érezte, mintha valami furcsa pokolból szabadult volna meg, ahol csupa jóságból szörnyen megkínozták. Nagyon, nagyon tehetetlennek érezte magát, akár egy eltévedt bogárka a végtelen hómezőn.
Futni kéne! Szaladni magasba dobott karokkal, és fölrikoltani a feje fölött elhúzó varjakhoz. Öreg zsidóknak látta most ezeket a fekete madarakat, ahogy hazafelé döcögnek a templomból. Az ott reb
Ma már nagyon sokat, bár bizonyosan nem eleget tudunk arról, mi történt Kárpátalján 1944-ben az itt élő zsidókkal. Mint azt Lévai Jenő nyomán Ránki György és Randolph L. Braham is megállapította, közvetlenül 1944. március 19. után még sem a németeknek, sem a Sztójay-kormánynak nem volt pontosan kidolgozott terve a magyarországi zsidóság sorsáról. Ebből a szempontból három sajátos körülmény érdemel figyelmet: 1. Magyarországon, eltérően például a nyugat-európai országoktól ekkor még a lakosság összlétszámához viszonyítva igen sok zsidó élt. 2. Jelentősen befolyásolta sorsukat a hadihelyzet alakulása. 3. Ezzel összefüggésben az a tény, hogya németek nem tudtak jelentősebb erőket erre a feladatra biztosítani, mint azt az Eichmann-kommandó viszonylag alacsony létszáma is muta~a. Ilyen körülmények között rendkívül sok múlott azon, hogya magyar hatóságok milyen állásponto t foglalnak el a "zsidókérdésben". Horthy úgy döntött, hogy visszavonul, szabad kezet adott a Sztójay-kormánynak ezen a téren is. A parlament munkáját felfüggesztették, a kormány rendeleti úton irányította az ország életét, így Horthy nem is kényszerült arra, hogy aláírását adja több százezer magyar állampolgár kifosztását, gettók ba, gyűjtő táborokba zárását, majd deportálásátjelentő rendeletekhez. 1 Hogy mennyire nem előkészített, összehangolt, egy központból irányított akcióról volt szó eleinte, * A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nagyszőlősi alapszervezete 1991. május 26-án emléktáblaavatással egybekötött konferenciát rendezett az 1944ben haláltáborokba hurcolt zsidók emlékére. Az itt közölt tanulmánya konferenciára készített előadás bővített, átdolgozott változata.
60
Sáje, hogy károg a ficánkoló fiatalokra, az meg a folyton rágcsáló sakter, a csipás szemeivel, s ott hátul, az a lassú, a sánta Jichok ... Még egyszer visszagondolt a széles arcú parasztra és jóságos asszonyára, aztán eszébe jutott, hogy este, mielőtt lefeküdt, nem imádkozott. Mióta csak emlékezni tud, ez sohasem történt meg vele. Mint egy sötét árnyat, mint egy lerázhatatlan vétket, úgy cipelte most magával ezt a gondolatot .. .
azt jól muta~ák a szakirodalomban eddig kevéssé felhasznált Kárpátaljai Kormányzói Biztos hivatalának 1944-es iratai is. Azt eddig is tudtuk, hogy Magyarország német meg szállása után alig egy héttel a Tiszától keletre fekvő magyar területeket a német hatóságok azonnali hatállyal német vezetés alatt álló hadműveleti területté nyilvánították. 2 A magyar hadsereget a megszállók eleinte igen bizalmatlanul kezelték, az alegységeket laktanyáikban körülzárva tartották, ráadásul a Tiszánál záróvonalat léptettek életbe. Horthy már március 26án kérte ennek föloldását, arra hivatkozva, hogy az orszá~ keleti felével minden összeköttetés megszakadt. A korabeli hivatalos német és magyar propaganda természetesen azt állította, hogy baráti, fegyvertársi-szövetséges csapatok, nem pedig meg szálló k érkeztek Magyarország területére. Horthy nem mondott le, talán hatott rá Hitler fenyegetőzése, hogy ellenállás esetén szlovákokkal és románokkal fogja ellenőrzés alá vonni Magyarországot. Az idős kormányzónak lehetősége és ereje is volt ahhoz, hogy a németek eredeti jelöl~ét, Imrédyt félretolja, és saját emberét (legalábbis ő így vélte), Sztójay Döme volt berlini nagykövetet nevezte ki miniszterelnökké. A náci Harmadik Birodalom magyarországi teljhatalmú megbízot~a személyesen Hitlertől kapott utasítást: " ... gondoskodjék arról, hogy az ország teljes közigazgatását - a német csapatok ott-tartózkodásának idején is - az ő irányítása alatt álló kormány intézze, azzal a céllal, hogy az ország minden eróforrását, elsősorban gazdasági lehetőségeit, a közös hadviselés érdekében maximálisan kihasználja."
