HÍRLEVÉL ( KÜLÖNSZÁM ) I. ORSZÁGOS MÓDSZERTANI KONFERENCIA

Hírlevél 2009. 05.07. I. Országos Módszertani Konferencia

HÍRLEVÉL ( K ÜLÖNSZÁM ) I. O RSZÁGOS M ÓDSZERTANI K ONFERENCIA Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Országos Módszertani Családok Átmeneti Otthona 2009. május 07.

A tartalomból: Köszöntés A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hazai és külföldi munkájáról röviden A Módszertani Intézmény 2009. januárjában végzett országos felmérés eredményeinek a bemutatása Gyerekrajzok az otthonban Egy lehetséges kiút : Az Országos Módszertani Családok Átmeneti Otthonának reintegrációs modellprogramja


Kedves Kollégák! Öröm és szakmailag nagy megtiszteltetés az a tény, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet miskolci Családok Átmeneti Otthonát – élén Rácsok Balázs vezetővel ‐ nevezte ki 5 évre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a magyarországi átmeneti otthonok módszertani központjává. Ez komoly szakmai kihívást jelent a szervezet és mindazok számára, akik a központban a napi munkát végzik. Engedjétek meg Kedves Kollégák, hogy a konferenciához készült háttéranyag mellett bemutassuk szervezetünk tevékenységét mindazok számára, aki első ízben találkoznak velünk, illetve nem ismerik a Segélyszervezet tevékenységét. Jó munkát és sikeres együttműködést kívánva: Lehel László A Segélyszervezet igazgatója

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkájáról Az 1991‐ben alapított Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Magyarország egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert karitatív segélyszervezeteként elhivatottan és szakszerűen segít a rászorulókon, bajbajutottakon. Alapítóink között ott találjuk a történelmi protestáns egyházakon kívül, a metodista, unitárius és ortodox egyházakat.


Segítségnyújtásunkkal jelen vagyunk a tágabb térség legjelentősebb humanitárius katasztrófáinál, helyszíni humanitárius irodákat működtetünk, és hazai intézményi hálózatunkon keresztül részt veszünk a magyarországi szociális gondok enyhítésében is. Segítségnyújtásunkat nemre, nemzetiségre és vallási hovatartozásra való megkülönböztetés nélkül végezzük. Szociális és fejlesztő tevékenység Magyarországon Az Ökumenikus Segélyszervezet munkája alapvetően két pilléren nyugszik. Magyarországon 16 intézményben 44 különálló szociális szolgáltatással segíti a rászorulókat. Hazai és nemzetközi normák alapján működő országos hálózatunk munkatársai a sokrétű szociális munka minden eszközével segítenek a hozzánk fordulóknak. A Segélyszervezet Budapest, Miskolc, Szolnok, Orosháza, Gyula, Debrecen és Olaszliszka központokkal működtet intézményeket. • • • • • • • • • • • • • • • •

Szolgáltatások a regionális központokban családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok családok átmeneti otthonai nappali melegedők anyák és gyermekek számára drogprevenciós irodák drogambulanciák működtetése oktatási és képzési programok munkaközvetítés szociális tanácsadás jogsegélyszolgálat szociális étkezetés nyugdíjas tanácsadás hajléktalan elhelyezés télen nappali/éjjeli melegedők házi betegápolás karácsonyi akciók


Humanitárius és fejlesztési tevékenység A humanitárius munka kihívásai már a kezdeti időszakban a Segélyszervezet látókörébe kerültek. Az NDK‐ból érkező menekültek, a romániai forradalom, vagy a dél‐szláv háború áldozatainak segítése és a menekültek problémáinak megoldása a ’90‐es évek elejétől megkezdődtek. Magyarországon az 1998‐tól évente előforduló árvizek alkalmával tanúsított szerepvállalásával vívta ki a polgárok elismerését és vált az egyik legismertebb hazai segélyszervezetté. A Kárpátalján, Vajdaságban, Erdélyben, Szandzsák‐Szerbiában lebonyolított illetve még folyamatban lévő segély‐ és fejlesztési programok közül kiemelkedik a 2001 végén elindított afganisztáni segélyprogram. Eddigi munkánk során több mint 16 iskolát adtunk át, valamint számos fejlesztőprogramot bonyolítottunk le. Segélyszervezetünk már 1995‐ben humanitárius irodát nyitott Csecsenföldön (Észak‐Kaukázus). A délkelet‐ázsiai szökőár következtében az azonnali segítségnyújtáson túl, az újjáépítésben is részt vállaltunk Srí Lankán és Thaiföldön. Humanitárius katasztrófák károsultjait segítettük Indonéziában, Iránban, Libanonban és Szíriában. Részt vállalunk a hazai természeti katasztrófák és a szomszéd országok/régiók károsultjainak támogatásában. Afganisztán 2001‐; Albánia 1999; Bosznia‐Hercegovina 1995‐1997; Bulgária (1991); Burma (2008); Csehország 2002; Macedónia 1999; Horvátország (1991); India 2001; Indonézia (2006); Irán 2004‐; Irak 2003‐2004; Koszovó 1998; Lengyelország 1997, 2001‐2002; Libanon 2007; Oroszország‐Észak‐Kaukázus, Csecsenföld 1995‐; Pakisztán (1995); Palesztina (2004‐) Románia (Erdély, Temesköz, Moldva) 1989‐; Ruanda 1996; Sri Lanka 2004‐2007; Szerbia‐Montenegró 1994‐; Szlovákia 2002; Szudán (2004); Thaiföld 2005‐; Ukrajna/Kárpátalja 1997‐; Üzbegisztán 2002‐;

Menekültügyi és migrációs tevékenység A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 2008‐ban két program elindításával kezdte újra menekültügyi tevékenységét. Mindkét projekt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Bicskei Befogadó Állomással együttműködve és az Európai Menekültügyi Alap támogatásával valósult meg. 2008. januárban kezdte el működését a Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthona. Az intézmény alapvető célkitűzése a hazánkba érkező kísérő nélküli kiskorúak fogadási feltételeinek kialakítása, elhelyezésük, gondozásuk biztosítása. Az új menekültügyi jogszabály értelmében 2008‐tól a Bicskei Befogadó Állomás elő‐integrációs feladatokat lát el. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a Befogadó Állomással közösen alakított ki


és valósított meg egy kultur‐orientációs programot. A program részben a Befogadó Állomáson élő menekültek és oltalmazottak integrációjának elősegítése érdekében végzett társadalomismereti képzést, részben pedig az egyéni esetmunkát jelentette. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jelenleg négy menekültügyi illetve migrációs tevékenységet folytat – Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthona, Fiatal Felnőttek Otthona, Gyermekvédelmi szakemberek képzése és a Prevenció az emberkereskedelem területén –, melyekről az alábbi rovatokban található részletes információ.

