XIX. évfolyam 62.szám
2011. április
A Gyönk és környéke evangélikus gyülekezeteinek lapja áldozza föl a Golgota keresztjén azért, hogy a legkisebbet is megmentse és új életet adjon neki. Az emberiség történelme során sokszor „Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hivatkozott szégyentelen módon Isten akaratára és hogy abból, amit nekem adott, követett, követ el bűnöket annak semmit se veszítsek el, hanem n e v é b e n . I s t e n n e v éb e n feltámasszam az utolsó napon” támadják kora hatalmasságai Jn 6,39 magát Jézust is. Urunk azonban Jézus Krisztus szavai azt az élő egyértelműen beszél mentő reménységet hozzák közel akaratáról, szeretete semmihez hozzánk most itt böjtben, húsvét nem mérhető erejéről. Istenhez előtt, ami életünk teljességéhez, tartozunk, aki Jézus Krisztus igazi értelmének megtaláláshoz által mindent megtesz azért, vezethet mindnyájunkat. Az hogy senki el ne vesszen a ö te ze r e mb er c so d ál at o s kicsinyek közül, hogy bűneink, megvendégelése után faggatja a hitetlenségünk dacára is tömeg Jézust Isten akaratáról. megtapasztalhassuk akarata Valamiféle cselekvési tervet, üdvözítő erejét a saját magunk ponttról-pontra leírható, életében, hétköznapi kipipálható tételeket szeretne küzdelmeink közepette. Isten hallani Jézustól. Ilyen és ilyen küldte el Jézus Krisztust közénk elvárásoknak kell megfelelned és emberek közé, hogy akaratát ezeket kell teljesíteni ahhoz, hogy Istennek egyértelműen, semmivel össze nem tévesztve tetszően élj. Jézus azonban e helyett mélyebb megismerjük Istentől magától Jézus Krisztusban. összefüggésre és igazságra akarja fölhívni mindnyájunk figyelmét. Isten mindent megtesz, a Beke Mátyás legvégsőkig elmegy azért, hogy megmentsen Gyönk bennünket, embereket a vele való bizalmatlanság, hitetlenség végzetes következményétől. Saját Fiát
A tartalomból:
Isten akarata
Húsvét illata Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére...“ ( Útmutatói ige - 2Kor 2, 14-15a) Urunk, Megváltónk! Megragad ez az egyszerűség amellyel apostolod ír a Téged követő élet szépségéről. Kérem, kívánom hogy járj járj át, tölts el bennünket. Maradj mindig velünk, hogy lényed és életed jó illata átragadjon ránk is. Úgy képzelem ez lengte körül mindig is felsőruhádat, s egész életedet: Folytatás a 8. oldalon Te Gyülekezeted Deine Gemeinde - 2011 április
Jézus pere Mivel ez az írás nagypéntekhez kapcsolódik, most elsősorban a Jézus elleni per alapját, okát keressük az emberi logika mentén. Ezért először tegyük fel a kérdést: Ki ez a Jézus? Egyike a prófétáknak, vagy nagyobb náluk? Ez a kérdés már alapkérdésként húzódik végig az evangéliumokon. Jézus nem önmagát hirdette, hanem Isten országát. A középpontba tehát nem saját szerepét és személyét állította! Ez érvényes a Messiás névre is. Az evangéliumok szerint sohasem alkalmazta magára a Messiás (Felkent) megjelölést. Tény, hogy csak a húsvétkor tapasztaltak alapján
2 Warum Christus Isten szereteté- 3 nek gazdagsága
Jézus pere
4
Győzelmet vettél ó Feltámadott !
