DR. SZABÓ ÁGNES
HUNGARIKUMOK, AVAGY A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÉS AZ ÉLELMISZEREK OLTALMÁNAK LEHETŐSÉGEI
E tanulmány keretében áttekintést szeretnék adni a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, valamint a borok és szeszesitalok földrajzi árujelzői hazai és közösségi oltalma szabályozásának alakulásáról. E kérdések aktualitását az új vidékfejlesztési stratégia, a hungarikumok oltalmának tervezett új szabályozása, a közösségi oltalom alatt álló bor eredetmegjelölések és földrajzi jelzések esetében a termékleírások pótlására előírt 2011. december 31-ei határidő, valamint a tájfajtáink termesztéséről és hagyományos termékeink előállításáról szóló, az utóbbi hónapokban megjelent gyakori sajtóhírek támasztják alá. A hungarikumokról szóló, készülő törvényjavaslat nemcsak az agrárágazat termékeire, hanem valamennyi nemzeti értékünkre kiterjedően tervezi a településektől országos szintig piramisszerűen felépülő érték-kiválasztási rendszert szabályozni. Az Európai Unió vonatkozó rendeletei azonban csak a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, borok és a szeszes italok esetében szabályoznak egy speciális eredetvédelmi és hagyományos terméktanúsítási rendszert. Amióta a Kormány és a Vidékfejlesztési Minisztérium hangsúlyosan foglalkozik a hazai termékeinkkel, azok megóvásával, azóta a fogyasztók is fokozott figyelmet fordítanak vásárlásaik során az egyes termékek származására. A termékek tanúsított származása és az ahhoz kapcsolódó ellenőrzött nyomon követhető előállítás értéknövelő tényező. Sajnálatos módon azonban az 1049 bejegyzett közösségi eredetvédelmi oltalomban vagy földrajzi árujelző oltalomban részesülő mezőgazdasági termék és élelmiszer között csak 8 magyar termék van.
Egyéni felkészüléses doktorandusz, ME ÁJK, Agrárjogi és Munkajogi Tanszék, témavezető: Dr. Prugberger Tammás DSc prof. emeritus.
332
SZABÓ ÁGNES
I) A közösségi jogszabályok kialakulása és változása 1) A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalma Az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozását bevezető Lisszaboni Megállapodás1 szerint eredetmegjelölés valamely ország, táj, helység neve, amelyet az onnan származó meghatározott termék megjelölésére használnak, és a termék tulajdonságait, minőségét kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet határozza meg. A földrajzi környezet tágan értendő, abba a természeti és az emberi tényezők (termelési kultúra, a hagyományok) is beletartoznak. Az eredetmegjelölésnek a származás feltüntetése mellett a minőséggel is szoros kapcsolata van, ezért e megjelölések használatára csak azok szerezhetnek jogot, akiknek termékei az előírt követelményeknek megfelelnek. A földrajzi árujelzők közösségi oltalma az a jogterület, ahol az Európai Unió közös agrárpolitikája, a szellemi tulajdonvédelem és a globális kereskedelemből adódó kihívások találkoznak. Az Európai Közösségekben 1992-ben a közösségi agrárpolitika részeként, a mennyiségi szempontok háttérbe szorítása és a minőség előtérbe helyezése érdekében kialakított minőségpolitika keretében jött létre az első, a közösség egész területén érvényes közösségi oltalmi forma a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelölésének és földrajzi jelzéseinek oltalma.2 A közösségi minőségpolitikához tartozó szabályozás „sajátos” szellemi tulajdonvédelmi rendszert vezetett be. A 2081/92/EGK rendelet hatálya alá tartozó termékek körében a nemzeti oltalmat a közösségi oltalom váltja fel és e termékek nemzeti oltalma megszűnik. A rendelet hatálya csak meghatározott mezőgazdasági és
A Magyar Köztársaság 1967 óta részese az 1982. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodásnak. A Lisszaboni Megállapodás alapján bejelentett eredetmegjelölésekről a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája vezet nyilvántartást. A Lisszaboni Megállapodásnak összesen 27 tagállama van. Az Európai Unió tagállamai közül csak Franciaország, Olaszország és Portugália, az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott új tagállamok közül csak Magyarország, Bulgária, Csehország és Szlovákia részese a megállapodásnak. A megállapodást Görögország, Spanyolország és Románia is aláírta, de nem ratifikálta. 2 A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelölésének és földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló 2081/92/EGK tanácsi rendelet. 1
Hungarikumok
333