Adolf Hitler ezenkívül tudtára adta magyarországi helytartójának:
"Az SS és a rendőrség német erőkkel végrehajtandó magyarországi feladatainak ellátására - ELSŐSORBAN A ZSIDÓKÉRDÉS RENDŐRSÉGI VONATKOZÁSAIBAN (kiemelés - K. L.) a birodalom teljhatalmú megbízottjának törzséhez nyer beosztást egy magasabb SS és rendőrségi vezető, aki a MEGBíZOTT POLITIKAI UTASÍTÁSAI SZERINT JÁR EL. " (kiemelés - K. L.) 4
A magyarországi zsidókérdés végleges megoldása igen fontos, tájékoztatta Ribbentrop német külügyminiszter valamennyi külországi diplomáciai szolgálaton lévő beosztottját, felkészítve őket a várható hivatalos tiltakozásokra is, amelyekben esetleg a semleges államok illetékesei részesíthetik őket. Ribbentrop szerint Magyarországon a nyugati hatalmak befolyásos zsidó és bizonyos egyéb körökre támaszkodva "defetista és tengelyellenes" irányzat létrehozásán fáradoztak. "A magyar sajtó bizonyos része stb. tudvalevően áldozatul is esett ilyen befolyásnak" jegyezte meg Ribbentrop. 5 Az illetékes német körök aggodalma alaptalannak bizonyult. Veesenmayer már március 31-én némi meglepetéssel íJja jelentésében, hogya kormány legutóbbi rendelkezéseivel: " .. . bizonyságottett arról, hogy e kérdésnek (ti. a zsidókérdésnek-K. L.) a MI ÉRTELMEZÉSÜNK SZERINTI MEGOLDÁSÁT (kiemeléS-K. L.) komolyan veszi. Az itteni viszonyokhoz mérten ez a fejlemény szokatlanul gyorsnak mondható. " 6
A hierarchikus rend látszólag működik. Veesenmayer irányítja a magyar kormányt, Sztójay készséges, nála nagyobb lelkesedéssel már. csak Baky László és Endre László, a két új BM-államtitkár "dolgozik" - saját bevallásuk szerint is - "éjt-nappallá téve" a zsidókérdés megoldásán. A kormány, valamint az egyes szakminisztériumok egymás után adják ki a "zsidórendeleteket", amelyekkel Veesenmayer fentebb idézett lelkesedését kiváltották. Feltűnő Veesenmayer őszintesége is: a magyar kormányok 1944-ig "csak" a munkaszolgálattal pusztították a zsidókat, a kamenyec-podolszki deportálás és az újvidéki vérengzés óta a magyar zsidók zömének életét közvetlen veszély nem fenyegette. Most Veesenmayer joggal örülhet: az új magyar kormány azonnal beleegyezett abba, hogy valamennyi magyar zsidót deportálják az országból, a biztos haláltjelentő náci táborokba. De az első zsidó rendeletek, úgy tűnik, nem mindenkit nyugtattak meg a tekintetben, hogy előbb utóbb valamennyi magyar zsidót eltávolítják az országból. Az alsóbb magyar és német hatóságok eddig ismeretlen zsidó tárgyú akciótervének nyomaira bukkantam az Országos Levéltárban. Lehetséges, hogy csak egy ügybuzgó, túl lelkes beosztott magánakciójáról van szó. 1?44. április l-én a kassai német SS parancsnok a helyi csendőri erők parancsnokához az alábbi kéréssel fordult: "A Kárpát-Ukrajna területén fennálló különleges helyzetre való tekintettel kéIjük, hogy az e területen lévő falvakból valamennyi zsidót a rendőrség és a csendőrség által már biztosított városokba: Munkácsra, Ungvárra és Beregszászra szállítsák át.
Huszt a legközelebbi 5--6 napban e célból ugyancsak le lesz zárva, és akkortól ez is rendelkezésre áll majd. " 7 Az SS őrnagy kérése értő és egyetértő fogadtatásra talált. Tölgyesy Győző csendőrezredes, a kassai VIII. csendőrkerület parancsnoka (ide tartozott
a Felvidék és Kárpátalja területének jórésze) már másnap, április 2-án délelőtt ll-kor személyesen tárgyalt a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság helyettes vezetőjével, Halász Géza belügyminisztériumi tanácsossal, és nemcsak hogy pártolóan terjesztette elő a német őrnagy kívánságát, de hozzáfűzte saját ötletét is: a fentebb említett városokon kívül "az áttelepítés céljára Huszt és Nagyszőlős nagyközségek is igénybe vehetők". Tölgyesy csendőrezredes valószínűleg tisztában lehetett azzal, hogy majdnem kétszázezer ember ki-, illetve áttelepítéséről, gettókba, gyűjtőtáborokba zárásáról volna szó, ezért további javaslatokat is tett. A zsidók begyűjtésének határidejét április 6-ra tűzte ki, ráadásul igen egyszerű módszert is javasolt: fölvetette, hogy a zsidókat "közigazgatási úton" kellene fölszólítani az "áttelepülésre". Magyarul: gettózzák a zsidók saját magukat ... 8 Pontosabban az ezredes csak a határidő lejárta után esetleg visszamaradottakat óhajtotta áttelepíttetni csendőreivel.
A különlegesen érdekes ebben az egész ügyben a legfelsőbb belügyminisztériumi illetékesek reagálása. Halász Géza telefonon felhívta a BM VII., közbiztonsági osztályának vezetőjét, Király Gyula csendőrezredest, aki még ugyanazon a napon, április 2-án déli 12 órakor vissza is hívta őt, és közölte vele, hogy a belügyminiszter úr utasítására a "kívánság végrehajtandó". 9 Sem Jaross Andor belügyminiszter, sem Halász Géza, sem T ölgyesy Győző nem törődött azzal, hogy ekkor még semmiféle törvény, rendelet nem írta elő a zsidók elkülönítését, gettókba, gyűjtőtá borokba zárását. Egy SS őrnagy pattintott az ujjával, és 24 órán belül Magyarország belügyminisztere beleegyezett közel 200 ezer magyar állampolgár elhurcolásába. Az akció végül is meghiúsult. Álgya Papp Zoltán vezérőrnagy, a Kárpátalja körzetében illetékes 1. magyar hadsereg vezetőivel megtárgyalta a' német őrnagy kívánságát, és még ugyanezen a napon, délután 4 órakor a következőket közölte Halász Gézával: " . .. a zsidók kitelepítése súlyosan zavamá a hadsereg folyamatban lévő felvonulását, különösen ahatármenti járásokban, ezenkívül Munkácson a hadseregparancsnokságnak és közvetlen alakulatainak minden férőhelyre szüksége van, tehát kitelepített zsidók a városba nem irányíthatók" . 10
A Honvédelmi Minisztérium illetékesei Budapesten is tiltakozhattak, mert április 4-én, tehát két nappal később Király Gyula csendőrezredes ismételten fölhívta telefonon Halász Gézát (figyelemreméltó, hogy ezekben a vészterhes napokban, 61
