Hit és öröm születik Tamás atya

2016. húsvét

Hit és öröm születik „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt feltámadt!” Az angyalok a sírban ezekkel a szavakkal fogadják az ijedt és összezavarodott asszonyokat. Egyik pillanatról a másikra minden félelmük és gyászuk szertefoszlott. Nem csupán egy hitigazságot értettek ott meg, hogy Jézus az Isten Fiaként legyőzte a halált, és hogy megdicsőült testben újra köztünk jár, vagy hogy feltámadásával a mennyei Atya Jézus Krisztust a világmindenség Urává és Megváltójává tette. A megértésnél sokkal nagyobb dolog ment végbe az asszonyok szívében. Az öröm és a hit született meg bennük. Igazi evangéliumot, azaz örömhírt hallottak. Olyan örömhírt, mely a gyászukat és könnyeiket azonnal eltörölte és belső átalakítást vitt végre bennük: a feltámadás lelkes hirdetői lettek. Keresztény emberként nem ér véget ott a küldetésünk, hogy csupán elfogadó „hívei” legyünk a feltámadás tényének, hanem bennünk is örömnek kell születnie. Ha ott van bennem a vágy, hogy én is kifejezzem az iránta való szeretetemet – ahogy az asszonyok mentek a kenettel –, akkor az öröm és a lelkesedés is megszületik

bennem. Igazi hallelújás húsvéti öröm. Az „élők” között kell keresnem Jézust. Keresztény emberként azt a sajátos meghívást kaptuk, hogy az élő Krisztust az élő egyházban fedezzük fel. Hiszen az egyház nem más, mint a feltámadt Krisztus titokzatos teste, éppen ezért itt mindig találkozhatunk Vele. Jelen van ott, ahol ketten, vagy hárman az Ő nevében együtt vagyunk, jelen van a szentségekben és jelen az Igében, mindig feltámadottként. Ezért hív bennünket, hogy mi kölcsönös szeretetben legyünk egymással és ezért hív a szentségek – különösen az Eucharisztia – rendszeres vételére. Ezért hív a felebaráti szeretet irgalmas gyakorlására, mert a másik emberben is jelen van. De sohase keressem Őt a „holtak” között: sohase keressem a világban, ahol a bűn halála uralkodik, mert ott nem az élettel fogok találkozni, hanem a halállal, amit lezár a kő. A húsvéti hit vezessen bennünket a feltámadt Jézussal való folytonos találkozás örömére és belső megújulásra! Valóban feltámadt az Úr, alleluja! Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Tamás atya

Szerelmi hétpróba

2016.

-

R7 RUÁ FEB 1. CIUS MÁR

„Érezhetően megemelkedett a hőmérséklet a templomban, amikor Tamás atya megáldotta a házaspárokat, és újra elmondtuk a házassági eskünket”– mondta egyik társunk, amikor március 5-én felidéztük élményeinket a házasság hete lezárásaként. Tíz házaspárnak sikerült teljesíteni a feladatokat – és voltak, akik csak ki híján maradtak el attól. Izgatottan ültünk a hálaadó szentmise előtt a templomban. Vajon hány házaspár jön, akiknek sikerült teljesíteni a hétpróbát? Alig mertünk körbenézni, csak csendben figyeltük, hogy nyílik-e a templomajtó, s akik jönnek, miért jönnek? Aztán fent a cserkészházban az emeleti teremben kiderült: tíz házaspárnak sikerült teljesíteni a feladatokat.

2

Mindenki elmondhatta, hogy melyik feladat tetszett a legjobban és miért. Megállapítottuk, hogy a majd’ három hét is szinte kevés volt a feladatok teljesítésére, s hogy mennyire az idő és elfoglaltságaink rabjai vagyunk. Jó volt megállni néha, és a kihívásnak engedelmeskedve jobban odafigyelni a házastársra, többet beszélgetni vele, kézen fogva kirándulni, beülni egy cukrászdába. Rádöbbentünk, milyen könnyen ellaposodik egy házasság, s hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy ne váljék taposómalommá az élet. Elég egy-egy rövid levél a párnára, hogy: „Fontos vagy nekem!”, vagy egy-egy ölelés, amikor elmegyünk egymás mellett, és máris boldogabb az élet. Többen kiemelték, mennyire fontos a mindennapi közös ima, bibliaolvasás. Eljöttek olyanok is, akiknek majdnem sikerült elvégezni a feladatokat. Ők elmondták, hogy már nagyon várják a következő szerelmi kalandtúrát: „Legközelebb majd jobban rágyúrunk, mert most kifutottunk az időből. Nehéz kisgyerekekkel teljesíteni a feladatokat”. Igaz, ahogy jobban szétnéztünk, hiányoztak a kisgyerekes házaspárok. Ahol messze vannak a nagyszülők, ott gondot

