„Hozzon a gyermeknek mindenki, amit tud: játékot, zenét, örömet...” A cím unos-untig emlegetett Kodály-idézetét több okból is érdemesnek véltem felidézni: • a - korábbi számokban kifejtett - zenei elkötelezettséggel kapcsolatos gondolataimat is e szavakkal szeretném összefoglalni; • immár 7 éve, hogy e lap hasábjain hirdetett „Megőrizve megújítani” zenei pályamunkák közül több óvónő is ezeket a gondolatokat adta mottójául azon sok szép elképzelésnek, melyet akkor papírra vetettek (1999); • a következőkben mindenképpen a „játék -zene - öröm” tudatos átgondolását szeretném bemutatni egy-egy megálmodott zenei programban. Az álmodás szót és az egyes szám első személyt is azért használom, mert ezeket a tevékenységeket a saját oktatói (és szülői) élményeim alapján k-pzeltem el, a biztató tegező szavaim pedig a kollegáknak szólnak, remélve, hogy így valóban élménnyé lehet tenni a zenét a gyerekek és az óvodapedagógusok számára is(!). Bízom benne, hogy nem ez csupán „álomkép” marad, hanem minél többen felismerik saját munkájuk egy-egy részletét, ill. az ötletekből megpróbálnak sok tudatosan tervezett elemet felhasználni, mert tisztában vannak annak fejlődést segítő hatásával. EGY ZENEI „FOGLALKOZÁS” Bár különböző elnevezésekkel és változatokban, de a legtöbb Helyi Óvodai Programban az Ének, zene, énekes játék címén az ún. zenei foglalkozásokkal találkozunk. Az első álmom egy ilyen tevékenységi forma „tervezete”, amely szóval arra utalnék, hogy bármilyen szervezeti formában szükség van tudatos-didaktikai átgondolásra is. A zenei anyagot szándékosan Forrai Katalin: „Ének az óvodában” (röv. ÉNÓ) és Törzsök Béla: „Zenehallgatás az óvodában” (röv. ZH) c. gyűjteményéből választottam, és a felújított kiadások sorszámait adtam meg! Korcsoport: vegyes (3-7 év) (de a feladatok bonthatók és kiegészíthetők homogén csoportokra!) Helyszín: bárhol az ország óvodáiban (de a helyi gyűjtéseknek, szokásoknak megfelelően alakítható a zenei anyag!) Időpont: olyan (nem létező!) dátum, amikor nem készülődünk semmire (de az egész év során a szemelvények helyettesíthetők az alkalomhoz anyaggal!) Tartalom: Ismert mondókák és dalok gyakorlása (Angyal, kangyal… ÉNÓ-4, Madarak voltunk…ÉNÓ-46, Szita, szita szolgáló…ÉNÓ-135, Tekereg a szél…ÉNÓ-220) Új dal megismerése (Bársony ibolyácska…ÉNÓ-149) Zenehallgatás (Reggeli harmat…ÉNÓ-232, Duda megnyikkan…ZH-153, Ugyan édes…ZH-75) A tevékenység fejlesztő feladatai: Zenei szempontok • Akusztikus hallás: a magasabb-mélyebb fogalmának tudatosítása, gyakorlása a mondókák és dalok megszólaltatásával (a kiemelt zenei feladat is egyben!); • Belső hallás: a mondóka ritmusáról vagy a dal dallammotívumáról való felismertetése (pl. a „Tekereg a szél…” dallamilag, vagy a „Madarak voltunk…” ritmikailag jellegzetes kezdőmotívumai) • Tiszta éneklési képesség: a dalok megfelelő magasságú kezdése (lehetőleg a gyermeki hangmagasságához illő Á-ról), szükség esetén a dallamvonal „javításának” játékosmozgásos lehetősége, a „morgó” gyermekkel való egyéni bánásmód, stb.;
•