hetekben a máskülönben igen nehézkes, a hivatalos formaságokra, pecsétekkel, illetékes aláírásokkal ellátott iratok ra oly nagyon sokat adó és ezeket megkövetelő büroktaták milyen könnyedén, lelkesen tértek át a szóbeli, informális ügyintézésre . . .), és közölte vele: " . .. a budapesti német illetékes tényezők álláspontja szerint Kárpátalja határvidékéről a zsidók csak a hadseregparancsnoksággal egyetértésben telepíthetők ki, míg egész Kárpátaljáról az összes zsidók, tehát nagyobb arányban kitelepítéséhez (sic!) a budapesti német központi parancsnokság hozzájárulása szükséges. ,,\1
A zsidók "összeszedése", hogy egy korabeli összefoglaló szóhasználatával éljünk, 1944. április 15-én hajnalban indult meg. A száraz tényeket az említett jelentés a következőképpen összegezte: csendőrségi
"Az összegyűjtött kb. 195 OOO főt kitevő zsidót a Munkácson, Ungváron, Varjúláposon és Beregszászon létesített gyűjtőtá borokban, valamint a huszti, máramarosszigeti, kassai, mátészalkai, nyíregyházai, nagyszőlősi, sátoraljaújhelyi, kisvárdai és beregszászi kijelölt gettókba helyezték el. Az összegyűjtött pénz összege, továbbá az ékszerek és egyéb értéktárgyak értéke ismeretlen. "12 Körülbelül 195 ezer fő, néhány százzal, esetleg
néhány ezerrel több vagy inkább kevesebb - ezeknek az "illetékeseknek" nem számított. Brutális őszinteséggel említi ez az összefoglaló, hogy "az összegyűjtés alatt fordult elő néhány öngyilkosság is, ez azonban az összegyűjtött zsidók nagy számához viszonyítva említést sem érdemel." Nem emberekről, említést sem érdemlő, eltávolítandó idegen,ellenségeslényekrőlvanszó.
A kárpátaljai zsidók április lO-én már az újságoktól, rádióktól elzárt legeldugottabb kis hegyi falvakban is értesülhettek arról, hogy "zsidó bizottságokat" kell alakítaniuk. Tölgyesy Győző ezen a napon, ezúttal a már március 29. óta záporozó zsidórendeletek szellemével és betűj ével tökéletes összhangban, ismét csak szóban utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy doboltassák ki a községekben az alábbiakat: ,,1.) Zsidó zsírjegyet nem kaphat. Amennyiben hosszabb időre előre ki lett adva, azt vissza kell vonni. 2.) Minden zsidó-
tól az iparigazolványt azonnal be kell vonni, kivétel, ha egy községben hasonló foglalkozásbeli keresztény iparos nincs. 3.) Az összes közkönyvtárakból zsidó szerzők műveit azonnal ki kell selejtíteni (sic!). 4.) Zsidó üzleteket meg kell jelölni sárga csillaggal, vagy feltűnő helyen j ól olvasható »Zsidó üzlet« felírással. 5.) Minden községben, hol zsidók laknak, a zsidó bizottságokat meg kell alakítani, és ezek felelősek a zsidó lakosság magatartásáért. 6.) Minden 6 éven felüli zsidónak minősülő egyén a sárga csillagot a mindenkori felső ruháján viselni köteles. Amennyiben ennek a rendelkezésnek nem tesz eleget, a csendőrség azonnal elfogja!"13
Baky László "Szigorúan bizalmas" rendeletével I?ár április 5-én a VIII. csendőrkerületbe küldte az Allamvédelmi Központ ügyészi nyomozó osztály 62
vezetőjét és teljes személyi állományát, hogy: "A zsidókérdés megoldásánál később esetleg felmerülő vádaskodásoknak és esetleges visszaéléseknek eleje vétessék" . Egyben utasította az Á VK nyomozó osztály vezetőjét: " ... a zsidók ellen folyamatba tett rendészeti intézkedések végrehajtását személyesen az ügy és zi nyomozó osztály tagjainak felhasználásával ellenőrizze . "14 Szeretném leszögezni, hogy az Á VK rettegett nyomozóit nem a zsidók megfélemlítésére rendelték ki. A fő gondot a "hátramaradt", gazdátlan, elhagyott ingóságok okozták. Egyszeruen túl rövid idő alatt túl sok zsidót szakítottak ki otthonából, nem volt elegendő szakképzett ember, nem volt idő sem a vagyontárgyak hivatalos átvételére, a lakások lepecsételésére. A kísértés pedig túlságosan is nagy volt. Nemcsak a falvak, városok szegényei és sok esetben módosabbjai nézték mohón az elhagyott javakat. A köztisztviselők, rendőrök, csendőrök féken tartására rendelte ki Baky László az Á VK nyomozóit. A zsidók összeszedés ét ugyancsak a Baky László aláírását viselő, 1944. április 7-én megjelent 6163/1944. bizalmas rendelet alapján kezdték el a VIII. csendőrkerületben is. IS De ennek egyes pontjait a helyi közigazgatási, rendőri és csendőri hatóságok egyszeruen képtelenek voltak végrehajtani. Saját hatáskörében Halász Géza ezért habozás nélkül a BM-rendeletet módosító utasítást küldött a kárpátaljai csendőr szárnyparancsnokoknak. Ebben arra hivatkozva, hogy:
"Kárpátalja hadműveleti terület, amelyen a felvonuló honvédségnek minden férőhelyre szüksége lehet, a fent idézett BM. rendeletnek a zsidó lakások lezárására és lepecsételésére vonatkozó rendelkezése szó szerint nem hajtható végre, annál kevésbé, mert az 1941. évi zsidó kitelepítés során is az volt a tapasztalat, hogy alakosság az elhagyott zsidó házakat lezárásuk dacára rövidesen feltörte és kirabolta . . . "16
Halász Géza az 1941. augusztusi zsidó deportálásra utalt, amelynek során elsősorban Kárpátaljáról, de egyes nagyobb városokból is összeszedték a "rendezetlen állampolgárságúnak" minősített zsidókat, és összesen körülbelül 18 ezer embert deportáltak az országból. Többségüket Kamenyec-Podolszkban a nácik ukrán kollaboránsokkal együttműködve lemészárolták. Halász Géza módosításainak lényegét az ungvári rendőrkapitányság vezetője 1944. április lS-én saját hivatali helyiségében a "zsidótörvény végrehajtása tárgyában megtartott" értekezletről fólvett " Hivatalos emlékeztető" -ben a következőkben foglalta össze: a zsidóktól őrizetbe vett különféle értékeket nem a Nemzeti Bank munkácsi fiókjába, hanem a munkácsi rendőrkapitányságra kell küldeni. A kassai VIII. csendőrkerület ungvári osztályát arról is tájékoztatták, hogy a ámzett: dr. Meggyesy Lajos ávk. ügyész, átvételi bizottság, Munkács, rendőrkapitányság . Értéknek számít:
pénz, ezüst, arany és mindennemű nemesfém, drágakő, takarékbetétkönyv, részvény, értékpapírok, írógép, fényképezőgép, óra. Honvédségi anyag: sítalp, sícipő, kerékpár, látcső, bőr, gumiáru, gépkocsi és azok felszerelése. Ezek a csendőrőrsön tárolandók - foglalta össze az ungvári csendőrosz tály veztője, fólhíva a figyelmet arra is, hogy az
értékes textilanyagok, vég vásznak, szövetek, márkás képek, nagy értéket képviselő szőnyegek (perzsák, szmirnák) a községi elöljáróságnak adandók át "tárolás és megőrzés végett. "17 Ha a csendőrök, rendőrök hagyták volna, akkor elvben, a már idézett 616311944-es BM rendelet értelmében a zsidók csak a rajtuk lévő ruhát, felső kabátot, legfeljebb két váltás fehérneműt, fejenkét legfeljebb 14 napi élelmet vihettek volna magukkal, összesen legfeljebb 50 kg mennyiséget, de ebbe mindent, még a takarók, ágyneműk, matracok stb. súlyát is beszámították. 18 Igen sok helyen azonban az eljáró közegek még arra is alig adtak időt a zsidóknak, hogya legszükségesebb ingóságokat összeszedjék. Így azután nagyon sok minden maradt a zsidók elhagyott lakásaiban, amelyeket természetesen a helyi lakosság azonnal el is kezdett fosztogatni. Halász Géza már 1944. május l-én, hivatkozva 16211944-es rendeletére, újabb utasítást küldött a kárpátaljai hatóságoknak. Ebben megállapította, hogy ezen rendelete ellenére "több helyen előfordult, hogy zsidók elhagyott házaiból és lakásaiból ingóságokat elidegenítenek" , ezért utasította a hatóságokat a zsidó ingóságok gondos megőrzésére, összegyűjtésére. 19 A zsidók összeszedését, gettókba zárását a zsidókérdés végső megoldásában már Európa-szerte nagy gyakorlatra szert tett német SS-tisztek tanácsait, útmutatásait követve a magyar hatósági közegek végezték. A harmonikus együttműködés egyik érdekes epizódja sokat elárul arról, milyen légkörben zajlottak az események 1944 tavaszán Kárpátalján. Április 17-éneste ll-kor dr. Megay László ungvári polgármester telefonon bejelentette a rendőr kapitányságon, hogy ismeretlen tettes vagy tettesek lakásának ablakát 5 revolverlövéssel bezúzták. A rendőrségi jelentés szerint Megay dr. telefonált Dannecke Teofil (sic!) SS Hauptsturmführernek is, aki arra hivatkozva, hogy ugyanezen a napon ismeretlen személyek egy német katonát is agyonlőttek a városban, telefonon utasította az ungvári rendőr kapitányt, hogy 100 tekintélyes ungvári zsidót reggel 5 órára fogjon össze, és vegyen őrizetbe, mert ki akarja őket végeztetni. A rendőrkapitány, mielőtt engedelmeskedett volna, detektíveket küldött a két ügy kivizsgálására. Az agyonlőtt német katonáról kiderült, hogy valójában könnyű erkölcsű hölgy, akit egy német katonai szállás fürdőszobájában találtak meg átlőtt fejjel. Bal kezében volt egy pisztoly, de a lövedék a jobb halánték án át hatolt be ... A polgármester ablakát pedig kövekkel dobálták
meg. Vitéz Thurzó György rendőrkapitány mindezt az illetékesek tudomására hozta, mire az SS főtiszt közölte vele, hogy nem ragaszkodik a 100 zsidó agyonlövetéséhez, mert amúgy is csak mint "megfigyelő és tanácsadó" van jelen. Ezt egyébként április 17-én délelőtt az ungvári polgármesternél tartott értekezleten Theodor Dannecker SS Hauptsturmführer (valójában így hívták) egyszer már kijelentette ... Ó egyébként Eichmann stábjának volt tagja, ésjelentős szerepet játszott 1943-ban a bulgáriai zsidókérdés "rendezésében". Közremű ködésével 4150 trákiai és 7144 macedón zsidót deportáltak a treblinkai koncentrációs táborba, ahol többségük el is pusztult. 20 Veesenmayer már április 23-án elégedetten jelentette: "A Kárpát-térségben április 16-án megkezdődtek a gettózási munkák. * 150 ezer zsidót már elfogtak ... Megindultak a szállítási tárgyalások, és május IS-től kezdődően napi háromezer zsidó elszállításáttervezzük, főként .Kárpátaljáról. .. Rendeltetési állomás: Auschwitz. "21
Jelentésének talán legfontosabb részében Veesenmayer arra hívta fól a berlini illetékesek figyelmét, hogy: "Akciónk végrehajtásának veszélyeztetése elkerülésére célszemegígért 50 ezer munkaszolgálatos zsidót Budapest térség éből kissé meszszebbre irányítani. "22 rűnek látszik az általam kért és a kormány részéről
Jól értsük meg, mit mond ezzel a német birodalom teljhatalmú magyarországi képviselője: sokkal fontosabb Kárpátaljáról elszálIítani a zsidó aggastyánokat, csecsemőket, öregasszonyokat, a bénákat és elmebetegeket is, mint a már összegyűjtött és a német hadiiparban jól felhasználható zsidó munkaszolgálatosokat. Április 18-án a munkácsi gyermekmenhely vezetője távirati úton kért utasítást a kárpátaljai kormánybiztostól: mi legyen a zsidó nevelőszü lőknél elhelyezett zsidó menhelyi gyerekekkel: vegye-e őket állami gondozásba, vagy nevelőszü leikkel együtt ők is táborba kerüljenek. A válasz nem is lehetett kétséges; az apátlan-anyátlan árva zsidó gyerekek végső "rendeltetési állomása" is Auschwitz volt. 23 Május lS-ig a fő gondot - mármint a hatóságok számára - az összeterelt zsidók őrzése, élelmezése és az egészségügyi, járványügyi problémák megoldása jelentette. Viszonylag könnyű feladat volt az engedelmes, megfélemlített embertömeget összeterelni. Órzésüket megszervezni sem volt nehéz, szökni nem nagyon próbáltak, sőt volt, ahol saját magukat őrizték a zsidók. Legalábbis erről tanúskodik például az ungvári gyűjtőtábor parancsnokhelyettesének 1944. április 19-i reggeli jelentése. Kiderül belőle, hogy ebben a gyűjtőtáborban mintegy 40 * A 12. jegyzetben megjelölt csendőrségijelentés szerint április 15-én indult meg a zsidók gerrókba. gyűjtőtáborba tömörítése a VIII. csendőrkerületben. Azelsődleges levéltári anyagok hiánya lehetetlenné teszi az ellentmondás feloldását.