jelent a gyermekek felügyeletét megoldani. El is határoztuk, hogy legközelebb az egyik feladat az lesz, hogy vigyázni kell egy olyan házaspár gyerekére, aki részt akar venni a hétpróbán. A beszélgetés után a beküldött vagy behozott fényképeket néztük meg, majd a Tűzpróba című film egy rövid részletét. A fődíj – vacsora vagy ebéd a Nádas étteremben – egy kétgyerekes monorierdei házaspáré lett.

tetszett nekik az ötlet. Az is jó, hogy elolvasva a menetlevelet elgondolkoztunk azon, hogy vajon olyan-e a kapcsolatunk, mint… mint régen volt, amikor még… De a legjobb az lenne, ha azt gondolnánk: „A mi házasságunk hétpróba nélkül is ilyen.” Huszthyné Juhász Márta

,, A Szertet:

szenvedély és döntés” Akkora öröm volt a szívünkben, hogy nem tudtunk hazamenni, még az utcán is az élményekről beszélgettünk. Úgy éreztük, hogy megérte felvállalni ezt az új programot, mert sokan elkezdték teljesíteni a próbákat, sőt az is előfordult, hogy kollégák, barátnők fénymásolták le a menetlevelet, annyira

Morzsák „Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat, ha mi is elkezdjük teljesíteni az Övét”

„ Minden jól megy, ha jól viseljük a keresztünket.” „ Azok számára, akik szeretik Istent a megpróbáltatás nem büntetés, hanem kegyelem.”



Közösségek oltalmazó ereje A szabad szex világszerte tönkreteszi a házasságokat, családokat, egyéneket, rengeteg váláshoz vezet. Az egyház intelmével, hogy a fiatalok a házasságig ne éljenek szexuális életet nem tilalmat akar állítani, hanem a jó házasság feltételeit ismerteti az érintettekkel A családközösségek létrehozása pedig lehetővé teszi, hogy a meglévő családok védelmet nyújtsanak egymásnak – fogalmazódott meg az egyházmegye világi munkatársainak találkozóján március 12-én Gödöllőn, a Premontrei Gimnáziumban. A találkozón Beer Miklós püspök köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy nagy szükség van a világi munkatársakra, lektorokra, akolitusokra, diakónusokra, lelkigondozókra, hiszen nagyon kevés fiatal választja a papi hivatást, 2000-ben még 420 magyarországi kispap vett részt a számukra szervezett találkozón, az idén a gyulafehérvári egyházmegyével kibővített találkozójukon már csak 260-an voltak. Az egyházmegyei zsinat rövid összegzése után az általa sokat idézett imával zárta le gondolatait: Adj bátorságot, hogy merjek változtatni, amin kell, és ne változtassam az örök értékeket. És adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni az örök értékeket a változó formáktól. A püspök atya után Tomka Ferenc atya ismertette a 2015-ös családszinódus záródokumentumát. Kiemelte annak fontosabb irányelveit, például a családgondozás elsődlegességét. A család a társadalom alapja, de ma kevés igazi családot látunk. Javasolja családközösségek létrehozását, hogy védelmet nyújtsanak egymásnak. Kívánatos lenne legalább havonta egyszer találkozniuk, beszélgetni, a gondokat megosztani. Fontos az, hogy közösségként éljék meg a hitüket; ebbe integrálódjanak a

4

fiatalok, így kapják meg a család és a házasság eszményét, és az esküvő után is egy baráti családokból álló közösség kísérje őket. Ezáltal ne maradjanak magukra krízis idején sem; ha polgári válás vagy más törés következik be az életükben, akkor se érezzék úgy, hogy ki vannak közösítve a hívők közösségéből, társaságából, családjából. Lássák meg feladataikat. Ezek a családok kapcsolódjanak be a jegyesoktatás, a katekumenátus vezetésébe is, és ne hagyják magukra az újonnan bekerülőket, vezessék be őket a helyi egyházközségek életébe. Az egyházi életre három lépcsőben készüljenek fel: gyermekkorban – 14 éves korig, serdülőkorban és a házasságra készüléskor. A szülők felelőssége, hogy ez a felkészülés megtörténjen. Nagyon fontos, hogy védjük az értékeinket, ugyanakkor mindenki felé irgalommal forduljunk. Jézus sem ítélte el a házasságtörő asszonyt. Mi a szeretetet vigyük az összekeveredett családi viszonyban élő gyermekeink, ismerőseink felé. Külön kell jegyesoktatást tartani a már összeköltözött házasságra készülőknek, és külön azoknak, akik még ezt nem tették meg. Ajánlatos lenne – legalább egyházkerületenként – egy főállású családtanácsadót mű-