élelmiszeripari termékkörre3 terjed ki. A borok és a szeszesitalok eredetmegjelölései és földrajzi jelzései esetében a vonatkozó piacszabályzási rendeletek voltak az irányadók4. A 2081/92/EGK rendelet alapján az eredetmegjelöléssel és a földrajzi jelzéssel oltalmazott termékkör között az oltalom tartalma szempontjából nem volt különbség. A rendelet megalkotását kiváltó agrárpolitikai célkitűzés elősegítéséről, illetve a francia és a német eredetvédelmi modell közötti kompromisszumról tanúskodik azonban az oltalmazott termékek előállítási feltételei közötti különbség. Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel védett termékek esetében szoros földrajzi kapcsolatnak kell lennie a termék és a földrajzi környezet között. Ennek feltétele, hogy a termelés, feldolgozás és előállítás valamennyi fázisának az adott földrajzi területen kell történnie. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel védett termékek esetében elég ha a földrajzi kapcsolat a termék és a földrajzi környezet között csak a termelés, a feldolgozás vagy az előállítás valamelyik fázisában áll fenn. Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések közösségi oltalmának feltétele a termékleírás és a tagállam ellenőrzési rendszere. A 2081/92/EGK rendelet értelmében csak a közösségi szabályozáshoz hasonló rendszerrel rendelkező harmadik államok termelői tehettek bejelentést. 2) A TRIPS Megállapodás hatása az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések közösségi oltalmára Szinte még el sem kezdődött a közösségi oltalom iránt bejelentett termékek elbírálása, amikor 1995-ben hatályba lépett az Általános Vámés Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény.5 Az Egyezmény 1. A rendelet hatálya alá a következő termékek tartoznak: a Római Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szolgáló termékekre: friss hús, húsipari termékek, sajtok, egyéb állati eredetű termékek, olajok és zsírok (vaj, margarin, olaj), feldolgozatlan és feldolgozott zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék, friss hal puhatestűek és rákfélék, valamint a Szerződés I. mellékletbe tartozó egyéb termékek ( pl.fűszer), valamint a rendelet I. mellékletében foglalt, a rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti élelmiszerekre: sör, növénykivonatból készült italok, sütőipari termékek, cukrászsütemények, cukorkaáru, kétszersültek, kekszek, természetes mézgák és gyanták, mustár, tésztafélék, továbbá , továbbá a rendelet II. mellékletében foglalt, a rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti mezőgazdasági termékekre: széna, illóolajok, parafa, kármin(állati eredetű nyerstermék), virágok és dísznövények. 4 Lásd részletesebben: 10. és 11. lábjegyzet. 5 Kihirdette az 1998. évi IX. törvény. 3
334
SZABÓ ÁGNES
C. Melléklete a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban:TRIPS Megállapodás) megfogalmazta az egyes iparjogvédelmi oltalmi formák, köztük a földrajzi árujelzők oltalmának minimum követelményeit is. A közösségi szabályozással szemben a TRIPS Megállapodás 22. cikkének 1. bekezdése a „földrajzi eredet” sokkal általánosabb fogalmát tartalmazza. A TRIPS Megállapodás a földrajzi árujelzők oltalmát valamennyi termék esetében lehetővé teszi, amelynek meghatározott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőit lényegében a földrajzi eredet határozza meg. Ezen túlmenően a Megállapodás nem szabályozza az oltalom megszerzésére vonatkozó eljárást, nem írja elő a termékleírás készítésének és az ellenőrzési rendszer működtetésének kötelezettségét. A Megállapodás a WTO tagállamait azonban kötelezi arra, hogy teremtsék meg a megfelelő jogi eszközöket a földrajzi megjelölések jogi oltalmára. Megállapodás alapján az USA már 1999-ben konzultációt kért az Európai Közösségektől, majd 2003-ban az USA és Ausztrália vitarendezési eljárást kezdeményezett az EU ellen a 2081/92/EGK rendelet szabályai miatt (WT/DS 174, WT/DS 290). A Vitarendezési Eljárás iránti kérelemnek két lényeges pontja volt a nemzeti elbánás iránti igény,6 valamint a korábbi védjegyek és a későbbi földrajzi árujelzők együttes fennállásával7 kapcsolatos igény. A WTO Vitarendezési Testülete elfogadta a panel riportot. A panel riport megállapította, hogy a Tanács 2081/92/EGK rendelete nincs összhangban a TRIPS Megállapodás 3. cikkének 1 bekezdésével és a GATT III:4 cikkével. A Vitarendezési Testület álláspontja a vitatott USA és Ausztrália kifogásolta, hogy a közösségi szabályozás diszkriminatív harmadik országok bejelentőivel szemben. Álláspontjuk szerint a közösségi szabályozás az EUtagállamokon kívüli harmadik államokból érkező bejelentések esetében sérti a Párizsi Uniós Egyezmény, a GATT és a TRIPS Megállapodás szerinti egyenlő elbánás elvét. A közösségi szabályozás ugyanis az Európai Unión kívüli államokból érkező bejelentések esetében is megkövetelte a közösségi szabályok szerinti termékleírást, illetve annak nemzeti szakaszban való elbírálását és a közösségi előírásoknak megfelelő minőségellenőrzési szabályokat. 