Szemléletformálás, globális nevelés Magyarországon az 1989‐től általánosan tapasztalható fejlődés ellenére, s egy‐egy nagyobb katasztrófa alkalmával megmutatkozó igen nagy szociális‐társadalmi érzékenység megnyilvánulása mellett, a nemzetközi humanitárius és fejlesztési segélyezés fontosságát hangsúlyozó ’public awareness’ (társadalmi tudatosság) koncepció még gyerekcipőben jár. A társadalmat alkotó vidéki‐ városi, fiatal‐idős, nő‐férfi polgárok mindennapi gondolkodásának még nem képezi szerves részét a tudatos törődés, a náluk jóval szegényebb vagy éppen távoli országokban élő, létfenntartásukért küzdő embertársaink folyamatos, aktív támogatása. A konkrét segélyezési programok végrehajtásával párhuzamosan a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet figyelme is egyre inkább a társadalmi szemléletformálás felé fordult. A célcsoport meghatározásnál döntő szempont volt a téma iránti fogékonyságot már a lehető legfiatalabb korban elmélyíteni. Ezért a szervezet – az oktatási intézményeken keresztül – a 12‐18 éves korosztályt célozta meg az ismeretek átadásával, annak ellenére, hogy a magyarországi középiskolák számára is újdonság a téma, bár fogékonyak az ilyen irányú szemléletformálásra.


Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Országos Módszertani Családok Átmeneti Otthona ‐ Országos Felmérés 2008. 1.

A kérdőívet kitöltők főbb adatainak a bemutatása: A kérdőívet 48 intézmény töltötte ki. Közülük 9 intézmény már 1997 előtt is működtette a szolgáltatását. Az intézmények közül 24 db 1998 – 2003 között kezdte meg működését, 13‐an 2003‐tól működnek, ketten pedig nem jelölték meg létrehozásuk kezdetét. A legtöbb otthon 30.000 fő fölötti lélekszámú településen működik ( 34 db ), de akad olyan kis település is ahol 2.000‐nél kevesebben laknak és működik családok átmeneti otthona ( 3 db ). Az intézmények közül 27 közvetlenül a megyeszékhelyeken található, 12 esetében pedig több mint fél órát kell utazni a megyeszékhely eléréséhez. Két otthon több mint 80 km‐re található a megyeszékhelytől. A válaszadók közül 11 intézménynek határozott idejű működési engedélye van, 37‐nek pedig végleges. Az otthonok közül 22‐en ( ez a válaszadók 45%‐a ) nem rendelkeznek egyetlen egy ellátási szerződéssel sem, ugyanakkor 7 intézménynek több, mint 4 településsel is van ellátási szerződése. I.

sz. táblázat: A felmérésben résztvevők régiónkénti, megyénkénti megoszlása

A válaszadók megoszlása megyénként, régiónként működő/válaszadó Budapest 24 / 12 Közép‐Mo Pest megye 14 / 6 Borsod‐Abaúj‐Zemplén megye 5 / 4 Heves megye 2 / 0 Észak‐ Mo. Nógrád megye 2 / 1 Szabolcs‐Szatmár‐Bereg megye 9 / 2 Hajdú‐Bihar megye 5 / 3 Észak Alföld Jász‐Nagykun‐Szolnok megye 1 / 1 Bács‐Kiskun megye 4 / 2 Békés megye 3 / 3 Dél – Alföld Csongrád megye 7 / 3 Komárom ‐ Esztergom megye 3 / 1 Fejér megye 2 / 1 Közép ‐ Dunántúl Veszprém megye 3 / 1 Győr‐Moson‐Sopron megye 4 / 1 Vas megye 3 / 1 Nyugat – Dunántúl Zala megye 2 / 2 Somogy megye 3 / 2 Tolna megye 4 / 2 Dél‐Dunántúl Baranya megye 8 / 0 össz.:

108 / 48

db 18 5 6 8 3 4 4 össz.: 48


II. sz. táblázat: Az otthont fenntartók típusa: A fenntartó típusa, szervezeti jellege Önkormányzat

10

kistérségi társulás

5

Civil szervezet

28

Egyházi szervezet

5

30 25 20 15 10 5 0 önkormányzat

kistérségi társulás

civil szervezet

egyházi szervezet

Az intézmények 27 % ‐ a jogilag is teljesen önálló intézményként működik, további 40%‐uk szakmailag önálló intézményként működik. A többi ( 33% ) valamilyen integrált intézmény szakmai egységeként folytatja a tevékenységét.

2.

Az épületekről, tárgyi eszközökről néhány szóban:

Az intézmények 80% ‐ a olyan ingatlanban alakította ki az otthont, amely eredetileg más funkcióra készült. Pl.: munkásszálló, laktanya, bérházi lakás, szociális bérlakás, malom, társasház, vámház, bölcsőde, gyülekezeti ház, tésztaüzem, nővérszálló. Az épületek 38%‐a több mint 50 éves, 16%‐uk még 100 évesnél is régebbi épületben található. Az épületek 50%‐a ( 24 db ) 1960 és 2000 között épült, csupán 4 intézmény épülete fiatalabb, mint 8 év. Az elöregedett, régi épületek számtalan nehézséget jelentenek az intézmény, illetve a fenntartók részére. A intézmények 60%‐ában rossz állapotúnak ítélték meg az intézmények ablakait, közel 30%‐ban a intézmények külső homlokzatát, kerítését, játszóterük állapotát, a lakószobák bútorzatát, valamint a fürdőszobákat. Az intézmények 30%‐ában nincs csoportszoba, éjszakai ügyeletes szoba, 45%‐ukban nincs beszélgető szoba, ahol a családgondozó a családokkal le tud ülni beszélgetni, 80%‐ukban nincs betegszoba, 70%‐ukban nincs olyan külön helyiség ahol a látogatókat tudják a családok


fogadni. Az esetek 30%‐ban nincs étkező, 20%‐ban nincs munkatársi szoba, 64%‐ban nincs külön étkező a munkatársak részére, és két intézményben nincs külön mosdó a munkatársak számára. Az intézmények csupán 4% ‐a ( ez 2 intézményt jelent ), amely 100%‐ban akadálymentesített. A legtöbb intézmény akadálymentesítése 0 – 10% között található ( 38% ). III.

sz. táblázat: Az épületek akadálymentesítésének %‐os aránya.

Akadálymentesítés 4%

6%

6% 39%

6%

8% 6%

2% 2%

15% 6%

0-10% 11-20% 21-30% 31-40% 41-50% 51-60% 61-70% 71-80% 81-90% 91-100% NA

Az épületek többsége ( 54% ) önkormányzati tulajdonban van. Saját tulajdonú ingatlannal összesen 13 intézmény rendelkezik ( 27% ) . A tárgyi eszközök felmérésével kapcsolatos adatokból kiderül, hogy az intézmények átlagos felszerelései közé tartozik a telefon, fax, számítógép, tv, cd‐s magnó. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy ezen eszközök beszerzése 60%‐ban több mint 3 éve történt. Ez a számítógépek tekintetében azt jelenti, hogy sok az elavult gép. Működik olyan családok átmeneti otthona is, amelyben nincsen fax, fénymásoló, telefon és nincsen az intézménynek internet hozzáférése sem. Az intézmények közel 30%‐ában nincsen dvd és video. Az otthonok közel 70%‐a nem rendelkezik laptoppal, videokamerával, diavetítővel, kábeltévével, projektorral. Az intézmények 62%‐a nem rendelkezik gépkocsival, 79%‐uk mikrobusszal. Három olyan családok átmeneti otthona működik, ahol van tehergépkocsi.

3.