63
ezer négyzetméternyi területen összesen 12 őrszem teljesített szolgálatot, nekik 6152 zsidót kellett volna őrizniük. Kerítés, fal nem volt, éjszakánként a helyenként egymástól 300-400 méter távolságra felállított őrszemek között könnyen meg lehetett volna szökni. A jelentés egyenesen "csapatos szö kések, sőt kitörések" lehetőségét említi. De ilyesmi "természetesen" nem fordult elő. Ajelentés szerint az őrizetesek "hangulata általában kielégítő, megnyugtató. Az őrizetes ek beszállítása és átvétele zavartalanul folyik. Rendzavarás nem történt. A tábor belső rendjének kialakítására egyelőre 100 fő zsidó rendőr szolgálatban állítása (sic!) történt meg" - írja Ószényi Károly m. kir. rendőrfelügyelő, az ungvári zsidó gyűjtőtábor parancsnokhelyettese. 24 A fő gondot a téglagyárakban, fatelepeken "megszervezett" zsidó gyűjtőtáborok egészségügyi-járványügyi problémáinak megoldása jelentette. Az ungvári tiszti főorvos munkatársaival együtt a Felszabadulás utcai zsidó gyűjtőtáborban tartott április 18-án helyszíni szemlét. Jelentésében leszögez te: a 20 OOO főre tervezett gyűjtőtáborban egy főre napi 1,5 liter ivó- és főzővÍzről és 5 liter tisztálkodáshoz szükséges vízről kellene gondoskodni. A tábor területén felállított két latrina a jelenlegi létszám (kb. 4000 fő) szükségletének lebonyolítására sem elegendő, állapította meg dr. Biringer Károly tiszti főorvos, utalva arra, hogy a napi széklet mennyiségét fejenként 130 grammra, a vizeletet 1200 cm3-re lehet becsülni. A fertőzés, légyveszély, a hastífusz-járvány megakadályozására napi 30 ezer liter ivó- és 100 ezer liter mosdóvíz biztosítását, védőoltásokhoz 15 OOO cm3 oltó anyagot, fecskendőket kért Biringer dr. 25 Igen ésszerű kívánságait "természetesen" a polgármester csak részben tudta teljesíteni. Mint a belügyminiszterhez írott jelentéséből kiderül, Megay dr. utasítására a városi vízvezetékre 1000 folyóméter hosszú szivattyúcsövet szereltek, így a táborba percenként 300 liter vizet tudtak eljuttatni. De a legsúlyosabb problémát ezzel nem oldották meg. Megay dr. ezt írta J aross Andornak: " . .. a tábor nincsen kanalizálva és 20000 embernek napi ürülékét nem lehet eltávolítani. A városban mész nincs, úgyhogyadesinficiálás lehetetlen. Tekintettel a már beállott melegre, a város keresztény társadalma a legnagyobb nyugtalanság között van, hogy a táborban rövid időn belül epidemikus betegség tQrhet ki, mely esetleg megfertőzheti az egész város környékét, és nem lesz emberi hatalom, mely annak terjedését megakadályozhaga. Tisztelettel kérem, szíveskedjék sűrgősen intézkedni, hogy az Ungvárott összegyűjtött és táborszerűleg elhelyezett zsidók minél előbb e1szá1lítassanak. ,,26 Nem valószínű, hogy az ungvári gettóban ural-
kodó állapotok valami egészen különleges kivételt képeztek volna, más források, visszaemlékezések egybehangzó tanúsága szerint inkább az átlagos poklot jelentették. 64
1944. április közepén, amikor elkezdték összeszedni Kárpátalján a zsidókat, a német és magyar "illetékesek" még nem tudták pontosan, mikor fogják ezeket a szerencsétleneket deportálni az országból. Dieter Wisliceny Hauptsturmbannführer, Eichmannjobb keze, aki a szlovákiai zsidókérdés rendezésében szerzett már 1943-ban "érdemeket", az április 15-én Ungvárott tartott értekezleten csak annyit tudott közölni a magyar illetékesekkel, hogy a Felszabadulás utcai téglagyárnál elhelyezendő zsidók "előreláthatólag" 30-45 napig maradnak ezen a helyen. 'll A túlzsúfolt gettókban az élet napról napra elviselhetetlenebbé vált. A zsidók elszállítását nem a németek "fogadókészségének" hiánya akadályozta, hanem a szállítási kapacitáshiány . Az RSHA, vagyis a Birodalmi Biztonsági Főhivatal1944. május elején arról tájékoztatta a német külügyminisztériumot, hogy Bécsben május 4-én és 5-én "menetrend-értekezletet" tartanak, ennek eredményét azonnal közölni fogják a magyar illetékesekkel is. A zsidókat szállítói deportáló vonatok "menetrendjének" összeállítása nem kis gondot jelentett. A korabeli német külügyminisztériurni jelentés három fő problémára hívta föl a figyelmet: "katonai okokból a Lembergen át vezető vasútvonal csak korlátozottan vehető igénybe; nem irányíthatók a szállítmányok Budapest-Bécsen át, mert el akarjuk kerülni a budapesti zsidók nyugtalanítását. Pozsonyi követség politikai szempontból tar9a ag:§ályosnak a Szlovákián keresztül történő szállítást. " A kárpátaljai zsidók deportálás ának végső menetrendj ét május 12-én Munkácson Ferenczy László csendőr alezredes ismertette a helyi hatóságokkal. Ferenczy László mint a német és magyar hatóságok közötti együttműködés, különösen pedig a zsidókérdés "rendezésének" biztosításával megbízott csendőrtiszt közölte: a zsidókat, kivéve a külföldi állampolgárokat elszállí9ák az országból, az első szállítmány május 14-én indul. 