7 USA és Ausztrália kifogásolta, hogy a korábbi elsőbbségű védjegy ellenére fennmaradhat a későbbi eredetmegjelölés, illetve földrajzi jelzés oltalma. A TRIPS Megállapodás 16. cikkének 1. bekezdése értelmében „a lajstromozott védjegy tulajdonosának kizárólagos jogában áll mindenkit megakadályozni abban, hogy engedélye nélkül a kereskedelemben azonos vagy hasonló megjelöléseket használjon olyan árukra vagy szolgáltatásokra, amelyek azonosak, vagy hasonlóak azokhoz az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyek vonatkozásában a védjegy oltalomban részesült, amennyiben az ilyen használat megtévesztésre alkalmas. Azonos jel azonos árura vagy szolgáltatásokra történő használata esetén a megtévesztésre alkalmasságot vélelmezni kell. A fent említett jogok nem érintik a meglévő korábbi jogokat és nem befolyásolják a Tagoknak azt a lehetőségét, hogy a használat alapján bztosítsanak jogokat.” 6
Hungarikumok
335
közösségi rendeletekben előírt viszonossági és azonossági feltételeken alapult. A WTO Panel Riport következményei 2006 április 6-ig a Bizottságnak új szabályozást kellett alkotnia. 2006. március 31-én lépett hatályba a Tanács 510/2006/EK rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról. Az új szabályok értelmében 2006. április 3-tól a harmadik országokból származó termékekre vonatkozó földrajzi árujelzők, valamint hagyományos különleges tulajdonsággal rendelkező termékek közvetlenül is, vagy a harmadik országok hatóságai útján bejelenthetők a Bizottsághoz, ha a származási országban oltalom alatt állnak A korábbi elsőbbséggel rendelkező védjegy a földrajzi árujelzővel szemben érvényesíthetővé vált. Igy az új szabályozás alapján egy eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés közösségi oltalom iránti bejelentésének elbírálása során az elsőbbség, a kizárólagosság és a területiség elve érvényesül. A panel riport hatására: a) a harmadik országokból származó bejelentések vonatkozásában hasonló rendelkezéseket tartalmaz a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek hagyományos különleges tulajdonságainak tanúsítását szintén újra szabályozó 509/2006/EK tanácsi rendelet, továbbá b) a borászati termékek és a szeszes italok eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek esetében is szabályozásra került az egységes közösségi oltalom, a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó feltételrendszer és eljárási rend szerint. 3) A borászati termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalma Az Európai Közösségek borpiacának közös szervezésére vonatkozó szabályok 1962. évi kialakításuktól kezdve fokozatos fejlődésen keresztül érték el a jelenleg hatályos szabályozást. A szabályozás kialakításának alapvető szempontja kezdetben a kereslet és a kínálat egyensúlyának biztosítása volt. Hagyományosan Franciaország, Olaszország, Németország és Luxemburg nemzeti jogszabályai tartalmazták az ellenőrzött eredetmegjelölés, illetve a minőségi borkategóriákat. Franciaország rendelkezett a bortermelésre vonatkozóan olyan szabályokkal és eredetvédelmi hagyományokkal, amelyek a kezdeti
336
SZABÓ ÁGNES
időszakban meghatározó jelentőségűek voltak az olasz, a német és a luxemburgi bortermeléssel szemben. Az 1970. évi közösségi borszabályozás vezette be a „meghatározott termőhelyű minőségi bor” fogalmát, amely az egyes tagállamokban alkalmazott elnevezések gyűjtőfogalma volt. A közösségi borpiaci szabályok korábban az egyes tagállamokban oltalmat élvező eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket közösségi szinten ismerték el és ezáltal ezek a földrajzi árujelzők az Európai Unió valamennyi tagállamában oltalmat élveztek és az iparjogvédelmi oltalommal azonos jogosítványokat nyújtottak a jogosultak részére.8 A WTO által elfogadott panel riportot megelőzően 9 a borok és a szeszes ialok esetében az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalma – a 2081/92/EK rendelet hatálya alá eső termékek földrajzi árujelzőjének oltalmára előírt eljárás nélkül – a közösségi rendeletek alapján keletkezett. A borreform keretében elfogadott, a borpiac közös szervezéséről 479/2008/EK tanácsi rendeletnek10 (a továbbiakban: új közösségi borpiaci szabályok) 