai, ismerõsei igyekeztek rábírni Kovachichot arra, hogy más szellemben szerkessze tovább a Merkurt, csökkentse, vagy egészen mellõzze az oktatásügyet, és a tudományt helyezze elõtérbe. Mindez azonban már késõ volt, a lap kiadása hatalmas összegû adósságot szerzett Kovachichnak, aki - miután a kancellária elutasította az anyagi támogatásra irányuló kérelmét, kénytelen volt beszüntetni a megjelentetést. Lapja megszûnésében lehetett ugyan része a nemesi mozgalom erõsödésének és a németnyelvûség elleni hangulat növekedésének is, de bizonyos, hogy az
51
Kovachich ellen két röpirat is megjelent. Az egyik, álnév alatt megjelent röpirat Katona István teológiai írásait bíráló Merkur cikk ellen irányult. PRABNER, J. G.: Unpartheische Gedanken über das erste und zweite Heft des im Jahre 1786.von einer Gesellschaft patriotischer Liebhaber der Littleratur herausgegebenen Merkurs von Hungarn. Prabnert a régebbi irodalom Pray György személyével azonosította, de ez valószínûtlen. A másik röpiratot Szaitz Leó írta Kovachich ellen, támadva benne a felvilágosodás magyar és külföldi képviselõit egyaránt. Nevetséges színben igyekezett feltüntetni Kovachich személyét, törekvéseit. Más-is igaz magyar. Mohiló [!] 1789. Kalapátsits György álnéven. Kovachichon kívül a röpirat támadja az osztrák és magyar felvilágosodás és jozefinizmus számos képviselõjét, Wittolát, Nicolait, Hoffmant, Szacsvayt, Wallaszkyt, Fesslert, Szvorényit. Támadja Kovachichot a lap német nyelvéért is, azzal vádolva, hogy maga sem tud hibátlanul németül. Névtelenül közöl egy hozzá intézett levelet is, mely rosszindulatú áttekintését adja Kovachich pályájának.
anyagi gondok is közrejátszottak a Merkur von Ungarn 1787. végén bekövetkezett elhallgatásában. Ha neveléstörténeti szempontból szeretnénk értékelni a folyóiratot, akkor azt mondhatjuk, hogy a lap, mely elsõként adott áttekintést a magyarországi iskolaügyrõl, a sok, ma már más forrásból nehezen hozzáférhetõ adat közlésével nemcsak hozzájárult a korszak hazai nevelésügyének részletesebb és pontosabb megismeréséhez, de úttörõ, és számunkra forrásértékû munkát végzett.52 Ephemerides Budenses 1790. áprilisában indult az Ephemerides Politico–Litterariae címû, késõbb Ephemerides Budenses53 néven megjelent újság, melyrõl kutatók54 megállapították, hogy bár számított a tanulóifjúságra, mint olvasóközönségre, nem iskolai olvasásra készült lapról van szó. Egyértelmûen bizonyították, hogy nem ez volt a Ratio 177. §-a által emlegetett budai latin újság. A lap mégis megérdemli figyelmünket, mert bizonyos szempontból ez is szolgálta a hazai nevelésügyet. A lap elsõ szerkesztõje Tertina Mihály55, (aki az újság szerkesztését csak tanári munkája mellet végezte, 1790 októberéig) a második, a lap megszûnéséig, 1793ig, Spilenberg Pál56 volt. Érdemes megvizsgálni a Merkur von Ungarn és az Ephemerides Budenses közötti kapcsolatot. Az Ephemerides Budenses nem tekinthetõ a Merkur egyenes folytatásának, hiszen a köztük lévõ eltérések lényegesek. Azonos volt azonban az a kör, melybõl a két lap kiindult, hasonlóak a célkitûzéseik, és az Ephemerides Litteraria-rovata különösen emlékeztet a Merkurra. A két lap beköszöntõje is sok tekintetben hasonló. Az Ephemerides Nunciuma szerint ez a lap is politikai és kulturális kérdésekkel kíván foglakozni, de míg a Merkur a kultúra és az oktatásügy kérdéseit helyezi a középpontban, az Ephemerides a politikai hírek, és események közlésére helyezi a hangsúlyt. Fõ feladatának a gazdasági, társadalmi, politikai élet kérdéseinek tárgyalását tekinti, és azt ígéri, hogy közöl majd cikkeket különleges és
52
Cikkeire a dolgozat megfelelõ fejezetiben visszatérünk. Ezzel a lappal is csak említésszerûen foglakozott neveléstörténeti szakirodalmunk. 54 Vö. WINDISCH Éva: Adalékok az Ephemerides Budenses keletkezésének kérdéséhez. = Magyar Könyvszemle 1955. 312-319. 55 Tertina Mihály (?- 1808) tanár, költõ, több külföldi tudományos társaság tagja. 56 Spilenberg Pál (?-?) ügyvéd, lapszerkesztõ. 53
sokakat érdeklõ eseményekrõl is. 57 A Litteraria-rovatban a hazai iskolákra, kulturális intézményekre, könyvtárakra vonatkozó anyagokat, könyvismertetéseket fog közölni – írja a szerkesztõ – és nagy súlyt helyez a magyarországi tudósok eredményeinek és mûveinek tárgyalására lapjában. Minket különösen a Litteraria–rovat érdekel, melyben túlnyomórészt iskolai vonatkozású rendeletek, hírek és adatok kaptak helyet, hasonlóan a Merkurhoz. Ez nem meglepõ. Tertina Mihály Kovachich köréhez tartozott, 1787-tõl részt vett a Merkur szerkesztésében. Õ gyûjtötte az iskolákra vonatkozó adatokat, õ korrigált, õ készítette a név és tárgymutatót.58 Windisch Éva megkockáztatja azt a feltételezést is, hogy az Ephemerides Budenses Litteraria rovatában a Merkur számára gyûjtött és fel nem használt, fõként iskolai vonatkozású anyag látott napvilágot.59 Milyen jellegû az Ephemerides Budensesnek az iskolaügyre vonatkozó anyaga, és milyen tanulságokkal szolgálhatott a korabeli iskolák számára? Az 1790. április 20-i szám közölte II. Lipót az év április 7-én kelt rendeletét, melyben visszaállítja a tanulmányi alapot, melyet II. József szüntetett meg, illetve utalt a birodalmi pénztárba. Eltörli a tandíjat, és az abban az évben már befolyt pénzrõl úgy rendelkezik, hogy azt szét kell osztani az arra érdemes szegény ifjak között. A rendelet legjelentõsebb pontja azonban az, hogy a német helyett visszaállítja a latin tanítási nyelvet az iskolákban, és kimondja, hogy azokat a tanárokat, akiket a német nyelvtudás hiánya miatt bocsátottak el, visszakapják állásaikat. 1790. augusztus 21-én adta ki a helytartótanács a gimnáziumok hivatalos tantervét és használandó tankönyvek jegyzékét. Ezt a rendeletet is közölte az Ephemerides Budenses.60 Hírt adott a lap az oktatásügyben bekövetkezõ személyi változásokról, a kinevezett és elbocsátott tanárok névsorával. 1790 decemberében az egri püspöki líceum ügyeivel foglakozik a lap, és a cikkben részletesen ír a tanulmányi rend II. József által történt reformjának hátrányairól, az eredeti állapotok visszaállításáról, az új tanárok kinevezésérõl. A késõbbi számokból is sok érdekes részletet tudhatunk meg az ország különbözõ iskoláiban, a II. József halálát követõ hónapok során történt változásokról, a megjelent A lap politikai, irodalmi vonatkozásaival nem foglakozunk, errõl részletesen szól WALDAPFEL József: A hazai hírlap- és folyóiratirodalom történetéhez. = Magyar Könyvszemle 1930. 73-88. és V. WINDISCH Éva idézett tanulmánya. 58 Vö. V. WINDISCH Éva: i.h. 314. 59 Vö. V. WINDISCH Éva: i.h. 315. Ilyen lehet például a korábbi években, még a Merkur kiadásának idején megjelent könyvekrõl szóló számos ismertetés. 57
könyvekrõl, köztük a magyar nyelv ügyéért síkra szálló mûvekrõl is.61 Hasonlóképpen gyakran adott hírt a lap a frissen megjelent tankönyvekrõl. Nemcsak a címeket sorolta fel, mint azt a legtöbb korabeli újság tette, hanem jó néhányról beható és szakszerû kritikát is közölt, kitérve a szerzõ egyéb oktatási és tudományos érdemeire is. Így többek között olvashatunk például Horváth Jánosnak62, az egyetem fizika professzorának eredetileg 1770ben, Nagyszombatban, és most új, átdolgozott kiadásban megjelent fizika tankönyvérõl.63 Egy másik számban hosszú cikket szentel a szerkesztõ Mitterpacher Lajos64 egyetemi professzor munkásságának, egy 1788-ban megjelent mûvének ismertetése kapcsán.65 Ebbõl megtudhatjuk, II. József uralkodásának idején tanszékét, az "oeconomica ruralis" tanszéket megszüntették. A Helytartótanács 1785. õszén hozott határozata kimondta, hogy a megszüntetendõ tanszék tananyagát a jövõben az általános természetrajz és a technológiai oktatás keretei közé kell beállítani. A tanszék nélkül maradt tantárgy, és az utóbbi stúdiumok oktatását Mitterpacher Lajos végezte. A mezõgazdaságtan ettõl kezdve a központi papnevelde és a Mérnöki Intézet utolsó éves hallgatóinak kötelezõ, a bölcsészkari hallgatóknak pedig fakultatív tantárgya lett. 1790. októberében, mikor Tertina Mihályt Kassára helyezték, Spilenberg Pál ügyvéd vette át a lap szerkesztését. Programnyilatkozatában a Tertina által kijelölt út folytatását ígéri. A Litteraria rovatban az egyetemmel, a gimnáziumokkal, a könyvtárakkal, a nyomdákkal, a könyvkereskedésekkel és a tudományos élettel kapcsolatos cikkeket, új könyvek recenzióit, híres emberek életérõl szóló tudósításokat kíván közölni. A nemesi mozgalom híveként lapjában támogatta a nemzeti nyelv és irodalom ügyét. Számtalan pedagógiai, oktatásügyi cikket, tankönyvismertetést közölt a lap általa szerkesztett
60