Ritmikai képesség: az egyenletes lüktetés folyamatos gyakorlása, ill. a ritmus kiemelése a mondókák és dalok hangoztatása során játékos mozdulatokkal; • Zenei alkotókedv alakítása: mozdulatok kitalálása a mondókákhoz, dalokhoz, dallam komponálása mondókához, az énekes beszédre biztatás, stb.; • Zenehallgatóvá nevelés: az óvónő éneke és hangszerjátéka. Általános - az Alapprogram szerinti - nevelési szempontok: • Az egészséges életmódra neveléshez a testi- és mozgásfejlesztés a dalosjátékokban (a nagymozgástól a finommotorikáig), a hangképzés, légzéstechnika, helyes tartás, stb. járul hozzá; • Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosításához a körjátékok közösségi jellege, a társadalmi szokások megismerése, a baráti érzések, az óvónő és gyermek kapcsolat, a szabálytudat és alkalmazkodó képesség alakulása, a gátlások feloldása, a zenei másság elfogadása járul hozzá; • Az értelmi fejlesztéshez a zenei anyagban rejlő anyanyelvi fejlesztés (szókincsbővítés, ritmikus szótagolás), a figyelem koncentrációja (magasabb-mélyebb), az analizáló emlékezet és gondolkodás a kiemelt motívum felismerésével, majd a teljes dal mondóka szintetizáló hangoztatásával járul hozzá. A tevékenység előzménye: - az ismétlendő játékok és mondókák ismeretének felmérése; - a kiemelt zenei feladat (magasabb-mélyebb) gyakorlása más játékokkal, esetleg más tevékenységi formákban (testnevelés, környező világ megismerése, stb.) - vizuális tevékenységen bábok készítése (pl. kövér és sovány asszony fakanálbáb) A tevékenység típusa: vegyes (gyakorló és új ismeretet közlő) A tevékenység módszerei: szemléltetés, magyarázat, megbeszélés A tevékenység szervezési módjai (munkaformái): frontális, egyéni, páros, csoportos A tevékenység eszközei: fejdíszek, hangszerek, bábok, auditív eszközök (lejátszó, óvónői ének) Ezzel a hosszúra sikeredett (de korántsem mindent kifejtő!) „fejléccel”, ill. a következőkben tett kiegészítéseimmel is a tudatos-tervszerű óvodapedagógusi munkára szeretném felhívni a figyelmet, melyek a spontán kialakuló zenei helyzeteket is jellemeznie kell. A tevékenység várható menete I. Kezdő szakasz 1. Motivációs lehetőségek: • Babakonyhai játékban a sütés-főzés kapcsán előkerül a „Szita, szita szolgáló…” dal; • Memória-játékban vagy mesekönyvek, képek nézegetése során előkerülő madár kapcsán a „Madarak voltunk…” mondóka; • Építő játékban - „óvónői ajánlásra”- olyan kuckó készítése, ahová a szél elől érdemes bebújni, majd a „Tekereg a szél…” dallal tevékenységbe invitálás; • Egy szomorúan érkező gyermek vigasztalása a „Reggeli harmat…” dal segítségével, amikor az óvónő ölelése várja úgy a gyermeket, ahogy a lepkét a virágkehely, akár a reggelit is érdemes felajánlani reggeli harmatként. Tehát az egész fogadás - reggeliztetés - játék időszakot átható zenéléssel is jelezhetjük az aznapi énekes tevékenységet! Gyakorta örülök olyan motivációnak, amikor az óvónő mintegy beénekléssel, légző gyakorlattal (lufi-fújás, tollpihe levegőben tartása, stb.), játékba hívogató dalainkkal (Ki játszik ilyet…, Kör, kör… stb.) hívja fel a figyelmet a zenei tevékenységre, és megpróbál minél több gyermeket bevonni, különös tekintettel az „idősebb fiúkra”! 2. Szervezési feladatok, hely és eszközök biztosítása:
•
