GÚTAI
HÍRMONDÓ
független közéleti havilap
2010. augusztus
A gyermekem elsős lesz PaedDr. CSÉMI Erika Már csak néhány hét választja el a leendő elsőst attól, hogy beüljön az iskolapadba. Mit tehet a szülő, hogy gyermeke felkészülten érkezzen? Elsősorban ne essen pánikba. Szorongását ne ragassza át a gyerkőcre, ne ijesztgesse a tanító nénivel. Bármilyen rossz élményei is vannak saját iskoláskoráról, próbálja meg átprogramozni az agyát, hiszen ez már egy másik ember: ez a gyerek nem én vagyok, ez nem az a tanító néni. Ne vegyük el gyerekünk lelkesedését már az elején. A szorongás megszüntetéséért sokat tehetünk azzal, ha előre megismerjük a pedagógusokat, az iskola épületét, a tanítási programot. Vásároljunk együtt iskolatáskát, tolltartót, néhány írószert. Hagyjuk, hadd válasszon a gyermek színt, mintát, hiszen ezek a tárgyak az ő mindennapi életéhez tartoznak majd. Valamiféle felkészítésre azért mégiscsak szükség lehet. Az iskola már önállóságot igényel. Szükséges, hogy a gyermek tudjon önállóan öltözni, étkezni, cipőjét bekötni, orrát kifújni, megfelelően kezet mosni, a WC-t használni. Tudja meghatározni, ki ő, megmondani a nevét, azt, hogy hány éves, hol lakik. Ismerje a színeket, tudjon 10-ig számolni, tisztában legyen teste felépítésével (tudjon emberkét rajzolni), az irányokkal (jobb, bal, fent, lent, kint, bent, alatt, fölött) és az arányokkal (kisebb, nagyobb). Az elkövetkezőkben szerepeljen itt néhány jótanács a teljesség igénye nélkül az iskolaelőkészítéshez: – Bízzuk meg gyermekünket egyszerű feladatokkal – asztalterítés, kisebb ruhadarabok teregetése, a házikedvenc etetése, kisebb bevásárlások, portörlés, söprés stb. Figyeljünk, hogy a tevékenységet ne hagyja félbe, fejezze is be, amit elkezdett. – Játsszunk vele társasjátékot, kártyázzunk – ez fejleszti a monotóniatűrést, a konfliktusok megfelelő kezelését, a szabálytudat kialakulását. Ha mindig hagyjuk nyerni, ne csodálkozzunk, ha az iskolában egy bonyolult feladatnál feladja a próbálkozást. – Indítsunk szerepjátékot, bábozzunk – képzelje bele magát a gyermek valaki szerepébe. Így fejlődik a szókincs, a kifejezőképesség. A szerepjáték során a gyer-
mek kijátszhatja magából a felgyülemlett feszültséget is. – Mindig válaszoljunk, ha a kicsi kérdez! – Ne legyünk türelmetlenek! S mindig a gyermek életkorának megfelelően válaszoljunk. – Csavarogjunk, fedezzük fel a környéket – hívjuk fel a figyelmét arra, hogy milyen érdekes a világ, beszélgessünk! – Ne csak mi olvassunk neki mesét (ami szintén nagyon fontos), hanem kérjük meg, mesélje el ő is kedvenc meséit, történeteit. Próbáljon egy képről beszélni, ki van, mi van a képen, mi történik rajta? – Gyurmázzunk, agyagozzunk, gyúrjunk közösen tésztát – ez fejleszti azokat a finom kézizmokat, melyek az íráshoz szükségesek. – A gyöngyfűzés, nyírás, ujjal csoma-
II. évfolyam, 8. szám
golópapírra festés – szintén a finommotorikát fejleszti. – Ha a gyermek fejlődéséből kimaradt a mászás, mászassuk őt (másszunk vele). A mászás segíti összehangolni a kéz és a láb munkáját, segíti a koordináció fejlődését. Sokat hintázzon, biciklizzen, labdázzon, ugrálókötelezzen, s lehetőség szerint ússzon a gyermek. – Vásárolhatunk ún. „fejlesztő füzeteket“ is – ezekben különböző típusú feladatok találhatók, pl.: Kösd össze!, Válaszd ki!, Másold át!, Folytasd!, Színezd ki! De az otthoni fejlesztés csak akkor fog működni, ha élvezetes, nem kötelességszerű. Akkor álljunk neki, amikor a gyereknek is kedve van hozzá. – Nagyon jó fejlesztőjáték a puzzle (mozaikos kirakó) is. Türelemmel és változatos programokkal érett kis elsősöket faraghatunk a kicsikből. Kívánok minden kis elsősnek zökkenőmentes iskolakezdést!
Gútai siker a XI. Kárpát-medencei Rovásírásversenyen Június 19-én zajlott a Kárpát-medence, és ezáltal a világ legnagyobb rovásírásversenye Budapesten. A felvidéki, az erdélyi, a kárpátaljai és magyarországi elődöntőkön több mint ezer versenyző vett részt, s közülük a legjobb 117 diák mérte össze tudását a Kárpát-medencei döntőn. A középiskolás kategória 3. h e l y e z e t t j e a Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium kvintás diákja, Németh Kinga lett, aki már több éve foglalkozik rovásírással, emellett állandó résztvevője a tudományos diákkonferenciáknak. A versenyt minden évben a Forrai Sándor Rovásíró Kör szervezi, melynek célja megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal ősi magyar kulturális örökségünket, a magyar rovásírást, s általa elmélyíteni a fiatalokban az azonosságtudatot.