5
Gyerekoldal nem csak gyerekeknek
6
Formálódás
7
Húsvét illata
8
lehetett az egész Jézus-hagyományt messiási fényben látni. Persze Jézus igehirdetése és élete egyébként sem felelt meg a zsidók messiási várakozásának, ugyanis ők politikai megváltót vártak! De akkor ki lehetett ő a valóságban? A személyére vonatkozó kérdés máig fennáll, Jézus erőszakos halálára való tekintettel a kérdés még nyomatékosabb. Halálát ugyanis nem lehet elválasztani küldetése és személye kérdésétől. Megjelent itt egy ember, aki szavaiban és cselekedeteiben túltette magát a zsidó hierarchia kultikus tilalmain, böjtölési szokásain és különösen a szombatnap törvényének követelésén, amelyet abban az időben a zsidók már szinte „fő parancsolatnak” tekintettek. Folytatás a 4. oldalon 1
Warum Christus auferstanden ist Matthäus 28,1-10 Weil das heutige Fest den tröstlichen und fröhlichen Artikel unseres Glaubens uns vorhält, wie wir bekennen, Christus ist am dritten Tag wieder auferstanden von den Toten; so ist es nötig, daß man zuerst die Geschichte auf das einfältigste fasse und wisse, und danach auch lerne, wozu solches geschehen und wie wir es genießen können. Die Geschichte hat sich so zugetragen. Christus ist, als er am Abend des Donnerstag, da er vom Abendmahl aufgestanden und in den Garten gegangen, von Judas verraten und von den Juden gefangen worden, und von einem Hohenpriester zum anderen geführt, bis sie endlich beschlossen, und ihn dem Pilatus, als dem Landpfleger, dem das Gericht befohlen, überantwortet haben. Da nun drei Stunden dieser Tag alt war, ist das Urteil über ihn ergangen, und er ist zum Gericht geführt worden und gekreuzigt. Um die sechste Stunde, das ist, um Mittag, oder eine Stunde darüber, ist das Erdbeben und die Finsternis der Sonne gekommen. Danach um die neunte Stunde, das ist ungefähr drei Stunden vor Sonnenuntergang, ist Christus am Kreuz gestorben. Denn so teilt Markus die Stunden und die Zeit; die anderen Evangelisten zeigen dieses nicht an. Nun steht aber in unserem Glauben also, Christus sei am dritten Tage auferstanden. Das ist etwas anders geredet denn: nach drei Tagen. Denn der Herr Christus ist nicht drei ganze Tage und Nächte tot gewesen; sondern am Freitag, ungefähr drei Stunden vor der Nacht, ist er gestorben, wie gesagt. Diese drei Stunden nennt man den ersten Tag. Danach die ganze Nacht und den ganzen Tag des Sabbats ist er auch tot gewesen im Grab; und nach dem Sabbat die Nacht bis an den folgenden Morgen. Diese Nacht zählt man auch für einen Tag. Denn die Juden fangen den Tag mit der Nacht an, und ist ihnen Nacht und Tag ein ganzer Tag. Wir kehren es um und machen aus Tag rund Nacht einen ganzen Tag. In unserer Kirche hält man es auch so, und nicht wie die Juden. Da es nun am Sonntag (der der dritte Tag von dem Freitag ist, da Christus gekreuzigt ist) sehr früh ist, und die Kriegsknechte um das Grab herum liegen, da erhebt sich der gestorbenen Christus in ein neues und ewiges Leben, und steht von den Toten auf, daß die Kriegsknechte, die um das Grab liegen, dieser Auferstehung nicht gewahr werden. Denn bei Matthäus ist es zu lesen, daß der Herr Christus nicht im Erdbeben auferstanden, sondern das das Erdbeben angefangen hat, da der Engel vom Himmel herab gekommen und den Stein vom Grab weg getan hat. Christus aber ist durch das geschlossene Grab, und ohne alle Verletzung der Siegel, welche an das Grab gedrückt, hindurch gekommen. Eben wie er am selben Abend durch verschlossene Türen zu den Jüngern gekommen ist. Über das Erdbeben und den Engel erschrecken die Kriegsknechte so, daß sie wie tot da liegen. Als sie aber wieder zu sich kommen, laufen sie mit Haufen vom Grab, einer da, der andere dort hinaus. Denn der Engel war darum nicht da, daß sie darüber froh werden sollten; sondern erschrecken sollten sie vor ihm und sich fürchten. Es waren aber andere Leute, die der Engel trösten und freundlich zu ihnen sprechen sollte. Wie nun die Kriegsknechte vom Grab weglaufen, in dieser Zeit kommen Maria Magdalena, und die andere Maria 2