A motivációban tervezett zenei anyag hangoztatása mellett olyan helyszín keresése, ahol a tervezett játékok megvalósíthatók; • Az óvónő előkészíti a szükséges eszközöket, hogy ezek hiánya ne szakítsa meg a folyamatot. Bár napjaink óvodáiban már ritka, de semmiképp sem elítélendő, amikor a kollegák az ún. hagyományos L vagy U-alakban ültetett gyerekeknek terveznek zenei tevékenységet (ha ők ebben a formában képesek hatékonyabb munkára). Csak a gyerekek a többsége ne unatkozzon hosszú perceken át, amíg a „vezérénekesek” mindent megoldanak helyettük. A cél, hogy minél több gyermek tevékenységét átlássa, ellenőrizze és dicsérje az óvónő. Könnyebb a szervezés, ha csak átvonulunk a ’zeneszobába’, azt is pótolhatja egy zenélésre rendszeresített helyszín, de a legfontosabb a zeneszeretet sugárzó óvodapedagógus! II. Az alkotó munka szakasza A sorrendet a motiváció is meghatározhatja, ill. gyakorta valamilyen kerettörténetbe ágyazódik a zenélés (pl. kirándulás képzeletbeli helyekre, az állomásokon különböző zenei feladatok megoldása a feladat). Nagyon hatásos lehet a zenei varázsdoboz, amiből mindig előkerülhet nem csak egy konkrét eszköz (fejdísz, hangszer, stb.), hanem egy dal, mondóka, óvónői ének is. A következő elképzelésben nem törekedtem ilyen varázslásra, inkább a vegyes csoportban rejlő zenei feladatokra térek ki, de ez nem a játékosság és ötletesség kizárását jelenti. 1. Ismert dalosjáték gyakorlása: Szita, szita szolgáló…/5 perc/ (a kisebbeknek kiválóan alkalmas az egyenletes lüktetés érzékeltetésére, de a „nagyokra is ráfér”, amikor a sütést utánzó mozdulatokkal kísérik az éneket) • célszerű a dal felelevenítése közös énekkel (hibák esetén határozott óvónői bemutatás) • a játékszabály megbeszélése (a csoportszokásnak megfelelően rugalmasan alakíthatók az ÉNÓ játékleírásai) • gazdaasszony-gazdaember kiválasztása, aki a körben áll és kitalálja sütés-mozdulatot (pl. a szép éneklés dicséreteként) • a dal éneklése játékos utánzó mozgással (szitálás, dagasztás, gyúrás, kenés, vágás, stb.), a szereplők egymást választhatják 3-4-szer • vállalkozó esetén egyéni énekeltetés nagyobbaknál, bátrabb kicsiknél 2. Ismert mondóka gyakorlása: Angyal, kangyal…/3 perc/ (kiszámolás egyenletes lüktetéssel, csoportos és egyéni szövegmondással, miközben a gyerekek tapssal, válluk ütögetésével kísérik a szövegmondást) • szereplőválasztáshoz mondóka ajánlása, felismertetése találós kérdéssel (pl. melyik mondókában van nyolc dob, egy pikula, stb.) • az előző játék folytatása úgy, hogy a szereplőket a szöveg sorsszerűsége választja ki • a dalosjáték és a mondóka váltakozó megvalósítása kb. 4-szer, ill. a résztvevők számához és igényéhez igazítva 3. Zenehallgatás: Ugyan édes komámasszony…/2 perc/ (nyugodtan tervezhetünk többször és bármikor zenehallgatást egy „foglakozáson”, de, ha időben másképpen alakulnak a feladatok, akkor ezt kezeljük rugalmasan) • a mozgásos feladat után a gyerekek ülő helyzetben fogadhatják a vendégségbe érkező kövér és sovány gazdasszony bábokat, akik egyenletes kopogással táncolva éneklik el bánatukat a testsúlyukról
•
az ügyesebb, a magasabb-mélyebb fogalmát már ismerő gyerekekkel az esetleges második éneklés előtt érdemes megfigyeltetni, hogy a kérdező asszony magasabban, a válaszoló mindig mélyebben énekel, de ennek felismerése és megnevezése nem követelmény, dicsérni kell bármilyen érkező választ (pl. vékonyabb-vastagabb, vidámabb-szomorúbb, stb.)