GÚTAI HÍRMONDÓ
Sokat tapasztalt idősebb emberek gyakran hallották a közismert megállapítást: májusi eső aranyat ér! Viszont a korábbi években égi áldásnak tartott esőből az idén annyi esett, hogy a máskor szelíd folyók, sőt jelentéktelen patakok is pusztító áradattá duzzadtak, bizonyítva, hogy néha a jóból is megárt a sok. A klub vezetője, egyúttal a kirándulás szervezője, Füri Editke velünk együtt növekvő aggodalommal várta az indulás napját. Attól tartottunk, hogy több jelentkező esetleg visszariad a kedvezőtlen időjárás miatt. Szerencsére nem így történt, mert az előre meghirde-
nagy regényíró Jókai Mór is gyakran látogatott ide, s elégedettségét kifejezve a Kárpátok gyöngyének nevezte az 1200-as évekből származó írásos följegyzésekben is fürdőtelepnek említett várost. Rövid tájékozódás után a város kellős közepén rátaláltunk szálláshelyünkre, a külsejében is látványos Vila Anna Hotelra, ahol figyelmes udvariassággal fogadott a szálloda vezetője és segített biztonságos helyre irányítani buszunkat. Elszállásolásunk gyorsan megtörtént. Elégedett örömmel foglaltuk el a látványosan és kényelmesen berendezett szobákat. Rövidesen
ni, elindultak a város közelében magasodó Ostrý vrch nevű hegy turista ösvényeit bejárni. Délután jókedvűen, a fáradtság látható jele nélkül érkeztek meg s az érdeklődőknek beszámoló helyett megígérték, hogy szombaton a várostól déli irányban magasodó Klepáč hegy 575 méter magas csúcsára akarnak feljutni, s akkor fognak beszámolni útjukról. Ígéretüknek megfelelően másnap reggel bátran nekivágtak az igényes túrának, s késő délután, amikor visszaérkeztek, a kíváncsian érdeklődőknek elégedett örömmel számoltak be a sikeres túra részleteiről. Turistákat riogató kóbor medvével nem találkoztak, így zavaró körülmények nélkül jutottak fel a sík vidéken élő ember számára jelentős magasságúnak számító hegy csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a távolabbi hegyekre is. A kirándulás többi résztvevői is élénk társalgásban osztották meg egymással a gyógyfürdőben szerzett tapasztalataikat. Közben alig vettük észre az idő múlását, s már vacso-
tett indulás pontos idejére valamennyi jelentkező már a buszban ült, és az indulást várta. Vajlík úr, a busz vezetője az adott jelre indította is buszt. Rövid városnézésre megálltunk Pöstyénben, majd a Vág völgyén továbbhaladva, Trencséntől néhány kilométerre a Teplička patak festői szépségű völgyét követve rövidesen megérkeztünk a romantikus hegyek között meghúzódó fürdővárosba, Trencsénteplicére, ahol annak idején Csák Máté és Rákóczi fejedelem is gyógyíttatta magát. A
ebédre szólítottak bennünket, ahol a szálloda vezetője a barátságos üdvözlés után részletesen ismertette a legfontosabb tudnivalókat, főképpen a gyógyfürdői szolgáltatások igénybevételének lehetőségeit. Pénteken ragyogó napsütésre ébredtünk, s a reggeli után csoportunk többsége a gyógyfürdőket igyekezett fölkeresni, néhányan városnézésre indultak, viszont három természetbarát hölgy és egy hasonló érdeklődésű férfi társaságában, aki a hölgyek biztonságát is volt hivatott szavatol-
rára szólítottak bennünket. Étkezés közben bejött a szálloda vezetője és arra kért, hogy vacsora után maradjunk a helyünkön, mert szeretne szólni hozzánk. Néhány perc múlva vissza is tért, majd udvarias hangon köszönte meg a gútai nyugdíjasok csoportjának kulturált magatartását, s örömmel hozta szóba, hogy foglalkozásánál fogva járja az országot, és gyakran vesz részt magyar többségű települések rendezvényein. (Folytatás a 3. oldalon)
Sikeres kirándulás a Gútai Nyugdíjasok Klubja szervezésében A Gútai Nyugdíjasok Klubjának évi munkaterve gazdag választékot kínál az érdeklődő klubtagok számára. A termálfürdők látogatása mellett a tervben szerepelt egy négynapos kirándulás is Trencsénteplicére. A tervezés idején, januárban persze még senki sem sejthette, hogy az idei szélsőséges időjárás milyen kényelmetlen helyzetet fog teremteni számunkra.
Gútai Hírmondó – ingyenes helyi havilap. Felelõs kiadó: Gúta Város Önkormányzata. Fõszerkesztõ: MAYER János. Szerkesztõbizottság: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Tördelõszerkesztõ: SALÁTH Richárd. Korrektúra: BARCZI László. Nyomja: SILVESTER Kft. Regisztrációs szám: EV 3622/09. A szerkesztõség címe: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1. Tel.: 035/77 71 753, 77 75 820. Fax: 035/77 75 832. E-mail:
[email protected] 2
GÚTAI HÍRMONDÓ
(Folytatás a 2. oldalról) Ezeken mindig nagyon barátságos fogadtatásban részesítik, s jól is érzi magát közöttük, pedig nem tud magyarul beszélni, viszont sok szép magyar nótát elég jól el tud énekelni. Erről később mi is meggyőződhettünk. Mivel gyakran volt alkalma megtapasztalni, hogy a jószándékú emberek, ha más nyelven is beszélnek, mégis nagyon jól megértik egymást. Ezért elhatározta, hogy megbecsülése jeléül, ha egy magyar csoport érkezik a szállodába, akkor borkóstolóval tiszteli meg őket. Erre most jó alkalom adódott, ezért ezt az igyekezetét a gútai nyugdíjasok fogadják szeretettel! Ekkor intett a felszolgáló személyzetnek, s azok egymás után tálcákon hozták a fehér-, majd a vörösbor mintegy 10-10 változatát, miközben röviden ismertette a bor származási helyét és egyéb tudnivalókat, majd koccintás után egy-egy magyar nótát kezdett énekelni, amihez mi rögtön csatlakoztunk, majd udvariasságunk jeléül szlovák dalokat énekeltünk válaszul. Rövid idő múlva a főnökhöz egy rokonszenves házaspár érkezett, akik örömmel kapcsolódtak be a nótákkal színesített borkóstolóba, és a későbbi táncos szórakozásba. A késő éjszakába nyúló két nyelven folyó hangulatos szórakozás alkalmával véletlenül sem jött szóba a bénító hatású, lélekmérgező nyelvtörvény. Mindenki önfeledten szórakozott teljesen szlovák környezetben, s nagy örömmel győződhettünk meg arról, hogy ilyen is lehet, csak értelmes, jó szándékú emberek kellenek hozzá. A szálloda vezetője és személyzete ilyen emberek. E sorok írójának különösen nagy elégtétel ez a szerencsés kimenetelű kirándulás. Néhány évvel korábban ugyanis orvosi beutalóval tartózkodtam a fürdővárosban. Egyik délután a parkban sétálgatva észrevettem,