ködtetni, hogy segítsen a sérült párok viszonyát rendezni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a beadott válási kérelmek 40 százalékát visszavonták, ha családtanácsadóhoz fordultak. A fiatal szülőket a házaséletre, gyermeknevelésre fel kell készíteni. A katolikus egyház veszi a legkomolyabban a házasságot. A házasság életre szóló, felelős döntés. Az együtt élők, elváltak lelki áldozást végezhetnek, de nem járulhatnak oltáriszentséghez. Fontos, hogy az elváltak is megértsék: kapcsolatuk romlásának oka lehet a házasság előtti nemi élet. Érdekes adat, hogy minél szabadabbá vált a szexuális élet, annál több lett a válások száma. A megkötött házasságoknak 50 százaléka, a párkapcsolatoknak 80 százaléka bomlik fel. Az ortodox zsidóknál, baptistáknál ugyanakkor alig van válás. Egy ismert cég minden évben készít nemzetközi felmérést a fiatalok szexuális életéről. Kutatása alapján a megkérdezett 15-20 éves magyar fiatalok 74 százaléka élt már nemi életet. Ez a második legmagasabb arány a vizsgált 15 országban. Az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet 2007-es kutatása szerint a 14 évesek 10 százaléka, a 16 éveseknek már több mint fele rendelkezett szexuális tapasztalatokkal. A 18. életév betöltésével pedig szinte mindenki. A frissebb adatok még riasztóbbak. Ezért nagyon fontos, hogy fiataljainkat a felelős párkapcsolatra készítsük fel. Ebben segít Tomka atya könyve, a Biztos út, amelyet a hittantanárok már régóta használnak. Ez a könyv segíti a fiatalokat felkészülni a jó házasságra, amelynek egyik feltétele a házasság előtti tisztaság, valamint egymás és önmagunk megismerése, az érett életkor és a jó kommunikáció.

A korán kezdett szex okozza, hogy sok szépen indult szerelem tönkremegy, hogy kiégnek a fiatalok, és nem bíznak a házasság intézményében. Egy kapcsolatnak hosszan érlelődnie kell, hogy képesek legyenek megismerni egymást – lelkileg összecsiszolódjanak –, és érett ismerkedés után el tudják kötelezni magukat egy életre. Mind a lélektani, mind a hormonkutatások a házasságig tartó várakozást támogatják. Amikor az egyház arra hívja a fiatalokat, hogy a házasságig ne éljenek szexuális életet, nem tilalmat akar állítani – hiszen mindenki a lelkiismerete szerint dönt –, hanem a jó házassági készület feltételeit tárja a fiatalok elé. A szabad szex világszerte tönkreteszi a házasságokat, családokat, egyéneket. A magyar és az európai társadalmakban a már fiatal korban megkezdett párkapcsolatoknak csupán 25 százalék esélye van a fennmaradásra, a kutatások szerint a 18 év alatt kezdett szexuális kapcsolatoknak 10 százaléka marad meg, a mélyen keresztény módon, és tisztán készülőknek 95-99 százalékos az esélye. A könyv módszertani segítséget nyújt szülőknek, hitoktatóknak, tanároknak abban, hogyan dolgozzák fel a témát a gyerekekkel. Tudományos kutatások eredményeit és több mint 40 év tapasztalatait felhasználva bizonyítja a várakozás fontosságát. Fiatal házasok vallanak benne a jegyesség fontosságáról és szépségéről, és arról, hogy mennyire megalapozta házasságukat a tiszta várakozás. Bíró László püspök írja a könyv ajánlójában: „A tisztaság tanítható, begyakorolható, a mélyben őszintén vágyott érték. Hogy ez az érték felragyog-e társadalmunkban, közös felelőssége a felnőttek társadalmának és az ifjúságnak egyaránt.” H. J. M