Ephemerides Budenses 1790. 444-446.; 460-461.; 477-478. Többek között: A’ Nemes Magyar Nemzethez rövid emlékeztetõ Beszéd, mellyben meg mutattatik, hogy Magyarországban lehet, s kell-is a Magyar nyelvet és a Magyar tanitásokat fel állitani, és hogy az Universitásnak Pest leg jobb hely. 1790. Ephemerides Budenses 1790. szeptember 24. 453. 62 Horváth János (1732-1799) jezsuita, a bölcselet és a fizika tanára a pesti egyetemen. Számos latin tankönyvet írt, melyek Magyarországon kívül külföldön is megjelentek. Nagyszombatban 1770-tõl kezdve a bölcsészet keretében csak fizikát adott elõ, és nemcsak általános, hanem kísérleti fizikát is tanított. A Rend feloszlatása után az egyetemen maradt, mint fizika- és mechanikatanár. 1782-ben õ is tagja volt annak a csoportnak, amely a Budára költözött egyetemen megalapította a "geometriai intézet"-et, melyben rendszeres mérnökképzés folyt. Newton és a kortárs jezsuita Boskovich voltak rá nagy hatással. Idõs korában még vitába szállt Kant híres könyvével a Tiszta ész kritikájával. Vö. SZILAS László S.J.: Magyar jezsuiták a 18. század magyar tudományos életében. www. Jezsuita.hu/adattar/18sztudomany.htm 63 HORVATH Ioannis B.: Elementa Phisycae. Budae, 1790. 64 Mitterpacher Lajos (1734-1814) jezsuita természettudós, a mezõgazdaságtan elsõ magyarországi egyetemi tanára. 65 Abhandlung vom Leinbau. Wien, 1788. Magyarul: A len és a kender mûvelésérõl való oktatás a mezei embernek hasznára. Bécs, 1789. Ephemerides Budenses 1790. augusztus 13. 333-335. 61
számaiban. I. Ferenc trónra lépése után, 1792. márciusától az újság érezhetõen egyre színtelenebb lett, terjedelme is a felére csökkent. Spilenberg sokszor került összeütközésbe a cenzorokkal a lapban sok kicenzúrázott helyet találhatunk, még a tankönyvek ismertetéseiben is. 1793-ban összesen csak 13 szám jelent meg, és az uralkodó 1793. április 23.-i szigorú cenzúrarendelete után a lap megszûnt. Novi Ecclesiastico –Scholastici Annalaes Az Ephemerides Budenses megszûnésének évében, 1793-ban, latin nyelven jelent meg egy, az evangélikus iskolaügyet szolgáló folyóirat Selmecbányán, Ambrózy Sámuel66 evangélikus
lelkész
szerkesztésében,
Novi
Ecclesiastico
–
Scholastici
Annales
Evangelicorum August. et Helvet. Confessionis in Austriaca Monarchia címmel. A lap kiadója Franciscus Joannes Sulzer volt. Kezdetben negyedévenként, majd 1794-tõl csak félévenként jelent meg; 1796. és 1802. között pedig szüneteltette megjelenését.67 A folyóirattal kapcsolatos eddigi ismereteink fõleg lexikonok és a gyér szakirodalom rövid hivatkozásaiból származtak, és ezek csupán a legszükségesebb adatokra korlátozódtak. Pedig a lap nemcsak azért érdemli meg figyelmünket, mert ez volt az elsõ hazai egyházi és egyben iskolai kérdésekkel is foglakozó folyóirat, hanem azért is, mert becses neveléstörténeti adalékokat tartalmaz a magyar evangélikus iskolaügyre vonatkozóan. A folyóirat beköszöntõ cikkében a szerkesztõ arról ír, hogy egyházi és iskolai kérdésekkel egyaránt foglakozó lapot („ecclesiasticos et scholasticos annales”) fog kiadni. Azt is hangsúlyozta, hogy az aktualitások mellett helyet kíván adni az evangélikus egyház és iskolázás történetével kapcsolatos közleményeknek is. Ha végigtekintünk a folyóirat megjelent számain, azt látjuk, hogy nagyjából azonos súllyal szerepelnek az egyházi és iskolai ügyekkel foglakozó cikkek, de ezek mellett közölt a lap könyvismertetéseket és életrajzokat is. Beszámolt az egész monarchia evangélikus egyházainak személyi viszonyairól, a lelkészekrõl, tanárokról, tanítókról és a jelentõsebb egyházi összejövetelekrõl, valamint az evangélikus szerzõk által írt könyvekrõl.
66
Ambrózy Sámuel (1748-1806) Pozsonyban és Jénában végezte tanulmányait. Selmecen mûködött, mint evangélikus prédikátor, ugyanitt nevelõintézetet tartott fenn fiúk és leányok számára. 67 JOÓ Tibor: A magyar protestáns idõszaki sajtó. = Protestáns Szemle 1935. 145.; DEZSÉNYI Béla: Legrégibb hírlapjaink életrajzához. = Magyar Könyvszemle 1940. 353–361.
A folyóirat nevelésügyi szempontból fontos cikkei közül érdemes kiemelni az evangélikus iskolák, a pozsonyi, a soproni, az érsekújvári, a losonci, a breznóbányai és az eperjesi tanintézetekrõl szóló tudósításokat, hiszen ezek betekintést nyújtanak a 18. század végén ott folyó tanítás rendjébe, és tájékoztatnak az oktatás módszereirõl is. Közli a lap a végzett tanulók névsorát, a tanárok neveit, a vizsgák lefolyását. Sok számban olvashatunk írásokat Tessedik Sámuel szarvasi iskolájáról, a tanítási rendszerrõl, a vizsgákról, a tanulók számáról, a tanárokról. A szerkesztõ a második számban arról a tervérõl számolt be, hogy tankönyvet készül írni a nagyobb gazdasági iskolák számára.68 1794-ben részletes tudósítást közölt a folyóirat a debreceni református kollégiumról, és Sennovitz Mátyás69 eperjesi intézetérõl. 1803-ban olvashatunk a késmárki evangélikus líceum tanítási rendjérõl, az oktatás módszereirõl, a rendelkezésre álló taneszközökrõl. Életrajzokat is közölt a lap, többek között Johannes Severini selmecbányai tanár, és Cházár András70 életrajzát. Minden számban találunk könyvismertetéseket, nemcsak a külföldön és hazánkban megjelent, de a készülõ könyvekrõl is. A teológiai, filozófiai, gazdasági, orvosi, fizikai tárgyú könyvek ismertetései között hozott a lap pedagógiai mûvekrõl szóló részletes recenziókat is. 1793-ban ismertette például Szakonyi József pápai evangélikus prédikátor mûvét. (Oskolai Vezér, vagy az okos és hasznos Oskolai Tanításra vezetõ könyvecske, Pozsony 1792.) A szerkesztõ fõként azért ajánlja a mûvet a tanítók figyelmébe, mert hasznos gyakorlati-módszertani útmutatásokat tartalmaz. De ismertet a lap több frissen megjelent Campe és Rosenmüller mûvet, tankönyveket és ifjúsági könyveket is.
Ezután, bár számos újság és folyóirat közölt pedagógiai vonatkozású cikkeket, hosszú ideig nem jelent meg hazánkban olyan lap, amely céljának tekintette volna a nevelésüggyel történõ kiemelt foglalkozást.
Eine Hauptursache der bisherigen elender Verfassung unserer Landschulen, ist der Mangel eines zweckmässigen Lehrbuchs für Kinder der Landleute.” = Novi Ecclesiastico-Scholastici Annales 1793. II. Trimestre. 135. (Egy iskolakönyvre vonatkozó elképzelésem nagyobb, gyakorló - gazdasági iskolák számára) 69 Sennovitz Mátyás (1763-1823) Késmárkon, majd németországi egyetemeken tanult. Az eperjesi evangélikus leányiskolát vezette, majd a városban nõnevelõ intézetet alapított, és itt mûködött haláláig. 70 Cházár András (1745-1816), ügyvéd. Eperjesen, Késmárkon, Pozsonyban tanult, majd ügyvédként mûködött Pesten és Rozsnyón. 1799-ben az õ kezdeményezésére jött lére a váci siketnéma intézet. 68
Nevelési Lapok 1839. augusztus 27-én egy témánk szempontjából érdekes tudósítás jelent meg a Figyelmezõ címû lapban.71 Szerzõje Warga János nagykõrösi professzor, az akadémia levelezõ tagja, ekkor már ismert tankönyvszerzõ és nevelésügyi szakember. Felhívásában abból indul ki, hogy „nevelési és tanítási literatúránk” már elég fejlett ahhoz, hogy a „mindenes literatura körébõl” kiválva önállósághoz jusson. E cél érdekében, egy 8-9 ívnyi terjedelemben megjelenõ nevelésügyi szakfolyóirat kiadását határozta el, Nevelési Lapok címmel. A tudósítás szerint az elsõ füzet rövid idõn belül megjelenik. A cikkbõl az is kiderül, hogy milyen jellegû folyóiratot tervezett Warga. Hangsúlyozza, hogy célja a nevelés körébe tartozó mindenféle tudományos igényû írás közzététele, de kiemelten kíván foglakozni a „köznép értelmi, erkölcsi és vallásos kifejtésére” irányuló kérdésekkel, vagyis „az elemi nevelés és tanítással.” Felsorolja a megjelentetni kívánt lap rovatait is. A tervek szerint az „Értekezések” rovatban pedagógiaelméleti tanulmányokat közölne a szerkesztõ. A második rovat könyvismertetéseket tartalmazna, a nevelés tárgykörébõl, kiterjeszkedve a tankönyvekre is. A harmadik rovat vegyes híreket, rendeletek szövegeit, és tanügyi hirdetéseket foglalna magába. Warga János közremûködésre szólítja fel tanár és lelkésztársait, de a magyar tudósokat, sõt a szülõket is, mindazokat, akik a „nevelésrõl szeretnek gondolkodni.” Szól arról is hogy fizetne is a szerzõknek kinyomott ívenként 8 forintot. A Hírnök címû lap 1839. szeptember 2-án ismét hírt adott a megindítandó lapról, ami végül, nem tudni mi okból, nem jelent meg. Religio és Nevelés A 19. század negyvenes éveiben, a reformkor derekán, a katolikus egyház felismerte, hogy a politikai szerepvállalása elengedhetetlenül szükséges. Ez az igény az 1843-44. évi országgyûlés alatt vált kiemelkedõ fontosságúvá és halaszthatatlanná. A diéta alatt az egyház képviselõi szembesültek a reformellenzék egyházpolitikai elképzeléseivel, a megvalósítás iránti elszántságukkal, hiszen az országgyûlés tárgyalásait a papsággal
71
WARGA János: Felszólítás a Nevelési Lapok tárgyában. = Figyelmezõ 1839. 34. sz. 563. p.
