Kerepes: Ördög-hegyi dőlıút jellemzése Belemnites Mérnöki Iroda Kft. 2100 Gödöllı, Dózsa György út 13.
[email protected] tel.: 06 20 388 7112; fax: 06 28 414 471 Péter Gábor biológus-ökológus, ügyvezetı igazgató Dr. Lukács Balázs András biológus, természetvédelmi és tájvédelmi szakértı engedély száma SZ-029/2008
Elızmények Kerepes Nagyközség településszerkezeti tervének módosítása jelenleg van folyamatban. Ennek egyik eleme a 30-as számú út és az M31 autópálya menti önkormányzati tulajdonú területek közötti összeköttetés megvalósítása egy meglévı 8 m széles földút szilárd burkolatúvá fejlesztésével. A földút részben ökológiai hálózat kategóriájú területet szel át, így ennek a szakasznak az élıvilág-védelmi felmérése szükségessé vált.
A vizsgálati terület jellemzése A vizsgált terület Kerepes Ördög-hegy dőlıben található. A terület nem védett, nem része a Natura2000 hálózatnak, kizárólag, mint ökológiai folyosó az ökológiai hálózat része. A terület bejárása 2011. április 9-én történt. A vizsgált sáv a település szélétıl délnyugatra haladva az ökológiai hálózat határáig terjedt. A földút mentén akácos fasor, akácerdı, spontán cserjésedı terület és jellegtelen száraz gyep található. A vizsgált területen kétéltő- és hüllıvándorlást, szaporodáshoz kapcsolódó mozgást nem észleltünk. Fokozottan védett madárfajok nem fészkelnek az ökológiai folyosó ezen szakaszán, elıfordulásukról nincs adat, legfeljebb alkalmi lehet. A Gödöllıi dombság térségében a legközelebbi fokozottan védett madár elıfordulások a következık: fekete gólya – Babatvölgy, réti sas – isaszegi tavak térsége, szalakóta – isaszegi tavak térsége.
Az 1. térképen a dőlıút mentén elıforduló élıhelyeket tüntettük fel. Az élıhelyek megnevezése a 2007-es általános élıhely-osztályozási rendszert követik (Á-NÉR 2007). 1
I. A földutat szegélyezı erdısáv (1-6. és 8-9. fénykép) Az akácos fasorok és akácerdı jelentıs természetvédelmi értéket nem képvisel. Az élıhely homogén akácos, csak igen kismértékben elegyedik bele más fafaj mezei juhar (Acer campestre), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Aljnövényzete fıképp nitrofiton fajokból áll. Felritkuló cserjeszintjében megtalálható az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), kökéy (Prunus spinosa), szeder (Rubus cf. caesius). A galagonya néhol önálló állományt is alkot (1. térkép).
A bejárás idıpontjában az alábbi növényfajok voltak megfigyelhetıek: ragadós galaj (Galium aparine), borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), tejoltó galaj (Galium verum), meddı rozsnok (Bromus sterilis), réti csenkesz (Festuca pratensis), zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium), vérehulló fecskefő (Chelidonium majus), tyúkhúr (Stellaria media), piros árvacsalán (Lamium purpureum), Peszterce (Ballota nigra), mezei tyúktaréj (Gagea pratensis), salátaboglárka (Ficaria verna), nagy csalán (Urtica dioica), kányazsombor (Alliaria petiolata), seprence (Stenactis annua), erdei iszalag (Clematis vitalba), fagyöngy (Viscum album). A megtalált és azonosítható fajok mindegyike ruderális vagy félruderális gyomnövény, természetvédelmi értéket nem képviselnek.
II. A földút keleti oldala mentén húzódó gyep (7. fénykép) A vizsgálati terület keleti oldalában, a tulajdonképpeni Ördög-hegyen, nagy kiterjedéső, spontán cserjésedı száraz gyep található. Fıképp alacsony növéső tarackos füvek alkotják. Ezek közül levélbıl a réti csenkeszt (Festuca pratensis), a pusztai csenkeszt (Festuca rupicola), a csillagpázsitot (Cynodon dactylon), a réti pejét (Poa angustifolia) és a fenyérfőt (Botriochloa ischaemum) azonosítottuk. Az egyéb lágyszárúak közül kóróban található volt a réti imola (Centaurea jacea), murok (Daucus carota). Megtalálható volt a tavaszi kankalin (Primula veris), farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), mezei tyúktaréj (Gagea pratensis), salátaboglárka (Ficaria verna), sovány ibolya (Viola canina). Az élıhelytípus különösebb természetvédelmi értéket nem képvisel.
III. hrsz. 080/4 telek (10-12. fénykép) A településsel közvetlen szomszédságban található egy jellegtelen puhafás élıhely, amely az itt eredı Szilas-patak forrásának kifolyója. A terület jelenleg zavart, fıképp gyomnövények 2
dominálta élıhely, amelyet illegális szemétlerakónak is használnak. Jellegzetes növényei: magyar kıris (Fraxinus pannonicus), mezei juhar (Acer campestre), zöld juhar (Acer negundo), akác (Robinia pseudo-acacia), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), hamvas szeder (Rubus cf. caesius), erdei iszalag (Clematis vitalba).