hogy az egyik padon két hölgy magyarul beszélget. Habozás nélkül szólítottam meg őket, akik látható örömmel hívtak maguk mellé a padra, s jókedvűen beszélgettünk addig, amíg meg nem állt előttünk három marcona tekintetű suhanc, akik hatalmas túrabakancsokban pompáztak, s vészjósló hangon ki nem oktatnak bennünket: „Nem gondolják, hogy a... magyar beszéddel károsítják a tiszta szlovák hegyvidéki levegőt? Ezért húzzanak innét sürgősen a Duna túlsó felére, vagy egyenesen bele!“ Szinte lebénultam a hihetetlennek tűnő zaklatás miatt, ráadásul a két megrémült fiatal hölgy jelenlétében, csak annyira futott erőmből, hogy szólítsam a hölgyeket: No, akkor menjünk,mert itt nem vagyunk jó helyen. A hős nemzetvédők is alighanem meglepődtek,mert csak annyit dünnyögtek utánunk: „No azért.“ Mindez délután 3 óra tájban történt. Azután már nem mentünk a park kö-
zelébe sem, s én megszégyenülve fogadkoztam, hogy ennek a városnak még a közelébe se jövök többé! De nézzük csak! A nyugdíjasok hívására mégis eljöttem, s nem bántam meg, mert olyan értelmes, jó szándékú szlovák emberekkel volt szerencsém megismerkedni, akik nem a gyűlölködésre uszító nyelvtörvény fenyegető paragrafusait igyekeznek betartani, hanem elsősorban a jó szándékú, egymást kölcsönösen becsülő, kulturált emberi kapcsolatokat ápolják, akik egyenrangú partnerként tudják tisztelni a más nyelven beszélőket is. Vasárnap reggel azzal a felemelő érzéssel köszöntünk el a VILA ANNA HOTEL vezetőjétől és dolgozóitól, hogy megérdemelten nyerték el őszinte tiszteletünket, s jó hírüket népszerűsítve ismerőseinket arra fogjuk ösztönözni, hogy bátran vegyék igénybe a szálloda példaértékű szolgáltatásait. Búcsúzásul még a vendéglátókkal együtt néhány fényképet készítettünk emlékül, majd indultunk Bajmócra, ahol végigjártuk a vár látványos termeit, megcsodáltuk Mátyás király hársfáját. Továbbhaladva Aranyosmarót közelében az arborétum látványos növényeiben gyönyörködtünk. Itt azonban utolért az eső, s hazáig el sem állt, de nem bosszankodtunk miatta, mert az egész kirándulás ideje alatt megkímélt bennünket. Mikor Gúta közelébe értünk, Füri Editke elégedetten értékelte a kirándulást. Sofőrünknek, Vajlik úrnak is megköszönte a biztonságos vezetést, aztán minden résztvevőnek szólt az elismerés; jól éreztük magunkat, és ez nem is kevés. Befejezésül mit mondhat még az önkéntes krónikás? Mindenkinek kívánok még sok ilyen szép kirándulást! Kicsindi Károly
Biztonság, bizalom A gútai városi rendőrségtől Kis Tibor járőr érkezett 2010. június 11-én, a Brünni Téri Tündérkert ovisaihoz, hogy bemutassa a gyerekeknek a városi rendőrség munkáját, feladatait, küldetését. Beszélt, és be is mutatta a kicsiknek a járőrök általános felszerelését: fegyver, bilincs, tárcsa, tonkfa, lámpa, golyóálló mellény. Külön kitért a gyalogosokra és kerékpárosokra vonatkozó közlekedési szabályokra, továbbá beszélt a gyerekekre leselkedő veszélyekről, amelyek testi épségüket veszélyeztethetik. A gyerekek kérdések helyett a rendőri ellenőrzések során átélt élményeikről, valamint a már ismert szabályokról beszéltek. A beszélgetés után az óvoda udvarán megnézhették, sőt ki is próbálhatták az új járőrautót nem kis örömükre. Hogy tetszett-e az előadás, illetve a bemutató a gyerekeknek? Engedtessék meg nekem, hogy idézzem az egyik nagycsoportos társának tett megjegyzését: „Na, ez jó volt, ugye?“ Hát igen, mi is úgy gondoljuk, hogy az előadás elérte célját, mert megismerhették a városi járőrök munkáját, és a személyes találkozó során kialakulhatott egyfajta bizalom és biztonságérzet a gyerekekben. Köszönjük az együttműködést. 3
GÚTAI HÍRMONDÓ
Gyermeki félelmek – II. rész Mgr. SZÁNTÓ Zsuzsanna Halálfélelem Hét-nyolc éves korig a gyermek számára felfoghatatlan a halál fogalma. Az óvodás gyermek általában valamiféle elutazásnak értékeli, a távozót tehát bármelyik pillanatban visszatérhet. Önmagát és közvetlen környezetét teljesen immunisnak tartja a halállal szemben. Így a kérdéssel nem is igazán foglalkozik. Ha édesanyját veszti el a gyermek, bűnbakot keres, aki a szeretett lény elvesztéséért felelős, és mivel a halál kényszerűségét felfogni képtelen még, a felelős személyt meghalt anyjában találja meg. Ilyenkor félelme indulatos haraggá alakul, telve agresszív tendenciával. Szökéssel, dezertálással vádolja anyját. Nyolcéves kora táján a gyermek megérti, hogy a halál visszafordíthatatlan, és mindeki számára elkerülhetetlen. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy ebben az életkorban a halálfélelem igen gyakori. Az ilyen korú gyermek halálfélelme tehát mintha felváltaná a korábbi évek sötétségtől való félelmét. A haláltól mint tökéletes megsemmisüléstől való félelem általában csak a serdülőkorban jelenik meg. A függetlenné válás - bármilyen vonzó a serdülő számára - rengeteg kockázattal is jár. A tágabb közösség, a szociális élet számos olyan feladatával kell megküzdenie, amelyekkel szemben eddig védelmet nyújtott a család. A serdülőnek tehát át kell értékelnie a világhoz, az emberekhez fűződő kapcsolatát, és az új, egyre függetlenebb élethez való alkalmazkodás folyamatában fel kell mérnie saját erejét, képességeit, a jövőre vonatkozó esélyeit is. A halálfélelem a serdülő tudatában úgy jelenik meg, mint aki a létezés értelmét teszi kétségessé. Szakemberhez csak akkor forduljunk (akkor viszont felétlenül), ha a haláfélelem az egész személyiséget megbénító, súlyos szorongásos rohamokban mutatkozik meg. Enyhébb esetekben a „gyógyítás” a szülő, a nevelő feladata. Egyről nem szabad megfeledkezni: a halálfélelem mindig az élettől, annak bizonyos aspektusaiból, titkos, leselkedő veszélyeitől való félelem, következésképpen nem szüntethető meg azzal, ha ennek az érzésnek értelmetlenségéről beszélünk a gyermekkel, és - ami a többi szimbolikus félelemre is vonatkozik - nem lehet egyszerűen „kinőni”. Csendben, szinte észrevétlenül, de igen határozottan segítni kell a serdülőt abban, hogy megismerje és elfogadja helyét a társadalomban. Félelem a büntetéstől Mi sem természetesebb annál, hogy 4
amióta társadalom, család, nevelés létezik, a vétkes gyermeket megbüntetik. Egyesek testi fenyítéssel nevelik meg (vagy azzal fenyegetik) engedetlen gyermeküket, mások a sarokba állítással, a szobából való kiutasítással, vagy a szórakozásról való letiltással (a szeparáció különböző formáival) büntetnek. A pszichológiai állásfoglalás szerint a büntetésnek mind a fizikai, mind pedig a konkrét szeparációs formája önmagában helytelen, illetve, ami ennél sokkal rosszabb: lényegében eredménytelen. Ha figyelmeztetjük a gyermekünket: „Ági, ne bántsd!”, ebben és ehhez hasonló esetekben tanúi vagyunk a gyermeki lelkiismeret első megnyilvánulásainak, melyek - legalábbis nagyon jelentős mértékben - a szülői szabályok, normák átvételének, a szülővel való azonosulásnak a következményei. Persze egy gyermek feltehetően akkor is engedelmeskedik, ha konkrét büntetéstől fél (pl. rácsapnak a kezére). A két magatartás között azonban óriási a különbség: a konkrét büntetéstől félő gyermek engedelmessége kizárólag addig tart, amíg nem lát esélyt a büntetés elkerülésére, illetve egy kicsit leegyszerű-
sítve úgy is mondhatnának: amíg a szülő vagy a nevelő jelen van. Aki viszont a lekiismeretére hallgatva cselekszik, az a nevelőjétől, illetve a büntetés esélyeitől teljesen függetlenül jár el. A büntetésnek speciális formájával találkozunk tehát, amelyet úgy nevezhetnénk: félelem a szeretet elvesztésétől. Mögötte a szeretett személy elvesztésétől való félelem húzódik meg. A lekiismeret szava tehát tulajdonképpen a szülő, a nevelő szava, és ha a gyermek lekiismerete ellenére cselekszik, bűntudatot érez, ami valóban gyötrő szeparációs félelem. A büntetés veszélye - annak jellegétől függően fizikai fájdalomtól vagy konkrét szeparációs helyzettől való félelemet ébreszt, és így kétségtelenül alkalmas arra, hogy az adott büntetéssel fenyegető szituációban a gyermeket a helyes magartásra kényszerítse. Ugyanakkor önmagában használhatatlan a magas szintű, önálló morális életvezetés kialakítására: ha a konkrét büntetés veszélye nem áll fenn,
cselekménye elkövetésében a gyermeket semmi nem fogja megakadályozni. Intenzív, szoros nevelő-gyermek kapcsolat esetén ennek kibontakozása 6-10 éves korra lehet erős. A büntetés helyes alkalmazása döntő jelentőségű a személyiségfejlődés szempontjából, úgy tűnik, sokkal fontossabb, mint a forma megválasztása. A büntetés csak akkor hatásos nevelői módszer, ha a gyermekben felébreszti a szeretet elvesztésétől való félelemet, ugyanakkor lelke mélyén cseppnyi kételye sincs affelől, hogy szeretik őt, és ezt a szeretet soha nem fogja elveszíteni. Lényegében azt jelenti, hogy a gyermeknek a helytelenítéstől, szomorúságtól kell félnie, amelyet helytelen cselekedetével okozott. Azt kell átélnie, hogy aki ilyet csinál, az megérdemli, hogy még a legfontosabbat, nevelője szeretetét, becsületét is elveszítse, de szerencsére ez sohasem történhet meg! Félelem az iskolától Az iskolától való félelem a beiskolázás idején egyike a legtermészetesebb és leggyakoribb szeparációs félelmeknek. Az iskolába lépés a szülőről való fokozatos leválásnak, az önállósulás és függetlenedés folyamatának valóban jelentős állomása. Ismeretlen felnőtt irányításával, idegen gyerekek között órákat kell szüleitől távol töltenie egy teljesen szokatlan helyzetben: a tanulás helyzetében. A gyermek azonban lassanként megszokja az új körülményeket. Az iskolafóbia hátterében általában túl erős anya-gyermek kapcsolatot találunk, amelyhez valójában az anya ragaszkodik jobban. Úgy látja, hogy a világ tele van szörnyűségekkel, melyek mind gyermekét fenyegetik, de a legveszélyesebb hely kétségtelenül az iskola. Már az épület is rideg és visszataszító. Mi sem természetesebb, mint hogy meg akarja óvni gyermekét az ellenszenves tanítónő és a neveletlen gyerekek, egyszóval az iskola káros hatásaitól. A tanítónő riválissá válik, mert a gyermek spontán módon identifikációs modellé választja, és ezt a függőségi kapcsolatra féltékeny anya, ki gyermekén nem hajlandó osztozkodni, nehezen tűri. A gyermek általában megérzi, hogy anyja meg akarja őrizni a függőségi kapcsolatot, tehát szándéka egybeesik az övével (sőt fölerősíti azt), így az iskolától való kezdeti természetes félelem pánikszerű fóbiává duzzad. Míg a beiskolázás időszakában gyakran jelentkező enyhe szeparációs félelemből a gyermek viszonlag gyorsan kilábal, az iskolafóbiával szemben a nevelő rendszerint tehetetlen - elsősorban azért, mert a szülőtől általában nem kap valódi támogatást. Ilyen esetekben feltétlenül pszichológus segítségére van szükség. Forrás: Dr. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
GÚTAI HÍRMONDÓ
a pedagógusok és a diákok szavazatai alapján.