szemben megfogalmazódó nyílt kritikák, és országgyûlési részvételük megszüntetésére vonatkozó felvetések kísérték. A Pozsonyban tanácskozó kanonokok illetve egy-két püspök arra a felismerésre jutott, hogy az egyháznak a reformfolyamattal szembeni merev ellenállás helyett új álláspontra kell helyezkednie.
Úgy
vélték,
a
katolikus
egyház
társadalmi-politikai
érdekeinek
érvényesítéséhez a hagyományos magatartás már nem elegendõ. Nyilvános politikai megszólalásra van szükség. Mind az alsó, mind a felsõpapságot igyekeztek mozgósítani, abból a célból, hogy a politikai élet iránt ne közönnyel, hanem az abba való bekapcsolódás igényével viseltessenek. Legalább ennyire fontosnak tartották, hogy a konzervatív fõrendeket illetve nemességet, továbbá az udvari szervek magas rangú hivatalnokapparátusát az egyház céljai iránt megnyerjék. Az egyház "hagyományos"-nak nevezhetõ célkitûzései - például az iskolai nevelés katolikus jellegének megtartása és fokozása, hitbuzgalmi tevékenység növelése stb. - mellett szorgalmazták, hogy az egyháziak ne csak szorosan vett valláspolitikai kérdésekben, hanem valamennyi társadalmi, politikai, gazdasági problémát illetõen fogalmazzák meg, és a nyilvánosság elõtt is képviseljék álláspontjukat. A sajtó jelentõségét a katolikusok tehát felismerték72. Rájöttek, hogy a katolikus egyház által képviselt társadalmi-politikai program népszerûsítése érdekében saját lapra van szükség. Így került a katolikus egyház kezébe, 1840-ben, a Nemzeti Újság, és e cél támogatására jött létre a Religio és Nevelés73 címû lap, mely igen jelentõs szerepet játszott az 1840-es évek küzdelmeiben.
SÖRÖS Pongrác: A katolikus klérus törekvései az 1843-44. országgyûlés egyházi ügyeinek tárgyalása alatt. = Katolikus Szemle 1901. 865-890.; DEZSÉNYI Béla: Nemzeti Újság. = Regnum 1940-41. 313-356. 73 A lapról: MÉSZÁROS István: Elsõ pedagógiai hetilapunk, a Religio és Nevelés. = Vigília 1982. 6. sz. 444447.; FEHÉR Katalin: Egy reformkori katolikus hetilap, a Religio és Nevelés. = Magyar Könyvszemle 2004. 1.sz. 14-28. 72
A lap 1841. január l-én indult meg Pesten. 1843. június 30-ig Szaniszló Ferenc74, 1843 július 1-tõl Somogyi Károly75, 1848. július l-tõl, megszûnéséig, 1849 végéig Danielik János76 szerkesztette. Az 1840. október l-én kelt elõfizetési felhívásban, a leendõ szerkesztõ kifejtette: a megindítandó lap célja a vallási és a nevelési ismeretek terjesztése, mert ez a kettõ „a polgári jólétnek legbiztosabb és legerõsebb támasza”, és elmélyítésük által kíván a lap „a haza polgárainak mind ezen, mind másvilági boldogságuk munkálásában és elnyerésében segítségül lenni”.Ugyancsak a kor szokása szerint ebben az elõzetes értesítésben jelezte a szerkesztõ, hogy milyen cikkeket kíván közölni.
Elsõ helyen
természetesen azt említette, hogy az írások legyenek katolikus szellemûek, azután pedig „a világos írásmód, mégpedig népszerû, de tiszta, keresetlen és szívre ható, végül a velõs kidolgozás és rövidség” kívánatos a közlésre szánt írásokban. A lap elsõ száma még meg sem jelent, mikor a Figyelmezõ 1840. évi utolsó számában77 a szerkesztõk, Toldy Ferenc, Vörösmarty és Bajza már örömmel üdvözölték a tervezett lap programját: „Religio és Nevelés, egy a cath. vallás és egyház, s vallásos nevelés érdekében, szelíd, a vakbuzgóságtól és üldözésvágytól óvakodó szellemben munkálkodandó népszerû lap; a hozzá mellékelendõ Egyházi Tudósítások tárgyai a religio, anyaszentegyház és nevelés bel-és külföldi állapotja; elõléptetések, hagyományok, alapítványok, bírálatok, s a netalán szükségessé leendõ egyházi polémia. Örömmel találtuk fel programjában a bírálatot is, mert ki csak felületes ismeretével bír is hittani irodalmunknak, azoknak életszükségét elismerni kénytelen.” A folyóirat négylapos, nyolc oldalas volt. Eleinte hetenként egyszer, vasárnaponként, 1843. nyarától kezdve hetenként kétszer – csütörtökön és vasárnap -, jelent meg. 1848. 74
Szaniszló Ferenc (1792-1869) katolikus pap. Pesten és Bécsben folytatott teológiai tanulmányokat 1809 és 1815 között. 1815-ben pappá szentelték. Elõbb szombathelyi papnevelõ intézeti tanárként, 1830-tól a pesti egyetem hittanáraként, 1839-tõl a pesti központi papnevelõ intézet kormányzójaként mûködött. 1844-ben helytartótanácshoz kapott kinevezést, mint az egyházi ügyek elõadója. 1850-ben nagyváradi püspökké nevezték ki. 75 Somogyi Károly (1811-1888) katolikus pap, az MTA tagja. Tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban, Nagyszombatban és Pesten végezte. 1834-ben szentelték pappá. Több helyen mûködött káplánként, majd nevelõként. 1841-tõl Pesten Szaniszló Ferenc mellett segédszerkesztõi feladatokat látott el, majd 1843–48-ig õ volt a Religio és Nevelés szerkesztõje. 1849. január 2-án megindította a Katholikus Iskolai Lapot. A szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerült. 1851-tõl a „Jó- és olcsó Könyvkiadó Társulat” (Szent István-Társulat) igazgatója volt. 1880-ban Szeged városának ajándékozta mintegy 40 000 kötetbõl álló nagy értékû könyvtárát. 76 Danielik János (1817-1888) katolikus pap. Tanulmányait Rozsnyón és a pesti központi szemináriumban végezte, ahol 1836-ban bölcseleti doktorátust szerzett. 1840-ben szentelték pappá. 1842-tõl Rozsnyón tanított. 1848 márciusában Somogyi Károly meghívására Pestre került, a Religio és Nevelés szerkesztõségébe. Júliusban átvette a szerkesztést, 1849-ben tulajdonosa lett a lapnak, melyet szeptembertõl Religio címmel folytatott. 1865-ben Egerbe vonult vissza, ott is halt meg.