und wollen zum Grabe schauen. Da tröstet und unterrichtet der Engel die Weiber, Christus sei nicht mehr da, er sei auferstanden, und sie sollten ihn in Galiläa sehen. Und befehlen, daß sie eilends hingehen und seinen Jüngern solches verkündigen sollen. Wie sie nun auf dem Rückweg sind, begegnet der Herr Christus der Magdalena in der Gestalt eines Gärtners. Also, wie Johannes meldet, erscheint er Petrus auch. Und gegen den Abend kommt er zu den zwei Jüngern, die nach Emmaus gingen, und offenbart sich ihnen, da er das Brot brach, und ihnen auf den Tisch vorlegt. Da nun die selben zwei Jünger eilends wieder nach Jerusalem rennen, und den anderen sagen wollen, was sie ihnen begegnet ist, wie sie den Herrn gesehen haben, und sich darüber verwundern, und doch nicht alle glauben können, kommt Jesus durch die verschlossene Tür, und steht mitten unter ihnen, Johannes 20. Darum sollen wir solches fröhliche, liebliche, tröstliche Osterbild mit Fleiß ansehen und in uns bilden. Denn in diesem Bild ist weder Sünde noch Tod. So dich nun die Sünde anfechten will und das Gewissen dich betrüben, das du dies oder das getan und im Glauben schwach gewesen, so halte dich hier, und sprich: wahr ist es, ich bin ein Sünder, ich bin schwach im Glauben, das kann ich ja nicht leugnen; aber ich tröste mich darüber, daß ich weiß, Christus Jesus hat me i ne S ü nd e a u f si ch genommen und sie getragen. Aber am Ostertag ist er so auferstanden, daß alle Sünde und Sündenstrafe verschwunden ist. Da sage mir nun, du Sünde, du Tod, du Teufel, was hat dir der Mann getan, daß du ihn vor Pilatus verklagt und an das Kreuz gebracht hast? Hast du daran auch recht getan? Da wird Sünde, Tod und Teufel bekennen müssen, sie haben Unrecht getan. So kannst du zu Sünde, Tod und Teufel sagen: So verschwinde und laß mich auch zufrieden. Wer also den Teufel abweisen kann und auf den Herrn Christum, an welchem er sich das Maul verbrannt hat, der ist gesund. Das ist die rechte Lehre vom Glauben da jedermann denken kann, er habe es und könne es. Aber es sind ihrer wahrlich wenig, die es recht können; denn es läßt sich mit Worten weder ein- noch ausreden; der Heilige Geist muß es tun. So du nun diese Kunst kannst, so bist du ein Christ. Kannst du es aber noch nicht, so danke Gott, daß du unter dem Haufen bist, die doch solches gern hören und ungern lästern wollen; wie Türken, Juden und Katholiken tun: die wollen ihrer Person wegen so fromm sein, daß sie vor Gottes Gericht treten dürfen, und ohne dieses Bild mit dem Tod, mit der Sünde und dem Teufel fechten. Da muß der Glaube ganz untergehen. Du aber lerne, daß du auf deiner Herrlichkeit nicht baust, und dieses Bild Christi dir also so einbildest, als weißt du nichts von dir; eben wie deine Augen sich selbst nicht sehen, wenn du gehst; auf das du allein Christum, der von den Toten auferstanden, Sünde und Hölle überwunden hat, in deinem Herzen hast; so bist du genesen. Dazu helfe uns unser lieber Herr Christus Jesus, Amen. Martin Luther Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2011 április
Isten szeretetének gazdagsága A böjti időszakban az értünk szenvedő, húsvétkor a halált legyőző Jézust látjuk magunk előtt. Mindkét képen keresztül a szeretetét bőkezűen, szinte tékozlóan kínáló Atya rajzolódik ki előttünk. Az Atya, aki egyszülött Fiát adta, hogy általa nekünk életünk legyen, az Atya, aki nem azt nézi, milyen ítélet járna nekünk jogosan, hanem azt, mivel menthet meg, mivel ajándékozhat meg minket.
példázatára, mert ebből is Isten szeretetének gazdagságáról hallhatunk. A példázatban a magvető a magokat úgy szórja, hogy azok nem csak a jó termőföldbe, de az útfélre, a kövek és a gazok közé is esnek, s e magok sorsa ezáltal különbözővé lesz. Jézus maga magyarázza meg példázatát: Isten a magvető, a mag az ő szava, a különböző termő és terméketlen talaj pedig az Isten szavát hallgató embereket jelenti. A példázat hallgatója pedig elgondolkodhat, vajon az ő szívében Isten szava sokszoros termést hoz-e vagy valami miatt elhal, kárba vész. A példázatban azonban el van rejtve egy ígéret is. A magvető egészen pazarlónak látszik. Mai, a világgazdasági válság idején beállított gondolkodásunkkal egészen megdöbbentően pazarlónak tűnik a magok olyan szétszórása, ahol egy jelentős rész nem a biztos termést ígérő földbe esik, mondhatnánk, hogy optimalizálni kéne a módszert, hatékonyabbá tenni azt, hogy a százszoros termés lehetőségét magában rejtő magok ne essenek olyan helyre, ahol semmit nem tudnak teremni. Csakhogy Isten a magvető, és ő az emberre egészen másképp tekint. Ő egyáltalán nem csak a kevesek életét akarja termővé tenni. Számára a sziklák közé eső mag is éppen jó helyre esik, nem csak a jó földbe eső. Hiszen az egész terület az övé, és a mag is az övé. És ő megteheti a maga gazdagságában, hogy ilyen bőkezűen bánik azzal, ami az övé. Akaratát, szavát, szeretetet és kegyelmet ígérő szavát mindenkihez el szeretné juttatni, azokhoz is, akik esetleg e percben még egyáltalán nem készek arra, hogy ezáltal sokszoros termést hozzon az életük. Mert esélyt csak így adhat számukra, hogy az ő szívük is jó termőtalajjá váljék.