Ismét eltelt egy év... Az állami illetve magánvállalatoknál decemberben jön el a számadás időszaka, amikor is számbaveszik az elért eredményeket, esetleges kudarcokat s új célokat tűznek ki a következő évre. Így van ez az iskolákon is, azzal a különbséggel, hogy a feladatok teljesítésének mértékét júniusban összegzik. A II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában a 2009-2010-es iskolai évet 292 diák fejezte be 16 osztályban. Délutánonként 4 napközis csoport működött. Az oktató- nevelő munkát 28 pedagógus biztosította. Ötödik osztálytól felfelé csoportbontással a lehetőségekhez mérten igyekeztünk, hogy a tehetséges tanulók megkapják azt a többletet, ami segíti kibontakozásukat. Tettük ezt szorgalomból, pedagógusi elhivatottságból fakadóan. Önmaguk hibáján kívül hátrányos helyzetű tanulóinknak és a rászorulóknak, a felzárkózás lehetőségét biztosítottuk. Iskolánk tantestülete mindig arra törekedett, hogy minél több legyen az az érték, amit a gyerekek tudásban, szociális-kulturális fejlődésben kaphatnak az iskolától. Iskolánk nyíltan és tudatosan vállalja, hogy az értékeit megőrzi és továbbadja. Teszi ezt mindennapjaiban. Értéket kíván a tudáshoz hozzáadni egy olyan világban, ahol az értékek tudatos megsemmisítése, nevetségessé tétele folyik. Sikeres tanévet tudhatunk magunk mögött. Szervezett rendezvényeink, mint az ünnepvárók, a 82. évfordulóra öszszeállított kulturális bemutató, a gyermeknapi sportversenyek, a Rákóczi-napok rendezvényei, a nyitott napok, a Tudásváró, a természetiskola, az úszótanfolyam, a sítanfolyam, a közlekedési pálya, a túrák, a kirándulások, a színházi előadások,
a koncertek..., mind-mind a gyerekek fejlődését szolgálták. Azon munkálkodtunk, hogy megteremtsük az elvárások, az igények és a pedagógiai programunkban megfogalmazottak összhangját. A tantárgyi olimpiákon és a nyelvi, a művészeti versenyeken minden tanévben részt veszünk. Több járási szintű eredmény mellett a következő kiemelkedő eredmények születtek az idén: Tóth Karola: Tompa Mihály vers- és pózamondó verseny – országos elődöntő: ezüst fokozat. Molnár Alexandra: Zrínyi Ilona Matematikaverseny – nyugat-szlovákiai 4. hely. Vajda Péter: Zrínyi Ilona Matematikaverseny – nyugat-szlovákiai 10. hely, Katedra folyóirat alsó tagozatos versenye országos 20. hely. Ďuráč Vanessa: Poznaj slovenskú reč – országos 9. hely. Árgyusi Fanni: Katedra folyóirat matematikaversenye – országos döntőn 3. díj Forró Réka Dorina: Az Év Médiasztárja – országos 1. hely. Nagy Viktória: Katedra folyóirat matematikaversenye – elődöntő 4. hely. Németh Veronika: Katedra folyóirat matematikaversenye – országos döntőn 2. díj Gubicza Zsolt: Biológia olimpia – járási 2. hely, kerületi 12. hely. Kocsis Levente Lénárd: TUDOK (Tudományos Diákmunkák Versenye) – országos 2. hely, nemzetközi eredményesség, Kincskeresők (regionális értékeket felkutató verseny) – országos eredményesség. Szabó Krisztina: Katedra folyóirat matematikaversenye – országos döntőn 2. díj SZABÓ KRISZTINA lett az ÉV DIÁKJA
Olimpia a legkisebbeknek Az időjárásnak köszönhetően új helyet kellett keresniük a gútai Brünni Téri ovisoknak a Ovi-olimpia lebonyolítására. A város szabadidő központjának sportpályájára esett a választás, hogy a óvoda apraja-nagyja 2010. június 8-án, immár 4. alkalommal összemérhesse ügyességét, gyorsaságát és kitartását. A gyerekek már várták a jeles nap elérkezését, egyesek edzettek önként, ill. szülőkkel, mások csak az óvó nénik felügyelete alatt, de mindenki mozgott, örült és természetesen szurkolt a társainak. Az olimpiai versenyszámok alatt a szülők, testvérek, barátok lelkes biztatása, tapsa segítette a kis versenyzőket. Az olimpia végén 59 darab érem került a gyerekek nyakába és a legtöbb érmet nyerő csapat, idén a ,,sárga trikósok csapata“ az ovi kupát is birtokolhatja 1 évig. Az óvoda mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségétől az arany, ezüst és bronzérmeken kívül üdítőt, édességet, csokiérmet kapott minden kis versenyző. Megállapíthatjuk, hogy az olimpia elérte célját, a gyerekek évről-évre egyre ügyesebben mozognak, a megmérettetés során
Országos eredmények születtek a Katedra folyóirat által kiírt irodalom, történelem, földrajz és képzőművészeti csapatversenyeken. A Sajó Károly természetvédelmi versenyen országos 3. helyezést értünk el, a Regis Hungaria történelemversenyen országos 8. helyet. Az idei tanévben nagyon szép sporteredményekkel is büszkélkedhetünk. Kézilabdában kerületi 4.-ek, kidobóban (vybíjaná) kerületi 5.-ek lettek diáklányaink. Az asztalitenisz-versenyben is kerületi 4. helyet szereztünk. Városunkat iskolánk fiúcsapata képviselte Rimaszombatban, az országos grundbirkózásban (pasovačka), ahol az előkelő 5. helyezést érték el. A járási tollaslabda bajnokságon egyéniben 3., 5., és 6. helyezések születtek. Szépen szerepeltek diákjaink a járási atlétikaversenyen is, a lányok a 10., a fiúk a 11. helyen végeztek. Az iskolánkban 22 éve működő Százszorszép tánccsoport immár hagyományosan nagy sikerrel szerepel a Tótmegyeren (Palárikovo) az amatőr tánccsoportok részére megrendezett seregszemlén. A Tátika gyermek-néptánccsoport rendszeresen fellép az iskolai és a városi rendezvényeken. Második éve működik iskolánkon a Mazsola bábcsoport, mely idén Dusza István Díjban részesült a Dunaszerdahelyen évente megrendezésre kerülő Dunamenti Tavasz Gyermekfesztiválon.