A támadást túlélő nővér beszámolója Március 4-én fegyveresek lemészárolták a – Kalkuttai Teréz anya által alapított – Szeretet Misszionáriusai kongregáció négy tagját Jemenben. A támadásban a nővérek mellett a közösség tíz munkatársa is életét vesztette. Az ötödik nővér, aki a megtámadott idősek otthonában szolgált, csodával határos módon túlélte a mészárlást, és felelevenítette a tragédia perceit. Történetük az első évszázadok vértanúinak sorsára emlékeztet. A túlélő Sally nővér, aki az ádeni rendház elöljárója, számos részletet közöl a mészárlásról. Megerősíti, hogy a négy meggyilkolt nővéren kívül öt másik áldozat – etióp fiatalok – szintén keresztény volt. A többiek muszlimok voltak, ők az Iszlám Állam terroristáinak parancsát hallva kiáltoztak, hogy ne bántsák a nővéreket. Az ádeni kolostor elöljárója úgy menekült meg, hogy bezárkózott a hűtőraktárba. A mészárlás elkövetői tudtak arról, hogy öt nővér van a házban, és sokáig keresték őt. Ki is nyitották a hűtőraktár ajtaját, de csodával határos módon nem vették észre, hogy az ajtó mögött rejtőzött. A túszul ejtett szalézi szerzetes, Tom Uzhunnalil atya a dzsihadisták érkezése előtt elfogyasztotta a tabernákulumban maradt ostyadarabokat. Mielőtt magukkal hurcolták az indiai származású papot, a terroristák teljesen feldúlták a kápolnát. Miután a dzsihadisták elhagyták az épületet, Sally nővér sorra látogatta a gondozottakat, hogy meggyőződjön róla, jól vannak-e. Amikor megérkezett a rendőrség, nem akarta elhagyni az épületet, az idős és a fogyatékkal élő gondozottak is kérlelték, hogy maradjon. A rendőrök azonban kitartottak amellett, hogy magukkal viszik, mert úgy vélték, a dzsihadisták visszamennek majd, hogy megkeressék. Sally nővér elbeszéléséből egyértelműen kitűnik, hogy a nővérek tisztában voltak azzal,



milyen veszélyeket rejt ádeni életük. Tom atya mindennap elmondta: „Készen állunk a vértanúságra.” Az írásból megtudjuk azt is, hogy Ferenc pápa a titkárán keresztül minden héten érdeklődött felőlük, és lelki közelségéről biztosította őket. Tudta, hogy Jemenben milyen őrült erőszak irányul a keresztények ellen. Sally nővér megvallja, hogy szinte bűntudatot érez, amiért nővértársaival ellentétben túlélte a mészárlást. Egy társa azzal vigasztalta: Isten akaratából maradt életben, hogy elbeszélje a történetet. Teréz anya nővérei ádeni házának elöljárója tájékoztat arról is, hogyan érkezett a városukba az Iszlám Állam. Áden gazdag város, amely behívta a szélsőséges iszlamista fegyvereseket, küzdjenek azért, hogy független lehessen Jemen többi részétől. Azonban amikor győzelmet arattak, a dzsihadisták nem hagyták el többé a várost. Most az a céljuk, hogy véget vessenek a városban a keresztények jelenlétének. Korábban, amíg a harcok folytak, a katonáknak nem volt idejük arra, hogy a szerzetesekkel foglalkozzanak. „A nővérek a háború áldozataivá is válhattak volna, de Isten azt akarta, hogy világos legyen: a hitük miatt lettek mártírok” – írja visszaemlékezésében Sally nővér. Hangsúlyozza, hogy a többi muszlim azonban mindig tiszteletben tartotta őket. Elbeszélése végén leírja, hogyan imádkozik

a mészárlás óta: „Imádkozom, hogy vérük a közel-keleti béke magva legyen és megállítsa az Iszlám Államot.” Az emlékezést lejegyző Rio nővér így kommentálja a történteket: „Annyira hűségesek voltak küldetésükhöz, hogy az Iszlám Állam

pontosan tudta, mikor kezdik és mikor végzik a munkát a házban. Éppen mivel ilyen hűségesek voltak, ott voltak a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban, és készen várták az érkező Jegyest.” Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Szent II. János Pál pápa a 20. századot a vértanúság évszázadának nevezte. A 21. században még jobban felerősödtek az indulatok, világszerte dúl az erőszak, amely gyakran Krisztus szolgáit éri. Ők olyan jelek a háború és terrorizmus, a vak gyűlölet sújtotta országokban, térségekben, hogy szerénységük, látszólagos kicsinységük ellenére is provokálják az erőszakos kezeket, szíveket. Isten békéjének jelei. Imádkozzunk, hogy vértanúságukból a béke magjai fakadjanak a világban!

