Horváth Imréné Dr. Baráti Ilona A környezeti nevelés társadalmi és mérnöki vonatkozásainak komplexitása a műszaki felsőoktatásban

Horváth Imréné Dr. Baráti Ilona A környezeti nevelés társadalmi és mérnöki vonatkozásainak komplexitása a műszaki felsőoktatásban 1.

A környezeti nevelés társadalmi vonatkozásai, az oktatás és a társadalmi igények összehangolása

A társadalom, illetve a társadalmat alkotó embercsoportok hosszú évszázadok óta gondolnak úgy az iskolára, mint a nevelés egyik alapbázisára. Az oktatás különböző színterein eltérő arányban jelenik meg az oktatás és a nevelés, de igaz, hogy óvodás kortól kezdve a felsőoktatásig valamilyen mértékben, burkoltan, vagy kevésbé burkoltan, de a nevelés jelen van. A nevelés irányultsága, főbb elvei mindig függenek az éppen aktuális társadalmi viszonyoktól, rendszerektől, a fejlődéséhez szükséges vélt vagy valós igényektől. Az intézményesített nevelés tehát a különböző oktatási intézményekben zajlik, a családokkal szoros együttműködésben, esetenként azonban nem teljes egyetértésben. Az előre meghatározott, és néha ideológiai célokat szolgáló nevelési elvek nem mindig illeszkednek a családok által preferált elvekhez, így az oktatók és a családok együttműködése nem mindig egyszerű. A környezeti nevelés témaköréhez tartozó egyszerűbb „esetek” (pl. hulladékgazdálkodás, ivóvízkészlet megóvása) viszonylag kevés vitát generálnak, a tájékozottabb szülők már maguk is pozitív hozzáállást mutatnak, képesek gyermekeiket jól orientálni. Ez érték, valamint fel- és kihasználandó előny, hiszen a közvetlen környezet észlelése hatást gyakorol a személyiségre már kicsi gyermekkortól kezdve. A szocializáció – amely a társas és kulturális folyamatosság biztosítása, valamint a fejlődés elérésének eszköze, és összességében a társadalomban való hatékony részvételhez szükséges szerepviselkedések tanult folyamata – a környezeti nevelés szempontjából rendkívüli jelentőségű. Bagdy Emőke professzor asszony átfogóan így ír erről: „A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Mások viselkedésének látott, átélt, tapasztalt élményei, a szülők által nyújtott viselkedési minták, a saját magatartásunkról nyert visszajelzések módosító hatásai és a tudatos nevelés útján közvetített törekvések egyaránt belejátszanak ebbe a fejlődésbe.” (BAGDY, 1977) Mivel folyamatról van szó, az életkor is meghatározhatja azt, hogy a szocializáció mely szintjéről, milyen fázisáról beszélhetünk. „Az életvitel a személyes életregényünk része, olyan tanulási eredmény, amely az adott kultúrákban nemcsak a hagyományok, hanem a spontán és a tudatos nevelő hatások összetevőjeként alakul ki. A környezeti szocializációs folyamatban utódaink megtanulják szüleiktől – elsősorban utánzásos, modellkövetéses mechanizmusokkal – hogyan viszonyuljanak környezetünkhöz, annak természeti, épített, ember által megalkotott és társas vonatkozásaihoz.” (HAVAS, 2001) A környezeti nevelés az 1990-es években már megkülönböztetett figyelmet kapott. A természettudományos és a társadalomtudományos kutatások, illetve eredmények is alátámasztották az addig inkább csak kevesek számára fontos környezettudatos viselkedés és szemlélet szükségességét. A környezeti nevelés társadalmi üggyé vált. Elfogadottá vált, hogy a cél érdekében a szocializációs folyamatokat feltérképezve, annak pozitív hatásait felhasználva, be kell vonni az oktatási intézményeket is. A cél pedig nem lehet más, mint az, hogy megfelelő ökológiai kultúrával rendelkező fiatalok hagyják el az iskolapadokat, illetve kezdjék meg önálló felnőtt életüket.