110 szerelvény szállí9a a zsidókat Kassára, ott a német rendőrség veszi át őket. Avagonokon ajelzés: DAUmsiedler: német munkáskitelepülés. Egy szerelvény 3000 főt szállít (45 vagon), egy vagonban átlagos an 70 főt helyeznek el poggyásszal együtt. A súlyos beteg zsidók és hozzátartozóik az utolsó csoporttal mennek. A polgármester kötelessége gondoskodni kétnapi kenyérről, fejenként 40 dkg a kétnapi adag. Kávét vagy vizet is kell adni az útra. Uray László dr. csendőr százados, az értekezlet egyik résztvevője megjegyezte: " . . . ha a szükség úgy kívánja, 100 is mehet egy kocsiba. Rakhatók úgy, mint a heringek, mert anémeteknek szívós emberek kellenek. Aki nem bírja, elhullik. Divathölgyekre nincsen semmi szükség ott Németországban."29
Ferenczy László csendőr alezredes hiába próbálkozott azzal, hogy külföldi állampolgárságú zsidókat mentesítsen a deportálástól. Ahogy egy kora-
beli német összefoglaló jelentés megfogalmazta: "A magyar csendőrség helyi parancsnokai ... olyan szélsőséges buzgalmat tanúsítanak, hogy becsületükbe vágó kérdésnek tekintik; lehetőleg ne kelljen külföldieket jelenteniük. "30 Bármilyen furcsának tűnhet is első pillantásra: ezen a téren a német hatóságok is hiába próbálták megfékezni a magyar hatóságokat. Sztójay Döme miniszterelnök 1944. május 3-án tájékoztatta kormánya tagjait, hogy már április elején a BM-ben megjelent a német SS egyik magas rangú tisztje, és megpróbálta elérni, hogya magyar hatóságok a külföldiek (zsidók és nem zsidók) ügyében ugyanúgy járjanak el, mint a németek. Külön fölhívták a figyelmet a semleges, illetve a tengely hatalmakkal szemben ellenséges, hadiállapotban lévő országok állampolgárainak különböző módon történő "kezelésére", például arra, hogy Németországban az angol és amerikai nőket és gyermekeket nem internálták. Természetesen a nem zsidókról van csak szó ... Ezzel szemben Magyarországon, mint az a Külügyminisztériumba érkező diplomáciai tiltakozásokból is kiderült, nemcsak az ellenséges állampolgárokat, hanem sok helyütt vidéken és a fővárosban is a semleges országok állampolgárait részint lakásukon, részint a KEOKH helyiségeiben elfogták és különböző gyűjtőtáborokba szállították. Mint Sztójay megjegyezte: "A követségek intervencióikban különösen nehezményezték ellenséges állampolgárságú egyéneknek légi bombázások veszélyének különösen kitett helyekre (Csepel) való telepítését. "31 A németeket ebben a kérdésben egyetlenegy szempont vezérelte: azért kértek, sőt követeltek (mindhiába!) a magyar hatóságoktól több tapintatot, óvatosságot a külföldiekkel (zsidókkal és nem zsidókkal) szemben egyaránt, mert attól tartottak, hogyakülföldön lévő német állampolgárokat érhetik retorziók. De hiába adta ki a BM május 3-án a külföldi és hontalan zsidók elkülönítését és gyűjtőtáborba való elhelyezését előíró rendeletét. 32 Hezinger Adolf, Veesenmayer egyik munkatársa akkor, amikor 1944 májusában szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végzett a zsidó táborokban, gettókban, ott nagyobb számban talált külföldi zsidókat. 33 Ferenczy László 1944. május 21-én Munkácsról jelentette, hogy a VIII., IX., és X. csendőrkerüle tek (Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély) körzetéből eddig a napig összesen 29 szerelvénnyel 94 667 zsidót szállíttattak el. "A német birodalomból érkező üres szerelvények - jegyezte meg Ferenczy - 1 nappal indulás előtt már a berakó állomásokra befutnak. Ennek következtében a szállítmányok berakása menetrendszerű, indulásuk és a határállomásig való futásuk mindeddig is kifogástalan rendben, teljesen zavartalanul bonyolódott le.,,34
Von Thadden fentebb már idézett jelentéséből azt is megtudhatjuk, hogyakiszállított zsidók kb. egyharmada volt munkaképes. Arról nem tett
említést a precíz tisztviselő, hogya munkaképtelennek nyilvánítottakat Auschwitzban megérkezésük után elgázosították, holttestüket pedig a krematóriumokban elégették. 35 EPILÓGUS/I