Pályázati lehetőségek, nehézségek: A válaszadók 30%‐a szerint a pályázatok közepes mértékben érhetőek el a családok átmeneti otthonai számára. Ennek több okát is megjelölték. Az egyik legnagyobb arányban megjelent indok ( 77% ), hogy az elmúlt években nem volt speciálisan a családok átmeneti otthonai


számára kiírt pályázati lehetőség ( kivétel a tavalyi évben kiírt családok átmeneti otthonainak korszerűsítése, felújítása ), ellentétben például a hajléktalan ellátással. A pályázatoknál óriási gondot jelent az intézményeknek az önerő biztosítása, valamint az utófinanszírozás miatt jelentkező pénzügyi nehézségek megoldása. IV. táblázat: Az intézmények pályázattal kapcsolatos nehézségei:

Pályázatokkal kapcsolatos nehézségek 90,00

77,08

80,00

Időhiány

70,00 60,00

60,42 56,25

Utófinanszírozás Önerő biztosítása

50,00 40,00 30,00

Szakember hiánya

Partner hiánya

33,33 29,17

Integrált intézmény prioritása Fenntartó prioritásai

16,67 20,00

6,25

10,00

14,58 2,08

0,00 1

Információhiány Nincs megfelelő pályázati kiírás

A kitöltött kérdőívből az is kiderül, hogy a legtöbb szervezet számára elérhetőek a helyi önkormányzati pályázatok. Az intézmények 22%‐a nem töltötte ki a kérdőív ezen részét, melynek egyik indoka lehet, hogy az intézmény nem vesz részt pályázatok írásában. Azt gondolom, hogy a táblázatból az is kiderül, hogy az intézmények többsége megpróbál új szolgáltatásokat, programokat beindítani az otthonokban, illetve törekszik arra, hogy az likviditási gondjait pályázati forrásokból enyhíteni tudja. Az intézmények közül nagyon kevesen vettek részt az Európai Unió által kiírt pályázatokon, melynek oka lehet a pályázatíró szakemberek hiánya, az időhiány, valamint a pályázatok utófinanszírozásával együtt járó nehézségek.


V. táblázat: A családok átmeneti otthonai által az elmúlt 5 évben beadott pályázatok száma: A pályázat kiírója

Száma

Önkormányzat

Százalékos arány

144

40,1

2

0,6

SzMM

48

13,4

Más minisztérium

30

8,4

NFÜ

8

2,2

NCA

37

10,3

Norvég Alap

1

0,3

Norvég Civil Alap

1

0,3

Egyéb szervezet

85

23,7

EU (pl.EQUAL, Daphne, stb.)

3

0,8

Összes benyújtott pályázat

359

100

Kistérség

4.

Ellátottakkal kapcsolatos információk : A kérdőív kiterjedt az ellátottak nem, kor szerinti felmérésére, a gyerekek problémáinak, a családok bekerülési okainak a feltérképezésére, valamint, hogy a családok az ellátás megszűnése után milyen lakhatási lehetőségekhez jutottak hozzá. VI. táblázat: Az otthonban lakó lányok kor szerinti megoszlása 500 450 400

350 300

2007. Év 2008. Év

250 200 150

100 50 0 0-3 éves

4-5 év es

6-13 éves

14-17 éves

lányok:


VII. táblázat: Az otthonban lakó fiúk kor szerinti megoszlása

600

500

400 2007 év 2008 év 300

200

100

0 0-3 éves

4-5 éves

6-13 éves

14-17 éves

Fiúk

VIII. számú táblázat: Az otthonban lakó férfiak száma: 160

140

120

100

2007. év 2008. év

80

60

40

20

0 18-25

26-35

36-45

45-

Férfiak

IX.számú táblázat: Az otthonban lakó nők száma: 600

500

400 2007. év 2008. év

300

200

100

0 18-25

26-35

36-45

45-

Nők:


A létszámadatokat nézve közel azonos korú, nemű családok vették igénybe az ellátást 2007‐ben és 2008‐ban is. Ugyanez nem mondható el azokról a problémákról, melyekkel az intézmények szembesülnek az ellátás során. Jelentősen több mint kétszeresére nőtt azon családok száma ( 2007‐ben 37 család, 2008‐ban 86 család ), akik a bedőlt lakáshitelek miatt kerestek menedéket az otthonokban. Ugyancsak jelentős mértékben növekedett a szülők életvezetési problémái miatt bekerült családok száma, valamint az uzsora elől menedéket kérők száma is. Folyamatosan nő a családon belüli erőszak valamelyik formájával érintett családok száma is. A felmérés ezen szegmenséről elmondható az is, hogy sajnos minden probléma típusban növekvő értékeket találunk, melynek egyik magyarázata, hogy a családok egyre többrétű, komplexebb problémákkal küzdenek. Ez a jelenség egyre nagyobb igénybevételt és szakmai tudást kíván meg az otthonokban dolgozó munkatársaktól. X. Táblázat a családok hozott problémáiról:

bedőlt lakáshitel

Uzsorás elől menekülő családok

2008. év 2007. év

élemezési nehézségek

rezsi fizetésének nehézsége

jövedelem nélküliség

0

50

100

150

200

250

családok száma


Családon belüli erőszak

A gyerekek szenvedélybetegsége

2008. Év A szülők szenvedélybetegsége

2007. Év

A gyerekek egészségügyi problémái

szülők egészségyüi problémái

Szülők életvezetési problémái

0

100

200

300

400

500

600

családok száma

A felvett családok 18%‐áról az intézményeknek semmilyen előzetes információjuk nem volt. Nem ismeretes a család eddigi életformája, a szülők gyermeknevelési attitűdjei, nincsenek információink az ellátás szükségességét kiváltó okok jellegzetességeiről, a család erőforrásairól. A családok 22%‐a már több családok átmeneti otthonát is megjárt. Jól ismerik az ellátást, többségüknél felismerhetőek a hospitalizáció jelei is. A családok 33%‐a először keresi fel a családok átmeneti otthonát és kér e fajta segítséget problémájuk megoldásában. Próbáltuk feltérképezni, hogy az otthonban elhelyezett gyerekek milyen problémákkal, nehézségekkel, hátrányokkal küzdenek. A gyerekek problémáinak a szakemberek által való megítélése nagy változatosságot mutat. Ennek egyik oka lehet, hogy az otthonban való családgondozás során eltérő szakmai elvek alapján foglalkozunk a családokkal, szülőkkel, gyerekekkel. Mások a hangsúlyok, eszközök, más – más feladat és probléma kerül a fókuszba. A felmérésekből az olvasható ki, hogy minél nagyobbak a gyerekek annál nagyobb gondot jelent a számolási és olvasási készség, gyakoriak a gyerekek kommunikációs nehézségei. Jellemző továbbá, hogy az életkorral együtt egyre több a magatartás zavarral küzdő gyerek, valamint ugyanígy nő a gyerekek agresszivitásával együtt járó problémák száma is. Ezen problémák egy része pszichológus segítségével orvosolható, de más speciális szakemberre is szükségük lenne az otthonoknak, hogy hatékony fejlesztő tevékenységet végezhessenek. Kérdés persze az is, hogy ezen problémák megoldása az intézmények feladata, vagy más intézmények ( iskola, óvoda, nevelési tanácsadó, stb ) aktívabb bevonása szükséges. Amennyiben ez utóbbi az elfogadott, akkor szembe kell néznünk azzal is, hogy az ingyen rendelkezésre álló szolgáltatások túlterheltek, a hosszú várólista miatt nehezen elérhetőek. A XI‐ és XII‐ es táblázatok azt mutatják meg, hogy mennyire tartják jellemzőnek az otthonok a felsorolt problémákat.