1

2.

A műszaki felsőoktatás képzési programjaiba integrált környezeti nevelés

A magyar felsőoktatás sokszínűsége annak köszönhető, hogy hagyományos és új szakterületek is teret kapnak a képzések programjaiban. Az intézmények megpróbálják előre felmérni a tudomány fejlődésére reagáló piaci szereplők munkaerőigényét, és képzési programjaikat úgy alakítják, hogy a majdani végzettek a ma még kevésbé művelt területekhez is értsenek. Jelentős számban indulnak olyan képzések, melyek építőiparral, építőművészettel, környezetvédelemmel, város-, és tájépítéssel kapcsolatosak, így ezeken a szakokon mindenképpen hangsúlyozni kell az említett területeken megjelenő és feltétlenül csökkentendő káros környezeti hatásokat. Az épületek energiaellátásával, az energia előállításával, az elsődleges és másodlagos energiahordozókkal, energiaszállítással összefüggő területeket is ide értve kijelenthető, hogy 20-nál több képzés esetén lehet és kell fókuszba helyezni az energiatudatosságot. Néhány képzés, illetve szak, amely feltétlenül érintett ebben a kérdéskörben: építész (osztatlan), építészmérnök (BSc, MSc), építőmérnöki (BSc, MSc), környezetmérnöki (BSc, MSc), településmérnöki (MSc), ingatlanfejlesztő építészmérnök (MSc), környezettudományi (MSc), létesítménymérnöki (MSc), környezetgazdálkodási agrármérnök (BSc, MSc), ipari és környezetvédelmi biomérnöki (MSc), energetikai mérnök (BSc, MSc), létesítménymérnöki (MSc), épületgépészeti és eljárástechnikai gépészmérnök (MSc), földtudományi mérnöki (MSc), urbanista (MSc). A felsorolt képzések számosságából látható, hogy a leendő műszaki értelmiség népes tábora találkozik képzése során az energiatudatosság, a fenntarthatóság gondolatkörével, és igen sok esetben direkt módon, közvetlen tananyagként is foglalkozik vele. 3.

Környezeti nevelés jelenléte a mérnökképzés különböző területein

A környezeti nevelés és a fenntartható fejlődés a XXI. század egyik legfontosabb globális kihívása. A környezeti nevelés sok területén van előrelépés, a nevelés hatását azonban leginkább abban mérhetjük le, hogy mi magunk is egyre szélesebb körben ismerjük fel a problémákat. A képzés felső szintjein igen sok alap- és mesterszaknál párhuzamosan több tudományterület érintett, az ismeretek szerteágazóak, interdiszciplináris kapcsolatokról van szó. Hallgatóinkat az első pillanatban a környezeti neveléstől távol állónak látszó területeken is érdemes, sőt kell is befolyásolni. Vegyük észre a lehetőségeket. Az oktatott tananyagok tartalmából, de az oktató „közvetítéséből” is leszűrhetők bizonyos elvárt viselkedésformák, szükséges tevékenységek, környezetünk megóvásával kapcsolatos alapelvek. A XXI. század egyetemeinek kiemelt feladata, hogy a természetes és az épített környezet iránt felelősséget érző és viselő értelmiséget neveljen. Ahol az oktatott tudományterületek szorosan kapcsolódnak a fenntarthatóság valamely fókuszpontjához, ott ez a feladat még határozottabb, még inkább elvárt. Az építőmérnök-képzés ilyen terület. Közös álláspontként leszögezhető, hogy a fenntarthatóság kérdéskörére (is) irányuló képzés a tananyagtartalmak átdolgozását és oktatásmódszertani változtatásokat igényel, amelynek feltétele, hogy az egyetemi oktató elmélyítse az erre vonatkozó új ismereteit, és szakmódszertani kultúráját is fejlessze. Intézményesített oktatáson kívül is találkozunk azonban környezeti neveléssel, számos kisebb-nagyobb szervezet foglalkozik a kérdéssel, és ezen szervezetek eredményei beilleszthetők a képzésekbe. A környezeti hatásokkal foglalkozó szervezetek felmérései és kutatásai segítséget jelentenek az intézményeknek, a döntéshozóknak, rávilágítanak a legfontosabb szükségletekre, a legégetőbb kérdésekre. Így volt ez az Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Központ, 2010-ben nyilvánosságra hozott jelentésével is, amely