4. Hallásfejlesztés: magasabb-mélyebb fogalmának érzékeltetése, megnevezése /5 perc/ (a kisebbek az utánzó mozdulatok segítségével is érzékelik a különbségeket, a nagyobbaknál már a középmagasság megfogalmazása és térbeli jelzése mellmagasságban előkerülhet) • az Angyal, kangyal… mondóka hangoztatása magasabban és mélyebben (nagy oktávnyi, C’-C’’ - különbséggel), nyújtózó és guggoló mozgással kísérve • először a teljes mondóka hangozzék magasan és mélyen, a mondókán belüli váltásokat csak fokozatosan vezessük be, (ne fajuljon értelmetlen ugrándozássá) • az ügyesebb gyerekek az átlagos beszédhangon, kb. F’-G’-Á’ magasságon mondott szöveget megnevezik „közepes”-nek • • • • •
5. Új dal megismerése: Bársony ibolyácska…/5 perc/ az óvónő bemutató éneke a szöveget utánzó mozdulatok kíséretében esetleg szövegi és játékbéli hasonlóság észrevétetése a Fehér liliomszál…dalhoz többszöri bemutatás, a bekapcsolódó éneklők biztatása közös éneklés, még álló helyzetben végzett mozgással szereplő(k) választása után énekes játék 3-4szer, igény szerint
6. Ismert mondóka gyakorlása: Madarak voltunk…/5 perc/ (esetleg az ibolya-szereplő választásához egy „nagycsoportos” kiszámoló javasolt, hogy a 16od érték, és a belső szünet gyakorlása lehetővé váljon a foglakozáson, vagy a későbbiekben) • a kiszámoló hangoztatása közösen, szereplő választása • az ügyes gyerekek megpróbálhatják 1-2szer a ritmusát tapsolni (érdemes a figyelmet felhívni, hogy úgy tapsoljuk, ahogy mondjuk, a nehezebb ritmika miatt a tempót vegyük lassabbra, ill. kialakulhat bizonyos kétszólamú zenekar, ha a kisebbek az egyenletest mérőzik hozzá) 7. Ismert dal gyakorlása: Tekereg a szél…/5 perc/ (a tevékenységben még remélhetőleg jelen lévő, idősebb gyerekeknek érdemes még egy dalon is felismertetni a magasabb-mélyebb fogalmát, választva a következő lehetőségekből) • a teljes dal óvónői éneklése magasan, majd mélyen, ill. középmagasságon, amit a gyerekek nyújtott - leengedett - mellmagasságban tartott karral jeleznek • a dallam furulyázása jól hallható különbséggel (mi-ré-dó = É’-D’-C” ill. D”-C”- B’), amit szintén mozgással jeleznek • a dal éneklése az óvónő vagy a gyerekek által kitalált játékkal (pl. tekergés, kígyózás az asztalok körül, visszavezetés a játszóhelyekre, stb.) III. Befejező szakasz 1. Zenehallgatás: Duda megnyikkan…/3 perc/ 2. Az új dal rögzítése, visszavezetés egyéb tevékenységekbe Ha még marad az óvónőnek és a gyermekeknek energiája, célszerű olyan nyugalmi helyzetet teremteni, ahol csak zenei (és nem tárgyi) eszközökkel, a hangunkkal való játékkal, a tréfás vagy szomorú szöveggel, átélt előadásmóddal próbáljuk a gyermeket zenehallgatóvá nevelni. Ha úgy véljük, a gyermek már nem képes 4 versszakos tréfás angol dallam végighallgatására -