Pilinszky János: Harmadnapon

Reviczky Gyula: Húsvét

És fölzúgnak a hamuszín egek, És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ.

Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az isten-ember Győzedelmesen!

Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő: Gondoljon feltámadásra, Mely örök leszen Feltámadt az isten-ember Győzedelmesen



Küzdelem a hamis én ellen

„Keressük az igaz énünket!” – ez a gondolat vonult végig a két napos lelkigyakorlaton, amelyet Skravanek Gábor atya tartott, február 27-28-án míg Tamás atya vele cserélve, Úriban teljesített szolgálatot. Gábor atya Thomas Merton gondolatával kezdte az elmélkedést: „Ha a XX. század kereszténye nem lesz misztikus, nem lesz kereszténység.” Ő használta műveiben a külső én és belső én fogalmát, amelyben a külső ént, mint hamis ént jelöli meg. A saját testünkről kialakított képünk, vagyonunk, iskolázottságunk, munkánk, pozíciónk miatt kialakul önmagunkról egy kép. Ez emberi létünkből fakad, de akkor rossz, ha eltakarja az igazi lényegünket. A hamis ént óhatatlanul minden ember felveszi. Ez útjában áll emberségünk, hitünk fejlődésének. Függőségbe kerülünk ezektől az álarcoktól, kiszolgáljuk őket, és bezárnak minket. A harc a vagyonért, pozícióért, szépségért, elhomályosítja látásmódunkat, és blokkolja azt a „szervünket”, a lelkünket, amely kapcsolatban van Istennel. A hamis én lesz az istenünk. „Ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” /Lk 12,34/ A belső én pontosan az az én, amelyet nem cselezhet ki és nem manipulálhat senki, még az ördög sem. Senki és semmi nem tudja elcsábítani, mert nem reagál a külső ingerekre, kivéve azt, amelynek Isten a forrása. A belső én mélyebb és spirituálisabb nézőpontból tekint a világra. A kereszténység nem a birtoklásról, inkább az elengedésről, Isten megtalálásáról, engedelmességről szól. Fontos-e számunkra az, hogy Isten akaratát valósítsuk meg, hogy építsük magunkban, illetve felebarátaink között az Isten országát? Ha azt mondjuk, hogy nincsenek mulasztásaink, bűneink ezen



a téren, akkor már elszakadtunk a lelkünktől, másoktól. Ezért fontos az önmagunkba nézés, az önismeret, mert az önismeretem segíti az Isten ismeretét, és Isten ismerete pedig segíti az önismeretemet. Az ember égi énje próbálja a legjobbat tenni, és azt akarja, hogy az „áloldalaink” felszínre kerüljenek. „A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen.” Én nem a pénzem, a tudásom vagyok. Szent Ágoston írja: „Azt hittem, hogy kint kell Téged keresni, de rájöttem, hogy itt belül vagy.” A kereszténység nem test ellenes, nem anyag ellenes, hiszen Jézus felvette a mi emberségünket, így megszentelte azt, és meg is dicsőítette a feltámadásával. Istennek nem akadály a test, a bűn. Isten azzal nem tud mit kezdeni, aki nem akarja, nem tudja levetni az álarcait. Vannak, akik nagyon törekednek, de ha azt gondolják, hogy tökéletességükkel „zsebre teszik” Istent, akkor tévednek. Ha mindent magunktól jól tudnánk tenni, az az önmegváltást sugallná: Én magamtól is jó vagyok, erkölcsös, nincs szükségem Istenre. Isten szeret minket. János első levelében olvassuk: „Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket.” Még nem tettem semmit az asztalra, de hiszem, hogy Ő előbb szeretett engem. Ez a hit meg kell, hogy előzze a tapasztalatunkat. A gyermekét is már előre szereti a szülő, pedig még nem is ismeri őt, és még nem csinált semmit. Nekünk is így kellene viselkednünk embertársainkkal. Előre feltételezni bennük a jót. Az egyedüli igazi öröm a földön: kiszabadulni hamis énünk börtönéből, és szeretetben egyesülni az Élettel, aki ujjongva ott lakik minden teremtmény lényegében és saját lelkünk mélyén. Tudósítóktól