április 20-tól, a számok terjedelme hat lapra növekedett. 1848. július l-tõl viszont már hetenként háromszor jelent meg - kedden, csütörtökön és vasárnap -, az egyes számok, egészen a megszûnésig négylaposak voltak. A szerzõk között megtalálhatjuk a korszak neves katolikus pedagógusait. Számos tanulmányt, cikket közölt a lap Majer Istvántól,78az esztergomi katolikus tanítóképzõ tanárától, Briedl (Beély) Fidéltõl79, a bakonybéli bencés rendházban ezidõtájt mûködõ tanárképzõ tanfolyam tanárától. Publikált a lapban Szabóky Adolf,80 Rendek József,81 Beke Kristóf,82 Pauer János,83 Nagy Lipót84 és Bugát Pál85 is. A Religio és Nevelés, hasonlóan a többi reformkori folyóirathoz, sokféle témával foglakozott. A pedagógiai és egyházi-vallási tárgyú, folytatásokban közölt értekezések mellett novellák, példázatok és versek jelentek meg benne. Gyakran közölte a lap neves katolikus egyházi férfiak életrajzait. Találhatóak benne „Nevelési maximák” címmel pedagógiai idézetek. Krónika címû rovata a hazai és külföldi oktatásügy eseményeirõl 77
Figyelmezõ 1840. december 29. 856. Majer István (1813- 1893) teológiai doktor, püspök. Esztergomban, Nagyszombatban tanult. 1836-ban szentelték pappá. 1842-tõl az esztergomi érseki mesterképzõ-intézet tanáraként mûködött. 1849-ben a pesti egyetemen a felsõbb pedagógia helyettes tanárává, 1850-ben pedig Pest város nyilvános elemi és magániskoláinak igazgatója választották. Egyik tervezõje és létrehozója volt az elsõ pesti bölcsõdének. Sokat publikált – fõként népnevelési kérdésekrõl – a korabeli lapokban. Több mint ötven önálló kötete jelent meg, vallási, és nevelési kérdésekrõl. Az ifjúság számára írt munkái rendkívül népszerûek voltak. 79 Beély (Briedl) Fidél (1807-1863) bencés szerzetes. Székesfehérváron, Pannonhalmán és Bakonybélben tanult. A rendi tanárképzõben, Bakonybélben oklevéltant, az esztétikát, valamint nevelés- és oktatástant tanított. Elméleti pedagógiai munkásságának elismeréséül 1839. november 22.-én az akadémia levelezõ tagjává választotta. Fõmûve, az Alapnézetek a nevelésrõl... 1848. márciusában jelent meg. A szabadságharc bukása után megszûnt Bakonybélben a tanárképzés. Beély hat éven át az apátság botanikus kertjét gondozta, 1855-tõl a rend kõszegi gimnáziumának igazgatójaként mûködött, 1863. június 30.-án bekövetkezett haláláig. 80 Szabóky (Schneider) Adolf (1821-1880) piarista paptanár. 16 éves korában lépett a piarista rendbe. Tanulmányait Budán, Vácon, és Nyitrán végezte. A rend szegedi és kolozsvári, 1850-tõl pedig - harminc éven át - pesti gimnáziumában tanított. Számos tankönyvet és vallási munkát publikált. 81 Rendek József (1810-1875) katolikus pap, tanár. Esztergomban és Nagyszombatban tanult. A teológiát Pesten, a központi papnevelõben végezte. 1842-ben képzõintézeti tanárnak nevezték ki Esztergomba. Számos cikke jelent meg a korabeli lapokban. Fõként egyházi beszédeket és tankönyveket publikált. 82 Beke Kristóf (1785-1862) A gimnáziumot és a bölcseletet Gyõrben, a teológiát Veszprémben és Pesten végezte. Pappá szentelése után Veszprémben, mûködött lelkészként. Késõbb a Kopácsy hercegprimás által fölállított mesterképzõ tanáraként, majd igazgatójaként tevékenykedett. Pedagógiai témájú kézikönyveket és vallási mûveket publikált. 83 Pauer János (1814-1889) Alsóbb iskoláit Székesfehérváron, a gimnáziumot Pesten a piaristáknál, teológiai tanulmányait Rómában, a Collegium Germanico-Hungaricumban végezte. Itt szerzett hit- és egyházjogi doktori címet. 1838-ban szentelték pappá. Segédszerkesztõként mûködött Szaniszló Ferenc Fasciculi Ecclesiastico Litterarii címû latin folyóiratánál. 1844-ben tanárrá nevezték ki a székesfehérvári papnevelõ intézetbe, ahol 1867-ig mûködött kisebb megszakítással. 1873-tól nagyprépost, 1878-tól székesfehérvári püspök. 84 Nagy Lipót (1773-1861) piarista pap. A rend több iskolájában tanított, majd a váci rendház fõnökeként, a gimnázium igazgatójaként, és a süketnémák intézetének tanáraként mûködött. 78
tudósított. Fontos szerepet szántak a szerkesztõk a hazai és külföldi könyvek ismertetéseknek is. A pedagógiai vonatkozású közlemények zöme a korabeli népoktatással foglalkozott. Az 1840-es évek hazai katolikus népoktatásügyének szinte teljes problematikája megtalálható ezekben az írásokban. A népnevelés elvi kérdésein túl a tananyag, az oktatási módszerek, a fegyelmezés voltak a leggyakrabban elõforduló témák. Sokszor esett szó a lapban a gimnáziumokkal kapcsolatos tervekrõl, és a szakrendszerrõl.86 A cikkek szerzõi (kilétük nem ismert) egyetértenek azzal, hogy a népoktatás rendezése halaszthatatlan feladat, de annak a véleményüknek adnak hangot, hogy ugyanilyen fontos a gimnáziumok mielõbbi reformja is. Helyet kaptak a lapban a neveléstörténeti témák is. Hazai szerzõktõl származó, átfogó neveléstörténeti összefoglalások elsõ ízben éppen e lap hasábjain jelentek meg.87 A lap cikkei között találunk néhányat, melyek speciális nevelési területeket érintenek. Ilyen volt például Nagy Lipót piarista tanár cikksorozata: „Miképpen kell a szüléknek és nevelõknek a siketnéma gyermekkel kitsiny korában bánni”, vagy egy másik piarista, Szabóky Adolf cikke: „Erkölcsileg elhagyott gyermekeket nevelõ és oktató intézetekrõl”. Különösen érdekesek a lap számai 1848-ban. A március 19-i számában, a szerkesztõ lelkesen üdvözölte a sajtószabadságot, és a következõkben hírt adott az országszerte megtartott szabadság-ünnepélyekrõl, közreadta Tárkányi Béla, (a késõbbi apát kanonok) ünnepi alkalomra írt szabadság-énekszövegét. A nyári és õszi hónapokban sorra közölte a lap a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendelkezéseit, és helyt adott az Eötvös József kultuszminiszter felhívása nyomán beküldött számos iskolai reformtervjavaslatnak is. A nyári számokban Majer István számolt be a Pesten tartott nagy jelentõségû „egyetemes tanítói gyûlés”-rõl88. Közreadták Eötvös népoktatási törvényjavaslatának szövegét, és teljes egészében a róla folytatott országgyûlési vita jegyzõkönyvét.89
85
Bugát Pál (1793-1865) orvos, egyetemi tanár, az akadémia tagja. A pesti egyetemen 1818-an szerzett orvosi, diplomát.1824-tõl huszonnégy éven át mûködött a pesti egyetemen az elméleti orvostudományok tanszékén. Számos orvosi tankönyvet és nyelvészeti tanulmányt publikált. Szerkesztette az Orvosi Tár címû folyóiratot. 86 Gymnasiumaink. = Religio és Nevelés 1846. 249-252.; A szakrendszer gymnasiumainkban. = Religio és Nevelés 1846. 257-261; 265-271; 277-280. 87 Pauer János tizenkét folytatásban közölte a katolikus iskolázás hazai történetét a kezdetektõl a saját koráig, (Nevelõ s tudományos intézeteink története) Briedl (Beély Fidél) bencés tanár pedig egyetemes történeti összefoglalásokat publikált. (A középkor magasabb rendû tanító intézetei; A neveléstan történeti vázlata a keresztényeknél.) 88 1848. július 20 és 24. között ülésezett Pesten „a magyar tanítók elsõ egyetemes gyûlése”, mely szakosztályokban tárgyalta meg a hazai oktatásügy problémáit. 89 A törvényjavaslat vitája 1848. augusztus 3-12 között zajlott, igen viharos körülmények között.
A Religio és Nevelés szerkesztõjének felfogása a hazai tanügyi események alakulását illetõen világosan kirajzolódott a nyár és az õsz folyamán közölt cikkekbõl. Véleménye szerint mindenki állíthat s állítson is iskolákat, akinek erre lehetõsége van, az állam is, az egyházak is. Ne harc legyen az egyes iskolafenntartók között, hanem békés egymás mellett élés. Minden felekezet tanuljon egymástól, sõt versenyezzen egymással. Ne egyformaság uralkodjon az iskolákban, hanem a közös cél fûzze össze õket: a haza polgárainak nevelése. „Mi nem akarjuk magunkat a status (állam) iskoláival ellentétbe helyezni - írta Somogyi Károly - , de a tanításbani szabadság elvének megõrzésével függetlenek kívánván maradni, a magunk iskoláit velük azonosítani nem akarjuk.” Somogyi Károly, aki öt évig állt a lap élén, 1848. júniusában átadta a szerkesztést a kevéssel korábban maga mellé vett segédszerkesztõnek, Danielik Jánosnak. 1849. január 5.én Windischgrätz bevonult a fõvárosba. Somogyi régi szerkesztõtársa, Danielik János, aki idõközben megszerezte a Religio és Nevelés címû lap tulajdonjogát is, szembefordult a szabadságharccal. Az 1849. január 23-i számban megjelentette Windischgrätz 1848. december 14-én kelt felhívását a magyar papsághoz. Elítélte az uralkodóval való fegyveres összecsapást, császárhûségre szólította fel a magyar katolikus papokat és tanítókat.90 Több cikkben Windischgrätzet, mint szabadítót üdvözölte, olyan írásokat közölt, melyek a szabadságharc katonáinak a katolikus papok ellen elkövetett tetteit ecsetelték.91 1849. áprilisa és 1849. szeptembere között szünetelt a lap kiadása, majd 1849. december 30-ig ismét megjelent, de ekkor már Religio címmel.