bármilyen jó is lenne még a magasabb-mélyebb, ill. a hangszerek hangszínének érzékeltetésére - legyen a tarsolyban rövidebb dallamunk (pl. Hull a szilva…, Virágos kenderem…). Eljátszhatjuk hangszeren az új dalt, hallgathatunk igényes gépzenét (pl. természetről, virágról szóló népzenei anyagot, a korábban énekelt Gryllus-dalt, rövid klasszikus zenét, stb.). Szándékosan vázoltam ilyen hosszan egy hagyományos énekes foglakozást, hagyományos zenei anyaggal (ha mégsem ismertétek az ÉNÓ dalait, ideje utánanézni!), ami a tervezés szerint belefér egy bő félórába, de az anyag- és időbeosztás rugalmasan kezelhető. A soknak tűnő feladatsorból a gyermek úgyis választ: ami nem érdekli, abból „kivonul”, még ha jelen is van. A kisebbek közben jönnek-mennek, de ők gyakorta akkor is „ott vannak”, ha éppen nincsenek a helyszínen (!). A következőkben röviden szeretném bemutatni további tapasztalataimat és álmaimat az óvónők folyamatos zenei feladatairól, melynek tudatossága és tervszerűsége szintén nagyon fontos eleme zenepedagógiai munkának. ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „NAPONTA” A gyakorta látott és javasolt ötletek: • Az érkező gyermekek fogadása időnként (!) énekes köszöntéssel, amire a gyermek gyakran válaszol hasonlóan, akár énekes beszélgetés is kialakulhat. Dallami-ritmikai visszhangjátékra, ill. kitalálásra törekedjünk, és ne hagyjuk „idétlenkedéssé fajulni! • Vigasztalás, babusgatás ölbeni játékokkal, melyhez érdemes tanulmányozni az „Ének a bölcsődében” könyv - lassan feledésbe merülő - kedves dallamait (. • Konfliktusok megoldása egy tréfás kiszámolóval (pl. ÉNÓ-4…akire jön 13, azé lesz a vitatott játék), a helyzethez illő dal éneklésével (pl. lányok-fiúk vitája helyett az ÉNÓ101). • Zenehallgatás nap bármely szakában, elsősorban óvónői énekléssel, hangszerjátékkal, de az ettől ódzkodók tartsák a lejátszó-eszközöket testközelben, és hallgatassák a népi, klasszikus, igényes gyermekvers-zenésítések kazettáit, ha a csoport légköre megengedi. Lehetőleg olyan zenét, ami máshol ritkán, sőt egyáltalán nem kerül a gyermek környezetébe, és ne engedjünk annak a könyörgésnek, hogy ők mindig ugyanazt szeretnék hallgatni. Egyéb tevékenységekhez (vizuális, játék) is érdemes háttérzenét adni, ez nem feltétlenül kell, megfeleljen az adott témának, csak ha erre tudatosan készülünk (időnként lépjünk túl a „Négy évszak” és a „Moldva” slágerein). • A pihenőidőben használjuk a gyönyörű altató-dallamokat is, melyek bőséggel találhatók a Törzsök és a Forrai könyvekben (Ének a bölcsődében, Európai gyerekdalok). • Szintén éljünk az énekes elköszönés, búcsúztató dallam lehetőségével a távozó gyermek esetében, a még maradó gyereket is biztassuk erre, akkor is, ha szülők kezdetben furcsán tekintenek ránk. Ennek megoldására a heti-havi zenélésekben van módunk! ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „HETENTE” • A helyi programoktól függő, hogy milyen sűrűséggel és rendszerességgel tervezitek a zenei tevékenységeket, de a heti egy-két alkalom szinte mindenhol megtalálható. Ezeket ne hanyagoljátok el, ha mégis úgy alakul, hogy valami más program felborítja a tervezést (pl. az első hó élménye, egy séta a zenélés elé kerülhet), akkor valamikor érdemes azt pótolni. • Módszertani szempontból érdemes arra törekedni, hogy a kiemelt zenei képesség (hallási, ritmikai, éneklési, stb.) fejlesztése minél többször és változatos formában kerüljön elő a hét folyamán, de több héten keresztül még hatékonyabb lehet, főleg