Veesenmayer 1944. június B-án már a végső adatokat jelenthette Ribbentropnak: "Kárpátaljáról és Erdélyb~l a zsidók elszállítása június 7-én befejeződött. Osszesen 289 357 zsidót szállítottunk, 92, egyenként 45 vagonos vonattal, rendeltetési állomásra. Az eredetileg kb. 310 ezerre becsült összlétszám nem volt elérhető, mert a zsidók egy részét időközben a magyarok honvédelmi zsidó katonai munkaszolgálatra hívták be. "36 Ha jól utánaszámolunk, Ferenczy Lászlónak és Veesenmayernek minden okuk megvolt az elégedettségre. A náciknak és cinkosaiknak 1938 ót soha sehonnan nem sikerült ilyen rövid idő alatt ilyen sok zsidót összeterelni, kifosztani és deportálni. Kárpátaljáról és Erdélyből naponta átlagosan négy vonatot indítottak halálos pontossággal Auschwitzba, egy-egy vagonba 69,8 főt préselve. Természetesen volt, amikor többet, volt, amikor kevesebbet, de a célt elérték, megsemmisítették a vidéki zsidóság zömét Magyarország ezen tájain is. EPILÓGUSIII
A zsidók deportálása nem hagyta közömbösen a nem zsidó lakosságot. 1944. június elején a kassai nyomozó alosztály jelentette, hogya Nagyszőlő sön és környékén levő ruszin telepeken olyan hírek terjedtek el, hogy a zsidók után a ruszinokat fogják deportálni. Az m.kir. csendőrség központi nyomozó parancsnoksága javasolta a BM közbiztonsági osztály vezetőjének, hogy "társadalmi úton valamely felvilágosító ellenpropaganda tevékenység" -et" tegyen folyamatba. "37 EPILÓGUS/III
A ruszinok alaptalanul nyugtalankodtak. Sokkal több okuk lett volna viszont a pánikszerű menekülésre a zsidóknak. De miközben már naponta ezrével, tízezrével deportálták sorstársaikat, a fővárosi zsidók jórésze még mindig abban bizakodott, hogy mindez őket nem fenyegeti. Von Thadden szerint a budapesti Zsidó Tanács azt adta a zsidók tudomására, hogy: " ... a rendszabályok csak a keleti területek zsidóságát érintik, akik a többi, elmagyarosodott zsidóval ellentétben megőrizték zsidó jellegüket ... Nem firtatj uk , hogy e propaganda hatására vagy más okból - fűzte hozzá von Thadden - az egyéb területek zsidósága, a megkezdő dött deportálások ellenére, eddig nyugodtan viselkedik. ,,'38 65
JEGYZETEK 1. Ránki György: 1944. március 19. (Bp., 1968., 157-159. 1.) 2. Veesenmayer 1944. március 25-i jelentése a német külügyminisztériumnak. (In .: A Wilhe/mstrasse és Magyarors z ág . Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. - továbbiakban: Wilhelms/rasse - Szerk. Ránki Gy., Pamlényi E., Tilkovszky L. ,Juhász Gy. , Bp., 1968, 800.1.) 3. Veesenmayer 1944. március 26-i távirata Ribbentrop német külügyminiszternek. (Wilhelmstrasse, 803--804.1.) 4. Veesenmayer kinevezési okmánya, 1944. március 20. (Willlelmstrasse, 789.1.) 5. Ribbentrop 1944. máróus 22-i körtávirata az összes németkülképviseletnek. (Willle/mstrasse, 793 . 1.) 6. Veesenmayer 1944. március 31-i jelentése Ribbentropnak. (Wilhe/mstrasse, 907. 1.) 7. Országos Levéltár - továbbiakban: OL, - Kárpátaljai Kormányzói Biztos Hivatalának iratai - továbbiakban: KKBH. i. - K 774-1944-3. 1. Az SS és SD kassai ügyeletes alegység pk. 1944. 04. 01-én kelt átirata a csendőrség Kerületi Megbízot~ának, Kökendy főhadnagynak. 8. OL, uo . Jegyzőkönyv, Ungvár, 1944. április 2. Halász Géza BMtanácsos saját kezű aláírásával, 6. 1. 9. OL, uo. 10. OL. uo. Halász Géza feljegyzése. 1944. április 2. 11. OL, uo. Halász Géza feljegyzése, 1944. április 4. 12. OL, BM res . K 148.1200. cs. 1944. május 30-i csendőrségiösszesítő jelentés 8929/B. kt. 1944. 325. 1. 13. OL, KKBH. i. K 774-1944-15. 1. Nagybereznai fószolgabíró 1944. április 10-i jelentése az ungi Közigazgatási Kirendeltség vezetőjének, 1880/1944. sz. 14. OL, KKBH. i. K 774-1944-26.1. BM 6137/1944. VII. res. április Sén kelt rendeletének teljes szövegét lásd: Vádirat a nácizmus ellen - továbbiakban: Vádirat-I. k. 106-107. 1. (Bp., 1958. szerk.: Benoschofsky 1.KarsaiE.) 15. Teljes szövegétlásd: Vádirat, I. k. 124-127.1. 16. OL, KKBH. i. K 774-1944-38. I. A kormányzói biztos 162/1944. biz. sz., április 13-án kelt utasítása a csendőr szárnyparancsnokoknak. 17. OL, KKBH. i. K 774-1944-14. 1. Hivatalos emlékeztető az ungvári rendőrkapitányságon 1944. április I S-én megtartott értekezletről; valamint: a kassai VIII. csendőrkerület ungvári osztályának 244/ kt. 1944. sz. szigorúan bizalmas, április 15-i jelentése Ung vármegye alispánjának. OL, Miniszterelnöki Levéltár, Északkeleti Hadműveleti Terület Polgári Kormánybiztosságai.1944. sz. n. 5-6.1. 18. Vádirat, I. 126.1.