90
„A jó katholicus engedelmeskedik a hatalmasságoknak, mint Isten helyetteseinek. Soha õ forradalmat nem kezd.” = Religio és Nevelés 1849. január 23. 18. 91 Sajtótörténeti különlegesség, hogy a Religio és Nevelés 1849. január 2. és április 22. között napvilágot látott 1-40. számai két kiadásban, különbözõ tartalommal jelentek meg. A témáról: V. BUSA Margit: A Religio és Nevelés 1849. évi második kiadásáról. = Magyar Könyvszemle 1966. 157-158. A két kiadás tartalma sok tekintetben különbözött egymástól. A szegedi Somogyi Könyvtárban megtalálhatóak a második kiadás bekötött példányai. A kötéstábla verzójára a korábbi szerkesztõ, Somogyi Károly saját kezûleg jegyezte fel következõ megjegyzéseket: „Emlékezet okáért megjegyzendõ, hogy fõtisztelendõ Danelik úr az ezen évi elsõ számokat (I. félév 1-40.) újra kinyomtatta, csakhogy ez új kiadás tartalma sokban egészen elüt az eredetitõl, és ennyiben hamisítás.... Én a Religio és Nevelés kiadója és tulajdonosa lenni azonnal megszûntem, a mint Danielik úr a lapot politikai organummá tenni – még pedig az elnyomó német hatalom szolgálatában! – elhatározta. ... Azonnal, amint benne Windishgrätz proclamatioját megláttam lemondtam a lap tulajdoni jogáról. Én nem küldtem Siberiába honfias érzelmeik miatt paptársaimat, mint õ. Elveimet sem nem változtattam, sem meg nem tagadtam; és Isten mégis megõrzött,... a gyalázattól is.
Protestáns Egyházi és Iskolai Lap A katolikus Religio és Nevelés megindulása után egy évvel a protestáns felekezetek is lapot indítottak. A megindításban elsõdleges szerepe volt a katolikus lap megjelenésének, de bizonyára fontos tényezõ volt az is, hogy Kossuth 1841-ben, a Pesti Hírlapban, az Egyetemes konvent és unió címû vezércikkében a két protestáns felekezet egyházi és iskolai ügyeinek nyilvánossá tétele érdekében egy lap megindítását javasolta.
„Szükségesnek
tartanók, hogy egyházi hirlap keletkezzék, mely munkásságát egyenesen az egyesülés eszközlésének szentelje, s minden jóakaratu gondolatcserére tért nyisson, alkalmat adjon. Lehetetlen nem remélnünk, hogy ily vállalkozás a felsõbbség helybehagyását megnyerni szerencsés leend. És miután ily lap kiadására nézve, több mint egy oknál fogva, a fõváros legalkalmasb helynek látszanék e vállalat megkisértésére különösen Székács József ágostai és Török Pál helvét vallásu pesti hitszónok urakat bátorkodunk felszólítani. Ilyetén közremunkálásuk az óhajtott czélnak igen kedvezõen megfelelne, s hozzájuk nagyon illenék, kik – mint halljuk – abban egyeztek meg, hogy néha-néha a szónoklatban egymást felváltsák.” A tervezett lapról már a megjelenés elõtti hónapokban hírt adott a Társalkodó. Pap Károly92 és Varga Soma93 közös cikkükben94 arról írtak, hogy egy protestáns lap legfõbb jelentõsége az lenne, hogy nyilvánosságot kapnának azok a kérdések, melyek eddig csak az egyház belsõ körei elõtt volta ismeretesek. Körvonalazzák a kiadandó lap programját, melyben a tervek szerint azonos arányban kapnának helyet az egyházra és az iskolákra vonatkozó hírek. Megjegyzik: „Mennyit nyernénk ez által a nevelési ügyre, s mennyit nyernének tanítóink képeztetésükre nézve, könnyen meggondolható.” Röviddel ezután a Társalkodó közölte a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap programnyilatkozatát.95 A lap célja, hogy a két protestáns felekezet egyházi és iskolai életének orgánuma legyen, értekezéseket, híreket és könyvismertetéseket közöl majd e tárgykörbõl. A lap hetenként egyszer, másfél íven jelenik majd meg, 5 forint húsz krajcáros évi elõfizetési áron, és a kiadóhivatalon kívül a protestáns espereseknél és iskolaigazgatóknál lehet rá elõfizetni.
92
Pap Károly (1814-1883) református lelkész, esperes. Varga Soma (?-?) ügyvéd, hírlapíró 94 PAP Károly -VARGA Soma: A protestánsoknak egy érezhetõ szüksége honunkban. = Társalkodó 1842. 15-16. 95 VARGA Soma: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. = Társalkodó 1842. 32. 93
A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. április 7-én jelent meg elõször. Szerkesztõi a Kossuth által említett személyiségek, az evangélikus Székács József96 és a református Török Pál97, Mindketten felekezetük neves és elismert lelkészei. Az elsõ évben, a szerkesztésben részt vett még Taubner Károly98 is. A lap hetenként egyszer jelent meg Pesten. Formátuma, felépítése hasonló volt a Religio és Neveléshez. A lap elsõ Egyházi dolgok címû rovata a két protestáns felekezet aktuális egyházi ügyeivel foglakozott. A második rovat Iskolai dolgok címmel iskola- és nevelésügyi kérdéseknek adott helyet. A lap végén a Vegyes közlemények rovatban rövid híreket olvashattak az érdeklõdõk. Közölt a lap könyvismertetéseket is, tankönyvekrõl, tudományos és pedagógiai mûvekrõl. A szerkesztõk mindent megtettek, hogy a reformátusokat és az evangélikusokat érintõ hírek, közlemények egyforma arányban szerepeljenek az egyes számokban. A negyvenes években a protestánsok számára a három leglényegesebb kérdés a protestáns felekezetek uniójára irányuló törekvések kérdése99, a tantervek reformjával foglakozó tanácskozások, és a Pesten felállítandó protestáns fõiskola ügye volt. Az ezekkel kapcsolatos viták, a különbözõ nézetek, vélemények, eszmék közzétételének fóruma a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap volt, mely 1848. végéig fontos szerepet játszott abban, hogy nyilvánosságot biztosított mindezek számára. A lap indulásának évében, 1842-ben jelent meg nyomtatásban, az ún. zayugróci tanterv,100 amely országosan egységesíteni kívánta az evangélikus tanügyet. A tanterv megszületését több tanácskozás elõzte meg.101 Az új tantervvel kapcsolatos viták eredményeit a lap is közzétette. Székács József 1842. május 12-én tette közzé Schedius Lajos 1840-ben készített tantervét,102 melyet a tanácskozások jegyzõkönyve szerint a
96
Székács József (1809-1876): evangélikus püspök, egyházi író, az MTA tagja. A bölcsészetet és a teológiát Sopronban végezte, majd a berlini egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1836-ban bölcsészeti doktorátust szerzett. 1836-tól haláláig a pesti evangélikus hitközség elsõ papja volt. 1860-ban püspökké választották. Verseit az 1830-as és 40-es évek folyóiratai közölték. Számos egyházi beszéde és teológiai tárgyú munkája jelent meg. 97 Török Pál (1808-1883) református püspök. A teológiát Debrecenben végezte. 1839-tõl Pesten mûködött lelkészként. 1860-ban a dunamelléki református egyházkerület püspöke lett. 98 Taubner Károly (1809-1860?): evangélikus lelkész, matematikus, az MTA tagja. Bölcseleti és hittudományi tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte. Nevelõ volt, majd a berlini egyetemen tanult, ahol 1837-ben, bölcsészeti doktorrá avatták. 1837-tõl a pesti evangélikus gimnázium tanára. 1844-tõl tábori papként mûködött Milánóban. 99 A lapban, számos esetben adtak helyet az unióval kapcsolatos különbözõ véleményeknek. Pl: N.: A protestantizmus jelen szõnyegkérdése. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 331-332.; KOLMÁR István: Pesti iskola s unió. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 103-107. 100 A magyarhoni ágost.hitv. evangélikusoknak oskolai rendszere. Pest, 1842. 101 A tanácskozásokat Zay Károly egyetemes evangélikus egyházi felügyelõ zayugróci birtokán tartották. 102 Schedius Lajos kir. tanácsos iskolai terve. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 67-71.