2

a magyar épületállomány sajnálatosan alacsony energiahatékonyságára mutatott rá (ÜRGEVORSATZ, 2010). Építőmérnökök körében előtérbe kerülő probléma az épületek építőanyagának minősége, és a létrehozott létesítmények energiafelhasználása. Az Ürge-Vorsatz Diana által összeállított jelentés így szól erről: „Magyarországon az épületek az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik kulcsszereplői, az energiafelhasználáshoz kapcsolódó szén-dioxid (CO2) kibocsátás közel feléért felelnek. Ezt részben a magyar épületállomány alacsony energiahatékonysága okozza.” Az épületállomány energiahatékonysága függ a létesítmény anyagától, fűtési-szellőztetési rendszerétől. Jó minőségű épületek esetén csökkenne az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátása, javulna a levegő minősége, ezzel együtt a életminőség, és a lakosság egészségi állapota. Az építőmérnöki képzés egyes specializációi (korábbi elnevezés szerint szakirányai) a fenti eredmények elérésére irányuló ismereteket nyújtanak a hallgatóknak. Így a tervezés a várható kivitelezési és üzemeltetési költségek kimutatására is kiterjed, hiszen a gazdasági mutatók fontos szerepet töltenek be az energiahatékonyság kérdésénél. Új építésű házak éppúgy előfordulnak vizsgálatok és elemzések tárgyaként, mint felújítandó épületek. Az Európai Unió 2010-ben megalkotott új épületenergetikai irányelvei fokozatosan kerülnek bevezetésre, de cél, hogy 2020-ra felzárkózzunk. A jogszabályban megadott követelményértékeket ettől az időponttól teljesíteni kell (31/2010/EU Épületenergetikai direktíva). A humán erőforrás is fontos tényező, a követelmények teljesítése csak megfelelően képzett szakemberekkel lehetséges. A legjobb terv is csak szakszerű kivitelezés és üzemeltetés esetén éri el a kívánt eredményeket. 4.

Az építőmérnök-képzés környezeti neveléssel kapcsolatos tantárgyai, témakörei

Az építőmérnöki szakma különleges szerepet kap a környezeti nevelésben, hiszen jellegzetessége és jelentősége abban mutatkozik meg, hogy a társadalom minden tagja látja és használja produktumait. Ezek többek között az épületek, utak, vasutak, hidak, vízellátási és csatornázási műtárgyak, vízrendezéssel és folyószabályozással kapcsolatos építmények. Nem véletlen, hogy a BME Építőmérnöki Karának honlapján ez olvasható (BME, 2005): „Az építőmérnökök felelőssége talán a legnagyobb a mérnöki tevékenységek közül, kisebb mérnöki hibák is emberéletet követelhetnek, leginkább befolyásolja a természetet, és gyakorlatilag minden építőmérnöki alkotás egyedi. Az építőmérnökök szerepe jelentős a természeti és az épített környezet megóvásában, de az ember által okozott katasztrófák elhárításában is.” Az építőanyagok és szerkezetek, valamint az építési technológiák megválasztása szorosan összefügg az épület környezetre gyakorolt hatásával, és az épület teljes életciklusa alatt igényelt energiával. A környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatás kivédése, csökkentése okán a figyelem a környezetbarát építőanyagok felé fordult. Az épület energiafogyasztásának drasztikus mérséklése érdekében kidolgozott passzívház mint épületfajta is egyre ismertebb, így ezen épületek tervezését és kivitelezését oktató hosszabb-rövidebb programok is megjelentek a felsőoktatási intézmények tantárgyaiban, illetve projektjeiben, diplomatémáiban. A szakma komplexitása okán igen sok építőmérnöki tantárgy kapcsolódik erősebb vagy lazább szállal a természetes és az épített környezethez. A tantárgyak közül néhány: Építőanyagok; Környezetmérnöki alapok; Közművek; Vízépítés, vízgazdálkodás; Szerelt technológiák; Szakipari technológiák; Regionális közmű rendszerek; Víz és környezeti kémia és hidrobiológia; Városi környezetvédelem, Környezettechnika; Környezeti kárelhárítás; Hulladékgazdálkodás; Épített környezet védelme; Épületfizika és –kémia; Talaj és szerkezet kölcsönhatása; Rekonstrukció anyagai; Betontechnológia, Épületek rekonstrukciós tervezése; Üveg épületszerkezetek; Szerkezetek védelme és javítások tervezése; Környezetbarát építés. 3