PaedDr. Csémi Erika, az iskola igazgatója
belátják ki az ügyesebb, gyorsabb, kitartóbb, ki érdemli az érmet és reményeink szerint elindultak az egészséges életmód felé vezető úton. Az óvoda kollektívája köszöni a szabadidőközpont igazgatójának, Finta Zoltánnak,a helyet és a segítő kezeket, Gúta város közös tanügyi hivatal vezetőjének, Takács Imrének támogatását, segítségét és minden kedves, gyermekéért izguló szülőnek, nagyszülőnek, testvérnek, hogy eljöttek és bíztatták az ifjú olimpikonokat. Molnár Iveta óvónő
5
GÚTAI HÍRMONDÓ
Egyre „Ismerősebb Arcok” „…határon túlról, de szívektől innen…” Gyönyörűséges fájdalom, (m)értékadó hazafiság, szívbemarkoló szépség. Az Ismerős Arcok zenekar dalaira már számos, arra érdemes jelzőt elpocsékoltak már. Pedig egyetlen szó is elegendő lenne azok érzékeltetésére: zsenialitás. Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt: Ameddig azok döntik, Mi ültetjük addig a fenyőt! (Nyerges Attila – Fenyők) Az idén tízesztendős Ismerős Arcok, Lélekvesztő címmel, ötödik albumát jelentette meg tavaly szeptemberben. Tömény zene, érzelmek, kiegyenesedett derék – valahogy így ballagnak haza az emberek a koncertek végén. Szóval, semmi különös, „csak" az Ismerős Arcok játszott. Bár táboruk egyre gyarapszik, nem árt ismét leszögezni: Magyarország egyik legjobb rockzenekara immáron Nyerges Attila legénysége. „Nyerges Attilával, az együttes lelkével, frontemberével, szöveg-költőjével beszélgettünk – stílszerűen az albumból: Ébredéstől Kesergőig.
– Értem a kérdés mögött rejlő gondolatot! Mi tagadás, elhallgatott zenekar vagyunk. Manapság is funkcionáriusok ülnek a szemétdombjaikon, akik eldöntik, hogy a tévéből mit lásson, rádióból mit halljon az átlagember. Az Ismerős Arcok a közgondolkodásra valószínűleg veszélyes zene-kar. Mert hagyományt ápol, értéket teremt, hovatovább irritálóan hazaszerető és nemzethű. A megmondó emberek besoroltak bennünket a nemzeti rockzenekar kategóriába, amely közel-távol sem fedi a valóságot. Magyarországon ezzel a jelzővel szélsőséges skatulyába helyezték az Ismerős Arcokat, ezáltal félelmetesek lettünk, rasszisták és kirekesztők. Pedig csak annyi történt, hogy az illetékes elvtársak tartanak a mondanivalónktól, s tartanak attól, hogy a nemzeti önismeret, a közösségösszetartó erő, a családi és baráti viszonyok megerősödjenek zenéink, szövegeink által. – Megbarátkoztatok már az egyébként egyre eredménytelenebbé váló kirekesztő állapottal? – Nem mondom, hogy széles szájjal kacagnánk, vagy tiszta szívvel nevet-
könyv, és mindaz, amit otthonról hoztunk! – Ülőhelyes zenekarrá vált az ismerős Arcok, annak ellenére, hogy a hibátlanul megkomponált zenére az ember lába megállíthatatlanul mocorog. Az általad írt szöveg azonban illedelmesen székben marasztalja az embert... – Ez azért van, mert a zenekar tagjai zenei műfajban különböznek egymástól. Játszunk rockot, dzsesszt, bluest, latint és magyar népdalt is, épp ezért is butaság, ha nemzeti rockzenekar kategóriába helyeznek bennünket a hatalommániás percemberkék. Az Ismerős Arcok lírikus hangvéte-lű, sokszínű együttes, amely valóban az „ülőhelyes“ rendezvényhelyszíneket keresi, de köszöni, jól megvan a lábán az „álló bulikon“ is. – Az Ismerős Arcok tagjai bármely más ismert, hazai, de akár külföldi csapatban is megállnák a helyüket. Práder Vili nemrégen egy neves díjat is elnyert számos jó nevű gitárost megelőzve. De a többiek is hangszerük virtuózai. A zenekar együtt pedig zseniális. A felelősség immáron nem az Ismerős Arcokat terheli, hanem az együttest szándékosan elhallgatóknak vállát nyomhatja. – Köszönjük, hogy így érzed. Azért a nemzettudatból eredő felelősség továbbra is az Ismerős Arcokkal utazik egy remélhetően hosszú úton. No, azt továbbra is becsülettel visszük magunkkal! (M.G. Új Néplap, 2010. január 5.) Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom, Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk S mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk
Az első kérdést megelőzte e sorok írójának Nyerges Attilával megosztott élménye. Elárultam neki, ismeretségem az Ismerősökkel mindössze féléves múltra tekint vissza. Nyáron – évtizedes hagyományként – Csíksomlyóról utaztunk hazafelé családommal és az átéltektől átszellemült ifjonti barátaimmal, amikor is a banda azóta már aranylemezzé lett Éberálom című CDjére cseréltük a kocsikban már unásig hallgatott lemezeket. Fülbemászó muzsika osztozott a lelket szaggató szövegekkel. Azóta mindannyian rajongói vagyunk a zenekarnak, de még mindig nem tudtuk unásig hallgatni őket. – Az Ismerős Arcok rajongói mindanynyian a véletlennek vagy a sorsnak köszönhetik a zenekarral való összetalálkozásukat? 6