19. OL, KKBH. i. K 774-1944-19.1. Halász Géza 1944. május l-i utasítása Kárpátalja valamennyi Közig. Kirend. Vezetőjének, Arvaszékének , Főszolgabírájának , KÖDegyzőjének és Községi Vezetőjegyzőjének. 20. OL, KKBH. i. K 774-1944-13. 1. Az ungvári rendőrkapitány 1944. április 18-ijelentése. Th . Danneckerróllásd: R. L. Braham: A csatlós államok és az antiszemitizmus c. eikkét (Világosság, 1990/ 12. sz. 921.1.) 21. Veesenmayer 1944. április 23-i jelentése a külügyminisztériumnak. (Wilhelmstrasse, 836. 1.) 22. uo. 23. OL, KKBH. i. K-774-1944-42. 1. A munkácsi gyermekmenhely igazgatójának 1944. április 18-i távirata a kárpátaljai kormánybiztoshoz Ungvárra. 24. OL, KKBH. i. K 774-1944-86. 1. Az ungvári gyűjtőtábor pk. helyettesének 169/ 11-1944. biz. sz. április 19. reggeli jelentése az ungvári rendőrkapitányságnak.
25. OL, KKBH. i. K 774-1944-76-77. 1. Dr. Biringer Károly ungvári tiszti főorvos 217!lül. 1944. sz., április 18-ijelentése az ungvári polgármesternek. 26. OL, KKBH. i. K 774-1944-79. I. Ungvár polgármesterének 112. eln. / 1944. sz. április 24-i kérvénye aBelügyminiszterhez. 27. OL, KKBH. i. K 774-1944-14. 1. Hivatalos emlékeztető az ungvári rendőrkapitányságon 1944. április 15-én tartottértekezletről. 28. Thadden, Ehrental von, követségi tanácsos 1944. május 5-i távirata a budapesti német követségnek. (Wilhe/mstrasse, 841.1.) 29. A nagybányai polgármester i. 34/1944. eln. sz. a Munkácson 1944. május 12-én tartott ülésjkv-e. Teljes szöveg ét közzétette: R. L. Braham: The Politics ofGenocide . New York , 1981 ., II . k. 601~03 . 1. 30. Thadden 1944. május 26-i jelentése a külügyminisztériumnak. (Wilhe/mstrasse, 855. 1.) 31. A Minisztertanács 1944. május 3-i ülése jegyzőkönyvének zsidó vonatkozás ú részét lásd: Vádirat, I. k. 286-289.1. 32. A BM 7233/ 1944. VII. res. rendelet teljes szövegét lásd: Vádirat, I. k. 290-293.1. 33. Lásd a 30. jegyzetet, uo. 34. Ferenczy László I 944-es jelentéseinek eredeti példányai a BM Irattárában, népbírósági peréhez csatolt anyagokban találhatók. 35. Lásd a 30. jegyzetet, uo. 855-856. 1. 36. Veesenmayer 1944. június 13-i távirata Ribbentropnak. (Wilhelmstrasse, 865 . 1.)
37. OL, KKBH. i. K 774-1944-9. 1. A 10. 173/ 1944. VII. res. sz. alatt iktatott 8950/B. kt.-1944. sz. hangulatjelentés 38. Lásd a 30. jegyzetet, 854. 1.
Kárpátaljai dokumentum A Magyar Országos Levéltárban a K 774 fondjelzet alatt a "Kárpátaljai terület kormányzói biztosságának hivatala" (1939-1944) töredékesen fennmaradt iratait. A magyarországi zsidóságra vonatkozó levéltári dokumentumok feltárásával és összegyűjtésével kapcsolatos program keretében sikerült megállapítani 1, hogy ez az anyag két nagy fontosságú, a kutatók által eleddig nem hasznosított irategyüttest is tartalmaz. A 646/41. EIn. számot viselő, 1941 nyarán-őszén keletkezett iratok ból álló egység a Magyarországról, zömében Kárpátaljáról kiutasított és a Dnyeszter vidékére szállított zsidók sorsával összefüggő, visszaszivárgásuk hatósági megakadályozását célzó rendeleteket, jelentéseket, névsorokat stb. foglal magába. A második -jelzet nélküli - iratborítón eredeti felírás : "Zsidó ügy." Tényleges tartalma a kárpátaljai határvidék területéről a zsidók összegyűjtése és kitelepítés e 1944 első felében: rendeletek, jelentések stb. Az újonan feltárt dokumentumok részben megerősítik, részben azonban módosítják az 1944 tavaszi kárpátaljai, különösen pedig az ungvári gettó felállítására és a deportálás ra vonatkozó eddigi tudásunkat 2. Mint ismeretes, az úgynevezett I. zóna, a VIII. (kassai) őrzik
66
csendőrkerület területén élő kárpátaljai és északkelet-magyarországi zsidók összefogdosása 1944. április 16-án, vasárnap, történetesen peszah első napján kezdődött. Dr. Thurzó György ungvári rendőrfőkapitánynak a dr. Tomcsányi Pál Vilmos kárpátaljai területi kormánybiztosához intézettjelentései (169/16.,22.,27.,30.,34/1944) alapján pontos képet alkothatunk az ungvári eseményekről. Az ungvári zsidók koncentrálása április 20-án reggel 9 órakor kezdődött, este 8 óráig a vidékiekkel együtt összesen 8405 embert szállítottak be a téglagyárba (Felszabadulás út) . A következő nap az Ungvár városból és az Ung megyei ungvári és nagykapocsi járásból (Alsó-Pásztej, Csicser, Mircs, Nagyberezna, Porosztó, Szerednye, TuIjaporoskő és Ungdorocz hitközségei) begyűjtött zsidók lélekszáma 9159-re nőtt . 23-án a téglagyár "betelt" (az itt őrzött zsidók száma 13 733-ra emelkedett, közülük 8713 volt ungvári lakos),járványveszély lépett fel, ezért a hatóságok újabb gettó t létesítettek a Munkácsy Mihály út 88. sz. alatti, Glück-féle fatelepen, ahová 318 ungvári lakost hurcoltak. A zsidók összegyűjtése 24. és 26. között tovább folytatódott. 25-én a téglagyári táborban lévő zsidók száma 14 097 volt,