Ez utóbbi tárgy esetén egyértelmű a kapcsolat, amely a felsorolt többi tárgy esetén talán rejtettebben jelentkezik. Rövid tananyagtartalom ismeretében azonban mindig tisztázottá válik, milyen kitekintéssel tárgyalják az egyes területeket az oktatók. Pl. a Szakipari technológiák című tárgy az építkezés befejezéséhez használt anyagok értékelésekor, csoportosításakor figyelemmel van a környezetre gyakorolt hatással, méghozzá a teljes életciklusra vetítve az egyes hatásokat. 5.

Oktatási módszereink a szemléletformálás szolgálatában

A szemléletformálás viszonylag hosszú és lassabban beérő folyamat, ennek tudatában kell a módszereket kiválasztani és a lehetőségeket megragadni. A tárgyak oktatása rendszerint egyetemi előadások és gyakorlatok, illetve laboratóriumi foglalkozások keretében valósul meg. Az oktatók módszertani tájékozottságától, módszertani eszköztárától függ, hogy az ismeretek átadása, elmélyítése és gyakoroltatása milyen módon valósul meg. A hagyományos oktatási módszerek mellett egyre több tárgy esetében fordul elő a projektoktatás. Ezek a feladatok hosszabb ideig tartanak, és sikeres teljesítésük komplex ismeretanyagot, megfelelő habitust, valamint olyan készségeket igényelnek, amelyekre a valódi munkahelyzetben is szükség lesz. Az egészséges épületek, és szerkezetek létesítése, valamint a káros környezeti hatások csökkentése érdekében érdemi és használható megoldásokat mutatnak be az oktatók már a projekteket megelőzően, így a hallgatók az energiatudatosság, fenntarthatóság szem előtt tartásával dolgozzák ki feladataikat. A környezeti nevelés társadalmi és mérnöki vonatkozásai hangsúlyossá válhatnak egy-egy jól megfogalmazott diplomafeladat esetén. A diplomamunka olyan szellemi termék, amely több félév alatt elsajátított tudás, és megszerzett kompetenciák bizonyítéka, egy olyan projekt, melynek célját az oktató tűzi ki, a végeredményhez vezető utat viszont a hallgató járja be. Az építőmérnöki alapképzés (BSc) nyolc szemeszteres, a hallgató a 8. szemeszterben néhány tárgy teljesítése mellett készíti el első diplomamunkáját. A mesterképzés a BSc-re épülő 3 féléves képzés, szintén diplomamunkával zárul. A munkában megjelenhetnek és megjelennek olyan feladatrészek, amelyek a hallgató figyelmét a fenntarthatóság szempontjából helyes megoldásokra irányítják. A kész diplomamunka írásos anyagában az energiatudatos megoldásokra utaló fejezetrész a hallgató számára egyértelműsíti azt, hogy a kérdést állandóan napirenden kell tartani, és minden feladatnál át kell gondolni e szempontok érvényesítését. Terjedelmi korlátok miatt teljes dolgozat bemutatására nincs lehetőség, de két közelmúltban készült munka rövid ismertetése és a végkövetkeztetések felidézése rámutat a szemléletformálás folyamatára. 6.