résztvevõ professzorok éppen a rendelkezésre álló anyagi keretek szûkössége miatt nem tartottak kivitelezhetõnek.103 A lap következõ száma kivonatosan közli a zayugróci gyûlés fontosabb határozatait.104 A tanterv a falvakban általánossá kívánta tenni a négyosztályos elemi iskolát, és a városokban – a meglevõ gyakorlatot kodifikálva – a két osztállyal bõvített, tehát hatosztályos polgáriskolát, amelyben „a reális tárgyak tüzetesebben tárgyalhatók”. Ez a „Bürgerschule”-nak nevezett iskolatípus, amelyben történelmet, földrajzot, jogi ismereteket, matematikát, természettudományi és gyakorlati tárgyakat is tanítanak, már átmenet a középiskola felé.105 A tervezet 18. pontja hangsúlyozza, hogy a gimnáziumban a „tanítási nyelvnek a magyarnak kell lenni, hogy az által mind a tudományok, mind maga ezen nemzeti nyelv ismerete elõmozdíttassék” A cikk közli a felsõbb
iskolák
számára
hozott törvények
szövegét, és a tanítók helyzetének
szabályozásával foglakozó fejezetet. Foglalkoztak a szerkesztõk a protestáns népiskolák problémáival106, a tanítók helyzetével. Gyakran olvashatunk a lapban részletes beszámolót az egyes református és evangélikus iskolákról, melyekben szó esik az adott iskola történetérõl, tanrendszerérõl, az ott tanító tanárokról, a használatban lévõ tankönyvekrõl, az ifjúság egyesületeirõl. 107 1846. augusztus 10-én zajlott le a protestáns oktatók elsõ közös tanácskozása Pesten, melyet Tavasi Lajos kezdeményezett, és melynek célja az volt, hogy a két testvérfelekezet vezetõit és az iskolák tanárait egybegyûjtse „egy olyan tanácskozmányra, mely az elhanyagolt nevelés ügyét orvosolja”108 A lap több számon keresztül foglakozott a tanácskozással, annak a protestáns iskolaügy reformjára, a tanítás tartalmára, módszerire, a tankönyvekre, a tanárokra és a felsõoktatásra vonatkozó javaslataival. 1848-ban közölte a lap a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közleményeit, a 20. törvénycikket is, teljes terjedelmében. Székács József szerkesztõ Merengések címmel
Evangélikus Országos Levéltár Generalis ecclesiae archivum II. e. 3: 8. Vö. TERRAY Barnabás: A zayugróci tervezetek 1848 felé mutató vonásai. = Magyar Pedagógia 1968. 97. 104 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 76-82. 105 Pesten például az evangélikus gimnázium keretében valósult meg az elképzelés. Itt a gimnáziumi alsó osztályokba osztották be a polgári iskola felsõ osztályainak tanulóit, és számukra a latin helyett, reális tantárgyakat tanítottak az osztálytanítók. 106 Érdekes és elvi megfontolásokat is tartalmazó cikk: BAKSAY Dániel: Protestans lelkészek és iskolaügy, s javaslat a nevelés tárgyában. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 125-428; 437-440. 107 Pl: SÜKÖSD: A pápai fõiskola. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 417-421.; I..Y: Máramarosszigeti iskolai viszonyok. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 348-350.; TURCSÁNYI L.: Párvonal a pozsonyi és a sopronyi ev. Fõiskolák között. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842. 45-47. 108 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1846. 780. 103
megjelent cikksorozatában109 az 1844/3. tc. hiányosságait kihasználó visszaéléseket taglalva már 1848. március 12-én a protestánsok jogos igényeként fogalmazta meg a felekezetek közötti tökéletes egyenlõséget. Április 2-án már arról elmélkedett, hogy milyen feltételekkel fogadják el az egyházak az állami támogatást? Hogyan õrizhetik meg az egyházak autonómiájukat, ha az állam fizeti lelkészeiket, és meddig maradnak az iskolák egyházi kézben? A közlésre váró hírek sokasága és a fokozott érdeklõdés következtében az addig hetente egyszer megjelenõ Protestáns Egyházi és Iskolai Lap júliustól hetente kétszer jelent meg. Ekkorra már kialakult az autonómiához feltétlenül ragaszkodók tábora, s azoké is, akik az állami támogatás fejében akár az iskolákat is átengedték volna. A sokféle vélemény, nézet közül kitûnt Jakabfalvy András írása110 Szerinte a papok fizetése, az iskolák, az egyházi ügyek nem lehetnek tárgyai a miniszteri értekezletnek. Amirõl tárgyalni kell, az a magyar protestáns egyháznak a magyar államhoz való viszonya. A törvény által kimondott egyenlõség és viszonosság megköveteli, hogy a római katolikus egyház által élvezett elõjogok megszûnjenek. Meg kell maradnia az egyházi kormányzat autonómiájának, de a belsõ változtatások kidolgozása az egyházak feladata. Az iskolák tekintetében a szerzõ óvatosságra intett, az egyház és iskola különválasztása még nem idõszerû. Hangsúlyozza, hogy Eötvös József miniszter a protestánsok teljes bizalmát bírja, de ha „egy jesuitai szellemû encyclopaedista dilettáns” kezébe kerül az irányítás, akkor az iskoláiról lemondott protestantizmus önmagát tenné tönkre. Jakabfalvy álláspontja szerint a protestánsoknak nem szabad az elsõ lépést megtenni az állam irányában, amíg a katolikus egyház nem fogalmazza meg a saját álláspontját. A késõbbi hónapokban egyre inkább erõsödött a protestáns egyházakban az autonómiához való ragaszkodás. A nyár folyamán az evangélikusok és a reformátusok is értekezleteket tartottak. Az evangélikusok értekezletének a jegyzõkönyve megjelent a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban.111
A református egyház megismerve Eötvös
népiskolai törvényjavaslatát, elismerte, hogy az államnak joga van saját költségén bárhol iskolát felállítani, de ez nem jelentheti a felekezeti iskolák beolvasztását, ezek
Merengések. I-V. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1848. 193-199; 257-264; 327-339; 417-421; 481484. p. 110 JAKABFALVY András: Az egyházi és iskolai reformok iránt felhívott cultusministeri értekezlet tárgyában elõleges szózat. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1848. 987-994. 111 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1848. szeptember 7. 1159-1170. 109
fenntartásához továbbra is ragaszkodtak. Az államtól a tanítók fizetését kérték, hogy a közvetlen adózást és az elemi iskolai tanítási díjakat eltörölhessék. Szeptember 4-én báró Prónay Albert házában találkoztak az egyházak képviselõi Eötvös Józseffel. A miniszter megígérte: a törvényben kifejtett egyenlõséghez képest semmi visszalépés nem történhet, de ennek alkalmazása nehézségekkel jár, mivel közben egyik hitfelekezet érdekei sem sérülhetnek meg. Szeptember 7-én a három egyház képviselõi közös tanácskozással zárták le az értekezletet. Mindezekrõl hírt adott a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap is, mely az év végén, Pest elfoglalásakor szûnt meg. Érdekes sajtótörténeti adalék az a hír, melyet a Pesti Hírlap közölt 1849. januári elsõ számában. „A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap ez évben nem fog önállólag megjelenni, hanem csupán mellékelve leend a Kossuth Hírlapjának”.112 Ez nem következett be, hiszen a Kossuth Hírlapja címû lap már nem jelenhetett meg 1849. januárjában Pest január 1-én kezdõdött kiürítése, feladása, és Windischgrätz január 5-i bevonulása miatt. Közlemények a Kisdedóvás és az Elemi Nevelés Körébõl Kacskovics Lajos113 szerkesztésében, a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztõ Egyesület kiadásában jelent meg a Közlemények Kisdedóvás és az Elemi Nevelés körébõl címû füzet 1843-ban, Budán, az Egyetemi Nyomdában Vitatható, hogy a folyóiratok között kell-e említenünk, hiszen egyetlen száma jelent meg. Az elõszóból azonban kiderül, hogy a szerkesztõ egyértelmûen folyóiratként kívánta kiadni a Közleményeket, bár utalt arra is, hogy valószínûleg nem lesz lehetõség a rendszeres idõközönként történõ megjelentetésre, csak „idõhöz nem szabott füzetek” jelennek majd meg. A beköszöntõben Kacskovics Lajos részletesen szólt a célokról.
Az elsõdleges cél az volt, hogy a kisdedóvás ügye iránt
érdeklõdõ olvasók idõrõl-idõre értesüljenek az e téren hazánkban történt fontosabb eseményekrõl, az egyesület munkálatairól és eredményeirõl. Nem kívántak kizárólag a kisdedóvásra szorítkozni, hiszen az elõszóból megtudjuk, hogy az elemi nevelés és oktatás körébe tartozó „eredeti dolgozatokat és fordítmányokat” is vártak. Hasonlóan a korabeli folyóiratokhoz a tervezett lap értekezéseket, a nevelés gyakorlatára vonatkozó cikkeket, 112
Pesti Hírlap 1849. 255. sz. 4.p. Kacskovics Lajos (1806-1891) jogász, a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztõ Egyesület titkára, 1843-tól Pest város fõjegyzõje. 1848-ban képviselõ, és miniszteri tanácsos. A szabadságharc bukása után visszavonult, és csak 1860-ban tért vissza a közéletbe, mint Pest város fõjegyzõje és országgyûlési képviselõ. Késõbb bíróként tevékenykedett. 113