XI. táblázat: 4‐5 éves gyerekek problémáival kapcsolatos visszajelzések

Hospitalizáció kapcsolati zavarok nehéz kommunikáció számolási nehézségek olvasási nehézségek alultápláltság

nagyon jellemző jellemző

fizikai sérülések

közepesen jellemző

egészségügyi állapot

általában nem jellemző

pszichoszomatikus betegségek

nem jellemző

pszichiátriai betegség Pszichés zavarok Magatartás zavar Tanulási nehézségek Agresszivitás 0

5

10

15

20

25

30

35

XII. táblázat: 14 –17 éves gyerekek problémáival kapcsolatos visszajelzések

Hospitalizáció kapcsolati zavarok nehéz kommunikáció számolási nehézségek olvasási nehézségek alultápláltság

nagyon jellemző jellemző

fizikai sérülések

közepesen jellemző egészségügyi állapot

általában nem jellemző nem jellemző

pszichoszomatikus betegségek pszichiátriai betegség Pszichés zavarok Magatartás zavar Tanulási nehézségek Agresszivitás 0

5

10

15

20

25

30

5.


Munkatársakkal kapcsolatos információ : Az intézményekben dolgozó munkatársak áltag életkora közül a két szélső érték a 29 év és 51 év volt. Az intézményvezetők közel 50%‐a vezető tevékenység mellett végez családgondozói feladatokat is. A vezetők 82%‐a rendelkezik szakvizsgával, amelyet nagyon jó aránynak tartunk. Az intézmények 33%‐ára egyáltalán nem jellemző a fluktuáció és csupán 8 % mondja azt, hogy az otthonukban nagyon nagy a fluktuáció mértéke. A fluktuáció okaként az intézmény pénzügyi nehézségeit és a munkatársak alacsony bérezését jelölték meg a legtöbben. Az intézmények 25%‐ában egyáltalán nem jut pénz szupervízióra. Az intézmények legjellemzőbb tevékenysége a kiégés elkerülése érdekében az esetmegbeszélő csoport, valamint a szupervízió. A legkevésbé használatos módszer a csapatépítő tréningen való részvétel, valamint az elismerés, jutalmazás. Ennek legfőbb oka az intézmények rossz anyagi helyzetével magyarázható. Az intézmények közül 25% költ egy évben 0 – 100.000 Ft‐ot szupervízióra, valamint ugyanilyen arányban költenek 200.000 Ft – 500.000 Ft közötti összeget erre a tevékenységre. Ennél nagyobb összeget egyetlen egy intézmény sem tud fordítani erre a célra.

XIII. táblázat: Kiégés elleni tevékenységek ( 1 nem jellemző tevékenység – 5 nagyon jellemző tevékenység )

C s apatépítő tréningek K özös s égi programok E ls imerés , jutalmazás

5

S zakmai folyóírat

4

S zakmai továbbképzés

3 2

S zupervízió

1

E s etmegbes zélő cs oport

0

5

10

15

20

25

30

A felmérés kitért arra is, hogy milyen olyan egyéb végzettséggel rendelkeznek a munkatársak, ami segíti a szakmai munkájukat. A intézmények 29%‐ában van olyan szakember, akinek tereptanári végzettsége van. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos a terepgyakorlatok megfelelő minőségének


biztosítása miatt. Érdemes lenne az ő tapasztalatuk alapján végigbeszélni, hogy milyen nehézségek, szervezési problémák adódnak a családok átmeneti otthonában való terepgyakorlatok szervezésében, illetve fontos lenne kidolgozni, hogy ez az ellátási forma milyen feladatokat képes hatékonyan felvállalni a terepmunka során. Az intézmények 20%‐ában van mediátor végzettségű munkatárs, 12%‐ukban dolgozik olyan munkatárs akinek van fejlesztő pedagógus végzettsége. Az intézmények 4%‐ában van családterapeuta végzettségű munkatárs is. Az utóbbi két végzettség ( fejlesztő pedagógus, családterapeuta ) azért is fontos, mert az otthonok arra a kérdésre, hogy milyen szakemberre lenne szükségük a hatékony munkához, ezt a két végzettséget jelölték meg a legtöbben. XIV.

táblázat: Milyen végzettségű munkatársra lenne szükség a családok átmeneti otthonaiban?

Csecsemő és gyermekgondozó Mentálhigiénés szakember Logopédus Gyógypedagógus Fejlesztő pedagógus Videotréner Pszichoterapeuta Szupervízor Tréner Tereptanár Szociális menedzser Facilitátor Mediátor Családterapeuta 0

5

10

15

20

25

30

35


Csomós‐Kovács Ágnes: Beszédes rajzok Mint szociális, segítő intézmények dolgozói folyamatosan a szavakkal, a szavak erejével dolgozunk. Tudjuk, tapasztaljuk, azáltal, hogy elmondhattuk, hogy meghallgattak, értenek bennünket, a kimondott szó segít tudatosítani problémákat. A tudatosító folyamat közelebb vihet a megoldáshoz, vagy olykor már magában is hordozhatja azt. De mi történik, ha nincs erre szavunk. Ha félünk kimondani, ha nem merjük vállalni, vagy ha nincsenek is meg rá a szavaink. Mindannyian éltünk, élhetünk át ilyen eszköz nélküli helyzetet, ami a gyermekeink életében mindennapi korlátot jelent abban, hogy kifejezzék, megértessék magukat. Pedig van mondandójuk, és van is igényük arra, hogy értsék, megértsék őket. Ők ezért játszanak, ezért nagyon jók, vagy éppen tesznek nagyon rosszat. Ezért esznek, vagy nem esznek, fáj valamijük, vagy éppen szaladnak, mozognak energián felül, sírnak vagy hisztiznek, alszanak vagy nem alszanak… Mindent megtesznek, hogy érthessük őket. Ha csendben vannak, és alkotnak, akkor is az a vágyuk, hogy ami készül, róluk szóljon. Ha olyan feladatot adunk, olyan eszközt nyújtunk számukra, ahol mindezt megvalósíthatják, az elkészült feladatok beszélni fognak, és elkészülnek a beszélő rajzok. A következő két rajzot egy 10 éves kislány készítette, akinek a családjában jelen van az erőszak. A rajzában felmerülő, feltételezhetően erre utaló motívumokat csak utóteszt, anamnézis vagy más adatok alapján lehet igazából hitelesíteni. Ez esetben is csak következtetésre le‐het alkalmazni, semmiképpen sem tényszerű bizonyíté‐koknak tekinteni. A két rajzot készítő kislány rajzkészsége jó, életkorának megfelelő. Képén egy házat ábrázol, kéménnyel, rajta ajtó és a padlástérnél egy padlásajtó. A ház előtt áll az egész család. Az első rajznál a méretbeli ábrázolás, a lap szinte teljes kitöltése és a színek gazdag használata jelzi, hogy a kislány megfelelő érzelmi tartalékokkal rendelkezik. Éppen emiatt kelt kissé ambivalens érzést az első benyomás a nézőben.