Javallatok rosszkedv ellen Mindannyiunknak vannak napjai, amikor nem tudjuk legyőzni a rosszkedvet, a szomorúságot, ami ránk nehezedik, és megbonyolítja kapcsolatainkat is. Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae (A teológia foglalata) című munkájában meglepően gyakorlatias gyógymódokat javasol rosszkedvünk ellen. Carlo de Marchinak, az Opus Dei vikáriusának az olasz katolikus egyház nemzeti kongresszusán elmondott előadásaalapján foglaljuk össze ezeket. 1. Az első javaslata, hogy ajándékozzuk meg magunkat valami jóval, valami olyannal, amit szeretünk. Mintha a híres teológus előre látta volna napjaink bölcsességét a csokoládé antidepresszáns hatásáról. Mindez kicsit materialisztikusan hangzik, de senki sem tagadhatja, hogy egy nehéz nap is jól végződhet egy pohár sörrel. Az evangéliumok alapján sem nagyon lehet támadni a javaslatot, mert Jézus nem egy ünnepen, lakomán vesz részt. A zsoltárok (104.) pedig arról is szót ejtenek, hogy a bor megvidámítja a szívet – ugyanakkor a Szentírás egyértelműen elítéli a részegeskedést. 2. A második javallat: sírj. Szent Tamás azt mondja: „Ami fájdalmas, az még jobban fáj, ha bezárjuk magunkba, mert a lélek még inkább átadja magát neki. Míg ha engedjük kiszökni, a lélek törekvése szétszóródik, mint a külső dolgokon szokása, így a belső szomorúság csökken” (ST q. 38 a.2.). A szomorúságunk csak növekszik, ha nem tudunk szabad folyást engedni neki. A lélek

a sírással tud elengedni egy bánatot, amely különben megbénítaná. Jézus maga is sírt. Ferenc pápa pedig azt mondta: „Bizonyos igazságokat csak akkor látunk meg az életben, ha a sírás megtisztította a tekintetünket. Arra biztatlak mindannyiótokat, kérdezzétek meg magatoktól: megtanultam sírni?” 3. Harmadik tanács: oszd meg a bánatodat egy baráttal. Manzoni A jegyesek című regényében Renzo barátja, amikor egyedül találja magát elpusztult otthonában, és családja szörnyű sorsát gyászolja, azt mondja Renzónak: „Ami történt, az rettenetes, és soha nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik; egy életre megfosztja az embert minden örömétől. De az, hogy egy baráttal beszélhetek róla, sokat segít...” Mindezt csak akkor értjük meg, amikor átélünk hasonlót. Amikor szomorúak vagyunk, mindent szürkének látunk – ez ellen hatékony ellenszer, ha feltárjuk szívünket egy barátnak. Sokszor akár egy rövid üzenet vagy egy telefon is elég ahhoz, hogy felderüljünk. 4. A negyedik gyógymód az igazság szemlélése. A fulgor veritatis, ahogy Szent Ágoston írja, az igazság nagyszerűségének szemlélése a természetben vagy egy műalkotásban, zenében hathatós balzsam lehet a szomorúság ellen. Egy híres irodalomkritikusnak pár nappal egy kedves barátja halála után egy konferencián kellett előadnia. Azzal kezdte: „Annyira vigasztaló számomra, hogy szép dolgokról beszélhetek olyanoknak, akiket érdekel…” folytatása a 11. oldalon