2009. augusztus 1-jén hatályba lépett új eredetvédelmi rendelkezései bevezették a bor eredetmegjelölések és földrajzi jelzések közösségi oltalmát. Az új közösségi borpiaci szabályok szerint a borok eredetmegjelöléseit, illetve földrajzi jelzéseit egy termékleírást tartalmazó oltalom iránti kérelem alapján, szabályozott elbírálási rend szerint közösségi szinten kell lajstromozni. Ezt alátámasztotta a szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámigazgatási intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 1383/2003/EK tanácsi rendelet, amely a 2081/92/EGK rendelet hatálya alá tartozó termékeken kívül lehetővé tette mind a borok, mind a szeszesitalok esetében is a közösségi jog szerint védett, az egyes tagállamokban használható eredetmegjelölések kizárólagos használatából eredő jogok érvényesítését. 9 A borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EGK tanácsi rendelet és végrehajtási rendelete alapvetően a szőlőtelepítésre, a borkészítésre, a borpiac szabályozására, a szőlőtermelés, valamint a borelőállítás mennyiségi és minőségi követelményeire, a borok jelölésére vonatkozó előírásokat szabályozza. A rendelet azonban a meghatározott termőhelyű minőségi borok és földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok vonatkozásában részletes iparjogvédelmi tartalmú szabályokat is előírt. A szeszesitalok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályokat az 1576/89/EGK tanácsi rendelet állapította meg. 10 A borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet. E szabályokat időközben a 2009. május 25-ei 491/2009/EK tanácsi rendelet alapján A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet 118a.-118zb. cikkei tartalmazzák. 8
Hungarikumok
337
Az új közösségi borpiaci szabályok alkalmazása szempontjából a jelenlegi meghatározott termőhelyű minőségi borok „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”-sel, míg a földrajzi jelzéssel ellátható tájborok „oltalom alatt álló földrajzi jelzés”-sel ellátható boroknak minősülnek. A jelenleg oltalom alatt álló, az Európai Unió tagállamaiból és a harmadik államokból származó földrajzi árujelzők a Bizottság honlapján (http://ec.europa.eu/agriculture/markets/wine/e-bacchus/ közzétett EBacchus nyilvántartásban tekinthetők meg. A közösségi jog alapján jelenleg oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések közösségi oltalma csak akkor maradhat fenn, ha az egyes borvidékeken minden egyes földrajzi névhez elkészül az új közösségi borpiaci szabályok szerinti termékleírás és azt a nemzeti jóváhagyással együtt vidékfejlesztési miniszter 2011. december 31. napjáig benyújtja az Európai Bizottságnak. Az új közösségi borpiaci szabályok alapján az erdetmegjelölés esetében a szőlő 100%-ának az adott földrajzi területről kell származnia, míg a földrajzi jelzés esetében elég, ha csak a szőlő 85%-a származik az adott földrajzi területről. 4) A szeszes italok földrajzi jelzéseinek közösségi oltalma A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 110/2008/EK rendelet) alapján a szeszes italok eredetmegjelölései és földrajzi jelzései szintén egy termékleírást tartalmazó oltalom iránti kérelem alapján és szabályozott elbírálási rend szerint részesülhetnek közösségi oltalomban. A110/2008/EK rendeletben elírt termékleírást a hazai termelőink könnyen pótolhatják, mivel csak az új közösségi szabályoknak megfelelően aktualizálniuk kell a korábban a nemzeti oltalom iránti kérelemhez elkészített termékleírást II. A földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó hazai szabályok változása A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: védjegytörvény) vezette be a magyar jogba az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések együttes neveként a „földrajzi árujelző” fogalmat és a sui generis földrajzi árujelző oltalmat. Az
338
SZABÓ ÁGNES
eredetmegjelölés esetében a termék minősége, tulajdonságai és a földrajzi környezet között közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatnak kell lennie. A földrajzi jelzés esetében ez a kapcsolat esetleges a termék a természeti és emberi tényezőktől függetlenül köszönheti hírnevét és tulajdonságait a földrajzi környezetnek. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, a szeszes italok és a borok földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó hazai szabályozás alakulását a következő szakaszokra lehet osztani: a) Az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően 1997-2004 között A védjegytörvény a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, szeszes italok és borok földrajzi árujelzőivel kapcsolatban a 2081/92/EGK rendelettel részben összhangban lévő szabályokat állapított meg. E termékek földrajzi árujelzői csak akkor részesülhettek oltalomban, ha megfeleltek a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról szóló 87/1998. (VI. 6.) Korm. rendeletben szabályozott termékleírásnak és ellenőrzési feltételeknek is. A közösségi szabályozástól az jelentett eltérést, hogy a hazai szabályaink a borok és a szeszes italok esetében előírták a termékleírási kötelezettséget.11 Az új bejelnetések esetében az oltalom iránti kérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz12 (a továbbiakban: MSZH) kellett benyújtani és ahhoz csatolni kellett a termékleírást is. Az MSZH a termékleírást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (a továbbiakban: FVM) továbbította. A termékleírás elfogadhatóságáról az FVM a Magyar Eredetvédelmi Tanács állásfoglalása alapján döntött. Az MSZH az FVM állásfoglalásának figyelembevételével hozott határozatot a bejelentett földrajzi árujelző oltalmáról.
A védjegytörvény a törvény erejénél fogva oltalomban részesítette azt a 28 eredetmegjelölést, amelyeket a törvény 1997. július 1-jei hatályba lépését megelőzően bejegyeztek az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás alapján vezetett külön hazai lajstromba. A védjegytörvény a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében előírta a közösségi szabályok szerint a termékleírás pótlását. 12 2011. január 1-jétől a Hivatal új neve: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala 11
Hungarikumok
339
b) Az Európai Unióhoz való csatlakozás után 2004-2009 között 2009 augusztus 1-jéig a nemzeti szakaszban a közösségi oltalom iránti kérelem két önálló eljárásban került elbírálásra az FVM és az MSZH között kialakított kompromisszum alapján. Először az oltalom iránti kérelemhez tartozó termékleírást kellett elkészíteni, amelyet az FVM bírált el. Az FVM a termékleírást közzétette a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben. Ha nem nyújtottak be kifogást a termékleírásban foglaltak ellen, akkor az FVM a Magyar Eredetvédelmi Tanács véleménye alapján szakhatósági állásfoglalást adott a termékleírás elfogadásáról. Ezt követően a termelői csoportulásnak a közösségi oltalom iránti kérelmét az FVM szakhatósági állásfoglalásával együtt az MSZH-hoz kellett benyújtania. Az MSZH iparjogvédelmi szempontból vizsgálta meg a kérelmet, hogy a bejelentés nem ütközik-e növényfajták, állatfajták nevével, korábbi védjeggyel, illetve nem áll-e fenn más az oltalmat kizáró ok. Az MSZH kedvező döntése esetén az FVM továbbította a kérelmet az Európai Bizottsághoz. A hazai szabályozás indokolatlanul tagolta két külön közigazgatási eljárásra a közösségi oltalom iránti kérelem elbírálásának nemzeti szakaszát. Ez nem volt előnyös a bejelentők számára egyrészt az eljárás bonyolultsága, időigényessége, másrészt a földrajzi árujelző bejelentésének elsőbbsége13 szempontjából. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően Magyarország 2004. október 30-áig14 a következő tíz nemzeti oltalom alatt álló terméket 13
14
A védjegytörvény 3. §-ának (4) bekezdése alapján feltétlen kizáró oknak (vagyis az MSZH által hivatalból vizsgálandó oknak) minősül, ha egy védjegyoltalom iránt bejelentett „megjelölés a védjegytörvény vagy az Európai Közösség jogszabályai alapján lajstromozott földrajzi árujelzőből áll, vagy azt tartalmazza. E rendelkezést olyan árukra kell alkalmazni, amelyek nem a földrajzi árujelzőnek megfelelő földrajzi területről származnak, vagy amelyekkel kapcsolatban a földrajzi árujelző a védjegytörvény vagy az Európai Közösség jogszabályai alapján egyéb okból nem használható. A termékleírás elbírálására irányuló, az FVM által folytatott szakhatósági eljárás időtartama alatt a bejelentett földrajzi árujelző nem került be az MSZH kutatási adatbázisába.” 2004. május 1. napján lépett hatályba a 918/2004/EK bizottsági rendelet, amely a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelölésének és földrajzi jelölésének oltalmára vonatkozó átmeneti szabályokat határozza meg az új tagállamok csatlakozására figyelemmel. A rendelet értelmében a 2081/92/EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó termékkör esetében a nemzeti oltalom csak 2004. október 31. napjáig állt fenn. E főszabály alól kivételt képez, ha valamely terméket eddig az időpontig bejelentettek közösségi oltalom iránt, akkor a nemzeti oltalom a közösségi oltalomról való döntés időpontjáig fennmaradhat.