Hírlevél 2009. 05.07. I. Országos Módszertani Konferencia Az

áldozatainak

agresszió

megnyilvánulásaiból

olyan

feltételezett

motívumokat várnánk, amik tükrözik azt a viselkedést, gondolatot, érzést, vagy belső folyamatot, jelenséget, melynek célja ártal‐ mat okozni a másik embernek, tárgynak, vagy magának az agresszornak, illetve elszenvedni mindezt, részesének lenni. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy az agresszió lehet tudatos, vagy nem tudatos, nyíltan megnyilvánuló vagy nem, de lehet az akár más lelki jelenségbe átalakított is. Az erőszak áldozatává vált emberek rajzain megjelenhetnek a düh, harag, támadás, kár okozására alkalmas motívumok, mint a fegyver, fegyveres ember, támadó, ijesztő, nagy fogú, tátott szájú állatok, arckifejezések. A megjelenített agresszív figura sok esetben álarc, szerep szokott lenni, mely mögé elbújhat a szorongás. Ezen szerepeket hitelesíthetik a különböző eszközök, kellékek, kiegészítők, melyekkel azt jeleníti meg a rajzoló még szemléletesebben, hogy ilyennek, ilyen erősnek szeretné, ha a külvilág látná őt. A támadó állat ábrázolása sem a rajzoló agresszióját, inkább szorongását szokta jelezni. Fontos annak felismerése, tisztázása, hogy a rajzoló kit ruház fel agresszív tulajdonsággal, hiszen az elhárító mechanizmusok arra is indíthatnak, hogy az áldozat, az alkotó azonosuljon a támadóval. A gyermekrajzokban szereplő támadó sárkányok, állatok megjelenítése normális fejlődési jelenségnek tekinthető. Rajzoláskor a gyermek így természetes módon, egy megfelelő folyamatban dolgozza fel a félelmeit. Ez a fajta ábrázolás jár általában együtt a támadóval való azonosulás elhárító mechanizmusával. Fokozott félelem vagy szorongás akkor áll fenn, ha a félelmetes motívumok hosszabb időn keresztül, sorozatosan uralják a rajzok témáit. Ezen a rajzon az emberalakok nagysága is optimálisnak tekinthető. A testtartásuk egyenes, aktív. Balról jobbra haladva az apuka, az anyuka, a kistestvér és legutoljára a rajzoló kislány sorakozik a ház előtt. Az, hogy milyen sorrendben rajzol valaki, és a lapon az alakok milyen sorrendben követik egymást, tükrözi, hogy azok a rajzoló életében milyen fontosságúak. Ennek a kislánynak az életében az apa szerepe a legmeghatározóbb. A bal oldal képviseli azonban a negatív pólust, nem véletlenül került ide a családfő. Őt követi az anya, aki védőbástyaként tölt be igen fontos szerepet gyermekei megóvása érdekében. A középpontban az anya, aki körül minden forog, akiben meg lehet az összes lehetőség.


Ez a megfigyelhető szétválasztás, a jó és a rossz polarizálása, hasítása is általános jellemzője az agressziót elszenvedő személyek rajzának. Az egész rajz kissé jobbra tolódott, ami utalhat az extraverzióra, de ez esetben még inkább a külvilági ingerek iránti fokozott igényre, pontosabban arra, hogy ő jobbnak látná a biztonságot inkább ezen családi felálláson kívül keresni. Arányait tekintve a rajz adekvátnak tekinthető, a szülői kezek, valamint a rajzoló és az anyuka feje lettek arányaiban nagyobbak. A rajzon az anya az apához képest nagyobbnak van ábrázolva, ez kifejezi az ő fontosságát a rajzoló számára, illetve az apa kevésbé fontos voltát, hiszen ő még a rajzolónál is kisebb lett. A kistestvére, a két év körüli kisgyerek ábrázolása is nagyobbnak, illetve érettebbnek tűnik, mint ahogyan az az ő korához elvárató lenne. A határozott, folytonos vonalvezetéssel készült, szembe néző alakrajz jó alkalmazkodásra enged következtetni. A nagy fejábrázolás tudatos, racionális önkontrollra utal. Ilyen önmagán uralkodni tudó, jól alkalmazkodó a családban az anyuka és a rajzoló kislány. A képen látható hajábrázolás többféle asszociációt is elindíthat a nézőben. Alakjáról eszünkbe juthat angyalszárny, és így a fejtetőt borító szőrzet az életerő, az energia, a hatalom és az isteni inspiráció szimbólumaként értelmezhető. Lehet a könnyedség, az akarat, a szabadság szimbóluma, transzcendens erőn túl az égiek gondoskodását is jelképezi, és a vágyat fejezheti ki, hogy jobb volna innen inkább elrepülni. De ez a frizura hasonlíthat éppen meghasadt, kettéhasadt szívekre is. A szemek nagyok, kíváncsian tekintenek, várakozással a világba. A szájak egy‐egy vonallal vannak ábrázolva az anyukánál, és a kistestvérnél. A nagyobb lány szája elnagyolt, és olyan, mintha elkezdte volna az apa szájábrázolását magára is alkalmazni. De ezt a folyamatot mégsem fejezte be. Nem azonosul a félelmetes apával, akinek a szája, akár mint egy csapda, tele farkasfogakkal van megrajzolva. Az ijesztő, félelmet keltő indulati tónust általában a jelölt, kidolgozott arckifejezés hordozza. A rajzon a szülői kezek igen nagyok, amíg a gyerekeké egyáltalán nincs jelölve. A rajzokon a hiány azt a tehetetlenséget jelzi, ami a rajzolót akadályozza, gátolja alkalmazkodásában. Ha ez a szabályozási nehézség személyiségvonásból adódik, társulhat agresszív magatartási készséggel is, illetve jelölheti az agresszióval szembeni tehetetlenséget. A hátteret a családi ház adja, mely az anyaméhre emlékeztet, amely az örök menedéket, a körülölelő védelmet jelenti, ugyanakkor a megpihenés, a megújulás lehetőségét is magában hordozza. Ami