Ha érthetetlen bőkezűségről hallunk, bibliai összefüggésben a tékozló fiú története jut eszünkbe elsőként, ahol egy fiú kikéri apjától az örökségét és elindul, vidám és kicsapongó életet élve azonban hamar elveszíti a vagyont. Azután a társadalom peremén élve, megalázó munkát végezve és éhezés közben arra gondol, visszamegy apjához, de mivel nem méltó arra, hogy apja visszafogadja, hát szolgálónak áll majd be hozzá. Azonban apja, amikor meglátja őt közeledni a szülői házhoz, elébe szalad, elveszett, de újra megtaláltatott gyermekeként fogadja magához, és hatalmas ünnepet készít érkezése tiszteletére. Ebben a példázatban az Isten és ember közötti viszonyról mesél Jézus. Az apa Isten, a gyermek, aki elhagyja őt, és amíg jól mennek a dolgok, addig vidáman él, de amint rosszra fordulnak, megalázottan próbál visszajutni az atyai házba, nos ez pedig az ember. A tékozló fiú történetét azonban az apa szemszögéből is láthatva azt mondhatjuk: a tékozló apáról is szól ez a történet. Hiszen erre a haszontalan, őt megalázó, a vagyonát elherdáló gyermekre pazarolja, tékozolja a szeretetét. Pedig az nem érdemli meg. A mi emberi, igazságosságot követelő reakciónk inkább az lehetett volna, hogy a hazatérő gyermeket „nevelő célzattal” meg- Szeretetének gazdagságával ajándékozzon meg minket Isten büntetjük. Az Isten azonban nem ezt teszi, hanem mindazo- húsvéti ünnepünkön! kat, akik hozzá térnek, szeretetével fogadja. Pelikán András evangélikus lelkész Gondoljunk azonban egy másik jézusi példázatra, a magvető Budapest
Márai Sándor: A négy évszak „Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodál-
Te Gyülekezeted Deine Gemeinde - 2011 április
kozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.”
3
Folytatás az 1 oldalról Az evangéliumok szerint Jézus az uralmon levők tanításával és gyakorlatával szemben teljhatalma szabadságával olyan tekintélyre tartott igényt, amely a papi írástudókban felébresztette a kérdést: „Hogy beszélhet ez így? Istent káromolja!” De valóban káromolja Istent? A tanuságok szerint ennek fordítottja az igaz: Jézus egy próféta számára is szokatlan Isten-megtapasztalás, Istenhez kötöttség, sőt Isten-közelség alapján szólt! Szabadságból, igazságból és jóságból eredően cselekedett, amikor a zsidó papi uralmon levőkkel élesen szembekerülve nekik Isten országát és akaratát hirdette és az emberek közt fennálló hatalmi viszonyokat egyszerűen nem vette tudomásul. Ez abban nyilvánult meg, hogy ő minden emberi csoport, réteg számára nyitott, amikor az asszonyokat házasságukban nem akarja a férfiak önkényének kiszolgáltatva látni, amikor védelmébe veszi a gyermekeket a felnőttekkel szemben, a szegényeket a gazdagokkal szemben, egyáltalán a kicsiket a nagyokkal szemben, amikor ezen felül síkra száll még a vallás tekintetében másképp hívők, a politikailag kompromittáltak, az erkölcsileg elbukottak, a szexuálisan kihasználtak, a leprások és a társadalom perifériájára szorultak érdekében, sőt ezen felül a bűnösöknek még bocsánatot is ígér, holott az csak a zsidó főpap joga volt a nagy engesztelés napján. Ami azonban bámulatos, hogy felhatalmazását sehol sem indokolja, sőt a felhatalmazásáról folytatott vitában az indoklást elutasítja. Tehát Jézus indoklás nélkül hirdeti szóban és cselekedetekben Isten akaratát, ő azonosult Isten ügyével, ami az emberek ügye is, így ő Istennek és embereknek legfőbb személyes „ügyvivője” lesz. A Jézus elleni per alapját a források szerint a fent leírt irányban kell keresnünk. együk fel a kérdést: Ki a vétkes Jézus halálában? Jézusnak a zsidó hatóságok előtt folytatott perével kapcsolatban sok a bizonytalanság. A szinedrium plénuma, azaz a főpapi tanács teljes ülése előtt csak egy főként szadduceusokból álló „bizottság” ülésezhetett. A perről szóló híradásokban feltűnő módon nem említik a farizeusokat. Mielőtt formálisan kimondták volna a halálos ítéletet, csak a Poncius Pilátusnak való kiszolgáltatást lehetett elhatározni. Sőt a szabályszerű peres eljárás helyett talán csak kihallgatás történt a római kormányzó kezébe adandó vádpontok megállapítása érdekében. Messiás volta valószínűleg nem volt fő vádpont, mivel emiatt senkit nem lehetett volna elítélni. Az istenfiúság kérdése pedig csak később a kialakuló gyülekezetekben került szóba. Sok vádról esik szó, ezeket azonban a templommal kapcsolatos vád kivételével nem nevezik meg. Ezért az evangéliumok egészéből kell következtetnünk ezekre. Az evangélisták sok összeütközésről tudósítanak, amelyek nem magyarázhatók az ősegyház és a zsinagóga összeütközésének visszavetítésével, ezek már inkább a történeti Jézus és a zsidó papi-szadduceus vezető réteg történelmi konfliktusának visszatükröződései. Az evangéliumokat elfogulatlanul szemlélve összefoglalhatók a vádpontok, amelyekből a vádlott összefüggő alapmagatartására következtethetünk: a.) Jézus éppen sok kegyes zsidó hagyományos vallásossága felett gyakorolt mélyreható kritikát. b.) Jézus tiltakozása és próféciája a templom „üzemeltetésével” 4