A kismanó és a bárányka Mosolyba borult a természet. A Napocska, ez az égen izzó aranygömböc puha, meleg kezével cirógatta a Monor környéki mezőt. De a Monor környéki mező mégsem borult zöldbe, mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, nem nyíltak a virágok, de még a tüskés bokor sem dugta ki a kócos kis rügyeit. Mert a Monor környéki mező végestelen végig, ameddig a szem ellátott és még azon is túl, egészen a nagy árokig, mind-mind vízben ázott. A szélficsúr, ha hetyke jókedvében nagy ritkán erre futott, mély barázdákat szántott a Monort övező víz felszínén, de ennek csak a kacsák örültek. A virágok nem tudtak kibújni, hogy tarka koronájukkal felékesítsék a tájat. A télen ugyanis annyi eső esett, hogy ellepett mindent a láthatár széléig és még azon is túl, egészen a nagy árokig. Nem volt út, nem volt ösvény vagy csapás, amin át lehetett volna kelni ezen a feneketlen bendőjű hatalmas nagy vízen és sár-tengeren. Senki sem mert átkelni rajta, csak a kacsák, mert ők még Daninál, az öreg magyarvizslánál is jobban tudtak úszni. De a bárányka mégis neki indult. Neki indult, mert minden tavasszal neki kellett elhozni Tódort, az éjfekete bundájú húsvéti nyulat. Szegény bárányka, hiába ment bátran előre, hiába caplatott bokáig elmerülve a vízben, egyszer csak csapdába került. Sem előre, sem hátra. Előtte elmerült az ösvény, mögötte pedig eltűntek azok a zsombékok, amelyeken ugrálva próbált eljutni Tódorhoz. Mitévő legyen? – tanakodott. Vissza már nem tudott fordulni, előre pedig nem tudott menni. Elkeseredett. Végül is aztán keserves sírás tört ki rajta. Csak úgy rázta a testét a

10

zokogás, mert nem csak hogy Tódort nem tudta elhozni, de még saját magát sem tudta megmenteni. A monori árokparti kismanó éppen akkor csónakázott arra. Talált egy fadarabot, arra állt rá, hogy kipróbálja, milyen csónak lenne a fadarabból, aztán úgy belefelejtkezett a csónakázás örömébe, hogy nem is vette észre: Szélficsúr mélyen befújta a hatalmas vízrengeteg közepébe. Ott hallotta meg a bárányka keserves sírását. Odaevezett. – Miért sírsz kicsiny bárányka? – kérdezte. – Már hogyne sírnék, hiszen nem tudom elhozni Tódort, a húsvéti nyulat, hogy a gyerekeknek szétossza a szeretetbe csomagolt ajándékát! És ráadásul meg én is bajba kerültem, nem tudok kijutni a mocsárból! A kismanó látta, hogy nagy a baj. A kis fadarabból előléptetett csónakocskájában nem fértek el ketten, azon nem tudta megmenteni a báránykát, Tódorért sem tudott így elmenni. Mi tévő legyen hát? – tanakodott, tanakodott és egészen addig tanakodott, amíg eszébe nem jutott, hogy ezen a hatalmas nagy vizenyős területen csakis Dani kutya tud átjutni. – Elmegyek Daniért, ő jóságos és erős és meg tud menteni! – mondta és már evezett is, ahogyan csak az erejéből bírta. Minden igyekezetét beleadta a lapátcsapásokba, olyan mélyre tolta és olyan erővel nyomta a lapátot, olyan hevesen taszította a kis ladikját, hogy az valósággal repült. Hasította a vizet. Szélficsúr is segített neki, hogy minél hamarabb Danihoz érjen, aki a görbe fa mögötti tanyán lakott. – Dani kutya, kérlek, mentsd meg a báránykát és hozd el Tódort, a húsvéti nyulat, hogy a

szeretet láthatatlan csomagolásába burkolt ajándékaival meg tudja örvendeztetni a gyerekeket! – kérlelte Dani kutyát. A jóságos magyarvizslának nem kellett kétszer mondani. Beleugrott a vízbe és odaúszott a báránykához. – Gyere, kapaszkodj a hátamba és úszás közben irányíts, hogy merre tartsunk! – mondta neki. Így is lett.

Dani kutya és a bárányka közös erővel megtalálták Tódort, a húsvéti nyulat, aki zsákjában mindenkinek el tudta vinni a piros tojásokat. És csak egy puszit kért cserébe. Egy puszit és szeretetet. Egy puszit, amit akár most is adhatsz annak, akit szeretsz. Jezsó Ákos

Monoriak a Máriapolin „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21) A március 15-ei hosszú hétvégét az ifjúsággal a Máriapolin töltöttük. Ez egy a fokolare mozgalom lelkiségében szervezett nagyszabású találkozó volt Zánkán, ahol a néhány hónapos csecsemőtől egészen az idősebb korosztályig minden generáció képviseltette magát. A 650 résztvevőből 29-en voltunk monoriak. A találkozó fő témája az EGYSÉG volt. Az egységről hallottunk minden délelőtt előadásokat, amelyeken mindig más szemszögből próbáltuk megérteni, hogy mit is jelent számunkra: ajándék, cél… A megértés folyamatában segítettek minket azok az emberek, akik megosztották velünk korábbi tapasztalataikat, pl.: a fiatalok, akik felutaztak Kárpátaljára, hogy tűzifát és tartós élelmiszert osztogassanak a rászorulóknak. A témát kiscsoportos beszélgetéseken fejtettük ki, ahol nem és kor szerint voltunk beosztva. A mi csoportunk meglepően jól működött, az első pillanattól érezhető volt a befogadás, az érdeklődés egymás

