Leonardo mobilitás_2011 Kiegészítő szakmai gyakorlat a "1848-06 Vegyes faipari termékek, tömegcikkek gyártása" szakmai követelménymodul falépcső feladatprofiljához Összefoglaló beszámoló
Számunkra is felejthetetlenek a Marseille-ben szerzett élmények! 2011 tavaszán, mi is csak tervezgettünk és reméltük, hogy elődeinkhez hasonlóan sikeresebbek és gazdagabbak leszünk a franciaországi szakmai gyakorlat után. Végig jártuk azt az utat, amit előttünk már több szerencsés diáktársunk megtett, és közösen tervezgettük a külföldi szakmai gyakorlatot. Kíváncsian vártuk az új és ismeretlen feladatokat, és reméltük, hogy élmények sokasága áll előttünk. A csoport címere
Várakozásaink nem voltak alaptalanok. A program indulását megelőzően előkészítő munka zajlott, ami megalapozta a külföldi szakmai gyakorlat eredményességét. Az utazás előtti 70 órás felkészítés során egyre lelkesebbek lettünk, izgatottan vártuk a jelentkezők közül a szerencsés utazók kiválasztását. A fogadó iskola tájékoztatása alapján reméltük, hogy a szervezett szakmai programok, a kulturális programok és a történelmi kikötőváros életre szóló élményeket nyújt majd számunkra.
Hogy is történt? Már harmadik alkalommal sikeresen pályázott a Wesselényi Miklós Középiskola, Szakiskola és Kollégium asztalos és faipari technikus tanulói külföldi szakmai gyakorlatának támogatására. A Leonardo da Vinci mobilitás program keretében 2011. október 9-én (vasárnap) indultunk Marseillebe a Les Compagnons du Devoir regionális szakképző iskolába azzal a céllal, hogy számunkra idegen kulturális és -nyelvi környezetben új kapcsolatokat építünk, fejlesszük szakmai tudásunkat.
Az előkészített program szerint a gyakorlat első hetén a fogadó iskola asztalos tanműhelyében belső lépcsők és azok szabad terének beépítését tanulmányoztuk, majd két héten át marseille-i faipari vállalkozások megrendeléseinek teljesítésében, különleges fafajok megmunkálásában vettünk részt.
A csoport az első hétre kitűzött szakmai feladatot eredményesen teljesítette, melynek során a fogadó iskola oktatóinak szakmai irányításával egy előkészített beltéri lépcsőt készítettünk el, majd a lépcső alatti szabad területet beépítettük.
A második héttől a szakmai program vendéglátóink által kiválasztott sikeres vállalkozásoknál folytatódott. Itt párban vagy egyedül dolgoztunk, illetve mindenki magára és az alkalmi munkatársaira számíthatott. Sokat segített a fogadó iskola által szervezett 12 órás francia óra, ami elsősorban a vállalkozóknál töltött 2 hétre nyújtott nagy segítséget.
A három hét legérdekesebb szakasza volt. A munkahelyekre élmény volt az utazás, a külső szerelések, a barátságos munkatársak és az, hogy minden nap valami újat hozott. A megbecsülésük és a velünk szemben tanúsított bizalmuk jó érzéssel töltött el mindenkit. Számtalan közös élményünk volt.
Mi is részesei voltunk annak az ünnepi eseménynek, amelyen az iskola a hagyományait és szellemiségét bemutatta. Valóban felemelő érzés volt, hogy a vacsorával egybekötött ünnepi rendezvényen együtt élhettük át az összetartozás élményét.
A fantasztikus hétvégi kirándulások is felejthetetlenek. Biztosan a szép emlékek egyike az a látvány, amit a város kiemelkedő pontján épült gigantikus méretű Notre Dame de La Garde katedrális teraszáról az egymásba olvadt tenger és város nyújtott.