és ezzel együtt a templom papi őrzőivel és üzleti haszonélvezőivel szemben kihívásnak számított. c.) Sértő volt Jézus, egészen az emberekre irányuló tóra- és törvényértelmezése, mindenek előtt a szombat, valamint a böjti- és tisztulási előírások tekintetében. d.) Botrányos volt Jézus közösségvállalása a közönséges néppel, és érintkezése a megrögzött bűnösökkel. e.) Súlyos volt Jézus kritikája az uralkodó körök felett, az ő számukra Jézus nagyszámú követője nagyon kényelmetlen volt. Jézust ezen vádpontok alapján a zsidó vallási hatóságok beperelték Poncius Pilátus, római helytartó előtt, aki az ő követelésükre Jézust római szokás szerint keresztre feszíttette. Pilátus számára azonban, mint júdeai helytartó (Kr. u. 26-36) előtt a források szerint a vádpontok között a főszerepet a „zsidók királya” politikai fogalom játszotta. A kereszt felirata római szokás szerint rögzítette az ítélet okát. A „zsidók királyát” a rómaiak csak politikailag érthették, tehát a királyi cím bitorlásának. Ez pedig megsértése volt a római Felségnek. Ha a forrásokat követjük, Jézus esetében nem politikai lázadásról volt szó, hiszen ő az erőszakmentesség prédikátora volt, az ő esetében kifejezetten vallási provokációról beszélhetünk. A politikai vád mögött alapjában véve vallási vád rejtőzött. Az evangéliumok szerint ennek a vallási vádnak oka csak Jézusnak a törvénnyel és a templommal, valamint ennek képviselőivel szemben tanúsított kritikai beállítottsága lehetett. Mondanivalójával, szabad, igazságos és jóságos magatartásával magára vonta a vádat, hogy a népet vallási- és politikai hatóságai ellen bujtogatja. Tévtanítónak, hamis prófétának, istenkáromlónak és népámítónak nevezték. Ebben a perspektívában Jézus kegyetlen halálára, mint megérdemelt sorsra tekinthettek. Győzött a törvény, a rend! A Jézus ellen lefolytatott eljárásban a vallási „bűncselekményt” tartalmazó zsidó vádnak a római felségsértés politikai vádjává való átalakításáról van szó. Ha a források szerint ítélünk, hamis volt a politikai vád, miszerint Jézus politikai hatalomra törekedett volna, a megszálló hatalomnak történő adófizetés megtagadására és lázadásra szólított volna fel és a zsidók politikai messiás-királyának tekintette volna magát. Jézust, a vallási felbujtót azonban politikai messiási trónkövetelőnek, politikai forradalmárnak és ezzel együtt a római hatalom harcos ellenfelének állították be. Pilátus számára ez volt a megfogható vád. Ez azt jelenti, hogy a vallási felbujtót politikai forradalmárként ítélték halálra, holott ő éppen nem az volt! Jézus szenvedéstörténetének megértéséhez minden embernek önmagába tekintése a döntő. Minden egyes mai keresztényhez intézett a kérdés, hogy vajon abban az időben kinek a pártján állt volna? -Annás és Kajafás zsidó főpapok és a félrevezetett nép mellett, akik a vallási törvények és saját hatalmuk érdekében feláldozták egy ember életét? -Júdás mellett, aki elárulta Jézust? Pilátus, a római politikus mellett, aki elvtelen megalkuvásával hozzájárult Jézus meggyilkolásához és ezzel megtagadta az igazságot? -Péter mellett, aki a szorongatottság órájában megtagadta Mesterét? -Vagy az asszonyok mellett, beleértve Pilátus feleségét, akik Jézus oldalán álltak és megőrizték hűségüket iránta? Schell János Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2011 április