Értékelés A dőlıút akácos fasora és a hrsz. 080/4 telek puhafás pionír borítása természetvédelmi szempontból kiemelkedı értéket nem képvisel. A dőlıutat teljes hosszában szegélyezı akácos fasor az élıhely típustól megszokott ruderális-, félruderális fajokat tartalmazza. Értékesebb növényfajok közül kizárólag a tavaszi kankalint észleltük, amely azonban nem védett. Értékesnek mondható területe kizárólag a cserjésedı száraz gyep lehet, amely azonban csak kis területet borít az útfejlesztési területen. A szilárd burkolatú út létesítése és jelenléte önmagában nem jelent zavaró hatást a szőkebb térség madárvilágára, de a gépjármőforgalom már jelent bizonyos fokú elriasztó hatást, mely azonban tolerálható amennyiben a forgalom kismértékő lesz. Jelentısebb élıhelyfragmentálódást a kistestő gerinces együttesek szenvednének el, úm. kétéltőek, hüllık, rágcsálók, rovarevık, kisragadozók. A jelenlegi földút kiszélesítése, tereprendezése és alappal történı aszfaltos kialakítása természetvédelmi intézkedések nélkül jelentısen gátolná az ökológiai folyosó mőködését. A káros, elszigetelı hatások mérséklésére az alábbiakat javasoljuk.
Átjárók létesítése a pályatest alatt (adatok forrása: Dr. Kiss István – SZIE és Nagy Lajos úttervezı mérnök, Gödöllı)
Az úthálózat bıvülése az élıhelyek feldarabolódását eredményezi. Az elmúlt évtizedekben kezdetben Nyugat-Európában, majd késıbb hazánkban is a természetvédelmi beavatkozások körében teret kaptak az utak alatt létesített átjárók. Az utak káros hatásai megjelennek abban, hogy a kettévágott élıhelyeken elıforduló kistestő gerinces fajok állományai egymástól genetikailag is elszigetelıdhetnek, vándorlási útvonalaikat a közutak keresztezik, ami a gázolásos pusztulás megjelenését jelenti (különösen a lassú mozgású fajok esetében). A útfejlesztés nyomvonalán 7-10 db közút alatt átvezetı átjáró beépítését látjuk indokoltnak. Az egyes átjárók pontos helyét és számát a kiviteli tervek készítését megelızı év teljes vegetációs periódusában végzett biomonitorozás alapján javasoljuk megállapítani.
3
Az átjáróknak az alábbi alapkövetelményeket kell teljesíteniük: -
az átjáró legyen minél nagyobb keresztmetszető, lehetıleg ne kör metszető,
-
az átjáró alapja (a járófelülete) legyen minél szélesebb,
-
az átjáró legyen belátható, az oda bejutott állatok lássák a kijáratot,
-
az átjáró legyen szennyezıdésektıl, hordaléktól mentes, vízátfolyás vízpangás ne legyen;
-
az átjáró legyen tisztítható (évente legalább két alkalommal, a tavaszi szaporodási idıszakot megelızıen februárban, illetve egyszer ısszel).
Mindezek alapján javasoljuk, hogy a tárgyi útszakaszon négyzet vagy téglalap keresztmetszető betonátjárók kerüljenek kialakításra. A betonfalú átjáró legyen minimálisan 100x100 cm belsı terő, de ha lényeges költségnövekedést nem okoz, akkor az alapja legyen szélesebb, 150 cm. Az átjárók enyhén lejtsenek völgyirányba, hogy az esetlegesen odakerülı víz kifolyhasson. Az átjáró mindkét szájadékához csatlakoznia kell egy terelırendszernek, amely a mozgó állatokat 50-100 m távolságból az átjáróhoz tereli azáltal, hogy nem tudnak az útrézső oldalán feljutni az út felületére. A nemzetközi és hazai gyakorlatban leginkább a mőanyag vagy fémhálókból készített terelıket alkalmazzák, azonban ezek igen sok problémát okoznak. Az ilyen
terelıhálók
rendszeres
karbantartást,
javítást,
pótlást
jelentenek,
folyamatos
többletköltséget igényelnek. Az utóbbi években több helyen is kipróbálták az elıre gyártott betontámfal elemekbıl készített terelıket. Ezek egyszeri beruházási költsége ugyan nagyobb, mint a hálóké, de akár évtizedekre megoldják a problémát, elmaradhat a karbantartás jelentıs része. Amennyiben a betonelemek az út töltésének alsó részébe kerülnek beillesztésre, akkor azok egyben az út alapját is erısítik, eróziótól védik, az útszéli árok alapjának egy részét is képezik. Az árok – a kistestő gerincesek irányított vonulási vonala – könnyen tisztán tartható. A terelı betonelemeknek az útfejlesztési szakasz mindkét oldalán, teljes hosszúságban kell húzódniuk, nem lehetnek olyan szakaszok, ahol hiányoznak. Jóváhagyta: Péter Gábor ügyvezetı igazgató Belemnites Kft., Gödöllı 06 20 388 7112
2011. április 28. 4
1. térkép. A vizsgált dőlıút mentén található élıhelyek és a készített élıhelyi képek helyszíne
5