Egy mesterdiploma környezeti szempontokra utaló konklúziója

A diplomamunka témáját általában az oktatók javasolják, természetesen a hallgatói véleményeket, esetleges szándékokat is figyelembe véve, és szem előtt tartva a téma időszerűségét, illetve közvetlen kapcsolatát az építési feladatokkal, környezetünkkel. Egy-egy ilyen feladatkiírás mindenképpen hangsúlyossá teheti a környezeti és fenntarthatósági szempontokat, és ez a most bemutatásra kerülő kiírásban is így volt. Idézet a feladatkiírásból: „A fenntartható építés érdekében a tervezés és a kivitelezés a korábbi tudományterületek ismeretei mellett újabbakat is felhasznál. Ilyen új terület pl. az építésökológia. Az ismeretek felhasználása, alkalmazása az építési tevékenységet új szempontok szerint értékeli. A diplomamunka keretében egy megvalósult, és egy - a jelenlegi energetikai rendelet követelményeit teljesítő - azonos építészeti tartalommal bíró alternatív épület energiaigényének, környezetterhelésének és gazdaságosságának összehasonlítása a feladat.” (ÉNEKES, 2012). 4

A diplomakiírás bevezetőjében tehát az oktatók által meghatározott célok és szempontok jelennek meg, részletezve az elvégzendő feladatot. A diplomamunka az egyik konzulens által korábban tervezett környezetbarát építőanyagokból megépült létesítményt tekintette viszonyítási alapnak. A megvalósult épület a Medgyasszay Péter, Novák Ágnes és Büki Péter által tervezett, Balmazújváros, Keleti utca Hrsz. 188/20. sz. alatt épült Nagyszík Látogatóközpont volt (MEDGYASSZAY-NOVÁK-BÜKI, 2008). A diplomamunkát Énekes Márk készítette, pontos címe: „Megvalósult épület energiaigényének, környezetterhelésének, gazdaságosságának elemzése” (ÉNEKES, 2012). A munka célja tehát a megépült Látogatóközpont energetikai, környezetterhelési és gazdaságossági szempontú összehasonlítása volt egy olyan alternatív épülettel, mely hagyományos szerkezetekkel épülne. Műszaki diplomáról lévén szó, igen jelentős a számítási és a rajzolási feladatrész. Jelen cikk célját szem előtt tartva a teljes dolgozatból a szemléletformálásra utaló sajátosságokat emelem ki. A szemléletformálás folyamata valójában már a tanulmányok elején megkezdődik. Ezen a hosszú úton egy-egy tantárgy tartalma további gondolkodási folyamatokat indít el, valószínűleg igen fontos állomás a diplomamunka. Ismert, hogy a diplomamunka önálló feladatokat ró a hallgatóra, amelyhez azonban jelentős segítséget nyújtanak a konzulensek. A munka során életciklus-elemzés (angolul: Life Cycle Assessment, LCA) készült. Az LCA egy termék, folyamat, technológia vagy szolgáltatás teljes életútja során vizsgálja annak környezetre gyakorolt potenciális hatásait, jelen esetben az épület környezetre gyakorolt hatását. Egy (építőipari) termék életútja kiterjed az előállításához