GYŐZELMET VETTÉL, Ó FELTÁMADOTT! Húsvéti énekeink bizonyságtétele A nagyhét Húsvét ünnepével együtt sok évtized óta fontos, jelentıs időszak számomra. Nemcsak azért, mert több a szolgálatom az orgona mellett. Lelkileg is felkészülök az ünnepekre. Miközben az istentiszteleti alkalmakra válogatok, elsősorban Bach passióiból, kantátáiból, koráljaiból, az általában Szentírásból vett szöveg és zenemű elém tárja Isten irántunk való szeretetének mentı tetteit és a végleges, legnagyobb tettét: Fiát küldte el bűnünkért a halálba. S elgondolkoztat, hogy mindezt az ember Nagypéntekkel válaszolta meg! Emberi gondolkodás szerint, az ember eme cselekedetére kemény válasznak kellett volna jönnie Isten részéről, de ez ítéletet jelentett volna. Isten azonban másképpen felelt: feltámasztotta Jézust. Jézus él és ma is cselekszik: reménységet, békességet, ad. Most mi következünk: nem csak szavakkal, hanem cselekedetek kell, örvendezı, hálaadó énekekkel! Hatvan évvel ezelőtt, a háború utolsó heteiben, éppen Húsvét hetében rendelték el alakulatunknak a fronton való bevetését. Virágvasárnap utáni napokban erőltetett menet- ben indultunk a frontvonal felé, hogy visszaszorítsuk a túlerőben lévő, gyorsan előretörő ellenséget. A napok óta tartó esős időben, sáros földeken előre haladva, ázvafázva nem is nagyon gondolhattam arra, hogy Nagyhét van. Templom, istentisztelet, orgona – ami különösen ilyenkor olyan fontos volt mindig számomra – sehol! Csak arra gondolhattam, hogy Húsvétkor talán már harcban fogunk állni. S elérkezett Húsvét vasárnap, s meglepetésünkre pihenőt rendeltek el, sőt fedél alá kerültünk (raktárakban, istál lóban). Előörseink jelentése szerint kiderült, hogy az ellenség a további előretörést egyenlőre leállította. A rossz időjárás, vagy Húsvét ünnepe miatt? Ki tudja? Mindenesetre így volt időm felidézni azokat a húsvéti énekeket, melyeket korábban itthon orgonakíséretemmel együtt énekeltem a gyülekezettel. Ez volt akkor nekem a húsvéti ünneplésem. Nagy erıőt jelentett számomra a továbbiakban is! Ezt kívánom Testvéreimnek is, mikor húsvéti énekeinkből idézek. Miről szól Húsévét ünnepe? Arról, hogy Jézus feltámadott és él! S vegyük tudomásul, az üdvösség kérdése már most, s nem halálunk óráján legyen fontos. A feltámadásba vetett hit feltétlenül oda vezet. Valahol olvastam arról, hogy a háború után, amikor már az atombomba is lehullott japán városokra, hónapok múlva egy ázsiai őserdőben felfegyverzett, harcra kész japán katonákra találtak. Nem tudtak róla, hogy vége a háborúnak, ők tovább akartak harcolni. Az őket megtaláló amerikai katonák keményen lefegyverezték mindnyájukat. S tudomásul kel lett venniük, hogy béke van, el kellett fogadniuk, hogy elvesztették a háborút, Te Gyülekezeted Deine Gemeinde - 2011 április
győzelmet arattak felettük. Az Úr Jézus legyőzte a halált, amikor feltámadott! Hogy vagyunk ezzel a kérdéssel hitünkben? Elfogadjuk ugyan, hogy meghalt bűneinkért, de nincs tovább? A feltámadással nem tudunk mit kezdeni? Húsvét után Húsvét előtti hittel akarunk élni? A haláltól való félelemmel? Pedig Húsvét nagy csodája, mint énekünk (388/2.vers) „Jézusé a döntő győzelem!” S énekeink mind erről szólnak, hogy Ő feltámadott: „Bízzatok! Él! Feltámadott! Leküzdött minden ínséget. Halálon győzött az élet!” (216,4) vagy ahogy a 220-as énekünkben énekeljük: „Jézusunk feltámadt, diadala áthat síron, halálon” Luther gregorián dallamból írt húsvéti éneke (215), melyet Bach 4. számú kantátájában (Christ lag in Todesbanden) dolgozott fel, a halál és az élet harcáról szól és Krisztus ragyogó győzelméről a halál felett: „Jézus Megváltónk sírba szállt, Bűneinkért hullott vére, Ámde levert poklot, halált Harmadnap reggelére...” A Feltámadottban való bizodalom arra késztethet bennünket: „Nyomában bátran léphetünk, Erőt ad ő és győzhetünk...”(218,2) Személyesen is bizonyságot teszek arról, hogy: „Rögös úton láttam sokszor, Jézus soha nem hagy el! Ott van, mire kell még jókor, És a porból felemel...” (221,3) És végül egy visszaemlékezés: 30 éve Húsvét hajnalán halt meg édesanyám. S én ezzel a gyásszal szívemben készültem az ünnepi szolgálatra. Testvéremnek a szószéken, nekem az orgona mellett nehéz volt végezni a szolgálatot. S mégis a „Húsvét fénye kel túl síron, gyá- szon, éjjelen...” (461,5) S habár könnyekkel küszködve, de együtt tudtam énekelni a gyülekezettel: „Jézus él, én is vele! Hol van halál nagy ha talmad?” (223,1) Amikor ezeket a sorokat írtam, kaptam a hírt, hogy testvérem elment a minden halandók útján. Több évtizeden keresztül hány húsvéti ünnepen szolgáltunk együtt, hány koporsó mellett álltunk meg, ahol ő a feltámadás evangéliumát hirdette, és erősítette meg bennem is a feltámadásba vetett hitemet! Isten után Neked is köszönöm Testvér! Az utóbbi időkben a temetéseken, a sírnál – a szertartás befejezéseként a 388. énekünket énekeljük el. Hiszem, hogy a gyászoló gyülekezetnek, de a szolgálattevőknek is csodálatos bíztatás és a feltámadásban való hit megerősödését jelentheti! Húsvét ünnepén egy hittel és egy lélekkel boldogan énekeljünk együtt: „Miért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzel met vettél, Ó Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod” dr. Németh Pál kántor Szekszárd