340
SZABÓ ÁGNES
jelentette be a Bizottságnak közösségi oltalom iránt: a makói hagyma, a hajdúsági torma, a gönci kajszibarack, a szegedi szalámi, a budapesti szalámi, a szegedi fűszerpaprika-őrlemény, a kalocsai fűszerpaprikaőrlemény, a csabai kolbász, a gyulai kolbász, valamint a szőregi rózsatő. c) A 2009. évi XXVII. törvény szerinti módosítás – a nemzeti elbírálási szakasz szabályainak egyszerűsítése Az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló 2009. évi XXVII. törvény többek között módosítja a védjegytörvényt is. A módosítás az agrárágazatot kedvezően érintő rendelkezéseket tartalmaz, mivel megszünteti a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, valamint a szeszes italok és a borok földrajzi árujelzői esetében a közösségi oltalom iránti bejelentések elbírálása nemzeti szakaszának két külön közigazgatási eljárásra való tagolását és alapvetően egyszerűsíti a közösségi oltalom iránti bejelentések nemzeti elbírálását. Az új szabályok szerint a közösségi oltalom iránti kérelmet a Vidékfejlesztési Minisztériumba kell benyújtani a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, valamint a borok eredetmegjelölései, földrajzi jelzései esetében. A vidékfejlesztési miniszter határoz a kérelem elfogadhatóságáról és annak a Bizottsághoz való továbbíthatóságáról – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának véleménye alapján. d) A szeszes italora vonatkozó hazai szabályok A szeszes italok esetében azonban a közösségi oltalom iránti kérelmet a nemzeti földrajzi árujelző oltalom alapján lehet igényelni. A szeszes italokra vonatkozó eltérő szabályozás kialakítását 110/2008/EK rendelet rendelkezései indokolták. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek,15 valamint a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára irányuló eljárásról és a termékek
Jelenleg a következő mezőgazdasági termékek, élelmiszerek és szeszes italok állnak oltalom alatt: a) közösségi oltalom iránt bejelentett és átmeneti nemzeti oltalomban részesülő termékek: Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény (OEM), Szőregi rózsatő (OFJ) esetében folyamatban van a kérelem elbírálásának közösségi szakasza, de még nincs közzétéve egyik sem. Az Alföldi kamillavirágzat (OEM) és a Magyar szürkemarha (OFJ) hús az elbírálás közösségi szakaszában közzétéve. A közzétételtől számított két hónapon belül kifogást nyújthatnak be a tagállamok és b) közösségi földrajzi árujelző oltalomban részesülő termékek: a Szegedi (téli)szalámi (OEM) és a Budapesti téliszalámi (OFJ), Szegedi fűszerpaprika-őrlemény (OEM), Gyulai 15
Hungarikumok
341
ellenőrzéséről szóló 158/2009. (VII. 30.) Korm. rendelet tartalmazza a közösségi oltalom iránti kérelemre, a termékleírásra és a kérelem elbírálására vonatkozó részletes szabályokat. A már közösségi oltalom alatt lévő pálinka eredetmegjelölések esetében 2015. február 20-ig kell pótolni a 110/2008/EK rendelet szerinti termékleírást. e) A borászati termékekre vonatkozó hazai szabályok A borokra vonatkozó új közösségi eredetvédelmi szabályok16 2009. augusztus 1-jei hatályba lépésének időpontjában már oltalom alatt lévő eredetmegjelölések17 és földrajzi jelzések esetében a tagállamoknak 2011. december 31-ig be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz a borok termékleírásait és a nemzeti jóváhagyásról szóló határozatot. A Bizottság törli a lajstromból azokat a már oltalom alatt lévő eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyek esetében ezeket a dokumentumokat nem nyújtják be az előírt határidőben. A borok esetében a borászati termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmára irányuló eljárásról, valamint kolbász (OFJ), Csabai kolbász (OFJ), Hajdúsági torma (OEM), Gönci kajszibarack (OFJ), Makói (vörös)hagyma (OEM), c) ca) közösségi földrajzi árujelző oltalomban részesült a Békési szilvapálinka, Gönci barackpálinka, Kecskeméti barackpálinka, Szabolcsi almapálinka, Szatmári szilvapálinka, valamint a pálinka és a törkölypálinka, cb) nemzeti oltalomban részesül: az Újfehétói meggypálinka ( termékleírása benyújtva az Európai Bizottsághoz), a Göcseji körtepálinka és a Pannonhalmi törkölypálinka. 