Bejártuk a szárazföldhöz szokott szemnek parányi kis If szigetet, majd a hajókirándulás folytatásaként a közeli nemzeti parkhoz tartozó szigeteken gyalogtúráztunk. A gyönyörű napsütésben jólesett a sziklás hegyoldal meredek lejtőin az ebéd, és a kellemes napos idő megengedte, hogy a tengerben is megfürödjünk.
Vendéglátóink elvittek bennünket Aix-enProvence-ba a francia-magyar társaság ünnepi rendezvényére. Nagy szeretettel fogadtak minket és meglepetésükre egy kis rögtönzött műsorral kedveskedtünk nekik. Hasonlóan vidám hangulatban teltek a hajókirándulások, az estébe nyúló városnézések. Akik szűkebb környezetüktől távolabb még nem igen utazhattak, önmagában a mediterrán Marseille sokszínűsége is lenyűgöző volt. Olyan multikulturális város ahol a tolerancia a mindennapok természetes része, ahol békében élnek egymás mellett azok az emberek, akik megjelenésükben, a bőrük színében és a kultúrájukban lényegesen különböznek egymástól.
A világhírű francia konyha is hagyott bennünk nyomokat. Felsorolni sem könnyű mi volt az, ami a magyar gyomornak kihívást jelentett. Ettünk több féle salátát, amiben néha felismertük a rákot és a kagylót, de ki tudja mi minden volt még benne. És akkor még nem említettük a különleges sajtjaikat, ami nem hiányozhatott egyetlen étkezésről sem. Minden nap fáradtan feküdtünk le a különlegesnek nem nevezhető, de komfortos kollégiumi szobáinkba és kíváncsian készültünk a holnapra. Aki már próbálta az tudja mennyi 21 nap távol a családtól, akikkel természetesen minden nap tartottuk a kapcsolatot. Az utolsó nap már mindenki az otthonra gondolt miközben tudtuk, hogy a szerzett élmények hamarosan szép emlékekké válnak.
Bátran kijelenthetjük, hogy a program célja megvalósult. A résztvevők szakmai újdonságokkal gazdagodtak, kapcsolatokat építettek, belekóstoltak abba, hogy milyen az, ha a kihívásokban többnyire önállóan kell helytállni.
Végezetül néhány sor a résztvevőktől: SZILÁGYI LÁSZLÓ - Utazás – közlekedés
...nagyszerű élmény volt repülni a felhők között... ...hát nem semmi volt amikor elvállaltam a vezetést a francia autópályán, az tényleg franciás volt. Szerencsére épségben érkeztünk meg a francia-magyar találkozóra, sehol egy karcolás, vagy ütődés. Ki is ríttunk a marseille-i autók közül.
TÓTH ZOLTÁN – Étkezés Nekem szerencsém volt az étkezéssel, mert nagyon szeretem a tengeri herkentyűket. Mindig volt többféle választék, így azért a finnyásabbak sem maradtak éhen. Tanulságos volt az étkezés körülményeinek kultúrája is. Ingben vagy galléros pólóban illet megjelenni, a mobil telefon használata tilos volt. Az étkezés végeztével nekünk kellett gondoskodnunk, hogy tisztán hagyjuk ott az asztalunkat.
PÁLL GÁBOR - Orgona készítés A külsős gyakorlaton egy orgona készítésébe vontak be minket. Hihetetlen élmény volt, hisz nem csak az volt az újdonság, hogy hangszert készíthettünk hajlított, rétegelt, ragasztott elemekből, hanem ráadásul egy olyan hangszert, amit Európában is csak nagyon kevés
helyen gyártanak. Ez az orgona Egyiptomba került. Eközben más munkálatokba is be kellet segítenünk. Lépcsőt csiszoltunk, és lakkoztunk. Anyag leszabásokban segédkeztünk, hisz más cégek is vágattak le méretre forgácslapokat és MDF lapokat ennél a vállalatnál.
Résztvevők és kísérők egyaránt jó érzéssel és szép emlékekkel gondolunk a Marseille-ben töltött hetekre.
2011. november A résztvevő Wesselényis diákok