, 5
Kedves Gyerekek! Húsvét felé közeledve évről évre felidézzük, hogy Jézus földi útját milyen események szegélyezték, mi történt vele és tanítványaival, hogyan vált valósággá mindaz, amiről az őt követőknek már előre sokat beszélt. A bibliai totó kérdései most papíron kísérnek el benneteket erre az útra. A helyes megoldások számait, ha becserélitek a hozzájuk tartozó betűkre, megtudhatjátok, mit jelenthet ma számotokra Jézus. 1. Mikor ünnepeljük Jézus bevonulását Jeruzsálembe? 1: Virágvasárnap
2: Nagypénteken 3: Hamvazószerdán
2. Hogyan vonult be Jeruzsálembe? 9: ló hátán 10: szekéren
11: szamárháton
3. Kit küldött el Jézus elkészíteni a húsvéti vacsorát? 11: Jánost és Jakabot 12: Pétert és Jánost
13: Pétert és Jakabot
4. Mire emlékezünk Nagycsütörtökön? 14: az Úrvacsora szerzésére 15: a böjt végére
12: keresztségünkre
5. Hol van a Gecsemáné-kert, ahol Jézust elfogták a katonák? 7: a Fügefák hegyén 15: az Olajfák hegyén 6. Mit csinált Jézus először a hegyen? 13: imádkozott 1: beszélgetett tanítványaival
2: a Sínai hegyen
3: aludt
7. Mit csináltak ezalatt a tanítványok? 6: imádkoztak 4: beszélgettek Jézussal
2: aludtak
8. Hol tagadta meg Péter Jézust? 3: a főpap udvarán
9: Pilátus házában
6: a templomban
9. Hogy hívták a foglyot, akit Jézus helyet bocsátottak szabadon? 7: Bertalan 14: Boldizsár
2: Barabbás
10. Miért volt börtönben ez az ember? 12: csalásért 2: lopásért, lázadásért
6: lázadásért, gyilkosságért
11. Ki vitte Jézus keresztjét egy darabon? 3: Nikodémus 1: Iskáriótes
4: cirénei Simon
12. Hol feszítették keresztre? 7: Koponya Hely – Golgota 8: Olajfák hegyén
14: Názáretben
13. Jézus halálakor ki mondta: „Bizony, ez az ember Isten fia volt!” Mk.15,39 5: édesanyja 4: százados 3: Péter, a tanítvány 14. Ki temettette el Jézust saját sírhelyére? 5: arimátiai József 7: József, az apja
9: siloámi József
15. Kikkel találkoztak az asszonyok, amikor Jézus sírjához mentek a „hét eső napján”? 9: tanítványaival 4: katonákkal 8: angyalokkal 16. Kivel találkoztak az Emmaus felé igyekvő tanítványok? 1: Pál apostollal 6: Jézussal
1: Magdalai Máriával
17. Mit mondott Jézus amikor halála után megjelent a tanítványainak? 12: Ámen. 11: Isten hozott! 9: Békesség nektek! 18. Mit tett Jézus miközben felemeltetett Istenhez a mennybe? 10: áldotta tanítványait 9: imádkozott
8: mosolygott
1:J, 2:E, 3:H, 4:A, 5:R, 6:T, 7:B, 8:Á, 9:O, 10:D, 11:É, 12:Z, 13:L, 14:U, 15:S Megfejtés: _______________________________________________________ Áldott Húsvétot kívánok nektek: Ecser Mónika Budapest 6
Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2011 április
Formálódás A böjti időszak formálódás. Krisztus több mint kétezer éve a Golgotán meghalt értünk. Ez az üzenet azóta valakinek bolondság, valakinek botrány, nekünk az Élet maga. Élhetek, mert ő meghalt értem. Ugyanakkor évről évre változunk. Változik az Istennel való kapcsolatunk. Változik a kereszthez való viszonyunk. Munkácsy képe a Golgotáról többféle embert ábrázol. A megrettenés és a mély gyász van a kereszt tövénél lévő asszonyok mozdulatában. A csodálkozás a lándzsás katona arcán. A megvetés a keresztre feszítő hóhér szemében. A könyörület János apostol tekintetében. Van, aki ott van a kereszt tövében. Van, aki értetlenül sétál el, és vitatkozik, érvel. Van, aki rohanna el, de nem tud, mert a látvány és az esemény miatt lecövekel. A lovas tekintetében ott van a biztonság. Elvégeztetett. Minden évben máshol talál bennünket a Húsvét. Ezért is fontos a böjti időszak. A böjti időszak kérdése: „Hol állok most, és hogyan nézek, amikor Krisztus keresztjét látom?” Lehet, hogy épp egy gyász időszakában vagyok, és reménnyel nézek a keresztre, mint a halál feletti győzelemre. Lehet, hogy épp az „Isten fogyatkozás” időszakát élem. Nem látom az életemben Isten jelenlétét, ezért a keresztet sem látom igazán. bolondságnak tartom. Lehet, hogy a szeretteim a körülöttem lévők hitetlenségén kesergek, és számomra a kereszt most közel hozza Istent, de érzem a mások iránti fájdalmam, akik nem ismerik fel a Megfeszítettet. Hogyan várom a Hús-