álmainkban a házban zajlik, az velünk történik, hiszen a ház belső énünk, a lelkünk maga, ezért nem mindegy, milyennek látjuk. Természetesen az ajtónak is meg van a maga funkciója, a gonosz távoltartása a legfontosabb feladata, valamint két világ, két állapot közti átjáró szimbóluma. A ház tetején a kémény szolgálna arra, hogy segítse, engedje a keletkező feszültség levezetését. Ám ezen a kéményen nem jön ki füst, a felgyülemlő el nem vezetett feszültséget a kémény erős sötétbarna színezése, satírozása jelzi. Nem mindegy, egy rajzon hol, ki és mi felett tornyosul felhő. A rajzoló szóbeli beszámolójára is szükség van, hogy elmondja, miért ott van, és mit jelent ez számára. A képen a rajzoló feje felett van az egyetlen felhő. Hármas tagolódása utalhat a három bajban lévő családtagra. A nap sugarai általában a földre szoktak irányulni, így képes megvilágítani a sötétet, eloszlatni, sőt legyőzni. De ennek a napnak a sugarai úgy vannak elrendezve, mintha egy elszáguldó rakéta, vagy csillag volna. A csillag, égitest, és a lapból kilógó ábrázolás jelzi az ég tágasságát, végtelenségét, és ehhez hasonlóan a saját figura is kifelé dől a kép széle felé, vágyik ebbe a megvilágított, nyugodt szabad térbe. Amit a nap megvilágít, az legnagyobb mértékben barna színű. A barna a föld színe, kötődik az anyaság karakteréhez, magát a teremtést jelképezi. Barna a ház minden szintje, az anya pulóvere, és barna mindenkinek a haja is. Ha a frizura alakját is tekintjük, az azonosság jelzi az egybetartozást, az azonosulási tendenciát az anyával. Az apa és a kisebb lány egyező színű nadrágja azt fejezheti ki, hogy köztük lehet egy erősebb szál, kötődés. A lila szín adja majdnem az összes alak kontúrját. Lilára van a gyerekek pulóvere színezve. A lila egyenlő távolságra van a pirostól és a kéktől, a világosságtól és a sötétségtől. Az egyensúly, a mértékletesség színe, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője. Ezek azok, amit a lányok magukon viselnek. És ez a hangulat járja át a ház legfontosabb részeit, erősen, lilával van újra megerősítve az ajtó és a kémény körvonala is. A második rajz emberalakjai kisebbek, ami a bizonytalanságot, gátoltságot jelentheti. A testtartás itt is egyenes, és szembetűnő az aktivitás, a rajz dinamizmusa, ahogyan menekülnek, és ahogyan az anyuka tereli a gyermekeket. Ezen a rajzon is a jobb oldal preferáltabb, a menekülési út, menekülési irány a külvilág felé lehetséges csupán.


A vonalvezetés erős, de sokkal több bizonytalanság figyelhető meg, amire a vonalak megerősítései, átrajzolásai utalnak. Az összes kar át van rajzolva még egyszer, illetve az apuka testének és az anyuka lábának rajzolásakor lépett még fel bizonytalanság. A szereplők nagyságai, arányai az előző rajzhoz hasonlóak, a kisebbik gyerek életkora itt differenciáltabban látszik, magassága, testarányai alapján akár 5 évesnek is gondolhatnánk. Hangsúlyos ez a motívum annak tudatában, hogy az a kislány még csak két éves. Mindez utalhat arra, hogy az ő szerepe, fontossága kiemelt a családban. Fontos az anya, másrészről fontos a nővér számára is. Az aktív‐agresszív társas viszonyulást az erőt sugárzó izmos emberalak, kirajzolt izmok, eltúlzott méretű váll támasztja alá, valamint a végtagok ábrázolásában a hegyes kéz és ujjvégződések. Averzió, mint veszélyeztetettség jelenik meg az oldalnézetben történő ábrázolásban. Az anya és a kislány feje itt is nagyobb a többiekénél, de már arányosabb a testükhöz viszonyítva. Az önuralom, az alkalmazkodás ebben a veszélyes helyzetben már érezhetően sokkal nehezebb mindenki számára. Az apa fején az égnek álló haj feszült, dühös, diszharmonikus érzelmi‐hangulati tónust, ellenséges viselkedést jelöl. A felálló haj mágikus hatalmú, megszállott emberre, félelemre, vagy a félelem tárgyára utal. Az, hogy valaki ilyen kültakaróval rendelkezik, mindenképpen akadályát fejezi ki a gyengédség megvalósulásának. A többiek haja, hajviselete és színe is üzenetet hordoz, főként, ha összevetjük az előzőleg készült rajz frizuráival. Az apával való azonosulás megtagadása értelmezhető annak tudatában, hogy igazából az egész család egyformán barna hajú itt pedig mindenki más‐más hajszínt kapott. Fekete lett az anya haja, jelezve ezzel világtól, az élettől való elfordulás érzését, azt a káoszt melyet ez az édesanya átélhetett. A rajzoló lány haja aranysárga a képen, Ez a szín az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. A világos‐ vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe, és a történelem során a kirekesztés és az embertelenség áldozatainak jelképévé is vált. Mint a tisztaság, a felfedett igazság kifejezője, élesen szemben áll az apa képviselte sötét, akár piszkos sárga színnel, amihez oly gyakran az árulást szokták társítani. Megjelenik az anya fekete hajában valami, ami akár hajdísz is lehetne, mégis, ha abúzust elszenvedett rajzolóról van szó, felmerül a kérdés, hogy az lehet akár vér vagy sebesülés, mint motívum, és akkor utalhat az agresszív viselkedésre, bántalmazásra. Ha valaki ilyen sebet visel, az az Istenbe vetett bizalom és a türelem kifejeződése, az önfeláldozás, a mártíromság jelképe.


Nem véletlen, hogy a hajdísz helyett a sebesülés lehetősége is eszébe jut az embernek, hiszen az apa kezében ott van a fenyegető kés. Jelentése sajátos kettősséget hordoz, mivel az életben és halálban, a teremtésben és pusztításban megnyilvánuló ellentétes erőket reprezentálja, és így mint fallosz‐ jelkép is értelmezhető. Ehhez képest, az orr az apánál a többiekéhez képest fele akkorára van rajzolva. Mint szexuális szimbólumot értelmezve, a lány ily módon fosztotta meg az agresszort férfiasságától, vette el az erejét. Az orr egyben a józan ítélőképesség szimbóluma is. Az átlagostól eltérő méretű orr, vagy éppen az orr hiánya gátolja a társadalomba való beilleszkedést, előrehaladást. Bár a méretei alapján a kishúg is beleszólhat a dolgokba, lehetne akár véleménye is, az, hogy a kislánynak egyik képen sincs orr rajzolva, jelezheti azt, hogy erre ő azért még mégsem képes. A szemek kisebbek, mint a másik rajzon, pontszerűek. Az érzelmeket két‐két kétségbeesett könnycsepp jelzi. A szájak szintén egy‐egy vonallal vannak ábrázolva, az apánál és a nagylánynál megerősítve, mintha kinyitni készülnének. A száj nyitott ábrázolása az ítélet jele lehet, a beszéd erejének megnyilatkozása, az erő szóbeli kifejezése. Buborékkal jelölve, betűvel kiírva látjuk is az apa erre utaló szavait. A nagylány pulóverének zöld színe a tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Ez a szín a színskála közepén áll, kiegészítő színe a piros, amit a kistestvér hord, s mivel az anya viselte kék és az apán lévő felső sárga színének elegye, jelöli az alapszínek hármasságát is. Ebből adódik kétértékűsége is, lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás, az átmenetiség és a féltékenység jelölője. Utalhat éppúgy az élethelyzet jó és rossz kimenetelére, a meleg és hideg, égi és földi keveréke, és lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és a naivság jelképe.