szükséges nyersanyag bányászatától, az előkészítésen, a gyártáson, a szállításon keresztül a használatig, majd a használat után keletkező hulladék hasznosításáig, vagy kezeléséig. A teljes folyamat alatt vizsgálja az anyag- és energiafelhasználásnak a környezetre gyakorolt hatását is. Ezek a mutatók a diplomamunkában a következők voltak: a kumulatív energiaigény, a felmelegedési potenciál, és a savasodási potenciál. A hallgató, Énekes Márk, a két épület költségvetését összehasonlítva láthatóvá tette, hogy a környezetbarát építőanyagból épült (faszerkezetű tartóváz közé vályogtégla falazat 15 cm vastagságban, külső oldalára 35 cm-es szalmabála hőszigeteléssel, és 5 cm vályogvakolattal) és a hagyományos falazóanyagból készülő épület teljes életciklusra számított költségei azonosak. A környezetterheléssel kapcsolatos számítások azonban jelentős különbséget mutattak. A kumulatív energia igény éves átlaga a hagyományos épületnél mintegy háromszorosa a környezetbarát épületének, és a felmelegedési potenciál egy évre vetített értéke is mintegy 35%-kal több. Döntő szemléletformáló hatással bír a diplomamunkában megjelenő két épület számított eredményeinek összehasonlítása, és annak megismerése, illetve felismerése, hogy környezetünkre egy környezetbarát építőanyagokból épült, és egy hagyományos építőanyagból épült közösségi létesítmény milyen terhelést jelent. Mindenképpen érdemes a hallgató konklúzióját idézni (ÉNEKES, 2012): „Összességében maga az elvégzett vizsgálat rendkívül tanulságos volt és sok érdekes eredménnyel szolgált. Érdekes volt végigvinni egy olyan vizsgálatot, mely nem ér véget egy energetikai minősítéssel, hanem olyan fontos, és a mai környezetbarát és fenntartható fejlődés gondolatait tükröző szempontokat is figyelembe vesz, mint a környezetterhelés vagy a gazdaságos üzemeltetés, mindezt egy 30 éves életcikluson értelmezve. A mai előírások, és sajnos az igények is, egyelőre figyelmen kívül hagyják a környezetterhelési vonatkozásokat, de vélhetően az energetikai és a gazdaságossági követelmények mellé felzárkózik lassan a környezetterhelés is. Ha az építés, és az építőanyagok környezetre gyakorolt hatását vesszük figyelembe, látható, hogy a ma használatos építőanyagok gyártása mennyire káros a környezetre, de szerencsére a fenti példa jól tükrözi, hogy van alternatíva.” A több hónapos munka eredményeként tehát megfogalmazódott egy olyan álláspont, mely rávilágít a környezetterhelés vizsgálatának a szükségességére. Remélhetőleg valós tervezési vagy döntési helyzetben is visszaköszönnek ezek a gondolatok, és hallgatónk végső 5

konklúzióját nem felejtve, másokat is tájékoztat a környezet gyakorolt káros hatások csökkentésének lehetőségéről, és ehhez alkalmas építőanyagokat és technológiákat tud majd nevesíteni. 7.