nénk az egészen. Az Ismerős Arcok tagjaival ugyan egykoron arra szövetkeztünk, hogy saját örömünkre zenéljünk, ám arra is, hogy őszinte lélekkel megfogalmazódott gondolatainkat a zenében és a szövegben is megosszuk mindazokkal, akik hasonlóan éreznek, gondolkoznak, lélegeznek, mint mi. Nem is megbarátkoztunk, talán az a jó szó rá, hogy megbékéltünk a ténnyel. Koncertjeinket egyre többen látogatják, lemezeinket egyre többen hallgatják, rajongótábo-runk is egyre népesebb. Értő közönségünk van, olyan, amilyet szerettem, szerettünk volna, amikor a 2003-as stílusváltáskor megírtam: nem akartunk többé talpalávalót húzni az épp aktuális hétvégi berúgáshoz. Ehhez kellett egy erdélyi koncert, az első Wass Albert-
S bár a lényeget még nem értheted, Amíg nem éltél nehéz éveket Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk Mi egy vérből valók vagyunk Mint a villámtépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél Mint a leszakított, haldokló virág, Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág Mint porba hullott mag, mi többé nem ered Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled (Nélküled – Nyerges-Leczó) Mayer János
GÚTAI HÍRMONDÓ
„A versailles-i palota tükörtermének titkai” Trianon... 90 év távlatából sem bír szűnni a trauma, mely a magyar nemzet történelmének máig egyik legmeghatározóbb és legszörnyűbb következményekkel járó eseményeként él tudatunkban, zsigereinkben. Nem történt semmi, mely meghozhatná a várt enyhülést, a fájdalom múlását. A trianoni békeszerződés intézkedései nem engedik, hogy fellélegezzünk. A magyarság nagy része még mindig elszakítva él az anyaországtól, megfosztva hazájától, s az őt megillető jogoktól. A mélyen lesújtó és tragikus esemény 90. évfordulója kapcsán rendezték meg első alkalommal a gútai Corvin Mátyás Alapiskolában „A versailles-i palota tükörtermének titkai” címet viselő történelmi versenyt. Samu István történelemtanár főszervezésében került sor május 14-én a színvonalas rendezvényre. Nyolc csapat mérte össze tudását a meghirdetett témában: az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola, a komáromi Ipari Szakközépiskola, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium, a gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskola csapata, továbbá az érsekújvári Pázmány Péter Alapiskola és a Covin Mátyás Alapiskola két-két csapata. A versenyzőknek 12 fordulón keresztül volt lehetőségük bizonyítani felkészültségüket és rátermettségüket. Négytagú zsűri jelenlétében zajlott a megmérettetés, akik között üdvözölhettük Fehér Csabát, a Tatabányai Múzeum igazgatóját, Vass Árpádot, a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola történelemtanárát, valamint Samu Istvánt is. A zsűri elnőkeként Dr. Raffay Ernő neves
történészprofesszor tette tiszteletét iskolánkban, aki a Trianon Társaság alapító tagja és jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja. A tanulóknak az alapos felkészültséget igénylő kérdések megválaszolásában tökéletesen sikerült helytállniuk. A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola diákjai bizonyultak a legjobbnak és élmezőnyben végzett a Pázmány Péter Alapiskola mindkét csapata. A szervező iskola tanulói is eredményesen végeztek, az előkelő 4. helyezést szerezték meg. Az ünnepélyes kiértékelés és díjátadás után tovább folytatódott a megemlékezés. Elsőként az első világháborús emlékmű
Mazsolák az országos verseny küszöbén A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola az oktatónevelő munka mellett nagy gondot fordít a szabadidő értékes felhasználására is. Az iskolán több szakkör mellett 2 tánccsoport működik, a Százszorszép modern tánccsoport és a Tátika gyermek-néptánccsoport. Ezt a kört bővítette a második éve működő Mazsola bábcsoport. Tavaly még csak az iskolában szervezett rendezvényeken léptek fel. Ebben az iskolaévben azonban elhatározták, hogy máshol is megmutatják, mit tudnak. A bábcsoport tagjai (Őszi Tímea, Bertók Krisztina, Korber Darina, Szabó Veronika, Podlucká Dominika, Lakatos Hermina, Vajda Péter, Zelenák Márk) idén a Kacor király című népmesét dolgozták fel. Több hónapos gyakorlás után kerültek el a Dunamenti Tavaszi Fesztivál május 3-án szervezett komáromi elődöntőjére. Itt a zsűri értékeléséből nagyon sokat tanultak, és biztatást kaptak a jövő évi versenyre, majd június 4-én, Dunaszerdahe-
lyen, a XXXV. Dunamenti Tavaszi Fesztivál eredményhirdetésén átvehették a Dusza István Díjat. A tehetséges közösségért elnevezésű díj biztosítja jövő évre a csoport