iránt. Ennek köszönhetően nyíltan tudtunk beszélgetni mélyebb gondolatainkról is, esetleg kétségeinkről. Délután különböző fórumokon lehetett részt venni. Ilyen volt a találkozás kultúrája c. fórum is, amelyen a kommunikáció, a párbeszéd fontosságáról és az egységhez való szükségességéről beszélgethettünk. Minden nap részt vettünk szent misén. Az énekkarnak és a többi szervezőnek hála, igazán meghitt légkör alakult ki, így valódi ünnep volt Jézussal találkozni az oltáriszentségben. Mi monoriak igyekeztünk odatenni magunkat és minél többet segíteni a szervezésben is. Nagy szerepünk volt a technika lebonyolításában, segédkeztünk az étkeztetés gördülékeny haladásában, illetve mi biztosítottuk esténként a teaházat, amely a találkozások és mély beszélgetések fontos színhelyévé vált. Végül szeretnénk megköszönni az itthoniak támogatását. Rendkívül hálásak vagyunk, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy egy ilyen kiemelkedő élménnyel gazdagodhattunk.

folytatás a 9. oldalról 5. Az ötödik javallat is olyan, amire nem számít az ember egy középkori gondolkodótól. Aquinói Szent Tamás azt mondja, a fürdő és az alvás kiváló gyógymód a rosszkedv ellen. Valójában kifejezetten keresztény hozzáállás

az, hogy egy lelki baj ellen időnként testi gyógymódhoz kell folyamodni. Mióta Isten emberré lett, és magára öltötte az emberi testet, az anyag és szellem közötti szakadás begyógyult világunkban. Forrás: Magyar Kurír

11

Húsvéti időszak: Március 27. Húsvét vasárnap: vasárnapi miserend, Vasadon 11:00: Szentmise Március 28. Húsvét hétfő: Szentmisék: 8:00: Telep, 9:00: Nagytemplom 2016 tavasz–nyár: Április 24. vasárnap 16:00: búzaszentelő szentmise a gombai határban Május 1. vasárnap 11:00: búcsúi szentmise Monorierdőn Május 8. 9:30: elsőáldozás a nagytemplomban Május 15. pünkösd ünnepe Május 16. pünkösdhétfő: egyházközségi zarándoklat Május 22-én 11:00:- elsőáldozás Monorierdőn Június 05. 8:00: Jézus Szíve búcsú a telepi templomban 17.00: Jézus Szíve búcsú ,Vasadi kápolna

Áldott húsvétot kívánunk olvasóinknak és plébániánk valamennyi tagjának!

Táboraink: 06.20-24: napközis tábor Vasadon 06.27-07.01: napközis tábor Monoron 07.03-08: hittanos tábor Bükkszentkereszten 07.25-29: napközis tábor Monorierdőn 08.01-06: ifjúsági tábor Felsőtárkányban Augusztus 14. 18:00: templombúcsú a plébániatemplomban Augusztus 19-21. családosok lelkigyakorlata Monorierdőn Augusztus 20. Szent István király ünnepe, délután közösségi ünnep a telepi templomnál Kedves Testvérek! Turner Ferenc Alapítványunk 2016 elejétől ismét fogadhat adó 1%-ot. Így nagy köszönettel és szívesen fogadjuk a felajánlásaikat, melyeket a következő adószám megjelölésével tehet meg:

18705339-1-13.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak a támogatását, akik segítik az Alapítvány munkáját! Isten fizesse meg! Elérhetőségünk: [email protected]

Lelkipásztori Levél – a Monori Római Katolikus Plébánia kiadványa Cím: 2200 Monor, Kossuth Lajos út 83. Telefon: +36-29-412-223. E-mail: [email protected] Web: www.monorplebania.hu Lelkipásztori Levél online:www.monorplebanialap.hu/Lelkipásztori levél menüpont Felelős kiadó: Paszternák Tamás Felelős szerkesztő: Dóczy László Szerkesztőség: Thullner Zsuzsanna, Huszthyné Juhász Márta, Kéri Zsolt