A szűkebb és tágabb „környezet” formálása

2015 első félévében született az a diplomamunka, amelyben egy hallgató a hazánkban még kevéssé ismert előregyártott ModCell szalmabála falpaneles rendszert tanulmányozta. Feladata egy szalmabálák felhasználásával, valamint egy azonos alapterületű, de hagyományos építőanyagok használatával építendő lakóépület különböző szempontú összehasonlítása volt (GOÓTS, 2015). Goóts Lilla munkája végén az éves hőveszteségre vonatkozóan fontos megállapítást tett. A szalmabála paneles rendszer hővesztesége 2/3-a volt a hagyományos falazatú épületének. A hőveszteségek csökkentése minden építésnél alapvető cél, tehát ebben az összehasonlításban nagyon leegyszerűsítve a tényt, a szalmabála falpanel „nyert”. De nyert a hallgató is, környezete is, és mi is. A diplomavédés után 3 hónappal ugyanis Lilla egy kis interjúban így idézte fel a folyamatot, így foglalta össze gondolatait a munkáról: „Amikor a BME-re mentem, a különféle építési technológiákról édesapám által volt némi fogalmam, viszont az egyetemen sokat tanultam az energiatudatos szemléletről, építésről és ennek fontosságáról. Főként az egyetemi tanulmányaim vége felé, az utolsó 1,5 évben hallottam a tantárgyakban erről a témáról, például a „Lakóépületek tervezése” tantárgyban, és a különféle „technológia” tantárgyakban, mint például a „Szerelt technológiák”. Sokat olvastam ebben a témában, mert az előadások felkeltették az érdeklődésemet. Tanulmányaim alatt, főként a diploma írása során változott meg környezetem véleménye is. Napi szinten foglalkoztam vele, így sokat meséltem a családnak, barátoknak. Elsőként ugyanis acélvázas épületet szerettem volna a diplomamunkámba betervezni (a környezetemben, építkezéseken, acélvázas épületek építését láttam), de a Tanár Úr megmutatta ezt az új technológiát, és felkeltette az érdeklődésemet. Addig erről nem tudtam sokat, és környezetem se. A héten megkeresett itt, Szekszárdon egy család, hogy „szalmabála” házat szeretnének építeni, és hallották édesanyámtól, hogy én ebben a témában írtam a diplomamunkámat, így eljöttek egy beszélgetésre. Nem tudták egészen pontosan, hogy miből szeretnék a családi házukat megépíteni, csak azt tudták, hogy természetes anyagokból szeretnének egy gazdaságos családi fészket építeni. Az egyetemen elhivatott oktatókkal inkább találkoztam, mint diákokkal, viszont azt vettem észre, hogy a diákok az évek alatt egyre inkább közelednek a téma felé és érdeklődőek, befogadóak.” 8.

Összefoglalás

Jelen cikk fő célkitűzése az volt, hogy rávilágítson arra, a társadalom részéről érkező környezeti nevelésre vonatkozó igény összecseng a felsőoktatás törekvéseivel. Folyamatos a megújulás, a tudomány eredményeire és a társadalmi elvárásokra egyaránt fókuszáló komplex képzés került előtérbe, ily módon a mérnökképzés bemutatott szegmensében szakmai, környezeti, és társadalmi szempontokat is szem előtt tartó munkavégzésre készítik fel a fiatalokat.

6

Felhasznált irodalom   



  

31/2010/EU Épületenergetikai direktíva BAGDI E. (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó, Budapest. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőmérnöki Kar (2005): BME, Építőmérnöki Kar: http://www2.epito.bme.hu/mit-csinal-egy-epitomernok?language=hu. (2015.10.25.) ÉNEKES M. (2012): „Megvalósult épület energiaigényének, környezetterhelésének, gazdaságosságának elemzése” című építőmérnöki MSc diplomamunka (konzulensek: Dr. Medgyasszay Péter egy. docens és Horváth Imréné Dr. Baráti Ilona egy. docens) GOÓTS L. (2015) : „Könnyűszerkezetes favázas, előregyártott szalmabála panelek technológiájának hazai adaptációs lehetőségei és nehézségei” című építőmérnöki BSc diplomamunka (konzulensek: Dr. Medgyasszay Péter egy. docens és Horváth Imréné Dr. Baráti Ilona egy. docens) HAVAS P. (2001): A környezeti neveléstől a fenntarthatóság pedagógiájáig. http://www.korlanc.hu/download/cikk8.htm (2011.10.22) MEDGYASSZAY P . - NOVÁK Á. - BÜKI P. (2008): Nagyszík Látogatóközpont Balmazújvároson (1600 m2), építészeti terv ÜRGE-VORSATZ D. (2010): Egy nagyszabású, energia-megtakarítást célzó, komplex épületfelújítási program hatása a foglalkoztatásra Magyarországon. Éghajlatváltozási és Fenntartható Energiapolitikai Központ, CEU, Budapest.

7