16 A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet 118a.-118zb. cikkei, továbbá a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. július 14-i 607/2009/EK bizottsági rendelet. 17 Jelenleg a következő eredetmegjelölések állnak oltalom alatt: „Neszmély”, „Badacsony”, „Balaton”, „Balatonboglár”, „Balaton-felvidék”, „Balatonfüred-Csopak”, „Bükk” , „Csongrád”, „Debrői Hárslevelű”, „Duna”, „Eger”, „Egerszóláti Olaszrizling”, „EtyekBuda”, „Hajós-Baja”, „Izsáki Arany Sárfehér”, „Káli”, „Kunság”, „Mátra”, „Mór”, „Nagy-Somló”, „Pannon”, „Pannonhalma”, „Pécs”, „Somlói”, „Somlói Nászéjszakák bora”, „Somlói Arany”, „Sopron”, „Szekszárd”, „Tihany”, „Tokaj”, „Tolna”, „Villány”, „Zala”. Jelenleg a következő földrajzi jelzések állnak oltalom alatt: „Alföldi”, „Balaton melléki”, „Dél-Alföldi”, „Duna melléki”, „Duna-Tisza közi”, „Dunántúli”, „Dél-Dunántúli”, „Nyugat-dunántúli”, „Észak-dunántúli”, „Felső-magyarországi”, „Tisza-melléki”, „Tisza völgyi”, „Zempléni”.
342
SZABÓ ÁGNES
ezen termékek ellenőrzéséről szóló 178/2009 (IX.4.) Korm rendelet tartalmazza a közösségi oltalom iránti kérelemre, a termékleírásra és az eljárás nemzeti szakaszára vonatkozó részletes szabályokat. A benyújtott termékleírások elbírálása jelenleg van folyamatban. III. A tájfajták oltalmának lehetőségei Az új vidékfejlesztési stratéga a mezőgazdaság fenntartható fejlődése és a biodiverzitás megóvása érdekében hangsúlyt helyez a tájfajták termesztésére, tenyésztésére. Mind a zöldség, mind a gyümölcs ágazatban és az állattenyésztésben is számos értékes tájfajta lelhető fel, amely termelése, tenyésztése során az erdetmegjelölések és földrajzi jelzések közösségi oltalmában rejlő lehetőségeket érdemes megvizsgálni. Az oltalomban részesíthető termékek felkutatására jó kiindulási alap a Vidékfejlesztési Minisztérium által összeállított „Hagyományok Ízek Régiók” Gyűjtemény, amely 350 terméket 18 tartalmaz, többek között a már közösségi oltalom alatt lévő mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket, szeszes italokat is. Sajnálatos módon a magyar termelők nem élnek az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések oltalmának lehetőségeivel. Kérdés, hogy miért? Talán, mivel – az oltalom nem nyújt kizárólagosságot vagy – a termékleírás elkészítése sok problémát jelent a termelői csoportosulás tagjai érdekeinek összehangolása miatt? A termelők érdekeit szolgálná, ha összefogással egy-egy oltalomképes termék közösségi oltalma iránt bejelentést tennének, még ha első látásra bonyolultnak is tűnik a rendszer. A Hajdúsági torma és a Gönci kajszi barack, a magyar szürkemarha hús példája is mutatja, hogy van esélye a finom és ízletes hazai zöldségeinknek, gyümölcseinknek és más élelmiszereinknek. Érdemes áttekinteni az oltalmi lehetőségeket egyrészt a saját termékeink és hagyományaink védelme, másrészt mások jogai megsértésének elkerülése érdekében. Elő kell segíteni, hogy a közösségi oltalomra alkalmas termékek előállítói megfelelő támogatást kapjanak a 18
Gabonafélék malomipari termékek (4), Termesztett, gyűjtögetett és feldolgozott gyümölcsök (54), Termesztett, gyűjtögetett és feldolgozott zöldségek (56), Fűszernövények, fűszerek, ételízesítők (13), Húsok, szárnyasok, vadak (26), Húskészítmények (29), Tejtermékek (22), Halászati termékek (3), Édesipari termékek (13), Cukrászati termékek (10), Sütőipari termékek (31), Száraztészták (4), Olajok, zsírok (3), Italok (22), Egyéb (10).