jeles hazai és külföldi nevelõk életrajzait és könyvismertetéseket közölt volna. A megjelent egyetlen szám két nagyobb tanulmányt és amerikai kisdedóvással kapcsolatos frissen kiadott könyvek ismertetéseit tartalmazza. A bevezetõ tanulmányt a szerkesztõ írta A kisdedóvás országos szempontból tekintve címmel. Ebben elméleti szempontokból kiindulva bizonyítja, mennyire szükségesek hazánkban a kisdedóvó intézetek, áttekinti a hazai törekvéseket az elsõ óvoda alapításától 1843-ig, kitér arra, hogy a magyar nyelv terjesztése tekintetében milyen nagy a kisdedóvó intézetek jelentõsége. A második cikk szerzõje Wargha István aki az általa igazgatott tolnai kisdedóvó képzõ intézetet, az ott folyó képzés rendjét mutatja be. Stérer János egyesület tag pedig Amerikában, az 1830-as években megjelent pedagógiai munkák, elméleti mûvek, tankönyvek, gyermekkönyvek és ifjúsági lapok ismertetését adja. A füzet végén gyermekdalok kottái és szövegei kaptak helyet. Az összesen 66 oldal terjedelmû füzet igazán színvonalas és értékes írásokat tartalmaz. Kár, hogy nem folytatódhatott. 1844-ben Népbarát címmel jelent meg egy „kisdednevelési és irodalmi hetilap”, az Országos
Kisdedóvó
Egyesület
kiadásában,
melyet
sajtótörténészeink
az elõbbi
folytatásának tekintenek. A hetenként megjelenõ lapot Warga János nagykõrösi professzor szerkesztette. Példányai nem ismertek. Nevelési Emléklapok A Nevelési Emléklapok Tavasi Lajos kezdeményezésére jött létre, és a megjelent hat füzetet is õ szerkesztette. Jól látta, hogy szükség van önálló nevelésügyi folyóiratra, mely tájékoztatja az ország pedagógusait a legújabb törekvésekrõl. A Religio és Nevelést, de a protestáns felekezetek által megindított Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot sem tartotta megfelelõnek erre a célra. „Ott sugorog az egyházi lap sarkán az oskolaügy” – mondta kis túlzással a pesti protestáns tanári gyûlésen, azzal vádolva a szerkesztõket, hogy a nevelési kérdések nem kapnak megfelelõ hangsúlyt és teret az említett lapokban. Úgy gondolta, olyan nevelési folyóiratra van szükség, mely az összes felekezet pedagógusaihoz egyaránt szól. A Pestalozzi emlékére 1846. januárjában kiadott füzet folytatásaként, rendszertelen idõközökben jelentek meg a Nevelési Emléklapok további számai. A kiadvány mûfaja
vitatható, hiszen valamiféle átmenetet képez az évkönyv és a folyóirat között.114 A második füzet 1847 januárjában, a harmadik –negyedik összevont füzet 1847. májusában, az ötödik már a forradalom kitörése után, 1848. júniusában, az utolsó pedig októberben jelent meg Pesten, a Trattner-Károlyi nyomdában. A szerkesztõ nem kapott anyagi támogatást a kiadáshoz, így azt részben a saját jövedelmébõl, részben pedig a már eladott füzetek árából fedezte. Tudjuk, hogy a számok nagy részét nem tudták értékesíteni. Ennek oka Tavasi szerint „a nevelési irodalom iránti részvétlenség.”115 Ha végigtekintünk a hat szám tartalmán, megállapíthatjuk, hogy a tematika folyamatosan bõvült. A teljes egészében Pestalozzi emlékének szentelt elsõ füzet után egy évvel látott napvilágot a második, melyben az 1846. augusztus 10-11-én, Pesten tartott elsõ protestáns tanítói gyûlés naplóját és jegyzõkönyvét tette közzé Tavasi. Az összevont 3-4. füzet elsõ fele is Pestalozzival foglakozik. Itt jelent meg az Eszmetöredék a népnyomor s népnevelésrõl szóló cikk, mely nem Tavasi saját írása, hanem egy Zellweger cikk fordítása németbõl.116 Ebben olvasható Schedius Lajos összefoglalása Pestalozzi pedagógiai elveirõl117, és Tavasi beszéde, mely a Pestalozzi emlékünnepségen hangzott el118. Itt jelent meg Váradi Szabó János 1817-ben napvilágot látott könyvének egy fejezete „A köznép tanítóiról” címmel119. A füzet másik részében nevelési tárgyú értekezések és vegyes iskolai vonatkozású közlemények kaptak helyet. Kiemelhetjük Petz Gyula120 a gimnáziumok feladatáról121 szóló tanulmányát, és Teleki Blanka „Nyilatkozat”-át mely itt jelent meg másodszor. Rövid összefoglalást olvashatunk ebben a számban a József Ipartanodáról122 is. Értékesek a „Nevelési bírálmányok” címû rovat könyvismertetései, melyben többek között kritikát
találunk
több
frissen
megjelent
ABC-s
és
olvasókönyvrõl,
elsõ
gyermekkönyvünkrõl, Bezerédj Amália „Flóri könyve”, és Ney Ferenc „Gyermekek könyve
114
Az elsõ két szám még egyértelmûen évkönyv jellegû. Nevelési Emléklapok. V. III. p. 116 Oroszné Murvai Margit, és az õ nyomán több szerzõ is Tavasi saját írásának tartja a cikket. L. Tavasi Lajos válogatott pedagógiai mûvei. Összeáll. bev. és jegyz. OROSZNÉ MURVAI Margit. Bp. 1955. 23. p. 117 SCHEDIUS Lajos: Pestalozzi Henriknek nevelés és tanítás elvei. = Nevelési Emléklapok III-IV. 6-18. 118 TAVASI Lajos: Ünnepi beszéd Pestalozzi emlékünnepélyén. = Nevelési Emléklapok III-IV. 43-47. 119 Nevelési Emléklapok III-IV. 61-93. 120 Petz Gyula (1821-1882) evangélikus lelkész, tanár. Tanulmányait Sopronban és Halleban végezte. 18431853-ig Szarvason tanított, késõbb Mezõberényben lelkészkedett. 121 PETZ Gyula: A gymnasium feladata. = Nevelési Emléklapok III-IV. 132-149. p. 122 KARÁCSONY Mihály: A pesti királyi József Ipartanoda szerkezetének rövid vázlata. = Nevelési Emléklapok III-IV. 169-171. 115
képekkel” címû munkáiáról. Itt jelent meg Tavasi Lajos hosszú és kimerítõ kritikája Szõnyi Pál protestáns fõiskolai tervezetérõl.123 A Nevelési Emléklapok 1848. nyarán és õszén megjelent V. és VI. füzete szintén sokszínû és gazdag tartalmú. Az V. füzet bevezetõjében124, melyet a szerkesztõ a márciusi napok után írt, kora pedagógusaihoz szól, és négy feladat megoldásában való közremûködésre hívja fel õket. Elsõnek és legfontosabbnak a magyar nyelvû pedagógiai szakirodalom fejlesztését tartja, ennek egyik eszközeként jelöli meg egy felekezetek felett álló, csak nevelésügyi kérdésekkel foglakozó szakfolyóirat megindítását. A cikkben szorgalmazza nevelési társulatok szervezését és tanítói közgyûlések tartását.
Ebben a
számban olvasható értékes dokumentum a második protestáns tanítói közgyûlés naplója125, itt találjuk Tavasi és Vandrák András beszédeit 126, néhány elméleti cikket127, különbözõ protestáns iskolák tanterveit 128, könyvismertetéseket, és vegyes híreket a szabadságharc eseményeirõl.129 A füzet végén, olvasható a felhívás „a közös és egyetemes
tanítói
tanácskozmányra”. Ebben már polgártársaknak szólítja tanítótársait, és arra buzdítja õket, jelenjenek meg a gyûlésen, és segítsenek az „új nevelés ministeriumnak” az új köznevelési reformok kidolgozásában.130 A VI. füzet, mely októberben jelent meg, közli a július 20-24-e között, 257 pedagógus (katolikusok és protestánsok) részvételével lezajlott „A magyar tanítói elsõ egyetemes gyûlésnek jegyzõkönyvé”–t131, és beszámol a nyár és az õsz tanügyi eseményeirõl. Ha értékelni szeretnénk a Nevelési Emléklapokat, azt mondhatjuk, hogy legfõbb értéke az 1846-1848 közötti idõszakra vonatkozó nevelésügyi dokumentumok közlése. Bár a kiadványsorozat szerkesztõjének célja az volt, hogy összes felekezet pedagógusaihoz szóljon, erõsen érezhetõ a protestáns irányú elkötelezettség. A cikkek szerzõi kivétel nélkül protestánsok, és szinte kizárólag a protestáns tanügy problémái jelennek meg a lapban. 123
Nevelési Emléklapok III-IV. 94-116. p. Bevezetõ szó a nevelési irodalomról és a hazai tanítók köztanácskozmányáról. = Nevelési Emléklapok V. III-XII. p. 125 Második protestáns tanítói közgyûlés. = Nevelési Emléklapok V. 1-37. 126 VANDRÁK András: A fõosztálybeli ifjúsághoz mondott beszéd. = Nevelési Emléklapok V. 90-95.; TAVASI Lajos: Vizsgálati beszéd. = Nevelési Emléklapok V. 103-107.; Emlékbeszéd Schedius Lajos felett =Nevelési Emléklapok V. 107-112. 127 Többek között: ARGAY János: Néhány szó az elõkelõbb családok gyermekei neveltetése ügyében. = Nevelési Emléklapok V. 59-77.; SELTENREICH Károly: A nõi hivatás képzésének fontosságáról. = Nevelési Emléklapok V. 82-90. 128 Nevelési Emléklapok V. 118-144. 129 Nevelési Emléklapok V. 161-207. 130 Nevelési Emléklapok V. 205. 131 Nevelési Emléklapok VI. 1-31. 124
Tudjuk, hogy a Nevelési Emléklapokat katolikus pedagógusok is olvasták, de õk inkább negatív érzelmeiknek adtak hangot a lappal kapcsolatban.132 Csak a hatodik, utolsó füzet tükrözi a felekezeti elfogulatlanságot. „A felekezeteket, mint vallási társaságokat nem illeti, és nem illetheti más igény, mint éppen csak a hitvallási tanítás. …Nincs szükségünk a felekezetiségre, mert minden egyéb tan nem felekezeti, és nem is lehet az.”133 1848. szeptember 6-án, ekkor már csak a protestáns pedagógusok (35 fõ) ismét összegyûltek, és egy nyilatkozatot fogadtak el, amely értelmében a protestáns tanítók
„az egyháztól