Rácsok Balázs: Egy lehetséges út ! 1 ( A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Reintegrációs Modellprogramja )

Előzmények: A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet első családok átmeneti otthonát 2000‐ben nyitotta meg Miskolcon, majd hamarosan még két otthon megnyitására is sor került ( Szolnok, Orosháza ). Kezdetben az otthonban tartózkodás ideje 6 hónap volt, melyet 3 hónappal meg lehetett hosszabbítani. Az átmeneti otthonokat működtető szervezetek már akkor jelezték, hogy ezen idő nem elég ahhoz, hogy a törvény által megfogalmazott célok teljesüljenek. A családok átmeneti otthonaival szemben elvárás, hogy: „közreműködik ‐ a gyermekjóléti szolgálattal együttműködve ‐ az átmeneti gondozást szükségessé tevő okok megszüntetésében, a család helyzetének rendezésében, otthontalanságának megszüntetésében.” 2 A családok hozott komplex problémáinak ( szocializációs, anyagi, lakhatási ) kezeléséhez , a családon belüli erőszak elől otthonától több száz kilométerre elmenekült családok újrakezdési törekvéseinek megvalósításához a rendelkezésre álló kilenc hónap kevés volt ahhoz, hogy a családok kellőképpen megerősödjenek, illetve, hogy a hozott problémákat hatékonyan kezelhessük. Gyakori tapasztalat volt, hogy az otthonból 9 hónap után kikerült családok albérletbe, vagy rokonokhoz, barátokhoz költöztek ki. Az albérletben az otthonban megspórolt kevés pénzüket 3 – 4 hónap alatt felélték, a rokonok, barátok sem tudtak tartós, hosszú távú lakhatást biztosítani a családok számára. A családok más lehetőség hiányában újra jelentkezetek az átmeneti ellátás igénybevevőiként. Az átmeneti ellátás meghosszabbítása bizonyos problémákkal küzdő családok tekintetében már lehetővé tette, hogy tartós eredményeket érjünk el. Ezen idő hatékony gondozást tesz lehetővé akkor, amikor családok hirtelen albérlet megszűnés miatt, kisebb családi konfliktusból kifolyólag kérték felvételüket az otthonokba, illetve akkor, amikor a hozott problémák maximum 1‐2 éve jelentkeztek a családok életében. Továbbra is kevésnek bizonyult ezen gondozási idő azokban az esetekben, ahol a családok komplex, halmozott, hosszú idő óta tartó nehézségekkel kerültek be az otthonokba, illetve amikor életüket a családon belüli erőszak miatt teljesen újra kellett kezdeniük.

1

Az írás teljes terjedelme hamarosan olvasható a SEBEK 2. című kiadványban

2

1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 51. § 3. bek. g


A család, mint rendszer megerősítése, a hozott hibás, berögzült magatartásminták, eljárásmódok változtatása, a szülők képessé tétele a munkahelykeresésre, elhelyezkedésre, a munkahelyek megőrzésére, megfelelő, tartós lakhatási lehetőségek megtalálása, hatalmas kihívást jelent a családok és az otthon szakemberei számára is. Másik nehézségként jelentkezett, hogy a kikerülő családok egy intenzív gondozási formából kerültek ki, és a gyermekjóléti szolgálatok által nyújtott szolgáltatások, eszközök kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az átmeneti ellátásban elért eredmények tartósan fenntarthatók legyenek. Úgy éreztük, hogy túl nagy ugrást, lépést jelent a családoknak, az átmeneti ellátásból való kikerülés. Tapasztaltuk, hogy hiányzik egy köztes állomás ahhoz, hogy az otthonban elért eredmények megszilárduljanak, ahol lehetőség van arra, hogy a családok egy védett környezetben tovább erősödjenek. Reintegrációs modellprogram lépései: A Reintegrációs modellprogram lépcsőfokai a következők:

0. szint: Krízisellátás a Regionális Kríziskezelő Központban

1. szint: Családok Átmeneti Otthona

2. szint: Kiléptető lakások

3. szint: Szociális bérlakás, vagy egyéb tartős lakhatási lehetőség

0. Krízisellátás a Regionális Kríziskezelő Központban: Ezt azért nevezzük nulladik szintnek, mert eredetileg ( 2005 előtt ) nem volt ilyen ellátás Magyarországon., és reintegrációs programunk 3 lépcsőből állt. A családok bejutása a programba kizárólag a családok átmeneti otthonain keresztül volt lehetséges. Azzal, hogy a


Szociális és Munkaügyi Minisztérium létrehozta, kialakította a családon belüli erőszak elől menekülők krízis ellátását egy újabb bemeneteli lehetőség adódott a reintegrációs programba való bekerülésre. A krízisellátás egy intenzív, 30 napos ellátást foglal magában. ( A krízisellátás részletesebben bemutatásra kerül e könyv keretében. ) Célja, a családon belüli erőszak miatt kialakult krízishelyzet megszüntetése. Az ellátás keretében lakhatást, szükség szerinti teljes körű ellátást, jogi, pszichológiai segítségnyújtást vehet igénybe a bántalmazott. Az ellátás 30 napra nem tud végleges, komplex megoldást nyújtani a bántalmazottak számára, de ez nem is célja a programnak. Cél, hogy a bántalmazottak azonnal kiléphessenek a bántalmazó kapcsolatból, cél, hogy menekülés esetében legyen hol lehajtani a fejüket, cél, hogy a bántalmazással kapcsolatos teendőkben ( rendőrségi, bírósági feljelentés, gyerekek helyzetének rendezése ) hatékony segítséget kapjanak a bántalmazottak. Az ellátás célja, hogy a bántalmazottak a 30 napos ellátás után igénybe vehessék, elérhessék a szociális és gyermekjóléti intézményrendszer ellátásait, így a családok átmeneti otthona által nyújtott szolgáltatásokat is. Amennyiben a bántalmazott kéri és a szakemberek is indokoltnak látják, a bántalmazott család átkerülhet a családok átmeneti otthonába.

1. Családok Átmeneti Otthonai: A reintegrációs modellprogram szempontjából a családok átmeneti otthonában a következő feladatokat kell elvégeznünk: a) Család, mint rendszer feltérképezése, nehézségek, problémák összegyűjtése, természetes és mesterséges támogató rendszer felmérése: Ebben a szakaszban fontos, hogy a szociális munkások megismerjék a család működésmódját, az átmeneti otthonba kerülés okát, a családok erőforrásait, problémamegoldó képességeit. b) Lehetséges megoldási alternatívák összegyűjtése, átbeszélése, reintegrációs modellprogram bemutatása: Fontos, hogy a megoldási alternatívák meghatározásánál a reintegrációs modellprogramról is beszéljünk a családokkal, mint egy plusz lehetőségről a sikeres társadalmi integráció elérése érdekében. Szociális munkásként fontosnak tartjuk, hogy a kliensek minél több megoldási alternatívából választhassanak. Frank Loewenberg ‐ Ralph Dolgoff az Érték és etika a szociális munka gyakorlatában című művében írja, hogy a személy szabadságának egyik feltételé, miszerint: a „környezet


(társadalom) gondoskodik a szabad választás lehetőségeiről, és azokról a lehetőségekről, amelyekből a személy választhat.” 3 . Ez különösen fontos olyan időszakban, amikor a családok fokozottan sérülékenyebbek, belső tartalékaik kimerültek, lehetőségeik erősen leszűkültek. A reintegrációs modellprogramba való bekerülés feltételei: i. ii. iii. iv. v.

Állandó bejelentett munkahely Minimum fél éves időszak eltöltése az átmeneti otthonban. Család által önként vállalt rendszeres havi előtakarékosság Térítési díj hiánytalan és időre való teljesítése Határozott jövőbeli tervek.