„egyéni bánásmód” alkalmazásával (vagyis egy-egy megfelelő pillanatban vonuljunk el egy-egy gyermekkel, és foglalkozzunk vele külön is!) ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „HAVONTA” • Egy-egy képesség kiemelt fejlesztése akár egy hónapig is előtérbe kerül (de a tervezetmintából is kiderül, hogy az egymástól csak elméletileg elválasztott területek együtt és egymásért fejlődnek. Nem lehet önmagában a tiszta éneklést fejleszteni a hallás- és ritmusérzék fejlődése nélkül, de heteken át érdemes az énekléshez szükséges helyes testtartásra, az artikulációra, a dallamvonal „javítására”, a megfelelő hangmagasságon való éneklésre (az óvónőnek is!) törekednünk. • Havi rendszerességgel lenne jó hallani olyan zenei programokról, ahol a zenehallgatásról a szülők gondoskodnak. A legtöbb csoportban akadnak hivatásos zenész, vagy csak hangszeren játszó apukák és anyukák. Az általuk megszólaltatott hegedű, cselló, fuvola, klarinét, oboa, de a „becipelt” bőgő, cimbalom, kürt stb. egy életre szóló élményt és tanulást jelentenek a gyermekek számára (megkockáztatom, jobban megmarad bennük, mint a sokszor meghallgatott „Péter és a farkas”?). • Eredményes lehet az óvónők és a zeneiskolai tanárok együttműködésével, akár havonta létrehozott kis „koncert-sorozat”, óvodásaink gyakorta ilyenkor választják ki, hogy ők majd melyiken szeretnének játszani. ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „ÉVENTE” Az eddig áttekintett programok bőven kimeríthetik az éves zenei lehetőségeket, így ide már csak néhány megjegyzést tennék: • Az év dalanyagának tervezésben az évszakokhoz, ill. az alkalmakhoz (ünnepek) kötődő zenei anyag ne váljon egyhangúvá: ősszel gyakorta kimerül a „Lipem-lopom…” /szőlő/, a „Hej, a sályi…”/alma/, „Én kis kertet… /kert/ állandó énekeltetésével. Jó esetben még felcsendül az „A kállói…” és a „De jó a dió…”, de lehetne bővíteni szép őszi dallamokkal a repertoárt (Lopják az úr szőlőjét…, Kellene szépkert…, Hervad már a…, stb.) akár a gyerekek kitalálta játékokkal körítve. A karácsonyi, farsangi, majd tavaszi és „ballagási” repertoárt érdemes bővíteni még a régi tankönyveinkből is! • Tartsunk - legalább évszakonként - „énekes szülői értekezletet”, ismertessük meg és daloltassuk el a szülőkkel azokat a szemelvényeket, amiket a gyerekekkel is veszünk! A szülőkben is fontos tudatosítani, hogy miért fontos a zenélés az óvodában, hogyan érvényesül a más területekre gyakorolt transzferhatása (nyelvi, matematikai, stb., de leginkább érzelmi és szocializációs). Ha már azt elérjük, hogy ne intse le a dalolgató, mondókázó gyermeket, hogy ne csak a médiából áradó zenével találkozzon szülő és gyerek egyaránt, akkor már nem volt hiábavaló a munkánk! A fentiekben azokra - az óvónőktől gyakran hallott - kérdésekre is próbáltam választ adni, ami a vegyes csoportban jelentkező problémákra és a zenei anyag megújítására is megoldás lehet. Az ország óvodáit járva látom-hallom helyi gyűjtésekből, más módszerekből átvett zenei anyagok és játékok gazdag tárházát, amit érdemes lenne e lap hasábjain is átadni egymásnak!
Dr. Szarka Júlia ELTE TÓK docens