különváltnak és önállónak kívánják a tanügyet is.”134 Ezt a nyilatkozatot is közli a Nevelési Emléklapok. Az utolsó szám a szülõkhöz szóló felhívással zárul. „Szülék! Eresszétek serdültebb tanuló fiaitokat a szabadság bajnokai közé. Atyák! Küldjétek a késedelmes fiút, ha önkényt nem rohan. S ha az atya kis lelkû, úgy pirítsatok rá ti anyák azzal, hogy …. Ti fegyverzitek fel az ifjakat.”135 A szerkesztõ, Tavasi Lajos példát mutatott. 1849. január 5-én, Windischgrätz bevonulásának napján csatlakozott a pesti egyetemi légióhoz. Tanítványainak serege követte. Katholikus Iskolai Lap A Religio és Nevelés 1848. november 21.-i számában jelent meg Somogyi Károly „elõleges értesítése” egy új pedagógiai szaklapról, amelyet 1849. januárjának elején kívánt megindítani. Az új hetilap, a Katholikus Iskolai Lap136 már kizárólag iskolai témákkal foglalkozik majd, írta a szerkesztõ. Somogyi elsõsorban a katolikus tanítóknak szánta lapját. Részletesen szól a megindítani kívánt lap tartalmáról is: "Tárgyai lesznek a lapnak mindazon, iskolaügyet és nevelést illetõ hivatalos és magán tudósítások, a magán és házi nevelésre vonatkozó érdekes czikkek szintúgy, mint a nyilvános tanítást, elemi, polgári, real és gymnasiumi iskolákat, vagy akár fennsõbb tanító- s nevelõ-intézeteket érdeklõk,
132
Vö. Religio és Nevelés 1846. I. 49-52.; 56-60; 121-124.;129-133;137-142.; 145-148. Nevelési Emléklapok VI. 63. 134 Nevelési Emléklapok VI. 89. 135 Nevelési Emléklapok VI. 119. 136 A Katholikus Iskolai Lapról: FEHÉR Katalin: Egy pedagógiai hetilap 1849-bõl = Magyar Könyvszemle. 1996. 4. sz. 532-539. 133
amennyiben ezek a tanítóknak figyelmeztetésül, a szülék- s nevelõknek pedig otthoni közremunkálásuk tekintetébõl hasznos tanulságul szolgálhatnak."137 Célja az, hogy az új lap rendszeres és pontos tájékoztatást adjon mind a pedagógusoknak, mind pedig a szülõknek a hazánkban mûködõ alsó- és középfokú katolikus iskolák, tanítóképzõk adatairól, tanulmányi rendjérõl, az ott folyó oktatás tartalmáról és módszereirõl. Emellett - ami fontosabb - a hazai és külföldi legújabb elméleti pedagógiai törekvéseket és eredményeket is folyamatosan ismertetni akarja lapjában a szerkesztõ. A Katholikus Iskolai Lap elsõ száma 1849. január 2.-án jelent meg, két nappal Windischgrätz pesti bevonulása elõtt. Az új hetilap alcíme: oktatás-és neveléstani folyóirat. A lapot a Lukács és Társa Nyomda adta ki negyedrét formátumban. A megjelent összesen 25 szám nem tartalmazott állandó rovatokat de a szerkesztésben érvényesült bizonyos következetesség. Csaknem minden lapszámban olvashatunk egy hosszabb elméleti jellegû tanulmányt, a neveléstudomány valamely fontos kérdésével kapcsolatban. Közölt a hetilap oktatás- és nevelésmódszertani cikkeket, neveléstörténeti összefoglalásokat, a kortárs európai oktatásügy legújabb eseményeirõl és eredményeirõl számot adó írásokat, és nem utolsó sorban a korabeli olvasó tájékozódhatott a lapból a hazai tanügy aktuális híreirõl is. Az írások fõként a népoktatás tartalmi megújításával, a tanítóképzéssel foglalkoztak, de olyan reformeszmék is megjelentek a lapban, mint a falusi írástudatlan felnõtt lakosság, a cselédek és a cigánygyermekek oktatásának fontossága, a nemzeti nevelés szükségessége, sõt az iskolai pluralizmus ügye. A lap elsõ számaiban folytatásokban jelent meg Majer Istvánnak, az esztergomi tanítóképzõ igazgatójának lelkesítõ hangú írása, Föl népnevelõk, a reform mezejére! címmel. A Katholikus Iskolai Lap több számában olvashatunk különbözõ szerzõk tollából cikkeket a helybéli pap és a tanító szerepérõl és felelõsségérõl a nép mûveltségének megalapozásában138. Több cikk foglalkozik a korabeli tankönyvek139, és az ifjúságnak szánt könyvek140 problémáival is. Somogyi, mint szerkesztõ fontosnak tartotta, hogy a neveléstudomány minden ága képviselve legyen lapjában. Igen értékesek és forrásértékûek a Katholikus Iskolai Lap
137
Uo. 532. SEBESTYÉN Vendel: Falusi iskolák = Katholikus Iskolai Lap. 6. sz. 1849. február 13. 64- 65.; SZABÓ Imre: Bizodalmas levelek falusi mesterekhez = Katholikus Iskolai Lap. 8.sz. 1849. február 27. 92-93. 139 SEBESTYÉN Vendel: Tankönyveink = Katholikus Iskolai Lap. 11. sz. 1849. március 20. 127-130. 140 BEÉLY Fidél: Az ifjúsági iratok árnyoldalai, czélja s minõsége. = Katholikus Iskolai Lap. 5.sz. 1849. február 6. 50-54. 138
magyar neveléstörténeti cikkei, 141 melyek hazánk népnevelésének történeti alakulását követik nyomon a kezdetektõl a 15. századig. Ugyanígy egészen új kezdeményezésnek tekinthetõk a korabeli európai oktatásügy helyzetét bemutató írások, valamint a kortárs külföldi pedagógiai szakirodalom értékelésével foglalkozó cikkek. A lap utolsó öt száma már tükrözi a szabadságharc politikai eseményeit. Somogyi május 15.-én közli lapjában, hogy Horváth Mihály csanádi püspököt nevezték ki vallás és közoktatásügyi miniszterré. Május 29.-én a szerkesztõ teljes egészében közzéteszi Horváth Mihály május 18.-i radikális hangú debreceni felhívását a papsághoz, szabadságharc támogatására a lap Tan-és Nevelésügyi Tudósítások címû rovatában.142 A felhívás a haza összes lelkészéhez szól, felekezeti különbségre való tekintet nélkül. Miután szenvedélyes hangon felsorolja a Habsburgoknak a magyar nemzet ellen elkövetett bûneit, a szabadságharc jogosságát hangsúlyozza, és felhívja a lelkészek és tanítók figyelmét arra, hogy Ferenc József orosz seregek segítségével akarja a magyar szabadságküzdelmet leverni. A vallás és közoktatásügyi miniszter arra buzdítja a lelkészeket, hogy álljanak a népfelkelés élére, gyõzzék meg a népet a szabadság megóvásának egyedüli lehetséges módjáról, a végsõkig tartó fegyveres ellenállásról. Somogyi lapja teljes egészében közölte az orosz cár csapatai elleni megható és lelkesítõ imádságot is. Ugyanebben a számban kezdõdött a Nemzeti nevelésünk címû cikksorozat, mely ugyan név nélkül jelent meg, de bizonyos, hogy a szerkesztõ állásfoglalását tükrözi. A cikk elején a szerzõ leszögezi, hogy nemzeti újjászületésünket, önállóságunk és függetlenségünk kivívásának idõpontjától, tehát 1849. április 14.-étõl, a trónfosztás kimondásától kell számítani. A hazai nevelésügy új feladatok elõtt áll. Ahhoz, hogy a magyar nemzet elfoglalhassa az õt megilletõ helyet az európai független államok sorában, az elsõdleges feladat a tudományok, mesterségek területén való elõrelépés, mert ez teszi lehetõvé, hogy az ipar, és a kereskedelem fejlõdhessen. Az oktatásügy fejlesztése tehát közös, állami és egyházi feladat, közügy. A kormányzat és az oktatás nyelve Magyarországon csak a magyar lehet, vallja a szerkesztõ, de a nemzeti nevelés nem jelenti azt, hogy a hazánkban élõ népek ne õrizhessék meg saját anyanyelvüket. Az elemi ismereteket minden gyermek tanulja a
A népnevelés állapotja honunkban árpádi s anjoui fejedelmek alatt .= Katholikus Iskolai Lap 1899. 170176. és A népnevelés állapotja honunkban a 15. században. = Katholikus Iskolai Lap 1849. 213-215., 224-237. 142 HORVÁTH Mihály: Ministeri rendelet. = Katholikus Iskolai Lap. 20.sz. 1849. május 29. 241-244. 141
saját anyanyelvén. Az idegen ajkúak számára egyes körzetekben létre kell hozni anyanyelvi gimnáziumokat, ipariskolákat. A lap június 22.-i számában Somogyi bejelenti, hogy új pedagógiai napilapot kíván indítani Egyház és Iskola címmel. Erre azonban már nem kerülhetett sor. Ekkor Haynau csapatai már közeledtek Pest felé. A Katholikus Iskolai Lap huszonötödik, 1849. június 30.-i száma volt az utolsó. A szerkesztõ sem a tervezett napilapot - mely hazánk elsõ pedagógiai kérdésekkel foglalkozó napilapja lett volna - nem tudta kiadni, sem a Katholikus Iskolai Lapot nem tudta folytatni a hadi helyzet, és anyagi okok miatt. Miután nagy vonalakban áttekintettük hazánk elsõ pedagógiai szaklapjának történetét, összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a hetilap, bár csak 25 száma jelent meg 1849. január 2.-és június 30-a között, mégis nagy jelentõségû volt. Bár szerkesztõje - katolikus papként - természetesen szem elõtt tartotta a katolikus egyház tanügyi érdekeit, a polgári értelemben vett "tanszabadság" híve volt. Úgy vélte, hogy az állami és egyházi iskolák nem lehetnek ellenségei egymásnak. Az iskolafenntartók között alakuljon ki együttmûködés és nemes verseny. Azt vallotta, hogy a közös célt, jól képzett és sokoldalúan mûvelt polgárok nevelését ki-ki a maga eszközeivel érje el.
A szerkesztõ szót emelt a nemzetiségek
anyanyelvi oktatásának jogáért. Az oktatás-és nevelés korszerû elveit, módszereit a hazai és európai neveléstudomány új eredményeit népszerûsítette lapjában. Somogyi Katholikus Iskolai Lapjához hasonló, magas színvonalú, értékes pedagógiai szaklap csak tizennégy év múlva, 1863-ban indult meg hazánkban Márki József szerkesztésében.143
143
Népnevelõk Lapja. Egyetemes magyar népnevelési heti közlöny. (1863-1918)