Tapasztaljuk, hogy óriási motivációt jelent a családok életében egy ilyen lehetőség. c) Stabilizációs időszak: Amennyiben a családok reálisnak, elérhetőnek tartják a fent említett feltételeket, megkezdődhet azok teljesítése. A családok segítséget kapnak a munkahelykeresésben, a családi költségvetés megtervezésében, újrastrukturálásában, jövőkép kialakításában. Az elvégzendő feladatokat lebontjuk havi, indokolt esetben heti teendőkre, melyeket újra és újra átbeszélünk. A stabilizációs időszak végén pályázat kiírására kerül sor melyet az otthon szakemberei bírálnak el. Egy évben általában 1 lakás megpályázására nyílik lehetőség. Tapasztaljuk, hogy az otthonban lévő családok 30%‐a képes olyan kondícióba kerülni, hogy eséllyel pályázzon a félutas lakásra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2 – 3 család nyújt be egyszerre pályázatot egy – egy lakásra. d) Pályáztatás: A szülők egy 15 oldalas pályázati adatlapot kapnak kézhez, melyet minden segítség nélkül kell kitölteni. A pályázat kitér a család eddig elért eredményeire, gazdálkodására, jövőbeli terveire évenkénti lebontásban. A család határozza meg, hogy mennyi időre kéri a lakhatási lehetőséget ( max. 5 év ), mekkora Frank Loewenberg - Ralph Dolgoff Érték és etika a szociális munka gyakorlatában In Loewenberg, F. Dolgoff, R.: Ethical Decisions for Social Work Practice. F. E. Peacock Publishers, Inc., Itasca, Illinois, 1988.

3


előtakarékosságot tud vállalni. Fontos szempont annak bemutatása is, hogy a család milyen módon tud majd továbblépni a félutas házból. A pályázat elbírálásában a családok átmeneti otthonában lévő szakemberek vesznek részt, minden szakembernek 1 szavazati joga van.

2. Félutas házak: Reintegrációs programunk keretében jelenleg 8 félutas lakhatási lehetőséggel rendelkezünk. Hat közülük intézményen kívül található, 35 és 60 m2 közötti alapterületűek. Két lakás a Miskolci Családok Átmeneti Otthonának területén található. Nyertes pályázat esetében a család szerződést köt az intézménnyel, melyben meghatározásra kerülnek azok a szolgáltatások, melyeket a család igénybe vehet ( pszichológiai, jogi tanácsadás, családgondozás ). A szerződésben rögzítésre kerülnek az elérendő célok, feladatok, a rezsi és különböző költségek fizetésének módja, illetve az az időintervallum, amelyre a család igénybe veszi ezen programunkat. A szerződés természetesen tartalmazza azokat a helyzeteket, ami a programból való kizárást vonhatja maga után. A családok részvételét a programban évenként felülvizsgáljuk. A félutas házba való kiköltözés egyik fontos feladata, hogy a család folyamatosan le tudjon válni, függetlenedni tudjon az intézményről. Azok a heti találkozások, melyek az otthonban jellemzőek voltak, egyre ritkábban történnek meg, havi egy beszélgetésre redukálódnak. Ezen találkozások alkalmával a család beszámol azokról az eseményekről, amelyek a pályázat szempontjából fontosak, valamint behozzák a kifizetett számlákat. A családok életére nagyon pozitív hatást gyakorol az, hogy látják, érzik, hogy hosszabb időszakra lakhatási lehetőséghez jutottak. Ez újabb tervek elkészítéséhez, megvalósításához vezethet. A szülők közül ekkor vállalnak be többen valamilyen képzést, iskolát ( Pl.: érettségi megszerzése, vagy olyan végzettség megszerzése mely stabilizálhatja, megerősítheti helyzetét a munkaerőpiacon. ), egyedülálló nők esetében gyakori, hogy új párkapcsolatok alakulnak ki. A családok által vállalt feladatok végrehajtását folyamatosan ellenőrizzük, illetve minden évben kiértékelésre is sor kerül.


3. Szociális bérlakás, vagy egyéb tartós lakhatási lehetőség biztosítása

A családok nagyon különböző tervekkel pályáznak. Valakinek a saját tulajdonú lakás vásárlása a cél, van aki szociális bérlakáshoz szeretne hozzájutni. Előfordult olyan család, aki havi 50.000 Ft előtakarékosságot vállalt, mellette lakáskasszában is gyarapította vagyonát, céljuk saját tulajdonú lakás vásárlása volt. A program 2003‐as bevezetése óta 9 család került ki a programból. Hárman a fészekrakó program segítségével saját tulajdonú lakást vásároltak. Itt fontos megjegyeznem, hogy a felhalmozott előtakarékosság olyan kondíciókhoz segítette hozzá a családokat, amely lehetővé tette, 25.000 – 30.000 Ft‐ os havi törlesztő részletet fizetését. Ez kevesebb, mintha albérletet fizetnének. Négy családunk sikeresen pályázott szociális bérlakásra, 1 család albérletbe, majd onnan saját tulajdonú lakásba költözött ki. Egy esetben kellett megszakítanunk a programot egy család esetében, ahol az édesanya otthagyva munkahelyét nem tudta a rezsi költségeit fizetni. A folyamatos utánkövetésnek köszönhetően látjuk azt, hogy a programba részt vett családok eddig nem kerültek újra olyan helyzetbe, hogy újra igénybe kelljen venniük valamilyen átmeneti ellátási formát. Reintegrációs modellprogram jelentősége a családon belüli erőszak elől menekülő családok életében: Számtalan oka van annak, hogy miért nem lép ki egy nő a bántalmazó kapcsolatból, illetve hogy miért is megy vissza a bántalmazóhoz: „Sok nő azért költözik vissza a bántalmazóhoz, mert a hajléktalan szállón vagy az anyaotthonban rettenetes körülmények uralkodnak, és ehelyett a férfinak az az ígérete, hogy megváltozik, és újra normális otthonuk lesz, a kockázat ellenére is sokkal vonzóbbnak tűnik.” 4 A nők sokszor azért sem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból, mert anyagilag függnek a házastársuktól. Nincs megfelelő alternatívájuk arra, hogyan lehet újra felépíteni egy önálló életet. Nem látják, hogyan lesz lakhatása hosszú távon megoldott, nem érzi magát képesnek arra, hogy egyedül el tudja látni a gyermeknevelési feladatokat a munkába járás mellett. A reintegrációs modellprogram lehetőséget teremt a menekült családoknak arra, hogy újrakezdhessék életüket. A program megfelelő lépcsőfokokat teremt ahhoz, hogy a bántalmazott megteremtse saját, független életét, s így tartós lakhatási lehetőséghez jusson. A program elég időt 4

TÉNYEK ÉS TÉVHITEK A BÁNTALMAZOTT NŐKRÓL ferfieroszak.hu/files/kiadvanyok/tenyek_ tevhitek_bantalmazott_nok_tudja-e_on.pdf

In:

http://www.stop-


és támaszt nyújt a bántalmazottnak, hogy megerősödhessen, jogi ügyeit segítő és szakmai környezetben végigvihesse.

HÍRLEVÉL ( KÜLÖNSZÁM ) I. ORSZÁGOS MÓDSZERTANI KONFERENCIA

Recommend Documents