vétot? Közeledek a kereszthez és Isten felé vezet a böjt, vagy állok és várom, hogy Ő közeledjen. Esetleg távolodom, és veszítem el a közösséget Vele? A kép erejét Jézus tekintete adja. Felnéz az Atyához és imádkozik. Legnagyobb fájdalmában is könyörög. Értünk! Azért, hogy ami történik, az ne hiába való legyen. Szentlelke által azóta is könyörög értünk. Azért hogy minél több ember ismerje fel az Életet, amikor a nagyhét ünnepében élünk. Minél több ember számára legyen világosság a húsvét. Könyörög, hogy a szabadítás örömét minél többen élhessük át. A vil ág tö rté net látszólag legreménytelenebb pillanatában Jézus Atyához való könyörgése a mindenek fölött álló reménység üzenete. Amikor a körülöttünk lévő világot uralja a keserűség és reménytelenség, akkor a böjti kérdés nem csupán az a számunkra, hogy hol állunk a kereszthez képest, hanem az is: „Mi adja az én reménységem?” Miben bízom? Kiben? Merem-e a Megfeszítettre bízni magam, az életem, a jövőm, a szeretteim jövőjét? Adjunk magunknak időt a böjtben, hogy elcsöndesedve megérezzük, mit felelnénk ezekre a kérdésekre! Miközben mi ezen gondolkozunk, a Lélek szüntelenül könyörög értünk az Atyánál.Közeledve húsvéthoz, ezen gondolkozzunk? Mibe vetem a reménységem? Kiben bízom? Járay Márton ref.lelkész Budapest
Sík Sándor: Péter sírása És lőn, hogy a kakas másodszor szólala. A csarnokban nevettek a római vitézek, Visszhangzott szavuktól a főpap udvara. És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett. És akkor minden elmúlt és minden elmaradt, És minden elmerült hideg nagy messzeségben, A szolgák és vitézek, fegyverek és falak, És nem volt semmi többé, csak az a szörnyű két szem.
Te Gyülekezeted Deine Gemeinde - 2011 április
Csak az a könnyes két szem. És nem volt semmi más: Csak ő volt és a Krisztus. És az a villanás, Melyen az örök titkok minden rejtelme rezgett, Melynek zengő villáma szegény szívére hullt. S lőn, hogy az oszlop mellett Péter megtántorult, És eltakarta arcát és halkan sírni kezdett.
7
Folytatás az 1 oldalról - a friss fa illalta – az ácsműhelyben a hétköznapi türelmes De azt hiszem nem szégyelled az izzadság szagot sem – emmunkát is vállaló életed jele beri ostobságot, bűn, a kerszt súlyát is - a levendula a megnyugtató illata hordozni kész fáradozásod jelét. – rémült szíveket, kusza S olyan jó, Urunk, hogy a tiéd, egyedül gondolatokat is lecsendesítő a te sajátod a dohos, halálszagú sírnál szavad ereje. is erősebb Húsvét illata. - az ibolya a szelíd, tolakodni nem akaró illata – alázatod Járj járj át, tölts el bennünket. Maradj itt jellemvonása. velünk, hogy lényed és életed jó illata - a frissen sült páska kenyér illata rajtunk is érezthető legyen! – közös vacsorák, Sefcsik Zoltán barátságosságod és és nagy áldoev.lelkész zatod emlékeztetője. Szekszárd - az olajfák levelének illata – imádságos óráid, csendes tanúja.
Juhász Gyula: Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson.
Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Támogassuk a Magyarországi Evangélikus Egyházat és más egyházi alapítványokat! 1997- ben a parlament döntést hozott a befizetett személyi jövedelemadó kétszer egy százalékának közcélú felhasználásáról. Az adózó élhet rendelkezési jogával és ún. rendelkezői nyilatkozat kitöltésével fölajánlhatja befizetett adója 2x1 százalékát. Az ezekből befolyt összeg igen fontos szerepet játszik egyházunk és a különböző alapítványok működésében, céljaik megvalósításában. A személyi jövedelemadó 2x1 százalékának felajánlásához szükséges nyomtatvány beszerezhető templomainkban és a lelkészi hivatalban.
Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035 Magyarországi Ev. Ifjúsági Szövetség: 19011352-1-42 Magyar Ökumenikus Segélyszervezet: 19662927-1-43 Impresszum Te Gyülekezeted Deine Gemeinde A Gyönk és Környéke Evangélikus Egyházközség lapja Felelős szerkesztő: Beke Mátyás Szerkesztőség és kiadóhivatal: 7064-Gyönk, Petőfi u. 359. Tel: 74/ 674-004 Email:
[email protected] Honlap: http://gyonk.lutheran.hu Bankszámlaszám: Dunaföldvár és Vidéke Takszöv.:70600119-11106368
8
Te Gyülekezeted Deine Gemeinde 2011 április