megkoszorúzásával, majd Matúz Gábor: Civitas Fortissima című filmjének vetítésével a Városi Művelődési Központban. E film a legbátrabb város, Balassagyarmat lakóinak példaértékű összefogásáról szól. Ahogy az alcíme is jelzi, ez egy megrendítő történet azokról, akik magyarok akartak maradni, élve vagy holtan. A nap mintegy megkoronázása kapcsán, Raffay Ernő professzor úr minden kíváncsiságot kielégítő és a közönség érdeklődését több ízben lebilincselő előadása következett, mely minden jelenlévő számára maradandó élménnyel szolgált. Mgr. Szabó Krisztina, a Corvin Mátyás Alapiskola pedagógusa szakemberek általi felkészítését és részvételét a jövő évi országos versenyen. A Mazsolák izgatottan és óriási kíváncsisággal várják a jövő évi megmérettetést. Mahor Katalin, a bábcsoport vezetője
7
GÚTAI HÍRMONDÓ
8
GÚTAI HÍRMONDÓ
9
KOLÁROVSKÉ
2
ZVESTI
KOLÁROVSKÉ
ZVESTI
3
KOLÁROVSKÉ
obèiansky mesaèník
ZVESTI August 2010
II. roèník, 8. èíslo
Jubilejný X. ročník Dňa slovenskej kultúry Helena SVOREŇOVÁ Jubilejný X. ročník Dňa slovenskej kultúry sa konal dňa 5. júla 2010 v rámci štátneho sviatku osláv Sviatku sv. Cyrila a Metoda. Oficiálna časť s kladením vencov k pamätníku vierozvestcov a ekumenické bohoslužby sa konala v Parku svätej Rozálie. Slávnostný program pokračoval vo veľkej sále MsKS. Na úvod odznela reprodukovaná skladba V dolinách, v podaní legendárneho Karola Duchoňa. Kultúrny program pozostával z troch častí. V prvej časti účinkovali: spojený spevácky zbor HARMÓNIA a ÚSMEV, roztomilé deti MŠ z Lesnej 8 a 10, žiaci ZŠ J.A. Komenského, sólitka S. Kamocsaiová a spevokol SLNEČNICE pod vedením Mgr. Heleny Bodnárovej a Mgr. Heleny Fűriovej. ZUŠ prezentoval hrou na klavíri a spevom študent František Ollé. V druhej časti, v podaní spevokolu ÚSMEV, odzneli známe skladby slovenských interpretov: Zem, menom láska (M. Gombitová), Atlantída (M. Žbirka), Loď do neznáma (Tublatanka),Ó, rodný kraj (M. Žbirka) a Horehronie (Kristína). Pozoruhodné boli sólové party D. Ősziovej, R. Szépeho, M. Šemetkovej a S. Kürtiovej. Tento zaujímavý a nevšedný projekt je dielom dirigentky zboru, Mgr. Žofie Nagyovej. Tretia časť kultúrneho programu patrila vystúpeniu hosťujúceho folklórneho súboru DRUŽBA z Trenčína pod vedením umeleckého vedúceho a choreografa
Jaroslava Mikolášeka. „Z iniciatívy mladých ľudí a ich vzťahu k ľudovému umeniu a tradíciám svojich predkov bol na jar v roku 1954 v Trenčíne založený folklórny súbor Družba. Tento názov súboru zároveň symbolizoval postavu svadobného družbu z obradového zvykoslovia v trenčianskom regióne. Súčasný repertoár súboru tvoria piesne a tance spracované v mierne štylizovanej forme v prevažnej časti z regionálnych oblastí Trenčína a Myjavy, ale i z oblastí Zemplína a Šariša. Ľudová hudba sa snaží o štýlovú interpretáciu hudobného prejavu autentických ľudových muzikantov. Folklórny súbor DRUŽBA pracuje úspešne už viac ako 55 rokov a za toto obdobie uskutočnil približne 1900 vystúpení na Slovensku, ale i v zahraničí (USA, Kanada, Mexiko, Argentína, Austrália, Japonsko, Egypt a takmer celá Európa ). Ľudová hudba nahrala so speváckou skupinou CD pod názvom „V tanci a piesni“ – tieto základné informácie sa dozvedáme z propagačného letáka súboru. Predvedený repertoár hudby, piesní a tancov svedčí o vysokej umeleckej úrovni telesa.“ Kultúrny program moderovala pani Katarína Szabóová. Pekne vydekorované pódium z rúk pani Hildy Szépeovej dopĺňala spomienková projekcia predchádzajúcich deviatich ročníkov Dňa slovenskej kultúry, ktoré zostavil kameraman GÚTA TV, pán František Fördős. V priebehu kultúrneho programu boli odovzdávané Ďakovné listy SPSK a kvety všetkým tým, ktorí sa pričinili o založenie, podporu a uchovávanie tejto peknej tradície v našom meste. Po poďa-
kovaní všetkým účinkujúcim zaznela záverečná skladba G.Dusíka: Pieseň o rodnej zemi, z CD popredného slovenského operného speváka Petra Dvorského. Všetci prítomní hostia boli pozvaní do Rotundy na slávnostnú recepciu, ktorá končila rozkrájaním jubilejnej maxitorty od našej cukrárky, pani Heleny Kertaiovej. Úplný záver slávnosti patril zábavnej časti osláv, ktorú spríjemňovala hudobno-spevácka skupina domáceho folklórneho súboru dospelých Mlynček. Na tomto peknom celomestskom podujatí, symbolizujúcom súdržnosť, národné povedomie a občiansku spolupatričnosť, sa podieľali nasledovní usporiadatelia: Spolok priateľov slovenskej kultúry, samospráva mesta, primátor mesta, mestské kultúrne stredisko, farské úrady, ZŠ J.A.Komenského, MŠ Lesná ul. 8 a 10 , pod organizačným vedením predsedníčky SPSK, pani Mgr. Alžbety Mrškovej. Regionálne osvetové stredisko v Komárne, pod vedením pani Vlasty Amanovej, prispelo k vyhotoveniu Ďakovných listov a venovalo CD s fotografiami z priebehu osláv. Všetkým organizátorom a sponzorom patrí srdečná vďaka. Osobitné poďakovanie patrí kultúrnej referentke SPSK, pani Mgr. Žofii Nagyovej, ktorá bola iniciátorkou Dňa slovenskej kultúry v Kolárove a organizačne zabezpečovala všetkých desať ročníkov. Nemenej srdečná vďaka patrí všetkým účastníkom tejto slávnosti. Úprimné potešenie je na strane organizátorov, keď o nimi pripravené podujatia je z roka na rok väčší záujem.