Hungarikumok
343
közösségi oltalom, illetve hagyományos termék tanúsítás iránti bejelentés megtételéhez, a termékleírás elkészítéséhez, majd az oltalom, illetve a tanúsítás megszerzése után a termékeik előállításához, ellenőrzéséhez és marketingjéhez. Fontos, hogy a termelők ismerjék és alkalmazzák a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogérvényesítési szabályokat is.
ZUSAMMENFASSUNG Hungaricums, die Schutzmőglichkeiten der Agrarerzeugnisse und der lebensmittel Der Schutz der Ursprungsbezeichnungen und der geografischen Herkunftsangaben in dem Europäischen Union Die erste gemeienschaftliche, gewerbliche Schutzform war in der Verordnung (EG) Nr. 2081/1991 geregelt. Diese Regelung über den Schutz der Ursprungsbezeichnungen und der geografischen Angaben der Lebensmittel und bestimmter Agrarerzeugnisse diente, als Instrument der Agrarpolitik. Die Ursprungsezeichnungen und die Herkunftsangaben der Weine und der Spirituosen waren schon damals in der Marktorganisation Verordnungen der Europaischen Gemeinschaften geregelt. Das TRIPS Abkommen auf Grund einer Panel Entscheidung hat einen grossen Einfluss auf die gemeinschaftliche Regelung der Ursprungsbezeichnungen geübt. Auf Grund dieser Entscheidung war die einheitliche Regelung für Lebensmitteln, bestimmte Agrarerzeugnisse , Weine und Spirituosen entschlosssen. Dieser Zeit war die Regelung des Weinreform schon in Diskussion. Die Verordnung (EG) Nr. 110/2008 des Europaischen Parlaments und des Rates und die Verordnung (EG) Nr. 479/2008 des Rates vom 29. April 2008. hat den einheitlichen gemeinschaftlichen Schutz der Ursprungsbezeichnungen und der geografischen Angaben der Spirituosen und der Weine eingeführt. Die Schutzvoraussetzungen und das nationale und gemenischaftliche Verfahren ist auch für die Spirituosen und Weine so geregelt, wie es schon im Jahre 1992 für die Agrarerzeugnisse und Lebensmitteln geregelt war. So müssen die Produzenten auch für Weine und Spirituosen eine Produktspezifikation (technische Unterlagen, einziges Dokument) zusammenstellen. Die neue Regelung für die Wein Ursprungsbezeichnungen und geografische Angaben ist am 1. August 2009. in Kraft getreten. Die Kommission hat einen elektronischen Register, den E-Bacchus über die bestehenden geschützten Weinnahmen zusammengestellt. In diesem
344
SZABÓ ÁGNES
Register sind 34 Uhrsprungsbezeichnungen und 13 geografische Angaben für ungarische Weine. Die Mitgliedsstaaten müssen die vorgeschriebenen technischen Unterlagen und die einzelstaatliche Entscheidung über die Genähmigung der bestehenden geschützten Weinnahmen bis 31. Dezember 2011 der Kommission übermitteln. Die Kommission kann von sich aus bis zum 31. Dezember 2014 beschliessen den Schutz von bestehenden Weinnahmen löschen, wenn sie die festgelegten Bedingungen nicht erfüllen. Bei den bestehenden geschützten Spirituosen műssen die Produktspezifikation, die vorgeschriebenen technischen Unterlagen und die einzelstaatliche Entscheidung bis 20 Februar 2015 der Kommission übermittelt werden. Die Ursperungsbezeichnungen und die geografischen Herkunftsangaben sind in Ungarn seit 1997 in dem Gesetz Nr. XI. über den Schutz von Marken und geografischen Angaben geregelt.
A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
